Vallás és politika a mai Ázsiában...6 9:35–10:00 Vallás és politika összefüggései Koreában (Osváth Gábor nyugdíjas docens, Budapesti Gazdasági Egyetem Keleti Nyelvek

Vallás és politika

a mai Ázsiában

PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport

MTA BTK Néprajztudományi Intézet

Magyar Vallástudományi Társaság

Budapest

2016. november 26.

2

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán működő Modern Kelet-

Ázsia Kutatócsoport, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézete és a

Magyar Vallástudományi Társaság Vallás és politika a mai Ázsiában címmel konferenciát rendez.

A konferencia célja, hogy hozzájáruljon a kelet-, délkelet- és dél-ázsiai térségben

évszázadok-évezredek óta változatlan jelentőségű kérdéskör, a vallás és politika

összetett viszonyának feltárásához. A konfuciánus értékrend és az autoriter

rendszerek kapcsolata, a fegyveres buddhista nacionalizmus, az uralkodók isteni

tiszteletének politikai implikációi, a vallási vezetők politikai szerepvállalása, a vallási

indíttatású terrorizmus a vallás és politika sajátos viszonyrendszerének és jelentős

kölcsönhatásának csupán néhány példája, azonban nyilvánvalóvá teszik azt a tényt,

hogy a kérdést a régió és a téma sokszínűségéből fakadóan interdiszciplináris módon

szükséges és érdemes vizsgálni. A történettudomány, a vallástudomány, a szociológia

és a politikatudomány nézőpontját a geopolitikai és biztonságpolitikai szempontok is

fontos adalékokkal egészíthetik ki.

Időpont: 2016. november 26. 9:00–16:00

Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. 203-as és

204-es terem

Szervezők: Salát Gergely, Szilágyi Zsolt, Szivák Júlia

3

PROGRAM

ÁLLAM/VALLÁS

Plenáris ülés

203-as terem

Elnök: Salát Gergely

9:00–9:10 Köszöntő (Salát Gergely, Szilágyi Zsolt)

9:10–9:35 Juhász Ottó: Kína vallás- és egyházpolitikája

9:35–10:00 Osváth Gábor: Vallás és politika összefüggései Koreában

10:00–10:25 Hoppál Mihály: Sámánok és állam(vallás)politika Ázsiában

10:25–10:55 Kávészünet

A CÉLT SZENTESÍTIK

203-as terem

Elnök: Szilágyi Zsolt

SARLÓ, KERESZT, KALAPÁCS

204-es terem

Elnök: Sárközi Ildikó Gyöngyvér

10:55–11:20 Eszterhai Viktor: A

konfucianizmus újjászületése a

kínai külpolitikában?

Botos Máté: Politikai ügy-e a

katolicizmus Délkelet-Ázsiában? A 19.

századi Németország és a 21. századi

KNK összevetése

11:20–11:45 Klemensits Péter: Vallás és

politika Kambodzsában: a Hun

Szen-rezsim és a buddhista

szangha

Salát Gergely: „Földalatti” és „hazafias”

katolikusok Kínában

11:45–12:10 Páldi Zoltán: Politika és vallás

a modern Indonéziában

Gulyás Csenge: A kereszténység

Vietamban

12:10–13:00 Ebédszünet

HIT ÉS HÁBORÚ

203-as terem

Elnök: Gulyás Csenge

LÁMÁK ÉS SÁMÁNOK

204-es terem

Elnök: Botos Máté

13:00–13:25 Szivák Júlia: A muszlim

kisebbség és a vallásos erőszak

kapcsolata a hindi filmekben

Szilágyi Zsolt: Lehet-e mongol a

következő dalai láma? A buddhizmus és

más vallások szerepe napjaink

Mongóliájában

13:25–13:50 Rónaháti Cecilia: Mianmar és

a buddhista fundamentalizmus

Sárközi Ildikó Gyöngyvér: Sibe

sámánok a szocializmusba vezető kínai

úton

4

13:50–14:15 Bartók András: A Yasukuni

szentély hatása Északkelet-

Ázsia biztonságpolitikai

viszonyaira

Sinka Zsófia: Sámántalk – avagy a koreai

sámánizmus a jelenkorban


ISTENSÉGEK –

IDENTITÁSOK

203-as terem

Elnök: Klemensits Péter

PRIESTS, POWER, POLITICS

Room 204

(In English)

Chair: Júlia Szivák

14:45–15:10 Király Dávid: Indonézia

elfeledett paradicsommadara. A

Szabad Pápuáért Mozgalom a

Transzmigrációs Program és a

javanizáció tükrében

Shubhda Arora: Religion, Caste and

Food Politics: Discourses around

sacredness and taboos in India

15:10–15:35 Ramachandra Byrappa: Az

indiai szubkontinens hosszú

ciklusú inváziója mögötti

vallási fanatizmus

Otgonbayar Shiravjamts: Mongolian

geopolitics in the 20th century

15:35–16:00 Vihar Judit: A vallás

megjelenése a modern japán

írók műveiben

Katalin Muszka: Change of the number

of religious people in China from 1949 to

2015

5

ABSZTRAKTOK

ÁLLAM/VALLÁS

Plenáris ülés

203-as terem


9:10–9:35 Kína vallás- és egyházpolitikája (Juhász Ottó diplomata,

Magyarország volt pekingi nagykövete)

Kínában a történelem során a vallásszerű tanítások és vallások, valamint a vallásokhoz

kapcsolódó egyházak sajátos, sokszínű rendszere alakult ki. A Kínában számon tartott

ún. öt nagy, országos vallás közül egy: a taoizmus Kínában született, négy: a

buddhizmus, az iszlám, a katolicizmus és a protestantizmus külföldről került Kínába.

Ezekhez járulnak a nem országos elterjedtségű helyi vallások. Ezt a vallási és egyházi

struktúrát képezi le az Államtanács (kormány) közvetlen irányítása alatt álló Állami

Vallásügyi Hivatal szervezeti felépítése.

A „kulturális forradalom” idején tilos volt az egyházi tevékenység, föld alá szorult a

vallási élet. A modernizációs politika meghirdetése óta fokozatosan enyhült az állami

vallás- és egyházpolitika merevsége, helyreállt az egyházak működése és a

hitbuzgalmi élet, amelyet jogi dokumentumok szabályoznak, úgymint az 1982-ben

elfogadott és azóta négy ízben módosított alkotmány, valamint az 1999 óta elfogadott

vonatkozó törvények és rendeletek. Ezek rendelkeznek a vallásszabadságról: a

vallásos meggyőződés és a vallástalan meggyőződés szabadságáról, továbbá a

vallásszabadság korlátozhatóságának konkrét eseteiről, a vallási élet és az egyházak

állami felügyeletéről, a felügyelet helyi szerveiről.

Jelen szakaszban az állam vallás- és egyházpolitikájának vezérmotívuma nem

ideológiai természetű, nem az ateizmus propagálása és terjesztése, hanem a

hivatalosan több mint százmillióra becsült vallásos állampolgár lojalitásának erősítése

a társadalmi béke megőrzésének, a belső stabilitás szavatolásának, az ország előtt álló

modernizációs és felzárkózási célok elérésének érdekében. A vallások hivatalos

megítélésében pozitív szerepükre került a hangsúly. Az elemzés azt mutatja, hogy a

vallás- és egyházpolitika egyik alapvető szempontja továbbra is az állam belső

rendjének és biztonságának, az ország területi integritásának megőrzése. Ez is

motiválja az egyes vallások – kockázati fokuk szerinti – megítélését és kezelését.

6

9:35–10:00 Vallás és politika összefüggései Koreában (Osváth Gábor nyugdíjas

docens, Budapesti Gazdasági Egyetem Keleti Nyelvek Szakcsoport)

A vallás és politika közötti kapcsolat világosan látszik Korea történelme során. A 19.

század végére retrográddá vált konfuciánus szemlélettel szemben a kereszténység a

modernizáció eszközeként jelent meg. A hittérítők a bibliafordítások során fontos

szerepet szántak a koreai fonetikus írásnak és a koreai nyelvűségnek, amelyet

korábban a sinocentrizmus jegyében a konfuciánus elit elvetett, ők alapították az első

egyetemeket, és pártolták a nők oktatását. A koreai kultúrát megsemmisüléssel

fenyegető japán gyarmatosítás korában a keresztény hívek felléptek a császárt istenítő

kultusz ellen, és a japán államvallást hirdető sintoista szentélyek kötelező látogatását

is ellenezték. Jelenleg Dél-Koreában virágzó keresztény hitélet van, a hívő lakosság

fele buddhista, másik fele keresztény (egynegyed katolikus, háromnegyed protestáns);

ez Ázsiában a legmagasabb érték a Fülöp-szigetek után (összehasonlításul: arányuk

Kínában és Japánban csak 2% körüli). Az USA-t követve a második helyen Dél-Korea

küldi a legtöbb keresztény misszionáriust külföldre! A keresztény vallások jelenkori

népszerűségének egyik oka az, hogy a Li Szin Man és Pak Csong Hi nevével fémjelzett

dél-koreai diktatórikus rezsimek elleni harcban a keresztény egyházak igen aktív

szerepet vállaltak.

A hitélet jellemző vonása a vonzódás a szélsőségek felé, ennek során a különféle

szekták megjelenése. A mindkét Koreára jellemző etnocentrizmus jegyében Délen több

olyan vallási csoportosulás van, amely azt vallja, hogy az új messiás Koreában fog

megjelenni (ilyen például a Unification Church, amelyet Moon Szon Hjon tiszteletes

alapított, és követői őt is megváltónak tartják). Ezzel párhuzamosan Kim Ir Szen mint

a világ népeinek legnagyobb vezetője jelenik meg az észak-koreai propagandában,

amelyben ugyanakkor rendkívül negatív a vallások megítélése. Idézem az értelmező

szótárak „kereszténység”, „vallás”, „misszionáriusok” címszavát, valamint Han

Szorjának, a vezető KNDK-s írónak a sokat idézett szocreál elbeszélését (Farkasok),

amelyben a hittérítőket olyan gyilkosként ábrázolja, akik mélységesen megvetik a

koreai népet. A harcos vallásellenesség ellenére az úgynevezett személyi kultusz a

valláspótlék szerepét játssza; elemzem a vallásos élettel párhuzamba hozható eszmei

és tárgyi jellemzőit, valamint azt, hogy miben különbözik a másutt tapasztalható

személyi kultuszoktól (Kína, Szovjetunió).

10:00–10:25 Sámánok és állam(vallás)politika Ázsiában (Hoppál Mihály

tudományos tanácsadó, MTA BTK Néprajztudományi Intézet)

A mai és a történeti Ázsia népei mindig is elválaszthatatlannak érezték az állami létet

és a vallásos meggyőződést. Alapvető elgondolásuk volt, hogy a hit, ma inkább azt

mondanánk, az ideológiai eszmék rendszere, egymástól el nem választható. Ez azt

jelenti, hogy a kultúrának, mint rendszernek a legfontosabb része, összetevője az a

7

hitbeli meggyőződés, amely irányítja a mindennapok értékválasztásait és irányítja a

mindennapok cselekvéseit is. Az értékrend mögött mindig mély és erős kulturális

beidegzettség található, és ezt korábban soha nem kérdőjelezték meg. Különösen az

olyan társadalmakban, ahol a legfőbb vezető (a császár, a király, a kán, vagy akár a

nagycsalád feje) irányította a közösség ügyeit, ő hozta a döntéseket a legtöbb esetben

teljesen autokratikusan, és ez azt jelentette, hogy megkérdőjelezhetetlen volt a

tekintélye. A közösségi létet ily módon egyetlen vélemény irányította, még akkor is,

hogyha ezek a döntések néha tragédiához vezettek. Mégis a vezető személye és annak

autoritása megkérdőjelezhetetlen volt, és ez által egyfajta állandóság uralkodott

ezekben a formációkban. Az állami lét egyenlő volt a közösségi struktúrák

állandóságával.

Ázsiában, ha egyáltalán mondhatunk egy hatalmas földrészről valamit is

általánosítva, akkor talán azt az egyet említhetjük, hogy a természet tiszteletének

(természetvallás) a nyomai majdnem mindenhol fellelhetők. Ez azt jelenti, hogy

legalább is abban a térben, ahol samanizmus fennmaradt, az égnek a tisztelete volt az

egyik alapelv. Ennek a szemléletnek az egyik alapeszméje, hogy az égtől, szélesebb

értelemben véve az időjárástól függ az emberek jóléte, a termés, az évszakok

váltakozása. Ez az elgondolás nemcsak a nomádokra, hanem ha lehet, még erősebben

a földművelő társadalmakra is jellemző volt. A közösség évszázados megfigyeléseit

összegezte az a tudás, amelyet aztán a helyi mitológiák, természeti jelenségeket

magyarázó mondák és/vagy mítoszok, valamint az ezekhez kapcsolódó szertartások

szentesítettek. Természetesen az uralkodó szintén ezekhez igazodott, mert ezek a

szezonális szertartások egyfajta állandóságot biztosítottak a közösségi lét

szervezetében.

Azt mondhatjuk, hogy ugyan a modern államszerkezet egyik nagy vívmánya az

elmúlt évszázadokban az állam és a vallás, a vallás és a politika szétválasztása volt,

mégis jól érzékelhető tendencia napjainkban Ázsiában (és nemcsak ott!) az, hogy

bizonyos vallási jelenségek, mint a sámánság és a neo-pogány szertartások és

hiedelmek szinte mindenhol megerősödtek, mert ezek a közösségek kulturális

identitását tartják karban.

8


203-as terem


10:55–11:20 A konfucianizmus újjászületése a kínai külpolitikában? (Eszterhai

Viktor senior elemző, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)

Az elmúlt években a kínai kormány és az akadémiai elit egyre gyakrabban kérdőjelezi

meg a nyugati normákra és szabályokra épülő nemzetközi rendet. Egy az államközi

kapcsolatok működésére vonatkozó alternatív kínai modell megléte azonban továbbra

sem egyértelmű. Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a Kína korábbi történelmét

meghatározó konfucianizmus mennyiben határozza meg napjainkban az ország

külpolitikáját, és a jövőben jelenthet-e kihívást az eltérő szemlélet a nemzetközi

kapcsolatok nyugati normái számára. Az előadás erre a kérdésre keresi a választ, egy

kiválasztott példán – a kínai-angolai állami szintű kapcsolatokon – keresztül vizsgálva

meg a konfucianizmus létjogosultságát napjaink kínai külpolitikájában.

11:20–11:45 Vallás és politika Kambodzsában: a Hun Szen-rezsim és a buddhista

szangha (Klemensits Péter történész, Délkelet-Ázsia szakértő, a PPKE BTK Modern

Kelet-Ázsia Kutatócsoport külső munkatársa)

Miután Kambodzsában meggyökeresedett a buddhizmus théraváda ága, a vallás és

politika kapcsolata a kezdetektől meghatározó jelentőséggel bírt. A Pol Pot vezette

vörös khmerek ugyan megpróbálták felszámolni a vallásgyakorlás minden formáját,

mégis, 1979 után – vietnami segítséggel – a szangha újjászerveződött, a buddhizmus

pedig visszafoglalta korábbi helyét a társadalomban és a politikában. Kambodzsa

legjelentősebb buddhista rendjeinek az 1985-től hatalmon levő Hun Szen

kormányzatához fűződő viszonya, politikai szerepvállalása azonban ellentmondásos,

hiszen a vallási vezetők nyíltan elkötelezték magukat az autoriter rezsim támogatása

mellett, miközben a szerzetesrendek egyes tagjai – a buddhista tanokra hivatkozva –

szembehelyezkedtek az államhatalommal, és az ellenzéki csoportok mellé álltak.

11:45–12:10 Politika és vallás a modern Indonéziában (Páldi Zoltán nemzetközi

tanulmányok mesterszakos hallgató, BGE KKK)

Bár összességében Indonéziában a vallások békés egymás mellett éléséről

beszélhetünk, az ország történelmében számos helyen tetten érhetők a vallási

színezetű politikai konflitkusok (pl. 1965–66-os kommunistaüldözés, 1999–2002-es

Maluku-konfliktus). Jelenleg egyre erősebb feszültség figyelhető meg Jakarta kínai

9

etnikumhoz tartozó, keresztény vallású kormányzója, Basuki Tjahaja Purnama

(becenevén „Ahok”) és az ő regnálását ellenző, keményvonalas FPI (Front Pembela

Islam – Iszlám Védőfront) közt – mely 2016 novemberének elején tömegtüntetésekhez

és utcai harcokhoz is vezetett. Az előadás keretében az ide vezető utat szeretném

bemutatni.

Az Indonéz Köztársaság a világ harmadik legnagyobb demokráciája és a legnépesebb

muszlim közösséggel rendelkező ország. Indonézia rendkívül sokszínű és összetett:

jóllehet, a 260 milliós, mintegy 350 különböző népcsoportból álló lakosság

legszámottevőbb része (87%) iszlám hitű, jelentős számban képviselik magukat a

katolikus (2,9%), protestáns (7%), hindu (1,7%) és buddhista (0,7%) vallások követői is

(Badan Pusat Statistik Indonesia, 2013). A vallásnak igen nagy szerepe van a

mindennapi és a politikai életben egyaránt (példák: X Hamengkubuwono, Yogyakarta

Szultánja Jáván vagy a sharia-törvénykezés a szumátrai Aceh tartományban).

(Megjegyzés: az Ahok-FPI konfliktus pillanatnyilag is eszkalálódik. 2016. november 4-

én több mint ötvenezren tüntettek a kormányzó ellen a fővárosban, mozgósították a

rendőrséget és a hadsereget is. A tüntetés utcai harcokba torkollt. A konferencia

időpontjáig feltehetőleg újabb fejlemények várhatók.)


204-es terem


10:55–11:20 Politikai ügy-e a katolicizmus Délkelet-Ázsiában? A 19. századi

Németország és a 21. századi KNK összevetése (Botos Máté tanszékvezető egyetemi

docens, PPKE BTK Politológia Tanszék, a PPKE BTK korábbi dékánja)

Délkelet-Ázsiában a katolicizmus összekapcsolódott a gyarmatosítással. A Fülöp-

szigetek kivételével, ahol ez az uralkodó vallás, a régió többi országában a

katolicizmus nemcsak kisebbségben van, hanem valamilyen módon a modernizmus

nyugati, s ezért alternatív útjának tekintik. A buddhisták, taoisták, hinduk és a térség

bármely más uralkodó vallását követők számára a katolikusokat gyakran az eredeti

civilizáció elkorcsosult képviselőiként tüntetik fel.

Ugyanúgy, ahogy 1871–1878 között a Német Császárságban, a katolikusokat egy

másik – idegen – hatalom ügynökeinek tartják. A német katolikusokról úgy gondolták,

10

hogy számukra a vallási identitásuk fontosabb a nemzeti érzéseknél, ezért könnyen

befolyásolhatók és mozgósíthatók a nemzeti célok ellenében. E konfrontáció eredete a

Kulturkampf volt, amely adminisztratív alapú kulturális konfliktusnak tűnt, de a

lelkek megnyeréséért zajló harc értelme valójában a nemzeti Realpolitik

megszilárdítása volt. Ugyanezek a problémák látszódnak a mai Kínai

Népköztársaságban is.

Érdemes ezen párhuzamosságok miatt összehasonlításokba bocsátozni? A két eset

pápai dokumentumait megvizsgálva úgy tűnik, hogy a katolikusok helyzetét érintő

kérdések és a helyi egyházi hierarchia integritása nem politikai ügyek. Ennek ellenére

a nyugati politikai szereplők és erők beavatkozhatnak a katolikusok érdekében. Az

egységes Németország megalakulása, illetve Kína átalakulása a délkelet-ázsiai erőtér

legfontosabb elemeként nehezebb helyzetbe juttatta a helyi katolicizmust. A kérdés az,

hogy a katolicizmus valódi politikai ügy-e Délkelet-Ázsiában, vagy csak szimbólumok

harcáról van-e szó.

11:20–11:45 „Földalatti” és „hazafias” katolikusok Kínában (Salát Gergely

tanszékvezető egyetemi docens, PPKE BTK Kínai Tanszék, a PPKE BTK Modern

Kelet-Ázsia Kutatócsoport szakmai igazgatója)

Kínában a katolicizmus az öt államilag elismert vallás közé tartozik, azonban a

katolikusok helyzete igen sajátos. Legálisan csak azok a katolikusok

tevékenykedhetnek, akik nem ismerik el a római pápa fennhatóságát, ám ezekkel az

ún. „hazafias” katolikusokkal szemben már az 1950-es években kialakult a „földalatti”

katolikus egyház, az a közösség, amely hű maradt Rómához, ám Kínában illegálisan

működik. A kulturális forradalom alatt mindkét egyházrészt üldözték, de az 1970-es

évek végétől újraéledtek az eltűntnek vélt közösségek.

A nyugati sajtóban gyakran úgy tűnik fel, hogy Kínában van egy „áruló”,

„kollaboráns”, államilag támogatott katolikus szervezetrendszer, illetve vannak az

„igazi”, illegális katolikusok, akik kemény üldöztetésnek vannak kitéve. Valójában a

helyzet sokkal bonyolultabb, és időről időre, helyről helyre változik. Egyes helyeken a

két közösség valóban ellenséges egymással, máshol viszont szorosan

együttműködnek, és a „földalatti” és „hazafias” katolikusok közötti különbségek

elmosódnak. Vannak helyi hivatalnokok, akik keményen üldözik a földalatti

csoportosulásokat; mások egyáltalán nem törődnek velük. Liturgiában, hittételekben

nincs különbség a kínai katolikusok között, s sokszor a személyes hozzáállások,

élettörténetek, mentalitások határozzák meg a két csoport viszonyát. A fő

összeütközési pont a püspökszentelések kérdése: a hivatalos egyházrész püspökeinek

kiválasztásába a Szentszék nem szólhat bele, az illegális püspököket viszont a pápa

nevezi ki, ők azonban felszentelésüket kénytelenek titokban tartani. A gyakorlatban

11

azonban egyre gyakoribb, hogy egy hivatalos püspök kéri – és megkapja – a Szentszék

utólagos jóváhagyását, így egyszerre számít „hazafias” és „földalatti” püspöknek.

Az utóbbi időkben a Vatikán jól láthatóan szeretné rendezni a kínai katolikusok

helyzetét, Benedek, majd Ferenc pápa sokat foglalkozott a kínai kérdéssel. A kínai

állam hozzáállása nem feltétlenül ellenséges, így van némi remény rá, hogy a

megosztottságnak előbb-utóbb vége szakad.

11:45–12:10 A kereszténység Vietamban (Gulyás Csenge egyetemi tanársegéd,

PPKE BTK Kínai Tanszék)

A kereszténység a 16. században jelent meg a mai Vietnam területén, s a térítés a 19.

században, a francia gyarmatosítással vett nagyobb lendületet. A vallás elterjedésében

jelentős regionális különbségek vannak az országon belül. Nem hivatalos adatok

szerint ma Vietnamban a lakosság mintegy 7 százaléka vallja magát a katolikus hit

követőjének, ezzel a buddhizmus után ez a legnépszerűbb vallás a délkelet-ázsiai

országban. (A protestánsok arányát 1%-ra teszik, nekik a felük a törzsi népekhez

tartozik.)

1975 után, az egységes és szuverén állam megszületésével a vietnámi katolikus

egyháznak nemcsak a szocialista rendszerrel kellett tovább-/megküzdenie, hanem az

egyházon belül megfigyelhető különbségekkel is, amit az ország kettéosztottsága

okozott az egyház fejlődésében északon és délen. Hivatalosan a katolikusok legálisan

tevékenykedhetnek az országban, de a katolikusságnak Vietnamban politikai

vonatozása is van, a párt igyekszik elnyomni az egyházon belüli – számottevő –

kommunistaellenes erőket, és korlátozza az egyház szociális és oktatási tevékenységét.

Az előadás ismerteti, hogy a katolikus egyház hogyan igyekszik megoldani

mindezeket a kérdéseket.

12

HIT ÉS HÁBORÚ

203-as terem


13:00–13:25 A muszlim kisebbség és a vallásos erőszak kapcsolata a hindi filmekben

(Szivák Júlia tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia

Kutatócsoport)

Az indiai állam és közvélemény India és Pakisztán 1947-es kettéválása óta igen

ellentmondásosan viszonyul az ország területén maradt muszlim vallási

kisebbséghez. Az 1990-es évektől fogva fokozott érdeklődés övezte a kérdést, ugyanis

a hindu nacionalizmus megerősödése és a vallásos erőszak nemzetközi és belföldi

fokozódása újra az előtérbe helyezte India és a vallási kisebbségek kapcsolatát. A 2001.

szeptember 11-i terrortámadásokat követő „terror elleni háború” szintén komolyan

befolyásolta az indiai muszlim kisebbségek megítélését.

Előadásomban három film példáján keresztül szeretném bemutatni a muszlim

kisebbség és a vallásos erőszak megjelenésének különböző formáit a hindi

filmgyártásban. Az első film, a Mission Kashmir (rend. Vidhu Vinod Chopra, 2000) a

kasmíri szeparatista mozgalom és a vallásos motiváció kapcsolatát tárgyalja. A

második, Fiza (rend. Khalid Mohammed, 2000) című film az 1993-as bombayi

muszlimellenes pogrom következményeképp radikalizálódó muszlim fiatalok

témájával foglalkozik, míg a harmadik, New York (rend. Kabir Khan, 2009) című film a

szeptember 11-ei terrortámadásoknak az amerikai diaszpórában élő fiatal indiai

muszlimokra gyakorolt hatását vizsgálja.

13:25–13:50 Mianmar és a buddhista fundamentalizmus (Rónaháti Cecilia külső

munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

Ma Mianmart geopolitikai helyzete teszi fontossá a világ nyugati fele számára. A 2014-

es Obama-látogatás óta – a két Nobel békedíjas vezető (Barack Obama és Aung San Su

Kyi) találkozása nyomán alakuló – bel- és külpolitikai törekvéseiben egyre sikeresebb

mianmari demokratizációs mozgalom 2016-ra átvette az állam vezetését (megszerezve

a parlamenti helyek 77%-át), azonban a kérdés nem csupán az, vajon meg tud-e

birkózni az etnikailag erősen szabdalt ország gazdasági és politikai problémáival. Még

nem látható, vajon Mianmar be tudja-e váltani az Egyesült Államok reményeit, és

elvállalja-e a délkelet-ázsiai államok, India és a Kínai Népköztársaság közötti „barát”

szerepét, esetleg szárazföldi hátteret is nyújtva az amerikai jelenlétnek a térség

problémás tengerein. Mindez sokban múlik Mianmar történetén, amire sohasem volt

13

jellemző az efféle remények beváltása. Az előadás felsorolja azokat a pontokat

Mianmar történetében, ahol a nagyhatalmi törekvések alulmaradtak a burmai politikai

irányvonalakkal szemben a dekolonizáció időszakában, a második világháborúban

előbb a japán megszállás, majd a háború utáni rendezés idején is. Ezek a belső politikai

irányvonalak pedig az etnikai konfliktusok és a vallási felfogás történetével esnek

egybe, aminek a szemléltetésére az előadás a dekolonizáció időszakának buddhista

fundamentalizmusát ismerteti és elemzi.

13:50–14:15 A Yasukuni szentély hatása Északkelet-Ázsia biztonságpolitikai

viszonyaira (Bartók András PhD hallgató, NKE HHK Hadtudományi Doktori

Iskola)

Sajátos jelenségnek tűnhet, hogy Japánban, ahol a lakosság jelentős része a rendszeres

népszámlálások és közvélemény-kutatások során alacsony arányban mutat

kizárólagos felekezeti elkötelezettséget, a Yasukuni szentélybe tett államfői

látogatások kérdése komoly diplomáciai viharokat kavar a szigetország és a környező

országok között.

Figyelembe véve az újból felélénkülő párbeszédet a japán alkotmány lehetséges

módosításáról, érdemes lehet a Yasukuni szentély esetén keresztül figyelembe venni

Japán regionális viszonyainak sajátos, kulturális háttérből fakadó elemeit. A

kutatásom során a Yasukuni szentély körüli problémák rövid történeti áttekintése

mellett szeretném összevetni, hogyan alakult át Japán és a régió, különösen a Kínai

Népköztársaság közötti viszony, illetve hogy a változó a japán védelempolitikai

nézőpont kapcsán hogyan változik a Yasukuni szentély körüli problémakör.

14


204-es terem


13:00–13:25 Lehet-e mongol a következő dalai láma? A buddhizmus és más vallások

szerepe napjaink Mongóliájában (Szilágyi Zsolt tudományos főmunkatárs, MTA

BTK Néprajztudományi Intézet)

Az 1990-es évek elején az egész világot megrázó politikai fordulat csaknem hetven év

után Mongóliában is elhozta a szabad vallásgyakorlás korszakát. Megkezdődött a

buddhista egyház újjáépítése, új vallások, vallási irányzatok jelentek meg

Mongóliában, ismét praktizálni kezdtek a sámánok. Az eufória és a buddhista vallás

új felvirágzása olyan méretű, hogy sokan már a következő megtérésként emlegetik a

folyamatot. Miközben napjainkban a buddhizmus tekinthető az ország

államvallásának, Mongólia vallási térképe csaknem olyan sokszínű, amilyen legutóbb

a Yuan-dinasztia fénykorában volt. A 2010-es népszámláláskor az állampolgárok

többsége buddhistának vallotta magát, de mérhető volt az iszlám, a kereszténység, de

még a sámánizmus követőinek száma is. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet,

mintha a politika nem avatkozna be ebbe a folyamatba, hiszen egyetlen egyház sem

kap hivatalos támogatást, de nem is korlátozzák egyik tevékenységét sem. A látszat

azonban csal.

Az általánosan megállapítható, hogy az egyes vallások intézményesülésével életükben

a politika egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. Nem volt ez másként Mongóliában

sem. A ma az ország államvallásának tekinthető buddhizmus elterjedésekor már az

egyház korai korszakában közbeszólt a politika, s ennek a beavatkozásnak példáit

leginkább a mongol buddhista főlámák történetén keresztül tudjuk megvilágítani.

Azokban a korszakokban, melyekben Mongólia nem volt független állam, ez a

beavatkozás kívülről érkezett. Napjainkban, mikor az ország teljes politikai

függetlenséget élvezhet, ettől a külső hatástól – elvileg – nem kell félni. Az előadás arra

kívánja felhívni a figyelmet, hogy a tibeti eredetű belső-ázsiai buddhizmus főlámáinak

újraválasztása, beiktatása milyen súlyos politikai kérdéseket vet fel napjainkban, és

ezek milyen befolyással lehetnek egy olyan független állam politikai, kulturális – sőt

gazdasági – életére, mint Mongólia.

15

13:25–13:50 Sibe sámánok a szocializmusba vezető kínai úton (Sárközi Ildikó

Gyöngyvér külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport,

vendégkutató, Ili Tanárképző Főiskola Kínai Sibe Nyelvi és Kulturális

Kutatóközpont)

Kulturális antropológusként fő kutatási területem a Kínai Népköztársaság

etnopolitikájának vizsgálata. 2010 és 2015 között mintegy 33 hónapon keresztül

folytattam terepmunkát a hivatalosan is kínai „nemzeti kisebbségként” számon tartott

sibéknél. A sibék zömükben Kína északkeleti tartományaiban élnek elszórtan, de

viszonylag nagy lélekszámú csoportjaik az északnyugati Xinjiang Ujgur Autonóm

Területen belül is megtalálhatók. Azt a kulturális örökséget, amelyet a xinjiangi sibék

megőriztek, a sibe kultúra „esszenciájának” lehet tekinteni. Ennek elemeként a sibék

sámánhagyománya, mint egyfajta „ősi” kulturális jelenség, mára fontos részévé vált

nemcsak az egymástól elszakított sibék kulturális örökségének, hanem az „új,

egyesített soknemzetiségű kínai állam” kultúrájának is. Ám a kommunista rezsim éles

határvonalat húz a „sámánhagyomány” és a „samanizmus” közé. A kínai kommunista

propaganda szerint ugyanis a „sámánhagyomány” a kínai nemzeti egység

megteremtésének fontos eszköze; ezzel szemben a „samanizmus” vallás, amely a

„nemzeti kisebbségek” etnikus öntudatának megerősödését idézheti elő. Előadásom

célja, hogy megvizsgálja, miként konstruálódott meg ez a képzelt határvonal.

13:50-14:15 Sámántalk – avagy a koreai sámánizmus a jelenkorban (Sinka Zsófia

mesterszakos hallgató, Hankuk University)

Előadásom során a kortárs koreai társadalom mindennapjait átszövő sámánizmust

fogom bemutatni, különös tekintettel a sámánizmus és a politika kapcsolatára.

Bevezetőként felvázolom, hogy Dél-Koreában milyen gyökerekkel rendelkezik a

sámánizmus, továbbá, hogy a mai sámánoknak milyen törekvései vannak arra, hogy

lépést tartsanak a korral. Kitérek a social media és a tömegkommunikációs csatornák

felhasználására. A sámánizmus jelenkori helyzetének megértéséhez elengedhetetlen a

többi dél-koreai valláshoz való viszonyának megismerése.

A kérdést árnyalja az 1970-es években lezajlott politikai mozgalom, a Misin Tapa

Undong, azaz a koreai kormány kísérlete a sámánizmus felszámolására. Ehhez

kapcsolódóan bemutatandó a Jeju-szigeti sámánizmus, annak jellegzetességei,

továbbá a Misin Tapa Undong hatása a szigeten élőkre. Említésre érdemes, hogy a

szigeten mi maradt meg, és mi tűnt el a napjainkra a sámánizmusból.

A sámánizmus és a politika kapcsolatának vizsgálatát aktuálissá teszi a 2016

októberében kipattant dél-koreai politikai botrány, Park Geun Hye elnöknő sámánista

rítusokban való érintettségének gyanúja és a koreai társadalom erre adott reakciója. A

16

Choi Sun Shil-gate jelentőségét mutatja, hogy a legprominensebb külföldi médiumok

átvették a hírt, és folyamatosan tudósítanak a legújabb fejleményekről.

ISTENSÉGEK – IDENTITÁSOK

203-as terem


14:45–15:10 Indonézia elfeledett paradicsommadara. A Szabad Pápuáért Mozgalom

a Transzmigrációs Program és a javanizáció tükrében (Király Dávid történelem

mesterszakos hallgató, SZTE BTK)

Az előadás célja, hogy megismertesse a kelet-indonéziai Pápua és Nyugat-Pápua

tartományokban fennálló etnikai, vallási és politikai feszültség okozta állapotokat. A

Suharto-féle annexió és az azt követő egyre élénkülő Transzmigrációs Program során

az elmúlt fél évszázad alatt a pápua őslakosok kisebbségbe kerültek a szigetország

más területeiről betelepített állampolgáraihoz képest. A múlt évben leállított – de

jelenleg is tartó – „irányított” népességvándorlás javanizáló jellege az ország keleti

perifériáin nem figyelmen kívül hagyandó.

A jakartai kormány által alkalmazott elnyomás és az új-guineai etnovallási válság

képezik az előadás témájának gerincét. A konferencián bemutatásra kerül a konfliktus

jelenlegi helyzete, a pápua területeket érintő Transzmigrációs Program, valamint a

javanizáció mint kulturális imperializmus a modern Indonéziában. Az előadás alapját

többéves délkelet-ázsiai kutatómunka során gyűjtött forrás- és ismeretanyag adja.

15:10–15:35 Az indiai szubkontinens hosszú ciklusú inváziója mögötti vallási

fanatizmus (Ramachandra Byrappa egyetemi adjunktus, ELTE BTK Új- és Jelenkori

Egyetemes Történeti Tanszék)

A hinduizmus mindenkinek mást jelent, és ezért nem érdemel különösebb

tudományos figyelmet. Azonban az elmúlt évtizedben olyan intenzitással jelentek

meg az erőszakos cselekmények a hindu fanatizmushoz kapcsolódóan, hogy az már

ijesztő. A legtoleránsabb földrészen, ahol más kultúrák és vallások elfogadása a norma,

hogyan lehetségesek ezek az újabb fejlemények?

Egyrészt azért, mert a nagyközönség és a tudósok is csapdába estek, amikor azt hitték,

hogy a hinduizmus volt az uralkodó vallás Indiában. Bizonyítékként mindig védikus

17

szövegeket mutatnak anélkül, hogy megkérdőjeleznék a kettő közötti kapcsolatot,

vagy felvetnék, hogy esetleg nem volt semmi köze a Védáknak a mai hinduizmushoz.

Másrészt azért, mert a hindu identitást vallási alapúnak tekintjük.

Az évszázadok során a politikai hinduizmus eszköz volt India inváziójához. Ez volt a

kitüntetett eszköze a brit imperializmusnak is Indiában, amelynek Gandhi és a

fanatizmus lett a látható következménye. 1947 után a hinduizmus pezsgése csökkent

a világi Nehru és a Kongresszus Párt alatt. Ez a visszaszorítás már nem létezik, és a

vallással támogatott invázió súlyos következményekkel folytatódhat.

15:35–16:00 A vallás megjelenése a modern japán írók műveiben (Vihar Judit

egyetemi docens, KRE BTK, ny. főiskolai tanár, ELTE)

A japán vallások, különösen a sintó és a buddhizmus erős hatást gyakoroltak a japán

művészetekre, így az irodalomra is. Bár 1868-tól, a Meidzsi restaurációtól kezdve

főként az európai és az amerikai irodalom hatása érvényesült, mégis, olykor

áttételesen, a japán írók nem tudnak és nem is akarnak megszabadulni a hagyományos

japán vallások hatása alól.

A mindmáig talán legkiválóbb japán író, Akutagava Rjúnoszuke (1892–1927)

munkásságában múlt és jelen, kelet és nyugat művészetének hatása érvényesül, és

ebben nagy szerep jut mind a hagyományos japán vallásoknak, mind a

kereszténységnek. Talán A pokol kínjai című híres kisregényben egy festmény

elkészítése során tudunk meg legtöbbet a buddhista vallásról.

A második japán Nobel-díjas író, Óe Kenzaburó (1935–) is gyakran fordul a sintó és

buddhista hagyományokhoz, ez tűnik ki a Futball-lázadás című regényéből. Az előadás

során az említett műveken belül elemezzük a vallásra utaló részleteket.

18


(In English)

Room 204


14:45–15:10 Religion, Caste and Food Politics: Discourses around sacredness and

taboos in India (Shubhda Arora assistant professor, Department of Media and

Communication, FLAME University, Pune, India)

Food politics in India is a very complex phenomenon. Food is no simple matter, it is

intrinsically tied to the religion, caste, class, gender and the region to one belongs in

India. Food not only serves a biological function but a social function as well. Different

religious communities in India follow different notions of sacredness and taboos.

Religious demagogues from each community tell stories to conform group into certain

eating patterns. The problem arises when such stories turn into propaganda to create

a rigid ideology, hate politics and secure votes in elections. This kind of religious

politics has an agenda of spreading hatred for the group which does not follow similar

food practices. Food therefore becomes a tool to reinforce caste hierarchies and

marginalise religious minorities.

Religious discourses on food and the politics behind it does not stop there but also

extends to corporatizing food for profit. Many spiritual and religious gurus have

created huge brands to sell food for personal gains. Such spiritual leaders claim to cure

ailments through their foods for which western medicine has no cure. Their followers

later become loyal consumers of their food products and help these companies make

huge profits.

Through this paper an attempt has been made to turn attention to the takeover of

narratives of ‘good’ and ‘bad’ food by religious extremists and use it to benefit their

own agendas. This alienates people and prevents them from looking at the real

problems around food which continue to be astute and widespread hunger and

malnutrition among large populations of India. Food politics has contributed in

creating an environment of hostility between religious groups and has contributed its

share to the rampant Islamophobia. At the same time it has led to double victimization

of the Dalits at the hands of upper caste people. At the same time, the capitalist

frameworks and profit generation through selling ‘healing foods’ by some God men

actually exposes the food politics at play.

19

15:10–15:35 Mongolian geopolitics in the 20th century (Otgonbayar Shiravjamts,

PhD Student, ELTE Faculty of Humanities, Doctoral School of History)

The 20th century was the hardest century for Outer Mongolia in the political sense. It

was characterized by three successful revolutions: the revolution of 1911, 1921 and in

1990 respectively. By the spring of 1911, prominent Mongolian nobles, including

Prince Togsochiriin Namnansuren had convinced the Bogd king to hold a meeting

with nobles and church officials to discuss the possibility of independence from the

Qing dynasty. In the meeting, held on the 10th of July the Mongolians discussed

whether it was a good idea to resist Manchuria or not, but the leaders couldn’t find

any solution. Some of them agreed on independence while others wanted to continue

the dependence from Manchuria. With the revolution of 1911, Mongolia gained

independence and went on to become the first country to set a revolutionary fire in

Asia. In this study, I will analyze various source materials and books by O. Lattimore,

and I will also make use of other related sources from the archives.

15:35–16:00 Change of the number of religious people in China from 1949 to 2015

(Katalin Muszka, junior research fellow, PPCU Research Group for Modern East

Asia)

Religion has always played an important part in people’s life as a source of morality

and spirituality. China has been home to many different religions in the antiquity, and

even today it remains a place where a huge number of religions is followed, thanks to

the size and ethnic diversity of the country. We can encounter many false information

on the relationship between Chinese government and religions. Though the modern

Chinese state exercises strong control over this aspect of society and the spiritual

background, this does not mean that religious practices are forbidden. In fact, the

number of people who believe in one or another religion grows year by year, and they

can live a religious life quite freely. In this paper an overview of the situation of

religions in the People’s Republic of China is presented from 1949 up to the present,

while an analysis of the change in the number of religious followers and its impact on

politics is also given.

20

TERMENKÉNTI PROGRAM

203-AS TEREM

ÁLLAM/VALLÁS

Plenáris ülés


9:00–9:10 Köszöntő (Salát Gergely, Szilágyi Zsolt)

9:10–9:35 Juhász Ottó: Kína vallás- és egyházpolitikája

9:35–10:00 Osváth Gábor: Vallás és politika összefüggései Koreában

10:00–10:25 Hoppál Mihály: Sámánok és állam(vallás)politika Ázsiában




10:55–11:20 Eszterhai Viktor: A konfucianizmus újjászületése a kínai külpolitikában?

11:20–11:45 Klemensits Péter: Vallás és politika Kambodzsában: a Hun Szen-rezsim és a

buddhista szangha

11:45–12:10 Páldi Zoltán: Politika és vallás a modern Indonéziában


HIT ÉS HÁBORÚ


13:00–13:25 Szivák Júlia: A muszlim kisebbség és a vallásos erőszak kapcsolata a hindi

filmekben

13:25–13:50 Rónaháti Cecilia: Mianmar és a buddhista fundamentalizmus

13:50–14:15 Bartók András: A Yasukuni szentély hatása Északkelet-Ázsia

biztonságpolitikai viszonyaira


ISTENSÉGEK – IDENTITÁSOK


14:45–15:10 Király Dávid: Indonézia elfeledett paradicsommadara. A Szabad Pápuáért

Mozgalom a Transzmigrációs Program és a javanizáció tükrében

21

15:10–15:35 Ramachandra Byrappa: Az indiai szubkontinens hosszú ciklusú inváziója

mögötti vallási fanatizmus

15:35–16:00 Vihar Judit: A vallás megjelenése a modern japán írók műveiben

204-ES TEREM



10:55–11:20 Botos Máté: Politikai ügy-e a katolicizmus Délkelet-Ázsiában? A 19. századi

Németország és a 21. századi KNK összevetése

11:20–11:45 Salát Gergely: „Földalatti” és „hazafias” katolikusok Kínában

11:45–12:10 Gulyás Csenge: A kereszténység Vietamban




13:00–13:25 Szilágyi Zsolt: Lehet-e mongol a következő dalai láma? A buddhizmus és más

vallások szerepe napjaink Mongóliájában

13:25–13:50 Sárközi Ildikó Gyöngyvér: Sibe sámánok a szocializmusba vezető kínai úton

13:50-14:15 Sinka Zsófia: Sámántalk – avagy a koreai sámánizmus a jelenkorban



(In English)


14:45–15:10 Shubhda Arora: Religion, Caste and Food Politics: Discourses around

sacredness and taboos in India

15:10–15:35 Otgonbayar Shiravjamts: Mongolian geopolitics in the 20th century

15:35–16:00 Katalin Muszka: Change of the number of religious people in China from 1949

to 2015

Documents

Vallás és politika a mai Ázsiában...6 9:35–10:00 Vallás és politika összefüggései Koreában (Osváth Gábor nyugdíjas docens, Budapesti Gazdasági Egyetem Keleti Nyelvek