A sajátos nevelési igényű gyermekek

pedagógiai fejlesztésére irányuló fejlesztési

tervek, játékgyűjtemény

Készítette: Albrecht Ervinné Dancs Éva Életfa Napközi Otthonos Székhely Óvoda 2010. 05. 10. Keszthely

BEVEZETÉS Az SNI-s gyermekek befogadásában leghatékonyabb eszközünk az a fajta szemléletváltás, mely hozzájárul a téma körüli előítélet, tartózkodás, sajnálkozás felszámolásához. Az információs társadalom fejlődése lehetővé teszi, hogy a fogyatékosság nem az alkalmatlanságot jelenti, hanem egy olyan helyzetet, amelyben a környezet alakításával ezen gyermekek életminősége javulhat, nagyobb lehetőségük lesz a társadalmi beilleszkedésre. Arra kerestük a választ, hogyan valósíthatjuk meg a nevelési folyamatban minden gyermek közreműködő részvételét egyéni képességének és fejlődési ütemének megfelelően. Feladatunk: Maximálisan figyelembe venni a gyermek igényét, érdeklődését, személyiségének rá jellemző vonásait, erősségeit és gyengeségeit. Feltételek sora szükséges ahhoz, hogy munkánk hatékony legyen. Pl: Attitűd: az óvodapedagógusok illetve az alkalmazott felnőttek szociális érzékenysége, empátiája, a különbségek kezelésének képessége. A pedagógusok szakmai kompetenciája: gazdag módszertani tudás, segédanyagok megléte, megfelelő idő biztosítása. Támogató környezet: óvodán belül és kívül egyaránt. Támogató, segítő háttér - kollektíva, pozitív fenntartói hozzáállás, elfogadó szülők, korrekt, rugalmas szakszolgálat. Fontos az igényesség, a folyamatos mérés és visszajelzés, az egyéni fejlesztési terv és megvalósulásának mindennapi nyomon követése.

Mozgások:

Nagymozgás

Finommotorika

Testséma fejlesztés

Térbeli tájékozódás

Érzelmi, akarati, szocializáció,

viselkedéskultúra

Egyéni fejlesztés területei

Tájékozódás az időben

Beszéd és nyelvi funkciók fejlesztése

Beszédmotorika és artikuláció

Szókincs bővítése

Beszédmegértés

Értelmi képességek

Gondolkodás

Figyelem

Emlékezet

Képzelet

Szerialitás

Észlelésfejlesztés

(Percepciófejlesztés)

Látás

Hallás

Szaglás

Tapintás

Ízlelés

Játék Statikus egyensúlyérzéket fejlesztő gyakorlatok: Gólyaállás, füles köcsög: ereszkedés törökülésbe, majd felállás végig fülfogással. Libikóka: párok egymással szemben kézfogással, az egyik állásban, másik guggolásban. Jelre szerepcsere. Létrás játék Jó gyakorlási lehetőséget biztosít egy földre fektetett létra is.

Lépegessenek előre és hátra a létra fokaira lépve, betartva a fokok közti távolságot! Lépegessenek a fokok között kettesével előre és hátra! Lépegessenek a fokokon kettesével előre és hátra!

Ugyanezeket a gyakorlatokat úgy is lehet tovább fejleszteni, hogy a gyermek pl. egy nagyobb labdát, babát vagy zsákot is visz a kezében, s közben tartja az egyensúlyt! Kelj át a hídon! Ugrókötélen (ne legyen vastag) a gyerekek keresztül mennek, fejükön egy babzsákkal egyensúlyoznak. Lengő híd: Két kötél párhuzamosan van lefektetve a földre. A gyerek az egyik keze és lába a jobb oldali kötélen, a másik keze és lába a bal oldali kötélen. Négykézláb kell rajta végighaladni. A mozgássérült kislánynak nagyon fontos az egyensúlyérzék fejlesztése. A megfelelő kapaszkodót mindig biztosítani kell, ez legtöbb esetben a felnőtt.

“Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.”

A gyermekek fejlődésének nyomon követési

rendszere a HOP-hoz igazítva Készítette: Albrecht Ervinné Dancs Éva Életfa Napközi Otthonos Székhely Óvoda Keszthely

BEVEZETÉS

„Bizony, hogy játszunk vígat, nevetőst, ravasz kis törpét, s óriást, erőst.

Erdők tündérét, hegyek szellemét, Életet játszunk, és játszunk mesét.

Lesz móka, tánc és ének is vidám,

minden, amit csak gyermekszív kíván, és mind azért van: játszik, zeng, zenél,

kis gyermekem, hogy Te boldog legyél.” Várnai Zseni

A felgyorsult élettempó, a körülöttünk zajló állandó változások, az élet minden színterén nagyfokú alkalmazkodást kívánnak.

Természetünkből adódóan szükségünk van a biztonságra, a harmóniára, az értékre, a testi-lelki egészségre, az állandóságra. Mindezek megléte számunkra elengedhetetlen, különösen fontos, hiszen hivatásunk rendkívül felelősségteljes, nem más, mint a ránk bízott gyermekek nevelése. A kisgyermekkor az emberi élet „aranykora”.A legszebb, legérzékenyebb, legnyitottabb kor ez. Minden kisgyermek egyedi és megismételhetetlen csoda. Minden léptüket, megnyilvánulásukat az őszinte kíváncsiság, érdeklődés, tevékenységvágy és érzelem kísér, melyeknek mindent elsöprő erejük van! Nevelési programunk összeállítása során

együttgondolkodva, összefogva, a legtáplálóbb „Tiszta forrásból” merítve, legjobb tudásunk, hitünk szerint raktuk, gyűjtöttük össze azokat az értékeket, melyeket megalapozásként útravalóul adunk gyermekeinknek az óvodáskor éveiben.

Mérés értékelési rendszerünk megfogalmazásakor célunk a gyermekek érésének, folyamatos fejlődésének nyomon követése. Szem előtt tartjuk, hogy a mérések többnyire a pillanatnyi állapotot és fejlettséget tükrözik, ezért a következtetések levonásakor a lehető legtöbb okot ill. szempontot igyekszünk figyelembe venni. Nevelési intézményünkben a következő módszereket tartjuk elfogadhatónak:

- megfigyelés (természetes környezetben) - beszélgetés (nyugodt légkör, természetes környezet) - gyermekmunkák elemzése (családrajz, emberrajz) - Dokumentumelemzés (csoportnapló, feljegyzések, fejlesztő programok)

A méréseket elsősorban a gyermekekkel foglalkozó óvodapedagógusok végzik, esetenként külső szakemberek segítségét is igénybe vesszük. Nevelési céljaink megvalósítása során a gyermekek fejlődését folyamatosan értékeljük. A későbbiekben bemutatásra kerülő mérőlapok segítségével tapasztalatainkat rögzítjük, az egyéni fejlesztési területeket, feladatokat kijelöljük a helyileg kialakított fejlődési naplóban, csoportnaplóban.

1. Játék

A megfigyelt tevékenység 1. Játéka elmélyült, kiegyensúlyozott.

2. Önállóan választ játékot.

3. Milyen játékfajtákat játszik a gyermek, azok megfelelnek-e az életkorának?

4. Kivel, kikkel játszik legszívesebben?

5. Hogyan szimbolizál a játékban?

6. Szabálytudata kialakulóban van.

7. Bevonható-e mások játékába?

8. Képes elfogadni társai elgondolásait.

9. Könnyedén átveszi-e, továbblendíti-e mások ötleteit?

10. Képes-e, akar-e szóban megnyilvánulni játék közben?

11. Képes szerepvállalásra és a szerepek elosztására.

12. Milyen szerepeket vállal szívesen, milyeneket biztosan nem?

13. Eredeti ötletei vannak, képes ötletei kivitelezésére.

14. Vezető szerepben is elfogadja társai ötleteit.

15. A játékszereken meg tud osztozni társaival, le tud mondani kedvelt játékszereiről.

Felhasznált irodalom

Dankó Ervinné: Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában OKKER Kiadó. Dr. Hegyi Ildikó: Fejlődési lépcsőfokok óvodáskorban OKKER Kiadó Farmosi István: Mozgásfejlődés Dialóg Campus Kiadó, 1999, 2005. Fejlesztő pedagógia Szerkesztette: Martonné Tamás Márta, Porkolábné Balogh Katalin: A korai prevenciós fejlesztés Francz Sedlak, Brigitte Sindelar: „De jó, már én is tudom!” A/3 Nyomdaipari és Kiadói Szolgáltató Kft. 2005. Kulcsár Mihályné: A tanulás öröm is lehet Magánkiadás Bicske, 2006. Michael Cole-Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó Budapest, 2006. Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Tanulási zavarok, fejlesztő gyakorlatok Pedellus Tankönyvkiadó, 2005. www.mozgasfejlesztes.hu www.logopedia.hu