2

Debreczeni Éva

A boldogtalantollhercegnõ

Versek

A kötetet a szerzõ fotói illusztrálják

2010

3

Tartalom

KeserversHajnali felelet

Jaj csakAz ujjbegyek lázadása

Kinn fog benn ködCsigaRongy

LélekzsugorPilla

Buja zöldAgybérlõ

Itt korcsosulunkPillantás a hídon

A város éjjel33

Nem fáj szerelemA mese végeApám sálja

Ha eljönÜvegtálRutin

Arcod, nevedAkarlak

Tudósítás magamrólHasfelmetszõ kedvese

A minekemberekHajat mostam és eljött az este

Jó lenne

4

Forog a korongCsend

Fekete KataKonzerv

MacskasorsHa én népdal volnék

Fehér hadCsendélet kívül-belül

Hárman voltunkEsõmezõA félarcúSóvárgó

TájHazudni

MonogramMécses

Hol vagy, hol nemFélelem

MesémátkaRépa

Az a kis bizsergésHazafeléBolond

HangyákHazakeresõben

(Gellért Sándoros-betyárosan kísértõ)Istenek a lépcsõn

Emlékeim iszapjábanLét és nemlét között

Most még csakKredenc Hill

5

Hirtelen semmiSzétfolyó élet

ÜveggolyóEgykor

Ma semmire nem vagyok képesGalambok voltunk

A boldogtalan tollhercegnõ

Schiele-versekSchieleSzép undorMivégre?Fortuna interruptusAkt is, akt usVégítéletJaj, most egy limerick kéneIn memoriam E. S.ModéliaNemtelenMegrázóArs poetica E. S.A kérdés

Álmatlanul (Töredékek, befejezetlenségek)SzentekÕszi HamletFelismerésFélelemHitMég nem tudomHõsköltemény helyett

6

KonyhulóA semmiKedvÖsszeszedettKét könyvÁlmatlanulÕsidõ

(Szerkesztette Cseke Gábor)

7

Keservers

minden verset már megírtakminden csókot elcsókoltakhelyettem

az eget a földnek adtáka világot megváltottákfelettem

mások jártak szórakoznimások szültek éltek haltakmellettem

ittam bort sört pálinkát iskenyeremnek a javát ismegettem

sírtam sokszor tán hiábaéletemben de csak egyszernevettem

mire várjak hamarjábólkiköltözöm e világbólleverten

8

Hajnali felelet

2 óra 45felpattan a szemedfekszel mozdulatlan a lepedõ alattlábaid közt 30 fok a szöga szobában 27 fok a melegcsukott szemmel nézed a fényeketkóbor áram vibrál a plafononProspero talán alszikAriel felelget nekedorchidea- és lótuszillat lebeg(lótuszt sose szagoltálmégis tudod, hogy milyen ez)jobb talpad csiklandozzákismeretlen buddhákvarázslóistenektudatod hosszú pórázra engeded -sokáig így megszûnsz lebegszmajd végigsimítod testedethátad megvakarod ameddigelér a kezeds az ablakon lassan beáramlika meztelen szeretet

9

Jaj csak

jaj csak a beszéd ne volnajaj csak az érintés ne volnajaj csak a létezés ne volnahogy tudnék szeretnihogy mernék lehetni

10

Az ujjbegyek lázadása(Ay ujjbegzek l’yad’sa)

fellázadtak konok ujjbegyeimbillentyûpüföléstõl kékesenkrumplipucolástól redvesenmosogatástól nedvesentestközelségre éhesenélõhúst akarnak tapogatninem kell a márvány a fa a kõhárom nap csak egy esztendõhajhúron kívánnak pendülniszorongatástól pezsdülniszõrszálat vígan hasogatnivállakat hátakat lapogatnivendéghajakat masszírozniszelíd borzongást kasszírozniborotvaélet simogatniüveggolyókkal bûvészkedni

11

Kinn fog benn köd

ma ismét a ködébresztett átkaroltkörül-belül-áthatoltmacskává változtatottbeszívtam felnyaltamlefetyeltem mint tejetködbõl lesz kölykömkicsiny ködöcskelondoni fog-kid

12

Csiga

ízetlenné vált a tegnapi kenyérés a galamb is csak csukliknem a szokásos nótát búgjaablakpárkányon bámulpiros gombszemekkelmi lesz majd ezutánkitartok mászom fölfelécsiga az edény falánle a levélrõl fel az égigminden nap visszadobnakindulok újra

13

Rongy

az én életem már elmúltcsak ittfeledett az Istenegy testben a liftbenaz utcán, a padonmint rongybabáta felnõttek játszóterénahol már nem legel tehénbelep a penész, a mohaagyamra lép a sok ostobahomokba taposnak napontaszalmaszívemmel gyújt ráegy részeges kokott -de lelkem még szólmint veszett fagott

14

Lélekzsugor

Törpére töppedt testbenfeszül gigászi lelkednem tud kitörni, szorong, szepeg,gyûjt erõt lelkesülnide csak porba fing.Ne hát, ne hát, ne hadd,hogy elsodorjonnemlét szele!Utódod, nemtõd, sírodsehol sem lesz,nyugodj bele.

15

Pilla

1.

Saját versem pillangójahókoncsókolt -melléléptemelszállt, mint egy szempillakonyhakövön szalonnázvavihogvaa magosba.Röhöghetnék, ámde inkábbelbújok a szobábabillegetek billentyûsenpillogatvapohárba.

2.

Holnap temetés, rozzant emelésvidám ölelés, ma sem heveréskorhadt nevetés, mitsem szereléskukatördelés, téblábkeresés.

3.

Elgurult a guruló,leesett a veddfel,pipázik a jópipavetkõzik a vekker.

16

Konyhalány lett Kólika,folyékony a tenger,felsikolt a reszelõ:ha már vettél, tedd el!

4.

szeretném magam megtalálniegy kicsit, egy kicsitadyendre gyomra koroghajnal int, hajnal int

hallom a szót hallomkonczzsuzsa énekelminden nap valaki meghalföldközel, holdközel

5.

Nem tudtam, miért,csak szeretni vágytam:ementáli.Apádra-anyádraötvenbe fúlógyermeki álmaa számba’ -blumenthali.

17

Buja zöld

most kacéran bontogatja magátmondják qui mal y pense honi soitegy nap majd megérik de még csak zöldnedvében áztatja parázna föld

karót ölelget lágy inda karjatekergõzik köré mert akarjade vágya felettébb szürreáliscserépben van alatta fatál is

18

Agybérlõ

beköltözik hozzádbár néha nem látodott van a sarokbankét térdét átfogjasokszor irgalmatlanbármikor hazajösszérzed szorongásátbárhová mégy innenõt magaddal viszedegy halott mosolybannappalok árnyékánéjjelek forgásánszemek fényhiányaördög kacagásamind veled költözikmehetsz már bárhovamert nem gyõzöd le ésnem hagy el soha

19

Itt korcsosulunk

most mikor ti kõdobodébbanyateljes anyatérbenkeservesen kínzattattokrémségmúzsák korbácsolnakalkotóan csudálkodtokitt mi hazánkakukkjaisorsunk eszünk fészektelenkopunk fogyunk olvadozunkkorcsosulunk lélektelen

20

Pillantás a hídon

egy férfi negyvenkörül sötétbõrûkorlátra dõllenéz a vízbekezében pénztárcafiatal anyukakisgyerek nyakábankislánya ujjaanyuka szájábangyûrött kutyátsétáltat pórázongazdag gyerekkét testvér közelegegyformán nem szépekmégis nevetneköreg tolja biciklinfölfelé szatyraitajkát biggyeszti nyögvenem bírja kínjait

21

A város éjjel

Itt semmi nincs csak a nagy büdös sötétbár néha minden lámpa égde nem járnak kinn az emberekcsak utcalányok és vén kóklereksvihákok, szépfiúk, trógerekéletunt hómleszek, drogdílerekfogatlan egykorvolt hercegekautócsodán titokminiszterek.Egy cigánygyerek neonbanmájkeldzsekszont táncolmajd aprót kér tõled ha nézeda kurvák is csak festett fehérekleszopnak s elszedik a pénzedkószáló turistákra vadásznakde mindenkit porig aláznakaz igazolványkérõ rendõrökjobb annak aki nem hõbörögna meg a sok újgazdag buzinekik az élet jókora buliés csak õk tudják megfizetniazt a cechet amit az éjszaka kérsztriptízbárban Manele mester zenélkeveset s rosszat kapsz a pénzedér’kóbor kutyát sintér herélott ül a sarkon Macbeth és Ledéra parkban Drakula kefél.

22

33

harminchárom éva bûvös szám

a prófétasorsotteremtõ talány

a felkent aleköpött áldozat

ami te vagymiközben mások

ássákilledelmesen sírodat

száz helyettharminchárom év magány

csak ugyanannyigyûlölt szeretõ

földbõl kivétel,égbe betétel

harmincháromkavics sírod oldalán

egy élõ és egyhalott leány

23

kerítésen átlátod a szomszéd

dugja a csajátegymásután

harmincháromszorreggel korán

neked nem jutottegy csepp

se soha egy jóvágány

elmúlt s nem isvolt esélyed

semmikor semmidnem volt

csak az azegyetlen biztos

száma harminchárom

most is az maradneked

sovány vigasz egykis büszke

24

különbség egynagy csoda

ma ismét örökreelmarad

most gyorsanszétfolyni volna jó

látod ahogyelgurul melletted

az átlátszó, hûvösföldgolyó

25

Nem fáj szerelem

Szétgurulnak elõttema szavakmint szakadt gyöngysorróllebuggyanógyöngyházbogarak.

Ne szólj, szám,nem fáj szerelemmennem kell,most eltemetem.Siratófal alattsiralomvölgy hasadhajnal pirkadhasam alatt.

26

A mese vége

Egyszer voltam, hol nem voltamvilág közepe magam voltamarcomat könnyben ritkán mostamöregkoromra jól megholtam.

Egyszer voltunk, hol nem voltunk,világ közepe magunk voltunk,arcunk könnyben ritkán mostuk,öregkorunkra jól megholtunk.

27

Apám sálja

Apám sálja régen árvanem viselte, csak ha bálbaesküvõre, temetésrekellett menni, ritkán tetteímmel-ámmal a nyakábanem mehetett vele gyárbapedig szép új selyemsál voltrajta zöld-barna kockás folt -mintája mint a sakktáblailyen volt az apám sáljaegykor neki anyám vettemikor apám meghalt, tõlelánya férje örökölteszekrényébe jól eltettehiába õ se viseltecsak templomba, temetésrenéhanapján ha felvettelánya férje korán elmentélete pohara megteltnem kellett már apám sáljahelyette mást tett nyakábafelesége nemsokárautánament bánatábaapám sálja így rám maradtõrizgettem ruhák alattaztán egy nap elõvettemmolyok elõl megmentettemapám sálja mostmár dísz lettócska bútorok közt díszlet

28

apám sálja néha kendõinteget vele a szellõapám sálja immár abroszrégi repedt könyvespolchozapám sálja varázsszõnyeg- kiporoltam elõzõleg -apám sálja mostmár várjaki teszi majd a nyakábaapám sálja mégsem árvavelem jön a másvilágraapám sálja fenn az égenbarna-zöldes õszidénybenvele úszik ökör nyálaIsten tekeri nyakára.

29

Ha eljön

ha eljön az érzelmek nedûjetudod nem ihatsz légy észrevétlenkét kis adagban jobban hûlnelidércek ülnek meztelen testeden

tompán puffan a gondolat lehullkicsöng nem veszi föl majd megszakadmásnak szolgál most vadulátadod önmagad lelked is úgy marad

padon ülsz a kutyával nyüszítkerget a szél a gömbölyû idõharangok zúgnak túléled reggeligde hinni kell és inni kell és benõ

30

Üvegtál

Tegnap vettem négy üvegtálatnem is tálat, mélytányértpótló ibriketma már nemtányérból eszik a levesthanem csészébõl, ibrikbõlami belefér a mikróbaés nem pattan szét, hõállófagyálló, csókálló.Nem volt szükségemnégy ibrikre, sõt egyre semaztán mármegbántamhogy megvettem, gondoltam,majd odaadom.De mivel pont négyet vettem,ha odaadomõket a két gyereknek,kettõt-kettõt, világos,nekem nem marad semmi.És nem is egyformák,hogy hármat odaadjakés nekem maradjon egyez fel sem merült.Mert senkinek nem kellegyetlen megmaradtüvegtál, se hõálló,se fagyálló,mert senki se él egyedül,csak én.

31

Rutin

most felöltözölbeveszed az orvosságotbecsomagolod a könyvetteát zársz kis palackbakinézel az ablakonmegfésülködszkenyeret majszolszcsörög a telefonfelébredsz

32

Arcod, neved

az A-t az N-nel összekötnémaddig mindenki te vagyaz arc a törvénynévtelen szeretõknevek szeretetlenhogy lehet az hogyazt még nem feledtemamit el kellett volna azértjössz majd el széllelgalambbal nevetésselfelejthetetlenöleléssel

33

Akarlak

akarlak mint széket az asztalmint tojást a tyúk ha kotlika ló a kátyút mikor megbotlikmint méhek a mézet tavasszalakarlak mint veréb a morzsátóvodás a szülinapi tortátakarlak mint tücsök a nótátfolyót a hal ha kifogják

34

Tudósítás magamról

túl heves ez a nyár túl hevespiacra kéne menni venni enniizzadságban sós lében fürödnivadul õrjöngni megnyugodnikorgó gyomorral elindulninem kérdezni mit érdemeskék foltok lelkünk minden részénaprócska jelre várva mondat végénzöldségek közt hûsölni pincébennem menekülsz már úgy érzem

35

Hasfelmetszõ kedvese

itt fekszem félbevágvamagamból kifordulvaa gyilkosnak megbocsátvamondják hülye vagy lelkemnézz föl ez az én testemvárakozom belémfeledtenki élõt szeret nincs ki segítsenelõlem is elbujdosott az Istenvillák és kanalak közt késeisiratóm vérbe taposom

36

A minekemberek

ott állnak fekete ruhábanmindig a vízzel szembena havas útontétovánkezük üresjön valaki s hoz valamitölbeveszikhovatovábbértelmetlen életük

37

Hajat mostam és eljött az este

Ha mosogatni látták Agata Krisztitnem ordított, nem verte ki a hisztitfogcsikorgatva, miközben ráértnem csapta falhoz, nem törte szét a tányértcsak eltett láb alól szép csendbenlõve, fojtva, mérgezve, mosogatóvízbenhét szobalányt, négy komornyikot,három fõnõvért, egy unokahúgot, két papot.Végül zsírként feloldozta magát a habbannála ezt senki se csinálta jobban.

Mosogatás közben elõjönnek a rémek,az ultrában nem oldódnak a krémek,ráncos lesz bõröd, ujjad elöregsziks ha nem sietsz, nem leszel kész estig.Hogy csinálják mindezt, akik a körmüket festik?

Aztán hajat mostam és eljött az este,szellemanyám ringatott: tente-tente,a halál kaszáját már rám is kifente.Ablakomban csúfolódott a telihold.Koponyám hegyén ülveAgata Kriszti fehér bagolykéntmosogatódalt dalolt.

38

Jó lenne

jó lenne ha a körben ülõkarcába nem vágynék taposnis a messze távolban levõk nyakábavíz alatt fuldoklón kapaszkodnicsak a kiválasztott nem választhatmagának olcsó s jobb helyetjó lenne ha körülöttemmások ülnének magam helyett

39

Forog a korong

nem tudom mi lesz most velemde ninnana nannana nina a történelemsosemvolt hõsök tutturu tuttu tittanem tudom mi lehet ennek a nyitja

voltam voltál s voltunk mi együttde egymást sohasem ismertüknem is kell már kampari újabb témapippidi ami volt az elmúlik néha

tegnapi csodálatos versemelszállt mint varjú a ködbena tantumergót éneklem veledkezemben szétmállik kezed

40

Csend

Vedd ki fülembõl a zenét!Olyan jó a csend.Ne zúgjatok, gépek, emberek, fûnyírók!Ha, ha: hallgatom a halált.

41

Fekete Kata

Katicabogárkafekete gyászruhábaberepült szobámba.

Két piros pötty a hátánfélelmek súlya a vállánezért még meg is szánnám.

Finoman fölszedemerkélyre kiteszemrepüljön el tõlem.

Most legalább tudomhogy odaföntlesz két piros pontom.

42

Konzerv

Fáradt agyam halra éhesfoszforeszkál a nyárikrémeshajolj keblemre, édes!Nem vagyok perverz, csak borisszaszõrmentén bókoló klarissza.Úristen, mozdul a kredenc!Ez már a delírium tremenc.

43

Macskasors

Híd közepén szép lapos macskaki van nyújtva mind a négy mancsaát akart menni, csak ezt akartanem sikerült, így volt megírvaautók közt ugrálva, sakkozvanem jön senki el, hogy kihozzadana-dana-dom.De minek, hisz neki már mindegyminket is majd így kiterítnek.Bár nem vagyunk mind tarka macskákcsak beképzelt, pukkancs makacskákakik nem tudják, mi a lényeg:belünkbe halkan belelépnek,dana-dana-dom.

44

Ha én népdal volnék

Nem szoktam, nem szoktamdélután itthon lenniezért furcsa, ezérthogy ide besüt a nap.Máskor is besüt, csak nem látomcsak nem látommert nem vagyok itthon.Nem vagyokitthon.Mire hazajövökmár rég sötét van.A hold pedig nem süt belegtöbbszörlegtöbbszörcsak teliholdkoréjjel, mikor alszom.Mikormár alszom.

45

Fehér had

milyen katonásak ma a bárányfelhõk!glédába állnak, és mind-mind egyformáka köztávolságot precízen megtartjákelöl a nagy pohos, biztos az a fõnök

csak jönnek és jönnek, és hallom, hogy döngnekkék bársony szõnyegen nyomódnak laposnakglaszécsizmájukkal fejemre taposnakszélfúttán sietnek, egyre közelednek

nyomulnak, tömülnek, mindjárt ideérnekfehér szõrük alá eldugták a puskátnem esznek ebédre habcsókot, galuskátkedves kis bárányok, mindjárt agyonlõnek!

46

Csendélet kívül-belül

csavaros a szél, pödri a virágokatmeg kéne már mosni az ablakokathangvillát szegeznek torkomnakszirén a fülemben dobhártyát foltozgat

fogaim közé szorult a létezéskettõnek sok, egynek meg kevéskörkörös szobámban kutat a huzatrendõr a híd lábán felfelé mutat

verébre vár az antennaelhagyáshõmérõvacogva riad a pattanásaprópénz potyog esõre váltvakinyújtom tenyerem egy vízfogásra

templomnak tetején bábeltorony épülarrébb nyárikonyha mállik fedél nélkülbenne ottfelejtett emlékkredenc rohadteknõsszag terjeng, a szívem meghasad

47

Hárman voltunk

Hárman voltunk a teremtéskor:te meg én és a Géphárman leszünk majd lefekvéskor:te meg én és a Gép.A kettõ közt volt néhány nyitott ablaknéhány levél, kedves és durva szóde ami feltûnik, ugyanúgy eltûnik,és ami nem is kimondhatóletörölhetõ, újítható együtthatóaz lehet fojtogató, mulattatóde valósnak kevéssé mondható.Hárman voltunk a belépéskor,hárman leszünk majd temetéskor.Te meg én és a Gép,na és a Mindenható.

48

Esõmezõ

ez már nem is esõnem víz, nem levegõkõvé vált függönybe harapok,lomha fehér mezõül homlokomra, nyálkás förgeteghull alá égi szemcserámrakódik, beteg, betegtörölném kínnal, sebbel-lobbal, lassulva végigtorz ujjaimmalpittyegve, rángvabokáig lében, vérbennem érhetek haza,hol áll, hol folyik,hol mondják végig... -nem érek fel az égig

49

A félarcú

Ólomidõben fonnyad az épülõ templomok tornyaMandulafényben játszani indul a burgonya lélekSzürke japán szél lengeti vaskori orgona sípjátKét szemem jobbra meg balra szétfûrészeli egymást

50

Sóvárgó

ettetek vón meg!...de csak kukucskálokaz üvegen keresztülorrom nyomom rátokjó pités költészekcsókos írólányokott benn falják egymástén meg csak sóvárgokkezem üres zsebemalját markolásszaez a világ legdrágábbés legjobb cukrászdája

51

Táj

mint eldobott ócska magnószalagcsillogva tekereg az idõéletfák, halálbokrok közöttkidõlt-bedõlt, deszkát emésztõanyaföld gödrében mindent betemetõhol leguggol tolvaj, vályogvetõkecskehangon legelész a kõbomlott részeg házfalakköhögve dülöngélnekmiközben a fûrajtuk kinõ

52

Hazudni

hazudni ímmel-ámmal életeta konyha kövén nem lehethazudjunk akkor inkább spermátmagunkon esett millió csorbáthazudjunk álságos válságothazudjunk aranyat tömjént mirhátfedõ alatt puhára fõtt marhát

53

Monogram

fiadnak kellett volna lennemde csak zsebkendõid örököltemhímzett monogrammalminden nap reggeli sóvárundor köt össze vizenyõs orrnyálpedig ez normál... semmi sem számítgyermeki ragacsos emlékfesti szürkülõ arcodat mostmár

54

Mécses

hallom a szókat...szunnyad az életmint ez a mécsesannyira halvány

marcona költõkúsznak az éjbenszénfeketébenpongyolatarkán

lépnek a holtakpattan a szekrényzúg a szerelvényhajnali vágtán

sajtszagú holdonfenn a magasbansiklani halkan -gondola vár rám

55

Hol vagy, hol nem

amikor látod, hogy nincs reményakkor még százezer vanamikor kötelet csomózoleret vágsz magadonhátulról nyakon ütnekhogy nézd csak, itt vanközel a megoldás, a fényde te nem hallod, füledbenezer dongó döngbüszkeség, tört erénymikor nincs hol lennedjön valaki s magához hívegy poros lakásbaha lehullsz, magasba emelmég akkor is, ha aztán megbánjaa halottkém konstatálés te felpattansz, mint Lázárde õ sohasem telefonálpedig a galamb mostsegítségért kiáltés farka billeg, mint a nádmegbúgna, de hátte itt, s én ott, nahát

56

Félelem

Ne légy nyilvánvaló.Ez a legtöbb, mit tehetsz.Ne írj verset, ne nevess.E korban, akolbanDisznók, récék, juhok köztDézsagyöngyös zászlóvetõJogtalan jogosRiadó-kiadó.Légy ordasoktól hallgatóMellverõktõl görnyedõElhajtottan születõMennyektõl is mérgezõJószándéktól görgetõFörtelembe pörgetõ.Ha itt e földönNem tudsz már élniAlatta holtanNem kell majd félni.

57

Mesémátka

Ettem kaviárt - nem kívánomEgyszer szerettem, azt sajnálom.Õrjöngés volt csak, lázálomKinõttem, mint a kabátom.Elcsorbult szívemSzemétbe dobálomKitalált királyomÉletem, halálomKezedbe ajánlomIfjú butaságomTévedés volt, látomSokszoros magányomVeszett szenvedélyemNem kell már hogy fájjonEsztelen szerelmemMégis egészenSzemtelen merészenMindörökre bánom.

58

Répa

kezdetben vala a répaés a répa minden valaés nagy és hosszú valamint az idõtlen idõés sárga vala és pirosés kemény és roppanósde nem vala még, ki megpucolja.És akkor Isten megteremté õt -a pucolónõt.

59

Az a kis bizsergés

nem tudom, mikor kezdõdöttaz a kis huncut bizsergés fölfeléa háromszögtõl bolond koboldkúszni középen a hátgerincentalán a békegalambokkal,talán a harci fecskékkelvagy a borzos verebekkela vijjogó denevérekkelmikor a hold megtelt egészenmi történhetett nem értemkint folytatódik tovább mindenaz égen, a földön, a liftbena teknõs mélán pislog a vízbende nekem van már egy kincsemha az a kis bizsergés fölfelémegy a hátgerincen

60

Hazafelé

szívd fel szemem a sok szépetaz eget a folyót a napot a holdathadd maradjon holnapra islelkemnek egy falat

fagylaltból repülõ firkál az égrefejem fölött riadt varjúcsapatvirágok lépnek út mellett félreátbújok egy könnycsepp alatt

benyitok a kihalt lakásbaaz esõ már vár itthonmire megjöttem besírtamagát a konyhaablakon

61

Bolond

nyüszítve kaparom le róladidõk percegõ homokjátéjjel kiáslak, nappal betemetleksaját golgotámra felcipellekzsebrevágom a borotvát- bolond kend, néni - mondják.

62

Hangyák

Vitt a szag elõreAz ösztön, a sok lábMentünk, amerre mondták

Ott volt a móló, a partMindenki mást akartA szélorgona búgottAz esõ szitáltMásztunk, rohantunkEltapostakFelálltunk, nevettünkSokan voltunkMentünk, amerre mondták

Bal-jobb-balElõre nézz, most meg felÁllj, indulj, soha ne maradj elHa elestél, akkor is kelj fel

Befelé sikoltvaEgymásba kapaszkodvaTáskát szívhez szorítvaRohantunk ûzött hangyákMentünk, amerre mondták

63

Hazakeresõben(Gellért Sándoros-betyárosan kísértõ)

hol van az én édes hazám?magyar földem, magyar dajkámmagyar szívem, magyar ajkam?régen véresre haraptam

úgy jöttem világra holtanmár méheden kívül voltama szívemet tõled kaptammelledre mégsem tapadtam

nincsen anyám, nincsen hazámsem a mélyben, sem magasbanországból igazolatlanbelõled is kimaradtam

õseim, kik érted haltakmagyar földben nem nyughatnakhétfájdalmú szüzek sírnakkrisztusaink elkorhadnak

hazám, hazám, te mindenemsohasem törõdtél velemkik szeretnek, szembeköpnekelhagynak, vissza se jönnek

gyermekeid széjjeltéptekfelgyújtottak, összetörtekelástak és széjjelszórtak -õk mind a fiaid voltak

64

amirõl mesélt az anyám- õ sohase járt ott, az ám! -nincsen már meg az az országszertehordták, eltaposták

verik most a magyar kártyátkik nem nézik, csak kifosztjákdöngetik a magyar melletmagyar gyûlöl magyar mellett

véresszájú költõk vagyunkte se vagy, de mi se vagyunkhazánk helyén kakukkfészeksírjaink is elenyésznek

édes haza idegenbenha kimentem, jól bementemmegölellek, megsiratlakúgy szeretlek, majd meghallak

65

Istenek a lépcsõn

Már a kapunál voltam, nyomtam a kódotcaplattam föl lihegve, hónaljban izzadva foltotés megtörtént akkor minden, a szememnek alighittem,hogy ott jöttek egymás után, velem szemben.

Megláttam õt, a csodást, a gyönyörût, az istennõt,Athénét, a nagyszerût, a gazellát, az észveszejtõt.Fura kis kalapja alól rámnézett mélán,motyogtam jónapotfélét mint falusi kislány,de õ csak ellibbent mellettem, akár a szellõhisz mindig is ez volt, exkluzív delnõ.

S fel se ocsúdtam még e magasságos kegybõl,mentem tovább a lépcsõn magamban egybõlde már közelgett, morajlott, jaj, el se hittem,kis csoport, s középen maga a fõisten!

Zeuszt díszes társaság követte zúgva, sivítva,- úgy látszik, ez volt nekem e napra megírva -elhúzódtam, hogy a méltóknak több helyük legyen,s tudtam, e percet el nem felejtem sosem.Fogódzkodtam a korlátba, hogy el ne essemméltóztass, helló, adjisten, encsembencsem -mormoltam, hisz köszönni illik, ám õ magyarázottfennenvalakinek, s közben átnézett rajtam, észre sem vettengem.

66

Én meg csak õt bámultam bambán, megkövülten,miközben a lépcsõvel együtt majdnem elsüllyedtem.Leszállt közém az Olümposzról! - villámok zúgtak elmellettem,a többiekre, mondom, szinte nem is figyeltem.

A fordulóban kissé megálltam, hogy magamkipihenjem,túléljem egy pillanatra, hogy õt megnézhettem,mint egy szép szobrot, mint egy mûvet,rátekinthettem,hogy õ, hogy ott, hogy elment, hogy éppenénmellettem,hát ez csodás, ez mesés, szinte hihetetlen!

S akkor megtörtént: egyszerre ott voltunk kettena földön, a holdon, a térben, az egekben,mindenki eltûnt fura ködben, én megdermedtem,mint filmben, álltunk mátrixos-kimerevítetten,és az örökkévalóságra vártunk önfeledten.

Aztán õ lefelé ment már, mit ment... vonult! sközben nyomta továbba szöveget, de egyszer csak felnézett rám azzal azisteni szemmelpont a két szemem közé nézett, tekintetehomlokomat átszúrta- Ki a fene lehet, s mért bámul furcsán? - gondolta.De akkor ott, egyetlen másodpercreösszefonódtunk, én, a porszem, s õ, a nõk kedvence.

67

Majd a csoda elpárolgott, kapaszkodtam továbbsietvemert a másodperc, mint homok, lepergett, s márvártak énrámegy másik térben, egy másik létben, másik érán.Csakhogy azt a pillantást, azt az egyet,amit mostmár soha nem felejtek,magammal vittem, íme, itt van,el is rejtem gyorsan a kavargó hóban.

68

Emlékeim iszapjában

Emlékeim iszapjábankotorgatok mostanában.Negyven év még nem volt elég,hogy minden leülepedjék.

Az árvíztõl mitse féltünk,a folyótól messze éltünk.Kodra Pista osztályfõnökiskolából hazaküldött.

Ennek nagyon megörültünk,s a töltéshez még kimentünk,Szamosnézõ nagy kalandra,a víz már lábunkat mosta.

Aznap este nem aludtunk,összevissza futkároztunk,készülõdtünk fenn a vártán,ismeretlen sorsunk várván.

Jóska bácsi a Trabanttaltöltést járta oda-visszamegnézni, hogy a Szamosunka híd alját hogy nyaldossa.

Minden férfi ott a házban,szomszédokkal kalákábanhomokzsákot töltött, s raktakapunk elé jó magasra.

69

Nagyanyám feküdt az ágyban,tehetetlen, lebénultan.A sok ruhát zsákba varrtuk,szekrény tetejére dobtuk.

Megszólaltak a szirénák,de elõbb fújták a hírekhogy a gátak átszakadtak,nem állják útját a víznek.

Jött az ár, mint sötét felhõ,leereszkedve az útra,méter magas piszkosbarnafalként elénk magasodva.

Ellepte az utcát végig,pont ablakunk pereméig.

Pancsoltunk a piszkos lében,kezünk fejét belédugva,könyökölve úgy szemléltük,hogy lett utcánkból lagúna.

Döglött állattetem, deszkákés kerekek úsztak sorra,majd csónakok, tutajfélék,katonák, sok érdekes kép.

Hallottuk, hogy a távolbannagy robajjal visszhangozvahogyan dõlnek össze házak,jajgatva és siránkozva.

70

Bolond András a szomszédbólderékig gázolt a vízbe,boltba kenyérért vagy lisztértminden család csak õt küldte.

Másik nagyanyám s az anyjautcányira laktak tõlünk,hozzájuk ennivalóvalgumicsizmában átmentünk.

Pár nap alatt apadt az ár,maradt utána tenger kár.

Az árvizet én szerettem,velem volt minden szerettem.Étlen, szomjan nem maradtam,bizonyisten, boldog voltam!

Nem tudtam, hogy fáj a halál,s hogy az idõ gyorsan elszáll.

Szerelmes is akkor lettemlegelõször életembenegy ismeretlen legénybe,biciklis szõke hercegbe.

Az árvíz engem nem bántott,nekem csupán nagy kaland volt.Nem láttam én senkit holtan,még csak tizenhárom voltam.

71

De azóta komor egekhalálesõt eresztettekemberre, állatra, fákra,családom összes tagjára.

Így vitt el tõlem mindenkit,házat, jövõt, hercegesditnegyven évnek gyilkos árja,s lettem halálosan árva.

72

Lét és nemlét között

ó ti boldog fentiekkincses alantiakélõk és nyüzsgõkfélõk és éhezõkirigylésre méltóksajnálatot vonzókvajon felfogtok-eamikor értetekmagamba zuhanokmikor granulátumlesz a testemreggeli kávétoklelkem párájával?

73

Most még csak

most még csak porózusszéthulló törmelék a vágydarabos száraz tapintatkell jönni valami nedvnekvalami csapadéknak föntrõl hogyösszeálljon tartós keményszerelemmé valami esõzuhatag tán néhány cseppkönny

74

Kredenc Hill

nyárikonyha kredencestül omlikház faláról zöld rolnizás mállikkidõlt a klozett deszkaoldalaásít hûlt helyén fekete lyuk maga

szeméttojást költött ki a tyúkólitt épül nemsokára az új mallahogy elhullatja levelét a bokoralatta felrémlik az odagyûlt nyomor

szétesõ sorsok árnyéka a falonhull mint a vakolat vádlón és vakontorzonborz hajléktalanhajlék-alomkopár táj, ó jaj, borzadály fájdalom

látszik a szerencse milyen forgandóVirginia Woolf mûve az Orlandodombbá rohad holnapra a kredencez a domb már egy másik Hill, Terence!

75

Hirtelen semmi

valami szokatlantvalami értelmetlentkéne most tennide legjobb a hirtelensemmitömény a csendgörény a trendnem keresni nem akarnimások napja sütmás kutyája ugatmást vernek agyon

76

Szétfolyó élet

mint mikor elrakoda születésnapra kapottcukrot csokoládétmelyen a Tesla áll abécsi barokk íróasztalszámodra kijelölt jobboldali mély fiókjábafelnõve hogy majdaz elõre látható rosszidõkben is legyen belõlenem gondolva rá hogyevészetre enyészetráhibáz mert nemláttál még halottatkukacok költözneka csokoládédbanyúlós bonbongyurmalesz a karamellahogyha nem látogatodvágyakozva önmegtagadónminden ínséges naponhogy nem olvadt-e szétsztaniolkoporsójábanés nem ragad-e hozzámár minden emlék mintaz édesbõl keseredettszétfolyó eldugott élet

77

78

Üveggolyó

tegnap megvettema tökéletességeta mindenségetmagamnakolcsó voltátlátszó, mégis tükröstrükkös üveggolyótalpon álló, mint a régi étkezdékés soha meg nem rendülõamilyen lenni szeretnékmagam isbár törékeny, simogatnivalónagyanyám benne fejjel lefelé láthatómint egy fényképezõgépbens földrengés eseténpolcról leguruló.

79

Egykor

egykor szólt a déli harangszónekem azóta egykor van déla kis szokolaz ablakban, a tornácona gangon, a fásszínbena kertben a faágona mûhelybenapám kezébenzúgtak a harangokszólt kossuthreggeli rántottát üzentmások szívtákmi hallgattukegykor így voltegykor mindenki elmentkossuth se maradtnincs már szokol, csak szökölegykor nekem ismennem kellkettõkor várnak

80

Ma semmire nem vagyok képes

Ma semmire nem vagyok képes.A fáradtság mint a halál oly édes

éjjel a mellemre ült csaknézett nagy üres szemekkelnyomott lefelé mázsás kezekkelaztán álmodtam hosszan mélyenmíg fel nem csörgött a reggel.

Az új nap ismét vérízû, éhes -ma semmire nem vagyok képes.

81

Galambok voltunk

annyira magunkvoltunk sokévesgalambpár drótonesõben, felhõsnapsütésbenbúgtunk, szélfúttaidõtlenségbenegymást hajszoltukmagasságossohaelnemérésbenártatlanok, burokbanszületve, hosszan elbúgvalepusztult hontalanfiatal antennánkonszürkésfehéren

82

A boldogtalan tollhercegnõ

Felnéz, s nem látja az eget.Madár se sehol.Nem is vagyok bronzból -Kesereg.Gipsz.Csipsz.Elõtteellõttek.Miért nem vagyokVénusz?Vénülsz -Szólt egy pók.Pokk,pokk,Könnye potyog,Mint a tinta.Pacában állGipszelt lába.Sír a kripta is.

83

Schiele-versek

/Egon Schiele (1890-1918), a zsenitudatú osztrák festõ,Gustav Klimt rövid és botrányos életû tanítványaspanyolnáthában halt meg. Mûvészete a szexualitás és ahalál köré fonódott. A Schiele-versek a Spanyolnátha

folyóirat felkérésére születtek. /

Schiele

Lábuk közt illetlen kitakartKelletlen nõket festett.Mit akart?Fordulj fel, közszemérem!Halottra kell két szem-érem.Ma már e mûvészet nem csábít,Helyette kokain kábítNem nézünk tomport, combot, vádlit,Magunkévá tesszük a sámlit.

Szép undor

Mit nekünk már a testiségAmikor a test is ég?...Kellemes haldoklás,Csinosan oszlik a holtS meg a vélemény is.Látod, milyen szép a halál?Lábad közül már senki se kiabál.Ne tiltakozz, eszem!Véres húsodból eszem.

84

Mivégre?

Nem vagy megváltóNem vagy Marius, sem SullaCsupán egy önmagad meghágóKéjsóvár, felizgult hulla.

Fortuna interruptus

Aki sokat gondol a halálraOlyan mintha folyton maszturbálnaMert az emberi sors legvégülA halállal kielégül.

Akt is, akt us

Pucér sirályok, ledér ibolyák,Örömtelen örömlányokCombjai közül kikandikálóPenészvirágok.

Vázaarcú nõKaktuszlábú férfiNagyra tátott testtelTobzódni nem restell.

Volt vagy nem lesz családodSzemedben hordod halálod.

85

Végítélet

Jöjjön már a kénesõ,Túl sok itt a kéjlesõ!Máriák, józsefek, kisdedekHelyett a pemzli végénÖnmagát kielégítvénPáriák, korhelyek, alfelek.Persze neki még nem volt csetjecsak lédúsan buzgó ecsetje,polgárpukkasztó segglyukaamit nem kíméltinkább rögtön elítéltprûdölgõ világszáj-kancsuka,mikor már fejreállt a század -ez lenne hát a magyarázat?Csak egy háború jutott nekiPedig magának nem kérte ki.Ma már nem hallunk felõleMerthogy nem lett belõle- mivel elvitte a vírus -Komor vén kibaszott filozófus.

86

Jaj, most egy limerick kéne

Volt egy festõOsztrák anyásArca rettentõangyalpatásMestersége a ráhatásSzeretett nõt, férfit, magátEpedve várta a halált.Zsibbadó nõi testekreA saját végzetét festette.

In memoriam E. S.

Miért oly sárgák a lombok?Szõke széplányok, bolondokEcsetbemászó képû koboldokSzéttépett arcú rongyok,Testnedves földön varangyok -Ma értem szólnak a harangok.

Modélia

Modellt keresett õ,Egon Schiele, a festõ.Hozzáhajolt akkor egy utcanõ,Két melle kemény volt, mint a kõ.Szája kifestett, hóna beretvált,

87

Széttette lábát, komoran megállt,Majd mondta: Na, ni, te festõ SchieleEgon, cseszdmámeg, ehun fessíl le!

Nemtelen

Nemtelen talány a lányCsömörbokor a korS halottidéz vitézTéblábak köztHever mohónNem, nem, kérem,Ez nemcsakTükör-szemérem!Nagyszerûen szép a rút,Napszerû szél felejt borút...törött poharam felborult.

Megrázó

Az embert olykor megrázzaA körötte élõk hagymáza.IlyenkorÚgy nyúlunk magunkhozMint utolsó mentsvárHa elhagy a mindenS gondoljuk, hátha-háthaElvisz majd egyszer a nátha

88

Mikor még nem volt oltásFarokhoz mûanyag toldásMellbevarrt szilikon ikonFeltöltött lufiszájharap a harmadikonBarázda bõrrázdaNyakonló hasonlóHalottgalopp.

Ars poetica E. S.

Izmos izmussal festettKitekert-kitakart nõi testetközben kereste önmagátés megtalálta a halált.

A kérdés

Bandukolok hazafelé a hídonmiközben félresült sorsomat szidomés csak a beképzelt hold pufók képenéz le rám, meg az éj sötétje.Egész úton hazafelé azon gondolkodomja, ezt a sort már lelõtték elõttem, tudom,s rég elporladt anyám se szólongatom,különben mindenki csak nevetne, gondolom.Nem hittem volna, hogy valaha leíromazt, ami bánt, vagy inkább kisírom

89

magamból, míg be nem növi síroma torzonborz moha és talán báránykafut majd fel repedõ betonfejfámra,ha majd nem lesz aki felkeressehalottak napján, november este.Mindig az van, hogy soha nincs idõés nem azt tesszük, ami kõ -azaz épp azt nem tesszük, ami maradnamert csípi szemünk a hagymas szeretnénk, ha a fõnök békén hagyna.De nem, mert futkosni kells nincs már köröttünksenki azokból, akiket szerettünkelmentek jó messze, vagy nem is voltak,a többiek meg már mind megholtak,nekünk meg nincs idõnk magunkra, se másraés senki nem visz minket a padlásramert másé a padlás már, és a pókhálóhelyett szürke agyunk a szétmálló.Itt vagyok tehát én s a folyó vizén a buta holdfénymeg a kérdés: ki ez az Egon Schiele?Milyen irányzatnak a híve?Vajon miért is festettannyi lába közt szétnyitott testet?Bár nem biztos, hogy bomlott pressziófûtötte fiatal testét, inkább expressziócsak zseni volt, vátesz, csak mûvész,kik közül a legtöbb tönkremegy, elvész.Szakértõ szemmel képeit csodálvakár, hogy fiatalon vitte el a nátha.Okos ember mást meg nem ítél

90

kivéve ha nem itt élnálunk, honnan elmennek a józanok,s maradnak a satnyák, a mamlaszok,amilyen tán magam is vagyok,még szerencse, hogy utódot nem hagyok....na tessék, míg ezt mind leírtam, szívem,kétszer is kihûlt a meleg lábvizem.

91

ÁlmatlanulTöredékek, befejezetlenségek

Szentek

szentistván,szentróza,szentszûzegekbe,húdefúaszél.

Õszi Hamlet

kóválygunk, mint bolond õszi legyeks kérdezzük magunktól: legyek vagy ne legyek?

Felismerés

amíg nem írtam verseketazt gondoltamhogy minden költõ õrültma már nem gondolom eztma már tudom

92

Félelem

Jaj, már megintÚgy félek, úgy félekHogy kiderül valamiNem rólamÉn senki vagyokRólatok

Hit

Néha úgy hisszükAzok a másokTalán mi vagyunk

Még nem tudom

mindent tudok a halálrólcsak még egyet nem:hogy milyen.

Hõsköltemény helyett

Ez itt a posvány. Holtak sara.Õseink lecsapolt vérétIssza ellenség lova.

93

Konyhuló

felállok, leülökfõ a paszuly, a csülök

A semmi

Na végre!Nem jut eszembe semmi.Ez az! Ezt kéneállandóvá tenni!

Kedv

ma víg dallamos a kedvemlangyos zenébe fojtom magam

Összeszedett

egyszer majd összeszednek engem ismár most szólokvigyázzatok, csak óvatosanporból vagyok

94

Két könyv

mint két könyv, széttépjük egymástsemmik leszünk mert voltunk mindeneka szavak megszûntek elcsitultakhírmondóban kiszáradt tengerek

Álmatlanul

hûs hajnal ölelmár halkulnak a tücsköklégy türelemmel

Õsidõ

õsködik az õsemberhejehujázikesõben megázik