Illyés Gyula:Egy mondat a zsarnokságról

Elmondja: Sinkovits Imre

Hol zsarnokság van,ott zsarnokság van,nemcsak a puskacsőben,nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,nemcsak az éjszakábankiáltó őr szavában,ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötétengomolygó vádbeszédben,beismerésben,rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvösítéletében: bűnös! –ott zsarnokság van,nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,“tűz”-ben, a dobolásbans abban, ahogy a hullátgödörbe húzzák,

nemcsak a titkonfélig nyílt ajtónijedtenbesuttogott hírekben,

a száj elé hulltan“pszt” jelző ujjban,hol zsarnokság van,ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdanfölrakott arcvonásbans e rácsban már szótlanvergődő jajsikolyban,

a csöndetnövelő néma könnyekzuhatagában,kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van,nemcsak a talpra álltanharsogott éljenekben,hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van, ott zsarnokság vannemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában,

éppoly hazug harsányanzengő szoborkövekben,színekben, képteremben,külön minden keretben,már az ecsetben,

nemcsak az éjben halkansikló gépkocsizajbanés abban,megállt a kapulajban;

hol zsarnokság vanott van jelenvalóanmindenekben,ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság vanaz óvodákban,az apai tanácsban,az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermekidegennek felelget,nemcsak a szögesdrótban,nemcsak a könyvsorokbanszögesdrótnál is jobbanbutító szólamokban;

az ott van a búcsúcsókban,ahogy így szól a hitves:mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottanismételt hogy-vagy-okban,a hirtelen puhábbanszorított kézfogásban,

ahogy egyszercsakszerelmed arca megfagy,mert ott vana légyottban,

nemcsak a vallatásban,ott van a vallomásban,az édes szómámorban,mint légydög a borodban,

mert álmaidbansem vagy magadban,ott van a nászi ágyban,előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,mi egyszer már övé lett;vele hevertél,ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,az van az orrba-szájban,világban és homályban,szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablaks bedől a dögszag,mintha a házbanvalahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,ő, a zsarnokság kérdez,képzeletedbense vagy független,

fönt a tejút is már más,határsáv, hol fény pásztáz,aknamező; a csillag:kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátoregyetlen munkatábor;mert zsarnokság szóllázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,a prédikációkból,templom, parlament, kínpad,megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,mind az tekint rád;mint a betegség,veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,rab vagy, rab erre kattog;hegyen és tenger mellettbe ezt lehelled;

cikáz a villám, az vanminden váratlanzörejben, fényben,a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,a bilincs-unalomban,a záporzuhogásban,az égig érő rácsban,

a cellafal-fehérenbezáró hóesésben;az néz rádkutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,ott van a holnapodban,gondolatodban,minden mozdulatodban;

mint víz a medret,követed és teremted;kémlelődsz ki e körből,ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,fogoly vagy, s egyben foglár;dohányod zamatába,ruháid anyagába

beivódik, evődikvelődig;eszmélnél, de eszmecsak ővé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,mit ő eléd varázsolt,s már körben lángolerdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad;el nem tiportad;így rád is ő vigyáz márgyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,hús és kenyér mi,mi szeretni, kívánni,karod kitárni,

bilincseit a szolgamaga így gyártja s hordja;ha eszel, őt növeszted,gyermeket neki nemzed,

hol zsarnokság van:mindenki szem a láncban;belőled bűzlik, árad,magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésbenígy járunk vaksötétbens feszengünk kamarábanakár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,minden hiában,a dal is, az ilyen hű,akármilyen mű,

mert ott álleleve sírodnál,ő mondja meg, ki voltál,porod is neki szolgál.

Illyés Gyula

Hangosvers

Kapitán JózsefKapitán József

20112011