A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

V I I I . É V F O L Y A M 10. S Z Á M

1 9 7 5 . N O V E M B E R

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ -HELYETTES

C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A

Szerkesztőség:1054. Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havonta

A kéziratok megőrzésére és visszaküldésére

nem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Budapest VII., Lenin körút 9-11.

Levélcím: 1906, postafiók 223.

A k iadásér t fe l e l :

S i k l ósi Norber t i gazgató

Ter jeszt i a Magyar Posta

Elő f izethető bármely postahivatalnál , a kézbesí tőknél,

a Posta hí r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hír l api rodánál

(KHI , 1900 . Budapest V. , József nádor té r 1 .)

közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 215-96162

pénzfo rgalmi je lzőszámára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 144,- Ft, fél évre 72,- Ft

Pé ldányonkén t i ár : 1 2 , - F t

Kü l fö l dön te r jesz t i a

„Kul túra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vál lalat ,

H - 1389 Budapest . Pos taf i ók 149

Indexszám: 25 .797

75.2641 - Athenaeum Nyomda, Budapest

íves magasnyomás

Felelős vezető : Soproni Béla vezér i gazgató

A c í m l a p o n :

G ö r g e y G á b o r : T ö r ö k ö t f o g t u n k című darab ja aGyulai Vársz ínházban. Ku c u g e f f e n d i szerepé-benH o r v á t h Gyula (Nagy Z so l t f e l v é t e l e )

A hátsó b o r í t ón és az 1 . o l d a l on :

Je l ene tek a Háry János szegedi előadásából . Kö-zépen: Bessenyei Ferenc ( Ik l ády Lász lóf e l v é t e l e i )

T A R T A L O M

játékszín

FODOR GÉZA

A Háry János a szegedi Dóm téren (2)

SZÁNT Ó ERIKA

Peer Gynt közelképe (6)

TAKÁCS ISTVÁN

Históriás játékok Gyulán (9)

BERKES ERZSÉBET

Sarkadiról - felújított drámái ürügyén (13)

színház és közönség

SAÁD KATALIN

A közönség felfedezése (17)

NÁNAY ISTVÁN

Színház a munkásszálláson (22)

fórum

F Ö L D É N YI L ÁS Z L Ó

A drámai művészi tartalom beteljesülése: a katarzis (25)

világszínház

Varsói tanulságok

MOLNÁR GÁL PÉTER

Utak és útvesztők (29)

PET ERDI NAGY LÁSZLÓ

A realizmus lehetőségei (34)

P. A.

Az Ahogy tetszik Varsóban (37)

RIGÓ LÁSZLÓ

Egy csehszlovákiai színházi műhely (40)

MAÁCZ LÁSZLÓ

Tizenöt éves „A XX. század balettje'" (44)

színháztörténet

GYÖRGY ESZT ER

Nemzeti Játékszíni Tudósítás 1831-ből (46)

szemle

SZEREDÁS ANDRÁS

Bécsy Tamás: A drámamodellek és a mai dráma (47)

LUX ALFRÉD

Péchy Blanka: Beszélni nehéz! (48)

játékszínFODOR GÉZA

A Háry Jánosa szegedi Dóm téren

A műalkotások nem válhatnak büntetlenülklasszikussá. E rang szinte mindiggátlásokkal bénítja meg az utókor interp-retáló kedvét és erejét. Különösen olyan-kor, amikor egy mű, ha nem is érdemte-lenül, de legalábbis túl zökkenőmentesenklasszicizálódott, anélkül, hogy igazán kikellett volna állnia a kritikai elsajátításpróbáját. Ez a Háry János esete. A dal-játék1926. október 16-án kitűnő elő-adásbankerült színre az Operaházban, hatalmasközönségsikerrel. A kor számottevőzenekritikusai (Jemnitz Sándorkivételével) : Tóth Aladár, Szabolcsi Ben-ce, Péterfi István, Molnár Antal maguk isBartók és Kodály mozgalmához tartoztak,s leplezetlen, történetileg jogosultelfogultsággal teljesen kritikátlanul fo-gadták, elemezték és propagálták a dal-játékot. Komolyan vehető vagy legalábbisátgondolt álláspontot sejtető bírálat (újracsak Jemnitzé kivételével) nem jelent meg.A Háry repertoárdarabbá vált, 1938 nyarána szegedi szabadtéri színpadon isbemutatták. 1945 után, pon-

tosabban az Opera Tóth Aladár-korsza-kában magától értetődően nyerte el aműsorban kitüntetett helyét és klasszikusszínpadi megformálását. 1954-ben már aszázadik, 1969-ben pedig a kétszázadikelőadásra került sor. Vidéki színházak ésműkedvelő társulatok is játszották, 1965-ben megfilmesítették, kétszer vették felhanglemezre (Qualiton, DECCA), 1972-ben bemutatta a Bábszínház. A hatvanasévektől szaporodnak a külföldi elő-adások(Szovjetunió, NSZK, Franciaország,Egyesült Államok, Anglia, Finn-ország,Ausztria, NDK). Alighanem ezt hívjákdiadalútnak.

Gondolatilag csak a közvetlen küzdő-társak dolgozták fel a művet: Tóth Aladár,Szabolcsi Bence, Molnár Antal. Fel-fogásukat nemcsak a tudatosan és szen-vedéllyel vállalt elkötelezettség, nemcsaka kifelé mindig megtartott szolidaritásrokonítja; az értelmezéseket olyan mélyengyökerező, átfogó és erős konszenzusegyesíti egymással és a művel, amelyeleve meggátol minden távolságtartást,amely mindenütt csak megoldásokat en-ged látni, s többnyire még a mögöttesproblémákat is elfedi, nemhogy a meg-oldások némely problematikusságát. Amese alapvető paradoxona persze teljesenvilágos. Kodály maga nyilatkozza, hogyHáry „maga az életre kelt magyar mese-teremtő fantázia. Nem hazudik: mesétteremt; költő. Amit elmond, sohasem

történt meg, de ő átélte, tehát igazabb avalóságnál". Másutt: „ . . . képzeleténekgroteszk szüleményeit a realizmus ésnaivság, a komikum és pátosz csodálatoskeverékeként tálalja föl . . . a lelkesedőálmodozó típusa, született rajongó és költő.Elbeszélései nem igazak, de ez egyáltalánnem fontos. Gyümölcsei azok az ő élénkfantáziájának, amely neki magának ésmásoknak egy szép álomvilágot teremt." TóthAladár szerint Kodály „a daliás álmokgyökerét visszafuttatta oda, ahonnan atündéri délibáb útjára indult: el-vezetett akis isten háta mögötti paraszt-kocsmáig,hol pislogó mécses lánginál csakábrándban, csak mesében-regében tárhatjaki a világ előtt lelke ismeretlen kincseit aszegény obsitos parasztbaka. Kodálymegmutatta elhagyatottsága tragikusvalóságában magát a magyar álmodót. Ésmegmutatta, hogy a daliás verbunkosálmoképpen ettől a komor, tragikus valóságtólveszik igazi fényüket, hogy itt rejlik acsalóka illúziók belső igazságmagva, hogyitt, a puszták népének óriás világábanmagasodik fel a hazudozó vén obsitosalakja Háry Jánossá, a poétává". SzabolcsiBence felfedezi, hogy Kodály zenéjébenmegszólal a meg-íratlan tragédia, „amagyar fellobogás és a magyar álomtragédiája". Ot főként egy lírai gesztusragadja meg: „Íme, ezt álmodtam, ilyetálmodtam, mi lenne, ha megtehettemvolna? Mi lenne, ha meg-tehettem volnahelyettetek is, ha egyszervégigálmodhattam volna, ha egyszer tel-jesíthettem volna, ha egyszer valósággávált volna, amit annyiszor képzeltünkvalamennyien!" Végül Molnár Antalösszefoglalása: „A magyar tragédiatorztükörben. Mulatunk rajta, de a ne-vetésmélyén szívünk vérzik. Nem az év-százados magyar nevetés ez?! A magyarerő szétfecsérlése idegen célok rabságában- s hozzá lelki ellensúlynak a magyarálmok, »szent hazugságok« -, s végsőmenekvésnek: vissza a röghöz, őrizni atüzet, folytatni a hagyományt, forró sze-relemben új nemzedéket szülni és mindigrésen lenni: hátha egyszer mégis meg-virrad! Ez Háry belső tartalma." Való-színűleg A varázsfuvola óta nem éreztekbele daljátékba ilyen súlyos és bonyolultproblematikát. S nemhogy a kétely, még akérdés sem merült fel: elbírja-e a mű-faj, aválasztott forma ezt a megterhelést.

Az alap, a mese - nagy művészi lehe-tőség. Az olyan beállítottság, amely amagyar történelem kudarcaiból nő ki, deminden reflexiója nemzeti síkon megyvégbe, és elhanyagolja a belső társadal-

Örzse (Házy Erzsébet) megérkezik a császári udvarba

mi problémákat, amely a kudarcok okátkizárólag a nemzeti függőségben, a törökés német elnyomásban látja, és alábecsüli amagyar társadalomnak a rendiségből eredősúlyos működési zavarait, nem kedvez azobjektív művészi formáknak, az epikánakés a drámának. De bármilyenproblematikus is e beállítottság vi-lágnézetileg, nagy líra és nagy zene szü-lethet belőle. Igaz, a legobjektívebb zenésműfaj, a zenedráma ebből a pozícióbólugyancsak elérhetetlen marad. Kodály aHáryval és a Székely fonóval. - szándékaellenére - nem efelé tette meg az első lé-péseket; nem a radikális történelmi ön-kritika lenyűgöző muszorgszkiji útjánindult el, hanem elvileg más, döntően líraiirányban. Itt azonban megtalálta a nagylehetőséget: a mesét. Mert a mese világanem a valóság. Stilizálásának alap-jaugyan - mint minden műfajé - a valóságproblematikussága, de míg a többi műfaj avalóság ellentmondásainak ki-élezésénkeresztül mint létünk alapját érzékletesenértelmessé teszi a problémát, addig maga amese, az ábrázolt mesevilág elszakad ettőlaz alaptól, ment minden-féleproblematikusságtól, harmonikusszépségében önértelmes forma. Kodálymegtalálhatta benne azt, ami soha, seholsem volt, de amiben - számtalan nyilat-kozata bizonyítja - rendületlenül hitt,Magyarország mint »az egykori Tündér-ország képét". A mese dinamikája végle-tesen eltávolít minden valóságtól, s ezművészileg hallatlan felszabadultságot,könnyűséget, tisztán és játékosan dekora-tív, ornamentális formálást tett lehetővé. AHáry-mese szerzői, Paulini Béla, HarsányiZsolt és főként Kodály azonban nemengedték, hogy ez a dinamika ön-magavégére járjon. Visszafordították a mesét avalóság felé, a mese lényege te-hátkötelező erővel hat ránk, nem mara-déktalan beteljesedés, hanem követelőeszmeként áll szemben a valósággal, mintigazi valóság lebeg a valódi felett. Ebbőlaz ellentétes dinamikából mély fájdalom ésrezignáció fakad, művészileg pedig holrealisztikus, hol affektív, de mindenképpensúlyos, anyagszerű ábrázolás. A mű egészeezt a kétféle dinamikát a maga végtelenülsok megnyilvánulási módozatában végülis, sőt minduntalan egyensúlyba,összhangba kell hogy hozza.

Ez a művészi alapprobléma a HáryJánosban tulajdonképpen megoldatlan.Köztudott mindjárt a zene és a szövegegyenlőtlensége. A sajátos probléma nema feltűnő színvonalkülönbség, ez minden

jelentős daljáték (Szöktetés a szerájból, Avarázsfuvola, A bűvös vadász) közösgyengéje. Nem a szöveg költőiségévelvan baj. A zavaró népszínműízek, a laposfordulatok mellett jócskán vannak benneigazi népi ízek, jellemző, érzékletes, egy-szerű és mégis szimbolikussá emelkedőmegfogalmazások is. (Közbevetőleg: esorok írója nem ismeri az autentikusszöveget. A Zeneműkiadó kiadványa[Operaszövegkönyvek-12.], amely ren-delkezésére áll, ugyanúgy alkalmi változat,mint minden előadás szövege.) Az igazigond az, hogy a szövegkönyv, miközbenköltői szellemben építi fel a cselekményalapszerkezetét és kulcsjeleneteit, nemképes a koncepciót folyamatosan színicselekvések ellen- és összjátékára váltani.A jelenetek nagy része (különösen a ke-retjátékban, az első és a negyedik kaland-

ban) zsánerszerű, dramaturgiai értelem-ben nincsenek valódi helyzetek, amelyek-ben az embereket valamilyen érdek moz-gatná s késztetné így önmegvalósulásra,többnyire csak alkalmak vannak, hogy afigurák elősorolják jellegzetességeiket.Nem is válnak eleven típusokká, inkábbolyanok, mint a próbababák, amelyekmindig más-más oldalról mutatják be jel-mezként viselt jellemüket. Technikailagmindebből az következik, hogy a darab-nak nincs belső dinamikája és ritmusa, aszövegkönyvben adott cselekmény gyak-ran akadozik és döcög. Még súlyosabbhiba, hogy a jelenetek és a zene viszonyasokszor külsődleges, a jelenetek a zeneszámára is csak alkalmak, nem pedig adrámai intenzitás olyan felfokozásai,amelyek beteljesülésükhöz megváltáskéntkövetelik a zenét. Olyankor, amikor a

Jelenet a Giricz Mátyás rendezte előadásból (Máriáss József, Bessenyei Ferenc, Fónay Márta ésKovács János) (lklády László felvételei )

szövegkönyv felől nézve a zene esetleges,tehát csak lehetséges, de nem szük-ségszerű, a műfaj és a mű dramaturgiaialapproblémája marad megoldatlanul. Ama szövegkönyv legnagyobb fogyaté-kossága mégiscsak az, hogy nem képesérzékletesen kifejteni a koncepció kettősdinamikáját: a mesés beteljesedés eltávo-lító-felszabadító és a valóságos beteljesü-letlenség visszahúzó-kötelező tendenciá-ját. Paulini és Harsányi fantáziája - úgytűnik - spontánul a játékosság felé tört, sezért csak az első tendencia megformá-lására talált többé-kevésbé szerencsés esz-közöket. A szerzők bizonyára nagyon istisztában voltak a második tendencia sti-láris veszélyeivel, és az óvatosság meg-fékezte fantáziájukat. Mindenekelőtt „asötét, tragikus életkeret" (Tóth Aladár)szinte teljes egészében a keretjátékba szo-rult, és így csak külső szempont, nem pe-dig hatékony kompozíciós tényező, amelyállandóan részt vesz a hangsúlyok, a fény-árnyék viszonyok kialakításában. Sőt méga keretjátékban sem kap formát, csupánbeszélnek róla, hivatkoznak rá, s ennyiszórványosan másutt is megesik adarabban. Csakhogy a drámai formábanminden szónak helyzeti értéke van, súlyosvagy üres volta a helytől, időtől, jellemtől,helyzettől függ. Mivel a Háryban semmaga a valóság, sem a mesének avalóságra való vonatkozása nem válikhelyzetekben és emberi megnyilatkozá-sokban érzékletessé, minden utalás a siváréletalapra - üres szó marad. Így, hasikerült is elkerülni a komor realisztikusjeleneteket, beszivárgott a mesébe a di-daktikus magyarázat. A Háry János szö-vegkönyve tehát a felület stílusegységeérdekében nem vállalja a kettős dinamikakifejtését és kényes egyensúlyozását,végül is nem bírja el saját koncepcióját.

Marad minden daljáték nagy menekvésilehetősége: a zene. A típus legnagyobbműveiben, Mozart és Weber említettdarabjaiban a zeneszámok önálló, szerves,zárt és teljes zenedrámai formává állnakössze, amelyben a koncepció ma-radéktalanul megvalósul, sőt csak bennevalósul meg autentikusan. Kodály mondtaa Háry dalairól: „Gyöngyszemek, csak afoglalatuk enyém." Hozzátehetjük: aremekmívű foglalat méltó hozzájuk. Denemcsak a szereplők dalai, mindenzeneszám kitűnő. A zene vizsgálata-kortehát teljesen más színvonalon mozgunk,mint a szövegkönyv esetében. A kezdetilegerősebb kifogás, a stiláriskülönneműség vádja - úgy érezzük - el-évült. A számok zeneileg egységesek. S a

zene a naiv stílusegység mögött tömörenés következetesen kifejti a kettős dina-mikát, miközben minduntalan feladja-elnyeri a másik, a mélyebb egyensúlyt ésösszhangot is. Igaz, a zene felmérhetetlenhelyzeti előnnyel rendelkezik: egyáltalánnem kell megjelenítenie a valóságot, ésamikor a mesét rá vonatkoztatja, akkor istökéletesen célt ér az érzelmi reflexiókfelidézésével. A zene tehát nemcsak ajátékosságot, nemcsak a nagy pozitívérzéseket, hanem a rezignációt, a lemon-dás alaphangját is - amit Szabolcsi Benceoly érzékenyen érzett meg a Háry János-ban - roppant stilizáltan, salaktalanulszólaltathatja meg. Ez a művészi alap-probléma zenei megoldásának a zálogaebben a daljátékban, ám e zálogért nagyonnagy árat kell fizetni: a drámát. SzabolcsiBence írja: „Kodály különlegesfelfedezése, hogy a népi dallam határozottkorszakok, helyzetek és ember-figurákmegelevenítésére alkalmas .. . Ahánynagy népi melódia itt felhangzik, mindegy-egy történelmi pillanatot, vagyemberi, egyéni, közösségi sorsot keltéletre . . . mindezek a dallamok nem il-lusztrációk, nem betétek, nem egy tudóstörténelmi vagy néprajzi antológia sze-melvénydarabjai. Mindegyikben szemé-lyes és drámai élet lobog, személyes, te-hát drámai élet, mely egyetlen szituációt,egyetlen feszültségi pillanatot, egyetlensors és egyéniség sorsszerű, egyéni képétvetíti elénk tömör fogalmazásban, át-hatószínekkel." A pontos jellemzés - anyilvánvaló szofizmával („személyes, te-hát drámai") még visszájáról is megerő-sítve - világossá teszi, hogy aHáryzenéjemiért lírai. Kodály tudta ezt, a dalok erejéta „lírai hitelben" látta. S mindez nemcsaka népdalokra, hanem az egész Háry-muzsikára, a mese zenéire és azösszefoglaló értelmű verbunkos zenékre isérvényes. A zeneszámoknak kétségtelenülroppant szituatív erejük van. Egyesek(például a császárné és Mária Lujzakettőse női karral) már-már drámai jele-netté fejlődnek ki, mások (mint a „Ti-száninnen, Dunán túl", az ébresztő és férfikar,a toborzó, a „Felszántom a császárudvarát" vagy a zárókar) szimbolikushelyzeteket teremtenek, megint mások (afranciák indulója, Napóleon be-vonulása,a gyászinduló, Napóleon dala)nagyszabású színpadi kompozíciót invol-válnak, mégis, a zenében rejlő jelenetekalapvetően nem dramatikusak, hanemnagy lírai állásfoglalások a darab centrálisproblémájával kapcsolatban. Kodályzenéje vállalja a kettős dinamika kifejté-

sét és kiegyensúlyozását, sőt teljes súlyá-ban el is bírja saját koncepcióját, ezt azon-ban kizárólag erőteljes líraisága teszi le-hetővé. Ez a zene éppen legnagyobb pil-lanataiban nem színpadi zene, éppen ami-kor a legtöbbet mondja, nem fordítható lea színi hatás nyelvére.A Háry János nagyon jelentős, lényeg-

bevágó és termékeny ellentmondásaivalmindig újraértelmezésre sarkalló mű, dekorántsem klasszikus, „mintaszerűen tö-kéletes" alkotás. Csak az ideologikusanszilárd konszenzus alapján lehetett ilyen-nek átélni. Ez a konszenzus legfeljebb azötvenes évek közepéig volt általánosanérvényben. Az 1952-es operaházi felújí-tással a daljáték színpadi klasszicizálódásais elérte teljes érettségét. Az egyszeriennagy művészgárda a hagyományok bir-tokában biztosan haladt el a problémákmellett és kiegyensúlyozott, harmonikuselőadást produkált. Tíz évvel később, az1962-es felújításon még nem tudatosultigazán, hogy a korábbi produkció nemcsupán a természetes elöregedési folya-maton ment keresztül, hanem időközben akonszenzus is felbomlott. Az új előadáscsak nagyvonalúbb stilizálással próbáltalkalmazkodni a módosult színházi ízlés-hez, a daljáték valódi problémáira mégnem reagált. Az első, aki mélyen belelá-tott a darab problematikájába és felismer-te, hogy Háry kalandjainak megelevení-tése maga is szellemi kaland, SzinetárMiklós volt. Háry-rendezéseiben (film-változat: 1965, Szegedi Szabadtéri Játé-kok: 1966, 1969) a mű egész problemati-kussága kirobbant, és szét is vetette a ha-gyományos színpadi koncepciót. A ren-dező a keretjátékban látta a lényeget, aholés amiért minden történik, s egyrészt rea-lisztikusan állította be, másrészt állandóanjelenvaló vonatkoztatási alappá tette. Ezt atragikus-realisztikus falusi világotkompenzálta a mese felfokozott já-tékossága. Bár Szinetár rendezése alka-lomról alkalomra megformáltabbá vált,tartalmi és stílusbeli feszültségei mindigkiegyensúlyozatlanok maradtak. Ezek azelőadások jelentették a mű interpretáció-történetében az első igazi fordulatot: egyművész egy új korszak új kérdéseivel for-dult egy jelentős és problematikus műal-kotáshoz. Szinetár mondanivalója vissza-vonhatatlan konzekvenciákkal járt, a HáryJánost nem lehet többé a klasszikusmódon játszani.Ez a felismerés természetesen az idei

szegedi szabadtéri Háry-előadásban, Gi-ricz Mátyás rendezésében is tükröződik. Sha a produkció mégsem tűnik előrelé-

pésnek a daljáték színpadi történetében, aznem is annyira a megvalósítás fogya-tékosságai miatt van, hanem mert a színijelenségek nem utalnak a darab lényegétcélba vevő koncepcióra. Bizonyos lénye-ges törekvések természetesen világosak,még ha végső művészi értelmük nem derülis ki: például a daljáték nem zeneianyagának egyenjogúsítása, a színszerűséguralomra juttatása, a keretjáték és akalandok szoros összekapcsolása. Mind-ezek azt a kézenfekvő, noha rendkívülritkán megvalósuló felismerést fejezik ki,hogy egy daljáték színpadi formája se nemdrámai, se nem zenei, hanem autonómszínházi kompozíció. Ráadásul a Háryesetében nem igazán beteljesedett műújraalkotásáról van szó, hanem gyakranhibák kiigazításáról, fogyatékosságokkompenzálásáról, tehát valójában végsőmegalkotásról.

A rendezés egyik legfontosabb feladataáltalában a szituációfelbontás, a jeleneteksokrétű és mégis egységes felépítése. AHáry e tekintetben különösen gazdagteremtő fantáziát követel, hiszen az esetektöbbségében nem létező helyzeteket kellszínpadi életre kelteni. A rendezés ezen adöntő ponton sajnos nem javított, hanemrontott. A szövegmódosításokkövetkezetesen rombolják a szituációkat, ahúzások főként szituatív, helyzeti értékethordozó szövegeket érintenek, a be-toldások viszont leginkább poénok, ame-lyek - helyzeti érték híján - többnyire csakízetlenek. A szituációk ilyen elna-gyoltságának az a közvetlen következ-ménye, hogy az előadás sem képes meg-teremteni a belső dinamikát és ritmust. Aprodukció fárasztó döcögése nemtechnikai, hanem koncepcionális prob-léma. Ugyanezért, a jellemeket revelálóhelyzetek megkomponálatlansága miattveszendőbe megy a szövegkönyv néhányegyszerűségében szimbolikus jelentőségűmegfogalmazása. Háry kulcsmondatát azelső kaland végén („Ugyan má! Hát ez isvalami?") épp a szituatív erő hiánya, atermészeteskedés sikkasztja el. Háry és acsászár jelentős párbeszéde Mária Lujzakezének visszautasításakor (Császár: Hagondolod, fiam ... Háry: Nagyon isgondolom, felség ... Császár: Tán igazadis van . . .) pedig egyszerűen kimarad,hogy meglehetősen szellemtelen viccpótolja. Holott ez a lakonikus pár-beszéd,ez a szótértés teszi csak lehetségessé, hogyHáry a nevetségessé válás veszélye nélkülfordulhasson a „Felszántom a császárudvarát" intonációjával az uralkodóhoz. Aszegedi előadás Ferenc

császárának ugyan teljesen értelmetlen el-énekelni ezt a dalt. A helyzetnélküliségmásik oldala a jellemek hiánya; a figuráknem kerülnek olyan kapcsolatokba, ame-lyekben megnyílhatnának egymás és aközönség előtt. A típusok, a személyisé-gek nem bontakoznak ki, majd mindenmegnyilatkozás csupán alkalmi ötlet ésnem olyan cselekvés, amely valamelyegyéni sors logikájából egy adott drámaipillanatban hitelesen következik. Az ala-kokat csak a szerep sémája és általánosfunkciója tartja össze, belsőleg zavarosakés szétesők.

A színpadi szituációszegénység követ-keztében a rendezés a zeneszámok meg-szólalását sem tudja indokolttá tenni, s ígyahelyett, hogy enyhítené, még feltűnőbbéteszi a mű dramaturgiai alapprob-lémájának megoldatlanságát. Ez az eset-legesség éppen az egyik legfontosabbszám, a „Tiszán innen, Dunán túl" ese-tében a legbántóbb, a bevezető szövegugyanis kínos magyarázattá és bekonferá-lássá fajul. A szituációfelbontás és -kom-ponálás alapján válnék lehetővé a fontoszenés színházi probléma megoldása:azoknak a helyeknek a felismerése ésmegfelelő beállítása, ahol elsősorban azenét kell érvényesülni hagyni. Ilyenkor, atiszta időbeliség és auditivitás nagy pil-lanataiban a színpad nem szünetel, éppenellenkezőleg: pozitív értelemben teret ada zenének; a zene ilyenkor nem szakad ela színpadtól, a színi kompozícióból nő ki,mintegy megkoronázza azt. A pro-dukcióban ez a probléma minden lényegesponton megoldatlan. Az rögtön amottószerű nyitókórusban, amikor a ren-dező szcenikailag szó szerint veszi a szö-veget: „Nagyabonyban csak két toronylátszik" -- énekli a láthatatlan kórus (a ze-ne tehát jelképes), és a reflektorok végig-pásztázzák a dóm két tornyát; „Inkábbnézem az abonyi kettőt" - mondja a dal, ésa színen levő huszárok tényleg nézik. Shogy a majlandi harminckettő se kerüljönhátrányos helyzetbe, a harmadik kalandnyitókórusában a huszárok arra isrámutatnak - ujjal. Ez a kórus különbenmég egy színi kommentárban részesül,amely jól példázza a színpadi effektusokesetlegességét és gyakori képzavarát. A„Sej, még a búza ki sem hányta a fejét"kezdetű szakaszhoz a férfi tánckarkaszálást idéző mozgása kapcsolódik. Azagronómiai értelmetlenségnél nagyobb baja dramaturgiai: a dal arról szól, hogy abúzából nem lehet „élet", hogy a katonanem élheti a saját életét. Abeteljesületlenség e szimbolikájának

ellentmond az aratás-stilizáció. Mozgás-kommentárnak esik áldozatul a „Kezdődika mese", a „Tiszán innen, Dunán túl" s aduett női karral zenéjének költői tartalmais. Mária Lujza minétjének be-állításapedig durva félreértés. A rendező itt sokkihagyott lehetőség után szituációt teremt,de nem helyénvalót. A császár-leánykakukkos dala a kétfejű sashoz, ez a finomés sokértelmű stílusjáték egyik rejtettjelentésrétegében valóban Háryravonatkozik. A rendezés erre az árnyalatraszűkíti a dal értelmét, és ezt fejleszti jele-netté: Mária Lujza agresszíven fut Háryután, aki fölényes hiúsággal játszik vele.Ez a beállítás nemcsak a zenei jelenet iro-nikus költőiségét semmisíti meg, hanemszinte meg is rágalmazza a figurákat, aki-ket sok minden jellemez, csak a jelenet-ben ábrázolt közönséges érzésvilág nem.

Mindezekben a negatív példákban fél-reismerhetetlen azonban egy jogosultörekvés : a cselekmény játékos, dekora-tívan látványos színpadi stilizálása. Noha amű leglényegesebb tartalmával adósmaradna, elképzelhető olyan előadás,amely a mese dinamikáját szabadjára en-gedve és követve a játékot könnyű és fel-szabadult dekorativitássá, tiszta ornamen-tikává deríti. (Ezt a lehetőséget valósítottameg a bábszínházi változat.) Az ilyenprodukciónak azonban problémátlanvirtuozitással kell kárpótolni a tartalmiveszteségekért, a plasztikus jelleme-kért.A szegedi előadás viszont épp e te-kintetben sikerült a legkevésbé. A ren-dezés már elképzelésben sem tud meg-birkózni a feladattal: a darab jelentős ré-szeire megoldási javaslata sincsen. Mígegyfelől a második kalandban túlburjánzika szertelen dekoráció, vagyis a lát-ványosság nem a mesejátékból fejlődik ki,hanem mintegy rárakódik a cselekményre(talán csak két ötlet kivétel: az elevenzenélő óra és a kaszakővel való kardfenésindulózenére), addig másfelől a harmadik,a majlandi kaland nemhogy elmaradszínpadi lehetőségei mögött, ha-nemvizuálisan valójában meg sem jelenik. Aszcenikai fantázia épp az elszalaszthatatlanpillanatban bénul meg, a szín-padi történéscsak halvány célzás a csata pompásjelenetsorára és a daliás toborzóra. Igaz, azelőadói gárda inkább fékezi, mint serkentia fantáziát. A merev, megmozgathatatlankórus, az összehangolt mozgásra képtelentánckar, a katonaság, mely nem tudegyszerre lépni, az esetlen statisztériaolyan problémákat sejtet, melyeknekelemzése nem e tanulmány feladata.Miként annak vizsgálata

sem, hogy a művészek miért vétik el olygyakran a végszavakat és szövegüket,hogy Bessenyei Ferenc miért csak színész-egyénisége kétségtelen formátumát köl-csönzi a figurának mélység és gazdagságnélkül, hogy Házy Erzsébet Örzséjénekhangja és lénye miért csak emlékeinkbenragyog. Az egyetlen - persze zsánersze-rűen - eleven figura Fónay Márta csá-szárnéja. A zenei hangzásról nem alkot-hatunk véleményt, mivel a Dóm térenilyen nem jön létre. Mindent összegezve:az idei szegedi szabadtéri Háry Jánosalapvetően művészi kudarc. De tudni kell:a daljáték színpadi történetének jelenlegiszakaszában nehéz bele nem bukni avállalkozásba. S a színház újra meg újra elkell hogy fogadja az ilyen művekkihívását.

Kodály Zoltán: Háry János(Szegedi Szabadtéri Játékok)

Rendező: Giricz Mátyás, díszlettervező:Vayer Tamás, jelmeztervező: Márk Tivadar,koreográfus: Barkóczy Sándor, vezényel: Sza-latsy István.

Szereplők: Bessenyei Ferenc, Házy Erzsé-bet, Kovács János, Fónay Márta, KirályLevente, Berdál Valéria, Szalma Ferenc,ifj. Újlaki László, Krasznói Klári, GortvaIrén, Szabó István, Kátai Endre, MáriássJózsef, Sándor József, Vasvári Géza, Erdé-lyi Sándor.

SZÁNTÓ ERIKA

Peer Gynt közelképe

Kísérletezni?

Évek óta, mindig ismételgetve, megálla-pítjuk, hogy a szegedi Dóm tér hatezresnézőserege nem alkalmas közeg a művé-szi kísérletezésre. S évente sietve hozzá-tesszük, hogy ezt a szegedi színházi arénátnem fenyegetheti nagyobb veszedelem,mintha letesz a művészi kísérletezésjogáról. A két állítás - kísérletezni nemlehet, de kísérletezni kell - csak látszólagolyan képtelen egymás szomszédságában.Valójában arról van szó, hogy a hatalmastér s a népes, nyári örömöktől kissé aléltnézőtér kísértést jelent színházszervezők-nek és színházi alkotóknak, hogy igaziszínház helyett csak afféle színházpótlékotkínáljanak. A Dóm téri színpad méreteiafelé vonzzák a rendezőt, díszlettervezőt,hogy látvány helyett csak üres lát-ványosságot nyújtsanak, s az előadásraszánt művet valamiféle könnyen áttekint-hető képregénnyé egyszerűsítsék. Így az-tán Szegeden mindig kísérletezni kell:kísérletezni egy mű igazi megszólaltatá-sára. S bár ettől a „kísérletezni" szó me-rőben más tartalmat nyer, mint ott, ahol amesterség új eszközeit keresik, aholkeveseknek szóló stúdiómunka folyik,mégis azért merem használni e kifejezést,mert a lényeg azonos. Itt is, ott is a néző-höz való eljutás a tét, a néző érzelmei-nek,értelmének mozgósítása, csakhogy enneka „hadműveletnek" különböző fázisában.

A színházművészet eszközei éppúgynincsenek védve a belső elfáradástól, mintahogy az acél belső szerkezetében iselőnytelen változást hoz a múló idő. Aszínháznak tehát állandóan keresnie kellaz utat a nézőhöz, amely a tegnapi„színházgyógyszerrel" szemben ma márrezisztens. Ez az állandóan mozgó folya-mat a színházzal valóban s kellő rendsze-rességgel találkozó nézőt feltételez, s nemszámol például azzal a nézővel, akit egyDóm téri csillagos este kombinált kelle-mességei vonzanak - esetleg életében elő-ször - színházba. Kísérlet ennek a néző-nek a lebilincselése? Kísérlet természe-tesen, s nem is kockázat nélkül való, hanem színházi „képregénnyel", hanem igaziszínházzal akarják „elvarázsolni".

Kicsoda Peer?

A Peer Gynt nem szokott színpadjainkonigazán megvalósulni. Ezt a vitára ingerlőkijelentést azért merem megkockáztatni,mert igen nagyszámú „szúrópróbát" vé-geztem olyanok között, akik a darabottöbbször is látták. Egybehangzóan a kö-vetkező jelzőket használták: „nagyonlátványos", „nehéz", „szép a zenéje", svalamiképpen zavarba jöttek, amikor a műgondolatai felől is mondani szerettekvolna valamit. A megkérdezettek ki-vételnélkül emlékeztek Ase halálára, Solvejgdalára és Grieg zenéjére, csak valahogy azegészre - nem. A magam múlt-béliemlékeire támaszkodva, s Lengyel GyörgyMadách színházbeli Peer Gynt-rendezésétfelidézve, talán nem túlzott merészségállítani, hogy a Peer Gynt-előadásokbangyakran épp az valósul meg legkevésbé,amit látszólag ki sem lehet kerülni: Peerszemélyes drámája. A Madách színházielőadás után is az az érzés maradtbennünk, hogy sem a rendező, sem acímszerepet megformáló Huszti Péter nemtudta eldönteni, mit is tart végül afőhősről, s így arról a bölcseletiproblémarendszerről, amelynek végig-gondolása Ibsent a mű megírására indí-totta. Pedig egy 1971 novemberébenmegjelent interjú, épp e folyóirat hasáb-jain, azzal kecsegtette a szakmát, hogyLengyel György 1965-ös debreceni Peer

Gynt-rendezése után sok mindent megoldmajd a Madách Színház színpadán.Kétségtelen, hogy ért is el eredményeket:sikerült csökkentenie a műre tapadtmisztikus homályt, s Ase figurájában le-számolt az „Ase anyó" szereposztásikonvencióval, amely még a SebestyénKároly-féle fordításból tapadt makacsul aműre. Psota Irén már a Madáchban ismegszabadította Ase figuráját a könnyes-ragacsos érzelmességtől, s nemcsakéletkorban fiatalította meg, hanem a drá-mában elfoglalt helyét is megváltoztatta.Ase szánalmas, elhagyott anyából egycsapásra szellemi rokon lett, szűkre sza-bott, moccanatlan élete ellenére is világ-csavargó, önmagát kereső, önmagát tépő,soha megnyugodni nem tudó, örök fiatal,aki nemcsak elszenvedi fia világ-éséletéhségét, hanem öntudatlanul fel isébreszti azt.

Ennek a változásnak a jelentőségét nemszabad lebecsülni, de természetesen nemoldott meg mindent. A művet ezen alegutóbbi kőszínházi előadáson is „fel-ették" a részletek, s Peer alakja képtelenvolt olyan szervező-értelmező erővé válni,amely megakadályozza, hogy az epi-

zódok egymással belső kapcsolatot nemtartva, külön életet éljenek.

A Peer Gynt előadásával kapcsolatbantöbbnyire elkerülhetetlen a „fárasztó"jelző, s bár ez terjedelmi kérdés is, rész-ben a túlságosan óvatos húzások követ-kezménye, de legalább annyira fakad azértelmezés lazaságából. Az egyes képekszinte kínálják, hogy a rendező látványoskavalkádként kezelje őket, s ne keressemeg kegyetlen pontossággal helyüket adrámában, mindenekelőtt a Peerről ki-bontakozó személyiségrajzban. A mű elsőrészében a népmesék és balladák világa, amásodik részben az egzotikum ígérszemgyönyörködtető látványosságot.

A mű így válik észrevétlenül „betétek"sorozatává, amelyben aztán valamiképpelvesztjük a fonalat, szemünk elől té-vesztjük Peert, s azt is, hogy valójábanmiről is szól a darab.

Lengyel György már négy évvel ez-előtti nyilatkozatában hangsúlyozza, hogya mű igazi lényegét Peer figurájában kellkeresni. De mintha még különválasztaná amű első részében bolyongó „jó" vagy„értékes" Peer Gyntöt, a későbbiekbentévutakra jutó Peertől.

„Köztudott, hogy Ibsen éppúgy, mintPeer, fiatalon elhagyta hazáját, s éppen aPeer megírása idején végigcsavarogtaItáliát. Hazáját leveleiben egy életen átbírálta. »Norvégia szabad ország, amely-ben szolgák laknak ... A norvég józanság .. . a langyos közép hőmérséklete, amelylehetetlenné teszi a tisztességes lelkeknek,hogy elkövessenek valami bolondságot. «A fiatal Peert azonosítja ön-magával . . .Peer viszont tévutakra téved, eltékozoljaönmagát." (Színház, 1971/11.)

Az interjú készítője, Koltai Tamás márakkor feltette a kérdést: „Azt jelenti ez,hogy Peer önmegvalósulásának akadályakülső ok?", de a kérdések és válaszoksokaságában valahogy elveszett a tiszta ésegyértelmű felelet. Mint ahogy vala-miképp az akkori előadásból is.

Intimitás - szabadtérenA színház mindig szolgál meglepetések-kel. Nem számíthattunk rá, hogy az em-lékezetünk által belátható időben a leg-bensőségesebb, legkevésbé a külsőségek-ben elvesző hazai Peer Gynt-előadást aszegedi Dóm téren látjuk majd. LengyelGyörgy látszólag nem vett nagy lélegzeteta szegedi bemutató előtt: alig változtatotta mű Madách színházbeli szerep-

osztásán, a lényeges pontokon pedig vál-tozatlanul hagyta. Korábbi két Peer Gynt-rendezésekor óvatosabban nyúlt aszöveghez, ezúttal bátrabban húzott-tö-mörített, de ennek híre inkább azt a fel-tételezésünket látszott erősíteni, hogySzegeden egy „könnyebb", egy „egysze-rűsített", egy látványosságot s nem gon-dolati drámát kínáló előadás készül. Per-sze, a nyár, a szabadtér gondolhattuk, stalán gyűjtögetni kezdtük a mentségeketvagy az érveket, amelyek a darabvá-lasztást vitatják.

A Dóm téri színpad hatalmas terétHuszti Péter uralja. Alakításának valóban„kamaraszínházi bensőségessége" van,ahogy egy kritikában elmarasztalólagmegállapították, csak én éppen ebbenvélem teljesítményének legnagyobb érté-két, s különleges „nehézségi fokát" fel-fedezni. Huszti a rendezővel - láthatólagteljes összhangban - kiemeli a múltidőből, de az időtlenségből is Peer alak-ját, s huszadik századi hősként kezeli. Akorszerűsítés azonban nem hívja felmagára a figyelmet az előadásban, látszó-

Huszti Péter a szegedi Peer Gynt címszerepében (lklády László felvétele)

lag semmi sem történik ennek érdekében.Nincs a külsőségekben semmifélelátványos anakronizmus, a „modernizálás"egyetlen kelléke sincs jelen. Ezúttal alegnehezebb út vezetett a mű aktuali-zálásához: Huszti napjaink embereként éliszerepét. Nem használja ki a műben rejlőköltői elemeket arra, hogy megkerülhessea hős jellemének, lelki alkatának, belsőállapotainak pontos ábrázolását. Nem„úszik el" a költői szöveg hullámain, nemelringatja nézőit, hanem állandóan éberszellemi állapotra kényszeríti. Mintha egymostanáig késlekedő válasz érkeznék aszínpadról Szegeden arra a négyesztendővel ezelőtt feltett interjúkérdésre,hogy Peer önmegvalósulásának okátkizárólag a külső világban kell-ekeresnünk. Határozottan „nem" ezúttal aválasz, de árnyalatokkal teli „nem".Mintha Lengyel György rendező egysikeres és szuggesztív erejű előadássalcáfolná saját korábbi vélekedését a kétfélePeerről, az első részben kizárólagönértékét felmutató tehetségesről, s amásodik részben értéktelenné váló, önző, slehetőségeit következetesen tékozlóról.

Huszti legnagyobb érdeme és színésziereje abban rejlik, hogy mindvégig egykaraktere ellentmondásaival küszködő sattól szenvedő, majd végül elbukó embertteremt, akit külső s önmagában rejlő erőkegyaránt pusztítanak. Ettől alapvetőenátalakul a néző szokásos, Peer Gynthözfűződő érzelmi viszonya is. Sikerülfeloldani a megfigyelő, meg-hatódó,ítélkező kívülállást, s Peer drámai útja,mint összetett emberi válik át-élhetővé.

Az úgynevezett „kamaraszínházi" já-tékstílus azt jelenti, hogy nincs jelen aszínpadon sem üres harsogás, sem „áriá-zás", sem az oly gyakori „lirizálás", s eztnemcsak a főszereplő, hanem sokan má-sok is sikeresen kerülik el Szegeden. Ezazonban csak látszólag jelenti egy kőszín-házbeli bensőségesség automatikus át-emelését erre a hatalmas színpadra. Ha ígytörtént volna, az előadás legnagyobb részehatástalan marad. Huszti Péter, s utánalegtökéletesebben Psota Irén Aséjasikerrel egyensúlyoz a borotvaélen. Szin-te matematikai pontossággal kinagyított-felerősített gesztusrendszert s hangothasználnak ebben az irdatlan térben.Nyilvánvaló, hogy efféle pontosság s ilyenhibátlan „hangszerelés" csak akkor érhetőel, ha a színész teljes belső biztonságbanérzi magát a darab, az alakok és aszituációk értelmezésében. Ösztönei

csak akkor működnek hibátlan műszer-ként, ha mélyről fakadó s racionálisankönnyen átlátható gondolati rend ural-kodik a színpadon. Ha érzi, miért van aszínpadon. Egyszerűbben szólva: ha tud-ja, miről szól az előadás, amelyben ját-szik.

Psota Irén hozta leginkább készenszerepkoncepcióját a Madách Színházból,azaz Lengyel György akkori rendezésébőlAse figurája és értelmezése volt a leg-érettebb művészi eredmény. Mégis meg-rendítően nagy a színésznő szegedi telje-sítménye. Évek óta itt sikerült előszörnyomtalanul megszabadulnia színésziközhelyeitől, hangjának és arcjátékánaklassanként tartalmat vesztett kliséitől. Igennehéz pontosan megfogalmazni, mi-kor ésmitől válik a színész modorossá, hiszenegyéni modora minden jelentősszínészegyéniségnek van, sőt ettől leszszínészileg erőssé, azzá, aki. S ha pon-tokba szedni nem is tudjuk, de általábannéző és kritika szinte egyidőben, csalha-tatlanul megérzi, ha a színésznek már csakmodora van, mondanivalója nincs. Sokan- jelentős művészek - évekig szenvednekilyenkor saját elfáradásuktól, ürességüktőla színpadon - s mi, a nézőtéren. A szegedielőadás egyik nagy öröme Psota színészimegújulása. Pár-jelenetei Husztival aszínpadi kapcsolat-teremtés remeklései.Szinte nem is külön-külön vannak jelen,annyira egymástól függnek, hangjuk,mozdulataik egy-másnak felelnek. Anyaés fia egymásnak örül, egymástól szenved,s mindketten idegrendszerükben élik át amásik személyiségének forrongását, azelszánások és szárnyaló álmok lázát s aláz nyomán támadó szorongás tériszonyát.A sokat emlegetett (s valóbanfelejthetetlen Ladányi Ferenc-Gobbi Hildamegvalósításban) Ase halála-, „halálosutazása"-jelenetnek ezúttal egyjelentéktelennek látszó mozzanatátemelném ki: Peer tétova és érzelmekbengazdag búcsúját anyjától. Husztibizonytalan, elrohanni-elszállni vágyó, smégis anyjától elszakadni nem tudófélbemaradt mozdulatai - egyetlenelhangzó szó nélkül - beszédesen telítettpercek.

A Dóm téri látványA szegedi előadás természetesen nem ke-rüli el azokat a tömegjeleneteket, látvá-nyos „tablókat", amelyek a mű elidege-

níthetetlen részei. Miért is tenné, amikorezek a részek a szabadtéren optimálisabbkörülmények közt valósulhatnak meg,mint a kőszínházakban, bár ott sem hagy-hatók el. Csakhogy ezeknek a részeknekaz időtartamát, térben való elhelyezését, amozgás ritmusát nem a kínálkozó lát-ványossággal való öncélú játékkedv ha-tározza meg a Dóm téren, hanem a főhősszolgálata. A Dóm téren valóban mindennagyobb színpadi akció középpontja ésvalódi célja Peer. Az ő lelkiállapota, drá-mai szituációja köré szerveződik aszínpadi látvány. A koreográfia, amelyEck Imre munkája, nem törekszik ön-állóértékre, még az ilyenkor megszokott,redukált értelemben sem. Ez azonbaninkább elismerést, mint elmarasztalástérdemel, mert nem erőszakolja ki a„betét"-jelleget, tehát nem követeli ma-gának a néző figyelmét. Csak az elme-gyógyintézet-képben mozgatott tömeglesz igazán hangsúlyossá, itt terelődik el afigyelem Huszti arcáról, gesztusairól,mozgásáról. Úgy tűnik, a rendező helye-selhető szándéka szerint. Itt ugyanis PeerGynt önmagára ismer, önmagára borzad atöbbiekben. Az ágáló, saját torzult vi-lágukba zárt háborodottak császáruknakkiáltják ki Peert, aki már e szerencsétle-nekhez hasonlóan elvesztette valódi kap-csolatát a világgal. Őt nem a téboly, ha-nem az önzés, az önmegvalósítás cél nél-küli, önmagát megsemmisítő sóvárgásapusztította el, s tette az elmegyógyintézetszerencsétlenjeihez hasonlóvá.

Ebben a képben a tömeg kidolgozottmozgása, a plasztikus látvány, a leghátsósorban álló statiszta koncentrált arc-játékahirtelen fontosabbá válik a főszereplőszínpadi cselekvésénél. Lengyel Györgymegérezte, hogy itt fordítania kell azelőadás addigi építkezésén: Husztiszámára ebben a jelenetben a feloldódás, ahasonulás, a látványban való eltűnés afeladat.

Fehér Miklós szellemesen egyszerűdíszletmegoldása - a rendezői koncep-ciónak megfelelően - nem a tömegjele-netek látványosságát fokozza, hanem amagányosan színpadon maradó színészvagy színészpár számára nyújt remekhatású keretet. A minden naturalistarészletezést vagy díszítményt elkerülőlejtős, a végtelenbe tartó emelvények

olyan térélményt nyújtanak a nézőnek,amely segít átélni a mű filozófiáját, a létértelmével viaskodó főhős drámáját.

Ami megoldatlanul maradt

A Dóm téri P e e r Gynt nem oldotta megtermészetesen a nagy mű színpadra állí-tásának valamennyi problémáját. Min-denekelőtt Solvejget nem sikerült kimoz-dítani abból az elvontan glorifikáló fény-ből, amely mintha változatlanul kísérné átezt a nőalakot egyik Pee r Gynt-előadásbóla másikba. De épp ez a szegedi elő-adás,amely nagyon korszerűen kezelte Peerdrámáját, s tisztává tette, hogy a műmilyen keményen ítéli a „gynti életelvet"

nemcsak közösség- és emberellenesnek,hanem épp az egyéniség számára a leg-pusztítóbbnak, adós marad annak meg-mutatásával, hogy a solvejgi jóság s min-dent feloldó megbocsátás milyen gyilkosmódon összetartozik - azonos éghaj-latalatt terem meg, mint Peer vad önzése.Solvejg értelmezésével adós marad a ren-dező, s így Bencze Ilona is, aki így csakszép énekhangját állíthatja az előadásszolgálatába.

Nem ilyen döntő, de azért bosszantó amarokkói szín megoldatlansága is. A sutánálldogáló színészek olyan be-nyomástkeltenek, mintha csak végszavaznánakegymásnak, s a jelenetben nyoma sincsannak az iróniának, amelyet itt Peer„világpolgárságba" vetett illuzórikus hitemegkívánna. Kárpótlásul né-hány remekbeformált epizódalakítást kap a néző : DégiIstván elmegyógyintézeti igazgatója,Tímár Béla háborodottja és Ingrid, aZöldruhás nő és Anitra hármas szerepébenAlmási Éva emlékezetes.

A Dóm téri csillagok mintha segítettekvolna bevilágítani a „fjordok Faustjának"mélyére. Nyáron és szabadtéren - borúlátómeteorológiai és színházi előrejelzésekellenére.

Henrik Ibsen: Peer Gynt(Szegedi Szabadtéri Játékok)

Rendező: Lengyel György, díszlettervező:Fehér Miklós, jelmeztervező: MialkovszkyErzsébet, koreográfus: Eck Imre, zenei vezető:Fehér András.

Szereplők: Huszti péter, Psota Irén, Ben-cze Ilona, Almási Eva, Horesnyi László,Némethy Ferenc, Dégi István, Cs. NémethLajos, Papp János, Tímár Béla, Maros Gá-bor, Sarlai Imre, Varga Irén, Melis Gábor.

TAKÁCS ISTVÁN

Históriás játékok Gyulán

Ha valaki a drámák cselekményénektényleges kronológiája szerint sorba raknás kötetté rendezné a Gyulai Várszín-házban bemutatott magyar műveket, ez azigen vaskos könyv nemcsak elfeledett,ritkán játszott vagy itt bemutatott eredetidrámák (sőt: egyenesen Gyula számáraírottak) igen tanulságos antológiájávákerekedne, hanem a magyar történelemdrámákba foglalt olvasókönyvévé is. Úgytekinthetnénk egy ilyen kötetre, mint amagyar múlt számos nehéz, tragikus, vi-tatott vagy nem jól ismert mozzanatátmegvilágító, irodalmi eszközökkel meg-fogalmazott adattárra, tanulmány- éshozzászólás-sorozatra, melynek külön-böző korokban élt szerzői - Katonától,Vörösmartytól Száraz Györgyig, GörgeyGáborig - szinte kivétel nélkül olyas-mirőlbeszéltek, ami nemzeti ügy, súlyostörténelmi probléma volt vagy az ma is,vagy a múltból átsugárzik a mába, ta-nulságok levonására, a kérdések tovább-gondolására késztetve bennünket.

Egyéb érdemei mellett alighanem ez asajátos és következetesen megtartottműsorkoncepció biztosít megkülönböz-tetett helyet Gyulának a nyári produkciókközött. (Tíz-egynéhány éves múltjábanpersze nem csupa remekmű és ki-

emelkedő előadás sorakozik; akadt itttisztes bukás - írói, rendezői - is. De azelképzelés helyességén ezek nem változ-tatnak).

Az idei két darab jól illeszkedett a ha-gyományokhoz: egy magyarországi pre-mier és egy eredeti magyar bemutató,amely ráadásul egyenest ide, Gyulára író-dott; hozzá mindkét mű történelmi témátdolgozott fel, s - véletlenül vagy sem -mindkettő az oly igen zord-zivataros XVI.század eseményekben különösen gazdagmásodik felében, illetve utolsóharmadában játszódott.

Az egyik, dráma, a Görgey Gáboré, aTör ökö t f o g t un k az 1560-as évek elejénéppen Gyulán (a játékban Gyapjas várá-nak nevezik), a másik, a Veress Dánielé, aV ér e s f a r a n g 1590 körültől az 1610-esévek legelejéig Erdélyben, illetve utolsójelenetében Prágában történik. Akár egy-más után kerülhetnének abba a bizonyosképzeletbeli drámaantológiába, s egyné-mely vonatkozásban ki is egészítenékegymást.

Törököt fogtunk

Görgey darabja - melyet ugyan a másodikbemutatóként láthattunk, de idő-rendjébenelőbbre kívánkozik - az 1560-as éveklegelején játszódik, amikor éppen „béke"

van. Kétszeresen is: Ferdinánd 1559-benés 1562-ben kötött békét II. Szulejmánnal,s ez a békesség egészen 1566-ig fogtartani, amikor is az agg szultánmegostromolja Szigetvárt, s vezérei be isveszik Zrínyi várát - az ostrom közbenelhalálozó szultán nevében.

Jelenet a Törököt fogtunk gyulai előadásából (Horváth Gyula, Pécsi Ildikó, Körtvélyessy Zsolt,Körmendi János és Cserhalmi György)

Nos, a Törököt fogtunk egy sajátos szi-tuációt ragad meg s jár körül: a békébentétlen, tehát felesleges, tehát „foglalko-zási konfliktusba" keveredő végvári ka-tonák nem minden komikumtól menteshelyzetét. (Görgey a „munkanélküli ka-tona" kifejezést használja egyik nyilat-kozatában.) A dolog valóban visszás: avégvári vitézeket azért tartotta a király(Ferdinánd), hogy a töröktől védjék akirályi Magyarország területét. De miveléppen nincs háború, a végváriakra és avégvárakra úgyszólván nincs szükség,különösen az olyan jelentéktelen kis tég-lavárakra, mint amilyen a korabeli Gyula(Gyapjas) volt. Mit tesz egy ilyen végvárhelyőrsége? Tétlenkedik, vitézhez mél-tatlan szórakozásokkal üti agyon az időt,vagy - mert a zsold ritkán és rendszer-telenül érkezik Bécsből - segít magán:kisebb török csapatokat támad meg, vagya vár körüli jobbágyfalvakat sarcolja.Élni csak kell.

Görgey gyapjasvári vitézei nem sar-colnak, csak tétlenkednek. Rácsapnánakők a törökre, csakhogy török sehol. És anémet császári biztos csak akkor fizeti kia zsoldot, ha a katonák dolgoznak, azaztörök fejeket szállítanak.

Következmény: a vár hadi népe éh-koppon van, már a lovakat is megették,már az ágyúkat is eladta a várispán. Míg-nem egy szép napon zseniális ötlete tá-mad a jó kereskedelmi érzékkel megál-dott ispánnak: szerződjenek a törökkel,aki bizonyára szívesen megszabadulna jónéhány kellemetlen emberétől. Ők vál-lalják ezt a munkát, ezzel török fejeketszereznek, megkapják a zsoldot, s a törökis jól jár. Az üzlet létrejön, a gyapjasiakmegtollasodnak, dől a pénz, Bécs aliggyőz fizetni, s a török is elégedett.Mígnem egy szép napon a várkapitány elnem kezd moralizálni: nem jól van ez így,nem tiszta ügy ez a fura üzlet. S egyvándor krónikamondó diák históriásénekétől is feltüzelve a vár népe nekirontaz éppen jószomszédi látogatásra érkezőtörököknek, levágja őket. Ami miatt aztánszabályos ostrom kezdődik. A gyenge ésrosszul felszerelt váracska ezt nem sokáigállja. A kapitány és maradék vitézeikirohannak díszruhában,díszfegyverekkel a törökre, s mind egyszálig ott vesznek a vár bástyái előtt.

Talán a történet ilyen rövid összefog-lalása is érzékelteti a Törököt fogtunk prob-lémáit. (Előre kell bocsátanom: ezek

nem a választott műfajból, a Görgey általtragikus komédiának nevezett drámaimegközelítési módból erednek; ez a fajta,a groteszkból egyszer csak komolyba, sőttragikusba váltó stílus közismert, bevett.)

Görgey maga is említi, hogy a darabalapötletét az 1560-as évek elején kelet-kezett, Cantio de militibus pulchra (Szépének a katonákról) című, ismeretlen szer-zőtől származó énekből vette. Ez a his-tóriás énekek sablonjain drámai erejével ésa népköltészethez közelítő elbeszélő-megjelenítő stílusával túlemelkedő, mind-össze 174 soros ének önmagában is készdrámai anyag. Nézzük csak: a gyulai várkapitánya, bizonyos Kerecsényi László, eza kapzsi, harácsoló, rossz katona, nemhajlandó zsoldot fizetni a katonáinak, mertazok nem hoznak neki török fejeket ésfoglyokat. (Nota bene: ekkor, mintmondottuk, effektíve béke van, s Kere-csényi, mint Ferdinánd király váránakkapitánya, a béke őrzője; ennek a békéneka megszegésére biztatja katonáit.) Azelkeseredett és feldühödött vitézek egyszázötven fős csapata a kapitány tudtanélkül elindul, hogy bebizonyítsa: nemgyávák, nem rossz katonák, nemérdemtelenek a zsoldra (amelyet egyéb-ként békében, török fejek szállítása nél-külis meg kellett volna kapniuk). EgészenBugacig kell menniük (Gyulától to-ronyiránt, át a Tiszán, vagy százhúsz ki-lométer), míg találkoznak egy náluk há-romszorta erősebb török csapattal. Meg-támadják őket; a török túlerő a magya-rokból hetvenötöt levág, s csak azért nemfolytatják a mészárlást, mert egy a harcizajtól felkerekedő hatalmas gulyát(minden bizonnyal az ekkor a marhake-reskedelemből meggazdagodó kecske-métiek egyik gulyáját) a törökök felmentőmagyar lovasoknak vélnek, s elvonulnak.A maradék magyarok összeszedikhalottaikat, fejüket veszik a török holt-tetemeknek, s egy foglyul ejtett sebesülttörök tiszttel együtt visszavonulnakGyulára. Ott Kerecsényi elé rakják a fe-jeket s a magyar holttesteket, a töröktisztet meg ajándékba adják neki, hogymegszégyenüljön. (Ez utóbbi nem való-színű: Kerecsényi az elsikkasztott zsoldbólveszi meg a morvaországi Nikolsburgot.)Eddig a Szép ének ... Későbbi históriai tény,hogy a jeles kapitány az 1566-ban újtámadásra induló Szulejmán egyikmellékhada előtt harc nélkül meg-nyitjaGyula kapuit, átadja a várat, de törökfogságba kerül, s ott is hal meg.

Nos, ez az ének mindent tartalmaz,

Báthori Zsigmond (Iglódi István) és Mária Krisztina (Sunyovszky Szilvia) a Véres farsangban

ami a korra jellemző volt: a viszonylagosbékében tétlenkedő végvári katonákgondjait, a kapzsi várkapitányok önké-nyeskedéseit, a hiábavaló súlyos vérál-dozatot, a naiv becsületességet és a jó-indulatú szűklátókörűséget. Ha Görgeynem tesz mást, mint megfelelő eszközök-kel drámává emeli ezt a ma jószerével csakirodalomtörténészek által számon tartottanyagot, már önmagában is izgalmasmunkát végzett volna. S nem első-sorban atörténet belső drámaisága, le-kerekítettsége, kiváló színpadi figurákatkínáló lehetőségei miatt, hanem azoknak amai füllel is igen jól érzékelhető fel-hangoknak az okán, melyek egynémely„ősi" és „átkos" nemzeti vonásunkatzengték volna körül régi és mégis hozzánkis szóló akkordokkal.

Egy drámaírónak elvitathatatlan joga,hogy úgy írja meg témáját, ahogyan jó-naklátja. Görgeytől sem kívánja senki elvitatniazt a megoldást, amelyet végül is megírt,Csakhogy ennek a megírásnak többkérdőjeles pontja van.

Az ő kapitánya, Füleki Ádám valami-kor híres vitéz volt, aki most tétlenkedik. Seközben megpróbálja létrehozni Gyapjasona maga különbékéjét. „Béketerem-tővárkapitány" szeretne lenni, mert, mintmondja: „Az ember egy idő utánmegcsömörlik a mészárlástól, még ha ahazáját védi, akkor is." Nos, éppen ezt abelső összeütközést nem vezeti igazánmélyen végig Görgey. És külső erők semindokolják eléggé a kapitány tétovaságát,erőtlen tiltakozását az ispán ügyes-kedéseivel szemben. Csak akkor kezdmoralizálni, amikor már maga is elfogadtaaz alkut, s élvezi annak jótéteményeit, abőséget, jólétet. De még ez sem lennesúlyosabb baj, ha a dráma egészét nembefolyásolná a Fülekivel kapcsolatospontatlanság. Ott van például hadnagya,Vastag Balázs, akinek törvényszerűen„vadmagyarnak", örökkön verekedhetnékszűkagyú katonának kell lennie, ha már akapitánya ilyen töprengő. Ez a le-egyszerűsítés egy lehetséges drámai el-lenpólustól fosztja meg a kapitányt, és ez-zel őt magát is tovább egyszerűsíti.

Már most az lenne a baj, hogy Fülekivégül is felismeri: az igazi ellenség mé-giscsak a török, s hogy nem lehet veletartósan különbékét kötni? Nem, ez va-lóban így van, ez a történelmi igazság is. Abaj az, hogy ez a felismerés nem egyeléggé hiteles szituáció eredménye: TegzesLőrinc szinte ráolvasásnak ható verseindítja el. Egy már átélt nyomorgás és

Iásra érkező törökök rajzának némi túlzásatalán az egyetlen, amit ebben a részbenkifogásolhatunk. Még Füleki kapitánytétovábban megírt figurája is egyértelműbbitt; s ebben a részben jelenik meg a rátarti éspompakedvelő várkapitányné is a maganagyasszonyos allűrjeivel, nagyzásihóbortjával (amivel sarkallja is urát a„magánjólét, magánbéke" megte-remtésére). Itt ismerkedünk meg a várbanlebzselő fűzfapoétával meg a németzsoldosok kapitányával, itt üti nyél-bemesterkedéseit Jónapot uram, a vár-ispán,itt kap minduntalan a kardjához a vérmesVastag Balázs hadnagy - egy-szóval ez arész az említett fenntartásokkal éspontatlanságokkal együtt is kerek, jobbanmegformált. Az utolsó félóra azonbanSándor János számára sem nyújtotta ahangnem, a stílus folytatásánaklehetőségét; nem mert Görgey itt hajtjavégre a „csavarást", hanem mert ez acsavarás a sztereotip „régi dicsőség" és„ősi virtus" vizeire vitorláztatja a darabot.Sándor is belement egy görögtüzeshősiesség színpadi ábrázolásába, s ezzelmég tovább élezte a dráma utolsó ne-gyedének ellentmondásait, hiányosságait.

Mivel az egyes szerepek inkább csakegy-egy tulajdonságra építettek, kevésszínész mutathatta meg összetettebb áb-rázoló képességét. Volt, aki ezen úgy se-gített (mint Körmendi János, a várispánalakítója), hogy játékával és színészi egyé-nisége többletével pótolja a hiányokat.Volt, aki (mint Horváth Gyula) élesenátváltott a groteszkből, sőt majdnem abohózatból a felsejlő tragikum hangjaira

A bohócruhába öltöztetett székelyek Sík Ferenc gyulai rendezésében (Nagy Gábor, Lukács József,Csíkos Gábor, Fülöp Zsigmond és Bősze György) (Nagy Zsolt felvételei)

egy már átélt jólét után ez az át nem élt -mert nem szituációban, csak szavakbanmegjelenő - „harci tudósítás" pedig egynem egészen becsületes, emberileg és ka-tonailag sem fair tettre készteti a gyapja-siakat.

A Törököt fogtunk igazi drámai dilem-mája nem úgy áll, hogy jólét vagy becsü-let, magánbéke vagy verekedés. Nem ígyállt i 5 60-ban, s nem így áll ma sem (eztazért említem, mert a darabban számos amára utaló kitétel, célzás található).Fülekiék nagy hazafisága, ez a nemzetiszín lelkesedés rossz alapokon jön létre,hibás, nem meggyőző dramaturgiaifordulattal. Így az a benyomásunk támad,hogy Füleki és vitézei sem becsületesen ésértelmesen élni nem tudtak, sembecsületesen és értelmesen meghalniuknem sikerült. „Egy szituáció könyörtelenszorításában a komikus hős is kénytelenvállalni a tragikus hős szerepét" - írtaGörgey a műsorfüzetben. Nos, éppen azt akönyörtelen szorítású szituációt nemsikerült meggyőző erővel ábrázolnia,pedig az egész darabnak ez volt azarkhimédészi pontja.

Sándor Jánosnak, a Törököt fogtunkrendezőjének nem volt könnyű dolga. Azelső rész és a második rész eleje elégegységesen megmarad a groteszk-gunyo-ros stílus határain belül. Ennek kidolgo-zása rendezőileg kitűnően sikerült. Sándorekkor bejátszatja a rendelkezésére állószinte teljes teret, a vártoronytól a mély,hátsó bejáratig s az előtérig. Ötleteitovábblendítik a szituációkat, színész-mozgatása is ehhez igazodik. A tárgya-

a magyarból török effendivé lett Kucugalakjában. Volt, aki (mint Pécsi Ildikó) amához, egy ismert mai típushoz közelítettea játszott alakot, Zsuzsát, a várkapitányfeleségét. Mások (elsősorban a két költőtjátszók: Kertész Péter, a meglapulószoknyavitézt és Csíkos Gábor, a gyújtószavú vándorénekest) egy-egy fontosszituáció gondosabban megvalósítottszínészi munkájával adtak hangsúlyt sze-repüknek. A vértolulásosan törököt nya-kalhatnék hadnagynak (KörtvélyessyZsolt) az indulatokon kívül nem sok másravolt lehetősége. Cserhalmi György Fülekikapitány tétovaságát puhasággal tetézte,ezért hirtelen váltása még kevésbé voltmeggyőző; ez egyébként sem egészen az őszínészi alkatához illő szerep. Bordán Irénaz egyszerre rezonőr- és szócsőfeladatotbetöltő jobbágylány alakjában inkább csakjó beszédtechnikájáról győzött meg.Lengyel János (zsoldoskapitány) ésCserényi Béla (császári biztos) kisebbszerepeikben jól egészítették ki a játékot.Csányi Árpád kevés, de jól funkcionálódíszlete, Jánoskúti Márta mértéktartójelmezei megfelelő keretet adtak azelőadásnak.

Véres farsangHa Görgey Gábornak azt vethettük aszemére, hogy a döntő ponton nem tudtaelég erőteljesen és hitelesen megformálnidrámai anyagát, Veress Dánielnek, a Sep-siszentgyörgyön élő írónak Véres farsangcímű drámáját más kifogásokkal kell il-letnünk. Veress biztosabb kézzel ragadjameg témáját, jobban uralkodik az anyagfölött, és dramaturgiailag is kevesebbetbizonytalankodik. Az ő drámája viszontabban hibázik, hogy egy hallatlanul iz-galmas történelmi kor érdekfeszítő rajzávalegyütt sem tudja igazán felidézni a korleglényegesebb vonásait, mert meg-áll akétségtelenül igen hiteles, de nem eléggédrámává szerkesztett részletek-nél.

Veress hőse a XVI. századi erdélyitörténelem legellentmondásosabb alakja,Báthori Zsigmond fejedelem. Ez az aka-ratgyenge, szétszórt, véreskezű, hangu-latainak engedelmeskedő, az uralkodástegyszerre kívánó és utáló, de uralkodásraegyetlen porcikájában sem termettfejedelem szinte gyermekként került atrónra. 15 88-ban, tizenhat évesen vette átténylegesen a kormányzást, addig - apja,Báthori Kristóf fejedelem halálától, 1581-től - tanácsosok vezették helyette azországot, noha Zsigmond már ekkormegválasztott fejedelem volt. Am egész

uralkodása alatt (1599-ig, amikor negyed-szer, de ekkor végleg lemond a trónról)egy spanyol jezsuita, Alfonso Carillo, ésegy közutálatnak örvendő főúr, BocskaiIstván befolyása alatt állt. Carillo többvolt, mint rossz szelleme: rendjének gát-lástalanságával valósággal szentesítetteZsigmond valamennyi véres ötletét.Ezekből pedig volt bőven. Az erdélyinemesség nem kis részét végeztette ki;nem lévén képes a tényleges kormány-zásra, terrorral teremtett olyan légkört,hogy szkizofrén személyisége minden sze-szélyétől féljen az egész fejedelemség.Erdély annyit szenvedett Zsigmond alatt,hogy ezt semmiféle későbbi aranykor - aBethlen Gábor fejedelemsége alatti - semtudta igazán feledtetni.

Mit látott meg Veress ebben a figurá-ban? Elsősorban azt az ellentmondást, amiaz egyébként igen művelt Zsigmondalkata és a rá háruló feladat között volt.Az elhivatottság követelményének és azerre egyetlen ízében sem megfelelő em-bernek a konfliktusát. Azt a tragikomikusszerepjátszást, melyet Zsigmond azuralkodásban és az uralkodáson kívül isvégbevitt, de amelyről tisztább pillana-taiban maga is jól tudta, hogy szerepját-szás, bohóckodás. S meglátta azt is, hogyZsigmond korában - huszonöt-harmincévvel Görgey darabjának történelmi idejeután - még élesebben merült fel a háromrészre szakadt ország nagy dilemmája,mint korábban: a törökkel megbékélveélni, a Habsburgokkal a török ellenszövetkezni, vagy „két pogány közt egyhazáért" harcolni mindkettő ellen?Zsigmond politikájának ijesztő bakugrásaikétségkívül ezeket a problémákattükrözik: nemigen tudta, merre tartsonigazán, s ezzel évenként sodorta súlyosválságokba Erdélyt, amelynek pedig kü-lönleges szerepe lett volna a török és aHabsburgok között.

A Véres farsang erről a figuráról, erről akorról és ezekről a súlyos történelmikérdésekről kíván szólni. Csakhogy adrámában túl sok az esszéista anyag, túl-ságosan rátelepszik Veress igen alaposkorismerete. Tulajdonképpen csak egyet-len alakot ír meg drámai szinten, s ezZsigmond. A népes szereplőgárda jófor-mán csak staffázs, háttér Zsigmond alak-jához. Ez még nem lenne baj, ha Zsig-mond maga elég erőteljes drámai hőssétudna nőni. De éppen az a drámai nagysághiányzik belőle, amit egy nem kevésbévéreskezű angol királynak, III. Richárdnakpontosan Zsigmond uralkodása idején,1597-ben meg tudott adni

Shakespeare. Zsigmondból lehetneshakespeare-i típusú hős, ha legalább va-lami jó tulajdonsága lenne. De nincsen, sráadásul még férfinak sem férfi. Ellen-felei- drámai értelemben - sincsenek, mert adarabban ezek csak bábok, még aszékelyek is, akiket valamiféle népi drámavagy közjáték stílusában ábrázolt je-lenetekben hoz színre.

A dráma gyenge pontjai kisegítésreszorultak. Sík Ferenc olyan rendező, akiszívesen segíti ki a szerzőt, ha arra szük-ség van, mert kitalál egy teljes színpadivilágot, s ezzel a precíz és jól működőgépezettel sikerül elfednie a hiányossá-gokat. Ezúttal is kitalált valamit, ami nemvolt teljesen idegen Veress alapgon-dolatától, de mégsem volt azonos az ere-deti drámával. S nem elsősorban az erő-teljes szöveghúzások miatt, hanem azért,mert Sík az egész darabot átfordítottatörténelmi groteszkbe. Értelmezése sze-rint Zsigmond bohóc volt, mellesleg szki-zofrén. Ez egy ponton túl már nem tra-gikus, hanem nevetséges, s ha az egészelőadást groteszkben tartja, akkor a né-miképp idegen test székely betétek is job-ban beilleszthetők, a bohócvilág ténylegesbohócaiként, akiket a kor és a saját hibáikvalóban a történelem bohócaivá tett.Amikor aztán a székelyek bohóckodásatragikusra fordul, mártírokká válnak,Zsigmond lesz a szánalmas, nyiszlett kisbohóc.

A Véres farsang előadása így érdekes,izgalmas és mozgalmas volt; Zsigmond (aszerep ilyen felfogásához kitűnően illőszínészi alkatú Iglódi István rég látottansodró, sokszínű játékában) az egész műmotorja, mozgatója, irányítója lett, ő vitteaz előadást, diktálta a tempót, s amikoröregkorában (öreg? negyvenegy évesvolt, amikor 1613-ban, Prágában meg-halt) emberi roncsként viszontlátjuk, aztis képes érzékeltetni: ő maga is áldozatalett saját bohóckodásának.

Nem a megszokott módon játszatta eltehát Sík ezt a drámát, s ez bizonyárasokakat zavart is. Főleg a „bohóccá tettszékelyekkel" nem tudtak kibékülni, snem vették észre, hogy egy nagyon szépenmegoldott pillanatban a rendező mintmagasztosította fel őket, igazságot szol-gáltatva nekik személy szerint is, és tör-ténelmi szerepüket illetően is. (Ezért va-jon csak a nézők hibáztathatók? Szerk.)

Mivel a dráma Sík-féle értelmezésébenZsigmond abszolút főszereplő volt, atöbbi alak megformálójának jobbára csakegy-egy jelenetnyi lehetősége maradt.

Ezt ki-ki a legjobb képességei szerint ol-dotta meg. Sunyovszky Szilvia Zsigmondszűzen maradt feleségeként, Szalay Editegy tragikus sorsú olasz kurtizánszerepében, Kézdy György a rosszszellem Carillo kanonok diabolikus figu-rájában, Dózsa László Zsigmond nagy-természetű unokabátyja, Báthori Boldi-zsár szűkagyúan indulatos alakjában, azakaratán kívül fejedelemmé (és Zsigmondfeleségének ,,vigasztalójává") lett BáthoriAndrás bíboros villanásnyi szerepébenBárány Frigyes, a székely néptribun meg-szállott és szánandó alakjában Csíkos Gá-bor, s egy mindenre mindig túlzott buz-galommal igent mondó udvaronc figu-rájában Huszár László emelhetők ki anagy személyzetű darab szereplői közül.Vata Emil díszletei jóformán csak né-hány jelzésre szorítkoztak, Schäffer Juditjelmezei színességükben jól jellemeztékviselőiket.

Az idei nyár két gyulai előadása nem voltmindenben sikeresnek mondható, de egyvonatkozásban feltétlenül előrelépéstjelentett a Várszínház eddigi hagyo-mányaihoz képest (ám azoktól nem elsza-kadva) : mindkét bemutató mai magyarszerző műve volt, mind a kettő történelmitárgyú, s mind a kettőben fellelhettük azírói és a rendezői kísérletezés szándékait.

Görgey Gábor: Törököt fogtunk, (GyulaiVárszínház)

Rendező: Sándor János, díszlettervező: Csá-nyi Árpád, jelmeztervező: Jánoskúti Márta.

Szereplők: Cserhalmi György, Pécsi Ildikó,Körmendi János, Körtvélyessy Zsolt, Ker-tész Péter, Bordán Irén f. h., Lengyel János,Cserényi Béla, Haász Miklós, Horváth Gyu-la, Csíkos Gábor.

Veress Dániel: Véres farsang (GyulaiVárszínház)

Rendező: Sík Ferenc, díszlettervező: VataEmil, jelmeztervező: Schäffer Judit.

Szereplők: Iglódi István, SunyovszkySzilvia, Dózsa László, Máriáss Melinda,Bárány Frigyes, Kézdy György, HuszárLászló, Csíkos Gábor, Nagy Gábor, LukácsJózsef, Fülöp Zsigmond, Bősze György,Bicskey Károly, Iványi József, PákozdyJános, Gálfy László, Körösztös István,Bángyörgyi Károly, Szegváry Menyhért,Szalay Edit, Melis Gábor, LabanczBorbála, Andorai Péter f. h.

BERKES ERZSÉBET

Sarkadiról - felújítottdrámái ürügyén

A halálát követő döbbent csend után afájdalom, a felelősség s az önsorsvallatószándék robbantotta ki az utóbbi másfélévtized egyik legizgatottabb irodalmi vi-táját. Ki volt Sarkadi Imre? Mit jelentműködése az irodalomnak, mit sorsa egynemzedék önismeretének, s mit tart megművészetéből, példájából az idő?

Aztán a Sarkadi-vita lezárult - s még-sem zárult le. Nem zárult le, hiszen a fel-szabadulás utáni novellisztikát, dráma-termést elemző egyetlen irodalomtörténetidolgozat sem születhetik meg Sarkadialkotásainak elemzése, újraanalizálásanélkül. Ezekről szólva mindig arrakényszerülünk, hogy szembenézzünk egynagy jelentőségű korszak pozitív és ne-gatív tényeivel. De nem zárult le a Sar-kadi-értékelés azért sem, mert műveinekújabb kiadását, bemutatását igénylik azolvasók, nézők, igénylik azok is, akik akortársbeavatottság nélkül érteni tudják őt,mert érteni akarják a szocialista fejlődésfolytonosságát, mindenekelőtt a művekáltal, s kevésbé művészsorsokban.

Sarkadi Imre írásai erényeikkel és hi-báikkal egyetemben nemcsak egy kivéte-les írót jeleznek, de egy kivételes korsza-kot is. Ot érteni, ismerni a ma olvasóváválók számára egyet jelent a történelem, amegszülető s magát kudarcokon át új-raszülő szocialista ember megismerésével,melyről Sarkadi sorsa, művészetekeservesen-szépen jelentést ad.

Mennyire hiteles ez a jelentés?Ennek lemérésére ezeddig két út mu-

tatkozott. Egyik a kortársaké s a kor-társvalóságot ismerőké. Tanulságosmegfigyelni azt, hogy a hivatásos vitázókközött még akkor is, ha ellentétes állás-ponton vannak, létrejön egy titkos meg-állapodás: soha senki nem firtatja névreszóló személyeskedéssel, hogy Sarkaditévedéseibe, sematizmusába miként ját-szott bele kiadók, lapszerkesztők, orien-táló kritikusok és barátok megnyilatko-zása, elvárása. Tapintatosan a személyte-lenné absztrahált korszak hibáiból eredez-tetik, még akkor is, ha ez egyet jelentettegy tehetség elvesztegetésével. A felelő-söket megnevezni vágyó ifjabb kutató

dühödt elszántsággal agnoszkálja napi-lapokban megjelent kritikák szignóit,összeírja, hogy mit is csináltak tévedései-ket javítandó ezek a kortársak, s amikor,,kész a lista", és már tudja, ki hogyanhagyta el a küzdelem színterét, ki hogyanvergődte meg a maga igazát, akkor meg-szégyenülve döbben rá, hogy a legkülön-bek - tehát azok, akiket citálni érdemes -maguk is megjárták a lélek hosszát, sgyalázatosnak tartaná fejükre olvasnitévedéseiket, hiszen jó oka van emlékez-ni arra is, hogy tegnapelőtt, tegnap kö-vetett el hibákat maga is. S a tapintat,mely egy korszak atmoszférájának vissza-adása helyébe lép, végül elfedi a tényt,hogy nemcsak Sarkadi a felelős mindenművészi gyengeségért, mert megnevezvecsak Sarkadi marad. A novellák, kisregé-nyek, drámák az övéi, s ezeket megírnivagy nem megírni végső soron az ődöntése volt. Persze sokszor úgy tetszik,hogy túlzások és, tévedések aprólékosszámba-vétele - mondjuk egykritikatörténetben, ahol az eszmeiáramlatok a hibákkal egyetembenrészletesen terítékre kerülnének - hasznoslehetne: intés az őrzőkhöz. Csakhogy kilehetne abban az etikus helyzetben, hogyezt a számvetést megcsinálja: az„ártatlan" később születettek aligha. Őknem járták meg az utat. Vagy azok, akikmegjárták? Ők akkor voksolnak helyesen,ha őriznek, hogy a hibák újra neszülethessenek. Vagy azok, akik márakkor is látták a tévedéseket? Az őetikájuk az lett volna, ha akkor szólnak.

A vitához szólók másik tábora az, ame-lyik nem firtatja a részleteket, a történetiviszonyokba nem mellékkörülményekismerete révén kapcsolódik, hanem aművek közvetlen befogadásával. A GálJános útját nem statisztikák jelentéseinmérik igaznak, hanem az író jelentésénekhitele szerint, Rozi történetében nem ön-kritikák miatt kételkednek, hanem a fej-lődésrajz írói elnagyoltsága miatt. ASzeptember öreg Siposának drámáját nem a„belépni vagy nem belépni" kérdésmeghaladottságán mérik, hanem azon aszélesebb ívű drámaiságon, ami történel-mi igenek s embersorsok nemet mondónosztalgiájában mutatja magát; az Elve-s e t t paradicsom optimizmusa nem Zoltánéletben maradásán vagy öngyilkosságánméretik, hanem az öreg Sebők s a fiatalegymás mellé állításán, a csendes,építkező életre is képes ember lehetősé-gén. És sorolhatnánk az életmű nem egydarabját, amiből a ma olvasója mást olvaski, mint a tegnap kritikusa. De bárhogy

bővítsük is a listát, kitetszik, hogy arról aszabadságról van szó, amit az eleven életélvez, amely önérdeke szerint - demégsem szeszélyeknek, hanem törvé-nyeknek enged - választ megőrzésre vagyelejtésre műalkotásokat, dönt a mara-dandóság dolgában. A Sarkadi-művekközül nem egy lehullott az idő rostáján,nem egy információs értékűvé vált, do-kumentatív jelentéssé egy korszak írótólmeglátott vagy írótól is elkövetett téve-déseiről, s vannak művei, amelyek akonkrét világ írói szemléletén túl jelentéstadnak az emberről, amint világával,jellemével viaskodva próbál a létezés ne-mesebb szintéziséig eljutni. Ez utóbbivonulatból való az a két drámája, amelyetaz elmúlt évek során bemutattak. ASzeptember meg az Elveszett paradicsom.Ezek mellé harmadikul sorakozik abefejezetlenül maradt Ház a város mellett.Az életmű szempontjából reprezentatív eza hármas : a Szeptember Sarkadilegsikerültebb parasztdrámája. Az Elve-s e t t paradicsom élete utolsó korszakának,az értelmiségiek konfliktusával birkózószakasznak a legteljesebb alkotása. A Háza város mellett a két témakör közé eső ke-resés-váltás szülötte. Mindez nehezen vi-tatható irodalomtörténeti tény, igazságamégis kevés ahhoz, hogy színházak mű-sorválasztását igazolja. Bajosan állíthatóugyanis, hogy a négy színház „összebe-

szélt", s számítva a mindenik előadástmegtekintő közönségre, Sarkadi-körképetakart rajzolni. A tapasztalat azt mutatja,hogy optimális esetben azért dönt egyszínház valamelyik dráma mellett, mertabban aktualitást, ma színházba lépőkszámára szóló közlendőt lát. Formálisantehát a legfrissebb kéziratok alegaktuálisabbak. Minthogy azonban errenagysikerű klasszikus előadások rácá-folnak, az aktualitás kérdése tágabb kör-ben értendő, s ha a közelmúlt drámater-mésére vonatkoztatjuk - kivált a magyardrámatermésre - akkor keserű szájízzelkell tudomásul vennünk, hogy az utóbbiharminc esztendőben írt színpadi művekközül nagyon kevés tudta megőrizniszellemi izgalmát, szélesebb körben érvé-nyes aktualitását. Döbbenetesen kevés azolyan alkotás, amelyet az ősbemutatótkövető negyedik-ötödik esztendőben iselővesznek, sikerrel játszanak. Minde-nekelőtt a drámák fogyatékosságából kö-vetkezik ez, de nemcsak abból: az új ma-gyar drámák premierjeit hajszoló színhá-zak is vétkesek, mert nem nyúlnak visszaa közelmúltba, s a dráma dolgát divat-módra értékelik: a tegnapit sikktelenebb-nek látják, mint a félévszázadosat. A sze-cessziós Szomory divatosabb, mint Ka-rinthy Ezer éve, Szép Ernő sikeresebb,mint a Boldog nyárfalevél, s hamarább for-

dítanak energiát Csiky Kaviárjának át-dolgozására, mint Mándy Mélyvizére.

Mindezeket tudva okkal gyanakszik aműsortervek, változott műsorok közötttallózó: Sarkadi azért került előtérbe, mertnincs új magyar dráma, nincs fel-használható, gyorsan átformálható régi. Agyanú azonban még nem bizonyosság:csakis az előadások igazolhatják, hogyvolt-e a kényszerű választásnál nemesebbszándéka is a színházaknak, döntésükbentudatosság dominált-e vagy kapkodás.

Szeptember

A debreceni Csokonai Színház OroszGyörgy rendezésében mutatta be Sarkadi1955-ben írt drámáját, a Szeptembert. Mára kortárs kritikák is jelezték, hogy mű-fajilag mennyire kiérlelt, nagyívelésű al-kotás, ugyanakkor azt is nem egy bírálómegjegyezte, hogy Sarkadi régen meg-oldott kérdést taglal, hiszen a parasztságéletében már nem kérdés a belépni nembelépni. Azóta tudjuk, hogy Sarkadinakkettős értelemben is igaza volt akkor,amikor ezt a kérdést tovább boncolgatta.Igaza, mert a szövetkezetalakítás első hul-lámában létrehozott közösségek nem vol-tak valódi közösségek. Sok közülük meg-győződés, szervezettség hiányában, s aközponti utasítások bőségében cserélődővezetők nagy száma miatt szétoszlott. Amagyar mezőgazdaság teljes átformá-lódását az ötvenes évek végén, hatvanasévek elején megszervezett termelőszö-vetkezeti csoportok teljesítették ki s fe-jezték be. A belépni-nem belépni kérdésetehát az ötvenes évek derekán nem vesz-tett aktualitásából. A másik Sarkadi-igaz-ság az, hogy meglátta s láttatta, hogy az,ami történelmileg igaz, s amire az emberracionális érvektől meggyőzetve rábólint,nem feltétlenül fájdalommentes, nemkonfliktustalan. Sarkadi kortársainál job-ban ismerte a magyar zsellérek, szegény-parasztok földéhségét, ismerte azt a ke-gyetlenséget is, amivel mindent aláren-deltek földszerző vágyuknak. Gyűlölte azembertelen ostobaságot, de tudta azt is,hogy nem szabad összetörni büszke-ségüket, megalázni érzelmeiket. A drámátéppen ezért mindvégig átszövi hősének, azöreg Siposnak a szeretete. Az öregbentörténetileg visszahúzó erők munkálnak,mégsem reakciós tünet a társadalom testén,hanem mély emberi indulatokból nyilallószívfájdalom. S ez az írói látás-láttatás az,ami a szövetkezeti gazdálkodás biztossikerű huszadik esztendejében is aktuálisérvényű drámát rajzol a nézők elé. Ma mártudjuk azt,

Jelenet Sarkadi Szeptemberének debreceni előadásából (Novák István, Szabó Ibolya, Simor Ottó ésSárady Zoltán )

hogy oktalan volt a rettegés, a tagosításokozta rémület, a rendezett öregség félté-se. Mégsem mosolyt keltő tévedés SiposIstván története, ahogy nem az a félreve-zetett Bánké, toronyból leszédülő Solnes-sé, nem Jegor Bulicsové, és oly sok drámaihősé, akiken emberi kiválóságaik el-lenéreátlépett a történelem. Sarkadit aparasztságba vetett hite, az öreg Siposhozfogható jellemek szeretete készteti arra - stalán az a társadalmi szélességű elvárás is,amit a korszak támasztott -, hogy hősét nehagyja tragikus magányban, s beláttassavele, hogy ami történt, az törvény-szerű, smert az, hát nem lehet mást tenni, mintelfogadni: „Azért haragudjak, mert ők mántöbbet akarnak? Haragudjék az öreg afiatalra? Régi ember a maira? Nem, arrólmán szó sincs... Mindenki a maga dógát -ez a fontos. Én ezt a tanyát - ők majdvalami nagyot. (Nagy szünet.) Csaksikerűjjön nekik." Gyors ez a belátás afiával szakítás másnapján? Az. S az újatakaró fiú, Pali alakja sablonos? Bizonynemigen több - vagy nem látszik több-nekma, hiszen azok az igazságok, amelyeket alegkisebb fiú, a tagosítást végre-hajtó erőkdrámai képviselője elmond-hat, kívülrőlérkeznek a drámába is, de érkeztek aparaszti világba is. A szövet-kezeteket, aszövetkezeti élet kialakítását nemelsősorban paraszti erők teremtették meg,hanem rendeletek, agitátorok, a parasztságvilágán kívül állók. Sarkadi te-hát asablonban nem az irodalom sablon-ját,hanem a valóságét igazolta. Orosz Györgyjó ízléssel egyetlen dologra koncentráltakkor, mikor Kóti Árpádot, Pali alakítójátinstruálta: legyen olyan egy-szerű éspóztalan, amilyen csak lenni tud. Kóti eztrokonszenves külsejével s látványosgesztusok kerülésével valósította meg,elhitetve, hogy a fiú dolga sem könnyű, denem változtatható meg. El-tökéltsége,csendes feszültsége szépen előlegezte aparaszti hősök később, más művekbenmegírt sorsát, csatáit is, ami-kor az ElnökJóskák önmaguknak is fájdalmat okozvateszik azt, amit nem tenni lehetetlen.

Az előadás egészét az indulatok árnyaltrajza jellemezte. Kár, hogy a realista ha-gyományú színjátszás nem talált mindenszerepre alkalmas színészt. Sem a fiatalözvegyet játszó Vennes Emmy, sem aVeres tanítót életre keltő Sárközy Zoltánnem tudta hozni azokat a színészi meg-oldásokat, hangsúlyokat, amelyek a sze-repekben rejlettek. Nem lenne tanulságnélkül való részletezni, hogyan tudottpármondatos szerepéből s néma színpadi

jelenetéből sorsot formálni a kitűnő He-gedűs Erzsi mint Siposné, hogyan tudta atájszólás és mozgás természetességévelZsófit megformálni Szabó Ibolya, smennyire nem tudnak a fiatalabbakország-szerte paraszti alakot életre kelteni,mert vagy operettfigura lesz belőlük, vagyérdektelen szövegmondó. Debrecen sze-rencséjére Gerbár Tibor, Oláh György,Simor Ottó még ismeri a parasztfigurákéletre keltésének művészi megoldásait,így az általuk megjelenített Sipos István, aszövetkezeti elnök és a vő hitelesek vol-tak.

Elveszett paradicsomA darab Madách színházi felújításáról márközölt a SZÍNHÁZ elemzést. Földes Annaértékeléséhez nincs hozzátenni-

valóm. Szolnok az évad végén mutatta bea drámát Horváth Jenő értelmezésében, sszintén gyengébb szereposztással, mint adráma ősbemutatója. A számos szerepbentehetségét bizonyító Piróth Gyula ha nemis egészen érett Zoltán szerepénekeljátszására, mégis kivételes drámaipillanatokat teremtett. Zoltánja a forra-dalmi alkat és az építkező évek ellenté-téből formálódott tragikussá. A hős ezzelfiatalabb lett egy évtizednyit, de nemSarkadi szándéka ellenére. Mira sem voltmaradéktalan Andai Kati játékában.Ennek a kivételes lányalaknak tisztaságáthozta ugyan, de vibráló szellemével, nőivonzásával és emberi súlyával adósunkmaradt. Az előadás mégis emlékezetessikert aratott, mert erős rendezőiértelmezés mutatta magát, s a

A vak művész látogatása Simon elvtárs házában (Kovács Lajos és Szentirmay Éva )(MTI fotó - llovszki Béla felvétele)

színészek fegyelme, tehetsége úgy szólal-tatta meg Sarkadi szövegét, hogy az adrámaértés, technikai tudás felől nehagyjon kívánnivalót maga mögött.Horváth Jenő nem bonyolódott abba akérdésbe, hogy vajon Zoltán Mira és azapja hatására életben marad-e, vagy mégisöngyilkos lesz.

Ez az Elveszett paradicsom nem egynemzedék számvetését, kudarcokon, bűnönátvitt vagy át nem vitt életfelfogásáttaglalta, hanem kétféle életvitel egymásmellett és nemegyszer egymás ellen folyóharcát. Horváth Jenő azonban tudja azt,amit Sarkadi is: ennek a küzdelemnek nema kimenetele dönti el a választ, ha-nemannak a reménységnek az elfogadása, hogymindaddig, amíg élünk, lehet választani.Zoltán ezzel az eséllyel marad magára, sezt mérlegeli a néző, mert ezt sugalmazzaSebők törhetetlenségét hangsúlyozva arendező. Iványi József kivé-teles erejűszínészi alakításán múlik, hogy az író és arendező szándéka ebben az el-vontmegfogalmazásban is jól érzékelhető. Nemhetvenesztendős öregember, hanem JózsefAttila-i értelemben meg-lett ember, aki„tudja, hogy az életet halálra ráadásulkapja", s mint szép rá-adással, ami nemsajátja, gazdálkodik, hogy ha kell, ha kérik,tisztán vissza-adja. Amit ő tud, az atudásnál erősebb: belefér a megbocsátás is,az újrakezdés is, az élet folytonosságánakminden mozzanata. Számára a halál nemriadalom, de az önkéntes halál lehetetlen. Smindezt elmondja, jelenlétévelmegcselekszi a színész, megadva azt, amicsakis a színház sajátja: nemvezéreszmeként elvihető mondatokat ad,hanem magatartást, az élethelyzetösszetettségében megérzékítetttapasztalatát. Ha a Szirtes Tamás rendezteelőadás után úgy éreztük, hogy a Sarkadi-drámát oktalanul őriztük legjobb magyardrámai teljesítményeink között, mert azősbemutató sikerére nemzedéki kérdések,Sarkadi személyes sorsa vetettmegkülönböztető fényt, most Horváth Jenőés Iványi József felfogása után - az írósorsát, közvetlen társadalmi kérdéseketlevonva is - olyan alkotásnak látjuk azElveszett paradicsomot, amely a magaerényeiért megáll az időben.

Ház a város mellettA Békéscsabán bemutatott Ház a városmellett felújítása is - ezúttal a veszprémi ésa pesti színházi előadásnál is erőseb-benkötődve az eredetileg befejezetlenSarkadi-szöveghez - azt igazolta, hogySarkadi teljesnek nem mondható drámái

is képesek színházi feszültséget teremte-ni. Karinthy Márton arra törekedett, hogy adráma társadalmi hátterét felerősítse.Megoldásai azonban nemegyszer aszükségesnél naivabbak voltak. Mint pél-dául a Simonék háza fölé szerelt hang-szóró. Ez a korszakot ugyan jellemezte, dea szituációba nem illik. Szerencsésebbmegoldásnak bizonyult, mert a drámaikifejletet sugallta-előlegezte a vak koldusszerepének rendezői hangsúlyozása. Ko-vács Lajos a realista játékstílusba illően,mégis sejtető sejtelmességgel tudta meg-valósítani szerepét. A többi szerep azon-ban - egy kivétellel - nem talált alkalmasmegszólaltatókra. Szentirmay Éva kul-turált, drámai erővel rendelkező színész-nő, de Klári perzselő nőiessége távol álltőle. Gálfy László mint Simon, súlytala-nabb, kiszolgáltatottabb annál, semhogyBátori doktornak akár egy szalmaszálat isjelenthetne. Bátori orvos szerepében ÁtsGyula sűrű kötésű alkata alig tudtaelhitetni a majdnem sátánian okos intel-lektust. Kivételnek Lukács József hatott,aki Péterről - Klári protekciózó

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL:

Fodor Géza:

Koncert műlantra

Béchy Tamás:Milyen vihar dúl Prospero szigetén?

Sziládi János:Berenike Kecskeméten

Nánay István: Elszegényített

Kispolgárok

Földes Anna:Erdélyi Antigoné - Ronyecz Mária

Bogácsi Erzsébet:Beszélgetés Szinetár Miklóssalés Sík Ferenccel

Szántó Judit:Gondolatok a dramaturgiákról

Mihályi Gábor:A rendezői színház

Selmeczi Elek:

Gyerekszínház és kritika

Molnár Gál Péter :Dante Alighieri hátán vimmerli van!

Csillag Ilona:Molnár Ferenc színpada

unokatestvére - elhitette: parasztból ve-zetővé kapaszkodott szövetkezeti kis-király. Erények és fogyatékosságok for-gatagában folyó játék során volt a néző-téren is néhány kivételes csendességűpillanat. Amikor Bátori a vezető tisztség-viselők életmódját taglalta, amikor Kláriférje karriertörténetét felemlegette, ami-kor Simon szervilisnek mutatkozott, meg-álltak a perecet ropogtató állkapcsok, der-medten figyeltek a lurexruhás dundiasszonykák - valamit felismertek. Úgy tet-szik hát, hogy érdemes volt elővenni,játszani. Már csak azért is, mert a társa-dalmi konfliktusokra fogékony újabbmagyar drámák vékony szálon csordo-gálnak.

Egyik alkalommal sem volt hiánytalan aSarkadi-felújítás, mégis mindenik elő-adásfigyelmet keltett, Szolnokon kivé-telesszellemi pezsgést is - s arra figyel-meztetett, hogy a közelmúlt drámai ter-mésével érdemes lenne tervszerűbben,nagyobb ambícióval foglalkozni. Próbájalehetne ez a műveknek is, s annak is, hogyművekbe fogalmazott múltunkból ma mitlátunk érvényesnek, mit már kuriózumnak.Van-e s miben mutatkozik szocialistaművészetünk, önismeretünk folytonossága.Az újra betanulások segíthetnének hozzáahhoz is, hogy művek élete feledtessealkotók halálát.

Sarkadi Imre: Szeptember(Debreceni Csokonai Színház)

Rendező : Orosz György, díszlettervező :Wegenast Róbert, jelmeztervező: GregussIldikó.

Szereplők: Gerbár Tibor, Hegedűs Erzs m.v., Tikos Sári, Kóti Árpád, Novák IstvánSárady Zoltán, Szabó Ibolya, Simor OttóVennes Emmy, Sárközy Zoltán, OláhGyörgy.

Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom(Szolnoki Szigligeti Színház)

Rendező: Horváth Jenő, díszlettervező:Székely László.

Szereplők: Iványi József, Piróth Gyula,Andai Katalin, Polgár Géza, Czibulás Péter,Peczkay Endre, Antal Anetta, Szabó Ildikó,Koós Olga, Gáspár Antal.

Sarkadi Imre: Ház a város mellett(Békéscsabai Jókai Színház)

Rendező: Karinthy Márton, díszlettervező:Suki Antal, jelmeztervező: Vágvölgyi Ilona.Szereplők: Gálfy László, Cseresnyés Rózsa,Szentirmay Éva, Áts Gyula, Lukács József,Kovács Lajos, Székely Tamás, MáhrÁgnes, Végh Ferenc, Padur Teréz, SimonJózsef.

színház és közönségSAÁD KATALIN

A közönség felfedezése

Riportúton Kaposvárott és környékén

1973 őszén a kaposvári Csiky GergelySzínház évadnyitó társulati ülésén a me-gyei tanács képviselője az együttes mű-vészi munkáját „lombikszínháznak" ne-vezte. Az 1975. május végén tartott tár-sulati ülésen Bóra Ferenc, a megyei tanácsművelődési osztályának színházzalfoglalkozó csoportvezetője - a megyeipártbizottság nevében is - elemezte aszínház munkáját, megállapítva, hogy aztmagas színvonalúnak és progresszívnektartja; méltatta az egyre inkább tudatos, aközönség igényét is felmérő kö-zönségszervezést, mely azonban nem aközönség olcsó igényének kiszolgálásáratörekszik. A színház és a közönség vi-szonyáról szólva leszögezte, hogy a szín-ház nem kerülhet a közönség uszályába,bár a közönség egy része nem jutott eloda, hogy a színház jelzéseit feldolgozza.Nagy hiba lenne az ő igényükhöz alkal-mazkodni. A közönség jelentős része vi-szont a színház törekvéseit magáénak érzi,helyesli, asszimilálja, értékeli benne azértékest, s valóban van a közönség köré-ben olyan réteg, mely az előadásokat tel-jesen feldolgozza. Az ő körüket kell nö-velni.

Vidéki színház évad eleji munkájáhozhozzátartozik a bérletezési akció, vagyishogy a színház igazgatója a szervezővelegyütt végiglátogatja az üzemeket, elbe-szélget a tanintézetek illetékes kultúrosai-val, szervezőivel a következő évad be-mutatóiról. Kaposvár nem tartozik a nagykulturális múlttal rendelkező városainkközé, nemhogy jelentős színházihagyománya lenne. A város a század ele-jén épített kőszínházat, melynek befoga-dóképességét - a pécsiekkel rivalizálva --közismerten túlméretezték. (1911-ben,amikor az 1300 főt befogadó színházmegnyílt, Kaposvárnak 24 ezer lakosavolt. Azóta a nézőtér átrendezésével a be-fogadóképességet többször csökkentették.)1955 óta működik itt állandó társulat.Addig vendégegyüttesek, vendégfel-lépések biztosították a város számára aTháliával való ismeretséget, többnyirekönnyen forgalmazható műsorok útján. Deaz állandó társulatnak az érdemlegesművészi kísérletek ellenére sem si-

került átformálni az operettelőadásokon ésmagyarnótaesteken kialakult közön-ségízlést, azt az eléggé riasztó jelenséget,mely Kaposvár számára a színházat jelen-tette. Igy aztán az az új arculatú színház,amely az utóbbi években a vezetőség és atársulat zömének kicserélődésével jöttlétre, megkísérli önmaga és a város szá-mára is újjáértékelni ezt a fogalmat, sezért óhatatlanul harcba keveredett a kö-zönséggel - a közönségért. Érthető te-hát,hogy izgatott ez a társadalmi réteg-ződésében nem egykönnyen áttekinthetőfolyamat, izgatott a színház sajátos hely-zete, a közeg, melyben nem csupán mű-ködni, hanem hatni is akar. 1974 őszénelhatároztam, ezeken a bérletezési meg-beszéléseken mint a színház segédren-dezője, magam is részt veszek; de csak aHúskombinátba jutottunk el, KomorIstván halála a tervet meghiúsította. A fő-rendező Zsámbéki Gábor még tartott egya tanintézetek és kollégiumok vezetőiszámára már meghirdetett beszélgetést,melyen természetesen ott voltam, bár nemsok eredménnyel, mert a városvalamennyi oktatási intézménye számárarendezett összejövetelen csak ötnek (köz-tük két kollégiumnak) a képviselői jelen-tek meg.

Más utat kellett tehát választanom.Februárban Szűcs Magdolnával, a szín-ház egyik szervezőjével elhatároztuk,hogy egyéni vállalkozás keretében, azigazgató Zsámbéki Gábor jóváhagyásával,akcióba kezdünk : látogatóba fogunk járni.Előbb egyéni címeket kerestünk fel, majdüzemeket; intézmények, hivatalokvezetőinél tettük tiszteletünket.Vállalkozásunk során, melyet kezdetbenmagánbuzgalomból végeztünk, színház-barátokra éppúgy leltünk, mint olyanok-ra, akik kifejezetten ellenséges magatar-tást tanúsítottak. Később az is bebizo-nyosodott, hogy kezdeményezésünk sze-rencsésen illeszkedik az MSZMP Köz-ponti Bizottságának a közművelődés fej-lesztésének feladatairól hozott határozatamegyére lebontott végrehajtási mun-kájába.

Feljegyzések egy szombat délutánról

Közönségszervező kolléganőm hivatalicímlistáját böngésszük, kiválasztunk né-hány nevet. Csupa értelmiségit. Nemtervszerűen, inkább tanácstalanságból.

Téli hétvége, egészen kora délután.Sávház, új, modern lakás. A házigazdatanársegéd a Mezőgazdasági Főiskolán.Horgolt kilincsvédő, bárszekrény, szobátbetöltő franciaágy. A főiskolán

KISZ-titkár, s ő a színház szervezője.„Ne vicceljenek már - mondja -, nemminden a színház. Mondjuk, ha egy kon-ferencia miatt Pesten töltök néhány na-pot, az más életforma, abba beleillik aszínház."

Beállít két munkatársa, az egyik a fele-ségével együtt. Épp jókor jönnek. „Vagynégy éve voltam utoljára - mondja a ven-dégségbe érkezett férj. - Ha lejár az öt év,újra elmegyek." Majd némi ízetlen, trágárcélzásokkal tűzdelt viccelődés következikaz egykori előadás kapcsán. Képtelenhelyzetbe kerülünk, a feleség talánmegérzi, mert mentegetőzve fordulhozzánk: „Kicsi gyerekeink vannak,miattuk nem tudunk színházba járni."

Közben megbeszélik hétvégi program-jukat, még délutánra összejövetelt ter-veznek szomszédos ismerősüknél, majdhalászlévacsorára invitálják a házigazdát, sezt követően valószínűleg együttesenfelkeresik a Dorottya Szálloda új bárját.

Bejelentkezünk egy idős orvosházas-párhoz. Szíves fogadtatás, készültek abeszélgetésre. Meg vannak tisztelve, ésbennünket is megtisztelnek. A városmintegy kétezer egészségügyi dolgozótfoglalkoztat, ennélfogva orvost is szépszámmal; de az orvosok, ha egyáltalánjárnak is színházba, azt összekötik egyPestre való kirándulással. Színházbérlete- premierbérlete - két házaspárnak van.Az egyik közülük ez a Pécsről nem-régáttelepült kórházi főorvos és a felesége.Szeretik a színházat, észrevételeikértékesek, hasznosíthatók, s láthatóannem sznobizmusból járnak. Két gyerekükvan, a fiuk gimnazista, s kétszer néztemeg az ördögöket, lányuk a KözgazdaságiEgyetem hallgatója Pesten, az el-múltévadban két előadást jött le megnézni, azÖrdögöket és az Egy lócsiszárvirágvasárnapját.

Meglátogatunk egy fiatal házaspárt is,két esztendeje élnek a városban. A férfiPesten végzett mérnök, az asszony kapos-vári születésű, de a fővárosban járt egye-temre. Orosztanár, álláshoz azonban nemjutott, így otthon maradt két kis-gyerekükmellett. Majd minden előadást láttak -mióta itt élnek -, s ha a gyerekek miattnem tudnának eljönni, becserélik abérletüket másik alkalomra.

Eljutunk még egy építészmérnök-há-zaspárhoz is. A férfi a Tervezőirodábandolgozik, osztályvezető-helyettes, azasszony a Tanácsi Magas- és MélyépítőVállalatnál. Két gyerekük van, egyikóvodás, másik iskolába jár. Otthonuknakhangu-

latos, bensőséges miliője van. A náluktöltött estének is. Ők is sávházban élnek, apiciny lakás lakberendezési tárgyai mű-vészi fogékonyságról tanúskodnak, s be-szélgetésünk messze túlnő a színház ésközönség kapcsolatán. Sokkal inkább aváros szegényes kulturális igényeiről fo-lyik a társalgás. Arról a bizonyos közöny-ről, amiről gyakran és sokfelé állapítjukmeg, hogy „nem volna szabad beletö-rődnünk".

Különcnek számítanak a kaposváritervezőmérnökök között: nemcsak szín-házbérletük van, hanem a magántervezőiengedélyt sem váltották ki, noha csak egy-egy 100 forintos okmánybélyegbe kerültvolna nekik. Lehet, hogy a többi építészt amellékjövedelmet biztosító magántervezésvonja el a színháztól? Igaz, az Egy lócsiszárvirágvasárnapja egyik bérletszünetielőadására a színházzal szemközt állóTervezőiroda több mérnöke jegyetigényelt. Erre az előadásra jelentkezett beBudapest főépítésze.

Iskolák és üzemekJártunk ugyan még a későbbiekben isegyéni bérletvásárlóknál, de érdeklődé-sünket kizárólag rájuk korlátozni nemlátszott célravezetőnek, éppen a kiválasz-tott egyének esetlegessége miatt. Tényazonban, hogy mégis éppen ezek a ma-gánbeszélgetések segítettek tájékozódni.Nyilvánvalóvá tették számunkra, hogyalapvetően nem is a közönség „közönyé-vel", sokkal inkább a tájékozatlanságávalés szervezetlenségével kell szembenéz-nünk. Faggatózásaink során ugyanismeglepően gyakran hangzottak el ilyes-féle észrevételek: „a színház léte, műkö-dése nincs eléggé a köztudatban", „a régihírhedt színészbotrányok ugyan nem kí-vánatosak, de az önök színészeiről jófor-mán semmit nem tudunk", „a megyei ésvárosi vezetőségnek az anyagi támogatásmellett nagyobb, látványosabb erkölcsitámogatást kellene nyújtania".

Igy történt, miként erre fentebb márutaltam, hogy nekivágtunk felkeresni azintézmények vezetőit, iskolaigazgatókat,gyárigazgatókat s természetesen a megyeiés városi tanácsot, a pártbizottságot, ajárási hivatalt is. (Hamarosan felfigyeltünkegy apró, figyelmen kívül mégsemhagyható jelenségre: hogy szembetalál-koztunk vagy sem az illető épületbenszínházunk plakátjával - előre jelezte afogadtatás hőfokát. A kórház valamennyiosztályának minden bemutatóról küld egy-egy plakátot a jegyiroda, még-sem láthatóbelőle sehol egy darab sem.

A Megyei Könyvtárban viszont a földszin-ten is, az emeleten is a plakát az első, amitmegpillant a belépő. Ha meggondoljuk,hogy naponta mintegy ötszázan látogatjáka könyvtárat, nem csekély propaganda.)

A város nagy múltú iskolája a Táncsics,oda megyünk először. Igazgatója magyarszakos tanár. Feszélyezetten hivatalos szí-vélyességgel fogad, alig tudjuk elmondanimondókánkat: nem számadatszerűközönségnövelésre vágyunk, hanem va-lóságosabb kapcsolatra. Ó megnyugtat:alaptalan a „pánik", mely idehozott min-ket. Magyarázkodni próbálunk, hogyegyáltalán nem pánikból, csupán elége-detlenségből vagyunk itt.

Nem tudjuk megértetni magunkat.A z igazgató: „A gyerekek túlterheltek.

Persze a színház is hozzátartozik aszocialista ifjúság sokoldalú képzéséhez,de higgyék el, nemrég szabadnapot kel-lett adnunk egy diákunknak, annyira ki-merítették az iskolai követelmények."

Mi: „A gimnázium tanárait sem igenlátjuk az előadásainkon. Egyetlen magyarszakos tanárjuk kivételével, aki viszontegyúttal a színház baráti köréheztartozik."

A z igazgató: „Igen, kicsit túlbuzgó. Atanáraink viszont általában családosemberek. Nem tudnak elszabadulni ott-honról esténként."

Mi: „Szóba hoztuk ezt a kérdést már aTanítóképzőben is. A lányok felajánlottáka pótmamaszolgálatot."

Az igazgató: „Az már a korábbiakbansem vezetett semmi jóra. Akkor az ápo-lónők vállalkoztak. S elszerették a fiatalpapát."

A Munkácsy Gimnázium igazgatója föld-rajztanár, apja híres geográfus volt. Azangol szakos tanfelügyelő látja el az is-kolában a közönségszervezői feladatot, őis részt vesz a beszélgetésen. Nem tit-koljuk az előző gimnáziumban szerzetttapasztalatainkat. De kinevetnek mind aketten.

A z igazgató : „Higgyék el, a színházjobban jelen van, mint gondolják. Oly-annyira, hogy mintegy a mi munkánkkalszinkron működik. A színház szellemi-ségének felfrissülése határozottan érez-hető az iskola szellemi életének fellendü-lésén. A gyerekeket csak egyszer lehetbecsapni."

Mi: „A gyerekek rettenetesen elfog-laltak, tudjuk. Mégis közelebb szeretnénkkerülni hozzájuk."

A z igazgató: „Nincs szabad idejük?

Én ebben roppant optimista vagyok. Azembernek az a szabad ideje, amibenkedvérevalót csinál. Színházba is el lehetmenni kedvtelésből. Mint például a fizikaszakos tanárnőnk, aki még mindig fel vanajzva az Ördögök című előadásuktól, mertörökösen emlegeti."

Beszélünk a még hátralevő bemutatók-ról. Megállapodunk egy közönségtalál-kozóban is: ha az angol szakosok meg-nézték Wesker A konyha című darabját,valamelyik délután összeülünk, s a gye-rekek elbeszélgethetnek az előadás né-hány művészével az iskolában. (Nem jóka tapasztalataink a találkozókról. Gyakranigénylik, javasolják, de csak ritkán vezetbármiféle eredményre. A MunkácsyGimnáziumban tartott beszélgetés azon-ban, eltérően a közönségtalálkozók nagyrészének protokolláris unalmától, izgal-mas, oldott és értékes volt. Vagy negyvenkérdést jegyeztünk fel, szinte valamennyihozzáértésről és érdeklődésről tanúskodik.Annál inkább balul sikerült egy másiktalálkozónk a S Á É V [Somogy megyeiÁllami Építőipari Vállalat] dolgozóival. Avállalat vezetőjénél tett látogatásunkeredményeképpen a dolgozók nagyszámban vásároltak jegyet A szabadságelső napjára, melyet felszabadulásunk 30.évfordulója alkalmából néztek meg.Ragaszkodtak a találkozóhoz is, de ízlé-sesen berendezett klubjukban tízen hamegjelentek. Nem tudtunk sem kérdést,sem ellenvetést, sem bármiféle megnyil-vánulást kicsikarni belőlük. Értekezletetvártak, beszédet, amit a színház képvise-lője majd megtart nekik. Szervezőjük kí-nosan érzi magát, s búcsúzáskor szabad-kozik. Pedig a lecke itt nem nekik, hanemnekünk lett feladva.)

Bizonyos holt idő után munkánknak újlendületet a Villamos Berendezés és Ké-szülék Műveknél, azaz a VBKM-nél tettlátogatásunk adott. Hárman fogadnak, afiatal igazgató, a szakszervezeti titkár s afüggetlenített kultúros. Csak az első pil-lanatokban protokolláris a légkör, azonnalértik, nem nézőlétszám-javítást akarunk,hanem nézőket. Az üzem kétezer munkástfoglalkoztat, a fele vidékről jár be. 59üzemi bérlettulajdonosuk van, s úgy 20-25-en vásároltak egyénileg bérletet.

Az igazgató mindjárt az elején tudo-másunkra hozza, hogy ő ugyan személyszerint képzőművészet- és természetbarát,nem kedveli a színházat, de bármibenkészséggel a segítségünkre lesz. Akaposvári színház előadásait egyébként atévében meg szokta nézni, s ott min-

dig tetszik is neki. A beszélgetés így gya-korlatilag a szakszervezeti titkárral és akultúrossal folyik. Elmondják, hogy van agyárban százfőnyi, eléggé összefogott,fiatalokból álló társaság, belőlük lehetneközönséget nevelni. De úgy, hogy ház-hozmegyünk „valami műsorral". Az öregeketmeg úgysem lehet megnyerni, ott a szőlő.„Általában semmi iránt nem érdeklődnek akaposváriak - magyarázzák -, de nálunknéha egy képzőművészeti kiállításnaknagyobb visszhangja van, mint a városbantartott hivatalos ki-állítás megnyitójának.Saját közegükben kellene teháthozzászoktatni a dolgozókat a színházhoz.A színház jelrendszer - meg kell rá tanítania közönséget." Kérésükre meg is nézem akörülbelül 30 négyzetméteres termet, ahola „valami-féle műsorral" a színházvendégszerepelhetne. A bejáratnálüvegajtós szekrény, ez a könyvtár, rajtadupla lakat. A teremben jelenleg az üzemdolgozói állították ki amatőrfotóikat ésegyéb képzőművészeti jellegű munkáikat.

„Mit kellene játszanunk, hogy színház-hoz szoktassuk a dolgozóikat?" - kér-dezem. „Valami más műsortervre lenneszükség. Például a pesti sikerdarabokatszívesen megnéznék" véli az SZB-titkár.Az igazgatónak más javaslata támad:felajánlja, ha fogalmazunk egy kérdőívet,önköltségen, saját stencilgépükön két-ezerpéldányban lehúzatja, s ki is tölteti azüzem dolgozóival.

Kérdőívek

A javaslattól valósággal izgalomba estünk.Sikerül talán szélesebb perspektívabirtokába jutnunk, ahelyett, hogy a Da-naidák módjára szorgoskodnánk. Felke-resem az Országos Széchenyi KönyvtárKönyvtártudományi és Módszertani Köz-pontja olvasásszociológiai csoportjánaktudományos munkatársát, Kamarás Istvánt,aki hasznos segítséggel szolgál aműkedvelő módon összeállított kérdő-ívekfeldolgozásához. Beszélgetésünk soránkibontakozik a tudományos felméréslehetősége is, mely azonban nagyobb lé-legzetű és nem utolsósorban költségesvállalkozás lenne. (Kamarás István fel-ajánlja, ha a megye bizonyos anyagitámogatást nyújtana az akcióhoz, aKönyvtártudományi és MódszertaniKözpont szakemberei komplex színházi-olvasásszociológiai felmérést végeznénekSomogyban, ami távlati tervként feltét-lenmegfontolást érdemel.)

Az ígért kétezer kérdőív gyorsan elké-szült, melynek felét a VBKM dolgozói

Vajda László és Molnár Piroska az Egy lócsiszár virágvasárnapja kaposvári előadásában(lklády László felvétele)

közt szétosztották (ebből hatvanat kap-tunk vissza), további ezret a rendelkezé-sünkre bocsátottak. Sajnos, a kérdőívek-ről lemaradt néhány lényeges kérdés, amitutólag egyenként kellett beírnunk; ez isközrejátszott abban, hogy a többi üzemmunkásai közt összesen mintegy kétszázkérdőívet osztottunk szét, majd a diákokés az értelmiségiek számára némilegátalakítottuk az eredeti kérdőívet. Amunkásoknak szétküldött űrlapokon akövetkező fontosabb kérdések szere-peltek: Milyen művészeti ágak érdeklik?Mi volt a legkedvesebb olvasmányélmé-nye? Volt-e már a kaposvári színházban,mikor, mit látott? A jelenlegi színháziévadban mit látott? Tetszett - nem tet-szett? Van-e színházi bérlete? Volt-e azelőző években s mikor? Milyen témájúdarabot nézne meg szívesen? Fontosnaktartja-e, hogy munkástémájú darabokatjátsszon a színház? Van-e konkrét címszerinti javaslata? Előnyben részesíti-e azenés, illetve a prózai darabokat? Kelle-metlennek találja-e, ha komolyabb prob-lémákat vet fel az előadás? Van-e a ka-posvári színházban kedvenc színésze?Van-e általában kedvenc színésze? Mi-lyen műsorokat szokott megnézni a té-vében? A kaposvári színház előadásainaktelevíziós közvetítései közül mit látott?Véleménye szerint a színházban ünnephezméltóan szükséges-e felöltözni?

stb. A diákok és az értelmiségiek köztszétosztott űrlapokon kihagytuk a mun-kástémára és az öltözködésre vonatkozókérdést, továbbá megkérdeztük a diáko-kat, hogyan állítanák össze a következőévad műsortervét.

A szétküldött kérdőívekből határidőig414 darab érkezett vissza kitöltve: 88 ér-telmiségi, 226 diák és 100 munkás vála-szát dolgozhattuk fel. Az értelmiségiek aMegyei Könyvtár és a Tervezőiroda dol-gozói, a diákok a Táncsics Gimnázium ésa Mezőgazdasági Főiskola növendékei, amunkások az ÉIVRT (Izzó), a SÁÉV és aPamutfonó dolgozói. Néhány érdekesebbadatot idézek: a megkérdezett ér-telmiségiek 70%-a volt az 1974/75-ösévadban színházban, 16%-nak van bérlete,a diákok 72%-a volt színházban, 56%-nakvan bérlete, a munkások 61%-a voltszínházban, 33%-nak van bérlete. Arra akérdésre, hogy fontosnak tartja-e a mun-kástémájú darabok műsorra tűzését, amunkások 59%-a felelt igennel, de csak23% nemmel (18% nem töltötte ki a ro-vatot). A színészek népszerűségi „listá-jának" az élén Pogány Judit, Koltai Ró-bert, Reviczky Gábor, Szabó Kálmán,Vajda László helyezkedik el (ebben a sor-rendben). A cím szerinti darabjavaslatokközt a legtöbben, 8-8 megkérdezett aKépzelt riportra és A néma leventére „sza-vazott"; érdemes megemlíteni, hogy a

Csárdáskirálynőt csak egy fő említette. AVBKM egyik szakmunkástanulója ekérdésnél - mindenféle cím szerinti ja-vaslat helyett - azt kérdezte: „Miért törlikle a kilincset, ha munkás fogja meg ?"

Az ÉIVRT egyik fizikai csoportveze-tője, akinek van színházbérlete, sőt aHuszonötödik Színház és a pécsiek ven-dégjátékát is megnézte, arra a kérdésre,

hogy milyen darabokat nézne megszívesen, így felel: „Mindent, kivéve azoperettet." Ünnephez méltóan kell-e felöl-tözni a színházba? „Nem! Csak annakünnep, aki ritkán jár!" Barátságtalannaktartja-e a színházépületet belül? „Igen!Kellemetlenül nagy!" Befolyásolja-e ez aszínházba járásban? „Jelenleg nem. Dekellemesebben érezném magam egy ki-

sebb, »melegebb « színházban." Érdemesnéhány gondolatot kiragadnunk a TáncsicsGimnázium diákjainak válaszaiból is,különösen a színház műsorpolitikájátilletően. „Változatos darabokat mindenműfajból, hogy jobban művelődjünk."„Olyan műveket, hogy minden emberszámára öröm legyen színházba járni."„Minden darab valamennyi kor-osztályszámára érthető legyen, a kicsiknekmesefeldolgozásokat. A többi bemutatólegyen szórakoztató, de nevelő hatású, amai társadalomra is érvényes, mint azÖrdögök és az Egy lócsiszár virágvasár-napja." A Mezőgazdasági Főiskola ha-sonló témájú válaszaiban ilyesféle meg-jegyzéseket találunk: „legalább háromősbemutatót", „előtérbe hoznám egyesklasszikus darabok Ascher-féleújrarendezését", többségük azonbanegyszerűen egyetértését fejezi ki a színházjelenlegi műsorpolitikájával.

Kaposvár környéki falvak

Jóllehet a kérdőívek összeállítása, szét-küldése és feldolgozása a tudományosfeltételeknek jóformán egyáltalán nemfelelt meg, bizonyos tájékozódásra, mintlátjuk, mégis módot adott. Igazi értéké-nek az a tény bizonyult, hogy a szétküldöttűrlapok kitöltését (egyetlen kivétellel)minden megkérdezett komolyan vet-te.Tehát nem annyira a kérdésekre adottválaszok az érdekesek, inkább az a hatás,amelyet ez a szerény méretű akció is ki-váltott, érdeklődést keltve a kaposváritársadalomnak a színházhoz kevésbévonzódó rétegeiben.

De hát a színház és közönsége valóságoskapcsolata mégiscsak a bent ülő nézőkkelteremthető meg. Ezért éreztük munkánk„áhított", de nem remélt koronájának amájus 14-i Lócsiszár előadást és a május29-i Ahogy tetsziket . Nem lényegtelenek adátumok: községek, a kaposvári járáslakossága töltötte meg e két előadásra aszínházat, zömében falusi,mezőgazdaságban dolgozó, tehát a mező-gazdasági munkák dandárja idején szín-házba eljövő emberek. Természetesen ér-tük mentünk, s mintegy meghívtuk őket aházunkba. Párthatározat született rá, hogya járási községeket be kell hozni aszínházba. (A színházak körzetesítése ótaa kaposvári színház is lényegesencsökkentette tájelőadásait.) A kaposvárijárás 83 községének 22-23 ezer lakosavan. Üzemek, téeszek bérletvásárlásaibanszerzett ijesztő tapasztalat, hogy semminem olyan ártalmas, mint a színházba já-rást „kampányfeladatnak" venni. Mi mó-

Kirillov (Breznyik Péter) emlékezetes pillanata a kaposvári Ördögökből(Somogyi József felvétele)

don lehetne akkor? A színház vezetősége aszervezővel együtt elhatározta, eljátsszák„kedvcsinálónak" az évad egyik sikereselőadását. Az Egy lócsiszár virág-vasárnapjamár rég nem volt műsoron, mégis erreesett a választás. Hozzuk be a Lócsiszárra aközségi lakosságot, azzal a teljesen nyíltszándékkal, hogy nagy százalékukremélhetőleg ősszel a bérletet ismegvásárolja majd. A 83 községbe ter-mészetesen lehetetlen volt eljutnunk,Nagy Klára, a járási hivatal népművelésicsoportvezetője a tizennégy tanácsi kör-zetet jelölte ki úticélnak.

Falujárásunk tapasztalatairól talán ér-demes lenne külön szociográfiát készíteni,most azonban csak néhány, számomraleginkább jellegzetesnek tűnő pillanat-képet szeretnék rögzíteni: Gölléről, So-mogyszilről, Kaposfőről, Nagybajomról sa visnyei termelőszövetkezetről. Párt-titkárokat, tanácselnököket, iskolaigaz-gatókat és tiszteletdíjas népművelőketkerestünk meg.

Gölle alighanem Somogy leggazdagabbközsége. Erről beszélgetünk a párt-titkárral irodájában, s ő megjegyzi, hogy„már a múlt rendszerben is a megye leg-módosabb adófizető települése volt".Szívesen fogad, örül, hogy a színházmegkeresi őket. Mondja is mindjárt, halátja a tévéműsorban, hogy „a Csiky lesz",nem tudja kihagyni. Meg hogy a kulturálistervben már gondoltak is bérletrendszerre.Faggatjuk, mégis mennyi nézőre lehetneszámítani. 1488 lakosa van a falunak,nyolc szocialista brigád, főleg velükbiztat. „Benne van a brigád-szerződésükben", mondja, „ez szórakozásis, no meg kollektív megmozdulás". Atéesz vásárol jövőre egy 35 -40 férő-helyes buszt, a traktoros és szerelő brigá-dok. be tudják vinni egymást. Megjegyez-zük, nem bánnánk, ha nem csak azokjönnének. Érti a szót. „Hát a párttagokra isráfér." S megígéri, hogy a téesz párt-vezetőségének ülésén is előterjeszti. Nembánja, hogy még tovább noszogatjuk, aközségben 470 család él, s éppen száz aszemélyautók száma. „Hát persze, kocsivan elég - mondja. - De van olyan család afelső utcában, akinek nemhogy tévéje, derádiója sincs. Kiáll az utcára, éskérdezősködik. Ez még a régi parasztiindividualizmus. De az istállója éppúgytele van, mint egyéni gazda korában. A tízbika most is ott áll. Az értelmiségreviszont lehet számítani. A volt szegényebbemberek igényesebbek. Nekik tévéjük isvan." 118 göllei nézte meg az Egy lócsiszárvirágvasárnapját.

Gölléből Somogyszilbe megyünk. Ittegy pedagógusházaspárhoz. A férfi test-nevelő tanár, az asszony igazgatóhelyettesaz iskolában, éneket és rajzot tanít.Amellett bejárnak Kaposvárra a Marxiz-mus-Leninizmus Egyetemére. A község-ben sok a cigány, az 1417 főnyi lakosság-nak elég nagy hányada. Cigányanekdotá-kat mesélnek (a férfi több tanulmányt is írta cigányokról), ömlik belőlük a szó és ajókedv. Alig tudjuk magunkat úti-célunktémájához visszafegyelmezni ebben agárdonyis tanítói idillben. De azért csakelmondjuk. „A Lócsiszár címe nagyontetszik - jegyzi meg a férfi -, tudniilliknincs ló. Csak a cigányoknak van. Nálukmég lókupecek is vannak. Lócsiszárokviszont akadnak, az igaz, mert hát rajtukragadt a név." Itt is hivatkozunk aközművelődési párthatározatra.„Pártvonalon meglesz - mondja. - Apárttitkár szeret színházba járni." S tré-fásan hozzáteszi: „Vegye tudomásul, hogymi a demokratikus centralizmus." Demindjárt fontolgat, számol. Biztosra aharminc fős kórusukat ígéri (ötven-nyolcan jöttek el), s lelkesedik, hogy„végre beindul ez a színházügy". Hoz-záfűzi: „Mondtuk mindig, kellene valamiszínházlátogatást szervezni, csak hát nemtudtuk, hogy kezdjük el. Az első lépéstnehéz megtenni."

Somogyszilről még annyit, hogy onnana közeli Igalba mentünk, s a VB-titkárszavait érdemes volt feljegyeznünk: „Szilivagyok. Ott most divatba jött a színház. Afeleségem is eljár. De hogy itt is felmerülta tanácsi ülésen - úgy lát-szik, igény vanrá a falusi emberekben."

Kaposfő szintén gazdag község, lako-sainak száma 1689. Az előadásra hetve-nen jöttek el, a téeszből, az iskolából, sinnen is a kórus. (Az itt dolgozó pedagó-gusok kaposváriak, ők nincsenek bele-számítva.) A Tanácsházán senkit sem ta-lálunk, elmegyünk az iskolába. Szeren-csénk van, a tiszteletdíjas népművelőnek -matematika-fizika szakos tanárnő - éppüres órája van. Rendszeresen jár Kapos-várott színházba, sőt tíz gyereket is elviszmagával. Legutóbb A konyha elő-adásátlátták, s mikor a gyerekeket ott-honmegkérdezték, milyen volt, kivétel nélkülazt válaszolták, nem tudják elmondani,milyen volt, de „állandóan dolgoztakbenne". Dicséri az Ördögöket, főleg aszínpadi esőt. „Esős napokon én isborzongok otthon, s Dosztojevszkij re-gényeinek is ilyen hatása volt rám." Hoz-záfűzi: „Úgy érzem, kezd jó lenni a szín-

ház, egyre több olyan színészegyéniségvan Kaposvárott, akiért az ember el-megy.Pogány a maga kis termetével nagyegyéniség. S Szabó Kálmán forrópillanatokat tud teremteni. Egyre keve-sebb az operett, több az új, én ezt jónaktartom. A rendezés, a színészek a lényeg-re törekszenek Kaposvárott."

Nagybajom lakossága háromezer, atagközségekkel együtt ötezer. „Megszün-tettük a tájelőadásokat..." - kezdjükmondókánkat, de a művelődési ház ideig-lenesen megbízott igazgatója félbeszakít:„Azt hittem, csak ennyit akartak be-jelenteni, és be jó! Nem járnak el ezek aszínházba. Akinek van autója, eddig ismehetett volna, akinek nincs, az meggyűjt rá." „És az iskola?" - kérdjük bá-tortalanul. „Iskola az van, de bár ne len-ne. A pedagógusokat pedig ne is kérdez-zék." Nem akartuk ennyiben hagyni, sKaposvárról a tanácselnököt is, a nép-művelőt i$ többször megkerestük tele-fonon; mindketten a párttitkárhoz irá-nyítottak, őt azonban nem tudták tele-fonhoz adni. A nagybajomi filmrajongók -négy-öt gépkocsival - rendszeresen be-járnak Kaposvárra, a Filmbarátok Körevetítéseire. A községben száznál több agépkocsitulajdonosok száma. Az Egy ló-csiszár virágvasárnapja előadására senkinem jött el.

Amikor a színház még játszott Kadar-kúton, akkor is többnyire a visnyei ter-melőszövetkezet tagjai töltötték meg akultúrházát: a kadarkúti művelődési házigazgatója most is Visnyére irányít ben-nünket. Várva vártak, mondják, ha nem isminket, valakit, aki „színházfélét" hoz.Rövidesen kiderül, hogy a „színházfélén"nem feltétlenül a színházat értik,megelégednek bármilyen hakni műsorral,amit saját színpadukon láthatnak. Mártárgyaltak is ez ügyben Kaposvárott.Beszélgetésünk, vitánk, agitációnk tehátarra kell hogy irányuljon: elhiggyék, nemmindegy, mi az, amit „színházféle-ként"

megvásárolnak. Sőt, van olyan, amiértérdemes a negyven kilométeres útfáradalmait is vállalni. Hajlanak rá. 41férőhelyes buszuk van, ennyi jegyetmindjárt lefoglalnak, s ragaszkodnakhozzá, hogy nagyon jó helyen üljenek, sőtmár a bérletet is lekötik, ha ott is ugyanazta jó helyet tudjuk biztosítani. „De hamáshova ültetnek, megsértődünk. Akkorelmegyünk a pécsiekhez" - mondja afőkönyvelő, tréfa nélkül. Az elnökmosolyog rajta, s hozzáfűzi: „Tudják,elvittem a tagjainkat a szegedi szabadtér-re is, a Don Carlosra. Az az izzó hangu-

lat, a légkör, az kell, különben az emberleül a tévé elé."

A bárdibükki állami gazdaságot nemkerestük fel, de hallottak az akciónkról, skilencven mezőgazdasági munkás je-lentkezett, hogy meg szeretné nézni aLócsiszárt.

Két színházi este

A Csiky Gergely Színház jelenlegi befo-gadóképessége 640 fő, a nézőtéri átren-dezések során többek közt lezárták a kar-zati üléseket. Végül is annyian jelentkez-tek, hogy ezen az estén a földszintre be-állított pótszékek mellett a második eme-leti karzatot is meg kellett nyitni. A szín-ház így sem tudott eleget tenni az igé-nyeknek, sokaknak csak az Ahogy tetszikmájusi előadására sikerült jegyet bizto-sítani, bár erre a városból is lett volnabőven közönség: hisz az Ahogy tetsziktavalyi előadását közkívánatra, az ősszeltartott közvéleménykutatás alapján újítottafel a színház.

Rég volt ilyen forró siker Kaposvárott,mint ezen a két estén. A számok nem so-kat árulnak el belőle, de érdemes meg-említeni, hogy az utóbbi tíz év kaposvárikimutatásaiban nyoma sincs olyan, pon-tosan 15 ezer forintos színházi bevétel-nek, mint amit az áprilisi Egy lócsiszárvirágvasárnapja hozott. (Az átlagos bevétel5-6 ezer, operettelőadásokon sem igen lépitúl a 7-8 ezret.) Mégis lényegesebb az azatmoszféra, őszinte légkör, spontánlelkesedés, mely a két estén a színházatbetöltötte. Igazi ünnep volt Kaposvárott. Aközönség, mely itt élt a színház közelebbi-távolabbi szomszédságában, eddig mégislegfeljebb hallomásból tudott róla. Mostfelfedezte magának a színházat. És aszínház ezen a két estén ismét felfedezte aközönséget. Azt a közönséget, mely nemelőítélettel, hanem kíváncsian,érdeklődéssel jött. Ha a szín-háztársadalmi megrendelésből akar játszani -s a kaposvári együttesnek ez a hitvallása -,nem mondhat le a közönségmegkereséséről, társadalmi bázisának szé-lesítéséről.

NÁNAY ISTVÁN

Színház a munkás-szálláson

Egy kísérlet első tapasztalatai

Hazánkban több mint egymillió ember -csak Szabolcsból mintegy 300 ezren -lakhelyétől távol dolgozik, ingázik, mun-kásszálláson vagy al- és ágybérletbenlakik.

Mindenki, aki közművelődéssel, köze-lebbről a munkások művelődésével fog-lalkozik, egyetért abban, hogy ennek arétegnek megközelítése, olvasóvá, tanu-lóvá, művelődővé nevelése - igen nehézfeladat. Érthető. Hiszen ezek az emberekzömmel alacsony iskolai végzettségűek,szakmájuk nincs, s munkájuk jellege miattáltalában nincs is ami tanulásra,művelődésre késztesse őket. Nem kedvezennek életformájuk sem, mert állandóideiglenességben élnek, sem otthon, semmunkahelyükön nincsenek igazán otthon.

Ennek a rétegnek iskolázása, művelő-désre ösztökélése, kulturális igényénekfelkeltése alapvető fontosságú az egészmunkásosztály szempontjából is: a jövőgazdasági-társadalmi feladatait csak a je-lenleginél jóval magasabb szakmai és ál-talános műveltséggel rendelkező mun-kásosztály képes megoldani.

Éppen ezért például igen fontos a mun-kásszállások kulturális-nevelő tevékeny-sége. Ám a legtöbb helyen érdemi mun-káról alig lehet beszélni. Ennek elsősor-ban objektív okai vannak. A munkás-szállások legtöbbje eleve alkalmatlan kul-turált életmód kialakítására. Üzlethelyiségmásfél tucat embernek és 1000 személyesszálloda - ez a munkásszállások kétvéglete, és a zöm az első típushoz állközelebb. Milyen kulturális munkát lehetés érdemes végezni alig húsz embernek, smilyet kell 1000 személynek? Az elsőesetben sem hely, sem mód nincs arendezvényekre, a másodikban az igényeksokfélesége s a sokféle igény kielégítése agond. Marad itt is, ott is a tévé, több-kevesebb rendszerességgel ismeret-terjesztő előadás, vetítés, évente egyszer,vagy esetleg néha műsoros est, illetve akocsmázás, a tánc. Ezt hallva és látva akívülállókban rögtön megfogalmazódik avélemény: igénytelenség, közöny min-dennek az oka.

Az objektív tényezőkön kívül a kö-

zömbösség másik okozója az „ezeknekminden jó"-mentalitású kultúraközvetítés.

Színházi példa. A fővárosi munkás-szállásokat rendszeresen látogatják a Fő-városi Művelődési Ház e célra szervezettbrigádjai. Rövid műsorokat, jeleneteket,egyfelvonásosokat mutatnak be, megle-hetősen mostoha körülmények között,legtöbbször díszlet, jelmez, kellék nélkül,jelzett stílusban. Kitűnő kezdeményezéslenne ez, ha a brigádok valamilyen mini-mális művészi szintet megütnének. De jó-részt haknik ezek a műsorok, futószalagonkészült és leadott produkciók, zömmelközépszerű vagy annál is gyengébbszínészekkel (több helyen nem is igénylikmár ezeket a műsorokat, így például aCsepel Művek munkásotthona is eltekin-tett e brigádok szerepeltetésétől). Egy-egyhevenyészett, összedobott műsor hosszúidőre visszaveti a munkásszállá-sokkulturális életét, mert az embereketbecsapták, és ez mindig minden közön-ségrétegnél megbosszulja magát.

A helyzet ismeretében, valamint látva amunkásszállásokon folytatandó kulturálismunka növekvő feladatait, óhatatlanulfogalmazódott meg az igény: számos jószínvonalú amatőr együttes vállaljon részta munkásszállások színháziprogramjaiban.

A Népművelési Intézet előadóművészetiosztályának inspirációjára és irányításávalaz elmúlt hónapokban - kísérletként - kétmunkásszállóban amatőr együttesek adtakműsort. S nemcsak mű-sort adtak, de azelőadások után beszélgettek, vitáztak anézőkkel. Az előadás-sorozatokat aNépművelési Intézet elméleti osztályánakmunkatársai is figyelemmel kísérték, abeszélgetéseket rögzítették, interjúkatkészítettek, csoportos beszélgetéseketvezettek a látott előadásokról s mindarról,ami a műsorok nyomán a kérdezettekbőlkikívánkozott. A nagy mennyiségűinformáció feldolgozása még folyik, denéhány jelentős tapasztalat már leszűrhetőa kísérletből.

A szállók

A kísérlet két, szociológiailag eltérő jel-legű, viszonylag zárt csoportot képezőXV. kerületi szállóban zajlott. Olyanszállókban, ahonnan munka után márnehezen mozdulnak ki az emberek, rész-ben a „város" messzesége, részben a ké-nyelmesség s az italboltok közelségemiatt.

A Ferroglobus vállalat kis, modernszállójában 70-75-en laknak, zömmel

idősebbek, rájuk teljes egészében igaz azelőbbi jellemzés.

A másik, szintén modern szálló a 43-asÁllami Építőipari Vállalaté, itt 900-anélnek, mintegy harmada a lakóknak ci-gány. Életkor szerint vegyesebb össze-tételű a szálló, de többségben vannak afiatalok. Ők elsősorban a környéken, Új-palotán verődnek össze, és lötyögnek,töltik az időt.

Az együttesek

A kísérletben három együttes vett részt. Aházigazda a Perem Színpad volt; ők adtáka legtöbb előadást. Ez a csoport főlegmunkásfiatalokból áll, a XV. kerületbendolgozik, és célja: a munkásoknak amunkásokról szólni. Vezetőjük Éless Béla,aki egyben a kísérlet irányítója is.

A második a pesterzsébeti Csili SoósImre Színpada, melyet Dévényi Róbertvezet; a harmadik a 25. Színház, mely nemminden tervezett előadását tudtamegtartani, mert egyeztetési gondokravaló hivatkozással a színészeket a szín-háznem adta ki.

A műsor

A két szállóban csaknem azonos progra-mot mutattak be. A Ferroglobusnál két-hetente, az Építőknél hetente tartottakelőadást. A műsor a Ferroglobusnál ígyalakult: Baranyi Ferenc: Lónak, vélt meny-

asszony - komédia (Perem); László BencsikSándor: Történelem alulnézetben (Csili);Petőfi-műsor - Jobba Gabi estje; Aréna -

dokumentumműsor (Perem); Karinthy-

műsor (Perem); Tabarin mester csíny-tevései -

komédiák (Perem); az Építők-nél ez mégaz alábbiakkal egészült ki: Lovagkor vége-

asszociatív játék (25. Szín-ház ) ;Betyárballada - lírai folklórösszeállítás(Csili); Ördögszakadék, novella-dramatizálás (Perem).

Az előadásokat klubokban játszották.Kezdetben énekelve verbuválták a kö-zönséget, a sorozat vége felé egyre többenmár a teremben várták a műsort. AFerroglobusnál legkevesebben 10-en,legtöbben 30-an voltak, az Építőknél 40 és150 a két határadat. A komédiák után alig-alig volt vita, a „komolyabb", „nehezebb"produkciók után viszont hosszú,esetenként 2,5 órás, és késhegyig menő.

Tanulságok

1. Jobba Gabi Petőfi-műsora nem voltkönnyű szórakozás. Nem a jól ismert,mindenki által tanult szerelmes versek-

ből, helyzetdalokból, tájversekből állítot-ta össze a műsort. S nemcsak Petőfi mű-vei hangzottak el, hanem például az el-múlt 150 év Petőfi-méltatóinak szövegeiis ellenpontozzák a műsor Petőfi művei-ből szerkesztett blokkjait.

Mindkét helyen elhangzott a műsor, smindenütt nagy vitát váltott ki. A mű-sorhoz konkrétan kapcsolódó kérdésektőlrövid úton eljutottak a beszélgetők aforradalmiságig, az internacionalizmusig,s tisztán, szemináriumi klisék nél-külbeszéltek filozófiai fogalmakról is.

A sorozat végén - felidézve az összeselőadást - az Építőknél furcsamód több-ször és többeknél Petőfi neve helyettJózsef Attiláé ugrott be. Ennek - aligha-nem - több oka is lehet: a műsor számukra ismeretlenebb

Petőfi-képe nehezen kapcsolódott az álta-lánosan elfogadott képhez; a vitában - annak idején - a forra-

dalmiság kapcsán többször hivatkoztakJózsef Attilára, s ez - úgy tűnik - mélynyomokat hagyott; irodalomtanításunkban, köztuda-

tunkban - a Petőfi-év ellenére - jobbanbenne van József Attila, mint Petőfi.

2. A Perem Színpad az Építőknél adtaelő Jorge Ikaza perui író novellájának, azÖrdögszakadéknak dramatizált válto-zatát. Az előadás utáni vita elementáriserejű volt. Ehhez azonban szükséges amű vázának felidézése. A történet egyindián párról szól, akit a nem indián falunem fogad be. A falu határánál húzódószakadéknál élnek, roppant szegényen, ésspórolnak, hogy előteremtsék a pénzt egyfalusi házhelyre s az eskető pap költ-ségeire. A nő gyereket vár, s míg vajúdik,képzeletében keselyűkkel hadakozik. Akeselyűk - a falu férfiai fekete panchó

ban - meg is jelennek, megölik az asz-szonyt, mire a férfi az Ördögszakadékbaveti magát.

Az előadáson igen sokan - körülbelül150-en - vettek részt, s igen sokan voltaka cigányok. Ők azonnal cigánykérdéstláttak a kitaszított emberpár történetében.Elemi erővel tört fel a divatosan öltözöttcigány nézőkből a keserűség, dac,ellenségesség a darab kapcsán. Pedig amű megjelenítése aránylag bonyolult,legalábbis ennek a közönségnek idegenvolt. A testi színház elemeinek alkal-mazása és ugyanakkor a szinte oratori-kusan visszafogott előadásmód kettős-sége mégis érthetővé és átélhetővé tette aművet.

Érdekes tehát, hogy az általánosítás -ami más esetben tulajdonképpen nemjelentett lényeges problémát - itt lehe-tetlenné vált, olyannyira privát és konkrétkérdéssé fordították le a látottakat.

3. Az Építők szállásán bemutatott Be-tyárballada szintén érdekes közönség-viszonyt váltott ki. A Csilinek a tavalyifolklórpályázaton díjazott előadása Kö-zép- és Dél-Európa betyárballadáit dol-gozza fel. Az előadásnak határozott me-nete, íve van, ugyanakkor a balladák lé-nyegében önállóan élnek. Az együttes kétszínésze jelenítette meg a legtöbb be-tyárballada hősét, így ők bizonyos típu-sokat képviseltek. Nem szerepeket, ha-nem típusokat. A közönség mégis szere-peket látott a típusokban, magukban cse-lekményt állított össze a „szereplők" kö-ré. Utólag - ennek megfelelően - azok azepizódok maradtak meg az emlékeze-tükben, amelyek a maguk cselekmény-szálának megfeleltek, s azok, amelyeket acselekményhez nem tudtak illeszteni, ha-marabb kihulltak az emlékezetükből.

Jelenet az Aréna előadásából

Bkvkgenkhbglbedg

Ptébcanisgtzlsmj

pstgktmlmrvaTpbémktnas

K

Ak

4. Mindkét szállóban bemutatta Lászlóencsik Sándor szociográfiája alapjánészített műsorát a Csili. A hatás eltérőolt a két helyen. A Ferroglobus idősebbözönsége mereven elzárkózott a beszél-etéstől, mondván: „Igen, van ilyen, derről nem érdemes beszélni!" Az Építők-él viszont megintcsak lebontották aonkrét szintre a darabot, és saját brigád-istóriákkal hozakodtak elő. Utólagoseszélgetésekből kiderült: mély hatástyakorolt mindkét helyen a műsor, de úgyátszik, oly közeli, az életükbe annyiraelejátszó kérdéseket boncolgatott azlőadás, amelyeket megemészteni, fel-olgozni sokkal nehezebb volt, s az átla-osnál hosszabb időt vett igénybe.

5. Ellenkező előjelű reakciója volt aerem Színpad Aréna című dokumen-

umműsorának. Húszéves srácok mondják,nekelik el véleményüket világukról, aeleszólásról, a demokráciáról, a protek-ióról, a munkás-értelmiségi viszonyról,z egyéni érvényesülés lehetőségéről,ehézségeiről. S azt sugallják, hogy kints, bent is vannak gátak, a körülményekem mindig ideálisak, s a fiatalok is ma-ukban hordják az egyéni és közösségiovábbjutás ellenerőit, ,a közönyt, a kö-ömbösséget, az értetlenséget, a felkészü-etlenséget, a megalkuvást stb. Ez a mű-or az Építőknél jó vitát váltott ki, deegmaradt az általánosabb fogalmak sík-

án.A Ferroglobusnál viszont ez az előadás

anasznapot indukált. A kulturális lehető-égek hiánya (a tévékészüléket, a könyv-árat lezárják, nehogy a lakók megron-álják, nincs klubhelyiség stb.), és a mun-ahelyi sérelmek sorra megfogalmazód-ak. Például egy kötélverő a kötelek ke-énységére panaszkodott, egyéni és vál-

alati szempontból pontosan kimutatva,ennyi kár származik mindebből. A so-

ozat záró előadása után ugyanez a kötél-erő köszönetet mondott a művészeknek,miért megjavult a kötelek minősége.udja, hogy nincs egyenes összefüggés aár héttel azelőtti előadás után el-hangzotteszélgetés és a termelés között, mégis aztrzi, valami sokszoros át-tétellel aűvészi élmény is hozzájárult igazának

iverekedéséhez. S azóta érdekes módon aévékészülék és a könyvtár sincs zárva, sem is rongálták meg egyiket sem. Ezt isnnak az előadásnak köszönik azállólakók.

övetkeztetések

sorozat végén mindkét szállóban érté-elték az előadások összességét. S csak-

nem egyöntetű volt a kívánság: kérik azehhez hasonló sorozatokat, de több legyenbennük a vidámság. Látszólagos ellent-mondás: a komoly darabok után élénkvita, amit nagyon szerettek, a vidámsá-gok után semmi reakció, „csak" jól érez-ték magukat. De örökké vitázni nem le-het, kikapcsolódni akarnak. Még a bóvlitis elfogadnák, sokan olyanok is, akik avitákon igényesebbeknek mutatkoztak.De jó néhányuknak már nemcsak az eszt-rád nem kellene, de a látott komédiáksem.

Ezek a vélemények a nagy nyilvános-ság előtt hangzottak el, csoportos be-szélgetéseken azért az is kiderült, hogy jónéhány fiatalt befolyásolt álláspontjahangoztatásában az idősebb, jobb svádájútársának véleménye. Mert ezekben abeszélgetésekben a szerepelni vágyók, ahangadók vitáztak elsősorban, s nemazok, akiknek esetleg a legtöbb mon-dandójuk lett volna. Van valami íratlanszabálya egy ilyen zárt közösségnek, amiaz idősebbekkel való nyílt szemben-állástnemigen engedi. Ugyanakkor az iskiderült, hogy beszélni, a gondolatokathangos mondatokká formálni bizonytanulni kell. Erre is biztató alkalom egyilyen sorozat.

A kísérlet legnagyobb haszna az igény-felkeltés, a szokásteremtés. Bármily fur-csán hangzik, de a sorozat azzal nyertcsatát, hogy nem maradtak el az előadá-sok. Ehhez ugyanis a szállókban nincse-nek hozzászokva!

Ahhoz azonban, hogy ezeken a helye-ken valóban szokássá váljon a kulturálislehetőségekkel való élés, a véleménynyil-vánítás, nem elég a rendszeresség. Mű-vészi előadások is szükségeltetnek. S ezebben a sorozatban nem minden esetbenvolt meg. (Például a komédiák gyengébbfogadtatása az előadások kiérleletlenségé-

nek, alacsony művészi színvonalának isbetudható.)

Hogy vannak a szokásteremtésnek biz-tató jelei, az kétségtelen. Hisz az a negy-venéves munkásember, aki műszakbe-osztása miatt a saját szállójában az egyikelőadást nem láthatta, s ezért elmegy amásik szállóba, csakhogy le ne maradjonegyetlen produkcióról sem, az talán ké-sőbb is, más alkalmaknak is utánajár. Snem ő az egyedüli példa erre!

Az előadásokon hullámzó volt a rész-vétel. Pedig a tévé meccsközvetítéseitbelekalkulálták a szervezők a programba,de a fizetésnapokat kevésbé. Pedig afizetésnapok utáni héten ritkán tartóz-kodnak otthon az emberek, ilyenkor őketinkább az italtolt környékén lehet meg-találni. Fizetésnap előtti héten azonbanmár nincs pénzük, így ráérnek művelőd-ni.

Végül térjünk vissza az elöljáróbanidézett vélekedéshez: igénytelenek-e ezeka munkások? Igen is, nem is. Meg kelltalálni azt a formát, feldolgozási módot,amely illik az igényükhöz. A túl intellek-tuális, asszociatív formák (pl. a Lovagkorvége) nem kellenek ennek a közönségnek.S az a komoly mű sem, amely unalmas.(Miért jár együtt e két fogalom sokakgondolkodásában?) Felfogható, követ-hető darabok azonban utat találnak min-den közönséghez.

Ez a két szálló igényli továbbra is azilyen előadás-sorozatokat. A Népműve-lési Intézet tervezi, hogy további pesti ésvidéki szállókban, üzemekben is szer-veznek hasonló kísérletet. Ehhez sok-sokamatőr együttes aktív részvétele, ésminden illetékes segítsége szükséges.Fontos feladat a közönségréteg meg-nyerése a művészetnek, s áttétellel a mű-velődésnek, s az első kísérlet előzetestapasztalatai szerint ebben a formábanjelentős lehetőségek rejlenek.

Színházi vita a munkásszálláson (MTI fotó - Farkas Arpád felvételei )

fórum

FÖLDÉNYI LÁSZLÓ

A drámai művészitartalom beteljesítésea katarzis

Napjainkban a katarzissal kapcsolatban kétbalhiedelmet kell egyszerre cáfolni, azazonosulás és az elidegenítés mítoszát. Azegyik szükségszerűen szülte a másikat. Hafelállítjuk azt a sommásan ítélkező tételt,hogy minden eddigi dráma és színjáték azérzelmi azonosulás-ra, a látottakkal valóegyesülésre késztetett, akkor egészentermészetes, hogy másik alternatívának azelidegenítés marad. Szeretnénk ezt a kettőslegendát demisztifikálni. Alapelvünkegészen egyszerű. Először: tagadjuk, hogyakár a beleélés, akár ennek ellentéte, az el-idegenítés, a közepesnél jobb minősítéstkiérdemlő színjátékban egymást kizárómódon, vegytisztán érvényesülne; és má-sodszor: a világirodalom jelentős drá-máiban Aiszkhülosztól napjainkig mind azazonosulás, mint az elidegenítés,arányaiban változatos ugyan, de egy-mástfeltételezve-erősítve jutott szerephez.

A színjáték formaelemeinek gazdageszköztára egyszerre teremtő feltétele aművészi tartalom létrejöttének, érzékleteskiteljesedésének és annak, hogy abefogadó átélje és önmagára vonatkoz-tassa ezt a tartalmat, hogy a látottakerkölcsi döntésre késztessék. Természetesen atöbbi művészeti ág egyes konkrét alkotásaiis tartalmaznak ilyen etikai döntésrekényszerítő vonásokat. A marxistakatarziselmélet meggyőzően bizonyítja,hogy e kategória kiterjesztése valamennyiautonóm művészeti ágra teljesen jogos. Aszínjátékban jelentkező katartikus hatásokelválaszthatatlanul összeforrnak aközreműködő színészek fizikaijelenlétével, tehát a művészi tartalomnakezt a rendkívül fontos sajátosságát élőemberek közvetítik. A tartalombefogadása és a nyomában létre-jövő hatáskét ellentétes megnyilvánulását nagyonérzékletesen írja le két szemtanú. MaxMartesteig és Lunacsarszkij. Martesteig aHaramiák 1782. január 13-i premierjét idézifel. A mannheimi színház „őrültekházáhozvolt ha-

* Részlet A drámától a színpadig című ké-szülő könyvből.

sonló. A szemek villogtak, öklök len-dültek a magasba, dobogtak a lábak, ésheves felkiáltások hangzottak a néző-téren. Idegenek zokogva estek egymáskarjaiba, nők ájuláshoz közel tántorogtakaz ajtóig". (Idézi Németh Antal Aszínjátszás esztétikájának vázlata című mű-vében. Bp., 1929.) A. V. LunacsarszkijGogol Revizora és Mejerhold Revizora címűtanulmányában a következőket írja: „Jogavolt-e Mejerholdnak arra, hogymegváltoztassa Gogolt, joga volt-e arra,hogy szabadon értelmezze? Természe-tesen joga volt hozzá . . . Még megérte-ném azt, ha az újítások társadalmunkkonzervatív elemeit háborítanák fel, de hakommunistáktól hallok olyanokat, hogy:»már megengedjék, ez botrány, ez nem azigazi Gogol « - akkor valóban vállat kellvonni, és be kell ismerni, hogyugyanabban a fejben megférhet egymásmellett a forradalmi politikai és azesztétikai kispolgárság. Ha az »igazi«Gogolt akarják, akkor menjenek abba aszínházba, amelynek feladata, hogy azönök által ismert Gogolt adja, de Mejer-holdhoz a mai Gogolért menjenek, azért aGogolért, aki tudatunk bonyolult felületűtükrén verődik vissza." (Viták és kritikák.Korszerű színház.)

Mint jeleztük, két ellentétes hatás le-írásáról van szó. Martesteig tudósításaszerint a Moor-család három tagjánaktörténete (a köztük kirobbanó tragikuskollízió) oly mély együttérzésrefakasztotta a közönséget, hogy az mintegyazonnali közvetlen cselekvésre voltelszánva. A revizor közönségét viszont alátottak hogyanja, az előadás formája há-borította fel. Számunkra most közömbös,hogy Schiller színjátékában a mű hősei,viszont Mejerholdnál a rendezői felfogásvolt sokkoló hatású. A lényeges az, hogy aszínházi előadás elemi mozgósító erőtfejtett ki, a színjáték befogadásarobbanásos erővel kizökkentett valamiből,ami eddig megszokott volt, ami eddigklisészerű beidegződésként élt az emberekben.És ez a lényeg! Lehetséges ugyanis, hogya túlzottan pedáns és iskolás értelmezésszerint a Haramiák premierjének leírttumultuózus jelenete csak részben felelmeg az esztétikai élmény fogalmának, ésaz is lehet, hogy Mejerhold rendezése nemvolt mentes formai túlzásoktól, mégismindkét előadás célba talált: a szellemitartalom etikai döntést eredményezett, ésutat talált a praxishoz. E közvetítést akatarzis hozta létre. Természetesen nemminden színházi előadás váltja ki azérzelmi-értelmi reagálás ilyen

szélsőségeit, azt azonban megállapíthat-juk, hogy a katarzis a művészi tartalom-mal rendkívül mélyen és szervesen össze-függő alkotóelem, tehát közvetlenül atartalom szférájában jön létre.

Nem véletlen, hogy valamennyi tudo-mányos esztétika, amelyik komolyanvetette fel és vizsgálta meg a tartalom, azesztétikai hatás kérdését, nem kerülte mega katarzist sem. Nem tekinthetjükfeladatunknak e kategória történeténekfejlődését végigkísérni, hiszen a marxistaesztétika - éppen a legutóbbi években 7

viszonylag gazdag irodalma közismert éshozzáférhető. Ezekre a megállapítások ratámaszkodva, ezek szellemében vizsgáljuka dráma katartikus hatását.

*

Az az eléggé elterjedt hamis nézet, amelyszerint a drámai katarzis azonos aszínpadi látvánnyal való kritikátlaneggyéolvadással - vagy félreértésen vagyfélremagyarázáson alapul. A szánalom ésa félelem, szélsőséges esetben, a giccs-nekis jellemzője lehet, ha ezek - HermannIstván szavaival - „egymást támogatják,alátámasztják és kiegészítik".( A s z finx rejtvénye, Bp. 1973. 418. O.)

MárArisztotelész arról beszél a Poétikában,hogy a jó tragédia „a részvét és félelemfelkeltése által éri el az ilyenfajta szenve-délyektől való megszabadulást". (Kiem. L.L. VI. fejezet.) A katarzis tehát nem-csakfelkelt bizonyos szenvedélyeket, hanemmeg is tisztít ezektől, és átformálja „alélek erkölcsi alkatát". (Politika, VIII.fejezet.) Ebben a bonyolult és összetettfolyamatban, amelyben az érzelem, akedélyállapot legkülönbözőbb formáiváltakoznak egymással és egyszersmindaz ész logikai kontrolljával, aszínházművészet befogadójának „ön-kritikát kell gyakorolnia. A katarzisban, abelső önleszámolásban, az illúziók ésrokonszenvek fájdalmas felszámolásá-ban" jön létre egy „magasabb rendű én".(Almási Miklós: Színjáték és társa-dalom,Bp., 1963. 94. O.) Mármost ez az új ÉNegyszerre foglal össze engem és azt agazdagságot, etikai többletet, amelyet aszínpadi alak közvetít. Ez éppúgybekövetkezhet a mély megrázkódtatástkiváltó tragédia, mint a fölényes derűt al-kalmazó komédia révén. Az utóbbi eset-ben nyilván nagyobb súlyt kap az ön-kritika és az érzelmi megszégyenülés. Arevizor Polgármesterének dühödt kifa-kadása ugyanis mindnyájunknak szól:„Mit röhögtök? Magatokon röhögtök."

(V. felv. 8. jel.)

A katarzis létrejöttében tehát szó sincs aszínpadi látvánnyal való össze-olvadáskizárólagosságáról, sem pedig az érzelmihatás egyeduralmáról, ahogy ezt a katarzisellenfelei állítják. A szín-játék tartalmaegyaránt kiválthatja a mű szellemiségévelvaló azonosulást és a tőle valóelidegenülést. Sőt, még pontosabbanfogalmazunk, ha azt a következtetéstvonjuk le, hogy a katartikus hatás aszínművészeti alkotás világán belülegyszerre táplálkozik azonosító éselidegenítő tendenciákból. A Nóra ka-tarzisának egyként előidézője Helmer és afelesége. Hamlet és Claudius, Antigoné ésKreón stb. szintén e hatásrendszermegteremtői és ugyanakkor ellentétespólusai. Az elidegenítés tehát korántsemXX. századi felfedezés, hanem egyidős aszínjátékművészet történetével. Oidipuszsorsától éppúgy elidegenedik a be-fogadó,mint a Blanche-étől ( A vágy villamosa),Tartuffe-től, mint a fűszeres 111 alakjától( A z öreg hölgy látogatása) stb.Avantgardista elfogultság és hamiselőítélet azt állítani, hogy ez a színház-művészetnek antiarisztoteliánus fejlődése.Felfogásunkkal teljesen egybevág Schillermegállapítása: „Kevés tapasztalatom isvilágossá tette előttem, hogy a költészet azemberekre általában nemcsak kellemes, dekellemetlen hatással is lehet, s úgy vélem,ha az egyik elérhetetlen, akkor a másikrakell törekedni. Háborgatni kell őket, meg kellzavarni kényelmüket, nyugtalanságot ésdöbbenetet kell okozni. A költészetnek vagyvédőszellemként, vagy kísértetként kellelőttünk állnia." (Kiem. F. L. Goethe ésSchiller levelezése, 1797. augusztus 17.)Úgy tűnik, hogy a korábban idézettRevizor-előadás Mejerhold rendezésébenilyen „nyugtalanságot és döbbenetet"okozott.

A számos kínálkozó példa közül mégegyre hadd hivatkozzunk, ShakespeareTroilus és Cressida című drámájára. Ez amű éppoly gazdag a gondolatokban, mintShakespeare többi jelentős alkotása, dedramaturgiailag részben befejezetlen,részben vázlatszerűen széteső. Jogosnaktűnik tehát az a tapasztalatokon nyugvómegállapítás, hogy nehezen előadható,aligha van közönségsikere, hiányzik belőle akatarzis. Ez utóbbi állítást valóban nemkönnyű cáfolni. Shakespeare az egésztrójai háborút mély szkepszissel ábrázolja(az angol-spanyol háború kritikája).Mindkét tábor előtt világossá vált, hogyegy szajháért folyik a harc, éppen ezért ittsenkinek sem lehet igaza, aki még harcol.A cél egyaránt bemocs-

kolta a trójaiakat is és a görögöket is.Ennek tudatában a vezérek vagy felfújthólyagok, vagy verekedő szájhősök, vagytiszta, de éppen tisztaságuk következtébenértelmetlenül hősi halottá váló lovagok. Amorál, a politika, a hűség, a szerelemértéküket vesztett kategóriák, a darabvégére tehát teljes egyöntetűséggelbekövetkezhet a nézők elidegenedése.Nincs támpont, nincs mérték, amihez anéző nyúlhatna, a felbomló világkáoszában senki sincs, aki helyre-tolná akizökkent időt. De ha a rendezés azértékét vesztett világ bemutatásával anézőt arra készteti, hogy ha a harmóniamég megvan, őrizze meg ön-magavalóságában, kiáltó hiányát pedigigyekezzen megszüntetni - a katarzismégis létrejön majd, hiszen a züllés ál-lapota nem lehet tartós életforma. Azon-ban, ha a színpadra állítás folyamán akár atrójai, akár a görög tábor erkölcsi fölényretesz szert, bizonytalanná válik a befogadó,nem érti meg a színjátékot, és vagyálkatarzist él át, vagy semmit;panoptikumban érzi magát, ahol mindenérdekes, de semmi sem neki szól.Shakespeare valóban nagy alkotásaitólidegen az ilyen dramaturgiailag befeje-zetlen, mértékek híján való felbomlás. Améppen ennek következtében a rendezőiinvenció, a perspektíva helyes kijelölésemesszemenően bizonyíthatja, hogy azelidegenítés erős hangsúlyozásaegyszersmind a katarzis felkeltésének iseszköze lehet.

*

Mármost akár az egyesülés, akár azelidegenítés következik a műalkotásbanábrázolt életvitelből, illetve a hős ma-gatartásából, a befogadó egyszersmind túlis haladja ezt az érzésvilágot. Ez szük-ségszerűen következik a tartalom kibon-tásának egész menetéből, a látványból és acselekményből. És ezzel általában aműélvezés és ezen belül a színházművé-szet befogadásának különösen bonyolultpontjához érkeztünk. A színházi nézőben,a mindennapok emberében - mi-közbenegyre beljebb hatol a produkció világába -két külön lény kezd kibontakozni. Azegyiket a befogadói személyiség múltjairányítja. A mindennapok világánakmilliónyi tapasztalata, a felhalmozottismeretek, a hamis vagy helyes tartalmúbeidegződések, az előítéletek, akülönböző okok miatt vállalt szerepját-szások, az önként vagy az erőszaknak en-gedve felvett álarcok szakadatlanul be-lépnek az esztétikum befogadásának fo-

lyamatába. A néző mindezek „nyomására"

a művészi hatásokat minősíti, igazolja,cáfolja, összehasonlítja, mérlegeli, ha úgytetszik: elidegeníti. Az érzelem és a tudatsíkján láthatatlan, de annál érezhetőbbharc bontakozik ki a befogadás előttiállapotot képviselő lénye és a között azénje között, amelyet viszont a színjátékmár a maga számára meghódított. Deugyanilyen „erőszakosan" lép fel azesztétikai hatás is, arra kényszerítve ezt amásik ént és általa a befogadó egészszemélyiségét, hogy hagyjon mindentmaga mögött, függessze fel mindenkorábbi érdekrendszerét, szabadítsa megmagát beidegzett elvárásaitól, érzelmi ésgondolkodásbeli sémáitól, és egyesüljön aműalkotás világával. A látvánnyal valószakadatlan azonosulási készség és az eztugyancsak állandóan keresztező fenntartásegymásba pillanaton-ként át- meg átcsapódialektikus folyamat. Nem nehézfelismerni, hogy ebben a „párviadalban"lényegében a partikuláris ember kerülszembe a művészi színjáték hatásakövetkeztében kibontakozó nembeliemberrel. Ebből keletkezik, ebből ahelyzetből nő ki a már Almási Mik-lóstólidézett önleszámolás és önkritika.

Az egyesülés és az elidegenedés el-sődleges és spontán reakcióját a befogadótúlhaladja, mert szembesít. A szellemi-érzelmi konfrontáció következtében aműalkotás nyújtotta látványt nemegyenesen és közvetlenül alkalmazzamagára, hanem módosítja. Talán nem iskell hangsúlyoznunk, hogy nemcsak abefogadó magával hozott ismereteit, ér-zelmeit változtatják meg, a színpadi al-kotás révén közvetített élményeket, ha-nem ezek is átrendezhetik a néző érték-hierarchiáját, felboríthatják azt, és egyújnak lehetnek a megalapozói.

A túlhaladás másik összetevője az azegyszerű tény, hogy a színjáték végén le-hull a függöny, lezárul a hősök élete,pályafutásuk saját immanens világukbanvéget ért, ellenben a néző kilép ebből avilágból a sajátjába, s élete folytatódiktovább. De már nem tökéletesen úgy, mintkorábban. Gazdagabb lett egy igazsággalvagy szegényebb egy hamis illúzióval. Alátottak megerősíthetik korábbimagatartásformáját, erkölcsi döntését,vagy cáfolhatják egyes gesz-tusait,megingathatják sztereotip elvárásait,vagyis „kimozdítanak nyugodt, kényelmeshelyzetemből", ahogyan ezt Diderotmegfogalmazza A drámai költészetről szólótanulmányában. (I. m. 110. o.) Mindeztöbbszörös közvetítéssel be-

szivárog a hétköznapok emberének gya-korlatába. Egyes avantgardisták utó-pisztikus álma az, hogy a színház vala-hogyan úgy avatkozzék bele az életbe,mint ahogyan azt Martesteig aHaramiákkal kapcsolatban leírta, vagyahogyan azt Schiller idealista módon hitte.(A színpad, mint morális intézmény. Válogatottesztétikai írásai, Bp., 1960.) A művészet ésígy a színház sem pótolja és nem is idézielő a társadalmi forradalmat. Könnyebb,vagy ha úgy tetszik, nehezebb a feladata:az embert kell megváltoztatnia.

*

Ezzel a katarzisnak újabb funkciójáttárhatjuk fel. Mint láttuk, az esztétikaielsajátítás egyszerre válthatja ki a befoga-dóból az elidegenítéshez vezető modell-szerű összehasonlítást és a látványban valómaradéktalan feloldódás és egye-sülésvágyát. Ennek egymásba való át-csapásaérleli meg és tudatosítja a nézőben azt,hogy nostra res agitur, tehát hogy mélyenemberi, nekünk és rólunk szóló dolgotlátunk. A túlhaladásban megtisztulunk adráma keltette nyomasztó, tragikusélményektől, a szánalom és félelem,valamint a nevetségessé tett és kigúnyoltbeidegződéseink kellemetlen érzésétől,mert tudatára ébredünk, hogy saját életünketés jövőnket nemcsak a tőlünk független,külső erők határozzák meg, hanemönmagunk is beleszól-hatunk önnönéletvitelünkbe. Ezért a katarzis vélt vagyvalóságos fétiseket rombol le, legendákatoszlat szét, hozzásegít az öntudatkiteljesítéséhez, az ember magáratalálásához. A defetisizáció és az emberitotalitás kialakítása a katarzis egyik legfőbbjellegzetessége.

A színjáték saját és önálló világánakbelső természetéből fakad, hogy hősei atudatosság különböző szintjén lényegébenugyanezeket az érzéseket élik át, színpadiéletük koncentrált formában juttatja őket afelismeréshez, a megtisztuláshoz, azöntudat gazdagodásához, a tévhitekkelvaló leszámoláshoz, egy-szóval akatarzishoz. A színjátéki típus egész életedeterminálva van arra, hogy a kollíziótátélje. A valóságban és annak epikustükrözésében igen ritka az olyankonfliktus, amelyet ne lehetne elkerülni.Egyes epikai művek eleve azt mutatják be,hogy hőseik hogyan kerülnek el -jellemesen vagy jellemtelenül, önmagukatbecsapva vagy önmegtartóztató módon -jelentős összeütközéseket. A drámavilágában fordított a helyzet.

Itt a konfliktust a sors által odadobottkesztyű jelenti, nem pedig ennek felvételevagy otthagyása. Antigoné kihívja a sorsot- a kollízió így következik be. Kurázsimama egész élete lavírozás a konfliktusokzátonyai közt, és éppen ezért következikbe a kollízió. Mindebből az a paradoxonszármazik, hogy a színjáték típusa olyanún. átlagember, aki -- jóllehet determináltaz összeütközésre -, nem tudja, hogy errevan ítélve, de mihelyt összetalálkozik akonfliktusos élethelyzetekkel, vállalja aküzdést (illetve nem tud kitérni előle), és efolyamatban olyan magaslatra vagy mély-ségbe jut, olyan élethelyzetbe kerül, amelyjelleméből, lelki habitusából látszólag nemkövetkezett. És ez a „látszólag" kifejezésitt nagyon lényeges, mert azt rejtimagában, hogy a világirodalom nagydrámaírói a mindennapok átlag-emberétküzdelemre képesnek tartották. Aztmutatták meg, hogy milyen kimerít-hetetlenek az emberek szellemi, akaratistb. tartalékai. A modern dekadenciávalszemben, amelynek hősei alig jelentenektöbbet önmaguk fiziológiai léténél, arealista drámaművészetet mindig is azjellemezte, hogy az embert nem vagy nemcsupán hangulatokból, torz gesz-tusokból,a pillanat uralma alatt álló lelki habitusbólvezette le, hanem lehántotta ezeket arétegeket, és lényegiségük bemutatásáratörekedett. A dráma magával sodró ereje,katartikus hatása te-hát többek közöttabból táplálkozik, hogy ezt a nem sejtett,de minden emberben meglevő jellemi erőta cselekmények rendszerekibontakoztatja. Alvingnénak (Ibsen:Kísértetek) meg kell mérgeznie fiát; SzentJohanna (Shaw) a tűz-halált választja:John Proctorban (Miller: A salemiboszorkányok) az akasztófa alattvilágosodik meg, hogy „van egy szikrányibecsület" benne, és ez az ön-becsülés afőhősben csak hosszú, tragikus végűkálvária után tudatosul és járul hozzáöntudatának megerősödéséhez.Ismételjük: a drámai hősök katarzisánakmélysége és tartóssága szervesenösszefügg azzal a tudatszinttel, amellyelrendelkeznek. A lehetséges variációkszáma szinte végtelen. Max Frisch Es aholtak újra énekelnek című drámájánakmeghalt katonái és az utolsó jelenetben azemléküknek adózó hozzátartozók közt akatartikus magatartásnak két formája jönlétre. A katonák életvitelmérlege csőddelzárul, és ez a felismerés jelentős erővelrázza föl a befogadót a háborúellenesállásfoglalás érdekében.

A hozzátartozók kegyelete és gyászbe-széde viszont a hamis tudat szintjén aháborús hós-életvitelt glorifikálva álkatar-zishoz jut. A néző így egyszerre éli átkívül és belül, a látványban és önmagábanegy életforma keserűen igaz és fel-lengzősen ostoba értékelését. Más katar-zisformával találkozunk Albee Nem félünka farkastól című drámájában. Martha ésGeorge „kisded játékának" végén felsejlikugyan az értelmes élet ködképe, de atényleges katarzis lehetősége csak a nézőkszámára kínálkozik.

„Az abszurd dráma arra törekszik, hogyráébressze a közönségét, milyenbizonytalan és titokzatos az ember hely-zete a világegyetemben." Martin Esslinnekez a tömör értékelése ( A z abszurd drámaelmélete, Bp., 1967. 155. o.) egy-értelművé teszi a realista dráma és szín-házművészet viszonyát a dekadenciához.Formálisan az abszurd dráma is ráébresztia nézőt egy élethelyzetre, de ez ellentéteannak, amiről eddig szó volt. Az igazikatarzis defetisizáló hatásának ered-ményeként a befogadó előtt éppen a„bizonytalan" és „titokzatos" hatalmaklepleződnek le, és kiderül róluk, hogytranszcendenciájuk forrása nagyon isevilági, kozmikussá növesztett minden-hatóságuk a manipulált társadalom je-lenségformája. Az abszurd színház azon-ban - Esslin tanúsága szerint - a fetisizáltvilágot nem lefordítja, hanem új fétis-rendszerbe állítja azáltal, hogy az alle-góriával operáló művészet világába emeli.Az ilyen dráma nyitottsága már nemrelatív, hanem abszolút. Jelentése bármilehet, és egyszersmind annak ellentéte is.A legújabb polgári esztétikai irányzat el-nevezése szerint (Umberto Eco, L.Flamm, Lützeler, Kahn stb.) ebben a non-finito műalkotásban a befejezetlenségvégtelen; a műalkotás élvezője „az ab-szolút szabadság" birtokában a jelentésektömkelegével találja szembe ma-gát. Am avalóságos helyzet az, hogy az abszurddrámák nyelve, szimbolikája,allegóriarendszere, típushierarchiája de-sifrírozhatatlan kombinációk halmaza, azáltaluk feltáruló mélység sok esetben nemtöbb bombasztikus felszínesség-nél.

Az ún. sokkoló színház is gyökeresenátértékeli a katarzist. A színjátéki sokklényegében nem más, mint a katarzistudatos vagy tudatlan túlhajtása, türel-metlen és gyors kierőszakolása. A „cse-lekvő" színháznak ama célkitűzése, hogy

a nézőközönséget bevonja a játékba ésaktivizálja, csődöt mondott, ez az újszínháztípus az idegpályák szokatlanulsúlyos és váratlan megterhelésével akarjaakcióra késztetni a befogadót. A szándékitt is az életformaváltoztatás. Ennekazonban a célja és a tartalma még keve-sebb, még inkább távlattalan. Mind-egy,hogy hová és merre, ezért a partikulárismegdöbbenéstől a felháborodáson át azanarchiáig terjedhetnek a fokozatok. És haa valódi katarzis a társadalom és a léttörvényeinek felismeréséhez nyújtsegítséget az öntudatnak, a sokkolóművészet e törvények zárójelbe tételét ésfelfüggesztését sugallja. A művészetközvetítette parancs már nem úgy hangzik,hogy „Változtasd meg életed!", hanemrúgd fel az életet. S mivel ezt az állapototmindig a kijózanodás követi, végső fokonazt mondja: vedd olyannak az életet,amilyen. Peter Brook, akit nemvádolhatunk modernségellenes elfogult-sággal, ironikusan így értékel: „Nagyonkönnyen előfordulhat, hogy a happeningnem több szelíd sokkok sorozatánál;ezeket a sokkokat az üresjáratok követik,amelyek fokozatosan felhalmozódva végülis előre semlegesítik a további sokkokat.Vagy: minél eszeveszettebben sokkolnak,a néző annál biztosabban alakul át egyújfajta »Holt« Nézővé - kezdetben mégakar valamit, azután apátiába zuhan." (Azüres tér, Európa, 67. o.) Semmiképpen nemtekinthetjük véletlennek, hogy a happeninghívei a sokk hajszolásában eleinte aszürrealisták egyik közkedvelt mondásátkezdték idézgetni („A legegyszerűbbszürrealista tett abban áll, hogy az emberrevolverrel a kezében kimegy az utcára, ésvaktában belelövöldöz a tömegbe." L.: Aszürrealizmus második kiáltványa), leg-újabban pedig Mussolini hírhedt élet-elveis felkerül egyik-másik happening-zászlóra: „Vivere pericolosamente" (Ve-szélyesen élni).

Azt a törekvést, hogy a katarzis azember kozmikus magányosságát, illetve abrutális életigenlést közvetítse, meg-felelően kiegészíti a katarzisról mintidejétmúlt, elavult dologról való szkep-tikus lemondás. Brecht már 1932-bennegatíve nyilatkozik e kérdésről Az anyacímű darab színpadra állítása kapcsán(Epikus dráma - epikus színház, Bp., 1962.12. O.). A katarzis a nézőt a „szuggesztívszínházi élmény zsákmányává" teszi,holott ő gondolkodtatni és elidegeníti akara színházban. Miután igyekeztünkbebizonyítani, hogy az el-

idegenítés legalább olyan régi sajátosságaa drámának, mint az együttérzésrekésztető ereje, valamint hogy a katarzisezekre épülve jön létre, Brecht hipotézisétegyedül a polgári kommersz színházmotiválhatta, amelynek szirupos éskönnyfakasztó érzelmességét azonosítottaa katarzissal. Kritikája annyiban jogosult,amennyiben - főleg a század-forduló tájánés az azt követő évtizedekben - a katarzistpusztán emocionális hatásként fogták fel.De ha a katarzison olyan hatást értünk,amely - esetleg az időrendben elsődlegesemocionális be-nyomás mellett - abefogadás alatt és után a tudat világát, agondolkozást kavarja fel, és az „életkritikájára" (Lukács) sarkall, akkor Brechtelidegenítési koncepciója gyakorlatilag,mindenek-előtt a harmadik korszakában írtdrámák világában, a katarzist bizonyítja.Roland Barthes lényeglátó és okos kri-tikája, amely a Kuráz s i mama előadásanyomán született, messzemenően alá-támasztja véleményünket. (L.: A drámaművészete ma, Bp., 1974. 369-373. o.)

Elgondolkodtató, hogy Brecht a negy-venes évek végétől hiába revideálta szá-mos fiatalkori nézetét, követői ezt nemmindig vették tudomásul. A jelentős éstehetséges rendező, Peter Brook, Az ürestér című tanulmányában (120. O.) mégmindig így fogalmaz: „Azért nem értjükmeg a katarzist, mert azonossá váltegyfajta érzelmi gőzfürdővel."

*

Végül a harmadik verzió a katarzistolyképpen teszi zárójelbe, hogy a mű-alkotás befogadásának, hatásrendszeré-nek és értékelésének tényleges feltételét aszakmai és műhelytitkok elsajátításábanlátja. Anélkül, hogy vitatnánk aformatannal kapcsolatos ismeretek fon-tosságát, szerepüket a mű megértésénekegyes fokozataiban, mégis fontosnaktartjuk hangsúlyozni, hogy az igazi esz-tétikai hatás elementárisabb is és pri-mérebb is, hogysem helyettesíteni lehet-neszaktudományi ismeretekkel. A valóbanjelentős színházművészeti alkotás mindigmagával ragadó életszerűségével lepi mega befogadót, és ha Lukács György azalkotó művészekkel szemben jogosultnaktartja a marxi aforizmát - „nem tudják, deteszik" -, fokozottan érvényes abefogadásra is. Ismételjük, nem akarjukcsökkenteni, még kevésbé tagadni a műstrukturális felépítettségé-nek és aszaktudományi problémák tu-

datos felismerésének jelentőségét. Azon-ban a formatani ismereteknek tulajdonítottprimátus szerep, amellyel e nézet híveiminden mást helyettesíteni akarnak, agyakorlatban arisztokratikus mű-értékelőés befogadó álláspontot alakított ki. Ez -enyhébb vagy durvább megfogalmazásban- rendszerint ilyen szentenciákhoz jut: abemutatott szín-játék hibátlan volt, de aközönség hozzá nem értése következtébenmegbukott.

A katarzisnak a sokkírozással, illetve azegyoldalú emocionális hatással valóazonosítása lényegében egy tőről fakadezzel az arisztokratikusan konzervatívfelfogással.

Megengedhetetlenül messzire távolod-nánk el problémánktól, ha most arrapróbálnánk választ kapni, hogy a katar-zisellenesség itt vázolt és rendkívül le-egyszerűsített típusainak mi jellemzi aközös tengelyét. Ezért csak annak ameggyőződésünknek adhatunk kifejezést,hogy ha a „Változtasd meg életed" (Rilke)elv, ha az „élet kritikája" lukácsi gondolatmint a katarzis központi magja, egyreveszít népszerűségéből, és fölényes,cinikus vagy lekezelő elutasítása szintekötelezővé vált bizonyos körökben, akkorezt a tényt egyedül és kizárólag olyantendenciák szülik, amelyek az ellenkezőéletelvet szeretnék általánossá tenni. TehátIbsen Dovre apójának parancsa: „Légyönmagadnak mindig elég", a praktikumnyelvére fordítva: fogyassz minél többet,tarts lépést a reklámmal, rendelj - ésteljesítve lesz. Vagyis meg kell szüntetniaz életben minden katartikus hatást kiváltómeg-rázkódtatást, hogy azután aművészetek-ben - í g y a színházban is - máreleve a katarzis elvének antimodernségét,el-avultságát hirdessék. A descartes-icogito... ma így hangzik: konzumálok,tehát vagyok, egyéniségemet fogyasztásomrevelálja. Az életet kritikával szemlélő, azéletvitel gyakorlati megváltoztatásángondolkodó ember éppolyan veszélyesközeggé vált, mint az a művészet, amelyikezt programatikusan hirdeti. Az „Ember,légy magad!" gondolat a mai modernmanó-társadalomban éppoly élet-veszélyes, mint Peer Gynt számára voltDovre birodalmában .. .

Éppen ez a tény figyelmezteti a marxistaesztétika művelőit, hogy bizonyoskategóriák, így a katarzis esetében semtehetnek engedményeket a modernségmezében jelentkező különböző irányza-toknak, ha ezek a művészi tartalmat, azesztétikai hatást akarják devalválni.

világszínház

Varsói tanulságokMég egyszer visszatérünk a varsói Nemzetek Színháza fesztivál előadásaira, mert úgy érezzük, hogy tanulságai messze túlmutat-nak magán az eseményen, és a világszínház olyan jelenségeit érintik, amelyeket érdemes továbbgondolnunk. Meggyőződésünkpéldául, hogy az egyes előadásoknak nemcsak az esztétikája, hanem az etikája is figyelemre méltó - ezért foglalkozunk újra a NapSzínházának bemutatójával. Biztosak vagyunk abban is, hogy az olyan szokatlan vállalkozások, mint a varsói Ateneum SzínházUlysses-feldolgozása, a Bloomusalem, inkább több elemzést érdemelnek, mintsem a „kísérleteknek" szóló kézlegyintést, mertelemzés híján csupán bezzeg-példák maradnak - a mindenáron újítani akarók és a mindenkori konzervatívok számára egyaránt.Hasonló okokból, a pontatlan híresztelések és a rosszindulatú szemtanúk helyreigazítása céljából közöljük a kaposvári CsikyGergely Színház Ahogy tetszik-előadásának részletes varsói sajtószemléjét. Az olvasó látni fogja, hogy az egyes előadások érté-kelése nem mindenben egyezik a lapunk októberi számában megjelent elemzésekkel ugyanazokról a produkciókról. A különbözővélemények szembesítése, nem tagadjuk, szándékos. Úgy véljük, ki kell használni az alkalmat, hogy végre olyan világszínházieseményekről szólhatunk, amelyeket nem egy-két szerencsés utazó, hanem számos színházi szakember láthatott. A vita tehát nemmarad a vitázók belügye, ki-ki hozzámérheti az érveket saját tapasztalatához. Ami pedig magát a vitát mint nézetekszembesítését illeti, erről az a véleményünk, hogy a színházi fogalmak tisztázását, végső soron a színházművészet fejlődését segíti.A szerk.

MOLNÁR GÁL PÉTER

Utak és útvesztőkSzínházi breviárium

Egy fiatal lengyel rendező - Jerzy Grze-gorzewski - a varsói Ateneum Színház-banJames Joyce hírhedett regényéből, azUlyssesből csinált színházi előadás szá-mára alkalmas anyagot. HappeningizáltaJoyce-t. Bloomusalem a darab címe. Föl istűnik Leopold Bloom az üres színpadon,melyen csak csuklós csövek, csavarok,drótok, hatalmas, gömb alakú árnyék. Ahátteret elmosódott világos foltként le-pucérított próbababa fekvő alakja és né-hány túlfestett utcalány - merőben deko-ratív szempontból fölhasznált - foltja dí-szíti föl. Bloom, kezében a tisztálkodó-szereket tartalmazó csomagocskájával in-dul a fürdőbe. Megáll a színpad pere-mén.Nyekergő hangot hallunk. És a nézőteretkörülfogja egyetlen fekete ernyő: fejünkfelett és a széksorok mellett szorosanösszezárul egy gépesített függöny-rendszer.

Fullasztóvá válik egyszerre a színház.Szorongás tölt el. Összezártak bennünket -beláthatatlan időre - Joyce teremt-ményeivel, a századforduló Dublinjának amai Varsóban megjelenített alakjaival.

Egy estélyi ruhás hölgy kellemes han-gon ódivatú slágert énekel, lila kohász-kesztyűs kezével drótkötelet húzva. A kö-tél másik végét két sisakos tűzoltó vonjamaga felé, teljes erővel, (nadrággombbólmeg cérnából készült gyerekjáték-

ként) pörög a kifeszített, majd elernyesz-tett zsinór közepén egy hasán átfűzötthanglemez.

Képtelen alakok olvadnak elő és tűnnekel. Alomszerűen megfoghatatlan a játék.A szín hátterében heverő próba-báburólidőközben kiderül: eleven, meztelen nő,aki türelmes aktmodellként jobbkönyökére támaszkodik. Nem kel föl.Nem lép be a darabba. A szép meztelentest a Bloomusalem libidója. Időről időrefigyelmezteti a nézőt a történet mélyénmeghúzódó erotikus hajtóerőre.

Hosszú szál deszkán megformált, valódi- még kisütetlen - császárzsemléket szállítegy öreg. Az álom kámzsáserőszaklovagjai birkóznak Bloommal,durván belehányni kényszerítik egy mű-anyag vödörbe. A veder fenekén tompakoppanásokként pénzdarabok zörejéthalljuk. Három férfi (a háttérben) meg-nyújtott tésztadarabon huzakodik, mígszét nem szakad a lepény, és ki-ki elsietzsákmányával. Violaszín selyembugyo-góban megjelenik Molly is, látjuk fehér-ben Bloom szeretőjét, méltóságteljesasszony léptet, bundás utcalány támaszko-dik a jobb portálhoz szakadt harisnyában,hatalmas fonográftölcsér, bogár-csápkénttapogató ipari csövek, baldachinoskörmenet, egy kártyatrükkökkel mélánjátszadozó férfi, a nézőtér fölött, a színházfeketében rejtőzködő erkélyéről egyházikórus. Hangok, hangok, hangok. Egy-egytétova nóta. Egy bánatos csel-ló.Zavarbaejtő és kényelmetlen látnivalók,egymásba olvadó, egymásból szüle-tő ésegymásba menten belefulladó képek,jelenetek, jelek, történések.

Egyszerre megszakad a színpadi képekáramlása. Sötét lesz. Az ernyő visszahú-

zódik fejünk felől. Fölszakadnak az ol-dalsó függönyök is. Halvány nézőtérifények jelzik, hogy szabad az utunk. Né-hányan (bátortalanul) tapsolnak. De érez-ni: ez még nem a vége, itt még nem feje-ződött be az előadás. Talán szünet van? Lea lépcsőn, le az előcsarnokba: talánihatunk a büfében egy pohár italt. Denincs büfé, és a ruhatári pultok előtt isüvegablakokat találni, mögötte a moz-gatható fogasokra mintha egy templomiharmónium síprendszerét vezette volnaoda valamely hanyag kéz.

Folytatódik az előadás a lépcsőházban, aruhatári térben és a büféhelyiségben.Fekete leplek takarják a falakat, feketeműanyag fedi a színház előcsarnokánakoszlopait, és feketével burkolt álfalak zár-ják el a kijárásokat. Nincs hová ülni: anézők akaratuk ellenére is arra tolonganak,ahonnan hangokat, beszédet hallanak vagyahol világosság támad ebben az alkalmibarlangban. S ha unná valaki és a kijáratotkeresné: a nyílásokban is színészeket talál.

Összekeveredik a félhomályban játszó ésnéző. A színészek elvegyülnek a tö-megben. Nem tudni: a mögöttem meg-szólaló unja-e nézőként az előadást, vagya szerepét mondja valaki éppen.

S akárhogy is, de nem érzem magamLeopold Bloomnak. Inkább Joseph K.-nak, aki eltévedt életében, és ahelyett hogybarátságos szobában családjávalestebédelne, kénytelen egy huzatos szín-házi előcsarnokban letölteni azt az időt,amennyire elítélték. Kik ítéltek el? Ésmiért? Milyen vádpontok alapján dön-töttek felettem? És meddig tart a büntetés?Alázattal kell tűrnöm. Egyetlen -

kaján - örömöm, hogy a laza képzettár-sítások, a hol itt, hol meg az ellenkezőoldalon folytatódó játék nem képes irá-nyítani, nem képes hatása alatt tartani.Legalább gondolataimmal és fölvillanóképzeteimmel megőrzöm szabadságom.Azt gondolok a happeningsorozatról,amit én akarok; holott azért érkeztem aszínházba, hogy azt gondoljam, amit őkakarnak.

Műűűűűűűvészet!

Webster Ama/fi hercegnő jének színpadaarany síremlék arany szobrokkal. A be-aranyozott, embernagyságú szentábrázo-lások halálfejet viselnek. A hivalgó sír-bolt várkastélyra emlékeztet háromszög-letű nyílásaival, lépcsőivel, szeszélyeskanyargóival, beugróival, társadalmi hie-rarchiát sugalló szintjeivel. Túlontúl jódíszletnek hat a játék elején a rendező-tervező angol Prowse építménye, de gaz-dagságot sugárzó látványával hamarosanráhasal az előadásra és agyonlapítja. Ezta díszletet - gondolom még az elején -alaposan túl kell majd beszélni, erőseb-ben és hangosabban kell játszani.

Sivalkodó zsivajjal emberek szaladnakki a díszletépületből. Dekadens férfiakfeketében és aranyban, léha asszonyok -egyikük topless-szerű (mégis korabeli)ruhájából kilátszanak fedetlen keblei.Romlott világ robban a színre, hogy azelőadásban egyetlen szereplő se lehessenrokonszenvesebb a másik rovására, senkiiránt ne érezhessünk részvétet. Pedig aszínház - különösen a rémdrámaformá-ban megjelenő, vadul cselekményes szín-ház - egyáltalán nem lehet meg a nélkül

az egyszerű élvezet nélkül, hogy a cse-lekmény során aggódjunk az egyik félértés összpontosítsuk indulatainkat a másikellen. Végül is a színház az a hely életünk-ben, ahol percről percre önkéntelenül isdöntenünk kell, mert ízlésünket, érzel-meinket, gondolatainkat és világnézetün-ket, a bennünk levő részvét és szeretetmennyiségét a cselekmény folyamatosanválasztások elé állítja.

Prowse színpadán a glasgow-i társulatelőadásában, az aranyozott halálfejű szob-rok között halottfehérre púderezett arcúfiatal nők és férfiak mozognak. Szemükalja sötéten árnyalt. Csontvázkoponyák-ra emlékeztető némafilmes holt lelkek.Fölékszerezett árnyékok. A ruhák és haj-viseletek egyszerre ódonak és új divatúak,mintha Ken Russel egyik ideges és kü-lönlegességvadász mozidarabjának ma-nökenjeit látnánk. Közöttük egy bár-sonyruhás lézengő. Arcán aranyból csont-koponyamaszk. A Halál maga. Ott set-tenkedik, ott cselleng az események kö-rül. Odatárja roppant könyvét egy-egyszereplőnek, hogy a soron következő,szerepbeli szavakat abból olvassa föl. Eza megszemélyesített Halál vezényli aparádét. Az első rész végén letépi az amal-fiak hercegi jelvényét a díszletről. Fejéreteszi a koronát, hogy a díszletgúla csúcsáturaló trónba olyan kéjelegve teleped-jenbele, miként I I I . Richárd-előadásokGlosterei teszik a hatalom birtokbavéte-lekor. Ez persze lehet hatásos lezárásaegy szünet előtti jelenetnek, de minden-képpen azzal a veszéllyel jár, hogy a misz-tériumszínpadot egy térben és időbenkiteljesített kódexbeli iniciálé szintjére

csökkenti. A szemnek ugyan mesésentetszetős, de nem érint bennünket köze-lebbről.

Meglehet, a rendező Prowse-nek semvolt szándéka felkelteni részvétünket,sokkal inkább az, hogy a Shakespeare-kortárs Websterrel érdekfeszítő történetetelbeszéltetni a jelenkor züllöttségé-ről,kevély hatalomvágyáról, haszonleséséről,szenvedélyeinek eluralkodásáról ésirgalmatlanságáról. Mindezt anélkül teszi,hogy bármelyik fél - a gyilkos vagy azáldozat - melletti állásfoglalásra kény-szerítene. Prowse csupán bemutat egy ke-gyetlen és irtóztató világot. De a levonttanulság túlságosan középkori, túl gótikus.A néma halállal nem bírunk mit kezdeni, aszínészek pedig egyazon idegesingerültséggel, élesen bántó nyugtalan-sággal közlekednek a vértócsákban és alemészároló végkifejletben, semmint ér-deklődésünk több lehetne a hűvös szem-lélőénél.

Formai rafináltsága mellett is gyerme-tegen együgyű az előadás. A szépelgéstárgyköréből érkezett. A valóság tényeités jelenségeit csupán szépészeti szem-szögből észrevételező gyatra művészke-dés.

Áhítozunk valami szépre. Ezért keres-sük föl a színházat. De a túlságosan szépetostobának találjuk. Műűűűűűvészetnek.Gyönyörködni akarunk a szépben, de -úgy látszik - nem érjük be a tetszetőssel.Az igazság szépségét kívánjuk. Azigazság lehet rútabb is a szépségesnél -csak minket érintsen.

Prowse művésznek látszik. A szépségiparosának. Elrendezgeti előző korokművészettörténetének tapasztalatait annakérdekében, hogy a színpadról átnyújtottcsinos csokorral elkápráztasson. Arányokés fények, kelmék és színpadi építészet, aszínészi stílus egyöntetűsége és a játékfeszes megkoreografáltsága az Ama/fihercegnőben csupán impozáns unalmatcsihol elő.

Politikai cirkusz

Cirkuszban előadott cirkusz Mnouchkinetársulatának új produkciója. Nem divatosstíluskeresési kísérletként tüntetik föl abohócelemeket. Tíz évnél is öregebbműködésük elején- a montmartre-icirkuszban - Weskerrel és a Szentivánéjiálommal már ebbe az irányba indultak el.

Mnouchkine-ék nem tartoznak az ön-telten magabízó komédiások ama cso-portjába, amelyik érdeklődésfokozásulszokatlan játékkonvenciót ránt elő - pél-

Ariane Mnouchkine rendezése, Az aranykor a Varsói Nemzetek Színháza fesztiválon

dául éppen a cirkuszi modort -, és aztnéhány hét próba után meghódítottnaktekinti.

A Napszínház cirkuszi vonzalma nem-csak érdekesebb anyagkezelés és forma-nyelv kialakítására valósult meg, hanemeltökélt szándékaik következményeként.Nagy tömegeknek kívánnak érthető ésélvezhető színházi jelrendszert kínálni.Szakítva az intellektuális elzárkózottság-gal, a homályos jelekkel és beavatottak-nak címzett ezoterikussággal.

Népszínház a Napszínház.Nemcsak vallják, nyilatkozzák, de le-

vonták döntésük valamennyi következ-ményét. Világosan és élesen fogalmaz-nak. Száműzték a magánvájkálást, ésvisszaadták a színháznak a közösség társa-dalmi nyilvánosságát.

Komoly tanulmányokat végeztek a cir-kusztörténetben és a komédiajátszás tör-ténelmében. Fölkutattak anyagokat, ta-nulmányozták testi tréfák, tréfacsoportokleírását. S ki is kísérletezték magukon, beis gyakorolták, készséggé alakították át,hogy testtel vagy arccal, kézen állva vagyszaltózva, ritmuseszközökkel muzsikálvavagy jellemet ábrázolva alkalmazkodjanakaz új és új helyzetekhez, hogy változatoseszközökkel bilincseljék magukhoz aszájtátó, mutatványokra éhes tömegekfigyelmét.

Hatalmas készség formálódott ki a tár-sulatban a népies színjátszás vidám éstarka formáinak művelésére. Komolyszaktudást szereztek artistaként és zene-bohócként, parodistaként és némajáté-kosként. (Ez utóbbin nem a kiegészítőjátékok pantomimiáját kell érteni, hanemegy már-már marceau-i szintű testi isko-lázottságot, csepűrágók céhbeli képzett-ségét.)

A Napszínház szakított a színiiskolák-ból érkező fiatalok szórakoztatóipari föl-használásával. A színházak legtöbbjébenbeérik egy csinos pofácskával, sudár ter-mettel vagy bizonyos adottsággal az ér-zelmek megjátszására. Mnouchkine-ékvisszanyúltak a színháztörténet kézmű-ipari korszakáig, ahol a mutatványosnakmindent kellett még tudnia: nemcsak testiügyességével, fürgeségével, erejével ésbájával magához ragadnia publikumát,hanem rugalmasan alkalmazkodnia aközönségben létrejövő minden várat-lansághoz -- legyen az bár a figyelem el-lankadása (de biztosak lehetünk, ha ki-gyulladna a színház: a társulat gyorsan ésmulatságosan oltaná el). Tisztában van-nak előadásuk lényegével is, nemcsak

szerepükkel, a műben gondolkodnak ésélnek. Ennek megfelelően bármikor ké-pesek módosítani rajta, hozzáigazítják apillanatnyi követelményekhez, hogy aközönség összetételének megfelelőenmindig a leghajlékonyabb és legnyitottabbformában adhassák azt, amire vál-lalkoztak.

A z aranykor „első vázlat" alcímű (műfajimeghatározású?) jelenlegi változata arögtönzött komédiák anyagi szerveződéseszerint jött létre. A színház is-mert (közös)alkotó módszereivel az egyes jeleneteket aszínészek ötlik ki, ki-dolgozzák és - habeleillik a fővonalba - beilleszti a rendezőaz előadás menetébe. A színészekválogatják ki az ábrázolt figuránaklegmegfelelőbb ruházkodást. Ezt azután ajelmeztervező - többnyire FrançoiseTournafond, ez alkalommal Jean-ClaudeBarrierával és Nathalie Ferreirávaltársultan -- önt végleges formába. ErhardtStiefel olasz félmaszkjai nem „fantézis"

agyalmányok, hanem az olasz komédiavilágának tudós ismeretéről, a maszkoklélektanának pontos fölmérésé-rőltanúskodnak; takarják és átalakítják azarcberendezés jellegét, de helyet hagynakaz alsó állnak, és lehetővé teszik a szemekeleven életét.

Mintha valóban a XVIII. századi olaszkomédia elevenedne meg előttünk a cir-kuszban. A történelmi materializmusoncsiszolt tudású csepűrágók roppant testikészsége a típus és a társadalmi helyzetkifejezésére, a könnyed, de szerves kap-csolatteremtésre - közönséggel és part-nerrel egyaránt - nagy színházi élménytelőlegez.

Bohóctréfákban elbeszélve a kizsák-mányolásról, a társadalmi rend rendet-lenségéről, az elosztás igazságtalanságai-ról és a modernnek nevezett élet rablán-cairól beszél az előadás.

A francia forradalom célzatos bemu-tatása (1789 és 1793) után Mnouchkinetársulata a mai élet ábrázolására tett kí-sérletet. A kísérlet most valóban kísérletetjelent. Nem ködös turkálást mesterségesformációk kialakítására. A párizsi színháziközösség azt próbálta meg, hogy atömegeknek szóló, szórakoztató és ple-bejus, népszerű formákból előcsalt kife-jezési nyelv alkalmas-e a mai társadalombemutatására.

A forma túlságosan előtérben áll még.Sokszor megeszi a mondanivalót. Deminden nagyszerű sikerületlenség ellené-re kimondandó : valószínűleg alkalmaslesz.

Kijövet - konzervatívnak éppen nemnevezhető - grafikusbarátom csípősenmegjegyezte: azt láttuk, amit annyira un-tunk csinálni az ötvenes évek május else-jei fölvonulásain: élőképeket, a kapita-lizmus naiv és plakátszerűen egysíkú áb-rázolását, a kizsákmányolók és kizsákmá-nyoltak gyermetegen sematikus viszo-nyát. Beletalált jószerével a Napszínházerényébe és fél-fiaskójának okába is.

A z aranykor az ellentmondásokat való-ban olyan egyszerű tömörítésekkel na-gyítja föl, amilyen egy május elsejei te-herautóra állított élőkép volt (az olasztrionfók jelenkori továbbéléseként). Naiv,de erős jelképek szerepelnek Mnouch-kine-ék manézsában. Jelképek akkor is,ha megszemélyesített jelképek és egyedivonásokkal ábrázoltak, tulajdonfőnévvelfölruházottak.

Míg az 1789-nél a francia forradalomvalóságos történései adták ki a mesét, acselekményt, addig itt elszigetelt számok,egymáshoz csupán ízesülő, de nem illesz-kedő sorozatát kapjuk. Nincs átfogó cse-lekmény. Mert nincs átfogó gondolat.

Úgy látszik: a társadalom ábrázolásánakmegcélzott mélységére és teljességé-renem elegendő az elszigetelt számokbólkialakított kollektív technika. Ide márdarab kellene. Legalábbis: összefüggőkanavász. Különben minden színes szép-sége mellett is fárasztóvá lesz gondolat-menetük követése. Ilyenformán a nézőletapad az egyes számokban való gyö-nyörködésnél.

Van a dolognak másik oldala is. Anél-kül, hogy egy 1950-es káderes hibájábaesnék - csupán a tény kedvéért - elmon-dom, hogy Ariane Mnouchkine papája, azörmény emigráns Alexandre Mnouchkinefilmvállalkozó Franciaországban.Produkciójában és pénzével készültek an-nak idején az avantgarde-nak számító Coc-teau-rendezések, ezek a költséges és koc-kázatos befektetések. Vállalata neve:Ariane-film. Föltehetően kislánya tiszte-letére viseli a költői női nevet. Nos, ami-kor a francia kulturális kormányzat meg-tagadta a hírhedten baloldali Théátre duSoleil állami támogatásának fölemelését,és baloldali művészek - közöttük a ren-dezőnő is - nyílt levélben tiltakoztak akultuszminiszternél, akkor a kapitalistapapa leánya és színházi barátai rendel-kezésére bocsátotta pénzét, vállalatát ésszolgálatait. Elkészíthették nagy appará-tussal az 789 filmváltozatát, melyet az apaösszeköttetései révén nemcsak be-mutattak, le éppen a cannes-i fesztiválon

szerepelhetett, francia versenyszámként.Nem vonnék le mindebből mélyebbösszefüggéseket, hiszen a forradalmak ve-zetői között meglehetősen gyakori a föl-ismert társadalmi utat választó nagypol-gár; mégis jellemző szín a forradalmimozgalomba keveredett polgár újsütetűbuzgalmára az a némileg sematizmusbankifejeződő, dialektikamentes plakátsze-rűség, ami nem a napi taktikából ered,hanem torzult szemléletből. Mintha ezgátolná a Napszínház színháztörténetifordulatot teremtő művészközösségétabban, hogy választott formájuk ne legyengazdagabb a belső tartalomnál. Nem akülső forma nyeli el a tartalmakat, haneméppen a belső: a gondolatok sivárabbak.

A színházi és politikai szemlélet -vagyis a cirkusz és politikai cirkusz egy-másba tolása - némileg összefüggenek.

A cirkuszi forma: tömegekhez szóló,eleven, magát könnyedén megértető, vi-lágosszavú, határozott állásfoglalású elő-adói modor. A kikiáltó, a bohóc és ellen-bohóc nem fogalmazhat sejtelmesen, nembeszélhet rébuszokban. Gyors, tömör éscélbavivő kell hogy legyen minden szava.Ennek megfelelően: csak fehéret ésfeketét, igent és nemet tud mondani acirkusz. (Bár A z aranykor egyes számaiárnyaltak, gazdagon sokoldalúak.)

Mnouchkine-ék eredményei legújabbmunkájukban éppen abban találhatók meg,hogy elevenné teszik a cirkusz és az ősinépszínpadok hagyományait. Kiemelikszínháztörténeti kutatók kezéből.Visszaveszik a napi hatásra dolgozó ko-médiások a történeti leletet, és megmutat-ják, hogy napjainkban is hajlékony, hasz-nálható harci eszköz.

Ha a jelenkori színházművészet legtöbbnagy alkotójára az eszközök számbavételejellemző, az a lebontó és mindent alaposanszemrevételező gesztus, amellyelszétszedik alapelemeire a szín-házművészet évezredeit és megvizsgálják:mit és miként lehetséges a jövő szín-házához fölhasználni - mindezt többnyi-rea nélkül az eszmei biztonság nélkül, hogya szétszedettet ismét össze is tudnák rakni-, Mnouchkine-ékat az emeli ki a sorból ésemeli figyelemreméltóbbá,tanulságosabbá, hogy törekvéseikben ki-tapintható a folytatás is.

A z aranykor - ebben az értelemben -nem mutat önálló művet: műhelytanul-mány, útközbeni szemrevételezése a meg-tett útnak.

M i van a színészek talpa alatt?

Nem lehet elmenni a Napszínház új mun-kája mellett anélkül, hogy meg ne kér-deznénk: min állnak a színészek?

Theszpisz kordéjának deszkái óta két ésfél ezer évig deszkákon játszottak a szí-nészek. Ezek a deszkák jelentették a vi-lágot. Hol szekérre rakva száguldott el alejátszott jelenet után, hogy a város másikutcáján ismételje meg látványosságát, éshelyet engedjen a soron következőjelenettel odarobogó szekérnek; hol pó-diumként emelkedett a deszkázat; majdidővel beépültek a pallók egy épületbe, ésdíszes, olasz szerkezetű színházak borul-tak fölébük.

A forrongásban levő világszínház ren-dezői leszámolásra indultak a barokkkorszak meghatározta színiépületek el-len.Szerencsés és gazdag országokbanváltoztatható terű és szerkezetű színhá-zakat építtettek. (A mi Nemzetink terveitis ismerhetjük építészeti szaklapokból.)Addig is azonban, ameddig a társadalom-ban végbemenő változások végleg megnem változtatják a színházak szerkezetét -megfelelően tükrözve a társadalom belsőszerkezetét - a rendezők igyekeznek avalóságról vallott képzeteiket és ismere-teiket anyagi formában kifejezni.

Ehhez hozzátartozik, hogy mi a véle-ményük a színház szerkezetéről, a szín-pad padlójáról.

Tíz esztendeje is van annak, hogy el-rugaszkodtak a színpadi deszkáktól. Ki-alakult egy lebegő, légben járó színház. Etekintetben Peter Brook találata a leg-ismertebb mifelénk is: a függeszkedőszerkezetek, kötelek és hinták a fontosabbdrámai csomópontokat a levegőbenrepkedő színészekkel bonyolították le;igaz: indoklást lelve Oberon és segédjetündérségében. Korábban FelsensteinSzentivánéjije (és nyomában Vámos Lászlódebreceni Britten-operája) is dróthálóbanúszva mozgó szereplőket mutatott:ugyancsak a tündérvilág realitását kívánvafölidézni, de legalábbis tündér-országnehézkedési törvényeinek indokolásávaltakargatni-fedezni azt a hirtelen jöttválaszt a valóságra, hogy a tündérekbenmár nem a valódi embereket látja többé aszínház, hanem a légies lényeket.

Victor Garcia Yermája bizonytalanulváltozó gumiasztalon folyt le. A nehéz-kedési törvény itt sem érvényes a szerep-lőkre. Lebegnek, kötetlenül úsznak ésrepkednek, ide-oda csúszkálnak a légürestérbe kivetett személyek. Egyszerre kel-

tik az álomszerűség képzetét és tagadjákmeg a történelmi kialakulású színpadideszkák hagyományát.

Luca Ronconi deszkaszínpada - azOreszteiában - emeltyűivel és liftjeivel,akárcsak a lengyel Hanuszkiewicz ipariszerveződésű Hamletje: a levegőbe emel-te a színészeket. Lábuk alatt erősek aszerkezetek ugyan, látványuk mégis bi-zonytalanságot vált ki a nézőből. A leve-gőre épültek ezek a színpadi szerkezetek.Állandó, játékos mozgásukkal tagadják azállandóságot, a szilárdságot; képlékenyülfolyékony világot kerítenek a színészeklába alá. Amikor Iglódi István a Csendeseka hajnalokban kizárólagos díszletkéntegyetlen kifeszített hálót alkalmazott,megoldotta a színváltozások kényszerét,ugyanakkor drámai közeget teremtett adarab előadása számára, és arrakényszerítette szereplőit, hogy ezt a bi-zonytalanul ingó szövedéket találják biz-tonságosnak, ezen közlekedjenek füg-geszkedve, és erről zuhanjanak a halálba.

Robert Wilson, Ronconi, vagy Ljubi-mov a Hamletben - földet kerített azután aszínészek talpa alá. A földhányásokugyanúgy tagadták az olasz színházszer-kezet természetes szerkezetét, mint PeterStein, amikor rendszeresen kendőzi aszínpad deszkáit (a Tassóban és a Hom-burg hercegében), földdel borítja el a desz-kákat ( A z ingolstadti tisztítótűz esetébenvagy Gorkij Nyaralókjánál), akárcsakStrehler, aki Goldonijához műhóval rej-tette el a deszkákat. Olyanra kényszerítikezek a rendezők a színházat, ami annaknem volt eddig sajátja. Képzeletbelimódon kivezetik a színházat a zárt épü-letekből a mezőkre és a terek nyilvános-ságához. (Ugyanezt kísérelte meg Zsám-béki Gábor, amikor A kávéházban tele-szemeteltette a kicsiny velencei teret,megbontva a színházi deszkázat semle-gességét és szerepre kényszerítve a szín-padi talajt.) Besson pedig A szecsuánijólélekben papírhulladékkal borítja el éstünteti el a deszkákat.

Most pedig Mnouchkine a játék helyéthomokkal hinti be. Eljárása vissza-idézi aNapszínház kezdeti éveit, amikor amontmartre-i cirkuszban Wesker Kony-háját és a Szentivánéji álmot játszották amanézsban. (Közbevetőleg: nem kelleneegyszer megvizsgálni, miféle törvénysze-rűség, ingerhajszálcsövesség keríti afigyelem előterébe egyik vagy másik drá-mát, és miért válik hirtelen érdektelenné,nem foglalkoztatottá a darabok másikcsoportja? - Ha csak Weskerről volna szó,vagy a hasonló, nyíltan társadalmi

kérdések iránt érdeklődő drámákról, akkornem volna a helyzet ennyire talányos. Aszázadforduló óta szinte valamennyi új,borzolni vágyó színialakulat alapítóévében megjelenik az Éjjeli menedékhely. Ezvilágos. Ez érthető. De szinte mindeniknélott találjuk mellette a Szentivánéji álmot is.Erre kellene magyarázatot lelni!)

Újabb kérdés: Mnouchkine-ékat a cir-kusz tömegszórakoztató-helye, plebejusjellege, jellegzetes technikája érdekli(vagyis: sok nézőt akarnak egyszerre,naivan ámuló, egyszersmind vélemé-nyükkel kívül maradó nézőket), vagy ateátrális forma izgatja cirkuszi munkáraőket?

Gondolom: egyszerre mindegyik.A Napszínház munkájában szerencsére

nem válik külön az elkötelezettség az újművészi formák keresésétől.

Miközben tehát a cirkuszi, homokostalaj díszlet - mégpedig részvétlen és szárazdíszlet: tengerpart, süvöltő viharbanvédelmet nem adó sivatag -, egyszersmindolyan érzelmi, atmoszferikus kerete ajátéknak, amelyik nem engedi elfelejteni anézőknek, hogy anyagközelben élőemberekről szól a játék. Olyan emberekmozognak a térben, akiknek a lábuk alattiföldet meg kell dolgozni a mindennapifalathoz.

A színpadi deszkák önmagukban hord-ják a stilizációt. A süppedő homokbanvalóságos mozgásokat kell tenni. Vagyiscsak erőfeszítések árán lehet könnyedénmozogni, futni rajta; de a homok védel-mezően fogadja a levegőbe fölugró bo-hócot, amikor orrára bukva érkezik a ta-lajra vissza; vagy alkalmat ad rá, hogy amenekülő védekezésében kutyaként ka-parja és szórja ellenfelére a homokot.

Az anyag és az ember küzdelmét látjukaz ember és ember, az ember és a tárgyak,az ember és a társadalom harca közben.Egy színházi előadás szépségeiben része-sülünk, de mellé kapjuk a cirkusz kínáltaszépségeket is.

Ne gondoljon senki most azokra a cir-kuszi keretbe helyezett színházi előadá-sokra, amelyek a cirkuszt mint metaforát, acirkuszt mint a polgári színház helyéttagadó jelzést, a cirkuszt mint színházia-sított színházat vonják be a rendezőijelzésrendszerekbe.

Mnouchkine nem ábrázolja a cirkuszt.Ez maga a cirkusz. Az ősi, az évezredesszórakozóhely. A tömegmulatságok ésnépünnepélyek színhelye, ahol a lelki ru-galmasság, az előadó kedélye legalább

annyira fontos, mint a testi szépség, akészség ábrázolások bemutatására és atesti ügyesség, ami azzal az erkölcsi fö-lénnyel rendelkezik, hogy képes legyőzniaz elébe tornyosuló nehézségeket.

Meg akarod változtatni a társadalmat? Eztkérdik a Napszínház komédiásai.Magatartásukkal és tudásukkal mentenválaszolnak is kérdésükre: változtasd megelőbb önmagad! Ragadd ki magad amegszokásokból, alakíts ki új harc-modort, növeld meg tudásod, fokozd ki-fejezőerőd, és ne vessél meg egyetlen le-hetőséget sem gondolataid kifejezésére, haazok eltalálhatnak a legszélesebb tö-megekhez !

Elégedetlen vagy a polgári színházzal?Meg akarod változtatni?

Csak a társadalom megváltoztatása áránlehetséges. Részt kell tehát venned atömegek harcában. Meg kell előbb vál-toztatnod közönségedet ahhoz, hogy atársadalom megváltozzon.

Mnouchkine társulata szakított a burzsoászínház évszázadok óta öntelt színészeinekmodorával, azoknak a sikertől és pénztőllusta, a színházi üzemmenetbenveleszületett tehetségével résztvevő, hiú ésdédelgetett szenvedélyiparosoknak aműködésével, akikből csorognak azérzések, gombnyomásra tudnak úgy tenni,mintha gondolkoznának, és készekbármikor, bármiféle érzelmet utánozni.Mnouchkine-ék nem tartoznak aművészetnek minden országban olyanszép számmal tenyésző, felkent csapatá-hoz.

A színház munkásaivá képezték kimagukat.

Egyforma gonddal ügyelnek a típusokéles megfogalmazására, a kanavász for-dulataira, és kezelik - ölükben tartva, aporond peremén ülve - a világítótesteket,hogy középen játszó társuk a játék-hoz alegelőnyösebb fényt kapja mutatványához.Professzorai a testi kifejezés-nek, doktoraia látványos színház történetének. De nemvonakodnak egy díszletelemet megfogniés helyére tenni az előadásban. Nincsenszámukra alacsonyabb és magasabb rendűmunka. Nem válik külön a színházbanvégzendő szellemi és fizikai munka. Nemsztárok. Szín-házban dolgoznak. Ésvalóban dolgoznak. Nem az önkifejezés, abelső én meg-nyitásának homályos papjai,hanem a színházművészet fizikaidolgozói.

Magatartásuk és művészetük lényegesvonása ez.

Eltörlik a burzsoázia kialakította szín-házi határvonalat, ami azt hirdeti - már

a rivalda merev vonalával is -, hogy tihozzánk jöttetek, és a pénzetekért meg-fürdeni akartok mindazon titkokban,amiknek mi vagyunk tudói. Mi: részeseivagyunk sejtelmes beavatottságoknak. Ti:nézhettek bennünket a pénzetekért.

A Napszínház színházi munkásainakfolytonos jelenléte a publikum előtt nemformai kényeskedés. Nem az álfalak taka-rásából lépnek ki, hogy ruhájuk szabásá-val, arcfestésükkel, a magukra vett jellemmeghökkentő előbukkanásával káp-ráztassanak el. Mindvégig a közönségelőtt készülnek produkcióikra. Arcukat agyülekező nézők között készítik ki.Jelmezeiket is előttük, közöttük cserélik.Vagy csak arcukra húznak egy sipkaként -addig homlokukra tolt - maszkot. Nemtitkolnak semmit a nyilvánosság elől.

Megmutatják könnyed munkájuk ne-hézségeit.

A világosban, a figyelő szemek előttigondos készülődés ráébreszti a nézőket,hogy társaik közé érkeztek. Nem kivá-lasztottak, sem szerzetesek, sem furcsaszekta vendégei. Hasonszőrű dolgozókfogadják őket, akik munkája a színház, aszórakoztatás, a mulattatva tanítás, akézenálló agitáció.

A színházgyárakban minden a szemé-lyes sikerért működik. Fondorlat, hisz-téria, fenyegetőzés, hízelkedés csak azegyéni csillogásért van. A Napszínházbanegy munkaközösség fog össze a színesidőtöltés, a világ megváltoztatására valókedvcsinálás érdekében.

Ne gondolja senki, hogy azoknak a zsá-volyba öltözött, egyenruhásított színi-szektáknak egyike a Napszínház, aholarctalan tömeg trappol és fújtat, ritmikusjelszavakat mormol vagy kiáltoz, és aholkollektívnek azt tartják, hogy nem lehetszemélyes sikere senkinek sem. Az arany-korban gonddal ügyelnek arra, hogy ki-nek-kinek meglegyen a maga „nagy jele-nete". A színészek közül ki-ki megmu-tathassa azt, amit a legjobban tud. Mertszámukra a közösség nem azt jelenti,hogy eltünteti az egyéniséget, hogy unal-masan alázatos szolgálatba kényszeríti atehetséget. Éppen a közös munka, azegyüttes szolgálat erősíti meg a tehet-séget.

Megtáltosodtak a rendezők

Eltépték minden hámjukat, és képzele-tükkel félig megrészegülten száguldanaktérben és időben. Merészen kecses ugrá-sokkal szelnek át évszázadokat, évezre-deket egyetlen színházi pillanatban. Vak-

merően kötnek össze távoleső utalásokatés világokat. Mint a hirtelen olvasotttudásnál az adathalmozás, úgy a hirtelenszabadult képzeletnél is tapasztalható aszertelenséggel való hivalkodás. A kötet-lenségektől megszabadult rendezők olyanörömöt éreznek, hogy kötelességüknekérzik a rá-rálicitálást.

Több ez már, mint a hagyományosbarokk színházépület kényelmetlenségé-nek és szűkké vált formájának tagadása ésszétzúzni, eltüntetni kívánó szenvedélye.A túlcsordult és túltermelésre beállítottképzelet ontja a képeket és jelképeket,jeleket és metaforákat, hogy lassan-kéntne is jelentésükkel, hanem orna-mentikájukkal foglalják el a rendelkezé-sükre álló teret.

A jelek nagy misztériumszínpada ala-kult ki. Már csak a Jó és a Rossz, az Ör-dög és az Angyal, a Bűn és az Erény, aVilágosság és a Sötétség munkálkodik.Azzal az igénnyel, hogy az egész zavar-tan bugyborékoló mai világot plasztikusformákba kényszerítse a színház. Keve-sebbet nem is óhajt megfogalmazni. Csakaz egészet. Az egészre törés heroikusvállalkozásában kevesen hederítenek arra,hogy elvész a részlet, ami az egész-nekalkotóeleme, támasza, szerkezete, atomja,és ami nélkül az egész sem jöhet létre.

Meglehetősen egyszerű oka van mind-ennek. A román Dinu Cernesco, a buka-resti MIC fiatal tehetsége a mezítelen kő-falig bontatja ki tervezőjével A forrás címűMarin Soresco-darabhoz a színpad-teret,hogy az előadás első pillanataiban amikor repülőgépzúgáshoz hasonlítóvízesés zaját halljuk - a középen elrende-zett, karcsúra redőzött, sárga selyemdra-péria motoros úton siklani kezdjen, éskörbefogja redőzetével a játék helyét, aszínpadi padló fekete klottfoltjai közülpedig éles fényben egy segélyt kérő karnyúljon ki, és utána három egyforma színűhálóingbe öltözött hölgy másszon elő Irinának, a főszereplőnőnek három arca,három megtestesülése -, és kezdetétvehesse egy sterilitásában is erőteljesenmutatós és erőteljesen színházi tehetségűjáték a mitikussal babráló, sorba rakottszínházi hatáselemek szemrevételezéseközben.

Cernesco rendezésénél döbbentett megaz élet lassú elszivárgása a színpadról, ateátrális szépség lassú lehűlése a fagypontalá. Valamiféle jeges elvontság, ízeknek,szagoknak, illatoknak esztétikus desztil-láltsága foglalta el az élet - a művészienábrázolt élet - helyét. Hiszen könnyebb

a nagy témák felé kinyújtani két lelkesenlobogó kart, mint megmarkolni egy te-nyérnyi kis igazságot. Könnyebb misz-tériumot szervezni, mint fölkelteni az életmelegének érzését, a szív dobbanásait aszorongató sötétben.

Nem szamováros szöszmötöléseket,zsebkendőhajtogatást és szoba-konyháslakásokban fővő paprikáskrumpli szagát,nem is a nyílt színi acélöntést, a kokillákszínpadi izzását és a termelési drámákkáderlapokkal, statisztikai kimutatásokkalés irodalmi riportokkal vagyjegyzőkönyvekkel igazolható életszerű-ségét sóvárgom én vissza. Csupán az éle-tet. Hogy a színház hasonlítson még avilágra, ha a világ kezdi is elveszítenimegint önmagát.

A valóban erős tehetségű színházi ren-dezők megfontoltan (vagy önkéntelenülis) zavaros képeikkel, túlburjánzó vizuáliskínálatukkal persze kifejeznek valamit avalóságból. S nem képzelem azt sem,hogy csak azért beszélnek rejtjeles steri-litással, mert nyakatekert formákban tet-szelegnek, mert a mindenáron föltűnnivágyás vezetné zablát nem ismerő és nemtűrő képzeletüket.

Minden ellenszegülésük és tiltakozásukellenére is hatott rájuk a piac törvénye.Így alakult ki a fogyasztói színház.Fogyasztói színház abban az értelembenlegalábbis, hogy a kispolgári lázadásokszámára termelnek fantáziaanyagot, mi-közben hisztériásan bővítik kínálatuk.Árulnak részletre is drámát. Elszaporod-tak a zanzásított drámai életművek, aNestroy-keresztmetszetek, Witkacy-össz-kiadások egyetlen színpadi kötetben,szünet nélkül, népeposzok három és félórás terjedelemben.

PETERDI NAGY LÁSZLÓ

A realizmus lehetőségei

Sokan újra felfedezik mostanában a len-gyel színházat. Egymás után jelennek megaz ismertetések, méltatások. Haösszeolvasná azonban valaki ezeket az írá-sokat, nehezen hinné el, hogy közös atárgyuk. Egy seholsincs ország képebontakozik ki bennük, amelyben föllel-hetők Európa minden színházának vágyai,tervei, problémái. Egy olyan országé,amelyben csak külföldi újságírók jár-nak aszínházba. Nyilván úgy alakul ez ki, hogymielőtt útnak indul, mindenki tudja már jóelőre, mit akar felfedezni. És azt azután felis fedezi. De mindig csak azt, mindig csakannyit.

Tavaly Julien Michel terjedelmes cikketszentelt a lengyel színháznak a Plays andPlayersben. Elragadtatva ír a látottelőadások magas szakmai színvonaláról,társadalmi érzékenységéről. Azután,mintegy észbe kapva, fölfedez egy vidékiamatőr együttest, és azzal a megállapítássalzárja cikkét, hogy- övék a jövő. Csak nemfog propagandát csinálni a hivatásosak-nak, a „színházi rendszernek" ? Nyakig asaját problémáinkban, mi is sokszormelléfogunk, amikor példát keresünk ná-luk. A magunk vitáiban mi például Gro-towski érveire szoktunk hivatkozni. Ésnem vesszük figyelembe például, hogy aző „szegény színháza" tökéletesen bele-illeszkedik a lengyel „színházi rendszer-be": a Kulturális Minisztérium pénzén ésmegbízásából Grotowski tanfolyamot tarta „gazdag színház", a hivatásos színészekrészére.

A lengyel színházak nagyjából a miénk-kel azonos körülmények között dolgoz-nak. Igaz, játszanak Beckettet is, Mroźeketis. Csakhogy nem ezekből születnek azigazán jelentős előadások.

Grotowski és Mroźek

A színház nem mondhat le az embernekember által való ábrázolásáról. Aszínpadon nem születik látomás, nem fo-galmazódik gondolat konkrét ember, aszínpadi hős társadalmi valója és egyénipszichikuma nélkül. Bárhogyan is véle-kednek és nyilatkoznak is néha a magukkísérleteiről, Szajna és Grotowski is aszínpadi realizmus új lehetőségeit ku-

tatják. Szajnával hamarosan találkozunkmajd díszletterveinek budapesti kiállításán.Grotowski így nyilatkozott színházilaboratóriumának helyzetéről a varsóitalálkozón: „Nehezen lehet elképzelni -mondják nekünk néha -, hogy azok a kü-lönböző formák, amelyeket Önök para-teátrális kísérleteknek neveznek, és ame-lyek mind különféle hajlamokat és ké-pességeket, követelnek meg, hogy ez azegész újfajta színházasdi meglehet majdmégis valami közös hely nélkül, ahol aközönségükkel találkoznak, hogy meg-lehet igazi színház nélkül. Márpedig ha ezígy van - mondják -, és Önök nemszándékoznak új produkciót bemutatni,nem válik-e az Apocalypsis cum figurisegyfajta muzeális előadássá? Nem jelen-ti-e ez a művészi múltjuk adott pillanatánakállandósítását? És ugyanakkor a jelenlegikísérleteik nem aprózzák-e szét túlságosanaz energiájukat? Nem valami-félecentrifugális folyamatról van-e szó,amelynek során egymástól élesen külön-váló társulatokra és munkacsoportokraesnek szét? Ilyen és ehhez hasonló két-ségek késztettek bennünket rá, hogy talántúlságosan is gyorsan, a társas együttlét éscselekvés olyan formáit keressük, a-melyeknem színházi előadások, de mégis közösbázist képezhetnek munkánk számára.Ezeknek hosszú távú terve és programja aGóra."

A „góra" szó hegyet jelent, a LángolóHegyet, amelyre Grotowski a követőitfelvezeti. Ez az elmélkedés, az önmegis-merés és a nagy találkozások helye. „AHegyre senki nem színházat nézni megy.De egyszer életében mindenkinek időt kellszakítani egy ilyen kirándulásra. Össze kellcsomagolni egy hátizsákot, jólmeggondolva, hogy mit visz magával.Búcsút kell mondani a megszokott kör-nyezetnek, elindulni, és aztán sok-sok óránát gyalogolni. A belépődíjat nem pénzbenkell fizetni, hanem testi és lelkierőfeszítésekkel. Mindenkinek, aki aHegyre indul, tudnia kell, hogy nem egy-szerű néző lesz. Kommunikálnia, csele-kednie kell egy neki megfelelő formában,közegben. Ha van tehát egy kedves szer-száma, magával kell vigye. Ha van egyszó, amely kedves neki, amely közel állhozzá - nem egy társalgási frázis, hanemegy igazán fontos szó -, akkor a Hegyentalálnia kell valakit, aki meg akarja majdhallani tőle ezt a szót. Ha a csendet szereti- és ez a csend nem mogorva, elválasztócsend -, akkor talál majd valakit, akimegosztja vele ezt a csendet. Ha a táncot, amozgást, a ritmust kedveli vagy

a társas együttlétnek valamilyen másspontán és expresszív formáját, akkor eztkell bemutassa ..."

Grotowski tehát a színész és a színház-ra vállalkozók valamiféle társas önfelsza-badítása révén szeretne új formákhoz el-jutni. A sok eredeti gondolat mellett isjogosnak tűnnek azonban azok az ellen-vetések, amelyek ennek a kísérletnek aszínházi lehetőségeit firtatják. Valószínű,hogy a wroclawi laboratórium felfedezé-sei nem is eredeti formájukban, hanem ahivatásos színház vérkeringésében jut-nak majd el a közönséghez. Amíg Gro-towski, a reformer szónokol, a hivatásosszínház megtanulja tőle, a színésztől, amitlehet s érdemes.

A legjobb lengyel rendezők tudatosantörekszenek egy új szintézis kialakításáraa nemzeti romantikus és avantgarde ha-gyományból, valamint az új felfedezések-ből, a színpadi realizmus új lehetőségei-ből. Ettől érdekes a lengyel színház ésnem a nyugati abszurdoktól vagy ezeklengyel követőitől. Mrožek a kivétel, akiotthon vitte most színre két új darabját;

az Örvendetes eseményt és a Mészárszéket.

Az Örvendetes esemény alapötlete hátbor-zongatóan szellemes. Egy gyermekre vá-gyó házaspár úgy akar megszabadulni aházsártos és hatalmaskodó apóstól, akimég az ágyban is közöttük okvetetlen-kedik, hogy fiatal és kihívóan modernéletmódot folytató albérlőt fogad. Azt

Jasienski: A próbababák bálja (Ateneum Színház, Varsó)

várják, hogy az „esztétikai anarchizmus"mozgalmának ifjú követője egyszer úgyfelmérgesíti majd az öreget, hogy meg-ütia guta. Azonban fordítva sül el a dolog. Azöreg harcos szövetséget köt az ifjú„forradalmárral" a közbülső puhánynemzedék ellen. Hamarosan együtt verikmár a blattot. Közben azért meg-születikmégis valahogy a gyermek, csak egy kicsitfurcsán sikerül: hatalmas rozmárfogainőnek. Terrorizálni kezdi a családot. ANapóleon- vagy de Gaulle-sisakosnagypapával egykettőre elbánik, éskiüldözi a házból a szüleit is. Kettenmaradnak az egyetemistával. A kicsikétazonban ő is untatja már. Egy játszi öt-lettel felrobbantja az egész lakást, és aromok között botorkálva kétségbeesettenszólongatni kezdi a mamát.

A Teatr Współczesny remek színészei,elsősorban -a nagypapát játszó HenrykBorowski igyekeznek lengyel tempera-mentummal és humorral megtölteni a pa-rabolát. Ez élvezhetővé teszi a gondola-tokat, de nem képes belőlük igazi szín-házat teremteni, még Erwin Axer rende-zésében sem. A színház mindig konkrét.És úgy látszik - itt vagy ott, lengyelkéntvagy franciaként -, az életet és a törté-nelmet is csak konkrétan lehet megélni.

Mrožek darabjai olvasva továbbra isnagyon szellemesek. A színpadon azonbannem izzanak már fel úgy a gondola-tok,mint régen. Pedig arról beszél mindig,amiről éppen „szó van". A közönség le isreagálja mind az aktuális vonatkozásokat.De aztán úgy az első rész vége felévalahogy elfáradunk. A gondolati vázkirajzolódott már. A sok apró meg-figyelésből, megjegyzésből, részletigaz-ságból pedig nem kerekedik ki valaminagyobb életigazság. Az életünk igazsága.

A Mészárszék, amelyet a Teatr Drama-ticzny játszik Jerzy Jarocki rendezésében,szintén parabola. A régi tétel fogalmazó-dik meg benne újra: a világ menthetetlenülaz összeomlás felé halad, s a megvál-tásáról fecsegő értelmiségiek nem tudják aromlást feltartóztatni.

Egy hegedűművész koncertjét meg-zavarja a szomszédos vágóhídról behal-latszó marhabőgés. A hangversenyirodavezetője ebben az idők szavát fedezi fel, éselhatározza az intézmény átprofilírozását.A zenészek összetörik a hangszereket, és akövetkező részben már hatalmas késekkelés baltákkal felszerelve, minthenteslegények jelennek meg. A színpadothatalmas horgok, kampók, csigák és

akasztók foglalják el. Egy igazi mészár-széket látunk. Két hatalmas kést össze-fenve az igazgató előrelép és megkérdezi:na, kivel kezdjük? A hegedűs feladata azlenne, hogy zenei aláfestést szolgáltassonehhez a munkához. Ő azonban alkal-matlannak bizonyul erre. Igaz, sértettfájdalmában maga is segített összetörni ahangszereket, az igazi vér látványátólazonban megiszonyodik. Nem marad szá-mára más lehetőség, mint az öngyilkosság.A legények egy pillanatra döbbentenhátranéznek, aztán folytatódik tovább atrancsírozás. A hegedűs szerepét a színházvezető férfiszínésze, Gustaw Holoubek, azigazgatót pedig Andrzej Szczepkowskijátssza. Nem ők tehetnek róla, hogy azelőadás mégis csak a tételillusztrációjának szintjén marad. Mit te-hetne hozzá a színház ehhez a tételdrá-mához ? Minden pontosan ki van itt mér-ve, el van döntve előre. Az igazi drámáhozbizonyos választási lehetőség kellene ésigazi hősök, akik választanak is.

Új színházi köznyelv

Meglehet, hogy nem is Mrožeket, Róže-wiczet, Grochowiakot vagy Bialosewskitkell leginkább irigyelnünk a lengyelektől,hanem az óriási tájékozottságot és a biztosízlést, amellyel a modern dráma-irodalomban válogatnak. Ez részben afődramaturgok érdeme, akik között sokhíres író, tudós, kritikus van, s akiket aszínházban irodalmi vezetőnek neveznekés tisztelnek. De közrejátszik itt még va-lami. A hosszú hajú, szakállas zsenikmellett jól érezhető még a lengyel szín-házban egy nagy irodalmi műveltségű,finom ízlésű rendezőnemzedék jelenléte.

Az Ateneum Színház igazgató-főren-dezője, Janusz Warminski ehhez a nem-zedékhez tartozik: Wajda, Szajna, Dej-mek, Hanuszkiewicz kortársa. Csak jóvalkevesebb szó esik róla. Lapozzunk mostbele egy nyilatkozatába: „A szín-ház ma iscsak a szó, az irodalom segítségével tudjamegfogalmazni véleményét a világról . . .Beszélni kell most erről, mert azt látjuk,hogy a szó művészete, sőt a színészművészete is háttérbe szorul, s a díszlet, avilágítás, a zenekíséret, a műszakimegoldások foglalják el a helyét. És eznemcsak a „gazdag" színházaknál van így.Bekövetkezik mindenütt, ahol a színészcsak a jelzés szerepét játszhatja. Mitjelenthet a nézőnek a legnagyobb színészis, amikor csak a gyertyát tarthatja alegközépszerűbb rendező-nek ? Amikor aszínész csupán csak esz-köz, kirakatibábu? A hangos új tanok-

kal, amelyektől a közösségi színház újjá-születését, a színészek és a közönség új,nagyszerű találkozását vártuk, tulajdon-képpen dehumanizáljuk,elembertelenítjük a színházat... Talánsoha nem írtak annyit a színházról, mintnapjainkban. És soha nem volt akkorazűrzavara és devalvációja az eszméknekés koncepciók-nak a színházban."

Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokkalmanapság bizony nem lesz túl nép-szerűegy színházvezető. Warminski szerencsérerendezőként is érvényesíteni tudjanézeteit. Mint művész is vitában áll azillusztratív színházzal, érvel az ember és aszínész kirakati bábuvá válása ellen.Legutóbbi rendezése, A próbababák bál/aszó szerint erről szól. A lengyel futurizmuslegnagyobb kommunista drámaírójának,Jasienskinek a darabjában nemcsak egypárizsi divatház próba-babái elevenednekmeg, hanem a parlamenti képviselőről iskiderül, hogy csupán báb a nálahatalmasabbak kezében.

Az előadásról távozó nézők a ruhatárbanösszetalálkoznak azokkal, akik a stú-diószínpadra tartanak Kafkát nézni. Aszínház fiatal rendezője, Jerzy Grzegor-zewski ilyenkor kezdi ott előadását, azAmer ikát . Ő rendezte a Bloomusalemet isJoyce Ulyssesének tizenötödik fejezetéből.Ő tudja, hogy ezekért a méregdrágahelyárakért már valami egészen rendkívü-lit kell nyújtani. „Szegény színházat" ren-dez tehát, s hozzá még „intellektuális" is.Az üres színházépület ruhatárába terelik anézőket, majd a színészek behúzódnak afogasok és a pultok közé, és különbözőpózokba merevednek. Sejtelmes zene szól,csak egy-egy fojtott sóhaj lebbenti meg azillatszerektől súlyos levegőt. Időnként egyjelmezes csoport halad végig a ruha-táronnagy csinnadrattával. Aztán újra semmi.Nyilván most a közönségnek kel-lenejátszani. A nézők azonban tanácstalanulálldogálnak. Nincs mibe belekapcsolódni.Ennyi választékos irodalmiságról ésszínháziságról pedig nem könnyű elhinni,hogy csak blöff. Néhányan oda-lépnek aszenvedő arcú színészekhez, éscigarettával kínálják őket. De azok úgytesznek, mintha nem hallanák. Merevennéznek egy távoli pontot. Mint a próba-babák. Az emberek végül elunják és ha-zamennek.

A dolgozó emberek Lengyelországban iskorán kelnek, és az éj jelt rendszerint nemaz Ateneum éjszakai előadásain töltik. Ottis egy új színházi köznyelv vankialakulóban. Egy érzékletes, árnyalt, de

közérthető jelrendszer, amelynek révén atársadalom legszélesebb rétegei érint-kezhetnek a színházzal. Két oldalról épülez egyszerre. Láttuk egyrészt, hogy a nagyszínházi egyéniségek maguk is szintézisretörekszenek. Az örök emberi, a vallási, anemzeti mítoszhoz való fordulás ezttükrözi. A mítosz azonban menthetetlenülsüllyed. és a legnagyobb szín-házimágusok sem képesek már vissza-varázsolni az emberek tudatába. Egyrenyilvánvalóbb, hogy az új színházi nyel-vet a mai élet elemeiből kell felépíteni.Még nyilvánvalóbb ez, ha a közönség ol-daláról vizsgáljuk a kérdést. Lengyelor-szág lakossága - életkorát és gondolko-dásmódját tekintve is - nagyon fiatal. Ésegyre újabb tömegek kapcsolódnak be azország kulturális vérkeringésébe. El-kerülhetetlen, hogy ezek magukkal hozzáka színházba a modern termelésben és atársadalmi életben szerzett élményeiket,tapasztalataikat. Mindennek befolyásolniakell a színházi közlésrendszer normáit is.

Az épülő új színház körvonalai sokszormég a régi formák elrajzolódásában,deformációjában mutatkoznak meg. Je-lentkeznek új formák is, amelyek a kizá-rólagosság igényével lépnek fel, majdnyomtalanul eltűnnek. Számtalan válto-zata, árnyalata lehetséges a modern szín-padi realizmusnak. De ezek soha seholnem maguk szülik egymást. A sokféle-ségben egy állandó, tudatos, hosszú távraérvényes társadalmi igény munkál. Ezhívja életre a színházi formákat, és ez vá-lasztja ki közülük a valóban életképeseket.Erre kell figyelni.

Az Ahogy tetszikVarsóban

Először fordult elő, hogy a NemzetekSzínháza fesztivált nem Párizsban, ha-nem egy szocialista ország fővárosában,Varsóban rendezték meg. Először fordultelő, hogy a Nemzetek Színházábanmagyar együttes is fellépett: a kaposváriCsiky Gergely Színház Zsámbéki Gáborrendezésében Shakespeare Ahogy tetszikcímű darabját adta elő a varsói DrámaiSzínház színpadán, két estén; azt az elő-adást, mely Kaposvárott is, Budapesten isnagy sikert aratott. S először fordult elő,hogy egyes lapok kritikusai kertelésnélkül és tárgyilagosan tudósítottak amagyar együttes vendégszerepléséről,nem szépítve meg a fogadtatást. „Tisztessikert", sőt egyenesen kudarcot em-legettek, ezzel nyilvánvalóan hozzá kí-vánva szólni a kaposvári színház körülkialakult vitához. Sajnálatos, hogy e hoz-zászólások nem az Ahogy tetszik hazai be-mutatója idején hangzottak el, s amikorelhangzottak, akkor is kevéssé a produk-ció érdemleges elemzéséből, sokkal in-kább másfajta indulatokból születtek.

Azok, akik ott voltak Varsóban, jóltudják, hogy szó sem volt kudarcról.Tapasztalhattuk, hogy sokszor a kaposváriAhogy tetsziknél erőteljesebb, Európaszínművészetének élvonalát képviselőelőadások sem részesültek nagyobb ün-neplésben, nem kaptak nagyobb tapsot,mint a magyar együttes. A varsói közön-ség mindkét este érezhető szeretettel ésszimpátiával fogadta a kaposváriakat. Haaz alábbiakban ismertetjük az Ahogy tet-szik lapzártáig kézhez kapott sajtóvissz-hangját, akkor egyrészt a Csiky GergelySzínház vendégszereplésének érdemlegesképéhez szeretnénk hozzájárulni, más-részt kiegészíteni az előadás sovány hazaikritikáját. Különösen Grzegorz Sinko ésRoman Szydlowski tett olyan megálla-pításokat, melyekre érdemes odafigyel-nünk.

Az Ahogy tetszik első kritikusa a nálunk isjól ismert, jeles költő, Jerzy Zagórski aKurier Polski című esti lap hasábjain Afesztivál tetőpontja címmel egy-kétmondatban méltatta a párizsi Théátre duSoleil, a kaposvári Csiky Gergely

Színház, az amerikai Manhattan ProjectStudio, a tokiói Wasedo Sho-Gekijo, amilánói Piccolo Teatro és a belgrádi Atelje212 bemutatkozását. „A rokonszenvesmagyar együttes, a kaposvári Csiky Ger-gely Színház mintha csak azért jött volnaVarsóba, bemutatva a Drámai Színház-ban Shakespeare Ahogy tetszikjét Zsám-béki Gábor rendezésében, hogy hírül ad-ja: ma Magyarországon nincs nagyobbkülönbség a színházi főváros és vidékközött" - írja Zagórski, majd hozzáfűzi:„Mégis, ez a Shakespeare-játék, melynem a hagyományos stílust követte, ha-nem mai nyelven szólt, nem volt túl ere-deti. Általános tetszés leginkább a zenés-táncos piknik jeleneteit fogadta." ASender Freies Berlin ugyanekkor keltkritikája viszont épp a „zenés-táncospiknik-kel", azaz az ardennes-i erdőjeleneteivel elégedetlen: „a zsinórokzsinórok maradtak, és nem változtak átfákká, mert ehhez olyan színészimegjelenítő erőre lett volna szükség,amely itt hiányzott" - állapítja meg anémet kritikus, elismerve ugyan azegyüttes „fiatalos frisseségét".

Másnap, június 25-én, vasárnap azUnita ezt a címet adta a varsói NemzetekSzínházáról közölt tudósításának: A ka-posvári színház sikerrel mutatta be az Ahogytetsziket. Az olasz kritikus, mely beszá-molójának mintegy felét a kaposváriak-nak szenteli, bevezetőül megállapítja,hogy Strehler, Bergman és Besson ismétnagyszerű előadásokkal bizonyították jólismert tehetségüket „az ugandai AbafumiSzínház és a magyar Csiky GergelySzínház azonban kellemes meglepetéstszerzett a varsói közönségnek". Az ugan-daiak méltatása után így folytatja tudó-sítását: „A magyar társulatról elöljáróbanel kell mondanunk, hogy egy hetven-ezreskis városból, Kaposvárról érkezett. Ezt azadatot nem azért idézzük, mintha atyaijóindulattal akarnánk szólni az együtteselért eredményeiről; épp ellenkezőleg,inkább a magyar vidéki szín-játszáskivívott rangját húzzuk vele alá, ami - haebből a példából kell megítélnünk -valóban meglepő." Az Unita szerint „arendező figyelme sokkal inkább ahatalomért folyó harcra, mintsem azudvaroncok kényszerű erdei életénekirreális dimenzióira összpontosult. Aszáműzetés itt egyfajta nem várt»szünidővé« változik, fejesugrássá akötelezettségektől és konvencióktólmentes szabad létbe. Ebben ajelenetsorban az át-öltözések, az álnokszerelmek, találkozások bonyolultváltakozása olyan játékká

alakul, amelybe a szereplők mintegy aka-ratuk ellenére kerülnek bele. A játék at-moszférája briliánsan szuggesztív. Aszövegmondás rendkívül fesztelen, s azigen színes kosztümök elragadóan fantá-ziadúsak, Silvio és Phoebe, a romantikus-melankolikus szabadelvű filozófus,Jacques, a mai fiatal szerelmesek ruháibanvalamennyi történelmi korszak keveredik,az antik görögöktől a tizennyolcadikszázad pásztorjátékaiig; de minden korszakruháját teljesen szabadon újra kitalálták, azalakok a meseerdő kötelei között lebegnek,amit felülről engedtek le, hogy befedje ahercegi udvar felcicomázott színpadát.Amint a bonyodalom az »erkölcsös happyand« felé halad, a négy szerelmespár egymelankolikus, né-ma francianégyest ad elő,közben az erdő nagy szőnyegétfelgöngyölítik, a vakáció befejeződik,ismét a társadalmi kötelezettségek kerülnekelőtérbe."

Ugyanazon a napon, amikor Rómábanmegjelent az Unita beszámolója, a lengyelfővárosban a Życie Warszawy kritikusamintegy ellenvéleményt jelentett be. Avarsói lap munkatársa úgy értesült, hogy „afiatal, ambiciózus Zsámbéki Gáborvezetésével" Varsóba érkező együttest„vidéken végzett társadalmi és kulturálistevékenységük jutalmaként" küldték afesztiválra. „Shakespeare Ahogy

Koltai Róbert mint Próbakő az Ahogy tetszik kaposvári előadásában

magyar színházi vendégjátékok alkalmávalVarsóban gyakran hallott és leírt el-lenvetést hangoztatja: a „társalgási hang-nemet" kifogásolja abban az előadásban,mely idehaza épp mozgalmasságával éslátványosságával keltett feltűnést. RomanSzydlowski a Trybuna Ludubanhiggadtabban és érzékenyebben szól akaposvári előadásról, ám recenziója bizo-nyos ponton mégis találkozik a ŻycieWarszawy észrevételeivel. „Friss és nemmindennapi előadás : kísérlet a Shakes-peare-vígjáték mába helyezésére. Ezthangsúlyozzák a mai öltözködési elemekettartalmazó jelmezek csakúgy, mint aszínpadkép, mely azt sugallja, hogy adarab bárhol játszódhat és sehol, így tehátma is" - írja Szydlowski a Trybuna Lu-duban, majd ekképp összegezi benyomá-sait: „A lengyel nézőnek, aki nem ismeri amagyar nyelvet, nehéz lenne megértenie aShakespeare-szöveg értelmezésének fi-nomságait. Meg kell tehát maradnunk azelőadás külső rétegének értékelésénél. Ezolyan diákos színházi mulatság benyo-mását kelti, melyet évek óta jól ismerünk ami ifjúsági és egyetemi együtteseinktevékenységéből. Kevesebb hangsúlythelyeznek itt a színészi játékra. Egyszerű-ség és spontán lelkesedés jellemzi őket, deelőtűnnek bizonyos technikai hiányosságokis." Végül megállapítja: „A közönség nagyszeretettel fogadta az előadást, tapssalünnepelve a rokonszenves kaposvárivendégeket."

Aligha szükséges a lengyel diákszín-játszás nálunk is többé-kevésbé ismerteredményeire, nemzetközi rangjára hi-vatkoznunk (hosszan idézhetnénk például aDialog című színházi folyóirat legutóbbiszámaiból, ahol most a hivatásos színházkiemelkedő képviselői vallanak róla,miben látják az ún. diákszín-játszásmegújító, frissítő, „forradalma-sító"szerepét a lengyel színművészetben),enélkül is megjegyezhetjük, hogy RomanSzydlowski, a lengyel színikritikusokdoyenje, akit ugyan sokan konzervatívnaktartanak, de biztos, jó szemű ítéleteivelkivételes rangot vívott ki magának, e rövidrecenzió keretein belül is, érdemlegesenméltatta a kaposváriak út-keresését.Grzegorz Sinko írása viszont a Teatr1975/15. számában gondolatébresztőelőadáselemzésével hívja fel magára afigyelmet. A színházi szaklap kritikusaShakespeare a Nemzetek Színházában címmelIngmar Bergman Vázkeresztjéről ésZsámbéki Ahogy tetszikjéről elmélkedik:„A mai színház és a mai néző-tér (ahogyegyébként szép csendben ma-

tetszikjét Kaposvárott a didaktikus ifjú-sági játék hagyományai szerint vittékszínre - írja a Życie Warszawy -, azono-sulva a darab főszereplőivel. Üres téremelvénnyel, melyet körben kivarrt, vö-rös anyag díszít, felette felhővé gyűrt,beige színű vászon - ez Olivér háza és abitorló herceg udvara. A felhő leereszke-dik és szélesen beborítja az emelvényt -íme az ardennes-i erdő pázsitja, ahol afatörzseket kifeszített kötelek jelzik. Ro-salinda és Celia olyasféle lányok, minthamost jöttek volna a téeszből, a plebejus,tanácstalan Orlando használt farmerben, abitorló herceg udvara zafír hatású zakó-ban, őt magát egy fehér mellfodor emeliki, a száműzött herceg és kíséreteszínesen, teátrálisan öltözve stb. Amikorvéget ér a száműzetés és a gondtalanÁrkádia, s vissza kell térni az életkemény kötelezettségei közé - így lehetkiolvasni a rendezői interpretációból:maguk az idill szereplői göngyölítik fel éscsomagolják össze a vásznat, mely azerdőt, vagyis a kellemes kalandot, afelesleges múltat jelentette, csak amelankolikus és kényelemszerető Jacquesmarad a csomagon, ekképp zárkózva el avalóság elől. Az elő-adást társalgásihangnem, plakátszerűség jellemzi,színészi kellemben szegény."

A Życie Warszawy kritikusa ismét a

ga Shakespeare is) nemigen akarja el-hinni a vígjáték szerelmi szálait és a bol-dog happy endet. Ingmar Bergman azirónia s a távlatot teremtő keretjáték általfogalmazta meg a maga kommentár-ját;Zsámbéki Gábor az Ahogy tetsziketrendezve, a külsődleges modernizálás mársokszor kipróbált útján indult el." Etörekvés - folytatja a lengyel kritikus -„mindig kifejezően exponálja az udvarbanuralkodó rosszat és Árkádia illuzórikusvoltát. Ennek, ha nem is az ellen-állásierdőben rejtőzők elleni büntető hadjárattal(mint nálunk Krystyna Meissnerrendezésében), de mindenképp a szigorúvalóságba való visszatéréssel kellvégződnie." Úgy látja, „a rendező egyé-nimunkája itt elsősorban a fiatalságra valótét: az előadás fő gondolatát Rosalinda(Pogány Judit), Celia (Andai Kati) ésOrlando (Márton András), e három maifiatal bontakoztatja ki. Mai ruhájuk ésviselkedésük azonnal egy sor problémátszül: a lányok már jelmezükben is nyernek(a ragyogó adottságokkal rendelkező Celiamini-kreációja) és a fiú (a hippisített,»afro« frizurás Orlando) veszít. Ugyanezérvényes az »ifjúsági« szubkultúrából vettviselkedésmódra is: a lányoknál ezösszhangba kerül a Shakespeare-szövegkönnyedségével és líraiságával„ a fiúesetében pedig nyilván-valóan felesel vele.Továbbá: e hármasnak a »megmozgatása«nagy lehetőségeket kínál Celiának - annaka figurának, akit a hagyományos előadásokáltalában igen halványan rajzolnak meg. IttCelia határozottan premier planba kerül,talán egyszerűen a szereposztáskövetkeztében, mely Rosalindában nemannyira a szerelemre képes lányt (vagy hanagyon akarjuk, a fiút), hanem egyenesena gyermeket hangsúlyozza."

„Mindezek ellenére - olvassuk a továb-biakban a Teatr hasábjain - világosan ki-rajzolódik a rendező fő elképzelése: ami azardennes-i erdőben történik, az a fel-nőtteknek a különböző korokból eredőfantasztikus jelmezek irreális álarcosbál-ját jelenti, a szerelmes fiataloknak viszont- a valóságot. A jogaiba visszahelyezettherceg és egész világa marionettszerűtáncban visszatér a valóság rossz körébe,miközben az erdő eltűnik, s a színpad át-alakul az első felvonás udvarává, a haza-térést csak az igazságban és az illúziókbanegyaránt csalódott, melankolikus Jacquesutasítja vissza. Mégsem az övé az utolsószó Shakespeare darabjában. A fiataloknakaz erdő illúziója igazság volt, ésújjászülettek az elért szerelmi

boldogságban - ez az érték megmarad, ésa rendező világos ellenpontként ezt emeliki. Az előadás utolsó hangsúlya azepilógus, mellyel Rosalinda a közönség-hez fordul: a boldog gyermek bájosankéri a tapsot a jó mulatságért, mely alap-jában véve nem volt mulatság. Ha a szí-nésznő alkati adottságai zavartak az elő-adás folyamán, a fináléban lényeges jelen-tést kapnak, ez a gyermek különös ismer-tetőjellel látja el a darabot: a világ érté-két a fiatalság menti meg, de ez a fiatalsággyermeki. Zsámbéki Gábor tehát finomszkepticizmussal tárja elénk e shakes-peare-i ipiapacsot."

*

Ha a varsói Nemzetek Színháza tapasz-talatairól beszélünk, feltétlen érdemes el-tűnődnünk e néhány kritikán. A kapos-váriak reálisan látják eredményeiket ésfeladataikat; ezt tanúsította ZsámbékiGábor nyilatkozata is a rádióban, PogányJudit és Vajda László élménybe-számolója is a SZÍNHÁZ 1975/10. szá-

mában. Ebben nyilván része van annak is,hogy Varsó a Csiky Gergely Színházegyüttesének többek közt alkalmat nyúj-tott a konfrontálásra: megismerkedhettekaz európai színművészet néhány ki-magasló képviselőjével, néhány nagysze-rű előadással. De nemcsak ezért volthasznos és helyes, hogy a kaposváriAhogy tetszikkel mutatkoztunk be aNemzetek Színházában, hanem azért is,mert valódi értéket mutattunk be a varsóiDrámai Színház színpadán, egyúttal íze-lítőt adva hazai színjátszásunkban fújó újszelekről. E néhány idézett kritika nyil-ván sok esetlegességet tartalmaz, mégistanulságos elgondolkodnunk rajta: mi-ként vélekedik a külföldi kritika ezekrőlaz idehaza kétségkívül frissen ható, meg-újító hatású törekvésekről. Anélkül, hogya lényegesebbről, színházaink - s köztüka kaposvári színház - hazai hatásáról,társadalmi és művészi hivatásáról,eredményeiről elfeledkeznénk.

P . A .

Szerelmesek az ardennes-i erdőben, a Zsámbéki Gábor rendezte előadásban (Andai Kati, PogányJudit és Márton András) (Fábián József felvételei)

világszínházRIGÓ LÁSZLÓ

Egy csehszlovákiaiszínházi műhelyIpszilon Stúdió, Liberec

Képeslap helyett

Feledhetetlen napokat tölthettem Észak-Csehország központjában, a 75 000 lakosúLiberecben. Megismerhettem festői kör-nyékét: bolyonghattam a régi cseh és né-met mesevilágot idéző ősfenyvesekben,gyönyörködhettem a hegyvonulatokban ésa tengerszemekben; megcsodálhattam azépen maradt Frydlant kastélyt, és a maicseh építészet remekét, az ezerméterescsúcson emelkedő, belőle szinte kinövőJeśtĕd karcsú acéltornyát, mely tévé-torony és szálloda egyszerre. S járhattam avárost: megnézhettem a gótikus város-házát, a műemlékeket, a pazar botanikus-kertet. Megilletődve álltam a textilfőiskolaelőtt; rövid ideig Radnóti is tanult itt, avárost akkor Reichenbergnek hívták.

Liberec valódi kultúrváros: galériájá-ban, múzeumaiban értékes képzőművé-szeti, kultúrtörténeti, iparművészeti anya-got gyűjtöttek össze és állítanak ki, példásgonddal és szakértelemmel, nemes hagyo-mánytisztelettel. A város főterén hatalmas,gondozott barokk színházépületemelkedik, a F. X. Šalda Színház (cseh ne-vén: Severočeské Divadlo F. X. Šaldy),rangos prózai és operatársulattal. S közelhozzá, a Moskevská utcában működik aLibereci Naiv Színház (Naivní Divadlo),az Ipszilon Stúdióval (Studio Ipsilon).

Nos, ennek az Ipszilon Stúdiónak le-hettem vendége öt napig. Tanulmányoz-hattam színházeszményüket, színpadi al-kotásaikat, játékstílusukat, közművelődésitörekvéseiket. Közelről és belülről, szintea színházi közösség tagjaként láthattam,élhettem egy színházi alkotó-műhely, egyszerves színházi organizmus életét. Srendszereződő élményeim, tapasztalataimtalán nem is elsősorban azért kívánkoznakki belőlem, mert vágyat érzek, hogy egyigen jelentékeny, s nálunk kevésbé ismertcseh színházat megismertessek a hazaiérdeklődőkkel. Sokkal inkább azért, mert eszínház művészi példa-adásában,működési rendjében a kor-szerű,szocialista színházi műhely és együttesnéhány valódi ismérvét vélemmegragadhatónak, leírhatónak.

A Naiv Színházról - röviden

A Libereci Naiv Színház a szocialistaCsehszlovákia egyik első hivatásos báb-színházaként alakult meg 1949-ben, Te-rületi Bábszínház (Krajská LoutkováScéna) néven. A bábszínház Liberecben éskörnyékén kezdte produkcióinak be-mutatását, ám csakhamar országos hír-névre tett szert. Eredményesen szerepelt ahazai bábfesztiválokon, s külföldön isjelentékeny sikereket aratott: vendégsze-repelt az NDK-ban, sőt Kínában és Ko-reában is. 1963-ban alakult meg a NaivSzínházon belül, a színház művészeinekegy csoportjából az önálló prózai együt-tes, az Ipszilon Stúdió. A Stúdió hamarrangot és elismerést szerzett magának or-szágszerte, főként a fiatalság körében.Több külföldi fesztiválon is sikerrel vettrészt, így Jugoszláviában, az NDK-ban ésaz NSZK-ban, s 1968-ban Nancyban.

A Naiv Színház ma kéttagozatú, báb ésprózai részleggel rendelkező, 60 fősközépszínház. Székhelyén 250 személyesteremben játszik, de tart előadásokat akörnyék más városaiban is. A színház-épület felső emeletein lakószobák sora-koznak, a művészek többsége itt lakik. SOldřich Augusta, a színház országszer-teismert, színműíró-kultúrpolitikus igaz-gatója büszkén mutatta a jövőt is: a ha-marosan nagyarányú bővítésre-korsze-rűsítésre kerülő, új köntöst kapó NaivSzínház impozáns makettjét.

Az Ipszilon Stúdió -mint színházi műhely

Maga a prózai tagozat, az Ipszilon Stúdióhárom-négy darabot mutat be évadonként.Székhelyén és táján körülbelül 175előadást tart; két-három alkalommalPrágában is fellép, a Rokokó Szín-házban.A Stúdió kis létszámú, a tizen-egy színészminden darabban játszik. A fluktuációminimális, az alapító tagok jórészt ma isott dolgoznak. A kicsiny társulat a szóteljes értelmében együttes: hasonlógondolkodású, ízlésű művészek azonoscélra szövetkezett kollektívája. Többségükfőiskolát végzett, éspedig vagy az ún.FAMU-t, a prágai filmművészeti főiskolátvagy zenei, képzőművészeti főiskolát; devan a társulatban ama-tőr színész is.Valamennyien képzett, sokoldalúművészek: beszéd- és mozgás-kultúrájuk,ének- és tánctudásuk kitűnő; feltűnőenmuzikálisak, minden színész többhangszeren játszik. Sokoldalúságuk abbanis megnyilvánul, hogy közülük többen - azelsődleges színészi tevékenységük mellett- olykor darabokat írnak,

zenét szereznek, önállóan rendeznek vagyasszisztenskednek, díszletet, jelmezt ter-veznek, hangszerelnek vagy korrepetí-torkodnak. E megközelítően azonos ké-pességű művészek közül néhányat névszerint is megemlítek: a remek adottsá-gokkal rendelkező, modern intellektuálisszínésztípust megtestesítő Jana Synkovátés Václav Helšust; a groteszk-marionettmozgású Zuzana Schmidovát és a lágyabb,líraibb alkatú Jitka Novákovát, a szögletes,ösztönösebb Karel Novákot. A tervezőMiroslav Melena jeles képző-ésfotóművész, a gyerekarcú MiroslavKořinek pedig tehetséges zeneszerző,valóságos zenevirtuóz, s színészként isjelentékeny.

A Stúdió létrehozója és kezdettől művé-szeti vezetője Jan Schmid. A cseh színháziés filmélet ismert alakja; a FAMU-n vég-zett, most negyvenegy éves. Nagy for-mátumú művészegyéniség. Ismert mű-vészetteoretikus : színházelméletitanulmányai, ismeretterjesztő írásaijelentősek. Eredeti koncepciójú rendező,képzett színész és zenész. Író és dramaturgis: színdarabokat, forgatókönyveket ír, abemutatásra kiválasztott darabokat rend-szerint maga írja át és alkalmazza színpa-dára. Eredetileg orvosnak, majd festőnekkészült. Festményei, grafikái, illusztrációielsőrangúak. Néha díszletet és jel-mezt istervez. Mindig maga készíti el színházaplakátjait, műsorfüzeteit, melyek azalkalmazott grafika valódi remekei. Vonzóművész, akinek szinte élete, életformája aszínház. Társulatának összetartója, lelke,motorja - s mint láttam, emberi-művészipéldaképe is.

A Stúdió a fogalom valódi értelmébenszínházi alkotóműhely. Az itt folyó művészimunka sokszorosan kollektív jellegű,folyamatában és eredményeiben egyaránt.A szorosabban vett próbaidőszakot igenhosszú előkészítő periódus előzi meg. A ren-dező ismerteti az általa elképzelt színjátékmodelljét vagy modellvariációit. Ezzel azindító lökéssel, majd állandó indukáló ésirányító jelenlétével a kis alkotó-közösséget a felfokozott fizikai-szellemikészenlét állapotába hozza; a művészierőket aktivizálja és egy célra összponto-sítja; igyekszik optimálisan felkelteni éskibontakoztatni a művésztársak találé-konyságát, ötletkészségét, játékos-impro-vizációs képességét. A társulat tagjai - ki-ki hajlama és tehetsége szerint - nagykedvvel vesznek részt a kísérletező mun-kaszakaszban: naponta vetik fel a szö-vegre, játékmódra, díszletre-jelmezre, ze-nére vonatkozó egyéni elgondolásaikat;

ötleteiket, s megpróbálják ezeket védeni,indokolni, érvényre juttatni. Az előkészítőidőszak végére, alapos szövegformálódramaturgiai munkával, elkészül apróbakész darab, s kialakul a majdani, alegjobbnak vélt szöveget, szereposztást,játékformát, színpadképet, jelmezt, zenétegyüttesen magában foglaló színháziprodukció vázlatos előképe, egyfajtamunkahipotézis. Vele párhuzamosan pedigsajátos és természetes munkamegosztásmegy végbe a művészkollektívában: akisebb szerepeket alakító színészekneksegédrendezői és tervezői, korrepetítoristb. feladatkör is jut. Ez a periódusegyébként a tudatos művészi képzés ésönképzés legtermékenyebb időszaka: fő-ként ekkor tartják - együttesen, ill. sze-mélyekre bontva, de persze a kibontakozóprodukcióhoz kapcsolva az elméleti ésgyakorlati foglalkozásokat, a beszéd-,ének-, zene- és táncgyakorlatokat.

A voltaképpeni próbaidőszak már vi-szonylag rövid, 2 2 - 3 0 próbanap. Ekkoregész napos próbák folynak: a társulatreggeltől estig együtt dolgozik és lakik. Apróbák rendkívül intenzívek, szervezettek,a rendezői, színészi, tervezői munkanagyfokúan összehangolt. A mű-vészkollektíva feladata az előkészítő pe-riódusban kialakult színjátékelképzelésmegvalósítása, kivitelezése. A rendezőirányításával - aki persze színészként isrészt vesz a produkcióban - igen fárad-ságos aprómunka során, minuciózuspontossággal formálódnak ki, rögzítőd-nekés válnak készségekké a színpadi játékmodelljének fő elemei. Ezzel egyidejűlega rendező már meg tudja határozni a játékimprovizációs lehetőségeit is: afelhasználható improvizációs anyag tar-talmát, mértékét, lehetséges fajtáit és pon-tos helyét a játék menetében, szerkezeté-ben. Gondos szelektáló és gyakorló mun-kával kialakulnak az improvizatív betétekállandó, a színjáték szerkezetét támogató-szilárdító pillérei (ezek afféle álimp-rovizációk), s létrejönnek azok a hiátusok,szünetek is, amelyeket aztán elő-adásrólelőadásra tölthetnek ki a színészek valódirögtönzésekkel, improvizációkkal.

Előadások, játékstílus, színházeszmény

A Stúdió hosszas munkafolyamattal, nagyművészi hozzáértéssel és fegyelemmellétrehozott produkciói - mint erről aszemélyes tapasztalatok, és az ott tar-tózkodó színházértő szakemberek elbe-szélései is meggyőztek - rendre magasszínvonalúak, az előadások estéről estére

egyenletesen frissek. Jómagam öt napalatt három előadást láthattam: mindhá-rom különböző műfajú, de kiváló, a szín-házi műhely erejéről tanúskodó színpadialkotás.

A .Sürgöny és a többi a kerekeken, a csehművészeti avantgarde történetéből (Depeše ajiné na koleckách, d i n české umęlecké

Jelenet Jarry Übü királyának libereci előadásából

avantgardy) című színjáték témája a csehavantgarde művészet 19 2 0 - 3 1 közé esőfejlődési hulláma. A feszesen szerkesztettjáték menete kronologikus: évről évrehalad, s a színészek az avantgarde iroda-lom, zene, színház, film, képzőművészetill. az ezekkel foglalkozó művészetelméletlegjellemzőbb alkotásainak, doku-

A libereci Ipszilon Stúdió egész társulata

mentumainak, intézményeinek felidézé-sével rendkívül érzékletes képet adnak azavantgarde áramlat mibenlétéről, meg-nyilatkozási formáiról, a cseh avantgardesajátos jegyeiről. Nem úgynevezett zenésirodalmi estről van szó, hanem szuverénszínházi produkcióról, melyben a mű-vészgárda - bemutatás, illusztrálás helyett- megeleveníti és eljátssza tárgyát: egykort idéz meg és népesít be jellemzőalakjaival, magatartásformáival, megha-tározó szellemiségével és művészetével -de úgy, hogy ironikus-játékos szellemifölénnyel megadja az adott korszelet maiértékelését is.

A Rigoletto a Victor Hugo-dráma és aVerdi-opera-együttes remekbe sikerültpersziflázsa. A perszifláló jelleg a cselek-mény komikus leegyszerűsítésében, a ko-molykodó-ironikus színészi játékban, adrámai és zenei elemek kontrasztszerűfelépítésében ölt testet. Ritkán látható,szellemes, ötletgazdag, szinte önfeledtszínpadi játék.

A Stúdió Übü király-bemutatója szá-momra valóságos reveláció volt: Jarrydarabjának legjobb előadása, melyet va-laha is láttam. Mindig úgy éreztem, asokféleképp értelmezett és értelmezhetődarab valójában a hatalmi téboly termé

szetrajzának bemutatása és leleplezése.Jarry e cél érdekében teremthette meg azocsmány, gyáva, ostoba, kapzsi, álnok,zsarnok, gyilkos Übü központi figuráját,köré telepítve az elvtelen nyárspolgárok,bürokraták, zugpolitikusok, bérkatonákpanoptikumát. A választott műfaj a kép-telenségekkel, kontrasztokkal építkező,harsány hangvételű burleszk-komédia. JanSchmid rendezői értelmezésében Übükorántsem ostoba, kisszerű csirkefogó,hanem nagyon is ravasz, környezeténekgyengeségeit és a véletlen lehetőségeketcéltudatosan kihasználó, hatalomra törőzsarnok, akinek törekvéseit egy velelegalábbis egyenrangú érdektárs, partnersegíti: a tanácsokat adó „szürke eminen-ciás" Übü mama. A darab menete folya-mán az Übü házaspár egyre félelmetesebb,a környezetre mind veszélyesebb vonásaikerülnek előtérbe és bontakoznak ki, aszinte korlátlan pusztító hatalom birtokábajuttatva őket. Majd - immár a torz hatalompolcán - törvényszerűen felbomlik azösszetákolt érdekközösség, meg-könnyítve a gyanútlanságukban, naivsá-gukban könnyen féken tartott társadalmierők ébredését, erősödését s a zsarnok el-pusztítását. Schmid - gondolati koncep-ciójának megfelelően - keményebbre, ko-

morabbra, figyelmeztetőbbre hangszerel-te Jarry művét; harsány burleszkmegol-dások helyett a keserűbb, torokszorítóbbfekete humor eszközeit, színeit, hangjaitalkalmazta. A társulat ragyogó előadás-ban valósította meg a rendezői felfogást;a két főszerepet alakító V. Helšus és J.Synková pedig remekel.

A Stúdió játękstílusában, formanyelvébensokféle színház- és filmtörténeti áramlat,elem, eszköz jelenlétét érzem, melyek kö-zül csak a valóban fontosakat és észreve-hetőket sorolom fel. Ezek: a régi csehnépi színjátszás hagyománya, a csehpassiók, moralitások s főképp bábjátékoknaiv-groteszk stíluseszközei a színpad-képekben és a színészmozgatásban. Az1920-30-as évek cseh avantgarde színhá-zának, kabaréjának, cirkuszának világa,eszközei; így elsősorban annak az akkorúj és nagy hatású színházi műfajnak a ha-gyománya, melyet a V-W szerzőpár (JiříVoskovec és Jan Werich) az 1920-as évekvégén alakított ki Prágában (JaroslavJežek zeneszerzővel), s mely voltaképp azenés revü, a musical comedy egyfajta, anarrátori szerepet betöltő clown-rezonőrmerész improvizációival egybekötött,szellemes dialógusokra, modern balettreés dzsesszre épülő, s aktív

és közvetlen közönségkapcsolatra törőváltozata. A brechti színház egyes jellem-zői: elidegenítő effektusok, szöveg és zenekontrasztosan egymásra épülő, egy-másterősítő vagy ellenpontozó kapcsolata. Az1950-60-as évek abszurd színházánaknémely eszköze: groteszk elemek,képtelen helyzetek, gazdag jelképiség,parabolák a színjátékmenetben. Az 1960asévek cseh filmművészetének, az ún. csehúj hullámnak (melynek Jan Schmid ésbarátja, a Stúdióban gyakran rendezőEwald Schorm ismert alakjai voltak) egyesművészi jegyei, eszközei: erős in-tellektualitás, melyet dokumentum ésreflexió összhangja hordoz, hangulat- ésillúzióteremtő játékosság, ironikus-szati-rikus hangvétel, világos, éles, kontraszt-hatásokkal építkező képsorok.

A felsorolt színház- és filmtörténetieszközök - a sok egyéb, fel nem soroltelemmel együttesen - egy szuverén,jellegzetes és más alkotóműhelyével összeté-veszthetetlen színházi stílusba és forma-nyelvbe szerveződnek, melyet a művészetivezetés és az együttes közösen álmodottmeg és kísérletezett ki. E stílus ésformanyelv szerkezetileg a drámai szín-ház,a balett és a pantomim sajátos kom-binációja, melyben a beszéd, a dal, a zene, atánc, a mozgás, a látvány egymássalegyenrangú, egymáshoz szervesen illesz-kedő, egymás hatását segítő elemek. Mi-nőség, jelleg tekintetében pedig a progra-mos, célszerűen szervezett és rendkívülimértékű játékosság jellemzi. Megnyilvánule játékosság a szöveg-, mozgás-, zenei ésképi játékok kedvelésében és a nálunkelképzelhetetlen mértékű - perszeszigorúan a játékstruktúrába illesztett -szövegbeli és zenei improvizáció alkalma-zásában. Megnyilvánul továbbá a külön-nemű színházi stíluseszközök, esztétikaielemek, például a realisztikus és a stilizált,szimbolikus, allegorikus vagy metaforikusstílusjegyek merész összekapcsolásában, arealista és a parabolikus cselek-ménymenet, a líraibb-közvetlenebb és atárgyiasabb-elidegenítőbb hangvétel szinterafináltan kontrasztos elegyítésében. Svégül tetten érhető a közönséggel valóbánásmódban is: a pontosan összeállítottés megszervezett, felszabadult és belülrőlfakadó játék folyamán az együttes a leg-különfélébb módszerekkel (dialógus anézőkkel, kiszólások stb.) közvetlenül isaktivizálja közönségét, a kollektív játékrészesévé teszi, különleges közösségi erő-teret hozva létre színpad és közönség kö-zött.

A Stúdió játékmódja nem harsány,

sokkoló, de nem is érzelgős, szentimen-tális, hanem okosan élénk, feszesen lük-tető, könnyedén elegáns, finoman ironi-kus; erős atmoszférájú és hangulatterem-tően költői. A színpadképeket is a fokozottjátékosság jellemzi. Nem látványosképzőművészeti kompozíciók ezek, ha-nem az előadás logikájának, gondolatisá-gának szigorúan alárendelt, azt érvényrejuttató s nagyon is egyszerű, ökonomikusképsor: ötletes-játékos célszerűséggelmegkonstruált, jelzésszerű és igen kifeje-ző díszletekkel, jelmezekkel.

A Stúdió gondolatilag-filozófiailag nemvalamiféle steril vagy pusztán szórakoz-tató, de nem is a társadalom mindennap-jaiból kivonuló, az életnek hátat fordító,ezoretikus színház. Nagyon is határozot-tan politikai, kollektív színház a libere-cieké, mely közvetettebb, áttételesebbmódokon, a színházművészet sajátosabbeszközeivel, színházszerűbb formatárávalfejezi ki korunk közösségi emberénekfelszabadultságát, életörömét, játékvágyátés aktivitásigényét - s ezzel egyidejűleg aszocialista embereszmény, élet-forma,etika primátusát is hirdeti.

Közönség, közeg, közművelődés

Az Ipszilon Stúdió kedvező feltételekközött, irigylésre méltó közegben végziművészi munkáját. A város és a környéküzemei, kulturális intézményei, iskoláimagukénak érzik a színházat, s a legkü-lönfélébb módokon támogatják. A helyiértelmiség és művésztársadalom szolida-ritását is szüntelenül élvezi a színház: anagy F. X. Šalda Színház például önzet-lenül segíti a Stúdiót, a környék festői,szobrászai, zenészei rokonszenveznek atársulattal, gyakran részt vesznek a ter-vezői munkában. A színház pártolókö-réhez tartoznak a színház- és filmművé-szet Csehország-szerte ismert képviselői:kiváló filmrendezők, rangos prágai szín-házak rendezői, dramaturgjai, színészei is.Aligha van este, hogy nem ül a néző-térenvagy a klubban jó néhány ismert színháziés filmszakember, képzőművész észenész. Ez a pezsgő művészi közeg,melyben a színház él és tevékenykedik,egyszersmind szüntelenül új erőfeszíté-sekre is ösztönző, s az elkényelmesedés-től, az önismétlődéstől is óvja a művész-kollektívát.

A színház gazdagon és sokféleképpenviszonozza a környezet bizalmát, segít-ségét. Az évek során szervesen beépült aváros, ill. a libereci körzet kulturális éle-tébe, sőt ennek egyik gyújtópontjává vált,s ma már imponálóan sokoldalú és

eredményes művészi-közművelődési te-vékenységet fejt ki. Például rendszeresentart előadásokat a távolabbi gyárakban,iskolákban.

Ez a színház elsősorban az ifjúságé: né-zőinek 80-85 százaléka fiatal. A színháziesték itt mai színház és ifjú közönség uj-jongó egymásra találásai: csodálatos él-mény érzékelni, hogy mennyire értik egy-mást, mennyire egymás gondolataira-ér-zelmeire hangolódnak, mennyire felsza-badultan merülnek el a kollektív játékörömében. A színház szinte végigkíséri afiatalok életét, érzelmi beállítottságuk,műveltségük szerves alkotóelemévé válva.Tudatosan, átgondolt tervek alapjánfoglalkozik az egyes korosztályok szín-házművészeti oktatásával, nevelésével - azóvodásoktól egészen a főiskolásokig. (JanSchmid még illusztrált színházi is-meretterjesztő könyveket is ír a különbözőkorosztályok részére.) Hallatlanulérdekesek azok a szervezett színházi fog-lalkozások, melyeket ifjúmunkások, iparitanulók részére tart a színház, évadon-kéntkörülbelül harmincat. Ezek délelőtti„színházi ta órák", melyekre három-négypróbával készül a társulat. Rendkívülötletesen táblára rajzolják, elmondják,eléneklik, eljátsszák a fiataloknak, hogymi a színház, melyek a színházi alap-fogalmak, milyen a modern színház fel-építése, szerkezete, működési rendje. Anagy koncentrációt követelő órákon a ren-dező irányításával a társulat valamennyitagja örömmel vesz részt. Élmény voltlátni, hogy a művészek és tanulók egy-aránt mennyire szeretik az ilyenfoglalkozásokat: mert taníthatnak éstanulhatnak, s egyszersmind kiélhetikjátékszenvedélyüket. A színházi képzésnagyszerű formáját valósította meg ezzel aStúdió, joggal lehet büszke eredményeire.

A beszámoló végére érve, szükségte-lennek vélem a libereci élmények, tapasz-talatok tanulságainak valamiféle didak-tikus összegezését. E tanulságok - mintremélem - az együttesről, a színházialkotóműhelyről, a közművelőtevékenység-ről szóló mondatokbanrejlenek. Felsorolásuk helyett inkábbjavasolnám szín-házvezetőinknek,rendezőinknek, színészeinknek: hatehetik, keressék fel a Libereci NaivSzínház Stúdióját. Érdemesmegismerkedni törekvéseikkel, művé-szetükkel, s még tanulnivalónk is akadtőlük.

MAÁCZ LÁSZLÓ

Tizenöt éves„A XX. század balettje"

„Bravó, Béjart!" - fogadják a Brüsszel-beérkezőt az utcai transzparensek, szín-háziplakátok, sőt a műsorfüzetek cím-oldalaiis a jubiláló társulat előadásain. A magyarutazónak gonoszul félresiklik a fantáziája:mi lenne, ha egy hazai színház igazgatójaugyanígy reklámozná saját főrendezőjét? .. . Aztán lassan mégis megbocsát.Egyrészt, mert a Théatre Royal de laMonnaie igazgatója, Maurice Huisman azegyetlen, aki ezt a kevéssé dicséretespropagandafo-

gást mégis megengedheti magának. El-végre ő volt az, aki tizenöt éve mara-déktalan bizalmat szavazott Béjartnak, ésszínháza szervezeti erejével bábáskodott ama már világhírű, de akkortájt mégteljesen bizonytalan jövőjű balettegyüttesszületése körül.

Másrészt a jubileumi program is ki-váltja az elnézést, sőt, elismerést, akárcsak műsorlapról olvasva is. Február ésmárcius utolsó hete közt a társulat hétkülönböző műsort mutatott be, összesenhuszonkét táncművel. Közöttük kama-raszám, egyfelvonásos és estét betöltő, műegyaránt akad, mint ahogy felújítás, sőt,friss bemutató is a repertoárdarabokmellett. Ez a program a táncosoktól ahiten kívül munkabírást és rendkívülikoncentrálókészséget követel, a szüntelenátállás készségét. Hiszen egy folk-lorisztikus felhangú, iráni népzenére

komponált tánc után egy a klasszikusbalett nyelvén készült mű következik J. S.Bach kantátájára, hogy majd egy új-romantikus vagy éppen avantgarde zenévelfolytatódjék a műsor, s ismét mástáncnyelven.

A legfontosabb végül mégis, hogynemcsak a plakát bravózott, hanem aközönség is. Erről, Béjart töretlenül széleskörű hatásáról legyen egy megfigyeléselegendő. Beethoven IX. Szimfóniájánakkoreográfiáját a társulat 1964-ben mutattabe, s azóta is minden évben előadjaszékhelyén. Most az évfordulósbemutatósorozat nyitányaként hatszoradták elő, s ezzel együtt összesen mint-egynegyvenezer néző tekintette meg a művet.

Kutatva „Béjart-ék" hatásának titkát,elég egy pillantást vetni a jelenkori európaitáncművészetre, s a kontraszthatás

Jorge Donn (középen), Béjart balettszínházának tagja budapesti vendégszereplésén, Sztravinszkij Lesacre du printemps című balettjében (Mezey Béla felv. )

- legalábbis részben - máris magyarázatotad. A szocialista államok színpaditáncágazataiból a néptánc - két-háromévtizedes virágzás után - éppen most vármegújításra, hogy kilépjen a pusztándekoratív művészetek sorából. (E téren, agondolatiság és a néptánc összekap-csolásával együtt épp a magyar koreog-ráfusok szereztek érdemeket, sajnos,egyelőre nemzetközi visszhang nélkül.) Aklasszikus balett képviselői ugyancsaknehezen mozdulnak ki megszokott for-máikból. A kortárs zenéhez közelítő, frissgondolatokat új táncformába öntőkoreográfiára aránylag kevés példa akad (aleningrádi Leonyid Jakobszont, a tallinniMai Murdmaat és a poznani ConradDrzewieckit tarthatjuk leginkább számonaz újítók között); az operabalettekzöménél még az epikus meseszövésű,nagy formátumú balett uralkodik.Nyugaton a klasszikus társulatok mellettkétségtelenül több a modern tánc-együttes,modernségük módja azonban gyakrankíván kritikát. Nem szólva arról, hogy aszakmai tudás olykor hát-térbe szorul, sígy nemegyszer a nagy-képűen dilettánsmozgáshalmazok lép-nek koreográfiáváelő, a művek gondolatköre és akoreográfiai megoldás mód-ja sem válthatki mindig rokonszenvet. Apszichologizálás eluralkodása és a tár-sadalmi problematika megkerülése, akegyetlenség és a morbiditás, a szenvtelenszínpadi pucérságok és a megideologizált„szexijelenetek" önmagukban külön-különtalán még elviselhetők lenné-nek. Együttmár nehezen, különösen, ha a néző akiúttalanságot, a depressziós összhatástkapja végső útravalóul. S ezen a pontonlép be - és emelkedik mindjárt kortársaifölé Béjart, akinek többek közt megadatotta katarzisteremtés tudománya is.

A klasszikus baletten nevelődött Béjartmáig sem tagadta meg iskoláját. Számosműve erre a „lexikára" épül, denyilatkozataiban is hitet tesz a klasszikusbalett szüksége mellett. Ugyanakkormégsem abszolutizálja, csupán alapnaktekinti, amely még hozzáadást igényelhet.Ami személyét illeti: spongyaként szívjafel a legkülönbözőbb stílushatásokat atávoli-keleti kultúrák táncnyelvétől ajelenkori modern táncelemekig. Innen isadódhat, hogy műveit olykor eklek-tikusnak minősítik. Holott az áthasonításfolyamatában ott munkál saját moz-dulatteremtő invenciója és „szűrője", sbalettjeinek belső stílusegysége ugyan-csak szemmel látható. Más kérdés, hogy

koreográfiái csakugyan elütnek egymás-tól, követve az eltérő koreográfiai gon-dolatokat és zeneműveket - a sokhúrúságazonban inkább az egyhúrú pálya-társakatzavarhatja, mintsem a nézőt.Mindenesetre Béjart-nak előadóművész-ben is a sokoldalúan képzett, minden kife-jezésre alkalmas táncos az ideálja, s azáltala vezetett brüsszeli Mudra iskolábanis a komplex képzés megvalósításáratörekszik. Olyannyira, hogy az indiai„gesztus" szó emblémája alatt színész-mesterséget, éneket és beszédtechnikát isoktatnak a tánc mellett, a teljes értékűszínházi előadóművész kinevelésé-nekreményében.

A gazdag mozdulatteremtő fantázia atáncstílusok sokrétű ismeretével, fel-használásával együtt vezet Béjart mű-veinek formai megjelenéséhez. Ezt azamúgy is változékony táncnyelvet perszefelettébb körülményes volna körül-írni.Egy momentum azonban majdnemminden táncműben megragadható, s ez akoreográfiai közlés feltűnően arányostagolása. A táncfolyamatok és pózokegyensúlyával Béjart kiváltképpen eltérsok modern koreográfustól, aki a szünetet,pózt, mozdulatlanságot már a tánc-alkotáslegfőbb elemévé avatja, s ezzelóhatatlanul statikussá teszi a koreográfiát.Béjart lehet néha hosszadalmas -különösen, ha tiszteletben tartandó ze-neműhöz alkalmazkodik -, de kompo-zíciói még a lassú mozgásfolyamatokbanis megőrzik dinamizmusukat.

A „hogyan?" kérdése mellett Béjart a„mit?" kérdésre talán még inkább sajátosválaszt ad. Állásfoglalásával viszontfőként a klasszikus balett szemléletétől ésgyakorlatától különbözik. Vallja ugyanis,hogy „a tánc sokat mondhat, de semmitsem mesélhet". Élénken tiltakozik a régibalettdramaturgia, a „sztori" vagy - ahogyő nevezi - az „anekdotikus elem" ellen, s afilozófus apa, Gaston Berger követője-ként a „tartós elemre" építi balettjeit. Másszóval nem a vulgáris aktualitás-ra, hanemévtizedek vagy még nagyobb periódusoktendenciáira kell hogy épül-jön szerinte atáncmű. A Sacre du Printemps vagy aTűmadár hazai nézői előtt ez a „tartóselem" már nem is szorul magyarázatra. Asort azonban már elkezdhetnők Béjartegyik legkorábbi művével, A magányosférfi szimfóniájával, amely az emberitárskeresés és a személyes szuverenitásvágya közti konfliktust transzponáljatáncba. A Buda-pesten is előadott Egyvándorlegény dalai

vagy a brüsszeli jubileumi bemutatója,Ami t a serelem mond nekem ugyancsak etartós elem jelenlétéről tanúskodik, már-mint azokról a vonzásokról és taszítások-ról, illúziókról és kiábrándulásokról,amelyek az ember létét végigkísérik .. .Ezek a koreográfiák nemcsak érzelmilegragadják meg a nézőt. Konkrét tánc-novella nélkül is konkrét gondolatot,tartalmas meditálnivalót juttatnak el aszemlélőhöz. Általuk csakugyan bebizo-nyosodik, hogy „a tánc nem mesél, demond". A béjart-i művek hatásának kulcsaelsősorban nyilván ebben keresendő -azzal együtt, hogy a gondolat mindigvibráló gazdagságú táncnyelven jelenikmeg. A jubiláló társulat e sarka-latosponton ismét meggyőzte közönségét.

E számunk szerzői:

BERKES ERZSÉBET újságíró, a MagyarIfjúság munkatársa

FODOR GÉZA az ELTE EsztétikaiTanszékének tudományos munkatársa

FÖLDÉNYI LÁSZLÓ a Debreceni Tanár-képző Főiskola tanára

GYÖRGY ESZTER színháztörténész,a Magyar Színházi Intézet osztályvezetője

LUX ALFRÉD az Országos PedagógiaiIntézet adjunktusa

MAÁCZ LÁSZLÓ a Kulturális Miniszté-rium Zenei, Főosztályának főelőadója

MOLNÁR GÁL PÉTER újságíró, aNépszabadság munkatársa

NÁNAY ISTVÁN újságíró, a Csepelmunkatársa

PETERDI NAGY LÁSZLÓ az irodalom-tudományok kandidátusa, a Magyar Szín-házi Intézet tudmányos főmunkatársa

RIGÓ LÁSZLÓ a Petőfi Irodalmi Múzeumfőigazgató-helyettese

SAÁD KATALIN a kaposvári CsikyGergely Színház rendezőasszisztense

SZÁNTÓ ERIKA a Magyar Televíziódramaturgja

SZEREDÁS ANDRÁS a PannóniaFilmstúdió szinkrondramaturgja

TAKÁCS ISTVÁN újságíró, a MagyarIfjúság főmunkatársa

színháztörténetGYÖRGY ESZTER

Nemzeti JátékszíniTudósítás 1831-ből

Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumbangondosan őriznek egy négyoldalas,nyolcadrét alakú, szerényen tipografált kisfüzetet. Címe: Nemzeti JátékszíniTudósítás. A kiadvány értékét elsősorbannem is irodalmi becse, hanem az atörténelmi tény adja, hogy a magyarszínészeti szaksajtó első terméke. (Németnyelvű színházi újságok megjelenésérőlMagyarországon már a XVIII. századharmadik harmadától tudunk.) A lapKassán indult meg 1830-ban CsákyTivadar gróf szerkesztésében. És nemegészen véletlenül ott. Kassa városa ebbenaz időben a magyar színjátszás egyikjelentős központja, társasága az országlegkiválóbb színészeit fogja össze. Köztükvan Megyeri Károly, Egressy Gábor,Udvarhelyi Miklós, Kántorné és Déryné,akiről tudjuk, hogy el-ragadó színészi ésemberi egyéniségé-nek nem kis része voltabban, hogy a hozzá gyengéd szálakkalkötődő gróf, aki ekkor a Nemzeti Dal- ésSzínjátszó Társaság buzgó és önzetlenintendánsa volt, életre hívta az elsőmagyar szín-házi újságot.

Déryné visszaemlékezése szerint - s eztveszi át Bayer József, színészettörténetünkelső modern kutatója is - a lap tizenhatszámot ért meg. 1830 decembere és 1831májusa között hagyták el e példányokWerfer Károly „academiai typografus"sajtóját. Szemtanúk szerint a II.világháborút megelőző években még többpéldányt őriztek belőle a kassailevéltárban. Ma már ezeknek nyomaveszett. Így különösen becses számunkranemcsak színház-, hanem sajtó-történetiszempontból is a miskolci egyet-lenpéldány. E szám 1831. február 26-ikeltezésű, s a megjelenés sorrendjében atizenkettedik, folyamatos lapszámozáslévén, a 45-48. oldalig terjedt. Hűen a kordivatjához egy a fejléc alatti mottóvalkezdődik a szám: „Magasztalásnak, ésócsárlásnak múlhatatlanul kell len-ni."

Első bírálata egy - mai szóhasználattalélve - repertoárdarab, Meisl-Müller:Európa elragadtatása című két-felvonásosparódia előadásáról szól. A

névtelen recenzens részletes méltatáshelyett utal korábbi bírálatára, s ezúttalcsak néhány hiányosságra hívja fel a fi-gyelmet. Érdekes a bírálónak az a darabotérintő megjegyzése, amely egyben rámutata korban szokásos gyakoriátdolgozásoknak, az eredetiből többszörösközvetítéssel átvett magyarosításoknak ahibáira is. Így ír: „Paródiákban elmésgondolatok találtatnak; valamintnevetséges tréfák, és igen helyre szabottgúnyolódások is, de többnyire azonhelyre, melynek Játék-színére íratott, ésazon időre, mikor szerződött, alkalmaz-tatott, és az által azon eredeti mulatta-tásbul, mellyet akkor a nézőknekszerezhetett, sokat veszt." Következésképpnagyobb figyelmet vár az átdolgozóktól, amagyar színpadra állítóktól. Noha azelőadásban „A Bika ábrázolása helyesvolt", a zenei részek hiányos megszó-laltatása miatt „a közönségnek komolyabbés szorosabban ítélő része ma nem voltmegelégedve", fejezi be észrevételeit akritikus.

A második, ugyancsak névtelen bírálategy négy nappal későbbi előadásról szól,amikor új vígjátékot mutattak be Aszínjátszó szerelemből címen. A színészijátékot - Udvarhelyi Miklós, EgressyGábor, Kántorné, Megyeri Károlyalakításairól van szó - szinte csakfelsorolásszerűen, egy-egy értékelő fél-mondat erejéig érinti, de hosszan ésrészletesen foglalkozik az öltözetek he-lyességével. Az előadás színészei csakazért kaptak dicséretet, mert némelyek(Szentpétery Zsigmond, Újfalusyné) afrancia szavakat helyesen kimondaniiparkodtak. Lényeges pontja a bírálatnak,amelyben azt kifogásolja, hogy „Az elsőjelenésben előforduló eszközök, mobiliák,úgymint az öltözőasztal, a' Spanyolfal, ésa' t. úgy állíttatnak fel, hogy a' bal oldalonlevő nézők mind ezeket nem láthatták;olly alkalmatossággal mindég egészPublicum éránt tekintet-tel kell lenni."Ugyanezen az estén adtak még egyvígjátékot (Duval-Della Mária-Deák FilepSámuel: A' Fogoly vagy a'Hasonlatosság), de Déryné és társaijátékának, az előadás egészének bírálatahelyett megint csak a színpadi öltözködésellen, de nem a korhűség szempontjából,amelyben valóban sok kivetni való akadtaz előadásokban, ha-nem az etikett, atársadalmi konvenciók szempontjábólemel kifogást, mert „egy Hadnagynak a'fogházban is van köntöse".

A harmadik, e számban bírált elő-

adás Hassaurek: A Mombelli grófok, vagy azAtya és az ő gyermekei című há-romfelvonásos nézőjáték február 19-ielőadása. A francia eredetiből vett németátdolgozás magyar fordítója KatonaJózsef volt, aki ekkor már egy éve akecskeméti temetőben pihent, nem sejtve,hogy két év múlva ez a társaság fogjaelőször színre vinni az ő Bánk bánját is.Bár mind a darab, mind az előadás tetszika bírálónak, a színészi játék méltatásátólezúttal is tartózkodik. Hiányának oka -ugyanúgy, mint az előzőek esetében is -nyilván azzal magyarázható, hogy abíráló inkább volt csak jószándékúszínházpártoló, sem-mint a kor szintjénelméletileg felkészült színibíráló. Ezúttalemlítés történik még a dekorációkról is,amelyek „arányosak" és „tetszetősek"voltak. Az előző szám két sajtóhibájánakjavítását az utolsó oldalon találjuk.

Az újság bírálatait áttekintve meg kellcáfolnunk azt az elterjedt állítást, hogy aJátékszíni Tudósítás szinte egészébencsak Dérynével foglalkozó kritikáknakadott helyet. Lehet, hogy Dérynének, agrófhoz fűződő kapcsolata révén valóbanjelentős szerepe volt annak lapalapításikísérlete támogatásában, de a fenn-maradt egyetlen szám alapján nem érhetiaz a vád, hogy csupán az ő magasztalá-sára jött volna létre az újság. A NemzetiJátékszíni Tudósítás 12. számának bírá-lataiban Déryné semmivel sem kap ked-vezőbb elbírálást, mint bármelyik hasonlórangú társa.

Úgy maradt ránk, hogy végül érdek-lődés hiányában szűnt meg a lap, s az érvteljesen hihető. Az újság tartalmávaleltért a korabeli színházi vonatkozásúsajtótermékeknek, a garmadával meg-jelenő színházi zsebkönyveknekkulisszák körüli anekdotáitól, a közönségkedvenceit dicsérő versek hangjától s aközkedvelt énekes játékok dalszövegeit isközreadó szórakoztató igényétől. ATudósításoknak külön rovatai nem vol-tak, tartalmát a naplószerű sorrendbenhozott színibírálatok adták. Recenzióitöbbnyire nem a dolgok lényegével, az-aza darabok, az előadások elemző ér-tékelésével foglalkoztak, hanem elvesz-tek a jelentéktelen részletkérdések, alényegtelen külsőségek bírálatában. BárBayer József színészeti szakközlönyneknevezi ezt az alig fél évet élt lapot, szín-vonala nem volt magasabb a korabeliújságok (Hazai és Külföldi Tudósítások,Honművész, Társalkodó) vidéki le-velezőinek színházi tudósításainál.

SzemleSZEREDÁS ANDRÁS

Bécsy Tamás:A drámamodellekés a mai dráma

Bécsy Tamás nem kisebb feladatra vál-lalkozik, mint hogy négyezer év dráma-irodalmára érvényes műfajelméleti kate-góriákat revideáljon s újraértelmezzen egyegységes műfajelmélet megalkotásaérdekében. Mi teszi szükségessé ezt amunkát, kérdezhetnénk. Bécsy könyvemeggyőzően mutatja ki, hogy már ere-detileg is vitatható dramaturgiai kulcs-fogalmaink olyan mértékben tágultak-változtak Arisztotelész óta, hogy ma-gyarázataik egyre kevésbé alkalmasak adrámairodalom új jelenségeinek megér-tésére. Különösen feltűnő ez olyan fo-galmak vizsgálatakor, mint például azakció vagy a konfliktus, melyek mindinkábbbefelé forduló, absztrakt formábanérvényesülnek csak a modern drámában,és kevéssé képesek a műnem specifiku-mának megragadására. Helyükbe Bécsyújszerűen használt kategóriát vezet be: aszituációt. Azt állítja ugyanis, hogy mindendráma magjában végső soron olyankörülhatárolt emberi viszonyhálózat (ez aszituáció!) rejlik, amely az adott korrajellemző társadalmi mozgások totalitásamellett a cselekmény szükségszerűségét ismagában foglalja. A voltaképpeni drámamindig „egy szituációba épített potenciamegvalósulása", képszerű megvilágításban:mindig egy előzetesen meg-kevert csomagkártyával játszanak - meg-adott szabályokszerint - a játékosok. A szituációnak háromformáját találja meg Bécsy adrámatörténetben: a „konfliktusos", a„középpontos" és a „kétszintes" drámáét.

A konfliktusos dráma esetében (ide so-rolja a könyv például az Antigonét, aHamletet, a Bánk bánt) ezt a szituációtvalamiféle kibékíthetetlen társadalmi el-lentmondás idézi elő, melyet egy pozitívfőszereplő és negatív ellenfele képvisel. 1.Az „ellenfél negatív tette" robbantjadrámává a pozitív főszereplő „erkölcsialapját". 2. Mivel az így nem képes élni,konkrét „tett-váltás-sorozat" indul kettejükközött, mely azzal végződik, hogy 3. apozitív főszereplő megszünteti a szituációt,s ezzel helyreállítja, „megváltoztatja egyközösség életét". (E típus fontoskritériumai közé sorolja még Bécsy

azt, hogy mindig „az adott kor fókuszábanálló kérdés" körül alakuljon ki a szituáció,s kétféle oksági lánc szabja meg atörténések menetét: egy, amely a cse-lekménysor belső logikájából, s egy,amely egy feltételezett „világnézeti hát-térokból" ered.)

A következő típusban, a középpontosdrámában a fentivel szemben eltűnik anyílt összeütközés, és a szituáció egypasszív, centrális helyet elfoglalófőszereplő (esetleg csak jelkép) körülalakul ki (mint az Oidipusz Kolonoszban, aLear király vagy a Peer Gynt esetében). Adráma ezt a központot járja körül, 2. afeszültséget a szereplőknek e centrumhozvaló különböző viszonyuk teremti meg, ésa főszereplő áldozat mivoltából fakad edrámatípus 3. jellegzetessége: a szer-tartásszerűség.

Bécsy Tamás alig takargatott szívügyeazonban az ún. kétszintes dráma. Ennekelemzéséhez azért vet széles alapot (azértismerteti a rítusokat és mítoszokat kutatóún. cambridge-i iskola tanításait, az i. e.1970-ből származó egyiptomi koronázásidrámát s a köztudatban kevéssé élőközépkori misztériumokat és morali-tásokat), mert véleménye szerint az a for-ma mutatis mutandis ott lappang nem-csaka legtöbb mai nyugati drámában, Eliotnál,Beckettnél, Ionescónál, Genetnél, de aszocialista drámairodalom nagy részébenis, többek közt Gorkijnál, Majakovszkijnálés Visnyevszkijnél. A világnézetdominanciája jellemzi ezt a drámatípust(amelynek példái közt szerepel az Ahogytetszik, a Csongor és Tünde, A z embertragédiája). 1. A szituáció két világ-szint(földi-égi, kozmikus-emberi, reális-ideális,vágyképi-valóságos) határán jelenik meg,s éppen e két szint szoros összetartozását,egybenlevőségét tárja fel. 2. Alaptípusaéppen ezért rituálisan azt a viselkedéstmutatja be, amely az evilági harmonikusélethez (ókori misztérium-dráma) vagy atúlvilági boldogsághoz (középkorimisztérium és moralitás) szükséges. 3. Adrámai töltést e típus késői formáiban is azbiztosítja, hogy „ívfeszültség" jön létre aszereplők kettős (égi-földi, reális-ideális)megjelenése, „pre-figurája" és figurájaközött.

Igy foglalható össze röviden BécsyTamás drámaelmélete, s erre az anyagraépíti föl drámamodelljeit a könyv na-gyobbik részét kitevő bizonyító elemzésekcéljából. Anélkül, hogy modell-elméletiszakemberek lennénk, úgy gondolom,hogy ezzel kapcsolatban elsősorban kétkérdésre illik feleletet kapnunk: 1. ho-

gyan jöttek létre ezek a modellek, mibőleredeztethetjük őket, és 2. Mit érthetünkmeg, illetve mit nem a segítségükkel.

Az első kérdésre Bécsy könyvéből nemkapunk egészen egyértelmű választ.Hivatkozik ugyan arra, hogy a dráma-modellek rituális formákból, az ókorimisztériumdrámákból is levezethetők, denem vállalkozik a fejlődés történeti le-írására. Megkísérli azt is, hogy elsősorbanLukács György és Almási Miklósidevonatkozó fejtegetései alapján a konf-liktusos, középpontos és kétszintes drá-mamodellt történelmi-társadalmi jelen-ségekhez („az emberi autonómia", „a bu-kott forradalmak", „a világnézeti kérdésekelőtérbe kerülése") kapcsolja, de azzal,hogy mint láttuk, Shakespeare műveiközött mindhárom típusra talál példát,maga vonja le a következtetést, hogytulajdonképpen nincs itt szükségszerű ésfeltétlen összefüggésről szó. Marad te-hátegy harmadik lehetőség, hogy a leírtmodellek valamiféle korhoz nem kötöttképződmények - ahogy Bécsy fogalmazza-, „az írói élményt rögzítő és az olvasóiélményt felkeltő eljárás-mechanizmusok",melyeket a drámairodalom egészé-nekismeretében lehet leszűrni. A modellekkeltörténő műleírások azonban ezt azélményt, „a mechanizmusokat" mégis-csak az előbbi módszerek segítségévelközelítik meg: konkrét társadalmi hely-zeteknek („a kor fókuszának", „az aktívtársadalmi erők hiányának", a világ-nézetikérdéseknek) vizsgálatával és(funkciójukban nem egészen meghatáro-zott) rituális mozzanatoknak a bemuta-tásával. Bécsy nemcsak olyan „kétszin-tes" drámákban mutatja ki a rítus jelen-létét, mint például Genet Cselédekje vagyVisnyevszkij Optimista tragédiája, de az„én kibontakoztatása szertartásának" ne-vezi a Peer Gyntöt, szomorú, nosztalgikus„lírai szertartásnak" tartja Csehov Cse-resznyéskertjét, s „antiszertartások" (?)nyomait véli felfedezni a Lear királyban; -és akarva-akaratlanul még a konfliktusosdrámamodelljeit is végső soron rituálisképletté alakítja. Elemzésében ( A n tigoné,Hamlet, Bánk bán) a konfliktusok árnyaltdialektikája helyett mintha rituális sémákjelennének meg: a Világosság harcolna aSötétséggel, a Régi az Újjal - s monotonismétlődésekben a „felelősségteljesIntellektualitás" győzne a „vadszenvedélyek" felett.

Bécsy modelljeinek hatékonysága, ma-gyarázó ereje a „kétszintes" drámák elem-zésénél érvényesül a legjobban. Talán el-sősorban azért, mert a rituális interpretá-

ció itt viszonylag könnyen összeegyez-tethető e drámák ideologikus-filozofikusjellegével. A másik két típus esetében azanalízisek gyakran fátyolossá vagy sema-tikussá válnak, s végképp megtorpannak avígjátékhoz érve. Az a módszer, amelyBécsy Tamás szándéka szerint még az ún.könyvdrámáknak, középkori misztériu-moknak és moralitásoknak is visszaadjapolgárjogukat, mit sem tud kezdeni avígjátékkal. A vígjáték - olvashatjuk egyhelyen - „nem bírhat egy egész országrakiható vagy az élet súlyos kérdéseit ko-molyan tárgyaló és egy egész közösségetérintő jelentőséggel", - vagy másutt: „egyszerelmespár életén változtat csak". Azátfogó, nagy közösségi-rituális élménytBécsy modelljei a vígjátékban nem tudjákkimutatni.

Egyenetlen és sok szempontból ellent-mondásos tehát Bécsy Tamás könyvénekaz a része, amely elméletének érvényes-ségét igazolhatná. Azt mondhatnánk, hogya modellek feltalálásában sokkalleleményesebb, mint működésük bemu-tatásában. Furcsa módon azonban hiány-érzetünk és fenntartásaink ellenére még-sem sietünk kétségbe vonni, hogy háromalapmodellje a drámai műfaj lényeges ele-meit érinti. Hogyan fogadhatók el a mo-dellek, ha a valóságos drámák próbájátnem állják mindig meggyőzően? A ma-gam részéről erre csak egy magyarázatottudok adni. A „konfliktusos", a „közép-pontos" és a „kétszintes" drámákat va-lószínűleg nem annyira valóságos művek,mint inkább szemléletünk modelljeinekkell tekintenünk, amelyek segítségévelugyanazt a drámát hol a benne kifejeződőellentétek szempontjából, hol afőszereplőben összpontosuló energiárakoncentrálva, hol pedig világfelfogásunkalapvetően kettős (reális és gondolati)szintje felől közelítve vizsgálhatjuk. Mi-helyst elkülönítjük e megközelítési mó-dokat, és autonóm drámalehetőségekreprezentánsaivá próbáljuk tenni őket,valószínűleg nem kerülhetjük el a pon-tatlanságot és a leegyszerűsítést. Ennekmegállapítására természetesen BécsyTamás könyve alapot ad azzal, hogy, mintláthattuk, maga sem a műfaj valóságosfejlődéséből vezeti le modelljeit; s azzal is,hogy bár példatárát gondosan megvá-logatja (ahogy ő mondja, csak a jelentős,„csodás drámákat" vizsgálja), konstrukcióitiszta megvalósulása mellé szinte azonosszámban sorakoztatja fel a töredékes vagyéppen kevert képet mutató modell-megvalósulásokat. (Akadémiai Kiadó,1974.)

LUX ALFRÉD

Péchy Blanka:Beszélni nehéz!

A „hézagpótló" szót a kritikai irodalomoly gyakran használta, hogy értékedevalválódott. Megkerülése helyett mostmég-is visszatérünk hozzá, mert PéchyBlanka könyvére találóbb ítéletet adnilehetetlen. A nyelvészeti irodalom maiburjánzásában - beleértve a tudományosművek mellett a népszerűsítőket is -jóformán teljesen elsikkadt az olyanalapfogalmak kutatása, illetve tisztázásamint hangsúly, hanglejtés, tagolás éskapcsolás, vagyis egyszerűen a helyesmagyar beszéd vizsgálata. Errevállalkozik most Péchy Blanka, akit aművész és író rangja mellett méltánmegillet a tudósé is; mert hiába hárítja elszerényen a totalitás igényét,megfigyelései, bizonyítékai és elemzéseitudományos megalapozottsággal bírnak,sőt nemegyszer a felfedezés je-lentőségével is.

Hogy miért pont a SZÍNHÁZ hasábjainírunk erről a könyvről? Már az sem volnasovány indok, ha azzal érvelnénk, hogy egyszínésznő dolgozatáról a színészet, aszínházművészet folyóirata kötelesmegemlékezni. De ennél jóval többről vanszó. A helyes magyar beszéd legfőbbpropagálói - a tömegkommunikációs bá-zisok állandó szereplőin, a bemondókonkívül - a színészek és előadóművészek,akiknek kiejtése, hangsúlya, hanglejtésemintegy meghatározóan hat a köznyelvibeszédre. S mint a cím is mondja: beszél-ni nehéz! Vagyis: a magyar nyelv pro-fesszionalista művelői - tisztelet a kivé-telnek - nem mindig állnak hivatásukmagaslatán, de rögtön azt is hozzá kelltennünk, hogy nem kizárólag önhibájuk-ból. Sehol és semmikor nem tanítottákőket azokra az elemi, alapnál is alapabbbeszédtechnikákra, amelyekből a folya-matos élő beszéd, a mondat és a bekezdésfelépülnek. Sőt, sokáig téveszmék áldo-zata volt a színészpedagógia, mint példáula jelzők kötelező nyomatékának a jelzettszóval szemben, hogy csak egyetragadjunk ki Péchy Blanka illusztrációi-nak arzenáljából. Nem hangsúlyozhatóeléggé az a követelmény, amit a nyelvistruktúra ismeretéről mond a szerző,vagyis a mondatelemzés feltétlen ismere-téről a helyes hangsúly megtalálásához.

Nem új szenvedélye - vagy jobbanmondva: hivatása - Péchy Blankának anyelvművelés, illetve nyelvápolás. Nevenemcsak művészként közismert, hanemúgy is mint a Kazinczy-díj alapítójáé, azé adíjé, amely a helyes magyar kiejtés leg-kiválóbb művelőit hivatott évenként ju-talmazni, s nemcsak a művészek-bemon-dók-előadók társadalmában, hanem azifjúság körében is. A szép magyar beszédversenyei ma már hagyományos ünnepeikulturális életünknek, s a közművelődésiprogram fontos tényezői.

Könyvének első részében a díj alapí-tásáig vezető út történetét kapjuk, az író-művész nyelvápolói curriculum vitaejét.Érdemes itt azon is elgondolkozni, hogy azalapítvány létrejötte jogászi szem-fülességen múlt - s lelkes nyelvtudósisegítségen -, mert néhány nappal sikerültcsak megelőznie azt a rendelkezést, melymegtiltja magánalapítványok létesítését.Bizony, nagy kár lett volna, ha a kultúraügye megfeneklik a bürokrácia zátonyán.

A Kazinczy-alapítvány nemcsak elsőrésze a könyvnek, hanem a sikerek fejezeteis. Itt már megindult valami, vissza-vonhatatlanul. Egy olyan mozgalom,amelynek tábora egyre szélesebb, s amely- különösképpen ifjúsági tömegbázisarévén - a magyar nyelv és a helyes magyarbeszéd elkötelezettjeit toborozza. - Sokkalnehezebb a helyzet a hibák elleni konkrétharc terén, a rádióban, televízióban,színházakban. Hány meg hány kudarcrólszámol be Péchy Blanka, amit a hiúság, aközöny, az értetlenség ellen próbáltmegvívni anyanyelvünkért. Nem ál-talánosságokban beszélő „panaszkönyv" aBeszélni nehéz! - hanem sokkal inkább egyszemléltető t á b l a , amely hangszalagokrólrögzített példamondatok százain és százainát bizonyítja be olvasóinak: micsodatájékozatlanság, micsoda hiba-dömpinguralkodik a hivatásosok beszédében is. Szósincs itt szőrszálhasogató kukacosságról,még kevésbé purizmusról. A logika és aközérthetőség nevében követeli meg aszerző a kiejtés, hangsúly stb.törvényeinek betartását, mert a szövegértelme forog veszélyben. Gyerekcipőbenjáró kutatások vannak csupán, amelyekmellé sok-sok hasonló áldozatosmegfigyelés, illetve megfogalmazás igé-nyeltetik. S hogy ez a munka nem kizá-rólag a nyelvészeké, azt mi sem bizonyítjajobban, mint Péchy Blanka könyve, de úgyis mondhatnánk: életműve. (Mag-vetőKönyvkiadó, 1974.)