16
A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA e-mail: [email protected] XI. évfolyam, 5. szám 2008. november 1. honlap: www.itelet.jak.ppke.hu a e , q m u u e r a t u l a s KILÉNYI GÉZA 20 éve éledt újjá a Hallgatói Mozgalom MEFESZ SPORTÉLET ALESSANDRO CAPRIOLI ZLINSZKY JÁNOS MONSOON ÍTÉLET

XI. évfolyam 5. szám

Embed Size (px)

DESCRIPTION

XI. évfolyam 5. szám

Citation preview

Page 1: XI. évfolyam 5. szám

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEMJOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

e-mail: [email protected]. évfolyam, 5. szám 2008. november 1.

honlap: www.itelet.jak.ppke.hu

ae ,q muu

erat

ulas

KILÉNYI GÉZA

2200 éévvee éélleeddtt úújjjjáá aa HHaallllggaattóóii MMoozzggaalloomm

MEFESZ SPORTÉLETALESSANDRO CAPRIOLI

ZLINSZKY JÁNOSMONSOON

ÍÍ TT ÉÉ LL EE TT

Page 2: XI. évfolyam 5. szám

második oldal

Felelõs kiadó:Schanda Balázs dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba,

Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta,Kocsis Ágnes, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs,

Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien,Mikola Orsolya, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató),

Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László,Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: [email protected]

Honlap: www.itelet.jak.ppke.huNyomdai kivitelezés:

Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z UM

Húsz éve éledt újjá ahallgatói mozgalom

A ’80-as évek közepén az Or-szággyűlés elfogadta az OktatásiTörvényt. A törvény elfogadásaután megszűnt a KommunistaIfjúsági Szövetség monopóliu-ma. Létrejöhettek az elsőHallgatói Önkormányzatok. Ahallgatók részt vehettek azintézményi tanácsok munká-jában. Megkezdődött az oktatóimunka hallgatói véleményezésrendszerének kialakítása.A hallgatók, a hallgatók közösségei jogokat szereztek, de a jogokérvényesítése akadályokba ütközött.’88 tavaszán az Országos Felsőoktatási Ifjúsági – vagy Diák –Parlament kudarccal végződött. „Ebből aztán végképp elegünk lett –emlékezett az 1988-as tavaszi eseményekre 2002-ben Fábri György,az OFÉSZ első elnöke –, egyrészt azt mondtuk, hogy adiákparlamentek minket többé nem érdekelnek. A diákparlamenteketa KISZ hívta össze, az akkori KISZ KB szervezte. Meg aztmondtuk, hogy nekünk ne szervezze a KISZ, meg a KISZ KB, megsenki se az életünket, hanem mi magunk ezt fel fogjuk építeni.”Így folytatódott ’56 ’88-ban…Szegeden a diákok sztrájkot hirdettek. Egyetemi autonómiát éstanszabadságot követeltek: „Minden tanár szabadon hirdessenkollégiumot és választhassa meg diákjait! Minden diák szabadonválaszthasson kollégiumot és választhassa meg tanárait!”. Akkorkerült ki a JATE BTK kapujára az azóta legendássá vált lepedő akövetkező felirattal: Anyu, ne félj, nem lesz semmi bajom! Szívszorítósor. A pesti és szegedi bölcsészhallgatók a küzdelemben egymásrataláltak. A diákok elhatározták, hogy független diákszervezetethoznak létre –, a diáksztrájk pedig országos méretűvé nőtt.Ismét Fábri György: „1988. november 23-án és 24-én egy olyandemonstrációt csináltunk, amely valamennyi egyetemi városban,valamennyi egyetem és a főiskolák többségének a részvételével voltakesemények két napon át, egy időben, egy központból szervezve, egycél érdekében. Ez azért lényeges, erről a magyar politikatörténetugye nem vesz tudomást, de ez 1956 után az első országos, nemállamilag szervezett megmozdulás volt. Mi nem akartunk országospolitikát, pártpolitikát csinálni. Ez egy radikális különbség volt,mondjuk az akkor szintén induló Fideszes gondolkodással szemben.A Fideszes szubkultúra országos politikát akart csinálni, miszakmapolitikát akartunk csinálni. Ez nagyon éles különbségetjelentett, hogy milyen éleset ez például abban is megjelent, hogy 1988őszén, a kecskeméti diákparlamenten, a három nappal az országosdemonstráció után a mozgalom képviselői szembe kerültek az akkoriKISZ KB és az akkori Fidesz képviselőivel, tehát akkor ők együttérveltek velünk szemben. [Azt mondták] „hát majd megegyezik aKISZ meg a Fidesz és akkor majd így épül…” – mi meg azt mondtuk,hogy nem, ez hallgatói ügy és szakmapolitikai ügy.”És mi volt a diákok helytállásának eredménye? A rendszerváltás!„1989 tavaszán, amikor az akkor a területért felelős államminiszter,Pozsgay Imre vezetésével megalakult egy Tudományos ésFelsőoktatási Tanácsadó Testület (…). Egy nagyon tekintélyes testületvolt, oda minket is meghívtak, egyszerűen azért, mert látták, hogykellően kemény a fellépésünk és így végig részesei voltunk ennek afolyamatnak. A rektorok folyamatosan tárgyaltak velünk, a rektorikonferencia is tárgyalt velünk, tehát elég komoly súlya lett,egyszerűen azt gondolom, két okból, egyrészről a kemény fellépésmiatt, amit az 1988-as demonstráció, illetve a szervezet megalakításajelentett, és az elkészült anyagok tartalmi értékei miatt, amelyekhezképest mindig utólag tudták csak megfogalmazni, akár az akkorikormány, akár a rektori vezetések a saját elképzeléseiket.”’90 tavaszán, a legtöbb egyetemen és főiskolán már működött –magas hallgatói részvétel mellett – Hallgatói Önkormányzat, ’89-benpedig a diákok létrehozták a HÖOK jogelődjét, az OFÉSZ-t, azazaz Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetséget.Még abban az évben megdőlt a diktatúra, Magyarország újrafüggetlen, szabad állam lett.

Teleki László

Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom 2A jövő ismétli önmagát? 3Beszámoló a Pázmány Napról 3Nem 1 tánclépés 3„A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” 4In Memoriam 4Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről 5Látatlanul látni 6Kilényi Géza professzor ’56-ja 752 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t 8Monszun a Szentkirályi utcában 9Art brut, a brutális művészet 9Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? 10Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? 10Röplabda a Karon 10A központban: a nő 11Lőni vagy nem lőni... 11„Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” 11Konfliktusok a mindennapokban 12Nag házalakítás 12A Hungária Fürdő 13A nyomozó 13Egy darabka nosztalgia 14A Negyedik Jelen – a Verve és a Kings of Leon 14Járó-Kelő: Dublin 15Szentendre varázsa 15Hívő Szó 16

TA R TA L OM

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.itelet.jak.ppke.hu

A honlapon megtalálható a lap korábbiszámainak archívuma.

Page 3: XI. évfolyam 5. szám

harmadik oldal

Egyetemre járni kicsit olyan, mint piacra menni.És nem, nem azért, mert nagy a hangzavar, meglehet tudni a pletykákat, és ha jól osztjuk be azidőnket egy nap alatt le tudjuk rendezni az egyhétre való dolgunkat… Inkább azért, mertbizonyos értelemben üres tarisznyával jövünk,hogy azt a tanároktól szerzett tudással töltsükmeg. Átadnak nekünk valamit, ami az övék, deha figyelemmel fizetünk érte, a miénk is lehet.Ha viszont már így gondolkodunk: nemelképzelhető, hogy mindannyian bírunk olyantudással, amivel mások is szívesengazdagodnának? Lehetséges, hogy jól megy azenélés, netalán a barkácsolás, vagy éppenséggeljól tudunk táncolni. Hát Csergő Laci jól tud. Nekipedig az a – logikát egyáltalán nem nélkülöző –ötlet jutott még múlt félévben az eszébe, hogy egyegyetemen, ahova (feltehetőleg) tanulni (is)járnak az emberek, talán olyanok is lesznek, akikszívesen elsajátítanák ezt a tudományt tőle.Persze testnevelési tárgy, egyesület szintjén vanmár táncoktatás a Szentkirályiban; azonban ilyenkötetlen, és a műfajok széles skáláját felvonultatókezdeményezésre azonban még nem volt példa.Ekképpen persze rizikós vállalkozásnak istűnhetett: hiszen nem volt kiplakátozva, nemtörtént szórólap osztogatás: száj- (és iwiw-)hagyomány útján lehetett főleg hallani róla. Azeredmény: már az első alkalommal megtelt a

terem tanulásra elszánt joghallgatókkal, partne-rekkel (barátokkal, családokkal, ügyfelekkel stb.).Szerencsére a lelkesedés megmaradt, úgyhogyidén is minden csütörtök este fél hatkorfelcsendül a rocki, a keringő, és még számos másműfaj. Laca elmondása szerint ebben a félévbenjó eséllyel még az ír táncba is belekóstolhatunk. Alegjobb az egészben a foglalkozások nyitottsága.Nem elhanyagolható szempont, hogy ingyenes, ésbárki eljöhet. Ezen azt is kell érteni, hogysemmilyen előképzettség nem szükséges (jelzem,

nekem pl. falábam van. Tényleg. Hasonlít az igazilábra, de sok szempontból hasznavehetetlen).Ellenben akkor sem kell unatkozással számolni,ha vérprofik vagyunk. Laca és kolleginája,Hárnási Kinga együtt tartják a foglalkozásokat,így lehetséges, hogy kezdőknek és haladóknakegyaránt figyelmet tudnak szentelni.Kezdésképpen megmutatnak pár lépést,figyelmeztetve kéztartásra, egy-egy mozdulatsajátságaira, majd ha már jól megy, lehet párbarendeződni. Az, hogy párral vagy egyedül jönvalaki teljesen mindegy, persze sok szempontbólelőnyös lehet, ha „bebiztosítjuk” magunkat, ésnem egyedül érkezünk, viszont jóval többettanulhatunk, ha nem csak egyvalaki stílusáhozszokunk hozzá, és ilyen módon bárkihez tudunkalkalmazkodni. Annál is inkább, mert a cél egynyitott, jókedvű társaság kiépítése: hisz eztényleg egy minden formalitást nélkülözőprogram. Ezt erősítendő jöttek létre a LivingRoom-os esték, ahol az egyik teremben késő estigszól a roki, és várja a lelkes csapatot. És valóban:jó ennek a társaságnak a része lenni, hisznagyokat nevetünk, bulizunk, és nem utolsósorban: megtanulunk táncolni!Következő alkalom: november 30. Tanári KlubHa érdekel, vedd fel az iwiw-en: JÁKTársastáncklub

Barát Zsófia

Ahogy az évszakok is körforgásban vannak, sok ősikultúrában is kialakult az a hit, mely szerint az emberitörténelem is folyamatos körfogásban van, ahol a sötétés arany korszakok egymást váltják. Ezt szimbolizáljaa különböző jelentésekkel bíró Ouroboros (Uroboros),az önmagába harapó (sárkány) kígyó is. Innenszármazik a népszerű mondás: „a történelem ismétli

önmagát” is. Ez a hit olyan erővel van jelen végig a történelem folyamán, hogymanapság már valódi tételeket is vonnak le ez alapján. Ezek közé tartozik az emberevolúciós fejlődésének is hullámként való ábrázolása, ahol is a fejlődést egy csúcspont,majd a hanyatlás követi. (Sokak szerint a hanyatlás már el is kezdődött és az emberiség„aranykora” nagyjából a 19. században volt, míg mások szerint még várni kell a fejlődéscsúcspontjára.) A téma megtetszett a sci-fi íróknak is, akik felhasználták azt műveikben.Így találkozhatunk a különböző könyvekben (és azok alapján készített mozifilmekben) atávoli jövőben kardokat használó lovagokkal (Star Wars), cowboy ruhát hordótelepesekkel (Serenity), vagy éppen ó- vagy középkori társadalmi rétegződéssel (Dűne-univerzum, Asimov-művek, Star Wars). Ez utóbbi talán a legfontosabb. Ugyanis sok írószerint a majdani, több bolygóra terjedő emberiség közös (állam)formája ismét aleginkább a Római Birodalomra hasonlító Császárság lesz, melyben egy egész galaxistkezében tartó Uralkodó fog irányítani mindent. Hogy miért nem köztársaság? Erre csakaz államformák változásait szintén körforgásként leíró platóni és cicerói elmélettel lehetválaszolni. Ezek alapján a köztársaság elkerülhetetlenül császárságba (illetveegyeduralomba, zsarnokságba) fog torkollni egyszer. Az ehhez vezető út a történelemsorán többször tapasztalt és a könyvekben is leggyakrabban alkalmazott példája aháborúkhoz köthető. Ezek során lesz majd (ahogy korábban is volt ld. gyakorlatilag azegész római császárság korát kezdve Caesarral) egy férfi, aki nagyobbelismerést/befolyást szerez társainál és a harcok végeztével magát egyeduralkodóványilváníttatja, majd különböző eszközökkel megszilárdítja ezt a címet leszármazóiszámára is. Persze ez sem tart a végtelenségig, egy idő után vagy a leszármazókhanyagsága és/vagy gyengesége, avagy egyéb külső tényezők (pl. újabb harcok) sorántermészetesen ez az állapot átcsap majd arisztokráciába, majd anarchiába,köztársaságba, stb. Ennek egyetlen fokmérője az idő lesz, melyet nem lehet előremegjósolni. Ugyanígy azt sem, hogy az előbb említett háború, mely ezt az eredménytfogja hozni, mikor fog beköszönni. Azonban a mostani külpolitikát szemlélve (gondolokitt leginkább Oroszországra) az olvasóban felmerülhet a gondolat, hogy ha ez a helyzetígy folytatódik, akkor bizony nincs messze egy (már Nostradamus által is – bár jóvalkorábbra – megjósolt) következő világháború. Vagyis népszerűbben kifejezve: a jövőelkezdődött… Konta Balázs

A jövő ismétli önmagát?Kedves Mindenki! Azt kell,hogy mondjam, egy újabbélménnyel gazdagodtam.Kiváltságos helyzetben va-gyok, hiszen, mint gólya,mindent újdonságként lá-tok. (Na persze, ha az éremmásik oldalát nézzük, nem-rég még komoly gondot je-lentett eljutni a latin terem-hez is, és ember legyen atalpán, aki a térképekenkiigazodik...) Éppen ebédemvégére értem, amikor va-laki megkérdezte: nincs-ekedvem részt venni aPázmány Nap délutáni előadásain? Volt, és nem bántam meg!Mindkét délutáni előadás tanulságosnak bizonyult. BotosJózsef tanár úr által képet kaphattunk arról, hogyan lehetmegtalálni egy alapvető emberi értékeket támadó korszakban asaját utunkat. A másodikban sportolók – Valkay Ágnesvízilabdázó, Kiss Gergő birkózó és Parti András kerékpáros –mondták el tapasztalataikat a pekingi olimpiával kapcsolatban.Különlegesség volt, hogy az olimpikonokon kívül, sportorvosis válaszolt kérdéseinkre, különös tekintettel az ominózusdoppingügyekre (felvetődött a kérdés: mennyiben fair az egyesszerek engedélyezése, vagy tiltása?). Mindenesetre későbbelgondolkoztam a valaki által felvetett „kemolimpia”kifejezésen…Természetesen ezzel még korántsem ért véget a Pázmány Nap.Csak ezek után következett az esti forraltborozás, ami persze(szerencsére) nem csak az alkoholszint beállításáról szólt.Előkerültek a gitárok, és velük együtt a még fel nem fedezetttehetségek is. Végül, de nem utolsó sorban emlékezzünk meg abográcsok közösségépítő erejéről is.

Tóth Bálint András

Beszámoló a Pázmány Napról

Nem 1 tánclépés

Tisztelt Hallgatók és Hallgatói Önkormányzat Tisztségviselői!Május 6-án névre szólóan meghívót kaptunk a Pro Facultate-napra. Izgatottan vártuk a nevezetes napot, hiszen a több éves munkánk soránmég nem volt rá példa, hogy személyesen invitáljanak e jeles rendezvényre. A díszteremben a Radnay József Prodékán Úr díjazása után milettünk a pulpitushoz szólítva, hogy a hallgatók részéről 2008-ban alapított „Hallgatókért” oklevelet átvehessük. Az elismerésnek nagyonörülünk, ezúton köszönjük a megtisztelő bizalmat, és azt, hogy május 8-át ilyen emlékezetessé tették számunkra. Minden hallgatónak sikeresvizsgaidőszakot kívánunk! Nemes Józsefné és Varga Móni

Page 4: XI. évfolyam 5. szám

negyedik oldal

„A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább”Beszélgetés Alessandro Caprioli atyával

Fáradhatatlanul dolgozik nap, mint nap.Töretlen hite van, és kész ezt bármikor meg-osztani velünk, ha hagyjuk. Azért jött ideOlaszországból, mert tudja, hogy változásravan szükségünk. Változásra, melynek afejünkben és a szívünkben kell lezajlania.– Köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt.Mit osztana meg a hallgatókkal eddigiéletútjáról?– A nevem Alessandro Caprioli, 34 éves vagyok,Milánóban születtem. Egy tradicionális, régigimnáziumban érettségiztem, amely egy főkéntfilozófiára és irodalomra specializálódott közép-iskola. Ezt követően politikai-közgazdaságtanivégzettséget szereztem, szintén Milánóban.– Hogyan vezet az út a közgazdaságtantól apapi hivatásig?– Ez érdekes történet. Még az egyetemen résztvettem egy zarándoklaton Czestochowa-ban,Lengyelországban, amely nagyon nagyhatással volt rám. Ekkor döntöttem el, hogy apapi hivatást választom. Beiratkoztam hát aLateráni Egyetemre, ahol mesterfokozatotszereztem az „egyház szociális tanításá”támájából, ami a szakterületem. A kurzusontalálkoztam régi barátokkal, ismerősökkel is.Ez meglepetés volt, ugyanakkor egyre inkábbéreztem, hogy világos javaslatot kaptamIstentől és tudtam, hogy jó úton járok. Ezutánelvégeztem a St. Carlo Borromeo PapiTestvériség Szemináriumát. A Santa MariaMaggiore Templomban szenteltek pappá.– Biztosan sokan kérdezték már, de miértéppen Magyarországra jött?– Már a Szeminárium utolsó évében – amelyún. missziós év – Magyarországra vezetett azutam. Tagja vagyok a Communione E Libe-razione Katolikus Mozgalomnak, melynekvezetője, Luigi Giussani jó barátságot ápolErdő Péter Bíboros Úrral. Ő ajánlotta aközvetlen főnökömnek, hogy küldjön misszio-náriusokat Magyarországra. Nagyon örülök,hogy itt lehetek, mert kiváltságnak érzem,hogy a hitemet megoszthatom másokkal.– Nagyon jól beszél magyarul. Hogyanboldogult a nyelvvel?– Nagy kihívás még most is. Mondhatnám aztis, hogy megtanulni angolul vagy franciáulcsak egy új nyelv elsajátítását jelenti. Amagyar nyelv tanulásakor viszont szó szerintújra meg kellett tanulnom beszélni, akár egykisgyereknek (nevet – B.D.). Becket SzentTamás szerint is az nevel igazán alázatosságraegy felnőttet, ha idegen nyelven kezd tanulni.Rendkívül nehéz számomra Katekizmustvagy a Szentírást magyarul olvasni. De akiejtés az, amelyik leginkább kihívja a hitem.Ekkor erőt merítek abból, hogy Krisztusvállalta, hogy értünk emberré lesz. Ehhezképest igazán nem nagy az én feladatom.– Mit gondol a magyar emberekről?– A magyar népnek hihetetlen méltósága van.

Amikor a történetét olvastam, láttam, hogymennyit szenvedett azért, hogy megvédje akeresztény Európát. Úgy látom, hogy ez atény és a nemzettudat nagyon fontos az ittélők számára.– Valóban így gondolja?– Igen. Ehhez hozzájárul a különleges nyelv is,amely közelebb hozza egymáshoz azembereket. Meglepődtem például, hogy ahívek a misék végén gyakran eléneklik amagyar himnuszt. Emellett persze egyfajtafásultságot, közönyt is tapasztaltam.– Ön szerint ennek mi az oka?– A magyar nép gyökerei vallásos gyökerek,de a kommunizmus kulturális befolyása miattmély lelki válságba került. A fásultság,reményvesztettség nem más, mint aKrisztustól való elfordulás. Persze az elnyomórendszer alatt is voltak mártírok, mint példáulMindszenty bíboros, aki tanúságot tett hitéről.Üzenete mégsem jutott el sokakhoz, akiksajnálatos módon teljes mértékben a hitenkívül nevelkedtek.– A „hiten kívüliség” magyar sajátosság vagyvilágtendencia Ön szerint?– Világtendencia, de ott, ahol az immanensideológia politikai renddé vált, ez a jelenségsokkal erősebb. Persze Rómában is mélyválság van, de ott mindig szabad volt a hitmegvallása és ez nagy különbség.– Hogyan lehet megszólítani az embereket?Milyen eszközök vannak az egyház kezében?– Hiba lenne azt gondolnunk, hogy pusztán aprogramok jelentik a megoldást. A hit csak em-beri kapcsolatok útján terjedhet tovább. A leg-fontosabb, hogy a hívők hiteles tanúk legyenek,hogy a kapcsolat személyes legyen. A családennek nagyon lényeges alapja, kiindulópontja.Jézus sem szervezett prog-ramokat, hanemtalálkozott az emberekkel. Ennek nyománalakultak az első keresztény közösségek. Egybaráti meghívás sokkal többet ér, mint egyformális hirdetés. Persze az is lényeges, hogyminden eszközt felhasználjunk annak érde-kében, hogy az emberek tudjanak a létezé-sünkről. Ilyen az internet, a plakátok és az újság.Az egyház maga is ezen a két szinten dolgozik:

a személyes kapcsolat és a hirdetés szintjén.– Mit jelent „hiteles tanúnak” lenni?– Van egy ismerősöm, akinek könyvesboltjavan. Sok szép vallásos könyvet ajánl abetérőknek, hangzatos gondolatokkal kísérve.De amikor egyszer megkérdeztem, hogy nekiszemélyesen mit jelent a hit, nem tudottválaszolni. Egy hiteles tanú minden percbenmegéli a hitet, és át is tudja adni másoknak.– Milyennek találja az egyetemistákat?– Remélem, hogy idővel nyitottabbak ésbefogadóbbak lesznek, mint most. Ez afeladatom, ezért is vagyok itt.– Meghirdette az egyetemen a „Vallásosérzék” című kurzust. Meséljen róla néhánymondatban.– Szeretnék segíteni az embereknek megélniés megvallani a hitet. Szeretném megmutatni,hogy a hit és az értelem együtt járnak, nemtagadhatják meg egymást. Ennek LuigiGiussani könyve szerint három előfeltételevan: a realizmus, az ésszerűség és az erkölcsimegismerés. Ezt a könyvet követve ismer-hetjük fel, tudhatjuk meg, mit is jelent az,hogy az ember vallásos teremtmény. Aki kö-veti a kurzust, láthatja, hogy a kinyilatkoztatásésszerű hipotézis, következésképpen ésszerűt-len tagadni. A cél az, hogy az emberek ráéb-redjenek, hogy a vallás személyesen nekik szól.– Mit jelent az, hogy valaki „vallásosérzékkel” rendelkezik?– Hogy a mindennapokban is keresztény tudlenni. Hogy végiggondolja, mi az, amiértérdemes élnie, akár csak öt percre is, ésmegkeresi, hogyan kapcsolódik ez atapasztalat a boldogság iránti vágyához.– Mit tart még fontosnak elmondanimagáról?– Mindig kész vagyok találkozni mindenkivel,oktatókkal és hallgatókkal egyaránt. Sze-retném megismerni azokat a keresztényeket,akik az egyetemen dolgoznak és tanulnak.– Milyen programokat ajánl azérdeklődőknek?– Szeretettel várok mindenkit az egyetemistákkórusán minden hétfőn fél hétkor. A KrisztusKirály Plébánián szoktunk összegyűlni SzilasiAlex vezetésével. A már említett Vallásosérzék című kurzust minden kedden 13 órátóltartjuk a lelkészi szobában. A jövőbenelőreláthatólag rendezünk néhány érdekeskiállítást is az Egyetemen, de erről még nemárulok el többet– Üzen-e valamit a hallgatóknak?– Legyetek hűségesek a szívetekhez. Hakomolyan veszitek a boldogság irántivágyatokat, világos lesz számotokra, hogyegyedül Isten az, aki megfelel nekünk.

Borbás Dorottya

In Memoriam*Estote parati…quia nescitis neque diem, neque horam. (Mt 10,16) Készenkell lennünk, mert valóban nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát…De hogyan is állhatnánk készen?!Keresem a szavakat, amivel kifejezhetném azt, amit gondolok, érzek.Egyszerűen iszonyatosan sajnálom, fáj, ami történt. S kínkeserves az,hogy megváltoztathatatlan. Hány Pázmányos társunkat vesztettük márel? Az elmúlt években hány szerettünk ment már el? S mennyien voltakazok, akikről nem is tudunk?Oh, boldog tudatlanság!Én mostanában csak azt kértem, hogy ne mondják el, hogy kitvesztettem el. Beleborzongva hallgatom. Iszonyatos a tehetetlenség.És az, hogy nem áll meg az élet. Nem lehet a fájdalomba belemélyedni,mert az élet megy tovább. Egy pillanat és tovaszáll. S magunk semtudhatjuk, hogy mikor ér utol a halál.

Hányszor táncoltunk már a vég peremén? De még itt vagyunk! Spróbáljuk úgy élni minden napunk, hogy környezetünkben maradandónyomot hagyjunk.S komolyan, nem tudhatjuk, hogy mikor történik valami.Nem érdemes haragudni! Ki kell használni a lehetőségeket, mindenédes percet. Persze bizonyos keretek között.Sokszor szívesen felpofoznám a szomorkodókat, hogy: „Ember!?Mozog a kezed, lábad, élsz, lélegzel! Ugyan, akkor mi okodnekikeseredni? Inkább mosolyogj, hogy élsz!”Sokan nem tudják értékelni az életüket. Pedig kellene.Nem tudhatod, sem a napot, sem az órát.Annyi biztos, hogy soha nem felejtünk el Titeket, Téged!

Mikola Orsolya* A vonatbalesetben elhunyt hallgatótársunk, Kukucska Zsófia emlékére.

Page 5: XI. évfolyam 5. szám

ötödik oldal

A mű leginkább egy kortörténetet bemutatódokumentumgyűjteményként definiálható,meglehetősen sajátos szerkezettel: az öt részretagolt, alapos, összefoglaló jellegű felvezetésután rögtön a kötet szinte egészét kitevőmelléklet következik, amely éves bontásban,sorszámozva tartalmaz a Karhoz kapcsolódó,válogatott írásokat. Olvasás közben azonbanfokról-fokra kiderül, hogy itt sokkal többrőlvan szó puszta dokumentumgyűjteménynél.Az alapítás dokumentumain keresztülmegismerhetjük a tudós jogász professzor,volt alkotmánybíró Szerző karrierjét ésküzdelmes életútját; a diktatúra utánébredező, a szabadság szárnyait próbálgatótársadalom sajátos, átmeneti állapotát; ésebben a viszontagságos közegben egyintézmény formálódását, amely – legalább isfogantatásakor – messze többre volt hivatottpuszta jogászképzésnél.A rendszerváltozás után hazánkbanmegteremtődtek az alkotmányos ésjogszabályi feltételei egy független,demokratikus jogállam kialakításának. Voltakazonban, akik fölismerték: a jogszabályikörnyezet önmagában csak egy puszta váz,melyet ki kell tölteni tartalommal ajogállamiság valódi megvalósulása érdekében,és hogy a rendszerváltozás végre a fejekben ismegtörténjen. Talán nem túlzás azt állítani,hogy ez az elgondolás vezette Karunkalapítóit, mikor megszületett először egykatolikus Jogtudományi Intézet, majd egyteljes Facultas létrehozatalának terve.Hogy maga az elképzelés mennyire hiánypótló,milyen régóta várt volt, azt jól szemlélteti, hogyaz oktatói kar igen rövid idő alatt, már az elsőévfolyam indulása előtt, mind az öt évfolyamrateljes egészében összeállt. A hallgatóság is avártnál lényegesen nagyobb számbanjelentkezett – hisz az új Kar még egy esélytadott nekik, hogy bebizonyíthassák, hajlandóktenni azért, hogy a jogászi pályárakerülhessenek. Az oktatás a lehető legjobbkezekben volt, hisz a tanárok a legnevesebbtudományos kutatók (egyetemi tanárok,akadémikusok), hivatásuk ranglétráját bejártgyakorlati szakemberek közül kerültek ki, többévtizedes oktatói múlttal és példamutatóértékszemlélettel. Tudták azt is, hogy nincsegyetem hallgatók nélkül, hanem az „velük ésértük” van, akik a hivatott tanárokhozszabadon csatlakozva alkotnak közösséget,művelődés céljából. Ezért a hallgató nem tárgy,hanem collega minor, aki jogosult tanárafigyelmére és törődésére, hogy tehetségét ésképességeit az universitas keretei között, ésannak dicsőségére kibontakoztathassa. Cserébeazonban el is várják tőle, hogy ne elégedjenmeg pusztán a vizsgaminimum teljesítésével,hanem tegyen meg minden tőle telhetőt azismeretek lehető legteljesebb elsajátításáért éskamatoztatásáért.

Nem kerülték el azonban az új Kart anehézségek sem, sőt néha szinte kifejezettenkeresték. A gondok már a Kar elhelyezésévelelkezdődtek: az alapító szándéka szerint aszékhely Esztergom lett volna, ez azonban,akárcsak az Alkotmánybíróság esetében,meghiúsult. Ideiglenes megoldásként azirgalmas rendi apácák ménesi úti épületébenkaptak helyet az előadók és az oktatói szobák;majd komoly jogi és anyagi nehézségek áránsikerült megszerezni a Szentkirályi utcaiépületeket. Mivel a Kar épüléséhez anyagiforrásokat is rendkívül szűkmarkúanbiztosítottak, elhelyezésben és berendezésbenma is az Egyetem legszerényebb Karavagyunk.Akadályokat gördített egyre-másra az államivezetés is. Törvény alapján a katolikuspüspöki kar ugyan alapíthatott egyetemi kart,ehhez nem kell a Minisztérium engedélye; deha a Karon oktatni is kívánnak, ahhoz márkülön engedély szükséges – vélték. Kritikákössztüzébe került a hallgatók eredményességirangsorolása is, hogy minden évben azokkaphassák a keservesen kiharcolt államitámogatást, akik arra a legalkalmasabbak.(Érdemes ezt összevetni a közelmúltfelsőoktatás-finanszírozásireformelképzeléseivel.)Nem volt hiány sajtótámadásokból, dilettánskritikákból és a legkülönbözőbb körökbőlérkező kétkedő levelekből sem, melyekre nemvolt rest a Szerző személyesen, türelmesen,aprólékos részletességgel válaszolni. Akötetben összegyűjtve ezek a tanulságosválaszlevelek és interjúk is olvashatók.Mégis, per varios casus, per tot discriminarerum kibontakozott és elismertette magát aJog- és Államtudományi Kar, érezve azindíttatást, hogy változást hozzon az elmúltnegyven év ideológiailag megkötöttoktatásában, és a rendszerváltozásfolyamatában terjessze, kiteljesítse az újAlkotmány értéktartalmát. Annak érdekében,hogy a Karon végzettek még biztosabbanmegállják a helyüket, az intézmény számostöbbletkövetelményt támasztott a hallgatóságfelé, de cserébe többet is kívánt nyújtani. ASzerző ezeket is részletesen ismerteti akötetben, a korabeli dokumentumoktükrében.Az idők során sajnos sok eredeti elképzelésmegakadt a központi felsőoktatási politikaellentétes irányú törekvésein, mások félbemaradtak belső ellentétek miatt, vagy kellőtámogatás és kitartás hiányában, megintmások egyszerűen elfelejtődtek. Mindezekellenére a Pázmány Péter Katolikus EgyetemJog- és Államtudományi Kara kivívta azelismerést, és példát mutatott abban, hogy afelsőoktatásban is lehet törekedni nemcsakoktatásra, de nevelésre is. Évről évre tanítjahallgatóit jogállamiságra, és az értékek helyes

sorrendjére, amelyben az erkölcsi értékek azelsők, ez után következnek a szellemi értékek,s csak ezt követően az anyagiak – és nemfordítva.2002-ben egy interjúban a Szerző arról beszélt,hogy bár a kezdeti álmokból nem mindenvalósult meg, azért a körülmények ellenére azEgyetem még azt csinálja, amit annak idejénelképzeltek, és büszke az itt végzetthallgatókra, akik valóban minőségetképviselnek. Szívből kívánom, hogy ez mégnagyon sokáig elmondható legyen Karunkról.A most megjelent kötet pedig éppen arraszolgál, hogy eredeti tisztaságában bemutassaés megértesse, mit képzeltek el az alapítók, ésmiért hozták létre ezt az intézményt. Ezeket agondolatokat pedig nem szabad sohasem szemelől tévesztenünk – mert ha az eredetetelvetjük, azzal viszonylagossá válnak akövetkezmények, az eredmények is.

(Zlinszky János: A Pázmány Péter KatolikusEgyetem Jog- és Államtudományi Karánakkezdetei. Budapest: Szent István Társulat,2008.)

Nagy Gusztáv

Zlinszky János alapító dékán könyveKarunk kezdeteiről

KönyvajánlóA Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara különleges intézmény:alapítását tekintve meglehetősen új, értékrendje és szemlélete ugyanakkor évezredekrevisszamenő. Néhány év alatt szó szerint a semmiből feltört, és elfoglalta méltó helyét amagyar jogászképzés élvonalában. Tette mindezt szilárd küldetéstudat alapján, a hazaijogászelit tagjait felsorakoztató professzori karral, újító és többletet is megkövetelőtanmenettel, valamint a pályán a helyüket megálló, végzett hallgatókkal – ugyanakkormeglehetősen kiszámíthatatlan és képlékeny társadalmi közegben, számtalan akadály,kétkedés, ellenállás és elszegett ígéret között. Ezt a kanyargós, rögös, de mégis szép utattárja elénk a Kar alapító dékánja, mint leghitelesebb krónikás.

Búcsú 2/6(Álmaimban beszélgetünk)

Álmaimban beszélgetünkUgyanazon padon ülünkTe engem nézel, én meg TégedNincs sem harag, sem önérzet

És akkor, ím megtörténikA csoda: ajkam megnyílikS kifolyik belőle mindenMit sok, hónap rejtett innen,

Tőled el; mint a vulkánMint a folyó, mint az orkán,Mintha beteg, lázas lennékTorkomon jön az okádék,

Hogy sajnálom, de köszönöm,Mindazt, amit adtál nekemRossz voltam és megbántam már,Hogy nem voltam igazi pár,

Hogy ha volna egy időgép,„Milenneha” lehetőségMáshogy tenném, megláthatnád,Tudok én is lenni család:

Barátnő és kis feleségAnya, nővér, boldog cselédSzerető és bájos nimfaHalál, Élet, Átok, Ima

Nem Veledés

Nem a Tied

Ami volt, többé nem lehet,Egyszer, majd, Valaki MássalÚjra az új tudománnyal

Elkezdem majd ami nem ment,Amit nem akart az Úr fent,Azt, mi nem működött köztünkÁlmomban csak beszélgetünk.

(PhS verse)

Page 6: XI. évfolyam 5. szám

hatodik oldal

Kilényi Géza professzor ’56-ja„Nem vagyok egy ’56-os hős, mert nohafegyverem mindig volt, de egyetlenegyszer semsütöttem el és legalább háromszor voltamkarnyújtásnyi távolságba ahhoz, hogy a velemegy oldalon állók pisztolyából, puskájábólheveny ólommérgezés következtében otthagyjama fogam...” – kezdi beszélgetésünket KilényiGéza Tanár Úr, az Alkotmányjogi Tanszékprofessor emeritusa.Helyzetem nehéz, hisz terjedelmi okokbólesélyem sincsen arra, hogy az interjútegészében tárhassam a Kedves Olvasó elé.Nem szólhatok részletekbe menően, csupánemlítés szintjén azokról a történelemtankönyvekből hiányzó vagy talán apróságnakmegítélt mozaikdarabkákról, melyek egytisztább képet adhatnának arról, amiről arendszerváltásig nem lehetett beszélni.A számtalan esemény közül egyet ragadnékki, amelyből talán megérthetjük, hogy milyenaz, amikor ember, embernek farkasa, amikora halál olyan közelségbe kerül, hogy az esendőember orrában érezheti annak bűzét, és csakIstenben és önmagában bízhat... Csak aztremélem, közelebb hozhatom ’56 lélektanát,nemcsak a történettel, de Professzor Úr sajátszavaival is.

„Én napokig el voltam zárva a jogi kartól.Talán a harmadik napon sikerült bejutnom,majd a Katonai Tanszéktől (mert akkor ilyen isvolt) megkaptuk azt a parancsot, hogymindenki menjen a lakóhelye szerint illetékeskatonai hadkiegészítő parancsnoksághoz. Ottjelentkezzünk, mert Nagy Imre elrendelte, hogymiután egyáltalán nem volt rendőrség,egyetemistákból álló zászlóaljak tartsák fenn anyugalmat és a közbiztonságot. Akkor márborzasztó nehéz volt, akkor már sok fegyver voltaz utcán. Nem tudom minek nevezzem őket,tudniillik, ma dicsfényben úsznak a pestisrácok, akik meg is érdemlik, mert, hát sokanközülük meghaltak – folytatja az emlékektőlfelzaklatottan –, de az akkori szememmel énegy kicsikét másképp láttam. Mindenutcasarkon tizennégy-tizenhat éves gyerekek,amit szerezni tudtak, puskával, pisztollyal vagygéppisztollyal eljátszották a rendőrt,igazoltatták az autósokat. Voltak olyanfalragaszok, hogy „Szabad ember jelvénye afegyver”. Volt egy bizonyos, kaotikus helyzet.Nem loptak, raboltak, csak nem érték fel ésszel,hogy nem babra megy a dolog. Alegkülönbözőbb helyeken voltak, különbözőterek elnevezése alatt, teljesen spontán,felfegyverzett csoportosulások. Nem egységesfegyverek voltak, amit szerezni tudtak. Éneleget tettem a parancsnak. A lakásunktól nemmessze volt a kiegészítő parancsnokság,jelentkeztem. Azonnal átöltöztettek bennünketrangjelzés nélküli katonaruhába és a raktárbólnagy ládákban hoztak, dobtáras szovjetgyártmányú géppisztolyokat. A raktárban úgytartják a fegyvereket, hogy ujjnyi vastagon bevannak zsírozva, hogy be ne rozsdásodjanak.Az első dolog az volt, hogy rongyokat kaptunk.Minimum másfél óra volt, amíg egygéppisztolyt üzemképes állapotba hoztunk.”

Ilyenkor mi jár az ember fejében?

„Semmi, semmi különös az, hogy most nekem,hogy kell minél gyorsabban hadra foghatóállapotba hozni ezt a fegyvert. Akkor még nemis tudtuk, hogy mi vár ránk. Bennünket azzal

küldtek oda, hogy rendfenntartás lesz afeladatunk. Lényeg az, hogy délután befut egyhír, hogy a Bosnyák téren van egy negyven-ötven főből álló felfegyverzett fiatalokból állócsapat, akiknek a körében elterjedt, hogy mi,tulajdonképpen katonaruhába átöltöztetettÁVO-sok vagyunk, és az éjszaka folyamán kiakarnak füstölni bennünket. Ezt úgy délutánnégykor tudta meg a parancsnok és kifundálta,hogy az lesz a legjobb, ha megerősített járőrtküld, mert az egyetemisták voltak azegyetlenek, akik megbízhatók voltak a felkelőkszemében is, a legértékesebb dokument adiákigazolvány volt, mert lehet, hogy az ÁVO-sok mindent hamisítottak, de diákigazolványtazt nem, nekünk meg itt volt a zsebünkben. Alényeg az, hogy kiküldtek egy megerősítettjárőrt. A megerősített járőr négy fő volt,parancsnoka egy tartalékos alhadnagy, akitszabályszerű katonai behívóval hívtak be. Úgynézett ki, hogy két ember elöl, két ember hátul.Megyünk a Bosnyák tér felé, kiérünk a Thökölyútra, jött egy katonai csapatszállító autó –maga már nem emlékezhet rá – tulajdonképpenteherautó alvázára szereltek fel keresztpadokat,így ötven-hatvan ember elfért, de nem rendőrökültek benne, hanem..., hát nem tudom, ilyensötét alakok, na. Szerintem börtönbőlszabadultak, nem tudom. Szóval jött egy ilyenrendőri csapatszállító teherautó, nagyon rondánnéztek ránk. Most képzelje el, kijárási tilalomvan, és dobtáras géppisztollyal menetel egymegerősített járőr. Elmentek a Keletipályaudvar felé, mi pedig a Bosnyák tér felé.Egyszercsak jön egy Tátra típusú autó,természetesen rendszám nélkül, mert akkorleszedték az összes rendszámot. Egy marhanagy vöröskeresztes zászló, mert akkoriban azvolt a divat, semmi közük nem volt avöröskereszthez, de mint a magyar zászlókilógatva az ablakon. Azok is nagyon csúnyánnéztek ránk. Menetelünk, ők meg mentek aKeleti felé, de nagyon randán néztek ránk.Messziről megláttuk, hogy a Bosnyák téren ottvannak ezek a srácok, ők is megláttakbennünket. Jönnek felénk, mi meg szépenmeneteltünk tovább azzal, hogy nem akarunkbántani senkit. Bennünket azért küldtek ki,hogy mi magyarázzuk el: kérem, miegyetemisták vagyunk, mi is a forradalomoldalán állunk, ne bántsuk egymást, nincsértelme. Kérem szépen, jöttek egyre közelebb, mimeg mentünk előre, tehát a távolság egyrefogyott. Útjavítás volt a Tököly úton, nagyprizmából összerakott utcakövek voltakfeltornyosulva. Azt mondja, harminc vagynegyven méterre értünk egymástól. Ránk üvölt:

Állj! Fel a kezekkel! Tudja, én 21 éves voltam,a legitim magyar miniszterelnök parancsáracselekedtem. Olyan nehezen viseltem el agondolatot, hogy én most adjam meg magam,talán megérti. Szóval én, ha rajtam múlikakkor lebukom a kövek mögé aztán onnanpróbálok tárgyalni, nem állok ott céltáblagyanánt. Az volt az isteni szerencsém, hogy ottvolt az alhadnagy. Szóval én háromszorhagytam ott a fogam majdnem, és mindignálam idősebb emberek bölcsessége mentett meg.Az alhadnagy azt mondta, hogy emeljük föl akezünket. Most katonáéknál nincs pofázás,meg nincs parancs, meg nincs vitatkozás. Nemszívesen tettem meg, megmondom őszintén.Nem akartam gyerekekre lőni, de nem akartammegadni sem magam. Na kérem szépen, akövetkező pillanatban az a Tátra kocsi,amelyikről beszéltem, mi az útszegélytől nemmessze voltunk, odaállt közvetlenül. Bevették azászlót, megjelent egy golyószóró, ránkirányozva, hátsó ablakba, kiugrott egy fickó,lekapta a vállunkról a golyószórót, be a kocsibaés el. Mi ott álltunk, felemelt karokkal,fegyvertelenül. Miután ártalmatlanok voltunk,hát ezek felálltak és jöttek felénk, és mi akkor,rákezdtük a magyar miatyánkot, hogy barmok,itt a diákigazolványunk, egyetemistákvagyunk, miért kellett ezt csinálni? Kik voltakazok akik lefegyvereztek? Azok is a mieink –mondták – majd szólunk nekik. Soha nemláttuk őket. Lényeg az, hogy beszélgetünk és hátpróbáljuk őket rávenni, hogy menjenek haza,mi azért vagyunk itt, hogy a kerület rendjét,biztonságát őrizzük. Nem kell, hogy helyettünkcsinálják, még egyszer igazoljuk magunkat,egyetemisták vagyunk, nem ÁVO-sok,menjenek haza. Miközben ők, velünk voltakelfoglalva, nagy sebességgel és mindenfélemegkülönböztető jelzés nélkül jött egymentőautó. Ezek is akkor vették észre, mi isvelük voltunk elfoglalva. Már mellettünk volt.A következő pillanatban, minden fegyverbőltűz a mentőautóra. Na, most ennek előzményevolt, amiről mi tudtunk. Amikor a Rádióostroma zajlott, éjszaka, a Bródy Sándor utcafelől támadtak a forradalmárok és közben azÁVH-nak - az ÁVH minden eshetőségrefelkészült - nekik voltak olyan autóik, amelyek,Országos Mentőszolgálat feliratot viseltek és alőszerutánpótlást a hátsó bejáraton keresztülmentőautókkal bonyolították le. Most attól apillanattól kezdve, hogy az köztudottá vált,hogy az ÁVO-sok számára a lőszertmentőautókkal szállították, a forradalmárokegyetlen mentőautónak se hittek. Lényeg az,hogy mindennel, pisztolytól kezdve agéppisztolyig, mindennel lőttek a mentőautóra.Sikerült az egyik hátsó gumiját kilőni, közbenviszont volt egy kis szerencsétlen, kis vékonydongájú tizenkét-tizennégy éves gyerek,valahogy kilógott a sorból, keresztüllőtték.Úgyhogy az a mentőautó, kilőtt hátsó kerékkelvitte be az Uzsoki útra, hogy megmentsék azéletét. Na, látjátok, menjetek haza, az Istenáldjon meg bennetek, hát egymást lövitek le.Menjetek haza, mi itt vagyunk, fenntartjuk akerület rendjét. Menjetek haza, mondtuk.”

Mind a történet, mind beszélgetésünk alattimpulzusok hada ért, hol feszülten ésizgalommal várakozván, hol megkönnyeb-bülten sóhajtva, vagy éppen nevetve szívtammagamba Professzor Úr ’56-ját.

Lejegyezte: Vass Viktória

Page 7: XI. évfolyam 5. szám

hetedik oldal

52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t

’56 tavaszán enyhülés volt érezhető. Abeiratkozást követően megkezdődött amozgolódás Szegeden a diákok között. Az ’56-os Pilvax a szegedi Diákklub volt. A diákokmondták ki először, egymás közt, szűkkörben, amit mások nem mertek, ez volt aszikra –, elegük lett, valahogy így: utáltuk azt,hogy az oktatóinkon láttuk, hogy nemszabadon beszélnek!1956. október 16-án, Szegeden, az AuditoriumMaximumban összegyűltek a szegedi diákok,abban az előadóban, ahol Radnóti Miklósbölcsészettudományokat hallgatott. A gyűlésta DISZ hívta össze –, de a tömeg, a csurigmegtelt előadó láttán elfogyott a DISZképviselőinek bátorsága. A bölcsész- ésjoghallgatók vették át az irányítást, LejtényiAndrás és Tóth Imre, a gyűlést Kiss Tamásvezette le. A diákok elhatározták, hogy azállampárt ifjúsági- és diákszervezetétől, aDISZ-től független, önálló, demokratikusanszerveződő és működő diákszervezetethoznak létre. Az új diákszervezetet a szegedidiákok Magyar Egyetemisták és FőiskolásokSzövetségének, azaz MEFESZ-nek neveztékel. A diákok megállapodtak abban, hogy 20-ánismét összegyűlnek, elfogadják a MEFESZszervezeti- és működési szabályzatát. A gyűlésezt követően politikai tömeggyűléssé alakultát. Ez a nap – október 16. – a HallgatóiÖnkormányzatiság és az Egyetemi Autonómianapja ma is! 1956. október 17. és 19. között adiákok karonként megtartották gyűléseiket ésmegválasztották képviselőiket.Szolcsányi János akadémikus, egyetemi tanárbeszámolója szerint „…Budapesten az MDPPolitikai Bizottsága is megvitatta a szegedihelyzetet, és a megoldás kidolgozásáraMarosán Györgyöt akarták Szegedreelküldeni. Ő azonban erre csak akkorvállalkozott volna, hogyha felhatalmazást kaptűzparancsra. (Ld. Kahler Frigyes, SortűzSzegeden, Szegedi Műhely 1998/1–4., 17. old.).Gerő Ernő távollétében Ács Lajos, az MDPközponti vezetőségének titkára nem járulthozzá a tűzparancs engedélyezéséhez […].”.Romsics Ignác összegyűjtötte és csopor-tosította a diákok követeléseit: „[1.] Akülpolitikával foglalkozók elsősorban aszovjet-magyar kapcsolatok új, kölcsönösségialapokra helyezését, s ezen belül a külke-reskedelmi szerződések nyilvánosságrahozatalát, valamint a Pécs mellett feltárt urá-niumkincs világpiaci értékesítését kívánták.Emellett érintették a jugoszláv-magyar kap-csolatok normalizálásának szükségességét, smindenekelőtt – az első pontban – azt, hogy aszovjet csapatok vonuljanak ki Magyar-országról. [2.] A legtöbb kívánság az országpolitikai rendszerének megújítására vonat-kozott. A diákok új kormányt akartak NagyImre vezetésével, s mielőbbi választásokatáltalános, titkos és egyenlő választójog

alapján, több párt részvételével. A sajtó-, aszólás- és a vallásszabadság ugyancsakszerepelt a követelések között. A koncepciósperekkel kapcsolatban a felelősök, név szerintRákosi Mátyás és Farkas Mihály népbíróságelé állításának szükségességét hangsúlyozták.[3.] A gazdaság- és társadalompolitika terén atervgazdálkodás magyar feltételeknek meg-felelő revízióját, a normák, bérek és árakújrarendezését, a beszolgáltatások mérsékléséts a magánparasztok elleni diszkriminációkmegszüntetését követelték. Az államosításokérvénytelenítése vagy a működő szövetke-zetek felosztása nem szerepelt a pontokközött. [4.] A követelések negyedik csoportja anemzeti szimbólumokkal és ünnepekkelfoglalkozott. A diákok azt kívánták, hogy avörös csillaggal ékesített 1949-es címertváltsák fel a nemzeti színek által dominált s akettős keresztet is tartalmazó úgynevezettKossuth-címerrel; hogy a Felvonulási térenmagasodó hatalmas Sztálin-szobrot bontsákle, s helyén az 1848-1849-es hősöknek és már-tíroknak állítsanak emléket; hogy március15-e legyen nemzeti ünnep és munkaszünetinap; s hogy a honvédség szovjet mintájúegyenruháját váltsák fel a magyar tradí-cióknak megfelelő uniformissal.”. A diákokkövetelték továbbá, hogy töröljék el ahalálbüntetést politikai bűncselekményekesetén, hogy az egyetemi ifjúság nagyobbrészt kapjon az ország politikai és egyébügyeinek inté-zésében, követelték az egyetemiautonómiát, a diákoknak szuverén egyetemipolgárjogot követeltek. A követeléseketpontokba szedték. Bátran kijelenthetjük,föllázadt az egyetemi ifjúság!Követeléseik híre futótűzként terjedt azországban. Sorra alakultak meg a MEFESZegyetemi és főiskolai szervezetei. De hogytörtént a szétrajzás, abban a világban, aholmég nem volt internet és MSN? 1956. október21-én, azt követően, hogy a szegedi diákok1956. október 17-én és 18-án elküldték aDiáktestvéreink című írásbeli felhívást, aszegedi diákok küldöttei gyakorlatilag mindenegyetemi és főiskolai központba elmentek,Kiss Tamás is, személyesen. Csaknem mindenegyetemi és főiskolai központban voltak aszegedieknek kapcsolataik. A szegedi válasz-tott diákküldöttek segítséget és pénzbelitámogatást kértek a rektoraiktól és adékánjaiktól. Kértek és kaptak! A legtöbbnagygyűlést a DISZ és az egyetemi vagyfőiskolai pártbizottság hívta össze –, de aDISZ és pártbizottsági vezetők nem tudtákkézben tartani az eseményeket. A szegedidiákküldöttek részt vettek ezeken a nagy-gyűléseken. Ismertették a követeléseiket, aMEFESZ szervezeti és működési szabályzatát.A DISZ és pártbizottság által összehívottnagygyűlések, hipp-hopp, MEFESZ alakulógyűlésekké alakultak át!

A diákok az ország egyetemein és főiskoláinegy emberként csatlakoztak a MEFESZ-hez.A MEFESZ szó jelszóvá erősödött. AMEFESZ „volt az a szervezet […], amelyiketnem a központi hatalom hozott létre, […]hanem egy spontán alulról jövő dolog, amitmagunk alakítottunk ki és mi magunk találtukki, hogy ezt hogyan is csináljuk.”.A diákküldöttek felkeresték a munkásfiata-lokat is.És eljött 1956. október 23.Várallyay Gyula így emlékezik 23-ára: „délelőttfolyamán óráról órára feszültebbé vált ahangulat. Cholnoky Tibor rektor mecha-nikaórát tartott mérnökhallgatóknak reggel tízórakor. Az óra végén könnyes szemmel vett átegy csokor virágot két kollégánktól, és féltőhangon intette a diákokat: Nagyon vigyázza-nak, fiúk! A gépészkaron pedig Mutnyánszky[Ádám] professzor megszakította utolsó órájátés elbocsátotta a diákokat: Menjetek, fiaim!Fontosabb dolgotok van ma nektek, mint amechanikaóra.”. (I. m. 32. old.) A műegyete-misták pedig aznap délután, zárt sorokban,összekapaszkodva elindultak a város felé…Az elbukott szabadságharcot követően 8000diák hagyta el az országot. Az ’50-es évektáján a magyar felsőoktatásban 30-40000 diáktanult. A diákok több mint 20%-a kivándo-rolt –, a legtöbben az Amerikai EgyesültÁllamokba és a Német Szövetségi Köztár-saságba. Micsoda érvágás!Kik voltak Ők, a „szent suhancok”? Nagygyerekek, akik szerelmesek voltak megmeccsre jártak – akkor még volt foci Magyar-országon! –, olyanok, mint Bandi, Berci, Dóriés Döme, Fefe és Gyömbi, a két Viki. Nagygyerekek, akik filléres cuccokban dobtak elálmokat, és csináltak történelmet. És tudom,Ti is megtennétek! Úton az egyetemre gon-doljatok azokra, akik pont itt, ezeken abelvárosi utcákon, az Üllői úton és BarossGábor utcán, estek el. Család és kisbabákhelyett a halál lett osztályrészük. Ésgondoljatok azokra is, akik kötelet kaptak,Tóth Ilonkára, az orvostanhallgatóra, ésMansfeld Péterre, aki nem volt még 18.Azokra, akiket sok év börtönnel sújtottak,akiknek keresztbe tört a pályájuk –, de semmitsem tennének másképp’, mint ott, ahova a sorsállította őket, és akkor, ’56 őszén. És azokra isgondoljatok, akik huszonegynéhány évesen,nyelvtudás és minden egyéb nélkül el kellett,hogy hagyják családjaikat, szüleiket éstestvéreiket, szülőföldjüket –, és azokra, akiknem élhették meg 1989. június 16-át, NagyImréék újratemetését.

Teleki László

„Bár zord a harc, megéri a világ.Ha az ember az marad, ami volt:Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”

(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)Kikről írjon egy diáklap az ’56-os forradalom és szabadságharc kapcsán? A diákokról. A „szentsuhancok”-ról. Természetesen! Mikor és hol kezdődött?A háború után – ’45-ben – alakult meg az első MEFESZ. Első elnöke Jónás Pál volt. ’44-től asztálini Szovjetunió vezetői tudatosan építették fel a Vörös Hadsereg által megszállt térségbena szovjetmintájú totális diktatúrákat. ’50-ben a MEFESZ ellehetetlenült. Az állampárt, azaz azMDP, feloszlatta a MEFESZ-t –, egyúttal létrehozta a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, a DISZ-t.

Page 8: XI. évfolyam 5. szám

nyolcadik oldal

- Mit jelent számodra az, hogy nem látsz?- Számomra a vakság ténye egy állapotot tükröz,amivel együtt kell élni. Szüleim próbáltak úgynevelni, hogy tisztában legyek lehetőségeimmelés korlátaimmal is, így nem nagyon okozottproblémát, hogy elfogadjam. Igyekszem nemsajnáltatni magam, és inkább abba a kategóriábatartozom, amely viccelődik fogyatékosságával.Véleményem szerint minden fogyatékkal élő –akár már azzal, hogy emberek között mozog –felhívja a figyelmet arra, hogy mik a képességei,mik a nehézségei, illetve, hogy miben szorulsegítségre. Szerintem elengedhetetlen amegfelelő hozzáállás tanúsítása azokkalszemben, akikkel érintkezünk, hiszen ezáltaltudják az emberek megítélni, hogy hogyan kellpl. egy látássérülthöz, sikethez vagy mozgás-sérülthöz viszonyulni (pl. egy vak esetében mikarolunk a minket kísérőbe, és nem fordítva). Mipedig igyekszünk minél jobban kielégíteni azemberek kíváncsiságát és ösztönözni őket, hogymerjenek tőlünk kérdezni. Ha látják, hogy nemsajnáltatjuk magunkat, és normális életet élünk,akkor ők is hamarabb oldódnak, jobban beletudják élni magukat a helyzetünkbe, és rájönnekarra, hogy mi is ugyanúgy egyéniségek vagyunk,mint bárki más: nekünk is vannak érzéseink,értékeink, igényeink, és csak egy képességbelieltérés a különbség.- Mikor vesztetted el a szemed világát?- Koraszülöttségem folytán az inkubátorbanvagy túl sok, vagy túl kevés oxigént kaptam…Hogy egy vak jogász szavaival éljek:„inkubátorszökevény” vagyok.- Gyerekkorodban ezt a helyzetet hogyanélted meg?- Igyekeztem részt venni – amennyire csaktehettem – minden játékban. Annak révén, hogyvan egy nővérem, Rita – akihez gyakran jöttek abarátai – sokat voltam látó környezetben. Ezenkívül sokat jelentett az is, hogy nem voltamkollégista a Vakok Iskolájában. Viszont amikor atesóm elment egy-egy buliba, nagy kedvem lettvolna vele tartani, de szüleim elmagyarázták,hogy nem vagyunk összekötve, illetve ha majdnagyobb leszek, akkor én is mehetek. Ez, hogynem tiltották meg, hanem elmagyarázták, hogymiért nem mehetek, nagyban hozzájárult, hogynagyon jó a viszonyom testvéremmel és asógorommal is. Mindketten segítettek amatematikában és az angolban is. Ráadásul, havalami probléma adódik a számítógépemmel,„vakon bízhatom” a sógoromra.A hetedik osztályt egy hatosztályosgimnáziumban kezdtem, de szerencsérekellemesen csalódtam, mind a tanárokban,mind a diákokban, akik sohasem éreztettékazt, hogy a vakság gondot okoz számukra –bár e kérdéskör megítélése véleményem

szerint nagyban múlik az érintett látássérültszemély hozzáállásán is. Nagyon jólesettpéldául, amikor az osztálytársaim egyemberként mondták, hogy már pedig fogoktáncolni a szalagavatón, és azért, mert vakvagyok, nem maradhatok ki a „buliból”. Egymatektanár pedig megtanulta a Braille-írástis, ezáltal jobban tudott nekem segíteni.- Családod hogy kezeli a helyzetet, hogyansegít Neked?- Bármikor, bármelyikükre, az élet mindenterületén számíthatok. Gimnazista éveimkezdetén laptopom sem volt, Braille-írássaljegyzeteltem. Amikor már rendelkeztem ezzel azeszközzel, az volt a baj, hogy elektronikusankevés könyv volt elérhető. Emiatt segítségreszorultam a tananyagok feldolgozását illetően,amiben a családon kívül osztálytársaim éstanáraim is részt vettek. Szerintem ahhoz, hogyvalaki integráltan tudjon tanulni – ami ebben azesetben nem speciális intézményt jelent –legalább a kezdetekben szükséges, hogy legyenvalaki a környezetéből, aki segíti a tanulásban, ésakivel az esetleges nehézségeket meg lehetbeszélni.- Milyen támogatóid vannak?- Van néhány egyesület és alapítvány, amely alátássérülteket hívatott segíteni. Én a Vakokés Gyengénlátók Országos Szövetsége alátartozó egyik egyesületnek a küldöttjevagyok. Fontosak továbbá azon levelezőlistákis, melyeken meg tudjuk vitatni a felmerülőkérdéseket (pl. egyes listák profilja az, hogyaz informatikában történő jártasságunkatigyekezzenek növelni), és e lehetőségáltal könnyebb az információáramlás is.- Van-e egy hely, ahova rendszeresen jársz,egy közösség, ahol szintén látáskárosultak,vakok vannak?- Régebben voltam kifejezetten látássérülteknekszervezett táborokban, bár most már inkább –többnyire látó – barátaimmal vagy acsaládommal szoktam nyaralni. Általánosiskolában lehetőséget biztosítottak számunkra,hogy lovagolhassunk, és egy évig síeltem is, desajnos elég hamar megszűntek ezek aprogramok. Évente egy-két alkalommal tartanakolyan összejövetelt (ún. teadélutánt, ahol vanlehetőség karaoke-ra is), ahová látássérülteket ésnem látássérülteket egyaránt várnak. Ezen kívülvan egy kifejezetten sportolásra hívatottegyesület is, bár – főként idő hiányában – nemigazán tudok részt venni a programjain. Fon-tosnak tartom továbbá azokat a rendezvényeketis, ahol az emberek megismerhetik a fogyatékkalélők lehetőségeit, esetleges problémáit. Hamódomban áll, akkor szívesen elkísérembarátaimat egy-egy ilyen programra.

- Mikor jutott eszedbe, hogy a jogra jössz?- Régóta az volt a célom, hogy a fogyatékosokügyében tevékenykedhessem, hiszen azt látom,hogy időnként úgy alkotnak a fejünk felettjogszabályokat, úgy akadálymentesítenek, hogyaz érintetteket nem kérdezik meg, és nem vonjákbe a döntéshozatalba… A szemléletváltás pediglassú folyamat, melyben az érdekképviseletiszerveknek és a médiának is nagy a szerepe. Avakok ügyében még problémát jelent, hogynincsen egységes érdekképviselet, és nagyonkevés olyan kérdést tudnék mondani, melyre alátássérültek többsége azonos megoldásbangondolkozna.Hogy miért pont a Pázmányra esett aválasztásom? Azért, mert jókat hallottam,végzett és jelenleg is itt tanuló hallgatóktól.- Hogy oldod meg a tanulást?- Sokat jelent, hogy internetről le lehet töltenia jogszabályokat, amit egy képernyőolvasóprogram (Jaws for Windows) tesz hallhatóvá.Bár problémát jelent, hogy a Magyar Közlönypdf állománya képként jelenik meg, és adokumentum levédettsége folytán akarakterfelismerő szoftverekkel nem tudjukszöveges formává átalakítani. A tankönyvekegy részét a tanárok rendelkezésünkrebocsátják, ami pedig nincs meg, azt be kellszkennelnünk, amiből szerencsés esetbentudunk tanulni, de van, amikor a felismerésminősége igen gyatra. A kiadók piaciérdekeikre hivatkozva általában – mégellenszolgáltatás fejében sem – bocsátjákrendelkezésünkre a tananyagot, és egyéb, nemfeltétlen a tanulással kapcsolatos irodalmat,pedig mi ugyanúgy megtérítenénk az árát,mint más. Ezzel kapcsolatban egyébkéntkészült egy általános ombudsmani jelentésis… A kézzel kidolgozott tételsorokat pedigegy-két évfolyamtársam mondja feldiktafonra, vagy diktálja le.- Ha végzel, mit szeretnél csinálni? Hol tudszelhelyezkedni?- A kedvencem az alkotmány- és a polgári jog.Igazán két terület érdekel annyira, hogy nemis tudom megmondani, melyiket választanám:az adatvédelem és a fogyatékosok ügye. Mégnem tudom pontosan, hogy hol tudnékdolgozni. Ez még a jövő zenéje.

Mikola Orsolya

Látatlanul látniA látássérült hallgatók a Karon – beszélgetés Márkus Petrával

Október idusán van a Fehér Bot Napja. Ennek apropójából beszélgettem Márkus Petrával,aki már harmadéves hallgatónk. És vak. Nekünk, látóknak is sokszor nehezen megy atanulás, képzelem, hogy mekkora erőfeszítés és akarat kell Nekik, ahhoz, hogy a –legtöbbször nem könnyű – tananyagot elsajátítsák, a mindennapok nehézségeiről nem isbeszélve. Jelenleg – Petra számításai szerint – hét látássérült diák tanul intézményünkben.A Neptun-on és például a liftben lévő Braille-jelzések hiányán kívül nem is tudnak olyatmondani, amin változtatni kellene (a Neptun-nal mondjuk mi sem vagyunk mindigkibékülve…).

Page 9: XI. évfolyam 5. szám

kilencedik oldal

Aki eddig még nem hallott a Monsoonzenekarról, annak éppen ideje tájékozódni egykicsit. A Monsoon Robbie Williams Tributezenekar tehetséges és lelkes fiatal zenészekbőláll, akik nagy hozzáértéssel igyekeznek emelni ahazai pop zenei piac színvonalát, sikerrel.Rengeteg koncertet tudhatnak már a hátukmögött, többek közt az idei Pázmányosgólyatáborban is találkozhattunk velük. Azenekar dobosával, Fábián Tiborralbeszélgettem a zenekarról, az azzal kapcsolatosélményeiről, tapasztalatairól és jövőbeniterveiről.- Mikor és hogyan alakult a zenekar?- A Monsoon Robbie Williams Tribute zenekar2006-ban alakult, ennek az előzmény zenekara aPassengers nevű formáció volt. Ezt négyenvittük tovább, így alapítottuk a Monsoont. Teháta már meglevő zenekar alakult át plusz tagokkal.Most már csak ketten vagyunk a törzstagokból,én és az énekesünk. A Robbie tribute zenekarúgy alakult, hogy rájöttünk arra, hogy ha többzenekartól dolgozunk fel dalokat, az kevésbékoncertképes, szóval egy irányra kell ráállni, ésmivel Robbit nagyon szereti a zenekar mindentagja, így jött az ötlet, hogy csináljunk egyRobbie Williams tribute-ot. Magyarországonamúgy is nagyon ritkák a hozzánk hasonlópopzenét játszó zenekarok.- Tanultatok zenélni?- Én 12 évig zongoráztam, most a kőbányaijazz konzervatóriumba járok, Krisztián ésMarci autodidakta, Arnold pedigzeneakadémiát végzett zenész.- Pontosan hogyan kapcsolódtok aPázmányhoz?- Én voltam Pázmányos. Még elsőben, mikoridekerültem, beadtam a HÖK-nek egyPassengers CD-t, hogy szívesen játszanánkegyetemi rendezvényeken. Ezután elhívtakminket egy február 14-i Valentin-napi bulira.Utána már többször hívtak minket, amineknagyon örültünk.- Miért pont Robbie Williams? Mitőltartjátok őt különlegesnek?- Szerintünk Ő az, aki megtestesíti az igényespopzenét. Tehát nem azt, ami múlandó,hanem ami megmarad, amire majd évekmúltán is emlékezni fogunk.- Említetted, hogy ritka az ilyen típusú poptribute zenekar. Hogyan fogadott titeketkezdetben a közönség? Hogy érzitek,mennyire van rá igény?- A közönség nagyon jól fogadta, mert RobbieWilliamset a fiataloktól az idősebb korosztályig

mindenki szereti. És tekintve, hogy mi nem egyrock tribute zenekar vagyunk – amibőlkülönben is elég sok van – be tudtunk jutniolyan helyekre, mint például az Alcatraz, a JamPub vagy a Morrison’s 2. Tehát ahol inkább apopulárisabb vonal érvényesül. Az utóbbi kéthely már törzshelyünknek számít. Ezen kívülvolt alkalmunk már fellépni az RTL KlubReggeli című műsorában is, és az ott készültfelvétel került fel DVD-nkre. Úgy érezzük,hogy van igény arra, amit csinálunk. Sőt,vannak a közönségből olyanok, akik szinterendszeresen eljárnak a koncertjeinkre.- Mennyi időt vesz el a koncertezés és a próbák?- Havi 2-3 koncert az átlagos, a későbbiekbenszeretnénk többet is. Nincs menedzserünk,tehát a koncerteket mi szervezzünk sajáterőből. Próba meg heti egy kettő van, ezekhárom-négy órásak szoktak lenni. Abasszusgitárosunknak van stúdiója, nálaszoktunk próbálni. Régebben persze óradíjastermekbe jártunk. Másfelől nekem is van egypróbatermem, ez a Felsőerdősor utca 9-bentalálható, és Műhely néven fut. Itt háromterem áll a zenekarok rendelkezésére, profifelszerelésekkel dolgozhatnak és mindeztstúdiókörülmények között tehetik. A Műhelyelsősorban profi zenekaroknak ajánlott.- Tervezitek-e, hogy saját szerzeményekkelrukkoltok elő, és ha igen, marad-e ez a popvonal?- Igen, már nagyon komoly tárgyalásokfolynak több kiadóval is. Vannak sajátszámaink, az énekesünk nagyon tehetségeszeneszerző. A pop vonalat úgy tervezzük,hogy továbbra is követjük. Arra törekszünk,hogy a saját stílusunkat vigyük bele a dalokbaezáltal nagyon igényes popot szeretnénkcsinálni. Természetesen ez továbbra isMonsoon néven fog futni.- Robbie Williams-en kívül milyen zenékethallgattok, mik vannak még hatással rátok?

- Elsősorban a Queen, a U2, mai zenekarokközül pedig szeretjük például a Maroon 5-ot. Agimnáziumi zenekarral annak idején rengetegGuns n’ Rosest, Metallicat és Aerosmith-etjátszottunk. Nekem amúgy nagy kedvencemmég a Kispál és a Borz, valamint JamieWinchester, más stílusból pedig a DreamTheater. A zenekaron belül azért az ízlésvilágnagyjából egységes, de mégis mindenki egykicsit másféle zenét hallgat.- Ez az egyetlen zenekar, amiben bennevagytok, vagy játszotok többen is?- A basszusgitárosunk, Vígh Arnold sokzenekarban játszik, például a Máté PéterEmlékzenekarban, a Back to Blackban ishelyettesít néha, stúdiózik, ő a zenélésből él. Agitárosunknak, Lovrek Krisztiánnak is vanmás zenekara, Vödrös Marcinak, azénekesünknek nincs, ő a zenélés mellettdolgozik. Nekem pedig van egy sajátalternatív rock zenekarom, velük készül anagylemez, ami egyébként ingyenesenletölthető az internetről (www.lazasojom.hu).- Budapesten rengeteg helyen léptetek márfel sőt, vidéken is többször játszottatok.Tervezitek, hogy külföldön is felléptek majd?- Tervezzük, most éppen abban a dilemmábanvagyunk, hogy egy Robbie tributezenekarnak hogy lehet külföldön koncertetszervezni. Például Németországban vagyAusztriában elég sok van a pop-tributezenekarokból is. Most egy nagyon minőségi ésigényes demo anyag összeállításán dolgozunk,továbbá keressük azt a koncertet aleszervezettek közül, ahol alkalmas lehet ahelyszín egy olyan klip leforgatására, amiaztán felkerülhetne a demóra.- Mikor várható egy új lemez?Szerintem egy fél éven belül. A számok márdemók formájában készen vannak, ezeketmajd stúdióban felvesszük. De manapság egylemezt kiadni nagyon nehéz, és a kiadók semvállalnak be semmi újat. Csak a biztosramennek és ezért a fiatal tehetségeszenekaroknak nagyon nehéz érvényesülni.- Befejezésül: történt-e koncerten olyandolog, ami meghatározó, vagy maradandóélmény volt?- A Jam Pubban volt koncertünk, és egyszercsak megjelent öt kopasz srác, akik nagyonszigorú szemmel néztek minket, mikorjátszottunk. Egyszer csak a legszélsőnekelindult a bal lába ütemre. Végül az egésztársaság hatalmas táncolásba kezdett. Akkorgondoltuk azt, hogy ha már az ilyen kopasz,kigyúrt embereket is táncra tudjuk perdíteni,akkor valószínűleg jó úton haladunk.További információk: www.monsoonmusic.hu

Vass Petra

Monszun a Szentkirályi utcában

Ha felnéztek a budai várra, kifeszítve láthatjátok a feliratot: Art brutAusztriában és Magyarországon – Belső utak képei. De mit is jelent eztulajdonképpen? Amint megpillantottam, azonnal felkeltette azérdeklődésemet, így egy nap ellátogattam a Nemzeti Galériába, sutánajártam.Az elnevezés – mely nyers, durva, csiszolatlan művészetet jelent – JeanDubuffet, francia festőművésztől származik, aki az 1940-es években atársadalom perifériáján alkotók műveit gyűjtötte össze. De kik is ezek?Pszichotikusok, csavargók és rabok.A nálunk látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és az OsztrákKulturális Fórum együttműködésének eredménye. Három gyűjteménytölel fel. Az egyik az osztrák művészetterápiás és pszichoszociális műhe-lyekből származó munkákat tartalmazza, s ehhez társul a budapestiPszichiátriai Múzeum és gróf Teleki Ernő 1957 és 1970 között készültrajzsorozata. A tárlatot nézegetve láttam gyerekrajz-szerűségeket,zsírkrétás, színes, pacsmagos képeket. Hogy melyik stílusba tartoznak

ezek az alkotások? Nem pontosan meghatározható, de nem is ez a lényeg.Ezek az alkotók nem részesültek képzésben, ők nem vették figyelembe azaktuális irányzatokat. Függetlenek voltak mindentől. És mindenkitől. Azegész világtól. Betegségük miatt elszakadtak a megszokottkörnyezetüktől, barátaiktól, családjuktól. De ők is éreztek, álmodtak,örültek és sírtak. S ezeket az érzéseket „kifestették”, „kirajzolták”magukból. Terápiás módszerként – akkor ez még újdonságnak számított –alkalmazták. Elsősorban az avantgardisták körében talált megértésre.Ennek a gyógyítási módnak a hatására Európa-szerte gyűjteményekalakultak: Magyarországon – a torinói, párizsi, londoni és heidelbergiután – Selig Árpád lipótmezei orvos alapított múzeumot 1910-ben.Sajnos, 2007 végén az itt működő Országos Pszichiátriai és NeurológiaiIntézet végleg bezárt… Erről beszélnek az akkor még ott lakó betegek,orvosok egy kisfilmen. Nagyon érdekesek a képek, elgondolkodtató,hogy mi zajlódhatott le a készítő fejében. De vajon mennyirenevezhető ez művészetnek? S ha annak nevezzük, nem veszíti el aklasszikus értelemben vett művészet az értékét? Ennek eldöntésétmindenkire magára bízom. Még november 9-ig megtekinthető akiállítás.

Mikola Orsolya

Art brut, a brutális művészet

Page 10: XI. évfolyam 5. szám

tizedik oldal

A címbeli kérdés persze nem bennem, ésnem most merült fel először atörténelemben. Már első évben tanulunk aprecedensjogról, és felvetődik bennünk –vagy legalábbis bennem –, vajon angolszászbarátainknak nem szúr-e szemet, hogysokszor kifejezetten igazságtalansághozvezet, ha egy ítéletet arra alapozunk, hogykorábban már hoztak ilyen témábandöntést, jó lesz az nekünk is.Békés Imre professzor úr mondott egyszererre egy példát: Angliában egy asszonyhazament, és bejelentette a férjének, akimunkanélküliként főfoglalkozásban elitta az asszony által keresett pénzt, hogyválni akar. A derék férj erre megerőszakolta. Ha jól emlékszem egy tatárjárás előttiidőből származó ítéletre alapozva, az urat felmentették, mivel a precedenshatározat úgy szólt, hogy a férjnek joga van a feleségével bármikor házaséletetélnie. Lévén, hogy még nem váltak el, a férj csak élt ezen jogával. Aztán persze mentuniós fórum elé az ügy.Itthon más a helyzet. Nem precedensek alapján ítélkezik a bíró. De nagyon sokesetben az úgynevezett „bírói gyakorlat” szerint. Ami igencsak hasonlóintézmény. Ez persze könnyebbé és gyorsabbá teszi a dolgát, sőt, legtöbbszörindokolt is. De néha nagyon melléfog vele. Álljon itt példaként egy friss ítéletegy kerületi bíróságról, amit ittas vezetés ügyében hoztak: buliban a srácelfogadta a házigazda kínálását, és megitta a félliteres korsóból a narancslevet.Hazafele balesetet szenvedett az autójával, és kimutatták a vérében az alkoholt.A srác egyből felhívta a házigazdát, aki érdeklődésére be is számolt róla, hogyteljesen jó szándékkal némi vodkát is tett a narancslébe. Ciki. A bíró elfogadta azorvosszakértő véleményét, hogy a srác nem produkálta az ittasság klinikaitüneteit, és azt is, hogy nem érezte a fél liter narancslében a kevesebb, mint féldeci vodkát. Elfogadta az ügyvéd érvelését, hogy az ittas vezetés szándékosbűncselekmény, jelen esetben legrosszabb esetben is csak gondatlanság róható fela srácnak, mondván, miért nem érdeklődött a házigazdánál, hogy van-e azitalában alkohol. Arról nem is beszélve, hogy másodéven általános rész elejénmár mindenki tanult a büntethetőséget kizáró okok között a tévedésről.Mindazonáltal bűnösnek mondta ki a bíróság a srácot (egy év járművezetéstőleltiltás, 60.000 Ft pénzbüntetés), méghozzá ezzel az indoklással: „nem életszagú,hogy egy fiatal nem fogyaszt alkoholt egy buliban.” Lefordítva: a bírói gyakorlataz, hogy akkor is elkaszáljuk a vádlottat ittas vezetésért, ha nem tudjukegyértelműen bizonyítani, úgyis 99 százalékban jogos az ítélet. (Persze tiszteleta kivételnek, hallottam már nem egy felmentést is hasonló ügyben)De nem csak a bírók között akadnak, akik az egyszerűség, gyorsaság és a kényelemérdekében kvázi megszokásból ítélkeznek. Csalásos ügyben az ügyész nem tudottjobb indoklást adni arra a kérdésre, hogy miért pont 56 tanút idézett be a több mint300 sértettből, mint hogy ő csak megörökölte az ügyet, nem tudja, hogy korábbanmiért pont őket szúrták ki, és mi alapján. Ő csak jött, és tárgyalt megszokásból. Akedvencem viszont az, amikor 4 óra előtt pár perccel telefonál a bíróságra együgyvéd, hogy „Holnap tárgyalok önökkel, a vádlott kirendelt védője vagyok. Megtudná mondani nekem, hogy hívják a védencemet?” Mert hát kirendelt védőjekéntnem is kell annyira fáradni. Tisztelet persze a kivételnek továbbra is.Újra felteszem a kérdést: indokolt és üdvös, ha a 99 százalékos arány és abíróságok túltelítettsége miatt elfogadjuk a megszokást a jogalkalmazásban?

Kovács Bence

Szakmai gyakorlat vagynyári munka?Reakció K. B. cikkére

Kovács Bence kolléga legutóbbi számban megjelentcikkének (Nyári munka vagy szakmai gyakorlat?, Ítélet2008/4.) hatására én is késztetést éreztem arra, hogymegosszam néhány tapasztalatomat a nagyérdeművel –csak éppen az ellenkező szemszögből.Jómagam ugyanis, mivel már volt részem az idők során egyébmunka végzésében (ahol egyébiránt lehetőségem volt egyasztalnál borítékolni egy frissen végzett közgazdásszal,valamint egy bölcsész- és egy orvostanhallgatóval – csak hogya kilátásokat mutassam), valamint az idő szorítását is érezve,szétküldtem önéletrajzomat a lakóhelyemhez közeli – merthülye azért nem vagyok (?) – ügyvédi irodákba, aminekhatására néhány nappal később fel is vettek az egyikbe agyakorlati időmet ledolgozandó. Sajnos – tapasztalat-lanságomat is elárulva – már itt elkövettem azt a hibát, mely avégzetemet okozta az elkövetkezendő harminc napban. Nálamugyanis a nagy élettapasztalat a következő volt: ha van bármiegyéb végzettséged a jogin kívül, akármennyire is kecsegtető,ne írd bele az önéletrajzodba. Jelen esetben ez részemről aprogramozói végzettség volt, melyet nagy büszkén beírtam,mutatva ezzel, mennyire jól fogok majd érteni a Mikrofoszttermékcsaládhoz (ellentétben tudomásom szerint jó párgenerációmbelivel), ami esetleg növelheti értékemet a „piacon”.Később kiderült: túlságosan is.Ugyanis az irodában meglátva értékeimet már megvolt afeladatom, mielőtt megkezdhettem volna az első napomat. Aharminc nap alatt (amit mellesleg keményen le is dolgoztattakvelem napi nyolc órában) feladataim az irodában az általam(alappal) várt jogi munka helyett érdemeim hatására kizárólag aszámítógépekre korlátozódott: telepítettem operációs rend-szereket (legalább hat alkalommal ottlétem alatt), majd amunkához kapcsolódó egyéb programokat, ezek után pediggondolkodhattam az ügyfélállomány mappái elrendezésénekhatékonyabbá tételén, majd bevitelén a gépi adatbázisba – vagyisegyenként kb. 200 mappa tartalmát írhattam be word-dokumentumokba, különböző elrendezés szerint. Természetesenezt mind azért, hogy jobban megismerkedhessem az irodaügyeivel – legalábbis az irodavezető véleménye szerint. Joggalkapcsolatos munkám a ledolgozott harminc nap alatt pedigmindösszesen annyi volt, hogy – a júliustól kezdődő cég-bejelentés-változás hatására – elsajátíthattam egy interneteskérelemkitöltő program használatát, de azt is csak abból a célból,hogy utána felhasználói útmutatót írhassak róla az irodamunkatársainak. Persze – mondhatná mindenki – semmi okomnem lehetne panaszra, hiszen kaptam érte fizetést. Csakhogyennek mértéke nevetségesen alacsony volt (órabérben számolvaa 100 ft/órát sem érte el) és miután a puszta gyakornok titulushelyett ezért ott a rendszergazda-gépösszeszerelő-adat-báziskezelő-titkár munkaköröket láttam el, azt hiszem ez járt is.Viszont eredeti célomat – vagyis hogy a jogban nagyobbjártasságot szerzek – messze nem értem el.Összességében nézve tehát az élet nem fenékig tejfel ésbizony az embernek jó néhány buktatón keresztül kell esnie,mire elég tapasztalttá válik annak vitelére. Remélemazonban, hogy írásommal egy kicsit segítséget nyújtottam ebuktatók elkerülésében a mostanság gyakorlatot keresőkkörében.

Konta Balázs

Röplabda a KaronKarunk mindig is tisztelettel, szeretettel tekintett az újító szellemre, az újkezdeményezésekre. Idén hasonlóval Szőcs Edit, a Hallgatói Önkormányzat tagja lépettfel. Szeptember elején kezdett munkálkodni a rendszeres röplabdázási lehetőségmegteremtésén, amelyhez segítséget kapott Babicz Dávidtól, a HÖK sportért felelősalelnökétől. Végül, a Testnevelési Csoport nagylelkű hozzájárulásával, szeptembervégén elkezdődtek az edzések, csütörtökönként 13-15 óra között, a tornateremben.Az eddig kis létszámú, de annál lelkesebb, vegyesen lányokból és fiúkból álló csoportegyelőre kötetlen program keretében ismerkedik a játék szabályaival, gyakorolja annakfogásait. További tervek akadnak bőven, minden csak létszám és lelkesedés kérdése. Haelég nagy az érdeklődés a sportág iránt, a focihoz hasonlóan csapatok alakulhatnak,amelyek szervezett bajnokság keretei közt mérhetik össze erejüket. Ez esetben abajnoki fordulókra ismert és népszerű játékosokat hívnának, hogy ők is népszerűsítséka sportágat.Egy ilyen kezdeményezés mindig nehezen indul be: sok munka, mire a hallgatóktudomást szereznek róla, rengeteg szervezést igényel az első csapatok összeállítása.Ugyanakkor aggodalomra semmi ok, hiszen a leghosszabb út is egyetlen lépésselkezdődik.

T.

Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat?

Page 11: XI. évfolyam 5. szám

tizenegyedik oldal

A közelmúlt eseményei miatt az emberek kritikus szemüvegenkeresztül tekintenek a vadászokra. Tevékenységüket veszélyesnek,felelőtlennek, fölöslegesnek, az állatvédők akár még embertelennek istilulálják.Kérdés, hogy mindennek mennyi a létjogosultsága? Vizsgáljuk megjobban ezeket a negatív állításokat!A vadászat legyen sport, hobbyvagy hivatás, tény és való, hogy veszélyes, az volt már az őskorban is,és habár másként, de az napjainkban is. Mindenki, aki erre adja a fejét,annak tisztában kell lennie, és van is, a veszélyekkel.Ahhoz, hogy valaki vadászhasson több akadályt is le kell küzdenie. Ilyena fegyvervizsga elméleti és gyakorlati része, a vadászvizsga, mellyel aleendő vadászok betekintést nyernek a vadak, a vadgazdaság, valamint afegyverkezelés rejtelmeibe. Ezek után még ki kell váltaniuk az aktívvadászjegyüket, adott esetben vadászati engedélyt kell szerezniük, megkell kötniük a kötelező biztosításokat és a felelősségbiztosítást. Vadászatsorán vezetniük kell az ún. vadászati naplót. Ebben a vadász írásbanhatározza meg azt, hol, mikor és mire fog majd vadászni. Ezek azinformációk garantálják egyrészt a biztonságot a vadász számára,másrészt pedig a környezetvédelem szempontjából is fontos szerepetjátszanak ezek a dokumentumok, mivel így tudják a kilőtt állatokatnyilvántartani és a faj létszámát nyomon követni. Ezek alapjánkijelenthetjük, hogy mindent megtesznek azért, hogy felkészültenlépjenek a tettek mezejére.Nyilván sokan ellenségesen tekintenek a vadászok munkájára, de neítélkezzünk elhamarkodottan. A vadászok, bármilyen hihetetlen, de

nélkülözhetetlen elemei a társadalom-nak. Ők töltik be a csúcsragadozószerepét, mivel az erről a területről azokteljességgel hiányoznak. Természetesellenség híján bizonyos állatfajoktúlszaporodhatnak, amik továbbiproblémákat okozhatnak, ugyanis ezáltal újabb állat- ill. növényfajokpusztulhatnak ki. Továbbá anyagiszempontból sem elhanyagolható atúlszaporodás kérdése, ugyanis a vadakrengeteg kárt okoznak még így is amezőgazdaságban, nem beszélve azegyéb károkról, amelyek megtérítéseszintén a vadászok kötelezettségei közétartoznak. Ilyen például az, amikor a vadközúti balesetet okoz.Mint látjuk, egy vadásznak rengetegkötelezettsége van az emberek, agazdák, illetve a természet irányában, fontos társadalmi feladatotlátnak el. Nem beszélve arról, hogy az állam konyhájára is elegettesznek le, ugyanis minden egyes vadnak kilövési ára van, ami azállamot illeti meg.Szó mi szó, a vadászok nem felelőtlen hebehurgya alakok, akikfélvállról vennék saját, illetve mások életet, és jót szórakoznak azállatok szenvedésein, ők csakis a beteg vagy valamilyen szempontbólhibás, illetve túlszaporodott fajok egyedeit lőhetik ki, amelyektermészetes szelekció révén előbb utóbb, így is, úgy is elhullanának.

Kocsis Ágnes

Lőni vagy nem lőni…

Érdekes, hogy Lyonban mindig hétvégére sütki a nap. Mintha csalogatná a lakókat, hogy azegész napot a városban töltsék, ilyenkor nemcsak a turisták lepik el a tereket, parkokat,hanem a helybeliek is. Mint Erasmus-os diák,egyik csoportba sem tartozom igazán, de én isengedtem az időjárás hívó szavának egy sétaerejéig. A kis utcákat és a nagy tereket járvabelebotlottam egy kis kiállításba, kétművésznő együttműködésének ésbarátságának gyümölcsébe.Véronique Soriano festőnő igazi női festő.Sokan kikérik maguknak, hogy nincsen nőiirodalom, sem női képzőművészet, azalkotások többségén mégis érezni lehet afeminitást, a gyengébbik nem lágyabbvonásait. De Véronique Soriano magabiztosanvállalja női mivoltát, a képeken mitológiai ésbibliai női alakok sokaságát vonultatja fel.Angyalokat, anyákat választ témául, defelismerhetjük Mária Magdolnát, Noéfeleségét, Juditot, Salomét és Bethsabét is afestményeken. A háttérben kastélyokat,

termőföldeket látunk, az alakok hasonlókörülmények között jelennek meg, emiattsokszor támad az az érzésünk, hogy márláttuk a képet pár perccel ezelőtt is. Aszínekkel sem játszik sokat a festőnő, csupána piros, fekete, barna és kék színek jelennekmeg. Ezekkel a hasonlóságokkal viszontegyéni világot teremtett magának a művésznő,bár én nem éreztem ennek a világnak azátgondoltságát. A nő sokkal inkább szívbőlfest, benyomásokat jelenít meg, ettől lesz egyfestőnő női festő a férfiak racionalizált,megszerkesztett képi világával szemben. Haezt az érzelmekkel teli alkotási vágyat át tudjaültetni a racionalitás világába, többé nemtehetünk különbséget nő és férfi alkotó között.Ilyenkor mondják néhány művésznőre, hogyúgy fest, mint egy férfi. Catherine Scellierszobrászművésznő nagy barátságban vanSorianoval, és bár műveinek témája szintén anő, szobrain mégsem érezzük női mivoltánaknagy hangsúlyát. Alkotásai a természet és azember munkájának összhangját mutatják. Találtuszadék fákra, kövekre, állati csontokra építiműveit. Nagy gonddal keresi a megfelelőalapanyagot, utána félreteszi azokat addig, mígfelismeri a bennük rejlő, eddig kihasználatlanlehetőséget, azt, hogy kifejezzék azelesettséget, a kiszolgáltatottságot, vagy éppena közösségi tudat erejét. Fémből formál arcot agöcsötökkel teli fának, a medencecsontnak;halfejű emberei mind-mind mintha némakiáltással akarnák felhívni magukra afigyelmünket. Tekintetük miatt kétségbeeséstérzünk még a táncoló alakra, a gyermekét ölelő

anyára, vagy a családfa figuráira nézve is.Kerek szemük és tátott szájuk életért kiált,mintha mindenki meg akarna fulladni ebben avilágban, repülő alakjai is inkább sodródnak,mintsem tudatosan haladnának egy cél felé. Azuszadék fák nyílásaiból lábak, kezek merednekaz ég felé, és a földön tátog a hozzá tartozórémületet tükröző arc. A nagy érzelmekjátékosa Catherine Scellier, a misztikumot és amindennapjaink primitívnek tűnő világátegyszerre tárja elénk. Hiszen az ember(Pilinszky szavaival élve) ’útszéli isten’,ugyanakkor ezt hajlamosak vagyunkelfelejteni, és kicsinyes vágyaink vezetnekminket miközben egyik napról a másikra élünk.Az emberen belül a nő érdekli igazán aművésznőt, s vele kapcsolatban a jelenlevő és ahiányzó rész egymáshoz viszonyulása. Mertminden nőnek szüksége van egy férfira, ésminden férfi igazán csak egy szerető társmellett érezheti teljesnek az életét. Két emberalkot egy testet, és Scellier műveinek nagyrészénél hiányzik a másik fél. Az ölelés címűszobor is a levegőt szorítja kitartóan, dekétségbeesve. Mellénél tátong az űr, és kedvünklenne odatenni egy másik alkotást, hogy bárhazug módon, de egymásra találjon két lélek.S minthogy ezt nem tehettem meg, és nem isvolt kétezer euróm, hogy hazavigyek egyszobrot, így kiléptem a macskaköves utcára,ahol vakított a nap, és a vénasszonyok nyarátélvezve, a lehulló leveleken lépkedvefolytattam a sétát a sok-sok házaspár ésszerelmespár között.

Aradszki Dea

A középpontban: a nő

„Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő”Szeptember 28-án mutatta be a Pesti Színház Ilan Eldad rendezésében (Az élet mint olyan, Hat hét, hat tánc).A kellékes című darabot (eredeti címe: Josef Beider felvirágzása).Beider József (Kern András), a nyugdíj előtt álló színházi kellékese, egyik este legnagyobb meglepetésérenem találja üresen a nézőteret. Ezen annyira meglepődik, hogy megszeppenését, lámpalázát leküszködve ottmarad a színpadon, eleinte félénken, bujkálva, majd szép lassan hozzászokva a közönségéhez, egyremagabiztosabban mesélni kezd az életről, ami a színház, és a színházról, ami az ő egész élete.Természetesen nagyon hálás szerep ez Kern Andrásnak, egyszereplős darabjában kedvére „bohóckodhat” aszínpadon, de valahogy mégis hiányzik az egészből valami.Eberhard Streul műve Parti Nagy Lajos fordításával válik egyetlen hosszú monológgá. A magyar szövegnagy erénye a ritmusossága és a kiéleződött, drámai helyzetek könnyed poénná alakítása. A fordító által„pestiesített” szöveg olyan természetességgel hangzik Kern szájából, mintha eredetileg is ráírták volna. Még angol, orosz, német, kínai, japánnyelvű színjáték-karikatúrával is szórakoztatja a hirtelen lett közönségét. A kellékek, amelyek Beider József kezébe kerülnek, mind valamilyenmás színdarab felismerhető elemei, koponya (Hamlet), bőrönd (Az ügynök halála). Találkozhatunk Pliszeckaja-kifigurázással lámpaernyő-selyemből tekert rózsaszín szoknyában balettozva, valamint felismerhetők klasszikus nagyok utánzott hangjai is.A Pesti Színház nyilván nem csupán jutalomjátékként tűzte műsorára a darabot. A röpke másfél óra – még annyi sem –, amelyre betévedtünk,megéri. De megérhette volna sokkal jobban is. Zágon Orsi

Page 12: XI. évfolyam 5. szám

tizenkettedik oldal

Talán sokan láttátok aViasat 3-on futó ExtremeMakeover: Home Edi-tion-t, azaz a nagy ház-alakítás műsorát. Aműsor rendkívül megha-tó, szívmelengető, ráéb-reszt az élet apró örömei-re, a szeretet fontossá-gára.A felállás a következő:van egy stáb, aki abeérkezett pályázatokközül kiválaszt egy,

valamilyen oknál fogva hátrányos helyzetű családot, akinek a házát ésvele együtt az életét gyökeresen meg fogják változtatni, és ami alegmegdöbbentőbb, hogy ezt mindössze egy hét alatt teszik meg. Ezidő alatt a stáb tagjai reggeltől estig azon fáradoznak, hogy egy olyanépületet húzzanak fel, amely szó szerint minden igényt kielégít.A profi csapat palotát varázsol a kis lyukakból, s rettenetes állapotbanlévő házakból is. Ezt utolsó reményként, de olykor köszönetként, a hálajeleként is fel lehet fogni. Remény, mert gyakran sok éves szenvedés,szűkölködés után ez az első segítő kéz, ami javítani próbál a bajbajutottak életkörülményein. A köszönetet pedig azért emelném ki, merta közösség gyakran hozzájárul a munkálatok lefolytatásához, hálájajeléül a családok aktív szociális tevékenységért. Amíg pedig amunkálatok folynak, a családokat elküldik valahová nyaralni, depersze közben folyamatosan tartják velük a kapcsolatot, rémisztgetveőket a házuk ledózerolásának rémképeivel.

A műsor világszerte nagyon sikeres, és népszerűségét mi sembizonyítja jobban, hogy többek között két Emmy-díjat is bekaszált avalóságshow kategóriában. Nem csoda, hiszen egy olyan amerikaivilágot tár elénk, ahol a csillogás és fényűzés helyett gyakran amindennapos túlélés a tét.S hogy miből futja jótékonykodásra? Felteszem, a reklámokbólfinanszírozzák, amelyeket az adás során rendszeresen viszont ishallhatunk, láthatunk. Magát a tevékenységet, a segítőkész szándékot,magát pedig a műsort is szép és jó dolognak tartom. Úgy érzem, hogytényleg olyan családok kapnak lehetőséget az újrakezdéshez, akik mindnagyon megérdemelnek egy új esélyt az élettől. A kiválasztottaksokrétűek: vannak közöttük nyolcgyerekes egyedülálló anyák, háborúsorvosok, súlyos rákban szenvedők, vakok, utcai lövöldözésáldozataként lebénult férfiak, avagy valamilyen közösségi feladatotellátó, olyan szerény emberek, akik munkájukért cserébe korábbannem nagyon kértek/kaptak semmit.Van egy mondás, miszerint a pénz nem boldogít. Azonban ebben azesetben, ezek az emberek segítség nélkül nem tudnának egyről akettőre jutni, és újra a társadalom szerves részeivé válni. Örülök, hogylátok végre egy olyan műsort, amelynek nem az a célja, hogy agazdagok még gazdagabbak legyenek. Persze a támogatók nempusztán nagylelkűségből jótékonykodnak, de ebben az esetben mindezmellékes, ugyanis amellett, hogy ők is gazdagodnak, más rászorultembereknek is segítenek. Úgy vélem, ez a műsor egyben az adakozásés a jó cselekedetek reklámja is, ugyanis a nézők sorából talánolyasvalakinek is megenyhül a szíve, olyasvalakit is jó cselekedetekremotivál, aki szintén tudna, és ezután talán fog is segíteni szegény,elesett, kevésbé szerencsés embereken.

Kocsis Ágnes

Azt mondják, az ember ne nyilatkozzonáltalános jelleggel, ha a többségi véleményt nemismeri, így saját nézőpontom szűrőjérehagyatkozva tudom csak ismertetni a következőmindennapi esetet, és abból a különöstől azáltalánosig megállapításokat tenni.Konfliktusok nap, mint nap történnek veled is,velem is, ahol sok ember él együtt ezelkerülhetetlen; arról nem is beszélve, hogykülönböző szerepben vagyunk kénytelenekmegállni a helyünket. Éppen ezen ismétlődőmotívumra hivatkozva a konfliktusok egy részérőlmár tudomást sem veszünk, rutinszerűenmegoldjuk az együttélésből fakadó feszültségeket.Magamon észre veszem, hogy az utazás soránelszenvedett kellemetlenségek során felgyülemlettfeszültségeket egy, az orrom alatt elmormogottmegjegyzéssel lerendezem, lehetőleg természetesenúgy, hogy a másik ne hallja. Hiszen csak nemfogunk összeveszni a nap elején azon, hogymeglöktek, vagy ráléptek a lábamra…Ez a hozzáállás nem tudatos a részemrőlannyiban, hogy alapvetően konfliktuskerülőtermészet vagyok, így reflexszerűen, átgondolásnélkül inkább továbbállok. Mégis azonban maradvalami feszültség bennem egy-egy ilyen eset után.Lerendeztem, túl vagyok rajta, azonban mégsemérzem magam a helyzet magaslatán, felveszemezért a közöny „álarcát”. Ennek következ-ményeként már legközelebbi alkalomkorvalószínűleg már előítéleteimtől telten fogokreagálni, előre várva a másik szereplő maga-tartását, nyugtázva, hogy úgyis ugyanaz fogtörténni mint előző alkalommal.Vajon jó ez így? Vajon mi történik egy ilyenhelyzetben?

Ez utóbbi kérdésre válaszolva tudnunk kell, hogyha ténylegesen összeütközésbe kerülünk valakivelés alulmaradunk vele szemben önértékelésünk,önképünk sérül. Magunk tökéletlenségével kerü-lünk olyankor tehát szembe, amikor akonfliktusainkat nem oldjuk meg, vagy annak nemmegfelelő módját választjuk. Innen való tehát afeszültség érzete, amely a másik személyviselkedéséhez kapcsolódik.Nyilvánvaló tehát, hogy mindkét előbb említettreakció funkciója, hogy védelmet jelentsen akövetkező alkalom felmerülése esetén keletkezőfeszültség levezetésére, magunkban a konfliktusmegoldására. A közöny az érzelmi oldalunkelrejtését szolgálja, magunkra erőltetése pedig elkívánja hitetni velünk, hogy teljes mértékbenérzéketlenek vagyunk a külső történések iránt.Az előítéletek pedig a kiszámíthatóság érzetétkeltik: már előre tudom, hogy mit fognak aviselkedésemre reagálni. Ez a viselkedésformaabból a szempontból megfelelő, hogy akonfliktus megoldásához passzív hozzáállástjelent, hiszen csak az érzelmi beállítódásunkatkell megfelelőre hangolnunk.Ahhoz azonban nem segít hozzá, hogy amindennapokban átélt konfliktusok megoldásimódját átalakítsuk, megtanuljuk kulturáltkezelésüket és ezzel a külvilág felé is példátmutassunk. Gondolok itt a másik fél partnerkéntvaló figyelembe vételére a feszültség feloldásakor,amely az előző tömegközlekedési példáravonatkoztatva úgy jelenhetne meg, hogy emberihangon, a másik szemébe nézve (ez nagyonfontos!) megkérem a lábamon álló / engemmeglökő utast, hogy legyen szíves, hagyjon felezzel a magatartással. Azzal, hogy a másik felet

bevonom a konfliktus lerendezésébe úgy hogyránézek, hozzá beszélek, tudatosítom benne, hogyő is szükséges ahhoz, hogy a feszültségmegszűnjön. A nyugodt hangnem, provokációtmellőző hangsúly és a megfelelő szavak használatatermészetesen mind hozzásegít a békésrendezéshez. Ha partnerként veszem figyelembe amásik felet, fel kell ismernem az ő magatartásánakforrását, indítékait, érdekeit. Az érdekekfigyelembe vétele lehet, hogy az adott helyzetbenrávilágít a másik fél érdekeinek, szándékainakhiányára, ami a probléma megoldását egyszerűbbéteszi, hiszen a másik fél nem fogja az álláspontjátvédeni. Azonban ha az érdekeit védi, azokatmérlegelnem kell abból a szempontból, hogyszámomra elfogadható-e az ő szándéka, illetvemeg kell kísérelnem megérteni az ő helyzetét.(lehet, hogy azért ül le előttem, mert aznapvérvétele volt és le van gyengülve). Az empátia,beleérzés más helyzetébe a legnehezebb aproblémák feloldásánál, tekintve, hogy többnyireén-centrikusan állunk hozzá a különbözőélethelyzetekhez, így a megoldatlan konfliktusokszáma csak nő. Ezért kellene a kisebb, könnyebbenkezelhető helyzeteket kezelni, hiszen abonyolultabb, többszereplős problémák kezelésérea választ nehezebben találjuk majd meg…Az említett technikák természetesen csak egynagyon kis szeletét képezik a lehetőségektárházának, amelyek a – kisebb-nagyobb –konfliktusos helyzet békés megoldásáhozsegítenek hozzá. Alkalmazzuk tehát bátran őket,hiszen minden konfliktushelyzet egy újlehetőség a kulturált megoldás felé…

Fábián Beatrix

Konfliktusok a mindennapokbanAvagy a bajok felmerülése egyben új lehetőség is

Nagy házalakítás

Page 13: XI. évfolyam 5. szám

tizenharmadik oldal

Szeretnivaló film. sze-retnivaló humorral.Amikor beültem a mo-ziba, és a második percután kilóra mérték ahölgy máját, aki azelőző képkockán mégkiskosztümben életedolgaival volt elfoglal-va, enyhén szólva iscsak levegő után kap-kodtam. Képtelen ba-lesetek, a boncmestermeg csak végzi a dol-gát, és a végén ő smin-keli a delikvenst (hát

igen, magyar specialitás, Amerikában erre is külön embert vesznek fel...hiába, kis pénz, kis foci…). No, de hogy komolyra fordítsuk a szót: a filmmegosztó. Szélsőséges reakciót vált ki emberekből, vagyis vagy nagyonnem szeretik, avagy nagyon igen. Én ez utóbbi kategóriába tartozom.Gyilkos humorral megáldott történetecske, amit egy kimerítő „szellemimunkával” telt éjszaka után a lehető legőszintébb szívvel tudok ajánlanikönnyed vasárnapi matiné gyanánt.Az első érzésem az volt, hogy „na, megint sikerült kiválasztanom egyéletigenléstől igencsak távol álló filmet”. A patológia, a hullák, azelhagyott fiúcska, az antiszociális jellem, a lélekfagyasztó zene már éppkiüldöztek volna a teremből, mikor felcsendült az a bizonyos, az elsőszívmelengető poén. Tény, ami tény: fekete. Sőt az egész sztori akkorapoén, hogy hiába a durva vicc, mégiscsak derűsen áll fel az emberfia/lánya a székből a vége felirat után. És ami a legszebb: körülbelül afelénél elkezdődik valami egészen furcsa csoda: a történet. Mert az is vanneki, nemcsak az untig ismételt sokszorosan idézőjeles „mondanivaló”.Egy krimi kockái sejlenek fel szemünk előtt, s észre se vesszük, de akonditermi haláleseten borzongva mélázó közönségből átalakulunkönjelölt Columbókká, és Malkáv Tiborral (Anger Zsolt) együttnyomozzuk: vajon ki ölte meg Szirmai Ferencet? Vagyis oké, oké, hátpersze hogy Tibor volt. Csak lazán leütötte és tarkón szúrta egy szikével,amíg a fejére mért erős hatástól épp görcsöt kapott. Szakszerűen,egyszerűen. De ki bérelte fel? Miért? Hogyan? És a szálak csakbonyolódnak, Tibor meg csak ül némán. Néha szól, de akkor nagyon.Nem, ő nem akar randizni, csak moziba megy. Aztán lehet vele menni.Tibor patológus. Nem igazán társas lény, mondhatni a halottakkal jobbanmegtalálja a közös hangot. De az eddigiekből adódóan szerintem ezzelnem árultam el nagy titkot. Van neki anyukája. Rákos. De, mintmegtudjuk a Rák Hátrafelé Megy Alapítvány szóróanyagáról, a rákhátrafelé megy, ezáltal előrehalad, tehát visszafejlődik. Tehát Tibor isszeretné, ha egy svéd klinika foglalkozna a kedves mama rákjával, deahhoz sok pénz, vagy az Alapítvány támogatása szükséges, amit sajnanem tudnak biztosítani, de azért a remény hal meg utoljára, és ne adjafel, ők vele vannak, legalábbis lélekben. Nos, Tibor a rákkal így nem tudleszámolni (pedig próbálkozik erősen kézbe venni a bestia likvidálását),elég tanácstalan lesz, de töretlenül bíztatja édesanyját („Tibike, nemakarok meghalni!” Tibi: „Aki nem akar meghalni, nem is fog. Pont.”), sközben még szerelmi életére is marad energiája („Moziba megyek.” „Ezmeghívás akart lenni?” „Nem, de jöhetsz, ha akarsz.”). Mikor már éppfeladná a dolgot a mamával („Hát akkor az lesz, hogy meg fog halni!”),beüt a nagy lehetőség: Küklopsz – akinek Robert De Niro-s külsejétől azegész film a Rettegés fokához hasonló árnyalatot kap – megbízza egyszemély eltűntetésével. Tibor nem sokat dilemmázik az ölni vagy nemölni kérdés erkölcsi vonulatán: mivel épp ráér, és kell az a 10 millió, hátnosza-rajta: megcsinálja. És ehhez képzeljük el Malkáv Tibor szenvtelenarcát, olykor rángatózó szemét, kissé darabos járását. A lényeg, hogykörülbelül két perc után felfogjuk: ez az ember komolyan gondolja, hogytesz a világra magasról, de annyira szeretnivaló módon csinálja, hogymég a gyilkolást is elnézzük neki. A problémája csak ott kezdődik, hogymásnap levelet kap az elhunyt személytől…Tibornak nincs humorérzéke, és töretlenül moziba menne, még akkor is,ha a filmművészet haldoklik. De hosszas unszolásra elmegy azértszínházba is, hisz mégiscsak megnyugtatóbb dolog olyan művészeti ágrapazarolnia idejét, ami már rég kiszenvedett. De aggodalomra semmi ok:a mozi, különösen a magyar mozi, biztosan nem fog ilyen veszélyeztetettfázisba lépni, ha lesz még egy-két ilyen film, és még egynéhány GigorAttilához hasonló, humort, macskasimogatást, boncolást „bevállaló”rendező.

Ablonczy Zsuzsanna

A nyomozóFekete humor okosan tálalvaEbben a szép őszi időben sétáljunk egyet

kedvenc fővárosunkban – ne is sétáljunkmessze Karunktól, és máris elszomorítóállapotokat találhatunk a környékbeliutcákban, és megint megállapíthatjuk, hogymilyen „remekül” sáfárkodunk műemlékiépületeinkkel.A Dohány utcában található Budapestegyik legrégebbi fürdőépülete,pontosabban már csak a romjai. A romjai,melyek a 2005 óta műemléki védelem alattállnak, ezzel is konzerválva ezt alehetetlen helyzetet. Elszomorítóállapotban van, pedig 1820-tól működött,Pest városának harmadik legjelentősebbfürdőépületeként volt ismert. Mára

csupán a Dohány utca 44. szám alatti, műemléki védelem alatt álló,1910-ben emelt szecessziós épület homlokzatrésze maradt meg, afürdőépület jelentős része elpusztult.Az 1820-as években a Hungária fürdő helyén állt telek tulajdonosa,Gamperl András selyemkereskedő kútásás közben ásványi sókbangazdag hideg vizet fedezett fel, s 1827. május 23-án nyitotta meg aGamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz azonban elmosta ezt azelső épületet, s az újjáépült fürdőt az 1840-es évektől kezdték Hungárianéven emlegetni a pestiek. Ekkor és egészen az 1920-as évekig a fürdőmég a Wesselényi, a Nyár és a Klauzál utca által határolt hatalmastömbből állt (a mai Dohány utca 42. és 46. szám alatti telkeken). 1890körül a Nyár utca felőli szárnyat Novák Imre tervei szerint jelentősenátépítették, és kibővítették a korábban mindössze tizenöt káddalüzemelő fürdőházat.1897-ben a Ringer család vásárolta meg a több fürdőszobával, négyvendégszobával és pihenőkerttel is rendelkező Hungária fürdőt, és akor követelményeinek megfelelő, modern fürdőkomplexummáalakította át. A Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és anégy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdővárta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön ún.divatosztállyal.1907-ben Ágoston Emil készített terveket a 44. számú telken felépítendőimpozáns, korszerű fürdőházra. 1910-ben adták át a többemeletes, bécsiszecessziós stílusú épületet, amelyben a korábban megszokottfürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas,oszlopos úszócsarnok is helyet kapott. Az uszoda üvegkupolájamechanikusan mozgatható volt, amelyet szép idő esetén széttoltak, hogya vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek.Az 1920-as években a Hungária fürdő az Ingatlanbank tulajdonábakerült. A fürdő Nyár utcai szárnyában csakhamar megnyitották aContinental Szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt lebontották, éshelyére 1929-ben Vágó László tervei alapján art deco stílusú,hatemeletes bérházat emeltek (ma Dohány utca 46.). A megmaradtszecessziós épületrészben Kamara mozgó néven filmszínházatnyitottak, amely az 1950-es évektől több, rövidebb ideig működőszínháznak adta át a helyét. Itt tartotta előadásait a Bányász (későbbHonvéd) Színház, a Fővárosi Nagy Varieté, legvégül a Tarka Színpad1963-ig. 1965-től a szomszédos Continental szálló használta az egyreelhagyottabb egykori Hungária fürdő néhány helyiségét, de miután1970-ben a szálló bezárta kapuit, a fürdőépület is egyre elhagyatottabblett.Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, a fürdőbelső terét díszítő csempéket és majolikákat elhordták, azüvegkupola megsemmisült, s az épületben hajléktalanok rendezték bemenedékhelyüket.1996-ban egy külföldi érdekeltségű cég vásárolta meg a telkeket, s egykétszáztíz szobás, termálvizes szállodát kívánt építeni a Hungária fürdőés az egykori, mára földig rombolt Continental Szálló helyén – a fürdőfőhomlokzatának és első lépcsőházának megtartásával. 2001szeptemberében az illetékes hatóságok nem járultak hozzá a bontáshoz,és garanciákat kértek az épület főhomlokzatának és első lépcsőházánakmegóvására vonatkozóan. A városképvédelmi bizottság felszólította aberuházót, hogy fél éven belül végezze el az állagmegóvási feladatokat.Az állagmegóvás nem történt meg, sőt, a tulajdonos korábbi bontásimunkálatainak következményeként a hátsó uszodarész összedőlt, így2002 nyarán az épületet életveszélyessé nyilvánították, s a tulajdonost ahátsó traktus teljes lebontására kötelezték.Mégis, kinek az érdeke? Ki a felelős azért, hogy egy értékes,belvárosi telek ilyen elszomorító, és egyszersmind életveszélyesállapotban van évek, évtizedek óta?

Horváth László

A Hungária Fürdő

Page 14: XI. évfolyam 5. szám

tizennegyedik oldal

Cikksorozatunkban a Kar környékéntalálható vendéglátóhelyeket látogatjuk, aztszeretnénk kideríteni, melyiket isjavasolhatjuk egyértelműen, és melyik az,amit jobb elkerülni. Módszertanunk:természetesen álcázva közelítjük meg akiszemelt egységet, és kérlelhetetlenülszigorúak leszünk. Mai áldozatunk a HáryÉtterem a Bródy Sándor utcában.Éttermünk a hagyományos magyar vendéglőőstípusának felel meg, mind az étlaponszereplő tételek, mind pedig a hely belsőkialakításának tekintetében, amely azerőltetett népies vonalat igyekszik hozni,ezzel pedig a nyolcvanas évek divatosétterem-berendezési elveit követi; aminélazonban nagyobb baj, hogy bútoraikkényelmetlenek, és nem esik jól a hosszabbideig tartó, ráérős üldögélés.A Háry Étterem haladni óhajt a korral –megjelent itt is a terasz, nyilvánvalóan látták,

hogy a környéken mindenhol van, hát itt iskell. Nos nem, nem kell. Felesleges, ugyanis aBródy utca nem az a hely, mely csábítanakiülésre, a panorámát a szemközti TabdiBorozó törzsközönsége szolgáltatja (perszeamennyiben valaki hamisítatlan VIII. kerületiszocio-tripre vágyik, úgy kihagyhatatlan).Az ételek a hagyományos magyar konyhátképviselik; egyik fogásról sem állíthatjuk,hogy szörnyű lenne, viszont maradandóélményt egyik sem okozott. Illetve a„kétszemélyes csülöktál” gyakorlatilagminden mást is tartalmazott – vélhetően a„másodlagos felhasználás” jeleként. Igazugyan, hogy borjúpaprikást igazán kiválótettünk itt, tehát ez pusztán valamilyen„véletlen” mellényúlás lehetett csak.Jöjjenek viszont a negatívumok: a kiszolgálásaz eddig vizsgált helyek közül kizárólag aZappa Café kelletlen személyzetével veszi fela versenyt, az asztalunkkal foglalkozó főúr

bizony lassú volt, maga sem ismerte az étlapegyes tételeit, nem tisztában a napi menülétével, ellenben hajlamos volt a számlatételeinek helytelen összeadására; illetőlegviszonylag gyenge az étterem italválasztéka.Összességében az étterem viszonylag szélestörzsvendégkörrel rendelkezik, vélhetőenazonban ezt pusztán az elmúlt évtizedek dicsőmúltja okozza. A lehetőség megvan egy nívóskisvendéglő létrehozására, az akarat azonbanúgy látszik, hogy hiányzik. (Értékelés: 2/5)

Horváth László

Egy darabka nosztalgiaA Háry Étterem

Az a baj az élvezetekkel, hogy valamiért mindiglelkiismeret-furdalással kell, hogy fizessünkértük. Általában ugyanis elmondható, ha nekikadózunk, vagy rosszat teszünk, vagy ők tesznekrosszat nekünk. Egészen megmaradt az apillanat, ahogy az 1-es villamoson ülök, és avéletlenszerű lejátszás funkciónak hála hirtelenfelcsendül a „Sex On Fire” a Kings of Leon-tól.De akár a 30 másodperccel ezelőtti pillanatot isemlíthetném, amikor a Verve „Love is Noise”-aszólalt meg itt mellettem az MTV2-n. Tiszta ügy:ha meghallom ezeket a számokat, egyutánozhatatlan, nagyszerű érzés fut végigrajtam. Egy idő után mindenki kifejleszti a sajátrutinját: érezheti már az első taktusánál egy újszámnak, hogy ez most beleillik-e a zeneivilágába, vagy inkább léptetést nyom azenelejátszón. És mégis: lassan másfél éveszeretném rávenni mindazokat, akik eljutnakidáig, az Ítélet utolsó oldalaiig, hogy adjanak egyesélyt: esélyt olyan számoknak és előadóknak,akikkel legfeljebb egy jeles költőnkről elnevezettrádió, és más, kisebb médiumok foglalkoznak.Ezek kérem, ugyanis potenciális örömforrások.Mégpedig a bevezetőben említett hátrányoknélkül! Most két előadót is választottam, nemcsak, mert az értékeik hasonlóak, hanem mertmeglátásom szerint jelenük sokkal közelebb állegymáshoz, mint a múltjuk.Itt van például ez a „Bittersweet Symphony”-sdolog. Tudjátok, a hegedűkkel a bevezetőben,meg a pasival, aki a klipben mindenkit fellök azutcán, annyival indokolva tetteit, hogy „Youknow I can’t change, I can’t change – Tudod, nem

tudok változni, nem tudok változni”.Megvan? Na ez NEM a Verve.Mármint persze, az ő hatalmas, a„Kegyetlen Játékok” c. filmbenszereplő dalukról van szó, azonbanez mindössze egy rövid állomás voltkarrierjük útján. Mert tegye fel akezét, aki tudja, hogy ezen kívül mitcsináltak magukkal Verve-ék! Azénekes Richard Ashcroft pl. 1999 ótadolgozott szólókarri-erjén, együtt-működött a Chemical Brothers-el és

az (egy hónapja említett, aki-nem-olvasta-magára-vessen) Coldplay-jel is. Lassan 30 év iseltelik a kezdés óta, de stúdióalbumnak ez amostanában megjelent, szójátékra apelláló„Forth” a negyedik. És ahogy a cím szótáriértelme mutatja: valóban egy „előre mutató”tendenciát sugároz az album. Vannak slágerek ittis, de főleg dallamos, pszichedelikus az egész…nem abból az „okéé, ez most nagyon elvont, megbiztos nagyon alter is, de egyszerűen nemélvezem” fajtából. Egy nagyon okos album ez,nincsen rá jobb szó. A szövegek átgondoltak,frappánsak, és összhangban vannak azelőadásmóddal. Richardék egy pillanatra semengedik ki a gyeplőt a kezükből: ha egy dallamotelkezdtek, azt végig viszik, és megőrzik aszámok rockos, összefogott jellegét. Ez egyviszonylag új trend, a jelenhez képest legalább is,ugyanis ha megfigyeljük, mostanában a bandáknagyon szeretnének tartozni egy adott zsánerbe.Ha britpop, akkor a letisztultság a lényeg, hametál, az üvöltés, ha klasszikus rock, akkor agitárszólón van a hangsúly. Különböző stílusokatötvözni valamiért nem nagyon mernek azelőadók ebben a harmadik évezredben, pedigragaszkodhatunk a dallamossághoz úgy is, hogynem ez adja egyedül a szám motorját, és lehetúgy is hangsúly a hangszeren, hogy nemkeverjük az énekhang fölé. Ha már énekhang,muszáj rátérni a Kings of Leon-ra. Ez egy, aVerve-nél jóval fiatalabb banda. Első albumukat2003-ban adták ki, bár mostanára ők is anegyedik CD-jüknél, az „Only By the Night”-náltartanak. Ritka felállás: mindegyik tagnak

Followill (lefordítva „akaratkövető”) a veze-tékneve; az énekes, basszusgitáros és dobostestvérek, míg a másod-gitáros, másod-énekes azunokatestvérük. A srácok az USA déli részébőlszármaznak, és nevüket apjuk illetvenagyapjuktól kölcsönözték: mindkettejüketLeonnak hívják. Karrierjüket keresztény dalokéneklésével kezdték, csak ezután váltottak a rockand roll-ra. Minden bizonnyal Isten áldásával,hisz csupán öt év leforgása alatt eljutottak a britlisták élére. Persze az ún. „önerő” semelhanyagolható: az énekes, Caleb hangja egészenkivételes. Amolyan egyszerre megnyerőenrekedt, erőteljes, de minden szólamot százszázalékig eltaláló és bármeddig kiéneklő fajta.Ha minden hangszert, ütemet és értelemmel bírószöveget kiveszünk a számokból, az ő orgánumaakkor is megállja – fölöttébb élvezhetően – ahelyét. De ezen elemek hiányáról egyáltalán nemszólhatunk, mert csakúgy, mint a Verve esetében,itt is egy szinte művészi, kreatív, de ízig-vérigrock ’n’ roll hangszerelés adja a kíséretet. Azeredmény: valami egészen különös, újra, megújra és még egyszer meghallgatható album. És,hogy miért érdemes most nem csak szépenbecsukni az újságot, vagy rátérni egy másik cikkolvasására, ezek meghallgatása nélkül? Nagyonegyszerű: lehet ülni a villamoson, hallgatni adalokat úgy, hogy a szétáradó energia és jóérzésmellett ne érdekeljen, ha a műszörmés, fakó nénivagy tweedzakós, hú-de-nagyon-komolyan-veszem-magam pasas értetlenkedve néz minket.

Barát Zsófia

Vajon még a modern idők lábai isKínában készült talpakon tapodnak majd?Átérezzük mind, ezekben az unalmas, fényes plázákban,Hogy a bejáraton túl az út csak messzebbre, messzebbre visz?Hát vakok vagyunk, nem látjuk?Egyek vagyunk de hiányosakVakok vagyunk, örök árnyékbanÉs egy villámcsapás fénye tudna csak megváltani minketMert a szerelem hangzavar, a szerelem fájdalomA szerelem az a blues amit újra és újra kell, hogy énekeljek.(The Verve: Love Is Noise)

A Negyedik Jelen – a Verve és a Kings of LeonCD kritika

The Verve

Page 15: XI. évfolyam 5. szám

tizenötödik oldal

- Okés fiúk, akkor most hozzunk létre egy várost, ami nagyon ütős lesz!- Jó, jó, de mégis hogyan?- Hát, van egy ötletem: csináljuk olyanra, mint egy angol nagy-kisváros.Csak mondjuk, hagyjuk ki mind azokat az elemeket, amik szürkévé ésbarátságtalanná tudják tenni ezeket!- Ó, hát ez nagyon jól hangzik. És hogy nevezzük el?- Hát hívjuk, mondjuk Dublinnak!A várostörténet valószínűleg nem egy ilyen beszélgetést hozna fel az írfőváros keletkezésének módjáról, pedig a sok pozitívum és a meglepőenkevés árnyoldal szinte tudatosságot sugároz. Ez első blikkre persze nemannyira evidens. Ha bármilyen közlekedési eszközzel robogunk át avároson, ekképpen részben el is zárva tőle, ugyanazt fogjuk látni, minthaLondon külvárosában járnánk. A házak vörös vagy szürke téglákból, kőbőlállnak: a lakónegyedekben kicsit elválasztva egymástól, jókora nagyszobaiablakokkal, zsebkendőnyi kerteken át néznek az utcára. A belvárosban márközelebb szorulnak egymáshoz az épületek, és egy-két emelettel meg isnőnek. Még a bolthálózatok is ugyanazok, de legalábbis gyanúsan sokhasonlósággal bírnak, mint az egy szigettel arrébb lévők. Nehézmegmagyarázni, mégis honnan ered az a markáns különbség. A levegőbenúszik talán, és ahogy magába szívja az ember, úgy érzi át? Akkor márinkább a Guinness sörben… Komolyra fordítva a szót: mintha ebben akedves ír városban kevésbé gyakran fordítanák annyit komolyra a szót. Azegész városban van valami lazaság, ami inkább a déli, kontinentálisországokra jellemző. A taxiban nincs feszengés, a sofőr barátságosanecseteli, hogy „shoda seyn i’ las’saterrday when th’fooball wa’on!”… jópersze azt már nehezebb kivenni a jellegzetes ír akcentuson keresztül,hogy a múlt heti forgalmat méltatja. Ha már forgalom: az is meglepő, hogybár a város jócskán teli van emberrel, helyivel, külföldivel, továbbá, ittvalamiért külön kategóriának számító, angollal, az egész mégsem tűniknyomasztó tömegnek. Inkább azt lehetne mondani: Dublin lüktet,valósággal zsong. A parkok teli vannak szerelmespárokkal, barátitársaságokkal, akiken világít az angolszász országokra oly kevéssé jellemző

őszinte mosoly. Ahangsúly itt az őszinténvan, mert perszemosolyogni az angolokis tudnak, sőt! Nagyonnevetnek, nagyonmeglepődnek, nagyonegyütt éreznek, csak azember sosem lehetbenne biztos, hogy ebből mennyi érzelem valós. És még valami: hajlamosaka túlzásokra, különösen a bulizás terén: este 8-kor már látni szórványosanszalonspiccesen nem kicsit túlhaladott, meglepően alulöltözött hölgyikéketbóklászni, míg 10-re már, mintha betiltották volna a józanságot, elszabadula pokol. Na, az írek ezt valahogy okosabban csinálják. 8-kor persze itt semüresek az utcát, épp ellenkezőleg: a buli központ Temple Bar környékénfalkákban állnak a szórakozni vágyók. Mégis öröm rájuk nézni: jól érzikmagukat, beszélgetnek, kezükben az elmaradhatatlan fekete sör, amitegyelőre azonban inkább iszogatnak, mint vedelnek. A pubokban még jobba hangulat, minden harmadik helyen ugyanis élő zenével szórakoztatják aközönséget. Itt könnyen megtörténhet, hogy a mellettünk álló barátságosanránk mosolyog, látva jó kedvünket, minek (és az említett sötét nedűnek)hála, könnyen megjöhet a kedvünk az ismerős dalokba történőbecsatlakozásra is. Ezt követően pedig akkor sem kell meglepődni, hamaguk a zenészek integetnek oda, ajánlják fel az épp lejátszott számotnekünk, amiért olyan szépen együtténekeltünk. Ez pedig olyan minthamaga a város adott volna egy jó szoros ölelést. Mintha a pubok, utcák,emberek mind azt mondanák: no barátom, egy újabb jó kis nap telt el,ugye? Bezony. Hát így fordulhat elő, hogy az ember másnap, a reptérrekászálódva eldönti magában, hogy ha 2 év múlva a friss jogi diplomájávalmégsem tud mit kezdeni, akkor üsse szikla, angolosan távozik, és elmegy,mondjuk, csaposnak egy bizonyos „jobb, mintha angol lenne” városkába.

Barát Zsófia

Járó-Kelő: Dublin

Kegyes volt a Jóisten, s adott pár napsütésesőszi délutánt, így gondoltam egyet, ésellátogattam Szentendrére. Azelőtt még sosemjártam ott. Mindig mikor a piros metróval azAstoria irányába siklottam, hallottam, hogyBatthyány tér, átszállás a szentendrei hévre…Körülbelül háromnegyed óra alatt meg isérkeztem, majd besétáltam a városba.Hát, még a lélegzetem is elállt! Mintha egy másikországban, egy mesevilágban lettem volna!Hundertwasseri házak, gurgulázó emberek,tarkabarka árusok, ínycsiklandó illatok… A Főtéren egy Szentháromság szobor található.Emberléptékű, a környező házikók sokaságábanszinte fel sem tűnik. Körülötte presszók,éttermek, nem messze pedig, a dombtetőn egykis templom tornya ágaskodik az ég felé. Szűksikátorokon, apró, macskaköves lépcsőkönkeresztül lehet megközelíteni. Felkapaszkodva,néhány szusszanás után csodálatos panorámatárul elénk: a Dunával körülvett Szentendrei-sziget, aprókavicsos folyópart, kígyókénttekergőző utcák, terra-kotta cserepek, színesablakkeretek. Néhány percre teljesen

elfeledkezik az ember önmagáról, teljesenkikapcsol, s csak bámul. Nem véletlen, hogy ez ahely a művészetek és a kultúra paradicsoma.Lépten-nyomon múzeumok, kiállítások. Azüzletekben is jellemző kerámiák. Egyikbebetérve Kovács Margit alkotásainak utánzatáttanulmányozom. Apró, kis női alak, cserépből,bongyor hajacskával. Sajnos, a múzeumra azorrom előtt tették rá a lakatot, így a kiállításátnem láthattam. (Érdemes hat óra előtt kiérni…)Bosszankodtam is. Mérgem azonban aSkanzenhez érve teljesen elmúlt. Ennek ahivatalos neve: Szentendrei Szabadtéri Múzeum.1967-ben alapították, Magyarország jellegzetestájainak népi építészetét, a falusi és mezővárositársadalom különböző rétegeinek éscsoportjainak lakáskultúráját, életmódjátmutatja be hagyományos településtípusokkeretében a XVIII. század végétől a XX. századközepéig. Hét tájegység kapott helyet: a Felső-Tiszavidék, az Alföld, a Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony-Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros. Mostúgynevezett Hetedhét Játékév van, ez azt

takarja, hogy még több alkalom van ajátszadozásra, olyan játékok kipróbálására,amiről eddig csak hallottunk, vagy olvastunk.Ha csak hétvégén van időtök ellátogatni ide,akkor találkozhattok a SzombatiSzöszmötöléssel illetve a Tótágas Vasárnappal.Egy idő után úgy fogjátok érezni magatokat,mint egy mesében!Nagy bánatomra a percek gyorsan peregtek,s vége szakadt a mókának. Haza kellettjönnöm. Remélem, Ti is kedvet kaptatok egykis kiránduláshoz! Megfáradt jogvándorok,egy-két paragrafus között javaslom Nektek,látogassatok el ide, s újult erővel tudjátokfolytatni utatokat!

Mikola Orsolya

Szentendre varázsa

Focibajnokság a KaronIdén is elindult a Pázmány JÁK focibajnokság, a Kar saját focibajnoksága. Az immár több éve megrendezésre kerülő versenyre ezúttal 9 csapatjelentkezett. Természetesen ötletgazdag nevekből most sem szenvedtünk hiányt, találunk itt Bíbortótágas Fenevadakat, és egy olasz, Erasmusosdiákkal felálló Nagymama 2.0-t is. Az elsőévesek is szép számmal képviseltetik magukat a tornán. Külön öröm, hogy a nemzetközi igazgatásiszakosok is játszanak, ők az Internazionale csapatnév alatt, ráadásul eddig igen jól teljesítenek. A felsőbbévesek is magukénak érzik afocibajnokságot, szinte mindegyik csapatban találhatunk labdazsonglőröket az idősebbek közül. Idén december elejéig fog tartani a bajnokság,ami tavasszal természetesen ismét megrendezésre kerül. A hangulat kiváló, amit a Galérián szurkoló csinos lányok tesznek csak méghangulatosabbá…Az állás a 4. forduló után: 1. Internazionale 3 3 – 0 – 0 24-11 9 pont Red Devils Advocate 3 3 – 0 – 0 34-21 9 pont 3. Legis Lazio 4 3 – 0 – 126-19 6 pont 4. Nosztalgia FC 3 2 – 0 – 1 17-13 6 pont 5. Tesi1 4 1 – 1 – 2 34-29 4 pont 6. Nagymama 2.0 4 1 – 1 – 2 27-29 4 pont 7. BíbortótágasFenevadak 3 1 – 0 – 2 21-34 3 pont 8. Reál Margit 2 0 – 0 – 2 05-13 0 pont 9. Konyhai Vegyes Vágott 3 0 – 0 – 3 05-24 0 pont

Babicz Dávid

Page 16: XI. évfolyam 5. szám

Bar

átZs

ófia

rajz

aiHÍVŐ SZÓ

Tudomány és hitIdén több nagy hatású egyházi dokumentummegszületésének ünnepeljük kerekévfordulóját. Ilyen a VI. Pál pápa által 1968-ban megírt, a helyes születésszabályozáskérdésével foglalkozó Humanae vitae kezdetűenciklika, az 1988-as keltezésű Christifideleslaici kezdetű apostoli buzdítás fő témája avilági krisztushívők szerepe, míg azúgyszintén 1988-ban, a megelőző évi Mária-évalkalmából kiadott Mulieris dignitatemkezdetű apostoli levél a nők méltóságával éshivatásával foglalkozik. Azonban az egyetemi,illetve a tudományos élet szempontjábóllegfontosabbnak minősíthető, jubilálószentszéki dokumentum a II. János Pál pápaáltal írt Fides et ratio, vagyis a „hit ésértelem” szavakkal kezdődő enciklika. Az1998. szeptember 14-ére datált okmánymegszületésének tizedik évfordulóján érdemesnéhány gondolattal megemlékezni róla.Ha röviden össze akarjuk foglalni, aztmondhatjuk, hogy az enciklika az igazságkereséséről szól. A tudományoknak,legfőképp pedig a filozófiának a hithez valóviszonyulásáról. A dolgok értelmének kutatásaaz ember legalapvetőbb tulajdonságainakegyike. Hiszen „maga Isten oltotta azemberek elméjébe a törekvést, hogy megakarják ismerni az igazságot és önmagukat, ésIstent megismerve és szeretve eljuthassanakönmaguk teljes igazságához.”A dokumentum kijelenti, hogy kétféle meg-ismerés létezik. Az egyik az érzéki észlelésre,vagyis a tapasztalatra épül, és egyedül az észvilágossága mellett haladhat előre, atermészetes ész rendjéhez tartozik. A másikviszont az Isten által kinyilatkoztatott, hozzánkJézus Krisztus közvetítésével eljutó, a Szentlélekáltal megvilágosított igazságokhoz vezet el. Eza hit útja. A kettő ugyan soha nem eshet egybe,ám nincs is közöttük áthidalhatatlan távolság. Akinyilatkoztatásba vetett hit nem teszifölöslegessé a gondolkodás folyamatát. A kettőfeltételezi és kiegészíti egymást: „Istenüdvtörténeti tettei kinyilvánítják és megerősítika tanítást és a szavakkal jelzett valóságokat; aszavak pedig hirdetik a tetteket, ésmegvilágítják a bennük rejlő misztériumot” (8.pont). A hit és az ész működésének egyarántelsődleges célja az igazság megismerése, közös

tárgyuk pedig az igazság.Az enciklika szerint amodern kor új kihívása azigazság megismerésénekelbizonytalanodása és vi-szonylagossá válása. AzEgyház elveti azokat afilozófiai irányzatokat,amelyek az igazság megis-merésének lehetőségéttagadják. Így például ahistoricizmust, amodernizmust, a pozitivizmust vagy apragmatizmust. A világ problémái az igazságválságából fakadnak, ezért olyan filozófiáravan szükség, amely a valóságot oksági éskommunikatív felépítésben tanulmányozza.Ha a filozófia elutasítja a metafizikát,lényegében már nem is filozófia többé. Atermészettudósok számára azt javasolja, hogykutatásukat abban az egészben folytassák,amelyet a filozófiai és erkölcsi értékekhatároznak meg.Az Egyháznak szüksége van a hit és értelemközötti megfelelő összhangra, amelyet akeresztény bölcselet jelenít meg. A KatolikusEgyház számára ugyanis a legfontosabb, hanem az egyetlen eszköz, amellyel elérheti ésmegszólíthatja a nem-hívő embereket, afilozófia. Ennek a dialógusnak igaznak és

őszintének kell lennie, mivel „csak így lehetlegyőzni a széthúzásokat, és megtenni az utataz egy és teljes igazság felé” (92. pont).II. János Pál pápa hangsúlyozza az igazságnak, azigazság keresésének, így magának a filozófiánakaz erkölcs területén betöltött lényeges szerepét.Az erkölcsteológiának olyan filozófiai etikára vanszüksége, amely tiszteletben tartja az értékekigazságát. Ez az etika föltételezi, és magábanfoglalja a filozófiai antropológiát és az értékekmetafizikai földolgozását. „Ha az erkölcsteológiaezt az egységes szemléletet követi, melyszükségszerűen kapcsolódik a keresztényéletszentséggel, a természetes és természetfölöttierényekkel, képes lesz arra, hogy alegmegfelelőbben és hatékonyan közeledjékazokhoz a problémákhoz, melyekben illetékes: abéke, a szociális igazságosság, a család, az életvédelme és a környezet problémáihoz” (98. pont).Az előző sorokban helyhiány miatt csupánnéhány megfontolásra érdemes gondolatotemeltem ki e terjedelmes enciklikából. De akiszívén viseli a tudományok művelésénekvallásos lelkülettel való átitatását, annakjavaslom, hogy az egész dokumentumotolvassa át, és annak mondanivalójángondolkodjon el. A tartalmas időtöltésregaranciát jelent a mindenki által tiszteltszerző, II. János Pál pápa neve.

Teleki Levente

MeghívóA Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola 2005-ben indította útjára a Létkérdés Konferenciát,egy a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatának keretében évente megrendezett,egynapos tudományos konferenciát, amely párbeszédre invitálja a társadalom- éstermészettudományok, illetve a teológia neves képviselőit. A névadás nem volt véletlen, hiszena konferenciák a mindenkit érintő és érdeklő igazi „létkérdéseket” vitatják meg.A Főiskola idén, negyedik alkalommal is megrendezi ezt az évről-évre látogatottabb éselismertebb konferenciát, melynek témája ezúttal: A HALÁL. Többek között olyan izgalmaselőadáscímekkel hívogatjuk az érdeklő hallgatókat, mint A halál jelentései, Az eltávozáspszichológiája, Igazságos-e a halál?Ízelítőül az előadók névsorából: Béres Tamás (evangélikus teológus), Cser Zoltán (buddhistateológus), Hegedűs Katalin (társadalomkutató, mentálhigiénés szakember), Kránitz Mihály(katolikus teológus, PPKE HTK), Nádas Péter (író), Pilling János (pszichiáter, thanatológus),Sivaráma Szvámi (vaisnava teológus), Tasi István (kultúraantropológus), Tóth-Soma László(vallásfilozófus).

IV. Létkérdés Konferencia: A HALÁL-Biztos?Helyszín: Gólyavár, ELTE Bölcsészet-tudományi Kar, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8.

Időpont: 2008. november 20. csütörtök, 10.00 – 18.00 óráigBelépődíj: 1000Ft/fő.

A rendezvény diákigazolvány felmutatásával ingyenes!Részletes program és további információk: www.letkerdes.hu