DR. KOKAS KLÁRA ZENÉBŐL INDÍTOTT MÓDSZERE GYERMEKEK HARMONIKUS FEJLESZTÉSÉRE

DR. KOKAS KLÁRA ZENÉBŐL

INDÍTOTT MÓDSZERE GYERMEKEK

HARMONIKUS FEJLESZTÉSÉRE

„Félfigyelemből- teljes figyelembe”- kezdő

tanfolyam pedagógusok részére a pécsi

Kerek Világ Jóléti Szolgálat Alapítvány

Általános Iskolájában

2006. nov. 6-11.

/Tanfolyami jegyzet/

Készítette: Ujhelyi Jánosné dr.

Negyed éves gyógypedagógiai

főiskolai hallgató

Pécs, 2006.

1

RÖVID ÖNÉLETRAJZ

Békéscsabán születtem 1955. január 8-án. Szüleim tizenkettő gyermeket neveltek

fel becsületes, odaadó munkával. A család nyolcadik tagjaként megtapasztaltam a

nálam nagyobb testvérek segítő támaszát, ugyanakkor megtanultam a kisebbekről

való gondoskodás felelősségteljes, de örömteli feladatát. Szűkös anyagi

helyzetünk egyszerű, ipari szakmák elsajátítására adtak lehetőséget.

Továbbtanulásunk az évek multával munka mellett történhetett meg. Az órás

szakmában eltöltött időszak után életem több tekintetben is krízishelyzetbe került.

2002-ben kerülhettem a Kerek Világ Jóléti Szolgálat Alapítványhoz, ahol

halmozottan sérült gyermekek gondozójaként tevékenykedtem. 2006. szeptembere

óta pedig oktatásuk és nevelésük is feladatommá válhatott. Napi munkám során

nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos pedagógiai módszerek nem vezetnek

célhoz a gyermekek fejlesztését illetően. Ezért nagy örömmel veszek részt az

alapítványunknál elkezdődött innovatív törekvésekben. Az elvégzett pedagógus

továbbképző tanfolyamok után Maria Montessori nevével fémjelzett pedagógiai

szemléletet, valamint dr. Kokas Klára zenéből indított módszerét igyekszem

alkalmazni a gyermekek harmonikus fejlesztése céljából.

2006. NOV. 6. HÉTFŐ

9.00. Délelőtti foglalkozás

Klári néni kitárt karokkal kezdett énekelni: „Hej Dunáról fúj a szél…”

Hangadás nem volt. Ez a kezdést egyszerűbbé, természetesebbé tette.

Körbegyűltünk, megfogtuk egymás kezét. Eszti a kör közepében átváltozott

valamivé. Azután odalépett valaki elé és szemébe nézve hívta be, hogy ő is

változzon bármivé. Egyre többen lettek benn, és a külső kör egyre inkább fogyott.

A végén egymáshoz érve elcsendesedtünk. S ezután következett Maurice André

előadásában Telemann Trombitaversenye. /2’11”/

2

Saját élményem a zenére való tánc közben:

Számomra igen furcsa kettős érzést jelentett ez a néhány perc. Ugyanis

szervezőként vehettem részt a tanfolyam előkészületeiben, ami igen sok

izgalommal, teendővel járt. A belső feszültség, hogy készen legyen minden, csak

nehezen oldódott bennem. Ez a hét minden napján így volt táncolásaim

alkalmával. Éreztem, tudtam, valami csodálatos élmény részese vagyok, amelynek

igazán nem tudom átadni magam. Ezen kívül alapvetően gátlásos, szorongó típus

vagyok, aki nem igazán tud ilyenformán megnyilvánulni társai előtt. A szép,

igényes lelket megnyugtató zenét hamar megszerettem életem során, de mindig

csak mozdulatlanul, elpihenve adtam át magam a zene befogadásának. Ennyi év

elmúltával szokatlan és újszerű volt számomra a zenére való reagálásnak ez a

formája. Csodálatosnak tartom a zenével való átlényegülést. De ahhoz, hogy ez

természetszerű legyen egy ember életében, fontosnak látom, hogy ez a találkozás

minél hamarabb, pici gyermekkorban történhessen meg.

A közös beszélgetés során Klári néni a következőket emelte ki:

Fontos a szokás-előkészítés. Minden foglalkozás hasonlóan kezdődik. A lényeg

az egyszerűség, de indító jellegű legyen, hogy a gyermekek odagyűljenek.

Az átváltozást illetően: MINDEN MEGOLDÁS ELFOGADOTT! A

gyermekeknek könnyebben megy ez, mint a felnőtteknek. Lehet valaki vízcsepp,

napsugár, kődarab, almamag. Ha egy gyermek például valamilyen negatív TV-

figurává változna át, nem kell megtiltani, csak gyorsan „át kell futni rajta”, és

megkérdezni: „És még? Mivé változtál?” Arra kell törekedni, hogy lehetőleg

valamilyen természeti jelenség legyen az átváltozás tárgya. A gyermekeknek

nagyon tetszik, ha valami picikére változnak. Jó példa erre Török Sándor:

Kököjszi és Bobojsza c. könyve.

Az énekválasztásnál célszerű a Kodály tanár úr által megadott elv szerint az

egyszerű, ötfokú, pentaton dallamokat előnyben részesíteni. Könnyebben lehet

ugyanis a félhangok nélküli énekeket tisztán megszólaltatni. Erre alkalmasak a

régi stílusú magyar népdalok. Ezekre azután minden mást is lehet énekelni.

Mozgékony, eleven, játékos dalokat válasszunk!

3

Körjátékot bármikor lehet csinálni, amikor a gyerekek fáradtak. Kerekesszékekkel

is gyönyörűen lehet körjátékozni. S nem kötelező egymás kezét megfogni.

Fontos a körjáték végén az elcsendesedés. A szokatlan láb-kéz-váll érintés az

egymás elfogadását segíti. Kialakul egy kompozíció, melynek megalkotott

formajellege esztétikai minőség. Hangzás- mozdulat- lélek közös kapcsolata,-

ekkor készültünk fel a szent zenére! Ez egy időzítés, amikor tudjuk: zene jön! Így

kell a koncertekre is felkészülni, s erre most kell megtanítani a gyermekeket.

S amikor felkészültünk a zenére, akkor nem én, hanem egy segítő asszisztens

kapcsolja be a magnót, nehogy elveszítsem a szemkontaktust a gyermekekkel.

Ellenkező esetben tönkre mehet a zenére előkészült csendes várakozás. A zene

sok rövid ismétlésből álljon! Gyermekeknél tíz ismétlést is csinálhatunk. A

barokk zenében számtalan olyan mű van, amely komplett, rövid tételekből áll. /1-

2 perc/ Ha pedig Mozartot akarunk, akkor vágunk a darabokból. A gyermekek

szeretik az ismétlést. Egy-egy mesét számtalanszor szeretnek meghallgatni.

Egyrészt ezáltal tanulnak, másrészt biztonságot ad nekik. Ezen felül elvezeti őket

a zenei felismeréshez. Mindig valami másra, újra figyelnek fel az ismétlés során.

Ez olyan, mint amikor körözünk egy táj felett. Repülünk, repülünk, és egyre

közelebb kerülünk a célhoz. Az ismétlés nem lehet unalmas. Ritmusa, intenzitása

kell, hogy legyen. A zenei ismétlések között nem szabad, hogy nagy szünet

legyen. /Kb. 3-3 mp/ S arra is ügyelni kell, hogy a szünetek egyforma ideig

tartsanak. A zenére való mozgás közben kreatívan mindig valami más és más

mozdulat alakul ki. Bármilyen mozdulatot fogadjunk el! Figyelni kell a

gyermeket! Ha beszél zene közben, akkor ne azért csendesítsük, mert mi elvárjuk

tőle, hanem azért, mert Bachnak, Mozartnak adjuk meg ezzel a tiszteletet.

A kadencia /befejezés/ alkalmával egy lecsendesítés kell, hogy bekövetkezzen. A

gyermekek fogják hallani a befejezést. Ha rohangálnak a zenére, csináljunk egy

mozdulatot a végére. Erre meg fognak állni. Mindenki másmilyen mozdulattal

fejezi be. Biztathatjuk is őket azzal, hogy: „Te ilyet, te olyat csinálj!”

A kreativitás útja: MINDEN MEGOLDÁS ELFOGADOTT! Minden

mozdulatot megdicsérünk: „De jó, ez soha nem jutott volna eszembe!”

4

11. 00. Közös foglalkozás gyermekekkel

Bevezető körjáték: „Érik a szőlő…” – Párválasztás.

Zsolti választott mindig újabb embert. Minden gyermekkel élmény volt együtt

lenni ezen a héten, de talán Zsoltika volt az, akinek kreativitásában leginkább

gyönyörködhettünk. Tanulásban akadályozott, mozgássérült roma kisfiú, aki

csodálatosan érezte magát a zene világában. Való igaz, amit egyszer Klári néni

mondott: csak a gyermekekre kell hagyatkozni, és olyan utakra kalauzolnak el

bennünket, felnőtteket, ahol csak tanulni lehet tőlük.

Levente eszes, értelmes kisfiú, aki hiperaktivitásával nagy kihívást jelentett ezen

a héten Klári néninek. Voltak olyan szituációk, amikor Levi nem tudott

együttműködni a zenére táncoló csapattal. De voltak olyan pillanatok is, amikor

mindannyian ámulattal szemléltük, hogy miként tud lelkéig hatolni egy-egy

dallam. Ilyenkor ragyogóan sugárzó barna szemecskéi valamiféle földöntúli fényt

közvetítettek felénk.

Sára komoly személyiségproblémékkal küzdő tanulásban akadályozott kislány

olyan hamar feloldódott Klári néni és a zene vonzáskörében, hogy mozdulatai

teljes egységben voltak a dallamok rezdüléseivel.

Mónika kerekesszékes, mosolygós nagylány, aki kezdeti megfelelni akarásainak

hamar búcsút intett. Ő csak térdelve tudott mozogni a zenére. Klári néni ötletes

találékonysága révén többször mi is térdelve mozogtunk. Ez hamar feledtette

Mónikával gátlásait.

Krisztike néma, de halló kislány. Kocsiban ülve csupán ujjait tudja mozgatni.

Szemecskéjén keresztül, valamint gyönyörű mosolyával bizonyította egész héten,

hogy jól érzi magát közöttünk. Igen jó példa ő arra, hogy ilyen testi korlátok

ellenére is tud valaki együtt rezdülni az igényes szép zenével.

A Klári nénitől származó első ötlet után Zsoltika találta ki meglepő ötletességgel,

mi mindent lehet a zenére csinálni. Kézmozdulatok, orrérintés, fülérintés: „Tedd a

fejedre a kezed!” „Tedd a zenét a kezedbe, könyöködre,…stb.!”

A foglalkozás végeztével a gyermekek elmentek. Ezután rövid megbeszélés

következett, melyben Klári néni kihangsúlyozta, hogy a gyermek ötlete a lényeg!

Azt kell elfogadni! Még akkor is, ha más hangon énekel. Ne javítsuk ki! Dicsérjük

meg: „Saját dallam! Szép, mert a tiéd!” Egy a fontos: Ne a berögzült

5

teljesítményorientált pedagógiai gondolkodás vezessen, hanem az, hogy a

gyermek szeressen énekelni!

A zeneválasztás ezen a délelőttön Scarlatti Szonátájára esett.

Délutáni foglalkozás Duga Ilonával

Énektanítás, valamint nemezvirág készítés.

2006. NOV. 7. KEDD

9.00 Délelőtti foglalkozás

Bevezető játék: „Erre leltük földnek nyomát…” /regös ének/

Házas játék, amelyben először Melinda alakított saját testéből házat. Ezután

választott valakit úgy, hogy odament hozzá, és szemkontaktust létesített vele.

Mindenkinek más és más „háza” volt, amelyiknek pszichológiai háttere: „Én

személyiség vagyok. Tisztelem magamat.” Ez a létezés öröme. A test a lélek

lakása.

A lényeg, hogy kerüljük a sztereotípiákat! Ne szokványos „ház” legyen, hanem

szokatlan, egyedi. Mi mindnyájan tele vagyunk gátlással. Nem vagyunk

megelégedve magunkkal. Tudatosítsuk a gyermekkel azt, hogy az, ami ő, mégha

sérült is, isteni ajándéka a világnak. Senki nem lehet olyan, mint ő.

A kezdő ének szövegébe neveket tettünk bele. Fontos a nevek dalba foglalása.

Ilyenkor érzi a gyermek, hogy őt szeretik,- most csak ővele foglalkoznak. S ha

valamilyen szépre hasonlítjuk, lassan úgy érzi, hogy valóban széppé is válik. A

fogyatékkal élő úgy mozog, ahogy tud. Ha csak az ujjait táncoltatja a zenére, vagy

a szemével mozog,- az is jó.

Fontos a befejezés megkomponálása. A mai alkalommal „elaludtak a házak”.

Lecsendesült minden. Mint Montessorinál lényeges szempont a csendjáték, úgy itt

is fontos, hogy a zene előtt legyen csend.

6

Zene: Händel: d-moll concerto HWV 328. No. 10. V. tétel /1’50”/

Saját élményem a zenére való tánc közben

Igen jól esett lelkemnek a külvilágból felém irányuló kellemes hangzás. Mégsem

tudtam teljesen átengedni magam annak, hogy a zene vezesse mozdulataimat. A

másnapi kaposvári előadás izgalma bennem volt. Hálás voltam, és segítség volt

számomra, hogy Klári néni átérezte aggódásom. Biztató szavakkal, mosollyal

bocsátott utamra.

A közös beszélgetés során Klári néni a következőket emelte ki:

Fontos, hogy zene közben nem beszélünk. Erre kondicionálni, tanítani kell a

gyermekeket.

A zenének van anyaga, matériája. Ez pedig a rezgés. A zene a vérünkben, a

sejtjeinkben, minden nedvünkben rezeg. 1929-ben mondta ki Kodály tanár úr azt,

hogy a zenei nevelést a gyermek születése előtt kilenc hónappal kell kezdeni. Sőt,

később már azt is mondta, hogy az anya születése előtt kilenc hónappal kell

kezdeni a zenei nevelést. Hiszen az anya kultúrája meghatározó a gyermek

életében. Azt hallgat ugyanis a gyermek, amit az édesanyja. Nagy jelentőségű a

méhen belüli nedvekben való rezgés. Ezért fontos, hogy a kismama énekeljen

magzatának. S a születés utáni közvetlen testkontaktus is a fizikai rezgés-

érzékelés miatt jót tesz a csecsemőnek.

Az összes művészet között a zene az, ami a legtestibb. Van, aki azt mondja, hogy

ő nem énekelt a magzatának, mert botfülű. Erre azt kell mondani: Akkor annál

inkább énekeljen! Szép, mert övé a dallam. A gyermekeket se állítsuk le, ne

szégyenítsük meg, ha botfülű valaki közülük. Még magunkban se gondoljuk azt,

hogy mit is lehet szegénnyel kezdeni! Dicsérjük meg! Merjen énekelni! Merje

magát kifejezni, hiszen ez a kreativitás felé viszi őt. Le kell venni róluk a

teljesítmény terhét! Sajnos általában a zeneiskolákban nem zenére, hanem

vizsgára készítik fel a gyermekeket.

Gyakorlataink során ne ragaszkodjunk egy bizonyos alkalomhoz! A nap

bármelyik szakaszába be lehet vinni a zenét.

7

A kapcsolatteremtésnek sok válfaja van. A vak gyermekek tanítása nehéz.

Ugyanis a tanítás zöme nonverbális eszközökkel, tekintettel, mosollyal,

gesztusokkal történik.

Van, amikor nem az érintés az eszköz. Például az autisták egy része nehezen viseli

a simogatást. De ha csak annyit lát, hogy most vele foglalkoznak, az is nagyon jó

számára. Ha odafordulok valakihez, az már sugárzás. Ehhez nem szükséges, hogy

megérintsem őt.

11.00 Közös foglalkozás a gyermekekkel

Indító ének: „Bújj, bújj zöld ág…” „Nyitva van az aranykapu…”

Először házakká változtunk, most meg a ház kapuja következett az átváltozásban.

Ezután Mozart zenére táncoltunk a gyermekekkel.

Kiemelten gyönyörű volt Krisztike tánca, aki Csomor Móni lábain állva lépegetett

a zene dallamaira.

Délutáni foglalkozás Fokvári Anikóval, aki a Kaposvári Bárczi Gusztáv

Módszertani Központban dr. Kokas Klára zenebefogadási módszerét alkalmazza

középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek között.

2006. NOV. 8. SZERDA

Ezen a napon nem vettem részt a foglalkozáson. Kőváriné Eszti jegyzete szerint

állítottam össze a nap programját.

Bevezető ének: „Én kis kertet kerteltem…” /Bazsarózsa helyett névéneklés/

Körbeállás- mindenkinek a nevét belefoglaljuk.

Átváltozás: mindenki egy-egy virággá változhat kedve szerint. Egyenként

megmutatjuk magunkat. Ki kell találni, milyen virág vagyok. Aki nem szeretne

virág lenni, lehet bármi más.

Újabb ének: „Pál, Kata, Péter…” /Neveket át lehet cserélni./

Zene: J. S. Bach: 1055 A-dúr zongoraverseny III. tétel

8

Ez a zene az élet nyüzsgése, sodró, mozgékony.

Más üzenetet kap a gyermek egy Isten-i zenéből, és mást egy „szemét” zenéből!

11.00 Gyerekekkel közös foglalkozás

Ének: „Tavaszi szél vizet áraszt…” - elcsendesít, lenyugtat. Levente kedvéért

választotta Klári néni ezt az éneket.

Körjáték: párválasztás- kör közepén egyre többen.

Virágültetés- KÉPZELET- eszköz nélkül. Ha a kezébe adok a gyermeknek

valamit, akkor leszűkül a mozgása. A képzeletet jobban kinyitja, ha nincs eszköz.

Zene: Händel: Concerto – gigue

Záró mozdulatra hívta fel a figyelmet Kári néni.

Délutáni foglalkozás Rozs Tamással, zeneterapeutával; a Szélkiáltó

együttes énekesével.

2006. NOV. 9. CSÜTÖRTÖK

Bevezető ének: „Szegény legény vagyok én…”

Ennek a napnak a címe: „A nevek”.

Kinga énekelte először a saját nevét. Ő volt a szegény legény. Körbeforogtunk,

majd választott valakit, aki szintén elénekelte a nevét olyan dallammal, ami éppen

eszébe jutott. Az énekléshez mozgást is kért Klári néni. A belső körben is

megfogtuk egymás kezét. Éneklés közben irányt változtattunk. A saját nevünkön

kívül egymás nevét is énekeltük. A névéneklés, névtáncolás után lecsendesedés

következett.

Zene: Beethoven: Zongoraszonáta Op. 2. No. 3. – Allegro – Alfred Brendel

/1’51”/

A közös beszélgetés során Klári néni a követezőket emelte ki:

Ha valaki nem tud nevet énekelni, vagy mozdulatot kitalálni, annak mutatok

legalább háromféle variációt. Mert ha csak egyfélét lát, azt önkéntelenül utánozni

9

fogja. De ha többfélét mutatok, hogy lehet így is, lehet úgy is, akkor könnyebben

fog ő maga is valamilyen saját dallamot, mozgást kitalálni, ami a sajátja lesz

azután. És mindig dicsérem: „Szép, mert a tied! Jó, mert te találtad ki!”

Kánont is, népdalt is mozgással tanítunk. A lényeg, hogy mindennek legyen egy

kompozíciója. Legyen eleje, és legyen vége,- ami lehet egy „Montessori csönd”

is.

Nagyon fontos egy zenekarnál az, ha bejön a karmester, és megállva felemeli a

kezét, akkor semmi másra nem figyelünk, csak a zene befogadására. Ha valamit

még babrálgatunk, vagy csak a gondolatinkkal cikázunk,- elvétettük az egészet!

De a végén is ugyanilyen fontos a zene utáni néhány pillanatnyi csend. És nem a

durva taps, hanem például egy kendő lobogtatása, ami méltóbb inkább egy-egy

gyönyörűséges zenemű utáni tetszésnyilvánításnak.

A nevek mondásából, énekléséből gyönyörű hangkompozíciók születhetnek.

A Beethoven zene előtt személyesen megszólíthatjuk a zeneszerzőt: „Lajos…

Lajos…”- ez a gyermekekhez közelebb hozza azt az ismeretlen embert, akinek

zenéjét éppen hallgatják, vagy táncolják.

Mozgássérült gyermekeket nem tudunk felállítani. De a zenei élményt úgy is át

tudjuk számukra adni, ha a kezére, fejére, fülére tesszük a hangot,- ami lehet

hosszú, vagy rövid, legato, vagy staccato. Egy gyermek számára nehezen

megfogható, ha azt mondom: Magas vagy mély hang, mert ez absztrakció, de ha

érzékeltetem, hogy ez puha, vagy ez hegyes, az már megfoghatóbb számára.

/Kapcsolat Montessori érzékelést fejlesztő módszerével./

11.00 Közös foglalkozás a gyermekekkel

Új gyermekként Ferike jött el ezen a napon hozzánk. Alternáló hemiplégiával

„kacskaringózott” közöttünk. Átszellemült kis teste, mosolygós szeme

csodálatosan rezonált a zene simogató dallamaira.

Délutáni foglalkozás Baktay Patrícia textilművésszel.

10

2006. NOV. 10. PÉNTEK

Bevezető ének: „Megismerni a kanászt…”

Klári néni, mint minden alkalommal hangadás nélkül, kitárt karokkal, énekkel

várt bennünket. Egyvalaki középre állt és valamivé átváltozott. /pl. Móni-kanász,

Niki-pulikutya, Szilvi-kismalac…/

Zene: Beethoven: B-dúr zongoraverseny Op. 19. No. 2. III. tétel – Allegro

rondo /körtánc/ /6’03”/

A közös beszélgetés során Klári néni a következőket emelte ki:

A gyermekekkel való foglalkozást lehetne akár minden nap énekléssel kezdeni.

Valamilyen dallammal feltesszük a kezükre a zenét, vagy staccato, vagy legato

formában. Ez nem idő kérdése, hanem sokkal inkább a figyelemé. A

névéneklésnél a saját nevemet is hozzáéneklem. S ha a sajátját nem akarja

énekelni, akkor választhat „szeretet-nevet”,- pl. az anyukájáét.

A vak kezét nem szabad sokáig fogdosni, mert az számára zavaró. Ő

tulajdonképpen a kezével „lát”. Ilyen esetekben inkább könyökre, hátra, lábra,

vállra énekeljük rá a nevet.

Fontos a mindennapi ismétlődés,- kisebb változtatással. A névnél pl. állandó a

név, változó a dallam és a mozdulat. Legyen egy szerkezete a tanításnak, hogy a

gyermek biztonságérzete meglegyen. A változtatás azért kell, hogy ez a biztonság

minél érdekesebb legyen. Legyen a tanításunknak lendülete, tempója. A névvel

kezdem, mert az elején kell a figyelmet összpontosítani. A befejezés pedig

valamilyen „rituáléval” történjen. Pl. kendőt terítünk ki és dúdolgatunk együtt.

11.00 Közös foglalkozás a gyermekekkel

„Iglice szívem…” /Mindenkinek a nevét beleénekeltük./

Új színfoltja volt ennek a napnak a süket-néma kisfiú, Francseszkó és kislányom,

Niki részvétele a közös táncban. Francseszkó határtalan lelkesedéssel vett részt

mindenben. Már sokszor bizonyította empatikus adottságait. A Sors csodálatosan

11

kompenzálta őt különböző területeken. Süket-némasága ellenére is ragyogóan tud

közöttünk kommunikálni. Ez most is így volt a zenei foglalkozások alkalmával.

Zene: Händel: d-moll concerto HWV. 328. No. 10. V. tétel

Niki szólót táncolt, amelyben láthatóan jól érezte magát. Kedvesen invitált

mindenkit mozdulataival a kör közepébe. Levente számára nagy örömöt jelentett

Niki részvétele a közös táncban.

Délutáni foglalkozás Duga Ilonával és Fodor Ildikóval

2006. NOV. 11. SZOMBAT

9.00 Délelőtti foglalkozás

Bevezetés: „Hull a szilva a fáról…”

Zene: J.S. Bach VW. 1057. f-moll zongoraverseny III. tétel

A közös beszélgetés során Klári néni a következőket emelte ki:

A körjátékoknál ügyeljünk a tempóváltásra! NE lüktetésre járjunk! Változtassunk

hangmagasságot is, ami színesebbé teszi a játékot. Minden gyermeknek, főleg a

sérült gyermekeknek más és más a hangja. Lehet „bohóckodni” a hangokkal: pl.

„Énekeljük másképp!” vagy:”Csinálj belőle dallamot!”

Lehet egy alapcsoport, aki alapzengést ad, és szólózhat hozzá valaki, valamilyen

saját dallammal. Akár a tanár hangja is kiemelkedhet a többi közül. Gyönyörűen

játszhatunk a hangokkal. /hangkészítés szájunkkal/. Ez olyan, mint a gőgicsélés.

Hasonlóan tanuljuk az idegen nyelvet is. Hallgatjuk magnóról, majd mi is

megpróbálkozunk a hangzással, a szánkkal, torkunkkal, nyelvünkkel.

Tulajdonképpen ez a logopédia zenei alapja. Adjunk minél több ötletet a

gyermekeknek! Küzdjünk a sémák ellen! A séma beszűkíti az egyéniséget.

Új mozdulatot, szokatlant találjunk ki! Az első találkozásunk a zenével egyéni

legyen! Mindig a belső töltekezés a fontos! Azután következik a partnerség a

táncban.

12

Mozgássérült gyermekeknél jó, ha szokatlan mozdulatokkal táncolunk, hiszen az

ő mozdulataik is szokatlanok. Ez a jó kontaktusteremtés egyik eszköze. A lényeg,

hogy érezze: Szoros kapcsolatban vagyok vele.

A zenének van egy belső lendülete: valahonnan jön, valahova megy. Meg kell

keresni a zenei összetartozásokat.

DICSÉRVE KIBONTANI AZT, AMIT EGY GYERMEK KREATIVITÁSA

MEG TUD MUTATNI!

Klári néni foglalkozása után Pállay József festőművész beszélt arról, hogyan

is lehet az igényes, szép zene által kibontani belső szabadságunkat. S hogy milyen

energiákat szabadíthat fel bennünk az alkotás folyamata.

A Klári néni által megismert mély humánum, a személyiség tisztelete ismerhető

fel Pállay József gondolkodásmódjában. Bach zenéjére bátran mertünk festeni, a

másoknak való megfelelés igénye nélkül.

Szombaton délután következett el a búcsú. Klári néni szívesen igen mondott

sokak kérésére, akik legalább néhány perc erejéig szerettek volna vele találkozni.

Így bővült ki a kis családdá forrt együttesünk erre a záró délutánra. Talán

elmondhatom: Agape-élet-öröm az, amibe belekóstolhattunk, nem csak ezen a

délutánon, hanem az egész hét folyamán is.

Köszönjük, Klári néni!

Ujhelyi Jánosné, Irma

Végezetül következzen néhány, osztályomban készült felvétel a tanfolyam óta

eltelt egy hónap örömteli eseményeiből!

13

14

15