A csendlAki pArókiától A szibériAi hómezőkig · nem tudták a konyhában dolgozó nővérek,...

Harangozó Ferenc

A c s e n d l A k i p A r ó k i á t ó l

A s z i b é r i A i h ó m e z ő k i g

Kilenc év börtönöKben és munKatáboroKban

Martinus KiadóSzombathely, 2012

Összeállítottagyürki lászló

lektoráltaFancsali andrásné, mátyás zsófia

kiadjamartinus Könyv- és Folyóirat Kiadó

9700 szombathely, berzsenyi Dániel tér 3.telefon: 94/513-191

e-mail: info@martinuskiado.huinternet: www.martinuskiado.hu

Felelős kiadó: teklits tamás igazgató

minden jog fenntartva!

Jelen könyvet vagy annak részleteit bármely formábanreprodukálni vagy közölni

csak a kiadó előzetes írásbeli engedélyével lehet.

nyomdai munkákgöcsej nyomda Kft.

8900 zalaegerszeg bajcsy-zsilinszky tér 2.

Felelős vezetőgyőrffy zoltán

hU isbn 978-615-50911-3-1

dr. harangozó Ferencpápai prelátus

(1908–1991)

a szovjet katonai bíróság 1948-bankémkedés vádjával először halálra,

majd 25 évi kényszermunkára ítélte, mert segítette a rászorultakat,

menedéket adott az üldözötteknek,és szabad földre juttatott sok menekülőt.

emlékeim hArAngozó Ferencről

Kis gimnazista voltam szombathelyen. Dr. szakos gyulapüspök (akkor még irodaigazgató) jóvoltából szegény falusigyerekek kaptak szállást és ellátást a püspökvárban, majdinnen kerültek át a kisszemináriumba. a reggeli imánkhoz tar-tozott, hogy imádkoztunk Harangozó vicerektor úr szaba-dulásáért. Ő volt a szeminárium „lelke”. sokszor délelőtt mégnem tudták a konyhában dolgozó nővérek, hogy mit is adja-nak nekünk ebédre, mert semmi sem volt az éléskamrában.ilyenkor a vicerektor úr elment szentpéterfára és egy rako-mánnyal érkezett vissza: zsír, liszt, tojás, hús volt a szállít-mányban. megoldódott a probléma, nem éheztünk.

az egész szemináriumot megdöbbentette titokzatos eltű-nése. csak annyit tudtunk, hogy a postára ment és nem tértvissza. utána semmit sem hallottunk róla, hogy él-e, hal-e, vi-szontlátjuk-e még valamikor. ezért is imádkoztunk buzgónérte minden reggel.

isten haza segítette a szovjet pokolból, majd sikerült külföld-re távoznia, és ott kamatoztatta tehetségét a magyar gimnázi-umban, újságjában pedig a hazájuktól elszakadt magyarok-nak adott lelki táplálékot és erősítette magyarságtudatukat.nagy öröm volt számomra, amikor 1979-ben münchenbenszemélyesen is megismerhettem. elmondtam vele kapcsolatosgimnazista emlékeimet. megilletődve hallgatta, és megeleve-nedtek benne az átélt borzalmak, amelyeket az itt olvashatószövegekben megörökített.

1990-ben rokonával, Harangozó vilmossal vendégei lehet-tünk siegendorfi házában. ekkor már nyugdíjas volt és kis

4

szőlőjét művelte. az egyik ebéd alkalmával beszélt „gulágéveiről”. sajnos, nem volt nálunk magnetofon, hogy felvehet-tük volna e megdöbbentő visszaemlékezését.

nyugdíjasként örömmel segített szülőfalujában, szentpéter-fán is: gyóntatott, misézett. lelkipásztori munkája közben értea halál 1991. december 23-án. a szentpéterfai „piros” templommellett lévő temetőben temették el, ősei mellé. többször bedőlta sír, nehezen ment a temetés, nagyon sokat imádkoztunk ez-alatt.

még egy emlék kívánkozik életéhez. Horvátnádalja határá-ban van egy kis szoborkápolna, a „szőlődombi mária”. Ked-ves búcsújáróhelye volt a nádaljai híveknek, sokszor jöttek kiide imádkozni. nemrégiben felújítottuk, és kis ünnepség ke-retében megáldottuk. elbeszélték a hívek, hogy egy asszony,aki szlovéniából jött át magyarországra, minden nap kijöttehhez a kápolnához és itt imádkozta el a szentolvasót Haran-gozó atya szabadulásáért. Hálából imádkozta ezt, mert súlyosbeteg gyermekének Harangozó Ferenc juttatott naponta tejet,s az így életben maradt. az asszony télen-nyáron, esőben-szél-ben egy nap sem mulasztotta el, hogy a kápolnánál imádkoz-zék jótevőjéért.

talán ez a buzgó imádság is segítette Harangozó atyát, hogyaz embert próbáló körülmények között sem tört meg hite ésakaratereje, kibírta a szörnyű éveket, sőt még szabadulása utánis sokat tudott dolgozni egyházáért és hazájáért.

ezekről az időkről szóló visszaemlékezéseit, valamint Heté-nyi varga Károly tanár úrral készült beszélgetését találja ekönyvben az olvasó. tanár úr átadta ezt a szöveget, amiért ittis köszönetet mondok.

5

ugyancsak köszönet Fancsali andrásnénak, aki a szövegetgondozta, más forrásokból kiegészítette.

Köszönöm soós viktor attila egyháztörténésznek, hogy Ha-rangozó Ferenc elítélésével kapcsolatban értékes anyagot gyűj-tött össze az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárá-ban, így hiteles dokumentumok jutottak birtokunkba a bíró-sági tárgyalásokról. Köszönet illeti azért is, hogy a könyvbenszereplő papok életútját a lábjegyzetekben ismertette.

Úgy érzem, hogy tartozom annyival Harangozó Ferencnek,hogy nem engedem elkallódni ezeket a kortörténetileg is érté-kes és megrázó dokumentumokat, és így fejezem ki tisztelete-met és hálámat iránta. másrészt pedig ez a kiadvány elegetakar tenni boldog ii. János Pál pápa felhívásának, aki szorgal-mazta, hogy a múlt század hitvallóinak, vértanúinak emlékeitgyűjtsük össze, és őrizzük meg. a szombathelyi egyházmegyetöbb papja szenvedett ebben az időben, közéjük tartozik Ha-rangozó Ferenc is.

Dr. gyürki lászló

6

A „Szőlődombi Mária”szoborkápolna Horvátnádalja határában

bevezetés

ma már nem tudni pontosan a napot, amikor először kopog-tatott egy messziről jött, fáradt idegen szombathelyen dr. Ha-rangozó Ferenc szemináriumi vicerektor ajtaján azzal a külö-nös kéréssel, hogy segítse át ausztriába a zöldhatáron.

azt sem tudjuk, hozott-e valakitől ajánlólevelet, azt sem,hogy egyedül vagy családostul érkezett.

Harangozó vicerektor úr nyugodtan visszautasíthatta volnaaz ismeretlen látogató kérését. Ő ugyanis nem avatkozhat apolitikába, mert ő pap, teológiai tanár. az ő hivatása az, hogyimádkozzék, misézzen, gyóntasson, prédikáljon, kereszteljen,eskessen, és a teológiát oktassa a kispapoknak. Őrá a lelkekgondozása van rábízva, nem pedig az, hogy a ki tudja, honnanszökött csavargókat törvényellenes úton átcsempéssze egy ide-gen országba.

Ha így tesz, soha, senki nem vonja felelősségre. ismeretlenlátogatójáért különösen nem, akit menekülés közben talán mármásnap halálosan megsebesíthetnek a határőrök. Ő nyájánakhűséges pásztora marad, s mindenki dicsérni fogja szorgal-máért, lelkiismeretes papi munkájáért. Ha pedig „ügyesen he-lyezkedik”, nem esik áldozatul a klerikális reakció elleni harc-nak sem. s ki tudja, idővel talán még püspök is lehetett volnabelőle.

Pedig napjaink – mondhatnánk úgy is – hivatalos lelkületeezt sugalmazza: nem beleavatkozni semmibe, ami nem tarto-zik ránk, nem fejjel rohanni a falnak, nem keresni a veszedel-met, nyugodtan, csendben maradni. ráállni a kényszerpályára,és törvénytisztelő módon tenni kötelességünket akkor is, haezek a törvények lábbal tipornak mindent, ami keresztény, ami

8

erkölcs, ami magyar, ami emberi. akkor is, ha szemünk láttárazüllesztenek le egy egész társadalmat, ha a szomszédunkat ki-forgatják mindenéből. nekünk mindehhez semmi közünk.

Harangozó atya jól tudta, hogy a vízben fuldoklónak nemazt kell kiabálni egy padról, hogy imádkozni fogunk a lelkiüdvéért, hanem sürgősen meg kell próbálnunk valamilyenmódon segíteni, ha nem is vagyunk első osztályú úszóbajno-kok.

Harangozó Ferenc nem tudta kikapcsolni a lelkiismeretét, ésmásnap nem lőtték agyon a határon azt az ismeretlen látoga-tót. és utána nem lőttek agyon százakat és százakat, akiketmind ő menekített át ettől a naptól fogva a szabad világba.

mert a bácskai és bánáti haláltáborokban halálra éheztetett,naponta megtizedelt rabok közt híre terjedt, hogy van szom-bathelyen egy igaz ember, aki nem fél, s aki azon túl, hogy be-csületesen elvégzi papi munkáját, az üldözőik elől menekülő-ket minden ellenszolgáltatás nélkül kisegíti ebből a pokolból.

Harangozó Ferenc vicerektor pontosan tudta, hogy amit tesz,azt az emberséget hírből sem ismerő ateista-kommunista dik-tatúra a legszigorúbban bünteti. De nem azért tette, mert min-denáron börtönbe akart kerülni, hanem azért, hogy minél többszerencsétlen embertársát megmentse a halál torkából. s ezzelnemcsak legnemesebb emberi kötelességét teljesítette, de papihivatásának legszebb, isten előtt legdicséretesebb erényét isgyakorolta. Hiszen senkinek sincsen nagyobb szeretete annál,mint aki életét adja barátaiért.

Harangozó Ferenc emberi nagysága, sziklaszilárd papi jel-leme a letartóztatását követő kíméletlen vallatások alatt mu-tatkozott meg igazán. az újra és újra megismétlődő emberte-len kínzások, ütlegelések, éheztetés, az alvás teljes megvonása,

9

a szégyenletes megaláztatások hatására sem volt hajlandó el-árulni azok nevét, akik társai voltak az embermentésben. Hogyaztán rajta kívül mások is a vádlottak padjára kerültek, nemaz ő gyengeségén múlott.

elhurcolása és elítéltetése után nyilván évekig hiányzottszombathelyen egy hőslelkű pap az oltárnál, a szószékről, agyóntatószékből és a katedráról a teológiai főiskolán. De Ha-rangozó Ferencen kívül minden bizonnyal sokan úgy érezték,hogy emberek százainak életét menteni, saját életünket, min-dennapi kényelmünket kockára tenni – ehhez legalább olyanönfeláldozó lelkület szükséges, mint a papi szolgálatot híventeljesíteni. a szombathelyi kispapoknak és híveknek akkor isérezniük kellett Harangozó Ferenc emberi nagyságát, erkölcsikiválóságát, ha már nem is volt köztük. egy ilyen gazdag er-kölcsi forrásból, a szemünk előtt lejátszódott példás áldozat-vállalásból mindennél többet lehet töltekeznünk.

ezeknek a példáknak megtartó, éltető erejük van. amíg lesz-nek egyházunkban Harangozó Ferencek, amíg lesznek, akikaz ő példáját értéknek tartják, és azt – ha kicsiben is – követniakarják, élni, virágozni fog az egyház. De ha eljön a nap, ami-kor a Harangozó Ferenceket elfelejtjük, áldozatvállalásukatkorszerűtlennek, értelmetlennek tartjuk, egyházunk alapjaitássuk alá, mert eláruljuk Jézust és evangéliumát.

a kényelemszerető kispolgári keresztény szívesebben láttavolna, ha Jézusunk annak idején a papi főtanácstól bérbe vesz,mondjuk egy városszéli kis zsinagógát – ha ilyet történetesenfelajánlottak volna neki –, ahol nyugodtan hirdetheti tanait,minthogy a főpapokat magára haragítva a golgotán keresztrefeszíttesse magát. minek ingerelni szüntelenül a hatalmat?

10

ez a kis könyvecske Harangozó Ferenc lelkiségét próbáljamegidézni azoknak, akik ismerték, tisztelték és szerették őt.De ugyanúgy mindazoknak, akik magára hagyott, bajbajutottembertársaiknak ma is önzetlenül a segítségére sietnek. aszombathelyi vicerektor példája bátorítsa, lelkesítse őket min-den vállalkozásukban.

Ha így lesz, e könyv szerkesztői elérték céljukat.

Pécsvárad, 2001. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünne-pén.

Hetényi varga Károly

11

Dr. Harangozó Ferenc újmiséje szülőfalujában1934. július 29.

1942 – 1948

Harangozó Ferenc szóbeli közlése

Hetényi Varga Károly riportjának részletében

Kismarton (Eisenstadt, Ausztria)1986. október 21.

Harangozó Ferenc írásos visszaemlékezése

Olten (Svájc)1957

14

Elkopik a föld is: merre hadak járnak,Fekete rózsája nyílik a halálnak.

(Népdal)

A háborús években – A mUrAkÖzben

1942 őszén kerültem a muravidékre grősz József1 püspök úrmegbízásából.

Ő arra kért, vegyem át Krancz esperes csendlaki2 örökét,mert jelenleg nincs rá alkalmasabb embere: „Elsősorban, mertfiatal vagy – mondta püspököm –, másodsorban mert nyelveketbírsz, a szlovén nyelvet is hamar megtanulod a horvát alapján, az avidék ugyanis szlovén.” (szülőfalum, szentpéterfa is nemzetiségividék a Pinka völgyében. apai ágon magyar származásúakvagyunk, édesanyám, Jurasics mária részben horvát.) nemmondtam mindjárt sem igent, sem nemet, hazamentem ésgondolkodtam. sajnáltam otthagyni a szombathelyi Faludigimnáziumot, a két év alatt, melyet ott töltöttem, megszeret-tem a diákokat. sok tervünk volt a cserkészalakulatban is, aholcserkésztiszt voltam.

Kértem barátomat, galambos miklós3 püspöki titkárt, segít-sen ő is. győzze meg a püspök urat arról, hogy én talán nemleszek alkalmas erre a feladatra, vannak nálam idősebbek, ta-pasztaltabbak. De galambos ugyanazon a véleményen volt,mint a püspök:

1 grősz József (1887–1961): római katolikus főpap, a szombathelyi egyházmegye apos-toli kormányzója 1936-tól, megyéspüspöke 1939-től. Kalocsai érsek 1943-tól. Kon-cepciós per során államellenes összeesküvésben való részvétel vádjával bebörtönöz-ték (1951–55). 1955-től a magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke.

2 ma tišina (szlovénia)3 Dr. galambos miklós (1906–1970): 1929-ben szentelték pappá. 1944-től zalaegerszegi

plébános, 1936-tól püspöki titkár.

– nézd, mi ezt jól átgondoltuk és nem találtunk mást. ahhozegy bizonyos fokú vagányság és függetlenség is kell, hogy va-laki ezt a szerepet vállalja a muravidéken.

Később beláttam, igazuk volt. teljesen partizánvidék lett eza terület, ahol az embernek nemcsak nappal, de éjjel is mozog-nia kellett, ha másként nem, hát gyalog vagy biciklin.

Így kerültem le a muravidékre, csendlakra. 1942 szeptem-berében volt csendlakon az ünnepélyes beiktatás, amit grőszJózsef személyesen végzett. az anyagi segítség mellett ellátottbölcs tanácsokkal is.

megkezdődött az új munkám Felsőlendvától muraszomba-ton át alsólendváig: új plébánosokat, káplánokat helyeztemel, bíztattam és segítettem őket; ha kellett csitítottam és egyez-tettem.

1943 már súlyos háborús év volt. ekkorra esett a doni áttörés,a doni összeomlás, és ez nagyon megélénkítette a partizánoktevékenységét környékünkön. tudtam, a faluban is vannak di-ákok, akik kapcsolatban állnak a partizánokkal. meg is értet-tem őket. mi tulajdonképpen csak később kerültünk vissza azegykori történelmi magyar területekre, és nem vehettük zo-kon, hogy az ottani szlovén, vend ifjúság az iskolában teljesenvend vagy jugoszláv soviniszta szellemben nevelkedett. a ma-gyarokban ők népi, nemzeti ellenséget láttak.

1943 késő őszén, október végén részt vettem a scola can-torum sabariensis marosvásárhelyi és kolozsvári híres hang-versenyén, amelyen a kormányzó mellett a magyar közéletszíne-java megjelent, szinte búcsúzóul erdélytől. aztán vissza-tértem egyedül az ellenséges muravidékre. a pocsolyákat márjég borította.

1944-ben már előrevetítette árnyékát az összeomlás. október15-én volt Horthy miklós híres kiugrási kísérlete, illetve beszé-

15

16

de, hogy a háborút elvesztettük, és nincs más megoldás, mintkeresni a kilépési lehetőségeket. meg is bízta az illetékes kato-nai parancsnokokat, hogy kezdjék meg a visszavonulást a tri-anoni országhatárokon belülre.

én az oroszok elleni háborúba lépésünk óta meg voltam győ-ződve arról, hogy a háborút elveszítjük. ennek még szombat-helyi faludista koromban hangot adtam a tanári karban, egyestanárok ellentétbe is kerültek velem emiatt.

‘44-ben már biztos voltam abban, hogy elveszett minden, denekem helyt kellett állnom. arra törekedtem, hogy igazságoslegyek a népemmel szemben. rólam tudta mindenki, hogymagyar pap vagyok. a nevem, a neveltetésem, a hazaszerete-tem is magyar volt. örömmel láttam, hogy ezt nem csak elné-zik, de méltányolják is. egy magyar pap csak magyarul érezhet– gondolták, és ez így igazságos volt.

a partizánok is becsültek engem. grősz püspök úr utódja,Kovács sándor4 püspöki biztosnak nevezett ki erre a vidékre.mint ilyen, nekem őhelyette járnom kellett lendvától kezdveaz egész muravidéket. biciklivel közlekedtem. előfordult, hogymár sötétben mentem hazafelé – nem mindig az országúton,hanem ösvényeken –, amikor egy bokros helyen rám világítot-tak:

– sztoj!5 Ja, a csendlaki esperes. bocsánat! – és engedtek to-vább.

mindkét részről megvolt a megbecsülés és a tisztelet. eztazzal érdemeltem ki, hogy nem voltam szélsőséges naciona-lista, hanem európai.

4 Kovács sándor (1893–1972): teológiát a bécsi egyetemen tanult. 1915-ben szentelték pappá. 1917-től a váci püspök udvari káplánja. 1928-tól Kecskemét plébánosa. c. apát, főesperes, pápai prelátus. 1944 és 1972 között szombathelyi megyéspüspök.

5 állj!

a csendőrök parancsot kaptak, hogy azokat a munkaszolgá-latos vendeket, akik szombaton vagy vasárnap elhagyják he-lyüket és hazajönnek élelemért, fel kell koncolni.

amikor ezt megtudtam, elmentem tiltakozni bakayhoz, aszombathelyi csendőrparancsnokhoz. tiltakoztam az ellen,hogy ezeket a volt katonákat, akik Ferenc József alatt is szol-gáltak magyar vegyes vagy honvédezredekben és becsülték aszent istván-i magyar birodalmat, egyszerűen elvigyék mun-kaszolgálatra. ruszinszkóban a ruszinokkal együtt dolgoztak(akikre ráfogták, hogy partizánok), rohadt szalmán háltak ésalig kaptak ennivalót. maguk a magyar tisztek adtak nekik en-gedélyt arra, hogy hazajöjjenek és vigyenek egy kis élelmetmaguknak, társaiknak és természetesen a tiszteknek.

a csendlaki csendőrök egy nagyon derék hívemet a családjaelőtt konfrontálva lőtték agyon, mert megszökött a munka-szolgálatból. galambos alhadnagyot, a csendőrőrs parancsno-kát kérdeztem arról, hogy mi történt.

elmondása szerint a csendőrök meg akarták állítani, de a te-mető felé szökött és közben lelőtték. Később megtudtam, hogynem is így volt. este együtt volt a család. a csendőrök az ud-varukba mentek, mert valaki elárulta, hogy ez az ember ott-hon van. Kihívták, majd rászóltak, hogy induljon a kert felé.amikor elindult, utána lőttek.

október 16-án a muraszombati partizánok koncentrált táma-dásra indultak a magyarok, a magyar csendőrközpontok ellen.a városban valószínűleg számítottak arra, hogy valami lesz,mert éppen elszállásoltak egy erdélyi zászlóaljat az éjszaka.még ki sem pakoltak az állomáson, már be is vetették őket.Persze a katonák azt sem tudták, mi történik, merre van észak,merre dél, kit kell lőni, ki az ellenség.

17

reggel lövésekre ébredtünk fel, muraszombatból hallatszot-tak, mert az csak hét kilométerre volt tőlünk. a városban dolgo-zó asszonyok visszajöttek az utcai harcok miatt.

édesapám éppen nálam volt szentpéterfáról, unokaöcsém-mel vetettek a plébánia földjén. én nem akartam, de ők mégis-csak kimentek dolgozni, úgy gondolták, elég közel vannak aházakhoz a földek.

a csendőrőrs telefonon értesítést kapott, hogy a csendőrök-nek segíteniük kell muraszombatban, várják őket. az árkokonkeresztül indultak – dóbeleknek hívják ezeket az árkokat, ame-lyeken a víz lefolyik a murába –, amikor a környező bokrokbólelőjöttek a partizánok és legéppuskázták őket. az egész őrsbőlcsak egy ember maradt életben, aki valahogy befutott a kuko-ricásba, majd bemenekült az első házba. a lakók rendesek vol-tak, nem adták fel. a köd felszállása után, úgy 11 óra körül jöttaz őrsparancsnok felesége. Hallotta a lövöldözést és tudni sze-rette volna, mi lehet a férjével. én elindultam, és megtaláltamőket vértócsában, üres töltények meg kézigránátok között.aztán többen is jöttek. a halottakat körüljártuk, letakartuk.megérkezett egy diákokból álló csapat levente- és vadászpus-kákkal felfegyverkezve, de már elkéstek. Kijött a csendőrőrsvédelmére a városi csendőrség is torbányi csendőr őrnagy ve-zetésével, de ők is későn érkeztek. már csak a nyolc halottatlátták, akik mind családapák voltak.

Közben valaki felkiáltott:– nini, ott van, biciklin menekül! láttuk, hogy a domboldalon, a bokrokon túl jön egy biciklis.

ez lehetett bárki, a falu felé tartott, tehát nem menekült. ami-kor látta, hogy kézifegyverrel, géppuskával közelednek felé,leugrott a bicikliről és lebukott a szántás közé. sok golyót ka-

18

pott, azonnal meghalt. Kiderült, hogy egy falubeli ács volt, akia fegyverropogást hallva megijedt és hazaindult, hogy meg-nézze a családját.

ilyen körülmények között voltam ott.a káplánom vend volt, még jobban együtt érzett a lakosság-

gal. én pedig láttam: micsoda tragikus dolog ez a magyarság,a magyar honvédség és csendőrség számára. a csendőrségetnem lett volna szabad ennyire magára hagyni.

a meggyilkolt csendőröknek közös temetésük volt a mura-kereszti temetőben. az egyértelmű volt, hogy a temetést acsendlaki esperes végzi, de hogy ki mondja a beszédet, az nem.veszélyes feladat volt, mert a partizánok miatt a búcsúztató azéletével játszott. Így aztán én beszéltem és temettem. beszél-tem arról a szerencsétlen katonáról és csendőrről, aki a köte-lességét teljesíti anélkül, hogy sokat kérdezné, minek vanértelme és minek nincs. eltemettem őket, mint egy szörnyű té-vedés áldozatait: a gyűlölet tévedésének, amelynek egyformánáldozata magyar csendőr, német katona és jugoszláv partizán.Később kiderült, hogy a partizánok is ott voltak a temetésen.elmondták azt is, hogy amikor a belgrádi partizánok el akar-tak vinni, a muraszombatiak nem engedték. mirelics lett a mu-raszombati városparancsnok, mikor az oroszok bejöttek. Ő iskiállt mellettem:

– amíg én és a partizánjaim itt vagyunk, addig esperes úr neféljen, mert mi megvédjük.

egyszer a híveim hozták a hírt:– esperes úr, a templomerdőt vágják a németek!muraszombat és csendlak között volt egy nagyon szép töl-

gyes évszázados fákkal, öröm volt nézni. ezt meg kellett vé-denem, hiszen a templom tulajdona, úgy is hívták, hogytemplomtölgyes.

19

20

biciklire ültem, elhajtottam oda. láttam, hogy egy németosztag villanyfűrészekkel vágja ki a szép fákat.

– Ki itt a parancsnok? – kérdeztem.– mi köze magának ahhoz?– nekem több, mint maguknak! én vagyok ennek az er-

dőnek az őre, mert ez a templomé. nekem tudnom kell, hogyki vágja a fákat és miért.

– tessék kicsit várni, mindjárt itt lesz a parancsnokunk!Jött is autóval.– Was ist das? Was ist das?– ich bin der Pfarrer zum csendlak.– Wissen sie nicht, dass hier ein Krieg tobt?azt mondtam:– Das weiss ich, dass hier auch Partisanenkrieg ist...6

Felírta a nevemet.Később hívott a püspököm, Kovács sándor, ugyanis „lekér-

deztek” engem a nácik, illetve a nyilasok. Ők meg voltak győ-ződve róla, hogy az itt élő plébános a partizánokkal tart, és afelsőbb hatóságuk azt az utasítást adta, hogy ezt az embert elkell távolítani. De úgy látszik, voltak köztük olyanok, akik sze-rint mégiscsak értesíteni kell azt a hatóságot, amelyik ideküld-te. Így szerzett tudomást a dologról Kovács sándor püspökúr. Ő értesítette grősz érsek urat (grősz József akkor már kalo-csai érsek volt), aki azonnal lépéseket tett a német parancsnok-nál. engem figyelmeztetett egy levélben, hogy nagyon vigyáz-zak, nehogy valami bajom legyen. „Mert ha közbe nem lépünk,akkor magát elviszik – írta grősz. – És hová viszik...?”

ezek után nekem tartanom kellett a helyet, bár a dolog egyrenehezebb lett.

6 – mi az? mi az? – én vagyok a csendlaki plébános. – nem tudja ön, hogy itt háború tombol? – azt tudom, hogy itt partizánháború is van...

több plébánosról, káplánról érkezett feljelentés, hogy a par-tizánokkal tart, gyűlést szerveznek náluk. ezeket a dolgokatki kellett vizsgálnom, oda kellett mennem.

azt ajánlottam a püspöknek, hogy ezeket a szlovén és vendkispapokat vigyék szombathelyre. akkor már régen püspökibiztosa voltam ennek a területnek, tehát jogom volt plébá-nosokat áthelyezni, káplánokat elhelyezni. a feljelentett kis-papokat részben azzal mentettem ki, hogy azt mondtam,odamentek és ott tanultok. majd a „történelem ura” elintézi,hogyan lesz tovább. bevitték őket a szombathelyi szeminári-umba, ott békültek ki a magyarsággal. akkor került oda smejpüspök is, aki kitűnően beszél magyarul, magyar könyveketfordít szlovénra. (nekem is voltak olyan partizánjaim, akik el-mondták, hogy az esperes úrtól kaptunk olvasnivalókat.)

Jött a nagyhét, 1945. március vége. Húsvét április elsejénvolt. mi nagyhéten lettünk „senki földje” a két front között. aHegyháton már felvonultak szombathely irányából az oro-szok, a németek kiürítették a mura völgyét és áttették állásukata mura túlsó oldalára. ezen az oldalon már csak őrszemekethagytak, egy-egy lőállást, tankot, ami védte a fontosabb utakat,hidakat, volt még néhány ss és a magyar csendőrség.

nagyszerdán vagy csütörtökön lehetett, elmentem a mu-rához, mert hallottam, hogy ott már készen vannak az állások,ahová a csendőröknek – a lelőttek helyébe újak jöttek – be kellvonulniuk. szomorúan láttam, hogy az én tölgyfáim hová ke-rültek. be a sáncokba, alattuk volt a talajvíz, a mura vize. Havalaki oda bekerült, derékig merült a vízbe, vagy ott pusztult.

amikor megtudtam, hogy a vidéket katonailag kiürítik, s amagyar címhatóságok is elmentek, csak az egyház maradt ott,megírtam a végrendeletemet, a búcsúleveleket. Írtam Kovács

21

22

sándor püspök úrnak is, olyan félig tréfásan, akasztófahumor-ral: „ave caesar, morituri te salutant!”7

De én végig kitartok – mert nekem ott kell maradnom. és avidéket átadom a marburgi püspöknek, ha mindennek vége –így gondoltam.

7 Üdvözlégy császár, a halálba menők köszöntenek téged!

125

oroszországbAn

– Kérem Főtisztelendő Urat, szíveskedjék elmondani fogsága állo-másait!

– neunkirchen után lemberg68 következett. lembergben ké-szítettek elő bennünket a távoli etapra69. ott tanultuk meg azorosz vezényszavakat és azt, hogyan kell „pityorkában”, 5-össorokban felállni. Körülbelül negyvenezer átmenő fogoly voltmindig a lembergi nagy pereszilkán70, innen osztották szétőket a birodalomba. azt gondoltam, miután fiatal és életerősvagyok, északi bánya vagy pedig erdei tábor, fakitermelés, út-építés, mocsarak lecsapolása vár rám. legszívesebben vettemvolna a legtávolabbi etapot, ami valahol Kamcsatka vidékénvolt. naiv módon azt hittük, hogy onnan valahogy átmehe-tünk alaszkába, hiszen csak 30 kilométerre van.

tajsetbe kerültem, szibériába, egy másik átmenő táborba.rengeteg embert küldtek innen a szélrózsa minden irányába.

a következő állomás a 7. számú láger volt Karagandában. ittismertem meg chira sándort71, aki nagyon kedves ember volt,nálam talán 8-10 évvel idősebb.

– Tudták a lágerben Chira Sándorról, hogy püspök?– nem. nem mondta kifejezetten, de szavaiból lehetett rá kö-

vetkeztetni. azért is örültem, hogy nekem sem árulta el, mertha engem elővettek volna, nyugodtan mondhattam volna,hogy nem tudom. chira Pesten végzett a szemináriumban. Ő

68 város ukrajnában, mai neve: lvov59 (francia) állomás, útszakasz70 elosztó tábor71 chira sándor (1897–1983): teológiai tanár, a munkácsi görög katolikus egyházmegye

titokban felszentelt püspöke.

126

mindig magyarbarát maradt, mert a magyarság összekötötterómával, a katolikussággal. utolsó üzenete, amit velem kül-dött a 7-es táborból, amikor elváltunk – ez lehetett ‘50-ben –, akövetkező volt: „Ferenc, ha egyszer Rómába kerülsz, beszélj arróla Kúriában (a pápai udvarban), hogy a görög katolikus vallást keletenis a latin nyelv őrzi meg. Abban a pillanatban, ha ott behozzák a pra-voszláv nyelvet, akkor elsorvad, ők is pravoszlávok lesznek. Könyör-göm, őrizzék meg a papságban a latin nyelvet és a latin liturgiát.”

voltam a híres 32-es táborban, ozerlagban, a bajkál-tó vidé-kén. ozerlag egy külön terület volt, körülbelül akkora, mintFranciaország. Fadöntő brigádban dolgoztam. idősebb kárpát-aljai papok is raboskodtak ott: bártfai Kálmán72 ungvári szent-életű római katolikus pap; a rahói görög katolikus esperes –vezetéknevét nem tudom, keresztneve gyula73 –, őt nagyonszerették tisztjeink; Pásztor Ferenc74 beregszászi esperes, kato-likus pap, meghalt a táborban. Paptársaim elmondták, hogy akárpátaljai nagyobb településekről egyszerűen eltávolítottáka katolikus lelkipásztorokat. Őket tették felelőssé azért, hogyezek a területek nem tudtak asszimilálódni. a lágerbeli sorsuk,az életük függött attól, hogy a táborparancsnok milyen lelkü-letű volt. Ha volt benne emberség, akkor az idős papokat nemküldték kinti munkára. egy-két hónap alatt tönkrementekvolna.

munkácsról sörös János75 római katolikus esperest, magyarpapot távolították el. 25 évet kapott, a 37-es táborban voltam

72 bártfai Kálmán (1886–1961): 1949-ben tartóztatják le, ungvárra szállítják és 25 évi kényszermunkára ítélik. 1956-ban tért vissza Kárpátaljára.

73 bacsinszky gyula74 Pásztor Ferenc (1880–1949?): beregszászi plébános 1932-től. 1949-ben 25 évi kény-

szermunkára ítélte a szovjet állambiztonsági minisztérium különbizottsága.75 sörös János (1892–1958): munkácsi plébános 1937-től. 1951-ben hurcolták el és 25 évi

kényszermunkára ítélték. 1956-ban szabadult.

127

vele együtt. innen 1955 márciusában indultunk el az etappal.nem tudom, mi lett az ő sorsa.

– Hány magyarországi pappal raboskodott együtt FőtisztelendőÚr?

– tulajdonképpen csak mészáros tiborral. vele is szabályel-lenesen kerültünk össze. az volt ugyanis a szabály, hogy aki-ket egy ügyben ítélnek el, soha nem kerülhetnek össze. De lit-ván pappal sokkal találkoztam, meg lengyelekkel is.

– Az említetteken kívül voltak-e még Önnel a munkatáborokbankárpátaljai papok ?

– voltak. egy lozán76 nevű bazilita, ő 20 évet kapott. erdélyipappal nem találkoztam. a Felvidékről, a kassai egyházme-gyéből Harcsár77 nevű római katolikus papról hallottam, denem voltam vele egy táborban. amikor bennünket hazaen-gedtek, megtudtam, hogy ő már otthon van.

– Kapott-e csomagot vagy levelet Szibériában?– ungvárról kaptam csomagot, amelyben egy kis kelyhecske

is volt. ezzel miséztem.valaki – mégpedig chira sándor környezetéből – megtudta,

hogy én is a 37-es lágerben vagyok és senkim sincsen. Küldöttnekem egy csomagot, amiben volt egy kuli (golyóstoll) és egyvörös tréningruha. a kulit később odaadtam egy kisgyermek-nek budán, akinek a családjánál szabadulásunk után megfü-rödhettem.

76 lozán bazil Polikárp (1908–1972): bazilita szerzetes. mivel nem volt hajlandó azaposztáziára, ezért 25 évi kényszermunkára ítélték 1949-ben, ekkor beregdéden tar-tózkodott. 1956-ban munkaképtelen rokkantként engedték haza. 1972-ig beregszá-szon élt.

77 Harcsár János

ebben a munkatáborban megismert az osztályos tiszt, ésnéha-néha szólt hozzám. bajtársnak szólított, mert kulturáltembernek tartotta magát ő is. Jöttek a csomagok. volt olyannémet, aki egy hét leforgása alatt harmincat kapott. a vörös-kereszt küldte a csomagokat, bennük konzerveket, cukrot, ká-vét néha pörköletlenül is. a németek címeit megkapták, a mi-einket nem. De aztán engem választott ki az említett tiszt, hogya csomagok ellenőrzésénél vegyek részt. ilyenkor összeült atábor tisztikara, kint pedig gyülekeztek azok, akiknek a cso-mag érkezett. bent kivettek egyet, felszólítottak, olvassam el,mi van benne. mondtam, hogy kávé. rám szólt a parancsnok:

– engem ne csapj be! én ismerem a kávét, az nem zöld!– ez pörköletlen kávé.nem ismerték ezt, még a parancsnok sem!Kaptam pénzt is. ez akkor volt már, amikor sztálin meghalt,

és egyre több foglyot – köztük magyart is – hazaindítottak.

– Magyarországról kapta a pénzt Főtisztelendő Úr?– igen, a nemzeti bankon keresztül az egyik húgom küldte.

– Honnan tudta meg, a család, hogy Ön hol van? Leveleztek egy-mással?

– egy vöröskereszt által nyomtatott lapot kaptunk szibéri-ában. Két részből állt. az egyikre írhattunk, de csak azt, amitengedélyeztek: jól vagyunk, egészségesek is, legyetek nyugod-tak, találkozunk. a másik részén a címzett válaszolhatott. Per-sze nem a tábor címét, hanem egy moszkvai postafiók számátadták meg. a lapot csak a szülőnek küldhettük, ha szülő nemvolt, akkor testvérnek. én mária testvéremnek címeztem. Ő aa másik részére írt, s azt visszaküldte. amikor én ezt megkap-tam, úgy éreztem, hogy itt az első fecske, ami a tavaszt jelenti.

128

ezzel minket, illetve engem visszaadtak az életnek. óriási do-log volt!

– Említette Főtisztelendő Úr, hogy az Ungvárról kapott kis kehely-lyel misézett. Hogyan lehetett misét mondani a táborban?

– éjjel a priccsen miséztem, ha olyan társ volt mellettem, aki-ről tudtam, hogy nem árul el.

– Gyóntatott és áldoztatott is?– igen. munkába menet mellém állt, aki gyónni akart. az ál-

doztatás is így történt. menet közben az áldozó kezébe adtamegy kis kenyeret, ő magába mélyedt. nagyon megható volt.

egyszer mészáros tibor – néhány évvel fiatalabb nálam – el-vesztette a türelmét, lázadozni kezdett. érthető, hiszen a szen-vedést sem bírja mindenki egyformán. igyekeztem megerősí-teni: „Nézd, ha csak egy szegényt vigasztaltál vagy gyóntattál meg,az is nagy dolog! Most már tudunk szerezni egy kis bort is az őre-inktől, és mennyien áldoztak karácsony és húsvét előtt! Ez nekünkerőt ad!”

– Az őrök tudtak a papi működésükről?– nem is sejtették, hogy miért kell nekünk a bor, hiszen nem

voltak vallásosak. Különösen orosz foglyok, bajtársak segítsé-gével volt kapcsolatunk az őrökkel. sok-sok ukránt telepítettekki szibériába, ők voltak a szabad dolgozók, mi voltunk a fog-lyok. nagyon sajnáltuk őket, mert annyi szervezett segítségresem számíthattak, mint mi. róluk nem gondoskodott a cse-Ka.

a fogságban töltött évek megerősítettek abban, hogy lehetbízni az emberekben. Jó ember minden fajtában van, arany is,de mindenütt van salak is.

129

oroszországban voltam olyan brigádban, ahol rajtam kívülcsak egy európai volt, egy finn mezőgazdasági intéző. idősebbvolt, nem is nagyon beszélgethettünk, mert ő kevesebbet tu-dott oroszul, mint én, mégis, ha csak egymásra nézhettünk,már vigasz volt és erőt adott.

130

KépeK

dr. harangozó ferenc

pápai prelátus életéből

Fiatal papként

1988-ban Boldog II. János Pál pápa pápai prelátussá nevezte ki,a kinevező okiratot Stefan László kismartoni (eisenstadti) püspök adta át

Mindszenty József bíborost elkísérte Dél-Amerikába.Venezuela (1975)

1984. augusztus 5-én tartotta aranymiséjét a Szentpéterfától néhány kilométerre fekvő Monyorókeréken (Eberau, Ausztria)

Lakóháza egy kis szőlővel Szentmargitbányán (Sankt Margarethen im Burgenland, Ausztria)

1990. május 28-án hosszú évek után tért haza szülőfalujába, ahol első útja szülei sírjához vezetett

A szentpéterfai hívek sorfala között vonult be a Szent István király kápolnába

A szentmise kezdetén dr. Konkoly István szombathelyi püspök köszöntötte

Szülőföldjén, Szentpéterfán helyezték örök nyugalomra1992. január 2-án

180

Emlékeim Harangozó Ferencről (Gyürki László)........................................

Bevezetés (Hetényi Varga Károly)..................................................................

1942 – 1948

A háborús években – a Muraközben..........................................................

Az orosz megszállás.....................................................................................

Haza – Szombathelyre..................................................................................

Elrablásom története.....................................................................................

A szörny markában.......................................................................................

Az Andrássy út 60-ban!................................................................................

Újra a KATPOL börtönében........................................................................

Az oroszok kezében......................................................................................

1948 – 1956

A „bűn” és a büntetés..................................................................................

Oroszországban.............................................................................................

Remény és kétség közt.................................................................................

Szibériai rabság után magyarországi fogság............................................

Menekülés nyugatra.....................................................................................

1967 – 1968

A „Bajorok” fedőnevű titkos dosszié (Soós Viktor Attila) .....................

1956 – 1991

A fáradhatatlan emigráns (Nagy Alajos)...................................................

Harangozó Ferenc életútja...............................................................................

Névmutató.........................................................................................................

Köszönetnyilvánítás............................................................................................

Tartalomjegyzék ...............................................................................................

4

8

13

14

23

39

51

59

79

95

105

111

113

125

131

137

145

155

156

165

167

174

177

179

180

TarTalomjegyzék