Képíró Bettina (12.A)

Szabó Dávid (12.B)

Dobos Tamás (12.C)

Jasik Szabolcs

A kollégium, kilencedikes szemmel

Kollégium… Erről a szóról valamennyiünknek a közös zuhanyzó, a délutáni szilencium, a menzakaja és a reggeli ébresztő jut eszébe. Azok, akik nem tapasztalják a kolis életet, egyértelműen állítják, hogy hősök vagyunk. De tényleg ilyen nehéz lenne ebben az életformában élni?

A magam 5 hetes tapasztalatával élve mondhatom, hogy szerintem egyáltalán nem. Persze a kezdetekben nem könnyű megszokni, hogy ott vannak a szobatársaid, akikhez alkalmazkodni kell, így előfordul, hogy nem hallgathatod max. volumén a kedvenc dalod, és nem játszhatsz „ki tud hangosabban dobolni a szekrényen?” játékot a szobatársaddal. Na, meg persze ott van még a szilencium, az a drága… Mikor ülsz a könyveid előtt 2 órán át, nem nézheted meg a kedvenc sorozatod, vagy nem mehetsz ki sétálni egyet a haverokkal, s ha úgy adódik, valami okos magyarázatot kell kitalálni, hogy miért is volt olyan nehéz megtanulni az atomenergia fogalmát.

A „külsősök” ezeket hallván legszívesebben „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” táblát akasztanának a kollégium ajtajára. Ők még nem ismerik a koli „habos” oldalát. Pedig olyan is van neki. Jó dolog például, hogy ritkán vagy egyedül, mindig van olyan, akinek elsírhatod bánatod, vagy éppen előadhatod a legidiótább viccet, amit hallottál. Valaki talán még nevetni is fog rajta. Elsősként nem hátrány, hogy sok embert megismerhetsz. Jól esik ismerős arcokra visszamosolyogni a folyósón. Szecskalétem még itt is velem tart… Ugyanis mi, koleszosok duplán falatozhatunk a szecskáztatás mézédes tortájából. De legalább – nem egy végzős szavával élve – „erősödik a jellemünk.”

Mindent egybevetve… Szeretem a csütörtök estéket, a programokat, a menzakaját… Na, jó… Azt nem annyira Egyszerűen: szeretem a kolis életet. Még 4 évem van itt, azt pedig addig szeretném élvezni, amíg csak lehet. Persze azért felhívom az összes koleszos társam figyelmét, hogy nem csak bulizni járunk ide. 10 perc múlva kezdődik a szilencium, irány az ebédlő!

Jasik Barbara (9. A).

Kazinczy beelőz

250 éve született nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc. Ezért 2009-et hivatalosan is a magyar nyelv évének nyilvánították. Ennek szellemében a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. programsorozatot hirdetett meg, melynek nyitóeseménye a „Nyelvében él a nemzet” elnevezésű vetélkedő volt. Témája – természetesen – Kazinczy élete és munkássága, a nyelvújítás napjainkban, illetve a Kazinczyról elnevezett szép beszéd verseny kiírási feltételei voltak. A megpróbáltatáson három gyulai középiskola: az Erkel Ferenc Gimnázium, a Karácsonyi János Katolikus Gimnázium és a Göndöcs Benedek Szakképző Iskola két-két csapata vett részt. Az Erkelt egy tizenegyedikes és egy végzős csapat képviselte. Az utóbbi tagjai: Csőke Dóra és Nyitrai Kata a 12. B-ből, valamint Képiró Bettina a 12. A-ból (felkészítő tanáruk Kiss László). A mi felállásunk a következő volt: Metz Ágnes, Szigetvári Dóra (mindketten 11. C) és Kiss Borbála (11. B) – felkészítő tanárunk Dr. Erdészné Németi Anikó volt.

A vetélkedőn az előre kiadott feladat mellett öt játékos feladvány várt megoldásra. Az előzetes feladat egy úgynevezett magyarítási feladat volt, melyben a nyelvújítás korában írott mondatokat kellett a mai értelmezésnek megfelelően „lefordítani”. Ezenkívül természetesen nem maradhatott el a 13+1-es totó sem. Az igazi kihívást mégis a szóbeli rész jelentette: egy korabeli kávéházi vitát kellett életre keltenünk, melynek alapja egy a nyelvújítás melletti, illetve a nyelvújítást ellenző érvelés volt. A párbeszédben szó esett arról, hogy a magyar nyelvet miért és hogyan kellene megváltoztatni, illetve hogy miért nem. Ezután pihenésként szinonimakeresés, majd a nyelvújításban létrehozott szavainkkal kapcsolatos – talán egy kicsit nehezebb – feladat következett. A verseny zárásaként minden csapatnak két szót kellett kiemelnie, amit hagyatékul hagynának az utókor számára.

A verseny nagyon barátságos és vidám hangulatban telt el. Minden csapat nagyon jól szerepelt, ezért csak néhány pont különbséggel születtek ezek az eredmények:

I. helyezés: az EFG tizenegyedikes csapataII. helyezés: az EFG tizenkettedikes csapataIII. helyezés: a KJKG csapata

Kiss Borbála (11. B), Metz Ágnes, Szigetvári Dóra (11. C)

Mikes „spanok” Battonyán

Kempf Márta (12.B, Fodor) és Deli Annamária (12.A, Kiss) méltóképpen képviselték az Erkel Ferenc Gimnáziumot Battonyán, ahol a 8-12. évfolyamos diákok számára meghirdetett, megyei vers- és prózamondó verseny került megrendezésre a Mikes Kelemen Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium épületében és könyvtárában. Pedagógus számára nincs nagyobb öröm és siker, amikor a tanítványa győz. Kempf Márta megcselekedte, amit megkövetelt a haza: megnyerte a próza kategóriát, ezzel bebizonyította, hogy nemcsak kiváló énekhangja van, hanem remek előadókészsége is. Deli Annamária pedig egyszerűen színésznőnek született, aki tudatos és alázatos versmondásával képes volt a zsűrit is megríkatni. A 34 főt számláló mezőnyben 5. helyen végezni előkelő jövőképpel kecsegtet. A teljesítményt lehet oklevéllel, emléklappal, ajándékkönyvvel, naptárral, szóbeli dicsérettel, kapucsínóval, éhséget enyhítő fornettivel jutalmazni, de ennél sokkal fontosabb az erkölcsi győzelem, az együtt izgulás, az eljutás és hazajutás öröme, maga az együttlét vidámsága és mindezek tanulsága. Összegezve: „jó mulatság, női munka volt”

Köszönet érte Mikesnek és a lányoknak.

Fodor György, felkészítő tanár

„Más világban értünk földet”

A kicsi, de a történelem elkötelezetteiből álló lelkes csapat huszonöt főt számlált az indulás napján. Mindenki izgatottan várta az ismeretlenbe való utazást, a cél a Felső-Tisza vidéke felderítése, kulturális és társadalmi szempontokat figyelembe véve – és persze a szórakozás. Első állomásunk az örömtől átitatott cívisváros, Debrecen volt, ahol is tanáraink megkönyörültek rajtunk, és két óra szabad programot kaptunk, amit ki így, ki úgy töltött el; valaki kávézással, vásárolgatással, míg mások városnézéssel, múzeumlátogatással múlatták idejüket.

Aztán délben továbbálltunk, több óra utazás után a nyírbátori református templomhoz érkeztünk, ami sajnos zárva volt… legnagyobb szerencsénkre a lelkész úr édesapja a mi giminkben érettségizett, így nagy szeretettel fogadta a gyulai diákokat, és érdekes előadással – amely mögött sokéves tapasztalat és kutatás rejtezett – kápráztatott el bennünket. Ezek után a nem messze fekvő palánkvárat vizsgáltuk meg tüzetesebben, sokak érdeklődését felkeltette a több száz év óta fennmaradt monstrum. Közel másfélórás nyírbátori időzés után a fáradt és éhes csapat egy útba eső Penny Market közelében lelt menedékre, vagyis élelemre: teli hassal folytattuk a hátralévő egyórás utunkat, míg meg nem érkeztünk Csengerbe, egy mintegy 5-6000 lelket számláló falucskába, nem mellesleg Kereskényi Miklós tanár úr szülőhonjába. Egy kedves, családias légkörű panzióban szálltunk meg, s miután mindenki elfoglalta a szállást, a jól megérdemelt vacsora következett. Az étel, amit elénk raktak, több ember szemébe könnyet csalt, meglehet, csak az erős paprika miatt: mennyei babgulyással tömtük meg üresen kongó gyomrunkat, szegény idős úr atlétákat megszégyenítő gyorsassággal cserélte a kiürült tányérokat. Nagy szeretettel fogadtak minket az emberek; mint ahogy azt tapasztaltuk, egy kis odafigyelés, tisztelet és udvariasság csodákat művelhet – egy-két kedves szó, s máris a rég nem látott ismerősöknek kijáró köszönettel és szeretettel viseltettek felénk az emberek. Ebben a három napban bebizonyosodott, hogy igaz a mondás: „A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak”. Tényleg azt lehetett hinni, hogy ha a világ összes embere hasonlóan viselkedne, mint a csengeriek vagy a környékbeliek, egy sokkal tisztább és becsületes világban élhetnénk, másfajta értékrenddel.

Az estével kapcsolatban érdekes élményeink vannak, többen – köztük én is – ágy híján együtt aludtunk hatan-heten egy 2 ágyas szobában, ami még családiasabbá és hangulatosabbá tette az éjszakát. Így, fiatalon még a földön alvás se kín, s bár lehet, ezt 10-15 év múlva nem így fogjuk látni, de ez akkor és ott tökéletesnek bizonyult, annyira sűrű és érdekes programokkal teli napok és bulikban gazdag esték után akárhol s akármikor el tudtunk volna aludni, egy vágyunk volt: egy fűtött, kellemes szobában… ami többé-kevésbé teljesült is.

A második nap többféle szempontból is komolynak bizonyult, először is az este fáradalmait pihentük ki a hosszú buszúton, másfelől meg a sűrű és érdekes látogatások tették színesebbé a napunkat, csak ne lettünk volna olyan fáradtak, ami persze a mi hibánk volt. Szebbnél szebb templomokban jártunk (Csenger, Tákos), és jobbnál jobb előadások szem- és fültanúi lehettünk a második nap alatt. Hozzám legközelebb a vízimalom állt Túristvándiban. Egy eredeti, ma is működő vízimalom csodálatos élményt nyújt, főleg ha az ember szét is nézhet a gépek kavalkádjában. Amikor kiléptünk a „teraszra”, idilli kép fogadott bennünket, gyönyörű tó, horgászó urak és sok önfeledten szórakozó turista képe tárult a szemünk elé. Az estét Vásárosnaményhoz közel a Tisza partján töltöttük, finom rántott húsos vacsora után egy kis esti beszélgetés-szórakozás következett hajnalig, mondanom se kell, milyen fáradtak voltunk másnap reggel. Legfőbb állomáshelyünk a hazautazás napján egy röpke háromórás kitérő volt Sárospatakon. Borkóstolóval egybekötött várnézés állt a programban, meg persze egy kis szabad időtöltés. Fáradtan indultunk és értünk haza Gyulára.

Bartóki Attila (11. A)

Kampányláz, avagy egy kis meglepetés-előzetes

1 év után ismét elérkeztünk a kampány utolsó előtti perceihez. Így, diákigazgató-jelöltként fejet hajtok minden eddigi

kampányoló osztály előtt, hiszen az ebbe fektetett munka, azt kell mondjam, nem piskóta. De persze ezek

maradjanak a mi titkaink.

A 12. A székhelye – hogy hűek legyünk eddigi 4 évünkhöz – a harmadik emeleten lesz. Ha esetleg nem riaszt

vissza az a 84 darab idevezető lépcsőfok, bátran látogass el hozzánk. Ráadásul ha megtetted ezt a kimerítő, de annál

izgalmasabb utat a csúcsra, számtalan kihagyhatatlan program vár rád. A színpadot abszolút a zene és a tánc uralja. A

Komlódi Bence vezette táncosokat követően a Garázs Beat Band csap a húrok közzé, de valljuk be, a nap csúcspontja

a Hat Ás nevezetű alkalmi kampányzenekar lesz. Emellett állandó karikatúra-rajzolás, frissen sült gofri (a megannyi

süti mellett) és sok más apró meglepetés vár rád, de egyelőre ezek maradjanak kicsiny osztályunk óriási titkai

Reméljük, a keddi filmvetítés kellőképpen felcsigáz titeket, minden porcikátok elkezd remegni, amint

meghalljátok, hogy 12. A. No, de tudjátok, győzzön a jobbik, nincs mese.

Ez után a kis késhegynyi ízelítő után, remélem, elég kedvet csináltam a kampányhoz, ami a legklasszabb

nyitánya az egész Erkel-bálnak.

További 12. A-tól szép és üdítő napokat!

Képiró Bettina (12. A)

Így készült: 12. B

Tekintsünk vissza egy kicsit a múltba. Egy kicsit távolabbra, mint múlt kedd, de maradjunk a 21. században. Egészen pontosan 2006. szeptember 1-jéig. Itt kezdődött minden. Ne ijedjetek meg, tisztelt olvasók, nem vezetek le mindent részletesen, csak vázolom a történetünket. Szóval 2006/2007-es tanévnyitó. 37 válogatott Arc egy osztályban. Kicsik, nagyok, feltörekvők, csendesek, jófejek, rosszfejek, szépek, kevésbé szépek, rendesek, rendetlenek, a lényeg, hogy különbözőek. De összecsiszolódtunk az évek során, alakítottuk egymást, hatottunk a másikra. Közben átestünk egy fájdalmas osztályfőnökváltáson, de ez is új erőt és SZÍNT vitt az életünkbe és az osztályba. Ekkor már 2008-at írunk. 11. osztály. A decemberi eseményeket már más szemmel néztük, már lestük a praktikákat, ötleteket próbáltunk gyűjteni, illetve lopni. Bár jelöltünk még nem volt, de éreztük, közeleg az idő(nk), már latolgattuk a lehetőségeket, és azt hiszem, pár ember fejében megszületett néhány ötlet-foszlány. Semmi konkrét.

2009. május vége. Lépnünk kellett. Az osztály döntött. Egyhangúlag felsorakoztunk egy ember mögött. Mindenki úgy gondolta, Dávid a legalkalmasabb arra, hogy képviselje mindazt, amit a 12. B jelent.Körvonalazódni kezdtek a dolgok, mindenkiből előjöttek az eddig titokban dédelgetett ötletek. Volt Woodstock, Disney, Sliders. Végül egy hozzánk hasonló egyveleg született. Mutassuk meg, hány arcunk van! Tegyünk bele több ötletet, csináljunk egy Multiverzumot, amelyben mindenki talál valamit, ami neki tetszhet.

Vegyünk egy különleges képességű hőst, tüntessük el az osztályt, és indítsuk útjára a történetet. Fűszerezzük poénokkal, használjuk fel a város adottságait, hívjunk segítségül néhány régi ismerőst – és máris kész egy forgatókönyv. Kezdődhet a forgatás. Ahol csak lehetett, kihasználtuk a kapcsolatainkat. Persze a helyszínek és a pillanatnyi ötletek módosítottak a forgatókönyvön, és természetesen az ütemtervtől is elcsúsztunk, nem is kicsit, de azt hiszem, ez így (is) jó. Október, november környékén kezdtünk mozgolódni, kezdtük tervezni a Nagy Napot. Dekoráció, programok, reklámok, szóróanyagok. Újabb kapcsolatok kiaknázása, újabb ötlet-tárház és ötletbörze. A feszültség tényleg tapintható Volt. Az osztályon belül és kívül egyaránt. Ezeket leküzdöttük, azt hiszem. Viszonylagos békében, de töretlen erővel folyt tovább minden. Összeállt egy lelkes zenekar, elkészült egy multikulturális film, megterveztük a Napot. Jöhet 2009. december 16.! Hogy mi vár rád majd a földszinten? Újdonságok, ötletek, jó kedv, tánc, jó kedv, zene, meglepetések, jó kedv, ajándékok, vendégek – hogy ezek sztárvendégek-e, azt nem tudom, de mindenképpen ismerős arcok –, és ha kifelejtettem volna a jó kedvet, akkor itt megemlíteném. Nem kérünk sokat, csak annyit, hogy gyere le, és érezd át, amit mi nyújtunk, érezd át azt, ami mi vagyunk. Ha tetszett, akkor pedig írd a szavazólapra, hogy: 12. B – és mi megköszönjük. Ne feledd: A Mi világunk a Te világod is!

ECcccccccccccer volt, hol nem volt!

Mikor szülőanyáink világra hoztak bennünket, már mindannyian tudtuk, mit akarunk: kampányt nyerni C-s színekben! Voltak, akik akkor még nem tudtak mit kezdeni a gondolattal, de mára tisztázódott bennük minden. Az út, ami idáig vezetett, rendkívül rögös volt. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért kellett ezért általános iskolába járni, majd még három, azaz három évet lehúzni a gimnáziumban. Valószínűleg a

tapasztalatszerzés lehet a magyarázat.

Közös történetünk hajnalát a Szecskatábor jelentette. Ott öltöttünk először egységes zubbonyt magunkra, ott kaptuk meg a C-s állampolgárságot. Örömmel nyugtáztuk, hogy a legkiválóbb osztályfőnököt kaptuk. Az osztály egységét egy kezdeti siker alapozta meg: szecskabáli műsorunk első helyre repítette a CÉS brigádot. Az ünneplés nem maradt el, sajnos nincsenek megbízható információink arról, hogy milyen volt a buli.

Az osztály összetétele rendkívül változatos. Rengeteg tehetséges zenész található itt. Érdemes

megemlíteni az osztály személyre szabott zenekarát, a Jurdibendet. Az együttes története homályos, állítólag egy víziló formájú édesség ihlette. A tagok neve valószínűleg ismerős: Jurdi Dániel a zenekar élő legendája, Vágó Tamás az Osztályfőnök Úr, Dobos Tamás, akinek a neve egyben foglalkozása is, és végül, de nem utolsó sorban Nagy Attila, akit mindenki eccerűen Nagyinak beCÉZ. Az osztályban rajtuk kívül találhatók más érdekes egyedek is, pl. a novellaíró, a megszállott rajzoló, a játékvezető, a borok nagy tudója, a dinnyeföldek kaszkadőre, a két muszkli manus, az egykori közügyi méltóság, aki egy keréken száguld, a Gyurcsány-hasonmás, és még sokan mások.

A csapatunk időnként változásokon ment keresztül. Hol lemorzsolódtak, hol csatlakoztak új tagok. A lényegen nem változtat, rengeteg élményt éltünk át együtt.

Megismertük a négyes metró építési műveleteit, megtapasztaltuk, hogy a tokaji bor kis mennyiségben káros, de nagy mennyiségben még károsabb.

Visszatérve a kampányra, akárcsak a Jurdibendet, az osztály alapkoncepcióját is a víziló formájú édesség ihlette. A jelöltünk, mint már ismert: Dobos Tamás névre hallgat, s a fentiekben leírtam, hogy a neve foglalkozásává is vált. Ezen felül kiváló sportoló, elsősorban a kosárlabdában jeleskedik. Állítólag jobb mellizmával diót tud törni, de ezt még senki nem látta. Osztályunk kampányfelelősei megígérték, hogy megfelelő módon készülnek a megmérettetésre, és mindent elkövetnek a végső siker érdekében. Mást egyelőre nem szeretnének elárulni, azonban egyet biztosra vehettek: a film után szem nem marad szárazon.Aki nem hiszi, járjon utána!

Reméljük, kedves olvasó, megfelelő módon homályos képet kaptál az osztályról, és a szavazatok napján mellettünk teszed le voksod!

Egy év ráadás. Egy évvel több tapasztalat. Egy évvel több hang. És egy évvel több bizonyítási vágy. Ahogyan Jeszenszky Ádám barátom fogalmazott: 12+1.

A tavalyi nyelvi-előkészítős évfolyam – a „prototípus” – már bizonyította, hogy nem csupán felesleges időpazarlás az a nulladik év. Hálát adok a tanulni nem akarásomnak és mérhetetlen lustaságomnak, hogy 5 éve ezt a szakot jelöltem meg, hiszen ezáltal minden erkeles eseményből/rendezvényből (legalább) eggyel több jutott nekem. A kampánynap során pedig szeretnénk ezt a ráadás-fílinget belétek inkarnálni. A Ludditák nevű formáció szavaival élve: „Dorbéz-érzés orrvérzésig!”

2005-ben még „kezdő” erkelesként bizonytalanul botorkáltam a folyosókon, egészen december második hetéig. Azon az ominózus héten ugyanis egy olyan eseménynek lehettem tanúja, mely a mai napig kísért. Az első általunk megélt diákigazgató-választás, melynek sajnálatos módon ti nem lehettetek tanúi. Tapasztalataim szerint mindenkinek az általa elsőként megélt kampány lesz majd a legszebb, ha visszagondol rá. (Ezúton szeretném tájékoztatni elsőseinket, hogy idén arra törekszünk, ne csak az idő megszépítő szemüvegén keresztül lássátok a legjobbnak a 2009 - !E!-s kampányt.) Az én „kampány-ártatlanságomtól” egy Kiss Szabolcs névre hallgató – akkor – 12/D osztályos tanuló fosztott meg. Akkor éreztem először igazán – persze csak a szecskatábor után –, hogy milyen felemelő dolog "erkelesnek" lenni. (Ráadásul abban a tudatban folytatni tanulmányaimat ebben az iskolában, hogy egy Szabi nevű fiatalember kampányt nyert, hát, az sem volt egy utolsónak mondható érzés, tudjátok, ahogyan Titus azt már megfogalmazta: „Nomen est omen!”

A sors furcsa – már-már morbidnak nevezhető – humorérzékének köszönhetően, idén én állhatok majd az első emelet amúgy tanári erkélyén a 13/E osztály jelöltjeként. Vajon a sors idén is vicces kedvében lesz? Megtörténhet-e az, hogy egy kollégista srác, akit Szabinak hívnak – csakúgy, mint öt évvel ezelőtti jelöltelődjét –, a 13/E jelöltje – pont, mint a tavalyi megválasztott – diákigazgatóként állhat majd az Erkel-bálozók elé?

December 17-én minden kiderül.Egy dologban azonban biztos vagyok: idén is egy színvonalas, dinamikus és feledhetetlen kampányban lesz

részünk. S reményeim szerint tudunk egy évfolyamként gondolni erre a rendezvényre, nem pedig egymással szemben álló végzős osztályokként. És mert tudom, hogy a végzős osztályok mennyire színvonalas programokkal készülnek, mi sem fogjuk félvállról venni a felkészülést.

Sokan kérdezgetik, diákok és tanáraink, hogy milyen „E” osztályosnak lenni. Megbántuk-e a plusz egy évet? Legtöbbünk válasza az, hogy egyáltalán nem! És azért is vághatjuk ezt rá, mert most esik csak le, mennyire jó volt az eddig eltöltött idő ebben az osztályban. Négy évünk volt rá, hogy megszokjuk a szitut, és szerencsére ennél több is történt: megszerettük egymást! Már rutinosak vagyunk, ha az iskolai rendezvények szervezésében kell segítenünk. Sok jó példát láttunk már, és ez igaz a kampányra is. „Hátasdobós” ötletekből volt egy pár az elmúlt években, és igyekszünk átadni majd nektek, amit mi szavazóként élveztünk. Járjatok nyitott szemmel a folyosókon, mert lesztek majd hasonló helyzetben!

Azt is tudom, mennyire nehéz ilyenkor a ti helyetekben lenni: papír, toll, és írj le egy nevet. Mondjam, hogy szavazz Szabira? Inkább annyit: szavazz arra, aki miatt szívesen vágsz majd neki negyedikben (szerencsésebbek ötödikben :) ) a kampányolásnak! Aki eszedbe juttatja, hogy nem rossz hely ez az Erkel, sőt…

Azzal kezdtem, milyen voltam elsősként. Akkor lássuk, mi az, amit szeretném, hogy tudj rólam, mint végzős diákigazgató-jelöltről: a napjaimat az órák lelkes látogatása mellett nagy százalékban a zene tölti ki. Gyártani, hallgatni, Akkezdetphiai-tól a Subscribe-ig bármit bármikor. Emellett elég rendesen megtaláltam magam a slam poetry és a rap világában: néha magam is mikrofont ragadok (lásd: kanapé). Írok, olvasok, élvezem a kolis életet, szeretek focizni. Hétvégén pedig jöhet a „szocializálódás” (Hídfő). Ami pedig mostanság aktuális: hát a kampány! Aminek a sikeréhez TE is kellesz, mert…

Jasik Szabolcs (13. E)

Atlétikás sikerek

Czoldánné tanárnő az egyik augusztusi edzésen azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy benevezte az Erkel fiúcsapatát a megyei magasugró versenyre. Igen ám, de az 5 fős csapatból még négy ember hiányzott. Gyorsan összekapkodtunk pár tehetséges kosarast és egyéb sportembert. Bogár Péter, Oláh Richárd, Kiss Ádám és Dobos Tamás pótolták a létszámot. Megjegyezném, ötből ketten életükben akkor láttak először magasugrólécet közelről (érdemükre szolgáljon). Egy hónapos edzés után megnyertük a megyei fordulót. Sőt mi több, jó helyezéssel meghívást kaptunk az országos versenyre is! Mindenkit meglepett a vártnál jobb eredmény. Ismét egy hónap állt rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk, és elhatároztuk: megpróbáljuk! Akár a lehetetlent is!

Október 14-e, a Nagy Nap egy kis hajnali kocsikázással indult. Háromnegyed 5-kor találkoztunk a suli előtt. A buszúton pihenni nem sikerült, inkább ökörködtünk, és latolgattuk esélyeinket. Szerencsésen megérkeztünk 9 óra tájékában. Fél 10-től bemelegítés, fél 11-től verseny. Az időjárás nem volt épp' a legmegfelelőbb: hideg, szeles, szomorú. Ez azonban szerencsére nem volt negatív hatással a csapat teljesítményére, és mindenki hozta a tőle elvárt eredményt. 180, 180, 170, 170, 150. Ezek voltak a legjobb eredményeink (centiméterben értendők). A szabály szerint a legrosszabb nem számít, így az átlagunk 175 cm lett. Nem rossz, de elég lesz ez bármihez is? Talán… Mondjuk, jó lenne egy dobogós helyet elcsípni. Áhh, ne szórakozz – mondta valamelyikőnk.

190 felett kezdett izgalmassá válni a dolog. Jöttek az igazi magasugrók, akiket öröm volt nézni, hogyan siklanak át a léc felett. Szerencsére ezen csúcssportolók csapata gyengén szerepelt, így az átlaguk is elég kevésre sikeredett – általában. Az utolsó ugrásoknál vadul számolgatni kezdett mindenki: ugrások, átlagok, centiméterek. „Az a helyzet, hogy nekik akkor lenne legalább 175-ös átlaguk, ha a legjobb tag 240 centit ugrik. Az lehetetlen.” „De akkor... Nem, az nem lehet. Számoljuk ki még egyszer!” És egyre biztosabbnak tűnt, hogy komoly esélyünk van a dobogóra.

Az utolsó körben nyilvánvalóvá vált: Országos Bajnokok lettünk. Hihetetlennek tűnik, így, visszagondolva is. Amikor megtudtuk, egymás nyakába ugrottunk, pacsiztunk, visítoztunk. Az eredményhirdetéskor büszkén, teli tüdős mellkassal álltunk fel a dobogóra. És mikor hivatalosan is elismerik: a te csapatod a legjobb az egész országban, és nyakadba akasztják az aranyérmet... Nem lehet kifejezni kellőképpen.

Hazaúton a tanulságot levontuk: nincs lehetetlen helyzet! Kitartással és kicsi szerencsével bármi megtörténhet! Példaértékű, gyors és hatékony munka. Az erkeles kupák számát, és persze saját éremgyűjteményeinket gyarapítottuk, és mint minden jól sikerült nap: ez is a Hídfőben végződött. 

Kukár Domokos Brúnó (12. B)

Házibajnokság – helyzetjelentés(foci)

A-csop. Mérk. Győz. Dönt. Ver. GK. Pont1. 12.B 2 2 0 0 9-3 62. 12.A 2 1 0 1 5-7 33. 9.B 1 0 0 1 1-2 04. 10.D 1 0 0 1 0-3 0

B-csop. Mérk. Győz. Dönt. Ver. GK. Pont1. OKJ 2 2 0 0 6-1 62. 11.D 2 1 0 1 3-3 33. 10.B(1) 2 1 0 1 5-6 34. 11/12.E 2 0 0 2 3-7 0

C-csop. Mérk. Győz. Dönt. Ver. GK. Pont1. 11.A 3 3 0 0 24-6 92. 10.E 2 1 0 1 5-10 33. 10.A 1 0 0 1 1-4 04. 12.C 2 0 0 2 3-13 0

D-csop. Mérk. Győz. Dönt. Ver. GK. Pont1. 13/9.E 3 3 0 0 13-6 92. Tanárok 2 1 0 1 15-4 33. 10.B(2) 3 1 0 2 5-19 34. 10.C 2 0 0 2 3-7 0

A szervezők

Felelős szerkesztő: Fodor György, Kiss LászlóFelelős tördelő: Békési SándorFelelős Kiadó: Szűcs Levente igazgatóKiadja és forgalmazza az Erkel Ferenc Gimnázium