xi. piusz pápa„mortalium animos”

kezdetű apostoli körlevele

Az igazi vallásegység

elősegítéséről

1928. január 6.

xi. piusz pápa

„mortalium animos”

kezdetű apostoli körlevele

az igazi vallásegység

elősegítéséről

xi. piusz pápa„mortalium animos”

kezdetű apostoli körlevele

Az igazi vallásegység

elősegítéséről

1928. január 6.

Kapisztrán Szent János Kiadó

Budapest, 2016.

E kiadvány a következő füzet alapján készült:XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE

[...]AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL

Szent István-Társulat, az Apostoli Szentszék KönyvkiadójaBudapest, 1928.

Jelen kiadásban a bekezdéseket az Interneten megtalálhatóangol változatnak megfelelő számozással láttuk el. A szöveget

az aktuális helyesírási szabályoknak megfelelőenfelfrissítettük. A régies szóhasználaton nem változtattunk,

csak a helyesíráson és a vesszőhasználaton.

A szöveg folyamatos gondozás alatt áll.(Utolsó módosítás: 2016.08.16. 10:43) A mindenkori legfrissebb

változat itt érhető el: �gyelji.de/a/mortaliumra

Minden jog fenntartva.© Kapisztrán Szent János Kiadó, 2016.

kapisztrankiado.hu

ISBN: 978-615-80386-2-1

XI. Piusz pápa apostoli körlevele a római Szent-

székkel közösségben élő pátriárkákhoz, primásokhoz,

érsekekhez, püspökökhöz és más rendes joghatóságú

főpapokhoz az igazi vallásegység elősegítéséről.

Tisztelendő Testvérek!Üdvöt és apostoli áldást!1. Az emberi szíveket talán soha máskor nem szállta meg ak-

kora vágy, mint épen napjainkban, hogy megerősödjön és azemberi társadalom közös javára váljon az a testvéri viszony,amely minket, embereket az azonos származásnál és természet-nél fogva egymással egyesít és összeköt. A nemzetek még nemélvezik teljesen a béke áldásait, sőt sok helyütt a régi és újabbmeghasonlások lázadásokban és polgárharcokban törnek ki. Né-peknek nyugalmát és boldogulását érintő igen számos ellentétmásképen meg nem oldható, mint az államfők és a kormányokösszhangzatos tárgyalásai és törekvései által. Könnyen érthetőtehát, – annál is inkább, mert az emberiség egysége felől márnincsen véleményeltérés – miért kívánják mindig többen, hogyaz általános emberi testvériség ösztönéből a különböző nemze-tek napról-napra szorosabban összetartsanak.

2. Ugyanazt a célt akarják elérni némelyek az Úr Krisztustólszerzett Új Törvény terén is. Ama tapasztalatuk alapján, hogyalig akad ember vallásos érzés nélkül, remélni merik s megvaló-síthatónak tartják, hogy a különböző népek, bármennyire eltérőis a vallási fölfogásuk, egyes vallási tételekben –mint a lelki életközös alapján – testvériesen egyetérthetnek. Azért e tárgybangyűléseket, összejöveteleket, előadásokat szoknak tartani, nemcsekély hallgatósággal, s meghívnak oda vitatárgyalásra váloga-tás nélkül mindenkit, a különféle pogányokat, a keresztényeketés a Krisztustól boldogtalanul elszakadtakat, akik annak isteni

5

természetét és küldetését konokul és makacsul tagadják. Ilyentörekvéseket a katolikusok természetesen nem helyeselhetnek,mert azon a téves nézeten alapulnak, hogy az összes vallásoktöbbé-kevésbé jók és dicséretesek, mert ha nem is azonos mó-don, mégis valamennyien egyaránt megszólaltatják és kinyilvá-nítják azt a velünk született természetes érzést, amellyel Isten-hez vonzódunk és azŐ uralmát hódolattal elismerjük. Akik ezt anézetet vallják, azok nemcsak tévednek és csalódnak, hanem azigaz vallást elvetik – meghamisítván annak helyes fogalmát, sfokozatosan a természetelvűségbe és istentagadásba süllyednek.Nyilvánvaló azért, hogy az Istentől kinyilatkoztatott vallástólteljesen eltávolodik, aki az e�éle érzelmű és törekvésű embe-rekkel tart.

3. Egyeseket az igazságnak álarca mégis annál könnyebbenmegejt, mert a keresztények közt az egység ápolásáról van szó.

4. Nemde kívánatos – mondogatják – sőt kötelező is, hogy azösszes keresztények egymás ócsárlását abbahagyják s végre köl-csönös szeretetben egyesüljenek? Mert kicsoda meri mondani,hogy Krisztust szereti, ha teljes erejéből nem igyekezik annakóhaját teljesíteni, aki az Atyát kérte, hogy tanítványai mindnyá-jan eggyé legyenek.1 S Krisztus ugyebár azt akarta, hogy tanítvá-nyai azzal az ismertetőjellel ékeskedjenek és abban különbözze-nek a többiektől, hogy szeretik egymást? „Arról ismernek megmindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettellesztek egymáshoz.”2 Bár az összes keresztények – teszik hozzá– egyek volnának; mert akkor többet tehetnének a hitetlenségmételyének elfojtására, amely napról-napra tovább terjedve, azevangéliumot elerőtleníteni készül.

1Jn 17,212Jn 13,35

6

Ilyeneket és más hasonlókat beszélnek és magyaráznak azúgynevezett pánkeresztények. S ők bizony már nem kevesenvannak s nem szórványosan találhatók, hanem egész seregekkénőttek és messze elágazó szövetségekbe tömörültek, amelyeketa vallásról a legkülönbözőbb tanokat valló, többnyire nem kato-likusok vezetnek. Ügyüket akkora mozgékonysággal szolgálják,hogy a társadalomból számosan csatlakoznak, sőt igen sok kato-likust is megejtenek annak a reménynek csillogtatásával, hogymegteremtik az egységet, amely látszólag az egyház óhajánakis megfelel, hiszen az egyháznak tényleg semmi sem lehet kívá-natosabb, mint eltévelyedett �ait anyai kebelére visszahívni ésvisszavezetni. Pedig a csábító és megejtő szavak mögött a legsú-lyosabb tévedés rejlik, amely a katolikus vallás alapjait megren-dítené.

5.Ugyanazért apostoli hivatásunk lelkiismerete kötelez, hogyaz Úr nyáját veszedelmes ábrándok zsákmányául ne engedjük.Tisztelendő Testvérek! A veszedelem elhárítása céljából fölhív-juk buzgóságotokat. Bízunk benne, hogy ti írott és élő szóvalkönnyebben a néphez férkőztök s a néppel megértetitek azokata most fölsorolandó elveket és okokat, amelyekből a katoliku-sok megtanulják, mit kell gondolniuk és tenniük, mikor arróla mozgalomról van szó, hogy az összes keresztények bármifélealakban egy közös egységben tömörüljenek.

6. Isten, a világ teremtője, a végből alkotott minket, hogy őtmegismerjük és neki szolgáljunk. Tehát a Teremtőnek teljes jo-ga van a mi szolgálatunkhoz. Megtehette volna az Isten, hogyaz ember valláserkölcsi vezetése céljából csak a természettör-vényt írja elő, amelyet a teremtésben az ember lelkébe vésett, sennek a törvénynek kifejlődését a rendes isteni Gondviselés út-ján szabályozza. De Ő inkább parancsokat is adott, amelyeknekengedelmeskednünk kell, s az idők folyamán – az emberi nem

7

létének kezdetétől Jézus Krisztus eljöveteléig és tanításáig, azembert Ő maga tanította a kötelességekre, amelyekkel az eszeslények a Teremtőnek tartoznak. „Sok rendben és sokféleképenszólván hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb e na-pokban Fia által szólott hozzánk.”3 Ebből következik, hogy azigaz vallás nem lehet más, mint amely az Isten kinyilatkoztatottigéjén alapszik. Az isteni kinyilatkoztatás már kezdetben meg-indult, az Ószövetségben folytatódott s Jézus Krisztus által azÚjszövetségben jutott befejezéshez. Már pedig ha az Isten szó-lott – s hogy szólott, a történelem tanúsága bizonyítja – akkoregészen világos, hogy az ember köteles a nyilatkozó Istennekteljes hitelt adni s a parancsoló Istennek engedelmeskedni. Shogy úgy a hitet, mint az engedelmességet az Isten dicsőségé-re és saját üdvünkre helyesen gyakoroljuk, az Isten egyszülöttFia a földön anyaszentegyházat alapított. S úgy hisszük, azokközt, akik magukat keresztényeknek nevezik, nem is lehet két-ség aziránt, hogy Krisztus tényleg egyházat alapított, még pe-dig egyetlen egyházat. De ha már föltesszük a kérdést, vajon azAlapító szándéka szerint milyennek kell lennie az egyháznak,már nem mindnyájan értenek egyet. Számosan tagadják példá-ul, hogy Krisztus egyházának láthatónak kell lennie, legalábbis abban az értelemben, hogy az egyház mint az egy és azonostanban s egy tanítóhivatal és kormányzó hatalom alatt élő hí-vek egységes testülete mutatkozzék. Hanem ellenkezőleg, a lát-ható és érzékelhető egyház alatt a különböző keresztény közös-ségekből alakult szövetséget értik, amelynek tagjai egyenkintkülönböző s egymással ellentétes tanokat vallanak. Pedig Krisz-tus Urunk az Ő egyházát mint tökéletes társaságot alapította,mint természeténél fogva külsőleg látható és érzékelhető társa-ságot, amelynek föladata a jövő időkben az emberi nemmegvál-

3Zsid 1,1-2

8

tásának művét folytatni egy fejnek vezetése alatt4 az élő szóvaltanítás5 és a szentségek – a mennyei kegyelem forrásainak – ki-szolgáltatása6 által. Azért hasonlatot mondva azt állította, hogyegyháza hasonló az országhoz,7 a házhoz,8 az akolhoz,9 a nyáj-hoz.10

S ez a csodálatosan megszervezett egyház az Alapító s azapostolok mint első terjesztők halála után nem szűnhetett meg,nem halhatott ki, mert megbízatása van, hogy időben és térbenminden korlátozás nélkül az összes népeket az örök üdvösség-re vezérelje: „Elmenvén tehát tanítsatok minden nemzeteket”.11

S vajjon a hivatás örök teljesítésében veszíthet-e az egyház va-lamit erejéből és hatásából, mikor benne állandóan jelen vanmaga Krisztus, ki ünnepélyes ígéretet tett: „Ime én veletek va-gyok minden nap a világ végezetéig?”12 Tehát az egyház mostés mindenkor nemcsak fennáll, hanem szükségképen ugyanazis marad, ami az apostoli időkben volt, ha nem akarjuk azt alehetetlenséget állítani, hogy Krisztus Urunk nem valósíthattameg szándékát, vagy tévedett abban az állításában, hogy egyhá-zán a pokol kapui nem vesznek erőt.13

7. Ezzel kapcsolatban kell megvilágítani és megcáfolni azt ahamis vélekedést, amely körül az egész kérdés forog és amely-ből a nem katolikusoknak a keresztény egyházak egyesítésére

4Mt 26,18 stb.; Lk 22,32; Jn 21,15-175Mk 16,156Jn 3, 5; 6, 48–59; 20, 22. stb.; Mt 18, 18. stb.7Mt 138Mt 16,189Jn 10,1610Jn 21 15-1711Mt 28,1912Mt 28,2013Mt 16,18

9

törekvő sokféle mozgalma és igyekezete származik. A mozga-lomnak vezetői ugyanis szüntelenül ajkukon hordják Krisztusszavait: „Hogy mindnyájan eggyé legyenek ... Legyen egy akolés egy pásztor”14 ... de abban az értelemben, hogy ezek a sza-vak csak Jézus Krisztus óhaját és imádságát jelentik, amely mégeddig nem teljesedett. Azt a nézetet vallják, hogy a hit és a kor-mányhatalom egysége – Jézus Krisztus igaz és egyetlen egyhá-zának ismertetőjegye – nem volt meg eddig sem s most is hi-ányzik. Kívánatos volna ugyan és kölcsönös hajlandósággal va-lamikor talán meg is valósítható, de eddig csak eszményi álla-potnak tekinthető. Továbbá szerintük az egyház önmagában éstermészeténél fogva részekre oszolt, azaz több egyházból vagyrészleges közösségekből áll, amelyek különállnak, s bár egyeshittételeik közösek, másokban mégis különböznek; az egyes ré-szeket megilletik ugyanazok a jogok. Az egyház legföljebb azapostolok korszakától az első általános zsinatokig volt egy ésegységes. Szükségesnek tartják azért, hogy az avult viszályokés véleményeltérések kikapcsolásával, amelyek a kereszténysé-get a mai napig széttagolják, a közös tantételekből valami közösHiszekegyet szerkesszenek és elfogadásra ajánljanak, amelynekmegvallásában valamennyien egymást testvérekként nemcsakfölismerjék, hanem érezzék is. Ha a különböző egyházak és val-lási közösségek valami általános szövetségben egyesülnek, ak-kor már legalább az az eredmény is elérhető, hogy szilárd éseredményes ellenállást tanúsíthatnak a hitetlenség terjedésévelszemben.

Ilyenformán beszélnek, Tisztelendő Testvérek, nagy általá-nosságban. Vannak azonban, akik megállapítják és megengedik,hogy az ún. protestantizmus oktalanul elvetette a hitnek egyestanait és a külső istentiszteletnek némely szertartásait, amelyek

14Jn 17,21; 10, 16

10

pedig elfogadhatók és hasznosak, és amelyeket a római egyházmegtartott. De mindjárt hozzáteszik, hogy ez az egyház is meg-rontotta a régi vallást, mert hozzáadott s hittételekként előadottaz evangéliumtól nemcsak idegen, hanem azzal merőben ellen-kező tanokat. Többi közt első helyen említik a szent Pétert ésa római széken utódait megillető legfőbb joghatóságról szólótant. Akadnak ugyan köztük – bár igen kevesen – akik a ró-mai pápának a tisztelet elsőbbségét, sőt bizonyos joghatóságotvagy hatalmat is hajlandók tulajdonítani, de ezt nem az istenijogból származtatják, hanem a hívek akaratából akarják leve-zetni. Egyesek meg odáig is mennek, hogy tarka gyűléseikena római pápa elnöklését kívánják. Ámde bármennyi nem kato-likus keresztényt találunk is, akik a testvériséget Krisztusbanhangos szóval hirdetik, olyanok egyáltalán nincsenek, akiknekeszükbe jutna, hogy Jézus Krisztus földi helytartója tanításánakés kormányzói hatalmának magukat alávessék és neki engedel-meskedjenek. Hangoztatják, hogy a római egyházzal szívesentárgyalnak, de a jogegyenlőség alapján, azaz mint egyenrangúfelek. És nincs semmi kétség benne, hogyha tárgyalhatnának,azt azzal a fenntartással tennék, hogy az esetleg létrejövő egyes-ség folytán nézeteiktől eltérni ne kényszerüljenek, amelyek pe-dig okai annak, hogy Krisztus egyetlen aklán kívül tévelyegnek.

8. Épen azért egészen nyilvánvaló, hogy az Apostoli Szent-szék gyűléseiken részt nem vehet és a katolikusok az ilyen moz-galomhoz nem csatlakozhatnak és azt nem támogathatják, mertha azt megtennék, úgy hamis, Krisztus egyházától nagyon is el-térő vallásnak tekintélyét növelnék. Vajjon eltűrhetnők-e mi azt– ami szörnyűséges dolog volna – hogy az igazság, mégpedig azIstentől kinyilatkoztatott igazság, alkuba bocsáttasson? Hiszenmost épen a kinyilatkoztatott igazság megvédéséről van szó. AzÚr Jézus Krisztus az apostolokat azért küldötte az egész világra,

11

hogy az evangéliumot hirdessék minden nemzeteknek, s hogysemmiben ne tévedjenek, előbb a Szentlélek által akarta őket ki-oktatni minden igazságra.15 Talán az apostolok tanítása egészenmegromlott vagy valaha is elhomályosult az egyházban, amely-nek kormányzója és őrzője, maga az Isten, állandóan jelen van?Mikor Megváltónk világosan kijelentette, hogy az Ő evangéliu-ma nemcsak az apostolok korának, hanemminden időknek szól,miképpen válhattak volna idők folyamán annyira homályosok-ká és bizonytalanokká a hitigazságok, hogy ma már a legellen-tétesebb véleményeket is meg kell tűrni? Ha ez igaz volna, megkellene állapítanunk, hogy a vigasztaló Szentléleknek leszállá-sa az apostolokra s ugyanennek a Szentléleknek az egyházbanállandó jelenléte, valamint az Úr Jézusnak tanítása már száza-dokkal ezelőtt elvesztette minden hatását és hasznát. Pedig azilyen állítás hajmeresztő káromlás volna. Mikor az Isten egyszü-lött Fia az Ő követeinek megparancsolta, hogy tanítsanak min-den nemzeteket, akkor az embereket kötelezte, hogy mindaztelhiggyék, amit nekik „az Istentől eleve rendelt tanúk”16 hirdet-nek, s parancsához ezt a záradékot fűzte: „Aki hiszen és megke-resztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik”.17 Márpedig Krisztusnak ezt a két parancsát, amelyet föltétlenül tel-jesíteni kell, ti. a tanítás parancsát s az Örök üdvösség elnye-réséhez szükséges hitnek másik parancsát még megérteni semlehet, ha az egyház az evangéliumi tanítást nem teljes épségbenés világosan tanítja, s ha a tanításban nem mentes minden téve-déstől. Azért még azok is messze eltérnek az igazságtól, akiknekvéleménye szerint a földön megvan ugyan a hitigazságnak iste-ni letéte, de azt fáradságos munkával, hosszas és tudományos

15Jn 16,1316ApCsel 10,4117Mk 16,16

12

kutatásokkal kell megkeresni, úgyhogy annak megtalálására ésátértésere alig elegendő az emberi élet. Mintha bizony a jósá-gos Isten a próféták és az Ő Egyszülötte által azért szólott volna,hogy az általuk kinyilatkoztatott igazságokat csak néhányan éspedig a komoly öregek értsék, és nem azért, hogy olyan vallás-erkölcsi oktatást adjon, amely az embert egész halandó életénát vezérfonálként kalauzolja.

9. A pánkeresztények, akik az egyházak egyesítésére törek-szenek, látszólag nemes célt szolgálnak és az összes kereszté-nyek közt a szeretet öregbítését akarják. De miképen lehetsé-ges, hogy a szeretet a hit kárán érvényesüljön? Mint tudjuk,maga a szeretet apostola szent János, aki evangéliumában azÚr Jézus szentséges Szívének titkait kinyilvánította és tanítvá-nyainak örök emlékezetébe vésni szokta az új törvényt: „Sze-ressétek egymást”, szigorúan megtiltotta a közösködést azok-kal, akik Krisztusnak nem teljes és hamisítatlan tanítását vall-ják: „Ha ki hozzátok jő és e tudományt nem hozza magával, nefogadjátok őt házatokba, s ne is köszönjetek neki”.18 A szere-tet épen a teljes és őszinte hiten alapszik. Azért Krisztus tanít-ványai szükségképen a hit egységében, mint legszorosabb kö-telékben kapcsolódnak össze. Miképen képzelhető tehát olyantermészetű keresztény szövetség, amelynek tagjai kifejezettena hitigazságok tárgyában ragaszkodnak a maguk sajátos fölfo-gásához és lelkületéhez akkor is, mikor ezek egymással szöge-sen ellenkeznek? S hogyan is léphetnek egységes szövetségbeazok az emberek, akik homlokegyenest ellenkező nézeteket val-lanak: például akik a szent hagyományokat a kinyilatkoztatásegyik hiteles forrásának elismerik s akik ezt tagadják; akik apüspökökből, papokból és szerpapokból álló egyházi hierarchi-át isteni intézménynek tartják s akik azt viszont a történelem fo-

182Jn 10

13

lyamán a szükség szerint fokozatosan kialakultnak vallják; akika legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor csodála-tos átváltozása, vagyis az úgynevezett átlényegülés után a való-ban jelenlevő Krisztust imádják s akik azt állítják, hogy Krisz-tus teste csak a hit által, vagy jelképileg és a Szentség hatásaáltal van jelen; akik az Oltáriszentségben áldozatot és szentsé-get látnak s akik azt kizárólag az utolsó vacsora emlékének vagyemlékemegülésének tekintik; azok, akik jónak és üdvösnek tart-ják a Krisztussal megdicsőült szentek, kiválóan a BoldogságosSzűz Máriának segítségül hívását és képeik tiszteletét, s viszontazok, akik ezt a tiszteletet elvetik, mint amely állítólag ellenke-zik a Jézus Krisztust, az „Isten és emberek közt egyetlen közve-títőt” megillető tisztelettel? A vélekedések ekkora zűrzavarábólhogyan vezethet az út a kereszténység egyesítéséhez, azt meg-érteni nem tudjuk, hiszen az egység másként, mint az egységestanítóhivataltól, a hit egységes szabályából és a keresztényekegységes hitéből nem jöhet létre. De azt meg nagyon is tudjuk,hogy a véleményzavarból tágas út vezet a vallás elhanyagolása,a hitközömbösség és az úgynevezett modernizmus felé, amely-nek szerencsétlen hívei szerint a hitigazságok nem abszolútak,hanem csak viszonylagosak, azaz olyanok, amelyek korok és vi-dékek szerint alkalmazkodnak az emberek hajlamaihoz, mertnem a változhatatlan kinyilatkoztatásban gyökereznek, hanemaz életföltételek függvényei.

Semmiképpen nem szabad hit dolgában a tételeket alapvetőés nem alapvető tanokra fölosztani abban az értelemben, hogyamazokatmindenki köteles elfogadni, míg az utóbbiakat a hívekszabad választására lehet bírni. A hit természetfeletti erényénekszabályozó oka ugyanis a nyilatkozó Isten tekintélye, amely ön-kényes emberi válogatást nem tűr. Krisztus igazi hívei ugyanaz-zal a hittel hiszik például a Szentháromság titkát és a Boldog-

14

ságos Szűz Szeplőtelen Fogantatásáról szóló tant, egyenlő hittelhiszik az Úr megtestesülését és a római pápa csalatkozhatatlantanítói tekintélyét abban az értelemben, amint azt a vatikáni ál-talános zsinat megállapította. Mert azzal, hogy az egyház egyeshitigazságokat különböző korokban, esetleg csak a közelmúltidőben hirdetett ki ünnepélyes határozattal kötelező hittételek-ként, nem lesznek azok kevésbé bizonyosak és kevesebb hiteltérdemlők, hiszen valamennyit az Isten nyilatkoztatta ki.

Az egyház tanítóhivatala Isten bölcs rendelése szerint azértlétesült a földön, hogy a kinyilatkoztatott igazságokmindenkor-ra csonkítatlanul megmaradjanak s az emberekkel könnyen ésbiztos úton közöltessenek. Bár ezt a tanítói hivatalt a római pá-pa és a vele közösségben élő püspökök állandóan gyakorolják,mégis e hivatalból kifolyólag különös kötelességüknek tartják,hogy amikor akár az eretnekek tévedéseivel vagy támadásaivalhatározottan kell szembeszállni, akár egyes tanokat mélyebbenés világosabban kifejtve kell a hívek lelkébe vésni, akkor alka-lomadtán egyes tételeket ünnepies módon és szabatos megha-tározással kihirdessenek. A tanítói tekintélynek ez a rendkívüligyakorlata azonban semmiféle emberi találmányt, vagy új tételtnem csatol az igazságoknak ama összegéhez, amely a kinyilat-koztatásnak Istentől az egyházra bízott letétében legalább hall-gatag benn nem foglaltatik, hanem vagy olyan igazságokat ma-gyaráz, amelyeket eddig homályosaknak tartottak, vagy kötele-ző hittételként előír olyasmit, ami felől eddig egyesek kétsége-ket támasztottak.

10. Mindezekből érthető, Tisztelendő Testvérek, miért nemengedte meg az Apostoli Szentszék híveinek a nem katoliku-sok tanácskozásain a részvételt. A keresztények egyesülésétugyanis nem lehet másként elősegíteni, mint annak sürgetésé-vel, hogy a kívülállók, akik valamikor sajnálatos módon elsza-

15

kadtak, Krisztus egy és igaz egyházába visszatérjenek. Ahhozaz egy és igaz egyházhoz, amely mindenki által felismerhető ésAlapítójának akaratából mindig olyanmarad, amilyennekmagaKrisztus alapította minden ember üdvösségére. Krisztus titokza-tos jegyese a századok folyamán soha be nem szennyeződött ssoha be nem mocskolható, mint szent Ciprián tanúsítja; „Krisz-tus menyasszonya be nem szennyezhető, mert romolhatatlanés tiszta. Csak egy házat ismer, egy szoba szentségét őrzi szűziszeméremmel”;19 s ugyanaz a szent vértanú joggal csodálkozikazon, hogyan képzelheti valaki, hogy „ezt az egységet, amely Is-ten erejéből származik és égi szentségekkel fonódik össze, azegyházban meg lehet tépni és ellentétes akaratok szétválásafolytán megosztani”.20 Amennyiben ugyanis Krisztus titokzatosteste, azaz az Egyház, egy,21 összekötött és egybefoglalt,22 akár-csak a �zikai test, esztelenség volna azt mondani, hogy ez a ti-tokzatos test széttépett és szétszórt tagokból állhat. Következés-képen, aki nem kapcsolódik a titokzatos testbe, nem lehet annaktagja s nem függhet össze a fejjel, Krisztussal.23

11.Már pedig Krisztusnak ehhez az egyetlen egyházához sen-ki nem tartozhat s benne meg nem maradhat, aki Péternek éstörvényes utódainak tekintélyét és fennhatóságát engedelme-sen el nem is ismeri és el nem fogadja. Nem engedelmeskedtek-e a római püspöknek, a lelkek legfőbb pásztorának azok ősei is,akiket Photius és a hitújítók tévedései ma fogva tartanak? Ezekelhagyták az apai házat, amely azonban emiatt nem dőlt összeés nem pusztult el, mert Isten örök oltalma támogatja. Térjenekvissza a közös Atyához, aki az Apostoli Szentszéket ért méltat-

19Szent Cyprián, De cath. Ecclesiæ unitate, 6.20Uo.211Kor 12,1222Ef 4,1523Ef 5,30; 1,22

16

lanságokat feledve, őket áradó szeretettel várja. Mert ha, amintmondják, Velünk és híveinkkel társulást keresnek, miért nemsietnek az Egyházba, „az összes keresztény hívek anyjához éstanítómesteréhez”.24 Hallják meg a feléjük kiáltó Laktanciust:„Egyedül a katolikus egyház őrzi az igaz vallást. Ő az igazságforrása, a hitnek otthona, Isten temploma. Aki be nem lép, vagybelőle távozik: az élet és üdvösség reményétől távolodik. Senkine áltassa magát makacs vitatkozással: az életről és üdvösség-ről van szó, s ha róla óvatosan és buzgón nem gondoskodunk,elvész az és kialszik”.25

12. Jöjjenek tehát az elpártoltak az apostoli Székhez, amely aszent Péter és Pál apostolfejedelmek vérével megszentelt város-ban van, ahhoz a Székhez, amely „a katolikus egyház gyökereés anyja”,26 de nem azzal a szándékkal és reménnyel, hogy „azélő Isten anyaszentegyháza, az igazság oszlopa és erőssége”27 ahitnek sérthetetlenségét föláldozza és az ő tévelyeiket megtűr-je, hanem, hogy magukat tanító tekintélyének és hatalmánakalávessék.

Ami sok elődünknek eddig nem sikerült, bárha sikerülne ne-künk, hogy atyai keblünkre ölelhessük azokat, akiket mint gyá-szos viszály folytán tőlünk távol állókat fájdalmasan siratunk.Vajha az isteni Megváltó, „aki azt akarja, hogy minden emberüdvözüljön és az igazság ismeretére jusson”28 meghallgatná azta könyörgésünket, hogy az összes tévedőket az egyház egységé-be visszavezetni méltóztassék. A végtelenül fontos ügyben kér-jük a Boldogságos Szűz, az isteni malaszt anyja, minden eretnek-ség legyőzője és a keresztények segítsége pártfogását s kérje azt

24Lateráni zsinat IV. c. 5.25Divin. Instit. IV. 30, 11–12.26Szent Cyprián, Ep. 48, ad Cornelium271Tim 3,15281Tim 2,4

17

mindenki, hogy eszközölje ki minél előbb annak a boldog nap-nak eljövetelét, amelyen minden ember meghallja Isten Fiánakszavát, „igyekezvén fenntartani a Lélek egységét a béke kötelé-kével”.29

13. Ti, Tisztelendő Testvérek, tudjátok, mennyire szívünk vá-gya ez. Akarjuk, hogy gyermekeink is megtudják, nemcsak a ka-tolikusok az egész világon, hanem a tőlünk elszakadtak is. Haezek alázatos imádságban kérik az Ég világosságát, bizonyosanfölismerik az Úr Jézus egyetlen igaz egyházát s velünk tökéletesszeretetben egyesülve, végre az egyházba be is lépnek. Ebben areményben, az isteni kegyelmek zálogául és atyai jóindulatunkjeléül szeretettel adjuk rátok, Tisztelendő Testvérek, papságtok-ra s híveitekre apostoli áldásunkat.

Kelt Rómában, szent Péternél, 1928. január 6. Vízkereszt ün-nepén, pápaságunk hatodik évében,

XI. Piusz pápa.

29Ef. 4,3

18

Kiadói utószó

Tehát XI. Piusz pápa – az egyházatyákra hívatkozva – ezt írjaaz enciklika 10. pontjában:

”A keresztények egyesülését ugyanis nem lehet

másként elősegíteni, mint annak sürgetésével,

hogy a kívülállók, akik valamikor sajnálatos mó-don elszakadtak, Krisztus egy és igaz egyházá-ba visszatérjenek. [...] szent Ciprián [...] a szentvértanú joggal csodálkozik azon, hogyan képzelhe-ti valaki, hogy „ezt az egységet, amely Isten erejé-ből származik és égi szentségekkel fonódik össze,az egyházban meg lehet tépni és ellentétes akara-tok szétválása folytán megosztani”. Amennyibenugyanis Krisztus titokzatos teste, azaz az Egyház,egy, összekötött és egybefoglalt, akárcsak a �zikaitest, esztelenség volna azt mondani, hogy ez a ti-tokzatos test széttépett és szétszórt tagokból állhat.Következésképen, aki nem kapcsolódik a titokzatostestbe, nem lehet annak tagja s nem függhet összea fejjel, Krisztussal.„

Ezzel szemben Ratzinger a következőt nyilatkozta 2005-ben:

”Szakadásaink ellentétben vannak Jézus akaratával,és cserben hagyják az emberek várakozását. Aztgondolom: újult energiával és elköteleződéssel kell

19

dolgoznunk azon, hogy korunk nagy erkölcsi ki-hívásaival kapcsolatban közös tanúságot tegyünk.[...]

Tudjuk, hogy az egységnek számos különböző mo-dellje létezik, és tudjátok, hogy a katolikus EgyházKrisztus tanítványai teljes, látható egységének el-érésére törekszik, ahogyan azt a II. Vatikáni Zsinata különböző dokumentumaiban meghatározta (vö.LG 8, 13; UR 2, 4). Ez az egység meggyőződésünkszerint elveszíthetetlenül a katolikus Egyházban állfenn (vö. UR 4). [...]

Másrészről ez az egység nem azt jelenti, amit úgynevezhetnénk, hogy a visszatérés ökumenizmusa:tehát hogy egyesek tagadják meg és utasítsák

el hitük történetét. Egyáltalán nem!

Ez nem jelent egyöntetűséget a teológia és a lelki-ség minden kifejezési formájában, a liturgikus for-mákban és a fegyelemben. Egység a sokféleségbenés sokféleség az egységben [...]

Ehhez tud hozzásegíteni a dialógus, amely több,mint a gondolatcsere: az ajándékok cseréje (vö. Utunum sint 28.), melybe az egyházak és az egyháziközösségek behozhatják sajátos gazdagságukat

(vö. LG 8, 15; UR 3, 14; Ut unum sint 10-14). Ezen el-kötelezettségnek köszönhetően folytatható az út lé-pésről lépésre mindaddig, amíg elérjük a teljes egy-séget [...]1„

1Az idézett beszéd 2005. augusztus 19.-én hangzott el a német érseki pa-lotában, a 20. Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából. A beszéd német eredetije

20

Tehát összefoglalva: XI. Piusz pápa (és az összes korábbi pápa,illetve az egyházatyák) szerint az egység helyreállításának azútja az, és csakis az lehet, hogy azok, akik elszakadtak a Ka-tolikus Egyháztól, megtagadják tévedésüket és visszatérnek azEgyházba. Ratzinger (és a többi II. Vatikáni Zsinat utáni „pápa”)szerint viszont az egység egyáltalán nem jelent visszatéréstés a hamis hitek megtagadását, hanem csak arról van szó, hogypárbeszédet folytatunk egymással, és kölcsönösen gazdagítjukegymást, ezáltal elérjük majd az egységet.

A két állítás egymásnak homlokegyenes ellentéte; mindkettőnem lehet egyszerre igaz. Ezért elkerülhetetlen a következtetés:a két említett csoport közül az egyik alapvető, fatális, végzetesfélreértést vall és hirdet.

A rejtély megoldásához a II. Vatikáni Zsinat működését éseredményeit tanulmányozva juthatunk el. A meghökkentő vál-tozás történelmi előzményeinek és hátterének áttekintésévelkapcsolatban ajánljuk A vallások átalakítása2 című kiadványun-kat; a zsinat (és az azt követő időszak) reformjainak átfogó átte-kintésére pedig a Tájkép zsinat után3 című könyvünket.

Budapest, 2016. április 24.

Kapisztrán Szent János Kiadó

megtalálható itt: http://�gyelji.de/ratzingerre-nemetul. Az angol fordítás ittérhető el: http://�gyelji.de/ratzingerre-angolul. A hivatalos magyar ferdítés,(amiből valamilyen okból a visszatérést elutasító kulcsmondat pont kima-radt), itt olvasható: http://�gyelji.de/ratzingerre-magyarul.

2Lásd: http://�gyelji.de/az/atalakitasra3Lásd: http://�gyelji.de/a/tajkepre

21

További elérhető kiadványaink:

Római Katolikus Katekizmus (1890.)

Írta: Deharbe József S. J.

Felnőttek Katekizmusa (1929.)

Írta: Franz Spirago

Jöjj Szentlélek Úristen! (1940.)

Előkészítő oktatások bérmálkozók számára

Írta: Túrmezei Ferenc atya

Blaskó Mária: Isten kertje (1941.)

Rövid történetek a szentekről az év minden napjára

Blaskó Mária: Jaj de szép! (1929.)

Elbeszélések és versek gyermekek számára

Go�ne Lénárt: Módszer a lélekben történő szent-misehallgatásra

ha nem tudunk személyesen jelen lenni

IX. Piusz pápa „Quanta cura” kezdetű körlevele(1864. december 8.)

a kor tévedéseinek elítéléséről

Azon jegyzékkel együtt, mely korunk főbb tévelyeitfoglalja magában („Syllabus”)

XIII. Leó pápa „Libertas præstantissimum do-num” kezdetű körlevele (1888. június 20.)

az emberi szabadság természetéről

XIII. Leó pápa „Satis cognitum” kezdetű körleve-le (1896. június 29.)

az Egyház egységéről

X. Piusz pápa „Pascendi dominici gregis” kezdetűenciklikája (1907. szeptember 8.)

a modernizmus ellen

XI. Piusz pápa „Vigilanti cura” kezdetű apostolikörlevele (1936. június 29.)

a �lmszinházakról

Dr. Alaker György S. J. teológia tanár jegyzeteivel

XII. Piusz pápa „Humani generis” kezdetű apos-toli körlevele (1950. augusztus 12.)

néhány hamis véleménnyel kapcsolatban, melyek az-zal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítás alap-jait

A vallások átalakítása

egy dogma nélküli egyveleggé

Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.

Az Ottaviani Intervenció

Alfredo Ottaviani bíboros · Antonio Bacci bíboros · Ró-mai teológusok egy csoportja

Rövid kritikai tanulmány az új miserendrőlAnthony Cekada atya bevezető tanulmányával

Hagyományhű katolikusok, tévedhetetlenség ésa pápa

Éppen azok tanítanak tévedéseket, illetve hoznak ártal-mas törvényeket, akik látszólag az egyházi fennható-ság birtokosai. Hogyan egyeztethető össze ez a téved-hetetlenséggel? – Anthony Cekada atya tanulmánya

Miért nincs helye katolikusoknak a Novus Ordó-ban?

Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.

Előkészületben:

XI. Piusz pápa „Divini illius magistri” kezdetűapostoli körlevele (1929. december 31.)

az ifjúság keresztény neveléséről

Mi a probléma a modern mise imádságaival?

Anthony Cekada atya tanulmánya arról, hogy hogyanváltoztattákmeg az imádságok tartalmát az új mise vál-tozó részeiben.

Tájkép zsinat után

A II. Vatikáni Zsinat mérlege

Donald J. Sanborn püspök úr prédikációi alapján

... és sok egyéb is.