ELLEvilág

A LAOSZI LÉGI HÁBORÚ

ÖRÖKSÉGE

CHANNAPHA ÉS A TÖRTÉNELEM

Vajon milyen lehet olyan országban felnőni, amelyre kilenc éven át nyolcpercenként egy B52-es bombázó rako­mányának megfelelő meny-nyiségű fürtösbombát dobtak? Történet egy fiatal lao-ame-rikai nőről, aki különös vélet­len folytán szembetalálkozott népe láthatatlan történelmé­vel, s élete új értelmet nyert.

Férjem, Fred Branfman 2004 májusában e-mail üzenetet ka-pott egy ismeretlen, ázsiai ne-vű nőtől. „Úgy tűnik, évtizedek

óta Önt keresem. Sok más lao-ame-rikaihoz hasonlóan, akik nagyon fi­atalon kerültünk Amerikába, Laosz történelme, különösen a vietnami háború korszaka, előttem is jórészt ismeretlen. Most, amidőn egyre job­ban megismerem múltunkat, szeret­ném másokkal is megosztani mind­azt, amit megtudtam. Noha nem tudtuk megakadályozni a népünkkel megtörtént múltbéli igazságtalansá­gokat, abban reménykedem, hogy történelmünk jobb megismerésével és befogadásával lehetőséget kapunk mai sorsának jobbítására." Aláírás: Channapha Khamvongsa.

Eltitkolt háború 1964 és 1973 között, amikor az ame­rikai légierő több mint kétmillió ton­na bombát dobott itt le az indokínai konfliktus részeként, Laosz a világ legtöbbet bombázott országává vált. Tízezrek életét oltották ki vagy nyomo­rították meg a bombák, százezrek vál­tak földönfutóvá. A z Egyesült Államok titkos laoszi háborúja, a fel nem rob­bant bombák háború utáni folyama­tos pusztítása legfeljebb egy lábjegyzet erejéig került be a történelemkönyvek­be, s néhány humanitárius szervezetet kivéve a teljes feledés homályába me­rült. A külvilágnak fogalma sem volt a bombázásokról, amíg Fred, aki ebben az időben Laoszban tanított (1967 és 1971 között) fel nem fedte az ameri­kai Kongresszus és közvélemény előtt.

Ö válogatta és szerkesztette a „A Kö­csög-síkság hangjai: élet a légi háború alatt" című kötetet, az egyetlen köny­vet, amely az indokínai háború során a lakosság kilencvenöt százalékát kitevő földművesek háborús élményeiről szá­molt be saját rajzaikkal és esszéikkel. Fred 1969-ben szerzett először tudo­mást a titkos légi háborúról, amikor az első menekültek a Köcsög-síkságról Vientianéba érkeztek. „Beszéltem lao­sziul, ezért egy újságíró, aki menekül­tekkel akart interjút készíteni, megkért, hogy tolmácsoljak neki — emlékszik vissza Fred. — Sokkolt, amikor arról számoltak be, hogy már öt éve bom­bázták őket, hogy az emberek a föld alá kényszerültek, ahol úgy éltek, mint az állatok, a napalm gyilkolta őket, gyer­mekeiket taposóaknák tépték cafatok-

ELLE 5 5

L A O S Z B A N A G Y E R E ­

K E K 38 S Z Á Z A L É K A

N E M J Á R Á L T A L Á N O S

I S K O L Á B A , 40 S Z Á ­

Z A L É K U K A L U L T Á P ­

L Á L T É S 9 S Z Á Z A L É ­

K U K N E M É R I M E G

A Z ÖT É V E S K O R T

ra". A menekültek zöme ártatlan lao­szi földművelő volt, azt sem tudták, hol van Amerika, fogalmuk sem volt, mi­ért bombázzák őket. Fred ezt követően azon munkálkodott, hogy a titkos bom­bázást napvilágra hozza. „Washington DC-ben létrehoztam a Project Ai r Wart, s — minő véletlen — egyik fiatal gyakornokom John Gavanaugh volt, aki több mint harminc évig megőrizte a menekültek eredeti rajzait és esszéit, ami önmagában is csoda" - mondja Fred. A második csoda az, hogy Johnt a sors összehozta Channaphával, aki a laoszi légi háború történetét és utóéletét a feledés homályából végre ország-vi­lág elé tárta.

Keserű örökség Channapha Khamvongsa Vien-tianében, Laosz fővárosában született. A kislány hatéves volt, amikor 1979-ben családja Laoszból a Thaiföldön lévő Nong Kha i menekülttáborba szö­kött, ahonnan 1980-ban az Egyesült Államokba vándoroltak ki. Channap­ha gyakran érdeklődött az óhaza iránt, ám családja arra törekedett, hogy a szülőföld történelme minél inkább a feledés homályába merüljön. Azonban 2003-ban a sors Channaphát, akkori­ban a Ford Foundation munkatársát összehozta John Gavanaugh-val, az alapítvány által támogatott egyik pro­jekt munkatársával, aki megkérdezte tőle, hova valósi. Amikor megtudta,

hogy Channapha Laoszból származik, átadott neki egy köteg rajzot és írást, melyet harminc éve őrzött a fiókjában. E találkozás Channapha életét mind­örökre megváltoztatta. Fred és Channapha az első e-mail-vál­tások után New Yorkban személyesen is találkozott, ahol Fred kapcsolatai ré­vén Channaphának sikerült az első öt­ezer dollárnyi adományt megszereznie, melyet arra használt fel, hogy a fotókat digitalizálja, majd egy vándorkiállítást épített ezek köré. A történelmi hallga­tás megtörése Channaphában óriási energiákat szabadított fel, rátalált sa­ját hangjára. Állásának hátat fordítva megalapította a Legacies of War (A háború örökségei, www.legaciesofwar. org) nevű nonprofit szervezetet, mely­nek missziója, hogy Laosz vietnami háború idején történő bombázásának történelmét feltárja, elősegítse a hábo­rú sebeinek begyógyítását, egy béké­sebb jövőbe vetett hit reménységét. Jár­ja az országot a vándorkiállítással, és az amerikai Kongresszusban is lobbizik, hogy az Egyesült Államok több pénzt

fordítson a Laoszban máig pusztító fel nem robbant bombák megsemmisíté­sére. „Becslések szerint Laosz talajában kb. nyolcvanmillió bomba lappang to­vábbra is" - magyarázza Fred a hely­zet súlyosságát. Mivel a bombákat egyenként hatástalanítják, a mostani erőforrások mellett kétezer évre lenne szükség az összes hatástalanításához.

Tragikus múl t helyett reményte l i jövő A z elmúlt nyáron Channapha tanul­mányutat szervezett Laoszba. A z út so­rán azt tapasztalták, hogy a gazdálko­dók képtelenek földjeiket megművelni ezek miatt a fel nem robbant bombák miatt. M a Laosz területének egyhar­madát jelenleg is megszállva tartják a fürtös bombák. Laosz Bangladesh után Délkelet-Ázsia legszegényebb országa, s mivel lényegében önellátó gazdálkodásra épül, a fel nem robbant bombák az ottaniak életét alapjaiban lehetetlenítik el. Egy kar vagy egy láb elvesztése azt jelenti, hogy az illető nem tudja megművelni földjét, s vagy éhen

ELLE 5 6

CHANNAPHA ÉS A TÖRTÉNELEM

Channapha Khamvongsa: A történelem mint kiindulópont N o h a hétévesen kerültem a z Egyesült Államok­

b a , c s a k e g y e t e m i s t a k o r o m b a n tudtam m e g

részletesebben, h o g y miért és h o g y a n h a g y t a

el családunk a szülőföldünket Akkor ha l lo t tam

először, d e a k k o r is c s a k n a g y általánosság­

b a n a L a o s z b a n zaj ló háborúról, a z a m e r i k a i

kormányzat szerepéről . Később m e g t u d t a m ,

h o g y Laosz , szüleim, nagyszüleim, dédszüleim

hazája a z emberiség történelmének legerő­

t e l j e s e b b e n bombázott országa Apránként

f e l f e d e z t e m a tágabb társadalmi és pol i t ikai

körülményeit a n n a k , h o g y szüleim és több mint

hétszázezer l a o s z i , a z a z a z o r s zág népessé­

gének e g y h a r m a d a miért volt kénytelen más

országokban menedéket keresni. A családom

talán azért volt s zűkszavú, mert aggódtak, h o g y én m e g r a g a d o k m a j d a múltban, a

történelem által megbénítva. Míg l a o - a m e r i k a i identitásom talán a háború következ­

ményeiben gyökerezik, n e m ért és nem is érhetett véget u g y a n o t t C s a k amiko r s ze ­

mélyesen is találkozhattam L a o s z gyönyörű népével és tájaival, tudtam átélni, h o g y

saját személyes történelmem csupán c s a k pic i morzsája szü lőhazáménak, me lynek

szel íd lankái, kanyargó folyói, életerős lakói alkotják L a o s z történelmi kötőszövetét

közel hétszáz éve.

hal, vagy pedig a faluközösség gyám­kodására szorul. Senki sem akar vele házasságra lépni, tehát nem lehetnek gyerekei sem, ami ebben a gazdaság­ban a legfőbb érték. Becslések szerint legalább 13 000 polgári személy - több mint 40 százalékuk gyermek — halt meg vagy nyomorodott meg 1973, a háború vége óta. A z áldozatok több mint fele fürtös bomba áldozata volt. A Legacies of War új, előrevivő örökség létreho­zásán is munkálkodik. „A bombáktól megtisztított területeken a bombák he­lyét óvodák fogják átvenni. Reméljük, ez a szegénységből való kiútjukat is je­lenti - mondja Sakuna Thongchanh, a szervezet egyik koordinátora. - Kam­pányunkkal a tragikus múltat remény­teli jövővé szeretnénk változtatni Laosz népe számára." A z augusztusi tanulmányút során a de­legáció ellátogatott a Xieng Khoang tartománybeli Lathsene falucskába is, hogy a Schools Not Bombs kampány első óvodájának építkezését felkeressék. A z óvoda építéséhez szükséges 15 000 dollár felét Fred gyűjtötte össze Santa

Barbara-i barátaitól, a másik felét a Le­gacies of War színeiben Sakuna terem­tette elő kisebb adományokból, részben lao-amerikaiaktól is. A falu mintegy száz családból áll, s 494-en élnek itt, akik túlélték a masszív bombázásokat. Van egy általános és egy középiskolá­ja, azonban a régi óvoda az összeomlás szélén állt. „Tucatnyi ember dolgozott az építkezésen" - meséli Sakuna. Fred, aki a delegáció tagja volt, keserédes él­ményekkel tért vissza Laoszból. „Két­ségbeesésemet eksztázis váltotta fel, amikor Channapha létrehozta a Lega­cies of Wart - meséli. - Úgy éreztem, hogy amit csinál, helyrebillentette az életem, hiszen amit Laoszban átél­tem, meghatározó élménye volt az én fiatalságomnak is. Igen fájdalmas volt viszont Laoszban a háború vége óta megnyomorított emberekkel szemtől szembe találkozni." Channapha, aki átvette Fredtől a stafétabotot, tele van tervekkel. „Ennek a munkának folyta­tódnia kell, ezt nem hagyhatjuk abba" — vallja lelkesen.

B É R E S Z S U Z S A

Fotó BOON VONG,