SZOMBAT, 1991. JÚL. 20. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 3
Jelek, jelképek Két temesvári művész tárlata a Képtárban
Szeged és Temesvár képzőművészei között másfél éve igen
eredményes és tartalmas kapcsolat alakult ki. Kezdetnek tavaly
nyáron temesvári alkotók mutatkoztak be Szegeden, majd ennek
viszonzásaként szegedi művészek vendégeskedtek a Bega-parti
városban. A kollektív seregszemléket követően egy-egy művész
alkotásaival ismerkedhettünk meg már eddig is, s immár egy hónapja
láthatók a Horváth Mihály utcai Képtárban Viorel Cosor
grafikusművész és Luigi Stefan Varga szobrászművész alkotásai. Már
a közös bemutatón is egyértelmű lehetett számunkra, hogy a
meglehetősen művészetellenes Ceausescu-rendszer hosszú terrorja
idején is voltak alkotók, akik az európai áramlatok első vonalához
tudtak csatlakozni. Ez a meggyőződésünk a mostani két művész
bemutatkozásán csak megerősödhet bennünk. Bár különböző műfajban
dolgoznak, de a grafikák és szobrok között - elsősorban a szellemi
hovatartozásban és erkölcsi tartásban - sok a rokon vonás.
Viorel Cosor érzékeny, zaklatott, komor hangú intellektuális
művész. Üzenetei nem egykönnyen fejthetők meg, jelei mégis
rendszerré, és egy huszadik századi a lko tó va l lomásává ál lnak
össze . Még azokon az aquatintával készült munkáin is, amelyek
igencsak közeli és természeti indíttatásból születtek,
fölfedezhetők az új dimenziókeresés kísérletei, az egyetemesség
igényének szándékai. Kompozíciói, tanulmányai, jelsorozatai, t á j
- r eg i sz t r ác ió i , leletei s zo rongó , de vég te lenü l
humánus , k i szo l -gáltatottságában is emberarcú világának
mélységesen megrázó művei.
A természet tektonikus élményei, az. alkotói szabadság és a
szellemi nyitottság talán egymásnak ellentmondó dimenziói
kapcsolódnak egybe Luigi Stefan Varga kisplasztikáiban. Fényes
bronzain hegyek, dombok vonulatai és határkövek transzponálódnak
szellemi síkokra, s lesznek egy nép, egy korszak, egy szellemi
irányzat útjelzői és mementói. A természeti formákat finom
eleganciával stilizálja, így fedezhetjük fel a forrásban, a dombok
találkozásainál egy női torzó jelzéseit. Bronz-kenyere egyszerre
hegyek törésvonala, a paraszti munka eredménye a termés s az áldott
. .mindennapi" . Arch i t ek ton ikus fo rmá i szakrá l i s he
lyeket idéznek . Legizgalmasabb munkái számomra a hiánnyal
kapcsolatosak. Fából kész í t e t t f a - á r n y é k a és a b
ronzbó l h i á n y z ó e m b e r - k a p u j a é l e tünk mú
landóságá ra , de a „jelet h a g y n i " r eményére és
szükségességé re
Hétfőtől Indul a nyári
egyetem Mi sem bizonyítja jobban Szeged
régiószervezó és -kisugárzó szerepét, mint a hé t fő tő l pén
tek ig ta r tó Nemzeti kultúra és kisebbségi létezés témakörben
megrendezendő nyári egyetem, melyet az Értelmiség '91 Nyári
Egyetem, a Tiszatáj folyóirat, és a J G Y T F Juhász Gyu la
Ala-pítványa szervez a JATE Aulájában. Az e g y h e t e s p rog ram
néhány előadása: hétfőn délelőtt 10 órakor Katona T a m á s a fő t
émakör rő l beszé l , kedden es te 8 órá tó l „Asszonysors" címmel
Fodor Zsóka, a Szegedi Nemze t i S z í n h á z m ű v é s z n ő j é
n e k i rodalmi össze -állítását hallhatják, szerdán délelőtt 9
órakor Cs. Gyimesi Éva a Közösségi elkötelezettség - európaiság,
Láng Gusztáv 10 óra után Az erdélyiség ma c í m m e l tart e l
őadás t . Csü -tö r tökön reggel 9 ó rakor Ka l lós Zoltán a népi
és egyetemes kultú-ráról, másnap reggel 9 órától pedig Annus József
a Tiszatáj-misszióról beszél. A programokhoz támogatást nyújtott a
Szegedért Alapítvány, a Kemény Zsigmond Alapí tvány, a Juhász Gyu
la A l a p í t v á n y , a Közgyűjteményi és Közművelődési
Szakszervezet Alapítványa és a Gold
TANDI Press nyomda.
Karmester-bemutató Szerdán es te kezdődtek a sza -
badtérin a Hunyadi László próbái. A tavalyi szereplőgárda alig
változott, csupán a karmesteri pálcát vette át Acél Ervin, a
Szegedi Szimfonikusok tavasszal megválasztott vezetője, akit
lapunkban már bemutattunk olva-só inknak . Most a szomba t es t i
felújítás apropóján kerestük meg.
- A szegedi közönség és a zenekar most találkozhat önnel
először.
- Tényleg ez lesz az első szegedi b e m u t a t k o z á s o m ,
de a s z i m f o -nikusokat vendégként már dirigáltam 1978-ban
Gyulán és Békéscsabán. Annak különösen örülök, hogy itt a Hunyadi
Lászlóval, az első igazán jelentós nemzeti operával startolok.
- Tulajdonképpen egy kész pro-dukcióba száll be, hiszen tavaly
mór kialakult egyfajta rendezői és karmesteri koncepció. Hogyan
tudja így az elképzeléseit megvalósítani ?
- Sajnos, nagyon kevés próbára van lehetőségem, lényegében ma
kezdtem el, eddig egyszer tudtam átvenni az operát. Szerencsére van
egy videó-felvételem a tavalyi előadásról, ez azt
hiszem, fontos, mert felújításról van szó. Meghal lga t tam azt
a lemez-felvételt is, ami a teljes változatot tartalmazza. Kovács
János vezényli. Gulyás Dénes, Sass Sylvia, Molnár András a
főszereplők. Ha lett volna időnk, talán nem ártott volna ezt az
eredetit előadni. Természetesen ez hosszabb, de a drámaisága sokkal
kihangsúlyozottabb, a zenei számok kerekebbek, nem érződik az, hogy
k ics i t c s o n k a . A mqst j á t szo t t változatból - ami még
a még a 30-as években alakult ki - gyönyörű részek hiányoznak az
operából.
- Említene néhányat? - Sajnálom, hogy kimarad például
Erzsébet párbeszéde a hölgyekkel és lamentója a darab végén.
- Sikerül t már Szegede t meg-ismernie?
- Már sokat sétáltam a városban, a napokban például a régi
zsinagógát néztük meg. Csodás épület, ideális koncerttermet lehetne
belőle vará-zsolni. Egy ekkora városnak, mint Szeged, nemcsak
kamarazenekarokra van szüksége, hanem szimfonikus
ku l tú rá ra is. Egy szokványos tó l e l t é rő f e l é p í t é
s ű , 4 - 5 0 0 ember t befogadó hangversenytermet - ami-lyen a
régi zsinagóga - remekül ki tudnánk használni.
*
A Hunyad i László m á s n a p j á n , vasárnap este fél 9-től
Strauss-estet t a r t a n a k az újszegedi szabad té r i színpadon.
A Szegedi Szimfonikus Z e n e k a r t Acél Erv in vezényli. A m ű s
o r nagy r é s z é t z e n e k a r i s z á m o k a l k o t j á k ,
fő l eg J o h a n n S t r a u s s o lyan n é p s z e r ű m ű v e i
, mint a Kék Duna keringő, a Pizzi-c a t o - p o l k a vagy a D e n
e v é r n y i t á n y a . A H u n y a d i négy szó-l i s t á j a
egy-egy szó lószámot fog énekelni. Iván Ildikó A denevérből R o s a
l i n d a c s á r d á s á t . M i s u r a Z s u z s a és M o l n á
r A n d r á s A cigánybáróból Szaffi dalát , illetve Barinkay
belépőjét, Németh József pedig Bagó dalát a János vitézből.
HOLLÓSI ZSOLT
„Romantikus ember vagyok" Misura Zsuzsa szerepekről, emberekről,
műfajokról
- Először nem engem írtak ki a szerepre, de szerencsére Maestro
Garde l l i ké ré sé re végül én éne -keltem. Bánatomra a
kritikusok sokat fanyalogtak, hogy rossz a drama-turgia, meg a zene
sem Verdi, de szerintem fontosabb, hogy olyan sze-repek vennek a
darabban, amelyeket öröm e l é n e k e l n i . Meg aztán a k ö z ö
n s é g is i m á d j a , az e lőadás végén nem rohan a ruhatárba,
hogy még elcsípje az utolsó buszt, hanem mindig hosszú ünneplést
kapunk. Ha én fél 12-kor ötször tudok kimenni a függöny elé
vastapsban, az nem lehet olyan rossz darab... Az emberek ki vannak
éhezve a látványra meg a roman t iká ra , és nagyon há lásak , hogy
szép dal lamokat hallhatnak, szép ruhákat láthatnak. Ez a darab
ennyi. Egy szerelmi háromszög, nem több. IJiztos vagyok benne, hogy
soká ig f o g menn i . Mindig az a legnagyobb elismerés, amit az
ember a színház dolgozóitól kap. Soha nem f e l e j t e m el ,
amikor a szegedi Álarcosbál után a zenekartól kaptam egy
rózsacsokrot. Most a Giocon-dáért pedig a a műszaktól kaptam
virágot és egy rózsafüzért, merthogy a darabban az játszik. Ez
minden igazgatói elismerésnél többet ér.
- A Gioconda egy drámai szoprán-nak az egyik csúcspont.
- Azt h i szem én is. Nekem hason ló é lmény a Lady volt a M a c
b e t h b e n , amit itt Szegeden csináltunk. Sok mindent
énekeltem, talán nehezebb szerepeket is, például Izoldát , de a
Gioconda nekem az egyik legszebb feladat. Talán azért, mert nagyon
roman t ikus e m b e r vagyok. Á romantika összes végzete bennem
van, nagyokat tudok nevetni, nagyon el tudok keseredni...
-...és nagyon mérges tud lenni, láttam próbán...
- Igen, és éppen ezért hozzám nagyon köze l á l lnak az olyan
romantikus emberek, mint Gioconda. Erre tényleg nagyon készültem.
Fél év alatt állt össze a szerep. Hogy mást ne mondjak: tíz kilót
fogytam, hogy jobban nézzek ki a színpadon. Sok örömet és sok
intrikát hozott a próbaidőszak, és mondom, szeren-csére nagy
sikerrel játszuk.
- Van még olyan szerep, amit nem énekelt el?
- Azért még van, bár a kedven-ceimet már e lénekelhe t tem. Nem
vol tam még pé ldáu l Leonóra A végzel hatalmában, de az igazat
megvallva ez a szerep nem is izgat anny i ra . Sz ívesen e l é n e
k e l n é m viszont Az árnyéknélküli asszonyt, kü lönösen azér t ,
mer t R ichá rd Strausstól alig énekeltem még va'la-mit. Nagyon
rpgen még Marianne voltam a Rózsalovagban. Ezenkívül soha nem
énekel tem még f rancia operát. Ami a konkrét terveket illeti.
FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ
Szegedre mostanában nyáron j á r . Misura Zsuzsa a szabadtérin
törzstagnak számít, különösen a Hunyadiban. Szilágyi Erzsébetet
immár negyedik nyáron énekli.
Azóta megváltozott körülötte egysmás, kevesebbet énekel a
Szegedi Nemzeti Színházban, a budapesti Operaházban viszont
szépen csendben elfoglalta a teljes drámaiszoprán-reper toár t
.
Turandot . Tosca, Aida és Abigél mellé lassan „begyűjtöt te"
Izoldát,
a Tannhauser Vénuszát és Erzsébetjét (egyazon előadásban),
legutóbb pedig most nyár elején a
Giocondát, I .amberto Gardelli vezényletével.
MtMttsa&MnsMSMMnsMBRnnMMHRMtn&s az Operaház két év múlva
a Ring felújí tását tervezi, s az igazgatóm már szólt, hogy abban
számít rám. Van még egy vágyam: Odabe l l a Verdi Attilájából. Két
éve szóba kerü It, hogy itt Szegeden bemutatják, de azóta nincs hír
róla.
- Szegeden elég régen énekelt már...
- Ha hívnak, jövök. Tavaly a tur-nén Senta voltam, októberben
pedig egy San tuzzá t é n e k e l t e m , épp a taxissztrájk alatt,
ami azért fájt kicsit, mert nem volt tel tház. Lett volna még egy
Parasztbecsület, de aztán elmaradt az előadás. Ha az ember eltölt
néhány évet a pályán, három do log miatt megy el va l ahova
énekelni. Egy: mert izgatja a szerep, kettő: mert olyanok a
partnerek, a rendező vagy a karmester, akiktől tanulni lehet,
három: mert megfize-tik. Ha engem meghívnának most valahova mondjuk
az Attilára, akkor azt mondanám, olaszul megy, még
nem énekeltem, vállalom. De ha egy olyan szerepre hívnak, amit
már sokszor csináltam, akkor megkér-dezem. hogy mennyit fizetnek és
kik a partnerek. Ezt szerintem mindenki így csinálja. Aki nem
vallja be, az hazudik. Engem Pál Tamás hozott S z e g e d r e , de
O b e r f r a n k Géza f ő z e n e i g a z g a t á s a a la t t is
sokat dolgoztam itt. Főál lásban mindig Pesten voltam, de akadt
olyan év, amikor 23 előadást énekeltem itt. Nem is aká rmi t : A m
e l i á t , Lady Macbe the t , E rzsébe te t a Don Carlosból,
Sentát. Nagyon szívesen jöttem, és nagyon sokat tanultam itt. Mos
tanában nem h í v n a k , sőt a szerepeimre inkább más vendéget
hoznak.
- Szilágyi Erzsébetet nem éppen új szerepe.
- Pesten sokszor csináltam. Két éve volt egy fe lú j í t á s ,
azóta nem vagyok benne, de itt nyáron azóta is el tudtam énekelni.
Nyolc éve itt a Dóm téren Mikó András rendezte a d a r a b o t ,
aki akkor az O p e r a h á z f ő r e n d e z ő j e vol t . Tava ly
Nagy Viktor állította színre, s időközben ó is az Operaház
főrendezője lett.
- Most a nézőtér cseréjét tervezik, és ennek kapcsán felemerült,
hogy hangosítás nélkül kellene operát énekelni itt...
- Állok elébe! Akkor legalább a hangok t e r m é s z e t e s e r
e j e fog érvényesülni és nem az e rős í tőé . Most énekeltem a
Nabucco Abigéljét a f e r t ő r ákos i k ő s z í n h á z b a n .
Ott semmi hangosítás nincs, de kitűnő az akusz t i ka , o lyan p
ianóka t lehet énekelni, mint az álom.
- Most lesz azonban egy űj feladata is. Eddig legalábbis kevés
operettet énekelt.
- Valóban nemigen szoktam. Nem vagyok h a k n i z ó t í pus . K
e z d ő k o r o m b a n egy a m a t ő r o p e r a t á r -sulatnak
voltam a tagja, az OKISZ együttessel jártunk üdülőkbe műsort adni,
és akkor könnyebb áriák után operetteket is énekel tem. Most is
csak egy s z á m o m lesz . Külön fá jda lmam, hogy amit én akartam
éneke ln i , annak nem s ikerül t megszerezni a zenekar i anyagát .
Pedig a D u b a r r y b e l é p ő j e , úgy gondolom, illett volna
hozzám. Igy aztán Sza f f i b e l é p ő j é t f o g o m énekelni a
Cigánybáróból.
MÁROK TAMAS
Hadd mutassam be a Zsótér-ház gyermekközösségét lévén t
izenévesekről szó - , akik a most következő e s e m é n y e k n e k
, j e l e n t ő s e k n e k vagy j e l e n t é k t e l e
-nebbeknek, de mindenképpen ha nem is szereplői, de kömyülállói
voltak...
A közösség magvát természetesen a házban lakók gyerekei a lkot
ták, tekintet tel azok rokonsági vagy ismeretségi viszonyaira. Az
ehhez csatlakozó rész a környező palotákból , a Jerney-házból , a
Csongrádi Takarékpénztár palotájából, a belvárosi elemi iskola;
később a Baross Gábor reáliskola „kádereiből" tevődött össze.
Mi volt az összefogó erő? Az erre a korra jellemző f i a ta l
ság háború utáni n y u g t a l a n vágya , m e l y h e z
természetesen hozzájárult az irredenta nevelés, de főleg a „nagyvi
lág" dolga inak köze lsége , nem kevésbé az i f j ú s á g i r
egények s z í n e s r o m a n t i k á j a . Az akkor i fiatalokat
nem annyira a technika (mint ma pl. az autó), mint inkább a mesék
világa, a kalandos történetek érdekelték. A rádiónak s a későbbi
televíziónak akkortájt még nyoma sem volt. A húszas években már
eljutott érdeklődésük köréig a „Pál utcai f iúk" szivárvánnyal
szőtt v i lága . Még k ö z e l e b b ál l tak hozzá a
Cooper-regények, de különösen a Winnetou-sorozat. Ez a jobbmódú
fiúknál mindenütt megvolt, s ók adták kézről kézre a
többieknek.
Bizonnyal mindegyikünk megkönnyezte May Károly sora iná l az
örök v a d á s z m e z ő k r e kö l t öző nagy apacsfőnök haláláról
szóló részt:
- Char - l ih t e s t v é r e m . . . Winne tou hisz a
föltámadásban... Winnetou keresztény...!
Őrzöm még a Zsótér-ház gyermekei „katonakönyvét." Egy kopot t ,
meglehe tősen összef i rká l t i rkát , mely beszámolt harcosaink
emelkedő rangjáról (a k.u.k. r end fokoza t ának m e g f e l e l ő
e n k u t y a m o s ó i ó l altábornagyig, vezérig) s a viselhető
magunk gyártotta fegyverekig. Állandó fegyverei voltak rang szerint
Artúr t e s tvé rbá tyámnak (aki t N u c i - n a k b e c é z t ü n
k ) a tomahawk, a kard. tőr. p i sz to ly , pa jzs s á l ta
lában
, Csongor Győző
A Zsótér-ház gyermekei (4) szerző rövid seregszemlét tart
s/.óban forgó ház fiataljainak külső és belső táboráról , a
katonai
NAdlJdiyUHI Ul, MII VlldKUIdSOM 01 S egyebekről...
„mindenféle" fegyver. Nekem ezek közül járt ugyancsak a
tomahawk, kard és a tőr, a többiek közül Vág Bandinak a bot.
Szabadi Tibinek, Vágó Imrének nyíl, a vesszőkkel. Babos Karcsit
irigyeltük remekbe szabott fapuskájáért, keményfából esztergált
agyáért. Lőni ugyan nem lehetett vele, de nagy kegy volt , ha
valaki rövid időre bár, kölcsönkaphatta tőle.
Az előléptetés az egyre növekvő pontszámok alapján történt.
Fenyítés a pontok levonásával járt. Főbűn volt az engedetlenség,
parancsmegtagadás. de büntetve volt a csúnya beszéd, a káromkodás
is.
Később, ahogy társaságunk komolyodni kezdett, tért hódított a
gombfocibajnokság, melynek eredményeiről nem győztem gyártani a
„tabellákat", majd a '30-as évektől kezdve a sporttevékenység az
újszegedi strand-fürdón. Kedveltek lettek a vízisportok. A SZUE-val
„konkurált" az USZUE. melynek sportolói kötelezőleg az újszegedi s
t randokból s természetesen belőlünk toborzódtak. Volt ekkoriban
ugyanis már R. U. E. is (Regdon Üsző Egylet) , s vetélkedésre volt
bőséges alkalom. Legbüszkébbek azonban arra voltunk, hogy mi hoztuk
létre (pontos dátummal: 1933. augusztus 1.) az e l ső ú j s z e g e
d i „ T u r u l " s t r a n d b a j n o k s á g o t . Ezt a
labdajátékot faütőkkel, röplabdapályán, ma is játsszák.
De nagyon is előreszaladtam. Sok víz lefolyt közben a Tiszán,
amíg a „gyermekbarátok"-tói idáig eljutottunk...
Társaságunkhoz tartoztak a '20-as években Németh Pista, a
szomszédos Jerney-házból (ahol egyidóben Radnóti Miklós is lakott),
későbbi főiskolai tanár, a
mmmmmsmmtmm)mmm>tmmmmmmm»mmmmmm Csongrádi Takarék épületéből
Rakita cimbora (falán ma is él), akinek apja ottani házfelügyelő, s
Pókay Géza, akinek viszont táblabíró volt.
Megbecsült tagjai voltak körünknek a Sőtér testvérek, János, a f
ia ta labb, aki velem jár ta ki a négy elemi osztályt s bátyja, a
későbbi híres Eötvös-kollégista s író. Mindke t t en a k á r h á n
y s z o r e l k í s é r t e k b e n n ü n k e t „por tyázása inkra"
is. A ház Széchenyi téri oldalán anyjuknak kis trafikja volt (?)
mint hadiözvegynek - így kerültek közénk. Ott voltak azon
alkalommal is. midőn az é p ü l ő f é l b e n lévő f o g a d a l m
i t emplom a lap ja in futkároztunk, s bátyámmal az a sajnálatos
eset történt (a későbbiekben e lmondom), ami miatt nem lehettem
piarista diák. bárhogy is szerettem volna. Ide, házunkhoz já r t
később i o s z t á l y t á r s a m . Elek La jo s is. k inek é d e
s a n y j a lakásunk s z o m s z é d s á g á b a n . Sch i r s i ch
k ö z j e g y z ő i rodá j ának v e z e t ő j e vol t . Ma is é l ,
Kecskeméten . Él még közülünk Szabadi Tibor is. Emlékszem, ba lo
lda l i , igazi szoc ia l i s ta c sa ládbó l származott. A
rongyfoci kergetésében jeleskedett. Hiszen m o n d a n o m sem kel
l , hogy az időben e lő t tünk a bőrfottball vágyálmot
képezett.
Legkedvesebb tagja volt a gyerekközösségünknek: Vág Bandi . O
sem él már . A kegyet len sors mint munkaszolgálatossal végzett
vele, akárcsak unoka-testvérével, a költő Bach (Balázs) Gyurival ,
ki Sík Sándornak egyik ígérete volt a jövendő fiatal költők között.
Róla bővebben szólok majd a későbbiekben. A Don-kanyarban maradtak,
ott fagytak meg. vagy mint
aknaszedők pusztultak el, unokatestvérem. Babos Karcsi, a jó
barát, Grosz (Gács) Béla, Szegő Ottó s még sokan mások (?), akiket
itt nem is említek.
Térjek vissza Bandi barátunkra. Róla csak leg-ekben beszélhetek.
Legérdekesebb figurája volt körünknek, legszeszélyesebb,
legérzékenyebb legesleg-ünk. Neki volt a legtöbb beceneve is,
amiket főleg O adogatott magának . I lyeneke t , mint Kanda l i ,
Banda l i . . . Én Fifikának hívtam, amiért válaszképpen engem
Ficu-nak keresztelt. Egyszóval vidám fickó volt, jó barát, aki a
legszomorúbb véget is érte közülünk: a holocaust-ot (?), akárcsak
unokatestvére. Vágó Imre, akit „Kolbász"-nak ismert a sportvilág, a
magyar vízipólósport egyik jeles tagjaként.
Band i ró l f a r a g t a m ta lán egyik e l ső badar
gyermekversemet is, utalással arra, hogy Góllehet közel lakott)
mindig elkésett az iskolából:
„Bandi koma! Bandi koma.' Rég csöngetett az iskola' (Bandi koma
meg sem hallja Vígan mulat tollas bálba'...) Bandi apja ismert
francia-magyar irodalom szakos,
kitűnő tanár volt. Egy időben tanítványai, közé tartozott Szabó
Lőrinc, a költó is. Én az 1950-es években mint f ia ta l tanár a
Radnót i g imnáz iumban „ t aná r t á r sa" l ehe t t em. Ekkor i
smer t em meg igazában Ót , akit előzőleg már a Zsótér-házban is
gyakran láttam. (A Bacb-családnak rokona volt!) Idős korában sokat
mesélt Ady-ról s a nyugatosokról, kikhez ő i»tartozott.
Végezetül a köztünk élőkre is emlékezzem. Gyakran ö s s z e t a
l á l k o z o m Kel lner J a n c s i v a l . Csúr i L a j o s
barátomra, mint aki semminek sem volt az elrontója, s h ú g á r a .
Mand i ra . mint e l só „ é r z e l m e s " ve rse im
ihletőjérr...
íFolytatjuk)
