XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. MÁRCIUS

A NEGYEDIK NEGYED UTÁN, AVAGY ÚT A VÍZILABDA EGYETEMI BAJNOKSÁG DÖNTÔJÉBE20. oldal

„EZ A JOGTERÜLET A GYAKORLATBAN NAGYON FONTOS ÉS LÉNYEGÉBEN MEGUNHATATLAN, MERT EMBEREK EGYMÁSSAL VALÓ VISZONYÁRÓL VAN SZÓ” – INTERJÚ DR. KÁRTYÁS GÁBORRAL3. oldal

EU KARRIER:GYERE, ÉS KEZDD EL KARRIERED AZ EU-NÁL MOST!14. oldal

INTERJÚ SZONDI VANDÁVAL, AZ RTL KLUB HÍRADÓJÁNAK RIPORTERÉVEL16. oldal

itelet.pazmany@gmail.com itelet-pazmany.blog.hu

iustum, aequum, saluta

re

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet-pazmany.blog.hu

Fotó: Agócs Péter

A képeket Herceg Katalin készítette

2015/március2

Elmélkedés Alessandro atyával

„Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek?

Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka,

és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének

szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.”

(Jak 2, 14–17)

A hit gyakorlása a mindennapokban leg alább olyanjelentős, mint az evangélium ismerete. Önmagá-ban az, hogy ismerjük Jézus tanítását nem ele-gendő, tetteinkben is meg kell, hogy mutassuk, valódi keresztény életet élünk. Ebben a hónapban arról beszélgettük Alessandro Atyá val, hogy a hit gyakorlása milyen fontos.

Azért, hogy megismerjük az evangéliumot, nemelég csak tudni, hogy mi van benne, de Jézus tanításainak tetteinkben is meg kell nyil vánul-niuk. A hit tettek nélkül kialszik, nem képes a szívünket és az életünket lelkesíteni. Ez a min-dennapjainkban is vissza kö szön. Egy ide kap cso-lódó közmondás is van: „bort iszik, vizet pré di-kál”. A szavak csak akkor válnak jelentőssé, ha együtt járnak olyan cseleke detekkel, amelyek meg-mutatják a sza vak igazságát.

Jézus hirdette nekünk Isten szeretetét, de ezzel együtt szavait csodákkal is alátámasztotta. Földi élete alatt meggyógyította a vakot, a sántát, segí-tett az elesetteken, tanított és reményt adott. Ta-nítványait úgy nevelte, hogy egységes legyen a ta-núságtétel, ne legyen ellentmondás a szavaik és a tetteik között. Isten igéje emberré lett azért, hogy a szeretetét, a tetteiben, a maga testi jelenlétében megmutassa az embereknek.

Mi egy olyan Istenben hiszünk, aki cselekszik. Jézus is mondja, hogy „Atyám mindig cselekszik”, alkot, részt vesz az emberek életében. Ahogy pél-dául az ótestamentumban a kiválasztott népet megszabadította Egyiptom rabságától.

Hittanóráimon gyakran tapasztalom azt, hogy az emberek sokszor elvont módon fogadják be a hit tanítását, az evangéliumot, a prédikációkat, anélkül, hogy ezt valóban megértenék és át érez-nék. Miért? Mert nem gyakorolják azt.

A diákoknak, itt az egyetemen sokféle tan tár-gyuk van, polgári jog, büntetőjog, nemzetközi jog és így tovább. Az órákon figyelnek, jegy zetel nek,hallgatják a tanárokat, otthon elol vas sák a tan-könyveket. A jogászoknak aktívan és tevé ke nyenaz igazságot kell gyakorolniuk a minden na pok-ban. Ugyanígy a keresztény élet sem csupán egy tantárgy a sok közül, amit megtanulunk és kész. A hittanórák például nálam mindig együtt jár-nak a karitatív progra mokkal. Ezek nélkül nem tartom teljesnek a felkészítést.

Minél jobban ismerjük és szeretjük Istent, annál mélyebb a szeretet társaink iránt is.

Ferenc pápa is hangsúlyozza, ahhoz, hogy Istent megismerjük, nem elég csak a teológia. Együtt kell éreznünk a szegényekkel, betegekkel és eszerint cselekednünk.

Hanich Veronika

Először nyílik meg a lehetőség számomra, hogy az Ítélet főszerkesztőjeként szóljak

a kedves Olvasókhoz. Az elmúlt félév során lehetőségem volt beletanulni az újság

összeállításának csínjába-bínjába – de ez csak a keret. A tartalmat még mindig az

Egyetem élete és az egyetemi élet adja meg. Ez pedig változatlanul izgalmakkal teli:

nyílt nap, EU-s konferencia, TDK – és ezekről mind beszámolunk Nektek! Tovább

folytatjuk jó szokásunkat, és újabb két oktatóval ismerkedhettek meg közelebbről.

De a pázmányos vízilabdás fiúk is tovább folytatták jó szokásukat, és újból meg-

mérettették magukat a többi egyetemi csapattal! És hogy mit rejt még az újság?

Ahhoz szolgáljon már a Te felfedező kedved segítségül…

Remélem, kedves Olvasók, hogy főszerkesztőségem ideje alatt sem fogtok csalódni az

Ítélet színességében és színvonalában. Szeretném, hogy az újság ismét meghatározó szere-

pet kapjon a mindennapi életekben, és mindig izgatottan várjátok a következő számot.

Amit én tanácsolni tudok Nektek az egyetemi évekre: ha megtanultátok a köte-

lezőket, irány a természet vagy a sportpálya, éljetek és élvezzétek ki a nagy szabadsá-

gotok – mert ilyen most van utoljára.

Ádám Flóra Julianna

Elmélkedés Alessandro atyával 2„Ez a jogterület a gyakorlatban nagyon fontos és lényegében megunhatatlan, mert emberek egymással való viszonyáról van szó” – Interjú Dr. Kártyás Gáborral 3„…Mialatt az ember tanít, azalatt tanulja a legtöbbet…” – Interjú Unger Anikó tanárnôvel, a Nyelvi Lektorátus oktatójával 4Az új Büntetôeljárási törvény 6Az új polgári perrendtartás koncepciója 6Beszámoló a Bánrévy Gábor Emlékkonferencián hallottakról 7Kari TDK-eredmények 8Titeket kérdeztünk 11„Alapvetôen, ami érdekel, azt hajtom és szeretném” – interjú Nagy Anikóval 11„Nem azért jöttem Budapestre, mert nem volt máshol hely!” 13EU Karrier: gyere, és kezdd el karriered az EU-nál most! 14

Hogyan spórolhatunk tizenhat hónap alatt akár 130 336 Ft-ot? 14„Idegen voltam, és befogadtatok” – Ferenc pápa a migrációról 15Interjú Szondi Vandával, az RTL Klub Híradójának riporterével 16Rendíthetetlen – moziajánló 18 A cirkuszban minden lehetséges” – a régi igazság nyomában 18TWINZ – szendvicsparadicsom karnyújtásnyira 19A negyedik negyed után, avagy út a vízilabda egyetemi bajnokság döntôjébe 20Chili vagy Mangó? 21 A fejedelem árnyékában 22 Kijutni mindenáron – „Szobafogság”-unk története 22Munka és egyetem – szakmai gyakorlata mindennapokban 23

Beköszönő p Új kihívás – új kaland

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

A PPKE JÁK HÖKTÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOMJEGYZÉK

Felelôs kiadó: dr. Varga Zs. András dékán Szerkesztôi tanácsadó: dr. Koltay András docensFôszerkesztô: Ádám Flóra Julianna – Kultúra&Kritika, Humor

Fôszerkesztô-helyettes: Karczub Eszter – Esélyegyenlôség, Környezetrajz&KulináriaA szerkesztôbizottság tagja: Büki Bettina – Erasmus&Nemzetközi;

Fedor Zsuzsanna Réka – Aktuális, Titeket kérdeztünk; Hanich Veronika – Elmélkedés, Kultúra&Kritika;Hoffmann Zsolt – Sport; Kôrös Kinga – Kultúra&Kritika; Kurmai Kornél – Portré;

Szakács Enikô – Környezetrajz&Kulinária; Szigeti Imola – Portré; Teleki Levente – Hitélet; Tompai Nikolett – Karrier, Erasmus&Nemzetközi

Online kiadás: Hoffmann Zsolt Korrektúra: Bagdadi Hakima, Karczub EszterCímlap: Agócs Péter Hátlap: Herceg Katalin

A szerkesztôség címe: 1088 Budapest, Szentkirályi utca 28–30., C épület, 319. szoba Telefonszám: (+36/1) 429-720, 321-es mellék E-mail cím: itelet.pazmany@gmail.com

Honlap: http://itelet-pazmany.blog.hu/ Nyomdai kivitelezés: Mondat Nyomdaipari és Szolgáltató Kft. p www.mondat.hu

Korábbi számaink ahttp://issuu.com/itelet-pazmany

oldalon elérhetőek!

Ítélet

2015/március 3

Amint azt az önéletrajzából is tudhatjuk, külföldi egyetemen is részt vett kutató munkákban, illetve az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett alapdip-lomát, majd késôbb ugyanitt nyert PhD-képesítést is. Összefoglalná egyetemi tanulmányainak az Ön számára leg-meghatározóbb történéseit, valamint, hogy hogyan lett egyetemünk oktatója?Az alapképzésben a legjobban a munka-jog tetszett, amely tárgyból az oktatóm nagyon szimpatikus volt számomra, ésfelkeltette a munkajog iránt való érdeklő-désemet, ennek következtében a jog nak ezta területét rendkívül megszerettem.

Aztán, amikor diplomáztam, lehető-ségem nyílt PhD-hallgatónak jelentkezni az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Ál-lam- és Jogtudományi Karának Munka-jogi Tanszékére. Ezzel a lehetőséggel éltem,és megkaptam rá az ösztöndíjat is, majd az első három-négy hónap után tisztázó-dott bennem, hogy én a továbbiakban is ebbe az irányba szeretnék továbbhaladni.

A PhD-fokozatom megszerzése után, Gyulavári Tamás javaslatára jöttem a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Ál-lamtudományi Karára dolgozni. Róla pe-dig tudjuk, hogy elévülhetetlen érdemei vannak a munkajog területén, valamint PhD-hallgatóként ő volt a kon zulensem, és vele nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.

A munkajoggal hallgatóként történô elsô megismerkedésétôl fogva ked-veli ezt a jogágat? Mennyiben válto-zott a tárgyról alkotott képe egyetemi évei óta?Arra világosan emlékszem, hogy az első óránk után néztünk egymásra a hallgató-társaimmal, és még nem igazán tudtuk, hova kötődik ez a tárgy és miért fontos. A tananyag viszont nagyon logikus és könnyen tanulható volt, így szép lassan rájöttünk, hogy nagy a gyakorlati jelentő-sége és sok más jogághoz is kapcsolódik.

A munkajogról hallgatóként szerzett benyomásom színesedett, de nem válto-zott meg, oktatóvá válásomat követően sem. Továbbá azt látom, hogy ez a jogte-

rület a gyakorlatban nagyon fontos, és lé-nyegében megunhatatlan, mert emberek egymással való viszonyáról van szó, a mun-kavállaló és a munkáltató kapcsolatáról, és ez mindig érdekes problémákat vet fel.

Ön szerint könnyen tanítható tárgy a munkajog? Mi a véleménye a mai hallgatóságról a tárgy elsajátításában való eredményességüket illetôen?Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon könnyen tanítható tárgy a gyakorlatias-sága révén. Ugye rengeteg életszerű jog-esettel találkoznak a hallgatók, és a mindennapi életből ismerjük is a fogal-makat, amelyekkel a munkajog operál, mint például a végkielégítés, szabadság vagy felmondás. Ez pedig sokkal köny-nyebbé teszi a megértést és a tanítást is.

Azt tudnám tanácsként adni, hogy bátran kérdezzenek a hallgatók a szemi-náriumokon és a fogadóórákon a felme-rülő problémákat illetően. Így azt gondo-lom, a hallgatóknak minden rendelkezé-sükre áll a kollégákkal elkészített tankönyv-vel és a jogesetgyűjteménnyel kiegészítve.

A vizsgaeredményeket illetően pedig egyáltalán nem vagyok elégedett, de ez a statisztikáinkon is látszik, hogy 50% körüli bukási arányokat produkálnak a hallgatók általában a vizsganapokon. Azt gondolom, hogy azoknak, akik meg-buknak, az erőfeszítés nem látható a dol-gozataikon. Nem azért buknak meg, mertintellektuálisan képtelenek megtanulni a tananyagot, hanem inkább a türelem és az ambíció hiányát látom a bukások mögött. Ezen változtatni kellene és nem azért, mert a munkajog fontos, hanem azért, mert annak a képességnek az elsajá-títása fontos, hogy türelemmel le tudjunk ülni egy bonyolultabb jogszabály elé és akár többszöri nekifutásra is, de átlássuk és megértsük azt. Úgy gondolom, hogy erre a munkajog kétségkívül alkalmas.

Egyetemi tanulmányaink során több nehézséggel is szembe kell néznünk. Ezek közül a legnagyobbat talán a vizsgáink sikeres teljesítése jelenti.

Milyen tanáccsal látná el a hallgató sá-got a vizsgaidôszakra? Esetleg meg-osztaná olvasóinkkal, melyik volt Ön számára a legnehezebb vizsgája és hogy sikerült abszolválnia?Tudom, hogy nagyon ingerszegény do-log, hogy az ember heteken keresztül csak tankönyveket és jogszabályokat ol-vas, de ennek most van itt az ideje, eh-hez pedig türelem kell. Amit ebben az életszakaszban nem tanulunk meg, arra később nem lesz idő, és ennek a tudás-nak a hiánya érezhető a továbbiakban is a jogi pályafutás során.

A legnehezebb vizsgám a pénzügyi jog volt, ami egy szóbeli szigorlat volt, és iga zából nem szívesen emlékszem vissza arra a pár hétre, amikor a vizsgára ké-szülni kellett. De végül sikeresen átmen-tem, és az az érzés maradt meg bennem legerősebben, hogy a vizsgán ülve arra gondolok, hogy már csak néhány perc van hátra a szenvedésemből, mindjárt sikerül a vizsga és vakációzhatok. Ez pedig egy nagy erőlöketet adott még az utolsó hajrára a vizsga végén.

Mit tart a legnagyobb pozitívumnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szak-mai és közösségi szempontból?Ami nagyon jellegzetes számomra, hogyrendkívül gördülékenyen lehet bármit in -tézni. Szóval, ha valamit reggel kitalá-lunk a kollégákkal, akkor azt általában estére sikerül megvalósítani, és senki nemgördít a másik szakmai tervei elé aka-dályt. Így az oktatás és kutatás szabadsá-gát, ami az egyetemi életnek a mozgató-rugója, abszolút megvalósulni látom itt.

Kurmai Kornél

„Ez a jogterület a gyakorlatban nagyon fontos, és lényegében megunhatatlan, mert emberek egymással való viszonyáról van szó”Interjú dr. Kártyás Gáborral

Portré

Ítélet

2015/március4

Tanárnô, kérem, meséljen magáról rö-viden!„Képtelen vagyok másként tekinteni a nappalis diákokra, mint a saját három gye rekemre, a felnőttként tanulókban gyak ran látom hajdani önmagam, aki-nek meg kellett küzdenie a nyelvtanu-lásért (ez egy present perfect ). Küzdeni kell és érdemes, de nem mindegy, mi-lyen énképpel vagy előfeltevéssel. Ezen a pesszimista, nem is reális látószögön igyekszem a „beállítás” gombra irányíta-ni a figyelmet az oktatásban, hiszen tud-juk: élő helyzetben a tökéletes figyelem és befogadás ajtókat nyit, a teljes ember kommunikál, társasjátékban, ahol a sza-vak fontosak, de nem elsődlegesek.”

Lábady tanár úr önvallomásos példá-ján felbátorodva mondom el, hogy bol-dog házasságban élek, és ezt a nagy ál-dást naponta megköszönöm a Teremtő-nek. Ferenc pápa üzeneteinek különösen örülök: a család elsődleges. A férjem is egyetemen oktat, geológus, akinek napiigénye a kutatás; ennek az állandó kere-sésnek az egészséges hatását látom a lánya -ink gondolkodásán. Általánosítva: ami-kor nevelésre adjuk a fejünket – mint tudjuk, szülői minőségre nem tanítanak iskolákban – természetes, hogy a tanult modellt reprodukáljuk. Minden diákot arra ösztönzök, hogy jóban-rosszban el-sődlegesen a családjában szemlélődjön éskapaszkodjon, hiszen onnan meríthet erőt.

Néhány szót legyen kedves mesélni még a szakmai múltjáról is!Mindenféle korosztályt tanítottam már, a legjobb az óvoda volt. Sokáig felnőtt-oktatásban dolgoztam, pl. orosz szakos gyakorló pedagógus kollégák átképzésé-ben, gyógypedagógusok oktatásában, g az -dasági, műszaki, a repülés nyelvét gya kor -ló, szaknyelvet tanuló felnőttekkel tan-demben dolgoztunk. Hosszabb ideig a hajdani Nemzetvédelmi Egyetemen dol-goztam. Hamar rájöttem: mialatt az em-ber tanít, aközben tanulja a legtöbbet.

A felnőttképzésben az ún. „coacholás” a mindenkori szakterület szakembereivel tandemben autentikus. Ebben a párosí-tásban vagyunk legközelebb a realitáshoz,

a munkahelyi emberi viszonyokhoz, az együttműködés igazi értelméhez. Ezért minden képzésem a gyakorlattal függött össze: előbb kellett egy-egy munkát, új szakterületet elkezdenem, mintsem arra az általam megfelelőnek gondolt idő vagy továbbképzés rendelkezésemre állt volna, az élet diktálta az iskolát. Így vagyok többféle szaknyelvi vizsgáztató. A szinkrontolmácsolás ilyen készség pél dául. Hiszek abban, hogy a Jóisten hozzáteszi azt, amiben kevésnek érezzük magunkat, az által, aki a helyzetben mel-lénk áll; a kishitűség és a maximalizmus öl, persze, az alapok nélküli, vélt tudás ugyanúgy.

Rövid amerikai tartózkodásom alatt ilyen munkamorálra és alázatra, egymás-ra támaszkodásra csodálkoztam rá: hogy van az, hogy senki nem akar mindentu-dó lenni a területén, tudatos és óvatos a felelőssége és ismeretei határát illetően; a tőle segítséget kérő kollégát/gyakornokot továbbviszi, személyesen mutatja be an-nak az embernek, aki megítélése szerint jobb nála, majd köszönőkártyával fejezi ki tiszteletét a segítségért. Ezt a szemléle-tet igyekszem átadni óráról órára.

Tanárnôrôl mindig sugárzik, hogy tele van energiával. Árulja el, honnan me-ríti ezt! Mi a titok?Sokkal inkább az oda-vissza áramlásról van szó. Ártatlanságot feltételezek, azt, hogy emberek nyílt ésszel, tiszta szívvel jönnek tanulni. Hadd beszéljek kicsit a Gradusról. Van egy feltett szándékuk, amit én maximálisan tisztelek: abból, amit megtanultak, amit a magukénak tudnak, osztani szeretnének. Ezek a fi-atalok tanítani akarnak, de van annyi alázatuk, hogy rájöjjenek, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Erdődy tanár úr-ral a Gradus módszertani gyakorlat alatt a hátsó padból hallgatjuk az előadáso-kat és reagálunk: mit tanácsolunk, mi a jó. Tanár úrral egyetértünk abban, hogy ezek a fiatalok rendkívül jó szellemmel jönnek. Hiszek a pozitív kommunikáci-óban, nem egyfajta hurráoptimizmus-ban, hanem abban az odafigyelésben, amelyben a helyzet fogja meghatározni

azt, hogy mit mondok a következő pil-lanatban, esetleg nem is beszélni kell, hanem figyelni.

Tanárnô elindította a Debate Clubot is! Mit kell róla tudni elsôdlegesen?Pontosítsuk az információt: nem az én ötletem, alumni igény hozta létre: Girst Noémi, Kis-Molnár Flóra és Bolla Balázs voltak a megálmodók, és évek óta a mo-derátorok is. A GRADUS a legjobb pél-da: szabad és kell a feladatokat felelős és motivált diákokra bízni, ebben kérek ép-pen segítséget. Előiskolát, gyakorlóteret alakítsunk ki ahhoz a tehetséggondozó-hoz, amiről szintén itt ejtenék szót. Itt a reklám helye: játék és sok vidámság, míg komollyá válik a megszólalás a sok bo-torkálás után, angolul is. Kérem szépen, tessék belépni ebbe a kis terembe! Nem baj az, ha magunkon néha jót nevetünk, mert az minket erősít. Nem baj, ha hi-bázunk, sőt, hibázni ott kell, ahol még ebből nem származik kár vagy sérelem, mert így tanulunk. Csütörtökönként, két-hetente. A plakátokat demonstrátoraink készítik. Mindenkit szeretettel hívunk.Van még egy nagyszerű kezdeményezés, amelynek élén Ádány tanár úr Tehetség-gondozása áll, elismert jogász kollégák támogatásával. Két félévben készülünk versenyekre, nemzetközi színtérre. Ön-kéntes, ám munkaigényes a részvétel, heti rendszerességgel, keddenként ötkor. Mediátorokat tervezünk meghívni; ok-tatni, gyakorolni a nagy csapattal. Min-denkit szeretettel várunk, aki úgy gon-dolja, hogy ez számára kihívást és egy jó közösséget jelenthet. A jog és a business itt találkozik, a tárgyalásban, ahol egy-mástól tanulják a legtöbbet. Nincs mitől tartani, ha az ember nem akar többnek látszani, mint ami, mert a szorongás nem gátolja tovább a beszédalkotást és kreatív gondolkodást.

Ezzel teljesen egyetértek, Tanárnô, azonban sokakat nyomaszt a teljesí-tés kényszere. Mit gondol errôl? Még mindig élő a büntetésen alapuló ha-gyományunk tanulás terén, amiért az em-berek nem nagyon mernek más nyelven

„…Mialatt az ember tanít, azalatt tanulja a legtöbbet…”Interjú Unger Anikó tanárnővel, a Nyelvi Lektorátus oktatójával

Portré

Ítélet

2015/március 5

beszélni. Középiskolában folyamatosan írnak, teszteket töltenek ki. Kétségtelenül nagyon fontos a tételesen mérhető tudás, de sem verbális kultúra, sem szemlélet nem alakul így ki. Amikor jegyeket osz-tunk, hibát keresünk. Ezt kell megfordí-tani. Ne hibát keressünk, hiszen készség-fejlesztésről beszélünk. Támogassunk, jót erősítsünk, nyugtassunk. Kérdezzük meg a hallgatóságot, hogy kire milyen hatást gyakorolt a szóbeli megnyilvánulás, és akkor majd oszlik a beszélő félelme. Ha nagyon erős a védekezési ösztön, akkor a lelkesedés elhal. Ehhez kell a közösségi visszajelzés – nem a közösségi oldalakon, ahol könnyű megbújni.

De ha nem a hibát keressük, akkor mi lenne a motiváció a tanulásra?Képzelje el azt a teljesen nyitott állapo-tot, ami gyermekkorában uralkodott, amikor csak kíváncsi volt és mindig újrakérdezett: miért? Ezekre a miértekre néha nagyon nehéz válaszolni. Ha csak a napi változásokat szeretném valameny-nyire megérteni, és nem nézőként szem-lélni a saját életemet, elkerülhetetlen a tanulás. Az élet nagyon hosszú, és végig fenn kell tartanunk az értelem diktálta motivációt. Persze, minden életszakasz mást hordoz célként és legfőbb érték-ként. Ezeket az egyes fázisokban meg-érett motivációkat indukálhatja a csalá-dom, a munkahelyem, a magam érdek-lődési köre. Mind változunk, reméljük, jó irányban. Legalább lelkiekben.

Tanárnô, térjünk át a nyelvtanulás fontosságára és az ezzel kapcsolatos országos helyzetre! Ha az utcán mikrofonnal járókelőket faggatnánk arról, melyikük beszél ide-gen nyelvet, a mintavételünk nem volna helyes, az eredmény pedig nem volna jellemző. A nyelvtanulás hajdani nehéz-ségeiről otthon bizonyára meséltek a szülők. Többnyire az egynyelvűség volt a jellemző. Ha a környező országokban szétnézünk, a helyzet nem ugyanaz: Felvidék, Erdély, Kárpátalja többnyel-vű, valóban együtt élő nemzetiségekkel. Mindez teljesen másfajta odafigyelést és toleranciát igényel. Mi a helyzet tehát azzal a gyerekkel, akinek a családjában több nyelven beszélnek? Hogyan kezd el beszélni? Mivel a gyerekek mindig figyel-nek, a megoldásuk egyszerű: mindegyik nyelvből kiválasztják a legrövidebb, leg-egyszerűbb szavakat, egy furcsa keverék-

nyelven kezdenek beszélni és lényegesen később. Olyan 3-4 éves korukra minde-nik nyelvet tisztán kezdik használni. Ez a cáfolat arra a még mindig uralkodó né-zetre, hogy nyelvet nem kell idejekorán tanulni. Ellenkezőleg, sajnos 12 éves kor körül ez az ösztönösség átalakul, és már semmi nem olyan egyszerű, mintha csak úgy hullana ránk az idegen nyelv, mint az eső. Szerencsénkre a média és számí-tástechnika adta lehetőségekkel hamis anyanyelvi környezetet, igazi anyanyelvi ráhatást, interakciót kelthetünk életre. Sokan tanulnak így, ez jó. Itt lényeges az eszköz közvetítő szerepe.

Mi a Tanárnô véleménye azokról, akik nyelvtanulás helyett azt hajtogatják, hogy „nincs nyelvérzékem”?A családban vagy rosszabb esetben az iskolában hallhatta ezt az ítéletet. Va-lahol valaki egyszer ezt neki odavetette, és ezt a negatív üzenetet nem oldotta fel semmilyen pozitív élmény vagy ta-pasztalat. Ez egy gyakori jelenség, amit „gyógyítani” kell, és a többség, aki ilyet mond magáról, vélt érdemnek tekinti „szerénységét”. Hogyan kell gyógyíta-ni? Egy negatív állítást tizenegy pozitív kijelentéssel lehet felülírni. Gondolkod-junk…Ugyanakkor utazunk a világban, tehát megélhetjük a sikeres működés örömét, a puding ehető.

Tegyünk még egy lépést elôre a szak-mai nyelv fontossága iránt!Itt vannak például Garner professzor fantasztikus könyvei, mintadokumen-tumokkal, globális szemlélettel. Igen, itt kezdődnek a gondok, ám a jogrend-szerek közti különbségek, terminológiai sajátosságok dacára Garner professzor a ’clear English’ szószólója. Szaknyelvet és stílust összevetve a kérdés: akarunk-e

tisztán beszélni. Ha a cél a bonyolítás, akkor a legjobb terminológia is ködös marad. Ennyit a közlési szándékról. Magáról a szaknyelvről: nem nehezebb, mint az általános nyelv, sőt. A pilótakép-zésben láttam, hogy az általános nyelvet nehézkesen beszélő ember a szakmai nyelv alkalmazásában teljesen pontos le-het. Szakmabelivel pillanatok alatt kom-munikál, méghozzá a szakma mentén, mivel itt mögöttes, kölcsönösen ismert tartalomról van szó. A módszerekről: a vesszőparipám az, hogy mindenki meg-gyárthatja a maga kétnyelvű jogi szósze-detét, amit hordozón, akár a telefonján kezel. Itt megint az eszköz előnyéről beszélünk. A MemoQ vagy a Trados professzionális fordítói eszközöket hasz-nálva saját begyűjtött és ellenőrzött ter-minológiámat alkalmazhatom, így egy-séges fordítást gyárthatok, amennyiben a munkahelyen van eszközhasználatra ilyen lehetőségem, például. A szaknyel-vet megtanulni, a PROFEX nyelvvizsgá-ra jönni érdemes.

Még milyen jó tanáccsal látna el ben-nünket Tanárnô a jövôre nézve? Bízzanak magukban, és egészséges mér-tékben, de szeressék magukat. Amíg mindenki a maga bőrében elégedett, ad-dig a környezete vele akar majd lenni, mert jó vele lenni. Ha azonban szorong, a környezetében el fog terjedni a szoron-gás. Mindenki naponta egy lépést tegyen meg önmagáért: figyeljen oda, hogy mi-től érzi magát rosszul. Biztos, hogy a kö-rülmények kényszerítették rá, vagy saját döntéséből alakult ki a napi helyzete? Apró, hétköznapi dolgokban kell gon-dolkodni: későn keltem, nem készítet-tem elő a napot, rosszul öltöztem, éjsza-káztam stb. Rengeteg ilyen jelentéktelen döntés tönkreteszi a napunkat. Ezeknek a gyökere tegnap vagy korábban kelet-kezett. Ilyenkor azt a napot hagyni kell lecsengeni, mert előbb-utóbb hozzá kell jutnom ahhoz a pihenéshez, amire szük-ségem van. Éhen ne menjenek tanulni, dolgozni, aludjanak, sétáljanak eleget. Nem kell mindenkinek megfelelni, saját értékem nem mások megítélésétől függ. Merjenek szemlélődni, de ne az eszközö-kön tegyék ezt. Az úton sem kell min-dig előzni. Ha jól vannak, a humoruk is feléled. Olvassák el Gyökössy Endre boldogmondásait, rajtam mindig segít.

Szigeti Imola

Portré

Ítélet

2015/március6

Nyilván sokan hallottatok már arról, hogy az új Büntetőeljárási törvény elő-készítése folyamatban van. Jelenleg mégnincs egységes koncepció, de a kodifi ká-torok már gőzerővel dolgoznak azon, hogy egy olyan törvény születhessen, mely képes lépést tartani a nyugat-eu-rópai szinttel. Az új Be. egyik legfonto-sabb célkitűzése az eljárások gyorsítása. Hogy miért is van erre szükség? Nos, igen sok példát találunk arra, amikor egy büntetőeljárás elhúzódik, akár egy évtizedig is. Példának Princz Gábor „Postabank-ügyét” hoznám, mely 1997-ben kezdődött, s csak 2008-ban tudtak ítéletet hozni. Ezzel nyilvánvalóan sérül-

nek az emberi jogok, ugyanis törekedni kell arra, hogy az eljárást minél előbb le lehessen zárni.

A másik fontos ok, amiért új törvény kell, az az, hogy a jelenleg hatályos 1998. évi XIX. törvényt a 2003-as hatályba lé-pése óta több mint hetvenszer módosí-tották, s a betoldásokkal/törlésekkel las-san átláthatatlanná vált a jogalkalmazók számára a szöveg.

Mindezeken kívül még rengeteg vál-toztatást kell majd eszközölni a siker ér-dekében, de annyi biztos, hogy szüksége van Magyarországnak egy új Büntetőeljá-rási törvényre. Ha valaki szeretne többet megtudni a jelenlegi tervekről, az látogas-

son el a www.birosag.hu weboldalra, és olvassa el dr. Handó Tündének, az Orszá-gos Bírósági Hivatal elnökének az állás-foglalását a törvénykoncepcióról. Ebben a hónapban nem tudunk Nektek bővebb információkkal szolgálni, de ahogy elfo-gadták a törvénytervezetet, mindenkép-pen írni fogunk róla. Addig is figyeljétek a híreket, mert lehet, hogy lesz olyan sze-mély köztetek, akinek már az új Büntető-eljárási törvényből kell államvizsgáznia.

Fedor Zsuzsanna Réka

Az új Büntetôeljárási törvény

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény Ma-gyarország legrégebbi kódexe. Napjainkban azonban a Pp., a modern kor igényeinek és az átláthatóság követelményének már csak minimálisan felel meg. A hatályos szabályozás nem ad ugyanis lehetőséget a perjog korszerűsítésre és továbbfej-lesztésére. A törvény megalkotása óta közel száz kisebb, és tíz nagyobb módosításon esett át, amely értelmezési nehézségeket okoz. A bíróságok peres és nem peres ügyeinek lefolytatása és az elmúlt években megújult szabályozási környezet is szüksé-gessé teszi az új törvény megteremtését.

Az új polgári perrendtartás megalkotását az 1267/2013 (V.17.) Kormányhatározattal rendelték el. Létrehozták a Polgári Perjo-gi Kodifikációs Főbizottságot és a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbi zottságot. A kodifikációs munkában egy úttal a té-mabizottságok is jelentős szerepet játszanak. A Főbizottság és a Szerkesztőbizottság elnöki tisztségét Német János professzor tölti be, Varga István pedig a Főbizottság tudományos titkára.

A kormány az új polgári perrendtar tás koncepcióját janu-ár 14-én fogadta el, amit az Igazságügyi Miniszter az Or szág-házban tartott kormányszóvivői tájékoztatón jelentett be.

Trócsányi László kiemelte a perjogi reform legfőbb újításai közül a perkoncentráció elvét, amely az osztott perszerkezet-ben fog megnyilvánulni, és az együttműködés elvét, ami a fe-lek új eljárás-támogatási kötelezettségét és a bíróság közrehatási kötelezettségének új tartalmát határozza majd meg.

A helyi bíróságokon és törvényszéke ken folyó polgári pe-rekre vonatkozó szabályok valamelyest megváltoznak. A helyi bí-róságokon a szóbeliség, a törvényszékeken pedig az írásbeliség kap nagyobb hangsúlyt. Kötelezővé válik az ügyvédi képviselet a minél professzionálisabb pervitel érdekében, ami gyorsítani fogja az eljárásokat. Megújulnak a kollektív igény érvényesítés és a csoportos perindítás szabályai. A közigazgatási perek eljárás-

joga új törvénybe fog kerülni, és a távlati tervek szerint létrejön majd az önálló közigazgatási felsőbíróság.

A szabályozás egyik legfőbb feladata a perhatékonyság növe-lése, amit az osztott perszerkezet szolgál: egy előkészítő szakasz-ból és egy érdemi tárgyalásból áll. A per előkészítő szakaszában a bíró tisztázza, majd rögzíti, mi a felek álláspontja és milyen bizonyítékokat kívánnak felhasználni a perben. Ezen az eljárás későbbi szakaszában már csak kivételesen lehet változtatni, hogy ezzel is gátolják a rosszhiszemű, perelhúzó magatartást.

Trócsányi László köszönetét fejezte ki – Németh János pro-fesszor úr és Varga István mellett – a koncepció kidolgozásában résztvevő bíráknak, valamint az Országos Bírósági Hivatal elnö-kének. Az OBH elnöke az eddigi kodifikációs munkák során szo-ros szakmai együttműködést alakított ki a Kodifikációs Főbizott-sággal és az Igazságügyi Minisztériummal is. Biztosította a felkért bírák részvételét a kodifikációs munkában, véleményezte a nem nyilvános perjogi tervezeteket és több szakmai javaslattal is élt.

A perjogi kodifikáció menetrendje szerint a koncepció nyil vá-nosságra hozatalát követően, 2015 elején sor kerül a koncepció szak-mai és társadalmi vitájára, amelyben a bíróságok a gyorsaság, a ha-tékonyság és a bürokráciamentes jogérvényesítés érdekében vesz-nek majd részt. A normaszöveg kidolgozását követően, a törvényt előreláthatólag 2017 elején fogadhatja majd el az Országgyűlés.

Az új szabályozás célja a napjainkra jellemző, társadalmi- és gaz-dasági viszonyoknak való megfelelés, az új Ptk-val való összhang megteremtése, a perhatékonyság növelése, és a következetlenségek és az ellentmondások kiküszöbölése. A kon cepció figyelembe ve-szi a magyar perjogi hagyományokat és a mérvadó külföldi perjo-gi kodifikációk eredményeit is. A kon cepció-tervezet tehát „egy le-tisztult per jogi gondolkodás eredménye”. – írja Trócsányi László.

Kőrös Kinga

Az új polgári perrendtartás koncepciójaA Kormány 2015. január 14-én fogadta el az Igazságügyi Miniszteráltal előterjesztett polgári perrendtartás koncepcióját.

Aktuális

Aktuális Ítélet

2015/március 7

Beszámoló a Bánrévy Gábor Emlékkonferencián hallottakról2014. november 7-e lehet, hogy jó né-hány ember számára azért volt fontos, mert a London Gazette 149. évi megala-kulási évfordulóját tartják, esetleg mert 51 évvel ezelőtt volt hazánkban hason-lóan szép idő, s így e pénteki napon meg dőlt a fél évszázados melegrekord, de számunkra mostantól azért lesz em-lékezetes, mert karunk e napon tartotta a Nemzetközi Magánjogi Tanszék által rendezett újabb konferenciát, ami több értékes apropót rejtett magában.

Elsőként az ünnepség címét említe-nénk, hiszen hajdani professzorunk tisz-teletére a „Bánrévy Gábor emlékkonfe-rencia” nevet kapta. Az előző év óta né-hai tanulmányi dékánhelyettes úr nevét viseli iskolánk egyik terme is, idén pedig az Ő emlékének szentelt tudományos konferencián hallgathattunk meg szám-talan kiváló előadást.

A konferencia másik fontos apropó-ja Horváth Éva címzetes egyetemi taná-runk 70. születésnapja alkalmából össze-állított ünnepi kötet bemutatója, amely szintén a konferencia megnyitójának fé-nyét emelte, melyet az ünnepelt szemé-lyes megjelenése koronázott meg.

Varga Zs. András dékán úr nyitóbe-széde után az előadások sorozata követ-kezett. Har mathy Attila professzor úr a külkereskedelmi szerződések szabályozá-sáról szóló összefoglaló beszédével kez-dődött, majd Martonyi János mutattabe átfogó értekezését az egyenlő elbá-nás, az univerzális értékek intézmé-nyének multilaterális vonatkozásairól.A Central European University képvise-lőjeként Várady Tibor a külkereske del mi választottbíráskodásról beszélt ne künk, őt követően Kardosné Kaponyi Erzsébet vezetett be bennünket az Európai Bíró-ság joggyakorlatába. A konferencia első blokkját Nochta Tibor előadása zárta, melyben olyan izgalmas kérdések me-rültek fel, mint a magánjogi felelősség szigorításának lehetősége, valamint a kártérítési felelősség új kihívásai.

A konferencia második szakaszában betekinthettünk a választottbíróságok vi-lágába (választottbírósági kikötések –Horváth Éva, titkársági feladatok a választottbírósági eljárásban – Lukács Józsefné), majd az UNCITRAL aktuális

tevékenységének részle-tei be (Milassin László).A szakaszt Nagy Cson-gor István családi és örök-lési jogi témájú be széde zárta. Az aktuális kérdé-seket feszegető előadás keretében megtudhattukmiért fontos a jogvá lasz-tás lehetővé tétele a terü-leten, valamint milyen új tendenciák érvénye-sülnek, milyen új érvek merülnek fel a legutóbbi időszak eseteivel kapcsolatban.

Ebédszünet után a konferencia két szek-cióra oszlott: a „Nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” szekció előadásait a Díszteremben, a „Nemzetközi magán-jog” szekció előadásait pedig a Kari Ta-nácsteremben hallgathattuk meg.

A Díszteremben elsőként Horváthy Balázs emelte ki a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területét érintő integratív szemlélet fontosságát. Előadását követve megtudhattuk hogyan kerültek a jogte-rület szabályai közé olyan nem szigorú-an gazdasági jogi elemek, mint a környe-zetjogi, munkajogi, emberi jogi normák. A következő előadások meghallgatása ré-vén széleskörű betekintést nyerhettünk a nemzetközi gazdasági kapcsolatok vilá-gába, a legkülönbözőbb témakörökben: Mátyás Imre az Oroszországot érintő gazdasági szankciókról, Palásti Gábor a magyar jog külgazdasági viszonyainak szabályozásáról, Somssich Réka és Ko-rom Veronika a beruházásvédelemről, Borsos Attila a versenyjogi rendelkezé-sekről beszélt. A szekció előadásait ka-runk képviselőiként Szabó Sarolta és Vincze Gabriella Anita zárta. Szabó Sa-rolta Tanárnő egy máig égető problémát: a Bécsi Vételi Egyezmény visszavonandó fenntartásainak kérdéskörét feszegette, Vincze Gabriella doktoranda pedig a kö-zös európai adásvételről szóló kutatásait ismertette velünk olyan érdekes kérdése-ket érintve, mint a távollévők közti és online szerződések szabályozása, vala-mint a fogyasztó fogalmának változása.

A Nemzetközi magánjogi szekció-ban elhangzott előadásokon Karunkat Burián László, Horváth E. Írisz, Raffai

Katalin és Suri Noémi képviselte, míg a Budapesti Corvinus Egyetemről Metzin-ger Péter, az Igazságügyi Minisztérium-ból pedig Kaliczka Alexandra látogatott el hozzánk. Szegedről Bóka János és Tóth Bianka ismertette kutatását. Elő-adásokat hallhattunk:– a személyközi kollíziókról, s a nem-

zetközi magánjog által megoldatlan ellentétek közjogi feloldásának lehe-tőségéről (Burián László);

– az állampolgárság és a szokásos tar-tózkodási hely kapcsolóelvének egy-máshoz fűződő viszonyáról (Raffai Katalin)

– arról a gyakorlatilag „logisztikai rém-álomnak” titulált szituációról, ahol a felek közös kérelme az irányadó külföldi jog mellőzésére irányul, s így a kapcsolóelvek forgatagában való eltévedés, a hosszú eljárási idő, vagy a magasabb eljárási költség dominál (Bóka János);

– az Európai Nemzetközi Magánjogi Kódex létjogosultságáról, talán kicsit arra rávilágítva, hogy nem is az egysé-ges kódex hiánya a probléma, hanem a jelenlegi szabályok sokféle értelme-zése, s így a harmonizáció hiánya (Kaliczka Alexandra);

– provokatív kritikát a kollíziós jog hi-ányosságairól ( Metzinger Péter);

– a kis értékű követelések európai meg-újulásának létjogosultságáról (Hor-váth E. Írisz);

– a fórum és a jog közötti párhuzamról az öröklési rendelet szabályozási me-tódusában (Suri Noémi);

– s végül az oszmán hagyományok eu-rópai hatással fűszerezett – elsődlege-sen a családjogot érintő – problémái-ról (Tóth Bianka).

Ítélet

2015/március8

Két, nagy érdeklődést kiváltó gondola-tot idéznénk a szekcióból. Az első nagy hatású gondolat a „Mc Donald’s-hatás” elemzése volt, annak jelentkezése a nem-zetközi magánjogban, értve ez alatt a za-matos, óriási, friss sajtburgert ábrázoló képet, s a valóságban a papírból kicso-magolt lapos kis zsemle kontrasztját, amellyel végül is csillapítjuk éhségünket, párhuzamba állítva azon szabályokkal, amelyek ugyan nem annyira jól látható-an jelennek meg, de legalább megoldják a problémákat.

A másik érdekes kérdés azt a témát feszegeti, hogy mennyit fejlődtünk a pe-rek kimenetelének megítélése során a középkori isteni ítéletek alkalmazásához képest – gondolva itt például a meg-kötözött test „fenn marad a vízen vagy elmerül” ártatlanságot bizonyító eszköz alkalmazására –, azaz tudunk-e ennél pontosabban végeredményt jósolni egy valódi nemzetközi kereskedelmi jogi kapcsolaton alapuló per esetében.

Örvendetes tény, hogy a hallgatóság soraiban karunk számos hallgatóját is üd-

vözölhettük, ami szintén arra utaló jel,hogy nagy szükség van a hasonló, nemzet-közi magánjogi tárgyú rendezvényekre.

Azok számára, akiknek ezen kérdések felkeltették az érdeklődésüket, ajánljuk figyelmébe a jövőre megjelenő konfe ren-ciakötet tanulmányozását, vagy akár atanszék oktatóinak személyes megke resé-sét, ha a kötet megjelenéséig a feléb resz-tett kíváncsiság a kedves érdeklődőben nem hagyna nyugodalmat.

Pomothy Dorottya – Vadász Vanda

Kari TDK-eredményekIdén novemberben megtartotta a PPKE JÁK a kari TDK-t, ahol szép számmal jelentek meg kiválóbbnál kiválóbb dolgozatokkal a hallgatók. Íme az eredmények, minden résztevőnek gratulálunk!

POLGÁRI JOG

A szerzô(k) neve A TDK-pályamunka címe Témavezető(k)

neve Helyezés Zsűri megjegyzése OTDK-n való részvétel

Török Soma Internet, szólásszbadság és a tárhelyszolgáltatók felelőssége

dr. Pogácsás Anett

Opponens: Taglia-Lázár Devid,

legjobb oppIgen

Andrasovszky Zsófia

Amikor a helyzet kilátástalan – A szabad kilátáshoz való jog a jogági jogellenesség tükrében

dr. Pogácsás Anett

Opponens: Gubicz Flóra Igen

Vadász Vanda

A jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaszolgáltatása Nagy-Britanniában – a Seuso ügy

kapcsán

Dr. Szabó Sarolta 1 Opponens: Bohati Bianka Eszter Igen

Gulyás Eszter Igényérvényesítés társasházi közös költség követelés esetén

Dr. Navratyil Zoltán

Opponens: Grecskó Andrea Igen

Véger Alexandra Az online közvetítés dr. Pogácsás

AnettOpponens:

Németi Rácz Máté Igen

Kazarján Annie

A szerzői jogi eredetiség jogösszehasonlító elemzése dr. Ujhelyi Dávid 2 Opponens:

Schiffer Zsolt András Igen

László Nóra

A pszichiátriai betegek védelme a polgár jog eszközeivel, különös

tekintettel az ellátásuk során előforduló jogsértésekre

Dr. Landi Balázs 2 Opponens: Tenyér Barbara Igen

Pomothy Dorottya

…’ De ki a gyerek anyja? – Van-e létjogosultsága a mater semper

certa est elv megkérdőjelezésének a XXI. század nemzetközi

családjogában?

Dr. Raffai Katalin

Opponens: Szita Natasa Igen

Varga Réka Ildikó

Az embrionális őssejtkutatás jogi szabályozása

Dr. Navratyil Zoltán

Opponens: Schiffer Zsolt András Igen

Bikki Vivien Kárként a családban – Egy gyermek, mint kár

Dr. Navratyil Zoltán 3 Opponens:

Rukkel Veronika Igen

Bohati Bianka Eszter

EU vs. WTO – Az EU felelősségre vonásának kérdései a WTO jog megsértése kapcsán

Dr. Szabó Sarolta Opponens: Vadász Vanda Igen

Aktuális

Aktuális Ítélet

2015/március 9

A szerzô(k) neve A TDK-pályamunka címe Témavezető(k)

neve Helyezés Zsűri megjegyzése OTDK-n való részvétel

Kandikó Csanád

Történelmi alkotmányunk utolsó korszaka, avagy a közjogi provizórium tündöklése

és bukása

Dr. Tóth Zoltán József

Opponens: Németi Rácz Máté Igen

Liktor Zoltán Attila

A nemesi vármegye a magyar rendi alkotmányosság tükrében – Tekintettel Werbőczy jogforrástanára, és az általa írásbafoglalt Szent Korona eszmére

Dr. Andrási Dorottya

Opponens: Gyulay Dániel Igen

Cseh Tibor Külföldi személyek földtulajdonszerzése Magyarországon dr. Mikó Zoltán Opponens:

Kiss Krisztián Igen

Török Réka OPCAT, avagy küzdelem a kínzás ellen Dr. Csink Lóránt 1 Opponens: Katalán Gergely Igen

Csépány Bálint Amadé

Az adófizetési morál és hajlandóság hatása az adóbevételekre – különös tekintettel

az SZJA és az ÁFA helyzetéredr. Ráth Olivér Opponens:

Leidinger Kitti Igen

Élő DánielAz állampapírok forgalmazásának

szerepe Magyarország finanszírozásának szempontjából

dr. Ráth Olivér Opponens: Taglia-Lázár Devid Igen

Békési Nikolett

A nemzetbiztonsági szolgálatok kontrollmechanizmusai

dr. Sabjanics István 3 Opponens:

Simon Stella Igen

Lőrincz András

Élet az actio pupolaris után – Az alapvető jogok biztosa, mint a legerőteljesebb hang

a kórusban

Dr. Hajas Barnabás

Opponens: Farkas Enikő Igen

Kupai Judit Lilla Miért GMO mentes az Alaptörvényünk? Dr. Csink Lóránt Opponens:

Farkas Enikő Igen

Fenyő Orsolya Szakértő a kisajátítási eljárásokban Dr. Gerencsér

Balázs 2 Opponens: Hosszú Péter, legjobb opp Igen

Pavelcsák Anna

A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörének változása a járások

kialakulása tükrében, tekintettel egyes finanszírozási kérdésekre is

Dr. Varga Zs. András 3 Opponens:

Kardos Andrienn Igen

KÖZJOG

BÜNTETŐJOG

A szerzô(k) neve A TDK-pályamunka címe Témavezető(k)

neve Helyezés Zsűri megjegyzése OTDK-n való részvétel

Idzig Izabella

A büntetőeljárás garanciális szabályai – különös tekintettel a védelemhez való

jogra

Dr. Molnár Gábor

Opponens: Túróczi Bianka Igen

Fajta György Ádám Jogos védelem a büntetőjog boncasztaláról Dr. Belovics

ErvinOpponens:

Bányai Botond Igen

Seprős Szilvia

Az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi megítélése Magyarországon

Dr. Molnár Gábor

Opponens: Okruczky Lívia Igen

Fedor Zsuzsanna

Az állatvédelem büntetőjogi vonatkozásai - különös tekintettel az állatkínzás törvényi

tényállásáraDr. Bérces Viktor Opponens: Pap Judit Igen

Balázs Beáta A veszély fogalma és megjelenése a büntetőjogban Dr. Tóth Mihály 1 Opponens:

Vidákovich Mária Igen

Pöstyéni Réka

Létezhet tolerancia a harmadik után? – az erőszakos többszörös visszaesők

helyzete büntetéskiszabási és végrehajtási szempontból

Dr. Belovics Ervin 2

Opponens: Vidákovich Mária,

legjobb oppIgen

Ítélet

2015/március10

BÜNTETŐJOG (folytatás)

A szerzô(k) neve A TDK-pályamunka címe Témavezető(k)

neve Helyezés Zsűri megjegyzése OTDK-n való részvétel

Beck Nándor István

Közvélemény hatása a büntető igazságszolgáltatásra – különös tekintettel

a Cozma-ügyre

Dr. Belovics Ervin

Opponens: Iván Károly Igen

Gyulay Dániel

Segítségnyújtás elmulasztása vízbőlmentés esetén

Dr. Molnár Gábor 3 Opponens:

Litor Zoltán Igen

Kustár Zsanett

Az emberkereskedelem kriminológiájának alapvonalai

Dr. Molnár Gábor 3 Opponens:

Gubicz Flóra Igen

Véger Alexandra

Adásvétel tárgya: az EMBER – A modernkori rabszolgaság

Dr. Vokó György

Opponens: Fábián Anita, legjobb opp

Igen

Vranek Petra Réka

A magyar szankciórendszer jellemzése, tekintettel a 2012. évi C. törvényre

Dr. Belovics Ervin

Opponens: Simon Boglárka Igen

VEGYES

Aktuális

A szerzô(k) neve A TDK-pályamunka címe Témavezető(k)

neve Helyezés Zsűri megjegyzése OTDK-n való részvétel

Simon StellaAz engedékenységi eljárás alatt keletkezett

dokumentumok hozzáférhetősége a magánjogi kártérítési keresetekben

Dr. Tóth Tihamár

Opponens: Kovács Krisztián,

legjobb oppIgen

Póth Antal A fizetési meghagyásos eljárás közgazdaságtani elemzése

Dr. Harsági Viktória

Opponens: Kovács Krisztián Igen

Antal Eszter A környezetjogi rasszizmus jelensége Európában

Dr. Láncos Petra Lea

Opponens: Tenyér Barbara Igen

Tussay Ákos Locke ferde tükre – Sir Robert Filmer politikai filozófiájának újraértékelése

Dr. Könczöl Miklós 2

Opponens: Fábián Anita Alexandra

Igen

Bor Bettina Rész és egész–- A szemiotikai-statisztikai elemzés lehetőségei jogi szövegeknél

Dr. Könczöl Miklós

Opponens: Fábián Anita Alexandra Igen

Erdődi Katinka

Blackstone hatása a magyar jogtudományra:

Horváth Barna és ifj. Szladits KárolyDr. Paksy Máté Opponens:

Hajdu Gergely Igen

Czibulya Balázs

Zu Befehl – Parancsra tettem– Avagy természetjogi bontómunkálatok

a berlini fal napos oldalán

Dr. El Beheiri Nadja 3 Opponens:

Hajdu Gergely Igen

Zilahi PéterFöderalizmus Európában? A lisszaboni

szerződést követő uniós jogfejlődés értelmezése a föderalizmus eszköztárával

Dr. Fekete Balázs Opponens: Bányai Botond József Igen

Tárnok Balázs Kisebbségvédelem az Európai Unióban Dr. Gyeney

LauraOpponens:

Antal Eszter Igen

Miszkuly Evelin

Svájc és az Európai Unió kapcsolata a személyek szabad mozgása tükrében

Dr. Láncos Petra Lea

Opponens: Izing Mónika Igen

Gelencsér Dániel

„Tények és tévhitek” – avagy a jogi tények megjelenése, valamint azok

megállapításának individuális és jog által megszabott korlátai a polgári peres

eljárásban

Dr. Harsági Viktória 1 Opponens:

Grecskó Andrea Igen

Krajecz Laura

A munkáltató nem vagyoni kártérítési felelőssége, különös tekintettel a

hozzátartozói igényekre

Dr. Kártyás Gábor 1 Opponens:

Okruczky Lívia Igen

Ítélet

2015/március 11

Titeket kérdeztünkA november 3-ai TDK volt az utolsó lehetôség azok számára, akik a 2015. évi OTDK-n indulni szeretnének. Szép számban érkeztek be dolgozatok, s ami igencsak meglepô volt, rengetegen vállaltak opponensi feladatot is. Arról kérdeztem most 3 hallgatótársamat, hogy ôk hogyan élték meg a felkészülési idôszakot és magát a versenyt.

BIKKI VIVIEN p jogász, IV. évfolyam

A dolgozatom témáját igyekeztem úgy megválasztani, hogy a le-hető legtöbbet kihozzam általa saját magamból, illetve a kuta tás ne csak érdekes és eredményes, de élvezetes is legyen. Én a koráb-bi évfolyamdolgozatommal dolgoztam tovább, így kb. egy fél év alatt építgettem fel a dolgozatot. Nagyon nagy motiváció volt az elismerésre vágyás, és hogy mennyire tudom a legtöbbet kihozni magamból. Amikor ki kellett állnom és előadnom a dolgozatot, akkor hirtelen megnyugodtam, és tudatosult bennem, hogy egy olyan témáról beszélek, amivel hónapokig foglalkoztam előtte… aztán, mikor elkezdtem beszélni, tudtam, hogy minden rendben lesz. Elképesztő érzés, mikor úgy adod elő a dolgozatod, hogy mindenkin látod az érdeklődést, és a kíváncsiságot. Ez nagyon sokat lendített a dolgozat bemutatásán. Utólag látom a kriti-káknak köszönhetően, hogy mi az, ami még feltétlenül javításra szorul a dolgozatot és az előadást illetően, s ezeknek a fényében tudatosan kezdek készülni az OTDK-ra.

FÁBIÁN ANITA ALEXANDRA p jogász, IV. évfolyam

Sokan lebecsülik az opponenseket, mondván, hogy a „könnyeb-bik végét ragadják meg” a TDK-nak, pedig, ahogy kézhez kapjuk a dolgozatot, rögtön mi is kutatómunkába fogunk. Az oppo-nens dolga azért is nehéz, mert sokkal kevesebb ideje van felké-szülni az opponenciára, mint a szerzőnek a dolgozata megírásá-ra, alaposan ismernie kell az opponálandó dolgozatot és annak háttéranyagát, mindeközben legfontosabb feladatára kell figyel-ni, mégpedig, hogy kritikájával segítse a szerzőt abban, hogy egy még jobb dolgozattal tudja majd megmérettetni magát az Orszá-gos Versenyen. A kari TDK nagyszerű alkalmat jelent a kritika és az emberek előtti szereplés gyakorlására. Örömmel tölt el,

hogy részt vehettem én is ezen a kari fordulón, s az általam opponált dolgozatok Szerzőitől és a Zsűritől kapott elismerések arra engednek következtetni, hogy kritikáim – legyenek pozi-tívak vagy negatívak – elérték céljukat: építő jellegűek lettek. Ennek fényében folytatom felkészülésem az OTDK-ra.

NÉMETI R. MÁTÉ p jogász, V. évfolyam

Az emberek azt hiszik, hogy az opponenseknek van a legköny-nyebb dolguk a világon. Csak elolvasnak egy-két dolgozatot, és máris övék a világ. Ez azonban nem így van. Rengeteg kutató-munkát igényel az, hogy egy számunkra „idegen” témának utána-nézzünk, végigolvassuk az összes kapcsolódó szakirodalmat, majdkonklúziót vonjunk le belőle. Ráadásul a legtöbbünk nem ismeria szerzőt személyesen, s rossz érzés negatív kritikát alkotni olyas-valakiről, akivel életünkben nem találkoztunk. A TDK egy nagy-szerű lehetőség arra, hogy ezeket a dolgokat felnőttek módjára tudjuk kezelni. A verseny alatt végig törekedtem arra, hogy abszo-lút objektíven mondjam el a kritikákat, kiemelve a negatívumokatés a pozitívumokat egyaránt. Továbbra is törekedni fogok arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsam, s most újult erővel vetem bele magamat az OTDK-ra való felkészülésbe.

Fedor Zsuzsanna Réka

„Alapvetôen, ami érdekel, azt hajtom és szeretném” – interjú Nagy AnikóvalNagy Anikóval, karunk egykori hallgatójával egy kávézóban beszélgettem a Pázmányról, jelenlegi tanulmányairól, jövôbeni terveirôl, valamint a látássérültek iránti érzékenyítésrôl.

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Honnan jöttél, mit kell tudnunk rólad?Veszprémben születtem, immár tíz éve lakom Pesten, pontosan a tanulás és az önállósodás miatt költöztem fel. 2009-ben végeztem el a jogot, ez volt az első diplomám.

A záróvizsgák mellett párhuzamosan leérettségiztem biológiából és felvételiz-tem a Semmelweis Egyetem Egészségtu-

do mányi Karára, melyet két év után saj nos ott kellett hagynom. Valójában a gimnázium óta orvos szerettem volna lenni, ami egyébként külföldön lehetsé-ges is, csak én ezt sajnos túl későn tud-tam meg.

Én alig látó vagyok, ami azt jelen-ti, hogy még látok ugyan egy kicsit, de egyre kevesebbet, ez leginkább a fényvi-szonytól függ. Amikor még a jogra jár-

tam, volt olyan, hogy filctollal tudtam jegyzetelni.

Gondolom a kutyád is ekkor került hozzád.Emmát harmadéves koromban kaptam júniusban egy kéthetes átadó tanfolyam után, így már hét és fél éve van velem. Ő egyébként egy sárga színű, szuka lab-rador vezető kutyus, nemsokára kilenc

Bikki Vivien Fábián Anita Alexandra Németi R. Máté

Titeket kérdeztünk

Ítélet

2015/március12

éves lesz. Mindenki abszolút jól fogadta, rendkívül elragadó volt, amikor hango-san horkolt az órákon – teszi ezt mind a mai napig – vagy, amikor annyira jól érezte magát, hogy az első sorban az elő-adó előtt hanyatt feküdt. A Pázmányon, az udvaron nagyon sokat labdáztunk, de a Spariba is bejöhetett.

Milyen nehézségekkel kellett megküz-dened, akár az épületen belüli köz-leke déssel, akár a tanulással kap-csolatban? Általában akadtak, akik segítettek, de nekem eleinte elég bonyolult volt maga az épület, főleg az, hogy sötét volt bent, na meg a sok oszlop az aulában, illetve a függőfolyosók is okoztak nehézségeket. Amikor kutyám lett, egy fokkal javult a helyzet, meg közben azért el is magyaráz-ták, hogy hol, melyik lépcső hova vezet,

így aztán felfedeztem magát a logikát az épületben. A lifteket nem nagyon szeret-tem használni, inkább lépcsőztem.

A könyveket én magam szkenneltem be, a szerencsém az volt, hogy sok anyag digitális volt, például a jogszabályok már az interneten is elérhetőek voltak; ezen kívül az évfolyamtársak olvastak fel so-kat, még a záróvizsgáknál is. Sajnos már nem igazán tartom a kapcsolatot a régi társakkal, legutóbb a tablófotózáson jöt-tünk össze, az egy jó élmény volt.

A szkenneléshez egy külön karak ter-felis merő programot használok, aminél előfordult, hogy mondjuk az i betű he-lyett l-et olvasott be, és akkor utána a képernyőolvasó program azt is olvasta fel. Ez elég zavaró volt, de muszáj volt megoldani, törekedtem a jó jegyekre.

Melyik tantárgyak álltak közel hozzád?A római jogot, latint, nemzetközi köz-jogot, magánjogot, büntetőjogot, a pol-

gári jognak az orvosi jog részét nagyon szerettem. Minden félévben igyekeztem találni egy olyan oktatót, akire felnéz-hetek, akit kedvelek, így könnyebb volt magát a tárgyat is megszeretni.

A diplomázás után miért választottad a gyógypedagógiát? Miután otthagytam az Egészségtudomá-nyi Kart, egy évig otthon voltam „pi-henő üzemmódban”. Gondolkodtam a pszichológián és a gyógypedagógián és végül az utóbbit tettem első helyre, fel is vettek az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógy-pedagógia Karára. Ott most harmadéves vagyok, de már önköltséges képzésen. A fogyatékos hallgatóknak 16 államilagtámogatott félév jár – azt a plusz né-gyet külön kell igényelni –, de én már az összeset elhasználtam. Nagyon küz-delmes, mellette dolgozom is, heti négy órában. Mivel a fogyatékos embereket fog lalkoztató munkahelyek általában bér támogatásból vannak és egy ember után csak egy hely veheti fel a támoga-tást, hiába szeretnék máshol is dolgozni, nem tudok.

Nagyon sok helyem próbálkoztam állást találni, és hiába szerettem volna komolyan, vannak olyan munkahelyek, ahonnan – amint megírom, hogy látás-sérült vagyok és kutyával közlekedem – nem is válaszolnak.

A gyógypedagógián értelmileg akadá-lyozottak pedagógiája és logopédia szak-irányon vagyok, mindkét helyen – mond -hatom azt – hogy én vagyok az első majdnem vak hallgató, a logopédián egé-szen biztosan. Itt nagyon jól is kezelik a dolgot, gyakorlati helyem is van egy iskolában. A gyerekek egyébként a leg-őszintébbek, feltétel nélkül szeretnek, ugyanakkor feltétel nélkül fejbe is dob-nak az építőkockával.

Úgy tudom, most a Nem adom fel Ala-pítványnál dolgozol. Annak idején a Never Give Up gospel kórusukban kezdtem énekelni, és onnan szivárogtam be szép lassan az alapítvány munkájába, mint ún. tapasztalati szak-értő. Ez egy tréning csoport tulajdon-képpen, a munkánk nagy részét egy ún. érzékenyítés tölti ki, ami valóban hasz-nos. Ezt úgy kell elképzelni, hogy meg-keresünk iskolákat, és azokhoz az intéz-ményekhez, önkormányzatokhoz, akik igénylik, ellátogatunk és egy három órás tréning keretében érzékenyítjük őket,

tehát kipróbálhatják, hogy milyen fehér bottal, bekötött szemmel közlekedni, milyen az, hogy beszélő számítógépet kell használni úgy, hogy nem látják a képernyőt, milyen kerekesszékben ülni és egy mesterségesen létrehozott akadály-pályán végigmenni. Mindenféle sérült-séggel élők dolgoznak az alapítványnál, tehát az autizmusról is lehet megtudni dolgokat, a hallássérült kollégák pedig jelelni szoktak tanítani. Amikor érzéke-nyítünk, a látássérült állomás az egyik legnehezebb kihívás, mert annyira vizu-alizált a világunk, hogy az emberek egy-szerűen félnek attól, hogy elveszíthetik a látásukat.

Erre mennyire van igény?Szerencsére van, és nem is árt. Én úgy gondolom, hogy két oldala van a do-lognak: nekünk is nagyon kell nyitni a társadalom felé, és fordítva. Nem lenne értelme ketté választani azt, hogy a „mi társadalmunk”, vagy a „mi világunk”, mert – közhelyen kívül – valójában bizo-nyos szempontból mindenki egyforma, bizonyos szempontból mindenki más.

Ha az ember mélyebben belegondol, mindenkinek szüksége van bizonyos he-lyeken segítségre, ha csak a közlekedésremondunk egy példát. Könnyű azt mon-dani, hogy a buszokon a látássérültek mi-att van a hangosbeszélő, de nem. Az anyu-kámnak például, ha feljön Veszprémből, nagy segítség, ha működik a beszélő utas-tájékoztató. Másik oldalról, elhiszem, hogya vezetőnek idegesítő tud lenni egész nap azt hallgatni, hogy melyik megálló kö-vetkezik, de közöttük is sok a segítőkész ember. Nagyon pozitív például, amikor a sofőr leszól, hogy hányas busz, vagy meg-kérdezi a megállóban, hogy elnézést, vil-lamossal jön? Ezek apróságok, de nagyon jól tudnak esni.

Maradva a közlekedésnél, el kell mon-danom, hogy maga az emberi tényező adja a legnagyobb segítséget, ugyanakkor a legnagyobb gátat is. Az emberek nagy többsége nem tudja, hogy a kutya – nem csak a vakvezető – nem tud a mozgó-lépcsőn menni, mert az letépi a körmét. A sérültekkel szemben pedig az az elvá-rás, hogy igenis fogadják el a segítséget, pedig jobb lenne, ha előbb megkérdez-nének, hogy szeretném-e hogy felkísér-jen a mozgólépcsőn.

Az érzékenyítésen egyébként nagyonsok tévhitet szoktunk eloszlatni a ku-tyákkal kapcsolatban. Például sokan nem

Esélyegyenlôség

Ítélet

2015/március 13

tudják, hogy a kutyák nem látják a lámpa színét, a párhuzamos forgalmat, illetve a többi várakozót figyelve tájékozódnak, és indulnak el, ha zöldre vált a lámpa.

Mit jelent az a bizonyos „nem adom fel lelkület”? Az alapítványnál csupa olyan ember dol-gozik, aki a mindennapjait ilyen vagy olyan sérüléssel éli és valóban nem adja fel. Mindenki megteszi, amire képes és ez nem egy bizonyítási kényszer, hanem egyszerűen meg lehet mutatni, hogy igen, így is lehet csinálni, hogy nem kell attól elkeseredni, ha az ember elveszíti a látását stb.

Vannak a látássérülteknek ezen kívül is lehetőségei, pl. a LÁSS – a Látássérül-tek Szabadidős Sportegyesülete –, velük kipróbáltam a barlangászástól kezdve a sárkányhajózáson át, a falmászásig min-denfélét. Egy másik szervezet a Suhanj!, ők több típusú sérültséggel rendelkező emberrel foglalkoznak, náluk pl. tan-demkerékpározni lehet.

Mik a további terveid?Munkakeresés, hogy tudjam fizetni a tandíjat. Ha pedig elvégzem a gyógy-pedagógiát, akkor szeretnék logopédus-ként akár egy kórházban elhelyezkedni, de most még a gyakorlati területek adják

magukat, több dolgot is kipróbálok. In-kább felnőttekkel szeretnék foglalkozni, viszont a kisgyerekek is egyre közelebb állnak hozzám. Alapvetően, ami érdekel, azt hajtom és szeretném. Az egyik nagy vágyam egy teljesítménytúra a Rám-sza-kadékhoz.

Mit tanácsolnál azoknak a hallgatók-nak, akik hasonló cipôben járnak, mintte?Próbálják meg érvényesíteni az érdeke-iket, kiharcolni, ami jár nekik. Egyéb-ként pedig rengeteg kitartást kívánok, az nagyon kell.

Karczub Eszter

Azzal, hogy elkezdődött egy új szemeszter az egyetemen, nem csupán az órarend, a tan-tárgyak módosultak, hanem megváltozott az egyetem diákjainak az összetétele is, hiszen is-mét érkeztek hozzánk külföldi tanulók, akik az Erasmus+ program keretein belül Magyar-országot, tehát Budapestet választották tanul-mányaik helyszínéül. Ez számomra mindig érdekes kérdéseket vet fel, hogy miért akar egy holland, német, francia diák éppen Bu-dapesten tanulni. Érdemes külföldiektől ezt mindig megkérdezni, hiszen szembesülhetünk azzal, hogy negatívan tekintünk országunkra. A kérdésemre kapott válaszok során nem az hangzik el, hogy „..mert nem volt máshol hely..”, vagy „nem vettek fel oda, ahova szerettem volna menni…”, hanem, hogy az egyik leggyönyörűbb főváros, barátok elmondása alapján vibráló itt az élet, valamint sokaknak egy másik ország hangu-latát juttatja eszébe. Volt, aki azt mondta, azért jött ide, mert volt már Prágában, és nagyon hasonlít rá Budapest. Mi, erasmus tutorok pedig azon dolgozunk, hogy minél jobb szájízzel térjenek majd haza a diákok, hogy terjesszék egyete-münk jó hírét és alkalom adtán vissza is térjenek hozzánk. Azonban ez nem egyszerű feladat, rendkívül változatosnak, kreatívnak és szórakoztatónak kell lennünk. Ezért nem szabad elhanyagolni az erasmus tutorok szerepét, hiszen ők igyekeznek a kitűzött célt megvalósítani. Ahogy már említést tettem róla, az új félév változásokat hozott, így a szervezetben is történtek módosulások. Vannak, akik kiléptek a tutorok közül, hiszen épp az Erasmus+ adta lehetőség miatt külföldön folytatnak tanulmányokat, azonban új tagokkal is bővült a társaság. Ez-zel az új csoporttal, valamint, ami idén újdonságnak számít, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karral szerveztük meg az orientációs hetet, amely döntés hátterében az áll, hogy a két kar szeretne együttműködést tanúsítani, amely elsősorban az Erasmusos diákok előnyére válhat, hiszen így szeretnénk a későbbiekben biztosítani, hogy a két fakultás átjárható legyen,

és a másik karon is lehessen órákat hallgatni. Az első hét tehát jóval több diák jelenlétében zajlott, mint amennyien a JÁK-ra érkeztek. Az első közös programok a városnézés, orientációs napok, valamint ismerkedős est volt. Ám nem téves az elgon-dolás, hogy ez számos nehézséggel is jár, nem gondolná az ember, mennyi futott kör, papírmunka, erőfeszítés áll annak hátterében, hogy a diákok gondtalanul élvezhessék életük e periódusát. Ezért elengedhetetlen, hogy a tutorok kellő odafi-gyeléssel kísérjék diákjaik ittlétét, hiszen minden helyzetet meg kell tudni oldani, ráadásul idegen nyelven.Számos olyan magyar hallgatóval folytattam már beszélgetést a kinti egyetemi szervezetekről, akik szintén tanultak külföld-ön a felsőoktatás keretein belül, azonban elmondásuk alapján sehol nem volt egy jól összehangolt szervezet, akik túlságosan segítőkészek lettek volna. Elsősorban tanulmányi ügyekben kaptak tájékoztatást, bár sokszor hiányossággal, de programot nagyon kevés helyen szerveztek nekik. Erre pedig azért lenne szükség, mert nem mindenki tudja magát könnyen feltalálni, vagy egy állandó társaság tagja lenni, amelyben kényelmesen mozog, azonban ha ez valakinél hiányzik, nem biztos, hogy olyan gondtalan és „hiánytalan” lesz az Erasmusa.

Büki Bettina

„Nem azért jöttem Budapestre, mert nem volt máshol hely”

Erasmus

Ítélet

2015/március14

Bizonyára több hallgatóban is felmerült, hogy tanulmányai alatt, vagy azt követően jelentkezne valamely EU-intézmény-hez, hogy ott kezdhesse el szakmai pályafutását. A 2015. feb-ruár 11-ei rendezvényen résztvevők választ kaphattak minden ezzel kapcsolatos kérdésükre a külügyminisztériumtól. A Kül-gazdasági és Külügyminisztérium célja az EU Karrier pro-jekttel az, hogy tájékoztassa a magyar egyetemistákat az EU-skarrierlehetőségekről, az EU-intézményekbe való bekerülés fel-tételeiről, a felvételi eljárásokról és az uniós versenyvizsgáról annak érdekében, hogy minél több magyar jusson uniós tiszt-viselői álláshoz.

A felvezetőt Jaskó Luca tartotta, aki az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős tag-ja, Navracsics Tibor kabinetének tagja, a PPKE JÁK volt okta-tója, öregdiákja. Felhívta a figyelmet a külföldi tapasztalatszer-zés, illetve a hazai szerepvállalás fontosságára. Ezt követően Czeti András előadását hallgathattuk meg, aki Magyarország EU-hoz akkreditált állandó képviseletének tanácsosa, valamint az EU intézményeknél dolgozó magyarok előmeneteléért és a nemzeti szakértők kihelyezéséért felelős diplomata. A Buda-pesti Corvinus Egyetem címzetes docense, meghívott előadó a hollandiai Wageningen Business School nemzetközi tanfolya-main, valamint a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára. Részletes információt kaptunk az úgynevezett versenyvizsgáról és annak követelményeiről. Az EU intézmények munka erő szükségletének biztosítására, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) rendszeres jelleggel versenyvizsgákat szervez. Ennek szakaszai: 1. Online jelentkezés; 2. Számítógépes elő-válogató; 3. Értékelési szakasz (Assessment Center). Az értéke-lési szakaszt sikeresen teljesítő pályázó „tartaléklistára” kerül, ahonnan az uniós intézmények kiválaszthatják, hogy kit vesz-nek fel a betölthető álláshelyekre.

A rendezvény Nagy Rita előadásával folytatódott, aki 2011-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd 2013-ban a

College of Europe-ban, Belgiumban is EU nemzetközi kapcso-latok és diplomácia szakon szerzett mesterszakos diplomát. Tanulmányai alatt a magyar EU-elnökség idején a Külügymi-nisztériumban, majd az Európai Bizottságnál Brüsszelben és egy EU-ügynökségnél Olaszországban volt gyakornok. Jelenleg a Külügyminisztérium Nemzetközi Szervezetek Főosztályán dol-gozik, ahol többek között az ENSZ-szervekben felmerülő, ma-gyarok számára elérhető álláslehetőségekkel is foglalkozik. Hasz-nos tanácsokat kaphattunk a szakmai gyakorlat alternatíváiról.

Utolsó előadóként Perger Istvánt hallhattuk, aki az EurópaiBizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs veze-tője, 10 éve európai uniós tisztviselő. 2005 és 2012 között az Európai Parlament magyar sajtófőnöke volt Brüsszelben, illet-ve Strasbourgban. 2011-ben, a magyar uniós elnökség alatt a Külügyminisztérium EU-kommunikációs osztályán, Budapes-ten dolgozott kihelyezett tanácsadóként, majd az Európai Par-lament sajtószolgálatán a külügyekkel foglalkozó részleget ve-zette. 2012 óta az Európai Bizottság Magyarországi Képvisele-tének kommunikációs vezetője. Tevékenységei közé tartozik a budapesti Európa Pont és az országos Europe Direct hálózat fel-ügyelete, valamint uniós tájékoztató kampányok szervezése. Röviden vázolta, hogy milyen profilú embereket keresnek az EU-intézményeknél, valamint a nyelvi követelményekről is tájé-koztatott: az angol mellett a francia a meghatározó. Zárásként a jelenlevők kérdéseikre is választ kaphattak, amelyek főként a versenyvizsga követelményeivel kapcsolatban merültek fel.

Információ a versenyvizsgáról: www.euallas.kormany.hu

Tompai Nikolett

EU Karrier: gyere, és kezdd el karriered az EU-nál most!

Az ISIC (International Student Identity Card) Magyarországon és nemzetközi vi-szonylatokban is, azaz 133 másik ország-ban használt kártya, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy nálunk még kevesebben tud-nak róla, vagy nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mire való, pedig számos előny-nyel, hasznos tulajdonsággal rendelkezik.

Nem csupán az ISIC, hanem több kártya is van, így mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet: nemzetközi

diákigazolvány, nemzetközi tanárigazol-vány és ifjúsági igazolvány is rendelke-zésre áll a fiataloknak. A nemzetközi diák igazolványt mindenki igénybe vehe-ti, aki elmúlt már tizenkét éves, nappali tagozatos az általános iskolában, közép-iskolában, avagy az egyetemen, főisko-lán. Az ISIC tizenhat hónapig érvényes, amely után újra van szükség, továbbá negyvenkétezer helyen jogosult kedvez-ményre a kártyatulajdonos.

Az ITIC (International Teacher Iden-tity Card) kiváltásának feltétele csupán a teljes munkaidős foglalkoztatottság. Ezen felül van még az IYTC (International Youth Travel Card), amely egy teljes éven keresztül érvényes, és minden olyan fiatal megkaphatja, aki 26 év alatt van. Amiről még érdemes említést tenni, az az AIESEC-ISIC együttműködés, melynek eredményeként egy co-branded kártya jöttlétre. Akik nem ismerik az AIESEC-et,

Hogyan spórolhatunk tizenhat hónap alatt akár 130 336 Ft-ot?

Erasmus

Ítélet

2015/március 15

azoknak érdemes utána olvasniuk, hi-szen ez a világ legnagyobb diákszerveze-te, amely több mint 120 országban te-vékenykedik és több mint 86 000 taggal rendelkezik. „Az AIESEC egy globális, fiatalokból álló hálózat, ami pozitív ha-tással van a társadalomra azáltal, hogy vezetői tapasztalatot nyújt tagjainak és a programjaiban résztvevőknek. Globális hálózatának köszönhetően, olyan nem-zetközi önkéntes és szakmai programo-kat szervez, amelyek széles látókörrel és nemzetközi tapasztalattal rendelkező te-hetséges fiatalokat képeznek, akik képe-sek globálisan gondolkozni és csapatban dolgozni.”

A kártyák igénylésének rendkívül egy-szerű a folyamata, hiszen csupán egy igazolványképre és egy jogosultságot iga-zoló dokumentumra van szükség, így ez online megrendelhető, átvételre pedig az OTP Travel irodákban van lehetőség, a megrendeléstől számított 3-5 napon belül.

Egy kimutatás alapján kiderült, hogy a felsorolt szolgáltatások igénybevétele esetén 1 hónap alatt 8146 Ft-ot takarít-hatunk meg, 16 hónap alatt pedig össze-sen 130 336 Ft-ot.

Az ISIC és a többi kártya használói-nak éttermek, szállodák, boltok, múze-umok, mozik széles köre nyújt kedvez-ményeket. Utazások során is lehet spó-rolni, hiszen ifjúsági repülőjegyeket és

szállásokat lehet foglalni a világ minden részére. Magyarországon az ISIC az uta-zás, szórakozás, gasztronómia, egészség, szépségipar és a szolgáltatások területén is felhasználható. Ezekről elsősorban awww.isic.hu oldalon lehet szélesebb körű információt találni.

Mindenkinek a figyelmébe ajánlanáma neki megfelelő kártyát, hiszen sokrétű a felhasználási lehetőség. Ahhoz, hogy va-laki tényleg számos kedvezményt igénybe tudjon venni, alaposan meg kell nézni, hol fogadják el. Sokan vannak, akiknek a pénztárcájukban ott lapul a kártya és nem is tudják, hogy ahol éppen vásárol-nak, oda is felhasználható lenne. Renge-teg elfogadóhely van, számomra is meg-hökkentő volt, amikor informálódtam, azonban ami még meglepőbb, hogy az európai országokhoz képest a hazai fia-talok, felnőttek nagyon szűk köre hallott még csak róla.

Büki Bettina

Ferenc pápa tavaly januárban a vándor-lók és menekültek századik világnapján szólhatott először egyházfőként azok-hoz, akik hazájuk elhagyására kénysze-rülnek. Rámutatott, hogy a modern vi-lág egyik fontos eredménye a mobilitás elterjedése. A már XVI. Benedek által is „az idők jelének” nevezett jelenség nem csak új lehetőségeket, de veszélyeket és konfliktusokat is hordoz magában. A szülőföld elhagyása soha nem az egy-szerűbb megoldás. Számos oka lehet annak, hogy valaki idáig jusson. A hábo-rúk, igazságtalanságok, kizsákmányolás,

kirekesztés, erőszak, rabszolgamunka és szegénység emberek millióit kényszerí-tik erre, hogy aztán a jobb élet ígéretével érkezők bizalmatlansággal, elzárkózás-sal, gyanakvással és elutasítással szembe-süljenek. Vágyaik beteljesedését remélve, emberek milliói azért kelnek útra, hogy jobb megélhetési lehetőségeket találja-nak és megmenthessék az életüket – joga lehet ezt bárkinek is vitatni?

Olyan vágyak ezek, amelyek minden ember számára alapvetőek. Popolorum

Progressio kezdetű enciklikájában Boldog

VI. Pál pápa már 1967-ben így összegzi

az ember vágyait: „Kitörni a nyomorból,

biztosabb megélhetéshez jutni, egészségesen élni

és biztos állásban dolgozni, elnyomás nélkül,

s az emberi méltóságot megcsúfoló, megalázó

helyzetektől mentesen nagyobb felelősséggel

rendelkezni, képzettebbnek lenni – egyszóval

többet tenni, többet tudni, többet birtokolni,

hogy így több lehessen”. A „több” utáni vágytehát esszenciális, de ez a növekedés gyak-ran úgy valósul meg, hogy semmibe ve-szi a legszegényebbeket és a védteleneket. Pedig csak akkor lehet teljes, ha a teljes embert és minden embert figyelembe vesz. „Akkor, ha nem hanyagolunk el sen-

kit, sem a szegényeket, sem a betegeket, sem a

szűkölködőket, sem az idegeneket; ha az ’eldo-

bás kultúrája’ helyett képesek leszünk elsajátí-

tani a találkozás és a befogadás kultúráját.” (Ferenc pápa üzenete a vándorlók és me-nekültek világnapjára, 2014. január 19.) Nem tekinthetünk úgy a vándorlókra és menekültekre, mint figurákra az emberi-ség sakktábláján. Gyerekek, asszonyok és férfiak ők, akik különböző okokból ott-honaik vagy hazájuk elhagyására kény-szerülnek. Emberek, egyazon legitim vá-gyakkal, hogy többet tudjanak, többet birtokoljanak, és mindenekelőtt hogy többek legyenek.

Ma a szolidaritás és a befogadókész-ség, a testvériség és a megértés tetteivel szemben áll az elutasítás, a diszkriminá-ció, a kizsákmányolás, a szenvedéssel és halállal való üzérkedés. Emberibb életfel-

„Idegen voltam, és befogadtatok” Ferenc pápa a migrációrólFerenc pápa már egyházfőségének első évében jelképesen elköteleződötta bevándorlók, kitaszítottak és üldözöttek mellett. Első pápai útja Lam-pe dusára, a menekültek szigetére vezetett. A szigetre, ami afrikai és ázsiai menekültek tízezrei számára jelenti az ígéret földjét. Minden va-gyonukat feláldozva indulnak Európába, hogy aztán sokan már a partig se jussanak el: 1998 óta közel húszezer illegális bevándorló vesztette életét egy élhető jövő reményében. Akiknek pedig sikerül, megbélye-gezve és elutasítva kénytelenek túlélni. Megélhetési bevándorlók, vagycsak világot akarnak látni, mert otthon már unatkoznak? Aligha tennék kockára az életüket, ha nem lennének rákényszerülve. Ferenc pápa szá-mos alkalommal mutatta meg irántuk táplált elkötelezettségét. Az aláb-biakban a vándorlók és menekültek világnapján közzétett üzenetek, il-letve más megnyilatkozásai alapján összegezzük a Szentatya és a Kato-likus Egyház álláspontját.

Hitélet

Ítélet

2015/március16

tételeket keresnek, de ahol megértésre és befogadásra vágynak, ott megjelenésük félelmeket ébreszt. Az idegenek aláássák a szociális biztonságot, veszélyeztetik a helyi lakosság identitását és kultúráját, konkurenciát keltenek a helyi munkapi-acon, vagy hozzájárulnak a bűnözéshez. Ezen a téren különös felelősség hárul a médiára, melynek feladata, hogy lelep-lezze az szilárd előítéleteket, és korrekt módon tájékoztasson akkor is, ha egye-sek hibáit nyilvánosan kell feltárniuk, de még inkább akkor, amikor a többség be-csületes helytállásáról, igazságos küzdel-méről és lelki nagyságáról tájékoztatnak.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy prob-lémák megoldása helyben kell, hogy kez-dődjön. Erősíteni kell a megfelelő feltéte-leket teremtő törekvéseket, amelyek a ki-

váltó okok fokozatos csökkentését ered-ményezhetik. A kivándorló személyek éscsaládok szükségleteinek és jogainak biz-tosítása mellett a migránsok által válasz-tott célország társadalma is védel met kell hogy kapjon (XVI. Benedek pápa, Caritas in veritate 62). Egy jobb világért folytatott együttmunkálkodás megkí-vánja, hogy az országok bizalommal és kölcsönösen segítsék egymást. A leg-fontosabb, hogy az államok vezetői lép-jenek fel bátran a szociális-gazdasági kiegyensúlyozatlan ság és a szabályozat-lan globalizáció ellen, mivel ezek is az elvándorlás okai lehetnek. „Az együtt-

működés éppen azzal az erőfeszítéssel kezdő-

dik, amely tulajdonképpen minden ország

kötelessége, mégpedig az, hogy jobb gazda-

sági és szociális feltételeket teremtsen a szü-

lőföldön. Hogy aztán annak, aki békét,

igazságot, biztonságot keres, vagy elvárja az

emberi méltóság teljes tiszteletét, annak ne

a kivándorlás legyen az egyetlen választási

lehetősége. A munkahelyek megteremtése a

helyi gazdaságban elkerülhetővé teszi a csa-

ládok szétszakítását és garantálja a stabil

és kiegyensúlyozott életkörülményeket, mind

az egyének, mind a közösségek számára.”

(Ferenc pápa, 2014. január 19.)Zárásként Ferenc pápa szavaival élve:

„Az egyház, amely nem ismer határokat és

mindenki édesanyja, terjeszti a szolidaritás és

befogadás kultúráját az egész világon, min-

den nép között, és ezért senkit sem szabad

haszontalan, rossz helyen tartózkodó, vagy

kiselejtezendő személynek tekinteni.”

Teleki Levente

Interjú Szondi Vandával, az RTL Klub Híradójának riporterével„Az iskolapadban nem tudnak megtanítani arra, hogy mit csinálj akkor, ha ott állsz Egyiptomban, nincs áram, neked pedig tíz perc múlva be kellene jelentkezned a magyar stúdióba.”

Kultúra

„A sport közelebb hozza az embereket egymáshoz.” Milyen igaz ez a mondás, én ugyanis egyik csapattársam személyé-ben az RTL Klub egyik riporterét ismer-hettem meg, aki nem mellesleg Egyete-münkön végzett. Szondi Vanda 2008-ban fejezte be tanulmányait angol–kommu-nikáció szakon, azóta pedig riporterként dolgozik.

Harmadévesen az akkori retorika taná-rom segítségével jutottam be a Duna Te-levízióhoz gyakorlatra – indította mon-

danivalóját, mikor a kezdetekről kérdeztem. – Vidékiként nehéz volt gyakorlati helyet találni, de nekem szerencsém volt. Ezt követően második gyakorlatomat is itt töltöttem, és a diploma előtt már főállás-ban dolgoztam a Duna TV híradójánál. Sokáig voltam itt, majd az összevonás után az MTV-nél, végül 2014 márciusá-ban váltottam, új munkahelyem az RTL Klub lett.

Miben más egy kereskedelmi és egy közszolgálati televíziónál dolgozni?Egy kereskedelmi csatornánál dolgozni izgalmasabb, máshogy épül fel a híradó, én ezért még a családalapítás előtt szeret-tem volna kipróbálni magam itt. A hír

persze mindenhol ugyanaz, de itt na-gyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy nézőbarát formában adjuk át: a hétköz-napi ember is értse, hogy miről van szó. Éppen ezért egy-egy riport elkészítésénél fontos úgy szelektálni a rendelkezésre álló rengeteg információ közül, hogy a lényeg mindenki számára érthető és követhető legyen, akkor is, ha mondjuk költségvetésről vagy a törvényhozás el-vontabb kérdéseiről van szó.

Hogyan épül fel egy riporteri munka egy „átlagos napon”?Minden reggel tartunk egy értekezletet, ahova mindenki hoz egy témát vagy kap a napi szerkesztőktől. Lényeges, hogy

mindenkinek van egy szakterülete, az enyém a belpolitika. A napindító érte-kezlet után indul a konkrét munka: meg kell keresni az érintett személyeket, hogy nyilatkozatot adjanak. Ha fix esemény-ről tudunk, mondjuk sajtótájékoztató-ról, akkor ott tesszük fel a kérdéseinket, ha nincs ilyen, akkor interjút kérünk az érintett emberektől. És ha nem akarnak adni? Akkor is szerezni kell anyagot: ennek forrása lehet egy néző, más TV, újság, internetes portál és természetesen a hírügynökségek (minden esetben ellen-őrizni kell más forrásból is, kivéve, ha benyújtott törvényjavaslatról vagy kéz-zelfogható nyilvános írásbeli dokumen-tumról van szó). Mindehhez rendelkezé-semre áll egy stáb (technikus, operatőr). Előfordul, hogy adásidő alatt történik valami fontos dolog, akár egy tüntetés, akár egy baleset, ilyenkor helyszíni élő tudósítást adunk. Továbbá nemcsak bekell mutatni az adott témát, hanem min-den esetben a pro–kontra oldalt is fel kell tárni.

Ha leforgattuk az összes anyagot, ak-kor a szerkesztőségbe visszatérve „scrip-telek”: kiválasztok az interjúkból 20-20 másodpercet, ami ténylegesen meg is jelenik a riport során, a maradék rész-

Ítélet

2015/március 17

ből pedig saját magam számára gyűjtök információt. Csak ezután írom meg a riport szövegét és a felkonfot, amelyet majd a hírolvasó mond el a riport előtt. Ha mindez kész van, a szerkesztővel kö-zösen ellenőrizzük. Fontos a véleménye már csak azért is, mert ő tudja egy külső szemlélő szemével nézni a riportot. Én magam annyira belemerülök az adott témába, hogy számomra természetes és magától értetődő esetleg olyan tény vagy részlet, amely a nézőknek újdonság, ezért én nem tartom fontosnak, hogy elma-gyarázzam, a szerkesztő viszont a néző szemével nézve észreveheti ezt a hiá-nyosságot. Vagy valamit túl bonyolultan magyarázok el, ilyenkor ő könnyebben érthetővé teheti. De ez a munka mindig közös, itt soha nem javítanak bele a szö-vegekbe a riporter tudta és beleegyezése nélkül. Végül pedig irány a vágószoba, ahol a szöveget is felvételre olvasom.

És milyen, amikor nem átlagos a munka?Tudni kell, hogy ez a munka 0–24 órá-ig tart, hektikus, nincs ünnepnap, nem számít, ha hétvége van, híradónak ak-kor is lennie kell. 12 órás a munkanap, és bár cserébe 2-3 szabadnap kijár, de előfordul, hogy aznap reggel derül ki, hogy mégsem annyira „szabad”. Ilyen volt, amikor egy magyar buszkatasztrófa történt Egyiptomban, és nekem alig két órám volt összepakolni és elérni azt a gé-pet, amire még jegyem sem volt. Vagy ha éppen egy tüntetésről kell tudósítani, és az nem ér véget 9-kor, hát nem ér véget, neked ott kell várnod, dolgoznod türel-mesen, hiába járt le a munkaidőd.

Sok szomorú pillanattal is együtt jár a munka, ilyen volt, amikor erről a busz-balesetről vagy a vörösiszap-katasztrófa helyszínéről készítettem riportokat, és interjúztam az áldozatok hozzátartozó-ival vagy a tragédiák érintettjeivel.

Ha ezek a hátrányai, akkor mik az elô-nyei a riporterségnek?Remek érzés, hogy valamit adsz a nézők-nek estéről estére. Minden riport célja, hogy olyan információkat juttasson el a nézőkhöz, amelyek segítenek nekik az életben. A riportokban elhangzottak alap ján bizonyos helyzetekben könnyeb-ben, jobban, körültekintőbben tudnak dönteni például. Mi riporterek pedig naprakésszé és nyitottá válunk a világ-ban történő események irányába, és az utazások során világot láthatunk. Állan-

dó a pörgés és nagyon jó érzés, amikor a nap végére elmondhatod, hogy a sem-miből valamit csináltál – lett egy kész ri-portod. De természetesen az is inspiráló, hogy olyan izgalmas élményekben lehet részed, mint például eljutni Los Angeles-be, vagy az olimpiai faluban megismer-kedni és barátságot kötni a magyar férfi kézilabda válogatottal.

Lehet-e külföldön érvényesülni magyar riporterként?Nem igazán. Egyrészt anyanyelvi szinten kell tudni az adott nyelvet, és ha még ez meg is van, akkor is olyan sajátos bel-viszonnyal rendelkezik minden ország, amit nem lehet megtanulni – abba gyer-mekkorától kezdve belenő az ember.

Van-e a riporterségnek csúcsa?Azt mondják, hogy a politikai riport számít annak, de szerintem nincs így. Minden riportot ugyanolyan nehéz el-készíteni, és éppen a különbözőségük-ből fakad a nehézség: más nyelvezet kell, máshogy kell körüljárni a témát. Egyébként a riporteri szakmában a kapcsolati tőke nagyon sokat számít: tudod, hogy a témával kapcsolatban kit lehet felhívni, és ő fel is fogja neked venni a telefont – kezdő riporterként ez sokszor nincs így.

A gyakorlati vagy az elméleti tudás számít leginkább?Mindenképpen a gyakorlati. Egyrészt a riportkészítés csínját-bínját betanítással tudod elsajátítani, és ahogy egyre több forgatáson veszel részt, egyre nagyobbtapasztalattal rendelkezel, egyre több mindent bíznak rád, hogy egyedül csi-náld meg. Másrészt az iskolapadban nem tudnak megtanítani arra, hogy mit csi-nálj akkor, ha ott állsz Egyiptomban, és az angolul nem tudó kapcsolattartó

csak annyit tud mondani, hogy „no elec-tricity”, neked pedig tíz perc múlva be kellene jelentkezned a magyar stúdióba.

Mi a helyzet a szakmán belül? Van-e versengés?Mivel ez egy viszonylag zárt kör, kicsi a piac, gyakorlatilag mindenki ismer mindenkit a riporterek közül. Sosem tudhatod, hogy ha munkahelyet váltasz, akkor kik lesznek a kollegáid, főnökeid közülük, ezért mi inkább segítjük egy-mást. Persze ha van valamilyen exkluzív információnk, azt nem osztjuk meg egy-mással.

Végül pedig: van-e olyan történet, ami igazán megfogott riporterséged során? Egyszer készítettünk egy riportot egy hatalmas társasházról, amelynek a lakói nem élvezhették a rezsicsökkentés elő-nyeit, mert a ház, amiben laktak, a rend-szerváltás előtt a Honvédelmi Minisz-tériumhoz tartozott, a kazánjuk pedig még mindig a minisztérium épületében van. Így ők nagyfogyasztónak számíta-nak, ezért nem jár nekik a rezsicsökken-tés. Egy kolléganőmmel addig jártunk a képviselők meg a polgármester nyakára (egyébként V. kerületi a történet), hogy végül támogatást kaptak egy új saját kazán megépítéséhez, és visszamenő-leg mindenki megkapta azt az összeget egyben, ami a rezsicsökkentés miatt járt volna neki. Nagyon boldogok voltak. És ez jó érzés volt, hogy MI tudtunk ne-kik segíteni. Addig ugyanis, amíg nem jelentek meg a tv-ben, hiába kértek idő-pontot a polgármesterhez vagy bárkihez, nem törődtek velük. És sok ilyen sztori van még, szóval ezért is jó riporterkedni, mert segíthetsz a nyilvánosság erejével.

Ádám Flóra Julianna

Kultúra

Ítélet

2015/március18

Louis Zamperini 1917-ben született az Amerikai Egyesült Államokban. Az atlé-tikai pályára leginkább bátyja buzdította, akinek Louis sportkarrierében végig nagy szerepe volt. Az 1936-os berlini olimpiá-ra is kijutott, ahol távfutásban az egész világ figyelmét felkeltette az utolsó kör-ben nyújtott teljesítményével. Az 1940-es olimpia egyik nagy esélyeseként tartották számon, azonban a második világháború kitörése meghiúsította terveit. Zamperini csatlakozott az amerikai sereghez, ezt kö-vetően élete teljesen megváltozott.

Laura Hillenbrand könyve alapján, Angelina Jolie rendezte az olimpikon ésháborús hős életéről szóló filmet, a Ren-díthetetlent. A színészek között sze repel Garrett Hedlund (John Fitzgerald), Jai Courtney (Hugh ‚Cup’ Cuppernell) és Domhnall Gleeson (Russell Allen ‚Phil’ Phillips) is. Louie-t Jack O’Connell ala-kítja, akit láthattunk már például a 300 – A birodalom hajnala és Harry Brown filmekben is. A Rendíthetetlent a magyar mozikban február 5-e óta ve títik.

A film a történet közepétől indul, a Csendes-óceán felett Louis Zamperini és társai az Egyesült Államok Légierejének egyik repülőgépén szolgálnak. Egy eltűnt bombázót keresve – az amúgy is régi és rossz állapotban lévő – repülőgépüket megtámadják a japánok és az óceánba zuhannak. A katasztrófát csak hárman

élik túl. Ezt követően Louie sportolói múltját párhuzamosan ismerhetjük mega jelen események mellett. Mac, Phil ésLouie több mint másfél hónapot hány -kolódnak a vízen egy gumi csó nakban élelem és ivóvíz nélkül. Egymásra van-nak utalva és egymásnak kell reményt adniuk, hogy túléljék.

Az igazi megpróbáltatások azonban csak ezután kezdődnek. Negyvenhét napelteltével Japán egyik hadiflottája találrájuk. Zamperini elsőként Omorin, majdNaoetsu hadifogolytáborba kerül. Omo-riban találkozik Japán egyik legke gyet le-nebb parancsnokával, Mucuhiro Watana-béval avagy, ahogy a foglyok emlegették „Madárral”. A tizedes már az első talál-kozásukkor kiszemeli magának az olim-pikont. Kínzásokkal, féktelen ütlegelések-kel próbálja megtörni. Egy alkalommal a ra bokat arra kényszeríti, hogy egyenként, felváltva üssék meg Zamperinit. Ő azon-ban ellenáll és elha tározza, törekedni fog az egyetlen dologra amit tehet: a túlélésre.

Naoetsu táborban a gyötrelmek folyta-tódnak, itt egy szénbányában kény szerítik munkára őket. A foglyok napról napra rosszabbul néznek ki, gyengék, soványak, éheznek, de dolgozniuk mu száj. Itt érte-sülnek a háború befejezéséről és végül hős-ként térnek vissza az Egyesült Államokba.

Louis Zamperini 1946-ban kötött há-zasságot Cynthia Applewhite-tal, egy lá-

nyuk és egy fiúk született. Phil szinténtúlélte a háborút, akivel azt köve tően is barátok maradtak. Louie be tar totta ígére-tét, miszerint, ha átvé szeli a borzalmakat, Istent fogja szol gálni. Később visszatért Japánba, de nem bosszúval a szívében, hanem megbo csá tás sal. Valóra válhatott nagy álma is és még egyszer futhatott az olimpián: 1998-ban, 80 évesen, Japánban ő vitte az olimpiai lángot.

„Egy pillanatnyi fájdalom megér egy életre szóló dicsőséget.” A filmben Louisbátyja, Pete ezekkel a szavakkal bú csú -

zik el a berlini olimpiára készülő öcs-csétől. Talán ezzel a mondattal is jelle -mezhető maga az egész mű és annak mondanivalója. A film egyrészt Zam pe-rininek állít emléket, másrészt arra pró-bálja felhívni a figyelmünket, hogy sohanem szabad feladni a reményt. A hábo-rú borzalmainak bemutatása mel lett egyember életének megpróbáltatásaira hely e - zi a hangsúlyt, példát mutatva, hogy min-dig megéri küzdeni.

Hanich Veronika

Rendíthetetlen – moziajánló

Kultúra

„A cirkuszban minden lehetséges” – a régi igazság nyomábanA cirkuszok eredete – mint megannyi más modern korban fellel-hető dolog – egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor az emberek szórakoztatására hatalmas amfiteátrumokat építettek, ahol különféle előadásokat rendeztek. A ma is ismert legna gyobb ilyen jellegű építmény a Rómában található Circus Maxi mus volt, ahol az 185000 ember befogadására képes lelátókról az érdeklődők meg-tekinthették az atléták küzdelmeit, a kocsiversenyeket, az állatok viadalait, de látványosságai közé tartozott – a mesterséges tóvá alakított pályán – a tengeri csaták eljátszása is. A műfaj népszerű-ségét példázza, hogy az évek során Rómában több aréna is épült.

A középkorban aztán e művészet szorosan összefonódott aszínház világával a korabeli vásári komédiákban. Táncosok, zené-szek, akrobaták, állatidomárok, bűvészek és egyéb mutat ványosok járták – jórészt családostul – a piacokat, búcsúkat. A XVIII. szá-zadban a tőkével rendelkező vállalkozók nagyobb társulatokba szerződtették le őket, s ekkor kezdett kialakulni a nagyobb töme-

geket vonzó, modern cirkusz. A témával fog lalkozó történészek egyetértenek abban, hogy a vásári komédia három nagy ágának – bohózat, állatidomítás, illetve ügyességi mutatványok – ötvö-zője, Philip Astley tekinthető a polgári szórakoztatás atyjának. Az elsőként Londonban és Párizsban épült cirkuszokban a mű-sor nagy részét ekkor még a különféle lovas produkciók tették ki.

Természetesen a korabeli Budapestet is utolérte e különle-ges világ iránti láz, a XIX. század második felében, 1871-ben nyílt meg a Városligetben Barokaldi deszkasátorban működő cirku sza, amely lovas- és állatbemutatóival évtizedeken keresz-tül csalogatta az egyre növekvő közönséget.

1889-ben – miután döntés született arról, hogy az Állatkert-ben alkalmanként tartott cirkuszi előadások mellett legyen egy állandó ilyen jellegű intézménye is a fővárosnak – Wulff Ede építtette fel a fémvázas, több mint 2000 ember befogadására alkalmas épületet. Cirkuszában Wulff – az érdeklődés foko-

Ítélet

2015/március 19

zása végett – felújította a birkózó versenyeket. Ezeket a viada-lokat úgy rendezték, hogy felfogadtak egy külföldi erőművészt és jutalmat ajánlottak annak, aki hajlandó volt kiállni ellene. A turpisság abban rejlett, hogy a civil jelentkező gyakran maga is a cirkusz alkalmazottja volt, s a megnyert küzdelem után a jutalmat másnap visszafizette az igazgatónak. Ha valóban kívülálló volt a kihívó, a verseny általában az erőművész javá-ra dőlt el. A közönség csábítására egyéb eszközöket is bevetet-tek, pl. a sajtóban közöltek hamis szerelmi történetekről szóló pletykákat, melyekben a társulat bohóca megszöktette az igaz-gató műlovarnő leányát és ehhez hasonló kitalált meséket.

A cirkuszi vállalkozás a kezdetektől kitűnő befektetésnek bizonyult, ám amikor pl. az első világháború alatt az előadás

eltolódott a varieté irányába, mindig anyagi csőd fenye-getésével kellett szá-molni, de ugyan-csak a közönség megfogyatkozásáteredményezte, ha amindenkori igaz-gató hűtlen lett a klasszikus műfaj-

hoz vagy nem fordított kellő figyelmet az artisták világában nélkülözhetetlen nemzetközi kapcsolataira.

Miután az 1890-es évek elején Wulff a fővárosnak eladta az épületet, a bérleti jog pályázat útján Beketow Mátyáshoz került, aki rengeteg pénzt áldozott a Beketow Cirkusz fenntartására, aminek híre magát Ferenc Józsefet is Budapestre vonzotta. Az első világháborúban azonban a kb. 100 lóból álló méne-sének mintegy háromnegyedét „besorozták”. A háború utáni rossz gazdasági helyzet miatt ez a fajta szórakozás már koránt-sem volt olyan sikeres, ebből kifolyólag az igazgató nem tudott megküzdeni a folyamatos pénzügyi gondokkal, s öngyilkos lett. A vállalkozást fia, Beketow Sándor vette át, azonban a fizetés-

képtelenség miatt végül a bérleti jogot kénytelen volt visszaad-ni a fővárosnak. Egy újabb pályázat keretében az épület Fényes György igazgatása alá került, aki a minél színesebb produkció érdekében beutazta Európát, hogy világhírű artistákat szerződ-tessen. A második világháború támadásai miatt azonban a cir-kusz már nem kapott játékengedélyt, a bevonuló német csapatok istállónak használták az épületet, ami a bombázásokban jelen-tősen megrongálódott. Az intézményt 1949-ben államosították – ekkor kapta a Fővárosi Nagycirkusz nevet – majd 1966-ban le-bontották. Az 1971-es – ma is használatos – épület elkészültéigegy óriási sátorban tartották az előadásokat.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy még napjainkban is van létjogosultsága egy efféle szórakozási formának. A Fővárosi Nagycirkusz január óta porondon lévő Magyar Cirkuszcsillagok c. műsorában a hazai tehetségeké a főszerep. A nemzetközileg is méltán híres művészekből álló előadás célja, hogy az itthoni közönséggel is jobban megismertesse a honi artistákat. A fellé-pők között van többek között Ádám Krisztián, a magasdróton, biztosító kötél nélkül egyensúlyozó artista, a magyar Herku-lesként nevezett Pakucza József erőművész és a hihetetlen kéz-egyensúlyukról tanúságot tevő Rippel Brothers. A gálaműsor sztárvendége az equadori kígyóember, aki hátborzongató mu-tatványával kápráztatja el a nézőket. Az előadás modern szá-mai kitűnően megférnek a hagyományosak mellett. Utóbbiak közé tartozik a borotváló elefánt, a lovas akrobata szám, illetve az elmaradhatatlan bohóc(kodás). Az porondot figyelve a né-zők gyakran levegőt visszafojtva izgulnak az artistákért, habár a művészek olyan könnyedséggel adják elő mutatványaikat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy-egy nyaka-tekert mozdulat több méteres magasságban való bemutatása.

Az elmúlt években a hagyományos cirkusz világszerte új lendületet kapott, a közönség körében újra divatba jött. Mind-azok, akik valamennyire őrzik még magukban a gyermeki én-jüket, biztosan képesek tőle ismét – ha csak néhány órára is – elvarázsolódni.

Karczub Eszter

November közepén nyitotta meg kapuit aTWINZ sandwichbar a Bródy Sándor utcaszívében. Már a megnyitás napján ellá-togattam ide, hiszen kíváncsi voltam a különféle szend vics-kreációkra. Azt kell, hogy mondjam, nem okozott csalódást.

A Daróczi ikrek hihetetlen profizmus-sal alkották meg a hely stílusát, mely olyan alap hangulatot biztosít a bárnak, amiről a legtöbben álmodni sem mer-nek. A minimalista stílus letisztultsága ötvözve az antik pompával egyszerűen tökéletes párosítás. A klasszikus szürke falak hétköznapiságát a megfelelően elhe-lyezett antik hatású tárgyak emelték ma-gasabb szintekre. Egy fonográf, egy rusz -

tikus hatású villa, egy szolid kép a falon. Teljesen kifogástalan. Az egyszerűség a Sandwichbar logójában is nagy szerepet ját szott. Semmi csicsa, semmi flanc. Lé-nyegre törő és egyedi.

Ugyanez mondható el szendvicsekről is. Egyszerű össze tevők, néhol egy-egy speciális hozzávalóval megbolondítva. Az avoká dókrém selymessége, a jalapeña pikánssága, tabasco markánssága teszik a szendvicseket olyan ízletessé és ellen áll-ha tat lanná.

A TWINZ a halkedvelők igényeit is kielégíti remek ton halas és lazacos szend-vicsajánlataival. Aki pedig édesszájú, meg-kóstolhatja a nutellás, banános, áfonyás

különlegességeket mascarponéval, ami mennyei!

Hibátlan hangulat, kitűnő ételek, kifo-gástalan tálalás, gyors és professzionális kiszolgálás, és ami a legfontosabb, hall-gatóbarát árak – ez a TWINZ.

Most pedig jöjjön néhány, minden-kiben felmerülő kérdés a TWINZ sand-wich bárral kapcsolatban. A két tulaj-donos, Daróczi Gergő és Daróczi Bence adták meg a válaszokat.

Ha jól tudom, ti pázmányosok voltatok. Hogyan jutottatok arra az elhatározás-ra, hogy szendvicsbárt nyissatok? Miért pont erre az ételre esett a választás?B: Igen, Gergő nemzetközi igazgatásra járt, én pedig jogra. Az igazság az, hogy imádunk enni, imádjuk a finom szend-vicseket, a környéken pedig nem volt ha-sonló üzlet.

TWINZ– szendvicsparadicsom karnyújtásnyira

Környezetrajz

Ítélet

2015/március20

Kinek az ötlete volt kettôtök közül? Ki támogatott ebben?B: Az alapok Gergő fejéből pattantak ki. A designtól elkezdve minden a saját gon-dolatunk volt. A megvalósításban pedig édesanyánk segített elsősorban. Persze a család, a barátok is teljes mértékben tá-mogatták a hely létrejöttét.

Mikor nyitotta meg kapuit a TWINZ?B: Az üzlethelyiséget októberben vettük át. November 18-ra készültek el a mun-kálatok, és ezen a napon már meg is nyi-tottunk.

Honnan erednek a nálatok elfogyaszt-ható szendvicsek nevei?B: Főként a közeli barátaink után kap-ták. Próbáltuk hozzájuk igazítani, hogy ők mi lye nek, és miket szeretnek. Termé-szetesen ez nem mindig jött össze.

Úgy tudjuk, hallgatóbarát árak várják nálatok a diákokat. G: Igyekeztünk friss és egészséges kínála-tot kialakítani mindenkinek, nem csak az egyetemi hallgatóknak, elsősorban azon-

ban az ő pénztárcáikhoz mérten alakí-tottuk az árakat, továbbá kisebb-nagyobb akciókkal kedveskedünk. Például minden kávé csak 250 forintba kerül délig.

Emellett kutyabarátok vagytok.G: Igen, tényleg kutyabarátok vagyunk. Nyugodtan behozhatja bárki a kis ked-vencét, nem fogjuk megtiltani, mert ne-künk is vannak háziállataink. Nálunk ugyanúgy családtagoknak szá mítanak, és ki az, aki kint hagyná a családtagját a bolt

előtt? Minden kutyát megkínálunk friss vízzel és szívesen barátkozunk is velük.

Tervezitek, hogy nálatok is kedvez-ményt kaphassanak Pázmány kártyá-val az egyetem hallgatói?G: Pázmány kártya még nincs, de tervez-zük, hogy mihamarabb mi is csatlako-zunk a kedvezményes partnerek sorához.

Végül egy személyesebb kérdés, ami talán mindenkit foglalkoztat. Milyen a testvéreddel dolgozni? Ki a fônök?G: Nyilván én vagyok a főnök, mert én vagyok a szebb és az okosabb is kettőnk közül. Bencével szöges ellentétek va-gyunk, tehát amíg ő lusta, és demotivált, addig én energikus, és tele vagyok új ötle-tekkel. Nehéz egy családtagoddal dolgoz-ni. Meg kell szokni, de rengeteget fejlőd-tünk ezen a téren, és már nem striguláz-zuk, ki hány tányért mosogatott el.B: Igazából én vagyok a szebb és okosabb, és mindent én találok ki, minden újítást. Gergő csak amolyan „alkalmazott státusz-ban” van mellettem.

Szakács Enikő

Sport

Még ma is emlékszem arra a három év-vel ezelőtti márciusi szombat délutánra, amikor a Császár-Komjádi Sportuszoda medencéjében, a Pázmány–ELTE mér-kőzés vége előtt másfél perccel, nyolc-nyolcas döntetlen állásnál a jobb szélről érkezett egy beadás középre, amit Illés

Sanyi összeszedett, majd a kapus előtt le-pattintva elemi erővel lőtte hálóba a lab-dát. Ez a gól egy fárasztó és hosszú nap után elődöntőt jelentett a csapatunknak az I. Magyar Egyetemi- és Főiskolai Vízi-labda-bajnokságon. Sajnos vasárnap sem a Corvinus, sem a Műegyetem csapatai ellen nem sikerült a bravúr, így a dobo-góról éppen lecsúszva a negyedik helyen végeztünk.

Jött a 2014-es esztendő, új bajnokság, új helyszín, új reményekkel vághatott bele a csapat a bajnokság második ki-írásának. A nevezett tizenegy egyetemet négy csoportba sorsolták be [három cso-

portban három csapat volt, a negyedik-ben csak kettő], ami számunkra megle-hetősen szerencsétlenül alakult, mivel a negyedik csoportban csak az előző év döntősét, a Budapesti Gazdasági Főis-kola csapatát kaptuk. A mérkőzésszám kedvéért így kétszer kellett vízre szállni a Steinmetz-fiúknak. Két meccsen össze-sen huszonkét góllal dobtunk kevesebbet a BGF-nél, aki ezek után el is hódította a bajnoki címet. Picit keserű szájízzel, egy nap után búcsúztunk a Kondorosi uszodától.

Joggal lehetett volna feltételezni, hogy egy végzetes hullámvölgy aljára kerül a csapat, amiből nem tud majd kijönni. Vízilabdás fiainkat ellenben nem olyan fából faragták, hogy egyszerűen feladják a küzdelmet. Sikerült a csapatnak újjá-születni, és jogi értelemben pedig meg-születni, már ami az egyesület törvény-széki nyilvántartásba vételét jelenti. A tél

szorgalmas edzésekkel és csapatépítéssel telt el, majd jött a nagy hír, a harmadik bajnokság kiírása.

Idén a lebonyolítási rendszer picit megváltozott, melynek fő oka a szerve-zők részéről, hogy többet játszhassanak egymás ellen a csapatok, illetve a szurko-lókat és a kilátogatókat is izgalmasabb és tartalmasabb párharcokkal szolgál-ják ki. Mint megszokhattuk a pálya és a labda mérete is kisebb, egyszerre csak 5+1 játékos tartózkodik a medencében, valamint a hét méternél távolabb lőtt gólok duplán számítanak. Újítás, hogy eseményt két fordulóra bontják, az elsőt februárban rendezték meg, a folytatása pedig április 11–12. A nevezett tizenegy egyetem két csoportba van besorsolva.

Az A csoportot a Budapesti Kommu-

nikációs és Üzleti Főiskola, a Szegedi Tudo-

mányegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi

A negyedik negyed után, avagy út a vízilabda egyetemi bajnokság döntôjébe„A vereséget nincs miért, a gyôzelmen nincs mit magyarázni. A csapat emelt fôvel tért vissza, hogy elhódítsa a bajnoki címet…”

Ítélet

2015/március 21

Humor

Egyetem és a Pázmány Péter Katoli-kus Egyetem csapatai alkotják.

A B csoportot a Károli Gáspár Refor-

mátus Egyetem, a Budapesti Gazdasági Fő-

iskola, a Budapesti Corvinus Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Debre-

ceni Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem

csapatai alkotják.A III. Magyar Egyetemi- és Főiskolai

Vízilabda-bajnokság Bálint-napon raj-tolt, számunkra az első ellenfél az SZTE csapata volt. A pázmányos gólcsapot Illés Sanyi nyitotta meg a második percben, ta-lálata rögtön dupla gólként számított. A Tisza-partiak folyamatosan nyomás alatt tudták tartani Wilfing Misi kapuját, de magabiztos védéseinek köszönhetően az

utolsó negyedre döntetlen állásról vág-hattunk neki. Az utolsó nyolc percben Szilágyi Kristóf és Jávor Dani a vállukra vették a csapatot és három góllal lepték meg a szegedieket, aminek köszönhető-en 13:12 arányban sikerült megnyerni az első mérkőzésünket.

A második mérkőzéshez már egészsé-ges magabiztossággal álltak neki a fiúk, ezt mutatja, hogy húsz másodperc sem kellett Varga Szabolcs első találatához a BKF ellen. Majd Sóvári Gergely és Szepe-

si Bence is nekiálltak parádézni, egymás után szállították a gólokat. A harmadik negyedet már öt gólos előnyből kezd-tük, tagadhatatlanul az egyik legszebb momentuma volt, mikor Jávor Dani át-

emelte a labdát az ellenfél kapusa fölött, aki tehetetlenségében szinte csak pislog-ni tudott a gól láttán. A csapat hatalma-sat gálázott a medencében, dupla annyi gólt lőve 12:6 arányban elkönyvelhettük a második győzelmünket.

Az első forduló másnap folytatódott egyerős ellenféllel, a BME csapatával. A kez-dő gólunkra négy percet kellett várni, ez a tempó szinte végig érvényes volt az egész mérkőzésre. Dobott gólok tekintetében végig a BME fölött álltunk, de értéküket nézve nem nagyon jött össze a duplát jelentő távoli találat. A mérkőzés felénél még döntetlen, 6:6 volt az állás, elfogult nézőként úgy érezhette az ember, mintha a medence a mi hálónk felé lejtene a já-tékvezetői döntések alapján. Szerencsére Misi elkezdte befalazni a kapunkat, így majdnem húsz perc után, az utolsó má-sodpercben tudtak csak bevinni egy távoli találatot, viszont ez a párharc végkimene-telén nem változtatott, nyertünk 10:8-ra.

A vereséget nincs miért, a győzelmen nincs mit magyarázni. A csapat emelt fő-vel tért vissza, hogy elhódítsa a bajnoki címet, amire akár jó esély is lehet. A dátu-mot már most előre jegyezzétek fel, 2015. április 11–12. Gyertek el szurkolni, támo-gassátok a csapatot, legyetek szemtanúi ti is a Pázmány sikereinek!

Hoffmann Zsolt

Akik ismernek, tudják, hogy van egy nagyon rossz szokásom. Szeretem a végletekig reklámozott, amerikai trendi filmeket megfelelően kritikusan kiértékelni, melynek legnagyobb alapja, hogy mára a látványvilágon kívül semmi újat nem nyújtanak. Titkon mindig remélem, hogy kijön egy igazán ütős magyar film, amiről legalább annyit fognak beszélni, mint egy-egy kul-tikus képregényhős sokadik világmegmentésén.

Haladva a korral, egyik este az androidos telefonom prog-ramjait frissítgettem a gyári alkalmazáson, amikor figyelmemet felkeltette egy kellően érdekes nevű alkalmazás a média és videó kategóriában. Elsőnek ezt is egy félrefordításnak gondoltam, hogy lehet egy program neve Chili vagy Mangó? Az alkalmazás gondolata zseniális, mert mindenki unja a kiszámítható filme-ket, a happy endeket, itt viszont lehetőségünk nyílik, hogy mi is részei lehessünk a történet alakulásának. Az epizódok alatt átlagosan percenként kell egy döntést meghoznunk két alterna-tíva közül. Természetesen, mint a való életben, itt sincs se jó se rossz döntés, mert mindennek vannak következményei. Min-den rész nyolc végződéssel rendelkezik, amiket a cél teljesülése szempontjából csillagokkal értékelnek. Két főhős magánéleti találkozásainak kimenetelét tudjuk irányítani.

Elsőként kezdeném Lilivel, a kedves és bájos cukrászlánnyal, akinek a legnagyobb problémát a lisztérzékenysége jelenti. Az epi-

zódok alatt folyamatosan azzal a céllal találkozgat szakértők-kel, hogy kiutat találjon a glutén labirintusából. Sajnos a talál-kozást a másik nem képviselői teljesen félreértik, fajfenntartási céllal irányulnak Lili felé. Abban az esetben leszünk sikeresek, és kapunk sok csillagot, ha illően sikerül megszabadulnunk a nyomuló férfitól.

Lili tökéletes ellentéte a mindig sármos Zénó, aki kimondot-tan vadászik a gyengébbik nemre. Foglalkozását tekintve étel-kritikus, és nem nagyon tudja, vagy szeretné a stílusát és mun-káját elkülöníteni a magánéletétől. Rendszerint éttermekben találkozik a kiszemelt hölgyekkel, legyen szó ártatlan vidéki nő-vérkékről vagy az idősebb főnökéről. Zénó esetében a csillagok elnyerését a hódításban elért eredményeink határozzák meg.

Az interaktív sorozatban olyan kiváló színészek bukkannak fel, mint a Jászai Mari-díjas Fullajtár Andrea és Stefanovics An-géla valamint Keresztes Tamás, a Junior Prima díjas Réti Ad-rienn és Kovács Lehel, vagy az Argoból Pszichoként is ismert Bicskey Lukács. Az applikáció sorra nyerte a nevesebbnél ne-vesebb hazai díjakat, mint például az Aranyszem Operatőri Díjat vagy az Év Játékalkalmazása díjat.

A program ingyenesen letölthető akár Androidra akár iOs-re. Az epizódokat külön-külön lehet letölteni az alkalmazáson belül, erre célszerű a nagyobb méret miatt wifit használni, majd utána akár internet nélkül is nézhetjük őket. Minden-kinek csak ajánlani tudom, korosztálytól és nemtől függően

Chili vagy Mangó?

Ítélet

2015/március22

ezt a magyar filmsorozatot/játékot, mert a reális helyzeteket, szerethető, de mégis markáns karakterekkel ad elő. Legutolsó érvként már csak azért is, hogy közelebb jussunk a nagy titok-hoz, ami a másik nem fejében jár egy randevú alatt: Chili vagy Mangó?

Hoffmann Zsolt

A fejedelem árnyékábanHa valaki meghallja Niccoló Machiavelli(1469–1527) nevét, szinte bizonyos, hogy világszerte ismert műve, A fejedelem jut rögtön eszébe. Machiavelli e művéről könyvtárnyi irodalom született, mely na-gyobb része nem is elsősorban a szerző gondolataival foglalkozik, hanem azzal,

hogy műve milyen ha-tással volt a későbbi po-litikusokra. A mai napig rengeteg hivatkozás törté-nik az ő kiragadott mon-dataira, anélkül, hogytisztában lennénk teljes életművével, vagy akár – horribile dictu – olvas-tuk volna magát A feje-

delmet. Sajnos így elsik-kad egyre inkább egy kimagasló és iz-galmas életmű, mely magában hordozza korának reneszánsz szellemét.

Az alacsony sorból a tanulás révénkitörő Machiavelli életútja jól példázzaa reneszánsz korban lassan pro fesszio-na lizálódó államszervezetben megnyílómeriokrata karrier lehetőséget egy alap-

vetően születési előjogokon nyugvó tár-sadalomban. Műveltségét otthonról hoz-ta magával, majd jogi tanulmányokat folytatott, fiatalon a Firenzét uraló Medici-család tanácsadója, később a köztársaságot vezető Signoria „külügy-minisztere”, végül pedig a XVI. század eleji Itália politikai grand oldmanje lett. Uralkodók, sőt maga a pápa is kikérte a tanácsait politikai ügyekben. Művei közt találunk történeti munkát, filozó-fiai értekezést, diplomáciai útmutatót, korának politikai elemzését, kommen-tárokat Titus Livius munkájához, és a reneszánsz Itália talán legnépszerűbb komédiáját, a Mandragórát is ő írta.

A vígjátékok műfaja nagy változásokon megy át a reneszánsz korban, szakítanak a korábbi kötött formával, és megjelenik a szabad szöveg, az „itt és most”, továbbá sokkal nagyobb szerepet kap a helyzet- és karakterkomikum. A Mandragóra Firen-zében játszódik, főszereplői karikírozzák a kor személyiségtípusait, mint a gazdag, de buta férjet, a megvesztegethető papot, vagy a vakon szerelmes doktort. A mű

története egy összeesküvés, aminek célja a buta férj feleségének szeretőjévé válni, azonban ami igazán izgalmas, az az, hogy a konspiráció megtervezője és kivitelezője Ligurio, aki Machiavelli alteregója a víg-játékban. Amitől pedig még érdekesebbé válik a történet, hogy Machiavelli Beszél-

getés Titus Livius első tíz könyvéről című mű-vében értekezik az összeesküvésekről, és a Mandragórában az ott leírtak alapján építi fel a konspirációt. Ez az igazán zseniális Machiavelli művében, hogy az irodalom terepén a humorral képes közvetíteni sa-ját gondolatait a politikai filozófiáról mi-közben a történetet a saját alteregójával mozgatja.

Sajnos jelen írás határait meghaladja a Mandragóra történetének részletesebb be-mutatása, de remélem sikerült felkelteni néhányak kedvét arra, hogy elolvassák a komédiát, vagy akár, hogy közelebbről megismerkedjenek Machiavelli életével és az életművének igazán izgalmas részével, ami méltánytalanul el van felejtve, és A fejedelmen túl kezdődik.

Szupera Péter

Humor

Az Ítélet két szerkesztője néhány barátjá-val együtt arra vállalkozott, hogy kipró-bálja a Szobafogság elnevezésű kiszaba-dulós játékot.

Nem biztos, hogy mindannyian ta-lálkoztatok már hasonlóval, ezért gyor-san fussunk át a lényegen: a játék célja, hogy kijuss a bezárt szobából. Vagyis, hogy megtaláld az ajtó kulcsát vagy a széf kódját, ami általában megakadá-lyozza egy „bomba” felrobbanását, és ezzel Te lehetsz a világ megmentője vagy hasonlók. Van, amikor egyetlen szobá-ból áll a játék, és van, amikor szobáról szobára kell átverekedned magad, hogy végül megtaláld az utolsó helyiségben a kulcsot, ami a legelső ajtót kinyitja. Sőt, a legújabb verziókban (például a Szoba-fogság egyes pályáin is) már az elején

kétfelé oszlik a csapat és két külön szo-bából kell egy harmadikba átjutni. Ja, és minderre 60 perced van.

Meg persze nem is olyan egyszerű azt a kulcsot, kódot megtalálni, különböző feladványok, fejtörők láncolata visz el a végső megoldáshoz. Minden mindennel összefügg, még a legapróbb tárgynak a polcon is jelentősége lehet – de az is lehet, hogy mégsem, csupán azt hiszed. Természetesen, ha elakad az ember, ak-kor korlátozott számban segítséget kér-het a moderátortól.

Mindezen információk birtokában voltunk olyan bátrak, és belevágtunk a nagy kalandba. Én már kétszer kipróbál-tam magam egy ilyen játékban, de a töb-biek még sosem, ezért egy „könnyebb” szobát próbáltunk ki. Azért én ezzel a

könnyű jelzővel óvatosan bánnék, mert könnyű szoba sosem létezik, csak kevés-bé nehéz, esetleg kevesebb feladatot rejtő.

Nos, a helyszín a Párttitkár irodája volt. Berendezése letisztult volt, a hát-térben a pártinduló lágy dallamai segí-tették a gondolkodásunkat és meg kell mondjam, nem volt olyan sok bútor, rejtekhely, amiért azt gondoltam volna, hogy itt nehéz lenne bármilyen kulcsot megtalálni. Elég nagyot tévedtem.

Mivel nem sok tapasztalattal rendel-keztünk még, az első 10-15 perc azzal telt el, hogy feltérképeztük a terepet. Hány lelakatolt szekrény van, hány kó-dot kell találnunk, milyen tárgyak lehet-nek relevánsak. A célunkat egy bevezető kisfilmből tudtuk meg: itt is a kijutás-hoz szükséges kulcsot kellett megtalálni,

Kijutni mindenáron – „Szobafogság”-unk története

Ítélet

2015/március 23

hogy leállítsuk a bombát, valamint in-formációt kellett találnunk azokról az emberekről, akik a párttitkár ellen me-rényletet terveztek.

Nem volt egyszerű dolgunk, jó ideig úgy éreztük, hogy nem jutunk egyről a kettőre. A megoldandó feladatokat meg-találtuk, de a megoldások hiányoztak. Aztán, mint általában az összes hasonló játéknál, eljön az a pont, ahol a hétköz-napi, befásult gondolkodást felváltja a logika, a leleményesség és kreativitás, és minden egy csapásra megoldhatóvá vá-lik. Lehet, hogy éppen a vekker mutatói

állnak úgy, hogy a pontos idő a kódot rejti, lehet, hogy a térképen van elrejt-ve a megoldás, vagy éppen csak be kell hajolni az asztal alá, hogy megtaláljuk a kincses dobozt.

A Szobafogság megalkotói kitettek magukért, amikor „kitalálták” a szobát, sokáig kételkedtem benne, hogy mi le-szünk a világ megmentői. De ez éppen csak addig tartott, hogy élvezhető legyen a játék, mert végül mégis megtaláltuk egy

hajszárító és egy kép segítségével a végső kódot, és 47 perc után kijutottunk. Csa-patnevünk, az Ítélet most már ott virít a dicsőségtáblán, így amikor legközelebb erre járunk, jó érzéssel gondolunk vissza az itt eltöltött időre, és bátran vágunk neki egy nehezebb pályának. Minden-kinek csak ajánlani tudom ezt a fajta kikapcsolódást: egyszerre szórakoztató, pihentető, ugyanakkor csapatépítésre és az egymás iránti bizalom növelésére is tökéletesen alkalmas.

Ádám Flóra Julianna

Egyre több hallgató gondolkodik rajta, hogy az egyetem mellett hosszabb szak-mai gyakorlatot vállalnak. Ennek oka nem csupán a pénzkereset lehet, sokan úgy vélik, hogy több tapasztalattal nem csupán a vizsgákon teljesíthetnek job-ban, de a későbbiekben előnyösebb hely-zetük lesz majd a munkaerőpiacon. Az egyetem melletti munka azonban nem csak pozitívumokkal jár, hiszen nagyon komoly összpontosítást és szervezőké-pességet igényel, ha minden területen meg akarjuk állni a helyünket. Az egye-tem melletti munkáról kérdeztem Náday Esztert, aki már közel egy éve dolgozik egy ügyvédi irodában Budapesten.

Hogyan találtál a gyakornoki állásra?Az egyik csoporttársam ajánlotta az iro-dát, ahol éppen hozzám hasonló moti-vált és talpraesett munkatársat kerestek.

Mesélj egy kicsit az irodáról, ahol dol-gozol. Milyen feladatokat végzel? Az ügyvédi iroda, ahol dolgozom alapve-tően polgári joggal foglalkozik, de elvét-ve jönnek munkajogi ügyek is. Egyelő-re egyszerűbb feladatokat végzek, mint például ingatlan adásvételi szerződések megírása, földhivatali kérelmek, fizetési meghagyások, fizetési felszólítások, egy-szerűbb beadványok, keresetek megírása. Néha előkerül egy-egy munkaszerződés is, amelyet módosítani kell. Ezen kívül az adminisztratív feladatok egy részét is én intézem, gondoskodom az iratok rendszerezéséről. Ez utóbbi elég nagy

segítséget tud jelenteni, ha gyorsan kell keresni valamit. Persze a minden gyakor-nok által végzett tevékenységeket is meg kell említeni, ilyen pl. a földhivatalba való iratbeadás és a levelek feladása.

Milyen nehézségekkel kellett meg-küzdened az elején? Az iroda, ahol dolgozom nagyon fiata-los, lendületes hely. Az ügyvéd pár éve végzett a Pázmányon, a jelölt szintén fia-tal, ő az ELTE-n végzett. A hangulat álta-lában nagyon jó, megvan az összhang az itt dolgozók között. Elég összeszokott kis csapatba csöppentem, így könnyebb volt beilleszkedni és beleszokni a munkába. A jó hangulat sem utolsó szempont egy munkahelynél, hiszen az időm nagy ré-szét vagy az egyetemen vagy az irodában töltöm. Nekem nehézséget az új, szokat-lan környezet, a feloldódás jelentett, na és persze az, hogy a vizsgaidőszak küszö-bén (mikor mindenki zh-t ír és tanul az elővizsgára) kezdtem el dolgozni.

Mennyiben segíti a gyakorlat az egye-temi tanulmányaidat? Ha visszagondolok, hogy eddig mennyi mindent tapasztaltam odabent, azt kell, hogy mondjam, nagyon sokat segített. „Megfoghatóbbá” vált a száraz jog, kicsit „életszagúbb” lett az egész. Mindezek megkönnyítik számomra a tanulást, mert eddig nem tudtam, hogyan is dolgoznak az ügyvédek. Könnyebb úgy tanulni, hogy tudom, milyen lesz majd ez a gya-korlatban, hogyan kell majd használnom

a megszerzett tudást. Már tudom, hogy mire kell jobban odafigyelni és mennyi-re számítanak a legkisebb részletek vala-mint a kivételek (itt elsősorban a Pp-re gondolok).

Mennyire tartod fontosnak, hogy az egyetem mellett a hallgatók szakmai gyakorlatot szerezzenek? Szerintem nagyon fontos, hogy az egye-tem alatt ne csak az előírt időszakot tölt-sék le a hallgatók. Mindenkinek ajánlom, hogy nyáron vagy éppen évközben, irodá-ban, jogi osztályokon, önkormányzatok-nál vagy egyéb helyeken dolgozzanak, mert fontos megtapasztalni, hogyan is zajlik az élet és hogyan használható a jog a gyakor-latban. Fárasztó persze egyetem mellett dolgozni, de fantasztikus érzés, mikor a beadvány, amit írsz helyes, és nem kell belejavítani, hanem így küldik el, vagy ha ülsz előadáson és fejből fújod a dolgokat.

Hogyan tudod összeegyeztetni a mun-kát az egyetemmel? Szerencsés vagyok, mert rugalmas a csa-pat ahol dolgozom. A főnököm tudja, milyen nehéz a munka mellett tanulni, így az órarendemhez igazodva beszél-jük meg, hogy mikor tudok bejárni. Ha van egy-egy húzósabb időszak az egyete-men, akkor elenged tanulni. Mindezek ellenére még így is fárasztó, és hozni kell pár áldozatot, de bőven kárpótol, hogy szeretem, amit csinálok.

Tompai Nikolett

Munka és egyetem – szakmai gyakorlat a mindennapokbanBeszélgetés Náday Eszter negyedéves joghallgatóval

Karrier

XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2015. MÁRCIUS

A NEGYEDIK NEGYED UTÁN, AVAGY ÚT A VÍZILABDA EGYETEMI BAJNOKSÁG DÖNTÔJÉBE20. oldal

„EZ A JOGTERÜLET A GYAKORLATBAN NAGYON FONTOS ÉS LÉNYEGÉBEN MEGUNHATATLAN, MERT EMBEREK EGYMÁSSAL VALÓ VISZONYÁRÓL VAN SZÓ” – INTERJÚ DR. KÁRTYÁS GÁBORRAL3. oldal

EU KARRIER:GYERE, ÉS KEZDD EL KARRIERED AZ EU-NÁL MOST!14. oldal

INTERJÚ SZONDI VANDÁVAL, AZ RTL KLUB HÍRADÓJÁNAK RIPORTERÉVEL16. oldal

itelet.pazmany@gmail.com itelet-pazmany.blog.hu

iustum, aequum, saluta

re

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet-pazmany.blog.hu

Fotó: Agócs Péter

A képeket Herceg Katalin készítette