WALT WHITMAN – FŰSZÁLAK

Feliratok – Ének magamról – részletek Magamat ünneplem és énekelem S amit én veszek fel, te is felveszed majd, Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is. (…) Mi a fű? kérdezte egy gyermek, elémhozva egy maroknyit, Mit feleljek a gyermeknek? Én sem tudom nálánál jobban, Talán lelkem reményzöld szövetből szőtt lobogója. Vagy talán az Úr keszkenője, Illatos ajándék, vagy emlék, melyet készakarva ejtett le, Valamelyik sarkában a küldő nevével, hogy láthassuk és megmondhassuk: Kié? (…) Örvendetesnek hitte bárki a születést? Sietek közölni vele, hogy a halál éppoly örvendetes és én tudom, miért. A haldoklóval halok én és a most fürdetett újszülöttel születek, nem vagyok én kalapom é cipőm közé zárva, És sokféle dolgot megnézegetek, melyek mind-mind különböznek és mind jók, Jó a föld és a csillagok és minden járulékuk jó. (…) Le a lepellel! előttem nem vagytok bűnösek, silányak vagy esettek, Én átlátok a függönyön és ruhán, ha kell, ha nem, És ott vagyok: szívósan. bírni vágyón, fáradhatatlanul, mint akit nem lehet lerázni. (…) A legközönségesebb, legolcsóbb, legközelibb, legkönnyebb vagyok én, Én, aki mindenbe belevágok, aki nagy tétekben játszom, Ki díszbe öltözöm, hogy odaajándékozzam magam az elsőnek, aki engem akar, Aki nem várom az égtől, hogy kedvemért jöjjön, Mert bőkezűen pazarlom szeretetemet mindenkor. (…) Vagyok, ahogy vagyok, elég ennyi,

Ha senki más nem vesz észre a világon, békén ülök, És ha mindenki észrevesz, akkor is békén ülök. (…) A Test költője vagyok én és a Lélek költője vagyok, Az ég gyönyöreit bírom és a pokol kínjait bírom, Az előbbieket magamba ojtom és gyarapítom, az utóbbiakat új nyelvre ültetem át. Egyaránt vagyok költője nőnek és férfinak, És tudom, hogy nőnek lenni annyit ér, mint férfinak lenni, És tudom, semmisem ér többet, mint emberek anyjának lenni. (…) Walt Whitman, kozmosz, Manhattan fia, Békétlen, anyagias, érzéki, evő-ivó és nemző, Nem érzelgős, nem áll férfiak vagy nők fölött, sem rajtuk kívül, Éppoly szerény, mint szerénytelen. (…) Bolondja vagyok magamnak, minden részem és egészem nagyszerű, Minden pillanat és ami csak történik, kéjjel borzongat át, Nem tudom, hogyan hajlik bokám. nem tudom leghalványabb óhajom okát, Sem a belőlem sarjadó barátságét, sem a viszonzásul elvett barátság okát. (…) Hiszem, hogy a csillagok művénél egyetlen fűszál sem kevesebb, S csakúgy tökéletes a hangya, meg a homokszem, s az ökörszem tojása nem kevésbé, S a varangyban a magasság remekművének dicsérete szól, S a mennyek termeit vadszederinda díszíti fel, S legkisebb ízem, ujjam porca gépeket gúnyol, S a kérődző tehén lehorgasztott fejével túltesz minden szobrokon, S a kis egér is akkora csoda, meg kéne hogy rendítsen millió pogányt. (…) Viharzom, élvezek, szeretek, óvok, Behúzódom és megtelek, eltűnök és megjelenek, Éjjel-nappal ilyen utakon lépdelek. (…)

Elég soká álmodtál megvetendő álmokat, Most lemosom a csipát szemeidről, Hozzá kell szoknod a fény és életed minden pillanatának káprázatához. (…) Ha nem is találsz rám rögtön, ne veszítsd el bátorságod, Ha egyik helyen nem találsz, keress a másikon, Valahol megállok és várok reád. WALT WHITMAN: Fűszálak ÁDÁM GYERMEKEI – részletek A villamos testet énekelem Volt kétes valaha, hogy akik rongálják a testüket, bújnak a világ szeme elől? És hogy akik az élőket gyalázzák, éppolyan gonoszok, mint a hullagyalázók? És hogy a test nem képes olyan teljesítményekre, mint a lélek? De hogyha nem a test a lélek, micsoda akkor a lélek? (…) VÁNDORMADARAK – ÖNMAGAM EGYRE TORNÁZTATOM (Fűszálak) Intem a világot, hogy gyanakodjék barátaimra, ám ellenségeim szavára figyeljen, akárcsak én, És néked örökre megparancsolom, hogy utasítsd vissza azt, aki értelmez engem, mivel én sem tudom értelmezni magam, Én úgy parancsolom, ne legyen iskolás elmélet belőlem soha, Hagyj mindent szabadon, ahogy én mindent szabadon hagytam. AZ ÚT MENTÉN Ülök és nézem 1 Ülök és nézem a világ minden bánatát, minden elnyomást és szé- gyent, hallom a tetteik után lelkifurdalás közt gyötrődő fiatalemberek titkos, görcsös zokogását, látom a szegényes életben az anyát, akit gyerekei bántanak, s meghal elhagyottan, csonttá fogyva, kétségbeesetten, látom a feleséget, akit férje bánt, látom a fiatal nők áruló csábítóit, észreveszem a féltékenység mardosását, a rejtőzni törek- vő, viszonzatlan szerelmet, látom a föld e látványait, látom a csata, a dögvész, a zsarnokság művét, látom a vér- tanukat, a foglyokat, figyelem az éhínséget a tengeren, a tengerészeket, akik sorsot

vetnek, kit öljenek meg, hogy megmentsék a többiek életét, figyelem a sértést, a megalázást, ahogy a pimaszok bánnak a munkással, a szegénnyel, a négerrel meg a többivel, ülök és nézem mindezt az aljasságot, végtelen haláltusát, és látom és hallom és hallgatok. ISTEN HOZZÁD, KÉPZELET A tél hangjai A télnek hangjai… A hegyeken verőfény – sok-sok távoli hang, A víg vonat felől – a szomszéd föld, a csűr, a ház felől, A zsongó levegő – meg a néma nevetés, az eltett alma, gabona, S a gyermekek meg nők hangjai is – gazdáknak, csépnek ritmusa, S köztük egy vénség hencegő szava: Ne hidd, nem dőltünk még ki mink, Hajunk ősz lett ugyan, erőnk el nem hagyott. JEGYZETEK A Fűszálak kötete az 1881-es kiadásban érte el mai formáját. A szöveg revíziója befejeződik. Whitman megállapítja a költemények végleges címét és csoportokba osztja azokat, a Feliratok-tól A búcsú dalai-ig. Ez az utóbbi ciklus és benne az Isten veled! című költemény jelzi a voltaképpeni Fűszálak végét, de a modern kiadások a három függelékben összegyűjtött öregkori verseket is közlik. A Feliratok című sorozat mintegy költői tartalommutató, a versek alaptémáit szólaltatja meg, bár távolról sem kimerítő teljességgel. Mint a többi ciklusokban, Whitman itt is különböző időszakokban írt, főleg rövidebb lélegzetű költeményeket fűz csokorba. Egyént énekelek – Az egyén és a tömeg (En-Masse) elválaszthatatlan egysége Whitman egyik alapgondolata. Költészete mindig társadalmi jellegű, saját egyéniségét is társadalmi erők eredőjének tekinti. A költemény utal a Fűszálak további témáira is: a nemi különbözőségben megtestesült teljes emberi alkatra, az élet kimeríthetetlen erejére és gazdagságára. Hozzád, ős ügy – Az „ős, igaz ügy” az amerikai demokrácia forradalmi hagyományai, a szabadság eszméje, amely a polgárháború ideológiai tartalmát alkotta és a Dobpergés című ciklusban a Fűszálak központi tengelye. Rendületlen – 15. oldal: Mannahatta: New York régi indián neve A Feliratok után két hosszú, nagyrészt önéletrajzi jellegű és programot adó költemény következik. Paumanokból indultam 20.oldal: Paumanok: Long Island eredeti indián neve. az ötödik hónap: május – a költő kvéker szokás szerint számokkal jelöli a hónapokat gezerigó: észak-amerikai madárfaj, amely mindenféle hangot utánoz. Másik neve: csúfolódó rigó. 21.oldal: Libertad! : Szabadság! (spanyolul) A költő időnként francia, olasz, spanyol szavakat kever nyelvébe, ezzel is hangsúlyozva egyetemességre való törekvését.

24.oldal: Omnes! : Mindenki! (latinul). Whitman az amerikai földrész költője, de az egész emberiséghez szól. Jellemző egyik öregkori megjegyzése: „Nem visz rá a szívem, hogy Amerikát úgy szeressem, úgy kívánjam jólétét, hogy abból más nemzetre kár háruljon.” 25.oldal: camerado: bajtárs spanyolul 27.oldal: Ma Femme! – Feleségem! Hitvesem! (franciául) 29.oldal: A Régi Tizenhárom: a forradalmi gyarmatok, amelyek 1776-ban kinyilvánították függetlenségüket Angliától. 30.oldal: sierra – hosszú, sziklás hegylánc Kettős Carolina – Észak-és Dél-Carolina New England – az első angol település helyén alakult államok a hátgerinc-folyó – Mississippi Ének magamról Whitman legterjedelmesebb, legjellemzőbb költeménye; későbbi gondolatainak csírái itt mind megtalálhatók. Az alapérzés az emberi én boldog kitárulkozása, azonosulása a mindenséggel. A költő a látható világ széles panorámáját tárja elénk, pártját fogja minden szenvedőnek és elnyomottnak, a test és lélek egységét hirdeti, a 44. szakaszban kozmikus távlatú képben zengi az ember és a természet egységét; a költemény ettől kezdve egységesebbé válik és szenvedélyes szárnyalással halad a halhatatlanság és boldogság végső próféciái felé. 39.oldal: Kanuck – kanadai. Tuckahoe – Virginia lakosainak gúnyneve. Cuff: néger. 47.oldal: qaudroon – fehér és mulatt szülők gyermeke, akinek csak egyik nagyszülője néger. 49.oldal: a hetedik hó negyedik napja – július 4., az amerikai függetlenség ünnepe. 57.oldal: exakt demonstráció – pontos bizonyítás. Az egyén után az emberi faj, a szexualitás hangja szólal meg az Ádám gyermekei-ben. A mitológiai keretet az édenkert és reinkarnáció eszméi szolgáltatják a sorozat kezdő és befejező darabjaiban. A kálmosgyökér-sorozatban Whitman a bajtársak férfias szeretetét ünnepli: jelképül a tavak partján termő kálmosgyökeret választja, amely eredetileg Indiából került Görögországba és onnan terjedt el. A Vándormadarak-ciklus alaptémája az emberiség fejlődése és vándorlása időn és téren át. Franciaország c. vers: A költő, 1776-tól, az Egyesült Államok függetlenségétől számítva az időt, 1794 forradalmi eseményeit ünnepli. A költemény ékesszóló bizonyítéka annak, hogy Whitman kvéker neveltetése ellenér nem riadt vissza a forradalmi erőszaktól és hogy saját hazájában is várta a nép ellenségeivel való leszámolást. Önmagam egyre tornáztatom: Whitman egyik legvilágosabb költői hitvallása. A Tengertánc című sorozatban a költő legmélyebb lírája szólal meg. Whitman a „korláttalan természet”, az elemi erők, a tenger, a végtelen térségek énekese.