JUHÁSZ FERENC • A virágok hatalma (versrészlet); A múlt század virágai . . . . . . . . .3POMOGÁTS BÉLA • Egy természeteposz fél évszázada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4VOIGT VILMOS • A szerelem kertjének virágai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7GÉCZI JÁNOS • A virágok virága, a rózsa a Posoni kertben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15CSOMA ZSIGMOND – TÜDÕSNÉ SIMON KINGA • Virág és virágkultúra a késõ reneszánsz erdélyi kertekben (16–17. század) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24MÉSZÁROS MÁRTA • Virággal sütés és ízesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .33DARVASI LÁSZLÓ • Az akvárium, amit olykor történelemnek hívunk (Kérdezett Balázs Imre József) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .41BARACS DÉNES • Kínai virágok – és mérgezõ gyomok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48BABAI DÁNIEL – MOLNÁR ZSOLT • „Nem lehet elmondani, mennyi szép színû virág van, egyik szebb a másiknál” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .56SZABÓ T. ATTILA • A magyar babok és babonás jelentésük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62WAGNER ISTVÁN • „A rózsa révén szeretetünk bizonyítékát adjukegy másik embernek” (Kérdezett Ferencz Zsolt) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .70

TOLLKÁNTOR LAJOS • Virágok a falon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .73DEGENFELD SÁNDOR • Az öregségrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .74BERSZÁN RÉKA • Kolozsvári virágmustra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .75KÓS ANNA • A virágok párttagsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .76

HISTÓRABALATON PETRA • A székely társadalom önszervezõdése: a székely társaságok (I.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .78

VILÁGABLAKK. HORVÁTH ZSOLT • Kelet és Nyugat között (Drang nach Westen) . . . . . . . . . . . . .85

KORUNKF Ó R U M • K U LT Ú R A • T U D O M Á N Y HARMADIK FOLYAM • XXI/1. • 2010. JANUÁR

TARTALOM

Kiadja a Korunk Baráti Társaság Elnök: KÁNTOR LAJOS Tiszteletbeli elnök: DEGENFELD SÁNDORFõszerkesztõ: BALÁZS IMRE JÓZSEF A szerkesztõség tagjai: CSEKE PÉTER (médiatudomány), HORVÁTHANDOR (fõszerkesztõ-helyettes; világirodalom), KESZEG ANNA (társadalomtudományok), KOVÁCS KISSGYÖNGY (fõszerkesztõ-helyettes; történelem), RIGÁN LÓRÁND (filozófia) Gazdasági vezetõ: MÁRTON LEVENTEATTILA Grafikai arculat: KÖNCZEY ELEMÉR Titkárság: BALÁZS JÚLIA, SASS GYÖNGYI, SÓLYOMANNAMÁRIA

A Korunk – Budapesti Porta grémiuma: ILIA MIHÁLY, POMOGÁTS BÉLA, POSZLER GYÖRGY, ROMSICSIGNÁC, TETTAMANTI BÉLA, ZALÁN TIBOR

Állandó munkatársak: EGYED PÉTER, HAJDÚ FARKAS-ZOLTÁN (Heidelberg), KOVALSZKI PÉTER (Detroit),PETI LEHEL, ZELEI MIKLÓS (Budapest), ZÓLYA ANDREA CSILLA (Budapest)

A megjelenéshez támogatást nyújt a Communitas Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szabad SajtóAlapítvány, a Szülõföld Alap és az Új Budapest Filmstúdió.

SZERKESZTÕSÉG: Kolozsvár, Str. Gen. Eremia Grigorescu (Rákóczi út) 52. Telefon: 0264-375-035; 0264-375-025; Fax: 0264-375-093 POSTACÍM: 400304 Cluj, c.p. 273, Románia; Internet: www.korunk.org; e-mail: korunk@gmail.com; korunk@korunk.org; Fényszedés: KOMP-PRESS Kft.

NYOMDA: ALUTUS, Csíkszereda, Hargita út 108/A. Tel./fax: 0266/372407Elõfizetést a szerkesztõség is elfogad: egy évi elõfizetés 40, fél évi elõfizetés díja 20 RON.

A KORUNK magyarországi terjesztését az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány végzi (1088. Budapest, Krúdy Gyula u. 3.,Tel.: 0036-1-266-65-85); a lap megrendelhetõ a következõ faxon: 0036-1-235-07-39, mobiltelefonon: a 0036-(06)-30-431-2319 (Tóth Ernõ) vagy e-mailen: erno.toth.deb@gmail.com.

Revistã editatã de Asociaþia de Prietenie Korunk (400304 Cluj-Napoca, str. Gen. Eremia Grigorescu nr. 52.; Cod fiscal 5149284).

ISSN: 1222-8338

ALAPÍTÁSI ÉV 1926

MÛ ÉS VILÁGALAPIS JÓZSEF • „Hová nem ér a ráció” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .92

KÖZELKÉPBÁRÁNY-HORVÁTH ATTILA – URAY ZOLTÁN • Az információelmélet alapelvei és az evolúció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100

TÉKAKESZEG ANNA • Elegáns sün, bölcs galamb, avagy merjünk a látszat mögé nézni(Társas esztétikák) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .110VERÓK ATTILA • Gondolatok Géczi János rózsamonográfiáiról . . . . . . . . . . . . . . . .113ZÓLYA ANDREA CSILLA • A kínai krizantém . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .116ASZALÓS ENDRE • Nagy István-album . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .120A Korunk könyvajánlata (Kovács Kiss Gyöngy ajánlja) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .126

ABSTRACTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .127

KÉPPAULOVICS LÁSZLÓ

Jaj, Rózsa, Vízililiom, Nárcisz és Szarkaláb,ti bûntelenek, jól tudom, mi-szívünk mostohább,ti erõsek, hatalmasok, ti hangtalan-születõk,ti szótlan-meghalni-tudók, hõsök, megadó szeretõk,minket annyi bûn szorít, bujaság, önzés, öncsalás,a szenvedés elszomorít, hiúság fásít, ledönt a megadás,mert mi csak emberek vagyunk, veletek egy-alapanyag,sírunk, ha születünk, sírunk, ha meghalunk, az élõk sikoltanak.

2010/1

JUHÁSZ FERENC

A virágok hatalmaRészlet

uhász Ferenc nyolcadik verseskönyve, A vi-rágok hatalma mára könyvészeti ritkaság,1955-ben mindössze ötszáz számozott pél-dányban került az olvasók elé. Meglepetést,

bizonyos értelemben zavart okozott, a tudós kriti-kusok is alig tudtak vele kezdeni valamit. Egészenmás hangot ütött meg, egészen más nyelvet be-szélt, mint a korabeli magyar költészet. Idegennektetszett a versekben testet öltõ szemlélet, a sorokmögött ható élmény és felismerés, más volt a köl-tõi beszéd, és más a szavak zenéje, mint amihez azötvenes évek közepének hazai versolvasó közön-sége hozzászokott. Kevesen döbbentek rá arra,hogy valami egészen ritka tünemény jött létre aszemük láttára: a költészet és a nyelv forradalma,amely egyszeriben megszüntette a versolvasás ki-alakult szabályait, s merõben új mûvészi világké-pet, nyelvi rendszert és esztétikai ideált hozott lét-re. Mint minden költõi forradalomnak, Juhász Fe-renc lírai és nyelvi forradalmának is kezdetben bi-zonyos ellenállást kellett leküzdenie: A virágokhatalmának költõi értékeit valójában csak évtize-des késéssel mutatta ki és vette birtokába a kriti-kai irodalom, elsõsorban Bori Imre és BodnárGyörgy összefoglaló tanulmányaival.

Fel kell tenni a kérdést: mik voltak ennek a köl-tõi forradalomnak a szemléleti és gondolati forrá-sai? Elõször, azt hiszem, az ötvenes évek társadal-mi tapasztalatát kell említenünk, amely drámaimódon mutatta meg a politikai élet nyelvezete ésa valóság között feszülõ ellentmondásokat. JuhászFerenc az elsõk között ismerte fel a politikai veze-tés mulasztásait és bûneit, s vetett számot ezeknektörténelmi, valamint morális következményeivel.4

2010/1

Juhász Ferenc a költészet hagyományosemberközpontúságánakart változtatni, azzal,hogy a figyelmének terében – az emberekmellett – helyet adott a természetnek, azanyagi világnak, a mindenségnek is.

POMOGÁTS BÉLA

EGY TERMÉSZETEPOSZ FÉL ÉVSZÁZADAJuhász Ferenc A virágok hatalma címû könyvérõl

J

Õszintén ragaszkodott a szocializmus klasszikus célkitûzéseihez, vagyis a szegénynéprétegek felemelésének történelmi küldetéséhez, éppen ezért elutasította a sztáli-nista korszak önkényes politikai gyakorlatát. A költõi szemléletében bekövetkezettátalakulásnak azonban nemcsak történelmi és politikai oka volt, Juhász költészeté-ben a modern természettudományos világkép elsajátítása is lényeges változásokathozott. Felismerte, hogy a huszadik század közepének természettudományos gon-dolkodása következtében teljes mértékben át kell alakítani a költészet hagyományosképét az embert övezõ természetrõl, a világmindenségrõl és magának az embernek atermészetben, a mindenségben elfoglalt helyzetérõl. Ezt az új világképet akarta bir-tokába venni, tudományos mûvekkel vette körül magát, csillagászati, földtani, bio-lógiai és orvosi szakkönyveket, mappákat tanulmányozott. Mindez új költõiségeteredményezett, olyan költõi szemléletet, amely számot vetett az emberiség történel-mi sorsának drámai alakulásával s az ember természeti elhelyezkedésével, az anya-gi világ hatalmas folyamataival. Az az új költõi nyelv, amelyet az ötvenes évek köze-pén Juhász Ferenc költészete teremtett – elõször A tékozló ország történelmi víziójá-ban, majd A virágok hatalma személyes jellegû verseiben –, ennek a szemléleti át-alakulásnak a természetes következménye volt.

A világmindenségben zajló természeti folyamatokról, a teremtés és a pusztulásállandó körforgásáról gazdag és mozgalmas költõi látomások adtak képet, s a költõnemegyszer érezte e látomások nyomasztó terhét, annak az örvénynek az iszonyúerejét, amellyel mind hatalmasabb víziói készültek elragadni õt. A kötet bevezetõjé-nek írott Látomásokkal áldott életem címû versében az egyszerû és harmonikus életvágyát állította szembe azzal a gyötrelemmel, amelyet a világmindenség titkaibanvaló megmerülés okozott. Az egyszerû és tiszta élet mellett tett hitet, ugyanakkor jóltudta, hogy nem szabadulhat látomásaitól, minthogy a megismerés mindennél erõ-sebb vágya kényszeríti ostromolni a mindenség titkait, s ennek a szellemi ostromnakeszköze a létezés emberen túli folyamatainak vizionárius szemlélete. Juhász Ferenca költészet hagyományos emberközpontúságán akart változtatni, azzal, hogy a fi-gyelmének terében – az emberek mellett – helyet adott a természetnek, az anyagi vi-lágnak, a mindenségnek is. Pontosabban az egyes ember és az emberiség helyét azuniverzumban kereste, s az emberi lélek sejtelmei köré odarajzolta a világminden-ség roppant erõit, a teremtés, a pusztulás és a megújulás minden emberi mértéketmessze felülmúló folyamatait is.

Az ember és a mindenség ebben a költészetben egymásra kérdezett és egymásnakfelelt: a költõ meggyõzõdése szerint a csillagok örök mozgásába és a földi vegetációszakadatlan burjánzásába az emberi lény visz értelmet, de ennek a lénynek is szün-telenül érzékelnie kell önmagában az anyag titkos folyamatait. Ezt a meggyõzõdéstfejezi ki A mindenség szerelme címû nagy filozófiai költemény, amely a mindenségszerelmét és az ember szerelmét hasonlítja össze, s miközben a világ az ember lénye-gi egységét hirdeti, észreveszi a közöttük lévõ különbséget. Az anyagi világ öntudat-lanul létezik, folytonos keletkezését, pusztulását és újjászületését törvények szabá-lyozzák, a mindenség dolgai szüntelenül hatnak egymásra, és e hatások révén mindbonyolultabbá és változatosabbá válik a létezés. Juhász Ferenc költeménye „materi-alista teremtésmítosz”, amely látomásos formában mutatja be az anyagi világ egészfejlõdéstörténetét, a csillagködök kialakulásától a növényi vegetáció megjelenéséig,a teremtett állatok sokaságától az ember történelméig. Ennek a látomásos költõiség-gel megrajzolt fejlõdésnek a középpontjában a „szerelem”, vagyis az univerzumbanérvényesülõ általános egységesülés mindent magával sodró szenvedélye áll, amely akozmikus és vegetatív lét körülményei között az egymást mozgásba hozó és a terem-tés folyamatát elõremozdító természeti erõk kölcsönös hatásában rejlik, s amely vé-gül két emberi személyiség tudatos és erkölcsi magaslatra emelt szövetségében való-

5

2010/1

sul meg. A mindenség szerelme így válik csillagévek és évmilliárdok során olyanszellemi erõvé, amely megalapozza, egyszersmind kifejezi az emberi méltóságot.

Juhász Ferenc költészete (az eposz írása idején éppen úgy, mint manapság) azt aköltõi meggyõzõdést fejezi ki, hogy az embernek kell értelmet vinnie az univerzummáskülönben értelmetlenül forrongó és hullámzó világába. Humanizálnia kell a ter-mészetet, és önmagában is le kell gyõznie a homályos természeti ösztönöket. Ezt agondolatot õsi mítoszok és régi filozófiák szellemi örökségeként szólaltatja meg Ju-hász Ferenc, ugyanakkor ez az õ legszemélyesebb felismerése és meggyõzõdése is.Látomásos költészetében a mindenség és az ember szoros összetartozását hirdette,az emberi szellemet sohasem szakította el az anyagi világtól, ellenkezõleg, rendkívü-li erudícióval és ritka költõi fantáziával mutatott rá az ember természeti létének tör-vényeire és következményeire. Ugyanakkor azt is jól tudta, hogy az embernek nemcsak a természetben kell otthonra találnia, és ezért nem érheti be azzal, hogy elve-gyül a mindenség dolgai között, meg kell találnia helyét a történelemben, és értelmetkell adnia nemcsak a mindenségnek, hanem a történelemnek is. Ezzel küzdöttekmeg a késõbbi költõi époszok.

6

2010/1

alán most már végre megjelenõ köny-vem címe (Negyvenöt év a szerelemkertjében – sõt már kicsit több) is arrautal, hogy a magyar népköltészet egyik

fontos csoportjával, strófikus lírai dalainkkal máraz 1960-as években kezdtem foglalkozni. Elsõsor-ban magyar és nemzetközi líratörténeti adatokathelyeztem egymás mellé. Elég hamar kiderült, vi-lágszerte elõfordul, hogy a szerelmesek találkozá-sa egy csodálatos kertben történik, amelyet nemnehéz a mi Édenkertünkkel is azonosítani. Sõt ecsodálatos kert nemcsak egyszer volt, és el is ve-szett, hanem a jövõben is visszatérhet: mint az isz-lám vagy a kereszténység eljövendõ Paradicsomá-ban. (Még az is széltében ismert, hogy éppen ez aszó, a pardeisz tulajdonképpen perzsa eredetû, éseredeti jelentése egyszerûen ’kert’.)

Különösen e téma mûvészettörténeti vonatko-zásait vizsgálván kellett rájönnöm arra, szintesemmi sem olyan egyszerû az ilyen témájú ábrá-zolásokon (sem), mint ahogy gondolnánk: példáulamit mi az érzéki szerelem meztelen kitárulkozá-sának vélnénk, az éppen az „égi szerelem” képe –és fordítva: mint ahogy Tiziano közismert képén(Az égi és a földi szerelem – Róma, GalleriaBorghese) szemlélhetjük. Az ábrázolásokon bemu-tatott vagy a szövegekben megemlített virágoknakis van olyan „jelentése”, amelyet a mûvelõdéstör-ténetben járatlan szemlélõ nem is vesz észre, vagy– ami még rosszabb – félreért.

A szakavatott Biblia-magyarázatok is hasonló-képpen ugyanerre ébresztenek rá: semmi semolyan egyszerû! A mi közfelfogásunkban a két pa-radicsomi fa egyike („a tudás fája”) egyértelmûen 2010/1

Az indák, valódi ésstilizált virágok, levelekmegtalálhatók templomaink kazettásfestett famennyezetein,a parasztok fesettbútorain, sõt akár a játékkártyák hátlapjain is.

VOIGT VILMOS

A SZERELEM KERTJÉNEK VIRÁGAI

T

almafa. Ám az eredeti szöveg és a régi illusztrációk ezt nem állítják, úgyhogy külön-féle más növények (nemcsak fák!) is szóba jöhettek. A másik fáról („az örök élet fá-ja”) pedig még ennyit sem tudunk.

Szerencsére most nem is e két „fával” kell foglalkoznunk!A magyarországi kertek történészei összefoglalták, hogy középkori kertkultúránk

fejlõdését a kolostori kertek határozták meg: ezekben gyógyító és haszonnövényekmellett megjelentek az egyházi szertartásokhoz használt dísznövények, virágok is.Az uralkodók közül IV. Béla, majd Luxemburgi Zsigmond oklevelei között maradtakránk kertészettörténeti fontosságú adatok. Amikor a várak urainak a falakon kívül isvoltak veteményeskertjei, és nem volt többé szükség a várfalakon belüli házak kert-jeiben termelni – ezek díszkertté válhattak. Azonban azt, hogy pontosan milyen vi-rágok vagy gyümölcsfák voltak az immár díszkertekben – alig sejtjük. A reneszánszkertkultúra megérkezik Magyarországra is, noha az erre vonatkozó közkeletû meg-jegyzések inkább naiv elképzeléseket, mint pontos adatokat tükröznek. Mátyás ki-rály csakugyan építtet vagy átépíttet várakat, amelyek immár nem védelmi, hanemreprezentációs és szórakoztató építmények: kastélyok. Az itt rendezett ünnepségek-rõl és mulatságokról azonban kevés valódi forrás maradt ránk, inkább csak feltevé-sekkel bírunk. A király a budai várban és a környéken több, az olasz kerteket után-zó kertet mûködtetett. Ezeknek kõ, sõt egyenesen márványkõ fala volt. Bennük füg-gõkert, kút, dézsákba ültetett virágok, különbözõ alakúra nyírt fák voltak. A visegrá-di palota átépítése során a korábbi szõlõ és gyümölcsös mellett megnõtt egy önállódíszkert szerepe. A kertekben díszes építmények voltak, a beszámolók sorra említik,hogy a kertben csobogó díszkutakból nagy ünnepeken bor folyt. Az ország gazdagvezetõi is felismerték a díszkertek presztízsnövelõ szerepét. Elméleti szakirodalomis eljutott hozzánk. Ám éppen e kertek virágairól tudjuk a legkevesebbet. A 2008-asMátyás király-jubileum alkalmából megrendezett tudományos ülésszakoknak remél-hetõleg megjelenõ kiadványai e téren bizonyára több adatot, új magyarázatokat fog-nak hozni.

Sajnos a magyar reneszánsz és a magyar királyság összeomlása nagymértékbenveti vissza az európai jellegû kertkultúra fejlõdését hazánkban. A 16. században –már ahol lehet – mégis terjed a szép kertek divata, újszerû növényekkel. Szimboli-kus értelmû kertet azonban e korból sem ismerünk. Nem ismerjük eléggé az e kor-ban nálunk is valahol csak megjelenõ „keleti” kertkultúra formáit sem. A „barokk-nak” nevezhetõ magyarországi kertektõl kezdve (a 17. századból) viszont pontos le-írások, ábrázolások mutatják, milyen is volt e korban a virágok elhelyezkedése, ne-velése, milyen építmények vagy bútorok, berendezések voltak a díszkertekben.

A „nép” e korokban, ha díszes kertekre, a köznapinál pompásabb virágokra gon-dolt, leginkább az ilyen valódi virágoskertekre emlékezhetett, sõt bizonyára dolgo-zott is az ilyen kertekben.

Mindenhol fontos kertészettörténeti forrásanyagnak szokás tekinteni a képzõmû-vészeti alkotásokat, fõként a festményeket. A rajtuk látható virágok valóban látvá-nyosak, és az egész európai mûvelõdéstörténet számára is igen tanulságos adatokatképviselnek. Ám e mûalkotások hazai értelmezése mégsem olyan egyszerû.

Egyrészt ha ma – mondjuk az esztergomi Keresztény Múzeumban – megnézzük aszép festményeket és rajtuk a természetben vagy épületekben látható vad vagy ter-mesztett virágokat – jó tudnunk, hogy e képek közül több is csak a 19. században,külföldi mûkereskedõktõl lett megvéve, azaz éppen a mi „hazai” virágkultúránk áb-rázolásaihoz nem tartoznak. Sõt még ha Mátyás király corvináinak lapjain szép vi-rágokat vagy díszes ünnepségeket láthatunk is, ezeket sem vehetjük a hazai „kerti”élet pillanatfelvételeinek – legfeljebb arra gondolhatunk, hogy a méregdrága itáliai

8

2010/1

könyvfestõk így képzelték el az egyes jeleneteket –, és lehetséges, hogy az ilyen ké-peket olykor meg a magyar rendezvénytervezõk tekintették szövegkönyvnek.

Sõt még ha „hazai” is az ábrázolás – mint mondjuk M. S. mester csodálatos táb-laképeinek virágábrázolásai esetében –, ott sem egyszerû a „magyar” magyarázat.Nem tudjuk, a festõ hol tanult, kit és mit utánzott. Festészetét korábban a német mû-vészettörténet „dunai iskolájával” hozták kapcsolatba, majd éppen a természeti kör-nyezet ábrázolásának különbsége miatt közelítették inkább egy „nürnbergi” festésze-ti gyakorlathoz. Sõt, ha igaz az a nemrég tett bejelentés, hogy személyét is azonosí-tani tudjuk – egy felvidéki német–magyar–lengyel mûvészettörténetbe illeszthetjük.Ugyanakkor az mindenképpen biztos, hogy az õ mûvei is az európai virágfestészetkeretébe illeszkednek, és ilyen módon – noha kerülõ úton – a magyar „virágtörténet”keretébe beletartoznak.

Természetes, hogy ezek az ábrázolások „befolyásolták” a költészetet, és még a nép-költészetet is. Ha például az ilyen szövegekben a „rózsa”, „viola” vagy „tulipán” szere-pel, ezek ’jelentése’ nemcsak a valódi virágokra, hanem azok látványára is vonatkozik.

Különösen jellemzõ ez az imaginárius virágfelfogás olyan esetben, amikor a va-lóságban nem megtalálható környezetben említik a virágokat. A középkortól kezdveaz Édenkert (a Paradicsom helye) a legismertebb ilyen helyszín, ám megjelenik a„szerelem kertjének” ettõl független helyszínen való bemutatása is. Európai iroda-lomtörténészek régóta tudják, hogy egy csodálatos szépségû hely (kert vagy liget,rendszerint egy forrás fejénél) a középkorban már közhely, amely korábban megje-lent többek között Homérosznál, az antik bukolikus költészet legrégibb, ránk maradtalkotásaiban, Vergiliusnál mind a Bucolica, mind az Aeneis szövegeiben. Éppen Ver-gilius az, aki e szép hely (locus) jelzõjeként a ’szeretetreméltó’ melléknevet(amoenus) használja.

A középkor emiatt tartja sajátos megnevezésnek, szinte „szakkifejezésnek”. A 10.századi sevillai Isidorus nevezetes kézikönyvében (Origines) is így említi. Ezt akönyvet pedig csakugyan használták Európa-szerte. Azt is tudjuk, hogy például Gel-lért püspök magánkönyvtárában is megvolt, sõt valószínûleg utazásai során is magá-val vitte. Vagyis azt, hogy „létezik”, sõt azt is, hogy milyen a locus amoenus, sokantudhatták, persze a mûveltek. A középkorban egyébként az amoenus melléknevet azamor szóval kapcsolták össze, úgyhogy a locus amoenus értelmezéseként „a szere-lemhez tartozó hely” jelentésre gondoltak.

Elképzelhetjük, hogy a latinul verselõ Janus Pannonius is így használta e közhe-lyet – ám tõle szerelmes témájú vers nem maradt ránk. Viszont ilyen leírások olvas-hatók az olaszból magyarra fordított Árgirus széphistóriában, és természetesen is-merte az ilyen (európai jellegû) szövegformálást Balassi Bálint is. Azt, hogy a 16. szá-zad utolsó negyedének magyar nyelvû költészetében is megfogalmazhatták e „köz-helyet”, könnyen igazolhatjuk. Ilyen szöveg megjelenik ugyanis az úgynevezett „kéz-iratos énekköltészet” legkorábbi szakaszában.

A 17. század legelején összeírt Fanchali Jób kódex 14. számú dala így kezdõdik (akézirat helyesírását minimális mértékben korszerûsítettük):

Sötét ködbül alig tisztult vala szép hajnal,Kis kertemben hogy sétálék fáradt sok gonddal,Hát bé fedett szép virág(a)im újultanak hóval,Egy szép madár rajtok járkál gyönge lábával.

Itt és a hasonló szövegekben a továbbiakban inkább a szép madárral foglalkoznak,a virágokról nem tudjuk meg, milyenek, csak azt, hogy hó vagy köd befedi ezeket.

9

2010/1

A magyar népköltészetben, legkivált a moldvai csángóknál ez a vers gyakoratilagmáig megmaradt, énekelt dalként. Több ilyen lejegyzést ismerünk, ezekben is elna-gyolt a virág ábrázolása, viszont a „lírai én” a madárral beszédbe elegyedik.

Egy 1938-as feljegyzés elsõ strófája (némileg egyszerûsített helyesírással):

Hej kisétálék kõkertembeVirágom látni,(é)s Há(t) ott vagyon kis gör(l)iceSárga lábával.

Ilyenek egy másik csángó énekestõl 1950-ben feljegyzett szöveg kezdõ strófái is(a helyesírás minimális egyszerûsítésével):

(é)s Én kimenék kiskertemben virágom nézniS elvitte /j/az égi harmat virágom szinyit. (=színét)

Rajta tapott bus gerlice fehér lábávalFehér lába, kék a szárnya, ja be gyöngyen járja.

Mind a régi, mind a közelmúltban feljegyzett szöveg ugyanúgy fogalmaz. A kõ-kert (majd: kis kert) sztereotípia. Benne csak virágot említ a szöveg, azaz a leírt ese-mény nem veteményes/orvosságos kertben, hanem „díszkertben” zajlik. Nem neve-zik meg a virágot, amelyre hó, hóharmat vagy harmat ül. Ezt a szövegben késõbb em-lített szerelmi búslakodásra utalásként is felfoghatjuk. A szép kis madár tarkasága isa szerelemre utalhat. Egyébként a „szép madárka” is ugyanolyan sztereotip lírai kép,mint a virágoskert. Ezenkívül a „fáradt sok gonddal” sétáló lírai én maga is sztereo-típia, a „szomorú szerelem” (amour triste) közismert megnyilvánulása – és nem kellvalamely konkrét cselekvés elõadásaként felfogni az errõl szóló mondatokat.

Az európai mûvészettörténet a locus amoenus ábrázolások között a május hónap-ra utaló naptári képeket, majd az ehhez hasonló, szabad téren zajló mulatság-jelene-teket, az Édenkert ábrázolásait szokta a legtöbbször említeni. Minthogy a „szerelemkertjét” a Rózsaregény is említi, e mûnek több ilyen jelenetéhez is készültek illuszt-rációk. Ezek az ikonográfiai sémák késõbb igen sokféle módon befolyásolták az eu-rópai festészetet. Bármennyire is tanulságosak az ilyen „késõbbi” képek (amelyekhezmár tudnánk magyar példákat is adni) – ezt most nem tehetjük.

A középkori európai mûvészet a szerelmespárokat különféle helyen és helyzet-ben ábrázolta: például alvás, pihenés, sétálás, vadászat, solymászat, közös fürdés,kertben való sakkozás, olykor erotikus társasjátékok gyakorlása közben. (Ilyen voltpéldául a „vak légy” – mosca cieca –, amelyben a bekötött szemû ifjúnak tapintás ré-vén kellett kitalálni, kibe is ütközött.) Feltûnõ, hogy a szabadban történõ zenéléstmilyen gyakran ábrázolták, hol önálló témaként, hol étkezés vagy más ünnepség ke-retében. A bibliai tárgyú jelenetek között az Édenkert ábrázolása csakúgy elõfordul,mint a Tízparancsolat (fõként a hatodik, ám olykor akár a hetedik parancsolat!) vagyaz Énekek éneke illusztrálásaként. Nevezetes világi történetek (akár Boccaccio novel-láinak díszített kiadásaiban vagy Dantétól a Földi Paradicsom bemutatása aPurgatorium XVIII. énekében) illusztrációi is képviselhetik ugyanezt a megoldást.Még az ilyen tárgyú képek vagy könyvek szélén levõ rajzokon meg az iniciáléiban istalálunk így értelmezhetõ részeket. A növények ábrázolása erõsen sztereotipizált.Nem igazi erdõt, hanem egymás mellé állított fákat láthatunk, amelyek nem méret-arányosak, gyakran igen lekicsinyítettek, egyenesen bonsai-szerûek, olykor páfránymintájú levelekkel, különbözõ, nem is a növényekre jellemzõ, inkább dekoratív vagy10

2010/1

heraldikus színûek. Ha állatok is láthatók, ezek megkülönböztethetetlen kis mada-rak, gólyák, sasok, kiskutyák, sõt majmocskák, késõbb, a 15. század közepétõl kis,fehéresszürke nyulak. (A nyúl termékenységi szimbólum, és még Tiziano említettképén is ott látható a „földi szerelem” feletti réten – már ha a jó szemû nézõ egyál-talán észreveszi e kis állatokat.) Maguk a virágok rendszerint a kép elõterében van-nak. Általában többféle dísznövényt láthatunk, leginkább a mai virágcsokrok nemvirágos növényeihez hasonló jelleggel és módon. Több, akár öt-hat féle van belõlük,igen gondos rajzzal. Csak néhányon látható kinyílt virág, máskor érett, kisebb-na-gyobb bogyókat vehetünk észre. Az elõtérben álló virágok az emberekhez képest kö-rülbelül térdmagasságig érnek, és egymás mellé társításuk messzemenõen egyezik amai virágkötészet megoldásaival. Leginkább a ma „zöld” néven említett, a szálas vi-rágokat a csokrokban kiegészítõ növényekre hasonlítanak. Színük viszont általábansárgás, a mai szárított virágok színére emlékeztet. (Persze a mûvelõdéstörténeti fo-lyamat éppen fordított irányban zajlott le: a mai virágkötészet követi az évszázadok-kal korábbi mintákat, amelyek nyoma az ábrázolásokon is megjelent!) Minthogy azilyen növények rajza kidolgozott, nagy gyakorlatra vall, nyilvánvaló, hogy az egyesfestõiskolákban nemcsak valódi növények lefestésére tanították a fiatalokat, hanema már bevált mintákat is el kellett sajátítaniuk. A képek elõterében levõ nagyobb nö-vények mögött, az ábrázolt jelenet színhelyén (rét, mezõ, erdõ stb.) kisebb növénye-ket is lefestettek, rendszerint egyszerûsített formában. Ezeket a „valóságban” mint-egy arasznyi nagyságúnak vélhetjük, általában zöld a száruk, legtöbbször van rajtukvázlatos rajzú virág is. Itt is gyakori a stilizálás, ám néhány virágot (margaréta,gyöngyvirág, bazsarózsa) felismerhetünk. Ezekbõl egymás közelében többet, több tö-vet is szoktak ábrázolni.

A növények pontosan felismerhetõ ábrázolása egyébként az orvosi szakirodalom-ban volt igazán nélkülözhetetlen. Ennek is sok évszázados hagyományai vannak, ne-megyszer váratlan fordulatokkal. A bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár egyik ékességea Cod. 2644-es számon nyilvántartott és a 14. század végén Itáliában készült díszeskódex. Ennek „Tavasz” (Ver) címû illusztrációján valóságos színpompás virágkiállí-tás jelenik meg. A kép hátterében egy-egy, gömb alakúra metszett virágos fa látható,a lombokon és a két fa között tarka, mondjuk szarka vagy gyurgyalag méretû mada-rakkal. Alattuk egy átláthatatlan, magas szárú virágokból kialakított sövény van.Ezen mintegy 50-50 fehér és vörös kinyílt rózsa látható, festõi kompozícióban. A képbal oldalán egy kék és piros ruhájú pár fogja át egymást. A nõ bal kezében legalábbnyolc szálból álló csokrot tart, négy vörös és négy fehér virággal. A kép közepén egysötétrózsaszín ruhás hölgy ül. Hajába hét ugyanilyen (talán már koszorúba font) vi-rágot tûztek. Ölébe ejtett kezeiben egy 7–10 hasonló virágból álló láncfüzér van. Tõ-le jobbra egy kék ruhás hölgy ül. Az õ ölében egy mintegy tíz szálból álló kis virág-csoport van. A tõle jobbra, a kép szélén álló piros ruhás hölgy jobb kezével épp le-szed a sövényrõl egy piros virágot, baljában pedig néhány már letépett fehér és pi-ros virágot tart. Az illusztrációt egy itáliai mûvész készíthette. Maga a munkaTacuinum sanitatis in medicina címet visel, vagyis egészségi tanácsadó könyv,amelynek eredetije a 11. század közepén élt arab tudós, Ibn Botlan orvosi traktátusavolt. Ez is és a Tacuinum is bemutatja és ábrázolja gyógyításhoz használt növénye-ket, valamint az egyes idõszakoknak, évszakoknak az emberi testre gyakorolt hatá-sát. Az elõbb leírt miniatúra alatt, a lap alján olvasható szöveg egész egyszerûen or-vosi elõírás. (Egyébként ugyanezen bécsi kódex másutt például ábrázolja a mandra-góragyökeret, pontosabban azt a jelenetet, ahogy ezt ember nem szedheti ki a föld-bõl, hanem csak egy kutyával húzható ki.)

Azt, hogy a piros és fehér rózsák itt jelképesek, mind a Tavasz megjelölés, minda virágokkal foglalkozók sztereotip ábrázolása bizonyítja. Itt nem egy valódi kerti

11

2010/1

munkafolyamat bemutatásával, hanem a virágokat hozó kikelet allegóriájával talál-kozunk.

Természetes, hogy a valódi kertek története közvetlenül is befolyásolta az ábrázo-lásokat. Köztudott, hogy Európában a 15. században megváltozik a magánkertek ki-alakítása és ezek funkciója. Korábban a kertek zárt, kõfallal végig körülvett „magán-birtokok”, csak a tulajdonos (és szûk családja) és nem a nagyvilág használatára.Mind a leírások, mind az illusztrációk ezt a zártságot hangsúlyozzák. E kertekbennem volt hova leülni, nem volt, ahol mulatni vagy ünnepibb módon étkezni. A meg-változott felfogás viszont az igen jól gondozott, pontos tervek alapján készült dísz-kerteket kifejezetten mutogatni akarta, presztízsértéknek tartotta. A bemutatás szán-déka kiterjedt még az öntözés és a napfény felhasználására is, a kertekben dísztár-gyak, oszlopok, kis tavacskák, csobogók, szökõkutak és álló lugasok jelennek meg.Az sem mindegy, mibõl van a kerítés: kõfal, téglafal, esetleg keskenyebb, drágábbtéglából készül, vagy palánk, alacsony deszkakerítés, vagy léckeretre, lugasra emlé-keztet. Hol és hogyan lehet leülni, idõzni, mulatozni a kertben? Hány ember fér akertbe? Milyen virágokat láthatunk? A lakóházakon nagyobbak lesznek az ablakok,és úgy alakítják ki a kerteket, hogy ezek az ablakokon keresztül az épületbõl is cso-dálhatók legyenek. Az ilyen „új” kertmûvészetre valló gyakorlati eljárások megjelen-nek a kor mezõgazdasági szakkönyveiben is. Ezek közül a legnevezetesebb a 13. szá-zadi Petrus Crescentius (Piero de Crescenzi) agrotechnikai kézikönyve (Opus rurali-um commodorum… 12 könyvben, amely fõként az 1486-os augsburgi kiadás utánterjedt el), amelyet az egész kontinensen évszázadokig alapvetésként használtak.

Az „új kertek” ábrázolása megjelenik a régi, akár biblikus ábrázolásokban, a ka-lendáriumokban, sõt a kor olyan festményein is, amelyek portrék, vagy aktuális ün-nepségeket mutatnak be.

Tipikusan ilyen kép Boccaccio egyik hõsnõ-története (Teseida delle nozze diEmilia) francia fordításának egy olyan illusztrációja (a flamand Barthélemyd’Eycknek tulajdonított alkotás 1465–1470 körülrõl), amelyen a házasságára váró nõifõszereplõ, Emilia, kívülrõl égszínkék, belülrõl hermelinmintás köpenyében a „vár-kertben” ül, és nõi fejdíszt, talán virágszirmokból összeállított koszorút készít. A kö-zépkori kõvár – ahol még a vaskos rácsokkal ellátott börtönablak is gazdag építészetidekoráció mögött látható – udvarában külön szerkesztették meg az „újstílusú” virá-goskertet. Ezt lécekbõl kialakított vázak (egy ajtó és két ablak kerete, egy virágtartótámfal, balra hátul egy íves lugas [„pergola”]) alkotják, amelyekre felfuttatják a növé-nyeket. Maga ez a kis kert (a szöveg szerint „a szerelem kertje”) négyzet-alaprajzú, úgy3 x 3 méteres, és minden oldalról alacsony keret övezi. Elöl 6–7 téglasorból álló tö-mör fal tetején két hosszanti léckeret is látható, nyilván a téglafal tetejének mindkétoldalán. Az ily módon elkerített ágyásba már dísznövényeket ültettek. A kertbe egygótikusan díszített léckeret-ajtón (tetején kis „bástyával” és e fölött vár-lobogóval) át,hozzánk képest hátulról lehet bejutni. A bejárattól eltekintve végig a kertben egy fû-vel beültetett földpadkán lehetett bárhová leülni. Akár nyolc-tíz ember is elférhetette kis díszkertben. A hátsó két sarokban egy nagyobb és egy kisebb (gondosan met-szett) fa látható. Ezek nem gyümölcsfák. A balra hátul (és már e kisebb kerten kívül)levõ íves lugason viszont szõlõlevelek láthatók. Az ülõ hölgy mögötti léckeret vállma-gasságú, erre fehér és vörös rózsákat futtattak. Az ajtó és az ablakok közti lécvázakraalul virágokat, feljebb szõlõt futtattak. A nézõ felé esõ oldal nyitott, a virágágyásbankisebb virágok (talán szegfû) láthatók. A nézõhöz még közelebb, egy rácsos fakeretenismét más, legalább két- vagy háromféle alacsony szárú virágsor van. Az, a kivételesnövény, amely túlnõ a kereten, valószínûleg a nap felé forduló áloé.

Minthogy ez a kép is szövegillusztráció, a lap alsó részére Boccaccio mûvéneknégysornyi francia nyelvû szövegét írták, és ennél nagyobb felületen igen gazdag,12

2010/1

színpompás virágillusztrációt készítettek. Ez a középkori díszített kéziratok megol-dásait utánozza, a kompozíció is képzõmûvészeti és nem kertmûvészeti jellegû. Vi-szont a valódi virágok ismeretére vall, hogy a lap e részén ötféle különbözõ virágotmutatnak be, köztük a bimbós és már kinyílt formákat is. Ezenkívül kétféle, realisz-tikusan megfestett falevél meg egy heraldikus, itt-ott virágokat is termõ indázó ara-beszk van a képen. Egyszóval az egész lap egyszerre képviseli az „új kert” gyakorla-tát meg a középkori kódexfestészet hagyományait. Minthogy e korban nagy létszámúmûhelyek készítették a gazdag megrendelõk számára a díszes kódexeket, igazán va-lószínû, hogy ugyanazon könyvfestõ cégnél is más és más festette a „heraldikus”vagy az „új kertekben” megtalálható virágokat (és ismét más az emberalakokat, épít-ményeket, akár a kert vázszerkezetét stb.).

Az ilyen indák, valódi és stilizált virágok, levelek azután évszázadokon át köz-kedvelt megoldások maradtak: hogy csak hazai példákat említsek, megtalálhatóktemplomaink kazettás festett famennyezetein, a parasztok festett bútorain, sõt akára játékkártyák hátlapjain, díszcsomagoláson vagy kötvényeken és diplomákon is.Hogy milyen apró részletekbe menõen állandósul e növényi ornamentika, könnyenigazolhatjuk.

Játékkártyáinkról is jól ismerjük azt a megoldást, hogy növényi leveleket („do-hánylevelek”) szimmetrikusan két színre festenek, legtöbbször dohánysárgára éshervadtzöldre. A középkori illuminált kéziratokon már ismerjük ezt a megoldást –mégpedig századokkal az amerikai dohány Európába hozatala elõttrõl is!

Ha most hitelesen „magyar” történeti forrásokat kívánna az olvasó – azt kell mon-danom, a lehetetlenségre vágyik. Éppen az adatok sokasága az, ami miatt nehéz„egyirányú” következtetéseket levonni.

Amikor a fentiekben leírtam az „új kertek” látványait, nem említettem, hogy máraz idõszámításunk szerinti elsõ fél évszázadból megmaradt (pontosabban a vulkánki-törés által betemetett, majd kiásott) pompeji villában is falfestményen látunk egy, azégszínkék ég alatt a szürkés homokba ültetett zöldes virágdíszkertet. A felül páfrány-szerû, magas növények alatt a földön kisebb, margaréta jellegû virágok virítanak.Egyes növények fehér fürtös vagy piros bogyós virágot, termést hoznak. Úgy kilencmadár ül a növényeken, vagy repdes fölöttük. Közülük — az igen gondos ábrázolásalapján — a fecske, örvös galamb, gerle, aranymálinkó jól felismerhetõ. A kép két ol-dalán egy-egy kõlábazat tetején nõi és férfifej, majd ezen márványtábla látható, ame-lyen egy-egy (nem teljesen azonosan ábrázolt) fekvõ nõi relief van. Az egyik kõtáblatetején galamb ül. A kép közepén egy kagylós tetejûvé kiképzett kis vízmedence van,valószínûleg vékonyan csorgó vízzel. Közel e fölött látható az egyik vékony ágon pi-henõ örvös galamb. Ha mai kerttervezõ tanulmányozná a képet, rájöhetne, itt csak-ugyan gondosan végezték a növények kiválasztását és elhelyezését. Nekem az a be-nyomásom, akár a közelmúltból jól ismert egészfalas poszterek elõdjét is felfedezhet-jük. A pompeji villa egyik falára itt egy nyíltszíni díszkertet festettek, mintegy repro-dukálva a bizonyára a valóságban is látható, hasonlóan díszes kerteket.

Azt, hogy a kert több, mint maga a kert, sokan tudták és tudják. Egy újszerûmûvészetbemutató kiadványsorozatban az olasz Lucia Impelluso a közelmúltban(elõször 2005-ben) adta ki a kertekrõl szóló könyvét. A mintegy 300 illusztrációt adó(és ezeket elemzõ) munkában az elsõ fejezetekben voltaképpen történeti rendszer-ben tárgyalja a szent és profán, a pápai és nemesi, a királyi, a közönségnek megnyi-tott, majd a közösségi kerteket. A kötet nagyobbik felében a kerteket négy szempont-ból tekinti át: a kert részei; élet a kertekben; a szimbolikus kertek; a kertek az iroda-lomban. Ám végül is ennél sokkal részletezõbb képet ad. Például csak a szimbolikuskerteknek tizenötféle alfaját sorolja fel: úgymint a szent liget, a Paradicsom kertje, Jé-zus kertjei, a Szûzanya kertje, a megszentségtelenített kert, az erények kertje, az ér-

13

2010/1

zékek kertje, az alkimisták kertje, a jelképek (emblémák) kertje, a csendélet, a filozó-fusok kertje, a szabadkõmûves kert, a sírkertek, az elmélkedés kertje és végül a kör-körös kert (amely voltaképpen a világmindenség régióinak kíván megfelelni).

Ez utóbbiról szólt Giovanni Battista Ferrari 1633-ban Rómában kiadott kertter-vezõ traktátusa (De florum cultura), amelyben rögtön kilenc modelljét vázolja felegy körkörös szimmetriával kialakított, világképjellegû kerttípusnak. Ennek egyiklegismertebb (ám igen nehezen meglátható) példája a római Scala Santa (GiovanniGuerra által már 1589-ben megrajzolt) freskója: a Misztikus földi paradicsom. E ké-pen hét, egymástól sövényekkel elválasztott koncentrikus kör van egymásba il-lesztve, mindegyikükben sokféle fával és állatokkal. Legbelül, a szinte üres hete-dik kör után egy üres porond látható, amelybõl egy hatalmas fa emelkedik ki, csu-pán legfelül meghagyott, két oldalra és felfelé kiterjedõ ágakkal, mintegyalakú lombozattal, amely nyilvánvalóan Krisztus keresztfájára (és a mûvész szán-déka szerint egyszersmind „a Tudás fájára”) utal. E képen voltaképpen nincsenekis virágok, csak csupasz fák. Ám ettõl nem kevésbé jelképes a freskó.

Már Ferrari említett könyvében is megtalálható egy „ovális kert” terve, amely el-rendezésnek legszebb és legmesszebb menõ megvalósulása a római San Carlo alleQuattro Fontane templom (1634–1638) Francesco Borromini által készített ovális ku-poladíszítése. Ezen pedig már csak geometrikus minták láthatók, amelyek azonbanvégül is a „világ képét” adják – az Édentõl az eljövendõ Paradicsomig.

Íme, elérkeztünk hát az olyan kertekhez, amelyekben már nincs is szükség virá-gokra! És mégis a paradicsomkertet, sõt a locus amoenus színhelyét ábrázolják.

Idõben és térben folytathatnánk szemlénket, amely egyre inkább sokrétû mûve-ket említhetne. Ám az eredeti összefüggés a „csodálatos kert” és virágai között márebbõl is nyilvánvaló. Irodalmi és zenei alkotásokat idézhetnénk. Ezt sem tehetjükmost. Fenti példáink csak ízelítõt adhattak e nagy választékból.

Természetesen illusztrációk is kellenének e közléshez. És természetesen színesképek, jó képfelbontással, hogy a részletek is megfigyelhetõk legyenek. Ennek azon-ban nemcsak nyomdai, hanem jogi akadálya is lett volna. Talán a szöveges leírásokmégis érzékeltetik a látványt, és ezek illusztrációi a hivatkozások révén megtalálha-tók. Cikkem elején említem „a szerelem kertjérõl” szóló könyvemet (Budapest, 2009,Mundus Kiadó). Ebben további, elég gazdag szövegtörténeti, ikonográfiai és mûvelõ-déstörténeti szakirodalom is található. A Magyar Mûvelõdéstörténeti Lexikon V. köte-tében (2006) Stirling János írta a „kertmûvészet” címszót, amely jó történeti képetad, felhasználja a valóban legújabb magyar szakirodalmat – viszont éppen a mi mos-tani témánkra nem tért ki.

A középkorról talán mindmáig a legjobb (képzõmûvészeti forrásokból dolgozó) át-tekintés Frank Crisp könyve: Mediaeval Gardens. New York, 1924. Újabb lenyomata:New York, 1966. Hacker Art Books. Itt az elsõ kötet szöveges áttekintést ad, valamint225 rajzot. A több mint 150 tételes irodalom zöme forrásmûvekre vagy eredeti szak-tanulmányokra hivatkozik. A második kötet több mint 300 illusztrációt tartalmaz.

Az olasz reneszánsz koráról hasonlóan mûvészettörténeti és eszmetörténetiszempontból kiinduló, alapvetõ, ma már klasszikus munka Mirella Levi d’Ancona:The Garden of the Renaissance. Botanical Symbolism in Italian Painting. Firenze,1977.

14

2010/1

ippay János a Posoni kertjének (1664)elején álló Ajánló levélben azt írta, hogyaz kerüli el a feddést, „ki az egeket,mennyei Kerteknek; és a kerteket, földi

egeknek nevezi”.1

Az ég, a mennyei paradicsom mintája egybenindoka a földi, s a voltaképpen az isteni környezetmásolatául készült kertnek. A paradicsom és azevilági kert szerkezete, növényzete egymásra vo-natkoztatható, például az egek virágai a csillagok,s a kerti virágok csillag alakúak. Mindez régi, mégcsak nem is keresztény fejlemény. Galla Placidiamauzóleumának mennyezetmozaikja az olyan el-sõ keresztény ábrázolások egyike, ahol az emberikert és az isteni menny, végsõ soron a mikrokoz-mosz és a makrokozmosz egymáshoz illesztése(egymással magyarázhatósága) megtörtént.

Delumeau paradicsomtörténetét olvasva nyil-vánvaló, hogy a földi kertek képei nyomán mikéntformálódott meg az éden, illetve a paradicsom,majd a kertkultúrát nélkülözõ középkor végére aBiblia alapján a keleti és a nyugati egyházatyák ál-tal kibontott paradicsom-kép. Az Énekek énekenyomán felvázolódott ideáltípusos kert, a Máriá-hoz kötött hortus conclusus-elképzelés ugyancsakhatott a kialakuló keresztény kertekre (Delumeau;Cunningham, 1996. 39–40.). A keresztény kert szá-mos jelképbõl összeálló metaforamintázat, a né-pesség túlvilágképzetének s ennek a földre vonat-kozó utasításainak összegzõje. A kert a középkorigondolkodás egyik legfontosabb sajátosságát viselimagán: allegória s egyben testileg létezõ dolog.

Lippay Ajánló levele, amelyben a földi kert lét-rehozását indokolta, a kert hasznaira is utal: a kert 2010/1

A paradicsom és az evilági kert szerkezete,növényzete egymásravonatkoztatható, például az egek virágaia csillagok, s a kerti virágok csillag alakúak.

GÉCZI JÁNOS

A VIRÁGOK VIRÁGA, A RÓZSA A POSONI KERTBEN

L

terményei táplálékul, illetve gyógyszerül szolgálnak, s nem elhanyagolható annakvallási szerepe sem. A hármas haszonnal indokolt kertben, ismerve a kerthagyo-mány alakulatait, érthetõen szerepelnek a rózsák. A Jerikóban ültetett rózsára (Cant.2., Eccl. 24.) hivatkozó szerzõ a tekintélyes szöveghagyományra utalt: a rózsa amennyekbe jutó krisztusi „vitézetek”, azaz a véráldozatot hozott mártírok allegóriá-ja. A mennyei rózsa – ebben a formájában – máris példát mutatott, a sok lehetségesok közül kijelölte a kerti plánta kétféle használatát. Eszerint a rózsa koszorúnövényés egyben erénynövény.

A kegyes olvasóhoz címû – második – könyvbevezetõben egy újabb indokkal to-vább erõsbödött minden kerti növények vallási-kultikus használatának indoklása:„Az Érzékenységeket semmi inkább nem indítja és gerjeszti, mint ami leggyakrabbanelõttök [mármint a filozófusok szeme elõtt] forog.”2 A kijelentés megidézte azt a kö-zépkori tanulási eljárást, amely során a szerzetes olvasó a megnézett, elmormogottmondatok tartalmán a mély értelem fölfedése érdekében elmélkedik. A jezsuita szer-zõk által olyannyira szorgalmazott virágnyelv kialakítása és használata során is ha-sonló történt: egy-egy növény szemlélése révén mély hitelvekig jut el a kerti növénytimígyen olvasó, s a helyes erkölcsre lel személyes példát a meditáló.

Lippay rózsaváltozatai

A Posoni kert elsõ könyve, a Virágos kert nem önálló fejezetben, hanem Az Virág-zó Fákrul részben tárgyalta a rózsákat. A klárisfa, a spanyol bodzaként említett orgo-na (Syringa), a labdarózsa (Sambucus Rosea), a vad pomagránát (Balaustria) s a tel-jes barack, cseresznye és meggy rövid tárgyalása után bõséges adatokkal következett,rövid indoklással, a rózsák bemutatása: „…hogy a rózsának dücsõséges szépségét sokékesszókkal magasztaljam, és annak tulajdonságát cifrán leábrázoljam, nem szüksé-ges. Eléggé fölékesítette az, aki õtet virágok Királynéjának nevezte.”3

A rózsák között tizenötfélét különböztetett meg Lippay: ugyan ezek botanikaiazonosítása többnyire – botanikai karakterû, saját illusztrációk híján – lehetetlen, deaz értékelt tulajdonságaik szerint érdemes a változatokat áttekinteni.

A sor élén a ’nemes’ rózsa áll – amelyrõl azt tartotta megjegyzésre érdemesnek,hogy „színe néki különb-különb féle”. Az említési sorban második a ’közönséges’. En-nek a színe olyan, mint a barackvirágnak, illetve a testnek, s igencsak jó illatúnak ál-lította. E csoport másik tagja az ennél kevéssé pirosabb, de teljesebb, szirmosabb:emiatt ezt ugyancsak százlevelûnek hívják. Majd a ’hollandiai rózsa’ következik,amelyet ugyancsak százlevelûnek neveznek, s ámbár az elõzõnél pirosabb, de illatáttekintve gyöngébb annál. A negyedik rózsaféle szirma piros-fehér tarkabarka. Azötödik a milésiai, amely ugyan nem sokszirmú, de vörös, s emiatt ecetrózsakénthasználatos. A kertész továbbá megkülönböztette a pünkösdi rózsácskának is mon-dott cinnamomeát, azaz fahéjrózsát, az olaszországi rózsaként ismert hónapos ró-zsát, a parasztrózsát, amely ugyancsak ecetbe való, a vörös közepû fehér rózsát, asoklevelû, hollandként ismert tejszínû rózsát, s sokvirágú és szagtalan fehérrózsát.Majd a nagyvirágú sárga, tellyes rózsát, az együgyû sárga rózsát s tizenötödikként anarancsszínû, a szirom belsõ oldalán vörösebb, a külsõ oldalán sárgább rózsát.

Mit tudhatunk ezekrõl a kertépítõ tulajdonosok számára ajánlott virággal díszelõnövényekrõl? Túl azon, hogy a termesztési körülményeket – a talajt, az idõjárás-igényt, a plántálást, a metszést és a változatonként különbözõ, a hold állapotától füg-gõ idõben történõ nyesést, gondozást – éppúgy megismerhettük, mint az átteleltetésvagy éppen a szaporítás praktikáit? Miféle rózsaismeret folytatója Lippay János?

A Lippay János által 1664-ben említett egynémely rózsa képi azonosítását egy fél-száz évvel korábban, 1613-ban megjelent florigenium segítségével végeztük el.16

2010/1

Egy kortárs mû: a Hortus Eystettensis rózsái

Johann Konrad von Gemmingen püspök (1595–1612) eichstädti palotáját mintegyholdnyi kiterjedésû, több, elhatárolható kert vette körül. A Hortus Eystettensis min-denekelõtt gyógy- és dísznövényeket, valamint fûszereket és zöldségeket tartalma-zott. A fõpap-hercegtõl Basilius Besler (1561–1629) gyógyszerész azt a megbízástkapta, hogy végezze el a kert növényeinek pontos leírását és hû ábrázolását, s a gaz-dag növényanyagot könyvként is jelenítse meg. A palota díszkertje ismertté vált a vi-lág különbözõ tájairól származó növényei és pompás kivitelezése miatt. Az eredetimû azonban csak a megrendelõ halála után, 1613-ban jelent meg, Konrad Bauernyomtatta ki, valószínûleg Altdorfban, talán 300 példányban, amelyek többsége szí-nezetlen volt. Mára a színes ábrákat tartalmazóak közül tíz példány maradt fenn. Amûnek több újranyomása, illetve kiadása is ismert.

A Hortus Eystettensis szerkezete gyakorlati alapú: tavasztól kezdve az évszakokrendjében teszi közzé a virágzó és terméshozó növényeket, egy-egy táblán általában3-5 rajzzal s a táblákat kiegészítõ latin nyelvû ismertetõkkel. Besler szikár magyará-zataiban többször hivatkozott elõdeire, így ismereteinek forrásaként JoachinCamerarius, Rembert Dodoens, Matthias de L’Obel, Gaspard Bauhin, Charles deL’Ecluse (Clusius), Otto Brunfels, Leonhart Fuchs és mások munkáit tekinthetjük. Aleíró jegyzetek minimális támpontot kínálnak a bemutatott növények eredetérõl,kertészeti fenntartásáról, botanikai sajátosságairól.

Bár Besler, miként elõszavában jelezte, az illusztrációk kivitelezésére rajzolókatfoglalkoztatott, csupán a 367 nagy alakú tábla némelyikén található meg az illuszt-rátor monogramja, amelyek egy része azonosíthatatlannak is bizonyult. Besler alá-írása sehol sem szerepel, mégis, a különbözõ bizonyítékok alapján azokat Besler mû-veinek tekintik.

Az 1100 növényábra 660 botanikai fajt és mintegy 400 kertészeti változatot mu-tatott be: ezek azonosítása a 19. századi botanikusok által megtörtént. Widmann(1806), Max Britzelmayr (1885) és Schwertschläger (1890) megállapításai, ha né-mely ponton el is térnek egymástól, a legtöbb növény esetében biztonsággal átvehe-tõek, s különösen az európai fajokról és változatokról jól tájékoztatnak.

Besler florilégiumában 580 európai faj – köztük 150 mediterrán – azonosított. Azalapfajok közül kiválaszthatóak azok, amelyeket gyógyászati (400), táplálkozási(180) céllal használtak, kevésbé megnyugtató a 250 nemesített, leginkább díszítésretermelt növény másodlagos szerepének a tisztázása. A rózsák is ezek közé tartoznak:némelyiknél, a nevük alapján, kétségtelen, hogy a medicinális haszna fenntartott,másoknál ez már kideríthetetlen.

A florilégium hat táblán mutatta be a reprezentációs célokat szolgáló kert rózsá-it. Mivel a 94-en két Oxalis-fajjal együtt jelenítettek meg egy fehér rózsát, összesenhuszonegy eltérõ jellegzetességû rózsaegyed került illusztrálásra. Mivel a HortusEystettensisbõl több régtõl ismert hétköznapi kerti növény – borostyán, angyalgyö-kér, málna – is hiányzik, nem zárható ki, hogy a munkában nem szerepel akár az Eu-rópában, akár csak a város környezetében ismerhetõ rózsák némelyike, sõt az sem,hogy magában a kertben is nevelkedett még más rózsaváltozat.

Az egymást követõ hat táblának csak az elsõ darabján, a 94-en tûnik fel egy M, Vés H betûkbõl összefonódó, feloldást nem nyert monogram. A 95–99. táblákat Beslermunkáinak tekintik, ámbár vannak olyanok, akik az M(mihi)-et Besler szerzõségéreutalónak vélték.

17

2010/1

Besler rózsái

Besler munkája már azon növénytani szakkiadványok közé tartozott, amelyek bo-tanikailag oly precizitással mutatták be a növényeket, hogy azokat – habituális hiá-nyosságaik ellenére is – utólag nagy pontossággal meg lehet határozni. Besler termé-szetesen a korabeli nevezéktant ismerve címkézte meg az illusztrációkat – ezekbõlarra is következtetni lehet, mely herbáriumok segítségével végezte el e munkát. A94. ábra rózsáját kivéve valamennyi ábra egy virágos hajtást mutat be. A Rosa dam-ascena flora pleno törzse és gyökérzete sem tekinthetõ kidolgozottnak, botanikailagpontosnak, különösen nem, ha például a hagymás, gyöktörzses növények habitus-rajzaival vetjük össze. A hajtások valamennyije bimbózó, illetve virágzó állapotbanmutatja be a növényt, a szirombontottakat mindenkor szembõl, a bimbózóakat, illet-ve elvirágzottakat pedig rendszerint profilból: a csészelevelek sajátosságai csupánrajtuk nyilvánultak meg. A levélfonák nem minden esetben került bemutatásra. Akézzel végzett színezés természetszerû, a levélzet, a tüske, a sziromlevelek színeegyedenként más, vélhetõen a valóságos minta jegyeit magán viselõ. Besler leírásaszerint az alábbi rózsák kerültek a kötetébe:

94. tábla:Rosa damascena flore pleno

95. tábla:I. Rosa centifolia rubraII. Rosa praenestina variegataIII. Rosa provincialis flore in carto plenoIIII. Rosa lutea maxima flore plena

96. táblaI. Rosa flore albo plenoII. Rosa alba flori simpliciIII. Rosa Milesia flori rubro plenoIV. Rosa provincialis flori albo

97. táblaI. Rosa ex rubro nigricans flore plenoII Rosa lactea CamerariiIII. Rosa Rubicunda Saccharina dictaIIII. Rosa Damascena flori simplici

98. táblaI. Rosa lutea flori simpliciII. Rosa cinnamomeaIII. Rosa rubra praecox flori simpliciIV. Rosa praecox spinosa flori albo

99. táblaI. Rosa sylvestris odorata incarnato floreII. Rosa Sylvestris flore rubroIII. Rosa Milesia rubra flore simpl.IV. Rosa Eglenteria

18

2010/1

A florilégiumban hat fehér (94/I; 96/I; 96/II; 96/IV; 97/II; 97/IIII), hat vörös (95/I;95/II; 95/III; 96/III, 97/I; 97/III) és egy sárga (95/I) kerti rózsaváltozat és nyolc feltéte-lezett vadrózsafaj (98/I; 98/II; 98/III; 98/IV; 99/I; 99/II, 99/III; 99/IV) szerepel. Mind atavaszi virágok közé került besorolásra. Besler a 94/I. fehér rózsát úgy jellemezte,hogy az virágzáskor erõs, kellemes pézsmaillatú. Némelyek ebbõl arra a következte-tésre jutottak, hogy ezért az a Rosa moschata lehet. Ezt kizárja, hogy a faj nyár végé-tõl virágzik, továbbá hogy elterjesztésérõl 1650 után lehet beszélni, így a HortusEystettensis elkészítésekor nagy valószínûség szerint még ismeretlen lehetett. Besler– illetve az ismeretlen M V. H. – inkább egy tavasz végével virító Rosa x alba L.‘Semiplena’-t, a szintén pézsmaillattú damaszkuszi rózsát illusztrált. A 96. tábla há-rom fehér rózsájából kettõt, a I.-t és a II.-at a szerzõ a Rosa x alba L. szimpla és dup-la szirmú változatának gondolt. A IV. számú fehér rózsáról, amelyrõl szintén följe-gyezte illatos voltát, azt állította, hogy Rosa provincialis lenne. Ez utóbbi, ha R. gal-lica L.-változat, valóban lehetne, ha ritkán is fordul elõ, fehér sziromszínû, de az márkizárja a helyes névadást, hogy az ábra szerint nem rendelkezett tüskével. A 97/II.rózsa a botanikusok szerint leginkább Rosa x alba ‘Incarnata’ – olyan, amelyet Botti-celli Primavera festményén találhatunk.

Voltak, akik ezt Rosa chinensis JAQ.-ként határozták meg, talán mert kétszer vi-rágzónak jellemezte Besler. Ennek ellentmond az, hogy a R. chinensis a 18. századelejével tûnt föl az európai kertekben. A 97. tábla IIII. illusztrációját Besler damasz-kuszi rózsaként határozta meg, ámbár a levélzete alapján a R. gallicák közé kellenesorolni. A 95. tábla három vörös rózsáját – a korabeli Európa kertészetében legelter-jedtebb rózsákat – Besler százlevelû vagy káposztarózsaként, Provins-rózsaként, il-letve ecetrózsaként (patikárius rózsájaként) sorolta egymás mellé. A 95/I. centifoliasajátossága helyesen felismert, sajátosságai által azonosítható: a párta csésze formá-jú, a külsõ szirmok egymást fedik, a belsõek ráncosak, s a rövid bimbókon túlnyúl-nak a csészelevelek. A 95/II. variegatája virágának kevesebb a szirma s nagyobbak is,így az nem lehet centifolia, hanem Rosa gallica L.-nek a ‘Versicolor’-ja, a korabeli,kedvelt Provins-rózsa. A 95/III. mint Rosa provincialis szerepelt. E Rosa gallica L.‘Officinalis’ szintén a nagy, rózsaszín virágú Provins-rózsa, az, amelyet a hagyományszerint IV. Thibaut, Champagne grófja 1240-ben hozott a Szentföldrõl Franciaország-ba. Szintén Rosa gallica hibridjeinek mutatkozik a 97/I. frankfurti rózsája, a 97/III.édesrózsája, a 96/III. és a 99/III. Rosa milesiaiak. Besler két sárga rózsája két külön-bözõ fajhoz tartozik. A 95/IIII. Nagy virágú, kétszer virágzó sárga rózsáját Rosa hemi-spherica J. Herrmannként értelmezték, annak ellenére, hogy 1762-ben írták le elõ-ször, már a 16. században is népszerû és ismert lehetett. A 98/I. Rosa luteája a Rosafoetida J. Herrmann: ez az az Anatóliától Himalájáig elterjedt vad faj, amelyetClusius kapott Konstantinápolyból, s osztrák rózsaként ismert. Szintén sárgás szir-múként ábrázolt, ámbár leginkább krémszínû szirmokkal rendelkezik a Rosa prae-cox spinosaként ismertetett, a 98/IV. képen szereplõ R. spinosissima L. Vad faj a Rosarubrának nevezett R. pendulina L. (98/III.), a kevés tüskéjû, s latin nevét megtartó fa-héjrózsa (R. cinnamomea L.) és a 99. tábla I. és IV. képén bemutatott R. eglanteria L.és a 99/II. és III. amely a R. canina L. változata. Besler rózsái alapján megállapítha-tó, hogy a17. század eleji kertészetben a rózsák hibridjei és vad fajai egyként szere-peltek. Az illatos, feltûnõbb, egyszer vagy kétszer virágzó kertészeti változatok kö-zött ott szerepelt a R. x alba ‘Incarnata’, a R. x alba L. ‘Semiplena’, a R. gallicaL.’Versicolor’, a R. gallica L. ‘Officinalis’ és egyéb R. centifolia- és R. gallicahibrideks a töröktõl származó R. hemispherica J. Herrmann. A vadfajok pedig a következõekvoltak: az európai elterjedésû R. spinosissima L. , a R. pendulina L., a R. cinnamo-mea L, a R. eglenteria L., továbbá az Ázsiából származó, kertekbe bekerült R. foeti-da J. Herrmann.

19

2010/1

A Lippay-mû rózsái

Lippay több mint egy tucat rózsája között van egy, amely kétségen kívül Pliniusrózsái között is szerepelt. Plinius írta le elõször a milesiai rózsát, s akként, hogy an-nak legfeljebb 12 lángszínû szirma van.

A Plinius említette rózsafélék közül még kettõ, az említettnél ugyan rejtettebben,de megtalálható Lippay rózsalistájában. A százszirmú, azaz százlevelû – centifolia –rózsa elnevezése Hérodotoszig, illetve Theophrasztoszig nyúlik vissza, de Plinius az,aki a szirmok számára utaló elnevezést átörökítette. (A római enciklopédikus szer-zõnél e virágok – egyetlenegyet kivéve – a rózsaszín és a piros különbözõ változata-iban pompáztak. Plinius csupán egy fehér rózsát sorolt fel – a soktüskés, jelentékte-len szirmú alabandicait –, sárga virágút pedig egyet sem.)

Amit olaszországi rózsának nevez Lippay, s úgy ismertet, hogy „minden hólnap-ban virágzik s télen, mert érzékeny növény, edényben köll tartani és pincébe vinni”,nem más, mint a pliniusi praenestiai rózsa.

Amúgy Lippay János korában a százszirmú rózsát Rosa centifoliaként ismerték.A praenestiait pedig Clusius – de elõtte és a nyomán majd mások is – R. damasce-naként jegyezte. A milesiait pedig R. gallicának mondták. Ez utóbbi bársonyvörös ró-zsa az ókor és középkor konyharózsája, emiatt cukor-, illetve ecetrózsa is lehet a ne-ve, máshol bársonyrózsa, patikáriusok rózsája, officinalis, sok helyen pedig – ismerttenyészhelye miatt – rose de Provinsként. Magyarul – Rapaics szerint – ez a kerti ró-zsa, illetve egyszerûen: a rózsa.

De a tizenhatodik–tizenhetedik századi, lassan megformálódó botanika tükrébenmi az, ami még tudható a Lippay említette rózsákról?

Lippay két földrajzi térséget nevezett meg, amely a kortárs rózsaismeret értelmé-ben a rózsák származását tekintve fontos. Hollandiaiként hozta szóba a cinóbervö-rös, kevésbé erõs illatú százlevelû, alacsony növésû rózsát, illetve a sokszirmú tejszí-nû rózsát. S ugyan a vörös nem erõs illatú, de a fehér annyira sem. Az olaszoktól pe-dig a hónaposat származtatta, azaz a minden hónapban nyíló rózsát, amely barack-színû, illetve rózsaszínû s ugyancsak jó illatú.

A ’közönséges’ rózsa, amely oly hasonlatos a százszirmúsága miatt a ’hollandiairózsához’, feltehetõleg azonos azzal, amelyet R. provincialisnak mond az európaiminták nyomán 1569-ben megjelent növénykatalógusában John Gerald. Ez az a R.centifolia, amely káposztarózsaként terjed el 1580 környékén Hollandiából, s a par-fümök alapanyagát szolgáltatta.

Clusius a Lippay által olasz eredetûnek emlegetett hónapos rózsát R. damasce-naként különítette el, a 16. századtól amúgy másik neve is ismertté válik a növény-nek: R. omnium calendárum.

A milesiai – azaz Provins-rózsa – a R. gallica rokonságának a tagja.Az említett rózsáknál, ami a kerti jelenlétüket illette, valamivel kisebb jelentõsé-

gûek a botanikai irodalomban kevésbé szereplõ következõ rózsák:Clusius pannoniai flóramunkájában három új, addig említetlen rózsa egyike

Lippaynál is szerepelt. A fahéjszínû kérge miatt megjegyzett pünkösdi rózsa az,amelyet a jezsuita kertész felsorolt. Az a R. cinnamomea, amelyrõl Clusius azt írta:„Hogy az elsõt honnan hozták Bécsbe, kétséges, de egyesek véleménye szerint tiroliszármazású, mások szerint Franciaországból küldték teljes piros virágú Mochate né-ven. Most már minden császári kertben ültetik és a hercegek, elõkelõ hölgyek és álta-lában mindazok kertjeiben látható, akik gyönyörûségüket lelik a növények tanulmá-nyozásában.”4

A pünkösdi rózsácskát 1597-ben John Gerard említette Herballjában, s vélemé-nyét követte John Parkinson is. 1600 elõtt R. majalisként ismerték és kultiválták.20

2010/1

A Lippay felsorolta piros-fehér tarkabarka – sorban az ötödik – rózsa, úgy tûnik,az a R. gallica-származék, amelyet 1583-ban jegyeztek elõször, s virágszíne miatt R.Mundinak neveztek. Kétséges azonban mindez, ha azt az egykori, közel kortárs bo-tanikai mû rózsaillusztrációját nézzük, amelyet Beslernek tulajdonítunk. Abban R.damescena – azaz praestinai rózsa – megnevezéssel együtt láthatjuk, s akár egymás-sal megfeleltethetõnek is mondhatnánk e rózsa képét és nevét. Az 1551-tõl ismert,John Parkinson által 1629-ben R. versicolorként (Yorke és Lancester rózsájaként) em-lített rózsa, amelyet Besler elnevezése követ, az ábrázolatban nem azonos, nem ishasonló a besleri mûben ábrázolttal.

A négy, Lippay által említett fehér rózsa, miként néhány piros, illetve rózsaszínrózsa a Lippay-szövegek nyomán nem tûnik identifikálhatónak, még akkor sem, hanem a kertészeti, hanem az inkább botanikainak mondott mûvek rózsaleírásaivalvetjük egybe azokat.

A sárga rózsák valamennyije kis-ázsiai, s az arabok, illetve törökök által jelentekmeg Európában, éppen a reneszánsz legvégén. 1561-ben írta le az elsõ sárga virágúrózsát Gesner. Clusius pedig az elsõ teljes virágú sárga rózsáról adott hírt, 1573-banarról tudósított, hogy a török eredetû növény a császári kertben kivirágzott. Angliá-ban amúgy 1695-ben jelent meg elõször a sárga virágú rózsa, mintegy száz év kellettahhoz, hogy a Konstantinápolyból elhozott növényt kontinensszerte meghonosítsák.

A mai ismeretek szerint a százlevelûek közé tartozott hollandiai rózsa biztonság-gal azonosítható: ez az a R. centifolia, amelyet káposztarózsának, Provence-rózsánakneveznek, és a 16. század környékén keletkezett s terjedt el.

Az olasz rózsa a R. damascena egyik változata, a Provins-rózsa pedig R. gallica-változat.

A többi rózsaszín és piros rózsáról csak annyi sejthetõ, hogy – a mai álláspontszerint – vagy R. gallica, vagy R. centifolia, esetleg R. alba-változat.

A fehérek pedig R. albák. Ezek – kivéve a százlevelût – akár antik eredetûek is le-hetnének.

A R. foetida, amelyet – nyilván bécsi leírója, Clusius említése miatt – osztrák sár-ga rózsának mondanak, mások pedig büdös rózsaként ismernek, nem az egyedüli is-mert ilyen rózsa, mellette elterjedt a kénrózsa (R. hemisphaerica) is. Harkness sze-rint a büdös rózsa már a 12. században megjelent Észak-Afrikában és a mór terüle-teken, kétszínû sziromváltozatát Európában nemcsak osztrák rózsának, hanem ka-pucinusok rózsájának is nevezték.

Rózsakertészeti praktikák

Az európai hagyományban a rózsának kiemelt szerep jutott: azon kevés növényekegyike, amely az elsõ pillanattól kezdve s mind a négy kulturális hasadást túlélvemindvégig jelen tudott maradni. Változó mértékû szerepéhez hozzájárult, hogy szá-mára az élõlények civilizációba kerülése valamennyi – azaz mind a három – módjá-ban szerep jutott, s úgy az élelmezésben, mint még inkább a higiéniai-medicinai el-járásokban és a vallásos-kultikus használatban.

Lippay mûvében, annak ellenére, hogy az kertészeti szakmunka, mindhárom le-hetséges rózsahasználat megidézõdött. A rózsa konzerva, liktárium, víz, ízt és illat-szert szolgáltató anyagok alkotója, komplex gyógyszer, higiéniai szer kedvelt adalé-ka, s a paradicsom metaforikájával kapcsolatos jelképalakzatok része. A mû azon-ban, nyilvánvalóan, leginkább olyan utasításokat foglalt magában, amely a rózsa-használat agronómiai-kertészeti szerepéhez tartozott.

Miként a mûben szerephez jutó rózsametaforika, illetve a kertészeti rózsaválto-zatok, úgy a rózsa kertmûvészetével kapcsolatos eljárások is többnyire az antik és a

21

2010/1

reneszánsz forrásokhoz kötõdnek. Plinius természettörténete és Pietro Crestenzi ko-ra reneszánsz kertészeti munkái azok, amelyek egyre másra megidézettek: egészébenvagy részletében. Számos rózsakertészeti eljárás, illetve rózsával kapcsolatos élelme-zési, gyógyászati, praktikus mindennapi használati javaslat ezen auktorok mûveibõltáplálkozott, Lippay, felhasznált kertészeti irodalma révén, hozzájuk mint forráshozjutott, akár közvetlen, de még inkább közvetett módon.

Pliniustól ismert például a rózsa korai virágoztatásának ideje: a rózsa tövét na-ponta akár többször meleg vízzel kell locsolni, így a télidõ múltával a növény a ter-mészetes virágzási idõ elõtt borul lombba s hajt virágot (1.16. CLXIX.). A reneszászkertészetet mûvével megalapozó Crestenzi javaslata az, hogy a kertet, ha épített fal-lal nem, akkor áthatolhatatlan sövénnyel kell körbevenni, például a vadrózsából ne-velttel (1.3.XXX.). Másrészt az is általa vált Itália-szerte, majd francia, német és an-gol területen ismertté, hogy a lugasra kúszó növények között a rózsáknak is helyetkell adni. Errõl – a rózsák lugasozásáról – az antik és középkori szerzõk nem szóltakannak idején, mutatják ezt a freskók, a rózsát az árnyékvetõ lugasokba csupán le-metszve, illatosítás miatt helyezték.

Lippay több helyen is beszélt arról mûvében, hogy fákra kell folyatni a rózsát, il-letve megfelelõen épített szerkezetekre (1.2. XXIV. és 1.4.XXXIL.), s a növényt meg-felelõen trágyázott talajba kell ültetni. Mi több: a rózsa, mivel az ága gyönge, nem al-kalmatos a kert közepi virágmezõben neveltetésre, hiszen lécekkel kellene föltá-masztani. Ezért a fal mellé, illetve a kert szélire ültettessék (1. 3. XLII.).

A rózsaültetés normáiból következtetni lehet a rózsa némely habituális vonásáras ezáltal a lehetséges rózsafajokra. A rózsák között, amelyek többnyire kötött talajon,tápanyagban gazdag földben, tûzõ napon fejlõdnek kedvezõen, némelykor más kör-nyezeti, illetve ökológiai igényûek is vannak. Lippay sövénynövényként egy újabb,a kertben neveltek között nem említett rózsát nevezett meg, a vadon élõ rózsát. Más-hol azt javasolta, hogy miként a calendariumban található, a vad rózsára oltsanakszemet, így az teljes rózsává tehetõ (1.16.4.CLXXVIII.).

Másrészt a fák ágai közé, illetve a lugasra rózsát futtat fel, azt, amelyet halaványszínû, teljes fehér rózsának nevez: a kúszó jellegbõl és a fehér virágsziromszínbõl ar-ra lehet következtetni, hogy az ekkor már kultivált R. arvensis lehet.

De miféle okok miatt kedvelt ennyire a rózsa? Ezen okok nyilván egykor hozzájá-rultak ahhoz, hogy a virág szimbólumok alapjává vált, illetve más, civilizációs szerep-hez jutott. De a rózsakertészetben vajon megnevezõdött-e a használatra utaló indíték?

A rózsanövény szervei között a virága legkedveltebb. Az illat, szín, méret miatt.Ezekkel kapcsolatos szinte minden fondorlat. A rózsát bimbóban tartják azzal, hogysöprût [=seprõt] töltenek rá, zöld árpába temetik, kettémetszett nádszálba kötik,nádba bújtatottan földbe vermelik, s amikor szükség van rá, verõfényre teszik, vízbeállítják. A virágzás idejének meghosszabbítására sokféle eljárás szolgált, mivel a ró-zsa nagyra értékelt dísz, kedvelt ajándék (1.16. CLXXI.).

Amúgy a rózsavirág színe is megváltoztatható, bármely virágnál szokatlan szín-re: feketére, zöldre és kékre. Szárított éger-, ruta- és búzavirágporban szokás ilyen-kor nevelkedni a növénynek, illetve megfelelõ színû öntözõvízzel javallt locsolni (1.16. 2. CLXXII De nemcsak a megfestés, hanem ismertek az elszíntelenítés módjai is:a vörös rózsát kénkõ füstjével fehérré alakítják (1.16.CLXXIV.). Ha azonban rózsa- ésjázminhajtásokat összeforrasztanak, azon az amúgy fehér és vörös virág helyett kékfog teremni (1.16.XLXXIV.). Hasonló eredményre jutnak az Európa-szerte ismert ja-vaslat szerint azok, akik két különbözõ színû virágot hozó rózsa rügyeibõl csinálnakegyet, s azt hajtatják ki (1.16. CLXXVI.). A virágszín megváltoztatására –Theophrasztosz nyomán – azt is alkalmasnak ítélte Lippay, hogy a növényt hanya-golják el: s azok harmadév után, gondozatlanul elhalványulnak (1.16.CLXXVI.).22

2010/1

Az illat megváltoztatásához a növény termõhelyének szagát pézsmával, ámbrávalérdemes megváltoztatni, az majd a növényre is átszármazik. Biztosabb azonban, haa magvakat csíráztatásuk elõtt jó szagú vízben megáztatják. A kevésbé szagos hollan-diai rózsa szagossá tétele úgy történhet, hogy jó illatú teljes rózsára oltják, illetve an-nak gyökerét jó szagú rózsa gyökerével koszorúban összefonják, s együtt elültetik.Másrészt ama – az arabok által minden növényre kiterjeszthetõ – theophrasztoszi el-járás is fennmaradt, hogy amennyiben a rózsa mellé elég közel fokhagymát ültetnek,kedvesebb szaga lesz a rózsának (1.16.3.CLXXVII.).

A rózsákról természetesen nemcsak a virágoskertet bemutató könyvben érteke-zett az írott kertészeti hagyományból bõséggel merítõ Lippay János, hanem aGyömölcsösrõl szóló munkájában is: ennek az oka az, hogy a rózsát, fás növény lé-vén, a fákhoz hasonlatosan gondozták. Így aztán a rózsaemlítések száma különösenmagas a mûben, annak ellenére, hogy a virágoskertet taglaló könyvben bizonyosana legrészletesebben bemutatott s jelenlétét több civilizációs használattal indokoltdísznövénycsoport. Sajátos, hogy túl azon, hogy a 17. században ismert rózsák leg-jellemzõbbjei megjelenítettek, a rózsakertészetet ugyancsak hagyományosnak és apogány antikvitásig visszanyúlónak látjuk. Talán azért, mert a rózsa az európai kul-túrában állandóan jelen lévõ élõlény?

Összefoglalás

A Posoni kertben szereplõ rózsák a leírás alapján többé-kevésbé képileg is azono-síthatóak a korabeli kertkultúrában nevelt rózsákkal. Mindez arra utal, hogy a rózsa-kertészetben nem helyi, hanem Európa-szerte ismert változatokat kultiváltak.

A rózsa használata is felbukkan a munkában. Táplálkozási, medicinai és szakrá-lis oka van annak, amiért nevelik. Az indokok között, mint a reneszánszban kiala-kult mentális jegy, esztétikai ok is fölsejlik.

Amikor a rózsát erény- s egyben koszorúnövénynek látjuk, akkor ebben az érzet-ben a reneszánsz kereszténység pogány antikvitáshoz fûzõdõ kapcsolata is fölsejlik.A rózsa a rómaiaknál – utalt arra Cato, Varro s annyi másokon túl Plinius is – koszo-rúnövény, de annak tekintette Plinius legfõbb forrása s az orvosi irodalom legtöbbauktora által hivatkozott, a botanika atyjának nevezett, amúgy az arisztotelészi ter-mészetbölcseleti gondolatokat folytató Theophrasztosz is. Pliniusra azonban közvet-lenebb módon is utal a Posoni kert – illetve a Posoni kert forrásaként szereplõ több –szerzõje, s ennek példáit a rózsák kapcsán is megmutathatjuk. A mûben megidézett(illetve meg nem nevezett, de azonosítható) reneszánsz botanikusok is ugyancsakezekre a rózsahasználatokra és rózsát említõ szerzõkre hivatkoztak.

JEGYZETEK1. Posoni kert. Ajánló levél. a22. Posoni kert. Az kegyes olvasóhoz. b13. Posoni kert. Elsõ könyv. Virágos kert. XIV rész. Az virágzó fákrul. CXLVII.4. Rapaics R. 1932. 65.

IRODALOMCunningham, Andrew: The culture of gardens. In: Jardine – Secord – Spary: Cultures of natural history. Camb-ridge University Press, Cambridge. 1996. 38–56.Delumeau, Jean: A reneszánsz. Osiris, Bp., 1997.Géczi János: Rózsahagyományok. Mûvelõdéstörténeti tanulmányok. Iskolakultúra Könyvek 17. Pécs, 2003.Géczi János: Shakespeare rózsái. Iskolakultúra 2004. 6. 70–86.Géczi János: A kereszténység rózsái. Mûhely 2006. 3. 57–64. Géczi János: A rózsa az antik görög hagyományban I. Mediterrán Világ 2006. 75–130. Harkness, Peter: The Rose. Firefly Books, London, 2003.Lippay János: Posoni kert. Nagyszombat, 1664.Phillips, Roger – Rix, Martyn: Roses. Macmillan, London, 1988.Rapaics Rajmund: A magyarság virágai. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Bp., 1932.

23

2010/1

Az Erdélyi Fejedelemség történetével sokan,sokféleképpen foglalkoztak. E feldolgozásokazonban az agrár-, kerttörténeti megközelítéstmajdnem nélkülözték, különösen a kertkultúraterületén. Ennek több magyarázata is lehet: ahadtörténet, a diplomáciatörténet elsõbbsége és aviszonylagos függetlenséget biztosító fejedelmipolitika megismerése valóban nagyon fontos kér-dése a magyar történettudománynak. De a dolgoshétköznapok és az ünnepnapok megismerésébenis megkerülhetetlen a kertkultúra, azon belül avirágkultúra. Mindezeknek a kérdéseknek a kuta-tása egyben válasz is lehet a háromkötetes Erdélytörténete címû összefoglaló munkában megfogal-mazott hiányra és célkitûzésre.1 Vagyis arra, hogymódszeres kutatással kellene a konyha és a kertszerszámait és, tegyük hozzá, a virág és a nö-vényanyag történetét vizsgálni. Ezek ugyanis és ahozzájuk kapcsolódó szakmunkák, valamint ezta tudást hordozó képviselõik szakosodása a 17.század eleji Erdélyben, a késõ reneszánsz, a koraújkor idõszakában általános tendencia. A min-dent átható reneszánsz az önmagának gyönyörû-séget szerzõ, kertjét gondozó paraszt képét leb-benti fel, aki koszorúkötéssel, virágápolással ön-maga környezetét és lelkét ápolja, öncélúan vagylegalábbis reális haszon esetleges elérésére törek-vés nélkül.

A kutatások kiterjesztését nagymértékben se-gíti, hogy az utóbbi évtizedekben számos olyanforráskiadás látott napvilágot, amely feldolgozá-sával a fenti kérdésekre is árnyalt választ adha-tunk. Témakörünk szempontjából fontosak azoka gazdaságtörténeti, agrártörténeti feldolgozások,24

2010/1

...a kertkultúra erdélyi,ezen belül székelyföldibemutatása végeredményben a fejedelemségbeli népesség mindennapjaités ünnepnapjait mutatja be az olvasónak.

CSOMA ZSIGMOND – TÜDÕSNÉ SIMON KINGA

VIRÁG ÉS VIRÁGKULTÚRA A KÉSÕ RENESZÁNSZ ERDÉLYIKERTEKBEN (16–17. SZÁZAD)

amelyek részben a székelyföldi, részben az erdélyi történeti kutatásból fakadtak,továbbra is nélkülözik azonban a kertkultúra elemzését.2

A történeti-néprajzi kutatásokban a 16–17. századi uradalmi levéltárak módsze-res vizsgálatára, a népi építészet, a népi gazdálkodás, az életmód, a mindennapi ter-melõmunka megismerésére Tálasi István és Balassa Iván is felhívta a figyelmet. Anyelvészeti megközelítés, a Wörten und Sachen kutatási módszere3 mellett, az össze-hasonlító történeti-néprajzi módszer alkalmazását is fontosnak tartották Jakó Zsig-mond a gyalui vártartomány urbáriumait közzétevõ nagy munkája után.4 Ezekbõl aszövegekbõl mind a fejedelmi udvar, mind a köznép és az udvarházak népének ház-tartását nyomon követhetjük. A leltározók egyaránt megfordultak a fejedelmi pár, il-letve a felmért, adóztatott család igényeit kiszolgáló kertészházakban, palotákban, alányok házában, az itt tartott, tárolt kerti növényekrõl, virágokról ugyanúgy beszá-moltak, mint a konyhákról és a sütõházakról, kamrákról.

Mindemellett sajnos a magyar tudományosságnak nagy adóssága, hogy nem tet-te közzé tömegesen a 16–18. század uradalmi leltárait, iratanyagait. Számtalan rész-adatot lehet azonban a különbözõ naplókban, történeti forrásokban, forrásközlések-ben is találni.5

Az utóbbi évtizedekben a fogyasztástörténeti vizsgálatok száma növekedett.Ugyanis rendkívül kedvezõ lehetõséget biztosít ez a fajta vizsgálódás a gazdaság, atársadalom, az egyén és a közösség életének, életminõségének elemzésére. Az ösztö-nös fogyasztás mellett a tudatos, megtervezett fogyasztás a társadalom, a közösségfejlettségét is mutatja. Az ún. magaskultúra és a népi kultúra összefüggéseire, kap-csolataira lehet ráérezni az erdélyi kertkultúra vizsgálatakor is. Az inventáriumok,az összeírások, a végrendeletek mind-mind mutatják az erdélyi társadalom kereté-ben a tárgyi és a fogyasztói kultúrát. Egy-egy eszköz, szerszám egy-egy technológiát,szaktudást, emberi szakmunkát jelez, ami az elvégzett munka eredményeként a ter-melt javakat, az élelmiszereket, a táplálkozás mikéntjét és szintjét tükrözi. Ilyenösszefüggésben pedig a kertkultúra erdélyi, ezen belül székelyföldi bemutatása vég-eredményben a fejedelemségbeli népesség mindennapjait és ünnepnapjait mutatjabe az olvasónak. Természetesen olyan kérdésekre szintén választ várhatunk, mint afogyasztói cikkek termelése, értékesítése, a különbözõ társadalmi csoportok és ne-mek6 szerepe a fogyasztásban, annak (tárgyi) világában, az ornamentikák és jelenté-sük, a luxus- és élvezeti cikkek fogyasztási mintái a fejedelmi, fõúri, középnemesi ésjobbágyi szinten élõ székelység életmódjában.7

Cikkünk megírását az is ösztönözte, hogy Stirling János és Herczeg Ágnes a ma-gyarországi reneszánsz kertmûvészetet feldolgozó szép könyveikben, valamintPálóczi Horváth András a visegrádi kertrõl írt cikkében az erdélyi kertkultúráról ke-veset írt.8

Az erdélyi összeírásokban általában nem számoltak be részletesen arról, hogyhányféle és hányfajta virágot ültettek a korabeli kertekbe. Így történt a Kálnoky-féleösszeíráskor is, bár a conscriptor mentségére szól, hogy munkáját a kora tavaszi hó-napokban (február–március) végezte el. Ragaszkodva mégis egy székelyföldi fõne-mesi udvartartás kertjeinek a felidézéséhez – természetesen igyekezve elkerülni atúlzásokat – az esetlegesen ott termesztett virágok fajtáit más gazdaságok inventári-umából ,,kölcsönöztük”. Valószínûleg nyaranta itt is virított a sárga kökörcsin, illa-tozott a ,,magyar kertek közönséges virága”, az ibolya és a ,,hószínû liliom”. A termé-szetben is szabadon termõ más virágok mellett ékeskedett a sárga, valamint a szeder-jes viola és a török eredetû virág, a szegfû. Az ágyások valamelyikébe vetettek ,,vilá-gos vörös színû” anemonét,9 amely Lippay hasonlatával élve az ,,ember szeme vilá-gát is csillámitya”. Ismerték és ültették a felfolyó sarkantyúvirágot, amely a 17. szá-zadban nemcsak a nagyobb uradalmak virágágyásaiban, de a nemesi és polgári ott-

25

2010/1

honok kertjeiben, udvaraiban is éppúgy elterjedt, mint a 16. századi magyar szár-nyas oltárok képeinek egyik kedvelt virága, a gyöngyvirág.

Hogy a ,,külömb féle kelemetes és kedves szinében leginkáb játszadozó” tulipán(Tulipa), melyet némelyek ,,Liliumi Narcissus”-nak neveznek, abban az idõben máreljutott-e a székelyföldi nemesi otthonok kertjeibe, nem tudjuk. Lippay János állítá-sa szerint e virág magyarországi meghonosítója bátyja, az esztergomi érsek volt. Azõsi magyarnak tartott, sztyeppei virág, a tulipán a 16–17. században megbolydítottaa virágkedvelõk szívét, megbolondította kedvelõik széles táborát. Rapaics Raymundbotanikatörténészt, a magyar virágok legismertebb mûvelõdéstörténészét, a MagyarTudományos Akadémia egykori tagját érdemes itt idézni, miszerint a ,,tulipánnak,pézsmagyöngyikének, császárkoronának, perzsa liliomnak, perzsa irisznek, fekete li-liomnak, turbánliliomnak, konstantinápolyi ciklámennek, keleti anemonénak, jerikórózsának, orgonának stb. még hírét sem hallották a 16. század magyar kertészei ésbotanikusai. A sok török virág csak lassacskán, egyenként kezd megjelenni a közép-európai kertekben, elõbb az itáliai kertekben jut szerephez, majd Bécsben, aholClusius terjeszti és ismerteti a divatos virágokat szakmunkáiban, végül a század vé-gén Hollandiában, ahol a következõ században úgy meghódítja a kertészetet, mintsehol másutt.”10 Magyarországra és Erdélybe valószínûleg Bécs közvetítésével kerülta kertekbe ez a dekoratív virág, amelynek egyik faját a honfoglaló magyarság is is-merhette már mint sztyeppei növényt.

A tulipán erdélyi megjelenéséhez a mûvészettörténet révén sem kerülhetünk kö-zelebb, bár a 17. századi, fõként festett kazettás mennyezeteken – de nemcsak ott –számos változatával találkozunk. A tulipán mint képzõmûvészeti díszítõmotívummegjelenését érdemben Balogh Jolán tisztázta. Megállapítása szerint a tulipán, ha-sonlóan a többi reneszánsz ornamentikához, jóllehet valószerû, mégis független atermészetben lévõ virágoktól. Egy-egy virágnak a díszítõmotívumok között való fel-tûnése és annak meghonosítása között egyértelmû kapcsolat nem mutatkozik. Így te-hát a tulipánnak Erdélybe való behozatalától a tulipánmotívum feltûnése teljesenfüggetlen.11 A virágok kultuszának a magyarországi és erdélyi régiók felé vezetõ út-ját Clusius neve fémjelzi, aki jó kapcsolatban volt a korabeli magyar fõurakkal, sõtazoknak kerttervet is készített (pl. Batthyány III Boldizsár reneszánsz udvartartásá-hoz a 16. század harmadik harmadában).12

Az erdélyi kertekben hagyományõrzõen, a színükkel, alakjukkal virító virágokkalegyütt természetesen gyógy- és fûszernövényeket is termesztettek, amelyek gyógyítóhatásukkal, a szépségápolásban betöltött szerepük mellett, különleges színeikkel, il-latukkal egzotikus hangulatot kölcsönöztek az otthonok környezetének.13 Ezekbõl a,,kerti orvosos füvekbõl” szárítva vagy frissen, borral vagy vízzel vegyítve orvosságosvizeket, virágvizeket készítettek. Gernyeszegen a felsõ rendi házaknál a leányok há-za elõtti tornácon az egyik vakablakban ,,3 felkötöt rúd mely rudakon sok féle jó sza-gú füveket” tároltak – mint olvasható az 1685 májusában készített összeírás sorai sze-rint. Az erdélyi nagyobb uradalmakban, de a kisebb paraszti kertekben is elterjedt –Méliusz Juhász Péter jellemzésével élve – a szegfûszagú fehér vagy zöld bazsalikom,a hamuszínû, ágas-bogas, igen szagos majoranna, a rozmaring, mely jószagú, mint atömjén, a mezei vagy erdei Szent Ilona Asszony füve a zsálya, a kömény és a fodor-menta, a szép virágú levendula vagy a jó illatú fûszernövény, a tárkony.14

Uzdiszentpéteren egy üvegben fodormentavizet, a másikban szagos levendula (spi-kinárd) olajat õriztek.15 Mint ismeretes, majd minden kerti virágot éppen a gyógyítóhatásáért is termesztettek. A korabeli erdélyi írott forrásokban se szeri, se száma avirágokból, gyógynövényekbõl készített illatos és gyógyító vizek említésének. Az1632. évi fogarasi inventáriumban 7 üveg rózsavizet, 2 üveg fehér liliomvizet ésegyéb gyógyvizet írtak össze.16 Öt évvel késõbb, 1638-ban a porumbáki udvarházban26

2010/1

9 gyógynövényfüves üveget jegyeztek fel. 1648-ban Kománán az „,Hopp Mesterazzony házában” a következõ ,,vizeket” írták össze: „Ezen hazbannis vadnak azfalokon négj darab fogasok O szerüek, fejérek levén megh fwsteöswltek, kiknek az ket-tein vadnak illyen fwvek és virágok vizei”, majd következik felsorolásuk: 36 üveg, az-az palack szegfûvíz, 7 üveg violavíz, 2–2 palack parlagi és kerti rózsavíz és mások.17

A rózsa és liliom már az ókori római parasztkertek egyik fontos gyógynövényevolt. Kedvelték a rózsa virágjából készített vizet, ecetet, olajat. Uzdiszentpéteren a le-ányok külsõ házában 17 üveg ,,rózsa elsõ vizét” és 21 ,,rózsa második vizét” tartot-ták.18 Többféle rózsát említenek: veres rózsa, kerti rózsa, parlagi rózsa, basarózsa vi-ze stb. De ecet készítésére is használták. Több helyen olvashatunk a rózsaecetnekvaló üvegekrõl. A liliom ismert változataiból is készítettek gyógyvizet: kékliliom19 vi-ze, fehér liliom vize néven.20 Gyakran olvasni a gyöngyvirágból készített vizekrõl.Hasonlóan a rózsához, ezekre is többször öntöttek vizet, majd leszûrték, erre utalnakaz olyan megjegyzések, mint pl. a gyöngyvirág elsõ vize 2 üvegben, gyöngyvirág má-sodik vize 2 üvegben, sõt a gyöngyvirág negyedik vizérõl is szólnak. De olvashatunkgyöngyvirágos égettborról is.21

A kertek kialakításakor díszcserjéket, fákat ültettek. A legelterjedtebb díszcserjékegyike a puszpáng (kruspán, buksus), amelyrõl majd minden kertleírásban olvasha-tunk. E cserje formálható, ,,magát meg hagyja nyirni”, és utána még dúsabb, ,,bojtosrendbe” nõ. Gondozást a trágyázáson, nyíráson kívül nem igényel, és a sanyargatóhideg idõjárásnak is ellenáll, így nemcsak a szegélyágyak szélének kialakítására voltalkalmas, hanem különbözõ formák létrehozására is.22 A fogarasi vár felsõ kertjébõlegy 1656. évi összeírás egy ,,puszpangbol cimer formara ültetettett tábla 4 darabban”,körülötte liliom, viola, szegfû és egyéb más virágokról számol be.23 A kertek díszfái-nak ékessége a ciprusfa, a Ciprus szigetérõl származó, hegyes levelû, a gyalog fenyõ-höz hasonló meleg égövi fa.24 E méretükben és formájukban is impozáns alakú fáklátvány szempontjából központi szerepet játszottak. A már említett gernyeszegi kas-télykertben is egyetlen ,,lábakra kiterjesztett” ciprusfa állott. Apafi Miklós nagysajóiudvarházának nagykertjében az ágyásokra osztott középsõ rész egyik táblájában egy„igen szép és nagy ciprusfa ágasokra csinált gerendák alatt és három fûrészdeszkapadszék”-rõl,25 míg a fogarasi és ebesfalvi kertjében ,,kis cipressus” ligetrõl tesznekemlítést. Az 1687. évi szamosújvári összeírásban is egy ciprusbokrot említettek. Ittjegyezzük meg, hogy bár a Kálnoky-birtok leírásaiban egyetlen ciprusfáról sem szól-nak, feltûnõ hogy Kálnoky Sámuel egész alakos portréjának hátterében egy nyitottablakon át ciprusfasor tûnik elõ.

Az olaszteleki Daniel-kúria kertjében, pontosabban a ,,derék veteményes kertben,mely külömb-külömb requisitumokra táblákra fel vagyon szaggatva, az közepén pe-dig ezen kertnek vagyon egy nyári delectátiora való árbócz fákra kiterjedt szép cziprusfa” – olvashatjuk az 1730. évi összeírásban.26 Kerti díszfaként tartották számon mégaz olajfát,27 amelyet egy fogarasi összeírás is említ.

A késõ reneszánsz virágkorát Erdélyben a 17. században élte, amikor a századelejétõl viszonylag békésebb idõszak köszöntött be, Bethlen Gábor (1613–1629), I.Rákóczi György (1630–1648) és részben II Rákóczi György (1648–1660) uralkodásaidején.

I. Rákóczi György kománai udvarházának inventáriuma szerint 1632. január 15-én az udvarház elõtt virágoskert állt, ahol rózsabokrok virítottak tavasztól õszig.28 DeSiménfalván is feltüntettek az összeírók 1636-ban virágoskertet négy részre osztva.Az elsõben szilvafa- és meggyfalugasok voltak, a másodikban szõlõlugas állt az utakmellett és felett, a keresztút közepén egy-egy élõ csemete, a négy út nyolc végén pe-dig egy-egy kerek asztalnak való hely biztosította a sétálók számára a pihenést.29

1647 júliusában Uzdiszentpéteren is virágoskertet találtak a leltározók a vetemé-

27

2010/1

nyes- és a gyümölcsöskert mellett.30 A szurdoki udvarház összeírásakor 1657-benmegjegyezték, hogy a virágoskert palánkjai elrothadtak, de meggyfa bõven volt ben-ne.31 A vajdahunyadi fejedelmi gyümölcsösnél is volt díszkert, amiben szõlõlugasállt.32 A fejedelmi pompának része lehetett a virágoskert, valószínûleg ezért is alakí-tott ki I. Rákóczi György Gyulafehérváron az egyik bástyán talajjavítással virágosker-tet, 1661-ben pedig Bethlenben az udvarház mellett virágoskertet és a kertben egynyári házat írtak össze.33 1679-ben Uzdiszentpéteren Teleki Mihály udvarházában az,,Asszony háza” közelében írtak össze virágos kis kertet.34 Ezekben a kertekben a vi-rágpompa mellett énekesmadarak csicsergése vidámította a környezetet. LorántffyZsuzsanna örményesi fejedelmi birtokán a fejedelem telepíttetett éneklõmadarat avirágoskertbe. Telekiék uzdiszentpéteri udvarházánál is egy darab ,,Madártartós,vesszõs fakalitkát” írtak össze, amiben cinege ugrándozott.35 Lorántffy Zsuzsanna fe-jedelemasszonynak Gyulafehérváron a virágoskertre nyílt az egyik szobaajtaja, akertben pedig szökõkút volt. A fejedelemné virágoskertjei késõ reneszánsz táblásker-tek lehettek. Uzdiszentpéteren a ,,belsõ virágos kis kertecske” az asszony és a leá-nyok ablakai alatt húzódott. Ebben a kertecskében majoranna-, szegfû-, rózsatáblákvoltak.36 A Kálnokyak kézdiszentléleki udvarházánál is volt virágoskert,37 ugyanúgy,mint Kõröspatakon és Miklósváron.38 A virágoskert itt a tó mellett volt, nyílt rá egyajtó a filagória felõl. Ebben a kertben négy táblában puszpángok voltak virágokkal, anégy tábla körül pedig sûrûn szilvafák. A szimmetrikus kertek rendszerint négy rész-re voltak osztva, általában 4x4 ágyásban, tizenhat táblás kertként. A már említettsiménfalvi kertben 1636-ban minden részt még további négyre osztottak fel.

A késõ reneszánsz erdélyi kerteknél általában jellemzõ a szigorú geometriai el-rendezés, ahol a lugasok kellemes árnyékot biztosítottak. A Székely család kilyéniudvarházában is elmaradt a tételes virágfelsorolás, de a virágok és a zöldségnövé-nyek mellett a virágágyakba gyógy- és fûszernövényeket is ültettek, bazsalikomot, le-vendulát, majorannát.39

De milyen virágokat, növényeket ültettek Erdélyben? Elsõsorban a hidegtõl,fagytól védhetõ, nem melegigényes növények jöhettek számításba. 1636-bólSiménfalváról viszonylag részletes leírással rendelkezünk – amennyire a leltárké-szítõk értettek a virágokhoz. Az itteni virágoskertben hat tábla ékeskedett. Az elsõ-ben ,,igen szép virágok, mesterséges cifrás ültetéssel”: esetleg már valamiféle mintá-ra gondolhatunk, amit a kiültetéssel értek el. A sokféle füvet és virágot liliom vettekörül. A második táblában a kapitány úr címere és beosztása, neve ,,szép virágok-kal, deák bötükre kirajzolván” ékeskedett. Ennek megszerkesztése nem kis feladatotjelenthetett, fõleg a betûk kirajzolása. Természetesen ez már nem reneszánsz, ha-nem kora barokk kertre utal, illetve a német hatásra kialakuló, a reneszánsz kerte-ken túlmutató új kertmûvészeti stílusra, korszakra. A harmadikat és a többi táblátvirágok és szép vetemények díszítették. A kert egyik felét éppen szántották, hogyõszre veteménynek legyen helye. A kert negyedik része füves volt, akkor bárányle-gelõnek használták.40

A virágnevekrõl viszonylag keveset tudunk, azonban nagy számuk a korszak ki-emelkedõ kertészeti szakírója, Lippay János által írt Posoni Kert I. Virágos-Kert (1664)címû könyve alapján jellemzõbb lehetett Pozsony környékén, mint Erdélyben.Mindezek ellenére a nemzetségnevek (Genus) száma nem haladta meg nagyon az er-délyi fõúri kertekben lévõkét. Nadányi János franciából fordított erdélyi szakkönyveugyanekkor pedig nem tekinthetõ önálló alkotásnak, ezért összehasonlítási alapkéntsem fogadható el. A Pozsonyban élõ és dolgozó Lippay János gyakorlatias könyvetakart írni, a konyhára szükséges zöldségek és gyümölcsök termesztésének leírásávalés a díszítõ szép virágok felsorolásával. Felrótta, hogy más szerzõk a pogány fabulák-kal és elmefuttatással töltik meg könyveiket, ahelyett hogy praktikus könyveket ír-28

2010/1

nának. Ezért is: ,,…kikkel Magyar-Országban élünk, írtam: azon kívül, ezeknek or-vosló hasznairúl, az együgyüeknek kedvekért, bé-soózásokrúl, és minden féle kerti ár-talmas ellenségnek – ellen – való orvosságokrúl.”41 Lippay, mint jezsuita, az ellenre-formáció híve és követõje, Pécsi Lukács 1591-ben Nagyszombatban megjelent er-kölcsbotanikai fordításához hasonlóan gyakran hivatkozott a Bibliára, a Genezis 2-re és 3-ra. Sõt a Virágos-kert I. részének már elsõ oldalán azzal vezette be olvasóit atémába, hogy Isten az embert a paradicsomkertbe teremtette, hogy ennek a kertnekgondozója, elsõ kertésze legyen. Máshol Máté 6-ra hivatkozott, hogy a virág többrebecsülendõ bármilyen világi pompánál és dicsõségnél. De hivatkozott Xenophónrais, hogy a kertészt és az orvost azonos tulajdonságok hajtják, vagyis a kert és azegészség érdekében minden munkát idõben kell elvégezniük.42 Lippay könyve azon-ban már egy kora barokk kertet ábrázolt, amilyen a késõ reneszánsz idõszak után aMagyar Királyságban az elsõ érseki kert lehetett. A pozsonyi kert leírása azonbanmár nem a késõ reneszánsz, antikvitás bûvöletében született, hanem a magyarorszá-gi ellenreformáció jegyében, a programszerû katolikus ikonográfia felhasználásá-val.43 Lippay számos külföldi példa mellett a hazaiakat is beépítette, köztük az erdé-lyieket is. Az újvilági növények közül számosat már ismert, és virágos dísznövény-ként már említette a késõbbi évszázadokban amerikai-újvilági kapásnövényekkénttermesztett napraforgót, burgonyát és kukoricát is.

Erdélyi fejedelemnéként Lorántffy Zsuzsanna is virággal gondoskodott környeze-te szépítésérõl. Beszterce városától szép füveket, virágokat, magokat, valamint roz-maringot, spikinardot (levendulát), ciprust és nemesített szegfüvet is kért. A pozso-nyi mintakerttel szoros kapcsolatot tartott fenn, az elsõ tulipánok és nárciszok ígykerülhettek Erdélybe. Azonban minden igyekezete ellenére fekete tulipánt és szeder-jes színût nem sikerült szereznie még Lippay György érseknek, a kert tulajdonosá-nak sem. Nem véletlen a nagy érdeklõdés a tulipán iránt, ez az idõszak az, amikor atulipán hihetetlen tündökléssel emelkedett a virágszeretõk között. A növekvõ keres-letre utal a tulipánhagyma árának emelkedése. Nadányi János 1669-ben Kolozsváronmegjelent, erdélyi kertészkönyvként elhíresült könyvfordítása sem tartalmazott a tu-lipán termesztésére vonatkozó adatokat. Bár Comeniusnak, Lorántffy sárospataki ta-nítójának könyvében már szerepelt a tulipán, a viola, a hyacinthus, a nárcisz, a ró-zsa és a szegfû mellett. A „mezei virágok” csoportján belül említette a gyöngyvirá-got, a Teucrium chamaedryst, a Centaurea cyanust és a kamillát.44 Nadányi kertész-könyve, 16. századi francia szakirodalmi fordításként, amely az ókori szerzõk isme-reteit frissítette fel, természetesen a keresztény szimbolikában Mária virágává váltrózsát még nem említi.

A kománai inventáriumban a következõ, részben gyógynövényként is ismert éstermesztett virágos növényeket említették: gyöngyvirág, rózsa, ökörfarkkóró, fodor-menta, feketecsalán, pásztortáska, diktámus, boragó fû, sóska, menta, fejérhátú vi-rág, gyengegyökér, kék liliom, mézvirág, sárga viola, fehérliliom, lómenta, útifû, pá-pafû, erdei eperj fû, babarózsa, szarkaláb, bodzavirág, hársfavirág, kömény, veres-rózsa.45

Teleki Mihály gernyeszegi kastélyának virágoskertjeiben 1685 tavaszán két ágy-ban futó színes sarkantyúvirágot, egy táblában pedig négy ágyásra osztva szegfût ter-mesztettek. Az egyik ágyásban kiültetettet, a másik háromban pedig magról vetette-ket. Ezeken kívül egy ágyásnyi mezei liliomot, hat ágyásnyi színes viola magvetést,két ágy bársonyvirágot, négy ágy csokros sarkantyúvirágot, egy ágyás szederjes vio-lát, két ágyás bazsalikomot, ismét négy ágyásnyi sárga violát említ a leírás. A kert kö-zepén levõ út két szélén fehér liliomok sorakoztak, és két rend rózsafa, valószínûleglugasok, amelyek azonban a zord télen elfagytak. A virágok mellett gyógy- és fûszer-növényeket is termesztettek. A gernyeszegi várkastély kertjében a virágok közt ba-

29

2010/1

zsalikomot, levendulát, majorannát, tárkonyt, zsályát és köménymagot is találunk.46

Valószínûleg hasonlóan, de kisebb méretekben a kilyéni Székely család gazdaságá-ban is ilyen növények nõttek még a 18. században is.47 1681-ben Nagysajón szagosfüveket, virágokat, puszpángokat említettek csak, megjegyezve, hogy a kert közepénhat virágrekesz vagy tábla volt, amelyek mellett szegélynövényként orgonát, ribisz-két, és köszmétét (egres) ültettek.48 Ebbõl az idõbõl való a görgényszentimrei udvar-ház leírása is, ahol a kert még az újabb barokkos törekvéseket nem mutatta, növény-állománya a középkori hagyományokat, elsõsorban az orvosbotanikai kertek nö-vényanyagát mutatta. A kertben két szegfüves tábla volt zsályával körbeültetve, va-lamint négy tábla puszpáng, amelyekbõl kettõt ugyancsak zsálya szegélyezett. A zsá-lyát nemcsak mint fûszernövényt, hanem világos és selymes levelével mint ágyás-szegélyezõ növényt használták fel. A táblákat elválasztó ösvény két oldalán ciprus-fák sorakoztak, és egy rend köszméte, egy rend ribiszke, keretezésül. A déli oldalonfekvõ puszpángtábla végében egy tábla saláta nõtt, bazsarózsával körülültetve. Aharmadik puszpángtábla után egy tábla vöröshagymát és egy ágyás mogyoróhagymátültettek, és magnak való retekkel szegélyezték az ágyást. A napórához vezetõ ösvénymellé egy tábla vöröshagymát és egy tábla tárkonyt vetettek. A filagória mellettipuszpángtáblát izsóppal szegélyezték. Mellette õszi fokhagymát, mogyoróhagymátés magnak való hagymát termeltek, természetesen nem dísznövénynek, hanem fû-szernövényként. Vegyes veteményes-virágos jellegû volt a kert, petrezselymet, répát,dinnyét is termesztettek a virágágyásokban.49 Ez a fajta vegyes kert még a középkorikertkultúrára utalt, ahol a növények, virágok még nem voltak egymástól elkülönítve,és ahol a kikelt, virágot hozó díszítõ növényt meghagyták a gyógy- és fûszernövé-nyek mellett.

A kastélyok és udvarházak pár évtizeddel késõbbi leírói elcsodálkoztak a hatal-mas, nagy árnyékot adó fákon. Talán nem is gondolkodtak el azon, hogy 2–3 évtized-del azelõtt, amikor ültették õket, még gyér lombozatú kis csemeték voltak, így akkora parkok egészen más képet mutattak, mint amilyennek az utódok láthatták. Ezértválhattak kedvelt kerti elemmé korábban a kerti lugasok, amelyek kellemes árnyékospihenõhelyet biztosítottak a parkokban, kertekben. Ugyanakkor a virágnevek nemvagy alig fordulnak elõ a gazdasági kimutatásokban, inkább elszórtan a levelezések-ben vagy a gyógyhatású virágvizek említésében maradtak fenn. 1632-ben a fogarasileltár szerint az uradalmi kertész házában fazekakban viola és szegfû nõtt, ez évbena kománai udvarház elõtt rózsabokor nyílt. A rózsa mint a középkor kedvelt Mária-virága sok udvarház kertjében megtalálható ebben az idõben különösen a katoliku-sok lakta területeken. 1681-ben Nagysajó udvarházában is egy zsák aszú rózsát, va-gyis szárított rózsaszirmot írtak össze. Ezek a rózsák parlagi (Rosa gallica) vagy márcsipkerózsák (Rosa canina) lehettek. A parlagi rózsa az ókortól ismert, a középkor-ban még nem különböztették meg a csipkerózsától. A parlagi rózsa bimbóit ecetbe,szirmait pedig mézbe tették, tartósították.

Nagysajón 1681-ben még ciprusfát, tárkonyt, zsályát is feltüntettek a cserjék,bokrok körül. De megtalálhatók voltak szilvafák és fának nevelt orgonabokrok, a ten-geriszõlõ (ribiszke), a turbulya.50 Kõröspatakon a Kálnokyaknál a fõépület udvarain(külsõ, belsõ, középsõ) pompáztak még jó illatú, árnyékot adó örökzöldek. A virág-ágyások közepére vagy szélére illatozó, alakjukkal, színükkel díszítõ bokrokat, cser-jéket ültettek, mint a fentebbi virágos-díszkerti példák is mutatják. A kimondottdíszfák fajszáma kicsi, ami abból is adódhatott, hogy a haszonnövényként számontartott meggy-, szilva-, alma-, netalántán körtefák tavaszi virágukkal, érõ terméseik-kel és a fák alakjával díszíthettek is.

Összefoglalásul a fenti adatok tükrében elmondhatjuk, hogy a virágoskert kiala-kítása szorosan összefügg a tájrendezéssel is. A kert és a kertstílus életstílust, szem-30

2010/1

léletet, filozófiát, eltérõ gazdasági-társadalmi fejlõdést tükröz. A virág és a kertugyanis egyféle tökéletesített természetet jelent, kis terét az ,,örök tavasznak”, amelyharmóniát teremtve a szépségeivel eltakarta a természet kevésbé szép részeit.

A reneszánsz virágoskertek geometrikus tereikkel is idealizált közegei voltak aközépkor után az emberi életnek. Az erdélyi késõ reneszánsz, kora újkori kertek vi-rágjaikkal a realitás és a szabadság kertjei is voltak, a nyugat pompája és a kelet tö-rök függõsége miatt. A nemzeti szabadság jelképe ekkor a kert, ahol a virágok mel-lett a filagóriák pompája és kényelme ezt a valós világot és a jövõbeli függetlenségértfelmerülõ gondolatokat egymással kibékíthetõknek mutatta fel. A kert és növényeiegyben tükrei is a gazdájuknak, a benne szorgoskodó erdélyi nagyasszonyoknak, anyugat és a kelet határán élõ, ügyesen politizáló, az egyensúlyra törekvõ és ezzel afüggetlenséget biztosító erdélyi politikának. Az erdélyi kertben is lemérhetõ a Habs-burgoktól távolságot tartó, de az avítt hagyományokkal már szembeforduló újítószemlélet.

Az udvarházak virágai, kertjei történeti múltunk részei is. Emberek, sorsok kap-csolódtak hozzájuk, különösen az olyan jellegû kertekhez és virágokhoz, ahol a je-lentõs erdélyi családok asszonyai, lányai éltek.

JEGYZETEKA cikk megírásánál a közelmúltban megjelent könyvünket vettük alapul: Csoma Zsigmond: Késõ reneszánsz, ko-ra újkori kertek és borok Erdélyben. Magyar Mezõgazdasági Múzeum – Agroinform Kiadó, Bp., 2009. A VI. és aVII. fejezet foglalkozik az erdélyi virágkultúrával, az V–XII. fejezet pedig a kertkultúra különbözõ ágaival (zöld-ségtermesztés, gyümölcstermesztés, a kertészekkel, illetve a szõlészet-borászat kérdéseivel).1. Erdély története II. 1606-tól 1830-ig. (Szerk. Makkai László – Szász Zoltán) Akadémiai Kiadó, Bp., 1986. 762.2. Bornemisza Anna gazdasági naplója 1667–1690. I–III. (Szerk. Szádeczky Lajos) Bp. 1911; Jakó Zsigmond:Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. Kvár, 1945; Imreh István: Székely falutörvények.Kvár, 1947; I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). (Sajtó alá rendezte Makkai László) Bp.,1954; Imreh István: Székely paraszti jegyzõkönyvek pásztorlási határozatai (1717–1928). Agrártörténeti Szem-le, 1959. 161–190; Imreh István – Pataki József: Adatok Udvarhelyszék mezõgazdaságához (1570–1610). Aluta.Sepsiszentgyörgy, 1969. 131–141, Imreh István – Pataki József: Adatok Udvarhelyszék állattartásához(1570–1610). Aluta. Sepsiszentgyörgy, 1970. 161–184; Ioan Prodan: Urbariile Þãrii Fãgãraºului I. Buc., 1970;Imreh István: A rendtartó székely falu. Buk., 1973; Uõ: A fejedelmi gazdálkodás Bethlen Gábor idejében. Er-délyi Tudományos Füzetek, 221. Buk., 1992; Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1590. Bp.,1980; Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzõkönyvei (1289–1556) és (1485–1556). I–II. Bp., 1990;Stirling János: Magyar reneszánsz kertmûvészet a XVI–XVII. században. Bp., 1996.; Herczeg Ágnes: ,,Szép éskies kertek”. A kora reneszánsz kertmûvészet Itáliában és Magyarországon. Bp., 2005; Pálóczi Horváth And-rás: A visegrádi királyi palota kora reneszánsz kertje. Régészeti és környezettörténeti kutatások eredményei.In: Reneszánsz kaleidoszkóp. Bp., 2009. 137–161; Régi erdélyi almák. (Szerk. Berecz Ágnes – Nagy-Tóth Fe-renc) Kvár, 1998; Tüdõs S. Kinga: Székely fõnemesi életmód a XVII század alkonyán. Buk., 1998; Uõ: Egy szé-kely nemesasszony élete és személyisége Apafi korában. Lázár Erzsébet Kálnoky Sámuelné. In: Erdély és Pa-tak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna. I. Sárospatak. 2000. 93–106.; Nagy-Tóth Ferenc – FodorpatakiLászló: Tündérkertész Lorántffy Zsuzsanna kertészeti jelentõsége. In: Erdély és Patak fejedelemasszonya... Azáltalános agrártörténeti kérdésekre vö. Niederhauser Emil: Agrártörténet és Kelet–Európa. In: EmlékkönyvImreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára (Szerk. Kiss András – Kovács Kiss György – PozsonyFerenc) Kvár, 1999. 367–371; Károlyi Jolán: Agrártörténeti bibliográfia. 1945–1972. Mûvelõdés 1972. 8.47–48,Uõ: Az agrártörténetírás új útjai. Korunk 1970. 4. 517–523.3. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. (Anyagát gyûjtötte és szerkesztette Szabó T. Attila) I–IV. Buk., 1975–1984,V–VIII. Bp.–Buk., 1993–1996.4. Jakó Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriumai. Kvár, 1944.5. Pl. Haller Gábor naplója 1600–1644. In: Erdélyi Történelmi Adatok. IV (Szerk. Szabó Károly). Kvár. 1862;Apafi Mihály naplója. (Kiad. Tóth Ernõ) Erdélyi Múzeum 1900; Cserei Mihály: Erdély históriája (1661–1711).(Kiad. Bánkúti Imre) Bp., 1983; Nagy József Zsigmond: A nemesi udvarház mint a nemesi mûveltségszerzésszíntere. In: A magyarországi értelmiség a XVII–XVIII. században. (Szerk.: Zombori István) Szeged, 1984; R.Várkonyi Ágnes: Közgyógyítás és boszorkányhit. Ethnographia, 1990. 3–4.6. A vidéki nõk és a kertjük vonatkozásában lásd: Heide Inhetveen: Die Landfrau und ihr Garten. ZurSoziologie der Hortikultur. In: Zeitschrift für Agrargeschichte und Agrarsoziologie. Stuttgart 1994. 1. 41–58;Csoma Zsigmond: Nõk a magyar szõlõ- és borkultúrában. Bp., 2008.7. Az élelmiszertermelés, -fogyasztás történetéhez vö. Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitaliz-mus XV–XVIII. sz. A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen. Bp., 1985; WolfgangSchwiebelbuch: Das Paradies, der Geschmack und die Vernunft. Eine Geschichte der Genußmittel. Frankfurta. M. 1990; Massimo Montanari: Éhség és bõség. A táplálkozás európai kultúrtörténete. Bp., 1996; EuropäischeKonsumgeschichte. Zur Gesellschafts- und Kulturgeschichte des Consums (18. bis 20. Jahrhundert). (Hg.Hannes Siegrist – Hartmut Kaelble – Jürgen Kocka) Frankfurt a. Main/New York, 1997. Magyar példák: Kisbán

31

2010/1

Eszter: Népi kultúra, közkultúra, jelkép: a gulyás, pörkölt, paprikás. Életmód és tradíció 4. Bp., 1989; Uõ: Ma-gyar Néprajz 4. Életmód. (Szerk. Balassa Iván), Bp., 1997; Csoma Zsigmond: Kertészet és polgárosodás. Agrár-történeti, agrártudomány-történeti monográfia. Bp., 1997; Uõ: A borkóstolás története, mûvészete és gyakorla-ta. Bp., 2002; Uõ: A magyar bor útja. Szombathely, 2003; Balogh Judit: „Náj modi” és Erdély – a tárgyak vilá-ga a 17. századi Erdély fõúri udvaraiban. In: A fogyasztás társadalomtörténete. Rendi társadalom – polgári tár-sadalom 18. Bp.–Pápa, 2007. 91–97.8. Stirling könyve 2008-ban újra kiadásra került. Vö. a 2. lábjegyzettel.9. Melius Péter: Herbárium. 1578. Leírásában ,,De anemone a Kökercsin kétféle, egyiknek virága veres szinû,hasonló a mezei mákhoz, a másiknak kék vagy szederjes virága koratavasszal nyiló és termete kicsi”. Haszná-latáról: Melius Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekrõl, természetekrõl és hasznairól. 1578. (Beveze-tõ tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Attila) Buk., 1978. 202. 203; Lippay Já-nos szerint a ,,Sok, számtalan, ki mondhatatlan drága szép szinekkel ékesitetett Anemónék virági nemessitikErsek Urúnk õ Nagysága Pozsoni Kertét: az ki ennek az dicséretes virágnak Magyar Országban elsõ plántáló-ja, és idegen Országból bé-hozója”. Lippay János: Posoni kert. I. 1664.10. Rapaics Raymund: A magyarság virágai. A virágkultusz története. Bp., 1940. 63.11. Balogh Jolán: Kolozsvári reneszánsz láda. In: Kelemen Lajos Emlékkönyv. Kvár, 1957. 16.12. Csoma Zsigmond: A Batthyány család jelentõsége a XVI század végi európai és a magyar botanikában.Szerk. Nagy Zoltán. Körmend–Szombathely, 2006. 73–81.13. Rapaics Raymund: i.m. 63. Az eddigi ismeretek alapján az elsõ tulipán Közép-Európában 1559-benAugsburgban, Herwart Heinrich kertjében virágzott.14. Melius Péter: i. m. 252, 253, 254, 266, 267.15. B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Kriterion, Buk., 1973. 147.16. Ioan Prodan: i. m. I. 98.17. Ioan Prodan: i. m. I. 931.18. B. Nagy Margit: i. m. 147, 148.19. Erdélyben a nõszirom (Iris sp.) neve a kékliliom.20. B. Nagy Margit: i. m. 148.21. Uo. 147.22. Apáczai Csere János kiegészítésként még hozzáfûzi: ,,A puszpángfa apró, temérdek és mindenkor zöldel-lõ levelü, tõkéje daraboc és többnyire csögös-bögös, feketéllõ, fája barna és ágon kemény s igen nehéz. Se tûz-re, se színre nem jó, a vízen mindjárt a fenekére megyen, meg nem szuvasodik, se meg nem vénül. Száraztóés szorító ereje vagyon. Ha levelei porrá tétetnek és a levendula vizében bévétetnek, az eszelõsököt meggyó-gyítják. A puszpáng fával csináltatott lúg a szõrszálakot megösziti.” Apáczai Csere János: MagyarEncyclopaedia. (Sajtó alá rendezte, a bevezetõ tanulmányt és a magyarázó jegyzeteket írta Szigeti József.) Buk.,1977. 300. Gyógyító hatásáról lásd még Melius Péter: i. m. 137.23. Ioan Prodan : i. m. II 155.24. Apáczai Csere János: i. m. 300. ,,Cyprus szigetében iszonyú magasan teremnek, soha meg nem rothad, sea szú meg nem eszi. Az élõ és jól lévõ fákat megvesztegeti és megrohasztja, a rothadtakot és a megveszteget-teket penig megújitja és megoltalmazza.”25. B. Nagy Margit: i. m. 200.26. Románia Országos Levéltára, Sepsiszentgyörgy. Fond 64, fasc. I.27. Ioan Prodan: i. m. I. 86. Az olajfáról, azaz annak gyümölcsérõl az olajbogyóról Melius Péter (i. m. 136, 368)a következõket írta: ,,A Földközi-tenger mellékén elterjedt, termesztésben lévõ fa, olaját, a »faolajat« (OleumOlivarum) gyógyszerek elkészítéséhez használták.”28. Makkai László: i. m. 464.29. B. Nagy Margit: i. m. 77.30. Makkai László: i. m. 610.31. B. Nagy Margit: i. m. 124.32. Stirling János: i. m. 54.33. B. Nagy Margit: i. m. 130.34. Uõ: 144.35. Uõ: 146.36. Uõ:158.37. Tüdõs S. Kinga: Székely fõnemesi életmód... 211.38. Uõ: 197.39. Tüdõs S. Kinga: Egy székely nemesasszony... 141–148.40. B. Nagy Margit: i. m. 77. Vö. Stirling János: i. m. 45.41. Lippay János 1664. Elõszó.42. Uo. 7.43. Galavics Géza: A magyarországi kertek képzõmûvészeti ábrázolásai. I. rész 17. század. In: Történeti ker-tek. Bp., 2000. 178.44. Stirling János: i. m. 135.45. Stirling János: i. m. 47.46. Tüdõs S. Kinga: Székely fõnemesi életmód... 67–69.47. Uo. 143.48. B. Nagy Margit: i. m. 199.49. Stirling János: i. m. 46.50. Nagysajói adatok: B. Nagy Margit: i. m. 182, 200.

32

2010/1

Az erdélyi szakácskönyvekben (is) megtalálha-tó az a különleges ízesítés, amikor virággal vagyvirágokkal közvetlen kapcsolatba hozható fûsze-rekkel ízesítették, illatosították a kora újkori édessült tésztákat. Így például a balsamum-fûvel, a sáf-rányozással, a szegfû(szeggel), a kakukkfûvel, ró-zsával és rózsavízzel történõ édes illatosított-ízesí-tett tészták fûszerezését említik rendszeresen. Dea virággal kapcsolatban állt a méz is mint édesítõvégtermék, és a sokféle gyümölcs, szõlõ, mazsola-szõlõ, amit a tésztáknál úgyszintén felhasználtakmint virágból származó termékeket, terményeket.Ugyanakkor a szerecsendió virágát is hasznosítot-ták az ételkészítésben, noha nem édes sült tész-táknál, hanem például a vadlúd ízesítésénél.1

A magyar mûvelõdéstörténeti, emellett agrár-és gasztronómiatörténeti emlékek kutatásában amagyar nyelvû szakácskönyvek összegyûjtése ésvizsgálata, majd publikálása a 19. század másodikfelében kezdõdött. Elsõsorban a legrégebbi magyarnyelvû kéziratos, majd nyomtatott kiadványokatkeresték, amelyek õrzik az elmúlt korok emberei-nek ételeit. A szakácskönyvek azonban többrõl ismesélnek, mint a felsorolt ételféleségek nevei. Ké-pet kaphatunk az adott korban ismert ételekhezszükséges nyersanyagokról, az elkészítés fortélya-iról és eszközeirõl, a tálalás módjáról, a fogyasztá-si szokásokról, tehát az emberi szükségletek egyiklegfontosabbikának kielégítési technikáiról ésazok változásairól. A szakácskönyvekben megbú-vó sokféle ismeret hozzájárul egy adott nemzet,egy adott korszak gazdasági, társadalmi és mûve-lõdési viszonyainak szélesebb körû megismerésé-hez, árnyaltabb megítéléséhez. A 19. század kuta- 2010/1

Rántott bodzavirágot iskészítettek, amit palacsintatésztában sütöttek ki...

MÉSZÁROS MÁRTA

VIRÁGGAL SÜTÉS ÉS ÍZESÍTÉSÉdes sült tészták a 17. századi erdélyi és más magyar nyelvû szakácskönyvekben

tói azonban nem csak nemzeti ételeinket kutatták, hanem a régi szép magyar nyelv„virágait”, emléknyomait is keresték a szakácskönyvek lapjain.

A legrégebbi magyar nyelvû kéziratos szakácskönyvek a 16. század végérõl és a17. századból maradtak ránk. Az elsõ híradás 1862-ben Jókai Mór nevéhez kötõdik,aki Szentbenedeki Mihály szakácskönyvébõl idézi nemzeti eledeleinket.2 Az ötven-négy étel leírása 1601-bõl származik. Thököly Sebestyén szakácsának összegyûjtöttétkeit egy Mezõtelegdi Miskolczy Károly családi hagyatékában õrzött kéziratban ta-lálta meg Jókai 1862-ben.3 Majd száz esztendõvel késõbb a szakácskönyvet betûhívközlésben Kovács József ismerteti meg az olvasóközönséggel 1959-ben.4

A Történelmi Tár 1881. évi számában Toldy László a Zrínyi-udvar szakácskönyv-ét jelentette meg több részletben.5 A kéziratos csáktornyai szakácskönyvre azonbankevés figyelem irányult. Itt is majd száz esztendõ telt el, amíg méltó módon kerülhe-tett az érdeklõdök kezébe. Kovács Sándor Iván írt bevezetõ tanulmányt a 17. száza-di konyhai útmutató elé.6

A régi magyar szakácskönyvek összegyûjtésének, közreadásának és tudományosvizsgálatának kezdeményezõje Radvánszky Béla báró volt, aki 1893-ban megjelen-tette a Régi magyar szakácskönyvek címû gyûjteményt, amelyben három, töredékbenelõkerült kéziratot tett közzé.7 A téma tudományos kutatói a következõ évtizedekbensokszor idézték e mûvet és használták fel kutatásuk alapforrásaként, mint példáulHerman Ottó, majd Gundel Károly.8

A régi szakácskönyvek iránti érdeklõdés a 20. század második felében megnõtt.Napvilágra került a csáktornyai Zrínyi-udvar és a Tótfalusi Kis Miklós által nyomta-tott szakácskönyv,9 valamint az erdélyi fejedelmi udvar szakácsmestereinek német-bõl fordított útmutatója, amelyet úgy ismerünk mint Bornemisza Anna szakács-könyvét.10

Az eddigi ismertetõk fõ törekvése a szakácskönyvek szöveghû közlése mellett azételek nyelvezetének vizsgálata, az ételcsoportok, ételek és a konyhai alapanyagokmegnevezése volt, amelybõl következtetni lehetett a háztartásvezetésre és az étkezé-si szokásokra. Fõ helyen természetesen a húsok, annak különbözõ nemei, elkészíté-si módjai, gazdag variánsai jelentek meg, valamint a hozzájuk kapcsolódó levek,mártások, ízesítések. Különleges helyet kaptak a szakácskönyvekben a zöldséges ésgyümölcsös ételek is. Az eddigi kutatások azonban kevés figyelmet szenteltek a 17.századból megmaradt szakácskönyvek édes sült tésztáinak, édességeinek tanulmá-nyozására – talán azt gondolva, hogy a répacukor hiánya az édes tésztaféléket hát-térbe szorította.

Jelen tanulmány az eddig ismert 17. századi kéziratos és nyomtatott szakács-könyvek alapján veszi sorra a bennük ismertetett és ajánlott édes sült tésztákat.

Édes sült tészták a 17. századi magyar konyhán

A kora újkori és az újkori magyar táplálkozáskultúra kutatása lehetõséget nyújt amár ismert és fogyasztott édes sült tészták megismerésére. Leghamarabb a korabelibeszolgáltatások, oklevelek és urbáriumok adatai között lelhetõk fel az édes tésztáka beszolgáltatás egyik tételeként. A kalács, a kenyérnél finomabb lisztbõl készült sülttészta a 15. századtól jelent meg cipó és fonott formában is az ünnepi asztalokon. Akalács (amelyen természetesen a töltetlen tésztát kell érteni) mellett a lepény, a bé-les, a pogácsa, a sült öntött laska, a zsírban sült fánk is ismert volt. A 16. századbanmár készítettek rétest, forgácsfánkot és palacsintát is.11

Az édes íz iránti vágy, az édes ízek kedvelése már az ókori kultúrákban is fellel-hetõ. Az emberiség legõsibb édesítõszere a méz. A magyarok étkezésében is jelenvolt, sõt mézsört is készítettek elõdeink. Már Szent István korából írott emlékek ma-34

2010/1

radtak fenn a méz felhasználásáról, amelyet akkor még nomád módon gyûjtöttek,majd fokozatosan tértek át a háziasításra és a foglalkozásszerû méztermelésre.12 A ki-rályi és fõúri konyhákon túl a fejlõdõ mézeskalácsipar, a gyógyszerészek, az orvosokis felhasználták. A 12–13. században adót, vámot, bírságot és váltságdíjat is fizettekmézben.

Édesítésre használták még a gyümölcsöket és a szõlõ kipréselt mustját, akár ka-rácsonyig is eltartva, különbözõ tartósítási módokkal megõrizve az édes ízét, a kier-jedést meggátolva.13

A méz mellett megjelenõ másik édesítõszer a nádcukor (nádméz), amely a beho-zott fûszerekkel együtt luxus élvezeti cikknek számított a 14. századtól a 19. századelejéig. Az édesítés, valamint az illat- és ízharmónia kialakításában a rózsaillatot, azédesített rózsaillat- és ízhatást a rózsavízzel történõ édes tésztakészítésnél használ-ták fel. Rózsavízzel készült édesség volt például az, amikor a sült gesztenyét rózsa-vízzel és nádmézzel meghintették. Vagy amikor a marcipánkészítésnél is rózsavizethasználtak fel a fehérmogyoró nádmézzel történõ összefõzésénél.14 Más esetbenmandulát nádmézben kevertek el, rózsavízzel és aprószõlõvel készült az a tészta,amit forró vajban sütöttek meg.15 Tört mandulát nádmézzel és rózsavízzel kellettszintén „megcsinálni”, majd pedig ostyára kenve vajban megrántani.16 A rózsábólegyébként salátát is készítettek,17 édességként pedig parlagi rózsából konfektumot,egyféle kompótot, befõttet is fõztek.18

Az édesítõszerek mellett fontos szerepe volt az édes sült tészták készítésében agabonatermesztés minõségi és mennyiségi fejlõdésének, valamint az õrlési techni-kák finomodásának, amellyel javítani lehetett a liszt minõségén.

A sült édes tészták a kenyér mintájára készültek, csak fokozatosan finomabb lisz-tet, zsiradékként vajat, tojást, folyadékként tejet használtak hozzá, ezeket gyúrtákössze. Ezen, gyúrt tészták erjesztõanyaggal is készülhettek. Ízesítõanyagként külön-bözõ gyümölcsökkel dúsították, majd mézzel vagy nádmézzel, a paraszti gyakorlat-ban mustmézzel, sûrû, befõzött mustsziruppal önthették le tálaláskor a kisült tésztát.

A meglévõ alaptésztát többféle formában is készíthették, mint a bélest, amelynélkét tésztaréteg közé került a töltelék, vagy a lepényt, ahol a tészta tetejére tették íze-sítésül például a túrót, a gyümölcsöt vagy a káposztát. E gyúrt tésztát kemencébensütötték meg. A különbözõ fánkokat viszont felforrósított vajban.

Az édesség és az édes tészták mind húsevõ, mind böjti napokon megjelentek, ün-nepeken második, de legtöbbször harmadik fogásként.

A korabeli magyar szakácskönyvekben említett édes sült tésztafélék csoportosítása

A szakácskönyvekben feljegyzett édes sült tésztafélék tanulmányozása során ki-tûnik, hogy a kor ismerete szerinti sült alaptészták mellett megjelentek ezek varián-sai, valamint az újítások is. A szakácskönyvek leírásaiban szintén fontosnak tartot-ták megjegyezni, hogy az adott étel mely nemzetiség táplálkozásából nyert különle-gesség. Ezek a megjegyzések a tésztafélékre is igazak. A téma korábbi kutatói is ki-mutatták a német, itáliai, cseh, török hatást a lejegyzett és ajánlott ételeknél.

A sült tésztafélék közül a béles, a rétes, a fánk, a palacsinta, a pogácsa elsõ emlí-tései a 16–17. századra tehetõk, majd még ebben az idõszakban megjelennek a torták,a biscoctum/bisgata/piskota és az egyéb, nem sütéssel készült édességek, csemegék.

A vizsgált szakácskönyvekbõl a 17. században ismert édes sült tésztákat két nagycsoportba lehet sorolni a sütési mód szerint. Az egyik csoportba a zsiradékban sülttésztákat sorolhatjuk, mint például a fánk és a palacsinta, amelyeket vajban sütöttek,„forgattak”, „rántottak”. A másik csoportba a kemencében sütött édes tésztákat so-

35

2010/1

rolhatjuk, mint például a béles, a rétes, a perec, a pogácsa, a torta, a biscoctum/bis-gata/piskóta, de néhány édes, gyümölcsös pástétomot is.

A fánkok. A megõrzõdött 17. századi szakácskönyvek szerint a kor egyik kedvencédes tésztájáról van szó, mindegyikben megtalálható több variációban is. Alapanya-gai között szerepel a finom fehér liszt, a tikmony – a tojás, a tej vagy bor, a méz, né-hány esetben élesztõ, vaj a sütéshez és nádméz a tálaláshoz. A különbözõ variációktermészetesen a jelleget adó ízesítõanyagoknak vagy a készítés módjában rejlõ prak-tikáknak is köszönhetõek.

Szentbenedeki Mihály szakácskönyvében (1601) két recept található: a vízben fõttfánk, és a rétesfánk. Mindkettõ magában ízesített tészta, amelynek készítése adja mega különlegességét. A csáktornyai Zrínyi-udvar receptjei között is csak három fánk le-írása található, e leírások azonban nem a különlegesség bemutatására törekszenek. Afánk általános készítési módját, valamint a szintén közismert tolyófánk és almafánkhozzávalóit írják le. Bornemisza Anna szakácskönyvében is találhatunk különbözõgyümölcsfánkokat, valamint a bodzavirágot vajban sütve, amely többi erdélyi recept-gyûjteményben is megtalálható bodzafánk néven. E szakácskönyv említi a botfánkotis, amely valószínûleg a kürtöskalács megfelelõje, leírást azonban nem ad.

A Radvánszky Béla által közzétett erdélyi fejedelmi szakácskönyv, valamint aTótfalusi Kis Miklós nyomdájában készült szintén erdélyi, de köznépi receptgyûjte-mény számos különleges fánk leírását közli. Mindkettõben szerepel a tolyófánk, atölcséres fánk és a fíketõs/fõkötõs fánk, valamint a gyümölcsös fánkok közül az alma-fánk, a barackfánk, a bodzafánk. Ezeken túl említik még a fodor fánk, kerekded fánk,a kétszer fõtt fánk, a töröt fánk, kettõs fánk, tikmonyos fánk, mogyorós fánk, masolaszõlõ fánk, füge fánk, sulyom fánk rose fánk készítést,19 valamint a körtvélyes fánk,bába-fánk, süveg-fánk, pánkó és az apró fánkocskák leírsát.20

A palacsinta. A palacsinta szó 1577-ben fordul elõ elõször, román eredetû jöve-vényszóként eredeztetik a nyelvészek, így kiindulási területként is Erdélyt kell em-líteni. Az itt készített vastag lepényt, amelyet nem kelesztett, de híg tésztából készí-tettek, eleinte kövön, majd serpenyõben sütötték meg.21

Ezen kutatások tükrében nem véletlen tehát, hogy a palacsinta a 17. századi sza-kácskönyvek közül csak az Erdélybõl származókban található meg. Bornemisza An-na szakácskönyvében a palacsinta és a híg palacsinta is olvasható rövid leírással,mely szerint „csinálj tésztát tyúkmonnyal s édes tejjel. Ne csináld igen vastagon. Me-legíts vajat, s ereszd fel a tésztát, süsd meg.”22

Rántott bodzavirágot is készítettek, amit palacsintatésztában sütöttek ki (167/13):„Csinálj tésztát tyúkmonnyal s édestéjjel. Végy borzavirágot, mosd meg, s mártsd atésztába. Tedd forró vajba, s forgasd meg, hogy jól megsüljön. Add fel melegen,hintsd meg nádmézzel.”23 Ennek paraszti hagyománya van, nem ismeretlen az édesvirágtésztaféleség.

A Radvánszkytól közölt, valamint a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott szakács-könyvben egy-egy leírás található a munkafolyamatok részletezésével. A híg öntötttésztát serpenyõben szénre téve, mindkét oldalát megsütöttek. Töltetlenül, esetleg(nád)mézzel ízesítve melegen tálalták fel.

A bélesek. A 17. századi szakácskönyvek mindegyikében megtalálhatjuk néhánybéles nevezetû édes sült tészta leírását. Az úri konyhákban ezen idõszakban az alsóés borító tészta közé töltelék került. A tésztát ún. pinnatába helyezve a kemencébensütötték meg.24

A késmárki (1601), a csáktornyai (1662) szakácskönyvekben az ún. ostyabéles ké-szítését írták le, az elsõ a béles alapjául szolgáló ostyatészta mandulával, a másodikszilvával ízesített változatát. Az erdélyi fejedelmi udvar szakácskönyveiben általá-

36

2010/1

nos leírást közöltek, Bornemisza Anna ételei között azonban szerepelt még az almásbéles, a béles tengeri szõlõvel, és a húsvéti béles.

A legbõségesebb kínálat a Tótfalusi Kis Miklós által Kolozsvárott nyomtatott,közétkeket csokorba szedõ szakácskönyvben található. A béles tészta készítését nemírta le részletesen, természetesnek gondolván, hogy mindenki ismeri. A tészta vagyaz ostya közé tett különbözõ ízesítõk, fõleg gyümölcsök szerint a következõ bélese-ket ajánlja a szakácskönyv: alma-béles, egres-béles, körtvély-béles, ostya-béles, szil-vás-béles, túrós-béles, veres béles, dió-béles, káposztás-béles. A béles készítése köze-lített a korabeli, akkor már ismert tortáéhoz, így többször említi, hogy „úgy készítsd,mint a tortát”, amely kerek fazékban sült édes, ízesített réteges tésztát jelentett.

A torták. Különleges csoportja az édes sült tésztáknak a torta. Eredetét tekintveolasz sült tészta, kerek formában sütve. Az Itáliából származó kerek fonott kalácsotnevezték tortának a 16. században, amelyet rendszerint gyümölccsel ízesítettek.25 Eza forma terjedt el nálunk is.

A 17. századi magyar nyelvû szakácskönyvekben Szentbenedeki Mihály 1601-ben lejegyzett receptgyûjteményén kívül bõségesen találunk egyszerû és különlegessüteményeket, amelyeket tortának neveztek. Legtöbb leírás a két erdélyi fejedelmiszakácskönyvben található, amelyeket alaposan megvizsgálva megállapíthatjuk,hogy nagyon tágan értelmezték eme ételféleséget. A bemutatott torták többsége kü-lönbözõ és különleges gyümölcsökbõl készített, néha tésztát is nélkülözõ fõtt édes-ség volt, mint a dinnye torta, füge torta.

A torta készítéséhez Bornemisza Anna szakácskönyve szerint a következõk szük-ségesek: „…ha tortát akarsz csinálni, végy írós vajat, tyúkhaszon székét az liszt közé,tésztát csinálván belõle, nyújtsd ki, és metéld kerekdeden, megsózván. S az ilyen tész-tát mindenféle tortához csinálhatni… hadd süljön meg kemencében, akar tortasütõnagy serpenyõben.”26 A szakácskönyvben szereplõ torta sok esetben csak a megneve-zésre vonatkozik, mint a baráttorta, meggyes torta, faeperj torta, málnát is tortába, fe-kete szõlõt tortába, narancstorta.

A tésztarétegek közé gazdag gyümölcstöltelék került, amely a leírás szerint lehe-tett mazsolaszõlõ, fekete szõlõ, füge, szilva, alma, körte, tengeri barack (kajszibarack),meggy, hólyagcseresznye, eper, málna, mandula, narancs, de említ káposztás, sajtosés répás ízesítést is. A szakácskönyv érdekessége a magyar torta, amely az egyetlenmagyar jelzõvel ellátott tortaféleség. Leírása a következõ: „Végy almát, aki aprón megvan vagdalva. Csinálj tésztát szép fejérlisztbûl vízzel, nem igen sûrûn. Az feneket csi-náld tyúkhaszonnal és vajjal: annál gyengébb lészen. Tedd belé a megvagdalt almát,és amely tésztát vízbûl csináltál, nyújtsd ki az kezeddel igen vékonyan, és csináljolyan réteket vagy húszig valót. Kend meg írósvajjal, és mikoron reácsináltad, vesdkemencébe. Meglásd, hogy meg ne égjen. Ha húsevõ napon vagyon, szalonnazsírralkenjed. Add fel melegen, meghintve nádmézzel. Úgy csinálják a magyar tortát.”27

A másik fennmaradt erdélyi fejedelmi udvari szakácskönyvben is tizennyolc tor-tának nevezett édességet írtak le, sokkal bõvebb, részletesebb készítési ismertetõvel.

A csáktornyai Zrínyi-udvar szakácskönyvében csak öt, míg Tótfalusi Kis Miklóskolozsvári gyûjteményében négy torta leírása található. A csáktornyai gyûjtemény-ben a tejbõl és tojásból készült tortákat tejes éteknek tartották. Ezeket tálban sütöt-ték meg, de fõzhették is; böjtben ajánlották a fogyasztását, vagy beteg embernekszánták gyógyulásul.

A rétesek. A béles, a rétes és a torta nagyon hasonló sütemény ebben a korban,sokszor keveredik is az elnevezés, mint a rétes torta, rétes béles esetében. Alapanya-ga, mint a másik két sült tésztának, a finomliszt, az írósvaj, tej, víz, só, amelyeket jólösszegyúrtak, majd kihúzták vékonyra. A tésztát ezután rétegezték, minden lapot

37

2010/1

vajjal megkenve kis darabokra felvágva sütötték ki. Réteges állagából származik a ré-tes elnevezés is.28

A vizsgált szakácskönyvekben nagyon kevés rétesleírás található, BornemiszaAnna és Tótfalusi Kis Miklós szakácskönyveiben egy sincs, míg a másik három gyûj-teményben is csak kettõ-kettõ található. Szentbenedeki szakácskönyvében rétesfánk, és apró rétest így csinálj, a Zrínyi-udvar gyûjteményében rétest sütni, valaminta rétes torta módjára mandula torta leírása, végül a Radvánszky Béla által ismerte-tett erdélyi fejedelmi szakácskönyvben spanyor tésztából csinált rétes avagy béles,valamint a réteseknek és béleseknek nemei általános bemutatása szerepel.

A pogácsák, perecek. A pogácsa nagyon egyszerû köznapi sült tészta volt, amely-nek néhány édes változatát azonban megörökítették a 17. századi magyar nyelvûszakácskönyvekben. Elsõsorban az erdélyi gyûjteményekben található meg: barnakerekded pogácsa, pogácsa a Bornemisza Anna szakácskönyvében, betegeknek valópogácsa, farsang pogácsa, kisded formájú pogácsa, mézes pogácsa, nádmézes pogá-csa, tejbõl való pogácsa a Radvánszky Béla által ismertetett erdélyi fejedelmi udvariszakácskönyvben és a tejbõl, szõlõbõl, meggybõl való pogácsa a Tótfalusi Kis Miklósáltal nyomtatott szakácskönyvben. Érdekesség a Szentbenedeki Mihály szakács általösszeállított ételsorban az olasz pogácsa, amely szintén édes, nádmézzel és szõlõvelízesített apró sült tészta volt.

A perecre még kevesebb példát lehet fellelni a 17. századi gyûjteményekben.Szintén csak az erdélyi szakácskönyvek említenek egy-egy perecet, amelyek kerekformájúak és mandulával, nádmézzel ízesítettek.

A biscoctum/bisgata/piskóta. Újdonságként jelent meg az a néhány leírás a 17.századi szakácskönyvekben, amely a tojás felverésével, majd abba további összete-võk belekeverésével készült könnyû tésztát eredményezte. Összesen csak háromgyûjteményben található hét leírás.

A csáktornyai Zrínyi-udvar étei között nagyon részletes útmutatóval ellátott le-írás olvasható arról, hogy a „biskoctumat mint kelljen jól sütni és csinálni”. A tizen-két tojást elõször „egy egész óráig untalan” kell habarni, majd a nádméz hozzáadá-sával még egy óráig kell „kalánnal törni”. Ezután liszt és ízesítõk hozzáadásával for-mába kell tenni, amelyet ostyával ki kell bélelni és kemencébe rakni. „Vigyázz reá,hogy hirtelen ne süljön, holott hamar megég, és belõl sületlen marad.”29

Bornemisza Anna szakácskönyvében négyféle bisgata elkészítési módját közöl-ték, mely hasonló az elõzõekben említettekhez, ízesítõanyagban találunk mindösszekülönbséget.

Radvánszky Béla receptje már a tésztaféle új nevét közli: „piskótát úgy csinálj”.Mindegyik esetben töltetlen, magában ízesített tojásos tésztáról van szó.

Az édes sült tészták mellett nem említem, de figyelemre méltóak azok az édessé-gek, amelyek ezen idõszakban tért hódítottak, mint a marczapan/marcapánt (marci-pán), a liktariumok (gyümölcsízek, folyékony-híg lekvárok), és a confectumok (édes-ségek, csemegék).

A virágok és növényi részek felhasználása nem volt ritka. Bornemisza Anna sza-kácskönyvében nem egyedülálló eset, amikor azt írták a fordításban: „Boldogasszonylevelet tésztába kell mártani és aztán vajban megrántani.” Mindenféle „tész-tamíveket” a következõképpen kell javaslata szerint készíteni. „Csinálj tésztát tyúk-monnyal” (tyúktojással) és liszttel. Zsályát vagy borragumlevelet vagy boldog-asszony-levelet vajban kellett kirántani.30

A 17. századból fennmaradt erdélyi és más magyar nyelvû kéziratos és nyomta-tott szakácskönyvek bepillantást nyújtanak a magyar fõúri és az erdélyi fejedelmikonyha titkaiba, valamint az erdélyi köznépi étkezést segítõ receptgyûjteményekbe.Az új alapanyagok, a virágok és virágokkal kapcsolatba hozható termékek, és a fel-38

2010/1

használási újítások tovább bõvítették és gazdagították nemcsak a magyar konyhamû-vészetet, hanem a vele összekapcsolódó kultúrkört. E mindennapi mûvészetnek egykis szeletét mutattam be a felhasznált virágok és virágtermékek szemszögébõl, amelya változás pillanatában rögzítette a rég még készített édes sült tésztaféleségeket, demár jelezte az új alapanyagok megjelenését is, az új készítési módok és a tészták gaz-dag variánsait. A múlt édes tésztáinak és a virággal sütés-ízesítés-illatosítás vizsgá-lata során a 17. századi erdélyi és más magyar nyelvû szakácskönyvek tükrébenigyekeztem tovább pontosítani és bõvíteni az eddigi ismereteket, figyelembe véve agasztronómiatörténet eddig elért eredményeit.

JEGYZETEK1. Lakó Elemér: Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból. Kriterion Könyvkiadó. Buk., 1983. 97/16.2. Jókai Mór (Kakas Márton): Nemzeti eledeleink. Vasárnapi Újság 1862. július 6. 321.3. Ma az OSZK Kézirat Gyûjteményében található, Quart Hung. 2906 sz. – Magyar étkeknek fõzése ThökölySebestyén uram õnagysága szakácsa Szent Benedeki Mihály által. 1601.4. Kovács József: Szentbendeki Mihály szakácskönyve 1601-bõl. Magyar Nyelv, 1959. 135–143.5. Toldy László: Történelmi Tár 1881. 367–371; 1882. 188–200, 380–387.6. Kovács Sándor Iván: „Gyomros matéria”. In: Magyar Hírmondó. Szakács mesterségnek könyvecskéje. Acsáktornyai Zrínyi-udvar XVII századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozs-vári szakácskönyv. Magvetõ Kiadó, Bp., 1980. 5–142.7. Radvánszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek. Athenaeum R. Társulat, Bp., 1893.8. Kovács Sándor Iván tanulmányában részletes kutatástörténetet vázol, említi például Herman Ottót, aki Amagyar halászat könyve címû munkájában egy teljes fejezetben foglalkozik a régi szakácskönyvekkel, fõleg ahalételekkel. (A magyar halászat könyve. Bp., 1881. Ebben A magyar konyha és a tudomány címû fejezet118–137.). Lásd még Gundel Károly összefoglalóját a 18. századig megjelent szakácskönyvekrõl. (A konyha fej-lõdése és a magyar szakácskönyv-irodalom a XVIII. századig. In: A magyar vendéglátás története I. (Szerk.Ballagi Mór) Bp., 1943.)9. Kovács Sándor Iván: i. m.10. Lakó Elemér: i. m.11. Kisbán Eszter: Táplálkozáskultúra. In: Magyar Néprajz IV Életmód. (Fõszerk. Balassa Iván) Akadémiai Ki-adó, Bp., 1997. 514.12. Borsody Mihály: Az édességkészítés története. Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület, Bp., 1995. 14.13. Mészáros Márta – Csoma Zsigmond: A szõlõ-, gyümölcs-, must- és borkészítmények édességként, desszert-ként a szerzetesi asztalon. In: „ad vinum diserti…” Monostori szõlõ- és borgazdálkodás. (Szerk. Dénesi Tamás– Csoma Zsigmond) Agroinform Kiadó, Bp., 2009. 175.14. Lakó Elemér: i. m. 229.15. Lakó Elemér: i. m. 224.16. Lakó Elemér: i. m. 225.17. Lakó Elemér: i. m. 165/46. 222.18. Lakó Elemér: i. m. 171/9. 237.19. OSZK RMK Quart. Hung. 1422; Radvánszky Béla: i. m.20. A Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyvben 1685, 1689.21. Kisbán Eszter: i. m. 527.22. Lakó Elemér: i. m. 225.23. Lakó Elemér: i. m. 224.24. Kisbán Eszter: i. m. 514.25. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. (Fõszerk. Benkõ Loránd.) Akadémiai Kiadó, Bp., 1976. 949.26. Lakó Elemér: i. m. 234.27. Lakó Elemér: i. m. 235.28. Kisbán Eszter: i. m. 516.29. Kovács Sándor Iván: i. m. 235.30. Lakó Elemér: i. m. 225.31. OSZK Quart. Hung. 2906. Ismertette Jókai Mór: i. m., majd Kovács József: i. m.32. OSZK Quart. Hung. 1422. Ismertette Radvánszky Béla: i. m.33. Ismertette Kovács Sándor Iván: i. m. 435. Itt utal arra, hogy a kéziratot a zágrábi könyvtárban tanulmá-nyozta.34. Lakó Elemér kutatása szerint Bornemisza Anna fiának, II. Apafi Mihálynak adta tovább, akinek BethlenKatával kötött házasságából nem született gyermek, így a szakácskönyv a Bethlen család tulajdonába került.Bethlen Borbála 1777-ben írta be nevét, majd fiának, Bánffi Lászlónak adta tovább 1806-ban, aki a Kolozsvá-ri Református Kollégium könyvtárának adományozta. A könyvet 1948-ban a Román Akadémia kolozsváriKönyvtárában helyezték el. Lásd Lakó Elemér: i. m. 27.35. E 17. századi nyomtatott szakácskönyv igazi könyvritkaságnak számít. Varga András ismertetése szerint az1695. évi kiadásnak két hiányos példánya (OSZK RMK I. 1474a és a kolozsvári Akadémiai Könyvtár RMK189.), az 1698. évi kiadásnak egyetlen hiánytalan példánya ismert a Szegedi Tudományegyetem Magyar Iro-dalomtörténeti Intézetének Könyvtárában. (RA 5096.) Varga András: A Tótfalusi-szakácskönyv forrása. Ma-gyar Könyvszemle 2008. 3. 312–319. 2008.

39

2010/1

FELHASZNÁLT SZAKÁCSKÖNYVEKMagyar étkeknek fõzése Thököly Sebestyén uram õnagysága szakácsa Szent Benedeki Mihály által. Késmárk,1601. 31Szakácstudomány. (Erdélyi fejedelmi szakácskönyv, feltételezhetõen a 16–17. századból.) 32Az köz-étkeknek fõzésérõl való rövid jegyzés. (A csáktornyai Zrínyi-udvar 17. századi kéziratos szakácsköny-ve, 1662 körül.) 33Egy új fõzésrül való könyv… Méltóságos Bornemisza Anna Isten kegyelmébõl Erdélyország fejedelemasz-szonyának… (Marx Rumpolt Ein new Kochbuch [1581] címû szakácskönyvének 1604-ben kiadott változatátKeszei János fordította le a fejedelemasszony kérésére 1680-ban.) 34.Szakács mesterségnek könyvecskéje. (Megjelent M. Tótfalusi Kis Miklós által Kolozsvárott, 1685-ben és 1689-ben.) 35

40

2010/1

– Darvasi László versekkel indult, aztán a kor-társ irodalom egyik legismertebb és legjelentõsebbnovellistájává vált. Két nagyregényt is írt idõköz-ben: A könnymutatványosok legendája 1999-ben,a Virágzabálók 2009-ben jelent meg.

A nagyközönség számára valószínûleg nagy át-törést jelent a Rotary-díj, illetve a Virágzabálókmegjelenése, de Darvasi Lászlót Kolozsváron márrégóta ismerik. Ennek egy tárgyi bizonyítékát ismagammal hoztam: 2005-ben egy egyetemi szak-dolgozatot védett meg Petres Katalin A Szív Ernõ-történet címmel, Selyem Zsuzsa irányításával.

Az elsõ kérdésem a díjra vonatkozna. Magyar-országon viszonylag szokatlan eljárással választot-ták ki a Rotary-díjast: egyre szûkült az esélyesekszáma, és végül élõben, mindhárom díjra esélyesszerzõ jelenlétében derült ki, hogy Darvasi Lászlókapja a díjat. Milyennek tûnt az idei év irodalmiszempontból, mekkora volt a tétje, hogy az idei me-zõnyben a Virágzabálók érdemelte ki a díjat?

– Ha az ember írásra adja a fejét, ha van bennemegfelelõ tehetség, kitartás, szorgalom, akkor a dí-jak általában utolérik õt. A Rotary egy olyan díj,amelyet tudomásom szerint nyolc irodalmár, ki-adóhoz nem kapcsolható kritikus szavaz meg. Alista egyre rövidült: elõször egy huszonötös merí-tés készült az évben megjelent, esélyes mûvekbõl,aztán egy ötös, majd egy hármas. Miután ez össze-állt, egy Oscar-díjkiosztó gálához hasonlóan, élõ-ben jelentik be végül a gyõztest. A magam részérõlezt az utolsó mozzanatot kevéssé szerettem, az iro-dalmat nem tartottam soha versenynek, verseny-

41

2010/1

Mire vége lett a háborúnak, az összestáncot tudták. A ház ára viszont elment. Szerintem õk virágzabálók voltak.

DARVASI LÁSZLÓ

AZ AKVÁRIUM, AMIT OLYKORTÖRTÉNELEMNEK HÍVUNKKérdezett Balázs Imre József

A Korunk Akadémia írói estsorozata keretében Kolozsváron,2009. október 20-án elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

helyzetnek, még akkor sem, ha történetesen éppen novellapályázatra adtam be írást.Zavart, hogy olyan körítés van a mûveink körül, amelyben azok ki vannak egy kicsitszolgáltatva egymásnak – hiszen persze mindenki meg szeretné nyerni a díjat. Azt hi-szem, jó lenne elõre tudni mindenkinek – de hát a show kell, és ez már így alakult.

Azért örültem mégis ennek a díjnak, mert nem „életkori” díj, nem az idõvel jár,nem automatikus díj, hanem szakmai díj, és a könyv szinte még meleg – alig három-négy hónapja jött ki a nyomdából. Még április végén is alakult a szöveg: formálód-tak fejezetek, íródtak mondatok. Az év eleje nagyon izgalmas és szorongató írói idõ-szak volt, hiszen éreztem, nagyjából kész van az anyag, de nem tudtam igazából, mi-lyen. Van úgy 700–800 oldalnyi kéziratod, meg hat éved, és lehet, hogy az egész pak-saméta elszáll a szélbe. Nincs garancia, nem lehet elõre tudni. Aztán megjelent akönyv, majd volt egy nagy nyári csend. Ezekben a hetekben, ugye októberben beszél-getünk, kezdtek jönni a kritikák, és ez egy hihetetlenül izgalmas, kicsit szorongatóérzés, de jó.

– A beszélgetésünk elõtti hét végén egy másik fontos szakmai visszhangja is volt akönyvnek – egy Szegeden szervezett konferencia. Milyen érzés volt ott lenni errõl amég valóban nagyon friss könyvrõl szervezett konferencián?

– Teljesen inkorrekt a dolog, mert ilyesmi nyilván csak a halott szerzõknek jár.Lett a könyvnek egy rajongója, Mikola Gyöngyi irodalomtörténész, kritikus, nekemrégi jó ismerõsöm, akivel egykor még együtt szerkesztettünk irodalmi újságot Szege-den. Az õ vállalkozása volt ez a konferencia: megnyerni tíz jelentõs kritikust Szöré-nyi Lászlótól Szajbély Mihályig, Szilasi Lászlótól a maribori Rudas Jutkáig vagyWernitzer Juliannáig, hogy beszéljenek a könyvrõl a szegedi Grand Caféban. Én meg-hallgattam az elsõ elõadás felét, aztán szépen kijöttem a terembõl. Aztán az utolsóelõadást is meghallgattam, illendõségbõl, mert azt Gyöngyi tartotta. Nem akartam ottlenni, már csak azért sem, mert az elõadásokat általában vita követte, és természete-sen voltak kritikai megjegyzések is, amelyek hozzátartoznak egy könyv életéhez, il-letve a kritika normális mûködéséhez.

– Térjünk egy kicsit vissza ahhoz, ami a nagyregények elõtt volt – a novellista kor-szakhoz. A kilencvenes évek elsõ felében sorra jelentek meg a jelentõs Darvasi-novel-láskötetek. Az volt akkoriban Darvasi Lászlóról a szakmai álláspont, hogy õ az a pró-zaíró, akinél visszatér a történet a prózába. A közvetlenül ezt megelõzõ korszakbanmintha az írók kevésbé akartak volna történeteket mesélni. Hogy nézett ez ki belülrõl,hogyan élted meg azt az idõszakot?

– Versekkel kezdtem, mint minden rendes ember. Ez az idõszak néhány évig tar-tott, de már a kezdetekkor látszott, hogy a verseim nem lírai, hanem epikai hevü-lettel vannak megformázva, rendre valamiféle történet kerekedik ki a versszöveg-bõl. A költõ valamiféle középpont felé tör, én pedig folyamatosan körbe-körbe jár-káltam, nem megneveztem, hanem leírtam, elmeséltem: többnyire epikus természe-te volt a szövegeimnek. Amikor a novellákat kezdtem írni, és ezek engem – szakma-ilag legalábbis – viszonylag ismertté tettek, akkor nem azt néztem, hogy mi van kö-rülöttem az irodalomban, mit írnak mások, mi a helyzet a szöveggel, a történettel,a mesével, hanem magamra figyeltem. Meg arra a mondatra, ami formálódott a ke-zem alatt. Jó, hatások vannak. Nem lehet azt mondani, Mészöly Miklós, BodorÁdám vagy García Márquez prózája ne hatott volna rám. De mégis, annak, hogy apróza felé fordultam, volt egy nagyon személyes és intim jellege. Evidens volt, hogymesélni kezdek, hogy történeteket mondok emberekrõl, emberi sorsokról. Hanemazért nagyon nagy kérdés maradt továbbra is, mennyire problémátlanok ezek a tör-ténetek. Nem arról van szó, hogy valaki kiáll a színpadra és elkezdi mesélni a vilá-got, és a történeteiben minden egyértelmû, minden evidens. Már az elsõ novellákis tele vannak mindenféle problémával. A történetnek kétségei vannak saját magá-42

2010/1

val szemben. Nem biztos, hogy mindig el tudjuk mondani, hogy mirõl szól a dolog,hogy történik meg, mondjuk, egy bûnbeesés, és hogyan marad meg valaki a bûn-beesés ellenére mégis ártatlannak. Én olyasmit csináltam, ami evidensen jött belõ-lem: a kezembõl, az agyamból.

– Mindenképpen volt egy helyi értéke is ennek, de hát ezt nyilván nem az írónaka feladata meghatározni vagy körülírni: az viszont bizonyos, hogy új ízek bukkantakfel e történetek körül. És felbukkant egy név is, amelyre utaltam már, a Szív Ernõ ne-vû pályakezdõ prózaíró. Róla mit lehet tudni?

– Szegeden végeztem magyar-történelem szakon a tanárképzõ fõiskolát, és háromévig tanítottam is. Imádtam, nagyon szerettem tanítani, de nagyon nehéz, munkásidõszak volt – Hódmezõvásárhelyre kellett átjárnom, hajnali kelések, dolgozatjaví-tások, egyebek. Három év után, éppen a rendszerváltás pillanataiban újságírónakhívtak a szegedi Délmagyarországhoz. Nem sokat haboztam, de azért az sem indultkönnyen. Eleinte mindenféle nagygyûlésekre küldtek tudósítónak, meg „munkakez-dés a Volán-telepen” jellegû írásokat kellett volna írnom, illetve politikai publicisz-tikákat, és én akkor arra gondoltam, hogy mégis író akarok lenni, és vissza kellenevalamiképpen hozni az újságírásba azt a szépirodalmi pillanatot, amiért egy írónakérdemes az újságírást csinálnia. És kitaláltam Szív Ernõt. Egy kicsit a Darvasi nevetis védeni akartam persze. Lett egy elsõ Szív Ernõ-tárca, egy második, harmadik, ne-gyedik, és egyszer csak Szív Ernõnek sorsa volt, alakja, lettek gondolatai, lett egykönyve, aztán még egy és még egy. Jelenleg több könyve hever a fiókokban vagy fi-gyel a számítógépek fájljai közül.

Elkezdtem tehát tárcázni. Ez egy kevésbé preferált mûfaj, sokan a szépirodalom el-lenségének tartják, de nálam a tárca mindig is irodalmi gesztus kívánt lenni, amely-nek lényege: erõs nyelven megcsinálni az életnek egy villanását, egy pillanatát. Egygyufaláng fényét. Ez tehát Szív Ernõ, aki hetente két-három tárcát jegyez. Össze lehetszámolni, hogy húsz év alatt mennyi ilyen kis színes született. Nagyon sok elszáll, na-gyon sok mindent nem lehet könyvben megjelentetni, összegyûjteni, de ezzel tisztá-ban is vagyok. A tárca napilapban, hetilapban él, az a természetes közege.

Voltak nekem kedvenc tárcaíróim, akik közül sokan jóbarátaim is, és olyan jó voltõket hétrõl hétre olvasni az újságban. Könyvben viszont elõfordult, hogy a tárcákegymást oltották ki. Lehet, hogy nem kapnak egy epikai ívet, összetartozási erõt, le-het, hogy a szerzõjük minden héten ugyanazt akarja elmondani. Ha ez hetente tör-ténik, nagyon izgalmas tud lenni. Én tudom, hogy a tárcának mi a helye, mi a szere-pe, egyszerûen jó csinálni, és életmód is.

– Egy egyelõre meg nem valósult szakdolgozat, amelyiknek én voltam az irányító-ja, arról szólt volna, hogy miképpen jelenítõdnek meg a nõk Darvasi László, LángZsolt és Mircea Cãrtãrescu prózájában. Az egyik kiindulópont nyilván a Hogyan csá-bítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? címû Szív Ernõ-kötet volt. Hogy mikrõl szólnakezek a történetek, az hogyan alakul ki. Bármirõl szólhatnak? A tárca mûfaja maga isfelkínál bizonyos témákat, problémákat?

– Én nem tudom, a nõk ezzel a kérdéssel hogyan vannak – tudnak-e izgalmasabbtémát találni a férfinál, de én mint tárcaíró férfi nyilván nehezen tudok izgalmasabbproblémát találni a nõnél. A nõ, a nõhöz való viszony mindenesetre alapvetõ tema-tikai meghatározottság a tárcában. Szív Ernõ például mostanában regisztrált egy for-radalmat: kiment az utcára október másodika-harmadika környékén, Budapesten ak-kor lett igazán õsz. Október másodikáig Budapesten nyár volt, aztán három nap alatthúsz fokot esett a hõmérséklet. Szív Ernõ tehát kiballagott az utcára, nézni kezdte azembereket a szürkén rohanó felhõk alatt, a cseperészésben, a színtelenségben, és eznagyon tetszett neki – a szürkeség, a borongás, a pára meg a hideg. Már nagyon un-ta a meleget. És egyszer csak észrevette az elsõ nõt. Kiskosztüm, õszi kabát, az ah-

43

2010/1

hoz tartozó smink. Jött a következõ. Kiskosztüm, õszi kabát, ahhoz tartozó smink.Jött a harmadik. Ugyanezek az emberek három nappal azelõtt még egy másik idõszá-mítás szerint éltek, jöttek-mentek, öltözködtek, és hirtelen minden megváltozott. Ésakkor elképzeli Szív Ernõ, ahogy állnak a nõk a tükör elõtt, és más ruhában mástmondanak, mások lesznek a gesztusok, más a nyelv – hát õ ezeket a fejleményeketfigyeli. Ez egy picike tárca volt.

A Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt címû szöveget egyébként sokanszeretik, sok helyen elõkerül, felolvasások alkalmával vagy az interneten, de ez egytizenöt éves történet, és lehet, hogy kicsit elavult, de azért az ETO számok nagyonfontos epizódokra adnak alkalmat, akárcsak az olajjal fûtött kályhák. Az ETO számo-kat ismerni kell ahhoz, hogy egy régi típusú könyvtáros kisasszonyt elcsábítsunk, devalószínûleg ez a helyzet mára megváltozott.

– Ezek szerint ez a szöveg is a történelembe tart. Akárcsak A könnymutatványo-sok legendája vagy a Virágzabálók, amelyeket elsõ megközelítésben szokás történel-mi regényeknek nevezni. A könnymutatványosok megjelenése idején ráadásul töb-ben (Márton László, Láng Zsolt, Háy János, Darvasi László) publikáltak bizonyos ér-telemben hasonló kérdéseket feszegetõ történelmi könyveket – nyilván egymástól füg-getlenül. Személyre szabott mégis a kérdés: számodra miért lett a kilencvenes évek-ben érdekes, hogy történelmi regényt írj?

– Valójában nem az volt az érdekes , nem az volt a kihívás, hogy történelmi re-gényt írjak, hanem az, hogy nagyregényt írjak. Akkor már volt jónéhány novellás-könyvem, tárcakötetem, néhány színházi bemutatóm is volt már addigra, és ki akar-tam próbálni magam egy új poétikai térben. Sokáig gondolkoztam, mibõl induljak ki,aztán egyszer csak ránéztem egy kis szövegre, amely öt könnymutatványosról szólt,akik között van magyar, zsidó, dalmát és szerb – és mindegyik másfajta könnyeketsír, a könnyeknek pedig más- és másfajta hatásuk van, az egyik figurának példáullángol a könnye , a másik sírása megfagyaszt. Húsz-huszonöt soros kis történet volt– hová tudom én ezt elhelyezni? Tizenhat-tizenhetedik századba, gondoltam aztán –a Buda elfoglalása, Buda visszafoglalása körüli idõszakba. És elindult a történet, amutatványosok járni kezdtek fel és alá az idõben, és én átéltem egy szép, nagyon má-moros, igazából félelem nélküli írói idõszakot, amelyik öt évig tartott. Nincsenek kü-lönösebb kételyek, mesék, legendák jönnek, nagy tobzódás van. Vannak ebben akönyvben úgynevezett posztmodern írói gesztusok, kicsit ellene tart a romantikusfelfogásnak, de a kifejezetten realista történelemszemléletnek is, hiszen meséket, le-gendákat vonultat fel, többszörösen mozaikszerûvé teszi a történetet. Szerettem csi-nálni. De nem történelmi regényt akartam írni, inkább csak történeti térbe akartamelhelyezni bizonyos legendaszerû elemeket. A könnymutatványosok megjelent, elteltnégy-öt év, és már nagyon hiányzott újra egy ilyen várakozás, és többszörös kísérletután egyszer csak látni kezdtem egy nõt. Ez a nõ kicsit úgy nézett ki, nekem leg-alábbis, mint a fiatal Szirtes Ági. Támpont még a szegedi árvíz, az 1879-es nagy ka-tasztrófa, jó, gondoltam, de akkor nyilván vissza kell menni az idõben. Aztán arragondoltam, hogy ha ez a nõ olyan, mint a fiatal Szirtes Ági, akkor biztosan nagyonsokan szeretik. De akkor biztosan õ is nagyon sokat szeret. És akkor felhívtam négynõi barátomat, akik igazi barátok, és azt kérdeztem tõlük, mondd, van olyan, hogyegy nõ három férfit szeret egyszerre? – Ó, hogyne, persze! – mondták mind a négyen,és akkor már megéreztem, hogy ezt a fõhõsnõt, akinek késõbb Klára lett a neve, biz-tosan három férfi fogja szeretni, és õ is fogja szeretni õket a maga módján. Akkor leszneki egy története, lesz a három férfinak is egy-egy története. Van egy férj, van egytestvér és egy féltestvér – írni kezdtem a történetüket, lett száz oldal, aztán lett mégszáz oldal, az elsõ száz kihullt, ahogy az szokott lenni, amikor nem találja a regénya nyelvét, nem találja a saját ritmusát. De elsõsorban most sem az érdekelt, hogy a44

2010/1

történelemrõl mit tudunk, hanem hogy õk 1848 elõtt miként élik meg a lázas, lelke-sítõ eseményeket, miként élik meg a forradalom és szabadságharc ugyancsak lázas,de fekete foltokkal is járó idõszakát. Az érdekelt, hogy õk mit tudhatnak a történe-lemrõl. A szereplõim is megélnek rendszerváltásokat, õk is megélnek megtorló idõ-szakokat, megélnek felszabaduló idõszakokat és forradalmi pillanatokat. Persze min-denféle történelmi adattárakat is forgattam, de egy pillanatig sem akartam egy objek-tív pontos, világos, mindenki által ismert történelmi vázlatot újra felfesteni. Aztakartam, hogy az õ tekintetükön keresztül lássuk, ami történt. Nem biztos, hogy iga-zuk van, nem biztos, hogy egzakt az a kép 1848-ról, amit látnak, de a lényeg, hogyõk látják. Engem mindig sokkal jobban érdekel, hogy az emberi sors és az ember ho-gyan van beledobva abba a gépezetbe, abba a történelembe, abba az akváriumba,amit olykor történelemnek hívunk.

– Kézenfekvõ kérdés a regénnyel kapcsolatban, és már csak azért is feljogosítva ér-zem magam arra, hogy feltegyem, mivel a regényben is többen, többször meglepõdneka „virágzabálás” fogalma kapcsán. Van ilyen? A regényben Széchenyi István példáula szegedi fõtéren járva lehajol, leszakít egy virágot, felemeli, megnézegeti, és minden-ki megrökönyödésére lenyeli. Ez autentikus történet például?

– A regény számára mindenképpen az. Azt hiszem, egy kínai krizantém, amit ottlát Széchenyi, és az mindenképpen az ehetõ virágok közé tartozik. De mondok egyvirágzabálók-történetet. Az anyukámnak a családjában volt egy fiatal pár, õk a má-sodik világháború idején éltek, a család viszonylag nagy kiterjedésû volt, sok nagy-bácsi, nagynéni. Ez a fiatal pár nem nagyon szeretett dolgozni. Nem is nagyon vál-laltak munkát, hivatalt, és mindig egy másik család fogadta be õket: fél évig ennél anagybácsinál laktak, fél évig amannál. Egyszer meghalt egy közeli rokon, és örököl-tek egy fél házat: ez 1944 elején volt. Az egész rokonság megkönnyebbült, hogyhál’istennek a Ferit meg Jucit most már nem kell eltartani, megvan a saját házuk,nem kell velük többet foglalkozni. Feri és Juci egy kicsit tûnõdött, gondolkodott, az-tán beiratkoztak egy tánciskolába. Mire vége lett a háborúnak, az összes táncot tud-ták. A ház ára viszont elment. Szerintem õk virágzabálók voltak.

A magyar tévében volt egy sorozat a nyolcvanas években, egy svéd rendezõ, Troelfilmjei. Az egyikben, a ’68-as események utáni hangulatból táplálkozva valószínûlega szereplõk kivonultak a városból (a régmúlt évszázadokban játszódott egyébként atörténet), és szerették egymást, szerelmesek voltak. Tisztán és idealista módon. Máraz éhhalál küszöbén voltak, de még volt néhány garasuk. Szederbokrokat találtak azerdõben, és rengeteg szedret szedtek, aztán bementek utolsó garasukkal a városba,és nem kenyeret vettek a pénzen, hanem tejszínhabot. Szerintem õk is virágzabálókvoltak. Szépen csinálták. Aztán éhen haltak.

Talán nem radikális ennyire az én regényem virágzabálási metódusa, de azok ahõsök, akiket választottam (Klára, Péter, Zsófia, Imre és a többiek), mind kilógnak arendbõl, történelembõl, másféle szabályszerûséget és életrendet képviselnek, mintamit megszokhattunk. Lehet ilyeneket mondani, hogy a virágzabálás a sorssal vagya szépséggel való szembesülés metaforája, de ezekkel sokra talán nem megyünk.Rengeteg olyan történet van a könyvben, ami virágzabáló-történet. És nem csakazok, amikor konkrétan virágokat (pipacsot, liliomot) esznek a szereplõk, hanem azis, amikor kívül tudnak maradni egy olyan rendszeren, amelyik valamilyen szem-pontból a realitás diktatúráját képviseli.

– Fontos jelenet, csomópont a regényben, amikor Szép Imre – aki virágszakértõ –tart egy elõadást Szegeden, és ez az esemény minden szereplõhöz kapcsolódva fel-bukkan a regényben, az érdekesség viszont az, hogy minden szereplõhöz kapcsolód-va másképpen. Nem tudjuk meg egyik változatból sem, hogy Szép Imre pontosan mitmondott ezen az elõadáson, amelyik a virágzabálásról szól: mindegyik jelenlévõ más-

45

2010/1

és másképpen meséli utóbb el. Érdekelne, hogy egy ilyen esetben hogy jár el az író:van ilyenkor egy titkos szerzõi változat arról, hogy mi hangzott el az eseményen?

– Amikor ekkora anyaggal kezdünk el dolgozni, és ez egyre inkább nõ, terebélye-sedik, és több szempont, több akarat kezd mûködni a félkész regényben, akkor gyak-ran vitahelyzet alakul ki: mindenféle törekvések vannak, amelyeket elfogadok, ésmondok valamit, de õ, a szereplõm nem fogadja el. Az volt az érzésem, hogy egy-mást is alakítottuk. Nem csak én írtam. Õk is megmondták, hogyan kell alakulni atörténetnek. Ez a regény a nagy szegedi árvízzel kezdõdik, 1879-ben, amikor az öt-ezer házból a Tisza kétszázat hagy meg épen. Keretes szerkezetû a regény: az árvíz-zel kezdem és fejezem be, közben meg visszább megyek az idõben. De volt egy olyanpillanat a regény írásának vége felé, amikor azt éreztem, hogy nem lesz árvíz… Mi-nek is? Nincs rá szükség. Meg lehet úgy is írni az árvizet, hogy nem történik meg.Vagy meg lehet írni úgy Szegedet, hogy ne legyen árvíz a regényben. Nem a valóstörténetekhez mérjük magunkat, hanem a regény a lehetõségeihez méri önmagát.Heves, szenvedélyes nagy viták voltak errõl, aztán végül csak lett árvíz.

A regényben valóban központi pillanat az említett elõadás – a Virágzabálók egynagy írás, errõl van egy nagy kritika, és ez a kritikai elõadás elhangzik, és nem tud-juk meg, mi az elõadásnak a lényege. Erre is sok variációm, sokféle lehetõségem volt.Egyik ötletem az volt, hogy az 1848/49-es csaták helyszínének növényvilágát leírjam.Nem azt, milyen csata esett meg az adott helyen, vagy ki halt meg itt vagy amott, ha-nem hogy abban az idõszakban milyen virágok, növények nõttek ott. Aztán ezt a le-hetõséget is elvetettem. Végül is ennyit tudunk meg arról a nevezetes elõadásról,vagyis mindenki mond róla valamit, nem is egybevágót. Számomra az, hogy nem tu-dom, sokkal fontosabb tapasztalati élmény, mint az, amikor tudom vagy tudni vélem.Éppen ezért kihagytam magát az elõadást a könyvbõl. Sok más eseménnyel is hason-lóképpen van a regényben: azt hiszed, már tudod, hogy így történt, aztán látod, hogymásképpen lesz, mert a harmadik ember megint másképpen mondja el. Ezért jött elõa regényrõl folytatott beszélgetésekben Akutagava Rjúnoszuke A vihar kapujában cí-mû elbeszélése, amely valószínûleg az egyik elsõ olyan elbeszélés, amelyik a törté-net egységét feltöri.

Engem egyáltalán nem bántana, ha az olvasó, amikor behajtja a regény utolsó ol-dalát, minden egyéb más érzés mellett egy kicsit bizonytalan is volna azzal kapcso-latban, hogy mit olvasott, vagy hogy mi is történt vele.

– A vihar kapujában címû történetbõl egyébként film is készült, és ezzel kapcso-latban felvetném Szilasi László kritikájának egyik szempontját is, aki szerint a Vi-rágzabálók szerkezete nem is annyira más irodalmi mûvek szerkezetét idézi számá-ra, hanem mondjuk Tarantino filmjeinek technikáját. Ehhez a megállapításhoz hogyviszonyulsz?

A Rövidre vágva címû film hatását vállalom, vállaltam, de bevallom, miközbenírtam, Tarantino nem jutott eszembe. Azt mindenképpen tudtam a regényrõl írásközben, hogy nagy test lesz, s hogy tagolnom kell, tehát egy olyan szerkezetet kellkitalálnom, ahol a mondat, ha el akar szállni, akkor elszáll, ha pedig nem, akkor po-roszkálhat békésen. Kis fejezetek, kis történetek – ne legyen egy olyan szövegtenger,amelyikben elsüllyedünk. Tarantino viszont egyszerûen nem jutott eszembe.

(Kérdés a közönségbõl – Balázs László): Hogyan szokott Darvasi László haragudni?– Tudok haragudni, nagyon tudok haragudni – kiabálva, hangosan is. De amikor

leülök, és elkezdek a szavakkal foglalkozni, a papíron, akkor mindig nagyon erõs fi-gyelmeztetést érzek. Nem lehet haragudva írni, én nem szeretek haragudva írni. Aharagot átváltom keménységre, határozottságra, de leginkább iróniára. Az irónia sok-kal jobb eszköz azzal szemben, aki megérdemli a haragot. Az én hõseim elég sokatharagszanak, de az az õ haragjuk, nem az enyém. 46

2010/1

Van egy olyan könyvem, a Szerezni egy nõt, amelyik a balkáni háborúkról szóleléggé költõi, szürreális és meglehetõsen véres módon. A történetekben szerepelnekpéldául tömeggyilkosok. De a harag levesz a figurából, a harag levesz a politikai sok-színûségbõl, abból a lélektanból, ami, szerintem, egy jó novellához szükséges. A no-vellában nem haragudni kell, hanem higgadtnak és éles szemûnek kell lenni. Ha egyhúszéves fiatalemberre nézek, aki megásat egy tömegsírt, és aztán belelõ húsz másikembert, mert azoknak más a kultúrája, a nyelve, akkor én arra elsõdlegesen nem ha-ragszom – amikor meg akarom írni –, mert akkor nem látom õt. Látni valakit élesen,hideg fényben, kegyetlenül látni, többet mond minden jogos haragvásnál.

47

2010/1

ína modern történelmében fehér lappáváltozott négy-öt esztendõ, de széle-sebb értelemben egyfajta jótékony ho-mály borult történetének elsõ három

évtizedére is. Ez a kissé elnagyolt megállapításpersze feltételezhetõen csak újságírói megközelí-tésben igaz, hiszen szûk tudományos mûhelyek-ben bizonyára Kínában is foglalkoznak az eltünte-tett esztendõkkel, a szóban forgó három évtizedrõlpedig feltehetõen megjelennek olyan munkák is,amelyek a ködben világosan kivehetõvé tesznekegyes markánsabb pontokat, amelyekrõl nem fel-tétlenül szükséges hallgatni még a mai idõkbensem, amikor a harmonikus társadalom vált a leg-fõbb hivatalos értékké.

A fent említett öt év nem egy történelmi mun-kából hiányzik tehát, hanem egy kronológiából,amelyet egy hivatalos pekingi sajtószerv készítetta Kínai Népköztársaság kikiáltásának 2009. októ-ber 1-jei hatvanadik évfordulója alkalmából, ésangol nyelven volt olvasható a világhálón. Hatvanév nem kis idõ, és az utóbbi három évtized sok te-kintetben világszerte elismert sikertörténet. Nemcsoda, hogy még a legtömörebb kronológia is be-jegyzések sokaságát tartalmazza, szerepelnek a lis-tán bel- és külpolitikai események, gazdasági éstechnikai vívmányok, nem egy esetben éventetöbb is. Ám 1958 és 1962 között semmi említendõvagy inkább említhetõ nem történt, mert ezekbõlaz évekbõl a szerkesztõk nem találtak olyan ese-ményt, ami méltó lett volna a fontos hazai esemé-nyek közötti szerepeltetésre. 1957-bõl azonbanmég említést nyert az, hogy kampány indult a„jobboldaliak” ellen, és ennek során olyan túlzá-48

2010/1

„Virágozzék száz virág,versenyezzen száz gondolati iskola!”

BARACS DÉNES

KÍNAI VIRÁGOK – ÉS MÉRGEZÕ GYOMOK

K

sokra került sor, amelyek súlyos következményekkel jártak: ezen a ponton kapcsoló-dik ez a visszatekintés a virágokhoz, pontosabban a „virágozzék száz virág” jelszó-hoz, amelyet maga Mao Ce-tung, a legfõbb kínai vezetõ hirdetett meg 1956 tavaszán.

Ki ne ismerné a formulát: „Virágozzék száz virág, versenyezzen száz gondolati is-kola!” (Az eredetiben még „valamennyi” gondolati iskola szerepelt, de ez hamar át-adta helyét a száznak, majd néhány évvel késõbb – mint Teng Hsziao-ping mondtaegyszer – az egynek.) Mao Ce-tung (Mao Zedong a ma Kínában használt latin betûs„pinjin” átírásban) formulája a kínai politikatörténet egy különleges idõszakábanszületett, az SZKP nevezetes XX. kongresszusa után, amelyen Nyikita SzergejevicsHruscsov szovjet pártvezér a maga híres titkos beszédében hadat üzent a „személyikultusznak”, a mindenkori pártvezetõ istenítésének.

Ha nem is ez volt a célja, ezek a jelszavak kínos helyzetbe hozták Maót, aki a Kí-nai Kommunista Párt meghatározó ideológusa (a KKP elméleti alapja már akkornem csupán a testvérpártokhoz hasonlóan a marxizmus–leninizmus volt, hanemehhez csatlakozott a „Mao Ce-tung-i gondolat” is) és ugyanakkor a párt vitathatat-lan, teljhatalmú vezetõje volt egy személyben. Ekkor született meg „a „virágozzékszáz virág” jelszó mint a problémák felkutatásának és az értelmiség mozgósításánakútja, ugyanakkor pedig a Szovjetunióval szemben elfoglalt kritikusabb álláspont el-sõ szelepe.

A „virágok” sorsa egy ideig sajátos hõmérõjévé vált a kínai társadalomnak: vala-hányszor lazult a pártvezetés szigora, kibonthatták a szirmaikat, keményebb idõk-ben viszont gyorsan elhervadtak – többnyire az utóbbi volt a jellemzõ. Persze a „százvirág” külön értékké csak ott válhatott, ahol nem ez a mezõk természetes állapota,ahol nem kedvükre bomlanak a legkülönbözõbb színpompás virágok szirmai, ahol agondolati iskolák lényege nem a versengés, hanem éppenséggel az egyeduralom. Egyilyen jelszó abszurdum lett volna Franciaországban vagy az Egyesült Államokban,viszont a hatalom és a vélemény monopóliumához képest, amely a Kínai Kommu-nista Párt történetén vörös fonálként húzódik végig, kétségtelenül „forradalmi” újí-tás. A maói formula izgatott lelkesedést és nyugtalan visszhangot váltott ki az egészkorabeli kommunista mozgalomban, így az ötvenes évek Szovjetunió vezette „béke-táborának” egészében is, hiszen a valamennyi kommunista rendszerben meghatáro-zónak tekintett „proletárdiktatúra” egyik alapelemét, a szellemi élet és a véleményekpártellenõrzését lazította. Így az egyik hivatkozási pontjává vált minden olyan kísér-letnek, amely a szocializmus reformjára törekedett, és minden olyan nyugati kom-munista ideológusnak is, aki a lejáratott sztálinizmusból kiutat keresett – miközbenmagában Kínában valójában csalétekként mûködött, a potenciális ellenzék napvilág-ra csalogatására és ezt követõ megsemmisítésére szolgált, akár eleve ez volt a szán-dék, akár csak késõbb alakult így (errõl a történészek mindmáig vitatkoznak).

A kínai kommunista mozgalom genezisére éppenséggel a marxizmus–leninizmus– már önmagában egy nem éppen toleráns ideológia – Mao által „kínaizált” és ebbena formában újra és újra kanonizált változatának kötelezõ uralma volt jellemzõ. Amódszer már azelõtt kikristályosodott, hogy a párt megszerezte volna az ellenõrzéstaz egész szárazföldi Kína fölött.

Mintának tekinthetõ az úgynevezett „munkastílus-javító” kampány, amelyet 1942-ben indított Mao a Kuomintanggal vívott polgárháború és a Japán ellen vívott háborúközepette kialakult vörös övezetben, a Magyarországnyi belsõ-kínai Jenanban. Ebbe avörös övezetbe egész Kínából érkeztek a lelkes önkéntesek, hogy harcoljanak a kor-rupt Kuomintang és az idegen hódító japánok ellen, vállalták a spártai körülménye-ket, de a pártvezetõk élvezte kiváltságok elégedetlenséget keltettek soraikban. Né-hány író és értelmiségi a helyi kommunista sajtóban szóvá is tette ezt, s név nélkülpersze, de bírálta a hierarchia csúcsán állókat. Ezek a cikkek voltak az elsõ „párton

49

2010/1

belüli ellentmondások”, a késõbbi „virágok” elõdei. Mao „vette a lapot” és nem habo-zott. 1942. május 3-tól 23-ig több tanácskozásra hívták össze az értelmiségieket, eze-ken hangzottak el a pártvezetõ nevezetes „Felszólalásai” (valójában ez egy szerkesz-tett dokumentum, amely megtalálható Mao válogatott mûveinek négykötetes kiadásá-ban). Ez a mû aztán évtizedeken át hivatkozási alapot jelentett, és az 1966–76-os „kul-turális forradalom” éveiben rendszeresen újra megjelent (akkoriban azt is országszer-te lelkesen ünnepelték, hogy egy két és fél évtizeddel korábban elhangzott felszóla-lást újra és újra kinyomtattak az egész kínai sajtóban). A Felszólalásokban fogalmaz-ta meg Mao a „proletár forradalmi utilitárius” szemlélet fontosságát, amely az iroda-lom és a mûvészet egészét alárendelte a napi politika követelményeinek. Ez a felfo-gás mutatott irányt Mao akkori megfogalmazása szerint ahhoz, hogy az író és a mû-vész és persze tágabb értelemben az értelmiség „kit szolgáljon” (a munkásokat, a pa-rasztokat és a katonákat), és „kit dicsõítsen” (ugyancsak õket).

Ez a gyakorlatban a pártvezetés feltétlen szolgálatát jelentette – ki más testesítet-te volna meg a munkások, a parasztok és katonák érdekeit? Jenanban, egy „ostrom-lott várban” persze ez sokak szemében indokoltnak tûnhetett. Ekkor alakult ki akampányok technikája is: a tanácskozások végén közzétették az összefoglaló, irány-adó dokumentumot (mely persze a pártvezetés álláspontját tartalmazta), majd ahhozmindenkinek csatlakoznia kellett, az elõzõleg más véleményt vallók csak akkor tart-hatták meg posztjukat, ha visszavonták nézeteiket, és önbírálatot gyakoroltak (és haezt az önkritikát a felsõbb pártszerv is elfogadta), majd nekik is csatlakozniuk kellettazok ostorozásához, akik ezt még nem tették meg. Így minden kampány egyben tisz-togatássá is változott, már Jenanban is – és azután még sokszor, valahányszor a párt-vezetés úgy értékelte, hogy „elhajlás” mutatkozik, „lazul a pártfegyelem” (ami, minta jobb emlékezetûek tudják, a szovjet birodalomban vagy éppen a „népi demokráci-ákban” is gyakorta elõfordult, és az obligát felelõsségre vonás ezeken a fertályokonsem maradt el, legfeljebb formái különböztek a helyzettõl és a helyi hagyományok-tól függõen – pártfegyelmitõl a Gulágig).

Alig két évvel a Kínai Népköztársaság kikiáltása után eljött a következõ kampányideje. 1951-ben mutatták be a Vu Hszün élete címû filmet, amely egy szegénysorbólfelemelkedett pénzkölcsönzõrõl szólt, aki vagyonából iskolákat alapított a szegé-nyeknek. A filmet telt házak mellett vetítették, Szun Jü, a rendezõ elismerõ kritikáksokaságát söpörhette be – majd a Zsenmin Zsipaóban, a pártlapban szerkesztõségivezércikk jelent meg, amely szemére vetette a fõhõsnek, hogy nem megdönteni akar-ta a feudalizmust, hanem éppenséggel a feudális kultúrát terjesztette, „csúszott-má-szott a feudális uralkodók elõtt”. Évekkel késõbb közölték csak, hogy a cikk szerzõ-je maga Mao volt. A pártlap állásfoglalása után országos kampány indult, és ebbenaz emberek megítélésének mércéje az volt, hogyan vélekedtek a filmrõl. Cikkek szá-zai bélyegezték meg azokat, akik nem bírálták elég határozottan Vu Hszünt. A filmetkivonták a forgalomból, a stúdiót, amely készítette, államosították, a rendezõ magais nagy cikkben szórt hamut saját fejére, számos, Vu Hszünt nem eléggé keményenelítélõ értelmiségit vidékre küldtek „átnevelésre”.

1954-ben a klasszikus kínai regény, A vörös szoba álma vált a következõ mozga-lom ürügyévé. Pontosabban egy Jü Ping-po nevû neves irodalomtudós, aki egész éle-tében ezt a regényt elemezte és a forradalom gyõzelme után is megtartotta egyetemikatedráját, ám bírálói szerint továbbra is „polgári, idealista szellemben” méltatta aremekmûvet. Ezúttal két fiatal diák „leplezte le” egy rövid cikkben az esztétát, aztánmegindult a szokásos sajtókampány. Ma már nem titok, hogy ezúttal is Mao állt a fel-zúdulás mögött, õ hívta fel a mindenható Politikai Bizottság tagjainak figyelmét a di-ákok kis cikkére, még vissza is utalt a Vu Hszün élete címû filmmel kapcsolatos kam-pányra. Hogy mennyire komoly volt ezúttal is a nyomás, jól mutatja, hogy még Kuo50

2010/1

Mo-zso, a híres író és tudós is szükségesnek tartotta, hogy csatasorba szálljon Jü el-len: „Ez az eset is bizonyítja, hogy aki a marxizmus–leninizmusra alapozza gondol-kodását és módszerét, az rövid idõ alatt eljuthat a tanulmányozott kérdés lényegé-hez, míg Jü annak a példája, hogy bár harminc éve kutat, az eredmény egyre zavaro-sabb lesz.” Ekkor azonban a vita még megmaradt szellemi síkon: „Jü irodalmi néze-teit bíráljuk, mint egyént nem semmisítjük meg” – lehetett olvasni egy „nagylelkû”hozzászólásban.

A következõ kampánycélpontnak már nem jutott ennyi kímélet. A Hu Feng köl-tõ és esztéta, az Országos Népi Gyûlés (a kínai parlament képviselõje) ellen 1955-ben indított mozgalom minden korábbinál hevesebb volt. Hu a harmincas évekbencsatlakozott a forradalomhoz, de már a negyvenes években is bírálták, mert nem fo-gadta el azt, hogy a mûvész célja egyszerûen a „szolgálat”. „Bûne” az volt, hogy egy-fajta írócsoportot szervezett, másrészt különvéleményét egy háromszázezer írásjel-bõl álló feljegyzésben – valóságos könyvben – rögzítette. Ám hiába bástyázta körülálláspontját számos Mao-idézettel, hiába ügyelt arra, hogy ne Maóval, hanem a kul-túrpolitikát akkoriban irányító funkcionáriussal, Csou Janggal vitatkozzon, hiábaküldte el igen pártszerûen okfejtését éppen a kommunista párt Központi Bizottságá-nak, néhány javaslatával – például több párhuzamos írószövetség felállítását szorgal-mazta – magára vonta a vezetés haragját.

A „száz virág” csapdájának egyfajta fõpróbájaként Hu Fenget néhány hónap múl-va meghívták egy fórumra, amelyet az elõzõ kampány célpontjául kijelölt Jü Ping-poés mások bírálatára hirdettek meg. Hu mondott néhány enyhén bíráló szót róluk is,az alkalmat azonban arra használta fel, hogy elõadja a feljegyzésében körvonalazottnézeteit. Csou Jang élesen visszavágott, kijelentette, hogy Hu nézetei homlokegye-nest szemben állnak a pártvonallal. Ezután Jürõl többé már szó sem esett, Hu lett anegatív példa, minden addiginál hevesebb bírálati kampány kezdõdött ellene és hí-vei ellen. A Zsenmin Zsipao közölte Hu beszédét és a hivatalos álláspontot képvise-lõ Csou Jang-felszólalást. Az irodalmi élet szereplõi egymással versengve határoltákel magukat Hutól. A költõ hiába gyakorolt önkritikát, azt nem fogadták el – sõt „el-lenforradalmi összeesküvéssel” vádolták meg, közzétéve és kommentálva a 20–30hívéhez intézett (nyilván a cenzúra által megszerzett) leveleit, amelyekbõl kitûntekigazi, a pártvonaltól valóban eltérõ nézetei. Tizenegy évvel késõbb, a „kulturális for-radalom” idején közölték, hogy a levelekhez írott „leleplezõ” kommentárok szerzõjemaga Mao volt. Ez a kampány egybeesett a mezõgazdaság szövetkezeti átszervezésé-nek meggyorsításával, ami jelentõs ellenállásba ütközött, Hu csoportját így az ellen-forradalmi tevékenység megtestesítõjévé kiáltották ki.

1955 nyarára a Hu Feng elleni kampány központi politikai mozgalommá vált, en-nek keretében a Zsenmin Zsipao azt a feladatot tûzte a pártszervezetek elé, hogy fo-kozzák „a párttagok kölcsönös ellenõrzését”. Az írók, professzorok, ismert értelmisé-giek a kötelezõ bírálati és önbírálati ülések rémületében éltek, sokan nem bírták anyomást, idegeik felmondták a szolgálatot, egyesek öngyilkosok lettek. 1957 júliusá-ban a Zsenmin Zsipao megírta, hogy ebben a kampányban „81 ezer ellenforradalmielem tevékenységére derült fény, 190 ezernél több ellenforradalmár jelentkezett ön-ként” (ne felejtsük: a veterán kommunista Hu Feng maga is „ellenforradalmárnak”minõsült). A pártlap cikke szerint ebben a kampányban „több mint 300 millió em-ber számára tisztázódott egész sereg politikai kérdés”. Már rég nem a 20–30 irodal-márról volt szó. Késõbb maga a KKP is elismerte, hogy túlkapások is történtek, „né-hány derék embernek is hadat üzentek”. Magáról Huról csak annyit lehet tudni,hogy a kampány során letartóztatták – további sorsa nem ismeretes.

Ekkor azonban a pártvezetés még észrevette, hogy Hu Feng ostorozása nyománnem csupán az irodalmi-mûvészeti élet bénult meg, hanem a tudományos kutatás is

51

2010/1

– ezért 1955 végén leállították a kampányt, óvatosan ösztönözni kezdték az értelmi-ségi alkotómunkát.

Ezek az elõzmények érzékeltetik, micsoda hihetetlen fordulatot jelentett a kí-nai értelmiség és az egész társadalom számára az 1956-os „virágozzék száz virág”jelszó, amelyet elõször május 2-án Mao fejtett ki az Államtanács ülésén zárt ajtókmögött, majd május 26-án Lu Ting-ji, a kínai párt propagandaosztályának vezetõ-je részletezett a tudományos és mûvészeti élet képviselõi elõtt elmondott beszédé-ben. „Egyrészt a politikában világosan meg kell vonnunk az ellenség és köztünkhúzódó határvonalat, másrészt a népen belül feltétlen szabadságnak kell uralkod-nia. A »Virágozzék száz virág, versengjen száz gondolati iskola« ennek a népen be-lüli szabadságnak a megnyilvánulása az irodalomban, a mûvészetben és a tudomá-nyos munkában.” Az elõadó kifejtette például, hogy „a tudományos és mûvészetibírálatban és vitában senkinek sem lehet semminemû kiváltsága”, „meg kell en-gedni a megbíráltaknak, hogy ellenbírálattal éljenek, és azt nem szabad elnyom-ni”, „meg kell engedni a kisebbségnek, amelynek különvéleménye van, hogy fenn-tartsa nézeteit”.

Egy évvel korábban Hu Fenget ilyesfajta nézetek miatt minõsítették ellenforradal-márnak. A „száz virág” korszakában viszont maga a párt ösztönözte a nyilvános bí-rálatot, buzdította nagyobb merészségre az értelmiséget „a hibák feltárása és kijaví-tása” érdekében.

Az érintettek kezdeti vonakodása után különösen 1957 tavaszára, a magyar 1956után (amelyet Kína a „szocialista táboron” belül is a leghevesebben minõsített ellen-forradalomnak) kapott lendületet ez a mozgalom. A kínai pártvezetést mind a ma-gyar események, mind a szovjet „olvadás” élénken foglalkoztatta. Mao Ce-tung 1957.február 27-én az Államtanács ülésén fejtette ki elméletét „a népen belüli ellentmon-dásokról”, amelyben már bizonyos kritériumokhoz kötötte a „száz virág” politikáját,ugyanakkor a szabad bírálatot és a szocializmus fogyatékosságainak feltárását is sür-gette. Ezt a beszédet azonban nem hozták nyilvánosságra, március 12-én pedig Maoegy nyilvános beszédben bejelentette egy „munkastílusjavító kampány” megindítá-sát „a szubjektivizmus, a bürokratizmus és a szektásság” ellen, és a szabad véle-ménynyilvánítást szorgalmazta, a kényszerítés helyett az érvelés, a meggyõzés fon-tosságát hangsúlyozta.

A legfelsõbb szintû biztatás hatására az értelmiség egy része és a kínai politikaiéletben a kommunistákkal hivatalosan szövetségben lévõ, addig nem sok önállósá-got élvezõ politikai formációk, úgynevezett demokratikus pártok képviselõi kezdtékfélretenni a korábbi tapasztalatok fényében jogos óvatosságot. Mind többen tettékszóvá a rendszer fogyatékosságait, az egyetemeken nagybetûs plakátokon,tacepaókon követeltek nagyobb szellemi, kutatási szabadságot, bírálták a pártbizott-ságokat, szóvá tették a funkcionáriusok, a párttagok elõjogait. Nemcsak a párt – mármaga Mao sem volt tabu. Egy Liu Sao-tang nevû fiatal író egyik tanulmányában odá-ig ment el, hogy leírta: „A jenani Felszólalások csak az irodalom politikai természe-tét hangsúlyozzák, nem a mûvészi minõségét” – igazi felségsértés, ám azonnali kö-vetkezmény nélkül. A cikkírók felújították Hu Feng korábban megbélyegzett javasla-tait önálló irodalmi kiadók alapítására, elítélték a korábbi kampányokat. Miután ahatalom erre sem reagált, az addig csak papíron létezõ „társutas” polgári pártok ésszervezetek is éledezni kezdtek, egyes megfogalmazások már a szocializmus egyedü-li üdvözítõ voltát is kétségbe vonták. Olyan vélemények is feltûntek, amelyek a pol-gári demokrácia vívmányait méltatták, vagy legalábbis annak tanulmányozását sür-gették, kifejtették, hogy a hatalom váltakozásának elõnyei is lehetnek. Külön vonu-lat volt az addig a nyilvánosság elõtt csak dicsõített szovjet példa mind gyakoribbkétségbe vonása, ami az elsõ jel volt a megfigyelõk szemében arra, hogy a két kom-52

2010/1

munista óriás viszonya sem felhõtlen, ha mindez megjelenhetett – ezért a „száz vi-rág” azonnal ellenérzést keltett Moszkvában. A megjelent anyagok zöme mindazon-által belefért a „szubjektivizmus”, a „bürokratizmus” bírálatának kategóriájába, for-mailag megmaradt a rendszer javításának szándékánál.

1957. június 8-án azonban a Zsenmin Zsipaóban megjelent a februárban zárt aj-tók mögött elhangzott Mao-beszéd „a népen belüli ellentmondásokról”. Ebben – de-rült égbõl villámcsapás – már az volt olvasható, hogy amikor a párt helyesli a száz-féle virág virágzását, csak az „illatos virágokra”, nem a „mérgezõ gyomokra” gondol.A beszédben Mao hat kritériumot sorolt fel a kettõ megkülönböztetésére, lényegébenvisszatérve a jenani Felszólalások szelleméhez, az éppen aktuális politikai vonalszolgálatának megköveteléséhez. „Azok a szavak és tettek helyesek, amelyek […]elõmozdítják az egész nép egységét, nem szakadást idéznek elõ a népben”, vagyamelyek „elõsegítik a nép demokratikus diktatúrájának megerõsödését, nem annakmegingatására vagy meggyengítésére irányulnak” – hangzott például az elsõ és a har-madik kritérium. Azt, hogy melyek azok a bizonyos szavak és tettek, természetesenmaga a pártvezetés vagy pontosabban annak éppen hangadó csoportja határozta meg– de februártól júniusig, a beszéd nyilvánosságra hozataláig senki nem ismertetteõket a vitára buzdított bírálókkal, akik így besétáltak a kelepcébe. A Zsenmin Zsipao1957. július 12-i vezércikkében ezt nem is titkolta: az ellenzéknek állított kelepcérõlvolt szó, a párt szántszándékkal hagyta, hogy elõbújjanak a – kínai képes beszéddelszólva – „szarvas ördögök és kígyóistenek”, s hogy buján fejlõdjenek „a mérgezõ gyo-mok”. A cél úgymond az volt, hogy „a népet cselekvésre ösztönözze ellenük” – ám atovábbiakban bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a pártvezetés ellen „súlyos jobbol-dali támadás” bontakozott ki.

Ezzel kezdõdött meg a „jobboldaliak elleni kampány”, amelyrõl az írásunk elejénemlített kronológiában azt írták, hogy annak túlzásai a továbbiakban súlyos követ-kezményekkel jártak. Mi történt?

A jobboldal elleni kampányban már vezetõ értelmiségiek, írók is célponttá vál-tak, a „jobboldalinak” minõsített emberek igazi bûne az volt, hogy tekintélyük, önál-lóságuk révén hitelesek voltak, és szellemi ellensúlyt képezhettek a hatalom szeszé-lyeivel szemben. A „jobboldaliak” – azaz többnyire a rendszert akár javító szándék-kal bírálók – tízezreit küldték átnevelésre vidékre, a parasztok közé. Sokakat közü-lük csak húsz év múlva, a „kulturális forradalom” vége után „szabadítottak fel”, csakekkor térhettek vissza a városokba, az egyetemekre, a folyóiratok szerkesztõségébe.Helyüket a különbözõ kulturális intézményekben, a sajtóban pártfunkcionáriusokvették át, így könnyebbé vált Mao számára 1958-ban a voluntarista „nagy ugrás”meghirdetése és elfogadtatása a párt vezetõ szerveiben, a VIII. kongresszus második(két évvel az elsõ után megtartott) ülésszakán.

Az értelmiség, a pártfunkcionáriusok serege megtanulta, hogy bírálni veszélyes,jobban jár, aki hallgat, és úgy jár el, ahogy felülrõl elvárják. A „nagy ugrás” elsõ éve-iben a problémák jelzése helyett az apparátus a megkövetelt termelési eredményeketpapíron produkálta – a statisztikák tömeges meghamisításával. Az „ugrás” a társada-lom kommunisztikus, egyenlõsítõ átszervezésével párosult, létrejöttek a „népi kom-munák”, a parasztokat ipari termelésre mozgósították, az általuk házilagos „népi ko-hókban” öntött, használhatatlannak bizonyult „acéllal” próbálták három év alatt„utolérni és túlszárnyalni Angliát” – a folytatás ismeretes. Azazhogy nem egészen –a következõ négy év, maga a „nagy ugrás” kifejezés is eltûnt a már említett kronoló-giából, és Kínában hivatalosan soha nem közölték, hogy a valóságtól elszakadt,1960–61-re gazdasági katasztrófába és tömeges éhínségbe torkollott kísérlet hány ál-dozattal járt (a szakirodalomban általánosan elfogadott becslés, hogy annak legalább30 millió ember vált közvetlen vagy közvetett áldozatává).

53

2010/1

A „nagy ugrás” politikai válsághoz, a pártvezetés megoszlásához, Mao háttérbeszorulásához vezetett (csak pártelnöki posztját tartotta meg, az államelnökirõl le-mondott). A következmények kiigazítására egyfajta kínai „új gazdasági politika” kez-dõdött, amelynek pragmatikus jelszavát a késõbb meghatározóvá vált Teng Hsziao-ping fogalmazta meg: „Mindegy, hogy milyen színû a macska, ha megfogja az ege-ret.” 1960–61-ben ismét feltûnt a „száz virág” jelszó, ha nem is az 1957-es kritikárabuzdító kampány formájában. Lehetõvé vált olyan – a pártvezetés köreiben könnyendekódolható – irodalmi mûvek, színdarabok, allegorikus laptárcák megjelentetése,amelyekben Mao Ce-tung számos tételére vagy magára Maóra céloztak kritikai éllel.Ez a bírálat megmaradt jelbeszédnek – de annak sem sokáig.

1962-ben Mao ismét színre lépett, és a párt belsõ köreiben meghirdette az „osz-tályharc folytatását”. A vezetés más csoportjai egy ideig abba az illúzióba ringattákmagukat, hogy elég szavakban egyetérteniük, a gyakorlatban folytatódhat a pragma-tikus vonal. 1966-ban azonban egy 1961-ben megjelent, a messzi múltban, a 16. szá-zadban játszódó színdarab bírálatával megkezdõdött a tízéves „kulturális forrada-lom”. A Haj Zsuj elbocsátása hivatalából címû darab ellen az volt a vád, hogy Maókormányzásáról szóló példázat, Maót támadja. Hogy miként lesz egy színibírálatbólegyfajta polgárháború? A Sanghajban publikált cikket a pekingi sajtóban nem enged-ték megjelentetni a Maóval szemben álló más pártvezetõk, Mao és radikális híveiezért elõbb a diákság, majd a hadsereg mozgósításával néhány hónap alatt szétver-ték a hagyományos párt- és állami apparátust, évekre megbénították az oktatást, ésnem egy helyen anarchikus állapotokat hoztak létre, fegyveres harcok törtek ki. A„száz virágból” egy idõre csak a Mao-idézetek piros könyvecskéje maradt, a könyves-boltokban és könyvtárakban évekig kizárólag közvetlenül Maót dicsõítõ mûvek (ésnéha mûszaki könyvek) voltak kaphatók, a színházakban csak a Maóért élõ-haló for-radalmárokról szóló hat-nyolc „forradalmi mintakép-operát” adták (színre állításu-kat Csiang Csing, Mao felesége, a volt sanghaji színésznõ irányította), a mozikbanezek filmváltozatait vetítették.

A hatalmi harc ebben az idõszakban is folytatódott a vezetés voluntarista és prag-matikus szárnya között. Az utóbbi legfõbb reménysége Teng Hsziao-ping volt, akitCsou En-laj, a pragmatikus, de Maóval nyíltan soha nem konfrontálódó miniszterel-nök szemelt ki utódának (miután a „kulturális forradalom” elsõ éveiben vidékreszámûzték, Teng 1973-ban ismét miniszterelnök-helyettes lett). A küzdelemnek ez-úttal is volt „virágos” vetülete. Az egyik új „mintakép-opera” filmváltozatát CsiangCsing meghívására bemutatták a pártvezetésnek. Az ilyen bemutató mindig országosdicsõítõ kampányra adott jelt, de Teng elrontotta Mao feleségének örömét. Felállt, éselhagyta a termet, s közben hangosan megjegyezte: „Ez nem »virágozzék száz virág!«,ez »virágozzék egy virág!«” Az adott körben nyilván botrányt és kihívást jelentõ epi-zódot azért ismerjük, mert Csou En-laj 1976 januárjában bekövetkezett halála utánTeng Hsziao-pinget Csiang Csingéknek egy idõre sikerült ismét számûzniük a hata-lomból, és ekkor a pártlapban ismertették a filmvetítésen tanúsított „botrányos” ma-gatartását – súlyos vádpontként.

Epilógus

Mao Ce-tung 1976 szeptemberében meghalt, és ezt követõen a kínai politikai életmár nem az ezoterikus virágok és kampányok körül szervezõdött. Halála után az ál-tala kijelölt utód, Hua Kuo-feng – egy szürke pártfunkcionárius, aki azzal tûnt ki,hogy vasútvonalat épített ahhoz a faluhoz, ahol Mao szülõháza található, ám akinekvolt annyi esze, hogy felmérje az ultrabalos csoport hataloméhségét – azonnal letar-tóztatta a Mao szárnya alatt felnõtt radikálisok négy legfõbb vezetõjét, az úgyneve-54

2010/1

zett „négyek bandáját” (köztük Csiang Csinget). 1978-ban Huát is menesztették (mel-lesleg: hua virágot jelent), a párt meghatározó személyisége Teng Hsziao-ping lett,aki elindította az országot a gazdagodás útján. Kína három évtized alatt a világ egyikmeghatározó gazdasági, pénzügyi, mûszaki, katonai hatalmává vált. 2009-tõl már Kí-na az az ország, ahol a legtöbben interneteznek a világon, és a világháló, még ha szi-gorúan felügyelik is, a kommunikáció és a véleménynyilvánítás új lehetõségeit te-remtette meg.

Mao képe viszont mindmáig ottmaradt a kínai firmamentumon, elvégre a pártot,amelynek harca létrehozta az új Kínát, õ vezette, a Kínai Népköztársaságot hatvanéve õ kiáltotta ki, és Teng Hsziao-ping maga fejtette ki, hogy Mao tanításainak akkorfelel meg a párt, ha elveti azt, ami Mao gyakorlati tevékenységében ellentétes voltMao elveivel. (Az arányt is megjelölte: Mao tetteiben 30 százalék hibás, 70 százalékhelyes volt.) A „száz virág” Tenggel visszakerült a párt jelszavai közé, de ha más sza-vakkal is, ma is a párt mondja meg, melyek a tiltott gyümölcsök – például a nyuga-ti értelemben vett szabadságjogok.

Tény viszont, hogy a kínai sikertörténet egyik fõ magyarázata az, hogy nagyonsok olyan virág virágozhat, amely a rendszer korábbi korszakaiban dudvának szá-mított. Már nem számít az ördögtõl valónak a profit, a gazdagodás, a kapitalistamódszerek alkalmazása, óriási vagyonok felhalmozása sem, éppen ellenkezõleg, amegbecsült mintapolgár a néhány jüanos alaptõkével vagyont teremtõ milliárdos.A legfõbb értéknek a „harmonikus társadalom” számít – amelyet természetesen apárt vezet.

Ami a vezetés szerint a kínai társadalom harmóniáját veszélyeztetheti, az – hanem is nevezik már így – ártalmas dudvának számít ma is. Ma nincsenek rejtélyeskampányok, viszont keményen gyomlálják az internetrõl a mérgezõnek tekintett tar-talmakat. Ezeket arról lehet manapság felismerni, hogy Kínában hiába írják be nevü-ket a keresõbe: a honlap nem érhetõ el.

55

2010/1

övid tanulmányunkban1 ember és ter-mészet sokszínû kapcsolatának a nö-vényvilághoz kötõdõ részét ismertet-jük. A népi növény- és növényzetisme-

ret, valamint a hagyományos ökológiai tudás gaz-dag tárházából, az általunk megfigyelt jelenségek-bõl mutatunk be néhányat.

A tudományos érdeklõdés a népi növényisme-rettel kapcsolatban elsõsorban a növények gyó-gyászati hasznosításával foglalkozott hazánkbanés külföldön egyaránt.2 Az egyéni és közösségi faj-ismeret sajátosságai, a növényzetrõl (vegetációról)alkotott kép, a termõ- és élõhelyekkel kapcsolatosismeretanyag, a hagyományos ökológiai tudás egy-aránt gyakran kimaradt az etnobotanikai vizsgála-tok érdeklõdési körébõl. Némi változás a kérdéstilletõen az utóbbi évtizedben tapasztalható, elsõ-sorban a külföldi szakirodalomban.3

Kutatásainkat Gyimesben végeztük a Gyimes-középlokhoz tartozó Hidegségpatakán. Egy kis kö-zösség növényekkel kapcsolatos tudását igyekez-tünk mennél alaposabban feltárni.

A gyimesiek növényekhez kötõdõ tudásánaklegfõbb forrása a személyes tapasztalat: „Kiismer-tette a természet!”,4 valamint az idõsebb generáci-ók, leginkább a szülõk és a nagyszülõk tanítása:„Hát a nagyszüleimnél nevelkedtem, és gyerekko-romba ott voltam ugye náluk, és mindig kinnvótunk a szabadba nyáron. És így, ahogy õk elme-sélték, elmondták, úgy ezeket így megragadtam, ésezek még velem vannak jelen pillanatban.”5 Már56

2010/1

„...A halványabb sárgaaz magasabbra nõ, samelyik pedig sötétebbsárga, az csak terpe. Demind a kettõ egyforma,s egyformát virágzik, a lapija, minden egyforma, csak annyitkülönbzik, hogy halványabb a virágja, smagosabbra nõ.”

BABAI DÁNIEL – MOLNÁR ZSOLT

„NEM LEHET ELMONDANI, MENNYI SZÉP SZÍNÛ VIRÁG VAN,EGYIK SZEBB A MÁSIKNÁL”Sajátosságok a gyimesi népi növény- és növényzetismeretben

R

az idõsebb generációk esetében is szerepet játszik és játszott a tudás megszerzésébenaz iskola (bár ennek jelentõségét nehéz meghatározni): „Mikor gyerek voltam, annyi-féle virágot ismertem, tanultuk az iskolába, le kellett rajzolni, vót egy nap minden hé-ten.”6 Napjainkra pedig a különbözõ, szakmai szempontból nem minden esetben ki-fogástalan gyógynövényes könyvek,7 valamint kisebb részben a televízió lett az is-meretszerzés egyik fõ forrása. Sajnálatos módon a gyimesiek ezeket a forrásokat, el-sõsorban a könyveket hitelesebbnek tekintik, mint saját tudásukat, ennek következ-tében a hagyományos gyimesi növényismeret folyamatosan halványodik, torzul.

Kutatásaink során négyszázötvenhárom fajt azonosítottunk a vizsgált területen,ebbõl a gyimesiek kétszáznyolcvanat ismernek, azaz a területen elõforduló fajok62%-át. Ezeket a fajokat százhetvenkét népi taxonba8 sorolhatjuk, melyeket kétszáz-harmincöt különbözõ névvel illetnek. A gyimesiek által ismert fajok és a népi ta-xonok száma közötti jelentõs eltérés egy, a növények osztályozását, elnevezését ille-tõ, a tudományostól eltérõ logikára utal. Errõl a késõbbiekben még szót ejtünk. Ittmindössze annyit jegyzünk meg, hogy a fent említett százhetvenkét népi taxonbólszázharmincötöt kiválasztva egy kérdõívet állítottunk össze, melynek segítségévelhúsz személy növényekkel kapcsolatos tudását vizsgáltuk a fiatalokat, felnõtteket ésidõseket is megkérdezve. Az eredmények azt mutatják, hogy azok az emberek, akika közösség által elismerten nagy tudással rendelkeznek a növényeket illetõen, a kö-zösség által ismert fajok mintegy 90%-át ismerik. Az átlagos tudású személyek is is-merik azonban a listában szereplõ fajok 75–80%-át. Ez azt jelenti, hogy az átlagos tu-dás mindössze 10–15%-kal marad el a kiemelkedõtõl. Ez más tájakkal összevetvemagas értéknek tekinthetõ.9 A húsz év alatti fiatalok esetében azt tapasztaltuk, hogya szüleik által ismert fajoknak hozzávetõlegesen a felét a gyermekek is ismerik 12–14éves korukban.

Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy mennél több élõhelytípusban fordulelõ egy faj, avagy mennél nagyobb tömegben, annál nagyobb a valószínûsége, hogya gyimesiek ismerni fogják ezt a fajt. Ha élõhelytípusok szerint nézzük meg a fajis-meretet, akkor azt láthatjuk, hogy bizonyos típusokban a növényzetnek csaknem100%-át fajonként is felismerik. Ilyenek az ún. selymékesek, a forráslápok élõhelyei.Szintén rendkívül jól ismerik a kaszálók és az erdõk növényzetét. Legkevésbé a szik-lás élõhelyek, sziklafalak növényvilága ismert számukra.

Elhagyván a számok és adatok világát, a gyimesiek növényvilághoz kötõdõ isme-reteinek érdekes momentumaira irányítjuk figyelmünket. A növények iránt nemcsakgazdasági jelentõségük, hanem olykor szépségük miatt is érdeklõdnek. Többen isodafigyelnek a gyimesi kaszálókon kialakuló fajgazdagságra, esztétikumra.„Bikkhavasba’ […] ott én azt mon’hatom, hogy olyan fajta virág nincs a világon, hogyott ne vóna.”10 „Itt úgy június, július a legszebb. Akkor érdemes ide eljönni. Aki szere-ti, a növényeket ismeri, annak nagyon érdemes. Szent János utántól, ott, ahol nekünkvan a tanyánk, hát én itt öregedtem meg, itt vagyok, de õszintén mondom, meg kellálljak s végignézzek rajta, hogy azt nem lehet elmondani, mennyi szép színû virágvan, egyik szebb a másiknál.”11 Szépsége miatt tartják számon a zergeboglárt (Trolliuseuropaeus), melynek gyimesi neve pünkösdi rózsa, utalva a virágzás idejére: „Ta-vasszal olyan szép, mikor kinyílik, az ódal tõle.12 Hasonlóan szépnek tartják a lóhe-refélék különbözõ fajait: „Olyan szép, azt kívánatos leszedni, mikor az ember ott járközte, úgy kínálják magukat tényleg, egypár szálat az ember leszedjen belõle.”13

Az elõzõekben már említettünk néhány gyimesi fajnevet (pl. pünkösdi rózsa). Né-pi nevük elsõsorban azoknak a fajoknak van, amelyek gazdasági jelentõséggel bír-nak, akár pozitív, akár negatív szempontból, illetve amelyek feltûnõek. Móra Ferencígy fogalmazott a kérdés kapcsán: „Én úgy tartom, népünk csak azoknak a növények-nek adott különös nevet, melyeknek hasznát veszi vagy kárát vallja, vagy amelyeknek

57

2010/1

valami nagyon szembeszökõ sajátságuk van, a többit pedig összefoglalja, gyom, kóréés vadvirág név alá.”14

Visszatérvén a gyimesiek által ismert fajok (kétszáznyolcvan) és a népi taxonok(százhetvenkettõ) közötti jelentõs különbségre, a gyimesi növénynévadás néhányjellegzetességére hívjuk fel a figyelmet. Ez a népi taxonómia kérdéskörébe tartozófelvetés. A népi taxonómia a növényeket jól ismerõ, tudományos ismeretekkel nemrendelkezõ emberek, népcsoportok növényosztályozási algoritmusait vizsgálja.15 Agyimesiek azokat a fajokat, amelyek morfológiai szempontból hasonlóak, illetve öko-lógiai szempontból hasonló módon viselkednek, fajcsoportokba sorolják. Az ilyenesetekben sokszor tisztában vannak azzal, hogy a csoportba sorolt fajok nem egy bi-ológiai taxont képviselnek, de nem tartják szükségesnek, hogy mindegyiket különnévvel illessék. A legjelentõsebb gyimesi fajcsoport az imoláké. Imola minden olyankeskeny levelû szálfû, amely a kaszálókon, legelõkön megtalálható. Több mint húszfaj tartozik ebbe a csoportba. Tisztában vannak vele, hogy ezek nem egy fajhoz tar-toznak, ennek ellenére nem kapnak külön nevet: „Az imolák is, hogy mondjam, ígyvan többféle, több olyan fû, hogy mi úgy mondjuk: imola, de mégse nem egyforma, sbiztos más neve van. […] Láttam, hogy többféle termése van, aztán mi mindegyiketimolának híjuk.”16

További számos, kisebb és nagyobb fajcsoport létezik, amelyek közül ezúttalmindössze egyet említünk meg. A kukukvirág a kankalinok gyimesi neve. A terüle-ten két, egymáshoz rendkívüli mértékben hasonlító kankalinfaj fordul elõ, a tavasziés a sugár kankalin (Primula veris, P. elatior). A gyimesiek egy része látja, érzi azt azárnyalatnyi különbséget, amely a két faj megkülönböztetésében szerepet játszik:„Sárga, s olyan kétféle sárga. Sötétebb sárga és halványabb sárga. A halványabb sár-ga az magasabbra nõ, amelyik pedig sötétebb sárga, az csak terpe. De mind a kettõegyforma, s egyformát virágzik, s a lapija, minden egyforma, csak annyit különbzik,hogy halványabb a virágja, s magosabbra nõ.”17

És hogy morfológiai megfigyeléseik valóban rendkívül pontosak, azt a következõeset kapcsán mutatjuk be. Él Gyimesben két orchideafaj (szúnyoglábú bibircsvirág[Gymnadenia conopsea] és foltos ujjaskosbor [Dactylorhiza maculata]), amelyeknekneve bergõburján. Feltûnõ, nagy rózsaszín virágzata van mindkettõnek. Van azon-ban egy szintén gyakori rokonuk, a békakonty (Listera ovata), amely sárgászöld, jel-legtelen virágzatával megbújik a kaszálók füvében. Amikor egyik adatközlõ beszél-getõtársunkkal kaszálóján sétáltunk, a faj neve után érdeklõdtünk. Mint kiderült, ne-ve ugyan nincs, de miután hosszasan vizsgálta a növény virágzatát, megállapította,hogy: „Ez személ a bergõburjánnak, de nem öppe’ olyan.”18 Tehát a virág szerkezetealapján felismerte a rokonságot az említett békakonty és a bergõburjánnak nevezettorchideák között.

Rendkívül érdekes a sasharaszt, gyimesi nevén ördögborda (Pteridium aquilinum)esete. Mivel egy növényrõl van szó, a gyimesiek gondolatmenete szerint virágot kel-lene hoznia, majd magot kellene érlelnie. Mivel a gyimesiek virágját soha nem látták(hiszen egy spórákkal szaporodó, virágtalan fajról van szó), érdekes magyarázatokszülettek a különös jelenségre nézve. Úgy tartják, hogy a növény Szent János napjá-nak éjjelén, pontosan éjfélkor „hányja ki virágját”. Ha valaki ilyenkor kimegy a hegy-re, egy kört húz maga köré, beleáll, akkor megláthatja a virágzó ördögbordát. Csak-hogy éjfélkor elõbukkan az ördög, és nincs ember, aki az ördög láttán a körben ma-radna, így aztán senki sem láthatja meg az ördögborda virágját. Vannak azonban olya-nok is, akik rendkívül figyelmesen járják a hegyeket, figyelik a növényeket, így ta-pasztalataik segítségével igyekeznek magyarázatot találni: „Nincs virága, nyár elejénsokszor lestem meg, hogy a hátán vannak olyan kicsi apró pontok. Olyan kicsi bogyók,abba lehet-e valami mag? Hogy abból szaporodik-e, nem tudom. Lehet abba valami58

2010/1

magja. Mer’ terjed rendesen.”19 Az idézet megmutatja, hogy Tímár Sándort valóbanfoglalkoztatta az ördögborda virágzásának kérdése, igyekezett a választ meglelni.

Szintén a megfigyeléseik pontosságát támasztja alá az új, addig a területen nemészlelt fajok megtalálása. Ilyen felismerés rendkívül jó, magabiztos fajismeret mel-lett adódhat. Ezúttal is Tímár Sándor kapcsán mutatunk be egy ilyen esetet. Egy al-kalommal felhívta figyelmünket arra, hogy egy olyan növény bukkant fel a Hideg-ség-patak partján, amely korábban ott nem fordult elõ. Megállapítottuk, hogy a ho-moktövisrõl (Hippophaë rhamnoides) van szó, amely a Tatros völgyében elõfordul,de Hidegségben korábban valóban nem lehetett látni. Az újonnan felfedezett fajt Tí-már Sándor szúrós csigolyának nevezte el, hiszen a növény habitusa, levele a csigo-lyákra (bokorfüzek, Salix spp.) emlékeztet.

A közösségben vannak olyan fajok, amelyek mindenki által jól ismertek, vannak,amelyek kevésbé, és vannak azok, amelyeket nagyon kevesen ismernek fel. A jól is-mert fajok között vannak olyanok, amelyek valamilyen szempontból nagyon jellegze-tesek (gyógyászati felhasználás, esztétikum, mérgezõ anyagok stb.). Amikor ezek a fa-jok kerülnek szóba a beszélgetések során, a témától függetlenül kerülnek napirendre afajokhoz kapcsolódó történetek. Jó példa erre a pirosló hunyor, gyimesi nevén eszpenz(Helleborus purpurascens), amely az állatgyógyászatban használatos: „A disznyó, ha el-betegedik, kiássák a gyükerit, s akkor likat csinálnak, s beléhújza a disznyónak a füli-be’ egy ilyen darabocskát. S akkor az, az javítsa, de aztán az ott a… azt a húst úgy meg-eszi a disznyónak, akkora likat csinálnak egy tõvel [tûvel], hogy belé… ne essék ki, s az-tán a végin akkora likat csinál ott, hogy így az ujjadat keresztülszúrhatod.”20 Bármi islegyen a beszélgetés témája, a növény ilyen jellegû felhasználásáról mindig elhangzikegy-egy történet vagy a felhasználás módja, tehát aktiválódnak olyan narratívák, ame-lyek az adott fajhoz kötõdnek, és amelyekkel kapcsolatban szinte minden családbanhallhatók hasonló beszámolók.21

Korábban már ejtettünk néhány szót a gyimesiek által ismert élõ- és termõhelyek-rõl, ezúttal bõvebben is szólunk róluk. Mindenekelõtt megállapíthatjuk, hogy agyimesiek az általuk ismert növények termõhelyeit is nagyon jól ismerik. Esetenkéntrendkívül részletesen jellemzik a fajok termõhelyi viszonyait. Személyes tapasztala-taikra épülõ jellemzéseik a számtalan megfigyelés összegzése révén születnek meg,mint idézett példánkban, amely a gyapjúsás, gyimesi nevén a virágos sáté(Eriophorum spp.) termõhelyét mutatja be: „Az es selymékesbe’. Hát az, az ilyen he-gyi, állj csak meg, ahol ilyen hegyi, olyan forrásos-forma kiütések vannak. Úgyhogycsak néha van víz, néha nincsen, s úgy a füvek közt, ott terem az meg.” / „Hegyolda-lakba’?” / „Inkább a… nem es olyan hegyódalakba’, hanem olyan, a hegyódalaknakvannak olyan lankái, olyan gödrei. S ott van egy-egy ilyen vizes, kiütéses, hogy néha-néha úgy valahol a fõdbe izé, és olyan nyirkos a fõd, s közbe’ egyik helyen olyan szin-te mozgó, mikor aztán megszaporodik a víz, hogy na. S az olyan tíz méter körzetesek-be’, s akkor azon a helyen.”22

Terjedelmi korlátok miatt nincs lehetõségünk arra, hogy a gyimesiek által megkü-lönböztetett számtalan termõ- és élõhelytípust bemutassuk. Mindössze néhány jel-lemzõ vonást emelünk ki az ezzel kapcsolatos ismeretek tárházából. A legrészlete-sebben osztályozott termõhelycsoportok az erdei termõhelyek, amelyek a lucfenyõ,azaz a veres fenyõ (Picea abies) által uralt fenyõerdõket, valamint a bükkelegyes fe-nyõerdõket jelenti, továbbá az erdõirtások helyén kialakuló vágásnövényzet (veszeshelyek), valamint a beavatkozás után meginduló dinamikai folyamatok következté-ben kialakuló számtalan különbözõ állapotra vonatkozó, rendkívül kifinomult osz-tályozásra utaló nevek. Szintén fontosak a kaszálók, legelõk, azaz az erdõirtás utánhasználatba vett területek termõ- és élõhelytípusai, hiszen ezek a Gyimesben meg-határozó jelentõségû állattartás legfõbb gazdasági alapjai.

59

2010/1

Éppúgy, mint a növényismeret esetében, itt is vannak olyan fajok, amelyek ter-mõhelyi igényéhez kötõdõ tudás, tapasztalat teljesen egységes a közösség tagjai kö-zött, és vannak olyan fajok is, amelyek termõhelyérõl beszélgetve azt mindenki egykicsit másképp látja, sõt idõnként teljesen eltérõ vélemények születnek. Ez a termõ-helyek egyéni tapasztalatok útján történõ megismerését támasztja alá, nincsenek ál-landósult, másoktól tanult jellemzések (illetve nagyon ritkák). Jó példa erre a SzentLászló tárnics (Gentiana cruciata) esete, amelyet Gyimesben epefûnek neveznek.Egy olyan fajról van szó, amely több élõhelytípusban is elõfordul, változatosak teháta terepi tapasztalatok alapján elsorolható termõhelyi igényei. Ez tükrözõdik a meg-kérdezett húsz gyimesi „Miféle helyt nõ az epefû?” kérdésre adott válaszaiból is (aválaszok kivonatát soroljuk csak fel): Kinn a kertekbe’. Legelõkön. Fenn a hegyeken,észokba’. Nyáralókba’, verõfényes helyen. Reglõn, sován helyen, utak mellett. Vizekmellett [hibás ismeret]. Nyáralókba’. Veszes helyt, kaszálóba’. Kaszálóba’, reglõbe’.Hegyi kaszálókon. Mindenhol elõfordul, kaszálóba’, reglõbe’. Verõfény helyen. Legelõ-kön. Kaszálókba’, reglõkön. Dombos helyen, kaszálókon, utak szélin, köves helyen.Észoki kaszálók, árnyékos helyen. Erdõk közt. Látható, hogy a válaszok rendkívülváltozatosak, tarka képet festenek az epefû élõhelyi igényeirõl. A növény sok helyenelõfordul, és mindenki más-más termõhelyet tart fontosnak kiemelni vele kapcsolat-ban. Megfigyelhetõ, hogy vannak egymásnak teljesen ellentmondó válaszok is.

Érdemes ezzel szembeállítani a csigolyák, azaz a bokorfüzek (Salix spp.) termõ-helyére adott válaszok egységességét: Patakok mentén. Víz mellett, patak mentén. Vi-zek mellett. Vizek mellett, porondon. Porondon, köves helyen víz mellyékén. Vizes he-lyeken, vizek mellett. Porondon nõ. Víz mellett. Vizek partján. Mindenhol megterem,inkább vizenyes helyt. Patak mellett. Patakok, vizek mellett. Porondos helyt, ahol kö-ves. Vizek mentin, porondokon. Porondos helyeken. Porondos területen. Porondos he-lyeken. A csigolya szintén általánosan ismert, csakhogy egy jól meghatározható élõ-helyet részesít elõnyben.

A fajok rendkívül jó ismeretére, a tapasztalatok gazdagságára utal, ha egy faj ter-mõhelyét egy másik növényfaj segítségével határozzák meg: „Ahol bikkfa van, ott nõközte örökké. Ott szereti a bikkfával egy helyt.”23 Ilyen viszonylag gyakran fordul elõa beszélgetések során.

A termõhelyek megnevezéseit áttekintve elmondhatjuk, hogy a gyimesiek az élõ-és termõhelyek meghatározásakor az adott terület jellemzõ formációjára vagy annakhiányára, továbbá bizonyos fajok tömeges elõfordulására, a tájhasználati módokra,valamint az abiotikus (élettelen) környezeti tényezõkre helyezik a hangsúlyt a ter-mõhelyek meghatározásakor.

Végül elmondhatjuk, hogy a gyimesiek tudása az õket körülvevõ táj növényzeté-rõl rendkívül alapos és gazdag. A tudomány által összegyûjtött tudástól szinte telje-sen független. Ezt igazolja a belsõ keletkezésû nevek magas aránya mind a növény-nevek, mind a termõhelynevek esetében. A hagyományos tájhasználat megköveteltea hatalmas ismeretanyag felhalmozását, amely még napjainkban is tetten érhetõ, agyimesiek – egyelõre – életben tartják.

Ez a hagyományos ökológiai tudás fontos szerepet játszik a tájhasználati dönté-sek meghozatalában. További kutatások szükségesek a döntéshozatali mechanizmusmegismerése végett. Úgy tûnik, hogy a gyimesiek, tapasztalataiknak köszönhetõen,pontosan ismerik gazdasági tevékenységük növényzetre gyakorolt hatását. Elhatáro-zásaik ennek tudatában születtek, születnek. A felelõs döntés meghozatalának taní-tását hordozzák magukban. Ezek szerepe pedig napjainkra felértékelõdik. Veszni lát-szik az ember kapcsolata a természetes környezetével, noha „a természettel valóegyüttmûködés az ember legrégebbi öröksége”.24

60

2010/1

JEGYZETEKA címbeli idézet forrása Fitos Dezsõné (1953). A tanulmányban szereplõ idézetek mindegyikét gyimesi gyûj-téseink során jegyeztük le. A továbbiakban valamennyi idézet kapcsán az adatközlõ nevét, valamint zárójel-ben születésének évszámát tüntetjük fel.1. Tanulmányunk az alábbi két cikk rövid kivonata: Babai Dániel – Molnár Zsolt: Népi növényzetismeretGyimesben I. Növénynevek, népi taxonómia, az egyéni és közösségi növényismeret. Botanikai Közlemények2009. 96, valamint Babai Dániel – Molnár Zsolt: Népi növényzetismeret II. Termõhely- és élõhelyismeret. Bo-tanikai Közlemények 2009. 96. Mindkettõ megjelenés alatt.2. Pl. Péntek János – Szabó Attila: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete.Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1985; Rab János: Népi növényismeret a Gyergyói-medencében. Pallas-Akadémia,Csíkszereda, 2001; Al. Borza: Dicþionar etnobotanic. Editura Academiei Republicii Socialiste România, Buc.,1968; R. K. Nelson: Make prayers to the raven. A Koyuko view of the northern forest. The University of Chi-cago Press, Chicago–London, 1983. stb.3. Pl. H. P. Huntington: Using Traditional Ecological Knowledge in Science. Methods and Applications.Ecological Applications 2000. 10. 1270–1274; L. M. Johnson: „A Place That’s Good”. Gitksan LandscapePerception and Ethnoecology. Human Ecology 2000. 28. 301–325; A. Z. MunkhDalai – B. Elles – Z. Huiping:Mongolian nomadic culture and ecological culture: on the ecological reconstruction in the agro-pastoralmosaic zone of Northern China. Ecological Economics 2007. 62. 19–26.4. Fitos Dezsõné (1953)5. Jánó György (1950)6. Jánó György (1939)7. A legfontosabb ilyen jellegû mû Maria Treben Egészség Isten patikájából (Hungaroprint, Bp., 1990) címûmunkája, melyet a gyógynövényekkel foglalkozó gyimesiek nemritkán szó szerint megtanulnak.8. Népi taxonon a gyimesiek által egy névvel illetett fajt vagy fajok csoportját értjük9. Ez a tapasztalat jelentõsen eltér az 1980-as években Kalotaszeg térségében tapasztaltaktól (Péntek J. – Sza-bó A.: i. m.), ahol nagy, három-négyszeres különbséget találtak a kisebb és a kiemelkedõ tudással bírók között.Fontos azonban szem elõtt tartanunk, hogy esetünkben nem egy egész tájegység, csupán egy kis közösség tu-dását térképeztük fel, továbbá hogy figyelmünk nem terjedt ki a termesztett növényekre, valamint a dísznö-vényekre sem.10. Tankó Emil (1940)11. Fitos Dezsõné (1953)12. Tímár Edit (1970)13. Fitos Dezsõné (1953)14. Móra Ferenc: Népies növények a Kiskunság flórájában. In: A fele sem tudomány. Utazás a föld alatti Ma-gyarországon (Szerk. Vajda L.). Magvetõ Könyvkiadó, Bp., 1960. 254–261.15. B. Berlin: Ethnobiological Classification. Principles of Categorisation of Plants and Animals in TraditionalSocieties. Princeton University Press, Princeton, 1992.16. Tímár Dezsõ (1964)17. Tankó Margit (193918. Tímár Sándor (1934)19. Tímár Sándor (1934)20. Tankó Emil (1940)21. Keszeg Vilmos Homo narrans címû könyvében fejti ki az aktiválódó narratívák gondolatát: Homo narrans.Emberek, történetek és kontextusok. Komp-Press Kiadó, Kvár, 2002.22. Prezsmer Károly (1935)23. Kis (Cokán) Béla (1954)24. Andrásfalvy Bertalan: A Duna-mente népének ártéri gazdálkodása. Equilibrium, Bp., 2007.

61

2010/1

„Miért teve a teve? Mert az a neve. Ha más ne-ve volna, nem teve volna.” A magyar bab szó ese-tében a dolog korántsem ilyen egyszerû: számta-lan növénynemzetség és faj viseli ugyanis a babnevet. A babonás szimbolikájú babvonás, babve-tés, babozás, babrálás jelentésmezõ számára elsõ-sorban az eurázsiai eredetû Vicia faba (mai nevén:lóbab, babóbab) a legfontosabb. Ez a faj azonbanõshonos változataiban gyakorlatilag eltûnt nálunka házikertekbõl (Szabó 2009).

Házikertjeinkben viszont leggyakoribb táplá-léknövényeink közé tartoznak a paszulybabok(Phaseolusok), ezek egyik faja a tûzbab vagy bi-valypaszuly (Ph. coccineus), emellett – piros-fehérvirágai és zöld levélzete alapján – szimbolikus jel-zést hordozó díszvirág is elsõsorban a kisebbségiterületeken (Szabó – Péntek 1976; Péntek – Szabó1980, 1980a, 1985).

A magyar nyelvben használatos, babbal kap-csolatos növénynemzetség- és fajnevek gazdaságaönmagában is meggondolkodtató (Priszter 1998nyomán, kissé módosítva): paszulybabok(Phaseolus fajok): közönséges paszulybab (Ph. vul-garis), bokor paszulybab (Ph. vulgaris nanus),hegyeslevelû paszulybab (Ph. acutifolius), Limapaszulybab (Ph. lunatus), karó(s) paszulybab (Ph.vulgaris vulgaris), mungó paszulybab (Ph.mungo), õsi paszulybab (Ph. aborigineus), óriáspaszulybab (Ph. sesquipedalis), török paszulybab,tûzbab (Ph. coccineus); tehénbabok (Vigna fajok):adzuki tehénbab (Vigna angularis), arany tehén-bab (V. radiata), csiga tehénbab (V. caracalla), gu-mós tehénbab (V. vexillata), kajtán tehénbab (V.ungiculata cylindrica), rizs tehénbab (V. umbella-62

2010/1

A magyarban tehát a’bab’ szó az egyik leggyakoribb összetevõje a népi éshivatalos magyar növényneveknek.

SZABÓ T. ATTILA

A MAGYAR BABOK ÉS BABONÁS JELENTÉSÜK

ta), sisakvirág-levelû tehénbab (V. aconitifolia), homoki tehénbab (V. unguiculatatyp.). Egyébb, „bab” nevet is viselõ, nemzetségszintû nevek: bársonybabok (egyesMucuna fajok), csomósbabok (Cyamopsis), fojtóbabok (Pueraria), galambbabok(Cajanus), herebabok (Thermopsis), ignácbabok (Strychnos), kalabárbabok(Physostigma), jamszbabok (Pachyrhizus), kandelababok (Macrotyloma), kardbabok(Canavalia), tengeri kardbab (Canavalia maritima), tõr(ös) kardbab (Canavalia gla-diata), korallbabok (Erythrinia), lóbabok vagy babóbabok (Vicia sect. Faba), maris-kababok (Merremia), nikkelbabok (Paersonia), sisakbabok (Lablab), szárnyasbabok(Psophocarpus), szárnyasbabfák (Luetzenburgia), szójababok (Glycine), tarajbabok (!)(Clianthus), taréjosbabok (!) (Kennedia), tonkababok (Dipterix), ugrálóbabok(Sebastiania palmeri), viszketõbabok (más Mucuna fajok).

Szenci Molnár Albert (1604, 1621) szerint „faba = bab; a fabácia [a latin szóbanaz ékezet a hangsúlyt jelöli] = bableves, babból csinált pogácsa; a fabáginus = bab-ból való; fabarius = babbal való; fabella = beszédecske, mesécske; Fabianus = neveegy rómainak az babról; Fabiranum = német város, vulgo Bréma [az babról]; Fábius= római fõember, az babról így neveztetett; […] fabula = babocska, item szófia be-széd, gondolt [kitalált] beszéd, mese, költött dolog; fabuláris = költött beszéd, köl-tött dolgok; fabulátor = [feleslegesen?] beszélõ, szószaporító; Fabulinus = gyerme-keket elsõnek szólásra tanító [római] istennek tartatott; fabulo/as = beszélgetekszószaporítva; fabulor/aris = u.a.; fabulosé = hazugon, mese módra; fabulositas =költött beszédi hazugság, mesei hazudozóság; fabulosus = költött dolgokhoz való;fábulum = bab, báb? (ez a magyar részben=pupa!, a latin részben lejebb=oscilla).Még érdekesebb Szenci Molnár (1604) idézett szótárának magyar része: bab = faba,fabulum; bab feketéje = hilum; babféreg = mida, midas, midamiops; babi = fabigi-nus, fabalis, fabarius; bablevelûfû = fabaria, telphium; babocska = fabula; babona= superstitio; babonás = superstitiosus; babonás asszony = pharmaceutria, saga,venesica; babonásan = superstitioso; babos fedél (?) = caliendrum; babpogácsa =fabacia; babszár = fabale; babtoka = butea.”

Pápai Páriz (1708) szótárának faba szóval kapcsolatos jelentései (a vicia esetévelellentétben) érdekesebbek és gazdagabbak, mint a Szenci Molnár szótárában találha-tók, már csak azért is, mert gyakran utal a jelentés forrásaira is. Finály Henrik (1884)még többet (és jobbat) is tud a babról, mint jó egy évszázaddal korábban Pápai Páriz.A faba szóbokorral kapcsolatban a következõket írja: „Faba = bab (Vicia faba L.); A:mint étel, mely a Flamen Dialis-nak tilos volt, éppen úgy nem ették a Pythígoreusok;a keménysége e gúnyos kifejezésre ad alkalmat? Id (quod cacas) durius est faba etlapillis; B: mint hozzávetõleges mérték apró tárgyak nagyságának meghatározására:ad nostre faba magnitudinem; rare faba magnitudinem excedit (akkora, mint a mibabunk; ritkán nagyobb, mint egy bab/szem/); C: mint közmondás: Tam perit quamextrema faba = elpusztul, mint az útszéli bab (melyet könnyen eltaposnak az arramenõk); istaec in me cudetur faba = az én hátamon csépelik ki a babot; ennek is éniszom meg a levét; in faba reperisse = bab között talált, azaz semmiség; stb.“

Hogy honnan ered és mi mindent jelent magyarul a bab szó mint növénynév, ar-ra itt most terjedelmi okokból nem tudunk kitérni, és Priszter (1995), valamint Sza-bó (2010, megj. alatt) feldolgozásaira utalunk csupán. Diószegi S. és Fazekas M.Magyar fûvészkönyve (1807) és Orvosi fûvész-könyve (1813) még egyértelmûen a ha-gyományos magyar bab = Vicia faba név használata mellett foglal állást, amikor abab, babó-bab, bab-babó névhasználatot fogadják el.

A magyarban tehát a bab szó az egyik leggyakoribb összetevõje a népi és hivata-los magyar növényneveknek. Számításaink szerint a mai magyar nyelv hivatalosanhetvenkét különféle babot ismer, ezeknek a neveknek több mint negyven, különbö-zõ rendû és rangú növénytaxon felel meg. Komolyan oda kell tehát figyelni, amikor

63

2010/1

babokról beszélünk. Hiszen „nem babra megy a játék”: szinte mindegyik bab mérge-zõ, csakhogy a Phaseolus-babok méreganyagai fõzéskor lebomlanak, a Vicia-babokméreganyagai kioldódnak a fõzõvízzel („a babot nem a levéért fõzik” vö. SzencziMolnár 1604/1621), de vannak olyan babok is, melyekbõl fõzéssel a legerõsebb mér-gek készíthetõk.

Etnobotanikai vonatkozások a szótárirodalomban

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Benkõ 1984) a szláv eredetû bab szórokonsági körébe utalja a babos, babug, bagócs, batka, illetõleg a farkasbab és lóbabszavakat, és ettõl teljesen függetlennek tekinti a báb, bába, babona, bábol (bíbelõdikértelemben), babra, babós szavak történeti jelentéseit, ami a történeti etnobotanikaiadatok fényében bizonyára megérdemelne egy új értékelést.

A magyar szinonimaszótár (O. Nagy G. – Ruzsiczky 1978) is csak Phaseolus, il-letve – ennek némileg ellentmondóan – [kerek] petty, valamint babkávé (! Coffea) ér-telemben említi a babot, viszont a babos szónak a „kendermagos” (tyúk) értelmét isismeri. A babonával ez a szótár sem foglalkozik sokat, viszont a (valamit) babrál szó-nak a (könnyedén) birizgá[é]l, bosszantva babrikál, bizgat, bizget, bizerget, piszkál,fogdos, játszik (ujjaival), pepecsel rokon értelmû szavait is felsorolja. Ezek közül aszavak közül a magyar történeti szótárirodalomban a bab – a nevérõl írott részekbenbemutatott kivételektõl eltekintve – csak Vicia faba jelentésben értelmezhetõk. Ezekaz adatok a magyar írásbeliség kezdetekor már élesen elválnak a báb, bába, baba, ba-bona jelentésû szavaktól, bár ez utóbbi az átadó õsnyelvben, de a korai magyarbanis alighanem szoros kapcsolatban lehetett a babbal (Berrár – Károly 1984).

Pannóniai és dáciai (erdélyi) történeti-etnobotanikai adatokat értékelve megálla-pítható, hogy nyomtatott herbáriumban a Vicia faba képével együtt szereplõ magyarbab név leírására Grynaeus és Papp (1977) egyetlen példát ismer a Dornsteinus fü-veskönyvében fennmaradt XVI. századi glosszák (nyomtatott fûveskönyvekbenfennmaradt kéziratos széljegyzetek) között.

Melius (1578) munkájában a bab (Vicia faba értelemben) nem szerepel külön szó-cikkben, szerepel viszont a különbözõ leírásokban mint az „összehasonlítgató mód-szer” egyik közismert növénye. Clusius és Beythe (1583, 1584, 1711) pannóniai nö-vénynévjegyzékének valamennyi kiadásában szerepel a bab a Faba címszó alatt –nyilván közismert növényként – minden különösebb részletezés nélkül. A pannonflórába viszont – közönséges növényrõl lévén szó – a Vicia faba nem került be, csakaz akkor még különlegességnek számító Phaseolus purkircherianus (Szabó 2009).

Beythe András (1595, pg. 30b.) Füveskönyve viszont már közvetlenül ennek aherbáriumnak utolsó fás növénye (a fügefa) után, a lágyszárú növények között az„elõkelõ” 6. helyen szerepelteti a babot. Itt a „füvek” között a Vicia faba-t csak atemondádfû (Iberis), a görögszána (Trigonella), a len (Linum /usitatissimum/), avadlen (Linum „sylvestre”) és a bagolyborsó (Cicer) elõzi meg.

Hihetetlenül gazdag lóbabadatokban Lencsés György „Egész orvosságról valókönyv”-e (1577k) és több adat van Bornemisza Anna szakácskönyvében (1670) is, il-letõleg Radvánszky Géza az 1603 és 1703 közötti száz évbõl összegyûjtött „Mediku-si és borbélyi mesterség” c. munkájában (vö. Hoffmann 1989, Lakó 1983, Szabó—Biró 2000).

Hogy néhány idegen földi vonatkozást is említsünk, az Egyesült Királyságban alóbabra vonatkozó recens etnobotanikai adatok Vickery (1995) nyomán a követke-zõk. Vetését Untingdonshirben február 14-én, Wiltshireben március elsõ két napjá-ban ajánlották, minden fészekben 4 magot vetettek (egyet „for rook”, azaz a varjak-nak, egyet „for crow”, azaz a csókáknak, egyet „to rot”, azazhogy elrothadjon, és64

2010/1

egyet „to grow”, azazhogy növekedjen). A virágzó lóbabmezõ illatának Oxfordshire-ben szerelemserkentõ hatást tulajdonítottak (Stewart 1987, vö. Vickery 1995). Ha-sonló hitek terjedtek el Suffolkban is a két világháború között, különös tekintettel aférfiúi vágyra és a nõi engedékenységre (Barrett 1967, id. Vickery).

A lóbab hüvelyében lévõ vattaszerû fehér pihéket bibircsek, szemölcsök gyógyí-tására használták, a magvakat megették, a pihékkel bedörzsölték a szemölcsöt, lehe-tõleg holdfényben (az alkalmazásra egészen friss, 1991-es adatot is idéz VickerySomersetbõl); szamárköhögéses gyermeket a virágzó lóbabvetésben sétáltatva is ha-tásosnak tartották a lóbab illatát (Suffolk). Angliában az a babonás hit is ismert, hogya lóbabszemek zsebben hordva enyhítik a szomjúságot; Humberside-ban abban ishisznek, hogy a babszemek funikulumai („köldökzsinórjai”) minden 7. évben más-ként tapadnak a hüvelyben, mint annak elõtte.

Gustav Hegi (1926) Közép-Európa, és különösen Németország, Ausztria és Svájcflóráját feldolgozó florisztikai monográfiájának elsõ kiadása gazdag etnobotanikaiadatokban: a nemzeti nyelvek „hivatalos” lóbab-neveiben, a nyelvek és kultúrák kö-zött vándorló elnevezésekben és tudásban stb. Az Osztrák-Alpokban még a 20. szá-zad elején is a babszalma fontos takarmány volt (virágzás elõtt kaszálva), de az érettbabkórót (zab, rozs stb. szalmával együtt) gondosan kévékbe kötötték, és télen fel-etették. Zöldtakarmányként csak szarvasmarhának, szénaként (levélzettel), szalma-ként (szárakat) lovaknak, juhoknak is adták, bár a bab szalmája közismerten nagyonkemény (innen a német szólás: „kemény, mint a babszalma” – „grob, wieBohnenstoh”). A babszalmát is olyan faálványzaton szárították, amilyeneket a Köz-ponti-Alpok számos völgyében még ma is láthatunk, és amelyeket ott vélhetõleg azutolsó (hallstadtti) eljegesedéses klimaváltozás óta használnak. Megjegyzendõ, hogyitt a Vicia faba a fizikai munkások egyik fõ tápláléka volt mindaddig, amíg a bõveb-ben termõ krumpli, illetõleg a völgyekben a Phaseolus babok és a kukorica termesz-tése ki nem szorította. Ekkor egy ideig szinte kizárólag csak állati takarmánykénthasználták. A németben egyrészt a csak a takarmányozásra, másrészt a csak az em-beri fogyasztásra utaló nevek formája és jelentése is szétvált, miután az újabb nagy-magvú (fõzelékek és levesek készítésére is alkalmas, nem mérgezõ) fajták a tudatos,szakszerû nemesítés kapcsán megjelentek. Német nyelvterületen a magvakat takar-mányozásra – ha csak tehették – õrölve, daraként adták a nehéz munkát végzõ igás-állatoknak (pl. ökröknek), de disznóknak, juhoknak, lovaknak és teheneknek, szár-nyasoknak, sõt halaknak is. A finomra õrölt bablisztet (Plinius szerint) már a róma-iak is használták a kenyér szaporítására. Európában a babliszt készítése egy idõbenáltalános volt táplálkozási célból és késõbb különösen a gyógyításban (farinafabarum). Nyugat-Európából, Elzászból külön babmalmok is ismeretesek. A Rajnavidékén és Közép-Németországban a bablisztet „hódlisztnek”, „hódbablisztnek”(Kastormehl, Kastorbohnenmehl) is hívták, és tisztán vagy búzaliszttel kevertenárulták. Belgiumban a hántolatlan magvakból õrölt lisztet a sörgyártásban (malá-tapotló) és a sütõiparban is használták. Nagy fehérjetartalma miatt erõs ragasztók ké-szítésekor is használtak bablisztet.

A gyógyításban a bablisztet Európa-szerte elsõsorban ecettel keverve flastrom-ként használták szeplõ ellen, fájdalmak enyhítésére (különösen a nemi szervek fáj-dalmára), hurutos köhögés és vesepanaszok, vesekövek ellen (zöld hüvely fõzetét,többnyire babonás elõírásokkal körítve), nyersen, tejjel keverve vérhas ellen. Szárá-nak hamujából fõzõtt lugot már az ókortól idegpanaszok ellen, késõbb vízkórság el-len és hashajtóként is használták. A babvirágvizet vizelethajtásra és szépítõszerkéntis alkalmazták. A fõvõ bab gõze vagy az izzó babszalma füstje fülfájdalmak gyógyí-tására szolgált. A „babsót“ (Bohnensaltz) még gyógyszertárban is árulták. A babliszta minden baj gyógyítására sokáig alkalmasnak tartott panacea, a relevanta arabica

65

2010/1

egyik alkotórésze volt. A Coffea babkávé megjelenése után a pörkölt (ló)babmagvakatkávépótlónak is használták.

A krumpli, kukorica és a paszuly európai elterjedése elõtt a Vicia faba Németal-földön is alaptápláléknak számított. Ez a németalföldi festõk (konyhai, piaci) csend-életein is megfigyelhetõ. Ebbõl az idõbõl és flamand szerzõtõl származnak az etno-botanikából a tudományos botanikába beemelt elsõ részletes Vicia faba leírások ésképek is. A hántolt babnak „holland módra” való fogyasztása is ebbõl az irányból ho-nosodhatott meg a Brit-szigeteken (Culpeper 1653).

Az antikvitásban meglehetõsen ellentmondásos hiedelmek kapcsolódtak (az ak-koriban bizonyára sokkal változatosabb mérgezõanyag-tartalmú) babokhoz: tompít-ják/élesítik az érzékelést, rossz álmokat vagy álmatlanságot okoznak, stb. Ez is okalehetett annak, hogy az egyiptomi és görög papok, majd késõbb a püthagoreusok istisztátalannak tartották, amit Hérodotosz és Plutarkhosz is megemlít, de ennek azemléke lappanghat egyes ortodox héber hagyományokban is. A sötét, illetve világosmagvakat sorshúzások során is használták. A kyamoszról már Homérosz is megem-lékezik és az ógörögök az egyiptomi babnak nevezett Nelumbo-magoktól (egyiptomibab) való megkülönböztetés érdekében a Vicia faba magjait görög babnak (kyamoszhellenikosz) nevezték.

Az itáliai félsziget a Vicia faba európai ismeretének, termesztésének és használa-tának egyik legrégebbi hagyományokkal rendelkezõ területe. A római kor történetietnobotanikai adatairól sok szó esett. Ezúttal itt a legújabb genetikai erõforrás-kuta-tások tükrében azt próbáljuk röviden érzékeltetni, hogy mennyire élõ ma is ez a kul-túra (Hammer 1996; Hammer, Knüpffer – Laghetti – Perrino 1999; Hammer –Laghetti 2006).

Hammer és munkatársai (1999) Észak- és Közép-Olaszországból több mint húszkülönbözõ népi nevet gyûjtötték össze. Hammer és Laghetti (2006) az olasz szigetvi-lág mezõgazdasági mûvelésre alkalmas kis szigetei közül a legtöbb kutatott szigetenmint õshonos termesztett fajt (archeoelem!) gyûjtötte a következõ helyeken a 20. szá-zad utolsó és a 21. század elsõ éveiben: Alicudi, Capri, Elba, Favignana, Filicudi,Giglio, Ischia, Lampedusa, Linosa, Lipari, Panarea, Pantelleria, Ponza, Procida, S.Antioco, S. Pantaleo, S. Pietro, Salina, Stromboli, Ustica, Ventotene, Vulcano. Teháta lóbab (var. equina és var. faba) jelenleg is fontos termesztett növény ezeken a szi-geteken, ahol a fava (Ustica), foave, fave di Carloforte (S. Pietro), fava pastore(Ventoneto) olasz népi babnevek kerültek elõ. Különösen ízletesnek tartják itt a ta-vasszal fogyasztható zsenge magvakat.

Egyiptomban és általában az arab világban a lóbabnak is kultusza volt (Hepper1990, 1993). Géczi János Természet-kép címû kötete (2001) hívta fel a figyelmet né-hány etnobotanikai szempontból is érdekes arab termesztéstörténeti adatra, mint pl.Al-Harabi (megh. 1215) Kitáb az-Zijára címû, az iszlám terület zarándokhelyeit be-mutató könyvében az egyiptomiakról is hírt ad, ez országot a világ csodái közé tar-tozónak véli növénygazdagsága miatt. „Magam is láttam itt egyazon évszakban há-romszínû rózsát, kétféle jázmint, tavirózsákat, mirtuszokat, pézsmarózsákat, bazsa-likomvirágokat, kétfajta violát, lótuszgyümölcsöt, cédrust, citromot, narancsot, fél-érett datolyát, banánt, a szikomorfa gyümölcsét, zöld és érett szõlõt, zöld fügét, man-dulát, tököt, sárgadinnyét, görögdinnyét, padlizsánt, zöldbabot, salátát, friss diót,endíviát, gránátalmát, spárgát, nádcukrot, és sehol másutt nem láttam ehhez hason-ló bõséget.” A 12. század végi beszámolóban nem csupán az utazó csodálata fejezõ-dik ki e gazdag kínálat felett, de nyilvánvaló az is, hogy igény volt e széles válasz-tékra s lehetõség is annak felkínálására. Késõbbi utazók is hasonló lelkesedéssel szá-molnak be a növénybõségrõl, köztük Huszti György (1512 k.–1566 után) is utazásá-

66

2010/1

nak leírásában. Géczi itt idézett adatai az arab világból minden kétséget kizárólag aVicia faba termesztésére vonatkoznak.

Szerepel a bab Az ezeregyéjszaka meséiben is. A 11. századi, Andalúziában élõAl-Himyarí Al-Badí-fí wasf al-rabí (Újdonságok a tavasz leírásában) húsz virágnevetsorol fel, köztük van a bab is (Géczi 2001).

A lóbab (ts’an-tou) Kínában – ahova egyesek szerint csak egy évezrede, másokszerint már sokkal korábban bekerült – elsõsorban a déli és nyugati vidékeken váltfontos táplálékká, ahol fiatal hajtásait zöldségként és gyógynövényként is fogyasztot-ták: magvairól azt tartották, hogy használ a belsõ szerveknek, száráról, hogy megsóz-va és olajban párolva hatásos a részeg ember kijózanítására (Stuart 1911/1998).

A Vicia faba szerepel a legfontosabb hagyományos thaiföldi élelmiszernövényekjegyzékében is (Anderson 1993). Ugyancsak fontos élelmiszernövénynek tekintikJapánban (Sakamoto 1996). Indiában a magvait pörkölve fogyasztják, mint a földi-mogyorót.

A kiragadott és felsorolt példákból is kivehetõ, hogy a babismeret és -használatmély hatást gyakorolt az indoeurópai népek nyelvére és kultúrájára, különös tekin-tettel a klasszikus (görög és latin) mûveltségre és annak európai hatásaira (hitvilág,táplálkozás, helynévadás, irodalmi mûveltség, hadtudomány stb.). Ennek a hatásnaka jellege és iránya a magyarság és a jelenlegi magyar nyelvterületen élõ szomszédnépek között sok szempontból még feltáratlan. A babismeret és -használat ennekmegfelelõen a magyar nyelvre és mûveltségre is jelentõs hatással volt a saman-isztikus vonatkozásokkal (babozás, babvetés, babvonás, babonálás, babrálás) és azezek ellen a honfoglalás korában és az Árpád-korban keményen fellépõ keresztény-séggel kezdõdõen egészen a 16–17. századi magyar herbalistákig és szótárírókig. A20. századra a hagyományos magyar babismeret csak a magyar nyelvterület perem-vidékein, a népi növényismeret szintjén csak nyomaiban maradt meg, az akadémiainövényismeretben viszont teljesen összezavarodott. Ebbõl adódnak azok a többé-ke-vésbé súlyos nyelvészeti, mûvelõdéstörténeti, botanikai stb. tévedések, melyeket esorok írójától a Magyar Nagylexikon szerkesztõiig sokan elkövettek (Szabó jun. inSzabó sen. 1976, Élesztõs – Rostás 1994). Bizonyára erre vezethetõk vissza a magyarbotanikai, nyelvészeti és néprajzi irodalomban tapasztalható, a babok értelmezésé-vel kapcsolatos hiányok és hiányosságok is. A világhálós ismeretgyarapodás szájrólszájra (pontosabban: géprõl gépre) való terjedése a babok „népi” ismerete terén to-vábbi félreértések – de fatális tévedések – forrása is lehet.

Megtörténhet, hogy egy babos hiba súlyos mérgezést eredményez, ami különösenkisgyermekek esetében lehet életveszélyes. Egy „ricinus-babszem“ esetében példáulnagyon nem „babra megy a játék“.

Függelékként egy „csángó babbabona-csemege“, melyért a moldvai Magyarfalu-ból Budapestre került költõnõnek, Iancu Laurának tartozik köszönettel a cikk szer-zõje:

„Hát otthon mesélte a nagyapám, hogy a kígyót nem jó Szent György elõtt megüt-ni. Akkor kérdeztük: minek nem szabad megütni? De aki megüti, annak bevágják afejit, és tesznek belé három szem babot. Ezt a három szem babot elhagyják három na-pig. Mikor három napig elhagyják, akkor megállnak, s azt a babszemet megnezik,hogy hogy dagadott meg annak a kígyónak a fejiben. Béveszik mind a hármat, meg-forgatják a szájukban, nem nyelik le, hanem csak megforgatják a szájukban és kidob-ják. De ezt csak azok csinálják, akik szoktak babonázni. Egy üres tojásba beleteszikezt a három szem babot, a tojást kiszívják, kiveszik azt a tojás belit, és az üres tojáshéjába beleteszik ezt a három szem babot, és elviszik ahhoz az illetõhöz, akit megakarnak babonázni. Az, ha lelépi azt a tojást, az összetörik, és az a három szem babelcsábítja az asszonyt. Akkor ezt a három szem babot, aki letapodja, az el lesz csá-

67

2010/1

bulva, úgy, hogy nem tudja, hogy mi van a világon.” (Gyurka Mihályné, Magyarfalu-Egyházaskozár) (Bosnyák 1980, 123.)

IRODALOMAnderson, E. F.: Plants and People of the Golden Triangle. Ethnobotany of the Hill Tribes of NorthernThailand. Dioscorides Press, Portland, 1993.Benkõ L. és mts., szerk.: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. IV. Mutató. Akadémiai Kiadó, Bp., 1984.Berrár J. – Károly S.: Régi Magyar Glosszárium. Akadémiai Kiadó, Bp., 1984.Beythe A.: Fûves könyv. Manlius, Németújvár, 1595.Bornemisza Anna szakácskönyve (1670). Lásd LakóBosnyák Sándor: A moldvai magyarok hitvilága. Folklór archívum 12. MTA Néprajzi Kutató Csoport, Bp.,1980.Clusius C.– Beythe I.: Stirpium nomenclator pannonicus. Manlius, Németújvár, 1583. L. még. Szabó T. A. –Wolkinger F. – Szabó I.: The Beginnings of the Pannonian Ethnobotany… Collecta Clusiana 2. BioTár sorozat,Grác, Németújvár, Szombathely, 1992. Culpeper, N.: Complete Herbal. 1653. Modern kiadása: Culpeper’s Complete Herbal, A book of natural reme-dies for ancient ills. Wordsworth Reference, Wordsworth Ed. Ltd., Hertfordshire, 1995.Diószegi S. – Fazekas M.: Magyar fûvész könyv. Csáthy, Debrecen, 1807.Diószegi S. – Fazekas M.: Orvosi fûvész könyv mint a’ Magyar fûvész könyv Praktika része. Csáthy György,Debrecen, 1813.Élesztõs L. – Rostás S. (szerk.): Bab. In: Magyar Nagylexikon. Lexikon Kiadó, Bp., 1994. II.Finály H.: A latin nyelv szótára. Franklin-társulat, Bp., 1884.Géczi J.: Természet-kép. Krónika Nova, Bp., 2001. http://mek.oszk.hu/06600/06639/06639.docGrynaeus T. – Papp J.: Régi magyar gyógynövények, 15–17. század. Com. Hist. Art. Med., Suppl 9–10, 31–49,Tab. 2., nr. 370. 1977.Hammer K.: Fallbeispiel Bohnen. 1996. In: Kulturpflanzenforschung und pflanzengenetische Ressourcen.Schriften zu Genetischen Ressourcen, Bd. 4. (Ed. Fritsch R., Hammer K.) 1996, Evolution und Taxonomie vonpflanzengenetischen Ressourcen, 245–283. Cf. Hethke 2009. 47–49. Hammer K. – Knüpffer H. – Laghetti G. – Perrino P.: Vicia spp. In: Seeds from the Past. A catalogue of cropgermplasm in Northern-Italy. Germplasm Institute of C.N.R. (ed.), Bari, 1999. 124–126. Hammer K. – Laghetti G.: Vicia spp. In: Small Agricultural Islands and Plant Genetic Resources. IGV, CNR(Ed.) Bari, 2006. 10, 20, 33, 91–92, 140–141, 186, 189, 225–226. Hegi, G.: Illustrierte Flora von Mittel-Europa. Mit besonderer Berücksichtigung von Deutschland, Oesterreichund der Schweiz. J.F. Lehmans Verlag, München, 1926. 4.(3): 1556–1562.Hepper, N.: Pharao’s Flowers. The Botanical Treasures of Tutenkhamun. Royal Gardens Kew, London, 1990.61–62.Hepper, N.: Ethnobotany of Ancient Egypt – Az ókori Egyiptom történeti etnobotanikája. Clusius Lectures1993, Collecta Clusiana 3. BioTár, Universities of Western Hungary, Mosonmagyaróvár–Sopron–Szombathely.Hoffmann G. (szerk.): Medicusi és borbélyi mesterség. Régi magyar ember- és állatorvosló könyvekRadvánszky Béla gyûjtésébõl. In: Adattár a XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 9. (Szerk.Keserû Bálint) MTA Irodalomtudományi Intézet, [Bp.] 1989.Huszti György (1512 k.–1566 után) vö. Géczi.Lencsés Gy.: „Egész orvosságról való könyv”-e (1577k) Lásd. Szabó – Biró 2000, Ars Medica Electronica. é. n.Lakó E. (szerk.): Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1983.Melius P.: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekrõl, természetekrõl és hasznairól. Heltai Gáspárné, Kvár,1578. Lásd még Szabó T. A. (szerk., jegyz. stb.) Melius Péter: Herbárium. Kriterion Könyvkiadó, Buk.,1978/1979. Hasonmás kiadás: Horhi Melius Péter: Herbarium. Kolozsvár, 1578 (Szabó T. A., tanulmányá-val.).In: Varjas B. (alapító), Kõszeghy P. (szerk.), 2002. Bibliotheca Hungarica Antiqua, nr. 37. O. Nagy G. – Ruzsiczky É.: Magyar szinonimaszótár. Akadémiai Kiadó, Bp., 1978.Pápai Páriz F.: Dictionarium Hungarico-Latinum. Lõcse, 1708.Péntek J. – Szabó [T. E.] A.: A bab és a paszuly. Mûvelõdés 1980.Péntek J., Szabó [T. E.] A.: A régi növényvilág és változásai a kalotaszegi földrajzi nevek tükrében. Nyelvésze-ti tanulmányok. Kriterion, Buk., 1980a. 131–172. Péntek J. – Szabó [T .E.] A.: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. KriterionKönyvkiadó, Buk. 1985. Priszter. Sz.: I. A bab neve. In: Velich I. – Unk J. és mts. 1995. A bab – Phaseolus vulgaris L. MagyarországKultúrflórája sorozat, III. kötet, 20. füzet, 1995. 9–12.Priszter Sz.: Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezõgazda, Bp., 1998.Sakamoto, S.: Genetic erosion of cultivated plants and their wild relatives. (With spec. ref. on: „GeneticErosion in Ethiopian Crop Plants.) In: Park Y. G. – Sakamoto S., 1996. Biodiversity and Conservation of PlantGenetic Resources in Asia. Japan Sci. Soc. Press, Tokyo, 1996. 29–39. Stuart, G. A.: Vicia faba – Ts’an-tou. In: Chinese Materia Medica. Vegetable Kingdom. Probsthain & Co., Lon-don, 1911/1985.Szabó T. A., jun., Bab. In: Szabó T. A. (sen.) és mts.: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I., Kriterion Könyvkiadó,Buk., 1976. Világhálós keresés az I–IV. kötet elsõ elõfordulásaiban: http://emsz.db.iif.hu/cgi-bin/emsz.cgi Szabó T. A.: Phaseolus as a model taxon for monitoring trends in European home garden diversity: a metho-dological approach and a proposal. Az „Infraspecific variability in Phaseolus taxa: an indicator of crop diver-sity in the home gardens of the ABCD area. A methodological approach” c. elõadás szerkesztett változata.68

2010/1

ECPGR Workshop on Home Gardens in Europa. Ljubljana, Slowenia 2-4. Oct. 2007. (2009/2010, Megjelenésalatt). Szabó T. A. – Bíró Zs.: Ars Medica Electronica: Váradi Lencsés György (1530–1593). CD-ROM. BioTárElectronic, Gramma 3.1. & 3.2. MTA – EME – BDF – VE, Bp., Kvár, Szombathely, Veszprém, 2000.Szabó T. – A., Péntek J.: Ezerjófû. Etnobotanikai útmutató. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1976, Nemzeti Tan-könyvkiadó, Bp., 1996. Szenczi Molnár A.: Dictionarium latinohvgaricvm opvs novvm… Elias Hutter, Norimberga, 1604, 1621. Lásdmég Imreh M.: Szenczi Molnár Albert: Dictionarium latinohungaricum. Nürnberg, 1604. In: Kõszeghy P.(szerk.): Bibliotheca Hungarica Antiqua XXV. MTA Irodalomtudományi Intézete, Akadémiai Kiadó, Bp., 1990;Vickery R.: A Dictionary of Plant-Lore. University Press, Oxford–New York, 1995. 28. (bean), 49–51. (broadbean), 323. (runner bean).

69

2010/1

„Nem siránkozom, hogy a rózsának is vannak tövisei,örülök inkább, hogy rózsa van a tövis felett, s hogy a bo-kor tele van rózsával” – mondta Joseph Joubert, a 18.század végének, a 19. század elejének egyik talán ke-vésbé ismert gondolkodója. A kolozsvári Wagner István afrancia íróhoz hasonlóan vélekedik: mintegy negyvenéve nemesít rózsát, fajtatanulmányokat végez, kong-resszusokra jár, és vezeti a Romániai Rózsabarátok Szö-vetségét. Eddig mintegy negyven rózsafajtát állított elõ,szakértelmének elismeréseként pedig már több mint há-rom éve tölti be az 1968-ban Londonban megalakult Ró-zsa Világszövetség alelnöki tisztségét. 1990-ben harminctaggal alapította meg a Romániai Rózsabarátok Szövet-ségét; a szervezetnek ma már 1500 tagja van – köztükdiákokat és nyugdíjasokat, amatõr és profi rózsaszakér-tõket egyaránt találhatunk –, fõ céljuk pedig, hogy azembereket biztassák: mind a magán-, mind pedig az ál-lami szférában érdemes rózsát termeszteni.

F. Zs.– Hogyan definiálná a rózsát?– A rózsa egy olyan botanikai egység, amelyet

életük során több alkalommal arra használnak azemberek, hogy kifejezzék vele örömüket, általaszeretetük bizonyítékát adják egy másik személy-nek. Ez az a virág, amely szorosan kapcsolódik aszebbik nemhez is: a férfiak, életkoruktól függetle-nül – legyenek kisiskolások, felnõtt vagy idõs em-berek –, gyakran ajándékoznak rózsát kedvesük-nek, feleségüknek, édesanyjuknak... Nemhiábamondta idõszámításunk elõtt a hatodik századbanSzapphó, a görög költõnõ, hogy a rózsa a virágokkirálynõje. Ezt mind a mai napig nem cáfolta megsenki. Jelenleg mintegy 28 ezer rózsafajta vannyilvántartva, és bár ez az elegáns növény azEgyenlítõ környékén nem érzi jól magát – szüksé-70

2010/1

...egy csettintésre nemszületik meg a kívánthibrid. A gének hazárdjátéka is igencsak közrejátszik a folyamatban.

WAGNER ISTVÁN

„A RÓZSA RÉVÉN SZERETETÜNKBIZONYÍTÉKÁT ADJUK EGY MÁSIK EMBERNEK”Kérdezett Ferencz Zsolt

ge van ugyanis egyfajta télies, pihenési idõszakra, ami alatt virágrügyei kialakulnak,hogy a következõ évben akár többször is virágozhasson –, a világon szinte minden-felé, akár Norvégia északi részén is megtalálható. Az egész világon elterjedt és köz-kedvelt fajról van tehát szó, ha Izraelben egyik reggel leszedik az üvegházakban ter-mett rózsákat, másnap már a New York-i virágkereskedésekben árulják azokat.

– Melyek azok az országok, amelyek különösen odafigyelnek erre a csodálatos növényre?– Ronald Reagan amerikai elnök 1986-ban egy olyan törvényt hitelesített aláírá-

sával, amely azt szorgalmazta, hogy az Egyesült Államokban a rózsa nemzeti viráglegyen. Angliában szintén nagy elismerésnek örvend ez a növény, ha csak a York- ésa Lancaster-ház körében 1455 és 1485 között a trón megszerzéséért vívott rózsák há-borújára gondolunk. Ugyanilyen becsben tartják a rózsát Németországban, Olaszor-szágban és Franciaországban is, ahol (Angliával egyetemben) már több mint százöt-ven éve intenzív rózsanemesítés folyik. Többnyire ezek azok az országok, amelyekhozzájárultak, hogy manapság ilyen sok rózsafajta létezik.

Az 1880-as évektõl Temesvár, Torda, Arad és Kolozsvár is bekapcsolódott a ne-mesítésbe. A második világháború után a gyümölcskutatás és -nemesítés mellett,másodlagos elfoglaltságként én is felkaroltam ezt az ügyet. Körülbelül 40 fajtát állí-tottam elõ, ami nem olyan rengeteg, de többségük megüti a nemzetközi mércét. ATábortûz és a Szimfónia elnevezésû fajtáim nemzetközi díjakat is nyertek a hetve-nes években Olaszországban és Csehszlovákiában.

Az utóbbi ötven évben Magyarországon Márk Gergely foglalkozott intenzíven ró-zsanemesítéssel, õ mintegy hatszáz rózsafajtát állított elõ.

– Melyek azok a fajták az ön által nemesített negyvenbõl, amelyekre a legbüszkébb?– A legelsõ rózsámat Tábortûz névre kereszteltem, jelenleg ez a legelterjedtebb az

általam termesztett fajták közül: ez egy tûzpiros ágyásrózsa (nem vágott virágnak va-ló), amelyen mindig van egy-két virág. Külföldi versenyeken is nyert díjakat, külön-legessége pedig abból fakad, hogy betegségellenálló, nagyon jó a fagyrezisztenciájaés a levélzete.

Másik kedvencem a Judit, amely egy szép sárga ágyásrózsa, de nagyon szeretema Doamna în mov (Lila ruhás hölgy) elnevezésû, nagy és lila virágú, szép hosszúbimbóval rendelkezõ fajtámat is. Ez utóbbi fagy- és betegségérzékeny, mint általábanminden, ami szép. Így van ez a nõk esetében is: a szebbik nem törékenynek mutat-kozó, különösen tetszetõs adottságokkal rendelkezõ képviselõinek sok férfi udvarol,mindenki igyekszik a kedvükben járni.

– Hogyan mûködik egy új rózsafajta elõállítása?– Mindenekelõtt tisztáznunk kell, hogy mit is akarunk létrehozni, annak megfe-

lelõen kell ugyanis összeválogatnunk a szülõpárokat. Ezeknek az egyedeknek tartal-mazniuk kell mindazokat a géneket, amelyeket szeretnénk, hogy az új generáció isbirtokoljon. A keresztezés vagy hibridizálás folyamatában legalább száz virágot kellbeporoznunk, hogy sikerünk legyen. Ebbõl ötven gyümölcs, azaz mintegy hat-hét-száz mag lesz, amibõl kb. két-háromszáz új, úgynevezett hibrid növény kel ki.

A folytatásban ezeket a növényeket kell megvizsgálni, kiválogatni közülük azo-kat az egyedeket, amelyek megfelelnek annak a célnak, amit eleve kitûztünk, vagylegalábbis közel állnak ahhoz. Az erre alkalmas öt-tíz növényt több éven keresztülfigyeljük (ez akár tíz évig is eltarthat), azokat pedig, amelyek hosszabb idõ után isteljesítik az elvárásokat, beterjesztjük elismerésre.

A jelenlegi román törvénykezés értelmében ugyanis minden új, nemesítõk általelõállított növényfajtát állami elismerésben kell részesíteni: állami szervnek kellmegállapítania, hogy egy adott fajtát érdemes-e továbbszaporítani. Amennyiben abizottság tagjai úgy döntenek, hogy megérdemli, kap egy nevet, ellenkezõ esetbennem termeszthetõ tovább. Az állami elismerés megakadályozza olyan fajták elterje-

71

2010/1

dését, amelyek nem képviselnek komolyabb fejlesztést, szükséges lenne azonban,hogy azok, akik az elismerést adják, rendkívül felkészültek legyenek, naprakész in-formációkkal rendelkezzenek a nemesítéssel kapcsolatban.

Nyugaton ez másként mûködik: a cég piacra dobja az új fajtát, ha van iránta ke-reslet, továbbra is megõrzi, ha nincs, visszavonja. Persze Romániában nagyon nehézúj rózsafajtát elõállítani: miközben a nagy nyugati cégek rengeteg pénzt fektetnek anemesítésbe, Romániában gyakorlatilag mindenféle kutatás leállt, az állam levettegondját a mezõgazdaságról, a kertészetrõl.

– Mi mindenre van szüksége annak, aki kísérletezni szeretne a növénynemesítéssel? – A kolozsvári kísérleti állomás kivételével hazánkban ma már senki nem foglal-

kozik rózsanemesítéssel, napjainkban azonban ez az intézet sem üti meg azt a mér-cét, amelyre szükség lenne, hogy külföldi cégekkel fel tudjuk venni a versenyt.

Széles körû biológiai ismeretre, pénzre és idõre egyaránt szüksége van annak, akirózsatermesztésre adja a fejét: a rózsafajta-gyûjteménybõl megfelelõ szaktudássalkell kiválogatni a késõbbiekben keresztezendõ egyedeket, a folyamat maga pedig tü-relemjáték, egy csettintésre nem születik meg a kívánt hibrid. A gének hazárdjátékais igencsak közrejátszik a folyamatban.

– Hogy történik a különbözõ fajták levédése?– Azoknak a nemesítõknek, akik le szeretnék védeni a jobb fajtákat, a svájci Nem-

zetközi Bizodalmi Hivatalnál kell bejelenteniük ez irányú igényüket. Természetesenez a folyamat az illetõnek sok pénzébe kerül, cserébe viszont, ha valaki más termesz-teni kívánja a már levédett fajtát, bizonyos összeg üti a nemesítõ markát. Bár az ille-gálisan szaporítókat bünteti a törvény, egyre többen próbálkoznak engedély nélkülitermesztéssel. Az én egyes fajtáimat Magyarországon is szaporítják, és ezzel semmibaj nincs: örvendek annak, ha bizonyos egyedeket termesztésre érdemesnek tarta-nak, és rendezik õket. Korábban a Tábortûz le volt védve, 15 év után viszont (ennyiidõre érvényes a jogvédettség) felszabadult, és már sem pénzem, sem pedig kedvemnem volt tovább védeni.

– Ön már 1968 óta aktív szerepet vállal a Rózsa Világszövetség tevékenységében.Milyen viszony van a világszövetség és a Romániai Rózsabarátok Szövetsége között?

– A föderációnak napjainkban 41 ország rózsatársasága a tagja, ez körülbelül 100ezer személyt jelent. A jelenlegi 1500-as létszámmal Románia közepes nagyságú rózsa-társasággal rendelkezik a világszövetségen belül, de büszkén mondhatom, hogy igenélénken részt veszünk a Rózsa Világszövetség munkájában. Háromévente kerül sor akongresszusok megszervezésére, a legutóbbinak idén a kanadai Vancouver adott ott-hont, Romániából több mint húszan voltunk jelen. A tagszervezetek regionális konfe-renciákat is szerveznek a világ minden pontján: 2008-ban Ausztráliában voltunk, je-lenleg pedig a jövõ április–májusi kínai konferenciára készülünk.

Én több mint három éve vagyok a Rózsa Világszövetség egyik alelnöke, és a kö-zép- és kelet-európai országokért (Szlovénia, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Len-gyelország, Görögország, Izrael, újabban Oroszország is) felelek. Abból is látszik,hogy erõs szervezet a Romániai Rózsabarátok Szövetsége, hogy nekünk egyedül többtagunk van, mint a nyolc környékbeli országnak együttvéve. Az országban 14 kiren-deltségünk mûködik, többnyire az erdélyi és a bánsági megyékben, de Vranceábanés Bukarestben is vannak csoportjaink.

Az általunk kiadott Rozarium címû folyóiratot a világ 23 országába juttatjuk el,cserébe mi is kapunk publikációkat a különbözõ szervezetektõl. Bízom abban, hogya Romániai Rózsabarátok Szövetségének a továbbiakban sikerül megõriznie az elmúlthúsz évben megszerzett hazai és nemzetközi elismertségét, és reménykedem, hogy aszervezet 1500-as taglétszáma egyre inkább gyarapodni fog a következõ években.

72

2010/1

Élõ virágok, piros meg fehér futók alatt ülni nyáridõben, kint a teraszon – ha nem ben-zingõzt termelõ közúti forgalomra nyílik a kilátás –, egész évben elkísérõ kellemes emlék,vágyakozás. A festõmûvész pótolhatja a hiányt; illatban ugyan nem, színben viszont ver-senyre kelhet a virágkertészet remekeivel. Tudja, legalábbis sejti ezt még az amatõr is, nomeg az igényesebben termelõ akvarellista. Keletje van a virágcsendéletnek, viszonylag ol-csón adják, könnyen beszerezhetõ; legyen akár tucatáru, megbecsülik egy átlag polgári la-kásban. (Majdnem annyira, mint a lefestett holdfényes tájat.)

Mi Erdélyben tudhatjuk, hogy ennél többrõl, sokkal többrõl: nem pótlékról is szó lehet.A festett virág korántsem kötelezõen giccses, tömegtermék – nemegyszer jelentõs mûvész érzelmeinek, szaktudásának vagy éppen világszemléletének hû tükre. Gondoljunk FülöpAntal Andor magnóliás, tubarózsás, birsalmaágas kompozícióira, egy szinte hihetetlen tisz-taságvágy kivetítésére, vagy Balázs Péter fekete-fehér szõttesre és cserépkancsóba állítottnapraforgóira, az édesanyja faragott ládáját is láttató õszirózsás képeire (amelyeket harminc-öt évvel ezelõtt, a Korunk Galéria katalógusában Lászlóffy Aladár a „szín-realizmus” szóvaljellemzett, hozzátéve: ebben „a szülõföld hangulati egységéhez való hûség” nyilvánul meg).Persze, a képtárak másfajta, más hangulatot képviselõ virágcsendéleteket is õriznek, példá-ul a Bánffy-palotában látható ªtefan Luchian-festményeket. Ha pedig sikerül eljutnunkAmszterdamig, a Van Gogh Múzeumba, a világörökség olyan csodálatos mûvész-dokumen-tumaival lehet találkozásunk, mint az azóta sem felülmúlt, a természeti valóság fölé emelke-dett lángoló napraforgók, egy sokat szenvedett festõzseni egyszeri megnyilatkozásai.

Változott-e mára, a 21. századra a virág jelképi jelenléte a festõmûvészetben? Bizonyá-ra igen és bizonyára nem. Paulovics László szentendrei mûtermében nézve szét – felidézveaz évtizedekkel korábbi szatmári, majd barendorfi (németországi) emlékeket –, mindkét op-cióra találunk érveket. Hiszen sem a fiatal, sem a hetvenen túli Paulovicstól nem idegen avirágcsendélet nyugtató, szobabelsõbe képzelt (képzelhetõ) kidolgozása (Kisvirágok vagy azegyetlen szál fehér rózsát modern kerámiavázába, barnás-sárgás környezetbe helyezõcsendélet, A táj tárgyai címmel). De ugyanez a Paulovics László az expresszionista hagyo-mányt is felvállalta, amikor 1963-ban megfestette a Fehér tulipánokat, két évvel késõbb azerõs színeiben rendkívül hatásos Csendéletét (a 2008-as, Hann Ferenc által jegyzett, nagyPaulovics-albumban reprodukálták) vagy a már Szentendrén született Napraforgókat. Deneki köszönhetõen idézhetjük itt a rendkívül lírai, kissé romantikus voltában is hiteles olaj-kompozíciót (Fiatalok liliommal, 1999), a képbõl már-már kinövõ, égbe nyúló Tulipánokat(2002) – és ugyanígy az absztrakt mûvészet kortársi bizonyítékaként meggyõzõ, Növényektájban címmel ellátott munkát (1999), a „rózsák háborúját”, a Fehér rózsákat (2003). A Bú-csú a nyártól (1995) felidézett, absztrahált virágözöne olyan Paulovics-képekkel versenyez,mint a Szaggatott mozgás (1996) vagy a Gellért Sándor, illetve Páskándi Géza emlékére fes-tett nagy kompozíció.

Mert mondanom sem kell: Paulovics László nem csendéletfestõ. Ám éppen határokatnem ismerõ mûvészetébe – grafikáiba is, nem csak festményeibe – beépül a virág, mintahogy a lovak, a táj, a történelem, a mitológia: vagyis az ember, a maga teljes tárgyi és szel-lemi világával, környezetével. Az igazi mûvészet ugyanis nem szab korlátokat, nem ismeröncsonkító tabukat, mûfaji – régi vagy új – elõírásokat.

Kántor Lajos

toll

73

VIRÁGOK A FALON

AZ ÖREGSÉGRÕLVan egy erõ, mely az öregségben, minden ellenkezõ hatás ellenére, a fáradtságtól megõriz,

és amelybõl az ember tiszta gondolkodást, töretlen alkotási kedvet meríthet: a kíváncsiság.Az alkotó emberek számára az elemi kíváncsiság nélkülözhetetlen. Ami még megóvja õket akorai öregségtõl és a haragoskodástól, az a naivitás. Minden alkotó hisz abban, hogy a vilá-got szebbé, kicsit jobbá teheti – ami oda vezet, hogy ez néha meg is valósul. Ha a kíváncsi-ság megszûnik, ha az ember önmagához és a világhoz kérdéseket nem intéz, és tudásánakhiányosságai, cselekvõképességének korlátai már nem foglalkoztatják, akkor válik öreggé.

A második világháború utáni évtizedekben, amikor a polgári korszak alkonyához ért, ve-le együtt az élet biztonsága és tervezhetõsége is eltûnt, és minden szakaszában szükségessévált az állandó újrakezdés. Elhalványultak azok a hagyományok és példaképek, amelyekirányt mutathatnának. A folytonosság nyújtotta védelmet felváltotta az intézmények csalókabiztonsága. Egykor az egyéni fejlõdésnek a gyermekkortól az öregségig szervesülõ folyamataaz emberi életnek egységes értelmet adott. Ma az újrakezdések kényszere ezt a biológiai típu-sú egységet elvágja; megpróbáltatások elé állít, és sokszor a szenvedéseink árán is tanít.

Nem éveink számától, se nem a ráncainktól, hanem önmagunk feladásától és a fogékony-ságunk eltompulásától leszünk öregek. Ha szívünkbe ásta magát a búskomorság és a ciniz-mus, Isten óvja lelkünket – egy aggastyán lelkét! Számos vizsgálat egy efféle öregkori hanyat-lásról beszél, amelynek vélt jelei azonban betudhatók annak is, hogy az öregeknek nincs iga-zi fórumuk, ahol kifejezhetnék magukat, nem hallgatnak rájuk, és szellemi fejlõdésüket nemveszik tudomásul. Holott a szellemi érettség életünk végsõ fázisának nagy teljesítménye.

A Nobel-díjas Konrad Lorenzet nyolcvanadik születésnapja alkalmával arról faggatta egy fi-atal újságíró, hogy miért olyan feledékeny. Nem fél-e attól, hogy szellemileg még jobban vissza-esik, ha már nem emlékszik a saját munkássága egyes stádiumaira sem? A nagy tudós nevetvetette kezét a szemtelen fiatalember vállára: „Azok a vizsgálódások csak lépcsõfokok voltak újabbkutatásaim eredményeihez. Miért terhelném véges emlékezetemet olyan részletekkel, amelyekminden valamirevaló szakkönyvtárban megtalálhatók? Kedves ifjú barátom, ön is csak öregsé-gére fogja megtanulni, hogyan kell a fontosat a mellékestõl megkülönböztetni.”

Az öregkor bölcsessége a megértés: elismerjük mások viszonylagos emberi tökéletessé-gét, és megtanulunk a magunk viszonylagos tökéletlenségével élni. Ez a közösségi életre te-remtett ember számára a lehetséges legjobb életforma a magányos farkaséval szemben, akiönmagát egy elõkelõ kisebbséghez tartozónak hiszi, többre becsüli, hogy palástolja tökélet-lenségét. A közösségi élettõl elzárkózva, „fényes elszigeteltségében” õ nem tapasztalja társaiszeretõ viszonzását, és életének jelszava a szeretet helyett a büszkeség.

Márpedig éppen öregségünkre kellene a kezdeteinkhez visszatérni, életünket a közössé-gért és a közösségben élni, tapasztalatainkat átadva. Valaha a régi görögöknél a bölcsességannyit jelentett, mint „csodálkozni tudni”. Sokszor még a fiataloknak is az öregektõl kellenemegtanulniuk csodálkozni, a csodákat felismerni. De hogyan is tehetünk szert az öregek böl-csességére? Ha öregen visszagondolunk életünk folyására, világossá válik, hogy a lét alapve-tõ összefüggéseit már ifjúkorunkban ismertük. Az öregek bölcsessége nem más, mint a kö-vetkezetesen végiggondolt ifjúkori gondolat, a személyiségünk magvából kiteljesedett fa. Ezaz egyéniség-mag életünk végéig megmarad, habár a nevelés és a hagyományok talajábanalakul, fejlõdik, és ehhez a maghoz bátraknak kell lennünk hûségesnek maradni. T. S. Eliotmegfogalmazása szerint „az egyetlen bölcsesség, mely megszerezhetõ, az alázat. Ha van bá-torságunk magunkat a nagy egész kicsiny részének tekinteni, akkor ez megértését jelenti avilágnak; olyannak, amilyen. Nem kellene azon rágódni, hogy életünkben mely cselekede-

74

2010/1

tek voltak helytelenek, hanem arra gondolni, ami helyes volt, mert egyedül ez számít éle-tünk további alakulása szempontjából.”

Ha vad sodrású folyóban evezünk, a partot nem tudjuk megfigyelni. Amint kanyargósrészhez érünk, amely lassúbb folyású, egyszerre feltûnnek a bokrok és a fák. Erdõket isme-rünk fel, réteket virágokkal, meglátjuk a harmatot a reggeli napsütésben – és az egész csodá-latos világ megnyílik elõttünk. Tibeti bölcsesség: senki sem fogja megérteni a halált, aki nemtanult meg élni. A barátság és a szeretet az újjászületést magukban hordozzák, a halál nemabszolút. Csak azok az emberek félnek a haláltól, akik sohasem éltek igazán. Sem nem illika búcsúzó életet a modern orvostudomány eszközeivel mindenáron, mesterkélten meg-hosszabbítani. Együtt fákat ültettünk, és ha már nem leszünk, azok árnyékában utódainkfognak üldögélni. Luther híres mondása: „Még akkor is, ha tudnám, hogy holnap a világ da-rabokra hullik, elültetném az almafámat.”

Ha õsszel a fákról a levelek lehullnak, azt a mulandóság jelének tekintjük. Rossz példa,mert néhány hónapon belül új levelek nõnek, és ismét tavasz lesz.

Degenfeld Sándor

KOLOZSVÁRI VIRÁGMUSTRAAki már járt Kolozsváron a Széchenyi téri piacon, és betévedt a virágstandokhoz, annak

nem újdonság a hangzavar, amellyel letámadják a vásárlót. Fejkendõs nénik kínálják a por-tékát, akik biztosra mennek: csak a megszokott, általában keresett virágfajtákat termesztik:szegfû, gerbera, krizantém, rózsa. Egy nénitõl megkérdeztem, hogy megy a vásár:

– A férfiak elfelejtették, hogy kell kedveskedni a párjuknak. Régebb olyan kuncsaftom isvolt, aki mindennap vásárolt egy szál rózsát a feleségének. Manapság már az ünnepeken seolyan nagy a forgalom, pedig láthatja, nem adom drágán! – ecseteli a neve elhallgatását ké-rõ néni, aki szerint mégis megéri virágárulással foglalkozni. – Már több mint harminc évetermesztek virágokat a kertemben. Eleinte otthon adtam el, mostanra a szükség rávitt, hogypiacra hozzam. Nem nagy a haszon belõle, de a nyugdíjból már nem lehet megélni – mesé-li az árus, akinél egy szál virág ára nem haladja meg az öt lejt. Kérdésemre, hogy mennyibekerül a piaci asztal bérlése és a virágokhoz járó csomagolás, csak annyit felelt, hogy kész rab-lás. Sikerem csak eddig tartott a virágstandoknál, miután a többi árus látta, hogy semmitnem vásárolok, sõt kérdezõsködök, ügyet sem vetve rám hátat fordítottak, a párbeszéd meg-kezdésének parányi lehetõségét sem adva.

Tóth Gergely biztosabb módját választotta a virágkereskedelemnek: családi vállalkozástindított, és saját kertes házának udvarán megnyitotta a Water Lily virágboltot. Tóth KatalinEnikõ, a tulajdonos lánya látta el a klienseket érkezésemkor, az üzlet életérõl vele beszélget-tem. Katalin elmesélte, hogy elsõsorban édesanyja kedvéért indították el a kereskedést, õcsak besegítõként dolgozik. Már öt éve mûködnek, azóta kialakult egy klienskör, de sok újvásárló is betér az utcáról. Ezt tapasztaltam én is, hisz a beszélgetést csaknem egy óra alattsikerült lefolytatnunk, mert folyton félbeszakadt, mikor egy-egy újabb vásárló lépett be a kisüzlet ajtaján. Erzsébet napja van, indokolta elnézést kérve az eladó. A kínálat nem nagy, deegy ünnepi csokor bevásárlására elegendõ. Katalin elmondása szerint vásárlói a rózsát ked-velik leginkább, az idõsebb kliensek azonban a szegfût vásárolják. A gerberát, liliomot eskü-võkre, eljegyzésekre veszik. Újdonságokkal is próbálkoznak, általában sikerrel.

– Legutóbb asztroméliát hoztunk, egy hét alatt elkelt. Szerencsére a virág szépségével,formájával eladja magát – mondta el Katalin. Körülnézve a kis boltban, mûvirágokat pillan-tok meg. Nem állom meg szó nélkül, kikérem Katalin véleményét a mûanyag növényekrõl: toll

75

– Én sem kedvelem különösebben ezeket, a klienseink általában a sírokra vásárolják, s hamár választanom kell, inkább legyenek mûvirágok egy temetõben, mint elhervadt csokrok.

Ha már a mûdolgoknál tartottunk, rákérdeztem, van-e valamilyen vegyszerük, amivelfrissebben, mutatósabban tartják a virágokat. Katalin egy sprayt kotort elõ, amelyet Magyar-országon szereznek be.

– Ez olyan szer, ami frissen tartja a leszakított virágokat, tápanyagok vannak benne.Ezenkívül csak a szokásos eszközökhöz folyamodunk: a gyengébb szárú virágokat dróttalerõsítjük meg, a csokrokat zöld páfránnyal díszítjük kérésre, hogy mutatósabb legyen. Nincsszükségünk csalásra, általában annyi virágot rendelünk, ami egy hét alatt el is fogy. Ha pe-dig valamelyik virág jobban kinyílik, azt olcsóbban adjuk, a letört szárú virágokból pedig ko-szorúkat készítünk – meséli Katalin, hozzátéve, hogy legtöbbször kolozsvári termesztõtõlrendelik meg a virágot, de gyakran járnak a magyarországi Békéscsabára is, ahol olcsóbbanjobb minõségû áruhoz jutnak.

Csak elszántságom gyõzi le a szorongásomat, hogy bemenjek egy viszonylag nagy terü-leten fekvõ növényboltba. Itt ugyan nem árulnak virágcsokrokat, de ha megfigyelésem nemcsal, minden egyebet igen. Rengeteg fajta tápszer, föld, virágdekoráció s végül a növények:facsemetéktõl kezdve telelõ pálmáig minden kapható az üzletben. Az eladó sietve kérdezi,mit kérek, majd amikor nem kérek segítséget, idõt sem hagyva további mondandómnak, el-siet egy hátsó ajtón. Én meg botanikus kertben érzem magam, csak a növények latin neveithiányolom. Aztán az árakat nézem végig. Nem egy cserepes virág több mint 50 lejbe kerül,egyes facsemeték ára a 100 lejt is meghaladja. Gyors ütemben fordulok sarkon, eldöntve,hogy ez az üzlet nem illik egy olyan riportba, ahol fejkendõs nénikkel és almával kedveske-dõ lányokkal beszélgetek a virágokról.

Berszán Réka

A VIRÁGOK PÁRTTAGSÁGAA virágokról a tavasz, a lágyság, a szépség és az érzelmek jutnak az eszünkbe, nem a po-

litika. Pedig a történelem során nem csak a szerelmi csatákban találkozhattunk velük: véresháborúk, udvari intrikák, politikai mozgalmak zajlottak a virágok szimbólumainak jegyében.

Az ókori rómaiak virágokat tûztek harci szekereikre, ha diadalt arattak. Késõbb a virág-jelzések, akárcsak az egyenruha, megkülönböztetésül szolgáltak. Az egy zászló alatt harco-lók egyforma virágot tûztek magukra, nehogy véletlenül egymást öldössék le.

Angliában a rózsa a leggyakrabban alkalmazott politikai szimbólum. A Rózsák háborújaóta (1455–1485), amikor százezernél is többen haltak meg a fehér, illetve a vörös rózsa szol-gálatában, a mai napig gyakran felbukkant a politikai jelképek között: az elsõ világháborúóta többször is kormányt alakító Munkáspártnak is jelképe ez a virág.

A Bourbon-család jelképét, a liliomot még a keresztes lovagok hozták elõször Európába.A franciák egyik akkori királya, VII. Lajos népszerûsítette a virágot; róla is nevezték el elõ-ször Louis virágának, majd a „Louis”-ból szép lassan „lis” lett.

Nem csupán a szép, illatos virágok váltak politikai szimbólumokká, a skót harcosok jel-képe például a bogáncs. A furcsa választást egy 11. századi történet indokolja, eszerint egy-szer a dánok megtámadták Skóciát, és éjjel mezítláb indultak ostromra, hogy ne hallja megõket senki. A skótok fájdalmas kiáltásokra riadtak fel álmukból, a dán támadók talpát ugyan-is felsebezte a rengeteg bogáncs, ami a vár körül tenyészett. A skótok így felkészülhettek arohamra, és elüldözték a mezítlábas ellenséget.

Természetesen a magyar történelembõl sem hiányoznak a virágok: az 1918-as forrada-lom az „õszirózsás” jelzõt viseli, de az 1989 óta (újra)alakult mai pártok jelképei között gya-76

2010/1

kori ez a szimbólum. A Szocialista Párt választása a piros szegfûre esett, a Magyar Demok-rata Szövetségé pedig a tulipánra.

A tulipán, noha török eredetû virág, már évszázadok óta magyar szimbólum, nem cso-dálkozhatunk hát azon, hogy a frissen alakult RMDSZ is ezt a virágot választotta jelképéül.Teljesen más grafikai megoldással ugyan, mint az MDF (a lágy vonalú, zöld-fehér színkom-binációjú virág helyett a szúrós, szögletes, piros-fekete, erõsen stilizált formát részesítetteelõnyben), de ugyanazt a szimbólumot vallja magáénak, amely az élet, a szeretet, a szerelemjelképe a magyar népmûvészeti tárgyakon. Piros-fekete színe leginkább a székiek népvisele-tére emlékezteti az embert, akik túlélve a tatár mészárlást a makacs megmaradás szimbólu-maivá váltak. Az elmúlt húsz évben a tulipán meggyökeresedett az erdélyi köztudatban minta magyar érdekképviselet jele, és társult hozzá a Hej tulipán, tulipán címû dal is,1 amely azRMDSZ nem hivatalos himnuszának szerepét tölti be: minden rendezvényük ennek az el-éneklésével kezdõdik.

A román pártok is szívesen választottak maguknak virág jelképet: a SzociáldemokrataPárt a három rózsára esküszik, a Demokrata-Liberális Párt az egyre. Bár a két alakulat közösõsbõl származik, szétválásukkor, az 1992-es választási kampányrendezvényekkor lelkes hí-veik elõbb letarolták a fõváros virágágyásait, majd a három rózsát tépõk összeverekedtek azegyrózsás felvonulókkal.

A virágszimbólumok ma is élõ voltát bizonyítja az a választási gáláns móka is, amely1996-ban Frunda György fiatal kampánystáb-tagjainak fejében fogant meg: az elnökválasztá-si kampány utolsó elõtti napján (hogy a hír még meg tudjon jelenni a sajtóban) a jelölt ne-vében virágcsokrokat küldtek az ellenjelöltek feleségeinek, méltányolandó azt a türelmet,amellyel végigkísérték férjeik választási „csörtéjét”.2.A virágcsokrokat nagy gondossággal vá-lasztották ki minden jelöltfeleség számára, hiszen a virágok fajtája, színe rejtett üzenetek to-vábbítására is alkalmat adott. Így Gheorghe Funar neje egy nagy csokor fehér és piros tuli-pánt kapott, amely – a virágok zöld leveleit is figyelembe véve – összhatásában a magyarnemzeti színeket képviselte. Ion Iliescu felesége egyszerû margaréta és törökszegfû bokrétátkapott, hiszen férje a kampányát arra alapozta, hogy életmódjában semmit nem változtatottaz elnökség, továbbra is a néphez hasonlóan tengõdik az emeleti tömbházlakásában. EmilConstantinescu feleségének csokra fehér liliomból (a méltóság, fennség virága) és kék nõszi-romból (a reményteljes barátság szimbóluma) állt, hiszen akkor már gyanítani (vagy leg-alábbis remélni) lehetett, hogy „First Lady” lesz.

Természetesen a csokrok által sugallt üzenetek nem bírtak relevanciával (hiszen valószí-nûleg nagyon kevesen értették), ám a gesztus játékos, gáláns volta összhangban volt a FrundaGyörgyrõl a kampányban sugallt képpel.

A virág jelen volt a 2009-es elnökválasztási kampány célegyenesében is, amikor MirceaGeoanã megismételte a gesztust, és virágot adott az ellenjelöltek feleségeinek. Õ természete-sen vörös rózsát ajándékozott, és kilenc szálat, a három többszörösét. Ez is bizonyítja, hogya politika változékony ugyan, de a virágra, mint mindig a történelem folyamán, ezután isszükségük lesz a pártoknak csatározásaikban.

Kós Anna

JEGYZETEK1. Dalszöveg: Koncz Zsuzsa, zene: Bródy János2. A kifejezés Octavian Andronictól származik, az Antena 1 tévétársaság maratoni választási mûso-rának (amelynek mûsorvezetõje is volt) a „Turneul Candidaþilor” címet adta.

toll

77

A „székely akció” mindazon társadalmiés állami tevékenységek összességét jelenti,amelyek a 19. század végétõl a székelységhelyzetének javítására körvonalazódtak. Amozgalom alapját az egyesületek és társasá-gok társadalmi akciója jelentette, amely azállami (kormányzati és törvényhozási) se-gélyakció kibontakozásával is szerves részemaradt a kérdésnek.1 Míg kezdetben az álla-mi programok (a Földmívelésügyi2 és a Ke-reskedelemügyi Minisztérium) a székely ak-ciót kizárólag a négy székelyek lakta megyé-re vonatkoztatták, addig a társadalmi moz-galom tágabb területre alkalmazta a fogal-mat (aranyosszéki székelység [Torda-Aranyos megye], Kisküküllõ vármegye fel-sõ, Székelyfölddel határos része és Brassómegye 10 települése [hétfalusi csángók és abarcasági magyar települések]).

Jelen tanulmány az 1870-es évektõl ki-bontakozó, a román–magyar vámháborúéveiben felerõsödõ (1886–1893), a század-fordulón virágkorát élõ társadalmi mozga-lommal és annak a székely akcióban betöl-tött szerepével foglalkozik. A 20. század ele-jére kialakultak a társadalmi szervezkedéskeretei (egyesületek, székely társaságok és aszékely érdekeket képviselõ szövetség) és amegnyilatkozás fórumai (röpiratok, emlék-iratok, felterjesztések, kongresszus, közgyû-lések). A téma meglehetõsen hiányos és töre-dékes feldolgozottságú,3 még mostohább atársaságok tevékenységének megítélése, ho-lott a kormányzati székely akcióval párhuza-mosan a társadalmi mozgalom léte folyama-tosan kimutatható, bár hatékonyságát és

szükségességét a kortársak is vitatták. A tör-ténettudomány az állami szerepvállalást helyezi elõtérbe, noha annak sem tulajdonítkiemelkedõ jelentõséget. A kormányzat sze-repvállalása az 1880-as évektõl a merkanti-lizmus jegyében a szórványos iparfejlesztés-re korlátozódott. Ezt 1897/1902-tõl – DarányiIgnác földmûvelésügyi miniszter vezetésé-vel az agrárius mozgalom jegyében szerve-zett – a Kárpát-hegyvidék egész láncolatárakiterjesztett kirendeltségi rendszer kiépítésekövette 1913-ig.

A merkantilista indíttatású liberális gaz-daságpolitika érvényesülése néhány évtizedalatt társadalmi és demográfiai tragédiát ígé-rõ módon kiélezte a centrum és a periféria,az iparosodó és a hagyományos gazdálko-dást folytató területek konfliktusait. Felvi-dék, fõleg Kárpátalja, az Erdélyi Érchegységés Székelyföld olyan hátrányos helyzetbekerültek, hogy állami segélyezés nélkül ha-nyatlásuk megállíthatatlanná vált. E térsé-gekben a föld népességeltartó képességénekalacsony szintje, a földrajzi elzártság behoz-hatatlan versenyhátrányt jelentett, amely-hez a vasút hiánya, az iparfejlesztés elmara-dása, a gyáripari szakismeret és munkafe-gyelem hiánya társult. A köztulajdonlásúföldek felszámolását eredményezõ birtok-rendezési (arányosítási, tagosítási) törvé-nyek, a telekkönyvezés, valamint az erdõ-törvények a hagyományos erdölésbõl és ál-lattenyésztésbõl élõ törpe- és kisbirtokosok,valamint a földnélküliek válságos helyzetéteredményezték.78

2010/1BALATON PETRA

A SZÉKELY TÁRSADALOM ÖNSZERVEZÕDÉSE: A SZÉKELY TÁRSASÁGOK (I.)Törekvések Székelyföld felzárkóztatására a 20. század elején

Székelyföldön a gazdasági, különösen atermelési-értékesítési stagnálás és a hagyo-mányos életmód beszûkülése Romániábairányuló nagyarányú kivándorlással társult,ami nemzeti, szentimentális érzéseket ismegmozgatott.

A székelykérdés az 1870-es évekés a 20. század elsõ két évtizedeközött

Székelyföld gazdasági, társadalmi és kul-turális fejlesztésének szükségességére a 19.század végén figyelt fel a magyar közvéle-mény. Elõször a Budapesten élõ székely ér-telmiségiek cselekedtek: Ugron Gábor ésBartha Miklós országgyûlési képviselõk ja-vaslatára 1875. december 10-én megalakí-tották a Székely Mûvelõdési és Közgazdasá-gi Egyesületet,4 amely 1876-ban a gazdaságiés kulturális helyzet ismerete és feltérképe-zése érdekében 1000 Ft-os pályadíjat tûzöttki egy hiteles statisztikai adatokon nyugvómû megírására.5 Kozma Ferencnek, aszékelykeresztúri állami tanítóképzõ igazga-tójának A Székelyföld közgazdasági ésközmívelõdési állapota címû könyve6 elsõ-ként ismertette Székelyföld gazdasági éskulturális helyzetét a hátrányokkal és azelõnyökkel (földrajz, demográfia, nemzeti-ségi és felekezeti kérdések, életmód, köz-egészségügy, földmûvelés, szõlõ- és borter-melés, kertmûvelés, állattenyésztés és takar-mányozás, erdõgazdaság, ipar, kereskede-lem, bányászat, pénzügy, közlekedés, posta-és távírdaügy, közoktatás és közmûvelõdés),és rámutatott azokra a teendõkre és eszkö-zökre, amelyek elõmozdíthatják Székelyföldfejlõdését. A mû nemcsak az egyesület mû-ködésének alapja lett, de a régió gazdaságiés szociális problémáit tárgyaló mûveknekis mind a mai napig.7

Az egyesület az 1880-as évektõl támo-gatta a közmûvelõdési intézmények fejlesz-tését és létesítését, elõterjesztéseket tett a mi-nisztériumoknak a székelyföldi ipar, mezõ-gazdaság, erdõ- és közgazdaság helyzeténekjobbítására, szorgalmazta a pénzintézetekalapítását, és pályázatokat írt ki. Figyelem-mel kísérte a székelyek kivándorlását, és ja-vaslatokat tett annak megszüntetésére. Szé-kely iparosképzést is vállalt, ösztöndíjakat

tett lehetõvé, iparos-egyesületeket segélye-zett, tanmûhelyeket és iskolákat támogatott.8

Az egyesület létesítette 1886-ban a Szé-kelyföldi Iparmúzeumot, és kezdeményezõ-je volt az 1884-ben Kolozsváron megalakultErdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesü-letnek (EMKE). Benedek Elek író, egyleti tit-kár számos fõvárosi lap szerkesztõjeként asajtóban tárta fel a székelyföldi problémá-kat, és kiváló személyiségeket nyert meg aszékely ügynek (Jancsó Benedek, Gaál Mó-zes, Földes Géza, Petelei István, KõváriLászló, Szádeczky Lajos); írásaiban az or-szággyûlési képviselõket, az egymást váltókormányokat, de a székely társadalmat is fe-lelõssé tette székelység növekvõ megélheté-si gondjaiért.9

A 19. század második felétõl számosolyan országos és erdélyi mûködési területûegyéb közmûvelõdési és érdekvédelmi szer-vezet is létrejött, amely figyelemmel kísértea székely társadalom problémáit, és külön-bözõ eszközökkel próbált hatást gyakorolnia liberális kormány székelyföldi politikájá-ra. Az 1854-tõl mûködõ Erdélyi GazdaságiEgyesület (EGE) mellett az EMKE vállalt te-vékeny részt az erdélyrészi magyarság kul-turális életének megszervezésében (óvodák,iskolák, egyházak, daloskörök, könyvtáraklétesítése). Az 1886-tól mûködõ EMKE Szé-kely Szakosztálya a székely telepítés ügyétkarolta fel. Ugyancsak az EMKE kezdemé-nyezésére alakult meg 1891-ben a turiszti-kával és az idegenforgalommal foglalkozóErdélyrészi Kárpát Egyesület (EKE). Az1890-es évek elején a budapesti egyetementanuló székely származású hallgatók is lét-rehoztak néhány székely megyérõl elneve-zett kört. Az 1893-ban egyesített székely körök székely témájú felolvasásokkal, ün-nepségek szervezésével próbálták a magyar-országi társadalom figyelmét a székelykér-désre irányítani.10

Az 1880-as évektõl, a magyar–románvámháború kitörését követõen több emlék-irat a hanyatló székely állapotokat ismertet-te, és állami támogatást (különösen iparfej-lesztést) sürgetett.11 Az 1890-es évektõl to-vább szaporodott a szaktanácskozások, aparlamenti felszólalások és a kongresszusokszáma.12 Cikkek, helyszíni tanulmányutak,

história

79

kutatások (különösen a marosvásárhelyi ér-telmiségiek: László Gyula iparkamarai tit-kár, Máthé József tanító, Barabás Endre pol-gári iskolai tanár) tárták fel a hanyatlás és akivándorlás okait, a határszélen folyó leány-és gyermekcsempészetet, ismertették a Ro-mániában élõ magyarok helyzetét, és tartal-maztak különféle megoldási javaslatokat.13

1900–1902 között olyan komoly irodalmalett a székelykérdésnek,14 hogy felvetõdöttegy bibliográfia összeállítása, amelyet a Ma-rosvásárhelyi Székely Társaság 100. össze-jövetele alkalmára (1904. november 24-re)el is készített, és a megjelenõ évkönyvhözcsatolt.15 A székely értelmiségiek (közigaz-gatási alkalmazott, jegyzõ, mérnök, szolga-bíró, tanító, lelkész, orvos) a székelykérdésáltalános (gazdasági, társadalmi és szociá-lis) és egyes részkérdéseivel (kivándorlás,arányosítás, tagosítás) foglalkoztak,16 vala-mint az állam halaszthatatlan közbelépésétsürgették: „a székelység még csak nagy be-teg, ki lehet gyógyítani. De pár év múlva ta-lán halott lesz...”17, „mert a cselekvés 12.órája már elérkezett”, és a kormányzatok30–50 éves mulasztásait csak egy székelykormánybiztos és minden székely megyébekiküldött közgazdasági elõadók tudjákhelyreállítani.18

Néhány székelyföldi országgyûlési kép-viselõ (Molnár Józsiás, Sebess Dénes, Feny-vesi Soma, Hegedûs Lóránt, Gyõrffy Gyula)tanulmány vagy cikk formájában fogalmaz-ta meg véleményét,19 Mikszáth Kálmán íróországgyûlési képviselõként A pénzügymi-niszter reggelije címû ellenzéki karcolatában(1883) a székely kivándorlásról és a kor-mány közömbösségérõl írt.20 A fiatal AdyEndre 1901-ben a rutén akció elleni táma-dással kötötte össze a székelyek ügyét.21

1901-tõl számos rendezvényre sor ke-rült: márciusban az OMGE kivándorlási bi-zottsága foglalkozott a székely kivándorlás-sal, szeptember 18-án székely nagygyûlésfogalmazta meg a térség követeléseitKézdivásárhelyen.22 1902 februárjában aszékely írók napját rendezték meg Debre-cenben, a gyergyói római katolikus esperesikerület papságának június 20-i memorandu-ma Székelyföld gazdasági, népoktatási ésvalláserkölcsi problémáit tárta fel javasla-

tokkal együtt.23 A székely társaságok Erdély-szerte üléseket és összejöveteleket rendez-tek a székelykérdés minél szélesebb megis-mertetésére.

Kétségkívül a székely társadalom legna-gyobb megmozdulása a térség gazdasági,kulturális helyzetét megvitató elsõ székelykongresszus volt 1902. augusztus 28–30-ánCsíktusnádon, ahol a mintegy 500 résztvevõkinyilvánította, hogy a székelykérdés nem-zeti ügy, megoldása szervezést igényel.24 Atérség gazdaságfejlesztõ programját 31 elõ-adás keretében (õstermelési; birtokpolitikai,adó- és hitelügyi; ipari, kereskedelmi, mun-kaügyi, értékesítési és közlekedési szakosz-tályok) tárgyalták; több érdekes tanulmányhangzott el a székely mezõgazdaság helyze-térõl (T. Nagy Imre), a juhtenyésztésrõl (Ba-rabás Béla), a gyümölcstermesztésrõl (Gás-pár Antal), a kereskedelmi növényekrõl (Fü-redy Lajos), a legelõerdõkrõl (GyöngyössyBéla), a bõriparról (Stodola József), a tagosí-tásról (Intze István), valamint a bányászat-ról (Andreics János). A kongresszus 52 ja-vaslata a korabeli magyar társadalom gon-dolkodásmódját tükrözte. A laicizmus és aszakszerûség konfliktusa érzõdött az „államimindenhatóság”, az állami beavatkozás je-lentõs kibõvítése és a „behivatalosítás”, a hi-vatalok és a szakközegek felállításának kö-vetelése terén. A javaslatok sok esetben nemvoltak tekintettel az anyagi terhekre, és nemszámoltak az állam teherbíró képességével.Egyed Ákos szerint a szakosztályok idõsze-rû kérdésekkel foglalkoztak (fürdõkultúrafejlesztése, korszerû közlekedés megterem-tése, iparosítás), és a határozatok nagyobbrésze megfelelt a kor követelményeinek,mert a gazdasági rendszer korszerûsítésénekszükségességét hangsúlyozták. Véleményeszerint a kongresszus tükrözte a székelyekközgazdasági gondolkodásában bekövetke-zett fordulatot: a korábbi, általában a hagyo-mányos gazdálkodás fenntartását célzó ro-mantikus szemléletet a fejlett európai gaz-dasági gondolkodás váltotta fel. Errõl tanús-kodott, hogy a kongresszus a gazdasági éstársadalmi kérdéseket együtt vizsgálta, ésvallotta, hogy a változtatások nem semmi-síthetik meg a székely identitás alapvonása-it. Egyed szerint a kongresszus Székelyföl-80

2010/1

det izoláltan, Erdély egészébõl kiragadvavizsgálta.25

A kongresszus egy átfogó, minden kor-mányzati ágra kiterjedõ állami és társadalmiszékely akció mellett foglalt állást; az enneknyomán kibontakozó állami szerepvállalásaz agrárius mozgalom sikereit és céljait mu-tatja. Bár a kongresszus a székely társadal-mat is megosztotta,26 a földmûvelésügyi tár-ca marosvásárhelyi kirendeltsége a tusnádihatározatok alapján készítette el munka-tervét 1904 márciusára, amely a székely ak-ciónak nevezett kormányprogramnak mind-végig kiindulási pontja maradt.27

A Marosvásárhelyi Székely Társaság

A századfordulóra Székelyföldön is meg-alakultak az értelmiség szervezésében a szé-kely ügyet támogató helyi társaságok. Veze-tõ szerepet az anyatársaságnak is emlegetettMarosvásárhelyi Székely Társaság játszotta,bár néhány hónappal korábban, 1899. au-gusztus 28-án az Alföldön már létrejött azAradi Székely Otthon, Dél-Erdélyben pedigoktóber 6-án a Fogarasi Székely Társaság.Mindhárom társaság megszakítás nélkülmûködött az elsõ világháborúig.

A marosvásárhelyi társaság magját az akisebb értelmiségi csoport (elsõsorban taní-tók, tanárok, politikusok, újságírók, iparka-marai alkalmazottak) jelentette, amely Lász-ló Gyula székely iparmúzeumi szobájábanrendszeres baráti beszélgetéseket tartott agazdasági problémákról és a segítésmódjairól.28 1899. október 30-án LászlóGyula indítványára megalakították aSzékely-Asztal Társaságot,29 amely 1900 de-cemberében felhívásokat küldött a nagyobbromán városok magyarságának és Székely-föld ismertebb vezetõinek a kapcsolatfelvé-tel kiépítése és a közéleti eseményeken valórészvétel érdekében. Az asztaltársaság az1901. április 9-én kidolgozott alapszabályértelmében a Székely Társaság nevet vettefel (elnök dr. Kömõcsy József, alelnök Lász-ló Gyula, titkárok Máthé József és Szent-györgyi Dénes),30 és nagy múltú kulturálisegyesületekkel és gazdasági testületekkel lé-tesítettek kapcsolatot (az OMGE-vel, azEMKE-vel, az Országos Nemzeti Szövetség-gel, az EGE-vel, az EKE-vel, a Székely Egye-

sülettel és a Marosvásárhelyi Kereskedelmiés Iparkamarával). A társaság a székely tár-sadalom megszervezését, az egymással kap-csolatban levõ, azonos elvek szerint mûkö-dõ székely társaságok alapítását 1901. július3-án határozta el. A társaság fennállása alattvégig komoly anyagi nehézséggel küzdött,mert a 6 K-s tagsági díjak még a postaköltsé-get sem fedezték; a nagy egyletek és néhánymagánszemély támogatásán kívül szerényanyagi erõforrásaira támaszkodhatott.

Az anyatársaság fõ tevékenységi köre aszékelyföldi idegenforgalom fejlesztése volt:1902-tõl kirándulásokat szerveztek Székely-földre, 1905-re pedig már minden székelymegyében több üdülõtelepet létesítettek.31

1901/1902 telétõl ingyenes oktató elõadáso-kat szerveztek iparosoknak és ipari munká-soknak, az 1901. évi ínség idején pedig be-kapcsolódtak az országos segélyakcióba.32 Atársaság szerepet vállalt a marosvásárhelyiközségi iskola és a Székelyföldi Iparmúze-um államosításában, a háziipar fejlesztésé-ben, cselédek és munkások számára szövet-kezetek létesítésében, a háztartási és aföldmûvesiskola alapításában, a marosi tu-tajozás szabályozásában, a székely bazárokszervezésében és a Bocskai-emlékmû felállí-tásában Nyárádszeredán.33 Az erdõüzelmek-rõl 1901-tõl számolt be a társaság, majd1902-ben a tusnádi kongresszus elé vitte azügyet. 1903 tavaszán Sebess Déneskezdeményzésére irodát állítottak fel ésmegkezdték az adatgyûjtést.34 Körösi Istváncs. kir. kamarás honvéd százados támogatá-sának köszönhetõen számos kiadványt je-lentettek meg több ezer példányban.35

A társaság a tusnádi kongresszus egyikfõ szervezõje volt, és komoly szerepet vállalta szervezés kapcsán kibontakozó – a kolozs-vári székhelyû EKE és EGE, valamint a bu-dapesti OMGE közötti – „kanapépör” névenelhíresült vita lecsendesítésében.36 A társa-ság rendezõbizottsági tagként a kivándorlásiés a fürdõügyi szakosztályt készítette elõ.37

A társaság 1905 óta foglalkozott gyer-mekvédelemmel: 1909-ig 300 Romániábanelhagyott magyar gyermeket kutattak fel, ésszállítottak haza konzuli költségen. 1906-ban mozgalmukat kiterjesztették a Bulgáriá-ban élõ magyarokra is. A gyermekeket Ma-

81

2010/1

rosvásárhelyen állami menhelyen helyeztékel, a betegeket 1905–1907 között Görgény-sóakna fürdõtelepen nyaraltatták.38

1906-ban Marosvásárhelyen 610 kötet-bõl álló népkönyvtárat alapítottak, amelyminden vasárnap délelõtt nyitva volt, ésbárki igénybe vehette díjtalan használatmellett. A népkönyvtár könyvállománya év-rõl évre gyarapodott: 1909-ben 988 kötetre,1910-re 1000, 1912-re 1132 mûre. A társa-ság évente 300 K-t fordított a népkönyvtárfejlesztésére.39

A társaság munkaközvetítéssel és a szé-kely ipar pártolásával is foglalkozott, példá-ul támogatta a kereskedelemügyi tárca1905. évi iparfejlesztési programját és a tex-tilipar fejlesztését.40

A társaság érdeme, hogy kiadványaivalfelhívta a közvélemény figyelmét a térségproblémáira, és ébren tartotta azt, valamintjavaslatokkal és feliratokkal sürgette a szé-kely gazdasági viszonyok javítását. Több fel-terjesztéssel a székely körvasút kiépítésétszorgalmazta, 1909-ben pedig a vasút meg-nyitásakor felhívást tett közzé a székely kö-vek és épületfa középítkezéseknél valóhasználatára. 1903 júniusában a budapestiszállodások, vendéglõsök és kocsmárosokipartársulatának figyelmét hívta fel a szé-

kely ásványvizek fogyasztására.41 Figyelem-mel kísérte a nemzetiségi (szász, román)pénzintézetek térfoglalását Maros-Torda me-gyében, azonban nem volt képes ellensú-lyozni azt.42

Bár a társaság taglétszáma fokozatosannõtt, és a tiszteletbeli tagok között írók, új-ságírók és neves politikusok (Darányi Ignác,Sándor János) is megtalálhatók, a székelytársadalom közönye és érdektelensége nagy-ban hátráltatta a hatékony mûködést. Rek-lám, sajtóorgánum, vagyon, ismert emberekcsatlakozása nélkül tevékenykedtek. 1907-ben átmeneti válság állt be a társaság életé-ben, amelyet 1908 februárjában a tisztikarújjászervezése (elnök Deák Lajos kir. tanfel-ügyelõ; titkár: Lajos Dénes lapszerkesztõ ésBiás István, a Teleki Téka õre) és az alapsza-bályzat átdolgozása szüntetett meg.43 1909.október 30-tól (pénzügyi, õstermelési, ipari-közlekedési, nemzetiségi, kivándorlási, szo-ciális, idegenforgalmi) szakosztályi mûkö-dést vezettek be, de csak 1911-ben alakultakmeg az ipari és a közgazdasági szakosz-tályok.44 A társaság tevékenysége az 1910-esévekben egyre inkább a Székely TársaságokSzövetségének összetartására, elõadások ésszékelyföldi tanulmányutak megszervezésé-re koncentrálódott.

82

2010/1

JEGYZETEK1. A székely akció többrétegû fogalom, amelyet már a korszakban is többféle értelemben és tartalmi mély-ségben használtak. Tartalmi különbségét annak mentén lehet megragadni, hogy a kifejezést használókmely állami/társadalmi intézmények vagy szervezetek tevékenységét sorolták az akcióban való részvétel-hez, illetve e tevékenységeket mely földrajzi-közigazgatási területre kiterjedõen értelmezték. A fogalomkereteit és korlátozását további jelzõkkel (társadalmi, állami, kormányzati) fejezték ki.2. Az agrártárcát korabeli hivatalos nevén Földmívelésügyi Minisztériumként említem, minden másösszefüggésben a földmûvelõdésügyi kifejezést használom.3. A székely társaságok tevékenységével és a székely közgyûlésekkel egyedül Romsics Ignác foglalko-zott Bethlen István politikai pályája kapcsán, nagyobb hangsúllyal az 1907. évi szamosújvári beszé-dével. Romsics Ignác: Gróf Bethlen István politikai pályája, 1901–1921. Bp., 1987. 52–55; 63–76.Több tanulmány elemezte az 1902. évi tusnádi kongresszus részkérdéseit.4. Egyed Ákos: A Székelyföld közgazdasági és társadalmi helyzete az 1902-es Székely Kongresszustükrében. In: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. II. Kvár, 2004. (A továbbiakban:Egyed Ákos 2004) 187–209. I. m. 189. Sajnos a Magyar Országos Levéltárban (a továbbiakban MOL)a belügyminisztérium iratanyagában sem az 1876. évi, sem az 1880. évi alapszabályra vonatkozóügyiratok nincsenek meg. Az adatot P. Szigetváry Évának köszönöm.5. A pályázati kiírást – mint elõzményt – részletesen ismerteti: Kozma Ferenc: A Székelyföld közgaz-dasági és közmûvelõdési állapota. Bp., 1879. (A továbbiakban: Kozma Ferenc 1879) III.6. Kozma Ferenc 1879.7. A könyv máig ható aktualitását mutatja, hogy az erdélyi Státus Kiadó hagyományos módon jelen-tette meg a könyv reprintjét 2008-ban (Csíkszereda), a Magyar Elektronikus Könyvtár pedig ingyene-sen elérhetõvé tette (http://mek.oszk.hu/03500/03532/).8. Máthé József: A székely kérdés. Mvhely, 1901. (A továbbiakban: Máthé József 1901)9. Benedek Elek a Magyarság, a Nemzeti Iskola és a Magyar Világ folyóiratok, valamint a Székely-EgyletiKépes Naptár és Évkönyv szerkesztõje volt. 1901 júliusában a Magyarország felelõs szerkesztõje lett.10. Évkönyv a Marosvásárhelyi Székely Társaság 100. összejövetele alkalmából. (Szerk. Máthé József,Szentgyörgyi Dénes) Marosvásárhely, 1904. (A továbbiakban: Évkönyv MSZT 100.) 105–106.

11. Például Szterényi József, a Brassói Kereskedelmi és Iparegyesület fõtitkára Brassó és vidékénekiparfejlesztésérõl szóló javaslatait emlékirat formájában terjesztette fel a kereskedelmi miniszterhez1886-ban.12. 1896-ban jelent meg Beksics Gusztáv szabadelvû párti országgyûlési képviselõ „A nemzeti politi-ka programja Erdélyben és a Székelyföldön” címû emlékirata. A székelyföldi országgyûlési képviselõkpedig 1897 februárjában elkészítették „Székelyföld közgazdasági és kulturális fejlesztése érdekében te-endõ intézkedések tárgyában” címû emlékiratukat. A Nemzetközi Büntetõ Kongresszusok (1895 Pá-rizs, 1897 London, 1897 Bukarest) is foglalkoztak a székely kivándorlással és embercsempészettel.13. Barabás Endre: A romániai magyarok és Koós Ferenc. Mvhely 1899. 2–4. (márc. 25.); Barabás Endre:A székely kivándorlás és a Romániában élõ magyarok helyzete. Bp., 1901. (Klny. a Közgazdasági Szem-le címû folyóiratból); Barabás Endre: A nemzetiségi bankok székelyföldi actiója. Közgazdasági Szemle1904.; Barabás Endre: Székelykeresztúr közgazdasági leírása. Bp., 1904; Barabás Endre: Udvarhely me-gye közgazdasági leírása. Bp., 1904; Barabás Endre: Az erdélyrészi népfajok birtokaránya. Bp., 1905.(Klny. a Közgazdasági Szemle címû folyóirat decemberi füzetébõl); Barabás Endre: A magyar néptanítószociális feladatai. Bp., 1906. (Klny. Tanfi Iván: A közgazdaságtan és államháztartástan elemei a magyarnéptanító szociális feladataira való tekintettel. Az új tanterv alapján elemi tanító- és tanítónõképzõ-inté-zetek IV. osztálya, valamint néptanítók számára. Bp., 1906. címû tankönyvbõl); Barabás Endre: Magyartanulságok a bukaresti kiállításról. Kvár, 1906; Barabás Endre: Maros-Torda megye és Marosvásárhely vá-ros közgazdasági leírása. Bp., 1907; Barabás Endre: Románia nemzetiségi politikája és az oláhajkú ma-gyar polgárok. Bp., 1908. (Klny. a Közgazdasági Szemle címû folyóirat 1908. évi folyamából); BarabásEndre: Kolozs vármegye közgazdasági leírása. Bp., 1910. – László Gyula: Székely és csángó leányok.Mvhely, 1899; László Gyula: Székely kivándorlás. Bp., 1900; László Gyula: A székely társaságokról.Mvhely, 1901 (A továbbiakban: László Gyula 1901); László Gyula: Székely társaságok. (ismertetés)Mvhely, 1907 (A továbbiakban: László Gyula 1907); László Gyula: Az új ipari törvény ismertetése.Mvhely, 1908; László Gyula: Székely iparfejlesztés. Mvhely, 1912; László Gyula: Marosvásárhely kisipa-ra. Mvhely, 1913; László Gyula: Udvarhely megye iparfejlesztése. Mvhely, 1913; László Gyula: A székelygazdasági kérdés. Mvhely, 1913. – Máthé József 1901; Máthé József: Székelyföldön. (Utazás a bajok kö-rül.) Mvhely, 1901 (A továbbiakban: Máthé József 1901b); Máthé József: Üdülõhelyek tanítók részére aSzékelyföldön. Mvhely, 1906 (A továbbiakban: Máthé József 1906) – Hegedûs Lóránt: A székely kiván-dorlás Romániába. Bp., 1902. (A továbbiakban: Hegedûs Lóránt 1902).14. T. Nagy Imre, Csík megye alispánja az 1890-es évektõl a székely kivándorlásról és Csík megyegazdasági állapotáról írt. Pálffy Gyula állatorvos a székely állattenyésztést, Hankó Vilmos kémikus ésbalneológus a fürdõ- és ásványvízügy problémáit ismertette. Páris Frigyes csíkszeredai királyi ügyészSzékelyföld vagyoni és erkölcsi pusztulásáról, Transsylvanus a székelységet egyetemesen érintõanyagi és erkölcsi romlásról, Gidófalvy István, királyi közjegyzõ pedig a székelyföldi szövetkezeti ta-pasztalatairól számolt be. Simón Péter gimnáziumi tanár 1902 nyarán tett tanulmányútja alapján aszékely kivándorlást tárta fel, erõs érzelmi töltetû mûvét az MTA pályadíjjal tüntette ki 1903-ban. T.Nagy Imre: Csík vármegye közgazdasági állapota és a székely kivándorlás. Sepsiszentgyörgy, 1891; T.Nagy Imre: Székely kivándorlás. Bp., 1891; T. Nagy Imre: A székely kivándorlás. Bp., 1895; T. NagyImre,: Csík vármegye közgazdasági leírása. Bp., 1902; T. Nagy Imre: Székelyföldi arányosítás.Székely-udvarhely, 1903; T. Nagy Imre: Csík vármegye közgazdasági állapotáról. Csíkszereda, 1911;Pálffy Gyula: A székelység állattenyésztése. Mvhely, 1902; Hankó Vilmos: Székelyföld. Bp., [1896];Hankó Vilmos: A székely ásványviz-ipar fellendülésének feltételei. Kvár, 1902; Páris Frigyes: Legsür-gõsebb teendõink a Székelyföldön. Magyar Gazdák Szemléje 1900. ápr. IV füzet. 241–256;Transsylvanus: A székely kérdés. Bp., 1902; Gidófalvy István, dr: A hitelszövetkezeti érdekhálózat ki-építésének kérdése a székelyföldön és az azzal elérhetõ eredmények, tekintettel a kormány által cél-ba vett mentõ akcióra. Kvár, 1902; Gidófalvy István: A székely-akció és a hitelszövetkezetek. Magyar Gazdák Szem-léje 1902; Simón Péter: A székely kivándorlás, kivált vallási és közgazdasági szempontból. Kvár,1903. Székely Lapok 1903. 117:2. (máj. 23.)15. Évkönyv MSZT 100. 141. skk.16. Incze István birtokrendezési mérnök emlékiratát az igazságügyi miniszternek ajánlotta (A székelykivándorlás. Emlékirat. Ajánlva az igazságügyi s az összkormány figyelmébe. Sepsiszentgyörgy,1901), Török Albert hírlapi mozgalmat indított az arányosításoknál fellépõ visszaélések leleplezésé-re: „Székelyföldre is egy Egán Edét kell sürgõsen kiküldeni”– fogalmazta meg 1902. január 21-én. Csí-ki Lapok 1902. 5. 2. (jan. 29.); Török Albert: A székelyföldi arányosításokról. Székelyudvarhely, 1903.17. Bartalis Ágost: Segítsünk a székelyeken. Csík-Ménaság székelyei. Bp., 1901. 24.18. Mika Ottokár: Az erdélyrészi magyarság erõsítéséhez. A székely képviselõk figyelmébe. Sepsi-szentgyörgy, 1900; Mika Ottokár: A székelykérdés megoldásának módjai. Kvár, 1902. 4.19. Molnár Józsiás nyomtatásban is megjelent interpellációja a birtokrendezési törvények hiányossá-gait vette számba, és külön tanulmánya szólt az arányosításról (Interpellatio a székelység ügyében.Bp., 1901; A székelyföldi arányosítás. Bp., 1902). Sebess Dénes a Székelység pusztulása címû köny-vében Székelyföld hanyatlásának okait tárta fel, véleménye szerint a mentõakciónak a székely kör-vasút kiépítésére és a hitelviszonyok javítására kell koncentrálnia. Sebess Dénes: A székelység pusz-tulása. Marosvásárhely, 1902. (A továbbiakban: Sebess Dénes 1902); Sebess Dénes: A székelyföldi ta-gosítás és arányosítás. Mvhely, 1903. A Magyar Közgazdasági Társaság ülésein Fenyvesi Soma a szé-kely gazdasági állapotokról, Hegedûs Lóránt pedig a székely kivándorlásról és a romániai magyarokhelyzetérõl tartott színvonalas felolvasásokat (Hegedûs Lóránt 1902). A Gyõrffy Gyula országgyûlésiképviselõ szerkesztésében megjelenõ Magyarság folyóirat a székely kivándorlásról és a gazdaságiproblémákról rendszeresen tudósított.

história

83

20. Már az 1945 utáni sajnálatos kultúrpolitikai törekvéseket jellemzi, hogy a novellának a székelykivándorlásra vonatkozó mondatát kihúzták (pl. az 1981-ben, 1985-ben, 1999-ben [!] használatos ál-talános iskolai tankönyvekbõl), Andrásfalvy Bertalan szerint ennek is köszönhetõ, hogy „a székely ki-vándorlás kérdése és szomorú ténye ma sem köztudott, hiányzik a mûveltebb közönség történelmitudatából”. A székelykérdés Mikszáthnál is a karcolaton kívül csak néhány góbé novellára korlátozó-dott. Mikszáth Kálmán: A pénzügyminiszter reggelije. 1883; Andrásfalvy Bertalan: Hagyomány éskörnyezet. In: Az idõ rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. (Szerk.Andrásfalvy Bertalan, Domokos Mária, Nagy Ilona) III. Bp., 2004. 117–138.21. Ady Endre: Eganizmus s a székelység. Nagyváradi Napló 1901. júl. 14. Egán halálakor Ady mér-sékeltebb hangon írt. Ady Endre: Egan Ede öngyilkossága. Nagyváradi Napló 1901. szept. 21. Nemhagyható figyelmen kívül, hogy a fiatal Ady nemrég került az egyik legliberálisabb gazdaságpolitikátfolytató Nagyváradra, amely mindenféle agrárius törekvés ellen frontot nyitott. Laptartó gazdái szí-vesen használták és fizették meg e célra az egyre népszerûbb írót, aki e kérdésben csapdába esett.22. A követeléseket részletesen közli Sebess Dénes 1902. 59–61.23. A székelység bajai. A gyergyói róm. kat. papság memoranduma a székely kongresszushoz. Bp., 1902.24. A tusnádi kongresszus kapcsán Gidó Csaba a székely kivándorlást vizsgálta, Egyed Ákos a gazda-sági háttérrõl írt, és a szakosztályok javaslatait foglalta össze, Somai József a hitelügyi és a szövetke-zeti kérdést tárgyalta, Garda Dezsõ pedig az arányosítás és tagosítás kérdésének kongresszusi megvi-tatását tárta fel. Gidó Csaba: Az 1902-s tusnádi székely kongressus és a székely kivándorlás kérdése.Areopolisz 2001. 51–67; Egyed Ákos: Az 1902-es Székely kongresszus száz év távlatából. Valóság2003. 3. 86–97; Egyed Ákos 2004; Somai József: A Székely Kongresszus és üzenete a mának a szövet-kezetek ügyében. In: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. II. Kvár, 2004. 209–223;Garda Dezsõ: Az arányosítás és a tagosítás témakörének vitája a csíktusnádi Székely Kongresszuson.In: Erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából, II. köt. Kvár, 2004. 223–247. Oroszi Sándor aszékely közösségek erdõügyének alapos feldolgozásakor ugyancsak a kongresszus arányosítás és ta-gosítás kapcsán hozott határozatait vizsgálta az erdészeti vonatkozású határozatok mellett. OrosziSándor: Emlékezés a székely közösségek erdõire. Bp., 1995. (Erdészettörténeti Közlemények, 17.) 68.A kongresszus jegyzõkönyve 2001-ben „reprintben” (?) megjelent, de a kiadvány komoly hiányossá-ga a bevezetõ tanulmány és egyéb magyarázatok (és különösen a közlési szabályok) mellõzése. (Aszékely kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai. Csíkszereda, 2001.)25. Egyed Ákos 2004. 204–205.26. Molnár Józsiás függetlenségi képviselõ a tusnádi határozatok (erdõtörvény, tagosítás, arányosítás)korrigálására népgyûlést hívott össze Kézdivásárhely fõterére 1902. szeptember 14-re, majdGyergyószárhegy piacára szeptember 28-ra. Molnár november 29-én nyújtotta be az országgyûléshezkérvényét és a csatlakozók nyilatkozatait, azonban a képviselõ 1903. március 15-én bekövetkezett vá-ratlan halála miatt az érdemi ügyintézés jelentõsen lelassult. Eddigi kutatásaim során e memorandu-mot nem találtam meg. (MOL, K 178. Földmívelésügyi Minisztériumi Levéltár, Földmívelésügyi Mi-nisztérium, Elnöki iratok. 1904. 11 090.)27. A munkatervet teljes szövegében közlöm: Balaton Petra: A székely akció története. I/1. Munkatervés kirendeltségi jelentések. Bp., 2004. 91–307.28. Évkönyv a Marosvásárhelyi Székely Társaság 1909. október 30-án tartott jubiláris (10 éves) összejö-vetele alkalmából. (Szerk. Szentgyörgyi Dénes) Mvhely, 1910. (A továbbiakban: Évkönyv MSZT 10.) 9.29. Alapító tagok: László Gyula, Gál Pál, Máthé József, Hints Sándor, Barabás Endre, Tótfalusi József,Szentgyörgyi Dénes, B. Józsa Gyula, Kömõcsy József, Papp Sándor. Dr. Fenyvesi Soma és Sebess Dé-nes távollévõként is csatlakoztak a társasághoz. Idézi: Évkönyv MSZT 10. 10–11.30. Az alapszabályt 1901. szeptember 12-én hagyta jóvá a belügyminisztérium a 82.087–V/a. szám alatt.31. Máthé József 1906.32. Magyarság 1901. 189. 4. (aug. 17.)33. Évkönyv MSZT 10. 29.34. Székely Világ 1906. 39 (84). 556. (szept. 30.)35. Székely Lapok 1903. 194. 3. (aug. 27.)36. Az elnevezés arra utalt, hogy az egyesületek nem tudtak megegyezni abban, ki legyen a kong-resszus fõ szervezõje, hasonlattal élve: ki foglalja el a fõ helyet a kanapén. Pl. Évkönyv MSZT 100.7–8; Csíki Lapok 1902. 2. 1. (jan. 8.); Évkönyv MSZT 10. 16.37. Vö. Évkönyv MSZT 100. 5–8; Évkönyv MSZT 10. Nem nevezhetõ szerencsésnek, hogy a kiván-dorlás ügyét nem önálló szakosztály keretében, hanem a kérdéshez nemigen kapcsolódó fürdõüggyelés csak két elõadás erejéig tárgyalták meg.38. Székely Világ 1906. 47(92). 649. (nov. 25.)39. Székely Világ 1906. 11(53). 170. (márc. 18.); Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének1910. aug. 23-án Gyergyószentmiklóson tartott ötödik rendes közgyûlésérõl. Mvhely, 1911. 22. (A to-vábbiakban: Jegyzõkönyv SZTSZ 1910); Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1911. aug.22-én Tordán tartott hatodik rendes közgyûlésérõl. Mvhely, 1912. 24. (A továbbiakban: JegyzõkönyvSZTSZ 1911), Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1913. aug. 25-én Elõpatakon tartottnyolcadik rendes közgyûlésérõl. Mvhely, 1913. (A továbbiakban: Jegyzõkönyv SZTSZ 1913) 39.40. Vö. Évkönyv MSZT 10.41. Székely Lapok 1903. 146. 1. (jún. 28.)42. Jegyzõkönyv SZTSZ 1910. 21–22.43. Székely Világ 1908. 7(187). 96. (febr. 16.)44. Jegyzõkönyv SZTSZ 1911. 24.84

2010/1

Az a Magyarországon leggyakrabban esz-me- és mûvelõdéstörténeti keretek közöttzajló dilemma, mely „a” magyar kultúranyugati vagy keleti típusú kultúrkörhöz tar-tozását firtatja, némiképp meglepõ – ámbá-tor többnyire implicit – módon a Munka-körs ezen belül is elsõsorban a Vajda Lajos mun-kásságát értékelõ, kommentáló szövegek kö-zött is megtalálható. Elsõ látásra ez egy aklasszikus nacionalizmus által sugallt kér-déskör, melynek vajmi kevés köze van mû-vészettörténeti, mûvészetszociológiai prob-lémákhoz, ám ha egy tágabb, gondolkodás-történeti keretbe helyezzük a Vajda munkás-ságát tárgyaló, értékelõ munkákat, úgy még-is azt tapasztaljuk, hogy a festõt ért „hatá-sok” között kimondva, kimondatlanul meg-található ez a Kelet–Nyugat ellentétében,olykor szimbiózisában megjelenõ, a magyarkultúra mélystruktúráit érintõ probléma.

E dilemma virulékonysága persze nemsajátosan magyar jelenség. Hofer Tamás ar-ra mutat rá, hogy a két égtáj mint jelentés-hordozó világszerte meghatározó a nemzetiönképekben és jövõképekben, amennyibentájékozódási pontokat és azonosulási min-tákat jelöl.1 A magyar társadalmi képzelet-ben attól függõen, hogy melyik orientációssémát választja az egyén, nagyjából a követ-kezõ ellentétekre lelhetünk: a „nyugatos”gondolkodás számára „a” Nyugat a fény, aprogresszió, a civilizáltság, az aufkléristafejlõdés, míg „a” Kelet a sötét elmaradott-ság, a szegénység, a maradiság, a provincia-lizmus szinonimája. A keleti gyökereket,hatásokat emfatikus módon elgondoló ön-kép számára természetesen máshová kerül-nek a hangsúlyok: számára „a” Kelet a tra-díció, a vallás, az eredet, a szerves fejlõdésmetonímiája, míg „a” Nyugat a dekadens,

túlcivilizált (erõszakmentes), finomkodó,pénzközpontú, az elsatnyult kultúrával ésegyénnel egyenértékû. Ez a módfelett ideo-logikus vita az elmúlt másfél évszázadbantermészetesen számtalan eltérõ kontextus-ban jelent meg, ennek áttekintésétõl azon-ban itt eltekintünk.

Ha a nemzeti vagy össztársadalmi lép-tékben tekintünk ugyanis e kérdéskörre,akkor ez a vita, dilemma gyakorlatilag a rituális kommunikáció mintái szerint szer-vezõdik: éles ellentétekre, szimbolikus,normatív vagy-vagyokra szûkül a kommu-nikatív tér. A kérdéskör centrumában tehátnem a racionális érvelés és az analízis, hanem az identitásválasztás kizárólagossá-ga, normatív hierarchiája áll. Az ÉmileDurkheim vallásszociológiáját újragondolóún. neodurkheimi rítuselmélet szerint össz-társadalmi szinten ez a beállítódás termé-szetes, amennyiben a kultúra, a morál és akommunikatív identitások összefüggésrend-szereire mutat rá.2 Ám ha a társadalmat egyszociálisan és kulturálisan erõsen rétegzett,kiscsoportokból, sõt szubkultúrákból állóabsztrakt jószágnak képzeljük el, úgy vilá-gossá válik, hogy habitusukból fakadóan eválasztást az egyes társadalmi csoportok,egyének más-más kontextusban értelmeziks valósítják meg a mindennapi életben. S haa mindennapi kultúra gyakorlata felõl tekin-tünk a Kelet–Nyugat kérdéskörre, úgy plasz-tikussá válik, hogy már nem fekete-fehér vá-lasztásról, nem az identitás dübörgõ, tünet-szerûen mágikus szavairól, hanem a köztes-ség és a kettõsség finomabb analízisérõl le-het szó. Arról, hogy Magyarország, melynekkultúrája nyelvébõl fakadóan módfelett zárt,folytonosan keresi azokat a külsõ azonosítá-si pontokat, amelyek szükségszerûen és ész-

világablak

DRANG NACH WESTEN 85

K. HORVÁTH ZSOLT

KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTTA Munka-kör eszmei hinterlandja

revétlenül befolyásolják mindennapi gon-dolkodásának kereteit.

Ady Endre óta a progresszív mûvésztolyként szokás szemlélni, mint aki a nyuga-ti intellektuális fejlõdést testesíti meg az el-maradott keleti országban.3 Ez részben aKassák Lajos égisze alatt kifejlõdõ magyaravantgárdra is igaz: Kassák maga Párizsba,majd Bécsbe, Moholy-Nagy László Berlinbe,majd az Egyesült Államokba távozik, s a sortermészetesen bõven folytatható lenne. Azifjabbak közül Justus Pál Bolognába és Pá-rizsba, Friedmann Endre (a késõbbi RobertCapa) Berlinbe, s onnan Párizsba, Vajda La-jos szintén Párizsba, Tábor Béla pedig Bécs-be megy stb. A „valcolás”, a világnak, „a”nyugatnak való nekiindulás tehát eminensélmény az avantgárdban, szûkebben a Mun-ka-körben is, ám a konstruktivizmus miattaz eszmei befolyás ennél jóval többirányú.Sõt, ha ezen belül Vajda Lajosra, illetve veleszoros összefüggésben Szabó Lajosra és Tá-bor Bélára összpontosítjuk figyelmünket,ennél térben és idõben jóval tágasabb hatá-rokat jelölhetünk meg; kialakul tehát az ide-oda tartozás ugyancsak érdekes ötvözete.

Úgy tûnik, Vajda életében, beállítódásá-ban, s ebbõl fakadóan mûvészetében ponto-san tetten érhetõ e kettõsség élménye. Eznem csak a Vajdát méltatók koncepciójábanérhetõ tetten, de a festõ önmeghatározásá-ban is. S még valami: míg az avantgárdotmint esztétikát és mint attitûdöt általábantradícióellenesnek szoktuk nevezni, addigVajda folytonosan a (népi) hagyomány fon-tosságáról beszél.4 Elképzeléseiben nagyonis tetten érhetõ a kimondatlanul is a Nyugatellen irányuló civilizáció- és kultúrakritikaannak ellenére, hogy ifjúkorában Kassák Lajos és a Munka-kör közösségének befolyá-sa alatt állt.5 Úgy tûnik, mintha mûvészimagatartása, hitvallása egy feloldhatatlanparadoxonban gyökerezne, melynek mélyéna Kelet–Nyugat-problematika nyugszik.„Adva van két ember – írja 1936. augusztus11-én feleségének –: Korniss és Vajda. Szü-lettek 1908-ban, »Nagy«-Magyarországon.Korniss görög katolikus székely, Vajda zsidószármazású magyar, szerb hatásoktól befo-lyásolva. Korniss: született Székelyföldön,Vajda: Göcsejben (Zala megye néprajzilag

érdekes vidéke). Etnológusok a két vidék(Göcsej és székelyek) között egységes vonáso-kat vélnek felfedezni. Én a nyugati származá-sú, kulturálisan Oroszország és Szerbia felétendálok (tehát Kelet felé). Korniss viszont,aki keleti származású, Franciaország és Hol-landia felé […]. Mindebbõl világosan látszik,hogy törekvéseink arra irányulnak, hogy egysajátos kelet-közép-európai új mûvészetetalakítsunk ki – két nagy európaikultúrcentrum (francia és orosz) behatásainkeresztül”.6 Passuth Krisztina szerint Vajda„nem nyugati mûvész, tehát sohasem élolyan gondtalan, kiteljesedett, pezsgõ légkör-ben, mint például Klee. Nem is keleti mû-vész, mint Chagall, akivel viszont részbenmégis közös táptalaja van. Mindketten zsi-dók, s mindketten az orosz, illetõleg a szerbhagyományokhoz kapcsolódnak, gondolatvi-láguk, fantáziájuk abban gyökerezik.”7

Mándy Stefánia úgy fogalmaz, hogy „sem Ke-lethez, sem Nyugathoz való vonzalmábannem a dekadencia primitíveskedése vagy atúlhajtott intellektualizmus vezette, hanemvele születetett hajlamain túl a vágy, hogy itt,Közép-Európában, a Keletrõl elszármazottmagyar képzelet- és érzelemvilág a maga õsigazdagságát Nyugat sokrétû formanyelvévelötvözze”.8 Karátson Gábor szerint Vajda Lajos„a keleti és a nyugati mûvészet egységesítésé-re törekedett. Magyarország híd Kelet és Nyu-gat között, írta egy levelében: »hídépítõk aka-runk lenni!« A Keletet számára a magyar és aszerb népmûvészet jelentette, orosz ikonok,zsidó betûk. Ez a Kelet egyesült mûveiben anyugati perspektívafejlõdés csúcspont-jával.”9 Körner Éva némileg áthelyezi a hang-súlyokat midõn úgy fogalmaz, hogy Vajdátnem önmagáért érdekelte a népi kultúra, te-hát nem a tradíció rekonstruálásán fárado-zott, nem annak õsiségét értékelte, hanem azizgatta, hogy e motívumkincset mivé lehetformálni, hogyan tulajdoníthat neki újjelentést.10 Más szavakkal: a hagyományhozvaló viszonya nem rekonstruktív, vagyis nemakarja helyreállítani az elképzelt eredetit, ha-nem konstruktív, amennyiben felhasználni,újra kontextualizálni szeretné például a népimotívumokat.

Általában az a nehézkes a Kelet–Nyugatdichotómiában, hogy többnyire a mi-õk el-86

2010/1

lentétpárba torkollik, s elsikkad benne akultúrában élõ, mozgó, létezõ, alkotó emberbonyolult társas viszonyrendszere. Ahhoz,hogy ezeket a vegyes, egymással keveredõ,sõt akár egymással szimbiózisba kerülõ ha-tásokat rekonstruálni tudjuk, azt kell szemelõtt tartanunk, hogy a Vajda Lajost ért ta-pasztalatokat ne elsõsorban absztrakt, esz-me- és/vagy mûvészettörténeti determináci-óként vizsgáljuk,11 de visszavezessük e hatá-sokat azokhoz a konkrét társadalomtörténe-ti közegekhez, helyekhez, amelyekben tevé-keny módon részt vett, továbbá azokhoz aszemélyekhez, aki e miliõben hatottak, hat-hattak rá.

A Munka-kör közössége rövid mûködé-se, s állandó belsõ konfliktusai ellenére óri-ási kulturális potenciált hagyott maga után.Titka feltehetõen abban a nyitottságban állt,amellyel az õszirózsás forradalom és a Ta-nácsköztársaság – vagyis a két radikális bal-oldali utópia – bukása után eszmélkedett ge-neráció sokszínû érdeklõdését Kassák Lajos– 1926-os hazatértét követõen – csokorbafogta, sõt az ifjú avantgardistákat „tematika”szerint csoportokba rendezte: festõcsoport,szociofotó mozgalom, építészetelméleti, illetve színpadmûvészeti aktivitás. 1928februárjában az Andrássy úti Mentor köny-vesboltban megrendezett Schubert–Traunerközös tárlaton ismerkedett össze személye-sen Kassák Lajos hat ifjú festõvel: HegedüsBélával, Kepes Györggyel, Korniss Dezsõvel,Schubert Ernõvel, Trauner Sándorral és Vaj-da Lajossal, akik akkoriban a Képzõmûvé-szeti Fõiskola hallgatói voltak; õk alkottákkésõbb a festõcsoportot. 1929-ben csatlako-zott a körhöz a fentebb már említett – s húszévvel késõbb a Rajk-per nyolcadrendû vád-lottjaként elítélt – Justus Pál, aki mind akti-vizmusával (fõként a rövid életû Együttfolyóiratban), mind ideológiai képzettségé-vel, mind költészetével kitûnt társai közül.A Munka-körhöz való csatlakozás természe-tesen „esetleges” volt, azaz az idetartozóknem egy esetben baráti, családi, kollegiálisismeretségük és természetesen baloldali ésmûvészeti érdeklõdésük révén kerültek akörrel kapcsolatba. Így került a Munka-kör-be többek között a képzõmûvész Kepes Éva,László Sára, a zenész Kovács György és

Szalmás Piroska, Bass Tibor, FriedmannEndre, Frühof Sándor, Kepes Imre, SzabóLajos, Zelk Zoltán, s 1932 körül csatlakozotta fiatal Bálint Endre.12

Justus Pál visszatekintése szerint a körcsúcspontján, 1930 körül, hatvan-hetventagja volt a Munka-körnek, s e létszám szük-ségszerûen bomláshoz vezetett. „Sokak számára érthetetlennek, kisebb fajta katak-lizmának tûnt, amikor 1930 augusztusábankettészakadt a Munka-kör, éppen akkor,amikor hatása, vonzereje nagyobb volt, mintaddig bármikor. Elõször még a nyár elején afestõk hagyták ott, aztán Vas István vált ki,csendesen, majd nyomban utána Zelk Zol-tán, de õ már hangosan – augusztusban pedig drámai viták után az egész diákcso-port s a munkásmozgalomban legaktívabbagitátorok többsége, magam is.”13 Pontosab-ban, Justusék nem elhagyták a kört, hanemKassák szó szerint kitessékelte, illetve kizár-ta õket a körbõl.14

A fentebbi névsor kapcsán azonban érdemes egy rövid, ám nem lényegtelen ki-térõt tennünk. Ugyanis Kepes Imre és Fe-renc, valamint Friedmann Endre (a késõbbiRobert Capa) és – a késõbb Angliában Kár-olyi Mihály, Polányi Károly és DuczynskaIlona társaságában feltûnõ – KellermannZoltán osztálytársként, továbbá Partos Pálannak a Madách Gimnáziumnak a tanulóivoltak, mely a húszas évek közepétõl-végé-tõl radikálisan balos szervezkedéseirõl váltközismertté.15 1928-ban épp Partos ésKellermann kezdett szervezkedésbe, majd alegnagyobb port kavart radikális baloldalimegmozdulás épp Kepes Ferenc nevéhezköthetõ, aki 1931 táján kapcsolatba lépett aMunka-körbõl kiszakadt „szocialista diá-kokkal”, ismertebb nevén – a Partos Pált,Justus Pált, Biró Gábort, Szabó Lajost, TáborBélát, Szirtes Andort, Lux Lászlót ésDeutsch Katalint – jelentõ ún. oppozícióval.Kepes szervezkedése azonban túlment agimnázium és a belügyi szervek tûréshatá-rán, s ellene, valamint a Vörös Diák címûlap elõállításában és terjesztésében részt ve-võ Lévai Ferenc, Hermann László, Weid-linger Pál, továbbá Szendrõ (Sonnenschein)Ferenc, Gonda (Goldstein) Imre, Zsombor(Kurmann) János ellen eljárást indítottak.

világablak

87

Ennek elsõ lépcsõjeként, „az állami és társa-dalmi rend elleni felforgatásra irányuló vét-ség” gyanújával a gimnáziumból eltanácsol-ták Lévait, Hermannt és Weidlingert, mígKepes Ferenc ellen 1932 februárjában dr.Baróthy Pál ügyész vádat emelt azzal a cél-lal, hogy „kiirtsák a vörös mételyt a diákoksoraiból”.16 Mivel a Kepes elleni per nem je-lentéktelen médiavisszhangot kapott (Nép-szava, Az Est, Magyarság, Új Nemzedék,Magyar Hírlap), az ügyészség az esettel pél-dát akart statuálni, s az akkor érettségire ké-szülõ fiatalembert a törvényszéki ítélet nyo-mán a Kúria másfél év letöltendõ börtön-büntetésre ítélte.17

Vajda Lajos, jóllehet nem volt a szó ide-ológiai értelmében politikus ember, a Mun-ka-kör közelében nem maradhatott intakt atagok politikai, ideológiai affinitásától, be-állítódásától. Egyik sokat idézett levele éppezt a politikai tudatosságot sejteti. „Betelje-sedett a végzet. A nagy forradalom legje-lentõsebb fejei – írja feleségének – a porbahulltak, s akik ma nyeregben ülnek, csakbitorolják a hatalmat. Ma Sztálinék jelentika reakciót, amely sokkal véresebb, mint acári volt.”18 Az egykori tanúk szemszögébõljegyzi meg Román József, hogy az akkorikörülmények között módfelett jól tájéko-zott oppozíció környékén az 1930-as évvolt a Szovjetunióhoz való viszonyban aválasztóvonal „a forradalmi dinamizmusés a csalhatatlanságot hirdetõ fanatizmusközött. Sztálin nevére még nem csattannakritmikusan a tenyerek, a bokák és agondolatok.”19 Az oppozíció azonban sajá-tos jószág a magyar baloldali radikalizmus,a munkáskultúra és az avantgárd metszés-pontjában. Míg a Kommunista Ifjúmunkás-ok Magyarországi Szövetsége mindvégiglojális maradt a Szovjetunióhoz, addig azoppozíció, élén néhány fiatal, ám módfe-lett jól képzett ideológussal, baráttal,Justus Pállal, Partos Pállal és Szabó Lajos-sal, a sztálini tisztogatásokat követõen éle-sen antisztálinista retorikát ütött meg.20 Ehárom ifjú ideológiájában a berlini KarlKorsch az államszocialista modellt – példá-ul az államosítást (Verstaatlichung) a társa-dalmi tulajdon (Sozialisierung) javára – el-utasító, praxisközpontú kritikai marxizmu-

sához kapcsolódott. Tanaihoz hármójukközül Partos kötõdött leginkább olyannyi-ra, hogy felkereste Berlinben Korschot, ésPaul Mattick mellett egyik legközelebbi tanítványává vált, annak emigrációját kö-vetõen is.21

A Munka-kör és az oppozíció sokszínû,komplex világából azonban mind személye-sen, mind spirituálisan Vajda legszorosab-ban Szabó Lajoshoz, illetve rajta keresztülTábor Bélához kötõdött. Szabó és Táborszintén a szocialista diákok köreibõl indul-tak, ám szellemi érdeklõdésük már a har-mincas évek elején a spriritualitás felé for-dult, s így személyükben sajátosan fonódottössze a forradalmiság és a miszticizmus,vagy ahogyan Tábor Ádám fogalmaz kette-jükkel kapcsolatban: az „öntranszcendálóforradalmiság”.22 Kettejük közül Szabó azidõsebb, aki – miután a Tanácsköztársaságbukása után eltanácsolnak a felsõ ipariskolá-ból – 1928/29 táján csatlakozik a Munka-kör-höz, melyet aztán a fentebb – Justus Pál em-lített kizárása kapcsán – õ is távozni kény-szerül. Így alakul meg a már szintén érintettoppozíció, melynek Szabó Justus és Partosmellett egyik meghatározó és sajátos ideoló-gusává vált. Szabó 1931-ben Heinlein Ká-rollyal, Justus Pállal, Szirtes Andorral, Par-tos Pállal és Tábor Bélával együtt lefordítjákMarx Bevezetés a politikai gazdaságtan bírá-latához címû munkáját, melyet Lantos álné-ven, kommentárok kíséretében ki is adnak.1931/32-ben két ízben is Németországbantartózkodik: Berlinben õ is megismerkedikKorschsal, aki állítólag lelkesedéssel fogadtae kommentárokat, majd a frankfurti Institutfür Sozialforschungban folytat kutatásokat.Szabó és Tábor, illetve az oppozíció belsõmunkaközösségéhez csatlakozó, „szexpolos”Békefi Zoltán egyre szûkösebbnek érzik amarxizmust, s gondolkodásukat egzisztenci-ális értelemben kiterjesztik. Ennek egyikfontos állomása Szabó és Tábor bécsi utazá-sa, mely kifejezetten a pszichoanalízis tanul-mányozására jött létre. Tábor néhány hónapután visszatért Pestre, míg Szabó továbbuta-zott Párizsba, ahol is megismerkedett VajdaLajossal, „akiben – ahogyan Mándy Stefániafogalmazott – felismeri a kor mûvészét és arokon gondolkodású újítót”.2388

2010/1

Szabó Lajos és Vajda Lajos barátságábannem elsõsorban a Munka-kör körül elkerül-hetetlen politikum volt döntõ, mint inkábba spirituális tágasság gondolkodójának a fes-tõre gyakorolt „szûkszavú, de annál preg-nánsabb teoretikus tézisei”.24 Vajdát tehátelsõsorban Szabó Lajos esztétikája, de méginkább az „õsit” kutató biblicizmusa ragadtamagával. Nem véletlen, hogy ismeretségükfelületi szinten az 1920-as évek végénekavantgárd szcénájából eredeztethetõ, ámkapcsolatuk elmélyülése már párizsi emig-rációjuk idejére datálható, s 1941-ben, Vajdatragikus kimenetelû tüdõbetegségének ide-jén is együtt feküdtek az Új Szent János kór-házban. Mándy Stefánia monográfiája ismegjegyzi, hogy a technológiától idegenke-dõ Vajda Lajost az 1930-as évek Párizsában– a filmet nem számítva – nem a kortárs je-lenségek izgatták, hanem az „õsi”. A 19. szá-zad fõvárosában, ahogyan Walter Benjamina várost nevezte, legkevésbé sem az urba-nizmus kápráztatta el Vajdát, hanem a régi-ség. Õ nem párizsi passzázsokban kószálóideáltipikus városi flâneur volt, inkább napmint nap ellátogatott a III. Köztársaság kétolyan gyûjteményébe, mely az Európán kí-vüli kultúrák gazdag tárgyi és szellemi életét(amúgy a gyarmatosító perspektívájából)volt hivatott bemutatni: a Musée Guimet-beés a Musée de l’Homme-ba.25

Kézenfekvõ volna újfent szembeállítaniaz õsi és a modern, a Kelet és a Nyugat, aromlatlan és a romlott, a természetközeli ésa mûvi, a személyes és a személytelen fogal-mait. Ugyanakkor Walter BenjamintólSiegfried Karacauerig már az akkor kortárs-nak számító elméletek is beszélnek arról,hogy a nagyvárosi élet gyökeresen más per-cepciós kategória, radikálisan eltérõ kultu-rális logikát követelõ közeg, amely csak atúlzott leegyszerûsítés árán iktatható be afentebb felsorakoztatott fogalmakba. A mo-dern nagyvárosról apokaliptikus képet festõbeszédmód jól ismert már a 19. század köze-pétõl, ugyanakkor ezt kiegyensúlyozandóérdemes megemlítenünk azokat a kritikaielméleteket is, melyek a város mint „rom-lott”, „veszélyes hely” sztereotípiáit olyankonkrét városi helyekkel, építészeti formák-kal, találkozási pontokkal ellentételezik,

melyek a személyes tapasztalat, az emlékfogalmaira támaszkodva „reszubjektivi-zálják” a nagyvárost.26

Az élmény fényében ugyanis a nagyvá-ros már nem feltétlenül az az átláthatatlan,kaotikus embermassza, melyet ellenzõi hir-detnek róla, hanem személyes terekkel, épí-tészeti és baráti emlékekkel, ismerõs terek-kel, helyekkel övezett, szerelmek s alkalma-sint egy-egy gasztronómiai kaland ízét is õr-zõ kognitív „térkép”. E térképet persze nemkartográfusok készítik, hanem mi magunktelepítjük be (ha betelepítjük) jelentéssek-kel. Vajda barátja, követõje, Bálint Endre1934-ben érkezett meg Párizsba (mikor Vaj-da már visszatért), ám nagyváros-percepció-ja egészen más mintákat õrzött meg. Jóllehetanekdotikus fordulataiban Bálint annyitjegyzett meg, hogy elsõ párizsi tartózkodásasorán a biliárdasztal zöld posztóján és a föl-dön fekvõ csikkeken kívül nem sokat látottaz urbanizmus 19. századi fõvárosából, ámvisszatekintésében ennél jóval emocionáli-sabban fogalmazza meg húszéves koránaknagyváros-élményét: „Valóban a szerencsekegyeltjének éreztem magam, egyszerûb-ben: boldog voltam, olyan boldog, mint mégsoha. Mitõl voltam hát boldog? Ki is értenémeg, ha azt mondanám, hogy a bisztrók ok-kersárgára festett flóderozott ajtajától vagy afonott székek és kerek asztalok nyüzsgésé-tõl. Nem, ezt senki nem értené meg, és aztsem, ha azt mondom, hogy a kék-fehér ro-letták a bisztrók terasza fölött tettek boldog-gá. Meg a kerek fémszögek a gyalogosok át-kelõhelyeit jelezve. Ki hinné el, hogy a met-ró »illatától« voltam boldog? Lehet-e vagyszabad-e nyakon csípni a neve nincsboldogságot?”27 Míg Bálint át- és megéli anagyváros lüktetõ életét, dinamikáját, pezs-gõ színvilágát, addig Vajda – mint egyik pá-rizsi barátja, sorstársa, Kelemen Imre rámu-tatott – csak tengõdött a francia fõvárosban,jóllehet érkezésekor a Munka-kör szûkebbés tágabb környékérõl Trauner SándortólGábel Józsefen át Mérei Ferencig már sokankinn voltak. Kelemen Mérei révén ismertemeg Vajdát, s ez az idõszak, vallja, „az ab-szolút nyomor periódusa volt. Alig evett va-lamit. Dolgozhatott volna kenyérkeresõmunkán, de erre képtelen volt, nem tudta

világablak

89

elszánni magát sehogy sem arra, hogy ke-nyérkeresõ munkát végezzen. Az egyetlenkompromisszuma, mit hajlandó volt meg-kötni, hogy valaennyi ideig ólomkatonákatfestettünk. Azt a másfél vagy két esztendõt,amit Vajda Lajos Párizsban töltött, maradék-talanul végigkoplalta.”28

Vajon mi lehet e két igen közeli, ám aváros tapasztalat minõségében erõsen elütõbeállítódás mögötti különbség oka? Vajon agyermek- és ifjúkori szocializáció helyszínemagyarázatot adhat-e a preferált miliõhabituálissá válására? Van-e, lehet-e szerepeannak, hogy Vajda Lajos egy vidéki kisvá-rosban, Zalaegerszegen született, s családja1916-ban Szerbiába költözött, s Magyaror-szágra való visszatérésükkor is egy – szerbkultúrájú – kisvárost, Szentendrét választot-ták lakhelyül? Vajon ez a vidékiség indirektmódon magyarázatot adhat-e arra, hogy Vaj-da idegenkedett a nagyvárostól? Lakott Bu-dapesten, de nem élte azt, éveket nyomor-gott Párizsban, anélkül hogy a nagyvároskulturális logikáját elsajátítsa – habitusábanmindvégig kisvárosi maradt. Ezzel szembenaz Orczy úton, a Kálvária térnél született, skiskamasz korától a Városligeti fasorban lé-võ Zsidó Fiúárvaházban felnövõ Bálint End-re von Haus aus elsajátította a nagyvárosi

élet és a nyomorgó túlélés minden szüksé-ges nagyvárosi tudását, Budapest VIII. VII.és VI. kerületének minden zuga kognitív tér-képének jelentésekkel sûrûn ellátott tarto-mányába íródott. Húszévesen számára Pá-rizs a vágyak városa volt, s visszaemlékezé-sének tanúsága szerint kiélvezte annak min-den ízét, zamatát.

Vajdánál az õsihez, a távolihoz, az idegen-hez való fordulás a – fentebb említett – retro-topikus vágyódáson túl épp a jelenben tájéko-zódni nem tudó és nem akaró érzékenység jeleként is értelmezhetõ. Egyéb, térben megfo-galmazódó szembeállításoktól eltérõen (gö-rög/barbár, keresztény/pogány, Kelet/Nyugat),a régi/modern ellentétpár tisztán az idõben je-lenik meg, s egy jelenbõl kiinduló tem-poralitást jelöl. A régi versus modern valorizá-ciója „kifejezi azt a viszonyt – írja FrançoisHartog –, amelyet egy kultúra fenntart az idõ-vel, vagyis annak módját, ahogyan a közelivagy távoli múltat újra elosztja, abból a célból,hogy helyet biztosítson neki a jelenben”.29 Ré-giek és modernek „vitája” így nem más, mintegyfajta kulturális válasz válság vagy konflik-tus idején. Más kultúrák, más világok, másidõk: úgy tûnik Vajda Lajos számára minden„ismerõsebb”, „kézzelfoghatóbb”, „átélhe-tõbb” volt, mint a kéznél lévõ Jelen.

90

2010/1

JEGYZETEK1. Hofer Tamás: Bevezetõ: témák és megközelítések. In: Magyarok Kelet és Nyugat közt. A nemzettu-dat változó jelképei. (Szerk. Hofer Tamás) Néprajzi Múzeum – Balassi, Bp., 1996. 7–22.2. Lásd Császi Lajos: A média rítusai. A kommunikáció neodurkheimi elmélete. Osiris – ELTE KeK,Bp., 2002. 60–85.3. Mary Gluck: The Modernist as a Primitive: The Cultural Role of Endre Ady in Fin-de-Siècle Hun-gary. Austrian History Yearbook 2002. 33. 149–162.4. Bourdieu mûvészetszociológiája ezzel szemben azt állítja, hogy az avantgárd a legtörténetibb, mivelaz elõzõ esztétikai rezsim tagadására épül, ehhez a viszonyformához azonban elõismeretekre volt szük-ség. Lásd Pierre Bourdieu: Les Règles de l’art. Genèse et structure du champ littéraire. Seuil, Paris, 1992.5. Jelen esszé három, a Munka-körrõl (Justus Pál, Friedmann Endre, Vajda Lajos) írott tanulmányomalapján készült: A munkáskalokagathia pillanata. Költészet, társadalomkritika és a munkáskultúraegysége: Justus Pál és a Munka-kör. Café Bábel 2008. 25. 151–163; Háború: a hátunkban érzett tekin-tet. Optikai és politikai közelség problémája Robert Capánál. In: Robert Capa–katalógus. (Szerk. PáldiLívia) Ludwig Múzeum, Bp., 2009, 20–36; Szubkultúrák forrásvidékén. Népi kultúra, munkáskultúraés baloldali közösségiség Vajda Lajos életmûve körül. Fordulat 2009. 6. megj. elõtt.6. Közli Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Corvina, Bp., 1983. 182.7. Passuth Krisztina: Vajda Lajos. Híd 1967. 7–8. 760.8. Mándy Stefánia: Vajda Lajos emlékkiállítása. In: Vajda Lajos emlékkönyv. Magvetõ, Bp., 1972. 61.9. Karátson Gábor: Vajda Lajos és a szegénység. In: Vajda Lajos emlékkönyv… 96.10. Körner Éva: Vajda Lajos mûvészete. In: Vajda Lajos emlékkönyv… 104.11. A determinációra lásd Haulisch Lenke: Vajda világa. In: Vajda Lajos (1909–1941) emlékkiállítás.1978. július–szeptember. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., é. n. [1978], lapszám nélkül.12. Csaplár Ferenc: A Munka-kör. In: Kassák körei. Szépirodalmi, Bp., 1987. 259.13. Justus Pál: Kassák a munkásmozgalomban. Néhány személyes emlék. In: Kibontott zászló. Az Ol-vasó Munkás Klub Kassák-emlékkönyve. (Szerk. Benke László) Csepeli Munkásotthon, Bp., 1987. 58.14. A folyóirat és köre „Békeffy Zoltánnal, Berkovits Tiborral, Fuchs Pállal, Heinlein Károllyal, JustusPállal és Szabó Lajossal, a frakciózás irányítóival minden közösséget megtagad”. Közli: A ‘Munka’ kö-

rébõl. Munka 1930. 15. 447. Lásd még errõl György Péter: Az elsikkasztott forradalom. Kassák 1926után: a hazatérés tanulságai. Valóság 1986. 8. 79.15. Kellermann késõbbi aktivitására lásd Hajdu Tibor: Polányi Károly a londoni magyar antifasisztamozgalomban. Múltunk 2005. 1. 246–254.16. Az iskolai eljárás jegyzõkönyvére lásd Budapest Fõváros Levéltára, VIII. 44.a, 48. kötet, (1932. áp-rilis 20.) pagináció nélkül.17. Százéves a Madách Gimnázium, 1881–1981. (Szerk. Muraközy Gyula, Gémes Attila, Borsos Zsu-zsa) Bp., 1981. 50.18. Idézi Passuth Krisztina: i. m. 77719. Román József: Távolodóban. Életrajzi vázlat. Magvetõ, Bp., 1990. 78.20. E barátság emlékét õrzi Justus második kötetébe felvett Barátom arcképe (Szabó Lajosnak) cím-mel írt verse. Justus Pál: Az utak éneke. Versek. 1925–1930. Merkur nyomda, Bp., 1930. 30.21. Karl Korsch Gesamtausgabe, Band 8: Briefe, 1908–1934. (Hg. Michael Buckmiller, Michel Pratund Meike G. Werner) Stichting beheer IISG/Offizin, Amsterdam – Hamburg, 2001. Lásd még KarlKorsch: Revolutionary Theory (Ed. Douglas Kellner) University of Texas Press, Austin, 1977, 92–93,illetve 108–111; Patrick Goode – Karl Korsch: A Study in Western Marxism. McMillan, London, 1979.172.22. Tábor Ádám: Minden gondolatnak alján. Ady és filozófus örökösei: a magyar dialogikus gondol-kodók. Világosság 2007. 6. 132.23. Mándy Stefánia: Szabó Lajost megérteni. In: Szabó Lajos szemináriumi elõadásai. 1946–1950.(Közreadja Kotányi Attila és Kunszt György, szerk. Surányi László és Tábor Ádám) Typotext, Bp.,1997. 15. A szellemet kiiktató ideológiákról, a „szellemi mérgesgázokról” és az „axiomatikus maga-tartásról” lásd Szabó Lajos – Tábor Béla: Vádirat a szellem ellen. Bibliotéka kiadás, Bp., é. n. [1936]kül. 13–15.24. Mándy Stefánia: Vajda Lajos… 12.25. Jórészt utóbbi múzeum anyagából jött létre a Musée du quai Branly, mely – egyebek mellett – azavantgárd és az Európán kívüli kultúrák közötti szellemi találkozást programszerûen mutatja be egy-egy tematikus kiállításon. Lásd D’un regard l’Autre. Histoire des regards européens sur l’Afrique,l’Amérique et l’Océanie, Paris, Musée du quai Branly – Réunion des Musées Nationaux, 2006.26. Lásd Henrik Reeh: Ornaments of the Metropolis. Siegfried Kracauer and the Modern UrbanCulture. MIT Press, Cambridge, 2004.27. Bálint Endre: Életrajzi törmelékek. Magvetõ, Bp., 1984. 67.28. Bajomi-Lázár Endre: Éhezõ inasévek Párizsban. Egy régi beszélgetés Kelemen Imrével. Kritika1983. 7. 21.29. François Hartog: Anciens, modernes, sauvages. Galaade, Paris, 2005. 28.

világablak

91

„Ne ámulj a kokainistán. / Gondolkozz azokain is tán – / s megérted.” Így szól Koszto-lányi Dezsõ egy ismert, s megkockáztathat-juk, azóta folklorizálódott rigmusa. E válto-zat a Barkochba címû Esti Kornél-novellábólszármazik, egy fiatal költõtárs (Jancsi János)szerzeményeként, s egy kommentár is talál-ható mellette: „Ezek az alkotások, melyektõlén nem tudnám teljesen megtagadni az ér-dekesség varázsát, mûvészetének már fer-dülését és csenevészesedését mutatják, s aztbizonyítják, hova juthatnak a legnagyobb is-tenáldotta tehetségesek, ha képességükneknem adnak kellõ teret.”1 E kommentárönironikusnak is nevezhetõ talán, ha tekin-tetbe vesszük Kosztolányi egy másik, „saját”szövegét, mely Összes verseinek kiadásábana Rímjátékok, csacsi rímek, paródiák ciklus-cím alatt jelent meg (Comprende c’est toutpardonner címmel), s amely majdnem meg-egyezik a fönt idézettel: „Csodálkozol a ko-kainistán / s nem érted? / Gondolkozzál azokain is tán – / s megérted!”2

Hogy miért is ezzel a Kosztolányi-rímjá-tékkal próbálok közeledni Havasi Attila köl-tészetéhez? Sommásan megfogalmazva, ameglepõ szójátékkal radikális másképpenértésre történõ fölszólítás miatt. Az idézettrigmus, mint említettem, keresztülmentegyfajta folklorizációs folyamaton. A világ-hálón rákeresve a rímpárra azt tapasztaljuk,hogy a találatok nagy része különféle fóru-mokhoz, közösségi (például drogpreven-ciós) blogok bejegyzéseihez köthetõ, és né-miképp eltérõ formákban kerülnek elõ – alegtöbb persze a korábban idézett két válto-

zat valamelyikének struktúráját követi (elõ-fordul az is, hogy – nem motiválatlanul, delegalábbis beszédes tévedésként – Karin-thynak tulajdonítják). Általában a versezet-hez afféle példázatosság párosul, didaktikusjelleggel – nem véletlen, hogy a hozzászólóke szöveg felmutatását megvilágítóbb erejû-nek érzékelik annál, mintha saját szavakkal,logikai érveléssel próbálnák meg pótolni azta tartalmi jelleget, ami a Kosztolányi-rig-musból kiolvasható (s ez igaz még akkor is,ha esetenként különbözõ argumentációk il-lusztrációjaként tûnik föl). Ezek a típusú rí-mek, a gyermekrigmusokhoz (nurseryrhymes) hasonló „badarságok” könnyen ter-jednek el a köztudatban, a továbbidézéssel,az élõszóbeli hagyományozódással (s itt akönnyûkézzel megírt fórum- és blogbejegy-zés valóban a Walter J. Ong által koncipiáltmásodlagos szóbeliség egyik eseteként tû-nik föl) csiszolódnak, alakulnak, változnak.Ezzel a típusú rímeléssel, szójátékkal gya-korta találkozunk Havasi Attilánál is.

Alapvetõ jellegzetessége ez – például – alimeriknek, a nonszensz költészet egyik leg-meghatározóbb formatípusának is. A köz-ponti rímek a ritmus rögzülésével ezekbenis viszonylag könnyen, szabadon helyette-síthetõek a szóelemek a spontán (tradicio-nálisan vidám kocsmai közegben történõ)fölidézések, „szavalások” során.3 A non-szensz vagy light verse hagyományhoz sokszállal kötõdõ Havasi Attila4 verseinek jó ré-sze kapcsolódik ehhez a rímjátékos, egy-szerre parodikus és szatirikus szövegépítke-zéshez – parodikus, mert létezõ szövegha-92

2010/1LAPIS JÓZSEF

„HOVÁ NEM ÉR A RÁCIÓ”Havasi Attila költészetének nyomában

Midõn dús nektár lanyha csöppje árada démonok s az ember serlegébe,ott leskel akkor majd a halk egérke,a szende tyúk, s a sün, e bolyhos állat.

EDWARD LEAR – HAVASI ATTILA

gyományokat, helyenként konkrét textuso-kat karnevalizál (az 1001 magányos rinocé-rosz címû kötetben5 többek között Petõfi ésAdy mûvei a fõ célpontok), s szatirikus,mert elõszeretettel figuráz ki – szójátékaival– társadalmi, kulturális praxisokat, cselek-véseket (az újabb magyar limerikhagyo-mányból Kovács András Ferenc PorcusHermeticum címû kötete6 emelhetõ ki). Se-bestyén Attila KAF limerikjei kapcsán ír aszójáték és a különös jelentésalakulás viszo-nyáról: „A szójáték jelensége a köznapihasználattól távolítja el az irodalmi nyelvet.A szójáték, miközben elszakít egy szót an-nak jelentésétõl (költõivé válik), egyúttalmás szavakkal is összefüggésbe hozza, ezzelpedig új jelentésösszefüggésbe is helyezi át.A gyakran rímekben megvalósuló szójátékígy izgalmas helyzeteket, jelentésalakuláso-kat eredményez.”7 „A hívórím meghatározzaa rá felelõt, így ennek formája várható lesz.Ám miközben az új szó megismétli az elõzõbizonyos hangjait/betûit, szemantikai vo-natkozásaival új kontextust is teremt – ezértváratlan.”8 Elsõsorban ez a váratlanság fele-lõs a jelenségek másképp megértetésénekhatékonyságáért.

A nonszensz és a light verse hagyomá-nyában a kifigurázás oly módon történikmeg, hogy mindeközben egy más nézõpont-ból képes sugározni a fényt az adott jelen-ségre, úgy is mondhatnánk, másképpen te-remti meg a már elõzõlegesen ismertnekvélt jelenséget, s ez egy újfajta megértésmó-dot is magában foglal. Ebbõl a távlatból lát-ható igazán a szoros kapcsolat a különbözõabszurd költészeti formák között. A Koszto-lányi-féle rigmus nem csak tartalmilag szó-lít föl a másképpen látásra, hiszen a megüt-köztetõ, szokatlan rímpár konstellációja ne-hezen feledhetõ, érzékileg kódolt hatást váltki az olvasóban, mely hatás valamiképpen avilág nem értelmi alapú észleléséhez, meg-ragadásához kötõdik. Talán mindenekelõttezt jelenti a non-sense: a furcsa, szokatlanképi elrendezés, a különös szókapcsolatok,a megütközést kiváltó, gyakorta alantasnyelvi formák, a ritmus és az erõteljes hang-zósság folytán megképzõdõ igencsak érzékiszövegtest együtt alkotja meg e badar ver-seknek azt a sajátos felhívó struktúráját, ami

különleges, nemegyszer kísérteties idegen-ségtapasztalathoz képes eljuttatni a befoga-dót. Elvisz „a folyón túli tartományba, / ho-vá nem ér a ráció” (A nagy Holc).

Havasi Attila jobb versei képesek a radi-kális nézõpontváltásokkal úgy operálni, hogyolyan (freudi értelemben vett) Unheimlich-tapasztalatban részesítse olvasóját, melyután nem képes a világban zavartalanul lé-tezni többé. S mindez, hangsúlyozom, nem aracionális érvelésmód következménye, ha-nem a szövegek erõteljes figurativitása, ab-szurd képisége és/vagy hanghatásai révéntörténik meg. Mindez természetszerûleg kü-lönféle költõi eszközökkel valósul meg.

Az egyik módszer a zavarba ejtõ hason-lat alkalmazása: „Mint iskolás, ha bepisilt, /az erdõ oly komoly. / Az arcán ott a félelem:/ tudja: ezen az éjjelen / vért szomjúhozvamegjelen / a Rézfaszú Bagoly.” Avagy egymásik példa: „A disznótorban meghalt, ígybeszélik. / Emléke rajtunk furcsán feketéllik,/ mint égett zsír a kormos üst falán.” Enneka típusú hasonlatnak a jellemzõje az, hogypontosan megtartja a klasszikus hasonlat-szerkezetet, de mintha csak annak emléke-zetét, illúzióját mutatná fel, olyannyira tá-vol helyezkedik egymástól az alakzat két vé-ge – a hasonlító és a hasonlított valahol ta-lálkoznak a nem értelmi alapú megismerésvégtelenjében. A Dal a Rézfaszú Bagolyrólvagy A disznótorban meghalt egy anyóka cí-mû vers egésze is megközelíthetõ úgy, mintegyrészt a jelképiség (allegorézis) illúzióját,másrészt a narratíva emlékezetét felmutatószöveg – megengedik az allegorikus értelme-zést is (a nonszensz vershagyomány sok da-rabja s különleges alakja-szereplõje ilyen),9

s egy történet létrehozását is lehetõvé te-szik. A nonszensz vers részben úgy mûköd-het, mint a Veszéjjeles címû vers végén azing: „A parti fûzfa ágbogán / egy ing dagad-va leng. / Ki benne volt, ma hallgatag, / mi-ként a lomha, nagy halak / s a víz alatticsend.” A nyelvi forma, mint az ing, felmu-tatja, kijelöli a különbözõ értelemegységekhelyét, de ez a keret csak nyoma annak, kitalán benne volt, vagy lehetett, vagy lehetne(a nyom valakinek a nyoma-e, vagy csaknyomként olvasunk egy jelet, melybõl kikö-vetkeztetjük az egykor ott voltat?). A hiány,

mû és világa

93

az eltûnés, a halál íródik bele ebbe a nyom-létmódba. Nem az ing puszta látványa töltel félelemmel, kísérteties érzéssel, hanemmindaz a tudattalan, mögöttes sejtelem, me-lyet e látvány elõlegez.

A feszes formában, szerkezetben felbuk-kanó szavak, szókapcsolatok, versmondatokgrammatikailag tökéletesen érthetõek éspontosak, másfelõl eme gyilkos tökéletes-séggel párosuló szürrealitás az, ami komolykihívás elé állítja az értelmet, és vagy ennekfelfüggesztésével bevonja az olvasót a vers amaga karneváli terébe, s együtt mozgunk avers lüktetésével, nem feltétlenül boldogsá-got sugárzó nevetésével, röhögésével, vagyellenkezõleg: rémülettõl eltelve megpróbá-lunk elmenekülni belõle. De a karneválegyik sajátossága épp az, hogy aligha lehetbelõle kivonni magunkat: vagy részt ve-szünk benne valamilyen formában, szerep-ben (akár áldozatként), vagy nagyon messzi-re elkerüljük a találkozást – de passzív kí-vülállóként ott maradni nemigen lehetsé-ges. Havasi Attila sok versét is jobb elkerül-ni, idõnként az az érzésem – vajon szüksé-gem van arra, hogy beszélgessek vele? Nemakkor járok el biztonságosabban, ha nem tu-dok meg semmit általa? Ám egyszersmindkifejezetten erõs vonzerõt érzek irányukban– szinte delejeznek, mint a halál vagy minta semmi (ismét Kosztolányi felé térve el egypicit).

A bevonódást, a határok átjárhatóságátmutatja, hogy több Havasi-szövegben kétsé-gessé válik a beszélõ identitása, s megjele-nik bennük az elváltozás, átváltozásmotívuma10 – jó példa erre az 1001 magá-nyos rinocérosz kötet nyitó- és záróverse. AVíziló a lápon címûben a megszólaló azon-nal saját bizonytalanságának megfogalma-zásával indít – nemcsak a látott teremt-mény, hanem õ maga is „ingoványos talajratévedt”, legfõképp a megismerés, a világ-megértés terén. „Nem tudom, mit jelent, delátom: / vaktában baktat künn a lápon, / ne-hézkes, furcsa lény. / Ingoványos talajra té-vedt, / és úgy tûnik, nem is remélhet / si-mább utat szegény.” Késõbb maga a víziló ismegszólal (énekét hallgatjuk), hasonlóanképlékeny önazonosságot prezentálva: „va-gyok, de ez lehetne bárki, / és nem is volna

mit csodálni / efféle helycserén.”11 A hely-csere, úgy fest, a vers végére meg is történik,immár újra a lírai beszélõ szólamát követve:„És isten tudja, mit jelenthet: / borús, rezig-nált érzelemnek / mocsárja nõ körém, / ésmár határaim se kötnek, / s ott baktatok mé-lyén a ködnek, / nehézkes, furcsa lény.” Abeszélõ – bevonódva a víziló énekének vilá-gába, avagy beszédének katartikus hatásaalá kerülve – maga is hasonlatossá válik akülönös lényhez. Nos, hasonló kockázatnakteszi ki magát az olvasó is e mûvekkel talál-kozva. Az utolsó költemény – Az orrszarvú-ak döndülõ csapatja – e kockázat kívánal-mával, a mássá változás vágyával ér véget:„Az orrszarvúak döndülõ csapatja / a víz fe-lé vivõ utat kutatja. / Én érzem szinte szom-juk végtelenjét, / és átjár némi mélanyúgalom, / s mert létezésben én volnék agyengébb, / minek tagadni, sóvárogva len-nék / sok dinnyeléptû orrszarvú nagyon.”

A radikális nézõpontváltásoknak egyikfajtája az, amikor egy periferikus létezõ –mondhatjuk, kafkai – szemszögébõl észlel-jük (látjuk, halljuk, ízleljük, bõrünkönérezzük…) a világot – ilyen például A csó-tány veszése vagy a Séta…sorozat, melyutóbbiban egy múmia, hõlégballon vagyépp egy turisták által bejárt bérc látószögeelevenedik meg, válik antropomorffá.12 Vanazonban egy olyan távlat, mely szintén ne-vezhetõ periferikusnak, idegennek s bizo-nyos szempontból (mondjuk ki: felnõttszempontból) kolonializáltnak is: ez pedig agyermeki nézõpont.13 E távlat érvényesítésé-re a líratörténet sokféle kísérletet képes fel-mutatni: az egyik ilyen a felnõttperspektí-vából történõ kései visszaidézés vagy a fel-nõtti perspektívával való keveredés (néhánypéldát említve: Kosztolányi Dezsõ: A sze-gény kisgyermek panaszai, Dsida Jenõ: Õszidal, Kányádi Sándor: Az én folyóm, ZelkZoltán: Gyermekbánat, Csoóri Sándor:Visszatérés régi udvarunkba); a gyermekikreativitást és átváltozóképességet színre vi-võ varázsszövegek, a gyermekmondókák ha-gyománya (Weöres Sándor, Tamkó SiratóKároly, Kovács András Ferenc, Zelk Zoltán:Kóc, kóc, Csoóri Sándor: Macskapiac), mely-ben az erõteljes hangzóréteg okán az érzékibefogadásra helyezõdik a hangsúly. De ide94

2010/1

sorolhatjuk azokat a kísérleteket is, melyeka gyermek(i) számunkra való idegenségétúgy próbálják érzékeltetni, hogy a megszóla-lás nézõpontjába csempészik bele ezt azidegenséget – a magyar irodalomban talánKarinthy Frigyes Micimackójától követhet-jük nyomon14 ezt az irányt, melynek versbe-tétei a micimackói sajátos, furcsa lelkivilágletéteményesei (természetesen nem tehe-tünk egyenlõségjelet a mackói és a gyerme-ki perspektíva közé, ám az kétségtelennektûnik, hogy van szerkezeti rokonság a kettõközött). E szövegekben egyszerre mutatko-zik meg a gyermeki kreativitás, a zümmö-gés, dörmögés, döngicsélés moraja, az a mo-raj, melybõl rigmusok, versek bukkannakelõ (Havasinál a halandzsába hajló morajjellegzetes például A legújabb stratégia címûversben); de feltûnik bennük egy sajátos,nem mindig könnyen hozzáférhetõ távlat,mely azonban valamit (talán a szívünket,vágyközpontunkat) mégis könnyen telibetalálja. „Oly boldog volnék, mint az élet, / hajönne most Malacka, / s boldog volnék, mintaz illat, / ha nem jönne Malacka. / S a Lét ak-kor sem volna tán üres, / ha nem jönne Ba-goly és Füles (vagy akárki), / otthon marad-na most Bagoly s Füles (vagy akárki), / s ak-kor se volna tán hiba, / ha nem jönne RóbertGida.” „Így leírva persze nem hangzik vala-mi különösen, de ha meggondoljuk, hogy féltizenkettõkor költötték, egy nagyon melegnyári délelõtt, könnyen kijöhet a számítás-ból, hogy Micimackó legszebb dalainakegyikét költötte ezúttal. El is énekelte magá-nak néhányszor.”15 S még kevésbé hangzikkülönösen a szöveg, ha nem a Karinthy általátdolgozott, poetizált verziót vesszük elõ.Saját nyersfordításban valahogy így hangoz-hat: „Eltölthetnék egy boldog reggelt/dél-elõttöt, ha látnám/meglátogatnám Malackát.És nem tölthetnék el egy boldog reggelt, hanem látnám/látogatnám meg Malackát. Ésúgy tûnik, nem számít, ha nem látomBagolyt és Fülest (vagy bárkit a többiek kö-zül), és nem is fogom meglátni Bagolyt ésFülest (vagy bárkit a többiek közül) vagy Ró-bert Gidát.”16 Ennek a fajta szövegnek teháta tétje leginkább a különleges micimackóinézõpont, világszerûség prezentálásában,közvetítésében rejlik – s a saját nézõpont

idegensége valóban leginkább a lírai én-be-szédben mutatkozhat meg. Innen, Micimac-kó hümmögésétõl érkezhetünk talán elazokhoz a mai (hagyományosan a svéd tí-pushoz kötött) gyermekversekhez, melyekegy gyermek gondolatfutamait, világlátásátilluzionálják – például Kiss Ottó gyermek-versei jellegzetesen ilyenek (CsillagszedõMárió).

Tudjuk, Havasi Attila is élõ kapcsolatotápol a gyermekköltészettel.17 1001 magá-nyos rinocérosz kötetének alcíme például:„korhatáros gyerekversek”. Néhány Havasi-darab bekerült a Friss tinta! – Mai gyermek-versek címû gyûjteményes kötetbe is.18

Gyermekiként tételezõdõ nézõpont idegen-ségével szembesítõ verse például a megdöb-bentõ Zsoltár gyermekhangra („Isten bácsi,pásztor bácsi, / te kelsz most a védelmemre,/ kapok tõled Milka csokit, / olajat csorgatszfejemre. // Ha odalenn soká játszok, /megvédesz a nagyok ellen, / én nyugodtanhazamegyek, / te meg õket jól megvered. //Velem vagy a sötétben is, / megsimogatod afejem, / nem halok meg, mint a nagyi, / ha-nem elalszom csendesen.”), a Samu avagy akompromisszum vagy a Cicó. Ez utóbbi szö-veg „manócska” (Havasi Attila köteteinekegyik visszatérõ figurája) beszéde is lehet –a korábbi és késõbbi versek kontextusa az õalakját valószínûsíti a megszólaló hang mö-gött –, ami rámutat arra, hogy ezek a típusúgyermeki én-beszédek, akár a Kis Ottó-i,akár a Kukorelly-féle (Samunadrág) vers-nyelvre gondolunk, erõteljesen konstruál-tak, s épp az álnaiv, hol a szerkesztetlen-séggel,19 hol a hangsúlyos, kimódolt artiszti-kum jeleivel20 leplezik le finoman önmagukmegalkotottságát. Azt mutatják fel jelzéssze-rûen (s nem imitatívan), milyennek ítéli séli meg a felnõtt a tõle eltávolodó, közvetett-ségében megérthetõ (azaz nem sajátként,hanem a másikon keresztül, másként megta-pasztalható) világszerûséget. Ezekben a szö-vegekben tehát az idegenség, a különbségválik a gyermekiséget meghatározó alapvetõjeggyé (a gyermeki allegóriájává), sajátosmódon épp azáltal, hogy a megszólalás ala-nyává teszi a gyermekit (s nem feltétlenül agyermeket). Az idegenség felmutatása per-sze sokféleképpen történhet, a zavarba ejtõ,

mû és világa

95

felforgató nézõpontok megidézésétõl a tár-sadalmi konvenciórendszert még kevéssémagán viselõ s ezért abszurdnak ható õszin-teségig. A Cicó énbeszéde inkább utóbbihozköthetõ:

Pici cicót szeretem, mivel puha nagyon,

És nem bánt engem, hogyha békében hagyom.

Ezért nem rángatom õt a farkánál fogva,

Hanem együtt játszunk folyton-folyvást kézenfogva.

Hozzám kuporodik, s én gumicukorral halkan

megetetem,

És engem nagyon szeret, mert én õt nagyon

szeretem.

Mikor cicót kapargatom, õ dorombol lágyan,

Mert így mutatja ki pozitív érzelmét irántam.

De a fülét nem tépegetem, s nem taposok rája,

Nehogy éles karmát megint a képembe vájja.

Nem nyomorgatom és nem okozok fájdalmat neki,

Mert cicó a kínzást egyáltalán nem szereti.

Valamifajta szomorú naivitást is érezhe-tünk a sorokban – de vajon nem megtévesz-tõ ez az érzet? Hiszen a naivitás aligha tud akínzásról, és aligha fogalmaz meg azzalszemben ellenbeszédet. Olyan valaki szólalitt meg, aki nagyon is tisztában van afájdalom(okozás) természetrajzával. Érdekesmódon a svéd gyermekverstípus beszélõimintha egy szocializáció elõtti gyermeki tu-dat benyomásait, gondolatait rögzítenék (stalán a Zsoltár gyermekhangra illik is ide),Havasi Cicó-versében azonban mintha márnem errõl volna szó – mintha nagyon is aszuperego mûködését érzékelnénk, ha ahang mást is illuzionál. Egy újabb feszült-ségkeltõ módszer, mely a Havasi-líra kísér-tetiességét erõsíti.

Kérdéses egyébként, hogy manócskaalakja mennyire homogén – a különbözõversek, egyfajta narratív keretet alkotva, lét-rehoznak-e egy egységes manócska-arcot,vagy e név mögé versenként újra és újramegképzõdõ, egymástól eltérõ figurák téte-lezõdnek-e inkább. Nem „cicóról” és „ma-nócskáról”, hanem cicókról és manókról le-het tehát szó bennük – ez esetben nem anarratív értelemben vett figuraképzés hang-súlyozódik, hanem a két jelölõsor leginkábba másság allegóriájaként funkcionálhat

(ahol az alakok behelyettesíthetõ, a/tipiku-san antropomorf jegyekkel bírnak). Amikorazt mondtam, hogy a Cicó vers monológjá-val manócska alakja kapcsolható össze való-színûen, akkor egyszersmind számot kellvetni azzal a dilemmával is, hogy a kötet kö-vetkezõ szövege, a Cicó és manó szerelmitragédiája például az elõzõ ön- (éskapcsolat)értelmezéstõl meglehetõsen elté-rõ attitûdöt és más lelki beállítódást társít(a) „manó”-hoz, ami a nagyobb léptékû ka-rakterképzés és a narrativitás ellenében hat.Ezzel ellentétben a cím – a „szerelmi tragé-dia” megidézésével – klasszikus (nagyon isemberi jellegû) történetszerûséget illuzionála rövid szöveg köré. Az, hogy eltérõ „manó”-kép látszik megteremtõdni a két mû alapján,nem feltétlenül hordoz azonban ellentmon-dást – a más-más beszélõi pozícióból követ-kezõ nézõponteltérésrõl is szó lehet, avagy –a narratív jellegbõl fakadó – idõbeli válto-zásról. A Cicó hangja ugyanis egyes szám el-sõ személyû, s elsõsorban önmagát (mintcselekvõt s így mint személyiséget) jellemzi,jóllehet, cicó bemutatásán, vágyain keresz-tül. A Szerelmi tragédiában viszont egy kül-sõ nézõpontból, E/3. beszédmódban szól va-laki a két teremtményrõl. Ezek az elmozdu-lások, a két vers egymásmellettisége külön-leges esztétikai minõséggel ruházzák fel amûveket – befogadótól is függõen ironikusvagy tragikus hatást eredményez.

Kidobják cicót durván megalázva,

de visszajön, s az ajtót kaparássza.

„Kicsi manó, eressz be, kérlek,

hideg van, sötét van, és nagyon félek.”

A gonosz kacag, és kizavarja

a cicapusztító zivatarba.

De rájön, hogy cicó az egyetlen kincse,

és felköti magát a kilincsre.

E vers is magán visel egy jellegzetes Ha-vasi-elemet, mégpedig a váratlan, megdöb-bentõ fordulatot, ami jelen esetben az utol-só két sorban következik el.21 Ez az a fordu-lat, ami radikálisan felülírja a befogadó ad-dig megképzõdött elvárásrendjét, a mû-vi-lággal kapcsolatos látásmódját, nyugtalan-ság érzetét hagyva maga után. (A Cicó és aSzerelmi tragédia egymásmellettisége maga96

2010/1

is elgondolható ebben a változásszer-kezetben.22)

A Cicó pusztulása az egyik olyan mû,mely egyfelõl szintén hordozza az említettfordulatjelleget, másrészt, ha karakterekbenés történetben gondolkodnánk, végképp fel-forgatja a logikai rendet, a kauzalitás tör-vényszerûségeit (s így kevéssé személyiség-alkotásra hívja az olvasót).23 E szöveg han-goltsága és nézõpontszerkezete viszont márkifejezetten ironikus:

Tegnap véletlenül elpusztult cicó,

pedig most tényleg nem csináltam semmit.

Sokszor az elfojtott agresszió

betegség formájában felgyülemlik.

Szomorú voltam egész délelõtt.

Így végzem én is, az járt a fejemben,

s egy nagy zacskóban eltemettem õt,

bízván az örök, végsõ kegyelemben.

Borbély András írja a vers kapcsán: „Ahalál, a lírát egyik leginkább inspiráló téma,itt (és a kortárs költészetben) nem borzal-mas, nem heroikus, nem is kegyetlen, és kö-rülbelül annyira fájdalmas, mintha véletle-nül összetörtük volna a kedvenc teáscsé-szénket. De Havasi Attila kétségessé tesziazt az érzésünket, hogy itt pusztán lét éssemmi elmosódott határvonalai fölötti súly-talan lebegésrõl van szó. Nem hagy megbi-zonyosodni az ellenkezõjérõl, de kétségesséteszi.”24 (Ez a lebegés, kétség, nyugtalanságaz, melyet részint a már említett „kísérteti-es” – Unheimlich – tapasztalathoz is lehetkötni.) A vers második strófája szinte sorrólsorra lépve hozza a megdöbbentõ perspekti-vikus elfordulásokat. Az elsõ két sor közöttikohézióban okozatiságot tételezve az merülfel, hogy a beszélõ szomorúságát kevésbécicó elveszítése okozza (nem gyászról vantehát szó), mint sokkal inkább a másik (ért-hetetlen, váratlan, esetleges) halálában meg-tapasztalt saját egzisztenciális szorongás. Aharmadik sor a józan ész törvényszerûségeiszerint azonban alig következik az eddigiek-bõl (vagy legalábbis valami rejtett, ismeret-len s ezért az olvasót nyugtalanító motiváci-ót feltételez), az utolsó sor kapcsolódása pe-dig különleges kihívást jelent az értelem

számára. Azt hiszem, az olvasó ilyen esetek-ben vagy megpróbál mégis egyfajta racioná-lis (gyakorta allegorikus, jelképi) értelmezé-si keretet találni ahhoz, hogy megnyugod-jon, vagy engedi magát a nem értelmi alapúmegismerés terrénumába kerülni, esemény-szerûségében, idegenségében tapasztalvameg a költeményt. Természetesen ez utóbbisem jár feltétlenül együtt a szövegértés rö-vidre zárásával – inkább a jelolvasás nemmúló feszültségének megõrzését igényli,mely feszültségben a saját kockára tételetörténik meg, és a befogadó nem törekszikazonmód a megérintett idegenség racionali-zására, megzabolázására, sajáttá tételére.(Talán nem tévedek, ha azt mondom, a non-szensz szövegek – ilyetén – befogadása kife-jezetten erotikus természetû olvasás.)

A cicó és manó betûsorokkal jelölt ala-kok haláláról egyébiránt több szöveg is tu-dósít – más-más pusztulást és sorsot idézvemeg s egyben eltérõ halálfelfogásokról is ad-va számot. Tekinthetõek ezek a szövegekgyászverseknek is, melyek némelyikénekjellemzõje aposztrofikus jelleg – ám nem azelhunytat szólítja meg valaki (a beszélõmintha nem gyászoló volna), hanem sajátosmódon az olvasót vagy valamely közössé-get. Mintha mástól várná a gyászmunkát,vagy egyszerûen azt, hogy másvalaki viszo-nyuljon valahogyan az eseményekhez. „Ma-nócska meghal. Könyörögjön érte / cicó ésannak mind a házanépe” (Manócska halá-la). A legizgalmasabb ide tartozó vers a Cicóemlékezete – ritkán tapasztalható módon ké-pes prezentálni a halál abszurditását, értel-mezésre utaltságát, de egyben az értelmimegragadástól oly távoli voltát. És teszimindezt úgy, hogy soraiban távolról inkábbKosztolányi Halotti beszédének humánumavisszhangzik, mint az Ének a semmirõl (he-roikus, ugyanakkor remény nélküli) szem-besülése a semmivel.25 „Szívét, vonzó egyé-nisége fészkét / elõrelátó baglyok szétpihéz-ték, / és csõreikben éjjel messze hordták. //Gondoljátok meg: szíve most a fészek, /melyben ma már nem érzelmek tenyésznek,/ hanem bozontos, bús bagolyfiókák.” S nemhiányzik e versbõl valamifajta szokatlan,mégis ideillõ érzés, mely talán nehéz, félel-mes derûként volna leírható.26

mû és világa

97

98

2010/1

Hogy a halál mennyire szerves részétképezi a Havasi-féle költõi világnak s létér-telmezésnek, azt A lét csodás sokfélesége27

címû vers is megmutatja. Az utolsó, az olva-sót (?) megszólító strófájában a megszólított(ami/aki lehet – a forma által is sugallt antiktradíciót követve – az „ember”, de akár egyennél a kategóriánál tágabb létezõ is…)„halni-menõ”-ként szerepel: „Gondolj a ter-mészet kicsi részeként / a nagyfogúra!Halni-menõ, tekintsd / a lét csodás sokféle-ségét / elfogulatlanul, és ne ítélj.” Itt is ódz-kodnék attól, hogy a „nagyfogú”-ban a halál-nak vagy a veszélyeztetett létnek, az élet ab-szurditásának közvetlen allegóriáját lássuk– a lét csodás sokféleségének szinekdochi-kus jelölõjérõl lehet szó (a korábbi háromversszakban történik meg a nagyfogúbemutatása).28 És e ponton, a halál felé futólét (a Sein zum Tode) kapcsán feltétlenülutalnunk kell arra, hogy Havasi Attila írás-mûvészetének egyik fõ bölcseleti inspiráció-ját Martin Heidegger filozófiájában29 lelhet-

jük meg – nagyon termékenynek érzem azt,ahogyan e teoréma (is) átsajátítódik a Hava-si-féle idõnként groteszk, idõnként abszurdvilágszerûségben.

Ülünk otthon, jól megérdemelt pihené-sünket töltjük, biztonságtudatban, s úgyérezzük, ismerjük a szoba szegleteit, a leve-gõt, az otthoni környezet hangjait – de vala-mi egy pillanat alatt megváltozik, egy odanem illõ nesz, csak sejthetõ, mint jól észlel-hetõ mozgás az egyik sarokban, s hirtelenmegbillen a rendünk. Havasi Attila versei-vel az ismeretlen, sötét erdõ illata lopózikbe otthonunkba. Nem a Négyszögletû KerekErdõ menedékhelye ez, bár ott is a másság,a kirekesztettség lel bizalomra. Havasi erde-jében viszont saját magunk másságával, ön-nön idegenségünkkel is szembesülünk, sotthonosságérzetünk illan. „Gesztusánaknem lelni végképp / értelmét, csak értelme-zését, / s nem ad feloldást ezzel együtt – / dehát mi pont ezért szeretjük” (Szerenád hold-tölte idején).

JEGYZETEK1. Kosztolányi Dezsõ: Esti Kornél kalandjai. Osiris, Bp., 2000. 81.2. Kosztolányi Dezsõ: Összes versei (szerk. Réz Pál), Osiris, Bp., 2005. 679.3. A limerik hagyományával, a mûfaj folklorizációjával kapcsolatban lásd Várady Szabolcs: Elõszó,in: Magyar badar – 300 limerik (szerk. Várady Szabolcs), Európa, Bp., 2002. 5–31.4. Baranyák Csaba röviden összefoglalja a nonszensz vershagyomány jellemzõit kitûnõ kritikájában(a Világirodalmi lexikon szócikkének fölhasználásával), az alábbi jellemzõket emelve ki: öntörvényû,a logika útjain nehezen megközelíthetõ világ, melyben idegenszerû, bizarr lények megfoghatatlanmódon cselekszenek; álomszerûség, nem felkavaró brutalitás, halandzsaszerû nyelv, a gyermeki vi-lág naiv, önfeledt játékossága. Vö. Baranyák Csaba: Mély e kéj (Havasi Attila: Manócska meghal vagya lét csodálatos sokfélesége). Alföld 2006. 4. 108–112. Itt: 108–109. A nonszensz költészettel kapcso-latban lásd még Gergely Ágnes: Pompóné könyve – Brit, észak-amerikai, afrikai nonszensz-versek.Mágus, Bp., 1998. Magyar László András viszont kritikájában nem tartja a nonszensz hagyományhoztartozónak Havasi líráját – õ az „indirekt poézis” koncepcióját fogalmazza meg (Bájos borzalom. Hol-mi, 2007. 9. 1218–1219. Itt: 1218.).5. Havasi Attila verseit a tanulmányban két megjelent önálló kötetének alábbi kiadásaiból idézem:Manócska meghal vagy a lét csodás sokfélesége. Alexandra (Szignatúra Könyvek), Pécs, 2005; 1001magányos rinocérosz – korhatáros gyermekversek. Alexandra (Szignatúra Könyvek), Pécs, 2007. Idénjelent meg az alábbi, versfordításokat tartalmazó kötete: Trifladisznó – Nyugat-európai versek magya-rul. Alexandra, Pécs, 2009.6. Kovács András Ferenc: Porcus Hermeticum – száztizenegy limerik, 1999–2003. Mentor, Marosvá-sárhely, 2004.7. Sebestyén Attila: „light verse” (?) – Kovács András Ferenc: Porcus Hermeticum. Debreceni Dispu-ta 2005. 6. 57–60. Itt: 59.8. Uo. 58.9. Baranyák Csaba is ír az allegória és a nonszensz viszonyáról korábban idézett recenziójában, azalábbi következtetésre jutva: „nem mindig foszthatók meg allegoréziseiktõl a nonszensz szövegeksem” (i. m. 109).10. Ennek intõ formájú, játékos esete A Zöld Tehén címû négysoros: „Ritka eset, hogy Zöld Tehén /észlelhetõ a földtekén. / Még nem láttál? Hiú panasz. / Inkább örülj, hogy nem vagy az.”11. Egy további rétegét jelenti a versnek az, hogy végig egyértelmû Ady-rájátszásokkal találkozunk –a szöveg egyfelõl Ady költõi alkatának karikatúráját is adja, de az Ady-textusokkal parodikus, ironi-kus viszonyba lépve az Ady-féle versvilág, énszemlélet értelmezését (kritikáját?) is nyújtja.12. Példaként az utóbbit idézném: „Bakancsos turisták tapodják / az alpi bércek legnagyobbját. / Azmeg csak tûri, s adja még / az érzéketlen vén hülyét. / De ezt gondolja: nyomorult férgek, / hogy szét-nyomjalak, annyit se értek. / Mért nem tudtok maradni veszteg? / Száz év múlva sehol se lesztek” (Sé-

mû és világa

99ta a hegyekben). Ezzel a vers egy klasszikus szembeállítást idéz meg ironikus módon, az elmúlásraérzékeny, kérészéletû ember és az eltûnés fájdalmát nem hordozó természeti tárgy (?) kettõsét. Ha-sonló oppozíciót, összetettebb perspektívarendszerben mutat fel például Weöres Sándor 119. Rongy-szõnyeg-ciklusdarabja. („Víz-torlasztó hegyfalak, / szél-botlasztó bércfalak / mit bánják, ha mállanak,/ mit bánják, ha porlanak. // Csak az ember bánta meg, / hogy a múlás szállta meg: / búsan jön-megy,ténfereg, / temetõtõl fél, remeg. // Foga hull, vagy ránca kel: / szíve mindig felesel. / A tudást, hogyhalni kell, / mint nagy szégyent tûri el. // Víz-torlasztó hegyfalak, / szél-botlasztó bércfalak / mit bán-ják, ha mállanak, / mit bánják, ha porlanak.”)13. A gyermeki nézõpont idegenségével kapcsolatban vö: Bódis Zoltán: Az idegen gyermek. Debre-ceni Disputa 2009. 3. 4–9.14. A prózában a gyermeki világ idegenségét Csáth Géza novellisztikája hozza legjellemzõbben föl-színre.15. A. A. Milne: Micimackó – Micimackó kuckója. (Ford. és átdolgozta Karinthy Frigyes.) Móra, Bp.,2001. 191. E Micimackó-szöveghely különösségére, ontológiai dilemmájára hívja fel a figyelmet Ba-ka István is egy hírlapi cikkében: Baka István: Micimackó-változat. In: uõ: Az idõ térképjelei. Jelen-kor, Pécs, 1999. 109–112.16. Az eredeti szöveg: „I could spend a happy morning / Seeing Piglet. / And I couldn’t spend a happymorning / Not seeing Piglet. / And it doesn’t seem to matter / If I don’t see Owl and Eeyore (or any ofthe others), / And I’m not going to see Owl or Eeyore (or any of the others) / Or Christopher Robin.”Bár a háromstrófás versezet elsõ két versszakában határozottabb, csengõ-bongó rímelést fedezhetünkfel (Roo – Pooh, matter–fatter stb.), ebben az utolsó strófában kimódolt látszatösszecsengésekrõl (egy-szerûen megismételt szavakról) beszélhetünk inkább.17. Magyar László András írja kritikájában: „Havasi költõi attitûdje alapvetõen álgyermeki attitûd.Álegyszerûség, álnaivság, álfantáziák, álfélelmek és álérzelmek mögött rejtõzködik itt valaki, aki egy-általán nem gyermek immár, és akinek valódi, szeretni s szánni való lényét a formai bravúrok, ötle-tek, viccek, trükkök, rémlátomások szövevényén át csodálhatjuk csupán” (i. m. 1219).18. Az alábbi versek szerepelnek a kötetben: Éjjel-nappal, Pekingi elefánt, A csótány veszése.19. A lejjebb idézésre kerülõ versbõl (Cicó) például ilyen az alábbi sor: „És engem nagyon szeret,mert én õt nagyon szeretem.”20. Ugyane versbõl: „Mert így mutatja ki pozitív érzelmét irántam.”21. Ez az eszköz járul hozzá a föntebb idézett Zsoltár gyermekhangra címû vers maradandó hatásá-hoz is.22. Szembetûnõ lehet, hogy e versekrõl szólva narratív momentumok, alakok, cselekvések kerülnekelõtérbe (míg korábban a rímek, összecsengések, ritmusok, szójátékok hangsúlyozódtak), s valóban:a nonszensz vershagyomány mintha két, elkülönülõ megközelítésmódot tenne lehetõvé. Az egyikirány a bizarr szóhasználatra, nyelvi játékra, hanghatásokra figyel, míg a másik a szövegek különöslényeit, furcsa cselekedeteket, történéseket, váratlan fordulatokat emeli ki. A kétféle megközelítést ál-talában eltérõ poétikájú versek vonzzák – az elsõ esetben a szövegek erõteljes poeticitása,figurativitása, míg a másodikban a narratív és drámai elemek felelõsek a nonszensz nézõpont meg-képzõdéséért. Mindkét esetben azonban kiemelt figyelmet kell fordítani a megszólaló hang sajátos-ságaira, különlegességére.23. A lírai szöveg nem engedi egyértelmûen eldönteni, az „elfojtott agresszió” melyiküknek is tulaj-donítható, s mire is vonatkozhat a „betegség” (testi? pszichikai? idegi?). S ha a beszélõ vélt szándékaszerint e sorokat cicóra vonatkoztatjuk is, az énbeszéd sajátosságait szem elõtt tartva tekintethetjükezt önmagát (öntudatlanul) leleplezõ szólamnak is.24. Borbély András: A halál elviselhetetlen puhasága. ÚjNautilus, Web:<http://www.ujnautilus.info/?q=node/56>, Letöltés ideje: 2009. 07 21.25. Már csak azért sem, mert e szövegben is vannak transzcendensre vonatkozó – finoman ironikus– utalások: „lelkét, ha volt, a túlvilág fogadta, / és árnyékként kell elképzelni máma.”26. Érdekes élmény volt megtapasztalni azt, hogy míg a kötetben olvasva ritkán tudtam mosolyognia Manócska-verseken, a 2009-es JAK Tanulmányi Napok során a szerzõ tolmácsolásában kifejezettensokszor harsant föl nevetés, melyhez magam is tudtam csatlakozni – a felolvasás felerõsítette e ver-sek humoros természetét. Arra a jellegre gondolok, mely nyilvánvalóbban benne van például az aláb-bi, kötetzáró négysorosban: „A nagy Holc, végtelen kegyül, / a többezer közé vegyül. / Nem ismerikföl, lelövik. / (Csodás az élet, de rövid.)”27. A 47. oldali, ti. két azonos címû vers található a Manócska-kötetben.28. A két megegyezõ címû vers 27. oldali változata, ha ironikusan is, de felhív arra, hogy a versszö-vegek a címbeli jelenségnek – a lét csodás sokféleségének – jelképi magyarázatát, afféle példázatát ad-ják: „Ilyen botokból nõ az égbe / kertjének mindmegannyi fája. / A lét csodás sokfélesége / ezáltal vanhíven szimbolizálva.”29. Mindenekelõtt Martin Heidegger: Lét és idõ. (Ford. Vajda Mihály et al.) Osiris, Bp., 2001. Máso-dik, javított kiadás.

Már több mint hatvan éve, hogy ClaudeElwood Shannon (1916–2001) útjára bocsá-totta a kommunikációelméletet. Képletébeneltekint a jelek szemantikai tartalmától,ezért a shannoni információfogalom kizsi-gerelt, természetellenes entitás: egy jelentésnélküli információ. Olyan, mint a madár-ijesztõ: két pár karó és rongy. Hiányzik alény: maga a leutánzott ember. Pedig az in-formáció létezését pontosan a szemantikaitartalom indokolja: ez az információ kvint-esszenciája. Az információ fogalma elfogad-hatóan csak a „genus proximum” segítségé-vel határozható meg. Ehhez viszont az in-formáció mibenlétét kell elsõsorban tisztáz-ni. Kiindulási feltételünk: az információ hõ-érzékeny (termoszenzibilis) és – kivétel nél-kül mindig – minõséget kifejezõ entitás(összefüggés, kapcsolat, irány, cél stb.).

Ahhoz, hogy az információs jelensége-ket, megnyilvánulásokat és az ezek elméle-tét kutató „informatológiát” körvonalazhas-suk, és – ennek keretén belül – az élõ rend-szerek, szervezetek informácionális jellegûfeltárását biztosító új metatudományt, abioinformatológiát (Bárány-Horváth 1995)is érdemben fölvázoljuk, nemcsak az infor-máció fogalmát kell meghatároznunk, deszükséges lenne mibenlétét is pontosan de-finiálnunk, mi több, ki kell jelölnünk az„informatológia alapelveit” is. Ezek az alap-elvek röviden – a teljesség igénye nélkül – akövetkezõk:

1. Az információ lényegének feltárása-kor nem a kommunikációból kell kiindulni.A kommunikáció csak az élõ rendszerek(biorendszerek) sajátossága. A világegyetemeddigi történetének elsõ, több mint kéthar-mad részében csak abiotikus rendszerek lé-teztek a világmindenségben. Információmégis létezett. A kommunikáció – minthogyéletjelenség – csak jóval késõbb (az univer-zum életének utolsó, biotikus harmadában),az élõ rendszerek megjelenése után szüle-tett meg (és ismereteink szerint egyelõre aFöldre korlátozódik).

2. Mi több, a humán kommunikáció alegmagasabb rendû gondolattovábbítási le-hetõséget képviseli a természetben. Ugyan-akkor egy sajátos leképzési rendszer(exteriorizáció). Ilyenkor a mentálisan meg-jelenített információt, belsõvé tett,neurálisan interiorizált információt tesszükkülsõvé (exteriorizáció), és ezt továbbítjuk.Az interiorizációs folyamatokban, vagyis amentális megjelenítésben az állatok sokszorversenytársai az embernek. Esetenként sok-kal jobbak. De a testen kívüli leképzésben(exteriorizáció) messze lemaradnak tõlünk.Az állatok szinte teljesen alkalmatlanok azextraszomatikus leképzésre.

3. Már a prokarióta egysejtûekben ésezen sejtek között is fellelhetõ egyirányú jel-továbbítás (szignalizáció), képezheti esetlega „kommunikáció” alapfolyamatát (és sem-miképpen sem a humán hírközlés). De a100

2010/1BÁRÁNY-HORVÁTH ATTILA – URAY ZOLTÁN

AZ INFORMÁCIÓELMÉLET ALAPELVEIÉS AZ EVOLÚCIÓ

Az élet lényege kolosszális nagyságrendû statisztikaivalószínûtlenség. Bármi legyen is az élet magyarázata, avéletlen nem lehet. Az élet valódi magyarázatának éppena véletlen antitézisét kell megtestesítenie. A véletlen anti-tézise a helyesen felfogott nem véletlenszerû életben ma-radás. A helytelenül felfogott véletlenszerû életben mara-dás nem a véletlen antitézise, hanem maga a véletlen.

RICHARD DAWKINS (1986)

kommunikáció akkor sem fejezi ki az infor-máció lényegét. Bár implicite hordozza azinformáció „egy morzsáját”, ennek ellenére ajeltovábbítás nem árul el sokat az információtermészetérõl, sajátosságairól, mibenlétérõl.

4. Minden rendezetlenség (entrópia)végsõ oka az információhiány. Ezért a vélet-len valójában információhiány. A köznapiéletben akkor bízzuk – támpont hiányában –a döntést a véletlenre (feldobott pénzérme!),ha semmiféle információnk sincsen. Az in-formáció fogalmának magyarázatában nincsmit keresnie a véletlennek. A véletlen az in-formáció antitézise, ezért a szervezettségre,a rendre és a komplexitásra irányuló folya-matok – tehát az információ szerves beépü-lése a rendszerekbe – mindig a rend, az evo-lúció, az építkezés, a negentropikus trend je-le. Az anyag és az energia nem rendezõdikrendszerbe információ nélkül.

5. Minden új információ integrációjanöveli a rendet, a szervezettséget, a komple-xitást, a negentropikus trendet. És fordítva:például a biorendszerek (élõlények)genomjába integrált információ részlegesvesztésének velejárója mindig valamilyeninvolúció. Leggyakrabban az élõsködés vált-ja ki a visszafejlõdést, mivel mértéken felülenyhíti a létfeltételeket, szükségtelenné teszinformációigényes folyamatokat, összetettstruktúrákat (pl. emésztõkészülék). Ha egybélparazita más élõlény bélcsatornájábanélelemben fürdik, emésztõkészüléke leegy-szerûsödik vagy éppen teljesen eltûnik.

6. Három egzisztenciális õsokot, princí-piumot kell elfogadnunk ahhoz, hogy a vi-lágmindenségben található összes létezõket(ontikumokat) és jelenségeket ésszerûen ésegységesen magyarázni tudjuk. Ezek a kö-vetkezõk:

– a vad, zabolázatlan erõprincípium,megtestesítõje az energia minden fajtája;

– az inert tömegprincípium, más megfo-galmazásban a magatehetetlen anyag;

– és a rendezõszervezõ és nonstopreplikálódó minõségprincípium, más szóvalaz információ (Sãhleanu 1973; Horváth1977; Bárány – Horváth – Uray 2007).

Figyelemre méltó, hogy a minõséget –egy olyan világban, ahol minden mozgás-ban van – önmagában a sebesség fejezi ki:

azaz irányt is mutat (vektorjelleg). Perszetér- és idõbeliséget is pontosít. A nano- ésmikrouniverzumban az egyik precízebb de-finiálása a másik paraméter felmérési lehe-tõségének beszûküléséhez vezet.

7. Norbert Wiener (1894–1964) már1948-ban ráérzett arra, hogy az információnem anyag vagy energia: „Information isinformation, not matter or energy.” De fogal-mazása homályos, mert nem mondja meg,mi az információ. Ez a tautológia átka.Amellett definíciójában kétszeresen tagad,de semmit sem állít. Az õsrobbanás nyománlétrejövõ energia és anyag interakciói, acsökkenõ hõmérséklet, a sûrûn megjelenõ –többnyire részleges – aszimmetriák és egyébkölcsönhatások szülik az információt, mely-nek nagy része ezen a hõfokon megsemmi-sül. A megmaradó strukturális információ(SI) asszociálható a térrel. Illetve a vissza-maradó dinamikus információ (DI társíthatóaz idõvel. Ez a kettõsség a továbbiakbanmind a mai napig fennmaradt.

8. A hõérzékeny információ ízig-vérig„minõség”. Az õsrobbanás után tehát az in-formáció két – jól elkülönülõ – alapvetõ for-mában jelent meg:

a) dinamikus információ (DI mozgásbanlévõ információ, az áramló energia szállítja(pl. a fénysugár = fotonok árama), vagy azanyagáram hátán vándorol (pl. folyóvíz).Hasonló a véráram útján szállított hormon:jelzés (szignál). A hordozó szubsztrátumegy vegyi anyag, a hormonmolekula. Ezesetben az információs csatorna zárt (vér-edényrendszer). A fényre nagyon sok infor-máció szuperponálódik. A „héliumot” elõ-ször a Nap kromoszférájának spektrumábanmutatták ki (innen a neve). A dinamikus in-formáció a folyamatok szabályozó eszköze,a funkciók szervezõje.

b) a strukturális információ (SI), azanyag szerkezetébe integrált információ. Mi-vel statikus jellegû, ráhárul a tárolás felada-ta. Történelmi tapasztalat: az információ tá-rolása lehet hosszú vagy rövid távú, de nemvégleges (mert az információ elpusztulhat).

9. Az õsi információs kettõsség koránmegmutatkozott, és mindvégig fennmaradt.Ennek tulajdonítható, hogy a kettéhasítottfoton egyik fele, a rest foton hullámként je-

közelkép

101

lenik meg (fényelhajlás, interferencia), míga jelfoton partikulumként, azaz részecske-ként viselkedik (fotóeffektus, fényelektro-mos elhajlás). Ha csupán elvileg is, nyomonkövethetõ az „elemi részecske” pályája, hol-léte: azonnal partikulummá alakul. Szintehihetetlen: a részecske megjelenési formájaa megfigyelhetõségtõl függ (a számára külsõmegfigyelõ, azaz információfelvevõ elvi le-hetõségeitõl).

10. Így a két információféleség könnyen,maradék nélkül átalakulhat egymásba: DI SI DI… pl. a verbalizált információ leír-ható: beszéd (DI írás (SI)... A genetikaianyaggal is hasonló a helyzet: a DNS stati-kus információtároló (SI), míg az RNS moz-gásra, aktív funkció végrehajtására képes in-formációhordozó (DI Hasonló az ideginge-rület továbbítása az állati és emberi szerve-zeten belül, ahol váltakozik a két alapformaaz ingerület haladásakor: idegimpulzus (DI→ neurotranszmitter (SI) → idegimpulzus(DI → neurotranszmitter (SI)…

11. Az információ fogalmának több százdefiníciója közül véleményünk szerint alegadekvátabb, legsikerültebb Wolfram(2002) meghatározása: „a valóság alapvetõépítõköveit, az anyag és az energia helyett,információt hordozó mintázatok reprezen-tálják.” A mintázat a minõség, a replikálódóképesség, az információ rendezõ-szervezõelsõdlegességét fejezi ki a hordozó szubszt-rátumot képezõ anyaggal és az energiávalszemben. Az információ úgy nyilvánul megmint irányt adó entitás (minõség), nem csu-pán az affinitásban (vonzás/taszítás), hanema rendszergenezisben is (új rendszer meg-tervezett létrehozása), ami a végrehajtószempontjából: alkotás. A rendszergenezisezért elsõdlegesen információképzés, majdaz újonnan replikált információt integrálnikell a megszerkesztett struktúrába.

12. A modell, a mintázat nem egyéb,mint a lényegesített információk két-, há-rom- vagy többdimenziós szövedéke, amelya relációk struktúráját jeleníti meg. A mo-dell elsõdlegesen idegrendszeri megjelení-tés, képmásmodell, mentális jellegû, vagyisaz idegrendszerben interiorizált. A minõségvonatkozik nemcsak a testen belüli megjele-nítésre (interiorizáció), hanem a testen kívü-

li leképezésre is (exteriorizáció). De mind-kettõ lényegesített, azaz absztrakt informá-ciók rendszere (1. ábra). A világról alkotottelképzelésünk összesített hálózata, képe,mely kifejezi, miként látjuk a világot: világ-kép, világnézet (Bárány-Horváth – Uray –Szász 2002).

13. A világmindenségben az általunk is-mert „világos” anyag és energia alig négyszázalékát képezi az összanyag– és energia-mennyiségnek. A sötét anyag részesedése22, míg a sötét energia 74 százalék (összesen96). Mind a négy alapvetõ fizikai kölcsönha-tás (erõs, gyenge, elektromágneses és gravi-tációs) kifejti hatását a világos anyagra ésenergiára. Ezért a világos anyag állandóanmódosul, a belõle létrejött valamennyi rend-szer energia- és információtartalma folytonváltozik. Tehát az általunk megszokott, „ér-telmes” anyag alkotta rendszerek „nonstop”módosulnak: degradálódnak (entropikustrend), vagy éppen komplexebbé válnak,szervezõdnek, „okosodnak”, evolválódnak(negentropikus trend).

14. Ezzel szemben a sötét anyagra csaka gravitáció hat. Így alig képzõdik kevéskeinformáció. Ezért nem is alkot rendszereket,alig zár szerkezetébe energiát és informáci-ót. Következésképpen a sötét anyag és ener-gia „ostoba”. Híjával van a beépített rende-zõ/szervezõ információnak. Képtelen arendszergenezisre, és nem fejlõdik, nemevolválódik. Környezetére csak mint struk-turálatlan tömeg, rendezetlen energia, gravi-tációsan hat. Csak gravitációs tömegként ér-zékeljük, mondaná Newton.

15. A sötét energia erõs negatív nyomástfejt ki, amely hosszú távon semlegesíti agravitációs vonzást a világegyetemben. Ezokból a világegyetem gyorsulva tágul (ahe-lyett hogy az anyagvonzás következtébencsökkenne a tágulás sebessége). Nem azo-nos súllyal esnek latba az „ostoba” sötétanyag és a „bölcs” világos anyag hatásai. Avilágegyetemben nincs demokrácia! A világ-mindenség lényegét éppen a kevés, alignégyszázaléknyi „értelmes”, információgaz-dag, rendszergenezisre alkalmas anyag ésenergia alkotja, amit az információ rendezés szervez. A többi csak ballasztként érté-kelhetõ (ostoba anyag és energia). 102

2010/1

16. A világos anyagba és energiába in-tegrált információ feladata nemcsak az,hogy „strukturálja” az anyagot (rendszerge-nezis), és „szervezze” a jelenségeket (többekközt a világmindenség történetét), valamintvezérelje, szabályozza a folyamatokat, ha-nem az is, hogy késleltesse azokat az esemé-nyeket, amelyek lehetõvé teszik az integráltinformáció és energia kilépését a rendszer-bõl. Ezzel gátként szerepel a világegyetementropikus folyamataival szemben, számot-tevõen lassítva az energia és az anyag degra-dációját és egyben megakadályozva az infor-máció gyors pusztulását.

17. A hõérzékeny (termoszenzibilis) in-formáció – ellentétben a megmaradó anyag-gal és energiával – keletkezik és megsemmi-sül. Következésképpen nem létezik „az in-formáció megmaradásának törvénye”. Hõ-vel az információ aránylag könnyen elpusz-títható. Megfellebbezhetetlen axiómakéntállíthatjuk: az információhordozó szubsztrá-tum elpusztításával megsemmisül az infor-máció maga is. A genetikai információ (GI)ezt az elégtelenséget küszöböli ki.

18. Éppen ezért a biorendszereknél csakaz utódba átmentett genetikai információmarad fenn, a többi lassan leépül, degradá-lódik, elvész a Gaia számára is. Az egyedszempontjából kétes kimenetelû vállalkozása hibridizáció. Esetleg dominánssá válhat-nak a másik faj információi (tulajdonságai).De kétségtelen, a hibridizáció olyan – alap-jaiban új – sajátosságok megszerzését teszilehetõvé, melyeknek semmiféle „történeti”elõzményei nem voltak az adott faj múltjá-ban. Éppen ezért a hibridizáció a biorend-szerekben felér a genom történetiségénekmanipulálásával.

19. Manapság a primitívebb egysejtûek-nél fordul elõ hibridizáció (pl. a prokariótabaktériumoknál, amelyek egy másik fajtólátvehetik az antibiotikummal szembeni re-zisztenciát). De ez veszélyes, mert részlege-sen kezdi elveszíteni faji identitását. Bioló-giai szempontból a faj (fajta) informácio-nális identitása a legféltettebb kincs.

20. A szükségszerûség csodákat mûvel.Az ember – az örökítõ anyag, a gének mellé– megteremti a mémeket. Dawkins (1976)szerint a mémek kulturális információs cso-

magok, melyek igyekeznek reprodukálni ésátörökíteni saját magukat. Nincs olyan szi-gorúan meghatározott hordozó szubsztrátu-muk, mint a genetikai anyag (nukleinsa-vak), bár bizonyos, hogy minden mém böl-csõje az idegrendszer. A genetikai informá-ció (GI) ún. bennefoglalt, anyagi sajátossá-gú, inherens információ (II. míg az összeskulturális információ az idegrendszer általleképezett, valamirõl szóló, referenciális in-formáció (RI), amely virtuális jellegû. Eznem építhetõ be egy valóságos rendszerstruktúrájába.

21. Az ismeret, a referenciális informá-ció (RI) közvetlenül nem építhetõ be az újobjektumba. Csak átalakítva, a leképezés,exteriorizáció útján (Bárány-Horváth 1998;Bárány-Horváth – Uray 2007). Ezért jelentaz állatoknak olyan áthághatatlan nehézsé-get az a bizonyos leképezés, exteriorizáció,amely elõre megtervezett, „informácionális”jellegû rendszeralkotás. Elõször a virtuálisinformációt (VI. át kell alakítani inherensinformációvá (II. De elõnyük: a mémek sok-kal gyorsabb fejlõdési ritmust tesznek lehe-tõvé a genetikai rendszerhez mérten, bár amegvalósító biológiai egyedek szintén gene-tikai entitások.

22. A katalizátorok, biokatalizátorok(fermentek, enzimek, biopigmentek, hormo-nok, neurotranszmitterek, vitaminok stb.)fõként információs átalakítók, transzformá-torok. Ezért csak másodlagosan – az egészszempontjából – végrehajtó entitások (funk-cionális egységek). Elvileg potenciális fel-adatok végrehajtására is képesek, tehát po-tenciális információt (PI) építenek be új ké-miai struktúrákba. Ezért az élõlények gyak-ran azonos információs stratégiát alkalmaz-nak. A folyamat irányát a környezeti feltéte-lek szabják meg: a pH-érték, a redox-rendszer, a hõmérséklet, a nyomás stb. En-nek nyomán válik a folyamat szintézissévagy lebontássá (anabolizmus/kataboliz-mus, upstream/ downstream).

23. A deszemantizáció az emésztés ér-telme: a degradáció addig folyik, amíg amegmaradó, lebontott szerves anyagi részekmár nem tartalmaznak veszélyes, más szer-vezetre jellemzõ, sajátos információkat, amitestidegen megnyilvánulásokhoz vezetne.

közelkép

103

Minden faj törekszik identitásának megõr-zésére. Minél magasabb rendû egy faj, ez atendencia annál erõteljesebb (az immun-rendszer annál energikusabban mûködik).Többek között ez a genom létének rációja. Agenom mindig egy jól meghatározott fajú(fajtájú) egyed fejlõdését (ontogéniáját) ve-zényli le, szabályozza. Minél összehangol-tabban (koherens módon) mûködik egybiorendszer, minél adekvátabb módon il-leszkedik be környezetébe (az elfoglalt öko-lógiai fülkébe, niche-be), annál összetettebba mûködése, komplexebb az identitását vé-dõ rendszere.

24. A biorendszerek éppen ebben lénye-gesen különböznek a többi, abiotikus rend-szertõl, amennyiben rendelkeznek egyolyan központi entitással – ez a genom –,amely megõrzi (tezaurizálja) a rendszer ke-letkezésére, az egyed fejlõdésére vonatkozóutasításokat. Az mellékes kérdés, hogy ele-inte – esetleg – ez agyag vagy más anyagvolt-e, RNS-, majd DNS-alapú információtá-roló. A fontos az, hogy az idõk során integ-rálta a környezet információs hatásait, evol-válódott, és megszakítatlan „sorozatként”állandóan jelen volt. Az élõlény nyílt rend-szer, de benne a kvázi zárt genom mint ál-landó inklúzió csak replikációkor nyílikmeg. Persze sugárzások, agresszív, mutagénanyagok így is károsíthatják (Uray 2000).

25. A rend, a rendezettség is valahol ésvalamikor kezdõdött. A valóságban a hõ-mérsékletcsökkenés által kiváltott részecs-kék megjelenése, illetve egymással valóösszekapcsolódása, egyesülése eredményeziaz elsõ nano-, majd mikrorendszereket(kvarkok és gluonok összekapcsolódása;atomok szervezõdése nukleonokból éselektronokból; egyszerû és komplexebb mo-lekulák genézise atomokból stb.). A sor to-vább folytatódik a szervetlen rendszerek,majd a biorendszerek újabb és újabb entitá-saival (makrouniverzum). A szervetlenrendszerek (de alkalomadtán a szerves, élõrendszerek is) együttesen a „buta” sötétanyaggal és energiával együtt hozzák létre amegauniverzumi objektumokat. Végül is avilágos anyagnak is csak az a kis hányadaválik érdekessé, amelyik egyre jobban meg-valósítja az információval való telítõdést: az

élõlények rendszergenézise által megvalósí-tott negentropikus evolúciót.

26. Ha gondolatban visszapergetjük azeseményeket, akkor – Feynman (1963) sze-rint – kezdetben igen kicsi volt az entrópia,és teljes a rend. Csakhogy az õsrobbanásutáni hihetetlen hõségben (1032 °K) a kelet-kezett információ nagy része megsemmi-sült. Az egyre nagyobb rendet csak a késõbbkeletkezett információ hozta létre.

27. A rend (rendezettség, szervezettség,negentrópia) megnyilvánulása a szimmet-ria, az a rendezett mód, ahogy az egyesstrukturális vagy relációs elemek egymáshozvaló viszonya identikus vagy hasonló módonalakul ki, és amely egy meghatározott rend-ben, mintázatban nyilvánul meg. Majd errerészlegesen ráépül számtalan új, „aszim-metrikus” változás. Minden aszimmetriatöbbletinformáció bevitelét feltételezi. Pél-dául a kezdeti, embrionális szimmetriára azegyedfejlõdés (ontogenézis) során sorozato-san számtalan aszimmetria épül rá, ez „tor-zítja” az eredeti szimmetrikus struktú-rát/funkciót, de ugyanakkor sok új informá-cióval telíti azt.

28. Szélsõséges strukturálatlanság ese-tén csak a tömeg mérete esik latba, esetlegforgó mozgása (pl. fekete lyuk esetén, de asötét anyagnál még ilyen sincsen). Okát ma-ga Hawking is az információhiányban látta(Hawking 1988). Mindkét princípium – azenergia és az anyag – entropikus tendenciátmutat, és ez annál kirívóbb, minél kevesebbinformációt hordoznak magukkal vagy épí-tettek be struktúrájukba, illetve implikálnakmûködésük közben. Ennek egyenes követ-kezménye a termodinamika második fõtör-vénye által megfogalmazott entropikustrend, vagyis a folyamatos rendezetlenségbevaló hanyatlás törvényszerûsége. Az életmegjelenéséig a Földön ez volt az egyetlen,igazán „általános” és egyetemes szabály azuniverzumban. A biorendszerek létezése ésmûködése – még inkább evolúciója – ezzelellentétes irányzat megszületését eredmé-nyezi: a negentropikus trendet.

29. Ezt tetõzi be az ember megjelenése.Az ember már a küszöbén áll annak a tevé-kenységsorozatnak, melynek segítségévellényegében megváltoztathatja saját mivol-104

2010/1

tát: képes lesz módosítani nem csupán akulturális evolúció (mémek) rendszerénekfejlõdését, de most már arra is módja lesz,hogy menet közben megváltoztassa a játék-szabályokat: bele fog kontárkodni saját gene-tikai rendszerének szabályozási mechaniz-musaiba, hogy módosítsa önmaga genetikaipatrimóniumát.

30. Az ember alkotási (konstrukciós)adottsága valójában az információ manipu-lálásának képességén alapul. Ennek segítsé-gével az információt beépíti, integrálja anya-gi vagy virtuális rendszerek szerkezetébe,esetenként mûködésébe, és ezáltal új objek-tumokat, modelleket, tárgyakat, eszközöket,manipulációra alkalmas ideákat (mémeket)hoz létre. Az új, virtuális és objektuális rend-szerek generálása elsõdlegesen szellemi pro-duktum. Azaz informácionális tevékenység:meg kell tervezni az új rendszert. Ez azértannyira bonyolult és nehéz, mert valójábankomplex exteriorizációs folyamat. A belsõ,voltaképpen pszichikus, mentális megjele-nítést (informácionális tartalmat) külsõvékell tennie, le kell képeznie egészen mástermészetû rendszerré. Például a mentálisképmásmodellt hangokká kell varázsolni(verbalizáció); majd a szavakat egyezmé-nyes jelek útján – grafikailag megjelenítve –le kell képezni (írás).

31. Mindez azért lehetséges, mert az em-ber valójában nem csupán „információvevõés -feldolgozó”, de „információgerjesztõ” is,és nemcsak kommunikál, hanem egyben „in-formációintegráló”, azaz új rendszereket „denovo” alkot. Az idegrendszere nemcsak fel-vesz és feldolgoz, lényegesít (absztrakció), tá-rol, összehasonlít és rangsorol, bírál, sõt kö-vetkeztetéseket von le, hanem terveket is ké-szít, olyan információsûrítményeket (modell),melyek képesek a „megálmodott” struktúrák-ba integrálni az információt, és új, addig„nem volt” rendszereket megvalósítani. Való-színûleg az 50–30 000 évvel ezelõtt élt õsapa(„Ádám”) legfontosabb új tulajdonsága a kre-ativitás volt. A kreativitás használati és egyébtárgyak millióinak gyártását indította el.

32. Honnan származik az információ?Információgerjesztõ minden fizikai vagyinformácionális változás, kölcsönhatás.Ilyen a hõmérséklet-változás is. A hõmér-

séklet csökkenése információgeneráláshozvezet (a jégkristályok kialakulásakor sok in-formáció szó szerint „belefagy” az új struk-túrába). Ellenkezõleg, fordított irányú hal-mazállapot-változáskor roppant sok infor-máció pusztul el (pl. amikor megolvad a jég,a kristálycukor, a vas stb.). Számos informá-ciógerjesztõ folyamat mûködik körülöttünk:minden mechanikai, fizikai, kémiai, biológi-ai, élettani, ökológiai, etológiai, pszichológi-ai stb. kölcsönhatás ilyen. Információterme-lõ minden újabb – teljes vagy részleges –aszimmetrikus módosulás. De információ-gyarapodást idéz elõ minden replikációs fo-lyamat, szintézis, bioszintézis, sejtosztódás,szaporodás, másolás, utánzás, evolúciósanstabil stratégia (ESS) is, vagy bármely sza-bálykövetõ viselkedés (SZKV) stb. Úgy tû-nik, a legnagyobb volumenû információger-jesztést a mémek önreprodukciója képviseli.Az emberi magatartás szociális, csoportér-dekektõl determinált és meghatározott kul-túrához való kötõdése is vitathatatlanul in-formációs megnyilvánulás (Csányi 2001) éshatalmas mennyiségû, sõt egyre magasabbnívójú információ gerjesztését idézi elõ.

33. Ezen elõzmények vezettek a világ-mindenségben a jelenlegi információs hely-zet kialakulásához. Persze a lényeges válto-zás csak az okos, de „világos” anyagra szorít-kozik. A fokozatos hõcsökkenés serkenti atermoszenzibilis információ egyre fokozódómennyiségének és minõségének kaszkád jel-legû gyarapodását. A hõmérséklet csökkené-se kihat az újabb elemi részecskék létrejötté-re, és fokozza az abiotikus rendszergenézist.Most lokálisan ugyan, de legalább egy helyéna világegyetemnek (a naprendszer Terra boly-góján), a biorendszerek és az információ do-minanciájáról beszélhetünk.

34. Az információ bizonyos mennyiségeés minõsége kiváltja egy meghatározott evo-lúciós szint megjelenését. A rendszergenézissorán az anyagba és energiába ágyazódó információ elõidézi az integratív tulajdonsá-gok megjelenését. Ezen új tulajdonságok fel-lépését „elõre látni” nem lehet. Predikciónélküliek. Csak a megjelenést követõ utóla-gos értelmezésre van módunk. Az élet ismeghatározott struktúrához – bizonyos típu-sú alrendszerek megjelenéséhez –, vagyis

közelkép

105

integratív tulajdonságokhoz köthetõ (Gánti1978). A „chemotonelmélet” értelmében há-rom alrendszerhez kötött az élet: anyagcse-reciklus, membránciklus és információciklus(Gánti 1971). Csak funkcionálisan tekintveaz élõnek három alapvetõ mûködése rajzo-lódik ki: öröklõdés, variabilitás és szaporo-dás (Maynard Smith – Szatmáry 1999).

35. Csak önmagában az energia és azanyag rendezetlenséget, entrópiát szül.Minden abiotikus rendszer (legyen az zártvagy nyílt, determinisztikus vagy kaotikus)kizárólag az entrópia törvényének van alá-vetve. Így bennük minden változás a rende-zetlenség irányába mutat (entrópiatörvény).Bár Prigogine és Stengers (1988) is úgy kép-zeli el, hogy mindent a rendezetlenség hatá-roz meg, valójában ez csak az abiotikus vi-lágra érvényes. Az élõlények birodalmát máraz információ dominálja. A Gaia-elmélet en-nek a kifejezõdése: az élõ mindig igyekszikönmaga számára még elfogadható (optimá-lis) létfeltételeket is „megteremteni”, mégakkor is, ha ez csak az entropikus árralszemben valósítható meg. A biológiai rend-szerek esetében valójában mind a két trendérvényesül (entropikus/negentropikus),anélkül, hogy egymást zavarnák, sõt az elõ-relépésnek – az evolúciónak – a zálogamindkettõ létezése. Sokszor váltakozva, né-ha szinergikusan hatnak (egyensúlyt gene-rálva a biorendszer és környezete közt).

36. A szükségesnél kevesebb „adekvát”információ eredményezi a kaotikus jelensé-gek és struktúrák megjelenését. Az olyan je-lenségek, melyek „elfelejtik” a kezdõfeltéte-leket, és amelyekre csak a vonzási„attraktorok” hatnak, esetenként kiszámít-hatatlan „pillangóeffektussal” reagálnak.Ezek a jelenségek nem lineáris és „aperiodi-kus” kifejezõdések (amilyen általában agondolkodási folyamatok java része). Ahosszú távú predikciót teszik lehetetlennéaz ilyen kiszámíthatatlan, kaotikus sajátos-ságok: a törtszámú dimenziók univerzuma,a fraktálok világa stb. De ilyen hatásúak alokalitás, valamint a három- vagy sokténye-zõs kölcsönhatások is.

37. Mi több, a változás (mutáció) alacso-nyabb szinten, azaz „genotípusosan” követ-kezik be, de a megnyilvánulás „fenomeno-

logikus”, tehát magasabb szinten fejezõdikki. Ráadásul az értelmezés még ennél iscsak lényegesen magasabb szervezõdésiszinten hajtható végre, ha egyáltalán rendel-kezünk a szükséges „háttérismerettel” és„áttekintési” horizonttal. Például a bioszfé-rára (helyesebben: Gaiára) nincs „rálátá-sunk”, és egyelõre képtelenek vagyunk lé-nyegében értelmezni.

38. Az evolúciót a megszakítatlangenomok sora tükrözi. Lehet a mutáció ug-rásszerû vagy alig megnyilvánuló kis válto-zás, de ha az egymásra következõ, egymás-hoz hasonlító genomok sora egyszer is meg-szakad, akkor minden további folytatás el-marad. A paleontológusok által feltárt kövü-letek mindig csak hézagosan jelenítik megezt a fejlõdési sort. Ez érthetõ, mivel afosszilizáció jelensége: kivétel. Abszurdumlenne, ha a változást képviselõ (többnyirekevésbé versenyképes, ezért kisebb számú)átmeneti forma mindegyike fennmaradna.

39. Az információval való telítõdésnemcsak a komplexitást fokozza (fõként abiorendszerek evolúciója során), de az egy-re fokozódó rend (negentropikus trend kife-jezõdése) rengeteg információt is produkál,aminek egy részét a biorendszer szétszórjaközvetlen környezetében. Ezzel szemben azabiotikus rendszerek csak entrópia (rende-zetlenség) disszipációjára képesek. Abiorendszerek – fejlettségük mértékében –entrópia disszipációjuk mellett környeze-tükben jelentõs mennyiségû információt isszétterítenek (mint ahogyan fény jelenlét-ében a zöld növények hatalmas mennyiségûoxigént bocsátanak ki). A környezetbe törté-nõ „információszórás” következménye,hogy maga a környezet is módosul (negatívés pozitív értelemben egyaránt). Az élõ bio-massza, de az elpusztult szervezetek anyagais jelentõsen közrejátszik ebben a folyamat-ban (tápanyagforrás, talajgenerálás, nyers-anyagforrás produkciója stb.).

40. A növények és a háziállatok háziasí-tása, nemesítése volt az elsõ jelentõs embe-ri genommanipulációs tevékenység. Agenom módosítására újabb lehetõségekettárt fel a röntgen- és az ionizáló sugárzásokfelfedezése, valamint a mutagén anyagoksorozatos felismerése (Uray 2000). A genom106

2010/1

módosítására irányuló felfokozott emberimutagén tevékenységeket a múlt század má-sodik felében a klónozási kísérletek és agénsebészet vették át. Élénk vita folyik a ge-netikailag módosított (GM) növények fel-használása körül. Rengeteg (növényi és álla-ti) sejt jut az emberi tápcsatornába. Ezek ge-netikai anyagát igen hatékonyan leépítik azerre szakosodott emésztõfolyamatok. Jogo-san feltételezhetõ, hogy a GM élõlények ge-netikai anyagával ugyanúgy elbánnak abontó enzimek, hiszen manipulálásuk ép-pen azért volt sikeres, mert nem változtattaka genetikai anyag jellegén, természetén. Demár az emberi genom manipulálása sokkalnagyobb kihívás lesz.

41. Valójában az ember a szerszámkészí-tés és az állatok, valamint a növények házi-asítása során döbben rá, hogy a meghatáro-zott forma egy jól definiált feladat elvégzé-sére teszi alkalmassá a megalkotott vagy a„frissen” módosított új rendszert. A „struk-túra/funkció reláció” teljes mértékbeninformácionális jellegû. A szerkezet megha-tározza a mûködést, de a funkció visszahat,és determinálja a struktúrát. Az összehason-lító anatómia atyja, a legtöbb intuícióvalmegáldott legnagyobb biológusok egyike,George Cuvier (1769–1832) volt az elsõ, akitudatosan és igen hatékonyan, hihetetlen rá-érzéssel alkalmazta ezt a bioinformatológiaiaxiómát: a „struktúra–funkció” kölcsönösdeterminációjának elvét.

42. Az emberi genom módosítása az em-beri szervezet manipulációjának hatékonymódszere. Taylor már 1967-ben ecsetelte en-nek sok vonatkozását. Elkerülhetetlenülszükséges a vele való visszaélés lehetõségé-nek kizárása. Mindig lesz olyan csoport,amely majd megkísérli kisajátítani, a magahasznára fordítani ezt a lehetõséget mint pri-vilégiumot, és azt másoktól elzárja. A véde-kezés már a társadalom feladata, felelõssége,nem csak a kutatóé, a tudósé. Bármely felfe-dezés felhasználható rossz értelmû manipu-lációra, függetlenül a kutató szándékától.

43. Az evolúció az anyagkomplexálódásának kifejezõdése. Ezért mi-nél magasabb evolúciós szintre jutott el egybiorendszer, vele arányosan egyre nagyobba benne felhalmozott információ mennyisé-

ge és minõsége. Ehhez mérten fokozatosancsökken a magasabb szinten beépített ener-gia mennyisége. Az integrált információ mi-nõsége lineárisan növekedik, a strukturáltinformáció mennyisége viszont mértaniarány szerint gyarapodik.

44. Mivel az információ „rendezõ/szer-vezõ princípium”, azaz minõség, abiorendszerek fejlõdése során nyomon kö-vethetõ a szoros korreláció a rendszer infor-mációval való telítõdése és a biorendszerszervezõdési (organizációs) és fejlettségi(evolúciós) szintje között. Ezért nem megle-põ: az emberréválás során egyre gyarapodika tanult „szabálykövetõ viselkedések”(SZKV) szervezése és végrehajtása. Teháttermészetes, hogy a mémek egytõl egyigmind a SZKV produktumai.

45. Az evolúció során minden új szerze-mény, minden új információbeépülés kissémódosítja az eredetileg teljes mértékbenentropikus irányt. A kis negentropikus irány-változások összegzõdése eredményezi a 180fokos irányváltást. Az információs világbanaz események nem rendezetlenségbe tor-kollnak, hanem a rend irányába fejlõdnek.Az evolúcióban részt vevõ szelekció is egyinformacionális funkció kifejezõdése, mertnem más, mint összehasonlítás, az adekvátforma vagy funkció preferálása és elõlépte-tése (Bárány-Horváth 1998).

46. Az emberi agyféltekék mûködésilateralizációja következtében a jobb agyfél-teke megmaradt az õsi funkcióknál: a térbelikonstrukciók és mintázatok felmérését, érté-kelését végzi: fõként „megjelenítési, interio-rizációs centrum”. A bal agyfélteke nemcsaknyelvi központtá vált, de itt van dominánsanaz írás és a számolás központja is: elsõsor-ban tehát „exteriorizációs, leképezési köz-pont”. Elsõsorban ez a tény indokolja, hogya megismerés folyamatát éppen e két fõ sza-kasz alapján vizsgáljuk. Így nem csupán ahumán jelleg válik érthetõvé, de az aszim-metria megjelenése is nyilvánvaló.

47. Érdekes tény: a kreativitás egyikalapvetõ elõfeltétele, hogy az adott személyminél magasabb szintû absztrakcióra legyenképes, és a vizsgált jelenséget, objektumotsokkal magasabb elvonatkoztatási szintenszemlélje és vesse össze mind a formai,

közelkép

107

108

2010/1

mind a tartalmi absztrakció vonatkozásá-ban. A kreativitás másik elõfeltétele, hogy aszemély képes legyen egymásra vonatkoz-tatni az objektum interiorizációjának ered-ményét annak fogalmi és matematikai mo-delljével, exteriorizációs leképezésével. Azinteriorizáció során fõként a jobb agyféltekemûködik, míg a kognitív modell leképezésételsõsorban a bal agyfélteke végzi (minthogyez már az exteriorizáció során realizálódik).A két modelltípus egymásra vonatkoztatásáta kérgestest (corpus callosum) valósítja megsok százezer idegrostja útján, rövidre zárvaa két agyfélteke közti mûködési különbsé-gek információit.

48. A számítógép segítségével képesekvagyunk („mesterségesen”, testen kívül)extraszomatikusan rövidre zárni egyfelõl aképi (interiorizált pszichikus modellt), más-felõl a fogalmi-matematikai (leképezett ésexteriorizált) modellt. Eddig a kutató elméjé-ben hajtotta végre ezt a feladatot. Ma a szá-mítógép segítségével könnyen össze tudjukõket vetni (például egy fiktív szélcsatornáskísérlet során). Ez már a kreativitás szociali-zációját jelenti. Elégséges, ha a személy ké-pes kezelni a számítógépet, mert a gép el-végzi az összevetést. A kreativitás = jobbagyfélteke produktumának (interiorizált„képi” modelljének) intra- vagy extraszoma-tikus összevetése a bal agyfélteke terméké-vel (exteriorizált, fogalmi-matematikai mo-delljével).

49. Az ember biológiai evolúciója mint-egy negyvenezer éve leállt. Átruházta evolú-cióját a tárgyakra, amelyek használatávalképességei hihetetlen mértékben megnõt-

tek, és olyan tulajdonságokra tett szert, ame-lyek eléréséhez biológiai úton sok tucat év-ezredre lett volna szüksége. Az átruházottevolúció segítségével kivédhetõ a szelekciópusztító hatásainak egy része. Ugyanakkor aszelekciónak a faj minõségét megõrzõ, sõtjavító hatásai elmaradtak. Így például az or-vostudomány segítségével egyes egyének-ben két-három letális gén is felhalmozód-hat. További veszély: a biológiai evolúció le-állása elõmozdíthatja a biológiai degenerá-ció tömegméretû kialakulását.

50. Felsorolásunkban egy egységes infor-mációelméletnek csak a legfõbb sajátossága-it, a kirívó problémákat emeltük ki. Hisszük,megérett az idõ egy egyetemes, mindent át-fogó információelmélet kidolgozására. A to-vábblépés érdekében fel kellett vállalnunkmég a tévedés kockázatát is. Reméljük éshisszük, hogy a kibontakozó viták elvezet-nek a megoldáshoz: a mindenki által elfo-gadható információfogalomhoz, mely nélkülképtelenek vagyunk az informatológia és abioinformatológia megalapozására.

Kulcsszavak: információfogalom, dina-mikus információ (DI strukturális informá-ció (SI), az információ termoszenzibilitása,modell = információs mintázat, informato-lógia, bioinformatológia, világos és sötét (os-toba) anyag és energia, információ manipu-lációja, interiorizáció = megjelenítés,exteriorizáció = leképzés, kreativitás =interiorizáció és exteriorizáció belsõ vagyextraszomatikus összevetése, alkotóképes-ség szocializációja, evolúció = negentropi-kus trend kifejezõdése.

KÖNYVÉSZETBárány-Horváth Attila: A strukturális és dinamikus információ szerepe az anyag belsõ szerkezeténekkialakításában és az elõ anyag dinamikájában. Az EME Természettudományi és Matematikai Szakosz-tályának évi tudományos értekezlete, Kvár, 1995.Bárány-Horváth Attila: A „megfoghatatlan” információ – az empíria és az új paradigma mezsgyéjén.Korunk 1998. 4. sz. 61–76. Bárány-Horváth Attila–Uray Zoltán–Szász Judit: Információ és elvonatkoztatás. Különlenyomat. AKorunk 2002. 11. számában megjelent tanulmány teljes szövege: 1–38.Bárány-Horváth Attila–Uray Zoltán: A bioinformatológia – új metatudományos szemléletmód a bio-lógiában. I–III. Korunk 2007. 8. sz. 114–119; 10. sz. 118–120; 11. sz. 111–118.Carrel, Alexis: A láthatatlan ember. Révai, Bp., é. n. [1935] Csányi Vilmos: Az állatok tanulása a ter-mészetben. Natura, Bp., 1987. 104–112.Csányi Vilmos: Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó, Bp., 1999. 29, 87–88, 124,223–225, 231, 241–242, 271, 278–281. Dawkins, Richard: Az önzõ gén. Gondolat, Bp., 1986. 237–251.Feynman, R. P. – Leight, R. B. – Sands, M. (1963) Mai fizika. 2. kiadás, Mûszaki Könyvkiadó, Bp.,1969, IV. 96.

közelkép

109Gánti Tibor: Az élet princípiuma. Második, átdolgozott, bõvített kiadás. Gondolat, Bp., 1978.Horváth Attila – Ferenczi Iuliu: Valenþele modelelor în cunoaºterea ºtiinþificã ºi cea didacticã. Lucrare prezentatã la cel de-al III-lea Colocviu Naþional de Pedagogie,Buc., 1974.Horváth Attila: Valenþele modelelor ºi ale modelãrii în cunoaºterea ºtiinþificã, didacticã ºi întechnologia didacticã a disciplinelor biologice (Teoria modelelor). Lucrare metodico-ºtiinþificãpentru obþinerea gradului I. Cluj-Napoca, 1977. 1–400.Horváth Attila: Semnificaþia gradului de abstractizare în prepararea informaþiilor pentru „consumdidactic”, Simpozionul S.ª.F. ºi G.R.L.A., Constanþa, 1989 (1989a).Horváth Attila: Gradul de abstractizare a limbajului intern – factor determinant al gândirii creative.Simpozionul S.ª.F. ºi G.R.L.A., Constanþa, 1989 (1989b).Horváth Attila: Modell és megismerés. Az EME Természettudományi Szakosztályának tudományosülésszaka. Kv., 1992.Hawking, Stephen W.: Az idõ rövid története a Nagy Bummtól a fekete lyukakig. Maecenas Köny-vek, 4. kiadás, Bp., Talentum Kft. 1998. 43, 100, 128.Lovelock, J. E.: Gaia. A földi élet egy új nézõpontból. Göncöl Kiadó, Bp., 1991. 201.Maynard Smith, J.–Szathmáry E.: A földi élet regénye. Az élet születésétõl a nyelv kialakulásáig. Vin-ce Kiadó, Bp., 2000.Pléh Cs.–Csányi V.–Bereczkei T. [szerk.] : Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszicholó-gia. Osiris, Bp., 2000.Pléh Cs. - Kovács G. - Gulyás B. (szerk.): Kognitív idegtudomány. Osiris Kiadó, Bp., 2003.Prigogine, I.–Stengers, I.: Între eternitate ºi timp. Humanitas, Buc., 1997. 73, 90, 91–93, 98, 161, 167,172–173.Sãhleanu, Victor: Eseu de biologie informaþionalã. Ed. ªtiinþificã, Buc., 1973, 6, 18–20, 78, 109–122. Saint-Exupéry, Antoine de: Citadela. Ed. Junimea, Iaºi, 1977. Shannon, C. E.: A Mathematical Theory of Communication. Bell Syst. Techn. J. 27. 1948, 379–432;623–656.Szathmáry E.–Demeter L.: Az evolúció legkorábbi egységei és az „RNS-világ”. Tudomány, 1989. au-gusztus, 76-84.Taylor, G. R.: Biológiai pokolgép. Medicina Könyvkiadó, Bp., 1970. 165.Uray Zoltán: Sugársérülések mérsékelése kémiai és biológiai anyagokkal. In: Székfoglalók a MagyarTudományos Akadémián 1995–1998, MTA Kiadó, Bp., 2000. 1–36.Wiener, N.: Cybernetics or Control and communication in the Animal and the Machine. Cambridge,Mass. M.I.T. Technology Press, 1948.Wolfram, S.: ANKOS. A New Kind of Science. Wolfram Media Inc. 2002.

Amióta sikerkönyveket gyûjtök a Társasesztétikák soron következõ írásaihoz, aL’élégance du hérisson1 okozta a legnagyobbcsalódást. Közben Mona Achache a könyv-bõl készült filmjét is megnéztem. Azért esetta választásom Muriel Barbery románul ésmagyarul frissen megjelent könyvére, merttipikusan rétegspecifikus sikerkönyvnek ér-zem: a Fontenay-Saint-Cloud-i Écolenormale supérieure végzettjeként és filozó-fiatanárként a szerzõ tulajdonképpen a ma-gas mûvészet és a nagybetûs kultúra legerõ-sebb és Franciaországban szellemi divat-mozgalmakkal összekapcsolódó szimbólu-mait vulgarizálja. És teszi ezt nem elenyé-szõ sikerrel. A kötet fülszövegében idézettdicsérõ hangnemû kritikák egyikében ez ol-vasható a könyvrõl: „L’élégance du hérissonvagy Prozac?2 Meglepõ a kérdés? Ugyan!Egy párizsi pszichoterápiarendelõ néhányhónapja az L’élégance du hérisson olvasásátírja elõ betegeinek. […] »Ez a regény valósá-gos alkímiai laboratórium, melyben min-denki megtalálhatja saját problémáimegoldását« – mondják.”3 A fentebbiekolyan kijelentések, melyek az irodalom bár-hogyan is értett létmódját határhelyzetbehozzák: vulgarizált kulturális szimbólumok,társadalomtudományos elméletek szépiro-dalomba oltva, a terápiás szándékkal íródóés terápiás céllal felhasznált szépirodalmiszöveg kérdése. Mindezek olyan komponen-sek, melyek akaratlanul is az irodalmi szö-veg külügyeire irányítják a figyelmünket. S

még tovább, ugyancsak a külügyeknél ma-radva: a könyv a marketingstratégiák terüle-tén sem vall szégyent. Sõt. A huszonhétnyelvre lefordított könyvre akár azt ismondhatnánk, túlhájpolt. (De hát ezzel aszóval én mindig is szerettem csínján bánni.Annyi összetevõ lehet mögötte, hogy közöt-tük rendet rakni egyelõre nagyon szegényestudományos fogalmakkal lehet. Már régótahiába keresem azt a tudományos fogalom-rendszert, melyben kielégítõen lehetne akönyvek promoválási technikáiból adódóesztétikáról, poétikáról beszélni. Amintmegtalálom, rögtön szólni fogok.) Elsõként aGallimard mint kiadó már elégséges garan-cia. Másrészt a szerzõnõ rejtõzködése – akibizonyos ideje Kyotóban él, és a legtöbbesetben elutasítja a fesztiválokon, író-olvasótalálkozókon való megjelenést – köztudot-tan még mindig a leghatásosabb szerzõi rek-lámfogások közé tartozik (lásd ThomasPynchon, Martin Margiela esetét stb.). Ottvan a díjak tömkelege is.4 És természetesena film. Ami kellõen kimódolt, s egyAchache-hoz foghatóan fiatal rendezõnõhözméltóan presziõz.

A könyv két rendhagyó identitású sze-replõ naplórészleteibõl, pontosabban egyesszám elsõ személyû narrációjából áll össze:a Grenelle utca 7. szám alatti lakóház na-gyon mûvelt és az autodidaktákra jellemzõ-en kaotikus tudású portásnõje és egyik tiné-dzser lakója a két fõhõs, az ötvennégy évesRenéé és a tizenkét éves Paloma. Kettejüket

110

KESZEG ANNA

ELEGÁNS SÜN, BÖLCS GALAMB,AVAGY MERJÜNK A LÁTSZAT MÖGÉ NÉZNIMuriel Barbery: Eleganþa ariciului; A sün eleganciája

Trad. de Ion Doru Brana, Nemira, Buc., 2009; Ford. Tótfalusi Ágnes, Geopen, Bp., 2009.

TÁRSAS ESZTÉTIKÁK

a szegényeket és gazdagokat egymástól elvá-lasztó demarkációs vonal helyezi belátha-tatlan távolságra, miközben ugyanannak azépülettömbnek lakóiként napi kapcsolatbanállnak. A Rue de Grenelle Párizs 7. kerületé-nek, az Eiffel-torony környékének egyik elõ-kelõ utcája. Nevezetes épületek, múzeu-mok, kutatóintézetek, történettel rendelkezõkövek, lakosztályok – és természetesen lu-xuslakások alakítják a Grenelle utca szim-bolikus földrajzát. Barbery egy ilyenluxuslakástömb történetét rajzolja meg: azépületben lakó családok férfi tagjai politiku-sok, gasztrokritikusok, a feleségekhatvaneurós órabérrel fizetett pszichiáter-hez járnak, a gyerekek valamelyik écolenormale-ban tanulnak, s a ház lakóit erõtel-jesen megosztják a politikai nézetek közöttikülönbségek. A ház életének legnagyobbeseménye az, hogy az egyik lakosztály gaz-dát cserél, és az egyébként öröklött lakásokegyikét egy japán idõsödõ úr vásárolja meg.Természetesen azonnal kuriózummá válik,mindenki a kegyeiért verseng, de õ a két fõ-hõs ismeretségét választja, horribile dictu aportásnõét és a kislányét. A sztori poénjátnem lövöm le, elég kiábrándító már önma-gában is. Viszont: mi van mögötte?

A sznobizmus kritikája. Elegendõ két-három Agnès Jaoui–Jean-Pierre Bacri filmetmegnézni ahhoz, hogy untig elegünk legyena könyvben is szerepeltetett párizsi lakosságe rétegének kritikájából. (Ugyanez a kategó-ria van ott Michael Haneke Cachéjában is. Avelük szemben érvényesített kritikai fel-hang ugyanaz, csak a mûfaj-kivitelezésmás.) Kiegyensúlyozatlan emberek, látszat-problémákat gyártó gazdagok, felületesenítélkezõ mûveltek, a szaktudás formai krité-riumait elhivatottság nélkül gyakorló értel-miségiek, életunt politikusok, frusztrált éséppen ezért egzaltált nõk, öncélú luxus, ér-téktelen tárgyakra elköltött milliók,shopaholizmus, pszichiáterek, magukra ha-gyott gyerekek, etikettszerû szabályok ural-ta emberi kapcsolatok – hányszor futottakmár neki ennek a képletnek? Néha még né-mi empátiát is ki lehetett csikarni olvasóból,nézõbõl. Amit az autentikus szereplõk ezzela nagy kavalkád felületességgel szemben feltudnak mutatni, az az élet apró örömei irán-

ti lelkesedés, a megszépített, személyes érté-kek jegyében szervezett életút. És jönnek azoppozíciók: tea, sütemény versus kakaó-ká-vé és felületesen kiválasztott édességek,egy-egy jól betervezett, alkalomhoz illõ ru-hadarab versus hétköznapi helyzetekben vi-selt öltözetre elpazarolt milliók, a létproblé-mákra érzékeny olvasással szembeállítottkizárólag formai kérdésekre érzékeny szak-irodalmi olvasás.

A kilencvenes évek végének francia értel-miségének kulturális panoptikuma. A ka-pusporta mögötti rejtekben Tolsztojt olvasóportásnõ sokat nézi a tévét, rendszeresen jármoziba, és szereti a hollywoodi szuperpro-dukciókat is, de van kedvenc japán rendezõ-je (a fiktív Ozu). A tévébõl értesül arról,hogy eklektikus tudása szociológiai tenden-cia. A plurális ember,5 mely a 20. század vé-gének produktuma, a mûveltség szerkezeté-nek átalakulását jelzi. Az egyén már nem ve-zethetõ le a társadalmi osztályára jellemzõtudásból, kulturális horizontját az új médiu-mok alakítják, kulturális mindenevõ, s ez alegkevésbé sem zavarja.6 Ott is vagyunk mára kilencvenes évek végének legnagyobbfrancia szociológiai eseményénél. A társa-dalmi egyenlõtlenségek újratermelõdésétjósló Bourdieu-vel szemben éppen tanítvá-nya, Bernard Lahire állítja fel az új szubjek-tumformák szervezõdésének képletét. Na ésmi lenne más Barbery könyve, mint ennek aszociológiai tézisnek az igen szájbarágós éstézisszerû színrevitele? A társadalmi kate-góriájára nem jellemzõ tudásszerkezettelrendelkezõ portásnõ életének nagy tanulsá-ga, hogy a közös ízléspreferenciák igenishathatnak a társadalmi egyenlõtlenségek el-len. Még szimptomatikusabb az, hogy mi-lyen filozófiai trendeket idéz meg Barbery.A portásnõ Marxot és Husserlt olvas. Mar-xot természetesen, mert a folyamatos Marxrevival a francia értelmiséghez kapcsolódólegerõsebb sztereotípiák egyike. És Husserlt,mert a Karteziánus meditációk Husserlje afrancia fenomenológusok egyik próbaköve.Arról nem is beszélve, hogy Derrida is fele-lõs némileg a Husserl-kultusz alakulásáért.A könyv a szerzõrõl nem tud többet monda-ni, mint hogy a fenomenológia a szakfilozó-fiák technicista húzásainak egyik legelfaj-

téka

111

zottabb termése. Paloma nõvére, az Ulm ut-cai école normale diákja természetesen sko-lasztikus szerzõbõl írja mesteri dolgozatát:itt kétségkívül jól diagnosztizál Barbery. Askolasztikával foglalkozni 2000 környékénvalamiért trendinek számított. S e diákközeg20. század végi jellemzõi közül a Vrin köny-vesbolt látogatását, az akaratlagosan tróge-resre vett öltözködést és viselkedésmódotemeli ki. Ha már a portásnõnek igen, talánennek a kategóriának is kijárt volna egy kisfigyelem. Ott van aztán a leáldozóban levõfreudizmus és lacanizmus iránti rajongás –amit természetesen a szülõk generációjaképvisel. És mi áll mindezzel szemben? Aslow literature egyik és sajnos a kötetbenegyedül maradó monstruma: Tolsztoj. (Azurban legend szerint Barbery mindig is ma-gánál hordja a Háború és béke egy példányát– ja, az a bizonyos XXL méretû nõi táska.)Mind a portásnõ, mind a japán úriemberimádja Tolsztojt, macskáikat a Tolsztoj-hõ-sök nevére keresztelik. Kakuro úgy ismeri fela portásnõ sajátos tudását, hogy egy AnnaKarenina-idézetét demaszkírozza. És olvas-sák Tolsztojt reggel, délben, este és éjszaka.

Ó, szent Japán. A kötet legerõsebb kul-turális sztereotípiái azonban nem Franciaor-szághoz, hanem a francia értelmiség válasz-tott menekvési terrénumához, Japánhozkapcsolódnak. Paloma mangát olvas, a por-tásnõ a japán filmre való érzékenységének

köszönhetõen azonnal elismeri a hihetetle-nül letisztult és filozofikusan praktikus japánlakberendezés elõnyeit. De szereti a japánkonyhát is, mert mondanom sem kell, étkezé-si szokásai sem tipikusan portásnõiesek. (Anapokban újranéztem Alain Corneau 2003-asStupeur et tremblements címû filmjét, régikedvencemet, mely egy Amélie Nothomb-regénybõl készült. A francia értelmiség Ja-pánnal szembeni mániáját semmi sem leple-zi le jobban, mint ez az egyébként a szindró-mával teljesen azonosuló kötet/film.) Úgy lát-szik, ezt a gyermekbetegséget a szellemi di-vatokkal szemben olyannyira kritikusBarbery sem tudta elkerülni.

Kétségkívül olvasható és bizonyos mér-tékig izgalmas könyv. Csak éppen attólkezdve válik a teljes sztorifelépítés és törté-netmesélés falra hányt borsóvá, hogy a címmetaforája megoldódik. És erre nem is kelltúl sokat várni. Mindent mintha továbbra isaz a duális oppozíciókban elgondolt és azoppozíciók kiforgatásában szellemi teljesít-ményt azonosító érvelésmód uralna, amitannyiszor róttak fel a francia oktatási rend-szer elit intézményeinek. Csak itt éppen ke-vésbé virtuóz formában jelenik meg. Arraviszont kimondottan kíváncsi vagyok, hogylehet-e a könyvnek itthon ugyanolyan sike-re, mint Franciaországban. Mert ezt a köny-vet én tipikusan metrózásra alkalmas olvas-mánynak ajánlanám.

112

2010/1

JEGYZETEK1. Gallimard, Paris, 2006.2. Fluoxetine – antidepresszáns, melyet a kényszerbetegségek és a bulimia kezelésére is használnak.3. Jérôme Dupuis, L’Espress.4. Prix Georges Brassens, Prix des Libraires, Prix des Bibliothèques pour Tous, Prix Rotary, Prix del’Armitière de Rouen, Prix Vivre Livre des Lecteurs de Val d’Isère.5. Lásd Bernard Lahire terminusát. L’homme pluriel. Les ressorts de l’action. Nathan, Paris, 1998.6. Ezt a gyors és kiszámíthatatlan fogyasztást Alessandro Baricco barbarizmusként jellemzi.Alessandro Baricco: Barbarii. Eseu despre mutaþie. Humanitas, Buc., 2009.

Kevés olyan kultúrnövény ismert a törté-nelemben, amelynek olyan régre visszakö-vethetõ a története, és annyi, olykor egy-másnak gyökeresen ellentmondó szimboli-kus jelentése, szerteágazó konnotációs értel-mezési tartománya van, mint a változatosvirágzatáért az õsi idõktõl folyamatosan ter-mesztett, illatos, tüskés cserjének: a rózsá-nak. A nagyközönség által elsõsorban felte-hetõen költõként és szépíróként ismertGéczi János az elmúlt években folytatásosregényfolyamra emlékeztetõ rendszeresség-gel jelentette meg a Gondolat Kiadónálhosszú és alapos kutatásokon nyugvó, mo-numentális tudományos vállalkozását: a ró-zsa kultúrtörténetét tárgyaló monográfiái-nak elsõ három kötetét. A rózsa és jelképeicím alatt egyesített könyvsorozatban eddighárom nagy földrajzi, kulturális, illetve gon-dolkodás- és mentalitástörténeti civilizációskorszak rózsaképzetét, rózsaszimbolikájáttárgyalja az antik mediterráneumtól kezdve(2006), a keresztény középkoron át (2007)egészen a reneszánszig (2008). A szerzõ arózsatéma feldolgozásával már legalábbmásfél évtizede folyamatosan jelen vanmind a hazai tudományos, mind a tudomá-nyos-népszerûsítõ irodalomban, hiszenszámtalan irodalmi, (kultúr)történeti, jel-kép- és motívumtörténeti vagy akár botani-kai tárgyú közleménye, tanulmánya, érteke-zése és hosszabb terjedelmû összefoglalása(pl. Allah rózsái – 2000 vagy Rózsahagyo-mányok – 2003) látott már napvilágot ezen aterületen.

A monográfiasorozat eddig megjelentköteteiben Géczi egységes, a tárgyalt kor-szakok által megkívánt hangsúlyeltolódá-sokat szem elõtt tartó szempontrendszertalkalmazva közelít a rózsa történetéhez.

Egészen pontosan azonban mégis az embe-ri civilizáció folyamatát mutatja be mûve-lõdéstörténeti aspektusból a rózsa mintközponti viszonyítási elem szûrõjén, na-gyítóján keresztül. Ez az egymásba játszókettõsség izgalmassá teszi a már jelen álla-potában is mintegy kilencszáz, jegyzetek-kel és képekkel illusztrált, tömött szövege-zésû oldalon át zajló kultúrtörténeti uta-zást. (És a szerzõ még csak mondanivalójá-nak derekán jár az ígéretes, sok további rej-tett összefüggés felbukkanásával kecsegte-tõ témában.) A szerzõ alapvetõen háromhasználati-alkalmazási mód köré tömörítvemutatja be a rózsa mintegy négyezerötszázév óta konstans jelenlétét az emberi társa-dalomban, egyben a hozzá kapcsolódószimbólumképzés folyamatát is. Ez a há-rom használati mód pedig a táplálkozási, ahigiéniai-medicinális és a kultikus-vallási.A felsorolt kulturális szegmensekkel össze-kapcsolódó képzetek persze nem folynakszét parttalanul, mivel a rózsa ökológiai,környezeti igényei, valamint botanikai sa-játosságai gátat szabnak a szabad szárnya-lásnak. Így tehát ez az északi féltekén ho-nos élõlény a maga fénykedvelõ, színes ésillatos virágaival legelõször a mediterrántérség jellegzetes növényévé vált, ahol ter-mészetes módon öltötte magára a nap, a vi-lágosság és a fertilitás szimbólumait, ésminden alkatrészéhez jelentés társult. Ittmáris pregnánsan kirajzolódik a késõbbiállandó szimbólumértékek közül kettõ: afényjelkép (Héliosz-Apolló) és a termé-kenységjelkép (Aphrodité-Venus) funkció,amelyekben már a maszkulin és feminindichotómia is tetten érhetõ. Ezek váltakozódominanciája vonul aztán végig a rózsatör-ténet egészén.

téka

113

GONDOLATOK GÉCZI JÁNOS RÓZSAMONOGRÁFIÁIRÓL

A rózsa kultúrtörténete. Az antik mediterráneum. (monográfia) Gondolat, Bp., 2006.A rózsa kultúrtörténete. Keresztény középkor. (monográfia) Gondolat, Bp., 2007.A rózsa kultúrtörténete. Reneszánsz. (monográfia) Gondolat, Bp., 2008.

Géczi János a rózsa és szimbólumai sor-sát interdiszciplináris megközelítésben (iro-dalom, filozófia, képzõmûvészet, botanika,orvoslás, nyelvészet stb.) párhuzamosantárgyalja, ami igen hasznos választásnak bi-zonyult, hiszen ennek köszönhetõen jelen-téssel teltek meg olyan részletkérdések, je-lenségek, amelyek felé korábban egyáltalánnem vagy csak érintõlegesen fordult a figye-lem. Logikus magyarázatot kapunk példáularra, hogy a ma ismert legelsõ, a minószikultúrából fennmaradt rózsaábrázolás aknósszoszi királyi palota egyik freskóján(Kr. e. 1900–1700) miért olyan környezet-ben található, amilyenben megfestették, ésmiért olyan virágos növények között foglalhelyet, amelyeknek mind az ökológiai igé-nye, mind a virágzásuk ideje különbözikegymástól. Hasonlóan rejtélyes eseményekindokainak felfejtéséhez is a rózsaenigmatikus szimbólumtörténete kínál elfo-gadható magyarázatot. Megtudjuk többekközött azt, hogy a kora középkorban NagyKároly holttestén a tovább növekvõ körömés haj miként szolgálhatott az uralkodószentségének bizonyítékául. Vagy érdekeskontextusba helyezve értesülhetünk arról,miként függhet össze az elsõ keresztes had-járat egyik lovagjának felesége számáraajándékként küldött Szûz Mária-hajtincs az-zal az eseménnyel, hogy egy champagne-igróf másfél évszázaddal késõbb egyetlen ró-zsatövet visz haza magával Franciaországba.Nem lényegtelen az az információ sem,melynek nyomán felvilágosítást kapunk ar-ról, miért válik a nagy reformátor, Lutherszámára annyira fontossá a rózsa, hogy ké-pét még saját emblémájába is felveszi. Ala-pos bemutatás keretében kapunk átfogó ké-pet arról is, miként hat vissza a rózsaszim-bolika magára a növényre, azaz a kertmûvé-szetre, a keresztezési technikák alakulására.Ez viszont természetes hatással lesz a rózsá-hoz kapcsolódó jelképi értelmezések válto-zására. A szerzõ ezzel is kiváló példát szol-gáltat arra, hogy rámutasson a rózsa ésszimbólumai állandó megújulási képességé-re – egyidejûleg bizonyítva a növény és jel-képei folyamatos legitim meglétét a kulturá-lis emlékezet talaján. Ilyen és ezekhez ha-sonló momentumok körüljárásával Géczi Já-

nos igazán újszerû civilizáció-, mûvelõdés-és mentalitástörténeti összefoglalással leptemeg olvasóközönségét.

A szerzõ érzékletesen és meggyõzõentárja elénk azt a nézetét, mely szerint a „ró-zsajelképek története a civilizációnk históri-ájának lenyomata”. Egy négylépcsõs para-digma mentén haladva mutatja be azt a civi-lizációs folyamatot, amelynek során a haj-danán mediterráncentrumú, majd Itália-központú, végül nyugati központúvá váltEurópa négy „kulturális hasadás” menténfelszabdalódott. Az elsõ kulturális hasadás –Géczi véleménye szerint – a Nagy Sándor ál-tal létrehozott birodalom lakói és a birodal-mon kívül élõ barbárok lakta térség külön-választásával következett be. Az IndiátólMagna Graeciáig elterülõ birodalom rózsáthasználó, növényi táplálkozású népeketegyesített magában: õk teremtették meg elõ-ször a kánont a növény kapcsán. A helleniz-mustól a Római Birodalomnak a Kr. u. 5.században bekövetkezett bukásáig közelazonosak a rózsáról alkotott, amúgy a görögkalokagathiához, annak szépség-, illetveharmóniaeszményéhez kötõdõ nézetek. Amásodik kulturális hasadás, amely a keresz-ténység és az iszlám elválását eredményez-te, az addig egy tõrõl fakadó jelképhagyo-mányból kétágú tradíciót hozott létre. A gö-rögség elképzelését integrálva a keleti (per-zsa, zsidó, szír, arab stb.) hagyomány-együttesbe, megformázódott egy iszlám ró-zsaképzet. (A szerzõ következõ kötete ép-pen ennek a kultúrkörnek a rózsajelképeitveszi majd alaposabban górcsõ alá.) Ugyan-csak ennek a korszaknak a terméke, hogy alatinitás férfias, vir bonus eszméjét követve,a germánok maszkulinitásához idomulva ki-alakult a keresztény rózsakép is. A harma-dik kulturális hasadást, a 11. században be-következõ keresztény skizmát a keleti ésnyugati rítusú katolikus területekre történõszakadás okozta. A bizánci örökség mellettelkötelezõdõ örmény, bolgár, szerb, görögrózsaképzetek alapját a növénykertészet-ben, gyógyításban, higiéniai területen betöl-tött szerepe, illetve a rózsaolaj kitüntetetthasználata képezte – és párhuzamos vonu-latként mindennek kifejlõdött a szakrálismagyarázata is. A nyugati kereszténység a114

2010/1

rózsát a mártírvér és áldozat holdudvara,jelképisége mentén használta tovább, anyolcadik századig teljesen lemondva an-nak kertészeti, illetõleg medicinális haszná-ról. A fennkölt eszme, amelyben a rózsa avéráldozatot jelzi, elõször csak a férfi vérta-núkra s azok között is a legfõbbre, Krisztus-ra vonatkozott. Késõbb, ahogy Mária tiszte-lete is bevonódott a vallásba, Máriához iskapcsolhatóvá vált vizsgált növényünk – el,illetve újra visszanyerve így nõi, a nõiség-hez kapcsolódó konnotációs lehetõségeit is.A reformáció és ellenreformáció okozta ne-gyedik kulturális hasadás a protestáns régi-ókban a képek és jelképek csökkenését ered-ményezte. A nyugati katolikus közösségekikonográfiai palettáját azonban a különbözõszerzetesrendi elképzelések tovább gazdagí-tották ebben a tekintetben. A rózsa materiá-lis ismerete és a vele szorosan összefüggõképzetek alkotta világ méretei tehát folya-matosan hol kitágultak, hol összeszûkültek.Igazi pulzárhoz hasonló jelenséggel állunkitt szemben, ami szintén azt bizonyítja,hogy a rózsát képtelenség kitörölni a kultu-rális örökség rendszerébõl, hiszen ismétlõ-dõ megújulásra alkalmas képessége ezt anövényt archetipikus, szinte öröktõl fogvalétezõ fizikai és szellemi entitássá teszi. No-ha a protestantizmusban gyakorlatilag tiltot-ták a rózsa szakrális használatát, a profánszférában, hála a megjelenõ népmûvészet-nek, szerepe egyértelmûen felértékelõdött.Míg Európában tehát összességében szûküla rózsahasználat, addig a másik oldalon tá-gul, hiszen a „Nyugat elvitte a maga jelképe-it – így rózsa-jelképét – mindenhová, aholjárt, és elterjesztette az egész földön” –mondja egy helyütt a rózsák avatott szakér-tõje. Így lehetünk tanúi annak, hogy a rózsavalóban univerzális jelenséggé vált.

A rózsa kultúrtörténete több annál, mintamirõl eddig már szó esett. Az eddig megje-lent három könyv a mûvelõdés- és mentali-tástörténeti tudnivalókon túl bizonyos érte-lemben tematikus szöveg- és képgyûjte-ményként, valamint szakirodalmi összefog-lalásként is használható. A szerzõnek iga-zán csak hálával tartozhatunk azért, amiértolyan szépirodalmi, történeti, gazdaságilocusokat is felvett köteteibe, amelyek ma-

gyar fordításban eddig még sohasem láttaknapvilágot. A kiváló átültetéseket többekközött Keveházi Katalinnak, Szoboszlai-KisKatalinnak, Csehy Zoltánnak és másoknakköszönhetjük. Szintén kellõképpen nemméltányolható Géczi Jánosnak az a törekvé-se, hogy a szövegválogatásban – még ha ateljességre nem is törekedhetett, de – a meg-lévõ klaszterek arányos reprezentálásáravállalkozott. Ezért fordulhat elõ, hogy pél-dának okáért rég elfeledett orvostudományi,teológiai vagy akár szépirodalmi munkákszövegei is felbukkannak ennek a kurió-zumszámba menõ összefoglalásnak a lapja-in. Az újramondás, az interpretálás ismétélettel tölti meg ezeket a szöveghelyeket is,a képi ábrázolások pedig tovább árnyaljákaz elmondottakat, sokszor azonnal megvilá-gítva a bonyolultnak tûnõ filozófiai eszme-futtatásokat.

Külön szeretném kiemelni A Kárpát-me-dence rózsatörténete részt, amely a mono-gráfia legfrissebb kötetében jelent meg. Eb-ben a fin’amor és a petrarkizmus, valaminta magyar reneszánsz epikus és lírai mûvei-ben elõforduló rózsajelképei mellett a szer-zõ – immár nem elõször – széles körû olva-sottságának adja jelét, amikor a középkorikódexek szövegének áttanulmányozásaután kiszûri azokból a rózsa-locusokat.Ilyen jellegû vizsgálatokra eddig hazánkbansenki sem vállalkozott még. A reneszánszigtartó áttekintésbõl kiviláglik, hogy a magyarkultúra is szervesen beépül a „rózsás világ-ba”, olykor még egyedi sajátosságokkal isszínesítve az összképet. Némileg hiányolomazonban a magyar részbõl, hogy a szerzõnem merészkedik túlságosan az etnográfiaterületére, ahonnan szintén számos adalé-kot tudna még összevadászni a gazdag nép-hagyományból (pl. bútorok, ruhadíszek, fa-liszõnyegek, használati tárgyak rózsaábrá-zolásai). Elképzelhetõ azonban, hogy erremajd a soron következõ kötetek valamelyik-ében tér ki részletesebben.

Zárásképpen mondandómra azzal sze-retnék pontot tenni, hogy Géczi János sze-mélyében egy klasszikus mûveltségû, azinterdiszciplinaritást mindenek elõtt hang-súlyozó és tevõlegesen is mûvelõ tudósember munkálkodik közöttünk, aki éles

téka

115

szemmel fürkészi egyik mindennapi jelké-pünk felbukkanásait. Munkájában alapo-san megcáfolja Umberto Eco „neutrális” ró-zsafelfogását, mely szerint a „rózsánakmint szimbolikus képnek annyi a jelentése,hogy már-már semmit sem jelent”. Bizo-nyos értelemben persze Ecónak igaza le-het, Géczi azonban meggyõzõen illusztrál-ja, hogy a rózsa igenis élõ és ható jelképe –a korábbihoz hasonlóan – a mai emberi tár-sadalomnak is. Az ennek igazolására szol-gáló, nagy ívû elemzésáradata egzaktnak és

hitelesnek tûnik, hiszen mindenkor igye-kezett az adott korszak rózsáját az adottkorszak gondolkodási eljárásaival megtisz-títani a felesleges magyarázatoktól, szocio-lógiai, botanikai, nyelvészeti, képzõmûvé-szeti stb. módszerekkel hámozva ki így avalószínûsíthetõ aktuális jelentés(eke)t.Mindenkinek jó szívvel ajánlom olvasásraezt a kitûnõ, cizellált szöveggel és tudósszorgalommal megírt, szórakoztató össze-foglalást.

Verók Attila

116

2010/1

A KÍNAI KRIZANTÉM Darvasi László: Virágzabálók

„Hát persze, hogy jól történt! Másképpnem történhetett volna! [...] Faljon annak aszívébõl az éjszaka, aki azt meri mondani,szebben is történhetett volna!”– üvöltiSchütz bácsi magára maradva a kiürítettházban az egyik lehetséges történet szerep-lõjeként a várost elpusztító áradás elõtt(12.). Darvasi László történelmi témájúnagyregénye, a Virágzabálók Szeged 19. szá-zadi történetének legfontosabb eseményeitmutatja be. A regény egyszerre hordozzamagán a családtörténeti és történelmi re-gény ismérveit, miközben újraértelmezi ésújragondoltatja ezeket a nagyszabású narra-tív konstrukciókat.

Egy bonyolult szerelmi történet sokszo-rosan összekuszálódott történéseinek ésösszefüggéseinek a szétszálazása közbenbontakozik ki, (elsõsorban) a Pelsõczy és aSzép család sorsának alakulása több generá-ció élettörténetének követésén keresztül.Mellettük azonban még számos esetben –ugyancsak alapos és részletes leírással –,egymással mintegy párbeszédbe is kerülve,más családtörténetek is a fókuszpontba ke-rülnek. Ide sorolhatjuk Gilagóg és a cigá-nyok történetének narrátor általi elmondá-sát vagy Schütz bácsi, Kigl és a zsidó rabbi,

valamint utódaik sorsának akár több generá-ción átívelõ elbeszélését. A regény gerincét eszemélyes életutak és családtörténetek ábrá-zolásával párhuzamosan az 1848-as forrada-lom Szegeden és környékén végbement tör-téneteinek az elbeszélése képezi, amit a for-radalom utáni megtorlás idõszakának rém-ségei és abszurditásai követtek. Ezek a törté-nelmi események többnyire a személyesélettörténeteken keresztül, a szereplõk szub-jektív érzékletei révén szivárognak be az el-beszélésbe. Jellegzetes példa erre a jelenet,amikor Klára megszüli kisfiát. A vajúdáshelyszínéül szolgáló zárt, intim szférába, aszobába mintegy mellékesen, háttérzörej-ként szûrõdnek be a forradalom hangjai,majd erõsödnek fel és kerülnek a figyelemközéppontjába, amit természetesen elkerül-hetetlenné is tesz az ekkor bekövetkezõ for-dulat Ádám megjelenésével. Gróf SzéchenyiIstván szegedi látogatása szintén egy-egyszemélyes történet révén bukkan fel: „Klári-kám, Klárikám, ez olyan csodálatos! Erremindig emlékezni fogunk!” – kiáltjaPelsõczy a lányának a hatalmas gõzhajóról,amelyen a híres gróf éppen akkor érkezett avárosba, ekkor születik meg benne a sajátgõzös vásárlásának a terve (27.). A történel-

Magvetõ, Bp., 2009.

mi látogatás egy másik kontextusban úgy-szintén jelentõségteljes szerepet kap: a grófegyik váratlan gesztusa, egy a Fõ téren a föl-dön lelt kínai krizantém bekapása és lenye-lése bizonyos értelemben legitimizálja akönyvben számtalanszor visszatérõ virág-evést, ami a regény címébõl is sejthetõen a Darvasi-kötet meghatározó metaforájáváválik (74–75.).

A történelmi események elbeszélésénekez a módja a megszokott nemzeti öndefiniá-ló és nemzetépítõ mítoszokra mint konst-rukciókra is visszakérdez. Elbizonytalanítazokban, mivel alulról, az ember és az álta-la átélt abszurd tapasztalatok, borzalmak fe-lõl vagy a mindennapi örömökön keresztülhozza közel például az 1848-as szabadság-harc történéseit. A regényben a nagy törté-nelmi mítoszok konstrukcióit a személyesmítoszok és legendák váltják fel, ezek kelet-kezésének és fejlõdési mechanizmusánaklehetünk tanúi. A különbözõ személyes tör-ténetek és az egymással keveredõ emberisorsok tobzódásai között folyamatosan, alegváratlanabb helyzetekben bukkan elõKoszta Néró fûmuzsikus, Mama Gyökér, Fé-reg úr és Levél úr mitikus alakja. Térben ésidõben szabadon mozgó, aktív résztvevõi õka regénynek, akik tanúi, kísérõi vagy olykoroltalmazói, esetleg akadályozói a fõszerep-lõknek, miáltal egyben alakítóivá is válnakaz eseményeknek.

Hozzájuk hasonlóan szintén állandóanvisszatér azoknak a mítoszokká és legen-dákká alakuló történeteknek legkülönfélébbmódon megtapasztalható felelevenítése,mint amilyen a kérésszé változó fehér arcúfiúnak a története, a gyönyörû Szabics Annaszöktetése vagy pedig Kócmadonna mese-szerûen szürreális alakja és „keletkezéstör-ténete”. A cselekmények alakulását történe-teik felidézése a legkülönfélébb módon be-folyásolja: a fehér arcú fiú legendája tulaj-donképpen megpecsételi Pallagi Ádám sor-sát, és elõvetíti végzetét. Ádám történetemindvégig olvastatja a sápadt arcú fiú le-gendáját is, és a legenda kapcsán Ádám sor-sa is mindig felidézõdik. Kettejük alakja ésarca az elbeszélés során valójában összemo-sódik és eggyé válik. A szép színésznõ szök-tetése a gyönyörû, elérhetetlen és hûtlen

nõ/anya képzeteként végigkíséri Imre, Péterés velük együtt Klára életét. Kócmadonnamintha Somnakaj, a kis cigánylány ellentét-párja lenne, ellenállásra, versengésre kész-teti a kislányt, holott õ voltaképpen megszó-lalni és valóságos életre is képtelen, hiszenénekhangja és vézna, apró teste létezésénekpuszta lehetõségét, megszületésének hiá-nyát jelzi. A legkülönfélébb emberi sorsokösszefonódásai közül mozaikonként jelenikmeg Kócmadonna története, és körvonala-zódik az, hogy miképpen is válik egy bol-dogságra nem lelõ kislány mítoszának a tör-ténetsorává egy meg nem született magzattragédiája. „Ja, kérem, a legendák perszefosztogatnak és gyilkolnak!, bólogat. De akitkifoszt egy legenda, megjutalmazza egy má-sik. Akit megöl egy legenda, azt feltámaszt-ja egy másik!...” – állítja egyik kommentárjá-ban a mindentudó doktor (8.).

Ezekben a mítoszokban és legendákbanegyszersmind a különbözõ kultúrák elemeikeverednek, egy sokszínû multikulturálisbalkáni hangulatot idézõ közösség körvona-lazódik, ahol találkozik és oda-vissza köl-csönhatásban él a magyar, a cigány, a szerb,a román, a német, a zsidó kultúra és hiede-lemvilág. A Virágzabálók mítoszaiban e sok-színûség, a kulturális másságok alakítják éshatározzák meg a regényben körvonalazódónemzeti önértelmezések megnyilvánulásait.

Szeged város tizenkilencedik századi tör-ténelmének az elmesélése a vég elmondásá-tól indul. Schütz bácsi mindjárt a kötet ele-jén a következõképpen szól a történetmon-dásról, amit egyben a regény narratológiaiépítkezésére vonatkozó önreflexióként is ér-telmezhetünk: „vannak olyan történetek is,amiknek abban a pillanatban lesz végük,amint hozzájuk kezdenek, de nyomban el-kezdõdnek, amikor a végükre érnek!” (8.) Ígyválik az 1879-es nagy szegedi árvíz, a várospusztulásának az ideje, a Virágzabálókbanazzá a biztos ponttá, ahonnan a visszapörge-tett emlékképek megelevenednek, és el-mondhatóvá válnak mind a megtörtént,mind a puszta lehetõségként megmaradt ese-ményeket tekintve. Ilyen értelemben tehát aregény a határ felõl közelít az eseményekhez,a vég irányából, amin belül viszont a lehetõ-ségek végtelen kavalkádja mutatkozik.

téka

117

Darvasi könyvében több szegedi árvízretörténik visszaemlékezés, például az 1816-os áradásról a szülõk emlékezéseibõl sze-rezhetünk tudomást, az 1830-as árvíznekpedig a regény fõszereplõi lehettek tanúigyerekkorukban. Végigkíséri a város és aszereplõk életét a víz, a Tisza, és a lehetõ-ség, hogy bármikor kiönthet s elpusztíthatmindent. Így a víznek (és az árvíznek) apusztító és egyben életet adó, megújító ere-je meghatározó szerepet kap a Virágzabá-lókban. Az 1879-es áradás Szeged város tör-ténetének fordulópontja. Ezt követõen in-dult hatalmas fejlõdésnek az alföldi város,ekkorra tehetõ Szeged mostani arculatánaka kialakulása, miután a több mint fél évenkeresztül víz alatt levõ város épületeineknagy része a víz martalékává vált. A regénykiemelkedõ pontja tulajdonképpen ennekaz áradásnak a kezdete, a pusztulás, amikora régi Szeged elpusztul, amikor a csónak-ban összegyûlõ fõszereplõk: Klára, Imre,Péter, Schütz bácsi, a már bolond Kigl Edeés Gilagóg beevezik a várost, a helyszínt, éspróbálnak túlélõket találni, mint egy-egytörténettöredéket a régi, pusztuló városból.Darvasi regénye ezt a régi Szegedet és an-nak jellegzetes társadalmát jeleníti meg. AVirágzabálók szempontjából viszont érdek-telen az újjászületõ város, hiszen a regényvégén a szereplõk ladikja céltalanul ring avízen, már nem tartanak semerre, az emlé-kek a virágszirmok maradtak, s a halottdoktornak elmondott szavak. „És elmond-ták neki, amit addig talán egymásnak sem,elmondták az elhallgatások, a lélegzõ csön-dek mögötti vidékeket, elmondták neki aszavak árnyékában élõ növényeket, el-mondták a történetekbõl kihullt története-ket, a világból kihullt világokat.”(673.)

A regényépítkezés és cselekményszer-vezés szempontjából a Virágzabálók értel-mezése során kétségtelenül az egyik legfon-tosabb kérdés, hogyan is mondható el a tör-ténelem a kollektív, illetve az egyéni törté-néseket és életeseményeket tekintve. A nar-rátornak a regény történelemszemléletére, atörténetelemhez vagy a múlthoz való viszo-nyulására vonatkozó önreflektív kijelenté-sei meglehetõsen ironikus és szkeptikusszemléletmódot körvonalaznak, ami egyút-

tal újragondolja az én és nemzet történetét.Egy olyanfajta historiografikus metafikciószemüvegén keresztül mutatkozik meg az1848-as szabadságharc története, ahol a kö-zösségi történelem és az egyéni emlékezéselbeszélt történelme közötti határvonalösszemosódik, és ahol a multikulturálisnyitottság hangsúlyossága mellett meghatá-rozó szövegszervezõvé válik a mágikus rea-lista írásmód.

A történetek egy körkörös és folyamatosismétlõdéseken alapuló elbeszélésmód általkapcsolódnak. A kötet öt fejezetre tagolódik,amelyekben a különbözõ szereplõk mesélikel a saját nézõpontjuk felõl a történéseket:Az elsõ, Vad mimóza címû fejezetbenPelsõczy Klára hangja szólal meg. Ezt köve-ti A cigányok bejövetele, ami ironikus átirataFeszty Árpád A magyarok bejövetelének.Rendkívül érdekfeszítõ olvasmányként hoz-za közel a délvidékrõl a városba érkezõ ci-gány közösség történetét és nemzet(ség)-tudatát, miközben az õ szemszögükön ke-resztül is elmeséli az eseményeket és a Sze-geden élõ nemzetiségek szokásvilágát. Aharmadik fejezetben (A semmi kertésze)Szép Imre, Klára férje avat be a virágültetéslélektanába és a virágzabálás rejtelmeibe,miközben a virágok történeteivel együtt õ iselbeszéli a történteket. Pallagi Ádám légiesalakja a Fehér árnyékban ölt testet, s sajátosszemszögébõl fedi fel az események kap-csán fennmaradt talányokat (lásd PelsõczyLászló halála vagy a hajó, Klára pusztulása).Az ötödik fejezetben Szép Péter története te-szi teljessé az események elbeszélését azÉdes hús címû fejezetben.

A Virágzabálókban az egymással párhu-zamosan több lehetséges történet beszélése,váltakoztatása egyszerre marad érvényben,amelyek között nemcsak az ok-okozatiösszefüggések vagy nagy történelmi esemé-nyek alakulástörténete teremt kapcsolatot,hanem sok esetben maga a lehetõség, azazegy olyan történetben levés, ahol bármi ésbármikor megtörténhet.

Talán nem indokolatlan a kérdés, hogy:hány regény is ez a regény? A történetválto-zatok, legendák, mítoszok váltogatása ésösszefonódásaiknak a sokasága, gazdagságaolykor már-már az áttekinthetetlenségig fo-118

2010/1

kozódik, ami el is bizonytalanít a történe-tekben. Természetesen ennek a dramaturgi-ai megoldásnak az értelemgazdagító, egy-szerre beavató s mégis el is távolító, az értel-mezés során az olvasónak tágabb perspektí-vát nyújtó funkciójában nem lehetnek két-ségeink, azonban a történeteknek az ilyenmértékû tobzódása és túlburjánzása mégistöbb szempontból felveti a regénnyel kap-csolatosan a túlírtság és terjengõsség dilem-máját.

Az alaptörténet Klára–Imre–Ádám–Péter–Sivatag virága közötti szerelmi sok-szög összefonódásai, a Tisza–Szeged–sze-replõk összefüggései és az árvíz folyamato-san újra- és felülolvasódnak az egyes sze-replõk (Klára, Imre, Ádám és Péter vagy a ci-gányok) szemszögébõl. Izgalmas játékot hozlétre dramaturgiailag ezeknek az egymástóleltérõ nézõpontoknak a megszólaltatása,ahogy a teljes elmesélhetõség képtelenségétfenntartva a történetek egymásba kapasz-kodnak, majd egymásról levedlenek, és eltá-volodnak egyik a másiktól. „Miért lenne olynagy baj, hogy soha nem mondható el egé-szen, ami megesik velünk, mert folyvást amiénkbe csordogál egy másik embersorsa?!”– mondja kislányának PelsõczyLászló a regényben, ami szintén az esemé-nyek elmondhatóságának/elmondhatatlan-ságának ambivalens természetére kérdezvissza (20–21.).

A múlt elmesélhetõségének a problémá-ját dinamizálja egy másik oldalról Gilagóg, acigányvajda történelemhez való viszonyulá-sa is, akinek nagyszabású terve a cigányokvilágtörténetének az elmesélése, vagyis an-nak a szavak és az elmondás általi megte-remtése. Gilagóg a történések és a népe fö-lötti erejének eszközeként ismeri fel a törté-nelem elmondásának birtoklását. Igazmon-dó Habred, a világító csontú, már újszülöttkorában megszólaló torzszülött a kiválasz-tott erre a feladatra, tõle várja Gilagóg erendkívüli küldetés teljesítését, aki a vajdaés a közösség egyetlen kincsévé válik. Igaz-mondó szavai a nyelvhasználat ontológiaiés pragmatikai kérdésének metaforájává vál-nak, és a történetmondás mágikus eszköze-ként jelennek meg: „Adjatok pénzt!” – is-métli rendületlenül. Szavai egyszerre hor-

dozzák a küldetésük beteljesülését és az ar-ra való teljes képtelenséget is, azáltal, hogyhol elindítják, hol pedig elfedik a történetekelmondhatóságát.

A Darvasi-regény teljes szimbolikáját át-ható virágmotívum szintén továbbviszi anyelv, az elbeszélhetõség és az írás proble-matikáját. Szép Imre, a botanikus professzora virágok élettanáról szóló tudományos érte-kezése társadalmi, politikai felbujtássá válika hatalom képviselõi és védelmezõi szemé-ben, amiért életfogytiglani börtönbüntetésreítélik. Veszélyes virágnyelvnek tekintik,amit a fennálló hatalmi rendek elleni lázításeszközeként interpretálnak. Ilyen értelem-ben a virágokról történõ beszéd mint „virág-nyelv” egy sajátos metanyelv szerepét töltibe a regényben, ami mindig másképpenmondatik el, hiszen akik hallották Szép Im-re elõadását, mind egymástól eltérõ módonemlékeznek az elmondottakra. A botanikusszerint a történtek mindig másként mondat-nak el: „Soha ne feledd el, ha pontosan tud-nám, hogyan történt, akkor is másként mon-danám el!” – mondja Imre képzeletben a fi-ának, miközben beavatja az elmondott sza-vak rejtelmeibe, amik kimondva is titkokmaradnak (244.).

Az eltérõ nézõpontok és az akár egy-másnak ellentmondó történetváltozatok aregény szerkezetét, cselekményrendszeré-nek kibontakozását dinamizálják. Viszontkérdésessé válik ezek kapcsán a határ prob-lematikája. Mennyit bírhat el egy regény,egy adott szövegkorpuszon belül mennyiretávolodhatnak el egymástól a történetválto-zatok vagy a különbözõ történetekben azegyes szereplõk önazonosságának koheren-ciáját jelentõ személyiségjegyek, hogy azokmég az olvasatokat gazdagítsák, ritmizálják,és az értelmezést termékennyé tegyék?

Ebben a viszonylatban néhány olyan té-nyezõ megtapasztalásával szembesülhet azolvasó, amelyek az egyébként izgalmas ésélvezetes olvasmánynak bizonyuló Virágza-bálók befogadását, értelmezését nehezítik,adott esetben korlátozzák. Több esetben el-lentmondásossá válnak a részletek egyazonszereplõ nézõpontján és elbeszélésén belül,amelyek sokkal inkább zavarossá teszik aszöveget, mintsem tekinthetõk az értelme-

téka

119

zést provokáló és dinamizáló megoldások-nak. Szintén zavart kelthet például Szép Pé-ter személyiségábrázolásában az a csúszta-tás, ami érezhetõ a regény egészében megje-lenõ Péter és az utolsó fejezet részeibenBécsbe kerülõ Péter gyenge jellemrajza kö-zötti kontrasztban. De ugyancsak a regénytúlterhelésének tudható be bizonyos jelen-tõs mozzanatoknak, történeteknek a kidol-gozatlansága. Itt említeném példaként Kláragyermekének történetét, aki ugyan a háromtestvér bármelyikének lehetne a fia, így nemvitás, hogy kulcsfontosságú szereplõ mind-

három férfi szempontjából, mégis alakja el-sikkad az elsõ három fejezet után. Utoljára avirágzabálást mint rítust említeném, amimetaforaként fonja át a kötetet, és rendkívülérdekfeszítõ értelmezési lehetõségeket, em-lékezetes olvasmányélményt nyújt sok he-lyen. Ezek mértékét viszont mégis csökken-ti a virágzabálás-motívum kapcsán megjele-nített történetek és mítoszok, amelyek sok-szoros tobzódása, átláthatatlansága e motí-vum erejét is tompítják.

Zólya Andrea Csilla

120

2010/1

NAGY ISTVÁN-ALBUMSümegi György: „Mûvészetében nagy és nemes volt” (Dokumentumok Nagy István festõmûvészrõl)

„Nagy István mindenképpen egyiklegbecsesebb, legmélyebb, legeredetibbreprezentánsa a magyar piktúrának.”

8 ÓRAI UJSÁG, 1923. OKTÓBER 21.

Az elmúlt bõ nyolc évtized alatt immár ahatodik Nagy István-könyv látott napvilágot,ez alkalommal a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában. Eh-hez az alkalmat a székely festõ halálánakhetvenedik évfordulója, a keretet pedig egycsíkszeredai szimpózium adta. Mind akönyvkiadásnak, mind a tudományos ta-nácskozásnak várhatóan kettõs hatásábanérezhetjük át és értékelhetjük tendenciáját,valamint értelmét: egyrészt ismét szakmaireflektorfénybe állította a mûvészt és élet-mûvét, másrészt újabb adalékokkal gazdagí-totta az eddigi Nagy István-irodalmat. Mind-kettõre elengedhetetlen szükség volt. AmintSümegi György tanulmánya elején citálta éskiegészítette Kõmives Lajos 1937-es találómegjegyzését, miszerint „[N.I.] életfolyásahasonlított a búvópatakéhoz”, és ehhez ha-

sonlóan mûveinek szétszóródása, lappangá-sa, fölbukkanása is hasonló jelenség, hozzá-tehetjük kiegészítésül, hogy életmûvénekobjektív és korrekt értékelése is egy „búvó-patak” kanyargós és hullámzó útját járta – ésjárja be ma is. Az alkotói teljesítmény osz-tályrésze ugyanis az elmúlt század folyamánhol a legmagasabb és elragadtatott elismeréshangja, hol az elhallgatás igazságtalanságavolt. Jellegzetes példái vannak ehhez régeb-bi és közelmúltunkból. Surányi Miklóskönyvében (Singer és Wolfner kiad. 1923)kora legzseniálisabb magyar grafikusánaknevezte az akkor ötvenéves mûvészt. 1935-ben az Új Idõk hasábjain Lyka Károly (mûvé-szettörténeti irodalmunk nesztora) „[akkorijelenkori] mûvészetünk legkiválóbb meste-rének” titulálta Nagy Istvánt. Pogány Ö. Gá-bor, a Fõvárosi Képtár, majd a Magyar Nem-

Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007.

zeti Galéria volt fõigazgatója az alábbi meg-állapítást tette egyik könyvében (1947) azéletmûrõl: „Egyhangúságában is ilyen gaz-dag mûvészet csak a legnagyobbaknál fi-gyelhetõ meg.” Tallózhatnánk tovább az el-ismerõ és nagyra értékelõ kritikákból, mél-tatásokból a szakirodalomban (általában éskifejezetten a Nagy Istvánhoz köthetõ bibli-ográfiában), s ezek közt külön említést érde-mel, hogy 1962-ben egyetemi mûvészettör-téneti diplomadolgozat témája lehetett a fes-tõ (ami közvetett szaktudományi elismerés).Az értékelések hullámzásának egyik negatívvégpontját jelentette, hogy 1963-ban megje-lenhetett hazánkban Körner Éva tollából akét világháború közötti képzõmûvészetünk-rõl szóló könyv, amiben a szerzõ Nagy Ist-ván nevét sem említette.

Talán nem is érdemes tovább tallóz-nunk a múlt eddig ismert reflexiói közt; in-kább a most megjelent kötet tartalmi és szer-kezeti vonatkozásait vegyük vizsgálat alá.Annál is inkább, mivel az idõk folyamán ed-dig megjelent könyvek írásmûfaji szem-pontból igen tarka együttest mutatnak.Surányi Miklós 1923-as kis könyve inkábbriportázsra emlékeztetõ novellisztikus írás,igen kevés szakjellegû közléssel. 1944-benLyka Károly tollából egy kitûnõ esszé szüle-tett, majd Pap Gábor kismonográfiát – szak-mailag elemzõ és helytálló értékeléssel való-ban monográfiát! – írt (1965). Solymár Ist-ván 1977-ben kiadott posztumusz köteteegy tudományos publikáció célkitûzésévelíródott, de sajnos nem sikerült az avatottszakírónak (elõrehaladott halálos betegségekövetkeztében) minden tekintetben színvo-nalas és kifogástalan monográfiává fejleszte-ni írásmûvét. Így inkább egy túl bõségesresikeredett vitázó breviáriummá dúsult a kü-lönben sok életrajzi adatot tartalmazókönyv. Szaktörténészi szempontbólMurádin Jenõ Bukarestben (1984-ben) kitû-nõ munkát jelentetett meg, aminek fókuszá-ban a festõ erdélyi élete és munkássága ex-ponálódott. Jelen esetben írásmûfaji szem-pontból a mûvészrõl szóló életrajzi vázlattalés az ehhez kapcsolódó dokumentumgyûjte-ménnyel találkozhat elõször a könyv olvasó-ja. Ezt zárja szinte megkettõzött terjedelem-ben Sümegi György szorgos és példamutató-

an szakavatott kutatómunkájának eredmé-nye: a kiegészítõ és jelenünkig a legteljesebbtárgybani dokumentumgyûjtemény. Az utá-na következõ szerzõi tanulmány – esszéjel-legû hangvételével, személyes meglátásai-val, mindazonáltal teljesen objektív ítéletei-vel és tényközlõ stílusával igen szükségeskiegészítést (egyúttal szakmai konklúziót)ad számunkra. Ebben, a feltárt tények ésadalékok mellett eredeti és találó meglátása-it külön örömmel üdvözölhetjük.

Sümegi „elõszavában” felveti, hogyLóránth László, aki 1926-tól ismert regény-és drámaíró, költõ és újságíró volt, miértvállalkozott egy Nagy Istvánról szóló könyvmegírására. Kétségtelenül hozzájárult eh-hez bajai származása, azonban döntõnek aképzõmûvészet iránti affinitását érezhet-jük. Nem véletlenül: 1944-ben Paletta cím-mel riportkötetet jelentetett meg akkori ve-zetõ festõinkrõl. Ennek tiszteletpéldányátszemélyesen ajándékozta Baján egy ismertgyûjtõnek, akinek lakásán igen sok NagyIstván-mûvet látott. Talán itt nyert imp-ressziói is hozzájárulhattak a festõvel kap-csolatos témaválasztásához, majd a gyûjtõ-munka elindításához. Lóránth (Lichter)László 1956 után Tel-Avivba emigrált,azonban a távozása elõtti években a mû-vész biográfiájának rekonstrukciójához el-sõsorban és igen bõségesen az özv. NagyIstvánnétól nyert információkra támaszko-dott. Természetesen az általa fellelt újság-cikkek, dokumentumok, a Surányi és aLyka által írt könyvek egészítették ki, illet-ve épültek be az életrajzi vázlatba. Bõventámaszkodott kortársi visszaemlékezésekreis. Mindezekben elõfordultak kronológiaitévedések, hibák, pontatlanul rekonstruáltkiállítási dátumok. Szükséges azonbanmegjegyeznünk, hogy Pap Gábor, SolymárIstván, Murádin Jenõ, Sümegi György mû-vészettörténészek a témával kapcsolatospublikációik írásakor a Lóránth-hagyatékismeretének hiánya ellenére pontosítottaksok fontos történeti és életrajzi adalékot,tényt és eseményt. Jelen könyv szerzõje,Sümegi azonban az érintetlenség érdeké-ben szövegkritikai utómunkálatok nélkültette közzé az íráshagyatékot. Az azóta nap-világot látott irodalom ismeretében azon-

téka

121

122

2010/1

ban nem is igényelhettük volna Lóránthmunkájának forráskritikai célzatú publiká-lását. Jelen beszámolónkban inkább az új-donságoknak vélhetõ tényközléseket ésadalékokat, valamint az itt elõször felbuk-kanó tévedéseket érdemes most vizsgálatalá vennünk.

Általánosságban érzékelhetjük, hogyLóránth László gyakorlott és gördülékeny stí-lusával, minden gondolatát átható tárgysze-retettel, dicséretesen teljesítette vállalt publi-kációs feladatát. A tervezett életmûkatalógusnem készült (nem is készülhetett) el: a nagyhányódásban szétszóródott és elkallódottmûvek következtében ennek pontosított el-készítése napjainkban is problematikus. Vég-vári Lajos sem fejezte be (utólagos sajnála-tunkra) egy monográfiához szükséges, kifeje-zetten szakjellegû, elemzõ írásmûvét. Így atorzóvá redukálódott munkában csak az élet-rajzi rekonstrukció teljesítésében érezhetõigyekezetet értékelhetjük.

Vizsgáljuk meg ezután az általunk ki-emelésre érdemesített részleteket – akárproblematikus mivoltukat is vállalva, akáreddigi ismereteink bõvítéséhez hozzájárulva.

A 11. oldalon citált visszaemlékezésbentalálkozhatunk azzal, hogy az ifjú kolozsvá-ri tanítóképzõs diák „hajlamot csak a zeneés rajz iránt mutatott”. Ez a tény kizárja a to-vábbiakban említett „botfülûséget”, azt,hogy nem volt hallása. Ellenben nem lehe-tett jó énekhangja, ami nem azonos a jó hal-lás hiányával.

A következõ oldalon – nyilván elírás-ként – az 1893. év van feltüntetve a tanítóioklevél megszerzése idejének (helyesen: az1892. év a pontos dátum).

A következõ közlések viszont eddigitévhitet oszlathatnak: Surányi 1923-askönyvében két évre szûkíti a mintarajzisko-lai tanulmányokat. Egy visszaemlékezõ (12.old.) már két és fél évre bõvíti. Lóránth az I.sz. dokumentumra való hivatkozás alapjánfeltételezve láthatta Nagy István rajztanáridiplomáját, aminek záró évszáma 1898.Eszerint négy évig (1894–98.) tartottak a fõ-iskolai évek (az eredeti oklevél mindezideiglappang, eredeti szövege azonban ezen a he-lyen közlésre került). Fõiskolai végzettségé-nek bár nincs mûvészetével kapcsolatosan

perdöntõ jelentõsége (pl. egyik legjelentõ-sebb kortársának, Bernáth Aurélnak való-ban nem volt), azonban a Bajára történt le-telepedése után egyik helyi kollégája elõsze-retettel emlegette, hogy a mester „mind-össze” tanítói oklevéllel rendelkezett.

Új adatként találkozhatunk azzal aténnyel is, hogy az ifjú mûvész vándorlásaialatt többször visszatért Münchenbe –„posztgraduális” tanulmányai színhelyére.Itt festett képei Németországban, az európaiészaki államokban és Dél-Amerikában szó-ródtak szét; ezek szerint itt lehettek elsõ al-kotói sikerei. Ideérkezését azonban pontosí-tani kell: 1898 õszétõl élt Münchenben(1899-tõl már Párizsban tartózkodott nyolchónapon keresztül). Ehhez az idõszakhoztartozik az a közlés, miszerint Nagy IstvánGiotto mûvészetét igen megszerette, „óriás-nak tudta, amint ki is nyilatkozta több íz-ben, életének utolsó éveiben; mert Giottoegyszerû volt, tömör, megható, tisztességes,mint maga az abszolút mûvészet” (15.).

További kutatást igényel Lóránth alábbiadatközlése: szerinte Nagy István elsõ kiállí-tása Marosvásárhelyen volt, nyolchónapositáliai tartózkodása után kb. két évvel, va-gyis 1905 vagy 1906-ban. (Még nem volt is-meretes az 1902-es csíkszeredai önálló tár-lat, amit elsõként Murádin Jenõ közölt mo-nográfiájában; 137.). Meglepõ tájékoztatástkaphatunk arról is, hogy a mûvész már 1903és 1910 között végigvándorolta gyalog az or-szágot, a Duna mentén Mohácsig; kóborolt aTisza táján, „lesétált Erdélybe és vissza, ta-nulmányozta a Balaton környékét” stb. Al-kotóútjait, örökös kóborlásait mind ez ideigelsõsorban 1920 utánra kronologizálta aszakirodalom. Kérdéses azonban, hogymindezen útjairól (ha valóban a jelzett idõ-szakban voltak) miért nem maradt elegendõmûtárgyemlék? Lehetséges, hogy késõbbezeket a mûveit édesanyjánál, Csíkmind-szenten deponálta hazatéréseikor, és ezeksok más mûvével együtt az idõk folyamánelkallódhattak. 1912-ben is otthon tartóz-kodhatott, ugyanis ekkor Egry József meglá-togathatta (utóbbi ott-tartózkodását közliGopcsa Katalin: Egry. Corvina, 2005. 11.).Különben Medgyessyvel és Egryvel kb. az1906–1910 közötti idõszakra rögzíthetõ is-

téka

123meretsége és fejlõdõ barátsága, ami 1924-tõlmég jobban elmélyült. Itt említhetjük meg,hogy 1923 nyarán Balatongyörökön – vagykörnyékén – Farkas István, Egry és Nagy Ist-ván „festõversenyt” rendezett (közli S. NagyKatalin: Belvedere 8. mûvészeti aukciós kat.2005. 94.), ami hármójuk közelebbi barátsá-gára is utal.

Lóránth 1919 õszére datálja a mûvészszerzõdéskötését Wolfner Józseffel. Ismere-tes, hogy Mednyánszky után Farkas Istvánfestõ (a könyvkiadó fia) és Lyka ajánlatáraesett a választás Nagy Istvánra. SümegiGyörgy tette elõször közzé (e kötetben)Wolfner 1920. évi levelét, amiben a mûvészt„nagy tehetségû piktornak” titulálja, és mû-vészete iránti „nagy szeretetérõl” biztosítjaNagy Istvánt. 1942-ben Farkas István egy le-vélben mûvésztársát barátjának nevezi, akitaz „egyik legjobb magyar festõnek” tart(közli Sümegi 118.).

Mint látjuk, az 1920-as évekre Nagy Ist-ván szakmai megbecsültsége – mind jelentõsfestõtársai, mind a mérvadó kritikusok köré-ben – meredeken ívelt felfelé. 1927-ben je-lentõségét többen Rippl-Rónai mellé állítot-ták (25.), majd egy év múlva a nagyszerû mû-vésztárs, Perlmutter Izsák és Kosztolányi De-zsõ vásároltak is mûveibõl. Az eddigiekbenNagy István mûvészetének elismertsége mél-tó módon lett köztudott, teljesítményévelösszhangban. Maga az életút mégis menthe-tetlenül lefelé hajlott. Hiába ékelõdtek be si-keres erdélyi hazalátogatásai, hiábamecénálta továbbra is a kolozsvári lelkesjóbarát, dr. Náthán Mór ügyvéd. Talán az1929–33-as gazdasági válság, a hazai „gyön-gyös-bokrétás” és fajvédõ magyarkodás, amegalapozatlan egzisztencia, a bácskai, majda bajai letelepedés tette, hogy a küzdelmeséletút kilátástalan végkifejletébe torkollott.

Lóránth László becsületes krónikásmódján rögzítette a tervezett monográfiáhozéletrajzi ismereteit. A kisebb pontatlansá-gok utólag sem kérdõjelezhetik meg kézira-tának intakt közreadását. Szabadjon az em-lített hibákhoz egy-két konkrét, kisebb je-lentõségû adalékot is hozzátennünk a doku-mentatív pontosság és korrektség érdeké-ben. A 10. oldalon „Szüleim háza” 1914-espasztell nem jelzés nélküli: jobbra lent töre-

dékesen: „N…g Ist… …4”. A 15. oldalon ajobb oldali „Akt” jelzete pontosan: „Paris1900 18…9”. A mûvész valószínûleg utó-lag írhatta az „1900” év után az „1899”-et; azaláírás: „Nagy I.” (tehát értelmetlen a záróje-les kérdõjel). Mindezek stíluskritikai érte-lemben szinte elhanyagolható jelzethibák,de az „utókor” számára is fontos a filológiaipontosság.

A 16., 17. és 21. oldalakon közölt szén-rajzok méretközlése (magasság x hosszúság)felcserélõdött. Így reprodukálás nélkül nemderülhet ki, hogy álló vagy fekvõ formátu-múak a szénrajzok. (Közlésünk mindösszefigyelemfelkeltõ!)

Az „életrajz” és a „jegyzetek az életrajz-hoz” szövegrész után a mûvészhez írt kétanyai levél, valamint a gyûjtött újságcikkeksora következett. Utóbbiak kivonatát és akritikai megjegyzéseket is csatolta itt-ottLóránth. A „beszélgetések és közlemények”zárófejezetbõl igen figyelemre méltó lehetözv. Nagy Istvánné visszaemlékezése. Ebbõlmegtudhatjuk, hogy kb. ezer-ezerötszáz mû-vét helyezte el a mûvész a mindszenti szülõiház padlásán, amelyek nagy része elkalló-dott vagy tönkrement. Mindenesetre – nemkerültek elõ ezek a mûvei (vagy csak azutóbbi idõkben ezekbõl néhány és igenrendszertelenül). Az özvegy pontatlanul em-líti, hogy férje csak a Gyimesben festett olaj-jal. (Csíkból, Gyergyóból, Kolozsvárról szin-tén ismertek számunkra olajfestmények – el-sõsorban a korai évekbõl –, de ismerünk1925 körüli, ugyanazon technikájú mûvetis.) Megtudhatjuk azt is, hogy kb. háromszázmû maradt Jugoszláviában (illetve a Bácská-ban). Ezekbõl cca. félszáz ismert a számunk-ra. A bajai letelepedés után – az özvegy sze-rint – mintegy hatszázra tehetõ az ott készültmûvek száma: ezek topográfiai azonosításaszinte lehetetlen (e sorok írója számára leg-feljebb 4-5 pasztell helyi vonatkozása – hely-színe – deríthetõ ki biztonsággal). Lóránthtöbbek közt sok mûvészt is megszólaltatott:Dienes Dénes Rudolfot, Medgyessy Ferencet,Miskolczy Ferencet és további ismert, szak-mai személyiségeket, pl. Tamás Henriket.Ezek a visszaemlékezések tovább árnyalhat-ják, differenciálhatják eddigi ismereteinketNagy Istvánról; így forrásértékük nélkülöz-

124

2010/1

hetetlen, mint ahogy különösen azzá váltSümegi György ez irányú kutatómunkája ésmostani publikációja.

„Mûvészetében nagy és nemes volt” –Herepei Jánosnak, a sepsiszentgyörgyi Szé-kely Nemzeti Múzeum volt igazgatójának1940 novemberében özv. Nagy Istvánnéhozírt levelébõl idézett, találó mottóként vettaforisztikus méltatással indította a szerzõhetvennégy tételbõl álló dokumentációját.Szorgos kutatás, filológiai pontosság, impo-nálóan bõséges és hiteles jegyzetanyag kísé-ri ezt a nagy szakmai jelentõségû közrea-dást. Ennek tartalmi vonatkozása és adat-gazdagsága annyira széles spektrumú, hogya recenzens szinte nem is vállalkozhat arra,hogy kiemeléssel, külön tárgyalva tallózzona bõséges mondanivalóból. Egyetlen dolgotajánlhatunk: mindenkinek figyelemmel vé-gig kell olvasnia, akinek szívügye a minden-kori nemzeti képzõmûvészet – és tágabban:a magyar kultúra. Talán Tornyai János leve-leit mégis kitüntetetten kell említenünk:azok személyes hangvétele, nem is udvaria-san baráti, hanem már-már testvéri együtt-érzése és aggódása, a festõtárs mûvészeté-nek maximális és õszintén lelkesedõ elisme-rése átizzik minden gondolatán. (E helyüttérdemes említenünk, hogy mennyi kortársimûvész becsülte igen-igen sokra Nagy Ist-ván festészetét: Kosztolányi, Nyírõ József ésKós Károly, Tornyai, Egry, Farkas István,Medgyessy és Dési Huber, id. Éber Sándor,Miskolczy és B. Mikli Ferenc a bajai festõ-társak közül. Az is jellemzõ lehet, hogyDerkovits Gyulának 1920-as házasságköté-sekor a székely festõtárs volt az egyik tanú-ja, akinek szénrajzát a festõállványa mögészegezte a falra, és féltve õrizte korai halálá-ig – özv. Derkovits Gyuláné közlése 1974-ben, férje halálának 40. évfordulóján a sír-emlék megkoszorúzásakor, Csík István fes-tõmûvésznek és e sorok írójának.)

A könyv szerzõje egy összefoglalószaktanulmánnyal, ihletetten megírt esszé-vel zárta kötetét. Ebben elõször a hazaigyûjtemények jelenlegi helyzetét mutatjabe, említve, hogy 1984-ben a Magyar Nem-zeti Galériában tizenegy Nagy István-fest-mény szerepelt az állandó tárlaton CsorbaGéza akkori fõigazgatóhelyettes és Dévényi

István kitûnõ válogatásával és rendezésé-ben. (Jelen pillanatban egy sincs.) Ez a tényelsõ számú nemzeti képzõmûvészeti gyûj-teményünk jelenlegi kiállítási koncepciójátminõsíti. E sorok írója ehhez a szomorú va-lósághoz csak annyit említhet, hogy NagyIstván mûveit szeretni vagy nem szeretniszubjektív ízlés dolga. De kétségbevonha-tatlan értékét és nemzeti festészetünkbeneddig elfoglalt helyét és jelentõségét ígynegligálni vagy szakmai stupiditás, vagyamorális kultúrcselekedet. Mindkét eset-ben csak mélységes kritikával és tiltakozás-sal illethetõ.

Sümegi György ezután az összefoglalórészlet után a mester és mûvészete által ih-letett irodalmi mûvekkel (versekkel) és a ró-la készült ábrázolatokkal (festményekkel,érmékkel) foglalkozik, majd egy sûrített bio-gráfia felvázolásán belül eredeti és frappánsjellemzésekkel gazdagítja az eddig ismertesztétikai elemzéseket, méltatásokat. Ezeksorában (a 163. oldaltól közölt) döntõ meg-állapításait érdemes idézni: „Nagy István[…] mentalitása, emberi kultúrája, […] alko-tói habitusa a végletekig kitartó, a makacs-ságig következetes, […] mûvészi céljait […]folyamatosan érvényesíteni képes. […] Avalóság maga a témája, akár táji, akár embe-ri teljességében. Mindkettõnek az univerzu-ma, belsõ karaktere, lényege, a teljessége ér-dekli.” A szerzõ ezekkel a jellemzésekkel ar-ra mutat rá, hogy mennyire egyetemes alko-tói psziché vezérli Nagy István munkássá-gát. (Az univerzalitásra vonatkozóan SzûcsGyörgy is tett említést a csíkszeredaiszimpoziumon.) Az eszközök felõl közelítveaz is feltárul Sümegi elemzése nyomán,hogy „csak rá jellemzõ premier plan-közvetlenségbe” állítja ábrázoltjait. (Hozzá-tehetjük, hogy ez nemcsak ember-, hanemtájábrázolásaira is jellemzõ harmadik alko-tói korszakában – vagyis különösen erdélyiés bakonyi idõszakában – kb. 1925-tõl.) ASümegi által is említett vizuális-balladaihangvétel kapcsán a népmûvészeti ihletett-ség szintén szóba kerül az esszében.

Teljesen igaz és pontos a meghatározás:„… Nagy István beleszületett a tradícióba, aszékely népmûvészet, néphagyomány […]valóságába. […] Nem a motívumok felõl, ha-

nem belsõ lényege szerint kapcsolódik e ter-rénumhoz. […] A hagyományt a zsigereibenhordozza, […] alkatában õrzi. […] a mûveileglényegük, formarendjük és arányképlete-ik szerint […] õsi elõképeket idéz(nek),amelyek még szerves egységben láttatták avilágot.” Ehhez a jellemzéshez nincs mithozzátennünk: annyira döntõen lényeglátóés igaz.

Említhetjük ezen gondolatok felvetésé-nek zárásaként, hogy Nagy István magyarhangvételû vizuális artikulációját és origi-nális stílusát nem véletlenül választotta amúlt század hatvanas éveinek végén egyolasz hanglemez- és egy osztrák zenemûki-adó. Hosszas múzeumi válogatás és repro-dukciók átnézése után találtak rá két jelleg-zetes Nagy István-mûre (Székely hazámból,Hegyek alján). Ezeket érezték adekvátnakés egyúttal méltónak a magyar piktúrábólBartók zenemûveinek képzõmûvészeti il-lusztrálására.

Nem lenne kielégítõen teljes a recenzesifeladat teljesítése, ha nem szólnánk a szö-vegközti illusztrációkról, valamint a kötetetzáró színes reprodukciókról. Mind a NagyIstván-mûvek, mind a fotó- és szövegdoku-mentumok értelemszerûen válogatva és vál-tozatosan ízesülnek a textus mondanivalói-hoz. Utóbbiak kísérõ anyaga: az életrajziösszefoglaló, a válogatott irodalom jegyzéke,valamint az imponálóan bõséges (és azegyes szövegrészeket forrásaikkal hitelesítõés saját kútfõbõl is merítõ értékeléseket,elemzéseket is rögzítõ) jegyzetanyag a gaz-dag névmutatóval együtt méltóan kereteziaz írásmûvet.

A mintegy félszáz színes reprodukciókiválasztásakor Sümegi Györgyöt érzékel-

hetõen az vezérelte elsõsorban, hogy a tel-jes életutat kövessék végig a rajzok és afestmények – súlypontozási számarányok-kal. Ugyanakkor ne a már jól ismert és sok-szor közölt fõmûvek kerüljenek ismét köz-lésre: legyenek újdonságok is a festményekközött. (Így is találhatunk ezek közt remek-mûveket bõven, pl. a Tópart, a Balatoni vi-torlások, a Vizet ivó parasztlány, megannyivirágcsendélet és a megrendítõen szép Télitáj, a korszakos mûvészettörténeti jelentõ-ségû Õzike vagy a Hartai tóparton balladá-ja az Erdõszélen dolgozó menyecskévelegyetemben.) Igen szerencsés szerkesztési„telitalálatnak” ítélhetjük a Somogyi szõlõkés a Téli táj egymás mellé történt „rendezé-sét”. Elõbbi bársonyosan finom lírájával ésszûrt fényû, szemlélõdõ derûjével NagyIstván tájfestészetének másik (és döntõ)végpontja, a zord erdélyi havasok kietlenvilága találkozhat. Megdöbbentõ ez az ittütköztetett és határtalanul széles dimenzió– egyazon stíluson belül! A harmadik vég-pont az utolsónak közölt 1935-ös „szén-festmény” lehet: szívszorító magányhang-jával, eszköztelen gazdagságával. Ezenemocionális és valóság ihlette határokrendkívülien széles terrénumán ívelõdöttát Nagy István mindig feszítetten drámaierejû életmûve, megélt-megszenvedett vi-lága, egyben rendkívüli gazdagsága, amijoggal kaphatta meg a kötetben a legszebbés az egyik legfrappánsabb jelzõt a szerzõ-tõl, Sümegi Györgytõl: az életmû „cantataprofana, ember voltunkat alapjában érintõvizuális üzenet”, mint Bartók Béla azonoscímû és Nagy István életmûvével rokontartalmú remekmûve.

Aszalós Endre

téka

125

126

KOVÁCS KISS GYÖNGY AJÁNLJA A néhány – elsõsorban erdélyi – történeti vonatkozású kötet mellett zömében képesköny-

vek-albumok címét tartalmazza e könyvlista, most, évkezdetkor kötetlenebb-lazább olvasmá-nyokra fókuszálva. Virágoskertekrõl, ízekrõl, illatokról, divatról, utazásokról, uralkodó di-nasztia – polgárság – parasztság mindennapjairól, a középkorban és a 21. században, kávé-házi törzsasztalokról, kakaós és diós csigáról, Fedák Sáriról és lóversenyrõl. Mindez talánmég mindig kissé az alig a hátunk mögött tudott karácsony ünnepi hangulatában.

Biró Vencel: Képek Erdély múltjából. Mû-velõdés Kiadó, Kvár, 2009.

Brody, Alexander: Hét évtized illatai – Egyorrvadász emlékezik. Helikon Kiadó, Bp.2009.

Le Calloc’h, Bernard: Az örök peregrinus.Kõrösi Csoma Sándor életútja korabeli grafiká-kon és mai fényképeken. Kiadja a Váci Város-védõk és Városszépítõk Egyesülete. Vác, 2009.

Kénosi Tõzsér János – Uzoni Fosztó Ist-ván: Az erdélyi unitárius egyház története. II.Kvár, 2009.

Csipes Antal: Divattükör. Osiris Kiadó,Bp., 2007.

Horn Ildikó: Hit és hatalom. Az erdélyiunitárius nemesség 16. századi története. Ba-lassi Kiadó, Bp., 2009.

E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyáskirály korában. Corvina Kiadó, Bp., 2008.

Kulcsár Zsuzsanna: Így éltek a lovagkor-ban. Nyugat-Európa a XI–XV. században.Helikon Kiadó, 2007.

Lauro, Brigitta: Die Grabstätten derHabsburger. Verlag Christian Brand-stätter.,Wien, 2009.

Reifenscheid, Richard: Die Habsburger inLebensbildern. Piper Werlag. München,2009.

Saly Noémi: Törzskávéházamból zenéskávéházba. Osiris Kiadó, Bp., 2006.

Sas Péter: A kolozsvári Szent Mihály-templom és egyházi gyûjteménye. Gloria Ki-adó, Kvár, 2009.

Stemlerné Balog Ilona: Történelem és foto-gráfia. Osiris Kiadó, Bp., 2009.

Stirling János: Magyar reneszánsz kertek aXVI–XVII. században. Szent István Társulat,2008.

KÖNYVAJÁNLÓ

ABSTRACTS

Petra BalatonSzékely Societies and the

Modernisation of the Székely Land Keywords: social movements, nationalprogrammes, modernisation, Székelysocieties, “Székely action” The term “Székely (Transylvanian)action” is applied for all social andgovernmental activities aimed atincreasing the level of the economic,cultural and social status of theSzékely people from the end of the19th century. The launch of thenational programme has beenpreceded by a social movementstarting in the 1870s and flourishingaround the turn of the century. Székelysocieties were organized as the resultof local social movements coordinatedby the Organization of the Székelysocieties from 1904. Despite financialproblems and ignorance by theauthorities, the societies carried outmostly cultural and, in smaller propor-tion, economic work not only locally,but also by organizing Székelycongresses and working out proposalsthrough which they drew attention tolocal social problems, contributing tothe development of the Székely Land.

Dénes BaracsChinese Flowers and Poisonous

WeedsKeywords: China, Soviet Union,Communism, Hundred FlowersCampaign, Mao Zedong, MaoismThe notorious slogan „let a hundredflowers bloom; let a hundred schoolsof thought contend” dates from aspecial era of Chinese political history,the period after the 20th Congress ofthe Communist Party of the SovietUnion, on which Nikita Khrushchevdenounced the “personality cult” ofthe all-time party president.Khrushchev’s “secret speech”inadvertently put Mao Zedong in a

delicate position, who responded withthis new motto meant at identifyingthe country’s problems and mobilizingthe intellectuals, while also signallinga more critical stance towards theSoviet Union. Subsequently, Mao’sflowers have become an indicator ofthe Chinese society’s state: as partypressure eased, they could start toblossom, but, as times grew harder,they withered away.

Zsigmond Csoma – Kinga Tüdõs S.Flowers and Flower Culture in

Transylvanian Late RenaissanceTransylvanian Gardens (16-17th

Centuries)Keywords: garden culture, lateRenaissance, Transylvania, nationalfreedom, politicsThe late Renaissance/early moderngardens of Transylvania represented anidealized medium of post-mediaevallife. They were also a symbol ofnational freedom as a space whereharmony between historical realityand future ideals of independencecould be achieved. The garden acts asa mirror of its owner, theTransylvanian noble lady and, moregenerally, of the politics of this regionsituated on a frontier between East andWest, aimed at achieving balance. Itstands as a testimony for theinnovative spirit, reticent towardsHabsburg rule, yet already turningagainst obsolete traditions.

János GécziFlower of Flowers: The Rose Motif

in János Lippay’s Garden of Pozsony(1664)Keywords: roses, garden treatises,János Lippay, late Renaissance,Basilius Besler, Pliny, PozsonyAn authoritative monographer of therose motif in universal culturalhistory, the author analyses the firstgarden treatise in Hungarian written

127

2010/1

by János Lippay about his brother’s,Archbishop György Lippay’s lateRenaissance garden from Pozsony(Bratislava). Focusing on roses, hereviews the nutritional, medicinal andsacral reasons for their cultivation,and reveals the link betweenAntiquity and the Renaissance in thevarious uses of this flower. Lippay’s

main sources are identified in Plinyand, indirectly, in ”the father ofbotanics”, Theophrastus. A contem-porary reference point is also iden-tified in the work of Basilius Besler(Hortus Eystettensis), also interpretedwith special regard to roses in theframe-work of a comparativeapproach.

128

2010/1