1848-49A KORABELI NAPILAPOK TÜKRÉBEN

OFFICINA KÖNYVTÁR 36/38.

összeállította:BAY FERENC

OFFICINA NYOMDA ËS KIADÓVÁLLALAT KFT.

BUDAPEST 1943.

F. v.: Román Imre (6607)

A kor lelkét kívánjuk idézni a következő oldalakon.

A korét, amelyre ma is szívdobogva gondol a kisdiák már-cius idusán, s melyre emlékezve fellobog a nagyok tekin-tete is. Napjaink fáradtlelkű vándora, higyj te is a csodá-ban: a magyar szabadság örök diadalában! Mert igen, örökés diadalmas minden megpróbáltatáson át.

1849 tragikus őszén már-már úgy tűnt fel, hogy vég-leg elveszett. De az elnyomók fegyverei nem ölhették megaz eszmét s a nyirkos börtönök sorvasztó homályát legyőztetündöklő ragyogása. A magyar újra szabad lett!

Pár évtized és országunk jár esze az akkorinál is ke-serűbb rabságba görnyedt. De hittünk Magyarország fel-támadásában s ez a hitünk nem volt hiábavaló.

Harc és hit, ez a kettő a magyar szabadság szilárdbiztosítéka a jelenben és a jövőben egyaránt. 1848-ban isezek jegyében emeltük magasra zászlónkat, halhatatlanpéldaképül minden, a szabadságért cselekedni is akarónemzetnek.

Ennek a csodálatos negyvennyolcnak a naptárát lapoz-zuk fel olvasóinknak. Azonban nem óhajtunk folyamatostörténéseket ismertetni, csak jellemző részleteket, amelyekúgy emelkednek ki az idők és események rohanó sodrából,mint a sebesen vágtató tavaszi áradatból egy-egy a habok-ból fel-felbukkanó kidöntött szálfa, vagy csonka épület-gerenda, jeleként az erőnek, mely magával ragadta s avágynak, hogy újra eggyé legyen az egésszel.

Árny és fény, győzelem és vereség egymást váltjákezeken a lapokon, mert nincs szépíteni valónk. Az eszmeés a cél mindennél szentebb volt: a Haza szabadsága. Az

4

érte folyó kemény harc nem állhatott csupán ünnepnap-ból és az emberek se mindig mesebeli hősök. De nincs isszükségünk a színes illúziók csalóka világára. Mert hacsak ki is mondod e bűvös számot: 1848, ez évnek min-den, még legjózanítóbb valósága is lángoló értelmet nyer.A szabadságharc ellenállhatatlan varázsa felgyújtja sze-gényes fantáziánkat, mely a tikkadt föld porában is csillag-tallérokat talál.

A Pesti Hírlap, Budapesti Híradó, Kossuth Hírlapja,Közlöny, Munkások újsága, Március Tizenötödike, Népbarátja, Életképek, Alföldi Hirdető, Aradi Hírlap, Chari-vari, Respublica azok az egykori sajtótermékek, amelyek-ből hír-antológiánk számára anyagunkat merítettük.

*

POZSONYI HÍRFÜZÉR. Még néhány óra, és ismét egyév pergett le. Ma Sylvester est, — holnap, mire e soroka sajtó alól kikerülnek, már 1848-at írunk. Sylvester napjatalán egyetlen az év napjai közöl, mellyen mindenki vissza-emlékszik a lefolyt 564-re, és egy pillantást vet a követ-kező ugyanannyira, és elmélkedik, melly elmélkedésnekegész öszlege végeredményben csak abban határozódik:,,Ami voltam, mivé lettem, mi vagyok, mivé leszek.”” Ígyelmélkedünk mi is, visszaemlékezve a tavali év Sylvester-napjára; s míg mások a Sylvester-estet a családi kör kedvesélvezetei közt ünneplik, mi csak szellemileg társaloghatunknyájas olvasóinkkal ahelyett, hogy jó magyar sunka, egykis puha kenyér, meg egy pár pohár ó bor mellett amol-lyan ős táblabírói modorban tárgyalhatnunk a múltat, sjövendőt-, pedig mennyi „boldog újévnek” nézünk elibe aboldogtalanságunkban, mellyek annyiféle szolgai ajakrólrészint sallangos szónoklat, részint czifra jegyek, részintczikornyás versek alakjában üdvözlendik üres zsebünket.Valódi boldog újévet csak akkor élünk, ha társalgási rova-tunk tisztelt olvasóink méltánylatát kiérdemelni szerencséslesz. —

Budapesti Híradó, 1848. január 2. 2. sz.

POZSONYI HÍRFÜZÉR. A honatyák két heti pihenésután jan. 7. ismét összeülendnek. — Az országgyűlési szállá-sokról tegnap közlött adatok kiegészítéséül, idejegyezünknémellyeket, de nem mind hiteleseket miután Magyaror-szágon azon jó szokás van, hogy biztos adatokat valamellyközérdekű tárgy körül az illetők lelkiismeretesb eljárása isritkán képes kisütni. Jelen országgyűlésen a felső táblán ül-

6

nek az egyházi (kath. és gör.) rendből: érsekek, megyés ésválaszt, püspökök, sz.-mártoni főapát és jászói prépost 31,a világiból: az ország zászlósai, főispánok, fiumei kor-mányzó, Horvátorsz. követe és mágnások 221, a felső tábl.összesen 250. Az alsó táblán ülnek: kir. tábla, horvátor-szági követek, apátok, prépostok, kápt., megyei, kerületi,városi követek, turopolyai gróf, és jelen nem levők követei,összesen 380, s így a két táblán 620an. A canczellaria,hét-személyes tábla, kamara, kir. ügyigazgatóság, és ná-dori iroda személyzete, a kir. táblai hivatalnokokkal, ösz-szesen 73; a megyei, ker. és városi ifjúságot, egy ható-ságra középszámítással 8 véve, (van megye, melly 24etküldött, míg másik csak 2), 1000 egyéb az országgyűlésrejött magános vagy hivataloskodó tisztesbeket kerekszám-mal 800 főre teheti. Ε szerint az országgyűlésre kerek-számmal érkeztek 2500an. A felsőtábla, két fő törvényszék,kanczellária, kamara, kir. ügyigazg. (a nádori irodai sze-mélyzet, az országházban lakik) tagjai most összesen csak500ra téve, és ennyi szállást egyenkint középszámitással400 ftra, a jelen nem levők követeit (134 vannak) ifjakat,egyéb magánosokat, a nevezett főt. székek, kanczelláriastb. hivatalnokaival (nem tagjaival) most összesen 2000retéve, és ennyi szállást egyenkint 100 pfttal felvéve, ezekösszes bére tesz 200,000 pft; a követeké pedig jegyzésünkszerint 42,447 pft lévén — így az országgyűlés összesszállásokért kerekszámmal évenként 400,000 pft bizonyo-san folyt a pozsonyi háziurak zsebébe. Ha most az ország-gyűlésre jött urak 2500 számához adjuk még azok cseléd-ségét, mellyet legalább 1500ra bizton tehetni, s ha e 4000ember naponkint a szállásbéren kívül egyre-másra csak 2pengő ft költ, az országgyűlés egy év alatt betudva a szál-lásbért is, körülbelül negyedfél millió pengő forintot hozforgásba Pozsonyban. Nem megvetendő falat, — főleg, hae mellett a főúri hölgyek pipere költségeiről sem feledke-zünk meg.

Budapesti Híradó, 1848. jan. 5. 4. sz.

7

IRÁNYESZMÉK. Írta: Vasvári Pál. A nemzet újjáterem-tésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletek elétudják villantani egy boldog állam eszményét.

Ki ezt tenni nem képes, annak törekvése legfölebb isegyes változásokat idéz elő, de kitűzött irányban a nemzetfejlesztését eszközölni képes nem leend.

Ezeknek mondják enyelgős gúnnyal az északameri-kaiak, hogy: ,,hiába foltozgatják ezt a vén Európát.............................”

De aki előtt egy boldog állam valódi példányképe ra-gyog, az lassú léptekkel, apró törekvésekkel is folytonosanaz egyenes végezel felé irányzandja a nemzet fejlesztését.

Azonban ha a hon vezérei illy eszménnyel nem bír-nak: akkor vak vezetendi a vakot, s „mindketten gödörbefognak dőlni.”

Így téved el a nemzet, ha a vezérek nem tudnakelébe valódi, biztos irányt tűzni.

Ne a vak ösztön, ne a pillanatnyi fölhevülés, hanema nemzetczél valódi eszménye lelkesítse a nemzet vezéreit,s akkor a népet nem fogják új meg új veszélyekbe süly-lyeszteni.

A szobrász előtt egy tökéletes ideálnak kell lebegni,ha a vésüje alá vett márványdarabot eltorzítani nemakarja.

Ha az egész eszményt egy ötlettel nem képes fel-fogni, hiába eszközlendi ügyesen az egyes tagok kímet-szését. Az egészben teljes öszhangzat nem leend.

A kéz, mellyel vés, legszebb lehet önmagában véve:de nem leszen jól alkalmazva az egészhez.

Hlyen azon államférfiú, ki a nemzetfejlesztés müvé-ben részt vesz, s a tökélyes államról semmi tiszta foga-lommal nem bír.

Ez legtöbbbször egy feltett rögeszméhez tapad, sennek létesítésével akarja elérni a nernzetczélt.

S végre azon veszi észre, midőn egész törekvése füstbemegy, s éppen ellenkező eredmény merül fel tényeiből,mint minőt óhajtott. Telvék a történetírás lapjai illy ál-lamférfiakkal. Ezek vagy nem ismerték a nemzet végczél-ját, vagy szándékosan nem akarták azt megközelíteni.

8

Azonban a sorsbosszú legtöbbnyire utolérte őket, meita természet ellen ütének pártot, midőn a! nemzetnek szabadkifejlődését gátolják. Azért következtek tényeikből épenellenkező eredmények mint minőket ők óhajtanak. Élő gé-pekül vezetik Európa népeit a kereszthadakba, s ezek épenitt kezdenek felvilágosulni, hogy többé gépek ne legyenek.

Életképek, 1848. febr. 13.

MI HÍR BUDÁN? Múlt kedden tartották a szerbek nem-zeti tánczvigalmukat fővárosunkban. Mi a nemzetiség sze-retetét mindenkiben becsüljük, még ha elleneink volnánakis azok. S bár mi nyelven is imádja valaki az istent, bárminéven nevezze is a hazát, ha velünk egy földön él, test-vérünknek nevezzük őt és tudjuk szeretni. Gyűlöljük azt,ki ami vérünkből való vér, s mégis minket üldöz; ki ehon napfényénél nőtt fel, e nép izzadságaiból lett úrrá,s mégis ellene önhonának, mégis a külföld majma, kiönhonában az idegen szerepét akarja játszani, ki ön édes-anyját megtagadja, gyűlöljük a magyart, a ki nem ma-gyar; de tisztelet becsület azoknak, kik anyanyelvöket snemzetiségük eszméit megóva, a túlnyomó idegen elemközött is összetartanak, s nem szégyenlik gúnnyal illetettédesanyjukat, — ők jobbak azoknál, kiket mi magunkéinaknevezünk, kiknek betanult megyegyűlési dikcióit megtap-soljuk, kiket, ha elfeledett kötelességeiknek egy parányátteljesítek, egekig magasztalunk s egy kegyes hazafiúiszóért kezet csókolunk nekik s eltűrjük, hogy árulói legye-nek a hazának, melly őket hizlalja, hogy kinevessék azoltárt, mellynek árnyékában alusznak, hogy viseljék aztaz öltözetet, melly őket miénknek hazudja, s legyenek belülhamu és féreg, mint a sodomai alma, hogy üljenek ott,hol becsületes apák becsületes fiak számára készítenek he-ryet, s határozzanak a hon sorsa felett, míg érzéseik leg-kisebbiké, leghalványabbika a honszeretet. Ezek a ti ellen-ségeitek, nem a szerb, nem a német, nem a tót! — Tisz-teljétek azokat, kiknek szíve a nemzetiség nagy eszméjére

9

fendobog, s kérjétek, hogy legyenek testvéreitek, mertezeknek jövendője van, ezek élni fognak; azok pedig, kiknemzeti éltüket elfeledték, elmúlnak a föld színéről egykardcsapás nélkül, és senki sem fogja tudni, hova lettek;elenyésznek, a nélkül: hogy a dicsőséget magok után hagy-ták, senki sem fogja őket megsiratni, vértelenül, mint rok-kant öreg ember, lassú pislogó mécs halálával fognak ki-múlni, és megérdemlik.

Életképek, 1848. febr. 20.

AZ ÚJABB ESEMÉNYEK, melyek a Rajnán tul történ-tek, új eszmékből keletkeztek, s új eszméket fognak elő-idézni. Micsoda új political alakulások fejlődnek a proces-sussból? megállandják-e a próbát vagy sem? átengeden-dik-e, rövid kísérlet után, a régibb eszméknek és instituti-óknak a helyet? — mindezt a jövő fogja megmutatni. Mibennünket illet: a reformok terén ne engedjük magunkat azúj eszmék által szélsőségekre ragadtatni; ne feledjük, hogyállásunk a francziáéktól merőben különbözik. Ott a „munka-organisatio” áll az ideiglenes kormány programmján; smi még az adó s örökváltság ügyével sem vagyunk tisz-tában. Politicánknak most nem lehet más köre és alapja,mint melly az országgyűlési teendők iránt közelebb tettföliratban ki van tűzve.

Ott áll e fölirat homlokán a felelős parlamenti kor-mány eszméje; az eszmét kell törekednünk megtestesíteni,átülteni constitutióinkba.

Vannak azonban a föliratnak egyéb tárgyai is, mellye-ket szintén tisztába kell hoznunk, s pedig az idők jellemes a körülmények kivánata szerint.

Illy eldöntésre vár az adó s örökváltság ügye. Ε tár-gyak tisztábahozatalát az aristocratia érdeke követeli min-denekelőtt. Részünkről óhajtjuk a magyar aristocratiánaka dicsőségét, hogy belátásából és igazságszeretetből vegyenrészt a status minden terheiben, s hogy ez az igazságos

10

osztozást a kötelességekben most önként és maga irja tör-vénybe, meddig a törvényhozási hatalmat még kizárólaggyakorolja.

Mondjátok ki, hogy mindenki vagyonaránylag vegyenrészt az állomány terheiben. Osszátok el a hadi adót azonkulcs szerint, melly szerint az országos pénztárba fizetésa múlt országgyűlésen a törvényhatóságok közt feloszta-tott. Tudjuk, hogy ez úton egyes visszaélések s kivetésiigazságtalanságok fognak történni; de kérdjük ismét, nemhasonlíthatatlanul tűrhetőbb-e mind ez a mostani merőbenigazságtalan s eredményében veszélyt is okozható állapot-nál? Rendkívüli időkben, rendkívüli politikát kell követ-nünk.

Pesti Hírlap, 1848. márc. 10.

BUDAPESTI HÍRHARANG. A franczia forradalom hírenálunk rendkívül fölizgatá azok kedélyét, kiknek bankje-gyeik vannak; több ember beszélé nyilvános helyeken,hogy három forintjával is örömest adná ötös bankjegyeit,csak venné valaki. Természetes, hogy illy nyilatkozatoknagy aggályt okoztak, és mart. 3-kán már alig lehete bol-tot lelni, hol a bankjegyeket elfogadták volna, 5-én vasár-nap pedig a szakadó zápor és szélvész daczára több ezerember jelent meg Budán a várban, a bankhivatal előtt,bankjegyeinek ezüstre váltását sürgetve, mi természetesenminden vonakodás nélkül szokás szerint teljesíttetek, azonczélszerű megszorítással, miszerint kétszáz forintnál na-gyobb összeg egyszerre ugyanazon egyéntől nem fogadta-tott el, hogy a többieket is ki lehessen elégíteni, mert aSzentháromság-tér lepve volt emberekkel, kik mind váltaniakartak. Egy öreg német színész sírva szólíta meg ben-nünket, eszközölnénk fölváltását három ötös bankjegyének,miket tíz év alatt gyűjtögete magának! A tolongás olynagy vala, hogy néhány hátbaütés nem hiányzott. Másnapszintolly nagy számmal jelentek meg a váltani kívánók,s a banktisztviselők lehetőleg gyorsan elégíték ki a tolon-gókat, minek azon üdvös eredménye lőn, hogy sokan lát-

11

van mikép a beváltás minden megszorítás nélkül történik,nem is tolongd többé, hanem bankjegyeikkel ismét meg-nyugtatva haza ballagtak. Tizenkét óra tájban mindazon-által mégis egy csapat lovasságot s egy század sorgyalog-ságot kelle fölállítani a bankhivatal előtt, mert a nagy to-longásban különben verekedések, vagy lopások történhettekvolna. A só- és harminczadhivatalok szinte nagy ezüstpénz-készlettel láttattak el, s a beváltást ott is minden akadálynélkül gyakorolhatni. Itt nem is támadhat e tekintetbensemmi fölakadás, mert csak pár nap előtt érkezett Bécsbőlkét millió forint ezüst pénz, melly az itt már létezett kész-lettel olly összeget képez, hogy nem egykönnyen lehetneazt kímeríteni· Egyébiránt ez alkalommal legalább többhamis bankjegy semmiteték meg, és így ennek is volthaszna. A takarékpénztárból is sok pénzt kivettek, s ennekazon szomorú oldala van, hogy sokan az utolsó farsanginapokban csupa desperatióból elköltötték pénzüket, mit ahelytelen s túlságos rémítgetések nélkül takarékpénztárbanböcsületesen meghagytak volna. Az aranynak keleté öt fo-rint negyven krajczárra emelkedett, s vannak már, kik saj-nálják, hogy pénzöket illy drága beváltás által könnyel-műen, megcsonkíták. Ε mellett még azon visszaélés is tör-tént, miszerint némelly ügyes és egyszersmind lélekisme-retlen nyerészkedők sok megrémült szegény embertől háromforintjával is tudtak öt forintos bankjegyeket kicsikarni,s azért igen czélszerű vala, hogy az illy csalások iránt aközönség hatósági falragaszok által fölvilágosíttaték. Azótacsillapulni kezdenek a kedélyek, s remélhetni, hogy né-hány nap múlva a bankjegyek iránt ismét bizalom foguralkodni, a mi annál kívánatosbb, mert mart. 5-én any-nyira emelkedett a rémülés, hogy talán még elajándékoznisem igen lehetett volna sok bankjegyet. Ha egy két napalatt a váltani kívánók száma nem csökken, úgy ideiglenesbeváltó helyek fognak még nyittatni, hogy minden kivá-natot rögtön teljesíteni lehessen.

Budapesti Híradó, 1848. Martius 11.

12

AZ ÁTALAKULÁSI IDŐKHÖZ nagy férfiak kellenek,magas czélokhoz nagy eszközök.

A nemzetek csodálatraméltó ösztönnel bírnak, a ve-szély s az újjászületés napjaiban — mert az utóbbi nemtörténhet meg az első nélkül, — kitudni, kiismerni, kivá-lasztani azokat, kiket isten arra teremtett, hogy képét má-soknál is inkább viseljék.

A nép szava, isten szava, azt mondják. S hogy is nevolna az, valahányszor jóért, szépért, nagyért lelkesüla nép.

Innen van, hogy midőn a végzet ujja a nemzeti élet-nek egy erőteljesebb korszakára mutat, mindenekelőtt aparliament, a kamarák, a törvényhozó testület egybegyü-lését szorgalmazzák mind azok, kik a közjót viselik szi-vükön.

Magyarország azon szerencsés állapotban van, hogytörvényhozását tanácskozás és végzéshozatal végett mostnem kell nyakra-főre összedobolnunk.

Együtt van az már négy hónap óta.S tagjai között többen találkoznak, kiket isten és em-

berek előtt büszkén vallhat tolmácsainak e nép.De ezen törvényhozó testületre ostracismus nehezedik.

Relegálva van a nemzet kebeléből az országnak egy határ-széli városába, honnan a hazára, a nemzetre hatni nincsenmódja, hol a nemzet, a nép, a magyar faj élő s egyre fej-lődő szelleme nem hathat elégségesen reája.

Ez rosszul van így; a magyar felelős kormány éreznifogja, hogy ez nem maradhat így ezentúl, hogy az ország-gyűlést Pozsonyból Budapestre kell átszállítani haladéknélkül. A királyi palota s az országház odaát a hegytetőn,már nem győzik várni a napot, midőn nemzet és fejede-lem előtt félszázados időköz után megnyílhatnak újra.

Ez volna az első teendő, ha nem volna egy még en-nél is elsőbb, — alphája és ómegája az összes alkotmányoséletnek az, hogy valamint már tettleg szabad a sajtó, úgyországos törvény által is a censura ellen örökre biztosi-tassék.

Ε nélkül nincsen áldás műveinken. Ε nélkül hiába

13

gyürkőzünk neki az építés nagy munkájának; izzadjunkbár hajnaltól napestig, emlegessük a hazaszeretet, a sza-badság szent igéit száz és ezer ízben, — mind enneksemmi haszna; úgy járunk, mint Bábel munkásai, kik nemértették egymás nyelvét.

Alkotmányos élet s képviseleti rendszer sajtószabad-ság nélkül, — mily árva gondolat! mikor fogunk valaha afeudalizmus pólyáiból kibontakozni! Mikor és miből fog-ják elvégre a kormányok megtanulni, hogy a sajtónak le-nyűgzése elmérgesítheti a közvéleményt, de hogy iránytcsak repressiv törvényen nyugvó sajtóintézkedések s az ál-taluk feltételezett eredmények adhatnak neki!

Pesti Hírlap. Pest, márt. 17-én.

MÁRCIUS 15-e. FORRADALOM VÉR NÉLKÜL...

A mennydörgés azt mondja: le térdeidre ember, azIsten beszél.

A nép szava is megdördült és monda: föl térdeidrőlrabszolga, a nép beszél!

Tartsátok tiszteletben e napot, mellyen a nép szavaelőször megszólalt. Mártius 15-dike az, írjátok föl szívei-tekbe és el ne felejtsétek.

A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. Anemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúlminden új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép föléb-redett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, anép kivítta jogait, miknek lánczait legközelebb találta.

Martius 15-kén reggel a fővárosi fiatalság, melly ajózanabb pártnak nevezett töredék által ajánlott türelmetés várakozást sérelmei gyógyszeréül nem tartotta elegen-dőnek, adandó reformlakomája fölött tanácskozni egybe-gyülekezvén, ez alkalommal Jókai Mór következő procla-mátiót kiáltott ki ügybarátaihoz: „Testvéreim! A pillanatmellyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket.Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldo-gulnunk kell nekünk is. Legyen béke szabadság, egyet-értés! Követeljük jogainkat, mellyeket eddig tőlünk elvon-

14

tak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel.Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura rögtöni eltörlését;— felelős minisztériumot Budapesten; — évenkinti or-szággyűlést Pesten, és azt rögtön! — Törvényelőtti egyen-lőséget polgári és vallási tekintetben; — kívánjuk: hogy anemzeti őrsereg rögtön fölállítassék, védje hazáját mindenférfi; egyenruha ne legyen; — közös teherviselést; — úr-béri viszonyok megszüntetését; — esküdtszéket képviseletalapján; magunk választjuk biráinkat magunk közül; —nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk el-fogadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, —magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieketvigyék el tőlünk. A political statusfoglyok bocsáttassanakszabadon. Unió Erdély és Magyarhon között! Ezen jogo-kat követelni tartozik a nemzet, s bizni önerejébe s az igazügy istenébe! Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Ε proclamatio minden egyes pontjait mennydörgő he-lyesléssel fogadta a nép s kinyilatkoztatá: hogy azt sajátmanifestumául fogadja el.

Ekkor Petőfi Sándor lép fel s honfidalát szavalá ela nép között:

Talpra magyar, hi a haza!Itt az idő, most vagy soha!Rabok legyünk, vagy szabadok?Ez a kérdés válaszszatok!A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk.

Rabok voltunk mostanáig,Kárhozottak ősapáink,Kik szabadon éltek haltak,Szolgaföldben nem nyughatnak.A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk.

15

Sehonnai bitang ember,Ki most, ha kell, halni nem mer,Kinek drágább rongy élete,Mint a haza becsülete.A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk.

Fényesebb a láncznál a kard,Jobban ékesíti a kart, ·És mi mégis lánczot hordunk!Ide veled régi kardunk!A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk.

A magyar név megint szép lesz,Méltó régi nagy híréhez,Mit rá kentek a századok,Lemossuk a gyalázatot.A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk.

Hol sírjaink domborulnak,Unokáink leborulnak,És áldó imádság mellettMondják el szent neveinket.A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk.

16

A vers utósorait dörögve esküdte utánna a nép s in-nét ment egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni;először az orvosi kar csatlakozott hozzá, azután a mérnöki,legvégül a jogászi; egyedül ezen kar tanára szegült ellenea nemzet akaratának, senki sem hallgatott rá. Vasvári Pálhitta fel közgyűlésre a tanuló ifjúságot s az egy akarattalkövette a vezéreket; künn az egyetemi piacz közepén, márekkor túláradt néptömeg közepett adá elő Vidács P., mi-kép gátoltatott az egyetemi fiatalság e mozgalmakban rész-vételtől, tanáraik milly kicsinységes fenyegetődzésekkelakarták a meggyuladt lángokat eloltogatni. Monda: hogymegötödöltetéssel fenyegettetének. Altalános kaczaj és zú-gás. Ekkor a nép szónokai közül Jókai harmadszor is nyiltpiaczon felolvasá a proclamátiót, s Petőfi elszavalá fen-tebbi dalát, mellynek végezetével rögtön elhatároztatott,hogy a nép a proclamatió első pontját, a sajtószabadságot,saját önhatalmánál fogva teljesülésbe viendi, mit meg istett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájáramenvén, hová a rend és béke fönntartása tekintetéből vá-lasztmány tagokul Petőfi, Vasvári, Vidács és Jókai külde-tének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók: hogy kí-vánja-e az el nem »kerülhető kényszerítés be nem vártávala kikiáltott tizenkét pontú programmot s Petőfi felolvasottkölteményét censura nélkül kinyomatni? A nyomdatulaj-donos engedett s a kivánt iratok rögtön németre is lefor-dítva néhány pillanat múlva a gyorssajtó alól ezrével ke-rültek elő, mellynek példányai egész délig osztattak ki aszakadó eső daczára szüntelen gyülekező közönségnek. Εközben többen kezdtek szónokolni a néphez. Szólt IrinyiJózsef, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, Vidács,Jókai s néhányan németül is, mi annak manifestuma:hogy az ügyet idegen ajkú polgártársaink is fölkarojták.A déli harangszó egy óráig félbenszakasztotta a mozgal-makat, s ekkor gyülekezethelyül a nemzeti museum teretüzetett ki. Az eső szüntelen esett. Jó jel! monda a nép.Párizsban, Palermóban és Bécsben is esett, mikor a népjogait követelte. Délután a museum terén összegyűlt népelhatározá a városházára menni s ott a polgári kart s vá-

17

rosi tanácsot az egyesülésre s kívánatai aláírására felszólí-tani. A tanácsterem megnyittatott s tartatott nyilvános ülésa piaczra összegyűlt nép szabadságmennydörgései közölt.Λ tanácsnak benyújtattak a programm pontjai s a tanács-jegyző monda: hogy azok el vannak fogadva; utánna Ho-íovics tanácsnok kívánt gondolkozási időt, mellyben e pon-tok tanácskozás alá vetethessenek. Megczáfolta őt Rotten-biller alpolgármester, kimondva: hogy már egész délelőtttanácskoztak e fölött; ezután szónokolt Nyári Pál pest-megyei alispán s a pontokat pártolta, utána Klauzál Gábor,ki az első és 11-ik pontok rögtöni életbeléptetését is kí-vánta; a pontok a tanács által aláírattattak s az ablakonát a népnek felmuttattatának. Ε pontok azóta mindenutczaszegleten olvashatók. A nép, ideiglenes választmányáta tanács és polgárság választmányával egyesítendőt kine-vezve, kívánta, hogy Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagosvétségei miatt fogva van Budán, — miután kimondatott,hogy censurai törvények nálunk nincsenek, nem is voltaksoha — szabadon bocsátassék s a censurale collegium rög-tön mentessék fel hivatalától; e kívánat teljesítésére át-ment Budára, s a hatósági épület udvarán zászlója körülgyűlve, állhatatosan állt jogai kívánata mellett, míg vá-lasztmánya által kijelentették: hogy a httó tanács e hárompontba egyezett bele: Stancsics kiadatása, censura eltör-lése, sajtó bíróságnak a nép közüli választatása; egyúttalkimondá: hogy a katonaságot csak az esetben fogja kiren-delni: ha azzal a nép saját czéljai rendes kivitelére kívánnarendelkezni.

Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligaz-gató Bajza Józseftől: hogy a színházban e nap ünnepé-lyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajzamonda, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, aközönség színe volt jelen ünnepi arczokkal, ünnepi ruhái-ban; a nemzeti cocarda volt minden férfi, minden nőkeblére feltűzve, középen a háromszínű zászló.

Ez alatt a nép, a megszabadított Stancsics kocsijátönkezével vonva át Budáról a színház teréig, bevonult aszínházba, melly mindenki számára ingyen megnyittatott.

18

A páholybirtokosok is megnyiták páholyaikat a népszámára, ki még e közforradalom perczében is olly tiszte-letben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholytsem foglalt el, mellyben hölgyek ültek.

A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaise!,és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá.

Később Egressi Gábor szavalá el Petőfinek fenn ki-tett költeményét, a nép ezreinek harsogó esküvése mellett.Ugyanezt rögtön Szerdahelyi által zenére téve, a színházipolgártársak kara éneklé el; a közönség ismételteté a sza-valmányt és dalt.

A közönség nagy része óhajtá Stancsicsot a színpadonmegjelenve látni, azonban értesülvén a tisztelt polgártársgyengélkedő állapotáról, kívánatával felhagyott s a leg-nagyobb csend és béke között eltávozék.

Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült.

Másnap legelső teendője volt a népnek a nemzetőrségtettleges életbeléptetését követelni, s e végre aláírások nyit-tattak meg azok számára, kik a nemzetőrséget alkotni kí-vánják; néhány óra alatt több· ezerre ment az aláírás. Anép követelte a fegyvereket.

A katonai hatóság jelenté: hogy csak 500 fegyvertadhat, mert a többi Komáromba vitetett. Ezt Lederer tá-bornagy katonái becsületszavára állítá. Az Arsenált föl-nyitani nem akará.

Lenn pedig a nép, melly már ekkor mintegy 20—25ezerre ment, követelte a fegyvereket s fenyegetőzék, hogyaz Arsenált feltöri, ha fegyvert nem kap.

Ekkor alválasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása tárgyában, s egy órai tanácskozmány után Rotten-biller alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városházterén összegyűlt népet nyugtatá meg azon tervezet közzé-tételével: hogy az illető tömegek városnegyedenként különoszolván, száz-száz férfit választanak ki maguk közül, kikóránként felváltva, mint nemzetőrök az éjjel diadalfény-ben kivilágított város nyugalma fölött őrködjenek. A többifegyverek kiadása a következő napokon fog sürgettetni.

19

Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákonlelkesült néptömeg forrongott harsogtatva: éljen a szabad-ság! az ablakokból nemzeti lobogók függtek alá, a szabad-ság nevével beírva.

Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött,a portyázó nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókatfogtak össze s hivatásuknak minden tekintetben hivenmegfeleltek.

Mart. 17-kén az ideiglenes kormányzó választmányáltal, (melly állt a nép, tanács, megye, polgárság és egye-temi fiatalság küldötteiből, közte három héber) elhatároz-tatott: hogy a mostani napok örök emlékére az egyetemitér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott: „Martius15-kei térnek”, a hatvani-utcza, hol a sajtó elfoglaltatott,„Szabad sajtó utczának”, a városház tere pedig „Szabad-ság térének” fog ezentúl elneveztetni, melly határozatot atanács azonnal foganatba is vette, s Landerer rögtön nagybetűkkel nyomtatta az utczák eddigi nevének helyébe amegörökítendő dicsőség szavait. Ugyanekkor kimondatott:hogy minden czímek eltöröltetnek, semmi tekintetes ésnagyságos többé. A kívánalom, mit Bécsbe induló küldött-ség a király elé terjeszt: így kezdődik: „Felséges haza!”

Egy küldöttség átment Budára fegyvereket követelni,miknek nyombani kiszolgáltatását a helytartó-tanács egészörömmel ígérte s jelenleg a nemzetőrség óráról-órára sza-porodik.

A kétfejű sasok minden királyi hivatal homlokáróllevétettek, helyökbe a nemzeti czímer tétetett.

A fekete-sárga színek helyébe a nemzeti háromszinfestetett.

Múlt éjjel még a nádori palota is ki volt világítva,mi az életben először történik, sok más soha nem történ-tekkel együtt.

Tegnap a fehér zászlót egy hölgy (Szathmáryné) vittea nép előtt. A nép választottai ezért remek czímerrel tisz-telték meg.

Az egyetem is beadta reformkérdése pontjait. Szabad

20

tanulás, szabad oktatás, a pénzügynek nemzet általi kezel-tetése ezeknek főpontjai, maguk a tanárok s az összes fia-talság aláírva.

A csend és béke forradalom mellett olly jó lábon áll,mint még soha. A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rend-ben foly, a nemzetőrök minden utczában portyáznak.

Éljen a magyar szabadság! Ε három szót hallaniminden ajkról, minden utczán, minden zászlón ez van ki-festve.

Dicsőség e népnek! melly jogait egy csepp vér elfő-lyása nélkül ki tudta vívni; melly önmagát saját becs-érzete által hagyja kormányozni. Kik a lelkesülés szentperczeben sem feledkeztek meg a kötelességekről, mikkelmagányosok személyi és vagyonbátorságának tartoztak.Kiket hon- és emberszeretet gyulasztott lángra, s kik kö-zül egyetlen egy sem piszkolá be önérdekű kihágással anemzet e nagy ünnepét.

Mit más népek karddal vittak ki maguknak, azt enép puszta kézzel, csupán szent lelkesülésének tüze által,egyértve, elleneit nem legyőzve, de megtérítve, tettemagáévá.

Életképek, 1848. Mart. 19.

NYÍLT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ.

Itt az idő testvéreim: hogy elveinket kimondjuk.Első volt szavunk a forradalom piaczán, elsők valánk

kimondani a jelszót: legyen szabadság!És lőn szabadság . . .Most, miután önerőnket ismerjük s benne bízhatunk,

tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak mindégjobb keze legyen, áldást hozó az igaz ügynek, romlást azellennek.

Két fegyver van kezünkben: a sajtó és a kard. Azigaz honfitűz, melly e kettőt kezeinkbe adá, egyszer meg-gyújtva, nem fog kialudni többé, hanem napként fog égnia haza egén, hogy világot és meleget áraszszon széllyel.

21

A holtak föltámadásának napja eljött.A századoktól eltemetett nemzetdicsőség, s a börtön-

ben tartott szabadságérzet voltak e halottak. Most ne ke-ressétek őket sírjaikban, ők feltámadának.

A magyar nemzet ismét dicső és szabad!Magyar hang, magyar nemzeti szin, magyar érzelem

minden ajkon, minden lobogón, minden kebelben.

Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalomfölött őrködnek, mi pedig lépjünk föl a szabad sajtó teréres vegyük őrködésünk alá a szellemet.

A szerkesztőség ezentúl tért nyit minden a szabadság,emberiség és haza ügyeit érdeklő nyilatkozatoknak, mely-lyek a fiatalság kimondott elveivel megegyeznek, bárkitőljöjjenek is azok.

Legelsőbben felszólítunk minden hazafit: hogy anemzetőrség zászlói alá gyülekezni siessen. Mert mindeneddigi győzelmeink biztosítéka egyedül csak a fegyveresönerő, s nem tudjuk, hogy melly perczben leend rá szükség?

A nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pe-dig tartsák e bizalmat minden egyéb megtiszteltetésnélbecsesebbnek s a nép érdekeit sehol és soha el ne felejtsék.

Igyekezzünk honunk idegenajkú fiatalságát magunk-hoz testvéri kapcsokkal csatolni, rontsuk le a századok ótakeblünkben megkövesült választó-falat, melly bennünketrokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenki-vel, kinek jelszava a szabadság.

Irtó háború minden hiúságnak. Az embert nem aruha teszi többé, hanem a ki keblén belől van; szoktassukhozzá a népet, hogy az egyszerűséget kezdje el szeretni. A.nemzetőrség öltönye legyen egyszerű s viseljük azt büszkeönérzettel mindenkor és mindenütt. Az „arszlán” szó nelegyen ismert fogalom többé. Legyen mindenki annyi,mennyit a haza előtt ér.

Magánkötelességeinket a forradalom ideje alatt se fe-ledjük el: mihelyt a kardot letettük, térjünk napi mun-káinkhoz s adjunk példát a nézőnek, mint tettük a forra-dalom kikiáltásakor.

22

A sajtószabadságot ne használjuk személyeskedési çzé-lokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek neveszabadság.

Ezért komolyan megrójuk mind azokat, kik jelen idő-ben, midőn az izgatott kedélyeket a rend és béke eszméirekellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép közé,kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, kika kasztákat egymás elleni irigységre költik, s kinyilatkoz-tatjuk: hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kikkitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják.

Ezen jelszavak: „béke, egyenlőség és szabadság!”

Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak;kik a helyett, hogy a nép választmánya által adja tudtáraakaratát az igazgató választmánynak: tömegestül „viafacti” akarják azt a síkra vezetni.

Kik a hon lakosai bármely osztályának a nemzetőr-ségből leendő kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidókellen, melly osztály a forradalom leghevesebb perczébenerősen részt vett a tett mezején,.— a polgárok között iz-gatnak, és viszont; kimondtuk az egyenlőség elvét, különb-séget ember és ember között csak a jellem és becsület tisz-tasága tesz; ezek fölött határozni ott van az osztályozóválasztmány, melly mind azoknak, kik a nemzetőrségnekbecsületére nem lennének, fegyvert adni nem fog. A sza-badság jótékonysága alól senkit kizárni nem szabad; ezenidő az, mikor egymásnak minden ellenszenvet, mindeneddigi botlást és sérelmet meg kell bocsátanunk; ezen időaz, mellyben a régi fogalmak halomba vannak döntve súj évszak kezdődik, melly a múlt vétkeinek sir ja fölöttemeli az emberiség nevében oltárát.

Vége a kasztagyűlöletnek! Kiket a régi fogalmakkorhadt omladékainak pártolói maguktól elüldöznek, azokatmi fogadjuk védelmünk alá, és esküdjünk pártfogást min-dennek, a mi elnyomott, üldözött és méltatlanul bántott.Az üldözöttek asyluma a mi körünk legyen. S legszebbdiadalunk legyen az, hogy mindenki, ki méltatlanulnyomva érzi magát, hozzánk jő bántalmai orvoslása végett.

23

Az elmúltakért semmi szemrehányás! Martius 15-kénaz egész haza újjá született, vele együtt minden egyeshazafi. Legyen gondunk a jövőre, ne a múltra.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!Éljen a haza!

JÓKAI MÓR.Életképek, 1848. Mart. 19.

MARTIUS 16-IKAI ÉJJEL Budapest utczái kivilágításifényben úsztak. Nagyobb vendég tiszteletére ez még nemtörtént, s nem történik soha. Mi után olly régen epedtannyi hő kebel — végre megérkezett a sajtó-szabadságarany kora. A nemzet óhajtásai, a nép öröme és bánatanem leend ezentúl csupa elnyomott sóhaj, — a világ nyelvea sajtó szolgálatára áll. — A történetíró fel fogja keresnia szálakat, mellyek ez örvendetes változást előidézték,nekünk a történtek felszínén tovább kell haladnunk. Ahelytartótanácsi intézmény, melly a censura eltöröltetéséttudatja, kellő hozzáalkalmazás végett a nyomdatulajdono-sokkal már mart. 16-án közöltetett. Martius 17-én pediga sajtóügy további rendezését tárgyazó következő helytar-lótanácsi intézmény olvastatott fel Pestváros házánál aközponti választmány ülésében.

Nemes városi tanács! A megelőző censura a törvény-hozás további rendelkezéséig megszűnvén a sajtó kicsapon-gásai és visszaéléseinek kellő megtorlása végett addig is.,míg a törvényhozás rendelkezendő e következő szabályokállíttatnak fel:

1) A sajtó minden megelőző censura nélkül szabadonműködik.

Minden, akár könyvnyomtatás, akár kőnyomás általkiadott bármellynemű irat vagy rajznak szerzője, szerkesz-tője, vagy készítője az iratban, vagy rajzban foglaltakértfelelős.

3) Minden könyvnyomtató és kőnyomó az illető iratvagy rajz kinyomatása és a szerzőnek átadása után, tar-

24

tozik azonnal a nyomatnak egy példányát az illető ható-ság elnökének átadni; ki

4) Köteles azon példányt a kinevezett bíróság elnöké-nek haladék nélkül felelőség terhe alatt azonnal átküldeni.

5) A sajtó útján elkövethető visszaélések és kihágásokmeghirálása végett rendelt ideiglenes bizottság névsora idemellékeltetik következőkép: Nyáry Pál, Klauzál Gábor,Deák Ferencz, Patay József, Fáy András, b. Eötvös József,Trefort Ágoston, Vörösmarty Mihály, Bajza József, FényesElek, Szalay László, Ballá Endre, Rottenbiller Leopold,b. Kemény Zsigmond, Lukács Móricz, Valero Antal,Szilágyi István gombkötő, Kappel Frigyes, Tóth Gáspárszabó. Fröhlich Frigyes, Burgmann, Keresztély, IrinyiJózsef. Egressy Samu, Zlinszky János főbíró, BelaaghAntal eskütt.

6) Ezen bizottság a kinyomott iratot, vagy rajzotmegvizsgálván, a benne talált vétség iránt véleményétkimondja, és az esetet a vétkesnek illető bírósághoz továbbielítélés végett átküldi.

7) Ki valamelly iratot, vagy rajzot ki akar adni, kö-teles a nyomandó iratot vagy rajzot önkezével aláírni, ésha a nyomdatulajdonos előtt a kinyomtatást kívánó egyénismeretes nem volna, köteles ugyanazonosságát az illetőnyomdatulajdonos előtt ismeretes két tanú által bebi-zonyítani.

8) A nyomdatulajdonos tartozik minden legkisebbnyomatra nevét, vagy műhelye cziniét kinyomni; ha eztelmulasztaná, vagy, ha az általa kinyomott iratot ismerve,a kiadó egyént általa alá nem irattá, vagy ha ezt nemismerve, annak ugyanazonosságát két általa ismeretes ta-nukkal maga előtt be nem bizonyította; úgyszintén, ha anyomott irat vagy rajz, a hatósági elnök kezébe azonnaliáltaladását elhanyagolná: a kiadott irat vagy rajz tartal-máért szintúgy felelőssé válik, mint maga a szerző vagykiadó.

Epen ezért felelet terhe alá esik azon hatóság elnökeis, ki a nyomda tulajdonosa által nekie átadott nyomtat-ványt a bizottság elnökének azonnal meg nem küldi.

25

Miről a városi tanács ezennel szoros hozzátartozás vé-i'ett értesíttetik. Kelt Budán a magyar kir. helyt, tanácsjg48-ik évi böjtmáshó 16-kán tartott üléséből, a várositanácsnak jóakarói gr. Zichy Ferencz m. k. Nyéky Mihálym. k. stb.

Ezen, számtalan éljenzések közt felolvasott intézmé-nyekből örömmel látta mind a városi tanács, mind a je-lenleg fennálló központi választmány, miszerint a sajtó-Icörüli vétségek megbírálására nézve, az annyira nélkü-lözhetetlen esküttszéki forma, mennyire lehetséges, beho-zatott. Nincsen ugyan még abba a bíráknak sorsáltali vá-lasztása behozva, de vannak közbizalom-övezte nevek, van-nak a különböző osztályok képviselői. Ez intézmény aiország törvényhatóságaihoz is van intézve.

Visszatérve a kivilágításra: megjegyzést érdemel, hogya nádori lak, Mátyás palotája is ki volt világítva, mi más-kor nem szokott lenni. — Kitűnő volt a színházakon kívülLanderer és Heckenast — e lapok kiadóinak laka, hollegalább 20-ig való nemzeti zászló hirdeté nagy betűkkela magyar sajtó szabadságát. Magok a tulajdonosok magyarruhába öltözve, s nemzeti szalagokkal díszítve, vezettékn3romdájuk 100-nál számosabb személyzetét, a magyarsajtónak e tiszteletreméltó munkás osztályát, kik mind-nyájan munka közben használt kékvászon egyenruhát ésfejőkön sajátságos alakú papirsüvegeket viseltek, s kezük-ben nemzeti lobogókat tártának. 7½ órakor egy megszá-mithatatlan lélekből álló tömeg állott meg ezen lak előtt.„Uraim! — monda szónokuk — szent e hely. Itt kezdéá magyar szabad sajtó működését, s amott (az átellenes ab-lakra mutatva, hol Kossuth Lajos arczképe volt kitéve)amott van a magyar sajtónak egyik nevezetes bajnoka” stb.— Emich Gusztáv könyvkereskedése előtt Petőfi Sándorköltőnk transparent képe életnagyságban, alatta egy sajtóképe s ezen felírás: „Szabadság, béke, egyetértés.” igensok nézőt vont egybe. Szinte kitűnő volt az ellenzéki körszállása is, mellyen a nemzeti lobogón kívül felirat isvolt olvasható, stb. stb. Feltűnő azonban, hogy a magyartudós társaság lakásán, hol minden más kivilágítás alkal-

26

mával feliratok, transparensek szoktak lenni, most, midőnsajtó-szabadság ünnepeltetett, semmisem volt. Tudtunkrae feliratokat a titoknok szokta rendezni. Valljon miért ma-radt el most?

A nép éjféltájig sűrűn hullámzott az utczákon, mind-azáltal sehol semmi botrány, semmi rendetlenség. Ε kö-rülmény dicsősége illeti először is magát a népet, mellynekjobbérzete sugallá, miként nagyobb alkotmányos ünnepetsoha nem ült. Más része a dicsőségnek a központi választ-mányra s ennek azon tagjaira hárul, kik az éj nyugal-mát feláldozva, a városháznál fenvirrasztottak. Hlyénektudomásunkra: Rottenbiller Leopold, Nyáry Pál, CsányiLászló, Klauzál Gábor s még több hazafiak.

Pesti Hírlap, 1848. Mart. 18.

LEGÚJABB, NAGYFONTOSSÁGÚ HÍR! István főher-czeg, országunk tisztelt nádora, következő sorokat intéztegróf Batthyány Lajoshoz: Kedves gróf Batthyány! Ezen-nel tudósítom önt, hogy ő fölsége meg lévén győződve,miként a fenforgó körülmények sürgetőleg megkívánják,hogy azon f e l e l ő s m a g y a r m i n i s t e r i um,mellynek alakításában ő fölsége mai napon kelt k. k. le-irata által megegyezett, haladéktalanul összeszerkesztessékés activitásba lépjen, engem felhatalmazni méltóztatott,hogy önt a törvények értelmében f ü g g e t l e n m a g y a rm i n i s t e r i u m e l n ö k é v é k i n e v e z v é n , ön mi-nistertársait belátása szerint, akként és olly számban tegyelegfelsőbb k. megerősítés végett javaslatba, a mint azt aministerium feladatához a minister társai törvények utjánmeghatározandó hatásköréhez és saját felelősségéhez ké-pest szükségesnek ítéli. Egyébiránt legnagyobb hajlandó-sággal maradok Méltóságadnak legszívesebb jó akarójaIstván m. k. nádor.”

Pesti Hírlap, 1848. Mart. 19.

27

BÉCS ÜNNEPLI A MAGYAROKAT ... Ε sorok irójaszerencsésnek érzi magát, hogy a nyilvánosság utján ollytényeket hirdethet e haza fiainak, mellyeket, mint hosszúévszázadoktól kiváló, talán e nemzet életében páratlan ese-ményeket, a történet lapjai örökítendnek meg az utókornak.Az istenség felfoghatatlan ihlete szállotta meg a közelebbinag}f napokban az emberiséget, — adja az ég, hogy azontollakat is, mellyek e napok történeteit leírják, egy felsőbbihlet képesítse szép rendeltetésökre; megkísértjük elmondanimi is azon érzelmeket, mellyekkel keblünk csordultig telvevan, mellyeket kifejezhetetleneknek, leírhatatlanoknak szok-tak nevezni. — Szerdán a napi rendes hajón kívül, mellyenBoris S. Szabolcs m. köv. és Jozipovich A. turopolyai grófintézkedni előre-mentek, volt rendelve egy más gőzös, mely-lyen reg. 10 ór. a küldöttség 72 és kísérete, többnyire or-szággyűlési ifjak, körülbelül ugyanannyi tagból álló, mind-nyájan, még az egyházi férfiak is, mellükön nemzeti szalag-gal ellátva, indult meg. A part hosszán roppant néptömegsereglett össze s a mint a hajó indulásával az első taraczkmegdördült és a partról választ kapva a lövések egymástváltogatták, kitörtek az éljenek a parton úgy mint a hajón,és fejér kendők lobogtatásával, kalap-rázással, kardcsör-tetéssel, mint megannyi szerencsekívánatoktól kísértetve ve-vénk búcsút a koronázási várostól. Megható látvány voltmindkét félre. Útközben az ifjak, bár a nagy sietségbena lóczi zenekart itthon feledvén ez csak a délutáni hajó-val jött fel, nemzeti dalokat énekeltek; a lelkesedés határnem ismert, jó kedvünkben és a szabadság érzetében fel-mentünk a hajó tetejére és a kapitány úr, ki az egészhajószemélyzettel nemzeti szalagot viselt, csak akkor kértbennünket ovakodásra, mikor a tilos fedezetet a sok emberalatt veszélyeztetve látta, s mi azonnal engedelmeskedénk.Dévénynél a Duna közepén horgonyt vetett a hajó, s egycsónak indult ki a partra, hogy az ausztriai vámosokatvizsgálat végett behozza, de hozott két utast és a vámosokmagukat nem is mutatták. Délután 4 órára megérkeztünk,miután nagy hajónk a csatornán be nem evezhetett a vá-rosba, a külkikötőnél, sűrű taraczklövések és a partra gyü-

28

lekezettek hangos üdvözletével, kendő-lobogtatással fogad-tatva. Kossuth Lajos úr, neje karján, partra léptekor a bécsimagyarok részéről rövid beszéddel köszöntetek; kiebb jő-vén először találkozánk a bécsi új nemzeti őrsereg mintegy12 főnyi osztályával, kik nem egyenruhában ugyan, depuskával mindnyájan ellátva és kalapjokon osztály szerintmegjegyezve, előttünk tisztelgő sorban, itt őrt állottak; szí-vesen üdvözlénk és kezet fogtunk derék bajtársainkkal,a miután mindnyájan kocsikra kapva, a prateren keresztülroppant hosszú menetben értünk a város végére. — Itttudósíttatánk azon elragadó eseményről, hogy nádorunk őfensége az nap délelőtt érkezvén Bécsbe, a városban lovaitkifogta a polgárság és ezernyi éljenek közt vetélykedvcvonta kocsiját a várba. — A bécsiek nem tudván a mi kö-rülményeinket már harmadnap előtt a forradalom kiütése-kor vártak bennünket, sőt újabban értesíttetvén azt gon-dolták, hogy szerdán is csak az esti gőzössel érkezünk meg;de ezért a város végén nagyszámú nép csődült össze, mellybel ebb roppant kísérő tömeggé alakult; a városba lép-tünkkor megállván a menet, minden oldalról: ,,ΗοΙ vanKossuth?” kiáltásokkal tolultak felénk. Kossuth Lajos úr.ki nejével az első nyilt kocsiban ült, innen ki és felemeltet-vén bemutattatott a népnek, és megharsant a tömeg üdv-kiáltása, kalapok lebegtek fejünk felett, kendők lobogtaka házak ablakaiból, a messze távolban is, mennyire csakláthatánk; elfogott e jelenet minden érző keblet; egy öregember a munkásosztályból zokogó, de hallhatólag erős han-gon kiáltá: „Kossuth! unser Erlöser! hoch!” és ezernyitorok viszhangozá kiálltását; minden annyira el volt ragad-tatva, hogy boldognak érzé magát, ki őt csak láthatta is;míg mások, tisztesbek úgy mint alsó osztálybeliek, a kocsikörül tolultak össze, mind levett kalappal, nejinek kézitcsókolgatván, s szerencsésnek érzé magát, ki csak közelébejuthatott. Sokan közülünk, kik magyar öltözetben ekkormég nem voltak, szállásainkra oszoltunk, hogy átruház-kodva azonnal a menethez csatlakozhassunk. Ε sorok írójakét társával lévén egy kocsiba, bár csak kardjaink voltakláthatók, minden amerre hajtatánk, kalapot emelt, ,,vi-

29

vát”-ot kiáltott, kendőket lobogtatának felénk, annyira,hogy levett kalappal szakadatlanul hajlongunk kelle aviszonüdvözletekben utóbb utánunk szaladtak, néhány tisz-tes polgár megállítá kocsinkat és a népsereg azonnal körül -foga ezt, kérve akartak rábírni, hogy szálljunk le, men-jünk gyalog, mert a nép látni akar bennünket, mert amagyarok jövetelének hírére minden újra fellelkesült; demi szállásunkra hajtatánk; ketten a bakra álltak, levettkalappal kiáltozák: „Die Ungarn sollen leben!” és min-denütt hangzott a néppel tömött utczákon: „Hoch die Ma-gyaren!” Néhány perez alatt nemzeti öltözetben léptünkki és a szállásunkra jött néhány polgár által, kik előttünklevett kalapokkal élj éneket kiáltozának, nagy néptömegkíséretében vezettetvén alig értünk egy térre (am hohenMarkt), az itt felállított néhány száz fegyveres nemzetiőr, felbontva a sort, élőnkbe rohantak és meleg kézszorí-tásokkal üdvözölve nyakunkba borultak: ,,Brüder, liebeBrüder! Euch haben wir alles zu verdanken!” — Ez alatta menet, mellyet Kossuth L. úr kíséretében volt több kül-döttségi tag és néhány magyar öltözetű ifjún kívül meg-számíthatatlan népség képezett, elől nemzeti zászló alatt,mellyet a gőzösről hoztunk el, dobszó, néhány lovas ésg}ralog polgárkatona tiszt vezetése mellett, két oldalrólfegyveres nemzeti őrök közt vonult a város széléről a bel-városba. És Kossuth, — azon férfiú, ki ezelőtt 10 évvelhazaárulónak volt kikiáltva, s kinek neve akkor Bécsbencsak iszonyattal említtetek most olly végtelen lelkesedésközt, olly nagyszerű diadalmenetben vezettetek be a biro-dalmi főváros ős falai közé, millyenben csak egy világ-hírű hős részesül, és mellynél fényesebb, dicsőbb elégté-telt annyi szenvedésekért Bécs nem adhatott. — Négyenkivont karddal a zászlót fogván körül, az ezernjd üdvkiál-tásokat, a tömött ablakok és erkély ekrőli szakadatlan kendő-és zászlólobogtatást, melly részben a szép nem, e lelkeshölgyek, olly meghatólag tüntetek ki magokat, csak foly-tonos kardhajlongatással voltunk képesek viszonozni, re-pültek fejünkre a virágkoszorúk, a virágkötetek azon is-teni hölgyek kezeiből, ha félreestek, felvette a nép és ke-

30

zünkbe adta, kalapot emelt minden, mosolygott reánk azősz öreg úgy mint a legkisebb gyermek, az angyali szépviruló szüzek úgy mint a koros nők, gazdag úgy mint sze-gény egyaránt, a ki kiáltani nem bírt, kezével, vagy ken-dőjével intett; lelkesedésök és lelkesedésünk leírhatatlan;hangzott a Kossuth név úgy, hogy Bécs falai rengettek belé.így értünk el a „Károly főherczeg” czímű fogadóhoz, holKossuth L. úr szállása volt kijelelve; a fogadó tulajdonosakardosán tisztelegve fogadta nagy vendégét a kapu előtt,az udvar tömve volt néppel, de a nemzeti őrség mindentvisszatartóztatott, hogy közelünkbe ne tolakodjék. Mi ma-gyarok felkísértük Kossuth L. urat, ki a szobája ajtajánálnéhány tagból álló küldöttség által a bécsiek részéről üd-vözöltetvén, ennek szónoka átnyújtá az az nap délbennyomtatásban közönségesített cs. rendeletet, mellyben ő fel-sége által a nemzeti őrség felállítása sat. hagyatik megés az ausztriaiknak alkotmány biztosíttatik legfelsőbb Ígé-rettel; de a lelkes szónok úr csak rövid lelkes szavakatmondhatott elérzékenyülve sírni kezdett, Kossuthnak nya-kába borult és meleg ölelések közt csókolta őt. Mire K.válaszolá, hogy az áldozatkészség nálunk nem fog hiá-nyozni. — Ε keblet megragadó jelenet után eloszlottunk,úgyszólván minden egyes magyar egy-két polgárkatona ésnéhány nemzeti őr által, kik olly gyengéden őrködtek mel-lettünk, hogy a nép valamikép csak ne is érintsen ben-nünket, vezettetvén saját szállására; minden tisztelgett,éljenzett előttünk; a velünk találkozott nemzeti őrök, örege,úgy mint fiatala, messze levett kalappal, elragadtatásuk-ban sokan csak e szót: „Bruder” ejtették ki, nyakunkbaborultak, könnyükkel áztatának és csókokkal borítanak elbennünket; mindegyik újabb örömhírrel lepett meg, el-mondták, hogy ha mi nem vagyunk, ők még most sem él-vezik a dicső szabadságot, elmondák, hogy az nap dél-előtt a mi jövetelünk hírére hirdettetett ki nekik a consti-tute, mit néhány katona délután az utczákon fel s alálovagolva trombitaszóval adott a népnek tudtára. A nemesblelkesedés, mellyett mi magyarok tőlük mindig olly távollenni hittünk, kitört most keblükből olly kimondhatatlan

31

mértékben, hogy testvér és testvér, kik egymástól annyiéveken át, mint ők tőlünk, elzárva voltak, kéjteljesb örö-met nem érezhet egymás átkarolásánál, midőn ismét egy-másba forr, összeolvad; úgy tűntek föl előttünk, mint akalitkából kiszabadult madár, midőn övéi körében találjamagát. — Este a város ki volt világítva; ekkor az ausztriaiolaszok tartottak a városban körmenetet iszonyú néptömegkíséretében nemzeti őrök két sora közt; a hol velők talál-kozánk, magok közé ragadtak bennünket; középen az ural-kodó fejedelem nagy arczképe fáklyák világánál vitetettés előtte, bizonyos utczákon megállapodván a menet, röviddicsőítő szónoklatok tartattak a koronás főre, mit a mi tár-saink egyike is tőn ez alkalommal az egyetem téren, meg-emlékezve egyszersmind az egyetemi ifjúságról, mellynektöbb százra menő tagja, mint nemzeti őrök tisztelgő sor-ban voltak e helyütt felállítva, hogy a menetet fogadjál·;;az üdvkiáltások folyvást dörögtek; kevés magyar volt emenetben fejér zászló nélkül, és mégis mindig ujakat kap-tunk, mellyek a hölgyek által az ablakokból és erkélyekrőldobattak le számunkra, úgy hogy végre ez alkalommal isfőszerepet játszánk. Éjfél után eloszlottunk. — Megláto-gatók még néhányan e menet előtt a rendes katonaságot,melly a glacis-ra lőn kiszorítva, hol táborban tanyázvavigan tüzeltek és minden ajkúak nemzeti dalaikat énekelték(a városban és künn minden őrködést a nemzeti őrség látel); a hol lehetett, közébe vegyültünk a magyar huszárokés gránátosoknak és mondogattuk nekik a mondandókat.— Másnap reggel, a múlt éjszaka utánnunk érkezett ifjak-kal, kik szinte rendkívüli kitüntetéssel fogadtattak a bé-csiek által, mintegy harmadfélszázra szaporodván nagy-szerű körmenetet tartottunk nemzeti zászlónk alatt Bécsutczáin, több lovas és gyalog polgárkatonatiszt vezérletemellett, nemzeti őröktől fedezve, roppant néptömeg kísé-retében, a lóczi czigányok már ekkor velünk voltak, ez-úttal először a polgár-katonaság nagyszerű zenekara is;rengettek ekkor Bécs falai a még soha nem hallott Rá-kóczi-indulótól, mintha most hódíttattak volna meg, és kap-tunk az ablakokból kisebb nagyobb fejér zászlókat, mellyek

32

némelyike nem kis értékű volt, meg koszorúkat, virágköte-teket, mellyek már mind készen tartattak a felejthetetlenbécsi hölgyek által számunkra, annyit, hogy menet utánmindnyájan úgy néztünk ki mint a legczifrább vőlegényekbár az idő rövidsége nem engedé, hogy menyasszonyra isszert tehettünk volna, mi ezúttal nem sok nehézségbe ke-rül. Egy magyar grófné díszes nemzeti zászlóval is meg-tisztelt bennünket. — Tanyánk a Leopoldvárosi Bárányfogadóban volt, a küldöttség körül pedig Kossuth szállásá-nak átellenében a belvárosi casinoban szoktunk összegyüle-kezni. Déli 12 órakor összegyűlt az orsz. küldöttség a ca-sinoban, hogy innen a trón elé menjen; ekkorra mi is acasinoi terembe valánk rendelve a küldöttség kíséreteül.Kossuth Lajos úr a küldöttséget rövid tanácskozmányra,bennünket pedig a teremnek ezalatti elhagyáséira kért föl;mi megtörténvén, d. u. 1 ór. elindultunk, elől a küld. ta-gok, utánuk mi a kísérők s hátul a hajdúk, megszámít-hatatlan néptömeg szakadatlan ujjongások között lepte elaz utczákat és tolult velünk; nem volt talán ablak, melly-ből zászlók és kendők nem lobogtak volna, mi gr.Batthyány Lajost mint első magyar ministert éltetők, s őkviszhangozák éljeneinket harsány lelkesedéssel sokszorozva,így értünk el a fejedelmi lakhoz, mellynek kapuja a za-varos napokban rendesen zárva és katonasággal sürün fedvevolt; és a királyi vár kapui megnyíltak a magyar orszá-gos küldöttség előtt és a katonaság tisztelgő kettős sorál-lása között bevonulánk a nagy udvarba, hol ágyuk égőkanócokkal és több száz főnyi rendes katonaság volt fel-állítva; a küld. felment az első emeletbe a trón elé, mi pe-dig, a küld. tanácskozmány által eleve adott utasítás sze-rint, az udvaron maradánk s megtekintvén ezalatt a bás-tyát, hol szinte ágyuk, gyalog és lovas, többnyire magyarkatonaság tanyázott, élvezők a kilátást; visszatérve egy félóra múlva az udvarba, rövid időzésünk után lekiáltatékegyik ablakból: ,,Megvan!” Ekkor kardot rántva kitört keb-lünkből ezernyi „Éljen a király!” oly hatalmasan, hogyrengettek bele a vár falai; István nádorunk csakhamarmegnyitván az ablakokat, bemutatá ő felségét; mi a ki-

33

vont kardokat a levegőben zajosan csörtetve, hangunk tel-jes erejével éltetők koronás királyunkat, ki nyájas hajlon-gás után visszavonulván, folytonos éljenzésünkre másod-szor is megjelent az ablaknál és új hajlongással viszonzáazon szív mélyéből eredt határtalan lelkes üdvkívánatokat,melly éknek hű magyarjai ezúttal is olly fényes tanújelétadták; éltetők ezután hasonló lelkesedéssel István nádo-runk ő fenségét, ki az ablaknál szinte megjelenvén, lel-ket megragadó örömzajunk közt távozott vissza; mostFerencz József főhg nevét hangoztatánk, mi közben lejötthozzánk egy magyar testőrtiszt s ezeket monda: ,,ő felségefelszólítja általam nagyságtokat, miután a deputatio máreltávozott, vonulnának el csendesen.” Mire válaszolók,hogy Ferencz József koronaörökös őfenségét kívánjuk látni;a testőrtiszt felment s mi hallgatva vártunk; mondák, hogya koronaörökös ő fensége nem volt készen, míg végremint-egy 10 perez múlva nádorunk ő fensége ablakhozvezetvén a főherczeget is sűrű lelkes éljeneink után intettcsendet; és mi azonnal engedelmeskedve hüvelyre vágókkardunkat, megfordultunk s eltávozánk. Ε jelenet a kard-villogtatással és a csörtetéssel, hasonmásul tűnt fel annak,mikor Mária Terézia fiával II. Józseffel az orsz. gyűlésirendek közt fellépett; olly jelenet volt ez, mint mondák abécsiek, minőt ős királyi vár falai soha nem láttak, nohapedig alig voltunk százan, minthogy egy része a kísérők-nek a lej övétele után azonnal eltávozott küldöttséghezcsatlakozott. Ehhez sieténk most mi is. — Az utcza, holKossuth szállása volt, egész hosszában zsúfolásig tömvefolyvást ujjongó néppel. Felmenvén a küld. a nemzetizászló kitüzeték a szoba ablakán s Kossuth innen rövid be-szédeket tartott először a magyarokhoz, tudtokra adva Ist-ván nádorunk ő fenségének Magyarország teljhatalmú ki-rályi kormányzójává történt kineveztetését és ő felségéneka magyar parlamentáris kormányra adott kegyes jóvá-hagyását; a mi után ugyanezt tudata németül a bécsiekkelis, őket egyszersmind az alkotmány kivívásbani törekvésreés békére s rendre lelkesítve, mint tévé már a pozsonyi fák-lyás zene alkalmával; felszólított végre, hogy a küldöttség

34

tanácskozni kívánván csendesen oszoljunk el. Ekkor a lá-zongásban volt egyik vezér, bizonyos Hesz, állítólag mészá-ros, mások szerint egyetm. tanuló által, ki itt lóháton je-len volt, magyarok felkéretének, támogatnók a bécsi pol-gárságot Czapka, általánosan gyűlölt bécsi polgármester le-tételében; és mi engedve testvéreink felhívásának, éléreálltunk az ott reánk várt nemzeti őrcsapatnak s megindulta menet a polgármester lakához a fegyvertár mellé, rop-pant tömeg nép által kísértetve. A polgármesteri lak előttaz érintett vezér által kikiáltaték, hogy: Czapka polgár-mester, ki eddig a népet csalta, de ez tovább magát általacsalatni nem engedendi, köszönjön le, még pedig mindjártjelenlétünkben, mert itt vannak a hős magyarok, kik abécsieket támogatják, ha szükség lesz. Hosszas várakozásután választ nem kapván, az előrész benyomult az udvarra,hol tudtunkra adaték, hogy a kérdéses polgármester nincsitt; és mi nyugodtan elvonulánk. Más nap reggelre nagyfelragasztványokon adaték tudtára a közönségnek, hogyCzapka polgármester leköszönt. Bécset otthagyta s helyétaz al-polgármester foglalá el. Már d. u. 4 ór. volt, mikortanyánkra távozánk ebédelni; szólt itt a lócziak zenéje sjárta azután a csárdás az étteremben úgy mint az utczána tömérdek nézők közül, kik a fogadó elé csődültek, elő-kapott tánczosnékkal. — Széles jó kedvünk s mégis mindignemes viselkedésünk, már most annyira meghóditá a kedé-lyes bécsieket, hogy ha egyes ember ment az utczán amint a kardcsörgetést hallották, azonnal ablakban termet-tek különösen a felejthetetlen hölgyek, már készen tartottvirágkötetkéket, koszorúkat, drága csipke- sat shawlokathánytak le számunkra; megtiszteltetve érzé magát, ki ve-lünk szólhatott s szívarral vagy egyéb mivel szolgálhatott;már ekkor nem „hoch”, vagy ,,vivat”-tal, hanem mindig,,éljen”-nel üdvözlének bennünket; feltűnő volt, hogy arendes katonaság, az első tábornoktól az utolsó közvitézig,az űrállomásokon is, tisztelgett előttünk. Részesültek ugyane kitüntetésekben a nemzeti őrök is a közvetlen múlt na-pokban, de ott létünk alatt minden figyelem úgyszólvánkizárólag reánk fordult, s ha szerénykedni nem akarunk, ki

35

kell magyarán mondani, hogy mindenütt füleink hallatárasuttogták: „Die lieben Ungarn! Superbe Gestalten! Wun-der schöne Männer! stb.” sőt egyesek kinyilatkoztaták, milykedvesek vagyunk a hölgyeknek, hogy náluk annyi rokon-szenvre találtunk, miszerint szüntelen, egész az ábrándozá-sig csak a magyar fiukkal foglalkoznak. Már, hogy illyn3rilatkozat kellemesen csiklandozza meg a magyar emberfüleit komolyabb feladata közepette is, rossz néven nemvehetni; voltak is köztünk olly nyalka legények, hogy havégig mentek az utczán, nem egy hölgyszív dobogott fel;de e hölgyvilág is nem kevésbé lőn kedves előttünk és felejt-hetetlen, s hisszük, a zászlók, virágok, koszorúkat sat. mind-nyájan e dicső napok örök emlékéül őrizendjük meg. Ezeste a híres Carl-színház szabad volt; hivatalosak voltunkide is, s kik elmentek, a derék igazgató által kitűnő meg-tiszteltetéssel fogadtatván az első rendű páholy nyittatékmeg előttük, — természetes, hogy ennyi fényes derünkreború is következett; ez est setét óráival beállottak a misetét perczeink is; a magyar szélső jókedvből lehangolvalevénk a magyar szokásos szélső komolyságig s kevés voltköztünk, ki számot nem vetett volna magával, bár ekkormég körülményesen nem, csak más nap, a ború eloszlá-sával tudánk meg, mi szerint ha a hajszál, mellyen velünkegyütt minden függött, szakad, veszve vagyunk s veszvevelünk együtt minden; de ez olajat előbb nem is lett volnatanácsos az ifjú kebel túl szított tüzére önteni. A várvavárt k. k. rendelvény kiadatása ugyanis az nap d. u. 3órára lévén határozva, innen bizonyos körülményeknélfogva esti 6 órára, ekkor pedig, nádorunk ő fenségénekegy, a legmagasztosabb hazaszeretet jellemző határozottizenete mellett, esti 11 órára lőn halasztva. Bonis S. követúr esti 6 óra táján megjelent tanyánkon, és türelemre, bi-zalomra csillapítván bennünket, komolyan meghagyá, Hogyegyütt maradjunk és a küldöttséget szemmel tartva készenlegyünk. Erre mi a küldöttség szomszédságába, a casinobavonultunk. A dolog még mindig függőben lévén, idősza-konkint egyik vagy másik küld. tag megjelent körünkbencsillapító, vigasztaló, de még mindig meg nem nyugtató

36

nyilatkozattal. Mi biztunk s reméltünk a magyarok istené-ben és e reményben nem volt tán köztünk egy is, ki avégsőre elszánva nem lett volna; és ez elszántságban kard-jainkat méregetve virrasztottunk, ittunk s pipáztunk ezút-tal igazán a hazáért; míg végre éjfél után Bónis azon meg-nyugtató tudósítást hozá, hogy nádorunk ő fensége írt, s hol-nap reggel 8 órára minden megvan. Mi békén eloszlánk,s más nap tudtunkra esett, hogy a nagy kérdés szerencsé-sen eldöntve, a küldöttség működése sikerrel koronázvavan, minélfogva d. u. 2 ór. egyetembe indulunk visszaPozsonyba. — A bécsi nemzetőrség tartóztatott bennün-ket a csatapiaczon elesett szerencsétlen polgártársaknakd. u. 2 órára kitűzött temetésére; de engedett mentsé-günknek, miért is csak néhányan maradának ott közülünk;nem mulasztók el azonban a bécsi egyetemi ifjúsághozegy búcsúdalt rögtönözni, egyszersmind testületileg azegyetemhez vonulva, tőlük, feledhetetlen szíves fogadtatá-sunkérti köszönetszavazás mellett, búcsút venni, mellymenetünk alkalmával már fekete zászlókkal, fekete fátyo-lokkal, a temetésre használandókkal, láttatánk el az ab-lakokból. — Hogy itt végre ezen eléggé meg nem becsül-hető szíves fogadtatásunk és kitüntetésnek főindokát meg-említsük: a bécsiek ezen bámuló átalakulást, a lázadáskitörését, magoknak vajmi kevés vagy ép semmi érdemetnem tartva fenn, egyedül a magyaroknak, kiknek, mintígérték, világhírű emléket is fognak emelni — jelesenKossuth mart. 3. nevezetes beszédének róják fel, mellyFischhof egyetemi tanuló által az egész ifjúság előtt felol-vastatván, azonnal megadá a lökést, három napi tanács-kozás után határoztak s negyed nap eldönték az olly nagyfontosságú kérdést. Meg kell azonban azt őszintén vallani,hogy ha a tanuló ifjúság olly határozott kitűréssel pároserélyt ki nem fejt és azon imádandó lelkes hölgyek az ifjúkebelt is lelkesítve nem hevítik, velünk együtt ott vannakmost is, hol voltak azelőtt. — Ebéd után tanyánkról zenemellett kiindulánk a kikötőhöz, hol a küld. már egy gőzöstelfoglalt, egy másik számunkra tartaték fen; számtalantaraczklövések és a hajónkon volt lócziak zenéje mellett

37

megindult először gőzösünk, s utánna a küldöttségé; márekkor Haimburg és Dévénynél is partra tódult nép által lö-vésekkel és kendőlobogtatással üdvözölteténk, mire mi zász-lóink lobogtatásával és zene-szóval adtuk tudtukra az öröm-hírt. Pozsony felett 4 óra tájban megérkezvén, gőzösünk,miután a küldöttségé lassúbb levén hátramaradt, megfordíit-taték, és elibe evezénk; általa csakhamar utóléretvén már atávolból hallók ropogni a taraczkokat úgy a várfokról, minta Dunapartról, sok ezernyi ember sürün tömörült állásbanlepte el a partot, kiknek, mint mondák, felséges látványulszolgált repülni szemlélni a szőke Dunán e két gőzöst,mellyek, főleg az elsőn a fedezet minden pontja annyirafelpántlikázott s felbokrétázott ifjú sereg által kivont kar-dokkal, tömérdek zászlót lobogtatva lépetvén el, dicső dia-dal hírnökeiként tűnhettek fel; harsogtak az éljenek kívül,úgy mint belül, lobogtak a kendők és lebegtek a kalapok,hova csak pillantánk, szakadatlanul; míg a parthoz érve,Bonis, ki hajónkon volt, elkiáltá: „Éljen Batthyány I. elsőmagyar minister!” és viszhangul dörgött hatalmasan a sokezernyi ember éljen-e. Kilépve, az országgy. díszöltözetűifjúság és polgári katonaság sorai közt vonulánk, előla küldöttség, a zöldfa-fogadó előtti térre, hol és a séta-téren Pozsonynak talán összes lakossága volt egybegyűlve;gr. Batthyány L., Kossuth L. és némellyek elfoglalvánaz erkélyt, következett azon pillanat, melly mindezen le-írhatatlan nagyszerű események közül ritka magasztos-ságra nézve kivált, mellynek minden érző és gondolkozó-nál a kebel legmélyebbjéig kellett lehatni, s mely, remél-jük, hü ábrákban leend örökítve az utókor számára. Azég, melly csak egy negyedóra előtt jeget hullatott, mostkiderülvén, Kossuth csendet intve az erkélyről, s ennekazonnali beálltával tekintélyes komolysággal leemelé kal-pagját és olly hangon melynek ereje az ország legtávolabbpontjára volt számítva, megkezdé beszédét: „Az isten sza-bad ege alatt üdvözlöm Magyarhon szabadságának napját!”Kitört e szavakra az annyi ezer népnek kifejezhetetlenörömzaja olly hatalmas viharban, melly az egeket verdesé

38

és melly megragadva az érző keblet a szív legbensőbbjé-ből olvasztá fel azon örömkönnyeket, mellyek annyi szá-zadokon át dermedeztek e nemzet jegesült érzelemten-gerében.

Mi tehát 1848. mart. 17. meghoztuk e haza függet-lenségét, meghoztuk valódi szabadságát Bécsből. Adja amagyarok istene, hogy e nemzet kebelén meggy ökeresüitannyi érdek most békével kiegyenlíttethessék és e nem-zet illy nagyszerű intézetekkel mielőbb békén megbarát-kozzék — mire közmunkálni mindnyájunk legszentebbhazafiúi kötelessége.

Budapesti Híradó, 1848. Martius 22.

A VÁRVA VÁRT ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG f. hó 17-kén Bécsből szerencsésen megérkezvén a Zöldfa czímű fo-gadóba szállt, mellynek erkélyéről t. Kossuth Lajos küldött-ségi tag a kiállított polgári őrsereghez s roppant számúnépgyülekezethez a következő beszédet intézte: „Uraim!Mint a magyar szabadság hírnökei üdvözöljük Magyarhonszabadságának napját. (Örömrivalgások.) Olly nemzet kö-zepett, melly a szabadság iránti lelkesedés végett semmiingerlésre nem várt, — illy népnek közepette, midőn azeseményekben maga az isten szól, röviden szólok magyar-hon szabad polgáraihoz. — Megjöttünk Bécs falai közül,hol az absolutizmusnak századokon keresztül tartogatottrendszere összedőlt. (Harsogó öröm-kitörések.) Testvéri sze-retettel fogadtattunk azon nép által, melly a szabadságkivívásának tettére Pozsony falai közül kapta a biztató szót.(Sokszoros éljen.) A mi közelségünknek hire Ausztria szá-mára az alkotmány megadásának percze volt. Mi hisszükés reméljük, hogy a szomszéd birodalom népei azon al-kotmányt, melly most szóban van, tetté fogják érlelni. Miminket illet, még nem sok hetek előtt az volt kívánságunk,hogy reformjainkban, törvényeinkben, közigazgatásunk-ban nem Bécs, hanem Buda felé haladjunk. (A helyeslés-nek viharos nyilvánulása.) Most már nem Buda felé hala-

39

dunk, hanem törvényhozásunkban, reformjainkban, s köz-igazgatásunkban, szóval e nemzet jövendő intézésébenBudán benn vagyunk. A magyar megtartotta, s megtartjae nehéz napokban is hűségét a király iránt, s a királynevében István főherceg teljes hatalommal felruházott ki-rályi helytartó fogja a felelős magyar ministerium általBudáról kormányozni az országot. (Éljen! Éljen! Éljen!)És íme itt azon férfiú (gróf Batthyány Lajosnak válláratevén kezét), kit a nemzet kívánsága következtében a királyakarata is a nemzeti felelős ministerium első alkotója- éselnökévé kinevezett. (Éljen! Éljen!) Azt gondolom urak!hogy az ő személyessége, az ő élete, az ő lelke biztosítjáka nemzetet: miszerint az, minek ennek következtében tör-ténni kell, magyar földön, magyar lélek által, magyarkezekkel kevés órák, kevés napok alatt végre lesz hajtva.Tisztelettel emelek kalapot a magyar ifjúság előtt,mellyben a pezsgő vér a férfiúi kor határozottságával skomolyságával párosulva nem csekély tényező volt az ered-mények kivívásában Bécs falai közt. És azért uraim! hogya nagy munkát teljesíthessük, s a mi a sajtószabadságbiztosítására, — a mi a nemzeti őrsereg országszerteirendezésére, — a mi a közteherviselésnek minden osztá-lyok közti életbe léptetésére, — a mi az úrbéri tartozásokmielőtti megszüntetésére, — a mi a képviseleti rendszerbehozatalára szükséges, — hogy mindezeket minél hama-rább elérhessük, kiküldött társaim nevében is egyetembenaz országnak nyugalmát, békéjét, s a rendet a haza szentnevétől ihletet minden becsületes hazafinak ótalma, —Pozsony város érdemes polgársága, s az országgyűlési if-júságnak kezeibe teszem le. (Éljen rivalgások.) És remény-lem uraim, hogy úgy a polgárság, mint az ifjúság, mintminden hazafi ezen magasztos missiónak mind fontosságát,mint valóságát érezni, és megértem fogja, s ennek követ-keztében megtartja az országgyűlés számára azon állapotot,melly szükséges arra, hogy az országgyűlés a reánézvehátralévő napokon által a nemzetet nemcsak szabaddá tegyelégyen, hanem szabadsága által boldogságában is megörö-kitné. ,,Éljen az új minister!” (Harsány éljenzés.)

40

Ezután gróf Batthyány Lajos eképen nyilatkozott:„ígéretet tenni nem akarok; hanem azt várhatják tő-lem, miszerint én életemnek napjait kirekesztőleg felada-tom teljesítésére fordítandom, de hogy azt jó szándékom-mal elősegíthessem, és e tekintetben sikert érhessek, egyrevan főképen ezen első perczben szükségem, t. i. a nem-zetnek irántami bizodalmára.”

Ε nyilatkozatot harsány „éljen” kiáltások követvén,akép ment végbe Magyarország újjászületésének örömün-nepe, melly hogy valóban újjászületésünk napja volt, arrólazon magas kormányférfi ismert honszerelme kezeskedik.Honpolgárok! öleljük őt honfiúi bizalom karjaival: a sikerel nem maradhat!! — N. U.

Budapesti Híradó, 1848. Martius 19.

MI HÍR BUDÁN? A nemzeti őrsereg napról napra sza-porodik. Vasárnap délután tartott a választmány szemlét,a szabadságtéren mintegy hatezerre menő nemzeti hadse-reg fölött, a pozsonyi küldöttség előtt, melly alkalommaltartattak különkülönféle hazafiúi beszédek.

— Egy úgynevezett feketesereg is alakult, feketezászlóval a halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhaiaristocratiának vert maradványa. — Hadd gyászolja min-denki a maga halottjait, ki fehérben, ki feketében.

Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba.Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött,békeszerető lordok levén, onnan rögtön elindultak Maj-landba. A mint odaérnek, kiüt a forradalom. Innen szinteodább kelve, utaznak Párizsba. Alig vannak ott egy hétig,kiüt a forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek Mün-chenbe, alig szállnak le a kocsiról, kiüt a forradalom.Rohannak Bécsbe, itt végig sem mennek még a városon,már áll a forradalom. Végre is Pestre kergeti őket a sors.s a mint lábaikat a partra kiteszik, itt is kiüt a forradalom,így ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. Csakodább, odább még, uraim! Itt meg ne állapodjanak, men-jenek, járják be az egész világot.

41

Pesten hölgy-nemzetőrség van alakulóban; nem volnarossz gondolat. Ha ránk bízná valaki, tudnánk mi ollybataillont összeválogatni, melly előtt lerakná az egész ár-mádia a fegyvert. Egy illy amazoni tekintettel több ellen-séget le tudnánk győzni, mint valamennyi rozsdás kara-binnal, miket méltóságos báró Lederer főhadikormányzóő excellentiája számunkra kiválogatott. Mint illenék aszép fürtökre a kócsagos kalpag lengő tollaival, a karcsúderékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a mégragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyá-junké. Vijjuk ki az egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak,mutassuk meg nekik: hogy a nők sem félnek az egyen-ruhától.

A nemzeti színház repertoirja egy idő óta éldelhetet-len kezd lenni. Az academia után ez intézet halad leg-nehezebben együtt a nemzet mozgalmaival.

Épen most égettetett el a sajtótörvény a szabadság-(előbb városház-) terén az ünnepélyesen felállított nemzet-őrség sorai közepett. Előbb Vahot ügytársunk felolvasa azta népnek, melly minden pont után „tűzre vele!” rivallá sfáklyafénynél ünnepélyes füstökben bocsátá fel az égbe,vagy ha úgy tetszik — Pozsonyba. Mi ugyan szívünkbőlsajnáljuk: hogy így történt, de azért nagyon jól esett. Kárvolt, nagyon kár, de még nagyobb kár lett volna, ha megnem esett volna. A tízezer főnyi nemzetőrség addig egy-hangú köszönetet szavaz a hon atyáinak, míg őket színrőlszinre fogja fiúi keblére ölelhetni.

Életképek, 1848. Mart. 23.

1848. ORSZÁGGYŰLÉS. Előleges közlés a mart. 25-kiülésekről. — A délelőtti kerületi ülésben a ministerelnökazon körülmény tekintetéből, mert a ministerek közöl rög-tön Pestre kivan küldeni, mielőtt az általa alakított minis-teriumot ő felsége kegyelmesen jóváhagyni méltóztatik, aministerek névsorát közié a t. kk. és rrkel, melly következő:

Gróf Batthyány Lajos minister-elnök tárcza nélkül.Szemere Bertalan belügyminister tárcza nélkül.

42

H. Eszterházy Pál ausztriávali érintkezésiKossuth Lajos pénzügyMészáros Lázár ezredes hadügyGróf Széchenyi István közlekedési ügyBáró Eötvös József nevelési ügyKlauzál Gábor földmüvelés-ipar- és kereskedési ügyDeák Ferencz igazságügy

ministerek.

Az első felelős magyar ministerek névsora déli 12 óratájban hirdettetett ki. A köztisztelet és bizalom környeztenevek kijelentése a legnagyobb lelkesedésre buzdítá a táb-lát, melly lelkesedés kitörése legnagyobb fokra emelkedettgróf Széchenyinek kinevezésénél, melly a nagy hazafi ér-demei méltánylatának legszebb kisugározása. — A tek. rr.örömtelt kebellel abban hagyták az ősiség szőnyegen levőkérdésének vitatását, s eloszlanak. — A két tábla mindenhasználható időt igénybe vesz, s az ügyek kifejlődését alehető leggyorsabb tevékenységgel vezeti czéljához. —Még egy két nap, s a történet befejezve, hazánk új alkot-mányának s szabadságunk dics-templomának sarkkövei le-téve s szilárdítva!

Budapesti Híradó, 1848. Márt. 24.

AZ INGERÜLTSÉG FOLYTON NÖVEKSZIK. Bennün-ket csalnak! A király 12 nap alatt nem írta alá, a mitmegígért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról föltenni: hogyarról gondolkodjék: mikép adott királyi szavát megtartsa-e,vagy ne? Ki merné ezt koronás fejedelmünkre ráfogni?Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverbenáll. Debreczen, Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, azegész Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pan-csova, s majd minden nevezetesebb város és helység, a me-gyék nagyobb része a forradalom elveihez csatlakozott. Ahatárszélek kiverték a katonai hatóságot, a főparancsnokasszonyruhában akart megszökni, a nők észrevették és ki-

43

korbácsolták. Radeczkyt kiverték Olaszországból, a magyarkatonaság a felkelőket segítette. Marinovics admiralt le-fejezték, fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik,a forradalom egének futó csillagai, futó királyok, futó mi-nisterek, szerteszét hullva mondanak iszonyú példát aszomszédoknak, s ki gondolná: hogy ilyenkor a király rá-érjen 12 napig azon gondolkodni: hogy beváltsa-e nyíltanadott szavát, vagy se? Ha a király személye szent, akkora király adott szava is szent legyen. A nép felnyitottaszemeit, s nem fél többé azon kísértetektől, miknek isme-retébe bele nevelték. A király számára népének szeretetemaradt hátra; s a király ezt nem az által fogja megtar-tani: ha a nép gyűlöletére kijelöltek tanácsaira hallgat.Kiben lehet saját népén kívül bíznia? Ministereiben? azokfantomok, a napvilág elveri őket. Katonáiban? Azok ismegszűntek autómatok, zsoldosok lenni s tudnak érezni ahazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is, megmu-tatták magyar seregeink Olaszországban. — Szövetségesei-ben? Föl akarja-e forgatni egész Európát: hogy egy párbukott minister életét pár perczczel meghosszabbítsa skoczkára tegyen mindent — semmiért? S illyenkor a ki-rály 12 napig gondolkodik! Tizenkét napig kormány nél-kül van az ország. Isten irgalma őrzi: hogy fenekestül felnem fordul. Az országgyűlés, a municípiumok nem kor-mány többé, mert nem képviselik a népet; a ministeriumnem kormány, mert nincs megerősítve, a nép maga kor-mányozza magát, ki áll itt jót a holnapi napért?

Ez nem tarthat így soká. A királynak fel kell ébred-nie. A távolból terjedező moraj kezd fel-felzúdulni. Mégnem tudni: égből jön-e, vagy föld alól? vihar-e vagy föld-indulás? Ha égből jön, villámok fognak hallani, sok nagyfa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de a levegő meg-tisztul utána s annál ragyogóbban fog kisütni a nap. Deha föld alól jön, akkor hol az isten, ki bennünket meg-ment? ki tudja, hogy a megrázkódó föld nem úgy fogjaledönteni a templomokat és a hegyek koronáit, a várpalo-tákat, mint a polgár hajlékát, mellynek gazdája vérévelfestette a küszöböt?

44

Csak egy szavatokba kerülne és e vihar elkerülné ha-zánkat. Mondjátok ki e szót, és a nép boldog lesz. Ne higy-jétek: hogy a nép egyes emberek tömege. A nép elemen-tum, ollyan, mint a tűz, mint a vihar, mint a tenger,melly ha föltámad emberi erő nem uralkodik rajta.

Legyetek a népnek igazságos bírái. Az isten él s azítélet, mit ma kimondtatok, lehet, hogy holnap ti rátokfog kimondatni. Legyetek a népnek igazságos ítélő birái.

Isten szent lelke legyen a királylyal!!!

Életképek, 1848. Apr. 2.

MEGHIÚSULT REMÉNYEK.

Mindenek előtt a múlt éjről írok, eseményekről, mely-lyek a nemzet sorsának adhatnak eldöntő irányt.

Éji 10 óra tájban kezdett terjedni a gőzhajóval ho-zott kir. válaszirat hire, a független ministerium irántiígéret meghiúsulta felől. Rendkívüli izgatottság szállottameg a főváros minden osztályait. A gyűlhelyekről biztosokküldettek a ministeri meghatalmazottakhoz, mi alatt a népa szabadság terére, a városház felé fenyegetve tolult. Odasiettünk. A tömeg egyhangúlag kiáltá: „fegyverre!” Ne-in ellyek a harangokat akarák félreveretni, mások kiálták,,le a német kormánnyal”, az ingerültség nöttön nőtt.

Kis idő múlva hangosan tört ki az éljenzés, mertNyáry Pál és a ministeri meghatalmazottak megjelentek.Tüstént egy nagy asztal hozatott ki, s Pulszky Ferenczegy pár fáklya lángjánál felolvasá az országgyűlésnek aszóban forgó kir. leiratra kelt méltóságteljes határozatát,valamint István nádornak és gr. Batthyány Lajos minister-elnöknek férfias nyilatkozatait. Nyáry Pál, Klauzáltól istámogatva, a tömeget arra kérte, hogy várjuk el mi lesza nádor utolsó eljárásának, mellyhez állását köté, ered-ménye. \rárjuk el, hogy az országgyűlésről azon hazafiak,kikben e nemzetnek bizalma van, azt körünkbe meghoz-zák. A tömeg azon felkiáltására: „késő lesz” — Pulszkyazt válaszolta: ,,Ha késő lesz uraim, nem a nemzetre leszkéső.” —— Szemere Bertalan pedig előrebocsátván. hogy a

45

leirat gyalázatos csalás, még következő indítványokat tévé:1. proclamatio készíttessék, mellyben ki legyen mutatva,hogy a haza veszélyben van; 2. A nemzetőrséghez nem-csak az eddigi önkénytesek, hanem kivétel nélkül mindenpolgár köteles legyen járulni; 3. Minden lőpor a boltokbanfoglaltassék le hatóságilag; 4. A katonaság meg ne támad-tassék. Mindkét minister meleg szavakkal élteté a minister-elnököt és István nádort, míg a sokaság harsányan visz-hangzott.

Ez a megcsalatásában felgerjedt nép elfogadta a fér-fiak tanácsát, kik őt még soha meg nem csalták, s a mi-nistereket lakásukig kísérve, kevés csoportozás után el-oszlott.

Pesti Hírlap, 1848. April 1.

PEST, MÁRTIUS 31-én. Márt. 30-án d. u. a pestvárosiválasztmányban következő nevezetesebb fordult elő:

Vasvári Pál bemutatta azon 30 pontban foglalt ki-vánatokat, mellyek horvátok neve alatt kerengenék. A vá-lasztmány úgy hiszi, hogy itt legjobb eszköz a felvilágo-sítás. Meg kell magyaráznunk, hogy a mi mozgalmainkjelszava nem a nemzetiség, hanem a szabadság, mellymindnyájunk közös kincse leend. Azért következő felszólí-tás bocsáttatott a horvátokhoz magyar és horvát nyelven:

Horvátok szeretett testvéreink! Háromszáz éves elnyo-matás után valahára a függetlenség, a szabadság küszö-bére léptünk. A mit kivívtunk, a mi javunkra s a tiétekreegyaránt vívtuk ki. A jelszó, melly alatt küzdénk, s hakell még fogunk küzdeni, nem a nemzetiség, hanem aminden nemzetiséget, minden érdeket magában foglalófüggetlenség és szabadság szent neve. Az ügy közös, amiénk úgy, mint a tiétek. Az ellenség közös: az ausztriaizsarnok buraucratia. Ez ellen kell, hogy egyesüljünk, ma-gyar, horvát, szerb, német, oláh és minden népfaj, mellya hazát lakja. Csak így őrizhetjük meg, csak így vívhat-juk ki az ország önállóságát, szabadságát.

46

Barátaink! a jó és balsors között nyolcz századon ál-tal híven megőrzött barátság szent nevében szólunk hozzá-tok, kedves atyánkfiai. A testvér meg fogja érteni a test-vérének őszinte szavait. Horvátok, mindenre a mi szentelőttetek kérünk: ne viszálykodjunk! Feledjük a nyelvkü-lönbséget, kik a közszabadság érdekében egyek vagyunk.Ne hallgassunk azokra, kik bennünket egymás ellen inge-reltek, mert azok a mi közös gyengítésünkre, elnyomá-sunkra akarják fölhasználni a viszálykodást. Testvérek!Egyesüljünk! Kelt Pesten 1848. évi mártius 31-én. A pest-városi rendre ügyelő bizottmány.

Pesti Hírlap, 1848. april 2.

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS AZ ESEMÉNYEK.

A MÁRT. 20-IKI ÜLÉSEK RÉSZLETEI. A délelőttikerületi ülésben, mielőtt a napirend fölvétetnék, gr. Szé-chenyi István emelt szót azon kicsapongás következtében,melly márt. 29-én este némelly túlbuzgó leventék általelkövettetett. — Szabad legyen neki agglegénynek, úgy-mond, ki életét a haza szolgálatában mint becsületes nap-számos fogja végezni, néhány őszinte szót mondani. Van-nak események, mellyeket eltitkolni nem lehet, s az ille-tők ne vegyék szavait dorgálásul, hanem vegyék nyájashangulattal s türelemmel, mint oly őszinte szót, melly akörülmények által szükségessé lett. Tegnap némellyek egymagán-lakban, hol asszonyok is voltak, kerestek bizonyosegyént, hogy kérdőre vonják. Már pedig mindenkinekmagán-laka olly szent hely, hova betörni senkinek semszabad. Ha illyek történnek, úgy semmi sem ment megbennünket a polgári háborútól. Magyarország jövendősorsa, melly most némileg vidorabb színekben mutatkozik,nem bécsi leiratoktól, hanem a hazafiak egyetértésétőlfügg, s azon felvilágosodott polgári érzelemtől, melly sze-rint kezetfogva s vállvetve áldozzuk a közjónak életünket.

47

— Pozsonyban nemzeti őrsereg keletkezett, mellynek fel-adása a személy- és vagyonbátorság védelme; s, mintmondják, épen az őrsereg néhányai voltak, kik túlbuzgó-ságtól ragadtatva, magánlakba rontottak, s ott ágyakat,szekrényeket feldúltak, olly egyént keresve, ki, szóló tud-tára, mennyire tőle függött, jól működött a haza javára.S mi az ő bűne? kénytelen volt aláírni, amit mások végez-tek, de a végzésben részt nem vett, sőt mindent elkövetett,hogy a bécsi retorták s inconstitutionalis mocsár közt va-lami üdvöset hozhasson elő. De, ha legnagyobb bűnösvolna is, lehetne-e őt kihallgatlanul nemcsak perbe fogni,hanem el is ítélni, és lehetne-e épen a nemzetőrségnek?Nem képzelhetni nagyobb veszélyt, mint, ha a gyanúsítá-soknak könnyen hitelt adva, oktalan szenvedéllyel önma-gunk dúlunk saját kebleinkben. Nem dorgáló szándékból,hanem a haza szent nevében mondja, hogy, ha e mostaninehéz időkben rendet s mérsékletet tartani nem tudunk,prédái leszünk túlzó lelkesedésünknek s szenvedélyünknek.Szóló is tagja az őrseregnek, s őrnagygyá akarták megvá-lasztani; ő ezt nem fogadta el, mert agglegény s beteges,s a munka terhe alatt roskadoz, azonban, mint közlegényrésztvett, s helyt fog állni, a hol s a mikor kell. Minthogyazonban a magán-lak szentségét sérthetetlennek s a nemzet-őrség hivatásának épen azt tartja, hogy bátran ellentálljonazoknak, kik a magánlak szentségét sértik: úgy előre csaknem kitörölteté magát a nemzetőrség soraiból, mellynektagjai magokról annyira elfelejtkeztek, de ismét visszatar-tóztatá azon gondolat, hogy e kicsapongást a nemzetőrségjózan többsége bizonyosan nem helyesli. A haza szent ne-vére tehát tartsunk rendet, s őrizkedjünk tulcsapongástól,mert hazánk csak moderátus többség által lehet erős, s hamindenki saját esze szerint jár: ugyan mi lesz belőlünk.

Ezen őszinte s komoly nyilatkozatot a tábla s a hall-gatóság nagy része kellő méltánylattal fogadá, csupánitt-ott hallatott egyes pisszegés, hihetőleg azok részéről, kikaz emiitett kihágásnak részesei voltak.

Pesti Hírlap, 1848. april 5.

48

MI LESZ BELŐLÜNK MAGYAROKBÓL?

Ezt tudakolá néhány nap előtt bizonyos régi barátom,ki political eljárásom modorát osztva, hosszú évek soránernyedetlen részt vett azon hangyamunkában, melly köztén vénültem meg!

Mi lenne belőlünk egyéb — így válaszoltam derültlélekkel — mint dicső nemzet, melly hamvaiból kiemel-kedve, mikor egész Europa bomladozik. az emberiség dí-szére úgy fog állni most a rend, béke és szabadság fölöttőrt, valamint hajdanta a kereszténységnek volt védfala.

Hosszú halálos álom után íme új, eddig alig, vagysejtelemként csak későbbi időkben remélett, gyönyörű reg-gel tűnt fel olly sokáig eltaposott hazánk fölött. -— Bát-rabbak, merészebbek, kikkel magasb láthatatlan hatalmaklátszanak szorosb szövetségben lenni, rövid napok alatt ollyalapra fektetek hazánk jövendőjét, mellyet — tisztelet, be-csület, de igazság is — velem együtt mi hangyamunkásoktán soha, vagy csak generátiok után lettünk volna képesekmegalakítani, s melly alapon bizonyosan felvirul, s pedighamarább, mint magunk is gondolnánk, fajtánk, ha nemvagyunk saját magunk ellen hűtlenek, és ha nem döfjüksaját magunk a megsemmisítő gyilkot keblünkbe!

Régi időkben ugyan, midőn rólunk azt mondák, éstán nem egészen alaptalanul: jugi impatiens, libertatisincapax, — azon időkben igaz saját magunk halálosb csor-bákat ütöttünk vérünkön, mint legdühösb ellenségeink.Mindegyik első akart lenni; parancsolni felette sok, enge-delmeskedni igen kevés tudott; elmésen monda fajtánkról,mélységes esze által híressé lett Lady Montagu: Ej be lel-kes nép, a legdicsőbbre emelhető, — csak az a baja, hogyvezért, elsőt, fejedelmet bár hányat volna képes de haj-landó is kiállítani sorából; ámde alvezért, második, harma-dik stb. embert alattvalót nem bir találni elég számbanfiai közt. Már ha e régi hajlamunkat, hogy mindig csak el-sők akarunk lenni — mi egyébiránt magában nem bűn, sőterény, mert nem ritkán a legnemesb aemulátionak kút-feje — nem bírjuk fékezni, most midőn szeplőtlen polgárierény s kimeríthetetlen önmegtagadás a főkellék: akkor

49

igaz, olly bizonyosan indulunk vesztünk elébe, mint ma-gát irányoztatni nem engedő birkanyáj is okvetlen veszégő akolban.

Elleneink azt mondják, csak szájban és egyedül agi-tatioban vagyunk mi magyarok erősek: ám mutassuk meg,mennyire rágalmaznak s hogy míg egész Európa bomla-dozik, s nem egy trón van dűlőfélben, mi nemcsak nemvagyunk rendbontók, vagy épen a fejedelem hütlenei, demi alkotjuk a trón legbiztosabb támaszát, midőn az igaziszabadságnak is mi szolgálunk alapul.

Sokan azt mondják: koczkajátéknak köszönhetjük, leg-utóbb alkotmányos kifejlődésünket. Ezt én nem vizsgálom-,de arra figyelek: a nyert kincset váljon mikép lehet úgyrendezni, miszerint nemcsak mi magyarok, de szomszé-daink se jöjjenek az igen nagy közöröm és szinte váratlanmeglepetés következtében bármily zavarba.

Ennek elérésére, minthogy a régi rendet elhagyvánvalóban kigázolhatatlan zavarba keveredünk, ha új rendbehovahamarább nem alakulunk, mindenekelőtt szükséges,hogy mindenki legfőképp magára vigyázzon; mert ha min-denki, vagy csak nagyobb szám is maga esze szerint akarjaa dolgokat rendezni, akkor olly bizonyos a zavar, minthaszántszándékosan bontatnék meg a rend!

Mikor gálya, sziklák és zátonyok közt viharokkalküzd, akkor, ha több egyén irányoz, mint egy vagy néhánykevés, akkor okvetlen elsülyedés a végeredmény.

Mi magyarok körülbelül e helyzetben vagyunk, necsaljuk e tekintetben magunkat. — Századokig mozdulat-lan pangásban sínlettünk, most egyszerre felkap minketegy kedvező szélvész, már már mutatkozik előttünk a köz-szabadsági kikötő. Istenért, tartsunk rendet, azaz: tanul-junk engedelmeskedni, magunkat alávetni, mert máskép,mikor már minden meg volt nyerve, legotrombábbul apart szélén szenvedünk hajótörést.

Mi csekély személyemet illeti, ím ez lesz most eljá-rásom!

Ő fölsége törvényes fejedelmünk — és minden, minem tőle veszi eredetét, most csak átkot hozhat hazánkra

50

— gr. Batthyány Lajost azzal bízta meg, képezne magyarministeriumot. Gr. Batthyány Lajos többek közt engemis kiszemelt, és én tétova nélkül elfogadtam, és tán nagyra-vágyásból? Bizony nem! Minthogy engem soha nem indí-tott politicában egyéb, mint ügyszeretet és fajtámhozi hű-ség; hanem azért fogadtam el a rám szánt terhet, mertrégi imám az: oh isten ne hagyj veszni puha ágyban vagymeleg kályha mögött, de ha csak lehet, honunkat szolgálva„hámban”.

Én bálványozom a szabadságot, s nem mint sok más,és sokszor a nélkül, hogy észrevenné, egyedül saját magaszámára, de minden embertársamra nézve.

A szabadságot azonban sok, kivállt ollyas, ki ahhozmég nem szokott, abban keresi, hogy mindenki, vagy leg-alább saját maga: mind azt tehesse, mi neki tetszik, mireépen kedve csusszan.

Én épen megfordítva, azon okból, mert a szabadságot,rám nézve úgy akarom óvni, mint másokra is terjeszteni,a rendnek és ekkép ránk nézve az alkotmányos formáknakvagyok elhatározott barátja, pártolója, ha kell, bajnoka;rend azonban másként nem keletkezhetik, hanem csak úgy,hogyha a felelős ministerium szavára hallgat most e hon-ban mindenki; és annak útját senki nemcsak nem állja, deépen úgy óvakodik minden hívatlan beléavatkozástól, mintbármelly csekélységben is fölibeemelkedéstől.

Kiki tehát állja saját helyét becsületesen s önmeg-tagadással; ne adjon minden criticának hitelt: de inkábbgondolja magát bele azon roppant nehézségekbe, mellyeketlegyőzni kell. — Én minden jót remélek és csak azonegyet sajnálom, hogy engem is ministerré neveztek, merte szerint sok azt fogja mondani: Cicero pro domo-kéntkönnyű nekem beszélni; holott én inkább például szerettemvolna arra szolgálni — azonban ennek is alkalmasint sza-porán megjön ideje — hogy közlegény sorban állni és ki-tüntetés nélkül gyakorolni polgári erényt, néha szintollymagasztos állás és szintolly szent kötelesség, mint állni adolgok élén! — Széchenyi István.

Pesti Hírlap. 1848. april 8.

51

ORSZÁGGYŰLÉS. APRIL 3-IKI ÜLÉSEK RÉSZLETEI.A délelőtt 11 órakor tartott ker. ülésben folytattatván amegyei rendszer átalakítását illető tanácskozás, mindenek-előtt gr. Széchenyi István ministerségi jelölt szólalt föl,szokott rhapsodicus modorában.

Bár ő is a bőbeszédű magyarok közé tartozik — úgy-mond gr. Széchenyi — mindazáltal ez országgyűlés fo-lyama alatt nem igen sokat untatta a házat; engedjék te-hát meg, hogy rhapsodice bár, kicsit hosszassabban szóljon.Ha azon óriási eseményeket tekinti, mellyek pár nap alatttöbbet fejtettek ki, mint századokig tartó hangyamunkavégbevihette volna, érzi szükségét, hogy constatírozni kella főpontokat. Főteendőnek véli, hogy mielőbb szétoszol-junk; s hogy mindentől, ami reactiot idézhet elő, óvakod-junk. Miként valamelly nagy csatában nem lehet kicsiny-ségekkel bíbelődni, úgy ez országgyűlésnek is csak a leg-főbb pontokra kell szorítkozni, mert minél többet tesz ezenországgyűlés, annál több érdekeket sért, s annál több reac-tiot támaszt a dolgok új rende ellen. Magyarországon, kü-lönösen Pesten, melly e pillanatban kormányoz, két nagyrugó uralkodik most, a méltányosság és szebb érzés. Hanézzük Pestet, s látjuk, hogy ott minden fegyver és rend-őrség nélkül rend van, s a tömegek lelkesen szétoszlanak,és keressük ki parancsol a tömegeknek? úgy találjuk, hogycsupán azon méltányosság érzete, melly et azon tapasztalásébresztett, miszerint a nagylelkű magyar nemesség a jo-gok sánczaiba bocsátá a népet. — De valljon méltányoslesz-e, ha most a nemesség, eddig gyakorolt jogaiból, defacto kirekesztetik? és kivehető lesz-e? némelly megyékbenigen, de másokban nem. Bármi kívánatos is a megyék át-alakítása, most nincs annak ideje. Legjobb volna a dolgota véletlenre bízni. — Mondatott, hogy a mostani megye-rendszer mellett a ministerium keveset fog tehetni, de ajövő országgyűlésig úgy sem tehet igen sokat, s ki azthiszi, hogy a recsegő magyar clepsydra rögtön tökéletesmachinává válik, hogy a feudalismus mocsaraiból, a pro-vinciális alacsonyságból egyszerre, rögtön s áldozatok nél-kül kiszabadulunk és nagy nemzetté válunk, nagyon csa-

52

latkozik. Sokakban ellenszenv lakik, sokak álla leesett azújabb dolgok következtében és szólónak eszébe jut aveszprémi szabó, ki házat építtetvén, erre minden pénzételköltötte, s megállván a ház előtt így szól:

Ein Hausherr zu sein, ist grosse Lust,Ich armer Teufel hab aber nicht gewusst,Das es so viel kust. (Nagy nevetés.)

Amit az amábilis confusió elront, a ministerium szemé-lyessége üsse helyre. Az országgyűlés néhány hónap múlvaösszejő, rendelkezzék majd az gyökeresen. Addig a nemes-séget nem kellene megsérteni; későbben majd maga is át-látja, hogy kényelmesb magát képviseltetni, mint szemé-lyesen megjelenni, s munkáját, házát elhagyni. Még egy-szer mondja, hogy elég, ha a ministerium csak a rendets bátorságot lesz képes fentartani az országban, s csodákattenni semmi esetre sem fog; ünnepelni fogunk quantumsatis ,,ob der neuen Freiheit”, — de dolgozni nem annyit.Most még minden ember lelkesülve van az ifjú szabad-ságért, de ha majd az érdekek összecsapnak, — mire azúj bor megérik, kifejlenek a rosszabb érzelmek is stb. —Most tehát nem kellene sokfelé kapkodni, s oily dolgokkalbíbelődni, mint például az örökös főispánok sebeinek kötöz-getése, — miként Somogy követe tesz — hanem, mintnagy csatákban, a főszempontokat tartani szem előtt, apositio kulcsát tartani kezünkben. Fő dolog, hogy legyenmunka, s legyen mit enni.

Másik fontos ok, melly miatt a nemességet nem kellkirekeszteni, a magyar nemzetiség. Azt mondják, hogy anemzetiséggel nem kell most már annyit törődni, mert aközös szabadság összeforraszt bennünket; de ha szláv is, anémet is ugyanazt mondja, és mi kevesebb számmal va-gyunk: végre ki fogja egymást felolvasztani? a 6 milliómagyar a 60 millió szlávot, vagy megfordítva? — Szóló,egykori akad, beszéde miatt sokat gyanusíttatott, de bármiparadoxnak lássék is, nyíltan kimondja, hogy előtte a ma-gyarság kifejtése annyira legfőbb dolog, hogy anélkül neki

53

szabadság, alkotmány, felelős ministerium sem kell, merta nem szabad nép egy kulcsfordítással szabad lehet, alkot-mányt csinálni könnyű, de a nemzet, ha nemzetiségétveszti, egyenesen annihiláltatik, s a szellem öletik meg,ha a test megmarad is. — Szóló már öreg ember, kinekgyomra rosszul emészt, s csak abban találja örömét, hogyrokonai, vérei, magyar faja, virágozzanak. Inkább börtön-ben ülne, csak nemzete éljen, s ő ezen tudalmat bírhassa,— természetesen úgy értve, hogy más nemzetiségek senyomassanak el. A nemzetiség pedig, mint hajdan, úgymost is, a nemességben concentráltatik, ki volna tehát kia nemességet, melly nemessen feláldozá mindenét, kiakarja zárni jogaiból? — Ő hát fenn akarja tartani anemességet, a megyéket, s nem akarja összekeverni a vérta lymphával. — Könnyű azt mondani, hogy minden em-ber egyenlő; de valóban nincs nagyobb privilégium osz-togató, mint az isten, mert egyik teremtése beteg, másikegészséges s jógvomru, egyik szorgalmas, másik tunya,egyik okos, másik bolond stb. a suffrage universelle csakálom, s most midőn egész világ lángban van, szalmaviszo-nyainkra nézve, annyival inkább veszedelmes stb. — Szólómég ma szeretne Pestre menni. Most mindenki állja he-lyét, az a főszükség, — mert ollyan marengói-féle ütkö-zettől lehet tartani, miszerint 5 napig diadallal verjük megaz ellenséget, s a 4-ik napon mégis mi veretünk meg. Né-hány nap alatt annyira megmozgattunk minden követ, hogysemmi sem maradt helyén; legalább a municipiumot nemozgassuk egy ideig. — Vagy semmi provisiót e részben,vagy csak azt, hogy a községek küldjenek képviselőket,szabad discrétio szerint. ,,Mundus se expediet.” — A hall-gatóság sokat nevetett, és sokat bosszankodott e variátiokon,s mindenki csodálkozva hallá, hogy a közlekedési ministerúr, az aggodalmas, scrupulosus kiszámításnak oly nagy ba-rátja, most egyszerre a véletlennel köt szövetséget, s a mi-nisterium állását a jó sorsra bízza.

Pesti Hírlap, 1848. April 10.

54

A HORVÁTOK.

PEST, APRIL 13-ÁN. míg a magyar országgyűlés a hor-vát nemzeti nyelv iránt minden eljárásában a legméltá-nyoosb kíméletet tanúsítja, s illy értelmű megnyugtatóproclamátiót határoz a Száva s Dráva közt lakó testvérek-hez, és a ministérium elnökségével épen azon férfiú bíza-tott meg, ki ezen méltánylatot már azon napokban, mi-dőn ez még sokaktól rossz néven vetetett, férfias nyíltság-gal kimondá; míg a pesti bizottmány, a hazai mozgalmak-nak nagytekintetű vezére, testvéri érzelem szívreható hang-jait intézi a horvátokhoz; míg a kapcsolt országok népe,józan eszével s a szabadság éles öntudatában magyar testvérei iránt őszinte rokonszenvre melegült szívével, a Magyarhonnali kapocs szentsége mellett s izgatóinak dühösés esztelen iránya ellen határozottan nyilatkozik: addignémelly egyesek, Gaj és Comp., bitorolva a nép nevét,melly rólok semmit sem tud s tudni nem is akar, bűnösmerénynyel tör a sok százados kapocs széttépésére.

Hiteles kútfőből tudjuk, hogy ezek (talán rosszakaratús büntetésre méltó muszka bérlettek, talán őrült ábrándo-zok) Bécsben járván, ő fölségét olly kívánatokkal meré-szeltek ostromolni, mellyeket a vallásos fejedelem vissza-utasított. Ő felsége színe előtt levén, azon választ nyerték,hogy horvát nyelvök, nemzetiségök s municipális jogaiképen fognak ugyan tartatni, — és ez minden, mit egyokos és becsületes horvát kívánhat — de ő felsége mindenollyan irányt s törekvést, melly a Magyarországgali kapocsgyöngítésére czélozna, mint fejedelmi esküjével is ellen-kezőt, határozottan rosszal; s egyszersmind oda utasíttattak,hogy ezen fejerlelmi szót, írásba foglalva, Haulik zágrábipüspök s helyettes bán ő magánál vegyék át. Átvévén et-től ő felsége kir. kéziratát szenvedélyes kitörésekben mu-tatták ki törekvéseik irányát. Ők a király törvényes ésméltányos válaszával megelégedve nincsenek, tehát egye-nes elválást akarnak a magyar koronától, mellynek árnyékaalatt Horvátország, a magyarral testvéri összeforrásban

55

mai napig meg tudá tartani alkotmányos szabadságát sönálló nemzetiségét; rút fenyegetésekkel illeték a helyettesbánt egykori bálványukat, ki most, kötelessége szerint,magyar színre van festve, s tanácsolák, hogy Zágrábba nejöjjön, hol reá veszély vár. Hasonló szidalmak s fenyege-tések szórattak Jozipovich Antal, a turopolyai erélyes grófellen, és Haulik és Jozipovich — mit aligha hitt volnavalaki s ők magok legkevésbbé — egyazon szerencsébenrészesültek, hogy t. i. egy őrült és kötelessége-felejtettpárt gyűlöletét vonták magokra.

Ezek a tények, miket közfigyelembe s a közindignátiósúlya alá ajánlunk.

Pesti Hírlap, 1848. april 14.

A MAGYAR FÜGGETLEN MINISZTÉRIUMKIÁLTVÁNYA.

Polgártársaink!

Az országgyűlés eloszolván, a hazának közkormány-zását, a törvények értelmében, általvettük.

Midőn ezt a haza minden törvényhatóságaival s egyespolgáraival tudatjuk, felhíva érezzük magunkat kinyilat-koztatni: miként nemcsak közügyeinket igazgatni, hanema további kifejlődést is előkésziteni és biztositani tisztünklévén, ennek érdekében a nemzetnek és minden egyes hon-polgárnak törvényes szabadságát s a rendet, mint a sza-badság feltételét, hatalmunkban álló minden eszközökkelvédeni, és fentartani kötelességünknek ismerendjük.

Minél fogva a törvény nevében a hatóságoktól, egyestisztviselőktől és a haza minden polgáraitól hazafiúi közre-munkálást kívánunk, megvárva azon engedelmességet,mellyel a törvényeknek mindenki tartozik.

56

Eljárásunkról annak idejében felelni úgy tartjuk kö-telességünknek, mint dicsőségünknek.

Pest, ápril 16. 1848.

A magyar független ministerium.

Gr. Batthyány Lajos, Deák Ferencz, b. Eötvös József,Klauzál Gábor, Kossuth Lajos, gr. Széchenyi István,

Szemere Bertalan.

Pesti Hírlap, 1848. april 18.

WESSELÉNYI A MAGYAR SZABADSÁGÉRT.

Tegnap tartatott a köri ebéd a kolozsvári küldöttségtiszteletére. A lelkes áldomásozások között b. WesselényiMiklós következőleg szólott:

„Szebbnél szebb áldomásokat hallánk. Hallók a nemeslengyel nemzet szenvedései és sorsa iránti rokonérzetünkmeleg kifejezéseit. Hallók az Erdély itt jelenlevő fiaihozintézett lelkes szavakat s az erdélylyeli teljes egyesülés elő-érzete szülte öröm kijelentéseit. Nyert s kivívott szabad-ság örömhangjai zengének e teremben, keblet dagasztva.Az én lelkemen mély gond ül; keblemben aggasztó fáj-dalom dul, s nem öröm hanem keserv hangjai törnek kiabból. Vígságra gyűltünk eddig össze, s nem volt-e méltós elég okunk vígságra? — Szabadság virít tavasz szép vi-rágaként köztünk, hol eddig szolgaság létezett, olly sok-féle alakban; s egyenlőség és testvériség jött a sértő ki-váltságok s ellenséges közfalak helyébe. De a vigságraiokok háta megül nehéz fellegek kezdtek tornyosulni; s epillanatban az öröm napját vészkomoly felleg boritja ;

mellyből már is fenyegető villámok czikkáznak. Ε pilla-natban le vannak már peregve a vigalom háboritlan órái.Polgártársaim! jelenben nem örömnek, hanem a komolyelszánás s elhatározás szükségének pillanata jött reánkegyszerre.

A Bánátban és Bácskában véres jelenetek merültekfel. szláv szellemben és érdekben. A szerbek honunkban,

57

Magyarhonban fekvő több helyeken, Kara Gyiorgyovicsotkikiáltották királyuknak. Szakadást proclamáltak tehát segyesülést Szerbországgal. — De mi e soknál is több, az,melly hírt tegnap estve a legbiztosabb kútfőből merítvemondhatom, hogy t. i. az, kit a szintolly rossz szándékú,mint boldogtalanul számító volt kormány utolsó rémekénthorvát bánnak nevezett ki, egyenesen kinyilatkoztatta:miszerint ő ellenforradalomnak, vagyis a dolgok régi láb-rai visszatételének álland élére; nem Bécsből utasítva ugyan— mint mondja —, hanem oda tartozó hűség következté-ben. Állítani merészli: miszerint mit nálunk s mit örököstartományiban jó királyunk, az örök igazságnak s a korszellemének hódolva, a szabadság és jogok érdekében tett,mindaz tőle csak kicsikartatott. Hogy ő — Jelasich —horvát vagy ilíreivel s 100.000-en felül intésére váróhatárőreivel megmentendi császárját, ezen állítólag kény-szerűlt állapotából, s visszaállítandja annak régi hatalmát.s a dolgok régi állását.

Belekapaszkodni a szabadság egész Európán át ellen-állhatlan hatalommal robogó diadalszekere forgó kerekeibe:balga vállalat. Régi szolgaságot s önkényt visszaidézni, sfőként állandosítani nem lehet. De lehet erre törve, vértontani özönnel, s lehet nemzeti ellenszenvet fölkorbácsolva,nemzeti létünkön csapást, veszélyest, halálost ejteni.

És ímhol! a bécsi cabinet ismeretes pokoli ügyességé-vel kikapta a legjobb módot, e harczot nem is vívni, ha-nem mással vívatni érdekében. Felbujtatja a horvátok ésilírek. szerbek ferde bár, de dühös nemzeti érzetét s irán-tunki ellenszenvét; reánk uszítja az elámítottakat.

Egyetértés, összeolvadás tehát most!

Ne engedjük soha, hogy a szolgaiság mirigye nemze-tiségünket s szabadságunkat izomként rothassza le rólunk,és úgy undor halált haljunk; lehető legdrágábban eladvas habár mindent, de a becsületet el nem vesztve szálljunka dicsők sírjába.

Fegyverre polgártársak! elszánt ember kevés is sokattehet. Élet, vagy enyészet vár-e nemzetünkre, isten kezé-

58

ben áll; de a mi kezünkben van becsületünk és a nemzetbecsülete. Azért éljünk, vagy haljunk: de maradjunkmagyarok s szabadok véglehelletünkig.Pesti Hírlap, 1848. május 1.

A HORVÁTORSZÁGI ESEMÉNYEK.

Tartsunk szemlét a Horvátországi mozgalmak fölött.Ki tagadni merné, hogy az összes magyar törvény-

hozás a loyalitas és méltányosság alapján nem tett megmindent Horvátország irányában, hogy az ottani kedélye-ket megnyugtassa, az tényeket tagadna, mellyek hango-sabban szólanak, hogysem azokat egyes féktelenkedők lázasdühöngései képesek lennének elnémítani.

Nézzük a törvényhozásnak Horvátország irányábaniméltányos eljárása, Magyarország számos polgárainak test-véri felhívásai minő viszhangra találtak a Dráván tul?

Dr. Gaj, ki Horvátország békéjét, nyugalmát évekóta büntetlenül zavarja, egybegyűjté maga körül pártját,s a kibékülés ürügye alatt, az alkotmányos horvátok közülis meghivatott néhányat a ,,Dvoráná”-ba, — ez az ilirekgyülhelye. És hosszasan beszélt egy nagy s hatalmas szlávbirodalomról, és nyíltan leplezetlenül, szemtelenséggel .pá-rosult vakmerőséggel, százaknak hallatára ,,a dynastia ne-vében ellenforradalomra hívá fel Horvátország polgárait,kijelentvén, hogy Bécsben számos nagy urak, excellen-liások, méltóságosak járultak hozzá, könyörögvén, hogymiután koldusokká lettek, csak egyedül ő mentheti megőket. Az árvái, liptói, trencséni tótok csak alkalomra vár-nak, hogy a magyarok ellen fölkelhessenek. Ki kell —úgymond — az ázsiai aristocratákat — szerinte a magya-rokat — az országból hajtani; meddig ezek fognak raj-tunk zsarnokoskodni, szabadok nem leszünk”. Majd gr.Batthyány Lajos ministerelnök ellen kelt ki, s személyétbotrányos gúnyokkal illette.

A sajtó sietett a Gaj által hirdetett tanokat közzétenni.Csakhamar proclamációk özöne áradt el mindenfelé Gajszellemében. Harczrahívó gúnydalok köröztettek a magya-

59

rok ellen. Egyik botrányos és lázító czikk a másikat értőa nyilvánosság orgánumainak hasábjain. Bomlásnak indulta személy- s vagyonbátorság.

B. Jelasics József Horvátország bánja Magyarországnádorában a királyi helytartót el nem ismeri; nem ismermagyar felelős ministeriumot, nem törvényt, — neki csakGaj tanácsára s a horvátok vak engedelmességére vanszüksége; — és a Bécsben szőtt ármány HorvátországnakMagyarországtóli elszakadásában kivan győzedelmet ülni.

Horvátország életével, sorsával, önéltünk, sorsunk vanegybekötve. Siessünk, míg nem késő, a fejedelmi szó, ma-gyar törvény, a királyi helytartó és független magyar kor-mány iránt tiszteletet és kellő engedelmességet a Drávántulis eszközölni: a késedelem, bizonyos veszélyt hozand köz-hazánk alkotmányos szabadságára.

Pesti Hírlap, 1848. május 4.

A KIRÁLY ELHAGYTA SZÉKHELYÉT.

BELÜGYMINISTERI ÉRTESÍTÉS A MEGYÉKHEZ,VÁROSOKHOZ ÉS KERÜLETEKHEZ.

Ő fölsége királyunk Bécset elhagyván, Insbruckbaköltözött. Ε szerint rendes székhelyét megváltoztatván, lei-keinkben a jövendő iránt méltó aggodalom támadhat. Kí-vánatos lett volna, hogy jött legyen egyenesen körünkbe,kik hívei lenni nem szűntünk meg. Védelmére és hazánkvédelmére nincs és ne legyen drága semmi áldozat. Kirá-lyunk és nemzetünk létele válhatlan kapcsolatban van,egyiket megmentvén, mindkettőt megmentettük.

De hazánkat is köröskörül olly irányú és természetűmozgalmak nyugtalanítják, mellyek veszélyesekké válhat-nak. Ellenséges törekvésekkel találkozunk még kedves ho-nunk anyai keblében is. — Ébren kell lennünk, készenkell lennünk; nyújtsunk mindennek békeolaj ágat, de ahadi megtámadás visszaverésére is gyűjtsünk magunknakerőt és hatalmat.

60

Úgylátszik a vész és veszély titokban készül. — Ta-lán nagyobb, mint hisszük, talán kisebb, de ép azért, úgya nagyobb, mint a kisebb találja készen hazafiúi szíveinket.

A koronából egy drágakőnek sem szabad elvesznie.Hazánkat egészen meg kell tartanunk, a maga teljes

épségében, szépségében, termékenységében, hogy legyenméltó földe a nemzet díszlő virágának.

A hazának minden igaz fia felszólíttatik áldozni ahaza oltárára. Nem vár a haza nagy áldozatokat, de meg-várja, hogy mindenki becsületesen és lelkiismeretesen tel-jesítse kötelességét. Pillanatai a hazának drágák, azokhozmost élete és halála van kötve.

Hazánk gazdag. Fiai bírnak áldozni. Századok ótanem volt szentebb kötelességünk a haza és király iránt.Újra tegyük ragyogóvá a magyar koronát, újra tegyük lealapját a magyar hazának. Ez a czél, ez a feladás, mitnem a nagy, hanem a gyors segedelem által érünk el.

Megvárjuk a haza és nemzet nevében, hogy mindenkiszívesen és becsületesen teljesítse hazafiúi kötelességét.

Kelt Budapesten, május 19-én 1848.Pesti Hírlap, 1848. V. 23.

NEMZETI ÁLDOZATKÉSZSÉG.

PEST, MÁJUS 24-én. A vasárnapról eső miatt elhalasz-tott népgyűlés ma tartatott meg. Öröm volt nézni, hogyazon tömeg, melly a márcziusi napokban lelkesülve kiál-tott: „fegyverre”, melly vérét és életét igére áldozatul ehonnak; most, midőn anyagi áldozatra, pénz- és vagyonbelisegélyre van szükség, hogy a mindenfelől fenyegető ve-szélyeket legyőzhessük, még számosabban, sokkal inkábblelkesülten jelent meg. Öröm volt látni azon imposant nép-tengert, melly a múzeum terét és környékét lefoglalá. Anemzetőrség ünnepiesen állott ki. Csak most felcsapott ön-kénteseink harsogó zene mellett vonulának elő. Lobogóktűntek fel a lépcsőzet két nagy szárnyoszlopzatán, melly,

61

mint maga a roppant lépcsőzet is, nőkkel és férfiakkal voltrakva. Először beszélt Vasvári. Szavait tetszés és vidámnevetés követé. Egyébiránt megvalljuk, inkább szerettünkvolna illy ünnepélyesen komoly alkalomhoz illő komoly ésszabatos rövidségü beszédet. Mi szeretünk nevetni, de min-den alkalomkor nevetni nem akarunk. S hol a tárgy magaolly nagyszerű nincsen szükség czifra phrasisokra. Rotten-hiller inkább felfogá a szellemet, mellyen szólani kellett;s csak azt sajnáljuk, hogy valóban lelkes és kerekded be-szédét nem magyar nyelven tartá, bár szívesen elismerjük,hogy a németajkúaknak illyen buzdító szavakra inkábbvan szükségük, mint nekünk magyaroknak. Hajnik polgár-társunk, bemutatá a pesti nemzeti casino hazafiúi áldoza-tát. ,,Egyleteknek első kötelességök áldozni a haza oltárán— monda a szónok. A nemzeti casino megérté e köte-lességét, és 20 ezer pengő ftot s minden ezüstjét ajánljaa honnak.” A szónokot gr. Széchenyi István is megbizá,hogy ezüstjét hasonlólag adja át. A derék gróf mindenüttelső, hol egyesek áldozatára van valódi szükség. A grófáltal adott ezüst egy mázsánál többet nyom. Hasonlónemeslelkűen áldozott Wodianer, két láda arany- és ezüst-nemü. Ez ajándékok a museum oszlopzata alatt voltakközszemlére felállítva. Kacskovics leoldá arany-övét. Ha-sonlóan cselekvésnek mindazok, kiknek ruháikon arany vagyezüst volt. Éljenek! Mi hazánk derék polgárainak nemestetteikhez méltó köszönetet nem szavazhatunk; keresséka jutalmat keblök azon megnyugtató öntudatában, hogyúgy cselekedtek, mint igaz és a honszeretet magasztos esz-méjét felfogó polgárokhoz illett.

Remélhető, hogy e dicső példa mindenütt követésretalál. Nem hiszem, hogy egyetlen igaz polgár is utolsóakarna lenni a hon iránti szeretetében.

Pesti Hírlap. 1848. Május 25.

62

PETŐFI SÁNDOR NYILATKOZATA.

PEST, MÁJUS 27. 1848. Bocsásson meg a haza, hogymost, midőn minden pillanata olly drága, olly fontos, ma-gamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom ma-gamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, s ha nevem-hez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egyeszméhez nem volna kötve, a közönségtől ezen egy-kétperczet nem merném elrabolni.

Tény, hogy még a márcziusi napokban is a magyarnemzet egyik kedvencze voltam. . . néhány hét, s ímeegyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek. Minden el-menő hazafiúi kötelességének tartja, egy-egy követ hají-tani rám. Több újságlap nem átalta magát pellengérretenni, hogy nevem rászögeztessék.

Nem szükséges a világtörténetet átmagolnunk, hogymegtanuljuk mi a népszerűség? csapjuk föl akárhol e nagy 'könyvet, s egy lapjából is megtudhatjuk. A népszerűséga tarpeji szikla, mellynek tetejére nem azért viszik föl azembert, hogy magasban uralkodjék, hanem hogy lehajít-sák. A népnek mulatság kell.

Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért velemaz ujjongó sokaság, nem részegített meg a rám dobáltkoszorúk illata; ébren és teljes lélekjelenléttel vártam aletaszítás pillanatát, és ennek köszönhetem, hogy nem afejemre, hanem talpra estem.

Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok mostalant a mélységben, alant és koszorútlanul, de állok!

Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jöttengemet lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlang-jába? hadd szaggattak volna szét e vad, de nemes állatok!...miért löktetek ide, hol a csúszómászó férgek hemzsegnek?mellyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos:undorító. Istenemre, hamar bűnös vagyok, inkább érde-meltem a vérpadot, mint azt, hogy haszontalan rongyos-lelkű ficzkók hizlalják rajtam piszkos nyelvöket, miketeddig csak arra használtak, hogy az uralkodott önkény

63

kegyelmes sarutalpát nyalogassák, mint farkcsóváló alá-zatos ebek.

De bűnös vagyok-e vagy sem? mit vétettem? Egyverset irtam, mellynek tartalma az, hogy nincsen többészeretett király, és egy népgyűlésen kimondtam, hogy aministeriumban nincsen bizalmam.

Akkortájban úgy viselte magát a ministerium, hogyigazán nem bizhatott benne az, a ki féltette a hazát; eztpedig csak az félti, a ki szereti. Kül és belháború fenye-getett, és hadseregünk nem volt, s fölállítására sem tettlépést a ministerium; Jelasics föltűzte Horvátországban alegnyilvánosabb pártütés zászlaját s a ministerium úgybánt vele, mint daczos gyermekével a majomszeretetű anya,az ember nem tudta, czirógatja-e vagy pofozza? s ezek-hez járult a budai vérengzés ... itt a haza szívében, aministeriumnak csaknem szeme láttára aprította egy ide-gen zsoldos a magyart!

Ha ilyen kétségbeejtő körülmények között kikiáltombármily válogatatlan szavakkal, hogy nem bizom a mi-nisteriumban, ezt vétkemül csak az tulaj donithatja, a kinem tudja, mi a hazaszeretet.

Hallgatni mindig könnyebb mint beszélni, s a kifigyelmezteti a hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti,az ellensége nem lehet, de igen is ellensége az, a ki látjaa veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerintnem bízom a ministeriumban, nem akartam én őket elker-getni, hanem ösztönöztetni általatok arra: viseljék mago-kat úgy, hogy általános bizalomban, szeretetben részesül-jenek. A kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovaikidőljenek a rúd mellől, hanem hogy sebesebben haladjanak.A hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rossz.Ha én a ministeriumnak volnék, jobban bíznák azokban,kik őt koronként gáncsolják, mint akik örökké határtalanbizalmat szavaznak iránta, mert legrosszabb esetben isgáncsolói legalább nyílt őszinte ellenségek, míg amazoktalán álbarátok; ki tudja? előttem legalább igen gyanús,hogy az egész bukott pecsovics párt térdet fejet hajt a

64

ministerium előtt. Jó emberből lehet egyszerre rósz ember,de roszból egyszerre jó soha sem lesz.

De én nem hiszem, hogy a ministeriumnak ellen-sége csak egy is azok közül, kik őt eddig megrovogatták,sőt tudom, hogy nem ellenségei, hanem a legőszintébbbarátai, s ezért nagyon igazságtalanok, kik minket gya-núsítanak, piszkolnak. Azonban, ha tetszik, gyanúsítsanak,piszkoljanak tovább is . . . mi azon vagyunk, hogy a mél-tatlanságok eltűrése a legkisebb áldozatunk legyen, mellyeta haza oltárára teszünk.

Egyébiránt bármily nagy emberek ministereink s énteljes elismeréssel vagyok lángelméik iránt, nem hagy-hatom helybe, a mit nagyon is túlbuzgó barátaik hirdet-nek, hogy egyedül csak ők menthetik meg a hazát. Ki-mondhatatlan szomorú dolog volna, ha nyolcz emberenállna egy nemzet élete vagy halála. S ha mindjárt ígyvolna is, ezt nem vón szabad kimondani, mert ha e hitelterjed és meggyökerezik, éktelen kárára lehet a nemzet-nek. De nincs így. Az én hitem más, én azt vallom, amit vallott a nagy franczia forradalom: „vannak a sta-tusban hasznos emberek, de szükségesek nincsenek.” Min-den időszak megtermi a maga embereit, s annál többet,minél több kell neki. Ε hitvallás elveszi egy részét az em-berek nimbuszának, de csak azért, hogy méltóbb helyretegye, a gondviselés fejére. —

A mi ,,a királyokhoz” czímű versemet illeti, mellynépszerűtlenségem fő oka, az a republicanismus első nyil-vános szava volt Magyarországban, és határtalanul csa-latkoznak, a kik azt hiszik, hogy az utolsó is egyszersmind.A monarchia Európában vége felé jár; a mindenható istensem mentheti meg többé, ha valamelly eszme világszerűvélesz, előbb lehet a világot magát megsemmisíteni, mintbelőle azon eszmét kiirtani. És illyen most a respublicaeszméje.

Azonban a monarchiának van még jövendője nálunk,sőt mostanában elkerülhetetlen szükségünk van rá, ezértnem kiáltottam ki a respublicát, nem lázítottam (mintrám fogják), csak megpendítettem az eszmét, hogy szok-

65

junk hozzá. Ennél többet tennem esztelenség lett volna,ennyit tennem a haza- és emberszeretet kényszerített amagam föláldozásával is. Igen, a haza- és emberszeretet.

Átalakulásunk mindenesetre vérbe fog kerülni, arrólszó sincs; azon kell hát lennünk, hogy minél kevesebbvérbe kerüljön, s erre a legczélszerűbb eszköz, az új esz-mét lassanként, apródonként terjeszteni, megkedveltetni.Jaj nekünk, ha egyszerre berohan ajtóstul! akkor nem leszkenyerünk, mert a vérfolyamok elmossák vetéseinket!

Ennek elkerülésééin irtam, s megnyugszom benne,mert a mennyit ártottam vele magamnak, annyit használ-tam másoknak. És ezért ne bántsátok a respublicanusokat,ne lázítsatok ellenök, míg ők nem lázítanak, és ők nemfognak lázítani, mert tudják, hogy a minek meg kell len-nie, meg lesz. A keresztyén vallásnak csak tizenkét apostolavolt, mégis elterjedt; hogy ne terjedne el a respublica,mellynek már annyi apostola van és annyi martyr ja volt!Tudjátok Párizsban a saint-Méry utczát? ott 1852-ben százrespublicanus ifjú esett el . . . olvassátok el a történetnek elapját, megtanulhatjátok, millyen katonák a respublicanu-sok . . . 24.000 betanult hóhér alig birta kiirtani e 100gyermeket!

PETŐFI SÁNDOR.Életképek, 1848. jun. 11.

FÖLTÁMADOTT A TENGER . . .

Föltámadott a tengerA népek tengere;Ijesztve eget földetSzilaj hullámokat vetRémítő ereje.

Látjátok ezt a tánczot?Halljátok-e zenét?A kik még nem tudtátok,Most megtanulhatjátok,Hogyan mulat a nép!

66

Reng és üvölt e tenger,Hánykódnak a hajók,Sülyednek a pokolra,Az árbócz és vitorlaMegtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,Tombold ki magadat,Mutasd mélységes medred,S dobáld a fellegekreBőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égreÖrök tanulságul:Habár fölül a gálya,S alul a víznek árja,Azért a víz az úr!

PETŐFI SÁNDOR.

Életképek, 1848. j unius 11.

A HAZA VESZÉLYBEN.

POLGÁROK! Midőn a haza veszélyben van, csak a haza-fiak egyetértése mentheti meg azt.

Hazánk alsó része a pártütők által megtámadtatott.Az ellenség visszaverése végett minden karnak egye-

sülni kell.Ha egymás között háborgunk, csak ellenségeink ere-

jét neveljük, mert önmagunkat gyöngítjük.A hazát nem ellenségeink ereje, hanem saját gyenge-

ségünk vesztheti csak el.Lángoló honszeretet férfias higgadtsággal, megfeszí-

tett erély a körülményeknek gyors, de komoly megfonto-lásával párosulva teszi lehetővé a fenyegető veszélyek el-hárítását.

A vész e honra az Alduna felől tornyosul, kinek erővan karjában, kinek szíve van keblében, ki fillérrel vagy

67

kincscsel bír, ott az alkalom, sőt szükség áldozatul hoznimind azt az imádott hazának megmentésére. Ott van acsatatér, melly a király s alkotmány iránt hűséget esküdöttkatonára, a hazáért vérével, életével áldozni kész honpol-gárra vár.

Tehát félre minden személyes érdekkel, a haza magavan veszélyben, tehát: a haza minden előtt.

Egyesüljön minden igaz hazafi az ország megmen-tésére.

Budapest, június 12-kén 1848. — Deák Ferencz, gr.Széchenyi István, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Klau-zál Gábor, b. Eötvös József, Mészáros Lázár.

Pesti Hírlap, 1848. június 15.

PETŐFI SÁNDOR KÉPVISELŐVÁLASZTÁSON.

KUNSZENTMIKLÓS, JUN. 15. Eljött az idő, midőn nem-zetté lett a nép, s ő választja képviselőit az országgyűlésre,nem pedig a nemesség. Kaptam az alkalmon; hogy a kieddig az irodalomban képviseltem a népet, képviseljemmost az országgyűlésen is . . . ki ismerné jobban szüksé-geit, mint én? ki védelmezné lelkesedettebben jogait, mintén? hiszen a nép az én vallásom, istenem!

Lejöttem a szülőföldemre Kis-Kunságba, proclamationosztottam szét a nép között, azt az egész kerület választói-nak nagy része lelkesedéssel fogadta, s egy hangon aztbeszélték, hogy engem választanak követnek. Néhány naprafölrándultam Pestre, s mire ismét visszajöttem, olly bor-zasztó hírek kerengtek felőlem, millyek csak a legelvete-medettebb gonosztevőt illetik. Mindazonáltal a szentmik-lósi nép látni és hallani kívánt, hozzám jöttek deputá-tioban vagy kétszázan. Elmentem velők a városházához,s bejelentettem a tanácsnak, hogy népgyűlést fogok tar-tani. El akarták tiltani föllépésemet. Nem engedtem.Végre beleegyeztek olly föltétel alatt, ha minden követ-kezményért magamra vállalom a felelősséget, s ha tar-,tandó beszédemet előlegesen bemutatom nekik írásban. Az

68

első feltételt elfogadtam, a másikat nem fogadtam el kétokból, először mert magam sem tudtam még, mit fogokbeszélni, másodszor mert, mert ha előre is készítettemvolna beszédemet, nem azért törölték el márczius 15-én acensurât, hogy munkámat e tanács vizsgálata alá bocsássam.Azt kérdezte a biró, hogy miről fogok hát beszélni? mon-dám: a követválasztásról s azon rágalmakról, mellyekettávollétemben rámkentek. Iszonyúan fölforrtyant, hogy akövetválasztásról szónokolhatok, de birói minden hatalmá-val eltiltja, magamat a vádak alól mentenem. Oh birokpéldány képe! ellenem minden aljasságot hagyott s terjesz-tett ő maga is, és tőlem eltiltja, hogy ne merjem igazolnimagamat és ez ott történt a városházban, az igazság temp-lomában!

Kiálltam a városház elé, s beszéltem az összegyűltnéphez a követ választásról, és hallgattam a rám sújtottvádakról, nem a birói parancs következtében, hanem láttama nép arczárói, hogy ha csak említem is rágalmazóimat(kik a városház egyik ablakából néztek) azonnal beronta-nak, s szétszaggatják őket, mint a rossz bankókat.

Még mikor a városház termébe értekeztem az érde-mes tanácscsal, véletlenül megcsördült oldalamon a kard,erre a nép ott kint elkiáltja: „baj van, Petőfit bántják)”s betódultak, és csak akkor csillapodtak le, midőn meg-győződtek, hogy nem akartak bántani. Elvégezvén a dol-gomat a tanácscsal, a nép harsogó éljenzés közt kisért kis a mint később megtudtam: míg beszéltem, közülök töb-ben kinyitott bicskákkal álltak körülem . . . azt hallották,hogy elleneim le akarnak engem beszédem közben rán-tani ... El voltak határozva, hogy a ki hozzám nyúl, ir-galmatlanul legyilkolják. Szerencséjükre moczczanni semmertek, a népgyűlés a legnagyobb renddel oszolt szét, saz egész város köznépe mellém eskütt, és azóta tántorít-hatatlan hi vem e mai napig.

Délután átrándultam Szabadszállásra egy kis körül-nézés végett. Egy tanácsbelitől magától hallottam, hogy anép csaknem kivétel nélkül részemen van, valamint a lacz-háziak és fülöpszállásiak is. Nyugodtan mentem vissza

69

Szentmiklósra, semmi kétségem nem lévén többé felöle,hogy én leszek a követ. Isten látja lelkemet, miért örül-tem a megnyerendő követségnek: dicsvágyból és haszon-lesésből-e, vagy egyedül azért, hogy a nép boldogságáértés jogaiért küzdjek?

Mire visszatértem Szentmiklósra, elleneim újra sza-poriták az ócsárlásaikat, rágalmakat, hazugságokat elle-nem, többek között, hogy az én délelőtti beszédemet egyújságból loptam, hogy most délután Szabadszállásba besem eresztettek, hanem a város végéről visszakergettek stb.

Tegnapelőtt délután egy barátomhoz, kinél itt szállvavagyok, egy levél érkezett a szabadszállási várospecséttels „Szabadszállásváros bírái” aláírással. Ez becsületére vál-nék a legutolsó kanásznak, a legelső jezsuitának és Metter-nichnek. Tartalma többek között „Ezen fenyegető veszélyta fanaticus izgató Petőfinek követünkül magát feltolniakaró erélytelensége (???) okozá, kinek nálunk is voltakugyan néhány követői, kik elámíttatva levén, nem tudták,hogy milly viperafajt akartak keblökbe rejteni; de hála anemzetek mentőjének, ezen polgárok felvilágosodva átlát-ták, sőt elismerni készek, balvéleményeikből könnyen lehetővégveszélyét kedves nemzetünknek. Petőfi egy polgártár-sunk azon kérdésére, hogy mikor leend már béke honunk-ban, azt feleié, hogy sohasem, míg ezen ország vissza nemszáll azokra, kiké volt, t. i. a tótokra; — ebből átláthatni,hogy milly veszélyes lenne illy alacsony jellemű egyénttöbb jeles hazafiak mellőztével személyünk országos kép-viselőjéül küldeni követnek, kiről fölteszi már minden pol-gár, hogy bennünket kész lenne eladni a legcsekélyebbárért. — Illyetén állásában a dolgoknak, ma nálunk köz-gyűlés tartatván, elhatároztatott, hogy tisztelt polgártár-sunk által tudtára adni kívánjuk Petőfinek, hogy ha sze-mélyes bátorsága és élete kedves, igen jól tenné, ha ajövő nemzeti gyűlésre menő követ választására a jövőcsütörtökön köztünk meg nem jelenik, mert a nép ingerült,s nem állhatunk jót, méltó haragja felgerjedésiben le-hető düheért” stb. stb. — Barátom, kihez e levél intézvevolt, átadta nekem. Azt gondoltam, hogy e terroristicus

70

levéllel csak el akarnak engem onnan ijeszteni, de elha-tároztam, hogy ha igazán akármilyen ingerült is a népellenem, a rám árasztott becstelen rágalmak következté-ben, meg fogok a választáson jelenni, s az ingerülteketfölvilágosítom és lecsillapítom ... de ha ezt el nem érnémis, ott leszek csak azért is, nehogy párthíveim méltó bo-szankodással azt mondják, hogy elhagytam őket, kik ollytántoríthatatlanul ragaszkodtak hozzám. Tegnap este feléátmentem Szabadszállásra. Egy ismerősömhöz szálltam.Midőn ott megláttak, az egész háznép iszonyú rémületbeesett, alig voltak képesek annyit mondani:

— Az istenért, távozzék el tüstént, ebben a szempil-lantásban, mert mindjárt agyonverik. Tegnapelőtt majdéjfélig tartottak népgyűlést ön ellen, s a népet fölbőszí-tették. A pap, kinek fia akar követ lenni, azt mondta: mi-helyt bejön ön a városba, azonnal félrevereti a harangokat.Távozzák, ha élete kedves!

Egy rokonom lélekszakadva futott hozzám, s ugyan-ezeket beszélte, s én már hajlandó voltam a visszafordu-lásra, nem a magam személyét féltve, hanem feleségemét,ki velem volt. Gondolám, hogy agyon csak nem vernek,még bántani sem fognak, azt hiszem, de tudja isten,millyen scandalosus jelenet történik, s hogy lássa, hogyhallgassa azt végig feleségem? Mondám neki, hogy men-jünk vissza, de ő határozottan azt felelte, hogy nem me-gyünk, itt kell maradnunk; ha agyon akarnak bennünketverni, jól van, verjenek agyon, hanem azt ne mondhassasenki, hogy te hátráltál.

Így szólt feleségem, s én beleegyeztem, hogy mara-dunk, sőt azonnal fölmentem a városházához. Ott nagyonmeghökkentek, váratlan, ingyen sem remélt megjelenése-men. Leesett az álla valamennyinek. A főjegyző, ki egyet-len jó emberem Szabadszálláson, elbeszélte az ellenem tar-tott népgyűlést, mellyben őt az érdemes tanács arra akartaerővel kényszeríteni, hogy engem hivatalosan rágalmazzon,becstelenítsen, mire ő mint becsületes ember természetesenrá nem állt. Néhány jelenlevő siheder szörnyűkép mente-

71

getőzött, hogy ők sohasem támadták meg jellememet, ha-nem csak elveimet. Oh ti . . . tudjátok is ti, mi az a jel-lem, mi az az elv!A mint estefelé visszamentem a szállásomra, számos

gazdaemberrel találkoztam, kik mindnyájan nyájasan kö-szöntek. No mondám, hiszen minden jól van, elleneimmegszeppentek, a nép szívesen lát. Éjjel mintegy tíz órafelé muzsikaszó és kurjongatás keltett föl álmomból. Apap fiát éltették, mint követet. Kinéztem, ottkinn a háznépe mondja, hogy egész várost itatja a pap. Miután lát-ták a jó madarak, hogy semmi rágalommal, semmi gya-lázassál el nem hódíthatják tőlem az embereket, a végsőrevetemedtek, borral és pálinkával vették el a szegény szá-nakozásraméltó nép eszét, hogy én ellenem és így önnönmaga ellen forduljon! Az ivás és ordítás egész éjjel tartott.Másnap korán reggel fölmentem a városházhoz, hogyott bevárjam a vidékieket, s ha mindnyájan együtt lesz-nek, a választás előtt igazoljam magamat a rámdobáltvádak ellen. Néhány perczig állhattam ott magamban,midőn mellettem e szót hallom: „szemtelen”. Oda pillan-tok, ki szólt? hát egy tiszteletreméltó individuum, ki fia-tal korában az apámtól egyszer negyven bankó forintotkért kölcsön, adott is neki. Később tudta meg az apám,hogy a jó madár saját apjától puskát pisztolyt és lovatlopott s elugrott pusztai betyárnak. Egy ideig betyárko-dott, az után elfogták, s utóbb szabadszállási bíró lett, ésettől fogva nem a szomszéd határokat, hanem csak szüle-tése városát lopta. Ez az ember mondta nagy részegenmellettem, hogy „szemtelen”. Meg sem gondoltam, hogyrólam beszél, s amint feléje fordulok, azt mondja: „igen,igen, szemtelen! mit szemtelenkedik itt?”

Oda léptem hozzá, s így szólék:

— Kérem az urat, válogassa meg a szavakat.— Nem válogatom meg a szavakat, felelt részegen:

hogy mer az úr itt szemtelenkedni?— Mégegyszer ismétlem, szólék, válogassa meg a

szavakat!

72

Mire ezt mondtam, azt vettem észre, hogy körülvettegy egész dühöngő részeg csapat. A jel meg volt adva,mindenhonnan tódultak felém, s több, mint száz torok or-ditá körülöttem:

— Ez az a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszkaspion, a ki el akarja adni az országot: szaggasd szét, üsdagyon!

— Megálljatok, polgárok, kiálték, hagyjatok szólni,hadd igazoljam magamat!

— Nem hagyjuk szólni, agyon ütjük! Így üvöltöttekiszonyú szidalmakkal, piszkolások, káromkodások között.Ekkor már a kapu alá toltak; látván, hogy szóhoz nem ju-tok, kérdem, hol a bíró?

— Én vagyok, mit akar? szólt egy vén ember.— Bíró uram, mondám, felelős lesz érte, ha bántanak!— Az leszek, ha lehet, válaszolt a bíró; jöjjön hát föl.

Fölkísért az emeletre. Ott találkoztam a követválasztásibizottmány elnökével, egy kicsapott nótáriussal, ki a nép-gyűlésen azt nyilatkoztatta, hogy ha a nép agyon nem ver,ő fog agyonlőni.

— Ugyan minek jött ide, hogy mert ide jönni? szóltez, miután a nép úgy föl van ingeredve ön ellen?

— Ki ingerelte föl? én-e vagy önök? feleltem, egyéb-iránt ez nem kérdés, csak annyit mondok, hogy ön és abiró felelősek értem.

— Ha ebben a pillanatban el nem takarodik ön avárosból, felelt a kicsapott nótárius, mi nem kezeskedünkéletéért!

— Így hát nincs mit tennem, szólék, mint távoznom,de arra ügyeljenek, hogy ne csak személyemet ne bántsák,de még csak ne is insultáljanak. Valóban gyönyörű! Ígyértelmezik önök a szabadságot? Így gyalázzák meg önöksaját városukat, mellynek neve Szabadszállás!

— Az a szabadság, felelt a követválasztási bizottmányelnöke, a kicsapott nótárius, az a szabadság, hogy a kinem tetszik a népnek, azt kikergetjük a városból.

Ez alatt feljött, a pap is, ki fia érdekében huszonnégy

73

akó borral prédikáltatott az éjjel a népnek, s biztatott,hogy ne féljek, nem fognak bántani, csak távozzam.

— Ne féljek? szólék; hát jöttem volna-e ide, hafélnék!

Lekísértek az udvarra; az városház előtt még min-dig ordított a részeg tömeg. Fegyveres nemzetőrök álltakelő, és körülvettek.

– De így gyalog csak nem utazhatom el, mondám,be kell várnom míg kocsim megérkezik Szentmiklósról.

— Addig nem várhatunk, szólt a kicsapott nótárius,mindjárt indulnia kell önnek, tovább nem tartóztathatjuka népet. Majd szerzünk mi kocsit . . . épen ott áll egy ké-szen . . . hajts utánunk kocsis!

S mentem a város végéig, hol szállva voltam, gyalog,körülvéve a fegyveres nemzetőrökkel; csak az hiányzott,hogy kezemet hátra nem kötötték. Fölrakták holmimat,fölültem feleségemmel, s indultunk Szent Miklósra. Márjó darabig mentünk, midőn rákiáltok a kocsisra:

— Hová megyünk, hisz ez nem a szent-miklósi ut!— De biz az, uram, felelt a kocsis, de nem az or-

szágút, majd ott a bösztöri csárdánál rátérünk.— Hát miért nem megyünk az országúton?— Megparancsolták, hogy ne azon vigyem az urat.Én elhallgattam, meg nem foghatván, miért történt

ez? mikor már jó messze haladtunk, véletlenül az országulfelé pillantottam, s láttam nagy távolban az én zászlómata szentmiklósi s laczházi kocsikat, mellyek mind az énembereímet vitték. Ekkor világosodtam föl . . . így ját-szottak ki, hogy embereimmel ne találkozzam. Irtóztatódühhel értem haza. Dél felé visszajöttek a szentmiklósiakés laczháziak hasonló dühhel, s ők beszélték el, mi történtvelők.

Már mikor Szabadszállás felé mentek, a bösztöri csár-dánál egy ember így fogadta őket a pap fiának nevében:

— A ki nem Petőfi, ide jöjjön, és egyék igyék, a kipedig Petőfi, be ne menjen Szabadszállásra, mert mindagyonverik!

74

Embereim közül egyetlen egy sem tántorodott el, sema csábításra, sem az ijesztésre. Szabadszálláshoz érvén, aváros végén azzal fogadták őket e helybeliek, hogy Petőfimár eltávozott, ő maga kérte a tanácsot összetett kezekkel,hogy csak vitessék el őt; de azért be ne vigyék azt azászlót, mellyen Petőfi neve van, mert mihelyt egy lépésttesznek vele, végök van. Barátom, kinél szállva vagyok,többed magával bement a városházhoz, kitudakolni a do-log mibenlétét. A mint nevemet említette, rákiáltottak,hogy ki ne mondja nevemet, mert halál fia lesz. Hirtelenzaj támadt, hogy a város végén összeütköztek a helybeliekés a szentmiklósiak. Erre a bennlevő szent-miklósiak ki-futottak társaik védelmére, de a hír szerencsére csak kohol-ftiány volt. Tanácskoztak, mit tegyenek, bemenjenek-evagy sem? az odavalók föl voltak fegyverkezve puskákkal,kardokkal, sőt kaszákkal és vasvillákkal is. Jött egy depu-táció a városháztól, melly azt állította, hogy nincsenek fel-fegyverkezve; jött másik deputáció, melly azt mondta, hogybemehetnek bizton, mert már lerakták a fegyvert. Ε nyi-latkozattal elismerték, hogy csakugyan fel voltak fegyver-kezve, s az én embereim, kiknél még bot sem volt, aztmondván, hogy a mint letették, föl is vehetik a fegyve-reket, visszafordultak, de azon szándékkal, hogy ha engemmég utol-érnek, visszavisznek magukkal a választásra, hamindnyájukat lelövöldözik és agyonverik is. Szerencsére,csak itt Szentmiklóson találkoztak velem, hol csendre ésrendre intettem őket, azzal biztatván, hogy a törvény majdelégtételt ad nekik, a miben nem kételkedem.

Szabadszálláson egy hanggal, szavazás nélkül kikiál-tották követnek a pap fiát, kiről legyen elég megjegyezni,hogy Szluha teremtménye. Ekkép ment végbe a követvá-lasztás. Nem hamisítottam egy tényt sem, de csak egyszót sem.

És azok, kik így ellenem lázították a népet, örökkéazt beszélték, hogy én lázítottam, én vagyok a lázító, én,a ki mindig csillapítottam, rendre intettem a népet, smeggátoltam az összeütközéseket.

75

Sohasem ostromoltatott szemtelenebbül a becsületes-ség és igazság. Azzal kezdték, hogy gyűlöltté tegyenek anép előtt, nyomtatott proclamation! által, mit tolakodás-nak magyaráztak. Ezzel nem boldogulván, azt hozták föl,hogy republicánus vagyok. ,,Soha se bánjuk mi, ha re-publicans is”, felelt a nép, ,,hadd legyen, azért követünklesz”. — ,,Εz azon ember, szóltak elleneim, ki ellenségeministeriumunknak és királyunknak!” erre a nép úgy vá-laszolt: ,,Nem bánjuk mi akárkinek az ellensége, de mi-nekünk barátunk, azért követ lesz. A ministerek nagyurak, lesz elég barátjok az országgyűlésen; nekünk pedigvagy lesz, vagy sem.” Midőn az effélék sem használtak,kezdtek becsteleníteni, hogy én olyan ember vagyok, kinekmár Pesten nem is szabad szólnia, kit Pestről kitiltottak,kinek megbuktatását, bezáratását, agyonveretését jó szív-vel fogja venni a minis'terium és az egész nemzet, s hogyén az ilirnek, orosznak és ki tudja kinek el akarom adniaz országot, s minthogy még ezen gyalázatosságok általsem hitték biztosnak a győzelmet, az utolsó éjjel leitattáka népet, s a részeg tömeggel erőszakosan buktattak meg.

És ennek meg kellett történnie, hogy engem, mintorosz spiont, mint hazaárulót agyon akart verni a magyarnép, ma június 15-én! . . . ma három hónapja, hogy már-czius 15-ike volt, midőn első valék azok közt, kik a ma-gyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak! — Deén azért nem a népet kárhoztatom, hanem ámítóit, félre-vezetőit, kiket egykor a törvény és az isten, egyaránt meg-lakoltat ... a nép én előttem szent, mert gyönge, mint azasszony s mint a gyermek. —

PETŐFI SÁNDOR.

Pesti Hírlap, 1848. június 21.

SZÓZAT PETŐFI SÁNDORHOZ!

Ön, Márczius Tizenötödike lapban egy cikket közöl,mcllyben a szabadszállási kerületben június 15-én tartottkövetválasztást, a megtorlott önzés, a megsértett hiúság,

76

s meghiúsult szép remény szülte méltó bosszújából, elfer-dített alakban tünteti fel, — s epébe mártott tollal, mindazokat, kik önt követségre nem segíték, az értelmiség osí-tályát, itt értem a szabadszállási, a fülöpszállási, számra,mintegy 50 választókat, és így az egész 1000 főt számlálóválasztó testület általános többségét, továbbá Szent-Mik-lósról mintegy 160-at Laczházáról mintegy 50-et, kik t. i.a választáson megjelentek, — fekete színekkel mázolja, soily gúnyos czímekkel illeti, mik — hidje el ön! nem azonegyénekre, de az elfogulatlan ítélő előtt, ön jellemére vet-nek homályt, mert ha a radical kört naponta látogató ollypiszkos kifakadásokat enged magának, — a művelődés tüz-pontjától távol esőtől joggal követelhető, miként önt, sok-kal kíméletlenebb s meggyalázóbb czímekkel halmozza. Önbarátom! olly álhitet táplál, mintha ügyének, ellenfele föl-dig lepiszkolásával, nagyobb nyomatékot s fontosságot ad-hatna, csalódik! A közvélemény, mint igaz bíró, értesül-vén hitelesen a választás folyamáról s ön feltolakodásáról,— kimondja ön felett az ítéletet, melly ön szavait hasz-nálva így hangzik: „Ez pimaszság Petőfitől, ez egy pénz-költőhöz, de egy pusztai betyárhoz sem illik.” Azonban vi-gasztalja ön magát, lesznek, kik ön mellett mentőleg lépveföl, elmondják: Cuncta licent sat.

Ön azt mondja: hogy a választók itatása, a választásaz ,ön ügye megbuktatása akként történt, miként az em-iitettem czikkben előadatik, hogy előadását hitelre emelje,esküszik, miszerint isten önt úgy segélje, miként igazatmond. Bizony könnyen ellebben ön ajkáról az eskü s gon-dolatlanul iktatta czikkébe az „isten úgy segéljen”-t, mertönnek azon előadása: miként a szabadszállási, fülöpszállási,szent-miklósi és laczházi nemkaputos választók ön részénvoltak, hogy a választók ön gyalázásával, nem pedig re-publicanisms elveinek feltüntetésével s önnek májusi na-pokban, a museum terén tartott népgyűlésben a minis-terium iránti csúfos bizalmatlanságot hirdetett beszédeelőállításával vonattak pártomra; továbbá, hogy a válasz-tók, választás előtti éjen lerészegíttettek, s hogy szabad-szállási nemzetőrség ön s pártja ellen felfegyvereztetett:

77

aljas rágalom, alávaló ráfogás, s szemtelen hazugság, sezennel felszólítom önt, bizonyítsa be, hogy a választástmegelőzött éjen csak egy csepp boromat is megivott-e va-laki, és a bösztöri korcsmában megbízásomból adott-e akorcsmáros csak egy itcze bort is valakinek, akkor legyekaz egész ország színe előtt becstelen gazember, és mígezeket nem igazolandja ön, Önt nevezem, eddig megőrzöttbecsületembe aljasán gázolni törekvő gazembernek.

Hála a fölvilágosodás századának! kiemelkedett mára kun értelmiség azon kiskorúságból, hogy ön ellenében,bármelly becsületes kunpolgárnak itatásra és vesztegetésrevolna szüksége.

Miután a választás folyamát, a követválasztási bi-zottmány jegyzője terjedelmesen közölni fogja, felhagyokannak részletes taglalásával, ha azonban találkoznék, ki ajegyzői előadásnak nem adna hitelt, utasítom pestmegyeibirtokos gróf Zichy Ferencz és pestmegyei pénztárnokHajós Menyhért polgártársaikhoz, kik a választáson jelenlévén, a követválasztásnak szemmel látott érdektelen tanuí;most tehát szorítkozom egyedül személyemre szórt diszesepithetonokra.

Ön engem gőgösnek mond: minden czim megilletinkább, mint ez, gőgös kevélységről ugyan soha meg nemrovattam, kérdezzen meg ön bárkit pesti ismerőseim közül.

Ön engem butának mond: igaz, hogy teremtő észte-hetséggel s roppant tudományossággal nem dicsekedhetem,de hiszen! ön fejének sem kell abroncs; én szeretem ha-zám úgy, mint ,ön, de még talán jobban, mivel engemhazámhoz több érdek csatol, van tiszta fölfogásom, tisz-tább, mint önnek; van jellemem, szilárdabb, mint öné;talán több kikepzettséggel is hízeleghetem magamnak atanok minden ágában — a költészetet kivéve — mint ön,talán én is ismerem a nép szükségeit, mint ön, talán énis csak úgy a nép közé tartozom, mint ön, vagy talánnemességem miatt nem is vagyok képes fölfogni a népérdekeit? Ön nagyon elbízott, de mibe? abban, hogy aPegazus farkába ön is felkapaszkodott. Ön, barátom, na-gyon hiu, a fölötébb hiúság pedig hígvelejűséget föltételez.

78

Ön azt is mondja, hogy én Szluha teremtménye va-gyok. Nem tagadom, hogy Szluha Imre főkapitányságaalatt, előbb, mint városi főjegyző, később, mint kerületitisztviselő szolgáltam, de hogy nem voltam szolgalelkű,lábnyaló, megmutatja a következmény, mert én neveztetemelnökévé azon kerületi bizottmánynak, melly a pákai gaz-dálkodás körüli visszaélések kipuhatolásával megbízatott,tovább a XXV. t. czikk nyomán népképviseletre alapítotthármas kerületi közgyűlés két hivatalra kijelölt, s a hár-mas kerületek választótestülete, hármas kerületi közhi-vatalra föl is választott, ha követnek ki nem kiáltatom.

Ön ,,cine-mintye”-t is emleget. Barátom, az oláh aztakkor mondja, mikor ellenfelét orozva akarja, leverni. Hátmég illy alávaló gondolat is fordulhat meg ,ön agyában?keblem illy nemtelen bosszút nem ismer. Ha velem bajavan önnek, mint volt Antagonistájával, nyílt sisakkalszembe, Petőfi elől soha semmiben is hátrálni nem fogok.

Megvallom sokáig tudtam elhatározni magam önhözintézett e szózatra, tudván azt, hogy vinco seu vincorsemper ego maculor. Ollyan ön, mint a fertőbe hevertdisznó, melly minden hozzá közeledőt kíméletlenül be-kever. Isten önnel.

NAGY KÁROLY.

Pesti Hírlap, 1848. július 5.

PETŐFI SÁNDOR A NEMZETGYŰLÉSIKÖVETEKHEZ.

Nagy Károly, ki a kiskunsági követséget elraboltatőlem, a Pesti Hírlap 99. számába egy czikket lopott beellenem. Ε czikk egészen ő hozzá méltó, s én őt érte én-hozzám méltólag vontam kérdőre, s kívántam elégtételt.A milly szemtelen hetvenkedéssel írta Nagy Károly e czik-ket, olly példátlan gyávasággal tagadta meg az elégté-telt, olly gyávasággal, mellynek párját nem férfiak, devén banyák életrajzában is hiába keressük. Figyelmezte-tem és kérem a nemzetgyűlési követeket, hogy e megbélyeg-

79

zett emberrel senki közülük egy sorba ne üljön, nem azén irántami szívesség vagy barátságnál, hanem azon tisz-teletnél fogva, mellyel a testület magának tartozik.

PETŐFI SÁNDOR.

Pesti Hírlap, 1848. július 9.

PETŐFI ÜGYE AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT.

A juh 8-i országgyűlés verificationalis választmányS. osztályának jelentése. A 8. osztály előadója jelenti, mi-ként Nagy Károly szabadszállási követ választása ellenKunszentmiklós és Laczháza választói nagyszámú aláírássalellátott folyamodványt nyújtottak be; de miután a jegyző-könyv már tárgyaláson keresztül ment: az osztály nemtartá magát feljogosítva annak tárgyalására, hanem a házelé terjeszti.

Több tag kívánatára fölolvastatott a folyamodás.A folyamodvány aláírói mind azon méltatlanságokat

elpanaszolják, mellyeket Petőfi lapok utján közzétett. Demég többeket is.

Hogy Nagy Károly pártja folyvást itatott, — hogyPetőfit, mint hazaárulót, muska-spiont, stb. rágalmazták,becstelenitették, fenyegették, — kit ha agyonvernek, ezta ministerium jó néven veszi (kitérő indignatió).

Hogy midőn Petőfi magát az ellene koholt rágalmakellenében igazolni akarta —· a felbőszült tömeg éltét ve-szélylyel fenyegeté.

Hogy a választás helyéről eltávolíttaték; még pedig,hogy választóival ne találkozzék — nem az országúton,hanem mellékes dűlőutakon.

Hogy midőn panaszlók megjelentek, jelöltjük márnem volt a választás helyén; sőt oda magok sem bocsát-tattak; a felfegyverzett másik pártbeliek által agyonverés-sel fenyegettetvén.

Ezenkívül, még saját elöljáróik is lemondással fenye-gették a folyamodókat, ha Petőfire szavaznak; s a főbíró,hogy választásra be ne mehessenek, nem a kezes, hanema szilaj ménest hajtatá haza.

80

A folyamodók azzal végzik, hogy ha sérelmök orvo-solva nem lesz, ők kivonandják magokat a nemzetőrségkötelesség alól. Egyébiránt újabb választás helyéül, nem abotrány színhelyét Szabadszállást, hanem Sz.-Miklóst kí-vánják kijelöltetni.

Felolvastatott a jegyzőkönyv is. Ez szokott hivatalosfeszességében úgy látszik egy szót sem akar tudni Petőfiről.

Nyári: Ha e folyamodvány tartalma igaz: ekkor tisz-tán áll, hogy a választási szabadság nem volt biztosítva.Annyival inkább kötelessége a háznak elrendelni a vizsgá-latot: mivel szavazati jegyzőkönyv nem lévén, az irántnincs megnyugtatva a ház: váljon a folyamodók közül sza-vazott-e valaki.

Szeles Lajos pestmegyei képviselő Nagy Károly nevé-ben jelenti, hogy ez maga is kívánja a vizsgálatot, s a házmegrendeli.

Besze azon kérdést teve, ki fogja a vizsgálatot végre-hajtani, a hatóság, vagy a ministérium? (elkiáltás: a házküld ki).

Bónis megjegyezvén, hogy a vizsgálat költségeit azokozó fél viseli, — a vizsgálatot a ház szabályai elkészül-téig kívánja halasztani. Kazinczi G. előtt azonban az er-kölcsi individualitás olly szent, hogy ahol ennek helyre-állításáról van szó, halasztáshoz nem járulhat. Egyébirántcompromissiónális bíróságot indítványoz.

Több felől Besze és Ivánka neve hangzik.Csiki Sándor és Hunfalvi képviselők a hatóságra

akarják bizni a vizsgálatot, s törvényeink szellemével nemegyezhetik meg, hogy a tábla saját tagjai közül küldjön.Mire Madarász L. kérdi: hát a parlamentáris kormánytörvényeink szelleméből folyt-e. A kérdés az: valljon aház magának tartja-e fenn a jogot, vagy más hatalomraruházza? — Vagy talán azon bíróra bízza, ki ellen panaszvan? Kéri a házat, hogy ,önjogaink fönntartására mielőbbrendelje el a vizsgálatot. (Éljen.)

Deák Ferencz: Figyelmeztetem a házat, hogy az elsőillynemü eset melly maga után következéseket vonhat. Fi-

81

gyelmeztetem a házat, hogy néha a verificatió olly kérdé-seket foglal magában, mellyek ministeri, cabineti kérdések.Óvakodni kell, hogy a ház ki ne szalassza kezeiből a ha-talmat. A ministerium sok esetben lehet rész; a ház el-lenben mindig egész, ez a főhatalom. Kívánom tehát, hogya ház maga vizsgálja meg. A háznak adatokra van szük-sége. De kit bízzon meg? a jurisdictiót? De ez maga sokesetben fél. S ha a jászkun hatóságot bizná meg a ház,ekkor csak a ministerium által intézkednék. Küldjön tehátmaga kebeléből, még pedig nem bíráskodásról, hanem vizs-gálatról lévén szó: elég lesz egy tagot küldeni.

Egy tag mellett szóltak: Trefort Ágoston pestvárosiés Kazinczi G. zempléni képviselők; ellenben Asztalos Pálés Besze János 3-at sürgettek. Felállás útján az elnök 3tag mellett mondott ki többséget.

Pesti Hírlap, 1848. július 11.

ÉS ÉN LEBORULOK Ε NEMZET NAGYSÁGA ELŐTT.. .

Pest, jul. 11-én. A képviselők háza nagy napot éltma, nagyot a nemzet is, mellynek megmentését elhatározá.

Nemcsak a ház határozata, a mód1 mellyel határozott,érdemli, hogy hirdettessék minden nyelven, mikép fog hir-dettetni barátainknak örömére s ellenségeknek rettentőpéldájára.

Már a tegnapi ülésben el van határozva, hogy mielőtta válaszfelirat tárgyaltatnék, Kossuth indítványa fog meg-hallgattatni.

Ma a helyek már korán elfoglaltattak; boldog volt,kinek egy zugocska jutott, hogy megállapodjék s a szívekdobogása kisért minden perczet, míg eljött az idő.

Tíz óra volt.És a szószékre lépett Kossuth. Elkezdé beszédét a haza

állapotáról s miután hallgatóit a dolgok kellő álláspont-jára helyezte, sorba felmutatá a haza ellenséges viszonyait,a kormánynak intézkedéseit, jellemezte a horvát pártülést,

82

a szerb lázadást, az ausztriai politicát; vonatkozott Angol-honnak, Franciaországnak állására és sympathiájára, azaldunai tartományokra és a német szövetségre; s mind-ezekből azt vonta ki, hogy a magyar nemzetnek mindenek-előtt saját emberségére és erejére kell támaszkodnia.

Beszéde találkozott minden jóakarattal, meggyőzöttminden kételkedést, leszegett minden disergentiat; a lélekminden húrjait keresztülszegezte, s erejének lehelletével el-tölté a házat.

S midőn szólt aztán a haza vészeiről, mellyek nagyokkálehetnek, az áldozatkészségről, mellyet eddig fajunk tanú-sított, a jognak, igazságnak és méltányosságnak ösvényé-rői, mellyen járdált eddiglen a ministerium, s kell járdal-nia ezután, akkor is, ha a harcz dörgése talán egyébre iskésztetné, midőn szólt egy ellenséges világról, annak elle-nében szabadságunknak, Mállásunknak, nemzetünknekmegtartásáról, midőn felkért minden sajgó fájdalmat, min-den szenvedést, melly már orvosolva nincs, hogy várjanakegy néhány perczig, míg a haza megmentve leszen, smidőn mindennek következtében a haza megmentésére két-százezer katonát, a szükséghez képest negyvenezret mostmindjárt, a többit pedig a körülmények szerint kívántkiállíttatni, midőn illy rendkívüli időkben negyvenkétmillió forintot adóban és hitelben kívánt megszavaztatni,egyszerre félbeszakítá őt a háznak felkiáltása, mellynektagjai egytől egyig felálltak, feltárták kezeiket, s komolyünnepi hangon nyilvánították, hogy a katonaságot és azadót a kívánt mennyiségben megadják.

És állanak a képviselők, feltartott kezekkel; ismétlikegy hanggal határozásukat; a karzat égett a lelkesedéslángjában, aztán egy pillanatra csend következek... ésKossuth a meglepő látványnál keresztbe teve kezét, s tö-redezett, mély hangon monda: ,,önök felálltak, mint egyférfiú, fennállanak és én leborulok e nemzet nagyságaelőtt s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mintamennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban Ma-gyarországban: — s Magyarországot a poklok kapui semdönthetik meg.”

83

És elhagyá a szószéket.Az elnök meghatott szavakkal jelenté ki, hogy kétszáz

ezer katonának s ebből most azonnal negyvenezernek ki-állítása és negyvenkét milliónyi adó és hitel el van hatá-rozva.

Az ülés egy óra hosszat elhalasztatott.S mi most már látva az értelmiségnek, jó akaratnak

és lelkesedésnek egész gyarmatát a képviseleti házban, lát-ván a haza megmentését így elhatározva, azt mondjuk: haellenségeinknek nem tetszik a mi igazságunk, ha nem tet-szik a mi méltányosságunk, jöjj,ön, a minek jőni kell.

Pesti Hírlap, 1848. július 12.

A PETŐFI-VÖRÖSMARTY VITA.

VÖRÖSMARTYHOZ.

(Midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-kén ő a hadügy-ben a többséggel szavazott.)

Hallgassak-e, mivel szeretlek,Miként atyámat szeretem?Hallgassak-e, mert te neked semFáj majd úgy a szó, mint nekem? . . .Hogy is tehetted, a mit tettél,Az isten szent szerelméért! —Nem én tépem le homlokodról,Magad tépted le a babért.

Azért hagyád el a múzsákat,Azért tevéd le lantodat,Hogy, földre szállván az egekből,Tüstént lesározd magadat.Sarat, sarat kell látnom rajtad!Inkább szeretnék látni vért. —Nem én tépem le homlokodról,Magad tépted le a babért.

84

Íme a sas, ha itt alant vanA földön, millyen nagy madár,S ollyan kicsiny, hogy alig látszik,Midőn a fellegekben jár.Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy;Az ember illy csodát nem ért. —Nem én tépem le homlokodról,Magad tépted le a babért.

Megunta azt a szennyes pályátA nemzet, mellyen eddig ment,Kiküzködé magát belőle,S új czélt tűzött ki odafent,S ti visszahurczoljátok őt aMocsárba, honnan már kiért. —Nem én tépem, le homlokodról,Magad tépted le a babért.

Mit bánom én, hogy nem magad vagy,Hogy ott száz és száz van veled?Habár ott volna valamennyi,Itt kéne lenni te neked.Ha a költő is odahagyja,Ki küzd aztán a jó ügyért? —Nem én tépem le homlokodról,Magad tépted le a babért.

Te voltál a nemzet költője?Te írtad azt a szózatot,Melly szólt egy országnak szívéhez? . . .Azt most már szétszakíthatod,Mert hieroglif lett belőle,A mellyet senki meg nem ért. —Nem én tépem le homlokodról,Magad tépted le a babért.

85

Ki hitte volna? én nem hittemHogy neved is, e fényes névHazánk egén csak rövidlétűFutócsillag volt, nem egyéb.Omoljatok szemem könnyűi,Ε lehullott szép csillagért! —Nem én tépem le homlokodról,Magad tépted le a babért.

Én, ha verset írok, nem írom a magam mulatságára,hanem írom azért, hogy kiadjam, hogy mások gyönyör-ködjenek benne vagy okuljanak rajta. (Elérem-e czélomat,vagy nem? az nem tartozik ide.) Sokan voltak kik e köl-teményem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én ér-zem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kényszerülve va-gyok, mert én szerettem, én tiszteltem legjobban Vörös-martyt mind azok között, kik őt valaha szerették és tisz-telték, de elveimet még sokkal jobban szeretem és tisz-telem, mint őt. szívem sajog és vérzik, de kérlelhetetlenmaradnék, ha elvérezném is bele. Brutus talán sírva szúrtale jótevőjét, apját, Caesart, de leszúrta. Hogy Vörösmartytelítélem, nagy áldozat, mellyet szívem tesz elveimért, debármilly nagy ez áldozat, kész vagyok és mindenkor készleszek sokkal nagyobbakat is tenni értetek, szentségeselveim!

PETŐFI SÁNDOR.

Életképek, 1848. augusztus 27.

86

JÓKAI NYILATKOZATA.

Ε lapok múlt számában megjelent verse szerkesztő-társamnak Vörösmartyhoz, akaratom és határozott tiltako-zásom ellenére a fővárostóli távollétemben jött be a lapba.

Nekem rosszul esik e nyilatkozat közlése, mert pár-tunk ellenei örülni fognak a viszálkodásnak, melly köztünklétre jött. Petőfinek módjában lett volna ezt kikerülni, haengem haza vár s nem távollétemben adja be müvét alapba; azon esetben, ha ő határozottan ragaszkodott volnaannak kiadásához, vagy egyikünk, vagy másikunk lelépettvolna a szerkesztésről.

Így kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy e verskiadását rosszalom.

Rosszalom, mert nem ismerem el: hogy Vörösmartyvalaha olly tettet követett volna el, mellyért a haza előttmeggyaláztassák:

mert nem ismerem el: hogy költőnek joga legyenköltőtársa felett ítéletet hozni. Itt biró csak a jövő nemze-dék lehet;

mert bár én is szeretem a magam elveit, de azért amás elveit is tiszteletben tartom, kivált midőn meg vagyokarról győződve: hogy az a más is becsületes ember és jóhazafi;

mert bárha Petőfi elfeledkezhetik is azon háláról, mi-vel Vörösmartynak tartozik, én nem feledkezhetem el ar-ról, mivel én tartozom neki.

A vers alá tett asteriscusra, mellyben P. elveiről be-szél, azt jegyzem: hogy nem ismerem el lapunk elvei közétartozandónak azt: hogy valakit kihallgatás nélkül elítél-jünk s political véleményéért költői hírét támadjuk meg.

Petőfi azt mondja, hogy neki fájt V.-t bántani, mégisszól, nekem is fáj a nyilatkozat, de azért kimondani.

JÓKAI.

Életképek, 1848. szeptember 3.

86

ELSŐ ÉS UTOLSÓ FELSZÓLALÁSOM EGY IGENPISZKOS DOLOGBAN.

Jókai Mór szerkesztőtársam az Életképek előbbi szá-mában egy nyilatkozatot bocsátott ki ellenem Vörösmarty-hoz irt versemet illetőleg, s tette ezt hirem és tudtom nél-kül. Ha én a nyilatkozat indokát nyilvánosságra hoznám,a közönség azonnal tudni fogná, mit tartson Jókai felől?mert annak indoka minden inkább a világon, mint Vö-rösmarty iránti tisztelete ... de én nem hozom napfényreazon indokot, mert nem elvem magánügyeket közrebocsá-tani, nem akarok olly fegyverrel vívni, mellynek egyikvége legyőzni ugyan ellenemet, de a másik vége engemetbeszennyezne. Elhagyom tehát a nyilatkozat indokát csaka nyilatkozatra magára teszem meg észrevételemet. Scan-dalosus dolog, két szerkesztőnek a maguk lapjában egymásellen síkra kelni, de ő dobta le a keztyűt, s én moráliskötelességemnek tartom azt fölvenni; van azon nyilatko-zatban őt impertinentia, mit nem hagyhatok szó nélkül.

1-ső impertinentia. Azt mondja Jókai: „nem ismeremel, hogy költőnek joga lenne költő társa felett ítéletethozni”, s épen azon czikkében, melyben ezt mondja, meg-ítél ő és pellengérre állit engemet. Vagy ez csak holmiPerőfi-féle kicsinységnek nem szabad, de a Jókai-féle nagy-ságok kivételei e szabálynak?

2-ik impertinentia. Azt mondja ,,bár én is szeretema magam elveit, de azért a más elveit is tiszteletben tar-tom” stb. s ugyanekkor az én elveimért amúgy hübele-balázs módjára nekem esik.

3-dik impertinentia. Azt mondja: ,,bárha Petőfi el-feledkezhetik is azon háláról, mivel Vörösmartynak tar-tozik, én nem feledkezhetem el arról, mivel én tartozomneki.” Tehát Jókai hálátlansággal vádol engemet, s ugyan-akkor, engemet vádolván, ellenem kezet emelvén, a leg-czudarabb hálátlanságba esik. Én nem tudom, mennyi há-lával tartozik Vörösmartynak, de azt tudom, hogy azmennyivel tartozik Vörösmartynak Jókai, tíz annyival tar-

88

tozik én nekem, ha egyébért nem, már csak azért a többmint baráti, több mint testvéri, több mint atyai szere-tetért is, mellyet rá hosszú éveken át pazaroltam. Talánemlékszik a közönség egy költeményemre, mellyet Jókai-hoz irtani néhány év előtt. Ε költeményre több barátimazt mondták: ,,te Jókait szereted legjobban? te ő bennebizol egyedül? majd meglátod, Jókai fog legjobban meg-csalni, Jókai lesz leghálátlanabb irántad.” Én kinevettemőket, sőt megharagudtam rajok, pedig im a következésmutatja, hogy igázok volt!

4-dik impertinentia. Azt mondja: „nem ismerem ellapunk elvei közé tartozónak azt, hogy valakit kihallgatásnélkül elítéljünk” stb. Hát állítottam én azt, hogy azonelvek lapunk elvei? nem a magam elveiről beszéltem énott? és végre kihallgatás nélkül ítéltem én? tagadom, mertmielőtt kiadtam versemet, igen hosszan beszéltem e felőlVörösmartyval a nélkül, hogy capacitálni tudott volna.De ha mindjárt nem beszéltem volna is vele, tény voltelőttem, mellyből ítélhettem és ítéltem.

5-dik és legnagyobb impertinentia: hogy Jókai azegész nyilatkozatban olly fennhangon, oily categorice, oilyleczkéztetőleg beszél velem, mintha praeceptorom, minthamesterem, mintha gazdám volna. Az imént vádol enge-met feledékenységgel, s ő felejti el, hogy ő az én tanít-ványom, az én kis öcsém volt, hogy ő az én szárnyaimalatt nőtt fel. Egyébiránt jól teszi, hogy elfelejti; s felejt-sen el még sok mást, kívánom az ő javára, különben soklelkifurdalást fog szenvedni az életben. -—

Jókai ama nyilatkozata után kettőt kell tennem: ki-adni ezen ellennyilatkozatot s kiadóinknál fölmondani aszerkesztést. Megtevém mind a keltőt, s így be van a do-log fejezve. Szerződésünk ezen év végéig tart, ez év utolsónapján megszűnöm az Életképek szerkesztő- és dolgozó-társa lenni.

PETŐFI SÁNDOR.

Életképek, 1848. Sept. 10.

89

JÓKAI VÁLASZA.

Petőfi nagy zajt üt szerkesztői tiltakozásom ellenében.Erre oka nincsen. Én sem elveit, sem személyét soha nembántottam. A mi a hála dolgát illeti, velem jótéteménytsenki a világon, Petőfi legkevésbé sem követett el. Én ba-rátságomat sohasem szoktam kölcsönbe adni, mellyért ka-matot várok. Petőfi engem soha nem szeretett, én szeret-tem őt, s azért az ő kíméletlen szavai engemet legfeljebbbántanak, de ellenségévé nem tesznek. Én ezentúl semmulasztandok el egy alkalmat sem, mellyben Petőfivel szí-vességet követhetek el s mint eddig nem nyertem érteviszonszívességet, úgy ezentúl sem fogok várni, sőt ha azértnekem Petőfi ismét csak kíméletlenséggel fogna fizetni,azt neki előre megbocsátom. Ő arról nem tehet; ő úgyszületett.

JÓKAI MÓR.

Életképek, 1848. September 17.

A MAGYAR HADSEREGRŐL, PETŐFIHEZ.

Petőfinek az Életképek-ben egy hozzám írt csinosversezete jelent meg, mellyben azért fed és kárhoztat, hogya katona kiállítás tárgyában a többséggel szavaztam.

Ha csak Petőfivel volna dolgom, nem szólanék. Őezen fellépésének helytelenségét előbb utóbb be fogja látni,s én önérzetemben tökéletesen biztosnak érzem magamat.

Azonban az embereket a szép vers el szokta kábítani,s a legtisztább jellem is, ha sajtó útján megtámadtatott,igen sok ferde szájú emberrel találkozik, kik hozzá vagy akárörömnek, vagy a sajnálkozásnak nyomorúságos moso-lyával közelítenek. S a mi a legfőbb baj, gyakran okos ésbecsületes emberek is felületesen ítélnek kicsiségnek látszódolgok felett, de minden felülegesség mellett ítéletöketegész határozottsággal szokták kimondani.

90

Filkókkal nem gondolok, mit ítélnek rólam; de okosés jóravaló emberek előtt nem szeretnék hamis színbenállni. Ezek figyelmét kérem ki néhány szóra.

Petőfi azt írja versben, hogy én mindig fennjártam,nagynak mutatkozám, leszállva kicsin vagyok, hogy a föl-dön besároztam magamat, s inkább szeretne rajtam vértlátni, mint sarat, hogy a „szózat” már érthetetlenné lett,s hogy nem ő, hanem én tépem le a fejemről a babért.

Ehhez hozzáadja egy jegyzetben, hogy ő szeretete éstisztelete daczára s barmilly fájdalommal s áldozattal haszinte el kellene is véreznie, kénytelen engem elítélni, mertjobban szereti elveit, mint engem.

Körülbelül ezek mondatnak a versben s jegyzetben.A ki ezeket olvassa, legalább is azt kell gondolnia,

hogy én Magyarország függetlenségét, szabadságát, jól-létét, fennmaradását szavaztam le, vagy a nemzetőrségnekvalamelly nevezetes elvét sértettem meg. Mert legalábbis ennyi bűn kívántatnék ahhoz, hogy rajtam száradjon asár, s hogy mit költeményeimmel netalán használtam,azt országgyűlési szavazataim lerontsák, s még akkor iskérdés: elvesztenék-e beesőket (ha van) költeményeim, snem volnának-e képesek lelkesíteni az utókort, ha addigfennmaradnak?

Petőfi elv miatt támadott meg. Most tehát csak aza kérdés: mire szavaztam, s micsoda elvet sértettem meg?Hogy ezt ki-ki minél világosabban lássa, ide jegyzem afőbb pontokat, mellyekre a többséggel együtt szavaztam.

1) A hadsereg 200,000 főre emeltessék.1) Vezénylet, ügyvezetési nyelv magyar, szinek jelek

öltözet nemzetiek.2) A régi katonaság, mihelyt a körülmények engedik,

magyar lábra állitassék.3) A magyar katona csak az ország megtámadtatása

esetében használtathassék külföldön.Úgy gondolom, ha az egész törvényjavaslatban elvek-

ről van szó, csak a 2, 3, 4-ik pont lehetnek azok? Smegtagadtam-e ezeket? Egy szóval sem.

91

S ha most azt kérdi valaki: miért hát ez a nagy hűhóelvekről, babérról, sárról és vérről, sasról és felhőről?kisül, hogy semmiért; mert én egyetlen elvet sem tagad-tam meg, s az egész ömledezés nem egyéb, mint egy fia-tal hazafi, s amellett költői kebelnek túláradása.

,,Igen, de ön arra szavazott, hogy a régi ezredekhárom zászlóalja, meg két tartalék század újonczokkal töl-tessék be, hogy a huszárezredek kiegészíttessenek.”

Való, erre szavaztam s megvallom nagy bökkenő volt,míg túlestem rajta. Azonban a tapasztalás iránt némi res-pektussal vagyok. Ha a tapasztalás így szól: adjatok nekemujonczokat a régi katonák közé, s én két hét múlva tűzbeviszem őket, s isten segítségével megverem az ellenséget''azt mondom rá: „jól van, verd meg az ellenséget, s aztánalakítsd át a régi seregeket.”

Erre szavaztam; de ez már bármi kákabélű tudós ér-telmezése szerint is nem elv, hanem kivitel, s az alkal-mazás keserű almája, mellybe bele kell harapni, ha czéltakarunk érni.

Igaz, nekem is jobban tetszett volna, ha valami fiatal,népszerű hadvezér, valami kis Napoleon-féle azt mondja:,,Én teremtek magyar hadsereget, átalakítom a régit, át-olvasz'tom az ujonczok közé s megverem az ellenséget.”Én magam is csináltam s ajánlottam illy nemű terveket,de mellyek mind csak illyen magamféle tapasztalatlanembereknek tetszenek, s megvallom, hadi dolgokban nemtartom magamat auctoritásnak.

A hadügyminister kinyilatkoztatta, hogy önálló ma-gyar hadsereget akar (mert hiszen más hadsereget furcsa isvolna akarnia), csak időt kért, hogy e szándékát, mellya nemzet kivánatával egy, veszély nélkül létesíthesse. Akérdés tehát csak a körül forog: bíztunk-e a hadügymi-nisterben vagy nem? Én bíztam és még most is bízom.Meglehet, hogy tehetségét illetőleg, csalatkozni fogok, demár ez aztán nem olly dolog, hogy elvtagadásról beszél-jünk, s a babért letegyük a sárba. Ez fatum, balszerencselehet de gyalázat nem.

92

Ezek nézeteim a vers és jegyzet tartalmáról s tár-gyilagos igazságáról. Most még Petőfihez néhány szót.Többször elolvastam a verset s véleményem ebben állapodik:

Petőfi ezen verse által mindenesetre kitette magáta higadtabb emberek Ítéletének.

Nem fogják-e méltán mondani: Petőfi Vörösmartyról,kivel barátságos viszonyban van, mind eddig még egy jószót sem szólt; honnan van az, hogy olly mohón ragadtameg az alkalmat, róla kárhoztatását kimondani? Tiszte-let-e, szerénység-e az, midőn valakiről minden komolyabbvizsgálat nélkül így szólunk: én elítélem őt! kicsoda?Petőfi, kit? Vörösmartyt s miért? elvekért, mellyeket Vö-rösmarty meg nem tagadott. Ez legalább is igen nagy el-bizakodásra s könnyelműségre mutat.”

S ha mélyebb psyhologiai vizsgálatokba akarnék bo-csátkozni, nem tűnik-e ki, hogy Petőfi kegyelettel akarvánszólani, szólt igen rosszul palástolt s mondhatom, igen idét-len szánakozással, mellyre én teljeséggel nem szorultam.

Azonban ezen fejtegetést nem fűzöm tovább. Bal időkszerencsétlensége, hogy kelleténél ingerültebbek vagyunks igazságtalanok a legjobb hazafiak s legjobb barátunkiránt is. — S ebben nemcsak Petőfi vétkes, hanem gyakranmi magunk is, kiket fiatalság nem ment. Bal időkbengyanú, bizalmatlanság tépik a nemzet keblét, s a legjobbügy bizalmatlanság állal csirájában fojtatik meg.

Épen ezért vigyázatosaknak kell lennünk mások meg-ítélésében. Ha a legjobb magyarok egymásban nem bíz-nak, ki lesz akkor, ki bizodalmunkat megérdemli?

Mi az ellenemi kifakadást illeti: még menthető volna,ha fényes szónoklattal a képviselők házát félrevezetném;de mivel e részben teljesen ártatlan vagyok (mert nemérezvén magamban szónoki tehetséget, mindeddig egyszerűszavazatra szorítkoztam), nincs ok, hogy bárki is befo-lyásomat veszélyesnek tartsa, nincs ok, hogy nem elvi,hanem csupán alkalmazási kérdések eldöntésénél egyszerűszavazatomért kiválólag megtámadtassam. Mert ha költő-nek tartatom is, de az élet dolgaiban nem szeretek áb-

93

rándozó lenni, s csak azon feltétel alatt tartom szabadnak,hogy költő a gyakorlati kérdések megoldásában résztvegyen.

Egyébiránt nem gondolom, hogy ezen kis tollharcza jóviszonyt köztünk felbontsa. A sajtó azért van, hogy Ír-junk. Petőfi elmondta rólam véleményét, én most mondomel. Ő engem vétkes politicusnak tart, én őt igen gyarlónakés könnyelműnek. Vádja súlyosabb, mint az enyém. Azidő ítélni fog köztünk.

S hogy én is verset mondjak, egy jó tanáccsal vég-zem szavaimat:

Légy buzgó, de szerény; bírónak még te kicsin vagy.Élj, küzdj és munkálj s várd ítéletedet. —

VÖRÖSMARTY.Kossuth Hírlapja, 1848. September 6.

VÁLASZ VÖRÖSMARTYNAK.

Nem szeretem a feleselgetést, kivált illy időkben, mi-dőn a közönségnek kisebb gondja is nagyobb, mint egyesemberek szóváltogatásait hallgatni; mind a mellett nemhagyhatom szó nélkül Vörösmartynak e lapok 58-ik szá-mában hozzám intézett sorait. Nem bocsátkozom a czikkpontonkénti czáfolatába, nehogy mind magam, mind a má-sok becses idejéből sokat raboljak el; csak általánosság-ban egy pár rövid észrevétel.

Azt én gondoltam előre, hogy Vörösmarty felelni fogversemre, de megvallom, ingyen sem hittem, hogy úgyfog felelni, a mint felelt. Nem hittem hogy olyan fegyve-reket fog használni, minőket senkitől sem érdemlek s ő tőlelegkevésbbé, s a mellyek ő hozzá nem is méltók: a gyanú-sítás és lenézés fegyvereit. Ezek a polémia legkopottabb,legmindennapibb fegyverei. Ha kardot szúrt volna belémhallgatnék, de miután bunkósbottal támadt meg, nemhallgathatok.

94

Azt mondja ő: „Nem tűnik-e ki, hogy Petőfi kegye-lettel akarván szólni, szólt igen rosszul palástolt s mond-hatom, igen idétlen szánakozással?” stb. Erre minden el-fogulatlan ember azt fogja mondani, hogy nem tűnik ki,de ha csakugyan ez tűnnék ki, úgy megvallom, nem ollyhangon írtam, mint lelkem mélyében akartam.

Azt mondja: „Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságosviszonyban van, mindeddig még egy jó szót sem szólt;honnan van az, hogy olly mohón ragadta meg az alkal-mat, róla kárhoztatását kimondani?” stb. Engedjen megVörösmarty, de azt nem tudja, nem tudhatja, hogy én eztaz alkalmat mohón ragadtam-e meg, vagy hosszú és kinoslelki harcz után? és a mit előbb mond, az egyáltalán nemáll, mert én már nem egyszer mondtam róla jót és igensok jót nyilvánosan (az 1845-ik Életképekben megjelentÚti jegyzeteimben, az 1847-ki Hazánkban megjelent Útileveleimben stb.) de arról nem tehetek, ha elmulasztottaelolvasni, vagy arra méltónak nem tartotta. És azon fölüllettem azt, mit senkivel sem tettem, összes költeményeímetneki ajánlottam „tisztelet és szeretet jeléül.” Hogyanmondhatja azt, hogy mindeddig egy jó szót sem mondtamfelőle? miért akar tényeket megsemmisíteni? Én legföl-lebb hibáztam azon versemben, de δ vétkezett, midőn aztnem a legtisztább baráti és hazafiúi fájdalom, hanem istentudja milyen rossz indulat kifolyásának magyarázta. Ez-zel azon gyanút vágja arczomhoz, hogy én soha sem vol-tam őszinte tisztelője, hogy én csak tettetem iránta a tisz-teletet, szóval, hogy kétszínű ember vagyok, s ez a leg-czudarabb jellemtelenség, mi embertől telik, s ezt nemengedhetem meg, hogy magamon száradjon. Fölhívommindazokat széles e világon, kik engem ismernek, nyilat-kozzanak valamennyien, tapasztalták-e bennem csak árnyé-kát is a kétszínűségnek? ha igen, borítsa fejemet a nem-zet megvetése!

Ε gyanúsítás fáj, és fáj az a lenéző hang, melyenbeszél velem Vörösmarty, mondván többek között: ,,énelítéltem őt! kicsoda? Petőfi, kit? Vörösmartyt” stb. Már

95

kérem alázatosan, akárki is az a Petőfi, de mindenesetreolyan ember, kit Vörösmartynak sincs semmi joga lenézni.S ha épen kedve volt Vörösmartynak a szerénységről be-szélni, inkább akárhol beszélt volna róla, mint itt, midőnő is feledni látszik a szerénységet. Egyébiránt a mi a sze-rénységet illeti: én azt igen silány portékának tartommellynek betanulását sohasem találtam fáradságra méltó-nak, mert az a jezsuiták találmánya. Goethe teljes hosszúéletében egyszer mondott okosat, akkor midőn azt mondta:,,nur die Lumpen sind bescheiden.”

Czikke végén, miután a szerénységet repetálta, ígyszól Vörösmarty: „bírónak még te kicsin vagy.” Nincsmit szólnom ellene, elismerem teljesen, ha azon érdemestáblabíró hiszemben él Vörösmarty is, hogy mindaddigkicsin az ember bírónak, míg nagy hasa nincs.

Különben, a mit ő gondol, én is azt gondolom, hogyt. i. e tollharcz nem bontja föl közöttünk a jó viszonyt.De ha ellenkezőleg lenne is, nem csak ő vele, hanem akár-kivel a föld hátán, mindig kimondanám szabadon meg-győződésemet. Inkább legyek ezután is, mint ekkorig vol-tam, bátran és kérlelhetetlenül kimondott meggyőződésemmartyrja, hogysem gyávasággal vádolhassam én magamat.En magammal akarok békében élni, nem a világgal.

PETŐFI SÁNDOR.Kossuth Hírlapja, 1848. September 8.

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNRÓL.

Részint vad, részint szennyes érzetek szokták azonürt megszállni, mellyet a kebelből elköltözött kegyelethagy. A kegyelet — a szép és magasztos tettek e hatá-lyos tényezője — ha a nemzet kebeléből távozik, búsítóés szomorító; mert a jelennek a múlttali legszebb összekötőfonalai metszetnek el úgy el azon szálak is, mellyeknektovább fonása a jelennek a jövendőt biztosítja. Az érdemnek

96

legszebb jutalma és egyik legnemesebb rugója veszve van.Fájdalom, nálunk újabb időben kegyelet-hiány sokképenés nagy mértékben mutatkozik. Azonban mégis remény-iem: nemzetem nagy többségében van még elég kegyeletarra, hogy mi a Martius tizenötödike 151. számában grófSzéchenyiről áll, közbotrányt okozzon.

Gróf Széchenyitől, én régi és hő bajtársa, ollykornapszámosa is, már évek óta gyakran vagy inkább több-nyire véleményben s eljárásban eltértem, különböztem. Meglőn tehát az elvrokonság köztünk többképen ingatva; aszemélyes barátság azonban, reménylem, nem. Én legalábbannak érzését híven tápláltam keblemben. Mindig nagyonfájt nekem, hogy magam előtt sem tudtam, nem a világelőtt, menteni azt, miként ő a közelebbi években ollyügyet, mellynek sokáig volt buzgó harczosa, s olly sze-mélyeket, kik a jó ügynek mindig hív bajnokai voltak smaradtak, gyöngédtelenül támadott meg. — Nem taga-dom azon hitemet, hogy Széchenyi a jó ügynek, melly-nek ő előbb olly roppant sokat használt, később bár hasz-nálni akarva — sokat ártott.

Azonban expiálta ő ezen bűneit. Hónához hü szíve,honáérti keservében tört meg. — Se keserv a hite sze-rint már eltávolíthatatlan azon veszély borzasztó látásáranehezedett rá, melly veszélyt események szerencsétlenösszeütközése, gyalázatos pokolbeli ármány s részünkrőlsokszerű megvétett lépés s eszélyhiány, idézett e honra.— A csapások legborzasztóbbika érte őt, s hogy ez őt érte,s épen most érte, midőn hajdani ereje s tevékenysége általolly sokat használhatott volna, nagy csapás e honra nézveis. És e csapás feletti bú s az annyi hálát érdemlő férfiiránti meleg részvét helyett, gúnyos és goromba szavakkaltámadják meg őt, gyanúsítás, hazugság és rágalom fegy-verét «használva.

Ha a czikkíró hiszi azt, a mit irt, hogy t. i. Széchenyinem beteg: úgy én alacsony rágalmazónak nyilatkoztatomőt s mindenkit, ki azt merné állítani, hogy Széchenyi ké-pes lehetne hona ügyét, bár mikor is, s annyival inkább avész óráiban elhagyni, s a veszély elől megszökni, vagy

97

épen a bűn-koholta gaz reactio vétkes és gyalázatos párt-fogására vetemedni.

Ha pedig a czikkíró tudta s hitte a nagy csapást,melly Széchenyit érte: úgy iránta s barátai s családjairánti rút kíméletlenséget követett el, csak nem gúnnyalszólván, olly szerencsétlenségről, melly minden művelt s elnem vadult kebelben részvétet s annak érzetét gerjeszti,miként társadalmi s erkölcsi kötelesség, illy körülménybena dologról mentől kevesebbet szólani. Van, hála égnekremény, hogy honunk nagy polgárát, lélekben s testbenépen, nemsokára visszanyerendjük. Addig minden igazmagyar fájdalmas részvéttel kísérendi sorsát. A kérdésesczikkre pedig méltán kiállt fel: „Szegény oroszlán, mirejutottál.”

Pest, sept. 9. 1848. —

WESSELÉNYI MIKLÓS.

Kossuth Hírlapja, 1848. September 12.

AZ ESEMÉNYEK SODRÁBAN.

MINISTERELNÖKI FELHÍVÁS. — Azon vész, melly amagyar hazára és különösen a magyar nemzetre az alkot-mányos szabadság újabb kivívása óta perczről perczre ne-hezedek, íme egész erejében kitört. A drávai vonalt azellenség három helyen nyíltan megtámadván hazánknaka Duna-Dráva közti részét fegyveres erővel elfoglalni,azon földet, mellyért őseink annyi vére omlott, húmaradékoktól jogtalanul eltulajdonítani, a magyar nem-zetet szolgává alázni törekszik. Azon kötelességnél fogvatehát, melly, mint a hazának ministerelnökét, engemet ahonhoz, a nemzethez csatol, felszólítani sietek a hazaminden polgárát: miszerint a lakosságot a haza szent sze-retetére s a századok óta fennállott alkotmányos szabad-ság nemes érzetére emlékeztetve s buzdítva, az azonnaltömeges felkelést rendelni, minden fegyverfogható embertkiállítani, ott honnan az előre nyomuló ellenség részéről

98

a veszély leginkább fenyeget, összepontosítani, az így fel-kelő sereget alkalmas vezető egyénekkel, élelemmel s szük-séges védeszközökkel ellátni, s azzal az ellenséget, míg elöl-ről a rendes hadsereg által megtámadtatik, minden oldal-ról nyugtalanítani, pusztítani, az eleségtől elzárni, egy szó-val mindent elkövetni szoros, egyszersmind hazafiúi szépkötelességének tartsa, mi a felbőszült s bennünket igazság-talanul megtámadott ellenségnek visszaverésére, visszatar-tására s megalázására szolgálhat, — és mi azt, hogy a ma-gyar nemzet, megsértett jogait fegyverrel is kivívni, meg-óvni még mindig elég erős, elég hatalmas, a művelt vi-lág előtt bebizonyíthatja.

Pest, sept. 13. 1848.

Gr. Batthyány Lajos s. k. miniszterelnök.

Pesti Hírlap, 1848. September 14.

A NÁDOR LEMONDOTT.

Pest, Sept. 28. István főherceg, országunk nádora —kihez a magyar olly szép reményeket kötött, hogy hazán-kat a vész pillanatában mentőként megmentendi, ki leg-közelebb azért utazott Bécsbe, hogy családja körében meg-kísértse mégegyszer fölvilágosítani az illetőket a magyarügy törvényességéről, miután a kísérlete meghiúsult, ná-dori hivataláról leköszönt, s elhagyva Bécs falait, Schaum-burgba, magánbirtokába vonult.

Ellenben a bécsi reactionális kormány megkísérté azutolsó tőrdöfést adni a nemzet szívének. Gróf Lambergpozsonyi főparancsnok számára királyi rendelet adatott ki,hogy mint teljhatalmú biztos lejövén Buda-Pestre, itt azországgyűlést rögtön szétoszlassa, s azután belátása vagyBécsből veendő utasítások szerint kormányozza az országot.

Gr. Lamberg mai nap megérkezett fővárosunkba.Hír szerint első teendője lett volna Budát elfoglalni, sonnan kénye kedve szerint parancsokat osztogatni. Azon-ban más volt reá nézve a sors könyvében végezve. Mert

99

alig érkezett meg ide, megjövetelének hire egy perez alattszétterjedt a városban, egyszerre talpon volt a két városnépe, puskákkal, kaszákkal és kardokkal fegyverzetten, ez-renként tódultak Buda felé. Mintegy 2 óra lehetett dél-után midőn gr. Lamberg egy bérkocsin jő a hídon, Pestfelé, hihető az országgyűlést szétoszlatandó. A nép ezreitdühösség szállja meg a férfiú látásán, ki egyszerre semmivéteendi az alkotmányt, megtámadják Lamberget. Ő leszállkocsijából, de ez még inkább felbőszíté a tömeget, úgymint nyílt vallomás is, hogy ő gróf Lamberg, egy perczalatt megtörtént az ezredéves magyar históriában hallat-lan merény, és Lamberg le volt mészárolva. Teste a Ká-roly kaszárnyába vitetett, kísértetve ezrek átkától. Iszo-nyodástól reszkető kézzel írjuk le a szörnyű tényt, mellyeta képviselőház is rosszalt.

De másrészt nem csoda ha ennyi ármány s árulás fe-lülről demoralizálta a zaklatott népet, s ha szétrombolniakar minden elnyomásra használandó eszközt. Azért fe-lelősek az elomlott vérért azok is, kik indítói valának ezenúj ármánynak, melly históriánk egyik lapja befertőzésénekoka volt. Isten büntesse a bűnösöket, de tartsa és védjemeg az ártatlan hazát!

Kossuth Hírlapja, 1848. September 29.

KIRÁLYI KIÁLTVÁNY.

„Mi első Ferdinánd isten kegyelméből ausztriai csá-szár, Magyar-, Cseh-, Horvát-, Tót-, Dalmátországoknake néven V-ik királya, Erdélynek nagyfejedelme sat.

Magyar-, Erdélyországnak s ahhoz kapcsolt országokzászlósainak, egyházi s világi főméltóságainak, nagyjainakés képviselőinek, kik az általunk szabad királyi Pest vá-rosunkba összehívott országgyűlésen egybegyűlve vannak,üdvöt és kegyelmünket!

Mély fájdalommal és megütközéssel tapasztalván,hogy a képviselőház Kossuth Lajos és társai által nagy tör-vénytelenségekre magát rávenni hagyta, sőt több törvény-

100

telen végzéseit, királyi akaratunk ellenére, végrehajtotta,és közelebbről béke helyreállítására általunk kiküldött ki-rályi biztosunk, gróf Lamberg Ferencz tábornagyunk ellen,mielőtt ez a törvényes formában kiadott megbízó levelün-ket előmutathatta volna, f. é. September 27-én egy vég-zést hozott légyen, mellynek folytán ä nevezett királyi biz-tosunk egy a dühösségre felhevült vad csoport által azutczán vakmerőleg megtámadtatott és irtózatosan meg isöletett.

Mi ezen körülmények közt azon királyi kötelességünk-nél fogva, mellyel az ország biztossága és törvényei meg-őrzésére köteleztetünk, ezennel rendelünk és végrehajtásulparancsolunk:

1) Az országgyűlést ezennel eloszlatjuk, úgy hogy ajelen legkegyelmesebb leiratunk közhírré tétele után ülé-seit azonnal berekeszteni köteles.

2) A jelen országgyűlés és a képviselőháznak álta-lunk nem szentesitett mindennemű végzéseit és rendeleteittörvénytelennek és semmit érőnek nyilatkoztatjuk.

3) Horvát, Tót és Dalmátországok bánja, báró Jel-lachich József tábornagyunk főparancsnoksága alá ren-deltetnek minden Magyar és az ahhoz kapcsolt országokban,úgy nem különben Erdélyországban levő hadiseregek ésakár milly nemű felfegyverkezett csapatok, akár azoknemzeti őrök, akár önkénytesek legyenek.

4) Addig míg a felforgatott rend és béke Magyar-országon helyre nem álland, az ország a hadi törvényekalá rendeltetik és ennek folytán az illető hatóságok min-dennemű megyei, városi, vagy kerületi gyűlések tartásátólideiglenesen eltiltatnak.

5) Horvát-, Tót- és Dalmátországok bánja, báró Jella-chich József, mint királyi felségünk teljhatalmú biztosaküldetik ki, adván neki teljhatalmat és hatóságot, hogy avégrehajtó hatalom körében azon hatóságot gyakorolhassa,mellyel e rendkívüli körülményekben mint királyi felsé-günk képviselője fel van ruházva. Melly királyi legfelsőbbelhatározásunk következtében mind azt, amit Horvátor-

101

szágnak bánja rendelend, intézend, végzend és parancso-land, legfelsőbb királyi hatalmunk szerint rendeltnek, inté-zettnek, végzettnek és parancsoltnak nyilatkoztatva, Ma-gyar- és Erdélyországnak s a hozzá kapcsolt országok min-den egyházi, polgári és katonai hatóságainak, tisztviselői-nek, méltóságainak s minden rendű és rangú lakosainaklegkegyelmesebben rendeljük és parancsoljuk, hogy báróJellachich József, mint királyi felségünk teljhatalmú biz-tosa által aláírt parancsai iránt mindenekben szintolly hó-doló és engedelmesek legyenek, mint mikép legfelsőbb ki-rályi felségünk iránt lenni tartoztak és tartoznak.

6) Jelesen pedig királyi biztosunk, meghagyásunknyomán, arra ügyelni fog, hogy gróf Lamberg Ferenczkirályi biztosunk megtámadói és gyilkosai általában ezenfölségi és emberi jogokat lábbal taposó ocsmány bűnnekindítói és részesei ellen a törvények teljes szigorúsága al-kalmaztasson.

7) A polgári közigazgatás egyéb folyó tárgyai ideig-len az illető Ministeriumok tisztviselői által a törvényekszerint vezettetni fognak.

Mikép ennek folytán a közbirodalom közös érdekeibiztosításának es igazgatásának egysége maradólag helyreállítandó, minden nemzetiségek egyenlő feljogosítása sza-kadatlanul biztosítandó, s ennek alapján a koronánk alattegyesült országok és nemzetek közös viszonyai elrendelen-dők legyenek; mind ezek, minden részek képviselői hozzá-járultával, tanácskozás alá vétetni és törvényes utón elha-tároztatni fognak.

Kelt, Schönbrunnban october 3. 1848.Ferdinánd m. k. Récsey Ádám m. k. min. ein.

Pesti Hírlap, 1848. October 9.

102

A KÉPVISELŐHÁZ ÁLLÁSFOGLALÁSA.

A KÉPVISELŐHÁZNAK 1848. ÉVI OCTOBER 7-IKNAPJÁN TARTOTT ÜLÉSÉBEN HOZOTT HATÁ-ROZATBÓL. — A nemzet képviselői a nemzet halálátszentségtelen kezekkel alá nem írhatván, a felhívott ren-deletet, mind belső tartalmára, mind alakjára s külső for-májára nézve törvénytelennek, érvénytelennek, és semmitérőnek nyilatkoztatják, törvényhozói kötelességöknek a tör-vény értelmében folytatását elhatározzák, — s ezen hatá-rozatuk jogszerűségére nézve az örökké való istenre, anemzetre s az egész világ közvéleményére annál bátrab-ban, annál tisztább lélekkel hivatkoznak, mert lehetetlenhinniök: hogy egy derék békés és hü nemzetnek illy hal-latlanul irtózatos módon az élő nemzetek sorábóli kiirtá-sát, s ez által saját létüknek is erkölcsi bizonytalanságbatételét a világnak bármelly mívelt népei hallgatag elnéz-hetnék. —

Melly határozatnak follytán a nemzet képviselői úgyJellachich Józsefet magát, mint mindenkit a ki őt ez or-szágban bármelly hivatalos hatósággal bírónak elismerné,neki .önkéntesen engedelmeskednék, vagy épen a nemzetalkotmányos szabadságának felforgatására intézett merény-leteiben segédkezet nyújtana, hazaárulónak nyilatkoztat-ják s a honnak minden becsületes polgárát és különösena vitéz magyar hadsereget s az országnak minden hatósá-gait és tisztviselőit a honárulásbani részvét súlyának terhealatt arra kötelezik, hogy ezekkel akként bánjanak, mint atörvények a honárulókkal bánni rendelik.

Az ország minden hatóságainak pedig különösen iselengedhetetlen kötelességükké teszik: hogy megyei, városivagy kerületi gyűléseiket rendesen folytassák s a közigaz-gatás minden ágaiban törvényes kötelességük szerint foly-tonosan eljárjanak. A törvényes büntetés terhe alatt más-ként nem cselekedvén.

Végezetül, mint hogy a nemzet képviselői az idézett,vagy koholt, vagy alkotmányt felforgató iraton Récsey

103

Ádámnak, mint állítólagos ministerelnöknek aláírásátszemlélnék; és tekintetbe vévén azt, hogy ha magát ez iro-mánynak ministerelnökké törvényes formákban lett kine-veztetése nélkül irta alá, mint a ministeri czimnek bi-torlója törvényes büntetés terhe alá esik, és tekintetbe ve-vén különösen: hogy a múlt országgyűlésen alkotott III.t. ez. 32-ik §-a még a törvényesen kinevezett ministereketis minden olly tettért, vagy rendeletért feleletre vonandó-nak parancsol, melly tett vagy rendelet az ország függet-lenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvényekrendeletét s az egyéni szabadságot sérti:

Ugyanazért a képviselőház Récsey Ádámnak törvé-nyes kereset alá vonását s e végett vád alá helyeztetésétezennel elhatározza.

Mind ezen határozatainak részint hozzájárulás, ré-szint pedig az 1848-ki III.-ik t. ez. 34. §. értelmébeni el-járás végett a felsőházzal leendő közlésére, s egyszersmindaz ország minden polgári és katonai hatóságaihoz, különö-sen pedig az ország vitéz hadseregeihez — mellyeknekhazafiúi hűségétől s rettenthetetlen vitézségüktől várjanemzetünk ez elárult árva hazánk megmentését, megkül-désére — s általában közhírré tételére a ház elnökét uta-sítván.

Pázmándi Dénes s. k. elnök. Ludwig János s. k. jegyző.

Pesti Hírlap, 1848. October 9.

ÉLET VAGY HALÁL!

A Kárpátoktul le az Al-DunáigEgy bősz üvöltés, egy vad zivatar!Szétszórt hajával, véres homlokávalÁll a viharban maga a magyar.Ha nem születtem volna is magyarnak,Ε néphez állanék ezennel én,Mert elhagyott, mert a legelhagyottabbMinden népek közt a föld kerekén.

104

Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,Mit vétettél, hogy így elhagytanak?Hogy isten, ördög, minden ellened van,És életed fáján pusztítanak?S dühös kezekkel kik tépik leginkábbGazul, őrülten a zöld ágakat?Azok, kik eddig e fa árnyékábanPihentek hosszú századok alatt.

Te rácz, te Horvát, német, tót, oláhság,Mit marjátok mindnyájan a magyart?Török s tatártól melly titeket védett,Magyar kezekben villogott a kard.Megosztottuk ti véletek hiven, haA jó szerencse nekünk jót adott,S felét átvettük mindig a tehernek,Mit válátokra a balsors rakott.

S ez most a hála! . . . vétkes vakmerénynyelReánk uszit a hütelen király,S mohó étvágygyal megrohantok minket,Miként a holló a holttestre száll.Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,De a magyar még nem halotti test,Nem, istenemre nem, s hajnalt magánakAz égre a ti véretekkel fest.

Legyen tehát úgy, mint ti akartátok,Élet-halálra ki a síkra hát,Ne legyen béke, míg a magyar földönA napvilág egy ellenséget lát,Ne legyen béke, míg rossz szívetekbőlA vér utolsó cseppje nem csorog . . .Ha nem kellettünk nektek, mint barátok,Most mint bírókat, akként lássatok.

105

Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,Melly birtokodra s életedre tör,Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,Föl az utolsó ítéletre, föl!A századok hiába birkózánakVelünk, és mostan egy év ölne meg?Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,És most e tetvek egyenek-e meg?

Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbeVilághódító hires őseid.Egy ezredév néz ránk ítélő szemmelAtillától egész Rákócziig.Hah, millyen múlt! ha csak fél akkorák isLeszünk mint voltak e nagy ősapák,El fogja lepni árnyékunk a sárbaÉs vérbe fúlt ellenség táborát!

PETŐFI SÁNDOR.

Életképek, 1848. Septemb. 30.

JÓKAI MÓR BÚCSÚJA.

Rövid időre közönségünktől búcsút veszek.A csaták végéig — s ez úgy hiszem rövid leend.A Hazának szüksége van karom erejére, s én nem is-

merek előbb való érdeket mint hazámét.Ha vissza nem jövendek, lapomat Ludasy Mór fogja

az év végéig szerkeszteni.De hiszem Istenem: hogy látnom kell Magyarország

függetlensége kivívását.Hiszem Istenem: hogy az égbekiáltó gazság nem fog

diadalt ütni az igazak elvesztén.Hiszem Istenem: hogy ama gyülevész nép, melly

még rabolni is gyáva, ha szembeszállandunk vele, a vérigbántott nemzet egy kézütésitől földre hulland, mind azőszi légy.

106

S akkor, akkor fölemelt arczczal térendek újra vissza.Ha ott maradnék meg ne sirassatok.Ha elesem, s a haza veszt, sirassátok meg a hazát, s

azokat kik benne élnek, ne azokat a kik meghaltak.Ha elesem, s a haza győz, örüljetek, s meg ne bánt-

sátok az istent a fájdalom könnyűivel.Adjon isten szebb napokat.

JÓKAI MÓR.

Életképek, 1948. október 1.

A FEJÉRVÁRI CSATATÉRRŐL. A retirálásban márrégen elhíresedett most pedig magát a gyáva szökésbengyakorló Jellachich, a Pákozd melleti leczke után tapasz-talván, mit teszen a magyarral kikötni, seregének egy ré-szével a fegyverszünet daczára még vasárnap, titokbanegész csenddel Mór felé kotródik s alkalmasint Győrnektaft. Lesz pusztítás és gyilkolás, amerre rablóbandája át-megy ez országos zsivány-vezérnek és európai hirre méltópoltronnak, ki annyi vérontásért és kárért, mellyet máreddig is okozott, ezer akasztófát érdemelne. Ez tehát azAgramer Zeitung dicső hőse, Austria megmentője, ki aBalatonnál gyáva volt a nádorhoz értekezésre menni, s aztkoholá, hogy tisztei nem bocsáták? Ki Pákozd mellettfegyverszünetért esdekelt, s midőn azt a nagylelkű magya-roktól megnyerte, gyalázatos szökésre használó DerékLatour úr, és czinkos társai! örülhetnek önök e hősnek, elovagias katonának, ki a fegyvernyugvást szökésre hasz-nálja! Valóban, feltalálták benne a hóhért, kivel bennün-ket mészároltatni akarnak. De hiszen köszönjük is önök-nek, hogy fölverték e nemzetet álmaiból. Majd megmu-tatja most már a magyar mire képes. Gyáva, hitvány hor-vát bán, ha hadat hozott Magyarország ellen, álljon megtehát most, midőn önnel szemközt a gyalázott magyarnép! De jobbnak látta, ugye, a gyalázatos szökést, mertészrevette a pákozdi előcsatából, hogy a magyar önt szétfogja tépni, hogy hírmondója sem marad, ki tudósítást vi-

107

gyen a Szávához és az Agramernek ön pusztulásáról. Csakszökjék ön, hiszen még nem illant ki; hurokra kerülhet.

Fegyverre ti föld népe, Komárom és Győr, Sopron ésVass, Veszprém és Zala és Somogy vidékein! Törjétek ösz-sze e haramia sereget, mielőtt falvaitokat pusztíthatná!

Kossuth Hírlapja, 1848. October 4.

FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Nemzetgyűlésünk egyik tag-jának, a derék kővárvidéki képviselő Buda Sándornak fe-jére Urbán 40. darab arany jutalmat tett, ha élve, 20-at,ha halva adják kezébe. Ma pedig Buda Sándortól olvasunkegy hirdetést, mellyben ő annak, ki Urbánt leszúrja (amellett, hogy a végrehajtó ezzel a haza iránt tartozó leg-szentebb kötelességét teljesíti), 100 darab aranyat ajánl,vagy e helyett, Kővárvidékben kebelezett Remete Helysé-gében, egy jó új épülettel ellátott szép telket, egy paripátés egy kardot. Azon hozzáadással, hogy a ki élve adja. abüntető igazság kezébe Urbánt, e jutalomból 5 arany dijtlesz köteles kifizetni a hóhérnak. Fogadja e tetteért nyil-vános köszönetünket a képviselő úr, s isten adja, hogy ehirdetésnek mielőbb foganatja legyen, őt pedig tartsa megsokáig a hazának, mellynek leghívebb fia gyanánt vanszerencsénk őt ismerni, már az erdélyi országgyűlésekről,

— Tyrolnak néhány lelkes fiai felhívást intéztek ha-zánkban tartózkodó honfitársaikhoz, mellyben azokat szentügyünk mellett vívandó vadász csapat alakítására szólítjákföl; a főváros lakóihoz pedig azon kéréssel járulnak, hogyaz általok nélkülözhető vont csövű tiroli, vagy rövid vadászfegyvereiket, készfizetés mellett, nekik engednék át. —Föl vannak-e nyitva szemeid te fölséges császári udvar,hogy nem látod, miként ellened idegen népek jőnek har-czolni igaz ügyünkért, harczolni az általad elnyomniakart népszabadságért?

A picziny Tornamegyéből 210 önkénytes nemzetőrérkezett városunkba; köztök 26 lengyel, szép, szálas erő-teljes emberek. — így, dicső bajtársaink, így mutatjátok

108

meg, hogy méltók voltatok rá, miszerint 1831-ben annyirabuzgott mellettetek Magyarország. A ti akkori helyzete-tek, és a miénk most, ugyanaz; itt és ott a szabadságotakarták megfojtani. Szövetkezzetek velünk, — és ha győz-tünk, a mi diadalunk a tiétek is lesz; mert ha a népek el-nyomóit megsemmisíthettük: fölöttetek úgy, mint felet-tünk, a szabadság lobogója fog lengeni.

SZATHMÂRI K.

Kossuth Hírlapja, 1848. octóber 27.

A PESTI EGYETEMBEN jelenleg csupán hadi tudomá-nyok adatnak most elő. Vasvári Pál a hadtörténetbőlugyanott érdekes és tanulságos felolvasásokat tart.

Pesti Divatlap, 1848. nov. 19.

TISZTELJÉTEK A KÖZKATONÁKAT!

Tiszt vagyok ... ha lát a közlegénység,Tisztelkedve megyen el mellettem,Én pirulok, gondolván magamban:Nincs igazság, nincs igazság ebben.Nekünk kéne köszönteni őket,Mert minálunk sokkal többet érenk. —Tiszteljétek a közkatonákat,Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Velők állunk a csaták tüzében,De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,Mert van, a mi győzelemre buzdít,Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,S von előre csábító varázsaA dicsőség ragyogó szemének. —Tiszteljétek a közkatonákat,Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

109

Ők az elvet hírből sem ismerik,Es a haza? kemény mostohájok,Izzadásuk dijában nekik csakKenyeret vet s rongyokat dob rajok,S zászlajához hogyha oda állnak,Nyomorért csak új nyomort cserélnek. —Tiszteljétek a közkatonákat,Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

S mit tudják ők, mi az a dicsőség?S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?Nincsen lap, a történet könyvében,A hol nevök följegyezve lenne.Ki is győzné mind fölírni, a kikTömegestül el-elvérezének? —Tiszteljétek a közkatonákat,Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Ha megtérnek csonkán a csatákból,Koldusbotot ád a haza nékik,S ha elesnek, a felejtés árjaFoly sírjukon, s neveiken végig,És ők mégis neki mennek bátranAz ellenség kardjának, tüzének . . .Tiszteljétek a közkatonákat,Nagyobbak ők, mint a hadvezérek!

PETŐFI SÁNDOR.

Életképek, 1848. November 26.

BEM lengyel vezér, igazolván magát az ellene intézettgyanúsítások irányában, most már magyar tábornokiegyenruhát visel.

Pesti Divatlap, 1848. nov. 26.

110

NEM KELL KÉTSÉGBE ESNI!

Erdélyben a pártütő soldateska kétfejű sasa győzedel-meskedik.

A magyar föld jelentékenyebb városai már elestek.Gyulafejérvárba jólelőre befészkelték magokat a reac-

tió katonái.

Marosvásárhely egy pár lövésre meghódolt.Nagyenyedet elhagyták lakosai.Dézs ellenállás nélkül elfoglaltatott.Szamosújvár megadta magát.Torda capitulalt.

Ennyi gyávaság után Kolosvárra fordultak szemeink,benne vetettük reményünk utolsó horgonyát: mert tudtuk,hogy 3000 főnyi gyakorolt nemzetőr serege van, ezenfelüla nagyenyedi lakosság, fegyvereivel együtt, ide vonult;tudtuk, hogy itt többféle önkénytes csapatok összpontosít-tattak, s meglehetős ágyúerejük is van: láttuk végre, minőelszántsággal bír Kolosvár népe, mert hallottuk esküvését,miszerint magát utolsó csép vérig védelmezni fogja.

És Kolozsvár egy kardcsapás nélkül megadta magáta sokkal kisebb ellenerőnek, megadta magát, 5000 csőcse-lék nép és két ágyú előtt.

Ε csodálatos eset kulcsát, hozzánk érkezett menekül-tek adják kezünkbe.

A népben a lelkesedés és elszántság nem hiányzott,mondják ők, akkor sem, midőn Urbánnak Katona Miklóselől futamló serege a város közelébe ért; — de az aris-tocratia ekkor megindult — egy-kettőnek kivételével —s a polgárokat, Kolosvárnak szerencsétlen fekvésével, ahasztalan ellenállás esetére bekövetkezendő veszély iszo-nyúnak festett képeivel, kezdek rémíteni; mindenek fölöttpedig a tanács ijedt meg, Urbán fenyegető fölszólitásától,ε ez is minden módot felhasznált, a népet maga megadá-sára birni.

Minek aztán meg is kellett történnie; mert míg egy-felől a vészmadarak halálhuhogása meg nem szűnt: más

111

részt nem akadt csak egyetlen egy bátor, ki az elszánt népélére állva, ellenszegülni merészelt volna.

A boszús nép Vayt, kire midőn az utczákon föl s aláhurczolták, két lövés is történt, megczibálta, Baldaccit el-csukta; de mindkettő megmenekült. Késő is lett volna mára boszú akkor, midőn a veszély sarkukban volt.

Urban kaczagott, midőn Kolosvárt elfoglalta.Kiknek okuk volt bőröket tőle félteni, Váradra sza-

ladtak; köztünk is van néhány menekült.Azonban ha Kolosvár és a többi városok meghódolása

fölött csak egy pillanatig is kétségbe esnénk, ez által csaka gyávaság pirító bélyegét sütnők magunkra.

A mi tisztünk a tényeket leleplezetlenül előadni, úgya mint valóban állanak; de tisztünk másfelől fölkeresnivagy kimutatni az eszközöket is, mik bennünket győze-lemre vezethetnek.

Mi az elsőt illeti: nem tagadhatjuk, miszerint Urbán,Erdély fővárosának kezébe jutása által olly dolgokat tehet,mik nem kevés aggodalomra adhatnak okot.

Megtörténhetnék például, hogy a hatalmába kerültkincstárakat és bányákat szépen kikotorja, s Puchner colle-gájával megosztozván, a győzelem rövid idejét katonaálli-tásra fogja használni, a fegyverbe kényszerítendő magya-rokat beosztani az oláhok közé, s így szaporított erejévela székelységre tör; kiknek, ha igaz, hogy valami Dorschnernevű szász vezérök van: nem lehet kétkednünk, miszerintkönnyen Kolosvár sorsára jutnának.

Nem volna váratlan előttünk az sem, ha Urbán azzalkezdené meg működését Kolosvártt, hogy a mostani guber-niumot feloszlatná, alakítana saját emberiből egy mást,melly által az egész Erdély fölött akként intézkednék éskormányozna, mint neki tetszik.

Mindezek azonban csak lehetőségek, s azért emiitjükmeg őket olvasóink előtt, hogy ha csakugyan megtörtén-nének, ne legyen ez előttünk váratlan esemény.

Hiába! a jelen ivadék még nagyon újoncz illy hábo-rús viszonyok közé; nem szoktunk a hadviselés mindennap

112

változó szerencséjéhez; ha ma egy kis győzelmet nyertünk,azt hisszük, már tán le is fekhetnénk; ellenben ha két ha-lottunk van, vagy valamellyik város kapuit egy két gazmegnyitja az ellenség előtt, már vége hossza nincs a só-hajtozás és sápításnak. így vannak igen sokan Kolosvár el-estével is. A veszteség hire megfosztja őket az eszméléstől,csak örökösen az zúg fülökben: „Nincs többé Kolosvár!”az pedig eszökbe sem jut, Urbán Katona Miklós elől sza-ladtában tévedt Kolosvárba, hogy Katona mintegy 15.000bátor sereggel mindenütt nyomában van, hogy mindenveszteség nélkül B. Huny ad felé húzódott seregünkkelegyetértve, úgy két tüz közé szoríthatja a gyáva Urbántés szeméten szedett seregét, hogy mire a Magyarországrólmár szinte kiindított segédcsapatok odaérnek, csak hűlt he-lyét találják a nagyhírű román triariusoknak.

Csak rögtön kell működnünk, ez az, mit szünet nél-kül szeretnénk a seregvezérek fülébe dörögni, s akkornyerve minden.

Azért ismétlem, nem kell kétségbe esnünk! —

(tm. —r. —)

Kossuth Hírlapja, 1848. november 26.

HAZAI MOZGALMAK: Budapest, nov. 26-án. Ma mentvégbe a magyar-lengyel csapat zászlószentelési ünnepe.Algyúdörgés és zeneszó hirdeté a lelkes csapat megindu-lását Budáról, délelőtti 11. órakor. A pesti hídfőnél a fő-városban székelő tüzérezred zenekara Rákóczi indulójávalfogadá a derék csapatot. Roppant sokaság gyűlt, kisérteőket a nagyhíd utczán és országúton végig a nemzeti mú-zeum udvarára. Itt a porticus lépcsőzetén oltár volt ké-szítve. A lépcsőzetet, udvart és országutat megszámlálha-tatlan néptömeg hullámzá végig. 12. órára megérkezett,lovas nemzetőrök kíséretében, a zászlóanya, Rutkai Józsefné,Kossuth nővére. A nép éljenzése s katonai tisztelgés fogadáaz érkezőt. Ezután előhozatott a lengyel és magyar színe-ket viselő zászló. A belvárosi plébánus, Sámuel úr meg-áldá és fölszentelé azt. A vallási szertartást a szegezés kö-vette. Az első szeget Rutkainé verte be: ,,a nemes lengyel

113

nemzet nevében.” A másodikat Kossuth Lajos édesanyja,illy jelszóval: „Szabadság és Testvériség legyen a lengyelés magyar között győzelemben és halálban.” Azután fő-tiszt. Sámuel úr monda: „Örök legyen a frigy a magya-rok és lengyelek között.” Jelenvolt az ünnepélyen a derékLenkei is. Minden szegnél melly a zászlóba veretett, egylelkes jelmondat harsogott el, magyar, német, francziavagy lengyel nyelven, s minden jelmondatot a sokaságörömriadása követett. Dobszó és tábori zene hirdeté a föl-készült zászló levitelét az oltárral szemközt fölállított csa-pat közé. S végül Sámuel úr lelkes magyar szónoklatottartott, mit Visocki vezérnek lengyel és egy lengyelneknémet beszéde követett. Ünnepély után, roppant lelkesedésközött, a honvédelmi bizottmány elnökénél tisztelgett acsapat, s zene kíséretében tért vissza Budára. Gyönyörűcsapat; a fejér öltönyhez igen jól illik a vörös lengyelsapka. A vezényszavak is jól hangzanak a lengyel nyelven.— A lelkes kis sereg 27-én indult le Aradra, küzdeni el-csábított rokonaik ellen, kik az absolutismus zászlói alattharczolnak ellenünk.

Pesti Hírlap, 1848. november 28.

NINCS TÖBBÉ cs. kir. osztrák magyar hadsereg! A hon-védelmi bizottmány s a hadügyministerium rendelete kö-vetkeztében, miután a hazánkban lévő magyar sorkatona-ság mind megesküdött az alkotmányra s fölvette a magyarszíneket, köztük s honvédeink közt helyet foglalt, mindenkülönbség megszüntettetik, az ezredek eddigi nagyobbaraidegen nevei s a tulajdonosok jogai eltöröltetnek, s egészrégi és új magyar hadseregünk a „ h o n v é d s e r e g ”dicső nevét és számát viselendi. — Véleményünk szerint aszámon kívül minden ezrednek lehetne még egy lelkesítő,jó nevet adni.

Magyar kadét, hadfi, vagy hadapród sincs többé! Ahonvédelmi bizottmány ezen aristokratai megkülönböztetés-ből eredt katonai úrfiskodást is megszünteté.

Pesti Divatlap, 1848. dec. 3.

114

A CHOLERA BUDÁN oct. 25-ig 748 egyént lepett megés ezek közül 443-t áldozatul vitt. Elgondolva azt, hogyílly pusztító betegség milly könnyen elsöpörheti az embertaz élők sorából, nincs ok félni a háború dühétől, hol arány-lag még sem vesz el annyi ember, s a mellett a halál szebbis, dicsőségesebb is.

Pesti Divatlap, 1848. dec. 10.

MAGYARORSZÁGOT KILENC OLDALRÓL MEGTÁMADTÁK!

Ellenségeinknek a volt nádor irományai közt is fel-talált azon tervezete, hogy a magyar hazánkat országosönállásából ki vetkeztetni, s az önálló nemzetek sorsából ki-törölni vágyó ellenség hazánkat 9 oldalról fogja meg-támadni, immár valósítva van.

A 9 oldalróli megtámadás közöl utolsó azon 8—9000főből álló ellenségé, melly Schlick vezérlete alatt Galicziá-ból Sárosvármegye felé beütött.

Ezen csapatnak ellenében sem mulasztá el a kormánya hon védelmének eszközeiről gondoskodni, azonban azelső rohamnak ellenébe állított nemzetőri s önkénytes se-regek, minthogy a gyakorlat s fegyelem hiányát, a haza-fiúi lelkesedés nem egészen pótolhatja, Schlick serege előtta kassai hegynél szétfutamlottak, s Schlick Kassát elfog-lalta, s lehet, hogy elbizakodásban, előbbre is vonult Mis-kolcz felé.

Balhirek a fegyvertelen lakosságot könnyen megfé-lemlítik; az ország kormánya annál fogva kötelességénekvéli az ország hazafiúi lakosságát figyelmeztetni, hogynevetséges dolog attól tartani, mintha 8—9000 ezer kény-szerített zsoldosokból álló csorda, a hazát veszélyeztethetné,egy két napi járó földnek átutazása még nem honfoglalás,s minél belebb nyomuland a hitszegő ellenség, annál bizo-nyosabb, hogy vesztére rohan előre, mint vesztére rohantRoth serege, s mint a főváros közelébe vonult Jellachich,hogy hitszegően megszökni legyen kénytelen.

115

A kormány annak-okáért igaz ügyünkbe vetett nyu-godt bizalommal szólítja fel a nemzetet, egy kis illy pilla-natnyi baj által ne hagyja magát önbizalmában megzavar-tatni; kelljen fel Abauj, Sáros, Szepes, Torna, Gömör,Zemplén, Ung, Schlick háta megett: előtte pedig Borsod,Heves, a Jász-Kunság s Pest telepi lelkes népe; a kormánygondoskodott, hogy rendes hadsereg is egy alkalmas pon-ton s a nemzet bizalmát méltán bíró főparancsnok vezér-lete alatt összpontosítassék.

Állítsák tehát ki Borsod, Heves, Jász-Kunság s Pestlelkes magyar népe mozgó .csapataikat, hogy az illető vezérelső felszólítására a kijelölendő helyre összpontosuljanak,s legyen a nemzet meggyőződve, hogy egy illyen 8—9000emberből álló ellenség nem egyéb, mint egy jó fegyverliferans, mellyet el fogunk fogni, s fegyvereivel annál többhonvéd zászló-aljat felszerelni.

Fel hát magyar nép! velünk van isten, mert velünkvan az igazság, — mi nem támadunk meg senkit, de azigazságtalan megtámadást a nemzet visszaveri, s az országtörvényes szabadságát, nemzetünk lételét biztositandja.

Kelt Pesten, dec. 13. 1848.A honvédelmi bizottmány elnöke, KOSSUTH LAJOS.Kossuth Hírlapja, 1848. dec. 14-én.

TÁBORI HÍREK.

A honvédelmi bizottmány elnöke magasztos örömmelbocsátja köztudomásra seregeink bámulatos vitézségénekegyes tényeit, mellyeket a feldunai hadsereg vezérének se-gédétől, mint erre hivatalosan megbízottól, épen most vettkezeihez.

Olly tényeket fog ezek között olvasni a közönség, mi-nők a világ hadi történetében csak igen gyéren, s mintvilágszerte bámult ritkaságok jelennek meg.

Nem, e nemzet igazságos ügyében nem veszíthet, sza-badsága el nem nyomathatik, midőn az örök gondviselésillyen hősökkel áldotta meg.

116

Nem, e nép nem lesz, nem lehet olly gyáva, nem le-het olly háládatlan, szabadságért küzdő hősei iránt, hogyminden erejét meg ne feszítse, segíteni a nemzet szabad-ságharcz oroszlánjait a dicsőséges küzdelemben, mellyet anépért vívnak, s mellyről a magyar névre a halhatatlandicsőség új fénye sugárzik alá.

A vett tudósítás ekként következik:A feldunai hadsereg fővezérsége meg fogja tenni a

f. hó 16. óta történtekről a részletes és kiegészítő jelentést.Egyenlőre néhány előleges adatok.16-án egy gyalog z. alj — Inczédinek 14. sz. honvé-

déi — az ellenségnek egy z. alj közeledő lovasságát irtóz-tató kiáltás közt szuronnyal rohanták meg, és megszalasz-tották.1

Egy z. alj huszár, a 10.-ik ezredből, Kypke őrnagyalatt, körülkerítve, keresztülvágta magát, egy egész dra-gonyos ezreden.2

Kmeti őrnagy 23-ik honv. z. aljjal az ellenség10.000-nyi gyalogságának visszaverését merényiette meg-kísérteni.

Egy Vilmos huszár közvitéz egy ellenséges tisztet fo-gott. A fiatal legényke pardont kért, és a magyar közvitézazt mondta neki jó németséggel: Eredj pokolba te gyáva,nekünk úgy sem árthatsz. 3

Kazimirnál, Pöltenberg őrnagy Sándor huszár osz-tálya körülkeríttetve iszonyú káromlások közt vágta magátkeresztül. Mondják, Pöltenberg nagyon haragos volt. Min-den tiszteivel együtt elől vágtatott.4 Máskor alig ejt egykét szót magyarul, most azonban káromkodott, mint a ku-

1 Ez csaknem hallatlan bátorság. Illy tettet csak Desaix vittvéghez Aegyptusban a pyramisoknál, mellyekre Napóleon ezen sza-vakkal mutatott: Katonák! 40. század néz alá reátok ... —Kossuth Lajos.

2 Ehhez hasonló tényt a magyar histórián kívül alig ismerünk. K. L.3 Óhajtom, hogy kitudassék ezen vitéz huszár neve. K. L.4 Így „En avant les epanlettes” ezzel győztek Napóleon alatt a francziák. K. L.

117

rucz, és rohant előre mint az oroszlán, halált szórva ret-tenhetetlen karjával maga körül.

Türk főhadnagy a volt nádorhuszároktól Sopronbanhét huszárral és tíz lovas nemzetőrrel egy zászlóalj chevauxlegerst rohant meg és fél óráig feltartóztatta az ellenséget;egy tisztet személyes küzködésben levágott, huszárai négylovat zsákmányoltak el.

A mi következik, nagyszerű.Nagy-Szombatban a nádasi dandár Guyon ezredes,

Pusztelnik vezérkari őrnagy és Mak tüzérőrnagy alatt1700 emberünk 15.000 ellenség ellen szuronyviadalbanszemtől-szembe, mell mell iránt öt egész óra hosszat tar-totta magát.

Elesett közel fele, a többi keresztül vágta magát.Az Erneszt zászlóaljnak zászlóőrző százada ott fekszik

lobogója mellett, melly csak a század utolsó emberével tu-dott elesni.5

18-án Mosonynál az ellenség csatarendben előnyo-mult, és ágyupárbeszédet kezdett velünk. Azonban pecso-vics létére igen fontolva haladván előre: hogy közelebbrőljobban megérthessük egymást, Görgei, huszár őrnagy, dan-dárnok, parancsot kapott két zászlóalj Vilmos huszárral azellenség jobb szárnyát egy dragonyos és egy chevaux légersezredet, katonásan mondva, megatakírozni.

5 A haza leborul szent emléktek előtt dicső vitézek!Kiontott szent véretek az enyészet átka gyanánt hulland vissza

az igazságos egekről, az ollmützi t camarilla népgyilkos fdjére; mellyek-nek legjobbika sem ér föl egy cséppel a ti kiontott véretekből.

Társaitok, s az egész nemzet meg fogja bőszülni halálotokat.Hiszen még van Isten az egekben, s kell, hogy elkövetkezzék

a támadásnak hajnala.A nemzet imádkozzék emlékeztetőkért.A fővezér keresse össze neveiteket, s a földön, mellyet véretekkel

megszenteltetek, egy nagyszerű nemzeti emléknek kell emelkedni.Addig némuljon el az öröm minden magyar ajakról, míg Nagyszombatszent földjét a gaz ellenség körmei közöl ki nem ragadjuk, s boszutnem állánk gyilkosain.

Ha kinek az elestek közöl családja van, jelentse a kormánynál.ok a nemzet fogadott gyermekeivé lesznek. K. L.

118

Meg is tette egy zászlóaljjal, a másikat tartaléknakháta mege'tt felállítván.

A mint Vilmos huszárjaival a másod rendből, holelébb állott, előre vágtatott, társai mellett el, az egészsereg szilaj éljenei közben: az ellenség rögtön felhagyottaz ágyúzással, összeszedte ágyúit, hátat fordított és eltűnta láthatárról. Huszárjaink csak holtait és sebesülteit ta-lálták a csatatéren.

16 huszár elől, kik a mosonyi boglyák felgyujtásávalfoglalkozva, nagy részt lóról leszálltak volt, egy osztálydragonyos vágtatva futamodott meg.

Az ellenség számos, de gyáva, mert rossz ügyért küzd,zsarnok parancs viszi őt a tűzbe, nem szent lelkesedés,mi nem vagyunk olly számosak, hanem bátrak; mi ahazáért, a szabadságért küzdünk. — Közli a fővezéri-segédjelentéséből Pest, decemb. 22. 1848. A honvédelmi bi-zottmány elnöke.

Kossuth Hírlapja, 1848. december 23.

PETŐFI LEVELE ÉS CSATADALA. (Olv. a képviselőház, dec. 4-kei ülésében.)

Képviselő polgárok! Millyen nagy fontosságú lehetegy kis költemény, bizonyítja egy franczia tábornok le-vele, ki azt irta a conventnek, hogy vagy küldjenek nekitetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a Mar-seillese-ből. — Ha elég buzdítónak találják önök a követ-kező költeményt, nyomassák ki annyi példányban, a meny-nyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszertea magyar táborba. Részemről igen óhajtom, hogy miutánszigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadipályá-ról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyeknemzetem harczaiban.

119

CSATADAL.

Trombita harsog, dob pereg,Kész a csatára a sereg,

előre!Süvít a golyó, cseng a kard,Ez lelkesíti a magyart,

előre!Föl a zászlóval magasra,Egész világ hadd láthassa,

előre!Hadd lássák; és hadd olvassák,Rajta szent szó van: „Szabadság!”

előre!A ki magyar, a ki vitéz,Az ellenséggel szembe néz,

előre!Mingyárt vitéz, mihelyt magyar, —ő, s az isten egyet akar,

előre!Véres a föld lábam alatt,Lelőtték a pajtásomat,

előre!Én se leszek rosszabb nála:Berohanok a halálba,

előre!Ha lehull a két kezünk is,Ha mindnyájan itt veszünk is,

előre!Hogy ha el kell veszni: nosza,Mi vesszünk el, ne a haza!

előre!

PETŐFI SÁNDOR.

Életképek, 1848. Deczember 24.

120

BUDAPESTRŐL. Budán olly értelmű parancs adatott ki,hogy a lakosok magukat egy évre élelemmel lássák el; akik pedig ezt nem tehetik, költözzenek ki. Ebből, ha ahír való, miről épen nincs okunk kételkedni, magyarázható,hogy Windischgrätz uraimék Budavárát erősíteni szán-dékoznak mert annyi belátásuk csak van, hogy a vár falainemcsak egy évi, de egy napi ostromot is alig képesekkiállani. Hisszük azonban, hogy mielőtt az erősítések meg-történhetnének, seregeink győztes előhaladása ismét fel-tűzendi a szivárvány-tricolort Mátyás palotájára.

Az ellenség olly bőségében van a betegeknek és sebe-sülteknek, hogy számukra már a kórházak nem elegendők,úgyhogy már magán épületekbe is szállíttatnak. Az semigen segített a dolgon, hogy a betegek egy része Vácravitetett.

Az elégületlenség a soldatesca uralom ellen nőttön nő,úgy hogy a schwarzgelbek naponta tartanak kitörésektől.Minél inkább dühöngnek a zsarnokság zsoldosai, annál in-kább érlelődik a nép szelleme, annál inkább növekszik azabszolutizmus elleni kiolthatatlan gyűlölet. —

Aradi Hirdető, 1849. Január 6-án.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A KORMÁNY DEBRECENBEN.

Az 1848-dik évi dec. hó 31-én tartott vegyes országosülés jegyzőkönyve.

Elnökök: b. Perényi Zsigmond és Pázmándi Dénes.Jegyző: Záborszky Alajos.

A képviselőház határozatának következtében felszólít-tatván a honvédelmi bizottmány, hogy hazánknak általán,de különösen hadseregünk állapotáról és működéséről je-lentést tegyen.

Ennek folytán a honvédbizottmány elnöke előadta,hogy az ellenségnek a fővároshozi közeledése miatt az or-szággyűlés tanácskozása minden pillanatban mostani helyénlehetetlenné válhatván, az országgyűlése és kormánya Deb-

121

reczenbe általtétessék, és minden törvényhatóságok ezentúlis az ország kormányának engedelmeskedni tartoznak.

További indítvány tétetvén, hogy a haza jelen el-döntő perczeiben a békés kiegyenlítés a nemzet becsülete,törvényes szabadsága és jólétének alapjain és biztosításá-val megkísértessék:

Mindezek határozattá váltak, mire Majláth Györgyországbíró, gróf Majláth Antal, Lonovits József érsek,gróf Batthyány Lajos és Deák Ferencz megbízatván, oda-utasittatnak, hogy az ellenség fővezérétől fegyvernyugvást,és a czéloztatott békekötést kieszközölni iparkodjanak; sőt akörülmények úgy hozván magokkal, magához ő cs. k. fel-ségéhez Ferencz Józsefhez is járuljanak. Miről a törvény-hozási jelentésük elváratik.

Az ülés éjféli 11 órakor eloszlott.

Közlöny, 1849. jan. 14.

AZ ÁGYUÖNTŐ GÁBOR ÁRON.

Jegyezzétek föl e nevet ti történészek, ti írói a sza-badságharcz csillagainak, jegyezzétek föl örök emlékül, kö-vetendő például az utókor ivadékainak.

Eddigelé a székelyek azon balhiedelemmel éltek, hogynekik ágyujok nem lehet, hogy ők ágyúval nem bírhatnak;e balhitből kiragadta őket Gábor Áron.

Az egész így áll: Gyűlést tartanak a székelyek selőáll Gábor Áron, s azt ígéri, hogy ha neki anyagotadnak, ő önt ágyukat. Ő a nagy sokaság előtt ismeretlen,hogyan remélhette volna kérése teljesítését, ismerve kü-lönben is az ágyúk iránti vetekedést. Kérése megtagadta-tott, ajánlása elvettetett. Hasztalan volt minden ígérete,megtört az ellenzők szikláján, mely abból állott, hogyBécsben is, a hol különben az ágyút szokták önteni, ottsem sikerül mind, hát itt, hol olly kevés az anyag, ha egyetleront, miből csinál mást? különben is okosabb embernekvaló az ágyúöntés, nem neki. Evvel el is utasíttatott.

De ő nem csüggedt, ő bírt segíteni magán, mit ahazától nyert, a hazának szánta visszaáldozni.

122

Halljátok ti szűkkeblűek! Halljátok ti, kik jelen vé-szeiben is a hazának csak saját kényelmeteiknek áldoztok.Halljátok és legyen e hallás fölrázó mennydörgés önző ál-maitokból, legyen e nemes tette dicskoszorúzott példány-kép, melyet követnetek kell mint magyaroknak és mintszabadságra vágyó embereknek, s ha ez nem buzdít, úgykövesse örök átok lépteiteket, födje sírhantjaitokat.

Gábor Áron, a visszautasított, a kigúnyolt, nem csüg-gedt el. Eladta birtokát és jószágát, anyagot szerzett ésÖntött két ágyút. A székelyeknek szemük, szájuk elállott,kísérleteket tettek a két hatfontossal, s íme reményen fölülsikerültek. Az isten keze vezette a nemes székely fárado-zásait. Ekkor a harangok a tornyokból eltűntek, és Gáborteremtő kezei közt ágyukká alakultak. Volt tehát hatágyújok, mellyhez 7 vet-ágyút az ellenségtől szereztek.Midőn a tizenkét lelkes hazafi elindult kettő ismét készü-lőben volt.

Megvolt az ágyú, szükséges volt hozzá a lőpor. GáborÁron lőporgyárt állított, hol naponta 50 font lőpor ké-szül. Szinte Gábor fáradozása nyomán készül naponta5000—6000 gyutacs, miután a K.-vásárhelyi gyógyszerészanalyzálása után annak alkatrészeit kiismerték. Golyót ön-tenek vasból. Jan. 25-ig huszonöt 6 és 12 fontos ágyujoklesz: és ez mind Gábor Áron műve, ki jelenleg tüzérhad-nagyi tisztséget visel, mire az összes nép kívánsága bíztameg.

Közlöny, 1849. jan. 16.

EREDMÉNYTELEN BÉKEKÍSÉRLET.

A debreceni főtanoda termében tartott országgyűlésjan. 13-iki ülésén Irinyi Dániel felolvassa a békealkudo-zások céljából kiküldött választmány jelentését: ,,Αz or-szágos küldöttség jan. 5-án déltájban háborítatlanul Bics-kére érkezett, s azonnal a kísérő huszártisztet és gróf Maj-láth Antalt elküldöttük: hogy minket herczeg Windisch-graetz fő tábornok urnái, jelentsen.

Csak hamar értesíttettünk arról, hogy a herczeg fő

123

tábornok a küldöttség négy tagját elfogadja ugyan, de grófBatthyány Lajost nem fogadhatja. — Ezen izenetre, mi-után egyik társunk elfogadása megtagadtatott, mint or-szágos küldöttség értelmileg ugyan nem működhettünkvolna; ne hogy azonban bármit elmulasszunk a czélnakelérésére s reményelve azt is: hogy ha a herczeg fő tábor-nok bölcs kiegyenlítésre czélzó küldetésünkről értesülve lesz,talán hajlandó leend az összes küldöttséggel érintkezésbebocsátkozni: mi négyen úgymint Majláth György, Lono-vics József, Majláth Antal és Deák Ferencz, a herczeg főtábornok előtt megjelentünk. Majláth György országbirájaelőadá: hogy mi a magyar országgyűlésnek küldöttjei va-gyunk, — s erre a herczeg fő tábornok azonnal azt fe-lelte: hogy ő a magyar országgyűlést el nem ismeri, mint-hogy azt ő felsége eloszlatta. — Elmondá mégis az országbirája békés kiegyenlítésre czélzó küldetésünket, de a her-czeg fő tábornok határozottan azt válaszolá: hogy azokután, mik az országban történtek, sem fegyver-nyugvás-ról, sem bármi egyéb egyezkedésről szó sem lehet, hanemegyedül csak feltétlen alávetésről (unbedingte Unterwer-fung). — ő az országot fegyverrel fogja elfoglalni; ka-tonai kormányt hozand be, s majd akkor ő felsége fogjaelhatározni a jövendőre teendőket. Most azonban δ felsé-géhez sem bocsát minket, mert őtet ő felsége teljhatalom-mal ruházta fel, s ő felsége nem adna egyéb feleletet.Ő tehát tanácsolja, hogy feltétlen alávetéssel igyekezzünkkegyelmet nyerni ő felségénél. A katonaság azonnal tegyele a fegyvert, s esküdjék hűséget ő felségének, az elfoglaltvárak pedig haladék nélkül adassanak által.

Mi ezen válasz után látva: hogy miután az ország-gyűlése sem ismertetnék el, s mi országos küldöttekneknem tekintendünk, s ő felségéhez sem bocsáttatunk, kér-dést tevénk az iránt, hogy mikor és mi módon mehetünkvissza? s kérdésünkre az válaszoltatott: hogy mivel a her-czeg fő tábornoknak előrenyomuló seregei hadi munká-lataikat már Buda közelében is megkezdték, visszamene-lelünkre most intézkedések nem tétethetnek, addig, mígazt a hadi munkálatok megengedik.

124

El távozván a herczeg fő tábornoktól, azonnal szállásrendeltetett számunkra, s gróf Batthyány Lajos is velünkvan. Ellátásunkról rendelkezések tétettek, s a legillendőb-ben bánnak velünk. — Kíséretünk a huszár-tiszt, és legé-nyei szintén nem levének visszabocsátva.

Ez volt küldetésünknek eddigi lefolyása melyről sie-tünk az országgyűlését előre tudósítani. A herczeg fő tá-bornok ajánlotta, hogy tudósításunkat szokott katonai utóntovább juttatja.

Kelt Bicskén, jan. 4-én 1849.A kiküldött országos választmány.

Közlöny, 1849. január 17.

A KÉPVISELŐHÁZ VÁLASZA WINDISCHGRAETZNEK.

Miután a magyar nemzet nem valami új jogok meg-nyerése, hanem csupán királyi esküvel is biztosított, s mosthitszegőleg fegyveresen megtámadott ezredéves országoslétele, önállása és alkotmányos megvédése végett kénysze-rült az önfenntartás természeti törvényénél fogva szintefegyveresen ellenállani; s miután, hogy a további véron-tást megszüntesse, az alkotmány biztosítása feltétele alattmaga részéről béke ajánlatot tőn, s a helyett, hogy ezelfogadtatott volna, az ausztriai császár teljhatalmú fő-vezére által a nemzet küldöttsége népjogellenesen letar-tóztattatok, s feltétlen alávetés követeltetvén, az alkotmánymegsemmisítésével az ország elfoglaltatni, s katonai kor-mány alá vettetni fenyegettetik: a képviselőház ezen fele-letből teljesen, s a legméltóbb indignatióval meggyőződ-vén, mikép az ausztriai ház, melly eddigi fennállásáértis annyi hálával tartozik ezen nemzetnek, olly fennhéjázóhangon, s olly zsarnok feltételeket nem átal szabni, minő-ket még tökéletesen megvert nemzet irányában sem szabadtennie, holott a magyar nemzet eddig nem csak, hogy le-verve nincs, sőt seregeink száma, és vitézsége, s a népáldozatkészsége győzelmet is ígér, egy akarattal elhatározta:

125

miszerint országos lételét, függetlenségét, alkotmányát, ésnemzetiségét utolsó emberig, utolsó csepp vérig tovább isvédelmezni fogja.

Melly határozat sok ezer példányokba kinyomatni, anép s hadsereg közt mielőbb kioszlatni rendeltetett.

Közlöny, 1849. jan. 18.

HIVATALOS HADIJELENTÉSEK.

Perczel tábornoktól a honvédelmi bizottmányhoz kö-vetkező örvendetes tudósítás érkezett:

Előhadam és oldalosítatott csapatom 22-kén fél kettő-kor Szolnokot megközelítvén, azt a bennlevő két lovasez-redből és 2 ütegből álló ellenség ellentállása daczára el-foglalták.

A Tiszán innen Szolnok előtt az ellenség 1 századlovasságával a vizsgálatra előküldött huszárcsapat .össze-ütközött: — közőle többet levágott és elfogott — aztmegszalasztván.

Az ellenség ezután rövid ideig tartó ágyúzással vedéaz előhadnak tiszáni átkelését és észrevévén oldalositottcsapataim közeledését, sietve kivonult Szolnokból, és azAbony felé fekvő vidéken csatarendbe kiállva, fogadtaa Szolnokban egyesült előhadam és oldalas csapataim lo-vasságának támadásait. Több, mint másfél órán át mind-két részről folytatott kemény tüzelés után a csatapiaczotelhagyni, és visszavonulni kényszerűlt, számos halottathagyva maga után.

Kelt Debreczenben január 23. 1849.

A honvédelmi bizottmány.

Bem tábornok ismét irt, mint szokott, győzelméről,tudósítása következőleg hangzik:

N. Selyk január 19.Szerencsésnek érzem magamat, mindennap jobb és

jobb tudósításokat tehetni. Puchner fut, mint futott War-dener és Urbán. Üldözöm őt N.-Selykig hova tegnap este

126

érkeztem, hol kénytelen valék egy napi nyugalmat adniseregemnek, hogy az ellenség üldözésében elvesztett sokpatkók helyett, lovaink újból megvasaltassanak.

A roppant erkölcsi hatáson kívül, melly Puchnernaktökéletes megveretése által mind seregemre, mind külö-nösen az ellenség csapataira az által hatott, hogy fővezérükfutásának látására teljesen megzavarodtak, és demorali-zálódtak: anyagilag is temérdeket nyertünk. Medgyesenkét ágyút és annyi élelmi készletet foglaltunk el, hogycsak ez is elég seregeinket hónapokig eltartani.

A székelyek tömegestől érkeznek Maros-Vásárhelyre:Reménylem, hogy rövid idő alatt 20,000 székelyemlesz fegyver alatt.

Debreczen, január 24-kén 1849.A honvédelmi bizottmány.

Közlöny, 1849. január 25.

GÖRGEY TÁBORNOK KIÁLTVÁNYA SEREGÉHEZ.

Vitézek!

Megjött a pillanat, midőn sem holmi political nézet,sem felsőbb rendelet bennünket a rég óhajtott elszánt csa-tától többé vissza nem tartóztat.

Megjött a pillanat, midőn soká elnyomott harczvá-gyunknak valahára eleget tehetünk.

Tüzérek, honvédek! s ti Európa-szerte hires huszárok!hű bajtársaim! itt az ellenség, előttünk, mögöttünk! Har-czoljatok!

Szuronyra! előre tisztek! s nincs ki ellentállana!Alkotmányos szabadság! e szent joga Magyarország

minden népeinek! Ez az, a miért harczra készülünk, életre!halálra!

Egy győzelem! csak egyetlen egy! és vége mindenszenvedésnek!

Előre bajtársaim! Tisztek előre! Utánna vitéz le-génység!

127

Gyalázat, átok fejére annak, a ki hátra-marad!Áldás, a felszabadult nép áldása reá, a ki győzve éli

végig perczeit!

Áldás! Dicsőség!

GÖRGEY.

Közlöny, 1849. január 26.

SZEMERE BERTALAN KORMÁNYBIZTOSHIRDETMÉNYE.

Felsőmagyarország nemsokára szabad lesz az ellen-ségtől. Isten keze ránehezedik az ellenség rablócsoportjára.

Iglónál diadalunk volt. Görgey, serege megverteSchlicket, elvette ágyúit, elvett sok ezer tüzes röppentyűt.Az árulók által éjjel vezetett ellennek sikerült meggyújtania várost, de meg is lakolt érte.

Branyiczkánál, febr. 5-kén ismét győztünk. Délután1 órától éjféli 12 óráig tartott a csata. Huszonhárom hegyis roppant erős állomásból verte ki vitéz seregünk az el-lenséget. Kaptunk ágyukat és sok foglyot, az ellenség ren-detlenül futott meg. Minden magyar honvéd egy hős volt.Egy sem hátrált. Az ágyuk ellen szuronnyal rohantak.

Nincs mentsége az ellenségnek, eltöröltetik a földszínéről. A csatapiaczon itt háromszáz esett el.

Guyon volt a vezér mindenütt.Febr. 6-kán elfoglaltuk Eperjest.Hidas-Némethinél a múlt éjjel volt csata. Seregünk

az égő s lángoló hiídon átrohant az ellenség után, mellyKassára nyakrafőre szaladt. Klapka vezérlete alatt itt isdiadalmasan megy hadunk előre.

A nép ha felkel, ha a szökő ellenséget elfogdossa·, haeltakarít előle élelmet; ha elküldi útból a fuvart, illyenmódon el kell vesznie a rabló ellenségnek, mert nem me-het, mert nem ehetik, mert podgyászát elvesztvén, nemmarad semmije, sem védeni, sem táplálni magát.

128

Tehát ébren legyünk! Kelj fel millió karú nép!

ÉLJEN A MAGYAR SZABADSÁGÉS FÜGGETLENSÉG!

Miskolcz, febr. 9. 1849.

SZEMERE BERTALAN,

felsőmagyarországi t. h. biztosés az orsz. honv. bizottm. tagja.

Közlöny, 1849. február 12.

HADI JELENTÉS.

Kassa felső Magyarország fővárosa ismét a miénk. —Az ellenség február 9-kén nyakra-főre kitakarodott a vá-rosból, vive magával szégyent, gyalázatot, átkot, és tö-mérdek zsákmányt és sok elfogott személyeket.

Seregünk febr. 10-kén puska lövés nélkül ment be anép örömrivalgásai közt. — Egy része űzi az ellenséget,melly Torna felé iramlik. Ε szerint Sáros és Abaúj megye,az árulók fészke, tiszta az ellenségtől.

A honv. bizottmány.

Közlöny, 1849. február 13.

Szemere Bertalan felső magyarorsz. kormánybiztosnaka honv. bizottmányhoz f. év febr. 9-kén Miskolczról tettjelentésének kivonata:

Utolsó jelentésemben kiemeltem azon kitörő örömöt,melylyel Miskolcz népe és vidéke a sereget fogadá. Az va-lami kibeszélhetetlen gyönyörrel tölté el a lelket. A huszá-rokat a nép eleinte ellenséges csapatnak nézte messziről.Elborult kedvében, mivel még előző estve ellenség uralko-dott felette.

És mint a villámcsapás gyorsan s véletlenül jelentmeg hadunk. A sokaság rohanva lepte el az utczákat. Ki-tolakodott a mezőségre. Senki sem maradt a boltban, ház-

129

ban, a műhelyben, még a betegágyban sem, minden jöttlátni a szabadító sereget, jött csodálni, jött éljent kiáltani,jött sírni, — mert kevés ember volt a városban, ki e lát-ványnál nem sírt, még azok is, akiket gyanúsoknak tart aközönség, még azok is elérzékenyültek. A gyermekek, 8-10évesek, a boltban festéket vettek és befestegették a sárga-fekete korlátokat. A sok apró művész mindenfelé hemzse-gett. A nők hirtelenében koszorút kötöztek Dembinszkinek,a csaták ősz galambjának, ki hadat folytat és békét vív ki.A férfiak kezöket nyújtogatták a katonáknak, és őrültkedvvel kiáltoztak a szép nap fényében. A hadi zene pedig,mint egy templomzene, megszentelte az ünnepi menetet.

Ε város most szereti igazán s még jobban a hazát sszabadságát, mióta elleneit s a rablókat tanulta ismerni.Ε város most tudja becsülni még jobban a haza védeit,mióta érzi, hogy mi szent kincs az, mit megvédeni tar-toznak.

Ε nap nem is kellett élelmezési tiszt. A sok ezernyisereg mindenütt, mint vendég fogadtatott, és lakoma voltminden háznál. Nem parancsolta senki, adta a túláradthazafiság isteni érzete.

Az isten áldja meg e népet és maradékait századízig-len az idők végtelen határáig.

Alföldi Hírlap, 1849. Február 14.

A TRÓJAI FALÓ KOMÁROMBAN.

Komárom most a mi Trójánk.Strategicus szempontból a legerősebb helyen, bevehe-

tetlen bástyával, vízzel egészen körülkerítve, ellátva évekreeleséggel, és lőszerrel, tízezer ember nyolczszáz ágyú szá-mára, úgy látszik: hogy ha az ellenségnek kedve tartanáKomáromot ostromolni, ez ostrom alig lenne rövidebb,mint maga az Ilias.

Most Komárom a felső magyarországi népek Sionja.Ide járnak Pozsony, Esztergom, Nyitra megyékből a jószellemű nép küldöttei erős szent szövetséget kötve egy-

130

mással: el nem hagyni a hazát, még azon esetben sem,ha az önmagát elhagyná, — innen csapnak ki a kemény-öklű csallóköziek a szomszéd határokba, vészt halált viveaz ellenségre magukkal, s ide térnek vissza, ha az nagyobberővel támad falvaikra.

Ma két hete: hogy az ellenség nem akarván erejétKomárom bástyáin csúffá tenni, azt ist átlátva: hogy ebástyák erői nem azon emberek, kiket meg lehet veszte-getni, egy históriailag ismeretes cselhez folyamodott afügét mutató márványszűz meghódítására, mellyet hajdana görögök használták Trója bevételénél.

Ezek egy falovat béleltek ki katonákkal, Windisch-grätz pedig egy gőzhajót.

Két zászlóalj legvitézebbnek tartott gránátost felöl-töztetett népies ruhákba, azokat betömte Maria Anna gő-zös remorqueurjeibe, néhány földi embert megvesztege-tett azon tisztes czélból; hogy azokat majd a nép közé ki-bocsátva, általuk azon hírt terjessze el: hogy e gőzöst anépfelkelés foglalta el a németektől, s így nagy diadallalkikötve Komárom váránál, abba masquírozott katonáit be-csempészhesse.

Azonban a mieink észrevették a cselt s a mint a ked-ves gőzös szép felnemzetlobogózva, egyponyváján nagy be-tűkkel, Éljen Kossuth! háromszínűen felírva épen egyágyulövésnyire érkezett, olly hatalmas salvéval üdvözölék,hogy az első lövésre rögtön három sebet kapva, jónak láttabe nem várni a másodikat s szégyennel visszatakarodott.

Az egyik lövés az üstöt sértette meg, a másik a hajóoldalán berontva egy tükröt tört szét, mellynek egy üveg-darabja egy katonatiszt koponyái át sértette meg, ki ne-gyed napra meghalt, a harmadik egy közkatonát ölt meg.

Másnap a „Pesther Zeitung” hivatalos hír szerintközlé, hogy Komárom ostromoltatik s hogy három nap-nál tovább semmi esetre sem tarthatja magát.

Közlöny, 1849. február 21.

131

EURÓPA CSENDES . . .

Európa csendes, újra csendes,Elzúgtak forradalmai . . .Szégyen reá! lecsendesült ésSzabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magáraA gyáva népek a magyart;Láncz csörg minden kézen, csupán aMagyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,Hát busuljunk-e e miatt?Ellenkezőleg, oh hon, inkábbEz légyen, a mi lelket ad.

Emelje föl ez lelkeinket,Hogy mi vagyunk a lámpafény,Melly, a midőn a többi alszik,Ég a sötétség éjjelén.

Ha a mi fényünk nem lobognaA véghetetlen éjen át,Azt gondolnák fönn az égben,Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,Ismerd meg mostan népedet:Midőn más könnyet sem mer adni,Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásodNe érdemetlen szálljon ránk?Ε hűtlen korban mi utósóEgyetlen híveid valánk!*

PETŐFI SÁNDOR.

132

Kedves szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, mi-dőn legnépszerűbb költőnk elmeműveit — mellyeket márrég sajnosan nélkülöz a magyar közönség — időnkint lap-jainkban közöljük. Ezzel is egy hézagot vélünk pótolniidőszaki sajtónkban, mellynek, fájdalom, míg a haza vég-zeteinek koczkája fegyver élére van állítva, a pillanatkényszerűsége ritkán engedi meg, hogy az emberi szellemmagasb igényeit is kielégítse. S ezért úgy hisszük, két-szerte kedvesb leend olvasóink előtt lapjainkban Petőfivel,a költővel találkozhatni. Szerk.

Közlöny, 1849. február 23.

BUDAPESTRŐL tegnap, febr. 22.-én városunkban előszörmegjelent „Esti lapok” czímű napilap a következő érdekeshíreket közöl:

A befogatások elannyira sűrűek, hogy a két vár épü-let, Budán, s az új épület Pesten, dugva vannak foglyok-kal; asszonyok, férfiak, öregek, szegények és urak.

Még a halottakat is csak útlevél mellett lehet kivinnia városból, s nem előbb, mint egy heti vizsgálat után, kinna temetőben még azonkívül felakasztják a koporsót, hogynem eleven embert szöktetnek-e ki benne?

A református lelkészek általában sehol sem hirdetikki a császári proclamatiókat, inkább bezárják a templomot,inkább lefeküsznek s orvosságot szednek be, de nem olvas-sák fel.

A catholicus népészek ugyan felolvassák, de úgy inté-zik a dolgot, hogy senki se értsen belőle egy szót sem.

Alföldi Hírlap. 1849. Február 25.

HIVATALOS HADIJELENTÉS.

A derék Damjanich tábornok Szolnokról mártius6-áról következőleg tudósít:

„Hazafias tisztelettel van szerencsém a honvédelmibizottmánynak jelenteni, hogy tegnap Szolnokot elfoglal-tam, s az ellenséget vad megfutamlásra kényszerítettem.

133

A megrémült ellenség szaladásában sok hadi szerelvénye-ket, sőt a második vasas ezred pénztárát is visszahagyta.400-nál több fogoly, e közt törzs- és főtisztek, tizenegy drb6 és 12 fontos ágyuk, 20 darab lőszer és társzekerek, ne-vezetes mennyiségű lőszerek, fegyverek, s fent említettpénztárban mintegy 7000 ezüst forintok birtokunkba ju-tottak. Az ágyuk és társzekerek lovastul foglaltattak el,melyeknek száma 100 darabra megyén. Damjanich tábora.”

A vitéz tábornok ezen tudósítását, becses ajándékulegypár elfogott ellenséges zászlók szalagjainak közöttüka Ferencz József könnyű lovas ezred zászló szalagának abizottmányhoz való beküldésével kíséri. Viszont a magukatkitüntetett egyes bajnokok s egész zászlóaljak neveinekhivatalos felterjesztésére utasíttatott, miszerint a nemzetmegmutathassa, hogy hős védjei iránt hálásnak lenni leg-szentebb kötelességének ismeri.

Debreczen, mart. 7-kén 1849.A honv. bizottm. elnöke

KOSSUTH LAJOS.Közlöny, 1849. mártius 8.

KITÜNTETÉSEK.

E/h. ü. 5464. szám.

A haza nevében az országgyűlés által választott or-szágos honvédelmi bizottmány, mart. 8. 3049/e. számalatt kelt rendelete alapján:

Kiss Ernő altábornagy úr, a bánáti véres ütköze-tekben, és harczokban tanúsított vezéri tehetségei, bajnokivitézsége, és ernyedetlen hazafiúsága által szerzett érde-mei tekintetében.

Vetter Antal altábornagy úr, a perlaszi sánczok be-vétele, és az arra következett véres ütközet alkalmával ta-núsított vitézsége, és bebizonyított vezéri ügyes tapintatatekintetében.

Görgey Artúr tábornok úr, azon bebizonyított ve-zéri tehetségei tekintetében, mellyek az ellenség sokkal

134

nagyobb számú seregei által környezve, és üldözve baj-noki csatázásokban kitüntetett vitézsége által, serege be-keríthetését mindenkor hatályosan gátolták, és a nagy-szerű hátráláson a hazának e derék sereg megmentéséteszközölték.

Bem József tábornok azon tanúsított bajnoki vitéz-sége és dicső győzelmei tekintetében, mellyek az országkirályhágóntuli része nagyobb felének kétszeresen történtmegmentését idézték elő.

Damjanich tábornok úr, az ördöghídi, alibunári, jar-kovaczi, és tamasováczi sánczok ostromlása, és bevétele,de különösen az utóbbi szolnoki véres ütközet és Szolnokbevétele alkalmával tanúsított vitézsége, és vezéri tehet-ségei tekintetében.

Perczel Mór tábornok úr, a Róth tábora elfogatása,és a fridaui ütközet alkalmával tanúsított vitézsége te-kintetében.

Guyon Richárd ezredes úr Manswörth ostromlása, ésbevétele, a Nagy-Szombati véres ütközet, valamint a bra-nyiszkói szoros ostromlása és bevétele alkalmával tanú-sított oroszláni vitézsége tekintetében, a nemzet hálás ju-talmául, a katonai érdemjelek második osztályával feldi-sz esitettek.

Debreczen, 1849. mart 9.MÉSZÁROS LÁZAKhadügy minister.Közlöny, 1849. mártius 10.

ÉVFORDULÓN.

Ma évnapja a magyar birodalom új korszakának: há-rom század utáni feltámadásának; önállósága megtestesülé-sének. — Ma éve honosult meg hazánkban a sajtószabad-ság, a jogegyenlőség; és töröltetett el az úrbéri viszony:hogy szabad legyen az igazat kimondani, s e honnak min-den fiai egymásnak egyenlő jogú testvérei légyenek.

135

Vérnélküli forradalommal kezdődött ezen új korszak,hogy tán majdan annál véresebb legyen a zsarnokság urai-tól az ellenünk élethalálra kezdett harcz és ellenükben fér-fiasan kivívandó győzelmünk.

A jelenségek úgy mutatják, hogy a mai napon mégcsak kezdetén állunk az élethalálra vívandó harcznak; súgy sejthető: hogy a mával kezdendő új év az eddigi harcz-nál általánosabb küzdelmet hoz reánk és Európa összesnépeire.

Mi tehát nem éneklünk még győzelmi alleluját, ha-nem a jövőbe vetjük győzedelmi reményünket, s a harcz-mezőn elhunyt bajnok testvéreink emlékének szenteljük enapot.

Nyugodjanak békével szabadságharczunk eddig elvér-zett bajnokai: s adjon isten a Magyarhazának továbbra isolly derék bajnok fiakat.

Adjon isten állandó egyetértést és kitartást.És adja isten, hogy ha majdan ismét évfordulatát ün-

nepelhetjük mártius 15-kének, akkoron egyszersmind a ma-gyar birodalom épsége és függetlensége diadalát ünnepel-hessük meg.

Alföldi Hírlap, 1849. Mártius 15.

BEM TÁBORNOK, AZ ERDÉLYI GYŐZŐ.

Istentől megáldott napunk vala ma, mert olly sze-rencsés voltam, hogy N.-Szebent végre valahára sikerültostrommal bevenni s éjjel ¼ 12-re a városba, melly tor-laszokkal volt védve — bevonulni.

Már tegnap szerencsém volt Megyésről elnök úrhozirni afelől hogy engem az ellenség Segesvárnál bekeríteni,három oldalról egyszerre megtámadni, s megsemmisítenikívánt. Én használtam ez alkalmat, s az egyenes ország-úton indultam Szeben felé az alatt míg ő egy a mostaniévszakban járhatatlan úton bekerítésemmel vesződött.

Szemközt állottunk 4000-nyi muszka gyalogsággalés közel 600 kozákkal, ellátva nagy számú ágyukkal. Dél-

136

utáni 4 óra tájban Nagy Szebenhez érkezvén, s az el-lenséget ott már csatarendben készen, és pedig jan. 21.csatatéren felállítva találtam. Én visszaverem öt újonczszékelyeimmel egész a város falaihoz, itt azonban a sán-czokat nagyobb részt csak szurony szegezve kelletett be-vennünk. Elfoglaltam az ellenségtől több ágyút, lőszer tár-szekeret, s több száz fegyvert, a mennyiséget azonban mégma nem tudhatom, erről majd holnap tehetek részletestudósítást.

Elfeledem mondani, hogy több muszka foglyaim isvannak. U. I. A mint a fentebbi jelentésemet végzem, szó-lottam az itteni tisztviselőséggel, elébök adám ügyök igaz-ságtalanságát, s biztosítam őket a felől, hogy a magyarkormány minden előbbi vétségeikért bűnbocsánatot ad, ha-nem az ezentúl elkövetendő vétségek szigorúan fognakbüntettetni. Ők mindent megígértek, sőt még azt is, hogya muszka interventio ellen óvást fognak beadni.

BEM JÓZSEF.

Közlöny, 1849. mártius 18.

ÖRÖMHÍR.

SZEBEN a magyaré. Β e m, a nagy bajnok f. h. 11-én10 és 1/4 órakor éjjeli ostrommal vette azt be. A győzelemannál nagyobb, mert az eredmény dus harczot a magyar, se-regek körülbelől 5 ezer muszka ellen küzdöttek. — Többágyuk, töltény, szekerek és több száz fegyverek vétettekez az ellenségtől, a foglyok között néhány muszka foglyokis vannak.

Éljen!! BEM a hős Bajnok és éljen annak vitéz serege.Kelt Kolozsvárt, mart. 15-n. 2½ órakor reggel.

orsz. t. h. Főkormányzóbiztos Csányi László m. k.

Alföldi Hírlap, 1849. mártius 18.

137

Az alföldi hírlap szerint Windischgrätz e napokbanPestet ágyúztatta, mert a lakosság az erővel kicsikart ujon-czok kivitelét tettleg akadályozta. Ε ténnyel összevágónakmondják azon körülményt, melly szerint ugyanazon na-pon Kecskemét, Körös és más közellevő helyekről a vasa-sok lóhalálában száguldoztak Pestre.

Aradi Hirdető, 1849. mártz. 10-én.

ÖRÖMHÍR.

Β Ε Μ altábornagy, a dicső vezér, B r a s s ó t f. hó20-án délután 4 órakor bevette. Tudósítása következő:

Folyó hó 19-én reggel Vledényből seregemmel kiin-dulván, Feketehalom előtt az ellenséggel, melly ott állástvett, találkoztam, mintegy 3 óráig tartó harcz után sere-gem az ellenséget állásából kiverte, s Feketehalmon tul,Vidonbákig űzte, hol előcsapatom beszállásolt, magam pe-dig Feketehalomra főseregemmel visszatértem. Mai nap aBrassó felé való előnyomulást elintézendő, Vidonbákra men-tem, hol tudomásomra jött, hogy az ellenség az éjjel Brassóelőtti állomását elhagyta s az országból a temesi és törcsváriszorosan kivonult. Ezen hír valósult az által, hogy Brassóvárosa küldöttsége ma reggel Vidonbákon élőmbe jött, sföltétlen megadását kijelentette; én tehát összes seregem-mel ma délután négy órakor Brassót elfoglaltam, megtévénrendeleteímet: hogy a nevezett két szoroson futó ellenségüldöztessék, s a két szoros netaláni betörés ellen biztosit-tassék. Ε szerint az e r d é l y i h a d j á r a t n a k végevan, miről a közönséget tudósíttatni kérem. — Bem m. p.

Debreczen, martz. 27. 1849.A honvéd, bizottmány.

Alföldi hírlap. 1849. mártius 29.

138

PEST A MEGSZÁLLÁS ALATT

PESTRŐL. A nagy Windischgrätz Pesten összehívatta agazdagabb zsidókat, s 300 ezer pftnyi ezüstöt kívánt tőlök;de miután ezek többet 80 ezernél összeszedni nem tudtak,leszidta őket, hogy ők· okai a magyarok előnyomulásánaks fenyegette őket, hogy ő, hogy ha nyerend, bosszút fogállani rajtok iszonyút; mérge nagyságát az ó-budaiakontölteni akarván különösen. Imádkoznak is a zsidók, hogyő magassága nyerhessen, s kapott sebe mielőbb könnyítes-sék — a halál által.

Ő herczegsége a nagy Windischgrätz különös kegyel-mes atyai gondoskodásból, minden pénztárakat magáhozvett, nyugdíj, árva és halott pénztárakat is.

A német tisztek nagyon le vannak hangolva. Mostmár nem mondják: „Lumpengesindel, sie laufen wie dieHunde.” hanem ekkép szólnak: ,,Das ist eine reguläre,tapfere Armee, und wer mir sagt, dass das ein Gesindelist, bekömmt eine Ohrfeige. Das ist ein schönes Gesindel!Von diesem Gesindel können wir alte Esel lernen.” ígynyilatkozott egy osztrák főtiszt közhelyen. Pestről mindenfecskendők Budára vitettek. A becsületes emberek a zá-logházból újólag 2000 pftot vittek el.

A magyar színház szigorúan megmotoztatott, mint-hogy hire volt hogy a magyarok részére fegyvert és lő-port készítenek benne. — A különben olly ártatlan ,,C s i-k ó s” előadását megtiltották, mert a németek igen gyű-lölik a hortobágyi pusztát, minthogy még nem mehettekodáig, de leginkább azért, mert az ostor és baltajátékfordul elő benne, mitől e nagy vitézek igen irtóznak.

Aradi Hirdető, 1849. Mártz 31-én,

139

A DICSŐSÉG NAPJAI.

Főhadiszállás Gödöllő, april 7. 1849.A dicsőség napjait éljük! mellyeknek nemes hazafi

vérrel vásárolt babérjaiból e nemzet szabadsága fog fel-virágozni.

A nemzet hajoljon meg, a határtalan hála áldásaival,hadvezéreink s hadseregünk előtt.

A ki ismeri e vidéket, a ki látja a borzasztó erőssé-geket, miket e tájon a természet megszaggatott szoros völ-gyekből, hegyekből és erdőkből alkotott, s mellé képzeliaz osztrák zsarnokságnak, a kevély Windischgrätz vezér-lete alatt egyesült egész erejét, és meggondolja, hogy illyvidéken, s ennyi ellenség ellenében harmadnap alatt Jász-berényből folytonosan csatázva idáig jutánk győzedelmesen,s dicsőséges seregeink szárnyai Jász-Berényből harmadnapalatt a Dunáig kergették az elbizakodott ellenséget, s czir-káló huszárjaink most is a Duna körül járnak: annak, haMagyar, büszkén kell felemelni fejét, mert megélte e szol-gasággal fenyegetett nemzet dicsőségének legszebb napjait.De vezéreink s e vitéz hadsereg nem ismernek fáradságot,nem kivannak pihenést, míg hazánk szent földén egy el-lenség van, holnapra is azon jelszavunk van, a melly teg-nap volt, s e szó „előre!”

Ez azon hallelujah, mellyel az emberiség megváltó-jának feltámadási napját a szabadság Istenének szent ol-tára előtt megünnepeljük.

Ennyit előleges örvendetes jelentésül.

Késő éjjel van, s én fáradtan, de nyugodt kebellelazon nyoszolyában hajtom álomra fejemet, mellyből mareggel riadva szökött ki Windischgrätz, futásban keresvemenedéket, az igazságos istennek, hadseregünk vitézségé-ben nyilatkozó bosszúja elől.

A honv. bizottmány elnöke,KOSSUTH LAJOS.

Közlöny, 1849. ápril 11.

140

HADI JELENTÉS.

Hazafiúi örömmel jelentem, hogy a Görgey tábornokfővezérlete alatt Pestig s részint Pesten túlra diadalmasanelőtört hadseregünk jobb szárnya, Damjanich tábornok ve-zérlete alatt, april 10-én Vácznál az ellenséget megverte,s Váczot csekély veszteséggel ostrommal bevette.

Götz, osztrák tábornok, ki az ott állott ellenséges se-reget vezérlé, halálra sebesítve foglyunk.

Az ellenség, halottakban és sebesültekben sokat vesz-tett, valamint számos foglyokat is. Egy vet-ágyúja, s többhadi készületei elfoglaltattak. A szétvert ellenség egy részehajókon a Dunán átszaladt.

Debreczen, april 12-én 1849.A honvédelmi bizottmány nevében;

KOSSUTH LAJOS, elnök.Közlöny, 1849. ápril Í5.

GÖRGEY FŐVEZÉR SZÓZATA.

Győzelemről győzelemre hordjátok zászlóitokat. Dicsőtettek hirdetik vitézségteket, bátorságtokat.

Mint hősök kezdettétek meg a haza megszabadításá-nak szent művét, mint hősök be fogjátok szerencsésen vé-gezni.

Nagy dolgok történtek már, még nagyobbaknak kelltörténniök, hogy szép hazánk igazán szabad és szerencséslegyen.

Örömmel, büszkeséggel nézek bátor szemetekbe, cso-dálattal szemléltem kitűrésteket a háború nehézségeiben, ski nem mondható dicsérettel hajlok meg vitézségtek előtt,melly nagy őseitekre méltó tettekkel a magyar nevet örökidőkre felmagasztalandja és titeket a világ legbátrabb se-regei közt első sorba teend.

141

Vezéretek a szeretett haza nevében mond köszönetetnéktek feláldozó vitézségtek és hûségtekért. Előre a győ-zelemre.

Főhadiszállás Váczon april 10. 1849.GÖRGEY tábornok.

Közlöny, 1849. ápril 17.

KOSSUTH LAJOS KORMÁNYZÓELNÖKKÉ VÁLASZTÁSA.

1849-ik év apr. 14-ke örök emlékű marad Magyar-ország történetében. A nemzet képviselői szokott tanács-kozási teremökben egybegyűltenek, hogy nagyszerű felada-tuk egyik főkérdését megoldják; s hogy Magyarország ésennek élén állott Habsburg-lotharingiai uralkodóház sorsafelett rendelkezzenek. És hogy a hozandó határozatok an-nál nagyobb nyilvánossággal és ünnepélyességgel történje-nek, az ülés a reformátusok nagy templomában tartatottmeg, több ezernyi nép jelenlétében.

Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke vitézhadseregünk nyert csatáiról és győzelmes előhaladásáróltevén jelentést, kiemelé azon körülmény, miszerint itt azidő, hogy Magyarország háromszázados bilincseit lerázva,az európai status család körében méltó helyét elfoglalja,és jöjjön tisztába azon dynastiával, melly e nagylelkű éshűségében rendületlen nemzet szeretetét és hűségét, örö-kös hitszegéseivel, kifogyhatatlan árulásaival könnyelműlegörökre eljátszotta, — és hogy a nemzetgyűlés e tekintet-ben határozzon, ezt kívánja tőle a nemzet, melly szabad-ságharczunk terheit hyven és hazafiúi készséggel hordozza;ezt igényli tőle a vitéz hadsereg, melly hazánk megmen-téséért életét feláldozza; ezt sürgetik a körülmények, mi-szerint a tartani czélzott európai congressusban rólunknélkülünk ne határozzanak; szóval erre híjja fel a képvi-

142

selőházat a haza, a világ, és az isten, a miért is a kor-mányelnök úr következő határozatokra szólítá fel a kép-viselőházat.

Indítványok:

Mondassék ki a nemzet nevében határozatilag:

1) Magyarország a vele törvényesen egyesült Er-déllyel és hozzá tartozó minden országokkal, részekkel éstartományokkal egyetemben szabad önálló és függetleneurópai statusnak nyilváníttatik; s ezen egész státus terü-leti egysége feloszthatatlan, s épsége sérthetetlennek ki-jelentetik.

2) A Habsburg-lotharingiai ház a magyar nemzet el-leni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, nem külön-ben azon merény által, miszerint az ország területi épsé-gének eldarabolását, Erdélynek és Horvátországnak Ma-gyarországtóli elszakitását, és az ország önálló status éle-tének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni s e vé-gett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilko-lására használni nem iszonyodott: saját kezeivel szaggat-ván szét, úgy a pragmatica sanctiot, mint általában azonkapcsolatot, melly két oldalú kötések alapján közötte sMagyarország és tartományai között fennállott: ezen hit-szegő Habsburg-lotharingiai ház, Magyarország, a veleegyesült Erdély, és hozzátartozó minden országok és tar-tományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevébenörökre kizáratik, kirekesztetik, és az ország területéről ésminden polgárjogok élvezetétől számkivettetik.

A mint hogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnekés száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik.

3) Midőn a magyar nemzet elidegeníthetlen termé-szetes jogánál fogva az európai status családba önálló ésfüggetlen szabad statusként belép, egyszersmind kinyilat-koztatja, hogy minden más statusok irányában, ha sajátjogai nem sértetnek, békét és barátságot tartani, s különö-

143

sen azon népekkel, mellyek ez előtt velünk egy fejedelemalatt állottak, valamint a szomszéd török birodalmi ésolasz tartományokkal jó szomszédságot alapítani s foly-tatni, és a kölcsönös érdekek alapján barátságos kötésekkelszövetkezni elhatározott akarata.

4) Az ország jövendő kormányrendszerét minden rész-leteiben, a nemzetgyűlés fogja megállapítani; addig pedigmíg ez a fentebbi alapelvek nyomán megállapíttatnék, azországot egész egyetemes kiterjedésében, egy kormányzóelnök fogja maga mellé veendő ministereknek személyesfelelősségük és számadási kötelezettségük mellett kormá-nyozni .

5) Ezen határozatokban foglalt elveknek nyilatkoz-ványba foglalása s fogalmazása 5 tagbóli választmányrabizatik.

A nemzet képviselői egyes akarattal és közmegegye-zéssel magokévá tevék Kossuth Lajos kormányelnök úr in-dítványát, s a több ezerre menő nép roppant lelkesedésselviszhangozá a nemzet képviselőinek szentesítő szózatát,öröm könnyük ragyogának a nép ezrei szemeiben, és nincskétség benne, hogy a nemzet millióinak helyeslő mennydör-gése hírül adja Európának s a világnak, miszerint a kép-viselőház mai nevezetes határozataiban az emberek és nem-zetek sorsát bölcsen intéző isten akarata nyilatkozott. Anemzet millióinak e mennydörgő szózata, nemzeti feltá-madásunk dicső éneke, s a száműzött hitszegő uralkodó-háznak hattyúdala leend.

Kossuth Lajos képviselő negyedik indítványára a házegy szívvel és lélekkel kinyilatkoztatá, miszerint osztatlanbizodalma Kossuth Lajos eddigi kormányelnök úr rendü-letlen hazafiúságában központosul, miért kormányzó el-nöknek megválasztja és felelős ministerium alakításárautasítja. A hozott határozatokban foglalt elveknek nyilat-kozványba foglalása pedig Kossuth L., Szacsvay Imre ésGorove István képviselő urakra bízatott.

144

A felsőház t. elnöke b. Perényi Zsigmond mellőzhe-tetlen kötelességének tartá azon lenni, hogy a képviselőházmai ülésében hozott nagyszerű határozatok a felső háznakazonnal tudomására jussanak, mi végett a képviselőház el-nökétől az indítványokat s határozatokat megkapván, azo-kat, ámbár, még hitelesítve nincsenek, a felsőház elé ter-jeszté. És a felsőház követve a nemzet képviselőinek példá-ját, minden további vitatkozás nélkül ünnepélyes felállás-sal egyhangú közmegegyezéssel magáévá tette a határoza-tokat s Magyarország függetlenségének megállapításához sa hitszegő dynastiának örökös száműzetéséhez, hazafiúirendületlen elhatározással, segédkezeket nyújtani sietett! —A függetlenségi nyilatkozvány formulázásával megbízottválasztmányhoz a felsőház Horváth Mihály csanádi püspö-köt és Hunkár Antal veszprémi főispánt küldé ki, — sKossuth Lajosnak kormányzó elnökké megválasztását köz-tetszéssel fogadta.

Közlöny, 1849. ápril 15.

ÁPRIL 14-ke

A habsburgi ház 1849 ápr. 14-én száműzetett a ma-gyar trónból. Sorsát megérdemlé.

A nemzetnek 300 éven át, de főleg a legközelebb le-folyt iszonyú esztendőben, elég alkalma volt ezen uralkodó-ház hitszegése, árulása és határtalan ármánykodásáról meg-győződni. Mi .örülünk száműzetésén; örülünk pedig annyi-val inkább, mert száműzetése nem elhamarkodva, hanemakkor történt, amidőn minden magyar meg volt annakszükségességéről győződve.

A nemzet gyűlés jelenlegi politikája leghelyesb volt.Nem engedte magát azon kedvező események által elragad-tatni, mellyek szemeink előtt a jelen tavaszon lefolytak;nem vágta el a nemzet jövőjének útját hirtelenkedve, ha-nem eljárt a nemzet ügyében azon józan meggondoltság-gal és mérséklettel, melly életre való nemzeteknek egyedültulajdona.

145

Észak-Amerika, melly jelen szabadságharczunkbanegyedüli példánykép legyen előttünk, — így s nem másképjárt el. Midőn biztos reménye volt széttörhetni a zsarnokangol kormány rabláncait, kimondta: hogy többé idegenzsarnok jármot nem tűr. Midőn elég erősnek érezte magát,a független, szabad, önálló statusok közt becsülettel meg-állhatni, kimondta, hogy: független, önálló és szabad akarlenni. És amit kimondott, fegyvereinek hatalma és erkölcsinagyságának súlya által ki is küzdé.

Ezekután barátokat, szövetségeseket keresett, és talált.Az európai nemzetek barátságukkal, fegyverükkel s pénzük-kel gyámolíták nemes czélja kivívásában.

És Észak-Amerika itt megállott. Midőn a független-séget kimondá, nem határozta meg a statusformát is, ha-nem várta, miként fejlenek a körülmények, s melyik leszazon kormányzási forma, melly rája üdvöt hozand. És aköztársaságot csak akkor monda ki, midőn annak megtart-hatásához teljes reménye volt, az ellenséget egészen meg-győzte.

Magyarország körülbelől ezen mérsékleti, de férfiaspolitikát követte s kell, hogy kövesse. Fegyvereinek a sze-rencse kedvezett, és midőn a győzelemhez teljes reményevan, nem mondott többet ki: mint hogy r a b s z o l g at ö b b é lenni nem akar, hanem visszalép a s z a-bad, önálló, f ü g g e t l e n s t á t u s o k sorába —és nem vágta el jövő útját, nem mondta ki, hogy ez, éssemmi más lenni nem akar; nem compromittálta az elér-hetőt az elérhetetlenért. Feltartotta a jövőnek és az euró-pai combinationak annak meghatározását: minő kormány-zási rendszert fog megállapítani. Elégnek tartá most kimondani: hogy független akar lenni — s lesz is; hogy azeurópai nemzetek közt barátokat akar szerezni, s most egyideiglenes kormányt kivan alkotni.

Most meggyőződésünk szerint az új kormánynak kö-vetkező politikát kell követnie:

1. Minél több barátokat szerezni az európai nemze-tek közt.

146

2. Haderőnket szaporítani, erősíteni, hogy legyen amagyar nemzet tiszteletben barátai előtt, s rettenetes ,,nenyúlj hozzám” ellenségei előtt.

3. A legyőzött külön ajkúakat a törvényes rendre ésengedelmességre visszatéríteni; semmi kiváltságot náloknem tűrni, de velők minden jogot megosztani.

Alföldi Hírlap, 1849. ápril 22.

BUDAPESTRŐL KIVONULT AZ ELLENSÉG.

Az april 19-kei nagyszerű győzelem elhatározó volt.lm itt gyümölcse. Asbóth ezredestől a múlt éjjel követ-kező tartalmú levél érkezett:

„Magyarország Kormányelnökének!”

Mély alázattal jelentem, miszerint az ellenség BudaPestről f. hó 24-én éjjeli 2 órakor kivonult s az új épületilaktanyából minden lőszereit s ágyúit részint gőzösökönlefelé, részint pedig Budán át magával vitte.

Ezen perczben jött jelentés, hogy a pesti nép számosellenséget lefegyverezett. Hazánk zászlói tömérdek szám-ban lobognak székvárosunkban. Remélem, hogy holnap be-megyünk, rajta utánna a zsarnoknak!”

Vecsési tábori szálláson april 24-én 1849.

ASBÓTH ezredes.

Ennyit előlegesen. Most nyújtsa karját a hazának akiben lélek van. Álljon ki az 50 ezer újoncz önkéntesekül.Éljen a haza!

KOSSUTH LAJOS,

kormányzó elnök.

Közlöny, 1849. ápril 26.

147

KOSSUTH NEVE első betűit használva, következő németjóslat készült:

KeineOesterreichischeSöldlingeSiegenUeberTapfereHungarn

Pesti Divatlap, 1849. ápril 27.

PEST VÁROSÁBAN n a p o n k é n t ötezer pengő forin-tot kell fizetni a zsoldosok élelmezésére.

Europa, melly hazánkra nézve egy Ausztria általbérbefogadott sajtó által olly mély tudatlanságban tarta-tott, figyelmes kezd lenni ama népre, melly a 16- és17-dik században a nyugoti kereszténységre mért csapá-sokat fölfogta, — mellynek világ hivatása volt a szabad-ságot és polgárisodást védeni még saját vesztére is az ázsiaibarbárság ellen, — s melly most ama szabadsággyilkosreactio lesujtására készül, melly egész Europa szabadságszellemét a régi rablánczokba nyűgözni törekszik. Europanyomozni fogja e háború okait, és mi a népek közvélemé-nyében igazságos biróra számolhatunk.

És így e közvéleményt tekintve Austria nekünk ésügyünknek a czéltalan és sikertelen orosz interventio általegy szolgálatot tett.

Aradi Hirdető, 1849. Ápril 21-én.

BUDAPEST Hazánk szíve újra a magyar nemzeté!Ezen elragadtató örömhírt Osztrovszki József szegedi

kormánybiztos nyomtatott tudósítása után közlöm: győ-zelmes hadseregünk f. é. ápril 24-én reggeli 8 órakor fog-lalta el a testvér fővárost, az ottani Nép leírhatatlan öröm-rivalgása közt.

148

Éljen a független magyar nemzet!Éljen a magyar álladalom kormányzó Elnöke

KOSSUTH LAJOS!Éljen a magyar vitéz hadsereg!Aradon, 1849. ápr. 28-án.

KORNIS KAROLY m. k.

Aradi Hirdető, 1849. Ápril 28-án.

HENTZI 10 mázsa lőport rakatott a budai hídfő láncz-kamráiba. S az ebből gyanítható új vandalismus miatthozzá folyamodó budai hatósági küldöttségnek válaszolá:ő ezt parancsból teve, különben ne féltsék a lánczhidat,mert nem ez a magyarok útja Buda felé.

Pesten a hus ára a magyar seregek bevonulásával 17váltó krra szállott le, — Budán pedig még mindig 25 kr.

A vasút Szolnoktól fogva Váczig járható már; s való-sággal járnak is rajta.

Alföldi Hírlap, 1849. május 1.

AZ ÚJ MAGYAR KORMÁNY.

Kossuth Lajos, a nemzet parancsából Magyarország,s minden hozzá tartozó országok, részek és tartományokkormányzó elnöke, ezennel adom tudtára, minden törvény-hatóságoknak, egyházi, világi s katonai hivataloknak, tiszt-viselőknek és lakosoknak, miként én az álladalom ideigle-nes ministeri kormányzata, s kormányzati szerkezete iránta nemzetgyűlésnek következő előterjesztést, illetőleg tudó-sítást nyújtottam be:

„A nemzetgyűlésnek.”

Kötelességemnek tartom jelenteni, miként az országgyűlésáltal reám ruházott hatóságnál fogva ministerül követke-zőket neveztem ki:

Belügyministerré, egyszersmind a ministeri tanács el-nökévé: Szemere Bertalan képviselőt.

149

Külügyministerré: gr. Batthyány Kázmér baranyaifőispánt.

Pénzügyministerré: Duschek Ferencz pénzügyminis-teri státus titkárt.

Közlekedési ministerré: Csányi Lászlót.Vallás s közoktatási ministerré: Horváth Mihály, vál.

csanádi püspököt.Igazságügyministerré: Vukovits Sebő képviselőt.A hadügyminister iránt jelentésem legközelebb meg-

teendem.A kereskedelmi ministerium vezetését az illető minis-

ter kineveztetéséig ideiglenesen gr. Batthyány Kázmér kül-ügyminister viendi.

Közlöny, 1849. május 5.

Irányi Dániel teljhatalmú kormánybiztos rendeli:I. Hogy politikai vétség okozta elfogatások, a tetten

kapatás esetén, a bélyegzett kétsegentúli, vagy a könnyenszökhetés miatt rögtöni eljárást igénylő hazaárulókat ki-véve — csak az ő rendeletére és beleegyezése mellett tör-ténhetendők.

II. Hogy az osztrák színek magyarokkal váltassanakfel azon helyeken, melyeket dísztelenítettek és hogy min-den hivatalos pecséten, mellőzve minden osztrák uralomramutató jelt, egyszerű, korona nélküli magyar címer legyen.

Keltek május 1-én.

Esti lapok, 1849. május 3.

BUDA FELSZABADÍTÁSA

PEST. A szegény Budáról, melly a sok boldog és szabadvárosok és helységek közepette még mindig nyög azosztrák vasvessző alatt és könnyezve hallja a testvérvárosörömzaját, a szegény Budáról tegnap vészharangok zúg-tak át hozzánk. Vagy száz horvát t. i. rabolni mentÓ-Budára, de a nép őket úgy fogadta, mint rablókat szo-

150

kás; a vészharangok hallatára a budaiak is segítségökrementek, és a horvát rablók közül vagy 40 elesett, a töb-bieket a várból rendcsinálás végett lesietett katonák ra-gadták el a nép méltó bosszúja elől. A polgárok közül csakegynéhányan kaptak csekély sebet.

A horvát rablók ezen kirándulásából a császáriakBudáról eltakarodását akarják következtetni.

Beszélik, hogy a budai katonaság ki akart vonulni avárból, de magyar vitézeinkre akadván, sietve siettek ismétvissza fészkekbe, honnét remegve néztek szét a jogtapodók.

PESTRŐL. Az utóbbi hadjárat következtében Pestnekélelmezése vidékről, melly rendesen tárházul szokott an-nak szolgálni, el lévén zárva, a szükség növekedni kezdettannyira, hogy 20 kr. volt egy zsemlének az ára.

Aradi Hirdető, 1849. Május 5-én.

A FŐVÁROS NEHÉZ NAPJAI.

MÁJUS 1-ÉN az ollyan posztónak, bőrnek, vászonnak, sminden olly portékának, melly a katonai felszereléshezszükséges, pestrőli kihozatala eltiltatott confiscatió terhealatt.

A P. Zeitung szerint csak ugyan való az a hír: hogya budai osztrák parancsnok a levegőbe akarta vettetni aLanczhidat, de a Clark felszólalására: ki azt monda, hogyazzal Magyarország legkevesebbet, Austria sokat, s azangol részvényesek, kik legtöbben vannak, pedig legtöbbetfognak veszíteni, s ezek akkor az Angolhonban lévőausztriai tőkékből fognak magoknak kármentesítést sze-rezni — a budai várparancsnok a két hídfőből 14 mázsalőport vétetett ki.

Alföldi hírlap, 1849. május 6.

BUDA OSTROMLÁSA május 4-én reggel 10 óra tájbankezdődött meg. Délben sűrű ágyúlövések hallatnak a he-gyekről, ütegeink a kis-sváb hegyen s a sashegyen vettekállomást, s onnan lövik a várat. Délután a sz. Gellért

151

hegyet elfoglalják seregeink, a huszárok leűzik onnan avadászokat, s kitűzik a hegyoromra a háromszínű zászlót.Agyuk vonatnak fel a hegyre. Este elkezdenek a várbólgránátokkal és 60 fontos bombákkal lövetni — Pestre. —

Máj. 5-én néhány órai szünet. Az éjjel a várból többmint ezer lövést tettek Pestvárosra, bombával, golyóval,röppentyűvel és gránáttal, még srapnellel is.

Reggeli 6 órakor a támadást Görgey intézi, a Gellérthegyről borzasztóan dolgozzák a várfalakat, túlnan pediga svábhegyről a bécsi kaput. Nemsokára eljő a pillanat,mellyben szabad lesz Buda . . . szabad lesz a Bánát ... ahon ... és rab a zsarnok.

PEST. April 25-én a váczi utczában egy bájos, előkelőhölgy megállított egy vágtató huszár közvitézt és igen fi-nom kendőben egy koszorút és hat fényes húszast adottneki. — A huszár meglátván a kendő tartalmát, aztmonda: „köszönöm édes asszonyság, a kendőt és a koszorúthálásan fogadom el, de a pénz nem kell, pénzem van elég,de helyette más valamit volnék olly bátor kérni. Mit?kérde nyájasan a hölgy. Egy csókot felelt mosolyogva ahuszár. Es a hölgy félreveté fátyolát, a huszár közvitézpedig lehajlott és száz meg száz ember szemeláttára a de-rék hölgy megcsókolá a honért vérzettet... A nézők nevet-tek, de szemeik telve valának könnyekkel, a hölgy pedigédes pirtól lángoló arczczal távozott. Honny soit, qui maly pense!!

Aradi Hirdető, 1849. Május 12-én.

GÖRGEY ÉS HENTZI LEVÉLVÁLTÁSA.

Kivonat Görgey tábornoknak Hentzi tábornokhoz inlézett leveléből: „Tábornok! Buda a magyar seregek általel van zárva, s ezek csak parancsra várnak, hogy a váratamaz eréllyel támadják meg, mellyet csak a nemzetnekkényszeritett élet halál harcza képes minden egyes kato-nába önteni.

152

Önnek feladata: Budát hosszabb ideig védeni, veszvevan.

Fogadja az ajánlatokat, miket emberiségből teszekönnek.

Adja meg magát.A feltételek a következők:

Becsületes hadifogság, a tiszteké fegyverrel, a legény-ségé fegyver nélkül.

A tekintély, mellyet a magyar seregnél élvezek; asubordinatio, mellyet vaskezekkel tartok föl; és saját sze-mélyes becsületem, mellyet eddig senki, még az osztrákoksem illettek büntetlenül (mint ezt önnek a „lázadó csor-dák” eddigi sikerei világosan bizonyítják) kezeskednek Ön-nek az ajánlott föltételek pontos megtartásáról, mellyrőlönt szavammal biztosítom. (Ezekután felsorolja Görgey,hogy Győr, Sz. Fehérvár, Komárom, Nyitra, az egész Vág-vonal a kezünkben van és Buda körül van véve. Ha azon-ban megmarad azon elhatározás mellett, hogy a budai „vá-rat” védeni fogja, úgy ez kudarczczal fog végződni. Hapedig az a szándéka, hogy a lánczhidat és Pestet is lövetiés szétromboltatja, ahonnét nem tarthat támadástól meg-állapodásuk értelmében, úgy Görgey kardélre hányatjamajd az egész várőrséget.)

,,Ön parancsnoka az úgynevezett Buda várának, deön egyszersmind atya is, — született magyar is, gondoljameg mit cselekszik. A hazának és az emberiségnek nevé-ben hi vom fel önt erre s elvárom válaszát legfeljebb3 óráig.

Amaz alávaló és becsületfeledett rendszer által, mi-szerint a mi parlamentairjeinkkel is, mint gonosztevőkkelbánnak az osztrák részen, óvakodásra intve, ez iratom által-vivőjéül egy osztrák hadifogoly tisztet használok.”

Görgey Artúr, tábornok.

153

Hentzi válasza:

Tábornok! Tetszett önnek engem, mint parancsnokátaz úgynevezett budai várnak, határozottan fölhíni, hogy5 óra alatt capitulaljak, a várat feladjam, s magamat avitéz várőrséggel együtt fogolyul kegyesen elvitetni en-gedjem.

Válaszolom Önnek: hogy a budai vár, midőn önökf. é. jan. 3 án, 4-én és 5-én gyorsan elvonultak, valóbannem volt még vár, mit a magyar seregnek szakadozott fu-tása elegendőleg bizonyított; azóta azonban Buda egy való-ban tartható erősségé lőn átváltoztatva, mellynek szeren-cséje leend önnek a leghatározottabb ellentállást szegezniellenébe.

Ennél fogva fölhívom önt, tábornok úr, a budai sán-czokra irányzott teljesen hatástalan tüzeléssel fölhagynia,minthogy én ellenkező esetre, kényszerítve leszek néhánynap múlva Pest városát hasonlólag ágyúztatni, a mihez ollyóriási eszközökkel vagyok ellátva, miszerint ezek használa-tának kimaradhatatlan következménye Pest városának rom-lása lesz s erre már most vagyok kényszerítve, mivel Pest-ről ágyúkkal támadtattam már meg.

Egyébiránt föl kell önt világosítanom, hogy én nemvagyok magyar, svájczi és honosított osztrák vagyok, Ma-gyarország irányában nincsenek semmi kötelezettségeim;családom nincsen ön hatalmában, s ha volna is, ez nemesnék a mérő serpenyőbe.

Azért utolsó szavam: én a várat kötelesség és becsületszerint utolsó emberig védendem, — feleljen ön róla, ha emellett a szép két ikerváros áldozatul esendik. Budán, má-jus 4-én, 1849.

Hentzi tábornok és várparancsnok.Alföldi Hírlap, 1849. május 13.

154

A PESTRŐL ÉRKEZŐK előadása szerint különösen megvannak rongálva a redoute és a casino épületek; a Fehér-hajó fogadóra is tömérdek lövés intéztetett, mivel az ellen-ség kitudta, hogy itt szállásol a katonai parancsnokság.Budán az ellenségnek 120 ágyúja dolgozik; és szerdánakkor szüntette meg a tüzelést, midőn a várból egy csapat,nőszemélyt bocsátott ki.

PEST, MÁJ. 10. Tegnap rettenetes napra virradtunk fel,Hentzi reggel 4 óra után el kezdte Pestet bombáztatni, sazt másfél óráig folytatta. — Pest gyönyörű házai felettiszonyú orkánként zúgtak a bombák, keresztül kasul hasítvaa levegőt, s mennykőként csaptak le az épületekre, utczákra.— úgy látszik, a veszett ebek a középületeket tűzték kiczélul, mert a középületek főirányában eső helyek szenved-tek legtöbbet. — így a Károly laktanya miatt a radicalkör, mellynek első szobáját a bomba szétrombolta. A Hajóutcza, mellynek fedele és ablakai nincsenek. A Fehér-hajóba pedig a 2-ik emeletben két szoba mindenestől porrálett. Maga a Károly laktanya semmit sem szenvedett. Amegye házára teméntelen lövések tétettek. — A megyeház tája általában sokat szenvedett. — A felséges Dunasora Redouttól főleg a Nákó házig magán hordja a végpusz-tulás szomorú képét. — A Redoute Duna felőli része, osz-lopzata, s falai romban hevernek, a képviselők terme hasz-nálhatatlan. Május 8-án korm. biztosunk egy placatba tud-tul adá, hogy m i n d e n k i gondoskodjék személyéről ésvagyonáról. Pest tüstént Jeruzsálem pusztulásává változott.Uly év negyedi költözködés még a világon nem volt. Nemmaradt benn a lakosságnak egy nyolcvanad része, mind avárosligeti és Orczikerti táborba sietett. Maga a korm.biztos is elhagyta a várost. — A városligeti tábor azonbantegnap Soroksárig meg sem állt, mert a városligetbea tábor közelében egy pár bomba pattant szét. — Az Orczikerthez közel fekvő épületekre is hultak bombák, s e miattsokan Soroksárra költöztek, hol olly nagy a drágaság, hogyegy két éves zsemzsefiu (sic!) ára 4 garas. A levéltárak aLudoviceumba, a posta pedig az Üllői útoni laktanyába

155

tétettek át. Pesten ennivalót aranyért sem kaphatni, boltok,mészárszékek, fogadók, serházak csukva vannak. Mindenüttkihaltság és élettelenség.

A múzeum udvarán szinte 40 bomba pattant szét,legkevesebb kárt sem tett.

Alföldi Hírlap, 1848. május 15.

GÖRGEY TÁBORNOK, hadügyminister és a hadsereg fő-parancsnokától Kossuth Lajos kormányzóhoz következőszívrázó s minden magyart kiben1 a nemzeti önérzetnek egyszikrája él, a magyar nemzet gyilkosai iránt kérlelhetlenbosszúra határozó tudósítás érkezett.

Folyó hó 11-én az ellenség 3 osztály dsidással, 5zászlóalj gyalogsággal és vadászokkal, 6 ágyúval és röp-pentyűvel Lesvár felé közeledvén előőrseinket megtámad-ták; de Pöltenberg ezredes úrtól segítségre küldött 3 osz-tály huszár és 9 ágyú megérkeztével az ellenséget különö-sen tüzéreinknek jól irányzott lövéseivel Eneséig vissza-verték, ki egész Csornáig visszavonult.

Veszteségünk 2 sebesült tüzér, a huszároktól pedigegy tizedes és 3 közvitéz elfogatott; az ellenségtől elesettegy dsidás tiszt, több ember és ló, és a mint egy későbbátszökött őrmester és 2 közember állítják, huszonhét ha-lottat, sok sebesültet és 12 lovat vesztett az ellenség.

Trebersberg tüzérszázados ez alkalommal igen jelesenviselte magát, miután ágyúival az ellenséget visszavonu-lásra bírta, a keskeny töltésen egy ágyúval személyesen azellenség után nyomult, és a legnagyobb golyózáporban azágyút maga irányozva, kemény és jó tüzelése által az el-lenség hát-csapatát szaladásra kényszeríté, melly bátor elő-nyomulás által a többi ágyuk is tért nyervén, felállíttat-hattak. Ε kitűnő viseletért Trebersberg százados 3-dik osz-tályú érdemjellel díszesíttetett fel. Ugyan az nap reggel6 órakor a Csallóközben is 3 osztály lovasság 3 ágyúvalDunaszegnél felállított előőrseinkre törtek, de 3 csatázásután ismét Hédervárra visszaverettek.

156

Az átszökött őrmester beszéde szerint, minden oldal-tól általános megtámadás volt e napra meghatározva; demivel az enesei oldalról a megtámadás visszaveretett, azellenség terve füstbe ment.

Hentzi budai városparancsnok, fenyegetését tegnapeste borzasztóan teljesítette. — Jól czélzott számos lövésekáltal sikerült neki e pompás Duna-sort több helyeken egy-szerre meggyújtani. A tűz, nagy szél által élesztve, csakhamar elterjedt és Pestnek legszebb részét hamuvá tette.— Borzasztó látvány volt! Az egész várost láng-tenger bo-rította, és a f üstgomolyok közepette az égő gránátok csillag-záporként iszonyatos dörgéssel zuhantak a szerencsétlenvárosra. — Nincs toll, melly e látványt egész valóságábaleírhatná; de én részemről az egész tüneményben azaustriai dynastia halál-pompájára gyújtott fáklyáknak lo-bogását láttam, mert a kiben e hazában még egy szikrájavolt a kegyeletnek a hitszegett dynastia iránt, azt a teg-napi tett örökre kiirtotta; s ezért bár szívből fájlalom afőváros pusztulását, én az ellenség ezen gyalázatos tettét,mellyet akadályozni hatalmamban nem állott, és mellyrerészemről semmi ok nem szolgáltatott, csak a vár annálerélyesebb ostroma által megtorlani törekedendem, és an-nál szentebb kötelességemnek ismerem, a fővárost minélhamarább illy minden emberségből kivetkőzött ellenségtőlfelszabadítani.

Főhadiszállás Svábhegyen máj 13-án, 1849.

GÖRGEY ARTHUR.

Közlöny, 1849. május 16.

PEST, május 14-én. Tegnap estve 7 órakor megkezdetettPest bombáztatása s szünet nélkül folyt éjfélig. A pompásdunasor több helyeken egyszerre meggyúlt. A tűz hamarelterjedt és Pestnek legszebb részét hamuvá tette. — Nincsmost Pesten olyan elvetemedett ember, ki a Habsburgokés eszeveszett társaik iránt rokonszenvet érezne. Jön a szá-molás órája! -—

157

Meg van írva a szent könyvekben, hogy leend egymegváltó, ki ha eljön, nagy vérontás lesz a világon, dea mellyet nagy boldogság és egyesülés fog követni; ezenmegváltó neve pedig leszen 666.

A felső vidéken általánosan hiszik, hogy e név sze-mélyesítő je elérkezett.

Számláljuk meg Kossuth nevének számértékét.LVDVIg CossVth.Épen 666.

Aradi Hirdető, 1849. Május 19-én.

PEST, MÁJUS 10. Tegnapelőtt este a budavári lakóknakHentzi megengedé a kiköltözést. Ezernél több hagyá el avárat. Tőlök következőket hallánk: ,,a várban golyóinkáltal már vagy 80 katona vesztette életét. Elégett a palotaiőrépület és állítólag az egyetemi nyomda. Ház azonbanalig van ép. Az őrseregben járvány uralkodik és állítólagmár 800 fekszik betegen. Hentzi egy placatban kinyomataGörgey feladási felszólítását és saját válaszát, hogy a váratutolsó emberig védendi. — Borzasztó látvány a redouteépülete. Szép homlokzata teljesen elpusztult. Oszlopai egy-től egyig darabokban fekszenek a földön, bádog fedele rop-pant foszlány gyanánt lóg a tetőről.

Tegnapelőtt estéli 9 órakor a veszett ebek Budát abécsi kapu felé és Krisztina várost felgyújtották, azért,hogy láthassák a mi készületeinket.

Alföldi Hírlap, 1848. május 17.

BEJÖN PESTRE egyszer a legelső napokban egy magyarhuszár s addig portyáz alá s fel a külváros utczáin, mígcsak ugyan kap valamit, a mit keresett, egy Jellachich hu-szárt. Ezt azután hajtja nagy kényelmesen maga előtt ke-resztül a városon s mondatja vele: éljen Kossuth! A jézushuszár ordítja, amint csak a torkán kifér. — Most mond:hogy crépir Windischgrätz. ,,Sak nem bánom, crépir Win-dischgrätz, öreg apádnak.” — Meglátja azonban a huszárt

158

az összegyűlt népség, rögtön körülfogják, el kezdik csó-kolni, minden ember ragaszt rá kokárdát, minden asszonyad a kezébe zászlót, tele pántlikázzák még a lova farkátis. — Minthogy azonban a huszárnak sincs több két kezé-nél, hár a horvát messziről négy kéznek nézte is dolmányarepülő ujjait, — tehát a mi zászló nem fért a kezébe, odatűzte csizma szára mellé, mikor oda sem fért, tűzte a jézus-mária huszár nyakába, hogy az utóbb úgy nézett ki, mintegy trophaeus. Hoztak neki azután fekete kávét és bort, abort megitta maga, a kávét oda adta a horvátnak, meg neártson neki úgymond a sok kövér pecsenye, a mit Magyar-országon evett. — Végtére hoztak neki egy gyönyörű,nagy, menyecskevarrta zászlót, már ezt kézre kellett fog-nia. Mit csináljon? Kapja magát, a zászlót két kézre fogja,a lova kantárját oda adja a Jellachich huszárnak s így ve-zetteti magát ki a táborba, nagy diadallal. A kiknekeszökbe jutott, hogy négy hónp előtt épen így vezetteté bemagát az országos bohócz, Jellachich, a fővárosba, kantár-jánál fogva, s kiabáltatta maga előtt seressánjaival a zsi-viót, nagyon jót nevethettek a jelenetnek huszárosán rög-tönzött paródiáján.

Alföldi Hírlap, 1849. május 20.

BUDAVÁRA BE VAN VÉVE.

Legyen áldott a szabadság istenének szent neve! Éslegyenek áldottak a nemzet hadseregének rettenthetetlenhősei! kik éltöket adják váltságul hazánk szabadságáért;

BUDA-VÁR MIÉNK!

Bevételéről következő hivatalos tudósítás érkezett:

Május 21-én reggeli 5 órakor három zászlónk a várpalota új épülete mellett lobog. A lajtorjákon honvédeink,mint zergék, szökdösnek a várba. Az ellenség 24 fontosaifelett hosszú póznán fehér lobogó hajlong. — Az ostromtüzelés a bécsi kapu felé éjfélkor, tehát az osztrák uralko-dás kezdete napján kezdődött: reggeli 1 órakor eredt meg

159

a vár kapunál a tört falrés irányábani csatározás, és folytegész virradatig. Honvédeinkre erősen puskáztak a bástyatornyokról, és házak ablakaiból. Ki nem puskázott, köveketeresztett le. De mind ez ostromló honvédeinket a rohamtólfel nem tartóztathatá.

Az ellenség több százezer lövése aránylag kevés em-bert ejtett el, mit onnan merek állítani, mivel a várfalalját szorgosan vizsgálom s igen kevés halottat veszek észre,de most kezdődik az utczaharcz, melly még sok hősünknekkerülhet vérébe.

Fél 7-re reggel. Most egy puskapor raktár röppent alégbe. — Bent a várban az utczaharcz folyik.

7 órakor reggel. A t ü z e l é s m e g s z ű n t , avarbe van véve. Ludvig kb.

Lelkesüljön fel a nemzet minden erőfeszítésre, hogy aharcz, melly még hátra van rövid, s a haza megmentésé-nek műve bevégezve legyen. Zúduljanak meg a harangokországszerte, hirdessék a magyar szabadság fegyvereinekgyőzelmét országszerte. Adassék hála Istennek, és dicsőséga magyar hadseregnek, melly et hős tettei a világ legrettent-hetetlenebb seregévé avattak fel. — Kelt Debreczenben,május 22-én 1849. Kossuth Lajos, kormányzó.

Alföldi Hírlap, 1849. május 22.

A MAGYAR NEMZET ÜNNEPÉLYES ÓVÁSA AZ OROSZ BEAVATKOZÁS ELLEN.

A magyar nemzet országos életének velejében meg-támadtatva, az igazságos isten segedelmével lehódította apártütést, mellyel törvényes alkotmány ellen, maga a hit-szegő uralkodó ház a legirtózatosabb ármány, és erőszakáltal felbujtogatott.

És az ország határszéléig visszakergette a nemzet sza-badságának s önállásának meggyilkolására törő austriaihadseregeket.

160

S az egész nemzetnek egyhangú lelkesedésével, s köz-megegyezéssel, elidegeníthetetlen nemzeti jogánál, s az ön-fentartás szent kötelességénél fogva kimondotta örökrevaló száműzetését a Habsburg-lotharingiai háznak, mellymagát a legirtózatosabb bűnökkel, és hitszegésekkel meg-fertőztette.

Soha nemzet igazságosabb harczot nem vívott.Soha uralkodóház igazságosabban nem büntettetett.

Soha nemzet méltóbb várakozással nem reményelheté,hogy közmegállapodással alakított nemzeti kormányának abéke, s nyugalom ölén azon sebek gyógyítására lehetendfordítani gondjait, mikkel a trónvesztett zsarnok e nemzetkeblét elárasztotta.

És íme minden hadizenet nélkül orosz fegyveres tö-megek mutatkoznak a szomszéd Galiczia és Krakkó terüle-tén, Magyarországot az istentelen Habsburgház fölhívásárabetöréssel fenyegetők.

Minden készületek, minden tudósítások arra mutat-nak, hogy a szintoly zsarnok, mint saját bűnei miatt erőt-len Habsburg-lotharingiai ház, az orosz hatalommali szö-vetkezés által igyekszik a sokat szenvedett magyar nemzetsirján emelni fel újra zsarnok hatalmának trónusát.

A magyar nemzet el van határozva, e megtámadásnakis ellentállani.

El van határozva inkább utolsó emberig elvérezni,mintsem, hogy gyilkosát urának fogadja el valaha.

De midőn e komoly és rendíthetlen határozatában áj-tatos reménnyel hiszi igazságos fegyvereinek győzelmét,egyszersmind az engeszthetetlen elkeseredés érzetével kiáltfel isten s a mívelt világ népei előtt, és ünnepélyes óvástteszen az orosz hatalmasság igazságtalan avatkozása ellen,melly egy hitszegő zsarnok kedvéért minden emberi ésnemzeti közjogot szentségtelen lábbal készül tiporni.

Teszi ezen óvást, a kényszerített önvédelem kétségbe-vonhatatlan kötelességének érzetében.

Teszi azon köz népjog nevében, melly az álladalmakkölcsönös viszonyainak fölszentelt alapját képezi.

161

Teszi azon szerződések, nyilatkozatok, és óvások nyo-mán, mellyek a nemzetek életét a bitorlás túlhatalmasko-dásai ellen, minden más népek jogérzetének közös oltalmaalá helyezik.

Teszi a szabadság, az európai egyensúly s a civilisationevében.

Teszi az emberiség, s azon ártatlan vér nevében,melly illy háborúban kiontva, bosszúért kiáltand fel azigazságos istenhez.

A magyar nemzet biztosan számít reá, hogy ezenóvásra minden jogot tisztelő és szabadságot szerető népmeleg rokonszenve felelend.

De bár az egész világ által elhagyatnék is, határozottöntudattal jelenti ki, isten és világ előtt, hogy a zsarnokerőszaknak meghajolni nem fog, hanem önvédelménekigazságos harczát utolsó csepp vérig megvívandja.

Isten, s a mívelt világ legyen bíró közöttünk és zsar-nok megtámadóink között.Kelt, Debreczenben május 18. 1849.A magyar nemzet nevében. KOSSUTH LAJOS, Gr. BATTHYÁNY KÁZMÉR,

kormányzó. külügyminister.

Közlöny, 1849. május 22.

BUDA VÁRÁNAK OSTROMLÁSA.

Az 1849-iki május hó 20-ki diadalmas éj 2l-re kelve.HENCZI megsebesült és kezünkbe került.Vasárnap május hó 20-án az ágyúdörgés éjfélig tar-

tott; vitéz seregeink a vár különféle kijárásai felé köze-ledtek. A setét éj, a lelkesedett szív, és a császáriak gyáva-sága őket merénykedésökben segélte.

Éjfél után 3 órakor kezdődött az ostrom, alig múlt elegy óra, s máris a fehérvári kapu és a vár felé vezető többutak a magyarok hatalmában voltak.

A magyarok lettek mindenütt győztesek.

162

Ötödfélkor a magyarok a vár nagy részének birtoká-ban voltak és a nép áldásai és örömzaja közt győzelmesháromszínű zászlóikat több helyen kitűzték lehányván afekete-sárgákat.

Az ellenség vesztesége holtakban és sebesültekben rop-pant nagy; 2000 fogoly, 120 ágyú, lőszerek és 5000 lő-fegyverek kerültek kezünkbe. Veszteségünk aránylagcsekély.

H e n c z i sebesülten került kezünkbe, de a kardjareggeli 8 órakor küldetett Pestre. Úgy kell e dühös ház-lődözőnek.*

A magyar katonaság ezen éjjel ismét halhatatlanérdemet vívott ki magának.

Budapest lelkesedése minden emberi érzetet felülmúlt.Hasson el ezen érzet hazánk minden népeire.

* Henczi sebében május 22-én éjjel 1 órakor meghalt.

Aradi Hirdető, 1849. Május 26-án.

MEGINT OROSZ INTERVENTIO.

Osztrák lapok egyhangú vallomása után a muszka is-mét be fog jőni Magyarországra. — A dolgot igen termé-szetesnek találjuk. — Miként nem ütköznénk meg rajta,ha egy vízbe halót, végperczeinek görcsös vonaglásai közta fűszálhoz kapkodni látnánk: ép oly kevéssé ütődünkmeg a miatt, hogy a sír szélén balancírozó osztrák dynastia,a muszkától kéri megmentését. — Lesz-e képes az oroszsereg visszaadni szilárdságát az ingadozó trónnak? Van-ehatalmának annyi ereje, hogy Magyarországot megtörje,megigázza? — N i n c s és ezerszer mondjuk: nincs! —Az orosz kapva kapott ez alkalmon és megígérte, hogybe fog ütni1 Magyarországra. — A beütésnek azonban nemazon színét adja, hogy Austria segítségére jő (a mint alábbmeg fogjuk mutatni, miszerint valóban nem is ezért jő)hanem egy nagyszerű tervet forgatva agyában, azt mondja:jól van, — én beküldöm seregeimet a magyar földre, shogy e lépésemet törvényellenes interventiónak ne nézze

163

Európa diplomatikája, ekként fogok szólni a status ha-talmakhoz: „Én a magyar háborút nem tekinthetem úgy,mint mellynek balkövetkezményei csupán Austriát fogjáksújtani; mert miután a magyar hadsereg soraiban lengyelföld gyermekei is harcolnak: a magyar győzelem kétség-telenül bölcsője leend egy születendő lengyel forradalom-nak, mit megelőznöm saját érdekem parancsol. És ezértfogok én a magyar ügyekbe beavatkozni.” — Oroszországúgy vélekedik, hogy ha nem mondja azt, mikép ő Austriá-nak segítségre jő a magyarok ellen: semmi sem állandelőtte, hogy azon esetben, ha Magyarországot leverte,feudumává tegye Austriát is, vagy legalább a protectorá-tust szerezze meg maga számára; mert hiszen ő nem aztmondta, hogy segíti az osztrákokat, hanem azt mondta,hogy önérdeke parancsolja a magyar dolgokba belenyúlni,a muszka érdekeit és hajlamait pedig, fájdalom, nagyon isismerjük. — Austria a Magyarországba törendő orosz se-regek részére már vezéreket is nevezett ki. Oroszországnem fogadta el. Saját vezérei alatt akarja a harczot vívatni.— Tehát Austriának még csak annyi ürügyet sem hagyfenn, hogy ez egykor tán azt mondhassa, miszerint az ővezérei vezették a sereget győzelemre. — Ugyancsak nemfogadták el az Austria által felajánlott zsoldot sem, a czárkinyilatkoztatta, hogy Magyarországon is „auf eigeneKosten” fogja tartani seregeit. Nem a legvilágosabban oda-mutatnak-e mindezek, mikép az orosz mindenáron aztakarja kerülni, hogy azon esetre, ha itt győzne, Austriae győzelem következményéül semmi igényt sem tarthassonfenn magának, hanem aztán vele is aként bánhasson azorosz, miként neki tetszeni fog. — Az orosz kormány mostis félelmes hatalom, most is nagy szálka Europa szemébens csak a dunai herczegségek miatt is a legéberebb figye-lemmel kíséri Albion. Hátha még Magyarországot, háthamég Austriát is torkában látják a nagy éjszakai szörny-nek! Nem lehet józan ésszel elhinni, hogy illy terjeszke-dést veszedelmesnek ne látnának magukra nézve a többihatalmasságok is.

164

Azonban mindettől eltérve, következzék be bár, hogyaz orosz seregek beütnek Magyarországra: kettőről tán-toríthatatlanul meg vagyunk győződve:

1.) Hogy a magyar sereget megtörhetni nem fogják.2.) Hogy a Habsburgok trónját nem az orosz erő, de

isten sem fogja helyreállítani többé. —

Aradi Hirdető, 1849. Június 2-án.

A SZOLNOK-DEBRECZENI VASÚT.Az országkormányzó a közlekedési ministeriumot oda

utasította, hogy a megszaporodott hadifoglyokkal as z ο 1 n ο k - debreczeηi v a s ú t

földmunkáit rögtön megkezdesse. A szoboszlai vonalon már3000 ember áll készen; s meg van minden intézkedés téve,hogy néhány nap alatt néhány ezer ember fogjon a nagymunkához, s megalapítsa Debreczen jövendő nagyságát, ése törzsökös magyar vidék szellemi s anyagi felvirágzását.Az országgyűlés és kormány itt létének emlékéül nagysze-rűbb ajándékot nem adhat.

Alföldi hírlap, 1849. május 31.

BÉCSBEN az ottani térparancsnokság egy placatot adottki. Ε placát szerint: „Hentzi áruló volt. Árulással játszta avárat a magyarok kezébe. Elárulta császárját, kinek hűsé-get esküdött. Elárulta az osztrák birodalmat, melly őt fé-nyes helyzetére méltatá. Ε bűnéért, ő, és hátrahagyott csa-ládja örökre megbélyegzettnek, megbecstelenítettnek nyil-vánittatik. S bár ha ő átkos életét golyóval végzé ki, el-végre maga is átlátván gyalázatosságát, de emléke örökremeggyalázott leend. —” Ez az osztrák császárnak, osztrákministeriumnak, osztrák katonaságnak hálája! Ez jutalmaHentzinek, hogy a várat utolsó erejéig kétségbeesettharczczal védelmezi. — Mi tanúi valánk a Hentzi elkese-redett védelmének, mi láttuk a páratlan szorgalommalmegerősített várat, mi tudjuk mit nem áldozott annak meg-tartásáért. Mi tudjuk, hogy capitulálni alkalma lett volnas nem tette azt. Mi tudjuk, hogy a várat seregeink párat-

165

lan vitézségének sikerült bevenni, hogy azok a legnagyobbönfeláldozással tudtak abba nyomulni. De a bécsi kormányezt nem akarja elismerni, s ezért leghívebb emberét áruló-nak nyilvánítá, családját meggyalázta, s nevét megbecstele-nitette. Illy aljasok elleneink!

Alföldi Hírlap, 1849. június 5.

PEST VÁROSÁBAN A CHOLERA DÜHÖNG. Illy al-kalommal páratlan az, hogy az ember egy 3—5 óra alattmár kiadta 'lelkét. Egész családok lettek áldozatai. Ε nya-valyának főokát adják, hogy Windischgrätz a kerepesi vo-nalon lévő katonai temetőbe 40—80-onként egy gödörbedugta be a halottakat, s alig 2 lábnyi földet tett rajok.

Aradi Hirdető, 1849. Június 16-án.

BUDAVÁR.

Négy ezer ember dolgozik Görgey tábornok paran-csára naponként azon, hogy e név csak emlék gyanánt ma-radjon fel a magyar történetben.

(Jó, hogy nem áll már a vár s a kormány most azttervezi, hogy a rombolásból nyert anyagokból új, szép épít-ményekkel ékesítse a Dunapartot.)

Csakugyan fő szükség, hogy Buda, a Dunapart éke,könnyen és biztosan járható legyen s mi megszűnt erősséglenni, oda mindenki feljuthasson.

Egy nagyszerű feljáró út, mely méltó folytatása le-gyen a nagyszerű Lánczhídnak, mely egybeolvasztja örökrea két fővárost.

Másik terv a budai várhegy átfúrása.(Budának tért kell nyitni a terjeszkedésre, utat kell te-

hát nyitni a várhegy túloldalán elterülő völgyhöz és eztkapcsolatba kell hozni a Dunával.)

Mind a könnyű feljáró a budai hegyre, mind a hegy-átfúrás olly vállalatok, mellyek ezerekben ébresztenének újtörekvéseket s ez által új alakulásoknak vetnék meg alapját.

Respublica, 1849. június 17.

166

A HELYBELI BÉRKOCSISOK és fuvarosok számára ahatóság új díjszabályzatot állapított meg. Ez a város elsőkapitányának előterjesztésére történt. Az előbbinél nagyobbugyan, de felette kevéssel. így p. o. dél előtti fél napraeddig 2 pft volt, most 2 ft 30 kr leend; délutáni fél napravolt 3 ft, most 3 ft 30 kr lesz. Ez által a közönség ter-helve nincs, de egyszersmind megmentetik minden tulko-vetelésektől és zsarolásoktól. A napi szükségek most, minttudjuk, egész különbözőek a régiektől. Az élelmezés sokkaldrágább. Az iparosok, kereskedők cikkei drágábbak. Szóvalmindennek ára felszökkent. Ezen körülmények a bérkocsi-soknál sok zsarolások ürügyéül szolgáltak. Igen jó tapintatvolt tehát némi változtatást tenni, hogy a zsarolási ügymegszüntessék.

Igen helyes azon intézkedés is, mikép a mészárszékek-nél többé nem szabad a húsokat kívül kifüggesztem, mertbelőlük a vér lefolyt, s a léget elbűzhitette. Ez a közegész-ségügyi érdekekből igen szükséges volt. A mészárosoknaknem tetszett ugyan, és csoportosan támadták meg a kapi-tányt, de ez felvilágosította őket és teljesen megnyugodtakönmagok is.

Respublica, 1849. június 20.

GALLICZTAI HATÁRSZÉL. Mint hírlik, Paskiewitz her-czeg 15-kén a Duklánál összpontosított muszka táborbamegérkezett. Bizonytalan, hogy a sereg vezényletét akarja-eátvenni, vagy csak szemlét tartva felettök, miután rendel-kezéseit megtette, visszatérend Varsóba? Bevárja-e a czára francia presidens előtérj esztménye fölött elkezdett parla-menti vitatások eredményét? Figyelembe veendi-e Angliaés Franciaország hatályos tiltakozását? Vagy talán mahol-nap az európai háború kanócza a leggyúlékonyabb anya-gok közé bevettetik, s midőn tetemes seregek lépnek a Kár-pátokon át, a mi sorsunkkal együtt, Lengyelországé, a né-met birodalomé, az olasz függetlenségi háborúé a csata-mezőkön fog eldöntetni? A kormány eddig is erélyes intéz-

167

kedéseket tett az északi magyar vidékek biztosítására. Kár-páti seregeink s különösen az Eperjes körül összevontak,naponként gyarapodnak. Könnyen történhetik: hogy neve-zetes hadi események előestjén állunk. Hazánkban senkisem kételkedik ügyünk végdiadala felett. A megpróbáltatásórái edzeni fognak s méltóvá tesznek azon magas szerepbetöltésére, melly az európai viszonyok jelen alakulásaiáltal számunkra biztosítva van.

A BÉCSIEKKEL azt iparkodnak elhitetni; hogy a magya-roknak semmi sem annyira szándékuk, mint felmenniBécsbe, ott megállani a szent István templom előtt, s aztmondani: hogy idáig van Magyarország s azzal rögtönnekiállitani egy escadron inzsellért s azt a darabot lehasí-tani Austriából egész az István templomig s hozzávarratniMagyarországhoz, minden benne lakó németekkel és phi-listerekkel egyetemben.

A hol egy ház az elválasztó vonal közepébe esik, aztis úgy akarják két felé osztani, hogy némelly embernek ahálószobája Austriában, a konyhája Magyarországon lenne.Ezt akarják a magyarok és nem egyebet.

A bécsiek azonban még erre a fenyegetésre sem akar-nak fegyverhez és ládakulcshoz nyúlni „zur Rettung desglorreichen Kaiserhauses.”

Hitelt érdemlő hír szerint az Ostdeutsche Postban an-gol-frank protestatio jelent meg az oroszok Magyarhonbeliinterventiója ellen. Az említett szám azonnal eltiltatott,elkoboztatott, az egész lap pedig betiltatott.

Aradi Hirdető, 1849. Június 23-án.

Respublica, 1849. június 21.

Respublica, 1849. június 21.

170

EURÓPA NÉPEIHEZ!

A magyar kormány a magyar nemzet nevében, deminden szabad nemzetek érdekében, kötelesnek érzi magátünnepélyesen felszólalni:

A magyar földön a szabadság vív a szolgasággal har-cot, a jog vív a durva erőszakkal, a humanitás küzd azembertelenséggel életre halálra.

Isten megáldotta csodamódon igazságos fegyvereinkets az osztrák hadsereg kikergettetvén hazánk szent földjérőltöbbé már nem bírta megtámadni határainkat, hanem fé-lelmében Bécset és Olmützöt őrizte.

A másik hadsereg Slavoniába menekedett.A harmadik Oláh és Szerbországba tolatott ki, a nél-

kül, hogy a népek közti jog szerint ott lefegyvereztetettvolna.

Isten megáldotta fegyvereinket, mert ügyünk igaz-ságos mint az erény, ellenségeinké- igazságtalan minta bün.

Az uralkodó ház vétkeket követett el, egy a vakságighűségű nemzet ellen, mellyeket ember nem felejthet el sIsten nem bocsáthat meg soha. —

Tudniillik az uralkodott ház szövetkezett az ország salkotmány ellenségeivel, egyes rablókkal és a pártütőkkel,a nemzet elnyomására. —

Az uralkodott ház ünnepi esküvel szentesített alkot-mány s statusélet eltörlésére fegyverrel támadta megalattvalóit, kik ellene fel nem lázadtanak, sőt akik fegy-vert csak akkor és egészen készületlenül fogtak, midőn azudvar által pártütésre felhívott Jellachich Pesttől már há-rom órányira volt.

Az uralkodott ház az ország területi épségének erő-szakos eldarabolását s megcsonkítását elhatározta s meg iskezdette, a mellynek fenntartására hittel megesküdött.

Az uralkodott ház idegen fegyveres erőt, szerbeket ésmuszkákat használt saját alattvalóinak legyilkolására s tör-vényes alkotmányuk elnyomására. —

171

Ε bűnöket a Habsburg-lotharingi ház mind együtt ésegyszerre követte el, s elkövettetett annyi árulás, annyirablás, gyújtogatás, öldöklés, kegyetlenség közepette, mi-hez hasonlíthatót nem mutat fel a történet, sem az új,sem az ó.

Csak innen megmagyarázható azon rögtönös és óriásifordulat, melly a nemzet gondolataiban, nézeteiben, ér-zelmeiben végbe ment, előbb imádta királyát és most gyű-lölőjévé lett. Előbb hitt az eskünek — és most bizodalmátminden régi tekintély iránt elvesztette. — A békét a bűnigmegszokta, a szelídséget az elpuhulásig megkedvelte anemzet és most bosszút lehel, harcot kivan, a győzelemértihalálban gyönyörködik. — A szabadságot mint ajándékotvárta, most mint jogot követeli s a nemzet lelkében az el-pusztult s kiölt országrészek világánál nincs más rém, minta királyi kép, mely gyötrője, kínzója, öldöklője, gyújtoga-tója, pusztítója, legalávalóbb hitszegője az országnak. —

A közérzelem és közhit elfordult, az nem egyes em-bernek, nem izgatóknak műve. — Az uralkodott ház bűneiidézték elő mind ezt. Tetteiknek természetes gyümölcse.Vallja a nemzet, bizonyítani fogja a történet.

Innen van, hogy míg a határokon még dühösen folya harc, benn az országban paradicsomi béke és egyetértésuralkodik. —

Gazdagon gyűlnek percenként a hívek áldozatai ahaza szent oltárára. —

A bűnök száma fogy, a tömlöcök kamrái csaknem ki-ürültek. A lélekerő és szenvedély nem a gonosz tett, ha-nem a hazafiság táplálékává válik. Egy a legragyogóbbtünemények közül, melly forradalmat valaha jellemzett. —

A nép szívesen fizeti adóját, örömest hordozza a had-viselés nehéz terheit, bár az ellenség által kegyetlenül ki-zsaroltatott. —

Kilenc hónap alatt 200.000 honvédet önként ada anemzet, nemcsak kényszerítés nélkül, de az anyai szemekbú könnyei nélkül is.

172

Ez az erény, ez a hazafiúi hűség az, melly a szabad-ságszeretet forradalma.

A nemzetnek nincs baja ön kebelében, csak külső el-lenséggel küzd.

Ekképen nem meglepő eredmény volt, hogy a nemzetilly általános s egyetértő lelkesedésében a pokoli ármány-nyal felizgatott oláhot és rácot legyőzte: hogy Erdélybőlkikergette az osztrákot s muszkát, hogy Windischgrätzet,Weldent, Wohlgemuthot, Jellachicho't egymás után meg-győzte, s midőn Budán és Pesten kitűzte a háromszínűzászlót a megrémült osztrák kormány Bécsből Linzbe hor-dotta kincseit. —

Pedig a magyar nemzet forradalma ment a terroriz-mus minden szörnyeitől, s hadviseletünk hódol a művelt-ség s humanitás isteni elveinek.

Az osztrák sereg ingyen éli a szegény földnép vagyo-nát, mi saját határainkon belül is mindig készpénzértfizetünk. —

Az osztrák sereg rabol, öldököl, gyújt, mi a magyarhatáron túl ritkán lépünk át és soha nem pusztítottunk,sőt vissza pótoltuk a mi kár elkövettetett. —

Az osztrák zsarnokság annak, ki saját hazája mellettviv, elvéteti vagyonát és gyalázatosan felakasztatja tisztein-ket, a mi kezünkben 2 tábornok, 500 főtiszt és 20.000 fo-goly van; ezek közt több nemzetünkbeli hazaáruló, de mimég egyet sem végeztettünk ki, és 4.000 horvát fogolynaknagylelkűen visszaadtuk a szabadságot.

Istenen kívül íme tetteink tesznek tanúbizonyságotarról, hogy mi a zsarnokság és barbárság ellen harcolunk,hogy mi a szabadságot és humanitást nem csak hirdetjük,de gyakoroljuk is, azon nehéz körülményekben is, midőnaz önvédelemnek szüksége nemzetet rendkívüli szabályok-kal is feljogosíthat. —

A magyar nemzet fegyvere az osztrák sereggel márvégezett is. A megszabadított országot már csak fel kellvirágoztatni. A Habsburg-Lotharingi ház másodszor folya-modik a muszka zsarnok segedelméhez. S Brassótól kezdve

173

Lembergen keresztül Bécsig 120.000-ből álló muszkahadtört be hazánkba, a nép szabadság vértanújinak orszá-gába. —

Mi nem tesszük le fegyvereinket. — Mi megvivan-dunk Európa szövetkezett két tyranjának hadaival. Istenigazságos és egyszersmind mindenható, ki megszenteli agyengébbnek pallosát, s megtöri az elbizakodottnak ésrossznak erejét. —

De egyszersmind kiáltó s komoly szózatot emelünkEurópa alkotmányos kormányaihoz és népeihez. —

Ti kormányok hivatalos őrei vagytok nemcsak orszá-gotok, hanem egész Európa szabadságának és jogszerű ér-dekeinek is. Roppant felelőség nehezedik rátok. A bünrnellyet bár melly országában Európának a szabadság ésörök jog ellen elkövetni engedtek, bosszúállva fog titeketés országaitokat megbüntetni. —

Ti népek, ti ébredjetek fel a szörnyű veszélyre, mi-dőn a zsarnokok hadai szövetkezve kezdik eltiporni s ki-oltani a szabadság szent igéjét, Németalföldön, Itáliábanés Magyarhazánkban. —

Te büszke angol nemzet elfelejtkeztél az általad fel-állított be nem avatkozás elveiről s tűröd azt épen az al-kotmányos szabadság érdeke ellen? Nemcsak nem véded aszabadság s emberiesség szent ügyét, sőt a zsarnokokatszövetkezni engedvén a szolgaság diadalmát segíted elő. Abritt árboc kevély zászlóját gyalázat fenyegeti. Isten le-vonja róla áldását, ha hűtlen lesz az ügyhöz, mellytől di-csőségét kölcsönözte. —

Te francia respublica elfelejtkeztél azon elvekről, me-lyeket születésedkor kijelentettél. Azt mondád: Francia-ország respublica. A francia respublicának nincs elisme-résre szüksége létezése végett. Kormányt s kormányalakotváltoztatni természeti joga, melylyel bír minden nemzet,erre a jogcímet saját akaratából meríti. — Azt mondád:az 1815 szövetséget csak létezőnek tekinted, de jogszerű-nek nem ismered el. Azt mondád: szív és lélekszerintifrigyre hívod fel mind azon népeket, a kik általában a

174

szabadság, s különösen a respublica elvét fogadják el nem-zeti létök alapjául. Azt mondád: hogy te előljáró világi-tásod által új ösvényekre akarod átvezérelni a népeket ésországokat. És mint azelőtt Lengyelországot szemeid előttaprították fel a tyránok három ízben.

Itáliának, ha az alkotmányos, a democrátiai szövet-séges a haza kivívásában gátoltatnék, fegyveres segedel-met ígértél és Olaszország hős fiai s kies tartományai sze-med látásával veretnek bilincsekre. —

Rómát magad hódítottad meg s adod áldozatul a po-kol bálványainak. —

Elhagysz mindent a ki benned bízva, a szabadság vé-res útjára lépett s erőtlenül nézed mint gazdálkodik szépföldünkön is kegyetlenül az idegen vad muszka, tapodvánminden isteni s emberi törvényeket. —

Törökországot az északi óriás már megfosztotta sza-bad akaratától. —

A dunai tartományok régóta zsarnoki önkénye alattállanak. —-

Ha Magyarországot is sikerülne leigáznia, nem ha-zánk sorsa, de Európáé döntetett el.

Tehát, ébredjetek fel ó népei s nemzetei a szabad éskeresztyén Európának! Mindnyájan, a kik a megváltó tanaszerint a humanitásnak hódoltok. Mindnyájan, kik a sza-badságnak lélekkel, s ha kell párolgó vérrel áldoztok. —Mindnyájan, kik az emberek és nemzetek fejlődésében azisteni jogszerűséget imádjátok. Mi nem vagyunk utolsóka sorban: a vihar, mellyet nem tartóztattok fel, elsodortiteket is. A bosszúálló isten megtorolja e jogtalanságot ésigazságtalanságot harmad és negyedíziglen mindazokban,kik ezt elkövették, mindazokban kik elkövetni engedték,mert arra valók a jók, a szabadok mind az emberek, minda népek között, hogy egyetértsenek, a rosszak, a zsarnokokpedig, hogy meghasonljanak. —

Ébredjetek fel ó népei s nemzetei Európának! Ma-gyarország terén Európa szabadsága döntetik el. Ez or-

175

szággal a világ szabadsága egy nagy földet, e nemzettelegy hív bajnokot fog elveszteni. —

Mert mi küzdünk utolsó csepp vérig, hogy e földúgy választott tartománya legyen a vérrel vívott szentszabadságnak, vagy örökké kárhozatos emléke annak, mintbírnak szövetkezni a zsarnokok, s mint tudják a szabadnépek és nemzetek egymást gyalázatosan elhagyni. —

Budapesten, jún. 28. 1849.

KOSSUTH LAJOS A minisztertanács elnöke

kormányzó. SZEMERE BERTALAN.

Közlöny, 1849. jún. 29.

A KORMÁNY A FŐVÁROS POLGÁRAIHOZ.

A hadi munkálatok természetes tartozéka, hogy azoksemmi tekintetek által nem engedhetik magokat korlátozni.Ha a hadi intézkedések kívánják a kormány köteles ál-dozatul hozni a pontosabb közigazgatás érdekét is, mikcsak a fővárosban találnak kielégítést. —

Midőn Ausztria minden erejét megfeszítve a muszkahaderővel tör ellenünk újólag, illy vészteljes időkben leg-főbb tekintet a hadimunkálat, mellynek minden mást felkell áldozni. —

Ezért ne legyen a fővárosnak váratlan esemény haépen a főváros, de még inkább az egész haza, s szabad-ságra segítő diadal érdekében, a kormány némi időre szék-helyét innen el és oda helyezné, hol az a hadi munkála-tok kellő fejlődését nem akadályozná. —

A kormánynak e lépésben nem lesz más célja, minta haza megmentését biztosítani. —

Budapest, június 30. 1849.

Az Ország Kormánya.

Közlöny, 1849. júl. 1.

176

A F. HÓ 22-ÉN THURÓCZ MEGYÉBE betört muszkák,miután a szucsániaknak szigorúan meghagyták, hogy szá-mukra 3400 kenyeret, 4 ,ökröt és 20 akó pálinkát Alsó-kubinba mihamarább szállítani el ne mulasszák, árvái tá-borukba visszatértek.

Mind a mellett, hogy Thurócz megyébe oly véletle-nül történt a muszkák berohanása, kiállított újonczainkrendeltetésük helyére már elindíttattak.

Respublica, 1849. július 1.

SELMECZBÁNYA Árva megyében, melyet a muszkák el-foglaltak, Mátyus nevű császári biztos már elkezdte műkö-dését. A tisztikart, mely azonban nagyobb részt máshovámenekült, körlevél által felhívta, hogy hivatalos foglalatos-ságait, természetesen a hódolatnak előbocsátásával, foly-tassa.

A muszka invásióra vonatkozólag legjellemzőbb vonásaz, mikép ők Árva megyét annyira jogszerű birtokuknaktekintik, hogy Liptóba és Thuróczba tett kirándulásaikataz által mondják előidézettnek, mert a magyar katonaságott mutatkozni merészkedett.

Respublica, 1849. Julius 1.

HÁROMSZÉK, Csikszereda, június 29. Az oroszok a Tö-mösön áttörvén, a nyomasztó események súlya Háromszékrenehezedett. Ε hó 23-án délelőtt 9 órától délutáni kettőigheves harczunk volt. A harcz tér a székely és szász ”határközt fekvő kökösi híd. Az ellenség túlnyomó erővel bírván,áttört határunkon.

Respublica, 1849. július 5.

HADI ESEMÉNYEK.

A kormány folyvást Pesten van. Tábori útjából akormányzó is visszatért.

Hadaink változó szerencsével, de vitézül küzdenek.Bem a hős Beszterczénél a muszkát megverte ismét. Ő

csak győzni szokott. Épezért, úgylátszik a muszka sereg

177

Miskolcznál megszakadt és egy része segedelemképen sietazon hadhoz, melyet Bem megvert.

Brassót a muszka már elhagyta.Arad a mienk júl. 1-ső óta. Nyertünk várat s benne

2000 mázsa puskaport, 2000 fegyvert, 66 ágyút és nyer-tünk embert is, mert a capitulait őrségtől sok 'nálunk vettszolgálatot.

Temesvár szorongattatik. Ha néhány nap alatt hábor-gatlanul folyhat az ostrom, Temesvár is mienk, mert avárban meghasonlás, népei közt mirigy dúl s ostromsze-reink tökéletesen elkészitvék.

Görgey sebet kapott.Hadseregünk űzi az osztrákokat.Áldja meg az Isten bosszuló fegyvereinket.Perczel tábornok hadseregéhez, Szolnok vidékén, rop-

pont tömeg csatlakozik. Érzi a nép, hogy e harcz élethalálharcza, s elhatározta meghalni inkább, mint rabszolgalenni.

Respublica, 1849. júl. 5.

MINISTER VAGY FŐVEZÉR?

Hadügyministerségnek, kivált a jelen körülményekközött, a fővezéri kötelességekkel együtt és egyetemben egyegyéniség általi teljesítése lehetetlenné lévén; Görgey had-ügyminister úr utasíttatott ministeri hivatásának folyta-tása végett a kormány kebelében megjelenni.

Egyszersmind most, a nemzet hadseregeinek műkö-désénél szükséges összhangzás tekintetéből Mészáros Lázáraltábornagy, az ,összes hadseregek fővezérévé kineveztetett.

Kelt, július 6. 1849.

Görgey tábornok a szőnyi dicsőséges csatában nyertsebe miatt e szorgos perczekben a hadügyministerség ter-hes kötelességei alul magát felmenteni kérvén, arróli le-mondása elfogadtatott, s egészsége helyreálltával a felsőhadsereg vezényletét folytatandja.

Respublica, 1849. júl. 6.

178

Ezután a hivatalos hír után a Respublica egyikmunkatársa: „Fővezéri ügy” címmel hosszan fejte-geti az ügy kulisszatitkait. Valóban nem töltheti beegy személy ezekben a válságos időkben a hadügymi-niszteri és fővezéri tisztséget, mert ha mint hadügy-miniszter Pesten tartózkodik, úgy a seregek vezérlete,hanyagolódik el és viszont. Ezért tehát hiba voltGörgeytől nemcsak mindkettőt vállalni, hanem k ö-v e t é l n i is. Valamint az is elharapódzó hiba ahadvezérek közt, hogy nem mindig engedelmesked-nek a felsőbb parancsnak. Ilyen engedetlenségértveszté el Perczel bánáti seregét, és úgy hallatszikGörgey is ezért veszté el fővezérséget. Füreden nemteljesítette Dembinszky parancsát, ekkor Kossuth, ahelyett hogy megbüntette volna, fővezérré nevezteki. Követte őt engedetlenségében Bem és Perczel.akik nem igen fogadnak el parancsokat. A táborno-kok szinte úgy képzelik, hogy a vezérletére bizottsereg mindegyiknek saját külön serege, melyet sajátbelátása szerint kormányozhat. A kormánynak tudo-mására jutott, hogy Görgey más stratégiai lépésrekészül, mint azt a kormánnyal egyetértésben kiter-velték, ezért június 30-án éjjel egy miniszter és kéttábornok mentek fel Görgeyhez, hogy hajlandó-e akormánynak engedelmeskedni. Igenlő választ kapvanyugodtan távoztak el. Azonban nem egészen 24 óramúlva ismét azt írja Görgey, hogy nem hajlandóengedelmeskedni. Mire a kormány nem felelhetettmáskép, mint hogy a hadügyminiszterség betöltéséreőt hívta meg, a fővezérséget Mészárosra ruházta át,a táborkar vezérévé Dembinszkyt téve meg. Ezutána cikkíró gratulál a kormánynak szilárdságához, mely-lyel ellenáll az engedetlenségnek és biztatja, hogytovább se hagyja az önfejűséget uralkodni. A kor-mány most nagy próbán ment keresztül, de meg-állotta. Sajnálja, hogy Görgeyt meg kell rónia, denagy felelősséget vett magára e késedelmes napokmiatt.

179

Ugyanekkor a Márczius Tizenötödike ezt írja:Hadseregeink állásáról az alább közlendő kormányi

plakát ad némi felvilágosítást.

Az egész főváros a legújabb vezéri változásokról be-szél és a bosszúság leírhatatlan.

Meg nem foghatja senki, hogy mi bajok van egynémellyeknek most ismét Görgeyvel.

Ezt, bár kitől eredjen, tűrni nem lehet. Az utóbbi ki-nevezésekből ítélve az ember nem tudja mit gondoljon. Kiparancsol Magyarországban? Felelős kormányunk van-e,vagy e mellett uralkodik még egy titkos honi, védegyleticamarilla is?

Azt hogy Mészáros generálissimusnak van kinevezve,nem tudta senki, ha van ilyen rendelet, az a közönségszeme elől eltakartatott. Csak azt olvassuk, hogy ezen gene-ralissimus egy vice-generalissimust, vagyis generalitortnevezett ki.

Mi oda látszik mutatni, hogy ezen generalitor mármost egy pár pusztán csak generálist vezéri helyéből leakar tenni.

Nem titkolózunk, miről a városban a három hetesgyermekek is beszélnek. Arról van szó, hogy Görgeytletegyék.

S miért, mert úgymond nem akar engedelmeskedni.Ez baj volna. Ezért Görgey nemcsak letevést, hanemfejbelövést is érdemelne.

Hanem ha történetesen Görgey az afféle miutánokellen merészkednék humillima representatiókat beküldeni,melyeknek értelme oda menne ki, hogy egy pár emberszörnyen követelné azt, hogy a hadi operatiók végtelenkárára vagy húszezer ember mindig arra használtassék,hogy kedves drága személyöket estrazsálja, akkor bizonynem tudja, mit gondoljon az ember.

A világhistoriának legcomicusabb jelenete az, hogya kinevezett generalissimus, ki egyszersmind a teljhatalmúfutárság dicső próvincziáját is magára vállalta, menvénKomárom felé, mint járt ottan s mint jőve onnan vissza.

180

Lesz ennek is ideje kiírni. Most még csak úgy mon-dogatják egymásnak az emberek.

Annyi bizonyosnak látszik, hogy Görgeynek nem igenlehetett ideje a levelet elolvasni, mert történetesen akkor,mint afféle makranczos, nem engedelmeskedő ember, ahazának a s z ő η y i dicsőséget szerezte meg.

Megszerezte úgy mint Isaszegnél, hol Kossuth mon-dása szerint Görgey a vezér s a harczoló közvitéz szerepétegyenlő dicsőséggel viselte.

Félre az ollyan boldogtalan ministeriummal, mellynem irtózik illy vészes perczekben vezéri kravallokat elő-idézni.

És méginkább félre azért, mert szomorú rendelkezé-seivel árt legnagyobb erősségünknek: Kossuth óriás nevének.

Mert a közönség akaratlanul arra a gondolatra jő:hogy a hatalom legyen bárkinek kezében, mihelyt az

le van téve, király, elnök, kormányzó azonnal féltékenykezd lenni.

És megjelennek változtatott alakban mindazon sympto-mak, miként az emberi gyengeségek, a körüllévők be-folyásai, stb. mellyek eddig csak korona alól szoktak ki-kukucskálni.

És illy félreértésektől nem tudják a ministerek meg-óvni a kormányzó nevét? Iszonyú!

HADI ESEMÉNYEK.

I.

Hiteles hír.

Görgey és serege f. hó 14-én Váczon csatázott, honnana muszkának 1200 halottja és sebesültje vitetett Pestre.

15-kén a főtest Rétságra ment. De mivel az utóse-reget hajnalban a muszkák ismét megtámadták, Rétság-ról ismét visszatért a sereg egy része, és előnyeiből azosztrák-muszka sereget kivervén, győzelmesen vonult se-regünk Rétságra.

Itt 16-kán hajnalban ismét csatázás volt a muszkák-kal, de nem tartós, nem nagy.

181

Ellenben 17-kén Losonczon, a harcz diadalmasan folyt'részünkről, úgy, hogy egy part-élre felhúzott ágyúink tüzemintegy 1000 muszkának halált vitt.

Innen hosszú orral a muszkák visszatértek; marta-lékul hagyván pár száz foglyot, 200 lovat, 2 álgyut, töl-tényszekereket és fegyvereket nagy számba.

Seregünk R.-Szombaton kinyugodta magát. Miskolczra22-én ért be, honnan a muszkák részint Kassára, részintKápolna felé sietve húzódtak.

Részlet közlés csak később adathatik.A sereg bizalomteljes, vidám, harczszomjas.Isten áldása vezérelje és kövesse.

Közlöny, 1849. jul. 25.

II.

GÖRGEY TUDÓSÍTÁSA, NYÍREGYHÁZA JÚL. 30.

Vezényletem alatt álló seregeimnek f. h. 23-tól mainapig tett mozdulatairól e következőkben értesítem. He-tedik hadtestemmel a görömbölyi dombokat, harmadik had-testemmel pedig a Sajó vonalát Felső-Zsolczától Sajóf-Ládig elfoglalván, egy erőltetett szemlegezés által meg-győződéin arról, miként az Harsány-Szalontha vidékénálló orosz sereg számra nagyobb az enyémnél. Minélfogvaerőm összpontosítására a Sajó vonalát választani és épenkiadtam volt az 1-ső és 7-ik hadtestnek ebbeli parancso-mat, midőn az utóbbi július 24-én Harsány felől túlnyomóerővel megtámadtatott és Miskolcz felé visszanyomatott.

Ezen körülmény azonban tervem kivitelében legke-vésbé sem gátolt meg, s még 24-én éjjel indíttattam azelső és 7-ik hadtestet a Sajó vonalán belül Ónodtól kezdveSajó-Vámosig, és daczára annak, hogy az ellenség három-szor támadott meg u. m. Sajó-Ládnál, Alsó és Felső-Zsol-czánál, ezen állomást 25-ig szakadatlan megtartám.

Azon csekély biztosság, azonban, mellyet a Sajóvonalnyújt, valamint az ellenséges hadak mozdulatai KazárólEdelénynek Jánosd felé, s Nyékről Nagy-Csécs felé, kény-

182

szeríték seregeimet, daczára annak, hogy a Sajó vonalátolly győzelmesen megtarták július 25-diki éjjel a Herná-don át visszavonulni.

A hadak jelen állomása hosszabb védelemre igen al-kalmas levén az orosz hadtestek által július 27-én és 28-ántöbb oldalról támadtattak meg.

Tüzérségem jelességének köszönheti, hogy az ellenségminden megtámadásai visszaverettek és az orosz seregekmindkét napon veszteséggel előbbi állomásaikra Zsolczaraés Sajó-Ládra s Ónodra visszavonulni kénytettek. —

Azonban az ellenségnek Tiszafürednél történt át-rontása a Tiszán arra kénytetének, hogy eddigi állomáso-mat a Hernádon túl oda hagyva, minden további ütközetnélkül a Tiszán átkeljek. —

BEM ALTÁBORNAGY LEGÚJABB GYŐZEDELME AMUSZKA HADON MOLDVÁBAN.

Oknáról Moldvában 1849. július 25-ről a következőtudósítás érkezett az ország kormányzójához:

Első gondom vala az ellenséget Brassóig visszanyomniés az ojtozi szorost, melly Moldvába utat nyit, újból el-foglalni.

Tegnapelőtt, virradatkor a határszélt átléptük s néhányszáz lépésre előttünk ellenséget találtunk, mellyet, bárkétszerte nagyobb volt seregemnél, elszánt támadásainkkalminden állásán legyőztünk.

A positiókat, mellyeket az ellenség egymásután vett,a mi ifjú honvédeink nagy merészséggel rohanták meg, sa megfutamlott ellenséget addig kergettük, míg a bágyadt-ság miatt Csirijeszten megállani kényszerítettünk.

Nagy volt mi e napon történt.Az ellenség holtak, sebesültek és foglyokban mintegy

500 embert vesztett, a mi veszteségünk áll néhány halott-ból s 40 sebesültből. Fájlaljuk azonban egy derék tiszt,Egyed főhadnagy halálát.

183

Elfoglaltunk két tüzér szekeret, sok eleséget és egycsorda ökröt.

A moldvaiak semmit jobban nem kívánnak, mint ami segítségünk alatt fellépni, mindenütt úgy fogadnak,mint szabadítójukat.

Ezen fényes harcznak azon jó hatása is volt, hogyifjú seregeink abban meggyőződtek, miszerint az oroszo-kat kevés haderővel is legyőzhetik. Bátorságban és elszánt-ságban mindenki vetélkedett.

Aradon, 1849-iki július 31-én.BEM.

Közlöny, Arad, 1849. aug. 5.

A KORMÁNY ARADRA KÖLTÖZIK.

Harczias viszonyok közt a kormány nem kötheti szé-két egyes helyekhez. Valamelly helyet azért védeni, hogyott a kormány bizton lehessen, annyi volna, mint a hada-kozást nem főleg hadi érdekek nyomán folytatni. A kor-mány helyt foglal a haza egy vagy más pontján, mert ahadviselés következtében lőn azon hely biztossá. így akormány székelése nem akadálya, nem terhe a hadjáratnak.

Állandó székelése a nemzeti hatalmaknak csak a vég-győzelem kivívásának, csak a háború befejezésének leheteredménye. Előbb követelni a kormány székelésének állan-dóságát, annyit tenne, mint követelni, hogy az eredményazokat megelőzze.

Hadviselési szempontok tevék szükségessé nem régen,hogy a kormány székhelyét Budapestről Szegedre tegye át.

Most ismét midőn vitéz seregeink a Tisza partjainális vőnek állomást, hasonló tekintetek kívánják a kormányhelyének megváltoztatását.

Tudatik annálfogva minden hatóságokkal, hogy akormány székhelyét Szegedről Aradra tette át, tudatikazért, hogy mint hatóságok s azoknak fejei, úgy egyesekis leveleiket, jelentéseiket, s folyamodásaikat egyenesenAradra utasítsák.

184

A helyváltoztatás nem változtat semmit a kormánymunkásságán, s minden vidékre egyaránt terjedő gondos-kodásán.

Azon kormány, melly a népnek szülötte, melly attólkölcsönzi erejét, kitartását, feláldozó jellemét, jól érti, hogyaz Magyarhon határai közt mindenhol egy hős nép meg-törhetetlen erejének erős alapján áll, — tudja, hogy a kö-zös szabadság és függetlenség neveiben kiadandó rende-letei — bárhol keljenek is — tisztelettel és engedelmesség-gel lesznek fogadandók.

Egyetértés, kitűrés s erős akarat! s fáradalmaink si-kere nem lesz kétséges.

így kiérdemeljük a szabadságot, mellyet fáradságosmunka nélkül meg nem ad az Ég soha.

Éljen a szabadság! Éljen a haza!Kelt, Aradon, aug. 4-én.

A ministerium.Közlöny, Arad, 1849. aug. 5.

RENDELET A ROMÁNOKRÓL.

Hivatalos tudósítás.Miután az ország kormányának indítványára a nem-

zetgyűlés törvénybe iktatá a különböző népiségek kien-gesztelésére, és a közös jog, közös szabadság és közös hazaszeretetében egybeforrasztására intézett szabadelvű rendel-kezéseit; mellyek a legtágabb alapon mindent magábanfoglalnak, a mint csak bármelly ajkú polgártársunk a hazaegységének szemmeltartása mellett kívánhat.

Az ország kormánya a testvériség érzetével óhajtja:hogy a nem magyar ajkú nép józan érdekeiről kellőlegfelvilágosíttassék.

És miután ennek következtében ígéretet vőn, hogyaz erdélyi havasokban táborba szállott pártos román nép,az ország hadait nem fogja megtámadni, s minden ellen-ségeskedéstől magát visszatartóztatandja, ha részünkről megnem támadtatik.

185

Annálfogva az ország kormánya inkább a béke olaj-ágával s barátság kezével engesztelni, mint kard élévelbüntetni lévén hajlandó; viszont meghagyta és megparan-csolta az ország illető sereg és csapat vezéreinek, hogy ahegyekben fegyverben álló román (oláh) nép ellen, mindenmegtámadó működést függesszenek fel, s őket meg ne tá-madják, ha csak általuk meg nem támadtatnának.

Melly engesztelő rendelet ezennel a Közlöny utjánis közhírré tétetik, s annak szoros megtartására, az országhadainak bármi névvel nevezett vezénylői s csapat parancs-nokai, felelősség terhe alatt szigorúan utasíttatnak.

Az Osztrák és orosz honellenség irányábani hadmun-kálatok természetesen sértetlenül maradván.

Kelt, Aradon augusztus 8-kán, 1849.Az ország kormányzója

KOSSUTH LAJOS.Közlöny, Arad, 1849. aug. 10.

E P I L Ó G U S .

míg Kossuth Lajos, az ország kormányzója, arománok ügyében rendelkezik, addig már gyűlnek aviharfelhők a temesvári csatatér felett. A Dembinszky,majd Bem vezérlete alatt megvívott ütközet elveszett.A temesvári csatavesztés hirére az Aradra menekültmagyar kormány Kossuth kormányzóval együtt le-mondott s Görgeyt diktátori hatalommal ruházta fela további teendőkre augusztus 11-én. Görgey a to-vábbi vérontást hasztalannak látta, Aradról az Oltfelé vonult s az orosz fővezérlettel történt megálla-podás szerint augusztus 13-án Világos mellett sere-gével együtt (30.000 ember, 144 ágyú) letette afegyvert Rüdiger orosz hadvezér előtt.

Nem követjük az események további alakulásait,nem is áll rendelkezésünkre megfelelő magyarnyelvűegykorú sajtótermék.

186

Befejezésül azonban közöljük a Wiener Zu-schauer augusztus 23-i számából azt a hírt, amelyGörgeynek a nemzethez intézett kiáltványát tartal-mazza:

Kossuth és Görgey most már közreadott proklamációimagyarázatot adnak a fegyverletételről. Hogy mennyirehirtelen jöttek az események, azt nemcsak az utolsó ok-mányok fogalmazása, hanem az is bizonyítja, hogy mind-kettőt elfelejtették keltezni. —

Görgey kiáltványa a nemzethez már előre sejttettea megadást, amely valóban a legbölcsebb elhatározás, mely-lyel tévedésének legnagyobb részét még jóvátehette.

Görgey a Nemzethez!

Polgárok! Magyarország eddigi ideiglenes kormányamár megszűnt! A kormányzó és ministerei a mai naponsaját elhatározásukból visszaléptek tisztüktől. Ilyen körül-mények között szükségessé vált a katonai parancsuralom,melyet időlegesen én veszek át a polgári hatalommal egye-temben. Polgárok! Amit csak jelen szorongatott helyze-tünkben tenni lehet, azt megteszem akár harcban, akár bé-kés utón, úgy mint azt a szükség parancsolni fogja, minden-esetre azonban úgy, hogy az eddigi nagy áldozatok ne sú-lyosbodjanak és hogy az üldözések és kegyetlenkedésekmegszűnjenek. Polgárok! Az események rendkívüliek és asors csapásai súlyosak, ilyen körülmények közt jósolni ajövőre nem lehet. Egyetlen tanácsom számotokra és kí-vánságom, hogy vonuljatok nyugodtan vissza lakásaitokbaés ne bocsátkozzatok harcba és ellenállásba még akkor sem,ha az ellenség városaitokba hatolt, mert személyi és va-gyoni biztonságaitokat valószínűleg csak úgy őrizhetitekmeg, ha családi tűzhelyeiteknél és polgári foglalkozástok-nál maradtok nyugodtan. — Polgárok! Amit Isten kifür-készhetetlen akarata ránk fog mérni, azt férfias elszánt-sággal fogjuk elviselni és avval a felemelő önérzettel éstudattal, hogy az igaz ügy nem veszhet el örökre. Polgárok!Isten velünk van!

GÖRGEY.