14 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN14 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Corvin János, 1489 körül4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 15

Neumann Tibor

Corvin János és Jagelló Ulászlóküzdelme a hatalomért

Trónharcok Mátyás halála után

középkor embere „zavaros idŒknek”

nevezte azokat a hosszabb-rövidebb

idŒszakokat, amikor – a központi hatalom

megroppanása, vagyis általában az uralkodó

halála miatt – a megszokott békés állapotokat

országos szinten belharcok, helyi szinten erŒ-

szakos magánakciók váltották fel. Ez történt

Mátyás király 1490. április 6-án bekövetkezett

halála után is. A halálhír BécsbŒl elindulva

szélsebesen járta be az országot, és akik haj-

lamosak voltak arra, hogy „a zavarosban ha-

lásszanak”, és ehhez némi fegyveres erŒvel is

rendelkeztek, azonnal mozgásba lendültek.

távoli Pozsega megyében például egy

végvári harcokban edzŒdött társaság

már április 13-án ostrom alá vette egyik ellen-

fele várát, és az erŒsségben idŒzŒ birtokos csa-

lád nŒtagjait fogságba ejtette. Vállalkozásuk

nem volt túl kockázatos, hiszen az a tény, hogy

Mátyás nem hagyott hátra törvényes örököst,

mindenki számára egyértelmıvé tette, hogy

háborús idŒk jönnek, ahol az efféle tetteket ki-

vizsgáló bíróságok vagy nem üléseznek, vagy

lehetetlenség érvényt szerezni döntéseiknek,

tapasztalt katonákra viszont nagy szükség mu-

tatkozik. A Pozsegában önkényeskedŒ kalan-

dorok késŒbb csatlakoztak is az egyik trónkö-

vetelŒhöz, aki bizonyára nem kérdezŒsködött

korábbi tevékenységük felŒl.

z ország számos részén történtek e na-

pokban hasonló incidensek, vagyis az

erŒszak fellángolásával kezdetüket vették a

„zavaros idŒk”. E helyzetben a néhai Mátyás

megítélése – mai szóval „népszerıségi indexe”

– hetek alatt látványos változáson ment át: a

korszak híres történetírója, Antonio Bonfini

meg is jegyezte, hogy a társadalom csaknem

minden rétege, amely régóta nyögte a hódító

király zsarnokinak tınŒ uralmát, most vissza-

sírta azt, mert akkor legalább béke volt. Ám a

helyzet rendezŒdésére még közel két évet kel-

lett várniuk. Ez az eseménydús idŒszak, ame-

lyet a néhai kiváló történész, Kubinyi András

teljes joggal nevezett két sorsdöntŒ esztendŒ-

nek, két szakaszra osztható: a Mátyás halálá-

tól az új király szeptemberi megkoronázásáig

tartó interregnumra (király nélküli idŒszakra),

valamint az 1492 elején lezáruló trónharcokra.

a

a

a

átyás halálának pillanatábana Bécsben tartózkodó főpa-pok és bárók – vagyis a kirá -

lyi tanács – azonnal kezükbe vették azország irányítását, élükön az özvegyAragóniai Beatrix királynéval, valaminta király törvénytelen fiával, CorvinJános herceggel. A helyzet válságosvolt: az uralkodó halálával hatályátvesztette minden fegyverszüneti és bé-kemegállapodás, így várható volt, hogynemcsak a törökök, hanem a mátyásihódítások fő kárvallottjai, a Habsbur-gok – III. Frigyes császár (1440–1493)és fia, Miksa római király (1486–1519)– is támadásba lendülnek. Másfelől azis egyértelmű volt, hogy a trónra töb-ben is bejelentik az igényüket, amibőlkönnyen az következhetett, hogy a ki-rályválasztásból vesztesen kikerülőkfegyveresen igyekeznek majd érvénytszerezni jogaiknak, s az ország kül-földi csapatok hadszínterévé válhat.

AZ ÖZVEGYÉS A MOSTOHAFIÚ

A kortársak alapvetően három uralko-dóház igényeivel számolhattak: Mátyáshosszú éveken át munkálkodott azon,hogy a trónon Corvin János kövesse,akit számos tényleges és szimbolikusintézkedéssel a Hunyadi-ház egyetlenörökösévé nyilvánított. A hatályos nem-zetközi szerződéseknek – a pápa általis megerősített 1463. évi bécsújhelyimegállapodásnak – megfelelően azon-ban Szent István koronája törvényesörökös hiányában a császárt és fiát il-lette. Ennek érvényét a lengyel–litvánJagellók kérdőjelezték meg, akik Má-tyás uralkodása alatt többször is kinyil-vánították, hogy a Hunyadi-ház puccs-szerű uralomra jutását törvénytelen-nek tekintik. Mivel az ekkor regnálólengyel király, IV. Kázmér (1447–1492)az utolsó, szerintük törvényes magyaruralkodó, V. László (1440–1457) testvé-rét, Habsburg Erzsébetet vette nőül, avér szerinti leszármazás jogcímére hi-vatkozva mindenképpen valamelyikfiát szerette volna a magyar trónonlátni.

A válsághelyzet rendezését az or-szág két leghatalmasabb politikai té-nyezőjének, Mátyás özvegyének és fi-ának teljesen nyilvánvaló érdekellenté-tei is nehezítették. Már Mátyás is látta,hogy Corvin trónra jutásának legna-gyobb kerékkötője éppen Beatrix le -het, akit országszerte jelentős vagyon-hoz – köztük mintegy tucatnyi várhoz,

illetve a számára nagy jövedelmet biz-tosító felvidéki és máramarosi bánya-városokhoz – juttatott, ráadásul a ki-rályné rendelkezett a leggazdagabbmagyar egyházi intézmény, az eszter-gomi érsekség teljes anyagi erőforrá-sával is, amióta 1486-ban elérte férjé-nél, hogy alig hétéves unokaöccsét, aferrarai Estei Hippolitot nevezze ki azérsekség élére. E hatalom birtokábanBeatrixnak a helyzet rendezésére irá-nyuló szándéka magától értetődőennem volt figyelmen kívül hagyható.Mivel azt nem várhatta el, hogy a ma-gyar rendek királynőt és ne királyt vá-lasszanak, hatalmát egyféleképpenőrizhette meg: ha az új király feleségülveszi őt. Ez a szempont a királyjelöltekközül egynek a megválasztását azon-nal kizárta: saját mostohafiáét.

A herceg győzelmi esélyei nem csu-pán mostohaanyja hatalmi ambícióimiatt voltak minimálisak. Igaz, mel-lette szólhatott volna sosem látottnagyságú birtokvagyona, amely nem-csak a névadó nagyapa, Hunyadi Jánosáltal összegyűjtött családi örökségből,hanem az apja által az 1480-as évek-ben neki adományozott több tucaturadalomból is állt, sőt még alapve-tően királyi és nem családi eredetű vá-rakat (Pozsony, Komárom és Tata) ismagában foglalt. Ezt az eleve roppantbirtokkoncentrátumot még kiegészí-tették a megszállt területeken – olykorpersze csak névlegesen – rendelkezé-sére bocsátott ausztriai várak és szilé-ziai hercegségek, elsősorban Opava(Troppau).

Egy ekkora magánvagyon kiválóalapja lehetett volna az erős királyi ha-talomnak, s egyszersmind alkalmaseszköznek is tűnt ahhoz, hogy lehetet-lenné tegye az országban egy másikválasztott uralkodó számára a hata-lomgyakorlást. Mégsem ellensúlyoztaa herceg kárára megmutatkozó hátrá-nyokat. Corvin megválasztása eseténaz ország egyedül és lényegében esélynélkül került volna szembe az Auszt-ria, valamint Cseh- és Lengyelországfelől várható többfrontos támadással(nem beszélve a török veszedelemről),míg valamelyik külföldi jelölt megko-ronázása esetén legalább egy szövetsé-ges ország ereje kiegyenlítettebbé te-hette a küzdelmet.

E racionális okon kívül fontos azt ishangsúlyozni, hogy a herceg apja in-tézkedései nyomán aligha örvendhe-tett a politikai elit körében nagy nép-szerűségnek: uralmának utolsó évei-ben Mátyás minden kihalt főúri család

koronára visszaszálló uradalmait a ki-rályfinak adományozta, ráadásul ko-holt vádakkal számos bárói birtokva-gyont kobzott el jogos birtokosaitólugyanebből a célból. Ez bizonyára ki-váltotta a király híveinek féltékenysé-gét, akik így kevésbé részesültek jelen-tős adományokban, és elégedetlensé-get szült a pórul járt bárói családok ésrokonságuk körében.

Végül nem szabad megfeledkezniarról sem, hogy Corvinnak királykéntmeg kellett volna küzdenie a tekinté-lyét – főként nemzetközi színtéren –bizonyosan mérséklő törvénytelenszármazás szégyenfoltjával is. Az itáliaikövetek jelentéseiből egyértelműen ki-derül, hogy a kortársak a háta mögöttegyszerűen csak „fattyúnak” (bas-tardo) nevezték.

Az interregnum hónapjaira jel-lemző volt, hogy a legnagyobb tekin-téllyel rendelkező főpapok és főurakrendszerint nem foglaltak egyértel-műen állást egyik trónjelölt mellettsem, hanem egyszerre több vasattartva a tűzben igyekeztek mindnyá-juk felé készségesnek mutatkozni,hogy egyikük győzelme esetén se ve-szítsék el befolyásukat. Míg Beatrix ki-rályné láthatóan mesterien szőtte a ha-talmi szálakat, a 17 esztendős Corvinbizonyára nem látott át teljesen a ki-rályi tanácstagok saját pozíciójukatféltő és talán önnön bizonytalanságu-kat is leplezni hivatott csalfa ígéretein.Alighanem már Bécsben is ő lehetettaz egyedüli, aki reális esélyt látotttrónra kerülésére, noha azt mindenkielismerte, hogy igényeit nem lehetegyszerűen lesöpörni az asztalról.

A KIRÁLYVÁLASZTÁS

A királyné, a herceg és a királyi tanács– a háborús övezetnek számító Auszt-riát főkapitányi címmel Szapolyai Ist-ván szepesi grófra bízva – Bécsbenhajó ra szállt, és Mátyás holttestét kí-sérve elindultak a Dunán a magyar főváros felé. Útközben megálltak Ko-máromnál, ahol április 17-én kibocsá-tott leveleikkel összehívták a királyvá-lasztó országgyűlést. Az ellentétes ér-dekek ellenére magától értetődő volt,hogy a nyugalom helyreállítása ésAusztria védelme érdekében az ország-nak minél gyorsabban koronás főrevan szüksége. Az elkövetkező mintegymásfél hónap az országgyűlésre valófelkészüléssel telt: a királyné birtok-adományokkal igyekezett magához

16 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

M

láncolni minél több főurat, a herceg isszövetségeseket keresett, a főpapok ésa bárók pedig részben hivatalos, rész-ben titkos egyeztetéseket folytattak amegválasztandó király személyéről,mialatt mindnyájan igyekeztek minélnagyobb seregeket összegyűjteni,hogy tevékenyen beleszólhassanak aválasztásba.

Április 25-én Székesfehérváron öröknyugalomra helyezték Mátyást. Egye-sek szerint a szertartás külsőségei nemvoltak méltók a néhai király nagyságá-hoz, ami el is képzelhető, hiszen a kö-zelgő háború előszele és az országbantapasztalható zűrzavar már meglegyin-tette a jelenlévőket. Azt azonban mégők sem sejthették, hogy a nagy királyporhüvelye csak fél évet pihenhet sírjanyugalmában.

Nem sokkal ezután Mátyás király bi-zalmasa, a morva származású FilipecJános kancellár, váradi püspök – ameny-nyire sejteni lehet, Beatrix és az ország-nagyok legalább egy részének beleegye-zésével – felvette a kapcsolatot Ulászlócseh királlyal (1471–1516), Kázmér len-gyel király legidősebb fiával. Közvetíté-sével Ulászló már május elején magamellé állította a Magyar Királyság Cor-vin herceg utáni leggazdagabb em-berét, az Ausztriát kormányzó és ígykomoly katonai erővel rendelkező Sza-polyait, azzal az ígérettel, hogy vissza-váltja a lengyel koronának elzálogosí-tott szepesi magyar területeket, és azo-kat a szepesi grófnak adományozza. Fi-lipec püspök ettől kezdve mindenerejével Ulászló megválasztásán mun-kálkodott, miközben a bárók egy jelen-tős része a királyné köré csoportosult.

Június elején Báthori István ország-bíró, erdélyi vajda irányítása mellettmegnyílt az országgyűlés Rákos meze-jén. A közhangulat és az alapvető poli-tikai szükségszerűség is azt kívántameg, hogy a rendek polgárháború elő-idézése nélkül hozhassák meg döntésü-ket, vagyis hogy az új király mögött azegész ország egységesen fel tudjon so-rakozni. Emiatt azonnal megindultak atárgyalások Corvin János herceggel. Jú-nius 17-én sikerült tető alá hozni azt amegállapodást, amely garantálta a her-ceg számára elfogadható minimumot.

A rendek ebben kötelezték magu-kat, hogy ha nem a Hunyadi sarjat vá-lasztanák királlyá, akkor is kezén hagy-ják az általa birtokolt uradalmakat, és

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 17

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Aragóniai Beatrix, 1470-es évek

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

az új király a Magyar Királyságnak alá-vetett Bosznia királyává, Szlavónia her-cegévé, valamint életfogytig Dalmáciaés Horvátország bánjává nevezi ki. Akésőbbiek szempontjából döntő fon-tosságú volt, hogy a kezén hagyottvégvárakból és az említett tisztségek-ből adódóan ő lett az Adriai-tengertőlegészen a temesi ispánságig terjedő,mintegy 900 kilométeres török ha-társzakasz védelmének elsőszámú felelőse. Ez ugyan nagypolitikai és katonai hatalmatbiztosító feladat volt, ám ellátá-sához az ország segítsége nél-kül még a Corvin-birtokok teljesjövedelme sem volt elegendő.

Az országgyűlés békés folyá-sát két esemény zavarta csak meg.Az eddigiekben elmondottak alap-ján olybá tűnik, mintha a háttérbenzajló folyamatok már kezdettől Ulászlómegválasztása felé haladtak volna.A többi trónigénylő közül HabsburgMiksa római királynak bizonyosannem volt támogatottsága az ország-gyűlésen, hiá ba tűnt igénycíme jogi ér-telemben sziklaszilárdnak. Ebben ta lánnem is a magyar nemesség hagyomá-nyos németellenessége esett a legna-gyobb súllyal a latba, hanem a magya-rok jogosnak tűnő félelme, hogy meg-választása esetén Miksa az országotcsupán eszközként fogja felhasználninyugat-európai hatalmi terveihez. Ab -ban bizonyosan egyetértés alakult ki,hogy az új magyar királynak Budán kellállandó lakhelyét kialakítania és udva-rát tartania, amelynek megvalósulásáraMiksa esetében nem volt esély.

Komolyabb támogatást élvezettUlászló öccse, János Albert lengyel her-ceg (lengyel király 1492–1501 között).Elsősorban Mátyás katonabárói és anemesség számára tűnt alkalmas je-löltnek, mivel hadvezéri képességeiközismertek voltak. Június 8-án egy –döntően a lengyel határ közeli me-gyékből, Sárosból és Zemplénből ér-kező – nemesi csoport hirtelen király-lyá kiáltotta ki a lengyel herceget, amitugyan a többség nem fogadott el érvé-nyes választásnak, János Albertnekugyanakkor jogalapot biztosított arra,hogy ettől fogva magát választott ma-gyar királynak tekintve bevonuljon azországba.

A másik zavaró esemény CorvinJános pálfordulása volt. A vele valószerződés megkötését követően meg-érkeztek szövetségesei és párthívei aDélvidékről, élükön Újlaki Lőrinc bosz-niai herceggel, akik elégedetlenek vol-

tak a megállapodással, ezért rábírtákCorvint arra, hogy a királyi kincstárralés a Szent Koronával hagyja el a fővá-rost, talán éppen királlyá koronázása –

vagy másénak a megakadályozása – ér-dekében.

A királyné és környezete, illetve arendek ezt szabad királyválasztásijoguk nyílt megsértésének tekintették.Beatrix a két kenyérmezei győztes,Báthori István és Kinizsi Pál mellé adtaseregét, amely kiegészülve a többi or-szágnagy csapataival, erőltetett menet-ben üldözőbe vette Corvin seregét. Azösszecsapásra július 4-én a Tolna me-gyei Szabaton falu mellett, Csontme-zőnél került sor, ahol a királyfi seregevereséget szenvedett: kincstárát és jog-biztosító okleveleit a győztesek szét-hordták, s ezzel füstbe mentek Corvinkirályi ambíciói is. A csatából Pécsre el-vonuló herceg kénytelen volt követeirévén megerősíteni szándékát a június17-i szerződés elfogadásáról. A Budáravisszatérő győztesek újabb egyezteté-seket követően végül július 15-én, areggeli mise után kihirdették döntésü-ket: királlyá választották Ulászló csehkirályt, azzal a feltétellel, hogy felesé-gül kell vennie Beatrixot.

DOBZSE LÁSZLÓ

Az olvasóban joggal merülhet fel a kér-dés, miért éppen Ulászlót választottákmeg a magyar rendek 1490 júliusában.Különösen indokolt a kérdésfeltevés,ha felidézzük, hogy már kisiskolás ko-

runkban megismerkedünk DobzseLász ló szánalmasnak nevezhető alak-jával. Jóllehet a róla szóló hagyománytöbb évszázados múltra tekint visszaés manapság is népszerű, ám az ural-kodásra teljesen alkalmatlan, az or-szágnagyok által bábként rángatott,együgyű, de legalább jóságos király

mesébe illő alakja a valóságtól telje-sen elrugaszkodottnak tűnik.

Az újabb történeti kutatásokegyre inkább olyan jelenségekre ésösszefüggésekre mutatnak rá,amelyek jelentősen árnyalják azUlászló személyiségéről és uralko-dásáról alkotott képünket. Csak etorz hagyomány hitelesnek tör-

ténő elfogadása esetén lehet le-vonni azt a közhelyszerű következ-

tetést, mely szerint kizárólag az or-szágnagyok önzése állt a 34 éves csehkirály megválasztásának hátterében,ami a közkedvelt érvelés szerint egye-nes úton vezetett a mohácsi tragédiá-hoz. Ráadásul ezt a képzelt rosszhisze-műséget még inkább szembetűnővéteheti az a tény, hogy a magyar vezetőrétegnek Mátyás csehek ellen folyta-tott harcai során természetesen voltalkalma megismerni Ulászlót, és hi-ánytalan képet alkotni uralkodói ké-pességeiről.

Noha az ország irányítói 1490-benis hús-vér emberek voltak, akik nyilvánnem szívesen hoztak saját érdekeikellen való döntéseket, nehezen képzel-hető el, hogy szánt szándékkal ártanikívántak az országnak. Végtére is egy19 éves kormányzati tapasztalattalrendelkező, annak idején Mátyás táma-dásaival sikerrel dacoló, nagy nemzet-közi tekintéllyel rendelkező uralko-dóra szavaztak. Gyakran idézik azt aközhellyé vált forráshelyet, hogy a ke-ménykezű Mátyás után a politikai elittagjai olyan királyt kívántak választani,„akinek üstökét a markukban tarthat-ják”. Nem ismerik azonban az idézetkeletkezésének körülményeit: e gon-dolat 1492 végén jelenik meg a széke-lyek királynak címzett panaszlevelé-ben, amelyben igyekeztek – bosszúból– minél több felségsértő kijelentésselmegvádolni és befeketíteni Báthori Ist-ván erdélyi vajdát, aki rendteremtésicélzattal, a király parancsából vonultbe hadseregével a Székelyföldre. Két-ségtelen, hogy a nemzetközi hírű ka-tonabáró volt 1490 nyarán az elsőszámú „királycsináló”, a trónharcokidején pedig fővezérként hűségesenszolgálta Ulászlót, s ebből eredőenmár-már nyomasztó befolyással bírt

18 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

János Albert lengyel király74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

az ország kormányzatára, a király1493 elején – céljai érdekében a széke-lyek panaszlevelét is felhasználva –mégis gond nélkül megnyirbálta hatal-mát, mikor elvette tőle az erdélyi vaj-daságot. Tehát ha mondott is valahahasonlót Báthori, hamar rá kellett jön-nie, hogy tévedett.

Az ugyanakkor kétségtelen, hogy1490-ben az ország Mátyástól el-térő vérmérsékletű uralkodóértkiáltott. A döntéshozók többsége– vélhetően Báthori is közéjüktartozott – olyan királyt szere-tett volna, aki nem szipolyozzaki az ország erőforrásait dicsősé-ges, de olykor öncélúnak tűnőnyugati háborúkkal. Nem férhetkétség ahhoz, hogy Ulászló szemé-lyisége távol állt a lovagkirály eszmé-nyétől: elődjétől eltérően nem sze-rette a hadakozást, propagandája abékét, a rendet és az igazságosságothirdette. Uralkodása összességében bé-kekorszaknak tekinthető, és koránt-sem csak a személyiségén múlott,hogy a Magyar Királyság mind nehe-zebben vette fel a versenyt az egyreerősödő Oszmán Birodalommal.

Megválasztásában persze más, ak-tuális szempontok is közrejátszhattak:egyfelől a cseh–magyar perszonáluni-óval legalább névlegesen magyar ura-lom alatt maradhattak a Mátyás általelfoglalt cseh területek, másfelől re-mélni lehetett, hogy a király alkalom -adtán fel tudja használni a nagy harc-értékkel bíró cseh katonaságot az or-szág védelmében. A 16. század köze-pén alkotó cseh történetíró, Dubraviusromantikus megjegyzését, mely sze-rint Beatrixnak már az 1479. évi ol-mützi békekötés idején megakadt aszeme a jóképű ifjú Ulászlón, perszenem szabad komolyan vennünk, nohaforrásaink valóban kiemelik a királymegnyerő küllemét, személyiségét ésfejedelmi habitusát.

Megválasztásával egy időben Ulász -ló már elérte a magyar határt, ahol azelőzetes megállapodásnak megfele-lően megvárta az ország nevébenszíne elé járuló és a választási feltéte-leket vele megerősíttetni kívánó or-szágnagyokat. Miután ez július 31-éna Pozsony megyei Farkashidánál meg-történt, a választott király a fővárosbavonult, ahol augusztus 9-én, ünnepé-lyes bevonulását követően szimboliku-san is elfoglalta a trónt. A felhőtlen ün-neplést két esemény zavarta meg: a ki-rály öccse, János Albert herceg hatezerfős lengyel haderővel ugyanekkor ért

Pest alá, de sem a cseh katonákkalmegrakott város ostromát, sem a Du -nán való átkelést nem kockáztattameg, így a testvérével való eredmény-

telen tárgyalásokat követően feltehe-tően utánpótlási nehézségek miattkénytelen volt visszavonulni, de az or-szág területét nem hagyta el. Másfelőlegyre aggasztóbb hírek futottak bearról, hogy a Habsburgok sereget gyűj-tenek és megindítják támadásukat azausztriai területek visszavételére.

Az egyre nehezebbé váló helyzet-ben az udvar azonnal szétküldte ameghívókat a szeptember közepére ki-tűzött székesfehérvári királykoroná-zásra – a magyar hagyományok sze-rint ez ugyan is döntő tekintélykülönb-séget biztosított volna Ulászló szá-mára a többi trónkövetelővel szemben.A belpolitikai helyzetet némileg stabi-lizálta, hogy a király támogatói szövet-ségre léptek Corvin János pártjával,Ulászló pedig személyesen fogadta akirályfi hódolatát.

A szeptember 19-én sorra kerülőko ronázás után a Fehérváron időzőrendek már a háború lázában égtek.Három részre osztották az országot: anyugati megyéknek a németek, a kele-tieknek a lengyelek, míg a délieknek atörökök ellen kellett gyülekezniük. To-borzásról és az ehhez szükséges adó-szedésről szavaztak, de félő volt, hogynem lesz elég idő a felkészülésre. Habs-burg Miksa Bécs és több környező várvisszafoglalása után Magyarországellen készülődött, hogy megszerezzea trónt, nem törődve azzal, hogy az

ausztriai várak zöme magyar helyőr-ség kezén marad. János Albert ezalattostromgyűrűt vont Északkelet-Ma-gyarország legfontosabb városa, Kassaköré. Mivel a kincstár kongott az üres-ségtől, Ulászló uralmát a kezdeti sike-rek ellenére összeomlás fenyegette.

A HÁZASSÁGSZÉDELGŐ

KIRÁLY

Visszatérve a fővárosba, a királykénytelen volt Beatrix királyné-hoz fordulni segítségért. Hóna-pokkal korábban kötelezettségetvállalt arra, hogy feleségül veszi

Mátyás özvegyét, de ez egyáltalánnem állt szándékában. A 33 éves

Beatrix tizennégy évnyi házasságalatt sem ajándékozta meg örökössel

Mátyást, akinek viszont született gyer-meke más asszonytól, következéskép-pen nem fért kétség ahhoz, hogy a ki-rályné meddő, ami egy cseh–magyardinasztiát alapítani szándékozó ural-kodó számára elfogadhatatlan hát-rányt jelentett. Mivel azonban a pénz-szűke miatt trónja is ingadozott, ésattól is tartani lehetett, hogy megcsa-latása esetén a házasságot sürgető Be-atrix másik trónigénylő oldalára áll,Ulászló számára nem volt más lehető-ség, mint a kényszerű házasság.

Tény és való: a király aligha volt büsz -ke mindarra, amit dinasztikus és ál-lamérdekből ekkor cselekedett. Ba-kócz Tamás győri püspök, Mátyás egy-kori titkára segítségével, aki hamarlegfőbb magyar bizalmasává vált, csap-dát állított a királynénak. Először istanúk – azaz néhány bizalmasa – előttkijelentette, hogy csak kényszerbőlveszi nőül a királynét. Majd október 4-én kíséretével felkereste a királyné ud-varát, ahol Bakócz, félrevonva a háza-sulandó feleket, tanúk nélkül összeadtaőket. Három olyan körülmény is előállt,amivel később érvénytelenné kívántákten ni a házasságot. Egyfelől Ulászló ti-tokban tartotta, hogy évekkel koráb-ban már távházasságot kötött Bran-denburgi Borbálával, s noha a frigynem valósult meg, azt nem érvénytele-nítették. Másfelől a király a szertartásalatt Bakócz egyik kérdésére szándéko-san rosszul válaszolt („akarom” helyett„igen”-nel). Végül az utolsó és legfonto-sabb tény az volt, hogy a királyi párnem hálta el a házasságot.

Ulászló különös gondot fordítottarra, hogy a trónharcok idején egy éj-szakát se töltsön el a királynéval. Ezt

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 19

II. Ulászló, „Dobzse László”74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

úgy sikerült kiviteleznie, hogy rögtöna kézfogó után arra kérte az asszonyt,saját biztonsága érdekében vonuljonvissza a rosszul felszerelt Budáról abiztonságosabb Esztergomba, és há-zasságukat még ne hozza nyilvános-ságra. Azt ígérte, hogy a harcok utánnyilvánosan is feleségül veszi. Mind-eközben a király Bakócz útján titok-ban felvette a kapcsolatot a milánóihercegi udvarral, hogy feleségül kérjea korábban Corvinnal eljegyzettSforza Bianka Máriát.

A házassági színjáték hatásosnakbizonyult. A királyné továbbra is a ki-rály rendelkezésére bocsátotta had-seregét, jelentős összeggel támo-gatta Ulászlót, adót vetett ki a bánya-városokra, és megsürgette a hatalmaalatt álló megyékben az adószedést.Ulászló jelentős részben e támogatás-nak köszönhette, hogy 1490 végén el-kerülte a bukást.

A HARCOK

A királynéval kötött házasság napjánMiksa római király óriási, mintegy 17ezer fős sereggel indult Bécsből a ma-gyar határ felé. Mialatt az országbanmég éppen csak kezdetét vette az adó-szedés és a háborúra való készülődés,gyors egymásutánban elfoglalt többVas és Zala megyei várat. Októbervégén már Veszprém előtt állt, aholhosszas tárgyalás után rávette a veszp-rémi püspököt, hogy adja át neki vá-rait, és csatlakozzon hozzá. Ulászló ki-rály Báthorit és Kinizsit rendelte Fe-hérvár védelmére, kezükre adva a ren-delkezésére álló csapatokat, ő magapedig Pozsonyba utazott, hogy a ki-rálynétól kapott pénz segítségévelmegegyezzen Mátyás zsoldosvezérei-vel. Báthoriék azonban, felmérve, hogynincs esélyük csatát vállalni Fehérvár-nál Miksa jóval erősebb serege ellen,visszavonultak a főváros védelmére,így november 17-én a római király egyrohammal elfoglalta a koronázóvárost.

Mivel ő is egyre nehezebben fizetteseregét, katonáinak szabad rablást en-gedélyezett. Zsoldosai nemcsak a pol-gárokat, hanem az egyházakat is kifosz-tották, ráadásul meggyalázták Mátyáskirály sírját. Mindez óriási felhábo -rodást keltett az országban, és fel erő -sítette a Miksával szembeni hangula-tot. Ennek ellenére a Habsburg fejede-lem megállíthatatlannak tűnt. Seregeita főváros ellen fordította, de katonáiútközben a zsoldhátralékok miatt lá-

zongani kezdtek. Ráadásul hírek érkez-tek arról, hogy a magyarok sikeresenmegerősítették Budát, Ulászló pedigtöbb ezer cseh veteránnal közeledik.Miksa ezért december elején úgy dön-

tött, hogy helyőrségeket hagyva az el-foglalt területeken, hadjáratát felfüg-geszti és kivonul az országból, hogy abirodalomban pénzt szerezzen a foly-tatáshoz.

Ulászló karácsonyra valóban megér-kezett Budára néhány ezer cseh kato-nával. Előtte három napot időzött Esz-tergomban, ahol immár órákat töltöttnégyszemközt Beatrix társaságában,de az esti órák előtt mindig visszavo-nult szállására. Rejtély, hogyan érte el,hogy a tapasztalt királyné ne fogjongyanút. Pedig Beatrix észrevette és ne-hezményezte, hogy „férjének” címzettleveleire „királynénak” címzett vála-szok érkeztek. Napokkal később Budánérte utol Ulászlót a várva várt hír, hogykövetei Magyaróváron 1491. április 25-ig tartó fegyverszünetet kötöttek Mik-sával. Ezért hadai nagy részével a télközepén Kassa alá indult, hogy felsza-badítsa a hónapok óta lengyel ostromalatt álló várost. Az állandó szél- és hó-viharban végrehajtott menetelés hatal-mas katonai teljesítmény volt. A királyfebruár 14-én ért Kassa falai alá, aholegyesülve Szapolyai István szepesi gróf4500 fős seregével, immár 16 ezres ha-

dával számottevő fölénybe került Já -nos Albert herceggel szemben, és ígykomolyabb összecsapás nélkül kény-szeríthette ki a békét. Magyar trónigé-nyének feladásáért cserébe fivére szi-léziai területeket és a lengyel, illetve amagyar trón megöröklésének halo-vány ígéretét kapta. Az ország közvé-leménye kezdte elhinni, hogy Ulászló-nak komoly esélye van trónja megszi-lárdítására.

A király a tavasz beköszöntével visz-szatért Budára, hogy megszervezze anémetek kezén lévő nyugati ország-rész visszafoglalását. Az egyedüli aka-dály ismét a pénzhiány volt: Mátyásóriási összeggel maradt adósa zsol-doskapitányainak, emiatt Ulászlóminden hadjárat előtt egyre nehe-zebb tárgyalásokra kényszerült velük.Végül júniusban megindult a németekelleni hadjárat. A fővezér Báthori Istvánlett, de a fehérvári ostromgyűrűhöz ha-marosan csatlakozott a király is. Min-tegy másfél hónap ostrom után a né -met helyőrség megadta magát, és a ki-rály július 29-én bevonulhatott Fehér-várra. A hírre országszerte öröm tüzeketgyújtottak. E pillanatban Ulász ló voltnyertes helyzetben Miksával szemben:hadai egy részét azonnal továbbküldteAusztriába, hogy visszaszerezze Má-tyás hódításainak az előző évben elve-szített részeit, főként Bécset.

Néhány nap múlva azonban ismétváltozott a helyzet: Ulászlót leterítettea mocsárláz, állítólag még halálhírét iskeltették. Ez azzal járt, hogy a békévelelégedetlen János Albert – bázisulhasználva az átmenetileg a kezén ha-gyott Sárost, Eperjest és Kisszebent –újra mozgolódni kezdett Északkelet-Magyarországon, miközben baljóshírek érkeztek a török határvidékrőlis. Ulászló környezete kénytelen volt afehérvári hadakat megosztani és min-den frontra katonákat átcsoportosí-tani. Ebből adódóan az Ausztria ellenihadjárat legfeljebb a magyar pozíciókmegerősödését hozhatta, látványos si-kereket nem. A nem éppen kedvezőhelyzetben ugyanakkor III. Frigyes csá-szár, Miksa apja béketárgyalásokat kez-deményezett Ulászlóval.

A POZSONYI BÉKE

ÉS AZ EPERJESI CSATA

A magyar, a cseh és a német követek1491 szeptemberében kezdték megtárgyalásaikat az osztrák–magyar ha-társzélen fekvő Pozsony városában. Az

20 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Corvin János (1473–1504)74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

első forduló a német fél – helyzethezmérten túlzó – követelései miatt nemjárt eredménnyel: a felek visszatértekmegbízóikhoz. A harcok ezt követőenismét fellángoltak: az ausztriai magyaroffenzíva elakadt, Miksa viszont egyrefenyegetőbben lépett fel néhány ma-gyar helyőrség ellen. Mindezt tetézte,hogy az Északkelet-Magyarország vé-delmére küldött Szapolyai Istvánnaknem volt elegendő hadereje, hogy meg -állítsa János Albertet. A királyi ud varezért úgy döntött, hogy elfogadja anémet békeajánlatot. Újabb pozsonyiforduló után, november 7-én születettmeg a híres pozsonyi béke, melyet ahazai történetírás hagyományosanrendkívül kedvezőtlenül ítél meg, lé-nyegében megalázónak tart.

Első ránézésre a főbb pontok való-ban hátrányosan érintették Ulászlót ésaz országot: a királynak le kellett mon-dania Mátyás osztrák hódításairól, elkellett fogadnia, hogy névlegesen Fri-gyes és Miksa is használhatja a magyarkirályi címet, valamint hadikárpótlás

címén jelentős összeg kifizetésére kö-telezte magát. Cserébe a két Habsburgelfogadta Ulászlót Magyarország két-ségbevonhatatlan, azaz ténylegesenuralkodó királyának, Miksa pedig kö-teles volt átadni a még mindig a kezénlévő magyarországi területeket. A szer-ződés – számos fontos részletkérdésmellett – kimondta, hogy ha Ulászlótörvényes örökös nélkül hal meg, a trónMiksát vagy leszármazottait illeti.

Ha azonban végiggondoljuk a meg-állapodást, könnyen arra a következte-tésre juthatunk, hogy ez – noha súlyoskompromisszumok árán – maga volta realitás. A Habsburgok sohasemmondtak volna le az örökös tartomá-nyok akár csak egy kis darabkájárólsem, ami azt jelenti, hogy az 1490–1491-ben végbemenő „csiki-csuki játék”éveken keresztül folytatódott volna, rá-adásul egy olyan területért, amely a há-borús helyzet miatt jövedelmet aligtermelt, ellenben a magyar kincstárszámára a fenntartási és zsoldköltsé-gek miatt megoldhatatlan terhet jelen-

tett. El kell fogadnunk, hogy Mátyásvalóban dicsőséges osztrák foglalásaikizárólag saját dinasztikus terveinekkeretei között voltak értelmezhetők,Magyarország nézőpontjából azonbancsak állandósították a háborús helyze-tet, és így még inkább sebezhetővétette az országot a török fronton. Ta -lán nem véletlen, hogy a pozsonyi ma-gyar tárgyalóküldöttség vezetője Ba-kócz Tamás mellett Báthori Istvánvajda volt, aki már Mátyás idején isarra biztatta urát, hogy a keresztényállamok helyett inkább a török felé for-dítsa fegyverét.

A pozsonyi béke nemcsak leraktaaz alapjait az ulászlói békekorszaknak,hanem már rövid távon is hasznot haj-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 21

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar MegyeiLevéltárában található oklevél, melyben CorvinJános elrendeli, hogy Debrecenben az elhagyottházakba költözŒ lakosok 6, az új házakat építŒk

12 évig legyenek mentesek bármiféle adó fizetése alól

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tott: a magyar hadvezetés néhányausztriai várból azonnal kivonta a hely-őrséget, és Északkelet-Magyarországrairányította azzal a cseh zsoldoshaddalegyütt, amelyet főkapitánya, a „Fekete”Haugvitz után ekkoriban kezdtek fe-kete seregnek nevezni. Szapolyai Ist-ván és Haugvitz egyesült csapatai1492. január 1-jén Eperjes melletttönkreverték János Albert lengyel se-regét, ami a trónharcok utolsó katonaieseménye volt.

Az 1492. február 2-ra kitűzött ésmárcius végéig tartó országgyűlésen arendek elé tárták a pozsonyi békeaddig titokban tartott cikkelyeit. Aszerződés nagy felháborodást keltett,különösen a nemesség körében, amiérthető is: Mátyás külhoni háborúihoza magyar rendek jelentősen hozzájá-rultak, egyebek mellett a hadiadótöbbszöri megajánlásával. Az uralkodóés környezete ennek ellenére keresztültudta vinni, hogy a főpapok, a bárókés az előkelők az ország nevében kiál-lítsák a béke betartásáról és a Habsbur-gok öröklési jogáról szóló hitleveleket.Végre újraindult a bíróságok munkája,kezdett visszatérni a rend a szokásoskerékvágásba.

A HUNYADI-HÁZ SORSA A

JAGELLÓ MAGYARORSZÁGON

Eljött az ideje, hogy a király végre tisz-tázza kapcsolatát a királynéval. Annyiígérgetés és halogatás után Ulászlómost már nagyobb kockázat nélkül ki-jelenthette, hogy meddősége miattnem hajlandó feleségül venni Beatrixot,korábban is csupán kényszerből csele-kedett. A királyné első haragjában köz-jegyző előtt sorolta fel mindazon kiadá-sait, amelyekkel hozzájárult Ulászlótrónra jutásának, hatalma meg szi lár -dításának és az ország védelménekköltségeihez, egyszersmind rögzítettekülönös házasságának fontosabb mo-mentumait is. Az általa elmondottakata jelen lévő főpapok és bárók egy részeis tanúsította, akik közül többekettalán szintén meglepetésként ért az arafinált mód, amellyel a király kiját-szotta a királynét.

A házasság ügyében aratott győze-lem még hosszú ideig nem volt teljes.Beatrix pert indított az Apostoli Szent-szék előtt, követelve, hogy Ulászló tel-jesítse házassági ígéretét. Az ügy a kö-vetkező évek egyik legnagyobb diplo-máciai küzdelmét hozta: Miksa római

Baluszterpillér a budai várbólJagelló címerrel (lent) és II. Ulászló királymonogramjával (jobbra)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

király mindenáron igyekezett megaka-dályozni a frigy felbontását, hiszenUlászló gyermektelen halála esetén őörökölte volna a magyar trónt. A királyés Beatrix között érthető okokból el-mérgesedett a viszony, ami oda veze-tett, hogy az 1490-es évek végén a ki-rály Beatrix birtokainak zömét lefog-laltatta. A szentszéki perbenUlászló sikere Miksa és az Aragó-niai-ház diplomáciai törekvéseimiatt korántsem volt magától ér-tetődő. Végül 1500-ban is csak azakkori európai nagyhatalmi hely-zetnek köszönhetően tudta el-érni a magyar diplomácia, hogya pápa érvénytelenítse Ulászlómindkét házasságát, ami meg-nyitotta az utat az idősödő ma-gyar–cseh király családalapításaelőtt. Beatrix visszaköltözött Ná-polyba, ahol 1508-ban fejezte becsalódásokkal teli életét.

Hasonlóképpen csalódásokkalvolt kikövezve az ifjú CorvinJános életútja is. Az új uralkodóés a herceg kapcsolata az elkövet-kező években hullámzó volt. A ki-rályi udvarban 1490 őszén iséltek a gyanúperrel, hogy a her-ceg nem marad hűséges Ulászló-hoz, mivel korábbi pártjánakszinte minden tagja, illetve vala-mennyi familiárisa átpárolt Mik-sához, és ő is azért késett el a kas-sai hadjáratból, mert a római ki-rály követeivel tárgyalt. 1491 nya-rán viszont már egyértelműenrészt vett Ulászló oldalán a néme-tek elleni harcban, neki volt kö-szönhető Zágráb visszafoglalása.

A hadjárat alatt és azt köve-tően Corvin nem mulasztotta elhangsúlyozni, hogy saját herceg-ségét, Szlavóniát szabadította fel.Ám hamar csalódnia kellett:ahogy az udvar megtagadta a fi-atal királyfitól a bosnyák koro-nát, ugyanúgy nem járult hozzáahhoz, hogy Corvin korlátozott uralko-dói jogokkal élhessen tartományában:a végrehajtó hatalommal rendelkezőbán valójában mindvégig királyi tiszt-ségviselő maradt. Mindazonáltal Cor-vin nemcsak birtokai, hanem hercegipresztízse miatt is messze kiemelke-dett a magyar arisztokrácia soraiból.Apjától már 1479-ben megkapta a lip-tói hercegséget, amely néhány felvi-déki váruradalom birtoklását jelen-tette. Kezén maradt a kis opavai (trop-paui) hercegség is Sziléziában, amelyet– jóllehet sohasem keresett fel szemé-

lyesen – „Isten kegyelméből” való ural-kodóként kormányozhatott, mígnem1501-ben Ulászló királlyal magyaror-szági uradalmakra cserélte.

A királyfi az interregnum alatt párt -ja szervezése, utána pedig a török ha -tár védelme miatt egyre inkább eladó-

sodott, az apja uralkodásaidején nem egészen törvényesen

elkobzott vagyonok korábbi gazdáipedig mind pert indítottak ellene.1493–1494 fordulóján Szapolyai Istvánnádor és a zágrábi püspök szabályosmagánháborút indított ellene. 1495-ben Corvin kénytelen volt lemondanihangzatos szlavón hercegi címéről (aboszniai királyságot sohasem kaptameg), cserébe a dal mát– horvát–szla-vón bánságért.

A királyi udvar az aktuális belpoliti-kai helyzetnek megfelelően hol őt, holellenfeleit támogatta, de a kincstár ál-landó deficitje miatt gyakran magára

hagyta a herceget a déli határ védel-mében. Corvin 1496-ban feleségül vet -te Frangepán Beatrix grófnőt, akinekapjával és további horvát főurakkalegyütt még ez évben összeesküvéstszőtt Ulászló ellen, de a magyar udvarcsírájában elfojtotta a szervezkedést.Emiatt 1498-ig a herceg gyakorlatilagkegyvesztett volt Budán. Ekkor kiegye-zett Ulászlóval, és élete tartamáraismét megkapta a bánságot. Éle te végefelé több győzelmet aratott a török fe-lett. Emelkedő népszerűségét arra

igyekezett felhasználni, hogy 1503–1504-ben megszerezze magá-nak a nádori tisztséget, azudvar azonban megakadá-lyozta eb ben. 1504 októberé-ben hunyt el 31 évesen. Féléven belül fiai, Kristóf és Má-tyás, néhány évvel későbbpedig leánya, Erzsébet is kö-vették a sírba, s ezzel kihalta Hunyadi-ház.

És miért tekinthető akét, harcokkal teli esztendő„sorsdöntőnek”? Természete-sen nem azért, mert Ulász ló

megválasztása miatt az ország„elindult a lejtőn”. Elsősorbanazért, mert hosszú időre szűkí-tette a királyi hatalom mozgás-terét. Mindenképpen érdemeshangsúlyozni, hogy Ulászló –részben éppen elődjének kö-szönhetően – már nem azzal ahatalmi bázissal rendelkezhetett,amellyel Mátyás élhetett. A kirá-lyi várak Corvin kezére kerültek,

miáltal a királyi birtokok eltörpül-tek nemcsak a herceg, hanem a

Mátyás által érthetetlen módonrendkívül gazdaggá tett Szapolyaiak

birtokvagyonához képest is. Az inter-regnum alatt ráadásul a királyi tanácsa királyi jövedelemforrások jelentősrészét zálog ba bocsátotta, hogy első-sorban Ausztria védelmére egyes or-szágnagyok katonákat fogadhassa-nak. Például a külkereskedelmi forga-lomból a királyt illető adókat beszedőharmincadhivatalok közül a felvidé-kiek mindegyike Szapolyai István ke-zére került. Jóllehet 1493-tól kezdő-dően, a konszolidációs években azuralkodó sok mindent visszaszerzettaz elveszett javak közül, a két sors-döntő esztendő a kincstár rendkívülieladósodását eredményezte.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 23

A szerző az MTA BTK TörténettudományiIntézet tudományos főmunkatársa