1944–1988

É L E T V O N A LL I F E L I N E

1944–1988

É L E T V O N A LL I F E L I N E

1944

–198

8

2009. november 26. – 2010. január 31.É L E T V O N A LL I F E L I N E

1944–1988

É L E T V O N A LL I F E L I N E

Életvonal

A XX. század második felének magyar művészetírásából az elfogadott, kanonizált nagyságok sora mellől, különböző okokból kifolyólag, sok jelentős alkotó életműve hiány-zik. A Szegeden alkotókat úgy tűnik, külö-nösképpen sújtotta az a sajátosság, hogy ki-maradtak az akkori, – ami még fájdalmasabb – hogy a mostani szakmai összegzésekből is. Ma úgy mondanánk, nem voltak benne a „mainstream”-ben. Pedig a hetvenes-nyolc-vanas években erre a sanyarú mellőzöttség-re, a Tisza-parti metropoliszban élők közül két-három alkotó igazán nem szolgált rá. Annak ellenére sem, hogy sokszor nem rajtuk múlott, hogy a hozzájuk fűzött reményeket nem minden esetben tudták teljesen beválta-ni, vagy vállalt programjukat nem tudták/tud-hatták következetesen végigvinni.

Zoltánfy István mély humánummal átitatott, a tradícióhoz sok szálon, stiláris és tematikai értelemben egyaránt kötődő, sajátos hang-nemű festészete, az adott korszak ideológia kötöttségeit és frusztrációit figyelembe véve egyáltalán nem meglepő módon szintén nem került be a művészettörténeti tankönyvekbe. A hetvenes években készült elmélyedt koncentrációról, belső fegyelemről, mégis

egyfajta szelídségről tanúskodó festmények, zárt kompozíciójukkal, a boldog békeidők fotográfiáit idéző alakjainak „beállított” mozdulatlanságával a maradandóság érzetét keltik fel nézőjükben. A Cézannei program: az örök, szilárd értékek keresése, a valóság újrateremtése az „alkotó nézés” által, Zoltánfy alkotásainak is meghatározó sajátossága. Ráadásul abban is hasonlít az aixi mesterre, hogy bármit fest: családja tagjait, önarcké-pet, beszélgető munkásokat, a Sárkány kocsma törzsközönségét, az mind az ő táblaké-pein is csendéletté lényegül át. Akárcsak az olasz pittura metafisica festői, Chirico vagy Morandi, Zoltánfy is magasabb fokon élte át az élettelen dolgok tárgyias voltát. Némaság-ba burkolózó, komoly tekintetű, hieratikus ember alakjai, akiket két mozgásfázis közötti nyugalmi állapotukban ragadott meg, mint az Én és a csendélet képek önarcképei, szinte maguk is tárgyak a tárgyak között. Elmagányosodott alakjai Manet és Cézanne hatását tükrözik, annyi különbséggel, hogy Zoltánfy néma figuráit, melyek között nincs párbe-széd, mégis valami meghatározhatatlan belső kapocs tartja össze.

A képek szereplőinek belső lényegéhez nem tudunk közel férkőzni, érzéseiket, gondo-lataikat megtartják maguknak, belső világuk csak az övék, a kanti magánvaló (an sich) megismerhetetlen. Ennek ellenére képei mégis közérthetőek maradtak. Erről saját maga így vallott: „A jó mű azonban nem logikai feladvány vagy elvont esztétikai képlet, hanem maga a leggazdagabban szervezett élet. Ezért a megértésen túl teljes érzelmi gazdagsá-gunk bevetését is igényli…” Ezt bizonyítja a művész ezidáig legteljesebb életműkiállítása a REÖK-ben.

A középkori szerzetes festők áhítatával készült, míves, lebilincselő varázsú temperaké-pei a XX. század utolsó harmadának magyar festészetében rangos helyet követelnek festőjüknek.

Nátyi Róbertművészettörténész

5

Lifeline

Written records of Hungarian art in the second half of 20th century lack the biographies of many significant artists from the lines of the acknowledged and canonised oeuvres for several reasons. Artists working in Szeged seem particularly affected by the specificity that they have been omitted from professional recapitulations at the time – and even more painfully – from the current ones as well. As we would say today, they were not included in the ‘mainstream’, in spite of the fact that two or three artists creating in the metropolis by the River Tisza did not deserve this dire neglect in the seventies and eighties. Especially when considering the fact that in most of the cases it was not their fault that they could not fully redeem all expectations or pursue their programs consistently.

István Zoltánfy’s special tone of painting soaked in deep humanity, connected to the tradition in many ways, including both sty-listic and thematic terms, paying attention to the ideological constraints and frustrations of the era cannot be found – not surprisingly – in the textbooks of art history. The paint-ings made in the seventies, testifying ab-sorbed concentration, internal discipline and

still a kind of gentleness, create the sense of permanence with their closed composition and ‘made’ motionlessness of the figures of the photographs taken in the piping days of peace. The Cézanne program: search for the eternal, solid values and re-establish the real-ity by creative watching is a defining feature of Zoltánfy’s work as well. And he also re-sembles the Master form Aix in that whatever he paints – family members, self-portraits, chatting workers, the regular customers of Dragon pub – his themes transubstantiate into still lives in the panel paintings. Similarly to the painters of pittura metafisica, Chirico or Morandi, Zoltánfy could experience the intangible nature of inanimate things in a higher level. His hieratic figures with serious eyes shrouded in silence caught in a still moment between two phases of a movement as the self-portraits of the Self and still life images are also inanimate among the inanimate objects. His solitary figures reflect the impact of Manet and Cézanne, with the only difference that Zoltánfy’s silent figures, among which there is no dialogue, are yet connected to each other with some indefinable internal link.

One can not get close to the inner essence of the characters of the paintings, they keep their emotions and thought to themselves, their inner world is only theirs and the Kan-tian absolute itself (an sich) is unknowable. However, his images still remain meaningful and intelligible to all. As he himself confessed: “Good work is not an abstract logic puzzle or an aesthetic formula but the most comprehensively organized life itself. Therefore it requires the deployment of our full emotional wealth above its understanding…” This is proved by the author’s most complete commemorative exhibition to date, held in REÖK.

His crafted and enthralling tempera paintings created with the devotion of medieval monks demand a prestigious place for their creator in the Hungarian art of painting in the last third of the 20thcentury.

Róbert Nátyi Art historian

6

Deszki pannó 1971olaj-farost, 180 x 240 cm(A deszki önkormányzat tulajdona)

Panno of Deszk 1971oil-wallboard, 180 x 240 cm(Property of Local Government of Deszk)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 7

Kocsma 1971falemez-tempera-olaj,70 x 100 cm (Móra Ferenc Múzeum,

Szeged tulajdona)

Pub 1971chipboard-tempera-oil,70 x 100 cm (Property of Móra Ferenc Museum, Szeged)

8

Ülő önarckép 1969tojástempera, farost, 63 x 35 cm(mgt., a művész eredeti reprodukciója

1970-ből)

Sitting Self-Portrait 1969tempera-wallboard, 63 x 35 cm (Private Collection, the original reproduction of the artist from 1970)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 9

A tékozló fiúhazatérése 1974tojástempera-farost,63 x 50 cm, (mgt.)

The Return of theProdigal Son 1974tempera-wallboard,63 x 50 cm (Private Collection)

10

Meditáció 1981tojástempera-farost,52 x 74,5 cm (mgt.)

Meditation 1981tempera-wallboard,52 x 74,5 cm (Private Collection)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 11

Műteremasztal 1977tojástempera-farost,50 x 70 cm (Hegedűs Béla tulajdona)

Desk in the Studio 1977tempera-wallboard,50 x 70 cm (Property of Béla Hegedűs)

12

Élet 1981tojástempera-farost,45,5 x 61 cm (mgt.)

Life 1981tempera-wallboard,45,5 x 61 cm (Private Collection)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 13

Csendélet 1986olaj-farost,40 x 49,5 cm (mgt.)

Still-Life 1986oil-wallboard,40 x 49,5 cm (Private Collection)

14

Csendélet 1970tojástempera-farost,42,5 x 61 cm (mgt.)

Still-Life 1970tempera-wallboard,42,5 x 61 cm (Private Collection)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 15

Művész a tájban 1978olaj-vászon,30,5 x 60 cm (mgt.)

Artist in the Landscape 1978oil-canvas,30,5 x 60 cm (Private Collection)

16

Műtermi csendélet 1976olaj-vászon,40,5 x 59,5 cm (Dr. Balogi Marcell tulajdona)

Still-Life in the Studio 1976oil-canvas,40,5 x 59,5 cm (Property of Dr. Marcell Balogi)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 17

Portré (Fiú) 1969olaj-farost,35,5 x 30,5 cm(Móra Ferenc Múzeum,

Szeged tulajdona)

Portrait (Boy) 1969oil-wallboard,35,5 x 30,5 cm(Property of Ferenc Móra Museum, Szeged )

18

Beszélgetők 1970tojástempera-farost,40,5 x 30,5 cm (mgt.)

Talking People 1970tempera-wallboard,40,5 x 30,5 cm (Private Collection)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 19

Öreg emberek 1968olaj-fatábla,24 x 47 cm (mgt.)

Old Men 1968oil-panel,24 x 47 cm (Private Collection)

20

Kenyér és bor 1984olaj-farost,37 x 41,5 cm (mgt.)

Bread and Wine 1984oil-wallboard,37 x 41,5 cm (Private Collection)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 21

Kenyér és bor 1986olaj-farost,40 x 50 cm (mgt.)

Bread and Wine 1986oil-wallboard,40 x 50 cm (Private Collection)

22

Still-Life with Jars 1976tempera-wallboard,49,5 x 39 cm (Private Collection)

Korsós csendélet 1976tojástempera-farost,49,5 x 39 cm (mgt.)

Z O L T Á N F Y ( 1 9 4 4 – 1 9 8 8 ) É L E T V O N A L / L I F E L I N E R E Ö K 2 0 0 9 23

Képek a Szeged Sörözőből 1974-75olaj-farost,40 x 27 cm (mgt.)

Paintings from Szeged Pub 1974-75oil-wallboard,40 x 27 cm (Private Collection)

Életrajzi adatok

Zoltánfy István 1944-ben született Deszken. Iskoláit Szegeden végezte. A Tábor utcai szabadiskolában kezdett foglalkozni a képző-művészettel Vlasics Károly és Tápai Antal irányításával. A Tanárképző Főiskolán Vinkler László volt a mestere. Haláláig a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanított.

Első kiállítását 1966-ban még főiskolás korában rendezte. Azóta számos orszá-gos, nemzetközi és helyi tárlaton vett részt. 1967-ben a szegediek között le g ifjabbként szerepelt két képpel a Magyar Nemzeti Galéria Szeged festészetét bemutató kiállítá-sán. Néhány évvel később, 1975-ben az új Nemzeti Galéria 30 év művészetét bemutató nyitókiállításán vett részt. A 60-as évek második felétől jónéhány önálló kiállítást is rendeztek műveiből, s 1971-ben bemutat-kozott a Magyar Televízió TV Galériája című műsorában is. Önálló kiállítással szerepelt Budapesten a Mednyánszky Teremben (1972), a Népszabadság sajtóklubjában (1983), a Csontváry Teremben (1986), a miskolci Szőnyi István Teremben (1974), a Képcsarnok győri bemutató termében (1977), a hódmezővásárhelyi Medgyessy

Teremben (1978), Balassagyarmaton (1981) a csepeli Iskola Galériában (1984), a debre-ceni Medgyessy Teremben (1984), a Tamási Galériában (1985), valamint Szegeden, ahol a Képtárban 1977-ben gyűjteményes kiállítása, 1981-ben a Gulácsy Teremben kamara tárlata volt. Pannót festett a nagykátai házasságkötő terembe, a szegedi kenderfonó gyár tanácstermébe, és szülőfaluja, Deszk házasságkötő termébe. Több díjat, elismerést kapott. Elnyerte az Ifjúság Szegedért emlékplakettet, kitüntették Szeged város alkotói díjával, megkapta a szakszervezetek Juhász Gyula díját valamint Szentes város Koszta József díját. 1969-ben, 1972-ben és 1978-ban a Szegedi Nyári Tárlaton, 1987-ben a Táblaképfestészeti Biennálén nyert díjat, elismerték alkotásait a Vásárhelyi Őszi Tálato-kon, a Délalföldi Tárlatokon és a Fiatal Művészek Stúdiója kiállításain. Műveivel szerepelt a volt Szovjetúnióban, Jugoszláviában, majd Franciaországban, Ausztriában, Németor-szágban és Finnországban is. 1988. augusztus 13-án tragikus autóbaleset áldozata lett Ausztriában.

1989-90-ben emlékkiállítása volt Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban, majd Budapes-ten, a Vigadó Galériában, s ezt követően Szentesen.1991-ben képei keretezték a világhírű író Konrád György szegedi előadását a Műemléki Felügyelőség épületében.1996-ban Zoltánfy album jelent meg – döntő részt közadakozásból – amit Szeged város napján mutattak be ünnepélyes keretek között. Kamarakiállítás kíséretében a könyvet a Budai várban is bemutatták a Litea könyvesboltban.1999-ben a szombathelyi múzeumban volt látható képeinek egy kisebb gyüjteménye.2000-ben Zoltánfy István nevét vette fel szülőfaluja Deszk álta lános iskolája, s felavatták Fritz Mihály szobrászművész emléktábláját az iskola előcsarnokában. Szegedi gyűjtemé-nyekben lévő képeiből kiállítás volt látható a Faluház kupolatermében.2004-ben emlékkiállítása volt látható a szegedi Olasz Kulturális Intézetben.

25

Biographical data

István Zoltánfy was born in Deszk in 1944. He graduated in Szeged. He began to deal with visual arts in the free school in Tá-bor Street under the guiding of Károly Vla-sics and Antal Tápai. His master was László Vinkler at the Teacher’s Training College. He taught in the Tömörkény István High School and School of Arts until his death.

His first exhibition was organised during his college years in 1966. Ever since, his paint-ings have been displayed in many national, international and local exhibitions. He was the youngest painter with his two paint-ings in the exhibition of Szeged’s painting of the Hungarian National Gallery in 1967. A few years later, in 1975, he participated in the opening exhibition of the new National Gallery presenting 30 years of Art. Several separate exhibitions have been organised of his works starting from the second half of the sixties, and he was introduced in the Gallery of the TV program of the Hungarian Televi-sion in 1971. He had independent exhibitions in Budapest in the Mednyánszky Hall (1972), in the Press Club of the daily newspaper Népszabadság (1983), in the Csontváry Hall (1986), in the Szőnyi István Hall in Miskolc (1974), in the exhibiton hall of the Képcsar-

nok (Picture Gallery) in Győr (1977), in the Medgyessy Hall in Hódmezővásárhely (1978), in Balassagyarmat (1981), in the School Gallery in Csepel (1984), in the Medgyessy Hall in Debrecen (1984) and in the Tamási Gallery (1985), as well as in Szeged, where he had a one-man show in the Képtár (Picture Gallery) in 1977 and a small exhibition in the Gulácsy Hall in 1981. He painted board pictures for the wedding room of Nagykáta, the council-room of the hemp spinnery factory in Szeged, and for the wedding room of his hometown, Deszk. He received many awards. He received the For the Youth of Szeged Memory Plaque, the Creative Arts Award of the City of Szeged, the Juhász Gyula Award of the Trades Union and the Koszta József Award of the City of Szentes. He won awards in the Szeged Summer Exhibition in 1969, 1972 and 1978, on the Biennale of Panel-paint-ing in 1987, his works were acknowledged in the Autumn Exhibition of Vásárhely, those of the South Great Plain and the Studio of Young Artists. He visited the Soviet Union, the former Yugoslavia, France, Austria, Germany and Finland with his works. He lost his life in a tragic car accident in Austria on 13th August 1988.

1989-90 he had a commemorative exhibition in the Móra Ferenc Museum in Szeged, then in Vigadó Gallery in Budapest, followed by an exhibition in Szentes.1991 His pictures accompanied the presentations of the world-known author, György Konrád in the building of the Monument Inspectorate in Szeged.1996 A Zoltánfy album was published – mainly thanked to public contributions – which was presented during the celebrations on the Day of Szeged. The album has been dis-played in the Litea bookshop, accompanied by a small exhibition in the Castle of Buda.1999 A smaller collection of his pieces was exhibited in the Museum of Szombathely.2000 The primary school of his hometown, Deszk took István Zoltánfy’s name and a memorial plaque created by Mihály Fritz was unveiled in the hall of the school. An exhi-bition was organised of his pictures in private collections in the cupola hall of the Hall of the Town. 2004 A commemorative exhibition was on display in the Italian Cultural Institution in Szeged.

26

Z O LT Á N F Y I S T VÁ N É L E T V O N A L / WA L K O F L I F E 2009. november 26. − 2010. január 31. REÖK, Szeged

www.reok.hu

A 8. és 21. oldal között szereplő képek

reprodukciói először ezen katalógusban kerülnek publikálásra.

Kurátor Curator Nátyi Róbert

Előszó Foreword Nátyi Róbert

Grafikai terv Graphic Design K1SS/sarkanylatvany

Fotó Photographs by Szögi Lackó, Zoltánfy István (6. oldal/6th page)

Fordítás Translation Lingvaport Fordítóiroda

Felelős kiadó Responsible Editor Szegedi Szabadtéri Játékok és Fesztivál Szervező Nonprofit Kft.

6720 Szeged, Tisza Lajos krt. 56.

Bátyai Edina igazgató/director

Készült Made in 350 db/350 copies

Nyomda Printed by Juhász Nyomda Kft.

1944–1988

É L E T V O N A LL I F E L I N E