Történik késő ősszel a Tibor & Ildikó Biogazdasága Kft. udvarán, uzsonnaidő után. A színpad közepén egy fa áll. Ehhez van kikötözve a család tinédzser babysittere, aki rózsaszín pufimellényt visel. A hátán már felhasadt az anyag, kilóg belőle a bélés, és kezd átszivárogni rajta a vér. Tibor, az apa, kezében vesszővel, henteskötényben áll mellette. Erősen szuszog, épp most fejezte be a vessző használatát. Egy kisiskolás gyerek (felnőtt színész játssza) hatalmasra nyitott szájjal ül a kerti asztalon lévő Bioptron lámpa előtt. A fény egyenesen a torkába világít. Ildikó, az anyja, idegesen járkál fel-alá a háttérben. Nyersszínű tárgyalókosztümöt visel, a harisnyája nem feszül a lábán, hanem rettentő idétlenül, redőzötten lóg. A kerti asztalon egy uzsonna maradékai láthatók.

ILDIKÓ Miért álltál le? Tibi!

TIBOR Elég lesz már…

A Bioptron lámpa kikapcsol. A gyerek becsukja a száját, dörzsölgeti az elzsibbadt állkapcsát.

GYEREK Anya… bemehetek játszani?

ILDIKÓ Nem!

GYEREK És ha nem játszom, hanem csak úgy nézem a falat és dülöngélek, ahogy szoktam?

ILDIKÓ Maradsz! Még tíz perc lámpázás!

GYEREK De már zsibbad a szám.

ILDIKÓ Mert túl sokat járatod! Gyerünk!

GYEREK (kelletlenül bekapcsolja a lámpát, eltátja a száját)

ILDIKÓ Nagyobbra!

GYEREK (hatalmasra nyitja a száját, remeg az erőlködéstől)

ILDIKÓ (Tiborhoz) Akarod, hogy átvegyem?

TIBOR Ildi… Szerintem eleget kapott.

BABYSITTER (zokog) Kérem! Könyörüljenek rajtam!

TIBOR Látod. Megtanulta a leckét.

ILDIKÓ Hol van?

TIBOR Hol lenne!? Itt van a fánál. Te kötötted ide.

ILDIKÓ Nem ő, te hülye! Az hol van!?

TIBOR Ne beszélj így velem a gyerek előtt!

GYEREK Bemenjek?

ILDIKÓ Nem! Lámpázzad a garatodat!

2

TIBOR Az infralámpa csak arra jó, ha arcürege van.

ILDIKÓ Ez nem infra, hanem polarizált fény! (keresgél az asztalon a maradékok között) Na! Hol van?

TIBOR Kidobtam.

ILDIKÓ Elment az eszed? Kidobod a bizonyítékot? Normális vagy? Keresd meg!

TIBOR A kukában van.

ILDIKÓ (ráüvölt) Akkor kukázd ki!

Tibor elindul a házba.

ILDIKÓ Azt addig add ide!

TIBOR (nagyot sóhajt, majd odaadja a vesszőt)

TIBOR (gyerekhez) Nincs semmi baj. Anya és én nem vagyunk feszültek. Legfeljebb… érdekesek.

GYEREK (eltátott szájjal „válaszol”, hogy rendben)

Tibor bemegy a házba, Ildikó undorodva fogja a vesszőt, befújja egy kis fertőtlenítő sprayvel, amit a retiküljéből vesz elő. Odalép a Babysitterhez.

BABYSITTER Kérem! Ildikó néni! Annyira… annyira sajnálom! Nem akartam ártani neki! Szeretem őt!

ILDIKÓ Nyolc év munkáját tetted tönkre egyetlen mozdulattal! Sőt! Ha a terhességet is hozzászámolom, akkor majdnem kilenc! Kilenc év tudatos tisztaságát mocskoltad be!

Ildikó hatalmas, erőteljes ütésekkel vesszőzni kezdi a Babysitter hátát. Mielőtt még elunnánk ezt a képet, új szereplő érkezik: Orvos. Rettentő enervált ember. Kezében orvosi táska.

ORVOS Szervusztok…

Ildikó teljesen belefeledkezik a vessző használatába.

ORVOS Ildikó. Ildi… Ildikó… Ildi… Ildi… Ildi… Ildikó… (megérinti a nőt)

ILDIKÓ (leáll, megigazítja a haját, följebb húzza a nyomorultul lógó harisnyáját is) Na, végre! Szervusz, János!

ORVOS Szervusz, Ildikó.

Csönd, Babysitter nyöszörög. Orvos nézi.

ORVOS Kérdezhetek valamit?

ILDIKÓ Persze.

3

ORVOS Miért kötöztétek a fához a gyerek babysitterét?

BABYSITTER (az orvosra néz) Apa…

ORVOS (jobban megnézi a Babysittert) Ildikó… Miért kötöztétek a fához a gyerek babysitterét, aki a lányom… ez vér…?

BABYSITTER Apa… Segíts! Kérlek…

ORVOS És a helyett, hogy… segítenél rajta, inkább egy vesszővel ütleged… amit én… én nem is értek… Miért történik ez?

ILDIKÓ Jó okom van rá.

BABYSITTER Apa… (elájul, lóg)

ORVOS Nem is értem…

Tibor jön.

TIBOR (egy felbontott kenőmájas van a kezében) Megvan! Megtaláltam! (észreveszi az orvost, megtorpan) János!

JÁNOS Tibor…

ILDIKÓ Add neki oda!

TIBOR (az orvos kezébe nyomja a kenőmájast)

ORVOS Szeretnék… magyarázatot kapni az elmúlt percek eseményeire… Ezt például miért kaptam?

ILDIKÓ Nézd csak meg! Nézd meg! Nézd meg!

ORVOS (nézi) Jól van… Már csinálom…

ILDIKÓ Tudod, mi ez?

ORVOS A címkéje szerint… kenőmájas.

ILDIKÓ Így van! (ráhúz egy hatalmasat az ájult Babysitter hátára)

ORVOS Olyan érzés, mintha… értenem kéne, de nem értem. A lányom meg csak vérzik és vérzik…

ILDIKÓ (Tiborhoz) Beszélj már, te szerencsétlen! Mondd el neki!

Tibor összeszedi magát, de a határozottság hiánya miatt remegős, sértett hangon kezd beszélni.

TIBOR János! Nyolc éve alapítottuk meg a Tibor & Ildikó (átöleli a feleségét) Biogazdasága Kft.-t.

4

ORVOS És? Így ünnepeltek?! Ez szörnyű…

TIBOR Dehogy! Hadd mondjam végig! Gyermekünk, Flóris, nyolc esztendeje már, hogy…

ILDIKÓ (sírni kezd, de visszafogja magát, némán rázkódik)

TIBOR Születése óta kizárólag a saját termékeinket fogyasztja, amelyek sem tartósítószert, sem mesterséges színezéket, sem térfogatnövelő adalékanyagokat nem tartalmaznak.

ORVOS És? (még mindig markolja a májast)

TIBOR (felüvölt) És? És? És? Erre a lányod bolti kenőmájast ad neki uzsonnára!?

Csönd, majd Ildikó felzokog.

ORVOS Ezért vesszőztétek meg?

ILDIKÓ Te mit csináltál volna a helyünkben!?

ORVOS Nem tudom. Mióta passzívházban élek… nem tudom, mit csináltam volna. Azt se tudom, amit most csinálok… (lassan a lánya felé fordul) Ugye nem halt meg?

TIBOR (zavarba jön) Te vagy az orvos.

ORVOS Igazad van. Megvizsgálom… hátha tudok rajta… segíteni, nem? Csak ne lennék ilyen… átkozottul passzív… Igyunk egy kávét?

ILDIKÓ János! Nem kávézni hívtalak! Azonnal vizsgáld meg Flórist! Édes kicsikém… Mi történhet most abban az ártatlan kis testében!?

GYEREK Becsukhatom?

ILDIKÓ Nem! (elkapja az orvost, rángatni kezdi) Ez a törékeny kis szervezet még soha nem találkozott olyan szörnyűségekkel, mint ez a kenőmájas! Nézd meg a címkét! Nézd meg! Színezékek! Tartósítószerek! Antioxidánsok! Emulgeálók, stabilizálók, sűrítők, zselésítők! (egyre jobban belehergeli magát) Térfogatnövelők! Ízfokozók! Savanyúságot szabályozó anyagok! Mikrokristályos viaszok! Nátrium-glutamát, E621! E249! E951! E952! E413, ami nem más, mint… mint… tragantmézga!

Csönd. Kikapcsol a Bioptron lámpa.

5

TIBOR Jól van, Flóris. Most már becsukhatod.

GYEREK (nem tudja, próbálja, de nem sikerül neki, nyöszörögni kezd)

ILDIKÓ Flórika! Csukd be a szádat…

GYEREK (nem tudja)

ILDIKÓ A mérgek! Tibor! Csinálj valamit! A mérgek! Az adalékok! Elevenen felfalják a testét! János! Csináljatok már valamit! (próbálja bezárni a gyerek száját, pánikszerűen visszakapcsolja a Bioptron lámpát, majd tovább küzd a szájjal)

GYEREK (nyüszít)

ORVOS Ildi… Ildikó… Ildi… Ildikó…

TIBOR Hozom a slagot! Mossuk ki a gyomrát!

ORVOS Tibi… Tibor… Tibi… Tibor…

Ildikó próbálja becsukni a nyüszítő gyerek száját, Tibor a slaggal viaskodik, nagy nehezen odahúzza a gyerekhez. Igyekeznek belegyömöszölni a szájába.

ORVOS Tibi… Ildi.. Tibor… Ildikó…

TIBOR Nyithatom?

ILDIKÓ Csináljuk!

ORVOS Tibor! Ildikó! Egy pillanatra…

TIBOR-ILDIKÓ Mi van!?

ORVOS Véleményem szerint a gyermeketeknek csak kiakadt az állkapcsa.

Csönd. Tibor és Ildikó veszítenek a lendületükből.

ILDIKÓ Akkor meg most mire vársz!? Akaszd vissza!

Az orvos lekever egy pofont a gyereknek. Ildikó ledöbben, lekever egyet az orvosnak, mire Tibor lekever egyet Ildikónak. Ildikó visszaadja Tibornak, mire Tibor lekever még egyet az orvosnak. Ez nagyon gyorsan történik.

GYEREK (időközben becsukta a száját) Csókolom János bácsi!

TIBOR Beszél! Jól van! Gyere ide a papához!

ILDIKÓ Hadd nézzem! Hadd nézem! Nem püffedsz!? Gyere már ide!

GYEREK (elhúzódik a szüleitől) János bácsi! Ne tessék engedni, hogy a szüleim kimossák a gyomromat a kerti slaggal! (az orvos háta mögé bújik)

6

ILDIKÓ Gyere ide! Gyere vissza! Kinek mondok!? Hányszor beszélek!? Áhhh! Nem bírom tovább! Muszáj megütnöm valakit! Hol a vessző!? (a Babysitterhez rohan, ütni készül)

GYEREK Nem ő adta a kenőmájast! Én loptam el a táskájából!

Csönd.

ILDIKÓ De hát… Flóris! Megesküdtél rá, hogy nem eszel olyat, amin nincs rajta az arcunk. Amit nem a papa meg a mama készít, az mind méreg! Tele van mérgekkel!

TIBOR Meg akarsz halni!? Megöllek!

GYEREK (előlép) Édesapám! Édesanyám!

TIBOR Ládaszám áll a kenőmájasunk a hűtőszobában! El se tudom adni! Széjjelváglak!

GYEREK Tibor! Ildikó! (térdre veti magát) Én… Nyolc éve próbálom megszeretni a kenőmájasotokat! Nem bírom tovább! Olyan az íze, mint egy nyers szamárnak! Belebetegszem! Gyűlölöm a készítményeiteket! A nyomorult kecskesajtjaitokat! A hangulatos zölddió lekvárotokat! A hagymacukorkákat! A rohadék faggyús kenőcsöt, amiről azt hazudjátok, hogy fogkrém! Bolti sajtot akarok! Bolti lekvárt! Bolti cukrot! Bolti fogkrémet! A kenőmájasotok undorító! Kihányom tőle a belem! Sajnálom…

Csönd.

TIBOR (próbál jókedvűen témát váltani) Jövő hónaptól indítjuk útjára a sertéstej projektet. Ez egy piaci rés, amit most alaposan betömünk.

ILDIKÓ Kuss legyen! Álljunk már meg! Miről beszél ez a gyerek!? Van fogalmad róla, mennyi áldozatot hoztam érted, te kis fing!?

TIBOR Ildi… Ne izgasd f…

ILDIKÓ Már a teherbeesésem előtt három évvel elkezdtem méregteleníteni! Ittam a búzafű levet, ettem a medvehagymás chutney-t. Minden nap bulátalében fürödtem, és szorgalmasan adtam magamnak a kutyatej beöntéseket! Te meg fogod magad, és az egész életemet áthúzod egy bolti kenőmájassal!?

GYEREK (az orvos háta mögül) Ennek legalább van íze!

7

TIBOR Flóris! A Tibor & Ildikó Biogazdasága Kft. ügyvezetőjeként azt mondom neked, gondold meg, mit beszélsz, és inkább légy hálás anyádnak, amiért… amiért megajándékozott az élettel, és… és köszönd meg neki! Mi lesz már!?

GYEREK Köszönöm!

TIBOR Te meg mondd, hogy szívesen!

ILDIKÓ Szívesen, te kis gyökér!

TIBOR Na! Téma lezárva! Túl vagyunk a feszültségen! (remeg)

Csönd.

ORVOS Ildikó… Tibor… Örülök, hogy végül… minden ilyen szépen elrendeződött. Nincs más hátra… mint hogy elköszönjek… Szervusztok! Gyere, kisfiam… hazamegyünk. (kézen fogja Ildikóék gyerekét, elindul)

TIBOR János!

ORVOS Hallgatlak, Tibor.

TIBOR Az nem a te gyereked.

ORVOS (megnézi) Átkozott passzívház… teljesen hazavágja az érzéseimet. (a lánya felé fordul) Gyere, kislányom… Hazamegyünk. Vagy? (Tiborékhoz) Mentek még este valahova? Maradjon még?

ILDIKÓ Szerintem ma már nem csinálunk semmi különöset. Legfeljebb öngyilkos leszek.

TIBOR Szerintem is.

Orvos a gyerek kezébe nyomja a májast, majd eloldozza a lányát. Ébresztgeti, lassan elindulnak.

ILDIKÓ Tibi!

TIBOR Mi van?

ILDIKÓ (mutatja, hogy pénz)

TIBOR Ja… Hány órát is voltál ma?

BABYSITTER (nyöszörög)

ORVOS Kislány! Ezt így senki se hallja!

BABYSITTER Azt hiszem… hármat.

TIBOR (leszámol néhány ezrest)

8

BABYSITTER Plusz amíg ájultan lógtam a fán.

TIBOR (hezitál, ad neki még egyet)

ORVOS (az utolsó ezrest visszaadja Tibornak) Ne őrüljünk már meg…

ILDIKÓ Várj csak! (kivesz a retiküljéből egy kis papírdobozt, és odaadja a Babysitternek) Tegnap vettem a biobazárban. Bioharisnya. Kölesből van. Lehet, hogy furán néz ki, de legalább nem műanyag.

BABYSITTER Köszönöm szépen?

ILDIKÓ Igen.

ORVOS Na! Gyerünk, öreglány! Indulandusz! (játékosan megpaskolja a hátát)

BABYSITTER (rettentően fáj neki, elakad a lélegzete)

Orvos és Babysitter el. Ildikó és Tibor a gyereket bámulják, aki konokul néz, majd leül az asztalhoz a bolti kenőmájassal, megken egy kenyeret, beleharap. Ildikó halkan felsikkant. Tibor nézi, majd fogja magát, leül a gyerek mellé, ő is megken egy kenyeret. Csámcsogva néz Ildikóra. Ildikó remegő lábakkal közelít az asztalhoz, fogja a kenőmájast, elővesz a retiküljéből egy bioabonettet, ráken egy atomnyi májast. Ahogy beleharap, a színpadi világítás elsötétül, csak a Bioptron lámpa ég, ami a kenőmájast világítja meg, de aztán szikrázik egyet, és az is elsötétül.

9