Irodalmi, mûvészeti, természetbarát folyóirat VIII. évfolyam 1. szám, 2013. január

"Áldjon meg az Isten mindenkit, aki az áldatlan magyar ugart tördeli."

BÖRZSÖNYI HELIKONBÖRZSÖNYI HELIKONBÖRZSÖNYI HELIKONBÖRZSÖNYI HELIKONBÖRZSÖNYI HELIKON

Kõvári Kriszt ina: A part a lat t (rész let , paszte l l )

2

Tartalom:

3.o.: Õrhajóim: 11.szonett; (Ketykó István szonett-koszorúja)4.-21. o.: A nagy változások kora IV; Helyi kereskedelem, piacok és vásározó helyek; (dr.Koczó József képes helytörténeti írása)22. o.: Jóslat; (Csáky Károly verse)24.-31. o.: Bemutatjuk: Képharmónia – Vargáné Kõvári Krisztina képei; (Handó Péter írásaés a képek)32.-33. o.: Szép piros szempár; (Kovács T. István írása)34.-44. o.: Munkaterápián; (Handó Péter disztópikus naplója részletekben I.)46. o.: „méltatlan ugyan, de elhívott”; (Végh Tamás verse)48. o.: Fehér szerelem; (Szûk Balázs verse)50. o.: Szél kergeti; (Székács László verse)52.-53. o.: Rántott szelet; (Kõ-Szabó Imre írása)54. o.: Itt, e síkba szelídült dombtetõn…; (Szájbely Zsolt írása)56.-63. o.: Viktor és Viktória V. rész; (Petrozsényi Nagy Pál írása folytatásokban)64.-72. o.: Nógrád szülötte: Nógrádi Mátyás református püspök; (Végh József képeshelytörténeti írása)74.-76. o.: Különleges olvasmányaim: Gróza Péter emlékére; (Kovács T. István írása)78.-80. o.: Minimálok: Külön utak; avagy: Egyszerûek és tanultabbak; (Bozgor Elian írása)82. o.: Valuta; (H. Túri Klára írása)84. o.: Napok; (Dobrosi Andrea verse)85. o.: Vízöntõ; (Elbert Anita verse)86. o.: Portánc füstalagútban; (B. Tóth Klára verse)87. o.: Évszakok; (Hörömpõ Gergely verse)88.-91. o.: A szabálytalan ima; (Pribojszky Mátyás írása)92. o.: Ártatlanság kora; A kígyó fogságában; (Horváth Ödön versei)93. o.: A fõhadnagy halála; (Vasi Ferenc Zoltán verse)94.-96. o.: Megemlékezés; Ács Bódog: A tél és a szél;98.-112. o.: A Pusztatemplom melletti Öregtemetõ Nagycsalomján; (Csáky Károly képeshelytörténeti írása)114. o.: Hírek;115. o.: Felhívás;116.-117. o.: Pályázat;118. o.: Programajánló;119. o.: Impresszum;

E havi lapszámunkat a Somoskõújfalun élõ és alkotó Vargáné Kõvári KrisztinaSalgótarjánban, január 22-én megnyitott kiállításának pasztellképeivel díszítettem. Köszönet aképek közlési jogáért. A Szerk.

KETYKÓ ISTVÁN

3

Õ r h a j ó i m

Szonettek édesanyám emlékére

11. szonett

Nevem koppant, csendülve elgurult;

pókhálóból szõtt fölém takarót

az éj - kinyílott kehely-itatót

nyújtott felém anyám, majd elvonult.

Homályos köd-lepel burkolta be

testét - odakint madár vijjogott,

borzas hold részegen dalba fogott,

a csend saját magát fejezte le ...

Riadtan lobogott, ugrált a láng,

tüzet fogott a szív, agy- homlokom

csillag-vázáit törte mosolyom

össze, mikor fölém hajolt zihált

mellel, imádkozva anyám - dobom

verõi megperdültek arcomon.

4

Dr. KOCZÓ JÓZSEF

A nagy változások kora IV.

Helyi kereskedelem, piacok és vásározó helyek

Házaló kereskedelem

A Felföldön már a XVI-XVIII. században nagyarányú sáfránytermesztés folyt. A sáfránnyal házaló tótokHont megyében is megfordultak. Õsszel, disznóölés elõtt jelentek meg, s hoztak a sáfrányon kívül majoránnát,borsot, köménymagot és más fûszereket is. Drótosok, ablakosok ugyancsak járták az Ipoly menti falvakat.Ugyanide cserépedényeket Bakabányáról hordtak.

Ha a magyar menyecske bement Ipolyságra a vásárba, a piacra, díszes bernecei kosarat vett a vállára,mely a Börzsöny alján, Barátiban és Bernecén készült. A Selmec egyik mellékvölgyében fekvõ Bácsfalubólfõleg jármot, Korponáról gereblyét hoztak Ipolyság környékére, ugyanide a zólyomi Tótpelsõc vidékérõlaratni jártak le. A Szitnya tövében fekvõ Szentantalból zsindelyt hordtak az Ipoly mellé. (GUNDA, 1940.170-174. o.)

Vásározás, piacozás

A zebegényiek fõ vásározó helye az 1870-es években Esztergom volt. Szombaton a kora hajnali órákbanindult a hatalmas, fából készült dereglye az esztergomi piacra. A hajó félig fedett volt, elején két lóállás.Áteveztek a pilismaróti oldalra, a lovakat partra vezették, és a vízfolyás ellenében a lovak húzták a partmentén a rakományt és a vásározókat. A hetivásár végeztével pedig lecsurogtak Zebegényig. A helyihagyomány szerint egészen Bécsig eljutott a zebegényi gyümölcs, a filoxéra pusztítása elõtt a szõlõ is.

A Dunán való átkelést a Heiszler család vállalkozása biztosította. Az 1800-as évek végén lóvontatásúkofaszállító és utasszállító hajójuk volt. Késõbb különbözõ befogadó képességû csónakokkal bonyolítottákle a szállítást.(CSÓKÁNÉ-CSÓKA, 2010. 58. o.)

1920 elõtt Nagybörzsöny õstermelõi az Ipolyon túlra – Ipolyság, Ipolypásztó, Korpona, Párkány –vitték terményeik nagy részét. A határ miatt a nagymarosi és a váci piac lépett helyükbe, jóval kisebbfogadókészséggel. Megnehezedett a bor és a tejtermékek értékesítése is. Ugyanakkor tovább élt akereskedelem középkor óta hagyományos formája, a vásár, melybõl évente négyet tartottak.

Az országhatár megváltozása miatt a tölgyesiek és letkésiek a vámosmikolai országos vásárra jártak,mert Esztergomot az új határvonal következtében körülményesebb és költségesebb úton érhették el.

Vámosmikolának is négy országos állat- és kirakodó vásári joga volt. A vásárnapok az évszakoknakmegfelelõen oszlottak meg. Nagy forgalmat bonyolított le a nyári és az õszi vásár, messze vidékekrõljöttek az eladók és vásárlók. A község életében a vásár ünnepnapnak számított: ekkor nem dolgoztak,hanem vendégeskedtek, ettek, ittak. Az állatvásár a falu felsõ szélén, az ún. Nyargón, bekerített helyenvolt. Mivel a lovak felhajtása soha nem volt számottevõ, a vásártérbõl lovak részére nem kerítettek elkülön részt. (SZATMÁRY, 1970. 75-76. o.)

Ipolyhídvég lakói a krumplit eladásra termelték, leginkább az esztergomi piacra vitték, ahová a régihídon mentek át. A falu piacozó helyei között adatközlõim említették még Gyarmatot és Ipolyságot.Drégelypalánk lakóinak vásár- és piachelye Vác, Pest és Balassagyarmat volt. (BALOGH, 95. o.)

A Hangya szövetkezeti mozgalom

A második világháború elõtti idõszakban Magyarország valamennyi településén jelen voltak a Hangyaszövetkezetei. Székházzal, kereskedelmi átvevõ-hellyel, hitelszövetkezeti partnerséggel, és azzal a

5

szellemiséggel, hogy az összefogás, a szövetkezés az egyetlen út arra, hogy a termelõk megfelelõ pozíciótérjenek el a piacon, hogy a gazdatársadalom piaci érdekei érvényesüljenek.

A Hangya stratégiai alapelve az volt, hogy lerövidítve az áru és szolgáltatás útját, az értékeket és apénzt is minél nagyobb hányadban a rendszerén belül tartva megteremtse az egyén és a vidék boldogulásánakanyagi és társadalmi feltételeit. Ezek az erények az elsõ világháborút megelõzõen kialakult szervezetenkeresztül a Trianont követõ trauma feldolgozásában is – mind az anyaországban, különösen Erdélyben, deFelvidéken is Hanza névre „átkeresztelve” – nemzetmentõ hatást fejtettek ki, a magyarság összetartóerejét jelentették. Minden idõk legsikeresebb magyar összefogása volt fél évszázadon keresztül a Hangya,amely gazdasági alapról indult ki és legszélesebb társadalmi rétegeket fogta össze, gyakorlatilagMagyarország valamennyi települését az egész Kárpát-medencei régióban. (www.hangyaszov.hu/hangya)

A Hangya szövetkezet üzleteirõl a következõ községekben találunk említést: Zebegény, Kóspallag,Szob, Nagybörzsöny, Perõcsény, Kemence, Drégelypalánk. A két világháború között a településeken aHangya szövetkezet boltjain kívül egy-két szatócsüzlet, kocsma üzemelt. Több községre vonzerõt gyakorlókereskedelmi hálózata Szobnak, Vámosmikolának, Ipolyságnak és Párkánynak volt.

Tanulságos 1945 után a perõcsényi szövetkezet esete, hiszen minden bizonnyal más helyeken is hasonlóanpróbálkoztak a háborút követõen életre kelteni a Hangyát. A faluban fennálló Hangya szövetkezet aháborúban teljesen tönkrement, az üzlet berendezése és áruja is elpusztult. A szövetkezet újjászervezése1946-ban kezdõdött el. A Hangya vezetõsége és a község lakossága fát, burgonyát, babot, lisztet adottössze, és a volt üzletvezetõ, Dudás András két szekérrel útra kelt, hogy árura cserélje azt. Sót, gyufát,szappant és néhány apróságot hoztak az inflációs világban, árukészletet teremtve az induló üzletnek. 1946nyarán a helyi szövetkezet megkapta a gabonafelvásárlási jogot. Kezdetben a felvásárlás gyengén alakulta magas infláció miatt, majd a stabil forint megindította a kereskedelmi forgalmat. A Hangya 1949. január30-án földmûves-szövetkezetté alakult. (HNF, 1965. 3-9. o.) A XX. század eleje óta mûködõ HangyaFogyasztási és Értékesítési Szövetkezet Drégelypalánkon az 1940-es évek végén egyesült a földmûves-szövetkezettel.

Földmûves-szövetkezetek

A települések sorsának áttekintésébõl is kitûnt, hogy a földmûves-szövetkezeteket (fmsz) kezdetben az„egy falu – egy szövetkezet” elv alapján szervezték.

1979-ben készült el a környék szövetkezeteinek megalakulásáról, összevonásáról végül a Szobi ÁFÉSZlétrejöttérõl egy kiadvány. Mivel a kezdeti idõszakról szóló feldolgozást Szatmáry István vámosmikolaihelytörténész készítette – amit a Fogyasztási szövetkezet az Ipoly völgyében címû munka azzal indokolt,hogy a vámosmikolai szövetkezet mûködésének kezdeteirõl megmaradtak az iratok – így ennek aszövetkezetnek a bemutatásával kezdik a történeti áttekintést.

A szövetkezettörténet közli a nemzetgyûlés által 1945 szeptemberében törvényerõre emeltföldreformrendelet földmûves-szövetkezetek induló vagyonát megalapozó cikkelyét: „Az igénybevettbirtokhoz tartozó kisajátított gazdasági felszerelést, gépeket és gazdasági épületeket, amennyibenazok szétosztása nem felel meg a termelés érdekeinek, a földhözjuttatottakból alakítandó földmûvesszövetkezet tulajdonába kell adni.” (VARGA, 1979. 9. o.)

Vámosmikolán sok volt az ilyen szét nem osztható vagyontárgy:· A Pongrácz-uradalom szeszgyára Istvánmajorban;· 2 db traktor, 2 db cséplõszekrény, 2 db vetõgép, 1 db 3 q/nap kapacitású daráló;· egy pince 224 hl ûrtartalmú hordóval;· 65 kh almáskert, 14 kh szõlõ;· a leltárban nem szerepel, de létezett az orzsányligeti borház és Harmostagon lakóház.

A vagyontárgyak összértéke 1190,05 q búza! (Érdekességként, ez 2011. évi búzaáron számítva mintegy5,4 millió Ft értékû vagyont jelenthetett.)

1946. február 26 harmincvalahány taggal a Földmûvelésügyi Minisztérium kiküldöttének jelenlétébenmeg is alakult a Vámosmikolai Földmûves Szövetkezet. Sinkó Pétert választották elnöknek, MészárosPétert ügyvezetõnek.

6

A vagyontárgyak hasznosítása: a szeszgyárat a Bars Megyei Népbank Rt. vámosmikolai fiókja vettebérbe a bruttó bevétel 3 %-áért, a szõlõt a tagok holdanként 2 q búza áráért, míg a traktorokkal,cséplõgépekkel a tagok részére bérmunkát végeztek. Az istvánmajori szeszgyár 1946. szeptember 24-énkelt jegyzõkönyv szerint került az fmsz kezelésébe. A szeszgyár igazgatóságának elnöke Gál Árpád.(SZATMÁRY, 1970. 102. o.)

1947-ben a Nógrád-Hont megyei fmsz-központ szervezõ-ellenõre azt állapította meg, hogy a mikolaiszövetkezet alakuló iratai hiányosak, rosszak. Az ügyvezetõ a földhözjuttatottakat új alakuló ülésre hívtaössze. Erre 1947. február 9-én került sor. Jogérvényesen 39 fõ írta alá a belépési nyilatkozatot. A következõhónap elején, március 6-án a Pestvidéki Törvényszék mint cégbíróság be is jegyezte a szövetkezetet,melynek mûködése így törvényessé vált.

Az alakuló közgyûlés elfogadta a szövetkezet alapszabályát, melybõl tanulságos a célokra és feladatokravonatkozó részt idézni:

„A szövetkezet célja, hogy a tagoknak egyéni tulajdonukat alkotó ingatlanukon folytatott okszerûgazdálkodást, a termeléshez szükséges beszerzéseket, a termények feldolgozását és értékesítését akölcsönösség és a szövetkezeti ügyvitel elõnyeinek biztosításával elõsegítse, a tagok gazdasági,társadalmi és mûvelõdési érdekeit egyébként is szolgálja.

A szövetkezet feladata, hogy céljainak megvalósítása érdekében az igénybevett Pongrácz Jenõ,Huszár Károly, Tamaskovics Dezsõ birtokhoz tartozó kisajátított, de egyéni juttatás céljaira felnem használható gazdasági felszereléseket, gépeket, mezõgazdasági ipari üzemeket, gazdaságiépületeket… átvegye, kezelje, és tagjai javára hasznosítsa.” (VARGA, 1979. 11. o.)

A közgyûlés a szövetkezet igazgatóságának elnökévé Lachmann Jánost, tagjaivá Gál Árpádot, JuhászFerencet és (Bene) Szabó Istvánt, a felügyelõ bizottság tagjaivá Bankó Antalt, Pobori Jánost és HerdaIstvánt választotta.

Érdekes adatsor 1947-bõl: a 289 vámosmikolai földhözjuttatott közül ekéje volt 170 fõnek, boronája134-nek, lókapával 8, vetõgéppel 27, szecskavágóval 11 fõ rendelkezett. A szövetkezet az 1947-es üzletiévet 3 550,45 Ft veszteséggel zárta.

A következõ évben a közgyûlés új vezetõséget választott. A szövetkezet elnöke Bene Szabó István lett,ügyvezetõje Lachmann János. Az ügyvezetõ év közben lemondott, helyét június 1-jétõl ifjú Híró Vilmosfoglalta el. Az 1948-ban végzett tagtoborzási akció eredményeként év végére a tagok száma 114-renövekedett, akik összesen 182 üzletrésszel rendelkeztek. Ebben az évben, május közepén nyílt meg aszövetkezet elsõ élelmiszer-vegyesboltja Vámosmikolán, melynek kezelõje Varga József helybélifûszerkereskedõ lett.

Az év végének fontos eseménye, hogy november 4-én megalakult a táblás gazdálkodást folytató földbérlõszövetkezet, melynek szántási munkáit a földmûves-szövetkezet traktorai végezték. A szövetkezet 1948évi mérlegeredménye: 4 288, 35 Ft.

Az fmsz 1949. évi tervében a szeszgyár további üzemben tartása, a régi uradalmi istállók, a vízvezetékés a daráló rendbehozásával szarvasmarha-hizlalás, továbbá sertésnevelés szerepelt.

1949-ben országosan megkezdõdött a földmûves szövetkezetek fokozott térhódítása a kereskedelemminden területén, mely a régi Hangya szövetkezet elsorvasztásával, beolvasztásával végzõdött.

1949-tõl kezdve a földmûves-szövetkezetek életében gyökeres fordulat állt be: addig a szövetkezetmaga szabta meg tennivalóit, ettõl az idõponttól kezdve viszont a felülrõl jövõ utasítások végrehatójaszerepet szánták neki.

1950-ben megnyílt a szövetkezet kocsmája is Mikolán. A bolti forgalom elérte a 782 000 Ft-ot, míg atöbbi üzemág: szerzõdéses üzemeltetés, bérszántás, bérsilózás, szeszfõzde, termény-, gyümölcs-, gyapjú,zsír- és hulladékfelvásárlás valamint az olajcsere forgalma elenyészõ volt.

1947-48-ban a járás minden községében már mûködött önálló földmûves- szövetkezet, de rövid idõnbelül megindult ezek összevonása. 1951-ben a 16 községben 12 földmûves-szövetkezet mûködött.(VARGA, 1979. 11-21. o.)

Mint jeleztük, a szövetkezeti mozgalomban centralizáció ment végbe. 1949-ben létrejött a SzövetkezetekOrszágos Szövetsége, s kiépültek ennek megyei szervei, a MESZÖV-ök. 1951-ben került sor aszövetkezetek II. Országos Küldöttgyûlésére, melyen járási szövetségek létrehozását is elhatározták. 1951-

7

ben ennek megfelelõen megalakult a 12 járási földmûves-szövetkezet járási szerve, a Szobi JárásiSzövetkezetek Szövetsége.

Ezt követen megkezdõdött az „egy falu – egy szövetkezet” elv felrúgása, és a 12 földmûves-szövetkezetetöt körzeti szövetkezetté vonták össze: Kemence, Vámosmikola, Márianosztra, Szob és Nógrádverõceközponttal, majd a szobi szövetkezetet is a nosztraihoz csatolták. Ez azzal is járt, hogy átmenetileg, 2 évrea szobi járási központot megszüntették, és a váci járásival vonták össze, természetesen Vác központtal. AFöldmûves-szövetkezetek Szobi Járási Központjának megalakulását 1956. március 25-én a járásiküldöttgyûlés mondta ki. Ekkor választották meg Kiss Gyulát az FJK elnökévé, mely tisztséget a szervezetmegszûnéséig, 1967. március 31-ig betöltött. Az ekkor mûködõ három körzeti földmûves-szövetkezet: aVámosmikola és Vidéke, Márianosztra és Vidéke valamint a Szokolya és Vidéke egyesülésével 1967.április 1-jén megalakult a Szobi Járási Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet.

A szövetkezetek fúziói

A ’60-as évek átszervezése során – az állami szektort erõsítendõ – át kellett adni az állami kereskedelmi-és vendéglátó-ipari vállalatoknak Nógrádverõcén, Nagymaroson és Zebegényben egy-egy élelmiszer-vegyesboltot, Nagymaroson ezen felül még egy kerthelyiséges vendéglõt is. A szövetkezetek üzletágaiekként alakultak:

8

Kiskereskedelmi tevékenység: a szövetkezetek legfontosabb ágazata. Az 1961. évi területrendezéssorán Nógrádverõce, Nagymaros, Zebegény kizárólagos állami területté, Szob közös ellátású községgévált. 1961 végén az érintett 14 községben 46 kiskereskedelmi egység (7 iparcikk-szaküzlet, egy könyvesbolt,18 élelmiszerbolt, 8 húsbolt, 3 tüzelõ-építõanyagtelep /tüzép/, 6 vegyesbolt, 3 zöldség-gyümölcsbolt)mûködött. A ’60-as évek elején nagy lendületet vett az üzletek korszerû berendezésekkel, hûtõpultokkalvaló ellátása, raktártereinek bõvítése. 1961-ben öt új bolttal gyarapodott a kiskereskedelmi hálózat:Ipolytölgyes vegyesbolt, Letkés élelmiszerbolt, Ipolydamásd vegyesbolt, Márianosztra élelmiszerbolt ésKóspallag élelmiszerbolt.

Vendéglátó-ipari tevékenység: a 10 italbolt, 4 borozó-falatozó, 3 cukrászda, egy kisvendéglõ forgalma1961-ben 9,3 millió Ft-ot tett ki. 1961-ben Vámosmikolán kisvendéglõt és saját termelõüzemmel rendelkezõcukrászdát, Királyréten és Ipolydamásdon korszerû italboltot, Márianosztrán cukrászdát adtak át.Ugyancsak ebben az évben alakították át borozó-falatozóvá a kemencei, nagybörzsönyi, márianosztrai ésa kóspallagi italboltot, több helyen a berendezést korszerûsítették.

Felvásárlási tevékenység: az ötvenes évek második felében nagy lendületet vett. A felvásárolttermények értéke az 1956. évi 9,6 M Ft-ról 1961-ben 24,7 M Ft-ot, a szövetkezet 30 évestevékenységének csúcsát érte el. Ebben az idõben ugyanis málnafelvásárlással kizárólag a földmûves-szövetkezetek foglalkoztak, s a korábban nagy területen telepített málnások termõre fordultak. A felvásároltgyümölcsök: málna 2500 t, eper 190 t, szilva 570 t, továbbá baromfi 12 t, tojás 448 ezer db.

A rekordévet követõen a felvásárlás forgalma csökkent, mivel a termelõszövetkezetek és aszakszövetkezetek termelvényeiket közvetlenül értékesítették.

Az FJK irányítása alatt mûködött egy málnatermelõ és egy gyümölcstermelõ szakcsoport. Az 1961-ben alakult tszcs-k közül a nógrádverõcei, a kismarosi és a nagymarosi szakszövetkezetté alakult, s szinténaz FJK irányítása alá került, majd ide csatlakozott a kóspallagi és a márianosztrai szakszövetkezet is.Odatartozott a területen mûködõ 5 méhész szakcsoport, egy méhésztársulás, valamint a vámosmikolai ésa perõcsényi tejszövetkezet is (ez utóbbiak a ’60-as évek közepén megszûntek).

A földmûves-szövetkezetek a ’60-as évek elsõ felében termelésszervezési feladatokat is elláttak, közülükhárom függetlenített agronómust is foglalkoztatott. Az agronómusok feladata a termelés befolyásolása,szaktanácsadás, szakmai oktatás, a mezõgazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök, szerszámokbiztosítása.

A szövetkezetek ipari tevékenységébõl említésre méltó a 7 szikvízüzem, 3 szeszfõzde, egy üdítõital-üzem, 3 daráló, 2 fûrészgép és a karbantartó brigád.

Takarékszövetkezet egy mûködött a járás területén, az 1958-ban alakult Nagymaros és VidékeTakarékszövetkezet. Az FJK megszûnésével ez közvetlenül a MESZÖV tagjai sorába került.

A Szobi Járási Általános Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezet (ÁFÉSZ) 1967. április 1-jén RasmanIstván igazgatósági elnök vezetésével kezdte meg mûködését. Rasman István haláláig állt a szövetkezetélén. A szövetkezet mûködési területe a járás minden községére kiterjedt, viszont indulásakor Nagymaroson,Verõcén, és Zebegényben egyetlen kereskedelmi vagy vendéglátó-ipari létesítménye sem mûködött, sõt aszékhely Szobon is csak egy könyvesboltja üzemelt.

Tíz év alatt – miközben a járás lakossága nem változott – összforgalmát megkétszerezte (1966 = 100;1976 = 214). A kiskereskedelmi (1976 = 240) és vendéglátó-ipari (1976 = 226) forgalom még ennél isnagyobb mértékben nõtt. A szatócsboltok többsége eltûnt, helyüket modern hûtõpultokkal felszereltlétesítmények foglalták el. Vizsgált településeink közül Szobon könyvesbolt és ABC-áruház,Nagybörzsönyben vegyesbolt és bisztró, Vámosmikolán ABC-áruház, Bernecebarátiban bisztró létesült.Tíz év alatt 25 millió Ft-ot fordítottak beruházásra, felújításra, azaz épületekre, berendezések, kereskedelmiés vendéglátó-ipari gépek vásárlására. Ezzel egyre jobban szolgálták a szövetkezet tagságát, és a községeklakosságát.

Ugyanakkor az ÁFÉSZ felvásárló tevékenysége a többcsatornás termékforgalmazási rendszer bevezetéseóta zuhanásszerûen csökkent, s 1969-ben mélypontra került. A felvásárolt termékek értéke 3,9 M Ft-racsökkent, majd lassan növekedésnek indult. A visszaesés oka: a tsz-ek nem csupán a közösben termeltterményeiket értékesítették az ÁFÉSZ-ek kikapcsolásával, hanem tagjaik háztáji gazdaságaiban megtermelt

9

Az ÁFÉSZ alapító tagjai

gyümölcsöt is felvásárolták.A veszteséges ipari tevékenységeket (darálóüzemek, két szikvíztöltõ-üzemet, üdítõital-üzemet, és a két

évig Nagymaroson mûködõ autókarosszéria-lakatosüzemet) felszámolták.1967-ben az ÁFÉSZ-nek 175 dolgozója volt, 1976-ban 280.1976-ban az ÁFÉSZ megkapta a kiváló szövetkezet kitüntetõ címet.Az 1976-os esztendõ néhány mutatója:A kiskereskedelmi forgalomban a 16 községben 21 vegyes-, illetve élelmiszerbolt, 9 húsbolt, 3 zöldség-

gyümölcs bolt, 4 ABC-áruház, egy-egy iparcikk-bolt, könyvesbolt, 2 tüzép-, 2 pb-cseretelep, 4 háztartási-tüzelõolaj telep állt a fogyasztók, vásárlók rendelkezésére.

Az áruellátás a kisebb-nagyobb beszerzési nehézségek ellenére tovább javult. A szövetkezet atöbbcsatornás beszerzési lehetõségekkel élve számos gyártóval és a tartósított húsáruk választékánakbõvítésére néhány húsüzemmel épített ki közvetlen kapcsolatot. A modern hûtõpultok, hûtõkamrák pediglehetõvé tették a korszerû élelmiszerek (kész- és félkész ételek, mélyhûtött áruk, frissen vágott baromfi)beszerzését és forgalmazását.

Ide kívánkozik a következõ megjegyzés: Az 1960-as években a vidék lakossága felhagyott az otthonikenyérsütéssel, majd a helyi tejtermeléssel, illetve -beszerzéssel. Erre az idõre esik, hogy a környékbelitermelõszövetkezetek és az állami gazdaság felszámolják állattenyésztésüket (sertéshizlalás,szarvasmarhatartás). Ez olyan jól sikerült, hogy a rendszerváltáskor már nem is volt nagyállattartássalfoglakozó mezõgazdasági nagyüzem. A juhtartás még egy ideig folyt, de ez aztán egyéni vállalkozásbakerült. S hogy milyen volt a kereslet a juhsajt és –túró iránt a vidékre üdülõ, hétvégi lakosokként kikerültvárosiak körében, arról Perõcsényben a Gembolya juhászcsaládok leszármazottai, utódai tudnának mesélni!A vidék állattartása elõbb leszûkült a saját szükségletre hizlalt sertésnevelésre, baromfitartásra és anyúltenyésztésben az árutermelésre. Aztán bekövetkezett ezek folyamatos csökkenése is.

10

22. Túrós bödöny Perõcsénybõl

Hasonló volt a helyzet a kertészeti termeléssel is. Az 1960-70-es években – kihasználva az Ipoly általbiztosított öntözési lehetõségeket – paprikát, paradicsomot, dinnyét, zöldbabot, zöldborsót még többmezõgazdasági szövetkezet vagy szakszövetkezet termelt, majd a ’70-es, ’80-as évek fordulójánaktájékán ezek a kultúrák eltûntek a nagyüzemekbõl. Vele együtt az öntözéses technológia is.Elgondolkodtató, hogy a Hulinová-terv az Ipoly jobb partján öntözõmûveket alakított ki,Magyarországon pedig az 1980-as években Bernecebaráti-Kemence között épült víztározó kivételévelnem is terveztek öntözéses növény- vagy gyümölcstermesztést. Ez az egyetlen létesítmény sem szolgáljaaz 1999-es gátszakadás után eredeti funkcióját.

A vasáruk és más iparcikkek választékát is sikerült bõvíteni, így forgalmukban növekedés történt.Nem így az egyetlen ruházati szaküzlet (Vámosmikola) és a napi cikkeket is árusító boltok ruházaticikkeinek forgalmában.

Az ÁFÉSZ kiskereskedelmi forgalma 149 M Ft-ot tett ki, amit 18 M Ft-os árukészlettel, 44 naposforgási idõvel bonyolított le.

A vendéglátás hálózata 15 településre terjed ki (Szobon nincs ilyen létesítmény): 9 italbolt, 9 büfé-falatozó, 3 étterem-vendéglõ, 2 cukrászda és 2 eszpresszó. A 25 vendéglátóegységben összesen 76 fõdolgozik. Saját konyhája 7 egységnek, a 2 cukrászdának pedig termelõüzeme mûködik.

A már említett új létesítményeken kívül ebben az évben Zebegényben élelmiszerpavilon, Nagymarosonbüfé, Szobon munkástagozati élelmiszerbolt nyílt.

Felvásárlási forgalom: 200 t málna, 60 t egyéb gyümölcs, 85 t nyúl, 12,6 t méz.Az ÁFÉSZ keretében mûködõ társulások: méhészeti szakcsoport – Perõcsény-Kemence,

Vámosmikola, Verõcemaros, Szokolya; nyúltenyésztõ szakcsoport – Bernecebaráti, Kemence,Perõcsény, Vámosmikola, Nagybörzsöny, Letkés, Szob, Márianosztra-Kóspallag, Nagymaros,Verõcemaros, Szokolya; Nagymarosi Dunakanyar Mezõgazdasági Szakcsoport, VerõcemarosiMezõgazdasági Szakcsoport (ezek korábban szakszövetkezetek voltak).

Az ipari tevékenység nem számottevõ: 3 szeszfõzde (Bernecebaráti, Vámosmikola, Márianosztra)és 6 szikvíz-üzem (Kemence, Vámosmikola, Nagybörzsöny, Letkés, Szob, Kóspallag) üzemel.

11

Az ÁFÉSZ szervezettsége és a részjegyek megoszlása

Az 1980-as évek néhány jellemzõje:A szövetkezet fejlesztéseit igyekezett a korábban általa nem uralt területekre – Nagymaros, Szob –

összpontosítani. Az elõbbi nagyközségben a vízlépcsõ-építkezés következtében a kiskereskedelmi,vendéglátó-ipari forgalom felfutásának illúziója, máshol a konkurencia visszaszorítása játszhatott fontosszerepet.

A felvásárlásban a tsz-eken kívül megjelentek a hûtõházak, konzervgyárak felvásárlói is, melyek nemkedveztek a szövetkezet felvásárlói ágazatának.

Versenyhelyzet állt elõ elõbb a vendéglátásban, majd a kiskereskedelemben is az induló szerzõdésesüzemeltetésû egységek, majd a magánvállalkozások miatt.

A szövetkezet mûködési területén tervezett és megvalósított fejlesztések aránytalanságait aküldöttgyûléseken szóvá tették, ez azonban nem lelt orvoslást.

A szobi ABC-áruház, majd a nagymarosi áruház néhány éves prosperálás után bezárásra került.A rendszerváltozás után felmerült a kisebb szövetkezetek visszaállításának igénye, ez azonban meghiúsult.

A ’90-es évek elején kiosztott vagyonjegyekrõl kiderült, hogy nem érnek semmit, elvitte az szövetkezetfennálló tartozása. Hosszú ideig beszédtéma volt az ÁFÉSZ vezetésének patriarchális átörökítése.

12

A kereskedelmi- és vendéglátóegységek bérleti rendszerbe kerültek. A mûködési területen jelenlegszámtalan hasznosítatlan, pusztuló régi épület található.

Mind a kereskedelemben, mind a vendéglátásban megszûnt az ÁFÉSZ korábbi monopóliuma. Amagánvállalkozások mindegyik településen jelen vannak.

Állami erdõgazdálkodás a Börzsönyben

Ipoly Erdõ Részvénytársaság

Az 1947 és 1949 között zajló teljes körû állami erdõkezelés megszervezése során a börzsönyi erdõterületeka Váci Erdõigazgatóság szervezetébe tagozódtak. Az Állami Erdõgazdasági Üzemi Központ rendeletealapján, 1949-ben a Váci Erdõgazdasági Nemzeti Vállat gondoskodott az erdõk szakszerû kezelésérõl.Az 1950-es évek elején a központosító állami törekvések miatt Vácon összevonásra került és megalakulta Börzsönyi Állami Erdõgazdaság, mely az ugyanekkor létrejött balassagyarmati székhelyû CserhátiÁllami Erdõgazdasággal az 1970-es években került egyesítésre, Ipolyvidéki Erdõ- és FafeldolgozóGazdaság néven.

Jelenleg Magyarország északi részén – Nógrád megye teljes és Pest megye börzsönyi területén – közel64 000 hektáron tevékenykedik az IPOLY ERDÕ Részvénytársaság. A balassagyarmati székhelyû központirányításával 11 biológiai erdészet, egy gépjavító és szolgáltató üzem valamint egy erdei vasút mûködik.

Az Ipoly Erdõ Zrt. 1993. június 1-jén alakult, tulajdonosa a magyar állam. Az erdõk két, természet-és tájföldrajzi, valamint társadalmi-gazdasági viszonyaiban is más jellemzõket hordozó területen, a Cserhátonés a Börzsönyben terülnek el.

A részvénytársaság fõbb tevékenységi körei a csemetetermelés, az erdõmûvelés, a fakitermelés és –értékesítés, a vadgazdálkodás és vasútüzemi szolgáltatás.

A csemetetermelés központilag a dejtári csemetekertben történik, ahol az erdõsítésre alkalmas csemetékmellett értékes díszfákat is nevelnek.

A részvénytársaság területén évente átlagosan 140 000 m3 faanyag kerül kitermelésre. Az erdõfelújítássalkapcsolatos munkák mértéke évi 3000 ha.

Vadgazdálkodási tevékenység 45 000 hektáron folyik. Az éves nagyvadteríték mintegy 2000 db, melynekdöntõ többsége gímszarvas, õz és vaddisznó, de lehetõség van muflon elejtésére is.

Az erdészet szakemberei elsõdleges feladatuknak tekintik az ésszerûerdõgazdálkodás révén a fa, minttermészetes alapanyag újratermelését, az erdõk szakszerû kezelését. Ilyen módon, az erdõhöz kapcsolódótársadalmi igények minél szélesebb körû kielégítése mellett, a biológiai sokféleség és az erdõ ökológiaistabilitásának biztosításával, hosszútávon az erdõvagyon növelésére törekszenek.

Céljuk, hogy a jövõ nemzedékeinek se kelljen lemondania az erdõ által nyújtott felüdülésrõl,felfrissülésrõl, élményekrõl, páratlan természeti értékeinkrõl. Az erdõgazdaság küldetésében ismegfogalmazza azon törekvését, hogy tevékenységét úgy akarja folytatni, hogy társadalmi felelõsségénektudatában az erdõ jóléti funkcióit elõtérbe helyezi.

A Kemencei Erdészet a Börzsöny északi, északnyugati lejtõin helyezkedik el. Nyolc község –Kemence, Perõcsény, Tésa, Vámosmikola, Bernecebaráti, Nagyoroszi, Hont, Drégelypalánk – határábanterül el.

Az erdészet teljes területe 8190 ha, s 481 ha kivételével a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmioltalmában is részesül.

Az állományalkotó fafajok megoszlása a következõ: bükk 41 %, tölgy 36%, cser 14%, egyéb keménylombú 4 %, akác 3%, fenyõ 2 %.

Az erdészet tevékenysége az erdõfelújítás, fakitermelés, faanyagszállítás és értékesítés, valamint avadgazdálkodás. Az erdészet 94 %-ban természetes úton újítja fel az erdõket, s összesen 620 ha területenfolytat erdõápolási tevékenységet. Évi fakitermelési lehetõsége26 000 m3, melynek 70 %-a véghasználatbólszármazik.

Az erdészet a terület 63%-án gyakorolja a vadászati jogot és évente 300 db nagyvadat hoz terítékre(gímszarvas, õz, muflon és vaddisznó). Királyházán belföldi és külföldi vendégek részére komfortos, minden

13

kényelemet és teljes ellátást biztosító vadászházakat mûködtet. Ezek természetjáró, kikapcsolódásra,pihenésre vágyó vendégek részére vendégházként mûködnek. Az erdészet által kezelt területen számosturisztikai érdekesség található:

Börzsöny legmagasabb csúcsa, a Csóványos; a Nagy-Hideg-hegyi sícentrum; Õskori és középkori várak: Magosfa és Magyar-hegy sáncai, Godóvár, Salgóvár, Drégelyvár;József fõherceg 1000. gímszarvas bikájának elejtését õrzi az erdõ szívében (Rakottyás-bérc) emelt

emlékmû és a királyházai felsõ vadászház szobájában elhelyezett emléktábla;Õsi tevékenységekrõl tanúskodnak elnevezések és emlékoszlopok (Hamuház, Cukorház).A Börzsöny és ezen belül a Kemencei Erdészet vadregényes tájaival otthont nyújtott és nyújt napjainkban

is mindenki számára, legyen az gazdálkodó, hivatásos természetvédõ, kutató, pihenni vágyó turista,természetjáró.

23. A 2010. év pusztítása a Hollókõ környékén

14

Kemencén az erdészet tartja fenn az erdei iskolát és az erdei kisvasutat is.A Domszky Pál Erdészeti Erdei Iskola az Ipoly Erdõ Zrt. Kemencei Erdészete által mûködtetett, a

társaság elsõ minõsített erdészeti erdei iskolája, amely komplex erdészeti erdei iskolai programot nyújtelsõsorban általános iskolai csoportok részére. Az erdei iskola moduljai között legfontosabb szereppel azErdészeti tanösvény modul bír, amely a kemencei Strázsahegyen halad, 2,5 km hosszan. A tanösvényvégpontját erdei kisvasút köti össze a település központjával, így körtúraként végigjárható a Csarna-völgyi megállótól indulva. Nyugodt, kényelmes tempóban 3-4 órát vesz igénybe, míg vezetésselvégighaladunk rajta. Az ifjú természetbúvárok megfigyelhetik a Börzsöny mikro- és makroszépségeit,értékeit, növényeket, állatokat, az ormányosbogártól a vaddisznóig. Az egész évben bejárható állomásoksegítségével tájékoztatót kapunk a környék erdeirõl, természeti értékeirõl, az erdõgazdálkodásról,vadgazdálkodásról, az erdészek munkájáról. A gyerekek az állomások között apró csodákat figyelhetnekmeg, illatmintát gyûjthetnek, festõpalettát készíthetnek. Igény szerint lehetõség van az íjászat bemutatásáraés kipróbálására is. Ha a tanösvényt bejárva elfáradnánk, az erdei kisvonattal kényelmesen visszautazhatunkKemencére.

A Bernecebaráti tanösvényen Sisa Pista, „az utolsó nógrádi betyár” nyomán járhatjuk be aBernecebaráti és Nagyoroszi között húzódó Nagy-völgy egyik mellékvölgye, az Oszlai-árok, egyes térképekszerint Orlai-árok menti erdõket.

A Nagymarosi Erdészet 11 település határában (Nagymaros, Kismaros, Verõce, Zebegény,Kóspallag, Márianosztra, Szob, Ipolydamásd, Letkés, Ipolytölgyes, Nagybörzsöny) 9700 ha-ongazdálkodik a Börzsöny déli és nyugati területén. Az erdészet legjellemzõbb fafaja a kocsánytalan tölgy(43 %) és a cser (23 %). Jelentõs a bükk térfoglalása is, csaknem eléri a 13 %-ot. Az erdõk felújítása azerdészetnél elsõsorban természetes úton történik.

Az erdészet területének mintegy 85 %-a esik a természetvédelem legmagasabb fokozatát jelentõ nemzetipark besorolásba. Ennek megfelelõen ezen erdõterületek elsõdleges rendeltetése a természetvédelem. Azerdõgazdálkodásunk során a természetvédelmi követelmények kielégítése, az elõírt idõ- és térbelikorlátozások betartása, jelentõsen növelik a feladatok végrehajtásához szükséges ráfordításokat.

A Nagymarosi Erdészet jelentõs tárgyi eszköz állománnyal gazdálkodik. Az elmúlt években végrehajtottútberuházások nyomán csak az erdészeti feltáró utak értéke meghaladja a 200 millió forintot. Országosviszonylatban nézve az erdészet feltártsága így is rendkívül alacsony. Ilyen feltártság mellett a fahasználatfeladatainak ellátása és egy extenzív vadgazdálkodás folytatása jelentõsen nehezebb – és drágább – feladatotjelent.

A fahasználati ágazatban a vágásterület térbeli rendjének kialakításával és a kíméletes fakitermelésitechnológiák megválasztásával törekszik az erdészet az erdõben óhatatlanul keletkezõ károkminimalizálására.

Az erdészet a felújításait90 %-ban természetes úton végzi. Ennek egyik és talán legfontosabb alapfeltételea vadlétszám megfelelõ nagyságának beállítása és szinten tartása.

Az erdészet két vadászterületen folytat vadgazdálkodást, az 5500 ha önálló jogú, és a Nagymaros–Zebegény közötti erdõtömbben a 2200 ha-os különleges rendeltetésû, társult jogú vadászterületen. Avadgazdálkodási és vadásztatási feladatokat a kerületvezetõ erdészek látják el, munkájukat egy hivatásosvadász segíti.

Az éves nagyvad teríték közel 700 db, melynek döntõ többsége gímszarvas és vaddisznó. A vadászatilehetõségek piacán az egyéni és társas vadászatok közvetlen értékesítése, valamint az idõszakos kilövésilehetõség csomagban történõ eladása egyaránt jellemzõ. A vaddisznó létszámcsökkentésében jelentõsszerepet játszik az élõvad befogás és értékesítés. A börzsönyi bikák jellemzõen hegyvidéki agancsformájú,kis tömegû, de rendkívül mutatós trófeával rendelkeznek. Az õzállomány minõsége gyenge, a vaddisznóéés mufloné közepes.

A vadászterületek által nyújtott vadászati lehetõség igazi sport, a sikerért minden vadásznak meg kelldolgozni. A Börzsöny erdõtömbjeiben elejtett vad azonban semmihez sem hasonlítható, felejthetetlenvadászélményt nyújt.

15

24. Börzsönyi vadászok az 1970-es években

A vadászatra érkezõ vendégeknek szálláslehetõséget a Kóspallag szélétõl 1,5 km-re, festõi környezetben,nyugodt pihenési körülményeket biztosító Tóviki vadászház, valamint a térségben megtalálható panziók ésszállodák biztosítanak. A vadászházban történõ kényelmes elszállásolást hét db kétágyas, fürdõszobásszoba, étkezõ és társalgóhelyiségek biztosítják.

Több új erdei pihenõhely létesítése valósult már meg, illetõleg újabb objektumok létesítése vanfolyamatban, a már meglévõk folyamatos karbantartása mellett. Ezen túlmenõen kiemelt feladatkéntNagymarosi Erdészet kezelésében lévõ erdõk turisták által gyakran látogatottak. A turisták, pihenni,kikapcsolódni vágyók igényeinek kielégítésére az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly helyezõdik. Ezen túlmenõen kiemelt feladatként kezeli az erdészet a környezeti nevelést és az erdõvel dolgozókmunkájának megismertetését. (http://www.ipolyerdo.hu/, IPOLY ERDÕ RT.)

Az egykori fakitermelõk életmódjáról

Remitzky Zoltán az 1980-as évek elején egyetemi szakdolgozatában (ELTE, szociológia szak) ésszakfolyóiratban megjelent cikkében mutatta be a fakitermelõk XX. századbeli életmódját, munkakultúráját.Vizsgálata elsõsorban Kóspallagra és környékére terjedt ki. A favágók életmódja azonban ehhez hasonlólehetett az egész Börzsönyben.

Megállapítása szerint a munkalehetõségek és a munkáltatás ezen a vidéken is a kapitalizálódásfelerõsödésével váltottak lendületet. A foglalkoztatásban és a munkalehetõségekben kettõsséget váltott kiaz 1907-es esztendõvel meginduló – általunk már elõbb bemutatott – erdei iparvasutak építése aBörzsönyben. A munkalehetõségek egyrészt bõvültek: a talpfafaragás, vasútépítés és szállítómunkákmegjelenésével, beindulásával. Ugyanakkor a korábban fuvarozásból élõk számára a megélhetéstveszélyeztette az erdei szállításokból történõ kiszorulás. A fuvarosok, magángazdák megmozdulását, lázadásátfegyverrel fojtották el, melynek során három nagybörzsönyi lakost az építkezésnél agyonlõttek.

A húszas évek közepétõl újabb munkák adódtak a Börzsöny erdeiben a bõrcserzéshez szükségesalapanyag termelésével. A cserkéreghántás igen sokaknak adott munkát, fõként a Kóspallagon élõknek.Az áprilistól júliusig tartó munkákat a Váci Faipari és Csertermelõ Vállalat végeztette. A tuskóról kinõtt 30év körüli tölgy- és égerfát lehetett letermelni, s ennek kérgét kellett lenyúzni. Elsõdlegesen a dudánaknevezett kéregért végezték ezt a munkát, de a nyúzott fa is jól értékesíthetõ termék volt. Ez utóbbit afagázüzemû autók üzemeltetésére, késõbb az 1956-ig végzett tevékenység másodlagos termékét acellulózipar hasznosította.

16

Ezekhez a határozottan gazdasági tevékenységekhez társult a Börzsöny tájszépségének felismerésévelpárosuló foglalkoztatás. Turista- és menedékházak épültek, melyeket állandó személyzettel töltöttek fel. Ahúszas évek végén épült a kisinóci menedékház, majd a harmincas években a nagy-hideg-hegyi turistaház.

Kóspallagot elsõsorban elzártsága – Márianosztrára 1920-ban, Kismarosra 1932-ben épült köves út– sajátos, hagyományos munkakultúra kifejlesztésére késztette. A községben helyi iparos ember – molnár,bognár, kovács – emberemlékezet óta nem volt, ezeket a mesterségeket kizárólag idegenbõl érkezettiparosok ûzték. A fuvarozáshoz, a fához, az erdõ növényeihez – gombákhoz, cserjékhez, gyümölcsökhöz,virágokhoz – kisebb és nagyobb állataihoz azonban kevesen értettek úgy a környéken, mint ahogy akóspallagiak. Csúfolták is õket egészen a közelmúltig agancsosoknak (a szarvasagancs-gyûjtésre utalva),mravkároknak (vagyis hangyatojás-gyûjtõknek, hangyásoknak). A termelésnek helyi kultúrája alakult ki,melyhez kedvezõek, ugyanakkor kényszerítõek is voltak a területi adottságok, a sajátos helyi hagyományokés a kívülrõl érkezõ befolyásoló hatások.

A kóspallagi ember, a meglett férfi nagy ritkán vállalt általányos napszámot. Mindig teljesítménydíjazásértvolt csak hajlandó dolgozni, az erdõn egészen a közelmúltig. A gyerekek is ebbe nõttek bele. Öt-hatéveskoruktól az anyjukkal járták az erdõt: makkot, gubacsot, páfrányt, gombát, teafüveket, virágot gyûjtögettek.Tíz-tizenkét éves koruktól jelölni (a kivágásra érett fákat), vizet hordani, makkot és csemetét ültetni, tisztítani,kapálni mentek ugyancsak az erdõben. Amit a fához, erdõhöz kötõdõen tudni kellett, már nagyon fiatalkoruktól szívták magukba. A tudás természetes módon, mintegy örökletes úton hagyományozódott.

A hosszú gyakorlat és a szinte misztikus erõvel ható tapasztalat az erdõk és az erdei munkák keresésétsugallták. Folytatták az elõdök szokásait, országjáró munkacsapatokat szerveztek. Fakitermelést, egyesektalpfafaragást vállalva járták az országot. Baranyától Zemplénig jó híre volt munkájuknak. Elõre lelevelezettés kialkudott bér fejében, fõként a téli idõkben, saját maguk közül kiválasztott munkavezetõ irányításávaljárták az országot. (REMITZKY, 1982. 566-567. o.)

A kóspallagiak az 1950-es évek elejéig a következõ megélhetést nyújtó munkákat végezték: elsõ helyenállt az erdõ, ahol a férfiak fatermelést, fuvarozást, talpfafaragást, kéreghántást és faszénégetést végeztek; anõk, asszonyok csemeteültetést, kapálást, makkgyûjtést, szamóca- és málnaszedést, gombák gyûjtését,úttisztítást, sarjazást, gubacsgyûjtést, a fatermelõ férj mellett fahurcolást, sarangolást végeztek. Elterjedtvolt még a már említett agancs- és hangyatojásgyûjtés.

Második helyen állt a jobbára férfiak által a nyári idõszakban, júliustól októberig a bányában végzettmunka.

Harmadik munkaterület a földmûvelés, ami a falu határában lévõ kevés szántó (800 kh), és igenszétaprózott területi elhelyezkedése miatt önmagában megélhetést a településen még öt családnak semadott. Két gazdának volt 20 hold feletti birtoka, a többieknek 1-6-10 holdig terjedõen volt földje, de jónéhányan teljesen földnélküliek voltak. A falu többsége élte a két- vagy háromlakiság terheivel életét.(REMITZKY, 1981. 23-24. o.)

Vízgazdálkodás

Ipoly-szabályozási törekvések a XX. században

Láttuk, hogy az Ipoly szabályozásának, azaz árvízvédelmének szükségessége már a XIX. század derekánfelvetõdött. Több terv is készült, melyek az ármentesítés keretein belül a folyó kanyarulatainak átmetszéséttartalmazták. A XX. századi világháborúk azonban ezen elképzelések megvalósítását nem tették lehetõvé.

Az 1920. évi trianoni békeszerzõdés következtében az Ipoly mintegy 140 km hosszúságban válthatárfolyóvá Csehszlovákia és Magyarország között, illetve egy rövid szakaszon Ipolyság és Ipolyszakállosközött a folyó teljes egészében Szlovákia területén folyik. A békeszerzõdést követõen rövid idõre mindkétszomszédos állam felhagyott a szabályozási törekvésekkel. Megszûntek a korábban mûködõ vízimalmok,a kisebb nyílású hidak egy részét is felszedték, így javult a folyómeder áteresztõ képessége. Ez az állapotaz elsõ bécsi döntésig, 1938-ig tartott. (GYENES-NAGY, 2006. 14-15. o.) A világpolitikai eseményekekkor az Ipoly-völgy lakóinak helyzetében ugyanis változást hoztak. A müncheni egyezmény után megszületettelsõ bécsi döntés újra Magyarországhoz kapcsolta az Ipoly mindkét partját egészen a Nógrád megyei

17

Pinc község határáig. A visszacsatolás által kínált elvi lehetõséget az Ipoly 1939. évi pusztító tavasziáradása tette halaszthatatlan szükségszerûséggé.

Pintér Tamás: „Az Ipoly folyó medrének jókarba helyezése” címû tanulmányában levéltári forrásokratámaszkodva mutatja be az Ipoly 1943-1944. évi szabályozásának tervét és ennek részleges kivitelezését.

Az Ipoly áradásaitól sújtott két megye: Nógrád valamint Bars és Hont közigazgatásilag egyelõre egyesítettvármegyék, noha egymástól függetlenül és szinte egyszerre döntöttek a folyó medrének szabályozásamellett, közöttük a tervezésben és a megvalósításban is vita támadt.

Bars és Hont vármegye alispánja 1939. augusztus 4-én elrendelte az elõmunkálatok megindítást, aszabályozási tervek elkészítésével pedig a Magyar Királyi Érsekújvári Kultúrmérnöki Hivatalt bízta meg. Aszabályozásban érintett 24 Ipoly menti településnek csak egy része (1939-ben vidékünkrõl csakVámosmikola) tudta a költségek ráesõ részét befizetni, 1942-ben még 9 település mindig tartozott a rákirótt összeggel. A tervezõhivatal 1942 októberében jelentette az alispánnak, hogy elkészült az Ipolyáltalános rendezési tervével, s ezen belül a szob–ipolyszalkai folyószakasz részletes rendezésitervdokumentációjával. (PINTÉR, 1994. 222-224. o)

A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kiadványában olvashatjuk, hogy azelkészült tervben újraéledtek a nagyra törõ szabályozási törekvések is. Az Érsekújvári KultúrmérnökiHivatal terve szerint 37 nagyobb átmetszéssel, 36 km-rel rövidítették volna meg a folyót. Az újonnanépített meder hosszú egyenesekbõl és legalább 400 m sugarú ívekbõl állt volna. A meder átlagos mélysége2,5 m, a tervezett fenékszélesség 16-20 m lett volna. A részletes tervek a Szob-Balassagyarmat közöttiszakaszra készültek el. (GYENES-NAGY, 2006. 15. o.)

Az 1942 késõ õszén induló munkálatok a tervek szerint az Ipoly legalsó szakaszán kezdõdtek:mederátmetszésekre, vízlevezetõ sarkantyúk és iszapoltató-mûvek kialakítására, mederbiztosítómunkálatokra került sor. (PINTÉR, 1994. 225-228. o.) 1943-ban folytatódtak az elõzõ évben megkezdettmunkák, de a rendelkezésre álló idõ rövidsége miatt csak a Szalka – Letkés közti átmetszésre került sor.Az 1945-ben megkötött fegyverszüneti egyezmény értelmében az Ipoly ismét határfolyó lett.

Közvetlenül a háború után az illetékesek újra felmelegítették a hajózható Ipoly korábban már elvetettterveit. Úgy gondolták, hogy medermélyítéssel, hosszú egyenes szakaszokkal legalábbis egy iránybanhajózhatóvá tehetõ a folyó. A tervek szerint 1 méter merülésû 400 tonnás bárkák közlekedtek volna azIpolyon, a szükséges duzzasztómûvek pedig az egyre nagyobb arányú nagyüzemi mezõgazdaságot szolgáltákvolna.

25. Mentés Ipolytölgyesen a télvégi árvíz idején, 1963. márc. 15-én

18

Csehszlovákia és Magyarország közös platformra kerülésével elhárultak a politikai akadályok az együttesfolyószabályozás elõl. Megalakult a Magyar – Csehszlovák Közös Mûszaki Bizottság, amely 1954. éviXI. ülésén határozatot hozott a határ menti terület vízgazdálkodási tervének elkészítésére. Ez a terv részbenaz Ipoly vizének hasznosítását, részben a folyó menti területek ármentesítését tûzte ki célul. Még ebben azévben mindkét fél aláírta az elsõ közös rendezési megállapodást, mely többek között tartalmazta, hogy aminimális 100 l/sec feletti vízhozam a folyóból kivehetõ és felhasználható.

Magyar oldalon a védmûvek kiépítésének keretében épült védvonal egyrészt az Ipoly menti töltéseket,a Letkés-patak kétoldali és a Nyerges-patak balparti visszatöltésezését foglalja magába. Ipolydamásdbelterületének védelme érdekében is védvonal létesült. Továbbá a Nyerges-patak jobbparti és a Ganádi-patak balparti visszatöltésezése is megvalósult. Majd az 1963-as csapadékos év után megkezdõdtek abefogadó vízfolyások alaprendezései.A közös tervezés 1961-ben indult. Ennek nyomán 1975-re elkészült az Ipoly szabályozásának terve aSzob – Ipolytarnóc közötti szakaszra, melyet a tanulmánytervet készítõ munkacsoport vezetõjének, VerinaHulinová mérnök asszony neve után röviden Hulinová-tervként emleget a szakirodalom.

A Hulinová-terv kivitelezése

Az 1975-ben közösen tetõ alá hozott terv elõl elhárultak a korábbi kezdeményezéseket meghiúsító politikaiés társadalmi akadályok. Ekkorra a folyó mentén megszûnt a magánbirtokosi rendszer, s vele a birtokosérdekérvényesítés is. A két országban kialakuló szocialista nagyüzemi törekvések pedig a folyó jelentõsmérvû szabályozásában, ármentesítésében, illetve az öntözõvíz biztosításában voltak érdekeltek. Atermészetes viszonyok fenntartása nem volt fontos, ugyanígy a költségek sem számítottak. Sõt,Csehszlovákiában ekkor fogadták el a mezõgazdaság fejlesztésére vonatkozó irányelveket, amelyek csupavíztározó, völgygát és öntözõmû létesítését tartalmazták. Az éghajlati viszonyok miatt ugyanis az Ipolyvölgye Csehszlovákia legértékesebb kukoricatermõ vidékévé lépett elõ.

Az öntözés feltétele viszont az, hogy az árvizeket kizárják a mûvelésbe vont területekrõl, illetõleg azöntözõvíz a vegetációs idõszakban (tavasztól õszig) álljon rendelkezésre, amikor általában legalacsonyabba vízhozam. A probléma megoldására a Hulinová-terv 14 duzzasztó megépítését tervezte volna Szob ésIpolytarnóc között. A torkolat és Ipolybalog közé ezekbõl 11 esett volna. Végül 2000-ig nyolc duzzasztómûépült meg az Ipoly Magyarország és Szlovákia közötti szakaszán. Vidékünkre ezekbõl az alábbi öt esik:

település folyamkilométer építés éveKiskeszi – Ipolytölgyes 18,000 1994.Ipolyszakállos – Tésa 32,000 1993.Szete (szlovák ter.) 39,60 2000.Visk (szlovák ter.) 47,770 1993.Ipolyság (szlovák ter.) 56,950 1995.

A szabályozás egyik fõ célja az árvízvédelmi koncepció keretein belül a folyó lerövidítése és vízszállítóképességének növelése volt. Ennek érdekében az egységes új medret a kanyarok átvágásával illetve ameglévõ mederszakaszok szélesítésével alakítottak ki, mely az évenkénti visszatérési idejû árvizeklevezetésére volt képes.

Az új nyomvonalat úgy jelölték ki, hogy a „nyert” és „vesztett” területek lehetõleg azonosak legyenek,a folyó középvonala továbbra is országhatár maradt. A kanyarulatok átvágása során az újcsatornaszelvénybõl kitermelt földet a szegélytöltések építéséhez illetve gyakran az eredeti, de a szabályozástkövetõen felhagyott folyómeder betöltéséhez használták fel. Emiatt eltûnt számos természetes vagy a korábbimunkákból származó mesterséges holtág is. A szabályozások utáni szükséges területcserére a ’90-es évekvégén került sor.

Környékünkön napjainkra Ipolydamásd, Hont, Drégelypalánk térségében vannak szabályozásokkalnem érintett szakaszok, melyek révén képet kaphatunk az Ipoly szabályozás elõtti állapotáról. A duzzasztóképítése és a mederkorrekciók mellett a Hulinová-terv legfontosabb eleme a környezõ területekármentesítése. Az árvízvédelmi töltéseknél a százévenkénti elõfordulási valószínûségû árvízszintekre, illetve

19

hozamokra történt a méretezés. A töltéskorona szintje belterületen ehhez képest 1 m-rel, míg külterületen0,5 m-rel van kiemelve. A gyorsabb vízelvezetés érdekében a meder esését 0,2 ezrelékrõl 0,375 ezrelékrenövelték.

A folyón épült árvízvédelmi töltések ugyan megakadályozták az árvíz kijutását a mentett oldalra, deugyanígy megakadályozták a lefutó vizek eljutását a folyómederbe. Emiatt bonyolultabbá vált a vizeklevezetése ezekrõl a területekrõl. Mivel mezõgazdasági szempontból az érintett területek hasznosítása igenfontos volt, szükségessé vált a szabályozási munkákkal párhuzamosan az öblözetek vízrendezése, illetõlega belvizek elvezetése, és az Ipolyba történõ átemelése. A belvízrendezési munkák zömmel a ’60-as és’70-es években kezdõdtek és a ’80-as évek közepéig tartottak. A munkálatokat azok a gazdálkodószervezetek – tsz-ek, állami gazdaságok – végezték, amelyeknek a tulajdonába, kezelésébe a kérdésesföldterület tartozott.

Az Ipoly szabályozásával párhuzamosan szükségessé vált a mellékvizek torkolati részének szabályozásais, mert ezek víz- és iszapháztartását a visszaduzzasztott folyó nagymértékben befolyásolta. A mellékvizekszabályozása elsõsorban a meder hossz- és keresztszelvényének szabályozásából illetve árvízvédelmi töltéseképítésébõl tevõdött össze.

26. Ipolydamásd védõgátja 2011-ben

Napjainkban az Ipolyon együttmûködõ vízügyi szervezetek újabb szabályozást már nem tartanakindokoltnak, és a jövõben sem kívánnak végezni. (GYENES-NAGY, 2006. 14-17. o.)

Jelentõs emberi beavatkozások közé sorolhatók az éves fenntartási munkák is, melyekre egyre kevesebbfedezet áll a kezelõk (pl. KÖVIZIG, társulatok) rendelkezésére. A medrek feliszapolódása, benõttségemiatt a medrek vízszállítása a kiépítési vízhozamukhoz képes folyamatosan csökken. (KABAY, 2007. 4-5. o. és GYENES-NAGY, 2006.)

20

Halászat

Györffy István néprajztudós 1909-ben írt cikket (GYÖRFFY, 1933. 1-5. o.) a környékünkön folyóhalászatról. Településeink közül Hídvéget, Iplyságot, Visket, Pereszlényt, Gyerket, Szakállos és Szalkátemlíti a jelentékeny halászatot ûzõ települések között, külön kiemelve, hogy Visk és Pereszlény lakóimajdnem mind halászok.

Úgy véli, hogy a palócok a halászatot elõszeretettel gyakorolják, a legtöbb földmûves jól ért hozzá, ésaz Ipoly menti falvakban nyáron szinte minden udvarban látható a háló. Megemlíti ugyanakkor azt is, hogyelõfordul tiltott módszerekkel való halirtás: maszlaggal, dinamittal és gebulyával való halászás. Az Ipolyságijárásban nincs olyan állóvíz, melyet egész évben lehetne halászni, viszont a mellékvizek közül a Korpona-és Bernece-patak is halászó hely.

A Bernece-patakot a rekesztõhalászat helyszíneként is említi, ahol a rekesztés nyílásába vesszõbõl fontversét tesznek. A rekesztéshez hasonló halterelési mód az állatás, amikor parttól partig cölöpöket verneka mederbe, s közéjük ágakat raknak, melyek egy öblözetbe kényszerítik a halakat, ahol merítõhálóvalemelik ki õket. Az emelõhalászat eszközei a hálók. Az Ipoly menti halászok legkedvesebb szerszáma azemelõ- vagy merítõháló, melyet a Korpona vizén is használnak. Az ipolysági merítõháló nyele rövid, mígIpolydamásdon hosszú nyelû, s ezt kútgém módjára, villásfára helyezik. A hajtóhalászat leggyakoribb eszközea farkasháló. A Bernece-patakon leginkább asszonyok által használt szatyinka is idetartozik.

Kedvelik még a bukrozó vagy bukorhálót, és a keresõ halászathoz a kutyahálót. Vetõhalászatrapentölhálót vagy vetõhálót használnak. Ezt leginkább Tesmagon, Pereszlényben, Visken és Gyerken ésladikból, tiszta vízben alkalmazzák. Az ipolyi halászok ladikja hosszú, lapos, szélesorrú, szélesfarú, 3-4üléses csónak.

A kerítõhalászatot nagyhálóval ûzik. A tapogató halászat is igen elterjedt az Ipoly mentén. Régen nem isvették igazi halászszámba azt az embert, aki nem, tudta puszta kézzel megfogni a halat. (A tíz évvel ezelõttrejtélyes körülmények között eltûnt vámosmikolai Pusztai József is mestere volt a padmalyokban megbúvóhalak szabad kézzel történõ kifogásának. K. J.) Valamikor a szigonyos halászat is élt az Ipolyban: nyolcágúszigonnyal. A jeges halászathoz farkas- vagy merítõhálót használtak.

A horoggal való halászatnak két módja van: úszó horoggal és fenekes horoggal való halfogás.A harmadik évezred elejére a víz világszerte stratégiai fontosságú elemmé, a földfelszín alatti és a felszíni

vizek megóvása, a vízzel való ésszerû gazdálkodás hazánkban is kulcskérdéssé vált.

27. A Kóspallagi-tó

21

A Börzsöny Múzeum Baráti Körének a Börzsönyvidékrõl rendezett legutóbbi konferenciáját 2011. június25-én a Börzsöny vizeirõl tartották. A szimpóziumon Dr. Szilágyi Miklós, az MTA Néprajzi Kutatóintézetetnográfusa a dunai és ipolyi halászat jellemzõivel foglalkozott. Érdekfeszítõ elõadásában bemutatta aDunán folyó középkori vizahalászatot, szólt a céhbe tömörült komáromi és esztergomi halászokról, majdaz orvhalászatba átforduló ipolyi paraszthalászatról. Az Ipoly menti lakosság élelem-kiegészítésként éspénzszerzési lehetõségként, csapatban ûzte a halászatot. Érdekességként kiemelte, hogy az 1910-esállapotok szerint tiltott volt a halak maszlaggal történõ elbódítása (gebulyázás), a 8 ágú szigony használata,a vízfolyás, meder teljes elrekesztése és a kézzel történõ halfogás. (KOCZÓ, 2011. 58-59. o.)

Halászat jelenleg csak a Dunán, horgászat szintén itt, továbbá az Ipolyon, annak holtágain, valamint azelmúlt évtizedekben kialakított tavakon folyik. A sporthorgászok kellemes elfoglaltságot, idõtöltést Bajtán,Nagybörzsönyben, Perõcsényben és Kóspallagon találnak.

22

CSÁKY KÁROLY

Jóslat

Szárnyaim el-vitte aszél,s e nagy viharbancsendben lett aszél-kiáltómadár is.

Most itt vagyunkszárnya-szegettenés némán,fészket rak bennünk ameg-békélés,holnapra kikeltifiókáit afel-tápászkodásnak,s emel-kednek majdbalosorsunkbóllegénykéi a sikerek-nek.

(2012.nov.24.)

23

Enyésze t

24

BEMUTATJUK

Néhány nappal ezelõtt, amikor az itt látott anyagot Krisztina elkezdte a mappából szortírozni, és az asztalon,dobogón egymás mellé simultak a képek, két dolog jutott az eszembe. Egyik az, szeretek magányosankóborolni a kiállítótérben, mert csak így tudom háborítatlanul átadni magam a látvány élvezetének, igazánszabadon keresni a mûvész nekem szánt üzenetét. Ez szinte azonnal teljesült. A másik az a harmónia, amie kiállítótér minden egyes mûvébõl és a mûvek együttesébõl felénk árad. Amit – bocsássák meg, hogy eztmondom, hiszen nem illik ma a mûvészet mûvelésének nemek közötti eltérésérõl beszélni, mégis úgygondolom – csak nõi lélek tud így, ilyen természetes módon megjeleníteni. Talán azért, mert az életben isennek megteremtésére törekszik, szemben a férfiéval, akinek a világ meghódítandó terület. De ne menjünkebbe bele! Túl messze vinne.Mint azt a kifüggesztett életrajzból, szakmai vallomásból ismerhetik, Vargáné Kõvári Krisztina közel másfélévtizede Somoskõújfalun él és az ottani óvodában dolgozik. A szintén itt élõ Kossuth-díjas Földi Péterfigyelt fel a pasztelljeire és vált mesterévé az 1980-as években. Már akkor is elsõsorban a mostani képekrejellemzõ technika vonzotta leginkább, valamint a természet ábrázolása. Ha most a több mint negyedszázados– a Balassi Bálint Asztaltársaság berkein belül létrejött – ismeretségünk képemlékeit magamban fölidézem,néhány olaj- és tûzzománc alkotás, kisplasztika kivételével pasztellek sora bukkan föl. Vagyis az ittkiállítotthoz hasonló világ jelenítõdött meg Krisztina képzõmûvészeti munkásságának kezdetén is. Hasonló,de nem azonos. Idõközben ugyanis erõsebb lírai töltet hordozójává vált a kép, mélyültek a tónusok,gazdagodott a formanyelv, egyfajta bölcsebb, bensõségesebb kapcsolat alakult ki a festõmûvész és azáltala ábrázolt táj között. A teremtett harmónia szívet gyönyörködtetõbbé ért, nemesedett.Kérdezhetnék önök is, mi az a csoda, ami – egy ilyen zaklatott és többé-kevésbé embertelen világban – aharmóniát fenntartja? Ami képes ezt tükrözni akkor, amikor minden ellene szól? Talán még magával amûvésszel, a mûvészettel szembeni elvárás is másra sarkall?Úgy gondolom, egyedül a hétköznapitól eltérõ minõségû lét alkalmas erre. Olyan, amely összhangban él aFölddel, annak szépségeibõl meríti erejét, képes az ember gyengeségein fölülemelkedni, attól elvonatkoztatni,azt elcsendesíteni.Hogy emberileg ez miképpen valósul meg, az Krisztina titka marad. És talán egy kicsit az óvónõifõfoglalkozásé is, amennyiben ihletadó a gyermeki lélek lehet. A képen viszont megkísérelhetjük a forrásátföllelni, megragadni. Úgy vélem, legalább három fontos összetevõt érdemes megemlíteni. Az egyik maga apasztell, mint alkalmazott technika és eszköz, a másik a szín-, a harmadik pedig a témaválasztás.Miért pont a pasztell? – kérdezhetik. Elég körbepillantani, a válasz adott. A pasztell nem ismer éleskontúrokat, az általa megjelenített világ homogén és egylényegû. Azaz a kép nem azt várja el a befogadójától,hogy egyetlen pontból kiindulva fejtse fel az értelmét, hanem azt, hogy olvadjon bele, áradjon szét benne.Úgy is fogalmazhatnánk, a hagyományosnak tekinthetõ folyamat megfordul: a kép válik az emberbefogadójává. A pasztell nyújtotta vizuális élmény rabul ejt és jóérzésekkel tölt föl legelébb – valahol atudat alatt. Ugyanakkor éppen ettõl az összemosódó, fátyolszerû textúrától álom- vagy víziószerû az élmény.A kép lebeg és vibrál, kikapcsol a jelenbõl és belsõ egyensúlyba hoz. Nincs katarzis, helyette önmagáértés értünk való szépség van. Olyan, amely érzelmekben gazdagít és nemesít.Miért pont a szín? Krisztina színei többnyire földszínek. Az õszi anyatermészet színei: zöldek és barnákárnyalatai – égkékkel kinyitva fölül, és fölfelé. Melegek, érettek, nyugtatók. Könnyûvé tesznek, mint a jóborok.Miért pont a témaválasztás? Mert olyan világot tár elénk, amelyben csak növényi létformák képviselik

Vargáné Kõvári Kriszt ina képei

25

Bér i p incesor

az életet. Az emberi jelenlét legföljebb közvetett és jelzésértékû, mint azt a Béri pincesor ábrázolása vagyaz Által mennék foghíjas deszkahídja révén láthatjuk, vagy éppen a nylonnal letakart szénaboglya vagy aKápolna címû alkotás centrumában elhelyezett feszület képében fölfedezhetjük. Ez utóbbi pasztellrajz azegyetlen az itt kiállított rajzok között, amelynek tárgya kizárólag emberi tevékenységgel kapcsolható össze.A gótikus épületbelsõ mélységében a keresztény hit szimbóluma tûnik elõ, s vonzza magára a tekintetet. Apárhuzamosan futó és szimmetriát képezõ ívek mintegy körbeölelik Krisztus megfeszített testét,megnyugvásra, önfeladásra, a látvánnyal történõ lélekbéli azonosulásra bíztatnak.Gondoljanak bele, az Enyészet cím ugyan elmúlást sugall, de ott van az az ajtó, amelyen részben egypusztuló épületre nézhetünk, részben az elõtte-mögötte hullámzó természetre, azaz elevenségre. S ahogy akép elõterében összehajlik és ívet képez két hajtás, az a Kápolna gótikus belsõ terét utánozza le. Talánmondhatjuk azt is, ezáltal a papíron ott van a megújulás, a feltámadás, az újjászületés ígérete is. Az Omladékaranybarnáját is félkörívben öleli a fenyõfák örökzöldje.A Krisztina által ábrázolt fák ritkán csupaszok. Koronájuk – ékük. A Szénaboglya címû képen példáulláthatunk meztelenre vetkezett fát, közvetlenül az elõtérben álló boglya mögé magasodva. Csupán egy-kétrezes levél emlékeztet arra, a közelmúltban még lombbal bírt. Szerkezetileg az átellenes oldalon, a képmélységében egy lombos akácféle tör az ég felé. A háttér dombhajlata kékell-zöldell. Ívében a Nap aranylik,szemben a lekaszált rét és a boglya aranylásával. A kopasz fa ágai nem csonkák. Részben az ég felétörekednek, részben az akácféle felé, igen gazdag hálózatot rajzolva, néhány ággal szinte még a Napot isfönntartva az égen.A pszichológia – sarkítva – azt hirdeti, rajzolj fát, s megmondom ki vagy! Krisztina fái elevenek, csonkolásbólszármazó göcsörttõl szinte mentesek. Az Által mennék hídja patakon átívelõ két oldalán találhatunk egyet-egyet belõle, valamint a Köves patak címû lépen, illetve a Facsoport göcsörtös törzsû hármasán. Tehátinnen nézve is teljes és kiteljesedett életet él és rajzol, hogy megoszthassa velünk, hogy hasonlóra bíztassonbennünket is.Harmóniát kínál. Fogadjuk el! Úgy legyen! Legyen úgy!

Handó Péter (A beszéd elhnagzott január 22.-én Salgótarjánban.)

26

1964 óta élek Salgótarjánban, 1999-tõl pedig Somoskõújfalun. Itt dolgozom a helyi óvodában, mintóvónõ. Lakóhelyem földrajzi fekvése maga is adja azt a lehetõséget, hogy ne csak szemlélõdéssel,rácsodálkozással próbáljuk magunkévá tenni ezt az élményvilágot, melyet e táj nyújtani képes, hanem aztaz igényt is ki tudjuk elégíteni, mellyel az ember önmaga képességeit, lehetõségeit próbálja megismerni.Nem vagyok hivatásos festõ, de mindig szívesen használtam az ábrázolás eszközeit. A szintén itt élõ, mamár több magas elismeréssel bíró festõmûvész, Földi Péter buzdított arra, hogy érdemes komolyabbankipróbálnom magam e téren. Õ ismertette és szerettette meg velem a pasztellt, amit mai napig legszívesebbenhasználok. A természet csodálatos tárháza adja azokat a témákat, s azon belül is formákat, vonalakat,színeket, fényeket, stb. melyek inspirálnak mindezek megfogására, általam is megteremthetõvé tételére,amiben ott lapul az örök élni akarás, hiszen még a lehullott falevélben is ott van a következõ életnek alehetõsége. 1987-ben szerepelt képem elsõ ízben kiállításon Salgótarjánban, majd ettõl kezdve megtalálhatókvoltak alkotásaim az amatõr mûvészek helyi, regionális, és országos tárlatain. Ilyen kiállítások voltak amegyei amatõr képzõmûvészeti kiállítások, pedagógus tárlatok, 1993-as Szolnoki, és az 1997-es BudapestKongresszusi Központban tartott országos amatõr képzõmûvészeti kiállítások. Az 1990-es, -92-es, -94-es, és -96-os hatvani „Magyar tájak” címû tájképfestészeti Biennálékon egy-egy képpel szerepeltem én is.1994. június 27-tõl augusztus 19-ig önálló kiállításom volt a budapesti Hadtörténeti Intézetben, „Nógráditájak” címmel. Pedagógusként több nógrádi intézményben (óvodák, iskolák) mutathattam be alkotásaimataz ifjabb nemzedéknek is. Alkotói életemben fontos tapasztalatszerzõ lehetõséget adtak azok a mûvészetitáborok (Mátraalmás, Salgóbánya, Somoskõújfalu, Buják), ahol helyet, élményanyagot, más technikákkipróbálásának lehetõségét kaptuk neves nógrádi mûvészek irányításával (Földi Péter, Antal András, HibóTamás, Molnár Péter).E bevezetõ után ajánlom szíves figyelmükbe alkotásaimat, és remélem egy kis örömöt is lophatok ez általmindennapjaikba.

Vargáné Kõvári Krisztina

Bányató

27

Belopódzó õsz

28

Cserhát i táj

Cserhát i táj 3 .

29

Homokkõ barlang

Napfényes o lda l

30

Omladék

Pipacsos ré t

31

Vízpart

A part alatt

32

KOVÁCS T. ISTVÁN

Szép piros szempár

Sütött a nap, de egy kicsit szeles volt az idõ. Csak néhány fehér felhõfoszlány úszkált az égen. Az akácfákratelepedett vadgerlicék hangja betöltötte az udvart, ahol az idõsödõ háziasszony tett- vett a reggeli takarmánytváró házi jószágok között. A kaputól a tornácig vezetõ betonjárda mellett, az elõkert virágai pompáztak akorai fényességben. A macska átugrott a verécén és lassú léptekkel a gazdasszonyához ballagott, leült elé,nyikkantott egyet, jelezve, hogy õ is éhes, várja a reggelijét.-Jól van. Mindjárt sorra kerülsz-beszélt hozzá az asszony, s vitte a nehéz vödröt, amibõl moslékot öntött amalacok elé, aztán friss vizet a tyúkok itatójába. Majd egy bádogedényben árpát hozott a kamrából.Kiengedte a tyúkokat és szórni kezdte nekik a magot. A keze tétován megállt, mikor az udvar közepénszürkülõ pernyecsomóra pillantott.Tegnap még itt sütötték a szalonnát - jutott eszébe, amint ottfelejtette a tekintetét, s nézte, mint borzolja agyenge fuvallat, parányi örvényt formálva az elõzõ napon vidáman lángoló tûz maradékából. Hangos nevetés,jókedv töltötte be az udvart, ugrándoztak körülötte az unokák. Egyszerre ismét maga elõtt látta a fia tûzfölé hajló alakját, kezének mozdulatait, amint forgatja a nyársat. A kisunokáknak is készített nyársat.Forgatták a tûz fölött, aztán szénné égették. Hiába magyarázta nekik, hogy a parázsra kell tartani a szalonnát,nem a láng fölé. De hát, nem baj az. Ünnep az ilyen alkalom. Úgy kell azt felfogni.Boldogan ült köztük a férje, meg úgy látta, hogy a menye is. Együtt áldoztak az õsi magyar szokásnak.Szertartás volt az mindig, nem csak egyszerû étkezés, amikor a mezei munkán hozzá láttak a„früstököt”megsütni. Már amikor volt annak való szalonna, nem csak silány zsíroskenyér, a szûkebbesztendõk idején. Jurcsek Bélát, meg Rákosi Mátyást szidták az apjáék is, mert szerintük ez a kettõ találtaki a háború alatt, meg utána a beszolgáltatást.Egy fiuk született csak, abban gyönyörködött, s örült, mikor az házasulandó sorba lépve, helybeli lánytválasztott magának feleségül. De hát milyen házasság az ilyen! A család itthon a szép házukban, a családfõmeg egész héten oda Pesten, a munkásszálláson. Csak péntek estére tér haza, de már vasárnap estemegint megy vissza az éjszakai vonattal. Mert itt, az országnak ebben a keleti csücskében ez a sors jutottmindig, a legtöbb embernek. Egyszer próbált csak hazakerülni a fiú, a nagy árvíz után, mert akkor kapósvolt az ácsmester. Nade, mikor a munka dandárja befejezõdött, az építõipari vállalatok elvonultak, mehetettismét velük. A község-gazdálkodási vállalatnál ugyan lehetett volna munkavezetõ, mert elvégezte Pesten amûvezetõi tanfolyamot is. Biztatta is a tanácsi cég vezetõje, de mire arra került volna a sor, hogy munkábaálljon, kiderült, hogy nagyon keveset fizetnének. Mert az is úgy volt mindig, hogy a Tiszától keletre,ugyanazért a munkáért mindig kevesebb járt, mint az ország nyugatibb felében. Abból pedig csak szûkösenélhetett volna a család. A pénz pedig nagyon kellett, mert házat építettek, OTP.- hitelre.Mûvezetõ lett aztán a pesti vállalatnál. Többeket oda is vitt magával a faluból. Becsülete van elõttük. Sohanem akart végleg elszakadni a szülõföldjétõl. A hét végét itthon tölti, látja a szüleit és a feleségének semhiányozhatnak az övéi - mondogatta mindig és remélte, hogy egyszer mégis csak megváltozik a világ ésitthon is megtalálhatja a számítását.A felesége a téesz konyháján dolgozott. Azért is tud olyan jól fõzni, mert ott megtanulta a mesterséget. Ám,most, hogy a szövetkezet is szétment, már konyha sincs, Erzsi sem talál magának helyet itthon, a gyerekekmiatt meg nem tudná a férje életmódját követni. Így hát segítik õket, amennyire csak tudják: Az Öreg,ahogy a férjét szokta emlegetni a Mama, legtöbbet kint van a szõlõben. Abban bízik, hogy a bor árábólmajd a fia családjának is tud adni valamennyit az õsszel. Az egyik hízó is az övék lesz, amelyik most ittröfög az ólban.A tûz körül sokáig nem esett szó a megélhetési gondokról. Jókedvû volt mindenki. A fiú sem lógatta az

33

orrát. Elégedetten nyújtózkodott, mikor elfogyasztotta az esti csemegét és becsukta a zsebkését. Ámvalami finom, alig észrevehetõ árnyékszerûség mégis bujkált a tekintetében.-Hát, ilyen jót mostmár sokáig nem eszem - jelentette ki egyszerre, de az apja csak nevetett.-Már miért ne ennél? Hazajössz a jövõ héten és megint sütünk, ha megkívánod. Vagy kimegyünk a kertbe,betyáros lebbencset fõzni.-Sütnek majd nekem a norvégok tengeri halat.- mondta a fiú.-Miféle norvégok?- dobbant ösztönösen nagyot az anyai szív. Az apja is felnézett a kenyérpirítás mellõl.-Nincs más megoldás- mondta Péter. -Szétment a mi vállalatunk is. Még jó, ha a végkielégítést ki tudjákfizetni. Pesten sincs munka. A norvégok meg nagyon sokat fizetnek. Úgy mondják, hogy ott a legmagasabbaz életszínvonal.-És a család? A gyerekek?- kérdezte ijedten az anyja, attól tartva, hogy viszi azokat is.-Egyelõre maradnak-mondta bizonytalanul Péter. -Két hónaponként, vagy negyedévenként hazajövökegy-egy hétre. Aztán…-Aztán?- A számításom szerint két év alatt keresek majd annyit, hogy egyenesbe juthatunk. Hátha az alatt az idõalatt itt is jobb lesz.-Nem élet az ilyen-legyintett az apja. Nekünk sem volt könnyû, mégis maradtunk. Nektek meg egymásnélkül múlnak el a szép, fiatal éveitek.-Maguk nem is mehettek volna külföldre -vetette ellen Péter.-Adjátok el a házat, költözzetek össze velünk. A ház ára a kitart valameddig-próbált megoldást találni azÖreg.-Ugyan már Apám! Hát azért építettem, hogy most meg romboljak?Így találgattak egy darabig, míg végül a Mama megkérdezte;-Mikor indulsz Fiam?-A jövõ vasárnap. Jönnek velem négyen a faluból is.-Istenem! Istenem! Elmentek ti innét, nem lesz már nekem magyar dédunokám! Magunkra maradunk azÖreggel-sóhajtozott a Mama.-Ne sóhajtozzon Édesanyám! Lesz még mibennünk öröme magának, megígérem.-Majd csak kibírjuk azt a pár évet valahogy - szólalt meg csendesen Péter felesége is. Keveset beszélt.Nem akarta mutatni, hogy nehezére esik a szó, még a végén leleplezi magát és sírva fakad.Állt az idõsödõ asszony az udvaron. Még szólt a gerlemuzsika. A macska a lábához dörgölõdött. A tyúkokkáráltak körülötte és várták, hogy hulljanak közéjük az árpaszemek. De csak az a piros szempár nézett lerájuk, amelybõl ezüstszín csöppecskék hullottak közéjük.Hiába is kapkodtak volna utánuk. Könnyek voltak azok, nem árpaszemek.

34

HANDÓ PÉTER

Munkaterápián

disztópikus napló I. rész

A va lóságga l va ló bármi l yenhason ló ság nem a képze l e t ,hanem a va ló ság mûve .

Március 1-jét írunk. Kiszuperált vonaton ülök többedmagammal. Levegõ alig van, az is áporodott,periférián élõ emberek szagától nehéz. Hideg van. A fûtést lekapcsolták az elindulásunkat követõen, mertmég semmivel sem szolgáltunk rá. Látszik, hogy a leheletünket merre sodorja a réseken beszökõ huzat.Aki tudja, az ölében szorongatja a poggyászát. Így vigyázza a tolvajoktól, meg melengeti a combját és amellkasát. Szinte mindenki fázik, senki sem akarja lehúzni, lehúzatni az ablakot. Bármennyire is nehezenlélegzem az idegen testek kipárolgását, nem szeretném, hogy észrevegyék. El nem mozdulok a központihelyemrõl. Ha felállnék, rögtön elfoglalnák a mûanyag ülést. Ha elesett, vagy fogyatékkal élõ lennék,akkor is. De másképp vagyok más. Elegendõ a kezemben lévõ toll és papír – már ettõl gyanúsanméregetnek. Miféle szerzet lehetek én a körükben? Félt és gyûlölt alak, akit az iskola jobb létre nevelt,most mégis az õ sorsukban kell osztoznia. Miért is vagyok én itt? – ezt olvashatom ki a tekintetükbõl.Bizonyára jelenteni a viselt dolgaikat – gondolhatják, hisz’ szemlátomást valamit fogalmazok. Kíváncsiságukatazonban egyelõre nem merik kielégíteni. Az ismeretlenségem nyújthat számomra némi védelmet egy-kétnapig. Hogy utána mi lesz? Próbálom feltérképezni a leendõ támadóimat, és kidolgozni néhány használható,személyre szabott stratégiát. Szövetségesek se ártanának, mert három hónapra szól a szerzõdésem. Addigaz útitársaimmal osztozom jóban–rosszban.Kint sûrû pelyhekben hull a hó, mindent fehér lepel borít. Idén késik a tavasz, de – azt mondják – nemtudnak tovább várni, minden nap súlyos anyagi károkat jelent. Az elõirányzatot tartani kell, ebben rejlikfejlõdésünk záloga. Mi pedig nem maradhatunk örökre az állam eltartottjai. Idõnként be kell szállnunk azössznépi termelésbe. Munkaterápiára visznek valamennyiünket. Így akarnak szocializálni, visszaintegrálnia társadalomba. Állítólag dologtalanok vagyunk. Haszontalanok. Herék. Fölöslegesek. Képtelenek egyállandó állás betöltésére. De valamit kezdeni kell velünk, ha az önmagunkról való gondoskodásunkhuzamosabb ideig nem mûködik. Az Egyetemes Alkotmány szerint mindenki annyit ér, amennyit a munkája;s megítéltsége, joga is ezzel egyenértékû. Foglalkoztatás híján eddig valamennyien értéktelenek, s – ezzelegyütt – jogfosztottak voltunk. Most visszakaptuk a hatalomtól a jogunkat arra, hogy dolgozzunk a világszebbé tételén. Ezzel megtehetjük az elsõ lépést az emberszámbavétel felé. Csak elég kitartónak kelllennünk a munka világában – ezt hangsúlyozták a beidézésünkkor tartott eligazításon is. Szerintem évtizedekóta nem született olyan, aki ezt a dumát bevenné. Legföljebb eljátssza.A Központi Hatalom Igazgatási Szerve új épületének, az Univerzumnak az építésére visznek. Ott kellhelytállnunk, bizonyítanunk az életrevalóságunkat. A többség képtelen lenne egyetlen állandó alkalmazássalbíró õst felmutatni, többgenerációs munkanélküli családból származik. Nincsenek illúziói a pillanatnyi„megoldással” kapcsolatosan. További sorsunk a teljesítményünk függvényében alakul – ezt beszélik. Ámegyetlen személyt sem tudnak megnevezni, akinél korábban státuszváltást eredményezett volna ez. Nem aremény hozott minket össze, habár mind „önként” vállaltuk, hogy napi négy óra munkára elmegyünk. Hanem mennénk, megvonnák a segélyt a családjainktól. Azt, amibõl a

35

többségünk él, vegetál az év túlnyomó részében. Én azok egyike vagyok, akit nem a segély megvonásánakfélelme terelt a szerelvénybe, mert nekem az nem járt. Fél éve váltam munkanélkülivé azáltal, hogy aszámomra elfogadhatatlan – megváltozott, megváltoztatott – feltételek mellett lemondtam és távoztam amegélhetésemet biztosító hírgyártó cégtõl – talán ezzel némi káoszt okozva az információadagolásban.Minden szinten nehezményezték a döntésemet. Szankcionáltak: ahhoz túlképzett vagyok, hogy szociálisalapon ellátásban részesüljek. Mennyi pénzt, tudást belém invesztáltak, míg az lettem, aki voltam, akiteltaszítottam magamtól. Az egykori iskoláztatásom fejében végzett ellenszolgáltatás természetes módonelvárható tõlem, a hálátlan kutyától. Elsõsorban a szakmám gyakorlásával illik törlesztenem. Ha erre nemmutatok hajlandóságot, akkor másképp. Nem maradhatok haszontalan. Ehhez nincs jogom. Felállnom éstávoznom se volt. Visszatarthattak volna, csak nem tették, mert a józan belátásomra apelláltak. Hiába. Azérzelmi zsarolásra csakis totális elzárkózással tudok válaszolni. Zsarolókkal nem alkuszom. Sosem alkudtam.Oldják meg, amit összecsomóztak. Csöppet sem érdekel, hogy kellemetlen helyzetet teremtettem, melybensenki se érti, miért és hogyan sodortam másokat és magam efféle – bürokraták által nem megengedhetõ –szituációba. Azzal meg, hogy engem is besoroltak az egyik munkaterápiás brigádba, még nem tántorítanakel. Inkább a fizikai igénybevétel, mint a meghunyászkodás.Azt hiszik, büntetnek. Az újbóli hasznossá válásomat a munkaterápiával elérik. Arra ösztönöznek, minélelõbb vegyek részt az össznépi önfenntartó gazdasági termelésben, illetve a szokatlan fizikai igénybevételhatására meneküljek vissza a számomra predesztinált posztra, és a késõbbiekben becsüljem ott meg magam.Szolgáljam a szolgálandókat és az érdekeiket.Eddig bírtam ellenállni a hatalom nyomásának, mára elfogytak a munkára fogásom elutasítása mellettfelsorolható érveim. Feléltem, amim volt. Alamizsnára pedig nem vetemednék, még ha egzisztenciális nulláváis lettem. Már nem maradt hová, mi mögé rejtõznöm – begyûjtöttek, hagytam, hogy begyûjtsenek. Haeddigi foglalkozásom nem bizonyult elég jónak, akkor most „dolgozzak az alja népek között”. Sírjamvissza azt, amivel szakítottam. Meg kell tanulnom megbecsülni a munka frontján belüli helyem. Könyörgésemrevárnak, és hogy megbocsáthassanak. Ez a szemlélet a természetes. Az emberek többsége azt hiszi, örökidõktõl fogva az. A hozzám hasonló renitenskedõket megvetik. De nem volt ez mindig így. A történelmiidõkben számos dolog, cselekvés értékessé tudta tenni az embert, nem csak az állam önreprodukálógépezetén belüli pozíciója. Mióta egyetlen jogállam létezik, újraszámolják az idõt. Ezzel nyilvánítják kijelentõségét. Innentõl fogva a téli napfordulóval kezdõdnek és érnek véget az évek. Nincs múlt, hagyomány,minden az aktualitás jegyében zajlik, folyamatosan jövõt vizionáltatnak velünk. Legföljebb családihagyományok és titkos könyvek beszélnek az újidõk elõtti múltról, az oktatás hallgat felõle, csupán a jelenkövetelményeit és elfogadását tanítja, a praktikus, kasztokra osztott életet. Az ide be nem tagozódóknaka köz javára kell rendszeresen dolgozniuk, mert közpénzekbõl tartják el õket és szaporulatukat. A feltételekazonban évek óta szigorodnak. Válságra hivatkoznak. Az anyagi források csökkenésére. A fejlõdés, azállami apparátus megerõsítésének szükségességére, mint egyetlen kiútra, ha okolni kell a dolgokat. Ehhezépül az Univerzum. Ehhez vagyunk mi. Ehhez visznek minket.

*

Lassan lemegy a Nap és mi is megérkezünk a célállomásra. A havazás elállt. A hideget azonban nem lehetmegszokni. Egyre több zokszót hallani az idõközben kialakult csoportok felõl. A rutinosabbak azt mondják,ez mindig így volt, erre lehetett számítani. Ettõl függetlenül õk is fáznak, mert valahogy mégis elszámítottákmagukat. Hajnal óta úton vagyunk. Aki hazai kosztról gondoskodott, elõrelátó volt, az már evett. A többikorgó gyomorral várja a beígért ellátást.Nemrég tudtuk meg, hogy csak az elsõ munkanap végén részesülhetünk étkeztetésben, mert „aki nemdolgozik, az ne is egyék”. Az elsõ négy órával a bérünket és további nyolccal a szállás, az élelem költségéttermeljük meg. Minden további igényünkhöz munkaórák kapcsolódnak. A mosakodás lehetõségét is ígylehet majd megváltani, amennyiben szükségét érezzük. Mindenki számára korrekt, átlátható viszonyokatteremtenek ekképp. Ám ez még az „öreg rókákra” is az újdonság erejével hatott. Elindulásunk elõtt errõla tájékoztatásunkra kirendeltek nem beszéltek. Napi négy óra munkát és ellátást

36

ígértek, de egyelõre senki se lázadozik. A „hidegzuhany” bénítóan hatott? Vagy idõ kell ahhoz, hogy leessena tantusz? A kupénk hallgat. Vajon mások is hasonló csöndbe merültek? A többi szerelvényben történtekrõlsemmit sem tudunk, az átjárók le lettek zárva.Ha az emlékezetem nem csal, tizenkét kocsi állt a mozdony mögött. Ide úgy nyolcvanan szorultunk.Feltehetõen máshol sem lehetnek kevesebben. És – információim szerint – máshonnan is indultaktranszportok. Gondolom, nem mi érkezünk elsõnek.Végtagjaimat nem érzem, bár még a didergésem nem szûnt meg. Talán elfagyott, azért? Irodai légkörreszámítottam. Hát ez nem az. És a tavasz sem az, aminek lennie kéne. Vajon mit szólna egy-egy hivatalnok,ha fûtetlen helyiségben kellene tartózkodnia, mert – mondjuk – haszontalan dolgokat mûvelt vagy értéktelentevékenységet folytatott korábban? Itt felhördülni sincs kinek, hasonszõrûek vannak összezárva.

*

Egy rutinosnak tûnõ, õsz hajú, borostás arcú férfi megpróbálta felkapcsolni a világítást, ám az se mûködik.Már alig látok. Meglehet, egymásra is csúsznak a betûim. Bal kezemmel próbálom az utolsó végigírt sorkezdetét jelölni. Beljebb talán az emlékezetem jól vezeti a tollam.A sötétség oldottabbá teszi a hangulatot. A felismerhetetlenségben könnyebb kimondani azt, amit gondolaz ember. Egyre több és emelkedettebb a Központi Hatalomra vonatkoztatott szitokszó. Úgy tûnik, minthaebben már egészen nagy lenne az egyetértés. Vajon ki a provokátor, s ki gondolja a kijelentéseit komolyan?Csupán néhány hanghoz tudok arcot kapcsolni. Az ismeretlenség homályában kedvem lenne káromolni aránk várót. De mi is vár ránk? A megszólíthatók közül ezt senki se tudja. Kezd elhatalmasodni a kupébana rossz elõérzet.Lassítunk. Lábam alól össze tudom-e még szedni a holmim?

Március 2. A pályaudvarról még közel egy órát utaztunk lepukkant katonai teherautók nyitott platóján atelephelyig. Talán még a hóesésnek is tudtunk volna örülni, mert akkor enyhébb idõben rázódunk amunkagépek által feltört, kátyúsított aszfalton. A csillagos ég alatti mínuszok egymáshoz préseltekvalamennyiünket. Jobb volt belül, a földön kucorogni, mint az oldalsó padon, kitéve a légáramlatnak, akonvoj kipufogógõzének.Elhagyott lakótelepeken keresztül vitt az utunk. Néhány ottfeledett kóbor állaton kívül az életnek semmijele sem mutatkozott. Ugyan mi lett a lakóival? Szétszórták õket a peremvidéken, s akadhat közöttünkolyan is, aki egykor itt élt?Eleinte azt gondoltam, valamelyik lakótömbben szállásolnak el, de amint az önmagukra roskasztott épületekközé értünk, már bizonyos voltam abban, a lakótelep helyére kerül az Univerzum, s elõbb meg kelltisztítanunk a területet, csak azt követõen kezdõdhet az építkezés – a három hónapos szerzõdésünketvalamilyen ürüggyel, önkényesen meg fogják hosszabbítani. Hogy ennek örülni kéne-e? A látvány magáértbeszélt. Ahogy elnéztem, senki sem volt feldobódva. Mindenki hallgatott, s próbálta türtõztetni vacogását.Mikor megérkeztünk, alig bírtam a kocsit elhagyni, annyira elgémberedtek a végtagjaim. Másoknak semment könnyebben a platóról történõ leszállás. Ugyan nem havazott, de mégis behavazódtunk a kerekekáltal felkavarttól. Mint sarki viharból érkezõ eszkimók, úgy néztünk ki, míg a beosztásunkra vártunk az égalatt, dermedten.Lakókocsikban szállásoltak el az éjszaka folyamán, huszonnégyesével. Hogy mi alapján válogattak összebennünket, számomra megfejthetetlennek bizonyult. Akivel idefelé közös vonatszerelvény jutott, mindmáshová került. Talán ez is a szempontok egyike volt. Szétszórni minket, mint a tükörcserepeket, nehogyösszeálljunk, s rámutassunk valamire. A gyom tömegben nõ kaszálhatatlanná.Engem sokáig várakoztattak. Éjfél is lehetett, mire a nevemet mondták, felszólítottak a szálláshelyelfoglalására.Minden lakókocsi oldalán négy szám szerepel. Az elsõ kettõ a sort, a második kettõ a sorbeli helyet jelöli

37

Ha az összes szám ki van játszva, akkor elképesztõen sokan lehetünk. Kilencvenszer kilencvenkilencszerhuszonnégy, amennyiben az elsõ számjegy helyén nullát nem szerepeltetnek. Feltehetõen egy kisebb városnyiember fog itt élni az elkövetkezõ hónapok alatt. Ehhez fogható építkezésre talán egyetlen példát setalálhatnánk a múltban, amennyiben ismernénk, ismerhetnénk a múltat. Tekintetemmel képtelen voltambefogni a tábor kezdetét és végét, míg az újonnan kapott társakkal együtt a szálláshelyünkre vezettek.– 2732 – mondták. – Jól jegyezzük meg, ide kell majd naponta visszatalálnunk.A lakókocsikban három sorban állnak az emeletes ágyak. Közöttük oldalazva lehet közlekedni, habáregy-egy fekhely hetven centinél aligha szélesebb. A fejrész fölött egy háló fityeg a személyes holmik számára,amelybe épp csak néhány dolog fér el, a többit le kellett adni a reggeli sorakozónál. Páran a matracuk aláis rejtettek ezt-azt, de napközben, távollétünkben ezeket összeszedték és egy konténerbe szórták,mert zavarná a pihenésünket, következésképp rontaná a teljesítményünket. Mivel már nem lehet megállapítaniaz egyes tárgyak kinek a tulajdonát képezték, holnap bedarálják az egészet, s újrahasznosítás céljábólelszállítják. Nem szeretnék egyetlen károsult helyébe se kerülni.Egyik körlettársam dührohamot kapott este nyolckor, amikor felfedezte, hogy a matraca alá rejtett családifotóalbuma eltûnt, s megtudta, hogy milyen sorsra jutott. Mivel szép szóval nem bírták megnyugtatni,lefogták és elvitték a bejáratban várakozó rendõrök. Egyelõre még nem hozták, engedték vissza. Senkisem mer rákérdezni: Mikor kerül majd elõ? Idegen. Minek kockáztatni érte?Az éjszakai oroszlánszag felért egy gázkamrával, pedig mindenki ruhástól dõlt az ágyára, épp csak acipõjét rúgta le. Azt hittem, ha nincs mitõl beizzadnia a lábnak, alig szagolhat. Mindegyik cipõlevétel felértegy-egy mellbetaszítással (olyan is akadt, amelyik ökörrúgás erõsségû volt), de ha valaki akart volna,akkor se tud mosakodni. Bent se víz, se vécé. Kint is csak néhány bodega. Két kocsira juthat egy. Hamarmegtelhet a tartálya.Négykor költöttek. Nehezen tértünk magunkhoz. Három óra körülre sikerült mindenkinek elvackolódnia.Az egymás fölött és szomszédságában elhelyezettek folyamatosan zavarták egymást a rendezkedésben.Ágyhosszon kellett kettõ–négy embernek elférnie, kétfelé – megtartott és leadott – szortírozni a cuccait,ami általában csak többszöri nekifutásra sikerült. Ezenkívül, ha valakinek ki kellett mennie a klozetra, ésnem az ajtó közelébe kapta az ágyát, félkocsinyi embert megmozgatott egyszer kifelé menet, majd visszajövet.És minimum egy útja mindenkinek volt, de akadt olyan is, aki – lábait fonogatva – épp csak kibírta, mígismét sorra kerülhetett.Ahogy kezdtünk átmelegedni – bár itt sem volt fûtés –, vidám barakká váltunk: a többség fanyar humorralütötte el az összes kellemetlenséget, mit az utazás vagy a szállás hozott. Azért érzõdött, hogy ez hosszútávon nem fog mûködni, mérhetetlen jókedv senkibe se szorult. A felszínen még mosoly fakadt, de amélyben már keserûség dúlt.Képtelen lennék megmondani, hogy az ötórai beosztás közben az éhség vagy a kialvatlanság gyötört-ejobban. A bennem üvöltõ állati hangot alig bírtam elfojtani, miközben dõltem volna jobbra vagy balra.Minek néznek minket?! – zakatolt a torkomban, de inkább lesütöttem a tekintetem, s igyekeztem állvaszunnyadni, míg kiderült, melyik rendõrhármas tízfõs csoportjába kerülök. Itt is csupa ismeretlen közé.Vajon ez holnap is így lesz?– A munkaidõ reggel hattól este hatig tart. Amennyiben az adott csoportból valaki lazsál, az elvesztegetettidõvel tovább kell a terepen maradni. Ételosztás este héttõl – közölték az eligazításon –, amelyre azelkövetkezõkben napra-nap hasonlóképp kerül sor, miképpen az ébresztõre is.Alumínium csajkával, katonai étkészlettel és kulaccsal láttak el, amit a szerzõdésünk lejártakor kell majdleadnunk. Amennyiben elvesztjük, megrongáljuk, kötelességünk megtéríteni az árát. Mint a szemünk fényére,úgy vigyázzunk rá. Az elmondottak alapján irreálisan magas összeget kell lerónunk érte. Majd egyhavibérünket tenné ki. Aranyból van talán?A kulacsot ezúttal töltve kaptuk. A továbbiakban naponta egyszer, az ételosztáskor mérethetjük tele.Vízszerû folyadéknak tûnt a benne lötyögõ. Egyesek a hóra locsolták, miközben ismét a katonai teherautónzötykölõdtük. Napközben mivel oltották a szomjuk? – fogalmam sincs. Nem figyeltem. Az esti feltöltéstkövetõen újra kidöntötték a tartalmát. De akkor minek is mérették tele? Hogy bírják ivás nélkül? Ésmeddig?A romok eltakarítására vittek, mint azt elõzõleg sejtettem. Munkaruhát nem kaptunk, amiben érkeztünk,

38

abban dolgozhattunk. Elõször bizonyítsunk, aztán jöhet a járandóság. Mindenkinek a maga érdeme szerint.A helyszínre szállító katonai teherautóról le kellett szerelnünk a platója két oldalán lévõ padot s állónap odalapátoltuk, hordtuk a havas, hókásás romokat. Hihetetlenül szutykosakká váltunk már az elsõ órában.Cipõnk átázott. Fõképp onnan fáztunk. Egy-egy két-három emberes tömb még verejtékeztetett is.– Ne rohanj annyira, ha jót akarsz magadnak! – sziszegte a fülembe az egyik vízkiöntõ, rosszarcú alak. –Amit egyszer elvégzel, annál kevesebbet többé nem csinálhatsz. Nyilvántartják a teljesítményedet.Lehelete fokhagymaszagú volt. Bickeltem, hogy felfogtam a figyelmeztetését. Szeme sarkából ellenõrzött.Mikor a tekintetünk összetalálkozott, csonkafogú szájával mosolygott: értettem a szóból.Egy órát is igénybe vett, míg a teherautó a fuvarból visszatért, s újra telepakolhattuk. Távolléte alatt anehezen megközelíthetõ helyeken kellett a kisebb darabokkal összezúznunk a nagyobbakat. Mekkorasikert jelentett, amikor nem a kezem között szorongatott, hanem az tört, amire lesújtottam vele. A napvégére már kezdtem érezni, mi hogyan a legeredményesebb, de addigra a tenyerem felsebesedett a benneösszeroppanó, meg-megcsúszó törmeléktõl.Felügyeletünknél a rendõrök váltották egymást. Többnyire csak az egyikük volt jelen. Az meg, hogyunalmát elûzze, rá-rászállt valakire. Ha látta, hogy az illetõ rosszul viseli, annál kitartóbbnak bizonyult aszekálásban. A kipécézettet sajnálni lehetett, de megvédeni nem.A romok számos hátrahagyott holmit tartalmaztak. Az értékesnek ítéltet a rendõrök külön gyûjtették,feltehetõen a saját részükre vagy eladásra. Egy apró fekete ember arany nyakláncra bukkant. Túl feltûnõenörvendett neki, hát elvették tõle még mielõtt lódenkabátja alá rejthette volna. Ráadásul megtoldották egyvisszakezes pofonnal, hogy nem jelentette a talált tárgyat, pedig elõzõleg erre utasították. Nehezen állt el azorra vére. Mindent összecsöpögtetett vele, míg a tette jóvátételéért dolgozott.Volt a csoportban egy cukorbeteg is. Dél körül rosszul lett, bebukott két hatalmas betonfal közé. Aligtudtuk kiszedni. Miatta egy félórával tovább kellett dolgoznunk. Ennyi idõ alatt nyerte vissza az eszméletét.Így épp’ csak le nem csúsztunk a kajaosztásról. Farkaséhesek voltunk valamennyien. Nem számított az íz,lapátoltuk befelé a híg löttyöt és rágtuk hozzá a dohos kenyeret. Aztán mindenki ment a maga szálláshelyére.Két szót se váltottunk egymással.Hihetetlenül fáradttá váltam a nap végére. Az írás is fáj, görcsbe állnak az ujjaim. És egyre többenzsörtölõdnek, hogy mikor kívánom már a villanyt leoltani, befejezni a többiek zavarását. Igazuk van, éjfélelmúlt.A mosakodást egyikünk se dolgozta le. A zoknik a lábakon kérgesednek. A klotyószag csak jelenthetne,de már a bûz alig zavar. Talán ezt is meg lehet szokni?

Március 3. Ugyanúgy indult a reggel: négykor ébresztõ, ötkor eligazítás. Illetve nem egészen. Bedagadt aszemem a kialvatlanságtól vagy a betonportól és a romok között cikázó széltõl, ami rontotta a hõérzetünk,de a napsütéssel karöltve annyira összeejtette a havat, a reggeli húsz centibõl öt se maradt a nap végeztére.Alig találtam le a fölsõ emeleti fekhelyemrõl. Száraz váladék fogta egybe a szempilláim. Kiálltam a kulaccsala lakókocsi elé és megmosakodtam a tartalmával. Azt gondoltam, még mindig jobb szomjasan, mint vakondolgozni.Az elõzõ napinál gördülékenyebben ment a munkabrigádok kialakítása. Tíz perc sem telhetett el, besoroltakés vittek a helyszínre. Már pirkadat elõtt dolgoztunk, egészen közel a még álló lakótömbökhöz. Idõnkéntrobbantás lökéshulláma rázkódtatta a földet, mozgatta a romokat. Épületet ugyan nem láttunk összerogyni,de annyira közelinek tûnt, hogy folyton kivert a verejték. Az izgalomtól koradélutánra a hasmenés is elkapott.Ha nem történik baleset, észrevétlen félre sem húzódhatok, szükségvégzésemért szankcionálnakvalamennyiünket. Egyik munkatársunk ugyanis rosszkor nyúlt egy többemberes betondarab alá. Éppenmozgásba jöttek a dolgok. Idõben nem tudta visszakapni a kezét – szétroncsolódott a mutatóujja. Azügyeletes rendõrnek be kellett szólnia a pihenõn lévõ társainak,

39

hogy jöjjenek és távolítsák el a fickót. Hogy ezalatt azt értette-e, vigyék orvoshoz? – nem tudom.Mindenesetre mire kiszabadítottuk szorult helyzetébõl, azaz leemeltük róla a súlyt, már a rendõri Hammerrelott is voltak. A sérültet pillanatok alatt betuszkolták a hátsó raktérbe, egy mûanyag fóliára – ott vérezzen,ha nincs jobb dolga –, és elhajtottak. A társuknak meg meghagyták, készítse el a jelentést. Látszott azõrzõnkön, bajban van, mert írnia kell. Minden szó elõtt minimum rágott egyet a ceruzáján.Senki sem ismerte az elszállított illetõt. Ma is új társaságba válogattak be. Gondolom, ameddig lehet, fennakarják tartani idegenségünket, hogy könnyebben rendszabályozhatók legyünk. A baleset azonban egykicsit összekovácsolt bennünket. Ha sutyorogva is, de beszélgettünk. Meg a rendõr éber tekintetét isteljesen felemésztette a fogalmazás. Pár perc után beült a teherautó szunnyadozó sofõrje mellé és itt kínoztaa ceruzát és a papírt.– Add a kulacsod és falazz! – bökött meg a csoport szemüveges és nyúlánk, lecsúszott értelmiséginektetszõ tagja. Lábán szakadozófélben lévõ posztócipõt csámpázott. Szürkére kopott vatelinkabátja könyökénés vászonnadrágja térdén élénkbarna foltok virítottak. Mire felfogtam a szándékát, kilenc üresen kopogókulaccsal az oldalán cikázott a romok között, a legközelebbi álló épület irányába.– Ez öngyilkosság – motyogtam az orrom alatt, miközben felkaptam egy betondarabot és elcipeltem aplatóra.– Ez is az – sziszegte a hátam mögött valaki.Késõbb jöttem rá, nem feltétlenül az általunk végzett munkára gondolt. A hasmenésem elmúltával az arcomkezdett fájni. Tapintható hólyagok borították. Csak késõbb tudtam meg, a reggeli mosakodástól. Értenikezdtem, egyesek miért öntik ki a hivatalosan kapott vizet.A kilenc kulacs és az elvivõje sértetlenül visszatért, és a rendõr sem vette észre, hogy egy ideig csaknyolcan dolgoztunk. Posztócipõjét egy fekete, féllábszárig érõ, kétcsatos bakancsra cserélte. Irigykedvenéztük érte. Néhány zacskó száraz tésztát is hozott. Valamelyik lakás kredencében találta. Két, a kocsibólnem látható márványlap közé csúsztatta õket. Míg tartott, rájártunk a tartalmára.A rendõrt egész nap nem váltották a társai, de némán tûrte. Írással és velünkhagyással büntették. Számáraszemlátomást az elsõ volt a nagyobb.Már ránk sötétedett, a ceruzája vége szétforgácsolódott, mégsem készült el a szövegével. Önhatalmúlageldöntött napzártára készülõdtünk, az oldalpadokat szereltük vissza, amikor felajánlotta az aznapi hidegélelmiszercsomagját – amihez izgalmában hozzá se nyúlt – annak, aki helyette elkészíti a jelentését. Rövidtûnõdés után bevállaltam, bár számíthattam rá, hogy ezért megorrolnak rám az aznapi sorstársaim. Arendõrben viszont nem kellett csalódnom, beváltotta az ígéretét. A tõle kapott kaját kilenc részre osztottam.Ugyan egyikünk adagja se volt sok – egy-egy falatnyit nyelhettünk le –, de nekem jobban esett, mintha azösszest magamba gyûrtem volna. Így legalább enyhítettem valamennyit a kajaosztásra rázódás alatt vizslatótekinteteken.Miközben csajkákkal a kezünkben sorba álltunk a vacsoráért, a nyúlánk ember odasúgta:– A vizet ne utasítsa vissza, mert megjegyzik. Tiszta helyrõl szedett hóval is föltöltheti a kulacsot, amíg van.Még ha pocsolyából kell innia, akkor is jobban jár.– Köszönöm – mondtam, de már egy másik sor felé tartott. Arra gondoltam, utoljára láttam. Holnap vajonhová kerülök?A körletbe az elsõk között érkeztem. Holmimat valaki áttúrta, másoké viszont háborítatlan volt. Láthatóansemmi sem hiányzott. Amit kerestek, az nem lehetett a hálóban. Csak a naplómat vittem magammal.– Csikar a hasam – közöltem meggörnyedve, majd kisasszéztam a pottyantósba.Napközben az egyik száraztészta csomagolásába csavartam a gelebembe rejtett naplót, hogy averejtékemmel és a ruhámba itatódó hólével ne áztassam el. A vécén szálakat húztam ki a nadrágom száravégébõl. Mikor elég erõsnek tûnõ köteggé tudtam összefogni, zacskóstól rákötöttem a naplót, majdbelógattam az ürülékmassza fölé, két deszka közé húzva, csíptetve az elemi szálakat. Alig észlelhetõ borsónyigörcs jelezte, pontosan hol himbálódzik.Mire visszaértem, a körlet huszonkét fõje felsorakoztatva várt, meg egy kisebb kommandó. Csak az elõzõeste elvitt ember hiányzott. Velem kezdték a motozást, aztán mindenkit sorra vettek. A tekintetek többségébõlszolidaritást olvashattam ki. Szerintem tudták, hogy a naplóm keresik. Egyöntetûen tagadták a létezését.Az viszont bizonyos volt, közöttünk van a földobóm. Én egy apró, mások

40

tekintetét kerülõ emberre gyanakodtam. Olyan volt, mint aki nem egyenes úton jár. A rendõrök távozásátkövetõen viszont más kezdett el balhézni. Érezte, a többség õt vádolja. Azok, akik hírbõl ismerték.Üvöltözött, hogy miért nem vallottak ellenem. Az ellenõrzõink számíthattak erre, az ajtó elõtt várakozhattak,mert pillanatok alatt újra bent voltak, és a holmijával együtt elvitték a harminc körüli illetõt. Az elõzõ naphasonló sorsra jutott körlettársunk összes cucca még ott lógott a fekhelye hálójában. Ettõl az elköltöztetéstõlaz a benyomásom támadt, kimenekítették. Huszonketten maradtunk. Huszonkét kölcsönösen bizalmatlanember foglalta el az ágyát. A lámpaoltást követõen lopakodtam ki a naplómért. Nylonja kissé szaros lett,eldobtam. Holnap újat kell szereznem. Vakon írok a lópokróc alatt. Kötelességemnek érzem, hogy eztnaponta megtegyem.A történelmi idõkben historikusok is éltek – hallottam valahol. Mióta történelem utáni idõszámításbanvagyunk, hivatalosan nincsenek felidézésre méltó események. Az állam mindenekfölött áll, s az aktuálisgazdasági növekedése a mérvadó. Az információnak ezt kell szolgálnia. A múlt nem lényeges, csak a jövõ.Az, amerre tartunk. Az irányelvek. A központi elvárások. A hatalom szerkezetének és egyensúlyánakfenntartása. Vajon ehhez fogható volt-e valaha? Hol járhatnék utána?Remélem, holnap nem motoznak. A naplóm ismét magammal viszem.

Március 4. Ma senki se nyúlt a cuccomhoz, és motozásra se került sor, pedig számítottam rá. A kétmegüresedett fekhelyre új emberek kerültek. Az egyik szövegelésével volt tele egész este a szoba. Szintemindenkit sorra vett. Teledumálta a fejünk a származásával, meg hogy mennyi dologgal foglalkozott eddig,és valamennyivel sikeresen. Eleinte idegesítõ volt, mert megzavarta a csendet. Az a benyomásom támadt,így akar kifaggatni bennünket. Mindannyiunk bizalmába beférkõzik a személyes közlései révén, aztánleadja a drótot az elkottyintott titkainkról. De lehet ezt ennyire nyíltan csinálni? Részérõl ennek a játszmánakmi a tétje?Próbáltam másra összpontosítani, magamban elrendezni a nap eseményeit, de cserfességével folytonelragadta a figyelmem. Érdekes volt, ahogyan hamarosan gazdát cseréltek a személyes információk. Abemutatkozáson kívül szinte mindenki elárult ezt-azt az életébõl. Furcsa érzést generált bennem, amikorrájöttem, a negyedik estét töltöm ebben a társaságban, és még az alsó ágyszomszédom nevét sem tudom.Mintha egymás számára idegenek akarnánk maradni, nem kommunikáltunk. Ez az alak ezt az idegenségettörte meg, oldotta fel. Nyomában beszélgetések fakadtak. Emberarcúakkal kezdett megtelni a lakókocsi.Talán még azt is elõre megbocsátottuk neki, ha másnap beköp, számonkérésre kerül sor. Visszatért az elsõesti „vidám barakk”-hangulat, csak nem a fanyar humorával, hanem a megszólítottság légkörében. Ki istolódott a lefekvés.Az egész napom ilyen agyondumáltra sikeredett.Ismét új munkabrigádban dolgoztam. Ezúttal nem csak a munkatársak, a feladat is újnak bizonyult. Azegyik robbantós csapatba osztottak be. Errõl azonban a platón rázkódva szereztem tudomást.– Közénk csak kihalás útján lehet bekerülni – vigyorgott rám egy testes alak. – Üdvözlünk a fedélzeten –nyújtotta a kezét. – Egyelõre annyi lesz a dolgod, hogy a legfelsõ emeletrõl kezdve, Gézával átnézed alakásokat. Ha embert vagy állatot találtok, azt lehozzátok. Harminc perc áll majd a rendelkezésetekre.Miképpen nekünk is az aláaknázásra. Mivel minden lépcsõházban külön brigád dolgozik, be kell tartani azidõt, mert az épületek az ütemezés szerint robbannak. Aki vacakol, az az életével fizet.Valószínûleg az arcom elárulta a döbbenetem, mert általános derültség mellett veregettek hátba a szomszédospadtársaim.– Nem kell izgulni! Nincs mindennap baleset – nyugtatgattak.Már attól is félelem járt át, hogy érzékeltem a robbantásokat. A közelébe kerülés gondolata letaglózott.Egyébként is jól mutathattam. Fájni már nem fájt, de megvoltak még az arcom hólyagjai. Estére kezdtekelfakadni. Talán attól a pálinkától, amit a célba érésünk elõtt a kezembe nyomtak, hogy igyak és dörzsöljekbelõle az arcomra is. Mindkettõt megtettem, így kívül-belül égetett. Ám nem csak égetett, valahogyelviselhetõbbé tette a „haláljátékba” való beavatódást.Egy tízemeletesben kezdtünk. Az alsó négy szintet aknázták alá a többiek. Gézával elõször a TNT-s

41

ládákat kellett egy-egy emeletre fölcipelnünk. Nyolcan egybõl a furatok elkészítésébe fogtak. Bármennyireis siettünk, negyedóra elment, mire megindulhattunk a legfelsõ szint felé. A torkomban dobogott a szívem.A nyolcadiknál Géza a fülembe lihegte:– Hagyjuk a francba! Senki se veszi észre, hogy felmentünk-e a tizedikig.– Inkább siessünk – nyögtem ki és rohanásba kezdtem. – Hátha van fönt valaki.– Dögölj meg egyedül! – kiabálta utánam.A lépcsõfordulóból úgy tûnt, lefelé vette az irányt. Valójában csak teszteltek. Utólag belegondolva, aromeltakarítás közben talán tízszer rázkódott meg a föld. Arra voltak kíváncsiak, hogy komolyan veszem-eaz épület átvizsgálását, ezért elsõre a rendelkezésre álló tényleges idõ felét közölték velem. Ráadásul alegfelsõ szint egyik szobájának karosszékében Misi, a platói eligazítóm várt. Hogy mikor mellõzött el, arrólkunsztom se volt. Buddha-mosolyával úgy ült ott, mint egy ezeréves berendezési tárgy.– Jól van, fiú. Van még egy félórád. Utána robbantunk.– Cseszd meg! – röhögtem levegõért kapkodva.– Lent találkozunk – vágott a hátamra búcsúképpen.Ahogy kifordult az ajtón, Géza vigyorgott be rám.– Gyere, mert ez se sok, ha valamit találunk.Néhány állattetemre leltünk. Iszonyú szaga volt a fölpuffadt, férgesedõ húsnak. A legrosszabb érzést mégisaz keltette bennem, hogy a lakások többsége olyannak tetszett, mint amibõl csak napközbenre távoztak atulajdonosai. A bútorok háborítatlanul álltak. A szekrények polcain behajtogatott ingek, blúzok, kardigánok,pulóverek, fehérnemûk és egyéb holmik sorakoztak, viselõikre vártak. Gyári alkalmazottak igényeit,eleganciáját tükrözték. Javaikért megdolgoztak, mégis lemondtak róla? Miért? És miért mindenki? Ígynem költözik új otthonba az ember.Alaposabban a konyhaszekrényeket tekintettük át. Táska minden mennyiségben akadt. Szárazeledelt,italt és konzervet gyûjtöttünk. Amennyit csak bírtunk. A gazdáiknak már nem volt szükségük rá. A romoknakmeg mindegy volt, mit takarnak el. A felügyeletünkre kirendelt rendõröket hidegen hagyta a fosztogatásunk.Cserébe távol maradhattak a robbantások helyszínétõl. Reggel tartottak egy kis szentbeszédet, aztán estiga nyomukat se lehetett látni. A teherautós is csak arra az idõre került elõ, amíg egyik helyrõl a másikraátvitt, leemeltünk négy láda TNT-t az adott lépcsõházhoz, meg felpakoltuk a dugig tömött táskákat. Utánarögvest elhúzott.Miután ledõlt a második épület, Gézának megeredt a nyelve. Mihelyst ketten maradtunk, mesélésbe fogott éskérdezett. Minden alkalommal megállás nélkül mesélt és kérdezett. Sztoriért sztorit várt, vagy minimumazt, velem is történt már valami hasonló. Csak elvétve hagytam rá: igen, ezt én is átéltem. Láttam, hogyhallgatásokból és félszavakból is ért, a rettegésem próbálja kihasználni. És valóban védtelen voltam. Nehezenoldódott bennem a görcs. Aláaknázott épületben rohangálunk – folyton ez járt az eszemben. Válaszaimképtelen voltam kontrollálni.Elõször véletlenül néztem ki egy ablakon. Egészen furcsa takarásban volt egy konyhaszekrénnyel. Ahogyoldalra léptem, hogy kitárhassam az ajtaját, kinyílt elõttem a táj, a romföld, melyen – egymástól elszigeteltkupacokban – apró pöttyök serénykedtek, ameddig a szem ellátott. Pokoli képet mutatott a hó, a szürketörmelék és rajta a légypiszoknyi emberek. Semmi vonzót nem kínált, mégis kerestem az alkalmat, hogyújra és újra láthassam, mert mindent fölülíró érzés kerített a hatalmába ilyenkor. Fabatkát se értem. Ésfabatkát se ért a világ. A halál és a megváltás egymás közeli szavakká váltak.Géza ráérzett, mi vonz az ablakhoz.– Arra gondolj, ami a helyére épül – markolt a karomba. – Egyelõre nem a jövõt látod.Késõbb tudtam meg, akinek a helyére kerültem, az az elõzõ nap levetette magát egy tizedik emeleti ablakból.Hullája ott hever az egyik épület romjai alatt. Társai nem mehettek érte. Már elkezdõdött a visszaszámlálás,amikor zuhanni kezdett. Mindenképpen vége lett volna. Feltehetõen ki akart szállni a „mókuskerékbõl”.Balesetként jelentették le, hátha a családja biztosítást kötött rá. Bár ennek kicsi a valószínûsége. Itt mindenkisegélybõl, vagy anélkül élt. És örül, ha élni tud, nemhogy bebiztosítaná magát.Menteni való élõlényt nem találtunk, hátrahagyott állatok maradványait annál többet. Mintha egyetlenkedvenc se ment volna a gazdájával. Gézától úgy tudom, egyetlen nap alatt, elõzetes bejelentés nélkülürítették ki a teljes lakótelepet. Több mint kétmillió embert szállítottak innen el az év kezdetén,

42

karácsony elõestéjén. Ezért lehet itt-ott egy-egy félig felcicomázott mûfenyõre bukkanni. Gondolom, abbólindultak ki, ilyenkor az emberek odahaza tartózkodnak, egyetlen jól szervezett akcióval meg lehetett azemberanyagtól tisztítani a terepet. Az elõzõ társa innen származott el. Ugyan több éve, de ahhoz nem elégrégen, hogy el bírja viselni a pusztulást.A nap végeztével egy táskányi élelmiszert én is magaménak tekinthettem. Azt választottam, amelyikbe egyfurcsa könyvet is tettem. Az egyik lakásban bukkantam rá, konzervek mögé rejtve. Lapjai sárgák, a szagarendkívüli. Semmire sem emlékeztet. Nem kellemes, de nem is bántó. Hasonlóval még sohasem találkoztam.Ami meglepett, a kiadás éveként az elkövetkezõ szerepel. Ilyet biztosan nem nyomnak. Talán a történelmiidõkbõl származik? Megtudhatom belõle? Épp csak belekaptam a szövegébe. Féltem, hogy Géza meglátjaa kezemben. Nem gazdasági irányelveket tartalmaz, az biztos. Mintha népirtásról szólna. Meg hogy atörténelem ismétli önmagát. De mi már a történelem utáni idõkben élünk. Itt a múlt nem ismétlõdhet meg,hiszen csak jövõnk van. A jövõnk pedig a javak gyarapodása. Ha az állam tulajdona növekszik, azzal miis gazdagodunk. Ezúttal is munkát és élelmet ad, miközben közcélt teljesítünk. Hatalma nem fordulhatellenünk, mert akkor önmaga ellen fordulna. Miért akar ez a könyv az általános ismeretektõl eltérõt mutatni?A jövõ helyett valamiféle elmúltra világítani? Olyanra, ami talán sohasem létezett? Borzongat, de lopva kikell olvasnom. A lakókocsink alvázán találtam egy rést, abba nyomtam, ameddig lehetett. Ha valaki lehajol,észreveheti. De hajlong itt mindenki enélkül is eleget. Pluszba már senki sem akar.A táskát a telephelyen kívül kellett elrejteni, nem vihettük magunkkal a vacsoraosztásra, ahol kötelezõ amegjelenés. A felügyeletünkkel megbízott rendõrök és a teherautó sofõrje mintegy harminc táskán osztozott.A saját pakkunkkal azt csinálunk, amit akarunk. Pénzzé is tehetjük. Viszont az éj leple alatt kellett belopnunka körletünkbe. Ehhez nélkülözhetetlen egy tettestárs. Végül az alsó ágyszomszédom beavatása mellettdöntöttem. Falazott, míg odavoltam. Valamivel több mint egy óra alatt jártam meg a rejtekhelyig tartó utat.A lábaim nem éreztem. Önmagában is elegendõnek bizonyult a rengeteg lépcsõzés. Csak az jelentett némikönnyebbséget, hogy a csomagok lefelé húztak, a lépcsõn nem kellett fölfelé tartani velük. Ezt a strapátmegfejelni még öt kilométerrel – már nem hiányzott. Az utolsó méterekre Jóska is beszállt. Az ajtón kívülvacogott, onnan figyelte, mikor jövök. Hogy napközben itt-ott és ezt-azt magamba gyûrtem, a kimértvacsorát pedig a sarasra taposott talajra öntöttem, a gyomrom egészen normálisan mûködött. Jóskánlátszott, mit iszik és eszik. Egy palack ásványvízzel és egy csomag kétszersülttel ajándékoztam meg. Atáskát – jobb híján – benyomtuk az ágya alá, és egy kartonlappal fedtük el.– Ha holnap is ugyanoda kerülök, ahová ma, akkor este szétosztjuk a körleten belül. Ha nem, néhánynapig kettõnknek elegendõ lesz – súgtam neki, mielõtt elfoglaltam volna a felsõ ágyam. – Egyelõre ne szóljróla senkinek!A cserfes felkönyökölt:– Mit csináltok?– Rohadtul csikar a hasunk. Melegváltásban tartjuk a budikilincset – altattam el az éberségét.Füleltem a kétértelmû kuncogását, s ahogy átmegy hortyogásba, egy szólamot adva a többihez.

Március 5. Hogy ki és miért beszél vagy hallgat – szinte mindent elárulna, ha ezt érteném. Pontosanérteném. Próbálom, de túlságosan bonyolult szerkezetek vagyunk, és rendkívül különbözõek. Elõzetesenazt gondoltam, a munkanélküliek tudásukban, természetükben sokkal homogénebbek, mint az egyes kasztok,hiszen kulturális javaktól elzárt, periférián élõ emberek alkotják, ám az elmúlt napok tapasztalata ennekellentmond. Tudás, érdeklõdés, túlélési stratégia terén hihetetlenül tág az ide sorolódók horizontja. Egészenegyszerû lelkektõl a mérhetetlenül bonyolultakig húzható a skála. Például a körletben van egy Béla nevûvegetatív lény. Szinte gombnyomásra mûködik. Esténként, ha valamit mondanak neki, akkor azt elvégzi ésvisszaül az ágya szélére, mereven bámulni a mennyezetet. Még a szükségét is csak felszólításra megy kilerendezni. A szája idõnként megremeg, mintha beszélni akarna, hang azonban nem jön ki belõle. Amiótaa szállásunkra megérkeztünk, egy apró, dermedt pókot figyel.

43

Talán arra vár, hogy megmozduljon. Tekintetét lehetetlen elkapni. Öt nap alatt egyszer sikerült. Felejthetetlenülzavarosnak tetszett az apró, barna szempárja. Vele ellentétben, a mai kajaosztásnál – két lakókocsi közéhúzódva – egy kisebb csoportot vont maga köré egy aszkéta küllemû, korosabb férfi. Õsrégi iratokrólbeszélt, amelyben ától cettig mindent megírtak elõre. Ez is ott áll, hogy új Babilon épül a mi vérünkbõl ésverejtékünkbõl. Tagadhatatlanul vészterhes idõket élünk, ahol az élet sokadlagos érték. Átláthatatlan elvekszövevénye mögé rejtik a legfelsõbb szerv valódi célját. Azt is állította, hogy az ember szabad akarattalbíró, önmagát teremtõ lény. Amennyiben másokat ezzel nem veszélyeztet, joga van azzá válni, amivé szeretne.A hatalomnak nem gátolnia, hanem segítenie kell a személyisége kiteljesedését. Ha a többséggel ettõleltérõ viszonyt alakít ki, akkor méltatlan annak bizalmára, össze kell fogni ellene és elsöpörni a diktatúráját.Más megoldás nem létezik. Demokratikus elvek alkalmazásával sohasem lehet egy ilyen rendszertmegdönteni.Nem csak én – a távolabbról fülelõ – borzongtam a lázadás lebegtetett gondolatától, a köré sereglõk isvalamennyien. Egyikünk se hallott még olyan igazságtalanságról, amelyet az állam gyakorol a polgáraifölött. Mindenfelõl azt sulykolták belénk: a Központi Hatalom Igazgatási Szerve értünk van, emberekért,s velünk csak jót cselekszik. Munkát ad, aztán segélyt, szociális juttatást, ha rá vagyunk szorulva. Olyan,mint egy jó atya: gondoskodik az állampolgárairól. Ha egyeseknek pillanatnyilag kellemetlen is valami, azhosszútávon megtérül. Éljen a mindenekfölött álló! Éljen a Központi Hatalom Igazgatási Szerve! Erremegtanítottak bennünket. Zsigerbõl tudjuk, mit illik kántálni. De miért nem áldja õ is a civilizációletéteményesét? Mit renegátoskodik?Annyira figyeltem, hogy a csajkámba dermedt az egyfogásos, s mikor szétrebbent a társaság, akkor sekapcsoltam, nekem is odébb illene állnom. Rendõrök kaptak közre.– Volt ott valami? – jöttek rám hátulról.– Semmi. Egy kicsit elbambultam a fáradtságtól – füllentettem.– Ja. Jöjjön velünk – löktek a kívánt irányba, az elõbbi csoportosulás helyére. – Mi történt itt?– Fogalmam sincs…Belém szorult a mondandóm. Tompa végû tárgy csapódott a gyomromba. Összegörnyedtem. A napközbenelrágcsáltak egy része a nyelõcsövembe tolult. Visszanyeltem, de a gyomorsavval keveredett, féligmegemésztett étel rossz íze, szaga a torkomba, az orromba is felszökött. Szívem szerint körbeokádtamvolna az egyenruháikat. Egy tisztességes, jól nevelt állampolgár azonban ilyet nem tesz – ûztem el az elemierõvel föltörõ gondolatot.– Higgyenek nekem! – motyogtam felfelé.– Ja. Miért, amikor hazudik? – válaszolta egy kis köpcös és kézi kaszabolójával ráhúzott a gerincemre.– Szaporázzon a lakókocsijába, mielõtt kicakkozzuk a képét, s lemarad a holnapi társadalmi felajánlásbanvégzendõ közösségi munkára jelentkezésrõl – taszított valamelyikük kifelé a gyûrûjükbõl; talán, hogy mentseaz irhám, szánalomból.Sietõsre fogtam a léptem a 2732-es számú lakókocsi irányába, nehogy ismét szemet szúrjak a mindenfeléálldogáló rendõröknek. Látszott rajtuk, valamire készülnek. Talán arra számítanak, hogy nem vált ki osztatlanörömöt a munkavégzésre önkéntesen felajánlható szabadnap híre, esetleg szükség lehet meggyõzõ érvekreis? – játszott a gondolataimmal a kisördög.A körletbõl már csak én hiányoztam. Ahogy beléptem, egy rendõr a sarkamban nyomult utánam, hogy netudjam az ajtót bezárni az orra elõtt. Nem tolakodtam el az ágyamig a tele csajkámmal és kulacsommal.Megfordultam és nekivetettem a hátam az elsõ ágylábnak.– No, nyomuljon a polgártárs az ágyához, mert helyzet van – adta ki az ukázt, s nyomatékkéntbelelegyintgetett a levegõbe, mint aki egyértelmûvé kívánja tenni, hogy hátrébb az agarakkal, meg nem leszitt semmiféle barakkforradalom.Kicsit beljebb léptem, mire a fekhelyemig vezetõ közön tartózkodók fölkuporodtak az ágyaikra, hogyhátraoldalazhassak.– Ne bomolj! Nekünk már Kánaán van – sutyorogta Jóska, mikor mellé értem.A rendõr kihirdette azt, amit már egyébként is tudtam, hogy a szabad szombatunkat önként felajánljuk azemberiség és az állam gyarapodására. Cserébe vasárnap háromszor étkezhetünk, és kikapcsolódás gyanántbegyalogolhatunk a húsz kilométerre lévõ városba. Ez a kis túra a fizikai erõnlétünk

44

megõrzésére szolgál majd és a kulturálódásunkra – mondták. Megnézzük az Univerzum makettjét. Mindenkiláthatja, mily nagyszerû dolog építéséért van itt. Áldhatja érte a hatalmat és az elsõszámú istenét. Ámen.Péntek este kilenckor nem sok lelkesedést tanúsítottunk, még ha nagy erõket felvonultatva erre is számítottak.Inkább csak a bölcs belenyugvás jelei vésõdtek arcvonásainkba. Egyedül Béla állt fel az inge gombjátfényesítve a kézelõjével, és annyit motyogva:– Holnap is…Utána, mint aki minden elmondhatót elmondott, visszaült bámulni a pici pókját. Volt azonban a hangjábanvalami félelmetes. Egyszerre hatott kijelentésként, kérdésként, elutasításként… Számos regisztere volt a„holnap is”-nak. Még a rendõr is zavarba jött, hogy igenként vagy nemként kell-e ezt értenie. Kint ácsorgótársa sietett a segítségére:– Egy jelentkezõnk már van. Várjuk a további önkénteseket. Mind a huszonhármat. No?! – és népnevelõjevégével csattogtatni kezdte a pirosodó tenyerét. Azt játszottuk, hogy kinek vannak strapabíróbb kötélbõlaz idegei. Értelemszerûen a lakókocsi végében tartózkodóké bizonyult erõsebbnek, de végül az is elkopott,s ott állt huszonnégy önkéntes arra várva, húzzanak a francba a fakabátok, ha már elérték, amiért jöttek.Búcsúképp meghagyták, hogy nyaljam tisztára a csajkám, mert kezd a színem rosszra váltani. Nehogy agyengélkedõn töltsem a társadalmi munkanapot!Mikor magunkra maradtunk, kitört az általános ováció, s továbbfogyasztás céljából elõkerültek a Józsiáltal szétosztott, elõzõ éjszaka hozott kaják csonkjai, italok bontott üvegei. A legfontosabb kérdés annaktisztázása volt: Hová kerültem a mai nap? Aztán: Lesz-e új táska ezen az estén? Válaszomtól örömkönnyesencsillogtak a szemek. Karácsonyi hangulat alakult ki. Bennem azonban dolgozni kezdett a félsz: Mi van, haezért még valaki feldob a körletbõl? Ezt diktálná az állampolgárba táplált öntudat, még akkor is, ha ezáltalkikerülök a robbantók kiváltságos csoportjából, nem én leszek az egyetlen hátrányt szenvedõ, mivelmegszûnik az emberi táplálkozásra alkalmas élelmiszercsomag.Ma is tíz lakótömböt rogyasztottunk össze. Ezúttal tudatosabban válogattam a konyhaszekrényekbentalált konzervek között, s a bárszekrényekbõl is elsõsorban a minõségi italokat gyûjtöttem, egy táskatartalmát pedig a saját igényeimhez igazítottam. Ismét ki-kikukkantottam a romeltakarítókkal telehintetttájra, ugyanakkor elnéztem az ellentétes oldal felé is. Hevenyészett számításokat folytattam magamban,mennyi ideig tarthat még a bontás. Úgy saccolom, a következõ héten a földdel válik egyenlõvé a lakótelep.Utána megszûnik az élelmiszer-utánpótlás, mert megszûnnek a robbantóbrigádok. Mindenképpen kellvalamilyen tartalékot képeznem, hiszen a szerzõdésben foglalt három hónap java még hátravan. És mi vanakkor, ha meghosszabbítják ezt az idõt? Az õszig vagy esetleg a tél beálltáig? Pedig erre is számítani kell.Meg a közkonyhán osztott napi egyszeri gyomorforgató menüre, vegyszeres vízre. A túlélés esélyére rákell segíteni az élelmiszer felõl. A hó utolsó foltjai is eltûntek. Iszonyú sár lenne a lakókocsisorok között, hanapközben járnánk erre. Az éjszakai fagy egyelõre keményen tartja a göcsörtös földet a lépteink alatt, depár nap és estelente még olvadt lesz, s a hónap végére már reggelente is. El fogunk merülni a sárban, mégakkor is, ha egyáltalán nem esik. A többiek ruházatán már most is ott éktelenkedik a napközbeni olvadásnyoma. Velük ellentétben én még egy kisebb fürdést is megengedhettem magamnak, s elkoszolódott ruháiminnen-onnan összeszedettekre cseréltem. Gézával két karton ásványvízre leltünk az egyik lakásban. Eztlocsoltuk egymásra a szoba kellõs közepén. Aztán meztelen rohangálva áttúrtuk a ruhásszekrényeket.Géza kétemeletnyi kutakodás után tudott felöltözni, nekem négy kellett hozzá. Az utolsó pillanatban sikerültcsatlakoznunk a többiekhez. Kis híján lekéstük a jövõt. Ezúttal egy-egy épp csak megpakolt táska voltnálunk. Szemrehányó tekintetek fogadtak. Egyedül Misi szólalt meg: – Meg vagytok húzatva?Mindannyiunkat lebuktattok. – Sarat markolt és a képünkbe vágta. – Koszoljátok össze a göncötök!Még valaki meglát.Betonport igyekeztem a ruhámra hinteni. A szappan illata így is órákon át képes volt elnyomni a verejtékemszagát. Észre sem vettem, melyik lépcsõházban diadalmaskodott az izzadtságom.Ugyan nem gyõzték a körlettársaim felajánlani a segítségüket, egyedül mentem a táskáért. Próbáltam egypalack ásványvizet és néhány konzervet kimenekíteni belõle és elkaparni, de nem ment. A talaj túlságosanfagyos, feltöréséhez szerszámok kellenének. Képtelen voltam elrejteni, így mindent a lakókocsinkba cipeltem.Az elõzõ napi csomagban volt egy üveg vodka is. Megtette a hatását. A többség jóízûen hortyogott. Atáska ismét Jóska ágya alá került, a karton pedig elé. Aztán beállt a csend. A papír és a toll csendje.

45

Által mennék

46

VÉGH TAMÁS

„méltatlan ugyan,de elhívott”/Bajusz Árpádnak/

Kéne még egy szó,A végérõl való,Szívbõl lélekig ható,Álságromboló,Féltve ápolt gondolat,Józanító remény.Kéne még egy bíztató,Hogy a keskeny út járható,Gyarlóságunk eldobható,Rongycafat, nem ruha már.Kéne még egy csendes intelem,Hogy a figyelmes fegyelemHolnapra itt többet ér.Kéne még az indulattalanDöbbenet szárnya felettElkiáltott Hiszekegy, hogyÁltalunk, a jóra sóvárgó világTükörbe nézzen legalább.

Kéne még egy zseb az ingemen,Ahová gyávaságom beteszem,Mikor a szószékre nézek, holállsz,Mint hajnali égre, apám nyomán.

2012-10-11

47

Falus i csönd

48

SZÛK BALÁZS

Fehér szerelem

Eltûnõ nap fénye a hómezõFölött, mely nem melegít,De még soká emlékszünk rá.

Az aláhulló csillag nagy adománya,Hogy egy ideig még gyermeki fényt ad.

Én szegény vagyok, ezért az álmaimTerítettem a lábad elé.Óvatosan járj, hogy fel ne ébredj.

Hangod fáj, büntet,De minden mozdulatodAngyali üdvözlet.

Minden szerelemKitárul, de virágja nincsen.Sírva emlékszünk arra,Amin Isten ujja rajta volt.

Tárnáim üresek. Kincseim mindfelhordtam a mélybõl.Fényüket a fiatal-csikó Hold mind beitta.Idõ kell, óvatos, évszázadnyi,Mire az éjsötét folyosók falaÚjból aranyat izzad.

Amikor az óriási ámbráscet,Végtelen vizek fejedelme,Lassan alámerül, mindig maradZajlón halkuló hullám utána.Aztán a csend.Szépséges csend.

49

Szamártövis

50

SZÉKÁCS LÁSZLÓ

Szél kergeti

ha tudnám, hogy merre tartsak,ha követnél mindenfelé,nem lesném, tudnám, követsz,jössz velem, amerre kerget a szél,ha a Nap, a Hold, a Vénusz fényei alattéletünk ördögszekérré is vetél

kérhetem-e mindig, a holnapok során,sorsod az enyémmel gömbölyödjön,bár sodródjon e világvertén,ha kell, a széllel, tûzõ napon,port kavaró homokviharban,hajnali dérrel vagy harmattal,sziporkázó csillag fûzérek alatt,dobálják azt fûboglyok,vagy lökdössék tüskés bokrokracsomósodott görcsírt sorok

látom, ahogy viszed-húzod a jövõbeszívedbõl is fénylõ szerelmünket,hozod a múltból, õsrégtõl fogva,már-már elfáradva, néha rostokolva,néha pirulva szemeid mosoly sarkaiban,mélységekbõl nyitva jövõ sorsainkra,tudjam, velem tartasz

51

Tó nád közé bújva

52

KÕ-SZABÓ IMRE

Rántott szelet

Tavaszi vasárnap volt. Szépen sütött a nap, délelõtt tíz óra lehetett. Ezt onnan érzékelhette az ittlévõember, hogy itt a falu végében, a zártkertek tövében, tisztán hallatszott a misére invitáló haragszó. Tamás aférj, Irén a feleség és Emma néni az anyós ezt az idõt arra használta ki, hogy a hétvégi telken a füvet szépenkitisztítsák az õszi lehullott falevelektõl. Már nagy kupacokban állt az elázott, a téli hótól foszlásnak indultlevelek tömege, amikor valaki az útról, bekiabált a telekre. - Szép tisztára! Látom, van segítség! – Pista bácsi, egy falubeli ismerõs állt az úton, hátán egy vesszõbõlfont hátikosár. – Megyek a pincébe, elküldött az asszony krumpliért. Kell a vasárnapi ebédhez! – mondta,de nem sietett, csak állt egyhelyben. – Rántott húst készít az asszony! – tette még hozzá. - Nálunk is az lesz a menü! – kiáltott vissza Irén a feleség. – A férjem kedvenc kajája! – és gereblyélttovább. Pista bácsi csak állt továbbra is egyhelyben, majd megszólalt: - Gyere Tamás, kísérj el a pincébe. Megkóstoljuk az idei bort! – invitálta a férjet. Tamás gondolta, ez jólenne, de mit szól ehhez az asszony, meg az anyós, hogy mindjárt ugrik az elsõ szóra. Így vonakodott, nemszólt egy szót sem. - Egy pohárral legurítunk és már is, jövünk! – folytatta az invitálást Pista bácsi. Tamás ment is volna,meg nem is. A feleség szólalt meg elõször, halkan: - Menj! Ne sértsd meg az öreget! Majd mi anyuval megcsináljuk addig a rántott szeletet, meg a sültkrumplit. Az unszolásra, a feleség biztatására Tamás letette a gereblyét és körbeszaladt a kertben, ki a kiskapuhozés már is csatlakozott Pista bácsihoz. Így már közösen vették útjukat a pincesorhoz. Nem kellett sokat gyalogolni, a hegy oldalában sorakoztak a pincék. Volt belõle vagy harminc. Egykékre festett deszkaajtónál állt meg Pista bácsi. Letette a háti kosarat, elõkotorta a lakatkulcsokat ésnyitás után kitárta a pince ajtaját. - Tessék! Gyere! – invitálta Tamást. Beléptek a pincébe, bejárata lejtett befelé a hegy gyomrába. Bent egy kis szobaszerû tér volt kiképezve,innen nyúlott befelé a pince, melynek két oldalán hordók sorakoztak. - Milyet hozzak? Fehéret, vöröset? – kérdezte Pista bácsi és kereste a lopót és a poharakat, a közbenmegnyújtott, pislákoló gyertya fényénél. Hosszan matatott, keresgélt, majd bosszankodott. - Képzeld, a lopó itt van, de pohár egy sem! Biztosan az asszony hazavitte, hogy elmossa õket. Namost jól kiszúrt velünk, nem tudunk inni! – összegezte a sorsdöntõ megállapítást. Akik az italra, éppen itt borospincében borra áhítoznak, ilyen módon járjanak pórul, az már botrányos!Tudta ezt Pista bácsi és Tamás is. Úgy járt az agyuk a megoldáson, mint az elindított stopperóra. Start akeresgélés, cél az ivás! A félhomályban kutatva, Pista bácsi egy ecetes flakonra talált. Még az õszi savanyúságeltevésekor maradhatott itt. - Vivát! Itt a megoldás! – kiállott fel az öreg és elõkapta zsebkését és kettévágta az ecetes flakont. Azalsó részét, amely így akkora volt, mint egy sörös korsó Tamás kezébe nyomta. A nyakánál szûkülõfelsõrészt, pedig a kezében tartotta. Az elsõ hordóból bort szívott, majd kiöblítette a poharaknak kinevezettflakon részeket és töltött. - Isten! Isten! – emelte ivásra italukat. Még koccintottak is, aztán lassú kortyolással leeresztették torkukona bort. Elégedetten nyugtázták a kellemes ital által okozott ellágyulást, meg az ötletet, hogy az inni akaróemberen még az ördög sem tud kifogni. Így iszogattak, beszélgettek, megváltva a világot. Az idõ múlásáról meg is feledkeztek, csak akkoreszmélt fel Tamás, amikor a legörgetett bor átszûrõdött veséjén és kikívánkozott szervezetébõl.

53

Döntöttek, most már mennek haza, viszik a krumplit az ebédhez. A döntésbe csak az volt a tévedés, hogyaz óra délután négyet mutatott.Tamás óvatos léptekkel ment be a házba. Irén a feleség és Emma néni, az anyós szúrós tekintettel fogadták.Szólni sem mert, csak leült az asztalhoz, de nem volt éhes. Látta, hogy a rántott szeletek ott meredeznek ajénai tálban a tûzhely szélén. Nem tudta eldönteni, mit tegyen most?

54

SZÁJBELY ZSOLT

Itt, e síkba szelídült dombtetõn...

Itt, e síkba szelídült dombtetõn, hol a záporcsillámló gyöngysorai áldásként hullnak alá azégbõl, gyakran tapodják lábaim az esõáztattanyomok ködös ingoványát, s a lüktetõ, morajlótest börtönébõl szabadulván, komor szellememmagába zárja a váltakozó égi freskók érintetlen,szent szépségeit.

Lávaként kígyózik az aranyló Napot tükrözõpatak, és a sodrásban is mozdulatlanbüszkeséggel nyugvó kövek alól észrevétlenülvállamra rebbennek az elmúlásról daloló,ébenfekete madarak.A pára-kelmét öltött messzeségbe zárva aprótornyokká sokasodnak mind az elvetélt álmok,és a macska-léptû Idõ játékosan végigkarmoljareszketõ szemhéjamat.

A végtelenbe nyújtózó ormokon, hol a lápoknagyságát éltetõ tõzeg-templomok oltárángyõzelmi ünnepet ülnek az erdõ rejtélyeslidércei, mint a hálóba halt halak, fennakadnaka mocsár-pokolba hajított álmok, és vértverejtékezvén a fogyatkozó gyertyák lángjaira,fejlehajtva, gõgös méltósággal üdvözlik egyelfelejtett holdfogyatkozás lassan éledõemlékképeit...

S midõn õszbe hajló éltem közöny-páncélja alólfelrebbennek a bánat derengõ pillangói, minttavakba ömlõ vízesés: lezúdul a felhõkbebújtatott könnyek rettentõ óceánja, és a fakóhalotti-fátylak mögött felfedi arcát a rettegettÜresség.Lengedezõ levél hát az Élet, s álom-karjaivalreszketve kapaszkodik a Mába, pedig az Idõhömpölygõ folyama, már rég a Múlt tengerébeveszett...

55

K ö v e s p a t a k

56

PETROZSÉNYI NAGY PÁL

VIKTOR ÉS VIKTÓRIA VI. rész

Az elsõ hét gyorsan eltelt. A második már nehezebben, miután senki sem csinált semmit napestig. A táborterületét nem hagyhatták el, s mivel dolgozni sem kellett, csak tengtek-lengtek az udvaron. Egyesek súlyoztak,mások fociztak, elvonultak a könyvtárba vagy egy-egy félreesõbb helyre masztizni.– Rosszabb ez a tábor, mint egy kaszárnya – elégedetlenkedett a fiatalember. – Onnan legalábbkimehettünk idõnként, és unatkozni sem unatkoztunk egy percig sem. Ami pedig ezt a meghallgatástilleti… Nem formaság-e, értelmetlen ceremónia, miután egyetlen menekült vallomását sem ellenõrizhetik?Hiszen hazudhat is a jóember, és hazudik is, mert ugyan ki nem hazudik mostanság.– Talán kontrollálják. Ki tudja? Egyébként nem is érdekel. Engem kizárólag az izgat, mikor szedjük felinnen is a sátorfát.– Tulajdonképpen engem is, mert ahova innen megyünk, ott lakik az anyánk is.– Lehetséges, vagyis… biztosan – hagyta rá Viktória, ellentétben a szemével, mely elég furcsán csillogott.– Hanem figyelj csak! Ki az a rézbõrû indián, aki úgy szimatol utánad, mint szarvas után az agarak?Csak nem állítottak ránk a magyarok is valakit?– Az? – szisszent föl Kis Viktor. – Az egy… egy…– Szekus? – kerekedett ki a lány szeme. – Ki van zárva! Ma már nincsenek szekusok. Még kevésbéitt, közöttünk– Nem szekus, homokos. Ígért nekem egy multifunkciós zsebkést, ha elfogadom… barátnak.– Ho-mo-kos? – szótagolta évõdve. – Gratulálok! Mutasd, szép bicska?– Az eszed tokja! Csak nem képzeled, hogy szóba állok egy ilyennel!– Miért ne! Egész helyes gavallér.– Hohohó, álljon meg a menet! Azért te sem vagy ám olyan ártatlan madárka. Ki az a mézesmázoségimeszelõ, akivel olyan elmerülten szoktál csicseregni a könyvtárban?– Nézd csak milyen mérges lett egyszerre! Becsszó, úgy povedálsz, mint egy féltékeny võlegény.– Igazad van. Fátylat rá! – tért észre a fiatalember, s ezúttal, miért, miért nem, óvakodott szembenézni ahúgával.Lassan letelt a tizenöt nap, készülõdhettek a második nagy útra.Debrecen. Négy óra alatt ott voltak, s még aznap este új táborban hunyták álomra a szemüket. Táborban?Inkább panzióban, szociális otthonban, miután itt nem éktelenkedett már semmiféle égig érõ fal, kerítés. Aszobák hat-tízágyasak, mindenütt rend, tisztaság. Legalább is ott, ahova a testvérpárt szállásolták. Szobatársaikmagyarok és szintén testvérek voltak. Az egyik pár aradi, a másik vásárhelyi. Az ismerkedés hamar ment.Mindenki elmesélte, mikor és hogyan szökött át a zöldhatáron.A legnagyobb változást a szabad kijárás jelentette, még ha ezért engedélyt is kellett kérniük. Ezzelszemben mindnyájan megkapták. A renitens szabályszegõk kivételével, merthogy ilyenek is akadtak.Némelyek alkoholizáltak, mások kötekedtek, duhajkodtak, fittyet hánytak a házirendnek, s még aszobájukat sem takarították ki. A második meghallgatás is gyorsan lepergett. Lényegében ugyanaztkérdezték, mint azelõtt. Aztán aláírták a jegyzõkönyvet, amit már csak a menekült státusz és a többi okiratkibocsátása követhetett.– Jó, jó, de remélhetünk? – szurkolt a fiatalember.Megnyugtatták, remélhetnek. Hacsak el nem követnek idõközben valamilyen bûntettet, mert akkor nincspardon. Úgy hazavágják õket, mint a huszonegy. Szóval remélhetnek! Pazar! De mikor látogatják megPodmaniczky Antalnét, mármint az anyjukat, született Kedves Anikót? – tették fel a kérdést magukban.Egymásnak egyszer sem. Valami furcsa szorongás mindig visszatartotta õket attól, hogy akár szóba is hozzákaz anyjukat. Hogy mitõl féltek ennyire? Valószínûleg a csalódástól, no meg a mostohaapjuk sem igenvonzotta, ezért napról napra halogatták az olyan régen tervezett látogatást. Pedig már a várost is keresztül-kasul bejárták azóta, hogy kimehettek a táborból.

57

– Milyen gyönyörû, nagy város! – gyönyörködött benne Viktória.– Az. Magyarország második legnagyobb és legnépesebb települése. Képzeld, a történelem folyamánkétszer is Debrecen, nem Budapest volt a fõváros. Néha kálvinista Rómának vagy cívisvárosnak isnevezik. Két táj, a Hajdúhát és a Nyírség közelében terül el. I. Lipótnak köszönhetõen 1693-tól szabadkirályi város…– Nohát, Vikikém, honnan tudsz te mindezekrõl?– Készültem, Vicus, készültem. Egy fiúnak illik ismernie azt a helyet, ahol az anyja is lakik.Egyszer betévedtek a Csapó utcába.– Íme, Debrecen egyik legrégibb utcája! – zendített rá Viktor azonnal. – Itt lakott Vörösmarty Mihály is,továbbá Jókai, Petõfi, Vachot Sándor, Vas Gereben… Hú! – csapott a homlokára hirtelen. – De hiszen ezaz anya utcája!– Tényleg! A Csapó utca! – adta Viktória is az ártatlant, bár õ sem éppen véletlenül tévedt a városnakebbe a részébe.– Akkor, ha már itt vagyunk, csengessünk be Podmaniczky apuhoz.Aházuk szép kertes ház volt, rácsos kerítéssel körülvéve. Az udvaron rózsák, tulipánok és tujafák illatoztak.Becsengettek. Vörös hajú, ötven év körüli, erõsen kisminkezett asszony sietett eléjük.– Jó napot kívánok! – üdvözölte a nõt illendõen a fiatalember. – Itt lakik Podmaniczky Antal úr?– Itt.– Beszélhetnénk vele?– Milyen ügyben?– Családi ügyben. Mi vagyunk a Kis testvérek, vagyis a doktor úr feleségének a gyermekei.– Na ne vicceljen! Az én gyerekeim? – nézett rájuk a nõ szúrósan.– Maga Podmaniczky úr felesége?– Nem, Árpád-házi Szent Erzsébet! – fordult sarkon, és szó nélkül faképnél hagyta a testvérpárt.– De asszonyom! – kiáltott utána a fiatalember. – Mi igazán… Volna szíves kihívni a mostohaapánkat?A nõ rájuk se hederített, mire Viktória újra rátapadt a csengõre, és addig nyomta, nyomkodta, amígPodmaniczky úr is kirobbant az udvarra.– Jövök már! Mi ez a nagy sietség?– Ne törõdj velük, eltévesztették a házszámot! – próbálta visszatartani a vörös hajú bombázó.– Kit keresnek?– Önt – mondta Kis Viktor –, helyesebben az édesanyánkat: Kis, született Kedves Viktóriát.– Ej, tûnjenek már a fenébe, hányszor mondjam, hogy nem ismerjük? – rikácsolta a háziasszony.– De én igen – nézett az orvos szemrehányóan a nejére. – Parancsoljanak! – nyitotta ki a kaput elõttük,és udvariasan bevezette a testvérpárt a szalonba.– Szép lakás! – pásztázta végig tekintetével a szobát Kis Viktor. – És anyu? Nincs itthon?– Hogy, hát nem tudják? – lepõdött meg az intelligens arcú, disztingvált modorú úriember.– Mit kellene tudnunk, apuka?– Hé! – futotta el a méreg ismét a tiziánvörös hölgyeményt.– Hagyd, még nem tudja. Az a helyzet, fiatalember, hogy Vicus meg én… Szóval már nagyon régenelváltunk.A testvérek megdöbbenve meredtek elõbb a mérnökre, utána egy-másra.– Hát igen, az élet ritkán alakul úgy, ahogy mi szeretnénk. Csak egyet nem értek: hogy lehet az, hogynem tudják, amikor meg is írta maguknak.– Nekünk ugyan nem! Pedig nemegyszer érdeklõdtünk, hogy van, mit csinál, milyen az élet magyarban.Elõször még válaszolt, kb. egy évig, aztán pont, egy sort sem írt többé. Azt hittük, megorrolt ránk,késõbb önre gyana… Eláruljam? – fordult a fiú a húgához tétován.– Semmi értelme. Menjünk haza, és felejtsük el az egészet!– Pá! – vigyorgott kajánul a ház kikent-kifent úrnõje.– Illetve mégsem, maradjunk! – gondolta meg magát Viktória. – Azért tényleg nem árt, ha tisztázunkvalamit, mielõtt elmennénk.– Például? – savanyodott el erre most az asszony is.

58

– Csak egy kérdés: anya sem kapott tõlünk levelet?– Tudtommal nem. Pedig annyira várta szegény Viktória – válaszolta Podmaniczky úr merengve.– Aha: világos! Most már mehetünk.– Nekem is. De mégis miért váltak el? Volna szíves felvilágosítani minket is?– Õ akarta. Valószínûleg soha nem is szeretett, és csakis érdekbõl jött hozzám – sóhajtott a belgyógyász.– Naná hogy érdekbõl! – erõsítette meg a felesége. – Kizárólag azért, hogy megkapja azállampolgárságot. Úgy bizony, ez ilyen egyszerû.Logikusnak tûnt. A fiatalok nem is tiltakoztak ez ellen. Csupán az bántotta Viktóriát meg Viktort is, hogyaz egészet itt és most, ennyi hosszú év után kellett megtudniuk.– Hát akkor isten áldja, doktor úr! – nyújtott kezet a fiatalember. – Tovább nem is zavarunk.– Rokonhoz jöttek, vagy netalán turistaként látogattak magyarba?– Menekültek vagyunk. Nemrég léptük át illegálisan a zöldhatárt.A belgyógyász megrezzent.– Nahát, és ezt csak most mondja! Mikor, hogyan? Feltételezem, azóta a befogadó állomáson isjelentkeztek.– Magától értetõdik!– Szegény emberek! Mancika, hozz, légy szíves, egy kis likõrt a kedves vendégeknek!– Semmi vendégek, ezek disszidálók, báránykám, és, ha rám hallgatsz, nem kevered gyanúba magadatmiattuk.– Ugyan, ne túlozz! Várjanak, kikísérem önöket. Bocsánatot kérek a nejem miatt – mentegetõdzött akapuban. – Gondolom, kitalálták, hogy Vicus meg Mancika nem éppen barátnõk. De annyi baj legyen,attól még találkozhatunk a táborban. Föltéve, ha önök is akarják.– Mi? Kérdés, egyelõre még meg sem emésztettük, amit magától hallottunk. Nem tudja anya címétvéletlenül?– Pillanat, mindjárt felírom! – húzott elõ a férfi egy noteszt a zsebébõl. – Tessék! Tõlem ideköltözött.De hogy most is ott lakik, azt ne kérdezze, mert nem tudom.– Köszönöm. Viszontlátásra!– Viszontlátásra! Szép kis papucshõs! – fitymálta le Viktor ex-mostohaapjukat, amint kiléptek az utcára.– Lehet, viszont csuda rendes is. Már szinte kezdem sajnálni, amiért anyu otthagyta. Annál utálatosabb aboszorkány! Százat teszek egy ellen, hogy az õ kezében kötött ki valamennyi levelünk.– Apánkéban meg az anyué, mi meg csak vártunk, vártunk, mikor méltatnak már válaszra bennünket. Nomindegy, holnap a Tócóskerti negyedben is szétnézünk – pislantott a papírra.A második mostohaapura egy piszkos panelházban bukkantak. Alacsony, szûk homlokú, szõrös mellûember volt. Fürdõdresszben, egyik kezében sörösüveg, így jelent meg a testvérek elõtt is az ajtóban.– Jó napot, adjon isten! – hajolt meg enyhén a fiatalember. – Elnézést a zavarásért, Ács Kálmánnalszeretnénk beszélni. Maga az?– Én, de nem vagyok itthon.– Aranyos ember, és miért, ha szabad érdeklõdnöm?– Mert nem tetszik a fizimiskád, úrifiú.Hát ez nehéz pasas! Ha õ az anyjuk férje, jobb, ha nem is próbálkoznak tovább.– És az enyém? – lépett elõ a háttérbõl mosolyogva Viktória.– Ááááá, parancsoljanak befáradni! – hajlongott komikusan a félmeztelen házigazda. – Megkínálhatommagukat is egy békehabbal?– Miért ne! Akkora meleg van, hogy egész nap csak zuhanyoznék.– No problem! Nálam, kérem, ezt is lehet – hunyorított a leányra, és ügyesen kidugaszolt két sört a…fogával. – Hozzak poharat, vagy így is megisszák?– Köszönjük, nem szükséges. Bocs, még be sem mutatkoztam. Kis Viktor Temesvárról. Õ meg a húgom,Viktória.A férfi vigyora fintorrá változott. Csak most értette meg, miért tûnt olyan idegennek a beszédük, mellesleg afelesége is gyakran mesélt a két gyerekrõl.– Viktória gyermekei?

59

– Da, da, szolgálatára!– Akkor rossz helyre jöttek, mert elváltam az anyjuktól.– Maga is? – pattintott a fiatalember, mint mindig, amikor valami különösebben megérintette.– Ja. Csalódtam benne, nem volt hozzám való – hörpintett egyet a férfi az üvegbõl.Hallgattak.– Most egyedül él? – nézett körül Viktor a szobában.Elég siralmas odú volt. A plafon beázott, a földön különbözõ tárgyak és ruhadarabok. A sarokban palackok,a magasban pókhálók feszültek.– Ezt meg honnan veszi? Különben semmi köze hozzá!– Bocsánat, nem akartam megsérteni. Gyere, hugi, végeztünk!– És a sör? Vagy nem tartják méltónak koccintani egy melóssal?– Proszit! Egészégére!– Kösz! Látják, itt a hézag, pontosan itt! Tudják, hogy Viki még egyszer sem alacsonyodott le idáig?– Mert nem szerette az alkoholt – kelt anyja védelmére Viktória.– Mert lenézett – javította ki a férfi komoran. – Ezért is váltam el tõle. Affekta volt, és folytonkioktatott:ezt így kell, azt úgy illik, még ezt sem tudod, te analfabéta. Bezzeg a Fercsi, bezzeg az Anti, tõlük lehetettám tanulni! Egy ideig csak nyeltem, hallgattam, amíg hallgathattam, aztán fogtam magam, és zutty, kihajítottamaz utcára.– Mit csinált? – ugrott fel Viktor a székérõl.– Kiadtam az útját – nézett fel a férfi kárörvendõen. – Miért, maga mit csinált volna a helyemben?– És most hol van pillanatnyilag?– Nagyon érdekli? Adjon egy ezrest, és megmondom.– Micsoda csirkefogó! – vesztette el önuralmát Kis Viktor.A szõrös mellû megköpte a markát, és támadóan fordult feléje.– Bunyózni akarsz? Gyere csak! Igaz, hogy nem tanultam atomfizikát, de attól még be tudom verni afejedet.A leány békítõen szökkent közéjük.– Viki, apuka! Legyenek észnél, könyörgöm!A férfi meghökkenve bámult a leányra, odakacsázott a sarokba, és kihúzott egy másik üveget. Megrázta, mégvolt benne valami.– Minek neveztél?– Apunak.Ejha, ezt meg mi lelte! – csodálkoztak a testvérek a melósra, amikor megtelt a férfi szeme könnyekkel.– Ti még itt vagytok? Tûnjetek már innen a pokolba!Viktor és Viktória kiaraszoltak a szobából.– Szarok a lepedõdre, úrifiú! – kiáltott utánuk mintegy végszóként Ács Kálmán. – Az anyádat meg ottkeresd, ahol a kóbor kutyák csellengnek.– Furcsák ezek a magyarországi magyarok – jegyezte meg a fiatalember. – Hanem az anyánkat, úgy tûnik,örökre szem elöl vesztettük.– Nem biztos. Igaz, hogy elég sok utca van ebben a városban, de még ott is megtalálhatjuk, ha keressük.– Hogyne! Mint a tût a szénakazalban, bár szerintem egy szó sem igaz az egészbõl. Ez csak Ács bosszújalehetett, amolyan útravaló mindazért, amit az anyánk okozott a spécinek.– Ez sincs kizárva, viszont anyuka… Mit szólsz ehhez a három váláshoz?– Részletek híján semmit sem. Csak az ziher, hogy nélküle állampolgárságot sem kaphatunk, hiszen õlakást, eltartást biztosíthatott volna, ami az állampolgárság elnyerésének feltétele, úgy mondják.– Majd szerez nekünk állást az Állomás, és ha van állás, az albérlet sem jelenthet problémát – próbáltViktória lelket önteni a fiúba, bár maga is elég letörve bandukolt a bátyja oldalán.– Ilyen rövid idõ alatt aligha, és akkor mehetünk tovább Bicskére.Ez a Tatabánya melletti városka lett volna a harmadik befogadó állomás, ahova általában azok kerültek,akik menekült vagy oltalmazási státuszt kaptak az államtól. Itt ellakhattak volna akár egy évig is, nagyjábólugyanolyan körülmények közt, mint a cívisvárosban, és a legtöbb ott lakót munkához is jutatták.

60

– Te Viki, eddig még sosem jutott eszedbe, hogy kitanulj valamilyen szakmát a táborban?– Dehogynem! Már be is iratkoztam egy kísérleti jelleggel indított kurzusra, csak még elfelejtettem veledis közölni.A lány elismerõen veregette vállon a testvérét.– Derék bátyó vagy! Csak az elsõ lépés nehéz, utána már minden könnyebb lesz. Milyen szakmátszeretnél tanulni?– Fodrászatot. Könnyû, tiszta és borravalóval járó mesterség. Volt Temesváron egy borbélyhaverom.Az annyi baksist kapott naponta, hogy mindennap luxuséteremben ebédelt.Két nap múlva váratlan vendégük érkezett: dr. Podmaniczky Antal, anyjuk második exférje. A vendégszobában,két dagadt bõrönddel várt reájuk.– Ugye, nem haragszanak, amiért így önökre erõszakolom magamat.– Szó sincs róla, örülünk, hogy ismét láthatjuk – nyugtatta meg Viktória udvariasan.– Az az igazság, hogy én nagyon szerettem ám az anyjukat. Vagy ezt már kikotyogtam?Mindegy, akkor még egyszer bevallom, s mivel önök Viki gyerekei, természetesen önöket is kedvelem.– Mi is a doktor urat. De mit szól ehhez a becses felesége?– Ez a mi dolgunk, tehát bármit is szól, nem számít. Azonkívül önök… Jaj, de hivatalosan hangzik, inkábbtegezõdjünk, ha megengeditek! Szóval hol is tartottunk? Megvan! Azonkívül menekültek is vagytok, ésnekem erkölcsi kötelességem támogatni titeket – nyitotta ki Podmaniczky úr az egyik bõröndöt. – Ebbenélelmiszer van: túró, sajt, szalámi…– Viva la revolución! Éljen a forradalom! – tréfálkozott a fiatalember. – Maga, illetve te – javította kiönmagát – nagyon figyelmes vagy, de mibõl gondolod, hogy mi nem eszünk itt effélét?– Esztek?– Hébe-hóba, mindenesetre nem éhezünk, ahogy itt-ott híresztelik mirólunk. Még zsebpénzt is kapunk,meg egy csomó adományt, úgyhogy a táborral nincs semmi differenciánk. Csupán a környék, a szomszédjaink…Hát azok sajnos morognak is idõnként, bár errõl, ami igaz, az igaz, sokszor mi is tehetünk.– Igen, hallottam róla. Akkor nézzük most ezt a bõröndöt! – hajolt a doki a második táskához. – Nem,mást javaslok: nyissátok ki inkább késõbb, odabent! Megtaláltátok Viktóriát?– Csak a férjét, tudniillik elváltak.– Megint? Peches nõ ez a ti anyátok. Ezek szerint fogalmatok sincs, hol lehet. Kár, mert ha elvált, még én is,igen, igen, nem viccelek, még én is fölkeresném egy szép napon.– Mi célból?– Ejnye, Viki, mi ebben olyan érthetetlen? – pirongatta meg a lány a testvérét. – Mellesleg nem is mennehiába. Tudod-e, doki apu, hányszor emlegetett téged az anyuci?– Engem? – jött izgalomba az emberséges belgyógyász. – Kinek? Hol? Kérlek, ne szédíts, rég elfelejtettmár engem a mamátok.– Nem á – kapcsolt gyorsan Kis Viktor –, hiszen pont ezt elégelte meg anyu férje, egy szõrös mellûõstulok.– Hogy?– Hogy folyton téged emleget: a Tóni így, a Tóni úgy, õ aztán talpig úriember, bezzeg Tóni mindig tudja, miillik…Édesapját nememlítette.Minek rontsa le az összhatást! Egyébként is meghalt, a doki meg él, és igen szimpatikusférfi is, továbbá, ki tudja, egyszer még javukra is válhat ez a kapcsolat.Egy órát diskuráltak, ismerkedtek.– Holnap újból eljövök – dörzsölte kezeit jókedvûen a belgyógyász. – De akkor úgy készüljetek, hogykiruccanunk a városba is egyúttal.Nem jött el. Pedig hogy várták a jó dokit. Még azokat a ruhákat is felvették, melyeket Podmaniczky vittnekik a második bõröndben.– Tudtam, éreztem – szomorodott el Viktória. – Õ is ugyanolyan szivar, mint a többiek. De hát mit isvárhatunk egy doktortól, akit már eleve úgy programozott a jóisten, hogy csak a borítékos kliensekvehessék le a lábáról.– Hacsak nem a boszorkány kötötte meg valamilyen varázzsal – nevetett Kis Viktor.

61

Az ötödik nap reggelén azonban ki toppant a táborba? Hát bizony a doktor úr!– Bocs a rövidke szünetért, de levert a nátha a lábamról.A fiatalember a borítékra gondolt, és jót mosolygott magában.– Most pedig kérjetek gyorsan egy kilépõt, mert elviszlek benneteket a kórházba. Méghozzá pont abba,ahol én is dolgozom.– Bennünket? De hiszen te vagy náthás… doki apu.– Ennek semmi köze a náthához – válaszolta a belgyógyász röviden, többet nem is lehetett belõlekihúzni. – Bemutatom a mostohalányomat – mutatta be utóbb a kórházi patikában a fõnöknek. – Õ az azasszisztens, akit beajánlottam neked, barátom.A fehér hajú, kecskeszakállú patikus kedvtelve pillantott a bájos, frufrufrizurás leányra.– Örvendek. Doktor Buzek. Ön okleveles gyógyszertári asszisztens?– Igen.– Van róla papírja?– Szerencsére áthoztam.– És a munkaügyi központ által kibocsátott munkavállalási engedélye?– Az… az nincs, de regisztrált menekültként erre nincs is szükségem. Legalábbis engem így tájékoztattak.– Eddig hol dolgozott?– Egy temesvári patikában.– Szeretne nálunk dolgozni?– Örömmel – kapiskálta a lány, mi célból faggatják itt ennyire. – Ha volna rá lehetõség.– Volna, miután épp most keresünk erre a posztra valakit, ergo jelentkezzék holnap reggel a munkaügyielõadónknál.Viktória szinte felsikított örömében.– Köszönöm. Isten áldja meg ezért, doktor úr! És téged is – esett Podmaniczky nyakába. – Elnézést!Úgy viselkedek, mint egy éretlen kis csitri.– Várjatok, csak várjatok, ez még nem minden – tuszkolta ki az orvos sietve a két testvért. – Viszlát, öregharcos! És… köszönöm!Beszálltak a kocsijába, szép bordóvörös Zsiguli volt, és elhajtottak egy aprócska, de takarós házikóhoz.– Itt lakik a testvérem, Nusika. Szegénynek épp a múlt évben halt meg az embere, és azóta egyedül élegy két szoba-konyhás lakásban. Sajnos ez a kisebbik gond. A nagyobb az, hogy meglehetõsen beteges,és ápolásra szorulna. Mondtam, költözzön hozzánk. Elég nagy a házunk, kényelmesen elférnénk bennehárman is – világosította fel a testvérpárt a helyzetrõl, mielõtt kiszálltak volna az autóból. – De hát nemakar, ugyanis ki nem állja a feleségemet, õ meg Nusikát, úgyhogy más megoldást kellett választanom. Törtema fejemet, rágódtam rajta pár hétig, végül elfoglaltságomra való tekintettel azt ajánlottam, olyan gondozásiszerzõdést kössünk valakivel, mely szerint Nusika ingyen albérlet fejében ingyen gondozásban részesül,beszerzik a gyógyszereit, takarítanak neki, fõznek és mosnak is rá.– Ebbe belement? – érdeklõdött Kis Viktor.– Ebbe bele, azzal a kikötéssel, hogy elõbb ismerje meg a gondozóját, aztán ha megfelel, jöhet a megállapodás.Más szóval õ próbaidõt is javasol.– Hm, elég bizalmatlan a Nusika. De mi közünk nekünk mindehhez?– Hát csak annyi, hogy én rátok gondoltam.– Hopp, még egy meglepetés! – pattintott szokása szerint a temesvári menekült.– Elfogadjátok?– Attól függ, ki fizeti a kosztot, gyógyszert, mosószereket, meg ami még adódik – válaszolta Viktorhelyett Viktória. – Na és a szakszerû ápoláshoz sem értünk, ezt már most elõrebocsátjuk.– Mi ketten: Nusika meg én. Ti egy fillért sem, beleértve a rezsit is. Az ápolás meg hadd legyen az éngondom. Nos, áll az alku?– Elõbb hadd beszéljük meg Vikivel! Gyere, bátyó, sétáljunk egyet a ház körül!Kiszálltak a kocsiból, és egy darabig szótlanul ballagtak egymás mellett a tûzõ napfényben.– Szerintem nem rossz alkut csinálnánk – törte meg a csendet a fiatalember.– Te könnyen beszélsz, mert nem te fogsz fõzni, mosni, vasalni, tehát ha jobban megnézem, nem is olyan

62

nagy szívesség ez a doki részérõl.– Ezzel szemben a munkahely mellé odaírhatunk még egy lakcímet, melynek alapján három év múlvamagyar állampolgárságot is kaphatunk. Jelenleg ki a Magyar Köztársaság elnöke?– Göncz Árpád. Provizórikusan.– Az a szimpatikus, vékony bajszú jó ember? Õ szereti az erdélyi magyarokat, és nem hiszem, hogy pontvelünk babrálna ki.– Én sem, ettõl függetlenül miért ne kérnénk egy kicsivel többet is a dokitól? Ha visszautasít jó, ha nem,üsse kõ, elfogadjuk az ajánlatát – latolgatta a lehetõségeket Viktória. – Konkrétabban szólva: amit fõzünk,abból mi is ehessünk. Csakhogy ingyen, amivel rengeteg lét spórolnánk, hiszen a legtöbb pénzt a hasunkraköltjük, nem igaz?– Áll az alku! – parolázott Viktor az orvossal. – Tehát összegezzünk! Elõször próbaidõ, utánagondozási megállapodás, mely a következõket tartalmazza: betegápolás minimális és csakis laikus szinten,bizonyos háztartási tevékenység, mint takarítás, fõzés stb. Az étkezés pedig közös…– Úgy van, közös.– Aminek a költségeit szintén ti álljátok – tette hozzá kissé restelkedve, mert akárhogy is nézi, a dokimégiscsak csak több hálát érdemel, utóvégre állást szerzett a húgának. – Így képzelted?Podmaniczky nem alkudozott, mindenbe belement, nehogy ismétgondozó nélkülmaradjon. Ennekpedigkomoly oka volt: kissé rigolyás volt a ház úrnõje.– Szia, Nusi! Én vagyok – ölelte át a doktor úr ágyban fekvõ testvérét. – Õk pedig az új gondozóid.A gömbölyded, nyílt tekintetû öregasszony szemére illesztette szemüvegét.– Kis Viktor – hajolt a kezéhez a fiatalember.– Nana, errõl szokjon le, szépfiú! Egyszerû iparos asszony vagyok én, nem naccsága, mint… mint egyesek– célzott a bátyja feleségére gúnyosan. – És maga?– Kis Viktória.– Viktor és Viktória. Szép. Házasok? Te meg mit pislogsz úgy, mint malac az ugaron?– Csak testvérek.– Ja persze, most már emlékszem! Épp a tennap említette Tónika.A belgyógyász a háttérben fejére mutatva jelezte, hogy odabenn bizony már nem minden mûködikolyan precízen.– Maguk tényleg átszöktek a határon?– Át – mondta Kis Viktor.– Nem féltek?– Ha azt mondom, nem, elhiszi?– Nem hiszem.– Féltünk hát, majd kiugrott a szívünk a mellünkbõl.– És azt a gazember Csócsészkút valóban lelõtték, vagy az egész humbug, ügyesen megrendezetttévéjáték volt.– Valóban lelõtték, mindenki ezt állítja.– Állítani sokat állítanak, aminek aztán a fele sem igaz.– Most elégedettek a rendszerrel?– Nusika, Nusika, te már megint politizálsz? Arra nem gondolsz, hogy esetleg untatod is a vendéget?– Untatom? – kérdezte az özvegyasszony.– Nem, nem, nagyon érdekes dolgokat tetszik mondani.– Akkor válaszoljon: elégedettek-e az új rendszerrel a románok?– Már nem sokan, inkább visszaállítanák, ha lehetne.– Ahhoz meg mit szólna, amikor már mindenki pokolba kívánja Iliescut, egyszer csak újra felbukkanCsócsészkú a nép között?– Mindenki rászavazna.– Okos fiú! Szerencsére mi még nem tartunk itt, úgyhogy isten hozta magukat a cívisvárosban!A testvérek ezen az estén végre gondtalanul, a jövõtõl mit sem tartva tértek nyugovóra, s noha egész estebeszélgettek, terveztek, a témából villanyoltás után sem fogytak ki.

63

– Befejeztétek? – szólt rájuk idegesen a vásárhelyi. – Most már szeretnénk mi is aludni.A fiatalember erre fogta magát, és bebújt Viktória ágyába.– Te, vigyázz, mert ezek még azt hiszik…– Pszt, higgyenek, amit akarnak! Szóval szerinted a doki ki akar békülni anyával?– Nagyon úgy néz ki – súgta vissza Viktória –, és ha együtt keressük, meg is találjuk az anyánkat.– Hanem a nyanya…! Le a kalappal elõtte! Varrónõ létére szokatlanul tájékozott, és a politika is érdekli.Vajon mi baja, mert amúgy jól bírja magát, nem gondolod?Még tereferéltek vagy tízpercet, aztán õk is álomba merültek. Álmukban átölelték egymást, és így aludtaktovább mindaddig, amíg a vásárhelyi rájuk nem kattintotta a villanyt a hálóban.– Hé, emberek, idenézzetek!– Mi az, mi történt? – riadt fel az aradi.– Ezek itt basztak elõttünk.– Megõrültél? Hiszen testvérek!– Sze épp az a borzasztó, hogy testvérek. Pfuj, nem szégyellitek magatokat?– Hozzám beszélsz? – ébredt fel Viktor is az álmából; akkor vette észre, hogy õ bizony ott felejtette magáta húga ágyában, mi több, szerelmesek módjára, egymást szorosan átölelve feküdtek.– Undorító! – kontrázott a vásárhelyi szõke, pattanásos arcú nõvére. – A kis álszent. Megyek, szólok aparancsnoknak, milyen mocsoknak akarnak õk menedéket nyújtani.– Úgy van, együtt megyünk – kontrázott az ugyancsak szõke és pattanásos testvére. – Holnap, mert mostnyilván õk is alszanak.– Lehetetlenné akarod tenni a földidet? – csóválta meg rosszallóan a fejét a vásárhelyinél jóval idõsebb,meggondoltabb aradi. – Különben sem biztos, hogy ezek olyanok.– De hát te is láthattad: úgy tapadtak egymáshoz, mint két folyondár.– Hát aztán! – sietett testvére védelmére a másik aradi, egy már kopaszodó menekült. – Te nem láttál mégtestvérpárt összeölelkezve aludni?– Már miért nem láttam volna! Gyerekeket. De ezek felnõtt emberek, a teremtésit az anyjuknak!– Elég! – pattant ki az ágyából vérpiros arccal Viktória, és kézen fogva bátyját, kiperdültek a szobából.Az elkövetkezõ napokban izgatottan várták, hogyan lép a vásárhelyi ez ügyben. Ha szól, elvesztek, holottmár amiatt is aggódtak, hogy politikai menekült helyett gazdasági menekültnek tekintik, és akkor bizony hátraarc, sipirc vissza, ahonnan jöttetek! Hanem a koma ezután semmit sem szólt, hallgatott, mint süket disznóa búzában.– Szerinted feljelentett? – drukkolt a fiatalember. – A hallgatásából ítélve meggondolhatták magukat.– Elõször is nincs mit feljelentsen. Végül is semmi sem történt, és nincs is semmi olyan közöttünk – nézetta lány mélyen, nagyon mélyen Viktor szemébe. – Vagy tévednék?A fiú nem bírván el húga fürkészõ tekintetét, lesütötte a szemeit.– Vagy tévednék? – ismételte meg kérdését egy fokkal idegesebben Viktória.– Nem tévedsz.– Visszatérve a vásárhelyire, talán feljelentett, talán nem – lélegzett fel a lány megkönnyebbülten. – Mégnéhány nap, és ezt is megtudjuk.Nem tudták meg. Sem késõbb, sem máskor, viszont megkapták a letelepedési engedélyt magyarba.– Hurrá! – repültek egymás nyakába megint a testvérek. – Végre magyar állampolgárságért isfolyamodhatunk.

64

VÉGH JÓZSEF

65

66

67

68

69

70

71

72

73

Kukoricatánc

74

KÜLÖNLEGES OLVASMÁNYAIM

KOVÁCS T. ISTVÁN

Gróza Péter emléke

Otthon jártam szûkebb hazámban, ahol nincsennek hegyek. Lapos vidék az, csak az láthat ilyet, aki nemrestell pitymallatkor felkelni . Akkor is csak tiszta felhõtlen idõben. Ilyenkor a keleti ég alján megpillanthatjaa nagyváradi hegyek halovány, kékes rajzolatát. Lehetnek azok ötven-hatvan kilométernyi távolságra is.Jó messze a mi kisvárosunktól. Jó szem kell az ilyen távlatok áttekintéséhez.A távlatokat nem csak nézik, hanem gondolkodnak is róluk mostanában az otthoniak. Romániában, ahatármenti Bors nevû település, valamit az alföldi Sárrét itthoni oldalán fekvõ körzet vezetõi közösterületfejlesztési terveket készítenek és együtt pályáznak az Európai Uniós támogatásokért.Egyelõre még ellenõrzik a személyigazolványt annak a bizonyos sengeni határnak az átlépésekor. Ám,mint tapasztalhattam, ez a mostani ellenõrzés jobbára udvarias formaság.A határ két oldalán bontakozó kapcsolatok érdekességét fedeztem fel akkor is, amikor a kezembe adtáka Szeghalmon szerkesztett Körös-Sárréti Hírlap címû kétnyelvû újságot, melyben magyarul és románulközlik az információkat. Feltehetõleg azért, mert a túloldalon is olvassák azokat. Böngészésük közben aztis gondolhattam, hogy így könnyebb lenne nyelveket tanulni. Eszperantista létemre is sok-sok ismerõs,latin eredetû szó jelentését tudom megfejteni, s rájövök, hogy a románban sokszor elõforduló din szócskaa birtokos jelzõt jelenti, ugyanúgy, mint az eszperantóban a de.Kis lépések, de jó lépések ezek a mostaniak. Így válik lehetõvé, hogy az ember minden nyugtalanságnélkül barangolhasson a túloldalon. Pláne, ha még annyi kis szókészlete is van, hogy az egy gombóc fagyitúgy kérje: Una globul, s ha belekóstolva jónak találja, úgy dicsérheti meg, hogy bine. Zavartalanul megállhatCsucsán egy udvarház elõtt, amelyben Ady Endre lakott Csinszkával, mert akkor még a felesége apjáévolt az a kis épület a birtokkal együtt. Késõbb vásárolta meg tõle Oktavian Goga, a nagy román irodalmár.Neki is ott van a végsõ nyughelye, mauzóleuma a ház szomszédságában, mintha a két jelesség egykori,kölcsönös szimpátiáját jelképezné holtukban is.Oktavian Goga(1881-1938) kezdetben a haladó román értelmiség ügyét képviselte-olvasható az Új Magyarlexikonban. Munkáságát Ady Endre is méltatta. Goga Petõfi és Ady verseket is fordított románra, s ezekkelegyütt Madáchtól Az ember tragédiáját.Nagy kár, hogy késõbb a nacionalista személet uralta tevékenységét. Volt miniszter, rövid ideig miniszterelnök1937-ben a Nemzeti Keresztény Párt vezetõje.A körösfõi fõutca felsõ végénél a Sebeskörös eredetét lehet megtekinteni, ami csupán egy csöpögõ,szivárgó kis kutacska, ahonnét mint kis vizesárok kanyarog tovább a születõ folyó. Az utazó már csakNagyváradnál találkozik vele ismét, amint nagykorúként szeli át a várost, gyönyörû víztükrével.Körösfõn többnyire mindenki magyarul beszél és a végtelenül hosszú fõutca mindkét oldala tulajdonképpentöbbkilométeres bazársor. A népi szõtteseket, varrottasokat báránybõr ruhanemûket kínáló pavilonoknagy részében magyar címeres nemzeti zászlók láthatók. Sõt, helyenként még a történelmi Magyarországtérképe is ott függ a falon.-Nem lesz ebbõl maguknak valami bajuk?-kérdeztem többektõl is, mire magabiztosan kérdeztek vissza:-Mi lenne? Nem törõdnek már ezzel.Jó, hogy így alakulnak a dolgok a Kárpát-medence népei között. Bár tudjuk, vannak még döccenõk isezen az úton. Más választásunk azonban nincs, mint a testvéri összefogás, amelyrõl történelmi nagyjaink isálmodtak, s próbáltak tenni érte. Elég, ha csak Kossuth és a nagy román forradalmi demokrata Balcesku(Balcseszku. 1819-1852) próbálkozásaira gondolok. Az 1848-i, havasalföldi forradalom vezetõje és amagyar kormányzó között 1849. július 14-én román-magyar megbékélést szolgáló megállapodás jöttlétre.

75

-Lám-lám,-mennyi szükséges, különleges olvasásra késztetõ feladat bukkan elénk, ha lexikális tudás helyett,tisztán akarjuk látni múltunkat-gondolom a mindenféle források közt kutakodva. Hunyadi János, BethlenGábor, II.Rákóczi Ferenc neve bukkan elõ, s a huszadik század számos gondolkodója közt BaloghEdgáré, akik bár különféle világnézettel, de egyformán azt látták, hogy a legbiztosabb szövetséget aszomszéd népekkel érdemes megkötni,. Minden évszázad korparancsa ez, egymás iránti bizalmatlanságainkés elõítéleteink leküzdésével együtt.Node, mekkora kerülõt teszek én most, miközben a békés és alkotó együttélés legnagyobb és cselekvõprófétájára akarok emlékezni. Szándékom eredõje az, hogy évenként egyszer-kétszer mindig elõveszekkét kis könyvecskét, amely Petru Grozáról, magyarul Gróza Péterrõl szól. Arról a huszadik századiromán erdélyi, dési, nagybirtokos ügyvédrõl, a Hunyad megyei Bácsi község görögkeleti vallású papfiáról,( 1884-1958) államférfiról, aki az erdélyi, szászvárosi középiskola után a tanulmányait Budapesten,a berlini és lipcsei egyetem jogtudományi karán folytatta. Magyarul tökéletesen beszélt. 1918-ban azerdélyi kormányzótanács tagja volt, Ady költészetének nagy tisztelõje. Több szakaszban a román parlamenttagja. 1933-ban a szélsõségesesen nacionalista Julio Maniu Néppártjával szakítva, megalapította ademokratikus Ekés Frontot. Tiltakozott az ellen, hogy Románia Hitler szövetségese legyen. 1943-banbebörtönözték.1944- augusztus 23. után részt vett a Románia demokratizálásáért folytatott küzdelemben.1945.márciusától a kormány elnöke 1952-58 között a Nagy nemzetgyûlés elnöke.A Groza Péter emlékére címû kiskönyvet 1984-ben adta ki a Kossuth Könyvkiadó. DokumentumaitLipcsey Ildikó gyûjtötte, Sípos Attila válogatta és szerkesztette. Ezt követte a Gondolat Kiadó, Közösdolgaink sorozatában, Petru Groza, A börtön homályában címû, lényegében a börtönnapló mûfajábanszületett munkája 1986-ban, Mária Magdolna fordításában. Az elõszót E.Fehér Pál írta és SzárazGyörgy, valamint Szász Zoltán. A jegyzeteket Szász Zoltán lektorálta.Ez utóbbi könyv Magyar olvasóimhoz! címû írásában említi meg Groza, hogy budapesti egyetemistakorában a Menza egyik asztalánál vacsorázva a fejük fölé akasztott táblára lettek figyelmesek:” Itt oláhulbeszélni tilos!” Ebbõl összetûzés robbant ki. 1920-ban pedig Csíkszeredára vetõdve a prefektusi fõbejáróajtajánál fedezte fel a táblát; „Itt csak románul szabad beszélni…”Levétette azonnal a táblát, mire a prefektus dadogva magyarázta,hogy a székelyek tudnak, de nem akarnakrománul beszélni, mert ellenségek..Az üdvözlésére megjelent küldöttség élén a katolikus esperes papírlapról bagadozta a mondanivalójátrománul. Groza félbeszakította a beszédet és kérte, hogy mondja magyarul, de a székely nem tágított.-Hol a hiba prefektus úr?-kérdezte Groza.-Kérem, higgyék el- mondta 1945-ben miniszterelnökként a kolozsvári egyetemen tartott beszédében- énpontosan tudom, hogy mi folyik le egy kisebbségi ember lelkében, hiszen én magam is voltam kisebbségi.Ezért is kell megszûnnie mindenkorra a kisebbség fogalmának.Ugyanitt jelentette ki: -Azt akarjuk, hogy levegõvé váljanak a határok, a Lajtától a Fekete tengerig.Börtönnaplóinak egyikében említi azt a példázatnak szánt esetet, mikor a szigorú fegyelmet tartó szászváriközépiskola egyik óráján elszenderedett. Serestély Béla az osztálytársa bökte oldalba ezekkel a szavakkal:-Ébredj fel, ne aludj, mint egy güzü!Groza, akkor még hiányos magyar tudásával sértésnek fogta fel a güzüt, s hirtelen pofonvágta Serestélyt:Késõbb persze kibékültek. s egyszer megkérdezte a barátjától: Mondd, mi az a güzü?-Tudom is én - válaszolta Serestély.Vagyis, két ember és két nép összeveszhet olyan dolgokon, melyeket egyikük sem ért.Már 1938-ban világosan látta azt, amire a börtönnaplójában is visszatér;…”tragikus biztonsággal látomelõre azt, hogy sajnos nem is olyan messze a sovinizmus, faji gyûlölet, világuralmi törekvések éshogy egy néhány õrült, történelmet csinálni akaró” vezér” háborús készülõdései légkörében mégegyszer össze fogunk pofozkodni.”A Magyar Népi Szövetség Kolozsváron tartott elsõ kongresszusán is kinyilvánította azt a szándékot,amivelmondhatni, a korát is megelõzte. Megvalósítandónak tekintette a két ország közötti vámunió létrehozását.Elhagyva az útlevél használatát, biztosítani a szellemi termékek szabad forgalmát, különös mûfordításokkalgazdagítani a szomszédok kultúráját.

76

Más alkalmakkal történt megszólalásaival is azt hangoztatta:”Küzdeni fogunk országunkban mindennép elemi jogáért, hogy anyanyelvén sajátítsa el a mûvelõdést.”A háború utáni elsõ idõszakban Észak-Erdélyben dúló hírhedt román Vasgárda megfékezése után Grozasokat ígért és küzdött a meghirdetett célok érekében. Ám mindkét nép reményeit lehervasztotta az egyreerõsödõ Sztálinista diktatúra, a sovinizmus. Közép-keleti európai sors, amelyben a humanista politikusrészesülhetett Petru Groza korában: Megsemmisítés, börtön, vagy ha nem ment másként, akkor háttérbeszorítás.Álmai, szándékai megvalósításához a mi korunkban kell erõteljesebben hozzá látni:Jó volna ezt a két kicsi könyvecskét is minden település könyvtárának a polcain megtalálni. Remélem,hogy meg is találhatók.

77

Somosi táj

78

BOZGOR ELIAN

Minimálok

Különutak;avagy:

Egyszerûek és tanultabbak

Legkedveltebb útjaink a kétirányú zsákutcák!(O.)

Akkor lépett - kapualjból - utcára: újságíró s csillagfizikus-barát. S máris elkeskenyedett az õ ábrázatuknak; ugyanis Kossuth Lajos-i sugárúti s Pozsonyi-utcasarkin: férfifeküdt aszfaltúton, ún. Alvégi Felvégi Európai Nagy Sóbánya-úton…, mellette – sétabot; mármint: fekvõnekmellette… Oldalukon: kamion-, tehergépkocsi- s buszvezetõk s úri autómotorozók: értetlenül állnak-járkálnak ajelenség felett. Viszont azok, akik itt élnek, azok már kevésbé értetlenül, mert gyülekeznek közeli házakból. A szemközti útforgalom szokásosan, ballagva megy: torlódik a télies nyirokban, semmi-meggyõzõdéssel;remeg is föld, csilingel egy-egyszer valami ablaktábla, valamelyik sofõr dudál… izzadnak a lóerõk, füst,büdösség, lárma; amonnan “dub-dub-dub” hallatszik; ingyen zenecirkusz, valamelyiktõl… mikénthaóvodában lennénk, homokozóban; csakhogy ez mégse homokozó… ez kölcsön kapott út; s kinti: innen– odáig… S hogy mifenéket hordanak egybe gondolkodók, költõk, ezt inkább hagyjuk: Eget, Földet, sbennünket… ez „utakban“! Azok, akik itt laknak évtizede – de két éve legalább: azoknak biztosan beszámítják ilyen s amolyanrokkantéveiket, amikor már tovább-hosszabban nem senyvedtetik õket feletestvéreik; mondjuk azzal,hogy különféle mérgeket produkálnak számukra, amúgy is csupaboldogság-létükhöz így járulván; sajátosan:ilyen-olyan mono- és dioxidokkal, keringést zúzó mikroszemcsékkel, különféle vegyület-gõzökkel (éljen,lélegezzék a feketénél sötétebb, de mégse szilikózikus tüdõerdõ!). Végtére is: emberfia nem azért jönvilágba, hogy másiknak életét rongálja. Bár lennének rosszindulatú más nézetek. Igaz, itt most kis gubanc lehet; “embertárs” az úton hever. Ugye? Mint eldobott frakk, vagy gubancosjuhászbunda. “Biztos nincs ki nála minden kerék.“ S milyen könnyû is ezt gondolni, mondani! Merthogynálunk aztán “kilenne”. Némelye rádiótelefonál, mása távolabb, vagy heverõnek közelében járkál: nézne-nézegetve azt; taláncsak álmodik: konstatálva (netán?), hogy “hiszen nem szocializmus, hanem demokrácia épülnék már; nohaerre, valahogy… még mindig nem fogva az, hogy lenne is “alapjain-se”; nemde? És sosevolton, nyilván. A járõrök – most, kivételesen (ki érti…?) – három perc: s itt is volnának. A renitenst óvatosan emelintik; beszélnek (neki? hozzá?), járnak az etetõk: de az, ottan, lenn, nem felel. Elõbb útjára bocsátanák, porolgatnák-tisztogatnák, jobb a békesség? (némely szemlélõdõ, elég villogóis…), de a Nagykabát (makacsul?) visszanyeklik: úgyhogy inkább “palyicáj”-i bádogszekrénybegyömöszkölik, tuszkolják-szuszakolják...

79

Ezeket nem szeretik. Szerintük legalább három oka ennek: legtöbbeknek van (1) valami vaj a füle mögött; mások (2) nemszeretnek “belekeveredni dolgokba”; s lenne (3) itt valami hagyományféle, amit nemcsak tisztelnek, hanemõriznek, ápolnak... Az apa – mondjuk így - kicsit messzebb: kiskamasszal (fiúval?) szemléli a dolgokat. Apa, mért nem fekszenek az emberek az autók elé: ti is, anyával mért nem…; hiszen ti is annyit beszéltekerrõl… ide a bácsi mellé. Te is mernéd ezt; apa?... Nézi a férfit a gyerek; arcán hasonszer tanácstalanság. Mondana valamit apu, puffadt-ütött arcát, fejét vakargatja, hiányzik egyik metszõfoga…; nyiratlanbajuszának simogatásával kínlódik. (Rajta is piros nájlondzseki, akár a gyereken, gyûrött nadrág mindkettõn.) Hajadonfõtt állnak, apa kabátjának zsebeibe dugdossa kezeit a fiu: az meg ellenkezve…, rángatja magát. Kicsit zömök (s nem fésülködött ma), apró mély malackaszemei… barnák és sárgák…, fülei rongyosak,szája felszakadhatott valamikor (kifordult ereszhomlokuk is majdnem ugyanolyan: alacsony, hátrafutó…):a bozontos szemöldökök alatt mintha szarvacskák indultak volna valaha; kétfelõli növekedésnek, deaztán megálltak a növésben. Hangjuk is hasonló: a gyerek mintha mutálna, apu meg valahol legmagasabb tenorközel. S aluszékony,lagymatag. Ne hülyéskedj mán, gyerek; te!… Mondja széjjelnézve, nem indulatos, de õ is meglepõdik a hangon.Amolyan gyakorlott társalkodó-stílusban beszél. Ahogy a jóbeszélõkéjû piacozók. (“Ugyanolyan lennék,mint te lennél…!” “Egyformák vagyunk.”) Erre tanítanak az iskolában?! Mi? Még õ is tudja, csak te nem tudod! – csatlakozik-toppan elébük az asszony. Egypár méterrõl; amerretanakodott valami szomszéddal? járókelõvel. Tutyimutyi alakok vagytok. Érted?... Ezt a szegény ördögöt meg elviszik. Óóó, isten-kééém!!... Derekára rakja kezét, csak egy pillanatra (területi gyûlésen-ülésen volt is telepieknek küldött szószólója)– Cipõje széttaposva, ruhája bõ és rakott, rétegezett: csiricsárén terül köré, csupa szín és minta és…Virágpompa. (Világ-pompa?) Fekete rongykendõt kapott vállára, a kendõ is virágos, igaz, fakó, kopottas… Hatalmas rézszín-sörényeegészen derekáig vereslik. Nagyjából negyvenes, mint apa, de mozgása elég fáradt; a test terhétõl. Feketeharisnyája lucskos-sárcsapott, és szalad néhol. Lukas. Az asszonyarc szabályos, kicsit lapos-széles, aszemek nagyok, barnák… Tudatában is lehet cserfességének; tekinget maga köré, hogy hallják-látják-e… utcaiak, környékiek.Gurulókocsit húzott maga után, azt valamivel arrébb hagyta, azt nézi. A kocsin foltos kenderzsák, azonkisebb s nyûtt csomagok. És folytatja, nagy köröket írva maga elé. Persze…, mi menjünk helyettetek!... Nem elég az, amit összerobotolunk, rátok!? Pfujj!... Meg rájuk is.Elkényeztetett, szarházi hibbant népség!… a mi magyar-nyakunkra szabadítják Európa átmenõ keleti,balkáni-ázsiai kamion- és teherforgalmát. Még én is tudom, pedig fogalmam sincs… útépítésrõl, közlekedés-szervezésrõl. HOL AZ AZ ÚT!?… Ezeket a tanácsmányzatiakat kéne iderakni… bársonyülésekbõl. Idetennimindet; lakjatok itt, próbáljatok mozdulni, ha valami nem tetszik...! De nem sikerül nekik, mert az ingatlanokmár lassan… szart se érnek. Ha valami érdeklõdõnek utánadobnák, akkor se kéne… Bemutatni nekik,hogy mi a nép istene. Na, gyere kisfiam! Kézen ragadja a gyereket; szinte eltépi a férfitól: Este talákozunk.Gyalázat! Szevasz – A csillagfizikus ezt mondja újságíró- (mellesleg: költõ-) barátjának: Ez botrány, te…! Nem gondolod?... Egymásnak bólintanak, néznek a távolodó asszony után, mintha beton-tojásokból lenne rakva járda; anõ, közben, billeg cipõi felett, ringatva derekát… surrognak a göncök… Ahogy mondod… Ingatja fejét az újságíró (mellesleg: költõ…). És nem nagyon sajnálja, hogy épp mostvetette ide cimboráját a hétvége; jobb hétvége dukált volna neki, de nem tragédia. Magyarázkodni pedig?Minek? Beletalált. S hogy két éve még nem volt így?! (Folyton ez volt, folyvást így volt.)

80

Többet tud, mint én tudok. Két évtized alatt (szinte) – beszippantotta a kevéske civilit is: a sivár-silánypolitika. Ugyanis beszipkázhatta… Ami kurázsi maradt – s vékony középosztályin – arra feléhezett anyáladzó-duruzsló falka, az újraosztás, a tolvajszokás szûköske egypár éve. Velük, persze. S mások lettek a “prioritások”, perszehogy; a “létgondok”? Le is esett aztán gyorsan ez a „szegény ómagyar… s haza!...”. Mint zengedettek is hozzá jeligésen; csak legalább feljebb mászhatni történészeiknek,s klubi-egyleti volt tanítóiknak, költõiknek, kevesebb, de ugyanily heves ifista szocretíra jogászaiknak,közgazdászaiknak; „Elõre, nyomás-nyomódás a hatalom ritkádzó-ürülõ polcainak!”. S parlamenter islehet ilyenbõl; s azért meg már semmi se annyira drága, fõleg, ha semmink sincs. El is hullott, le is hullott, meg is rohadt, mind, ami csak felsóhajlott kétkedõn-derûvel is, ha, erre… Csakaz a kis villámos fácska ne látszana! (Bárha nem is erõltetnék azt, hogy ez mit jelent… szimbolice?,metaforice?...) S kit is hergelne életforma?; pl. egészségre…, mely nem is létezik (kórtanászoknak nem újdonság ez): skit érdekelnének globális világgondok…? e környezetnek-környéknek, stb.-nek napi göcsörtös kólikájakit zavarhatna, s annyira...? Nemhogy bátorság nincsen, de igény sincs. Mindenben az édes-mézes pénz, a mázas arany csurgása felé fordultunk (s milyen helyesen!), azokbólpedig eddig se volt ország-kamrán. Szabad gazdálkodni?! De ugyan mibõl!? A hétéves terveket meg kint készítik… s úgy látni, hogy a “befuccsolt szocialista építkezés” kalákai (-kloákai) három és ötéves terveire “kontra” (mégis csak) “léteznének” gazdasági képzelgések-reményletek:TERVEK. Miközben errefele már maga a “terv” szó is számûzetett, s tiltatik…, akár utcanév az a “Terv”,avagy lenne szórakozóhodálynak neve, pl. mozinév. Tilos! Mint Fazekas Matyi-jában a “lúd”, “liba” stb.szó használata. S hogy röhej?... De nem egyedül-röhej ez, itten. (Így!) Szarakozás. Közös és egyetemesített szarakozás… Na, és a… szórakozás-szarakodás?!: az unatkozás!, a mintha-hajszosnak pumpálása: a sikernek (azmeg miféle asszony-tanoda! Nemde?...). Haszontalannak alapozásai… És az élet ott fekszik (fel)ravatalozva, tocsogón, balzsamfolyadékban… s ez mindegyikünknek tetszheték;merthogy még nem mi fekszünk ottan (pedig ott fekszünk). Vagy mégse így lenne? Mindenki a maga kínálataiban? választásaiban? Lehet, hogy akkor se mozdulnánk, ha itteniek lennénk? De így meg aligse-alapunk? Itt lakunk (még): ez-utcai Nagy Megyeri Európai Autómûhely felett. Áldás és békesség ezen?! Átok? Ittlennénk, s ez elég valószínû: legszutykosabb nagyobb városunkban; itt, Ok. u.-i 17. eszte(le)ndõnekutolsóelõtti-elõtti hava-napán.

81

Kukoricás

82

H. TÚRI KLÁRA

Valuta

Buszok bõzsöngenek a széttaposott hóban, az M1-es hóeltakarításamegint késve indult- de hisz…holnapra lehet, hogy a hó el is olvad?A Penny-ben /még valaha, indulása idején ha Filléres-nek szerettemvolna e nevezetet, mára már beláttam: ennek sincs sok köze a miforintunkhoz; bárha mérföldekkel jár a Tesco elõtt pl. egészségnekelfogadhatóbb áru, tekintetében másrészt!/ - szóval… itt azegészségesebb árúk közt, ismeretlenül is ismerõs kispénzûektársaságában: ezúttal egy halkszavú szelíd férfihangra lettemfigyelmes. Magamkorú öreg volt annak gazdája, kinek vidámságamegvidámított maga körül mindenkit. Pl. a pénztári sorbanmögöttem álló idõs asszonyismerõsét, hogy egy „Hogy vagy”-gyalillette, s…az a szokásos formulával felelt volna, õ így elõzte megannak obligát feleletét: - ’S ha „jól vagy” – akkor hogy vagy !?’Merthát nyilvánvaló, hogy országunkban egyetlen 70- es sem igenlehet igazán „jól”; már csak történelmi okokból sem: haforradalmár” volt, hát azért, ha „ellenforradalmár” volt, hát azért!– S ha a tóvárosi újonnan nyílt ’magyarok boltjában’ veheti azöldséget és húst: annak okáért, s…ki – ennek árait semmiképpmegfizetni nem tudván – itt vásárol, hát azért! De ez a bácsikamég tudott valamit az emberi lélek rejtelmeibõl, amit legtöbbünkkelaz embertpróbálón lélektelen s erõszakos iparosítások évtizedeimintha elhomályosítottak volna mára: a tél jege alatt, hogy ott atavasz virága. Bennünk is! – És én – magam mögé nézve: a Penny-ben – megláthattam ma, milyen kicsi dolog is elég ahhoz, hogyfölderítsen s megfiatalítson egy fáradt öreg arcot. Mert hát fenerossz idõk járnak ugyan ránk, de hát…ha figyelmünkkelmegtámogatjuk egymást, kevésbé lesz mindez elfogadhatatlan. –Amire leginkább s minden körülmények közt fogadóképes kell,hogy maradjunk: a Szeretet volna az. A mi közös jövõnknekaranyfedezete.

83

Szénaboglya

84

DOBROSI ANDREA

Napok

Sápadó a hajnal arca,virrad. Jön az örökös hajsza,a meglett civódás megint.Köztünk a levegõ meging,

rezzen, cirógatni próbál.Ránézek, fordulok, s a vállegy rántásnyit hátracsusszan.Vár, mint fogkrém a tubusban.

A kávéskanalat ha majdmegfogom, tán elõbbre hajt.De addig még az éjszakadorombol rajtam, a laza

másnap itt, hogy megérkezett,kezet rázna velem, kezet,ám odúm, az ágy marasztal.Tegnapot pereg rám a fal,

én hagyom. De int a reggel.Hiába bújok, õ meglel.Horoszkópom is megmondta,eljön, piszkál Nap dorongja.

85

ELBERT ANITA

Vízöntõ

A csillagok, mint õrlángokLüktetnek a fényégen, holA bolygók mozgó élõlények,S az idõ lepereg róluk, mintA harmat, melyet vörös óriássáTesz a gondolat. Szelíden,Mint a bárányok, haladnakPályájukon a planéták, nemZavarja õket a változás, csakA jelenben vernek gyökeret,S rezegnek a lét õsritmusára.Felkel majd helyérõl egyCsillag, s az eddigi tüzesVilágképet az élet vizévéAlakítja. Egy lángos csillagÁll felettem, fénycsóváitSzívembe zártam. A neveVízöntõ lett. Sokszor láttam,Hogy az égboltról könnycseppeketFújt hozzám a szél, s egy korsóAlak rajzolódott ki a csillagzaton,Melybõl élõ víz csorgott leArcomra, melytõl megelevenedtem.A versben ugyanis csak szóVagyok, s egyedül a hangoltságbanLakozok. Ám egy nagy titkot,Mint terhet cipelnek vállaim,Melyet csak az õsszó rejthet elMagában. Hajdanán a csillag szentÉs sérthetetlen volt, ma már csakLátványosság és horoszkóp.Ám mikor kivirul az éjvirágOrmán a fény, halványanLátom a Vízöntõ csillaga mintÖnti ki az Élet Vizét a tüzesFöldre, s ezáltal kerül visszaA kezdetekre. Az új kor márA küszöbön vár, remélve, nemA danaida lányok lyukas korsóitHozza le a Földre, hanem biztosítjaA reményt, a Vízöntõ hajnalának kezdetét.

86

B. TÓTH KLÁRA

Portánc füstalagútban

Azt hiszed, ismered. Részeddé vált.Megismerhetõ, letapogatható,azt hiszed, felfedheti magát.Arca van, hangja, kiterjedése.Ízlése, gondolatai.Bankszámlája huszonnégy jegyû,nyakbõsége évtizedek óta változatlan,ajtaján házszám, jól olvasható.Postaládájában békeidõben megrendeltfolyóiratok emléknyomai.Lehallgatási jegyzõkönyv,poloskák minden szervizelés utánfrissen felszerelve.Nyomtatott név mögött szilárd körvonal.Állandósult pillanatnyiság.

Aztán egyszer csak szétesik.Elemeire bomlik.Fényben sûrûsödõ porszemcsomó,akrilspray, átvilágított lakkszemcsék.Füstalagút, vibráló porszemorgia.Eloszlik, nincs tovább.Beszívod, benned csapódnak lea szemcsék. Belülrõl érzed.Minden lélegzetvétel hasít.Lerakódik a tüdõlebenyen,belégzésnél végigkarcolja a szövetet,mint korcsolya a friss pályát.Nyomot hagy minden mozdulás.Beszippantott lénye megszûri a levegõt.Eztán csak rajta keresztül.

87

HÖRÖMPÕ GERGELY

Évszakok

Elszállt a nyár, az élet. Túl hirtelen.-És senki nem maradt velem.- Úgy kell csinálni, mintha minden jó lenne, mosolyogni, hogy meg ne háborodjon az elme.

Elszáll a tél is. Fölenged a fagy.Kicsirázik, mi fagyban megmaradt. Tavasz szelében mosolyog a Föld, õsi mosoly világit rád, dermedt szíved dobogni kezd, mert az élet valahogy örök.

És mi van, hogyha mégis? Nem örök?Örökre fed enyészet és a “rög”. Nincs feltámadás, s …reinkarnáció… Amiket kutat mai náció…

Az ablakon benéz a régi Krisztus…várlak, öcsém, mondja. A dunaparton.Tudod, bennem van mind a hajnal,- mind az alkony.

88

PRIBOJSZKY MÁTYÁS

A SZABÁLYTALAN IMA

A doktor bácsi papírszalvétába csomagolta az elhasznált injekciós fecskendõt és a kislányhoz fordult,aki ugrásra készen, nagy szemeket meresztve moccanatlan éberséggel figyelte az orvos minden rezdülését.– Ugye, téged Erzsikének hívnak, kicsim? – kérdezte az orvos.– Igen – felelte a csöppnyi lány lelkesen bólogatva. – A nevem Tóth Erzsike.– Köszönöm! Gyere közel, és nagyon figyelj rám, Erzsike, komoly dolgokról szeretnék beszélgetni veled.– Igen, doktor bácsi. Tessék mondani mit kell tennem, figyelek! – mondta a kislány az orvoshoz lépve– Tudod, hány éves vagy most, Erzsike?– Igen, doktor bácsi, tudom, négy éves vagyok, de jövõ nyáron már öt leszek... És tessék elképzelni,tudok számolni tízig– Nagyszerû! És az órát ismered-e már?– Hát.... – a kislány hangja elbizonytalanodott.– Semmi baj! – nyugtatta az orvos – Hozzál nekem egy fehér törülközõt. De ne papírból legyen ! Egykéztörlõ is jó lesz, vagy egy tiszta törölgetõ ruha a konyhából.– Mindjárt hozom! –, s valóban, térült-fordult, kezében egy fehér vászon szalvétával érkezett vissza.– Ez jó lesz, doktor bácsi?– kérdezte aggodalmasan. Mást, jobbat, szebbet hirtelenében nem találtam.– Ez éppen a legkiválóbb. Most gyere velem, megmutatom, mit kell csinálnod. Hol találok hideg vizet?– A konyhában– Jó, akkor légy szíves, vezess oda.A konyhában az orvos hideg vízzel öblítette le a vászon szalvétát. Jól kicsavarta és odamutatta a kislánynak.– Láttad, mit csináltam?– Igen, láttam.– Nos, szívem, pontosan ezt kell tenni neked is, és rá kell tenned anyukád homlokára. Amikor úgy érzed,hogy átmelegedett, ismét bevizezed hideg vízzel. Képes leszel megcsinálni, ahogy elmondtam?– Igen, doktor bácsi, Apunak is én cseréltem a borogatást, amikor lázas volt.– Akkor nincs semmi probléma – nyugodott meg az orvos és orvosságos illatú kezeivel megsimogatta akislány szõke kócos, fürtjeit – Mondták már neked, hogy olyan szép vagy mint egy kisangyal?– Igen, anyuka szokta ezt mondani, amikor jókedve van, de ezt bizonyára csak tréfából mondja.– Doktor bácsi, kérem, ugye anyuka nem fog meghalni, mint apuka? Az orvos szíve meglágyult. Letérdelt a gyerekhez és magához ölelte.– Ne félj, Erzsike, ha te segítesz neki a borogatással, Anyuka hamarosan jobban lesz.– Akkor jó, mert én igazán segítek, mert én anyukámat nagyon szeretem, õ a legjobb anyuka a világon.– Sajnos, nekem most el kell mennem, mert máshol is várnak rám betegek, sokan, de késõbb mégvisszajövök hozzátok, jó?– Jó – hagyta rá kelletlenül a kislány. Fogta a nedves szalvétát, átvitte a betegágyhoz és óvatosan, gyöngédenanyukája homlokára simította.– Ne félj, édes anyukám, majd én meggyógyítalak. De ígérd meg, hogy nem fogsz meghalni!Az anya kinyitotta láztól csillogó szemeit, és lassan, erõlködve a lányára nézett. Ajkán még egy halvány kismosolyféle is megjelent.– Ha te segítesz, angyalom, nem lesz semmi baj. A jó Isten és Szûz Mária velünk van! Imádkozz, kicsim!Ha õk segítenek, õ, meg az õ szent fia, Jézus, és az õ szent anyja, Szûz Mária, akkor nem lesz semmi baj.Imádkozzál, te is, kicsim!

89

A kislány átment a másik szobába, ahol egy kifakult Szûz Mária festmény reprodukció lógott a falon,karján ott ült az õ szent fia, a Kisjézus .Ezt különösen szerette, sõt büszke is volt rá, mert ajándékba kapaa tisztelendõ bácsitól, amikor egy óvodás versenyen õ mondta el legszebben a tízparancsolatot.Erzsike térdre borult a kép elõtt, és a maga zsenge kis lelke minden õszinteségével imádkozni kezdett:-Kedves jó Szûz Mária néni! Kezicsókolom! Bocsánatot kérek, de én még nem tudok szabályosanimádkozni, mert kicsi vagyok, és az óvodában ilyet nem tanulunk, de azt tudom, hogy a jóságos Mária nénimásik nevén a Szûz Mária, de errõl nem tudom, mit jelent. Lehet, hogy olyan, mint a vezetéknév. Apumagyarázta nekem, hogy a mi vezetéknevünk Tóth, ebbõl gondolom, hogy a Mária nénié meg Szûz. Azthiszem, attól, hogy kicsi vagyok, így is meg tetszik érteni a könyörgésemet, hiszen Szûz Mária néninek isvolt kicsi gyermeke, a Jézuska, akit a karjában szokott tartani.Kedves Szûz Mária néni, nagyon szépen kérlek, gyógyítsd meg az én jó anyukámat, mert õ a legjobbanyuka a világon, ne engedd õt meghalni, mert akkor nekem nagyapóékon kívül nem lesz senkim a világon,ám õk is betegesek és öregek, nem biztos, hogy örülnének egy kisgyereknek. Apukámat karácsony elõtthívta magához a Szûz Mária néni fia a Jézus bácsi, aki nagyon jó ember lehet, mert a nagyok mondták,hogy értünk, emberekért halt meg. De szerencsére az õ meghalása nem volt érvényes, mivel feltámadt, ésmost ott ül az apukája jobb oldalánál egy trónon, ketten uralkodnak a világ felett, mármint, a Jézus bácsiés az apukája. S arra is kérlek, ha találkozol az én apukámmal, mondd meg neki, hogy nagyon hiányziknekünk, sokat sírunk, mert el kellett mennie. Én jól viselkedem, ahogy megígértem, az óvodában is elég jóvagyok, tegnap kaptam egy szép piros csillagot, mert kívülrõl tudtam a karácsonyi verset és én szavaltamel a legszebben. Ha segítesz anyukát meggyógyítani, neked is elszavalom majd. Jó lesz? Reméljük, apukais jól érzi magát ott, a mennyországban és onnan vigyáz ránk.Nem vagyok ám nagyon szomorú, mert nem lesz karácsonyfám – de nem akarok hazudni, - egy kicsitigen, szomorú vagyok, mivel arra vártam egész évben – de anyuka elmagyarázta, hogy most nem telik seerre, se ajándékra. Azt tényleg nem nagyon bánom , hogy nem lesz ajándék, mindenrõl lemondok örömmel,csak anyukát segíts meggyógyítani, kedves jó Szûz Mária néni. A felnõttek mondták, hogy neked nagyhatalmad van az égben, én el is hiszem. Talán még azt is megtehetnéd, hogy beszélsz a fiaddal, Jézusbácsival, aki az apukája mellett ül, hogy segítsen õ is meggyógyítani az anyukámat. Kedves Mária néni,ennyit szerettem volna elmondani, ne tessék haragudni, hogy zavartam, de ez most mindennél fontosabb,és sürgõsebb, legalábbis nekem. Jaj, bocsánat, most gyorsan szaladnom kell, kicserélni a borogatást!Szûz Mária néni, kérem, ugye nem tetszik elfelejteni, amit kértem? Nagyon szépen köszönöm és ígérem,hogy jó kislány leszek és maradok mindig. Szeretettel üdvözli Tóth Erzsike, nagycsoportos.Erzsike most óvatosan felnézett és könnyein át úgy látta, hogy a szépséges Szûz Mária néni mosolyog.Ettõl nagyon felvidámodott és futott, kicserélni a vizesruhát anyuka forró homlokán.– Anyuka, Anyuka, képzeld, meg fogsz gyógyulni! Most beszéltem a Szûz Mária nénivel, és rám mosolygott.Ez ugye, azt jelenti, mintha igent mondott volna?– Azt jelenti, kicsim, ha a Szûz Anya mosolygott, akkor bizonyosan meggyógyulok. Mintha kissé máris,jobban érezném magam. Valahogy könnyebben lélegzem, nem szúr annyira a mellem, a hátam. Csöngettek. Erzsike sietett ajtót nyitni. Fel kellett állnia egy sámlira, hogy elérje a kulcsot. Végre az issikerült. Az ajtóban a doktor bácsi állt.– Mi újság, kicsi nõvérke, kicsi angyal, hogy van a betegünk?– Imádkoztam!– De azért a vizesruhát is cserélgetted, ugye?– Éppen most cseréltem, doktor bácsi. Egyébként a Szûz Mária néni megígérte, hogy segít anyukánakgyorsan meggyógyulni.– Igen? És hogyan ígérte meg neked, mit mondott?– Nem szólt semmit, de elég volt az, hogy lemosolygott a képrõl. Tessék beljebb jönni, doktor bácsi,mert kiszökik a meleg. És akkor anyuka megfázik.– Igazad van. Lám, milyen figyelmes vagy! Akkor hát menjünk anyukádhoz ne húzzuk az idõt, nézzük meg,hogy van. Okos kislány vagy!Az orvos az ágy mellé tette a táskáját, amibõl mindenféle titokzatos tárgyakat szedett elõ és sorba kiraktamind az éjjeli szekrénykére. Megfogta az asszony csuklóját, az óráját is figyelte, mindeközben hitetlenkedve

90

csóválta a fejét.– Nem értem… lehetetlenség! Hihetetlen! Felülne egy pillanatra, asszonyom? Majd segítek. Kezét a betegtarkója alá csúsztatta, úgy segíette a felülésben. Sztetoszkópját az asszony hátára, mellére téve behunytszemmel homlokát ráncolva hallgatózott.– Nem értem, ismételgette motyogva halkan maga elé. Ez képtelenség! Ilyen gyorsan nem hathatott agyógyszer.– Valami baj van, doktor úr? – szólalt meg ijedten a beteg asszony– Ellenkezõleg, asszonyom! Hihetetlen javulást észlelek az állapotában, amit nem tudok mivel magyarázni.A pulzusa jó, megszûntek a szív és tüdõ zörejei is. Ön, asszonyom, úgyszólván meggyógyult. Felfoghatatlan!Ilyen váratlan gyógyulással még nem találkoztam A kislánya ápolta és imádkozott önért.– Erzsike egy valóságos kis angyal, nem csak olyan szép, de olyan jó szíve és lelke is van. De attól tartok,hogy õ még nem tud szabályosan imádkozni.– Én ugyan nem vagyok templomos ember – szabadkozott az orvos – de úgy vélem, egy ártatlan gyermekkönyörgése kedvesebb az Úristennek, mint egy álszent, nem õszinte, átgondolt, szabályosan megfogalmazott,felnõtt ima. Már, ha feltételezzük, hogy Isten valóban létezik. Tudja, én a természettudomány talaján állok,s ez könnyen kételkedõvé teszi az embert. Nem akartam Önt hitében megbántani. Ám az tény, hogy az Önhirtelen gyógyulása valóságos csoda – ezt el kell ismernem, akár hívõ vagyok, akár nem.– Akkor felkelhetek, doktor úr?– Kérem, néhány órát maradjon még, pihenjen az ágyban. De a borogatást abba lehet hagyni. A lázagyakorlatilag megszûnt, már csak enyhe hõemelkedése van, 37, 2. Celsius fok. Erzsike! Gyere ide, kisasszony– kiáltotta az orvos. A kislány lélekszakadva rohant a konyhából a betegszobába.– Tessék, doktor bácsi! Ugye, nincs semmi baj?– Nincs, nincs! Ne félj, jól imádkoztál, mert anyukád csodával határos módon túl van a nehezén, s majdnemteljesen meggyógyult. Lehet, hogy mégis van Isten? Az biztos, hogy ilyen hihetetlen gyógyulást még nemláttam. Ha más meséli, el sem hiszem.– Erzsike átfutott a szomszéd szobába most, és térdre vetette magát a szentkép elõtt és örömében sírva-nevetve hadarta:- Köszönöm, Szûz Mária néni, és köszönöm, Jézus bácsi! Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit kaphatnék.Hogyan tudnám meghálálni? Kicsi vagyok, nekem nincs semmim, csak egy aranyos rongybabám, a Rozika,amit a Jézuskának adhatok, játsszon vele õ, hátha örül neki, ha elfogadja, szívesen idehozom és leteszema képetek elé és ígérem, hogy jó gyerek leszek. Köszönöm a segítséget! Legyetek ti is olyan boldogok,mint amilyen most én vagyok. Csókolom! Késõbb még visszajövök beszélgetni, elmesélni, anyukagyógyulását. Ha lesz idõm! – Felugrott, mert a bejárati csengõ ismét megszólalt. Aztán eszébe jutott, hogya utoljára a doktor bácsi ment el, õ pedig kívülrõl nem zárhatta be az ajtót, vagyis nyitva van; a kulcs belüllóg a zárban. Vajon ki jöhetett ilyenkor? Leszaladt megnézni, hátha nagyapa érkezett haza.Megint felállt a sámlira, hogy elérje a kilincset Tessék bejönni! – tárta ki az ajtót. Az ajtóban valóban anagyapó állt, hóna alatt hosszúkás, négyszögletû dobozzal. Piros kabátban volt, a csuklyát a fejére húzta,fehér szakállával, bajuszával egészen úgy nézett ki, mint egy élõ, eleven Mikulás. Arca is piros volt a csípõshidegtõl. Toporgott egy ideig, hogy cipõjérõl, kabátjáról lerázza a havat.– Nagyapó! – sikoltott fel örömében Erzsike – de jó, hogy eljöttél! Nagy újság van! Anyuka meggyógyul!– Örülsz nekem, kisangyalkám? – guggolt le nagyapó az unokájához.– Nagyon! Nagyon! – lelkendezett a kislány és nagyapó mellére vetette magát örömében.– Hé, hé! Fel ne dönts már! – Nagyapó egy pillanatra hátrabicsaklott . –Anyukád hogy van?– Még egy keveset feküdnie kell, de már sokkal jobban van, hála a Jézus bácsinak és az õ anyukájának!– Na gyere, látogassuk meg egy pillanatra anyukádat, mert ugye, tudod, neki meg én vagyok az apukája.– Igen, tudom, nagyapó. Hiszen azért lehetsz az én kedves jó nagyapóm is. Átmentek a betegszobába, ahol az anya már pongyolában ült az ágy szélén.– Csókolom, apuka. Örülök, hogy látom. Anyuka jól van?– Jól, jól, gyermekem, de most magadról beszélj. Hogy vagy? Nem kellene feküdnöd? Elfáradsz, megfázol.–Igen, vissza is fekszem, csak üdvözölni akartam apukát. Mi az a nagy doboz, amit cipelni tetszik?– Hiszen én sem tudom, magam is kíváncsi vagyok, mi van benne. Mindjárt elmesélem, milyen különös

91

dolog történt velem ma éjjel, csak megvárom a kisasszonyt, mert ezt neki is hallania kell. Erzsike! Gyereide, kicsi lelkem!– Jövök, nagyapó! Meséld el, kérlek, Te olyan szépen tudsz mesélni és mindig olyan szépeket.– Anyuka, neked pihenned kell, megmondta a doktor bácsi is –rendelkezett felnõttes komolysággal akislány .– Tetszik látni, milyen szigorú ápolóm van?! – mondta anyuka tréfás duzzogással, és engedelmesenvisszafeküdt az ágyba. Gondosan betakarózott, de Erzsike még így is talált a paplanon igazítani valót.–Hogy tetszik lenni, nagyapó? És Nagyanyó? Õ is jól van? – csacsogott a kislány izgatottan– Gyere, te kis doktor néni, ülj az ölembe, mert olyan csodát mesélek, hogy el sem hiszitek. Tegnap este korán lefeküdtem. Hát, képzeljétek, álmomban megjelent – na ki? – kérdezte ravaszkásanmosolyogva – Erzsike azonnal rávágta talán, a Szûz Mária néni?– Igazad van, valóban õ, de hogyan találtad ki? – csodálkozott nagyapó– Onnan, hogy én is beszélgettem vele és Jézus bácsival is. Imádkoztam anyukáért.– És mit beszélgettél te a szûz Mária anyánkkal, meg Jézus urunkkal? Mert tanuld meg, kicsim, õk nemnéni és bácsi, ilyet nem illik nekik mondani.– Nem illik? – szomorodott el a kislány arca. – Érdekes, õk nem haragudtak, ellenkezõleg, a Szûz Márianéni még rám is mosolygott, úgy jelezte, hogy segít meggyógyulni anyukának. Meg is köszöntem neki,hogy ilyen aranyos, mert tetszik látni, tényleg segített. A rongybabámat odaajándékozom a Kisjézusának.– Az orvos mit mondott? Találkoztam vele a lépcsõházban de nagyon rohant, nem mertem megállítani.– Csodálkozott. Azt mondta, ha más mesélte volna neki, nem hinné el. Õ sem érti, hogy történhetett ez aváratlan, hihetetlenül gyors gyógyulás. Délben még 39,5 fokos a lázam volt.– No, akkor folytatom a történetemet, mert az az érzésem, hogy pontosan ehhez tartozik. Szóval, ahogykezdtem, megjelent álmomban a Szûzanya (keresztet vetett). De olyan tündöklõen fényes volt, hogy mégmost is káprázik a szemem, pedig csak pillantani mertem feléje. Hófehér hosszú ruha volt rajta, a fején megragyogó arany korona, tele gyémántokkal, csak úgy szikráztak. Azt mondta – erre pontosan emlékszem –, hogy ember, holnap ne felejts elmenni a beteg lányodhoz, meg a kis unokádhoz, mert nagyon várnak Svidd magaddal azt a nagy dobozt, amit az ajtó elõtt találsz. A többit magadnak kell kitalálni. S mondd mega kis unokádnak, hogy beszéltem az apukájával. Õ is üdvözli õt, meg az anyukáját is. Õ nem szomorú,mert nálunk a mennyországban ilyesmi nem létezik, itt senki sem lehet szomorú, mi ilyen érzést nem ismerünk,itt mindenki egyfolytában boldog, s hogy már nõnek a szárnyai és ezt a kislányának köszönheti, mertamikor valami jót cselekszik, otthon, vagy az óvodában, mindig nõ egy új toll a szárnyán. Hamarosan márrepülni is fog tudni. Tehát ne sírjatok miatta, ne legyetek szomorúak, ezt kéri.– Akkor jó! – tapsikolt boldogan Erzsike – Nagyapó, kérlek, megnézhetjük, mi van a dobozban?– Hát persze, hogy megnézzük. Ki is bontom, csak felhozom ide, ha téged nem zavar – nézett a lányára.– Dehogy zavar, Papa, alig várom. Olyan izgatott vagyok! Egymás után történnek velünk. a csodák.Kiderült, hogy a dobozban egy gyönyörûen feldíszített karácsonyfa rejtõzik összehajtogatott – de megnem tört – ágakkal, mellette egy nagyon szép rongybaba, nyakába akasztva egy fehér sál, azon egy névkihímezve: Rozika. Volt nagy öröm! Még anyuka is felkelt az ágyból, hiába veszekedett vele a szigorúápoló,Erzsike. Anya és lánya összekapaszkodtak, közrefogták a nagyapót, úgy táncolták körbe a szobát.Anyuka egy pillanatra megszédült, ezért gyorsan visszabújt az ágyba.– Hiába, muszáj még egy kicsit pihennem. Sajnálom! -Erzsike felkapta az õ régi Rozikáját és átszaladt velea másik szobába. Ott térdre rogyott a kép elõtt, maga elé állította a rongybabát és imádkozni kezdett:– Drága jó szentséges Szûzanya! Nagyon kérem, ne tessék haragudni, hogy néninek szólítottam, nemtudtam, mi a szabály .Mégis segíteni tetszett. Köszönöm! Szûz Mária néni! Mert én nem tudom, miért,mégis jobban esik így mondani, ez olyan, mint a Jézus bácsi. Úgy érzem, õ sem haragszik ezért. Mertanyuka mesélte, hogy amikor a földön élt, nagyon szerette a gyerekeket. És köszönöm a szép karácsonyfát,a gyönyörû, új Rozika-babát – de úgy igazságos, ha ezt most ide leteszem és itt hagyom, mert két babanem jár egy gyereknek, hátha valamelyik kisangyalnak megtetszik és játszani szeretne vele. De a legjobban,a leges - leges - legjobban anyuka gyógyulását köszönöm, mert az mindennél fontosabb! Kedves SzûzMária néni, én is üdvözlöm apukámat! Köszönök szépen mindent Nagyon fogok igyekezni olyan jó gyereklenni, hogy mielõbb szép nagy szárnyai legyenek apukámnak, hátha egyszer meglátogathat bennünket.Kezicsókolom Szûz Mária néni! Jó éjszakát, Jézus bácsi!

92

HORVÁTH ÖDÖN

verse i

Ártatlanság kora

Kanyarodjunk vissza abba a korba,ahol minden nagyszerû volt. Kétségesdolgok sosem történtek, a táj édeshangoktól volt telis-tele. Cukorba

mártott finomságokat kóstolgattunkegész álló nap, és egymást becéztük.Zöldellt a fû, a kéklõ tóban hattyúkúsztak, sok virág volt. Ha körülnéztünk,

pazar színekkel örvendeztettek meg.Ha kedvünk tartotta, órákig szedtükõket csokorba, hogy egymást meglepjük.

A lányok koszorút fontak belõlük,homlokunkra tették, s mert lassan est lett,ujjongó lélekkel felkerekedtünk.

A kígyó fogságában

Ha hagyod, élvezettel tekerõzikmelledre, karjaidra, lábaidra.Miután már kegyeidbe férkõzik,feje ott lebeg, ide-oda ringva

közvetlenül arcoddal szemben, minthaszemeivel álomba delejezne.Lassan nem kapsz levegõt, úgy szorítjatestrészeid, s mikor már nem vagy messze

a végsõ perctõl üveges szemébõlhamis értelem tüze tükrözõdik.Jaj neked, ha megengeded, hogy hétrõl-

hétre visszatérõen megkísértsen,mert elõbb-utóbb átéled, hogy éjjelkényszerképzetek sokasága õrjít.

93

VASI FERENC ZOLTÁN

A FÕHADNAGY HALÁLA(Ezredvégi Petõfi)

„Készülök édesanyámhoz”

Felkoncoltan fekszem a fûben.Áttáncolnak testem fölött lovak.Rám ereszkednek esték árnya,az eddigvalók legkomorábbja.Érzõ sebeim vérebek marják,mert eldurvult a játszma,húsomba is bele-bele vájnak.Átok szelében senyved a Lélek.Tudom magamról – félek, félek!A pokol lakatját ellene vélem

- talán nézi béna kezem Isten,- szeretném Anyám óvó tekintetét,

ha megvédene tán,ha megérintene erejével,

- vesszen törzsem, lábam, térdem,- csak emelkedjem,- emelkedjek halálomig

az Ég felé, magosba –az Ég felé, földbe érve!

94

MEGEMLÉKEZÉS

Lapunk szerzõjének, Ács Bódognak írtam, írtam tavaly az emailokat, de nem kaptam választ egyikre sem.Utánakerestem hát a neten, és sajnálattal értesültem a hírrõl:

Megrendülten tudatjuk hogy Ács Bódog nyug. honvéd õrnagy életének 71. évében méltósággalviselt súlyos betegségben, váratlan hirtelenséggel 2012.június 5-én békében megpihent.Felejthetetlen halottunkat, 2012. június 14-én, csütörtökön, 12 órakor katonai tiszteletadáskeretében kísérjük utolsó útjára. Kívánságának megfelelõen a kõszegi temetõben. A gyászolócsalád

Szerzõnkre, az Obsitos fõstrázsamesterre egy írásával emlékezünk.

Ács Bódog egy könyvbemutatón

95

A TÉL ÉS A SZÉL

Karácsony hetében jártunk már, de az idõ csak nem akart a naptárhoz igazodni.Délelõttönként hétágra sütött a nap, a borok ágain, a mezõn elszáradt kórókon, zörgõs kukoricaszáronmég mindig ökörnyálat lengetett a langyos déli Szél, és az almafákon olyan hányaveti hangoskodássalrebbentek ide – oda a cinegék, mintha teljesen megfeledkeztek volna az öreg Decemberrõl.- Kicsit ér… kicsit ér – fitymálták le a kert szegényes kukackínálatát, és pergõ szárnyakkal reppentek áta szomszéd kertbe, ahol több volt a fa.A levelek már rég lehullottak, csak itt – ott maradt az ágakon egy – kettõ, s a Szél közönyösen libegtettemeg õket, mint az elmúlt nyár kései üzeneteit, melyeken a megfakult írást már elolvasni sem érdemes. Az erdõk alján, a déli oldalakon néhol hóvirág nyitogatta hófehér harangocskáját, s az orgona rügyeitavaszváróan megpocakosodtak. A mogyoróbokrokon elõóvakodtak a barkák, az erdõszéleken már avirágzáson tanakodtak a kökénybokrok, és a Gyöngyös partján a fûzfák vékony ágait halványzöld leheletkéntvonták be a gyorsan növekvõ rügyek. A kerekes kút mellett, a diófán, verébhad tartotta éktelen csiripeléssel reggeli nagygyûlését, majd – prrrr– repültek át a tyúkudvarba, ahol anyósom éppen egy kis eleséget szórt ki tyúkjainak.- Nehézség a hasatokba, nem nektek szórtam ki – lengette meg az üres szakajtót, és meglepõ parancsszóvalterelte arrébb a lába alatt okvetetlenkedõ Bundást, a fekete házõrzõt:- Gyüssz ide… misssz eccerre! Gyuri, a baromfiudvar daliás termetû faj, és rendfenntartó kakasa, udvariasan félreállt tyúkjai útjából,aztán szárnyait megsuhogtatva, harsány kukorékolással adta tudtára minden kinek, ebben az udvarbankizárólag õ parancsol!- Hát hogyne – vakarózott önfeledten házikója elõtt Bundás – csak ne volna olyan nagy a szád! Ésbundáját megrázva készült bebújni házikójába, s közben láncát korrogva húzta végig a deszkán.- Hadd mondja – sóhajtott a bokrok között a Szél – ámbár… idõnként te is többet ugatsz, mint kellene…- Az más! Akkor beszélgetek a távoli rokonsággal. – lengette meg zászlós farkát a kutya.- Szegény Bundás – borzolta fel a kutya szõrét békítõen a Szél - a téli bunda már kinõtt, a hideg meg sehol!Aztán elsuhant a nyárfák felé, melyek tetején varjak ültek fekete gombócokként és idõnként panaszosanfelkárogtak.- Megnézem már… mit óbégatnak…A kerítésen túl, az utakon és a szántásokon, no, meg ahol nyáron reggelente nyulak nõttek ki a lucernásból,most varjúcsapatok ballagtak peckesen ezt, azt szedegetve. De egyre újabbak érkeztek szakadozott láncban,szinte vég nélkül, valahonnan az orosz sztyeppék felõl, ahol elfogyott már az élelem, mert mindenre rátettejeges kezét a Tél szigorú szolgálója, a fagy!Néha – néha azért felreppentek, és havat hirdetve, mint óriáskerék örvénylett a sok fekete madár, de aztánhamar leszálltak megint, mert nem voltak biztosak a dolgukban.- Nem tudom én… ez az idõ is… mire végzi… - morgott apósom kibámulva a konyhaablakon a nagyragyogásba, és jókora szalonnát, kenyeret tett szájába, ezzel is jelezve, az idõjárásról többet nem kívánmondani.- Pedig már a rózsafákat is bebugyolálta rendesen az Öreg, nehogy elfagyjanak, s még a díszgömböket isleszedte – nézek körbe az udvaron, de a télnek se híre, se hamva.- Tán biza fekete karácsonyunk lesz – találgatom a tavaszinak tûnõ párás ragyogásban, amelyben még atávoli dombtetõn álló kálvária fehér falai is alig látszottak.Magamban már azon tanakodtam, el kéne kerekezni a Gyöngyös patakhoz, hátha esznek még a halacskákebben a tavaszias idõben…De hiába vártam bíztatást, mert legfõbb tanácsadóm, a Szél, erre sem mondott semmit, csak forgott,kavargott céltalanul. Aztán elsuhant a város fölé, ahol a szûk utcácskákban sokáig hurcolta ide – oda areggeli harangszó visszhangját, és az emberek bosszantására a kémények füstjét lenyomta a házak közé.

96

A fakókék égen elnyújtott ék alakban költözõ vadlibák tûntek fel Észak felõl, s csak nagy ritkán geggentettekegyet – egyet halkan beszélgetve egymás között.- Aha – nézett arrafelé apósom - gyünnek mán a rühesek… a hideg elõl – jövendölte meg a karácsonyiidõjárást bizonytalankodva.De a vándorok biztosak voltak dolgukban, gyorsan lekiáltottak néhány figyelmeztetést az itt lakó népeknek,aztán egyenletes szárnycsapásokkal utaztak tovább – Dél felé!- Ge, ge… gá, gá… jön már… itt van már… gi, gá, gá… a hideg… a hó… gá, gá…Észrevétlenül megszaporodtak a fátyolfelhõk az égen, a nap egyre erõtlenebbül sütött át rajtuk, kevéstanakodás után a Szél északira fordult és sziszegve kezdett hidegebb nótákat muzsikálni a diófa kopaszágai között:- Siiiuuiiii – fütyörészett fülünkbe – csak nem felejtettétek el a telet… mert jön már… itt is van már…-suhogtatta meg a tuják ágait gonoszul. Aztán felvágott a tetõ fölé, lecsapta a kémény füstjét az udvarra,felborzolta a tyúkok tollait, és letépte az elszáradt leveleket az ágakról.Szinte, egy csapásra eltûnt a délelõtti ködös ragyogás. A város körül sötétkékre változott a hegyek színe,a Kálvária templom fehér falai közelebb jöttek, s a levegõ egyszerre keményen fagyos lett.Az utakon panaszosan füttyögetve pipiskék szaladgáltak, és a pocsolyák sáros szélét hirtelen ráncosramarkolta a fagy.A váratlan hidegben meggémberedett ujjaimat huhukoltam, s a varjak örvénylõ kavargását figyeltem, amintkárogva kiáltották meg a havat:- Kár… jön már… itt van már… kár… kár Az ösvényen, a kerítés mellett öreg cigány ballagott a város felé, hátán jókora ágköteggel, és a Szélcsodálkozva libegtette meg rongyait:- Na, de ilyen idõben?- Biztosan tûzrevalót gyûjtögetett valahol szegény – gondoltam sajnálkozva.Fáradtan megállt, köszönt, pár szót váltottunk a kutya idõrõl, meglepõ véleményt mondott róla és elballagott.Aztán észak felõl szürke felhõket hurcolt elõ a Szél viharos gyorsasággal, s már verte is arcunkba a szúrós,apró szemû hódarát, szinte rácsapva ujjaimra a kertajtót.- No, lám, csak nem ette meg a kutya a telet – érvelt apósom a régi közmondás bölcsességével és a jegeshóvihar elõl behúzódtunk a kis elõszobába. Az ablak elõtt már vízszintesen sodorta a Szél a havat, pehelyként szórta szét a varjúcsapatokat, ahegyek eltûntek a fehér kavargásban, és a kályha büdös füstöt böffent vissza a konyhába. - A rosseb ette vóna meg a hazájában – mérgelõdött apósom a szelet szidva.- Mahónap karácsony, legalább szép fehér lesz minden… aztán meg… majd csak kiássuk a házat valahogyan– bíztatott meglepõ kilátásokkal a jövõt illetõen.- A hó már biztos karácsonyra – néztem az ablakon át a fehér fergeteget, és eszembe jutott az öreg cigánybölcs megállapítása:- Jaaaáájj… fiatalúr… nem a tél a tél… hanem a Szél a tél!

97

Erdõ mélye

98

CSÁKY KÁROLY

A Pusztatemplom melletti Öregtemetõ Nagycsalomján

A nagycsalomjai Pusztatemplomnál végzett legutóbbi régészeti ásatások során sírleletek iselõkerültek. A szentélytõl keletre megnyitott szondában például 9 kelet-nyugati tájolású, soros temetkezésreutaló sírhelyet tártak fel. A sírok keletkezése a templomépítés elõtti idõbe (XII. század) tehetõ, de vannakköztük leletek a barok korból (XVII. század) is (Hanuliak, 2008). Úgyszintén vannak sírok a szakrálisépítmény falai alatt. Így feltételezhetõ, hogy a dombon már a templomépítés elõtt temetõ volt, s a földmélye avarkori, vagy még régebbi emlékeket is rejteget itt.

Temetõ volt a templomtól távolabb, délre, délkeletre esõ, fákkal és bokrokkal benõtt részen is.Néhány évtizede ez bozótba burkolózott, így a sok-sok sírkõrõl alig lehetett tudomást szerezni. E sorokírója többször sürgette a kegyeleti hely megtisztátását, a gizgazok eltüntetését, a bokrok kiirtását. Máraa régi fa sírjelek elkorhadtak, s csak néhány kõ síremlék vehetõ szemügyre. A területet azonban azönkormányzat kitisztíttatta, s így legalább a maradék emlékek jól megközelíthetõk.

A Öregtemetõben csak az elõkelõbb polgárok, a nemesek sírjelei maradtak meg, s mindösszenéhány darabot látni ezekbõl is. A sírjelek fehér vagy fekete márványból, gránitból vagy homokkõbõlkészültek. Van köztük obeliszk, csúcsívben vagy félkörívben végzõdõ sírmelék, s akad egy hatszög és kétkereszt alakú sírjel is. Az evangélikus sírjeleket legtöbbször szomorúfûz díszíti. Egy kivételével valamennyisírjel dedikációja, felirata olvasható. A legtöbb halottat (akiknek még áll síremlékük) a XIX. század közepénvagy a század második felében temették ide, de akad olyan személy is, aki a XX. század elsõ felébenkerült ebbe a temetõbe. Ekkor már a faluban lévõ temetõ is megvolt természetesen, s a holtakat valószínûlegrégebben elhunyt családtagjaik miatt helyezték ide.

A régi csalomjai nemesek közül a Bolgár család elhunyt tagjai a „legnépesebbek“. Valószínûlegegy családi sírboltban nyugszanak, mert egy magas téglalap alakú obeliszken, a keresztalakzat alatt többnév is szerepel, s az obeliszk három oldalán is neveket találunk. Róluk az alábbiakat írják Hont megyemonográfiájában: az Inámi Bolgár család „õsrégi székely család, melynek egyik ága õsi idõk ótaélvezett nemesi jogainak megerõsítéséül 1539-ben Inámra, az egykori Szobi és Werbõczy-féle birtokra,nyert új adományt János királytól. A család tagjai már a XVII. században elõkelõ szerepet játszanakHont vármegyében és általában mindig a nemzeti mozgalmakban tûntek ki. András és János 1705-ben jelen voltak a szécsényi országgyûlésen. /.../ András utódai Inámban élnek. Ezen ágból a csalomjaivonal sarjadzott. Az 1754-55. évi összeírásban József, András, Ferencz, György, László volt alispán,Mihály és István (1785-1849, herczeg Kóburg csábrágvári tiszttartója) szerepelnek ahontvármegyebeli nemesek között.“

István utóda BOLGÁR GÁBOR az 1842-47. években Hont vármegye szolgabírája, majd 1849-ben alispán, a honti lovas-nemzetõrség parancsnoka és csalomjai birtokos volt. Ugyanõ 1861-tõl és aprovizórium után 1870-ig fõszolgabíró (Borovszky, é.n.:427). A nagycsalomjai öregtemetõben megmaradtgránit obeliszk elsõ oldalára ezt a szöveget vésték: „INÁMI/ BOLGÁR GÁBOR/ és/ családja/nyughelye“. Alatta pedig ez olvasható: „Föltámadunk!/ BOLGÁR GÁBOR (1817-1870)/ BOLGÁRGÁBORNÉ Borfõi és Bori BORY MÁRIA/ 1822-1887“.

Bolgár Gáborról még el kell mondanunk, hogy a váci és az egri líceumban osztálytársa volt KomjáthyJenõ híres magyar költõ édesapjának, Komjáthy Anzelmnak (1818-1900), a kiváló szécsényi ügyvédnek,Nógrád megye királyi tanfelügyelõjének, aki több könyvet is kiadott. Megírta önéletrajzát is, melybenérdekes dolgokat mond el Bolgárról, s emlegeti lakóhelyét, Csalomját is. Kapcsolatban volt Bolgár Gáboregy másik jeles személyiséggel, Kálnay Nándorral (1842-1911), Madáchék csesztvei nevelõjével is, akiBolgár gyermekeit korrepetálta nyaranta. Csalomjai házában találkozott Bolgár Madách Károllyal is.Ennek szintén van irodalmi emléke. Kálnay ír az elmondottakról részletesebben saját könyvében.

A családi sírjel egyik oldalán három további nevet találunk: Bolgár Jánosét, Bolgár Istvánét ésBolgár Máriáét. BOLGÁR JÁNOS/ (1850-1928) Inámi Bolgár Gábor fia volt. A közéletben és

99

a gazdasági életben egyaránt szerepet vállalt. A Megyei Törvényhatósági Bizottság legtöbb adótfizetõ tagjai közt szerepelt. Nagycsalomján 500 magyar holdon gazdálkodott kitûnõen. Mint Czobor Lászlóvolt alispán, helytörténész írja: „a csehek bejöveteléig elnöke volt a Hontvármegyei GazdaságiEgyesületnek“. Szerkesztette annak kiadványait: az évkönyveit, 1883 és 1887 közt pedig a HontiGazdát, az egyesület közlönyét. Szervezte a gazdasági kiállításokat, s testvérével, Endrével együtt rendestagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is. Gazdaságáról írnak a megyeimonográfiában, csalomjai udvarházáról pedig Czobor László is megemlékezett 1927-ben. Bolgár Jánosróla csalomjai római katolikus plébánián található legrégibb halotti anyakönyvben is van bejegyzés. Ezt írtákbe róla: Bolgár János földbirtokos, Salkovszky Melánia férje elhunyt 1928. IV. 24-én 78 éves korábanszívszélhûdésben. Két nap múlva temette õt a régi temetõben Márton István drégelypalánkiesperesplébános, Csalomja volt papja.

BOLGÁR ISTVÁN (1897-1927) János gyermeke volt. Sajnos, egy évvel elõbb elhunyt mintapja. Õt 1927. V. 27-én jegyezték be a halotti anyakönyvbe, így: Bolgár István nyugalmazott vármegyeifõjegyzõ, Bolgár János földbirtokos és Salkovszky Melánia fia. Elhunyt 48 éves korábanagyszélhûdésben. Május 26-án temette õt Klasz Ágoston helybeli plébános a családi sírboltba.

BOLGÁR MÁRIA (1881-1881) is Jánosék gyermeke volt. Õ a sírfelirat szerint csecsemõkénthunyt el. Nem szerepel viszont a sírkövön a feleség, SALKOVSZKY MELÁNIA neve. Õ az elõkelõHont megyei Salkovszkyak lánya volt, s Nagycsalomján halt meg 1932. júl. 29-én 75 éves korábanszívgyöngeségben. Dr. Gürtler Dénes kerületi eseperes temette el július 31-én ugyanitt.

A sírjel hátsó oldalán további négy nevet találunk: Bolgár Endréét, Bolgár Istvánét, Sipeki BalásGézáét és Balás Ilonáét. BOLGÁR ENDRE (1852-1896.) a vármegye pénztárosa, majd fõjegyzõje,1895-ben alispánja volt. Nagycsalomján született, ugyancsak Inámi Bolgár Gábor gyermekeként.A gimnáziumot Esztergomban, a jogot Budapesten végezte. Róla Czobor László önálló visszaemlékezéstírt a Honti Históriákban (1927:7-9), méltatva kvalitásait, emberi erényeit. Fiatalon hunyt el alispánságánakmásodik évében Ipolyságon. Az ottani anyakönyvben találtam meg az erre vonatkozó bejegyzéseket.Megtudhatjuk, hogy halálakor, 1896. jan. 9-én 44 éves volt, s szívszélhûdés végzett vele

. A megjegyzések rovatban még ez is olvasható: „A hulla Nagycsalomjára lett szállítva, holFoltin János ipolysági plébános, Drozd Pál, Sáfár József segédlete mellett Kovács Józsefbalassagyarmati esperes és Tihanyi Endre ipolynyéki esperesplébános temette el“. (HalottakAnyakönyve, 150.l.) A családi sírboltban nyugvó másik BOLGÁR ISTVÁN (1853-1875) Inámi BolgárGábor harmadik fiúgyermeke, Endre és János testvére volt. Õ is fiatalon, mint szolgabáró halt meg.

SIPEKI BALÁS GÉZA (1849-1883) valószínûleg a Nógrád megyében honos Sipekiekleszármazottja. Õ Bolgár Gábor leánygyermekének, Ilonának a férje volt. Harmincnégy évesen halt meg,s a Bolgár-sírboltba került örök nyugalomra. BALÁS ILONA (1874-1878) a lányuk volt, aki fiatalgyermekként halt meg. Az anya, BALÁSNÉ BOLGÁR ILONA (1854-1930) nevét viszont nem látjukaz obeliszken. Pedig megtalálható az az elhunytak anyakönyvében is. Ezt írták róla: Balás Ilona, BalásGéza özvegye meghalt 76 éves korában szívgyöngeségben 1930. február 22-én. EltemetteNagycsalomján Gürtler Dénes kerületi esperes (127.l.). Róla is megemlékezett Czobor László a többszöremlített könyvében, ezt írva: „Bolgár Ilona most is tevékeny részt vesz a budapesti gyermekvédelmiakciókban önfeláldozó munkásságával, melyért általános tiszteletnek és országos hírnévnek örvend“(1927:7). Számontartották õt az Országos Katolikus Nõvédõ Egylet tagjaként is. Csalomjai birtokátpedig példásan irányította. Haláláról az Ipolyságon megjelent A Hét címû lapban is közöltek hírt. Ezt írtáktöbbek közt: „özv. Sipeki Balás Jánosné szül. inámi Bolgár Ilonát, magyar társadalmi életünklegtiszteltebb hölgytagjainak egyikét febr. 22-én kísérte el rokonainak és tisztelõinek óriási tömegeutolsó útjára“. A nekrológban kiemelik vallásosságát és emberszeretetét, s leszögezik, hogy „neve,köztevékenysége nemcsak Hont megyében, de a megye határain túl is évtizedek óta ismeretes volt“.Bolgár Ilona pártfogásába vette az eltévelyedetteket és a szerencsétleneket, s egyben „ideális, nemespéldaképe volt a magyar nagyasszonyoknak“. (A Hét, 1930.III.l., II. évf. 9. sz.)

Látható Nagycsalomja régi temetõjében néhány Plachy-síremlék is. Õk evangélikusok voltak.Szürke gránit (márvány?) sírjeleiken a felsõ félköríves mezõben ott a szomorúfüzes díszítés. Nagy Iváncsaládmonográfiájában részletesen olvashatunk róluk, láthatjuk családfatábláikat és címerüket, melyen

100

„a pajzs kék udvarában hármas zöld halom középsõjén vadgalamb (palumbes) áll, csõrébenolajfagallyat tartva“ (Nagy, 1862:304-308). Nagy Iván szerint a VARBÓI PLACHY család „Hontvármegyébõl származik, honnan idõvel Nógrád, Zólyom, Pest, Pozsony, Heves és más vármegyékbeis átterjedt. Mátyás, János, Péter és Jakab 1699-ben kapnak I. Lipóttól czímeres nemeslevelet,melyet 1700-ban Selmeczbányán hirdettek ki. Tagjai közül Lajos, a múlt század hatvanas éveibenSelmeczbánya sz. kir. város fõispánja. - Tamás, (megh. 1890) orsz. képviselõ, a Szent István rendkiskeresztese. - Bertalan, kir. tanácsos, jelenleg pozsonymegyei kir. tanfelügyelõ. - Gyula, kir. tanácsos,jelenleg nagykárolyi pénzügyigazgató.“ Az 1754-55. évi összeírásban László, Márton, Mátyás, György,Mihály, Tamás és András „vannak Hont vármegye nemesei sorába felvéve“ (Borovszky, é.n.: 445).

A Plachyak természetesen Nagycsalomján is régtõl és hosszabb idõn át jelen voltak. Varbó PlachyAntal például nagycsalomjai nemesként használta 1828-ban címeres családi pecsétnyomóját. Az õ sírjeleis megvan a temetõben, rajta ez a felirat olvasható: „TETTES/ PLACHY ANTAL ÚR/ Hideg tetemei/Itt nygosznak/ Meghalt május 21-én/ 1849/ Életének 61. évében“. Nagy Iván Plachy gyermekei közülnégy lányát említi: Amália Méhes József nagycsalomjai birtokos felesége lett, Mária Laszly Pálé, ÁgnesKis Károlyé, Antónia pedig a nényei földesúré, Fekete Lászlóé. Megvan még a feleség, Kun Amália sírjeleis. Rajta szintén ott a szomorúfûz, s az alábbi szöveg: „ TETTES PLACHY ANTALNÕ/ született/KUN AMÁLIA asszony/ Tetemeji itt nyugosznak/ meghalt/ 1858-ik évi/ január 25-dikén/ életének70-dik évében“. Plachy Antalnét még birtokosként jegyzik Csalomja 1858. évi kataszteri térképén.A Hosszak nevû dûlõben volt földterülete. De szerepelnek ezen a térképen más Plachyak is, köztük PlachyAugusztina grófnõ a Kiscsalomja felé nevû dûlõben, Plachy Lajos és Plachy György az Országútrajárókban, Plachy László a Hosszakokban.

Szintén látható még a temetõben Plachy Antal lányának, a már említett Amáliának a sírköve. Adíszes síremlékén ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszik/ TETTES/ MÉHES JÓZSEFNÉ/ született/PLACHY AMÁLIA asszony/ Meghalt Julius 22-én 1869/ élete 64. évében/ Áldás hamvaira“.

A MÉHES család – mint a megyei monográfiában olvassuk – „ jászkún eredetû ésSzabadszállásról származik, honnan elõbb Pozsony vármegyébe telepedett és ott Nyék helységrenyert adományt. /.../ Késõbb Bihar vármegyében telepedett le a család, a hol 1776-ban és 1815-benhirdették ki a nemességét. 1836-ban Hont vármegyébe költözött JÓZSEF 1867-1872. évekbenvármegyei tisztviselõ, jelenleg vármegyei bizottsági tag és nagycsalomjai birtokos. Ennek testvére,Sándor, ez idõ szerint Kõkeszin birtokos, kinek fia, Mózes, joghallgató. Sámuel (született 1785-ban, meghalt 1852-ben.) a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt“.

Az említett Mózes, azaz Nyéki Méhes Mózes tehát unokája volt a temetõben nyugvó Amáliaasszonynak. (Akárcsak a falu neves szülötte, Fayl Friegyes zeneszerzõ.) A nagyapa, József 1879-benBudapesten hunyt el, s nem tudjuk, hol nyugszik. Nyéki Méhes Mózes genealógus, egykori szolgabíró ésszámvevõszéki elnök rokona volt Vörösmarty Mihálynak és Mikszáth Kálmánéknak. Palóchonban címmelMikszáth stílusában érdekes könyvecskét írt e vidékrõl, emlegetve a csalomjai Méhes-kúriát is. A Méhesekegyébként házassági kapcsolatban álltak a Mauks, a Pongrácz és a Fayl családokkal. A temetõdombonmegvan egy másik Méhes feleségének, Pongrácz Eszternek téglalap alakú, csúcsíves végzõdésû, szürkés-fehér márvány obeliszkje is. Ezt a szöveget vésték rá: „Itt nyugszik/ BIHARI MÉHES JÓZSEFNÉ/szül./ Óvári és Szentmiklósi PONGRÁCZ ESZTER/ 1856-1916/ Áldott emlékû/ feleségének/állíttatta/ szeretõ férje“. A férj, Méhes József sírjáról nem tudunk. Õ és Pongrácz Eszter is jelentõsszerepet játszott Méhes Mózes életében. Gyakran vendégeskedtek náluk a nagycsalomjai kúriában (amelymég ma is áll) Mikszáth Kálmán fiai is. Eszterrõl pedig Mikszáthné Mauks Ilona is ír visszaemlékezésében(Horpács, 2002), melyhez még mi is vissaztérünk. A Méhes családnak az 1858-as kataszteri térkép szerintCsalámján kiterjedt birtokai voltak, például a Hernádi, az Öregszõlõk és az Országútra járók nevûdûlõkben.

Áll még a temetõben egy Platthy-síremlék is. A Túrócvidéki és Nagypalugyai PLATTHYcsalád a távolabbi megyék nemesi családainak egyike, de jelen voltak a szomszédos Nógrádban ésBarsban is. Sõt, Hontban is felbukkantak. A Borovszky-monográfia említi, hogy az e családból származóII. Mihály (1585) utóda volt Antal (1750), akinek unokája, VII. Mihály (1788) Bars megye híres fõjegyzõjevolt, 1836-ban pedig nádori ítélõmester lett. (Borovszky, é.n.:455)

101

A csalomjai temetõben látható Platthy-obeliszken ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik/ Nagypalugyai/Túrótzvidéki/ PLATTHY LAJOS/ Meghalt életének 61-ik évében/ 1848/ A felejthetetlen kedvesatyának/ hálás gyermekei“. Gyermekeirõl nem sokat tudunk. Talán az õ fia lehetett az a Platthy László,akinek a XIX. század közepén birtoka volt Csalomján, az Ipolyon túl, a Homoktó melletti dûlõben.

Van még néhány nõági Gáspár-sírjel is a temetõben. A GÁSPÁR családróla megyemonográfiában az alábbiakat írják: „Gáspár János 1657-ben nyert czímeres nemeslevelet. Acsalád Erdélybõl származik, honnan a pozsonyvármegyei Galántára telepedett le, innen 1779-benHont vármegyébe költözött. Egyes családtagok azonban már elõzõleg is laktak Hont vármegyében,mert az 1754-1755. évi összírásban László és Tamás neveivel találkozunk a vármegye nemeseiközt. A család 1848. elõtt Teszéren, Nagycsalomján, Udvarnokon, Ipolybalogon, továbbá Nógrádvármegyében Ribán és Mohorán bírt földesúri joggal. Tagjai közül András (született 1803., meghalt1884.) 1848-49-es honvédtábornok, késõbb (1868-75.) országgyûlési képviselõ, György ( GáspárImre költõ, mûfordító, újságíró apja - Cs.K. megj.) 1860-ban Hont vármegye fõszolgabírája.(Borovszky, é.n.:431) Nagy Iván viszont azt írja, hogy a Gáspár család a „Hont megyei Cseri helységbõlveszi származását, és innen a Pozsony megyei Galánthára, Nyitra megyei Szeniczre stb. származtak.A XVII. században Gáspár Miklós Csery Ilonát vevén nõül, tõle több ágra szakadt a család./.../Jelenleg e családból származottak a Hont megyei Csalomián, Cseriben, Ujfaluban, a Nógrád megyeiSzirákon, a Pozsony megyei Galánthán élnek“. (Nagy, 1858:335-336) A Gáspároknak katolikus ésevangélikus családtagjai is voltak. Gáspár Imre költõ és mûfordító felmenõi evangélikusok voltak. A kétdíszes sírjelet is evangélikusok emlékére állították. Az egyiken az alábbiakat olvashatjuk: „Itt nyugsziktekintetes/ Horváthy Lajos úr hitvese született/ GÁSPÁR FAUSZTINA asszony/ Meghalt életének60-dik évében/ 1844/“

A Disznósi HORVÁTHYak szintén régi birtokosok voltak Csalomján, s kiterjedt földterülettelrendelkeztek. Az itteni kataszteri térképeken is felbukkan a nevük. HORVÁTHY LAJOSnak, mintnagycsalomjai illetõségû nemesembernek, fennmaradt címeres pecsétnyomója is a XVIII. századból. Õszintén a Pusztatemplom melletti temetõben nyugszik. Szürke, téglalap alakú gránit sírkövén ez olvasható:„Itt nyugszik Tekintetes/ HORVÁTHY LAJOS/ Több Megyék Tábla Bírája elhunyt/ életének 73dikévében 1844“. Ipolyi Arnold katolikus püspök felmenõi közt is találunk disznósi Horváthyakat, s magaa tudós fõpap is Disznóson született.

A másik Gáspár-féle sírjelen ott a szomorúfüzes ábrázolás is, felirata pedig így szól:“Itt nyugszik/GÁSPÁR ÉVA/ asszony/ Férjezett VERES PÉTERNÕ/ született 1786-dik évi oct. 27./ Meghalt1855. évi febr. Hó 8./ Földi életének 69. évében/ Jó anya örök emlékére/ Gyermekei/ Veres Zsigmond/Lídia“. A VERES családot is ott találjuk Csalomja egykori nemesei közt. Gáspár Éva egyébkéntkeresztanyja volt az itt született Gáspár Imre költõnek.

A földön fekvõ sírjelek közül kettõ a KISS családé. Az egyik egy szürkésfekete csúcsívben végzõdõmárvány obelesz, rajta egy szomorúfüzes ábrázolás alatt ezzel a felirattal: „KISS GYULA (1858-1934)/és neje/ LÁNYI ROZÁLIA/ sírhelye/ Áldás poraikra“. Õ valószínûleg a csalomjai malom birtokosának,ifj. Kiss Gyulának az apja lehetett. Kiss Gyuláról tudják, hogy a község jónevû és elõkelõ malomtulajdonosavolt. Az idõsebbek visszaemlékezése szerint az Ipoly mellett volt elõször malma, amit gépesített, késõbbpedig felípétette a fõút melletti emeletes gõzmalmát magas kéményével. Ebbe a malomba távolabbi helyekrõlis eljártak gabonát õröltetni, mert itt kiválól minõségû lisztet tudtak elõállítani. A másik fehér márványsírjeltöredéken ez a felirat olvasható: „Boldogult/ KISS JÁNOS/ 1887-1917/ Temetõ helye/ Álomdjála földön/ soha el nem ért/ örök boldogságról“. Bizonyára a molnár testvérérõl van szó.

A falu régi jobbágyacsaládjainak sírkövei mára eltûntek. Egyedül két sírkõ maradt fenn: mindkettõtéglalap alakú homokkõ, felsõ része díszített, tetejükön pedig IHS feliratú csipkézett szárvégû keresztalakzatvan. Az egyiken ezt olvashatjuk: „Itt/nyugszik/ Istenben/ boldogult/ MAJER JÓZSEF / Meghaltélete 48. évében/ 23. sept. 1855“. A másik sírjel MAJER BORBÁLÁÉ. Ö 40 évesen hunyt el 1855.szept. 15-én.

102

Irodalom

BOLGÁR JÁNOS1910 Hontvármegye Gazdasági és Ipari Kiállítása Ipolyságon. In: Pályi,

szerk. A Hontvármegyei Gazdasági Egyesület Évkönyve VI. kötetBOROVSZKY SAMU szerk.

é. n. (1906) Magyarország vármegyéi és városai. Hont megye és Selmecbánya sz. kir. város. BudapestCZOBOR LÁSZLÓ

1927 Honti históriák. BudapestCSÁKY KÁROLY

1985 Honti barangolások. Bratislava1993 Isten házai és szolgái. Dunaszerdahely1999 A Dunától a Szitnyáig. Komárom2006 Nagycsalomja szülötte, Gáspár Imre. Komárom2009a Szakrális emlékeink nyomában II. Dunaszerdahely2009b Falu az öregtemplom alatt. Nagycsalomjai falurajzok. In: Uõ: Pribéltõl Garamsallóig. Komárom2011a Nagycsalomja. A középkori egyházashely és a százéves Magyarok

Nagyasszonya templom. Nagycsalomja2011b Aki Krúdyt felfedezte irodalmunknak s aki Sládkoviècsal barátkozott.

(Gáspár Imre költõ, mûfordító, publicista élete és munkássága. In.: Antolov, szerk.: 4-28. p.

HANULIAK, VÁCLAV2007 Výskumná dokumentácia z archeologického výskumu Ve¾ká

Èalomija – Pustý kostol. Terra antiqua, Rimavská Sobota. Kézirat2008 Výskumná dokumentácia z archeologickéhi výskumu Ve¾ká

Èalomija – Pustý kostol. Terra antiqua. Rimavská Sobota. Kéziratplébániatemplom. Balassagyarmat

KÁLNAY NÁNDOR2004 Csesztve község története és leírása. Csesztve – Budapest

KOMJÁTHY ANZELM2000 Önéletírás. Budapest

NAGY IVÁN1858-1963 Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest

NYÉKI MÉHES MÓZES1933 A nyéki Méhes család és a rokon családok I. Budapest1937 A nyéki Méhes család és a rokon családok II. Budapest1941 Palóchonban. Hasonmás kiadás Csáky Károly utószavával, Pölhös

Vendel magánkiadásában. 2011

Bolgár János nyughe lye (Csáky Káro ly f e lvé te l e )

103

Bolgár Endre é s S ipek i Ba lázs Géza nyughe lye Csáky Káro ly f e lvé te l e )

104

Gáspár Fauszt ina s í r je le (Csáky Káro ly fe lvé te le )

105

Gáspár Éva s í r je l e (Pö lhös V. f e lvé te l e )

106

Majer Józse f s í rkeresz t j e (Pö lhös V. f e lvé te l e )

107

Majer Rozá l ia (Pö lhös V. f e lvé te l e )

108

Méhes Józse fné P lachy Amál ia (+1865) (Pö lhös V. f e lvé te l e )

109

Méhes Józse fné Pongrácz Esz ter (+1916) (Pö lhös V. f e lvé te l e )

Plat thy Lajos s í rköve (Csáky Káro ly f e lvé te l e )

110

Plachy Anta l s í remléke (+1849) (Csáky Káro ly f e lvé te l e )

111

XIX. századi homokkõ s ír je l , fe l irata részben o lvasható (Pölhös V.

f e l v é t e l e )

112

113

Kápolna

HÍREKHorváth-Hoitsy Edit Irodalmi-mûvészeti Díj alapításáról és kiadásáról

Babics Jenõné, aki Horváth-Hoitsy Edit író-költõ, a Magyar Kultúra lovagja jogutódja és dr. BárdosnéFetykó Judit az alábbi szerzõdést kötik: Babics Jenõné hozzájárul ahhoz, hogy dr. Bárdosné FetykóJudit megalapítsa és kiadja a Horváth-Hoitsy Edit Irodalmi-mûvészeti Díjat.

Babics Jenõné ezúton visszavonja – a korábban szóban kiadásra engedélyezett – Horváth-Hoitsy Editnevével jelzett irodalmi díj kiadását az AKIOSZ Egyesülettõl; ugyanakkor az Egyesület által kiadott kétdíjat nem vonja vissza.

Ezentúl dr. Bárdosné Fetykó Judit a Horváth-Hoitsy Edit nevével jelzett díj kizárólagoskiadója.

A díj alapítója a díjat a következõ szempontok szerint adja ki:

– a díjat olyan huzamos ideig magas színvonalon alkotó személy kaphatja meg, aki mûvészi munkájában ésemberi magatartásában egyaránt méltó rá (valamint nem tagja bármely irányú szélsõséges csoportnak,mûvei, megnyilatkozásai sem utalnak ezekkel való egyetértésre – ha ez mégis elõfordul, a díj visszavonhatóa díjazottól);

– a díjat kaphatja: író-költõ; elõadómûvész; szervezõ-rendezõ; szerkesztõ-kiadó; illetve olyan irodalommalfoglalkozó személy, aki a felsoroltak szakmai, emberi fejlõdését, bemutatkozását, sikerét támogatja.

A díj alapítója a díjat évente egy alkalommal adja ki, egy fõnek. Kivételes esetben lehetséges több díjkiadása is egy évben (az arra egyébként érdemes mûvészek elõrehaladott kora, egészségi állapota okán).

A díj kiadását megelõzõen évente összehívott szakmai bizottsággal/kuratóriummal (min. 5 [öt] fõ) a díjalapítója egyeztet, véleményét figyelembe veszi. Szakmai véleményt/javaslatot olyan személy tehet, akimár megkapta a díjat, vagy nem lesz számára a díj késõbb sem kiadva. De: a díj alapítója saját véleményealapján is kiadhatja a díjat.

A díjjal nem jár pénzjutalom. A díjat az alapító és fenntartó saját költségén adja ki, a díjazottaknak okleveletés plakettet adományoz;

– az oklevélen aláíróként szerepel: a díj kiadója Fetykó Judit néven írja alá az oklevelet, (illetve ugyanezena néven hirdeti meg a díjat); a költõnõ jogörököse (bármely el nem érés esetén sk-zva), a kiadásban résztvevõ bizottsági tagok aláírása;

– a plaketten Horváth-Hoitsy Edit arcképe szerepel, születési-halálozási évdátuma, valamint a plakettszélén körbe a kiadás éve és kategóriája, esetleg a díjazott neve. A plakett 10 cm átmérõjû, anyagminõségeváltozó lehet, dísz-dobozban kerül át/kiadásra ünnepélyes körülmények között.

A Horváth-Hoitsy Edit Díj kiadását a díj kiadója naplóban rögzíti.

A Horváth-Hoitsy Edit díj alapításáról az interneten a díj alapítója tájékoztatást, illetve az évenkéntidíjkiadáskor a szakmai véleményezõk nevét is nyilvánosságra hozza.

114

FELHÍVÁS

TISZTELT VOLT IPOLYSÁGI GIMNAZISTA!

Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium 2013 õszén ünnepli fennállásának100. évfordulóját, amelyre rendezvényekkel, iskolatörténeti kiállítással és emlékkönyvmegjelentetésével is készül.

Az intézmény kéri volt diákjait és tanárait, azok hozzátartozóit, hogy – legalább akiállítás idejére – bocsássák rendelkezésre az iskolával kapcsolatos tárgyi és képiemlékeket, kéziratban maradt vagy megjelentetett visszaemlékezéseket. Ezek akár mármost is leadhatók az iskola titkárságán, vagy postázhatók az Ipolysági Magyar TanításiNyelvû Gimnázium címére: Gymnázium s VJM, Mláde•nícka 22, 936 01 Šahy(Ipolyság). A dokumentumok, képek, visszaemlékezések fénymásolatát elküldhetik acentenarium2013@gmail.com e-mail címre is. A kölcsönzést, adományozást illetõena jelzett e-mail címen, a 036/7411008-as vezetékes vagy a 0910/926165-ösmobiltelefonszámon (külföldrõl: 00421/36/7411008 vagy 00421/910926165) egyeztetheta gimnáziummal.

Kérjük, jelezze, miként tudná segíteni a centenáriumi ünnepségek elõkészületeit! Azelõkészületekrõl gimnáziumunk honlapján (www.gimi.saag.sk) és Facebook-profilján(Gimnázium Ipolyság) is folyamatosan tájékoztatunk.

Mivel anyagi lehetõségeink korlátozottak, várjuk szíves hozzájárulását a méltóságteljesünnepléshez és a jubileumi évkönyv kiadásához.A felajánlásokat a 7708765/5200-as bankszámlára (OTP Banka Slovensko) küldhetik,külföldrõl történõ utalás esetén: 7708765/5200, IBAN: SK85 5200 0000 0000 07708765, BIC/SWIFT: OTPV SKBX

Tisztelettel köszönünk minden segítséget!

Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium

115

116

PÁLYÁZAT

117

Képzõmûvészeti pályázat

AMuzsikál az Erdõ Alapítvány képzõmûvészeti pályázatot hirdet elsõsorban festõmûvészekszámára a Muzsikál az Erdõ – Mátrai Mûvészeti Napok rendezvénysorozatának 2013 évi 10.évfordulója alkalmából.Minden olyan magyarországi vagy határon túl élõ magyar alkotó pályázatát várjuk, akinek az alkotásaiösszhangban vannak a rendezvénysorozat szellemiségével. A Muzsikál az erdõ alapgondolata a fenntarthatóság megvalósításának hitébõl táplálkozik. Fenntarthatóemberi lét csak a természettel harmóniában képzelhetõ el. A fenntarthatóság csak úgy valósulhat meg,ha életünk négy legfontosabb dimenzióját – társadalom, gazdaság, környezet, mûvészetek –összehangoljuk, harmonizáljuk. Ez a jövõ útja, ez a Muzsikál az Erdõ jövõképe.A Muzsikál az Erdõ- Mátrai Mûvészeti Napok rendezvénysorozat fõ céljai a környezettudatoséletmód népszerûsítése, a fenntarthatóságra nevelés az erdõ, a mûvészetek és a zene segítségével. Amûvészetek, a komolyzene, a kultúra támogatása, az egészséges életmód népszerûsítése, a helyi,természeti, kulturális értékek, az erdõ védelme. Helyi közösségépítés a helyi közösségekösszefogásával, az erdõ és a zene összefonódásával.A rendezvénysorozat 9 napos, minden nap más-más település köré szervezõdik a rendezvény, ahol acéloknak megfelelõ programok kapcsolódnak egymáshoz. Kivisszük az embereket az erdõbe.„Az erdõ nemcsak egy fontos megújuló nyersanyag és energiaforrás, hanem egy csodálatos életközösség,mely testi-lelki feltöltõdésünk igaz forrása.”

Olyan - kiállításra kész - képzõmûvészeti alkotásokat várunk, amelyekben - a mûvészet eszközeivelkifejezve - tetten érhetõek, kézzel foghatóvá válnak a fenti gondolatok.A képzõmûvészeti alkotások technikája, mérete szabadon választott.

A mûvek beadási határideje: 2013. május 15.Cím: Muzsikál az erdõ Alapítvány 3060 Pásztó, Tari u. 7.Zsûri: Az alkotásokat neves képzõmûvészekbõl álló szakmai zsûri bírálja el.Díjazás:Az arra érdemes alkotásokból a 10. jubileumi Muzsikál az Erdõ rendezvénysorozatán kiállítástszervezünk.

I.hely: 100 000 HUFII.– III. hely: értékes tárgyjutalmak

A helyezetteknek a Muzsikál az Erdõ rendezvénysorozat helyszínein a késõbbiekben egyéni kiállításilehetõséget is biztosítunk.

Bõvebben: www.muzsikalazerdo.hu

Érdeklõdni: Kontra Marika Szvita szvitaster@gmail.com vagy +36 20 / 918 50 70 Szabó Lajos muzsikal@gmail.com

Szabó Lajoserdõmérnök,az alapítvány elnöke

Pá l Józse f A lko tó i Kör programja

2013. február 15. 16.30–17.30: Verspillanat a tél jegyében, a helyi szerzõk tolmácsolásában, sajátmûvek és egykor élt alkotók mûveinek felolvasásával. • 17.30–22.30: Irodalmi mûhelymunka.2013. március 15. 16.30–17.30: Szepesi József, a köztünk élõ. Versek és prózák Szepesi Józseftõlaz emlékezés jegyében. • 17.30–22.30: Irodalmi mûhelymunka.2013. április 19. 16.30–17.30: Marschalkó Zsolt költészete. Kortársai emlékezése egy drámaíróra,és vershagyatéka általuk való megszólaltatása. • 17.30–22.30: Irodalmi mûhelymunka.2013. május 17. 16.30–17.30: Ravasz István költõ 75 éves lenne. Az 1956-ban tragikushirtelenséggel véget ért pálya felidézése visszaemlékezések és versei bevonásával. • 17.30–22.30:Irodalmi mûhelymunka.2013. június 21. 16.30–17.30: Verspillanat a nyár jegyében, a helyi szerzõk tolmácsolásában, sajátmûvek és egykor élt alkotók mûveinek felolvasásával. • 17.30–22.30: Irodalmi mûhelymunka.2013. július 15–21.: Irodalmi kerékpártúra Nógrád megye aprófalvaiba és azokon keresztül. Azegyes állomáshelyeken elõadás Nógrád megye irodalmi hagyományairól és jelenérõl, valamint ajelenlévõ alkotók mûveinek fölolvasása a koraesti órákban.2013. augusztus 17.: Irodalmi kerti parti az együttlét és az irodalom jegyében – fölolvasásokkalfûszerezve.2013. szeptember 20. 16.30–17.30: Magyar Dráma Napja – a drámaírás helyzete Nógrádmegyében. Kerekasztal-beszélgetés helyi szerzõkkel. • 17.30–22.30: Irodalmi mûhelymunka.

PROGRAMAJÁNLÓ

118

E havi számunk szerzõi:

Csáky Károly mkl. ( Kelenye, 1950) Ipolyság,helytörténész, költõ, tanár, néprajzkutatóDobrosi Andrea(Budapest, 1970) Budapest, költõ,szerkesztõElbert Anita ( ) Veszprém, tanár, író, költõHandó Péter(Salgótarján, 1961) Sóshartyán, író, költõHorváth Ödön (Budapest, 1938) Kismaros, költõHörömpõ Gergely (Kisvác, 1945 - Kisvác, 2007)református lelkész, költõKetykó István (Szügy, 1946) Verõce, nyugdíjasköztisztviselõ, költõdr. Koczó József (Perõcsény, 1950) Vámosmikola,helytörténész, ny. iskolaigazgatóKovács T. István (Füzesgyarmat, 1935) Vác, újságíró,íróKõ-Szabó Imre (Orosháza, 1936) Vác, íróPetrozsényi Nagy Pál (Kolozsvár, 1942) Kecskemét,tanár, íróPribojszky Mátyás (Okány, 1931) Tata, íróB. Tóth Klára (Budapest, 1955) Budapest, költõ,restaurátorH. Túri Klára (Gyõr, 1939) Tata, író, költõSzájbely Zsolt (Balassagyarmat, 1987) Rétság, költõ,író, elõadóSzékács László (Budapest, 1946) Budapest,nyugdíjas mérnök, költõ

Impresszum:

Alapító-szerkesztõ:Karaffa Gyula

Helytörténet:Végh József mkl.

Képzõmûvészet:Konczili Éva

Szerkesztõség címe:2645. Nagyoroszi, Petõfi út 19

Telefon:+3630-383-5385+3630-531-4698

Email cím:

karaffagye@gmail.com

borzsonyihelikon@gmail.hu

hgev@freemail.hu

Weblapok:

www.karaffamese.freewb.huwww.karaffagye.freewb.hu

www.karaffaboros.freewb.huwww.retsag.net

Terjesztés: kizárólag ingyenesenletölthetõ PDF formátumban.

Internetes lapunkra is vonatkoznak aszerzõi jog védelmének szabályai,

ezért a Börzsönyi Helikonbanmegjelent bármilyen anyag más

felületen, lapban valófelhasználásához az érintett Szerzõ

elõzetes engedélye szükséges!

A Börzsönyi Helikon 2012. március27.-tõl tagja az Ipoly Eurorégió

Határon ÁtnyúlóEgyüttmûködésegyesületének.

Szûk Balázs (Eger, 1960) Debrecen, középiskolai tanár,író, költõVasi Ferenc Zoltán (Tata, 1966) Tata, költõVégh Tamás (Gödöllõ, 1960) Isaszeg, költõ, nyomdászVégh József mkl. (Diósjenõ, 1953) Diósjenõ,helytörténész, mûvelõdési ház igazgató

119

Kõvári Kriszt ina: A part a lat t (rész let , paszte l l )