1

2

3

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

4

5

JOSZIF VISSZARIONOVICS

SZTÁLIN

RÖVID ÉLETRAJZ

Í r t á k :

G.F. Alexandrov, M. R. Galaktjinov,V.Sz. Kruzskov, M. B. Mitjin,

V. D. Mocsálov, P. N. Poszplélov

SZIKRA KIADÁS BUDAPEST 1949

6

Az orosz eredeti címe:

Иocиф Виccapиoнoвич Стaлин.Kpaткая биoгpaфия.

Втopoe издaниe, иcпpaвлeннoe и дoпoлнeннoe.

Mocквa 1947.

„Sztálin rövid életrajzá”-nak magyar fordítása a Moszkvai Marx-Engels-Lenin Intézet szerkesz-tésében megjelent második, javított és bővített kiadás (Állami Politikai Kiadó, Moszkva 1947)alapján készült és először Moszkvában 1947-ben jelent meg (Idegennyelvű Irodalmi Kiadó).Kiadásunk számára a fordítást újból átnéztük.

A kiadó1949 január

Felelős kiadó: Dr. Czóbel Ernő900226/a – Révai-nyomda, Budapest V. Vadász-utca 16. (Felelős vezető: Puskás Ferenc)

7

I

ZTÁLIN (Dzsugasvili) Joszif Visszarionovics 1879december 21-én, a tifliszi kormányzóságban, Gorivárosában született. Apja, a grúz nemzetiségű

Visszarion Ivanovics, a tifliszi kormányzóság Didi-Lilofalujából, paraszti családból származott, foglalkozásáranézve cipész volt, később pedig a tifliszi Adelchanov-cipőgyár munkása. Anyja - Jekaterina Georgijevna -Gambareuli faluból, a Geladze jobbágyi parasztcsaládbólszármazott.

1888 őszén Sztálint beiratták a gori-i egyházi iskolába.1894-ben elvégezte ezt az iskolát és ugyanebben az évben atifliszi pravoszláv papi szeminárium növendéke lett.

Ez években Oroszországban az ipari kapitalizmusfejlődésének s a munkásmozgalom növekedésének talajánszéles körben kezdett terjedni a marxizmus. A pétervári„Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására”,amelyet Lenin alapított és vezetett, hatalmas lökést adott azegész országban a szociáldemokrata mozgalomfejlődésének. A munkásmozgalom hullámai eljutottak aKaukázusontúlra is, ahova már behatolt a kapitalizmus

S

8

és ahol a nemzeti és gyarmati elnyomás igen nagy volt. AKaukázusontúl az orosz cárizmus tipikus gyarmata volt,gazdaságilag elmaradt agrárország, a hűbériségnek mégerős maradványaival, olyan ország, amelyet szétszórtan,egymással elkeveredve, számos nemzetiség lakott.

A XIX. század utolsó negyedében a Kaukázusontúl akapitalizmus gyors fejlődésnek indult, rabló módrazsákmányolta ki a munkásokat és parasztokat s kiélezte anemzeti és gyarmati elnyomást. Különösen gyorsanfejlődött a bányaipar, a kőolajtermelés és feldolgozás, ahola főpoziciókat a külföldi tőke ragadta magához. „Az oroszkapitalizmus - írta Lenin - ilyenformán bevonta aKaukázust a világ áruforgalmába, helyi sajátosságait - arégi patriarchális elzárkózottság maradványát -kiegyenlítette, piacot teremtett magának gyárai számára. Eza reform utáni időszak kezdetén gyéren lakott ország,amelyet a világgazdaságtól távol, sőt a történelemtől istávolálló hegyi népek laktak, a kőolajiparosok, borkeres-kedők, búza- és dohánynagytermelők országává vált . . .”*A vasutakkal és az első gyárakkal és ipartelepekkel együtt aKaukázusban megjelent a munkásosztály is. Különösengyorsan fejlődött Baku, a kőolajváros - a Kaukázus nagyipari és munkásközpontja.

Az ipari kapitalizmus fejlődésével együttjárt amunkásmozgalom növekedése. A 90-es években a

* Lenin Művei. 3. köt. 4. kiad. 521. old., oroszul.

9

Kaukázusontúl odaszáműzött orosz marxisták forradalmimunkát folytattak. A Kaukázusontúl megkezdődött amarxizmus terjesztése. A tifliszi pravoszláv szemináriumakkoriban mindenféle felszabadító, mind narodnyik-nacionalista, mind marxista-internacionalista eszméknekmelegágya volt az ifjúság körében; különféle titkoskörökkel volt tele. A szemináriumban uralkodó jezsuitarendszer Sztálinban szenvedélyes tiltakozást váltott ki,táplálta és fokozta benne a forradalmi hangulatot. Atizenötéves Sztálin forradalmárrá válik.

„A forradalmi mozgalomban - mondja Sztálin - 15 éveskoromban kezdtem résztvenni, amikor kapcsolatba léptemaz akkor Kaukázusontúl élő orosz marxisták illegáliscsoportjaival. Ezek a csoportok nagy befolyással voltak rámés belém oltották az érdeklődést az illegális marxistairodalom iránt.”

1896-1897-ben Sztálin a szeminárium marxistatanulóköreinek élén áll. 1898 augusztusában formálisan isbelép az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tiflisziszervezetébe. Tagja lesz a „Meszame-daszi” csoportnak, azelső grúz szociáldemokrata szervezetnek, amely az 1893-1898-as években bizonyos pozitív szerepet játszott amarxizmus eszméinek terjesztésében. A „Meszame-daszi”politikailag nem volt egyöntetű - többsége a „legális

* Sztálin. Beszélgetés Emil Ludwig német íróval. 1938. 9. old., oroszul.

Sztálin 2

10

marxizmus” álláspontján volt s a burzsoá nacionalizmusfelé hajlott. Sztálin, Keczchoveli és Culukidze alkották a„Meszame-daszi” forradalmi marxista kisebbségénekvezető gócát - ebből a kisebbségből csírázott ki Grúziában aforradalmi szociáldemokrácia.

Sztálin sokat és kitartóan művelte magát. Tanulmá-nyozza Marx „Tőké”-jét, a „Kommunista Párt Kiáltványát”és Marx és Engels egyéb műveit, megismerkedik Leninneka narodnyik irányzat, a „legális marxizmus” és az„ökonomizmus” ellen irányuló műveivel. Lenin munkáimár akkor mély benyomást tettek Sztálinra. „Minden árontalálkoznom kell vele” - mondotta Sztálin, miután elolvastaTulin (Lenin) művét, beszéli el egy elvtárs, aki abban azidőben jól ismerte Sztálint.* Sztálin elméleti érdeklődésé-nek köre rendkívül széles - filozófiát, politikai gazdaság-tant, történelmet, természettudományt tanulmányoz, olvassaa szépirodalom klasszikusait. Sztálin képzett marxistáváválik.

Sztálin ebben az időben erős propagandamunkát fejt kimunkáskörökben, résztvesz illegális munkásgyűléseken,röplapokat ír, sztrájkokat szervez. Ez volt a gyakorlatiforradalmi munka első iskolája, melyet Sztálin Tifliszélenjáró proletárjai között járt végig.

* „A Kaukázusontúl öreg munkásainak elbeszélései a nagy Sztálinról” - P. Kapanadze elvtárs emlékezései. A„Molodaja Gvardija” kiadása, 1937. 26. old., oroszul.

11

12

13

„Emlékszem - mondotta Sztálin - az 1898-as évre,amikor először bíztak rám egy, a vasuti műhelyekmunkásaiból álló tanulókört. Itt, ezeknek az elvtársaknakkörében estem át akkor első forradalmi tűzkeresztségemen .. . első tanítóim a tifliszi munkások voltak.”*

A tifliszi marxista munkáskörök tanulási programjátSztálin dolgozta ki.

A szemináriumban, ahol ki volt építve a „gyanusak”szigorú megfigyelése, kezdik sejteni Sztálin illegálisforradalmi munkáját. 1899 május 29-én Sztálint amarxizmus propagálásáért kizárják a szemináriumból.Sztálin egy darabig óraadásból tartja fenn magát, azután(1899 decemberében) a tifliszi fizikai megfigyelő-állomáson, mint megfigyelő-statisztikus vállal munkát, egypillanatra sem hagyva abba forradalmi tevékenységét.

Sztálin már ebben az időben a tifliszi szociáldemokrataszervezetnek egyik legerélyesebb és legtekintélyesebbmunkása. „Az 1898-1900-as években alakult ki és öltöttformát a tifliszi szervezet vezető központi szociáldemokratacsoportja . . . A tifliszi központi szociáldemokrata csoportóriási forradalmi propaganda- és szervező munkát végzettaz illegális szociáldemokrata pártszervezet megteremtéseérdekében.”** Sztálin áll e csoport élén. A lenini

* „Právda” 1926 június 18. 136. sz.

** L. Berija. A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez. 1941. 17. old., oroszul.

14

„Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására” voltaz a mintakép, amelyet a tifliszi forradalmi szociál-demokraták munkájukban tántoríthatatlanul követtek. Atifliszi munkásmozgalom a „Meszame-daszi” forradalmikisebbségének (Sztálin, Keczchoveli, Culukidze) vezetésealatt ebben az időszakban kezdi túlhaladni annak a régi,merőben propagandista munkának keretét, amelyet amunkások sorából való egyes „kimagasló egyéniségekkel”folytattak. Az aktuális kérdésekről szóló röplapokkibocsátása, a cárizmus elleni rögtönzött gyűlések, és acárizmus elleni politikai tüntetések útján folytatotttömegagitációt maga az élet helyezi előtérbe.

Az új taktika a „Meszame-daszi” opportunista többségerészéről, amely az „ökonomizmus” felé hajlott, irtózott aforradalmi módszerektől és ellenezte az önkényuralomellen folytatott „utcai” politikai harcot, a leghevesebbellenállásba ütközött. Sztálin és a „Meszame-daszi”forradalmi kisebbsége elkeseredett és engesztelhetetlenharcot folytatnak az opportunisták ellen az új taktikának, apolitikai tömegagitáció taktikájának megvalósításáért.Tiflisz élenjáró munkásai lelkesen támogatják őket.

A tifliszi szociáldemokratáknak a munka újmódszereire való áttérésében kiváló szerepet töltött beViktor Kurnatovszkij, aki képzett marxista volt -Lenin tántoríthatatlan követője és egyik legközelebbifegyvertársa, a lenini eszmék előharcosa aKaukázusontúl. 1900 nyarán Tifliszbe érkezik, szo-

15

ros kapcsolatba lép Sztálinnal és a „Meszame-daszi”forradalmi kisebbségével, Sztálinnak legközelebbi barátjaés fegyvertársa lesz.

Mikor 1900 decemberében megindult a lenini „Iszkra”(„Szikra”), Sztálin teljesen annak álláspontjára helyez-kedett. Sztálin azonnal felismerte Leninben a valódimarxista párt megalapítóját, a vezért, a mestert.

„Mikor Lenin forradalmi tevékenységével a 90-es évekvégén és különösen 1901 után, az »Iszkra« kiadása utánmegismerkedtem - mondja Sztálin -, arra a meggyőződésrejutottam, hogy Lenin személyében rendkívüli emberrel vandolgunk. Lenin az én szememben akkoriban nem egyszerűvezetője volt a pártnak, hanem a párt ténylegesmegteremtője, mert egyedül ő értette meg pártunk belsőlényegét és elodázhatatlan szükségleteit. Amikorösszehasonlítottam pártunk többi vezetőivel, mindig úgytetszett nekem, hogy Lenin fegyvertársai - Plechánov,Martov, Axelrod és a többiek - egész fejjel kisebbek nála,hogy Lenin hozzájuk képest nem egyszerűen a vezetőkegyike, hanem magasabb típusú vezető, kőszáli sas, aki aharcban nem ismer félelmet és bátran vezeti a pártot előreaz orosz forradalmi mozgalom felderítetlen útjain.”*

Sztálin határtalanul hitt Lenin forradalmi géniuszábanés elindult Lenin útján. Erről az útról sohase

*Sztálin. Leninről. (A marxizmus-leninizmus kis könyvtára. 36. sz.) Szikra 1948. 23. old.

16

tért le s Lenin halála után bátran és biztos kézzel folytatjaLenin művét.

A kezdődő gazdasági válság körülményei között, azoroszországi munkásmozgalom hatása alatt és aszociáldemokraták tevékenységének eredményeképpenTifliszben 1900-1901-ben egyre nő az üzemről-üzemreterjedő gazdasági sztrájkok hulláma. 1900 augusztusábankibontakozik a vasúti műhelyek és fűtőházak munkásainaknagyszabású sztrájkja. Ebben a sztrájkban tevékeny résztvesz M. I. Kalinin, akit Pétervárról a Kaukázusbaszáműztek. 1901 április 22-én Tiflisz központjában májuselsejei tüntetést szerveznek. Sztálin a tüntetés szervezője ésvezetője. A lenini „Iszkra” az egész Kaukázusra nézvetörténelmi jelentőségű eseményként értékelte ezt atüntetést; hatása a Kaukázus egész későbbimunkásmozgalmára rendkívül nagy volt.

Így tért át ezekben az években Grúzia munkás-mozgalma a „Meszame-daszi” forradalmi kisebbségénekvezetése alatt, amelynek Sztálin állt az élén, a szűktanulókör-propagandáról a tömegekre kiterjedő politikaiagitációra. Ezzel a Kaukázusban is kezdett megvalósulni aszocializmus egyesítése a munkásmozgalommal, ugyanúgy,ahogy azt néhány évvel előbb fényesen megvalósította aLenin vezette pétervári „Harci Szövetség”.

A kaukázusontúli proletariátus forradalmiharcának növekedése miatt nyugtalankodó cárikormány fokozza az üldözést, arra számítva, hogyilymódon megakadályozza a mozgalom terjedését. 1901

17

18

19

március 21-én a rendőrség házkutatást tartott azon a fizikaimegfigyelő-állomáson, ahol Sztálin lakott és dolgozott. Aházkutatás és az ochrana később ismertté vált elfogatásiparancsa Sztálint arra készteti, hogy illegalitásba vonuljon.Ettől a perctől fogva egészen az 1917-es februáriforradalomig Sztálin az illegalitás viszonyai közt, a leniniiskolázottságú hivatásos forradalmár feszült, hősies életétéli.

A cár szatrapái tehetetlenek voltak a növekvőforradalmi mozgalommal szemben. 1901 szeptemberében,Sztálin és Keczchoveli kezdeményezésére megindult a„Brdzola” („Harc”), az első illegális grúz szociáldemokrataujság, amely következetesen hirdette a lenini „Iszkra”eszméit. A „Brdzola” volt Oroszországban az „Iszkra” utána legjobb marxista ujság.

A „Brdzola” első számának (1901 szeptember)„Olvasóinkhoz” című vezércikkét Sztálin írta. A lapfeladatainak meghatározása során Sztálin ezt írta: „A grúzszociáldemokrata ujságnak az a feladata, hogy világosválaszt adjon minden, a munkásmozgalommal kapcsolatoskérdésre, megvilágítsa az elvi kérdéseket, elméletilegmegvilágítsa a munkásosztály szerepét a harcban s atudományos szocializmus fényével rávilágítson mindenjelenségre, amellyel a munkás találkozik.”*

* Sztálin Művei. I. köt. Moszkva 1946. 9. old., oroszul.

20

E vezércikkben Sztálin rámutatott arra, hogy a lapnak amunkásmozgalom élére kell állnia, mennél közelebb kellkerülnie a munkástömegekhez, módjában kell állnia, hogyfolytonosan hasson reájuk, tudatos és vezető központjukkell, hogy legyen.

A „Brdzola” következő (november-decemberi)számában jelent meg Sztálinnak „Az OroszországiSzociáldemokrata Párt és legközelebbi feladatai” címűfontos cikke. Ebben a cikkben Sztálin azt hangsúlyozta,hogy a tudományos szocializmust egyesíteni kell azösztönös munkásmozgalommal, rámutatott a munkásosztályvezető szerepére a demokratikus felszabadítómozgalomban, és a proletariátus önálló politikai pártjánakmegszervezését jelölte meg feladatként.

Széles méreteket ölt a soknemzetű Kaukázusontúlkülönböző nyelvein nyomtatott röplapok kiadása.„Kitünően megírt kiáltványok jelentek meg orosz, grúz ésörmény nyelven és elárasztották egész Tifliszt” - írta alenini „Iszkra” a tifliszi szociáldemokraták működéséről.*Sztálin legmeghittebb fegyvertársa, Lado KeczchoveliBakuban a lenini „Iszkra” irányzatát követőbizottságot alakít és illegális nyomdát szervez. 1901november 11-én összeült a tifliszi szociáldemokrataszervezet konferenciája, amelyen megválasztották azOroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt TiflisziBizottságát. Sztálint beválasztották a bizottságba, De ő

* „Iszkra”. 1902 szeptember 15. 25. az.

21

nagyon rövid ideig marad Tifliszben. November végén aTifliszi Bizottság megbízásából Batumba utazik, aKaukázus nagyságra nézve (Baku és Tiflisz után) harmadikhelyen áll proletárközpontjába, hogy ott szociáldemokrataszervezetet létesítsen.

Batumban Sztálin lázas forradalmi munkát fejt ki:kapcsolatokat teremt az élenjáró munkásokkal, szociál-demokrata köröket alapít, több tanulókört ő maga vezet,földalatti nyomdát szervez, lángoló röplapokat ír,kinyomatja és terjeszti őket, vezeti a Rothschild- és aMantasev-gyár munkásainak harcát, szervezi a forradalmipropagandát a faluban. Sztálin Batumban szociáldemokrataszervezetet hoz létre, megalakítja az OSzDMP BatumiBizottságát, vezeti a sztrájkokat a gyárakban. 1902 március9-én Sztálin szervezte meg a batumi munkások hírespolitikai tüntetését, amelyet ő vezetett s amelynek ő haladtaz élén. Itt Sztálin a gyakorlatban megvalósította a sztrájkés a politikai tüntetés egyesítését.

Ilymódon ebben az időszakban, az opportunizmus ellenfolytatott határozott és engesztelhetetlen harcban alakult kiés nőtt nagyra a Kaukázusontúl a lenini-iszkrai szervezet.Legtekintélyesebb szervezője és vezetője Sztálin volt, akit abatumi munkások már akkor a munkások tanítójánakneveztek. A Kaukázusontúl lenini-iszkrai szervezete aproletárnemzetköziség szilárd alapján épült és soraiban akülönböző nemzetiségek: grúzok, örmények, azer-

22

bajdzsánok, oroszok élenjáró proletárjait egyesítette. Leninkésőbb nem egyszer hozta fel példaképpen a pártkaukázusontúli szervezetét, mint a proletár nemzetköziségmintáját.

A batumi munkások harcának fellendülése komolyannyugtalanította a kormányt. A rendőrkopók buzgón keresika „bujtogatókat”. 1902 április 5-én Sztálint letartóztatják.Sztálin azonban (eleinte a batumi, azután - 1903 április 19-étől) - a szigorúságáról hírhedt kutaiszi, majd újból abatumi) börtönben sem szakítja meg kapcsolatát aforradalmi munkával.

1903 március elején ülésezett a kaukázusi szociál-demokrata szervezetek első kongresszusa, amelyenmegalakul az OSzDMP Kaukázusi Szövetsége. Afogságban lévő Sztálint távollétében beválasztják azOSzDMP Kaukázusi Szövetségi Bizottságába. A börtönbenSztálin a II. pártkongresszusról visszatért elvtársaktólértesül a bolsevikok és mensevikek közti rendkívül komolynézeteltérésekről. Sztálin határozottan Lenin, a bolsevikokoldalára áll.

1903 őszén Sztálint három évre Kelet-Szibériába, azirkutszki kormányzóság balaganszki kerületébe, Novaja-Uda faluba száműzik. 1903 november 27-én érkezik megszáműzetési helyére. A száműzetésben levelet kap Lenintől.

„Elsőízben 1903-ban ismerkedtem meg Leninnel -mondja Sztálin. - Igaz, hogy az első ismeretség nemvolt személyes, hanem látatlanban, levélváltásútján jött létre. De eltörölhetetlen benyomást tett

23

rám, amely nem hagyott el a pártonbelüli munkám egészideje alatt. Akkor Szibériában voltam száműzetésben . . .Lenin levélkéje aránylag nem volt hosszú, de ez a levélpártunk gyakorlatának merész, rettenthetetlen bírálatát és apártnak a legközelebbi időszakra szóló egész munkatervenagyszerűen világos és tömör kifejtését nyujtotta.”*

Sztálin nem sokáig maradt a száműzetésben. Minélhamarabb szabadulni akart, hogy hozzáfogjon a bolsevikpárt felépítését illető lenini terv megvalósításához. 1904január 5-én Sztálin megszökik a száműzetésből. 1904februárjában újból a Kaukázusban van, eleinte Batumban,azután pedig Tifliszben.

*

* Sztálin. Leninről. Szikra 1948. 23-24. old.

24

II

AJDNEM két évet töltött Sztálin a börtönben ésa száműzetésben. Ezek az évek az országban aforradalmi fellendülés további fokozódásának

évei voltak. Ezalatt folyt le az OSzDMP II. kongresszusa,amely megszilárdította a marxizmus győzelmét az„ökonomizmus” felett. De a párt által szétvert régiopportunisták, az „ökonomisták” helyébe új opportunistákléptek, a mensevikek. A kongresszus után lángra kap Leninés a bolsevikok elkeseredett harca a mensevikek,opportunista eszméik, pártszakító és bomlasztótevékenységük ellen. A megkezdődött orosz-japán háborúés a forradalom érlelődése ezt a harcot még jobban kiélesíti.A pártválságból kivezető utat Lenin a III. Kongresszusösszehívásában látja. A Kongresszusért való harc az összesbolsevikok központi feladatává lett.

Ebben a harcban a Kaukázusban Lenin biztos támaszavolt Sztálin, aki a kaukázusontúli bolsevikok élénállt. Sztálin működése ebben az időszakban amensevizmus ellen vívott elkeseredett harcjegyében folyik. Sztálin, az OSzDMP Kaukázusi

M

25

Szövetségi Bizottságának tagja, Czchakaja elvtárssal együttvezeti annak munkáját. Sztálin fáradhatatlan: rendszeresenbeutazza a Kaukázusontúl körzeteit (Batum, Csiatura,Kutaisz, Tiflisz, Baku, Nyugat-Grúzia paraszt-vidékei), arégi pártszervezeteket megszilárdítja és újakat alapít;nagyszámú vitákon a mensevikekkel és a marxizmus másellenségeivel való szenvedélyes összecsapásokban veszrészt, erélyesen védelmezi a bolsevik álláspontot, leleplezi amensevikek és a velük kibékülésre hajlamosak politikaikontárkodását és opportunizmusát.

Sztálin és Dzsaparidze vezetése alatt „1904decemberében a bakui munkások nagyszabású sztrájkotfolytattak le, amely december 13-tól 31-ig tartott és azzalvégződött, hogy Oroszország munkásmozgalmánaktörténetében először, kollektív szerződést kötöttek akőolajtelepek tulajdonosaival.

A Kaukázusontúl a bakui sztrájkkal kezdődött meg aforradalmi fellendülés.

A bakui sztrájk adta meg a «jelt azokra a nagyszerűakciókra, amelyek januárban és februárban egész Orosz-országban lejátszódtak» (Sztálin)”.*

Ez a sztrájk - mondja „A SzK(b)P történetének rövidtanfolyama” - mintegy vihar előtti villámlás volt, amelyOroszországban, a nagy forradalmi zivatar közeledtétjelezte.

* L. Berija. A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez. 1941. 48. old., oroszul.

Sztálin 3

26

Sztálin szívósan keresztülviszi Lenin direktíváit, atömegek előtt kifejti és megvédelmezi a bolsevik eszméket,szervezi a harcot a III. pártkongresszusért. Lenin és aKaukázusi Szövetségi Bizottság között állandó szoroskapcsolat volt. Az első orosz forradalom éveiben Sztálinvezette a kaukázusi bolsevikok egész eszmei és politikaiharcát a mensevikek, az eszerek, a nacionalisták, azanarchisták ellen. E harcban a bolsevikoknak hatalmasfegyvere volt a pártirodalom. Sztálin volt majdnemvalamennyi kaukázusi bolsevik kiadványnak szervezője éskezdeményezője. Az illegális könyvek, ujságok, brosúrák,felhívások kiadásának a cári Oroszország viszonyai közöttpéldátlan lendületet adott.

Az OSzDMP Kaukázusi Szövetségének rendkívülmerész vállalkozása és a bolsevik illegális technika kiválómintaképe volt az avlabári titkos nyomda, amely Tifliszben1903 novemberétől 1906 áprilisáig működött. Ebben anyomdában nyomtatták Lenin „A proletariátus és paraszt-ság forradalmi demokratikus diktatúrája”, „A falusiszegénységhez” c. munkáit, Sztálin füzeteit: „Néhány szó apártonbelüli nézeteltérésekről”, „Két ütközet” című ésegyéb brosúráit, a párt programját és szervezeti szabály-zatát, tucatjával nyomtatták a röplapokat, melyeknekjelentékeny részét Sztálin írta. Itt adták ki a „ProletariatiszBrdzola” („A Proletariátus Harca”) és „ProletariatiszBrdzolisz Purceli” („A Proletariátus Harcának Kisújságja”)c. lapokat. Három nyelven, többezres példányszám-

27

ban nyomtattak könyveket, brosúrákat, ujságokat,röplapokat.

Döntő szerepet játszott a bolsevizmus álláspontjánakvédelmében, Lenin eszméinek terjesztésében éskifejtésében az OSzDMP Kaukázusi Szövetségének Sztálinszerkesztésében megjelenő lapja, a „Proletariatisz Brdzola”- a „Brdzola” méltó utóda. A „Proletariatisz Brdzola” alenini központi pártlap, a „Proletarij” („A Proletár”) után alegjobb és legnagyobb bolsevik ujság volt. Majdnemminden számában közölt Lenin-cikkeket a „Proletarij”-ból.Sok rendkívül fontos cikket írt Sztálin. Ezekben acikkekben Sztálin mint tehetséges vitázó, mint a pártrendkívül jelentős irodalmi és elméleti ereje, mint aproletariátus politikai vezére és Lenin hű követője lép fel.Cikkeiben és füzeteiben Sztálin egész sor elméleti éspolitikai kérdést dolgoz fel. Felfedi a bolsevizmusellenesáramlatok és frakciók eszmei fonákságát, opportuniz-musukat és árulásukat. Az ellenségre mért csapásai mindigcélba találtak. Lenin elragadtatással nyilatkozott a„Proletariatisz Brdzolá”-ról, az ujság marxista következe-tességéről és magas irodalmi színvonaláról.

Sztálin, Leninnek leghívebb és mindvégig következetestanítványa és bajtársa, kimagasló szerepet játszott aKaukázusban a mensevizmus eszmei megsemmisítésében sa marxista párt ideológiai, szervezeti és taktikai alapjainakmegvédésében. Sztálinnak ebből az időből származó műveimintaképei a leninizmus álláspontja következetes védel-

28

mének és kitűnnek elméleti mélységükkel, az opportuniz-mussal szembeni engesztelhetetlenségükkel.

„Néhány szó a pártonbelüli nézeteltérésekről” címűkitűnő brosúrájában, két „Kutaiszi levél”-ben s a „Válasz a»Szociál-Demokrát«-nak” című cikkében Sztálin erélyesensíkraszállt a marxista párt ideológiai alapjaiért.

A „Kutaiszi levelek”-ben (1904 szeptember-október)Sztálin élesen bírálja Plechánovnak az új „Iszkrá”-banmegjelent cikkeit, melyek Lenin munkája, a „Mi a teendő?”ellen irányultak. Következetesen védelmezve azt a módot,ahogy Lenin az ösztönösségnek és tudatosságnak amunkásmozgalomban való szerepét tárgyalja, Sztálinelvtárs ezt írja:

„A következtetés (a gyakorlati tanulság) ebből ez:emeljük fel a proletariátust igazi osztályérdekeinektudatáig, a szocialista eszmény tudatáig, ahelyett, hogyaprópénzre váltanók ezt az eszményt, vagy hogy hozzá-idomítanók az ösztönös mozgalomhoz. Lenin megadta azelméleti alapot, amelyen ez a gyakorlati következtetésfelépül. Mihelyt elfogadjuk ezt az elméleti előfeltételt,semmiféle opportunizmus nem férkőzhetik közelünkbe.Ebben van a lenini eszme jelentősége. Lenininek nevezemazért, mert az orosz irodalomban senki sem mondta kiolyan világosan, mint Lenin.”*

A „Néhány szó a pártonbelüli nézeteltérésekről”c. füzet (1905 elején írta Sztálin és 1905 máju-

* Sztálin Művei. I. köt. 58. old., oroszul.

29

sában jelent meg illegális kiadásban) a bolsevik gondolatkimagasló alkotásai közé tartozik. Közvetlenül Leninnektörténelmi jelentőségű művéhez, a „Mi a teendő?”-hözkapcsolódik s nagy erővel védelmezi és fejtegeti a zseniálislenini eszméket.

V. I. Lenin eszméinek kifejtése során Sztálin elvtárskimutatja, hogy a szocialista tudatnak igen nagy jelentőségevan a munkásmozgalom számára. Egyúttal óva int, nehogyegyoldalúan túlbecsüljük az eszmék szerepét, nehogymegfeledkezzünk a gazdasági fejlődés feltételeiről és amunkásmozgalom szerepéről. Mondhatjuk-e - kérdi Sztálin-, hogy a szocializmus minden, a munkásmozgalom pedigsemmi? „Persze, hogy nem! Így csak idealisták beszélnek.Valamikor igen hosszú idő múlva a gazdasági fejlődéselkerülhetetlenül eljuttatja majd a munkásosztályt atársadalmi forradalomhoz és következésképpen kény-szeríteni fogja arra, hogy megszakítson minden kapcsolatota burzsoá ideológiával. Csak az van benne, hogy ez az útigen hosszú és fájdalmas lesz.”*

„Néhány szó a pártonbelüli nézeteltérésekről” c.brosúrájában Sztálin elvtárs, miután kifejtette mélyenszántóés igen sokoldalú érvelését az ösztönös munkásmozgalomés a szocialista tudat kölcsönös viszonyának kérdéséről, akövetkezőképpen foglalja össze a szociáldemokrácia leniniszárnyának idevágó nézeteit:

* Sztálin Művei. I. köt. 105. old., oroszul.

30

„Mi a tudományos szocializmus munkásmozgalomnélkül? Iránytű, amely, mivel nem használják, csakmegrozsdásodhat s akkor ki kellene dobni.

Mi a munkásmozgalom szocializmus nélkül? - Hajóiránytű nélkül, amely így is kiköt majd a túlsó parton, de hairánytűje volna, sokkal hamarabb érné el a partot éskevesebb veszéllyel találkoznék.

Egyesítsétek az elsőt a másodikkal és nagyszerűhajótok lesz, amely egyenesen repül majd a túlsó part feléés teljes épségben ér révbe.

Egyesítsétek a munkásmozgalmat a szocializmussal ésmegkapjátok a szociáldemokrata mozgalmat, amelyegyenesen halad az «ígéret földje» felé.”*

Oroszország munkásosztálya harcának egész történetefényesen igazolta Sztálin elvtársnak ezt a fontos elméletikövetkeztetését. A szóbanforgó brosúrában Sztálin meg-semmisítő kritikának veti alá az ösztönösség opportunistaelméletét és megokolja a forradalmi párt és a forradalmielmélet szerepét és jelentőségét a munkásosztályszempontjából.

„A munkásmozgalmat - írta Sztálin - egyesíteni kell aszocializmussal, a gyakorlati tevékenységnek és az elméletigondolatnak össze kell olvadniok s ezzel az ösztönösmunkásmozgalomnak szociáldemokrata jelleget kell adniok. . . A mi kötelességünk, a szociáldemokrácia kötelességeaz, hogy a munkások ösztönös mozgalmát letérítsük atrade-unionista útról és ráállítsuk a szociáldemokrata útra.

* Sztálin Művei. I. köt. 102-103. old., oroszul.

31

A mi kötelességünk az, hogy ebbe a mozgalombaszocialista tudatot1 vigyünk bele és a munkásosztályélenjáró elemeit egy központosított pártba egyesítsük. A mifeladatunk az, hogy mindig a mozgalom élén haladjunk ésfáradhatatlanul harcoljunk mindenki ellen - akár ellenség,akár «barát» -, aki e feladatok végrehajtását akadályoznifogja.”*

Sztálin fellépése Lenin teljes helyeslésével találkozott.Értékelve Sztálin „Válasz a «Szociál-Demokrát»-nak” címűcikkét, amely a „Proletariatisz Brdzola” 1905 augusztusiszámában jelent meg, Lenin a párt központi lapjában, a„Proletarij”-ban (22. sz.) kiemelte, hogy a cikk kitűnőenállítja be „az öntudat kívülről való bevitelének” híreskérdését.

Több cikkben Sztálin Leninnek az OSzDMP II.kongresszusán és a kongresszus után követett vonalátokolja meg. „A proletárok osztálya és a proletárok pártja” c.cikkében (1905 január 1-én jelent meg a „ProletariatiszBrdzola” 8. számában) Sztálin a párt szervezeti szabályzataelső pontjával foglalkozik: teljesen Leninnek a pártról valótanítása talaján, a lenini eszméket kifejtve és megokolva,megvédi a párt szervezeti alapjait. Ez a cikk abolsevizmusnak azokért a szervezeti elveiért száll síkra,amelyeket Lenin „Egy lépés előre, két lépés hátra” c. híreskönyvében fejtett ki.

1 amelyet Marx és Engels dolgoztak ki. (Sztálin elvtárs jegyzete.)

* Sztálin Művei. I. köt. 105-106. old., oroszul.

32

„Mind a mai napig - írta Sztálin - pártunk egyvendégszerető patriarchális családhoz hasonlított, amelykész minden rokonszenvezőt befogadni. De miután pártunkközpontosított szervezetté változott át, levetette magáról apatriarchális arculatot, teljesen hasonló lett egy erődhöz,amelynek kapui csak az arra méltók előtt nyílnak meg.Ennek pedig nagy jelentősége van számunkra. Akkor,amikor az önkényuralom a proletariátus osztályöntudatát«trade-unionizmussal», nacionalizmussal, klerikalizmussalstb. iparkodik megmételyezni, másfelől a liberális értel-miség makacsul iparkodik, hogy megsemmisítse aproletariátus politikai önállóságát és gyámkodni akar felette- nekünk felettébb ébereknek kell lenni és nem szabadfelednünk, hogy pártunk erőd, amelynek ajtai csak akipróbáltak előtt nyílnak meg.”*

A „Hogyan fogja fel a szociáldemokrácia a nemzetikérdést” c. cikk (megjelent a „Proletariatisz Brdzola” 1904szeptember 1-i 7. számában) kitűnő magyarázata azOSzDMP nemzetiségi programjának. Ebben a cikkbenSztálin megokolja és megvilágítja a párt programját anemzeti kérdésben, megsemmisítő kritikának veti alá aproletariátus nemzeti elkülönülésének opportunista elvét,következetesen síkraszáll a proletár osztályszervezetekfelépítésének nemzetközi típusáért. Ebben a cikkbenSztálin mint a nemzeti kérdés nagy teoretikusa

* Sztálin Művei. I. köt. 67. old. oroszul.

33

lép fel, aki mestere a marxista dialektikus módszernek. Ittcsírájukban megtalálhatók azok az eszmék, amelyeketSztálin később „A marxizmus és a nemzeti kérdés” c.munkájában fejtett ki.

Sztálin az első orosz forradalom első lépéseitől fogvaerélyesen védi és érvényre juttatja a lenini forradalmisztratégiát és taktikát, a lenini eszmét - a proletariátushegemóniáját a forradalomban.

A liberálisokról szólva, akik nem forradalomra, hanema cárral való megegyezésre törekedtek, Sztálin már 1905január 9-e előtt ezt mondotta: „Bizony, uraim, hasztalanerőlködnek! Az orosz forradalom elmaradhatatlan. Éppolyelmaradhatatlan, mint ahogy elmaradhatatlan a nap felkelte!Megállíthatják-e a felkelő napot? Ennek a forradalomnakfőereje a városi és falusi proletariátus, zászlótartója pediga szociáldemokrata munkáspárt, nem pedig önök, liberálisurak!”*

Éppoly erélyesen száll síkra Sztálin a fegyveresfelkelés lenini eszméje mellett, amely szerint a fegyveresfelkelés az önkényuralom megdöntésének s a köztársaságkivívásának eszköze. Sztálin 1905-1907-ben írt munkáibanminden oldalról megalapozza a fegyveres felkelés eszméjét.„A nép menekvése magának a népnek győzelmesfelkelésében van” - mondja Sztálin elvtárs. Mint Lenin, ő isóriási jelentőséget tulajdonított a felkelés technikaielőkészítésének, harci osztagok szervezésének, fegyverek

* Sztálin Művei. I. köt. 78. old., oroszul.

34

megszerzésének stb. „Éppen az országos felkelés technikaivezetése és szervezett előkészítése - hangsúlyozta Sztálin -az az új feladat, melyet az élet a proletariátus elé tűzött.”*Sztálin nap mint nap vezette a kaukázusontúli bolsevikszervezeteknek a fegyveres felkelést előkészítő működését.

Sztálin megalapozza és fejtegeti Leninnek azideiglenes forradalmi kormányról szóló eszméjét. Egyideiglenes forradalmi kormány megalakítása, írja Sztálin, anép győzelmes fegyveres felkelésének természeteseredménye kell, hogy legyen. Mivelhogy a felkelésben aproletariátus és a parasztság győz, tehát az ideiglenesforradalmi kormány is e két osztály vágyainak ésérdekeinek kifejezője kell legyen. Ennek a kormánynak aproletariátus és parasztság forradalmi diktaturájának kelllennie. Csakis e forradalmi osztályok diktaturája lesz képesmegfékezni és elnyomni a reakció sötét erőit, felfegy-verezni a népet, valóra váltani az OSzDMP minimálisprogramját, megszilárdítani a forradalom győzelmét, végigvinni a forradalmat.

„Ha a forradalomnak - mondja Sztálin - az élenjáróproletariátus a vezére s ha ennek tevékeny részt kell majdvennie a felkelés megszervezésében - úgy nyilvánvaló,hogy nekünk nem lehet, mosva kezeinket, hátat fordítanunkaz ideiglenes forradalmi kormánynak, nekünk a parasztság-gal együtt kell majd meghódítanunk a politikai hatalmat és

* Sztálin Művei. I. köt. 133. old., oroszul.

35

részt kell majd vennünk az ideiglenes kormányban:1 aforradalmi utca vezérének a forradalom kormányában isvezérnek kell lennie”.*

A bolsevik párt és a munkásosztály nagyszámúellenségeivel vívott harca során Sztálin következetesen védiés fejtegeti a forradalom lenini elméletét, a lenini taktikaitervet. E tervnek óriási érdeme abban volt, hogy rendkívülhíven felelt meg az orosz valóságnak, széles néptömegeketkeltett harcra, a győzelem bizonyosságának tudatávallelkesítette őket, előre vitte a forradalmat.

A Kaukázusi Szövetségi Bizottság fáradhatatlanulpropagálta a III. pártkongresszus határozatait és fegyveresfelkelésre hívta a munkásokat és parasztokat. Sztálinnak1905-ben írt röplapjai a bolsevik eszmék tömegek közöttipropagálásának mintaképei. „A fegyveres felkelés éstaktikánk”, „Az ideiglenes forradalmi kormány és aszociáldemokrácia”, „A reakció erősödik” című és máscikkeiben Sztálin megsemmisítő bírálatnak veti alá amensevik vezetőket, következetesen védi és hirdeti afegyveres felkelés szükségességét.

Az 1905 októberi általános sztrájk, amely megmutattaa proletármozgalom erejét, hatalmát, a halálra rémült cártarra késztette, hogy kibocsássa október 17-i kiáltványát. Eza kiáltvány, amely a népnek mindenféle szabadságot ígért, a

1 E helyütt nem érintjük e kérdés elvi oldalát. (Sztálin elvtárs jegyzete.)

* Sztálin Művei. I. köt. 258-259. old., oroszul.

36

néptömegek ámítása volt, cselfogás a cár részéről, hogyáltala lélekzetvételhez jusson, amire szüksége volt, hogy akönnyenhívőket elaltassa, időt nyerjen, erőt gyüjtsön ésaztán lecsapjon a forradalomra. A bolsevikok megmagya-rázták a tömegeknek, hogy az október 17-i kiáltványcsapda. Az „Októberi kiáltvány” Sztálint Tifliszben találja,ahol javában folyik a harc a lenini taktikai tervért, aforradalom bolsevik jelszavaiért. Ugyanaznap egymunkásgyűlésen Sztálin ezt mondotta:

„Mire van szükségünk ahhoz, hogy tényleg győzzünk?Három dologra: először - fegyverre, másodszor - fegyverre,harmadszor - újra meg újra fegyverre”*

Síkraszállva azért a gondolatért, hogy a forradalomgyőzelme érdekében az egész nép fegyveres felkeléseszükséges, Sztálin az OSzDMP Kaukázusi SzövetségeTifliszi Bizottságának általa írt „Polgárok!” kezdetűfelhívásában 1905 októberében a következőket mondotta:

„Ez a most lejátszódó, a maga nagyszerűségébenhallatlan és nemcsak Oroszország, de az egészvilág történetében példátlan általános politikai sztrájk,úgylehet, ma végetér anélkül, hogy az egész népfelkelésébe torkolna bele, de biztos, hogy holnapújból és újult erővel rázkódtatja majd meg az orszá-

* A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története. Rövid tanfolyam. Szikra 1949. 87. old. (III. 5.fejezet.)

37

got és átcsap abba az óriási fegyveres felkelésbe, amelynekel kell dönteni az orosz népnek évszázados perét a cáriönkényuralommal és össze kell majd zúznia ennek azocsmány szörnyetegnek a fejét . . . Az egész nép fegyveresfelkelése - ez az a nagyszerű feladat, amely jelenleg azoroszországi proletariátusra vár és parancsolóan követelimegoldását.”*

Ebben az időben Sztálin hatalmas forradalmi munkátvégzett a Kaukázusontúl. Sztálin vezetésével az OSzDMPKaukázusi Szövetségének IV. bolsevik konferenciája (1905november) határozatot fogad el a fegyveres felkeléselőkészítését és keresztülvitelét, a cári duma bojkottját, amunkások és parasztok forradalmi szervezeteinek - amunkásküldöttek szovjetjeinek, a sztrájkbizottságoknak, aforradalmi parasztbizottságoknak - kifejlesztését ésmegerősítését célzó harc fokozásáról. Sztálin leleplezte ésostorozta a mensevikeket, mint a forradalom és a fegyveresfelkelés ellenzőit. Lankadatlanul készítette elő amunkásokat az önkényuralom elleni döntő harcra. Az egészKaukázusontúlt elborította a forradalmi tűzvész lángja. Mára III. pártkongresszus egy határozatban, amelyet Leninjavaslatára „a Kaukázusban végbemenő eseményekről”fogadott el, külön kiemelte a Kaukázusontúl bolsevikszervezeteinek, mint „pártunk legharcosabb szervezeteinek”működését és felhívta az egész pártot, hogy mindenképpentámogassa e szervezeteket.

* Sztálin Művei. I. köt. 186. old., oroszul.

38

1905 decemberében Sztálin, mint a kaukázusontúlibolsevikok küldöttje, az I. Országos BolsevikKonferenciára, Tammerforsba (Finnország) utazik. Atammerforsi konferencián találkoztak először személyesenLenin és Sztálin. Itt Sztálin elvtársat beválasztották akonferencia határozatait szerkesztő politikai bizottságba,ahol mint a párt kiváló vezetőinek egyike, együtt dolgozottLeninnel.

A decemberi felkelés veresége után megkezdődött afordulat a forradalom fokozatos visszavonulása felé. A pártkészül az OSzDMP IV. kongresszusára. A bolsevikok ésmensevikek közötti harc újult erővel lángol fel. Anarcho-szindikalista elemek kerülnek felszínre. Különösen Tiflisz-ben kezdenek hangoskodni. Sztálin áll a Kaukázusontúlproletárellenes áramlatai elleni harc középpontjában.

Sztálin aktív résztvevője az OSzDMP IV.kongresszusának (Stockholm, 1906 április), amelyenLeninnel együtt a mensevikekkel szemben a forradalombolsevik vonaláért szállt síkra. A mensevikeknek válaszolvaSztálin élére állította a kérdést:

„Vagy a proletariátus hegemóniája, vagy ademokratikus burzsoázia hegemóniája - így áll a kérdés apártban, ez köztünk a nézeteltérés.”*

Röviddel a kongresszus után Sztálin egy brosúrát írt„A jelenlegi helyzet és a munkáspárt egyesítőkongresszusa” címmel. Ebben a brosúrában adecemberi felkelés tanulságait elemezte, megokolta

* Sztálin Művei. I. köt. 240. old., oroszul.

39

a bolsevikoknak a forradalomban követett irányvonalát ésösszegezte az OSzDMP IV. kongresszusa munkájánakeredményeit.

A kongresszus után Sztálin újból a Kaukázusontúl van.Engesztelhetetlen harcot folytat a mensevizmus és egyébproletárellenes áramlatok ellen. Vezeti a Tifliszben grúznyelven megjelenő legális bolsevik ujságokat: „AchaliCzchovreba” („Új Élet”), „Achali Drojeba” („Új Idő”),„Csveni Czchovreba” („Életünk”), „Dro” („Az Idő”).

Ebben az időben írta Sztálin „Anarchizmus vagyszocializmus” c. kitűnő cikksorozatát, azzal kapcsolatban,hogy a kropotkinista anarchisták a Kaukázusontúlélénkebben kezdtek mozgolódni.

A forradalmi hullám apadása s a forradalmat követőreakció idejében közvetlen pártfeladatként a bolsevizmuselméleti alapjainak megvédése került napirendre. Lenin1909-ben bocsátja ki zseniális munkáját, a „Materializmusés empiriokriticizmus”-t, amelyben véglegesen leleplezte amarxizmus elmélete terén elfajult elemeket és megvédte abolsevik párt elméleti alapjait.

A marxizmus elméleti alapjainak védelmében Sztálin isszót emel. Cikkeiben megvédelmezi és kifejti a marxistapárt elméleti alapjait, a dialektikus és történelmimaterializmust. E cikkei 1906-1907-ben a grúz bolseviklapokban jelentek meg. Sztálin e cikkekben közérthető,népszerű formában magyarázza meg, hogy mi amaterializmus és a dialektika, mi a történelmimaterializmus. E munkákban Sztálin rendkívüli

40

mélységgel tárgyalja és oldja meg a marxista-leninistaelmélet alapvető kérdéseit: a szocialista forradalom és aproletariátus diktatúrája elkerülhetetlenségének éselháríthatatlanságának, a harcos proletárpárt, az olyan újtipusú párt szükségességének kérdését, amely a II.Internacionále régi, reformista pártjaitól különböznék;kifejti a párt sztratégiájának és taktikájának alapjait. Sztáline cikkei pártunk eszmei kincseskamrájába tartoznak, mint amarxizmus-leninizmus elméletét gazdagító komoly értékek.Mintaképei annak, miként kell a marxizmus-leninizmuselméletének kérdéseit mélyen, a proletariátus forradalmiosztályharcának égető feladataival elválaszthatatlankapcsolatban megvilágítani.

1907 április-májusában folyt le az OSzDMP V.(londoni) kongresszusa, amely lerögzítette a bolsevikoknaka mensevikek feletti győzelmét. Sztálin tevékenyenrésztvesz a kongresszus munkájában. A kongresszusrólvisszatérve, annak munkájáról egy cikket tett közzé - „AzOroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt londonikongresszusa (Egy küldött jegyzetei)” -, amelybenjellemezte a kongresszus határozatait és eredményeit,síkraszállt a bolsevikok eszmei és taktikai álláspontjamellett, leleplezte a mensevikeknek a forradalombankövetett liberális-burzsoá vonalát, likvidátori magatar-tásukat a párttal szemben, megmutatta a mensevizmusnak -mint kispolgári politikai áramlatnak - osztálytermészetét.

41

III

Z ELSŐ orosz forradalom vereséggel végződött.Az első forradalom vége és a második kezdete közttíz év telt el, amelynek folyamán a bolsevikok

hősiesen és önfeláldozóan, szivósan és lankadatlanulszervezték a tömegeket, forradalmi szellemben neveltékőket, irányították harcukat, kovácsolták a forradalomközelgő győzelmét.

Lenin és Sztálin számára ezek az évek az illegálisforradalmi párt fenntartásáért és megerősítéséért, a bolsevikvonalnak az új körülmények közt való keresztülviteléértvívott harc évei, a munkástömegek szervezését és nevelésétcélzó megfeszített munka évei és a cári rendőrség ellenikülönösen kemény harc évei voltak. A cárizmus érezte,hogy Sztálin személyében rendkívül nagyszabásúforradalmárral van dolga és mindenképpen igyekezett őtmegfosztani attól a lehetőségtől, hogy forradalmi munkátvégezzen. Egymást követték a letartóztatások, abebörtönözés, a száműzetés. 1902-től 1913-ig Sztálinthétszer tartóztatták le, hatszor volt száműzetésben,ötször szökött meg a száműzetésből. Alig hozták a cáriporoszlók Sztálint új száműzetési helyére, már

Sztálin 4

A

42

újra megszökik s újra „szabadlábon” kovácsolja a tömegekforradalmi energiáját. Kivétel csak az utolsó, a turuchánszkiszáműzetés volt, amelyből Sztálint az 1917-es februáriforradalom szabadította ki.

1907 júliusában kezdődik Sztálin forradalmiműködésének bakui szakasza. Visszatérve az OSzDMP V.(londoni) kongresszusáról, Sztálin elhagyja Tifliszt és a pártakaratának megfelelően Bakuban telepszik le, aKaukázusontúl legnagyobb ipari körzetében és Oroszországmunkásmozgalmának egyik legfontosabb gócpontjában. Ittlázas munkát fejt ki, hogy a bakui szervezetet Leninjelszavai köré tömörítse, hogy a munkástömegeket abolsevizmus zászlaja alatt gyülekeztesse. Szervezi a harcotazért, hogy a mensevikeket Baku munkáskörzeteiből(Balachany, Bibi-Ejbat, Fekete-város, Fehér-város)kiszorítsák. Sztálin vezeti a bolsevik illegális és legálissajtót („Bakinszkij Proletarij” - „Bakui Proletár”, „Gudok”- „Gyári Kürt”, „Bakinszkij Rabócsij” - „Bakui Munkás”).Sztálin vezeti a III. Állami dumaválasztásokkal kapcsolatoskampányt. Sztálin írta az „Utasítást a III. Állami dumaszociáldemokrata képviselőinek”, amelyet a bakuimunkáskúria választóküldötteinek gyűlése szeptember 22-én elfogad. Sztálin irányítja a bakui munkások harcát.Sztálin vezette a munkásoknak és kőolajiparosoknak akollektív szerződés megkötése alkalmával folytatotttanácskozása körüli nagy kampányt - ez a vezetésfényes mintája annak, miként kell keresztülvinni azillegális és legális munkát összekapcsoló hajlékony

43

lenini vonalat a reakció idején. Ügyesen alkalmazva a leninitaktikát a munkástömegeknek a cári monarchia ellenipolitikai harcra való mozgósítása tekintetében, Sztálinelérte, hogy ebben a kampányban a bolsevikok győztek. Asztolypini reakció sötét éjszakájában a proletár Bakupáratlan látványt nyujt: kibontakozik a proletárharc és egészOroszországban végigdörög Sztálin szülöttjének - a legálisbolsevik ujságoknak hangja. „A politikai tömegsztrájkokutolsó mohikánjai!”* - így jellemzi Lenin a bakuimunkások 1908. évi hősies harcait.

Sztálin kipróbált lenini bolsevikokból egy erőscsoportot tömörít maga köré; ebbe a csoportba tartoztak:Fioljétov, Szarátovec (Jefimov), Vacek, Bokov, Malygin,Ordzsonikidze, Dzsaparidze, Saumjan, Szpandarjan,Chanlar, Memedov, Azizbekov, Kjazi-Mamed és mások.Sztálin végül is kivívja a bolsevizmus teljes győzelmét abakui szervezet soraiban. Baku a bolsevizmus fellegváráváválik. Sztálin vezetése alatt a bakui proletariátus hősiesharcot folytat és az országos forradalmi mozgalom elsősoraiban halad.

Sztálin életében és működésében a bakui időszak óriásijelentőségű. Erről Sztálin maga a következőket mondja:

„A kőolajipar munkásai között végzett kétesztendeiforradalmi munka megedzett engem mint gyakorlatiharcost és mint a gyakorlati vezetők egyi-

* Lenin Művei. XV. köt. 3. kiad. 33. old., oroszul.

44

két. Egyfelől érintkezve olyan élenjáró bakui munkásokkal,mint Vacek, Szarátovec stb., másfelől ott harcolva amunkások és kőolajiparosok rendkívül mélyrehatóösszeütközéseinek viharában, először értettem meg, hogymit jelent nagy munkástömegek vezetése. Ilyenformán ott,Bakuban estem át a második forradalmi tűzkereszt-ségemen”.*

1908 március 25-én Sztálint letartóztatják és csaknemnyolchónapos börtön után két évre a vologdai kormány-zóságba, Szolvycsegodszkba száműzik. 1909 június 24-énmár megszökik és visszatér Bakuba, az illegális munkára.Sztálin teljesen Lenin álláspontját támogatja, erélyesenfellép a likvidátorok és az otzovisták (visszahívók) ellen. Aközponti pártsajtóban megjelennek a történelmi jelentőségűsztálini „Kaukázusi levelek”, a „Bakinszkij Proletarij”-banpedig cikkek - „A pártválság és feladataink”, „Apártéletből” stb. -, amelyekben Sztálin éles bírálóelemzésnek veti alá a pártszervezeteket, és kifejti apártválság megoldásának tervét. Sztálinnak ezek az írásai alikvidátorok megsemmisítő bírálatát tartalmazzák. A tifliszimensevikek példáján leleplezik a likvidátorok renegátságáta program és taktikai kérdésekben. Élesen elítélik atrockizmus szekértolóinak áruló magatartását és kijelölikazokat az időszerű feladatokat, amelyeket később a prágaikonferencia valósított meg, ezek: országos párt-

* „Právda” 1926 június 16. 136. sz. Lásd: Sztálin Művei. 8. köt. 174. old., oroszul.

45

konferencia összehívása, legális pártlapkiadása és illegálisgyakorlati pártközpont létesítése Oroszországban.

1910 március 23-án Sztálint Bakuban újraletartóztatják és félévi börtön után visszaviszik aszolvycsegodszki száműzetésbe. A száműzetésben Sztálinkapcsolatot létesít Leninnel, 1910 végén levelet ír neki,amelyben teljes egészében támogatja Leninnek arrairányuló taktikáját, hogy pártblokkot hozzon létre azokból,akik az illegális proletárpárt fenntartásának és meg-erősítésének hívei, élesen ostorozza Trockij „poshadtelvtelenségét” és kifejti az oroszországi pártmunkamegszervezésének tervét.

1911 második felében kezdődik Sztálin elvtársforradalmi működésének pétervári időszaka. 1911szeptember 6-án Sztálin elvtárs Vologdából illegálisanPétervárra utazik. Pétervárott kapcsolatot létesít az ottanipártszervezettel; irányítja és szervezi a harcot a likvidátorok- mensevikek és trockisták ellen; tömöríti és erősíti Pétervárbolsevik szervezeteit. 1911 szeptember 9-én Sztálinelvtársat Pétervárott letartóztatják és a vologdai kormány-zóságba száműzik, ahonnan 1912 februárjában sikerültmegszöknie.

1912 januárjában óriási jelentőségű esemény megyvégbe a párt életében. Az OSzDMP prágai konferenciája,kiűzve a mensevikeket a pártból, megvetette az újtípusúpártnak, a leninizmus pártjának, a bolsevik pártnak alapját.

A bolsevikok már a régi „Iszkra” ideje óta ilyenpárt, újtípusú párt előkészítésén dolgoztak. Kitar-

46

tóan és állhatatosan dolgoztak ezen, mindennel dacolva.Azoknak a harcoknak egész története, amelyeket a bolsevi-kok az „ökonomisták”, mensevikek, trockisták, otzovisták,mindenfajta idealisták, köztük az empiriokritikusok ellen isfolytattak -, egy ilyen párt előkészítésének története volt.Alapvető és döntő szerepe volt ebben az előkészítőmunkában Lenin olyan műveinek, mint a „Mi a teendő?”,„Egy lépés előre, két lépés hátra”, „A szociáldemokráciakét taktikája a demokratikus forradalomban”, „Materia-lizmus és empiriokriticizmus”. Sztálin hű fegyvertársa voltLeninnek ebben a nagyszámú ellenség ellen vívottküzdelemben, biztos támasza abban a harcban, amely aforradalmi marxista párt, a bolsevik párt megteremtéséértfolyt.

*

47

IV

PRÁGAI értekezlet határozataiban előremegmondta, hogy egy forradalmi fellendülés aközeli jövőben elkerülhetetlen és mindent megtett

arra, hogy a párt ezt a fellendülést teljes felkészültséggelfogadja. Az értekezlet bolsevik Központi Bizottságotválasztott, központi szervet létesített (a Központi BizottságOrosz Irodáját) az oroszországi forradalmi munkagyakorlati vezetésére és elhatározta a „Právda” („Igazság”)kiadását. Az értekezlet Sztálint, aki már 1910 óta aKözponti Bizottság meghatalmazottjaként (a „KözpontiBizottság ügynökeként”) dolgozott, távollétében meg-választotta a Központi Bizottság tagjának. Lenin javaslatáraSztálin lett a Központi Bizottság Orosz Irodájának vezetője.De Sztálin száműzetésben volt, meg kellett szervezniszökését. Lenin megbízásából Szergo OrdzsonikidzeVologdába utazott Sztálinhoz és tájékoztatta a prágaiértekezlet határozatairól. 1912 február 29-én Sztálin ismétszökik a száműzetésből. Rövid „szabadsága” alatt erélyestevékenységet fejt ki: a Központi Bizottság megbízásábólbeutazza Oroszország legfontosabb vidékeit, elő-

A

48

készíti a közeledő májusi ünnepet, megírja a KözpontiBizottság ismeretes május elsejei röplapját, a lénai sztrájknapjaiban irányítja Pétervárott a „Zvjezdá” („Csillag”) c.bolsevik hetilapot.

A pártszervezetek megerősítésének és a tömegbefolyásmegszerzésének hatalmas fegyvere volt a bolsevik pártkezében a Pétervárott megjelenő - tömegekhez szóló -bolsevik napilap, a „Právda”. A „Právdát” Leninutasításának megfelelően, Sztálin kezdeményezésérealapították. Sztálin vezetése alatt készült a lap első száma ésalakult ki iránya.

A „Právda” a forradalmi mozgalom új fellendülésévelegyütt született meg. Első száma április 22-én (az új naptárszerint május 5-én) jelent meg. Valóságos ünnepnapja voltez a munkásoknak. A „Právda” megindulásának emlékérekésőbb május 5-ét a munkássajtó ünnepének tették meg.

„Az 1912-es «Právda» lerakta az alapzatot abolsevizmus 1917-es győzelméhez” - írta Sztálin elvtárs a„Právda” tizedik évfordulójára.*

1912 április 22-én Sztálint Pétervárott az utcán letar-tóztatták és néhány hónapi börtön után - ezúttal messzebbre- a Narym vidékére száműzték három évre. De már 1912szeptember 1-én Sztálin újra megszökik a száműzetésből,Pétervárra. Itt a bolsevik „Právdát” szerkeszti és vezeti abolsevikok tevékenységét a választási kampányban a IV.Állami Duma választása idején. A rendőrség üldözi, min-

* „Právda” 1922 május 5. 18. sz.

49

denütt sarkában van és Sztálin nagy kockázattal lép felegész sor rögtönzött gyári gyűlésen. Ámde a munkás-szervezetek és maguk a munkások őrködnek Sztálin felettés megóvják a rendőrségtől.

Ebben a választási kampányban, mely a párt győzel-mével végződött, igen nagy szerepet játszott a „Pétervárimunkások utasítása munkásképviselőjük számára”, amelyetSztálin írt és amelyet Lenin igen nagyra becsült. Lenin az„Utasítást” nyomdába küldte és ezt írta hozzá: „Okvetlenvisszaküldeni!!! Nem bepiszkolni. Rendkívül fontos, hogyezt az okmányt megőrizzük.” A „Právda” szerkesztő-ségéhez intézett levélben Lenin ezt az utasítást adta: „Ezt apétervári képviselő számára szóló utasítást okvetlenülközölni kell, mégpedig feltűnő helyen, nagy betűkkel”*Sztálin „Utasítása” a munkásokat az 1905-ös forradalommeg nem oldott feladataira emlékeztette és forradalmiharcra hívta fel őket, harcra két fronton - mind a cárikormány, mind a liberális burzsoázia ellen, amely acárizmussal való megegyezést kereste. A választások utánSztálin a dumafrakció bolsevik részének irányításávalfoglalkozik. Sztálinnal együtt működnek Pétervárott J.Szverdlov és V. Molotov, aktiv részt véve a „Právda”, aválasztási kampány és a duma-frakció vezetésében.Lenin és Sztálin között ebben az időben még szorosabbkapcsolat alakul ki. Lenin leveleiben teljesmértékben helyesli Sztálin tevékenységét, beszédeit, cik-

* Lenin Művei. XXIX. köt. 3. kiad. 78. old., oroszul.

50

keit. Sztálin kétszer utazik Krakkóba Leninhez: 1912novemberében és december végén, a Központi Bizottság-nak a pártmunkásokkal tartott tanácskozásaira.

Külföldi tartózkodása alatt Sztálin megírja „Amarxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkáját, amelyetLenin igen nagyra becsült. Lenin azt írta erről a munkáról:„Az elméleti marxista irodalomban a szociáldemokrácianemzeti programjának alapját az utóbbi időben mármegvilágították (előljár ebben Sztálin cikke).”* Sztálinnaka „Marxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkája abolsevizmusnak rendkívül jelentős fellépése volt a nemzetikérdésben a nemzetközi arénán a háború előtt. Ez volt abolsevizmus elmélete és programnyilatkozata a nemzetikérdésben. Élesen és nagy erővel állított szembe ez amunka két módszert, két programot, két világnézetet anemzeti kérdésben: a II. Internacionáléét és aleninizmusét. Sztálin Leninnel együtt összezúzta a II.Internacionálénak a nemzeti kérdésben vallott opportunistanézeteit és dogmáit. Lenin és Sztálin voltak azok, akik anemzeti kérdés marxista programját kidolgozták.Munkájában Sztálin kifejtette a nemzet marxistaelméletét, megformulázta a nemzeti kérdés megoldásabolsevik módszerének alapjait (azt követelve, hogy anemzeti kérdést tekintsék a proletárforradalom általánoskérdése egy részének, elszakíthatatlan kapcsolatban

* Lenin Művei. XVII. köt. 3. kiad. 116. old., oroszul.

51

az imperializmus korszakában kialakult egész nemzetközihelyzettel), megalapozta a munkások nemzetközitömörítésének bolsevik elvét.

1913 február 23-án Sztálint egy esti ünnepélyen,amelyet a bolsevikok Pétervári Bizottsága a Kalasnjikovigabonatőzsde termében rendezett, letartóztatták. A cárikormány Sztálint ezúttal a távoli Turuchánszki vidékreszáműzi négy évre. Sztálin eleinte a Kosztino nevű telepentartózkodik; utóbb, 1914 elején, a cári csendőrök, újabbszökéstől tartva, még északabbra viszik, a Kuréjka nevűtelepre, egészen az Északi sarkkörhöz. Itt tölti az 1914-es,1915-ös és 1916-os évet. A messzi szibériai kietlenségbenez volt a lehető legsúlyosabb politikai száműzetés.

1914 nyarán megkezdődött az első imperialista háború.A II. Internacionále pártjai gyalázatosan elárulták aproletariátust, átmentek az imperialista burzsoázia oldalára.Csak Lenin, csak a bolsevikok maradtak hívek anemzetköziség harci lobogójához, csak a bolsevikok pártjatűzte ki azonnal és ingadozás nélkül az imperialista háborúelleni elszánt harc zászlóját. Elvágva az egész világtól,elszakítva Lenintől és a párt központi szerveitől, Sztálin aháború, a béke és a forradalom kérdéseiben s lenini,internacionalista álláspontot foglalja el. Leveleket írLeninnek, beszédeket mond a száműzött bolsevikokgyűlésein Monasztyrszkoje nevű faluban (1915),megbélyegzi azt a gyáva és áruló magatartást, melyetKámenjev a bolsevik „ötös csoport” - a IV. Állami

52

Duma tagjai - elleni bírósági tárgyaláson tanusított. Aszáműzött bolsevikok csoportjával együtt üdvözli (1916-ban) „A munkásbiztosítás kérdései” c. legális bolsevikfolyóiratot, rámutatva, hogy a folyóirat feladata: latbavetni„minden erőt és igyekezetet abból a célból, hogy országunkmunkásosztályát eszmeileg bebiztosítsuk Potrjészov,Levickij és Plechánov urak mélyen mételyező, proletár-ellenes és a nemzetköziség elveinek gyökeresenellentmondó prédikációi ellen.”

1916 decemberben Sztálint mozgósítják a hadseregbeés Krasznojarszkba, majd Acsinszk városába toloncolják.Itt éri a februári forradalom híre. 1917 március 8-án Sztálinelutazik Acsinszkból; az útról üdvözlő táviratot küldLeninnek Svájcba.

1917 március 12-én Sztálin a turuchánszki száműzetésminden nélkülözését férfiasan kiállva, újra Pétervárott van,Oroszország forradalmi fővárosában. A párt KözpontiBizottsága Sztálinra bízza a „Právda” vezetését.

A bolsevikok pártja éppen hogy kilépett azillegalitásból. A párt legtekintélyesebb és legtevékenyebbtagjai közül sokan távoli száműzetésből és börtönökbőltértek vissza. Lenin emigrációban élt. A burzsoá Ideigleneskormány minden módon késleltette hazautazását. Ebben afelelősségteljes időben Sztálin tömöríti a pártot arra aharcra, amelynek célja a burzsoá-demokrata forradalomátnövése a szocialista forradalomba. Sztálin irányítjaMolotovval együtt a bolsevikok Központi Bizottságának és

53

Pétervári Bizottságának működését. Sztálin cikkeiben abolsevikok megkapják az elvi jelentőségű irányítóutasításokat munkájuk számára. Sztálin mindjárt elsőcikkében - „A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiről” -így fogalmazza meg a párt alapvető feladatát:

„Megerősíteni ezeket a Szovjeteket, mindenüttmegteremteni őket, összekapcsolni őket egymással, élüköna Munkás- és Katonaküldöttek Központi Szovjetjével, minta nép forradalmi hatalmának szervével.”*

Egy másik cikkben - „A háborúról” - Sztálin kimutatta,hogy az imperialista háború jellege nem változott megazáltal, hogy a hatalom az Ideiglenes kormány kezébe mentát, hogy az 1914-1917-es háború a burzsoá Ideigleneskormány alatt is rabló, igazságtalan háború marad.

Sztálin, Molotov és mások a párt többségével együtt azimperialista Ideiglenes kormány iránt való bizalmatlanságpolitikája mellett szálltak síkra. Felléptek a mensevikek éseszerek honvédő álláspontja és az Ideiglenes kormányfeltételes támogatásának ama fél-mensevik álláspontjaellen, amelyet Kámenjev és más opportunisták képviseltek.

*

* Sztálin Művei. III. köt. 2. old., oroszul.

54

V

ZERKILENCSZÁZTIZENHÉT április 3-án,hosszú száműzetés után visszatért OroszországbaLenin. Petrográd élenjáró munkásai ujjongva

fogadták a szeretett vezér megérkezésének hírét. Abjeloosztrovi állomásig Lenin elé utazott Sztálin elvtárs egymunkásküldöttséggel. Lenin fogadtatása Petrográdon, aFinlandi pályaudvaron, hatalmas forradalmi tüntetéssé lett.A megérkezését követő napon Lenin fellépett híres Áprilisitéziseivel, amelyek a pártnak zseniális tervet adtak aburzsoá-demokratikus forradalomról a szocialista forra-dalomra való áttérésért folytatandó harchoz. Lenin tézisei aharcnak a cárizmus megdöntése után előállott új feltételeiközött új irányelvet adtak a pártnak. 1917 április 24-én nyíltmeg a bolsevikok VII. (áprilisi) értekezlete, amelynekmunkájához Lenin tézisei szolgáltatták az alapot. AzÁprilisi Értekezlet a pártot a burzsoá-demokratikusforradalomnak a szocialista forradalomba való átnövéséértfolytatandó harcra irányította be.

Az értekezleten Sztálin, erélyesen síkraszállva aszocialista forradalomra vett lenini irányvonalért,

E

55

leleplezte Kámenjev, Rykov és csekélyszámú híveikopportunista, Lenin-ellenes vonalát. Ezenkívül Sztálin azértekezleten előadói beszédet mondott a nemzeti kérdésről.Kifejtve a következetes marxista-leninista vonalat anemzeti kérdésben, Sztálin megokolta a bolseviknemzetiségi politikát, síkraszállt a nemzetek önrendelkezésijogáért, beleértve a különválás és önálló államalakítás jogátis. A lenini-sztálini nemzetiségi politika biztosította apártnak az elnyomott nemzetiségek támogatását a NagyOktóberi Szocialista Forradalomban.

1917 májusában, az értekezlet után megalakítják aKözponti Bizottság Politikai Irodáját, amelybe beválasz-tották Sztálint. Azóta és mindmáig Sztálin állandóan tagja aKözponti Bizottság Politikai Irodájának.

Az Áprilisi Értekezlet határozatai alapján a párt óriásimunkát fejt ki a tömegek megnyeréséért, harcos szelleműneveléséért és megszervezéséért.

A forradalomnak ebben a bonyolult időszakában,amikor az események rohamosan kergették egymást,hozzáértő, rugalmas taktikát követelve a párttól, Lenin ésSztálin vezetik a tömegek harcait.

„Emlékszem az 1917-es évre - mondja Sztálin -, ami-kor a párt akaratából a börtönök és száműzetések viszon-tagságai után, Leningrádba kerültem. Ott, az orosz munká-sok körében Lenin elvtársnak, minden ország proletárjainagy tanítómesterének, közvetlen közelében, a proletariátusés a burzsoázia nagy összecsapásainak viharában, az impe-

56

rialista háború viszonyai közt, először tanultam megmegérteni, hogy mit jelent az, ha valaki a munkásosztálynagy pártjának egyik vezetője. Ott, az orosz munkások, azelnyomott népek felszabadítói és minden ország és népproletár harcának előharcosai körében, ott estem átharmadik forradalmi tűzkeresztségemen. Ott, Oroszország-ban, Lenin vezetése alatt lettem a forradalom mestereinekegyike.”*

Sztálin központjában áll a párt egész gyakorlatimunkájának. Mint a Központi Bizottság tagja, közvetlenül,mint vezető vesz részt a párt Petrográdi Bizottságánakmunkájában, vezeti a „Právdá”-t, cikkeket ír a „Právdá”-baés a „Szoldatszkaja Právdá”-ba („Katona Igazság”),irányítja a bolsevikok tevékenységét a petrográdi községiválasztásokon. Leninnel együtt tevékenyen résztvesz a pártkatonai szervezetei országos értekezletének munkájában éselőadói beszédet mond ott „A nemzeti mozgalom és anemzetiségi ezredek” kérdéséről. Leninnel együtt Sztálinszervezi meg a június 18-i történelmi jelentőségű tüntetést,amely a bolsevik párt jelszavainak jegyében folyt le, ő írja aKözponti Bizottság nevében a Petrográd munkásaihoz ésforradalmi katonáihoz intézett kiáltványt. Június 20-án az I.Összoroszországi Szovjetkongresszus Sztálin elvtársatbeválasztja a Központi Végrehajtó Bizottságba.

* „Právda” 1926 június 16. 136. sz.

57

Az 1917-es júliusi napok után, mikor Lenin, akit azellenforradalmi ideiglenes kormány hajszolt és üldözött,illegalitásban élt, közvetlenül Sztálin vezette a KözpontiBizottságot és a párt központi lapját, amely ebben az időbenkülönböző címekkel jelent meg („Rabócsij i Szoldat” -„Munkás és Katona”; „Proletarij” - „A proletár”;„Rabócsij” – „A Munkás”; „Rabócsij Putj” – „A MunkásÚtja”). Sztálin mentette meg a párt számára, népünkszámára, az egész emberiség számára Lenin drága életétazzal, hogy Lenin megjelenését az ellenforradalmi bíróságelőtt határozottan ellenezte, szembeszállva az árulók -Kámenjev, Rykov, Trockij - javaslatával, hogy Lenint kikell adni az ellenforradalmi Ideiglenes kormánybíróságának.

A júliusi tüntetés szétverése a forradalom fejlődésébenfordulatot idézett elő. Az új harci helyzetben Lenin újpárttaktikát dolgoz ki. Szverdlovval együtt Sztálin vezetteaz illegálisan ülésező VI. pártkongresszust (1917 július-augusztus). A kongresszuson Sztálin volt a KözpontiBizottság beszámolójának előadója és ő mondott előadóibeszédet a politikai helyzetről. Ezekben az előadóibeszédekben Sztálin szabatosan megfogalmazta a pártfeladatait és taktikáját a szocialista forradalomért folyóharcban. Sztálin szembeszállt a trockistákkal, akik aszocializmus győzelmét Oroszországban lehetetlennektartották.

Válaszul a trockisták kirohanására, akik a pártnaka szocialista forradalomra irányuló vonalát a nyugati

Sztálin 5

58

proletárforradalomtól akarták függővé tenni, Sztálin elvtárskijelentette: „Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy éppenOroszország lesz az az ország, amely utat nyit aszocializmus felé . . . Sutba kell dobni azt az elavultfelfogást, hogy csak Európa mutathat nekünk utat. Vandogmatikus marxizmus és van alkotó marxizmus. Én azutóbbi talaján állok.”* Sztálin szavai prófétai szavak voltak.Oroszország elsőül mutatta meg a szocializmushoz vezetőutat.

A kongresszus Sztálin köré tömörült, aki síkraszálltLeninnek azon tanításáért, hogy országunkban a szocializ-mus győzelme lehetséges. Sztálin vezetése alatt, Leninutasításainak megfelelően a VI. pártkongresszus a felkeléselőkészítésének kongresszusa lett. A kongresszusbeirányította a pártot a fegyveres felkelésre, a proletariátusdiktatúrájának kivívására.

1917 augusztusában kitört Kornjilov tábornoklázadása, aki vissza akarta állítani Oroszországban acárizmust. A bolsevikok talpraállították a néptömegeket atábornoki kalandorság elleni harcra. A Kornjilov-lázadásleverése a forradalom történetének új szakaszát nyitottameg: megkezdődött a roham megszervezésének szakasza.

Mialatt Lenin illegalitásban él, Sztálin szoroskapcsolatot tart fenn és levelezést folytat tanítómesterévelés barátjával - Leninnel. Sztálin két ízben keresi fel LenintRazlivben.

* Sztálin Művei. 3. köt. 186-187. old., oroszul.

59

Lenin és Sztálin bátran és biztosan, szilárdan éskörültekintően vezették a pártot és a munkásosztályt aszocialista forradalomra, a fegyveres felkelésre. Lenin ésSztálin a Nagy Októberi Forradalom győzelmeinekmegihletői és szervezői. Sztálin Leninnek legközelebbisegítőtársa. Ő vezeti közvetlenül a felkelés előkészítésénekegész munkáját. Irányító cikkeit átveszik a vidéki bolseviklapok. Sztálin magához hívja az egyes vidéki szervezetekképviselőit, instruálja őket s kijelöli az egyes vidékek harcifeladatait. Október 16-án a Központi Bizottság Párt-központot választott a felkelés vezetésére Sztálin elvtárssalaz élén. A Pártközpont volt a Petrográdi Szovjet mellettműködő Katonai Forradalmi Bizottság irányító góca ésgyakorlatilag ő vezette az egész felkelést.

Október 16-án a párt Központi Bizottságának ülésénSztálin, elvetve a fegyveres felkelés ellen felszólaló árulóZinovjev és Kámenjev kapitulálásra irányuló javaslatait,kijelentette: „Az, amit Zinovjev és Kámenjev javasol,objektíve módot ad az ellenforradalomnak felkészülésre ésmegszervezkedésre. Vég nélkül hátrálni fogunk éselveszítjük a forradalmat. Miért ne biztosítanók magunknaka felkelés napja és feltételei megválasztásának lehetőségét,hogy ne adjunk módot az ellenforradalomnak a meg-szervezkedésre.”*

Október 24-én kora reggel Kerenszkij parancsot adott apárt központi lapjának, a „Rabócsij Putj”-

* Sztálin Művei. 3. köt. 381. old., oroszul.

60

nak („A Munkás Útja”) betiltására és páncélos gépkocsikatküldött a lap szerkesztőségi és nyomdahelyiségéhez. Reggel10 órára azonban Sztálin elvtárs utasítására vörösgárdistákés forradalmi katonák visszaszorították a páncélos autókatés erős őrséget állítottak fel a nyomda és a szerkesztőségelőtt. Délelőtt 11-re megjelent a „Rabócsij Putj” aznapiszáma Sztálin vezércikkével - „Mire van szükségünk?” -,mely a tömegeket a burzsoá Ideiglenes kormány meg-döntésére hívta fel. Ugyanakkor a Pártközpont utasítására aSzmolnij intézet épületéhez sürgősen forradalmi katonák ésvörösgárdisták osztagait vonták össze. A felkelés október24-én kezdődött. Október 25-én, este, megnyílt a II.Szovjetkongresszus, mely az egész hatalmat a Szovjeteknekadta át.

Sztálin tagja lett az első Népbiztostanácsnak, amelyet -élén Leninnel - az Októberi Forradalom győzelme után a II.Összoroszországi Szovjetkongresszuson választottak meg.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyökeresenmegváltoztatta a helyzetet. Az Októberi Forradalom azegész világot két rendszerre, a kapitalizmus és szocializmusrendszerére osztotta. A bolsevikok pártja új viszonyok közékerült és új, óriási feladatokat kellett megoldania.Gyökeresen megváltoztak a munkásosztály harcának formáiis.

A Szovjetkormány fennállásának első napjaitól fogvaegészen 1923-ig Sztálin a nemzetiségek ügyeineknépbiztosa. Ő vezette közvetlenül a pártnak és

61

a Szovjethatalomnak egész munkáját, amellyel a nemzetikérdést a Szovjetunióban megoldotta. A munkások ésparasztok Lenin és Sztálin vezetésével a cári gyarmatokhelyébe szovjetköztársaságokat kezdtek alkotni. Nincsenegyetlen szovjetköztársaság sem, amelynek megszerve-zésében Sztálinnak nem lett volna tevékeny és vezető része.Sztálin vezeti a harcot az Ukrán Szovjetköztársaságért, ővezeti a Bjelorusz Köztársaság és a kaukázusontúli ésközépázsiai szovjetköztársaságok megalkotásának művét, ősegíti a Szovjetország nagyszámú nemzetiségét abban, hogyfelépítsék a maguk autonóm szovjetköztársaságait ésterületeit. Lenin és Sztálin a nagy Szovjetszövetségmegihletői és szervezői.

Sztálin, Szverdlovval együtt, legközelebbi segítőtársaLeninnek a Szovjetállam felépítésének munkájában. Lenin-nel együtt Sztálin vezeti a harcot Kámenjev, Zinovjev,Rykov és a forradalom többi sztrájktörője és szökevényeellen. Kerenszkíj és Krasznov szétverésének megszer-vezése, a hivatalnokok és alkalmazottak szabotázsánakmegtörése, az ellenforradalmi főhadiszállás és a cáritábornoki kar felszámolása, a polgári sajtó betiltása, azellenforradalmi ukrajnai rada ellen folytatott harc, azAlkotmányozó Gyűlés szétkergetése, az 1918-as elsőSzovjetalkotmány kidolgozása - mindezekben a döntőjelentőségű eseményekben Sztálinnak a legaktívabb vezető-szerepe volt.

A Központi Bizottság megbízásából Sztálinvezeti 1918 januárjában azt a tanácskozást, amelyen

62

különböző európai és amerikai országok szocialistapártjainak forradalmi szárnyai voltak képviselve és amelyjelentős szerepet játszott a III., a KommunistaInternacionále megteremtéséért folytatott harcban.

A breszti béke nehéz napjaiban, amikor a forradalomsorsa forgott kockán, Sztálin Leninnel együtt állhatatosanharcolt a bolsevik sztratégia és taktika keresztülviteléért azáruló Trockij és annak csatlósa, Buchárin ellen, akik azangol-francia imperialistákkal egy gyékényen árulva, azsenge, még meg nem erősödött Szovjetköztársaságot anémet imperializmus csapásának akarták kitenni.

*

63

VI

Z OKTÓBERI szocialista forradalom általmegdöntött oroszországi földesurak és kapitalistákpaktálni kezdtek más országok kapitalistáival arról,

hogy katonai beavatkozást szervezzenek a Szovjetekországa ellen. Céljukul a munkások és parasztok szét-verését, a Szovjethatalom megdöntését tűzték ki és azt,hogy országunkat újból rabigába hajtsák. Megkezdődött apolgárháború és a fegyveres beavatkozás. A szovjet-kormány kihirdette, hogy veszélyben a szocialista haza s azegész népet harcra szólította. A bolsevikok pártja amunkásokat és parasztokat honvédő háborúra mozgósítottaaz idegen hódítók és a burzsoá és földesúri fehérgárdistabanda ellen.

1918 tavaszán az angol-francia imperialistákmegszervezték annak a csehszlovák hadtestnek lázadását,amely az osztrák-magyar hadsereg hadifogoly katonáibólalakult és a Németországgal való béke megkötése utánSzibérián keresztül Franciaországba tartott.

A csehszlovákok felkelése - amelynek napjávaltervszerűen egybeestek a fehérgárdisták és esze-

A

64

rek lázadásai 23 volgamelléki városban, a baloldali eszereklázadása Moszkvában, egy angol különítmény partra-szállása Murmanszkban - szabadjára eresztette azellenforradalom összes erőit. A csehszlovákok lázadásarendkívül válságos pillanatban történt. Az ország alighogykitépte magát az imperialista háború karmaiból. Akapitalisták és földesurak gazdálkodása az országotkatasztrófába sodorta. A két főváros munkásai naponkéntcsak egy nyolcad font kenyeret kaptak. A köztársaság elvolt vágva az ukrajnai és szibériai gabonától. Csak egyterület maradt, ahonnan kenyeret lehetett szerezni - aDélkelet: a Volgamellék és az Észak-Kaukázus, ahonnan azút a Volgán fölfelé Caricynon át vezetett. A forradalmatcsak az menthette meg, ha kenyérhez jut. Lenin a petrográdimunkásokhoz fordult - felszólította őket, hogy szálljanak kiszervezetten a falvakba a szegényparasztság segítségére agabonaspekulánsok, kulákok és a falu többi vérszopói ellen.A Központi Bizottság Sztálint vezényelte délre, mint azélelmezésügy rendkívüli teljhatalommal felruházottáltalános déloroszországi vezetőjét.

1918 június 6-án Sztálin egy munkáskülönítménnyelmegérkezett Caricynba. Sztálin, akinek személyébenegyesült a politikai vezér éleslátása és a hadvezéritehetség, rögtön felismerte Caricyn szerepét, mint azét ahelyét, amelyre az ellenforradalom főcsapása irányult.Caricyn elfoglalása elvágta volna a köztársa-ságot utolsó gabonaforrásaitól, és a bakui kőolajtól

65

módot adott volna a fehéreknek arra, hogy a doniellenforradalmat egyesítsék Kolcsakkal és a csehszlovákellenforradalommal s közös fronttal induljanak Moszkvaellen. Caricynt minden áron meg kellett tartani aszovjethatalom kezében. Sztálin, miután vaskézzelmegtisztította a várost a fehérgárdista összeesküvőktől sjelentékeny mennyiségű élelmiszert szerzett és küldött azéhező fővárosokba, teljes erejével Caricyn védelméhezlátott. Könyörtelenül megtörve az ellenforradalmi katonaiszakemberek ellenállását, akiket Trockij küldött oda éstámogatott, Sztálin gyors és erélyes intézkedésekkelújjászervezte a szétforgácsolt osztagokat, meggyorsítottaVorosilov csapatainak megérkezését a Donjecmedencéből,amelyek aztán az újonnan létesített X. hadsereg magjáválettek. Sztálin vasakarata és zseniális éleslátása megvédteCaricynt, meghiúsította a fehérek szándékát, hogyáttörjenek Moszkva felé.

Caricyn védelmének hőskölteménye egybeesett anémet imperializmus összeomlásával Ukrajnában. 1918novemberében Németországban és Ausztria-Magyar-országban kitört a forradalom. A Központi BizottságSztálinra bízza azt a feladatot, hogy az ukrán munkások ésparasztok segítségére megszervezze az ukrajnai frontot.Sztálinnak húsz vezető pártfunkcionáriust bocsátottakrendelkezésére a X. hadseregből, Vorosilov elvtárssal azélükön. November végén az ukrán felkelőcsapatok Petljurabandái és a németek ellen vonultak s felszabadították Char-

66

kovot. Nyugaton felszabadították Minszket. Sztálinhatalmas munkát végzett a nyugati területek felszabadításaés a Bjelorussz Köztársaság létesítése körül.

1918 november 30-án létesült a Munkás és ParasztVédelmi Tanács, Leninnel az élén - ennek feladata a frontés a hátország védelmi munkájának, az ipar és közlekedésés az ország összes erőforrásai mozgósítása munkájánakvezetése volt. Az Összoroszországi Központi VégrehajtóBizottság a Védelmi Tanácsba képviselőjéül Sztálint küldte,aki ténylegesen Lenin helyettesévé lett.

1918 végén katasztrofális helyzet állott elő a keletifronton. Kolcsak hadserege sietve egyesülni készült azészak felől előnyomuló angol csapatokkal. Lenin a VédelmiTanács nevében a Pjerm alatti helyzet megszilárdításátkövetelte. Javaslatot tett a Központi Bizottságnak, hogy akatasztrófa elhárítására küldjék ki Sztálint ésDzerzsinszkijt. Sztálin gyorsan és erélyes intézkedésekkelrendbehozta a Pjerm alatti helyzetet. Délen, Caricyn alatt aző hatalmas akarata meghiúsította azt, hogy a doniellenforradalom egyesítse erőit az urali és volgamellékiellenforradalommal. Északon Sztálin meghiúsította azintervenciós csapatok kísérletét, hogy a csehekkel ésKolcsakkal kapcsolatot teremtsenek. A vörös csapatokmegkezdték Kolcsak szétverését, aki délen is, északon is elvolt vágva szövetségeseitől.

Visszatérve a keleti frontról, Sztálin hozzáfog azállami ellenőrzés megszervezéséhez. Lenin javaslatára1919 márciusában őt nevezik ki az állami ellen-

67

őrzés népbiztosának. Ezt a népbiztosságot később amunkás- és parasztfelügyelet népbiztosságává szerveztékát. Sztálin 1922 áprilisáig marad a munkás- és paraszt-felügyelet népbiztosa. Ennek a munkának óriási szerepevolt a dolgozóknak az állam kormányzásába való bevonásaterén.

1919 májusában Judjénics tábornok, hogy a vöröscsapatokat a Kolcsak-frontról elvonja, finn fehérgárdista ésészt csapatok segítségével Petrográd ellen tört. Judjénicstámadását egy angol hajóraj támogatta. A Vörös Hadseregháta mögött a „Krasznaja Gorka” („Vörös hegy”) és a„Szjeraja Losadj” („Szürke ló”) erődökben lázadásokatszerveztek. A vörös front megrendült és az ellenség egészközel férkőzött Petrográdhoz.

A fehérek visszaverésének megszervezésére aKözponti Bizottság Sztálint küldte ki. A frontrakommunisták mentek. Sztálin gyorsan végetvetett afejvesztettségnek s kíméletlenül megsemmisítette azellenségeket és árulókat. Kombinált csapással - aszárazföldről gyalogsággal s ugyanakkor hajókkal a tengerfelől - a fellázadt erődöket elfoglalták, és a fehérgárdistacsapatokat visszaszorították. A Petrográdot fenyegetőveszedelem el volt hárítva. Az Antant terve, hogyPetrográdot elfoglalja, füstbe ment. Judjénics hadseregeszét volt verve, maradványai Észtországba menekültek.

1919 nyarán Sztálin a nyugati fronton dolgozik,Szmolenszkben szervezi a lengyel támadás visszaverését.

68

Az Antant, miután első hadjáratával vereségetszenvedett, a bajor-, magyar-, észt- és lettországi szovjetekleverése után, 1919 őszén egy második hadjáratot indítottmeg, amelybe a fehér csapatokon és saját haderőin kívül azOroszországgal határos kis államok hadseregeit is bevonta.Ezt a hadjáratot Churchill, az angol hadügyminiszterkérkedve „14 ország hadjáratának” nevezte.

Mialatt a Vörös Hadsereg keleten Kolcsakot verte,Djenjíkin elfoglalta a Donjec-medencét és széles frontonbetört Ukrajnába. Trockij a déli fronton áruló módraszétzüllesztette a munkát. A vörös csapatok vereségeketszenvedtek. Djenjíkinnek segítségére siettek a lengyelfehérek és elfoglalták Minszket. Judjénics Petrográd alattújból támadásba ment át, Kolcsak viszont a Tobolj folyónáliparkodott megvetni a lábát. Soha még az ellenség nem voltolyan közel a szovjetfővároshoz, mint ekkor. A donjecikapitalisták már milliós jutalomdíjat tűztek ki annak a fehérezrednek, amelyik elsőnek vonul be Moszkvába.

Feleletül a fehérek támadására Lenin a KözpontiBizottság nevében szenvedélyes felhívással fordult apártszervezetekhez: „Mind egy szálig harcba Djenjíkinellen!”

A déli front tömeges utánpótlást kapott emberben éshadianyagban, de szükség volt vezetőre, aki a harcosokszázezreit tömörítse, egységes akarattal egybeforrassza ésaz ellenségre vesse. A párt Központi Bizottsága Sztálintküldte ki, hogy megszervezze a győzelmet a déli fronton.

69

70

71

A forradalom hadvezére a fronton zűrzavarral,fejvesztettséggel, sztratégiai terv hiányával találja magátszemben. Miután a parancsnokságokból elkergette Trockijcsődöt mondott kreaturáit és követelte, hogy Trockijtteljesen tiltsák el a front ügyeibe való beavatkozástól,Sztálin elvetette azt a bűnös régi tervet, hogy a Djenjíkin-frontot a Volga (Caricyn) felől Novorosszijszk irányábantörjék át és kidolgozta saját haditervét, amely zseniálisanoldotta meg a feladatot. Sztálin javaslata az volt, hogy afőcsapást Djenjíkinre Voronjezs körzete felől a Charkov -Donjec-medence - Rosztov vonalon kell mérni, hogy ezzelaz ellenforradalom hadseregét kettévágják. Ez a terv gyorselőnyomulást biztosított a Vörös Hadseregnek olyanvidéken, ahol proletár központok voltak, amelyekneklakossága nyilvánvaló rokonszenvvel várta a VörösHadsereget és ahol sűrű vasúti hálózat volt, ami lehetővétette a csapatoknak minden szükségessel való ellátását. Ez aterv egyúttal felszabadította a Donjec-medencét - ezt ahatalmas szénforrást, amely fűtőanyaggal látta el azországot és egyben forradalmi erők forrása is volt.

Sztálin tervét a Központi Bizottság elfogadta.Sztálin óriási munkásságot fejtett ki a győzelem

megszervezése érdekében. Figyelemmel kísérte ahadműveletek menetét, azonnal kijavította az egyeselkövetett hibákat, maga válogatta ki a parancsnokokat éspolitikai megbízottakat s harcra lelkesítette őket.Sztálin vezetése alatt dolgozták ki a déli fronton

72

az ezredmegbízottak számára szóló utasítást, amely amegbízott feladatát a következő hatásos szavakban foglaltaössze:

„Az ezredmegbízott az ezrednek politikai és erkölcsivezetője, az ezred anyagi és szellemi érdekeinek elsővédelmezője. Ha az ezredparancsnok az ezred feje, amegbízott ezredének atyja és lelke kell hogy legyen.”*

Sztálin tervének megvalósítása Djenjíkin teljesszétverésére vezetett. Sztálin elvtárs kezdeményezéséremegszervezték az I. Lovas Hadsereget, élén Budjonnijjal,Vorosilovval, Scsadjenkoval. A legendás hírű LovasHadsereg, a déli front hadseregeinek támogatásával, végzettDjenjíkin hadaival.

Amikor az ország Djenjíkin leverése után rövid időrenémi lélekzetvételhez jutott, Sztálin Lenin megbízásábólUkrajnában a háború által tönkretett gazdaság helyre-állítását vezeti. 1920 február-márciusában az ukrajnaimunkahadsereg Szovjetjének élén áll s a dolgozókat aszénért való harcra mozgósítja. 1920 márciusában, amunkahadsereghez fordulva, rámutat arra, hogy az adottpillanatban „a szén ugyanolyan fontos Oroszország szá-mára, mint a Djenjíkin felett aratott győzelem.”** Sztálinvezetése alatt az ukrajnai bolsevikok komoly sikereket

* „Právda” 1939 december 14. 344. sz. (Vezércikk: „A katonai megbízottak”.)

** „Proletarszkaja Revoljúcija” 1940. 3. sz. 164. old., oroszul.

73

érnek el az ország szénnel való ellátása és a közlekedésmegszervezése terén.

1920 májusában Sztálint a Központi Bizottság adélnyugati frontra küldi a lengyel földesurak (pánok) ellen,akik az antant harmadik hadjáratát kezdték meg aSzovjetköztársaság ellen. Itt Sztálin közvetlen vezetőszerepet játszik a lengyel front áttörésében, Kievfelszabadításában és csapataink előnyomulásában Ljvovalá. Ugyancsak 1920-ban Sztálin Ukrajna déli részénekvédelmén is munkálkodik Vrangelj támadása ellen éskörvonalazza Vrangelj megsemmisítésének tervét. Sztálinútmutatásai szolgáltak alapul Frunze hadműveleti terveszámára, amelynek végrehajtása Vrangelj megsemmisí-tésére vezetett.

A polgárháború évei Lenin és Sztálin szorosegyüttműködésének jegyében folytak le. Karöltve szervezikés erősítik a Vörös Hadsereget. Lenin tanácskozikSztálinnal a Szovjetállam politikájának legfontosabbkérdéseiről, a háború sztratégiai és taktikai kérdéseiről.Mikor Sztálin a Szovjetország másik végében tartózkodott,hogy Leninnek fontosnál-fontosabb megbízásait végre-hajtsa, a levél-, sürgöny- és írásos üzenetváltás nem szűnikmeg köztük. Sztálin rendszeresen tájékoztatta Lenint afrontok helyzetéről. Leveleiben és sürgönyeibenmesterien elemezte a hadi helyzetet. Mikor a fronton ahelyzet különösen fenyegetővé vált, mindig Leninhezfordult segítségért és támogatásért. Lenin rendkívülfigyelmes volt Sztálin kívánságaival szemben. Lenin

Sztálin 6

74

állandóan értesítette Sztálint a folyó eseményekről,tájékoztatta őt a politika új hírei felől. Sztálin volt Lenin főtámasza a Szovjetország védelmének megszervezése ésvezetése művében.

A polgárháború évei alatt a párt Központi Bizottsága ésszemélyesen Lenin Sztálint a forradalom szempontjábóllegdöntőbb jelentőségű és legveszedelmesebb frontokraküldte. Sztálin elvtárs tagja volt a Köztársaság ForradalmiHaditanácsának és a nyugati, a déli és délnyugati frontForradalmi Haditanácsainak. Ahol különféle okokból aVörös Hadsereg halálosan veszedelmes helyzetbe került,ahol az ellenforradalom és az intervenció seregeinekelőnyomulása a szovjethatalmat létében fenyegette, odaSztálint küldték. „Ahol a zűrzavar és vakrémület mindenpercben teljes tehetetlenségbe, katasztrófába csaphatott át,ott megjelent Sztálin elvtárs.”*

Sztálin szervezte a párt- és a munkástömegeket,kemény kezébe vette a vezetést; a tömegekre támaszkodva,kíméletlenül letörte a szabotázst, vaskézzel nyomta el azárulók, a júdások, a kémek összeesküvéseit a fronton és afront mögött; az önfeláldozó munka személyes példájávalés világos forradalmi perspektívával szította a munkásokés parasztok, a vörös katonák harci szellemét és forradalmilelkesedését; mindig a legrövidebb idő alatt

* K. E. Vorosilov. Sztálin és a Vörös Hadsereg. 1940 6-7. old., oroszul.

75

érte el a gyökeres fordulatot és a Vörös Hadsereggyőzelmét.

Átlátott az ellenség legkörmönfontabb és legármá-nyosabb tervein és izzé-porrá zúzta őket, felborította azellenség egész hadi „tudományát”, hadi „művészetét” ésbegyakorlottságát.

Sztálinnak a polgárháború frontján szerzett érdemeitLenin kezdeményezésére az Összoroszországi KözpontiVégrehajtó Bizottság 1919 november 27-én különhatározatban emelte ki és ugyanakkor Sztálint a „VörösZászló” renddel tüntette ki.

A Vörös Hadseregnek, a világ első Vörös Hadsere-gének, a felszabadított munkások és parasztok hadsere-gének, az országunk népei közötti testvériség hadseregének,ennek az internacionalizmus szellemében nevelt hadsereg-nek megteremtője a bolsevikok pártja volt, Leninnel ésSztálinnal az élén. Lenin és Sztálin vezették az országvédelmének ügyét, a bolsevik párt legjobb erőivel együtt.

A Vörös Hadsereg legjelentősebb győzelmeinekközvetlen ihletője és szervezője Sztálin volt. Mindenhova,ahol a forradalom sorsa kockán forgott, Sztálint küldte apárt. Ő volt a legfontosabb sztratégiai tervek szerzője. Adöntő jelentőségű hadműveleteket ő vezette. Caricyn alatt,Pjerm alatt, Petrográd alatt és Djenjíkin ellen, nyugaton apánok Lengyelországa ellen és délen Vrangelj ellen -mindenütt Sztálin vasakarata és sztratégiai lángesze bizto-sította a forradalom győzelmét. Sztálin nevelte ki és vezette

76

azokat a katonai megbízottakat, akik nélkül, mint Leninmegállapította, nem lett volna Vörös Hadsereg.

Sztálin nevéhez fűződnek Vörös Hadseregünklegdicsőbb győzelmei.

*

77

VII

YŐZELMESEN befejezvén a beavatkozók elleniháborút, a Szovjethatalom megkezdte az áttérést abékés gazdasági építő munkára. A négyesztendei

imperialista háború és a háromesztendei polgárháború azországot feldúlta. A polgárháború befejeztével a parasztságkifejezésre juttatta elégedetlenségét, a beszolgáltatásikötelezettség rendszerével, azzal, hogy minden fölösleget lekell adnia, és követelte, hogy lássák el elegendő áruval. Azéhség és fáradtság következtében a munkások egy részéneksoraiban szintén elégedetlenség nyilvánult meg. Azosztályellenség igyekezett kihasználni az ország súlyosgazdasági helyzetét.

A párt előtt az a feladat állott, hogy az országgazdasági életének minden kérdésében új irányvonalatdolgozzon ki. A Központi Bizottság előtt világos volt, hogya háború befejezése és a békés építőmunkára való áttérésután a hadikommunizmus rendszere eljátszotta szerepét. Agabonafölöslegek kötelező beszolgáltatására nem volt többészükség, a parasztoknak meg kellett adni a módotarra, hogy termékeik fölöslegének nagy részét tet-

G

78

szés szerint használják fel. Ez majd lehetővé teszi amezőgazdaság és az áruforgalom felélénkítését, az iparfelélesztését, a városok ellátásának megjavítását, újgazdasági alap megteremtését a munkások és parasztokszövetsége számára.

De a pártellenes csoportok meg akarták akadályozni apártot az új irányvonal kidolgozásában. 1920 végénráerőszakolták a pártra az úgynevezett szakszervezeti vitát.A valóságban ennek a vitának sokkal szélesebb jelentőségevolt, mint a szakszervezeti kérdés. Lényegében a harc aparasztsághoz való viszony kérdése körül folyt, a pártnak apártonkívüli munkástömegekhez való viszonyáról ésáltalában akörül, hogy milyen legyen a párt magatartása atömegekkel szemben az új helyzetben. A trockisták aztjavasolták, hogy a hadikommunizmus „csavarjait mégjobban meg kell szorítani”. Áruló politikájukkal, amely atömegekkel szemben csak merő kényszerítést ésparancsolgatást ismert, a párt ellen akarták lázítani apártonkívüli munkások tömegeit, veszélybe akarták sodornia Szovjethatalom létét. A trockisták nyomában máspártellenes csoportocskák is felléptek: a „munkásellenzék”,a „demokratikus centralisták”, a „baloldali kommunisták”.

Sztálin Leninnel együtt következetesen keresztülvitte smegvédte a párt irányvonalát és ostorozta a pártnakmindezeket az ellenségeit. A szakszervezeti vita idejénSztálin szervezetileg vezette a harcot az antileninistacsoportok ellen és Lenin tételei köré tömörítette apártot. Sztálinhoz futott be vidékről a pártvonalért

79

folytatott harc menetéről szóló minden adat. Sztálin küldtebe azokban a napokban a „Právdá”-ba a helyi szerve-zetekben folyó vita eredményének adatait, amelyek a pártgyőzelmét és az antileninista csoportok vereségétszemléltették.

A párt irányvonala győzelmében és a pártnak Leninköré, a Központi Bizottság lenini többsége köré valótömörülésében igen nagy jelentősége volt Sztálin„Nézeteltéréseink” című cikkének, amely a „Právda” 1921január 19-i számában jelent meg. Leninnel együtt Sztálinvédte meg a párt egységét a pártellenes frakciók éscsoportok minden támadásával szemben.

A párt a lenini álláspont körül tömörülve vonult fel aX. kongresszusra, amely a forradalom további győzelmeselőnyomulásának főkérdéseit volt hivatva eldönteni. A X.kongresszus (1921 március-április) összefoglalta aszakszervezeti vita eredményeit és túlnyomó szavazat-többséggel jóváhagyta a lenini álláspontot. A kongresszusrendkívül fontos határozatot hozott arról, hogy agabonafölöslegek kötelező beszolgáltatásának rendszerérőlát kell térni a természetbeni adóra, át kell térni az újgazdasági politikára, amelynek megalkotója és ösztönzőjeLenin volt. A X. kongresszus határozata az új gazdaságipolitikára való áttérésről biztosította a szocializmus építéseszámára a munkásosztály és a parasztság szilárdszövetségét.

Ezt a főfeladatot szolgálta a kongresszusnak anemzeti kérdésben hozott határozata is. Az előadói

80

beszédet „A párt soronlevő feladatairól a nemzetikérdésben” a kongresszuson Sztálin mondta.

Sztálin előadói beszéde és a kongresszus határozataszabatosan és világosan jelölte meg a párt gyakorlatifőfeladatát a nemzeti kérdésben. Megszüntettük a nemzetielnyomást, mondotta Sztálin, de ez még nem elegendő; felkell számolni a mult súlyos örökségét - az elnyomott népekgazdasági, politikai és kulturális elmaradottságát; segítenikell nekik abban, hogy e tekintetben utolérjék Közép-Oroszországot. Sztálin harcra hívta fel a pártot a nagy-hatalmi, nagyorosz sovinizmus ellen, mint főveszély ellenés harcra a helyi nacionalizmus ellen.

Elmult az új gazdasági politika első éve. A XI.kongresszuson (1922 március-április) a párt összefoglaltaaz új gazdasági politika első évének eredményeit. Ezek azeredmények olyanok voltak, hogy Lenin kijelenthette:

„Egy éven át visszavonultunk. Most a párt nevében aztkell mondanunk: elég volt! Azt a célt, amelyetvisszavonulásunkkal el akartunk érni, elértük. Ez az időszakvége felé jár, vagy már be is végződött. Most más cél lépelőtérbe - az erők átcsoportosítása.”

A történelmi feladatokat, amelyeket Lenin akongresszuson kitűzött, meg kellett valósítani. 1922április 3-án a Központi Bizottság teljes ülése Leninjavaslatára a Központi Bizottság főtitkárává választja

* Lenin Művei. XXVII. köt. 3. kiad. 238. old., oroszul.

81

82

83

Lenin legjobb és leghívebb tanítványát és fegyvertársát -Sztálint. Azóta Sztálin megszakítás nélkül dolgozik ebben aminőségben.

Lenin egészségét az 1918-ban ellene elkövetettmerénylet és a szakadatlan megfeszített munka aláásta.1921 végétől kezdve Lenin egyre gyakrabban voltkénytelen munkáját félbeszakítani. A pártvezetésmunkájának főrésze Sztálinra hárult.

Ezekben az években Sztálin óriási munkát végzett anemzeti szovjetköztársaságok létesítése, majd pedig azösszes szovjetköztársaságoknak egy szövetségi államban, aSzocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségében valóegyesítése körül. 1922 december 30-án a Szovjetek I. Össz-szövetségi kongresszusa Lenin és Sztálin javaslatárameghozta történelmi jelentőségű határozatát a szovjetnépekönkéntes egyesüléséről a Szocialista Szovjet KöztársaságokSzövetségében (SzSzKSz - Szovjetunió). Kongresszusibeszédében Sztálin ezt mondta:

„A mai nap fordulatot jelent a Szovjethatalomtörténetében. Határkövet rak le két időszak között az egyika régi, már letünt időszak, amikor a szovjetköztársaságok,bár együttműködtek, de külön-külön haladtak, mindenek-előtt saját létük kérdésével lévén elfoglalva; a másik az új,már megkezdett időszak, amikor a szovjetköztársaságokkülön létének vége szakad, mikor ezek a köztársaságok egyegységes szövetségi állammá egyesülnek, hogysikerrel vegyék fel a harcot a gazdasági pusztulás ellen,mikor a Szovjethatalom már nemcsak létezésére gon-

84

dol, hanem arra is, hogy komoly nemzetközi erővé fejlőd-jék, amely hatást tud gyakorolni a nemzetközi helyzetre,meg tudja azt változtatni a dolgozók érdekében.”*

A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségénekmegteremtése a lenini-sztálini nemzetiségi politika nagygyőzelmét jelentette. A Szovjetunió az azelőtt a cárizmusáltal elnyomott népeknek a nagy orosz népbe vetettrendületlen bizalma alapján, a Szovjetország népeibarátságának szilárd alapján jött létre.

1923 áprilisában folyt le a párt XII. kongresszusa. AzOktóberi Szocialista Forradalom győzelme óta ez volt azelső kongresszus, amelyen Lenin, betegsége miatt, nemvehetett részt. A kongresszus figyelembe vette határozatai-ban Lenin minden útmutatását, amelyeket utolsó cikkeibenés leveleiben adott. A kongresszus erélyes csapást mértazokra, akik az új gazdasági politikát úgy akartákfeltüntetni, mint visszavonulást a szocialista hadállásokból,s akik azt ajánlották, hogy vegyük magunkra a kapitalizmusjármát. A kongresszus megbélyegezte a trockisták ésbuchárinisták áruló és kapituláns javaslatait.

A kongresszuson Sztálin tartotta a szervezetibeszámolót a Központi Bizottság tevékenységéről éselőadói beszédet mondott a nemzeti kérdésről „Nemzetimozzanatok a párt- és államépítésben”

* Sztálin. A marxizmus és a nemzeti és gyarmati kérdés. 1939. 126. old., oroszul.

85

címmel. Beszámoló beszédében Sztálin átfogó képet adott apárt tevékenységéről, növekedéséről, a párttól atömegekhez vezető transzmissziós szíjak (szakszervezetek,ifjúsági szövetség, szovjetek stb.) megerősödéséről, levontaaz új gazdasági politika (NEP) két évének tanulságait,kijelölte a további előnyomulás feladatait. „Pártunkegybeforrott és tömör maradt, kibírta a rendkívül nehézfordulatot és szélesre kibontott zászlóval halad előre” - ígyfejezte be beszámolóját Sztálin.*

A kongresszus komoly figyelmet fordított a nemzetikérdésre. A nemzeti kérdésről mondott előadói beszédébenSztálin hangsúlyozta nemzetiségi politikánk óriásinemzetközi jelentőségét, rámutatott arra, hogy a Kelet ésNyugat elnyomott népei a Szovjetunióban látják a nemzetikérdés megoldásának mintaképét. Sztálin utalt arra, hogykemény munkára van szükség a Szovjetunió népei köztfennálló gazdasági és kulturális egyenlőtlenség megszünte-tése érdekében. Sztálin erélyes harcra szólította fel az egészpártot a kapitalizmus részleges felélénkülése következtébenúj erőre kapott nagyorosz sovinizmus és a helyinacionalizmus ellen. Leálcázta azokat a grúzokat, akikneknacionalista elhajlásaik voltak s akiket a trockistáktámogattak.

Alig ért véget a XII. kongresszus, amikor a láthatáron aSzovjetköztársaságot fenyegető komoly veszedelem

* A SzK(b)P története. Rövid tanfolyam. Szikra 1949. 277. old. (IX. 3. fejezet).

86

mutatkozott. Angliában és Franciaországban alegreakciósabb és legintervencionistább elemek jutottakhatalomra és új hadjáratot iparkodtak szervezni a Szovjet-unió ellen. Ebben az élére állított helyzetben a párt Sztálinvezetése alatt becsülettel állta meg a helyét és nagygyőzelmet aratott a diplomáciai fronton. A fenyegetések ésultimátumok helyett 1924-ben Európa valamennyi nagykapitalista állama elismerte a Szovjetuniót. „Az a tény,hogy mi akkor a nehézségeket legyőztük anélkül, hogyártottunk volna az ügynek - mutatott rá Sztálin - kétségkívülarról tanúskodik, hogy Lenin elvtárs tanítványai mártanultak egyet-mást mesterüktől.”*

1924 januárjában ült össze a XIII. pártértekezlet.Sztálin előadói beszédében összefoglalta a vita eredmé-nyeit. Az értekezlet élesen elítélte a trockistákat. Az érte-kezlet határozatait a XIII. pártkongresszus (1924 májusá-ban) és a Kommunista Internacionále V. kongresszusa(1924 nyarán) jóváhagyta.

1924 január 21-én Gorkiban, Moszkva mellett meghaltLenin, a bolsevikok pártjának vezére és alapítója, az egészvilág dolgozóinak vezére. Lenin zászlaját, a párt zászlajátmagasra emelve vitte tovább Sztálin - Leninnek kimagaslótanítványa, a bolsevik párt legjobb fia, Leninnek méltóutódja és művének nagy folytatója.

* Sztálin. Az ellenzékről. Cikkek és beszédek 1921-1927-ből. 74. old., oroszul.

87

Január 26-án nyílt meg a Szovjetek II. Össz-szövetségiKongresszusának gyászülése. Sztálin beszédet mondott: apárt nevében nagy esküt tett:

„Mi kommunisták különös vágású emberekvagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva. Mivagyunk azok, akik a nagy proletár hadvezérnek, Leninelvtársnak hadseregét alkotjuk. Nincs nagyobbtisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincsnagyobb tisztesség, mint tagnak lenni abban a pártban,amelynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbehagyta ránk, hogy hordozzuk fennen és őrizzük megtisztán ezt a kitüntető címet - párttag. Esküszünk neked,Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a tevégakaratodat! . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbehagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint aszemünk világát. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogybecsülettel fogjuk teljesíteni ezt a te végakaratodatis! . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbehagyta ránk, hogy őrizzük és erősítsük a proletariátusdiktatúráját. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogyerőnket nem kímélve, rajta leszünk, hogy becsülettelteljesítsük ezt a te végakaratodat is! . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbehagyta ránk, hogy minden erőnkkel szilárdítsuk a

88

munkások és parasztok szövetségét. Esküszünk neked,Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a tevégakaratodat is! . . .

Lenin elvtárs fáradhatatlanul beszélt nekünkországunk népei önkéntes szövetségének szükséges-ségéről, a Köztársaságok Szövetsége keretén belülitestvéri együttműködésük szükségességéről.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbehagyta ránk, hogy erősítsük és szélesítsük aKöztársaságok Szövetségét. Esküszünk neked, Leninelvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a tevégakaratodat is! . . .

Lenin nem egyszer mutatott rá arra, hogy a VörösHadsereg megerősítése és színvonalának emelésepártunknak egyik legfontosabb feladata . . . Esküdjünkmeg hát elvtársak, hogy erőnket nem kímélve rajtaleszünk, hogy Vörös Hadseregünket, VörösHajóhadunkat megerősítsük . . .

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbehagyta ránk, hogy legyünk hívek a KommunistaInternacionále elveihez. Esküszünk neked, Leninelvtárs, hogy életünket sem kímélve rajta leszünk, hogyerősítsük és szélesítsük az egész világ dolgozóinakszövetségét - a Kommunista Internacionálét!”*

* Sztálin. Leninről. Szikra 1948. 18-22. old.

89

A bolsevik párt esküje volt ez tanítójának és vezérének,Leninnek, aki örökkön örökké élni fog. Ezt az esküt a pártSztálin vezetése alatt becsülettel teljesítette és teljesíti.

Lenin halálának első évfordulójára a „RabócsajaGazeta” („Munkásújság”) szerkesztőségéhez intézettlevélben Sztálin ezt írta:

„Emlékezzetek Iljicsre, szeressétek, tanulmányozzátokőt, tanítómesterünket, vezérünket!

Harcoljatok és győzzétek le az ellenségeket, a belsőketés a külsőket - úgy mint Iljics.

Építsétek az új életet, az új életformát, az új kultúrát -úgy mint Iljics.

Sohase húzódozzatok a munka aprajától, mert a ki-csinyből épül a nagy - ez Iljicsnek egyik fontos intelme.”*

A szovjetnép rendületlenül követte és követi Sztálin eszavait.

A szocializmus ellenségei, kihasználva előbb Leninbetegségét, majd halálát, igyekeztek letéríteni a pártot alenini útról, hogy ezzel előkészítsék a kapitalizmus vissza-állításának feltételeit országunkban. Különösen bőszentámadták a pártot a leninizmus megátalkodott ellensége:Trockij és csatlósai. A trockisták újabb vitát erőszakoltak ráa pártra. A harc elkeseredett jellegű volt. Sztálin feltárta atrockisták fellépésének politikai lényegét, rámuta-

* „Rabócsaja Gazeta” 1925 január 21. 17. sz. oroszul. Lásd: Sztálin. Leninről. Szikra 1948. 7. old.

Sztálin 7

90

tott arra, hogy a párt életéről vagy haláláról van szó,fölzárkóztatta a párt kádereit és megszervezte a trockizmusszétzúzását.

1924 novemberében a Szakszervezetek Összorosz-országi Központi Tanácsa pártcsoportjának teljes ülésénmondott beszédében - „Trockizmus vagy leninizmus” -Sztálin rámutatott arra, hogy a trockizmus elleni harcban azadott időszakban, „a párt feladata az, hogy a trockizmust,mint eszmeáramlatot eltemesse”. Figyelmeztette a pártotarra, hogy az akkori viszonyok között a legfőbb veszedelema trockizmus.

„A mai helyzetben - mondta Sztálin -, Októbergyőzelme után, az új gazdasági politika jelenlegi viszonyaiközött, a legveszedelmesebbnek a trockizmust kelltekintenünk, mert ki akarja ölni a forradalmunk erőibevetett hitet, a munkások és parasztok szövetségének erejébevetett hitet, azt a hitet, hogy az új gazdasági politikaOroszországát szocialista Oroszországgá fogjukátváltoztatni.”*

Sztálin bebizonyította, hogy a trockizmus eszmeimegsemmisítése elengedhetetlen előfeltétele annak, hogybiztosítsuk a további győzelmes előnyomulást aszocializmus felé. Sztálin kijelentette:

„Ha nem zúzzuk szét a trockizmust, akkor azúj gazdasági politika körülményei közt nem győz-

* Sztálin. A parasztkérdés. Cikkek és beszédek. 1926. 55. old., oroszul.

91

hetünk, nem érhetjük el azt, hogy a mai Oroszországszocialista országgá változzék.”*

A trockizmus elleni harcok során Sztálin a pártot aKözponti Bizottság köré tömörítette és további harcramozgósította a szocializmus győzelméért országunkban.

A trockizmus eszmei megsemmisítésében, a leniniz-mus megvédésében, megalapozásában és továbbfejleszté-sében rendkívül nagy jelentősége volt Sztálin 1924-benmegjelent „A leninizmus alapjairól”** című elméletimunkájának. Ez a könyv a leninizmus mesteri kifejtése ésmély elméleti megalapozása. Az egész világ bolsevikjaitlátta el akkor és látja el ma is a marxista-leninista elméletéles fegyverével.

Ez a munka kifejti a leninizmus alapjait, vagyis azt azújat és különlegeset, ami Lenin nevéhez fűződik, amivelLenin a marxista elméletet továbbfejlesztette. Már maga aza körülmény, hogy megkaptuk a leninizmus kérdéseinekilyen összefoglalását, hogy Sztálin a lenini örökség egészeszmei tartalmát összegyüjtötte és az új történelmikorszak szemszögéből vizsgálat alá vette, óriási lépéstjelentett a marxizmus-leninizmus tudományánakfejlődésében. Ez a munka a lenini tanítás valamennyikérdését rendkívül magas elvi színvonalra emeli. Sztálin eművében a leninizmus klasszikus meghatározását adja.Sztálin megmutatja, hogyan fejlesztette tovább

* Ugyanott.

** Szikra 1948, vagy: Sztálin A leninizmus kérdései, Szikra 1948. 9-87. old.

92

Lenin a marxizmust az új korszaknak, az imperializmus ésa proletárforradalmak korszakának viszonyai között.

A népgazdaság helyreállításának munkája vége feléjárt. A Szovjetunió nemzetközi és belső helyzete meg-változott. A kapitalista országokban beállt a forradalmimozgalom ideiglenes apálya, létrejött a kapitalizmusideiglenes, részleges stabilizálódása. A Szovjetunió elérte aháborúelőtti gazdasági színvonalat. Tovább kellett haladni.Teljes élességében vetődött fel építőmunkánk távlatainak, aszocializmus sorsának kérdése a Szovjetunióban.

Zseniális éleslátással határozza meg Sztálin aforradalom további fejlődésének perspektíváját és konkrétútjait.

„Kívánom a «Dinamo»-gyár munkásainak - írta Sztálin1924-ben -, valamint egész Oroszország munkásainak,hogy az ipar fellendüljön, hogy a proletárok számaOroszországban a legközelebbi időszakban 20-30 millióranövekedjék; hogy a falvakban a kollektív gazdaságfelvirágozzék és befolyása alá vesse a magángazdaságot;hogy a magasfejlettségű ipar és a falu kollektívgazdasága agyárak proletárjait és a föld dolgozóit véglegesen egyszocialista hadseregbe tömörítse, hogy az oroszországigyőzelmet betetőzze a győzelem az egész világon.”*

Elméletileg összefoglalva a Nagy OktóberiSzocialista Forradalom tapasztalatait, valamint a kapi-

* Lásd Ordzsonikidze. Válogatott cikkek és beszédek (1911-1937). 1939. 450. old., oroszul.

93

talista környezetben végzett szocialista építőmunka elsőéveinek tapasztalatait, Sztálin megvédte és tovább-fejlesztette a lenini tanítást a szocializmus egy országbanvaló győzelméről.

1924 decemberében jelent meg Sztálin ismert munkája:„Az Októberi Forradalom és az orosz kommunistáktaktikája”.* Ebben a munkában Sztálin, megalapozva alenini tételt a szocializmus egy országban valógyőzelméről, rámutatott arra, hogy ennek a kérdésnek kétoldalát kell megkülönböztetni: egy belső és egy nemzetközioldalt. A belső oldal: az osztályok egymáshoz valóviszonyának kérdése a szocializmust építő országon belül; anemzetközi oldal: a Szovjetunió, mint az eddig mégegyetlen szocialista ország, és a kapitalista környezetegymáshoz való viszonyának kérdése. A belsőnehézségekkel a Szovjetunió munkásai és parasztjai teljesmértékben meg tudnak birkózni saját erejükből,gazdaságilag teljes mértékben le tudják küzdeni sajátburzsoáziájukat és teljesen fel tudják építeni a szocialistatársadalmat. De mindaddig, amíg megvan a kapitalistakörnyezet, megvan a Szovjetunió elleni kapitalistabeavatkozásnak és a kapitalizmus visszaállításánakveszélye is. Hogy ezt a veszedelmet kiküszöböljük, magát akapitalista környezetet kell megszüntetni, a kapitalistakörnyezetet azonban csak annak eredményeképpen lehetmegszüntetni, hogy a proletárforradalom legalább is néhány

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 88-116. old.

94

országban győzedelmeskedik. Csak akkor lehet majd aszocializmus győzelmét a Szovjetunióban teljes, véglegesgyőzelemnek tekinteni.

Sztálinnak ezek a tételei szolgáltak a XIV. pártérte-kezlet (1925 április) történelmi jelentőségű határozatánakalapjául. Az értekezlet megerősítette a lenini-sztálinicélkitűzést a szocializmusnak a Szovjetunióban valógyőzelmére, mint párttörvényt, amely a párt összes tagjaiszámára kötelező.

A moszkvai pártszervezet pártaktívájának gyűlésénSztálin „Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XIV.értekezletének eredményeiről” tartott előadásában különö-sen arra hívta fel a figyelmet, hogy a középparasztokat bekell vonni a szocializmus építésébe. Sztálin ezt mondta:

„A fődolog most abban van, hogy a középparasztokat aproletariátus köré tömörítsük, hogy újból megnyerjük őket.A fődolog most abban van, hogy összefogjunk a parasztságzömével, anyagi és kulturális színvonalát felemeljük ésezzel a zömmel együtt haladjunk előre a szocializmus felévezető úton. A fődolog most abban van, hogy aszocializmust együtt építsük a parasztsággal, okvetlenül aparasztsággal együtt és okvetlenül a munkásosztályvezetése alatt, mert a munkásosztály vezetőszerepe alegfőbb biztosítéka annak, hogy az építőmunka aszocializmus felé vezető úton fog majd haladni.”*

* Sztálin. A leninizmus kérdései. 9. kiad. 127-128. old., oroszul.

95

1925 decemberében nyílt meg a XIV. pártkongresszus.A Központi Bizottság politikai beszámolójában Sztálin aSzovjetunió politikai és gazdasági ereje gyarapodásánakvilágos képét rajzolta meg. Ámde, mondotta Sztálin, minem elégedhetünk meg ezekkel a sikerekkel, mertországunk még mindig elmaradt, agrárország. Ahhoz, hogyországunk gazdasági önállóságát biztosítsuk és védelmiképességét megerősítsük, ahhoz, hogy megteremtsük aszocializmus győzelméhez szükséges gazdasági alapot -országunkat agrárországból ipari országgá kell változ-tatnunk.

A XIV. kongresszus szószékéről a párt vezére eztmondta:

„Országunkat agrárországból ipari országgá változtatni,amely képes legyen a szükséges üzemi felszereléseket sajáterejével előállítani - ez a mi általános irányvonalunklényege, alapja.”*

A szocialista iparosítás sztálini tervével a kapitulálóZinovjev és Kámenjev szembe akarta állítani a maga„tervét”, amelynek értelmében a Szovjetuniónakagrárországnak kellett volna maradnia. Ez a Szovjetuniószolgaságba vetésének árulóktól kiagyalt terve volt, amely aSzovjetuniót kezén-lábán megkötözve kiszolgáltatta volnaaz imperialista ragadozóknak.

* A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIV. kongresszusa. Gyorsírói jegyzőkönyv. 1926. 488. old.,oroszul.

96

Sztálin lerántotta az álarcot ezekről a gyalázatoskapitulánsokról, feltárta trockista-mensevik mivoltukat.

A XIV. kongresszuson Sztálin hangsúlyozta, hogy aszocializmus építésének munkájában a pártnak egyiklegfontosabb feladata a munkásosztály szilárd szövetsége aközépparaszttal.

A párt alapvető feladataként a kongresszus a szocialistaiparosítás végrehajtását - a szocializmusnak a Szovjetunió-ban való győzelméért vívott harcot határozta meg.

A kongresszus után, 1926 elején jelent meg Sztálinmunkája: „A leninizmus kérdéseihez”.* Ebben a történelmijelentőségű munkában Sztálin eszmeileg megsemmisítette azinovjevisták likvidátori és kapituláns „filozófiáját” ésmegalapozta a XIV. pártkongresszus irányvonalát, azt avonalat, mely az ország szocialista iparosítására és aszocialista társadalom felépítésére vett irányt. Sztálinfelfegyverezte a pártot és a munkásosztályt a szocialistaépítőmunka győzelmébe vetett törhetetlen hittel.

A bolsevikok pártja, miután erőt gyüjtött és eszközökethalmozott fel s a kapitulánsokat és kishitűeket útjábólfélrelökte, elvezette az országot egy új történelmiszakaszhoz, a szocialista iparosítás szakaszához.

* Szikra 1949, vagy Sztálin A leninizmus kérdései, Szikra, 1948 117-166 old.

97

98

99

A kishitűekkel és kapitulánsokkal, a trockistákkal észinovjevistákkal, a buchárinokkal és kámenjevekkelfolytatott harcban véglegesen kialakult, Leninnek acsatasorból való kiválása után, pártunknak az a vezető gócaSztálin, Molotov, Kalinin, Vorosilov, Kujbysev, Frunze,Dzerzsinszkij, Kaganovics, Ordzsonikidze, Kírov,Jaroszlavszkij, Mikoján, Andrjéjev, Svernjik, Zsdánov,Skirjátov és mások személyében - amely Lenin dicsőlobogóját megvédelmezte, a pártot Lenin köré tömörítetteés kivezette a szovjetnépet az ország iparosításának és amezőgazdaság kollektivizálásának széles útjára. Ennek agócnak vezetője s a párt és az állam vezető ereje Sztálinelvtárs volt.

Sztálin, mesterien teljesíti a párt és a nép vezérefeladatait és az egész szovjet nép teljes erejével támogatja,mindazonáltal tevékenységében nem engedi magáhozférkőzni az önhittségnek, hivalkodásnak, öntetszelgésnekmég az árnyékát sem. Ludwig német íróval folytatottbeszélgetésében hangsúlyozza a lángelméjű Lenin óriásiszerepét hazánk átalakítása terén, önmagáról Sztálinegyszerűen csak ezt mondta: „Ami engem illet, én csaktanítványa vagyok Leninnek, és célom, hogy méltótanítványa legyek.”*

*

* Sztálin. Beszélgetés Emil Ludwig német íróval. 1938. Lásd: Sztálin Leninről. Szikra 1948. 38. old.

100

VIII

ÖRTÉNTELMI szempontból rendkívül rövid időalatt iparosítani egy olyan óriási s egyszersmindgazdasági tekintetben elmaradt országot, amilyen

akkor a Szovjetunió volt - roppant nehézségekbe ütközött.Ujonnan kellett felépíteni több olyan iparágat, amely a régi,cári Oroszországban ismeretlen volt. Uj hadiipart kellettteremteni, amely a régi Oroszországban nem volt meg.Gyárakat kellett építeni olyan modern mezőgazdaságigépek előállítására, amilyeneket a régi falu hírből semismert. Ehhez óriási anyagi eszközök kellettek. Akapitalista országok az iparosításhoz szükséges anyagieszközöket a nép könyörtelen kizsákmányolása, hódítóháborúk, gyarmatok és függő helyzetben levő országokvérengző fosztogatása és külföldi kölcsönök útján szereztékmeg. A Szovjetország azonban nem meríthetett ezekből apiszkos forrásokból, a külföldi kölcsönök útját pedig akapitalisták elzárták előle. Csak egy mód maradt hátra: aszükséges eszközöket a Szovjetországon belül kellettmegszerezni.

T

101

Sztálin, Lenin útmutatásaira támaszkodva kidolgozta aszocialista iparosításról szóló alaptételeket. Rámutatott arra,hogy:

1) az iparosítás lényege nem egyszerűen az iparnövekedésében áll, hanem a nehézipar és mindenek előtt anehézipar magjának, a gépiparnak kifejlesztésében, mertcsak a nehézipar és saját gépipar megteremtése biztosítja aszocializmus anyagi alapját és hozza a szocializmusországát a kapitalista világgal szemben független helyzetbe;

2) a földesuraknak és tőkéseknek országunkban azOktóberi Szocialista Forradalom eredményeképpenvégbement kisajátítása, a föld, a gyárak, a bankok stb.magántulajdonának megszüntetése és az egész néptulajdonába való átadásuk - az ipar fejlesztése számára aszocialista felhalmozás hatalmas forrását nyitották meg;

3) a szocialista iparosítás gyökeresen különbözik akapitalista iparosítástól - az utóbbi gyarmati hódítások ésrablások, háborús pusztítások, uzsorakölcsönök és amunkástömegek és a gyarmati népek könyörtelenkizsákmányolása útján megy végbe, a szocialista iparosításviszont a termelési eszközök társadalmi tulajdonára, amunkások és parasztok munkájával létrehozott javakfelhalmozására és megtakarítására támaszkodik: aszocialista iparosítás elszakíthatatlan kapcsolatban van adolgozó tömegek anyagi helyzetének állandó javulásával;

4) ezért tehát az iparosításért folyó harcban afőfeladatok közé tartozik a munka termelékenysé-

102

gének fokozása, az önköltségi árak csökkentése, harc amunkafegyelemért, rendszeres takarékosság stb.;

5) a szocializmus építésének feltételei aSzovjetunióban, a munkásosztály munkalelkesedése -lehetővé teszik az iparosítás szükséges gyors üteménekmegvalósítását;

6) a mezőgazdaság szocialista átalakításának útja azország iparosításán keresztül vezet, amelynek a technikaialapot kell megteremtenie ez átalakítás számára.

A Szovjetunió dolgozói, ezzel a szabatos és világosprogrammal felfegyverkezve, hozzáláttak az országszocialista iparosításához.

A szocialista építőmunka sikereitől megriadtimperialisták az ország iparosításának meghiusítását, vagylegalább is hátráltatását a Szovjetunióval való diplomáciaiés kereskedelmi kapcsolatok megszakítása (Anglia), szov-jetkövetek meggyilkolása (Lengyelország), a kémszolgálatés a diverziós munka fokozása útján próbálták elérni. Azországon belül a trockisták, zinovjevisták, a régebben szét-vert pártellenes csoportok az árulók blokkjában egyesültek,amely veszett támadást indított meg a párt ellen. „Valamiegységfront-féle van kialakulóban Chamberlaintől Trockij-ig” - jegyezte meg akkor Sztálin elvtárs. A szocialistaiparosítás győzelmét nem lehetett kivívni a trockista-zinovjevista blokk eszmei és szervezeti megsemmisítésenélkül. A párt Sztálin elvtárs vezetése alatt szétzúzta atrockista-zinovjevista blokkot. Sztálin beszámolója a XV.

103

pártértekezleten: „A szociáldemokrata elhajlásrólpártunkban” (1926 november) és beszámolója aKommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságának VII.kibővített plénumán - „Mégegyszer a szociáldemokrataelhajlásról pártunkban” (1926 december) - eszmeilegfelfegyverezte a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjátés a Kommunista Internacionálét és biztosította a pártsorainak egyöntetűségét és tömörségét.

A Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizott-ságának kibővített plénuma határozataiban a trockista-zinovjevista blokk híveit mensevik álláspontra süllyedtrenegátoknak bélyegezte meg.

A bolsevikok, miután szétverték és félrelökték abehódolókat, a kapitalizmus szószólóit, tovább folytattákországunk szocialista iparosításának művét.

Az iparosítás egyetlenegy területe, egyetlenegy kérdésesem kerülte el Sztálin figyelmét. Sztálin a kezdeményezőjeaz új iparágak létesítésének és az azelőtt elmaradtiparágak kifejlesztésének és újjáépítésének. Sztálin azösztönzője annak, hogy országunkban egy második szénés fémipari bázis létesült - ösztönzője a Kuznjeck-medence építkezéseinek. Sztálin a nagy szocialista építésekszervezője és vezetője. A sztálingrádi traktorgyár, adnjeperi villanyerőmű, a magnitogorszki vaskohászatikombinát, az uráli nehézgépgyár, a rosztovi mezőgazdaságigépgyár, a kuznjecki vaskohászati művek, a Turkesztán-Szibériai vasút, a szaratovi kombájngyár, a moszkvai és agorkiji gépkocsigyárak felépítése és egész sor

104

más építkezés - mind Sztálin nevéhez fűződik.A szocializmus mind magasabbra emelkedő fenséges

épületének nagyszerű látványa ellenállhatatlan befolyástgyakorolt a kapitalista országok munkásaira. Valóságoszarándoklás kezdődött a Szovjetunióba. Tízével és százávaljöttek a munkásküldöttségek és óriási érdeklődéssel,lélekzetvisszafojtva ismerkedtek meg azzal, hogy miképpenépítik maguk a munkások, miután kizsákmányolóikatelkergették, az új, a szocialista társadalmat. Mindenérdekelte őket, mindent tudni akartak. 1927 november 5-énfolyt le Sztálin hosszas beszélgetése Németország,Franciaország, Ausztria, Csehszlovákia, Kína, Belgium ésmás országok munkásküldöttségeivel.

A szocialista iparosítás politikájának döntő sikerei már1927 végén mutatkoztak. Az első eredményeket az 1927decemberében összeült XV. pártkongresszus összegezte.Sztálin beszámolójában világos képét adta a szocialistaiparosítás sikereinek és hangsúlyozta, hogy a szocialistaparancsnoki magaslatokat továbbra is bővíteni és erősítenikell a városban és a faluban egyaránt, irányt véve a kapi-talista elemeknek a népgazdaságban való felszámolására.

A XV. kongresszuson Sztálin rámutatott arra, hogy amezőgazdaság elmaradt az ipar mögött és megjelölte akivezető utat ebből, az egész népgazdaságot fenyegetőhelyzetből.

„A kivezető út - mondotta Sztálin - a kis és elaprózottparasztgazdaságoknak nagy, egyesített gazdaságokra

105

való áttérésében van, a föld társas megművelése alapján, aföldnek a korszerű, fejlett technikán alapuló kollektívmegművelésére való áttérésben. A kivezető út az, hogy akis és apró parasztgazdaságokat fokozatosan, de megállásnélkül, nem kényszer, hanem példa és meggyőzéssegítségével nagy gazdaságokba egyesítsük, a földnektársas, szövetkezeti, kollektív megmunkálása alapján,mezőgazdasági gépek és traktorok alkalmazásával, aföldművelés belterjességét szolgáló tudományos módszerekalkalmazásával. Más kivezető út nincsen.”*

Miért lépett országunk a kolhózépítés útjára?Már a XV. pártkongresszus idején egyre nyilvánvalóbb

lett a mezőgazdaság, különösen a gabonatermeléselmaradása. Az összes gabonatermés közeledett a háborúelőtti színvonalhoz, de a termelt gabona piacra kerülő része,amelyet a városok és a hadsereg ellátására árubabocsátottak, a háború előtti mennyiségnek alig egy harmadrésze (37 százaléka) volt. A falvakban körülbelül 25 milliókis és apró parasztgazdaság volt. A kis parasztgazdaságokpedig már természetüknél fogva félig naturális gazdaságokvoltak, melyek csak igen kevés árugabonát tudnak adni ésképtelenek a termelés kibővítésére, traktorok és gépekalkalmazására, a terméshozam fokozására. A parasztgazda-ságok szétforgácsolódása és a gabona piacra termelésénekcsökkenése folytatódott.

* A SzK(b)P története. Rövid tanfolyam. Szikra 1949. 302-303. old., (X. 2. fejezet).

Sztálin 8

106

„Nem fért hozzá kétség, hogy a gabonagazdaságilyetén állapota mellett a Szovjetunió hadseregét és városaitaz állandó éhség veszélye fenyegette.”*

Az ország kétféleképpen térhetett át a mező-gazdaságban a nagyüzemi termelésre, mely traktorokat ésmezőgazdasági gépeket használhat és többszörösérenövelheti a piacra kerülő gabonamennyiségeket, Az elsőlehetőség: áttérni a falun a nagyüzemű kapitalistatermelésre, ami a paraszttömegek tönkrejutását jelenti,tömeges munkanélküliséget a városokban, a munkásosztályés a parasztság szövetségének felbomlását, a kulákságmegerősödését és a szocializmus vereségét. Erre apusztuláshoz vezető útra akarták terelni mindenáron apártot a jobboldali kapitulánsok és árulók.

A másik lehetőség a kis parasztgazdaságokatnagyüzemű szocialista gazdaságokban, kolhózokbanegyesíteni, amelyek messzemenően, képesek traktorokat ésmás modern gépeket használni a gabonagazdaság ésárutermelés gyors fellendítése érdekében. Világos, hogy abolsevikok pártja és a Szovjetállam a mezőgazdaságfejlesztésének csakis ezt a második, kolhóz-útjátválaszthatta.

A bolsevikok pártja Lenin arról szóló bölcsútmutatásaiból indult ki, hogy a kis parasztgazdaságokrólnagyüzemű, kollektív, gépeket alkalmazó földművelésrekell áttérni, mert csupán ez képes a paraszt-

* A SzK(b)P története. Rövid tanfolyam. Szikra 1949. 301. old., (X. 2. fejezet).

107

gazdaságok tízmillióit a százados nyomorból kivezetni.„Kis gazdasággal nem lehet kijutni a nyomorból”* -

mondotta Lenin.A kollektivizálás útjára való áttérést a legégetőbb

gazdasági szükség, a nép insége követelte. És a bolsevikokpártja Sztálin vezetése alatt helyesen értette meg ezt azégető gazdasági szükségességet és a parasztság millióstömegeit át tudta állítani a kollektivizálás útjára.

A XV. kongresszus határozatában kimondta, hogy amezőgazdaság kollektivizálását minden módon fejlesztenikell. Ugyanakkor a kongresszus utasítást adott anépgazdaság első ötéves tervének kidolgozására. Így tehát,mikor a szocialista ipar megteremtése még legjavában folyt,Sztálin már új hatalmas feladatot tűzött ki - a mezőgazdaságkollektivizálását. E történelmi feladat megvalósításarendkívül gondos előkészítést igényelt, amelyet mélységeés mérete tekintetében joggal lehet egy sorba állítani aNagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésével. Aproletárforradalom lángelméjű sztratégája bátran éstántoríthatatlanul, gondosan és körültekintően vezette apártot előre, letört minden akadályt a kitűzött cél felévezető úton, éberen figyelte az osztályellenség sakkhúzásaités nagyszerűen előrelátta annak legközelebbi lépéseit,mesterien csoportosította át az erőket magának az elő-

* Lenin, Művei. XXIV. köt. 3. kiad. 540. old., oroszul.

108

nyomulásnak folyamán, megerősítve az elfoglalt hadállá-sokat, kihasználva a tartalékokat a siker továbbfejlesztésére.

A párt előkészített minden szükséges anyagi előfeltételta parasztságnak a kolhózokba való tömeges belépéséhez.Létrehozták az ipari bázist a falunak traktorokkal ésgépekkel való ellátására, a mezőgazdaság technikaiátszerelésére. A kolhózok és szovhózok szervezésénekköltségeire elegendő pénzügyi eszközt halmoztak fel, éserre az építő munkára elküldték a párt és a munkásosztálylegjobbjait; megerősítették az első kolhózokat, amelyekpéldáját mutatták az egyéni gazdálkodást folytató parasz-toknak, hogyan kell vezetni a kollektív mezőgazdaságot.Gép- és traktorállomásokat és szovhózokat létesítettek,amelyek segítségére voltak a parasztoknak gazdaságukmegjavításában.

A kulákság, vesztét érezve, megkísérelte az ellenállást,„gabonasztrájkot” rendezett, azt gondolta, hogy ezzel apártot, ha nem is kapitulációra, de legalább is meghátrálásrafogja kényszeríteni. Ugyanez évben, 1928-ban, a Donjec-medence Sachty-i kerületében, azután más kerületekben is,a burzsoá szakemberek nagyszabású kártevő szervezetétfedték fel. A kártevők összeköttetésben voltak imperialistaállamokkal.

A Sztálin által vezetett párt a kulákság ellenrendkívüli rendszabályokat hajtott végre és megtörteellenállását. A kártevőket szigorúan megbüntették.Sztálin elvtárs felhívta a pártot, hogy vonja

109

le a tanulságokat a sachty-i ügyből és felszólítottamindenekelőtt a népgazdaság vezetésében dolgozóbolsevikokat arra, hogy nekik maguknak kell szert tenniöktechnikai ismeretekre, szakemberekké lenniök és gyorsí-taniok kell új technikai káderek kinevelését a munkásokközül.

Amikor a párt támadásba ment át a kulákság ellen, apárt által szétvert trockisták és zinovjevisták helyébe az1928-1929-es években Buchárin, Rykov, Tomszkij lépett azőket követő jobboldali behódolók és a kapitalizmustvisszaállítani akarók egész csoportjával együtt. Ugyanakkoraz imperialisták, a jobboldali behódolók aknamunkájáratámaszkodva, újabb kísérletet tesznek arra, hogy aSzovjetuniót háborúba sodorják. Anglia és Franciaországvezérkaraiban a Szovjetunió ellen 1929-1930-ra kitűzött újfegyveres beavatkozás terveit dolgozzák ki.

Mintahogy 1917 októberében a Nagy SzocialistaForradalom győzelme nem lett volna lehetséges akapitulánsok és sztrájktörők, a mensevikek és eszerekszétverése nélkül, éppen úgy a szocializmus győzelme afalun szintén lehetetlen lett volna a jobboldalikapitulánsok szétverése nélkül 1928-1929-ben. A pártnak aBuchárin-Rykov-féle pártellenes csoport feletti győzel-mében igen nagy jelentősége volt Sztálin beszédeinek: „Ajobboldali veszélyről a Szovjetunió Kommunista (bolsevik)Pártjában” (a Moszkvai Bizottság és a MoszkvaiEllenőrző Bizottság teljes ülésén 1928 októberében) és „Ajobboldali elhajlásról a Szovjetunió Kommunista

110

(bolsevik) Pártjában” (a Szovjetunió Kommunista(bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága teljes ülésén 1929áprilisában).

Ezekben a beszédekben Sztálin végleg leleplezte ajobboldaliakat, mint a leninizmus ellenségeit, kimutatta,hogy a jobboldaliak a kulákok ügynökei a pártban.

A jobboldaliak elleni harcokban Sztálin felzárkóztattaaz egész pártot és rohamra vezette a kapitalista kizsák-mányolásnak országunkban megmaradt utolsó védbástyájaellen. Sztálin lángesze, tántoríthatatlan akarata és bölcséleslátása biztosította a forradalomnak új, magasabbszínvonalra emelését. 1929-ben, az Októberi Forradalom12. évfordulóján megjelent „A nagy fordulat éve” címűtörténelmi jelentőségű cikkében Sztálin ezt írta:

„Az elmúlt év a nagy fordulat éve volt a szocialistaépítőmunka minden frontján. Ez a fordulat a szocializmusdöntő támadásának jegyében ment és megy végbe a városés a falu kapitalista elemei ellen. Ennek a támadásnak az ajellemző sajátossága, hogy már eddig is számos döntő sikerthozott nekünk népgazdaságunk szocialista újjáépítésének(rekonstrukciójának) fő területein.”*

Határozott fordulatot ért el a párt a munkatermelékenységének terén. Lényegében megoldást nyert aszocialista iparosítás egyik legnehezebb feladata: az afeladat, hogy a nehézipar felépítéséhez felhalmozzuk

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 278. old.

111

a szükséges anyagi eszközöket. Gyökeres fordulatot ért el apárt földművelésünk fejlesztése, parasztságunk fejlődésetekintetében. Viharos gyorsasággal kezdett kibontakozni akolhózmozgalom, fejlődésének üteme tekintetében magamögött hagyva még a nagyipart is. Ez volt a kezdete atömeges kolhózmozgalomnak.

„Az új és a döntő a mostani kolhózmozgalomban az -írta Sztálin -, hogy a parasztok nem egyes csoportokbanlépnek be a kolhózba, mint azelőtt, hanem egész falvak,egész járások, kerületek, sőt egész körzetek parasztsága lépbe egyszerre. És mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy aközépparaszt megy már a kolhózba. Ez a lényege annak amezőgazdaság fejlődésében beállott gyökeres fordulatnak,amely a Szovjethatalom rendkívül fontos vívmánya . . .”*

Így lett előkészítve Sztálin vezetése alatt a történelmifordulat a kulák elemek korlátozásának és kiszorításánakpolitikájától, a kulákságnak mint osztálynak a teljeskollektivizálás alapján való felszámolása politikájához.

Sztálin elvtárs nagy érdemének kell tekinteni azt atényt, hogy ebben az időszakban, az iparosítás éskollektivizálás első nekiindulásának időszakában, amikor anép minden munkálkodó erejét nagy feladatokmegoldására kellett mozgósítani, élére állította anőkérdést, a nők helyzetének, a női munká-

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 287. old.

112

nak, ama rendkívül fontos szerepnek a kérdését, melyet anők - munkásnők és parasztasszonyok - a társadalomgazdasági, társadalmi és politikai életében betöltenek és, akellő színvonalra emelve ezt a kérdést, helyesen meg isoldotta azt.

„Az emberiség történelmében az elnyomottak egyetlenmozgalma sem zajlott le - mondotta Sztálin - a dolgozó nőkrészvétele nélkül. A dolgozó nők, az összes elnyomottaklegelnyomottabbjai, sohasem maradtak és maradhattaktávol a felszabadító mozgalom országútjától. A rabszolgákfelszabadító mozgalmában, mint ismeretes, százával ésezrével szerepelnek a női vértanúk és hősnők. A jobbágyságfelszabadító küzdelmének harcosai közt tízezrével voltak adolgozó nők. Nincs csodálkozni való azon, hogy amunkásosztály felszabadító mozgalma, az elnyomotttömegeknek ez a leghatalmasabb szabadságmozgalma, adolgozó nők millióit gyüjtötte a maga zászlaja alá.”*

„A dolgozó nők - mondja tovább Sztálin - amunkásnők és parasztasszonyok a munkásosztály hatalmastartalékai. Ez a tartalék a lakosságnak jó felét teszi. Amunkásosztály pártján lesz-e a női tartalék, vagy ellene -ezen fordul meg a proletármozgalom sorsa, a proletár-forradalom győzelme vagy veresége, a proletárhatalomgyőzelme vagy veresége. Ezért a proletariátusnak és élcsa-patának, a kommunista pártnak elsőrendű feladata az, hogy

* „Právda” 1925 március 8. 56. sz.

113

114

115

erélyes harcot indítson a nők, a munkásnők ésparasztasszonyok felszabadításáért a burzsoázia befolyásaalól, a munkásnők és parasztasszonyok politikai felvilágo-sításáért és megszervezéséért a proletariátus zászlajaalatt.”*

„De a dolgozó nők - folytatja Sztálin - nemcsaktartalékot alkotnak. A munkásosztály helyes politikájaesetén a dolgozó nők a munkásosztály igazi, a burzsoáziaellen működő hadseregévé válhatnak. A női munkástarta-lékból a munkásnők és parasztasszonyok olyan hadseregétkikovácsolni, amely a proletariátus nagy hadseregévelvállvetve küzd - ez a munkásosztály második és döntőfeladata.”**

Ami a nőknek a kolhózokban való szerepét illeti, errőlSztálin a rohammunkás kolhózparasztok első kongresszu-sán a következőket mondta:

„A nőkérdés a kolhózokban - mondta Sztálin - fontoskérdés, elvtársak. Tudom, hogy sokan közületek lebecsülika nőket, sőt tréfát űznek belőlük. Ez azonban hiba,elvtársak, mégpedig komoly hiba. Nemcsak arról van ittszó, hogy a lakosság felét nők teszik. Mindenekelőttarról van szó, hogy a kolhózmozgalom a kiváló és tehet-séges nők egész sorát vezető állásokba emelte. Nézzétek ezta kongresszust, annak összetételét és meglátjátok, hogy anők az elmaradottak soraiból már régen az élen-

* Ugyanott.

** „Právda” 1925 március 8. 56. sz.

116

haladók soraiba léptek elő. A nő a kolhózokban nagy erő.Ezt az erőt véka alatt tartani - bűn. Kötelességünk az, hogya nőket a kolhózokban előtérbe toljuk és ennek az erőnekteret engedjünk.”*

„Ami magukat a kolhózok női tagjait illeti - folytatjaSztálin -, azoknak meg kell gondolniok, hogy milyen erejeés jelentősége van a kolhózoknak a nők szempontjából,meg kell gondolniok, hogy csak a kolhózban válhatnak aférfiakkal egyenlőkké. Ha nincs kolhóz: egyenlőtlenségvan, a kolhózban: egyenlő a jog. Gondolják ezt meg akolhózbeli elvtársnők és vigyázzanak a kolhózrendre, minta szemük fényére.”**

Országunk legszélesebb néptömegeinek - köztük arégebben elnyomott és elmaradt nemzetek dolgozóinak is -bevonása a szocializmus építésének művébe, aszovjetideológiának, amely a tömegekben látja a történelemigazi alkotóit, óriási győzelmét jelentette a burzsoáideológia felett, amely mindenféle badarságokat terjesztarról, hogy a tömegek az életnek semmiféle terén semképesek önálló alkotásra. Sztálin elvtárs leleplezte annak az„elméletnek” reakciós voltát, amely szerint a kizsák-mányoltak nem tudnak meglenni a kizsákmányolók nélkül.„Az Októberi Forradalomnak - írta Sztálin elvtárs -egyik legfontosabb eredménye az a tény hogy,

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 441. old.

** Ugyanott, 442. old.

117

erre a hazug elméletre halálos csapást mért.”*Sztálin elvtárs leleplezte azt a reakciós legendát is,

amely szerint a népek felsőbb és alsóbbrendű fajokraoszlanak.

„Azelőtt »szokás volt« azt gondolni, hogy a világ örökidők óta alsóbb és felsőbbrendű fajokra oszlik, feketékre ésfehérekre, akik közül az előbbiek képtelenek a civilizációra,s arra vannak kárhoztatva, hogy kizsákmányolják őket, azutóbbiak pedig a civilizáció egyedüli hordozói és arravannak hivatva, hogy az előbbieket kizsákmányolják. Mostez a legenda szét van zúzva és félre van vetve. Az OktóberiForradalom egyik legfontosabb eredménye az a tény, hogyerre a legendára halálos csapást mért és a gyakorlatbanmegmutatta, hogy a szovjetfejlődés medrébe bevontfelszabadított nem európai népek éppúgy előbbre tudjákvinni a valóban haladó kultúrát és a valóban haladócivilizációt, mint az európai népek.”**

*

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 188. old.

** Ugyanott 189. old.

118

IX

ZERKILENCSZÁZHUSZONKILENC december27-én Sztálin beszédet mondott a marxista agrár-szakemberek értekezletén. Beszédében Sztálin

elvtárs leleplezte az egyes népgazdasági szektorok közötti„egyensúly” burzsoá elméletét, széttörte a szocialista építés„automatizmusának” antimarxista elméletét és a kisparasztigazdaság, „stabilitásának” antimarxista elméletét. Miutánpozdorjává zúzta mindezeket a burzsoá, antimarxista,jobboldali-opportunista elméleteket, Sztálin elvtársmélyenjáró elemzést adott a kolhózoknak - mint a gazdaságszocialista formájának - természetéről és megalapozta azáttérést a mezőgazdaság teljes kollektivizálásánakpolitikájára és a kulákságnak mint osztálynak ezen azalapon való felszámolására.

Lenin már a XI. pártkongresszuson beszélt az utolsó ésdöntő harcról az ellen az orosz kapitalizmus ellen, amely akisparaszt gazdaságból nő ki, de abban az időszakban mégnem lehetett pontosan megállapítani ennek a harcnak azidőpontját. Sztálin elvtárs az őt jellemző éleslátással tudomá-nyosan bebizonyította, hogy a belső kapitalizmussal meg-

E

119

vívandó utolsó döntő harc időpontja már elérkezett. Sztálin,a nagy dialektikus, kimutatta, hogy a kulákságnak mintosztálynak felszámolása nem folytatása a kulákságotkorlátozó és kiszorító régebbi politikának, hanem élesfordulat a párt politikájában.

„Míg a földesúri földek elkobzása első lépése volt azOktóberi Forradalomnak a falun, - mondja a XVI. párt-kongresszus határozata -, addig a kolhózokra való áttérés amásodik, mégpedig a döntő lépés, amely igen fontosszakaszt jelent a szovjetunióbeli szocialista társadalomalapjának lerakása szempontjából.”*

A szocialista gazdaságra a falu annak következ-ményeképpen tért át, hogy a gazdasági szükségszerűségmegkövetelte a nagy szövetkezeti gazdaságra, kollektív,gépekkel dolgozó földművelésre való áttérést. A bolsevikokpártja és a Szovjetállam az évek során új termelőerőkethozott létre a falun, bevezette a modern technikát,traktorokat, kombájnokat stb., a szocialista mezőgazdaságszámára kádereket nevelt, embermilliókat, akik a moderntechnikát elsajátítják.

Sztálin elvtárs a sztálingrádi traktorgyár üzembe-helyezése napján (1930 június 17-én) a gyár munkásaihozintézett, történelmi jelentőségű üdvözletében ezt írta:

* A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja kongresszusainak, értekezleteinek és Központi Bizottsága teljesüléseinek határozatai és döntései. II. rész. 6. kiad. 1941. 428. old., oroszul.

120

„Üdvözlöm a Szovjetunió első, Vörös Zászlórenddelkitüntetett óriási traktorgyárának munkásait és vezetőit, ésgratulálok nekik győzelmük alkalmából. Az 50.000 traktor,amelyet évenként az országnak adnotok kell - 50.000ágyúlövedék, amely robbantja a régi burzsoá világot és utattör az új, szocialista gazdasági formának a falun. Sikertkívánok programotok teljesítéséhez.”*

A falun létrehozott új termelőerők elkerülhetetlenül új,szocialista viszonyt teremtettek az emberek között.

Sztálin, aki a szocializmusról szóló marxista-leninistaelméletet minden irányban konkretizálta, kimutatta, hogy akollektivizálásra nem lehet a parasztoknak a kolhózokbavaló egyszerű és békés belépése útján áttérni, hanem csak aparasztoknak a kulákság elleni tömegharca útján. Akulákságot nyílt harcban, az egész parasztság szemeláttárakellett szétverni, hogy a paraszttömegek meggyőződjenek akapitalista elemek gyöngeségéről s ezért az átmenet a teljeskollektivizálásra elválaszthatatlanul egybekapcsolódott akulákság mint osztály felszámolásának feladatával.

Sztálin elvtárs útmutatásai, hogy a párt politikájábanfordulatnak kell történnie a kulákság kizsákmányolótörekvéseinek korlátozásától a kulákságnak mintosztálynak felszámolásához, szolgáltatták az alapot aKözponti Bizottság 1930 január 5-i határozatához:

* „Právda” 1930 június 18. 166. sz.

121

„A kollektivizálás üteméről és a kolhózok létesítésételősegítő állami intézkedésekről.”

A párt ellenségei mindenképpen igyekeztekmeghiusítani a pártnak a mezőgazdaság kollektivizálásáravett irányát. Ezek az ellenséges kísérletek nemcsak ajobboldali behódolóknak a kollektivizálás ellen intézettegyenes támadásaiban nyilvánultak meg, hanem apártvonalnak „baloldalias” elferdítéseiben is, abban, hogy akollektivizálásnak a párt által megállapított ütemét nemtartották be, a kolhózalapítás önkéntességét hangsúlyozólenini-sztálini elvet megsértették, az artelj átugrásával,hebehurgyán kommunákat létesítettek, és kényszerútontársadalmasítottak lakóházakat, aprómarhát, baromfit ésegyebet.

A belső és külső ellenségek, intervenció-tervezők ésügynökeik abban reménykedtek, hogy ez a „baloldalias”,sőt néha egyenesen tudatosan provokációs, jellegűgyakorlat viszályt kelt majd a parasztság és a Szovjet-hatalom között. Az imperialista államok vezérkaraiban márki is tűzték az újabb intervenció határidejét. De a pártvezére idejében észrevette az új veszedelmet.

1930 március 2-ára a Központi Bizottsághatározata értelmében közzétették Sztálin „Akiknek asiker a fejükbe szállt”* című cikkét, amelybenSztálin visszaverte a kolhózmozgalmat pusztulássalfenyegető „baloldalias” túlkapásokat. „A cikk teljes erő-

* Sztálin A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 314-319. old.

Sztálin 9

122

vel hangsúlyozta az önkéntesség elvét a kolhózalakításterén és rámutatott arra, hogy a kollektivizálás ütemének ésmódszereinek megállapításánál feltétlenül számolni kell aSzovjetunió különböző vidékein uralkodó viszonyokkülönbözőségével. Sztálin elvtárs emlékeztetett eben acikkben arra, hogy a kolhózmozgalom fő láncszeme amezőgazdasági artelj . . . Sztálin elvtárs cikkének óriásipolitikai jelentősége volt. Ez a cikk segítséget nyújtott apártszervezeteknek az elkövetett hibák kijavításához ésrendkívül súlyos csapást mért a Szovjethatalomellenségeire, akik azt remélték, hogy a túlkapásokatkihasználva, sikerülni fog nekik a parasztságot a Szovjet-hatalom ellen fordítani.”*

Megsemmisítő csapást mérve a „baloldalias” túlkapá-sokra és egyszersmind szétfoszlatva az intervenciósokreménykedéseit, Sztálin elvtárs, a milliós tömegektanítómestere, megmagyarázta a pártbeli és pártonkívülikádereknek, hogy miben áll a vezetés művészete.

„A vezetés művészete - írta Sztálin - komoly dolog. Nemszabad elmaradni a mozgalomtól, mert elmaradni annyitjelent, mint elszakadni a tömegektől. De nem szabad előre-szaladni sem, mert előreszaladni annyit jelent, mint elvesz-teni a tömegekkel való kapcsolatot. Aki a mozgalmat vezetniakarja és egyúttal meg akarja tartani a kapcsolatot a mil-

* A SzK(b)P története: Rövid tanfolyam. Szikra 1949. 323-324. old., (XI. 2, fejezet).

123

liós tömegekkel, annak két fronton kell harcolnia - azelmaradók ellen is, az előreszaladók ellen is.”*

Ezt követő „Válasz a kolhózparaszt elvtársaknak”** c.1930 április 3-án közzétett cikkében Sztálin, a kolhóztagokmillióihoz fordult és rámutatva a parasztkérdésbenelkövetett hibák gyökerére és a kolhózmozgalom főhibáira,rendkívüli erővel fejtette ki, hogy mi a lényege a támadástörvényeinek az osztályharc frontján. Nem lehet támadástfolytatni, ha nem erősítjük meg a már elfoglalt hadállásokat- magyarázta Sztálin elvtárs -, ha nem csoportosítjuk áterőinket, ha nem biztosítjuk a frontot tartalékokkal, ha nemhozzuk rendbe a hátországot. Az opportunisták nem értik atámadás osztálytermészetét: milyen osztály ellen és milyenosztállyal szövetségben támadunk? Nekünk mondta Sztálin- nem akármilyen támadásra van szükségünk, hanem akulák elleni támadásra, szövetségben a középparaszttal.

A sztálini vezetés segítségével, a túlkapások kiigazítá-sának eredményeképpen szilárd alap jött létre a kolhózmoz-galom újabb, hatalmas megnövekedésére. A párt, Sztálinelvtárssal az élén, megoldotta a proletárforradalomnak ahatalom meghódítása után legnehezebb feladatát, azt, hogya kis parasztgazdaságokat a szocializmus vágányáravezesse át, hogy a kulákságot, ezt a számra legnagyobbkizsákmányoló osztályt, felszámolja.

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 319. old.

** Ugyanott 320-338. old.

124

„Rendkívül mélyreható forradalmi átalakulás volt ez,ugrás a társadalom régi minőségi állapotából, új minőségiállapotba, amely következményeiben egyenlő jelentőségűvolt az 1917-es októberi forradalmi átalakulással.

Ennek a forradalomnak sajátszerűsége az volt, hogyfelülről ment végbe az államhatalom kezdeményezésére,amelyet alulról a kuláknyűg ellen a szabad kolhózéletmegteremtéséért harcoló milliós paraszttömegek egyenestámogatása kísért.”*

Lenin útmutatásaira támaszkodva, amelyek szerint akisparasztgazdaságokról át kell térni a nagy, arteljformájú,kollektív mezőgazdaságra, Lenin szövetkezeti tervéretámaszkodva, Sztálin kidolgozta és gyakorlatilag meg-valósította a mezőgazdaság kollektivizálásának elméletét.Az új, amit Sztálin ezen a téren adott, abban áll, hogy:

1) minden oldalról kidolgozta a szocialista falusigazdaság kolhózformájának kérdését;

2) kimutatta, hogy az adott szakaszban a kolhóz-építésnek fő és alapláncszeme a mezőgazdasági artelj, minta parasztok számára leghelyesebb és legérthetőbb forma,amely lehetővé teszi a kolhóztagok személyes érdekeinekösszeegyeztetését társadalmi érdekeikkel, a kolhóztagokszemélyes érdekeinek hozzáalkalmazását a társadalmiérdekekhez;

* A SzK(b)P története. Rövid tanfolyam. Szikra 1949. 320. old. (XI. 2. fejezet).

125

3) megalapozta az áttérést a kulákság korlátozásának éskiszorításának politikájáról arra a politikára, amely akulákságot mint osztályt a teljes kollektivizálás alapjánfelszámolja;

4) megvilágította a gép- és traktorállomásokjelentőségét, mint a mezőgazdaság szocialista átépítésimunkájának támaszpontjaiét, amelyek révén a szocialistaállam segíti a mezőgazdaságot és a parasztságot.

1930 februárjában igen sok szervezet és munkás-,paraszt- és vöröskatona-gyűlés kívánságára a SzocialistaSzovjetköztársaságok Szövetségének Központi VégrehajtóBizottsága Joszif Visszarionovics Sztálint, a szocialistaépítőmunka frontján szerzett hatalmas érdemei elismerése-képpen másodszor tüntette ki a Vörös Zászló-érdemrenddel.

A XVI. pártkongresszus (1930 június 26-július 13) úgykerült a történelembe, mint a szocializmus egész frontonkifejlesztett támadásának kongresszusa. Sztálin, miutánreferátumában megvilágította azt, hogy mi a lényege aszocializmus egész fronton kifejlesztett támadásának akapitalista elemek ellen, megállapította, hogy országunkmár a szocializmus korszakába lépett.

Sztálin beszámolt a kongresszusnak az országiparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása terén elérteredményekről, s egyben rámutatott arra, hogy milyenfeladatokat ró ránk a fejlődés új időszaka. Ha afejlődés üteme szempontjából már elértük, sőt túlis szárnyaltuk a fejlett kapitalista országokat,

126

az ipari termelés színvonala szempontjából még nagyon elvagyunk maradva a fejlett kapitalista országok mögött.Ezért tűzzük ki az ütem további gyorsításának feladatát ésazt, hogy a kapitalista országokat az ipari termelésszínvonala szempontjából is utolérjük és túlszárnyaljuk.Sztálin elvtárs referátumában kijelölte a párt feladatait azelső ötéves terv négy év alatti megvalósítása terén.

Az egész ország dolgozói nagy lelkesedéssel láttakhozzá a kongresszus által kijelölt óriási feladatokteljesítéséhez. Hatalmas méreteket öltött a szocialistamunkaverseny és a rohammunka. A XVI. kongresszusülésezése idején a szocialista versenyben már két milliómunkás vett részt, a rohambrigádokban dolgozó munkásokszáma pedig meghaladta az egy milliót.

„A legnagyszerűbb ebben a versenyben az - mondtaSztálin elvtárs a XVI. kongresszuson -, hogy gyökeresfordulatot idéz elő az embereknek a munkáról valónézeteiben, mert a munkát szégyelni való és súlyosteherből, aminek azelőtt tekintették, becsület dolgává,dicsőség dolgává, érdem és hősiesség dolgává változtatja.Ehhez hasonló valami a kapitalista országokban nincs ésnem is lehet.”*

Az első ötéves terv megvalósítása az országvalamennyi gazdasági ágának újjáépítését követelte

* A SzK(b)P XVI. kongresszusán, 1930 június 27-én tartott beszámolóból. Lásd: Lenin-Sztálin. A szocialistamunkáról és munkaversenyről. Szikra 1948. 73-74. old.

127

meg az új, modern technika alapján. A technika döntőjelentőségre tett szert. A párt vezére ezzel kapcsolatban1931 február 4-én, a szocialista ipar funkcionáriusainakelső össz-szövetségi értekezletén „A gazdasági vezetőkfeladatairól” mondott beszédében új jelszót adott ki: „Abolsevikoknak el kell sajátítaniok a technikát”, „Azújjáépítés időszakában mindent a technika dönt el.”

Ebben az időszakban, amikor a párt megfeszítettmunkát végzett a szocializmus építése terén, egyre nagyobbjelentőségre tett szert a párt tagjainak és tagjelöltjeinekmarxista-leninista nevelése, a bolsevik párt történelmitapasztalatainak tanulmányozása, a harc a párt történeténekmeghamisítói ellen.

1931 novemberében Sztálin közzétette a „Proletár-forradalom” c. folyóirat szerkesztőségéhez intézett ismertlevelét, amelynek rendkívül nagy szerepe volt a pártsorainak további eszmei tömörítésében. Ebben a levélbenSztálin, leleplezve a bolsevizmus történetének trockistameghamisítóit, kimutatta, hogy a leninizmus a mindenfajtaopportunizmussal folytatott könyörtelen harcban született,növekedett és erősödött meg, hogy a bolsevikok voltak azegész világon az egyetlen forradalmi szervezet, amelyteljesen szétverte az opportunistákat és centristákat éskikergette őket a pártból. Ebben a levélben Sztálinmeggyőző erővel mutatott rá arra, hogy a trockizmus azellenforradalmi burzsoázia élcsapata, amely a kommuniz-mus, a Szovjethatalom és a szocializmusnak a Szovjet-unióban való építése ellen harcol.

128

1933 elejére az első ötéves terv határidő előttmegvalósult. 1933 januárjában Sztálin beszámolót tartott aKözponti Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság teljesülésén „Az első ötéves terv eredményei” címmel.Országunk - mondotta Sztálin - agrárországból ipariországgá, kisparaszti országból a legnagyobb üzemű,élenjáró szocialista földművelés országává lett. Akizsákmányoló osztályokat kivertük a termelésben elfoglaltállásaikból. Maradékaik szétszóródtak szerte az országbanés csendes aknamunka formájában vették fel a harcot aSzovjethatalom ellen. Ezért növelni kellett az éberséget,harcot kellett indítani a szovjetrendszer alapjának, aszocialista tulajdonnak védelmére, minden módon erősítenikellett a proletariátus diktatúráját.

A Központi Bizottság teljes ülésén „A falusi munkáról”mondott másik beszédében Sztálin mélyrehatóan elemezte apárt falun végzett munkájának hiányait és a kolhózrendszermegerősítését szolgáló munkák egész programját fejtette ki.

A párt előtt új feladat állt, harcolni a kolhózokmegerősítéséért, a munka megszervezéséért a kolhózokban,harcolni azért, hogy a kolhózok bolsevik kolhózokkáváljanak, hogy a kolhózokat megtisztítsuk az ellenségeskulák és kártevő elemektől. Erre a célra Sztálin elvtárs aztjavasolta, hogy a gép és traktorállomásokon és aszovhózokban politikai osztályokat létesítsenek. A gép- éstraktorállomások politikai osztályainak két év alatt (1933-34) nagy munkát sikerült végezniök a kolhózokmegerősítése terén.

129

1933 február 19-én, a kolhózok rohammunkásainakelső országos kongresszusán Sztálin elvtárs kitűzte ésmegalapozta a jelszót: tegyük a kolhózokat bolsevikokká, akolhóztagokat pedig jómóduakká.

„Ahhoz, hogy a kolhóztagok jómóduakká váljanak -mondta Sztálin elvtárs -, most már csak egyre van szükség:arra, hogy a kolhózban becsületesen dolgozzanak, helyesenhasználják ki a gépeket és traktorokat, helyesen használjákki az igás jószágot, helyesen munkálják meg a földet ésóvják a kolhóz tulajdonát.”*

Sztálin beszéde behatolt a kolhóztagok tudatába, akolhózok gyakorlati, harcos programjává lett.

A szocialista építés tapasztalataiból általánostanulságokat vonva le, Sztálin elvtárs kidolgozta aszovjetkereskedelemről, mint a munkatermékeknek aszocializmus viszonyai közt való elosztása és cseréjeformájáról szóló tanítást.

Sztálin elvtárs azt mondta: „A szovjetkereskedelem -kereskedelem kis- és nagytőkések nélkül, kereskedelem kisés nagy spekulánsok nélkül. Különleges fajtája ez akereskedelemnek, amilyet a történelem eddig még nemismert, amely csak a mi gyakorlatunkban, a bolsevikokgyakorlatában, a szovjetfejlődés körülményei között vanmeg.”**

„Annak, hogy az ország gazdasági élete fel-pezsdülhessen, az iparnak és mezőgazdaságnak pedig

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 440. old.

** Ugyanott, 409. old.

130

legyen, ami őket termelésük további növelésére sarkalja -mondta továbbá Sztálin elvtárs -, még egy előfeltétele van,éspedig: kifejlett áruforgalom a város és a falu között, azország területei és kerületei között, a népgazdaságkülönböző ágai között.”*

Sztálin elvtárs élesen bírálta azokat, akik aszovjetkereskedelmet nem értékelték kellően, vagyfélvállról kezelték. „A kommunisták egy részének soraiban- mondta Sztálin elvtárs - még mindig félvállról, lenézőenkezelik a kereskedelmet általában és különösen aszovjetkereskedelmet. Ezek a - tisztesség ne essék szólván -kommunisták úgy tekintik a szovjetkereskedelmet, mintvalami másodrendű értéktelen dolgot, a kereskedelem teréndolgozókat pedig, mint elveszett embereket . . . Ezek azemberek nem értik, hogy a szovjetkereskedelem a miéletbevágó, bolsevik ügyünk, a kereskedelemben dolgozókpedig, beleértve az üzleti elárusítókat is, feltéve, hogybecsületesen dolgoznak - ami, forradalmi, bolsevik ügyünkmegvalósítói.”**

Sztálin elvtárs ezen útmutatásainak nagy jelentőségükvolt a szovjetkereskedelem megerősítése és az ország belsőáruforgalmának kifejlesztése szempontjából.

A forradalom ihletett tribúnja és a párt kedvence,Szergej Mirónovics Kírov, a XVII. pártkongresszuselőtti napokban Leningrádon, a Szovjetunió Kom-

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 485. old.

** Ugyanott, 485. old.

131

munista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságánakmunkájáról mondott beszámoló beszédében a következő-képpen jellemezte a munkásosztály szocialista győzel-meinek nagy szervezőjét:

„Elvtársak, pártunk érdemeiről, pártunk sikereirőlszólva, lehetetlen nem szólnunk az általunk elért gigászigyőzelmek nagy szervezőjéről. Sztálin elvtársról beszélek.

Ki kell jelentenem, hogy Sztálin tényleg tökéletes,tényleg mindenoldalú követője, folytatója annak, amitpártunk nagy megalapítója hagyott ránk, akit immár tíz évehogy elvesztettünk.

Nehéz elképzelni olyan gigászi alakot, amilyen Sztálin.Az utóbbi évek alatt, azóta hogy Lenin nélkül dolgozunk,nem ismerünk munkánkban egyetlen olyan fordulatot,politikánkban egyetlen olyan, valamennyire is nagyszabásúkezdeményezést, jelszót, irányt, amelynek szerzője neSztálin elvtárs, hanem valaki más volna. Minden főbbmunkánk - ezt tudnia kell a pártnak - Sztálin elvtársútmutatásai szerint, az ő kezdeményezésére és vezetésealatt megy végbe. A nemzetközi politika legnagyobbkérdései az ő útmutatásai szerint döntetnek el és nemcsakezek a nagy kérdések, de még harmadrendűeknek, sőttizedrendűeknek látszó kérdések is mind érdeklik őt, haországunk munkásait, parasztjait és valamennyi dolgozójátérintik.

Meg kell mondanom, hogy ez nemcsak a szocializmusépítésére vonatkozik annak egészében, hanemmunkánk egyes kérdéseire is. Így például, ha országunkvédelmének kérdéseit vesszük, teljes határo-

132

zottsággal kell hangsúlyoznunk, hogy összes sikereinket,amelyekről beszéltem, teljes egészében Sztálinnakköszönhetjük.

Ennek az embernek hatalmas akarata, roppantszervező tehetsége biztosítja a párt számára a szocializmusgyőzelmes építésével kapcsolatos nagy történelmi fordulókidejében való keresztülvitelét.

Vegyétek Sztálin elvtárs jelszavait: «Tegyük akolhóztagokat jómódúvá», «Tegyük a kolhózokatbolsevikokká», «Sajátítsuk el a technikát», vegyétek Sztálinelvtárs hat történelmi jelentőségű feltételét - mindaz, amimunkánk jelen stádiumában a szocializmus építésétirányítja, ettől az embertől származik és mindazt, amit azelső ötéves terv eredményeképpen kiharcoltunk, az őútmutatása alapján értük el.”*

1934 elején Sztálin vezeti a történelemben a győzőkkongresszusaként ismert XVII. pártkongresszus munkáját.A kongresszuson a SzK(b)P Központi Bizottságamunkájáról mondott beszámoló beszédében Sztálin elvtársösszegezte a párt történelmi jelentőségű győzelmeinek - aszocializmus győzelmeinek - eredményeit a Szovjet-unióban.

Győzött az ország iparosításának politikája, amezőgazdaság teljes kollektivizálásának politikája,győzött az a politika, amely a kulákságot mintosztályt felszámolta. Győzött a szocializmus, egy

* Kírov. Válogatott cikkek és beszédek (1912-1934). 1939. 609-610. old., oroszul.

133

134

135

országban való felépítésének lehetőségéről szóló tanítás. Aszocialista gazdasági forma az egész népgazdaságbanosztatlanul uralkodó erő lett, valamennyi többi formaelsüllyedt. A kolhózok végleg és visszavonhatatlanulgyőztek.

De Sztálin figyelmeztette a pártot, hogy a harcnak mégkorántsincs vége. Bár az ellenség szét van verve,ideológiájának maradványai még élnek és gyakranhallatnak magukról. A kapitalista környezet megmaradt,éleszti és kihasználja a kapitalizmusnak az emberektudatában még élő maradványait.

Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a nemzeti kérdésterén a kapitalizmus maradványai az emberek öntudatábansokkal szívósabbak, mint bármely más téren. Arra akérdésre válaszolva, hogy melyik elhajlás a fő veszély - azelhajlás a nagyorosz nacionalizmus felé, vagy pedig azelhajlás a helyi nacionalizmus felé -, Sztálin elvtárskijelentette, hogy a mai viszonyok között „a fő veszély azaz elhajlás, amely ellen beszüntették a küzdelmet, ésamelyet ezáltal az államra nézve veszélyessé hagytakválni.”*

Rendszeres munkát kell folytatni, hogy akapitalizmusnak az emberek tudatában élő marad-ványait kiirtsuk, rendszeres bírálatnak kell alávetni aleninizmussal szemben ellenséges összes áramlatokideológiáját; szükséges a leninizmus fáradhatatlanpropagandája, a párttagok ideológiai színvonalának eme-

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 499. old.

136

lése, a dolgozók nemzetközi szellemben való nevelése.Különösen meggyőző erővel hangsúlyozta Sztálin, hogyfokozni kell a párt éberségét:

„Nem elringatni kell a pártot, hanem fejleszteni benneaz éberséget, nem elaltatni, hanem a harci készenlétállapotában tartani, nem lefegyverezni, hanem felfegy-verezni, nem leszerelni, hanem mozgósított állapotbantartani a második ötéves terv megvalósítására.”*

Sztálin ebben a beszédében konkréten kidolgozottprogramot adott a párt további munkája számára az ipar,mezőgazdaság, kereskedelem és közlekedés területén ésmegadta a szervezeti munka programját (káderek,határozatok végrehajtásának felülvizsgálása és ellenőrzése);kitűzte azt a feladatot, hogy „a szervezeti vezetést apolitikai vezetés színvonalára kell emelni”. Sztálinnak ez abeszéde programot adott a kultúra, a tudomány, anépművelődés terén végzendő munka és az ideológiai harcszámára.

A Szovjetunió külpolitikájáról szólva, Sztálin elvtársbeszédében megállapította, hogy a kapitalista világban gaz-dasági válság dúl és több országban lázas háborús készü-lődés folyik, különösen Németországban a fasiszták hata-lomrajutása óta. A gazdasági megrázkódtatások, a háborúsés politikai katasztrófák közepette a Szovjetunió szilárdanés rendületlenül megmarad a maga békés álláspontján, har-

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 509. old.

137

col a háború veszélye ellen, állhatatosan folytatjabékepolitikáját.

„A mi külpolitikánk világos - mondotta. Sztálin elvtárs.- Ez a béke megőrzésének és a kereskedelmi kapcsolatokfejlesztésének politikája valamennyi ország irányában. ASzovjetuniónak esze ágában sincs, hogy bárkit isfenyegessen, még kevésbbé, hogy bárkire is rátámadjon. Mia béke hívei vagyunk és a békéért harcolunk. De nemfélünk a fenyegetésektől és készek vagyunk arra, hogy aháború gyújtogatóinak csapására csapással feleljünk . . .Azokat pedig, akik megpróbálnak rátámadni országunkra,úgy visszaverjük, hogy belepusztulnak, nehogy mégegyszerkedvük kerekedjék disznó-ormányukat a mi szovjet-kertünkbe bedugni.”*

A kongresszus Szergej Mirónovics Kírov javaslatáraSztálin elvtárs egész beszédét, mint kongresszusi hatá-rozatot fogadta el, mint párttörvényt, mint a párt munka-programját a legközelebbi időszakra. A kongresszusonjóváhagyták a népgazdaság fejlesztésének második ötévestervét is.

*

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 461. old.

Sztálin 10

138

X

PÁRT általános irányvonalának sikerei követ-keztében az ország ipara és mezőgazdaságatovábbra is állandóan nőtt. Az ipar terén a

második sztálini ötéves terv 1937 áprilisára, határidő előttvalósult meg - négy év és három hónap alatt. Az ipar ésmezőgazdaság újjáépítésének befejezése azt eredményezte,hogy népgazdaságunkat a világ legfejlettebb technikájávalszereltük fel. Iparunk óriási mennyiségű gépet, munkapadotés más munkaeszközt kapott. Mezőgazdaságunk elsőrangúszovjet-taraktorokhoz, kombájnokhoz és egyéb bonyolultmezőgazdasági gépekhez jutott. Közlekedésünk elsőrendűgépkocsikat, mozdonyokat, hajókat és repülőgépeketkapott. A Vörös Hadsereg új, nagyszerű technikaifelszerelést - tüzérséget, tankokat, repülőgépeket és atengeri hajóhad számára hajókat kapott.

Ez az egész, országunk gazdaságának technikaiátszerelésére irányuló óriási munka Sztálin elvtársközvetlen vezetése alatt folyik. Az újfajta gépek, anagyszabású technikai újítások, vagy találmányokmind Sztálin elvtárs közvetlen utasításai szerinthonosultak és honosulnak meg a gyakorlatban. Szemé-

A

139

lyesen megismerkedik az ipar és mezőgazdaság technikaiújjáépítése körüli munka minden részletével, lelkesíti ésserkenti a munkásokat és mérnököket, az üzemek ésiparigazgatóságok vezetőit, a feltalálókat és konstruktő-röket. Különösen nagy, szerető figyelmet szentel VörösHadseregünk, Légi Hadiflottánk és Tengeri Hajóhadunktechnikai felszerelésének, aminek következtében a VörösHadsereg a szocializmus ellenségeiben rettegést keltő erővévált.

A szocializmus építésének egyik rendkívül fontoskérdése, amellyel a pártnak komolyan kellett foglalkoznia,az volt, hogy a szovjettársadalomnak fel kellett nevelniesaját kádereit, a szovjetnépnek és elsősorban a munkás-osztálynak meg kellett teremtenie saját értelmiségét.Kiindulva azokból a lenini útmutatásokból, hogy anéptömegek kultúrája hatalmas fellendülésének alapvetőfeltétele a szocialista forradalom, Sztálin elvtárs amunkásosztály kulturális erőinek kérdését a szocialistaépítés egyik döntő kérdéseként értékelte. Sztálin elvtárs eztmondta:

„Az összes eddigi uralkodó osztályok közül a munkás-osztály, mint uralkodó osztály, a történelemben némilegkülönleges és nem egészen kedvező helyzetet foglal el. Azösszes eddigi uralkodó osztályok - rabszolgatartók,földesurak, tőkések - egyúttal gazdag osztályok is voltak.Módjuk volt arra, hogy fiaikat az igazgatáshoz szükségesismeretekre kioktassák. A munkásosztály egyebek köztabban különbözik tőlük, hogy nem gazdag osztály, hogyazelőtt nem volt módjában fiait az igazgatás ismeretére

140

és gyakorlatára kioktatni és erre csak most, miutánhatalomra jutott, kapott módot. Egyebek közt ezért olyanélére állított nálunk a kulturális forradalom kérdése.”*

A dolgozók saját kádereinek kérdése különösen nagyjelentőségre tett szert nálunk akkor, amikor országunk márbőségesen el volt látva új technikai felszereléssel és égetőszükség volt olyan emberekre, akik elsajátították atechnikát és képesek azt teljes mértékben kiaknázni a hazaüdvére.

A hatalmas, az új technika olyan embereket követelt,akik meg tudják nyergelni ezt a technikát, kitudják préselnibelőle mindazt, amit adhat. Kádereink figyelmét élesfordulattal rá kellett irányítani az új technika elsajátítására,arra, hogy mindenképpen fokozzuk a munkát nagyszámúolyan káderek kinevelésére, amelyek ebből a technikából alehető legnagyobb eredményeket tudják kipréselni. Ebből aszempontból rendkívüli jelentőségű Sztálin elvtárs beszéde,amelyet a Vörös Hadsereg Akadémiájának évzáróünnepélyén 1935 májusában tartott.

„Ahhoz, hogy a technikát mozgásba hozzuk - mondtaSztálin elvtárs - és fenékig kihasználjuk, olyanemberekre van szükségünk, akik elsajátították atechnikát, olyan káderekre, amelyek a techni-

* Sztálin. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság áprilisi egyesített teljes ülése. Előadás aSzovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja moszkvai szervezete pártmunkásainak gyűlésén 1928 április 13-án. Moszkva1928. 15. old., oroszul.

141

kát teljesen magukévá tudják tenni és annak rendje ésmódja szerint kihasználni. A technika olyan embereknélkül, akik ezt a technikát elsajátították - halott. A technikaolyan emberek kezében, akik elsajátították, csodákat tehetés kell is hogy tegyen. Ha a mi elsőrangú gyárainkban,szovhózainkban és kolhózainkban, közlekedésünkben,Vörös Hadseregünkben elegendő számban volnának olyankáderek, amelyek ezen a technikán uralkodni tudnak,országunk háromszor-négyszer akkora eredményt érne el,mint ma . . . Meg kell végre érteni, hogy a világ összesértékes tőkéi közül a legértékesebb és legdöntőbbjelentőségű tőke - az ember, a káderek. Meg kell érteni,hogy a mi jelenlegi viszonyaink között «minden akáderektől függ». Ha jó és nagyszámú kádereink lesznek aziparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, ahadseregben - országunk legyőzhetetlen lesz. Ha ilyenkádereink nem lesznek - mind a két lábunkra sántítanifogunk.”*

Sztálin elvtárs beszéde hatalmas lökést adott aszocialista építés egyik legfontosabb feladatának, a káderekproblémája megoldásának. A párt vezére ez útmutatásánakereje nemcsak abban volt, hogy ráirányította az összes párt-és szovjetszervezetek figyelmét a káderek problémájára,hanem abban is, hogy ez az útmutatás lent, a tömegekbenis, erős visszhangra talált és a munka újabb fellendülésérevezetett.

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 515., 517. old.

142

Az élenjáró munkások kezdeményezésére, alulról,óriási erővel indult meg a Sztahánov-mozgalom. A Donjec-medencében, a széniparban kezdődött és hihetetlengyorsasággal terjedt el az egész országban, a népgazdaságminden ágában. Az iparban, a közlekedésben, amezőgazdaságban a munka nagyszerű hőseinek tíz- ésszázezrei adták példáját annak, hogyan kell elsajátítani atechnikát és emelni a munka szocialista termelékenységét.

Sztálin elvtárs a párt és az egész ország előttmegvilágította ennek az új mozgalomnak óriási történelmijelentőségét. 1935 novemberében, a Sztahánov-munkásokelső össz-szövetségi értekezletén, Sztálin beszédet mondott,amelyben kifejtette, hogy a Sztahánov-mozgalom „aszocialista verseny újabb fellendülésének, a szocialistaverseny újabb, magasabb fokának kifejezése . . . ASztahánov-mozgalom jelentősége abban áll, hogy ez amozgalom a technika régi normáit, mint elégteleneket,megdönti, a munka termelékenységének a vezető kapitalistaországokban elért fokát sok esetben túlhaladja s ilymódongyakorlati lehetőséget nyit a szocializmus továbbimegszilárdítására országunkban, lehetőséget arra, hogyországunk a legnagyobb jólétben élő országgá váljék.”*

Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a Sztahánov-mozgalom a kommunizmus felé építi az utat és

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 518., 519-520. old.

143

144

145

a munkásosztály olyan kulturális és technikai felemel-kedésének magvát hordja magában, amely a szellemi ésfizikai munka ellentétének kiküszöböléséhez vezet.

A Sztahánov-mozgalom előfeltételeiről szólva, Sztálinelvtárs rámutatott arra, hogy miben rejlik forradalmunkóriási ereje és legyőzhetetlensége:

„A mi forradalmunk az egyetlen, amely nemcsakösszetörte a kapitalizmus bilincseit és szabadságot adott anépnek, hanem meg tudta teremteni a nép számára ajómódú élet anyagi feltételeit is. Ebben van forradalmunkereje és legyőzhetetlensége.”*

Sztálin személyesen vezette a Sztahánov-munkásokössz-szövetségi értekezletének munkáját és az ipar,közlekedés és mezőgazdaság élenjáró munkásai Kremlbentartott többi értekezleteinek munkáját is. Részletesenmegbeszélte a népgazdaság minden ágának technikai éstermelési kérdéseit az ipar és közlekedés sztahánovistáival,a kombájnvezetőkkel és traktoristákkal, a fejőnőkkel és acukorrépaföldek hősnőivel.

A Kremlben Sztálin, a Központi Bizottság és aKormány tagjaival együtt, a testvéri szocialistaköztársaságok számos delegációját fogadta. Ragyogódemonstrálása volt ez a Szovjetunió népei közti nagybarátságnak, amelyet a lenini-sztálini nemzetiségipolitika megvalósítása alapján értünk el. Sztálin elv-

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 524. old.

146

társ és fegyvertársai az élenjáró munkásokkal éskolhóztagokkal együtt dolgozták ki a legfontosabbhatározatokat a szocialista építőmunka legnagyobbjelentőségű kérdéseiben.

„Lenin arra tanított bennünket, hogy csak azok avezetők lehetnek igazi bolsevik vezetők, akik nemcsaktanítani tudják a munkásokat és parasztokat, de maguk istudnak tanulni tőlük”* - mondotta Sztálin elvtárs asztahánovisták értekezletén tartott beszédében. A tömegek-kel való ilyen kapcsolatnak ő maga adta a legjobb példáját,forradalmi tevékenységének legelső lépéseitől kezdve.

Az egész népgazdaságnak szocialista átépítésegyökeres változást idézett elő az országban az osztályokegymás közötti viszonyában. Ez a körülményváltoztatásokat tett szükségessé a még 1924-ben elfogadottAlkotmányban. Sztálin elvtárs kezdeményezésére a pártKözponti Bizottsága a Szocialista SzovjetköztársaságokSzövetsége Szovjetjeinek VII. kongresszusán javaslatot tettaz Alkotmány megváltoztatására.

Az új Alkotmány tervezetét külön AlkotmányelőkészítőBizottság dolgozta ki Sztálin elvtárs elnöklete alatt. A ter-vezetet az egész nép megvitatta, ami öt és fél hónapig tar-tott. Nem volt országunknak olyan zugja, ahol a dolgozók netanulmányozták volna át és ne vitatták volna meg ezt az ok-mányt, mely az emberiség történetében a legnagyszerűbbek

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 531. old.

147

egyike. Az egész szovjetnép óriási örömmel ésbüszkeséggel üdvözölte és hagyta jóvá az Alkotmánytervezetét.

A Szovjetek Rendkívüli VIII. Össz-szövetségiKongresszusán 1936 november 25-én az új Alkotmánytervezetéről tartott előadói beszédében Sztálin elvtárs ennekaz alkotmánytervezetnek mélyenjáró megokolását adta,megvilágítva azt az óriási haladást, amely országunkban az1924-es Alkotmány elfogadása óta végbement. Aszocializmus győzelme lehetővé tette az áttérést a választásirendszer további demokratizálására, az általános, titkos,egyenlő és közvetlen választói jog bevezetésére.

A Szovjetunió Alkotmánya megerősíti a szocializmusvalamennyi óriási győzelmét. Az Alkotmány értelmében aszovjettársadalom két, egymással barátságban élő osztály-ból, a munkások és parasztok osztályából áll. A SzocialistaSzovjetköztársaságok Szövetségének politikai alapját adolgozók küldötteinek Szovjetjei alkotják. A Szovjetuniógazdasági alapja a termelési eszközök szocialista tulajdona.A Szovjetunió minden polgárának biztosított joga vanmunkára, pihenésre, művelődésre, anyagi ellátásra öregség,betegség és rokkantság esetén. Megmásíthatatlan törvény apolgárok egyenjogúsága, nemzetiségre, fajra és nemre valótekintet nélkül. Az Alkotmány - a szocialista társadalomerősítése érdekében - biztosítja a szólás, sajtó ésgyülekezési szabadságot, a társadalmi szervezetekben valóegyesülés jogát, a személy sérthetetlenségét, a lakás és

148

levéltitok sérthetetlenségét, a menedékjogot oly külföldiállampolgároknak, akiket a dolgozók érdekeinek védel-mezése, vagy tudományos tevékenységük vagy nemzetifelszabadító harcban való részvételük miatt üldöznek. Adolgozóknak ezeket a történelemben eddig még nem látottóriási jogait és szabadságát anyagilag, gazdaságilagbiztosítja a szocialista gazdaság egész rendszere, amelynem ismer válságokat, anarchiát, munkanélküliséget.

A Szovjetunió Alkotmánya egyben komoly köteles-ségeket is ró az összes polgárokra: meg kell tartaniok atörvényeket, a munkafegyelmet, becsülettel teljesíteniökkell a társadalmi kötelességeket, tiszteletben kell tartaniok aszocialista együttélés szabályait, óvniok és erősíteniök kella szociális tulajdont, védelmezniök a szocialista hazát.

Azt, amiről századokon át ábrándoztak az emberiséglegjobb, élenjáró elméi, azt megmásíthatatlan törvénnyétette a Szovjetunió Alkotmánya - a győzelmes szocializmusés a kibontakozott szocialista demokrácia Alkotmánya.

Ezt az Alkotmányt helybenhagyta és megerősítette aSzovjetek VIII. kongresszusa 1936 december 5-én. ASzovjetunió népei a Szocialista SzovjetköztársaságokSzövetségének új Alkotmányát, alkotója tiszteletére,egyszívvel-lélekkel Sztálini Alkotmánynak nevezték el. ASzovjetunió dolgozói számára ez az Alkotmány harc ésgyőzelmek eredménye, az összes kapitalista országokdolgozói számára pedig nagy harci program. Ez azAlkotmány leszögezte azt a világtörténelmi

149

tényt, hogy a Szovjetunió a fejlődés új szakaszába lépett,abba a szakaszba, amelyben befejeződik a szocialistatársadalom felépítése és bekövetkezik a kommunizmusravaló fokozatos áttérés korszaka. Az egész világdolgozóinak erkölcsi és politikai fegyvert ad ez azAlkotmány a burzsoá reakció elleni harcra. Megmutatja,hogy az, ami a Szovjetunióban megvalósult, megvalósíthatóa többi országban is.

A Szovjetunió Alkotmányának nemzetközi jelentőségétjellemezve, Sztálin elvtárs ezt mondta:

„Ma, amikor a fasizmus zavaros hulláma piszkolja amunkásosztály szocialista mozgalmát és sárral mocskoljabe a civilizált világ legjobbjainak demokratikus törekvéseit,a Szovjetunió új Alkotmánya vádirat lesz a fasizmus ellen,vádirat, amely arról beszél, hogy a szocializmus és ademokrácia legyőzhetetlen. A Szovjetunió új Alkotmányaerkölcsi segítség és reális támasz lesz mindazok számára,akik ma harcot folytatnak a fasiszta barbárság ellen.”*

A szocializmus győzelmei, amelyeket a párt kivívott, anép ellenségeit még jobban felbőszítették. 1937-ben új ada-tok derültek ki a kapitalista országok hírszerző-osztályainakszolgálatában álló Buchárin-Trockij-féle kémszervezet, kár-tevő és gyilkos banda szörnyetegeiről. A bírósági tárgyalá-sok megmutatták, hogy az emberi nemnek e söpredékei már

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 559-560. old.

150

az Októberi Forradalom első napjai óta összeesküdtekLenin ellen, akit le akartak tartóztatni, összeesküdtek a párt,a Szovjetállam ellen. Imperialista gazdáik akaratátteljesítve, céljukul tűzték ki, hogy a pártot és a Szovjet-államot megdöntsék, az ország védelmét aláássák, akülföldi beavatkozást megkönnyítsék, a Vörös Hadseregvereségét előkészítsék, a Szovjetuniót feldarabolják, azimperializmus gyarmatává süllyesszék, a kapitalistarabságot a Szovjetunióban visszaállítsák. A párt és aSzovjethatalom megsemmisítette a nép ellenségeinekdarázsfészkeit. 1937 márciusában, a Központi Bizottságteljes ülésén „A pártmunka fogyatékosságairól” mondottbeszédében Sztálin a párt és szovjetszervek megerősíté-sének világos programját adta, a politikai éberségfokozására szükséges rendszabályok programját, kiadva ajelszót: „Sajátítsuk el a bolsevizmust!” Sztálin felfegy-verezte a pártot a nép ellenségei elleni harcra, megtanítottaarra, hogyan rántsa le a nép ellenségeinek álarcát.

A szovjetbíróság felderítette gaztetteiket és golyóáltalihalálra ítélte a trockista-buchárinista szörnyetegeket. Aszovjetnép helyeselte a trockista-buchárinista bandamegsemmisítését és áttért a napirenden levő kérdésre - aSzovjetunió Legfelsőbb Szovjetje megválasztásánakelőkészítésére.

A párt a Központi Bizottság és Sztálin elvtársvezetése alatt, teljes energiával látott hozzá a választásokelőkészítő munkájához. Az új Alkotmánybevezetése fordulatot jelentett az ország politikai éle-

151

152

153

tében, az ország egész politikai életének továbbidemokratizálását jelentette. Az új választási rendszer atömegek politikai aktivitásának és a Szovjethatalom szerveifelett gyakorolt ellenőrzésének erősödésére vezetett,valamint arra, hogy a Szovjethatalom szerveinek felelős-sége a néppel szemben fokozódott. A Központi Bizottságvezetése alatt, Sztálin vezetése alatt, a párt az újfeladatoknak megfelelően, átépítette munkáinak formáitolyan szellemben, hogy a párton belüli demokráciátkibontakoztatta, a demokratikus centralizmus alapelveitmegszilárdította, a kritikát és önkritikát kifejlesztette, apártszervek felelősségét a párttömegekkel szemben fokozta.A választási hadjárat vezetőgondolatává a párt a kommu-nisták és pártonkívüliek blokkjának sztálini eszméjét tette.

1937 december 11-én, a választások előestéjén SztálinMoszkvában, a főváros Sztálini választókerületében beszé-det mondott. Beszédében megvilágította a gyökeres különb-séget a Szovjetunió tényleg szabad, tényleg demokratikusválasztásai és a kapitalista országok választásai között, ahola kizsákmányoló osztályok a népre nyomást gyakorolnak.Nálunk a Szovjetunióban a kizsákmányoló osztályokatfelszámolták, a szocializmus már behatolt a mindennapiéletbe és a választások ezen az alapon zajlanak le. Sztálinmeghatározta továbbá, hogy milyen politikusoknak kelllenniök a nép választottainak, a Legfelsőbb Szovjetküldötteinek. A népnek követelnie kell választottaitól, hogy

Sztálin 11

154

lenini típusú politikusok legyenek - épp olyan világosak éshatározottak, félelmet nem ismerők a harcban, mentesek apániknak még az árnyékától is, könyörtelenek a népellenségeivel szemben, bölcsek és óvatosak bonyolultpolitikai kérdések eldöntésében, ahol mindenfelől valótájékozottságra van szükség, éppen olyan igazságszeretőkés a népet szeretők, mint amilyen Lenin volt.

Az egész ország hallgatta bölcs, zseniális vezérénekbeszédét. Szavai mélyen behatoltak a dolgozók tudatába.Sztálin beszéde meghatározta a nép választottai tevékeny-ségének elveit, lelkesítette a népet, még jobban össze-forrasztotta a kommunisták és pártonkívüliek blokkját.

December 12-én folytak le a választások a SzovjetunióLegfelsőbb Szovjetjébe. A választások az egész népünnepévé, a szovjetnép hatalmas diadalává lettek. A 94millió választó közül több mint 91 millió vett részt aszavazásban (96.8%); 90 millió ember erősítette meg aszocializmus gőzelmét a kommunisták és pártonkívüliekblokkjának jelöltjeire leadott egyhangú szavazatával.Nagyszerű diadala volt ez a kommunisták és pártonkívülieksztálini blokkjának, diadala Lenin és Sztálin pártjának, apárt lenini-sztálini vezetésének.

A szovjetnép erkölcsi és politikai egysége itt fényesmegerősítést nyert. Sztálin - a nép első választottja, aSzovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének első küldötte.

A tömegek gigászi méretekben megnőtt aktivitásaés a további szocialista építőmunka óriási fel-

155

adatai új formában vetették fel kádereink eszmei éspolitikai megedzésének kérdését.

Sztálin elvtárs beszédeinek egész sorában alegélesebben állította kádereink elé a bolsevizmuselsajátításának feladatát. Rámutatott arra, hogy mindenszükséges eszközünk és lehetőségünk megvan arra, hogykádereinket ideológia tekintetében előkészítsük éspolitikailag megedzzük és hogy kilenctized részben ettőlfügg valamennyi gyakorlati feladatunk megoldása.

1938-ban látott napvilágot „A SzovjetunióKommunista (bolsevik) Pártja történetének rövidtanfolyama”, amelyet Sztálin elvtárs írt és a SzK(b)PKözponti Bizottságának külön bizottsága jóváhagyott.

E könyv megjelenése rendkívül nagy esemény volt abolsevik párt eszmei életében. A párt a bolsevizmusnak új,hatalmas eszmei fegyverére, a marxista-leninista alapisme-retek valóságos enciklopédiájára tett szert. Sztálini szaba-tossággal és mélységgel van a könyvben kifejtve és össze-foglalva a kommunista párt gigászi történelmi tapasztalata,melyhez hasonlóval nem rendelkezett és nem rendelkezik avilágnak egy pártja sem. „A Szovjetunió Kommunista(bolsevik) Pártja történetének rövid tanfolyama”megmutatta a marxizmus továbbfejlődését a proletariátusosztályharcának új viszonyai között, az imperialista ésproletárforradalmi korszak marxizmusának fejlődését, amarxizmus fejlődését abban a korszakban, amelyben aszocializmus győzelme a földkerekség egyhatodrészén már

156

bekövetkezett. Ez a könyv rövid idő alatt óriásipéldányszámban fogyott el. „Határozottan mondhatjuk -állapította meg A. A. Zsdánov elvtárs a XVIII. párt-kongresszuson -, hogy amióta a marxizmus létezik, ez azelső marxista könyv, mely ilyen széles körben terjedt el.”

„A dialektikus és történelmi materializmusról” címűfejezetben „A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjatörténetének rövid tanfolyama” rendkívül világos és tömörformában zseniális módon fejti ki a dialektikus éstörténelmi materializmus alapjait. Ebben a művében Sztálinelvtárs összefoglalta mindazt, amit Marx, Engels és Lenin adialektikus módszer és a materialista elmélet tanába belevittés továbbfejlesztette a dialektikus és történelmi materializ-mus tanát a tudomány és a forradalmi gyakorlat legújabbadatai alapján.

Sztálin elvtárs a dialektikus materializmust, mint akommunizmus elméleti alapját fejti ki, mint a marxista-leninista párt világnézetét, amely eszmeileg felfegyverzi amunkásosztályt a proletárdiktatúra kivívásáért és akommunizmus felépítéséért folytatott harcában. Különösenmeggyőző erővel mutatja meg ez a munka azt a belsőkapcsolatot, amely a marxizmus-leninizmus filozófiája és abolsevik párt gyakorlati forradalmi tevékenysége közöttfennáll. Hogy ne tévedjünk a politikában, a marxistadialektikus módszer tételeit kell szem előtt tartanunk,ismernünk kell a történelmi fejlődés törvényeit - ezt tanítjaSztálin elvtárs.

157

158

159

Sztálin munkája „A dialektikus és történelmimaterializmusról”, melyet a marxista dialektikus módszer-nek ez a hasonlíthatatlan mestere írt, s amely a bolsevizmusegész gigászi gyakorlati és elméleti tapasztalatát foglaljaössze általános tételekbe - új, magasabb fokra emeli adialektikus materializmust, és a marxista-leninista filozófiaigondolkodásnak igazi tetőfoka.

1939 márciusában Sztálin a XVIII. pártkongresszusmunkáját vezeti. Ez a kongresszus hatalmas demonstrálásavolt az egész párt még soha nem látott egységének ésegyöntetűségének, a lenini-sztálini Központi Bizottságkörül való tömörülésének.

Sztálin beszámoló beszédében mélyenjáró elemzésétadta a Szovjetunió nemzetközi helyzetének és leleplezte aSzovjetunió elleni háború és intervenció gyujtogatóinakterveit. A párt XVII. kongresszusa óta öt év telt el. Ez azidőszak a kapitalista országokban szerfelett komolymegrázkódtatások időszaka volt, gazdasági téren éppúgy,mint politikai téren. Az 1929-1932-es évek gazdaságiválsága és a sajátos jellegű depresszió után 1937 másodikfelétől kezdve új gazdasági válság következett be, mely azAmerikai Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra éstöbb más kapitalista országra is kiterjedt. A nemzetközihelyzet a végsőkig kiéleződött, a békeszerződések háborúutáni rendszere hajótörést szenvedett, megkezdődött az új, amásodik világháború.

160

Az új háborút két, az agresszivitásban előljáróimperialista állam indította meg - Németország és Japán. Eza háború, - mondotta Sztálin elvtárs, több mint 500 millióembert sodort magával, hatásának körét óriási területreterjesztette ki, Tientsintől, Sanghájtól, Kantontól Abesszi-nián át egészen Gibraltárig. A háború egyre jobban sértettea nem agresszív államok érdekeit, elsősorban Angliáét,Franciaországét és az Amerikai Egyesült Államokét. Ezállamok kormányai azonban nem fejtettek ki kellőellenállást az agresszorokkal szemben. Elvetették akollektív biztonság politikáját és áttértek a „semlegesség”, abenemavatkozás politikájára. A benemavatkozás politikájaaz agresszió serkentését, a háború szabadjára eresztésétjelentette. A hirhedt „müncheni-egyezmény” értelmiszerzői - Anglia és Franciaország kormányzói -Chamberlain és Daladier a német fasizmus agressziójátkeletre, a Szovjetunió ellen akarták irányítani.

Sztálin elvtárs leleplezte a Szovjetunió elleni háborúuszítóinak mesterkedéseit, akik azt állították, hogy azagresszoroknak tett müncheni engedmények és a münchenisemlegességi egyezmény megvetették a „béketeremtés” újkorszakának alapját. Sztálin elvtárs figyelmeztetett arra,hogy „az a nagy és veszélyes politikai játék, amelybe abenemavatkozási politika hívei belekezdtek, rájuk nézvekomoly kudarccal végződhetik.”*

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 598. old.

161

Sztálin elvtárs rendkívül mélyrehatóan tárta fel a pártés a szovjetnép előtt az akkor kialakult nemzetközi helyzetegész bonyolultságát és veszélyességét és meghatározta aszovjet külpolitika elveit. Beszámolójában ezt mondta:

„A párt feladatai a külpolitika terén:1. Folytassuk tovább is a béke és a gazdasági kapcso-

latok megerősítésének politikáját az összes országokkal;2. Legyünk óvatosak, nehogy országunkat összeütkö-

zésekbe sodorják háborús provokátorok, akik megszokták,hogy idegen kezek kaparják ki számukra a gesztenyét;

3. Mindenképpen növeljük Vörös Hadseregünk ésVörös Hajóhadunk harci erejét;

4. Erősítsük a nemzetközi baráti kapcsolatokat mindenország dolgozóival, akiknek érdeke a népek közti béke ésbarátság.”*

Sztálin elvtárs, miután jellemezte a szocializmusvívmányait és sikereit, a szocialista gazdaság növekedését,a nép anyagi és kulturális színvonalának emelkedését, aszovjetrendszer további megerősödését, új, nagy történelmifeladatot tűzött ki a párt és az egész szovjetnép elé: érjükutol és haladjuk túl a legközelebbi 10-15 év alatt a legfőbbkapitalista országokat gazdasági tekintetben, vagyis abban atekintetben, hogy a termelt javakból mennyi esik egylakosra.

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 600. old.

162

„Túlszárnyaltuk a legfőbb kapitalista országokat -mondta Sztálin elvtárs - a termelés technikája és az iparifejlődés üteme tekintetében. Ez igen jó. De ez nemelegendő. Túl kell szárnyalnunk őket gazdasági tekintetbenis. Mi ezt megtehetjük és meg is kell tennünk. Csakis abbanaz esetben, ha gazdaságilag túlszárnyaljuk a legfőbbkapitalista országokat, számíthatunk arra, hogy országunkteljesen el lesz látva fogyasztási cikkekkel, hogy bőségesenlesznek termékeink és lehetőségünk nyílik arra, hogyáttérjünk a kommunizmus első szakaszáról a másodikszakaszra.”*

Sztálin elvtárs beszámoló beszédében a párt egyikközponti feladataként teljes, tudományosan megalapozottbolsevik programot adott a káderek kifejlesztésének, neve-lésének, kiválogatásának, előléptetésének és ellenőrzésénekmunkája számára.

Leírva az utat, amelyet a párt a XVII. és a XVIII.kongresszus között megtett, Sztálin elvtárs ezt mondta:

„A főeredmény abban áll, hogy országunk munkás-osztálya, miután megszüntette az embernek ember általvaló kizsákmányolását s miután megszilárdította aszocialista rendszert, az egész világ előtt bebizonyítottaügye igazát. Ez a legfőbb eredmény, mert ez megerősíti amunkásosztály hitét erejében és végső győzelme biztosvoltában.”**

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 604. old.

** Ugyanott, 635, old.

163

Sztálin beszéde a Szovjetunió Kommunista (bolsevik)Pártjának XVIII. kongresszusán a kommunizmusnakprogramokmánya, további lépés a marxista-leninistaelmélet fejlődésében. Sztálin továbbfejlesztette a szocialistaforradalom lenini elméletét. Konkretizálta a szocializmusegy országban való felépítésének lehetőségéről szólóelméletet és arra a következtetésre jutott, hogy a kommuniz-mus felépítése országunkban az esetben is lehetséges, ha akapitalista környezet megmarad. Sztálin elvtársnak ez atétele gazdagítja a leninizmust, új eszmei fegyvert ad amunkásosztály kezébe, a párt előtt a kommunizmusgyőzelméért folytatott harcnak nagyszerű perspektívájátnyitja meg, előreviszi a marxista-leninista elméletet.

Lenin „Állam és forradalom” c. ismert művét 1917augusztusában, vagyis néhány hónappal az OktóberiForradalom és a Szovjetállam megalkotása előtt írta meg.Ebben a könyvben Lenin Marxnak és Engelsnek azállamról szóló tanítását védelmezte meg az opportunistákelferdítéseivel és ellaposításaival szemben. Leninnekszándékában volt megírni az „Állam és forradalom”második részét és úgy tervezte, hogy abban majd össze-foglalja az 1905-ös és 1917-es forradalom tapasztalatainakfő tanulságait. A halál azonban megakadályozta ennek afeladatnak a megvalósításában. De amit az államelméletkérdéseiben nem végezhetett el Lenin, azt elvégezteSztálin!

Sztálin elvtárs, arra a gigászi tapasztalatratámaszkodva, amelyet a szovjet szocialista államnak

164

a kapitalista környezet viszonyai között való több minthúszéves fennállása adott, megalkotta a teljes és befejezetttanítást a szocialista államról. Sztálin részletesen elemeztea szocialista állam fejlődési szakaszait, funkcióinak aviszonyok megváltozásával velejáró megváltozását, általá-nosította a Szovjetállam építésének minden tapasztalatát, ésarra a következtetésre jutott, hogy abban az esetben, ha akapitalista környezet továbbra is megmarad, az államot akommunizmus alatt is fenn kell tartani.

Sztálin nyomatékosan hangsúlyozta, hogy milyenóriási jelentősége és szerepe van a pártpropagandának és apártapparátus munkásai, az ifjúsági szervezetek, aszakszervezetek, a kereskedelmi és szövetkezeti, gazdasági,állami, oktatásügyi, katonai és egyéb szervezetek munkásaimarxista-leninista nevelésének.

A következőket mondta: „Ha senyvedni kezdkádereink marxista-leninista nevelése, ha gyengül munkánka káderek politikai és elméleti színvonalának emelése terén,maguk a káderek pedig ezzel kapcsolatban megszűnnekérdeklődni további előrehaladásunk perspektívája iránt,nem értik meg többé ügyünk igazát és perspektívanélküli gyakorlati emberekké válnak, akik vakon ésgépiesen hajtják végre a felülről jövő utasításokat, ezt egészállami és pártmunkánknak feltétlenül meg kell sínylenie.Mint sarkigazságot kell elismernünk, hogy mennélmagasabb a párt- és az állami munka bármelyágában működő funkcionáriusok politikai színvonala és

165

166

167

marxista-leninista tudatossága, annál magasabb színvonalúés termékenyebb maga ez a munka, annál hatékonyabbak amunka eredményei és - megfordítva - mennél alacsonyabba funkcionáriusok politikai színvonala és marxista-leninistatudatossága, annál valószínűbbek a bajok és kudarcok amunkában, annál valószínűbb maguknak a funkcionáriu-soknak elsekélyesedése és elkorcsosodása kicsinyes, korlá-tolt látókörű emberekké, annál valószínűbb elfajulásuk.Bátran mondhatjuk: ha képesek volnánk kádereinket amunka minden ágában ideológiailag kiképezni éspolitikailag annyira megedzeni, hogy szabadon tudnánaktájékozódni a belső és nemzetközi helyzetben, ha teljesenérett marxistákká-leninistákká tudnók őket tenni, akikkomoly hiba nélkül meg tudják oldani az országvezetésének kérdéseit -, akkor minden alapunk megvolnaarra, hogy kérdéseink kilenctized részét már megoldottnaktekintsük. És ezt a feladatot mi feltétlenül meg tudjukoldani, mert megvan minden ehhez szükséges eszközünk éslehetőségünk.”*

A továbbiakban Sztálin ezt mondta: „Van egytudományág, amelynek ismerete feltétlenül kötelező azösszes tudományágak bolsevikjai számára: ez atársadalomról, a társadalom fejlődési törvényeiről, aproletárforradalom fejlődési törvényeiről, a szocialistaépítés fejlődési törvényeiről, a kommunizmus

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 623-624. old.

168

győzelméről szóló marxista-leninista tudomány. Mert nemlehet valódi leninistának tartani azt az embert, aki ugyanleninistának nevezi magát, de begubódzott a magaszakmájába, bezárkózott, mondjuk, a matematikába, anövénytanba vagy a vegyészetbe és a saját szakmáján túlsemmit sem lát. A leninista nem lehet csupán a magakedvelt tudományágának szakembere - egyúttalpolitikusnak és közéleti embernek is kell lennie, aki élénkenérdeklődik országa sorsa iránt, ismeri a társadalmi fejlődéstörvényeit, tudja alkalmazni ezeket a törvényeket ésigyekszik az ország politikai vezetésében tevékenyen résztvenni. Ez persze külön megterhelés lesz a bolsevikszakemberek számára. De ez olyan megterhelés lesz, amelybőségesen meghozza a maga gyümölcsét.

A pártpropaganda feladata, a káderek marxista-leninista nevelésének feladata abban áll, hogy segítsünk azösszes munkaterületeken dolgozó kádereinknek abban,hogy elsajátítsák a társadalom fejlődéstörvényeiről szólómarxista-leninista tudományt.”*

Sztálin elvtársnak a Szovjetunió Kommunista(bolsevik) Pártja XVIII. kongresszusán mondott beszéde -az osztálynélküli szocialista társadalom felépítésebefejezésének és a szocializmusról a kommunizmusra valófokozatos áttérésnek a programja. A bolsevikokkongresszusa egyszívvel-lélekkel jóváhagyta vezérének

* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1948. 624 -625. old.

169

beszámolóját és megerősítette ezt a beszámoló beszédet,mint útmutatást, mint a párt egész tevékenységénektörvényét.

Sztálin elvtársnak a Szovjetunió Kommunista(bolsevik) Pártja XVIII. kongresszusán mondott beszédefényes példája a marxista-leninista tudományosjövőbelátásnak a nemzetközi viszonyok területén. Sztálinkülpolitikánk feladatait illető útmutatásainak bölcsessége -a vezetés sztálini művészete - igen nagy győzelmeketbiztosított a Szovjetunió külpolitikája számára, mégmagasabbra emelte a Szovjetunió jelentőségét, mint komolynemzetközi erőét, amely hatást tud gyakorolni a nemzetközihelyzetre és meg tudja azt változtatni a dolgozókérdekében. A Szovjetunió kormánya, Sztálin elvtársútmutatásait követve, meghiusította a háborús uszítókalattomos terveit, akik szerették volna más kezével kiszednia maguk számára a gesztenyét, és biztosította a Szovjetuniónépeinek békés munkáját. A balti államokkal kötöttkölcsönös segélynyujtási szerződések útján a Szovjetuniórendkívüli mértékben megerősítette a szocializmusországának védelmi állásait és nemzetközi helyzetét.

A Szovjetkormány igyekezett a háború tovább-terjedését megakadályozni és folytatta a kollektív biztonságpolitikája megvalósításáért a harcot. Ez a politika azonbannem talált támogatásra Anglia és Franciaország kormányzókörei részéről. A benemavatkozás müncheni politikájáért anem-agresszív országok népei drága árat fizettek. Hitler-

Sztálin 12

170

Németország már 1939 márciusában, az angol-franciadiplomácia szemethúnyó magatartása következtébenmegszállta Csehszlovákiát. Röviddel azután megkezdődötta német agresszorok támadása Kelet-Európa országai ellen.Aktívabb lett az imperialista Japán is, Németországszövetségese a Távolkeleten. 1939 májusában néhányprovokációs kirohanást kísérelt meg a Mongol Népköz-társaság határánál, de a japán és mandzsuriai csapatokat aVörös Hadsereg csapatai Chalchin-Gol körzetébeniszétverték.

Az angol-francia diplomácia ebben az időbentisztességtelen politikát folytatott a Szovjetunió irányában:minden módon húzta-halasztotta a Szovjetunióval azesetleges agresszor kollektív visszaverésére folytatotttárgyalásokat és a megegyezés megkötésére nyilvánvalóanelfogadhatatlan feltételeket ajánlott fel a Szovjetuniónak.

A Szovjetunió kormányának, amely látta, hogy Angliaés Franciaország nem kívánnak a Szovjetunióvalegyüttműködni a békéért való harcban, gondoskodniakellett országunk biztonságának védelméről.

1939 augusztusában a Szovjetunió kormánya Németor-szággal megnemtámadási szerződést kötött. Ez a szerződés,miként erre Sztálin elvtárs rámutatott, sem közvetlenül, semközvetve nem érintette államunk területi épségét, független-ségét és becsületét. De biztosította a Szovjetuniónak a békéta legközelebbi időre és módot adott rá, hogy előkészít-

171

sük a visszaveréshez szükséges erőket arra az esetre, ha aSzovjetuniót meg fogják támadni.

A bolsevik párt, követve Sztálin elvtárs arról szólóútmutatásait, hogy az országot egy kívülről jövő fegyverestámadás esetére mozgósítási készenlétben kell tartani,huzamos időn át következetesen és tántoríthatatlanulminden tekintetben előkészítette a Szovjetuniót az aktívvédelemre. Az ország iparosításának és a mezőgazdaságkollektivizálásának a sztálini ötéves tervek évei soránmegvalósított politikája azt eredményezte, hogy hatalmasgazdasági alap jött létre, amelyet fel lehetett használniországunk aktív védelmére.

A pártnak ez a politikája módot adott arra, hogy azországban elegendő mennyiségben termeljünk fémetfegyverek, üzemi berendezések és felszerelések gyártására,fűtőanyagot a gyárak és a közlekedés üzemben tartására,gyapotot katonai ruházat gyártására, gabonát a hadseregélelmezésére.

Az ország iparosításának és a mezőgazdaságkollektivizálásának politikája eredményeképpen aSzovjetunióban 1940-ben termeltek: 15 millió tonnanyersvasat, vagyis csaknem négyszer annyit, mint a cáriOroszországban 1913-ban; 18 millió 300.000 tonna acélt,vagyis négy és félszer annyit, mint 1913-ban; 166 milliótonna szenet, vagyis öt és félszer annyit, mint 1913-ban; 31millió tonna kőolajat, vagyis három és félszer annyit, mint1913-ban; 38 millió 300.000 tonna árugabonát, vagyis 17millió tonnával többet, mint 1913-ban; 2 millió 700.000

172

tonna gyapotot, vagyis három és félszer annyit, mint 1913-ban.

„A termelésnek ilyen példátlan növekedését - mondtaSztálin elvtárs - nem lehet olybá venni, mint valamelyországnak egyszerű és szokásos fejlődését az elmaradott-ságból a haladás irányában. Ez ugrás volt, amelynek révénhazánk elmaradt országból élenjáró országgá változott át,agrárországból - ipari országgá.”*

1939 őszén Sztálin elvtárs kezdeményezésérefelszabadítottuk véreinket, Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Bjelorusszia népeit a lengyel földesurak igája alól. E népekbeolvadtak a Szovjetunió szabad népeinek egységes,testvéries családjába. Később visszatéríttettek a Szovjetunióállományába a Balti-tenger melléki szovjetköztársaságok -Litvánia, Lettország és Észtország.

1939 december 20-án a Szovjetunió LegfelsőbbSzovjetje Elnökségének rendeletével Joszif VisszarionovicsSztálinnak, hatvan éves születésnapja alkalmából, aSzocialista Munka Hőse címet adományozták rendkívüliérdemeiért, amelyeket a bolsevik párt megszervezése, aSzovjetállam megteremtése, a Szovjetunió szocialista társa-dalma felépítése és a Szovjetunió népei közötti barátságmegerősítése művében szerzett.

* Sztálin. Beszéd Moszkva városa Sztálini kerülete választóinak választási gyűlésén. 1946 febr. 9-én. 15. old.,oroszul.

173

1939 december 22-én Sztálin elvtársat megválasztottáka Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tiszteletbelitagjává.

1941 február 15-20-án folyt le a SzovjetunióKommunista (bolsevik) Pártjának XVIII. Össz-szövetségiértekezlete. Az értekezlet a következő kérdéseket tárgyalta:a pártszervezetek feladatai az ipar és a közlekedés terén, az1940-es év gazdasági eredményei, a Szovjetunió népgazda-sága fejlődésének 1941-re szóló terve, valamint szervezetikérdéseket tárgyaltak.

Sztálin elvtárs útmutatásait követve az értekezlet aSzovjetország védelmi erejének további megerősítésejegyében folyt le.

Sztálin elvtárs kezdeményezésére a SzovjetunióKommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága és aSzovjetkormány, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik)Pártja XVIII. kongresszusának határozataiból kiindulva,megbízta a Szovjetunió Állami Tervbizottságát a Szovjet-unió 15 évre szóló általános gazdasági tervének kidolgo-zásával. Ez a terv annak a feladatnak megvalósításárairányult, hogy a legfőbb kapitalista országokat gazdaságitekintetben, vagyis az egy lakosra eső nyersvas, acél,fűtőanyag, elektromos energia, gépek s egyéb termelésieszközök és fogyasztási cikkek termelése tekintetébentúlhaladjuk.

1941 május 6-án a Szovjetunió Legfelsőbb SzovjetjeElnökségének rendeletével Joszif Visszarionovics Sztálint aSzovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnökéül nevezték ki.

174

A nagy Sztálin által vezérelt szovjetnép új győzelmekfelé haladt, előre, a kommunizmus felé. De 1941 júniusábana szovjetnép békés alkotó munkáját félbeszakította aháború, amely Németországnak a Szovjetunió ellen intézetttámadása folytán következett be.

*

175

XI

ZERKILENCSZÁZNEGYVENEGY június 22-én a hitleri imperialista Németország durvánmegsértette a megnemtámadási egyezményt és

váratlanul, hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót. Aháború fordulópontot jelentett a Szovjetek országafejlődésében. A békés építőmunka időszaka végetért.Megkezdődött a német területrablók ellen viselt háborúnak,a szovjetnép felszabadító Honvédő Háborújának időszaka.

A Szovjetunió népei minden erejének az ellenségvisszaverése érdekében való gyors mozgósítása céljából, aSzK(b)P Központi Bizottsága és a SzovjetunióNépbiztosainak Tanácsa 1941 június 30-án elhatározta,hogy Állami Védelmi Bizottságot alakít, amelynek kezébenösszpontosul az államhatalom teljes egésze. Az ÁllamiVédelmi Bizottság elnökévé Joszif Visszarionovics Sztálintnevezték ki.

A dolgozók vezére és tanítója - Sztálin elvtárs állt aSzovjetunió Fegyveres Erőinek élére, ő vezette a szovjetnépharcát a legádázabb és álnok ellenség, a német fasizmusellen.

E

176

A hitleri Németország a Szovjetunió elleni rabló,hódító háborúját számára kedvező körülmények közöttkezdte meg. A hitleri hadsereg már teljesen mozgósítva voltés a Nyugat-Európában viselt háborúban szerzett tapasz-talatokkal rendelkezett. Százhetven német hadosztály,harckocsik és repülőgépek ezreivel felfegyverezve vonultfel a Szovjetunió határaihoz és váratlanul rárontott aSzovjetek országára. A békeszerető Szovjetunió FegyveresErői a háború elején kedvezőtlen helyzetben voltak. Ahirtelen rajtaütés előnyeit kihasználó ellenség számbeli éstechnikai fölényének nyomása alatt a Szovjethadseregkénytelen volt harcolva visszavonulni az ország belsejébe.

A hitleri seregeknek a háború első tíz napja alattsikerült elfoglalni Litvániát, Lettország jelentékeny részét,Bjelorusszia nyugati részét, Nyugat-Ukrajna egy részét. ASzovjetunió felett komoly veszély tornyosult.

1941 július 3-án Sztálin elvtárs rádióbeszédben fordulta szovjetnéphez, a Vörös Hadsereg és a Hajóhadharcosaihoz. Ebben a történelmi jelentőségű beszédbenSztálin elvtárs a folyamatban levő eseményeket mélyelemzés alá vette és kijelölte a hadseregnek és a népnek aszocialista haza védelmében teljesítendő feladatait.

Sztálin elvtárs a kialakult hadihelyzetről elmondta akomor valót, felhívta a szovjetembereket arra, hogy értsékmeg a hazát fenyegető veszély egész nagyságát és rázzákle magukról a békés építőmunka hangulatát.

177

Sztálin elvtárs figyelmeztetett arra, hogy a szovjetemberekközt nem szabad lábrakapnia a gondtalanságnak, nem-törődömségnek, hogy a harcban nem szabad félelmetismerniök, hogy soraikban nem lehet helye asopánkodóknak, pánikterjesztőknek és szökevényeknek.

Sztálin elvtárs feltárta a hitleri Németország célját aSzovjetunió ellen előkészített háborúban. „Az ellenségkegyetlen és kérlelhetetlen. Célja az, hogy magához ragadjaverejtékünkkel öntözött földjeinket, hogy megkaparintsamunkánkkal szerzett gabonánkat és kőolajunkat. Célja az,hogy visszaállítsa a földesurak uralmát, visszaállítsa acárizmust, hogy szétrombolja az oroszok, ukránok,bjelorusszok, litvánok, lettek, észtek, üzbekek, tatárok,moldovánok, grúzok, örmények, azerbajdzsánok és aSzovjetunió többi szabad népének nemzeti kultúráját ésnemzeti államiságát, hogy elnémetesítse s a német hercegekés bárók rabszolgáivá tegye őket. Tehát a Szovjetállaméletéről és haláláról, a Szovjetunió népeinek életéről éshaláláról van szó, arról, hogy szabadok maradjanak-e aSzovjetunió népei vagy rabszolgaságba süllyedjenek.”*

A Szovjetuniónak a fasiszta Németország ellen viseltháborúja céljait meghatározva, Sztálin elvtárs rámutatottarra, hogy ez a háború az egész szovjetnép nagy háborúja anémet fasiszta hadak ellen.

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 8-9. old.

178

Az egész nép Honvédő Háborújának a célja nemcsak az,hogy az országunk felett tornyosuló veszélyt megszüntesse,hanem az is, hogy segítséget nyujtsunk Európa összesnépeinek, melyek a német fasizmus igáját nyögik.

Sztálin elvtárs prófétai előrelátással megmondotta,hogy ebben a felszabadító háborúban a szovjetemberek nemlesznek egyedül. „Hazánk szabadságáért viselt háborúnkegybe fog olvadni Európa és Amerika népeinek függet-lenségükért, demokratikus szabadságjogaikért folytatottharcával. Egységfrontja lesz ez azoknak a népeknek,amelyek harcolnak a szabadságért, az ellen, hogy Hitlerfasiszta hadseregei leigázzák és leigázással fenyegessékőket.”*

Az élet igazolta Sztálin elvtársnak ezt a jövőbelátását.1941 július 12-én Anglia „Egyezményt” kötött aSzovjetunióval „A Németország ellen folyó háborúban valóegyüttműködésről”. Később (1942 júniusában) az AmerikaiEgyesült Államok és a Szovjetunió aláírták az „Egyez-ményt az agresszió elleni háború folyamán egymásnaknyujtandó kölcsönös segítségre vonatkozó elvekről”.Kialakult az angol-szovjet-amerikai koalíció, amely azolasz-német koalíció szétzúzását tűzte ki céljául.

Sztálin elvtárs felszólította a szovjet népet, hogyállítsa át egész munkáját a háború követelményeinekmegfelelően, rendeljen alá mindent a front érdekeinek

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 12-13. old.

179

és annak a feladatnak, hogy megszervezzék az ellenségmegsemmisítését. A Vörös Hadseregnek és Hajóhadnak ésa Szovjetunió minden polgárának kötelessége mindentalpalatnyi Szovjetföldet védeni, kötelessége minden egyesvárosért és faluért utolsó csepp véréig harcolni. Sztálinelvtárs rámutatott arra, hogy meg kell szervezni mindentéren a Vörös Hadsereg támogatását, meg kell erősítenimögöttes területét, el kell látni a hadsereget fegyverzettel,lőszerrel, élelmiszerrel.

Sztálin elvtárs utasítást adott, hogy a Vörös Hadseregcsapatainak kényszerű visszavonulása esetén nem szabadotthagyni az ellenségnek egyetlen mozdonyt sem, egyetlenvasúti kocsit, egyetlen kilogramm gabonát, egyetlen literbenzint sem. Sztálin elvtárs felhívta a népet partizán-osztagok szervezésére, arra, hogy az ellenség hátában folyópartizánháborút egyesítsék a Vörös Hadsereg hadműve-leteivel.

„A nép minden erejét vessük harcba az ellenségszétzúzására!

Előre, a győzelemért!” - mondotta Sztálin elvtárs.A párt felhívására a Szovjetunió minden népe a haza

védelmére kelt.Az egész népgazdaság, valamennyi párt-, állami és

társadalmi szervezetnek a háború követelményeinek, afront szükségleteinek megfelelő átszervezése gyorsan éserélyesen ment végbe. A front és a hátországegységes elválaszthatatlan harci táborrá ala-

180

kult át. Az egész szovjetnép szilárdabban, mint valahaegyesült és tömörült a bolsevik párt és kormány köré.

Rövid idő alatt az egész ipart átállították ahonvédelemhez szükséges termékek gyártására. Az ellenségáltal fenyegetett kerületekből a kiürítés során az ipariüzemek ezreit telepítették át a hátországba, ahol azutánfolytatták munkájukat. Az ország keleti vidékein sikeresenfolyt a védekezés céljait szolgáló új ipari üzemek építése. AVörös Hadseregbe új utánpótlások olvadtak be. A frontmögötti terület városaiban és kerületeiben népfelkelőosztagok alakultak. Az ellenség által ideiglenesen megszálltterületeken mindjárt a háború első napjaiban működnikezdtek a népbosszú harcosai - a vakmerő-szovjet-partizánok.

1941 július 19-én a Szovjetunió LegfelsőbbSzovjetjének Elnöksége Joszif Visszarionovics Sztálint aSzovjetunió Honvédelmi Népbiztosának nevezte ki. Sztálinelvtárs óriási munkásságot fejt ki a szovjet Fegyveres Erőkmegerősítése érdekében. Az ő vezetése alatt valósította mega Szovjethadsereg az aktív védelem taktikáját, amelynek azvolt a célja, hogy az ellenfelet felőrölje, emberállományátés technikai felszerelését a lehető legnagyobb mértékbenpusztítsa és a támadásba való átmenet feltételeit előkészítse.

A hitleri hadseregparancsnokság, amely a Szovjetunióvillámgyors szétzúzására, Moszkva és Leningrádgyors elfoglalására számított, a német hadseregnekemberanyagban és technikában szenvedett óriási

181

veszteségeivel nem törődve dobta tartalékait a szovjet-német frontra. Októberben a németeknek roppantveszteségek árán sikerült a moszkvai területre behatolniok.

Az 1941-es hadjárat egész ideje alatt ekkor állt elő alegveszedelmesebb helyzet. Moszkva felett halálosveszedelem tornyosult. 1941 október 19-én az ÁllamiVédelmi Bizottság elnökének, Sztálin elvtársnak aláírásávalmegjelent rendelet alapján Moszkvában kihirdették azostromállapotot. Sztálin elvtárs dolgozta ki és fényesen megis valósította a főváros védelmének tervét, a német csapatokMoszkva alatti szétverésének tervét.

Az ellenség közvetlenül Moszkva előtt állott. 1941november 6-án, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom24. évfordulója alkalmából, Moszkvában mégis meg-tartották a dolgozók küldöttei Moszkvai Szovjetjének,Moszkva városa párt- és társadalmi szervezeteivel együttrendezett hagyományos ünnepi ülését. Az ünnepi szónokSztálin elvtárs volt.

Sztálin elvtárs előadásában összefoglaló képet adott aháború négyhónapos menete eredményeképpen kialakulthelyzetről. A hadsereg és a nép vezére zordon nyíltsággalmegmondta, hogy az országot fenyegető komoly vesze-delem nem csökkent, hanem még fokozódott. Ugyanakkorazonban Sztálin elvtárs páratlan éleslátással megmondta,hogy a német imperialisták és hadseregük megsemmisítéseelmaradhatatlan.

182

A német fasiszta területrablóknak az a terve, hogy„villámháború” útján másfél-két hónap alatt „végeznek” aSzovjetunióval, végleg kudarcot vallott. Nem vált be anémet fasiszta sztratégáknak az a számítása sem, hogy aSzovjetunió ellen egy általános koalíciót fognak majdlétrehozni, hogy a Szovjetunió el lesz szigetelve, a szovjet-rendszer, a mögöttes szovjetterület meg fog inogni, a VörösHadsereg és a Vörös Hajóhad gyengének fog bizonyulni.

Sztálin elvtárs, feltárva a Vörös Hadsereg ideiglenesbalsikereinek okait, rámutatott arra, hogy e balsikerek egyikoka az, hogy Európában nincs második front. Másik oka az,hogy a Vörös Hadseregnek nincsen elegendő harckocsija ésrészben repülőgépe, jóllehet minőség tekintetébenharckocsijai és repülőgépei felülmúlják a németekéit.

Sztálin elvtárs azt tűzte ki feladatul, hogy a németekszámbeli fölényét harckocsikban és repülőgépekbenküszöböljük ki s evvel egyuttal gyökeresen javítsuk meghadseregünk helyzetét.

A vezér ez utasításának óriási jelentősége volt a háborúkimenetele szempontjából. A szovjetipar teljesítette ezt azutasítást és hónapról-hónapra egyre több repülőgépet,tankot és tankok elleni harci eszközt gyártva, a háborúfolyamán megszüntette az ellenség hadfelszerelésben valószámbeli fölényét.

Sztálin elvtárs letépte a hitleristákról a „nemzetiszocializmus” álarcát, az egész világ színe előttleleplezte a nemzeti szocialista pártot, mint a leg-

183

ragadozóbb imperialistáknak, a demokratikus szabadság-jogok ellenségeinek pártját, mint a középkori reakció ésfeketeszázas pogromok pártját, mint a minden emberimivoltukból kivetkezett és fenevadak színvonalára süllyedtgyilkosok pártját.

„S ezek az állati erkölcsű lelkiismeretlen és becstelenemberek arcátlanul fel mernek hívni a nagy orosz nemzet,Plechánov és Lenin, Bjelinszkij és Csernysevszkij, Puskinés Tolsztoj, Glinka és Csajkovszkij, Gorkij és Csehov,Szecsenov és Pavlov, Rjepin és Szurikov, Szuvórov ésKutúzov nemzetének megsemmisítésére . . .”*

Sztálin elvtárs felhívta az egész szovjetnépet ahadsereg és hajóhad támogatásának további fokozására, afront segítése érdekében való önfeláldozó munkára éskitűzte a feladatot, hogy a német fasiszta területrablókat kikell irtanunk. „A német rablók irtóháborút akarnak aSzovjetunió népei ellen. Nos, ha a németek irtóháborútakarnak – megkapják”** - mondotta Sztálin elvtárs.

Sztálin elvtárs szavai: „A mi ügyünk igaz ügy - agyőzelem a miénk lesz!”*** kifejezték minden szovjet-ember gondolatát, törekvését és mélységes meggyőződését,hogy az ellenség megsemmisítése elmaradhatatlan.

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 31. old.

** Ugyanott.

*** Ugyanott, 39. old.

184

1941 november 7-én Moszkvában, a Vörös-térenlefolyt a Vörös Hadsereg csapatainak díszszemléje. ALenin-mauzóleum szónoki emelvényéről Sztálin elvtárs aVörös Hadsereg nagy felszabadító hivatásáról beszélt, ésútnak bocsátva a vörös harcosokat, partizánokat éspartizánnőket, e szavakat intézte hozzájuk: „Lelkesítsenbenneteket ebben a háborúban nagy elődjeink: AlexandrNjevszkij, Djimitrij Donszkoj, Kuzma Minjin, DjimitrijPozsarszkij, Alexandr Szuvórov, Michail Kutúzov hősipéldaképe! Vezéreljen benneteket a nagy Leningyőzedelmes zászlaja!”*

Még nagyobb szilárdság és kitartás, még erősebbcsapások az ellenségre - ez volt a Vörös Hadsereg válaszavezérének szavaira.

Sztálin elvtárs személyesen vezette Moszkva védelmét,közvetlenül irányította a Vörös Hadsereg műveleteit,lelkesítette a harcosokat és parancsnokokat, figyelemmelkísérte a szovjetfőváros előterepe védelmi művei építésénekmenetét.

Decemberben Sztálin elvtárs parancsszavára a németcsapatokat váratlanul több, Moszkva körzetében összpontosí-tott szovjethadsereg rohanta meg. A németek, makacs harcokután, nem bírtak ellenállni ennek a hatalmas nyomásnak ésbomlott rendben hátrálni kezdtek. A szovjetcsapatok továbbkergették a szétvert német hadcsoportokat és a tél

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról Szikra 1945. 44. old.

185

folyamán helyenként több mint 400 kilométernyirenyomultak nyugat felé. Moszkva bekerítésének ésbevételének hitleri terve kudarccal végződött.

A német fasiszta csapatok szétverése Moszkva alatt aháború első esztendejének döntő hadi eseménye és amásodik világháború folyamán a németek első nagyveresége volt.

Ez a vereség mindenkorra szétfoszlatta a német had-sereg legyőzhetetlenségéről terjesztett hitlerista legendát.

A németek szétverése Moszkva alatt megmutatta aSztálin elvtárs által a támadó hadműveletek céljárakidolgozott sztratégiai terv fölényét a németeksztratégiájával szemben.

Az 1942 február 23-án kiadott 55-ös számú parancsbanSztálin elvtárs a háború elmúlt nyolc hónapjánaklegfontosabb eredményeként azt emelte ki, hogy a németekelvesztették azt a katonai előnyüket, amellyel a Szovjetunióelleni hitszegő és váratlan támadás révén rendelkeztek.

„A német fasiszta csapatok a hirtelen rajtaütés ésváratlanság mozzanatát, mint tartalékot már teljesenkimerítették. Ezzel megszűnt a hadviselés feltételeinek azaz egyenlőtlensége, amelyet a német fasiszta támadásváratlansága hozott létre. A háború sorsát most már nemolyan mellékkörülmény fogja eldönteni, mint aváratlanság mozzanata, hanem állandóan ható tényezők: ahátország szilárdsága, a hadsereg szelleme, ahadosztályok mennyisége és minősége, a hadsereg fel-

Sztálin 13

186

szerelése, a hadsereg parancsnoki állományának szervezőképessége.”*

Sztálin tétele a háború állandóan ható tényezőiről, mintdöntő tényezőkről, teremtő továbbfejlesztése volt amarxista-leninista haditudománynak, amely azt tanítja,hogy a háború menete és kimenetele közvetlen szerveskapcsolatban van az állam gazdasági és politikai fejlődésefokával és jellegével, az állam ideológiájával, kádereifelkészültségének és érettségének fokával.

A háború állandóan ható tényezőiről szóló sztálinitételnek óriási elméleti és gyakorlati jelentősége van. Etényezők számbavétele és helyes felhasználása módot adarra, hogy a katonai és szervező munkában a főfigyelmetazoknak az alapvető feladatoknak megoldására fordítsák,amelyektől a háború sorsa függ.

Sztálin elvtárs rendkívüli jelentőséget tulajdonít annak,hogy a parancsnokok és katonák elsajátítsák a hadviselésművészetét. Az 1942 május 1-i parancsban Sztálin elvtárskiemelte, hogy a Vörös Hadsereg mindennel rendelkezik,ami ahhoz szükséges, hogy az ellenséget szétverje és aszovjetek országából kiűzze. „Csak egy dolog hiányzik: ahozzáértés, hogy teljes mértékben kihasználja az ellenségellen azt az elsőrendű technikai felszerelést, amelyet hazánkrendelkezésére bocsát. Ezért a Vörös Hadseregnek

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 48. old.

187

- harcosainak, géppuskásainak, tüzéreinek, aknavetőkatonáinak, tankistáinak, repülőinek és lovasainak feladataaz, hogy képezzék magukat a hadviselés művészetében,hogy kitartóan tanuljanak, tökéletesen kitanulják fegyverükkezelését, hivatásuk mestereivé legyenek és ilymódonmegtanulják biztos kézzel verni az ellenséget. Csakis ígylehet elsajátítani az ellenség legyőzésének művészetét.”*

És Sztálin elvtárs ezután is, a háború egész tartamaalatt folytonosan hangsúlyozta a hadimesterségben valótökéletesedés szükségességét, azt, hogy milyen fontos egyrejobban kitanulni és egyre több hozzáértéssel felhasználni ahadfelszerelést, elsajátítani a hadvezetés művészetét, azellenség legyőzésének művészetét a modern haditudományminden szabályának megfelelően. A Vörös Hadsereg ezeketaz útmutatásokat megszívlelte, szívós és kitartó munkávalelsajátította a hadviselés mesterségét és megtanulta, hogyankell biztos kézzel verni az ellenséget.

1942 nyarán a németek, kihasználva azt, hogyEurópában nem volt második front, minden tartalékukat,beleszámítva szövetségeseik csapatait is, átdobták aszovjet-német arcvonalra és délnyugati irányban igen nagyerőket összpontosítottak.

A német hadvezetőség azt a benyomást akartakelteni, hogy a német csapatok nyári támadásának fő,nem pedig mellékes célja Groznyj és Baku kőolaj-

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 66-67. old.

188

körzeteinek elfoglalása. Sztálin elvtárs azonban idejébenátlátott a német hadvezetőség tervén. A támadás főcélja -állapította meg Sztálin - az volt, hogy kelet felől meg-kerüljék Moszkvát, elvágják a volgai és urali hátországtólés azután lecsapjanak Moszkvára és ezzel 1942-ben be isfejezzék a háborút.

A Szovjet Fegyveres Erők legfelsőbb főparancsno-kának, Sztálin elvtársnak parancsára a szovjetcsapatokelállták az ellenség elől az észak felé, Moszkva hátábavezető utakat. 1942 júliusának közepén a németek támadástkezdtek Sztálingrád ellen, arra számítva, hogy egy csapásraelfoglalják majd a várost, kettészakítják a szovjetfrontot ésfolytathatják az előnyomulást a Volga mentén északra,Moszkva megkerülésére. Sztálin elvtárs megparancsolta,hogy Sztálingrádot mindenáron meg kell védeni. 1942október 5-én Sztálin elvtárs a sztálingrádi arcvonalparancsnokának kiadta a parancsot: „Követelem, hogySztálingrád védelmére megtegyen minden intézkedést.Sztálingrádot nem szabad az ellenségnek átengedni.”*

Sztálingrád falainál megkezdődött a háborúktörténetének legnagyobb csatája. A Vörös Hadsereghősiesen védte a Sztálin nevét viselő híres volgai várost. Asztálingrádi harcokban feléledtek az 1918-as caricynihősköltemény hagyományai. A harcok kellős közepén asztálingrádi arcvonal katonái, parancsnokai és politikaimegbízottjai levelet intéztek Sztálin elvtárshoz.

* „Právda” 1944 február 2. 28. sz.

189

Eskü gyanánt hangzott minden egyes szava: „Hadizászlaink előtt, egész Szovjetország színe előtt esküszünk,hogy nem fogunk szégyent hozni az orosz fegyverekdicsőségére, harcolni fogunk a végső lehetőségig. A Tevezetésed alatt győztek apáink a caricyni csatában, a Tevezetésed alatt győzni fogunk most is a Sztálingrád alattinagy viadalban!”*

Éppen azokban a napokban, amikor az ellenségelőretört Sztálingrád faláig és behatolt a Kaukázuselőhegyei vidékére, ünnepelte a Szovjetország a NagyOktóberi Szocialista Forradalom 25. évfordulóját. 1942november 6-án a Moszkvai Szovjet ünnepi ülésén Sztálinelvtárs mondott beszédet.

Sztálin elvtárs részletesen jellemezte a szovjet állami éspártszerveknek az elmult év folyamán a békés célokatszolgáló építőmunka terén, az arcvonal mögöttesterületeinek megerősítése érdekében és a Vörös Hadseregvédekező és támadó műveleteinek végrehajtása terénkifejtett tevékenységét.

A hátországban végzett szervező munkát jellemezve,Sztálin elvtárs kiemelte, hogy a háború alatt a hadi és pol-gári iparnak az ország keleti vidékeire való áttelepítésével,a frontot ellátó üzemek munkájának átszervezésével ésgyökeres megjavításával kapcsolatban rendkívül nehéz ésbonyolult szervező munkát kellett elvégezni. „El kellismerni - mondotta Sztálin elvtárs -, hogy országunknak

* „Právda” 1942 november 6. 310. sz.

190

még sohasem volt ilyen szilárd és szervezett mögöttesterülete.”*

Annak a ténynek okait magyarázva, hogy 1942 nyarána németek komoly taktikai sikereket értek el, Sztálin elvtárskiemelte, hogy a németeknek az európai második fronthiánya adott módot arra, hogy délnyugati irányban nagyerőtúlsúlyt hozzanak létre.

Történelmi szempontból szemügyre véve az európaimásodik front kérdését, Sztálin elvtárs a következőjellemző számadatokat hozta fel: Az első világháborúban akét fronton háborút viselő Németország az orosz front ellena német és a Német országgal szövetséges haderőknekmindössze 127 hadosztályát állította ki. A mostaniháborúban az egy fronton háborút viselő Németország aszovjet-német frontra 240 hadosztályt vetett, vagyiscsaknem kétszer annyit, mint az első világháborúban.

Csak a Szovjethadsereg és a partizánok hősiessége, ahátországi szovjethazafiak önfeláldozó munkája és Sztálinelvtársnak, a Szovjethaderők Legfelsőbb főparancsnokának,a párt és a Szovjetállam vezetőjének helyes vezérleteküzdhette le a hitleri hadak betörésének visszaverése soránfelmerült óriási nehézségeket. Sztálin elvtárs aSzovjetország, a szovjet nép és hadserege teljesítményeiláttán átérzett roppant büszkeséggel mondotta:

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 73. old.

191

„Azt hiszem, hogy egyetlen más ország, egyetlen máshadsereg sem bírta volna ki a német fasiszta haramiák ésszövetségeseik elvadult bandáinak ilyen nyomását. Csak ami Szovjetországunk és csak a mi Vörös Hadseregünkképes kibírni ilyen nyomást. És nemcsak kibírni, de képesazt le is küzdeni.”*

Sztálin elvtárs azt a feladatot tűzte a Vörös Hadseregelé, hogy ne engedje az ellenséget tovább előre nyomulni,kitartóan és fáradhatatlanul készítse elő az ellenségremérendő csapást.

A Vörös Hadsereg és az egész szovjet nép a leg-nagyobb lelkesedéssel fogadta vezérének és haduránakszavát. A munkások és kolhózparasztok milliói mégbuzgóbban növelték a front számára a hadi gyártmányok s ahadsereg számára az élelmiszerek termelését. A tambovikolhózparasztok és parasztasszonyok kezdeményezéséreszéleskörű gyüjtési mozgalom indult meg a Vörös Hadseregalapja számára.

A győzelem megingathatatlanul biztos érzéséveltöltötte el a szovjet embereket a Honvédelmi Népbiztosnak,Joszif Visszarionovics Sztálinnak 1942 november 7-iparancsa. „Az ellenség egyszer már tapasztalta a VörösHadsereg csapásainak erejét Rosztovnál, Moszkvánál,Tjichvinnél. Nincs messze a nap, mikor az ellenség meg fogismerkedni a Vörös

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 82. old.

192

Hadsereg újabb csapásainak erejével. Lesz még ünnep a miutcánkban is!”*

Sztálin elvtárs e szavait fényesen igazolta a németekmegsemmisítése Sztálingrádnál.

A bölcs hadvezér, akinek nevével ajkukon mentekcsatába a szovjet harcosok, előre látta az eseményeket s amaga acélos akaratának alárendelte az óriási viadalmenetét.

1942 november 19-én Sztálin parancsára aSzovjetcsapatok Sztálingrád alatt támadásba mentek át. Anémet seregek oldalba, majd hátukba kapták a csapást. Azoldaltámadások Sztálin elvtárs vezetése alatt kidolgozott ésmegvalósított sztratégiai terve a Vörös Hadsereg új fényesgyőzelmét hozta meg. A szovjet csapatok rövid idő alattSztálingrád körzetében bekerítették, részben megsemmi-sítették, részben foglyul ejtették a németek 300.000 főnyihadseregét.

A nagy háborúk történetében ez a győzelem alegkimagaslóbb helyet foglalja el. A sztálingrádi csata ahadművészet remeke; új példáját nyujtotta az élenjárószovjet hadtudomány tökéletességének. Az itt kivívotttörténelmi jelentőségű győzelem a sztálini sztratégiának éstaktikának ragyogó diadala. Diadala az ellenség szándékainéles szemmel átlátó, az ellenség kalandori sztratégiájánakgyenge pontjait kiaknázó nagy hadvezér zseniális tervénekés bölcs előrelátásának.

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 97-98. old.

193

Sztálin értékelése szerint „Sztálingrád volt a németfasiszta hadsereg alkonyulata. A sztálingrádi véres tusaután, mint ismeretes, a németek nem tudtak többémagukhoz térni.”*

Kezébe ragadva a kezdeményezést a sztálingrádi csatanapjaiban, a Szovjet Hadsereg folytatta támadó hadművele-teit. Megkezdődött az ellenség tömeges kiűzése aSzovjetországból.

Az 1943 február 23-án kiadott parancsban Sztálinelvtárs, csapataink sikereit és a szovjet emberek hősiességétjellemezve, kiemelte: „Népünk örökké emlékezni fogSzevasztopol és Odessza hősi védelmére, a Moszkvakörnyékén és a Kaukázus hegységeinek nyúlványai közt, aRzsev körzetében és Leningrád alatt lefolyt keményharcokra, a háborúk történetének legnagyobb csatájáraSztálingrád falainál.

Ezekben a nagy csatákban vitéz harcosaink,parancsnokaink és politikai megbízottaink hervadhatatlandicsőséggel övezték a Vörös Hadsereg harci lobogóját ésszilárd alapot vetettek a német fasiszta seregek felettigyőzelem számára.”**

Ugyanakkor a Szovjet Fegyveres Erők legfelsőbbfőparancsnoka óva intette a Szovjethadsereg harcosait ésparancsnokait attól, hogy a sikerektől elkapassákmagukat. Sztálin elvtárs felszólította őket, hogy erősen

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 138. old.

** Ugyanott, 104. old.

194

véssék emlékezetükbe a nagy Lenin intését: „Az első dolog,hogy ne kapassuk el magunkat a győzelemtől és nekérkedjünk - a második dolog, hogy megszilárdítsuk agyőzelmet - a harmadik, hogy végleg leverjük azellenséget.”*

Az 1942-1943-as téli támadó hadjárat eredménye-képpen a szovjetcsapatok nemcsak azokat a taktikaisikereket semmisítették meg, amelyeket az ellenség 1942nyarán ért el, de kezdték felszabadítani azokat a területeketis, amelyeket a németek még a háború elején foglaltak el.

A szovjetállam nagy elismeréssel adózott a SzovjetunióFegyveres Erői legfelsőbb főparancsnoka, Sztálin elvtárskiváló érdemeinek. 1943 március 6-án a SzovjetunióLegfelsőbb Szovjetjének Elnöksége Joszif VisszarionovicsSztálinnak a Szovjetunió Marsallja katonai rangotadományozta.

1943 nyarán a németek, vereségeik és óriásiveszteségeik ellenére, új támadást indítottak. Sztálin elvtársidejekorán átlátott az ellenség tervén, hogy az kétfelől -Orjol és Bjelgorod körzetéből - jövő csapással akarta akurszki front kiszögellésében összpontosított szovjetcsapa-tokat bekeríteni és megsemmisíteni, hogy aztán majdMoszkva ellen intézzen támadást.

Július 2-án Sztálin elvtárs az orjol-kurszkiirányban elhelyezett haderők parancsnokságát figyel-

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 111. old.

195

meztette arra, hogy július 3-a és 6-a között támadástvárhatnak a németek részéről. És amikor július 5-én anémet fasiszta csapatok nagy erőkkel támadásba mentek átaz orjol-kurszki s bjelgorodi irányban, a Szovjetcsapatokelkeseredett ellenállásába ütköztek. A német támadás terveösszeomlott - a szovjetvédelem erősebbnek bizonyult.

A híres kurszki csata eredményeképpen a szovjet-csapatok, miután felőrölték a válogatott fasiszta had-osztályokat, óriási vérveszteségeket okozva nekik, áttörtékaz ellenség arcvonalát és ellentámadásba mentek át.

Július 24-én a legfelsőbb főparancsnok, a SzovjetunióMarsallja, Joszif Visszarionovics Sztálin parancsot adott kia németek júliusi támadása felszámolásának befejezésealkalmából. A parancs megállapította, hogy a német nyáritámadási terv teljes kudarcot vallott és „ezzel egyúttalszétfoszlott az a legenda, hogy nyáron a németek mindigsikerrel támadnak, míg a szovjet csapatoknak állítólagvisszavonulóban kell lenniök.”*

A Szovjethadsereg támadása sikerrel folytatódott. 1943augusztus 5-én a szovjet csapatok visszafoglalták Orjolt ésBjelgorodot. A Legfelsőbb főparancsnok, a SzovjetunióMarsallja J. V. Sztálin külön parancsban emelte ki a szovjetcsapatok ez újabb kiváló győzelmét. Hazánk fővárosa

* „Právda” 1943 július 25. 185. sz.

196

Moszkva, ágyúsortűzzel köszöntötte az Orjolt ésBjelgorodot felszabadító dicső csapatokat. Azóta amoszkvai üdvlövések nálunk a háborús évek hagyo-mányává lettek.

A németek szétzúzása Kurszknál döntő jelentőségűvolt a háború további menete számára. „Ha a sztálingrádicsata - mondja Sztálin - a német fasiszta hadseregalkonyának előhírnöke volt, a kurszki csata a némethadsereget katasztrófa elé állította.”*

A kurszki csatával, a németek orjoli felvonulásiterületének felszámolásával a Szovjethadsereg új hatalmastámadása kezdődött. 1943 novemberéig csapataink anémetek által ideiglenesen megszállt szovjet területnekcsaknem kétharmadrészét visszafoglalták.

A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének Elnöksége1943 november 6-án Sztálin elvtársat a Vörös Hadsereghadműveleteinek a német területrablók elleni HonvédőHáborúban való helyes vezetéséért és az elért sikerekért azelsőfokú Szuvórov rendjellel tüntette ki.

Az 1943-as támadás során a szovjet csapatoknaknagy segítségére voltak a partizánok. Sztálin elvtársfelhívása, hogy „szítsuk az egész népet felölelőpartizánmozgalom lángját az ellenséges arcvonalmögött, pusztítsuk az ellenséges hátországot,

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 138-139. old.

197

198

199

irtsuk a német fasiszta gazembereket”,* hatalmas partizánmozgalmat váltottak ki.

A partizánok derekasan működtek a németek arcvonalamögött, tönkretették közlekedési utaikat, irtották a fasisztakatonákat és tiszteket. Sztálin irányította a partizánmozgalmat és időnként tanácskozásra hívta összeMoszkvába a partizánosztagok parancsnokait.

A szovjetnép és hadserege által kivívott történelmijelentőségű győzelmek felséges képét rajzolta meg Sztálinelvtárs abban az előadói beszédben, amelyet a MoszkvaiSzovjet 1943 november 6-i ünnepi ülésén mondott.

Az 1943-as év „a fordulat éve a Honvédő Háborúban” -mondotta Sztálin elvtárs.**

„A Vörös Hadsereg győzelmeinek eredményei éskövetkezményei messze túllépték a szovjet-német frontkereteit, megváltoztatták a világháború egész továbbimenetét és nagy nemzetközi jelentőségre tettek szert.”***

A szovjetcsapatok győzelmei még jobbanmegszilárdították a Szovjetunió nemzetközi helyzetét. Az1943-as esztendő nemcsak a Szovjetunió HonvédőHáborújában jelentett fordulatot, hanem az egészvilágháborúban is. A Vörös Hadsereg támadását

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 112. old.

** Ugyanott, 134. old.

*** Ugyanott, 148. old.

200

1943-ban a szövetségesek észak-afrikai és olaszországihadműveletei támogatták, valamint Németország hadi-ipariközpontjainak bombázásai a szövetséges légierők által.Németország főszövetségese, a fasiszta Olaszországcsakhamar mind katonailag, mind politikailag összeomlottés 1943 szeptemberében feltétel nélkül letette a fegyvert. Ezkomoly csapás volt a hitleri koalícióra nézve.

A bölcs sztálini külpolitika eredményeképpenkudarccal végződtek az ellenség arra irányuló kísérletei,hogy viszályt keltsen a hitleri Németország megsemmi-sítésére egyesült nagyhatalmak között. A háromszövetséges hatalom vezetőinek 1943 novemberébenTeheránban megtartott konferenciáján, amelyen Sztálinelvtárs az Amerikai Egyesült Államok elnökével és Nagy-Britannia miniszterelnökével találkozott, nyilatkozatotfogadtak el a Németország elleni közös háborús akciókrólés a három nagyhatalom háború utáni együttműködéséről.

Az 1943-as esztendő a szovjet hátország munkájában isfordulatot jelentett. A népünk fáradságos munkájával meg-teremtett, jól megszervezett és gyorsan növekvő hadigaz-daság biztosította a Szovjethadsereg hadi felszerelésénekmennyiségi és minőségi fölényét a németekével szemben.A szovjet konstruktőrök Sztálin elvtárs közvetlenútmutatásai alapján eredményes munkát fejtettek ki afegyverek tökéletesítése és új fegyvertípusok megalkotásaterén.

A háború éveiben a Szovjetország harcolt ésépített. Egy napig sem szünetelt az új ipari üzemek,

201

tárnák, kohók, erőművek építésének munkája. Új vas-gyárakat helyeztek üzembe Cseljabinszkban, Üzbekisztán-ban, új nagyolvasztókat Tagilban, Magnjitogorszkban stb.Új alumíniumgyár kezdett dolgozni Sztálinszkban. Üzembehelyeztek sok villamos erőművet, köztük a cseljabinszkit, asztálinszkit.

Sztálin elvtárs a vállalatok dolgozóit arra buzdította,hogy az építésben még gyorsabb ütemeket érjenek el s újipari objektumokat helyezzenek üzembe. 1943 novembe-rében Sztálin elvtárs üdvözölte a magnjitogorszki kombinátépítőit és kohászati munkásait abból az alkalomból, hogypéldátlanul rövid idő alatt, a háborús idők nehéz viszonyaiközt felépítettek egy óriási nagyolvasztót. Sztálin elvtársugyanakkor kiemelte a jenakijevói vasgyár dolgozóinaksikereit. Üdvözölve a jenakijevóiakat, Joszif Visszariono-vics rámutatott arra, hogy az ő munkájuk azt bizonyítja,hogy „az ipar helyreállításának és a német barbárgarázdálkodás következményei felszámolásának nehézfeladata rövid idő alatt megoldható.”*

Sztálin elvtárs rendkívül figyelmet fordított aSzovjethadsereg által felszabadított körzetekgazdaságának helyreállítására irányuló munkálatokra.Sztálin elvtárs kezdeményezésére a Szovjetuniónépbiztostanácsa és a SzK(b)P Központi Bizottságahatározatot hozott „A német megszállás alól fel-

* „Právda” 1943 december 31. 321. sz.

Sztálin 14

202

szabadított körzetek gazdasága helyreállításához szükségeshalaszthatatlan rendszabályokról.”

A szovjetnép hősiesen támogatta fegyveres erőinekhadműveleteit. A szovjet emberek önfeláldozó munkáját ahátországban, a munkásosztálynak, a kolhózparasztságnak,a szovjet értelmiségnek a háború éveiben szerzett érdemeitSztálin elvtárs a haza védelmében véghezvitt példátlanhőstettként jellemezte.

A Honvédő Háború folyamán egyre jobban megedző-dött a Szovjetunió népeinek barátsága. A Szovjetországminden népe egy szívvel-lélekkel kelt hazája védelmére.

1944 elején Sztálin elvtárs kezdeményezésére aSzovjetunió Legfelsőbb Szovjetje határozatot hozott aHonvédelmi Népbiztosság és a Külügyi Népbiztosság össz-szövetségi népbiztosságokból szövetségi-köztársaságinépbiztosságokká való átalakításáról és arról, hogy aszövetségi köztársaságokban Honvédelmi és Külügyinépbiztosságokat szervezzenek.

E határozatok meghozatala újabb lépést jelentett anemzeti kérdésnek a Szovjetunión belüli megoldása terén,jelentette a továbbfejlesztését annak a lenini-sztálininemzetiségi politikának, amely a Szovjetunió valamennyinépének nemzeti államisága sikeres fejlődését biztosítja.

Az 1944-es esztendő a Szovjethadsereg döntőgyőzelmeinek éve volt. A Szovjethadsereg Sztálinelvtárs zseniális sztratégiai tervét végrehajtva, tízegymásután következő hatalmas csapást mért a

203

német csapatokra. Sztálin elvtárs tüzetesen jellemezte ecsapásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27.évfordulója alkalmából mondott beszédében. E csapásokeredményeképpen a Szovjetuniónak a német fasisztaterületrablók által ideiglenesen megszállt körzetei teljesenfelszabadultak, az ellenséget a szovjetföldről kiűztük. ASzovjethadsereg hadműveletei áthelyeződtek Németországés cinkosai területére.

1944 június 20-án a Moszkva városi munkásküldöttekSzovjetje Végrehajtó Bizottságának Elnöke a SzovjetunióLegfelsőbb Szovjetje Elnökségének nevében átnyujtotta aKremlben az Állami Védelmi Bizottság Elnökének, a Szov-jethaderők legfelsőbb főparancsnokának, a SzovjetunióMarsalljának, Joszif Visszarionovics Sztálinnak a„Moszkva védelméért” érem első érmét kitüntetésképpenMoszkva hősies védelmének vezetéséért és a német hadakMoszkva alatti szétverésének megszervezéséért.

1944 július 29-én a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjé-nek Elnöksége Joszif Visszarionovics Sztálint azokért arendkívüli érdemekért, amelyeket a Vörös Hadsereg támadóműveleteinek megszervezésében és végrehajtásábanszerzett, amely műveletek a német hadsereg óriási méretűvereségét és a német fasiszta területrablókkal vívott harcfrontján a helyzet gyökeres megváltozását idézték elő aVörös Hadsereg javára - a „Győzelem” rendjellel tüntetteki.

A sztálini sztratégiai terv sikeres megvalósítása1944-ben nagy katonai és politikai eredményekre vezetett.A szovjet hadak csapásainak hatása alatt

204

a hitleri Németország volt szövetségesei: Románia,Finnország, Bulgária, megadták magukat és Németországellen indítottak háborút. Magyarország a fegyverletételküszöbén állott. Ilyen módon alapjában véve teljessé lettNémetország elszigetelése. Az így kialakult hadihelyzet aztjelentette, hogy a Szovjetunió képes Németországot aszövetségesek segítsége nélkül, saját erőivel megszállni ésFranciaországot felszabadítani. Ez a körülmény arrakésztette Anglia volt miniszterelnökét, Churchillt, aki eddigellenezte a második front létesítését Európában, hogymegszervezze a Nyugat-Európába való behatolást. 1944júniusában a szövetségesek sikeresen keresztülvittékjelentékeny csapatok partraszállását Észak-Franciaország-ban.

A hitleri Németország, miként ezt Sztálin elvtárselőrelátta volt, két front harapófogójába került. Sztálinelvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27.évfordulója alkalmából, 1944 november 6-án mondottbeszédében kifejezte azt a meggyőződését, hogy a VörösHadsereg, miután teljesítette hazafias kötelezettségét azzal,hogy megszabadította a haza földjét az ellenségtől,mindvégig teljesíti történelmi hivatását, végez a fasisztafenevaddal annak saját barlangjában és kitűzi a győzelemlobogóját Berlin városára.

A szovjet nép mind a fronton, mind a hátországbanroppant lelkesedéssel fogadta az ország és a hadsereg általmegtett útnak sztálini értékelését és a sztálini útrabocsátójelszót: Berlinbe!

205

Megkezdődött a szovjet hadaknak előnyomulása afasiszta fenevad barlangja felé. A Szovjethadsereg rövid időleforgása alatt megszabadította a németektől Lengyelországfővárosát, Varsót és mélyen behatolt Kelet-Poroszországba.A szovjet csapatok előnyomulása kiterjedt az egészarcvonalra.

1945 február elején a három szövetséges hatalom - aSzocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége, az AmerikaiEgyesült Államok és Nagybritannia - vezetői értekezletettartottak a Krimben.

Ezen az értekezleten igen fontos katonai és politikaihatározatokat hoztak a Németország szétzúzásával ésháború utáni helyzetével kapcsolatos kérdéseket illetően,valamint a felszabadított Európa alapvető politikai ésgazdasági kérdéseiről. Egyetértően megállapították ésrészletesen kitervezték azoknak az új hatalmas csapásoknakaz idejét, méreteit és összeegyeztetését, melyeket aszövetséges seregek kelet, nyugat, észak és dél felől fognakNémetországra mérni. Ugyanezen az értekezleten előreelhatározták, hogy a Szovjetunió részt fog venni a Japánelleni háborúban.

Kimagasló történelmi jelentőségű győzelmek közepetteünnepelte a Szovjetország a Vörös Hadsereg fennállásának27-ik évfordulóját. 1945 januárjában és februárjában, negy-vennapi támadás alatt a szovjet csapatok lendületes és mes-teri műveleteikkel messze nyugatra vetették vissza az ellen-séget, teljesen felszabadították Lengyelországot, felszaba-

206

dították Csehszlovákia jelentékeny részét, elfoglalták Kelet-Poroszország és Német-Szilézia nagy részét. A szovjetcsapatok nyomására kivált a háborúból Magyarország is -Németország utolsó európai szövetségese.

A Vörös Hadsereg téli támadásának sikereit Sztálinelvtárs 1945 február 23-i parancsában értékelte: „Anémetek feletti teljes győzelem immár közel van”* -mondotta Sztálin.

Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a Vörös Hadseregmegtanulta, hogyan kell az ellenséget a jelenkorihaditudomány szabályainak megfelelően szétzúzni ésmegsemmisíteni. „A Vörös Hadsereg tábornokai és tisztjeiaz ellenségre mért csapások során mesterien egyeztetikössze a hatalmas technika tömeges bevetését, a leleményesés lendületes manőverekkel.”**

A sztálini sztratégiai terv végrehajtása során a VörösHadsereg elfoglalta a német fasiszta csapatok rendkívülfontos felvonulási terepeit délen, hatalmába kerítetteAusztria fővárosát, Bécset, szétzúzta a németek elvágottkelet-poroszországi hadseregcsoportját, elfoglalta aNémetország számára életszükségletet jelentő sziléziaiiparvidéket és Berlin alá ért. Mindezzel létrejöttek a hitleriNémetország elleni utolsó döntő roham előfeltételei.

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 209. old.

** Ugyanott.

207

Sztálin elvtárs felhívása: „Kitűzni a győzelemlobogóját Berlin városára!”*, új hőstettekre lelkesítette aszovjetembereket, a munka mezején és a csatamezőkön.

Berlin ostroma előestéjén J. V. Sztálin a SzovjetunióKormányának meghatalmazása alapján aláírja a Szovjet-unió és Lengyelország közötti barátsági, kölcsönös segély-nyújtási és a háború utáni együttműködésre vonatkozószerződést. A szerződés aláírásakor 1945 április 21-éntartott beszédében Sztálin elvtárs a következőket mondta:

„A szabadságszerető nemzetek és mindenekelőtt aszláv nemzetek türelmetlenül várják e szerződésmegkötését, mert látják, hogy ez a szerződés az EgyesültNemzetek egységfrontjának megszilárdulását jelenti aközös ellenség ellen Európában.”**

1945 május 2-án a rádió a szélrózsa minden irányábaelvitte annak a parancsnak szavait, melyet a Szovjet Fegy-veres Erők legfelsőbb főparancsnoka a Vörös Hadsereg ésHajóhad csapataihoz intézett a szovjethaderők „befejezték anémet hadak berlini csoportjának szétverését és ma, május2-án teljesen hatalmukba kerítették Németország fővárosát,Berlint, a német imperializmus központját és a németagresszió fészkét”*** A Vörös Hadsereg teljesítette

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Id. kiad. 199. old.

** Ugyanott, 178. old.

*** „Právda”. 1945 május 3. 106. sz.

208

a sztálini felhívást - a győzelem lobogója ott lengett Berlinfelett!

A hitleri Németország sorsa eldőlt. 1945 május 8-án anémet főparancsnokság képviselői Berlinben aláírták anémet fegyveres erők feltétel nélküli meghódolásáról szólóokiratot. A szovjet nép Hitler-Németország teljes meg-semmisítésével koszorúzott Nagy Honvédő Háborújagyőzelmes befejezésének emlékére május 9-e általános, azegész nép ünnepnapjának, a Győzelem ünnepnapjánaknyilváníttatott.

Ezen a történelmi nevezetességű napon JoszifVisszarionovics Sztálin rádióbeszéddel fordult a néphez:

„Elvtársak! Honfitársak és honfitársnők!Elérkezett a Németország feletti győzelem nagy napja.

A fasiszta Németország, melyet a Vörös Hadsereg ésszövetségeseink csapatai térdre kényszerítettek, legyőzött-nek ismerte el magát és bejelentette a feltétel nélkülimeghódolást . . .

. . . Most már minden alapunk megvan arra, hogykijelentsük: eljött Németország végleges szétzúzásánaktörténelmi napja, népünknek a német imperializmus felettaratott nagy győzelmi napja . . .

. . . Köszöntelek benneteket kedves honfitársaim éshonfitársnőim a győzelem alkalmából!”*

A szovjet nép ujjongva ünnepelte a győzelmet. Aszovjet emberek minden gondolata, minden érzése

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 219-221. old.

209

a felé az ember felé szállt, aki hazánkat a háborúnehézségein és megpróbáltatásain átvezette, aki meg-mentette az országot a pusztulástól, akinek lángelméjemegmutatta a győzelemhez vezető utat, akinek akaratagyőzelemre vezette az országot - a nagy Sztálin felé!

Nagy hazafiúi érdeme Sztálin elvtársnak, hogy aHonvédő Háború alatt új vezető katonai tehetségeket tudottkiválogatni, felnevelni és felelős helyekre állítani, amelyeka Németországgal és szövetségeseivel viselt háborúbanbecsülettel állták meg helyüket. Ilyenek: Bulgánjin,Vasziljevszkij, Konjev, Góvorov, Zsukov, Vatútjin,Csernjachovszkij, Antónov, Szokolovszkij, Merjeckov,Rokosszovszkij, Malinovszkij, Vorónov, Tolbúchin,Jákovljev, Maljinjin, Galjickij, Trofimenko, Gorbátov,Stemenko, Kurászov, Versinjin, Golovánov, Fjedorjenko,Rybalko, Bogdánov, Katukov, Leljusenko és sokan mások.

Május 24-én a Szovjetunió Kormánya a Kreml-benfogadást rendezett a Vörös Hadsereg hadseregparancsnokai,a sztálini iskolázottságú hadvezérek tiszteletére.

Sztálin elvtárs ezen a fogadáson beszédet mondott aSzovjetuniónak a Honvédő Háborúban szerzett érdemeirőlés mindenekelőtt az orosz nép érdemeiről, mint amelyik alegkiválóbb a Szovjetuniót alkotó valamennyi nemzetközött. Az orosz nép, mondta Sztálin elvtárs, - ebben aháborúban általános elismerést érdemelt ki, mint a Szov-jetunió vezető ereje országunk népei közt. Sztálin elvtárs

210

nemcsak azért emelte poharát az orosz népre, mert vezetőnép, hanem azért is, mert az orosz világos eszű, szilárdjellemű, nem ismeri a hebehurgyaságot és értelmesentürelmes. Az orosz népnek a Szovjetkormányba, - akormány politikájának helyességébe vetett hite és az atámogatás, amelyben az orosz nép a Szovjetkormányt és abolsevik pártot minden tekintetben részesítette - mondtaSztálin elvtárs -, volt „az a döntő erő, amely biztosította atörténelmi győzelmet az emberi nem ellensége, a fasizmusfelett.”*

A legfelsőbb főparancsnoknak, Sztálin elvtársnakparancsára 1945 június 24-én Moszkvában a Vörös Téren aHadrakelt sereg, a Hajóhad és a Moszkvai helyőrségcsapatai felett díszszemlét tartottak - győzelmi díszszemlét.Ide, a Vörös térre hozta el a Szovjethadsereg az általaszétvert és megsemmisített német fasiszta hadseregek éshadosztályok zászlait. Ezeket a zászlókat a győztes szovjetnép lábai elé vetették, a Lenin-Mauzoleum elé, amelynektribünjén ott állt a Nagy Hadvezér - Sztálin.

A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje, kifejezve azegész nép akaratát, 1945 június 26-án a SzovjetunióMarsallját, Joszif Visszarionovics Sztálint rendkívüliérdemeiért, amelyeket a Szovjetunió egész haderejé-

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról 4. kiad. Moszkva. Idegennyelvű Irodalmi Kiadó 1946.190-191. old.

211

nek megszervezésében és a haderőknek a hitleriNémetország feletti teljes győzelemmel végződő NagyHonvédő Háborúban való kiváló vezetésében szerzett,másodízben tüntette ki a „Győzelem”-rendjellel.

A Hazánk és fővárosa, Moszkva védelmének nehéznapjaiban a Vörös Hadsereg élén álló és a hitleriNémetország elleni harcot rendkívüli bátorsággal éshatározottsággal vezető Joszif Visszarionovics Sztálinnak, aSzovjetunió Marsalljának a Szovjetunió Hőse címetadományozták, a Lenin-rend és az „Arany Csillag”-éremátnyujtásával.

1945 június 27-én a Szovjetunió összes fegyvereserőinek legfelsőbb főparancsnokát, Joszif VisszarionovicsSztálint felruházták a legmagasabb katonai ranggal, aSzovjetunió Generalisszimusza rangjával.

1945 július 16-án Sztálin Berlinbe érkezett, ahol július17-étől augusztus 2-ig a Szovjetunió, az Amerikai EgyesültÁllamok és Nagybritannia hármas értekezlete ülésezett. Aberlini értekezlet fontos határozatokat hozott, amelyek akivívott győzelem megszilárdítására irányultak, a többi köztNémetországot, Ausztriát és Lengyelországot illetőhatározatokat.

Győzelmesen befejezve a háborút a hitleriNémetország ellen, a Szovjetunió megfeszített munkáhozfogott, hogy helyreállítsa a német területrablók által feldúltgazdasági életet, hogy új gyárakat és ipartelepeket építsen.

De a Szovjetország nem érezhette magát teljesbiztonságban mindaddig, amíg fennállott a háború

212

másik tűzfészke, az imperialista Japán, amely elutasította azAmerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Kínakövetelését, hogy feltétel nélkül adja meg magát. Aszövetségesek a Szovjetunió kormányához fordultak azzal ajavaslattal, hogy a Szovjetunió kapcsolódjék bele a japánagresszió elleni háborúba. Szövetségi kötelességéhez híven,a szovjetkormány elfogadta ezt a javaslatot és kihirdette ahadiállapotot Japánnal szemben.

A szovjetnép helyeselte és támogatta ezt a döntést,mint az egyedül célravezető lépést, amely országunknak,nemcsak nyugati, hanem keleti határait is biztosíthatja,siettetheti a háború befejezését és elősegítheti az általánosbéke lehető leggyorsabb helyreállítását.

1945 augusztus 9-én szovjetcsapatok és a CsendesOceáni Hajóhad hajói és egységei megkezdték ahadműveleteket a japán hadak ellen a Távolkeleten.

A japánok kvantungi hadserege elkeseredett, deeredménytelen ellentámadások után kénytelen voltbeszüntetni az ellenállást, letette a fegyvert s megadtamagát a szovjet csapatoknak. A Szovjet Hadseregfelszabadította a japán megszállás alól Mandzsuriát, Dél-Szachalint, Észak-Koreát és a Kurili szigeteket.

A Szovjetunió belépése a Japán elleni háborúba, aSzovjet Hadsereg egységeinek lendületes támadása ésjelentékeny japán haderők szétverése csapataink által,Japánt meghódolásra kényszerítenék. 1945 szeptember2-án Japán állami és katonai képviselői

213

214

215

Tokióban aláírták a feltételnélküli meghódolásról szólóokiratot.

A Japán felett aratott győzelem napján Sztálin elvtársrádióbeszédet mondott. A vezér örömhírt közölt a néppel:

„Mostantól fogva mondhatjuk, hogy országunkatmegszabadítottuk a német betörés veszélyétől nyugaton és ajapán betörés veszélyétől keleten. Az egész világ népeiszámára beköszöntött a várva-várt béke.”*

Győzött a szovjet társadalmi rend, győzött a szovjetállami rend, győztek a szovjet fegyveres erők, győzött abolsevikok kommunista pártjának bölcs politikája.

A Honvédő Háború éveiben a szovjet nép mégmélyebben átérezte vezérének, tanítómesterének,hadvezérének, barátjának - Joszif VisszarionovicsSztálinnak nagyságát, odaadó kötelességérzetét aSzovjethaza iránt, a szocialista állam gyarapodásának ésfelvirágzásának szentelt lankadatlan gondoskodását.

Sztálin lelkesítette a szovjet népet az ellenségvisszaverésére, Sztálin vezette a szovjet népet győzelemre.

A szovjet fegyveres erők hadműveleteinek és ahátország gazdasági és szervező munkájánakvezetésével egyidejűleg Sztálin elvtárs a háború idő-

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. 4. kiad. Moszkva. Idegennyelvű Irodalmi Kiadó 1946.200. old.

216

szakában óriási elméleti tevékenységet fejtett ki, művelte éselőbbrevitte a marxista-leninista tudományt.

Azokban a beszédekben és parancsokban, amelyek a„A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról” címűkönyvben vannak egybefoglalva, Sztálin elvtárs tovább-fejlesztette a szovjet katonai tudományt, a szovjetszocialista államnak, funkcióinak és erőforrásainakelméletét. Sztálin elvtárs összefoglalta a Szovjetállamháborús viszonyok közti tevékenységének tapasztalatait éskijelölte a Szovjethatalom gazdásági és katonai erejetovábbi megszilárdításának útjait.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 26.évfordulója alkalmából mondott beszédében Sztálinrámutatott a bolsevikok pártjának, a szovjetrendszernek, aSzovjetunió népei barátságának és a szovjetemberekhazafiságának nagy jelentőségére a fasiszta területrablókfelett kivívott győzelemben.

„A Honvédő Háború napjaiban a párt volt a fasisztaterületrablók elleni népháború lelkesítője és szervezője. Apárt szervező munkája egyesítette és irányította egy közöscél felé a szovjet polgárok minden erőfeszítését, és állítottaminden erőnket és eszközünket az ellenségmegsemmisítésének szolgálatába. A háború alatt a párt mégjobban összeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatokatlétesített a dolgozók széles tömegeivel.

Ez a forrása államunk erejének.”*

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 145-146. old.

217

A Szovjetunió erejének forrása a szovjet szocialistarendszer.

„A háború tanulságai arról beszélnek, hogy aszovjetrendszer nemcsak a békés építés éveiben legjobbformája az ország gazdasági és kulturális fellendítésemegszervezésének, hanem a háború idején is legjobbformája a nép összes erői mozgósításának az ellenségvisszaverésére.”*

„Az Októberi Forradalom által létrehozott szocialistarendszer nagy és leküzdhetetlen erőt adott népünknek éshadseregünknek.”**

A háború a Szovjetállam egész anyagi és szellemierejének, szilárdságának és életerejének kemény próbájavolt. A szovjet szocialista állam becsülettel állta ki a próbátés a háborúból még edzettebben, megerősödve és meg-szilárdulva került ki, miként ezt Sztálin elvtárs előre is látta.

Sztálin elvtárs új tanulságokat és általános következ-tetéseket vont le a Szovjetállam gazdaságának jelentőségétilletőleg. A háború tapasztalatai, mondta Sztálin elvtárs,megmutatták, hogy a „Szovjetállam gazdasági alapjahasonlíthatatlanul életképesebbnek bizonyult, mint azellenséges államok gazdasága.”***

Míg az ellenséges államok gazdasága a háborúfolyamán mindjobban hanyatlott, a Szovjetunió

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 146-147. old.

** Ugyanott, 185. old.

*** Ugyanott, 185. old.

Sztálin 15

218

nemcsak azt érte el, hogy a frontot elegendő mennyiségűfegyverrel és lőszerrel tudta ellátni, hanem még tartalékokatis tudott gyüjteni. A háború három utolsó évében a szovjetharckocsi-ipar évente átlag több mint 30.000 harckocsit,motorágyút és páncélos gépkocsit gyártott; a repülőgép-iparmintegy 40.000 repülőgépet; az ágyú-ipar mintegy 120.000mindenféle kaliberű ágyút, mintegy 450.000 kézi és nehézgéppuskát, több mint 3 millió puskát és mintegy 2 milliógolyószóró puskát, az aknavetőgyártó-ipar pedig mintegy100.000 aknavetőt. Minőség dolgában a szovjetfegyverzetnemcsak hogy nem maradt a német mögött, de felül ismúlta azt.

A szovjet embereknek a német fasiszta területrablókelleni harcát elemezve, Sztálin elvtárs rendkívül fontoskövetkeztetést vont le a szovjet népnek az emberiségtörténetében szerzett nagy történelmi érdeméről: „A szovjetnép önfeláldozó harcával megmentette az európaicivilizációt a fasiszta pogromvitézektől.”*

Sztálin elvtárs megállapította, hogy a szovjet néphősies nép, amely csodákra képes és győztesként kerül ki alegsúlyosabb megpróbáltatásokból.

A Szovjetunió erejének legfőbb forrása, mondtaSztálin elvtárs, országunk népeinek barátsága, amely aháború minden nehézségét és megpróbáltatását kiállottaés a szovjet embereknek a fasiszta hódítók elleniközös harcában még jobban megedződött.

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 190. old.

219

Országunk népeinek nagy és megbonthatatlan barátsága alenini-sztálini nemzetiségi politikának szilárd alapján épültés a történelemben mintaképe a nemzeti kérdés igazságosmegoldásának.

A vadállatias nacionalizmus és faji gyűlölködés hitleriideológiáját legyőzte az összes fajok és nemzetekegyenlőjogúságát valló szovjet ideológia, a népekbarátságának ideológiája. A szovjet nép nemcsak katonai ésgazdasági győzelmet aratott a hitleri Németországon,hanem erkölcsi és politikai vereséget is mért rá.

Igen nagy jelentőségű Sztálin elvtárs tétele a szovjethazafiságról, amely a szovjet emberek hátországbanvéghezvitt munka-hőstetteinek és a szovjet harcosokfronton véghezvitt dicső hőstetteinek forrása. „Aszovjethazafiságnak az az ereje - mondja Sztálin elvtárs -,hogy nem faji vagy nacionalista előítéletekre, hanem anépnek Szovjethazája iránti lelkes odaadására és hűségére,országunk összes nemzetei dolgozóinak testvéri szövet-ségére támaszkodik. A szovjethazafiságban harmónikusanolvadnak egybe a népek nemzeti hagyományai és aSzovjetunió minden dolgozójának közös érdekei . . .Ugyanakkor a Szovjetunió népei tiszteletben tartják másországok népeinek jogait és függetlenségét, és mindigkészek voltak békében és barátságban élni a szomszédállamokkal. Ebben kell látnunk államunk és a szabadság-szerető népek fejlődő, erősbödő kapcsolatainak alapját.”*

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 188-189. old.

220

Sztálin elvtárs továbbfejlesztette az élenjáró szovjethaditudományt. Sztálin elvtárs kidolgozta a háború sorsáteldöntő állandóan ható tényezőkről szóló tételt és mégegész sorát a tételeknek: az aktív védelemről s azellentámadás és támadás törvényeiről, a különfélefegyvernemek és a haditechnika összeműködéséről, aháború jelenkori feltételei mellett, a nagy harckocsi- ésrepülőgép-tömegek szerepéről a modern háborúban, atüzérségről, mint a leghatalmasabb fegyvernemről. Aháború különböző szakaszaiban a sztálini géniusz mindighelyes, a helyzet különlegességeit teljes mértékben számbavevő megoldásokat talált.

A sztálini hadiművészet mind a védelemben, mind atámadásban megnyilvánult. Sztálin elvtárs utasításainakmegfelelően a szovjet haderők aktív védekezése az ellen-támadás előkészítésével párosult. A támadás szilárdvédelemmel párosult. Sztálin elvtárs mesterien dolgozta kiés alkalmazta a manőverezés új taktikáját, az ellenségesfront néhány szakaszán egyidejűleg véghezvitt áttörésnektaktikáját, amely arra irányul, hogy az ellenségnek nelegyen módjában tartalékait erős támadó ökölbeösszeszedni; az ellenséges front néhány szakaszánkülönböző időben véghezvitt áttörésének taktikáját -amikor az egyik áttörés követi a másikat -, amely taktikaarra irányul, hogy az ellenséget a csapatok átcso-portosításával járó idő- és erőveszteségre kényszerítse; azellenséges szárnyak áttörésének, a hátbatámadásnak,a nagy ellenséges hadcsoportok bekerítésének és

221

megsemmisítésének taktikáját. Sztálin elvtárs zseniáliséleslátással ismerte fel és hiusította meg az ellenség terveit.Azokban az ütközetekben, amelyekben Sztálin elvtársvezette a szovjet csapatokat, a hadműveleti művészetkimagasló példái testesülnek meg.

A Szovjet Hadseregnek Sztálin generalisszimuszvezérlete alatt megvalósított valamennyi hadműveletét azalkotóerő sajátszerűsége, az elgondolás eredetiségejellemzi.

Sztálin elvtárs mintapéldáit adta annak, miképpen kella Szovjetunió nemzetközi viszonylatai és külpolitikájakérdéseit a háború és a háborút követő idők körülményeiközt tudományos alapon megoldani.

Sztálin elvtárs kifejtette az európai népek állami,gazdasági és kulturális életének a fasiszta Németországfelett kivívott győzelem utáni megszervezését éshelyreállítását célzó intézkedések és politika programját.

Még javában folyt a háború, amikor Sztálin elvtárs -1942-ben - megfogalmazta a hitler-ellenes koalíciócselekvési programjának legfontosabb elveit. Ezek az elveka következők: a faji kiváltságok megszüntetése; a nemzetekegyenjogúsága és területük sértetlensége; a leigázott népekfelszabadítása és felségjogaik helyreállítása; minden nemzetjoga arra, hogy saját kívánságának megfelelően rendez-kedjék be; a demokratikus szabadságjogok helyreállítása.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27.

222

évfordulóján Sztálin elvtárs ezt mondotta beszédében: „ANémetország elleni háború megnyerése egy nagy történelmifeladat megvalósítását jelenti. A háború megnyeréseazonban még nem jelenti azt, hogy biztosítottuk a népektartós békéjét és kellő biztonságát a jövőre nézve.Feladatunk nemcsak az, hogy megnyerjük a háborút, hanemaz is, hogy lehetetlenné tegyük új támadás és új háborúlétrejöttét, ha nem is örökre, de legalább is hosszú időre.”*

Arról szólva, hogy meg kell őrizni minden országbiztonságát és egy nemzetközi szervezetet kell létesíteni,Sztálin elvtárs figyelmeztetett arra, hogy az egyesültnemzetek részéről ezirányban foganatosított intézkedések„eredményesek lesznek, ha a nagyhatalmak, amelyek ahitleri Németország elleni háború főterhét viselték,továbbra is az egyetértés és megegyezés szellemébenfognak eljárni. Nem lesznek eredményesek, ha vétenifognak ez ellen az elengedhetetlen feltétel ellen.”**

A Szovjetunió által a Honvédő Háborúban kivívotttörténelmi jelentőségű győzelmeknek lélekemelő képét és aszocialista társadalom erői további fejlesztésének nagyszerűprogramját tárta elénk Sztálin elvtárs abban a beszédében,amelyet 1946 február 9-én, Moszkva városa Sztálini válasz-tókerülete választóinak gyűlésén mondott. Sztálin elvtárs

* Sztálin. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1945. 195. old.

** Ugyanott, 198-199. old.

223

a népgazdaság fejlesztésének új, negyedik ötéves tervérőlbeszélt, amelynek alapvető feladata, hogy helyre kellállítani és túl kell haladni az ipar és a mezőgazdaságháborúelőtti színvonalát.

Sztálin elvtárs a jövőt illető tervekről, a Szovjetországnépgazdaságának és tudományának új, hatalmas fellendülé-séről beszélt, és azoknak a feltételeknek megteremtéséről,amelyek biztosítják majd hazánkat mindenféle esetlegessé-gekkel szemben, egyre magasabb szintre emelik majd gaz-dasági és katonai erejét és biztosítani fogják kultúrájának újfellendülését és a nép jólétének növekedését.

1946 februárjában a szovjet nép a Sztálini Alkotmányalapján lefolyt új választásokon küldötteket választott aSzovjetunió Legfelsőbb Szovjetjébe. A választások ékesenszóló és meggyőző tanubizonyságot tettek arról, hogymilyen odaadással viseltetik a szovjet nép a bolsevik párt, aszovjetkormány és a hőn szeretett Sztálin iránt. Akommunisták és pártonkívüliek blokkjára a SzövetségSzovjetje választásánál 99.18%, a Nemzetiségek Szovjetjeválasztásánál 99.16% szavazott.

* **

Sztálin elvtárs élete és tevékenysége elválaszthatatlanulössze van kapcsolva tanítójának és nevelőjének, VladimirIljics Leninnek életével, hősies bolsevik pártunk történe-tével, a nagy szovjet nép történetével.

224

Sztálin elvtárs élete ezenkívül össze van kapcsolva anemzetközi munkásmozgalommal és a gyarmati népeknekaz imperialista elnyomás elleni nemzeti felszabadítóharcával. A nagy vezérek, Lenin és Sztálin vezetése alattnövekedett és fejlődött a Kommunista Internacionále.Miként az I. Internacionále története elválaszthatatlanulegybeforrott Marx és Engels nevével, ugyanúgy forrt egybea III., a Kommunista Internacionále története Lenin ésSztálin nevével. A Kommunista Internacionále fontosszerepet játszott az élenjáró munkások igazi munkás-pártokba való tömörülése ügyében. Befejezvén történelmiszerepét, a Kommunista Internacionále a második világ-háború időszakában megszűnt. 1943 májusában a Kommu-nista Internacionále Végrehajtó Bizottságának Elnökségejavaslatot tett a Kominternnek, mint a nemzetközimunkásmozgalom központjának feloszlatására. AKomintern szekciói ezt a javaslatot jóváhagyták.

Az egész világon munkások milliói Sztálinban látjáktanítójukat, akinek klasszikus műveiből tanulták és tanuljákmeg azt, hogyan kell sikerrel harcolni az osztályellenséggel,hogyan kell előkészíteni a proletariátus végső győzelménekelőfeltételeit. Sztálin befolyása - annak a nagy, dicsőbolsevik pártnak befolyása, amelyben a kapitalistaországok munkásai a munkásosztály követésreméltó mintapártját látják. Ennek a pártnak vezetésealatt nemcsak megdöntötték a kapitalizmust ésmegteremtették a Szovjethatalmat - a dolgozók hatal-

225

mát, de felépítették a szocializmust is a Szovjetunióban.Az egész világ munkásai tudják, hogy minden szó,

amit Sztálin kiejt - a szovjet nép szava, hogy Sztálinnakminden szavát követi a tett. A győzelmes szocialistaforradalom, a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, aszovjet nép győzelme a Honvédő Háborúban - e tapasz-talatok alapján az egész világ munkásai meggyőződtekLenin és Sztálin ügyének mély, eleven igazságáról. Ma azösszes szabadságszerető népek Sztálinban a béke, abiztonság és a demokratikus jogok igazi és tántoríthatatlanvédelmezőjét látják.

Joszif Visszarionovics Sztálin - a párt lángelméjűvezére és tanítómestere, a szocialista forradalom nagysztratégája, a Szovjetállam vezetője és hadvezér. Kérlelhe-tetlenség a szocializmus ellenségeivel szemben, mélységeselvhűség, a világos forradalmi perspektívának, a célvilágosságának összekapcsolása a cél elérésében kifejtettrendkívüli szilárdsággal és állhatatossággal, a vezetésbölcsessége és konkrét jellege, elszakíthatatlan kapcsolat atömegekkel - ezek a sztálini munkastílus jellemző vonásai.Lenin után nem volt még a világon vezér, akinek olyanóriási, milliós munkás- és paraszttömegek vezetése jutottvolna osztályrészül, mint Sztálinnak. Sztálin mindenkinéljobban ért ahhoz, hogyan kell a tömegek forradalmi,alkotó tapasztalatait általánosítani, kezdeményezésüketfelkarolni és fejleszteni, a tömegektől tanulni és a

226

tömegeket tanítani, vezetni őket előre, a győzelemre.Sztálin egész tevékenysége mintaképe számunkra

annak, hogyan kapcsolódik össze hatalmas elméletiképesség a forradalmi harc rendkívüli méretű és lendületűgyakorlati tapasztalataival.

Sztálin, legközelebbi munkatársaival, kipróbált leninis-tákkal együtt, a bolsevikok nagy pártjának élén vezeti amunkásoknak és parasztoknak a történelemben eddig mégnem látott, soknemzetű, szocialista államát. Útmutatásai aszocialista építőmunka minden területén vezérfonalak acselekvés számára. Sztálin elvtárs munkája rendkívülsokoldalú, energiája valóban csodálatos. Mérhetetlenazoknak a kérdéseknek köre, amelyekre Sztálin figyelmekiterjed: a marxizmus-leninizmus elméletének legbonyo-lultabb kérdései - és iskolakönyvek a gyermekek számára; aSzovjetunió külpolitikájának kérdései - és a proletár fővárosépítkezési munkálatainak mindennapi kérdései; a NagyÉszaki-tengeri út megteremtése - és a kolchiszi mocsaraklecsapolása; a szovjetirodalom és művészet fejlődésénekproblémái - és a kolhózok életét rendező szabályzatszerkesztése s végül: a hadi művészet legbonyolultabbelméleti és gyakorlati kérdéseinek eldöntése.

Mindenki ismeri a sztálini logika ellenállhatatlan erejét,Sztálin elméjének kristályos világosságát, acélos akaratát, apárt iránti odaadását, a népbe vetett izzó hitét és a nép irántiszeretetét. Mindenki előtt ismeretes szerénysége,

227

egyszerűsége, tapintatossága az emberekhez való viszonyá-ban s könyörtelensége a nép ellenségeivel szemben.Mindenki előtt ismeretes, hogy nem tudja elviselni az üreshűhót, a szájhősöket és szószátyárokat, a sápítozókat, arémüldözőket. Sztálin bölcs, óvatos, a bonyolult politikaikérdések eldöntésében, ott, ahol az összes pluszok ésminuszok minden oldalról való számbavétele szükséges. Sugyanakkor Sztálin egyúttal a merész forradalmielhatározások és fordulatok nagy mestere.

Sztálin - méltó folytatója Lenin művének, vagy, ahogynálunk a pártban mondani szokták Sztálin a ma Leninje.

Azoknak a szervezeteknek és elvtársaknak, akik 1929-ben 50. születésnapja alkalmából üdvözölték, Sztálin eztírta: „Jókívánságaikat és üdvözleteiket a munkásosztálynagy pártjának javára írom, amely engem saját képére éshasonlatosságára teremtett és nevelt . . . Ne kételkedjenekabban, elvtársak, hogy én a jövőben is kész vagyok odaadnia munkásosztály ügyének, a proletár forradalom és avilágkommunizmus ügyének minden erőmet, mindenképességemet és ha kell, minden csepp véremet, az utolsócseppig.”*

Sztálinban látják a Szovjetunió népei hősiességük,honukhoz való ragaszkodásuk, hazaszeretetük megteste-sülését. „Sztálinért! A Hazáért!” – ezzel a kiáltással

* „Právda”. 1929 december 22. 302. sz.

228

ajkukon zúzták szét a dicső Szovjethadsereg harcosailegádázabb, álnok ellenségüket - a fasiszta Németországotés tűzték ki a győzelem lobogóját Berlin ormára.

„Sztálinért! A Hazáért!” - ezzel a kiáltással ajkukonzúzták szét a Szovjethadsereg és a Szovjet Hajóhadharcosai az imperialista Japánt és megteremtették aSzovjethatalom határainak biztonságát a Távolkeleten.

Sztálin nevét hordta szívében a Szovjetuniómunkásosztálya, amikor a Nagy Honvédő Háborúbanpéldátlan munka-hőstettet vitt véghez, ellátva a VörösHadsereget elsőrangú felszereléssel és hadianyagokkal.

Sztálin nevét hordta szívében a kolhózparasztság,amikor önfeláldozóan munkálkodott a mezőkön, hogy aVörös Hadsereget és a városokat élelemmel és iparinyersanyagokkal ellássa.

Sztálin nevét hordta szívében a szovjet értelmiség,amikor odaadóan dolgozott az ország védelme érdekében,tökéletesítette a Vörös Hadsereg fegyverzetét, a termeléstechnikáját és szervezetét és előbbre vitte a szovjettudományt és kultúrát.

Sztálin nevét hordja szívében az egész szovjet nép,amikor sikeresen hegeszti be a háború ütötte sebeket ésharcol a népgazdaság és a szovjetkultúra új hatalmasfellendüléséért.

Sztálin neve - a szovjet nép bátorságának ésdicsőségének szimbóluma s újabb hősi tettekre hív nagyHazánk üdvére.

229

Sztálin nevét hordják szívükben a szocializmusországának ifjai és lányai, pionérjai és pionérlányai.Legforróbb vágyuk, hogy olyanok legyenek, mint Lenin,mint Sztálin, hogy lenini-sztálini típusú politikai szereplőklegyenek. A párt hívó szavát, Sztálin elvtárs hívó szavátkövetve, építette fel a szovjet ifjúság a szocialista iparóriásait, teremtett városokat az őserdőben, épített és építcsodás hajókat, hódítja meg a sarkvidéket, sajátítja el amodern technikát az iparban és a mezőgazdaságban, erősítihazánk védelmét, végez alkotó munkát a tudományban ésművészetben, adta a hősiesség és bátorság példáit aHonvédő Háború harcmezein és az önfeláldozó munkapéldáit a hátországban a Szovjethadsereg győzelméért. ALenin és Sztálin nevelte Kommunista Ifjúsági Szövetség hűsegítője a bolsevik pártnak, megbízható fölváltója akommunizmus idősebb nemzedékének.

A Szovjetunió népei sok-sok nyelven éneklik dalaikatSztálinról. Ezekben a dalokban a Szovjetunió népeinekvégtelen szeretete és határtalan odaadása tükröződik nagyvezére, tanítója, barátja és hadvezére iránt.

Sztálin neve a népköltészetben egybeolvad Leninnevével. „Megyünk Sztálinnal, úgy mint Leninnel,beszélünk Sztálinnal, úgy mint Leninnel, ő tudja mindengondolatunkat, egész életében rólunk gondoskodik” -olvassuk az egyik pompás orosz népmesében.

Sztálin neve a szovjet társadalom erkölcsi és politikaiegységének szimbóluma.

230

Sztálin nevéhez fűzi az egész haladó emberiség,minden szabadságszerető demokratikus nép a tartós ésszilárd békébe és biztonságba vetett reményeit.

„A mi szerencsénk az, hogy a háború nehéz éveiben aVörös Hadsereget s a szovjet népet a Szovjetunió bölcs éskipróbált vezére - a nagy Sztálin vezette előre. Sztálingeneralisszimusz nevével összeforrva vonulnak be hazánktörténelmébe és a világtörténelembe hadseregünk dicsőgyőzelmei. Sztálin, a nagy vezér és szervező vezetése alattmost hozzáláttunk a békés építőmunkához, hogy elérjük aszocialista társadalom erőinek igazi felvirágzását ésigazoljuk azokat a legszebb reményeket, amelyeket szerte avilágon barátaink belénk helyeznek.”*

*

* V. M. Molotov. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 28. évfordulója. 1945. 18-19. old., oroszul.

231

KÉPMELLÉKLETEKSztálin 4Sztálin 1894-ben 11Sztálin 1900-ban 17Lenin, Sztálin és Kalinin az OK(b)P VIII. kongresszusán 1919

március 69Lenin és Sztálin Gorkiban. 1922 81Sztálin és Kirov. Leningrád. 1926 97Sztálin a Fekete-tengeri Hajóhad „Cservona Ukrajna” nevű

cirkálója fedélzetén 1929 július 25 113Sztálin és Gorkij 133Sztálin a tusinói repülőtéren gyermekek között. 1936 143Sztálin a dolgozószobájában 151A SzSzKSz Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének ülésén 157J. V. Sztálin 165J. V. Sztálin (B. Karpov festőművész rajza) 197A Szovjetunió Generalisszimusza J. V. Sztálin, a marsallok,

tábornokok és tengernagyok – a SzSzKSz LegfelsőbbSzovjetjének küldöttei – csoportjában 213

232

TARTALOM

I. [1879-1904] 7

II. [1904-1907] 24

III. [1907-1912] 41

IV. [1912-1917] 47

V. [1917-1918] 54

VI. [1918-1919] 63

VII. [1920-1926] 77

VIII. [1926-1929] 100

IX. [1929-1934] 118

X. [1935-1941] 138

XI. [1941-1946] 175