Amikor néhány évvel ezelõtt a strukturális erõ-szak áldozatainak lelkigondozását jelöltem megegy dolgozatom témájaként, ezt abban a hitbentettem, hogy elegendõ szakmai muníció áll ren-delkezésemre megírásához. Részint pasztorál-lélektani képzettségem, részben pedig ama tényalapján, hogy diplomadolgozatomat is az erõ-szak témájából írtam – tehát általános felké-szültségem és eddigi kutatásaim alapján –könnyen összeszedhetõnek és megragadható-nak gondoltam az anyagot.

Mi változott?Mindenekelõtt a körülöttem lévõ világ és ve-

le az érdeklõdésem, orientációm, helyzetem.Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy korábbi dol-gozataim írásakor találkoztam olyan problé-mákkal, amelyek tudatosan és tudattalanul ar-ra késztettek, hogy a modernitás problémáját,abban az Egyház szerepét és a modernitás em-beri gondolkodásra gyakorolt hatását továbbkutassam.

Ha a strukturális erõszak áldozatairól gondol-kodunk, nemcsak eme erõszakfajta mibenlététkell meghatároznunk, hanem azt is, kiket, melycsoportokat, rétegeket tekintünk áldozatoknak.Nyilvánvaló, hogy más megközelítést kíván az,ha valaki etnikai kisebbségiként él át hátrányo-kat egy idegen kultúrában, vagy ha politikai ori-entációja miatt érzi magát (jogosan/jogtalanul)áldozatnak. A sort lehet folytatni. A kényszerûmigráció miatt gyökereiket vesztettek, a tartó-san munkanélküliek, az ötven év felettiekmind-mind olyan rétegeket alkotnak a társadal-mon belül, amelyek tetten érhetõen strukturá-lis hátrányoktól szenvednek. Nem beszélve aromákról, a hajléktalanokról, a létminimum

alatt élõkrõl, vagy azokról, akik valamikor Kelet-Magyarországon vagy egy iparát vesztett egyko-ri szocialista városban – például Ózdon – tele-pedtek le. Ezeket a szempontokat figyelembevéve tanácsos lenne szûkíteni témánkat, egyet-len célcsoportra redukálva vizsgálódásunkat.

Idõközben azonban a fent jelzett okok miattérdeklõdésem nem egy célcsoport irányába vitt,tehát nem a szûkítés felé. A legújabb gazdaságivilágválság, a globális klímaváltozással kapcso-latos aggasztó híradások, a szûkebb és tágabbkörnyezetemben tapasztalható szellemi, intel-lektuális nyugtalanság arra késztetett, hogyvizsgálódásomat kitágítsam.

Mára már tagadhatatlan – és sokak által pub-likált – tény, hogy az oly sokáig istenítettmodernitás során kiépült gazdasági, technikai,politikai, kulturális, szellemi struktúrák erejü-ket veszítették. Nem jelentenek többé valódimegtartó, orientáló, közösségformáló erõt, sõtdeformálóan hatnak a benne élõkre, akár nyer-tesei, akár vesztesei a modernitás ethoszának.1

A modern európai tudományosság – benne afilozófiától a szerteágazó társadalom- és termé-szettudományokon keresztül egészen a teológi-áig – annak a kultúrának a része, amely a XX.század végére majdnem az egész világ kulturá-lis monopóliumát szerezte meg. Nyugodtanidesorolhatjuk az amerikai kulturális és tudo-mányos életet is, hiszen ennek európai gyökereivitathatatlanok.

Ez a kulturális hegemónia kétségtelen civili-zációs elõnyeivel együtt maga után vonta kultú-ránk kifáradásának következményeit is: óriásiembertömegek növekvõ intellektuális és spiri-tuális elidegenedettségét, talajvesztettségét.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

122EMBERTÁRS2011 / 2.

A strukturális erõszak

S Z A B Ó I L D I K Ó

122EMBERTÁRS2011 / 2.

Jelensége és „átírásának” lehetõségei

1 Merton, R. K.: Társadalomelmélet és társadalomstruktúra. Budapest, 2002, Osiris Kiadó, 338–451. Merton mélyenszántó– és késõbb még sokat idézett – elemzésében körüljárja, mivé deformálta az „amerikai álom” a veszteseit, de a nyerteseit is.

123EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

Már Heidegger jelezte, el kell jönnie egy olyankorszaknak, „melyben a lét másként küldi megmagát”,2 melyben – jó esetben – nem lerombo-lódnak a modernitás vívmányai, hanem másetikai, spirituális alapokra helyezõdnek.

Lassan hétmilliárdan élünk egy olyan világ-ban, ahol a legelképesztõbb technikai újdonsá-gokat dobják piacra napról napra, miközben avilág másik részén leírhatatlan szegénységbenélnek emberek. Ahol iszonyatos küzdelem fo-lyik a fejlesztésekért, beruházásokért, miközbenegyre többen látják, hogy a fejlõdésnek ez amértéke nem fenntartható és nem is kívánatos.Ahol önfeledten vagy némi lelkiismeret-furda-lással, de megvásároljuk a legújabb márkájú ko-csikat, miközben csupán átlagos olvasottság iselég hozzá, hogy tudjuk: a fosszilis alapú üzem-anyagok kitermelhetõ mennyisége véges, hasz-nálatuk pedig káros a környezetre. Ahol igyek-szünk tengerparton nyaralni, miközben szintenaponta halljuk, hogy a sarkok olvadnak, azóceánok vízszintje lassan emelkedik, állatfajoktûnnek el örökre, az óceánokban a szemétbõlszigetek képzõdnek. Ülünk egy idõzített bom-bán, és igyekszünk nem látni, nem érteni, értel-mezni, nem beszélni róla. „Mint Noé napjai-ban...” (Mt 24,37)?

Sokan elemezték már a modernitás kifulladá-sát, struktúráinak kikezdhetõségét, intézmé-nyeinek hitelvesztettségét, és természetesenpozitívumait is, amelyek mára megkerülhetet-lenül beépültek gondolkodásunkba, meghatá-rozva emberlétünket. Például az egyén szabad-

ságával, méltóságával, felelõsségével kapcsola-tos értékek politikai realitását az újkor terem-tette meg.3 Felhívták már a figyelmet azokra aveszélyekre, amelyek miatt bolygónkat gazdasá-gi, politikai és ökológiai katasztrófa fenyegeti.4

Ezekre az elemzésekre csak olyan esetekbenutalok, ahol témám megkívánja.

Az engem érdeklõ és egzisztenciálisan is fog-lalkoztató kérdés ez: Milyen üzenete van ma azEgyháznak szûkebb és tágabb környezete szá-mára? Az evangélium tanítását hogyan fogal-mazhatjuk meg úgy, hogy valóban „életnek be-széde” (Fil 2,15–16) legyen a kor terheit hordo-zók, a modernitás által formált struktúrák szá-mára, és olyan erõt adó „pogácsa”5 a most fel-növekvõ generációnak, amellyel megjárhatjákerõ feletti útjukat? A jövõ megoldandó felada-tait minden nappal növeljük, mivel fokozato-san feléljük a Föld víz-, levegõ- és energiakész-letét. Az utánunk jövõ generációk talán abból aszempontból is egyedülállók lesznek a történe-lemben, hogy nem támaszkodhatnak az elõt-tük járók magatartás-kultúrájára, megoldás-készleteire.

Avagy Kamarás Istvánhoz csatlakozva: a vég-játék vagy újrakezdés korszakában én is „innenbelülrõl [az Egyház keretein, struktúráin belül]vizsgálódva keresem a választ”,6 részint a kornagy, részint az Egyház aktuális kérdéseire –egyre inkább attól a meggyõzõdéstõl vezetve,hogy a két kérdés egybetartozik és összeér. AzEgyházon, melyet végig nagy kezdõbetûvelírok, minden keresztény egyházat értek, lénye-

123EMBERTÁRS2011 / 2.

2 Heidegger, M.: Az idõ fogalma, a német egyetem önmegnyilatkozása. A rektorátus 1933/34. Budapest, 1992, Kossuth Könyv-kiadó, 11. Heidegger a késõbbiekben megjegyzi, hogy a tudományt a rákövetkezõ teológiai világmagyarázat és az újkor ma-tematikai-technikai gondolkodása messze vitte eredeti, görög lényegétõl. Uo. 63–65. 3 Bár, mint Romano Guardini meg-jegyzi, mindezek az értékek magán a kijelentésen alapulnak, és Isten kegyelmének szabad közlésébõl fakadnak. Guardini vi-tatja, hogy létezik-e személy, személyiség az Istennel való kapcsolat nélkül. Meglátása szerint csak a személyes Istenben va-ló hit esetén beszélhetünk az emberrõl személyként. Minden más tulajdonság, például tisztelet, szabadság csak addig ma-rad fenn, amíg az Istennel való személyes viszony. Az Istennel való személyes kapcsolatba vetett hit elhalványulásával eltûn-nek mindezek az értékek és magatartásformák. Guardini, R.: Az újkor vége – A hatalom. Budapest, 1994, Vigilia Kiadó,78–83. 4 Kiindulópontként három tanulmány: Lukacs, J.: Egy nagy korszak végén. Budapest, 2005, Európa Könyvkiadó.Lukács ebben a mûvében az egész európai ismeretelméletet, a valóság megismerésérõl alkotott modern elképzeléseinket te-szi kérdésessé. László E.: Harmadik évezred – Veszélyek és esélyek. Budapest, 1998, Új Paradigma Kiadó. E könyv kérdésfel-tevéseit akkor is jogosnak tartom, ha késõbbi olvasmányaim alapján vitathatóvá vált számomra László Ervin világképe és tu-dományos alapossága. Brown, L. R.: A B 3.0 Terv – Mozgósítás a civilizáció megmentésére. http://www.earth-policy.org/images/uploads/book_files/pb3book.pdf. A The Ecologist, e kéthavonta megjelenõ brit folyóirat, amely nevével ellentétbennem partikuláris témákat feldolgozó ökológiai vagy környezet-gazdaságtani cikkeket közöl, hanem igyekszik a nemzeteketátfogó, illetve a helyi gazdasági folyamatokat is kritikailag elemezni – így méltatja Lester R. Brown írását: „... tömör, ám rop-pant sok információt tartalmazó összefoglalót ad arról, hogy melyek azok a kulcskérdések, amelyekkel a civilizációnak szem-be kell néznie, a környezet terhelése miatt. A mû értékes hozzájárulás a napjainkban zajló vitához.” 5 Utalás az 1Kir 19-re, ahol Isten maga táplálja titokzatos eszközökön keresztül a kimerült, depressziós és hosszú út elõtt álló prófétát. 6 Ka-marás I.: Kis magyar religiográfia. Pécs, 2004, Pro Pannonia, 6.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

124EMBERTÁRS2011 / 2.

gében a kereszténység/keresztyénség egészét.7

Tudatosan hivatkozom különbözõ felekezetihátterû keresztény gondolkodókra, anélkül,hogy mindenkor fontosnak tartanám felekezetijellegzetességeik hangsúlyozását. Ezt attól a fel-ismeréstõl vezettetve teszem, hogy szinte min-den felekezetben (és sok nem keresztény intel-lektuális útkeresõ között is) találhatók olyanemberek, akik ugyanazokra a kérdésekre keresika választ, mint én. Ezzel természetesen nem vi-tatom azt, hogy a világnézet és a felekezeti ho-vatartozás egyaránt meghatározhatják a feltettkérdéseket, és behatárolhatják a megtalálni véltválaszok tartalmát és irányultságát is.

A STRUKTURÁLIS ERÕSZAK MIBENLÉTE

Az erõszak tematizálása (mind biológiailag,mind szociológiailag és politikailag), a róla valótudományos igényû gondolkodás csak a XX.században kezdõdött el. Hannah Arendtnek kö-szönhetjük a hatalom (mint minden politikaiközösség közös ismérve) és az erõszak fogalmá-nak szétválasztását.8

A katolikus egyházon belül a Populorumprogressio, VI. Pál pápa szociális enciklikája in-dította el az erõszakról való teológiai gondolko-dás elmélyülését, noha maga az enciklika márbizonyos értelemben válasz a felszabadítási te-ológia felismeréseire, még ha sok szempontbólszemben áll is vele. Azért érdemes itt szót ejte-nünk a katolikus teológia fejlõdésérõl, mivel akatolikus egyház szembesült a legerõsebben aDél-Amerikában zajló politikai-gazdasági viszo-nyokkal; az ottani katolikus gondolkodók letteka felszabadítási teológia legjelentõsebb teoreti-kusai (Leonardo Boff brazil ferences szerzetes,Gustavo Gutiérrez perui pap). A katolikus taní-tóhivatal sokáig ellentmondásosan viszonyult afelszabadítási teológia elméleti és gyakorlati

megnyilvánulásaihoz. Politikailag nem szívesenkötõdtek volna baloldali erõkhöz (európai ta-pasztalataik miatt), viszont belátták, hogy Dél-Amerikában a katolicizmus jövõje attól függ, azegyház milyen válaszokat tud adni az elmara-dottság és a nyomor kérdéseire.

A strukturális erõszak fõ teoretikusa és magá-nak a kifejezésnek a megalkotója Johan Galtungnorvég szociológus, aki béke- és konfliktuskuta-tással foglalkozott. A béke fogalmának és kér-déskörének vizsgálata során szakított azzal aképzettel, hogy a béke „az erõszak [vagy a hábo-rú] hiánya”. Foglalkozott a béke kérdésének lel-ki-szellemi és vallási szempontjaival, valaminttársadalmi dimenzióival. Nem csak a béke mi-benlétének magyarázatát és ezáltal a béke fo-galmát tágította ki. Számára az erõszak sempusztán a direkt fizikai vagy verbális erõszakotjelenti. Széleskörûen értelmezte a „közvetlenerõszak” fogalmát, minden olyan tevékenységetidesorolva, amely „tudatos ártó szándékból”ered.9 Ez megnyilvánulhat nemzetek közöttiháborúkban, családi veszekedésekben vagy akárutcai atrocitásokban is. Mindegyikben fellelhe-tõ a szándékos és közvetlen jelleg. Óriási anya-gi, testi és lelki károk halmozódhatnak fel ilyen-kor, de ezek a károk nyilvánvalók és tudottak. Aháború – kicsiben és nagyban – akkor hagyalább, amikor a résztvevõk kifogynak erõforrása-ikból, és a még több erõszak pazarlásnak tûnik.Elõfordulhat, hogy kívülállók lépnek közbe, ésfegyverszünetet kezdeményeznek – legyen szónemzetek közötti vagy családon belüli vitáról.Ilyenkor azonban a béke építése éppen csak el-kezdõdött, a valódi béke megteremtéséig mégnagyon hosszú út vezet. Ezt a helyzetet Gal-tung szívesebben nevezi „erõszak után” állapot-nak, amely még nagyon ingatag, és könnyen vá-lik „erõszak elõttivé”.10 A második világháborúborzalmai után Galtung jogosan teszi fel a kér-dést: honnan származik az erõszak, mi a gyöke-

7 Természetesen itt is megszorításokkal kell élnem. Kamarás Istvánhoz csatlakozva: „Amikor a továbbiakban kereszténység-rõl beszélek, arra a vallásra gondolok, amelynek szükséges, de nem elégséges jegye az istenhit, a Tízparancsolat elfogadása,a másik ember elfogadása, a kiszámítható kilátástalanság ellenében élõ öröm és remény, specifikumai pedig a következõk: afeltámadás hite, a saját érdek háttérbe szorítása a másik javára, a rászorulók keresése és az értük való felelõsségvállalás, azIsten népének közösségéhez tartozás tudata, a világ autonómiájának elfogadása és a benne való részvétel kötelezettségénekelfogadása, valamint az a tudat, hogy az e világ nem minden, a túlvilág – amely ugyan jelen van az e világban – lényegesentöbbet kínál.” Kamarás I.: Kis magyar religiográfia, i. m. 17. 8 Gyáni G.: A látható és a láthatatlan erõszak. PannonhalmiSzemle, 2007/1., 39–48. 9 Mitter, W.: Békére és toleranciára nevelés. Új Pedagógiai Szemle, 1997/11., 86–95. 10 Galtung,J.: Violence, War, and Their Impact – On Visible and Invisible Effects of Violence. http://them.polylog.org/5/fgj-en.htm

125EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

re ? Azt a népszerû feltevést, hogy az erõszak ré-sze az emberi természetnek, Galtung visszauta-sítja.11 A képesség az erõszakra – a szerelem-re/szeretetre való képességhez hasonlóan – való-ban része az emberi természetnek, de a körül-ményektõl függ, milyen módon realizálódik. Azerõszak nem olyan, mint az evés vagy a szexua-litás, melyek szerte a világon alig különbözõmódon nyilvánulnak meg. Az eltérõ strukturálisés kulturális sémák adnak magyarázatot az erõ-szak változatosságára. A társadalomban fellel-hetõ strukturális és kulturális erõszak közvetlenerõszakot eredményezhet. Gondoljunk csak azúgynevezett médiaerõszak kimutatható hatásá-ra a gyermekek viselkedésében.

Ahogy a háborút kirobbantó konfliktus elsõ-sorban a kultúrákban és a struktúrákban van je-len, a békét is ezek segítségével lehet felépíte-ni a társadalomban és az emberi fejekben –mondja Galtung. Ahogyan az erõszaknak meg-van a maga kultúrája (hõsiesség, hazafiasság,férfiuralom stb.), egy társadalmi berendezke-dés is magában hordozhatja a következõ hábo-rú, egy véres konfliktus fenyegetését. A dikta-túrák, amelyek maguk is használják az erõszakminden fajtáját, szintén magukban hordozzákegy következõ (polgár)háború fenyegetését.Gondoljunk csak a Közel-Keleten 2011 elejénlezajlott eseményekre. Még akkor is, ha ko-runkban nehéz nem feltételezni az ilyen törté-nések gerjesztett jellegét, óriási társadalmi elé-gedetlenség húzódik meg az egyiptomi és a lí-biai események hátterében.

Galtung belátása, hogy az erõszak rendszeré-nek csak egy része látható, illetve tetten érhetõ.Ez a közvetlen erõszak. De az erõszak rendsze-rének létezik egy nagy és kevésbé vagy egyálta-lán nem tetten érhetõ eleme is. Galtung egyerõszakpiramisban ábrázolta elképzelését (lásda 150. oldalon).

A strukturális erõszakot – amelyet a szakiro-dalom Galtung erõszakpiramisát követve látha-tatlan erõszaknak is nevez – nem közvetlenül

gyakorolják az emberek.12 Ebben az esetbensemmilyen direkt testi vagy lelki erõszak nemmutatható ki, hosszú távú hatásai azonban ha-sonlók a közvetlen erõszakéihoz. A strukturáliserõszakot elszenvedõ ember tehetetlennek érzimagát, átéli, hogy tárgyként, ügyiratként keze-lik, megtapasztalja a feleslegesség, a kiszolgálta-tottság és a tehetetlenség érzését, ugyanakkornem tudja pontosan megnevezni, kinek vagyminek az áldozata.

A strukturális erõszak kifejezés egy nehezenbehatárolható fogalom körülírása. Struktúrán atörvények, normák, szabályok, konvenciók éshagyományok szerkezetét és rendszerét kell ér-tenünk. E rendszereknek az intézményes ésszervezett formája egyaránt megtalálható.

A strukturális vagy láthatatlan erõszak kifeje-zés használata ellenállást vált ki a különbözõ in-tézményekben, szervezetekben dolgozókból,mivel úgy érzik, a fogalom révén erõszakos tet-tekkel gyanúsítják õket. Éppen ezért gyakrankörülíródik a jelenség, és instrumentális hata-lommal való visszaélésnek vagy diszkrimináció-nak nevezik. Azonban e körülírások túl könnye-dén kezelik a jelenséget. Másrészt viszont jogosaz ellenvetés, hogy nem szabad minden struk-turális hátrányt strukturális erõszakként értel-meznünk. Strukturális hátrányok minden társa-dalomban tetten érhetõk, kérdés azonban, hogyaz adott társadalom jogrendszere hogy viszo-nyul hozzájuk.

A strukturális erõszak a társadalmi struktú-rák, a törvényhozás igazságtalanságában ismer-hetõ fel, amelyet egy megideologizált kulturá-lis, sok esetben vallási rendszer szentesít, és ez-által mintegy intézményesül az igazságtalanságés az erõszak. A strukturális erõszakot, mint ké-sõbb látni fogjuk, sok esetben a kor ethosza tá-masztja alá. Bár a strukturális erõszak eseténkevéssé mutatható ki a közvetlen felelõsség,sokszor megfigyelhetjük konkrét emberek ma-gatartásában, ahogy mint hivatalnokok ügyeketintéznek, ahogy a „kliensekkel”, ügyirataikkal

125EMBERTÁRS2011 / 2.

11 Ilyen például Konrad Lorenznek, a klasszikus összehasonlító magatartás-kutatás úttörõjének rendkívül népszerû magya-rázata. 1963-ban jelent meg Az agresszió címû bestsellere, amelyben annak a véleményének ad hangot, hogy az emberi vi-selkedés rendkívüli mértékben biológiai, genetikai elõírások által meghatározott. Lorenz az állatvilág jelenségeit gyakran al-kalmazta közvetlenül emberi viselkedési módokra. 12 Wörterbuch des Feministischen Theologie. 2. vollstandigüberarbeitete und grundlegende erweiterte Auflage. Gütersloh, 2002, Gütersloher Verlagshaus, 226–228.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

126EMBERTÁRS2011 / 2.

bánnak. Ilyen esetekben a hivatalt viselõ azono-sul a hivatal vélt, de legtöbbször valós és kimon-dott elvárásaival. Az ezekkel az intézményekkelvaló azonosulás (identifikálódás) lojalitást, füg-gõséget, kötelességtudatot, szankciókat és nye-reségrészesedést eredményez. Így tud fennma-radni egy struktúra és erõszakos hatása.13

A felszabadítási teológia gondolkodói min-den erõszakforma alapjának és társadalmigyökerének a strukturális erõszakot látják.14

A dolgok természetéhez tartozik, hogy astrukturális erõszak intézményes erõszakkal járegyütt. A struktúrák állandó, szisztematikusnyomását csak úgy lehet megõrizni, ha megha-tározzák a társadalom többségének minden-napjait, mintegy életkeretül szolgálva. A struk-turális erõszak szorosan illeszkedik a társadalomrendjébe, mindennapjainak szerkezetébe. Sõtlétének, mûködésének vannak vitathatatlanulpozitív oldalai is. Éppen ezért könnyû vele azo-nosulni, és az emberek többsége nem is érzéke-li az erõszakot. (Lásd például a bankautomatáklétét vagy a banki átutalás rendszerét. Aki nemrendelkezik bankszámlaszámmal, vagy nemtudja kezelni, vagy nem tud hozzáférni egybankautomatához, elesik bizonyos vásárlási le-hetõségektõl, kihullik a pénzforgalom márauralkodóvá vált rendszerébõl. Ugyanakkor vitat-hatatlan pozitívumai vannak a bankautomaták-nak vagy a bankkártyáknak. S az is igaz, hogy amára elterjedt fizetési és pályázati rendszer el-képzelhetetlen lenne nélkülük. Tagadhatatlan,hogy ez egy strukturális hátrány leírása, azon-ban olyan hátrányé, amely könnyen válhat azerõszak eszközévé a hatalom kezében.)

A STRUKTURÁLIS ERÕSZAK ÉS A NYELV

A kulturális erõszak (mint a strukturális erõ-szak része) hosszú távú hatásaira hívja fel a fi-gyelmet egy írásában Gyáni Gábor.15 Mivel anyelv és az erõszak összefüggésének témájátvizsgálja, ír a láthatatlan erõszak azon fajtájá-

ról, melynek során senki senkire nem emel ke-zet, csak épp a nyelvétõl, az anyanyelvétõlfosztanak meg egy társadalmi réteget; vagyamikor a politikai kultúra erõszakol ránk egybizonyos nyelvhasználatot. Napjainkhoz köze-lebb áll a tömegtájékoztatásból felénk áramlókulturális átprogramozás példája. Észre semvesszük, mennyire a média határozza meg,nemcsak azt, hogy mit együnk és vegyünk, mittartsunk szépnek, ízlésesnek, trendinek vagyelavultnak, hanem azt is, mit tartsunk igaznakvagy hamisnak.

Paul Ricoeur meglátása szerint a nyelv és azerõszak léte, egymásra hatásuk az emberre jel-lemzõ sajátosság.16 Õ nyelvészetileg – míg Gal-tung szociálpszichológiailag – jelzi az erõszakfogalmának összetettségét. A háború és a pusz-tító vihar képének párhuzamával mutatja meg,hogy az erõszak minden formájának lényege amásik feletti hatalom akarása, a szabadságától,önkifejezésétõl való megfosztás. Ugyanakkor anyelv és az erõszak önmaga ellentétpárja – állít-ja Ricoeur. Az õ gondolatai nyomán haladva astrukturális, láthatatlan erõszakot nyelv nélkülierõszaknak is tekinthetjük. „Az erõszak, amelybeszél, már olyan erõszak, amely önigazolásratörekszik...”17

Meglátása szerint a valódi ellentét a kohe-rens beszéd és az erõszak között van. A zsar-nokság esetében nyilvánvaló, hogy nyelve azerõszakbeszéd, légyen akár a tényleges erõsza-ké, vagy ideológiák végletekig való sulykolása averbális erõszak eszközének használatával. Ez anyelvi erõszak nem mindig felismerhetõ, sok-szor ölti magára a lelkesítõ szónoklatok, retori-kai fogások jelmezét. A zsarnokság esetében te-hát már nem nyelvhiányról beszélhetünk, ha-nem a józan beszéd hiányáról. A legtöbb zsar-nok a csábítás, meggyõzés, hízelgés eszközéveléri el célját. A forradalom is mozgósíthatja anyelvet, de a zsarnokság és a forradalom közöttminden politikai formációnak létezik a magadiskurzusra törekvõ nyelve. Az értelmes diskur-zus szóba áll, partnernek tekint, érteni akarja a

13 Uo. 14 Ellacuría, I.: Gewaltlose Friedenarbeit und befreiende Gewalt – Widerstandsrecht und Formen des Widerstandsin der Dritten (Latinamerika) und der Ersten Welt (Baskenland). Concilium, 1988. 25. Jg. 47. 15 Gyáni G.: A látható ésa láthatatlan erõszak, i. m. 16 Ricoeur, P.: Erõszak és nyelv. In: Szabó Márton (szerk.): Az ellenség neve. Budapest, 1998,Jószöveg Könyvek, 124–136. 17 Uo.

127EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

másikat. Elfogadja a lét sokszínûségét. Arccalfordul a másik arca felé.

Ricoeur gondolatai késõbb lesznek fontosakszámunkra, amikor azt vizsgáljuk, hogy az ige-hirdetés, az evangélium továbbadásának nyelvemilyen módon lehet eszköze a strukturális erõ-szak áldozatai lelkigondozásának. Hadd említ-sek meg itt annyit, hogy az antik levél szabálya-it ismerve Pál apostol leveleit is diskurzusra va-ló felhívásnak tekinthetjük,18 és külön tanul-mány tárgya lehetne annak bemutatása, hogyanlettek e levelek sok esetben az erõszak nyelvé-nek eszközévé.

KIK A STRUKTURÁLIS ERÕSZAK ÁLDOZATAI?

A mérleg egyik oldalán a strukturális erõszak ál-dozatai azok, akik valamilyen módon felesleges-sé lettek, mert nem felelnek meg a modern tár-sadalom elvárásainak. Például akik túl idõsek,és így az életkoruknak – és tapasztalatuknak –megfelelõ fizetés biztosítása nem kifizetõdõadott esetben a nyereségorientált multinacio-nális cégnek. Vagy akik túl fiatalok, és nem ren-delkezhetnek szakmai tapasztalattal, hogy vég-zettségüknek megfelelõ állást kapjanak. Akikolyan diplomát vagy doktorátust szereztek,amely nem piacképes, és emiatt termékeny éve-iket a mellõzöttségtõl frusztráltan töltik. Akikmár nem keresõképesek, és eltartásuk csak ki-adás az államháztartásban. Akiknek nincs vá-sárlóerejük, mert fizetésük ugyan van, de jöve-delmükbõl családjukat is eltartják, és a betevõnkívül másra már nem telik. Akik életkoruk vagylehetõségeik miatt nem képesek bekapcsolódniaz internet virtuális valóságába. Akik életkorukvagy leterheltségük miatt nem képesek tudásukgyors frissítésére, azaz nem naprakészek. Akikbetegnek születtek, akiknek nem megfelelõk agénjeik, akiket már „nem éri meg” életben tar-tani. A strukturális erõszak áldozata mindaz,

aki egyszer csak tényszerûen megtapasztalja,hogy felesleges a társadalom számára. És ez bár-melyikünkkel bármikor megtörténhet.

Ugyanakkor saját korunk, kultúránk és rövid-látásunk foglyaként mindnyájan olyan struktú-rák áldozatai vagyunk, amelyek hosszú távonmegfosztottá tesznek minket és gyermekeinket.Gondoljunk arra a fogyasztási kényszerre,amely meghatároz bennünket. Fogyasztásunkmennyiségével és minõségével már társadalmistátuszunkat is megjelenítjük. A kocsink már-kája lassan már mi magunk vagyunk.19 De e drá-ga áron megvásárolt önkifejezésért sokszor ko-moly árat fizetünk mentális egészségünkkel, el-sivárosodott emberi kapcsolatainkkal. Nem be-szélve arról a szüntelen fenyegetésrõl, hogy egygazdasági visszaesés vagy egy nagy ipari vállalatelvándorlása mennyire sebezhetõvé teszi vi-szonylagos jólétünket.

Végsõkig feszítve a kérdést maga a tudományis struktúrájának foglya és áldozata lehet. Van-nak, akik úgy látják, ha a jelenlegi módon fej-lõdnek modern civilizációnk egyes elemei, azlassan nyugtalanító szörnyeteggé válhat. A tu-dományos kutatás már nemcsak szellemi, intel-lektuális vállalkozás, hanem szervezeti, mûsza-ki és természetesen gazdasági kérdés is. Ha atermészettudományok fejlõdése pusztán pénzés haszon kérdése marad, és kivész belõle az eti-kai elem, e folyamat magában hordozza az ön-megsemmisítés lehetõségét.20

TÁRSADALMI STRUKTÚRÁK ÉS ETHOSZUK

Az emberek többsége mindig is struktúrák részeés sokszor áldozata volt. A rabszolga a rabszol-gatartás struktúrájáé, a jobbágy a feudalizmu-sé.21 Civilizációnk kifejlõdése elképzelhetetlenjól felépített társadalmi struktúrák nélkül, ésnyilván az is jól indokolható, hogy mikor hol ésmilyen társadalmi formáció alakult ki, szilár-

127EMBERTÁRS2011 / 2.

18 Schüssler Fiorenza, E.: „Gerechtfertigt von allen Kindern”. Kampf, Erinnerung und Vision. Concilium, 1990. 1., 10–22. 19 Hankiss E.: Proletár reneszánsz – Tanulmányok az európai civilizációról és a magyar társadalomról. Budapest, 1999, He-likon Kiadó, 35–36. 20 Cichomski, B.: A tudomány, a tudományos folyamatok és struktúrák elemzése. In: Morawsky, W.(szerk.): A szervezet – A struktúrák, a folyamatok és a szerveztek szociológiája. Budapest, 1979, Közgazdasági és Jogi Könyv-kiadó, 247–267. 21 Bár a rabszolgaságról kialakított esetleges sztereotip képünket jelentõsen felülírja Marie-FrançoiseBaslez tanulmánya. Pál és a rabszolgaság. Communio, 2009/3–4., 122–131.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

128EMBERTÁRS2011 / 2.

dult meg. Minden társadalom rendelkezett az-zal a szimbolikus univerzummal, amely ideoló-giai alapként legitimálta az adott helyzetet.22

Talán az sem egyedülálló a mai helyzetben,hogy a struktúrák áldozatai a legtöbbször vagysokáig nem kérdõjelezik meg a struktúrát meg-alapozó ideológiát. Ma a fejlõdés és fogyasztásethosza lehet ilyen, amely mint gondolkodásiparadigma azoknak a fejében is ott van, akik po-tenciálisan sem számítanak jelentõs fogyasztó-nak, vagy már kevésbé képesek a fejlõdésre. Mi-ért lehet ez így? Talán mert épp a hátránybanlévõk, a megélhetésükért küzdõk ritkábban kér-deznek rá létük alapjaira. Talán mert korunkbazárva ritkán láthatunk rá korunkra teljes valójá-ban. De egyrészt a mai ember sokkal bátrabbanmegkérdõjelez(het)i a struktúrát, amelynekfoglya, másrészt épp a modernitás eszméje szá-mos olyan ideát tett a mindennapok részévé,amelyeket az általunk ismert korábbi kultúrákés struktúrák nem ismertek. Nevezetesen: azemberek egyenlõségét, önrendelkezési jogát, azindividuum értékét és szabadságát.

A STRUKTÚRÁK HASZNA

Az emberi civilizáció és az azt hordozó minden-kori társadalmi valóság a maga törvényeivel ésszerkezetével értelmezhetõ úgy is, mint a koz-mosz megteremtése az embert elnyeléssel fe-nyegetõ káosz közepette.23

Jelenlegi társadalmainkat azonban épp civili-zációnk fejlõdésének (és fejlettségének) legle-nyûgözõbb szimbólumai, a többmilliós városokbetondzsungelében újfajta társadalmi káosz ki-teljesedése veszélyezteti, az átláthatatlan intéz-mény- és jogrendszer, valamint az emberi kap-csolatok összetettségének káosza.

A társadalom mint struktúra értelmezhetõúgy is, mint az ember erõszakos biológiai kész-tetéseinek megfékezésére való törekvések meg-

jelenítõdése. Ezt a merõben biológiai megköze-lítést már a szociológus Robert K. Merton is túl-haladottnak vélte.24 Õ az ember és a társadalomkapcsolatát a szükségletek és érdekek, az esz-mék és kulturális struktúrák bonyolult szövedé-keként látta. Az e struktúrában való elhelyezke-dés, ha tetszik, a társadalmi pozíciókért valóversengés nemcsak elõnyökkel kecsegtetett (ésjó esetben most is kecsegtet), hanem azok amegfelelõ státuszkötelezettségeket is magukután vonták.25

Azokban a társadalmakban azonban, ahol atársadalmilag helyeselt cél (eszme, ideológia, atársadalom adott korszakának ethosza) és azehhez szükséges kulturálisan megengedett ma-gatartások között nagy a hasadék, anómia lépfel. A fogalmat Émile Durkheim vezette be azöngyilkosságok társadalmi hátterét vizsgáló hí-res munkájában.26 Az anómia értékgyengülést,normanélküliséget jelent. Nagy gazdasági, tár-sadalmi és politikai változások hatására anómiajön létre a társadalomban. Durkheim úgy látja,hogy a premodern idõkben a társadalom tagjaiközött organikus szolidaritás élt, amely feltéte-lezte az azonos vallást, kultúrát, értékeket. Ezaz organikus szolidaritás természetesen csakegy adott körön belül volt érvényes, és az eztgyakorló társadalom vagy csoport kimondottankegyetlen is tudott lenni más kultúrák, csopor-tok, vallások megjelenítõivel szemben. A mo-dern idõkben a társadalmi munkamegosztásegyre kiterjedtebb volta kölcsönös függõségetteremtett az emberek között. Durkheim gon-dolatai nyomán továbbhaladva azonban úgytûnik, hogy posztmodern korunkban27 ez a szé-les körû munkamegosztás és egymásrautaltságmár nem érvényes. Már nincs szükség minden-kire a társadalom önfenntartásához. Ez magya-rázható lenne azzal a népesedési robbanással,amelynek néhány évtizede tanúi vagyunk – éppa civilizációs vívmányoknak köszönhetõen. De

22 Klaniczay G.: A civilizáció peremén – Kultúrtörténeti tanulmányok. Budapest, 1990, Magvetõ Kiadó, 121–127. Klaniczayitt és ezt követõen Karl Popper nyitott és zárt társadalmakról kialakított gondolatait, valamint Peter L. Berger és ThomasLuckmann fogalmait alkalmazza. 23 Hankiss E.: Félelmek és szimbólumok – Egy civilizációelmélet vázlata. Budapest, 2006,Osiris Kiadó, 39–51. 24 Merton, R. K.: Társadalomelmélet és társadalomstruktúra, i. m. 338–340. 25 Uo. 344. 26Durkheim, É.: Az öngyilkosságról. Budapest, 2000, Osiris Kiadó. 27 Ezen a helyen meg kell említenem Babarczy Eszterelemzését, aki kérdésessé tette, hogy a posztmodern értelmezhetõ-e társadalomtörténeti, valamint szellemtörténeti kategó-riaként, vagy csupán egy késõ modern kulturális életérzés és útkeresés megjelenítõjeként tartható számon. Babarczy E.: Si-ralmas posztmodern. Replika, 1998. június, 51–61.

129EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

a munkamegosztás hiányának és az egymásra-utaltság (látszólagos) megszûnésének jelensé-ge a legmarkánsabban azokban az európai tár-sadalmakban jelentkezik, amelyeknek fogy a la-kossága.

Annak kimondása, bevallása azonban, hogyvannak a társadalmi hasznosság szempontjábólfelesleges emberek, mélységesen ellenkezik zsi-dó-keresztény hagyományunk emberképével,demokratikus társadalmi berendezkedésünkkel,sõt valamennyi nyugati társadalom alkotmá-nyával is. Ezt a vállalhatatlan gondolatot,amelynek felszínre jövetele arra késztetne ben-nünket, hogy gondoljuk át civilizációnk alapjaités fejlõdési irányát, a tudattalanba számûztük,ám latens utakon felszínre tör. Lehetséges, hogya felelevenedõ etnikai konfliktusokban nem-csak a sérelmezett történelmi múlt, hanem ez aprobléma is ott feszül?!

Korunk különbözõ tudományterületek, vallá-sok és szellemi irányzatok között szintézisre tö-rekvõ gondolkodója Ken Wilber. Világképe be-mutatásához átvette Arthur Koestlertõl a„holon” kifejezést. Wilber a holonokat olyanvalóságokként értelmezi, amelyek önmagukbanis egészek, ugyanakkor egy másik egész részei.Szemléletében a valóság részegész holonokbóláll. Az õ elméletét felhasználva korunk válságátúgy is leírhatjuk, hogy a részegész holonok nemillenek bele a következõ részegész holonba.28

Más szavakkal az emberek egymásrautaltsága(látszólag) megszakadt. Ez azonban a teremtettvalóság visszahullását jelent(het)i a káoszba.

AMIKOR EGY STRUKTÚRA PUSZTÍTÓVÁ VÁLIK

Harvey Cox szellemes tanulmányában29 kimu-tatja a liberális piacgazdaságról szóló beszéd ésa teológiai nyelvezet párhuzamait. A zsidó-ke-resztény gondolkodásban Istent mindenható-nak, mindentudónak és mindenütt jelen lévõ-nek tekintjük. Ma sokan az állami szabályozás

nélküli piacgazdaságot olyan átfogó, egyetemesés üdvözítõ valóságnak tartják, amely megol-dást és végsõ értelmet kínál az emberiségnek.30

A piac „mindenhatóságára” akkor vetül fény,amikor megértjük, lényegében a társadalmi életegyetlen eleme sem tudja kivonni magát a ha-tása alól. A születés, a halál, a házasság, a vallás,a tanulás és a tanítás, azaz minden, aminek ré-gen szakrális jelentõsége volt, ma a piac uralmaés befolyása alá került, más kifejezéssel élve apiac strukturálja. A jelenkori gondolkodás lé-nyegileg isteni bölcsességet, mindentudást tu-lajdonít a piacnak. „Mindentudása” abban azígéretben is kifejezõdik, hogy az ember bármi-lyen vágyát ki tudja elégíteni (különösen azo-kat, amelyeket a reklám segítségével maga kel-tett fel önmagában, illetve keltettek fel benne).Mindenütt jelenvalósága pedig könnyen belát-ható: gondoljunk a kontinenseket behálózó áru-ház-, üzlet- és szállodaláncokra. Természetesenaz emberi történelem kezdete óta létezik piacmint a termények és áruk cseréjének, értékesí-tésének eszköze, de sosem vált az értékeknek ésa dolgoknak olyan mindent meghatározó köz-pontjává, azaz istenévé, mint ma. Azaz a piac-ból Piac lett. Ez a Piac azonban áruvá alakítja ateremtettséget, és nincs személyes viszonya azõt kiszolgáló emberrel. Nem vár elkötelezõdést,lemondást, a többi emberhez való alkalmazko-dást. Többek között ebben leplezõdik le hamisisten volta.

Vigyázat, kit választunk, fogadunk el iste-nünknek! Isteneink a maguk képére formálnakminket. Ha Piac istent választjuk, mi magunk iskönnyen személytelen áruvá válhatunk. Mivel aPiac nem személyes hatalom, nem egy adottszemélyként tudunk ellene fellépni. Még akkorsem, ha idõnként úgy tûnik, hogy egy-egy köz-gazdász vagy politikus megtestesíti Piac istengondolkodását. A társadalom bármely oldalánhelyezkedünk is el, a Piac személytelensége –ha imádóiul szegõdünk – megfoszt minket sze-mélyiségünktõl.31 Ugyanakkor figyelnünk kell

129EMBERTÁRS2011 / 2.

28 Wilber, K.: A Mûködõ Szellem rövid története. Budapest, 2009, Ursus Libris, 35–40. 29 Cox, H.: Piacisten – Élet az újvallási törvények idején. Kovász, 1999. tél, 221–230. 30 Ennek az eszmének az alátámasztásakor általában Adam Smithreszoktak hivatkozni, pedig õ korántsem a piac korlátlan uralmát hirdette. Szerinte a piac csak akkor teremthet közjót, ha aza (közösség által legitimált) morál alapján áll. Megfelelõ mûködéséhez megfelelõ szellemi-erkölcsi feltételekre van szüksé-ge. Safranski, R.: Mennyi globalizációt bír el az ember? Budapest, 2004, Európa Könyvkiadó, 20–21. 31 Hadd utaljak ismétRomano Guardinira: Az újkor vége – A hatalom, i. m. 78–83.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

130EMBERTÁRS2011 / 2.

arra is, hogy Piac isten tagadása önmagábannem tesz minket személyiségekké. A Piac általelembertelenített struktúrák gyógyulása meglá-tásom szerint akkor történhet meg, ha a szemé-lyiség igénye kezd diktálni a piacnak. Ehhezazonban újra (keresztény terminológiával újjá)kell születnie a személyiségnek, az egyéni való-ságban és a társadalmi közgondolkodásban egy-aránt, azaz újra meg kell határozni, mitõl is leszEmber az ember.

A BETEG STRUKTÚRA MEGBETEGÍT

Bár könyvében Robert K. Merton a XX. századeleji-közepi társadalom mûködésének és a devi-áns viselkedés megjelenésének összefüggéseitvizsgálja, megállapításai átültethetõk az álta-lunk vizsgált kérdésre, nevezetesen a strukturá-lis erõszak jellegzetességeinek felderítéséhez ishasznosak. Felmerülhet a kérdés, vajon mennyi-re korszerû a Durkheim nyomán haladó Mertonanómiaelmélete, és mennyire határozza megmég korunk tudományos dialógusait. Feathet-stone és Deflem utánajártak, hogy a különbözõszociológiai írásokban milyen gyakorisággal hi-vatkoztak Mertonra és az anómiára.32 Kutatá-sukból kiderült, hogy 1991-tõl 2000-ig jelentõsmódon megnõtt e hivatkozások száma. Ez isjelzi, hogy az anómiaelmélet alkalmasnak tûnikkorunk társadalmi jelenségeinek elemzésére,alátámasztva azt a felismerést, hogy jelen kul-túránk az anómia tünetét mutatja.

Egy adott társadalomban az általa meghatá-rozott kulturális célok elérésének eszközeit in-tézményes normák szabályozzák. Azaz a társa-dalom szabályozza, mire törekedjenek az embe-rek, milyen célok, eszmények határozzák megmindennapjaikat, de azt is, hogy e célokat mi-lyen módon érjék, érhessék el. Mai európai tár-sadalmaink ethoszához tartozik, hogy mindenember egyenlõ, és hogy kitartással és szorga-lommal minden elérhetõ. Ez az „amerikaiálom”, amely a XIX. század aranylázában fo-gant, és a XX. század tömegkultúrájának részelett, nem kis részben a hollywoodi filmek hatá-

sára. Ennek eredményeként terjedt el az a lé-nyegileg ki nem mondott szemlélet, hogy ha azember mégis kihullik a rostán, az csupán sze-mélyes fogyatékosságai miatt történhet meg.„A kudarc által kiváltott agressziót tehát befelé,nem pedig kifelé kell irányítani, az embernekönmagát, nem pedig a társadalmi struktúrátkell célba vennie, hiszen az utóbbi szabad ésegyenlõ lehetõséget biztosít mindenkinek.”33

Ez a társadalmi axióma nem engedi látni, szóvátenni a társadalom struktúrájának hibáit, azegyént teszi felelõssé azért, aminek gyökerenem benne, hanem rajta kívül található, és hoz-zájárul a társadalom hatalmi struktúráinakmegtartásához.34

Mindazokkal szemben, akik feleslegessé vál-tak, a kultúra, a társadalom uralkodó ethosza tel-jesíthetetlen követelményt támaszt. Egyfelõl fel-szólítja õket, hogy mondjanak igent a társadalomuralkodó eszméjére, azaz hódoljanak a pénz, apiac, a siker és a haladás eszméjének, másfelõl ki-veszi kezükbõl az eszközöket mindennek a meg-valósításához.35

Ebben a helyzetben, amikor a társadalomstruktúrái lehetõvé és láthatóvá teszik az egyé-ni érdem és a társadalmi jutalom közötti nagyeltéréseket, relativizálódik az egyén, a tisztes-ség, a szorgalom, az emberi helytállás és méltó-ság értéke. Ugyanakkor felerõsödik a szerencse,a véletlen, a vaksorsban való babonás bizalom.36

Részint ezzel magyarázható korunkban azezotéria és az okkultizmus különbözõ irányza-tai felé való nyitás – bár a jelenség magyaráza-tának ez természetesen csak az egyik lehetségesszempontja.

A LÁTHATATLANNÁ VÁLT ELLENSÉG,ÉS AHOGYAN FELVEHETJÜK ELLENE A HARCOT

A legutóbbi idõkig érvényes volt az a tétel, hogyakik megszegik a társadalmi normákat, ennektudatában vannak.37 A normaszegõ tudta, hogyátlép egy határt, amelyet a társadalom többségeelismer, éppen ezért igyekezett valamilyen mó-

32 Featherstone, R. – Deflem, M.: Anomie and strain: context and consequences of Merton’s two theories. SociologicalInquiry (2003) 73, 471–489. http://www.cas.sc.edu/socy/faculty/deflem/zamoniestrain.html 33 Merton, R. K.: Társadalom-elmélet és társadalomstruktúra, i. m. 350. 34 Uo. 353. 35 Uo. 365. 36 Uo. 368–371. 37 Uo. 346.

131EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

don csökkenteni tettének súlyát. Ma már nincsszükség erre. A sikeresség mindent felülmúlóeszméjének egyik találó mondása: „A pénzneknincs szaga.” Azaz a siker önmagában legitimál,és a társadalom hallgatólagosan elfogadja, hogyhomályosak maradjanak a sikerhez vezetõ úteszközei.

Mint láttuk, a strukturális erõszak egyik fõ is-mérve, hogy az erõszaktevõ láthatatlan marad.Mert nem az engem elbocsátó fõnök felelõs agazdasági visszaesésért. – Mert akkor sem lehe-tek biztos abban, hogy elkerüljük a klímaka-tasztrófát, ha drága áron napkollektorokat sze-reltetek a házamra, szelektíven gyûjtöm a hulla-dékot, és ellenállok a fogyasztási kényszernek. –Mert akkor sem tudom kikerülni a kulturáliserõszak hatásait, ha tudatosan rendet teremtekés tartok az értékek világában. (Legfeljebb egymásik típusú kulturális érték melletti elkötele-zõdésem öntudatával fogom élni az életemet.)

Emberi igazságérzetünk azonban minden-áron felelõsöket keres. S talán épp ez az össze-esküvés-elméletek virágzásának egyik magya-rázata. Ha nem találom a látható ellenséget,akkor azért láthatatlan, mert az akar lenni.Mert titokban akar manipulálni, hatni, meg-határozni.

Nehezebb bevallani, hogy valahol együtt elté-vedtünk, és együtt kellene megfordulnunk. Azóceánjáró tankhajóknak tizenhat kilométereskört kell megtenniük, hogy meg tudjanak for-dulni. Kultúránknak, szokásainknak, vélekedé-seinknek óriási a tehetetlenségi nyomatékuk.Félõ, hogy csak egy tényleges külsõ katasztrófaképes megváltoztatni beállítottságainkat, s arrakényszeríteni bennünket, hogy megtaláljuk egyanyagiakban lényegesen szerényebb, de szelle-miekben, lelkiekben, kapcsolatokban gazda-gabb mindennapi élet elméletét és gyakorlatát.Ha ez így van, Noéhoz hasonlóan ideje elkezde-nünk bárkát építeni,38 vagy az is lehetséges, ésdolgozatommal – sokakhoz kapcsolódóan – ezt

kívánom megcélozni, hogy elégséges lenne, ésaz elõzõekben felvázolt célt szolgálná, ha a két-ezer év óta létezõ Bárkának, az Egyháznak amentõfunkcióját fedeznénk fel vagy fogalmaz-nánk újra.

A világ kormányai nyilván rendelkeznek gaz-dasági, katonai, ökológiai stratégiával egy újözönvíz, azaz egy helyi vagy globális katasztrófaesetére, légyen az gazdasági-ökológiai vagyüzemanyagválság, esetleg globális politikai ösz-szeomlás. E stratégiák több szinten, sokféle ér-deket figyelembe véve készülhettek el. Az Egy-háznak azonban nem túlélési stratégiája kell le-gyen, hanem megtartó, éltetõ üzenete.

Minden intellektuálisan komolyan vehetõgondolkodó tudja, hogy korunk a változás, azösszeomlás kora. Nem élhetünk tovább úgy,ahogy eddig, de legfõképpen nem gondolkod-hatunk úgy, mint eddig.

Minden szemléletváltás komoly pszichés ter-het jelent. Komoly gyászmunkát igényel. Tudo-másul venni, hogy a dolgok nem folytathatók aszokott módon, és felkészülni arra, hogy továbblehet és kell élni az életet, de nem úgy, ahogyeddig, ez része a gyászmunkának.39 Civilizáci-ónk, kultúránk, környezetünk haldoklik. Tagad-hatjuk ezt, de hozzá is kezdhetünk a gyászmun-kához; a múlt átértelmezéséhez és értékeinkszámbavételéhez. Annak felméréséhez, mi az,amit itt kell hagynunk, s mit menthetünk át akövetkezõ generációnak. Az Egyház lehet(ne) ekorszak gyászterepeutája, és éppen önazonossá-gából és üzenetébõl adódóan a jövõ, a feltáma-dás üzenetének hirdetõje. Még akkor is, ha ezta fajta feltámadást csak a következõ generációkérhetik meg.

AZ EGYHÁZ MINT STRUKTÚRA

Sokféle módon tekinthetünk az Egyházra. Te-kinthetünk úgy, hogy lényege szerint kívül áll evilágon és e világ folyamatain, berendezkedése-

131EMBERTÁRS2011 / 2.

38 „Túlélés és küldetés” – Garay András elõadása. http://www.bokorportal.hu/eloadasok/kvt2008_garay_ea.doc 39 IttVerena Kast gyászfelfogását használom. Lásd Kast, V.: Búcsú az áldozatszereptõl. Budapest, 2004, Európa Könyvkiadó. Kastnemcsak a szó szerinti értelemben vett halálnál tartja szükségesnek a gyászmunkát, hanem kapcsolatok, addigi életformákmegszûnésénél is. Ezen az alapon terjesztettem ki a gyászmunka fogalmát a kulturális paradigmaváltásokra is. Meggyõzõ-désem, hogy Augustinus a Római Birodalom hanyatlásának korában ezt a lelkigondozói munkát végezte el az Egyházban. Agörög filozófia és a római jog megannyi értékét mentette át a keresztény hit megfogalmazásaiba, leírásába. Ezzel kellõ in-tellektuális muníciót hagyott örökül a következõ évszázadoknak.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

132EMBERTÁRS2011 / 2.

in. Szélsõséges esetben ebbõl az következik,hogy sem dogmatikájában, sem struktúrájábannincs szüksége a változtatásra. E látásmód fo-lyományaként például a római katolikus egyház-ban vannak, akik úgy látják, hogy egyenesen a II.vatikáni zsinatnak köszönhetõ a vallás leértéke-lõdése az 1970-es, 80-as évek Európájában.40

Tekinthetünk úgy is az Egyházra – és szá-momra ez az elfogadhatóbb perspektíva –, hogyaz örök evangélium hirdetésére hivatott, demindig az ideigvalóság kulturális keretei között.A felvilágosodás elõtti korban az Egyház képesvolt olyan kozmogóniát közvetíteni a társada-lom számára, amely saját központi pozíciójáhozképest jelölte ki a tudománynak, a hatalomnak,a társadalmi berendezkedésnek, az emberi életmindennapjainak és ünnepeinek a helyét. A fel-világosodás korától azonban más központ – atudomány – vette át ezt a helyet. A vallás általbiztosított centrum felbomlott, más egységesí-tõ elv azonban nem született, legfeljebb az új-kori tudományosság igénye hatott a különbözõlétterületekre.41

Peter L. Berger vallásszociológus szerint amodernitással, illetve a posztmodern realitássaltalálkozva három út áll az Egyház elõtt.

Az elsõ a dedukció. Ez az ellenállás útja, mely-nek során az Egyház lényegében védi és próbál-ja lezárni magát, hitvallását és tagjait az õketkörülvevõ szociális valóság elõl. Ghislain Lafontszerint ezt tette a katolikus teológia a trientizsinat (1545–1563) utáni korszakban, és ezértnem tudott hatékonyan védekezni a moder-nitás támadásai ellen.42 E megoldásnak a pro-testáns teológiában a legkiemelkedõbb XX. szá-zadi alakja Karl Barth volt, aki az új ortodoxiamegalkotójaként ezt az utat járta.

A másik lehetõség a redukció. Ekkor az egyházmegpróbál odafigyelni a modern ember tudat-világára és a társadalmi változásokra, és bizo-nyos vonatkozásokban ezekhez szabja (néhacsonkítja) magát. Ennek az irányzatnak kiemel-kedõ alakja Rudolf Bultmann. A katolikus teoló-

giában sok tekintetben ezt az utat járta Teilhardde Chardin.

A harmadik útnak Berger az induktív utattartja. Minden vallás mûködésének alapja a ta-pasztalat. Berger a személyes tapasztalatot és atradíció által továbbadott tapasztalatot helyeziegymás mellé. Azaz ekkor sem a hitvallásossá-gon van a hangsúly, a hitvallás inkább csak to-vábbadja és értelmezni segíti a tapasztalatot. Atapasztalatnak itt vallási bizonyító ereje lesz.Meglátása szerint a vallási szubjektumnak és avallási történetiségnek azonos a gyökere. Bergerszerint ennek az útnak a legnagyobb alakja aXVIII–XIX. században élt Friedrich Schleier-macher. A katolikus teológiában talán KarlRahnert lehetne megnevezni e szemlélet kap-csán. Természetesen az indukció útja is torkol-hat ortodoxiába, ahogy azt több evangéliumimozgalom példája mutatja.43

A kérdés azonban nemcsak az Egyházat körül-vevõ szociológiai valóság felõl tehetõ fel, hanemaz Egyházba szocializálódott vagy abban az örökigazság zálogát megtalált egyének felõl is. A be-zárkózás, a dedukció útja olyan stabilitást és biz-tonságot ad az egyénnek, amelyet nehezen vagyegyáltalán nem képes feladni. Igaz, hogy ezért abiztonságért a legtöbb esetben személyiségemegmerevedésével, individualizációja megreke-désével fizet. Ugyanakkor a pasztoráció komolykérdése, hogy elbírja-e az emberi psziché – mi-lyen esetben és mennyire – a strukturális és dog-matikai bizonytalanságokból fakadó ontológiaibizonytalanság érzetét. Nem beszélve arról a ve-szélyrõl, hogy ezzel nemcsak a transzcendenciá-ra, hanem az immanenciára vonatkozó ismere-tek is relativizálódhatnak, hacsak nem emeljükújra teológiai rangra az ember önmagáért, kör-nyezetéért és a világért hordozott felelõsségénekethoszát.44 Kényes az egyensúly, amely istenke-resésünk és istenismeretünk nyitottsága, illetvea hit (és hûség) megtartása és megtartó ereje kö-zött feszül. Talán errõl is beszél a kiábrázolás ti-lalma. „Én, az Úr vagyok a te Istened... Ne csi-

40 Zulehner, P. M.: Igen a vallásra – nem az egyházra? Az egyház a holnap multikulturális társadalmában. In Kock, M.(szerk.): Az egyház a 21. században – sokszínû jövõ. Budapest, 2004, Kálvin Kiadó, 15. 41 Varga K.: Beszélhetünk-e a spi-ritualitás evolúciójáról a globalizációban? Társadalomkutatás, 2006/3., 314–315. 42 Lafont, G.: A katolikus egyház teoló-giatörténete. Budapest, 1998, Atlantisz Kiadó. 43 Kocsev M.: Ezredvégi színek – Impulzusok a holland gyakorlati teológiá-ból. Budapest, 2006, KRE HTK Doktori Iskola – L’Harmattan Kiadó, 95–96. 44 Dupuis, J.: A kereszténység megújulása avallásközi párbeszédben. Mérleg, 2004/4.

133EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

nálj magadnak semmiféle istenszobrot...”(2Móz 20,2–4).

Amikor a harmadik utat tartom ma az Egy-ház és megjelenítõi számára járhatónak, akkorazt kívánom, hogy az emberi tapasztalat és a te-ológiai hagyomány folyamatos és konstruktívpárbeszédben legyenek. Azt is hangsúlyozni kí-vánom ugyanakkor, hogy ezen az emberi tapasz-talaton nem egyéni tapasztalatot értek. Azegyén tapasztalatai – legyenek bármennyirefelemelõk vagy fájdalmasak is, önmagukbannem rendelkeznek revelációval. Nem az egyéntapasztalata, hanem a kor szituációja (a kor ki-hívásaiból adódó kortárs tapasztalat) az, amely-re az Egyháznak válaszolnia kell,45 miközbentermészetesen szolidárisnak kell lennie azegyén tapasztalatai iránt.

AZ EVANGÉLIUM MINT LEHETÕSÉG A ROSSZUL MÛKÖDÕ STRUKTÚRÁKÁTÍRÁSÁRA

Az evangélium európai elterjedésekor újrafogal-mazta, majd újraírta a kor struktúráit. Építke-zett a zsidó hagyomány, a görög filozófia, a ró-mai jog és közigazgatás megannyi értékébõl, demegtermékenyítõen meghaladta õket. Azzal,hogy a korai kereszténység nem igazodott az ak-kori világ érvényes normáihoz (épp a struktúrá-ból adódó normáihoz), ezzel a Római Biroda-lom, a Pax Romana rendjén belül normatöréstkövetett el. De éppen e normatörés által tudottkomoly kulturális értékeket is átmenteni a biro-dalom szétesése utáni századokba.46

Pál a maga teológiájában és az általa alapítottgyülekezetek a maguk hétköznapi életének eti-kájában lényegileg tiltakoztak a fennálló rendellen, azáltal, hogy újrafogalmazták a rabszolga-tartó és rabszolga, férj és feleség, római és po-gány ember viszonyát. Pál nem jogi, hanemantropológiai szinten gondolta újra a társadal-mi viszonyok mibenlétét. Arra a kérdésre kere-

sett és fogalmazott meg új választ, hogy kicso-da az ember, és hogyan kell viszonyulnia a má-sik emberhez. A Krisztusban való egység gondo-lata Pál teológiájában felülír minden társadalmiviszonyrendszert.47 Ezzel Pál a változás gondo-latát vezette be egy olyan világba, amely inkábbegy idealizált aranykorba való visszatérés gon-dolatát tartotta követendõnek.48

Felvethetõ azonban a kérdés: hogyan érte elPál ezt a társadalmi méretû változást? Nem voltpolitikai programja, közösségeket evangelizált,és egyéneket lelkigondozott. Az, amit hirdetett,a Krisztusról szóló evangélium rendelkezett ez-zel a társadalomformáló erõvel. Ugyanakkor azis igaz, hogy ez az üzenet nem fordult el a tár-sadalmi valóságtól, hanem benne élve formálta.Bármennyire is tiszteletre- és figyelemreméltóelveket vallottak a korabeli esszénus vagy zsidó-keresztény közösségek, magukba fordulásuk mi-att – és vitathatatlanul a történelmi változásokkövetkeztében is – lassan erejüket vesztették éselenyésztek. A Pál által hirdetett evangélium ésaz általa alapított gyülekezetek azonban nem. Amegmaradás titka talán éppen abban található,hogy az elõbbiektõl eltérõen – önazonosságukatnem feladva – szóba álltak koruk társadalmi éstörténelmi realitásával. Meglátásom szerint ahelyes út ma is ez.

Külön kérdést vet fel azonban az a tény, hogya keresztény vallásosság és valamely keresztényegyházhoz tartozás szükségessége többé nemrésze a személyes szocializációnak. Ennek ter-mészetesen megvannak a komoly hátrányai azegyénre és nehézségei az evangéliumot hirdetõEgyházra nézve. Az „igazság nagyvonalú ajánla-ta” (Manfred Koch) azonban minden nemze-déknek, mindenfajta szocializációjú embernekszól. Minden generációnak újra kell hirdetni azevangéliumot, mindig más feltételek között, fo-lyamatosan változó nyelvezettel.49

Bár Peter L. Berger szerint minden társadalmivalóság folyamatosan fenyegetett konstrukció,

133EMBERTÁRS2011 / 2.

45 Tillich, P.: Rendszeres teológia. Budapest, 2000, Osiris Kiadó, 24. 46 Vályi Nagy E.: Etikánk ma: érték- és normarend-szerünk. Confessio, 2010/3., 6–7. Vályi Nagy Ervin e rövid tanulmányában igen figyelemreméltóan teszi vizsgálat tárgyává anorma és érték fogalmának különbözõségét. Anélkül, hogy konklúzióiban a szituációetika oldalára állna, erre a következte-tésre jut: „A mi etikánk nem egy morálkódex birtoklásában áll, sokkal inkább az erkölcsi alannyá válásban, a hit okos maga-tartása, praxisa során.” 47 Schüssler Fiorenza, E.: „Gerechtfertigt von allen Kindern”, i. m. 10–22. 48 Baslez, M.-F.: Pálés a rabszolgaság, i. m. 130. 49 Zulehner, P. M.: Igen a vallásra – nem az egyházra?, i. m. 11.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

134EMBERTÁRS2011 / 2.

ma sokan látják úgy, hogy elérkeztünk az embe-riség talán legválságosabb korszakához. Az em-ber, a „homo religiosus” (Mircea Eliade) nemsokáig tud valódi spiritualitás nélkül élni. Más-ként fogalmazva az ember az egyetlen ön-transzcendenciára képes lény, azaz aki képesönmagán, ösztönein túlra tekinteni, s egy ön-magán kívül lévõ valóságban keresni léte értel-mét.50 Hiába növekszik napról napra a hozzá el-jutó információk mennyisége, egy egységes, át-fogó világkép hiányában egyre nehezebben hozdöntést még alapvetõ kérdésekben is.51

AZ ISTENTISZTELET – SEGÍTSÉG A MAI EMBERNEK?

Kamarás István Thomas Luckmannra utalvamegállapítja, hogy a modernitásban megkopottaz intézményesült vallások életorientáló szere-pe, mivel az intézményesült vallás a magastrukturális és dogmatikai felépítése miatt nemtud olyan rugalmasan reagálni az egyre gyorsab-ban változó világra, mint a világnézet. A vallásmár nem feltétlenül fedi le az egyén világma-gyarázatát, sokkal inkább visszaszorult a ma-gánélet és az önkifejezés területeire.52

Ugyanakkor a vallás ellentmondásosságai kö-zé tartozik, hogy annál veszélyesebb, minél ke-vésbé tûnik társadalmilag hasznosnak. Ettõl afelismeréstõl vezérelve voltak vallásellenesek azújkori totalitárius rendszerek. És éppen egysé-ges világmagyarázatuk miatt rendelkeztek még-is vallási karakterrel.53

Mivel a vallás abszolút módon Isten uralmaalá helyezi az embert, ezzel kimondatlanul ki-vonja mindenféle struktúrától való függõségé-bõl, így az ember pénztárcájára, idejére és gon-dolkodására totalitárius módon igényt tartómodern (posztmodern?) diktatúrák fennható-sága, például a fogyasztás, a mindig új szükség-letének eszméje alól is. 54

A közoktatás általánossá válása elõtt az ige-hirdetés az ismeretátadás eszköze is volt. Újmódon és új módszerekkel, de vissza kellene ad-nunk ezt a funkcióját.55 Talán úgy, hogy szét-szabdalt világunkban igehirdetésünkkel holisz-tikusabb képet adunk Istenrõl, emberrõl, világ-ról, újrafogalmazva a világ örök és a kor mai kér-déseit. Azaz az emberi lét azon alapkérdéseit,amelyekrõl a Biblia beszél, de úgy, hogy felvil-lantjuk a lehetséges válaszok sokféleségét, meg-jelölve a hangsúlyokat. A kulcsszó itt talán a ki-egyensúlyozottságon van. Lehet, hogy rövid tá-von nem erre vágynak az emberek (gondoljunka kulturális erõszak következményeire), dehosszú távon ez vezethet eredményre.

Ugyanakkor a fent említett szekularizációsokok miatt a keresztény hit lényegérõl, meg-élésének módjáról is újra tanítani kell, és nem-csak a gyermekek katechetikai oktatásának ke-retében.56 Egyre nagyobb azoknak a mai har-minc-negyven éveseknek a száma, akik nohamaguk nem rendelkeznek egyházi szocializáci-óval, gyerekeik számára kívánják azt, felismer-ve ismeretbeli hiányosságaikat, és keresik a vá-laszokat – nemcsak dogmatikai problémákra(sõt elsõsorban nem azokra), hanem a keresz-tény életgyakorlatot érintõ olyan kérdésekre,mint például: Miért járunk/járjunk istentiszte-letre? Mit jelent közösségben lenni másokkal?Milyen jelentést hordoznak egyes szakrális ésliturgiai szimbólumok? Miért hisszük azt,hogy a hirdetett Igén keresztül valamilyen mó-don Isten szól?

Még azok is keresik e kérdésekre a választ,akik számára természetes a gyülekezeti élet, dejól érzékelik azt, amit Vajta Vilmos a szószék éstemplompad közötti megnövekedett távolság-ként ír le, azaz látják, hogy olyan istentiszteletiformákat gyakorlunk, amelyek már nem fejezikki a mai ember kegyességét. Vajta ezt „liturgikustehetetlenségi nyomatéknak” nevezi.57

50 Safranski, R.: Mennyi globalizációt bír el az ember?, i. m. 5–12. 51 Kamarás I.: Kis magyar religiográfia, i. m. 156. 52Uo. 7. 53 Ehhez különösen a marxizmus vonatkozásában lásd Fulton, J.: Tapasztalat, elidegenedés és a vallás antropoló-giai feltétele. In Korpics M. – P. Szilczl D. (szerk.): Szakrális kommunikáció. Budapest, 2007, Typotex Kiadó, 75–98. 54Zulehner, P. M.: Igen a vallásra – nem az egyházra?, i. m. 18. 55 Élõ kövek egyháza. Az evangélikus megújulás stratégiája.A magyarországi Evangélikus Egyház tervezett stratégiájának elsõ vitaanyaga – 2008. július. Credo, Evangélikus Mûhely2009 – különszám, 17. 56 Vajta V.: Amíg idõnk van – Válogatott írások. Basel–Budapest, 1998, Európai Protestáns MagyarSzabadegyetem – Hermeneutikai Kutatóközpont, 75. 57 Uo. 74.

135EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

Tehát mikor is tölti be jól funkcióját egy is-tentisztelet?

Az istentisztelet58 vallástudományi szem-pontból egy szent cselekedet történésének he-lye, ahol az adott közösség által rituálisan rögzí-tett formában az Isten iránti tisztelet kifejezésetörténik. Az istentisztelet funkciója e tekintet-ben kettõs: egyrészt résztvevõi az istenségetvagy a szentet/szentségest tisztelik, másrészt akultusz által megszentelõdnek. Az istentiszteletteológiai nézõpontból mindenekelõtt Istenszolgálata az ember felé. Isten tesz valamitazért, hogy az ember számára feltáruljanak azélet alapjai.59 Ugyanakkor az istentisztelet teo-lógiai célját, antropológiai perspektíváját te-kintve a kérdezés helye is, ahol az ember a ritu-álék és szimbólumok segítségével kérdez rá éle-te alaptémáira: Honnan? Hová? Mi célból?

Ezt a két irányt – nevezzük leegyszerûsítveteológiainak és antropológiainak – Luther fogal-mazta meg, így jellemezve az istentiszteletet:„hogy a mi szeretett Urunk velünk beszél az õszent Igéje által, és mi is beszélünk vele azimádság és dicsérõ énekek által”.60

Ernst Lange már harminc évvel ezelõtt a kö-vetkezõképpen fejtette ki az istentisztelet ant-ropológiai funkcióit (és ebben implicit módonpasztorálpszichológiai gondolatok is megje-lennek):61

– Az istentisztelet szolgálja az emberek önazo-nosság iránti vágyát. Az ember nem ösztönö-sen kötelezõdik el valami mellett, újra keres-nie kell és újra megtalálnia önazonosságát.Képes ezt magától megtenni? Isten az isten-tiszteletben emberlétünk „honnan?”-jakéntnyilvánítja ki magát, és ezzel megszabadítjaaz embert annak kényszerétõl, hogy egyedülkelljen megtalálnia identitását.

– Az ember keresi a távolságot vagy legalább arészleges szabadságot társadalmi szerepeitõlés kényszereitõl, amelyek egyrészt szüksége-sek, másrészt szilárdan rögzítettek és egyedi-ek. Az istentisztelet során mindig ellentársa-dalom jön létre, ahol tér nyílik arra, ami a hét-

köznapokban letiltott. „Itt tere van az ekszta-tikusnak, a nem engedélyezett érzékelések-nek, és ellenpéldájának, az aszkézisnek, a ha-szontalannak és feleslegesnek, az ünnepinekés a játékosnak... A vallás világa (...) ellenvilág(...) és ezáltal építi ki a távolságot, kritikát ésönkritikát.”62

– Az istentisztelet ugyanis megvalósítja az „itt-lét” (Dasein) ünneplését. Általában a lét két-értelmûségét tapasztaljuk a mindennapok-ban, a folyamatos ambivalenciát a szeretet ésa gyûlölet, a reménység és a kétségbeesés, a jóés a rossz között. Az istentiszteleten megmu-tatkozik az ember Isten általi elfogadottsága.

– Az embernek szüksége van a lehetõségre, hogyjátszva és játékosan bánjon az élettel, felfedez-ze az „ittlét” még ki nem aknázott lehetõsége-it. Ebben az értelemben az istentisztelet lehe-tõség az élettel való játékra. Ezt mutatja az úr-vacsora rítusa, „amelyben az emberek Isten or-szágában játszanak, elõre megmondják a radi-kálisan kiemelkedõnek a beteljesülését”.63

Lange koncepcióját alapul véve azt mond-hatjuk, az istentisztelet kiválóan alkalmas astrukturális erõszak áldozatainak lelkigondo-zására, mivel lehetõséget nyújt az ember min-dig megújulásra szoruló identitásának megfo-galmazására, szinte provokálva azt az igehirde-tés és a liturgia segítségével; segít távolságotlétrehozni a mindennapok valóságától, kinyíl-ni a hétköznapokban el nem ért/érhetõ megol-dások felé, azaz segít újrastrukturálni az em-ber létvalóságát.

MIT ÉRTÜNK IGEHIRDETÉSEN, ÉS SZÜKSÉG VAN-E MÉG RÁ?

A görög kérügma szó hírnöki szót, kiáltást, köz-hírré tételt, proklamációt jelent, az Újszövetségszóhasználatában pedig az evangélium hirdeté-sét, amely Wilhalm Gräb szavaival egy szellemibeállítódás hirdetése, mely egyszerre hangsú-lyozza az ember méltóságát és felelõsségét, és

135EMBERTÁRS2011 / 2.

58 Klessmann, M.: Pastoral-psychologie. 2004, Neukirchener, 278–280. 59 Luther felfogása az istentisztelet mibenlétérõlmint Isten beneficiuma (ajándéka) fejlõdött, míg a katolikus felfogás az istentiszteletet áldozatként tartja számon. 60 Emegfogalmazás elsõsorban természetesen a protestáns istentiszteletet tükrözi. – A szerkesztõ megjegyzése. 61 InKlessmann, M.: Pastoral-psychologie, i. m. 278–280. 62 Uo. 63 Uo.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

136EMBERTÁRS2011 / 2.

összekapcsolja egy szolidaritáson alapuló élet-formával.64

A testté lételrõl (inkarnációról) szóló keresz-tény tanítás azt a paradoxont foglalja magában,hogy az Ige, az isteni szó a látás, a tapintás, íz-lelés tárgya lett.65 Ezt ábrázoljuk szakrális tere-ink látványában, az úrvacsorában. A kereszténytanítás azt az üzenetet is magában hordozza,hogy az emberi élet összes vonatkozása, min-den vágyával és minden érzékével benne foglal-tatik az Isten megváltásában.

Ugyanakkor az ember értelmi belátásokra te-remtett lény, aki a világ racionális szerkezetét abeszéd, a gondolkodás, az írott vagy kimondottszó által képes megragadni. Isten önközlésesem érthetõ meg a beszéd/szó nélkül, mely a ki-jelentést közvetíti. Ez pedig a szakrális kommu-nikáció szintén racionálisan nyomon követhetõszabályainak értelmében mindig a többjelenté-sû, szimbolikus nyelv által történik, melynekszemantikai értelme/értelmezése folyamatosanváltozik.66

Egy örök teológiai klasszikus, Aquinói Tamásszavaival élve: „Míg minden más tudománybana szavak jelölnek, ennek a tudománynak (tudni-illik a teológiának) az a sajátja, hogy a szavak ál-tal jelölt dolgok maguk is valami mást jelöl-nek.”67 És tegyük hozzá, hogy amit jelölnek, an-nak a jelentése is folyamatosan változik.

Lényegileg ebbõl a felismerésbõl születettmeg a gyakorlati teológia tudománya a XVIII.században, de a legpontosabban Schleierma-cher fogalmazta meg a feladatát a XIX. század-ban. Szerinte krízistudományról van szó, amelya felvilágosodás eszmerendszere által lényege-sen módosított tudományos beszéd (és közgon-dolkodás), illetve a teológia (és a vallási beszéd)nyelve közötti szakadék áthidalására hivatott.68

Ha lehet, ez a távolság ma még nagyobb ahétköznapok nyelve és a templomban használtnyelv között. Mindnyájan ismerjük ezt a jelen-séget: egy igehirdetést hallgatva, bár lehet, hogynagyon szeretjük az igehirdetõt, igazából nem

értjük, mit mond, mert mondanivalóját egyolyan nyelvbe, jelrendszerbe kódolva mondja el,amelynek dekódolására sem családi, sem iskolaiszocializációnk nem készített fel, de még egye-temi diplománk sem elégséges hozzá.

Valóban csak ennyivel magyarázható a maiEgyház, a mai igehirdetés válsága? Tagadhatat-lan, hogy ma „modern exodusnak”69 vagyunk azátélõi – annak, hogy az Egyházból egyre inkábbelmennek emberek. (Legalábbis bolygónk észa-ki féltekéjén.) Sokak szerint ez nem elégségesmagyarázat. „Valósággal lélegzetelállító az a tu-dományos higgadtság, amivel a teológiai elmé-letalkotók manapság eltûrik saját jelentõségükcsökkenését – jegyzi meg szarkasztikusanMichael Schibilsky, majd így folytatja: – A vilá-got tudatosan értelmezõ teológiai hermeneuti-ka helyett inkább egy félreismerhetetlen teoló-giát teremtettünk, és úgy véljük, ha ez a teoló-gia többé már senkit sem érdekel, az nem a miteológiai elméleteink hibája, hanem az istente-len befogadók feltételezett gyengesége és elva-kultsága.”70

Ez a gondolkodás azonban egyet jelent a ben-nünket körülvevõ társadalmi, emberi valóságteljes elutasításával. Nem arról beszélünk azembereknek és az emberekkel, ami egzisztenci-álisan érinti õket, hanem arról, aminek szerin-tünk egzisztenciálisan érintenie kellene õket.És talán az a kisebb baj, hogy nem úgy beszé-lünk, ahogy jól értenék, ezzel még csak-csak el-vergõdnénk, mivel az istentisztelet nem csak aracionalitásán át szólítja meg az embert. A na-gyobb bajnak azt tartom, hogy nem arról a tár-sadalmi és egyéni valóságról és valóságból be-szélünk, amelyben a ma embere el.

Mirõl is kellene akkor beszélnünk? És egyálta-lán szüksége van-e még a ma emberének a raci-onalitását megszólító protestáns igehirdetésre,és ha igen, miért?

Auschwitz után, az elsõ lombikbébi, LuiseBrown megszületése után, az 1986-os csernobi-li atomkatasztrófa, a berlini fal 1989-es leomlá-

64 Gräb, W.: Ésszerû – korszerû – életszerû. In Huber, W. (szerk.): Milyen a jó teológia? Budapest, 2006, Kálvin Kiadó, 15. 65 Tillich, P.: Rendszeres teológia, i. m. 112. 66 Uo. 111. 67 Aquinói Tamás: Sth p. I q 1 a. 10. 68 Kocsev M.: Külsõés belsõ megtermékenyítõ hatások a gyakorlati teológiában a teória és a praxis vonatkozásában. In: Ódor B. – Xeravits G.(szerk.): Elmélet és gyakorlat a zsidó-keresztény gondolkodás történetében. Budapest, 2005, L’Harmattan Kiadó, 180–190. 69 Uo. 70 Schibilsky, M.: A teológia mint ars vivendi. In Huber, W. (szerk.): Milyen a jó teológia?, i. m. 112–113.

137EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

sa, az emberi géntérkép 2001-es megalkotása,2001. szeptember 11. után, az után, hogy nyil-vánosságra került: angol és amerikai katonák kí-noztak muzulmán foglyokat Irakban, egy olyanháború folytatásaként, amelyet a protestánsBush elnök új keresztes hadjáratként emlege-tett – tudunk-e mi, igehirdetõk bármi hitelreméltót is mondani?71

Mi a protestáns igehirdetés jelentõsége ma,amikor az emberek a racionalitástól – tudvavagy öntudatlanul – megcsömörödve olyan szí-vesen fordulnak az irracionális vagy a transzcen-dencia élményszintû megtapasztalása felé? Ma,amikor a spirituális kínálat tömegébõl választ-hat magának az ember élményt, érzést, átélést.Miért van szükség ma még az igehirdetésre?Mert az ember antropológiai sajátosságábóladódóan értelemorientált lény, ahogy azt ViktorE. Frankl72 a logoterápiában, Aaron Antonovskyszalutogenetikus elméletében kifejtette.73 Ami-kor az Igét mint szellemi beállítódást hirdetjük,amely egyszerre hangsúlyozza az ember méltó-ságát és felelõsségét, és összekapcsolja egy szo-lidaritáson alapuló életformával, akkor az em-bert koherenciaérzetében erõsítjük meg vagyahhoz segítjük hozzá.

De mennyiben tesz többet az igehirdetés ez-zel, mint például egy jól mûködõ pszichoterá-pia? – kérdezhetné bárki. Annyiban, hogy az em-beri élet fontos eseményeivel kapcsolatban elvi-tatja a teológián kívül esõ szemléletmódoktól azértelmezési kompetencia kizárólagosságát,74 egyszakrális teret nyithat meg az ember belsejében,ahol az ember megérintheti Istent, és ahol érint-hetõ lesz Isten számára. – Annyiban, hogy a ra-cionalitás, a verseny, a haszon kemény világábólegy jobb világ felé próbálja terelni az egyént,akit, ha kell, lelkében segít gyógyulni, spirituálisigényeinek pedig igyekszik keretet biztosítani.

Ezzel óvja az eltévedéstõl és az elszigeteltségtõl,ugyanakkor közvetíti felé az Egyház évszázad-okon át megõrzött és továbbadott tanításánaklényegét, és ezzel egy elgyökértelenedõ világbangyökereket biztosít számára.

Ha a strukturális erõszak mibenlétérõl beszél-ve azt mondtuk, hogy ebben az erõszakformá-ban épp az arc- és nyelvnélküliség érhetõ tetten,akkor elképzelhetõ, hogy az igehirdetés nyelvelehetne az eszköz, amely ennek az erõszakfor-mának nyelvet ad, és megmutatja az arcát amindenkori bûn mint céltévesztés – és nemegyes emberek vagy társadalmi csoportok – ké-pében. De az igehirdetés csak akkor tudja betöl-teni ezt a funkcióját, s valóban a szabadság üze-netét közvetíteni, és odafordulni a társadalmivalóság felé, ha igazán társául szegõdik a ma em-berének, ha meri vállalni, hogy néha nincs vála-sza. S ha nincsenek szõnyeg alá söpört témái.

Vallásszociológusok már régóta figyelmeztet-nek arra, hogy az Egyház és a világ között affek-tív-kognitív disszonancia figyelhetõ meg. Kor-társak benyomása szerint noha az Egyház to-vábbra is közvetítõje tradicionális értékeknek,fontos szerepe van az emberi szolidaritás ébren-tartásában és az erkölcsi rend fenntartásában,ugyanakkor akadálya az olyan értékek kibonta-kozásának, mint a szabadság, a túlzott tekin-télyelvûséggel való szembehelyezkedés, az élethelyes élvezetének megtalálása, a társadalommodernizálása.75 Azaz nem partnere a ma em-berének. Éppen ezért fontos, hogy az igehirde-tõ szembenézzen korának minden kérdésével ésproblémájával: ,,az életkérdések kánonjának”vesse magát alá akkor is, ha azok kényelmetle-nek, fájdalmasak vagy olykor megválaszolhatat-lanok, de anélkül kell ezt tennie, hogy a „poszt-modern tetszõlegesség”76 csapdájába esnék. Egyjó igehirdetésben a hit és az életkérdések együtt

137EMBERTÁRS2011 / 2.

71 Körtner, H. J. U.: Beszéljünk bátran Istenrõl. In Huber, W. (szerk.): Milyen a jó teológia?, i. m. 76–86. 72 Frankl, V. E.:Orvosi lélekgondozás. Budapest, 1997, UR Könyvkiadó. 73 Antonovsky munkássága jelentõsen hozzájárult az egészség-szemlélet formálódásához. Õ úgy találta, hogy az ember egészsége vagy megbetegedése jelentõsen függkoherenciaérzetétõl, amely egyrészt a világ megérthetõségének élményébõl fakad, abból a meggyõzõdésünkbõl, hogy prob-lémáink megoldásához képesek vagyunk mobilizálni erõforrásainkat, valamint az értelemtelítettség érzetébõl. Kis-TamásL.: A modern egészségszemlélet alakulása – A biomedikális, a salutogenetikus és napjaink egészségfejlesztõ szemlélete. Nyom-tatásban: Budapest, 2005, Kompánia Füzetek. Internet: www.kompania.hu/tanulmanyok.html 74 Kuhlmann, H.: A jó te-ológia mint az igazság és az eredményes élet gyakorlatának kérdése. In Huber, W. (szerk.): Milyen a jó teológia?, i. m. 87–96. 75 Martin, G. M.: Az élet ünnepe – Az istentisztelet jövõje. In Kock, M. (szerk.): Az egyház a 21. században – sokszínûjövõ, i. m. 71. 76 Nürnberger, Ch. – Löhr, H.: Hatékonyság vagy evangélium – Egy levélváltás. In Kock, M. (szerk.): Azegyház a 21. században – sokszínû jövõ, i. m. 88.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

138EMBERTÁRS2011 / 2.

járnak, illetve a tan és az élet, a tudható és a hi-hetõ feszültsége és egymásba fonódása adja adinamikáját.77

Vályi Nagy Ervin szerint az evangéliumi teo-lógiának (és ezzel az evangéliumi igehirdetés-nek) nem az a feladata, hogy definíciókat, tan-tételeket sulykoljon. Ezzel arról árulkodna,hogy kiskorúként tekint hallgatóságára. Sokkalinkább az a feladata, hogy megtanítson kérdez-ni, „jól és tisztességesen kérdezni, vagyis tény-leg a megértés érdekében, nem pedig kötözkö-désbõl”.78

HERMENEUTIKAI SZEMLÉLETÜNKKÖVETKEZMÉNYEI ÉS A KORBÓL ADÓDÓ ELVÁRÁSOK

Minden igényes igehirdetõ egy tudatos írásér-telmezés alapján szólal meg, tudva és esetlege-sen megemlítve azt is, hogy léteznek egyéb írás-értelmezési lehetõségek. Talán még egészsége-sebb, ha esetenként kilép saját metódusából, ésigehirdetésében teret ad egy másiknak, ezzel isnevelve hallgatóságát arra, hogy a Szentírás sok-arcúságával és sokszínûségével szóba álljanak,és így mind saját életértelmezésüket, mind má-sokhoz való viszonyukat a kreativitás irányábanyissák meg. (A nem igényes igehirdetõ is egyírásértelmezési hagyomány mentén szólal meg,amit vagy spontán módon vagy tudatosan, dekritikátlanul átvett. Természetesen fontos eponton, hogy szétválasszuk az igényes és sikeresigehirdetést.)

Igehirdetésünkkel és a mögötte lévõ herme-neutikai alapelvvel egy meghatározott ember-,világ- és jövõképet is közvetítünk. Vegyük pél-dául a konkoly és a búza példázatát, amely alap-ján a predestináció és a szabad akarat mellettegyaránt lehet érvelni (vö. Mt 13, 36–43). A kétértelmezés azonban két különbözõ embert, vi-lágot és jövõképet jelent. Az elsõ esetben azegyén igazolást kaphat arra, hogy lemondjon hi-te személyes megvallásáról, vagy akár ellenez-zen mindenfajta evangelizációs tevékenységet,

míg a második esetben elõfordulhat, hogy felfo-kozott buzgósággal fogja figyelmeztetni az em-bereket konkoly voltukra. Természetesen ez kétszélsõséges példa.

Ha e történetben az aratásra és az utána kö-vetkezõ megégetésre túl nagy hangsúlyt helye-zünk, ezzel – mintegy kimondatlanul – zárójel-be tesszük azt, ami addig van, nevezetesen ahallgató mindennapjait, jelenét, léte problémá-it, félelmeit, nehézségeit. De az ellentéte isigaz: ha nem foglalkozunk a példázatban sze-replõ „olthatatlan tûzzel”, könnyen abba a hi-bába esünk, hogy elhalványítjuk hallgatósá-gunkban azt a jelentõs keresztény üzenetet,hogy a dolgok valódi arca egyszer nyilvánvalólesz. Mindezekhez rakjunk még egy szempon-tot. Minden korszaknak megvan az üzenete,amelyre szüksége van a hallgatóknak, s amelykimondott vagy ki nem mondott kérdéseinkread választ. Ahogy a XIX. század végi igehirdeté-sek zömében a misszionáriusi karakter voltmeghatározó, majd késõbb a szekularizációvalszemben folytatott egyházi harc, ma úgy tûnik,az istentiszteleti történés középpontjában alelkigondozói funkció áll.79

MIRÕL SZÓLJON AZ IGEHIRDETÉS?

Tanulmányomnak ebben a részében a teljességigénye nélkül a keresztény igehirdetés néhányolyan klasszikus és aktuális témáját említemmeg, amelyrõl feltétlenül beszélnünk kell, mertbiblikusak, és kikerülhetetlenül szólnunk kellróluk, ha a ma emberének partnerei szeretnénklenni. Megemlítem azokat a buktatókat is,amelyekkel éppen akkor találkozunk, ha meg-próbálunk szólni e témákról, de nem beszéljükazt a közvetítõ nyelvet, amelyet hallgatóságunkért és beszél a mindennapokban. Ezzel együttminden részfejezet végén kísérletet teszek arra,hogy az adott szempontokat figyelembe véveegy rövid igehirdetési vázlatot adjak meg.

Példáim itt-ott meghökkentõnek vagy provo-katívan erõltetettnek tûnhetnek. Sem a Szent-

77 Metz, J. B.: Karl Rahners Ringen um die theologische Ehre des Menschen. Stimmen der Zeit 212 (1994), 383. In LukácsL.: Biográfia és doxográfia – Karl Rahner misztagógikus teológiája. Vigilia, 2005/1. 78 Vályi Nagy E.: Etikánk ma: érték-és normarendszerünk, i. m. 6. 79 Thilo, H. J.: Die therapeutische Funktion des Gottesdienstes. Kassel, 1985, JohannesStauda Verlag, 49.

139EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

írás autoritásának megkérdõjelezése, sem amindenáron való újítás nem célom. Amikoregy-egy igehelyrõl a szokottól eltérõ módon be-szélek, ezzel nem a Szentírás tekintélyét, csu-pán bibliamagyarázatunk kizárólagosságát kívá-nom megkérdõjelezni. Tisztában vagyok vele,hogy a gyülekezet tagjainak összetétele nem-csak azt határozhatja meg nagymértékben,hogy milyen témákról lehet beszélni az adottközösségben, hanem azt is, hogy hogyan.

Egyházamban egy Budapestrõl induló kezde-ményezés nyomán a lelkészek többsége egyadott havi tematika szerint prédikál.80 Amikoraz egyik hónapban a teremtett világ védelmérõlvolt szó a bibliaórákon, ezt az egyik – javarésztértelmiségiekbõl álló – budapesti közösségünktagjai szerették, és aktívak voltak az órán. Vidé-ki kollégáim azonban – akiknek gyülekezetétzömmel mezõgazdasági termelõk alkotják – el-mondták, hogy egyetlen bibliaórán tudtak úgybeszélni errõl a témáról, hogy abba bevonható-k voltak a résztvevõk is. A késõbbiekben õk éshallgatóik egyaránt szenvedtek a megadott te-matikától. Azóta közösen állítjuk össze a haviprogramokat.

KI AZ EMBER? BESZÉLNI A BÛNRÕL – DE HOGYAN?

Az egyház küldetéséhez tartozik, hogy beszél-jen arról, ami az embert Istentõl elidegeníti.Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ezt ma márnem teheti a régi nyelvezettel. Csak néhányolyan szempont álljon itt, amely a bûnrõl szólóbeszédünknek nemcsak a nyelvi, hanem a tar-talmi elemeit is lényegesen megváltoztatta.

A lélektan XX. századi diadala – megkérdõje-lezettsége ellenére – jelentõsen kitágította azember önmagára vonatkozó ismereteit. Gon-doljunk csak arra, hogy a tudattalan kifejezésmennyire a köznyelv része lett, vagy hogy az el-szólás freudi fogalmáról sokszor még azok istudnak, akik nem ismerik az eredetét. Tehát

amikor bûnrõl beszélünk, lehetséges, hogy hall-gatóságunk jobban fogja érteni, ha az önismerethiányáról, az árnyékunk letagadásáról, illetve asaját nézõpontunk kizárólagossá tételérõl isbûnként beszélünk. De e dolgok bûnként valómegvallása lemondás egy adag biztonságunkrólés arról a (modern) mítoszunkról, hogy átlátjukés uraljuk egész világunkat. Azaz arról, hogy is-tenek vagyunk.

Szintén a lélektan és ezen belül a szociálpszi-chológia eredménye, hogy tisztában vagyunkpéldául a bûnbakképzés és a projekció mecha-nizmusával, akár egyéni, akár csoport- vagy ne-tán társadalmi jelenségként érhetõ tetten.81

Mindnyájan hordozunk fájdalmakat, sebeket,amelyeket másoktól kaptunk, vagy mi okoztunkmagunknak. Ha nem beszélünk róluk, ha leg-alább magunknak nem valljuk meg és be õket,akkor e sebeket továbbadjuk, azáltal, hogy pro-jektálasunk révén másban találjuk meg az „ör-dögöt”. Igaz, amíg kivetítjük fájdalmunkat, ad-dig nem kell foglalkoznunk saját árnyékunkkalés fájdalmunkkal.82 Azért szeretjük a nyilvánva-ló ellenséget, mert ha nem világos, hol van, ak-kor mindenhol ott lehet. Ennek feszültségét pe-dig nehéz elhordozni. Könnyebb a hamis vádcsapdájába esni, nyilvánuljon meg akár önvádvagy a másik gyanúsítása, vádolása formájában.Megbocsátani magunknak, szembenézni sérü-léseinkkel, és elhordozni a feszültséget, egészenaddig, míg a valódi gonoszt fel nem ismerjükúgy, hogy annak mi is részesei vagyunk, pszi-chés érettséget igényel. A Szentírásban azon-ban erre kaptunk felszólítást és elhívást. Gon-doljunk csak Pálnak arra a kitételére: „Idõ elõttsemmit ne ítéljetek!” Mekkora hangsúlyt te-szünk a bûnnek erre a vonatkozására, amikorpéldául az ítélkezésrõl beszélünk?

A XX. század második felében terjedt el – ré-szint a kibernetika nyomán – a rendszerszemlé-let. Az a felismerés, hogy családként, munkahe-lyi vagy gyülekezeti csoportként is rendszert al-kotunk, és a rendszer tagjaiként hatunk egy-

139EMBERTÁRS2011 / 2.

80 Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. A www. megbekelestemplom.hu honlapon rendszeresen megtalálható a jel-zett havi program. 81 Ezen a helyen újra hangot kell adnunk annak a belátásnak, hogy mindkét jelenség leírásával jócs-kán találkozunk a Szentírásban, és a fent említett tudományok talán nem is tettek mást, mint megfogalmaztak egy olyanjelenséget, amely az Egyház gondolkodói jelentõs részének elkerülte a figyelmét. 82 Rohr, R.: Reménység a sötétségben –Assisi Szent Ferenc lélekmegújító látomása a nyugtalanság korában. Budapest, 2005, Ursus Libris, 48–59.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

140EMBERTÁRS2011 / 2.

másra, jelentõsen kitágította a kollektív bûn éskollektív felelõsség megérthetõségét.83 Azaz abûnünk sem csak a sajátunk, és az érte való fe-lelõsségben is osztozunk. Bár ez a szemlélet je-len van a Szentírásban, és biblikusan nagyonmélyen megalapozott, kevés szó esik a kollektívbûn és a kollektív bûnbánat jelentõségérõl.

Amikor a modernitás tévedéseirõl beszé-lünk, nagyon is fontos annak belátása, hogyaminek a csapdájába estünk (mivel egy rosszulmûködõ struktúra áldozatai lettünk), ugyan-annak a jelenségnek egy másik oldalon közösistenítõi is vagyunk. De szûkebb értelembenis: egy család vagy egy közösség megromlásábais mindenki „belerakja a magáét”. Ezzel együtta hamis bûnbánat csapdáját is fontos elkerül-nünk. A „mindenrõl én tehetek” típusú önos-torozás ugyanúgy a problémáink/bûneinkmélységével való szembenézés elkerülése,mint a másik ember, csoport, párt, nép kizáró-lagos felelõssé tétele.

Az pusztán európai sajátságnak tûnik, hogy avallás és a szabadság modern kultúráját össze-egyeztethetetlennek látjuk.84 Meghatároz ben-nünket az a történelmi hagyományunk, amely aszabadság, egyenlõség, testvériség eszméjénekmegvalósulását elválaszthatatlannak tartotta aszekularizációtól. 1789-tõl szinte minden euró-pai forradalom a szabadságról szólt, azonban aszabadság eszméje az 1968-as diákmegmozdu-lásokkal lett a tömegkultúra része. Megkérdõje-lezõdött minden külsõ norma, tekintély, intéz-mény, amely szabályozni akarta az emberi éle-tet. A személyes szabadság ethosza ettõl kezdvelett meghatározó, sõt uralkodó. Egynemzedék-nyi idõnek kellett eltelnie, hogy az ember meg-tapasztalja a szabadság terhét, és annak ellent-mondásosságát, hogy önként kell korlátozniaszabadságát – vagy másfajta külsõ korlátozáso-kat kell elfogadnia – a mindennapi élet folytatá-sa érdekében. Többen úgy látják, hogy a kilenc-venes évektõl Európában újra fellépõ spirituális

igény meghatározható úgy is, mint menekülés aszabadság elõl. Ez a fajta spiritualitás magábóla szekularizmusból nõtt ki, azonban nem feltét-lenül a keresztény vallások keretén belül keresmegoldást, vagy ha igen, ez akkor sem biztosanjelenti az Egyház iránti elkötelezõdés vállalását.

Milyen feladatot ró ez ránk, mai igehirdetõk-re? Azt a nem kis intelligenciát és gondolati ér-zékenységet igénylõ feladatot, hogy az emberszabadságigényét és felelõsségérzetét összekös-sük, miközben tudatosítjuk magunkban, hogykorunk emberét akkor tartjuk legtávolabb azEgyháztól, ha hangosan ostorozzuk például azelkötelezettség nélküli szexualitás bûnét. Ilyenértelemben is nagyon megszívlelendõ EmGriffin tanácsa:85 Sokkal többre megyünk, ha azembereket megpróbáljuk rávenni véleményükkis módosítására, mint radikális megváltoztatá-sára.86 Ha az ember nem érzi magát megtámad-va, könnyebben kérdõjelezi meg gondolatait,vélekedését, még életmódját is. Az már szinteközhely, hogy az információrobbanás korábanélünk. Az agyunkat, szemünket, minden érzék-szervünket érõ ingerek mennyisége néha lénye-gesen meghaladja teherbíró-képességünket.Éppen ezért szûrünk, válogatunk, sokszor öntu-datlanul is felejtésre ítélve vagy meg sem hallvaa számunkra kellemetlen híreket, mondatokat.Így fordul visszájára az információrobbanás, mi-vel az ember öntudatlanul fenyegetettségkéntéli meg. Ami arra hivatott, hogy kitágítson – be-szûkít. Válogatunk az információk sokaságából,azokat érzékeljük és azokra nyílunk ki, amelyekmegerõsítik addigi vélekedéseinket. Éppenezért rendkívül fontos, hogy az igehirdetés fel-szabadító üzenet legyen. Még akkor is, ha meg-kérdõjelez, változásra hív.

Javaslat: A tékozló fiú története. Egy család há-rom tagja – miért ilyen különbözõk? Hol az anya?Hol fedezhetjük fel a történetben a hiányát? Mimûködött rosszul ebben a családban? Az apa mi-

83 Mérei F.: Közösségek rejtett hálózata. Budapest, 1996, Osiris Kiadó. 84 Zulehner, P. M.: Igen a vallásra – nem az egy-házra?, i. m. 10–14. 85 Griffin, E.: Meggyõztél! – Mitõl változnak az emberek? Budapest, 2004., Harmat Kiadó, 59–80. Azegész könyv figyelemre méltó tudományos megközelítéseket és gyakorlati tanácsokat tartalmaz olyan emberek számára, akikkognitívan és emocionálisan is hatni akarnak másokra. 86 Tisztában vagyok vele, hogy a radikális megtérések – különösenlelki ébredések idején – másként történnek. Annak kifejtése, hogy miért látom a ma emberét másként befolyásolhatónak,meghaladja e dolgozat kereteit és tematikáját.

141EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

ért hagyta elmenni a kisebbik fiút? Csak a sajátkárunkon tudunk tanulni? Mit tanult meg a fia-talabb fiú, amit az idõsebb nem? Jár-e a fiúnak afeltétel nélküli rehabilitáció? Az tényleg feltételnélküli? Nem lehet jogos az idõsebb fiú haragja?Az apa mit tesz meg az idõsebbért, amit a kiseb-bért nem tett meg? (Utánament.) Helyreállt min-den ebben a családban? Mi mindent gondolhatmagában egy év múlva a fiatalabb fiú? És az idõ-sebb?87

KI AZ EMBER? BESZÉLNI AZ EMBERI LÉT MÉLTÓSÁGÁRÓL

1. Az ember méltósága kapott méltóság

Az egyoldalúság bûnébe esünk magunk is, hacsupán a bûn felõl keresünk választ az embermibenlétére, azaz arra, hogy ki az ember, és mi-ért nem sikerül elboldogulnia magával és kör-nyezetével. Újra és újra fel kell mutatnunk azember teremtmény voltának nagyságát és azebbõl adódó kihívásokat.

Bõséges teológiai irodalma van az ember Is-tentõl való meghatározottságának. Ezzelegyütt azonban nagyon ritkán hangzik el azigehirdetésekben a felszólítás, hogy az embermondjon igent önmagára, vagy másképp meg-fogalmazva: tanulja meg, hogy ne tegyen folya-matosan erõszakot önmagán. Ha nem tudunkigent mondani ember voltunk szépségére éskorlátaira, folyamatos bizonyítási kényszer rab-jai leszünk. Az erõszakmentességet magunkonkell elkezdenünk.88 Ha elveszítjük a Biblia Iste-nét mint önmeghatározásunk alapját, kényte-lenek leszünk mi magunk istenné válni, és foly-tonosan harcban állni azokkal, akik isten vol-tunkat veszélyeztetik. Így lényegében az egészvilággal. E harcban vagy mi leszünk zsákmá-nyok, vagy mi bánunk zsákmányként másokkalés a természettel. Az önmagával, a másikkal ésa természettel megajándékozott ember képesbékében élni.

Javaslat: A tetten ért parázna nõ története. Ho-gyan érték tetten ezt az asszonyt? Leskelõdtek,vagy csapdát állítottak neki? (Jó okot kerestek Jé-zus ellen.) Az asszonyt felhasználták saját cél-jukra? Jézus hallgatása – nem hagyja magát so-dorni, megszólaltatni. Kit akartak megkövezni?Az asszonyban a maguk letagadott vagy eltaga-dott oldalát? Lehet így értelmezni Jézus szavát azasszonyhoz: Menj el, és ne hagyd magad többésenkitõl fel- és kihasználni. (A szó semmilyen ér-telmében sem.)

2. Az életkorok méltósága

A XX. század elején az idõseknek (Ameriká-ban) az volt a fõ törekvésük, hogy ne nézzenekki szegénynek, ma az, hogy ne nézzenek kiidõsnek. A mai kor trendje a kortalanság, a kor-talan öltözködési stílus, az összemosódóénmegjelenítés.89 Ebben egyrészt megfigyelhe-tõ az ifjúság bálványozása, hamis és termé-szetellenes szépségideálok követése, s tettenérhetõ a munkaerõpiac kívánalma is. A szak-képzettség mellett, de sok esetben azt meg-elõzve, meghatározó a fiatalos, erõt és egészsé-get sugárzó fellépés. Harmadik szempontkéntazonban meg kell említenünk e változás fel-szabadító jellegét is. Olyan társadalmi konven-ciók alól szabadult fel ezáltal az ember, ame-lyek sok esetben gúzsba kötötték, nemcsakkülsõ megjelenését, de ön- és szerepértelmezé-sét is. Gondoljunk csak arra, hogy alig néhányévtizeddel ezelõtt egy ötvenéves özvegy-asszony már élete végéig fekete ruhában járt,mint idõs asszonyra tekintett magára, lemon-dott egy újabb házasság reményérõl. Ma egyötvenes nõ elõtt még komoly kihívások állnak,akár még tanulhat is, új partnerkapcsolatotalakíthat ki, semmilyen módon nem kell asze-xuális lénnyé válnia. Ugyanez igaz a férfiakrais. Egy ötvenéves férfinak lehet, hogy újabbszakmát kell tanulnia, hogy állása legyen. Haehhez nem képes feladni a korábbi szerepel-

141EMBERTÁRS2011 / 2.

87 A klasszikus írásmagyarázat szerint Jézus példázatai egyetlen igazságra kihegyezett történetek. Magam is meglepõdtem,amikor egy ifjúsági konferencián ennek az igehelynek a dramatikus feldolgozása során ezek a kérdések merültek fel, és kü-lönösen a példázatot régóta ismerõk számára jelentett e megközelítés lelki megelevenedést. 88 Steffensky, F.: A holnapegyházának spiritualitása. Szeretni az igazságot, imádni Istent, ügyelni a formákra. In: Kock, M. (szerk.): Az egyház a 21.században – sokszínû jövõ, i. m. 40. 89 Tari A.: Y generáció és a társadalmi változások. Confessio, 2010/3., 21.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

142EMBERTÁRS2011 / 2.

képzelését, könnyen megbetegedhet, kritikushelyzetben akár hajléktalanná is válhat.90

Bármely igét választjuk is e témához, fontos,hogy ne gunyorosan, megalázóan beszéljünk ró-la, mert ami a templomajtón belül még vállal-ható öltözködési és magatartásforma, az sokesetben nem vagy nehezen vállalható odakinn.Ne engedjük, hogy gyülekezeti tagjainknak ket-tõs élete alakuljon ki, egy, amit a gyülekezetbenélnek, és egy, amit a hétköznapokban. Egy,ahogy vasárnap öltözködnek, beszélnek, és egy,ahogy a hétköznapjaikat élik. Természetesenfontos a szakrális tér ismerete és tisztelete, deennek sosem a hétköznapok ellen, hanem ahétköznapokért kell léteznie.

Javaslat: „Az õsz ember elõtt kelj fel, és becsüldmeg az öreg embert. És félj a te Istenedtõl! Én va-gyok az Úr!” (3Móz 19,32). Az õsz haj mit jelen-tett régen – és ma? Mikor kezdõdött régen azöregkor, és mikor kezdõdik ma? Mit tudnak az õszhajúak? (Vagy a hajfestékük alatt õsz hajúak?)És mit nem tudnak? Összefügg-e az idõskor és azérettség? Ha igen, hogyan? Lehet-e egy fiatalérett, és egy idõs ember éretlen?

3. Az ember mint szimbólumaihoz rendelt lény

Korunkban egyszerre vagyunk tanúi a szimbó-lumok kiüresedésének és az emberek növekvõszimbóluméhségének. Gondoljunk csak teto-vált fiataljainkra, mi minden szavakban el nemmondhatót juttatnak kifejezésre azzal, amit atestükre és testükbe festetnek. Már maga anyelv is az emberi élet egyik nagy szimbóluma,a transzcendens dolgokról való beszéd pedig elsem képzelhetõ a hit szimbolikus nyelve nélkül.

Miközben jelentõs demitologizálás történt ateológiában, nagy mítoszteremtés folyik a világ-ban. Gondoljunk csak a Csillagok háborúja cí-

mû filmre, vagy A Gyûrûk Ura és Harry Potterolvasási és filmrekordokat megdöntõ sikerére.91

Embernek lenni azt is jelenti, hogy önmagunkkifejezéséhez, a másokkal való kapcsolattartás-hoz és a transzcendenciához fûzõdõ viszo-nyunk érdekében elengedhetetlenül szüksé-günk van szimbólumokra. A homo ludens, a já-tékos ember az, aki mindig újra és újra szimbó-lumokat használ bennünk.92 Az embernek enagy szimbóluméhségére építhet a ma igehir-detõje, ha ismeri és magyarázza az örök szimbó-lumokat és az új keletûeket is. Sõt, „szent nyo-mozásra” hívhatja az embert, mit is fejez ki be-tegségével, sorsával, választásaival.93

Javaslat: Ezékiás betegsége (Ézs 38). Ezékiáséletkontextusa. Egy idegõrlõ politikai eseményután vagyunk, melyben õt személyében gyaláz-ták, de megoldódásához semmi köze nem volt.Tényleg semmi köze? Mi az, amit csak õ tudottmegtenni? Mitõl lett beteg a király? A betegségmint szimbólum. A kompetenciaérzet hiánya és adepresszió összefüggései. A betegség mintEzékiás szimbóluma. A napóra visszafelé-fordu-lása mint Isten szimbóluma. Jó visszaforgatni azidõt? Isten olvasott Ezékiás szimbólumából, deEzékiás nem olvasott Istenébõl.

MEGHALADNI A MODERNITÁST, ÉS KILÉPNI A POSZTMODERN CSAPDÁJÁBÓL

Igehirdetéseinkben – anélkül, hogy ennek tuda-tában lennénk – gyakran áldozatul esünk, és hall-gatóinkat áldozatul adjuk a modernitás mindentracionalizáló és a posztmodern mindentdekonstruáló gondolkodásának. Az sem megol-dás, ha ostorozzuk ezeket, mert annyira gondol-kodásunk részévé lettek, hogy nem tudunk kilép-ni belõlük, csak meghaladni tudjuk õket. Szemé-lyes és kulturális látásmódunk foglyai vagyunk.

90 Gondoljunk Kopp Mária és munkatársai kutatásaira, amelyeknek az eredményei a Magyar lelkiállapot 2008 címû kötet-ben láttak napvilágot. Budapest, 2008, Semmelweis Kiadó. 91 Kende B. H.: Harry Potter titka – A gyermek csodavilága. Bu-dapest, 2011, Osiris Kiadó. 92 Vajta V.: Amíg idõnk van – Válogatott írások, i. m. 83–85. 93 Meglátásom szerint azezotéria számos válfaja az embernek ezt a szimbóluméhségét szolgálja ki. Az ezotéria számos igényes és lélektanilag is kép-zett mûvelõje az ember szimbóluméhségérõl és szimbólumteremtõ képességérõl sok olyasmit ír le, amit jó szívvel haszná-lat egy igehirdetõ is, anélkül, hogy félnie kellene az ezotéria és a keresztény hit alapjainak egybemosásától. Eddigi olvasmá-nyaim alapján ebben a témában a legelgondolkodtatóbb keresztény/keresztyén értelmezésû mû: Grün, A. – Dufner, M.: Azegészség mint lelki feladat. Pannonhalma, 2009, Bencés Kiadó.

143EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

Csak akkor ismerhetjük fel, mi az, amit nem lá-tunk, mert képtelenek vagyunk látni, ha rálátunkerre, ha tudjuk, honnan szemléljük a világot, mi-lyen belsõ sémáinkat vetítjük rá a valóságra.

Richard Rohr94 amerikai ferences szerzetes As-sisi Ferenc lelkiségét a mai korra alkalmazó köny-vében zseniális tömörséggel foglalja össze, ho-gyan vezetett a modernitás rációkultusza aposztmodern nihilizmusához. A modernitásmindent részeire szedett, és zseniális specialistá-kat termelt ki, csak eközben az „egész”, amelybea részek beleillenének, egyre illuzórikusabbá vált.

A modernitás hitt abban, hogy a valóság em-beri értelemmel megismerhetõ, a természet ésegyáltalán az embert körülvevõ valóság rende-zett, kiszámítható, és éppen ezáltal irányítható.Ennek a hitnek a kudarca nyomán a posztmo-dern illúzióvá tette bármilyen végsõ igazságvagy valóság meglétét. A posztmodern korábanélõ ember már nem tudja, mi mellett álljon ki,csak azt, hogy mi az, amit nem akar, és mi az,amitõl fél. Korunkban egyre több a babona, amágia és az ufóelmélet, dõzsölünk a tudattalantkutató és az irracionálist firtató elméletekben.95

A modernitás kiszámíthatóságot adott, ami jóérzéssel töltött el bennünket. A posztmodern amaga dekonstruktivista szemléletével annyi jóttartogat számunkra, amennyi rosszat, mivel egy-felõl szétrombolja hamis biztonságérzetünket,másfelõl kiszolgáltat bennünket a semminek.

Igehirdetéseinkben könnyen esünk abba acsapdába, hogy egy kiszámítható Istenrõl beszé-lünk. Bûn és ítélet, áldás és átok, kegyelem és el-vettetés – nagy a kísértésünk, hogy logikus, racio-nális rendbe állítva hirdessük, magyarázzuk megõket. Azonban, ahogy Rohr figyelmeztet bennün-ket: „Az üzenet egyik felének a hangsúlyozása tu-lajdonképpen védõoltás az üzenet egésze ellen.”96

A bibliai kinyilatkoztatásban alig van olyanrész, amely rendezett univerzumot ígér. Sokkalinkább találunk történeteket arról, hogyan ismer-hetjük fel Istent a valóságosban, a megtestesülés-ben, a különösség botrányában.97 Akkor tehát

mégiscsak a posztmodern tetszõlegességnek kellmegadnunk magunkat? Nem! De a szétválasztó,dualisztikus, vagy-vagy gondolkodás és magatar-tás helyett igehirdetésünkben és lelkigondozá-sunkban támogassuk az élhetõt, miközben fel-mutatjuk az ideálisnak véltet.98 A dualisztikusgondolkodás ugyanis szétválaszt, az egyik oldaltszükségszerûen isteníti, míg a másikat démoni-zálja. A bölcsesség összekapcsol, szem elõtt tart-va, hogy a Biblia Istene belsõ átalakulásra hívbennünket, folyamatos változásra. Az összekap-csoló bölcsesség azonban nem jelenthet semmit-mondó langyosságot, sokkal inkább azt a képessé-get, hogy készek és képesek vagyunk meghallanimindkét (vagy akár sok) oldal igazságát, miköz-ben nem veszítjük el bátorságunkat arra, hogy az„itt és most”-ban felmutassuk az etikus cselekvésirányát. Elfogadni a viszonylagosságot és részle-gességet, felemelni azt, ami összeköt – családban,gyülekezetben, társadalomban –, ehhez komolybelsõ erõ, személyes függetlenség szükséges, ige-hirdetõként és gyakorló keresztényként egyaránt.Bátorság kell ahhoz, hogy megálljunk az ellent-mondásokban, és ellentmondjunk annak a belsõés sokszor külsõ kényszernek, hogy mindenáronfeloldjuk a feszültséget egy adott oldalra állva.Nem véletlenül tekintik sokan a bátorságot azegyik legnagyobb erénynek. A kurázsi (bátorság)szó a cor-agere kifejezésbõl ered, melynek szó sze-rinti jelentése: a szív cselekedete.99

Javaslat: Sámuel és Saul története (1Sám).Czövek Tamás érdekesen emeli ki elemzésében,hogy a Sámuel karakterében meglévõ rigorózus-ság hogyan pecsételi meg Saul sorsát.100

HOL AZ EMBER HELYE? – ÚJRAÉRTELMEZNITEREMTETTSÉGBELI SZEREPÜNKET

Fulbert Steffensky101 felhívja a figyelmet arra azösszefüggésre, amely az imád szó elveszítése – stegyük hozzá: lényeges jelentésmódosulása – és

143EMBERTÁRS2011 / 2.

94 Rohr, R.: Reménység a sötétségben, i. m. 95 Uo. 9–40. 96 Uo. 45. 97 Uo. 31–32. 98 Ezért a meglátásért egyházve-zetõmnek, Iványi Gábornak vagyok múlhatatlanul hálás, aki egy lelkészgyûlésen kialakult parázs vitát így zárt le: „Miközbennem adjuk fel az ideálist, támogassuk az élhetõt.” 99 Rohr, R.: Reménység a sötétségben, i. m. 296. 100 Czövek T.: Há-rom karizmatikus vezetõ, 1–2. Theológiai Szemle, 2002/3., 131–140. és 2002/4., 192–202. 101 In Kock, M. (szerk.): Az egy-ház a 21. században – sokszínû jövõ, i. m. 43.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

144EMBERTÁRS2011 / 2.

az embernek a természettel való megromlottviszonya között van. Az az ember, aki még a ter-mészet közelében élt, jobban ismerte a hódolatérzését, mint a mai nagyvárosok lakói. Tagadha-tatlan, hogy a természethez való viszonyunkkérdése égetõ problémánkká vált. Tekintsünkmost el attól a vitától, amely a globális felmele-gedés körül zajlik. Nevezetesen, hogy tényleg azembernek a természetet kizsákmányoló tevé-kenysége okozza-e a globális felmelegedést,vagy a Föld geológiai ciklusaiban meglévõ je-lenséggel van-e dolgunk. Ennek a kérdésnek amegválaszolása mit sem változtat azon a té-nyen, hogy a jégsarkok olvadnak, az óceánokvízszintje emelkedik, nagyvárosaink levegõjé-nek szennyezettsége pedig egyre kritikusabb. Akörnyezetünkhöz való viszonyunkról beszél-nünk kell, mégpedig a háztetõkrõl kiáltva.

Milyen fõbb szempontok vezethetnek ben-nünket az ökológiai krízisrõl való gondolkodá-sunkban és beszédünkben?

A keresztény teológia és ökoetika is egyetértazzal, hogy a jelen válság megoldása már nem a„vissza a természethez” jegyében képzelhetõ el.A „mûveld és õrizd” parancsa ma sokkal inkábba tudomány és technika vívmányainak értelmesés elõrelátó felhasználására szólít fel. A ma ige-hirdetõjének egyik nagy kihívása lehet, hogy el-kerülve a panteizmus csapdáját segítse kifejlõd-ni hallgatóiban a természetre való rácsodálko-zás képességét.102

Már Einstein véleménye szerint is mindenolyan kísérlet, amely a szellemet el akarja ûzni atermészetbõl, végsõ soron visszájára fordul, ésaz ember ellen támad. Ha a természet dologgáválik – tegyük hozzá: ki- és felhasználandó esz-közzé „silányul” –, akkor az ember ellen fordul.Einstein szerint nem létezik valódi transzcen-dencia a természet és a szellem egysége nél-kül.103 A spiritualitás és az ökológia összefüggé-sére már számosan felhívták a figyelmünket, dehogyan lehet mindezt felszabadító üzenetkéntközvetíteni hallgatóink számára?

A tudományok újkori diadalmenetének egyikára a „spirituális tartózkodás” volt – hívja fel afigyelmet Rüdiger Safranski. Az ember márnem a túlvilágba kívánt betekinteni, hanemebbe a világba. A sejtek és atomok, illetve azuniverzum eddig teljesen ismeretlen világába.Ekkor is a láthatatlant keresi az ember, de az evilági láthatatlant. A tudományos kíváncsiságés a spirituális mélység vajon ténylegesen fordí-tott arányban viszonyulnak egymáshoz? Saf-ranski válaszában Friedrich Schellingre hivatko-zik, aki azt állította, hogy nem a metafizikaiigazságok veszítettek érvényességükbõl, hanemaz emberi tudat szûkössége nem képes az em-ber mûveiben meglátni az istenit, az õt megha-ladót.104 Azaz az ember hétköznapi tudata nemvolt képes megfelelõen együtt fejlõdni a tudo-mánnyal és technikával. Azért nem képes korá-nak mûveiben meglátni az istenit, a minden-napiban észrevenni a rendkívülit, mert ehhezmegint csak a rácsodálkozás képessége szüksé-ges. Talán ha a látszólag rendkívülit megkérdõ-jelezzük, és a hétköznapiban folyamatosan fel-mutatjuk az ünnepit, ez a magatartás ránevelihallgatóinkat, hogy a rácsodálkozás nyomán ahódolat érzése is megszülessen. Mély meggyõ-zõdésem, hogy csak a hódolat megszületésével– vagy egy világkatasztrófa által teremtettkényszerhelyzetben – vehetõ rá az ember, hogyegészen gyakorlati módon megváltoztassa atermészethez fûzõdõ viszonyát. Csak ezáltalképes bolygónkat az ember bûne által megseb-zett felebarátnak tekinteni (Gánóczy Sándor),illetve ökológiai nyugalomnapot tartani (JürgenMoltmann)105, vagy akár a dísz-csomagolópapí-rok használatának mellõzésétõl a vízzel való ta-karékoskodáson, a tömegközlekedési eszközök-nek a magánautókkal szembeni elõnyben ré-szesítésén át fogyasztói szokásainak teljes fe-lülvizsgálatáig eljutni.106

Javaslat: Egyetlen prédikáció vázlata helyettfentebb már említett havi gyülekezeti program

102 Kamarás I.: Kis magyar religiográfia, i. m. 20. 103 Safranski, R.: A Gonosz avagy a szabadság drámája. Budapest, 1999,Európa Könyvkiadó, 61. 104 Schelling, F.: A kinyilatkoztatás filozófiája. In Safranski, R.: A Gonosz avagy a szabadság drá-mája, i. m. 72–73. 105 Kamarás I.: Kis magyar religiográfia, i. m. 20–21. 106 Meszlényi A.: A világvége illemtana – Túl-élõkönyv. Budapest, 2008, Ad Librum Kiadó. Meszlényi Attila könyve sok eredeti és gyakorlati ötlettel, mégis józanul követ-hetõ alapelvekkel megírt mû. Gyülekezeti terjesztésre is kiválóan alkalmas.

145EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

témavázlatát adom meg. A hónap igéje ez volt:„A teremtett világ maga is meg fog szabadulni aromlandóság szolgaságából az Isten gyermekei-nek dicsõséges szabadságára” (Róm 8,21).

Vasárnapi textusok:– 1Móz 7,1–5.17–23: Noé története. Az állatok

miért menekülhettek meg? Miért volt fontos Is-tennek, hogy minden állatfajból megmenekül-jenek példányok?

– 4Móz 22,20–35: Bálám szamara megszólal.Lehet, hogy az állatok tudnak, látnak valamit,amit mi nem?

– Józs 10,6–14: Józsué szavára megáll a nap. Is-ten felfüggesztette a föld forgását, vagy meg-változtatta az emberek érzékelését?

– Mt 27,45–46.51–54: Jézus halála: sötétség,földrengés – amikor a természet együtt szenvedaz Istennel.

AZ ÖRÖK KERESZT

Németh Dávid, amikor elemzi korunk megnö-vekedett igényét a spiritualitás iránt, találóanrámutat, hogy egyfelõl a modern ember már el-utasítja azt a racionális életszemléletet, amelya felvilágosodás óta meghatározta gondolkodá-sát, ugyanakkor nem kíván lemondani azokróla tudományos és technikai vívmányokról, ame-lyek épp az elutasított racionális-technikaigondolkodás eredményeként jöhettek létre. Ígybelsõ ellenvilágot épít ki „a psziché és pneumaépítõköveibõl”.107 A megváltás egyoldalú hirde-tése könnyen oda vezet, hogy segítünk hallga-tóinknak ilyen kövekkel körülbástyázni magu-kat, és ezekkel jól elrejtõzhetnek az õket körül-vevõ egyéni és társadalmi valóság elõl. Amikoraz evangéliumot hirdetjük, segítenünk kell ab-ban, hogy megerõsödjön az egyén istenképûsé-ge, méltósága, biztos kiindulópontot találjonidentitása újjáépítéséhez; ugyanakkor felelõs-ségünk az is, hogy ez ne el- és bezárkózáshozvezessen önmaga belsõ igényei és világa,vagy/és a külvilág szenvedéseket okozó ellent-mondásossága elõl.

A tradíciónak két oszlopa van – állítja a pro-testáns Steffensky. Ezek: a kegyelem és az igaz-ságosság. Ha igehirdetéseinkben csak a kegye-lemrõl emlékezünk meg, könnyen kiskorúság-ban tarthatjuk hallgatóinkat, és hozzásegíthet-jük õket, hogy egyfajta gyermeki, sõt infantilismódon viszonyuljanak az élet dolgaihoz és a hitkérdéseihez. De a másik végletet is el kell kerül-nünk. Az igazságosságért vagy bármilyen ke-resztény igazságért való fáradozás a megváltásmúltra, jelenre és jövõre vonatkozó hirdetésenélkül könnyen kétségekbe sodorhat. Egyszerreszószólójává válni önmagunknak, de a másikigazságának is, egyszerre rálátni saját kérdéseinkjogosságára, s közben nem elveszíteni a másikkérdése meghallásának képességét – ez az a ma-gatartás, amely az érettség felé vezet. Annakmegvallása és megélése, hogy a megváltás általIsten ott van bennem, „dicsõséggel és méltó-sággal”108 felruházott lény vagyok, de ugyanen-nek a megváltásnak a révén Isten ott van a má-sikban is – ez az út a hitbeli érettséghez. Mertebben az esetben nemcsak az én jogaim, imád-ságaim, sebeim és sérelmeim számítanak, ha-nem a másikéi is. Mert ebben az esetben a meg-váltás már nemcsak az én individuális üdvöm-mé lesz, hanem olyan kollektív megváltássá,amely nem teszi semmissé az egyén hitét és fe-lelõsségét sem. Ebben az esetben pedig – véliSteffensky – végre elkezdünk valódi kérdésekkelfoglalkozni és igazi konfliktusokkal törõdni.109

Ehhez azonban szükségünk van arra, hogymegtanuljunk ellentmondások között élni,nem egymás ellen csatázni, hanem olyan meg-oldásokat keresni, amelyek ellenfeleinknek is al-ternatívát jelentenek. Meg kell tanulnunk an-nak technikáját (legfõképpen elsajátítanunk azta belsõ viszonyulást), hogy meggyõzésünk nejelentsen egyet a másik legyõzésével, nyílt vagyrejtett megalázásával.110

Igehirdetésekben gyakran elhangzik, hogy akereszt Isten és ember találkozási pontja, de afentiek értelmében ember és ember találkozá-si pontja is. Ezen a talajon fejlõdhet ki a ke-

145EMBERTÁRS2011 / 2.

107 Németh D.: Spiritualitás ma – Collegium Doctorum. Magyar Református Theológia, 2010, 132. 108 Utalás a 8. zsol-tár szövegére. 109 Steffensky, F.: A holnap egyházának spiritualitása. Szeretni az igazságot, imádni Istent, ügyelni a for-mákra. In Kock, M. (szerk.): Az egyház a 21. században – sokszínû jövõ, i. m. 39.n 110 Rohr, R.: Reménység a sötétségben, i.m. 65.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

146EMBERTÁRS2011 / 2.

resztény szolidaritás eszménye. Egyre fokozó-dó elvárás korunk egyházával szemben, hogy atársadalom elesettjeinek szájává és hangjáváváljék.111

Javaslat: Jn 19,26–27 – „Asszony, íme, a te Fi-ad!”; „Íme a te anyád!” Miért éppen Jánosé amegbízatás? A körülmények. Miért nem elõbbhangzik el a megbízatás? Kinek kellett még„meghallania”? Az egymásrautaltságban ki mitadott és mit kapott?

A MINÕSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ ESZMÉNYE

A minõségi kommunikáció két irányban is el-érendõ és megküzdendõ cél. Hogyan értsünkszót internet mellett felnõtt gyerekeinkkel,unokáinkkal, ifiseinkkel? A másik oldalról pe-dig: mi módon tegyünk hitvallást a máskéntgondolkodóknak úgy, hogy az ne monológ le-gyen, hanem értelmes párbeszéddé váljon?

A verbális és nonverbális kommunikáció leg-emberibb tulajdonságunk. Sokáig azt hittük,kommunikálni mindenki tud. Részint egyreösszetettebb világunk, részint a kommunikáció-kutatás eredményei miatt azonban rá kell jön-nünk, hogy életünk során folyamatosan fejlõd-nünk kell a kommunikáció területén is. Enneklehet eszköze, de bemutatója is az igehirdetés.Tari Annamária, a cybergeneráció elismert ma-gyar kutatója hívja fel a figyelmet arra, hogy bára társadalmi olló egyre jelentõsebben szétnyílik,a kommunikáció minõsége és ezzel összefüg-gésben a kapcsolatok adta érzelmi biztonságér-zet tekintetében az olló mindkét szárán élõkfrusztráltak.112 Az egyik oldalon az egzisztenciá-lis érdekérvényesítés harca, a kapcsolati tõkeépítése, amely nem jelenti valódi kapcsolatokápolását, a másik oldalon pedig a mindennapimegélhetésért folytatott küzdelem veszi el aminõségi kommunikáció lehetõségét. Ahogyvizsgálódásomban már többször rámutattam,az is áldozata a modernitás struktúráinak, aki(éppen) felesleges lett, de az is, akinek azzal a

rémképpel kell együtt élnie, hogy bármikor az-zá lehet. Éppen ezért a családon belüli kommu-nikációt, az egymásra figyelést, a másik számá-ra is megtapasztalható valóságos jelenlét bizto-sítását (amikor nemcsak fizikailag vagyunk amásik mellett, hanem teljes valónkkal), a nyílt-ságot, a feltétlen elfogadást tanítanunk éshangsúlyoznunk kell igehirdetéseinkben, ésmegjelenítenünk személyes viszonyulásaink-ban. Különösen igaz ez a családjainkban, gyüle-kezeteinkben felnövõ fiatalokkal kapcsolatban,akikkel szemben a generációs távolság nemévekben, hanem sokkal inkább a technikai civi-lizációhoz való viszonyunkban és az azt követnitudó rugalmasságunkban mérhetõ. Tari – hivat-kozva Joshua Meyrowitz kutatásaira – állítja,hogy az internet használata mellett felnõtt gye-rekek generációja egyszerre felnõttszerûbb ésgyerekesebb, mint amilyennek koruk alapjánlenniük kellene, vagy mint az elõzõ generációkhasonló korban voltak. Mivel „e-demokráciá-ban” (Tari) nõnek fel, sokkal gyorsabban szerez-nek meg és használnak fel – akár a magaskultú-ra által nyújtott – információkat, ugyanakkor,mivel érzelmeiket, frusztrációikat sokkal hama-rabb, akár egy chatszobába való belépéssel,azonnal levezethetik, könnyebben kialakul ná-luk az úgynevezett érzelmi inkontinencia. Azaznem tanulják meg a belsõ feszültségek kezelé-sét, kitolását, átgondolását.

A középgeneráció másként keresi az élménye-it, mert bár lehet, hogy fiatalon még célt kere-sett, mára minden célja megkérdõjelezõdött. Amai ember, aki szeretne autonóm lenni, meg kí-vánja õrizni a jogát, hogy ha valami már nemelég vonzó cél számára, másba foghasson. Ígyazonban a céltól eltolódik az élmény felé. Hacéljaink vannak, azok nem szabadon váltogat-hatók, elérésükhöz kitartásra, másokkal valóegyüttmûködni tudásra van szükség. Ha a célokelveszítik fényüket, csak az élmények marad-nak, melyek egyediek, még osztoznunk sem kellrajtuk feltétlenül.113 Nem kell erõfeszítésekettennünk, hogy megértessük õket másokkal. Ígyazonban egyre elszigeteltebbé válunk.

111 In Kock, M. (szerk.): Az egyház a 21. században – sokszínû jövõ, i. m. 5. 112 Tari A.: Y generáció és a társadalmi vál-tozások, i. m. 19–27. 113 Németh D.: Spiritualitás ma – Collegium Doctorum, i. m. 134.

147EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

Globalizálódó világunkban, internetes kap-csolataink bõvülésével, utazásaink, olvasmánya-ink révén egyre több olyan embert ismerünkmeg, akik más hátterûek, világlátásúak, másvallási elkötelezettségûek. Már az intellektuálisbecsületesség okán is meg kell hallanunk ko-runk kérdését: mi a helyzet azokkal az emberek-kel, akik nem Krisztusban, hanem Buddhában,Allahban vagy akár egy világszellemben hisz-nek? Egy-egy bibliai passzusra hivatkozó merevelzárkózás (például „senki sem mehet az Atyá-hoz, csak énáltalam”) éppúgy nem áll szóbamagával a kérdéssel, mint az általánosító ködö-sítés, mely szerint a hegytetõre több úton fel le-het jutni. A kérdés egzisztenciális volta azt akérdést teszi fel, hogy hogyan tartsuk meg ke-resztény hitünk integritását, és közben mikéntfolytassunk értelmes, emberi, keresztény kom-munikációt kínai szomszédunkkal, arab kollé-gánkkal, netán buddhista vejünkkel.

Patsch Ferenc114 elemzi egy tanulmányában akülönbözõ vallások teológiáját és a keresztény-ség e teológiákhoz fûzõdõ viszonyát. Ismertetiazt a már a II. vatikáni zsinat által is jóváha-gyott és a katolikus teológia által kidolgozottbelátást, mely szerint Krisztus konstitutív mó-don üdvösségközvetítõ, azaz nélküle nincs üd-vösség, de ez az üdvösség „valamely csak Istenáltal ismert módon”115 azokat is eléri, akik nemhisznek benne. Kérdés azonban, hogy az egyénihit elbír-e ilyen feszültséget. S a kérdés megfor-dítva is igaz. A bezárkózás saját kizárólagossá-gunkba kiszolgálja ugyan alapvetõ biztonságér-zetünket, de nem vonja-e maga után személyi-ségünk megmerevedését? És személyiségünkmegmerevedése nem merevíti-e meg istenké-pünket olyannyira, hogy egy bálványkép lesz,amelyet kizárólagos módon tisztelni fogunk?

Javaslat: Újra a tékozló fiú története, de más-ként. Az apa, aki mindkét fia számára ott van. Afiatalabbnak akkor is, amikor fizikailag távolvan, az idõsebbnek akkor is, amikor az nem

igényli, vagy másként igényelné. A fiatalabb fiú,aki máshol jár! (Lehet, hogy csak az idõsebb ge-neráció által disznóvályúnak tartott internetelõtt ül naphosszat.) Egy olyan helyen, ahol nemérvényesek a régi konvenciók (például az internetvilágában). De minõségi kapcsolat otthon vár rá.Az idõsebb fiú, aki rendes, pontos, megbízható,de csak a praktikusság és nem a kapcsolatokszintjén képes gondolkodni. A cybergeneráció és aközépgeneráció is távol van az Atyától.

ÉS A KÖZÖSSÉG?

Az Egyház képéhez – melyet már Péter apostolis „élõ kövekbõl” megalkotottnak tartott – rak-junk egy szimbólumot, a fa képét. A fáét, amelyágakra, gallyakra oszlik. Egy fán vagy egy fa kö-rül mindennek és mindenkinek megvan a helye.A fán megtelepedett gombának éppúgy, mint atermõ gyümölcsnek. A fa virágát beporzó mé-hecskének és a fában élõsködõ bogaraknak.116

Ez más, mint egy tanrendszer vagy egy hierar-chikus egyházfelfogás mentén megfogalmazottegyházmodell, de integráló, lehetõséget ad aszabadságra, a közeledésre, de a távolmaradásrais. Ugyanakkor életbevágóan fontosak azok,akik kapcsolatban vannak a gyökerekkel, tiszte-lik és óvják õket. Mi, protestánsok is a szentekközösségébõl élünk.

A strukturális erõszak áldozatainak lelkigon-dozásához arccal, hanggal, mondanivalóval ren-delkezõ emberekre van szükség. Ez több minthitelesség, és lényegesen más, mint a spirituálisguruk szerepe. Kellenek a tekintélyek, de hitelesés számon kérhetõ tekintélyek legyenek.Ugyanakkor kellenek olyanok, akik kedvesen fo-gadnak a templomajtóban, az elõször jövõknekénekeskönyvet nyújtanak, akik közvetlenülmegszólíthatók, akik nem különlegesek, csak je-len vannak. Akik merik vállalni a kapcsolatte-remtés, a kapcsolatépítés kockázatát.117

Fontos, hogy újragondoljuk a karizmák sokfé-leségét. Sõt elképzelhetõ, hogy éppen a felis-

147EMBERTÁRS2011 / 2.

114 Patsch F. SJ: Hermeneutika és vallások – A jövõ kihívásai a teológia számára. Mérleg, 2005/4., 416–438. 115 A II. va-tikáni zsinat Ad gentes kezdetû dekrétuma az egyház missziós tevékenységérõl, 7. 116 Magát a képet Wolfgang Grünbergtõlvettem át. Grünberg, W.: A gyülekezet egysége és sokfélesége. „Derûs átváltás” a különbözõség kultúrájára. In Kock, M.(szerk.): Az egyház a 21. században – sokszínû jövõ, i. m. 48–62. 117 Steffensky, F.: A holnap egyházának spiritualitása – Sze-retni az igazságot, imádni Istent, ügyelni a formákra. In Kock, M. (szerk.): Az egyház a 21. században – sokszínû jövõ, i. m. 37.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

148EMBERTÁRS2011 / 2.

mert karizmák révén lehet valakit – ha nem is atermelésbe visszaintegrálni, de – az újra hasz-nos élet tudatával megajándékozni. Attól, hogya piacgazdaság számára feleslegessé vált valaki,felszabadulhat Isten neki adott karizmáinak ki-bontakoztatására. A nemtörõdömség kultúrájá-val szemben létre lehet hozni az egymásra fi-gyelés ellenkultúráját, erre a gyülekezeteink ad-hatják a legkiválóbb lehetõségeket. Az Egyházígy lehet „menedék a fölöslegeseknek”.118

ZÁRÓ GONDOLATOK

Tisztában vagyok azzal, hogy dolgozatomatnem tudom átfogóan lezárni, egésszé tenni, hi-szen éppen csak érintettem néhány olyan társa-dalmi, szociológiai kérdést, amely meghatároz-za a ma emberének mindennapjait és közérze-tét. E problémák nem maradnak kívül a temp-lomfalakon, így foglalkoznunk kell velük igehir-detéseinkben is. Ugyanakkor nem szabad, hogyezek mindenestül meghatározzák, aktualizáljákmondanivalónkat. A Kijelentés nagy tényeinekújragondolásával és diskurzusba vonásával

azonban segíthetünk, gyógyíthatunk, áldástközvetíthetünk azok felé, akik biztató szóért,félórányi nyugalomért betérnek templomaink-ba. Különösen akkor igaz ez, ha megõrizzük ab-béli hitünket, hogy dekonstruáló korunkbansem szûnt meg az Ige és az igehirdetés konstru-áló, teremtõ hatalma.

Azzal is tisztában vagyok, hogy éppen csak el-kezdtem azoknak a témáknak a megfogalmazá-sát, amelyekrõl meglátásom szerint beszélnünkkell igehirdetéseinkben. A sor még nagyonhosszan folytatható lenne. Más talán egészeneltérõ sorrendben állítaná össze azoknak a kér-désköröknek a listáját, amelyek fontos szerepetkell, hogy betöltsenek igehirdetéseinkben. Ilyenértelemben dolgozatom befejezetlen és befe-jezhetetlen.

Vizsgálódásaim zárásaként egy olyan biblia-óra végeredményét kívánom leírni, amelyen azvolt a célunk, hogy egy nagyon ismert, kegyesbibliai szöveg, amely egykor emberi érzések,szenvedélyek, szenvedések és hitek kifejezõdésevolt, újra megelevenedjen számunkra. A 25.zsoltár parafrázisát fogalmaztuk meg.

118 Zulehner, P. M.: Igen a vallásra – nem az egyházra?, i. m. 25.

1. Könyörgés Istenhez vezetésért (Dávid). Uram,hozzád emelkedem lélekben!

2. Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg,ne nevessenek ki ellenségeim!

3. Senki se szégyenüljön meg, aki benned remény-kedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkülelpártolnak tõled!

Uram, bensõmmel Téged próbállak megérinte-ni, ez engem is felemel, kitágít, segít önma-gam fölé emelkedni.

Bízom benned, és ugyanakkor félek, hogy pontez a bizalom az, ami értelmetlen és nevetsé-gessé tesz.

Aztán ráeszmélek, hogy nem vagyok egyedül,csatlakozom a hitükkel, hitetlenségükkelküszködõk nagy táborához. Jó társaság ez!Mindegyikünkért kérlek, ne hagyd, hogy fel-adjuk a harcot önmagunkkal és veled, mertlátom, hogy ez a feladás sehová sem vezetne.

149EMBERTÁRS2011 / 2.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

149EMBERTÁRS2011 / 2.

4. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvénye-idre taníts meg engem!

5. Vezess hûségesen, és taníts engem, mert tevagy szabadító Istenem, mindig benned re-ménykedem!

6. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre,melyek öröktõl fogva vannak!

7. Ifjúkorom vétkeire és bûneimre ne emlékezz!Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy,Uram!

8. Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkesek-nek a jó utat.

9. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az õ út-jára tanítja az alázatosakat.

10. Az Úr minden ösvénye szeretet és hûség azok-nak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.

11. A te nevedért, ó, Uram, bocsásd meg bûnei-met, mert sok van!

12. Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja õ,hogy melyik utat válassza.

13. Élete boldog marad, és utódai öröklik a föl-det.

14. Közösségben van az Úr az õt félõkkel, szövet-ségére tanítja õket.

15. Szemem állandóan az Úrra néz, mert õ sza-badítja ki lábamat a csapdából.

16. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert ma-gányos és nyomorult vagyok!

17. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyze-tembõl szabadíts ki!

Hát akkor nincs más lehetõség: elõre! Az életalaptörvényeire és a kis részletek finomságai-ra, az élet apró betûvel írt részleteire is tanítsmeg engem!

Amikor rám gondolsz, tedd azt jóindulatúan ésjó szándékúan.

Ne arra emlékezz, amit már a startvonalnál el-rontottam. Jóindulatodból mutasd meg, hogylehet rossz kezdeteknek is jó folytatásuk.

Tudom, Uram, hogy ehhez nyitottá és alázatos-sá kell válnom.

Így apró dolgokban is veled találkozom.

Szóval, engedsz újra startvonalhoz állnom?

Hiszem, Uram, hogy az útelágazásoknál nemhagysz magamra.

Nemcsak boldog leszek, hanem valami olyasmi-ben lesz részem, ami túlél engem.

Nemcsak olyasmiben lesz részem, ami túlél en-gem, hanem ami meghaladja az emberit, em-beri létem isteni perspektívákat kap. Kétirányba is kiterjesztesz, a következõ nemze-déknek is használok, és részem lesz a haláltkövetõ létben. Ez tényleg több, mint emberi.

Ezért megpróbálok kapcsolatban maradni ve-led, és hiszem, hogy nem hagyod, hogy kere-sésed miatt hasra essek, rossz lépéseket te-gyek, becsapódjak.

Én rád nézek – és te rám nézel, és látod az éle-temet átjáró magányt.

Ne engedd, hogy a szorongás teljesen eluraljon.

Ér

té

kv

ál

as

zt

ás

ok

150EMBERTÁRS2011 / 2.

látható direkterõszak

láthatatlan kulturális strukturáliserõszak erõszak

1. ábra: Galtung erõszakpiramisa

Forrás: http://them.polylog.org/5/fgj-en.htm

18. Lásd meg nyomorúságomat és gyötrõdésemet,és bocsásd meg minden vétkemet!

19. Nézd, mennyi ellenségem van! Gyûlölnek ke-gyetlen gyûlölettel.

20. Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégye-nüljek meg, mert hozzád menekültem!

21. Feddhetetlen becsület õrizzen engem, mertbenned reménykedem.

22. Szabadítsd ki, ó, Isten, Izráelt minden nyo-morúságából!

Ne engedd, hogy elrontott dolgaim gúzsba kös-senek!

Ellenségeim vannak, de a legnagyobb ellenségbelül harapdál.

Téged kérlek, ne adj át a külsõ sötétségnek,semmilyen becstelenségnek!

Nemcsak rólam van szó, Uram, a téged keresõknevében is szólok.