Kilenc tyúk mega kakas

- Albert András meséje alapján-

Hol volt, hol nem volt, még a süvegcukor hegyen es túl, de a tejpatakon erről, volt egyszer egy szegény ember. Volt annak egy felesége,két kicsi tehénkéje,s egy szántóföldjük. Egy reggel elment ki a szegény ember szántani, éppen az erdő szélében volt a szántóföldjük.

Ahogy kezdett szántogatni, egyszer hallja, hogy valami

nagy nyárogás, vinnyogás van az erdőben. Meglátja, hogy

egy nagy medve egy kicsi nyúllal verekedik, s akkorát

kacagott, hogy zengett belé az erdő. Meghallja ezt a

medve. Odamén a szegény emberhez. Kérdi, hogy mét

kacagott? - Hát én csak azért, medve bátyámuram, hogy

nem szégyelli magát, egy akkoracska haszontalan nyúllal

verekedni? -Na jól van, te szegény ember, de ezt te

megkeserülöd, s tudd meg, hogy tehenestől megeszlek.

Megijedt ekkor a szegény ember, és kezdett könyörögni. Ó, ne egyél meg, te medve, csak napszentületkor. Hogy elébb szántsam le a kicsi földemet, s vessem el a magot. Ha megeszel, a gyermekeimnek legyen, amit egyenek. -No, te szegény ember, csak ezért hagyom meg az életedet esteféléig, amét szépen kértél és a gyermekeidétt. A medve egy kicsidég visszament az erdőbe, nehogy meglőjék. A szegény ember szántott-szántott, de erőst búsult. Délre, amikor leült enni, még enni sem tudott, tenyerébe hajtotta fejét, annyira búsult. S ekkor odament egy róka, kérdi tőle: -Miért búsulsz olyan erőst, te szegény ember?

-Áj, ne kérdezd, nekem nagy a bánatom, met a medve azt mondta, hogy napszálltakor megeszen tehenestül. -Ó, hát csak ennyi a baj ? Hát ha nekem valamit ígérsz, én kisegítlek a bajból. -Hát mit ígérjek?- kérdi a szegény ember. S arra felelte a róka : -hát akinek tehenye van, annak tyúkja es van.

Mondta a szegény ember : -hát van egy néhány, vagyon egypár darab.

Azt mondja a róka : -hát én nem kérek sokat, adjál kilenc tyúkot s egy kakast, s akkor megmentelek a medvétől. -No,hát én megadom, de te hogyan tudnál megmenteni ?

— Hát úgy,hogy nehol vagynak az erdőben a szénégetők, hozzál tőlük egy szeneszsákot, tedd a szekér farkához, s mikor idejő a medve, azt én lesem, s akkor elkezdek drombitálni, mintha vadászok jőnének. Akkor a medve megijed, és kérdezi tőled : ez mi lehet? S te feleled : biztosan vadászok jőnek. A medve majd erre azt mondja : jaj, bújtass el, te szegény ember, inkább nem eszlek meg. Ekkor azt mondod a medvének : itt van egy szeneszsák, ebbe bújj bele. S ha jőnek a vadászok, és kérdik, mi van abban a zsákban, akkor majd te azt mondod : ott egy szenes csutak. S erre a medve belebúvik. Te bekötöd jól a zsák szádát. Ekkor én jövök, mintha vadász volnék, és kérdezem tőled : mi van abban a zsákban? S te azt feleled, szenescsutak.

S akkor én azt mondom neked : nem igaz. S te

mondod : de az. S én parancsolom, vágd bele a

fészidet, lám csutak-é? S akkor jó erővel felhúzod

a fészidet, s megirányozod a medvének a fejét. És

két-három fejszecsapásval megdöglik a medve.

Meg lesz mentve az életed, és a teheneidé es. Na

jó, megörvendett a szegény ember, leszántotta a

földjét, és estefelé jött a medve, s minden

ugyanugy történt, ahogy a róka mondta. Ekkor a

szegényember örömmel felpakolta a szekérre az

ekét, a boronát és a medvét.

S ekkor azt mondta a róka : mikor megszólal a kakas, én es ott leszek a tyúkokétt és a kakasétt. S hazament a szegény ember, gondolta magában ”lesz nekem es annyi eszem, mint a rókának". Béhordta a tyúkjait, s két kopókutyát es a házba.

Egyszer hát jő a róka es hajnalban, kopogott a szegény ember ajtaján : -Ébren vagy-é, hé? Eljöttem a kilenc tyúkett és a kakasétt. - Ébren vagyok, ébren, csak várj egy kicsit, hadd öltöjzem fel. De ő bizony nem mozdult, a róka esmét mondta : - Nyisd ki, szegény ember, az ajtót. Azt mondja a szegényember : -Nyitanám, de két kopókutya békerült a házba, most megérezték a szagodat, rontani akarnak ki az ajtó felé. De én ezekvel küzdöm, hogy ne menjenek reád. Nem tudom nyitni ki az ajtót tőllök.

S akkor kiáltja be a róka nagy megijedve: -Jaj, tartsd vissza őköt, már amíg én elmenyek. Nem kell a tyúk, csak nehogy kinyitsd az ajtót. Maradjon neked kilenc tyúk s a kakas. Ekkor a róka árkon-bokron szaladt, még csak a sűrű erdőbe ki nem ért, meg sem állott. Még ma is fut, ha meg nem állott!!!!!!

Készítette:

Bíró Konrád, V. A. osztályos tanuló

Mesélőfalu program keretén belül.

2012. 02.12.