Tápanyaggazdálkodás a szántóföldi...

Földművelési rendszerek

A földművelési rendszerek helye a

gazdálkodás rendszerében

Földhasználati rendszer

Földművelési rendszer

Növénytermesztési rendszer

Talajművelési rendszer

A földművelési rendszer fogalma

termesztéstechnológiai, meliorációs, és

szervezési eljárások összességét fogalja

magába, amelyek a talajhasznosítás

intenzitását és a talajtermékenység

fenntartását jellemzik.

A földművelési rendszerek

megkülönböztetésének alapja:

a talajhasznosítás és a

termékenység fenntartásának módja

A földművelési rendszerek

megkülönbözetésének alapja

a talajhasznosítás módja:

művelési ágak megoszlása

vetésszerkezet

termékenység fenntartásának:

termesztéstechnológia

meliorációs eljárások

A földművelési rendszer

alkotóelemei

Általános alkotóelemek:

– a talajhasználat, ill. vetésváltás rendszere

– a talajművelés rendszere

– a trágyázás rendszere

– a talajvédelem rendszere

– a növényvédelem rendszere

– talajvédelem rendszere

– vetőmagtermesztés rendszere

A földművelési rendszer

alkotóelemei Kiegészítő elemek:

- öntözés

- a vízrendezés

- talajjavítás

- erdősítés

A földművelési rendszereket a felsorolt

általános és kiegészítő elemek alapján

különböztetjük meg egymástól.

Földművelési rendszerek fejlődése

parlagos, legelő/erdőváltó

ugaros

vetésváltó

füvesherés

szabad rendszer

monokultúrás és iparszerű rendszerek

újabb rendszerek (biológiai, fenntartható,

alkalmazkodó, értékmegőrző, integrált)

Parlagos, legelő és erdőváltó

földművelési rendszer alacsony népsűrűség, nomád vándorló életmód, primitív művelő

eszközök

a települések környékén a földterületek kisebb részét

művelésbe vonták, majd néhány év után parlagon hagyták

gabonafélék, esetenként konyhakerti növények termesztése

4-6 éves szántóföldi periódus (gyomosodás, csökkenő

tápanyag), 50-60 éves parlagos periódus (a terület 10-20%-a

hasznosított)

a talajtermékenység fenntartására, ill. helyreállítására nem

fordítottak gondot

Parlagos, legelő és erdőváltó

földművelési rendszer két fejlődési szakasz: ősparlagos és parlagos

A növényi összetétel változása a parlagoltatott

területen:

gyomok 1-4 év

tarackosok 5-7 év

lazabokrú füvek 5-7 év

sűrűbokrú füvek 10-15 év

árvalányhajas sztyeppstádium >20 év

Parlagos, legelő és erdőváltó

földművelési rendszer

Parlagos, legelő és erdőváltó

földművelési rendszer Erdőváltó földművelési rendszer:

természetes erdők felégetése

néhány évi szántóföldi termesztés (4-6 év)

a szántóföldi periódusban a talaj termékenysége

jelentős lecsökken, a humuszos réteg lepusztul.

Parlagos, legelő és erdőváltó

földművelési rendszer

Erdőváltó földművelési

rendszer:

Parlagos, legelő és erdőváltó

földművelési rendszer

Ugaros földművelési rendszer

Európában VII. században jelent meg, X-XI. században vált

általánossá,

a parlagos rendszerből fejlődött ki,

kialakultak a művelési ágak (a terület 50-80 %-án),

állandósult a szántóföldi növénytermesztés,

a talajtermékenység helyreállítása, ugaroltatással történt,

a gabonafélék 2-3 évi termesztését, egy termesztés nélküli

periódus követte.

Ugaros földművelési rendszer

A talajpihentetés célja a gyomok irtása, a talaj

szerkezetének javítása, tápanyagok

feltáródásának segítése,

Jellemzője a nyomásos gazdálkodás:

Kétnyomásos: gabona-ugar.

Három nyomásos: gabona-gabona-ugar.

Nyomásos gazdálkodás:

Kétnyomásos rendszerben az adott évben a területet két részre

osztották.

Háromnyomásos rendszerben három részre osztották a területet.

Ugaros földművelési rendszer

Gabona

Ugar

Gabona

Ugar

Gabona

Ugaros földművelési rendszer

Megkülönböztetünk: teljes ugar, részleges ugar,

tiszta (fekete ill. kései) ugar, foglalt (zöld) ugar.

Német osztályozás szerint:

Teljes ugar: egy évig tart az ugaros szakasz

Részleges ugar: a gabona betakarításától az utónövény

termesztéséig

Orosz osztályozás szerint:

Tiszta ugar: mely lehet fekete ugar és kései ugar.

Foglalat ugar: rövid tenyészidejű zöldtakarmányok termesztése.

Ugaroltatás napjainkban

Az ugaroltatás napjainkban is alkalmazott földművelési rendszer.

A világ arid és szemiarid területein:

ahol öntözésre nincs lehetőség, vízkészlet-gazdálkodási céllal.

Az Európai Unió országaiban:

agrárpiaci szabályzó mechanizmus egyik eszköze,

az ugar kultúrállapotát fenn kell tartani részleges ugar, fekete

ugar, zöld ugar alkalmazásával,

a talaj védelmét isnszolgálja.

Ugaroltatás napjainkban

Az új szabályozás szerint a gazdálkodóknak ökológiai

célterületet kell kialakítania az összterület 5 %-án.

Ökológiai célterületbe az alábbi elemek számíthatóak be:

az ugaroltatott terület,

a teraszok,

tájképi elemek,

határsávok, amelyek lehetnek gyeppel fedettek,

mezőgazdasági erdősített területek,

erdőmenti határsávok,

rövid vágásfordulójú sarjerdő,

köztes növények,

nitrogén megkötő növények.

Vetésváltó földművelési rendszer

Az ugaros földművelési rendszerből fejlődött ki.

A XVI-XVII. században a mai Belgium és Hollandia területén

alakult ki

A XVIII. században Angliában, majd Franciaországban, a XIX.

Században Németországban vált általánossá.

Hazánkban a XIX. század végén városok és ipari létesítmények

(cukorgyár) közelében, valamint intenzív állattartást folytató

gazdaságokban kezdett terjedni.

Vetésváltó földművelési rendszer

A talajhasználatban bekövetkezett változások:

szántóföldi művelésre alkalmas takarmánytermő területek

feltörése,

takarmánynövények termesztése a szántóföldre helyeződött át,

bővült a termesztett növényfajok száma (gabona, takarmány és

ipari növények),

megszűnt az ugaroltatás,

kialakult a vetésváltásra alapozott növénytermesztés,

változatos növényi sorrend és összetétel jellemzi.

Vetésváltó földművelési rendszer

A talajhasználatban bekövetkezett további változások:

Ugaros szakasz helyét elfoglaló pillangós növények fontos

szerepet játszanak a talajtermékenység fenntartásában.

A fejlődő állattenyésztés lehetővé tette az istállótrágya

használatát.

XIX. század második felében megkezdődött a műtrágya

használata.

Fejlődésnek indult a gépesítés: gőzeke, traktor az aratás

gépesítése, cséplőgép.

Termésnövekedés.

Természeti törvények megismerése, kutatómunka fejlődése.

A norfolki négyes vetésforgó kialakulása:

Eredeti

háromnyomásos

rendszer

Módosított

háromnyomásos

rendszer

Norfolki négyes

vetésforgó

1. Ugar

2. Őszi gabona

3. Tavaszi

gabona

1. Répa

2. Őszi gabona

3. Tavaszi gabona

1. Gyökérnövények

2. Tavaszi árpa

vöröshere

alávetéssel

3. Vöröshere

4. Őszi búza

Vetésváltó földművelési rendszer

Füvesherés földművelési rendszer

A természetes növényzet hatására bekövetkező kedvező

talajképződési folyamatot használja ki a rendszer.

A szántóföldet több évig egyéves növényekkel hasznosítják, majd

ezután néhány évig takarmányozási céllal fűféléket termesztenek.

Füves növényzet helyreállítja a leromlott talajszerkezetet, javítja a

talaj vízgazdálkodását, növeli a talaj humusztartalmát, és a

felvehető tápanyagtartalmat.

A füvek és pillangósok együttes vetésével a talaj „eredeti” állapota

gyorsabban helyreáll.

Füvesherés földművelési rendszer

A parlagos periódus első fázisa (gyomos fázis) a

talajműveléssel helyettesíthető.

A második fázis (lazán bokrosodó füvek) kedvező

hatása az aprómorzsás szerkezet kialakítása.

A harmadik fázisban a talaj szerkezeti elemeinek

vízállósága fokozódik.

A laza bokrú füvek és az évelő pillangósok

mesterséges telepítéssel gyorsítható ez a folyamat.

Szabad földművelési rendszerei

Hazánkban az első világháborút követő időszakban terjedt el. A

vetésváltós rendszerből alakult ki.

Jellemzői:

A növényi összetétel évről évre és tervszerűtlenül változott. Az

évenkénti vetésváltás elvét nem tartották be.

Vetésforgót nem alkalmaztak.

A takarmánynövények aránya és összetétele az állattenyésztés

igényétől függően évről-évre változott.

Az árutermelő növények összetétele és aránya a piaci szükséglethez

igazodott.

Talajtermékenység fenntartása istálló tárgyával és műtrágyával történt.

Gyakran nem választották meg a megfelelő előveteményt.

Jelentősen javult a talajművelés minősége.

A szabad földművelési rendszer bizonyos elemei a mezőgazdasági

nagyüzemekben és családi gazdálkodásokban ma is megjelenik.

Monokultúrás földművelési

rendszer

A termelés koncentrálásának és specializációjának szélsőséges

formája.

Monokultúrában termesztett növények:

USA-ban búza, kukorica, gyapot,

Kínában rizs,

Egyiptomban, Kubában cukornád termesztése folyik

monokultúrás rendszerben,

Mo-n a kukorica termesztés esetében találkozunk monokultúrás

termesztési móddal.

Bizonyos években a terület egy részén un. megszakító

növényeket termesztenek (pl. USA-ban somkórót).

Monokultúrás földművelési

rendszer Jellemzői:

A termelés magas és alacsony színvonalát egyaránt jelentheti (extenzív

és intenzív).

Talajhasználat tekintetében az egyoldalúság jellemzi (időszakosan

megszakító növények termesztése).

A talajtermékenységének fenntartását az intenzív rendszerekben

műtrágyázással oldják meg.

Elmaradottabb rendszerekben a tápanyag-ellátás istállótrágyázással

történik.

Széles sortávú növények termesztése esetében különös figyelmet kell

fordítani a talajvédelemre (USA bakhátas művelés).

Az egyoldalú növénytermesztés kedvez a kórokozó és a kártevők és

gyomok elszaporodáshoz (magas szintű növényvédelemre van szükség).

Előnyei:

nagyobb lehet a jövedelem,

a talajt a termesztett növény sajátosságaihoz lehet

igazítani,

az éghajlat sok esetben egy bizonyos növény számra a

legalkalmasabb (kukorica öv),

a termelő szakértőjévé válik az adott növény

termesztésének,

a termelő nincs elfoglalva egész évben,

a gépesítés költsége kisebb.

Monokultúrás földművelési

rendszer

1. Iparszerű termelési rendszerek

2. Alternatív (ökológiai) gazdálkodási rendszerek

3. Integrált növénytermesztési rendszerek

Jellemzőik:

Természeti erőforrások fokozatos helyettesítése

mesterséges erőforrásokkal.

A környezet állapota (talajdegradáció, élővizek

szennyeződése, szermaradványok stb.) egyre romlik.

A termésátlagok jelentős növekedése.

Napjaink földművelési rendszerei

Napjaink földművelési rendszerei

A termésátlagok növekedése Magyarországon

Az erőforrások hatékony kihasználásával, korszerű agrotechnikai

eljárások alkalmazásával törekednek nagy termések elérésére.

Jellemzői:

A Mo-n az 1970-es évek elején kezdődött.

Kezdeti időszakban egy-egy növény (kukorica, burgonya, búza,

szója) iparszerű termesztési rendszerére korlátozódott.

Jó minőségű vetőmag, korszerű gépek és a műtrágya széleskörű

használata.

Termelési költségek jelentősek.

Kémiai anyagok rendszeres, olykor túlzott használata

(következmények: talajsavanyodás, szermaradványok, vízbázisok

szennyezése).

A termesztési tapasztalatok felhasználásával folyamatosan

fejlesztik.

Iparszerű termelési rendszerek

Cél az ökológiailag elérhető termésszint.

Jellemzői:

Az üzemi körforgás folyamataira alapoz, kisebb mértékben használ fel

ipari háttérből származó energiát.

A tájnak megfelelő biológiai alapok használata.

A talajtípusnak megfelelő kímélő művelést alkalmaznak.

A vetésforgó gyomkorlátozó, talajtermékenység fenntartó szerepének

kihasználása.

Szintetikus műtrágyák helyett szervestrágyák használata.

Nitrogénfixáló növények termesztése a vetésforgóban.

Megfelelő szakértelmet kíván (toxinok megjelenésének kockázata).

Alternatív (ökológiai) gazdálkodási

rendszerek

Cél a növény igénye, a termőhelyi adottságok és a gazdálkodási

körülmények közötti összhang megteremtése, javítása vagy

fenntartása.

Jellemzői:

A termelés jövedelmezőségének elérése a legkisebb

környezetkárosítás mellett.

A rendelkezésre álló istállótrágya használata, a további

szükséglet műtrágyával kiegészítve.

A tarlómaradványokat a talaj szervesanyag-utánpótlási

forrásaként hasznosítják.

Zöldtrágyanövények vetésforgóba történő beillesztése.

Optimális termésszint elrése.

Integrált növénytermesztési rendszerek

Jellemzői:

A talajművelés célja a kedvezőtlen talajállapot enyhítése, a

termesztéstechnológiai beavatkozások hatékonyságának

növelése.

Csak a feltétlen szükséges műtrágya adagok és kémiai

növényvédőszerek használata.

A gazdaságosan optimális termésszint elérése.

Integrált növénytermesztési rendszerek