Wilbur - 222-245-otodik-resz

8/8/2019 Wilbur - 222-245-otodik-resz

http://slidepdf.com/reader/full/wilbur-222-245-otodik-resz 1/24

, 222 A 7, unilcirizl1I/ls Jerjedésc az angol cgyluí7.b.1/'.

s z ö k ő e n látszik, hogy azután a XIX. század elején a két [orrás a hülön s z e r v e z k e d ő unitárius mozgalomban egyesüljön. Ezt

',a két forrást fogjuk követni a most l < ö v e t k e z ő fejezetben.

XXIX. FEJEZET.

Az unitárizmus terjedése az angol egyházban:a trinitárius vita.

(168l" - 1750).

,

Amint az e l ő b b i fejezetben láttuk, Biddle munkája haláfIával megszüntnek látszott, mert nem hagyott maga után szer

vezett egyházat, sem m e g f e l e l ő ' lelkipásztort, aki s káig tovább

. folytatta volna az , istentiszteleteket. S ő t , még í r ~ s i is, valamintkorának más hasonló unitárius i ~ a t a i , bár nehány hat Imas válaszkönyvetkihívt!lk maguk ellen, v ~ g e r e d m é n y é b e n nem gyakoroltak

különösebben nagy hatást Anglia vallásos életére. Mindaz, amittett, írt ,és szenvedett, nyom-nélküli feledésbe merült volna,ha HoJlandíából nem érkeznek végeszakadatlan sorban szociniánus hatások. Az egyház 1640-ben alkotott kánona, a papságkivételével, mindenkit eltiltott a szocíniánus könyvek tartásá- .

-tól és olvasásától, s bár ezt a r e n d e l k ~ z é s t még a világiaknálsem hajtották végre különösebb szigorral, a papság vi-szont annál inkább élt az engedelemmel. A behozott szociniá

nus könyvek nagyobbára latin nyelvúek voltak s így csak tu-.Jósok számára h o z z á f é r h e t ő k , hatásuk azonban a papságra olynagy volt, hogya XVII. század vége e l ő t t igen sokan közülök s

' nehányan ép a legbefolyásosabbak, e r ő s e n hatásuk alá kerültek' egy, vagy más szempontból.

A X VII. század nagyobb részében, továbbá, az érintkezés vallásos téren is igen élénk volt Anglia és Hollandia között. Igen sok angol járt a hoJland egyetemekre, különösen a non

konformista lelkészjelöltek közül, kiket a viszonyok távoltartottak az angol e g y e t e m e k t ő l , s ezek visszatérésük után részben teljesen szociniánus, részben árminiállus hatást hoztak ma

:gukkal, az ész jogát a valIás kutatásában és a türelmesség szellemét azonban mindnyája magáévá tette. Viszont akár szocini -á nus hittételeket hirdettek, akár csak a kereszténység észsze-



A z unil,irizmus Jcrjedése az angol egyb.izban. 223•

rúbb magyarázatát óhajtották (melyet a szociniánusok hirdetteke lóször), vagy ha csak a va\1ásos türelmesség mellett szólaltakis fel , - konzervativabb testvéreik elótt elóbb-utóbb gyanúbakerültek, mint szociniánusok s az abban az idóben kifejlódöttvitatkozásokban a "szocíniánusu és az "árminiánus" neveket egyé rtelemben és felváltva alkalmazták reájuk.

E befolyás hatását a XVII. század angol val\ásos egyéniségei l e g k i t t i n ő b b j e i n is felfedezhetjük. TiJlotson érseket már

e mlítettük. Chillingworth, az angol egyház legtehetségesebb vitázója, az értelmet ismerte el a legmagasabb méró-eszközneks az áthánáziuszi hitval\ást sokáig ellenezte. Baxter Richárd, alegnagyobb non-konformista, csak a tiz-parancsolatot, az úriimát és az apostolí hitva1\ást tartotta lényegesnek, bár ebbena szoci niánuso k és a katholíkusok is egyetérthettek volna. Cromw e1\ szigorúan megtarttatta a türelmességet s azt általában az

i ndependensek is he lyeselték. Milton e l ő s z ö r árminiánus volt, halálakor a zonban olyan kézíratot hagyott hátra ("On ChristianDoct rine" , "A keresztény dogmáról", melyet csak 1825-ben fedeztek fel és nyomattak ki s melyet aztán k é s ő b b részben azuni táriusok is kin yomattak, mint vallásos f ű z e t ü k egyikét), melyaz t mutatja, hog y hitben unitáriussá lett. Ugyanez az eset SirTew ton Izsákkal is . Penn (William) Vilmos is eleinte így vé

lekedett s írt is egy t e t a szentháromság Sandy Foundat ion Shaken (a szentháromság homokra épült alapjai ingadoznak)d mme l, s ezért a Tower-be (börtön) is került. A Barátok Tár

sasága (Society of Friends, íg y nevezik magukat a kvékerek.

A fo rd ító.) korai ta nításai is m e l l ő z í k a s.lentháromságot. Igaz,

hogy ezek közül egyikse

m csatlak

ozott az unitáriuse g y h á ~ -

noz, - nem is csatlakozhatott, mert akkor még nem volt unItárius egyház, - hitben, lényegileg és szel\emben azonbanmindezek többé-kevésbbé szociniánusok voltak s orthodoxabbtes tvéreik is azzal vádolták ő k e t , hog y titokban s z o c i n i á n u o k .

A ö z ő szociniánus hatások közül talán a legszelesebb fron ton a hitnézetekkel szemben tanúsítandó türelmességelve és a kereszténység elemeinek minél s z e r ű b b és .mi:nél kevesebbé való tevésének igyekezete mutatkozott. Ez utobbltörekvés nemsokára a "latitudinárius" . mozgalomban nyert klie.jezettebb alakot. Ilyen irányú próbálkozásokat már láttU'!,kBlddle idejében is, Aconzio a "Stratagems of Sat:'n .nak angol forditásában, hol is az eg yház kapuit oly tágra oha,tották nyitni, hogy azon mindenféle hitnézet beléphessen. Az



224 A z unilárizmus terjedése az ango l e/?yh,1zbal1.

áthánáziuszi hitvallás azonban, melyet a nyilvános istentisztelet keretében évente 12-szer kellett használniok, állandóan emlékeztette óket a szentháromságra s arra a kötelességükre, hogy

azt legtulzóbb és legmerevebb formájában is hinniök kell. Mégazok is, akik pedig a szentháromság bizonyos formájában hittek, egyáltalán nem voltak megnyugodva cabban, hogy e hitvallás minden állítását el kell fogadniok s annak minden említése vihart kevert fel lelkükben. Még maga az érsek, TilIoFson, is azt mondotta: "Bárcsak megszabadulhatnánk tóle."

, Ezért sokak által szívesen fogadott mozgalom índult, me lyazt sürgette, hogy az egyháztagságot e g y s z e r ű b b feltételek el

fogadásától tegyék függóvé. 1675-ben Croftp ü s p ő k ,

igen óvatos formában és neve említése nélkül, kiadta "The NakedTruth" (A meztelen igazság) d m ű könyvét, melyben sürgette.hogy az óskeresztény egyházat kielégító Apostoli-hitvallást te

gyék most is az egyetlen elfogadandó hitvallássá, I<lmutatta .hogy a részletesebb hitvallások csak kárt okoznak és hogy aSzentírás e g y s z e r ű tanításainak követése, az A tyák bölcsészetének elfogadása helyett, sokkal több eredményre vezetne. A

könyvet ugyan sokan támadták, de ép oly sokan védelmezték s tartal!l}át sokat kommentálták. S végül a Toleration Act(türelmí törvény) 1689-ikí meghozása után, mely a dissenterekístentisztelet'eit ís törvényesítette, a kírály bizottságot küldött ki, hogya Book of Common Prayer-t (szertartáskönyv )átdolgozzák. A z a b a d e l v ű e k befolyása akkoriban igenvolt s azt javasolták, hogy az áthánáziuszi hitvallást hagyják ki b e l ő l e , vagy legalább is tegyék t e t s z é s t ő l f ü g g ő v é s hasonlóképen hagyjanak ki a szertartásból több, véleménykülönbségre okot adó, tételt. A konzervativok azonban mindezeket ajavaslatokat elvetették.' . ,

Dogmatikai téren a Hollandiából származó szociniánus hatások ennél is nagyobb vitákhoz vezetlek. Biddle írásai, aminl láttuk, bár életében sokat támadták miatta, halála után minden

1 E gy századdal é s azonban az amerikai episzkopális (püspöki, azegyház am erikai form ája. A.. ford.) egyház az angol P rayer Book ( s z r r r á ~ o áldolgozásánál megvalósífolla n á d a javaslatokat s az álhánáziuszi hitvallást IS kl;'

hagy ta liturgiájából. ő s z ő a niceai hitvallást is kihagy lák, minthogy azonban az angol

püspökök nem voltak hajlandók az amerikai püspököket ilyen r ü l m y köz?tIfd szenlelni, végül is az ulóbbil vi sszavelJék. lrország episzkopális egyházában az al-hánáziu szi hitvallási csak külön engedély alapjá n h:hrt ha sználni az n i s ( ~ s ezl nagyon ' ritkán szokták megkérn i.



Az uni!cirizmus terjedése az .Jtlgo l egyházban . 225

nagyobb benyomás maguk után hagyása nélkül, kezdtek a feledésbe merülni s a szentháromságról többé nem folyt vita. Még1685-ben is, .amikor Bull György l e . l k . ~ s z (a . k é s ő b b i püspök).akit azzal vadoltak meg, hogy SZCCInIanUS, kiadta gondosan ki

dolgozott "Defence of the Nicene Faith" (a niceai hit védelme)c. v é d ő í r a t á t , abban angol írókra nem hivatkozott, hanem csaka Hollandiából é r k e z ő s Angliában nagy hatással f e I J é p ő szociniánus íratokat cáfolgatta. Ebben Bull azt akarta bebízonyítani, hogy a niceai hitvallásban kifejezett hitet mar az egyházi atyák is vallották, viszont azt kénytelen volt elismerni.hogy ugyanazok Krisztust az Atyának alárendeltnek hitték spedig ez volt aza f ő k é r d é s , melyet a korai szociniánusok is

l e g f ő b b pont jukként állítottak. Bull latin nyelven írt s így csaka tanult emberek olvashatták fejtegetéseit. Nemsokára ezután

azonban, e kérdés fölött nagy vitatkozás indult az angol egyházban,. ,mely egy, vagy más formában egy egész nemzedéken

át tartott ' s mely sokkal nagyobb rétegekben ' keltett visszhangot, mint Bull könyve.'

A Trinitarian Controversy (trinitárius vita), amint általá-

ban nevezték, 1687-ben indult meg a már említett "Brief His

tory of the Unitarians or Socinians" (Az unitáriusok, vag.y szociniánusok rövid története) megjelenése, fölött. 2 Ez az érteke-zés az unitáriusokat s azok hitét ismertette az ő s k e r e s z t é n y egyháztól,kezdve, cáfolgatta azokat a bibliai helyeket, melyeket a trinitáriusok dogmáik bizonyítására fel szoktak hozni sazzal v é g z ő d ö t t , hogy a szentháromságról unitárius nézetet vallókat nem üldözni, hanem az egyházba inkább, mint testvére-

ket, bef.ogadni kellene. Ezt az értekezést nemsokára a "Brief

Notes On the Creed of St. Athanasius" (Rövid jegyzetek SzentAthanasius hitvallásáról) c Í m ű követle, mely azt pontról-pontra

1 Hogy e:z a vi tatko?:á s milyen ko moly vo lt, mulalja az a lény, hogy Ivgll?:! ..jese:bb ereje 1687 .. l ő l 1734 .. ig tariolI, ez ala ft több, mint 300 külön írat ke:lelk e: ..ze it, mdyvt 100 isme:r! író írl ·(kik közölt püspökök és érsekek is voltak), a · sok é ~ ~ telenül megjelent me: l1 ett. A körülbelül hú sz k ü l ó n b ö z mellékkérdés felé IS

kiszé lesede: tt, melyek e:gyzE'gy Írat. vagy valami altétel körül forogt ak. .2 Firmin és társai az "unitárius" nevet szerették haszná lni, mert, bár az

or!hcdoxok általában szociniánusoknak nevezték, s maguk sem taga dták, hogy sok kér."desben megegyeznek azokkal, viszont az összes szociniánus hittételeket nem fogad.ták el. A z ..unitárius" névvel ez .azokat akarták me:gje lölni. akik d : s z c n t h á

~ a n hittek , de olya n értelmezésben, hogy az ne jelentsen három istenben valolutel. Ezt a nevel kül ön ben E r d é l y b ő l kölcsönöz ték, Hollandián át s angol nyomta -tásban ő s z ö 1672 -7J .ban jelent az meg. .

Dr. Wllbur: A ml unitárius ~ r ö k s"



226 Az unilárizmus terjedése az angol egyházban.

végigelemezte, kímutatla ellentmondásait önmagával, a józanésszel és a Szentirással s azzal végezte, hogy egy keresztényegyháznak sem kellene azt megtartania.

Ezeket az értekezéseket széles körökben olvasták s azokúgy a papság, mint a világiak között nagy vihart támasztottak. A szentháromságot így megtámadtatni látva, most máregyik püspök, vagy (egyházi) doktor a másik után állt e l ő , hogy azt megvédelmezze. Némelyek az é s z s z e r ű t l e n s é g és azönmagával való ellentmondás vádjára azzal feleltek, hogy ezt ahit szent titokzatossága alapján tisztelettel (és bírálat nélkül)kell elfogadni, mert minden emberi megértésen felül áll, mire

az volt a válasz, hogy ugyanezen az alapon akarták a katholikusok is elfogadtatni azokat a dogmái kat, melyeket a protestánsok, mint helyteleneket, elvetettek. Mások azt akarták bizonyítani, hogy e dogma a Szentírásból alátámasztható, ezt az.állításukat azonban az unitáriusok könnyen megcáfolták. Ismétmások e dogma régiségére hivatkoztak s megpróbál ták kimutatni, hogy k e z d e t t ő l fogva ezt tanította a kereszténység, azunitáriusok azonban, míg e g y f e l ő l elismerték, . hogy a szenthá

romság bízonyos formája ténylegö s s z e e g y e z t e t h e t ő

a Szentírással s az ilyet az-sgyházi o atyák is helyeselték volt, m á s f e l ő l viszont kimutatták, hogy a szentháromság eme formája távolról sem volt azonos a áthánáziuszi hitvallásban kifejtett dogmával. A vita kulcspontja különben akörül forgott, hogy mitjelent a három-személyben-egy-Isten. Amikor az unitáriusokazt vitatták" hogy ez a kifejezés már önmagában is ellentmondó, némelyek azzal válaszoltak, hogy a "személy" szót itt

a szószerinti értelemben kell venni' s erre az unitáriusok rámutattak, hogy akkor ez három külön istent jelent. Másokviszont azt igyekeztek kimutatni, hogy a "személy" szónak itt1,ülönleges értelme van s e g y s z e r ű e n három különféle módjátjelenti ez a létezésnek és a cselekvésnek. Erre azonban hamar

jött a válasz, hogy ez a magyarázat a régi szabelliánus eretnekség felújitása s hogya Krisztu s mégis csak többet jelent,mint e g y s z e r ű e n Isten cselekvési módját. S a vita folyt tovább,

u n i t á ~ i ~ s o ~ mindig készen állotlak, hogy felfedezzék al e ~ -

.kIsebb hlbat lS ellenfeleik logikájában s minden e l ő n y ü k e t SZl-vósan kihasználták. A vita, vagy legalább is annak leg hev e

szakasza, végül is azzal v é g z ő d ö t t , hogy az egyházi veze-olyan magyarázatát fogadta el a szentháromságnak, lát

s zolag, melyet az unitáriusok is nyugodtan elfogadhattak

•

•



A z lInil.irizmu s terjedése az ang'J/ egyházban. 227

A vitát f ő k é p kinyomtatott értekezésekben, beszédekbenÉs könyvekben folytatták. Ha az egyik oldal kihozott egy nyomtatványt, a másik azonnal felelt reá. Az unitáriusok több mint

tíz éven át minden hónapban megjelenttettek valamit. A legfontosabbat Nye István anglikán lelkész, Firmin egyik barátja,i r t a "Firmin maga viselte a nyomdai költségeket s a nyomtatványokat nagy számmal osztogatta szét, mert így akarta azunitárius elveket terjeszteni az angol egyházban. A nyomtatványok ritkán viselték magukon a s z e r z ő a kiadó nevét,mert a törvény még mindig - szigorúan ' büntette a szentháromság tagadóit. Mikor Freeke (William) Vilmos "Brief and Clear

-Confutation of the Doctrine of the Trinity" (a szentháromság<iogmájának rövid és világos cáfolata) c j m ű mp.:vében nyíltan megmerte támadni ezt a dogmát, aparla'ment 1693-ban kárhoztattakönyvét, a bakó által, mint botrányos és elvetemedett förmedvényt, elégettette s s z e r z ő j é t annak visszavonására és 500 fontbüntetés fizetésére ítélte.

Bár ez a vita a maga idejében az angol egyházban a legnagyobb é r d e k l ő d é s mellett folyt le, ma már unalmas lenne

végigolyasni, s ő t akárcsak nagyobb részét is elolvasni a nyomtatványoknak. Csak nehány fontos részletével fogunk hát foglalkozni. Alig indult meg a vita, az egyházi élet központjában,az oxfordi egyetemen, nagy vih'l-rt keltett az ott 1690-ben megjelent "The Naked Gospel" (a meztelen l iszta] evangélium) c.könyv. Bár a s z e r z ő neve nem szerepelt a nyomtatványon,hamar köztudomásra jutott, hogy azt Dr. Bury Arthur, az ExeterCollege rektora írta. A azt tartalmazta, hogya keresztény

ségre elég a Krisztusban való hit s hogy az természetére,vagy a szentháromságra vonatkozó spekulációk (bölcsészeti ki-eszelések. A ford.) nemcsak haszontalanok, de sok kárt is okoznak. Heves vita következett, mely azzal v é g z ő d ö t t , hogy Dr.Bury könyvét, mint eretnek és s z e n t s é g t ö r ő iratot, megégették.:Ekkor történt, hogy Wallís János oxfordi professzor, aki nagyltírnévre tett szert a matematikában, mint a modern algebraegyik megalapítója, új k ü z d ő t é r t keresett s ligyelmét a teológia

legnehezebb kérdései felé fordította. Úgy képzelte, hogya szentháromságot világossá lehet tenni egY i a geométriából vett,- e g y s z e r ű hasonlattal. A h á r o m s z e m é l y ű egy Istenben való hitetegy kocka három dimenziójához (kiterj",déséhez) 'has0!1lította,h o s s ~ ú s á g , szélesség és" magasság a kock:ánál e g y i n ~ s s a l e g y e n ~ o os meg sem adnak három kockát, hanem csak egyet. Ha pedIg

l L. <iöbb, "

" u·



228 Al' unil,irizJ1JlIs Jerjedése az /lngol Cg yhiizbDtI.

a "személy:'" k j f e j ~ z é ~ nem tetszik, használ;,ák helyette a "hár?m, vala!'l' k,fejezest. ~ r . W a l l ~ s ezt az elméLetét egyik ba-

ratjahoz ITott nyolc leveleben fejtette ki. Mindenik leveléb

azonban az ,unitáriusokú j ~ b ?

és újabbt á m ~ d á s i

felületeketf e ~

deztek fel, ugy. hogyavegen Walhs dogma;,a védelmezése közben az áthánáziuszi orthodoxiától Sabellius eretnekségéighajlott el.

Most a gögös Dr. Sherlock Vilmos, ki nemsokára SzentPál székesegyházának lett a föpapja (dean). lépett elö az orthodoxia védelmére s 1690-ben , megjelent "A Vindication o[t!te. D o c t r i n ~ , of ~ h e Trinity", szentháromság dogmájának igazolasa) c. konyveben az umtanus argumentumok szétrombolását, az általuk ,emlegetett képtelenségek és ellentmondások vádjainak megkerülésével, a nagy titkot a legegyszerúbb emberszámára is megérthetö, eredeti magyarázat segélyével próbálta

meg. Igen önelégülten azt állította, hogy magyarázata a szentháromságot ép oly érthetövé teszi, min t akár az egy Isten eszméje. Azt mondotta ugyanis, hogy az Atya, Fiú és Szentlélekép oly különbözö személyek, mint Péter, Jakab és János . Erreegyik f ű z e t a másik után jelent meg, telve cáfolatokkal. , A1:unitáriusok felhív ták a figyelmet arra, hogy ez a magyarázat

nem más, mint tritheizmus (három istenben való hit. A fordító).úgyannyira, hogy az új veszély míatt ellenfeleik meg feledkeztektámadásukról. Nehányan az orthodoxok közül megpróbá llák

ugyan védelmezni Sherlock elméletét, a többiek azonban , jobbmagyarázatok után néztek.

Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a viták az angol egyház 'tagjai. között folytak s annak békéjét annyira felzavarlák, hogy

egyik püspök komoly felhívást intézett a vitatkozókhoz, hogejtsék el az egész ügyet. Sherlock azonban, abban a hit,ben.hogy övé a gyözelem, nem volt hajlandó elhallgatni, minek következtében nemsokára új oldalról kapott támadást, mely ötveszélyes eretneknek bélyegezte. Dr. South Rober t. híres szónok és szellemességéröl ismert egyházi férfiú, aki szívböl utáltaDr. Sherlock-ot s meg akarta öt alázni, könyvet adott ki "Ani-madversions upon Dr. Sherlock's Book" (BiráJa t Dr. Sherlock

könyvérölj címmel, melyben nevetségessé tette a föpap argu.mentumait s megismételte ellene a tritheizmus vádját" A sze?tháromságról adott magyarázatában azonban az u n l t á r l epúgy. mint Dr. Sherlock, azonnal felfedezték a s z a b e l h á n I z ~ ~ u seretnekségét. Heves vita következett. melynek során egyIk fuzd



•

A z lInit.1rizmus terjedése az ang()/ egyházban. 229

-<és beszéd a másikat érte, mig végül Oxford egyeteme formáaisan elítélte Dr. Sherlock és társai elméletét, mint hamisat, istentelent és eretneket. Dr. Sherlock barátaierre ő t c s e r b e n h a g y t á k , e l l e n _ lelei pedig kinyomtatták Gentile Valentino életének angol fordításál, kit Bernben tritheizmus miatt végeztek ki, s azt az- e l s ő oldalon Dr. Sherlock-nak ajánlva, ezzel arra utaltak, hogy

is hasonló sorsot érdeme!. Hogy hasonló botrányoknak elejétvegyék, az érsek a királlyal rendeletet adatott ki, melyhe nmeghagyták a papoknak, hogy . a j ö v ő b e n tartózkodjanak aszentháromság szokatian magyarázataitó!. A vita így végre islecsendesült, közben azonban világossá lett, hogy az átháná-

.ziuszi hitvallás egyetlen orthodox magyarázata helyett, legalábbhat forog a köztudatban, m ~ l y e k közül egyik sem orthodox smégis mindeniket olyan emberek állít ják, akik továbbra is az.egyház magas állásait tölthetik be.

Az eredmény, egészében véve, k e d v e z ő volt az egyházunitáriusai számára, mert a szentháromságnak minden olyanmagyarázata, mely három istenben való hitet jelentett volna smelyet f ő k é p elleneztek, helytelennek bizonyult. Bár nem

nagyon szerették azokat a kifejezéseket, melyeket Dr. Southhasznált, nem érezték szükségét, hogy puszta szavak fölöttvitatkozzanak, annál kevésbbé, mert úgy érezték, hogy az

magyarázata szerint a dogmát bizonyos mértékig elfogadhatják.Ennek bizonyságáúl Firmin új értekezést adatott ki (1697.)."The Agreement of the Unitarians ",ith the Catholic Church"(Az unitáriusok megegyezése az egyetemes egyházzal) címmel,melyben kimutatta, hogy csaknem minden pontban egyetértenek

az angol egyházzal és hogy a köztük felmerült ellentéteket iól' Ű l d o t t á k meg. Hogy azonban azok az eszmék, melyekért küz..J.ött, el ne tünjenék ismét, javasolta, hogy az egyházon .belülkülön unitárius gyülekezetek szerveztessenek, melyek i s t e n t i s ~ telete'iken hangsúlyozni tudják az Isten igazi egységét s tagJaIkat megakadályozzák abban, hogy azt ismét helytelt'mül magyarázzák. Firmin a k ö v e t k e z ő évben meghalt, terve azonbanmégis megvalósúlhatott, mert nehány évig még hallunk·donban saját lelkészeik által .végzett unitárius i s t e n t i s z t e l e t e ~ r o } .

V égül még Dr. Sherlock is visszavonta legnagyobb r e s z ~ t állitásainak s olyan elméletet dolgozott ki, melyet az u n i t ~ r i u s o k !snelyeseItek. Minthogy azonban nehány unitárius tovabbr,: IS

:külön maradt , egy f ű z e t jelent meg, melyben meg a k a r l ~ k gyozm-öket, hogy most már az egyház szempontjából is eleg orthodoxoknak tekintetnek. Egy másik f ű z e t b e n viszont az orthodox



230 Az ullil,írizmus terjedése az angol egyházban.

elveket vallók vitatták, hogy most már az unitáriusokat is részeltetni lehet az úrvacsorában, mig azok ellen, akik továbbra is eretnekeknek akarták ő k e t bélyegezni, egy harmadik f ű z e t jelentállítva, hogy ugyan"azt hiszik, amit igen sok orthodox, kik-nek i g a z h i t ű s é g é t s enki sem vonja kétségbe, s ő t , hogya Szentírás és az apostoli hitvallás tételeinek szempontjából, mindenekközt a legorthodoxabbak. l V <ilójában mindez azt jelentettp"hogy belefáradtak a · hosszú vitatkozásba s hajlandók voltakfélúton megegyezni, hogy békességük legyen. Ez sikerült is ne-kík, minek folytán beleolvadtak az angol egyházba s többé sem,róluk, sem mozgalmukról J?em hallunk.

A trinitárius vita dogmatikai kérdés fölött folyt. A vita.még javában lángolt, mikor egy könyv jelent meg, mely aszociniánusok befolyását most már az e d d i g i e k t ő l ú t o n ~ a vallásos türelmesség hangsúlyozásában mutatta meg. Ez a könyvLocke János "The Reasonableness of Christianity" lA keresz-ténység é s z s z e r ű s é g e ) (1695.) c. m ű v e volt. Ez a híres filozófus, bár maga nem olvasott szoeiniánus" könyveket, a szoeiniánus szellemet magába szívta remonstráns barátaitól, míg Hollandiában élt, s már megírta korszakalkotó , , ~ e t t e r s on Toleration" (Levelek a t ű r e l m e s s é g r ő l ) c. m ű v é t . Uj könyvében aztsürgette, . hogy mindenkit, aki Jézus messiásságát elismeri, te-

kintsenek kereszténynek, tekintet nélkül arra, hogy egyéb.kérdésekben miként vélekedik. Erre egész szidalom-áradat indult meg ellene, különöse n a disszenterek r é s z é r ő l , akik mostmár az--angol egyháznál sokkal kevésbé voltak s z á b a d e l v ű e kNemcsak azzal vádolták Locke-ol, hogy titkos szoeiniánus.amit Locke tagadott, hanem azt is ráolvasták, hogy az olyano

elvek, mint az övé, vallástalanságra vezetnek s az atheizmusszámára szolgálnak melegágyul. A könyv tény leg m e g e l ő z t ekorát.. Két évvel k é s ő b b hatalmas kötet jelent meg"The Blas-·phemous Soeinian Heresie" (az istenkáromló szoeiniánus eretnekség) eimmel, melyet Gailhard János írt, azzal a céllal.hogy a parlamentet a szoeiníánusok ellen való kíméletlen fel lépésre bírja. Nagy helyesléssel emlegette a skót parlament

ilyen irány ú törvényét, melynek hatálya folytán AikenheadTamást .. az alig tizennyolc éves tanulót, a szentháromság ta-gadása miatt kivégezték (1697.) - ez volt, amint tudjuk, az.utolsó eretnek-kivégzés Nagy Británniában.

l A lengyel szociniánu sok is ezl állíJotfák magukról.

"



,

,Az uuit.irizt11us terjedése az angol egyluízbü lJ .

231

A disszenter lelkészek, most már egészen reakcionáriusokká lévén, ugyanakkor William (Vilmos) királyt is unszoltákhogy tiltsa el az unitáriusokat a nyomdák i g é n y b e v e v é s é t ő l k é p v i s e l ő h á z viszont sürgette, hogy minden kiadványukat koboz tass a el s a s z ~ r z ő k e t és a kiadókat sújtsa pénzbüntetéssel.Ezek eredményekepen 1698-ban megjelent a Blasphemy Act(istenkáromlási törvény), mely, többek között, a szentháromságtagadóit eltiltotta a közhivatalok v i s e l é s é t ő l , i s m é t l ő d é s eseténpedig elvette polgár-jogaikat s három évi börtönbüntetésselsújtotta ő k e t . A törvény eme szakaszát csak 1813-ban hatálytalanították.

Az unitáriusok, kiket nyugtalanított annak a szentháromsági dogmának a helyes értelmezése, melyet alá kelJett írniok,most helyet kaptak az egyházban s azután kevés zavartatásban volt részük. Az áthánáziuszi hitvalJás azonban nem semmisült meg s ezzel együtt járt az annak nyilvános istentiszteleti használata feletti kétely is. Ilyenformán nehány év múlvaúj kérdés merült fel, még pedig az, hogy vajjon Krisztus e g y e n l ő - e , és miképen az, Istennel. így keletkezett az Ú. n. "áriánus mozgalom". A mozgalom két anglikán lelkész, Whiston Vilmos ésClarke Sámuel könyvei 'nyomán indult meg. Whiston Sir Newton Izsák utóda volt a cambridge-i egyetem matematikai tanszékén. I Nagy tudású, ő s z i n t e s talán túlságosan is szókimondóember volt, feje azonban különc eszmékkel volt tele. Mint lelkész, igen é r d e k l ő d ö t t a teológiai kérdések iránt. Clarke egyikcé\zásán elgondolkozva, az áthánáziuszi hitvallás eredetét kezdtetanulmányozni s 1708 körül k i é r l e l ő d ö t t m e g g y ő z ő d é s e az egy

házi atyákati l l e t ő e n ,

hogy azok semi-áriánusok voltak s ?ogyneki követni kell ő k e t . Azt tartotta, hogy, bár Krisztus ' lstenvolt, s a világ teremtése e l ő t t is létezett, imádni csak az A t ~ á t szabad. Hozzálátott hát, hogy az egyházban v i s s z , a á l l í ~ s a az oskereszténység hitét és gyakorlatait. Két éven át és beszédei útján z é l e s k ö r ű propagandát folytatott nézeteI m e l l ~ ~ t . A szertartásokból kihagy ta azokat az elemeket, mely"k h;,t

á-

vel elJenkeztek s javaso lta, hogya Prayer Book-ot \az, egy zszertartás-könyvét) tisztitsák meg az áthánáziuszi klfeJezések-

1 Newton már életében (1690) kétségbevonja a szenthárom ságot b i z ~ ~ m y f l ~ l ~ : t e g e r ő s e b b bibl iai réSt tekintélyét, minthogy azonban nem akart b e l e v t n a I W ~élelében nem e n ~ e d f e meg. hogy erre vonatkozó nézereit kinyomtassá . 1

ma már f ő k é n t Josephus lefordílása miaU em lékszünk .



232 A z unil.írizl11US ferjedese az ango l egybázb.m.

t ő l . Mindez, persze, nagy ellenzést váltott ki s az egyetem,mely nem akarta m ~ g i s m é t e l n i Oxford nehány. ~ v ~ e ! e z e l ő t t i szomorú tapasztalataIt, nyomban megfosztotta allasato!. (1710).

Whiston végül is elhagyta egyházát és az általános-baptistákhoz csatlakozott, de hosszu élete végéig nem szünt meg elveit propagálni s hinni, hogya k ü l ö n b ö z ő f e l e k e z e t e k b ő l az ő s k e r e s z -ténység visszaállítására alakítandó gyülekezetek végül is g y ő z n i fognak. .

Whistont különcségei s korai k i ű z e t é s az egyházból megakadályozta abban, hogy oly hatást gyakoroljon korára, amiJyent képességei és lelkessége révén egyébként feltétlenül gyakorolt volna s így az áriánus mozgalom vezetése Dr. Clarke

ra maradt. Korának legtekintélyesebb teológusa volt már ·eb

ben az i d ő b e n s általában csak így emlegették: "a nagy Dr.Clarke" • Mindenki bizonyosra vette, hogya legfényesebb életpálya várakozik rá az angol egyházban s hogy i d ő v e l leszmajd az érsek is. Dr. Clarke azonban egy alkalommal már célzott arra Whiston e l ő t t , hogy a korai egyházi atyák nem voltak Athanasius nézetein, Whiston k i ű z e t é s e után pedig hozzálátott, hogy e tárgy megismerése végett is alaposan áttanul

mányozza aBibliát. 1712-ben könyvet adott ki kutatásai ered

m é n y é r ő l "The Scripture Doctrine of the Trinity" (A FentM.romság dogmája a Szentírásban) címmel, melyben az Uj-testa

mentum minden, a szentháromságra von.atkoztatható versét,összesen valami 1250-et, összehozta s osztályozta. E z e k b ő l megá llapította, hogy a Szentírás tanításai szerint az Atya egyedüla l e g f ő b b isten, kit imádni kell i Krisztus alá van rendel ve az

I s t ~ n n ( ' k s legfeljebb, mint k ö z v e t í t ő t lehet imádni. Egyút

tal azt is indítványozta, hogya szertartás·könyvet ennek megf e l e l ő e n dolgozzák át. 1 Persze, valami tíz ellenfél ugrott azonnal talpra s értekezéseket és könyveket irtak ellene. Bár határozottan megtagadta Arius nézeteit, mégis azzal vádoIták,hogy áriánizmust tanit. 2 Nagy Járma keletkezett az egyház-

, 1 maga ki is dolgozta a szertartáskönyv eme reviziójá', melyet az.UBan a szazad végén Lindsey unitáriu s egyházközsége Londonban s a King's Chapel

oS lon: ban á é v á is l t , amint látni fogjuk.". " W hlston. Clarke és koruk többi szabaddvlí teo lógusa inak ú. n. ariáni zmu satobb fontos ban különbözött a negyedik századé tól s fökép abban, hogy ök Krisz.

nem tekm!ették terem/eit lénynek. A teológiai vilákban azonban az volt a szo,

ka s, hogya tamadott felet, ha csak lehdték , va lamelyik már kárhoztato tt eretnekség'hogy ígr. u l a t kel!senek már eleve az . olvasóban ellene.

a. 1 : " ' l d a u l (1925) a pohlikal vItakban ha sonlo célzattal szokták adományozní a ..boi,sevlkt nevet.



A z unif,irizl1Ius r i ~ ..:dése d Z angol cg )'h.ízban.233

ban" s az ügy végül is az egyházi hatóságok elé került. ClarkeJdssé engedett álláspontjából s valami visszavonás-félét is tettúgy, hogy további lépések nem is következtek ellene,é lete fogytáig fölötte lebegett a gyanú és a rosszalásfellege.

Ennek ellenére Dr. Clarke könyve mély hatást gyakorolta papság egy részének lelkére. Ráébredtek arra a tényre, hogyvalahányszor alá kellett írniok a Hittételek-et (felszenteltet ésük és magasabb állásba való lépésük alkalmával), olyan dolgot írnak alá, melyet nem egészen hisznek s hogy valahányszor istentiszteletet végeznek, a szertartáskönyv (Prayer Book)oly kifejezéseit használják, melyeket most már nem tarthatnak

jgazaknak. Ezért nehányan, köztük Dr. Clarke is, visszaútasitoltak minden olyan emelkedést, mely aláírással járt volna,mások viszont, püspökeik egyetértését több-kevesebb mérték

ben érezve, változtatásokat eszközöltek a szertartás szavain sezért semmi bántódásban nem részesültek, bár e tettük

a törvény és saját esküjök lényegével is ellenkezett. Clarke

maga azt irta könyvében, hogy az ilyen formaságoknak elegetlehet tenni, ha valamilyen érlelemben azokat a Szentírással össz

hangba tudják hozni. Más szavakkal, mindenki olyan értelme

zést adhatott ezeknek a formaságoknak, amilyet akart. Sokane lfogad ták ezt a nézetet s aláírásaikat b e n s ő fenntartásokkal

jntézték el, helyesnek tartva ezt az eljárást, úgyannyira, hogymind máig sok p élda akad annak ismétlése terén.

, A z áthánáziuszi hitvalIás most már mindenfelé általánosbeszéd-tárgy volt s az ú. n. "áriánus aláírás" telett nagy vitákfolytak, melyek során Dr. Waterland ígen helyesen azzal ér

v elt Dr. Cla rke -kal és társaival szemben, hogy amikor valakialáirja a Hitté teleket, erkölcsileg köteleztetik, hogy azoknakne adjon más é rtelmet, mint amit az egyház tulajdonít e szavaknak , valamint , hog y a szentháromság oly fontos dogma,llOgy azt amolyan tág értelmezésben nem sza bad kezelni. Enn él azonban sokkal nagyobb veszedelem kezdte- akkoriban fenyegetni az egyházat, még pedig nemcsak egy hittételen ker esztül, hanem magát a keresztény vallás alapját támadva, m,eg;

A dogmatikai kérdések feletti vita m á s o d r e n d ű fontossaguvavált a "deizmus" veszedelmével szemben , úgy, hogya követ

félszázad alatt alig is hallunk az b b i r ő l . fgy a . n ~ o l e gyház lüttételeinek megreformálására irányuló második k l ~ ~ r -le t , hogy azokat a Biblia alapjaira hel yezzék vissza, nem Jart



234 A z uniJárjzmus j .a disszenjer egyházak közö lJ.

sikerrel s a második · alkalommal próbálkozók is kényelmesernelhallgattak, örvendve, hogy békében maradhatnak. Nemsokára.látni fogjuk (a XXXI. fejezetben), hogyan kerültek ezek a kér

dések ismét felszin re Lindsey Theophilus idejében s hogya ..

vezettek azok az e l s ő maradandó unitárius egyházközség megszervezéséhez Angliában. I d ő k ö z b e n a szinen az angol egyházhelyett a disszenter egyházak jelennek meg, melyek között.

.Dr. Clarke könyve szélesebb és ·maradandóbb hatást keltett ••

XXX. FEJEZET.

Az unitárizmus terjedése a disszenter egyházak között:az áriánus mozgalom.

(1703-1750),

A szentháromság feletti ama viták, melyeket az e l ő b b i fejezetben leírtunk, teljesen az angol egyházban (Church of

England) folytak le. Mikor azonban e viták már éppen kezdtekvégleg elcsendesüIni az angol egyházban, azokhoz hasonló megmozdulások ütötték fel fejüket a disszenter egyházakban.

Amint már egyik korábbi fejezetünkben röviden ismertet

tük, Erzsébet királyné ideje óta mind többen és többen érez-oték, hogy az egyház megreformálását még nem hajtották eléggévégre, minthogy pedig nem fogadták el az alap-egyház (a;;angol egyház) e l ő i r t formaságait és szertartásait, non-konfor

mistáknak (nem alkalmazkodóknak) nevezték ő k e t . Némelyekezek közül már 1616-ban kiváltak az angol egyházból s az"independensek" (függetlenek) nevet kapták. Mások, az egyház·puritán ágát alkotva, végül is, mint "presbítériánusok" lettek.ismertté. A "Commonwealth" (a köztársaság, Cromwell kormányzata) alatt a non-konformisták többségben voltak s a kormányzatot is kezükben tartották, mikor azonban II. Károl yala tt a püspöki egyházat visszaállították, 1662-ben megjelent

egy n t e t ű s é g i törvény" (Act of Uniformity), mely az angolegyház szertartásaitól k ü l ö n b ö z ő minden más istentiszteleteI..betiltott.

Mindazok a lelkészek, akik ennek a törvénynek nem vetették alá magukat, szós zékeiket és megélhetésüket elvesztették.V alóban drámai elhatározásra kényszeritették Ellenkezés



A z Iw itárizJpus terjedése a disszenler egylJllzak közöll . 235 :

esetén javaik, otthon uk elvesztését, pénzbüntetést, börtönt, s ő t lhalált is kellett szenvedniök. A non-konformisták nem a dogmák ellen tiltakoztak, hanem az e l ő í r t formaságok ellen, melye':

ket katholikus babonáskodásnak tartottak, valamint az ellenhogy ő k e t a püspökök újra felszenteljék. A fenti büntetések'szem e l ő t t tartása mellett alig lehetett mást tenni, mint "alkal- _mazkodni" a törvényhez. (To coriform = alkalmazkodni, alávetni magát). Mégis valami 2500 lelkész megtagadta az alkal-.mazkodást s ép Anglia legtehetségesebb, legtanúItabb s legistenl ő b b életet lelkészei, kik nagy fájdalommal szívükben..

örökre elhagyták az angol egyházat. "EIni is kell", mondták a gyá-·

vák, akik féltek as z e g é n y s é g t ő l

s ingadozni kezdtek. "Meg is kell lhalni", válaszolták azok, akik arra a pillanatra gondoltak, mikor Isten számot fognak majd adni l e l k i i s m e r e t ü k r ő l , s a:-

"non-konformista lelkiismeret" e t t ő l kezdve Anglia erkölcsi éle- tének szilárd pontját jelentette. Az Act of Uniformity-t ujabbak és még szigorúbbak követték, 1 melyek megakadályozták, .hogy non-konformisták városi, vagy álIami hivatalokat kaphassanak, megtiltották lelkészeiknek, hogy istentiszteleteket tartsa-·nak s hogy öt mérföldnyire csak meg is közelitsék régi egyházközségeiket. E törvények következtében 60.000 ember szenvedett valamilyen büntetést az alatt a huszonhét év alatt, mig az.'

A.ct of Uniformity érvényben volt ellenük, mintegy 2.000.000·lont p r t é k ű ingatlant vettek el t ő l ü k s közel 8000-en haltak,meg börtönben. Mindezek ellenére a non-konformisták száma

inkább n ő t t , mint apadt s tekintélyük még .az egyházi hatóságok e l ő t t is elvitathatlanná vált. Ezek közül a lelkiismeretükre.hallgató, h ő s i e s non-konformisták közül kerültek ki Anglia e l s őunitárius egyházközség ei.

Mikor, a forradalom után, Vilmos és Mary kerültek atrónra (1688) , egyik l e g e l cselekedetük a _Toleration Act (türelmi törvény) kiadása volt 1689-ben, mely a disszenterek .(ahogyan újabban a non-konformistákat nevezték) istentisztele-.teit törvényesen megengedte. Ugyanakkor kísérlet történt a ~ r aIS,. hogy .az egyház formaságait úgy szabályozzák, hogy azokat.mmdenkl elfogadhassa s így Anglia olyan s z é l e s k ö r ű egyházzat'~ d e l k e z z é k , mely minden protestánst magában foglal. A

"hlgh-churchmen" (a "magas egyház", az angol egyház azon"

•

I .igya Corpora tion Act (testületi törvény), a Tesi Act (v izsgála" l ö r ~ é n a.Convenhcle Act (gyülekezési törvény) és a Five Mile Act (öt mérföldes torveny) ..



.236 Az ullilcírizmlJs lerjedése a disszen/er egyházak közöJI.

férfiainak ideálja volt, akik legközelebb állottak a katholikushagyományokhoz. A ford.] azonban hevesen ellenezték ezt a

"megalkuvás"-t s maguk a disszenterek sem kaptak aterventúlrnohón. A terv tehát megbukott s e t t ő l kezdve az angol egyházi élet két nagy táborra oszlott. A Toleration Act védelmealatt a disszenter egyházközségek növekedtek és szaporodtak,

·a csaknem egy nemzedéken át tartó üldözések csak annál jobban megedzették és összekovácsoltálj: ő k e t . Mindenfelé imaházakat épitettek (a "meeting-house" és a "church" igen sokszor

'csak elnevezési különbséget jelentett s jelent ma is, mert épitészetileg a "meeting-house" is igen szép templomokat jelentettlegtöbbször. A ford.] s istentiszteleteiket most már nyilvánosantartották, hiveik száma pedig a század végéig hét millióraemelkedett. Ilyenformán mihamar a királyság legnépesebb és

leggazdagabb gyülekezeteivé váltak.

A disszenterek három k ü l ö n b ö z ő f e l e k ~ z e t h e z tartoztak:·a presbitériánusokhoz és az independensekhez, k i k r ő l már hallottunk, és a baptistákhoz, akik a korábbi anabaptisták utódaivoltak. Ezek mellett megszületett a kvékerek (Quakers) felekezete is, akik elkülönülten éltek a t ö b b i e k t ő l s akiket a többiek s z i v b ő l g y ű l ö l t e k . Mindezek közül a presbitériánusok voltak a l e g e r ő s e b b e k s a disszenterek mintegy kétharmada hozzájuk tartozott. Lassanként mindinkább türelmesekké váltak skálvinizmusukból hiányzottak az élesebb m e g k ü l ö n b ö z t e t ő jegyek. Az independensek általában szigorúbb elveket vallottak

·s z ű k e b b - l á t ó k ö r ű e k voltak. Mégis e két szervezet m e g l e h e t ő ·sen hasonlított egymáshoz s a különbség köztük f ő k é p csak nevükben látszott. Egyikük sem volt azonban olyan szélesen befogadó s z e l l e m ű , mint az angol egyház, viszont a baptísták

mindhármukat felülmulták s z a b a d e l v ű s é g dolgában.Egy ideig remény volt rá, hogy a k ü l ö n b ö z ő disszenter

felekezetek egyesülnek az angol egyházzal szemben. 1 6 9 0 - b e ~ nyolcvan presbitéríánus és independens lelkész London?an el !skészitett egy e g y ü t t m ű k ö d é s i tervet, melyhez .nehány evvel kes ő b b a baptisták is csatlakoztak. "United ~ r o t e s t a n t D i ~ s e , : l t e r{egyesült protestáns disszenterek] néven tenyleg meg IS Indultaz ü t t m ű k ö d é s , de nem sokáig tartott. Dogmatikai viták keletkeztek köztük s négy éven belül mindenik ismét különváltan folytatta é t . A f ő k ü l ö n b s é g köztük a túlzó és a mérsékeltkálvinizmus kérdése volt. A szentháromság kérdésében egyet ő r e mind nyá jan az orthod ox álláspontot követték, bár kezdett



,

Az uniliirizJ11u$ lerjedést! a ditszenjer eg)'h.ízak kf.ZÖfJ 231""

már' láthatóvá lenni, hogya presbitériánusok a z a b a d e l v ű s é g felé ha jlanak. A háttér ilyetén való megrajzolása után azon-"ban most már rátérhetünk történetünk folytatására.

A z szentháromság-tagad ó lelkész a disszenterek köztaki nagyobb figy elmet keltett, Emlyn Tamás volt. A B i d d l ~halála utáni évben született s bár szülei tagjai voltak az angol .egyháznak, a puritán párUal rokonszenvezve, fiúkat egyik diszszenter akadémián képeztették l k ~ s z n e k . Minthogy lelkiismerete tiltotta az alap-egyház kivánta elfogadását, nehány év mulva Lowestoft-ban egy kicsiny presbitériánus gyülekezet lelkésze lett. Barátságot kötött egy közelben paposkodókongtegácionálista lelkésszel s minthogy a "trinitárius vita" akkoriban még javában folyt, együtt olvasgaHák Sherlock "Vindica tion" c. múvét. A z eredmény az lett, hogy Emlyn á r i á n ubarátja pedig szociniánus e lveket kezdett vallani. Nemsokáraezután Emlynt társIelkésznek hiv ták meg Dublin-be az egyiknagy presbitériánus egyházközségbe, hol tizenegy évig munkátkodot! nagy sikerrel. Néha kissé kénye lmetlenül érezte magát, .mikor dogmatikai kérdésekre fordult a szó, nézeteit azonbanmagá ban. tartott a s gyakorlati tárgyakról prédikált csupán •.Gyülekeze tének egyik tagja azonba n észrevette, hogy Emlynsohasem prédikál a szentháromságról s eretnekséget kezdettnála gyanítani. Egy alkalommal nyiltan meg is kérdezte hite

s Emlyn nyilt és becsül etes választ adott, kijelentve, hogykész lemondani á llásáról, ha úgy kívánják. Az ügy a gyüleke- .zet elé került, mely a város lelkészeit megbeszélésre hívtaössze. A lelkészek azt a jánlották , hogy Emlyn vonuljon visszaegy ra.

A z egy ház nem fogadta el Emlyn lemondásá t, hanem szabadságot adott neki, mire Londonba ment. Távolléte alatt ab b i s z ó s z é hevesen támadták, s visszajövetele után úgy

erez te, hogy meg kell védenie nézeteit, mire kiadta "An HumbleInquiry into the Scripture-account of J esus-Christ" (Szerénykutatás J ézus-Krisztus szentírásbeli adatai közt) címú múvét1702-ben.' A lláspontja igen hasonló volt a Clar ke-éhoz , Istena b b , Krisztus mellelte csak a lárendelt isten, ki csak má-.

sodrendú imádásra méltó.2•

.• •

. 1 Ezt a könyvet Bostonban 1756.ban (Ijra kiad ták . Ez volt az egyet,len r o p aszá rmaz.6 unitárius mil , melyet az unj.áriznlus kdctkez!!se elölt olt {IJra k

t Magá l "igati biblikus trin itárius . ...na k mondo lIa. de el foga dta az tIIlttánus .



238 Az uftil.;rizmu s terjedése cl disszenter egyhJz.1k közöl!.

Emlyn vissza akart térni Angliába, m i e l ő t t azonban ezt' megtehette volna, egyik túlbuzgó baptista diakónus feljelenté·sére pörbe fogták "Krisztus elleni botrányos, szemtelen kijelentések" miatt, melyeket könyvében követett el. Perét igazság-

. talan és méltánytalan körülmények között folytatták le s el isHélték 1703-ban. Minthogy vonakodott nézeteit visszavonni,egy évi elzárásra és 1000 font pénzbüntetésre ítélték s figyel.meztették , szerencséje, hogy nem Spanyolországban került bíróságelé, mert ott vérpadra került volna. A túl magas pénzbüntetést nem.tudva kifízetní, több mint két évig börtönben s í n y l ő d ö t t , barátai~ s e r b e n hagyták s mindössze egy lelkésztársa látogatta meg. Idejét

.azonban írással s vasárnaponként rabtársainak való prédikálással-töltötte. A pénzbüntetést végül is 70 fontra mérsékelték s még20 fontot kellett fizetnie Armagh püspökének a törvény ren.delkezései szerint.

1705-ben kiszabadult s Londonba ment, hol azután életének h á t r a l e v ő részét töltötte. Disszenterek közül gyülekezetets zervezett maga köré s a Cutler's Hall-ban sok éven át in.gyen prédikált nekik. Nehány orthodox bepanaszolta ugyan

Emlynt és sürgette, hogy állítsák ismét bíróság elé, de ,semmi.sem történt s végül gyülekezete lassanként szétoszlott. Ö maganagy rokonszenvvel találkozott Londonban úgy az angol egyház, mint a disszenterek r é s z é r ő l , mert csak azt nézték benne,hogy lelkiismerete és hite miatt többet szenvedett már életében,mínt közülök bárki. Whiston és Clarke barátjukul fogadták s

az áriánus mozgalom kezdete óta b e n s ő s é g e s viszonyt tartottfenn velük. Két baptista lelkész kivételével azonban senki sem

volt olyan bátor, hogy meg merte volna hívni szószékére prédikálni. Tonával viszont annál élénkebb szerepet vitt a szentháromság fölött még mindig dúló vitákban, s írásai a di sszenterek között nagy é r d e k l ő d é s t keltettek e tárgy iránt, s ő t Whistont és Clarke-ot is m e g e l ő z ő e n , e l ő k é s z í t e t l é k a talajl a nemsokára meginduló áriánus viIa számára. Még többel ért el azonban

. a vallásos türelmesség e l ő b b r e v i t e l é n e k terén, mert, pártállás nél. kül, Inind<;n keresztényiesen gondolkodó ember számára visszatet

volt az a mód, ahogyan perét lefolytatták. Ö volt különben az

nevel abban ar, értelemh en, ahogya n n t akkor haBználfák 8 irJ egy míívet is ezzel a.,) dmmd: .. "A. V indica tioll of th e W orship of the Lord Christ on Unilarian. Principlü" (at Ú r J étUi Kri szlus imádásá nak' igazolása unitárius alapon) lr06. ban.

Valójában áriánus vo lt " W hislon, Clilrke i értelm ezése sze rint.



Az unildrizmus lerjedése a disszenter egyhJzak közöJI. 239

"<Utolsó disszenter, aki .. istenkáromlásért" börtönbüntetést szenvedett e törvény rendelkezései szerint. Az i d ő egyébként ismeghozta az igazságot. Huszonöt évvel Emlyn kiszabadulásaután, régi dublin·i gyülekezete, mely az eltávozása óta számban igen lecsökkent, olyan lelkészt választott, aki e r ő s e n a vallásos szabadság me1lett á1lolt s aki k é s ő b b , Irország északi részén, az áriánus mozgalom egyik v e z e t ő j e lett, egy félszázad mulvamaga a dublini gyülekezet is áriánussá lett s végül is teljesen.az unitárius mozgalomhoz csatlakozott. '

A szentháromságról, az angol egyházban folyó, vitatkozás kevés hatást tett a disszenterek közt s alig egy-kettejükv ett abban részt, mert az áthánáziuszi hitvallást, mely ezt atárgyat oly kényessé tette az angol egyház számára, a diszs zenterek nem használták. Az a kérdés azonban, hogy vajjonKrisztus isten volt-e és miképen volt az, valamint, hogy milyen imádás :JlIette meg, annál mélyebben érdekelte ő k e t . Ezvolt Emlyn problémája is, legkiélezettebben azonban mégisWh is ton és Clarke írásai állították azt a disszenterek szemeie lé s az ú. n. ádánus mozgalom, melyet indítottak meg,s okkal kisebb hatást ért el a saját (Church of England) egyházukban, mint a di sszenterek között, kik Clarke·ot széles k ő - ;rökben ol vasták. Ezért tehát az k ö r e i k b ő l indult ki az a legközelebbi nagy lépés az unitárizmus felé, melyet most látnifogunk .

E mozgalom e z e t azok közül a lelkészek közül került ek k i, akik a l e l k é z k é p z ő b e n . már s z a b a d e l v ű e k k é lettek.E zek nem látogathatták az angol egyetemeket, mert ahoz vagy az-?ngo l egyház tagjaivá kellett volna lenniök, vagy alá kellett volnaJrniok a Hittételek-et. Ezért igen sokan Hollandiában jártákaz egyetemeket s itt természetesen a szocínlánus gondolatoktól áthatott tanárok és tanulótársak hatása alá kerültek. Mások angliai disszenter akadémiákat látogattak. 1662 után, ugyanis,.az egyházközségeikóól kitiltott non-konformista lelkészek kö

sokan tanítani kezdtek s az így keletkezett akadémiák aza!talános tárgyakban majdnem e g y e n l ő , a teológiai és biblikust a r g y a pedig épen magasabb szinten is á1lottak az egyem e ~ n e .. ep akkoriban elég gyengék voltak., Az akad ~ m , a k kulonosen a Szentírás szabad kutatását s az esz hasz

n a l a t ~ _hirdették és gyakorolták, míg a hitvallásokkal ke,,:esebbet torodtek. Nem csoda hát hogy legtöbbjük az áriámzmusmelegágyává lett. '



Emlyn írországí esete mellett más helyeken is akadtalárlánu s megnyilatkozások s gyanú jogosult volt, hogy az á riáni zmu s titokban mindenfelé egyre jobban te rjed. Mint komoly

veszély, Exeterben jelentkezett. Itt a dísszenterek már többóta voltak, több presbílériánus gy ülekezetiik m ű

dött egy közös bizo ttság vezetése alatt. A négy lelk ész köz ülhá rom volt. A lelkész akadémiá t vezetett s minthogy tanulmán yaIt ls Hollandiában végezte, ért

hogy in (ézete eretnekség melegágyává lett s egyik tanuló;a titokban Whiston-nal levelezett. Egy mási k lelk ész , Peirce(James) J akab, aki szintén Hollandiában tanult, s mint a dis?

SZ nte r. k lla llY hírre telt szert, WhUon régi barátaIközé ta rtozott s Exete rben való letelepülése e llo!!adtClarke nézetét a szenthá romságról. Mint Emlyn, i magábantartotta n zeteit s csak gya korlati prédiká lt. Miután Peirce már nehány ve prédikált Exe terben, kósza hilkezdett ke l'ingeni, hogy ó s m g nehánya n nem a szentháromság orthodox é rte lm ét hiszik, mire f Ih ivták, hogy nyilvánilsa ki hit t e tá rgyról. tilta l,ozotl az á riAni zmu s vádja

e llen, hitva llásá t az Ex teri Le lk é z-Egyi t nem tartolla Id elégítónek. E rre heves vita indult m g. Kis riet tört nt, hoga szentháromsá!t orthodox érte lm ezés ról a láí rás t vegyen k ba é s z e Peir e és mások azonban tiltakoztak ez ellen,hangoztatva, hogy :I le lk észekn ek nincs jOguk m,lsokügyeibe beavatkozni . Minthogy n 111 tudták, mit vók legyenek.a Le ll,ész-E·jy let végül is a londoni disszenter lelk szekhe7.fordult laná sé rt, amint az t nemsokára mi is látn i fog juk, id6-

közben azonban a bJzo ttság Idzá rta P irc -t S lelk sz társátl Il1plomaikból s n n l engedte óket tovább pr dlká lni. Has nlólép sek történtek a körn yél több más tCl1 pl mában is.

A k t kizárt Ilkész IT új gyházközséget szer vezett·ma gá nak, l nagyszámú hlvóvcl s nem 'olulra im aházat (t tnplomo t) is épit lIek maguknal • P iI'c az ese111é.nyek ha tása a lattgyeng Ikedni k zd II s n hány év nlUlva 111 g is hajt, 2 eg hllzközs fl azonban tovább folytatta mül öd s t. tgy ügy, minden

vá rakozás ellenére, csak ny I't azza l, ami történt. Egy nemze-

I .11. Ir 19 ..bcn SZC fW l d l I!gyh.h ki:i\'.s gr t Ih.:\ 'czh .:fji,k .1 kgn:gibb <."Iy .. \IntitriniMrills h ' : g l t k A nyU . b.lll , IIh.' ly mind a Illai u p i ~ g l l l a r .. II UI6Jjdul E lIllY1l1 hlv 'nk t1h'l!, 6 .\'lOnbl1l1 Ilui r !til \'0 11 nlh' '1 , h lJÍlJ, ' \'I...

.1 IIl \"ghiv ,í :lI. ,

,•



Az unilárizmus terjedése <1 diSszellJer egyházak közölI 241

dék mulva abba a szószékbe, ahonnan Peirce-t kizárták voltismert áriánus került lelkésznek, utána egy nyilt unitá:dus, 1810-ben pedig q. gyülekezet egyesült Peirce új egyházközségével. Devonshire több egyházközsége követte ezt a mozgalmat s, a XVIII. század vége elött jóval, az unitárizmus márannyira f e j l ő d ö t t közöttük, hogy még az áriánusokat is kezdtéklenézni, mint bálványimádókat, Krisztus imádása miatt.

Ami eddig Anglia eme nyugati részén történt, megismétd ö t t Anglia többi részében is, Wales-ben és Irországban is, a

XVIII. század közepén. Az Exeter-i vita ö s z t ö n z ő l e g hatottmindenfelé. Mikor az Exeteri Lelkész Egylet a három disszenter fel'ekezet londoni lelkészeíhez fordult tanácsért, azok 1719-

ben a Salter's Hall-ban l összejövetelt tartottak, melyen mintegy ISO-en vettek részt. A kérdés az volt, hogy vajjon az áriánus nézetpket valló lelkésztársaikat kizárhatják·e maguk közül.E k é r d é s iránt az egyetértés általánosnak látszott, mikorazonban az egyik konzervativ lelkész azt indítványozta, hogya szavazás l ő t t a n l e v ő k igazolják i g a z - h i t ű s é g ü k e t azáltal,hogy aláírják a szentháromság orthodox értelmezését, ellenkezés támadt. Kétségtelenül, Emlyn és Clarke hatása alatt né

melyek már ingadozni kezdtek az orthodox értelmezést i l l e t ő e n , mások viszont nem érezték magukat teljesen sziklaszilárdnakit j ö v ő t i l l e t ő Tény, hogy ·a javaslatot a nagy többség leszavazta.

A kérdés felett támadt vita szakadékot idézett e l ő a diszszenterek haladó és maradi ágai között, nem annyira magát adogmát, mint inkább a vallásos szabadság elvét i l l e t ő e n . ASalter 's Hall-ban a presbitériánusok az aláírás ellen, az

independensek pedig mellétte voltak, míg a baptisták körülb<;lül e g y e n l ő aráf!yban oszoltak meg e k e t t ő között, bár mindharom t b e n orthodoxok és áriánusok is k ü l ö n b ö z ő 01-d ~ l a k r a állottak. E t t ő l az i d ő t ő l kezdve egy nemzedéken át adIsszenterek e g é g e t ő b b kérdése az E x e t e r b ő l kiindult dilemmavolt, aláírni, vagy alá nem írni a hitvallásokat. A vita heves

1 A. ,!?Ieration Act megjelenése után, egész sereg disszenter gyülekezet, a h ~ . lyett , hogy Im aházakat építe tt volna Londonban, a régi céhek g y ö n y ö r ű ~ r n l e l( h a l ~ ) haszna Ifa. melyeknek tagjai csaknem mind a disszenlerek közül kerültek ki. Sal.

fers s H all .ezek egyi,ke volt s a presbitériánu sok ha sz)lálták. EzJ a gyülekezést g y a ~r ~ n HaUrzslOatnak nevezik, ez azonban nem volt igazi zs inat, mert semmi·

f e ~ e egyhazl szervezetet nem képviseli, s nem volt hatalma sem gyülekezetek, sem Id ..

keszek feletl.

Dr. Wllbur : A mi unitáriu s öröksie.ünk . 10



242 A z unitárizmus terjedése a disszenter egyházak közö ff.

volt és sokáig tartott, az eredmény azonban az lett, hogy azaláírást s ü r g e t ő k orthodoxok maradtak s vagy az angol egyház

nak vetették magukat alá, vagy az independensekhez csatlakoztak, az aláírást nem óhajtók pedig mind a három felekezetból a preshitériánusok felé közeledtek s mind s z a b a d e l v ű e b b e k k é leltek. .

A hitvallások aláírását kiküszöbölve, most már a presbitériánus leIkészeket kevés megkötöttség terhelte. A dogmaiváltoztatások most már gyorsan mentek s a gyülekezetek követték lelkészeiket. A Szentírásban nem található dogmákat

eleínte csak figyelmen kivül hagyták,nemsokára

azonban megis tagadták és elfelejtették. A Westminster Catechism kimaradta használatból. A század közepe táján az áriánus elvek mindgyorsabban és szélesebb körben kezdtek terjedni, ezek viszontunitárius nézetekhez vezettek. Két nemzedéknél rövidebb i d ő alatt mindazok az egyházközségek, amelyek még megtartották

a presbitériánus nevet, elhagyták a szentháromság hitét s ezekközül kerültek ki mindazok a régebbi egyházközségek, melyek

aXIX.

században az angol unitárius mozgalomban szervezkedtek. A XVIII. század második felében ezek a s z a b a d e l v ű presbitériánus gyülekezetek messze felülmulták a többi disszenterszervezeteket lelkészeik tudományát, képességét, tagjaik m ű v e l t ségét, vagyonosságát és társadalmi befolyását, valamint a közélet terén végzett munkájukat i l l e t ő l e g . Szervezetük azonbannem volt eléggé alapos s kevés növekedést tudtak kimutatni,akár a hívek számát, akár erejüket nézzük is.

A presbitériánusok között megindult mozgalomhoz hasonlóval találkozunk az "általános baptisták" között is.' Peirceexeteri esete e l ő t t egy nemzedékkel már kísérlet történt, melyet többször megismételtek, hogy az egyik lelkészt, aki többékevésbé unitárius nézeteket vallott, kizárják ·a baptista egyházból . .Bár az , , ~ s s e m b l y " (olyan f ő t a n á c s - f é l e ) helytelenítettezeteIt, a baphsták nem voltak hajlandók kizárni maguk kozül s ezzel hitszabadságot deklaráltak. Az orthodox kisebbség

e rre egyi d ő r e

különvált, a felekezet maga azonban egyre szab adabb e l v ű v é lett a hit kérdéseit i l l e t ő l e g s legtöbb egyház-

..baptisták, akik Angliában már a X VII. század elején szervezett f e l e k ~ . :zdhe tomorultek, 1633·han két táborra különültek: a "partikuláris bapJistáku ..ra, akik

voltak s szigorú kálvinizmu st követtek és az általános (vagy egydemes)bJ.phsták u . ra, ak ik számosabb a}c, szabadabb su ll;müek S "dogmai tekinhtlben is hala.dobb.k kitek.

•



•

A z uniJárizmu s lerjedése a disszenter egyhá zak közöl!. 243

községük, ép mint a presbítériánusok s nehány s z a b a d e l v ű independens gyülekezet, k é s ő b b csatlakozott az unitárius mozgaJomhoz.

A Salter's HaH-ban megindult vita hamar eljutott Wales-és Irország presbitériánusaihoz. Wales-ben a kálvinizmus mára XVIiI. század elején haldokolni kezdett s e l ő s z ö r az árminiánizmusnak, majd áriánus nézeteknek adott helyet. Ez utóbbit, ép mint Angliában, itt is egy disszenter akadémia (Carmarthen-ben) indította meg, melyet most f ő k é p londoni presbitériánus alapokból tartottak fenn. A százacI közepe e l ő t t soktanuló, kétségtelenül Emlyn és Clarke írásainak hat{j<a alatt,

áriánussá lett s e t t ő l kezdve nézeteik gyorsan terjedtek. Épmint Angliában, itt is a legtöbb presbitériánus s több általánosbaptista gyülekezet elhagyta a szentháromság hitét, mikor pedig az áriánizmust az unitárizmus váltotta fe I, sok új gyülekezet ís keletkezett e hitben. Cardiganshíre-ben oly sokan voltak, hogy az orthodoxok, haragjukban, "fekete foH"-nak nevezték azt a vidéket. Ma a welsh la Wales-ben lakók) unitáríusgyülekezetek száma harminc és negyven között van.

Skóciában már az egyetemeken is é r e z h e t ő volt a szabadI v ű szellem s onnan Irországba terjedt az, mert sok ir ífjút anúit itt s készült a lelkészi pályára. Ennek ellenére s bár aszázad vége felé sz.6 rványos kísérletekkel itt is találkozunk, azunitárizmus semmiféle formája sem tudott maradandó gyökereket verni egész a XIX. század e l s ő feléig.

Irország északi részen a presbitériánizmus a skót e r e d e t ű lakósok között terjedt el, l e g e l ő s z ö r 1642-ben, s a hitvallások

aláírását itt sohasem kivánták. Emlyn pere után azonban, mFalatt az még börtönben volt, hogy nézeteinek terjedését lrar'l>zágban megakadályozzák, 1705-ben nagy ellenzés dacára is kimondták, hogy minden lelkész - felszentelése e l ő t t - írja aláá westmínster-i hitvallást.' Abernethy János lelkész, aki ép akkor útasította vissza az Emlyn helyére való meghívást D u b l i ~ -be, most Antrimban telepedett le s l e l k é s z e k b ő l hamarosan kIs~ á r s á g o t g y ű j t ö t t maga köré. Több évi tanácskozás után ~ é ~ ü l IS megállapodtak, hogy nyiltan is ellenezni fogják az aláIrast •. Az erre v e t k e z ő és hat-hét évig tartó vitatkozás során "NewLights" (új világosságok, új lángok) néven emlegették ő k e t s ez

l(öVt.tkezö éVben Ká lvin egykori egyhazközsége, Genfben, ennek ép al:

l e n k E ' z o cselekedte : eltörölle az aláíráskényszerf.

...



244Az uniliirizmus l e , j e d a disszenler fgybázak közölI.

a név rajta is maradt az ir és skót s z a b a d e l v ű e k e n egy százauon át.! A szakadás köztük és az orthodoxok között olyanmély lett, hog,y 1725-ben a , ~ s i n a t ő ~ e , t " A n t r i m ~ i p r e s b i t ~ r i u m , " néven különvalasztotta, a kovetkezo evben pedIg az egesz ZSI-natról kizárta. A zsin'}fon e kérdésben a lelkészek körülbelüle g y e n l ő arányban m e g ? s ~ o t t a k , , , a , v e z e t ~ k , a z o n b a n (elders) k o ~ -zervativabbak voltak es eldontottek a vItat. Jogos volt agyanu.hogy az aláírni vonakodók legtöbbje az áriánizmus felé hajlott,a f ő k é r d é s azonban itt is ugyanaz volt. mint a Salter's

Hall-ban. 'Az orthodoxok eme g y ő z e l m e azonban nem tudta meg

akadályozni az eretnekség terjedését. Az ulster-i zsinaton megjelent lelkészek jó része továbbra is kevés rokonszenvvel vi

seltetett az a l á í r ~ s a l szemben s az ellenérzés egyre , n ő t t . Aszázad folyamán aztán az aláírás kötelezettségét még az ortho

doxok is egyre jobban kezdték valahogyan megkerülni. Ennek

m e g f e l e l ő e n az áriánus nézetek egyre jobban terjedtek s mikor

a szentháromság tagadói ellen hozott ,törvényt 1817-ben eltö

rölték, az unitárius elveket nyiltan is prédikálni kezdték. Ez

aztán az orthodoxokat a tett mezejére szólította s heves vitatkozás után 1828-ban ismét megszavazták az aláírási kötelezettséget. Az aláírni vonakodók ekkor különváltak s 1830-ban re

monstráns zsinatot alapítottak, bár ennek következtében elégsokat kellett szenvedniök. Irország déli részén kevés presbitériánus gyülekezet volt, de ezek közt is hasonló mozgalom tá

madt. Hogy a történetet a mai napig ' folytassuk, meg kell ittemlítenünk, hogy 1907-ben Irország északi részének k ü l ö n b ö z ő unitárius gyülekezetei m:egalapították a "Non-subscribing Presbiterian Church of Ireland" (Irország alá-nem,iró presbitérián u ~ egyháza) n e v ű szervezetet, mely csak névben és szervezett formában presbitériánus, hitbelileg unitárius és Nagy Britannia unitárius egyházainak kötelékébe tartozik. A gyüleke'

, zetek száma itt körülbelül negyven.Most már elérkeztünk arra a pontra, ahol a XVIII. század

h ~ r m a d i k negyedében, a disszenter egyházak és lelkészek nagy~ a g y Britanniában és Irországban tulajdonképen már

umtanussá lett. Többé már nem voltak kötve egyetlen hitvallás által sem, általános türelmességgel kezelték a hitkülönbsé-

1 Befolyásuk a X lX . század elején igen é r e z h e t volt a skót egyházban (Churchof Sco lland), Lásd a . Kirk 's Alarm "-ot <az egyház ijede1me) Burns l x r t !



A z IIl1it,írius {orr .1da/om az nngoJ cgyh.;zbdt1. 245

geket, elhagyták a szentháromság dogmáját s egyre jobban megköze lítették J ézus teljesen ember·voltának vallását. Mozgalmukazonban olyan lassan és fokozatosan haladt e l ő r e , hogy maguk

sem igen vették észre, milyen messzire jutottak és merre haladnak. Csak lazán összetartozó egyházközségek csoportja voltak s nem tettek semmiféle lépést hitük nyilvános megvallására, nem voltak tudatában semmiféle hitrendszernek, nem voltközös v e z e t ő j ü k , sem közös tervük a v ő r e nézve. Olyanokvoltak, mint valami csermely, amely egyre szélesedik s abban

a veszélyben forog, hogy a talajban felszívódik, hacsak visszanem vezetik a rendes mederbe. Röviden szólva, vezérre volt

szükségük és névre, valamint egy kimondott irányra és célra,mely felé törjenek. Az i d ő k teljességében mindezek megad attak nékik két férfiú személyében, a k i k r ő l a k ö v e t k e z ő fejezetbenfogunk beszélni.

XXXI. FEJEZET,

Az unitárius forradal!)m az angol egyházban:Lindsey Theophilus megszervezi az e l s ő unitárius egy'

házközséget.

(1750-1808).

Az utóbbi két fejezetben az unitárizmus két külön ágátkövettük, egyiket az angol egyházban, a másikat a disszente

rek között. Ezek elég nagy mertékben függetlenek voltak egymástól, mert az angol egyház és a disszenterek a multban,

mmt ma is, keveset érintkeztek egymással. Ebben és a követ

k e z ő fejezetben látni fogjuk; hogy ez a két ág egyesül, k ö z ö s ~ n folyamot alkot, mely végül is az unitárius szervezetbe torkollIk.Láttuk, hogy az angol egyház lelkészei kényelmetlenül é r e z t ~ k magukat, valahányszor a szertartás-könyvet (Prayer Book) es

á thánáziuszi hitvallást használniok kellett s végül is úgy sellltetlek magukon, hogy ki -ki a saját értelmezése szerint fogadta

~ z o k ~ t . Lelkiismeretüket azonban, minthogy a vallásban azoszmteseget tartották a legnagyobb erénynek, mégis csak zavarta ez a helyzet s többféle úton próbálták megkerülni eztaz akadályt, melyet az útból félretenni nem tudtak. F ő k é p azáthánáziuszi hitvallás bántotta ő k e t .

Documents

Wilbur - 222-245-otodik-resz