1
A dísznövénytermesztés és növénytan
VIZSGATÉTELEK
B.1.
A dísznövénytermesztés fogalma:
Külső területek és belső terek díszítésére alkalmas növények termesztésével
foglalkozó kertészeti ágazat.
A dísznövénytermesztés által előállított növényeket az ember környezetének
átalakítására használja. A dísznövényeknek kétféle szerepük van: esztétikai és
szociálhigiéniai (a városi környezetben pótolják a természetet és emberi
tartózkodásra alkalmassá, teszik a várost.) A dísznövények a lakások és munkahelyek
tereit díszítik. - Kedvezően alakítják a város klímáját és csökkentik a modern élet
ártalmas hatásait (közlekedés, ipari szennyezés). Elősegítik az emberi szervezet
pihenését és regenerálását (parkok és közkertek). Az emberek ajándékozási
szokásaiban a dísznövények előkelő helyet foglalnak el. Vannak olyan jeles ünnepek,
amelyeken a dísznövények iránti kereslet fokozott (anyák napja, ballagás, halottak
napja stb.). a dísznövény vásárlás a lakósság életszínvonalától függ. A városokban
sokkal több többen vásárolnak virágot, vidéken még vannak virágoskertek.
A dísznövénytermesztés felosztása: szabadföldi és növényházi termesztés. A
szabadföldi termesztés: díszfaiskola, egynyári és kétnyári dísznövények termesztése,
(ma ezek többségét már termesztő berendezésben állítják elő) és évelő dísznövények
termesztése. Növényházi termesztés: szaporítóanyag termesztés, cserepes, - levél,- és
virágzó dísznövények termesztése, vágott virág és vágottzöld termesztés, hajtatás.
A dísznövényeket felhasználás szerint csoportosíthatjuk: szaporító anyag
(félkész árú), és készáru. A félkész áru előállítása ma a növényházi termesztés fontos
ága, mert a legtöbb készárut előállító üzem, saját szaporítással nem rendelkezik. A
hazai termesztőket egynyári, kétnyári cserepes és levéldísznövények szaporító
anyagával a nagy európai termesztők látják el. A dísznövénytermesztés kész
termékeit kertépítésre és kertfenntartásra, a virágkötészetre és belső terek díszítésére
használják. A lakossági igényeket a kiskereskedelem elégíti ki. A nagykereskedelem
csak viszonteladókat szolgál ki.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás a virágkereskedelmet is átalakította.
Az EU országai egységes piacot jelentenek. A virágkötészet, a kertépítés és
kertfenntartás szolgáltatást végez, amelyhez a dísznövénytermesztés által megtermelt
növényeket használja fel.
A dísznövénytermesztés folyamatosan alkalmazza a nemesítés és
fajtakísérletek legújabb eredményeit. A kísérletek a legkevesebb energia
felhasználásával a legjobb minőségű késztermék előállítására irányulnak. Az új fajták
legtöbbször új termesztési technológiát is kívánnak. A dísznövénytermesztés faj - és
fajta választéka az igényeknek megfelelően folyamatosan változik.
2
B.2.
A dísznövénytermesztésben használt termesztő közegek
A dísznövénytermesztés termesztő közegként különböző földkeverékeket
használt, amelyek fizikai - és kémiai tulajdonságait az adott kultúrának megfelelően
alakították. A ma használt termesztő közegek alapját a különböző tőzegek adják. A
közeg kémhatását és tápanyag tartalmát pontosan be lehet állítani. A kémhatás
beállításához un. FUTOR szénsavas meszet használunk. A tápanyagok biztosítására
Volldünger, Osmocote, stb. tartós műtrágyákat használunk.
A kertészeti termesztésben elterjedt földkeverék típusok:
A típus - laza szerkezetű, 5,5 pH, savanyú kémhatású, nagy víztartó képességű,
magas nitrogén tartalmú közeg.
B típus – közép kötött, gyengén savanyú, vagy semleges kémhatású, 6,5 pH, - ezt
nevezik általános földkeveréknek, mert a legtöbb növény számára megfelelő.
C típus – kötöttebb, de jó szerkezetű, enyhén lúgos kémhatású, 7,5 pH.
A mai korszerű dísznövénytermesztés már nem használ lombföldeket,
melegágyi földet, marhatrágya földet, komposztot. Ezeket, a termesztő közegeket
azért nem használjuk, mert tápanyagtartalmuk és víztartó képességük, valamint
szennyezettségük meghatározása nagyon körülményes.
A korszerű cserepező gépek csak egységes szerkezetű földkeverékkel
működtethetők gazdaságosan, ezért terjedt el e különböző tőzeg alapú keverékek
használata. A termesztésben elterjedt kemokultúrák tiszta szerves anyagba ültetett
növényeket, tápoldatozással termesztenek. Hidrokultúrák - a növények tápoldatban
fejlődnek, a növények rögzítésére szervetlen alapú közeget használnak (kavics,
égetett granulált agyag). Talajpótló közegnek használhatnak még perlitet,
kőzetgyapotot. A földkeverékek lazítására polistyrol, vagy hungarocell morzsák is
használhatók, amelyek a műanyagipar hulladékai.
A disznövények tápanyagellátása:
A növényeknek az oxigénen, hidrogénen és szénen kívül további elemekre van
szükségük. A legfontosabbak a nitrogén a foszfor, a kálium, kalcium és a magnézium
és ezeknél kisebb mennyiségben vasra és kénre is szükségük van. Az életfolyamatok
szabályozásához ezen kívül még igen kis mennyiségben bór, mangán, cink, réz,
molibdén és kobalt szükséges. A legfontosabb a nitrogén, amely elsősorban a növény
zöld részeire hat. A nitrogén trágya hatása hamar meglátszik a növényen,
túladagolása esetén a növény laza állapotú és törékeny lesz. A foszfor a virág - és
magképződésre és a termésérés, valamint termésminőségére hat kedvezően, főleg a
virágos növények számára jelentős a hatása. Kálium elősegíti a virágképződést, a
virág mennyiséget növeli, fokozza a növény ellenálló képességét, a virágos növények
jobban igénylik. A többi elemből a talajpótló közegekben szükség van adagolásukra,
műtrágya formájában. A kertészeti termesztésben régebben állati eredetű trágyákat
használtak, ilyen volt a marha trágya, madártrágya, szaruforgács és csontliszt. A
termesztésből ezeket már kiszorították a korszerű, szabályozott lebomlású, összetett
műtrágyák.
A műtrágyák pontosan meghatározott tápanyag összetételűek, a bennük lévő
hatóanyag tartalmát %-ban fejezzük ki.
3
Vannak egyszerű és összetett műtrágyák. Az egyszerű műtrágyák többnyire
csak egy elemet tartalmaznak, de azt nagy mennyiségben. Ezért ezeket főleg
szabadföldi termesztésben használjuk. Nitrogén tartalmú trágya a pétisó, az
ammóniumnitrát, karbamid. A foszfortartalmú a szuperfoszfát, káliumtartalmú a
káliumklorid és a káliumszulfát. Az egyszerű műtrágyákat egymással keverve
komplex műtrágyaként is forgalomba hozzák, ekkor a csomagoláson a NPK arányát
is feltüntetik. Összetett műtrágyák: ezek a 3 legfontosabb tápelemen kívül a növény
számára szükséges további makro-elemeket és nyomelemeket is tartalmaznak.
Legtöbbször szemcsés, folyékony, vagy préselt formában kerülnek forgalomba (a
Buviplant, Osmocote, Plantosan szemcsés, a Vitaflóra, Wuxal, Compo-oldat,
Florasca-tápoldat folyékony, Compo-táprud, Fitohorm-táprúd, Osmocote Plus –
tabletta és Substral-táprudacskák.)
A virágüzletekben legtöbbször zsákos, vagy zacskós kiszerelésben árusítanak
virágföldeket. A virágföldek jelölésére ma is A, B és C típus használatos. Vannak
olyan földkeverő üzemek, amelyek földkeveréküket a benne termeszthető
legjellemzőbb növénnyel jelölik. (Azalea, muskátli, pálma)
A virágüzletben legtöbbször csak folyékony, vagy táprúd alakú tápanyagok
kaphatók. Ezeket, a tápanyagokat a hosszú életű levéldísznövényekhez kell
felhasználni. A virágzó egynyári növényekhez, valamint a muskátlihoz speciális
virágzást serkentő tápoldatok is beszerezhetők.
B.3.
A fény szerepe a dísznövénytermesztésben
A fotoszintézis alapvető feltétele a fény. A zöld növények napfény energiájának
felhasználásával hoznak létre szervetlen anyagokból szerves anyagokat, amelyeket
szervezetük felépítésére és az ehhez szükséges energia biztosítására használnak fel. A
fény befolyásolja a növények fejlődését. A láthatatlan ultraviola sugarak és a látható
fénysugarak közül a vörös és kék hat elsősorban a növényekre. A vörös sugarak a
növények zömök növekedését, a kék fénysugarak megnyúlást okoznak. Minden
növény csak meghatározott fényerősséget visel el. ill. hasznosít. A túl erős fény
megperzselheti a növényeket, a gyenge fény mellett a növények sápadtak és gyenge
hajtásúak lesznek. A legtöbb növény világos, de a tűző naptól védett helyet kedvel.
A közvetlen fény a növényt erősen felmelegíti és ezért napégési foltok jelennek meg
a növényen. A szórt fény hatása sokkal kedvezőbb, mert nem okoz égési foltokat és
színkép összetétele is jobb a növény számára. A növények fényigénye származási
helyük fényviszonyaitól függ.
A növényeket fényigényük szerint csoportosíthatjuk:
1. fénykedvelő növények - ezek fejlődéséhez, virágzásához sok fény, közvetlen
napsütés szükséges (5000 lux felett). Ilyen növények: a leander, szegfű,
pozsgás növények.
2. közepes fényigényűek - melyek szórt fényben és félárnyékban is jól érzik
magukat (3-5000lux). Ilyen növények: azalea, dracéna, fikusz és szanzeviéria.
3. árnyékkedvelők – melyek csak árnyékos helyen maradnak meg (3000lux alatt).
Ilyen növények: erdei pajzsika, törpebors és vénuszfodorka.
4
A szabadföldi dísznövénytermesztés számára az egyik legfontosabb érték az évi
napsütéses órák száma. A terület földrajzi elhelyezkedése, tájolása is meghatározó
lehet a fénymennyiség szempontjából. A szabadföldi termesztésben csak olyan
növények termeszthetők, amelyek számára a várható fénymennyiség elegendő. A
kisebb fényigényű növények árnyékolással, vagy az ültetési helyes megválasztásával
termeszthetők. A termesztő berendezésben a megfelelő fénymennyiséget
árnyékolással és mesterséges megvilágítással lehet biztosítani.
A fény erőssége mellet a megvilágítás időtartama is befolyásolja a növények
virágzását. A napi megvilágítás hossza függ a földrajzi szélességi foktól,
évszakonként változó. A hosszúnappalos növények napi 12 óránál hosszabb
megvilágításnál virágoznak, a rövidnappalosok pedig ennél kevesebbre van
szükségük. Vannak a napszak iránt közömbös növények, amelyek télen-nyáron
egyaránt virágoztathatók (üvegházi szegfű és gerbera). A mérsékelt égövben a
szabadföldi növények közül a hosszúnappalosok nyáron, a rövidnappalosok ősszel
virágoznak. A kertészeti termesztésben a megvilágítás hosszának mesterséges
szabályozásával a növények virágoztatását időzíteni lehet. A mikulásvirág és a
krizantém rövidnappalos növény, ezért a megvilágítás szabályozásával időzíthető a
virágzásuk. A virágzás késleltetéséhez pótmegvilágítást, a virágzás előbbre
hozatalához pedig árnyékolást alkalmazunk. A virágzás időpontját nemcsak
megvilágítással tudjuk befolyásolni. A virágzás időpontja azért fontos a dísznövény
termesztésben, hogy az értékesítés szempontjából a legkedvezőbb napokon (anyák
napja, nőnap, halottak napja) legyen értékesíthető növényünk. Az időzítés a
szaporítási idő megválasztásával, a hajtatás kezdési időpontjával, hőmérséklet
szabályozással, visszavágással és etiléngázos kezeléssel is megoldható. A felsorolt
lehetőségek lehetővé teszik, hogy a legkedvezőbb időpontban a legnagyobb
mennyiségű és legjobb minőségű növény álljon rendelkezésünkre.
A virágüzlet megvilágítása mindig olyan legyen, hogy az ott lévő növények
fényigényének megfeleljen. A fényigényes növényeknek legyen elegendő fény, az
árnyéktűrő és félárnyékot kedvelő növényeket pedig megfelelő helyre tudjuk
helyezni. Szerencsés, ha a virágüzlet ablakai árnyékolhatók - különösen akkor, ha a
déli napsütés éri őket! Az üvegen keresztül a napfény előbb megégeti a növényeket,
mint a szabadban.
B.4.
A hőmérséklet
A hőmérséklet és víz szerepe a dísznövénytermesztésben
A szabadföldi dísznövények csak olyan helyen termeszthetők, ahol az éghajlat
hőigényüknek megfelelő. A növényházi dísznövények hőigényét mesterségesen lehet
a termesztő berendezésben biztosítani. A termesztő berendezések télen fűthetők,
nyáron szellőztetéssel, párásítással és árnyékolással hűthetők. Speciális kultúrák
esetén a növényházak oldalfalába ventilátort, vagy nedves falat építenek be a hűtés
hatásának fokozására. A növények hőigénye elsősorban a származási helyüktől függ,
de a különböző fejlődési szakaszaikban különböző hőmérsékletet igényelhetnek. A
legtöbb növény csírázáshoz kevesebb, virágzáshoz több hőt igényel. A dugványról
szaporítható növények gyökereztetéséhez talajfűtésre is szükség lehet. A
dugványokat legtöbbször magasabb hőmérsékleten és páratartalomnál
gyökereztetjük. A növények alkalmazkodnak a környezet hőmérsékletéhez, de van
5
egy minimum pont amikor a növény fejlődése leáll és van egy maximum pont
amikor a növény fejlődése lelassul és a fejlődésében rendellenességek lépnek fel. A
termesztett dísznövényeinket hőigényeik szerint: melegházi, vagy melegigényes
növényeknek, a mérsékeltházi vagy közepes hőigényű növényeknek és hidegházi,
vagy hidegtűrő növényeknek nevezzük.
Melegházi növények – 22-24Co átlaghőmérsékletet kívánnak, de 18-30C
o
hőmérsékletet elviselnek. E hőmérsékleti tartományon kívül a növények már
károsodnak. Ide sorolható: a flamingó, a mikulásvirág és gloxinia.
Mérsékeltházi növények – 16-18Co-on fejlődnek a legjobban, de a
hőmérsékletet 12-20Co
hőmérsékletet károsodás nélkül elviselik. Ide tartozik a
legtöbb cserepes dísznövényünk: muskátli, dracéna, rákvirág.
Hidegházi növények- átlagosan 3-6Co-on télen tarthatók, de a 3-16-18C
o-on
hőmérsékletet még jól viselik. Nyáron ezek a növények magasabb hőmérsékletet is
elviselnek. Télen meleg helyen ezek a növények megnyúlnak, leveleik lehullnak és
kártevők lépnek fel az állományokban. Ilyen növények: ciklámen, azalea, jácint,
borostyán.
A dísznövények vízigénye
A növények számára a víz létfontosságú, mert szervezetük nagy részét víz alkotja, a
vízzel veszik fel a tápanyagokat. Az asszimilációhoz és szervezetük hűtéséhez is
vízre van szükségük. A növények a vizet a talajból szerzik be, de a leveleik felületén
át, vagy a léggyökereik segítségével is hozzájuthatnak. Az ananászfélék a
levélciszternában gyűjtik a csapadékot. A termesztett növények vízigényét öntözéssel
lehet kielégíteni. A növények vízigénye a származási helyüktől függ. A levegő
hőmérséklete, a napsütés erőssége, a talaj víztartó képessége és az évszak is
befolyásolhatja a vízigényt.
A növényeket vízigényük alapján a következőképpen osztályozzuk:
1. vízigényes növények- legtöbbször vízparti, vagy mocsaras területekről
származnak, gyakori öntözést kívánnak, tányérjukban vizet lehet tartani
(vizipálma és a csavartpálma).
2. közepes vízigényű növények - fontos, hogy talajuk ne száradjon ki – ide
tartozik a legtöbb dísznövény (törpebors, pálma, fikusz).
3. a szárazságtűrő növények vízigénye változó. A tavaszi és nyár eleji időben
több, ősszel és télen kevesebb vizet kívánnak. Vízigényük függ a
hőmérséklettől is – ide tartoznak a kaktuszok és a pozsgások.
A kevesebb víz és a túlöntözés is károsíthatja a növényt. A víz mennyiségén kívül a
víz minősége, kémhatása és keménysége is meghatározó lehet. Az öntözővíz
hőmérséklete lehetőleg egyezzen meg a levegő hőmérsékletével. A hideg öntözővíz
károsíthatja a növény gyökérzetét és leveleit is.
Virágüzlet hőmérsékleti viszonyai: lehetőleg a mérsékelt házi viszonyoknak feleljen
meg. Lehetőség szerint a virágüzletnek legyen hidegebb 3-6Co-os helyisége is, ahol a
hidegtűrő növényeket, vágott zöldet, vágott virágot tartjuk. A virágüzletben levő
növényeket mindig az igényeiknek megfelelően kell öntözni. A cserepes növények
piacképességük megőrzése érdekében maximálisan biztosítani kell létfeltételeiket.
6
B. 5.
A dísznövénytermesztésben használt szaporítási módok
A dísznövények szaporítása ivaros és ivartalan lehet. A szaporítás a termesztésben a
legnagyobb hozzáértést igénylő tevékenység, célja a legjobb módon a
leggazdaságosabban a legtöbb jó minőségű utódot előállítani.
Ivaros szaporítás: a magvetést nevezzük így, mert a mag két ivarsejt
egyesülése útján keletkezik. Az utódok lényeges tulajdonságaikban egymással
megegyeznek, de részleteikben különbözhetnek. Akkor alkalmazzuk, ha megfelelő
mennyiségű csíraképes mag van és ebből faj- és fajtaazonos növény fejlődik,
valamint gazdaságos ilyen módon szaporítani. Az előnye egyszerű, olcsó és egyszerre
sok növény állítható elő. A hátránya, hogy nem minden növényt lehet így szaporítani
/nincs megfelelő mag, lassabban lehet kész növényhez jutni/ és nem lesz egyöntetű
állomány. Az F1-hibridek kivételt képeznek, ezek nemesítők által, speciális
szülőpárok keresztezése útján előállított magvakból fejlődnek. Hibrid eredetük
ellenére egyöntetű kiváló állományt adnak. A magvakat minden évben újra kell
előállítani. Szabadba vetjük a nagyobb magvú, az időjárási viszonyokat jól tűrő és
átültetést nehezen viselő fajok magvait. A rövid tenyészidejű egynyári
dísznövényeket is helybe vetjük. A vetés ideje a faj melegigényétől függ. A szabadba
vetett növényeket kellő fejlettség esetén át is palántázhatjuk. A magvetéshez mindig
jól előkészített helyet használjunk, finomra munkált, tápanyagdús talajba végezzük a
vetést. A vetést sorba vagy szórva végezhetjük. A vetés mélysége a magvak
átmérőjének 2-5-szöröse legyen. Termesztőberendezésben vetjük a legtöbb
dísznövény magját, az apró magvú, melegigényes, téli vagy kora tavaszi vetésidejű és
értékes növények magját. A kisebb mennyiséget tálba, cserépbe a nagyobb
mennyiségeket ládába vagy cellába, esetleg ágyba is vethetjük. A vetéshez használt
közeg finomra darált tőzeg, amelyhez igény szerint homok, perlit, sóder vagy agyag
keverhető. Az ilyen közeg gyommagvaktól mentes, pH értéke, tápanyagtartalma
pontosan beállítható. A régebben használt komposzt és lombföldek valamint
trágyaföldek e tulajdonságait először vizsgálni kellene. A magokat vethetjük
egyesével vagy szórtan. A vetési mélység a magátmérő 2-5-szöröse. A csírázásig a
vetéseket meleg, árnyékos, párás helyen,a közeget nyirkosan tartjuk. A kikelt
növényeket technológiának megfelelően tűzdeljük termesztőedénybe. A tovább
termesztés során gondoskodunk a növényvédelemről, a növekedésgátlós
kezelésekről, öntözésről, tápanyag utánpótlásról és fényhez és szabad levegőhöz, való
szoktatáshoz. A kifejlődött növényeket értékesítjük vagy továbbnevelésük esetén
nagyobb cserépbe átültetjük.
Ivartalan szaporítás: a növény leválasztott részéből egy új egyed fejlődik. Az
azonos anyanövényről származó utódok minden tulajdonságukban
megegyeznek./klón/ Előnye fajtaazonos utódok, sok hibrid és fajta csak így
szaporítható és gyakran előbb kapunk késznövényt, mint ivarosan. Hátránya munka-
és berendezés-igényes és anyanövényeket kell tartani.
7
Az ivartalan szaporítás módjai:
Tőosztás: az alkalmas anyanövényeket két vagy több részre osztjuk úgy, hogy
mindegyiken legyen gyökér és szárrész.
Gyöktörzs feldarabolása: a földalatti rövid szártagú hajtáson rügyek és
gyökerek is találhatók, ezért feldarabolással új növényeket kaphatunk.
Sarjak leválasztása: a növények különböző részein keletkező sarjak
leválasztásával új növényeket kaphatunk. /gyökérnyak, járulékos gyökér
rügyei, szár, levélszél/
Indanövények leválasztása: hosszú szártagú hajtás az inda, amelynek
szárcsomóin gyökeres, leveles indanövények fejlődnek.
Hagyma, hagymagumó, gumó ültetése: sok növény hoz ilyen
szaporítószervet, amelyből beavatkozás nélkül új növény fejlődik./fiókhagyma,
sarjhagyma/
Bujtás: az anyanövény földdel letakart szára járulékos gyökeret fejleszt, majd
ezt leválasztva új növényt kapunk. A szobanövényeknél lehetséges a légbujtás,
ha a megsebzett szárra nedves mohát, rostos tőzeget kötünk, melyben járulékos
gyökerek fejlődnek és leválasztható lesz a gyökeres szár.
Dugványozás: az anyanövényről leválasztott részt gyökereztetjük meg. A
legelterjedtebb ivartalan szaporításmód.
Hajtásdugvány: a növény fiatal leveles hajtásából készítjük a legalább egy
ízközös dugványt. A dugványt gyökeresedésig meleg, párás és árnyékos helyen
nedves, steril szaporító közegben tartjuk.
Szárdugvány: több éves gyakran levél nélküli szárból készítjük, amelyeket
függőlegesen vagy vízszintesen helyezünk el a szaporítóközegben. A legszebb
növények a fejdugványból fejlődnek. A nehezen gyökeresedő
szárdugványokhoz por vagy folyékony serkentőszert használunk. /NES, IVS/ a
jobb gyökeresedés érdekében.
Levéldugvány: egyes növények levelei vagy annak részei nemcsak
meggyökeresednek, hanem hajtáskezdeményt is hoznak. A levélnyelet vagy a
levél darabjait használhatjuk.
Mikroszaporítás: a növényvalamelyik részének sejtjeiből vagy szöveteiből
laboratóriumi körülmények között mesterséges táptalajon növényeket állítunk
elő. A dísznövénytermesztésben egyre gyakrabban alkalmazott módszer.
Szemzés: a fás növények fajtáinak szaporításánál alkalmazzuk. /hajtó- és
alvószemzés/
Oltás: szintén fás szárú növényeknél alkalmazzuk. Leggyakoribb oltásmódok
a párosítás, kecskelábékezés, héj alá oltás.
Spóravetés: a páfrányok szaporításának módja, a levélfonákon levő
spóratartókban fejlődött spórákat nedves tőzegre hintjük, majd árnyékos helyen
üveglap alatt tartjuk, míg páfrány előtelepek meg nem jelennek. Ezekből kis
páfránynövény fejlődik.
Szaporítóanyagok kereskedelme a virágüzletben: A virágüzletekben egy- és
kétnyári virágpalántákat, vetőmagokat is forgalmazhatnak. A csomagolt gyökerű
rózsatövek és edényes évelőpalánták bővíthetik a virágüzletek választékát
8
B. 6.
Palántaként forgalmazott egy-és kétnyári dísznövények
Egynyári dísznövényeknek nevezzük, azokat a növényeket , amelyeket év elején
szaporítunk, tavasszal ültetünk állandó helyükre és elnyílásuk után, vagy az első fagy
után eltávolítunk. Nagy részük ez idő alatt virágot és termést is hoz, az ősz végén
pedig elpusztul. Mások viszont az évelőkhöz hasonlóan áttelelnének, de mivel nincs
mát rájuk szükség ezért nem maradhatnak tovább- legfeljebb fél évig díszítenek,
főleg nyáron ezért nevezzük ezeket egynyáriaknak. Az egynyári növényeket
csoportosíthatjuk díszítő értékük szerint: virágokkal díszítő és levelükkel díszítő
növényekre.
Virágukkal díszítő növények:
Ageratum houstonianum (Kék bojtocska) 15-60cm magas, kicsi gömb alakú
bojtszerű virágzatai a hajtások csúcsán csoportosulva júniustól szept. végéig
folyamatosan nyílnak. Virágai kékek, liláskékek, rózsaszín, vagy fehér
színűek. Magvetéssel, hajtásdugvánnyal szaporítjuk. Meleg-és fényigényes,
rendszeres öntözést igényel. Felhasználása szegélynek, vagy színfoltnak a
magasabb fajták vágott virágnak is jók.
Begonia cucullata (Begonia semperflorens - Folyton virágzó begónia) 10-30
cm magas, húsos szárú növény, fényes kerekded levei zöldek vagy
barnásvörösek. Egyivarú, 4 szirmú virágai rózsaszín, piros, vagy fehérek. A
hajtás végeken májustól az első fagyokig folyamatosan nyílnak. Lassú
fejlődése miatt már decemberben, januárban kell porszerű magvait elvetni,
majd tűzdelni, cserepezni kell. Dugványról is szaporítható. Meleg és
vízigényes, napos, vagy félárnyékos helyre május második felében ültethető ki.
Szegélynek és színfoltnak egyaránt alkalmas a virágágyakban, ezen kívül
balkonládákba és egyéb virágtartókba is ültethető. A napszak iránt közömbös
fajtákat alkalmi dísznövénynek is termesztik.
Dahlia hybrida (Dália) – 30-50cm magas a kék kivételével minden színben
pompázik júliustól a fagyokig. A virágok a szár felső harmadában a levelek
hónaljából törnek elő. Tulajdonképpen fagyérzékeny évelő növény, amely
gyökérgumójával fagymentes helyeken áttelel. Januárban magvetéssel, ill.
átteleltetett és meghajtatott tövekről szedett dugványokkal szaporítják. Napos,
meleg helyen bőven öntözve virul a legjobban. Virágágyakba, mélyebb
edényekbe lehet ültetni a fagyok elmúltával. A nagyobb virágú fajták esetleg
vágott virágnak is használhatók.
Impatiens walleriana (Vizifukszia) - 20-50cm magas, vastag lédús áttetsző
szárú növény. Júliustól a fagyokig bőven virágzik, levelei tojásdad alakúak,
bordó, vagy zöld színűek. Szétterülő szirmú sarkantyús virágai fehérek,
pirosak, rózsaszínűek, vagy lilák, de vannak tarka és csíkos szirmú fajtái is. A
virágok a levelek hónaljában fejlődnek. Magvetéssel szaporítják, tűzdelés után
cserépbe ültetik. Dugvánnyal is szaporítható, a jobb elágazás érdekében a
hajtás csúcsát visszacsípik. Félárnyékos, árnyékos helyen bő öntözéssel
fejlődik jól, de napos helyen is megél. Virágágyakba, sírokra, kőedényekbe is
9
ültethetjük. Egységes szép színfoltot ad. Cserepes növénynek is termesztik. A
szép egyöntetű állományt F1-hibridek adják.
Lobelis erinus (Lobélia) – 15-20cm magas szára elfekvő, csüngő vagy felálló. A
talajt párnaszerűen takarja, a hajtásvégeken és a levelek hónaljából
kocsányokon hozza apró virágait, amelyek kék, rózsaszín, lila vagy fehér
színűek. Júniustól a fagyokig virágzik. Magvetéssel szaporítható, a kikelt
növénykéket csoportosan tűzdelik, majd együtt ültetik ki. Árnyékos, vagy
félárnyékos helyet kedvel, víz és páraigényes növény. Virágágyakban
szegélyként, sírokra, szőnyegágyakba is ültethető. Csüngő fajtái
balkonládákban és kőedényekben a legszebbek.
Petunia x hybrida (Kerti petúnia)- 20-40 cm magas, molyhos szárai
elfekszenek, vagy lecsüngenek, tölcséres virágai minden színben nyílnak, de
vannak más színnel szegélyezett, vagy csillagalakban csíkozott fajtái is. A
fehér és kék fajták kellemes illatúak. Májustól a fagyokig virágzik . A kis
virágú fajták (Pendula, Nana Compacta fajtacsoportból) bővebben virágoznak,
de a nagy fodros szélű fajták (Super Bissima, Grandiflora, Grandiflora Nana,
Fimbriata Plena fajtacsoportból) nagyon dekoratívak. Magvetéssel szaporítják,
majd tűzdelik és cserepezik a teltvirágú fajtákat dugványozzák. Meleg és
napfényigényes, kezdetben nagy vízigényű, majd szárazságtűrő lesz.
Erkélyládák virágágyak beültetésére használják színfoltnak gyakran ültetett
növény. Esős szeles időben díszítő értéke csökken.
Salvia splendens (Paprikavirág) – 30-60cm bokros növésű, folyamatosan
virágzó növény. Virágai piros, bordó, rózsaszín és vajszínű lehet. Májustól a
fagyokig végálló, fürtös virágzatban nyílnak. Szára szögletes, levelei
átellenesek. Magról vetik, tűzdelik, cserepezik és azért, hogy bokrosodjon
visszavágják, a visszavágott hajtások dugványnak használhatók. Meleg – fény
– víz - és tápanyag igényes. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik, élénk
színfoltot ad.
Salvia farinacea (Lisztes szalvia) – 60cm magas, illatos hosszúkás tojásdad -
szürkészöld levelű növény, virágszárai lisztes bevonatúak. Kecses virágfürtjei
fehér, vagy kékszínűek. Júniustól októberig tartósan virágzik. Magvetéssel
szaporítják, tűzdelik, cserepezik, április végén ültetik ki. Napos helyet és
rendszeresen öntözést kíván. Virágágyakban színfoltnak használják.
Tagetes erecta (Bársonyvirág) – 40-50 cm magas, de vannak ennél alacsonyabb
és magasabb fajtái is. Sűrű elágazású kellemetlen illatú növény. Virágai citrom
- vagy narancssárgák és nagyok. A szik alatti szárrész zöld. Májustól
októberig, a fagyokig virul. Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik,
májusban ültetik ki. Termeszthető szabadfölde vetve áprilisban, de így később
virágzik. Meleg- fényigényes és közepes víz - és tápanyag igényű növény.
Kiültetésre és vágott virágnak is alkalmas. Kellemetlen illata miatt sokan nem
kedvelik.
Tagetes patula (Kisvirágú büdöske) – 15-30cm magas, virágai citrom - vagy
narancssárgák, piroslók, vagy cirmosak. Májustól októberig, a fagyokig virul, a
szik alatti szárrész barnás piros, levelei szeldeltek. Kellemetlen illatű növény.
Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki.
Termeszthető szabadfölde vetve áprilisban, de így később virágzik. Meleg -
10
fényigényes és közepes víz - és tápanyag igényű növény. Virágágyakba,
kőedényekbe ültetik. Szegélynek alkalmas.
Verbena hybrida (Kert vasfű) – sok színben előforduló, kissé illatos, szemfoltos
virágai félgömb alakú virágzatban, júniustól a fagyokig nyílnak. Növekedése
lehet szétterülő, vagy felfelé növő. Elágazó hajtásai 20-30 cm magasak, csipkés
szélű levelei vannak, amik érdesek, szőrösek. Magvetéssel szaporítják,
tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Termeszthető szabadfölde vetve
áprilisban, de így később virágzik. Meleg - fényigényes és közepes víz - és
tápanyag igényű növény. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik. Szegélynek
alkalmas. A városi szennyezett levegőt jól tűri.
Verbena rigida (Lila vasfű) – 40-50 cm hosszú, villásan elágazó hajtásai jól
takarják a talajt. Keresztben átellenesen álló levelei szőrözöttek, merev szélűek
fogazottak. Halvány, vagy sötétlila virágait júniustól a fagyokig a
hajtásvégeken hozza. Lassú fejlődésű, ezért december végén magvetéssel
szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Meleg - fényigényes jó
szárazság és város tűrő növény. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik.
Levelükkel díszítő egynyári dísznövények:
Senecio cineraria (Hamvaska) – 20-30 cm magas félcserje, fehéren molyhos,
szeldelt levelével díszít, egynyáriként termesztik, de védett helyen áttelel és a
második évben sárga, nem dekoratív virágait. Magját január, februárban vetik,
cserépben nevelik elő májusi kiültetésre. Napfényt kedvelő, árnyékban
kizöldül, egyenletes, közepes vízellátást igényel. Szegélynek,szőnyegágyba,
balkonládákba és sírokba ültethető.
Palántaként forgalmazott kétnyári dísznövények: az ide sorolt növényeket nyáron
szaporítjuk, az ősz folyamán, vagy kora tavasszal palántázzuk ki végleges
helyükre, ahol tavasszal vagy nyár elején virágoznak és elnyílásuk után
eltávolítjuk kiültetési helyükről. Az ide sorolt növények közül csak az árvácska
valódi kétnyári, amely termésérés után elpusztul, a többi tulajdonképpen évelő.
Viola x wittrockiana (Kert árvácska) – 15-20cm magas kétnyári növény,
sokszínű változatos virágait márciustól májusig bőven hozza, de gyakran
ősszel is virágzik. A virágai egy oldalra nézőek, gyakran tarkák, lehetnek
szemfoltos, vagy szegélyezett rajzolatúak is. Magját júliusban vetik
hidegágyba, árnyékolással védik a magvetést a kiszáradástól. Ősszel
nevelőágyba, vagy végleges helyére ültetik. Napfény és tápanyagigényes,
közepes vízigényű. Sírok, virágágyak, kőedények és balkonládák beültetésére
alkalmas.
Bellis perennis (Százszorszép) – az évelő vadfajból nemesített, 15-20 magas,
tőlevélrózsás növény. Virágait kocsányon egyesével április, májusban hozza.
Apró fészkes virágai este összecsukódnak, lehetnek fehérek, rózsaszín és piros
színűek. Vannak már teltvirágú fajtái is. Magját június- júliusban vetik és
ősszel állandó helyére kiültetik. Napos, vagy félárnyékos helyen nyílik, egyéb
igénye közepes. Virágágyak, kőedények beültetésére alkalmas.
Ezeken kívül még kétnyári kiültető növényként termesztik a Nefelejcset
(Myosotis alpestris) és a Sárgaviolát (Cheiranthus cheirii).
11
A virágüzletekben május, júniusban egynyári virágpalántákat is forgalmaznak. A
növényeket rendszeresen öntözni kell, valamint igényeinek megfelelő helyen
tartani. A növények gondozás biztosítja a piacképes minőségüket. Az őszi
hónapokban ugyan így kell a forgalmazott kétnyári virágpalántákkal is eljárni.
B7
Az egy-és kétnyári vágott virágok ismertetése és felhasználása
Egynyári vágott virágok:
Az egynyári vágott virágok palántái május közepére, a kiültetés idejére megfelelő
fejlettségűek legyenek, a növényeket növényházban kell szaporítani és nevelni. A
gyorsan fejlődő fajokat szabadba is vethetjük, kisebb az anyagi befektetés és későbbi
időpontban van virágzás. A virágokat különböző fejlettségben szedjük le: bimbósan
vagy teljes nyílásban. Az egynyári vágott virágokat többnyire csokrosan árusítják.
Július és szeptember között olcsóságuk miatt keresettek. Vázatartósságuk 4-7 nap.
Lehetnek csokorlazítók, szárazvirágok és szálas virágok is.
Csokorlazítónak alkalmazott egynyári vágott virágok:
Gypsophila elegans
Penniasetum villosum
Pennisetum setaceum
Szálas virágként értékesíthető egynyári vágott virágok:
Amberboa moschata
Antirrhinum majus
Calendula officinalis
Callistephus chinensis
Centaurea cyanus
Chrysanthemum parthenium
Consolida ambiqua /Delphinium ajacis/
Dianthus caryophyllus „Chabaud”
Helianthus annuus
Lathyrus odoratus
Matthiola incana
Rudbeckia hirta
Zinnia elegans
A fenti növények között vannak olyan fajok, amelyeket kiültetésre is felhasználnak.
A magas növésű fajtákat vágott virágnak, az alacsony, kompakt fajtákat kiültetésre
használják.
Kétnyári vágott virágok:
A kétnyári vágott virágokat nyáron /június-augusztus/ vetik, majd nevelőágyakba
ültetik ősszel. A nevelőágyakba ültetett növényekről szedjük a virágokat április-
június között. Kedveltségük oka, hogy korábban virágoznak, mint az egynyári
növények. Főleg csokrosan, szálas virágként és száraz virágként forgalmazzák a
kétnyári vágott virágokat.
Szálas virágként értékesített kétnyári virágok:
12
Campanula medium
Cheiranthus cheirii
Dianthus barbatus
Dianthus caryophyllus „Grenadin”
Digitalis purpurea
Myosotis alpestris
A Myosotis alpestrist Anyák napjára hajtatni szokták cserépben is.
B 8
Vágásra alkalmas évelő dísznövények ismertetése és felhasználása
Az évelő dísznövények a kétnyári és egynyári vágott virágokkal együtt biztosítják a
virágkötészet folyamatos olcsó virágellátását. A növények lágyszárúak, több évig
élnek, földalatti, vagy föld feletti részeikkel telelnek át. A termesztésben legtöbbször
magvetéssel, tőosztással, dugványozással vagy természetes szaporító képlettekkel
(hagyma, hagymagumó, inda, sarj) szaporítják őket. A vágásra szánt növények
palántáit szabadföldi ágyásokba ültetik. A virágok szedése a reggeli órákban történik,
növénytől függően kinyílt, vagy bimbós állapotban. A leszedett növényeket
kötegelik, vízzel felszívatják, majd piacra szállítják. Az évelő vágott virágok
tavasztól őszig előfordulnak a virágkötészetben. Vázában 5-10 napig díszítenek.
Évelő vágott virágok:
Achillea filipendulina
Achillea millefolium
Achillea ptarmica
Aconitum sp.
Asparagus officinalis var. pseudoscaber
Aster amellus
Aster ericoides
Aster novae-angliae
Aster novi-belgii
Astilbe arendsii
Campanula persicifolia
Chrysanthemum coccineum /Tanacetum coccineum/
Chrysanthemum hortorum /Dendranthema grandifolia/
Chrysanthemum maximum /Leucanthemum margaritae/
Convallaria majalis
Coreopsis grandiflora
Dahlia hybrida
Delphinium cultorum
Dianthus plumarius
Echinacea purpurea
Eremurus hybrida
Erigeron speciosus
13
Gaillardia aristata
Galanthus nivalis
Galanthus elwesii
Gladiolus cultorum
Gypsophila paniculata
Hemerocallis flava
Hemerocallis fulva
Heuchera sanguinea
Hyacinthus orientalis
Iris barbata
Iris sibirica
Lavandula angustifolia
Lupinus poly phyllus
Lilium candidum
Lilium regale
Lilium tigrinum /Lilium lancifolium/
Narcissus incomparabilis
Narcissus poeticus
Narcissus pseudonarcissus
Paeonia officinalis
Paeonia lactiflora
Physostegia virginiana
Sedum spectabile
Scabiosa caucasica
Solidago hybrida
Tulipa hybrida
Viola odorata
B. 9.
A virágkötészetben alkalmazott örökzöld díszcserjék, díszfák ismertetése és
felhasználása
A fenyők és lomblevelű örökzöldek a virágkötészetben nélkülözhetetlen
alapanyagokat szolgáltatnak. A téli időszakban más élő zöldnövény nem áll
rendelkezésre. A koszorúk és sírcsokrok készítéséhez egész évben, nagy
mennyiségben használják. A tartósságuk miatt is kedveltek. A növények hajtásait,
terméses ágait, a fenyők tobozait is felhasználjuk különféle kötészeti
kompozíciókhoz.
A lomblevelűek kivéve a borostyánt nem őshonosak, a mediterránból származnak,
ezért kiegyenlített klímát és félárnyékos helyet igényelnek.
A fenyők szaporítása magvetéssel történik, a fajtákat oltják. A pikkelylevelű
örökzöldeket félfás dugványról, a lomblevelűeket főleg dugványozással, de néhány
magvetéssel is szaporítható. Az örökzöldek és fenyők között található olyan, amely
fiatal korban fagyérzékeny. A nyári öntözést az örökzöldek meghálálják.
Fenyők:
Abies alba
14
Abies nordmanniana
Chamaecyparis lawsoniana
Juniperus chinensis
Juniperus virginiana
Juniperus sabina
Larix decidua
Picea abies
Picea pungens
Pinus nigra
Pinus silvestris
Pinus strobus
Pseudotsuga menziesii
Taxus baccata
Thuja occidentalis
Thuja orientalis
Lomblevelűek:
Buxus sempervirens
Euonymus japonicus
Euonymus fortunei
Hedera helix
Ilex aquifolium
Machonia aquifolium
Prunus laurocerasus
Pyracantha coccinea
Az örökzöldeket csokrok, koszorúk díszítésére, lazító- és tömőanyagának használják.
Az őszi és karácsonyi díszekben is hajtásokat, terméseket és tobozokat is
bedolgoznak.
B.10.
A virágkötészetben alkalmazott lombhullató díszcserjék, díszfák ismertetése és
felhasználása
A lombhullató díszcserjék, és díszfák szinte minden részét használja a virágkötészet.
A növényekre jellemző, hogy ősszel lehullatják lombjukat, és csak tavasszal hajtanak
ki újra. A kötészetben használják a csupasz vesszőket, leveles hajtásokat, virágzó
hajtásokat, terméseket, törzs- és gyökérdarabokat és a leváló kérget. A fákat
magvetéssel, a fajtákat szemzéssel vagy oltással szaporítják. A cserjék is
szaporíthatók magvetéssel, de a dugványozás, bujtás, tőosztás, sarjak leválasztása
elterjedt vegetatív szaporítás mód. A fajtákat szemzéssel vagy oltással szaporítják. A
cserje 2-3 év alatt a fák 4-6 év alatt nevelhetők meg a faiskolában.
Díszcserjék:
Amorpha fruticosa
Cornus alba
Corylus avellana „Contorta” Hajtásukat használják
15
Salix matsudana „Tortuosa”
Sarothamnus scoparius
Parthenocissus tricuspidata
Tamarix tetrandra Lombjukat használják
Tamarix gallica
Amygdalus triloba „Multiplex”
Buddleia davidii
Chaenomeles speciosa
Cornus mas
Forsythia intermedia
Jasminum nudiflorum
Kerria japonica „Plena”
Laburnum anagyroides Virágját használják
Magnolia soulangiana
Paeonia suffruticosa
Philadelphus coronarius
Rosa sp.
Salix caprea
Spiraea vanhouttei
Syringa vulgaris
Syringa chinensis
Viburnum opulus „Roseum”
Wisteria sinensis
Berberis vulgaris
Berberis thunbergii
Clematis vitalba
Cotoneaster horizontalis
Cotinus coggygria
Crataegus monogyna Termésüket használják
Crataegus oxyacantha
Ligustrum vulgare
Ligustrum ovalifolium
Rosa canina
Symphoricarpos albus
Symphoricarpos orbiculatus
Díszfák:
Betula pendula
Salix alba Szárukat használják
Fraxinus ornus
Quercus cerris Lombját használják
Quercus rubra
Cerasus serrulata
16
Prunus cerasifera Virágját használják
Aesculus hippocastanum
Aesculus carnea
Alnus glutinosa
Gleditsia triacanthos
Koelreuteria paniculata Termését használják
Malus spectabile
Paulownia tomentosa
Platanus hybrida
Sorbus aucuparia
A lombhullató díszcserjék és díszfák lombját, virágát, hajtását és termését csokrok,
koszorúk díszítésére, vázadíszek készítésére és terek dekorációjához használják.
B. 11.
Legfontosabb cserepes levéldísznövényeink ismertetése és felhasználása
A levéldísznövények fő díszítőértéke a színes, tarka vagy különleges formájú
levélzete. A viráguk jelentéktelen vagy nálunk nem virágoznak. Felhasználhatók
lakások díszítésére, ámpolnák beültetésére és szoliternek nagyméretű edényekben
termek díszítésére. Helyük megválasztásához ismerni kell igényeiket. A szaporításuk
történhet magvetéssel, dugványozással, természetes szaporító képletekkel és
merisztéma szaporítással. A páfrányok spórákkal szaporíthatók.
Cserepes levéldísznövények:
Aglaonema modestum
Aglaonema treubii
Araucaria excelsa
Aspidistra elatior
Begonia rex-cultorum
Calathea sp.
Caladium sp.
Codiaeum variegatum
Cordyline fruticosa
Cupressus macrocarpa
Cyperus alternifolius
Cyperus gracilis
Diffenbachia exotica
Diffenbachia picta
Dracaena deremensis
Dracaena fragrans
Dracaena marginata
Fatshedera lizei
Fatsia japonica
Ficus benjamina
Ficus elastica
Ficus lyrata
17
Marantha sp.
Monstera deliciosa
Nolina recurvata
Pandanus vechii
Peperomia obtusifolia
Peperomia caperata
Pepromia argyreia
Pilea cadierei
Rosmarinus officinalis
Sansevieria trifasciata
Schefflera arboricola
Yucca elephantipes
Ámpolnanövények:
Chlorophytum comosum
Cissus rhombifolia
Cissus antartica
Epipremnum aureum
Ficus pumila
Hedera canariensis
Hedera helix
Peperomia serpens
Philodendron scandens
Syngonium podophyllum
Tradescantia albiflora
Zebrina pendula
Broméliák:
Aechmea faschiata
Ananas comosus
Cryptanthus acaulis
Billbergia nutans
Guzmania sp.
Neoregelia carolinae
Vriesea splendens
Páfrányok:
Adiantum tenerum
Asplenium nidus
Cyrtomium falcatum
Nephrolepis exaltata
Nephrolepis cordifolia
Platycerium bifurcatum
Pteris cretica
Pálmák:
Areca cathecu
18
Chamaedorea elegans
Chamaerops humilis
Cocos nucifera
Howea forsteriana
Howea belmoreana
Phoenix canariensis
Trachicarpus fortunei
B 12
Vágásra alkalmas levéldísznövények ismertetése és felhasználása
A növényházban termesztett vágott zöldek a csokor lazítására, terjedelmének
növelésére, díszítésére vagy színhatásának fokozására, a nagy levelek koszorúk
ünnepélyesebbé tételére vagy teremdekorálásra alkalmasak. A leggyakrabban
használt vágott zöldek:
Asparagus densiflorus
Asparagus setaceus
Asparagus falcatus
Asparagus umbellatus
Eucalyptus sp.
Rumohra adiantiformis
A felsorolt növényeken kívül még vágott zöldnek alkalmazott dísznövények lehetnek:
Adiantum tenerum
Nephrolepis exaltata
Pteris cretica
Chamaerops humilis
Howea forsteriana
Phoenix canariensis
Phoenix dactylifera
Trachycarpus fortunei
Anthurium adraeanum
Dieffenbachia maculata
Monstera deliciosa
Hedera helix
Hedera canariensis
Beargass sp.
Philodendron erubescens „Burgundy”
Codiaeum variegatum
A pálmák szárított leveleit a szárazkötészeti kompozíciókhoz használják.
19
B13
Növényházi vágott virágok ismertetése és felhasználása
A virágkereskedelem forgalmának nagy részét a növényházi vágott virágok adják.
Vannak közöttük egész évben folyamatosan kaphatók és szezonális növények is. A
virágkötészet kompozícóit nagy részben ilyen a növényekből készíti. A
termesztésben a fajtaazonosság érdekében vegetatív úton szaporítják legtöbbjüket,
bimbósan a virágokat szedik, hogy minél tovább frissen kerüljenek a vevőkhöz.
Vázatartósságuk különböző 1- 4 hétig is terjedhet. A vázába tartott vágott virágokat is
megfelelően kell kezelni (folyamatos vízcsere, friss vágás, tartósítók stb.)
Növényházi vágott virágok:
Alstoemeria ligtu
Anemone sp.
Anthurium cultorum
Bouvardia domestica
Chrysanthemum hortorum
Dianthus caryophyllus var. semperflorens
Eustoma grandiflora
Freesia refracta
Gerbera jamesonii
Gloriosa superba
Iris hollandica
Lilium hybridek
Ranunculus sp.
Rosa sp.
Sterlitzia reginae
Zantedeschia aethiopica
Orchideák: Cymbidium giganteum
Dendrobium phalaenopsis
Phalaenopsis amabilis
Cattleia labiata
Paphiopedilum insigne
Hajtatott vágott virágok
B14
Virágzó cserepes dísznövények ismertetése, felhasználása
A virágzó cserepes növényeket ajándéknak, vagy alkalmi teremdekorációnak
használjuk fel. Színes virágukkal vagy illatukkal kedves színfoltjai ünnepeinknek. A
virágzó cserepesek egyes fajai már egész évben kaphatók, de vannak szezonális
jellegűek is. Az ilyen növények legtöbbször valamely időszakhoz, vagy ünnephez
köthetők. Virágzásuk egy-két héttől, akár hónapokig tarthat. Elvirágzás után elvesztik
díszítő értéküket. Bizonyos fajoknál lehetőség van pihentetés utáni virágoztatásra, de
ez általában nem érdemes.
20
Virágzó cserepes dísznövények:
Abutilon hibridek
Acalypha hispida
Achimenes hybrida
Aeschynanthus lobbianus
Agapanthus orientalis
Anthurium hortulanum
Aphelandra squarrosa
Begonia elatior
Begonia tuberhybrida
Bougenvillea glabra
Browallia speciosa
Calceolaria herbeohybrida
Camelia japonica
Chrysanthemum frutescens /Agyranthemum frutescens/
Clivia miniata
Columnea banksii
Cyclamen persicum
Erica gracilis
Euphorbia pulcherrima
Exacum affine
Fuchsia hybrida
Gardenia jasminoides
Hibiscus rosa-sinensis
Hippeastrum hybridum
Hoya carnosa
Hydrangea macrophylla
Impatiens walleriana
Jasminum polyanthum
Kalanchoe blossfeldiana
Nerium oleander
Pachystachis lutea
Passiflora cearulea
Pelargonium hortorum
Pelargonium peltatum
Pelargonium domesticum /Pelargonium grandiflorum/
Primula polyantha
Rhododendron simsii
Saintpaulia ionantha
Schlumbergera truncata /Zygocactus truncatus/
Rhypsalidopsis gaertneri /Hatiora gaertneri/
Senecio cruentus /Pericallis cruentus/
Sinningia hybrida
21
Spathiphyllum hybridum
Streptocarpus hybrida
Hajtatott cserepes dísznövények
B15
Szárazkötészeti növények ismertetése, csoportosítása, felhasználása
Szárazkötészet a növények valamely szárított részét használja fel. Szárazkötészetben
felhasznált növényeket csoportosíthatjuk egynyári, kétnyári és évelő növények
szerint, valamint csoportosíthatjuk a felhasznált részük szerint: termés, virág vagy
szárított hajtás. A szárazkötészet alapanyagai nem csak a termesztésben levő
növényfajok szárított részeiből kerülnek ki, hanem a vadon élő növényekről is
gyűjtenek szárítható részeket.
Szrazkötészetinövények:
/egy- és kétnyári dísznövények/
Amaranthus caudatus
Briza maxima
Carthamus tinctorius
Celosia plumosa
Celosia cristata
Gomphrena globosa
Helichrysum brachteatum var. mostrosum
Helioterium roseum
Lagurus ovatus
Limonium sinuatum
Lunaria annua
Molucella laevis
Nigella damascena
Papver somniferum
Papaver rhoeas
Xeranthemum annuum
/évelő dísznövények/
Cortaderia selloana
Dipsacus sativus
Echinops ritro /Echinops bannaticus/
Eryngium alpinum
Liatris spicta
Limonium tataricum /Goniolimon tataricum/
Physalis alkekengi
Typha angustifolia
Typha latifolia
Typha minima
A felsorolt növényeken kívül még fák és cserjék termését, ágát vagy kérgét is
használhatják szárazkötészeti kompoziciókban.
22
B16
Növények részei és felhasználásuk a virágkötészetben
A termesztett és vadon élő növények legkülönbözőbb részeit használja fel a
virágkötészet. A növények a felhasznált része lehet hajtás, lombozat, virág, termés
vagy levéltelen ág esetleg gyökér.
A növények szervei vegetatív és generatív szervek lehetnek. A gyökér, a szár és a
levél a növény vegetatív részei, a virág, a termés és a mag a generatív részei.
A gyökér a hajtásos növényeknek a talajban lévő rögzítő, vizet és ásványi sókat
felszívó szerve. A gyökér a csira gyököcskéjéből fejlődik. Általában elágazó un.
gyökérrendszert (gyökérzetet) képez. Az oldalgyökerek, vagy gyökérágak a gyökér
felületét megnövelik, elősegítik a gyökérnek a talajrögök közé behatolását. A gyökér
felületét rizodermisz (bőrszövet rendszer) borítja, csúcsi része a tenyésző kúp.
Osztódó sejtekből áll, ezt a gyökérsüveg védi, amelynek külső sejtjei elnyálkásodnak
és a talajrögökhöz való súrlódás következtében elszakadozva leválnak, a
gyökércsúcsot síkossá teszik. A csúcs mögötti megnyúlási zónában a legerősebb a
hosszanti növekedés. Felette a szívózónában jelennek meg a gyökérszőrök, amelyek a
vizet és az ásványi anyagokat felveszik. A felvett anyagok a szállító zóna
edénnyalábjaiba jutnak. A gyökérzetnek kéz fő típusa van: főgyökér rendszer, amely
a kétszikűekre és a nyitvatermőkre jellemző - főgyökérből és oldalgyökerekből áll.
Mellékgyökérrendszer, vagy bojtos gyökérzet az egyszikűekre jellemző un.
mellékgyökerek alkotják, amelyek egyforma fejlettségűek és a főgyökér szerepét
ezek veszik át. A növényeken még esetenként találhatók járulékos - és módosult
gyökerek. Járulékos gyökér a növényi test bármely részén létrejöhet, a talajban és a
talaj felszíne fölött is. Módosult gyökér működése a gyökértől eltérő, így alakja és
szerkezete is módosul. Létrejöttük lehet normális, vagy járulékos (léggyökerek).
A virágkötészetben fás szárú növények érdekes formájú gyökereit kötészeti
kompozíciókhoz és tér dekorációhoz is felhasználhatják. A fán lakó és kisebb
kúszónövényeket is telepíthetünk rájuk.
A hajtásrendszer a növény szárát és leveleit foglalja magába. Fiatalkori alakja a rügy,
központi része a rügy tengelye, erre borulnak rá a levél kezdemények. A tengelyből
lesz a szár, a levélkezdeményekből lomblevelek fejlődnek ki. A rügyet rügypikkelyek
boríthatják, ezek a fedett rügyek. Ha nincsenek rügypikkelyek, akkor csupasz
rügyekről beszélünk. A szár a hajtás fő tengelye. A levelek a hajtástengely
függelékei. A hajtás szára támasztószövetek is tartalmaz, mely lehetővé teszi a
negatív geotropizmust. A csiranövény rügyecskéjéből fejlődik a hajtásrendszer. A
szár általában csomókra és szártagokra tagolt. A hajtáson kétféle oldalszer
keletkezhet az ág és a levél. A hajtás a táplálkozást és a szaporodást végzi. A levél a
légnemű táplálék felvételét és a víz párologtatását végzi. A szár élettani szerepe viseli
a leveleket és szállítja a levelekhez a gyökér által felszívott táplálékokat. A virág
szaporodó szervként differenciálódik a növény testén. A rügy a belőle fejlődő
növényi rész szerint lehet: levélrügy, virágrügy, vagy vegyesrügy. A rügyek lehetnek
alvó és hajtórügyek. Az alvórügyek évekig fejletlenek maradnak, csak a növény
sérülése esetén fejlődnek hajtássá. A hajtórügyek minden évben kihajtanak és a
növény periodikus növekedésének biztosítékai. A hajtás elágazása lehet: bazitóniás,
mezotóniás és akrotóniás. A föld feletti hajtás lehet lágyszár, vagy fásszár. A fásszár
23
típusai: félcserje, cserje, fa. A fák két fő típusa a lomkoronás, levélkoszorús
(üstökös) fák. A földalatti hajtás lehet gyöktörzs, hagyma, gumó és hagymagumó.
Az ágas fakorona fán lakó növények elhelyezésére és termek díszítésére is
alkalmas. A kéreg szárazkötészeti asztali és fali díszek készítéséhez használható. Az
ágak és vesszők, ha különleges formájúak és szép színűek, akkor vázadíszek, csokrok
készítésére, csokorlazítónak a vékony, zöld hajtások alkalmasak. A levélszerű szár
csokorlazítónak/aszparágusz/, vagy szárazkötészeti anyagnak/szúrós csodabogyó/
használható.
A levél három részből épül fel: a levéllemez, levélnyél és levélalap. A levéllemez a
levél lapos, asszimiláló és párologtató része. A levéllemezen az erezet, mint hálózat
tűnik fel, ezek a levél belsejében futó nyalábok. Az érrendszernek három típusa van:
villás, mellékeres és főeres. Egyes növényeken a levelek között alakbeli különbség
van (heterophyllia). A virágkötészetben felhasználjuk a növények leveles, vagy
csupasz hajtását és egyes növények leveleit (pálma, dracéna, Monstera).
A virág generatív szaporodás céljára átalakult el nem ágazó törpe szártagú hajtás.
Eredete a szárazföldi növények kialakulásához köthető. A virág módosult levelekből
áll. A hajtáseredt jól megfigyelhető a nyitvatermők és a legősibb zárvatermők
virágain. Ezeknél a virág tengelye még megnyúlt. A virágot alkotó levelek a
virágtakarótáj, a porzótáj, termőtáj - főtájakra tagolódnak. A virágtakarótáj: a virág
legkülső része, amely a virág ivarleveleit védi. A virágtakarótáj különnemű,akkor
csészéből és pártából áll (rózsa), ha egynemű, akkor lepelről beszélünk (tulipán). A
csésze többnyire zöld színű, míg a párta feltűnő színű és illatú sziromlevelekből áll. A
virágszint a sejtnedvben oldott, vagy a kromoplasztiszokban jelenlévő színanyagot
képezik. A porzótáj: a zárvatermő virág hím ivarleveleinek összessége. A porzó
porzószálból, csatlóból és portokból áll, a virágport a portokok tartalmazzák.
Termőtáj: az ivarlevelek belső köre, amely egy, vagy több termőből áll. A termő
részei: magház, magkezdemény, bibeszál és bibe. A virág kifejlődése az 1 éves
növényeknél ugyanabban a z évben megy végbe, a több éves növényeknél a virág
rügyei már az előző tenyészidőszakba kifejlődnek. A virágnyílást a hő és a fény is
szabályozhatja. A virágzás időtartama fajok szerint nagyon változó, 20-30perctől akár
60-70 napig is tarthat. A virág megporzása történhet rovar, madár, szél által de
léteznek még különleges megporzási módok is.
A virág csokrok, virágdíszek és kegyeleti készítmények fontos része, de
felhasználható még asztal- és teremdíszekhez.
A termés az embrió és a mag kialakulásával együtt megy végbe, a termőlevelek és
egyes termők terméssé való átalakulása. A termés magába zárja a magvakat és azok
termesztésére és védelmére szolgál. A kialakult termés zárva marad, vagy kinyílik, és
úgy válik le a növényről. A terméseket biológiailag száraz és húsos termésekre
osztályozhatjuk, ezeken belül megkülönböztetünk felnyíló és zárt terméseket. A
virágkötészetben a növények termései is felhasználjuk. Legtöbbször száraz
tokterméseket, makk, bogyó és almaterméseket használnak fel.
A mag a megtermékenyítési folyamat végeredménye. A magot kívülről a maghéj
0borítja, és belül az embrió és a mag tápláló szövete helyezkedik el. A kertészeti
termesztésben az ivaros szaporítás alapja a csiraképes mag, ebből lehet
leggyorsabban a legtöbb utódot előállítani. A magot néha húsos, élénk színű
magköpeny veszi körül, ezeket, a magokat a virágkötészet díszítésre használja
(kecskerágó, tiszafa).
24
B17
A növények életjelenségei: anyagcsere, növekedés és fejlődés. Növényátültetések
a virágüzletben
Anyagcsere: Két, ellentétes lefolyású folyamatból áll. Az asszimiláció felépítő, a disszimiláció
pedig lebontó folyamat.
Asszimiláció
A növény környezetéből fe4lvett szervetlen tápanyagokból szerves vegyületeket épít
fel. Az ehhez szükséges energia származhat a napfényből vagy szervetlen vegyületek
reakcióiból.
Fotoszintézis
Az asszimilációhoz szükséges energiát a zöld növények a napfényből nyerik, a zöld
színtest klorofilja átalakítja kémiai energiává. A fényenergiával történő asszimilációt
fotoszintézisnek nevezzük. A fotoszintézis során szén-dioxidból és vízből szőlőcukor
keletkezik és oxigén szabadul fel.
Tápanyagfelvétel
A makro és mikroelemek felvétele. A víz, szén-dioxid és ásványi sók a növények
legfontosabb tápanyagai.
Tápanyag átalakítás
A szőlőcukor keményítővé alakul, majd a sötét szakaszban a keményítő visszaalakul
szőlőcukorrá.
Kiválasztás
Az anyagcsere-folyamatokban keletkező felesleges és káros anyagokat a növények
eltávolítják, vagy közömbösített formában raktározzák.
A fotoszintézis jelentősége
A fotoszintézis során jönnek létre a szénhidrátok, az oxigén és a keletkező szénláncok
az alapjai a fehérjék és más nagy molekulájú szerves vegyületeknek.
Kemoszintézis
Az alacsonyabb rendű növények az asszimilációhoz kémiai energiát használnak fel.
/Nitrifikáló baktériumok/
Disszimiláció
A növények az asszimiláció során keletkezett szerves anyagokat bontják le és közben
energia szabadul fel.
Aerob légzés
Anaerob légzés
Eltérő táplálkozású növények
Korhadéklakók
Élősködök
Együttélők
Növekedés és fejlődés:
A növényi élet egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása a növekedés és fejlődés. Ez
a két életfolyamat magába foglalja a csírasejt teljes növénnyé alakulása során
megfigyelhető változásokat.
25
A növekedés általában a növény irreverzibilis méret- és súlyváltozását értjük, sejt,
szerv vagy egész szervezet viszonylatában. A növekedés a fejlődés során
bekövetkező mennyiségi változás. A fejlődés minőségi változás, amely a növekedés
melletti differenciálódást foglalja magába. A növekedés és differenciálódás a fejlődés
két fő folyamata. A növény fejlődésében több szakasz különböztethető meg:
- a mag nyugalmi állapotának befejeződése után az egyed fejlődése a mag
csírázásával indul
- ifjú kor a vegetatív szervek képződése
- érett kor a virágzás és termésképzés
- öregkor
- halál
Az egyéves növényeknél életében a termésképzés jele annak, hogy a növény belépett
fejlődésének utolsó szakaszába, az öregkorba, amelyet a halál követ. A többéves
növények életében a virágzás és termésképzés szakasza hosszú időn át ciklusosan
ismétlődik.
A fejlődés részfolyamatai nem, vagy csak részben választhatók el egymástól. Az
embrió csíranövénnyé fejlődése során a sejtosztódás, a sejtmegnyúlás és a
differenciálódás is jelen van, ennek következtében olyan szervezet fejlődik, amely
minőségében különbözik az embriótól. Ilyen minőségi változás eredménye midőn a
magkezdeményből mag, rügyből hajtás, a virágból termés lesz. A fejlődés fogalmát
úgy definiálhatjuk, hogy a génekben tárolt információknak az egyedi élet folyamán
meghatározott sorrendben történő valóra váltása. A mindazokat az átalakulásokat,
amelyek a soksejtű szervezetek fejlődésében megfigyelhetők belső és külső tényezők
kölcsönhatásai irányítják, és különböző módon befolyásolják.
Belső tényezők:
- genetikai szabályozás -. a gének működésén alapul
- szervezeti szintű szabályozás- hormonok és növekedés-szabályzók
hatása /auxinok és gibberellinek/
Külső tényezők:
- abiotikus/élettelen/ környezeti szabályozás – hőmérséklet, fény, víz,
tápanyagellátás, gravitáció
- biotikus/élő/ környezet szabályozása – kórokozók, társulásokban fellépő
versengés
Növényátültetések a virágüzletekben:
A virágüzletben előfordulhat, hogy egy növény kinőtte cserepét, és át kell ültetni. Az
új cserép átmérője 2-4 cm-rel nagyobb legyen a réginél. A túl nagy edény földjét a
növény gyökerei lassan szövik be, a pangó víz hatására a közeg elsavanyodik és a
növény gyengén fejlődik. Az átültetés időpontját lehetőleg áprilisra tegyük, mert a
növény ezután indul fejlődésnek. Az ősszel-télen virágzó növények átültetésének
időpontja ettől eltérő lehet. Az ültetéshez felhasznált közeg fizikai, kémiai
tulajdonságai, és tápanyagtartalma a növény igényeinek feleljen meg.
B18
A természetből begyűjthető növényanyag felsorolása, felhasználási lehetőségeik
ismertetése
26
A honos növények nem mind találhatók meg a termesztésben, így e növények
kötészetben felhasználható részeit előfordulási helyükről kell begyűjteni. Az
erdőkben mezőkön, réteken és vízpartokon élő fajokról kell a megfelelő időben
leszedni az alapanyagot.
A leggyakrabban használt kötészeti anyagok:
Fenyőtobozok:
Pinus nigra, Picea abies, Larix decidua, Pinus strobus, Pinus griffithi legtöbbször
termőhelyéről vagy magpergetőktől szerezhető be. A koszorúkhoz és adventi-
karácsonyi díszekhez használhatók.
Száraz termések:
Quercus rubra, Quercus cerris, Paulownia tomentosa, Catalpa bignonioides,
Koelreuteria paniculata, Cotinus coggygria, Aesculus hippocastanum, Alnus
glutinosa. Clematis vitalba, Gleditsia triacanthos, Platanus hybrida termését
szárazkötészeti munkákban és koszorúkban használják. A dísznövényként
termesztett fajokról is csak fasorokban és parkokban lehet termést gyűjteni.
Húsos termések:
Berberis vulgaris, Berberis thunbergii, cotoneaster horizontalis, Crataegus
monogyna, Euonymus europaeus, Ligustrum vulgare,Rosa canina, Sorbus
aucuparia, Symphoricarpos albus termését terek díszítésére és kötészeti
kompozíciókhoz használjuk.
Lomb:
Abies alba, Abies nordmanniana, Picea abies, Larix decidua, Fraxinus ornus,
Quercus cerris, Tamarix tetrandra lombját koszorúk és csokrok készítéséhez
használják.
Színes lomb:
Parthenocissus tricuspidata, Quercus rubra őszi hangulatú kötészeti alkotásokban
alkalmazzuk.
Virágzó ág:
Cornus mas, Prunus cerasifera, Salix caprea, Syringa vulgaris vázadísz vagy
csokrok készítéséhez virágzó ágaikat használjuk.
Levéltelen hajtás:
Sarothamnus scoparius, Salix alba, Betula pendula vesszőit használjuk fel.
Kéreg:
Betula pendula, Platanus acerifolia leválló kéreg kerül felhasználásra.
Száraz terméses szár:
Dipsacus sp. Typha sp. Pázsitfüvek kalászai szárazkötészet használja fel.
B19
Fontosabb növénybetegségek és az ellenük való védekezés
A növényeket kedvezőtlen külső hatások és élő szervezetek is megbetegíthetik. Az
életetlen tényezők nem fertőzők, ezért hatásos védekezés ellenük a megfelelő
környezet biztosítása. A leggyakoribb életfeltételek által okozott betegségek, a
hőmérséklet, a fény, a víz és a tápanyag hiányából vagy túladagolásából adódnak. A
környezetben található vegyszerek és légszennyező anyagok is károsíthatják a
növényeket. Az élő kórokozók által okozott megbetegedések fertőzőek, a védekezés
is nehezebb ellenük. A növényvédelem fontos módja a megelőzés, ehhez az
27
egészséges szaporítóanyag, fertőtlenítet berendezések, eszközök, talaj, mag
biztosítása valamint a beteg egyedek eltávolítása szükséges. A termesztés során a
technológia betartása és az állomány jó kondíciója is megelőzi a megbetegedést. A
növénynemesítés ellenálló fajták, előállításával segítheti a termesztőket. A
betegségek legyőzhetők vegyszerek alkalmazásával is. A növényvédő szereket csak
megfelelő szakképzettségű dolgozók használhatják.
A növények leggyakoribb betegségei: Kórokozók vírusok, baktériumok és gombák, amelyek többnyire heterotróf
szervezetek, de vannak parazita életmódot folytatók.
Vírusok: csak élő szervezetekben működhetnek. Főleg növényi részek /mag,
dugvány, virágpor/, rovarok /levéltetvek, kabócák/ és szerszámok /metszőolló, kés/
útján terjednek. A vírusok az egész növényt megtámadják. A fertőzés
mozaikfoltosság, sárgulás, gyűrűsfoltosság, törpe növekedés és gyenge virágzás
formájában jelentkezik. A kórképek muskátlin, petúnián, szegfűn, rózsán, tulipánon,
krizantémom és liliomon is megjelenhet. A védekezés növényvédő szerrel nem
lehetséges, ezért csak megelőzéssel és a beteg növények megsemmisítésével
lehetséges. A terjesztő rovarok elleni védekezés, a merisztéma szaporítás és az
eszközök fertőtlenítése is lehetőség a vírusok fertőzése ellen.
Baktériumok: pálcika alakú egysejtű élőlények. Élő vagy elhalt növényen egyaránt
megélnek. Sérüléseken és légzőnyílásokon fertőznek, növényi nedvekkel, talajjal,
szétfröccsenő vízzel. A kórképei leveleken, száron foltosság, gyökereken,
hagymákon és gumókon lágy rothadás, gyökérgolyvásodás látható. A baktériumok
nyálkás bevonata száraz körülmények közt filmszerűen rászárad a növényre.
Védekezés Főleg megelőzéssel, talajfertőtlenítéssel, beteg részek megsemmisítésével,
sebzések elkerülésével és rovarok elleni védekezéssel.
Gombák: a sokféle gombabetegség különböző tüneteket okoz és ellenük különböző
vegyszerekkel, védekezünk.
Lisztharmatfélék: csak élő növényen képes megélni. A levélen és fiatal száron
felületi fehér bevonatot alkot. Szabadföldön és termesztőberendezésben egyaránt
fertőz, majdnem minden növénynél előfordulhat. A megtámadott részek
deformálódnak, a levelek elszáradnak, a hajtások meggörbülnek. A veszélyeztetett
növényfajok begónia, krizantém, szarkaláb, rózsa, orgona mindegyiket más-más
gombafaj támadja meg. A gomba életfeltételeinek a párás környezet, magas
hőmérséklet és a rossz légmozgás kedvez. A védekezés során a fertőzött részeket el
kell távolítani, a káros környezeti feltételeket megszüntetni és kéntartalmú szerekkel
permetezni. A lisztharmatfélék ellen más hatóanyagú szerek is hatásosak.
Szürkepenész /Botritiszfélék/: a megtámadott részeken szürke bevonatot képeznek.
Elsősorban zárt helyen, alacsony hőmérsékleten és párás levegőben szaporodnak
könnyen. A puha szárú és levelű növényeket fertőzi, elsősorban a talajjal érintkező
részeken. A penész alatt rothadó foltok keletkeznek. A sziromlevelek foltosodását is
okozza, ez különösen a rózsaszín virágokon feltűnő. A védekezés a káros környezeti
feltételek megszüntetésével és permetezéssel történhet. Az erősen fertőzött növényi
részeket el kell távolítani, ritkábban öntözni és gyakran szellőztetni. A Botrytis ellen
többféle hatóanyagú szer is alkalmazható. A fertőzött talajt kicserélni vagy gombaölő
szerrel beöntözni kell. A ciklámen, fokföldi ibolya, cinerária és begónia kultúrákban
a leggyakoribb, de a hagymásokon is előfordul.
28
Palántadőlés: párás környezetben, a sűrű magvetésekben fordul elő, több gomba
okozza. A palánták szik alatti szárrésze elbarnul, rothad. A gyökérnyaki részen
elvékonyodik a növény és elpusztul, a palánta a földre dől. A fertőzés a magok
csávázásával, a talaj gombaölő szeres fertőtlenítésével megelőzhető. A megdőlt
foltokat a magvetésből eltávolítjuk.
Rozsdagomba: a növény belsejében él, csak a barna vagy fekete színű szétporzódó
spóratelepei jelennek meg a száron vagy a levél fonákon. A spórákat a szél és a víz
terjeszti. Főleg ősszel és tavasszal fertőz, a leggyakrabban szaporítóanyaggal terjed
tovább. A levélen sárga foltok jelennek meg, majd elszárad, a betegség
elhatalmasodása a növény pusztulásához vezethet. Kerüljük a nitrogén túladagolást és
a párás környezetet valamint a sűrű ültetést, így a fertőzés megelőzhető. Vegyszeres
védekezés réztartalmú vagy rézpótló szerekkel lehetséges. Veszélyeztetett
növényfajok: muskátli, szegfű, rózsa, mahónia.
Levélfoltosodás: többféle betegség összefoglaló neve, amelyek a leveleken kerek,
szögletes vagy erekkel határolt foltokat okoznak. A dísznövények esztétikai értékét
erősen rontják, a barna vagy elhalt foltok összeérhetnek, és a levelek lehullnak.
Megelőzhető növényhigiéniával, a túlöntözés kerülésével, de vegyszeres védekezés
szükséges /cineb hatóanyagú szer/. Az altenária és ritizma gomba okozhat ilyen
betegséget. /juhar ritizmás levélfoltossága/
Fuzáriumos betegség: a gombák talajlakók, a gyökereken és sebeken át
megfertőzik a növényt, amely alulról felfelé haladva lankad, majd elszárad. Az első
tünetek levélsárgulás vagy levélfoltosság, amely a fertőzés kezdetét jelzi. A szárat
elvágva látható az edénynyalábokat a gomba megtámadta és károsítja. A kitartó
képletei akár 6-8 évig életképesek. Védekezés talajfertőtlenítés, talajcsere és ellenálló
fajták termesztése. A permetezés kevéssé hatásos. Veszélyeztetett fajok: szegfű,
őszirózsa, krizantém.
Peronoszpóra: belső élősködő, a gombafonalak a növény szöveteiben élnek. A
növény felületén csak a szaporítóképletekből álló bevonat jelenik meg. A párás,
meleg kedvez az elszaporodásuknak. A légzőnyílásokon és sebeken keresztül
fertőznek. A megtámadott leveleken olajos foltok keletkeznek, amelyek áteső
fényben jól megfigyelhetők. Megelőzés a növények optimális tartási feltételeinek
biztosítása. Fertőzés esetén gyakori szellőztetés, a hőmérséklet és páratartalom
csökkentése, permetezés réztartalmú szerrel.
B20
Fontosabb kártevők és az ellenük való védekezés
Az állatvilágban nagyon sok olyan élőlény van, amely a növényekben számottevő
kárt okoz. A rovarok vagy más állati kártevők a dísznövények szárát, levelét vagy
gyökerét rágják, vagy azokon szívogatnak. Az alig látható gyenge fertőzések ellen
már beavatkozás szükséges, mert a kártevők elszaporodnak, és jelentős károkat
okoznak. A növények díszítő értéküket elveszítik, sőt el is pusztulhatnak.
Fonálférgek: Apró szabad szemmel nem, vagy alig látható élőlények, kb. 1 mm nagyságú állatok.
Többnyire a növény belsejében élnek. Szájszuronyuk van, ezzel felsértik a növény
29
szövetét és kiszívják a sejtnedvét. Tojással szaporodnak. Ismerünk gyökér-, szár- és
levélfonálférget.
A gyökérfonálférgek a gyökereken gubacsszerű megvastagodást okoznak. Főleg
növényházakban és termesztőtelepeken károsítanak. A fertőzés forrása a fertőzött
talaj. A növény víz- és tápanyagforgalmát akadályozzák, ezért gyenge növekedés a
következménye. A fertőzés megakadályozása a beteg növények megsemmisítése.
Veszélyeztetett növények: begónia, krizantém, afrikai ibolya.
A szárfonálférgek a növény szárában, levelében és a talaj felső rétegében élnek. A
légzőnyílásokon, és sebzéseken keresztül fertőz. A növény hajtásai megcsavarodnak,
megrövidülnek a levelei hullámosak, sárga- barna foltosak lesznek. Védekezés: csak
egészséges növényről való szaporítás, a beteg egyedek megsemmisítése.
Veszélyeztetett növények: szegfű, primula, hortenzia.
A levélfonálférgek fertőzött levelekben és a felső talajszintben élnek. Elterjedésüket a
levélre jutó víz segíti. A leveleken erek által határolt barna-fekete foltokat okoznak,
amelyek terjednek, és levél pusztulását okozzák. Védekezés: a növények világos,
száraz helyen tartása és alulról öntözése, fertőzött növények megsemmisítése.
Veszélyeztetett növények: krizantém, dália, gloxínia.
A fonálférgek ellen talajfertőtlenítéssel és fonálféregölő szerekkel is védekezhetünk.
Meztelen csigák:
Néhány cm-es nyálkás testű állatok, jellegzetes fénylő nyálkacsíkot hagynak maguk
után. Főleg éjjel károsítanak, nappal levelek alján vagy más nedves helyen bújnak
meg. A nedves környezet segíti szaporodásukat. A növények levelét, szárát vagy más
részeit reszelőszerű nyelvükkel megrágják. Védekezés: a nedves környezet
megszüntetése, szuperfoszfát, mészpor vagy csigaölő szer kiszórása, esetleg
burgonya vagy salátalevél csalogató kihelyezése. Veszélyeztetett növények: begónia,
petúnia, afrikai ibolya.
ROVAROK:
Levéltetvek:
Apró, zöld, fekete, szürke vagy narancssárga a növény nedvét szívogató rovarok.
Rendkívül szaporák évente 10-12 nemzedékük van, nyáron szűznemzéssel
szaporodnak. Ősszel tojnak tojást, amellyel áttelelnek. A hímek szárnyasak, a
nőstények gyakran szárnytalanok. Szívogatásukkal károsítanak levélen, száron és
virágon is. A kártételük szabadföldi és növényházi kultúrákban is megtalálható. A
szívogatástól a növények legyengülnek, és fejlődésükben visszamaradnak. A
levéltetvek vírusterjesztők is. A mézharmatnak nevezett ürülékükön a korompenész
telepedik meg, ez a másodlagos kártétel a dísznövényeket eladhatatlanná teszi.
Védekezés: szerves foszforsav-észter tartalmú és felszívódó szerekkel permetezés.
Begónia, fukszia, rózsa, dália a gyakori gazdanövénye.
Üvegházi molytetű /lisztecske/:
Apró, fehér molylepkéhez hasonló kártevő. Főleg üvegházban károsít, de szabadföldi
növényeken is előfordul. A fertőzés gyorsan terjed egyik növényről másikra.
Szívogatásával károsít, sőt a kibocsátott mézharmatán a korompenész megtelepedik.
A levél fonákán élősködő lárvák szívogatása nyomán a levelek sárgulnak és
lehullnak. Védekezés: váltogatott növényvédő szerekkel, rendszeres permetezéssel,
füstöléssel. A gerbera, muskátli és mikulásvirág kártevője.
Pajzstetvek:
30
Életük nagy részét helyhez kötötten kemény pajzs alatt töltik. Főleg fás szárú és
üvegházi levéldísznövényeket károsítják. A levelek fonákán, különösen az ereken
megtapadó élősködő rovarok. A kifejlett állatokat a rovarölő szerektől a viaszos pajzs
megvédi. A viaszos pajzstetű fehér, vattaszerű bolyhokkal borított kártevő. A
szívogatásukkal levelek sárgulását, ragacsos mézharmat megjelenését idézik elő,
ezért fontos időben a védekezést elkezdeni. Védekezés: enyhe fertőzés esetén vizes
ruhával le lehet mosni az állatokat, erős fertőzéskor felszívódó szerrel permetezni
kell. A rákvirág, a kecskerágó, a fikusz és leander kártevője.
Tripszek:
1-2 mm-es gyors mozgású rovarok, ezüstös ürülékcsíkokat hagynak maguk után. A
virágokat bepettyezik és eltorzítják, a leveleken ezüstfehér foltokat okoznak.
Vírusterjesztők. A megtámadott növények fejlődésben visszamaradnak. Védekezés: a
száraz levegő megszüntetése, permetezés szerves foszforsav-észter tartalmú szerrel.
A ciklámen, gerbera, kardvirág és szegfű kártevői.
Rovarok lárvái:
Növényházakban és szabadföldben is károsíthatják a növényeket lepkék hernyói. A
kártétel legtöbbször a leveleken található lyukak. Némely faj ezüstös szállal szövi be
a leveleket. Egyéb rovarfajok lárvái, sőt kifejlett egyedei is rághatják, hámozgatják a
növényeket. A talajban élő lárvák a gyökereket károsítják. A növények fejlődését
ezzel gátolják. Védekezés: kártevők összegyűjtése és megsemmisítése, a növények
permetezése rovarölő szerrel. A rózsa, kerti viola, kardvirág és szegfű tartozik a
károsított növények közé.
Atkák:
Pókszabású apró állatok, nem rovarok. Száraz, meleg körülmények között
károsítanak. A leveleken, hajtásokon és rügyekben is megtalálhatók, színük sárga,
barna, zöld és vörös is lehet. A gyökératkák a gyökereket rágják, a levél és
takácsatkák a szívogatásukkal károsítanak. A kezdeti fehér, sárga pontok
elszaporodnak, és a levelek elsárgulnak és lehullnak. Egyes fajok az erek közé laza
szövedéket készítenek, és ez alatt szívogatnak. Védekezés: atkaölő szerekkel és
párásítással, de ez a gombabetegségeknek kedvez.
A dísznövénykultúrák tervezésekor a növényvédelmi munkákat is tervezni kell, így a
kártevők megjelenését és elszaporodását megelőzhetjük.
B21
Mérgező és allergiát kiváltó növények a virágkötészetben
A virágkereskedelemben forgalmazott, vagy a virágkötészetben felhasznált
dísznövények szakszerű gondozás, kezelés esetén semmiféle egészségkárosodást nem
okoznak. Található közöttük olyan növény, amely elővigyázatlanság, vagy egyéni
érzékenység esetén veszélyt jelenthet a vele dolgozó személy, vásárló, vagy
környezetük számára. Egy részük csak gyomorba jutva mérgező, ha nem kerül a
szervezetbe, nem okoz bajt, más részük bőrfelületre, vagy nyálkahártyára jutva,
esetleg belélegezve az arra érzékenyeknél kellemetlen tüneteket, vagy egészség
károsodást okozhat. Óvatosan kell bánni a tüskés és tövises növényekkel is. Allergiát,
mérgezést okozhatnak még a virágkötészetben használt vegyi anyagok is.
31
Sok növény szárában, levelében, termésében méreg anyag van, amely gyomorba
kerülve súlyos, akár halálos mérgezést is előidézhet. Ilyen növényeket lehetőség
szerint kisgyermekek környezetében nem szabad tartani.
Buxus sempervirens – levele alkaloidtartalmú
Digitalis pupurea –magja olyan anyagot tartalmaz, amely a szívre hat
Euonymus earopaeus – termése mérgező hatású
Nerium oleander – minden része mérgező
Taxus baccata – a magköpeny kivételével minden része mérgező
Egyes növények szárát, levelét, termését szőrzet borítja, amely leválva allergiát,
bőrkiütést okozhat az arra érzékenyeknél.
Platanus acerfolia – a hajtáson levő szőrök okozhatnak bőrkiütést és nyálkahártya
gyulladást
Primula obconica – levelén levő szőrök okoznak bőrkiütést vagy gyulladást
A levegőbe jutó virágpor, az arra érzékenyeknél allergiás tüneteket idéz elő.
Bármely növény virágpora veszélyes lehet, de a virágkötészetben alkalmazottak
közül a pázsitfűfélék és a liliom virágpora a leggyakoribb.
A növények tejnedv és sejtnedve is bőrre, vagy szájba kerülve kiütést, allergiás
tüneteket okozhat. Legtöbbször a visszametszésnél, vagy dugványvágásnál
figyelmetlenégből következhet be az ilyen fertőzés.
Codiaeum variegatum – tejnedve
Dieffenbachia maculata – sejtnedve
Euphorbia pulcherrima – tejnedve
Nerium oleander – tejnedve
Zantedschia aethiopica - sejtnedve
A kertészeti munkák során tövises, tüskés és szúrós levelű növények bőrsérülést,
gyulladást okozhatnak.
Ilex aquifolium – szúrós levele
Pyracantha hybrida – tövisei
Ruscus aculeatus – levélszerű szár csúcsa
Rosa – tüskéi
Kaktuszok – tüskéi, szőrei
Picea pungens „Koster” – szúrós levelei
A virágüzletekben használatos vegyi anyagok (festékek, lakkok, növényvédő szerek,
tápoldatok) az arra érzékenyeknél allergiás tüneteket okozhatnak. A munkavédelmi
előírások betartásával és körültekintő munkavégzéssel a legtöbb esetben a növényi
mérgezések és az allergiával járó kellemetlenségek kivédhetők.
B22
Védett növények előfordulás a virágkötészetben
Magyarország területén sok olyan növényfaj van, amely kis területen, vagy alacsony
egyedszámban fordul elő ezért védelmük indokolt. Különösen azok veszélyeztetettek,
amelyeknek szép levelük, vagy viráguk van, ezeket szívesen kiszedik, letépik. A
szépségük és érdekességük miatt néhány a virágkereskedelmi forgalomba is
bekerülhet. Megmentésük érdekében az illetékes szakhatóságok kellő intézkedéseket
tettek.
32
A vadon termő növények egyes ritka fajait a természetvédelem különböző szintű
védelem alá helyezte. Vannak olyan növények, amelyek az ország egész területén
mindenütt védettek, függetlenül attól, hogy előfordulási helyük természetvédelem
alatt áll, vagy sem. A védett területeken minden növény védett, semmit sem szabad
begyűjteni. Itt nemcsak a növényt, hanem az élőhelyét is védik. Vannak olyan
növények, amelyek egyedi védelem alatt állnak. Ebben az esetben csak a védelem
alatt álló egyedről nem szabad részeket levágni és begyűjteni. Az 1997. jan. 1-től
hatályos természetvédelmi törvény szerint a védett növénynek semmilyen részét sem
szabad levágni, begyűjteni, ezeket szaporítani, árusítani, megvásárolni is tilos. Ez alól
felmentést a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatósága adhat. A tilalom nem
vonatkozik a védett növények fajtáira, azok szabadon forgalmazhatók.
A virágkötészetben előforduló védett növények:
Amygdalus nana – törpe mandula
Ruscus aculeatus – szúrós csodabogyó
Taxus baccata – tiszafa
Adonis vernalis – tavaszi hérics
Crocus sp. – sáfrány
Cyclamen purpurascens – erdei ciklámen
Doronicu hungaricum – magyar zergevirág
Echinops ruthenicus – kék szamárkenyér
Eranthis hiemalis – téltemető
Fritillaria meleagris – kockásliliom
Helleborus sp. – hunyor
Iris sp. – nőszirom
Leucojum aestivum – nyári tőzike
Leucojum vernum – tavaszitőzike
Lilium bulbiferum – tűzliliom
Paeonia officinalis ssp. banatica – mecseki bazsarózsa
Pulsatilla sp. – kökörcsin
Trollius europaeus – zergeboglár
Szabadföldi orchidák