1

n >s n 4' <n> - ‘v ‘ L- K n .

9k csésL

*2,

MAGYAR NEMZETI BANK

Külső eladósodásés adósságkezelés Magyarországon

S

1

:MNB Műhelytanulmányok

2

Készítették:

Baámé Nyitrai Ilona

Garbainé dr. Kovács Katalin

Láng Györgydr. Nyers Rezső

Bíróné Szegő Márta,

a Közgazdasági főosztály munkatársai

Szerkesztette:

dr. Nyers Rezső, ügyvezető igazgató

A tanulmányhoz alapanyagot bocsátott rendelkezésre:

dr. Balassa Ákos, ügyvezető igazgató

Fehér Tibor, osztályvezető

dr. Nagy Sándor, ügyvezető igazgató

A számítások elvégzésében, az adatok összeállításában

közreműködtek a Közgazdasági főosztály következő

munkatársai:

Facsády Júlia

Romhányi Balázs

Zsákai Imréné

Katonáné Mozsár Ilona

Kiadja a Magyar Nemzeti Bank Információs főosztálya

1850 Budapest V., Szabadság tér 8-9.

A kiadásért felel: Nádory István

A kézirat lezárva: 1992. december

ISSN 1216-9293

ISBN 963 7103 83 X

Tartalom

5Előszó

11I. Bevezetés1. A magyar gazdaság eladósodottsága2. A külföldi hitelfelvételek célja3. Az adósságszolgálat

111517

22II. Történelmi visszapillantás

III. Fordulópontok Magyarország legújabbkorieladósodási folyamatában1. Külgazdasági környezet, a külső tényezők

hatásaAz olajárrobbanás által előidézett csere¬arány-változások hatásaA rubel- és a nem rubelelszámolásúkereskedelem sajátos összekapcsolódásaAz adósságállomány devizaszerkezeténekhatása

2. Gazdaságpolitikai reagálások az egyes idő¬szakokban; a belső tényezők szerepe

1973-1978: az első olajárrobbanás és azelkésett, részben téves alkalmazkodásidőszaka1979-1984: a késői, részleges és rövidtávú kiigazítás időszaka1985-1987: a második eladósodási hullám ... 461988-1989: a gazdasági átalakulás meg¬indulásának és a rendszerváltást megelőzőnövekvő bizonytalanság évei1990-1992: a piacgazdasági átmenet évei .... 51

26

27

28

30

31

35

36

42

48

IV. Eladósodás és gazdasági fejlődésErőforrásbevonás vagy -kivonásPénzügyi transzferA külföldi forrásbevonás felhasználása éselosztása

555556

56

V. A magyar adósságkezelési politika1. Az eladósodással és az adósságkezelési

stratégiával kapcsolatos nézetek2. A javasolt adósságkezelési stratégiák

értékeléseFizetési moratórium egyoldalú bejelentése . . 64Adósságátütemezés„Adósságért tőkét” csereKülföldi segítség, segélyprogramok

3. Lehetőségeink az adósságkezelésben .

61

61

63

64686870

VI. A külső adósságpolitika 1992 után 77

VII. Zárszó helyett 83

FüggelékMellékletFelhasznált főbb irodalom

8589

110

IV. Eladósodás és gazdasági fejlődés

Mint korábban már érintettük: a külföldi hitelek felvételegyorsíthatja a gazdasági fejlődést. Ez akkor következik be, haa külföldi forrásból finanszírozott beruházások hozama kiter¬meli a hitel- és kamattörlesztési kötelezettségeket. Ha aberuházások hozama ezt nem fedezi, illetve a külföldi hitel-felvétel eleve a gazdaság teljesítményével nem fedezett túlfo¬gyasztást finanszírozza, mindaddig, ameddig a gazdaság nemkényszerül rá a túlfogyasztás mérséklésére, a külső eladósodásnövekszik. Ha pedig a kamatok is növekednek, a gazdaságelőbb-utóbb bekerül az adósságcsapdába: a belföldi felhasználáscsökkentése nem tudja követni a kamatok növekedésébőlszármazó terheket; s ezzel az adósságállomány öngerjesztőnövekedése kezdődik meg.

Ahhoz, hogy a fenti összefüggések érvényesülését köze¬lebbről bemutathassuk, szükséges néhány fogalom közgazda-sági tartalmát tisztázni.

ERÓFORRÁSBEVONÁS VAGY -KIVONÁS

A hétköznapi és a szakmai vitákban egyaránt gyakran talál¬kozhatunk olyan vélekedésekkel, melyek szerint elviselhetetlenaz a hatalmas erőforráskivonás, ami már régóta végbemegyaz országban, nem lehet ezt folytatni, vagy legalábbis csök¬kenteni kell a mértékét stb.

Az erőforrásbevonás vagy -kiáramlás kategóriáját a hétköz¬napi beszélgetésekben inkább a hitelfelvétellel, adósságszol¬gálattal (hiteltörlesztés és kamatfizetés) azonosítják. E kategó¬riát a közgazdaságtan azonban reálgazdasági fogalomkénthasználja. Erőforrásbevonásról akkor lehet beszélni, ha - le¬egyszerűsítve - a javak és szolgáltatások behozatala megha¬ladja azok kivitelét, erőforráskivonásról pedig akkor, ha a javakés szolgáltatások kivitele meghaladja azok behozatalát. Ebbenaz értelemben tehát a látható és a láthatatlan export-importegyenlege, valamint a működőtőke-beáramlás határozza megazt, hogy erőforrásbevonásról vagy -kivonásról van-e szó.

55

PÉNZÜGYI TRANSZFER

A reálgazdasági értelemben vett erőforrásáramlást - leegysze¬rűsítve - azzal azonos mértékű pénzügyi transzfer követi. Areálgazdasági erőforrásbevonás azt jelenti, hogy többet impor¬tálunk, mint amennyit exportálunk. Azaz több a látható ésláthatatlan külkereskedelmi forgalomban a devizakiadásunk,mint a devizabevételünk, vagyis az ország folyó fizetésimérlegében (a kamatokat most nem számítva) hiány keletkezik,amelyet hitelekből vagy a devizatartalékokból, esetleg műkö¬dötöké bevonásával kell (lehet) fedezni.

Az 1973-1989-es időszakot az jellemezte, hogy a kamatfize-tések nélküli kumulált fizetési mérleg mindössze mintegy 700miHiő dollár behozatali többletet mutatott. Azaz ilyen volumenűerőforrásbevonás történt, illetve ha a működőtőke beáramlásátfigyelembe vesszük, akkor ez csaknem 1 milliárd dollárt tesz ki.Ezen az időszakon belül az erőforrásbevonás az 1973-1978közötti években meghaladta a 3 milliárd dollárt; az 1978-at kö¬vető években azonban - néhány évtől eltekintve - jelentősebberőforrásbevonásra már nem került sor. Az 1979-1989-es időszakkumulált erőforráskivonása viszont 2 milliárd dollárt tett ki, hafigyelembe vesszük az 1987-1989 közötti 250 millió dollárpénztőke formájában bejött működötökét is.

Az időszak egészét tekintve mintegy 1 milliárd dollár erő:-forrásbevonás viszont az ezt többszörösen meghaladó, összesen˙

f 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt.

0

A KÜLFÖLDI FORRÁSBEVONÁS FELHASZNÁLÁSA ÉS ELOSZTÁSA

Az 1973-1978-as időszakban fennmaradt a korábbi időszakokrajellemző viszonylag gyors gazdasági fejlődés; a bruttó hazaitermék 1979-ben több mint 40%-kal haladta meg az 1972. éviszintet. Az eladósodás 1973-1978 közötti éveiben a bruttóhazai termék átlagos évenkénti növekedési üteme még csaknem6% volt. Az adósságszolgálati terhek megugrásával párhuza¬mosan azonban az első kiigazítási időszak éveiben, 1979-1984között a gazdasági növekedés üteme már jelentősen visszaesett;ezen időszakban a GDP átlagos növekedési üteme 1,8%-racsökkent. Az 1985-1989-es időszakban a GDP növekedési

0

OU o itpQié

üteme még tovább mérséklődött (átlagosan 1%-ra), majd1990-1991-ben a GDP már csökkent. Valójában az eladósodáséheinek viszonylag magas növekedési üteme is megtévesztő:a rubelviszonylatú külkereskedelemben elszenvedett hatalmascserearány-veszteség ellensúlyozását szolgáló többletexport ésa belföldi fogyasztás növekedését ugyan lehetővé tevő, de avilágpiacon leértékelődő termelés növekedése áll mögötte.

1991 végén a gazdaság teljesítményei mindössze mintegy40%-kal haladták meg az 1972. évit, s gyakorlatilag az 1979.évi teljesítménynek feleltek meg. Most, az átalakulás idősza¬kában kell tehát - a visszaesésben, a fogyasztás csökkené¬sében, a növekvő árakban - megfizetni a korábban elmu¬lasztott alkalmazkodásért.

A jelentős túlelosztás valójában csak az 1973-1978 közöttiidőszakra érvényes. Ebben az időszakban ugyanis a bruttóhazai termelést lényegesen meghaladta annak belföldi felhasz¬nálása. Az 1979-1984-es kiigazítási időszakban azonban abelföldi felhasználás és a GDP termelése között már jelentőskülönbség alakult ki az utóbbi javára; az 1985-1989-esidőszakban pedig a GDP termelése és felhasználása az időszakegészét tekintve csaknem azonos mértékben nőtt. Ez is azttámasztja alá, hogy az 1973-1984 között keletkezett eladósodás,illetve az alkalmazkodás elmulasztása az eladósodási folya¬matnak az elindítója.

A végső fogyasztás az 1973-1984 közötti években csakegy alkalommal csökkent. A gazdaságpolitika, illetve a politikaelső számú célja valójában tehát - hol nyíltan, hol burkoltan -a fogyasztás emelése volt.

Az ún. kiigazítási szakaszok csak a felhalmozás kisebb-na-gyobb mértékű korlátozására, illetve a fizetési mérleg átmeneti,gyors javulását eredményező import visszafogására terjedtek ki.

Arra a kérdésre, hogy a külső forrásokat pontosan mirefordították, akkor lehetne részleteiben is válaszolni, ha rendel¬kezésre állnának a jövedelemáramlásra (flow of funds) vonat¬kozó hosszú idősorok. Az eladósodás meghatározó éveireazonban a főbb jövedelemtulajdonosok jövedelempozíciójáttükröző, megbízható adatok nem állnak rendelkezésre.

A jövedelemáramlási folyamatok elemzését nehezíti az is,hogy 1980-1981-ben, a Nemzetközi Valuta Alaphoz való

57

csatlakozás előkészítése során olyan politikai állásfoglalásszületett, amely szerint az akkori politikai vezetésre nézvekedvezőtlen, politikai szempontok által motivált döntések követ¬kezményeit, azaz a költségvetési hiány valós nagyságának elfedéseérdekében a külső adósságállomány tényleges nagyságát nemteszik közzé. Ez azt is szolgálta, hogy ezzel ne rontsák az országkülföldi megítélését. Ez a döntés tovább folytatta a korábbiévekben kialakult gyakorlatot, nevezetesen azt, hogy a külföldihitelfelvételeknél a hitelnyújtók részéről igényelt, a magyargazdaságra vonatkozó információkat csak korlátozottan, illetvea valós adatokat megmásítva bocsátják rendelkezésre. így a külsőadósságállományra, az eladósodottság mértékére és az államház¬tartás adósságára vonatkozóan a ténylegesnél alacsonyabbösszegek kerültek nyilvánosságra azzal, hogy a valóságos és apublikált adatok közötti eltérést fokozatosan meg kell szüntetni.Az eltérés fokozatos felszámolása azonban 1989-ig nem történtmeg; végül is a valóságos belső és külső adósságadatok nyilvá¬nosságra hozatalára a közelgő rendszerváltás előtt, a Parlament1989. novemberi ülésén került sor.

Ha a jövedelmek, illetve a hitelforrások eloszlását ésfelhasználását vizsgáljuk, akkor a belföldi hitellehetőségeklegnagyobb, meghatározó jelentőségű felhasználója az állam-háztartás, illetve az állami költségvetés volt.

Az 1974-1989-es időszakot - s a jelent is - a költségvetéstúlsúlya jellemzi a gazdaságban. A költségvetés szinte rátelep¬szik a gazdaságra, a keletkezett eredeti jövedelmeknek apiacgazdaságokban szokásosnál jóval nagyobb hányadát kon¬centrálja és osztja el újra. (Jelenleg a GDP jóval több mint60%-át; a 70-es, 80-as évtized egyes éveiben több mint 70%-át.)

Magyarország esetében a költségvetési deficit viszonylagalacsony lakossági megtakarításokkal, valamint a gazdálkodókbankrendszerrel szembeni nettó eladósodásának folyamatos- a piaci, költségvetési korlát puhaságával is magyarázható -növekedésével (hitelfelvételével) párosult. Ilyen feltételek mel¬lett az állandósuló költségvetési hiány finanszírozása csak külsőforrásból volt lehetséges.

Ez határozza meg alapjában az 1974-1989-es időszakegészét. A „stop and go” szakaszok, a rövid távra szorítkozókiigazítási időszakok és a mesterséges élénkítések egymást

58

váltó éveit egyaránt a viszonylag alacsony megtakarításihajlandóság, a gazdálkodó szféra nettó eladósodásának viszony¬lag gyors növekedése jellemezte. A kiigazítási időszakokbancsekély mértékben nőtt a lakossági megtakarítási ráta, szűkülta vállalati szférának nyújtott hitel. Az egyszintű bankrendszer¬ben, a korlátozott piaci viszonyok mellett a kiigazítási szaka¬szokban szigorúbbá váló hitelezési feltételek nagyobbrészt afizetési zavarok növekedésében, az ún. sorban állások emel¬kedésében mutatkoztak meg. A vállalkozói szféra magatartásaazonban alapjában nem változott; az állami támogatásokra, a„korlátlan” felvevőképességű rubelpiacra alapozva fenntartottaés bővítette termelését. Az alkalmazkodás szinte kizárólag akészletállomány változására terjedt csak ki: a „stop” időszakbana készletek növekedése lelassult, a „go” időszakban pedigfelgyorsult. A gazdaság strukturális alkalmazkodása azonbannem haladt előre.

AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS* HIÁNYA 14. táblázat

Nyilvánoshiány

Ténylegeshiány

Ténylegesköltségvetésihiány a GDPszázalékában

EltérésÉv

(milliárd forint)

1974 3.5 26,7 6.630,2

1975 9,52,9 45,9 43,0

1976 32,8 6,62,5 35,3

1977 3,5 45,5 42,0 7,8

1978 41,5 7,13,5 45,0

1979 3,6 40,0 36,4 5,7

1980 4,5 51,6 47,1 7,1

1981 9,5 40,6 31,1 5,2

1982 12,2 25,1 12,9 2,9

1983 6,1 22,3 16,2 2,5

1984 2,2 2,2 0,2

15,71985 15,7 1,5

1986 41,9 41,9 3,8

1987 34,8 34,8 2,8

1988 9,9 0,79,9

1989 54,0 54,0 3,2

1990 0,01,4 1,4

1991 114,2 114,2 5,0

* A költségvetés szerkezetében több alkalommal is módszertani változások történtek, legutóbb1986-ban és 1991-ben. A teljes felülvizsgálat és a módszertani egységesítés még nem történt meg.

59

LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÁSOK A GDPÉS A PÉNZJÖVEDELEM SZÁZALÉKÁBAN

15. táblázat

Nettó megtakarítás Nettó megtakarítás

pénzjövedelemÉv

GDP

1980 2,3 4,2

1981 2,9 5,31982 2,5 4,7

1983 3,3 6,0

1984 3,4 6,01985 3,7 6,5

1986 4,5 6,5

1987 3,3 5,0

1988 3,4 5,2

1989 2,8 4,3

1990 5,6* 8,7*

1991 9,6* 14,3*

* A megtakarítás a nem pénzintézeti értékpapírokat is tartalmazza.

60