A valóságshow története és

pszichológiája

12.CC csoport

Siba Csaba Márk, Taksonyi Orsolya, Hegedűs Katalin, Juhász Nikolett, Bódi Barbara

A valóságshow és a nézők

A közvélekedés szerint a valóságműsorok a következmények nélküli, tehát felettébb kényelmes kukkolás intézményesített formái. Van azonban egy másik nézet is, mely szerint a nézőkre a bent lakókkal való érzelmi azonosulás, illetve önmaguknak az eseményekbe helyettesítése gyakorol erős hatást. A valóságműsorokban történteket a nézők nem tekintik valóságosnak abban az értelemben, hogy nem kötik azokat össze a saját valóságukkal. Saját maguknak a szereplők közé helyezése, azonosulás egyes szerepekkel, vagy egy-egy konfliktus átélése még inkább tét nélkülivé válhat így.

Nézettség okai: Kíváncsiság (hozzám hasonló emberek életének meglesése) Tájékozódás (kevésbé fontos) Érzelmi stimuláció (olyan érzelmekről van szó, amelyeket

mindenki ismer) Paraszociális interakció (a szereplőkkel kapcsolatba lehet lépni) Szociális interakció (szeret beszélgetni a BB-ről) Játék (a játék állásának ismerete) Kikapcsolódás (szórakoztat, elfoglalja a nézőt)

• Bozsony Károly megállapítása: a tévét nézők 70-80% követi nyomon ezeket a valóságshow-kat.

• A falvakban a legnagyobb a nézetség, míg Budapesten mérsékeltebb.

• A szakmunkások inkább a BB-t nézik, az iskolázottabbak a VV-t, mégis a BB népszerűbbnek tűnik.

• 30-39 évesen fordultak elsősorban a valóságműsorok felé, de a 13-17 évesek között is elterjedt.

• A nők nézik inkább a valóságshow-kat, mint a férfiak.

A Zimbardo-féle börtönkísérletPszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. A kísérletet 1971-ben végezték a Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével. A résztvevő önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el egy, az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet azonban a befejezés tervezett ideje előtt – 6 nap után – félbe kellett szakítani, mert az alanyok viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.

A kísérlet célja és módszerei

A kutatást az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete finanszírozta, hogy magyarázatot találjon a haditengerészet és a tengerészgyalogság börtöneiben tapasztalható különbségekre.

A résztvevőket újsághirdetés alapján toborozták, melyben napi 15 dollárt ajánlottak fel részvételükért egy kéthetes „börtönszimuláció”-ban. A 70 jelentkező közül aztán Zimbardo és csapata kiválasztott 24 egészségesnek, illetve pszichológiailag stabilnak ítélt résztvevőt, akik túlnyomórészt fehér, középosztálybeli fiatal férfiak voltak.

A csoportot véletlenszerűen felosztották két egyforma létszámú részre, „rabokra” és „őrökre”.

Eredmények

A kísérlet hamar veszélyessé kezdett válni. A rabok az őrök megalázó bánásmódjának hatására súlyos emocionális zavarok jeleit kezdték mutatni.

Az első, viszonylag eseménytelen nap után a második napon lázadás tört ki. Az őrök önkéntes túlórát vállalva dolgoztak azon, hogy megtörjék a lázadást, a kutatók közvetlen felügyelete nélkül. Az őrök, botjaikat és egy poroltót használva le tudták gyűrni a magukat a cellájukban elbarikádozó rabok ellenállását. Ezután a cellákat „jó cellákra” és „rossz cellákra” osztották fel, hogy megosszák és egymás ellen fordítsák a rabokat, illetve hogy elhitessék velük, hogy „besúgók” vannak köztük.

A kísérlet során több őr is egyre durvábban, egyenesen szadista módon viselkedett – főleg éjjelente, mikor azt hitték, hogy az őket figyelő kamerák ki vannak kapcsolva. Az őrök mintegy harmada mutatott „valódi” szadista viselkedést. A börtönőrök többsége csalódott volt, mikor a kísérletet idő előtt fel kellett függeszteni. A foglyok akut emocionális zavarokat kezdtek mutatni. Egyikük egész testén pszichoszomatikus kiütéseket kapott, miután megtudta, hogy elutasították feltételes szabadlábra helyezésére beadott kérelmét. Először Zimbardo ezek után sem akarta elengedni, mivel azt gondolta, hogy a megbetegedés a szabadulás érdekében bevetett trükk csupán. Két foglyot is olyan súlyos trauma ért, hogy a kísérlet vége előtt el kellett engedni őket

A valóságshow története 1999-ben indult Hollandiában. Ennek alapján gyártotta a TV2 a

„saját” Big Brother-jét.

A show lényege, hogy az egy házba bezárt, a főnyereményért és a sorsukról döntő nézők kegyeiért küzdő, egymással szoros közelségben élő „átlagemberek” mindennapjait mutassa be. Ugyanezt az alaphelyzetet valósította meg az RTL Klub is saját készítésű műsorában, a Való Világban.

A hollandok a névválasztással is a nem létező intimitásra akartak utalni.

A Nagy Testvér lételemét képező manipuláció azonban homályban maradt, a szereplők és a közönség között közvetítő műsorkészítők szerepére nem reflektált a műsor. Az orwelli párhuzam alapján kisebb bizonytalanság alakulhat ki azzal kapcsolatban, hogy ki is valójában a Nagy Testvér .

A szereplők számára kétségtelenül a nézők jelentik a Nagy Testvért.

George Orwell1903. Június 25 - 1950.Január 21.

Élete Apja az indiai Polgári Szolgálat tisztviselője volt. Blair 1911-ben

anyjával és nővérével Angliába költözött, hogy tanulmányait ott kezdhesse meg. Tizennyolc éves korában a híres Eton kollégiumban végezte a középiskolát – halovány eredménnyel ugyan, de első írásai már az iskolai lapban megjelentek.

Mivel nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, visszatért Indiába, ahol 5 évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Amikor 1927-ben eltávozásra hazatért, beadta felmondását – az angol gyarmati politikával való egyet nem értés is szerepet játszott elhatározásában.

A következő néhány évet a párizsi és londoni szegényebb rétegek között töltötte, csavargókkal, koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt. Már ekkor tüdőbántalmak kínozták, és párizsi kórházi tartózkodásáról be is számolt egy elbeszélésében, ennek ellenére erős dohányos maradt. Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót George Orwell néven "Down and Out in Paris and London" (Csavargóként Párizsban, Londonban) címmel. Írói vezetékneveként egy lakhelyéhez közeli folyó nevét választotta.

• Bár regényei elismerést hoztak számára, írásaiból megélni nem tudott, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott.

• 1936-ban feleségül vette Eileen O'Shaughnessyt. • Az év végén Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson.

Az ILP ajánlólevele juttatta be az marxista POUM-hoz, ahol aztán fegyvert ragadott. A POUM milíciában az aragóniai fronton harcolt, ahol egy fasiszta orvlövész megsebesítette a nyakán. Visszavitték a hátországba, de amíg lábadozott, kitörtek a barcelonai harcok, amelyekben részt vett. 1937 közepére a spanyol kommunisták megkezdték leszámolásukat a POUM-mal, ezért Orwell és felesége elmenekültek az országból.

• Orwell baloldali nézeteit a spanyol polgárháború kitörése - ha lehet - még jobban megerősítette. Ám miután az NKVD irányítása alatt álló kommunisták több harcostársát megölték, illetve börtönbe vetették, olthatatlan ellenszenv és bizalmatlanság támadt benne a kommunistákkal és a sztálinista Szovjetunióval szemben. Szinte élete végéig tartott attól, hogy Trockijhoz hasonlóan egy szovjet merénylet áldozatává válik.

• Spanyolországból feleségével Franciaországba menekült. 1938-ban jelent meg a spanyolországi élményeiből táplálkozó Hódolat Katalóniának című könyve.

A valóságműsorok Magyarországon A Big Brother magyarországi megjelenésével csaknem

párhuzamosan zajlott egy hasonló valóságműsor. A valóságműsorok legjellemzőbb vonásai azonban nem magyar

sajátosságok. Mint másutt a világon, nálunk is nagy vihart kavartak e műsorok az értelmiségi körökben. Általános a vélekedés, hogy ezt az új tévés műsortípust valamiféle keverékként lehet megragadni.

Van benne egy kicsi a dokumentarista műfajokból. Hangsúlyos benne a vetélkedő-elem, hiszen az egész helyzet végül is egy verseny, ahol egyetlen résztvevő nyeri el a díjat, ráadásul a társak szavazatai is meghatározzák ezt.

Van benne a beszélgetős műsorokból, a résztvevők ezeken a beszélgetéseken nyílnak meg egymásnak és a nézőknek is.

Általánosan elterjedt nézet, hogy a valóságműsorok a következmények nélküli, tehát felettébb kényelmes kukkolás intézményesített formái.

A valóságműsorokban történteket a nézők nem tekintik valóságosnak abban az értelemben, hogy nem kötik azokat össze a saját valóságukkal. Saját maguknak a szereplők közé helyezése, azonosulás egyes szerepekkel, vagy egy-egy konfliktus átélése még inkább tét nélkülivé válhat így.