Számítógépes és Internetes alapismeretekhax.tor.hu/read/Alapismeretek/szamitogepes es internetes... · Web viewSzámítógépes és Internetes alapismeretek Távoktatás Tartalomjegyzék

Számítógépes és Internetes alapismeretek

Távoktatás

Tartalomjegyzék

Számítógépes és internetes alapismertek3.

INTERNETES ALAPISMERETEK.....................................................8BEVEZETÉS.........................................................................................................8A TÁRGY CÉLKITŰZÉSE.....................................................................................8AZ INTERNET MŰKÖDÉSÉNEK ALAPJAI.............................................................8

Történeti áttekintés:..............................................................................................8Működés alapja:.....................................................................................................9

ISO/OSI MODELL ÉS HÁLÓZATI TECHNIKÁK..................................................10Fizikai réteg..........................................................................................................10Adatkapcsolati réteg...........................................................................................11Viszony réteg.......................................................................................................11Hálózati réteg.......................................................................................................12Szállítási réteg......................................................................................................13Megjelenítési réteg..............................................................................................13Alkalmazási réteg................................................................................................14A hálózaton futó alkalmazások (programok) igényeinek kielégítésére szolgál................................................................................................................................14LAN és WAN technikák.......................................................................................15Ethernet:...............................................................................................................15

FIZIKAI ADATÁTVITELI KÖZEG..........................................................................17Az adatátvitelt megvalósító (fizikai) közeg:......................................................17Kábelezés.............................................................................................................18

Koaxiális kábel:.............................................................................................................................................18Alapsávú koaxiális kábelek...........................................................................................................................18

UTP,STP:..............................................................................................................19FDDI – üvegszál (Fiber Distributed Data Interface:..........................................20Kábel nélküli.........................................................................................................22Infravörös átvitel..................................................................................................23Rádiófrekvenciás átvitel......................................................................................23Mikrohullámú átvitel............................................................................................24Műholdas átvitel, VSAT rendszer:......................................................................24

LOKÁLIS HÁLÓZATI PROTOKOLLOK.................................................................26IPX/SPX (Novell):.................................................................................................26NETBEUI (NETBIOS Extended User Interface):................................................28

INTERNET (IP – ALAPÚ) PROTOKOLLOK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK....................29ARP (Address Resolution Protocol):.................................................................29UDP (User Datagram Protocol):.........................................................................30HTTP (World Wide Web):....................................................................................30A HTTP négy fázisú művelete:...........................................................................31Email: SMTP (Simple Mail Transfer Protokoll), POP3 (Post Office Protokoll)...............................................................................................................................31TELNET, SSH(Secure Shell):..............................................................................32Az ssh a következő típusú támadások ellen védett:........................................33FTP (File Transfer Protokoll)..............................................................................33DNS (Domain Name Server):..............................................................................35

INTERNET – WORKING......................................................................................36Bridging................................................................................................................36A Switching..........................................................................................................37Routing.................................................................................................................40Firewall.................................................................................................................45

Miért használjunk tűzfalat?............................................................................................................................45

3


Kinek lehet szüksége tűzfalra?........................................................................................................................46Mit kell tudnia egy tűzfalnak?........................................................................................................................47

A tűzfalak működése...........................................................................................47INTERNETES ALKALMAZÁSOK..........................................................................49

Kommunikációs alkalmazások az Interneten...................................................49A Proxy Server................................................................................................................................................49IP-telefon (VoIP)............................................................................................................................................50Chat................................................................................................................................................................50Whiteboard.....................................................................................................................................................50Valós idejű hang és kép (multimédia).............................................................................................................51

Keresés az Interneten..........................................................................................52Mit kereshetünk a Weben?..............................................................................................................................52A Web keresés lépései:...................................................................................................................................52Fogalmazd meg, hogy mit keresel!.................................................................................................................53Próbálj ki egy általános kereső rendszert!.....................................................................................................53Jöhetnek a katalógusok!.................................................................................................................................53Ismét vissza a kereső rendszerekhez...............................................................................................................53

Ingyenes email postafiók létrehozása...............................................................541. www.freemail.hu..................................................................................................................................542. teljes név és azonosító megadás...........................................................................................................553. A jelszó megadása................................................................................................................................554. statisztikai adatok megadása...............................................................................................................565. Adatok ellenőrzése...............................................................................................................................566. A levélcím tényleges elkészítése...........................................................................................................577. Információs képernyő...........................................................................................................................57

ÜZLETI ALKALMAZÁSOK A WEBEN..................................................................58Elektronikus kereskedelem (e-commerce)........................................................58Internet és a biztonság........................................................................................59

Firewall.........................................................................................................................................................60Virtual private network (VpN).................................................................................................................60

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ALAPISMERETEK...................................61BEVEZETÉS.......................................................................................................61A TÁRGY CÉLKITŰZÉSE...................................................................................62ALAPFOGALMAK, A HARDVER.........................................................................62

A személyi számítógép története.......................................................................62A személyi számítógépek (PC –k)......................................................................63Adatfeldolgozás alapmodellje............................................................................63Adatszerkezetek és információk........................................................................64A számítógép felépítése és működési elve.......................................................65

CPU - központi egység...................................................................................................................................65Belső adattároló Feladata..............................................................................................................................66Külső tárolók..................................................................................................................................................66A buszrendszer...............................................................................................................................................67

Ebből áll egy személyi számítógép....................................................................68Hardver..........................................................................................................................................................68Operációs rendszer.........................................................................................................................................69

Felhasználói szoftver........................................................................................69A processzorok teljesítményéről....................................................................................................................69Ki mindenki gyárt processzorokat?.........................................................................................................70Kompatibilitás................................................................................................................................................70

Perifériák..............................................................................................................70Bemeneti egységek – Billentyűzet.................................................................................................................71

Bemeneti egységek.............................................................................................72Egér................................................................................................................................................................72Szkenner..........................................................................................................................................................73

Digitális fényképezőgépek és kamerák.............................................................74

4


Digitális fényképezőgépek..............................................................................................................................74Digitális kamerák...........................................................................................................................................74

Bemeneti egységek – Botkormány....................................................................74Kimeneti egységek - Monitor..............................................................................74

A képmegjelenítés elve szerint........................................................................................................................75A monitor mérete szerint.................................................................................................................................76A felbontóképesség és a megjelenített színek száma (színmélység) szerint....................................................76

Kimeneti egységek..............................................................................................76Grafikuskártya......................................................................................................76

Nyomtató.........................................................................................................................................................77Plotter.............................................................................................................................................................78

Ki- és bemeneti egységek...................................................................................78Érintőképernyő...............................................................................................................................................78Modem és hálózati csatoló.............................................................................................................................78

Multimédiás ki- és bemeneti egységek..............................................................79Kommunikációs portok.......................................................................................79Háttértárak............................................................................................................80

Papír alapú háttértárak..................................................................................................................................81Megszakítások.....................................................................................................82

1. Mi a megszakítás?......................................................................................................................................822. Mikor, hogyan léphet fel megszakítási kérelem?........................................................................................823. Hogyan csoportosíthatjuk a megszakításokat a PC-k esetében ?...............................................................834. Milyen események játszódnak le a megszakítás során ?.............................................................................83

OPERÁCIÓS RENDSZEREK................................................................................86Felhasználói felület (User Interface)..................................................................86

karakteres felhasználói felület........................................................................................................................87Grafikus felhasználói felület,GUI (graphical user interface)........................................................................87

Microsoft windows..............................................................................................87A koncepció.....................................................................................................................................................88Rendszerbiztonság..........................................................................................................................................88

A Windows termékek és technológiák..............................................................88WINDOWS OPERÁCIÓS RENDSZER.................................................................90

A Microsoft Windows 2000 használata..............................................................90Windows 2000 - indítás és bejelentkezés........................................................................................................90Bejelentkezés:.................................................................................................................................................91Asztal..............................................................................................................................................................92Egérmutató.....................................................................................................................................................93Tálca...............................................................................................................................................................93Ikonok, parancsikonok....................................................................................................................................93Egérhasználat.................................................................................................................................................93Programablakok felépítése.............................................................................................................................94

Párbeszédablak....................................................................................................95A Start menü........................................................................................................96

Helyi menü, gyorsmenü..................................................................................................................................97Munka több ablakkal......................................................................................................................................98Speciális billentyűk.........................................................................................................................................98Kilépés a rendszerből.....................................................................................................................................98Kijelentkezés...................................................................................................................................................99

Fájl fogalma, fájlnevek........................................................................................99Fájljellemzők................................................................................................................................................100Könyvtárak és alkönyvtárak használata.......................................................................................................101

Windows 2000 eszközök...................................................................................102Adatszerkezet és fájlkezelés..........................................................................................................................102Lomtár..........................................................................................................................................................104Szöveges fájl létrehozása és kezelése............................................................................................................105Számológép...................................................................................................................................................105Karaktertábla................................................................................................................................................105Új fájlok létrehozása.....................................................................................................................................107

5


Vágólap.........................................................................................................................................................107Fájlok és mappák másolása..........................................................................................................................107Fájlok és mappák áthelyezése.......................................................................................................................108Meghajtók, mappák, fájlok tulajdonságai....................................................................................................108Fájlok és mappák átnevezése........................................................................................................................110Fájlok és mappák törlése..............................................................................................................................110A legutolsó művelet visszavonása.................................................................................................................111Több fájl vagy mappa kijelölése...................................................................................................................111Parancsikonok..............................................................................................................................................111Hajlékonylemez formázása...........................................................................................................................111

Hálózat................................................................................................................112Windows 2000 - Rendszerbeállítások és testreszabás..................................112

A Tálca és a Start menü testreszabása.........................................................................................................113Billentyűzet...................................................................................................................................................114A képernyő beállításai..................................................................................................................................115Az egér beállításai........................................................................................................................................116Betűtípusok...................................................................................................................................................116Dátum és idő.................................................................................................................................................117Hálózat..........................................................................................................................................................117Hangok..........................................................................................................................................................118Rendszer........................................................................................................................................................119Területi beállítások.......................................................................................................................................119

Windows 2000 DOS parancssor.......................................................................120Rendszerparancsok.......................................................................................................................................121Format..........................................................................................................................................................122Formattálás. Használata:.............................................................................................................................122Label.............................................................................................................................................................122Vol.................................................................................................................................................................122Sys.................................................................................................................................................................123Print..............................................................................................................................................................123Type..............................................................................................................................................................123Exit................................................................................................................................................................123Csak a Windows DOS ablakában használatos: a DOS ablak bezárása.......................................................123

Könyvtárműveletek............................................................................................123Dir.................................................................................................................................................................123Könyvtárban lévő fájlok és alkönyvtárak listájának megjelenítése. Használata:........................................123md, mkdir......................................................................................................................................................124rd, rmdir........................................................................................................................................................124cd, chdir........................................................................................................................................................124

Szöveges fájl létrehozása és kezelése............................................................125Fájlműveletek.....................................................................................................125

copy Egy vagy több fájl másolása egy másik helyre. Használata:...............................................................125ren, rename...................................................................................................................................................125Fájl és könyvtár átnevezése. Használata:.....................................................................................................125Move.............................................................................................................................................................126Diskcopy.......................................................................................................................................................126Xcopy............................................................................................................................................................127Attrib.............................................................................................................................................................127

A DOS-ablak speciális lehetőségei..................................................................128TÖMÖRÍTÕK...................................................................................................129

A Huffman-kódolás............................................................................................129Ismétlõdésen alapuló képtömörítés.................................................................130Átlagoláson alapuló, roncsoló tömörítés........................................................130

A változás tárolása.......................................................................................................................................131Elterjedtebb általános célú tömörítõk..............................................................131

Tar tömörítő használata (unix).....................................................................................................................132A WinZip program használata..........................................................................133

VIRUSOK.........................................................................................................138A vírusokról........................................................................................................138

6


Hogyan védekezzünk a vírusok ellen?............................................................139Vírusirtó- és kereső programok.......................................................................139Kémprogramok (spyware)................................................................................140

Irodalomjegyzék.............................................................................................142

7


Internetes alapismeretek

Bevezetés

A számítástechnikai és ehhez kapcsolódó teljes informatikai iparág ma nagy sebességgel fejlődik. Az utóbbi időben a számítógépes világhálózatok még ennél is gyorsabban fejlődik. Nem is csoda, hiszen a számítógépek, a távközlés és az elektronikai iparágak fejlődése és az ember növekvő információ éhsége mindezek együtt indukálják és míg a hálózat és vele dolgozó emberek számának növekedése, az egyre nagyobb felhasználói tábor, mintegy visszacsatolásként kényszeríti a távközlés és az informatika fejlődését.

A tárgy Célkitűzése

- Ismerje az Internet működésének alapelveit.- Ismerje a hálózatok felépítését.- Ismerje meg a hálózati protokollokat.- Ismerje az Internet alkalmazási lehetőségeit.

Elméleti / gyakorlati óraszámok: 1 / 1 / hét

Az Internet működésének alapjai.

Történeti áttekintés:

Első sorban ismerkedjünk meg, hogyan is alakult ki az Internet, hogy mind ezzel megismerkedjünk, nem kell messzire menni a múltba.1958-ban David Dwight Eisenhower (1890-1969) az Amerikai Egyesült Államok harmincnegyedik elnöke, a NATO (teljes nevén North Atlantic Treaty Organization) akkori vezérkari főnöke, igényt nyújtott be egy katonai hálózat elkészítésére, amely egy esetleges orosz atomtámadást követően az egyes részegységek megsemmisülése esetén is képes fenntartani a kapcsolatot a csatlakoztatott egységek között, ezzel biztosítva az állam irányíthatóságát. Ennek kutatásában nagy szerepet játszott a Rand Corporation nevű cég.

1969-re készült el az első számítógép hálózat, amely ARPANET (teljes nevén Advanced Research Projects Agency NETwork) néven lett az Internet előfutára. Eredeti szabványrendszere az NPC (teljes nevén National Peace Conference) volt, amelyet csak 1976-ban cseréltek le (ebben nagy szerepe volt a Cern Corporation genfi laboratóriumának). A hálózat fő előnyei a következők voltak:

8


Az adatok cseréje speciális adatcsomagok formájában történt (ennek külön mértékegységet alkottak, ami byte/sec néven ismeretes, és azt mutatja, hogy egy másodperc alatt hány byte -nyi adat kerül átvitelre a forrás és a cél között).

Az adatokat egyszerre, egy időben több személy is használhatta.

Az információkat egy központi számítógépen (úgynevezett szerveren) tárolták.

Az információkhoz nem férhetett hozzá mindenki, csak aki jogot kapott erre.

Olyan szabványokat is hordozott, amelyek képesek voltak a különböző hálózatnak nevezhető kezdeményezéseket egységes formára hozni.

Mivel a rendszer egyre leterheltebb lett, 1983-ban kettéosztották, majd egy év múlva - 1984-ben - az NSF (teljes nevén National Science Foundation) társaság hat szuper -számítógépes egyetemi központ összekapcsolásával gerinchálózatot alakított ki, amely hihetetlen léptékű technikai előrelépést jelentett. Az Amerikai Egyesült Államokra az egész világ felfigyelt, és hamarosan újabb országok építettek ki saját hazájukban hasonló hálózatot, amelyeket hamarosan egyesítettek.

1989-re az ARPANET formálisan megszűnt, és az EuNet nevű cég kidolgozta az elektronikus levelezést. Ugyanebben az évben Magyarország (és a többi szocialista ország) felvételt nyert az ERAN (teljes nevén European Academic Research Network) tagok sorába, így lehetősége nyílt a hálózat használatára.

1992-ben a CERN laboratórium egyik munkatársa - Tim Berners Lee - kidolgozott egy rendszert, amelyet „Web ”- nek nevezett el. Elképzelési között szerepelt, hogy grafikus oldalakon lehet az adatok cseréjét megvalósítani. Ezzel megindult a mai Web - őrület.

1993-ban Marc Anderson elkészített egy Mosaic nevű programot, amely az első grafikus háttérrel rendelkező böngészőprogram volt. Rá egy évre - 1994-ben - a Spry cég elektronikus kereskedelmi böngészőt készített Internet In Box névvel, így elindulhatott az üzlet.

Működés alapja:

Az Internet mint maga a szó is sugallja, hogy valami hálózatról lehet szó, (International Network) egy olyan hálózat ami nemzetközi szinten működik, tehát az alapokat a számítógépes hálózatoknál kell kezdeni ,hogy átlássuk működési felépítésüket.Amikor azt mondjuk hálózat, általában egymással kapcsolatban lévő gépek számítógépekre gondolunk, amelyek egyetlen rendszert alkotnak. Az összekapcsolt gépek lehetnek egymáshoz földrajzilag közel, illetve távol egymástól, de lényeg, hogy ezek a számítógépek kommunikációra képesek egymással. Vizsgáljuk meg, miért van erre szükségünk?!

- a számítógépek információt, adatokat tudjanak cserélni,- a számítógépek egymással beszélgetni, azaz kommunikálni tudjanak,- a számítógépek erőforrásaikat megosszák,- az elvégzendő feladatokat célszerűen elosszuk.

9


Ezek a megfontolások azt sugallják, hogy akkor van szükség hálózatra, amikor többen szeretnének együtt dolgozni, közös feladatokat, illetve közös adatokat, vagy csak egyszerűen takarossági szempontból és mindez azért népszerű, mert megkönnyíti a csoportmunkát, illetve felgyorsítsuk, tehát a számítógépes hálózatok hatékonyabbá, és költségtakarékossá teheti a munkát.Ahhoz, hogy egy számítógépes hálózat létrejöhessen számos feltételre is szükség van, melyeknek eleget kell tenni különben a hálózat nem, vagy rosszul fog működni.Nézzük meg ezt a néhány feltételt:

- Számítógépek között valamiféle kapcsolatot, összeköttetést kell létesíteni.- A számítógépeknek egyazon „nyelvet kell beszélniük”, hogy megérthessék

egymást.- A számítógépeknek önmagukat és a hálózat többi szereplőjét tudniuk kell

azonosítani, azaz mindenkinek tudnia kell, hogy ki kicsoda.- A számítógépen olyan programokat, alkalmazásokat kell futtatni amelyek

képesek a hálózat használatára.

Ezek a szempontok fontosak egy hálózat működésében, de számos más szempont is lehetett volna a felsorolás alapja. Látnunk kell, hogy ez a kis csoportos felsorolás is utal arra, hogy az hálózatban levő összes gépnek ismernie kell azt a kommunikációs szabványt amit a többi gép használ, hogy minden szereplő tudja értelmezni az üzeneteket, és mindenki ugyanúgy értelmezze az üzenetet. Régebben az 1980-as években különféle számítástechnikai cégek külön-külön fejlesztettek ki hálózatokat egymástól elszigetelten, mert nem volt egységesen elfogadott technológia. Az Internet éppen annak köszönheti sikerét, hogy és villámgyors elterjedése, hogy az alkalmazott TCP/IP protokoll egy jól átgondolt, egységes, lokális és globális hálózatokra egyaránt alkalmazható kommunikációs szabvány.

ISO/OSI modell és hálózati technikák.

A számítógép hálózatok mára napjaink szerves részévé váltak. Megtalálhatók az egészségügyi- és oktatási intézményekben, sőt egyre több irodában és hipermarket áruházban is kiépítésre kerül. A hálózatok alapja az OSI (teljes nevén Open System Interconnection) architektúra, amely a következő hét réteget foglalja magába:

Fizikai réteg.

A hálózatban résztvevő számítógépek fizikai kapcsolatát oldja meg, azaz biztosítja a fizikai elemek ellenőrzését, elektromos ellátását.

A kommunikációs csatorna kibocsátásáért felelősek.Átviteli közeg:- Sodrott érpár (néhány km-re, sávszélesség az átmérő, távolság függvénye).- Alapsávú koaxiális kábel (50 ohm -os, 10 Mb/s).- Szélessávú koaxiális kábel (75 ohm -os, 150 Mb/s).

10


- Száloptika (108 Mhz, 100Km erősítés nélkül). Típusok: LED (Light Emissing Diode), Lézerdióda, fotódióda.- Vezeték nélküli átvitel: lézer, vagy infravörös, mikrohullám.- Távközlési műholdak. (Transzpondex).A digitális jelátvitel lényegesen jobb az analógnál (kódolás, dekódolás) nem kell, pl. analógról (régi tel) digitálisra és vissza.CCITTx21 digitális interface.Közeghozzáférés:MAC - Medium Access Control.Statikus csatornakiosztás -FDM , multiplexelés.Dinamikus csatornakiosztás:1. Állomás.2. Egyetlen csatorna.3. Ütközés feltételezés.4. Idő (folyamatos, réselt).5. Csatornafigyelés (van illetve nincs).

Adatkapcsolati réteg. A hálózatban résztvevő számítógépek közötti kapcsolatkezelést szolgálja. Megteremti az adó és a vevő közötti átjárhatóságot, és lekezeli az esetleges problémákat.

Adatátviteli eszközt adatátviteli vonallá alakít, mely nem hibás a hálózati rétegnek.Szolgálatok:- Nyugtázatlan, összeköttetés mentes szolgálat.- Nyugtázott, összeköttetés mentes. (posta).- Összeköttetés alapú szolgálat. (telefonrendszer).Primitívek: Kérés, bejelentkezés, válasz, megerősítés. Feladatuk : hibaérzékelés és javítás, keretképzés, forgalomszabályozás, kapcsolat managelés.Keretképzés:Kerethatárok felismerése:- Karakterszámlálás.- Karakter beszúrás (Char stuffing).- Bit beszúrás (bit stuffing) 5 1-es után 1 nulla.- Kódolás megsértése.

Viszony réteg. Gondoskodik a párbeszéd megszervezéséről, az adatátvitelről, továbbá szinkronizációs - és hibakorrekciós feladatokat is betölt.

A kommunikációs al-hálózat munkáját végzi.Forrás/cél.Szolgáltatások:- Összeköttetés alapú.- Összeköttetés mentes.

11


Összeköttetés alapú Összeköttetés mentesKezdeti felépítés Szükséges Nem lehetségesCélcím Csak felépítéskor Minden csomagbanCsomag sorszámozás Garantált Nem garantáltHiba korlátozás Hálózati réteg alháló Szállítási réteg host-okForgalom szabályozás Hálózati réteg Hálózati rétegOpció egyeztetés Lehet Nem lehetÖsszeköttetés azonosító Van Nincs

OSI szolgálati primitívek:Összeköttetéses:- Kapcsolatfelvétel.- Opció egyeztetés.- Bontás.- Forgalmazás.- Katasztrófa.Összeköttetés mentes:- Adatküldés.- Átlagos kézbesítés.- Report -hibabejelentő.Forgalomirányítás (routing algorithm):-Nem adaptív.-Adaptív. Centralizált, elszigetelt, vagy osztott.

Hálózati réteg. Feladata a hálózaton belüli üzenetek továbbítása. Foglalkozik a hálózatok közötti csomagtovábbításról, valamint a fellépő hibák során bekövetkezett adatvesztések regenerálásáról.

Adatokat fogad a viszony rétegből, kis darabokra bontja és továbbítja a hálózati rétegnek.Megbízható, hatékony, gazdaságos adatszállítás.Szállítási funkcionális elem (Transport entity).Szállítási szolgálat nyújtója (Transport Service User). (1-4 réteg)Szállítási szolgálat használója (5-7 réteg).Szolgálat minősége:QOS - Quantity Of Service.- Ők létesítési késleltetés.- Ők létesítési hibavalószínűség.- Áteresztő képesség.- Átviteli késleltetés.- Megmaradó hibaarány.- Szállítási hibavalószínűség.- Ők lebontási késleltetés.- Ők lebontási hibavalószínűség.

12


- Védelem.- Prioritás.- Rugalmasság.

Szállítási réteg. A hálózaton belüli adat transzportációt bonyolítja le. Ezen felül szűri és kezeli az adatszállítással kapcsolatos hibákat.

A különböző gépek felhasználói viszonyt létesítenek egymás között.Felhasználó orientált szolgálat.Lényege: - Viszony létesítése.- Használat.- Lebontás.(hirtelen , vagy rendezett).- Kölcsönhatás menedzselés (adatvezérlő jel).- Szinkronizáció. (Szinkronizációs pontok).- Tevékenység managelés.A viszonyréteg primitívjei:Ők létesítés.Lebontás.Átvitel.Vezérjel menedzselés.Szinkronizálás.Kivételes helyzet.Távoli eljáráshívás: RPC - Remote Procedure Call.Csonk Stub - Az alkalmazás elöl eltakarhatjuk a hálózati működés minden részletét.

Megjelenítési réteg. Ez a réteg foglalkozik az információk megjelenésével, továbbá annak védelmével.

Az információk megjelenítése p.: ASCII.Adatábrázolás.Adattömörítés.Hálózati biztonság, védelem -titkosítás-.Megjelenítési szolgálati primitívek:Absztrakt syntaxis jelölés (ASN-1).INTEGER - egész.BOOLEAN - Logikai.BIT STRING - Bit füzér.OCTET STRING - tetszőleges byte 3-ért.

ANY.NULL.OBJECT IDENTIFIER.

13


Adattömörítés:Véges készletű kódolás: pl. ötbites távírókód, sorozathossz kódolás.Titkosítás:(passzív, betolakodó, aktív, nyílt szöveg, titkosítási kulcs, titkosított szöveg, megfejtési kulcs, nyílt szöveg.) Alkalmazási réteg. A hálózaton futó alkalmazások (programok) igényeinek kielégítésére szolgál.

A hálózati programok megjelenítése.Állomány továbbítás, hozzáférés menedzselés, tárolás.Virtuális állomány szolgáltató.Szabványosított interface ügyfeleknek.- Állomány struktúra -egyszintű hierarchia.- Állomány attributumok: tulajnév, létrej időp, méret, jogok.- Állomány műveletek.Konkurrencia vezérlés: Osztott zár, osztatlan zár, tranzakció.Elektronikus levelezés: Postaláda (mailbox) e-mail.Virtuális terminálok: Absztrakt terminál ábrázolás. Terminálszabványosítási csőd.

14


LAN és WAN technikák.

Két fontos fogalom: LAN (Local Area Network) és a WAN (Wide Area Network) mindkettő az adott hálózat méretére, kiterjedésére utal. A LAN ahogy a neve is mutatja lokális, helyi hálózat, általában kisebb kiterjedésre utal mint a WAN hálózat. Tipikus LAN hálózat pl egy cég vagy oktatási intézmény helyi hálózata. A LAN tulajdonos saját helyi hálózata általában néhányszor tíz vagy száz gépet jelent. A WAN az az a széles hálózat a LAN al szemben legtöbbször a nagyvilágot jelenti, ahol a „többiek vannak”. Az Internet tipikusan egy WAN hálózat, mint egy globális hálózat, ahová a kisebb LAN-ok vagy esetleg kisebb egyedi gépek is becsatlakozhatnak. A LAN hálózat gépei kommunikálni akarnak a WAN gépeivel, de ez nem mindig problémamentes, mert lehet, hogy a WAN és a LAN más „nyelvet beszélnek” vagyis más protokollt. Az Internet használt IP, illetve TCP/IP protokoll egyik igen nagy előnye, hogy nem tesz különbséget a lokális és globális hálózat gépei között és mindegyik gép, ugyanazon módon tudja elérni a hálózatot.

- LAN technikák:

Ethernet:

Erre tömören a válasz, az Ethernet egy CSMA/CD elven működő protokoll. Kissé bővebben a CSMA/CD (Cable Sense Multiple Access with Collision Detection) egy "fizikai réteg hozzáférési protokoll", vagyis azt mondja meg, hogy milyen szabályok szerint használhatják az eszközök a közös adatátviteli csatornát. A CSMA/CD működése első ránézésre kissé furcsának tűnik. Ha egy eszköz adni akar (azaz használni akarja a közös adatátviteli csatornát), akkor először belehallgat, hogy szabad-e? Ha nem, akkor addig vár amíg szabad nem lesz a csatorna. Ha szabad a csatorna, akkor elküldi amit akar és fülel egy ideig, hogy hall-e ütközést vagyis egy másik csomagot ill. maradványait. Ha ütközés történt, akkor arról mindkét (vagy több) eszköz tudomást szerez. Ezután az összes ütközésben résztvevő eszköz egy véletlen hosszú ideig vár majd ismételten megpróbálja elküldeni az adatcsomagot. Ha jobban belegondolunk, akkor elvileg előfordulhat olyan eset, hogy egy eszköz egy tetszőlegesen hosszú ideig nem jut szóhoz. Emiatt nem használnak Ethernet-et olyan helyeken, ahol fontos, hogy egy eszköz egy t idő alatt mindenképpen tudjon adni. Ilyenek pl. az ipari hálózatok, atomerőművek, gyártósorok etc. A gyakorlatban az előbb említett kiszorítás, nagyon ritkán fordul csak elő.Hol használunk ezek után Ethernet-et? Szinte mindenhol. Ethernet az irodák hálózata, Ethernet van az egyetemek géptermeiben stb. Természetesen vannak alternatív lehetőségek, mint a már említett Token Ring (IBM) vagy a 100VG AnyLan (HP), de ezek elterjedése nem mérhető az Ethernethez.Ejtsünk néhány szót az Ethernet címzéséről is, vagyis hogyan különböztetjük meg az eszközöket egymástól. Erre használják az úgynevezett MAC address-t. Ez egy 6 byte-os "sorszám". Elvileg minden eszköznek egyedi, de az Ethernet szabvány előírja, hogy változtatható legyen. A MAC cím első 3 byte-ja (már ha nincs megváltoztatva) az eszköz gyártóját adja meg. Amikor egy eszköz egy másiknak küld csomagot, akkor azt mondjuk erre, hogy ez unicast csomag, unicast forgalom. Ha egy eszköz a hálózaton

15


lévő összes másik eszköznek, akar csomagot küldeni, akkor azt mondjuk erre, hogy ez broadcast csomag, broadcast forgalom. A broadcast-okat egy speciális MAC címre kell küldeni, ez régebben a 00:00:00:00:00:00 volt, míg ma az ff:ff:ff:ff:ff:ff -et használják. A broadcast csomagoknak fontos szerepük van, pl. ha egy eszköz csomagot akar küldeni egy másiknak, amelyiknek csak valamilyen magasabb szintű azonosítóját (pl.: IP címét) ismeri, akkor küld egy broadcast csomagot, amelyben megkérdezi, hogy kihez tartozik ez az azonosító.

Fast Ethernet:

A rendszer az eredeti Ethernet minden tulajdonságát megtartotta, csak a keretek átviteli sebességét emelte 100 Mbit/s-ra. Nem is készült új szabvány, hanem az IEEE 802.3 bővítéseként definiálták. Átviteli közege lehet csavart érpár, optikai kábel.

100VG-AnyLAN rendszer: A rendszer a sebességen kívül változtatott a közeghozzáférésen. A központi hub egy "igény szerinti prioritás"-t alkalmaz. Az IEEE 802.12 azonosítót kapta. 100 Mbit/s-os sodort érpáron is működik, Ethernet és Token Ring kereteket is tud továbbítani.

-WAN Technikák:

X.25:

Működése egyszerű: egy számítógép a hálózaton keresztül felhív egy másikat, az válaszol a hívásra vagy megtagadja azt. Ha válaszol, a kapcsolat kiépül és mindkét irányban megindulhat az adattovábbítás. A kapcsolatot bármely fél megszakíthatja.

Az X.25 lerögzíti a felhasználói végberendezés (Data Terminal Equipment, DTE) és a hálózati végpont (Data Circuit-termination Equipment, DCE) közötti kommunikáció protokolljait. A DTE hozzákapcsolódik a DCE-hez, amely az X.25 hálózaton belül más DCE-khez és/vagy kapcsoló berendezésekhez kapcsolódik.

Az a DTE, amelyik nem valósítja meg az X.25 funkcionalitást (például egy közönséges terminál), egy fordító berendezésen keresztül kapcsolódhat a DCE-hez (packet assembler/disassembler, PAD), ami felelős az X.25 kapcsolat kiépítéséért és a végberendezéstől (példánkban a termináltól) kapott karaktereket csomagokká állítja össze és elküldi az X.25 hálózaton. Hasonlóképp a vett csomagokat karaktersorozattá alakítja és elküldi a végberendezésnek. A PAD funckióit és a végberendezéssel való kapcsolatát szintén az ITU-T ajánlásai definiálják. (X.3, X.28 és X.29.)

ISDN (Integrated Services Data Network):

A mai korszerű digitális telefonközpontok egyik kommunikációs szabványa az ISDN. Az ISDN hálózat – ahogy azt a neve is mutatja többféle információ digitális átvitelére is képes. Ezek közül a leggyakoribb a hangátvitel (hagyományos telefonvonalak), és az adatkommunikáció (Internet csatlakozás). Az ISDN 64000 bps csatornákra felbontott

16


szinkron soros kommunikációt tesz lehetővé. A PRI ISDN 2 Mbps sebességű, 30db 64k bps csatornát tartalmaz amelyet tetszés szerint lehet felhasználni adat vagy hagyományos telefonvonalként. A BRI ISDN 2db 64k bps sebességű vonalat jelent, ami akár otthoni felhasználásra is indokolt lehet, tehát a BRI ISDN két vonal, amelyek a felhasználható telefonvonalként, vagy adatkommunikációra. A leggyakoribb felhasználási forma az 1szer 64kbps vagy 2szer 64kbps sebességű szinkron soros kapcsolat. A szolgáltató oldalán 30 vonalból álló PRI fogadja a hívásokat. Az ISDN kapcsolat PSTN -en keresztüli kapcsolathoz hasonlóan a felhasználó kezdeményezi a hívást. Előnye a megbízhatóság és a PSTN -hez képest a gyorsassága, viszont a felhasználónak a modemhez képest nagyobb anyagi kiadást jelent.

ATM (Asynchronous Transfer Mode)

Az SDH képes több, különböző sebességű csatorna hatékony és rugalmas összefogására, azonban ezek a csatornák mind fix sebességűek és a multiplexálás statikus jellegű. Ez azt jelenti, hogy ha az egyik csatornán éppen nincs átvinni való adat, a neki fenntartott időrések, vagy virtuális konténerek kihasználatlanul továbbítódnak az STM keretben. Telefonos hasonlattal élve, „a csöndet is továbbítjuk". Ez a fajta, állandó sebességen történő átviteli mód a telefóniában szokásos adatfolyamokhoz illeszkedik, szemben a számítógépes hálózatok löketekben (burst) jelentkező forgalmával. Az ATM az információkat 53 byte hosszúságú cellákra bontja, melyekből 48 byte szállít hasznos információt, ezen cellák folyamait multiplexeli egy közös vonalra. Egy cellafolyam teljességgel megfeleltethető egy X.25 vagy Frame Relay VC-nek. Ha valamelyik VC-n egy ideig nincs átviendő cella, akkor az a VC, azon idô alatt nem foglal el sávszélességet, lehetővé téve, hogy más VC-k viszont többet forgalmazzanak. Ezt statisztikus multiplexálásnak hívjuk, lévén a csatornák átlagos sebessége kiadja az átviteli vonal kapacitását, azonban időnként ennél nagyobb vagy kisebb sebesség is adódhat igény szerint. Ez az elv egy lépéssel közelebb helyezi az ATM-et a csomagkapcsolt paradigma felé. A fix cellaméret hatékony berendezésorientált áramkörök kifejlesztését teszi lehetővé, így a router-eknél sokkal gyorsabb kapcsolóberendezések építhetőek. Az ATM tehát kapcsolatorientált, a kapcsolatokat használat előtt ki kell építeni. A cellák nem a célpont címét, csupán a kapcsolat azonosítóját hordozzák, amelynek itt is, mint az X.25-ben vagy a Frame Relay-ben lokális jelentősége van, ezúttal azonban a Virtual Channel Identifier és a Virtual Path Identifier (VCI/VPI) néven hívjuk.

Fizikai adatátviteli közeg

Az adatátvitelt megvalósító (fizikai) közeg: kábelezés:

• koaxiális: egy szigetelt rézhuzalt körbevesz egy másik kívülről szigetelt rézhálós árnyékoló kábel. Megbízható, nem érzékeny a külső zavarokra. Maximum 100 Mbps (megabit/sec) adatátviteli sebességű lehet – elektromos impulzusokkal dolgozik.

17

http://home.sch.bme.hu/~koltl/htrend/trendek425.html


• Csavart érpár: (UTP, STP) UTP: árnyékolatlan csavart érpár: két szigetelt rézkábel egymás köré csavarva – így kikerüli a vezetékek közötti kölcsönhatás hibáját. 10-100 Mbps (megabit/sec) adatátviteli sebességű lehet. STP: árnyékolt csavart érpár: ugyan az, mint az előbbi, csak egy rézhálóval le van árnyékolva a külső zavarok ellen. Ma az egyik legelterjedtebb kábelezési forma (az UTP-vel együtt).

• FDDI – üvegszál (Fiber Distributed Data Interface – száloptikai adatátviteli interfész) : műanyag szigetelésben (ami fényvisszaverő rétegű) fényvezető speciális üvegszál van, amelyben fényimpulzus közvetíti az adatokat. Jelenleg 500-600 Mbps az átlagos adatátviteli sebességük, de van már 200 000 Mbps feletti teljesítményű változata is. Használatához szükség van konverterre, ami a fényimpulzusokat a számítógép számára használható elektromos impulzusokra alakítja.

kábel nélküli:• Infra kapcsolat: fényimpulzusokkal dolgozik, az átviteli közeg a levegő. • Rádió frekvenciás kapcsolat: az elektromos impulzusokat rádióhullámokká

alakítják, és vezetékkel nem összeköthető pontokon adó-vevőkkel továbbítják. • Micróhullám: Elektromágneses spektrum segítségével létrejött kommunikáció• Műholdas átvitel, VSAT rendszer: Speciális űrtávközlési rendszer, amelynél a

földi pontok között műholdon keresztül létesül egy vagy kétirányú kapcsolat

Kábelezés

Koaxiális kábel:

Az eszköz már a nevében jelzi szerkezete lényegét (koaxiális: azonos tengelyen nyugvó). Ez a széles körben használt átviteli közeg egy tömör rézhuzalból áll, amely körül szigetelő van. A szigetelőt egy külső hengeres vezető veszi körbe, amelyet egy védő műanyagburkolat zár körül. Felépítésének köszönhetően nagyon védett zajokkal szemben, és hosszú távú átvitelre is alkalmas. Könnyen meghosszabbítható, a különféle kábeltoldók, szétválasztók, csatolók és jelismétlők segítségével. Két fajta koaxiális kábel létezik:

Alapsávú: 50 ohm -os kábel, digitális átvitelt tesz lehetővé Szélessávú: 75 ohm -os kábel, analóg átvitelt tesz lehetővé

Alapsávú koaxiális kábelek

Ezeket a koaxiális kábeleket elterjedten használják lokális hálózatokban, valamint távbeszélőrendszerekben is nagytávolságú átvitelre. A mindenkori sávszélesség a kábel hosszától függ. 1 km-nél kisebb távolságon 10 Mbit/s-os átviteli sebesség valósítható meg.

Ezt az átviteli közeget napjainkban igen elterjedten alkalmazzák az Ethernet hálózatokban, ahol megkülönböztetünk vékony koaxiális (10Base2) és vastag

18


koaxiális (10Base5) kábeleket. A típusjelzésben szereplő 2-es és 5-ös szám az Ethernet hálózatban kialakítható maximális szegmenshosszra utal: vékony kábelnél ez 200 méter, vastagnál 500 méter lehet. A digitális átviteltechnikában vékony koaxiális kábelek használatakor csatlakozásra BNC (Bayone-Neil-Councelman) dugókat és aljzatokat használnak.

Az így kiépített hálózatokban a számítógépek csatlakoztatása kétféleképpen oldható meg. Az első módszer a T-dugó behelyezésével, amely a kettévágott kábel két végét kapcsolja össze, és egy harmadik vezetékkel a számítógép csatlakozását is megoldja. A másik módszert a vámpír-csatlakozást a vastag koaxiális kábeleket alkalmazott Ethernet hálózatok kialakításánál alkalmazzák. A vastag kábel előnye, hogy lényegesen kisebb a csillapítása, mint a vékony változatnak, ezért nagyobb távolságok hidalhatók át vele. A vámpírcsatlakozó egy nagyon pontos kábelbe fúrt lyuk, amelynek a rézmagban kell végződnie. Ennek a T-dugóval szemben egy előnye van, hogy a kábelt nem kell elvágni. E két megoldásnak sok előnye és hátránya is van:

A T-dugó előnye, hogy egyszerű csatlakoztatást biztosít, viszont mivel a beszerelése a kábel kettévágását igényli, elkerülhetetlen a hálózat néhány percre való leállítása, és ez bizonyos rendszerek esetén nagy kárral járhat. Továbbá, minél több ilyen csatoló van egy hálózatban, annál nagyobb a valószínűsége a rossz összeillesztés miatt keletkező érintkezési hiba jelentkezésének.

A vámpír-csatlakozás esetén sokkal megbízhatóbb a létrehozott kapcsolat, de nagyon nehézkes az egyes újabb gépek hálózatba helyezése. Ugyanis, ha a lyukat túl mélyre fúrják, akkor előfordulhat, hogy a rézmag két egymással nem érintkező darabra válik szét. Ha viszont nem elég mély, akkor az érintkezési hibára emlékeztető jelenséget produkálhat. És ehhez a csatlakozáshoz használt kábelek sokkal vastagabbak és drágábbak, mint a T-dugó esetében.

UTP,STP:

A legrégebbi és még ma is elterjedt átviteli közeg a csavart érpár vagy más néven sodrott érpár (Unshielded Twisted Pair = UTP). Ez a vezetéktípus két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték. Ha ezt a sodrott érpárat kívülről egy árnyékoló fémszövet burokkal is körbeveszik, akkor árnyékolt sodrott érpár-ról (Shielded Twisted Pair = STP) beszélhetünk. A ma használatos kábelek több, általában 4 érpárból állnak, amelyek spirális formában meg vannak csavarva, ezáltal csökkentve az érpárok közötti esetleges interferenciát. Az erek mindegyike egyenként szigetelve van, de az érpárok lehetnek még páronként árnyékolva is. A sávszélesség a huzalok vastagságától és az áthidalni kívánt távolságtól függ, de akár a Gbit/s-os nagyságrendű sebesség is elérhető. A legtöbb telefonkészüléket sodrott érpár köti össze a telefonközponttal. Analóg és digitális átvitelre egyaránt alkalmas. Manapság a számítógépeket a LAN hálózatban is ez a vezetékfajta köti össze. A sodrott érpáras kábel nem lépheti túl a 100 méteres hosszúságot a hub és a számítógép között.

Strukturált hálózat építéséhez UTP, FTP, S-FTP kábel használható. Az UTP olcsóbb, mint az FTP, S-FTP, viszont nem rendelkezik zavarvédelemmel. Egy irodában rengeteg

19

http://www.bibl.u-szeged.hu/inf/demo/Halozatok/Fizikai_jellemzok/Fiz_akt_passz_dev.htm

http://www.bibl.u-szeged.hu/inf/demo/Halozatok/Tipizalas/Tip_foldrajzi.htm


berendezés kelthet zavart. Például a villanymotorok (gépek ventillátora, szellőztető berendezések stb.) különböző rádiófrekvenciás alkalmazások (pl.: mobiltelefon), valamint az elektromos hálózat. Szerencsés esetben ez csak a rendszer sebességére van kártékony hatással, rosszabb esetben hibás adattovábbítást, adatvesztést okoz. Az FTP, S-FTP kábelezés ezt hivatott kiküszöbölni. Ez a kábelfajta árnyékoló fóliával, míg az S-FTP szőtt harisnya-árnyékolással is el van látva. Ez a megoldás biztonságos és gyors átvitelt tesz lehetővé. Nagy elektromos zajszintű munkahelyeken használata feltétlen szükséges. Az FTP, S-FTP rendszerek hátránya a magas építési költség, hiszen a megfelelő működéshez nem csak a kábeleknek, de a tartozékoknak is megfelelőek kell lenniük. Megfelelő teljesítményüknek és alacsony áruknak köszönhetően széleskörűen használtak.

Említést kell tenni a patch panelről és a patch kábelről. A patch panel egy olyan segédtábla, amely UTP-s hálózatoknál a felhasználói gépek felől bejövő kábelek rendezését szolgálja. A patch kábel viszont egy olyan viszonylag rövid, sodrott érpárú, UTP csatlakozóval ellátott kábel, amely a fali hálózati csatlakozó és a számítógép hálózati kábelének csatlakozója közti összeköttetést biztosítja.

Az AT&T legutolsó fejlesztési eredményei azt mutatják, hogy a megfelelő sodrási technológiával készült árnyékolatlan sodrott érpárú (UTP) kábelek ugyanolyan vagy nagyobb zavarvédettséget is nyújtanak, mint az árnyékolt kábelek. A kategóriák közötti lényeges különbség a csavarás sűrűsége. Minél sűrűbb a csavarás, annál nagyobb az adatátviteli sebesség. A szigetelés, áthallás minőségétől függően a szabványügyi intézetek (EIA/TIA) több kategóriába sorolják a kábeleket (a kábelek megnevezése category, cat vagy level is lehet, ahol a lényeg a megnevezés utáni számban rejlik):

FDDI – üvegszál (Fiber Distributed Data Interface:

A jelenlegi legkorszerűbb vezetékes adatátviteli módszer az üvegszál vagy más néven optikai technológia alkalmazása. Üvegszálas hálózat kiépítésére akkor kerül sor, ha különösen nagy elektromágneses hatások érik a vezetékeket vagy nagy távolságokat kell áthidalni. Itt a fényáteresztő anyagból készült optikai szálon tovahaladó fényimpulzusok szállítják a jeleket. Az optikai kábel egy olyan vezeték, amelynek

20


közepén üvegszál fut. Ezt az üvegszálat gondosan kiválasztott anyagú burkolat veszi körül. A különleges anyag tulajdonsága, hogy az ide-oda cikázó fény sohasem tudja elhagyni a kábelt. Ezért a fény a vezeték elején lép be és a végén lép ki belőle. De így is meg kell erősíteni és újra kell rendezni a fényt. A legnagyobb áthidalható távolság manapság 80 kilométer, ami lényegesen hosszabb táv a hasonló rendű kábelekhez képest. Az adó, ami lehet LED vagy lézer, elektronikus adatot küld át a kábelen melyet előzőleg fotonná alakítottak. A fotonok hullámhosszai az 1200-1500-ig terjedő nanométer spektrumban lehetnek.

Az optikai átviteli rendszer három komponensből áll: az átviteli közegből (hajszálvékony üveg vagy szilikát), amit egy szilárd fénytörő réteg véd (szintén üveg vagy műanyag), a fényforrásból (LED vagy lézerdióda) és a fényérzékelőből (fotodióda). Az átvitel a fénysugár különböző közegek határán történő törésén alapul. A törés mértéke a két közeg tulajdonságaitól függ. Ha a beesési szög elér egy kritikus értéket, akkor a fénysugár már nem lép ki a levegőbe, hanem visszaverődik az üvegbe. A kritikus szögnél nagyobb beesési szöggel érkező sugarak a szálon belül maradnak. Az optikai szálak átviteli sebessége az alkalmazott fénytörési technikától függ, amelynek két módozata ismert: a multimódusú és a monomodusú szál.

A multimódusú szál esetében rengeteg fénysugár halad ide-oda verődve, különböző szögekben a szálban. A jelenleg kapható multimódusú optikai szálak 1 km-es távolságon 1300 nm hullámhossznál 500 Mbit/s-os, 850 nm hullámhossznál 160 Mbit/s-os átviteli sebességet érnek el.

Amennyiben a szál átmérője éppen a fény hullámhosszával egyenlő, akkor a szál hullámőrzőként működik, s a fény visszaverődés nélkül egyenes vonalban terjed, és csak egy módus alakul ki. A monomódusú szálak meghajtása (drága) lézerdiódákat igényel, de ugyanakkor sokkal hatékonyabb, és alkalmasabb nagyobb távolságok áthidalására.

Az optikai kábelezés sebessége és zavartűrése a ma ismert legjobb adatátviteli megoldássá teszi. Ára igen magas, hiszen egy irányba megy a fény, ezért dupla annyi egyébként is drága kábelre van szükség, és emiatt elsősorban nagy távolságok áthidalására érdemes alkalmazni. Kis távolságra való alkalmazása is indokolt lehet bizonyos környezetben, például orvosi munkahelyeken, speciális gyártóhelyeken, ipari környezetben, energetikai létesítményekben, kutató laboratóriumokban, valamint nagysebességű rendszereknél.

Az optikai kábel előnyei, hogy érzéketlen az elektromágneses zavarokra, nincs földpotenciál probléma, és nagy a sávszélessége, valamint erősítés nélkül igen nagy távolságra vihető el a jel vele. És még egy nagy előnye biztonságtechnikai szempontból, hogy nem hallgatható le.

Az adat továbbításának sebességével nincs gond, csakhogy az adatokat rendezni kell bizonyos távolságonként. A kábelen keresztül folyó fényt, manapság még át kell alakítani elektron folyammá, hogy azt felerősítsék. A fotonról elektronná, majd elektronról vissza fotonná alakítás nagyon lelassítja a folyamatot. Napjainkban már

21


létezik olyan erősítő, amely nélkülözi a lassú foton, elektron, foton átalakításokat. Ezáltal nemcsak hogy gyorsabb és olcsóbb lesz az optikai kábelek piaca, de egyszerre több frekvenciát is tudnak erősíteni. Ezek után szükségszerű, hogy minél több hullámhosszt tudjanak belepréselni egyetlen kábelbe. Ez az eljárás a DWDM (Dense Wavelength Division Multiplexing – sűrített hullámhossz többszörözés). A többszöröző technológiával a kábel kapacitása a hullámhosszok számával növekszik. Ezek közül egyetlen egy több adatot képes szállítani, mint régebben egyetlen kábel. Képesek vagyunk akár 160 frekvenciát egyszerre elküldeni. Így a befogadóképesség 400 Gbit/s-ra növekedhet. Ezzel a technológiával az optikai kábelt használó társaságoknak nem kell több kábelt lefektetniük, ha sávszélesség növekedést akarnak elérni.

Sajnos a telekommunikációs hálózatokban A és B pont között nem egyetlen vonal fut. Ezért szükség van váltókra, amelyek elirányítják az adatokat a végállomás felé. Az IP (Internet Protokoll) megoldást használják jelenleg. Ebben az esetben az adatcsomagok rendelkeznek egy kézbesítési címmel, így a váltó könnyen leolvashatja ezeket. Ezt IP -címnek hívjuk. De ezek a váltók csak elektron folyamokat képesek kezelni. Ha azt akarjuk, hogy az adat A és B pont között minél kevesebb megszakítással, végig optikai kábelen fusson, meg kell oldani a hullámhosszok címzését.

A gyors optikai kábelek által nyújtott lehetőséget egyelőre csak az Internet2 névre hallgató tömörülés használja ki. A nonprofit társaságot 1996-ban alakították az Internetet lassúnak találó amerikai egyetemek és kutatóintézetek, amelyek honlapjain számos, a jelenleg ismert világhálón aligha végrehajtható projekt szerepel. A tagok között több mint 170 egyetem található, amelyek az internetes adatátviteli sebesség növelését, illetve hatékonyságjavítását kutatják, együttesen évi 80 millió dolláros ráfordítással. A projektbe - egyenként egyszeri 30 millió dollár befizetésével - olyan, a világháló fejlődésében érdekelt vállalatok is beszálltak, mint a Microsoft szoftveróriás, az Internet kapcsolóelemeinek zömét gyártó Cisco Systems vagy a Nortel Networks.

Kábel nélküli

Már az is nagy dolognak számít, hogy képesek vagyunk egy egyszerű kábel segítségével adatokat továbbítani, de az még nagyobb esemény, hogy ugyanezeket az adatokat akár elektromágneses hullámok által is elküldhetjük.

A rádiófrekvencia kifejezés olyan tulajdonságú váltóáramra utal, amelyet ha antennába vezetünk, akkor elektromágneses tér keletkezik, amely alkalmas vezeték nélküli sugárzásra és\vagy kommunikációra. Ezek a rezgésszámok az elektromágneses spektrum nagy részét lefedik kilenc KHz-től, ami még az emberi hallásküszöbön belül van, egészen három gigahertzig. Rengeteg készülék hasznát veszi a rádiófrekvenciás térnek: vezeték nélküli telefonok, mobiltelefonok, műholdas sugárzórendszerek, CB rádiók. Magyarországon a rádióhullámon történő adatátvitel főképp a mobil szolgáltatókra korlátozódik. Eleinte szenzációnak számított a vezeték nélküli vonal, majd elterjedt a rövid szöveges üzenet, s most már akár képet is küldhetünk ugyanazon a készüléken.

22


A vezeték nélküli átviteli mód az elektromágneses hullámokkal mutat szoros összefüggést. Ezt azért részletezem egy kicsit, mert ennek megértéséhez fel kell elevenítenünk fizikai tanulmányainkat.

Az elektronok mozgásukkor elektromágneses hullámokat keltenek maguk körül, amelyek a szabad térben tovaterjednek. Ilyen hullámokat elsőként Heinrich Hertz német fizikus állított elõ. Ezért róla kapta a mértékegységének nevét. Az elektromágneses hullám másodpercenkénti rezgésszáma a frekvencia. Ha egy elektronikus áramkörhöz megfelelő méretű antennát csatlakoztatunk, akkor az elektromágneses hullámokat szét lehet úgy szórni, hogy kicsivel arrébb venni lehessen őket. Az összes vezeték nélküli átviteli mód ezen az elven alapul. A vákuumban minden hullám a frekvenciájától függetlenül ugyanazzal a sebességgel terjed, ami a fénysebesség, amelynek értéke 3*108 m/s.

A teljes elektromágneses spektrum öt fő hullámsávjai: röntgensugarak, gamma sugarak, ultraibolya sugarak, látható fény, infravörös sugarak, mikrohullámok és rádióhullámok. Ebben a sorrendben növekszik a hullámhossz és fordítottan arányos a frekvencia. A rádióhullám, a mikrohullám, az infravörös hullám és a látható fény a spektrumnak az a része, amely alkalmas információtovábbításra. Az ultraibolya, a röntgen- és a gamma sugarak a nagyobb frekvencia miatt még jobbak lennének az információtovábbításra, hiszen minél szélesebb a frekvenciatartomány, annál nagyobb az adatátviteli sebesség, de ezeket nehéz előállítani, és nem terjednek jól az épületekben és veszélyesek az élővilágra.

Egyes adóegységek meghatározott sorrend szerint frekvenciáról frekvenciára ugrálnak, vagy az átvitelt szándékosan szétszórják valamilyen széles frekvenciasáv mentén. Ezt az eljárást szórt spektrumnak nevezik. Ez a technika különösen a hadseregben közkedvelt, mivel az ilyen adásokat igen nehéz fogni.

Infravörös átvitel

Ezt az átviteli technikát kistávolságú adatátvitel során használják előszeretettel. A televíziók, videomagnók és hifik távirányítóiban infravörös adóegység található. Jellemzője, hogy viszonylag jól irányítható, olcsó és könnyen előállítható. Hátránya, hogy szilárd testeken nem képes áthatolni. Erre jó példa, hogy az egyik szobában lévő infravörös rendszer nem zavarja a szomszédos szobában lévő másik ilyen rendszert. Előnye viszont, hogy nincs szükség hivatalos engedélyeztetésre. Ez az átviteli technika jó eséllyel pályázhat egy épületen belüli vezeték nélküli lokális hálózatok átviteli rendszerének betöltött szerepére.

Rádiófrekvenciás átvitel

A rádióhullámok egyszerűen előállíthatók, nagy távolságra jutnak el és könnyen áthatolnak az épületek falain. Érdemes tisztázni a rádióhullám fogalmát, mit is jelent. Olyan elektromágneses hullámok, amelyek úgy keletkeznek, hogy az antenna szabad elektronjait a változó elektromos mező rezgése kényszeríti, gyorsítja. A kisugárzott

23


hullámok frekvenciája széles tartományban mozoghat és a látható fény sebességével terjednek.

A hullámok minden irányba terjednek, terjedési tulajdonságai viszont frekvencia függőek. Ez azt jelenti, hogy alacsony frekvencián a rádióhullámok minden akadályon áthatolnak, viszont teljesítményük a forrástól távolodva fokozatosan csökken. A nagyfrekvenciás rádióhullámok egyenes vonal mentén terjednek, és a tárgyakról visszaverődnek. A villamos motorok és más elektronikus berendezések minden frekvenciatartományban zavarják az átvitelt.

A rövidhullámú rádióhullámok képesek áthatolni az ionoszférán - a földfelszín felett 100 és 500 km közötti magasságban található légréteg, amelyben elektromosan töltött részecskék mozognak - és így műholddal nagy távolságra lehet információkat továbbítani. Ezzel szemben a hosszúhullámok megtörnek, és visszaverődnek az ionoszférán, ezért a földfelszín közelében nagy távolságra is hordozzák az információt.

Mikrohullámú átvitel

A mikrohullám az az elektromágneses spektrum, amely 3 GHz-tõl 300 GHz-ig terjed. Az adatátvitelben a nagyobb sávszélességet kívánó vezeték nélküli helyeken alkalmazzák. Az optikai kábelek megjelenése elõtt évtizedeken keresztül ilyen mikrohullámú rendszerek jelentették a nagytávolságú távbeszélőrendszerek alapját. 100 MHz felett az elektromágneses hullámok egyenes vonal mentén terjednek, és jól fókuszálhatók. Viszont a földfelszín görbülete problémát jelent, ha az adótornyok túlságosan messze vannak egymástól, ezért meghatározott távolságonként ismétlőkre van szükség. Minél magasabbak az adótornyok, annál messzebbre lehetnek egymástól. Ez a technológia viszonylag olcsóbb lehet, mint 50 km-nyi fényvezető kábel lefektetése.

Műholdas átvitel, VSAT rendszer:

A világűrben lévő mikrohullámú ismétlőknek foghatjuk fel a távközlési műholdakat. A műhold alapvetően és eredendően kommunikációs eszköz, de arra is jó, hogy átjátszóállomásként vegye a Föld egyik pontjáról kiinduló rádióadást, felerősítse, majd adóként tovább sugározza a Földnek egy másik helyére. Ezen a felismerésen alapul a műholdas adattovábbítás, a műholdas műsorszórás és a műholdas telefonálás.

A műhold, akárcsak az igazi, a Föld körül kering, időről időre visszatérve ugyanarra a helyre. Az út, amit megtesz, a pályája, amit az alakja, az a szög, amit az Egyenlítő síkjával bezár és a magassága jellemez. Ezeket a paramétereket aszerint választják meg, hogy mi a műhold feladata. A legtöbb mesterséges égitestet körpályára helyezik, de előfordul ellipszis alakú is. Az, hogy a műhold mennyi idő alatt kerüli meg a Földet, a repülési magasságtól függ, akárcsak az, hogy a Földnek mekkora része látható róla egyszerre. Attól függően, hogy milyen szöget zár be a műhold pályája az Egyenlítő síkjával, halad el a műhold az északi, illetve a déli félteke egyes részei fölött. Vannak pontosan az Egyenlítő fölött repülő műholdak is. Egy vagy több transzpondert tartalmaznak, amelyek a spektrumnak csak egy részét

24


figyelik, felerősítik a vett jeleket, és a beérkező mikrohullámokkal való interferencia elkerülése érdekében más frekvencián adják újra azokat. Azért, hogy az antennákat - amelyek a műhold adását veszik - ne kelljen mozgatni, ezért az Egyenlítő fölött keringő műholdakat használják, amelyek sebessége megegyezik a Föld forgási sebességével. Az ún. geostacionárius (GEO) pályára állított műholdak a Földről állónak látszanak. A kibocsátott sugárnyaláb lehet akár földrészeket átfogó, és pár száz km átmérőjű is. A GEO műholdak a világűri közvetlen tévéadók és a nagy sávszélességű internet sugárzók. Vannak különféle megfigyelő műholdak - például kémholdak -, amelyek szintén geostacionárius pályán keringenek a Föld körül.

Már néhány éve bevonták a műholdakat az internet elérési rendszerbe. A DirecPC és más rendszerek GEO műholdakról sugározzák a nagy sebességű adatcsomagokat az előfizetőnek, akitől egy közönséges modemes telefonos kapcsolaton keresztül jutnak el a kérések a központba, ahonnan fellövik a választ a műholdra. Az előfizető tehát ebben a rendszerben két internetes kapcsolatot tart fenn. Amikor keres valamit, a modemen keresztül elküldi a kérését az Internet szolgáltatónak, ahonnan az átkerül a műholdas szolgáltató honlapjára, s onnan a hálózati központba. A központ, miután összeállította a választ, fellövi a műholdra, amely kisugározza azt. A rendszerhez egy kis antennára, vevőegységre, különleges modemre és számítógépre van szükség. A műholdtól az előfizetőig vezető úton 4 Mbit/s átviteli sebesség érhető el.

A VSAT rendszer egy speciális űrtávközlési rendszer, amelynél a földi pontok között műholdon keresztül létesül egy vagy kétirányú kapcsolat. Az angol elnevezés (Very Small Aperture Terminal) a felhasználóknál elhelyezett kisméretű antennákkal egybeépített egységekre, terminálokra utal. A távközlési műholdakat űrtávközlési szervezetek üzemeltetik, és tőlük lehet csatornakapacitást bérelni. A kisméretű földi terminálok az alábbi csoportokba sorolhatók:

Csak vételre szolgáló terminálok Adó-vevő terminálok

Csak vételre szolgáló terminálokkal felépített rendszerek műsor- vagy adatszórásra, ún. egyirányú összeköttetésre alkalmas rendszerek. Egy központi állomásból és csillagalakzatban elhelyezett vevő terminálokból állnak, a központ és a terminálok között műholdon keresztül létesül egyirányú kapcsolat. A központi állomásról kisugárzott jelet a műhold közvetítésével minden, a rendszerhez tartozó terminál egy időben veszi.

Adó-vevő terminálokkal kétirányú összeköttetéseket hozhatunk létre, elsősorban adatátvitel céljából. Az adatátviteli sebesség általában 64 Kbp/s vagy ennek egész számú többszöröse. A kapcsolat műholdon keresztül létesül a központi állomás és az egyes terminálok között, és csak ritkán két terminál között, ezért ez a rendszer is többnyire csillag felépítésű. A VSAT rendszerek előnyei:

kis méret

25


flexibilis kiépítés könnyen beszerezhető könnyen telepíthető a rendszer minden pontja hozzáférhető nagysebességű, folyamatos átvitel megbízható összeköttetések alacsony hibaarány könnyen bővíthető a tarifa független az áthidalt távolságtól

A VSAT rendszerek az utóbbi években jelentek meg először az USA-ban, majd Európában is. Nemzetközi nagysebességű összeköttetés Magyarország és más ország között VSAT-tal létesíthető.

Lokális hálózati protokollok

IPX/SPX (Novell):

A NetWare egy a Novell által kifejlesztett hálózati operációs rendszer, mely a 80-as évek elején jelent meg a piacon. Eredetileg kis PC-s LAN-ok fölött nyújtott elsôsorban File Server szolgáltatásokat, mára azonban már globális elosztott operációs rendszerré vált számos szolgáltatással. A 90-es évek elején a hálózati operációs rendszerek piacán 50% és 75% közötti részesedést ért el, félmilliónál is több NetWare hálózattal. Az IPX (Internetwork Packet Exchange), a NetWare hálózati protokollja gyakran közös médián fut más hálózati protokollokkal. (Például IP-vel vagy DECNet-tel a Mûegyetem Ethernet hálózatán.)

Az IPX sokat épít a Xerox hálózati technológiájára és azzal sok hasonlóságot mutat, mind a csomagformátumban, mind a kiegészítô protokollok, mind pedig a terminológia vonatkozásában. Az IPX az IP-hez hasonlóan megbízhatatlan, datagram jellegû hálózati protokoll, mely különbözô, router-ek által összekapcsolt link-ek fölött mûködik. Az IPX hálózatban a router igen gyakran egy NetWare server, mely egyéb funkciói mellett még route-ol is. Így a route-olás teljesítménye kisebb, mint a csak e célra dedikált router-ek alkalmazása esetén, mégis hasznos ez a lehetôség, hiszen olcsó és a server egy az IPX hálózatban szinte mindig rendelkezésre álló erôforrás.

Az IPX csomagban a következô mezôk találhatók.

1. Egy 16 bites ellenôrzô összeg. Ezt a mezôt még az XNS-bôl örökölte az IPX. A Novell nem használja, lévén az adatkapcsolati rétegben úgyis van hibadetektáció, tartalma ezért mindig csupa 1. Ez így egyben a csomag elejét is jelzi.

2. A csomag hossza. 3. Hop számláló, ami 0-ról indul és minden router egyel növeli a csomag

továbbításakor. 4. Csomag típus. 0 vagy 4 IPX alapú kommunikáció esetén, 5, ha a csomagban

SPX adat van és 17, ha NCP (Network Core Protocol) adat.

26


5. Cél cím és feladó cím.

Az IPX címrendszere szinte teljesen megegyezik az XNS címzési rendszerével. A 12 byte hosszúságú cím 3 részre oszlik:

1. Hálózat cím (32 bit) 2. Állomás cím (48 bit) 3. Socket (16 bit)

A hálózati cím egy link-et azonosít. Ezen felül a NetWare v3.x és v4.x servereknek külön hálózati címe van (belsô hálózat), melyet manuálisan rendelhetünk minden serverhez. Ezen belsô hálózat csak logikailag létezik, egyetlen állomása van: maga a server. A NetWare v2.x servereknek nincsen belsô hálózati címük, velük valamelyik link-jük hálózati címén keresztül kommunikálhatunk.

Az állomás száma megegyezik az illetô állomás MAC címével, vagy ha a MAC cím rövidebb (például ARCNet), akkor a fennmaradó biteket 0-ra állítva kapjuk az állomás címét. A v3.x vagy v4.x server címe mindig a belsô hálózat címe és a 0x00-00-00-00-00-01 állomáscímbôl adódik. A 0xFF-FF-FF-FF-FF-FF a broadcast cím.

A socket azonosítja, hogy az adott állomáson kinek szól a csomag (melyik felsôbb szintû protokollnak).

Az SPX (Sequenced Packet Exchange) hasonlatos a TCP-hez, kapcsolatorientált, megbízható adatátvitelt nyújt az IPX fölött. Minden SPX csomagban megtalálható az SPX kapcsolat azonosítója, ez szolgál az egy állomáson belül létezô több SPX kapcsolat közötti különbségtételre, hasonlatos a TCP port-okhoz, azzal a különbséggel, hogy nem léteznek jól ismert portokon elérhetô szolgáltatások, a kapcsolatazonosítónak csupán technikai jelentôsége van. Az egyes szolgáltatásokat inkább jól ismert socket számokon keresztül érhetjük el.

Az IPX-et szinte kizárólag a Novell magasabbszintû protokolljai használják. Ezek között a legfontosabb az NCP (Network Core Protocol), melynek segítségével a server és a munkaállomás kommunikál, a bejelentkezés, file-ok lekérdezése, nyomtatás, stb. tartozik funkciói közé.

A SAP (Service Advertising Protocol), mely a server-ek és egyéb hálózati szolgáltatások felderítésére szolgál. A szolgáltatásokat nyújtó állomások periodikusan (tipikusan 60 másodpercenként) terjesztik saját szolgáltatásaikat, melyeket a server-ek feljegyeznek és a munkaállomások SAP kérelmeire ezen információk alapján válaszolnak. Ha egy szolgáltató egy hosszabb ideig nem szól magáról, a többi server törli adatbázisából.

A RIP (Routing Information Protocol), mely a névazonosság ellenére sem teljesen megegyezô az Internetes RIP-pel, szolgál az IPX csomagok route-olására. Algoritmusa ugyanaz, mint a másiké, de számos kisebb eltérés van. (Például 60 másodperc a tipikus terjesztési idô, nem 30, más a RIP üzenetek szerkeze, stb.) Amiatt, hogy a NetWare

27


v3.x server-ek külön belsô hálózati címmel rendelkeznek, a server-ek elérésére vonatkozó információ a link-ek elérésére vonatkozó információval együtt terjed. Amiatt, hogy a server állomás száma mindig 0x00-00-00-00-00-01, hálózati címe pedig a RIP-en keresztül terjed, elérése roppant egyszerû lesz.

A Novell definiált még protokollokat az inaktív állomások mûködésének lekérdezésére (Watchdog Protocol), annak eldöntésére, hogy a NetWare egy megvásárolt másolata nem fut-e több server-en is (jogilag nem megengedett) (Serialization Packets) és számos egyéb célra is.

NETBEUI (NETBIOS Extended User Interface):

A NetBIOS (Network Basic Input Output System) egy szabványszerű, sokak által tiszteletben tartott eljárásgyűjtemény. Hasonló a BIOS megszakításokhoz, amelyek esetében mindaddig fennáll a kompatibilitás, amíg valaki el nem tér a közmegegyezéstől. Másként fogalmazva, a NetBIOS egy alkalmazásprogramozói felület (API), melyen keresztül jól szabályozott módon érhetők el és kezelhetők a hálózat többi elemei is.

A NetBIOS azonosítja és nyilvántartja a hálózat gépeit, felépíti két gép között a kapcsolatot, fenntartja, majd a munka végeztével bontja azt. Összeállítja a továbbítandó adatokat a hálózati kártya számára, illetve nyugtázza az átvett adatot a hálózati kártya felé.

Ebből látható, hogy a NetBIOS két gép közötti, pont-pont típusú kapcsolatra készült. Mivel a kapcsolat felépítésén és az adatok küldésén-fogadásán túl mást nem tesz, az állománykezelést (megnyitást, olvasást, lezárást stb.) és a nyomtatási műveleteket egyéb módon kell megoldani, így a számítógépek erőforrásainak kezelését az operációs rendszerre hárítják. Emiatt a NetBIOS-ra épülő hálózati szoftverek kicsik, gyorsak, egyszerűek, mivel azonban kötődnek az őket futtató operációs rendszerhez, annak korlátjait is öröklik.

Az egyik elterjedt NetBIOS megvalósítás a Microsoft féle NETBEUI, amelyet a különböző Microsoft operációs rendszerek hálózatos kiterjesztéséhez terveztek. Előnye, hogy a legelterjedtebb PC-s operációs rendszerekkel (Windows változatok) "ingyen" kapjuk, hátránya viszont, hogy más gyártók nem támogatják.

A NETBEUI –t kis: 20-200 állomásból álló helyi hálózatok számára tervezték. Úgy gondolták, hogy ezek a hálózatok átjárókon keresztül kapcsolódnának más LAN szegmensekhez és nagygépekhez.A Windows NT Server és a Windows NT Workstation a NetBEUI 3.0 verzióját tartalmazzák.

Ez a következő előnyöket nyújtja:

28


Gyors protokollt kis helyi hálózatokon; megszünteti NetBEUI korábbi változatainak korlátozását (legfeljebb 254 egyidejű

hálózati kapcsolat); a NetBEUI korábbi változatainál sokkal jobb teljesítményt nyújt lassú vonalak

felett; teljes mértékben önhangoló protokoll, és jó hibavédelemmel rendelkezik; kevés memóriát használ; nem igényel konfigurálást.

Két hátránya is van: Nem működik hálózatok között (nem jut át útválasztón routeren); Nagy kiterjedésű hálózatokon (WAN) gyenge teljesítményt nyújt.

Internet (IP – alapú) protokollok és szolgáltatások

Néhány fontosabb protokoll, ami elengedhetetlen az Internet zökkenőmentes használatához. Ilyenek azok a szolgáltatások amelyek, a Weben lévő információt megjelenítik és az email szolgáltatást hívatottak szolgálni, és még lehetne sorolni a fontosabb protokollokat és szolgáltatásokat, amit ebben a fejezetben megismerünk.

ARP (Address Resolution Protocol):

Feladata a hálózati szinten lévő (IP) címeket a kapcsolati szint megfelelő címeivé alakítani. A hálózati szinten IP -címet használnak, de a kapcsolati és fizikai rétegben fizikai (kártya)címet kell használni. Jelenleg a legtöbb hálózat fizikai és adatkapcsolati szinten Ethernet kártyákat használ. Az Ethernet keretnek saját fejléce van, és egyedi, 48 bites címzéssel rendelkezik, és ezek figyelik a hálózaton továbbított kereteket és keresik a saját Ethernet címüket. A csatolókártyák nem ismerik az IP-címeket, amelyek 32 bitesek, és arra szolgálnak, hogy meg lehessen találni egy csatolókártyát és az azt tartalmazó számítógépet. Ezért az IP-címeket Ethernet címekké kell alakítani és erre szolgál az ARP protokoll.

Ha egy gép egy másikhoz akar kapcsolódni - amelyről tudja, hogy vele azonos alhálózaton van -, először egy cache-ben (a számítógép memóriájában vagy a háttértároló egy részén kialakított "gyorsító tár" a korábban használt vagy a hálózatról nemrég letöltött adatok ideiglenes tárolására) keresi a fizikai címet. Ha nem találja, akkor elküld egy üzenetszórásos üzenetet IP csomagban, amelybe beteszi a keresett IP-címét, a fizikai címnek hagy egy üres mezőt, majd beteszi a saját IP-címét és fizikai címét és megkérdezi, hogy ki is az XY IP- címmel rendelkező számítógép és mi az o fizikai címe. Az üzenetet mindenki veszi, de csak az válaszol rá, aki az adott IP-cím tulajdonosa, az kitölti a fizikai címre szolgáló helyet, és visszaküldi a csomagot. Közben a csomagból õ is ki tudja venni a feladó IP-címét, és fizikai címét, és azt be tudja építeni a saját cache-be. Ezután a kezdeményező - hogy ne kelljen folyton ARP üzeneteket küldözgetni - elhelyezi a címzettre vonatkozó információkat egy gyorsító

29


tárba (ARP Cache) és legközelebb, ha ugyanazzal a címzettel akar kommunikálni, akkor már abból veszi az adatokat.

UDP (User Datagram Protocol):

A TCP protokoll mellett ez a másik protokoll helyezkedik el a szállítási szinten. Ez sokkal gyorsabb protokoll, mint a TCP protokoll, viszont nem megbízható adatátvitel szempontjából. Nem kapcsolatorientált, nincs hibajavítás, nincs nyugtázás. Tulajdonképpen az IP szint által biztosított szolgáltatásokat nyújtja felfelé. Nagyon hasonlít a hálózati szinten elhelyezkedő IP protokollhoz. Az IP az adatokat egy gazdaszámítógépnek továbbítja, viszont csak az UDP képes arra, hogy az adatokat a gazdagép több rendeltetési helyére irányítsa. Ezekhez a rendeltetési helyekhez a hálózati protokoll portokat rendel, ami lényegében az alkalmazás címe. Akkor szokták használni, ha az adatátvitel sebessége a legfontosabb, minden többi feladatot a felette elhelyezkedő réteg lát el. Tipikusan a DNS-ek (Domain Name Server), real-time (a felhasználással egyszerre történő, igen gyors, számítógépes folyamat) alkalmazások, játékok használják. Gyakran találkozunk olyan alkalmazásokkal, ahol az üzenet elfér egy datagramban is. Jó példa erre a nevek kikeresése. Amikor egy felhasználó egy másik rendszerrel kapcsolatba akar lépni, akkor általában az adott rendszer nevét fogja megadni, és nem az IP-címét. Mielőtt bármit is kezdhetne vele, a felhasználó rendszerének ezt a nevet le kell fordítania IP-címre. Az erre a célra szolgáló adatbázissal viszont nem minden rendszer rendelkezik, ezért a felhasználó rendszere az adatbázissal bírót kéri meg a fordításra. A kérés annyira rövid, hogy biztosan elfér egyetlen datagramban. Ugyanez mondható el a válaszról is. Viszont az olyan kérdéshez, amely egyetlen datagramban elfér, nincs szükség a TCP teljes bonyolultságára. Ha egy pár másodpercen belül nem kapunk választ, akkor egyszerűen megismételjük a kérdést. Az ilyen alkalmazásokra a TCP mellett létezik az UDP protokoll. Olyan alkalmazásokhoz találták ki, ahol nincs szükség datagramok sorozatba állítására. Hasonlóan illeszkedik a rendszerbe, mint a TCP. A hálózati szoftver az adatok elejére ráilleszti az UDP fejlécet ugyanúgy, ahogy a TCP fejléc esetében teszi. Az UDP ezek után az IP-nek továbbítja az adatot. Az IP hozzáteszi a saját fejlécét, amibe a TCP helyett az UDP protokollszámát helyezi el a Protokoll mezőben.

Az UDP nem végez annyi feladatot, mint a TCP: nem tördeli szét az üzenetet datagramokra, nem figyeli a már elküldött adatokat, hogy majd esetleg újraadja őket. Az UDP csak port-számokat biztosít, hogy egyszerre több program is használhassa a protokollt. Az UDP port-számok ugyanúgy használatosak, mint a TCP port-számok. Az UDP -t használó kiszolgálókhoz is léteznek jól ismert port-számok.

HTTP (World Wide Web):

30


A HyperText Transfer Protocol a Web tervezett hálózati protokollja. Mivel a Web szállítóeszköze az Internet, a Webnek külön protokollja van, amelynek együtt kell működni az Internet protokollokkal, hogy a dokumentumokat továbbítani lehessen. A HTTP protokoll ezt teszi lehetővé, vagyis a Web dokumentumok továbbításához nélkülözhetetlen. Ez a protokoll lehetővé teszi, hogy a HTTP kliensek (browser) oldalakat töltsenek le a HTTP szerverekről, és információkat küldjenek vissza a szervernek. Amikor a browser-rel (Netscape, Internet Explorer, Lynx, Opera) lekérünk egy oldalt, a browser elküld egy HTTP kérést a Web szervernek, majd megjeleníti a szerver által visszaadott adatokat. Alapbeállításként a 80–a portot használja

Ha egy dokumentumot el szeretnénk érni a világhálón, először csatlakoznunk kell az Internetre. A HTTP állapot nélküli, vagyis minden egyes művelethez újból létre kell hoznia, majd megszakítania a hálózati kapcsolatot. A HTTP a TCP/IP kapcsolatot használja

A HTTP protokoll nem csak szöveges állományokat képes továbbítani szemben a gopherrel és az FTP-vel, hanem képeket, grafikákat, videó - és audió klipeket, a hiper hivatkozás szövegét és más adatokat. A multimédiás adatok továbbíthatóságát a MIME (Multipurpose Internet Mail Extension) specifikáció teszi lehetővé. A MIME specifikáció előírja a képfájlok, mozgóképfájlok, audió fájlok és más egyéb multimédiás fájlok formátumát. Például a szöveg típusú fájlok esetén a MIME altípus a HTML, vagy képek esetén a gif, jpeg kiterjesztés.

A HTTP négy fázisú művelete:1. A kapcsolat létrehozása. Mielőtt az ügyfél és kiszolgáló adatokat cserélne, előbb létre kell hozni a TCP/IP kapcsolatot. 2. Az ügyfél elküldi kérését. 3. A kiszolgáló visszaküldi a választ.4. A kiszolgáló befejezi a kapcsolatot.

Ahhoz, hogy megtaláljunk egy Web - dokumentumot ismernünk kell az Internet címét, azaz az URL-jét (Uniform Resource Locator, uniformizált erőforráshely).

Például: http://www.europa.eu.int/comm/education/socrates.htm. A cím értelmezése: a HTTP az a protokoll, amelyet az alkalmazásnak a dokumentum eléréséhez használnia kell, a kettőspont utáni két dőlt vonal jelöli, hogy Internet objektummal van dolgunk, utána következik magának a kiszolgálónak a helye, majd a következő dőlt vonal egy könyvtár elérési útvonalát adja meg. Végül az utolsó, jobb szélső dőlt vonal utáni rész adja meg a dokumentum nevét és a kiterjesztését.

Email: SMTP (Simple Mail Transfer Protokoll), POP3 (Post Office Protokoll)

31


Az e-mail az Internet egyik leglényegesebb szolgáltatása. Az Internet minden felhasználója ismeri és használja, mint az egymás közötti kapcsolattartás eszközét. A levelezés alapvetően két protokollra épül: az SMTP és a POP protokollra. Egy kapcsolat épül fel a két gép között. A kommunikáció ezen folyik. A kezdeményező "üdvözli" a fogadót. Közli a küldő és a címzett címét, majd a levelet átadja. Végül "elbúcsúzik" és bontja a kapcsolatot a távoli levelesládákban lévő üzenetek elérésére.

A Simple Mail Transfer Protocol kézbesíti az elektronikus leveleinket. Az elektronikus posta az e-mail elküldésének műveletét két részre bontja. Az egyik részt az e-mail szoftver képezi, amely az e-mail kezelését biztosítja, a másik részt pedig az e-mail továbbítása jelenti. Ahányszor csak e-mailt küldünk, az SMTP munkához lát. Ezen keresztül jut el a levél a szolgáltatónkhoz, majd onnan az Internet szerverein keresztül a címzett szolgáltatójához.

Ha az elektronikus postát Interneten küldi, akkor az alábbi címzést kell használnia. Az Internet cím a felhasználói azonosítóból (userID) és domain névből áll. Az Internethez kapcsolódó felhasználók a domain nevek rendszerén alapuló egyedi címmel rendelkeznek. Ha ezt a címzési rendszert helyesen használja, akkor az elektronikus postát a világ bármelyik részébe eljuttathatja.

Amint az üzenet a hálózatba kerül (akár helyi hálózatról, akár magáról az Internetről van szó), azt különböző számítógépek "elfogják", és megvizsgálják a címzést. Az SMTP feladata véget ér, ha az e-mail megérkezik a címzett szolgáltatójának a szerverére. Ekkor azonban még hátra van a kézbesítés folyamata a címzett gépre. Ezt a munkarészt végzi el a Post Office Protocol (POP) vagy az Internet Message Access Protocol (IMAP). Jelenleg a POP3 változat az elterjedt, de a kevésbé ismert IMAP protokoll magasabb szintű szolgáltatásokat nyújt nála. A POP3 levelező protokoll segítségével a saját gépünkön futó kliens - programmal kezelhetjük a távoli szerveren levő e-mail postafiókunkat, letölthetjük a beérkezett üzeneteket vagy elküldhetünk előre megírt leveleket. Ha ennek alapján kiderül, hogy a küldemény az adott számítógépeknek vagy a hozzá csatlakozó számítógépnek szól, akkor az feldolgozásra kerül. Ha nem, akkor a számítógép átadja az üzenetet a következő számítógépnek, vagy átirányítja ahhoz a hálózati csatlakozáshoz, amelyik a céliránynak valószínűleg megfelel.

TELNET, SSH(Secure Shell):

A hálózati terminál protokoll (Network Terminal Protocol) egy másik számítógép-rendszerhez való közvetlen csatlakozást tesz lehetõvé a felhasználó számára. Amikor kapcsolatot szeretnénk létesíteni egy távoli rendszerrel, elsődleges feladatunk, hogy amely géphez csatlakozni szeretnénk, annak az ún. egyedi domain nevét vagy IP-címét megadjuk. Mihelyt létrejött a távoli kapcsolat, attól kezdve bármit is gépelünk be, minden adat a megadott géphez kerül a viszony befejeztéig. A telnet lényege, hogy minden alkalmazás a távoli gépen fut. Ez azt jelenti, hogy a viszony megkezdése után a saját gépünk terminálként üzemel. A telnet program az, amelyik a futása alatt ezt láthatatlanná teszi a felhasználó előtt. Minden begépelt karakter közvetlenül a másik rendszerhez kerül. A telnet segítségével az Internet bármelyik szerveréhez

32


csatlakozhatunk, feltételezve, hogy az adott szerver használatához van engedélyünk. A legtöbb szerverhez ugyanis csak azonosító (login ID) és jelszó (password) birtokában lehet hozzáférni, viszont vannak szabadon elérhető rendszerek is, amelyek jellemzően az Internet felhasználók számára biztosítanak szolgáltatásokat.

A hálózaton fellelhető információk hallatlan bősége és mennyiségének állandó növekedése szinte kaotikus állapotokat idézve elő nagyon megnehezítették az erőforrások felfedezését. Ezt a lassan kezelhetetlenné váló problémát próbálta megoldani a HytelNet, amely megkísérelte a telnet-tel elérhető erőforrásokat összegyűjteni HyperText formában, és könnyen elérhetővé tenni egy adatbázisba szerkesztve.

Az ssh (Secure Shell) egy program, amely szintén lehetővé teszi azt, hogy távoli gépekre jelentkezzünk be és/vagy parancsokat hajtsunk végre távoli gépeken. Ez annyiban különbözik a telnet és az rsh/rlogin programtól (szintén távoli számítógéppel interaktív terminál-kapcsolatot lehetővé tevő program UNIX rendszereken), hogy biztonsági szempontból megfelelő. Például előfordulhat, hogy közbülső gépek lehallgathatják az adatforgalmat, beleértve a password -őket is - a telnet, rsh nem titkosít -, de sok más módszer is létezik jogosulatlan hozzáférés megszerzéséhez. Az ssh megakadályozza ezt úgy, hogy titkosít minden adatforgalmat a terminál és a szerver között. Mivel a titkosítás előtt RSA kód használatával kommunikál a szerver és a felhasználó programja, ezért képes a felhasználó azonosítására is. Célja az, hogy helyettesítse az rlogint és az rsh-t, és biztonságos (titkosított), erõs autentikációval (hitelesítés, amikor bizonyítod, hogy az vagy, akinek mondod magad) ellenõrzött kapcsolatot biztosítson két gép között. A felhasználó több módszerrel is igazolhatja azonosságát.

Az ssh a következő típusú támadások ellen védett:

IP - címhamisítás, amikor egy távoli gép olyan IP csomagokat küld, mintha azok egy másik gép csomagjai lennének. DNS hamisítás, amikor name szerver bejegyzéseket hamisítanakaz adatforgalom közbülső gépek általi lehallgatása ellen az IP csomagok közbülső gépek általi megváltoztatása ellen X autentikációs adat lehallgatása és meghamisítása ellenHa a többi autentikációs módszer meghiúsul, az ssh jelszót kér a felhasználótól. A jelszót ellenőrzés céljából elküldi a távoli gépre, azonban mivel minden kommunikáció titkosítva van, a jelszót nem olvashatja el valaki, aki a hálózaton hallgatózik. Amikor a felhasználó azonosságát elfogadja a szerver, akkor vagy végrehajtja a megadott parancsot, vagy belép a gépbe, és a felhasználónak egy szokásos shell-t ad a távoli gépen. Minden a távoli paranccsal vagy shell-lel történő kommunikáció automatikusan titkosítva lesz.

FTP (File Transfer Protokoll)

33


Az állománytovábbítási protokoll (File Transfer Protocol, azaz FTP) által szolgáltatott szolgáltatás célja fájlok mozgatása egyik számítógépről a másikra, függetlenül a számítógép típusától, földrajzi elhelyezkedésétől. Teljesen különböző operációs rendszerű, egymástól nagy távolságra lévő számítógépek közötti megbízható átvitelt tesz lehetővé. Bármely számítógépen lévő felhasználó bármelyik másik gépre küldhet, és onnan beszerezhet állományokat. Csaknem minden fájltípus átvitele lehetséges. Egyedüli feltétel, hogy tudjuk a fájl nevét és helyét.

Ez a protokoll is a kliens-szerver modell alapján működik, tehát amikor számítógépünkön az FTP programot hívjuk, a kliens programmal lépünk kapcsolatba. A kliens értelmezi a parancsot, megmondja a távoli gépen lévő szervernek, mit kell tennie. A kapott választ megjeleníti számunkra, majd továbbítja vagy fogadja, és tárolja a fájlokat a helyi számítógépen. Itt alkalmazkodva a helyi operációs rendszer lehetőségeihez, egy megszokott felhasználói környezetet biztosít. A szerver fogadja a kliens utasításait, s a kapott fájlokból állományokat létesít a távoli gépen, vagy kiolvassa és küldi az igényelt fájlokat. A kliens tehát a helyi, míg a szerver a távoli gép fájlkezelő rendszerével áll kapcsolatban, s e két operációs rendszer általában nem azonos. E két program közötti párbeszéd formáját rögzíti a File Transfer Protocol.

Az FTP helyekhez kétféle módon lehet hozzájutni: teljes hozzáférési joggal (full privilege) vagy korlátozott ún. anonymous hozzáférési joggal. Bár az FTP-t eredetileg úgy tervezték meg, hogy csak a számítógép bejegyzett felhasználói számára biztosítson hozzáférést, amikor erre általános igény jelentkezett, megteremtették az anonymous hozzáférést is.

Az anonymus FTP az állományok nyilvános elérését teszi lehetõvé. Ekkor korlátozott hozzáférési jogunk van az állományhoz, mivel nincs azonosítónk és csak "anonymous" -ként jelentkeztünk be. Bejelentkezési azonosítóként hagyományosan az anonymous-t használjuk, s password -ként korábban a guest (vendég), később egyre inkább az e-mail, azaz az elektromos levelezési cím vált elterjedtté. Ilyen módon a szerver nyomon tudja követni azokat a személyeket, akik a rendszerhez hozzáférnek. Általában az FTP hierarchikus könyvtárszerkezetében legfelül lévő gyökérkönyvtárában helyezkedik el a pub alkönyvtár, amelyben azok az állományok találhatók, amelyhez az anonymous felhasználóknak hozzáférési joguk van. A publikus vagy anonymous szerverek egyfajta archívumok, bárki által letölthető fájlokat tartalmaznak, amelyeken a jellemző művelet a lehozatal. Itt rendszerint korlátozott "read only" jogosultsággal rendelkezünk, ami csak kijelölt könyvtáraknak és csak olvasásra való engedélyezését jelenti. Felvitel céljára, ahol ezt engedélyezik, külön "incoming directory"-kat hoznak létre, ahová a felhasználók is küldhetnek közérdekű állományokat. Innen csak mérlegelés és ellenőrzés után kerülnek át a közös archívumba.

Ha van azonosítónk olyan számítógépen, amelyen az FTP szerver fut (vagyis ha rendelkezünk felhasználói névvel és jelszóval az adott rendszerhez való bejelentkezéshez), akkor a teljes hozzáférési jogú FTP -t használhatjuk. Azok a programok, amelyeket az Internetről letölthetünk: általában ingyenes (freeware), próba (shareware) vagy közportékák (public domain). Egyik-másik fajta használatához

34


törvényes kikötéseket fűznek, amelyeket be kell tartani. A legtöbb programhoz, amit az Interneten terjesztenek, tartozik egy szövegfájl, amely a szerzőre, az engedélyre, illetve az ezzel kapcsolatos teendőkre vonatkozóan tartalmaz információt.

Az Internet folyamatosan hatalmas mennyiségű információ halmozódott fel, és a rendelkezésre álló fájlok nevéről és méretéről nem történt semmilyen központi nyilvántartás. A felhasználók állandó keresgélésének a megkönnyítésére fejlesztették ki 1991-ben a kanadai McGill Egyetemen az Archie-nak keresztelt indexelő programot. Az összes FTP hely fájlkatalógusának az elkészítéséhez az Archie gyakorlatilag minden FTP helyhez automatikusan bejelentkezik, és az ott található állományokból indexelt adatbázist hoz létre. Az így létrejött adatbázis a fájlnév, fájlméret, fájltípus, fájlleírás információt tartalmazza. Ennek segítségével most már lényegesen gyorsabban megtalálható a keresett fájl az FTP univerzumában.

Miután az előbbiekben tárgyalt két szolgáltatás (Telnet, FTP) volt az első az Internet történetében, fontosnak tartom a köztük lévő különbségekre felhívni a figyelmet. A telnet nemcsak a távoli rendszerekhez való csatlakozást teszi lehetővé, hanem azt is, hogy az adott helyre vonatkozóan a mi számítógépünk terminálként viselkedjen. Ezt az FTP nem biztosítja. Az FTP-vel tehát nem lehet távoli rendszerekben programokat futtatni, csak fájlokat listázni és letölteni - amire pedig a telnet képtelen. Ebből adódik, hogy a két alkalmazást együtt használva lehet teljes mértékben kihasználni a hálózat által nyújtott előnyöket.

DNS (Domain Name Server):

Az Interneten fontos szerepet tölt be a DNS (Domain Name Service) protokoll. Minden web- lap letöltésnél, levél közvetítésnél nagy szerepe van, nélküle megbénulna a hálózat. Az Interneten a számítógépek azonosítása alapvetően nem az IP-cím alapján történik, hanem név alapján, hiszen a felhasználóknak sokkal könnyebb megjegyezni értelmes szavakat, mint számokból álló IP-címet. A DNS képezi a számítógépek neveit a hálózati címük alapján, vagyis ha beírjuk a böngészőbe az URL címet, akkor azt a DNS fordítja le az ennek megfelelő hálózati címre. Ez egy osztott, hierarchikus adatbázis, az adatbázist jelenleg név szerverek százezrei szolgáltatják nevek millióiról. A névkiszolgálók (name servers) adminisztrálják a felhasználók és jelszavaikat, az azonosítók és a számítógépek neveit és hálózati címeit. Ha mindezeket minden számítógépen naprakészen akarnánk tartani, akkor elvesznénk az információ világában. Ennek elkerülése végett az adatbázisokat nem mindegyik, hanem csak egy pár rendszeren tartják fenn. A többi rendszer az adatokhoz a hálózaton keresztül fér hozzá.

35


Internet – working

BridgingSwitchingRoutingFirewall, Gateway

Bridging

A bridge tulajdonképpen egy olyan állomás, ami képes arra, hogy egy LAN szegmensen forgalmazott, másik szegmensen levô állomásnak címzett keretet továbbítson egy másik, a címzetthez lehetôleg közelebb lévô szegmensre.

A bridging használatával egyféle nézôpontból a közös közeg osztható szegmensekre, melyek belsô forgalma nem zavarja a többi szegmenst, másféle nézôpontból külön szegmensek kapcsolhatók össze és kommunikálhatnak egymással.

Alapvetôen két technológia terjedt el, a transzparens bridging és a source-routed bridging.

A transzparens bridging DEC fejlesztés eredménye, elsôsorban az Ethernet hálózatokban népszerû. Része az IEEE 802.1 LAN szabványnak. Onnan kapta nevét, hogy mûködése észrevehetetlen az állomások számára.

Használatakor a feladó nem is sejti, hogy a címzett nem az ô szegmensén van és nem közvetlenül hallja a feladott keretet. A bridge feladata, hogy ha olyan keretet hall, amelyik nem erre a szegmensre szól, akkor továbbítsa azt más szegmens(ek)re. A bridge legtöbbször figyeli a szegmenseket és magától tanulja meg, hogy melyik állomás merre található. Ez alapján építi fel belsô táblázatát, ami alapján a továbbítás történik. Ha olyan címzettnek szóló keretet hall, akit nem ismer, akkor minden rákapcsolt szegmensre továbbítja a keretet, kivéve arra, amelyrôl érkezett, mintegy elárasztva vele a hálózatot (flooding); ekkor egy repeater funkcióját veszi át. Hasonlóan cselekszik broadcast és multicast keretek esetén is.

Hurkot is tartalmazó hálózatok esetében azonban a módszer nem mûködik. Egy broadcast keret ugyanis örökké kering a hálózatban, hisz a hurok minden bridge-e

36


mindenfelé továbbítja a körben tovább is. De még egy helyesen továbbított unicast keret is megzavarhatja más bridge-k tanulási mechanizmusát, hiszen ugyanazt a keretet akár több szegmensen is láthatja, például ott, ahol azt eredetileg feladták, meg egy másik szegmensen, amerre elhaladt. Ezek után nehéz eldönteni, hogy az adott feladó melyik szegmensen is van. A hálózati hurok azonban hasznos, sokszor nem nélkülözhetô, mert növeli a megbízhatóságot. Ha ugyanis az egyik szegmens megszakad, a másikon még folyhat a kommunikáció.

Ezért fejlesztették ki eredetileg szintén a DEC-nél a feszítôfa algortimust (Spanning Tree Algorithm, STA), mely az IEEE 802.1d néven került szabványosításra, bár amint azt várhattuk, a DEC verziója és a 802.1d nem kompatibilis. Az STA mûködése a következô. A bridge-k közötti információcsere segítségével elôször felderíti a LAN szegmensek és bridge-k elhelyezkedését és garantálja, hogy minden bridge-ben ugyanaz a topológiai-gráf keletkezik. Majd minden bridge elkészíti a gráf egy feszítôfáját, méghozzá mind ugyanazzal az algoritmussal. Ezek után keretek továbbítása csak azokon a szegmenseken keresztül történik, melyek részei a feszítôfának. Így hurok sohasem alakulhat ki. Természetesen címeket is csak az ezeken a szegmenseken hallható keretekbôl tanul a bridge.

Ha valamelyik szegmens kiesik vagy új szegmens csatlakozik a hálózathoz (topológiaváltozás), akkor az algoritmus kiigazítja a bridge-k gráfját és feszítôfáját. Hátránya, hogy a távoli kerettovábbítás mindig ugyanazokon a szegmenseken történik, ami ott esetleg sok ütközést okoz, míg esetleg egy párhuzamos szegmensen, ami nem tagja a feszítôfának, csönd lehet.

A Source Route Bridging (SRB) IBM fejlesztés és elsôsorban a Token Ring hálózatokban terjedt el. Része az IEEE 802.5 Token Ring szabványnak. Mûködése a következô: minden feladó a teljes továbbítási útvonalat elhelyezi a LAN keretben és ennek az információnak segítségével vándorol a keret a szegmenseken át. Ehhez elôször az adni kívánó állomás felderítô keretet küld ki, amibe minden bridge beleírja saját információit és aztán átmásolja minden kimenô portjára. A felderítô keret, ily módon megsokszorozódva minden lehetséges útvonalon eljut a felderíteni kívánt állomáshoz. Az pedig minden beérkezô példányra az abban felgyülemlett információ alapján válaszol (a vissza-útvonal benne van a felderítô keretben). A feladó miután megkapta felderítô keretének példányait, valamilyen szempont alapján választ az adódó utak közül.

1. Az elsôként visszaérkezett példány útvonala (valószínûleg a legrövidebb utat járta be). Általában ez használatos.

2. A legkevesebb szegmenst érintô útvonal. 3. A legnagyobb MTU-val rendelkezô útvonal. 4. A fenti szempontok keveréke.

A Switching

Egy LAN switch logikai funkciójában megegyezik a bridge-k funkciójával, azaz elkülönült hálózati szegmenseket kapcsol össze és a lokális forgalmat nem engedi ki. A

37


különbség csupán annyi, hogy a swicth képes a portjai között egymástól függetlenül is kereteket továbbítani. Tehát egy Ethernet switch 3. és 4. portja képes a teljes 10 Mbit/s-os sebességgel kommunikálni, mialatt az 5. és 6. port között szintén a maximális sebességgel futhatnak az adatok. A switch tehát igény szerint kapcsol össze két portot, ami által tovább csökken az ütközések száma és nô a rendelkezésre álló sávszélesség.

A LAN switch-ek egyenlôre az Ethernet világban örvendenek egyre nagyobb népszerûségnek, sok gyártó ígéri azonban, hogy hamarosan Token Ring switch-ekkel is jelentkezik.

Alapvetôen kétféle elven mûködhet egy LAN switch.

Store & forward mûködés esetén a kapott keretet letároljuk, ellenôrizzük, hogy ép, majd a célállomás címébôl meghatározzuk, hogy melyik porton kell továbbítani és arra leadjuk.

Cut through állapotban a switch rögvest a célállomás címének beérkezése után elkezdi a keret továbbítását. Így csökkent a késleltetés, hiszen ez a mezô a keret elején található. Ha a kimeneti port foglalt, akkor természetesen a keretet puffereljük és a port felszabadulása esetén adjuk le.

Cut through mûködés esetén a switch egy keret forgalmazásának megkezdése elôtt nem képes ellenôrizni, hogy a keret ép-e. Tehát, ha egy szegmensen ütközés történik, ami a switch számára csak a célállomás címének beérkezése után hallható (és esetleg csak a keret végén levô CRC ellenôrzésekor derül ki), akkor a switch hibás keretet ad a kimeneti portra, fölöslegesen foglalva ezzel az ottani osztott közeget.

Éppen ezért a switch adaptív mûködési módjában a hibás keretek számától függôen hol store & forward, hol cut through üzemmódban mûködik. Ha a hibák száma egy szint fölé emelkedik, az elôbbire, aztán ha tartósan egy szint alá csökken, az utóbbira vált.

A switch-eknek a rendes LAN portokon kívül gyakran van egy, vagy több nagysebességû portja is (tipikusan FDDI, ATM vagy valamilyen gyártó specifikus nagysebességû inter-switch link), melyen keresztül a switch-eket célszerû összekapcsolni. Így a switch-ek közötti forgalom nem egy „lassú" LAN vonalon, hanem egy számottevôen gyorsabb összeköttetésen haladhat.

38


28. ábra. Tipikus középvállalati LAN switch-ekkel

A switch-ek használatával együtt kezd elterjedni a VLAN (vö. IEEE 802.10) is. Ennek lényege, hogy a valóságban egymással kapcsolatot teremteni tudó sok állomás között több virtuális LAN-t definiálunk, amelyek egymással képtelenek a 2. rétegbeli kapcsolatteremtésre, azaz az egyik VLAN-ból nem küldhetünk keretet egy másikba. A fenti ábrán 3 VLAN látható, A, B és C, mindegyikben rendre 3, 4 és 6 állomással. Így a különbözô munkacsoportokat jól elkülöníthetjük, nagyobb adatbiztonságot érhetünk el és az ismeretlen címzettû vagy broadcast keretek is csupán egy VLAN-t árasztanak el.

Azt a hatást érjük tehát el, mintha több, egymástól független LAN hálózatunk lenne. A különbözô VLAN-ok tagjai egymással egy 3. szintû berendezés, a router segítségével teremthetnek kapcsolatot, ekkor a hálózati protokoll csomagját LAN keretbe csomagoljuk és a VLAN-on belül elküldjük a router-nek (aki a 4. switch-en keresztül rajta van mind a 3 VLAN-on). A router a hálózati protokoll címe alapján kiválasztja a cél-VLAN-t, azon belül a cél MAC címet, LAN keretbe csomagolja a csomagot és elküldi a célállomásnak.

A fenti elrendezésben a C4-C6 állomások számára együttesen áll rendelkezésre a LAN kapacitása, míg a B3 és B4 állomások akár külön-külön is maximális sebességgel kommunikálhatnak a B1 és B2 állomásokkal, egymástól függetlenül. Természetesen

39


sokkal szövevényesebb topológia is kialakítható, a switch-ek több szinten is elrendezhetôk és több párhuzamos gerinchálózat is üzemelhet. A hálózat kialakítása valóban csak az egyes állomások sávszélesség-igényétôl függ (példánkban a C4-C6 állomások szerényebb igénye látszik) és nem pedig attól, hogy melyik VLAN-ba tartoznak, bár a közös fizikai közegen lévô állomásokat nem tudjuk elválasztani.

Ha valamelyik állomás az épületen belül fizikailag helyet változtat, csupán a megfelelô switch-eket szükséges konfigurálni, hogy adott porton többé nincs állomás, illetve, hogy új állomás érkezett, melyet valamelyik VLAN-ba kívánunk csatlakoztatni. Ez egy központi management interface-n keresztül gyorsan elvégezhetô és az adott állomás ugyanannak a VLAN-nak marad tagja. Így például IP használata esetén nem kerül más szegmensre, nem változik a subnet, így új IP cím kiosztására sincsen szükség, a költözô állomás konfigurációja változatlan. Ezzel rengeteg munkát megtakarítunk, a hálózat áttekinthetôbb, fenntartása pedig olcsóbb.

A 2. és 3. rétegbeli kapcsolási funkciót (switching és routing) egyesítve kapjuk a multilayer switch-eket. Ezek portjaik bizonyos csoportjain belül a 2. szinten switching funkciót töltenek be (az egy csoportba tartozó portok tagjai 1 VLAN-nak), a csoportok között pedig route-olni képesek, ha felismerik a hálózati protokollt. A jelenlegi multiprotocol router-ek általában több hálózati protokollt képesek route-olni, általában több routing protokollt (RIP, OSPF, IGMP) ismerve. A swicth-ek alapvetôen gyors mûködéséhez nehezen illeszthetô ez a sokrétûség, ezért a multilayer switch-ek jelenleg inkább csak egy hálózati protokollt (többnyire IP-t) és csak egy routing protokoll (többnyire RIP) szerint képesek route-olni.

Routing

A routing az a folyamat, ami során egy hálózati protokoll (3. réteg) egy csomagja a kapcsológépek (router-ek) sorozatán keresztül a feladótól eljut a címzettig. Ehhez szükséges, hogy a router-ek kommunikáljanak egymással, hogy eldönthessék, hogy egy adott végcél felé melyik irányba kell továbbítani a csomagot. A hálózati protokollt hívjuk route-olt protokollnak (IP, IPX, AppleTalk, stb.), a router-ek egymás közötti kommunikációját bonyolító protokollt pedig routing protokollnak. A routing protokoll a kommunikáció módjainak lerögzítése mellett meghatározza az útvonalkiválasztás mikéntjét is. Maga az útvonalkiválasztás a routing problémakörének legérdekesebb kérdése.

Bár a kapcsolatorientált hálózati protokollok (például X.25 vagy az ATM P-NNI) is tartalmaznak routing elemeket, hiszen a kapcsolat felépítésekor ki kell jelölni az útvonalat, mégis a fogalom elsôsorban a csomagkapcsolt hálózatokra vonatkozik. Egyébként a hívásfelépítéskor történô útvonalkiválasztás során ugyanazokkal a megoldandó feladatokkal nézünk szembe, mint egy csomagkapcsolt hálózatban, fejtegetésünket ezért elsôsorban a csomagkapcsolt hálózatok (ezen belül is az Internet) szem elôtt tatásával folytatjuk.

40


29. ábra. Egy csomag útja különbözô link-eken át

Egy ilyen csomagkapcsolt hálózatot router-ekkel összekapcsolt link-ek halmazának tekintünk, ahol a link-en belüli kommunikáció kizárólag a link-en keresztül, a hálózati protokollt nem érintô módon, linkspecifikusan zajlik. A link-ek közötti kommunikáció viszont a router-ek segítségével a 3. rétegben történik. A route-olás szempontjából egy több szegmensbôl álló Ethernet hálózat egyetlen link, hiszen benne teljes az Ethernet konnektivitás és a router-eknek nem is kell tudniuk arról, hogy mindez hogyan valósul meg.

A router minden link-jéhez egy interface-en keresztül kapcsolódik. A csomagok kapcsolása mindig egy táblázat alapján történik, mely <cél, kimenô interface> párokból áll. A beérkezett csomagot ennek a táblázatnak a segítségével, a cél alapján többnyire egy gyors, berendezésorientált áramkör kapcsolja a kimenetre. A routing protokollok feladata, hogy ezt a táblázatot elôállítsák. A protokollokat általában a router egy a csomagkapcsolástól elkülönített részében egy általános célú processzor futtatja. Innentôl kezdve magával a csomagkapcsolással nem, csak a táblázat elôállításával foglalkozunk.

41


30. ábra. A hálózat topológiai képe

A hálózat topológiája egy gráf, melyben a pontok router-ek és link-ek (amelyek a rájuk kapcsolt állomásokat összefoglalóan jelentik), az élek pedig azt fejezik ki, hogy a router kapcsolódik az adott link-re. Ebben a gráfban kell a csomag útját meghatározni. Ha több út is lehetséges, akkor a több út közül a valamilyen szempontból legjobbat kell kiválasztani. A kiválasztás szempontjai lehetnek:

1. az út hossza (hány link-en vezet át) 2. késleltetés 3. megbízhatóság (csomagveszteség) 4. sávszélesség 5. költség 6. az adott útvonal terheltsége 7. távközlési szabályok vagy politikai megfontolások

A fenti szempontok valamilyen kombinációjaként adódik az útvonal.

Az is lehetséges és sokszor szükséges, hogy a több útvonal között megosszuk a forgalmat, tehát nem egyiket vagy másikat részesítjük elônyben, hanem mindkettôt használjuk valamilyen mértékben (load balancing).

42


Egy olyan berendezés, amelyik a fenti szempontok mindegyikét, különösen az utolsókat képes szem elôtt tartani és ezek alapján utat választani, meglehetôsen bonyolult és igen sok konfigurációt igényel, ami mind a beruházási, mind az üzemeltetési költségeit növeli.

A nagy csomagkapcsolt hálózatokban (az Internetben) igen sok célpont felé kell utat ismerni. Ez meglehetôsen nagyméretû táblázatokat eredményez, ami megdrágítja a router-eket. Célszerû az egy csoportban lévô hálózatokat összefogni és egy egységként kezelni, így az ilyen csoporton belüli route-olást egyszerûbb berendezésekkel is megoldhatjuk. Ez nagy nyereség, hisz a forgalom nagy része általában lokális. Olyan területen ráadásul, melynek adminisztrációja egységes, nincs is szükség a politikai szempontok figyelembevételére, így a belsô router-ek még egyszerûbbek lehetnek.

Éppen ezért a jelenlegi Internet autonóm rendszerekbôl (Autonomous System, AS) áll. Egy autonóm rendszer több hálózatot is magában foglalhat, de a belsô adminisztrációja egységes és belsô route-olási kérdésekben kifelé koherens képet mutat. Ezen felül összefüggônek kell lennie. Az AS-en belüli routing protokollokat az Interior Gateway Protocol (IGP), míg az AS-ek között route-olást végzôeket az Exterior Gateway Protocol (EGP) gyûjtônévvel illeti az Internet közösség. Maga az EGP elnevezés -elég szerencsétlenül- egy konkrét protokollt is jelöl. A gateway kifejezés onnan származik, hogy a router-eket az eredeti Internet terminológiában gateway-nek nevezték.

Az EGP protokollok erôsen koncentrálnak a politikai kérdésekre és tág teret hagynak az adminisztrátoroknak az útvonalkiválasztás mikéntjének befolyásolásában, míg az IGP protokollok inkább az automatikus útvonalválasztásra összpontosítanak és a manuális konfiguráció minimalizálására törekszenek, hogy birtoklásuk olcsóbb legyen.

A routing protokollok algoritmusai számos kategóriába oszthatóak:

1. statikus: Nincs routing protokoll, elôre definiált fix táblázat alapján történik a csomagkapcsolás. (Az ilyen eljárásokról nincs mit beszélni, kézzel beírjuk, mi merre menjen és vége a problémáknak.)

2. dinamikus: A router-ek egymás között kommunikálva a hálózat topológiájának megfelelôen állítják elô a táblázatot. Jelen fejezetben errôl a kategóriáról beszélünk.

1. egyutas (single path): Minden célpont felé csak egy út tárolódik a router-ekben. 2. többutas (multipath): Minden célpont felé több (esetleg minden) utat tárol.

Csak ezek a protokollok lehetnek képesek load balancing-ra.

1. lapos (flat): Minden router minden célpontról tud. 2. hierarchikus: A router-ek nem minden célpont felé ismerik az utat. Egy

ismeretlen címzettû csomagot egy fixen, elôre meghatározott router felé (default router) küldenek, aki a routing információk egy szélesebb körével rendelkezik.

1. Hop-by-Hop: Itt minden router afelôl dönt, hogy ô merre adja tovább a csomagot és autonóm módon határozza meg a továbbítás irányát. Ezen az elven

43


mûködik a legtöbb hálózati protokoll (IP, IPX) route-olása is. Az ilyen elven mûködô router-ek csak olyan utakat hirdethetnek, melyeket maguk is használnak, hiszen ha az A router az általa hirdetett úttól vagy költségtôl elérô irányba vagy költséggel továbbítja a csomagot, akkor lehet, hogy egy másik router, ha ezt tudná, inkább nem A felé továbbítaná a csomagot, hanem más irányba. A router-ek tehát hirdetményeikben azt állítják, hogy „én erre, ekkora költséggel fogom továbbítani a csomagot. Ha ez neked jó, akkor nekem küldd, ha nem jó, ne nekem küldd."

2. Source routing: Ez esetben viszont a feladó határozza meg az útvonalat, a router-ek csupán az elérhetôségi információkat terjesztik és magukat a csomagokat kapcsolják a csomagba beleírt útvonal szerint. Ezen az elven mûködik az ATM eddig ismert egyetlen útkeresô protokollja. A két megoldás között léteznek átmenetek, mikor a feladó hatással van ugyan a csomag útjára, de nem teljesen határozza meg azt. Errôl bôvebben a fejezet végén olvashatunk még a jövô routing protokolljairól szóló részben.

1. Intradomain: Az IGP általános megfogalmazása; valamely területen (domain) belüli route-olásért felelôs.

2. Interdomain: A fenti ellentéte, a területek közötti útvonalválasztásért felel.

1. link-state: Az ilyen protokollok elôször feltérképezik a hálózat topológiáját és utána ebben a gráfban keresik a legrövidebb utat. A router-ek egymás között csak saját interface-eik állapotát beszélik meg, de ezeket az információkat minden a hálózatban levô router-rel kicserélik, ebbôl építeti fel aztán ki-ki a saját (de egymással megegyezô) topológiai gráfját. Így tehát sok, mindenhova elküldött, apró üzenetbôl áll a kommunikáció.

2. distance-vector: Ezek a protokollok csak a szomszédos router-ek között kommunikálnak. Minden router elmondja összes szomszédjának, hogy ô mekkora költségû utat ismer egy adott célponthoz. Arról, hogy ez az út merre vezet, nem szól. A router-ek begyûjtik a szomszédjaiktól ezeket a hirdetéseket és kiválasztják, ki hirdette a legolcsóbb utat és a felé a router felé továbbítják a csomagot, valamint saját költségüket hozzáadva ôk is hirdetni fogják az adott célponthoz vezetô utat. Itt tehát kevés, csak a szomszédoknak elküldött, de nagyméretû üzenetbôl áll a kommunikáció.

A routing feladata igen közel áll a bridge-k feladatához. A beérkezô csomagról/keretrôl intelligensen el kell dönteni, hogy merre továbbítsuk, ehhez táblázatokat és a kapcsolás elvégzésére külön berendezéseket használunk. A source-routed bridging nagyjából a source routing-hez, a transzparens bridging pedig a hop-by-hop routing-hez hasonlít, ily módon is erôsítve a hasonlóságot. Vajon mi akkor a lényeges különbség? Az a tény, hogy a bridge-k a 2. rétegben, a router-ek pedig a 3. rétegben mûködnek, meglehetôsen teoretikus érv csupán.

A két módszer között az alapvetô különbség a bridging protokollok hiánya. Transzparens bridging esetén a bridge-k közötti kommunikáció csupán a hurkok elkerülésére szorítkozik, de azt, hogy melyik célpont merre található, a hálózat figyelésével derítik ki a bridge-k, nem pedig egymástól tudják meg, mint a router-ek.

44


Ehhez természetesen az ismeretlen címzettû csomagokkal el kell árasztani a hálózatot, ami tetemes forgalmat okoz. A router-ek esetében ilyen árasztás nincs, vagy a default router kezeli a problémát, vagy a csomagot eldobjuk, mondván, hogy a címzett nem létezik, különben benne lenne a táblázatunkban. A source route bridging esetén pedig a felderítô keretek árasztásával rakunk nagy terhet a hálózatra és a végberendezésektôl is többet követelünk.

A bridging ráadásul lapos, azaz, minden bridge mindenkirôl, minden egyes állomásról tud, hiszen a MAC címtér is struktúrálatlan. Ez korlátozza a bridge-kbôl fölépíthetô hálózat méretét a bridge-k korlátos memóriája miatt. A router-ek viszont többnyire egy struktúrált hálózati címmel dolgoznak és elég minden hálózat fele utat ismerni, a hálózaton belüli postázás már lokális probléma. Ha pedig úgy döntünk, hogy nem minden hálózat, hanem példának okáért csak a mi AS-ünk hálózatairól kell tudnia minden router-nek, a külsô hálózatokról pedig csak egynek, akkor azt az egyet default router-nek kinevezve minden célpont felé képesek vagyunk továbbítani a csomagokat.

A bridging elônye viszont, hogy olcsó, egyszerû, gyors és szinte nem kell konfigurálni. A bridging protokollok hiánya egyszerûbb berendezést és kevés adminisztrációt igényel. Egy bridge vagy swicth szinte a bekapcsolás és a hálózatra való csatlakoztatás után azonnal mûködõképes és kezdi tanulni a címeket. Egy router esetén viszont egy sereg dolgot be kell állítani.

Egy brigde-kbôl felépített hálózat számára mindegy, hogy milyen hálózati protokollt használunk, akár egyszerre többet is. Így sokkal több alkalmazást használhatunk, hiszen egész más alkalmazások futnak IPX, IP vagy DECNet fölött. Router-ek alkalmazása esetén a router-nek minden hálózati protokollt ismernie kell és képesnek kell lennie ezek routing protokolljait is futtatni.

Firewall

Miért használjunk tűzfalat ?

Az Internet révén ma már a világ túlsó felén lévő számítógéppel is kapcsolatot tudunk létesíteni, információkat tudunk lekérni, küldeni. Ugyanakkor a hálózatok kiépülése nemcsak előnyt jelent, hanem a gépünkre leselkedő veszélyek is megszaporodtak. Naponta hallunk vírusokról, férgekről, trójaiakról, számítógépekbe történő betörésekről. A veszélyeket nem tudjuk teljesen kiiktani, de némi előrelátással sok bosszúságtól megkímélhetjük magunkat.

Az elektronikus levelezés kapcsán a vírusokról már szinte mindenki hallott, s egyre többen használnak vírusölő programokat. A vírusölők valóban nyújtanak egyfajta védelmet. Azonban számos más nyitott kapu is van a számítógépünkön. Ha ezeket mind becsuknánk, elvágnánk magunkat a világhálótól.

A tűzfalat éppen azért találták ki, hogy legyen egy olyan eszköz, ami a számítógépünkről kimenő illetve a beérkező forgalmat ellenőrízze és szabályozza. A szabályozás módjának gépenként változnia kell, hiszen minden gép gazdája más-más

45


szolgáltatást vesz igénybe az Internetről és más-más szolgáltatást nyújt az Internet felé, s ráadásul szolgáltatásonként a célközönség is eltérő lehet. Tehát e forgalmak zavartalan átengedésekhez néhány kaput nyitva kell hagynunk, de a többi nyitva felejtett kapu csak a besurranók – a hackerek, crackerek1 – dolgát könnyíti.

A tűzfal tulajdonképpen egy olyan eszköz, amely a számítógép(ek) és az Internet közé „falat” állítva a be- és kimenő forgalmat ellenőrzi és szabályozza. Az eszköz lehet egy fizikai valóságban létező, akár egy teljes intézményi hálózat védelmére szolgáló eszköz, de lehet egy személyi számítógépen futó program is.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a tűzfal sem nyújt teljes biztonságot! Általában nem véd meg a spyware2-től, a trójai falótól 3, bár bizonyos fokú védelmet nyújthat.

A tűzfal által nyújtott biztonság mértéke függ a szabályok felállításától. Ahhoz, hogy ezeket a szabályokat optimálisan határozzuk meg, néhány fogalmat értenünk kell. A továbbiakban ezek tisztázására is kitérünk.

Ebben a leírásban a tűzfalak legegyszerűbb változatáról, a csak egy-egy Windows operációs rendszerrel ellátott számítógépet védő tűzfalról, az ún. személyes tűzfalról (personal firewall) esik szó. A „személyes” szót elhagyjuk, de mindenütt értelemszerűen oda kell gondolni.

Kinek lehet szüksége tűzfalra?

Sokakban felmerül a kérdés: miért pont az én gépemen lévő információkra lenne valakinek szüksége? Valóban, a támadóknak csak egy része választja ki tudatosan a célgépet, a többiek inkább „alkalmi tolvajok”. Azonban a gépünkön – még ha jelszavakat, hitelkártya információt, pénzügyi információkat, személyes leveleket nem is tárolunk – lehetnek olyan adatállományok, amelyek eltűnése, megváltozása ellehetetleníti a gép használatát. A támadók egy részét csak a puszta rosszindulat vezérli, mások szórakozásképpen lépnek be idegen gépekbe, van, aki a tudását akarja fitogtatni, vagy – s ez egyre gyakoribb - a feltört számítógépet egy harmadik fél elleni támadásra használja fel, így elfedve a valódi tettes nyomát.

Ezek után arra a kérdésre, hogy kinek lehet szüksége tűzfalra, a válasz az, hogy mindenkinek, aki:

az adatállományait vagy nyomtatóját másokkal meg kívánja osztani, aki valamilyen Internet szolgáltatás működtet (pl. Web szervert üzemeltet), aki megengedi, hogy a számítógépébe távolról is belépjenek (remote

access), aki szeretné a számítógépét távolról is vezérelni aki figyelni szeretné az Internet forgalmát, főleg azért, hogy az ellene

irányuló támadási kísérleteket idejében észrevegye, és aki nem akar tudtán kívül egy harmadik fél elleni támadás részesévé

válni.

46

http://www.cert.hu/ismertetok/personal-firewall.html#fog3%23fog3




Mit kell tudnia egy tűzfalnak?

A TruSecure Corporation által működtetett ICSA Labs a kereskedelmi forgalomban lévő tűzfalak minősítésével foglalkozik. Egy termék csak akkor kaphatja meg a minősítés, ha

Microsoft hálózati környezetben képes a végpontok védelmére, kétféle (helyi hálózati és kapcsolt vonalas (dialup), egyidejű hálózati

kapcsolat esetén is képes a védelemre, több, egymás után történő dialup kapcsolat esetén is folyamatosan képes a

védelmet biztosítani, a hálózatról érkező, közönséges támadásokat képes blokkolni, képes a kifelé menő hálózati forgalmat korlátozni, az eseményekről konzisztens és jól használható feljegyzéseket képes

készíteni.

A kritériumok pontos megfogalmazását lásd ezen a lapona. A minősítés feltételei időről-időre változnak, a jelenleg a 4.0 -s változat van érvényben.

A tűzfalak működése

Nagyon sokféle tűzfalat szerezhetünk be a piacról, de a következő alapfunkciók rendszerint mindegyikben megvannak:

Csomagszűrés

A tűzfalon belül egy szabályrendszer állítható fel. A szabályoknak megfelelő csomagokat a tűzfal továbbengedi vagy eldobja. A szabályok által meghatározott kritériumok lehetnek: a csomagok iránya (be- vagy kifelé menő), a forrás- illetve a célgép IP címe, portszámok stb.

Nem szabványos csomagok kiszűrése

Néhányan nem szabványos csomag küldésével próbálnak egy gépre bejutni. A tűzfalnak az ilyen csomagok szűrésére is fel kell készülni.

Portok nyomkövetése, blokkolása

A tűzfalnak figyelnie kell az egyes portokon folyó forgalomra. Ezt azt jelenti, hogy érzékelnie kell, ha valaki végigpásztázza a nyitott portokat (ún. port scanning), képesnek kell lennie az egyes portok lezárására, valamint fel kell tudni figyelnie az egyes portokon jelentkező „gyanús” forgalomra is.

Alkalmazások védelme

47

http://www.cert.hu/ismertetok/personal-firewall.html#linka%23linka


Egyes tűzfalak nemcsak a portok, hanem az Internet alkalmazások védelmét is képesek ellátni. Vagyis az egyes alkalmazásokhoz tartozó be- és kifelé menő hálózati forgalmát külön elemzi.

Riasztás

Hasznos tulajdonság, ha a tűzfal gyanús hálózati forgalomnál automatikusan riasztja a rendszergazdát, így azonnal lehetőség nyílik a beavatkozásra.

Nyomkövetés

A hálózati forgalomról készült feljegyzések (ún. log file-ok), az ezekből készíthető riportok segíthetnek a felállított szabályok tökéletesítésében, a gyanús forgalom kiszűrésében.

MD5 védelem

Ha egy alkalmazáshoz tartozó forgalmat engedélyezünk, akkor feltételezzük, hogy a forgalom ártalmatlan. Ezt használják ki bizonyos trójai falovak úgy, hogy ugyanazon a néven egy más – legtöbbször ártalmas - funkcióval is rendelkező alkalmazásra cserélik le az eredeti programot. Mivel az alkalmazás neve, portja nem változott meg, a tűzfal kiengedi a forgalmat, mellékesen kiengedve a számítógépünkről összeszedett információkat is. Ezt megelőzendő találták ki az MD5 védelmet. Lényege: minden alkalmazásról készül egy „ujjlenyomat”, azaz egy, csak az adott állományra jellemző 128 hosszú bitsorozatot. Ha az alkalmazást átírják, az ujjlenyomat is megváltozik, s ezt a tűzfal észreveszi és figyelmezteti a rendszergazdát.

Egyéb funkciók

A tűzfalak többsége nem egy szabályrendszerrel érkezik. Ilyenkor kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbb szintet, anélkül, hogy a szabályok mélyebb ismeretére szükségünk lenne.

48


Internetes alkalmazások

Kommunikációs alkalmazások az Interneten

A Proxy Server

A proxy szerver feladata és működése igen fontos és hasznos szolgáltatás. A proxy szerver, illetve a proxy szolgáltatás, noha effektíven nem jelenik meg számunkra az Internet szolgáltatási palettán - egy igen hasznos és sok tekintetben szükséges része a mai Internetnek. Feladata egyetlen egyszerű mondatban összefoglalható: a hálózati forgalom gyorsítása. Persze egy kicsit ez merészen hangzik, hiszen semmi és senki sem képes egy dedikált x b sebességű vonalon ezen x sebességnél nagyobb sebességet előidézni. Igen ám, csak hogy a WEB és más Internet szolgáltatások tartalma viszonylag ritkán változik. Tehát egy weboldalt letöltöttünk és megnéztünk ma, az talán még holnap is hasonló néz majd ki, ugyanazokat a képeket tartalmazza, ugyanazokat a hivatkozásokat láthatjuk, stb. Ha mégsem, akkor nyilvánvalóan az új tartalmat ismét le kell tölteni, statisztikai úton igenis kimutatható, hogy a lapok változása nem olyan gyakori, hogy minden esetben szükséges lenne a tartalom ismételt letöltése.

A proxy szerver működése nagy vonalakban a következő. Minden weboldal lekérése a szerveren ezen keresztül zajlik. A proxy szerver a lekért oldalak tartalmát egy saját területen eltárolja, és természetesen valamilyen módon nyilvántartja azt is, hogy milyen oldalakat, milyen fájlokat tárol már a helyi háttértárolón. Amikor egy újabb oldal letöltését kéri valamelyik kliensprogram, akkor a proxy megnézi, hogy az adott oldal nem található-e meg a helyi adatok között. Ha igen, akkor lehetséges, hogy nem kell az adott adatokat ismételten letölteni a hálózatról. Valamilyen módszerrel - ez számunkra nem lényeges — a proxy eldönti, hogy a helyi fájl (ha megvan helyileg) megegyezik-e a hálózaton, a távoli gépen található adattal. Ehhez nem szükséges a fájl újbóli letöltése, hanem elegendő különböző ellenőrzések elvégzése, például a fájlméretek vagy ellenőrző összegzések (CRC) összehasonlítása. Ha a proxy úgy találja, hogy a meglévő lokális fájl és a távoli egyeznek, akkor a kliens felé az adatokat a helyi tárhelyről veszi. Így a kifelé irányuló forgalmat csökkenti, ugyanakkor a kliens felé a letöltés gyorsabb lesz, hiszen nem kell a távoli gépről lehozni az adatokat.

A proxy szerver tehát egy helyi – viszonylag nagyobb méretű – tárolókapacitással és saját nyilvántartási rendszerrel rendelkezik, amely több kliens kiszolgálására is képes. A szervert az Internet szolgáltató biztosítja központilag, minden felhasználó beállít-hatja és használhatja. A népszerű oldalak, amelyeket sok felhasználó látogat, ezáltal bizonyosan látszólag gyorsabban „jönnek majd le”. A sokéves mérési eredmények azt mutatják, hogy egy Internet szolgáltatónál elhelyezett proxy szerveren a találati arány nagyjából 10-20% szokott lenni. Ez ugyan nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy egy szolgáltatónál milyen óriási a forgalom, akkor ez az arány nem mondható rossznak. Nekünk, mint felhasználóknak nincs más teendőnk, mint a proxy szerver paramétereit a böngésző megfelelő részében beállítani.

49


IP-telefon (VoIP)

Normál telefonhívások interneten keresztüli, csomagkapcsolt útvonalak alkalmazásával történő továbbítására kifejlesztett technológia. IP távközlésnek is nevezik.

Chat

Az Internet segítségével lehetőségünk van valós idejű társalgást folytatni más felhasználókkal. Ilyenkor, amint beírjuk az üzenetünket a számítógépbe, a többi csevegő partner azonnal látja. Ezért hívjuk ezt a kapcsolattartási módot valós idejűnek. Bár az elektronikus levelezés még mindig az egyik legnépszerűbb szolgáltatás, az otthoni felhasználók kommunikációjára az online társalgóhelyek megjelenése nagy hatással volt. Nagyszerű érzés az Internetre való bejelentkezés után beugrani megszokott társalgóhelyünkre, és a világ legkülönbözőbb helyeiről való emberekkel beszélgetni. Az anonimitást adó becenév használata szabadabb hangvételt tesz lehetővé, és az egyébként visszahúzódó emberek egyéniségéről is meglepő dolgok derülhetnek ki ilyen helyeken. A valós idejű társalgást lehetővé tevő szoftverek azt is tudják számunkra jelezni, hogy újonnan szerzett barátaink bejelentkeztek. Félrevonulhatunk egy saját társalgóhelyiségbe (csatornára), ahol tetszőleges dolgokról cseveghetünk.A valós idejű társalgást megvalósító szoftverek csaknem kizárólag kliens-szerver alapúak, hiszen minden felhasználó az ismert című kiszolgálóhoz kapcsolódik, és a társalgáshoz csak csatornát, társalgószobát vagy beszélgetőpartnert kell választanunk a kiszolgáló által vezetett listából. Az Interneten belül világméretű hálózatot alkotó IRC (Internet Relay Chat), valamint a böngészőkkel is használható webes chatek karakter alapúak, míg az Internet telefonokkal valós idejű hangátvitelre is lehetőség nyílik.

Whiteboard

A WhiteBoard egy olyan rajztábla, amire valós időben rajzolhatunk és az megjelenik beszélgetőtársunk képernyőjén is. Az interaktív rajztábla vagy fehértábla nem csupán egy táblamásoló. A tábla felületére írhat vagy rajzolhat a multimédiás, szárazon törölhető filctollakkal, a felesleges vonalakat az elektronikus törlőszivaccsal eltávolíthatja. A szabadalmaztatott elektromágneses technológia segítségével minden a csatlakoztatott számítógépen tárolódik, ahonnan később mint egy film visszajátszható. De a jegyzeteket akármikor kinyomtathatja, szerkesztheti vagy e-mailben továbbíthatja. A méret sem probléma, az IWB akár 77" - közel két méteres - képátlóval is kapható. Így nagyobb létszámú hallgatóság is figyelemmel kísérheti az Ön előadását. Az előadás alatti folyamatos adatrögzítés olyan körülményeket biztosít, ahol csak a lényegre: az ötletekre és az interaktív munkára kell koncentrálni. A táblára írt jegyzetek megoszthatóak a helyi számítógép hálózaton vagy az Interneten, lehetővé téve az olcsó távmunkát vagy távoktatást. Az IWB digitális elektronikája gyors és pontos adattovábbítást eredményez. A visszajátszó ("playback") funkció egyszerűen megtekinthetővé teszi az előadás bármely részét. Javítani pedig az elektronikus radírral lehet. A tábla pillanatnyi állapotát a Windows clipboardján keresztül bemásolhatja valamely Windowsos alkalmazásba. Képeit elmentheti valamely népszerű formátumban (tiff, bmp, jpeg, wmf).

50

http://www.mimi.hu/telefon/csomagkapcsolt.html

http://www.mimi.hu/telefon/telefon.html


Valós idejű hang és kép (multimédia)

Az Internet használata úgy válik valóban élvezetessé, ha igazi multimédia tartalmat is tudunk közvetíteni. Erre számos megoldás létezik, de szinte minden esetben előbb le kell tölteni a terjedelmes méretű multimédia állományt, és csak utána nézhetjük meg a kívánt oldalt.

A Macromedia Shockwave (plug- in) segítségével például akár egész alkalmazásokat is beágyazhatunk a weblapba, de az állományok letöltésére meglehetősen sokat kell várni.

Ezt a problémát küszöbölhetjük ki a valós idejű adatáram (streaming-) technológiák segítségével. Ez a folyamatos, valós idejű adatáram (hang, mozgókép) átviteli technikák összefoglaló neve. Ezen technikák segítségével a számítógépre érkező adatokat azonnal láthatjuk, hallhatjuk, és nem kell megvárni amíg az egész állomány letöltődik.Számos szabvány létezik, amellyel lehetőségünk nyílik az adatáram-szolgáltatásra, illetve annak vételére. A legelterjedtebb ilyen szabvány a Real Networks cég RealPlayerén alapul. De a felhasználók kegyeiért az Apple és a Microsoft is ringbe szállt a saját technológiájával.Az adatok vételéhez a böngészőprogram önmagában nem elegendő, külön plug-in programra is szükségünk van. Ezek általában ingyenesen hozzáférhetők, a technológia díját a szolgáltató fizeti meg a szerver oldali program megvásárlásakor. Az Apple QuickTime technológiájának éppen az a vonzereje, hogy nincs szükség szerver oldali alkalmazásra, így az a szolgáltatók számára is ingyenes.A legrégebbi és a legelterjedtebben azonban kétségkívül a Real-Playert használják. A RealPlayer az újabb böngészőprogramokkal együtt érkezik, ha még sincs meg nekünk, akkor letölthetjük a RealNetworks honlapjáról (www. real. corn). Ezután telepíteni kell a szoftvert, és máris használhatjuk az adatáram-technológiát. Ettől fogva, ha egy olyan weblapra érünk, ahol RealPlayer formátumban van elhelyezve anyag, akkor a lejátszó automatikusan elindul, és máris hallhatjuk, vagy láthatjuk a kívánt adást.Nézzünk be például a TV2 weblapjára a www.korridor.hu lapon. Itt azok a riportok, ahol kamerát is látunk a cikk mellett, videó részleteket is tartalmaznak. Ha rákattintunk a cikkek mellett látható képre, akkor a böngésző automatikusan elindítja a RealPlayer ablakot, és már láthatjuk és hallhatjuk is a riportot. A filmek lejátszása előtt néhány másodpercig várni kell, amíg a RealPlayer pufferel, vagyis a film egy részét előre letölti. Erre azért van szükség, hogy az átviteli vonalban keletkező kihagyások egy részét kompenzálni tudja a program, és ne halljuk, lássuk szaggatottan a hangot, képet. Hasonlóképpen lehetőségünk van hallgatni a magyar rádióadókat még akkor is, ha külföldön vagyunk. Lépjünk be www.hullamvadasz.hu címre. Itt az Elő Adás linkre kattintva számos rádióadó műsorát hallgathatjuk meg az Interneten keresztül is. Sőt léteznek olyan adók is, amelyek csak az Interneten keresztül sugároznak.A RealPlayer segítségével mindenféle adás vételére lehetőségünk van, akár mozifilm-előzeteseket is nézhetünk. Ha az Interneten elérhető sávszélesség tovább növekedik, akkor valószínűleg a streaming - technológia segítségével az Internet képes lesz fölváltani a hagyományos hírközlő eszközöket is.

51


Keresés az Interneten

Ma már közhely, hogy az Interneten tárolt információ mennyisége robbanásszerűen növekszik. A legismertebb információ tárolására, közvetítésére és megjelenítésére alkalmas rendszer a Web (World Wide Web), amelyben a dokumentumokat szolgáltató szerverek száma milliós, a tárolt dokumentumoké pedig százmilliós nagyságrendű, s mindezen számok nagyjából hathavonta duplázódnak. A web csak egy a meglevő sok információs rendszer közül. Ismertebbek még az ftp szerverek, a hírcsoportok (Usenet News), és a gopher. Ez a kis dokumentum a Web kereséshez kíván segítséget nyújtani.

Mit kereshetünk a Weben? A Web rendszerekben tárolt dokumentumok többsége szöveges formátumú, melyek egy része "sima" szöveg (plain text), a többsége viszont megjelenítési és Web kapcsolati utasításokkal teletűzdelt speciális formátumú szöveg, ún hipertext (HTML). Ezeket a dokumentumokat egészíti ki kép, videó, hang és ezernyi más formátumú anyag (Postscript, PDF, VRML, programkód, stb, stb), melyek letöltésére és megjelenítésére a Web böngészők (Netscape, Internet Explorer, Lynx, stb) használhatóak.

A keresés alapvetően a szöveges állományokra korlátozódik, kevés kisérleti rendszer létezik csak a kép és hang típusú anyagok keresésére. A szöveges állományok közül is csak a standard HTML és a text kereshető. Az egyéb anyagok általában ezek mentén érhetőek el, tehát például egy kép a hozzá tartozó szöveges leírás alapján található meg. Vannak olyan speciális adatok is, melyek nem Web dokumentumok, de Web kereső rendszerekben szerezhetjük be őket. Ilyenek pl. a telefonszámok, email címek, stb.

A Web keresés jelenlegi alapvető eszközei az ún. kereső és katalógus rendszerek (search engine, index), melyek speciális tartalmú Web szerverek - a megszokott Web böngészőnk használatával érhetjük el őket. A két elnevezés mögött két alapvetően eltérő filozófiájú rendszer húzódik meg.

A katalógus rendszerek (avagy webliográfiák) hasonlóak a könyvtári katalógusokhoz, kísérletet tesznek a Weben tárolt anyagok katalogizálására.

A kereső rendszerek (search engine) ezzel szemben a teljes Web módszeres és rendszeres végigjárására vállalkoznak, így egy sokkal teljesebb képpel rendelkeznek a Weben tárolt dokumentumokról.

A Web keresés lépései:

A Web keresés is "olyan, mint a matematika: mindent szabad, ami örömet okoz." (dr. Rózsa Pál, BME). Nincs bevált, és mindenki által követendő módszertan. Mindenki saját magának alakítja ki kedvenc stratégiáját. Minden keresés egyedi: még ugyanaz az ember sem biztos, hogy valamit kétszer ugyanúgy talál meg, sőt az sem biztos, hogy másodjára megtalálja, amit első alkalommal igen. Az itt megfogalmazott lépések

52


inkább jótanácsok, mintsem egy mindenkinél beváló menetrend elemei. Azért érdemes végigolvasni és kipróbálni ezeket a lépéseket, mert jó trükköket tanulhat az ember menet közben.

Fogalmazd meg, hogy mit keresel! A keresés első lépése az analízis. Az elképzelt dokumentum alapján a keresési minta (kulcsszavak, kategóriák) előállítása, melyek a keresés sikere alapvetően múlik. Rosszul választott kulcsszavak könnyen vezetnek a "nem találok semmit" és a "532,983 találat" két szélsőséges végeredmény valamelyikére. Első lépés a kategóra leírása, azaz megpróbáljuk a keresett dokumentumot témája alapján a katalógus rendszerek kategóriáinak valamelyikébe besorolni.. A második lépés a kulcsszavak kiválasztása. Azokat a szavakat és kifejezéseket (idézőjelek közötti szavak) kell megfogalmazni, melyek a lehető legpontosabban körülhatárolják a keresett dokumentumot, egyrészt pozitív (megerősítés), másrészt negatív (kizárás) alapon (pl. szerepeljen benne a cikk szó, de ne szerepeljen benne a törvénycikk szó).

Próbálj ki egy általános kereső rendszert! Ha sikerült jól eltalálni a kulcsszavakat, akkor egy kereső rendszer egyből visszaadhatja a keresett dokumentumot (pl. az Altavizsla jó találatot ad a "VB'98 Franciaország" keresési mintára). Itt érdemes inkább pontosabb kifejezésekkel próbálkozni, mint kulcsszavakkal. Előnyös azokat a kereső rendszereket alkalmazni, melyek képesek az eltalált kulcsszavak és kifejezések alapján egy százalékos illeszkedési mutatót is visszaadni (pl. a meta keresők, vagy a Northern Light). Ez a lépés az esetek csak kis részében vezet eredményre, de gyorsasága miatt mindenképpen érdemes kipróbálni. Ezen kívül segíthet további kulcsszavak megfogalmazásában is, elsősorban a nem releváns anyagokat kizáró szavakat sorolhatunk fel az első eredményeket látva.

Jöhetnek a katalógusok! Ha a keresett dokumentum jól katalogizálható, akkor egy általános célú katalógus rendszerben a nyomára lehet bukkanni. A siker itt kevésbé a kulcsszavakon, sokkal inkább a katalógus kategória pontos megállapításán áll vagy bukik, illetve azon, hogy a dokumentum mennyire tartozik az "általános érdeklődésre számot tartó anyagok" közé. Az "érdemes-e" kérdés hatékony eldöntéséhez rutin szükséges. Sokan feleslegesnek értékelik ezt a lépést, mivel a nehezen katalogizálható, vagy az új, és széles körben nem ismert dokumentumok esetén nem sok esély van a találatra. Ilyen esetekben a speciális, az adott szűk területre koncentráló (ún. dedikált) katalógusok, Web gyűjtemények jöhetnek szóba. Ilyen állandó gyűjtemények felkutatására azonban már jól használhatóak a katalógus rendszerek. Ezek a gyűjtemények általában egyszerű web lapok, ahol a terület legfontosabb Web helyei, a legfrissebb hírek, stb. vannak felsorolva (mindig érdemes ellenőrizni a lap utolsó módosítási dátumát).

Ismét vissza a kereső rendszerekhez Ha az első "hirtelen" keresés és a katalógusok nem vezettek eredményre, akkor a kereső rendszerek módszeresebb használata következik. Itt már a felsorolt kulcsszavak mindegyikére szükség van: a lehető legpontosabban kell körülírni a keresett

53


dokumentumot. Ehhez általában az összetett keresést (advanced search) kell igénybe venni. Ennek alapvető módszere az ún. Boolean keresés, amikor a kulcsszavakat és kifejezéseket egy Boolean kifejezésbe foglaljuk az AND, OR, NOT, esetenként a NEAR és ADJ kulcszavakkal (pl. Altavizsla: "(keresés NEAR Internet) AND (ismét NEAR vissza)"). A Boolean keresésre nem minden rendszer képes. A százalékos találati arány szerint rendező keresők (pl. Northern Light) esetében a keresési ablakba minél több kulcsszót, kifejezést kell írni. A keresés esetenként többször is megismételendő a találattól függően. A két szélsőséges eset (minden vagy semmi) között kell eltalálni azt, amikor a visszaadott dokumentumok száma ésszerűen kicsi; vagy azt az esetet, amikor a találati lista elején van, amit kerestünk.

Ingyenes email postafiók létrehozása

Ingyenes levelező programok: Freemail (www.freemail.hu) Egon (http://egon.gyaloglo.hu) Extra (http://stop.extra.hu/extra)

Nézzük a freemailt! A postafiók létrehozása során [email protected] típusú email címet fogjuk megkapni.

A postafiók létrehozása 7 lépésből áll, melyet a következő ábrasor szemléltet.

1. www.freemail.hu

54

http://www.freemail.hu/

mailto:[email protected]

http://stop.extra.hu/extra

http://egon.gyaloglo.hu/



Miután begépeltük a www.freemail.hu címet erre a felületre fogunk érkezni. Itt ha már van azonosítónk és jelszavunk akkor beléphetünk a rendszerbe, ha nincs akkor nincs más dolgunk a regisztráció gomb segítségével létrehozhatjuk elektronikus levélcímünket.

2. teljes név és azonosító megadás

Ennek a lépésnek során meg kell adni a teljes nevet és az azonosító szót amivel majd be szeretnénk lépni a rendszerbe.

Fontos szabályok: 1. Mindenképpen meg kell adnunk a teljes nevet és az azonosítót 2. Az azonosító csak kis betűvel kezdődhet, nem lehet szám vagy

bármiféle írásjel sem. 3. Előfordulhat, hogy a kért azonosító már foglalt vagyis már valaki

más használja azt a rendszerben. Ilyenkor új azonosítót kell kitalálnunk magunknak.

Tehát ha pontosan megadtuk a nevünket és az azonosítónkat a tovább gomb megnyomásával folytathatjuk a regisztrációt.

3. A jelszó megadása

55



Ebben a lépésben a belépéshez szükséges jelszót kell megadnunk. Ez fogja biztosítani, hogy más nem férhet hozzá a leveleimhez, ha nem ismeri a jelszót. A jelszót kétszer kell begépelni.

Fontos szabály:

1. Mindkétszer ugyanazt a jelszót kell begépelni. 2. A jelszónak legalább 5 karakternek kell lennie, de nincs formai

megkötés mint az azonosítónál. A jelszó akár számmal, nagybetűvel is kezdődhet.

Tehát ha pontosan megadtuk a jelszavunkat a tovább gomb megnyomásával folytathatjuk a regisztrációt.

4. statisztikai adatok megadása

Ebben a lépésben a foglalkozásunkat, lakóhelyünket, életkorunkat adhatjuk meg, de ezek csak opcionálisak, vagyis nem kötelező ezeket megadni.A tovább gomb megnyomásával folytathatjuk a regisztrációt.

5. Adatok ellenőrzése

56


Ebben a lépésben ellenőrizhetjük, hogy helyes adatokat adtunk-e meg.

Fontos megjegyzés:

Még mielőtt tovább lépnénk be kell gépelni a jelszavunkat a jelszó utáni mezőbe máskülönben a rendszer nem enged tovább minket. A tovább gomb megnyomásával folytathatjuk a regisztrációt.

6. A levélcím tényleges elkészítése.

Ebben a lépésben elolvashatjuk a levelezéssel kapcsolatos tudnivalókat, kötelezettségeket. De ami ennél is fontosabb, hogy a tovább gomb segítségével ténylegesen létrehozhatjuk a levélcímünket. Ugyanis eddig csak az adminisztratív dolgokat adtuk meg.

7. Információs képernyő

57


Ha ezt a képernyőt látjuk az azt jelenti, hogy elkészült és használatra kész az elektronikus levélcímünk. A tovább gomb megnyomásával befejezhetjük a regisztrációt. A tovább gomb megnyomása után a főképernyőhöz fogunk ismét eljutni (lásd: 1. ábra), ahol is beléphetünk (azonosító + jelszó), és megnézhetjük a leveleink.

Üzleti alkalmazások a weben

Elektronikus kereskedelem (e-commerce)

Az internet technológia használata a tranzakciók és az üzleti kapcsolatok növelésére, különösen két területen: a szállítókkal, valamint a végfelhasználókkal (vevőkkel) való kapcsolattartásban. Az e-kereskedelmen belül 3 konkrét területet érdemes megjelölni: 1. EDI és VANs alkalmazások

58


2. Eladások-vásárlások folyamata (B2B, B2C, M-comm.) és adatvásárlás, -eladás, 3. kommunikáció (pl. Intranet) szállítókkal, viszonteladókkal és végfelhasználókkal való kapcsolat.

EDI: Olyan elemet, technikát is alkalmazó a gyakorlatban, mint amilyen például a vállalatok, bankok és egyéb szervezetek közti kereskedelmi kapcsolatot támogató elektronikus adatcsere, azaz az EDI, vagy jó néhány ma is használatos elektronikus fizetési mód. Amint a rendszerek közti adatok cseréje az elektronikus kereskedelem egyik kritériumává vált, az elektronikus adatcsere - EDI - szükségszerűen került a figyelem középpontjába. Segítségével ugyanis akkor már mintegy másfél évtizede, számos rendszer között valósították meg olyan okiratok elektronikus úton való cseréjét, mint az ajánlat, megrendelés, visszaigazolás, a szállítás jelzése vagy az átutalási megbízás. Világossá vált, hogy az EDI az elektronikus kereskedelem egyik alapvető formája. Ebben az időben több EDI-szervezet változtatta meg a nevét, és vette be új nevébe az elektronikus kereskedelem kifejezést.

e-business: Üzleti folyamat átalakítása a Web-technológia és a meglévő informatikai rendszerek felhasználásával. Összefoglaló elnevezés, amely bármely, - akár vállalaton belüli - üzleti tevékenységet lefed, amely az IBM által népszerűsített kifejezés a számítógépes hálózatokon folyó üzleti tevékenységek összefoglaló elnevezésére.

B2C (Business-to-Consumer elektronikus kereskedelem): Az elektronikus kereskedelem azon típusa, melyben az üzleti szereplő által megcélzott fél a fogyasztó. A kereskedelem, a vásárlás hétköznapi menete átültetődött egy új médiumra.

B2B üzletfelek közti (elektronikus) kommunikáció; ellentétben a 'B2C' (Bussiness to Consumer) eladó és fogyasztó (vevő) közti kommunikációval; a különbség a műszaki nyelvezetben és a használt kifejezésekben van; egy egyszerűbb, internet-korszak előtti formája volt az "EDI" (Electronis Data Interchange);

Intranet Az intranet az Internet mellett, időben utána megjelent fogalom. Az intranet tulajdonképpen a hálózaton belüli hálozat megjelölésére szolgál, ahogyan azt a neve is mutatja (intra: valamin belül lévő, valamin belüli). Manapság egyre nagyobb figyelem irányul rájuk és a velük kapcsolatos alkalmazásokra. A legtipikusabb intranet egy vállalat belső hálózata, amely természetesen más hálózatokkal összekötve egy internet részeként is működhet.

Internet és a biztonság

Saját hálózatunk védelme, a különböző támadások megelőzése, illetve az esetleges támadások felderítése nagyon fontos feladat. Sajnos az elmúlt években nem csak a technika fejlődött, hanem a számítógépes bűnözés is jelentősen átalakult. Ennek egyik virágzó fajtája a hálózati kalózkodás, a különböző rendszerekbe való bejutás, onnan az adatok eltulajdonítása, illetve a rendszer szétrombolása. Tekintve, hogy mindenki fontos, adott esetben akár titkos anyagokat is tárol a saját hálózata gépein, ezért a betö-rést vagy a szerverek szétrombolását mindenképpen meg kell akadályoznunk.

59

http://gisfigyelo.geocentrum.hu/informatika/kisokos_internet.html

http://gisfigyelo.geocentrum.hu/informatika/kisokos_halozat.html



http://gisfigyelo.geocentrum.hu/informatika/kisokos_internet.html

http://www.mimi.hu/informatika/elektronikus_kereskedelem.html

http://www.mimi.hu/informatika/elektronikus_kereskedelem.html

http://www.mimi.hu/informatika/szamitogepes_halozat.html


A fentebb ismertetett megoldások közül a közbülső szerver, illetve, a NAT is biztosít egyfajta védettséget, hiszen teljesül az „ami nem érhető el, az nem is támadható” elv. Persze bizonyos esetekben ez kevés, hiszen ha egyes szolgáltatási portok nyitva vannak, azok potenciális támadási felületet biztosítanak. Sokszor a kalózok célja nem is a betörés, hanem a szolgáltatás megbénítása, a gép megfojtása oly módon, hogy a szol-gáltatási portot olyan mennyiségű kéréssel árasztják el, amit a gép azután képtelen kiszolgálni. Az ilyen jellegű támadásokat DoS támadásoknak (Denial of Service) nevezzük.

Firewall

Egy nagyobb rendszer védelméhez tehát mindenképpen indokolt lehet egy tűzfal (firewall) szerver/szoftver üzembeállítása. Mi is az a tűzfal? Tulajdonképpen ez egy olyan megoldás (hardver vagy szoftver implementációk is léteznek), amely kifejezetten a hálózat védelmét, a támadások megakadályozását és felderítését szolgálja. A tűzfal rendszerben nagyon szigorú szabályokat írhatunk elő a hálózati forgalomra nézve. Megadhatjuk, hogy a belső hálózat mely gépei milyen portokat érhetnek el, hogy kívülről mi legyen látható és mi nem. Tulajdonképpen számos szempont alapján felépíthető egy teljes védelmi stratégia, amely hatékonyan védi a belső hálózatot és ellenőrzi a rajta átmenő hálózati forgalmat. Statisztikai úton egy jó tűzfal képes felfe-dezni a DoS támadásokat és védekezni ellenük.

Általában a tűzfal, mint megoldás, valamilyen hardver és szoftver együttes megvásár-lását jelenti. Bizony a hardver erőforrás igénye és az ára a legtöbb megoldásnak elég költséges. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy egy betörés milyen károkat tud okozni, akkor hamar kiderül, hogy sokszor már a csatlakozás legelején érdemes be-fektetni és a megfelelő védelmi rendszert kialakítani. Ha megvárjuk az első támadást — és erre előbb-utóbb úgyis sor kerül —, akkor a károk helyreállítása sokkal többe kerülhet.

Virtual private network (VpN)

Olyan virtuális számítógépes hálózat, amely publikus kommunikációs csatornák és eszközök segítségével valósul meg, de az azokon zajló esetleges egyéb forgalomtól elkülönülő, mások számára nem hozzáférhető egységet képez.

A VPN lehetőséget biztosít a cégek és szervezetek számára, hogy intranetjüket alkalmazottaik számára elérhetővé tegyék a publikus Internet-infrastruktúrán keresztül a nékül, hogy az átküldött adatokat az illtéktelen hozzáférés veszélyének tennék ki.

A VPN az adatok védelmére a hitelesítés mellett különböző titkosítási technikákat is alkalmaz, amelyek illetéktelenek számára használhatatlanná teszik azokat.

Ellenörző kérdések

60

http://pcforum.hu/szotar/?term=titkos%EDt%E1s

http://pcforum.hu/szotar/?term=hiteles%EDt%E9s

http://pcforum.hu/szotar/?term=intranet

http://pcforum.hu/szotar/?term=eszk%F6z

http://pcforum.hu/szotar/?term=virtu%E1lis


Számítástechnikai alapismeretek

Bevezetés

A személyi számítógépet néhány éve még csak a profik használták (az irodákban, műszaki és tudományos körökben). Ma a PC már nélkülözhetetlen a kereskedelemben is, mert a levelezések nélküle már nem intézhetők el, de a szállítók és vevők címlistáját is innen lehet a legkönnyebben lehívni. A PC-k az

61


emberi kéz munkáját helyettesítik, amikor munkafolyamatokat irányítanak, autókat szerelnek össze. Ezenkívül távoli földrészeken élő emberekkel is tudunk rajta keresztül kommunikálni.

Manapság sok családnak van már otthon is PC-je. Ennek egyrészt az az oka, hogy időközben a hardver és a szoftver olcsóbb lett, másrészt pedig az, hogy majdnem minden munkahelyen van már számítógép, és az embereknek szükségszerűen meg kellett tanulni a számítógép kezelését.

Ez aztán arra ösztönözte a gyártókat, hogy a piac eme új és vonzó területét feltárják, és azt a vevők igényeihez igazítsák. Így aztán ma-napság minden elképzelhető kívánságnak eleget tudnak tenni, meg-fizethetők a szoftverek és a hardverek, vannak játékok kicsik és nagyok számára, otthonról lehet bankügyleteket intézni, a számítógépek felhasználhatók a multimédia területén és csatlakozni lehet az Internetre is, hogy csak néhány példát említsünk. Mindezért fontos, hogy e sok tekintetben nélkülözhetetlen eszköz belső felépítését is megismerjük, és az egyik legelterjedtebb felhasználói környezetet a windows –al megismerkedjük és kezelését megfelelően alkalmazni tudjuk.

A tárgy Célkitűzése

- Ismerje az számítógép működésének alapelveit.- Ismerje a számítógép hardveres felépítését.

Elméleti / gyakorlati óraszámok: 1 / 1 / hét

Alapfogalmak, a hardver

A személyi számítógép története

A személyi számítógépek története csak 1976-tól datálódik. Ekkor építette meg Steven Jobs és Steve Wozniak (akkoriban egyetemi hallgatók) az első „személyes használatra szánt számítógépet”, amelyet Apple-nek neveztek el. 1977 januárjában megalapították azonos nevű cégüket, mivel nem találtak gyártót találmányukhoz. A Commodore cég 1977-ben mutatta be első PC-jét, a PET-et (Personal Electronic Transactor), őket követte 1978-ban az Atari, majd 1979-ben a Texas Instruments.De a szakma csak akkor figyelt fel, amikor az IBM 1981-ben bemutatta személyi számítógépét. Ebben a PC-ben az Intel cég 8086-os processzora volt. Az operációs rendszert (MS-DOS) az akkor még kis cégnek számító Microsoft fejlesztette ki. A közvélemény, és ami jelentősebb: a szakma az IBM személyi számítógépét fogadta

62


el szabványnak. Es ezen sem az Apple, sem a Commodore nem változtathatott, hiába is szerették volna saját rendszerüket előtérbe helyezni. A többi gyártó cég, a Compaq, Hewlett Packard, Olivetti, Siemens már ehhez az IBM, illetve ipari szabványként elfogadott rendszerhez igazodtak. Előre még csak nem is lehetett sejteni, mekkora fejlődést indít el, hogy ilyen sok cég kezdett IBM kompatíbilis számítógépeket gyártani. Ettől kezdve ugyanis rohamosan esni kezdtek a PC-árak. A gyártás és a gépek teljesítménye eközben felmenő tendenciát mutatott. Egy 1981-es PC az akkori árának ma hozzávetőlegesen csak az 5–10%-ába kerülne – ha egyáltalán még hozzá lehetne jutni.

A személyi számítógépek (PC –k)

A személyi számítógép vagy PC elnevezés akkor vált általánossá, amikor az IBM szokásos szerénységével az IBM-PC-t „a” számítógépnek (PC-nek, Personal Computer) nevezte. Ezek után a számítástechnika átvette ezt az elnevezést. Ha tehát a könyv a továbbiakban PC-ről be-szél, akkor nem csak az IBM termékéről lesz szó, kivéve, ha erre külön felhívjuk az olvasó figyelmét. A technika lehetővé teszi a gyártóknak, hogy testreszabott, egyéni számítógépekkel jelenjenek meg a piacon. Éppen ezért nehéz megtalálni az egyes csoportok közötti átmenetet.Következő kiszerelésekben találhatók meg a PC –k:

- Telepített rendszerek – asztali PC, torony- Hordozható számítógépek – laptop, notebook, notepad

Portable és laptop Notebook és Subnotebook Notepad, PEN-PC, Penbook Palmtop, zsebszámológép, handheld Pocket-computer, Organizer

- Hobby vagy házi számítógép

Adatfeldolgozás alapmodellje

Aki egy új témakörben el akar merülni, annak meg kell ismerkednie a legszükségesebb elméleti alapfogalmakkal. Azt a tudományágat, amelyik az elektronikai adatfeldolgozással foglalkozik, informatikának nevezzük. Ebben a fejezetben azokról a dolgokról olvashatunk, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megértsük, hogyan kell kezelni a PC-t. Adatfeldolgozásról akkor beszélünk, amikor az adatokat be-visszük a számítógépbe, azokat a számítógép feldolgozza, majd kiadja. Minden információt adatnak nevezünk. Lehet ez egy betű, szó, számjegy, de mérési érték vagy jel is. Manapság a számítógép beszédet, zenét, grafikát, képet és videót is fel tud dolgozni. Éppen ezért egyre ritkábban beszélünk adatfeldolgozásról, ehelyett az információ- feldolgozás szót használjuk. Miután az információ szó benne van az informatika szóban is, az „információfeldolgozás” pontosabban határozza meg a számítógép feladatait.Ha összehasonlítjuk, hogy hogyan dolgozik egy számítógép és egy ember, akkor sok azonosságot fogunk felfedezni. Kezdjük tehát:

63


Az ember akusztikai és/vagy optikai jelek formájában kap információkat (hallás és látás = bemenet), ezeket a szemén és a fülén keresztül érzékeli és továbbítja az agynak. Az agy rendezi, összehasonlítja és megvizsgálja (feldolgozza) a beérkező információkat. Az emlékezet elraktározza ezeket. A kommunikációhoz (kimenet) az-után a beszéd, vagy az írás áll rendelkezésre. Ezeket a belsőleg tárolt adatokat azután hangszalagra vagy írásban lehet rögzíteni

Az ember működési vázlataA számítógépek is a bemenet feldolgozás kimenet elvén működnek. A bemenetre a billentyűzet, a beolvasó eszközök, az egér vagy adat-hordozók (hajlékonylemezek, mágneslemezek stb.) szolgálnak. A fel-dolgozás a központi egység (a processzor) feladata. A kimenet a monitoron vagy a nyomtatón jelenik meg. Külső tárolóként a hajlékony le-mezek vagy merevlemezek állnak rendelkezésre.

Számítógép működési vázlata

Adatszerkezetek és információk

64


Az analóg adatokat folyamatos formában lehet megjeleníteni. Tipikus analóg eszköz pl hőmérő vagy autó sebesség mérő szerkezetet. Az ember képes komplex számokkal dolgozni, illetve képet és szavakat ugyan úgy képes feldolgozni, mint analóg adatokat. A számítógép az analóg adatokkal nem tud mit kezdeni. Először digitalizálni kell az analóg információkat. A digitalizálás a digit angol szóból ered, aminek a jelentése számjegy. Tehát a számítógép működése digitalizált adatokkal dolgozik, ugyanis csak két állapotot tud megkülönböztetni, (folyik áram, illetve nem folyik) de ezt elképzelhetetlen sebességgel, vagyis 0 vagy 1. Ezt hívjuk kettes számrendszernek. Mivel a két értékű állapot angol elnevezése a binar szó, ebből alakult ki a bit, amely az adatfeldolgozás legkisebb információ egysége(alapegység). A számjegyeket és a parancsokat is kódolással használja a processzor, és az összes kivitelezendő feladatot is, és ugyanígy történik a monitoron vagy a nyomtatón történő megjelenítésen is. 8 Bit = 256 számkombinációs lehetősség adódik. 8db bit = 1 byte. 1 byte egy karakter ábrázolásához szükséges legkisebb egység. 1 byte -al 256 karaktert lehet kódolni. Byte -ban szokás megadni az adattárolók nagyságát (befogadóképességét).

A számítógép felépítése és működési elve

CPU - központi egység

Minden számítógép fő alkotórésze a központi egység. Ez határozza meg a PC teljesítményét és az árát, mivel a számítógép összes többi alkotórészét ezzel a résszel kell összhangba hozni. A központi egységnek két része van: a tulajdonképpeni processzor (CPU = Central Processing Unit, központi feldolgozóegység), és a belső tár (munkatár vagy memória). De hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a két alkotóelemnek még további részei is vannak: a processzor számító- és vezérlőrészből, a belső tároló pedig „nem felejtő” (ROM = Read Only Memory, csak olvasható memória) és egy „felejtő” (RAM = Random Address Memory, tetszőleges elérésű memória) tárolóból áll. A „felejtő” azt jelenti, hogy a számító-gép kikapcsolása után az adatok, amik a munkatárolóban voltak, eltűnnek.Azokat az információkat, amelyekre a vezérlő- és a számítórésznek szüksége van, a belső tárolóból kapják meg. Ezek az építőelemek azonban csak bináris információkat tudnak feldolgozni. Ezért a már ismert számjegyeket, betűket és karaktereket először egy külön tartományban kódolni, a monitorra való kimenet előtt pedig ismét dekódolni kell.Az egyes alkotóelemek feladatai világosan definiálhatók:

A vezérlőegység irányítja és koordinálja a munkaprogramnak meg-felelően az egész folyamatot. A tárolóból felveszi az utasításokat, értelmezi őket és vezérli az utasítások végrehajtását.

A feldolgozóegység az aritmetikus (összeadás, kivonás) és a logikai (ES – VAGY– NEM) feladatokat végzi.

A belső tároló tárolja a programokat vagy programrészeket, felveszi a feldolgozandó adatokat és továbbítja őket a processzornak, átveszi a feldolgozott adatokat és kiküldi azokat pl. a monitorra.

65


Központi egység működési elveA gyakorlatban természetesen nem minden, a központi egységhez tartozó elem található egyetlen chipen. A ROM és RAM tárolók pl. több egymástól elkülönített chipből állnak.

Belső adattároló Feladata

Mint ahogy azt már említettük, a belső munkatároló egy nem felejtő (ROM) és egy felejtő (RAM) tárolóból áll.A ROM -tárolóban találhatók azok a programok, amelyek a processzort vezérlik. A ROM jellegzetes feladatai közé olyan rutinfel-adatok tartoznak, mint például a számítógép önvizsgálata vagy annak a jelnek a kiadása, amelyik jelzi, hogy a bekapcsolás után meg-kezdhető-e az adatbevitel. Azt az utasítást, amely ezt a jelet kiadhatóvá teszi, a ROM az operációs rendszer fixen integrált alkotórészé-tó1 kapja. Ezt az alkotóelemet gyakran firmwarenek (eleve beépített szoftvernek) nevezik. A RAM tárolóba egy külső tároló (hajlékony- vagy merevlemez) olvassa be a szükséges programokat és adatokat (számjegyek, betűk, különleges jelek), és ez készíti elő ezeket a feldolgozásra. Ezeket az adatokat a RAM csak átmenetileg tárolja, a számítógép kikapcsolása után az adatok elvesznek. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor az adatokat a számítógép kikapcsolása előtt külső adathordozóra kell elmenteni, például hajlékonylemezre vagy a merevlemezre. Minél több ram van a számítógépünkbe annál, gyorsabban és hatékonyabban tudja az adatokat feldolgozni, mivel a ram-ba történő bemásolás időigényes és nem kell állandóan újabb programrészeket beolvasnia, és nagyobb anyaggal tud dolgozni annál gyorsabb az adatfeldolgozás.

Külső tárolók

66


A programok csakúgy, mint az adatok (p1. szövegdokumentáció, adat-bankok) jóval nagyobb terjedelműek, mint amennyit a belső tároló kapacitása elbír. Ezért van szükség további tárolási lehetőségekre. Mivel ezeket a tárolókat a központi egységen kívül helyezték el, külső tárolóknak nevezzük. A feladatuk az, hogy a programokat, illetve az adatokat tartósan tárolják, s így szükség esetén mindenkor átad-hassák azokat a belső tárolónak.Ez újabb problémákat vet fel: a külső tárolók (hajlékonylemez, merevlemez) kapacitása jóval nagyobb, mint a belső tárolóé. Így aztán lehetetlenség egy egész könyvet vagy egy komplett programot beolvasni a belső tárolóra. Mi tehát a teendő? A számítógép úgy segít magán, mint az ember: a programokat és az adatokat adagokra bontja. Az adagok azonban csak akkorák lehetnek, hogy a program-és az adatrész együttesen elférjen a belső tárolóban. Az operációs rendszer feladata az, hogy miután megtörtént a feldolgozás, a külső tárolóból újabb adagot tartson készenlétben.

A buszrendszer

Az operációs rendszer közvetíti és vezérli az adatok áramlását a belső tárolótól a külsőig, illetve a munkaeszközökig, valamint felelős a belső tároló és a processzor közti kommunikációért. Ahhoz, hogy az operációs rendszer ezeket a feladatokat el tudja végezni, megfelelő „szállítóeszközre” van szüksége. A szaknyelv ezt a szállítóeszközt buszrendszernek nevezi. Ez tulajdonképpen számos vezetékből áll, amelyek a számítógép részeit kötik össze egymással. Hogy ne alakuljon ki közlekedési káosz, minden egyes vezetéknek megvan a pontosan meghatározott feladata. Különbséget kell tenni vezérlő-, cím- és adatbusz között. Ezeknek az információcsere a feladata. A címbusz jelzi a szállított adat pontos leadási helyét, az adatbusz vezetékein keresztül továbbítódnak az adatok, a vezérlőbusz pedig összehangolja a szállítást, meghatározza a szállítási irányt és hasonló vezérlési feladatokat lát el. Altalában egy vezetékkel csak két eszközt szoktak összekötni, a buszrendszerre azonban több komponens is rácsatlakoztatható. Ahhoz, hogy a központi egységhez, illetve más eszközökhöz is le-hessen csatlakozni (pl. hajlékonylemez, monitor, billentyűzet), szükség van ún. interfészekre. A hardverben ez az interfész egy egyszerű csatlakozó. Ahhoz azonban, hogy a kommunikáció mindkét irányban zökkenőmentesen folyhasson, a mindenkori vezérlőprogramokat össze kell hangolni.

67


Buszrendszer

A be- és kimenetet, illetve a tárolóeszközök vezérlésének komplex feladatát vagy a tárolóeszközök komplex feladatait egy speciális vezérlőeszköz, röviden vezérlő (controller) végzi. Ennek az eszköznek gyakran saját processzorai és tárolói vannak.Már megállapítottuk, hogy a számítógépek csak kettes számrend-szerbeli adatokat tudnak feldolgozni, (0 és 1) és a „gépszó” 8 bit (1 byte)-ból áll. Mivel azonban egy összekötő vezetéken mindig csak egy egész byte-ot lehet szállítani, legalább nyolc vezetékre van szükség akkor, ha 8 bitet egyidejűleg kell szállítani. Manapság a gyors számítógépeknek 16-32 összekötő vezetéke van, így egyszerre több gépszót tudnak továbbítani.

Ebből áll egy személyi számítógépAzt már tudjuk, hogy hogyan dolgozik a számítógép és milyen a fel -építése. Ennek ellenére dolgozni még nem tudunk rajta. Egy PC sok egymásra épülő részből áll, amelyek egyenként önállóan nem érnek semmit. A PC nagyjából a következő részekből áll:

a) a hardver, amelynek további alkatrészei vannak: a rendszeregység és a be- és kimeneti egységek stb.

b) az operációs rendszer (pl. MS-DOS, WINDOWS 95, Unix, OS/2 stb.)c) a felhasználói szoftverek (szövegszerkesztő programok, rajzprogramok, adatbázis

kezelők stb.)

Ha csak egy rész is hiányzik, a PC ugyanúgy nem ér semmit, mint autó kerekek nélkül. A PC-t csak akkor használhatjuk probléma mentesen, ha az egymásra épülő rendszerrészek, egy megfelelő operációs rendszer és a felhasználói szoftver egyike sem hiányzik.

Hardver

A hardver lényegét a legkönnyebb megmagyarázni: a hardveren az értendő, ami kívülről látható és megfogható egy számítógépen. Látható pl. a monitor, a billentyűzet és a rendszeregység.A hardverhez tartoznak még azok az eszközök is, amiket a rendszeregységhez csatlakoztatunk. Lehet ez egy nyomtató, kiegészítő merevlemezek, modemek stb. Ezeket hívjuk perifériáknak.

68


Operációs rendszer

Ahhoz, hogy egy számítógép működjön, szükség van egy olyan programára, amelyik előkészíti a működéshez szükséges utasításokat. Ezt a programot operációs rendszernek nevezzük. Már a név is arra utal, hogy a számítógépnek erre a programra az operációhoz, azaz a működéshez van szüksége.Az operációs rendszernek számos feladata van: ez vezérli a számítógépet, adatokat és utasításokat továbbít a számítógéphez, kezeli a külső és a belső tárolókat, ellenőrzi és vezérli a perifériákból érkező és ezekhez áramló adatokat.Az operációs rendszer azonban egyben a számítógép és az ember közti interfész is, amely nélkül az ember nem tudná használni a számítógépet.

Felhasználói szoftverMindazt a képességet és teljesítményt, amit egy PC-n értékelünk a felhasználói programok szolgáltatják, ezeket egyszerűen szoftvernek nevezzük. Ezek teszik lehetővé, hogy a számítógép feldolgozza a szövegeket, grafikus ábrákat rajzoljon, bérszámfejtsen, címlistát rendezzen stb.A PC-k elterjedéséhez jelentősen hozzájárult az is, hogy ma sokoldalú és viszonylag olcsó szoftvereket lehet kapni. Szinte olyan probléma, amelyet egy megfelelő szoftverrel ne lehetne meg oldani.

A processzorok teljesítményéről

A számítógép legfontosabb része a processzor. A felhasználó a processzor teljesítménye alatt azt az időt érti, amelyre a processzornak szüksége van ahhoz, hogy egy bizonyos feladatot végrehajtson. Az tulajdonképpen nem érdekes, hogy ezt miként teszi. Ennek ellenére néhány dolgon mégis lemérhetők a processzor bizonyos tulaj-donságai. A számítógépnek, de mindenekelőtt a processzornak van két lényeges jellemzője, amelyek utalnak a teljesítményre: az egyik a szóhossz (bitszám vagy

69


bitszélesség), a másik az órajel frekvencia. Mindkettő azt a sebességet határozza meg, amellyel adatokat lehet feldolgozni. A bitszám jelenti, hogy egyszerre hány bitet-el tud egyszerre dolgozni a processzor, az óra jel frekvencia, pedig, hogy 1 másodperc alatt hány művelet hajt végre, ugyanis 1Hz alatt 1 munkaütemet hajt végre. Az órajel nagyságát Mhz-ben mérik.

Ki mindenki gyárt processzorokat?

Ama ismert összes processzor ősét az USA-ban, San Jose közelében található ma már szilikon völgynek nevezett környéken fejlesztették. Ellentétben az memória chipekkel, amelyeknél Japán (NEC, Fujitsu, Hitachi, Toshiba) uralja a piacot, a processzorok területén az USA a meghatározó. A kisszámú gyártók maguk között felosztott a piac a jellemző. Ezek: az Intel, AMD, VIA, Cyrix, Motorola ,Texas instrument cégek. Más cégek, mint az IBM, Apple vagy a DEC csak saját szükségletükre gyártanak processzorokat.A szabványprocesszorok körében a német és az európai ipar jelenleg nem játszik jelentős szerepet.A Sun, a Hewlett Packard, a MIPS, a DEC és az IBM cégek nagy teljesítményű, modern RISC-processzorokat (1. később) gyártanak.A PC-k számára gyártott processzorok körében két gyártó uralja a piacot: az Inter és az AMD. A Motorola az Intellel szemben abban a szerencsés helyzetben van, hogy processzorait más gyártók nem másolják le.

Kompatibilitás

A hardver vagy szoftver szóval kapcsolatosan gyakran felmerül a kompatibilitás fogalma. Például két számítógép akkor hardverkompatibilis, ha azonos funkciókat ellátó részegységeik egymás között kicserélhetők; abban az esetben szoftverkompatibilis, ha az egyik számítógépen futó program minden módosítás nélkül futtatható a másik számítógépen is. Két szoftver akkor kompatibilis, ha az egyik szoftverrel készített adatokat a másik szoftver is kezelni tudja.Amennyiben csak hardveres kompatibilitásról beszélünk, az kizárólag a hardvereszközök, a szoftveres kompatibilitás pedig kizárólag a szoftverek - programok és adatok - cserélhetőségét, átvihetőségét jelenti.

Perifériák

Perifériának nevezzük a számítógép központi egységéhez kívülről csatlakozó eszközöket, melyek az adatok ki- vagy bevitelét, illetve megjelenítését szolgálják.A felhasználók a számítógéppel végzett munkájuk során kizárólag a perifériákon keresztül kommunikálnak a számítógéppel. A perifériákat három csoportra oszthatjuk:

bemeneti egységek (input perifériák), kimeneti egységek (output perifériák), ki- és bemeneti egységek.

70


Bemeneti egységek – Billentyűzet

Angol neve: keyboard. A billentyűzetet adatbevitelre használjuk. A billentyűzet a számítógépek szabványos bemeneti perifériája. Az adatáramlás egyirányú: a billentyűzettől az alapgép felé. Több elnevezés is használatos manapság: pl. klaviatúra, tasztatúra.

A billentyűzet alapvetően három részre tagolódik, a középső (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerűen használhatunk. A profi (vakon gépelő) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyűn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére. Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyűt is:

Enter, Return - (kocsivissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a számítógép, amikor ezt a billentyűt megnyomjuk.

Shift - átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betűváltó.

Ctrl - (Control billentyű): a gép számára kiadott vezérlőkódok segédbillentyűje.

Alt - Az Alt más billentyűkkel együtt lenyomva, különböző programokban eltérő módon viselkedő, jelentésmódosító (kiterjesztő) billentyűként is használható. A billentyűt lenyomva tartva a numerikus billentyűzeten egy 0-255 közötti számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként értelmeződik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (pl. nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak)

Del, Delete - gépünk azt a karaktert törli a képernyőről, amelyik előtt a kurzor áll.

Backspace - (balra mutató nyil): A kurzortól balra lévő karakter törlése.

Tab - (tabulátor): segítségével a képernyőn egy soron belül nagyobb távolságokat ugorhatunk.

Caps Lock - csak kisbetűs/nagybetűs üzemmód kiválasztására szolgál.

A billentyűzet felső sorában 12 billentyű található, melyeken F betű és sorszám látható. Ezek a gép funkcióbillentyűi. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program definiálja.

A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyűzetét. Itt az összes számjegy szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni őket, ha a Num Lock billentyűt egyszer megnyomjuk. Megtalálhatjuk itt még a matematikai alapműveletek jeleit is. A számbillentyűknek nem numerikus módban más jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlő funkciók, a numerikus billentyűzet mellett külön is megtalálhatók:

71


Home-End - jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen egység (pl. menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort.

PgUp-PgDn - ahol használható, ott lapozni lehet a képernyőn felfelé ill. lefelé (page up/down).

Nyilak - a megjelölt irányba mozgatják a kurzort vagy egy kijelölt objektumot.

Ins, Insert - segítségével a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet választani.

Még négy, néhány esetben nagyon fontos gombot találhatunk billentyűzetünkön, melyek funkcióját az operációs rendszer és a használt program határozza meg.

ESC - (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás) Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb program esetében - ahogy elnevezése is mutatja - valamilyen befejezést, menüből való kilépést kezdeményezhetünk vele.

PrintScrn - a képernyő tartalmát a nyomtatóra (vagy a vágólapra) küldi.

Scroll Lock - szintén kapcsolóként üzemelő billentyű, nincs általános funkciója.

Pause/Break - az általunk elindított művelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését, ill. megszakítását eredményezi.

Bemeneti egységek

Egér

Az egér feladata, hogy segítségével a képernyőn jelentőséggel bíró szimbólumokat kiválaszthassuk, amelyek az adott programban egy-egy műveletet indíthatnak el, illetve különféle beállításokat végezhetnek. A legtöbb egér alján egy forgatható golyó található, azonban ma már egyre terjednek az optikai elven működő, mozgó alkatrészt nem tartalmazó egerek. Vízszintes lapon mozgatva az egeret, az elmozdulás irányának és mértékének megfelelően a képernyőn egy jel (általában egy fehér nyíl) szintén elmozdul.

Egy-egy szimbólum, menüpont kiválasztásakor a kérdéses objektumra kell mozgatni az egérjelet, amit egérkurzornak is neveznek, és le kell nyomni az egér valamelyik gombját. Ezt kattintásnak nevezzük. Dupla kattintásnak hívjuk azt a műveletet, amikor ugyancsak a megfelelő helyre mozgatjuk az egérkurzort és kétszer "gyorsan" egymás után lenyomjuk a bal gombot. A gyors szó itt azt jelenti, hogy a két kattintásnak bizonyos meghatározott, rövid időtartamon belül kell lennie. Ezt az időtartamot be lehet állítani, és tesztelni is lehet. Az egéren általában kettő vagy három gomb található. Ezek közül alapértelmezésnek mindig a bal gombot vesszük. Tehát ha nincs megjelölve, hogy a kattintást melyik gombbal kell végezni, akkor mindig a bal gombot kell használni. Ez nem

72


jelenti azt, hogy a jobb gombra nincs szükség. Mint látni fogjuk, a Windows operációs rendszerekben igen nagy jelentőséggel bír az egér jobb gombjának használata is. A jobb gombbal történő dupla kattintást nem használja ki a rendszer. A balkezes egérbeállítás esetén természetesen ez a rendszer megfordul és a jobb gomb lesz az alapértelmezés.

Azt a műveletet, amikor a megfelelő helyen lenyomjuk az egér valamelyik gombját, lenyomva tartjuk, új helyre mozgatjuk az egérkurzort és felengedjük a lenyomott gombot, "Fogd és vidd" (Drag and Drop) technikának nevezzük. Az egér a grafikus felhasználói felületek nélkülözhetetlen beviteli eszköze. Használata felgyorsítja a kommunikációt a felhasználó és a gép között. A legfontosabb egér-technikák összefoglalva:

Bal gomb Jobb gomb Kattintás egyszer lenyomjuk egyszer lenyomjuk Duplakattintás kétszer lenyomjuk nem használatos

Fogd és vidd(Drag and Drop)''''

lenyomva tartjukés mozgatjuk

Lenyomva tartjukés mozgatjuk

Szkenner

A lapolvasó (scanner) segítségével nyomtatott szöveget, fotókat vagy rajzokat vihetünk be a számítógépbe. Bár megkülönböztethetünk fekete-fehér és színes szkennereket, ma már csak az utóbbi típusok kaphatók a piacon. E kettőt szinte csak képfelbontási képességük különbözteti meg egymástól.A szkennereknek létezik kézi és asztali változata is. Utóbbi általában A4 vagy A3 méretű oldalak, míg kézi változata kisebb területek beolvasására használható. A dobszkenner és a speciális diaszkenner segítségével diapozitívok, illetve negatív filmek is feldolgozhatók.A szkenner a papíron lévő információkat minden esetben kép formátumban továbbítja a számítógépnek. Ha a szkennert nyomtatott szövegek beolvasására kívánjuk használni, a szöveg értelmezéséhez speciális optikai karakterfelismerő, ún. OCR program szükséges. A karakterfelismerő program a karakterek alakjának felismerésével a képet szöveges dokumentummá alakítja.

73


Digitális fényképezőgépek és kamerák

Digitális fényképezőgépek

Napjainkban a technika fejlődése új távlatokat nyitott a digitális képrögzítés terén. A digitális fotózás elterjedésével újabb lehetőségek nyíltak a nyomdaiparban, a reklámiparban és a számítástechnikában egyaránt. A digitális fényképezőgép ennek az új technikának az egyik eszköze. A digitális fényképezőgép a képeket nem filmszalagra fotózza, hanem digitális formátumban tárolja. Az eltárolt képeket ezután áttölthetjük számítógépünkre, feldolgozhatjuk valamilyen grafikai programmal, vagy akár ki is nyomtathatjuk. A filmszalagra készült képekkel szemben, melyek felbontása szinte végtelennek tekinthető, a digitális képek felbontása mindig limitált, amely a fényképező képdigitalizálási mechanizmusának optikai felbontásától, a fényképező memóriakapacitásától, valamint a kép kinyomtatására használt eszköz kimeneti felbontásától függ.

Digitális kamerák

Napjainkban a videózás területén is elterjedt a digitális kép- és hangrögzítés alkalmazása. Az amatőr videózásban a két legelterjedtebb szabvány a Digital8 és a Mini DV. Professzionális stúdiók rendszerint Digital Beta és DVC Pro rendszerű készülékeket használnak. Az itt felsorolt szabványok szerint dolgozó kamerák mindegyike a korábbi analóg készülékekhez hasonló mágnesszalagos adatrögzítési technikát alkalmaz, de a felvételt már digitális jelsorozat formájában rögzíti a szalagra.A digitális videózás legfontosabb előnye a korábbi analóg technikával szemben, hogy az elkészült felvételt minőségromlás nélkül tölthetjük át számítógépünkre és a különféle videószerkesztő programok segítségével a felvételt feldolgozhatjuk – például vághatjuk, feliratozhatjuk, – majd a kész anyagot minőségromlás nélkül visszaírhatjuk a szalagra.Magas minőségük miatt leginkább a digitális kamerával készült felvételek alkalmasak például házi DVD vagy Video CD, illetve interneten is továbbítható kisméretű filmek létrehozására.

Bemeneti egységek – Botkormány

A botkormány (joystick) elsősorban játékoknál alkalmazott beviteli periféria. A botkormányhoz hasonló szerepe van, és hasonló elven működik a gamepad is, mely különböző iránybillentyűkkel, gombbal, kapcsolóval rendelkezik. Segítségével bármilyen játékot irányíthatunk. Hasonló játékvezérlő eszköz a kormány is, melyhez különböző pedálok kapcsolhatók.

Kimeneti egységek - Monitor

A legfontosabb kimeneti eszköz a monitor. Korábban többféle szabvány alapján gyártott típus létezett, de mára a VGA rendszerű monitorok az egyeduralkodók. A monitoron megjelenő képek képpontokból (pixel) állnak. A monitor minősége a

74


megjelenített képpontok sűrűségétől és méretétől függ. A monitorokat több szempont alapján is csoportosíthatjuk.

A képmegjelenítés elve szerint

katódsugárcsöves, folyadékkristályos, gázplazmás.

A legelterjedtebb a katódsugárcsöves (CRT: Cathode Ray Tube) monitor, melyben egy elektronsugarat lőnek ki a képernyő fényporral bevont hátsó falára. Az elektronsugár másodpercenként legalább 50-szer befutja a képernyőt. Mivel ezen monitorok súlya és kiterjedése igen nagy, hordozható számítógépekbe nem építhetők be.A monitorok másik típusa folyadékkristályos (LCD: Liquid Crystal Display) technológiával működik. Első változataikat hordozható számítógépeken - laptopokon, notebookokon - alkalmazták, de ma már számtalan asztali típus is létezik. Előnyük a vékonyságukból adódó kis helyigény és az alacsony energiafelhasználás, hátrányuk a kötött képfelbontás és a magasabb ár.A kötött képfelbontás azt jelenti, hogy az LCD monitorok, a katódsugaras monitorokkal ellentétben, csak egyféle - például 800x600 vagy 1024x768 képpont méretű - kép jó minőségű megjelenítésére alkalmasak. Más felbontások használata esetén a képminőség romolhat.Az LCD technika továbbfejlesztésével megjelentek az úgynevezett TFT (Thin Film Transistor) technológiával készült kijelzők.Előnyük az LCD monitorokkal szemben, hogy a katódsugárcsöves monitorokhoz hasonló jó képminőséget garantálnak. Grafikus alkalmazások futtatására, mozgóképek szerkesztésére az LCD helyett TFT kijelzőt érdemes választani.A legkevésbé ismert típus a gázplazmás monitor, amelyben a gázok a bennük lévő mozgó elektronok hatására fényt bocsátanak ki. Az ilyen kijelzőkben ionizált neon- vagy argongázt zárnak két olyan üveglap közé, melyekbe vízszintesen és függőlegesen vezetékek vannak beágyazva. Ezen vezetékek metszéspontjai határozzák meg a fényt kibocsátó képpontokat.

A megjelenített kép típusa szerint

alfanumerikus, grafikus.

Az alfanumerikus monitorok képernyőjén 25 sorban soronként 80 karakter volt megjeleníthető, és csak a karakterek helyei voltak megcímezhetők. Az ilyen monitorok kis memóriaigénnyel rendelkeztek.A grafikus monitorok már bonyolult ábrák, képek megjelenítésére is képesek, mert ezeknél a tárolás és megjelenítés képpontonként történt. Nagy memóriaigény jellemzi őket.

75


A monitor mérete szerint

A monitor méretét a képátló hüvelykben (coll) mért hossza alapján határozzuk meg. Legelterjedtebbek a 14" és 15"-os monitorok, de egyre gyakrabban találkozhatunk nagyobb, például 17", 19" és 21"-os monitorokkal.

A felbontóképesség és a megjelenített színek száma (színmélység) szerint

Az alábbiakban látható táblázat a korábban használt képernyőrendszerek jellemzőit foglalja össze.

A következő táblázatban a napjainkban használatos képernyőtípusok jellemzőit soroljuk fel.

Kimeneti egységek

Grafikuskártya

A monitorokon megjelenő képet a számítógépbe épített grafikuskártya állítja elő. A választható képfelbontás és a színmélység nagyban függ a grafikuskártya tudásától. Az alábbi táblázatban a legjellemzőbb színmélységértékeket soroltuk fel.

76


Nyomtató

A nyomtató (printer) a legegyszerűbb eszköz arra, hogy munkánk eredményét papíron is viszontláthassuk.A nyomtatókat több ismérv alapján csoportosíthatjuk. Az alkalmazott technika szerint beszélhetünk ütő, illetve nem ütő nyomtatókról. A karakterek megjelenítési módja szerint a nyomtató lehet teljes karaktert író és pontokat író (raszteres) típusú.A nyomtatott kép minőségét az egységnyi nyomtatási területre eső képpontok maximális száma, azaz a képfelbontás határozza meg, melynek mértékegysége a DPI (Dot Per Inch). Jó minőségű nyomtatáshoz minimum 300 dpi felbontást kell használnunk.A nyomtatott szövegben az egy coll területen vízszintesen elhelyezkedő karakterek száma a CPI (Character Per Inch) mértékegységgel mérhető. A CPI az azonos szélességű karakterekből álló betűkészletek esetén konkrét, az eltérő szélességű karakterekből álló betűkészletek esetén pedig átlagos karakterszámot ad meg.A nyomtatási sebességet a CPS (Character Per Seconds) vagy a lap/perc mértékegységekkel mérhetjük. A CPS az egy másodperc alatt kinyomtatható karakterek, míg a lap/perc az egy perc alatt kinyomtatható lapok mennyiségét jelenti.Az alábbiakban a három legelterjedtebb nyomtatótípus, a mátrix, a tintasugaras és a lézernyomtató tulajdonságait tekintjük át.A mátrixnyomtató a legrégebbi, ma is forgalomban lévő típus. Működése a klasszikus, tintaszalagos írógéphez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a mátrixnyomtató az írásjelek képét az írófejében elhelyezkedő tűk (9, 18 vagy 24 darab) segítségével pontokból alakítja ki. A tűk mágneses tér hatására mozdulnak ki, és rugóerő húzza vissza a helyükre. A kilökött tű a papír előtt kifeszített festékszalagra ütve hozza létre a papíron a karakter vagy ábra egy-egy pontját. Előnye, hogy indigós papírra egyetlen nyomtatási menetben több példányban is nyomtathatunk, így például a számlanyomtatás terén nehezen nélkülözhető.A tintasugaras nyomtató tulajdonképpen a mátrixnyomtató továbbfejlesztése. Nyomtatáskor egy kisméretű tintaágyú egy festékpatronból mikroszkopikus méretű tintacseppeket lő a papírra. A festékporlasztást az egyes típusok különböző módon - gőzbuborékok segítségével vagy elektrosztatikusan - valósítják meg. Egy-egy karaktert sokkal több pontból alakítanak ki, mint a mátrixnyomtatók, és rendkívül csendesek.A tintasugaras nyomtatók mai változatai már nyomtatvány szintű írásképet adnak, egyes színes típusok pedig speciális papíron fotó-realisztikus minőség előállítására is képesek. Elsősorban otthon vagy kisebb irodákban használják jó minőségű nyomtatványok készítésére.A lézernyomtató működési elve a fénymásolókhoz hasonlítható. Egy speciális, fényérzékeny anyaggal bevont, elektromosan feltöltött hengerre lézer rajzolja fel a nyomtatandó képet.A lézerpásztázott helyeken a henger elektrosztatikus töltést kap, így amikor érintkezésbe kerül a festékport tartalmazó rekesszel, a festék feltapad a hengerre. A hengerről gördítéssel kerül át a kép a papírra, majd a nyomtató magas hőmérsékletű beégető művében rögzül a nyomat.A lézernyomtatót leginkább irodákban használják, mivel gyorsan, jó minőségben képes nyomtatni. Egyes típusai tömeges nyomtatásra is kiválóan alkalmasak.

77


Léteznek színes lézernyomtatók is, amelyeknél a színes kép cián, bíbor, sárga és fekete színekből áll össze. Ezek a színek képezik az alapját a nyomdákban is használt CMYK színkeverési módnak.

Plotter

A plotter, más néven rajzgép, speciális, nagyméretű műszaki rajzok előállítására alkalmas eszköz, ezért főleg mérnöki irodák használják. A plotter működése eltér az eddig megismert elvektől, két egymásra merőleges sínen mozgó tollal, ceruzával rajzolja meg a képet. Az újabb tintasugaras plotterek inkább speciális, nagyméretű nyomtatónak tekinthetők.

Ki- és bemeneti egységek

Érintőképernyő

A ki- és bemeneti egységek kétirányú adatcserére képesek. Ide soroljuk a háttértárakat is, melyekkel jelentőségük miatt külön fejezetben foglalkozunk, valamint az egyéb adatcseréhez szükséges eszközöket. A továbbiakban néhány ilyen típusú perifériát ismertetünk.A ki- és bemeneti eszközök klasszikus példája az úgynevezett érintőképernyő (touch screen). Az érintőképernyő egy számítógép monitorához hasonló eszköz, melynek segítségével a rajta megjelenő parancsokat és funkciókat érintéssel választhatjuk ki.Az érintőképernyő ultrahang vagy nagyfrekvenciás jelek segítségével érzékeli, hogy a képernyő elé helyezett átlátszó, üveg vagy műanyag réteget a felhasználó hol érinti meg.Az egeres kattintásnak ujjunkkal végzett kettős koppintás felel meg. Ezt a technológiát többek között információs pultok esetében alkalmazzák.

Modem és hálózati csatoló

A telefonos modem (modulátor-demodulátor) kétirányú adatátvitelt tesz lehetővé hagyományos telefonvonalon keresztül. Ezeket az eszközöket elsősorban az internetre történő csatlakozásra, faxok küldésére és fogadására, valamint különféle banki szolgáltatások igénybevételére használják.A telefonhálózatok új generációja az ISDN, melyhez speciális végberendezéssel csatlakozhatunk. Az ISDN hálózaton a fentiekben ismertetett műveleteket nagyobb sebességgel végezhetjük el a digitális technikának köszönhetően.A munkahelyek helyi számítógépes hálózatához hálózati csatolókártyával csatlakozhatunk. A hálózati csatolókártyák legfőbb jellemzője az adatátviteli sebesség. Adatátviteli sebesség alatt az időegység alatt átvitt bitek számát értjük, melyet bit/s-ban mérünk. Az átvitelt jellemezhetjük a felhasznált jel értékében 1 másodperc alatt bekövetkezett változások számával is, amit jelzési sebességnek, vagy közismert néven baudnak nevezünk.A hálózati kártyák ismertebb típusai az Ethernet és a Token Ring rendszerű eszközök. Az elterjedtebb Ethernet hálózati eszközök 10 vagy 100 Mbit/sec, míg a Token Ringek maximum 32 Mbit/sec átviteli sebességet biztosítanak.

78


Multimédiás ki- és bemeneti egységek

Napjainkban egyre elterjedtebbek a multimédiás alkalmazások, melyek használata elképzelhetetlen lenne speciális ki- és bemeneti egységek nélkül. Tekintsük át a legelterjedtebb ilyen típusú eszközöket.Napjainkban a számítógépek többsége rendelkezik hangkártyával. A hangkártyák általában legalább négy funkciót töltenek be.Szintetizátorhoz hasonlatos módon hangot generálnak. (Szintetizátor)Egy hullámtábla segítségével MIDI-formátumban megírt fájlokból zenei hangokat állítanak elő. Ekkor a hangkártya fejlettségétől függően életszerűbb zenei hangokat generálnak. (MIDI interfész)Mikrofonból vagy más analóg hangforrásból jövő jelet digitalizálnak. (A/D konverter)Digitális jelekből (fájlokból) állítanak elő analóg hangokat. (D/A konverter)A képdigitalizáló (capture) kártya külső képforrásból - például videomagnóról vagy -kameráról - érkező kép és hang digitális rögzítésére alkalmas. Egyik fajtája a tv tuneres capture kártya, amely televízióadás vételére is alkalmas.

Kommunikációs portok

A számítógép fejlődésével párhuzamosan a külső perifériákkal való kapcsolattartás céljából több különböző, úgynevezett kommunikációs portot fejlesztettek ki. Ismerkedjünk meg ezek tulajdonságaival.A soros (serial) port az egyik legrégebbi, általános célú kommunikációs port. Egy számítógépben maximum négy ilyen csatlakozási lehetőség lehet, melyeket COM1, COM2, COM3 és COM4-nek nevezünk. A soros porton keresztül az információk bitenként kerülnek továbbításra, ezért kevés adat átvitelére képesek. Elsősorban a kis adatforgalmat igénylő eszközök - például egér, vagy telefonos modem - csatlakoztatására alkalmasak.A párhuzamos (parallel) portot általában a nyomtatók közvetlen csatlakoztatására használják. E csatlakozáson keresztül az adatok egy időben két irányba is áramolhatnak, a soros porthoz képest nagyobb sávszélességen. A számítógépen általában egy vagy két ilyen porttal találkozhatunk, melyeket LPT1 és LPT2 néven azonosítunk.A PS/2 portot az IBM fejlesztette ki, kifejezetten a billentyűzet és az egér csatlakoztatására. Ha az egeret a PS/2 portra csatlakoztatjuk, egy COM port felszabadul, amelyre más eszközt köthetünk.Az USB (Universal Serial Bus) egy újonnan kifejlesztett nagy sebességű csatlakozási port, melyet a soros és párhuzamos portok kiváltására szántak. Egy USB porton keresztül maximum 127 külső periféria csatlakoztatható. Napjainkban a nyomtatók és szkennerek többsége rendelkezik ilyen csatlakoztatási lehetőséggel is. Az USB szabvány továbbfejlesztéseként megjelent a nagyobb átviteli sebességet biztosító USB 2.0.Napjainkban az IEEE 1394 szabványú kommunikációs port - melynek legismertebb változata az Apple FireWire márkanevű terméke - az egyik legnagyobb adatátviteli sebességet biztosító eszköz. Egy IEEE 1394 portra maximum 63 külső eszköz csatlakozhat. Egyik jellemző alkalmazási területe a multimédiás eszközök, például digitális videokamerák számítógéphez történő csatlakoztatása.

79


Háttértárak

A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig őrzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségű információ hosszabb időre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemez-egységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan elektromechanikus tárolóberendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont, merev lemezen tárolja, a forgó lemez felett repülő író/olvasó fej segítségével. A merevlemez-egységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet.

Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különböző típusait értjük. Ezek a nagy teljesítményű, optikai vagy magneto-optikai elven működő tárolók nagy tömegű adat tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-CD) hang és zene digitális formában történő lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak is. Jellemző tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 Mb adat. A technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 156 kilobájt/másodperc 1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejű) alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak megfelelni a többszörös sebességű meghajtók.

A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történő visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzően 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak.

Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek mérete a bankkártyákéhoz mérhető. Vagy beépített funkciókkal rendelkeznek, vagy illesztőként szolgálnak más, külső eszközök felé. Leggyakrabban hordozható számítógépekben fordulnak elő, mint szükségképpen kisméretű kiegészítő tárolóegységek, vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, ill. hálózati kártyaként használatosak.

Smart card-nak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kisméretű, a PCMCIA kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményű elektronikus eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái, személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb.

80

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=Optikai_t%C3%A1rol%C3%B3k

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=Merevlemezes_meghajt%C3%B3k


Papír alapú háttértárak

A papír alapú háttértárak közé sorolhatjuk többek közt a lyukszalagot és a lyukkártyát. Ezen háttértárolókat ma már nem alkalmazzák, hiszen feldolgozásuk igen lassú, könnyen sérülhet az adathordozó, nagy tömegű és mennyiségű alapanyagot igényelnek, illetve kezelésük igen körülményes. Előnyük viszont, hogy olyan környezetben is alkalmazhatóak, ahol a mágneses adathordozók nem.

Mágneses háttértárak – Hajlékonylemez

A hajlékonylemez (FD: Floppy Disk) egy régóta létező, a legtöbb személyi számítógépen használható háttértár típus, amely kis mennyiségű adat tárolásának és szállításának viszonylag biztonságos és egyszerű eszköze. Az információt egy mágnesezhető réteggel ellátott kör alakú lemezen tároljuk. A mágneslemezen az adatok koncentrikus gyűrűkön - sávokon (angolul track) - tárolódnak úgy, hogy az író-olvasó fejet a kiválasztott sávra állítva az információ leolvasható.Az adatokat célszerűbb azonban nem folytonosan elhelyezni a sávokon. A lemezt körcikkekre (szektorokra) osztjuk, amelyek a lemez legkisebb címezhető egységei. Egy sáv egy szektorában 512 bájtnyi adatot tárolhatunk. A sáv-szektor szerkezet létrehozása a formázás során történik. A hajlékonylemez különféle típusait az adattárolásra használt mágneses korong átmérője és annak tárolókapacitása alapján különböztetjük meg. Az átmérő méretének meghatározására a coll (jelölése:”; 1 coll=2,54 cm) mértékegységet használjuk.Napjainkban a legelterjedtebb változat a 3,5”-os, 1,44 MB tárolókapacitású lemez, de néhány helyen még találkozhatunk a régebbi, 5,25” méretű, 1,2 MB-os lemezzel is. Bár a hajlékonylemez nagyon elterjedt, kapacitása és sebessége gyakran már az átlagfelhasználók igényeit sem elégíti ki.

A hajlékonylemez használatához szükségünk van egy be-, illetve kiviteli egységre, a hajlékonylemez-meghajtóra (FDD: Floppy Diskette Drive). Mind az 5,25”-os, mind a 3,5”-os meghajtóban két író-olvasó fej található, melyek a forgó lemezzel érintkeznek. Olvasáskor mágneses állapotot érzékelnek, íráskor mágneses állapotot változtatnak meg.

81


A hajlékonylemez kapacitását az határozza meg, hogy csak az egyik, vagy mindkét oldalát használhatjuk, illetve hogy milyen sűrűségben írhatunk rá adatokat. Az egyoldalas lemezeket SS (Single Sided), a kétoldalas lemezeket pedig DS (Double Sided) jelöléssel látják el. Az írássűrűség lehet egyszeres, dupla, nagy, illetve extra, melyeket az SD (Single Density), DD (Double Density), HD (High Density), illetve ED (Extra Density) betűkkel jelölünk. Egyes esetekben az írássűrűséget TPI (Track Per Inch) mértékegységben adják meg.Napjainkban legelterjedtebbek a DS HD, azaz a kétoldalas, nagy sűrűségű lemezek.A forgalomban lévő hajlékonylemezek jellemzőit a következő táblázatban foglaltuk össze:

Megszakítások

A számítógép működése szempontjából nagyon fontos az, hogy mindig a legfontosabb, a számítógépes rendszer szempontjából a legsürgõsebb program vagy utasítás hajtódjék végre

Azért van szüksége a számítógépnek megszakításokra, mert a megszakítások segítségével könnyen kiválasztható az éppen legfontosabb utasítás,úgy hogy mindemellett a rendszer a többi utasítást is számon tartja és kellõ idõben (és sorrendben) azok végrehajtására is sort kerít

1. Mi a megszakítás?

programmegszakítás: A futás alatt álló program végrehajtásának felfüggesztése (oly módon, hogy ha lehet, folytatni lehessen a végrehajtást), azért hogy egy másik,a megszakító program futhasson.

megszakítási rendszer: Feladata:arról gondoskodni, hogy a bármelyik pillanatban bekövetke- zõ megszakítási okra a számítógép automatikusan reagálni tudjon.

megszakítási folyamat: A megszakítás során végbemenõ eseménysorozat.

megszakítási rutin: Egy olyan algoritmus v. program elnevezése, amely elhárítja a megszakítás okát.

2. Mikor, hogyan léphet fel megszakítási kérelem?

82


Megszakítási kérelem felléphet : - periodikusan (pl: másodpercenként kb 18-szor)

- váratlanul (pl: vmelyik HW egységtõl jelzés érkezik, bármilyen jellegû hiba) -tudatosan alkalmazva (pl: az utasítás végrehalytásához vmilyen megszakító rutin szolgáltatására van szükség )

3. Hogyan csoportosíthatjuk a megszakításokat a PC-k esetében ?

A PC-k esetében a megszakításokat kétféle szempont alapján is csoportosíthatjuk. Míg az egyik csoportosítás aszerint tõrténik (Mi okozza a hibát ?), hogy milyen jellegû a probléma, addig a másik csoportosítása a hiba generálódásának helye (Hol generálódik ?) alapján történik.

Csoportosítások:

1. A probléma jellege alapján:

a) HW -megszakítások (pl:memóriafigyelõ áramkör hibajelzése)b) programhiba megszakítások (pl: rossz operandusszám : írási szándék tiltott

helyre)c) SW szolgáltatást kérõ megszakítások (pl: BIOS rutin meghívása)

2. A megszakítások generálódásának helye alapján :

a, hardver megszakítások

Intel proc.megszakításai (pl: 0-val való osztás) IBM megszakítások (pl: RESET-gomb megnyomása)

b, szoftver megszakítások

ROM-BIOS megszakítások (pl:billentyû-kombináció leütésének hatása) DOS megszakítások (pl:lemezkezelés esetén) felhasználói megszakítások (pl: felhasználó által írt programban lévõ)

4. Milyen események játszódnak le a megszakítás során ?

1, Van-e megszakítást kérõ jel a proc. felé ?

A futó program aktuális utasításának végrehalytása után levizsgálásra kerül,hogy van-e kérelem megszakításra.

ha nincs - folytatódik a program végrehalytása

ha van - 2,

83


2, Megszakítási mechanizmus

a, A futó program és a futási környezetlényeges - a folytatás szempontjából nélkülözhetetlen - jellemzõinek elmentése a memória kijelölt helyére.

(PC-knél az IP, CS, F regiszterek tartalma kerül a verembe.)

b, Amegszakítási jel értéke alapján a megszakító program elindításához szükséges jellemzõk betöltése a processzor regisztereibe. (PC-knél csak a megszakító programok kezdõcímeit kell betölteni a proc.-ba) kezdõcím - a megszakítójel értékének négyszerese kiszámítása - a megszakítási vektortábla vmelyik helyét adja meg e helyen két db. 2 byte-os cím található (a problémát lekezelõ megszakítási rutin kezdõcíme (szegmens és offszett) ezek elhelyezése a megfelelõ regiszterekben (PC-knél közülük az egyiket az IP, másikat a CS regiszterbe kell betölteni)

A 2, pont végrehalytását nem szakíthatja meg semmiféle megszakítás.

A 1,-2, pont együttes elnevezése: megszakítási folyamat.

3, A folyamat eredményeként...

amikor a proc. hozzálát a következõ utasítás végrehalytásához, az már a megszakító rutin elsõ utasítása lesz. A megszakító programok úgy vannak megírva, hogy elsõ utasításaikban a verembe mentsenek minden olyan regiszter tartalmat, melyekkel dolgozni fognak. (pl: DI, SI, BX, DX, DS ...) Ezek után a problémát lekezelõ algoritmus utasításai következnek, majd utolsó utasításaiban visszatölti a verembõl az elején elmentett regiszterértékeket.

(úgy mint: DI,SI,BX,DX,DS ...)

4, Visszatérési folyamat

A 2, a, pontban elmentett adatok visszatöltése a megfelelõ helyekre (IP, CS, F regiszterekrõl van szó) és a megszakított program végrehajtásának a folytatása.

A megszakításokat jellemezhetjük prioritás és maszkolhatóság szerint.

5. Mire képesek az IBM-PC-k megszakítási áramkörei ?

- idõbeli és prioritásbeli sorrendbe rendezni a beérkezõ megszakítási kérelmeket

- a megszakításokról megállapítani, hogy maszkolhatóak-e vagy sem (ezt a maszkregiszter segítségével vizsgálja le (ezen regiszterek minden egyes bit-je a maszkolhatóságról tárol jellemzõket))

84


- képes megszakítási jelet küldeni a proc-felé, amely jelzi az érvényre jutó megszakítást

- egy idõben nyolc (XT-k esetében) egymástól független megszakítást képes kezelni

6. Mi is az a PSW ?

PSW : Program Status Word

- Azon elmentendõ regiszterek tartalmának együttese, melyeknek fontos szerepe van abban, hogy az adott megszakítást folytatni lehessen.

- Tehát azon regiszterek tartalmának összefoglaló neve amelyeknek a tartalma a

megszakítási rutin végrehajtása során megváltozik.

- PC-k esetében ezek a regiszterek : IP, CS, F

85


Operációs rendszerek

Az operációs rendszer a számítógépet működtető szoftver, amely a számítógép indulásakor azonnal betöltődik a számítógép memóriájába: Nélküle a gép - még ha fizikailag hibátlan is - működésképtelen. Az operációs rendszer tölti be a számítógép működéséhez szükséges programokat, vezérli, összehangolja, ellenőrzi a programok működését. Az operációs rendszer általában semmilyen, a felhasználó számára közvetlenül hasznos feladatot (szövegszerkesztés, könyvelés stb.) nem végez, hanem lehetővé teszi az ilyen feladatokat ellátó, felhasználói programok futtatását. Az operációs rendszer feladata az, hogy az ember és számítógép közötti kommunikációt biztosítsa, a számítógép erőforrásait sokoldalúan, gazdaságosan és a lehető legoptimálisabban kihasználja, illetve a számítógép működését ellenőrizze és vezérelje; kezeli a gép különböző perifériáit - monitor, floppy, hard diszk, nyomtató stb. - és végrehajtja a neki szóló parancsokat. A különböző számítógéptípusokhoz nagyon sokféle operációs rendszer létezik, mivel felépítésük és megvalósításuk nagyban függ attól a hardvertől, amelyhez készültek; a több ezer felhasználót kiszolgáló nagyszámítógépes hálózati operációs rendszerektől (Windows NT, Novell, UNIX, VMS) egészen az egyfelhasználós személyi számítógépekéig. Az IBM PC-hez a legelterjedtebbek a DOS és a Microsoft Windows (MS-Windows vagy egyszerűen csak Windows) különböző változatai. Az operációs rendszer képességei és szolgáltatásai alapvetően meghatározzák egy gép használhatóságát. Ezért a felhasználói programok nemcsak adott géptípushoz, hanem adott operációs rendszerhez is készülnek. Például PC-re, a Windows-hoz készült program nem futtatható ugyanezen a gépen a DOS operációs rendszerből. Mivel a Windows kompatibilis a DOS-szal, a DOS programjai elvileg működnek a Windows alatt is.

Az MS-DOS operációs rendszer

Felhasználói felület (User Interface)

Annak a módszernek a megadása, hogy egy programtól milyen módon lehet kérni bizonyos szolgáltatásokat.

86

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:M1dos.gif


karakteres felhasználói felület

Ha egy operációs rendszerben egy program vagy parancs nevének a karaktereit (betűit) kell beírni ahhoz, hogy az a kért programot elindítsa. Ezért mondható, hogy például a DOS karakteres vagy karakter alapú interfészt biztosít.

Grafikus felhasználói felület,GUI (graphical user interface)

A grafikus felhasználói felület az ember-számítógép kapcsolatot egyszerűsítő rendszer. Segítségével a felhasználóknak nem kell bonyolult vagy logikátlannak tűnő parancsokat megtanulniuk, a rendszert intuitív módon használhatják. A grafikus felületeken ikonok azonosítják a programokat, a futó programok ablakokban, elkülönített képernyőterületeken jelennek meg, egérrel lehet választani a menük és menüpontok között. A grafikus felületek további nagy előnye, hogy a programok mind hasonló külsővel rendelkeznek, a felhasználónak nem kell minden egyes program használatát külön-külön megtanulnia.

A Windows 3.1 grafikus felhasználói felülete

Az első grafikus felületet a Xerox cég fejlesztette ki, a Macintosh számítógépein terjedtek el; azóta az IBM-kompatibilis számítógépeken is bevezették és használják őket (pl. Windows 3.1, 95, 98, NT, 2000; IBM OS/2).

Microsoft windows

A Microsoft Windows, (zsargonban egyszerűen Windows), a Microsoft Corporation többfeladatos, grafikus felhasználói felületek, és azzal rendelkező operációs rendszerek, valamint bizonyos mobiltechnológiák családja. A Windows szó és logó a Microsoft cég védjegye.

A Windows 95 grafikusfelhasználói felülete

87

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9djegy

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows

http://hu.wikipedia.org/wiki/Oper%C3%A1ci%C3%B3s_rendszer

http://hu.wikipedia.org/wiki/Grafikus_felhaszn%C3%A1l%C3%B3i_fel%C3%BClet

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6bbfeladatos

http://hu.wikipedia.org/wiki/Microsoft

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsargon

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:M1win95startmenu.gif

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:M1win31progman.gif


A Windows operációs rendszerek szabványos felületet nyújtanak, mely legördülő menükre, ablakokra és egy mutatóeszközre, például egérre alapszik. A Windows operációs rendszerek nagy részét magyar nyelven is kiadták.

A koncepció

A ma már kevéssé ismert Windows 1.0 felületét a Microsoft a Xerox által kifejlesztett koncepciók alapján készítette el, részben lemásolva az Apple cég aktuálisan használt operációs rendszerének működését. A fejlesztés jelentős részét teszi ki más cégek által kifejlesztett technológiák felhasználása (vagy azért, mert a technológia nem volt levédve, vagy mert felvásárolták az adott cégeket).A legfőbb cél a felhasználói kényelem, egyszerű kezelhetőség biztosítása; ezen célnak néhol alá van rendelve a sebesség, a megbízhatóság, valamint a rendszer biztonsága.

Rendszerbiztonság

Mivel a Windows alapkoncepciója a felhasználó kényelme, ezért a „mindent szabad, kivéve néhány dolgot” elv alapján épül fel (ellentétben a Unix-szerű rendszerek „minden tilos, kivéve a megengedett dolgokat” elvével). Ennek eredményeképp a felhasználói programok gyakorlatilag a teljes számítógépet és a rendszert képesek elérni és módosítani.A Microsoft ezeknek a kezdeti, gyökeres problémáknak az elhárítására alkotta a Biztonságos számítógépezés kezdeményezést.

A Windows termékek és technológiák

Kezdetben a Windows csak egy, a DOS operációs rendszer alatt futó grafikus felhasználói felület-család volt; a Windows NT-től kezdve tekinthető önálló asztali operációs rendszernek. Mára a Microsoft Windows termékek már az operációs rendszerek és mobiltechnológiák külön családját alkotják.A Windows termékek és technológiák (kronológiai sorrendben) kategóriákra bontva:

Windows asztali termékek o Windows 1.0 (1985) o Windows 2.0 (1987) o Windows 3.0, 3.1 és Windows for Workgroups 3.11 (1993) o Windows NT 3.1 (1994) o Windows NT 3.5 o Windows 95 (1995) o Windows 95 második kiadás (1996) (Operation System Release 2;

OSR2) o Windows NT 4.0 (1997) o Windows 98 (1998) o Windows 98 második kiadás (1999) (Second Edition; SE) o Windows Me (2000) (Millennium Edition) o Windows 2000 Professional (2000) o Windows XP (2001)

Windows XP Home Edition

88

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windwos_XP&action=edit

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_2000

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_Me_(2000)&action=edit

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_98_SE&action=edit


http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_NT_4.0_(1997)



http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_NT_3.5

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_NT

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_3.x

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_2.0


http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_NT



http://hu.wikipedia.org/wiki/DOS

http://hu.wikipedia.org/wiki/Unix-szer%C5%B1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Apple

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Xerox&action=edit


http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelv

http://hu.wikipedia.org/wiki/Eg%C3%A9r_(sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%A1stechnika)

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ablak_(sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%A1stechnika)&action=edit


Windows XP Professional Windows XP Media Center Edition Windows XP Tablet PC Edition Windows XP 64-Bit Edition (2004)

o Windows Vista (2006-2007) Windows Vista Home Basic, Windows Vista Home Premium, Windows Vista Enterpise, Windows Vista Business, Windows Vista Ultimate

Windows kiszolgálótermékek o Windows NT Advanced Server 3.1 o Windows NT Server 3.5 o Windows NT Server 3.51 o Windows NT Server 4.0 o Windows NT Server 4.0 Enterprise Edition o Windows NT Server 4.0 Terminal Server Edition o Windows 2000 Server-család

Windows 2000 Server Windows 2000 Advanced Server Windows 2000 Datacenter Server

o Windows Server 2003 Windows Server 2003, Standard Edition Windows Server 2003, Enterprise Edition Windows Server 2003, Datacenter Edition Windows Server 2003, Web Edition

Egyéb Windows termékek o Windows CE .NET (lásd még: Windows CE 3.0) o Windows XP Embedded (2001)

Windows technológiák o DirectX o Windows Media Player o Windows Movie Maker o Windows Messenger

Internet Explorer o Internet Explorer 1.0 o Internet Explorer 2.0 o Internet Explorer 3.0 o Internet Explorer 4.0 o Internet Explorer 5.0 o Internet Explorer 6 o Internet Explorer 7

89

http://hu.wikipedia.org/wiki/Microsoft_Internet_Explorer

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_Messenger&action=edit

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_Movie_Maker&action=edit

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_Media_Player&action=edit

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Microsoft_DirectX&action=edit

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_XP_Embedded_(2001)&action=edit

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_CE_3.0

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_CE_.NET&action=edit

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_Server_2003


http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_NT_Server_4.0_Terminal_Server_Edition&action=edit

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_NT_Server_4.0_Enterprise_Edition&action=edit

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_NT_Server_4.0&action=edit



http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windows_NT_Advanced_Server_3.1&action=edit

http://hu.wikipedia.org/wiki/Windows_Vista


Windows Operációs Rendszer

A Microsoft Windows 2000 használataA Microsoft Windows 2000 a Microsoft Windows operációs rendszerek egyik családja, több kiadásban megjelent szerver változatai mellett munkaállomásokra telepíthető verziója is létezik, ez a Professional nevű, kliensgépekre szánt változat magyar nyelven is megjelent. A Windows 2000-t úgy tervezték, hogy leváltsa a Windows 95-öt, Windows 98-at és Windows NT 4.0 workstation-t az üzleti környezetben használt asztali számítógépeken. A Windows NT Workstation 4.0 alapkódjára építve a Windows 2000 fontos fejlesztéseket tartalmazott a megbízhatóság, könnyű használat, kompatibilitás és a mobil számítógéphasználat támogatásának területén.

Windows 2000 - indítás és bejelentkezés

Indítás:

A Microsoft Windows 2000 Professional indítása a telepítéstől függően lehet automatikus, vagy menüvezérelt (például ha egy gépen több operációs rendszert telepítünk); valamint a felhasználó szándéka szerint: - Szokásos (minden szolgáltatás elindul) - Hibakeresés, egyéb indítási lehetőségek elérése: F8 A rendszer indításakor betöltődnek a regisztrációs adatbázisban megjelölt eszközvezérlők és programok, elindulnak a rendszerszolgáltatások. E folyamat közben a Windows indító képernyőjét látjuk.

90

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kstartup.png


Bejelentkezés :

- egy felhasználó esetén: ha a rendszert alapbeállításokkal telepítettük, automatikus. - több felhasználó esetén: felhasználói név és jelszó; ha a számítógép helyi hálózatba kötve üzemel, tartomány megadása is szükséges lehet, a hálózat beállításaitól függően.

Vállalati számítógépes rendszer esetén szinte mindig a számítógépek hálózatba kötve üzemelnek, azaz egy vagy több központi számítógépen tárolják a közös használatra szánt adatokat, dokumentumokat, sőt gyakran az egyes felhasználók saját, külön bejáratú adatait is. Ilyen esetekben elengedhetetlen, hogy a felhasználókat egyenként, vagy csoportosan azonosíthassuk, a szerveren tárolt adatokhoz való hozzáférési jogaikat egyenként vagy csoportonként megszabhassuk. Például célszerű, hogy a cég pénzügyi állapotáról szóló információkhoz, vagy a cég aktuális mérlegéhez csak az arra jogosult személyek férhessenek hozzá, esetleg ezekből is csak néhányan módosíthassák az abban szereplő értékeket. A számítógép-hálózatra való kapcsolódás tehát legelőször is a bejelentkezéssel kezdődik, ehhez szükséges egy felhasználónév és egy jelszó. A jelszó titkos, a tulajdonosán kívül jó, ha más nem ismeri. A Windows a begépelt jelek helyett csillagokat fog a képernyőre írni, hogy más a jelszavunkat ne tudja a képernyőről begépeléskor ellesni. Ha a jelszót véletlenül helytelenül ütjük, a Windows közöli velünk, hogy a beütött jelszó helytelen és lehetőségünk lesz újra próbálkozni.

A cégünknél lehet olyan biztonsági rendszabály, hogy néhány próbálkozás után a rendszer kizárja az adott felhasználót, azaz még a helyes jelszó begépelésével sem

91

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kstart.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2klogin1.png


engedi be a rendszerbe. Ilyenkor a rendszergazda adhatja vissza a belépési jogot. A legtöbb hiba a jelszó begépelésénél a CAPS LOCK billentyű véletlen lenyomásából, valamint a Z és Y billentyűk fordított helyzetéből adódik. A rovatok kitöltése után üssük le az Enter billentyűt, vagy kattintsunk az OK gombra.

A Windows 95 és a Windows 98 legfeljebb 14 karakter hosszú jelszavak használatát támogatta. A jelszó Windows 2000-ben legfeljebb 127 karakter hosszú lehet, és megkülönbözteti a nagy- és kisbetűket, tehát az "ezajelszó", "Ezajelszó", "EzAjElSzÓ" és "EZAJELSZÓ" jelszavak különbözőek. A biztonságos jelszó legalább nyolc karakter hosszó, tartalmaz kis- és nagybetűket, számokat és különleges karaktereket, és nem, vagy csak nehezen vezethető le értelmes magyar vagy angol szóból, például: "ewGf$aX4F2@1". Ha az ilyen jelszavak megjegyzésével gondunk van, át lehet hidalni egy értelmes szó betűinek hasonló karakterrel való helyettesítésével, például: "123Ez@jeL$Zo456". Így létrejött egy olyan jelszó, ami a fenti feltételeknek is megfelel.

92

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2klogin2.png


Asztal

Asztalnak nevezzük a Windows indításakor megjelenő képernyőterületet. Ez a grafikus felhasználói felület. Munkaasztalunk bizonyos tulajdonságait tekintve nagyban hasonlít egy valóságos íróasztalhoz. A munkánk során szükséges - a későbbiekben majd részletesen ismertetésre kerülő - ikonok, ablakok és egyéb objektumok fognak itt elhelyezkedni, ezeket odébb tolhatjuk, eldobhatjuk, vagy ideiglenesen félre tehetjük az utunkból. Munkaasztalunkon alapvetően a következőkben ismertetett objektumokkal fogunk találkozni.

Egérmutató

Az egérmutató jelzi a képernyőn egerünk aktuális pozícióját és egyben különféle alakváltozásaival visszajelzéseket ad az aktuális ponton elvégezhető műveletekről. Íme néhány példa az egérmutató jellegzetes formáira:

Tálca

A munkaasztal alsó szélén foglal helyet. Segítségével hozzáférhetünk a Windows használatához elengedhetetlen Start menühöz, továbbá könnyedén váltogathatunk futó programjaink között. A tálca jobb szélén láthatjuk, hogy aktuálisan milyen nemzeti kiosztás szerint működik a billentyűzetünk (ha több lehetőség közül választhatunk), és láthatjuk a gépünkben működő óra által mutatott időt. Ha az időt jelző számok fölé toljuk az egérmutatót, akkor néhány másodperc múlva a dátum is megjelenik egy sárga keretben.

93

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kdesktop.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:M2egermutatok.gif


A Start menü segítségével fogunk hozzáférni a futtató programjaink listájához és a Windows rendszer néhány alapvető parancsához. A Start menüben a programok és parancsok listája kategóriánkénti csoportosításban jelenik meg.

Ikonok, parancsikonok

A grafikus felületen egy-egy programot, fájlt, mappát, vagy egy program valamely szolgáltatását grafikus elemek azonosítanak. Ezek sorakoznak egymás alatt és mellett az asztalon.

Egérhasználat

A Windows rendszer kényelmes kezelése az egér használata nélkül elképzelhetetlen. A következőkben áttekintjük azokat az alapvető műveleteket, melyek a gördülékeny munkához elengedhetetlenek. Kattintás: Amikor ki akarunk valamit választani a képernyőn, például egy elemet egy listából, egy ablakot vagy egyéb objektumot, a legegyszerűbb választási mód az egérrel való kattintás: az egérmutatóval mutassunk a kijelölendő objektumra - lehetőleg minél inkább a választott elem közepére mutassunk, - majd egy pillanatra nyomjuk le és engedjük fel az egér baloldali gombját. (A legtöbb egér gombjai lenyomásakor kattanó hangot hallat, innen származik a kattintás kifejezés.) Dupla kattintás: a duplakattintás a választás nyomatékosabb módja a Windows-ban. Általában az egér baloldali gombjának kétszeri, viszonylag gyors egymásutánban való lenyomását jelenti. Vigyázzunk, hogy a két kattintás között ne mozdítsuk meg az egeret, mert akkor a rendszer a két kattintást különállónak tekinti, nem pedig "duplakattintásnak". Fogd és Vidd (húzás): gyakori eset, hogy a Windows-ban egy objektumot át szeretnénk helyezni a képernyő egyik részéről a másikra. A legtöbb Windows-os objektum a Fogd és Vidd (angolul Drag and Drop) módszerrel tehető odébb. A módszer a következő: mutassunk az egérrel a kívánt objektumra, tartsuk a baloldali gombot lenyomva (mintha csak "megfogtuk" volna az objektumot), az egér húzásával helyezzük át a kívánt új pozícióra, majd engedjük fel az egér gombját és "tegyük le" az objektumot. Az ablakok a címsor megfogásával helyezhetők át, amennyiben nem teljes képernyős a méretünk.

Programablakok felépítése

A futó alkalmazások az asztalon egy-egy téglalap alakú területet foglalnak el. Ezt nevezzük ablaknak.

Bal felső sarkában: vezérlőmenü ikonja és az ablak neve Jobb felső sarok: kis méret, teljes méret, előző méret, bezárás ikonok: Státuszsor: az ablak alsó sávja további információkat tartalmaz a megtekintett

elemekről Görgetés: a fel, ill. lefelé mutató nyilakra kattintva, a helyzetjelző szürke

téglalap mozgatásával szürke téglalap és a nyilak közti területen (PageUp, PageDn)

Átméretezés: ablak sarkának vagy széleinek húzásával

94

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:M2ablakminmax.gif


A Windows-ban tetszőleges számú ablakunk lehet a képernyőn, mindaddig, amíg a számítógép memória-kapacitása engedi.

Párbeszédablak

Speciális ablaktípus az úgynevezett párbeszédablak (dialog box), amelyekkel általában adatokat, paramétereket adhatunk meg a programok számára. Ilyen párbeszédablak például a bejelentkezési ablak is. Jellemzőjük, hogy nincsen menüjük, a vezérlő gombok közül is csak esetleg a bezárás gombjuk van meg, és nincs keretük sem, csak egy egységes szürke felületük. Ezen a felületen különböző adatbeviteli mezők vannak. A szöveges mezőbe kattintva egy villogó függőleges vonal jelzi az adatbeviteli pozíciót, ahol a leütött karakterek meg fognak jelenni. A legördülő lista szélén található lefelé mutató nyílra kattintva egy lista elemei közül az egérrel választhatunk ki elemeket, ami aztán a keretben marad kiválasztás után, vagy a felső, szöveges mezőbe gyakran mi is begépelhetünk valamit, hasonlóan a szöveges mezőkhöz. A listában az egérrel kiválasztott elem (rákattintunk) kiemelt állapotba kerül, azaz a szöveg inverz színekben jelenik meg, a betűk és a háttér színe felcserélődik annál a listaelemnél. A kiválasztó négyzetbe kattintva egy pipa vagy egy X jelenik meg a kis négyzetben, újra kattintva eltűnik. Ezzel igen-nem jellegű adatot tudunk megadni. A választókapcsolók (rádiógombok) általában egy keretben találhatók, és egy ilyen keretben legalább két ilyen kapcsoló van, melyek közül egyszerre mindig csak az utoljára kiválasztottnál jelenik meg egy pont. Az ablak felső széle alatti fülek kiválasztásával különböző lapokat nyithatunk meg. A fenti vezérlő elemek közül mindig csak az egyik aktív, azaz csak az egyik fogadja a billentyűzetről érkező adatokat. Az aktivitást egy szaggatott keret jelzi, kivéve a villogó kurzor a szöveges mezőknél. A gombok olyan speciális grafikus vezérlő eszközök, amelyek hasonlóan működnek,

95

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorermycomputer.jpg


mint a billentyűzet gombjai, azzal a különbséggel, hogy ezeket az egérrel tudjuk megnyomni úgy, hogy az egérmutatót föléjük toljuk, és a bal egérgombot megnyomjuk. A megnyomás alatt látjuk, hogy a gomb lesüllyed, majd felemelkedik. Gombokkal általában valamilyen parancsot adunk a számítógépnek: csukjon be egy ablakot, nyisson ki egy új ablakot, töröljön egy műveletet, stb.

Sajátgép ikon

A Sajátgép segítségével gyors és világos áttekintést kaphatunk a teljes számítógépünkről, hogy mi minden található rajta. Ha tallózni szeretnénk a fájlokban és mappákban, kattintsunk duplán az asztalon lévő Sajátgép ikonra, majd a meghajtók ikonjára.

Hálózatok ikon

Ha hálózatot használunk, az asztalon megjelenik a Hálózatok ikon. Ha látni szeretnénk a munkacsoporthoz tartozó, vagy a hálózatba kapcsolt összes

számítógépet, kattintsunk duplán a Hálózatok ikonra.

Lomtár ikon

A törölt állományok egy ideiglenes tárolóhelyre, a Lomtárba kerülnek, innen állíthatjuk vissza azokat, ha tévedésből töröltük volna, vagy innen véglegesen

eltávolíthatjuk őket.

A Start menü

A Start menü a Windows-zal való munkánk alapköve. Segítségével elindíthatjuk programjainkat, módosíthatjuk az alapbeállításokat és kiléphetünk a rendszerből. A Start menüt a Tálcán látható "Start" feliratú gombra kattintva érhetjük el. Ha a billentyűzeten van Windows-emblémával jelölt gomb, a Start menü ennek lenyomásával is bármilyen helyzetben elérhető. Amennyiben nincs a billentyűzeten ilyen gomb, használhatjuk a CTRL+ESC billentyűket is.

A Start menü funkciójuk alapján csoportosítva tartalmazza az elérhető programok és parancsok listáját. Az egyes menüpontokban gyakran újabb almenüket találhatunk. A könnyebb megkülönböztethetőség kedvéért az egyes programoknak és menüpontoknak saját ikonjai vannak. Az almenük (programcsoportok) jelölése általában egy sárga mappát és ablakot ábrázoló ikon.

Az almenük tartalmának megtekintéséhez egyszerűen mutassunk a kívánt menüpont

96

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kdesktopiconsnetwork.gif

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kdesktopiconsrecycle.gif

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kstartmenufolder.gif


nevére és várakozzunk néhány másodpercet - a hozzátartozó almenü tartalma automatikusan megjelenik. Ha az egeret elhúzzuk az almenü nevéről, a tartalma néhány másodperc múlva el fog tűnni.

A Start menü Programok almenüje a közvetlenül futtatható programjaink listáját tartalmazza. Itt megtaláljuk gyakrabban használt programjainkat, pl. a Windows Intézőt, a Microsoft Word-öt, és Excel-t, stb. További programjainkat - a Programok menü alatt - újabb mappák, más néven programcsoportok jelképezik. Ezek közül is említést érdemel a Kellékek programcsoport, ahol olyan segédprogramokat találunk, mint a Számológép, a Karaktertábla, vagy a Paint rajzoló program.

A Start menü Dokumentumok mappájában találjuk utoljára használt dokumentumaink nevét. A Windows ebbe a listába mindig felveszi azokat a dokumentumainkat, melyeket valamely Windows95-re írt programban használtunk. Amikor a lista megtelik, a legrégebben használt dokumentumok neve eltűnik, így a lista mindig friss marad. Ha egy nemrégiben használt dokumentumot szeretnénk újra elővenni, a legtöbb esetben a legegyszerűbb módszer azt a Dokumentumok listájából kikeresnünk.

A Windows rendszer nagymértékben személyre szabható munkafelületet biztosít számunkra. Ezeknek legnagyobb része a Beállítások almenün keresztül érhető el.

A Keresés menüpont használatával a saját vagy a hálózaton keresztül elérhető háttértárakon található adatokat kereshetjük vissza különféle szempontok alapján.

A Súgó használatával segítséget kaphatunk a Windows rendszer vagy egy adott program használatához. A Start menü Súgó parancsa a Windows rendszer általános használatához ad támpontokat. Súgó majdnem minden programban van, használatuk egyszerű és hatékony segítséget jelenthet az eligazodásban. TIPP: A Súgó segítsége egy-egy művelet végzése közben a legkönnyebben az F1 funkcióbillentyű leütésével vehető igénybe. Ilyenkor az éppen aktuális helyzethez vagy művelethez tartozó súgótéma jelenik meg a képernyőn.

A Futtatás parancs segítségével lehetőségünk nyílik olyan programok elindítására is, melyek a Programok menüben nem szerepelnek. A Futtatás parancs kiválasztása után meg kell adnunk a kívánt program indítására szolgáló parancsot. E szolgáltatásra ritkán lesz szükségünk a munkánk során, mivel a számunkra szükséges programok a Programok menüben megtalálhatók, illetve ide igény szerint felvehetők.

97

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kstartmenuprograms.gif


A Leállítás paranccsal munkánk végeztével kiléphetünk a Windows rendszerből.

Helyi menü, gyorsmenü

Bármely objektumra (ikonra, mappára, vagy magára az asztalra) az egér jobb gombjával kattintva a rá vonatkozó parancsok listáját, az ún. lokális menüt hívhatjuk elő. Ikonok elrendezéseIkonok igazítása a (képzelt) négyzetrácshoz Új elem létrehozása: ikon, mappa, dokumentum, rajz, stb. Tulajdonságok - az aktív objektum tulajdonságai

Munka több ablakkal

Az egymás mellett futó programok közt többféleképpen válthatunk. A legkényelmesebb megoldás a Tálca használata. A Tálcán minden ablak neve megjelenik, így könnyen leolvasható, milyen programok is működnek pillanatnyilag, továbbá bármilyen ablakunkat előtérbe hozhatjuk a neki megfelelő címkére rákattintva. Ha jobban szeretjük a billentyűzetet használni, az ablakok között az ALT + TAB billentyűkkel is váltogathatunk. Tartsuk az ALT billentyűt folyamatosan lenyomva, és a TAB billentyűvel lépegessünk mindaddig, amíg a képernyő közepén megjelenő téglalapban a kívánt program ikonját kijelöljük, majd engedjük fel az ALT billentyűt.

Ha a kívánt ablak egy része takarásban van, másik része azonban látszik a képernyőn, rákattinthatunk a kívánt ablak kilógó címkéjére vagy - ha az éppen takarásban van - az ablak bármely, lehetőleg üres területére. Megjegyzés: Ha egy ablakot azon a módon kívánunk előtérbe hozni, hogy az ablak tartalmára kattintunk, próbáljuk elkerülni, hogy az ablak valamely funkcionális részére (pl. a vezérlő gombokra) kattintunk, mert ezáltal esetleg nem kívánt parancsokat adhatunk ki. (pl. az ablak bezárása, lekicsinyítése, stb.)

A billentyűzet leütéseinek hatására mindig az aktív ablakban jelennek meg a karakterek, és a vezérlőbillentyűk is az aktív ablakban futó alkalmazást vezérlik. Azt, hogy melyik ablakunk az aktív, azt egyrészt onnan láthatjuk, hogy a Tálcán az alkalmazáshoz tartozó gomb be van nyomva, másrészt az alkalmazás ablakának címkéjének színe eltérő a többi ablakétól.

Speciális billentyűk

98

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2klocal.jpg


Jobb ALT: A Windows gördülékeny használata érdekében néhány speciális billentyű használatára fel kell hívjuk a figyelmet. Az első a jobb oldali ALT billentyű, gyakran "Alt Gr" felirattal, amelyet a magyar billentyűzettel ellátott gépek esetén használhatunk néhány speciális karakter egyszerű bevitelére. Ilyen például: < > # & @ { } ; * [ ] � ä € , stb. Ezek a szimbólumok a hozzájuk tartozó billentyűk jobb alsó sarkán láthatók. TAB: Másik, gyakran használt billentyű a tabulátor, amellyel például a párbeszédablakok adatbeviteli mezői között tudunk lépkedni. Visszafelé a SHIFT és a TAB egyidejű lenyomásával tudunk ugrani.

Kilépés a rendszerből

A rendszerből való kilépésnek többféle oka lehet, de a leggyakoribb azonban az, hogy befejeztük a munkánkat, és az adott számítógépen már nem kívánunk dolgozni. A kilépés több szempontból is fontos: egyrészt, ha a számítógépet ki akarjuk kapcsolni, szükséges, hogy ezt a Windows-nak is jelezzük. Ilyenkor a gép a még nem mentett adatokat lemezen tárolja, hogy a gép kikapcsolásakor ne forduljon elő adatvesztés vagy -sérülés. Másrészt, ha a gépet nem is szeretnénk kikapcsolni, akkor is fontos, hogy kijelentkezzünk a számítógépes hálózatból, hogy ha majd másvalaki ül a gépünk elé, újra be kelljen jelentkeznie. Ezzel meggátolhatjuk, hogy valaki a hálózaton tárolt adatokhoz a mi nevünkkel és jelszavunkkal férjen hozzá.

A kilépéshez minden esetben a Start menü Leállítás parancsát kell használni. Az ezután megjelenő ablakból választhatjuk ki a kívánt kilépési módot.

Kijelentkezés

Amikor egy adott gépen a munkánkat befejeztük és kikapcsolás nélkül a számítógépet otthagyjuk, elegendő kijelentkezni a rendszerből. A rendszerből a "Kijelentkezés" paranccsal jelentkezhetünk ki. Ezzel a Windows rendszerben visszajutunk a hálózati bejelentkezés ablakához, ahol - ha majd újra dolgozni kezdünk - meg kell adnunk a felhasználó-nevünket és jelszavunkat.

Leállítás - Amennyiben munkánk befejeztével szeretnénk a számítógépet kikapcsolni, a Kikapcsolás parancs használata után kattintsunk a "Leállítás" feliratra. Ekkor a Windows rendszer leáll, majd egy üzenettel tudtunkra adja, hogy a számítógép kikapcsolható. Fejlett energiagazdálkodású alaplappal (ACPI) rendelkező számítógépek a leállítás paranccsal a teljes kikapcsolást is végrehajtják, ez esetben külön üzenetet nem kapunk.

99

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kshutdown.jpg


Újraindítás - Bizonyos esetekben szükség lehet a számítógép újraindítására. (pl. valamilyen alapbeállítás megváltoztatása után a rendszer igényelheti az újraindítást, hogy az új beállítás érvényt kapjon.) Ebben az esetben a Leállítás parancs használata után válasszuk az "Újraindítás" parancsot. Ennek hatására a Windows rendszer végrehajtja a teljes leállási, majd a teljes indulási folyamatot. Ezután újra be kell jelentkeznünk, ha szeretnénk tovább dolgozni.

Fájl fogalma, fájlnevek

A számítógépen lévő információtárolási egysége a fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat, vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: néha bináris fájlnak is hívják. A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertől függ.

A fájlrendszer az az általános struktúra, amely alapján az operációs rendszer elnevezi, tárolja és rendszerezi a fájlokat. A Windows 2000 három fájlrendszert támogat: FAT, FAT32 és NTFS. A fájlrendszer a Windows 2000 telepítésekor, meglévő kötet formázásakor, vagy új merevlemez telepítésekor választható ki. A FAT fájlrendszer (2 GB tárolókapacitásig), és annak továbbfejlesztett verziója a FAT32, amely a 2 GB-nál nagyobb (512 MB és 2 TB közötti nagyságú) merevlemez-meghajtókhoz javasolt, a korábbi Windows verziók és a DOS által használt fájlrendszer. Ha a számítógépünkön a Windows 2000 mellett MS-DOS, Windows 3.1, Windows 95, vagy Windows 98 is telepítve van, azaz kettős betöltésű konfigurációt használunk, célszerűbb a FAT vagy a FAT32 használata. Az NTFS fájlrendszer a Windows NT, 2000 és XP operációs rendszerekhez ajánlott fájlrendszer: a FAT fájlrendszerek ilyen irányú hiányosságaival szemben alkalmas biztonsági beállítások tárolására (hozzáférés-vezérlés), tömörítésre, nagyméretű merevlemezek kezelésére (2 terabyte-ig), valamint Windows 2000-ben és XP-ben adatok titkosítására.

Fájljellemzők

A Microsoft operációs rendszerekben a fájl a következő jellemzőkkel rendelkezik:

fájlnév: DOS: legalább 1, maximum 8 betű szóköz nélkül Windows 95...2000: legalább 1, max. 255 betű, szóköz és ékezet megengedett

fájlkiterjesztés: nem kötelező; DOS-ban maximum 3 betű. a végrehajtható fájlokat .COM, .EXE és .BAT kiterjesztés jelöli; szövegfájlok: .TXT, .DOC, .WRI, stb. adatfájlok: .DAT, .LST, .DBF, .MDB, .XLS, stb. képfájlok: .BMP, .GIF, .PNG, .JPG, .WMF, .PCX, .TIF, .WI, .AI, stb. tömörített fájlok: .ZIP, .RAR, .ARJ, .LHA, .ACE, .TGZ, stb. hangfájlok: .WAV, .AU, .AIFF, .OGG, .MP3, stb. videó fájlok: .AVI, .MPG, .MOV, stb.

100

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=NTFS&action=edit

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=FAT32&action=edit

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=FAT&action=edit

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=F%C3%A1jlrendszer&action=edit

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=F%C3%A1jl&action=edit


fájlméret: a fájl mérete bájtban. dátum: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának dátuma. idő: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának ideje. fájlattribútumok: A fájl használatára vonatkozó jelzések, amelyek a következők

lehetnek:

A (archive) archív fájl R (read only) csak olvasható fájl H (hidden) rejtett fájl S (system) az operációs rendszerhez tartozó fájl

Ha a fájl vagy könyvtár NTFS fájlrendszert használó meghajtón található, további beállításokat is elvégezhetünk:

lehetőségünk van engedélyek kiadására: szabályozhatjuk, hogy melyik felhasználó és/vagy csoport milyen jogosultságokkal rendelkezzék az adott objektum felett

helymegtakarítás céljából automatikus ki- és betömörítést kérhetünk titkosítás használatával mások számára hozzáférhetetlenné tehetjük fájljainkat

(tömörített objektumokra nem alkalmazható) a fájlok közötti gyorsabb keresés céljából indexet készíttethetünk

101


Könyvtárak és alkönyvtárak használata

Gyökér (root): helyi vagy hálózati meghajtó, ill. annak betűjele, főkönyvtár

a:, b: floppy meghajtó c: d: e: stb. hard diszk(ek), hard diszk partíciók, CD-ROM meghajtó(k) z: hálózati meghajtók (általában az ábécé végétől induló jelzéssel)

Könyvtár, mappa (directory): névvel ellátott fájlcsoport A merevlemezek nagy tárolókapacitása miatt a fájlok logikus rendszerezése szükséges Elnevezés: a fájlnevekhez hasonló elv szerint, a tartalomra utalva. A könyvtárak egymásba ágyazhatóak: alkönyvtárak

102

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kfilepropertiespermissions.png


elérési út (path): egy fájl pontos helye a főkönyvtárhoz viszonyítva. Példa: c:\windows ontssymbolsmusical.ttf

Windows 2000 eszközök

Adatszerkezet és fájlkezelés

Ha áttekintjük a Windows rendszer által használt adatszerkezet felépítését, láthatjuk, hogy a számítógépeknél általában, és a DOS/Windows korábbi verzióiból megszokott fa struktúra szerinti adattárolás nem változott, mindössze kibővült néhány elemmel, amelyek a rendszer áttekinthetőségét és használhatóságát könnyítik meg. Az adatszerkezet kiindulópontja az Asztal. Ebből nyílnak a Sajátgép, Hálózatok és Lomtár logikai mappái. Az Asztal mappában található objektumok természetesen a munkaasztalról is elérhetőek, de megjelennek a fájlkezelésre szolgáló eszközökben is.

A logikai mappák fogalma alatt azt értjük, hogy ezek a mappák nem hagyományos mappák, azaz nem arra valók, hogy fájlokat vagy további mappákat helyezzünk el bennük, hanem viselkedésük, kezelésük módja miatt nevezzük így.

SajátgépA Sajátgép logikai mappa tartalmazza a saját (lokális) helyi gépünk erőforrásait, úgymint

lokális háttértárolóink meghajtóit (floppy lemez, merevlemez, CD-ROM meghajtókat, illetve a helyi hálózat által nyújtott hálózati meghajtókat)

a Nyomtatók mappát és saját gépünk beállításait tartalmazó Vezérlőpult logikai mappát.

Tekintsük át a Sajátgép tartalmát. A megjelenő listában az aktuális mappa tartalmát láthatjuk. A megjelenő ikonok az almappákat és fájlokat jelölik. A belső mappák jelölése: egy sárga mappa; a fájlokat típusuk szerint más-más ikonok

103

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2ktree.jpg

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kfolder.gif


jelölnek. Azt, hogy egy mappa tartalmaz-e belső mappákat vagy fájlokat, úgy állapíthatjuk meg, ha az ikonjára vagy nevére duplán kattintva megnyitjuk azt. Eszköztárak:A menüsor alatt elhelyezkedő terület, egy vagy több sorban elhelyezkedő, a munkavégzést megkönnyítő ikonsor. A Cím eszköztár legördülő menüben tartalmazza az elérhető meghajtók és logikai mappák listáját. Ha a fájlrendszer bonyolultsága miatt eltévednénk, itt mindig visszaléphetünk a gyökérkönyvtárainkhoz. A Szokásos eszköztár tartalmazza a fájlrendszerben való navigálás és műveletek gombjait. Az aktuális mappából a magasabb szintre visszalépni az "Egy szinttel fel" ikonra kattintva lehet.

A Sajátgép és a belőle nyíló objektumok tartalmát több nézetben tekinthetjük meg, amit az eszköztáron állíthatunk be. A Nagy ikonok nézet a fájlok és mappák nevét és ikonjait jeleníti meg. A Kis ikonok nézetben a mappa- és fájlnevek egymás mellett jelennek meg. Ebben a nézetben a sorbarendezés (pl. ábécérendben) balról jobbra halad, így alakítva ki az ablakban megjelenő oszlopokat. A Lista nézet az iménti adatokat oszlopokba rendezve jeleníti meg. A legtöbb esetben ez a legpraktikusabb nézet. A Részletek nézet a fájlok és mappák kicsinyített ikonjain és nevén kívül tartalmazza az adott adattípus leírását, a fájl méretét, és az utolsó módosítás idejét. Amennyiben a lista valamelyik oszlopa nem elég széles, az oszlopfejléceket elválasztó vonal húzásával állíthatjuk megfelelő szélességűre. Ha az elválasztó vonalra kettőt kattintunk, az oszlop szélessége automatikusan a legszélesebb bejegyzés hosszához igazodik. Az oszlopfejlécre kattintva sorba is rendezhetjük az objektumokat (ábécérend, típus, méret, vagy az utolsó módosítás dátuma szerint). Újbóli kattintással válthatunk a növekvő és csökkenő rendezés között. Az ikonok elrendezését és megjelenítését a Nézet menüből is szabályozhatjuk (Nézet - Ikonok elrendezése, ill. Nézet - Nagy ikonok, Kis ikonok, Lista, Részletek) Ugyanerre az eredményre jutunk, ha az egér jobb gombjával az ablak területén kattintunk, majd a felbukkanó helyi menüből választjuk ki a megfelelő parancsot. Az eszköztárakat testre is szabhatjuk az eszköztár területén az egér jobb gombjával kattintva, majd az alábbi lehetőségek közüli választással: Szokásos gombok, Címsáv, Hivatkozások, Rádió, Testreszabás.

104

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorericons.png


Érdemes megjegyezni: a legtöbb művelet - használjuk akár a Sajátgép ablakot, a Windows Intézőt, vagy a legtöbb felhasználói programot - több módon is elvégezhető: 1.Menü segítségével. A programjainkban a rendelkezésre álló parancsokat logikusan felépített menüből választhatjuk ki. 2.Eszköztárról. A leggyakrabban használt parancsok ikonjai a menüsor alatti eszköztáron megtalálhatóak (pl. másolás, kivágás, beillesztés, nyomtatás, stb.) 3.Helyi menüvel. Az egér jobb gombjának lenyomásával az aktív objektumra vonatkozó, leggyakrabban használt parancsok listáját hívhatjuk elő. 4.Billentyűkombinációval. A gyakorlott felhasználók munkájának meggyorsítására szolgálnak a billentyűkombinációval előhívható parancsok, pl. másolás, beillesztés, nyomtatás, stb.

Lomtár

Az Asztalon található Lomtárba kerülnek alapértelmezés szerint a lokális gép merevlemezéről törölt fájljaink és mappáink. Ha ezeket a fájlokat később valóban

szükségtelennek találjuk, innen törölhetjük azokat, illetve a tévedésből törölt állományokat innen állíthatjuk vissza eredeti állapotukba. (Fájl menü - Lomtár ürítése, ill. Fájl menü - Előző méret, Fájl menü - Törlés) A Lomtár tartalmát többi mappánkhoz hasonlóan kezelhetjük, onnan fájlokat törölhetünk, másolhatunk, stb.

Érdemes tudni, hogy

1. A Lomtárba kerülő "törölt" fájlok valójában ugyanannyi helyet foglalnak el a háttértárolón, mintha le sem töröltük volna, így a valóban törölni kívánt fájlokat rögtön el lehet távolítani a Lomtárból is.

2. A floppy lemezekről törölt állományok nem kerülnek be a Lomtárba, hanem azonnal megsemmisülnek.

3. A Windows a törlési folyamat megkezdése előtt rákérdez, valóban törölni kívánunk-e. A Lomtár ikonra az egér jobb gombjával kattintva a Tulajdonságok paranccsal állíthatjuk be a Lomtár viselkedését: kívánjuk-e a törlési jóváhagyás megjelenítését, mekkora lemezterületet szánunk a Lomtárba átkerülő fájlokra, illetve kívánjuk-e egyáltalán a Lomtárban ideiglenesen megtartani őket.

105

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorertoolbars.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kdesktopiconsrecycle.gif


Ha egy állományt a merevlemezünkről biztosan törölni kívánunk, a SHIFT+DEL billentyűkombinációval törölve nem kerülnek a Lomtárba, hanem azonnal megsemmisülnek.

Szöveges fájl létrehozása és kezelése

Az egyszerű szövegek létrehozására és kezelésére használatos eszköz a Jegyzettömb.

Indítása: Start menü - Programok - Kellékek - Jegyzettömb.

A Jegyzettömb Fájl menüje az alapvető fájlműveletek (új dokumentum létrehozása, megnyitása, mentése; kilépés), a Szerkesztés menü

a már ismert módon történő másolás, kivágás, beillesztés műveleteket tartalmazza. További eszközeink: keresés a dokumentumban, dátum beillesztése, Súgó.

Számológép

A Számológép egy hagyományos számológép másolata a Windows rendszerben. Az alapműveletek (szorzás *, összeadás +, kivonás -, osztás /) A számokat kattintással, vagy a billentyűzeten vihetjük be. A billentyűzeten használhatjuk a számjegyeket (0-9), az alapműveletek billentyűit, az ENTER billentyűket (mely az egyenlőségjel megfelelője), az ESC billentyűt (a piros C jel, azaz a művelet törlése), és a BACKSPACE ( ) billentyűt. Indítás: Start menü - Programok - Kellékek - Számológép A Nézet menüben állíthatjuk be, milyen (egyszerű vagy tudományos) megjelenésű legyen a számológépünk.

Karaktertábla

106

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2knotepadicon.gif

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2knotepad.gif

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kcalcicon.gif

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:Arrow-back.gif


A Karaktertábla a speciális karakterek elérésére használható. Segítségével akkor is beilleszthetjük dokumentumainkba a különleges karaktereket, ha nem tartozik hozzájuk billentyű vagy billentyűkombináció. Emellett választhatunk a gépünkön található többféle karakterkészlet közt, és így a szimbólum jellegű karaktereket is könnyen használhatjuk. Ha egyet kattintunk a kiválasztott karakterre, azt felnagyítva tekinthetjük meg. Kétszeres kattintással a karaktert a vágólapra másolhatjuk, ahonnan a Beillesztés paranccsal illeszthetjük be a legkülönbözőbb alkalmazásokba.

A Windows Intéző a fájl- és mappakezelést megkönnyítő segédprogram. Felépítését tekintve hasonlít a korábbi Windows verziók fájlkezelőihez: kettéosztott ablakában baloldalt a háttértároló(k) fa struktúrába rendezett tartalmát, jobboldalt a kiválasztott mappa tartalmát láthatjuk. Indítása: a Start menü Programok, Kellékek csoportjából, vagy az asztalon a Sajátgép ikonra a SHIFT billentyű lenyomásával egy időben történő kétszeres kattintással.

A Windows Intéző megjeleníti a számítógépen található fájlok, mappák és meghajtók hierarchikus felépítését. Megjeleníti a számítógépen meghajtó-betűjellel rendelkező hálózati meghajtókat is. Megtekinthető a Hálózati helyek mappa is, amely megjeleníti a helyi hálózathoz csatlakozó számítógépeket. A Windows Intéző segítségével másolhatók, áthelyezhetők, átnevezhetők és kereshetők a fájlok és mappák. Például megnyitható a másolni vagy áthelyezni kívánt mappa vagy fájl, és másik mappába vagy akár másik meghajtóra húzható át.

A helyi meghajtókon a Windows telepítésével a merevlemezen létrejön egy jellemző adatszerkezet, azonban ez a szerkezet nem állandó vagy rögzített, a felhasználó tetszése szerint hozhat létre új mappákat, fájlokat; sok esetben a felhasználónak kell létrehoznia és kezelnie az általa készített dokumentumok tárolására szolgáló könyvtárszerkezetet is. A C meghajtón általában megtalálható fa struktúra a következő mappákat tartalmazza:

107

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerc.jpg


Documents and Settings: ide kerülnek a számítógépet használók egyéni beállításait és (ha más helyet nem adunk meg) felhasználói programokkal készített dokumentumaikat őrző saját mappák.

Windows, Winnt: Ez a mappa és belső mappái tartalmazzák magát a Windows rendszert.

Program Files: A rendszerre telepített felhasználói programok gyűjtőhelye Recycler: A Lomtár részére fenntartott rendszermappa.

Ha egy mappa további belső mappákat tartalmaz, a bal oldali panelen a mappa előtt álló + jelre kattintva bonthatjuk ki azt. Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a jobb panelen a belső mappák egyikére kettőt kattintunk. Ekkor a kiválasztott mappa tartalma is láthatóvá válik.

Új mappák létrehozásaVálasszuk ki azt a mappát, amelyen belül szeretnénk létrehozni az újat. Itt a kétféleképpen hozhatunk létre új mappát:

Fájl menü - Új - Mappa Jobb egérgomb - Új - Mappa

Ezután megjelenik az új mappa. A rendszer által felkínált név helyére gépeljük be a kívánt könyvtárnevet, majd üssük le az ENTER billentyűt. Új mappák létrehozásához ismételjük meg a műveletet. A mappák elnevezésére maximum 255 karaktert használhatunk, akár ékezeteket, szóközt is. Nem használhatjuk azonban a következő karaktereket: / ? * " | < >

Új fájlok létrehozása

Ha egy új fájlt szeretnénk létrehozni, válasszuk ki azt a mappát, amelyben tárolni kívánjuk.

Fájl menü - Új - fájltípus kiválasztása Jobb egérgomb - Új - fájltípus kiválasztása

A fájltípus kiválasztása után az új fájl megjelenik a kívánt helyen. Ezután nevezzük el. Az így létrehozott fájl azonban még üres. Kétszeri kattintással megnyithatjuk és szerkeszthetjük. Ezzel a módszerrel csak a leggyakrabban használt fájltípusokat hozhatjuk létre. Más fájlokat, pl. Office dokumentumokat kényelmesebb a megfelelő alkalmazással (pl. szövegszerkesztő program) létrehozni.

Vágólap

A vágólap a Windows által biztosított elkülönített memóriaterület. Használata: egy kijelölt objektumot (szöveg, szövegrész, kép,

108

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:M2clipboard.gif


hang, fájl, mappa, stb.) ide másolva bármely Windows-os alkalmazásba beilleszthetjük, egymás után többször is. Egyszerre azonban csak egy objektum kerülhet a vágólapra. A vágólap tehát az adatok átvitelére használható egy programon belül, de programok közt is. A Windows egyik hasznos szolgáltatása, hogy a Vágólapra kép formájában ki tudjuk tenni a teljes képernyő (PrintScrn) vagy az aktív ablak (ALT+PrintScrn) tartalmát, hogy aztán dokumentumainkba beilleszthessük, vagy egy rajzolóprogrammal módosítsuk. E jegyzet képeinek többsége is ezzel a módszerrel készült.

Fájlok és mappák másolása

Másoláskor a következőképpen járunk el: jelöljük ki a másolandó fájlt vagy mappát egy kattintással. Az objektum vágólapra való másolásához használhatjuk

Az eszköztár másolás ikonját A Szerkesztés menü Másolás parancsát Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü másolás parancsát vagy a CTRL+C billentyűkombinációt.

Ezután nyissuk ki azt a mappát, ahová az objektumot másolni kívánjuk. A beillesztéshez használjuk

Az eszköztár beillesztés ikonját A Szerkesztés menü Beillesztés parancsát Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü beillesztés parancsát vagy a CTRL+V billentyűkombinációt.

Fájlok és mappák áthelyezése

Előfordulhat, hogy adataink tévedésből rossz helyre kerültek, vagy fájljainkat szeretnénk más mappákba úgy átmozgatni, hogy eredeti helyükön ne maradjon róluk másolat. Fájlok vagy mappák áthelyezésekor a következőképpen járunk el: jelöljük ki az áthelyezendő fájlt vagy mappát egy kattintással. Az objektum vágólapra való másolásához használhatjuk

Az eszköztár kivágás ikonját A Szerkesztés menü Kivágás parancsát Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü kivágás parancsát vagy a CTRL+X billentyűkombinációt.

Ezután nyissuk ki azt a mappát, ahová az objektumot átmozgatni kívánjuk. A beillesztéshez használjuk

Az eszköztár beillesztés ikonját A Szerkesztés menü Beillesztés parancsát

109

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorercopy.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerpaste.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorercut.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerpaste.png


Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü beillesztés parancsát vagy a CTRL+V billentyűkombinációt.

Meghajtók, mappák, fájlok tulajdonságai

Egy fájl, mappa vagy meghajtó tulajdonságait akkor is leolvashatjuk, ha éppen nem vagyunk Részetek nézetben. Ezt többféleképp tehetjük meg: válasszuk ki az objektumot egyszeres kattintással, majd

kattintsunk az eszköztár Tulajdonságok gombjára használjuk a Fájl - Tulajdonságok parancsot üssük le az ALT+ENTER billentyűkombinációt az egér jobb gombjával kattintva válasszuk a helyi menüből a Tulajdonságok

parancsot.

Meghajtó tulajdonságai: címke, felhasznált és szabad terület, kapacitás. Az eszközök fülre kattintva a lemez fizikai karbantartását végző segédprogramokat érhetjük el. A Megosztás fülre kattintva elérhetővé tehetjük a kiválasztott elemet (meghajtó, mappa) helyi hálózatunkon keresztül más felhasználók részére is.

110

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerproperties.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerpropertiesdrive.png


Mappa és fájl tulajdonságai: Típus, hely, méret, létrehozás, utolsó hozzáférés, módosítás dátuma, attribútumok.

111


112

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerpropertiesfile.png


Fájlok és mappák átnevezése

Ha egy fájlt vagy mappát át kívánunk nevezni, egyszeres kattintással válasszuk ki. Ezután több lehetőségünk van:

A Fájl menüből válasszuk az Átnevezés parancsot Az egér jobb gombjával kattintva válasszuk a helyi menüből az Átnevezés

parancsot Kattintsunk újra (nem dupla kattintás!)

Ezután írjuk be az új nevet. A művelet (pl. ha véletlenül rossz mappát jelöltünk ki, vagy a dupla kattintás sikerült túl lassúra) az ESC billentyűvel visszaléphetünk.

Fájlok és mappák törlése

A kijelölt fájl vagy mappa törlésére több eszközünk van, törölhetjük:

A DEL billentyű használatával

Az eszköztár Törlés gombjára kattintva. A Fájl menü Törlés parancsával Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü Törlés parancsával

Húzzuk a kiválasztott elemet az Asztalon található (és az Intéző bal oldali paneljében is elérhető) Lomtár ikonra.

A legutolsó művelet visszavonása

A fent felsorolt műveleteket lehetőségünk van visszavonni, ha tévedésből hajtottuk végre őket: a CTRL+Z billentyűkombinációval, a Szerkesztés menü Visszavonás

parancsával, vagy az eszköztár Visszavonás ikonjára kattintva.

Több fájl vagy mappa kijelölése

Egy-egy művelet több fájlt és/vagy mappát is érinthet. Ebben az esetben célszerű ezeket az elemeket egyszerre kijelölni és a műveletet csak egyszer elvégezni. Az aktív mappában kijelölést több módon végezhetünk:

Összefüggő tartományt, egymással szomszédos elemeket kijelölhetünk a SHIFT billentyű nyomva tartása mellett, az egérrel az első és az utolsó elemet kijelölve

Több, nem szomszédos elemet a CTRL billentyű nyomva tartása mellett jelölhetünk ki, az egérrel az elemekre egyet kattintva

Az egér nyomva tartásával és húzásával egy téglalapalakú területet kijelölve A Szerkesztés menü Mindet kijelöli (CTRL+A) parancsával a mappa teljes

tartalmát kijelöljük.

Parancsikonok

113

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerdelete.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorerundo.png


A parancsikon egy fájl vagy mappa gyors elérésére szolgáló mutató. Jellegzetes helye az Asztal, de bármely mappában elhelyezhetjük. A Start menü például ilyen parancsikonok gyűjtője. Parancsikont rendelhetünk hozzá bármelyik programhoz, dokumentumhoz vagy nyomtatóhoz, legyen az az asztalon, vagy bármelyik mappában. Parancsikonokkal lehet a leggyorsabban elérni a gyakran használt elemeket.

Hajlékonylemez formázása

Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elő kell készítenünk az adatok helyét. Ezt a műveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának. Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége előre formázott lemezekből áll, mégis előfordulhat, hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás műveletet használjuk, ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése.

A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát. Figyelem! A merevlemez formázásától óvakodjunk, mert ez minden adatunk és programunk elvesztését jelenti.

Hálózat

A helyi hálózaton összekötött számítógépek közt a Hálózatok logikai mappában tallózhatunk. Az itt megtalálható számítógépeknek természetesen nem láthatjuk a teljes tartalmát, csak azokat a mappáit, amelyeket a gép tulajdonosa elérhetővé tett a hálózaton, más szóval megosztott. Az osztott mappákhoz lehetőségünk van ún. hálózati meghajtót csatlakoztatni, így munkánk közben úgy dolgozhatunk velük, mint bármelyik saját mappánkkal. A kapcsolat létrehozásának és megszüntetésének legegyszerűbb módja a jobb egérkattintás, majd a Hálózati meghajtó csatlakoztatása (ill. leválasztása)

parancs. Ugyanezt megtehetjük az Eszköztár ikonjaival is.

Másolás és mozgatás Fogd és vidd (Drag and Drop) módszerrelA Windows munkánk meggyorsítása érdekében lehetővé teszi a Fogd és vidd módszer használatát a menük helyett. A Sajátgépben vagy a Windows Intézőben keressük meg a mozgatni kívánt fájlt vagy mappát. Biztosítsuk, hogy a képernyőn látható legyen az a hely (legyen az akár egy másik Intéző-ablak), ahová a fájlt vagy mappát mozgatni szeretnénk. Húzzuk a fájlt vagy a mappát a kívánt helyre. Ennek a műveletnek az eredménye attól függ, hogy milyen fájlt mozgattunk és hová.

114

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kdesktopiconsnetwork.gif

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorernetworkdriveon.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kexplorernetworkdriveoff.png


Tippek: Ha a jobb oldali egérgombbal végezzük a húzást, akkor egy menü fog megjelenni különféle lehetőségeket felkínálva. Ha a fájlt ugyanazon lemez másik mappájába húzzuk át, akkor ezzel a fájlt egy másik helyre helyezzük át. Ha viszont másik lemezen lévő mappába húzzuk, akkor ezzel a fájlt átmásoltuk. Ha a húzás közben lenyomva tartjuk az alábbi billentyűk valamelyikét, akkor a következők fognak történni:

SHIFT billentyű esetén a fájlt áthelyezése. CTRL billentyű esetén a fájlt átmásolása. CTRL+SHIFT billentyűk esetén parancsikon létrehozása.

Windows 2000 - Rendszerbeállítások és testreszabás

Mindenkinek más az egyénisége, ízlése, más színeket, hangokat kedvel. A Windows nagymértékben támogatja a munkakörnyezet testre szabását. E beállítások legtöbbje a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult mappájában található. Ez a logikai mappa elérhető a Windows Intézőből és a Sajátgép mappából is.

A Vezérlőpult ikonjainak segítségével megváltoztatható a Windows 2000 megjelenése és működése. Ezek az ikonok a számítógép beállítási lehetőségeit jelölik. Továbbá innen (is) elérhető a számítógép Telefonos hálózati kapcsolatainak (például Internet), betűkészleteinek, nyomtatóinak, felügyeleti eszközeinek logikai mappája.

115

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kcontrol.jpg


A Tálca és a Start menü testreszabása

A Tálca alaphelyzetben a képernyő alsó szélén, keskeny, egy sornyi sávként helyezkedik el, amely mindig látható marad.

A Tálca elhelyezkedését, méretét azonban megváltoztathatjuk. A Tálca üres, szürke felületére kattintva, az egér húzásával áthelyezhetjük a bal, vagy a jobb oldalra, illetve a képernyő tetejére. A Tálca szélét az egérrel megfogva (az egér ekkor egy függőleges, kétirányú nyíllá változik) a Tálcát magasabbra vagy alacsonyabbra változtathatjuk. Ezzel a módszerrel a Tálcát el is rejthetjük, a magasságát nullára állítva (ez azonban nem tanácsos). A Tálca megjelenését megváltoztathatjuk a Start menü - Beállítások - Tálca paranccsal, vagy a Tálcára az egér jobb gombjával kattintva, a Tulajdonságok paranccsal. A Mindig látható opcióval biztosíthatjuk, hogy a Tálca mindig az ablakok felett maradjon, így semmi sem takarja. Az Automatikus rejtés opciót bekapcsolva azt érjük el, hogy a Tálca minden esetben eltűnik, ha nem használjuk, így több helyet adva alkalmazásainknak. Ha a Tálcát használni szeretnénk, húzzuk az egérmutatót a képernyő megfelelő széléhez, ahol a Tálca automatikusan meg fog jelenni. A többi opcióval szabályozhatjuk, hogy a Start menüben kis vagy nagy ikonok szerepeljenek, illetve azt, hogy az óra látható legyen-e a Tálca szélén. A testreszabott menük használatával a Start menüben először csak a legutóbb használt programjaink parancsikonjai fognak látszani.

A Speciális fülre kattintva további beállításokat végezhetünk; szabályozhatjuk, hogy milyen parancsikonok szerepeljenek a Start menüben (Start menü testreszabása): itt adhatunk hozzá, vagy távolíthatunk el parancsikonokat. A legtöbb felhasználói program telepítése végén automatikusan elhelyezi parancsikonjait a Start menüben. A Start menü mappáját megnyithatjuk a Speciális gombra kattintva.

Ezzel a DOCUMENTS AND SETTINGS\FELHASZNÁLÓ\START MENU könyvtárat nyitjuk meg. Ezt a mappát elérhetjük úgy is, ha az egér jobb gombjával a Start gombra kattintunk, és az Intéző (vagy: Tallózás- All users) parancsot választjuk.

116

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2ktaskbarproperties.png


A Start Menü, Dokumentumok almappa tartalmának törlésére is itt van lehetőségünk. (A Windows ugyanis a legutóbb használt dokumentumainkhoz parancsikont rendel, amit a felhasználói profilon belül a RECENT mappában találhatunk meg.)

Billentyűzet

A Vezérlőpult Billentyűzet ikonjára kattintva állíthatjuk be, hogyan viselkedjen a billentyűzet a Windows-ban.A Sebesség kategóriában állíthatjuk be a kurzorvillogás, és a billentyűzet karakterismétlésének sebességét. A Nyelv kategóriában telepíthetünk több nemzeti billentyűkiosztást. Egyszerre használhatunk például magyar és angol billentyűzetkiosztást, s köztük billentyűkombinációval, vagy a Tálcán a kijelzőre kattintva, az egérrel válthatunk.

A képernyő beállításai

A képernyő és az Asztal beállításait a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult - Képernyő ikonra kattintva változtathatjuk meg. Ugyanezt a párbeszédablakot az Asztalon az egér jobb gombjával kattintva, majd a Tulajdonságok parancsot választva is előhívhatjuk.

117

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kstartmenuprograms.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kdesktopproperties.png


A Háttér kategóriában kiválaszthatjuk az Asztal hátteréül szolgáló mintázatot és/vagy tapétát. Természetesen a felsorolt tapétákon kívül más hátteret is használhatunk, ezt a képfájlt a Tallózás gombra kattintva kereshetjük meg.

A Képernyővédő kategóriában választhatunk képernyővédőt, s megadhatjuk, hogy ha a gépen nem dolgozunk, hány perc után induljon el. Az egyes képernyővédők működését a Beállítások gombbal módosíthatjuk és a Teszt gombbal próbálhatjuk ki. Ha a monitorunk megfelel az Energy Star szabványnak, azt is megszabhatjuk, hogy a monitor mikor kerüljön alacsony energia-felvételű várakozó üzemmódba, és mikor kapcsoljon ki automatikusan.

A Megjelenés kategóriában az Asztal és a rajta megjelenő objektumok színét és más tulajdonságait (méret, betűtípus) állíthatjuk be. Legegyszerűbb, ha egy kész mintát alkalmazunk. Megjegyzendő, hogy ha hátteret állítottunk be, az az Asztal itt beállított színét eltakarja majd, s csak az Asztal ikonjainak szövegmezőjében teszi láthatóvá.

A Beállítások kategóriában megváltozathatjuk a képernyő felbontását, a színmélységet (az egyszerre egy időben megjeleníthető színek számát) és a Speciális gombra kattintva a videokártya és a monitor típusát, valamint itt van lehetőségünk további, az adott videokártya és monitor saját beállításainak hangolására, finombeállítások elvégzésére, a 3D tulajdonságok és a színkezelés beállítására.

A kereskedelmi forgalomban levő szoftvereket, illetve az Internetes oldalakat ma általában 800x600 pixeles felbontásra tervezik. Ennél nagyobb felbontást csak akkor érdemes használnunk, ha a monitorunk legalább 17"-os. A legtöbb forgalomban levő monitor esetében - ha a gyártó külön telepítőlemezt nem ad - a monitor típusa legyen Plug and Play monitor. Ekkor ugyanis a legtöbb gyártó által elfogadott VESA DDC szabvány szerinti működés lehetővé teszi a monitor és a számítógép közti kommunikációt a teljesítmény optimalizálása érdekében.

Az egér beállításai

Az egér beállításait a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult ablakEgér ikonjára kattintva tudjuk módosítani.

A Gombok kategóriában beállíthatjuk, hogy az egeret bal vagy jobb kézzel használjuk-e. A balkezes egér esetében a jobb- és baloldali gombok jelentése felcserélődik. Az ablak jobb alsó sarkában levő tesztterületen látható kis dobozra kattintva tesztelhetjük a dupla kattintás sebességét. Ha a kis dobozra kényelmesen kettőt kattintva nem történik semmi, a Dupla kattintás sebességét vegyük lassabbra, és

118

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kmouseproperties.png


próbálkozzunk újra. Ha a Windows időnként két külön kattintásunkat dupla kattintásnak értelmezi, vegyük gyorsabbra a kattintás sebességét.

A Mutatók kategóriában az egérmutató külalakját változtathatjuk meg. Legegyszerűbb az előkészített sémák közül választanunk.

A Mozgás kategóriában az egér sebességét és az egér nyomvonal hosszát állíthatjuk be. Ez utóbbi eszköz az LCD kijelzős, hordozható gépeken hasznos, mivel a folyadékkristály nem képes olyan gyorsan követni a változásokat, mint egy hagyományos monitor, így az egér egy gyorsabb mozdításkor "elveszhet" a képernyőn. Hagyományos monitort használva azonban az egymás után húzódó egérmutatók látványa gyakran zavaró lehet.

A Hardver fülre kattintva az egér típusát lehet megváltoztatni. Ennek átállítását azonban inkább hagyjuk a rendszergazdára. A forgalomban lévő standard egerek legtöbbjét a Windows automatikusan felismeri, így a hardverbeállítások kézi megváltoztatására hétköznapi körülmények között alig van szükség.

Betűtípusok

A Betűtípusok parancsikonra kattintva a WINDOWS\FONTS mappát nyitjuk meg. Ebben a rendszermappában találhatóak az operációs rendszeren telepített betűtípusaink. A felsorolt fontkészleteket dupla kattintással tekinthetjük meg. Lehetőségünk van továbbá új fontkészlet telepítésére és természetesen törlésére is.

Dátum és idő

Számítógépünk órája folyamatosan jelzi a pontos időt és dátumot. Ezt az órát természetesen mi is átállíthatjuk, a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult(Dátum és idő ikonra, vagy a Tálcán látható órára kettőt kattintva. Nem csak a dátum és az idő megadására van lehetőségünk, de megadhatjuk azt is, hogy melyik időzónában használjuk gépünket, illetve automatikusan áttérünk-e a téli/nyári időszámításra.

119

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kfonts.png


Hálózat

Ha számítógépes hálózatban dolgozunk, a hálózat beállításait módosíthatjuk a Vezérlőpult - Hálózati és telefonos kapcsolatok ikonra kattintva. A hálózati kapcsolatok közük a helyi kapcsolatot választva (jobb egérkattintás, tulajdonságok) módosíthatjuk a hálózati adapteren keresztüli forgalmat a helyi hálózatban (LAN).

Itt telepíthetjük, konfigurálhatjuk és távolíthatjuk el azokat az eszközöket, amelyek gépünket a számítógépes hálózathoz kapcsolják: hálózati csatolót, kliensprogramokat, hálózati protokollokat, és hálózati szolgáltatásokat.

A helyi hálózat beállításait, protokollok és szolgáltatások telepítését, annak fontossága miatt, legtöbbször a rendszergazda végzi, így előfordulhat, hogy csak a beállítások megtekintésére van jogosultságunk, módosítására nem.

120

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kclock.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2klanproperties.png


Hangok

A Vezérlőpult Hangok ikonjára kattintva lehetőségünk van az egyes Windows, Windows Intéző és más (pl. Outlook) eseményekhez hangot rendelni vagy elvenni, illetve kész hangsémákat alkalmazni.

Rendszer

A Rendszer vezérlőpult-ikonra (vagy jobb egérgombbal az Asztalon levő Sajátgép ikonra) kattintva a legteljesebb információkat nyerhetjük gépünkről.

Az Általános kategória írja le, milyen típusú az operációs rendszer és a számítógép, illetve ki a regisztrált tulajdonosa.

A Hálózati azonosítás kategóriában tekinthetjük meg, és ha van rá jogosultságunk, módosíthatjuk számítógépünk nevét, hozhatunk létre egy-egy hálózati szegmenshez kapcsolható hálózati azonosítókat, felhasználónév-jelszó párokat tároló beállításokat.

A Hardverprofil kategóriában létrehozhatunk hardverprofilokat: A hardverprofilok szabályozzák az illesztőprogramok betöltését, ha a hardver megváltozik. Előfordulhat például, hogy egy hordozható számítógéphez különböző hardveregységek állnak rendelkezésre, attól függően, hogy a számítógép asztali vagy hordozható üzemmódban működik. A Windows kizárólag a helyes profil számára szükséges hardver-illesztőprogramokat tölti be.

A Speciális kategóriában szabályozhatjuk a számítógép teljesítményét befolyásoló beállításokat: az indítást, fájlkezelést, a virtuális memória méretét. A Windows stabil

121

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2ksystemproperties.png


működéséhez kb. 40 MB szabad lemezterület ajánlott. Ha másként nem állítjuk be, a Windows a C: meghajtón hozza létre az ún. swap fájlt.

Területi beállítások

Bizonyos alkalmazások a különböző, eltérő nemzeti beállítások (abc-rend, napszak, hónapok neve, pénznem, stb.) kezelésére is fel vannak készítve. A Windows-ban mód van a magyar (vagy egyéb) nyelv és más nemzeti jellegzetességek beállítására, ami megkönnyíti a többnyelvű munkavégzést.

Windows 2000 DOS parancssor

A Windows lehetővé teszi a DOS operációs rendszert ismerőknek, hogy az abban rendelkezésre álló eszközöket ugyanúgy elérhessék: erre használhatjuk az MS-DOS ablakot. Ennek megnyitása: Start menü - Programok - Kellékek - Parancssor.

A képernyőn egy ún. prompt jelzést láthatunk. Ez a leggyakrabban a következőképp néz ki:

C:>_

A prompt jelzésről le lehet olvasni az aktuális meghajtó és könyvtár útvonalát. A prompt jelzés azt mutatja, hogy a rendszer befejezte az előző parancs végrehajtását, és a következőre vár. Minden tevékenységet csak parancs begépelésével végezhetjük el, ezért hívjuk a DOS-t parancsvezérelt operációs rendszernek.

Helyettesítő karakterek

A helyettesítő karaktereket azokban a parancsokban használjuk, amelyek fájlokkal végeznek műveleteket. A helyettesítő karakterekkel elérhetjük, hogy a fájl, vagy fájlok

122

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2klocale01.png

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2klocale02.png


teljes nevét ne kelljen leírni, vagy hogy a parancs egyszerre több fájlra vonatkozzon. Két ilyen karakter van:

*: ez a karakter tetszőleges karaktersort jelölPl: auto* minden auto-val kezdődő fájl:

automata, autodidakta, autonóm*.txt minden txt kiterjesztésű fájla*.* minden a-val kezdődő fájl

?: ez a karakter a fájlnévben egy karaktert helyettesíthet.Pl.: alma? minden olyan fájl, melynek neve 5

karakteres,és az első 4 karaktere alma: alma1,

alma2, alma3...?i*.* minden fájl, amely nevének 2. betűje i.

Rendszerparancsok

clsképernyőtörlés.

moreEgyidejűleg egyetlen képernyőnyi kimenet megjelenítése

MORE [meghajtó:][elérési út]fájlnévMORE < [meghajtó:][elérési út]fájlnévparancsnév | MORE [meghajtó:][elérési út][fájlnév]

[meghajtó:][elérési út]fájlnév Az egyidejűleg megjelenítendő egy képernyőnyi

fájl(oka)t adja meg.parancsnév Azt a parancsot adja meg, melynek a kimenetét

meg kell jeleníteni.

verKiírja az operációs rendszer nevét és verziószámát.

dateA dátum megjelenítése vagy beállítása. Használata:

DATE [dátum]

A napi dátum beállításának megjelenítéséhez és egy új dátum megadásához írja be paraméterek nélkül a DATE parancsot. A dátum megtartásához nyomja meg az ENTER billentyűt.

123


timeA rendszeridő megjelenítése vagy beállítása. Használata:

TIME [idő]

A pillanatnyi idő beállításának megjelenítéséhez és az új dátum megadásához írja be paraméterek nélkül a TIME parancsot. Az idő megtartásához nyomja meg az ENTER billentyűt.

Format

Formattálás. Használata:

FORMAT meghajtó: [/V[:címke]] [/Q] [/F:méret] [/B | /S] [/C]FORMAT meghajtó: [/V[:címke]] [/Q] [/T:sávok /N:szektorok] [/B | /S] [/C]FORMAT meghajtó: [/V[:címke]] [/Q] [/1] [/4] [/B | /S] [/C]FORMAT meghajtó: [/Q] [/1] [/4] [/8] [/B | /S] [/C]

/V[:címke] A kötetcímkét adja meg./Q formázást hajt végre./F:méret formázni kívánt hajlékonylemez méretét adja meg

például:160; 180; 320; 360; 720; 1,2; 1,44; 2,88).

/B területet jelöl ki a formázott lemezen a rendszerfájlok számára.

/S másol a formázott lemezre./T:sávok A lemezoldalankénti sávok számát adja meg./N:szektorok A sávonkénti szektorok számát adja meg./1 Hajlékonylemez egyetlen oldalát formázza./4 5,25"-es 360KB-os lemezt formáz meg nagy

írássűrűségűmeghajtóban.

/8 Sávonként nyolc szektort formáz./C Teszteli az aktuálisan "rossz" jelű

szektorcsoportokat.

Label

Lemez kötetcímkéjének létrehozása, módosítása vagy törlése. Használata:

LABEL [meghajtó:][címke]

Vol

124


A lemez címkéjének és sorozatszámának megjelenítése, ha léteznek. Használata:

VOL [meghajtó:]

Sys

Az MS-DOS rendszerfájloknak és a parancsértelmezőnek egy megadott lemezre másolása. Használata:

SYS [meghajtó1:][elérési út] meghajtó2:

[meghajtó1:][elérési út] A rendszerfájlok helyét adja meg. meghajtó2: Azt a meghajtót adja meg, amelyre a fájlokat másolni kell.

Print

Egy fájl tartalmát kinyomtathatjuk. Használata:

PRINT [meghajtó:][elérési út]fájlnév

Type

Szövegfájlok tartalmának megjelenítése. Használata:

TYPE [meghajtó:][elérési út]fájlnév

Exit

Csak a Windows DOS ablakában használatos: a DOS ablak bezárása.

Könyvtárműveletek

Dir

Könyvtárban lévő fájlok és alkönyvtárak listájának megjelenítése. Használata:

DIR [meghajtó:][elérési út][fájlnév] [/P] [/W] [/A[[:]attribútumok]] [/O[[:]rendezési sorrend]] [/S] [/B] [/L] [/V] [meghajtó:][elérési út][fájlnév]

125


Megadja a listázandó meghajtót, könyvtárat és/vagy fájlokat. (Lehet bővített fájlmegadás vagy több fájl megadása is.) /P Minden képernyőnyi információ után szünetet tart. /W Széles listázási formát használ. /A Fájlok a megadott attribútummal való megjelenítése. Az attribútumok: D - Könyvtárak R - Írásvédett fájlok H - Rejtett fájlok A - Archiválásra kész fájlok S - Rendszerfájlok Az /O paraméter a fájlokat rendezett sorrendben listázza ki. rendezési sorrend: N - Név szerint (ábécé sorrend szerint) S - Méret szerint (a legkisebb az első) E - Kiterjesztés szerint (ábécé sorrend) D - Dátum és idő szerint (a legrégebbi az első) G - Először a csoportkönyvtárak - Fordított sorrendet jelölő előjel A - Utolsó hozzáférés dátuma szerint (a legrégebbi az első) /S - A megadott könyvtárban és az összes alkönyvtárban lévő fájlokat felsorolja. /B - "Csupasz" alakot használ (nincs fejléc-információ vagy összefoglalás). /L - Kis betűket használ. /V - Részletező mód.

md, mkdir

Könyvtár létrehozása. Használata:

MKDIR [meghajtó:]elérési útMD [meghajtó:]elérési út

rd, rmdir

Könyvtár eltávolítása (törlése). Használata:

RMDIR [meghajtó:]elérési útRD [meghajtó:]elérési út

cd, chdir

Az aktuális könyvtár nevének megjelenítése vagy módosítása. Használata:

CHDIR [meghajtó:][elérési út]CHDIR[..]CD [meghajtó:][elérési út]CD[..]

126


.. Azt adja meg, hogy a szülő könyvtárra szeretne váltani.

A megadott meghajtón lévő aktuális könyvtár megjelenítéséhez írjuk be a CD meghajtó: parancsot. Az aktuális meghajtó és könyvtár megjelenítéséhez írjuk be paraméter nélkül a CD parancsot.

Szöveges fájl létrehozása és kezelése

editAz EDIT program a DOS egyszerű szövegek szerkesztésére alkalmas eszköze. Működését tekintve hasonló a Windows Jegyzettömbjéhez. A menü egérrel vagy billentyűkkel érhető el: az ALT billentyű és a menüben kijelölt (más színű) billentyű egyidejű lenyomásával az adott menüpontot hívhatjuk elő. Pl.: ALT+F: Fájl menü.

Fájlműveletek

copyEgy vagy több fájl másolása egy másik helyre. Használata:

COPY [/A | /B] forrás [/A | /B] [+ forrás [/A | /B] [+ ...]] cél [/A | /B]] [/V] [/Y | /-Y]

forrás A másolandó fájlt vagy fájlokat adja meg./A szövegfájlt jelöl./B Bináris fájlt jelöl.cél Az új fájl(ok) könyvtárát és/vagy fájlnevét adja meg./V Ellenőrzi, hogy az új fájlok írása megfelelő-e./Y Elnyomja egy, már létező célfájl felülírásának

megerősítéséreszolgáló figyelmeztetést.

Fájlok hozzáfűzéséhez célként adjunk meg egyetlen fájlt, de forrásként több fájlt (helyettesítő karakterek vagy a fájl1+fájl2+fájl3 alak használatával).

ren, rename

127

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:W2kedit.jpg


Fájl és könyvtár átnevezése. Használata:

RENAME [meghajtó:][elérési út]fájlnév1 fájlnév2REN [meghajtó:][elérési út]fájlnév1 fájlnév2

Célként új meghajtó vagy elérési út nem adható meg.

Move

Fájlok áthelyezése valamint fájlok és könyvtárak átnevezése. Egy vagy több fájlt áthelyezéséhez:

MOVE [/Y | /-Y] [meghajtó:][útvonal]fájlnév1[,...] cél

Könyvtár átnevezéséhez:

MOVE [/Y | /-Y] [meghajtó:][útvonal]könyvtárnév1 könyvtárnév2

[meghajtó:][útvonal]fájlnév1Az áthelyezendő fájl vagy fájlok nevétés helyét adja meg.

cél A fájl új helyét adja meg. A cél egy meghajtóbetűjelét és egy kettőspontot, egy könyvtárnevetvagy ezek kombinációját tartalmazhatja. Ha csakegyetlen fájlt helyez át, akkor egy fájlnevetis belefoglalhat, ha az áthelyezéskor a fájltát szeretné nevezni.

[meghajtó:][útvonal]könyvtárnév1Az átnevezendő könyvtárat adja meg.

könyvtárnév2 A könyvtár új nevét adja meg.

/Y Elnyomja a könyvtár létrehozásának vagy a cél felülírásánakmegerősítését kérő figyelmeztető szöveget.

/-Y Kéri a könyvtár létrehozásának vagy a cél felülírásánakmegerősítését kérő figyelmeztető szöveget.

Diskcopy

Az egyik hajlékonylemez tartalmának másolása egy másikra. Használata:

DISKCOPY [meghajtó1: [meghajtó2:]] [/1] [/V] [/M]

/1 Csak a lemez első oldalát másolja./V Ellenőrzi, hogy az információ megfelelően másolódik-e./M Többmenetes másolás kikényszerítése csak a memória használatával.

128


A két hajlékonylemeznek ugyanolyan típusúnak kell lennie. A meghajtó1 és meghajtó2 paraméternek ugyanazt a meghajtót is megadhatjuk.

Xcopy

Fájlok és könyvtárfák másolása. Használata:

XCOPY forrás [cél] [/A | /M] [/D[:dátum]] [/P] [/S [/E]] [/W] [/C] [/I] [/Q] [/F] [/L] [/H] [/R] [/T][/U] [/K] [/N]

forrás Meghatározza a másolandó fájlokat.cél Meghatározza az új fájlok helyét és nevét./A Az archiválandó attribútumú fájlokat másolja,

nem változtatja meg az attribútumokat./M Az archiválandó attribútumú fájlokat másolja,

törli az archiválandó attribútumot./D: A megadott dátum után módosított fájlokat másolja.

Ha nincs dátum megadva, csak azokat a fájlokat másolja, amelyekújabbak, mint a felülírandó fájl.

/P Jóváhagyást kér minden új fájl létrehozása előtt./S Az üres könyvtárak kivételével minden alkönyvtárt is másol./E Minden alkönyvtárt is másol (üreseket is).

Ugyanaz, mint /S /E. /T módosítására használható./W Jóváhagyást kér minden másolás előtt./C Hiba esetén is folytatja a másolást./I Ha nincs cél megadva, és egynél több fájlt kell másolni,

a célnak könyvtárnak kell lennie./Q Nem írja ki a fájl nevét másoláskor./F Másoláskor kiírja a teljes cél- és forrásfájl-nevet./L Kijelzi a másolandó fájlt./H Rejtett és rendszerfájlokat is másol./R Felülírja az írásvédett fájlokat./T Könyvtárszerkezetet hoz létre, de nem másol fájlokat.

Az üres könyvtárakat kihagyja. /T /E Hozzáveszi az üreskönyvtárakat is.

/U Frissíti a már létező célfájlokat./K Másolja az attribútumokat. Az XCOPY egyébként törli az írásvédett attribútumot./Y Jóváhagyás-kérés nélkül felülírja a létező fájlokat./-Y Jóváhagyást kér a létező fájlok felülírásakor./N Rövid név létrehozásával másol.

Attrib

Fájlattribútumok megjelenítése vagy módosítása. Használata:

ATTRIB [+R|-R] [+A|-A] [+S|-S] [+H|-H] [[meghajtó:][útvonal]fájlnév] [/S] + Attribútum beállítása

129


- Attribútum törlése R Írásvédett fájl attribútum A Archív fájl attribútum S Rendszerfájl attribútum H Rejtett fájl attribútum /S Fájlok feldolgozása a megadott elérési út minden könyvtárában

A DOS-ablak speciális lehetőségei

Ha Windows-ban DOS ablakot nyitunk, az ablak megjelenését (ablakméret, színek, betűtípusok) a Vezérlőpulton testre szabhatjuk.

A DOS-ablak menüje lehetővé teszi, hogy az ablak tartalmát a vágólapra másoljuk, illetve a vágólapról a parancssorba szöveget illesszünk be.

130


Tömörítõk

Idõnként szükség lehet arra, hogy az állományainkat kisebb helyen tároljuk, mint amennyi a tárolásukhoz szükséges. Ez furcsán hangzik de nem elképzelhetetlen. Gondoljuk végig, hogy az információt nem feltétlenül a legtömörebben tároljuk, ha minden adatot 8 bites egységekben vagy azok többszörösében tárolunk. Vannak esetek, amikor ennél tömörebb tárolás érhetõ el, ha olyan kódolást választunk, ahol különbözõ hosszúságú kódokat használunk.

A Huffman-kódolás

A legelterjedtebb kódolási módszer lényege éppen az, hogy az egyes byte-értékek általában nem azonos számban szerepelnek egy adott állományban. Egy szöveges állományban a betûket és írásjeleket megszámolva például jelentõs eltérések tapasztalhatók az egyes betûk gyakorisága között. Erre építve a sûrûn elõforduló értékekhez rövid, a ritkán elõforduló értékekhez hosszabb kódot rendelve, jelentõsen le lehet rövidíteni az állomány méretét. Tapasztalati adatok szerint az elérhetõ megtakarítás 20-90% lehet.

A módszer lényege a következõ: számoljuk meg, hogy melyik érték pontosan hányszor szerepel az adott állományban. Ezután minden értékhez rendeljünk egy megfelelõ bináris kódot úgy, hogy minél sûrûbben fordul elõ egy érték, annál rövidebb legyen ez a kód. Ezután az így kapott kódokkal helyettesítsük az eredeti 8 bites kódokat.

Ebben az esetben azonban fellép egy probléma: hogyan fogjuk visszakapni az eredeti értékeket? Erre a válasz az, hogy a tömörített állomány elején egy táblázatban elhelyezzük a kódolás kulcsát, vagyis, hogy melyik kód milyen értéket jelent. A probléma ekkor azonban még nincs megoldva: felmerül ugyanis a kérdés, hogy hogyan fogjuk a folyamatos bitsorozatban megtalálni az egyes értékeket jelentõ kódok határát?

Nos ennek a problémának a megoldásához olyan kódokat kell alkalmazni, amelyek lehetõvé teszik, hogy a bitsorozat elejétõl kezdve egyértelmû legyen, hogy ha egy kódot felismertünk, akkor az egészen biztosan nem lehet egy másik alkalmazott kódnak az eleje. Vagyis olyan kódokat kell alkalmazni, amelyek közül egyik sem tartalmazza a baloldalán valamely másik kódot.

Ilyen kódolás mellett már gond nélkül megoldható, hogy a bitsorozaton elindulva, minden bitnél kizárjuk azokat a kódokat, amelyeknél éppen az a bit tér el az eddigiektõl, míg az eddigiek egyeztek. A végén elérünk két kódhoz, amelynek már csak egyetlen bitje tér el; ezek közül az egyik kizárásra kerül, a másik a keresett kód. Az is

131


lehet, hogy egy adott bitnél csak egy kód egyezik – amely itt véget is ér – míg a többi, ennél hosszabb kód a másik bitértéket tartalmazza ezen a ponton.

Egy ilyen kódolást prefix-kódnak neveznek a szakemberek. Elõállítására nagyon egyszerû módszert alkalmaznak: Építsünk fel egy fát a következõ szabályok szerint:

1. Keressük meg a két legkisebb gyakoriságú értéket vagy részfát 2. Ezeket a fészfákat használva készítsünk egy új részfát úgy, hogy felveszünk egy

új gyökeret, és ennek baloldali és jobboldali leszármazottjává tesszük a részfákat. Ezzel gyakorlatilag összevontunk két részfát, amelyek helyett a továbbiakban az új részfa szerepel.

3. Az újonnan létrejött részfa gyakorisága legyen a két eredeti részfa gyakoriságának az összege.

4. Ha egynél több részfa van még, akkor folytassuk mindezt az elsõ lépéstõl

Amikor már csak egyetlen részfánk van, akkor az egy olyan fa, ahol a legközelebb a gyökérhez a leggyakoribb értékeket jelentõ levelek vannak, míg a legmesszebb a legritkább értéket jelentõ levelek.

A kódolás most már egyszerû: a jobb oldalra induló ágat számozzuk 0-val, a balra indulót 1-el (fordítva is mûködik). Ezután minden levélhez (és a hozzá tartozó értékhez) kódként azt a bináris sorozatot rendeljük, amit az ágakról a gyökértõl a levél felé haladva leolvashatunk.

Az így kapott tömörítési módszert nagyon sok tömörítõprogram alkalmazza általános célú tömörítésre. Jellemzõje, hogy minden egyes állományra külön kódolást kell alkalmazni, így a kódolás táblázatát el kell helyezni az állomány elején. Emiatt bizonyos esetekben elõfordulhat, hogy a tömörített állomány nagyobb helyet foglal el, mint az eredeti. Ez akkor fordulhat elõ, ha a tömörítési arány nagyon gyenge lett, és a táblázat által elfoglalt hely nagyobb, mint a nyereség volt a tömörítéssel. Szöveges állományok általában nagyon jól tömöríthetõk, de például a képek nagyon rosszul tömöríthetõk ezzel a módszerrel. Épp ezért a képek tömörítésére speciális tömörítési módszerek vannak.

Ismétlõdésen alapuló képtömörítés

Képek tömörítésére példa lehet, amikor egy képen az egymást követõ azonos színû képpontok felsorolása helyett csupán azt tároljuk, hogy hány képpont követi egymást ugyanazzal a színnel, és melyik ez a szín. A nagy méretû, azonos színû foltokat tartalmazó képek ezzel a módszerrel nagyon jól tömöríthetõk.

Átlagoláson alapuló, roncsoló tömörítés

Vannak olyan képtömörítõ eljárások is, amelyek a kép tartalmától független tömörítési arányt eredményeznek. Például ilyen eset, amikor a kép néhány szomszédos képpontjának színét átlagolják, és az így kapott, kevesebb képpontot tárolják.

132


Ez a módszer nagyon hatékony tömörítést eredményezhet, azonban van néhány hátránya. Ezek közül az egyik a kép minõségének esetleges romlása, hiszen csökken a felbontás, és ha az átlagolt képpontok között erõs kontraszt volt, akkor a kép jelentõsen elmosódhat. Ez elkerülhetõ azzal, ha az átlagolandó képpontok kiválasztása a kép elemzése után történik.

Az így tömörített kép azonban mindenképpen információ vesztéssel kerül tárolásra: az eredeti információmennyiséget már soha nem lehet belõle visszanyerni. Ezért az ilyen tömörítési módot szokták roncsoló tömörítésnek is nevezni. Képeknél ez nem feltétlenül probléma, de más esetekben az ilyen tömörítés megengedhetetlen.

A változás tárolása

Filmek esetén szokás alkalmazni azt a módszert, hogy az elsõ képkocka után csak azokat a képpontokat tárolják el, amelyek az elõzõ képkockához képest megváltoztak. Így egy nyugodtabb jelenetnél rengeteg helyet lehet megspórolni, általában adatvesztés nélkül. Ám egy nagyon mozgalmas jelenetnél az is elõfordulhat, hogy semmi tömörítést nem lehet így elérni. Ilyenkor a képpont átlagolásának módszerével keresztezhetõ az eljárás – amely már adatvesztést eredményez. Ilyenkor egy gyengébb tömörítõ, vagy túl nagy tömörítési arány elvárása azt eredményezheti, hogy a képen nagyobb négyzeteket lehet látni, amelyek a kép nyugodtabbá válásakor egyre kisebbé, egyre részletesebbé válnak.

Elterjedtebb általános célú tömörítõk

Említsünk meg néhány általánosabb célú tömörítõt, amelyek bármilyen állományt képesek tömöríteni, vagy kibontani a tömörített archívumból.

Mivel a tömörítést legtöbbször archiválás céljára használják, ezért a tömörített állományok megnevezésére az archívum szó is használatos.

Ilyen tömörítõprogramok, és a velük készült archívumot jelzõ kiterjesztések a következõk:

.zip kiterjesztést állít elõ a Zip család, amelynek több változata is van. Ilyen volt a DOS-os pkzip/pkunzip (utóbbi a kicsomagolást végezte), de ilyen a Windows-os WinZip is. Linuxon hasonló elnevezéssel a zip/unzip program használható ezekhez az archívumokhoz (lásd: man zip).

.arj: az ARJ nevû program által készített archívum. Elsõsorban DOS/Windows gépeken használatos, UNIX rendszerekben nem feltétlenül érhetõ el ezeket kezelõ program.

.rar: a RAR nevû programmal készített archívum. Elsõsorban DOS/Windows gépeken használatos, UNIX rendszerekben nem feltétlenül érhetõ el ezeket kezelõ program.

.gz vagy .z: a GNU tömörítõje, amely az eddigiektõl eltérõen mindössze egyetlen állományt tömörít. UNIX rendszereken használatos elsõsorban, de

133


DOS/Windows rendszeren is elérhetõ lehet. Többet a man gzip parancs segítségével lehet róla megtudni.

.tar a UNIX tar nevû programjával készült archívum. Ez valójában nem tömörített állomány, hanem egy olyan állomány, amely egyetlen állománnyá fog össze több állományt. Eredetileg arra a célra készült, hogy mágnesszalagos biztonsági mentésre lehessen elõkészíteni az elmentendõ állományokat. A neve is innen származik: tape archiver.

.tar.gz vagy .tgz: a tar és a gzip együttes használatával tömörített állomány. Ez a tar használatával készül úgy, hogy az elkészült, egy állománnyá való összevonáson a gzip segítségével még egy tömörítést is végez a rendszer.

A tömörítõprogramok általában több állományt is tudnak tömöríteni egyszerre, és azokat egy archívumban helyezik el, megõrizve benne az eredti állományneveke, és esetleges könyvtáraikat is.

Egyetlen kivétel a fent említettek közül a gzip amely mindig csak egyetlen állományt tud tömöríteni, aminek neve végére odateszi a .gz végzõdést. Azonban UNIX rendszerekben mégis ezt használják a legtöbbet, mert a tar segítségével ez is használható több állomány összetömörítésére.

Ennek egyik megoldása, ha a tar végrehajtásakor kapott állományra ráeresztjük a gzip-et. Ennél azonban egyszerûbb, ha a tar-ra bízzuk a gzip meghívását. Ez utóbbi esetben szokták a kapott állományt a .tgz kiterjesztéssel ellátni, míg az elõbbi esetben az eredetileg .tar kiterjesztés után a gzip teszi a .gz kiterjesztést, így kialakítva a .tar.gz végzõdést.

Mindkét esetben a kicsomagolás is történhet kétféleképpen: vagy a gunzip segítségével kicsomagoljuk a .tar állományt, és abból a tar-ral az állományokat, vagy a tar-t kérjük meg a teljes feladat levezényelésére.

Az egylépéses esetet és a csak egybemásolást lássuk röviden:

Tar tömörítő használata (unix)

A tar parancs elsõ paramétere kötõjelek nélkül a teendõket megadó opciók megadása. Ezután kell megadni a létrehozandó archívum nevét becsomagolás esetén, majd harmadik paraméterként azt az állománymegadást, amellyel megadott állományokat be kell csomagolni.

Az opciók közül a c adja meg, hogy archívumot akarunk létrehozni. Ezután meg kell adni még az f opciót is, hogy állományba csomagoljon. Ha ezt nem adnánk meg, akkor a második paraméterként nem állományt kellene megadni, hanem annak a mágnesszalagos egységnek az elérési útját, amelyre az állományokat ki kell írni. Ha a gzip segítségével tömöríteni is szeretnénk az archívumot, akkor adjuk még meg a z betût is. Nagy Z is használható, de ebben az esetben lehet, hogy már nem a gzip, hanem annak továbbfejleszett, g2zip nevû változatát fogja használni a tömörítéshez.

134


Például a mail könyvtárban található levelek összecsomagolására a következõ parancs alkalmas egy levelek.tar nevû állományba:

tar cf levelek.tar mail

Ugyanez a levelek.tgz nevû állományba tömörítve:

tar cfz levelek.tgz mail

A kicsomagolás során a c helyett az x betût kell szerepeltetni, és a harmadik paraméter elhagyható (ha mégis szerepel, akkor az ott megadott állományokat keresi meg az archívumban, és csak azokat csomagolja ki, tehát nem a célkönyvtárt lehet vele megadni).

Tehát az elõzõ példák kicsomagolása a következõ parancsokkal lehetséges:

tar xf levelek.tartar xfz levelek.tgz

A harmadik paraméterben az állományok megadása szóközzel elválasztott listában is lehetséges, vagyis minden további paraméter egy-egy becsomagolandó illetve kicsomagolandó állományt jelent.

A WinZip program használata

Azért ez a program kerül bemutatásra, mert az Interneten leginkább ezt a tömörítést használják. A használata nagyon egyszerű, Windowsos felületű, felhasználó barát.A program elindítható a Start menüből, az AsztalrólA program letöltése, telepítéseA programot letölthető a http://www.winzip.com oldalról. Itt már a WinZip8.0-s verzió található meg. Ebben a részben a WinZip7.0-s verzió kerül bemutatásra, persze ezt is le lehet tölteni kis keresgéléssel, lényegileg a két verzió nem különbözik. Letöltéskor egy önkicsomagoló EXE-fájl kerül a gépre, melyet elindítva egy ablak jelenik meg, amely tartalmazza a program névjegykártyáját. Setup gombra kattintva a program elkezdi a telepítést. Ezek után meg kell adni a telepítési célmappát, ahol fizikailag elérhető lesz. A program létrehozza a célmappát és oda másolja be a neki szükséges dolgokat, majd megjeleníti a varázsló ablakát, ami segít a telepítés további lépéseiben. A varázsló ismerteti a program jellemzőit, a NEXT rádió gombbal tovább tudunk lépni. Itt két lehetőség közül választhatunk. Az egyik Start with the WinZip Wizard: ami a varázsló segítségét ajánlja föl. Innen bármikor át lehet térni a klasszikus formára. A másik választási lehetőség a Start with WinZip Classic: mely a hagyományos telepítési eljárást hajtja végre. Utóbbi esetén újabb két választási lehetőség merül föl. A gyors ( Express setup ) és a részletes ( Custom setup ) telepítés között.Az Express setup választása esetén a telepítő létrehoz a Start menüben egy parancsikont és elvégzi a telepítést. Finish gombbal kiléphetünk a befejezett telepítőből.

135

http://www.winzip.com/


Utána automatikusan elindul a program, mely megjeleníti a nap tippjét, melyet ki lehet kapcsolni, ugyanis minden bejelentkezésnél a program felajánl más-más tippet. Custom setup választása esetén saját magunk határozhatjuk meg, hogy milyen ikonok és hol jelenjenek meg melyek elősegítik a program indítását. Ezután adhatjuk meg a külső programok hely, melyet a WinZip képes meghívni. Ezeket csak akkor kell megadni, ha nem szerepelnek a WinZip tartalmában.

A programot vagy az Asztalról egy ikon segítségével, vagy Start menü / Programok / WinZip almenüből lehet elindítani még. Archív fájl betömörítéseA betömörítést több féleképpen is el lehet végezni, a felhasználónak elég nagy szabadságot biztosit a program. Ugyan ez vonatkozik a kitömörítésre is, de erről majd később. Az egyik módszer alapján ki kell jelölni a betömörítendő fájlt, fájlokat és jobb egérgombbal rá kell kattintani. Ha csak egy fájl, vagy mappa volt kijelölve, akkor a windowsos felület felajánlja, hogy a fájllal megfelelő nevű ZIP kiterjesztésbe tömörit. Ezt automatikusan megcsinálja az alap beálltásokkal. A WinZip elindítását is lehet választani (Add to Zip), ahol a felhasználó beállíthatja magának a legmegfelelőbb konfigurációt. Ha több egység van kijelölve, akkor csak a WinZip-et lehet indítani. Winzip indítása esetén először mindig egy olyan ablak jelenik meg mely regisztrációval és jogi dolgokkal kapcsolatosan figyelmezteti a felhasználót. I Agree gombra kattintva mindezt elfogadjuk és megjelenik egy újabb ablak, ahol be lehet állítani milyen módon tömörítsen a WinZip. Mindig a legutolsó beálltást fogja megjelenteni. New gombbal meg lehet határoznia az archív fájl helyét, Open-ra kattintva egy már létező fájlhoz hozzá lehet csatolni a kívánt fájlt. Compression: Itt lehet beállítani a tömörítés gyorsaságát. Ez persze a tömörség rovására megy, ugyanis minél gyorsabban tömörit a program annál kevésbé hatékony a tömörítés. Öt fokozat közül lehet választani. Jól meg kell gondolni, hogy mi a fontosabb a tömörség, avagy az idő.

136


Options:. Be lehet állítani, hogy mentse-e el a ZIP-fájl és a bemásolandó fájl közötti relatív elérési utat, valamint itt állítható be, hogy az elkészült ZIP-fájlt DOS-os környezetben is lehet használni. Fontos, hogy a keletkezendő fájl neve maximum 8 karakter hosszú legyen.

Password: Jelszó megadásának lehetősége. Vigyázni kell vele, mert ha az ember elfelejti, akkor elveszett az anyag. Oda kell figyelni, hogy a keletkezendő archívumnak mindenféleképpen nevet kell adni, ugyanis addig a program hibát jelez. Ha minden beálltást elvégeztünk, akkor vagy Entert kell nyomni, vagy az Add gombra kell kattintani. Ezáltal láthatóvá válik a WinZip program főablaka. Tömörítés alatt a jobb alsó sarokban egy piros lámpa világit. Amíg nem vált zöldre a lámpa más műveletet nem lehet végrehajtani. Amint a program végzett a művelettel megjelenik a fájlok listája, ahol azok jellemzői több oszlopban rendezve láthatók. Az első oszlopban az eredeti fájlok nevei szerepelnek, a másodikban a dátumozásuk időpontja, a harmadikban az eredeti méretük, a negyedikben hány százalékkal sikerült tömöríteni az egyes fájlokat, az ötödikben a betömörített méretet. Az Options / Configuration párbeszédablakban be lehet állítani mely mezők legyenek aktívak.A program azonnal végrehajtja a kiválasztott műveletet és automatikusan menti is az archív fájlt. Így bármikor megtekinthető a keletkezett fájl mérete.A második módszer a tömörítésre, hogy létrehozunk egy ZIP-fájlt, melynek üres a tartalma és ehhez a fájlhoz hozzáadjuk azokat a fájlokat, amelyeket be akarunk

137


tömöríteni. Az Asztalon egy üres terület fölött kattintsunk az egér jobb gombjára és ott válaszuk ki az Új / WinZip Filet. Ekkor megadhatjuk a leendő archív fájl nevét, aztán nyomjunk kétszer Entert és a WinZip főablaka megjelenik. Az Add gombbal lehet az üres archívumhoz hozzácsatolni a fájlokat. Tipp betömörítéshez: ha nagyobb állományt szeretnénk floppy-ra menteni, akkor a kimeneti fájl nevét "a:ezaneve.zip" formátumban érdemes megadni. Ha nem elég 1 floppy, akkor a program automatikusan kéri a következőt. Add from:. Megadható hogy hol találhatóak a betömörítendő fájlok.Fájlnév: Alapértelmezésben *.* áll, de meg lehet változtatni. Ezzel beállítható, mely típusú fájlokat szeretnénk betömöríteni. Ha tudjuk, hogy csak GIF fájlokat szeretnénk betömöríteni, akkor beírjuk *.GIF-et és rákattintunk az Add with wildcardsra. Ha nem vagyunk annyira biztosak a dolgunkban, akkor a Fájlnév mezőjébe beirt adat után nyomjunk Entert és a program megmutatja, hogy azzal a választással mely fájlokat találta meg. Ezeket még tovább lehet szűrni.Másik módszer a bővítésre, hogy az Intézőnek, ill. a WinZipnek nyitunk egy-egy ablakot és az Intézőből áthúzzuk a kiválasztott fájlokat a WinZip ablakára, mely az aktuális archívumhoz hozzáadja az új fájlokat. Ha valamelyik fájlra már sincs szükségünk, akkor csak ki kell választani a fölösleges fájlt és a DEL gombbal el lehet távolítani. A program megerősítést kér, hogy valóban törölheti-e a fájlt, de egyben felajánl olyan lehetőséget is, hogy dzsókerkarakteres fájlokat törli.Archív fájl kibontásaEzt is több féleképpen lehet megoldani. Az egyik módszer a WinZip-en belüli Extract gomb használatával történik. Ki lehet tömöríteni egyesével a fájlokat, ami elég hosszadalmas eljárás. Azonban ha kijelöljük az összes fájlt a ZIP-en belül a CTRL-A billentyű kombinációval, vagy az Action / Select All almenü segítségével, akkor egyben kitömöríti az archív fájlt.Extract to: Hova tömörítsen a program. Files: Itt meg lehet adni, hogy mely fájlokat tömörítse ki, csak a kijelölteket, esetleg mindegyiket, vagy a megadott dzsókerkarakteres fájlokat.

138


New Folder: Ha új könyvtárba szeretnénk kitömöríteni. A másik módszer úgy működik, hogy kijelöljük a ZIP fájlt és jobb egérgombbal rákattintunk. Itt vagy Extract to Folder C:\ ... mely felajánl egy fájl nevet, amibe automatikusan kitömörít. Az Extract to... eljárást is lehet választani, ami a legelső kitömörítési módszerhez hasonlít. Create Self-Extractor(EXE), ami a ZIP fájlt átalakítja EXE-fájllá. Ezt a programot csak el kell indítani, ugyanis önmagát csomagolja ki. A program teljesen automatikus. Ezt alkalmazzák az Internetről való letöltés esetén is, mert nincs más dolgunk vele, csak el kell indítani.Fontosabb WinZip utasításokFile Menu / Mail Archive... : Az aktuális fájlt elküldi elektronikus levél segítségével a megadott célszemélynek.Action / Virus Scan: Végigfuttatja az általunk megadott víruskeresőt az archív fájlon.Action / Comment... : Megjegyzést lehet a fájlhoz fűzni.

139


Virusok

A vírusokról

A '80-as években a számítógépek és a hozzájuk tartozó programok terjedésével megjelentek az első számítógép-vírusok is. A vírusok olyan programok, melyeket készítőjük ártó szándékkal írt: lehetséges, hogy elbocsátott alkalmazott akart ilyen módon búcsút venni munkahelyétől, de lehet, hogy egy ambiciózus fiatal programozó kívánta tudását a publikum elé tárni. Mindegy, a végeredmény egy és ugyanaz: megszülettek azok a programok, melyek önmaguk sokszorosításával és más programokhoz kapcsolásával elkezdtek terjedni és pusztítani. Némelyik vírus csak letörölte időnként a képernyőt vagy ostoba, netán világuralmat ígérő, néha mulatságos üzeneteket írt ki, s olyan is akadt, amelyik a munkaidő lejártát rövid zenével adta tudtára mindenkinek. Akadtak - akadnak - persze sokkal veszélyesebb vírusok is, a pusztítás igazi mesterei. Jelenlétüket még a szakemberek is csak későn fedezik fel, mire pl. a vírus már hozzáfogott a merevlemez információtartalmának teljes letörléséhez. A vírusoknak is több fajtája van: léteznek boot-szektor vírusok, fájl-fertőző vírusok és úgynevezett trójai vírusok. A választóvonal némely vírus esetén elmosódik, mivel ezek egyszerre több módon is terjedhetnek.

A boot-szektor vírusok (vagy rövidebben boot vírusok) a lemezek boot szektorát fertőzik meg. Fertőzéskor a vírus a lemez egy nem használt részére elmenti a lemez eredeti boot szektorát, azután saját kódját helyezi a boot szektorba. Ilyen módon a vírus már a lemezzel való első műveletkor, minden más előtt bemásolódik a memóriába, innen pedig már képes más lemezekre terjedni. Persze, abban az esetben, ha egy lemez írásvédett, a boot vírus nem képes fertőzni. A fájl-fertőző vírusok futtatható

140


programokat fertőznek meg (.EXE, .COM, .SYS, stb. kiterjesztésűeket). Ha egy fertőzött program elindul, a vírus kódja bekerül a memóriába, aktivizálódik és elkezdhet más programokra átterjedni. Fertőzéskor a vírus mindig olyan programokat keres, amiket még nem fertőzött meg, így növelve másolatainak a számát. A vírusok egy speciális fajtáját képviselik a trójai vírusok. Nevüket viselkedésük miatt kapták a trójai faló nyomán: ezek a vírusok jól működő programok álcája mögé bújnak. Nem sokszorosítják magukat, inkább időzített bombaként foghatjuk fel őket: a trójai program egy darabig jól ellát valamilyen feladatot, aztán egyszer csak nekilát, és végzetes károkat okoz (pl. tönkreteszi a merevlemezen tárolt adatokat, hálózati - pl. az Internet szervereit túlterhelő DDoS - támadáshoz használja gépünket, stb). A programozható irodai alkalmazások megjelenésével jöttek létre és terjedtek el az ún. makróvírusok, amelyek Office eszközökkel készült dokumentumainkban tehetnek kárt. Az Internet rohamos terjedésével pedig megjelentek az e-mail-vírusok, melyek a levelezőszerverek tömeges e-mail-küldéssel való leterhelése mellett adatvesztést, adatok kiszivárgását okozhatják. A ma felfedezett új vírusok jelentős hányada az Internetre kötött számítógépeken keresztül terjed el.

Néhány fontos megjegyzés a vírusokkal kapcsolatban - sok téveszme terjedt el ugyanis a hétköznapi számítástechnikában:

A vírusok ugyanolyan programok, mint bármely más program, sőt ugyanolyan módon is készülnek. A vírus programozója először gondosan megtervezi, hogy mit fog a vírus tenni, és valamelyik programozási nyelvben ezt leírja a számítógép számára. A vírusok soha nem születnek a semmiből.

A vírusok nem terjedhetnek eltérő típusú számítógépek között, mivel a különböző számítógépeknek eltérő utasításaik vannak: egy Apple gyártmányú számítógépre írt vírus egy IBM-kompatibilis gépen el sem tudna indulni.

Nem fertőzött számítógépről soha nem terjedhet el vírus. Egyetlen vírus sem képes írásvédett lemezek megfertőzésére. Nem minden vírus okoz végzetes károkat: néhány csupán egyszerűen bosszantó

dolgokat csinál: üzeneteket irkál a képernyőre vagy zenél.

Hogyan védekezzünk a vírusok ellen? Használjunk vírusellenőrző és -irtó programokat. Rendszeresen (hetente)

frissítsük a vírusirtó program vírus-adatbázisát, hogy a legújabb támadási formákkal szemben is védettek maradjunk.

Óvakodjunk az idegen számítógépből származó vagy kétes eredetű programoktól, melyek általában mágneslemezen vagy más adathordozón bekerülhetnek saját gépünkbe, ezek futtatásától.

Csak megbízható forrásból származó szoftvereket használjunk.

Vírusirtó- és kereső programok

A Microsoft operációs rendszerekre többféle hatékony víruskereső és -irtó program készült. Ma egy vírusirtó programtól több szolgáltatást is elvárhatunk.

141


A rendszer indításakor végezze el a memória, a hard diszkek boot-szektorainak és a rendszerfájlok ellenőrzését.

A Windows indulásakor automatikusan induljon el egy, a háttérben futó, ún. Auto-Protect, önvédelmi alkalmazás, amely figyeli a megnyitott állományokat. Ezenkívül beépülhet az általunk használt web-böngészőbe is, mivel a számítógépbe nem csak floppy-lemez útján, hanem a hálózatról is kerülhet vírus.

Természetesen tartalmaznia kell egy víruskeresőt is, amelyet a felhasználó bármikor elindíthat, vagy ütemezhet (pl. hetenkénti automatikus futtatást).

Ellenőrizze a beérkező e-mail-eket

A kereskedelmi forgalomban levő vírusirtók közül (pl. Symantec Norton Antivirus, F-Secure F-Prot, McAffee VirusScan, CA InoculateIT, Trend Micro PC-Cillin, stb.) szinte mindegyik elérhető 30 napos próbaverzióban az Interneten, de ha megnézzük a számítógépünkhöz, vagy annak részeihez (pl. alaplap, hálózati kártya, videókértya, stb) kapott telepítő CD-ket, valószínű, hogy a hardvereszköz gyártója mellékelt egy jogtiszta, teljes verziójú víruskeresőt (az Epox alaplap-gyártó például a Norton Antivirus-t adja).

Fontos figyelmet fordítanunk arra, hogy a vírusirtó programok által használt ún. vírusinformációs fájlok, amelyek az ismert számítógépes vírusok azonosítására használhatók, mindig naprakészek legyenek. A szoftverfejlesztők általában az Interneten keresztül elérhetővé teszik a legfrissebb fájlokat, ezek heti, vagy havi rendszerességgel letölthetők.

Kémprogramok (spyware)

Ha egy-egy letöltésmenedzselő-, fájlcserélő- vagy akár tömörítőprogram telepítése után különös jelenségeket produkál számítógépünk (böngészőablakok nyílnak maguktól,

142

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=K%C3%A9p:Nav2001window.png


érdekes linkek jelennek meg, új ikon jelenik meg a tálcán), nagy valószínűséggel a népszerű ingyenes programokhoz alattomban mellékelt apró szoftverek működésének jeleit tapasztaljuk. Ezek eredetileg "csak" arra szolgáltak, hogy az ingyenes program felhasználóját reklámok megjelenítésével lássák el, és váltakozó reklámok megtekintése volt az ár, amiért ingyenesen lehetett használni a többnyire freeware vagy shareware programokat. Idoközben azonban már többrol lett szó, mert a reklám egyedül már nem elég vonzó. A figyelem középpontjába mára már a felhasználó és az interneten tanúsított magatartása került: a reklámösszetevok ma már olyan funkciókat hordoznak, amelyekkel a szoftver fejelsztői titokban személyes felhasználói adatokat, például internetezési szokásainkból összeállított profilt tudnak készíteni, és az interneten elküldeni. Ez a fajta szoftver, amely elsosorban arra szolgál, hogy a felhasználót megfigyelje, hamar új nevet kapott az internet-zsargonban: "spyware" - a "kémszoftver" angol rövidítése. A felhasználó az ilyen programok ténykedésérol többnyire egyáltalán nem is értesül.

Az ismert szoftvercégek közül több is "besározódott" már. A SoundBlaster hangkártyák gyártója, a Creative Labs csatolt szoftvereihez olyan programocskát, mely a felhasználó tudta nélkül csatlakozik a Creative szerveréhez. A Netscape SmartDownload technológiája képes lehet arra, hogy a felhasználó szörfözési szokásairól, internetes tevékenységeiről informálja a Netscape-et. A RealPlayerhez mellékelt mellékelt Real JukeBox, vagy a Microsoft Windows Media Player is küldözget gyártójának különös információkat. A spyware-ek igazi terjesztői azonban az ingyenes internetes programok, pl. a DivX médiatömörítő kodek, és főleg újabban a fájlcserélők, mint az AudioGalaxy, a BearShare vagy a Kazaa. A leggyűlöltebb Gator reklámcég mellett még sok olyan vállalat létezik, amelyek ügyfél-megfigyeléssel egybekötött reklámból élnek. E mögött a gyakorlat mögött a reklámfinanszírozott szoftver üzleti modellje áll. Foleg a kisebb szoftvergyártók állnak össze egyre gyakrabban olyan reklámcégekkel, mint a Gator, és ily módon szerzik a bevételeiket. A felhasználó elonye: ingyen kapja meg a szoftvert. A hátránya: a szoftverösszetevok, amelyeket a reklámcégek beépítenek, már nem korlátozódnak a reklámmegjelenítésekre, hanem személyes felhasználói adatokat is gyűjtenek.

A spyware egyik veszélyét a felhasználó gyanútlansága jelenti. Mindenképpen használjunk tisztítóprogramokat (Lavasoft Ad-aware vagy SpyBot Search & Destroy) a spyware programok felderítésére, használjunk tűzfalprogramot és rendszeresen frissítsük vírusirtónkat.

143

http://www.safer-networking.org/

http://www.lavasoft.de/software/adaware/


Irodalomjegyzék

http://www.szabilinux.hu/trendek/http://www.bibl.u-szeged.hu/inf/demo/Halozatok/Fizikai_jellemzok/Fiz_vezetekes.htmhttp://www.gtbbp.hu/~szabol/tetelek/programming/C/isoosi.html http://www.biztostu.hu/tovabbi_anyagok/hallgatoi_munkak/Arpad_Kunszt/http://puska.index.hu/upload/INTERNET_2002-May-16-17:03:05.dochttp://home.sch.bme.hu/~koltl/htrend/trendek421.htmlhttp://www.szabilinux.hu/konya/konyv/2fejezet/2fejvome.htmhttp://www.banki.hu/jegyzetek/infalap/infalap20032004/haloza~1.dochttp://www.bibl.u-szeged.hu/inf/demo/Halozatok/Tartalom/tartalom.htmhttp://www.cert.hu/ismertetok/personal-firewall.htmlhttp://www.ketif.hu/kf_tfk/termtud/termtud_docok/hardvereismeret.htm

http://www.szabilinux.hu/konya/konyv/2fejezet/2fejvome.htmhttp://hu.ecdlweb.org/http://szerver3.moragimi.sulinet.hu/Informatikahttp://izzo.inf.elte.hu/~hehe/ve2002/seged/tomoritok/winzip.html

144

http://izzo.inf.elte.hu/~hehe/ve2002/seged/tomoritok/winzip.html

http://szerver3.moragimi.sulinet.hu/Informatika

http://www.szabilinux.hu/konya/konyv/2fejezet/2fejvome.htm

http://www.szabilinux.hu/konya/konyv/2fejezet/2fejvome.htm

http://www.gtbbp.hu/~szabol/tetelek/programming/C/isoosi.html