2
Debreczeni Éva
A boldogtalantollhercegnõ
Versek
A kötetet a szerzõ fotói illusztrálják
2010
3
Tartalom
KeserversHajnali felelet
Jaj csakAz ujjbegyek lázadása
Kinn fog benn ködCsigaRongy
LélekzsugorPilla
Buja zöldAgybérlõ
Itt korcsosulunkPillantás a hídon
A város éjjel33
Nem fáj szerelemA mese végeApám sálja
Ha eljönÜvegtálRutin
Arcod, nevedAkarlak
Tudósítás magamrólHasfelmetszõ kedvese
A minekemberekHajat mostam és eljött az este
Jó lenne
4
Forog a korongCsend
Fekete KataKonzerv
MacskasorsHa én népdal volnék
Fehér hadCsendélet kívül-belül
Hárman voltunkEsõmezõA félarcúSóvárgó
TájHazudni
MonogramMécses
Hol vagy, hol nemFélelem
MesémátkaRépa
Az a kis bizsergésHazafeléBolond
HangyákHazakeresõben
(Gellért Sándoros-betyárosan kísértõ)Istenek a lépcsõn
Emlékeim iszapjábanLét és nemlét között
Most még csakKredenc Hill
5
Hirtelen semmiSzétfolyó élet
ÜveggolyóEgykor
Ma semmire nem vagyok képesGalambok voltunk
A boldogtalan tollhercegnõ
Schiele-versekSchieleSzép undorMivégre?Fortuna interruptusAkt is, akt usVégítéletJaj, most egy limerick kéneIn memoriam E. S.ModéliaNemtelenMegrázóArs poetica E. S.A kérdés
Álmatlanul (Töredékek, befejezetlenségek)SzentekÕszi HamletFelismerésFélelemHitMég nem tudomHõsköltemény helyett
6
KonyhulóA semmiKedvÖsszeszedettKét könyvÁlmatlanulÕsidõ
(Szerkesztette Cseke Gábor)
7
Keservers
minden verset már megírtakminden csókot elcsókoltakhelyettem
az eget a földnek adtáka világot megváltottákfelettem
mások jártak szórakoznimások szültek éltek haltakmellettem
ittam bort sört pálinkát iskenyeremnek a javát ismegettem
sírtam sokszor tán hiábaéletemben de csak egyszernevettem
mire várjak hamarjábólkiköltözöm e világbólleverten
8
Hajnali felelet
2 óra 45felpattan a szemedfekszel mozdulatlan a lepedõ alattlábaid közt 30 fok a szöga szobában 27 fok a melegcsukott szemmel nézed a fényeketkóbor áram vibrál a plafononProspero talán alszikAriel felelget nekedorchidea- és lótuszillat lebeg(lótuszt sose szagoltálmégis tudod, hogy milyen ez)jobb talpad csiklandozzákismeretlen buddhákvarázslóistenektudatod hosszú pórázra engeded -sokáig így megszûnsz lebegszmajd végigsimítod testedethátad megvakarod ameddigelér a kezeds az ablakon lassan beáramlika meztelen szeretet
9
Jaj csak
jaj csak a beszéd ne volnajaj csak az érintés ne volnajaj csak a létezés ne volnahogy tudnék szeretnihogy mernék lehetni
10
Az ujjbegyek lázadása(Ay ujjbegzek l’yad’sa)
fellázadtak konok ujjbegyeimbillentyûpüföléstõl kékesenkrumplipucolástól redvesenmosogatástól nedvesentestközelségre éhesenélõhúst akarnak tapogatninem kell a márvány a fa a kõhárom nap csak egy esztendõhajhúron kívánnak pendülniszorongatástól pezsdülniszõrszálat vígan hasogatnivállakat hátakat lapogatnivendéghajakat masszírozniszelíd borzongást kasszírozniborotvaélet simogatniüveggolyókkal bûvészkedni
11
Kinn fog benn köd
ma ismét a ködébresztett átkaroltkörül-belül-áthatoltmacskává változtatottbeszívtam felnyaltamlefetyeltem mint tejetködbõl lesz kölykömkicsiny ködöcskelondoni fog-kid
12
Csiga
ízetlenné vált a tegnapi kenyérés a galamb is csak csukliknem a szokásos nótát búgjaablakpárkányon bámulpiros gombszemekkelmi lesz majd ezutánkitartok mászom fölfelécsiga az edény falánle a levélrõl fel az égigminden nap visszadobnakindulok újra
13
Rongy
az én életem már elmúltcsak ittfeledett az Istenegy testben a liftbenaz utcán, a padonmint rongybabáta felnõttek játszóterénahol már nem legel tehénbelep a penész, a mohaagyamra lép a sok ostobahomokba taposnak napontaszalmaszívemmel gyújt ráegy részeges kokott -de lelkem még szólmint veszett fagott
14
Lélekzsugor
Törpére töppedt testbenfeszül gigászi lelkednem tud kitörni, szorong, szepeg,gyûjt erõt lelkesülnide csak porba fing.Ne hát, ne hát, ne hadd,hogy elsodorjonnemlét szele!Utódod, nemtõd, sírodsehol sem lesz,nyugodj bele.
15
Pilla
1.
Saját versem pillangójahókoncsókolt -melléléptemelszállt, mint egy szempillakonyhakövön szalonnázvavihogvaa magosba.Röhöghetnék, ámde inkábbelbújok a szobábabillegetek billentyûsenpillogatvapohárba.
2.
Holnap temetés, rozzant emelésvidám ölelés, ma sem heveréskorhadt nevetés, mitsem szereléskukatördelés, téblábkeresés.
3.
Elgurult a guruló,leesett a veddfel,pipázik a jópipavetkõzik a vekker.
16
Konyhalány lett Kólika,folyékony a tenger,felsikolt a reszelõ:ha már vettél, tedd el!
4.
szeretném magam megtalálniegy kicsit, egy kicsitadyendre gyomra koroghajnal int, hajnal int
hallom a szót hallomkonczzsuzsa énekelminden nap valaki meghalföldközel, holdközel
5.
Nem tudtam, miért,csak szeretni vágytam:ementáli.Apádra-anyádraötvenbe fúlógyermeki álmaa számba’ -blumenthali.
17
Buja zöld
most kacéran bontogatja magátmondják qui mal y pense honi soitegy nap majd megérik de még csak zöldnedvében áztatja parázna föld
karót ölelget lágy inda karjatekergõzik köré mert akarjade vágya felettébb szürreáliscserépben van alatta fatál is
18
Agybérlõ
beköltözik hozzádbár néha nem látodott van a sarokbankét térdét átfogjasokszor irgalmatlanbármikor hazajösszérzed szorongásátbárhová mégy innenõt magaddal viszedegy halott mosolybannappalok árnyékánéjjelek forgásánszemek fényhiányaördög kacagásamind veled költözikmehetsz már bárhovamert nem gyõzöd le ésnem hagy el soha
19
Itt korcsosulunk
most mikor ti kõdobodébbanyateljes anyatérbenkeservesen kínzattattokrémségmúzsák korbácsolnakalkotóan csudálkodtokitt mi hazánkakukkjaisorsunk eszünk fészektelenkopunk fogyunk olvadozunkkorcsosulunk lélektelen
20
Pillantás a hídon
egy férfi negyvenkörül sötétbõrûkorlátra dõllenéz a vízbekezében pénztárcafiatal anyukakisgyerek nyakábankislánya ujjaanyuka szájábangyûrött kutyátsétáltat pórázongazdag gyerekkét testvér közelegegyformán nem szépekmégis nevetneköreg tolja biciklinfölfelé szatyraitajkát biggyeszti nyögvenem bírja kínjait
21
A város éjjel
Itt semmi nincs csak a nagy büdös sötétbár néha minden lámpa égde nem járnak kinn az emberekcsak utcalányok és vén kóklereksvihákok, szépfiúk, trógerekéletunt hómleszek, drogdílerekfogatlan egykorvolt hercegekautócsodán titokminiszterek.Egy cigánygyerek neonbanmájkeldzsekszont táncolmajd aprót kér tõled ha nézeda kurvák is csak festett fehérekleszopnak s elszedik a pénzedkószáló turistákra vadásznakde mindenkit porig aláznakaz igazolványkérõ rendõrökjobb annak aki nem hõbörögna meg a sok újgazdag buzinekik az élet jókora buliés csak õk tudják megfizetniazt a cechet amit az éjszaka kérsztriptízbárban Manele mester zenélkeveset s rosszat kapsz a pénzedér’kóbor kutyát sintér herélott ül a sarkon Macbeth és Ledéra parkban Drakula kefél.
22
33
harminchárom éva bûvös szám
a prófétasorsotteremtõ talány
a felkent aleköpött áldozat
ami te vagymiközben mások
ássákilledelmesen sírodat
száz helyettharminchárom év magány
csak ugyanannyigyûlölt szeretõ
földbõl kivétel,égbe betétel
harmincháromkavics sírod oldalán
egy élõ és egyhalott leány
23
kerítésen átlátod a szomszéd
dugja a csajátegymásután
harmincháromszorreggel korán
neked nem jutottegy csepp
se soha egy jóvágány
elmúlt s nem isvolt esélyed
semmikor semmidnem volt
csak az azegyetlen biztos
száma harminchárom
most is az maradneked
sovány vigasz egykis büszke
24
különbség egynagy csoda
ma ismét örökreelmarad
most gyorsanszétfolyni volna jó
látod ahogyelgurul melletted
az átlátszó, hûvösföldgolyó
25
Nem fáj szerelem
Szétgurulnak elõttema szavakmint szakadt gyöngysorróllebuggyanógyöngyházbogarak.
Ne szólj, szám,nem fáj szerelemmennem kell,most eltemetem.Siratófal alattsiralomvölgy hasadhajnal pirkadhasam alatt.
26
A mese vége
Egyszer voltam, hol nem voltamvilág közepe magam voltamarcomat könnyben ritkán mostamöregkoromra jól megholtam.
Egyszer voltunk, hol nem voltunk,világ közepe magunk voltunk,arcunk könnyben ritkán mostuk,öregkorunkra jól megholtunk.
27
Apám sálja
Apám sálja régen árvanem viselte, csak ha bálbaesküvõre, temetésrekellett menni, ritkán tetteímmel-ámmal a nyakábanem mehetett vele gyárbapedig szép új selyemsál voltrajta zöld-barna kockás folt -mintája mint a sakktáblailyen volt az apám sáljaegykor neki anyám vettemikor apám meghalt, tõlelánya férje örökölteszekrényébe jól eltettehiába õ se viseltecsak templomba, temetésrenéhanapján ha felvettelánya férje korán elmentélete pohara megteltnem kellett már apám sáljahelyette mást tett nyakábafelesége nemsokárautánament bánatábaapám sálja így rám maradtõrizgettem ruhák alattaztán egy nap elõvettemmolyok elõl megmentettemapám sálja mostmár dísz lettócska bútorok közt díszlet
28
apám sálja néha kendõinteget vele a szellõapám sálja immár abroszrégi repedt könyvespolchozapám sálja varázsszõnyeg- kiporoltam elõzõleg -apám sálja mostmár várjaki teszi majd a nyakábaapám sálja mégsem árvavelem jön a másvilágraapám sálja fenn az égenbarna-zöldes õszidénybenvele úszik ökör nyálaIsten tekeri nyakára.
29
Ha eljön
ha eljön az érzelmek nedûjetudod nem ihatsz légy észrevétlenkét kis adagban jobban hûlnelidércek ülnek meztelen testeden
tompán puffan a gondolat lehullkicsöng nem veszi föl majd megszakadmásnak szolgál most vadulátadod önmagad lelked is úgy marad
padon ülsz a kutyával nyüszítkerget a szél a gömbölyû idõharangok zúgnak túléled reggeligde hinni kell és inni kell és benõ
30
Üvegtál
Tegnap vettem négy üvegtálatnem is tálat, mélytányértpótló ibriketma már nemtányérból eszik a levesthanem csészébõl, ibrikbõlami belefér a mikróbaés nem pattan szét, hõállófagyálló, csókálló.Nem volt szükségemnégy ibrikre, sõt egyre semaztán mármegbántamhogy megvettem, gondoltam,majd odaadom.De mivel pont négyet vettem,ha odaadomõket a két gyereknek,kettõt-kettõt, világos,nekem nem marad semmi.És nem is egyformák,hogy hármat odaadjakés nekem maradjon egyez fel sem merült.Mert senkinek nem kellegyetlen megmaradtüvegtál, se hõálló,se fagyálló,mert senki se él egyedül,csak én.
31
Rutin
most felöltözölbeveszed az orvosságotbecsomagolod a könyvetteát zársz kis palackbakinézel az ablakonmegfésülködszkenyeret majszolszcsörög a telefonfelébredsz
32
Arcod, neved
az A-t az N-nel összekötnémaddig mindenki te vagyaz arc a törvénynévtelen szeretõknevek szeretetlenhogy lehet az hogyazt még nem feledtemamit el kellett volna azértjössz majd el széllelgalambbal nevetésselfelejthetetlenöleléssel
33
Akarlak
akarlak mint széket az asztalmint tojást a tyúk ha kotlika ló a kátyút mikor megbotlikmint méhek a mézet tavasszalakarlak mint veréb a morzsátóvodás a szülinapi tortátakarlak mint tücsök a nótátfolyót a hal ha kifogják
34
Tudósítás magamról
túl heves ez a nyár túl hevespiacra kéne menni venni enniizzadságban sós lében fürödnivadul õrjöngni megnyugodnikorgó gyomorral elindulninem kérdezni mit érdemeskék foltok lelkünk minden részénaprócska jelre várva mondat végénzöldségek közt hûsölni pincébennem menekülsz már úgy érzem
35
Hasfelmetszõ kedvese
itt fekszem félbevágvamagamból kifordulvaa gyilkosnak megbocsátvamondják hülye vagy lelkemnézz föl ez az én testemvárakozom belémfeledtenki élõt szeret nincs ki segítsenelõlem is elbujdosott az Istenvillák és kanalak közt késeisiratóm vérbe taposom
36
A minekemberek
ott állnak fekete ruhábanmindig a vízzel szembena havas útontétovánkezük üresjön valaki s hoz valamitölbeveszikhovatovábbértelmetlen életük
37
Hajat mostam és eljött az este
Ha mosogatni látták Agata Krisztitnem ordított, nem verte ki a hisztitfogcsikorgatva, miközben ráértnem csapta falhoz, nem törte szét a tányértcsak eltett láb alól szép csendbenlõve, fojtva, mérgezve, mosogatóvízbenhét szobalányt, négy komornyikot,három fõnõvért, egy unokahúgot, két papot.Végül zsírként feloldozta magát a habbannála ezt senki se csinálta jobban.
Mosogatás közben elõjönnek a rémek,az ultrában nem oldódnak a krémek,ráncos lesz bõröd, ujjad elöregsziks ha nem sietsz, nem leszel kész estig.Hogy csinálják mindezt, akik a körmüket festik?
Aztán hajat mostam és eljött az este,szellemanyám ringatott: tente-tente,a halál kaszáját már rám is kifente.Ablakomban csúfolódott a telihold.Koponyám hegyén ülveAgata Kriszti fehér bagolykéntmosogatódalt dalolt.
38
Jó lenne
jó lenne ha a körben ülõkarcába nem vágynék taposnis a messze távolban levõk nyakábavíz alatt fuldoklón kapaszkodnicsak a kiválasztott nem választhatmagának olcsó s jobb helyetjó lenne ha körülöttemmások ülnének magam helyett
39
Forog a korong
nem tudom mi lesz most velemde ninnana nannana nina a történelemsosemvolt hõsök tutturu tuttu tittanem tudom mi lehet ennek a nyitja
voltam voltál s voltunk mi együttde egymást sohasem ismertüknem is kell már kampari újabb témapippidi ami volt az elmúlik néha
tegnapi csodálatos versemelszállt mint varjú a ködbena tantumergót éneklem veledkezemben szétmállik kezed
40
Csend
Vedd ki fülembõl a zenét!Olyan jó a csend.Ne zúgjatok, gépek, emberek, fûnyírók!Ha, ha: hallgatom a halált.
41
Fekete Kata
Katicabogárkafekete gyászruhábaberepült szobámba.
Két piros pötty a hátánfélelmek súlya a vállánezért még meg is szánnám.
Finoman fölszedemerkélyre kiteszemrepüljön el tõlem.
Most legalább tudomhogy odaföntlesz két piros pontom.
42
Konzerv
Fáradt agyam halra éhesfoszforeszkál a nyárikrémeshajolj keblemre, édes!Nem vagyok perverz, csak borisszaszõrmentén bókoló klarissza.Úristen, mozdul a kredenc!Ez már a delírium tremenc.
43
Macskasors
Híd közepén szép lapos macskaki van nyújtva mind a négy mancsaát akart menni, csak ezt akartanem sikerült, így volt megírvaautók közt ugrálva, sakkozvanem jön senki el, hogy kihozzadana-dana-dom.De minek, hisz neki már mindegyminket is majd így kiterítnek.Bár nem vagyunk mind tarka macskákcsak beképzelt, pukkancs makacskákakik nem tudják, mi a lényeg:belünkbe halkan belelépnek,dana-dana-dom.
44
Ha én népdal volnék
Nem szoktam, nem szoktamdélután itthon lenniezért furcsa, ezérthogy ide besüt a nap.Máskor is besüt, csak nem látomcsak nem látommert nem vagyok itthon.Nem vagyokitthon.Mire hazajövökmár rég sötét van.A hold pedig nem süt belegtöbbszörlegtöbbszörcsak teliholdkoréjjel, mikor alszom.Mikormár alszom.
45
Fehér had
milyen katonásak ma a bárányfelhõk!glédába állnak, és mind-mind egyformáka köztávolságot precízen megtartjákelöl a nagy pohos, biztos az a fõnök
csak jönnek és jönnek, és hallom, hogy döngnekkék bársony szõnyegen nyomódnak laposnakglaszécsizmájukkal fejemre taposnakszélfúttán sietnek, egyre közelednek
nyomulnak, tömülnek, mindjárt ideérnekfehér szõrük alá eldugták a puskátnem esznek ebédre habcsókot, galuskátkedves kis bárányok, mindjárt agyonlõnek!
46
Csendélet kívül-belül
csavaros a szél, pödri a virágokatmeg kéne már mosni az ablakokathangvillát szegeznek torkomnakszirén a fülemben dobhártyát foltozgat
fogaim közé szorult a létezéskettõnek sok, egynek meg kevéskörkörös szobámban kutat a huzatrendõr a híd lábán felfelé mutat
verébre vár az antennaelhagyáshõmérõvacogva riad a pattanásaprópénz potyog esõre váltvakinyújtom tenyerem egy vízfogásra
templomnak tetején bábeltorony épülarrébb nyárikonyha mállik fedél nélkülbenne ottfelejtett emlékkredenc rohadteknõsszag terjeng, a szívem meghasad
47
Hárman voltunk
Hárman voltunk a teremtéskor:te meg én és a Géphárman leszünk majd lefekvéskor:te meg én és a Gép.A kettõ közt volt néhány nyitott ablaknéhány levél, kedves és durva szóde ami feltûnik, ugyanúgy eltûnik,és ami nem is kimondhatóletörölhetõ, újítható együtthatóaz lehet fojtogató, mulattatóde valósnak kevéssé mondható.Hárman voltunk a belépéskor,hárman leszünk majd temetéskor.Te meg én és a Gép,na és a Mindenható.
48
Esõmezõ
ez már nem is esõnem víz, nem levegõkõvé vált függönybe harapok,lomha fehér mezõül homlokomra, nyálkás förgeteghull alá égi szemcserámrakódik, beteg, betegtörölném kínnal, sebbel-lobbal, lassulva végigtorz ujjaimmalpittyegve, rángvabokáig lében, vérbennem érhetek haza,hol áll, hol folyik,hol mondják végig... -nem érek fel az égig
49
A félarcú
Ólomidõben fonnyad az épülõ templomok tornyaMandulafényben játszani indul a burgonya lélekSzürke japán szél lengeti vaskori orgona sípjátKét szemem jobbra meg balra szétfûrészeli egymást
50
Sóvárgó
ettetek vón meg!...de csak kukucskálokaz üvegen keresztülorrom nyomom rátokjó pités költészekcsókos írólányokott benn falják egymástén meg csak sóvárgokkezem üres zsebemalját markolásszaez a világ legdrágábbés legjobb cukrászdája
51
Táj
mint eldobott ócska magnószalagcsillogva tekereg az idõéletfák, halálbokrok közöttkidõlt-bedõlt, deszkát emésztõanyaföld gödrében mindent betemetõhol leguggol tolvaj, vályogvetõkecskehangon legelész a kõbomlott részeg házfalakköhögve dülöngélnekmiközben a fûrajtuk kinõ
52
Hazudni
hazudni ímmel-ámmal életeta konyha kövén nem lehethazudjunk akkor inkább spermátmagunkon esett millió csorbáthazudjunk álságos válságothazudjunk aranyat tömjént mirhátfedõ alatt puhára fõtt marhát
53
Monogram
fiadnak kellett volna lennemde csak zsebkendõid örököltemhímzett monogrammalminden nap reggeli sóvárundor köt össze vizenyõs orrnyálpedig ez normál... semmi sem számítgyermeki ragacsos emlékfesti szürkülõ arcodat mostmár
54
Mécses
hallom a szókat...szunnyad az életmint ez a mécsesannyira halvány
marcona költõkúsznak az éjbenszénfeketébenpongyolatarkán
lépnek a holtakpattan a szekrényzúg a szerelvényhajnali vágtán
sajtszagú holdonfenn a magasbansiklani halkan -gondola vár rám
55
Hol vagy, hol nem
amikor látod, hogy nincs reményakkor még százezer vanamikor kötelet csomózoleret vágsz magadonhátulról nyakon ütnekhogy nézd csak, itt vanközel a megoldás, a fényde te nem hallod, füledbenezer dongó döngbüszkeség, tört erénymikor nincs hol lennedjön valaki s magához hívegy poros lakásbaha lehullsz, magasba emelmég akkor is, ha aztán megbánjaa halottkém konstatálés te felpattansz, mint Lázárde õ sohasem telefonálpedig a galamb mostsegítségért kiáltés farka billeg, mint a nádmegbúgna, de hátte itt, s én ott, nahát
56
Félelem
Ne légy nyilvánvaló.Ez a legtöbb, mit tehetsz.Ne írj verset, ne nevess.E korban, akolbanDisznók, récék, juhok köztDézsagyöngyös zászlóvetõJogtalan jogosRiadó-kiadó.Légy ordasoktól hallgatóMellverõktõl görnyedõElhajtottan születõMennyektõl is mérgezõJószándéktól görgetõFörtelembe pörgetõ.Ha itt e földönNem tudsz már élniAlatta holtanNem kell majd félni.
57
Mesémátka
Ettem kaviárt - nem kívánomEgyszer szerettem, azt sajnálom.Õrjöngés volt csak, lázálomKinõttem, mint a kabátom.Elcsorbult szívemSzemétbe dobálomKitalált királyomÉletem, halálomKezedbe ajánlomIfjú butaságomTévedés volt, látomSokszoros magányomVeszett szenvedélyemNem kell már hogy fájjonEsztelen szerelmemMégis egészenSzemtelen merészenMindörökre bánom.
58
Répa
kezdetben vala a répaés a répa minden valaés nagy és hosszú valamint az idõtlen idõés sárga vala és pirosés kemény és roppanósde nem vala még, ki megpucolja.És akkor Isten megteremté õt -a pucolónõt.
59
Az a kis bizsergés
nem tudom, mikor kezdõdöttaz a kis huncut bizsergés fölfeléa háromszögtõl bolond koboldkúszni középen a hátgerincentalán a békegalambokkal,talán a harci fecskékkelvagy a borzos verebekkela vijjogó denevérekkelmikor a hold megtelt egészenmi történhetett nem értemkint folytatódik tovább mindenaz égen, a földön, a liftbena teknõs mélán pislog a vízbende nekem van már egy kincsemha az a kis bizsergés fölfelémegy a hátgerincen
60
Hazafelé
szívd fel szemem a sok szépetaz eget a folyót a napot a holdathadd maradjon holnapra islelkemnek egy falat
fagylaltból repülõ firkál az égrefejem fölött riadt varjúcsapatvirágok lépnek út mellett félreátbújok egy könnycsepp alatt
benyitok a kihalt lakásbaaz esõ már vár itthonmire megjöttem besírtamagát a konyhaablakon
61
Bolond
nyüszítve kaparom le róladidõk percegõ homokjátéjjel kiáslak, nappal betemetleksaját golgotámra felcipellekzsebrevágom a borotvát- bolond kend, néni - mondják.
62
Hangyák
Vitt a szag elõreAz ösztön, a sok lábMentünk, amerre mondták
Ott volt a móló, a partMindenki mást akartA szélorgona búgottAz esõ szitáltMásztunk, rohantunkEltapostakFelálltunk, nevettünkSokan voltunkMentünk, amerre mondták
Bal-jobb-balElõre nézz, most meg felÁllj, indulj, soha ne maradj elHa elestél, akkor is kelj fel
Befelé sikoltvaEgymásba kapaszkodvaTáskát szívhez szorítvaRohantunk ûzött hangyákMentünk, amerre mondták
63
Hazakeresõben(Gellért Sándoros-betyárosan kísértõ)
hol van az én édes hazám?magyar földem, magyar dajkámmagyar szívem, magyar ajkam?régen véresre haraptam
úgy jöttem világra holtanmár méheden kívül voltama szívemet tõled kaptammelledre mégsem tapadtam
nincsen anyám, nincsen hazámsem a mélyben, sem magasbanországból igazolatlanbelõled is kimaradtam
õseim, kik érted haltakmagyar földben nem nyughatnakhétfájdalmú szüzek sírnakkrisztusaink elkorhadnak
hazám, hazám, te mindenemsohasem törõdtél velemkik szeretnek, szembeköpnekelhagynak, vissza se jönnek
gyermekeid széjjeltéptekfelgyújtottak, összetörtekelástak és széjjelszórtak -õk mind a fiaid voltak
64
amirõl mesélt az anyám- õ sohase járt ott, az ám! -nincsen már meg az az országszertehordták, eltaposták
verik most a magyar kártyátkik nem nézik, csak kifosztjákdöngetik a magyar melletmagyar gyûlöl magyar mellett
véresszájú költõk vagyunkte se vagy, de mi se vagyunkhazánk helyén kakukkfészeksírjaink is elenyésznek
édes haza idegenbenha kimentem, jól bementemmegölellek, megsiratlakúgy szeretlek, majd meghallak
65
Istenek a lépcsõn
Már a kapunál voltam, nyomtam a kódotcaplattam föl lihegve, hónaljban izzadva foltotés megtörtént akkor minden, a szememnek alighittem,hogy ott jöttek egymás után, velem szemben.
Megláttam õt, a csodást, a gyönyörût, az istennõt,Athénét, a nagyszerût, a gazellát, az észveszejtõt.Fura kis kalapja alól rámnézett mélán,motyogtam jónapotfélét mint falusi kislány,de õ csak ellibbent mellettem, akár a szellõhisz mindig is ez volt, exkluzív delnõ.
S fel se ocsúdtam még e magasságos kegybõl,mentem tovább a lépcsõn magamban egybõlde már közelgett, morajlott, jaj, el se hittem,kis csoport, s középen maga a fõisten!
Zeuszt díszes társaság követte zúgva, sivítva,- úgy látszik, ez volt nekem e napra megírva -elhúzódtam, hogy a méltóknak több helyük legyen,s tudtam, e percet el nem felejtem sosem.Fogódzkodtam a korlátba, hogy el ne essemméltóztass, helló, adjisten, encsembencsem -mormoltam, hisz köszönni illik, ám õ magyarázottfennenvalakinek, s közben átnézett rajtam, észre sem vettengem.
66
Én meg csak õt bámultam bambán, megkövülten,miközben a lépcsõvel együtt majdnem elsüllyedtem.Leszállt közém az Olümposzról! - villámok zúgtak elmellettem,a többiekre, mondom, szinte nem is figyeltem.
A fordulóban kissé megálltam, hogy magamkipihenjem,túléljem egy pillanatra, hogy õt megnézhettem,mint egy szép szobrot, mint egy mûvet,rátekinthettem,hogy õ, hogy ott, hogy elment, hogy éppenénmellettem,hát ez csodás, ez mesés, szinte hihetetlen!
S akkor megtörtént: egyszerre ott voltunk kettena földön, a holdon, a térben, az egekben,mindenki eltûnt fura ködben, én megdermedtem,mint filmben, álltunk mátrixos-kimerevítetten,és az örökkévalóságra vártunk önfeledten.
Aztán õ lefelé ment már, mit ment... vonult! sközben nyomta továbba szöveget, de egyszer csak felnézett rám azzal azisteni szemmelpont a két szemem közé nézett, tekintetehomlokomat átszúrta- Ki a fene lehet, s mért bámul furcsán? - gondolta.De akkor ott, egyetlen másodpercreösszefonódtunk, én, a porszem, s õ, a nõk kedvence.
67
Majd a csoda elpárolgott, kapaszkodtam továbbsietvemert a másodperc, mint homok, lepergett, s márvártak énrámegy másik térben, egy másik létben, másik érán.Csakhogy azt a pillantást, azt az egyet,amit mostmár soha nem felejtek,magammal vittem, íme, itt van,el is rejtem gyorsan a kavargó hóban.
68
Emlékeim iszapjában
Emlékeim iszapjábankotorgatok mostanában.Negyven év még nem volt elég,hogy minden leülepedjék.
Az árvíztõl mitse féltünk,a folyótól messze éltünk.Kodra Pista osztályfõnökiskolából hazaküldött.
Ennek nagyon megörültünk,s a töltéshez még kimentünk,Szamosnézõ nagy kalandra,a víz már lábunkat mosta.
Aznap este nem aludtunk,összevissza futkároztunk,készülõdtünk fenn a vártán,ismeretlen sorsunk várván.
Jóska bácsi a Trabanttaltöltést járta oda-visszamegnézni, hogy a Szamosunka híd alját hogy nyaldossa.
Minden férfi ott a házban,szomszédokkal kalákábanhomokzsákot töltött, s raktakapunk elé jó magasra.
69
Nagyanyám feküdt az ágyban,tehetetlen, lebénultan.A sok ruhát zsákba varrtuk,szekrény tetejére dobtuk.
Megszólaltak a szirénák,de elõbb fújták a hírekhogy a gátak átszakadtak,nem állják útját a víznek.
Jött az ár, mint sötét felhõ,leereszkedve az útra,méter magas piszkosbarnafalként elénk magasodva.
Ellepte az utcát végig,pont ablakunk pereméig.
Pancsoltunk a piszkos lében,kezünk fejét belédugva,könyökölve úgy szemléltük,hogy lett utcánkból lagúna.
Döglött állattetem, deszkákés kerekek úsztak sorra,majd csónakok, tutajfélék,katonák, sok érdekes kép.
Hallottuk, hogy a távolbannagy robajjal visszhangozvahogyan dõlnek össze házak,jajgatva és siránkozva.
70
Bolond András a szomszédbólderékig gázolt a vízbe,boltba kenyérért vagy lisztértminden család csak õt küldte.
Másik nagyanyám s az anyjautcányira laktak tõlünk,hozzájuk ennivalóvalgumicsizmában átmentünk.
Pár nap alatt apadt az ár,maradt utána tenger kár.
Az árvizet én szerettem,velem volt minden szerettem.Étlen, szomjan nem maradtam,bizonyisten, boldog voltam!
Nem tudtam, hogy fáj a halál,s hogy az idõ gyorsan elszáll.
Szerelmes is akkor lettemlegelõször életembenegy ismeretlen legénybe,biciklis szõke hercegbe.
Az árvíz engem nem bántott,nekem csupán nagy kaland volt.Nem láttam én senkit holtan,még csak tizenhárom voltam.
71
De azóta komor egekhalálesõt eresztettekemberre, állatra, fákra,családom összes tagjára.
Így vitt el tõlem mindenkit,házat, jövõt, hercegesditnegyven évnek gyilkos árja,s lettem halálosan árva.
72
Lét és nemlét között
ó ti boldog fentiekkincses alantiakélõk és nyüzsgõkfélõk és éhezõkirigylésre méltóksajnálatot vonzókvajon felfogtok-eamikor értetekmagamba zuhanokmikor granulátumlesz a testemreggeli kávétoklelkem párájával?
73
Most még csak
most még csak porózusszéthulló törmelék a vágydarabos száraz tapintatkell jönni valami nedvnekvalami csapadéknak föntrõl hogyösszeálljon tartós keményszerelemmé valami esõzuhatag tán néhány cseppkönny
74
Kredenc Hill
nyárikonyha kredencestül omlikház faláról zöld rolnizás mállikkidõlt a klozett deszkaoldalaásít hûlt helyén fekete lyuk maga
szeméttojást költött ki a tyúkólitt épül nemsokára az új mallahogy elhullatja levelét a bokoralatta felrémlik az odagyûlt nyomor
szétesõ sorsok árnyéka a falonhull mint a vakolat vádlón és vakontorzonborz hajléktalanhajlék-alomkopár táj, ó jaj, borzadály fájdalom
látszik a szerencse milyen forgandóVirginia Woolf mûve az Orlandodombbá rohad holnapra a kredencez a domb már egy másik Hill, Terence!
75
Hirtelen semmi
valami szokatlantvalami értelmetlentkéne most tennide legjobb a hirtelensemmitömény a csendgörény a trendnem keresni nem akarnimások napja sütmás kutyája ugatmást vernek agyon
76
Szétfolyó élet
mint mikor elrakoda születésnapra kapottcukrot csokoládétmelyen a Tesla áll abécsi barokk íróasztalszámodra kijelölt jobboldali mély fiókjábafelnõve hogy majdaz elõre látható rosszidõkben is legyen belõlenem gondolva rá hogyevészetre enyészetráhibáz mert nemláttál még halottatkukacok költözneka csokoládédbanyúlós bonbongyurmalesz a karamellahogyha nem látogatodvágyakozva önmegtagadónminden ínséges naponhogy nem olvadt-e szétsztaniolkoporsójábanés nem ragad-e hozzámár minden emlék mintaz édesbõl keseredettszétfolyó eldugott élet
77
78
Üveggolyó
tegnap megvettema tökéletességeta mindenségetmagamnakolcsó voltátlátszó, mégis tükröstrükkös üveggolyótalpon álló, mint a régi étkezdékés soha meg nem rendülõamilyen lenni szeretnékmagam isbár törékeny, simogatnivalónagyanyám benne fejjel lefelé láthatómint egy fényképezõgépbens földrengés eseténpolcról leguruló.
79
Egykor
egykor szólt a déli harangszónekem azóta egykor van déla kis szokolaz ablakban, a tornácona gangon, a fásszínbena kertben a faágona mûhelybenapám kezébenzúgtak a harangokszólt kossuthreggeli rántottát üzentmások szívtákmi hallgattukegykor így voltegykor mindenki elmentkossuth se maradtnincs már szokol, csak szökölegykor nekem ismennem kellkettõkor várnak
80
Ma semmire nem vagyok képes
Ma semmire nem vagyok képes.A fáradtság mint a halál oly édes
éjjel a mellemre ült csaknézett nagy üres szemekkelnyomott lefelé mázsás kezekkelaztán álmodtam hosszan mélyenmíg fel nem csörgött a reggel.
Az új nap ismét vérízû, éhes -ma semmire nem vagyok képes.
81
Galambok voltunk
annyira magunkvoltunk sokévesgalambpár drótonesõben, felhõsnapsütésbenbúgtunk, szélfúttaidõtlenségbenegymást hajszoltukmagasságossohaelnemérésbenártatlanok, burokbanszületve, hosszan elbúgvalepusztult hontalanfiatal antennánkonszürkésfehéren
82
A boldogtalan tollhercegnõ
Felnéz, s nem látja az eget.Madár se sehol.Nem is vagyok bronzból -Kesereg.Gipsz.Csipsz.Elõtteellõttek.Miért nem vagyokVénusz?Vénülsz -Szólt egy pók.Pokk,pokk,Könnye potyog,Mint a tinta.Pacában állGipszelt lába.Sír a kripta is.
83
Schiele-versek
/Egon Schiele (1890-1918), a zsenitudatú osztrák festõ,Gustav Klimt rövid és botrányos életû tanítványaspanyolnáthában halt meg. Mûvészete a szexualitás és ahalál köré fonódott. A Schiele-versek a Spanyolnátha
folyóirat felkérésére születtek. /
Schiele
Lábuk közt illetlen kitakartKelletlen nõket festett.Mit akart?Fordulj fel, közszemérem!Halottra kell két szem-érem.Ma már e mûvészet nem csábít,Helyette kokain kábítNem nézünk tomport, combot, vádlit,Magunkévá tesszük a sámlit.
Szép undor
Mit nekünk már a testiségAmikor a test is ég?...Kellemes haldoklás,Csinosan oszlik a holtS meg a vélemény is.Látod, milyen szép a halál?Lábad közül már senki se kiabál.Ne tiltakozz, eszem!Véres húsodból eszem.
84
Mivégre?
Nem vagy megváltóNem vagy Marius, sem SullaCsupán egy önmagad meghágóKéjsóvár, felizgult hulla.
Fortuna interruptus
Aki sokat gondol a halálraOlyan mintha folyton maszturbálnaMert az emberi sors legvégülA halállal kielégül.
Akt is, akt us
Pucér sirályok, ledér ibolyák,Örömtelen örömlányokCombjai közül kikandikálóPenészvirágok.
Vázaarcú nõKaktuszlábú férfiNagyra tátott testtelTobzódni nem restell.
Volt vagy nem lesz családodSzemedben hordod halálod.
85
Végítélet
Jöjjön már a kénesõ,Túl sok itt a kéjlesõ!Máriák, józsefek, kisdedekHelyett a pemzli végénÖnmagát kielégítvénPáriák, korhelyek, alfelek.Persze neki még nem volt csetjecsak lédúsan buzgó ecsetje,polgárpukkasztó segglyukaamit nem kíméltinkább rögtön elítéltprûdölgõ világszáj-kancsuka,mikor már fejreállt a század -ez lenne hát a magyarázat?Csak egy háború jutott nekiPedig magának nem kérte ki.Ma már nem hallunk felõleMerthogy nem lett belõle- mivel elvitte a vírus -Komor vén kibaszott filozófus.
86
Jaj, most egy limerick kéne
Volt egy festõOsztrák anyásArca rettentõangyalpatásMestersége a ráhatásSzeretett nõt, férfit, magátEpedve várta a halált.Zsibbadó nõi testekreA saját végzetét festette.
In memoriam E. S.
Miért oly sárgák a lombok?Szõke széplányok, bolondokEcsetbemászó képû koboldokSzéttépett arcú rongyok,Testnedves földön varangyok -Ma értem szólnak a harangok.
Modélia
Modellt keresett õ,Egon Schiele, a festõ.Hozzáhajolt akkor egy utcanõ,Két melle kemény volt, mint a kõ.Szája kifestett, hóna beretvált,
87
Széttette lábát, komoran megállt,Majd mondta: Na, ni, te festõ SchieleEgon, cseszdmámeg, ehun fessíl le!
Nemtelen
Nemtelen talány a lányCsömörbokor a korS halottidéz vitézTéblábak köztHever mohónNem, nem, kérem,Ez nemcsakTükör-szemérem!Nagyszerûen szép a rút,Napszerû szél felejt borút...törött poharam felborult.
Megrázó
Az embert olykor megrázzaA körötte élõk hagymáza.IlyenkorÚgy nyúlunk magunkhozMint utolsó mentsvárHa elhagy a mindenS gondoljuk, hátha-háthaElvisz majd egyszer a nátha
88
Mikor még nem volt oltásFarokhoz mûanyag toldásMellbevarrt szilikon ikonFeltöltött lufiszájharap a harmadikonBarázda bõrrázdaNyakonló hasonlóHalottgalopp.
Ars poetica E. S.
Izmos izmussal festettKitekert-kitakart nõi testetközben kereste önmagátés megtalálta a halált.
A kérdés
Bandukolok hazafelé a hídonmiközben félresült sorsomat szidomés csak a beképzelt hold pufók képenéz le rám, meg az éj sötétje.Egész úton hazafelé azon gondolkodomja, ezt a sort már lelõtték elõttem, tudom,s rég elporladt anyám se szólongatom,különben mindenki csak nevetne, gondolom.Nem hittem volna, hogy valaha leíromazt, ami bánt, vagy inkább kisírom
89
magamból, míg be nem növi síroma torzonborz moha és talán báránykafut majd fel repedõ betonfejfámra,ha majd nem lesz aki felkeressehalottak napján, november este.Mindig az van, hogy soha nincs idõés nem azt tesszük, ami kõ -azaz épp azt nem tesszük, ami maradnamert csípi szemünk a hagymas szeretnénk, ha a fõnök békén hagyna.De nem, mert futkosni kells nincs már köröttünksenki azokból, akiket szerettünkelmentek jó messze, vagy nem is voltak,a többiek meg már mind megholtak,nekünk meg nincs idõnk magunkra, se másraés senki nem visz minket a padlásramert másé a padlás már, és a pókhálóhelyett szürke agyunk a szétmálló.Itt vagyok tehát én s a folyó vizén a buta holdfénymeg a kérdés: ki ez az Egon Schiele?Milyen irányzatnak a híve?Vajon miért is festettannyi lába közt szétnyitott testet?Bár nem biztos, hogy bomlott pressziófûtötte fiatal testét, inkább expressziócsak zseni volt, vátesz, csak mûvész,kik közül a legtöbb tönkremegy, elvész.Szakértõ szemmel képeit csodálvakár, hogy fiatalon vitte el a nátha.Okos ember mást meg nem ítél
90
kivéve ha nem itt élnálunk, honnan elmennek a józanok,s maradnak a satnyák, a mamlaszok,amilyen tán magam is vagyok,még szerencse, hogy utódot nem hagyok....na tessék, míg ezt mind leírtam, szívem,kétszer is kihûlt a meleg lábvizem.
91
ÁlmatlanulTöredékek, befejezetlenségek
Szentek
szentistván,szentróza,szentszûzegekbe,húdefúaszél.
Õszi Hamlet
kóválygunk, mint bolond õszi legyeks kérdezzük magunktól: legyek vagy ne legyek?
Felismerés
amíg nem írtam verseketazt gondoltamhogy minden költõ õrültma már nem gondolom eztma már tudom
92
Félelem
Jaj, már megintÚgy félek, úgy félekHogy kiderül valamiNem rólamÉn senki vagyokRólatok
Hit
Néha úgy hisszükAzok a másokTalán mi vagyunk
Még nem tudom
mindent tudok a halálrólcsak még egyet nem:hogy milyen.
Hõsköltemény helyett
Ez itt a posvány. Holtak sara.Õseink lecsapolt vérétIssza ellenség lova.
93
Konyhuló
felállok, leülökfõ a paszuly, a csülök
A semmi
Na végre!Nem jut eszembe semmi.Ez az! Ezt kéneállandóvá tenni!
Kedv
ma víg dallamos a kedvemlangyos zenébe fojtom magam
Összeszedett
egyszer majd összeszednek engem ismár most szólokvigyázzatok, csak óvatosanporból vagyok
94
Két könyv
mint két könyv, széttépjük egymástsemmik leszünk mert voltunk mindeneka szavak megszûntek elcsitultakhírmondóban kiszáradt tengerek
Álmatlanul
hûs hajnal ölelmár halkulnak a tücsköklégy türelemmel
Õsidõ
õsködik az õsemberhejehujázikesõben megázik