SZOMBAT, 1991. JÚL. 20. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 3

Jelek, jelképek Két temesvári művész tárlata a Képtárban

Szeged és Temesvár képzőművészei között másfél éve igen eredményes és tartalmas kapcsolat alakult ki. Kezdetnek tavaly nyáron temesvári alkotók mutatkoztak be Szegeden, majd ennek viszonzásaként szegedi művészek vendégeskedtek a Bega-parti városban. A kollektív seregszemléket követően egy-egy művész alkotásaival ismerkedhettünk meg már eddig is, s immár egy hónapja láthatók a Horváth Mihály utcai Képtárban Viorel Cosor grafikusművész és Luigi Stefan Varga szobrászművész alkotásai. Már a közös bemutatón is egyértelmű lehetett számunkra, hogy a meglehetősen művészetellenes Ceausescu-rendszer hosszú terrorja idején is voltak alkotók, akik az európai áramlatok első vonalához tudtak csatlakozni. Ez a meggyőződésünk a mostani két művész bemutatkozásán csak megerősödhet bennünk. Bár különböző műfajban dolgoznak, de a grafikák és szobrok között - elsősorban a szellemi hovatartozásban és erkölcsi tartásban - sok a rokon vonás.

Viorel Cosor érzékeny, zaklatott, komor hangú intellektuális művész. Üzenetei nem egykönnyen fejthetők meg, jelei mégis rendszerré, és egy huszadik századi a lko tó va l lomásává ál lnak össze . Még azokon az aquatintával készült munkáin is, amelyek igencsak közeli és természeti indíttatásból születtek, fölfedezhetők az új dimenziókeresés kísérletei, az egyetemesség igényének szándékai. Kompozíciói, tanulmányai, jelsorozatai, t á j - r eg i sz t r ác ió i , leletei s zo rongó , de vég te lenü l humánus , k i szo l -gáltatottságában is emberarcú világának mélységesen megrázó művei.

A természet tektonikus élményei, az. alkotói szabadság és a szellemi nyitottság talán egymásnak ellentmondó dimenziói kapcsolódnak egybe Luigi Stefan Varga kisplasztikáiban. Fényes bronzain hegyek, dombok vonulatai és határkövek transzponálódnak szellemi síkokra, s lesznek egy nép, egy korszak, egy szellemi irányzat útjelzői és mementói. A természeti formákat finom eleganciával stilizálja, így fedezhetjük fel a forrásban, a dombok találkozásainál egy női torzó jelzéseit. Bronz-kenyere egyszerre hegyek törésvonala, a paraszti munka eredménye a termés s az áldott . .mindennapi" . Arch i t ek ton ikus fo rmá i szakrá l i s he lyeket idéznek . Legizgalmasabb munkái számomra a hiánnyal kapcsolatosak. Fából kész í t e t t f a - á r n y é k a és a b ronzbó l h i á n y z ó e m b e r - k a p u j a é l e tünk mú landóságá ra , de a „jelet h a g y n i " r eményére és szükségességé re

Hétfőtől Indul a nyári

egyetem Mi sem bizonyítja jobban Szeged

régiószervezó és -kisugárzó szerepét, mint a hé t fő tő l pén tek ig ta r tó Nemzeti kultúra és kisebbségi létezés témakörben megrendezendő nyári egyetem, melyet az Értelmiség '91 Nyári Egyetem, a Tiszatáj folyóirat, és a J G Y T F Juhász Gyu la Ala-pítványa szervez a JATE Aulájában. Az e g y h e t e s p rog ram néhány előadása: hétfőn délelőtt 10 órakor Katona T a m á s a fő t émakör rő l beszé l , kedden es te 8 órá tó l „Asszonysors" címmel Fodor Zsóka, a Szegedi Nemze t i S z í n h á z m ű v é s z n ő j é n e k i rodalmi össze -állítását hallhatják, szerdán délelőtt 9 órakor Cs. Gyimesi Éva a Közösségi elkötelezettség - európaiság, Láng Gusztáv 10 óra után Az erdélyiség ma c í m m e l tart e l őadás t . Csü -tö r tökön reggel 9 ó rakor Ka l lós Zoltán a népi és egyetemes kultú-ráról, másnap reggel 9 órától pedig Annus József a Tiszatáj-misszióról beszél. A programokhoz támogatást nyújtott a Szegedért Alapítvány, a Kemény Zsigmond Alapí tvány, a Juhász Gyu la A l a p í t v á n y , a Közgyűjteményi és Közművelődési Szakszervezet Alapítványa és a Gold

TANDI Press nyomda.

Karmester-bemutató Szerdán es te kezdődtek a sza -

badtérin a Hunyadi László próbái. A tavalyi szereplőgárda alig változott, csupán a karmesteri pálcát vette át Acél Ervin, a Szegedi Szimfonikusok tavasszal megválasztott vezetője, akit lapunkban már bemutattunk olva-só inknak . Most a szomba t es t i felújítás apropóján kerestük meg.

- A szegedi közönség és a zenekar most találkozhat önnel először.

- Tényleg ez lesz az első szegedi b e m u t a t k o z á s o m , de a s z i m f o -nikusokat vendégként már dirigáltam 1978-ban Gyulán és Békéscsabán. Annak különösen örülök, hogy itt a Hunyadi Lászlóval, az első igazán jelentós nemzeti operával startolok.

- Tulajdonképpen egy kész pro-dukcióba száll be, hiszen tavaly mór kialakult egyfajta rendezői és karmesteri koncepció. Hogyan tudja így az elképzeléseit megvalósítani ?

- Sajnos, nagyon kevés próbára van lehetőségem, lényegében ma kezdtem el, eddig egyszer tudtam átvenni az operát. Szerencsére van egy videó-felvételem a tavalyi előadásról, ez azt

hiszem, fontos, mert felújításról van szó. Meghal lga t tam azt a lemez-felvételt is, ami a teljes változatot tartalmazza. Kovács János vezényli. Gulyás Dénes, Sass Sylvia, Molnár András a főszereplők. Ha lett volna időnk, talán nem ártott volna ezt az eredetit előadni. Természetesen ez hosszabb, de a drámaisága sokkal kihangsúlyozottabb, a zenei számok kerekebbek, nem érződik az, hogy k ics i t c s o n k a . A mqst j á t szo t t változatból - ami még a még a 30-as években alakult ki - gyönyörű részek hiányoznak az operából.

- Említene néhányat? - Sajnálom, hogy kimarad például

Erzsébet párbeszéde a hölgyekkel és lamentója a darab végén.

- Sikerül t már Szegede t meg-ismernie?

- Már sokat sétáltam a városban, a napokban például a régi zsinagógát néztük meg. Csodás épület, ideális koncerttermet lehetne belőle vará-zsolni. Egy ekkora városnak, mint Szeged, nemcsak kamarazenekarokra van szüksége, hanem szimfonikus

ku l tú rá ra is. Egy szokványos tó l e l t é rő f e l é p í t é s ű , 4 - 5 0 0 ember t befogadó hangversenytermet - ami-lyen a régi zsinagóga - remekül ki tudnánk használni.

*

A Hunyad i László m á s n a p j á n , vasárnap este fél 9-től Strauss-estet t a r t a n a k az újszegedi szabad té r i színpadon. A Szegedi Szimfonikus Z e n e k a r t Acél Erv in vezényli. A m ű s o r nagy r é s z é t z e n e k a r i s z á m o k a l k o t j á k , fő l eg J o h a n n S t r a u s s o lyan n é p s z e r ű m ű v e i , mint a Kék Duna keringő, a Pizzi-c a t o - p o l k a vagy a D e n e v é r n y i t á n y a . A H u n y a d i négy szó-l i s t á j a egy-egy szó lószámot fog énekelni. Iván Ildikó A denevérből R o s a l i n d a c s á r d á s á t . M i s u r a Z s u z s a és M o l n á r A n d r á s A cigánybáróból Szaffi dalát , illetve Barinkay belépőjét, Németh József pedig Bagó dalát a János vitézből.

HOLLÓSI ZSOLT

„Romantikus ember vagyok" Misura Zsuzsa szerepekről, emberekről, műfajokról

- Először nem engem írtak ki a szerepre, de szerencsére Maestro Garde l l i ké ré sé re végül én éne -keltem. Bánatomra a kritikusok sokat fanyalogtak, hogy rossz a drama-turgia, meg a zene sem Verdi, de szerintem fontosabb, hogy olyan sze-repek vennek a darabban, amelyeket öröm e l é n e k e l n i . Meg aztán a k ö z ö n s é g is i m á d j a , az e lőadás végén nem rohan a ruhatárba, hogy még elcsípje az utolsó buszt, hanem mindig hosszú ünneplést kapunk. Ha én fél 12-kor ötször tudok kimenni a függöny elé vastapsban, az nem lehet olyan rossz darab... Az emberek ki vannak éhezve a látványra meg a roman t iká ra , és nagyon há lásak , hogy szép dal lamokat hallhatnak, szép ruhákat láthatnak. Ez a darab ennyi. Egy szerelmi háromszög, nem több. IJiztos vagyok benne, hogy soká ig f o g menn i . Mindig az a legnagyobb elismerés, amit az ember a színház dolgozóitól kap. Soha nem f e l e j t e m el , amikor a szegedi Álarcosbál után a zenekartól kaptam egy rózsacsokrot. Most a Giocon-dáért pedig a a műszaktól kaptam virágot és egy rózsafüzért, merthogy a darabban az játszik. Ez minden igazgatói elismerésnél többet ér.

- A Gioconda egy drámai szoprán-nak az egyik csúcspont.

- Azt h i szem én is. Nekem hason ló é lmény a Lady volt a M a c b e t h b e n , amit itt Szegeden csináltunk. Sok mindent énekeltem, talán nehezebb szerepeket is, például Izoldát , de a Gioconda nekem az egyik legszebb feladat. Talán azért, mert nagyon roman t ikus e m b e r vagyok. Á romantika összes végzete bennem van, nagyokat tudok nevetni, nagyon el tudok keseredni...

-...és nagyon mérges tud lenni, láttam próbán...

- Igen, és éppen ezért hozzám nagyon köze l á l lnak az olyan romantikus emberek, mint Gioconda. Erre tényleg nagyon készültem. Fél év alatt állt össze a szerep. Hogy mást ne mondjak: tíz kilót fogytam, hogy jobban nézzek ki a színpadon. Sok örömet és sok intrikát hozott a próbaidőszak, és mondom, szeren-csére nagy sikerrel játszuk.

- Van még olyan szerep, amit nem énekelt el?

- Azért még van, bár a kedven-ceimet már e lénekelhe t tem. Nem vol tam még pé ldáu l Leonóra A végzel hatalmában, de az igazat megvallva ez a szerep nem is izgat anny i ra . Sz ívesen e l é n e k e l n é m viszont Az árnyéknélküli asszonyt, kü lönösen azér t , mer t R ichá rd Strausstól alig énekeltem még va'la-mit. Nagyon rpgen még Marianne voltam a Rózsalovagban. Ezenkívül soha nem énekel tem még f rancia operát. Ami a konkrét terveket illeti.

FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ

Szegedre mostanában nyáron j á r . Misura Zsuzsa a szabadtérin törzstagnak számít, különösen a Hunyadiban. Szilágyi Erzsébetet immár negyedik nyáron énekli.

Azóta megváltozott körülötte egysmás, kevesebbet énekel a

Szegedi Nemzeti Színházban, a budapesti Operaházban viszont

szépen csendben elfoglalta a teljes drámaiszoprán-reper toár t .

Turandot . Tosca, Aida és Abigél mellé lassan „begyűjtöt te" Izoldát,

a Tannhauser Vénuszát és Erzsébetjét (egyazon előadásban), legutóbb pedig most nyár elején a

Giocondát, I .amberto Gardelli vezényletével.

MtMttsa&MnsMSMMnsMBRnnMMHRMtn&s az Operaház két év múlva a Ring felújí tását tervezi, s az igazgatóm már szólt, hogy abban számít rám. Van még egy vágyam: Odabe l l a Verdi Attilájából. Két éve szóba kerü It, hogy itt Szegeden bemutatják, de azóta nincs hír róla.

- Szegeden elég régen énekelt már...

- Ha hívnak, jövök. Tavaly a tur-nén Senta voltam, októberben pedig egy San tuzzá t é n e k e l t e m , épp a taxissztrájk alatt, ami azért fájt kicsit, mert nem volt tel tház. Lett volna még egy Parasztbecsület, de aztán elmaradt az előadás. Ha az ember eltölt néhány évet a pályán, három do log miatt megy el va l ahova énekelni. Egy: mert izgatja a szerep, kettő: mert olyanok a partnerek, a rendező vagy a karmester, akiktől tanulni lehet, három: mert megfize-tik. Ha engem meghívnának most valahova mondjuk az Attilára, akkor azt mondanám, olaszul megy, még

nem énekeltem, vállalom. De ha egy olyan szerepre hívnak, amit már sokszor csináltam, akkor megkér-dezem. hogy mennyit fizetnek és kik a partnerek. Ezt szerintem mindenki így csinálja. Aki nem vallja be, az hazudik. Engem Pál Tamás hozott S z e g e d r e , de O b e r f r a n k Géza f ő z e n e i g a z g a t á s a a la t t is sokat dolgoztam itt. Főál lásban mindig Pesten voltam, de akadt olyan év, amikor 23 előadást énekeltem itt. Nem is aká rmi t : A m e l i á t , Lady Macbe the t , E rzsébe te t a Don Carlosból, Sentát. Nagyon szívesen jöttem, és nagyon sokat tanultam itt. Mos tanában nem h í v n a k , sőt a szerepeimre inkább más vendéget hoznak.

- Szilágyi Erzsébetet nem éppen új szerepe.

- Pesten sokszor csináltam. Két éve volt egy fe lú j í t á s , azóta nem vagyok benne, de itt nyáron azóta is el tudtam énekelni. Nyolc éve itt a Dóm téren Mikó András rendezte a d a r a b o t , aki akkor az O p e r a h á z f ő r e n d e z ő j e vol t . Tava ly Nagy Viktor állította színre, s időközben ó is az Operaház főrendezője lett.

- Most a nézőtér cseréjét tervezik, és ennek kapcsán felemerült, hogy hangosítás nélkül kellene operát énekelni itt...

- Állok elébe! Akkor legalább a hangok t e r m é s z e t e s e r e j e fog érvényesülni és nem az e rős í tőé . Most énekeltem a Nabucco Abigéljét a f e r t ő r ákos i k ő s z í n h á z b a n . Ott semmi hangosítás nincs, de kitűnő az akusz t i ka , o lyan p ianóka t lehet énekelni, mint az álom.

- Most lesz azonban egy űj feladata is. Eddig legalábbis kevés operettet énekelt.

- Valóban nemigen szoktam. Nem vagyok h a k n i z ó t í pus . K e z d ő k o r o m b a n egy a m a t ő r o p e r a t á r -sulatnak voltam a tagja, az OKISZ együttessel jártunk üdülőkbe műsort adni, és akkor könnyebb áriák után operetteket is énekel tem. Most is csak egy s z á m o m lesz . Külön fá jda lmam, hogy amit én akartam éneke ln i , annak nem s ikerül t megszerezni a zenekar i anyagát . Pedig a D u b a r r y b e l é p ő j e , úgy gondolom, illett volna hozzám. Igy aztán Sza f f i b e l é p ő j é t f o g o m énekelni a Cigánybáróból.

MÁROK TAMAS

Hadd mutassam be a Zsótér-ház gyermekközösségét lévén t izenévesekről szó - , akik a most következő e s e m é n y e k n e k , j e l e n t ő s e k n e k vagy j e l e n t é k t e l e -nebbeknek, de mindenképpen ha nem is szereplői, de kömyülállói voltak...

A közösség magvát természetesen a házban lakók gyerekei a lkot ták, tekintet tel azok rokonsági vagy ismeretségi viszonyaira. Az ehhez csatlakozó rész a környező palotákból , a Jerney-házból , a Csongrádi Takarékpénztár palotájából, a belvárosi elemi iskola; később a Baross Gábor reáliskola „kádereiből" tevődött össze.

Mi volt az összefogó erő? Az erre a korra jellemző f i a ta l ság háború utáni n y u g t a l a n vágya , m e l y h e z természetesen hozzájárult az irredenta nevelés, de főleg a „nagyvi lág" dolga inak köze lsége , nem kevésbé az i f j ú s á g i r egények s z í n e s r o m a n t i k á j a . Az akkor i fiatalokat nem annyira a technika (mint ma pl. az autó), mint inkább a mesék világa, a kalandos történetek érdekelték. A rádiónak s a későbbi televíziónak akkortájt még nyoma sem volt. A húszas években már eljutott érdeklődésük köréig a „Pál utcai f iúk" szivárvánnyal szőtt v i lága . Még k ö z e l e b b ál l tak hozzá a Cooper-regények, de különösen a Winnetou-sorozat. Ez a jobbmódú fiúknál mindenütt megvolt, s ók adták kézről kézre a többieknek.

Bizonnyal mindegyikünk megkönnyezte May Károly sora iná l az örök v a d á s z m e z ő k r e kö l t öző nagy apacsfőnök haláláról szóló részt:

- Char - l ih t e s t v é r e m . . . Winne tou hisz a föltámadásban... Winnetou keresztény...!

Őrzöm még a Zsótér-ház gyermekei „katonakönyvét." Egy kopot t , meglehe tősen összef i rká l t i rkát , mely beszámolt harcosaink emelkedő rangjáról (a k.u.k. r end fokoza t ának m e g f e l e l ő e n k u t y a m o s ó i ó l altábornagyig, vezérig) s a viselhető magunk gyártotta fegyverekig. Állandó fegyverei voltak rang szerint Artúr t e s tvé rbá tyámnak (aki t N u c i - n a k b e c é z t ü n k ) a tomahawk, a kard. tőr. p i sz to ly , pa jzs s á l ta lában

, Csongor Győző

A Zsótér-ház gyermekei (4) szerző rövid seregszemlét tart s/.óban forgó ház fiataljainak külső és belső táboráról , a katonai

NAdlJdiyUHI Ul, MII VlldKUIdSOM 01 S egyebekről...

„mindenféle" fegyver. Nekem ezek közül járt ugyancsak a tomahawk, kard és a tőr, a többiek közül Vág Bandinak a bot. Szabadi Tibinek, Vágó Imrének nyíl, a vesszőkkel. Babos Karcsit irigyeltük remekbe szabott fapuskájáért, keményfából esztergált agyáért. Lőni ugyan nem lehetett vele, de nagy kegy volt , ha valaki rövid időre bár, kölcsönkaphatta tőle.

Az előléptetés az egyre növekvő pontszámok alapján történt. Fenyítés a pontok levonásával járt. Főbűn volt az engedetlenség, parancsmegtagadás. de büntetve volt a csúnya beszéd, a káromkodás is.

Később, ahogy társaságunk komolyodni kezdett, tért hódított a gombfocibajnokság, melynek eredményeiről nem győztem gyártani a „tabellákat", majd a '30-as évektől kezdve a sporttevékenység az újszegedi strand-fürdón. Kedveltek lettek a vízisportok. A SZUE-val „konkurált" az USZUE. melynek sportolói kötelezőleg az újszegedi s t randokból s természetesen belőlünk toborzódtak. Volt ekkoriban ugyanis már R. U. E. is (Regdon Üsző Egylet) , s vetélkedésre volt bőséges alkalom. Legbüszkébbek azonban arra voltunk, hogy mi hoztuk létre (pontos dátummal: 1933. augusztus 1.) az e l ső ú j s z e g e d i „ T u r u l " s t r a n d b a j n o k s á g o t . Ezt a labdajátékot faütőkkel, röplabdapályán, ma is játsszák.

De nagyon is előreszaladtam. Sok víz lefolyt közben a Tiszán, amíg a „gyermekbarátok"-tói idáig eljutottunk...

Társaságunkhoz tartoztak a '20-as években Németh Pista, a szomszédos Jerney-házból (ahol egyidóben Radnóti Miklós is lakott), későbbi főiskolai tanár, a

mmmmmsmmtmm)mmm>tmmmmmmm»mmmmmm Csongrádi Takarék épületéből Rakita cimbora (falán ma is él), akinek apja ottani házfelügyelő, s Pókay Géza, akinek viszont táblabíró volt.

Megbecsült tagjai voltak körünknek a Sőtér testvérek, János, a f ia ta labb, aki velem jár ta ki a négy elemi osztályt s bátyja, a későbbi híres Eötvös-kollégista s író. Mindke t t en a k á r h á n y s z o r e l k í s é r t e k b e n n ü n k e t „por tyázása inkra" is. A ház Széchenyi téri oldalán anyjuknak kis trafikja volt (?) mint hadiözvegynek - így kerültek közénk. Ott voltak azon alkalommal is. midőn az é p ü l ő f é l b e n lévő f o g a d a l m i t emplom a lap ja in futkároztunk, s bátyámmal az a sajnálatos eset történt (a későbbiekben e lmondom), ami miatt nem lehettem piarista diák. bárhogy is szerettem volna. Ide, házunkhoz já r t később i o s z t á l y t á r s a m . Elek La jo s is. k inek é d e s a n y j a lakásunk s z o m s z é d s á g á b a n . Sch i r s i ch k ö z j e g y z ő i rodá j ának v e z e t ő j e vol t . Ma is é l , Kecskeméten . Él még közülünk Szabadi Tibor is. Emlékszem, ba lo lda l i , igazi szoc ia l i s ta c sa ládbó l származott. A rongyfoci kergetésében jeleskedett. Hiszen m o n d a n o m sem kel l , hogy az időben e lő t tünk a bőrfottball vágyálmot képezett.

Legkedvesebb tagja volt a gyerekközösségünknek: Vág Bandi . O sem él már . A kegyet len sors mint munkaszolgálatossal végzett vele, akárcsak unoka-testvérével, a költő Bach (Balázs) Gyurival , ki Sík Sándornak egyik ígérete volt a jövendő fiatal költők között. Róla bővebben szólok majd a későbbiekben. A Don-kanyarban maradtak, ott fagytak meg. vagy mint

aknaszedők pusztultak el, unokatestvérem. Babos Karcsi, a jó barát, Grosz (Gács) Béla, Szegő Ottó s még sokan mások (?), akiket itt nem is említek.

Térjek vissza Bandi barátunkra. Róla csak leg-ekben beszélhetek. Legérdekesebb figurája volt körünknek, legszeszélyesebb, legérzékenyebb legesleg-ünk. Neki volt a legtöbb beceneve is, amiket főleg O adogatott magának . I lyeneke t , mint Kanda l i , Banda l i . . . Én Fifikának hívtam, amiért válaszképpen engem Ficu-nak keresztelt. Egyszóval vidám fickó volt, jó barát, aki a legszomorúbb véget is érte közülünk: a holocaust-ot (?), akárcsak unokatestvére. Vágó Imre, akit „Kolbász"-nak ismert a sportvilág, a magyar vízipólósport egyik jeles tagjaként.

Band i ró l f a r a g t a m ta lán egyik e l ső badar gyermekversemet is, utalással arra, hogy Góllehet közel lakott) mindig elkésett az iskolából:

„Bandi koma! Bandi koma.' Rég csöngetett az iskola' (Bandi koma meg sem hallja Vígan mulat tollas bálba'...) Bandi apja ismert francia-magyar irodalom szakos,

kitűnő tanár volt. Egy időben tanítványai, közé tartozott Szabó Lőrinc, a költó is. Én az 1950-es években mint f ia ta l tanár a Radnót i g imnáz iumban „ t aná r t á r sa" l ehe t t em. Ekkor i smer t em meg igazában Ót , akit előzőleg már a Zsótér-házban is gyakran láttam. (A Bacb-családnak rokona volt!) Idős korában sokat mesélt Ady-ról s a nyugatosokról, kikhez ő i»tartozott.

Végezetül a köztünk élőkre is emlékezzem. Gyakran ö s s z e t a l á l k o z o m Kel lner J a n c s i v a l . Csúr i L a j o s barátomra, mint aki semminek sem volt az elrontója, s h ú g á r a . Mand i ra . mint e l só „ é r z e l m e s " ve rse im ihletőjérr...

íFolytatjuk)