Debreceni Egyetem
Közgazdaságtudományi Kar
Internetes üzleti modellek,
különös tekintettel a Google példájára
Készítette: Oláh Zoltán
Belső konzulens: Dr. Bőgel György
Debrecen, 2009
Tartalomjegyzék
I.Bevezetés...................................................................................................................................4
II.Elméleti áttekintés.....................................................................................................................6
1.Üzleti modellek......................................................................................................................6
2.Internetes üzleti modellek.....................................................................................................8
Előfizetéses modellek:..........................................................................................................9
Értékesítésre épülő modellek:............................................................................................10
Üzleti modellt nélkülöző szolgáltatások..............................................................................11
Reklámra épülő modellek...................................................................................................11
3.A keresés fajtái, különbségek a keresési metódusok között................................................14
Keresőrobotot használó szolgáltatások..............................................................................14
Címjegyzékben történő keresés.........................................................................................15
Hibrid és meta keresőmotorok...........................................................................................15
III.A Google bemutatása, története és üzleti modellje...............................................................17
1.A keresőprogram megalkotása............................................................................................17
2.PageRank.............................................................................................................................19
3.A Google Inc. megalakulása és fejlődése napjainkig............................................................21
A cég alapítása....................................................................................................................21
Az első évek: 1999 – 2004..................................................................................................22
A Google tőzsdei bevezetése és jelene: 2004-2009............................................................24
4.Az ületi modell: a reklám.....................................................................................................27
Adwords és Adsense...........................................................................................................28
IV.A versenytársak bemutatása..................................................................................................31
1.A Yahoo!..............................................................................................................................32
2.A Microsoft..........................................................................................................................34
V.Jövőbeli fejlődési lehetőségek................................................................................................38
2
1.Web 2.0...............................................................................................................................38
2.Cloud Computing.................................................................................................................40
3.Internetes üzleti modellek a jövőben..................................................................................42
Fejlett alkalmazások felhasználására épülő modellek........................................................43
Jövedelem megosztásra épülő modellek............................................................................44
Technológia felhasználásának engedélyezésére épülő modellek.......................................45
A sokaságra épülő modellek...............................................................................................46
4.Szcenárió a Google jövőbeli működésével kapcsolatban.....................................................46
VI.Összegzés...............................................................................................................................49
Irodalomjegyzék.........................................................................................................................51
3
I. Bevezetés
Diplomamunkám témájául az interneten leggyakrabban alkalmazott üzleti modellek
bemutatását és a világ legnépszerűbb keresőszolgáltatását nyújtó cég, a Google
elemzését választottam.
Az internet a 21. századra földünk legfontosabb információ forrásává vált, amely egész
kultúránkat megváltoztatta, kihatással volt a világ teljes működésére. Napjainkban,
becslések szerint 1,5 milliárd ember használja az internet szolgáltatásait, és köztük a
világháló legnagyobb keresőjét, a Google-t.
Dolgozatom legfőbb célja, hogy bemutassam a Google cég működésének alapjait,
sikerének kulcsát, jelenlegi helyzetét és a jövőbeli fejlődési lehetőségeit.
A téma feldolgozása során először áttekintem az üzleti modellek elméletét és
kialakulását. A fogalom értelmezése során, Porter értéklánc modelljét veszem alapul,
ezt tekintem kiindulási pontnak az elemzésben. Ezek után, néhány ismert példán
keresztül igyekszem bemutatni napjaink legfontosabb internetes üzleti modelljeit, szám
szerint négyet és az ezekre épülő szolgáltatások és weboldalak működését és célját.
Az ezt követő fejezetben áttekintem azokat a keresési metódusokat és eljárásokat,
amelyekkel találkozhatunk az internet használata közben. Szükséges mindez ahhoz,
hogy jobban megértsük a Google sikerét biztosító kereső működési elvét és lényegét.
Diplomamunkám harmadik részében egy átfogó képet nyújtok arról, hogyan jött létre az
a vállalat, amely bő egy évtized leforgás alatt a világ egyik leghatalmasabb IT óriásává
vált, valamint pontosan hogyan is működik az az üzleti modell, amelynek keretében mi,
mindennapi felhasználók ingyenesen élvezhetjük a Google számtalan szolgáltatását és
hogyan is termelődik ezáltal profit a cég részvényesei számára.
A cég történetét három szakaszra bontom, kezdve a két fiatal alapító
megismerkedésével, a siker kulcsát biztosító PageRank eljárás megalkotásán át, a
vállalat megalapításáig. A Google történetének második részében a kezdeti évek és azok
nehézségeit, a üzleti modell keresésének és megtalálásának és a vállalati stratégia
kialakulásának időszakát vázolom fel. A harmadik nagy szakaszt a cég részvénypiacra
történő bevezetéses és multinacionális vállalattá válása alkotja.
Ezek után felvázolom, hogy mely, a saját területükön vezető multinacionális cégekkel
kell a Google-nek versenyeznie, még ha a legfőbb szolgáltatása, a keresés területén
jelenleg nincs is vetélytársa. Dolgozatomban kizárólag a két legnagyobb ellenfélre, a
Yahoo!-ra és Microsoft-ra koncentrálok. Míg a Yahoo! a keresés területén számít a
legnagyobb riválisnak, addig a Microsoft, mint az informatikai világ jelenlegi vezetője
került szembe a fiatal, trónkövetelő céggel.
A gazdasági válság hatásaira dolgozatomban nem térek ki, jelenleg még igen nehezen
becsülhető, hogy milyen konkrét változásokat fog okozni, a Google működésének
mindennapjaiban, a globális visszaesés. Habár, még a 2008-as bevételi adatokban nem
mutatkoznak számottevően a válság jelei, az biztosan kijelenthető, hogy a teljes iparágra
komoly hatással lesznek az elkövetkező hónapokban végbemenő változások.
Diplomamunkám utolsó felében ismertetem az internet fejlődésének legújabb
irányvonalait és, hogy milyen újabb, összetettebb üzleti modellek térhódítását éljük az
utóbbi években és, melyek azok a vállalatok, amelyek sikerrel alkalmazzák ezeket a
modelleket. Ezen túlmenően felvázolok egy olyan elképzelt forgatókönyvet, amelynek
bekövetkezése a közeljövőben, a technika és a Google jelenlegi ütemű fejlődése mellett
szinte elkerülhetetlennek tűnik. A Moore1 törvény szerint a számítógépek teljesítménye
18 havonta megduplázódik, amellyel párhuzamosan természetesen a szoftverek is
fejlődnek. Ez fokozottan igaz az internet világára, így igen nehéz megjósolni, hogy
milyen tendenciák fogják jellemezni a világhálóval kapcsolatban álló vállalatok
fejlődését, annyi biztosan elmondható, hogy a következő évtizedben komoly
változásoknak lehetünk tanúi.
1 Gordon Moore az Intel társalapítója, egy 1965-ben megjelenő informatikai magazin cikkében jósolta azt, hogy a legalacsonyabb árú komponens összetettsége évenként durván a kétszeresére nő (Moore 1965)
II. Elméleti áttekintés
Mint azt a bevezetőben is írtam, diplomamunkám témájául az internetes üzleti modellek
bemutatását választottam, különös hangsúlyt fektetve a reklámra épülő modellre és azt,
a legsikeresebben alkalmazó cégre, a Google-re. Mielőtt konkrétan a céggel és annak
tevékenységével foglalkoznék, fontosnak tartom, hogy egy elméleti áttekintést nyújtsak
e témáról. Szeretnék egy képet adni arról, hogy mit is jelent egy cég üzleti modellje,
hogyan is határozza ez meg a tevékenységét, jelenleg milyen internetes üzleti
modelleket ismerünk. Ezeket a modelleket egy-egy ismertebb vállalat példáján keresztül
fogom bemutatni és jellemezni. Szükségesnek tartom azt is leírni, hogy mi is pontosan
az internetes keresés, milyen fajtái vannak és hol találkozhattunk a különböző keresési
formákkal, mivel az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokon alapul a Google bevételeinek
közel 100 százaléka.
1. Üzleti modellek
Az üzleti modellek a keretet teremtik meg a vállalkozás tevékenységéhez, hogy az adott
cég, valamilyen formában, valaki hasznára értéket teremtsen. Az értékteremtés kapcsán
beszélhetünk gazdasági, társadalmi, környezeti értékekről. Az üzleti modell fogalma,
ezáltal sokféle megközelítésben értelmezhető, amelyekkel lehetőség nyílik jellemezni a
cég fő tevékenységét, céljait, a komplett stratégiáját, az infrastruktúráját, a szervezeti
felépítését, a kereskedelmi gyakorlatát, a működési folyamatait és irányelveit. (Móricz
2006)
Az üzleti modellezés definíciójának kialakulása az 1970-es évekre tehető, amikor is
számítástechnikai folyóiratokban, magazinokban említik először. Ekkor azonban még
csak a szervezet folyamatainak, tevékenységeinek és kommunikációs kapcsolatainak a
támogatását szolgáló informatikai rendszer kiépítését értették ez alatt. Ebbe a vonalba
kapcsolódtak be a személyi számítógépek terjedésével a folyamatmodellező eszközök
és a táblázatkezelők. Az 1980-as évekre az üzleti modellezés az adat és
folyamatmodellezés világából az üzleti folyamatok és stratégia környezetébe
helyeződött át. Napjainkban, a legtöbb szerző, amikor az üzleti modellre, mint
fogalomra hivatkozik, Porter értéklánc koncepcióját tekinti a klasszikus üzleti
modellnek. A Porter-féle értéklánc modell az üzleti folyamatokon belül alapvető és
támogató tevékenységeket különböztet meg, melynek felépítését a következő ábrán
láthatjuk: (Móricz 2006)
1. ábra – Porter értéklánc modellje
Forrás: Porter 1985:59
Az üzleti modell fogalom használatának az internet dinamikus növekedése és az újfajta,
online gazdálkodás irodalmának megszületése adott lendületet.
Eme fogalom népszerűségének gyors növekedése azt eredményezte, hogy az
ezredfordulóra sokan, sokféleképpen értelmezték a fogalmat, amely ahhoz a tényhez
vezetett, hogy az üzleti modell megítélése jelenleg sem egységes.
Az eltérő definíciókból az üzleti modell fogalmának következő jellemzői rajzolódnak
ki:
„az üzleti modell egyszerre rajzol elénk egy rendszert és mesél el egy történetet,
az értékteremtés logikája, mechanizmusa áll a középpontjában,
egy architerktúra, amely egyrészt a szervezeten, másrészt ellátási láncon belüli
folyamatokat és kapcsolataikat, harmadrészt a mozgósított erőforrások
összekapcsolását írja le,
a modellt fenntartó bevételek forrását, áramlását összekapcsolja a többi
elemmel.” (Móricz 2006:5)
2. Internetes üzleti modellek
Az internetes üzleti modellek talán az egyik legtöbbet tárgyalt és legkevésbé megértett
fogalmai a világhálónak. Alapvetően az internet megváltoztatta az üzleti modellekről
kialakított képet, de leegyszerűsítve a dolgokat megállapítható az, amit már az előző
fejezetben is leírtam, hogy az üzleti modell azt határozza meg, hogy az adott
vállalkozás, hogyan, milyen stratégiát követve teremt értéket.
Ebben a fejezetben célom felvázolni a főbb internetes üzleti modelleket, melyek
segítségével jobban megérhetjük a Google működésének alapjait. A következő ábrán a
négy fő irányvonal legjelentősebb, legismertebb képviselőit láthatjuk.
2. ábra – Internetes üzleti modellek és azokat alkalmazó jelentősebb cégek
Forrás: Petteri Kangas és szerzőtársai 2007:16
Előfizetéses modellek:
World of Warcraft: A világ legnépszerűbb online szerepjátéka, az üzemeltető
cég, a Blizzard jelentései szerint, idén már több mint 10 millió előfizetőjük van.
A felhasználók, vagyis a játékosok teljesen szabadon hozhatnak létre új
elemeket a játékon belül, sőt a Blizzard is támogatja ezt (pl.: karakterek,
fegyverek, különböző effektusok). Ezen felül lehetőség van ezen felhasználók
által létrehozott tartalmak értékesítésére is egy online piacon, ahol a virtuális
mellett, valós pénzzel is lehet fizetni.
LastFM: A világ legnagyobb online zenei katalógusa, amelyen meg is lehet
hallgatni a dalokat, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A felhasználó létrehozva
a saját profilját, felcímkézheti az általa hallgatott zenéket (pl. stílus, előadó
alapján), hogy más felhasználók később könnyebben rátaláljanak egy adott
számra.
Az oldal a felhasználó ízléséhez igazítja az új, ajánlott zenei albumokat, amit a
profilunkban lévő adatok és a korábban hallgatott dalok határoznak meg. Ezen
felül lehetőség van a zenéket a MySpace profilunkból importálni, míg más
felhasználókkal beszélgethetünk a kedvenc előadónkról, albumunkról a Skype
közösségekben. Abban az esetben kell a szolgáltatásért fizetni, ha a felhasználó
jobban testre szeretné szabni az általa hallgatott zenei listákat.
LinkedIn: Ez az oldal hasonló a magyar iWiW-hez, azonban itt, azon túl, hogy a
saját ismertségi hálózatát építi a felhasználó, lehetőség van cégek, állások
keresésére is. Mindenki számára hozzáférhető korlátozott mennyiségű adat a
többi regisztráltról, azonban teljes egészében csak akkor lehet megtekinteni az
adatlapjukat, ha az oldal előfizetői vagyunk.
Az előfizetésre épülő üzleti modellek esetén általában az alapszolgáltatáshoz való
hozzáférés ingyenes, amely lehetővé teszi azt, hogy nagyszámú felhasználóval
ismertessék meg a rendszert. Abban az esetben, ha a felhasználó a weboldal vagy
szolgáltatás speciálisabb funkcióit is igénybe szeretné venni, havi vagy éves díjat kell
fizetnie. Minél több felhasználó regisztrál egy ilyen rendszerben, annál több lesz az
általuk hozzáadott érték és annál összetettebb lesz maga a szolgáltatás. Ez az üzleti
modell egy viszonylag folyamatos és jól tervezhető bevételi forrást eredményez az
üzemeltetőknek.
Általánosságban elmondható, hogy kezdetben mindegyik, ezen üzleti modell alapján
működő rendszer ingyenes volt, ahogy nőtt a népszerűségük és egyre több és több
felhasználó regisztrált, úgy jöttek létre a fizetős tartalmak. Igen nehéz megmondani,
hogy pontosan hány ember is használja ezeket a rendszereket, azonban az kimutatható,
hogy a felhasználók igen kis része fizet az extra funkciókért, többségük megelégszik az
ingyenes szolgáltatás által nyújtott lehetőségekkel. (Petteri Kangas és szerzőtársai 2007)
Értékesítésre épülő modellek:
Flickr: A Yahoo! által üzemeltetett kép-, és videótárhely szolgáltatással
foglalkozó oldal. Mint az a 2. ábrán is látható, az előfizetéses és az eladáson
alapuló üzleti modellek határán helyezkedik el. Minden regisztrált
felhasználónak meg van a lehetősége arra, hogy képeket és videókat töltsön fel
egy meghatározott mennyiségig, e fölött csak abban az esetben, ha az oldal
előfizetője az adott felhasználó. Ezen felül a felhasználó összekapcsolhatja a
Facebook2 regisztrációját a Flickr felhasználói profiljával, így minden a Flickr-re
feltöltött kép, megjelenik a Facebook adatlapon is.
iStockphoto: Tisztán értékesítésen alapuló üzleti modell. A profi fotográfusok
vagy designerek által feltöltött képek értékesítésére szolgáló internetes oldal. A
más felhasználók által feltöltött képeket lehet megvásárolni kreditekért cserébe,
kreditekhez pedig valódi pénz átutalásával lehet hozzájutni. Ez az oldal egy igen
hatékony mód arra, hogy az fotósok értékesítsék, amúgy nem feltétlenül kelendő
fotóikat.
Ezen üzleti modellt használó oldalakat az különbözeti meg a többitől, hogy minden
esetben el szeretnének adni valamit, legyen az fizikailag létező tárgy, vagy csak egy
virtuális dolog. Általában a teljesen más üzleti modellt alkalmazó oldalak
részszolgáltatásai esetében is megfigyelhető ezen üzleti modell jellegzetessége,
nevezetesen, hogy értékesítenek valamit.
2 Gyakorlatilag ennek az oldalnak a mása a magyar iWiW. A Facebook azonban nemzetközi, a világ bármely részén élő ismerősünket megtalálhatjuk az oldalon.
A LastFM-en oldalán a hallgatott zenéket akár rögtön meg is lehet vásárolni az
Amazonról, amely bevételekből a LastFM is részesedik.
A MySpace pedig azt tervezi, hogy lehetőséget biztosítanak, hogy a felhasználók zenei
albumokat vásároljanak az oldal keretein belül. (Petteri Kangas és szerzőtársai 2007)
Üzleti modellt nélkülöző szolgáltatások
Blogger: Mindenki számára ingyenesen igénybe vehető blog rendszer,
használata nem igényel semmilyen informatikai ismeretet. A szolgáltatás
segítségével az internetes naplók egész hálózata jött létre, melyek közül a
legnépszerűbb témákhoz való hozzászólások és kommentárok hihetetlen
gyorsasággal növekednek.eSnips.com: A felhasználók, maximum 5GB
mennyiségben, szabadon tölthetnek fel képeket, videókat és zenéket. A fájlok
ezek után, a felhasználó címkézése szerint, csoportosítva tárolódnak (pl. előadó,
stílus, téma alapján). Ezen felül minden regisztrált megjegyzést fűzhet a többi
felhasználó által feltöltött tartalomhoz.
A legtöbb internetes szolgáltatásnak nincs jól meghatározott üzleti modellje. Igen nagy
a kereslet a jó ötleteken alapuló szolgáltatásokra, a legnépszerűbb oldalak felhasználók
százezreit vonzzák. Az ingyenességen alapuló funkciók és komplett rendszerek a
legjobb eszközök arra, hogy nagyszámú felhasználót csábítsanak az oldalra. (Móricz
2006)
Reklámra épülő modellek
Youtube: Mint láthatjuk ez az oldal a reklámra épülő és az üzleti modellt nem
tartalmazó szolgáltatások határán helyezkedik el. Ez egy olyan tárhely ahova a
felhasználók feltölthetitek a videóikat. A tárolt tartalmak között film és
műsorrészletek, videó klipek és otthoni felvételek egyaránt megtalálhatók. A
felhasználók megjegyzéseket, értékeléseket fűzhetnek a videókhoz.
A jogtalanul feltöltött tartalmak publikálása felveti a szerzői jogok problémáját.
Az oldal üzemeltetői ezt úgy oldották meg, hogyha valaki jogvédelem alatt álló
képi anyagot tölt fel (mivel nem tudnak minden feltöltött videót egyesével
ellenőrizni), akkor azt abban az esetben távolítják el, ha a videó felhasználási
jogait ténylegesen birtokló személy kéri. A Time magazin 2006-ban az év
találmányának választotta az YouTube-ot és hasábjain a következő mondatokkal
jellemzi a szolgáltatást: „Vége van a felülről lefelé szerveződő kultúrának,
amelyben beszélő fejek kanállal töltik a passzív nézőkbe a világ történéseit leíró
elméleteket. Az emberek cenzúrázatlan videókat akarnak Irakból, Libanonból és
Darfurból, és nem az odaküldött újságíróktól, hanem a katonáktól, akik ott
harcolnak, az emberektől, akik ott élnek és ott halnak meg”. (Grossman
2006:82)
A három korábbi PayPal alkalmazott által, 2005-ben alapított oldalt, a Google
2006 októberében 1,65 milliárd dollárért vásárolta fel.
MySpace: A MySpace rendszere 2003 júliusában indult hódító útjára. 2006-os
adatok szerint a regisztrált felhasználók száma 106 millió volt, egyes statisztikák
szerint ez az érték mára, akár meg is duplázódhatott. Az Alexa internetes
statisztikákkal foglalkozó cég 2009. márciusi adatai szerint a MySpace.com az
ötödik legnépszerűbb oldal az Egyesült Államokban, és a nyolcadik
legnépszerűbb oldal a világon. (www.alexa.com)
A MySpace legfőbb szolgáltatása a felhasználói profilok és a hozzájuk
kapcsolódó weboldalak ingyenes létrehozásának a lehetősége. Ezeken az
oldalakon a felhasználók bemutatkozhatnak, képeket, saját magukkal
kapcsolatos információkat oszthatnak az oldalukra látogató internetes
szörfözőkkel. A oldal keresőjének segítségével megtalálhatjuk a keresett
embereket, és a belső üzenetküldő rendszer segítségével fel is vehetjük velük a
kapcsolatot.
A MySpace korántsem az egyetlen ilyen jellegű szolgáltatás az interneten,
azonban Danah Boyd, a MySpace népszerűségének okait vizsgálva, a következő
következtetésekre jutott:
o A legfőbb célcsoport, a 14-24 éves korosztály sokkal inkább érdekelt
abban, hogy létrehozza saját profilját, mint az idősebb generációk.
o A MySpace által kínált kommunikációs lehetőségek tökéletesen
kielégítik a fentebb említett korosztály igényeit. Ellentétben az idősebb
korosztály által inkább kedvelt e-mail küldéssel, a fiatalabbak a
gyorsabb, azonnali üzenetküldési funkciót és chatet részesítik előnyben.
o A MySpace sokak számára a mindennapos tevékenység részévé vált: ha
valaki leül a számítógép elé, akkor a MySpace az egyik olyan oldal,
amelyet megnyit a háttérben.
o A mai fiatal generációnak szüksége van egy, mindenki számára publikus,
saját szerkesztésű oldalra és pontosan ezt nyújtja a MySpace. (Boyd
2006)
Az egyéni felhasználók által létrehozott profilokon kívül, saját oldalaik vannak
az énekeseknek, színészeknek és gyakorlatilag mindenkinek és mindennek, aki
és ami regisztrálva van az oldalon. (2009 márciusában a Toyota Yarisnak 49.000
barátja volt.) (Petteri Kangas és szerzőtársai 2007)
A MySpace üzleti modellje tisztán a reklámra épül. Az oldal böngészése közben
a rendszer információkat gyűjt a felhasználóról, annak érdekében, hogy
megismerje a szokásait, érdeklődési területeit. Ezek után minden meglátogatott
MySpace oldalon olyan hirdetések jelennek meg, amelyek a rendszer által
begyűjtött adatok alapján, a felhasználó profiljának megfelelnek. Ezzel a
módszerrel, minél többet böngész a felhasználó, annál pontosabb képet lehet
kialakítani róla és így egyre inkább célzott reklámokkal lehet elérni.
A MySpace fejlődése, a népszerűség töretlen növekedése mellett, igen súlyos
problémákat is felvetett. Ilyen volt például az, hogy a szolgáltatás segítségével a
pedofilok könnyen kapcsolatba léphettek a fiatal regisztrált felhasználókkal a
profiljukon keresztül. Ezt megakadályozandó, 2006 júliusában megszületett a
Deleting Online Predators nevű törvény (DOPA), mely lehetőséget biztosít az
illetékes hatóságoknak arra, hogy egy adott profilt látogató vagy létrehozó
felhasználó számítógépét lenyomozzák, hogy nem kapcsolódik e más illegális
tevékenységet folytató oldalakhoz.
A reklámra épülő modellek további bemutatása és részletes kifejtése dolgozatom egy
későbbi fejezetében, a Google példáján keresztül fog történni.
3. A keresés fajtái, különbségek a keresési metódusok között
Az internetes keresés kifejezést gyakran használják gyűjtőfogalomként arra, amikor a
keresőrobotot használó keresőmotorokról és az emberek által létrehozott címjegyzékben
történő keresési metódusokról van szó, holott ezen a két módszeren alapuló
keresőrendszerek igen különböző módon építik fel a találati listájukat.
Keresőrobotot használó szolgáltatások
Angolul ezeket a rendszereket crawler based search engine-nek nevezik. Ilyen elven
működik például a Google és a Yahoo! is. Ezeket a keresőmotorokat alapvetően három
részre lehet osztani. A rendszer első részét képezik a robotok (crawler) vagy más néven
pókok (spider), amelyek teljesen automatikusan bejárják a világhálót és minden egyes
oldalról begyűjtik az információkat. Egy adott oldalra meghatározott időközönként
térnek vissza, amely idő a Google esetében a PageRank-től függ.3
A keresőrobotok természetesen nem abban a formájában érzékelik a weboldalakat, mint
mi, egyszerű felhasználók. A képek, a Flash formátumú animációk, a grafikák
egyszerűen láthatatlanok a robotok számára. Vannak olyan kiemelt részei a
weboldalaknak, amelyek különösen fontosak abból a szempontból, hogy hova kerül az
oldal az adott kereső találati listájában. Ilyen kiemelt részek például a meta tagek, a
hivatkozások és hivatkozás szövegek, a tartalmak címei.
A rendszer második eleme az index. Ez egy adatbázis, amely a keresőrobotok által
összegyűjtött információkat rendezetten, egy adott struktúra szerint tárolja. Ezt az
információs halmazt úgy lehet elképzelni, mintha a crawler által összegyűjtött adatok
alapján, a weboldalnak egy tökéletlen lenyomata lenne eltárolva. Az indexben lévő
információk mindig csak akkor frissülnek, amikor a crawler újra és újra meglátogatja az
oldalt.
Harmadik része a keresőrendszereknek maga a keresőmotor, amely azért felel, hogy a
felhasználó által, a keresőmezőbe gépelt szóra, a másodperc tört része alatt eredményt
3 A PageRank-ről részletesebben dolgozatom PageRank című fejezetében lehet olvasni.
adjon és relevancia alapján sorba rendezze a találatokat. (How Search Engines Work -
www.searchenginewatch.com)
Címjegyzékben történő keresés
Ez a rendszer teljes egészében emberek által létrehozott címjegyzékekre épül. Egy rövid
leírás keretében vagy a weboldalak üzemeltetői jellemzik az oldalukat, vagy a
címjegyzék szerkesztői nézik át az világhálót és tárolják le az információkat az
adatbázisban. A keresés ezek után az oldalakról letárolt információk alapján történik,
ebben az esetben is valamilyen relevancia szerint sorba rendezve a találatokat. Ilyen
szolgáltatás például a Yahoo! Directory.
Látható, hogy ez a módszer kevésbé összetett, mint a robotot használó keresőoldalak,
azonban segítségével, az emberi közreműködésnek köszönhetően, elkerülhetők az
automatizáltságból fakadó hibák. (Előfordulhat, hogy alkalmanként a robotok a tárolt
információk alapján, teljesen máshova sorolják az oldalakat, mint ahova azt az
üzemeltetői szeretnék.). Azonban a címjegyzék szolgáltatásoknak minden előnyük
ellenére, van egy nagy hátrányuk a robotot használó keresőmotorokkal szemben: az
internet folyamatos, lendületes növekedése következtében, szinte lehetetlen ezen
címjegyzékek folyamatos frissítése. (A Google robotjának is megközelítőleg egy
hónapra van szüksége, hogy újra és újra beindexelje a teljes világhálót.)
Vannak kísérletek arra, hogy gördülékenyebbé tegyék a címjegyzékek frissítését,
azonban ezen rendszerek továbbra is kis részt képviselnek a keresők piacán. (A Yahoo!
Directory indexében, egy bizonyos díj megfizetése ellenében, egy évig tárolódik egy
adott oldal leírása.)
Hibrid és meta keresőmotorok
Leginkább az internet korai szakaszára volt jellemző, hogy a keresőrendszerek kizárólag
vagy a robot vagy a címjegyzék alapú keresést alkalmazták. Manapság igen megszokott,
hogy mindkét típusú keresés indexét használja egy keresőmotor, a keresőszolgáltatások
eredményeinek különbségei abból fakadnak, hogy adott kereső melyik találati listát
részesíti előnyben. A MSN elsősorban a Looksmart által szolgáltatott címjegyzékben
keres releváns oldalakat, míg a kevésbé egyértelmű keresési kulcsszavak esetében,
inkább az Inktomi által fejlesztett keresőrobot által létrehozott indexre támaszkodik.
Meta keresőmotorokról abban az esetben beszélhetünk, ha egy adott szolgáltatás más
keresők indexét felhasználva alkotja meg a saját találati listáját. Ezek az oldalak nem
csupán egy indexben kutatnak, hanem több keresőoldal által létrehozott adatbázisban
végzik a kulcsszóra történő keresést. A Dogpile.com az egyik legismertebb és
legnépszerűbb metakereső, amely a Google, a Yahoo!, a Microsoft Live Search és az
Ask szolgáltatását kombinálva használja. A találati listában ezen keresőmotorok által
biztosított eredményeket fésüli össze.
I.
II. A Google bemutatása, története és üzleti modellje
1. A keresőprogram megalkotása
A Google története az előző évtized közepén, az Amerikai Egyesült Államokban, a
stanfordi egyetemen kezdődik. Már az intézmény is meghatározó jelentőséggel bír a
történetben, hiszen erről az egyetemről, vagyis pontosabban e intézmény informatikai
karából nőtt ki többek között a Yahoo!, a Hewlett-Packard és a Silicon Graphics A két
fiatal stanfordi Ph.D. hallgató, név szerint Larry Page és Sergey Brin, a cég későbbi
alapítói, először 1995-ben találkoztak.
Az egyetem nyílt napot szervezett a potenciális hallgatóinak, melynek keretében a
leendő elsőévesekkel megismertették a várost és az egyetemet. Brin, másodéves
hallgató volt és önkéntes diáksegítőként vállalta, hogy ő maga is körbekalauzol egy
csoportot. Page Brin csoportjába került és kezdődött el kettejük kapcsolata, melynek
későbbi gyümölcsöző eredménye lett a Google alapjait képező keresőmotor
megalkotása.
Miután Larry Page felvételt nyert az egyetemre, elkezdett keresgélni, hogy mi legyen
doktori disszertációjának a témája. A mentora Terry Winograd lett, aki az ember-
számítógép kölcsönhatásának kutatója volt. Page több érdekes témát is fontolgatott,
azonban Winograd tanácsára az akkor még csak gyerekcipőben járó lévő World Wide
Web-et, azaz a világhálót választotta kutatási területének.
Ahogy Page egyre inkább belemerült az internet kutatásába észrevette, hogy míg az
egyik oldalról a másikra mutató hivatkozások követése gyakori, a céloldalról a
forrásoldalra ritkán mutat vissza hivatkozás. Ezt a problémát Page bosszantónak találta,
hiszen fontos információkhoz lehet abból jutni, hogy pontosan milyen más oldalak is
hivatkoznak a mi oldalunkra. Ebből fakadóan Page úgy gondolta, hogyha létre tudna
hozni egy olyan eszközt, mellyel az oldalak feltérképezhetik a rájuk mutató
hivatkozásokat, az értékes információkat szolgáltatna.
Miért gondolta így?
Leginkább ez az elv a tudományos publikálások rendszeréhez hasonlítható.
„Egy adott kutató munkáinak idézettsége adja tudományos rangját és tekintélyét az
idéző értékrendjében – ez a Google működésének alapelve.” (Battelle 2006:66)
A másik fontos fogalom a publikációkkal kapcsolatban a magyarázó jegyzet. Ez egy, az
adott idézethez fűzött leíró jellegű magyarázat, esetleg kritika. Ezen kívül a
szakcikkeket nem csak a bennük rejlő új gondolatok, ötletek és idézettségük alapján
ítélik meg, hanem, hogy hány másik művet idéznek, és később hány és milyen másik
szakcikkek idézik vissza azokat.
Ezek a tényezők nagyjából meghatározzák egy szakcikk tudományos rangját.
Ezen megfigyelésekkel Page arra a következtetésre jutott, hogy az egész világháló
idézetekre és magyarázó jegyzetekre épít, hiszen a linkeket tekinthetjük idézeteknek, a
hozzájuk tartozó linkszöveget pedig a magyarázó jegyzetnek.
Page létrehozta tehát a Backrub („hátvakarás”) nevű projektet, melynek feladata a
weben fellelhető összes hivatkozás összegyűjtése és céloldal szerinti csoportosítása, és
ezen rendszerezett hivatkozások közzététele volt, hogy bárki számára hozzáférhető
legyen. (Stross 2008)
Page nagyban gondolkodott, és programját arra tervezte, hogy az egész világhálót
feltérképezze, amely becslések szerint ekkor 10 millió oldalból állt és átlagosan évente
2000%-os sebességgel növekedett.
A kutatás mérete vonzotta a projekthez Sergey Brin-t, aki maga is disszertáció témát
keresett és eddig az időpontig csak bele-bele kapott a Stanfordon futó más projektekbe.
A Backrub crawlere (az a szoftver, amely feltérképezi és indexeli a világhálón lévő
oldalakat) 1996 márciusában kezdte meg munkáját. Miután a feltérképezés megtörtént
Page-nek és Brinnek meg kellett alkotnia azt a módszert, amellyel rangsorolják az
oldalakat. A tudományos publikáláshoz kapcsolódó idézetelemzés módszere lett az
alapja a rangsorolásnak. Egy oldal fontosságát az alapján határozták meg, hogy hány
hasonló témájú oldal hivatkozik rá és azokra az oldalakra hány oldal hivatkozik és így
tovább folytatva a sort.
Ez matematikailag modellezni nem egyszerű feladat, azonban itt jött a képbe Brin
matematikai tehetsége.
Közösen olyan algoritmust alkottak, amely képes volt figyelembe venni egy adott
oldalra mutató hivatkozások számát, és hivatkozások hivatkozásainak a számát is. Ezt
az algoritmust nevezte el Larry Page szinkronizált PageRank-nak.
A beérkezett adatok elemzése során, Page és Brin észrevette, hogy gyakorlatilag egy
keresőprogramot alkottak, amely gyakorta relevánsabb eredményeket ad, mint az akkor
használt AltaVista vagy Excite.
Ez a PageRank lett a „Google receptjének titkos hozzávalója”.(Battelle 2006:70)
Felismerték továbbá azt is, hogy abból kifolyólag, hogy a PageRank az oldalak között
lévő kapcsolatok számát és minőségét elemzi, így annál pontosabb eredményeket
tudnak a segítségével kapni, minél több kapcsolat kerül kielemzésre, tehát minél
nagyobb a világháló.
Ennek szellemében a keresőgépet elnevezték Google-nek az „1 és utána 100 nulla”
szám angol neve, a googol alapján.
2. PageRank
A PageRank algoritmus működését először az 1998-ban megjelent Google
tanulmányukban tette közé Larry és Sergey, melynek címe „The Anatomy of a Large-
Scale Hypertextual Web Search Engine” (Egy nagy hipertextuális webkeresőgép
anatómiája) volt.
Ebben a tanulmányban határozták meg a Google célját a következőképpen:
„A Google célja, hogy világháló egészét feltérképezze és indexelje, annak érdekében,
hogy kielégítőbb eredményeket adjon, mint a már létező keresőrendszerek.” (Brin and
Page 1998:1)
A böngészőprogramunkba telepíthető PageRank Toolbar eszközzel, meg lehet tekinteni,
hogy milyen egy adott oldal rangja. A program egy 0-10-ig terjedő skálán osztályozza
az oldalakat, 0-t a Google robotja által még be nem indexelt oldalak kapnak, míg 10
„minősítést” az olyan oldalak, amelyekre nagyon sok olyan témájú hivatkozás mutat,
mint amiről a mi oldalunk is szól. (Ilyen oldalak például maga a Google elsődleges
keresőoldala, a www.google.com, az Egyesült Államok kormányzatának honlapja, a
www.usa.gov vagy India nemzeti portálja, az india.gov.in.)
A program által használt 0 – 10-ig terjedő skála értékei, a következő táblázatban látható
valódi PageRank számokat jelentik:
1. táblázat – Google Toolbar PageRank és a valódi PageRank kapcsolata
Google Toolbar PageRank Valódi PageRank érték
1. 0 – 100
2. 100 – 1 000
3. 1 000 – 10 000
4. 10 000 – 100 000
… …
10. 10 000 000 000 – 100 000 000 000
Forrás: hu.wikipedia.org
„A Google tehát arra a feltételezésre épít, hogy a weboldalak készítői általában azokra
az oldalakra linkelnek a saját lapjukról, amiket jónak tartanak, vagyis minden hiperlink
felfogható egy-egy szavazatként a céloldalra. Minél több szavazatot kap egy oldal,
annál fontosabb, de azt is figyelembe kell venni, hogy a szavazatot leadó oldal mennyire
fontos. A PageRank tehát a fontosság számszerűsítése.” (hu.wikipedia.org)
Mint ahogy az előző fejezetben is írtam ezt matematikailag nem volt egyszerű
modellezni, azonban Sergey és Larry megoldotta ezt a problémát.
A számításaikra alapozva alkották meg a következő egyenletet:
PR(A) = (1-d) + d (PR(T1)/C(T1) + ... + PR(Tn)/C(Tn)),
ahol a jelölések a következőt jelentik:
A: maga az oldal
T1..............Tn: az A oldalra mutató linkek
C: az A oldalról adott oldalra mutató hivatkozások
d: csillapító tényező (dumping factor), melynek értéke 0 és 1 között változhat, annak
függvényében, hogy egy képzeletbeli sztochasztikus szörföző milyen valószínűséggel
unja meg magát és egy véletlenszerűen választott weblapra ugrik. (Brin and Page 1998)
A PageRank alapján történő rangsorolással, Sergey és Larry egy valóságos
darázsfészekbe nyúlt. Abból kifolyólag, hogy az algoritmus csak a honlapok közötti
kapcsolatrendszert vizsgálta, függetlenül annak tartalmától, egy oldal könnyen nem
kívánt minősítést kaphatott, még ha az oldal tartalma alapján valójában a találati lista
elején kellett volna szerepelnie. A kezdeti időkben ez sok honlaptulajdonost
felháborított, amelyet a beérkezett panaszlevelek tucatjai mutatnak.
Ekkor még a két fiatal egyetemista nem is sejtette, hogy milyen új jelenséget indítanak
el, melynek célja a honlap tulajdonosok részéről, hogy minél előrébb kerüljenek a
Google indexében, melybe 1998-ra már naponta több tízezer keresést hajtottak létre.
1. A Google Inc. megalakulása és fejlődése napjainkig
A cég alapítása
Page és Brin először 1997-ben a Google technológiáját akarták értékesíteni a már akkor
létező, keresőszolgáltatást üzemeltető cégeknek. A Stanford Egyetemen nagyon sok
befektetővel és cégtulajdonossal kapcsolatba tudtak kerülni.
A technológiájukat először az Excite cégnek akarták értékesíteni, mely ebben az időben
igen heves csatát folytatott a nála sokkal nagyobb Yahoo!-val. Page 1,6 millió dollárban
határozta meg a Google árát, melyért azonban az Excite csak 750.000 dollárt lett volna
hajlandó fizetni, habár a Google sokkal fejlettebb keresési technológiájának
köszönhetően könnyebben felvehette volna a versenyt, a már abban az időben is több
százmillió dollárra becsült Yahoo!-val szemben. Az igazgatótanács azonban hajthatatlan
volt és nem fizették ki a kért pénzt.
Azt ezt követő 18 hónapban gyakorlatilag az összes szilícium-völgyi, internetes
kereséssel foglalkozó cégnél (köztük a Yahoo!-nál is) próbálkoztak. Mindenki nagyon
érdekesnek tartotta a technológiát, azonban támogatásra nem leltek a fiatal kutatók. Az
internetes keresés ebben az időszakban nem volt kiemelt téma a cégeknél. Mindenki
úgy gondolta, hogy az keresés jó ahogy van, köszönhetően annak, hogy gyakorlatilag
mindegyik, kezdetben keresőként funkcionáló oldal portállá változott. Ezeknek a
weboldalaknak nem volt célja, hogy a keresési találatokkal elküldje az oldaláról a
látogatókat, sőt az volt a legfőbb cél, hogy ne menjenek sehova.
Ilyen körülmények között Larry és Page úgy gondolták, hogy megalapítják saját
cégüket, melyhez a kezdő tőkét, 100.000 dollár formájában, Andy Bechtolsheim, a Sun
Microsystems egyik alapítója biztosította.
A céget 1998. szeptember 7-én jegyezték be, Google Inc. néven.
Az első évek: 1999 – 2004
A cég az első években is rendkívül dinamikusan fejlődött, 1999 elején már kilenc
alkalmazottal működött a vállalat, ekkor még Susan Wojcickinek, Sergey Brin
barátnőjének, jelenleg a cég termék menedzsmentért felelős elnökhelyettesének a
házában.
A kezdeti vállalakozásokhoz hasonlóan, a Google-nek további befektetőkre volt
szüksége, hiszen ebben az időszakban kiadásai már jelentős összegeket emésztettek fel,
azonban bevételtermelő tevékenységet még nem végzett.
Az újabb befektetőket a Kleiner Perkins Claulfield and Byers (érdekeltségei voltak az
AOL-ban és az Excite-ban) és a Yahoo!-ban is befektető Sequoia Capital személyében
találták meg. Ekkoriban ezek a cégek voltak a Szilícium-völgy legjelentősebb,
konkurens kockázati tőke befektetője, így együttműködésükre mindenki felfigyelt. 25
millió dolláros invesztíciójuk az akkor kevesek által ismert Google-be, megalapozta a
cég hírnevét a San Francisco melletti informatikai központban. (Stross 2008)
Mindezek ellenére a Google továbbra is működő üzleti modell nélkül üzemelt, azonban
a befektetők a pénzükért nagy megtérülést vártak. Az internetes keresésből való
bevételszerzés módja a hasonló cégeknél (pl. Yahoo!) jellemzően a szponzorálás és a
bannerhirdetések elhelyezése volt. Az alapítók, Sergey és Larry a kezdeti időkben
elzárkóztak ettől a lehetőségtől, mivel úgy vélték, hogy a reklámból finanszírozott
keresőprogramok elfogultak a saját reklámozóikkal szemben és így nem a felhasználók
érdekeit nézik, amely szempont a cég alapvető filozófiájának része volt már a
kezdetekben is és szerves részét képezi a mostani irányelveknek is.
Nem köztudott, de 2001-ig a Google-nek nem volt életképes, működő üzleti terve.
1999 végére a cég 39 alkalmazottat foglalkoztatott, a kiadásai elérték a havi 500.000
dollárt. Az igazgatótanács úgy döntött, hogy beadják a derekukat, és a Google keresési
találatai között is lesz lehetőség fizetett hirdetések megjelenítésére. Ellentétben az
akkori, más oldalaknál alkalmazott, csicsás, feltűnő hirdetési felületektől, Sergey és
Larry ragaszkodtak ahhoz, hogy adott kulcsszavakra összpontosító, tisztán szöveges
hirdetéseket értékesítsenek a partnereknek. 1999 végén megkezdték az új rendszer
tesztelését, és 2000 januárjában jelent meg az első fizető ügyfél az oldalon. Hiába tűnt
ez akkor működőképes modellnek, 2000 márciusában senki által nem várt esemény
következett be: a NASDAQ összeomlott. A Dot-com lufi kipukkant és az elkövetkező
néhány évben az informatikai cégek igen nagy mélyrepülést produkálták.
Ilyen körülmények között a Google bevételei lassan csordogáltak, Page és Brin ekkor
figyelt fel a GoTo.com-ra, és habár nehezen akarják beismerni, de ezen cég
megközelítésében látták a megváltást.4 A Google gyakorlatilag lemásolta a GoTo
módszerét. Létrehozták egy teljesen automatizált önkiszolgáló rendszert, melyben a
potenciális hirdetők, előre, online fizetve hozhatták létre kulcsszóalapú hirdetéseiket. Az
új szolgáltatás 2000 októberében Google AdWords néven mutatkozott be. (Stross 2008)
Már volt egy működő üzleti modell, a befektetők nyomására már csak egy új ügyvezető
igazgatót kellett találni. 1999 júniusától 2001 elejéig Page és Brin 75 jelöltet
interjúztatott, míg végül a választásuk Eric Schmidt-re esett. Schmidt korábban a Sun
Microsystems-nél, majd a Novell-nél dolgozott. Mindkét cégnél az emésztette fel
energiájának nagy részét, hogy irányítása alatt a vállalatok, megpróbálják felvenni a
versenyt az informatikai óriással, a Microsofttal. Schmidt belefáradva a nagy
részvénytársaságok vezetésébe a Google-höz szerződött. Az új ügyvezető igazgató két
fázisban lépett be a céghez: először Sergey Brint váltotta az elnöki pozícióban, majd
három hónappal később Larry Pagetől átvette az ügyvezetői hatáskört. Nem tudni, hogy
Eric Schmidt rendkívül okos, vagy nagyon szerencsés, de belépésének hónapjában zárta
a Google az első nyereséges negyedévét, és azóta egyetlen veszteséges negyedévet sem
zárt. (Battelle 2006)
Eric Schmidt irányítása alatt a Google nagyra nőtt. 2001-re a kereső naponta több mint
százmillió keresést teljesített, az év végére az indexelt oldalak mennyisége elérte a 3
milliárdot. Ebben az évben fogadta el az igazgatótanács a Google jelenleg is használt
mottóját, a „Ne legyél rossz!” mondatot, melyet kezdetben arra értettek, hogy hogyan
viszonyuljanak a cégek alkalmazottai egymáshoz, de hamarosan a cég alapvető
működésére is átvitték a jelentését.
4 Bővebben a GoTo.com-ról John Battelle könyvében, az ötödik fejezetben olvashatunk.
2002-ben az Adwords az addig alkalmazott ezer megjelenés utáni tarifával szemben
(Cost per Thousand Impression – CPM modell) átállt a kattintás alapú fizetési
szisztémára. Szeptemberben beindult a Google News nevű szolgáltatás, akkor közel
4000 forrással.
2003 márciusában beindították második közvetlenül bevételt termelő szolgáltatásukat, a
Google AdSense programot. A program működésének a lényege, hogy a weblap
tulajdonosok egy néhány perces regisztrációt követően, bekerülnek a Google hirdetői
hálózatába. A Google robot megvizsgálja az oldaluk tartalmát, majd a tartalommal
kapcsolatban releváns hirdetéseket helyez el rajta, mindezt teljesen automatizáltan. A
honlap tulajdonosai a kattintások után részesednek abból a bevételből, amit a hirdetést
feladó felhasználó fizet a Google részére. Habár az AdSense korántsem lett olyan
sikeres, mint az AdWords, 2005-re a cég bevételeinek 15%-a ebből származott.
A Google tőzsdei bevezetése és jelene: 2004-2009
2004-re, 4 évvel a dotcom lufi kipukkanása után, az internetes részvények piacának
hosszas pangása után, mintha újra kitavaszodott volna a Szilícium-völgy felett. Így
ekkora elkerülhetetlenné vált a Google tőzsdére lépése. Az elnökség végül 2004. április
29-én nyújtotta be a tőzsdei bevezetéshez szükséges S1 nevezetű űrlapot a SEC
(Securities and Exchange Comission – Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet) részére. A
nyomtatványhoz csatolva volt egy leendő részvényeseknek szóló levél is, egyenesen
Larry Page tollából, címe: Tulajdonosi kézikönyv Google-részvényeseknek. Ebben
deklarálták a vezetők, hogy pontosan hogyan is kívánják majd vezetni a céget, és hogy a
Google mennyiben is különbözik a többi internetes vállalattól.
A levélben és a beadott nyomtatvány más részeiben is úgynevezett kettős osztatú (dual
class) részvényesi struktúrát írtak le. Ennek lényege, hogy a felső vezetők és az alapító
tulajdonosok jóval nagyobb befolyást gyakorolnak a cég felett, mint az egyszerű
részvényesek. Page és Brin együttesen a cég részvényeinek 30%-át birtokolják és
részvényeik szavazatértéke egyenként is tízszer többet ér, mint a nyilvánosan
értékesített részvényeké. Ebből is látszik, hogy akkor is és jelenleg is, milyen nagy
befolyást gyakorol a cég mindennapi működésére a két egykori alapító. (Stross 2008)
Maga a levél, a bevezetéssel kapcsolatos egyéb, a Wall Street hagyományainak
ellentmondó körülmények, és a Google vezetésének hozzáállása igen vegyes érzelmeket
váltott ki a kockázati tőke befektetők és a tőzsde „öreg rókái” körében. Azonban, mint
minden esetben, most is a pénz beszélt. Az S1 dokumentációhoz csatolva volt az első
hivatalos mérlegadat, mely egyértelműen tartalmazta, hogy a cég profitjának értéke
2004-ben majdnem elérte a negyed milliárd dollárt és már 2003-ban is több mint 100
millió dollár nyereséget könyvelhetett el.
A tőzsdei bevezetést megelőző, hosszas jogi procedúrák után a cég részvényeinek
nyilvános aukciója 2004. augusztus 13-án kezdődött meg. Néhány nap után azonban
egyértelmű vált, hogy a részvény értéke nem fogja elérni az előre meghatározott 108-
135 dolláros sávot. „Augusztus 18-án a cég bejelentette, hogy 85 -108 dollárra
csökkentik a nyitó ajánlati árat, és 6,1 millió dollárral csökkentik a kibocsátandó
részvények összértékét is.” (Battelle 2006:195)
A tényleges tőzsdei kereskedés végül 2004. augusztus 19-én indult meg, 85 dolláros
nyitó áron. A nap végére a részvények értéke elérte a 100, másnapra a 108 dolláros árat,
ezzel belépve eredeti sávjába. Novemberre a céges részvények elérték a 200 dolláros
határt, 2005 nyarára pedig a 300 dolláros csúcsot.
3. ábra – A Google részvényárfolyamának alakulása a bevezetéstől 2008 végéig
Forrás: http://finance.yahoo.com
Ahogy a bevezetés körüli por kezdett elülni, lassan minden visszatért a cégnél régi
kerékvágásba. Folytatódott a cégek felvásárlása és újabbnál újabb szolgáltatások
beindítása, melyek közül csak a leglényegesebbeket írom le: (Google Milestones –
www.google.com)
2003 – a Blogger megvásárlása
2003. december – a Google Print beindítása (később ez vált a Google Book
Search szolgáltatásává)
2004 – a Picasa (fotócserélő szolgáltatás) mmegvétele
2004. január – az Orkut elindítása (ismertségi hálózat, hasonló a magyar iWiW-
hez)
2005. február – a Google Maps beindítása
2005. november – a Google Analytics (weblap tulajdonosok számára, az oldal
látogatóinak számszerűsítésére használható szolgáltatás) elindítása
2006. október – a Youtube felvásárlása
2007. május – a Google StreetView szolgáltatásának elindítása öt amerikai
nagyvárosban (élő utcakép megtekintése a Google Maps-en belül)
2008. március – a DoubleClick felvásárlása
Mindezen akvizíciók és szolgáltatások beindítása mellett a Google folyamatosan
növekedett és szükségessé vált egy teljes szervezeti átalakítás. Ezzel a feladattal Shona
Brown, a McKinsey korábbi konzulense lett megbízva, akit kineveztek a Google üzleti
műveletekért felelős elnökhelyettesévé. Brown kijelentette, hogy a közreműködésével
lehetővé válik, hogy a cég a tőzsdei bevezetés után, az akkori 3000 alkalmazottat
foglalkoztató cégből, egy 30.000 embernek munkát adó óriássá váljon. A szervezeti
átalakítás keretében a céget feladat szerinti fő csoportokra osztották szét: keresés,
hirdetési termékek, és a cégen belül „20%” és „10%” néven emlegetett csoportokra.
Ez a 10% és 20% arra az időre és projektekre értendő, amennyi időben és amellyel a cég
emberei foglalkozhatnak a munkaidejükben, a saját munkájukon kívül. Ilyen 20%-os
termék volt például a Gmail, a Google News és az Orkut. A 10%-os termékek közé
tartoztak a Google Keyhole (amely később Google Maps néven vált ismertté) és a
Picasa is.
2. Az ületi modell: a reklám
A legtöbb üzleti modellel működő, interneten megtalálható szolgáltatás bevételi forrása
valamilyen formában kapcsolódik a reklámozáshoz. A Google által végzett tevékenység
a legismertebb és a legszélesebb körben elterjedt. Ez az üzleti modell gyakorlatilag
megegyezik a hagyományos médiák (újság, televízió) által alkalmazott gyakorlattal,
ahol a tartalomszolgáltatás alapja a reklám felületek és idők eladása.
Érdekessége a dolognak, hogy az internet korai szakaszában épp a reklámozás okozta
több nagyobb kereső bukását, mivel a tulajdonosok gyorsan szerettek volna
meggazdagodni a pop-up reklámokból, anélkül, hogy a kereső technológiailag
fejlesztették volna. Ezzel ellentétben a legnépszerűbb keresők a rendszerüket a
megbízható technológiára alapozzák és mindemellett a reklámok diszkrét, visszafogott
formában jelennek meg. (Szalontai 2006)
A Google és a Yahoo! a két legnagyobb vállalat, akik reklámozási lehetőséget
biztosítanak az interneten. Egy igen egyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogy egy új
szolgáltatást elindító oldal tulajdonosa plusz jövedelemre tegyen szert azáltal, hogy
növeli oldala látogatottságát, népszerűségét. Azonban mindezek mellett az igazi nyertes
a reklámozási lehetőséget biztosító vállalat, nevezetesen a Google és a Yahoo!.
Természetesen ez a két vállalat nem csupán a keresőjébe integrálta a hirdetési
felületeket, hanem az összes általa működtetett oldalba, szolgáltatásba:
Google hirdetési felületei:
YouTube
ODEO (Podcast létrehozó és megosztó szolgáltatás5.)
Google Video (Videó megosztó oldal, hasonló a YouTube-hoz.)
Blogger
Wetpaint (Weboldal létrehozó szolgáltatás.)
eSnips
Yahoo! hirdetési felületei:
Flickr
5 A webről egy program segítségével a műsorszolgáltatások automatikus összegyűjtése és a felhasználó eszközére való letöltése. Ezek a szoftverek a hírszolgáltatásban már ismert RSS hírgyűjtőkhöz hasonló módon működnek.
del.icio.us (Weboldalak gyűjtőhelye, melyek egy adott struktúrába vannak
rendezve.)
Yahoo! Answers (Kérdések és válaszok gyűjteménye.)
Rollyo (Minden felhasználó kereséseket hozhat létre, megadva a kulcsszavakat
és a szerintük rá relevánsnak vélt találati oldalakat. Ezeket a kereséseket akár
meg is lehet osztani a többi felhasználóval.)
Ezeken túlmenően a reklámozási lehetőségek egy igen extrém példája a MySpace
szolgáltatása, ahol a több millió profilhoz kapcsolódó weboldal kitűnő felületet biztosít
a reklámok elhelyezésére. Ezt kihasználandó, 2006-ban a Google megközelítőleg 1,5
millió dollárt fizetett a kizárólagos hirdetési jogokért. (Google Milestones –
www.google.com)
Adwords és Adsense
Az elmúlt évtizedben az internetes szolgáltatásokhoz kapcsolódóan a reklámozás vált a
legjobban működő jövedelemtermelő tevékenységgé. Az összes ilyen jellegű
próbálkozás közül, a Google Adwords és AdSense volt az, ami meghozta az áttörést és
változtatta meg az emberek reklámról alkotott elképzeléseit.
Egyik oldalról az AdWords a felhasználó által végrehajtott keresésekre fókuszál, míg az
AdSense arra biztosít lehetőséget, hogy a hirdetéseink megjelenjenek a Google hirdetői
hálózatába tartozó partner oldalakon. (Battelle 2006)
4. ábra - Google Adwords hirdetések a „car” szóra
Forrás: www.google.com
5. ábra – Google AdSense hirdetési minták
Forrás: www.google.com - Google AdSense Ad Formats
Az AdWords segítségével egy olyan hirdetési formát lehet alkalmazni, amelyben a
hirdető által létrehozott reklám csak azokhoz a felhasználókhoz jut el, akik a reklámozó
által megadott kulcsszavakra keresnek. Az AdSense használatával pedig kontextusba
ágyazott reklámokat lehet megjeleníteni. Ezek nagy előnye, hogy nem kapcsolódnak
kereséshez, csupán a felhasználó interneten történő böngészéséhez és hasonlóan az
Adwords-höz, nagy találati pontosságot biztosítanak a felhasználóknak. (Szalontai
2006)
Alapvetően az interneten alkalmazott hirdetéseknek két típusa van: az idő alapú és a
kattintás alapú. A magyar oldalak és szolgáltatások általában az idő alapú hirdetéseket
alkalmazzák. (Az egyik legnépszerűbb magyar oldalon az index.hu-n is időalapon lehet
reklámfelületeket vásárolni.)
A Google ezzel szemben a kattintás alapú reklámokat alkalmazza, ami azt jelenti, hogy
a hirdetést feladó felhasználónak csak abban az esetben kell fizetnie, ha a reklámja
megjelenik és valaki rá is kattint erre. Ezen felül a hirdetés hatékonyságát az is növeli,
hogy szűrési feltételként országokat, területeket és városokat is meg lehet adni. (Ha
valaki például a magyarban is használt „champagne” szóra szeretne hirdetést feladni,
mert van egy exkluzív pezsgőket árusító webáruháza, akkor meg van az a beállítási
lehetősége, hogy hirdetései csak a magyar Google találati listájában jelenjenek meg.)
A Google rendszerében a hirdető határozza meg azt az árat, amit hajlandó egyetlen
kattintásért fizetni, az árnak csupán egy alsó korlátja van. Minden ármeghatározás
kulcsszavanként történik, az alsó korlátot a szó népszerűsége, azaz az határozza meg,
hogy hány keresés történik erre a szóra a Google-ben. A felső korlátot a hirdető
pénztárcája szabja meg, minél magasabb árat ad meg egy kulcsszóhoz, annál többször
és annál preferáltabb helyen jelenik meg a Google fizetett hirdetései között.
Ebből kifolyólag a reklámozók csak filléreket fizetnek egy-egy hirdetésért
(különösképpen igaz ez más, hagyományos reklámfelületekkel összehasonlítva), ezáltal
a Google mégis hatalmas jövedelemhez jut.
A Yahoo! és a Microsoft is felismerték az ebben rejlő lehetőségeket és megalkották
saját önkiszolgáló hirdetés-feladási rendszerüket, amelyek hasonlóan a Google
rendszeréhez a kis weblaptulajdonoknak kínálnak reklámozási lehetőséget. A két
legnagyobb vetélytárs belépésével a szolgáltatások differenciálása is megindult, a
Microsoft terveiben olyan elképzelés is szerepel, hogy nem kattintás alapján, hanem
valós vásárlások után kellene a hirdetésfeladónak fizetnie. (Szalontai 2006)
A növekvő bevételekkel és dinamikus fejlődéssel párhuzamosan a Google-nak egyre
több versenytársa lett, mind az egyszerűen számítástechnikával, mind a kifejezetten az
internettel foglalkozó cégek körében. A Google számos riválisa közül azonban a már
említett kettő emelkedik ki jelentősen: a Yahoo! és a Microsoft.
I.
II. A versenytársak bemutatása
Mint az előző fejezetből is kiderült, és személyes tapasztalataink is ezt mutatják, a
Google legfőbb szolgáltatása a Google Search, azaz a kereső. A cég bevételeinek 98 %-
a a keresőre épülő AdWords és AdSense programokból származik. (Google Annual
Report 2007)
Erre a tényre alapozva a Google folyamatosan törekszik a keresőprogram fejlesztésére,
javítására, azonban hiába nyújtja a világ legnépszerűbb keresőszolgáltatását, nem
egyedüli versenyző ezen a piacon.
A legfőbb versenytársak a Yahoo! és a Microsoft.
A következő ábrán a keresők piaci részesedését láthatjuk.
6. ábra – A keresők piaci részesedése 2009. februárjában
Forrás: marketshare.hitslink.com by Net Applications
A Google a maga 82%-val gyakorlatilag egyeduralkodónak számít a keresőpiacon,
azonban nem elhanyagolható a 2. és 3. helyezett Yahoo! és a Microsoft
keresőszolgáltatását takaró MSN és Microsoft Live Search részesedése sem. Ez a három
versenyző együttesen lefedi a piac több mint 95%-át, a többi szolgáltatás szinte eltörpül
mellettük. Az összes többi kategória körülbelüli egy tized százalékán megközelítőleg 60
szoftver osztozkodik, így részesedésük teljesen elhanyagolható a nagyokéhoz képest. A
világ minden országában találhatók még kisebb, az adott országban használatos keresők,
azonban ezek nem jelentenek semmilyen veszélyt az amerikai IT óriások számára. Ilyen
kis keresők Magyarországon pl. az Altavizsla, az Origo vagy a Sztaki keresője.
(Szalontay 2006)
A következő táblázatban a két legfőbb versenytárs bevételi és nyereség adatai láthatóak
a 2007-es évre vonatkozóan:
2. táblázat – A Google, a Yahoo! és a Microsoft bevétel és nyereség adatai a 2006-2007-es évre
vonatkozóan
Bevétel (ezer $) Nyereség (ezer $)Bevétel/ nyereség
hányad (%)
2006 2007 2006 2007 2006 2007
Google 10 604 917 16 593 986 3 077 446 4 203 720 29 25,3
Yahoo! 6 425 679 6 969 274 751 391 660 000 11,7 9,4
Microsoft 44 282 000 51 122 000 16 472 000 18 524 000 28,5 27,5
Forrás: A Google, Yahoo! és a Microsoft 2007-es éves jelentései
Mint a táblázatból látható, a Microsoft bevételei nagy mértékben meghaladják, mindkét
versenytársét, azonban az utolsó két év adataiból is kiolvasható az a tendencia, amely a
Google egész történetére jellemző volt, nevezetesen, hogy szinte folyamatos a
dinamikus fejlődés. Látható, hogy egy év leforgás alatt a bevételei 150%-al nőttek, míg
kiadásaik arányukban alig változtak.
Az adatok ismeretében diplomamunkámban csak a két legfőbb versenytársa, a
Microsoft-ra és a Yahoo!-ra fogok koncentrálni.
1. A Yahoo!
Szinte megdöbbentő, hogy mennyire hasonló és mennyire eltérő a két cég. A Yahoo!-t
is két fiatal stanfordi diák, Jerry Yang és David Filo alapította. Ezt a céget is hasonlóan
a Google-höz, szerény, kollegiumi szobai kezdetek jellemzik, „és egy furcsa név, ami
megragadt és az internet egyik kultuszjelenségévé vált.” (Battelle 2006:204)
A céget a két, akkor még egyetemista diák, 1995-ben alapította. A részvények értéke az
1996. április 15-ei bevezetést követően szinte töretlenül emelkedett, egészen az IT lufi
kipukkanásáig, amikor is a körülbelüli 110 dolláros árról, 20 hónap alatt, a 4,5 dolláros
szintig zuhant. A Yahoo! azonban képes volt talpra állni, ami talán annak köszönhető,
hogy az évek folyamán gyakorlatilag egy óriási tartalomszolgáltató portállá vált. Mint a
dolgozatom előző fejezetében is írtam, az internetes üzletágban működő cégek úgy
gondolták, hogy eljárt a keresés felett az idő, céljuk a felhasználók saját oldalukon való
tartása volt, hiszen minél többen látogattak egy-egy oldalt, annál drágábban lehetett
értékesíteni a reklámfelületeket az oldalon.
A keresésben rejlő nagy lehetőségeket a Google aknázta ki a legteljesebben és így tudott
a keresőpiac élére törni. Maga a Yahoo! is egészen 2004 februárjáig a Google
keresőtechnológiáját használta, csak ezután váltott a saját fejlesztésű motorra. Egyes
elemzők szerint ez a váltás túlságosan későn történt, mivel azóta a Yahoo! folyamatosan
veszít keresőpiaci részesedéséből. A két cég árbevétele majdnem megegyezik, azonban
a tőzsde jóval kevesebbre értékeli a Yahoo!-t a Google-nél.
Napjainkban a Yahoo! a világ egyik vezető kommunikációs, kereskedelmi és média
cége. A szolgáltatásai révén, megközelítőleg 345 millió emberrel kerül kapcsolatba
naponta. (Yahoo! Annual Report 2007)
A két cég viszonyulása a legfőbb tevékenységhez, azaz a kereséshez teljesen eltérő. „A
Yahoo! sokkal inkább hajlandó nyíltan szerkesztőségi és kereskedelmi tartalmak
megjelenítésére, és hagyja, hogy a találati listába emberi beavatkozás történjen úgy,
hogy olyan médiumot teremt, ami ezeket a célokat szolgálja. A Google azonban a
gondolatát is elutasítja, hogy tartalom és szerkesztőségileg vezérelt céggé váljon.”
(Battelle 2006:208)
Az elmúlt évek során többször is, egészen pontosan 2005 és 2008 között minden évben,
felvásárlási ajánlatot tett a Microsoft a Yahoo!-ra. Ezt a Yahoo! minden alkalommal
visszautasította, azonban 2008-ban igen kiélezetté és feszültté vált a helyzet a két
vállalat között.
A Microsoft ajánlatát, a már megszokott módon, 2008 februárjában a Yahoo!
visszautasította, arra hivatkozva, hogy az alulértékeli a vállalat és márka tényleges
értékét. A visszautasítást követően áprilisban a Microsoft, egy levélben tájékoztatta a
Yahoo!-t, hogyha 3 héten belül nem fogadják el a hivatalos ajánlatot, akkor a Microsoft
közvetlenül a részvényesekhez fog fordulni, és közvetlenül őket vásárolja ki. Ez ellen
természetesen a Google tiltakozott, mondván, hogy két ilyen méretű vállalat
egyesülésével, sérülne az internet szabadsága. Válaszként a Microsoft ultimátumára a
Yahoo! az AOL-t6 is birtokló Time Warner vállalattal kezdett tárgyalásokat folytatni,
egy esetleges egyesülés kapcsán. A Microsoft visszavonta az ajánlatot, az utolsó
próbálkozás, 2008. május 3-án történt, amikor is egy Steve Ballmer7 és Jerry Yang
között lezajló személyes találkozó alkalmával, a Yahoo! újra visszautasította a
Microsoft 33 dolláros részvényenkénti ajánlatát, ők 37 dollárt szerettek volna kapni
részvényenként.
2008. június 12-én a Yahoo! hivatalosan is bejelentette, hogy befejeződtek a
felvásárlással kapcsolatos tárgyalások a Microsofttal, ugyanezen a napon az is
nyilvánosságra került, hogy a Yahoo! szerződést kötött a Google-el, melynek keretében
az AdWords programban feladott hirdetések a Yahoo! keresőjének találati oldalán is
megjelennek. (Letter from Steven Ballmer to Jerry Yang 2008)
Igen nagy valószínűséggel a Yahoo! vezetősége később megbánta, hogy nem adta el a
Microsoft-nak a céget, mivel 2008 novemberére, a válság következtében, a részvények
értéke a 9 dollárt sem érte el.
2. A Microsoft
A Microsoft nevű vállalat a mai formájában 1981-ben alakult meg, azonban a
tevékenységét már 1975-ben megkezdte. Bill Gates és Paul Allen ekkor alkották meg a
személyi számítógépekhez írt első programozási nyelvet, amely később BASIC néven
vált ismertté. Az igazi áttörést a cég számára az 1981-es év hozta meg, amikor az IBM
forgalomba hozta az első személyi számítógépeket, amelyeken a Microsoft 16-bites
operációs rendszere, az MS-DOS 1.0-ás verziója, a Microsoft Basic, a Microsoft Pascal
és egyéb Microsoft termékek futottak. A személyi számítógépek gyors térhódítása, a
Microsoftot a világ vezető informatikai cégévé tette.Folyamatosan jelentek meg az
újabb és újabb operációs rendszerek és az egyre magasabb felhasználói igényeket lefedő
programcsomagok és alkalmazások. A cég 2008-as árbevétele elérte a 60 milliárd
dollárt, míg nyeresége 22,5 milliárd volt. (Microsoft Annual Report 2008)A cégnek 6 American Online: Internet szolgáltató és média cég.
7 A Microsoft ügyvezető igazgatója.
jelenleg nincs komoly ellenfele a személyi számítógépekhez gyártott operációs
rendszerek piacán, az Apple cég által gyártott, OS X néven ismert, ugyanezen cég által
forgalmazott személyi számítógépekhez erősen kötődő operációs rendszerek magas áruk
miatt inkább a tengerentúlon népszerűek, a nyílt forráskódú Linux rendszereknek pedig
egy szűk, mélyebb számítástechnikai ismeretekkel rendelkező körben vannak hódolói.A
Google fejlődése olyan robbanásszerű volt és olyan gyorsan kerültek az internetes
vállalatok élére, hogy a Microsoftnak gyakorlatilag nem volt ideje reagálni. Az elmúlt
években próbáltak felzárkózni az internetes szolgáltatások területén a Google-höz,
melynek legjobb bizonyítéka a Yahoo! felvásárlására tett számtalan kísérlet.A Google
részvénypiacra lépését követően szinte naponta jelentek meg az újabb és újabb cikkek a
két cég versenyével kapcsolatban, több tucat olyan felvásárlás történt mindkét vállalat
részéről, amely azt a célt szolgálta, hogy utolérjék a versenytársat valamely területen.
Így dolgozatomban csak a két óriással kapcsolatos legfontosabb eseményekre térek ki.A
következő néhány pontban azokat a legfontosabb eseményeket ismertetem, amelyeket
Google tett annak érdekében, hogy ne csak az internetes keresés és reklámozás területén
legyenek vezető pozícióban:2005. március 20-án a Google egy 1 milliárd dolláros
szerződés keretében 5 %-os részesedést vásárolt az AOL-ban, amellyel megerősítette az
internetes kereső-, és reklámpiacon betöltött vezető pozícióját.
2006. október 11-én a Google elindította online dokumentum létrehozó és
megosztó szolgáltatását, amellyel a felhasználók szabadon hozhatnak létre
szöveges fájlokat, táblázatokat, prezentációkat. Ezzel az ingyenes termékükkel
igen komoly csapást mértek a piacvezető Microsoft Office programcsomagra.
2007. április 13-án felvásárolták a DoubleClick céget, amely a Google-höz
hasonlóan kattintás alapú internetes hirdetésekkel foglalkozott. A dolog
érdekessége, hogy az első ajánlatot a cégre a Microsoft tette, azonban a Google
megelőzte őket az akvizíciós folyamatban.
2007. június 9-én a New York Times hasábjain jelent meg az a cikk, amely
bizalmas információkra hivatkozva, azt a tényt közölte, hogy az Amerikai
Igazságügyi Minisztérium, a Google kérésének eleget téve, vizsgálatot indított a
Microsoft legújabb terméke, a Vista ellen. A vizsgálat indoklása az volt, hogy az
új operációs rendszer, a fejlett kereső funkciójának köszönhetően, hátrányba
hozza a más asztali keresőket gyártó cégeket és szoftvereket, például a Google
Desktop Search alkalmazást.
2008. szeptember 2-án a Google elérhetővé tette Chrome elnevezésű
böngészőjét, melynek nem titkolt célja rövid távon az, hogy felhasználókat
hódítson el, a jelenleg legnépszerűbb Internet Explorer böngészőtől. A hosszú
távú cél pedig, hogy a program a Google operációs rendszerének előfutára
legyen, mellyel a Microsoft legnagyobb üzletágától, a Windows-tól szeretnék
elhódítani a vezető pozíciót.
A Microsoft legfontosabb válaszlépései, hogy a személyi számítógépekhez gyártott
operációs rendszerek piacán megőrizzék elsőségüket és megpróbálják utolérni a
Google-t az internetes keresés területén:
2007. április 16-án a Microsoft szintén vizsgálatot kezdeményezett a Google
ellen a DoubleClick felvásárlása kapcsán, arra hivatkozva, hogy a Google ezzel
az akvizícióval monopol helyzetbe került a kattintás alapú internetes keresés
területén. Az amerikai hatóságok nem találták megalapozottnak a vádakat, az
Európai Uniós szervek vizsgálatai az ügy kapcsán még jelenleg is folyamatban
vannak.
2007. május 18-án a történelem legnagyobb értékű, 6 milliárd dolláros
felvásárlásával a Microsoft megszerezte a DoubleClick korábbi vetélytársát, az
Aquantive nevű céget.
2007. október 24-én, egy rendkívül hosszú árháborút követően, a Microsoft
meghiúsította a Google és a Facebook együttműködését és 240 millió dollár
értékben bevásárolta magát a „globális iWiW”-be és vált ezzel az ügylettel az
oldal kizárólagos reklámozási jogainak birtokosává.
2008. február 1-én ajánlatot tett a Microsoft a Yahoo! teljes felvásárlására. Bár,
mint dolgozatom korábbi részében is írtam, az egyesülés több hónapnyi
tárgyalás után meghiúsult, a Microsoft-nak meg volt az esélye, hogy a Google
igazán komoly ellenfelévé váljon a reklám területén is. (Search and Destroy –
www.portfolio.com)
Mint a fentebbi felsorolásból látható, szinte havonta, sőt néha hetente történtek a két
vállalat helyzetét újra és újra megváltoztató események. Gyakran a két cég párharcát, az
IT világ hidegháborújának szokták nevezni, hiszen konkrét támadással, azaz
felvásárlással egyik vállalat sem fenyegeti a másikat, azonban az informatika szinte
minden területén újra és újra összetűzésbe kerülnek.
II.
III. Jövőbeli fejlődési lehetőségek
Mielőtt felvázolnék néhány, a jövőben nagy valószínűséggel tért hódító üzleti modellt,
fontosnak tartom áttekinteni azokat a jelenségeket, amelyek az utóbbi néhány évben
kihatással voltak az egész internet működésére, és hatásuk gyökeres változásokat fog
hozni a következő évtizedben a teljes informatikai kultúrában.
1. Web 2.0
Az internet fejlődésének legújabb szakasza, a fogalom jelentését talán a következő
grafikon szemlélteti a legjobban:
7. ábra – A Web 2.0 rendszere
Forrás: Krauth Péter és szerzőtársa (2007:1)
A Web 2.0 legmegfoghatóbb része az új technológiákban és az ez által a technológiák
által létrehozott, szabadon felhasználható tartalmakban nyilvánul meg. Magát az
elnevezést Tim O’Reilly, az O’Reilly Media alapítója, az „open-source” mozgalmak és
a szabad szoftverek egyik legnagyobb támogatója használta először, 2004-ben.
Ha egyetlen mondattal szeretnénk megfogalmazni a Web 2.0 mibenlétét, akkor azt lehet
mondani, hogy együttesen azokat a technológiákat és azok felhasználási módját, üzleti
modelleket és tartalmakat jelentik, amelyek a webet termelő, értékteremtő üzletté teszik
az üzleti, a közszolgálati és a civil szektorokban egyaránt. (Krauth Péter és szerzőtársa
2007)
Mint az ábrán is látható, a Web 2.0 kapcsán csupán az utóbbi néhány év jelenségéről
beszélhetünk, jelenleg is egy átmeneti időszakot élünk meg a Web 1.0-ról a Web 2.0-ra
való áttérés folyamatában, leszámítva talán az Egyesült Államok informatikailag
legfejlettebb részét, ahol már teljes és tökéletes volt az átállás. Az átmeneti időszakot a
következő néhány ponttal lehet jellemezni:
A tartalmak rendkívül egyediek, amelyet a forrás igényei és egyelőre nem az
újrafelhasználhatóság határoz meg. Nagyon sok különböző formátum van
használatban, amelyek egységesítése rendkívül nehézkes.
A tartalmak elérése még mindig gyakori közvetlen linkek megadásával, azonban
párhuzamosan a keresők gyors előretörésével ez a tendencia visszaszorulóban
van.
A tartalompublikálás területén még mindig a nagy cégek és intézmények a
meghatározóak. Egyelőre az egyének és kisebb szervezetek hozzájárulása a
webhez még nem jelentős.
A webes tartalmak és kezelésüket biztosító szoftverek készítése speciális,
programozói szaktudást igényel. Ez a tendencia is visszaszorulóban, nagyon sok
olyan oldal van már, ahol programozói ismeretek nélkül is lehet tartalmakat,
weboldalakat létrehozni. (pl. MySpace.com; Rollyo)
A weben használt szoftverek még nem platform-függetlenek, még mindig
fontosabb az elvártnál, hogy az adott alkalmazás milyen szoftveren, vagy
hardveren működik. (Erre a jelenségre példák a „Intel Inside”, „Powered by
Microsoft” logók.) (Krauth Péter és szerzőtársa 2007)
Az biztos, hogy ez az átmeneti folyamat még éveket fog igénybe venni és a világ egyes
részein (pl. Egyesült Államok), a Web 3.0-ra való áttéréssel párhuzamosan fog zajlani.
„Ha húsz év múlva visszatekintünk majd, azt fogjuk mondani, hogy ez volt az
embrionális időszak.” – nyilatkozta Tim Berners-Lee8 a 2000-es évek elején. – „A web
egyre forradalmibb lesz.”
2. Cloud Computing
Szándékosan használom a fogalom elnevezésére az angol kifejezést, a magyar „Felhő
számítás” helyett, mert az nem fejezi ki annyira a fogalom lényegét. A jelenség szoros
kapcsolatban van a virtualizációval, és habár ez a technológia manapság már nem
számít újdonságnak (űrhajózás, autógyártás, honvédelem), a benne rejlő lehetőségek és
előnyök még korán sincsenek teljesen kiaknázva.
A jelenlegi, erőforrás hiánnyal küzdő világban, mind nagyobb szerepet kap a Cloud
Computing technológia, melynek lényege, hogy az egyes szolgáltatásokat, a szoftverek
működését függetleníti a hardverektől. A párhuzamosan futó virtuális gépek fizikailag
nem kapcsolódnak egyetlen konkrét eszközhöz sem, és erőforrás-igényeik dinamikusan
változhatnak annak függvényében, hogy éppen mekkora sávszélességre, háttértárolóra
vagy processzor-kapacitásra van szükségük. Magyarul, ha az egyik virtuális gép
felhasználójának egy adott hardver teljesítményénél többre van szüksége, a rendszer
egyes folyamatokat átcsoportosíthat olyan területre, ahol éppen kapacitásfelesleg áll
rendelkezésre. (Michael Armbrust és szerzőtársai 2009)
Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy olyan állományokkal és programokkal dolgozunk,
amelyek nem a saját gépünkön, hanem egy mindenki által használt számítási felhőben,
az interneten vannak. (Felhősödő hálózatok - hova lesznek az adatok a gépünkről? –
www.hvg.hu)
A következő ábra a Cloud computing-ot szemlélteti:
8 Sir Timothy John Berners-Lee a HTML, HTTP és több más hasonló protokoll kifejlesztője. Jelenleg a Wold Wide Web Consortium (W3C) vezetője. Ez az a cég, amely a világháló fejlődését irányítja, irányelveit megszabja.
8. ábra – Cloud computing
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Cloud_computing
A 8. ábrán látható, hogy a kis felhasználói számítógépek egy nagy központi felhőhöz
kapcsolódnak, amely felhő részét képezik a jelenlegi legnagyobb információszolgáltató,
hardver-, és szoftvergyártó cégek. A Cloud computing következő fázisa lesz, amikor
már az adatfeldolgozást végző, erőforrás igényes alkalmazások sem a felhasználók
gépén, hanem a számítási felhőben lesznek.
A Cloud computing segítéségével hatékonyabbá tehetők a munkafolyamatok, hiszen a
felhasználók függetlenednek az informatikusoktól és az informatikai rendszerek
esetleges hibáitól. Mindezek mellett az egyes hardverek kapacitása dinamikusan
változtatható, az erőforrások jobban allokálhatok, így kisebb kapacitással nagyobb
igényeket lehet kiszolgálni. (Összehasonlítva a jelenlegi rendszerrel, amikor minden
felhasználónak saját hardvere van.) (Michael Armbrust és szerzőtársai 2009)
Már manapság is megfigyelhető bizonyos fokú virtualizáció az informatikában, azonban
e folyamat legfontosabb felhasználói, a nagyvállalatok még nem használják ki a
technikában rejlő lehetőségeket. Természetesen a mindennapi felhasználók számára is
elérhetők a virtualizáció egyes elemei, például ha a Google online szövegszerkesztőjét,
vagy a Yahoo! levelező programját használjuk, máris olyan adatokkal dolgozunk,
amelyek nem a saját számítógépünkön, hanem távoli szervereken tárolódnak. Talán ez
jelenti a Cloud computing legnagyobb előnyét, hogy az adatok nem a felhasználó helyi
gépén, hanem szervereken tárolódnak, tehát bárhonnan könnyen elérhetők és akkor is
megmaradnak, ha esetleg a számítógépünk tönkre megy. Azonban a virtualizációt
ellenzők között ez a leggyakrabban hangoztatott ellenérv is, hiszen abból kifolyólag,
hogy nincs pontos helye a tárolt adatainknak, nehéz garantálni, hogy mindig épségben
maradnak és rendkívül nagy feladat azt megakadályozni, hogy illetéktelenek
hozzáférjenek. Természetesen a Cloud computing fejlődésével párhuzamosan a hozzá
kapcsolt biztonsági rendszerek is fejlődnek.
A fentebb vázolt két jelenséggel egyidejűleg újabb, összetettebb üzleti modellek is
megjelentek az internetes vállalkozások körében, melyeket röviden a következő
fejezetben ismertetek.
3. Internetes üzleti modellek a jövőben
Az előző fejezetekben ismertettem a főbb internetes üzleti modelleket. A legtöbb
szolgáltatás mindenféle, jól meghatározható modell nélkül működik, vagy legalábbis
anélkül kezdte meg a működését. A jelenleg legnépszerűbb és legjövedelmezőbb
modell, kétségtelenül a reklámozás, az általam elemzett cég, a Google is teljes
egészében erre építette üzleti stratégiáját.
Ebben a fejezetben azokat az üzleti modelleket szeretném felvázolni, amelyek
irányadóak a jövőre nézve, ugyanis, más, összetettebb modelleket alkalmaznak, mint az
előző fejezetekben ismertetett szolgáltatások.
Jelenleg a Google bevételeinek közel 100%-a kizárólag a reklámból és a hozzá
kapcsolódó szolgáltatásokból ered. Habár ez eddig rendkívül sikeresnek és
gyakorlatilag megállíthatatlannak tűnt, a Google-nek is szembe kell néznie azzal a
ténnyel, hogy a lehetőségei korlátozottak az interneten történő reklámozás területén, a
piac szépen lassan telítődik, és a közeljövőben eljön az ideje annak, hogy más,
hasonlóan sikeres bevételt termelő szolgáltatásokat indítson be.
A közelmúltban nyilvánosságra hozott 2008 éves jelentésből kiderül, hogy habár a cég
bevételei 21 milliárd dollárra nőttek (2007-ben 16 milliárd volt), a nyeresége a 2007-es
évhez képest, gyakorlatilag semmit nem változott, 4,2 milliárd dollárt ért el. A válság
megmutatta a Google számára is, hogy ők is, hasonlóan a többi vállalathoz mennyire
sebezhetőek, hiszen 2008 második félévében, néhány hónap leforgása alatt a
részvényeik 200 dollárt veszítettek az értékükből. (Google Annual Report 2008)
A következő néhány oldalon, olyan üzleti modelleket vázolok fel, amelyeket még kevés
cég alkalmaz, azonban nagy valószínűséggel, a jövőben tért hódítanak és nem
elképzelhetetlen, hogy valamelyik elemeit akár a Google stratégiájában is viszont
láthatjuk.
Ezeket az üzleti irányvonalakat a következő ábra szemlélteti:
9. ábra – Új, jól beazonosítható üzleti modellek
Forrás: Petteri Kangas és szerzőtársai (2007:48)
Fejlett alkalmazások felhasználására épülő modellek
Ebbe a kategóriába leginkább olyan cégek tartoznak, amelyek kifejezetten más cégek
számára készítenek üzleti megoldásokat, alkalmazásokat. Ezek a szolgáltatások, habár
nem kapcsolódnak szorosan a világhálóhoz, azok az alkalmazások és megoldások
szivárogtak át ebbe a modellbe, amelyek az interneten egyéni felhasználók számára,
már évek óta elérhetőek.
Socialtext: A Palo Alto-i Kaliforniában székelő cég fő tevékenysége, hogy olyan
szoftvereket és összetett rendszereket fejlesztenek, amelyek egy adott cég
dolgozóinak lehetővé teszik, hogy gyorsabban és könnyebben tudjanak
együttműködni. Mint a nevében is benne van, ezek a szoftverek a cég
dolgozóira, „társadalmára” építenek, céljuk, hogy minden dolgozó megossza a
többiekkel a tudását, tapasztalatát. Ennek keretében különböző alkalmazásokat
biztosít a cég, mint pl. online üzenő falak, blogok, kimutatások megosztásának a
lehetősége.
Confluence: Hasonlóan a Socialtext szolgáltatásához, ez a cég is kizárólag az
üzleti szektor számára kínál „wiki”9 szoftvert, melynek keretében a
munkavállalók megoszthatnak egymással céges dokumentumokat, fájlokat,
bármilyen jellegű tudást és ötletet, lehetőség van az online együttműködésre, és
akár a cég irányítására is.
Jövedelem megosztásra épülő modellek
A jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy a jövedelem megosztásra épülő modellek a
jövőben igen népszerűek lesznek, és sokkal összetettebb formákban jelennek meg, mint
ahogy ma léteznek. Ennek oka, hogy gyakorlatilag mindegyik más üzleti modellel
összekapcsolhatók és az együttműködő felek, azaz a weboldal és a felhasználó számára
rendkívül jó lehetőséget biztosítanak a nagyobb bevétel megszerzésére.
Scoopt: Olyan média ügynökség, amely segíti a szabadúszó újságírók és
fotográfusok munkáját. Az emberek ingyenesen csatlakozhatnak az oldalhoz,
ahova feltölthetik képeiket, videó felvételeiket és cikkeiket. A Scoopt oldalt
üzemeltető cég, a Getty Images pedig megpróbálja értékesíteni ezeket az
anyagokat, az újságoknak, folyóiratoknak. A bevételen fele-fele arányban
osztoznak a felhasználóikkal.
Amazon Mechanical Turk: Mint a nevéből is kiderül, az Amazon által
működtetett szolgáltatás, melynek keretében számítógépes programok
koordinálják az emberi tudás felhasználását, olyan problémák megoldására,
amelyre a computer nem képes. Az Amazon szótárában a ”Requesters”-ként
említett emberek, megadják a számítógépnek a problémát, amelyik szétosztja ezt
a „Providers”-ként nyílván tartott felhasználóknak, akik igyekeznek megoldást
találni ezekre a bizonyos problémákra. Ha sikerül megoldani az elvállalt
feladatot, akkor anyagi ellenszolgáltatásban részesül a megoldó. A program
9 A wiki oldalak és szolgáltatások lényege (mint a Wikipedia-nak is), hogy az oldalakon tárolt tartalmakhoz bárki hozzáférhet, szabadon módosíthatja és felhasználhatja.
elnevezése egyébként a Kempelen Farkas által létrehozott sakkautomatából
származik (angolul Turk-nek hívják), mely kezdetben nagy szenzáció volt, majd
kiderült, hogy egy ember ül a belsejében és az ad utasítást a gépnek a következő
lépésre vonatkozóan.
Ezen a két szolgáltatáson túlmenően már jelenleg is sok olyan weboldal van, amelyik
aktívan használja a jövedelem megosztás modelljét. A második fejezetben említett
iStockPhoto oldalán is meg van az a lehetősége a profi fotósoknak, hogy képeiket
feltöltve, majd értékesítve részesedjenek a bevételből.
Technológia felhasználásának engedélyezésére épülő modellek
MySQL: A világ legnépszerűbb nyílt forráskódú adatbázis kezelő alkalmazása.
Az egyszerű kezelhetőségének, gyorsaságának és platformfüggetlenségének
köszönhetően a legelterjedtebb programmá vált az adatbázis kezelők között.
Alapvetően két verzióban érhető el az alkalmazás. Közösségi vagy egyéni
felhasználásra, teljes mértékben ingyenesen letölthető az egyszerűbb, kevesebb
funkcióval ellátott verzió, míg vállalatok, állami intézmények számára az
összetettebb, nagyobb tudással rendelkező verzióért szerverenkénti éves díjat
kell fizetni.
Skype: A Skype kezdetben egy peer-to-peer10 telefonhálózat volt, amelyet a két
fejlesztőtől 2005-ben megvásárolt az eBay. A Skype ingyenes videó és azonnali
üzenetküldési funkciója mellé, több fizetős modul is kapcsolódik:
o SkypeOut: Egy egyenleget feltöltve a Skype-on keresztül bármilyen
telefonszámot fel lehet hívni.
o SkypeIn: Ezért a szolgáltatásért fizetve a felhasználó kap egy
telefonszámot, melyen a világ bármelyik pontján el lehet érni a Skype
kliensén keresztül.
o Voicemail (Hangposta): Mint a nevéből is kiderül, hasonlóan a
mobiltelefonokról ismert hangposta szolgáltatáshoz, ha a felhasználó
10 A peer-to-peer kommunikáció lényege, hogy a hálózatban nincsenek csomópontok, a hálózatok végpontjai egymással közvetlenül tudnak kommunikálni.
nem elérhető, üzenetet lehet hagyni a számára.
A sokaságra épülő modellek
A magyar kifejezés nem takarja tökéletesen, az angol "Crowdsourcing” kifejezést. E
modell keretében, az ezt alkalmazó cégek a „sokaság”-ban rejlő lehetőségeket, a
közösség kollektív tudását használják ki. A felhasználók egy adott cég megbízásából,
kérésre teljesítenek különböző feladatokat, hoznak létre tartalmakat.
Lego: A Lego lehetőséget és eszközt biztosít a felhasználóknak arra, hogy saját
tervezésű Lego modelleket hozzanak létre. Ha a cég elég ötletesnek és
eladhatónak találja a tervet, akkor legyártják a modell megépítéséhez szükséges
elemeket, majd eladják ezt a nagyközönségnek. A modell kitalálója is kap egy
példányt a már kész termékből, és nevét feltüntetik a játék csomagolásán.
4. Szcenárió a Google jövőbeli működésével kapcsolatban
Ebben a fejezetben egy elképzelt példán keresztül szeretném bemutatni, hogy hogyan
lehet majd összekapcsolni a Google jelenlegi, kizárólag online hirdetésekre alapuló
bevételtermelő tevékenységét, az egyéb médiumokban megjelenő reklámokkal.
A feltevés azon a tényen alapul, hogy a Google hálózatában megjelenő reklámok
rendkívül hatékonyak, mivel célzottan, adott kulcsszóra keresve jelennek meg, és a
hirdetőnek csak abban az esetben kell fizetnie a szolgáltatásért, ha egy felhasználó rá is
kattint a hirdetésére. Ezzel ellentétben, a magazinokban fel-, és a televíziós
csatornákban leadott reklámok eredménye gyakorlatilag mérhetetlen, sikere
kiszámíthatatlan. Így jó alternatívának tűnik ezen hirdetési felületeken megjelenő
hirdetések összekapcsolása a kereséssel. Erre a feltevésre fog épülni a következő néhány
sorban felvázolt forgatókönyv, melynek részleteiben természetesen elképzelhetők
változások, azonban látni fogjuk, hogy ez a jelenet a jövőben nem csak, hogy lehetséges
lesz, hanem szinte elkerülhetetlen.
A példánkban egy egyszerű házaspár szerepel, akik éppen gyermekáldás elé néznek. A
feleség az utolsó hónapban van, és egyre többet emlékezteti férjét, hogy még nem
készült fel a baba érkezésére, nem olvasta el a szükséges gyermeknevelési könyveket, és
még nem vették meg a gyerek gondozásához nélkülözhetetlen eszközöket, mint például
a babakocsit vagy az babaágyat. A férj, a bűntudattól vezérelve, a Google keresőjében
utánanéz néhány gyermekgondozási cikknek, meglátogat néhány fórumot, sőt az
Amazon-ról meg is rendel egy ilyen témával foglalkozó könyvet. Ekkor eszébe jut a
feleségnek, hogy talán a tv-ben is adnak ilyen jellegű műsort, megtekintve a TiVo11
honlapját, rögtön találnak több olyan csatornát is, amely programja ezzel a témával
foglalkozik.
Az internetes böngészés és keresés során a számítógép háttérműveleteiben számos
marketinggel kapcsolatos akciós is történik, információk tárolódnak le és dolgozódnak
fel. A Google által immár a televízióban is hirdetni tudó cégek, pontosan
meghatározták, hogy mennyit akarnak reklámra költeni, milyen korcsoporthoz akarják
eljuttatni hirdetésüket és mi is pontosan a célcsoport profilja. (Stross 2008)
A házaspár leül a tv elé és el kezdi nézni az éppen futó, gyermekneveléssel kapcsolatos
műsort, amikor a képernyő alján számos reklámot felajánló doboz jelenik, melyre a
házaspár rákattint, hiszen ebben az esetben kevesebbet kell fizetni a kábelszolgáltatásért
a televíziós társaságnak. A felajánlott reklámok között, köszönhetően a számítógépen
feldolgozott információknak, csak olyan hirdetések jelennek meg, amelyek szorosan
kapcsolódnak a család jelenlegi állapotához, az egyik hirdetés éppen egy babakocsit
kínál. A termék azonnali megvásárlása esetén a cég 50 $ kedvezményt kínál, melyet a
házaspár ki is használ. Ők örülnek, mert jutányos áron jutottak egy babakocsihoz, és
természetesen a cég is jól jár, hiszen alacsony egységköltséggel tudott megszerezni egy
vásárlót.
Ez a hirdetési forma, a vállalatok szempontjából rendkívül hatékony, hiszen olyan
hirdetőknek is elérhetővé válik a televízióban történő reklámozás, akik korábban nem
engedhették ezt meg maguknak. Ez a forgatókönyv azt jelenti, hogy több tízezer piaci
szereplő változtat azon felfogásán, hogy a tv számukra nem megfizethető
reklámmédium.
11 A digitális televíziózás úttörője. Az tv-hez csatlakoztatható eszköz segítségével lehetőség van a tv műsor időzített felvételére, visszajátszására, akár teljes programozására.
Tim Armstrong, a Google hirdetésekért felelős elnökhelyettesének véleménye szerint,
tíz éven belül minden nagy és kis hirdetőnek teljesen digitalizált marketingeszközei
lesznek, vagyis minden, amivel megjelennek a piacon, digitális formában feldolgozható
lesz. Képesek lesznek arra, hogy a weben és televízióban történő hirdetéssel a legjobb
ajánlatokat jutassák a számukra megfelelő célcsoport elé. (Battelle 2006)
I.
II. Összegzés
Ahogy az előző fejezetekben láthattuk, igen nehéz egy interneten működő szolgáltatás
esetében, egy jól meghatározható üzleti modellt beazonosítani. A legtöbb esetben ezek a
vállalkozások egy ötlet köré szerveződnek, és általában a cég életének korai
szakaszában nincs konkrét elképzelés arra vonatkozóan, hogy ez az ötlet, hogyan fog
pénzt termelni a tulajdonosoknak és a befektetőknek. Nagyon sok, jelenleg igen
népszerű internetes weboldalnál megfigyelhető az a jelenség, hogy a szolgáltatás
létrehozóit kezdetben korántsem a profitszerzés motiválja hanem, hogy oldaluk
strukturáltságot és rendezettséget vigyen az Internet kusza világába és kiszolgálja a
felhasználók gyorsan változó igényeit.
Minden tényező mellett, az összes modellről elmondható, hogy működésük
legfontosabb feltétele, azon internetezők milliói, akik használják az adott szolgáltatást
vagy akár tevékenyen hozzájárulnak az oldal bővüléséhez.
A világháló jelenleg legnépszerűbb üzleti modelljei minden kétséget kizáróan azok,
amelyek kapcsolatban vannak a reklámmal. Általános tendenciaként megfigyelhető,
hogy amint egy szolgáltatásnak el kezd növekedni a népszerűsége, legelső alkalmazható
profitszerzési megoldásként a reklám jön számításba, amely aztán az oldal fejlődésével
együtt változik, alakul át egy kifinomultabb, összetettebb üzleti modellé.
Diplomamunkám a reklámot, mint üzleti modellt legsikeresebben használó cégre, a
Google-re fókuszált.
A cég sikere mindenekelőtt a PageRank néven ismertté vált, új és fejlett keresési
algoritmusból, a hirdetési hálózat automatizáltságból és egyszerűségéből fakad. A
Google AdWords és AdSense szolgáltatásával, a kis-, és középvállalkozások és
magánemberek számára is elérhetővé tette a világhálón történő reklámozást, melyet
korábban a költséges bannerhelyek és pop-up ablakok időszakában, csak az igazán nagy
és sikeres cégek engedhettek meg maguknak.
A két fiatal diák által alapított cég abban a szerencsés időszakban lépett a piacra, amikor
már minden komolyabb, a világhálón tevékenykedő vállalat, lefutott témaként tartotta
nyílván a keresést, mondván, hogy minden lehetőség ki lett aknázva ezen a területen. A
Google nem csak, hogy bebizonyította, hogy tévedtek, de a világ egyik vezető
informatikai cégévé vált, neve összeforrt az innovációval és az újabb és újabb
ingyenesen nyújtott szolgáltatások tömegével. Ezeknek a tényezőknek köszönhetően, a
Google akkor is stabil növekedési pályán tudott maradni, amikor más cégek értéke, a
Dot-com lufi kipukkanásának időszakában, jelentősen csökkent. Ezekben az években
indult el az igazán gyors ütemű és megállíthatatlannak tűnő fejlődés, amely mára a
Google-t megkerülhetetlenné tette az informatika világában.
A legnagyobb versenytárs, a Microsoft, 1975-ös alapítása után gyorsan a
számítástechnika vezető erejévé vált, azonban az utóbbi években számos fronton is
csatát vesztett a Google-el szemben. Csalódottan kellett végignéznie, hogyan veszi át
helyét a képzeletbeli trónon, egy 12 éve működő vállalat. Azonban a két cég párharca,
még korántsem ért véget, kettejük csatározása még érdekes eseményeket hozhat,
amelynek talán mi, a rendszereiket felhasználó internetezők örülhetünk a leginkább,
hiszen bővül az általunk igénybe vehető szolgáltatások köre és funkciója.
A 2008-as év nagy változásokat hozott, nem csak az internet és információs technika
világában, de az egész világgazdaság működésében. A globális pénzügyi válság és
tovagyűrűző hatásai következtében, a világ összes gazdaságilag meghatározó
országában visszaestek a gazdasági mutatók, a globális gazdaságunk működését
nagyban befolyásoló multinacionális vállalatok növekedése megtorpant.
A Google 2008-as adataiban még nem mutatkoznak súlyosan a válság jelei, hiszen
előző évi bevételük is elérte a 4,2 milliárd dollárt, habár a részvényeik értéke a 2008-os
év második felében több mint 200 dollárt veszített. Az előrejelzések szerint, azonban az
idei esztendőben nekik is szembe kell nézniük a még komolyabb visszaeséssel, vagy
legalábbis a stagnálással. Következik ez abból, hogy bevételük 99 százaléka az
AdWords és AdSense programokhoz kapcsolódó szolgáltatásokból származik, amelyet
elsősorban a kis-, és középvállalkozások vesznek igénybe, akiket már most jobban
megérintett a világgazdasági recesszió.
Az utolsó fejezetben felvázolt üzleti modellek és forgatókönyv alapján valószínűsíthető,
hogy a Google ki fogja terjeszteni működési körét az interneten kívüli más médiumokra
is, az egyetlen kérdés ezzel kapcsolatban, hogy pontosan mikor fog ez bekövetkezni és
milyen hatással lesz ez a mindennapi életünkre.
Irodalomjegyzék
(1) Armbrust, Michael - Fox, Armando - Griffith, Rean, - Joseph, Anthony D. -
Katz, Randy - Konwinski, Andy - Lee, Gunho - Patterson, David - Rabkin, Ariel
- Stoica, Ion – Zaharia, Matei (2009) - Above the Clouds: A Berkeley View of
Cloud Computing, UC Berkeley Reliable Adaptive Distributed Systems
Laboratory
(2) Battelle, John (2006): Keress! Hogyan alakítja át kultúránkat, üzleti életünket a
Google és az internetes keresés, HVG Kiadó Zrt, Budapest
(3) Boyd, Danah (2006): Identity Production in a Networked Culture: Why Youth
Heart MySpace, MacArthur Foundation Series on Digital Learning – Youth,
Identity, and Digital Media Volume, MA: MIT Press, Cambridge
(4) Brin, Sergey - Page, Lawrence (1998): The Anatomy of a Large-Scale
Hypertextual Web Search Engine, Computer Science Department, Stanford
University, Stanford
(5) finance.yahoo.com - A Google részvényárfolyamának alakulása a bevezetéstől
2008 végéig, dinamikusan szerkeszthető grafikon
Letöltés dátuma: 2009. 02. 25.
(6) Google Annual Report 2007
(7) Google Annual Report 2008
(8) Grossman, Lev - Best Inventions 2006, Time magazine, 2006. november 13-ai
szám, 168. évfolyam 20. szám 80-85. oldal
(9) Krauth Péter és Kömlődi Ferenc (2007) – A Web 2.0 jelenség (és ami mögötte
van), Információs Társadalom Technológiai Távlatai projekt keretében
létrehozott tanulmány
(10) Letter from Steven Ballmer to Jerry Yang - Microsoft Withdraws Proposal to
Acquire Yahoo!
www.microsoft.com/presspass/press/2008/may08/05-03letter.mspx
Letöltés dátuma: 2009. 03.17.
(11) marketshare.hitslink.com – A keresők piaci részesedése 2009. februárjában
dinamikusan szerkeszthető grafikon
Letöltés dátuma: 2009. 03. 14.
(12) Microsoft Annual Report 2007
(13) Microsoft Annual Report 2008
(14) Moore, Gordon (1965) - Még több komponens megvalósítása az integrált
áramkörökben, Electronics Magazine, 1965. április 19-ei szám
(15) Móricz Péter (2006): Üzleti modellezés és internetes üzleti modellek,
Vezetéstudomány, Budapesti Corvinus Egyetem
(16) Porter, Michael (1985): Competitive Advantage: Creating and Sustaining
Superior Performance, The Free Press, New York
(17) Petteri Kangas, Santtu Toivonen & Asta Bäck (eds.) (2007): „Ads by Google"
and other social media business models, VTT Tiedotteita . Research Notes 2384,
Espoo
(18) Stross, Randall E. (2008) – Planet Google: How one company is transforming
our lives, Atlantic Books, London
(19) Szalontay Katalin (2006): A Google és a versenytársai, Competitio V. évfolyam
3. szám 127-140. oldal
(20) Yahoo! Annual Report 2007
(21) Wikipedia - A szabad encikopédia – PageRank
hu.wikipedia.org/wiki/PageRank
Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.
(22) Wikipedia - A szabad encikopédia – Cloud computing
en.wikipedia.org/wiki/Cloud_computing
Letöltés dátuma: 2009. 02. 26.
(23) www.alexa.com – A weboldalak ranglistája 2009. márciusában, dinamikusan
szerkeszthető kimutatás
Letöltés dátuma: 2009. 03. 21.
(24) www.google.com - Google Milestones
www.google.com/corporate/history.html
Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.
(25) www.hvg.hu - Felhősödő hálózatok - hova lesznek az adatok a gépünkről?
hvg.hu/Tudomany/20081110_virtualizacio_cloud_computing_.aspx
Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.
(26) www.porfolio.com – Search and Destroy
www.portfolio.com/interactive-features/2008/02/Search-And-Destroy
Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.
(27) www.searchenginewatch.com - How Search Engines Work
searchenginewatch.com/2168031
Letöltés dátuma: 2009. március 25.