1996. évi CXII. törvény indokolása

a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.

Az elmúlt évek egyértelműen bebizonyították, hogy a piacgazdaságra való áttérés következtében Magyarországon is a gazdasági fejlődés egyik kulcstényezőjévé vált egyrészt a pénz és tőkepiac fejlettségi szintje, képessége a gazdaság egyéb szereplőinek finanszírozására, másrészt a pénz- és tőkepiac résztvevőinek felügyelete, az ún. szürkezóna és feketegazdaság visszaszorításának kérdése. E folyamat nagyjelentőségű résztvevői a hitelintézetek, melyek alaptevékenységük révén, az általuk gyűjtött források leghatékonyabb kihelyezésével segítik elő a gazdaság fejlődését.

A kétszintű bankrendszer kialakulása óta eltelt közel egy évtized alatt nemcsak kialakult, de meg is erősödött a magyar bankszektor. A dinamikus fejlődés egyik jelentős állomása volt a pénzintézetekre vonatkozó szabályozást átfogóan rögzítő, 1991. évi LXIX. törvény. E törvény az elmúlt időszakban jól töltötte be szerepét és amellett, hogy korszerűen szabályozta a pénzügyi szektor e fontos területét, elősegítette fejlődését is. A folyamat eredményeképpen megerősödött az Állami Bankfelügyelet, amely európai színvonalon látja el ennek a sok szempontból nagy körültekintést igénylő területnek a felügyeletét.

A jelen Javaslat (a továbbiakban: Javaslat) támaszkodhat a kialakult intézményrendszerre, és a korábbi törvény alkalmazása nyomán kikristályosodott joggyakorlatra, amelyek megőrzése a jövő szempontjából is fontos célként jelennek meg a Javaslatban. Ugyanakkor az új törvény megalkotását két kiemelt szempont indokolja. Elsőként kell megemlíteni a pénzügyi intézményrendszer jelentős és sokrétű megváltozását, amely követi a nemzetközi gyakorlatot, másik jelentős tényező pedig az Európai Unióhoz (a továbbiakban: EU) csatlakozás elősegítése.

II.

A Javaslat alapvető szándéka szerint beépül az európai jogharmonizációs programba. Ennek érdekében a Javaslat figyelembe veszi valamennyi, az Európai Közösségek jogának a hitelintézeti szabályozás területén hatályban lévő direktíváit. Túl azon, hogy az Európai Unióhoz való jövőbeni csatlakozás érdekében szükség van e normák alkalmazására, a szabályozás kidolgozásakor azok alapulvételét indokolta még az is, hogy azok hosszú szabályozási fejlődés eredményei, s ezáltal az elért eredmények felhasználásával esetleg elkerülhetővé válnak azok a problémák, amelyek a szabályozás fejletlenségéből származhatnának. Szándékai szerint a Javaslat megteremti a Magyarországon engedélyezett hitelintézetek nemzetközi tevékenységének jogi alapjait is, egységes versenyhelyzetet kialakítva a külföldi és a hazai hitelintézetek között.

A jogharmonizáció keretében a Javaslat fogalomrendszere követi az EU által kialakított fogalomrendszert, mind a pénzügyi intézménytípusok, mind a pénzügyi szolgáltatói tevékenységek vonatkozásában. Az EU-ban használatos szabályozási rendszer értelemszerű átvételével megtörténik azoknak a korszerű szabályozási eszközöknek a beiktatása, amelyek a pénzügyi intézmények biztonságos tevékenységének alapjait képezik. A Javaslat számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a hitelintézetek nemzetközi pénzügyi szolgáltatói tevékenységére vonatkozó konszolidált felügyelet alapjait teremtik meg, lehetőséget adva a Felügyelet számára, hogy a Magyarországon bejegyzett hitelintézetek külföldön folytatott tevékenységeiről tájékozódhasson.

A Javaslat első lépésként lehetővé teszi a hitelintézetek számára, hogy részt vehessenek az állampapírok, valamint a zárt kibocsátású vállalati papírok piacán. E lépés után belátható időn belül lehetőség nyílik a hitelintézetek számára a nyilvános kibocsátású vállalati papírok piacán való részvételre, ezzel a magyar bankrendszer - a Kormány döntésének megfelelően - univerzális bankrendszerré válik.

Az univerzális bankrendszer kialakításának koncepciója szervezeti oldalról azt jelenti, hogy az Állami Bankfelügyeletet, valamint az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletet össze kell vonni, mert csak így teremthető meg a széleskörű pénzügyi, illetve befektetési szolgáltatást nyújtó hitelintézetek átfogó felügyelete. Az összevonás nyomán, 1997. január 1-je után az egységes Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: Felügyelet) fogja

ellátni a pénz- és tőkepiac területén működő gazdálkodó szervezetek állami felügyeletét. A Felügyelet jogállását külön törvény szabályozza, feladatait azonban a két ún. „ágazati” törvény - így a pénzpiacot érintő feladatait e törvény - határozza meg. A Felügyelet létrehozása során a jogalkotó erős, politikai és más szűkebb szakmai érdekektől mentes felügyeleti szervet kíván létrehozni, amely hatékonyan reagál a pénz- és tőkepiac változásaira, és megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a betétesek - mint speciális fogyasztók - védelmét szolgálják, szem előtt tartva a pénz- és tőkepiac más szereplőinek, illetve magának a piacnak az érdekeit is.

A Javaslat jelentősen szigorítja a hitelintézeti tulajdonosokra vonatkozó előírásokat. Ez egyrészt a tulajdonlásra vonatkozó szabályok erősítését, így többek között a maximális tulajdoni hányad mértékének csökkentését jelenti, de ugyanakkor nagyobb felelősséget is ír elő a tulajdonos számára a hitelintézet biztonságos tevékenységének a kialakításában. Ilyenek például a különböző jelentéstételekre vonatkozó előírások vagy a belső ellenőrzési szervezet működtetésével kapcsolatos szabályok. A Javaslat számos előírást tartalmaz annak érdekében, hogy a tulajdonosok ne használhassák fel a hitelintézetet saját maguk vagy vállalkozásaik finanszírozására. Ezekkel a szabályokkal egyrészt megtörténik a tulajdonosi felelősség szigorítása, ezáltal a kiterjedtebb és hatékonyabb tulajdonosi kontroll kiépítésének követelménye is egyértelművé válik, másrészt ezek a szabályok a tulajdonosi oldalról jelentkező kockázatok csökkentésére törekszenek.

Jelentős változást jelent a piacra lépés szabályainak szigorítása. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a Felügyelet a törvényi előírások alapján csak az engedélykérelem tartalmi követelményeinek való megfelelést és a minimális jegyzett tőke meglétét vizsgálhatta. A Javaslat a Felügyelet számára a piacra lépés elbírálásában a gondos mérlegelés és a felelős döntéshozatal kötelezettségét határozza meg. Ezáltal lehetővé válik, hogy a piacra csak olyan intézmények léphessenek, amelyekről valószínűsíthető, hogy képesek lesznek a hosszú távú működésre, tevékenységükkel javítják a pénz és tőkepiac szereplőinek kiszolgálását, valamint a versenyhelyzetet. A Javaslat kétszeresére emeli a minimális jegyzett tőkére vonatkozó előírásokat, amelyek azonban reálértéken tényleges emelést nem jelentenek, gyakorlatilag az 1991-ben megalkotott minimum előírásokat korrigálják.

A piacralépés szigorításához kapcsolódóan jelentősen megváltozik a pénzügyi szolgáltatói tevékenységet nem hitelintézetként végző pénzügyi vállalkozások vonatkozásában gyakorolt felügyeleti tevékenység. A Javaslat egyrészt négyszeresére emeli az ilyen vállalkozásként való működés feltételéül szabott minimális jegyzett tőke mértékét, másrészt a tevékenység megkezdését a Felügyelet engedélyéhez köti. Felhatalmazza továbbá a Javaslat a Felügyeletet a helyszíni ellenőrzések lefolytatására valamint a pénzügyi vállalkozásoktól való rendszeres információkérésre. Mindezek az előírások arra irányulnak, hogy a pénzügyi vállalkozások tekintetében hatékony felügyelet teremtődjön meg, amely összességében a pénz és tőkepiaccal szembeni bizalom növekedésének irányába hat, ezáltal a szabályozás a versenyegyenlőség irányába mozdul el.

A Javaslat megerősíti a bankképviseletekre vonatkozó eddigi szabályokat. A bankképviselet a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a továbbiakban sem végezhet majd pénzügyi szolgáltatói tevékenységet, de a Felügyelet a tevékenység megkezdéséről tájékozódni kíván, ezért bankképviseleti tevékenység megkezdése a Felügyelet által történő nyilvántartásba vételhez lesz kötött.

A hitelintézetek tevékenységére vonatkozó prudenciális szabályok olyan korlátokat fogalmaznak meg a hitelintézetek számára, amelyek a hosszú távú biztonságos működés alapfeltételeit jelentik. A prudenciális szabályokat a Javaslat alapvetően nem változtatja meg, bár sor kerül néhány szabály, így például az általános tartalék vagy a kockázati céltartalék számításának módosítására.

Új elemnek minősíthető a magyar szabályozásban a bankholdingra vonatkozó előírások megalkotása. Az eddigi szabályozás is tartalmazott ugyan előírásokat a pénzintézeti csoportra nézve, azok a szabályok azonban csak a pénzintézeti formában működő kapcsolt vállalkozások együttesére vonatkoztak. A Javaslat a bankholding fogalmát ennél szélesebben határozza meg, és olyan szabályokat rögzít, amelyek betartásának vizsgálatakor a holdingvállalat azon vállalkozásait is figyelembe kell venni, amelyek nem pénzügyi intézményként működnek. Ezeknek a szabályoknak az előírásával teremtődnek meg a konszolidált (összevont) felügyelet alapjai, amelyben valamennyi kockázat összesítésre kerül, amely a bankholdig tevékenysége során felmerül.

A Javaslat hatályon kívül helyezi az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló törvényt és az arra vonatkozó szabályozást e Javaslatba illeszti be. A Javaslat nagyobb lehetőséget ad az OBA számára arra, hogy az preventív módon beavatkozzon a hitelintézetek működésébe, és a betéteseket ért kár, valamint a kifizetendő biztosítási összegek csökkentése érdekében anyagi kockázatokat vállaljon a hitelintézet megmentésében.

A felügyeleti gyakorlat az elmúlt években egyértelműen megmutatta, hogy a hatékony felügyelethez a Felügyelet jogosítványainak és eszköztárának bővítésére van szükség. A Javaslat tartalmazza ezért azokat a főbb változásokat, amelyek azt segítik elő, hogy a Felügyelet a jövőben preventív és proaktív módon tevékenykedjen, vagyis a bankválságok kialakulásának lehetőségeit tárja fel, intézkedjen annak elkerülése érdekében és ne csupán utólagosan a válság tényét állapítsa meg. A felügyeleti jogosítványok kiszélesítése sem jelenti azt, hogy a jövőben bankválságok

kialakulása nem fordulhat elő, de a Felügyelet számára rendelkezésre álló eszközök csökkentik ezen nem kívánt események bekövetkezésének valószínűségét.

Külön fejezet foglalkozik a Javaslaton belül a különböző fogyasztóvédelmi előírásokkal. Ilyen jellegű követelmények az eddigi szabályozásban is megtalálhatók voltak, a Javaslat azonban jelentősen bővíti ezeknek a körét és részletes szabályokat határoz meg az ügyfelek védelme érdekében a hitelintézetek hitelezési, betétgyűjtési és számlavezetési tevékenységére vonatkozóan. A szabályok többsége az ügyfél megfelelő tájékoztatására és kiszolgálására vonatkozik.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A Javaslat megállapítja a nemzetközi szerződés primátusát azzal, hogy a törvényt csak akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, s egyúttal tárgyi hatálya alá vonja a Magyar Köztársaság területén végzett pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységet, valamint a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező hitelintézet külföldön végzett pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységét, függetlenül attól, hogy azt milyen formában működő gazdasági társaság végzi. E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni továbbá a magyar hatóság által ellátott, e törvényben meghatározott, felügyeleti tevékenységre is.

Fontos változás, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a külföldi bankfelügyeleti hatóság Magyarországon végzett felügyeleti tevékenységére, aminek a következtében megteremtődik az Európai Unióban kialakult felügyeleti felelősség megosztásának lehetősége és a székhely szerinti ország felügyeleti szerve elsődleges felelősségének meghatározása. A törvény hatálya kiterjed a betétbiztosításra is, és a betétbiztosítási szabályoknak az e törvényben való meghatározása egyidejűleg hatályon kívül helyezi az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló törvényt.

A nemzetközi banktevékenység felügyeletéhez szükséges, hogy a Felügyeletnek meg legyen a megfelelő felhatalmazása arra, hogy a Javaslat előírásainak betartását ellenőrizze abban az esetben is, ha a tevékenységet a hitelintézet külföldön folytatja. A Javaslat ezzel a kiterjesztéssel egyben a lehetőséget is megadja arra, hogy a Magyarországon bejegyzett hitelintézetek tevékenységüket külföldön is folytathassák, amennyiben arra vonatkozóan külön engedéllyel rendelkeznek, illetve ehhez kapcsolódóan kiterjeszti a felügyeleti jogkört és arra is megadja a lehetőséget, hogy a Felügyelet az ilyen tevékenységet az e törvényben meghatározott felügyeleti tevékenység körében ellenőrizze. A Javaslat lehetőséget ad arra is, hogy nemzetközi szerződés más rendelkezése esetén a Javaslat hatálya ne terjedjen ki az adott hitelintézet Magyarországon végzett tevékenységére vagy a Magyarországon bejegyzett hitelintézet külföldön végzett pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységére. Ilyen nemzetközi szerződés lehet például Magyarország EU csatlakozási szerződése, hiszen az Unión belül a székhely szerinti ország felügyeleti felelőssége alapján történik a hitelintézetek tevékenységének szabályozása és felügyelete, vagyis a magyar hatóságnak egyben kötelessége is lesz a Magyarországon bejegyzett székhelyű hitelintézetnek a más EU országokban végzett tevékenységét felügyelni, míg az EU országbeli hitelintézetek magyarországi tevékenységét az EU országbeli felügyeleti hatóság fogja felügyelni.

A 2. §-hoz

A 2. § részletesen megállapítja azt a személyi és tárgyi kört, amelyekre a Javaslat rendelkezéseit nem kell alkalmazni. A személyi körbe tartozik a Javaslat 1. számú mellékletében felsorolt pénzügyi intézményeknek a Magyar Köztársaság területén folytatott tevékenysége, amelyek kivétele a Javaslat hatálya alól megfelel a nemzetközi gyakorlatnak és szokásoknak. A Javaslat hatálya alá nem tartozó másik személyi kört a 2. § (2) bekezdése nevesíti, így ide tartoznak az elkülönített állami pénzalapok, a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB), a Magyar Államkincstár, valamint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, az elszámolóház, továbbá a kizárólag garanciavállalással foglalkozó, a törvény hatályba lépése előtt nem társasági formában működő jogi személyre (például alapítványra). A Javaslat tárgyi hatálya nem terjed ki a betétnek nem minősülő, visszafizetendő pénzeszközöknek a Magyar Állam és a helyi önkormányzatok által nyilvánosságtól történő - külön törvényekben szabályozott - gyűjtésére, és a pénzletét kezelésre (pl. gyámi letét, ügyvédi letét stb.), amennyiben ezekről külön jogszabály rendelkezik, valamint a postaforgalmi közvetítő tevékenységre és a nemzetközi postautalvány működtetésére.

A Javaslat tárgyi hatálya alóli mentességet az államháztartás működéséhez szükséges forrásgyűjtési tevékenység, illetve a működéshez kapcsolódó pénzforgalom szabályai külön törvényben való meghatározottsága indokolja, ezért arra a Javaslat rendelkezései nem terjednek ki, hiszen ezekre a tevékenységekre egyébként sem alkalmazhatók a hitelintézet működésére vonatkozó szabályok.

Az MNB az állam bankja és a bankok bankja szerepköréből adódóan végez olyan tevékenységeket, amelyek tartalmilag megfelelnek az e Javaslatban definiált pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, például vezeti a hitelintézetek számláit, hitelt nyújt, váltót viszontleszámítol, de ezen tevékenységére a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény előírásait kell alkalmazni.

A Javaslat hatálya nem terjed ki továbbá az elszámolóházra, noha egyes tevékenységei megfelelnek a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek körében felsorolt tevékenységeknek, mert az elszámolóház működésére az értékpapír törvény részletes szabályokat állapít meg.

A kizárólag garanciavállalással foglalkozó nem társasági formában működő jogi személyekre sem terjed ki a Javaslat hatálya, ha az érintett személyek e tevékenységüket már a törvény hatályba lépése előtt folytatták.

A 3. §-hoz

Az európai jogharmonizációs program keretében, valamint a pénzügyi szolgáltatások nemzetközi szinten való folytatásához és az egységes versenyfeltételek megteremtéséhez feltétlenül szükséges, hogy a pénzügyi szolgáltatások fogalma és tartalma e Javaslatban olyan módon kerüljenek meghatározásra, amelyek megfelelnek az Európai Közösség 2. bankdirektívájában (a Tanács 1989. december 15-én kelt 89/646/EGK második irányelve a hitelintézeti tevékenység megkezdését és folytatását érintő jogszabályok, szabályozások és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 77/780/EGK irányelv módosításáról) foglaltaknak és ezáltal a korszerű európai banktörvényekben foglalt tevékenységek definícióinak.

A Javaslat a tevékenységek két típusát különbözteti meg. Az elhatárolás ismérve az, hogy az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységeket, az ún. pénzügyi szolgáltatásokat, - a pénzügyi szolgáltatások közvetítése (ügynöki tevékenység) kivételével - kizárólag pénzügyi intézménynek minősülő jogi személyek végezhetik. Ide tartozik a betétek és más visszafizetendő pénzeszközök saját tőkét meghaladó mértékben a nyilvánosságtól történő elfogadása, a pénzkölcsön nyújtása, a pénzügyi lízing, a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása, a készpénzhelyettesítő fizetési eszközök kibocsátása és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatások nyújtása, a kezesség vállalása, a bankgarancia és egyéb bankári kötelezettség vállalása, a saját számlára vagy bizományosként valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval és csekkel történő kereskedelmi tevékenység, pénzügyi szolgáltatások közvetítése (ügynöki tevékenység), befektetési alap letétkezelés, hitelreferencia szolgáltatások, valamint a letéti szolgáltatás, a széf-szolgáltatás, és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak részére történő vagyonkezelés. Ezek a tevékenységek a jellegükből és a kockázatukból adódóan megkövetelik, hogy azokat csak olyan személyek végezhessék, akiknek tevékenységére részletes prudenciális és felügyeleti előírások vonatkoznak.

A tevékenységek másik típusába az ún. kiegészítő pénzügyi szolgáltatások tartoznak. Ezeket a tevékenységeket nem pénzügyi intézmények is végezhetik. A kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat - a bankközi piacon végzett pénzügyi ügynöki tevékenység kivételével - az MNB engedélyével lehet végezni. Ezek a tevékenységek ugyanis jelentősen kötődnek az egyéb, engedélyhez kötött pénzügyi szolgáltatási tevékenységekhez, de ugyanígy szorosan kapcsolódhatnak más tevékenységhez is (pl. szállodák esetében a pénzváltási tevékenység). Ezen intézmények esetében, amennyiben kizárólag kiegészítő pénzügyi szolgáltatói tevékenységet végeznek, a szigorú bankbiztonsági előírások alkalmazása nem indokolt. Sajátos kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül, a pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon, mely tevékenység végzésének engedélyezése a Felügyelet hatáskörébe tartozik, a Javaslat 16. § pedig meghatározza az engedélykérelem alapvető feltételeit.

A tevékenységek végzésének engedélyezése a Felügyelet feladatai közé tartozik alapvetően, de az engedélyezés feladatainak egy részét az MNB látja el. Azon tevékenységek körében azonban, amelyeket az MNB engedélyez, a Felügyeletet az engedély megadásáról értesítenie kell, s az engedéllyel rendelkezőket a Felügyelet nyilvántartásba veszi.

A 4. §-hoz

A Javaslat alapján pénzügyi szolgáltatás alapvetően pénzügyi intézmény végezhet, mely intézmény két csoportra osztható hitelintézetre és pénzügyi vállalkozásra. Egyes szolgáltatásokat azonban nem pénzügyi intézmény is végezhet, így a pénzügyi szolgáltatás közvetítését végző ügynök, a váltóval bizományosi, illetve kereskedelmi tevékenységet, valamint önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére vagyonkezelést végző befektetési vállalkozás. A Javaslat meghatározza azt is, hogy pénzügyi intézmény milyen szolgáltatásokat végezhet a pénzügyi szolgáltatási

tevékenységén kívül. Ez azért szükséges, mert a Javaslat alapvető koncepciója, hogy pénzügyi intézmény szorosan pénzügyi szolgáltatási tevékenységeken kívül más tevékenységet ne folytathasson. A Javaslat ezért felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek kivételt képeznek az általános tiltás alól.

Az 5. §-hoz

Betétgyűjtési tevékenységet Magyarországon kizárólag hitelintézet végezhet, és kizárólag hitelintézet jogosult a saját tőkéjét meghaladó mértékben visszafizetendő pénzeszköznek a nyilvánosságtól való gyűjtésére. Kétségtelen tény, hogy ez a hatályos szabályozáshoz képest szigorítás, de az elmúlt évek tapasztalatai feltétlenül indokolják a Javaslatban foglalt korlátozást. Pénzeszköznek a nyilvánosságtól való gyűjtésére nemcsak betétgyűjtés formájában van lehetőség, hanem más módon, például kötvénykibocsátás útján is. A Javaslat ezáltal nemcsak a betétesek, hanem más pénzeszköz tulajdonosok részére is biztonságot kíván nyújtani azzal, hogy csak olyan intézmények számára teszi lehetővé saját tőkét meghaladó mértékű pénzeszközgyűjtést, amelyek az e Javaslatban meghatározottak szerint felügyelet alá tartoznak, rendszeres ellenőrzés alatt állnak, illetve olyan prudenciális szabályok vonatkoznak rájuk, amelyek jelentősen csökkentik a náluk elhelyezett pénzeszközök kockázatát.

Az elmúlt évek gyakorlata megmutatta, hogy milyen veszélyes lehet a betétesek, a befektetők (a lakosság) számára, ha olyan vállalkozás gyűjt a nyilvánosságtól különböző jogcímeken forrásokat, amely nem áll megfelelő szabályozás, illetve felügyelet alatt, de ennek ellenére tevékenységét külső forrásból finanszírozza.

A pénzügyi szolgáltatások körének és fogalmának meghatározásához hasonlóan az EU szabályozásban alkalmazott hitelintézet fogalmát is átvette a Javaslat. A hitelintézet lehet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet).

A Javaslat a hitelintézetek típusai között az általuk végezhető tevékenységek szerint tesz különbséget. A bank az a hitelintézet, amely üzletszerűen betétet gyűjt, valamint pénzforgalmi szolgáltatást üzletszerűen nyújt,

továbbá csak bank kaphat engedélyt arra, hogy az összes pénzügyi szolgáltatási tevékenységet együttesen végezhesse.

A szakosított hitelintézet, külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult a pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek meghatározott körének végzésére, de még törvényi felhatalmazás alapján sem végezheti a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek teljes körét együttesen.

A szövetkezeti hitelintézet széles körben folytathat pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, azonban nem kaphat engedélyt kezesség és bankgarancia vállalás, befektetési alap letétkezelés, hitelreferencia szolgáltatás, valamint önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak részére történő vagyonkezelés folytatására, és csak saját számlára folytathatja a 3. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott tevékenységet. Jogosult továbbá - engedély alapján - a szövetkezeti hitelintézet pénzváltási tevékenység folytatására is.

A szövetkezeti hitelintézet sajátos formáját képező hitelszövetkezet, a fentebb felsoroltakat csak saját tagjai körében végezheti, ide nem értve a pénzváltási tevékenységet, amelyet tagjain kívül is folytathat.

A 6. §-hoz

A pénzügyi vállalkozásokat úgy határozza meg a Javaslat, hogy azon pénzügyi intézmények tekintendők pénzügyi vállalkozásnak, amelyek pénzügyi szolgáltatásokat korlátozottan végezhetnek, mivel betétgyűjtésre és más visszafizetendő pénzeszközöknek nyilvánosságtól való gyűjtésére (saját tőkéjét meghaladó mértékben) nincs jogi felhatalmazásuk. Sajátos pénzügyi vállalkozásként jelenik meg a pénzügyi ügynöki tevékenységet végző vállalkozás, mert e tevékenység csak pénzügyi vállalkozásként végezhető és csak kizárólagos tevékenységként, tehát más tevékenység végzésére az e tevékenységet végzőnek nincs lehetősége.

A 7. §-hoz

Az értelmező rendelkezések nem a Javaslat szövegén belül, hanem külön mellékletben kerülnek felsorolásra.

I. fejezet

A 8. §-hoz

A Javaslat a pénzügyi intézmények szervezeti működésének előírásaira részletes rendelkezéseket nem tartalmaz, de meghatározza azokat a szervezeti típusokat, amelyekben az egyes pénzügyi intézmények működhetnek. Így pénzügyi intézmény részvénytársaságként vagy szövetkezetként, bank és szakosított hitelintézet kizárólag

részvénytársaságként működhet. A részvénytársaságok, valamint a szövetkezetek működésére a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, valamint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ugyanakkor figyelembe kell venni azokat az eltéréseket, amelyek e Javaslat rendelkezéséből következnek. A pénzügyi intézményekben a tevékenységük jellege folytán fennálló kockázatok megkövetelik, hogy gazdasági társaságokra, illetve szövetkezetekre vonatkozó, az általános szabályozáson túlmenően speciális előírásokat állapítson meg a Javaslat. Ilyen eltérő előírás például a belső ellenőrzés meglétének kötelező előírása, és a belső ellenőrzés funkcióinak átláthatóbbá tétele, valamint a felügyelő bizottság egyes speciális feladatainak pontosítása.

Különleges szabályokat állapít meg a Javaslat a pénzügyi szolgáltatás közvetítését végzőkkel, valamint a kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végzőkkel szemben, e tevékenységek végzéséhez ugyanis elégséges jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társasági forma is.

A 9. §-hoz

A pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzése megköveteli, hogy az adott intézmény működéséhez megfelelő minimális saját tőkével rendelkezzen. Ez azzal jár, hogy az alapításkori minimális jegyzett tőke követelmény jóval meghaladja a részvénytársaságtól vagy szövetkezettől megkövetelt minimumot. A pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére jogosult bank legalább kettő milliárd forint jegyzett tőkével alapítható. Ez az előírás a jelenlegi tőkekövetelmények megkétszerezését jelenti. Az 1991-ben megalkotott hatályos szabályozás egymilliárd forintos minimális alaptőke-követelményre vonatkozó előírása az infláció következtében körülbelül a jelenlegi kettő milliárd forintos jegyzett tőke követelmény előírásnak felel meg.

Változik a szövetkezeti hitelintézetre vonatkozó tőkekövetelmény is, ugyanis szövetkezeti hitelintézet legalább százmillió forint jegyzett tőkével alapítható. A pénzügyi vállalkozások esetében a jelenlegi öt millió forintos minimális jegyzett-tőke követelmény előírás húsz millió forintra emelkedik. A gyakorlat megmutatta, hogy egyrészt az öt millió forintos korlát túlságosan alacsony szinten került meghatározásra, másrészt a pénzügyi vállalkozások a jövőben szélesebb körben végezhetik majd tevékenységüket, ezért a minimális jegyzett-tőke követelmény emelésére az inflációt meghaladó mértékben került sor.

A 10. §-hoz

Az alapításkor történő megfelelő pénzeszközökkel való ellátáshoz és a likviditás biztosításához szükséges, hogy a jegyzett tőke befizetése mindenkor pénzben történjék, ami kizárja a tárgyi eszközök nem pénzbeli hozzájárulásként történő bevitelét, illetve az immateriális javakkal történő jegyzett tőke befizetést, vagy emelést. Az alapításhoz hasonlóan a tőkeemelésre is a fenti előírások vonatkoznak. Ezek a szabályok, kiegészülve a pénzbeli befizetések eredetének vizsgálhatóságára vonatkozó előírásokkal, elősegítik, hogy a hitelintézetek tőkéje csak olyan elemeket tartalmazzon, amelyek egy esetleges válság esetén a betétesek és hitelezők kielégítését lehetővé teszik.

A jegyzett tőkét kizárólag olyan magyarországi hitelintézetnél lehet befizetni, amely nem vesz részt az alapításban ezáltal jobban ellenőrizhető a tőkeemeléshez szükséges pénz megléte, és annak forrása.

Ugyancsak a betétesek, illetve a befektetők biztonságát hivatott szolgálni az a szabály is, hogy a pénzügyi intézmény saját kibocsátású részvényeinek értékesítése esetén halasztott fizetést vagy visszavásárlási kötelezettséget érvényesen nem köthet ki.

A 11. §-hoz

A Javaslat a pénzügyi intézmény befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosaira nézve is szabályokat állapít meg, szabályozva azt a különleges felelősséget, amely egy pénzügyi intézmény tulajdonlásával jár. A Javaslat szerint a pénzügyi intézmény befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosa csak olyan személy lehet, aki független a pénzügyi intézmény óvatos, körültekintő, biztonságos működését veszélyeztető befolyástól és biztosítani képes a pénzügyi intézmény megbízható, gondos tulajdonosi irányítását és ellenőrzését, valamint akinek üzleti kapcsolatrendszere és tulajdonosi szerkezete átlátható, ezzel nem zárja ki a pénzügyi intézmény feletti hatékony felügyelet gyakorlását.

A pénzügyi intézmény és a tulajdonos közötti kapcsolat a Javaslat több pontján is szabályozásra került. Az előírások azt a célt szolgálják, hogy a pénzügyi intézmény tulajdonosa semmilyen különleges elbánásban ne részesülhessen a pénzügyi intézmény részéről, s az semmilyen kedvezményt ne biztosíthasson tulajdonosa számára, továbbá a tulajdonosok a pénzügyi intézményt ne használhassák fel egyéb tevékenységeik finanszírozására és

működtetésére. Ezeknek az elveknek az ellenőrzéséhez szükséges a Felügyelet számára, hogy a tulajdonos kapcsolatrendszere és a pénzügyi intézmény tulajdonosi szerkezete átlátható legyen.

A magyar és a nemzetközi gyakorlat is egyértelműen megmutatta, hogy a pénzügyi intézmények működésének egyik legfontosabb veszélyforrása a tulajdonosi ellenőrzés hiányossága, valamint az olyan tulajdonosi szándék, amely az adott pénzügyi intézményt saját vállalata finanszírozására használja

A 12. §-hoz

Az előzőekhez kapcsolódóan annak érdekében, hogy egy tulajdonos se rendelkezhessen túlságosan nagy befolyással egy adott pénzügyi intézményben, az egy tulajdonos közvetett és közvetlen tulajdonosi hányada, valamint az általa gyakorolt szavazati jog mértéke tizenöt százalékban kerül meghatározásra. A tulajdonlási korlát előírásai alól kivételt képez a hitelintézet, befektetési társaság, a részvénytársasági formában működő biztosító intézet, és az Országos Betétbiztosítási Alap.

Az Országos Betétbiztosítási Alap tulajdonosi korlátozásból való kizárását indokolja, hogy ezen intézmények a pénzügyi intézményekben keletkező veszteség minimalizálása érdekében, valamint a betétesek minél nagyobb kielégítési hányada érdekében szerezhetnek a hitelintézetekben tulajdonjogot és annak irányítását is átvehetik.

A részvénytársasági formában működő biztosító intézet - bár más felügyeleti szerv által - szintén felügyelt intézménynek minősül, és ezen intézmény olyan szolgáltatást végez, amelyet a pénzügyi szolgáltatói tevékenységet végzők is, ezáltal az ügyfél jobb kiszolgálása érhető el. A Javaslat tehát nem zárja ki a különböző pénz és tőkepiachoz kapcsolódó tevékenységek összefonódását, de azokat szigorúan elkülönített vállalkozásokban írja elő végezni, mivel a különböző jellegű tevékenységekhez különböző kockázatok kapcsolódnak, amelyek keveredése ellehetetleníti a kockázatok tényleges megállapítását.

A Javaslat az állam számára általános jellegű felmentést a tizenöt százalékos korlát alól nem ad, tehát az állam sem részesedhet egy hitelintézetben tizenöt százaléknál magasabb mértékben. Ez alól az előírás abban az esetben van kivétel, ha külön törvény lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet az állam az általa közvetlenül tulajdonolt hitelintézettel végeztethessen, különös tekintettel azokra a tevékenységekre, melyeknek működtetése az állam érdeke és amelyről valószínűsíthető, hogy más piaci szereplők a tevékenységhez fűződő kockázatok felvállalására nem képesek, illetve, ha egy-egy fontos részpiacon a hitelintézet meghatározó jelentőséggel bír.

A privatizáció hatékonysága érdekében az állami tulajdonlás leépítésére külön átmeneti rendelkezések vonatkoznak.

Figyelembevéve azt a tényt, hogy egy hitelintézet fizetésképtelensége az általa gyűjtött idegen források magas állományának következtében a gazdaság egészére nézve is kritikus következményekkel járhat, a Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben egy hitelintézet fizetésképtelensége az ország vagy valamely nagyobb régió gazdasági érdekeit, vagy a bankrendszer megbízható működését súlyosan veszélyeztetné, az állam az adott hitelintézetben legfeljebb 3 éves átmeneti időre a tizenöt százalékos tulajdoni részesedést meghaladóan szerezhet tulajdoni hányadot. A válságba jutott bankok ilyen állami kezelése más országokban is gyakorlat, adminisztratív menedzsment elnevezéssel.

A Javaslat lehetőséget nyújt az önkéntes betét- és intézményvédelmi alap számára, hogy feladatkörében eljárva, a Felügyelettel egyeztetve tizenöt százalékot meghaladó tulajdoni hányadot, illetve részesedést szerezhessen a hitelintézet jegyzett tőkéjében.

A 13. §-hoz

A hitelintézet megfelelő színvonalú működtetéséhez nem elegendő a megfelelő tőkével való ellátottság. A begyűjtött idegen források biztonságos kezeléséhez, megfelelő fizikai biztonsági, illetve informatikai követelmények is tartoznak. Ennek érdekében a Javaslat előírja, hogy a pénzügyi intézmény a pénzügyi szolgáltatási tevékenységét csak a pénzügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges banktechnikai, bankinformatikai, műszaki felszereltség, illetve vagyonbiztosítás meglétének és a tevékenység végzésére alkalmas helyiségek birtokában kezdheti meg, vagy folytathatja. A pénzügyi intézmények szakmai érdekképviseleti szervezetei a bankbiztonság és az ügyfélszolgálati követelmények vonatkozásában ajánlásokat dolgoznak ki, amelyeket a Felügyeletnek bemutatnak. Pénzügyi intézmény csak olyan helyiségben működhet, amely ezeknek az ajánlásoknak megfelelően kialakított, kormányrendeletben foglalt követelményeknek megfelel.

II. fejezet

A 14-16. §-hoz

A Javaslat tételesen felsorolja azokat az aktusokat, illetve tevékenységeket, amelyek érvényességéhez, illetve végzéséhez a Felügyelet engedélye szükséges a hitelintézetek számára. E § előírása alapján elkülönül egymástól a hitelintézet alapításához és működési tevékenységének megkezdéséhez kiadott engedély. Hitelintézetek egyesülésével, illetve szétválásával új hitelintézet ill. hitelintézetek jönnek létre, amelyek esetében szintén biztosítani kell, hogy azok azonos feltételek alapján alakulhassanak meg. A hitelintézetek egyesülésére és szétválására ezért külön szabályok vonatkoznak, amelyek teljesülését a Felügyelet ellenőrzi, az egyesüléshez, illetve szétváláshoz az engedélyt csak abban az esetben adja meg, ha ezek a feltételek teljesülnek.

A hitelintézet az alapszabályának módosításával olyan működésére vonatkozó alapvető szabályokat változtathat meg, amelyek a hitelintézet biztonságosságának mértékét, tehát az ügyfelek által elhelyezett pénzek biztonságát jelentős mértékben befolyásolhatják. Azt, hogy mely esetekben szükséges a Felügyelet engedélye a hitelintézet alapszabályának módosításához, a 20. § tartalmazza részletesen. A Javaslat a Felügyelet engedélyéhez köti befolyásoló részesedés megszerzését, illetőleg növelését is. A hitelintézet igazgatóságának, felügyelő bizottságának elnökévé, vagy tagjává történő megválasztáshoz illetőleg ügyvezetőjének történő kinevezéséhez szintén a Felügyelet engedélye szükséges. Szövetkezeti hitelintézet esetén a Felügyelet engedélye csak az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság elnökévé, továbbá az ügyvezetővé történő megválasztáshoz szükséges. Ez a megkülönböztetés az eltérő szervezeti jellegből adódik.

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően arra lehetőséget biztosít a Javaslat arra, hogy a hitelintézet a pénzügyi szolgáltatási tevékenységét más pénzügyi intézmény, vagy pénzügyi intézménynek nem minősülő jogi személy útján végezze, ha az adott területen a hitelintézetnek nincs fiókja, vagy az adott vállalkozás nagyobb gyakorlattal vagy jobb személyi kapacitással bír a tevékenység végzéséhez. Ez esetben azonban a Felügyelethez az engedélykérelemmel együtt be kell nyújtani azt az írásbeli szerződést is, amely alapján a Felügyelet, illetőleg a hitelintézet korlátozás nélkül ellenőrizheti a hitelintézet megbízottjának a megbízás tárgyával összefüggő gazdálkodását és üzleti könyveit.

A hitelintézetek válságkezelése során biztonsági okokból sor kerülhet a hitelintézetnél elhelyezett betétállomány teljes egészének vagy egy részének átruházására egy másik hitelintézet számára. A külföldi gyakorlat szerint a betéteseknek a betétbiztosítás által garantált betéteit bankválság esetén gyakran azonnal egy másik bankhoz irányítják, és ekkor a betétbiztosítási összegek nagy része a gyakorlatban kifizetésre sem kerül, hanem változatlan feltételekkel betétként a másik bankhoz kerül át. Az ilyen lépések megtételéhez szintén a Felügyelet engedélye szükséges. A hitelintézet külföldi vállalkozásai is felügyeleti engedélyhez kötöttek, tekintet nélkül arra, hogy e vállalkozás pénzügyi intézmény, illetőleg pénzügyi intézménynek nem minősülő szervezet keretében történik.

A Javaslat jelentősen megváltoztatja az eddig nem pénzintézetként működő, de pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személyek felügyeleti szempontú kezelését. A hatályos szabályozás regisztrációs aktusa helyett a Javaslat szerint a Felügyelet engedélye szükséges a pénzügyi vállalkozások alapításához, tevékenységi körének megváltoztatásához, átalakulásához, egyesüléséhez és szétválásához. A Javaslat szerinti szabályozás a hatályos szabályozáshoz képest versenysemlegesebb, hiszen a pénzügyi szolgáltatói tevékenység végzését engedélyhez köti, függetlenül attól, hogy azt milyen vállalkozási formában végzik. A pénzügyi vállalkozások feletti felügyeleti szabályok további szigorítását jelenti, hogy a Javaslat a Felügyelet engedélyének szükségességét írja elő a pénzügyi vállalkozás igazgatósági és felügyelő bizottsági elnökének megválasztásához.

A Javaslat 16. §-a tartalmazza a pénzügyi ügynöki tevékenység bankközi piacon való végzésének feltételeit. A különböző fajta kiegészítő pénzügyi szolgáltatás végzésének egyes kritériumait külön-külön határozza meg a jogalkotó, elsősorban a biztonságos működés feltételeinek rögzítésével.

A 17. §-hoz

Az alapítási engedélykérelemben a hitelintézetnek vagy a pénzügyi vállalkozásnak fel kell tüntetni mindazokat az információkat, amelyek a piacra lépés lehetőségének elbírálásához szükségesek. Annak érdekében, hogy ezeknek az információknak a köre egyértelműen behatárolva legyen, a Javaslat részletesen felsorolja az alapítási engedély iránti kérelem kötelező kellékeit és tartalmát. Ezek között szerepel az alapító okirat, a tervezett működési terület pontos meghatározása, a jegyzett-tőke befizetésére vonatkozó információk, valamint a szervezeti felépítésre, irányításra és döntésre vonatkozó adatok illetve az ellenőrzés rendjének a bemutatása.

Hitelintézet esetében az alapítási engedély iránti kérelem beadásához elégséges az előírt jegyzett-tőke 50 százalékának befizetéséről szóló igazolás, míg pénzügyi vállalkozás esetében az alapítási engedély iránti kérelem beadásakor már a teljes jegyzett-tőke befizetéséről gondoskodni kell A hitelintézetek megkülönböztetése ebből a szempontból azért szükséges, mert rájuk lényegesen magasabb tőkekövetelmények vonatkoznak. és a tulajdonos

ezáltal lehetőséget kap arra, hogy a jegyzett-tőke másik 50 százalékát csak abban az esetben fizesse be, amennyiben az alapítási engedélyt a hitelintézet megkapta.

Pénzügyi vállalkozásra is előírja a Javaslat, hogy tevékenységét csak akkor kezdheti meg, amennyiben rendelkezik a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. Az eddigi jogszabályok a pénzügyi vállalkozásra ilyen jellegű kötelezettséget nem írtak elő, ezáltal mind a verseny, mind a biztonságosság, mind az ügyfelek kiszolgálása tekintetében egységesebb lesz a szabályozás a pénzügyi vállalkozások és a hitelintézetek között. Ezen feltételek meglétének igazolását az alapítási kérelemhez csatolni kell.

Részletes információ szolgáltatási kötelezettség vonatkozik azokra a személyekre, akik az alapítás alatt lévő pénzügyi intézményben befolyásoló részesedést kívánnak szerezni. Ezek az információk annak elbírálásához szükségesek, hogy a leendő tulajdonos mennyiben képes a hitelintézetben a szükséges tulajdonosi ellenőrzést elvégezni, illetve annak megállapításához, hogy a tulajdonos hogyan képes menedzselni eddigi befektetéseit, és fennáll-e annak a veszélye, hogy a tulajdonos a hitelintézetet az egyéb vállalkozásai finanszírozására kívánja felhasználni.

Igazolni kell azt is, hogy a jegyzett tőke befizetéséhez szükséges összeg az alapításban résztvevő személy törvényes jövedelméből származik. Ennek igazolása azért szükséges, hogy a befizetett jegyzett tőkéről megállapítható legyen annak forrása, így zárja ki a Javaslat, hogy a jegyzett tőke emelése hitelintézet által folyósított hitelből, vagy különböző pénzügyi manőverek útján történjék. Ennek megítéléséhez információk szükségesek a tulajdonos jövedelmi és pénzügyi helyzetéről, valamint arról, hogy milyen függő és jövőbeni kötelezettségei vannak, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a pénzügyi helyzetének jövőbeni alakulására.

A kérelem benyújtásához szükséges az is, hogy a kérelemben érintett személyek hozzájáruljanak a Felügyelet által az engedély megadásához szükségesnek tartott mindennemű adat megszerzéséhez, valamint vizsgálat lefolytatásához, beleértve az alapításhoz szükséges összeg eredetének, továbbá az alapítók megbízhatóságának vizsgálatát is.

Amennyiben az alapítók között külföldi székhelyű vállalkozás is van, amely a székhely szerinti ország joga alapján hitelintézetnek minősül, további információk benyújtása szükséges. Ennek előírása azért fontos, mert a nemzetközi gyakorlat megmutatta, hogy egy adott hitelintézet pénzügyi problémái vagy esetleges csődje jelentős kihatással van az adott hitelintézet külföldön alapított leány-hitelintézeteinek működésére is, annak ellenére, hogy azok önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. Az európai normák szerint éppen ezért egy nemzetközi tevékenységű hitelintézet felügyeletét mindig a székhely szerinti ország felügyeletének kell elvégeznie. Ennek érdekében az Európai Unión belül egységes bankalapítási normákat állapítottak meg, és harmonizálták a bankok működésére vonatkozó szabályrendszert is. Más országok engedélyezési gyakorlatában is megszokott, hogy a hitelintézetek alapítási engedélyének megadásakor részletesen tájékozódnak arról, hogy az anya hitelintézet milyen felügyelet alatt működik, és a székhely szerinti ország felügyelete hogyan járul hozzá az adott hitelintézet külföldön végzett pénzügyi szolgáltatói tevékenységének ellenőrzéséhez.

A székhely szerinti ország bankfelügyeletének igazolnia kell azt is, hogy a hitelintézet az adott országban lévő prudenciális szabályokat figyelembe véve tevékenykedik. A hitelintézet igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának pedig nyilatkoznia kell arról, hogy hogyan fogja irányítani és ellenőrizni a megalapítani tervezett magyarországi hitelintézetet. Ez ahhoz szükséges, hogy elbírálható legyen a külföldön végzett pénzügyi szolgáltatói tevékenység ellenőrzésére való képesség.

A külföldi székhelyű tulajdonosra vonatkozó további információ szolgáltatási kötelezettségek nem hátrányos megkülönböztetést jelentenek, hanem azt a célt szolgálják, hogy a Felügyelet megfelelő információval rendelkezzen a kérelem elbírálásához.

A 18. §-hoz

Hitelintézet működésének megkezdéséhez az alapítási engedély megadása nem elegendő. Ahhoz, hogy a hitelintézet a működését megkezdhesse, be kell mutatnia a jegyzett tőke 100 százalékos befizetésére vonatkozó igazolást azzal, hogy a belőle történt felhasználás az alapítás, illetőleg a működés megkezdését szolgálta, a fontosabb tulajdonosai azonosítására alkalmas adatokat, az első három évre vonatkozó üzleti tervét, a személyi és tárgyi feltételek biztosítására vonatkozó tervét, általános szerződési feltételeinek és üzletszabályzatának tervezetét, tevékenysége megkezdésének időpontjára vonatkozó nyilatkozatát. A Felügyelet a betét gyűjtésére vonatkozó engedélyt csak az esetben adja meg, amennyiben az adott hitelintézet csatlakozik az Országos Betétbiztosítási Alaphoz, ezért a működési engedély iránti kérelem benyújtásakor az Országos Betétbiztosítási Alaphoz történt belépési nyilatkozatot mellékelni kell. Hitelszövetkezet esetében azonban elégséges, ha valamelyik önkéntes betét- illetve intézményvédelmi alaphoz csatlakozik.

Információkat kell szolgáltatni arról is, hogy az adott hitelintézet közvetlenül vagy közvetve csatlakozni kíván a hitelintézetek közötti országos elszámolás forgalom lebonyolítását végző átutalási rendszerhez, és az ehhez szükséges informatikai hátteret biztosítani tudja. A technikai feltételek igazolása azért szükséges, mert az elszámolás-forgalmi rendszer megfelelő informatikai hálózatot és napi munkálatokat is igényel. A hitelintézetnek nyilatkoznia kell továbbá, hogy a Felügyelet által előírt adatszolgáltatások teljesítésére felkészült, és be kell nyújtania a számviteli rendjére vonatkozó szabályainak részletes tervezetét.

Bank és szakosított hitelintézet esetében arról is nyilatkoznia kell a kérelmezőnek, hogy csatlakozott a hitelintézetek közötti országos elszámolás forgalmat végző átutalási rendszerhez, szövetkezeti hitelintézet esetén a közvetve való csatlakozást írja elő a Javaslat. A csatlakozást biztosító informatikai rendszerének hitelességét bizonyító iratokat is mellékelnie kell a kérelemhez.

Devizában végzett pénzforgalmi szolgáltatás végzése esetén nemzetközi elszámolás-forgalom lebonyolítását végző elszámolás rendszerhez való csatlakozásról szóló nyilatkozatot kell a kérelemmel együtt benyújtani.

Fontos - a megbízható működést elősegítő - a hitelinformációs rendszer kialakítása, melyhez a hitelintézeteknek és a befektetési társaságoknak csatlakozniuk kell. Az erről szóló nyilatkozatot szintén a kérelemmel együtt kell benyújtani.

A már működő pénzügyi intézmények, illetve befektetési vállalkozások tevékenységi körük módosítása során mindazon igazolásokat kötelesek a Felügyelethez az engedély iránti kérelemmel egyidejűleg benyújtani, amelyekkel igazolni lehet, hogy a kérelmező megfelel azoknak a további személyi és tárgyi feltételeknek, amelyek az új tevékenység végzéséhez szükségesek.

A 19. §-hoz

Abban az esetben, amennyiben a hitelintézet a pénzügyi szolgáltatói tevékenységre vonatkozó jogosítványát nem kívánja önállóan gyakorolni, hanem azt átruházza más jogi személyre, ezt csak a Felügyelet engedélyével teheti meg. Az ehhez szükséges engedélykérelem tartalmi követelményeit tartalmazza a 19. § Eszerint a más jogi személy útján végzett pénzügyi szolgáltatói tevékenység csak akkor engedélyezhető, amennyiben mind a Felügyelet, mind a hitelintézet bármilyen korlátozás nélkül ellenőrizheti a megbízott gazdálkodását és üzleti könyveit. Ezáltal megfelelő információhoz jutnak arról, hogy az adott vállalkozás a pénzügyi szolgáltató tevékenységet legalább olyan hatékonysággal végzi, mintha azt a hitelintézet önállóan végezné, s lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az adott vállalkozás tevékenysége hitelintézetben rejlő összes kockázatot növeli, vagy csökkenti.

A 20. §-hoz

A Felügyelet engedélye szükséges a hitelintézet alapszabályának módosításához, ha az a cég nevének és székhelyének megváltoztatásával jár együtt, továbbá a tevékenységi körének módosításához, a jegyzett tőkéjének leszállításához, részvényfajták megváltoztatásához, új részvényfajta kibocsátásához vagy a korábban kibocsátott részvények típusainak módosításához, az igazgatóság jogkörének módosításához, az átváltoztatható vagy elővásárlási jogot biztosító kötvény kibocsátásához, valamint az azokra vonatkozó szabályok módosításához, a részvényre vonatkozó elővásárlási jog alapításához és annak megváltoztatásához.

A 21. §-hoz

A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy hitelintézetek más típusú hitelintézetté alakulhassanak át. Ilyen átalakulás esetén a hitelintézet alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ebben az esetben nem a gazdasági társaságok szokásos szervezeti átalakulásáról van szó - ezért használja a Javaslat az átalakítás kifejezést - hanem a hitelintézeti típusokon belüli átalakításról.

A 22. §-hoz

A Javaslat részletesen meghatározza az egyesülés feltételeit és lehetőségeit. Részvénytársasági formában működő hitelintézet csak ilyen gazdasági társasági formában működő hitelintézettel, szövetkezeti formában működő hitelintézet csak e formában működő hitelintézettel egyesülhet. A részvénytársaság szövetkezettel való egyesülésének kizárása azért szükséges, mert a szövetkezeti vagyon a részvénytársaságba nem vihető át. A Javaslat kizárja továbbá a hitelintézetnek pénzügyi vállalkozásba való beolvadását, mivel a hitelintézet működési engedélyét pénzügyi vállalkozásba nem viheti át.

A 23. §-hoz

A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 1993-ban történt módosítása következtében a pénzügyi intézmények versenyfelügyeletét a Gazdasági Versenyhivatal látja el. A pénzügyi intézmények egyesülésére ugyanúgy vonatkoznak a tisztességtelen piaci magatartás tilalmára vonatkozó szabályok, mint bármely más gazdasági vállalkozásra Magyarországon. Ezért a pénzügyi intézmények egyesüléséhez a versenyfelügyeletet ellátó szervezet engedélye szükséges.

A 24. §-hoz

A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy összeolvadás esetén a Felügyelet az alapítás és a működés megkezdésének engedélyezésével kapcsolatos határozatát egy eljárásban is meghozhassa, ez a technikai előírás a határozatok meghozatalát gyorsítja fel.

A 25. §-hoz

Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások szétválása esetén a létrejött külön pénzügyi intézményeket abból a szempontból kell megítélni, hogy azok hogyan felelnek meg az alapítás általános szabályainak. Pénzügyi intézmények szétválása esetén tehát a szétvált intézmény működési engedélyében szereplő tevékenységi körök a szétvált intézményekre nem vihetők át, hanem azokra új alapítási és működési engedélyt kell kérni az e Javaslatban foglalt előírások alapján.

A 26. §-hoz

A Javaslat a mérlegelési jogkört biztosít a Felügyelet számára, megteremtve ezzel a felügyeleti tevékenység első lépcsőfokának, vagyis a piacra lépés szigorú kontrolljának a jövőben való jobb érvényesülését. A Javaslat arra is feljogosítja a Felügyeletet, hogy az engedélyezési eljárás során a kérelmezőnél helyszíni vizsgálatot folytasson le annak érdekében, hogy meggyőződhessen az engedélykérelemben foglalt információk valóságtartalmáról, vagy arról, hogy a kérelmező képes-e a kért tevékenységi kör végzésére.

A 27. §-hoz

Az engedélykérelem elutasításának két alapvető megoldását tartalmazza a 27. §. Az első esetben a Felügyeletnek el kell utasítani az engedélykérelmet, míg a második esetben a Felügyelet számára mérlegelési jogkört biztosít a Javaslat. Az alapítás iránti kérelmet a Javaslat alapján kell elutasítania a Felügyeletnek érdemi vizsgálat nélkül, ha a kérelmező az engedélyezési eljárásban megtévesztette a Felügyeletet azzal, hogy megtévesztő vagy valótlan adatot közölt, az alapítani kívánt pénzügyi intézmény nem felel meg a Javaslatban foglalt törvényi követelményeknek (pl. nincs meg a jegyzett tőkéhez szükséges összeg, más társasági formában alapították stb.), külföldi kérelmező esetén pedig, ha nem rendelkezik kézbesítési megbízottal. A működési engedély iránti kérelem elutasításában a Felügyeletet mérlegelési jogkör illeti meg atekintetben, hogy elutasítsa-e a kérelmet. A Felügyelet döntésén múlik tehát, hogy elutasítja-e a kérelmező működési engedély iránti kérelmét, ha egyébként nem felelt meg az alapítási követelményeknek, nem rendelkezik a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetve a rendelkezésre álló adatok, vagy más információk alapján megállapítható, hogy a kérelmező nem tud megfelelni a prudenciális szabályoknak.

A 28. §-hoz

A hitelintézet alapítását engedélyező határozat érvényét veszti, ha a működési engedély iránti kérelmet a határozat kézhezvételétől számított hat hónapon belül a kérelmező nem nyújtja be a Felügyeletnek. A határidő jogvesztő, igazolási kérelemnek nincs helye. Ilyen esetben a kérelmezőnek új alapítási engedélykérelmet kell kérnie, mert hat hónap alatt a kérelmező körülményeiben olyan változások állhatnak be, amelyek a működési engedélykérelem megadását alapvetően befolyásolják.

A 29-30. §-hoz

A Felügyeletnek lehetőséget biztosít a Javaslat arra, hogy a pénzügyi intézménynek már kiadott engedélyt visszavonhassa. Ez rendkívül súlyos szankciós lehetőség a Felügyelet számára, ezért a Javaslat pontosan rögzíti azokat a lehetőségeket, amikor erre sor kerülhet. Így elsősorban a Felügyelet akkor vonhatja vissza a pénzügyi intézmény engedélyét, ha azt a Felügyelet megtévesztésével vagy más jogszabálysértő eszközzel szerezték meg, a pénzügyi intézmény törvény által tiltott tevékenységet folytat, a pénzügyi vállalkozás az alapítási engedély vagy - hitelintézet esetében - a működési engedély kézhezvételétől számított egy éven belül nem kezdi meg tevékenységét, a pénzügyi vállalkozás egy éven keresztül nem, vagy jelentéktelen mértékben folytatja pénzügyi szolgáltatási tevékenységét, a pénzügyi intézmény súlyosan veszélyezteti ügyfelei érdekeit, illetve a pénz- és tőkepiac megfelelő működését stb. A hitelintézetek esetében a fentebb említetteken kívül a Felügyelet akkor is visszavonhatja a hitelintézet engedélyét, ha az hat hónapnál hosszabb időre beszünteti tevékenységét, fennáll a veszélye - vagy bekövetkezett az a lehetőség -, hogy nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, illetve az Országos Betétbiztosítási Alapból kizárják. A Felügyelet az engedély visszavonásával egyidejűleg kezdeményezi a hitelintézet felszámolását, pénzügyi vállalkozás esetében a Javaslat erre a Felügyeletnek mérlegelési jogot biztosít. A hitelintézet működési engedélyének visszavonásához szükséges a pénzügyminiszter, illetőleg az MNB elnökének a jóváhagyása is. E rendelkezésre azért van szükség, mert a hitelintézet piacról való kivezetése mélyrehatóan érintheti a gazdasági folyamatokat, különösen a költségvetést költségvetést, illetve a monetáris politikát is , ezért az e területért felelős személyek jóváhagyása feltétlenül indokolt.

A 31. §-hoz

A Javaslat lehetőséget biztosít a pénzügyi intézménynek arra, hogy működési engedélyét a Felügyeletnek visszaadja. Ez a lehetőség azonban nem jelent kibúvót a pénzügyi intézménynek kötelezettségei teljesítése alól, mert egyfelől bizonyítania kell, hogy pénzügyi szolgáltatásokból származó kötelezettsége nincs, másfelől pedig a Felügyelet is meghatározza azokat a feltételeket és előírásokat, amelyek teljesítéséig a pénzügyi intézmény köteles a jelen Javaslat szabályait alkalmazni.

A 32. §-hoz

A Felügyelethez három példányban kell az iratokat benyújtani, ha azok idegen nyelvűek, akkor a hiteles magyar nyelvű fordításokkal együtt.

III. fejezet

A 33-36. §-hoz

Amennyiben egy hitelintézet a későbbiek során külföldön kívánja pénzügyi szolgáltatási tevékenységét folytatni és a piacról megfelelő információkat akar szerezni, lehetősége van arra, hogy az adott országban ne azonnal hitelintézetet alapítson vagy fiókot nyisson, hanem bankképviseletet létesítsen. A bankképviselet a jogszabályok keretei között adatokat és információkat szolgáltathat a képviselt hitelintézetről a piaci szereplők számára, valamint elősegítheti a szolgáltatás nyújtását és az ügyfelekkel való kapcsolattartást, de üzleti tevékenységet nem folytathat. Ennek megfelelően nem végezhet pénzügyi szolgáltatási tevékenységet sem.

Külföldi hitelintézet által Magyarországon történő bankképviselet létesítéséhez az eddigi jogszabályok alapján is lehetőség volt, és az eddigi nyilvántartásba vételi rendszeren a jelenlegi Javaslat sem változtat. Új előírást jelent azonban, hogy a magyarországi székhelyű, nyilvántartott bankképviseletet a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Ezáltal a Magyarországon létesített bankképviseletek listája és fontosabb adatai bárki számára hozzáférhetőek lesznek. A bejelentéshez azonban mellékelni kell a bejelentő illetékes felügyeleti hatóságától származó, a képviselet létesítésére vonatkozó engedélyét - vagy ha a hazai joga nem teszi engedélykötelessé e tevékenységet -, hozzájáruló nyilatkozatát vagy tudomásulvételét. A kérelmezőnek nyilatkoznia kell továbbá arról is, hogy az illetékes bankfelügyeleti hatósága a képviselet vezetőjének személyére nézve kizáró okot nem állapított meg.

A Felügyelet engedélye szükséges a magyarországi székhelyű hitelintézet külföldön történő bankképviseletének létesítéséhez, az engedély iránti kérelem részletes feltételeit a Javaslat meghatározza.

A bankképviselet vezetője felelős a bankképviseletre vonatkozó törvényi szabályok betartásáért. A bankképviselet áthelyezését, megszüntetését vagy a képviseletet ellátó személyek körében beálló változást, a bankképviselet öt munkanapon belül köteles a Felügyeletnek nyilvántartásba vétel végett bejelenteni. A törvény szankcionálja azt az esetet, ha a bankképviselet bankügyletet folytat.

IV. fejezet

A 37. §-hoz

A Javaslat a befolyásoló részesedés szerzését, illetőleg a befolyásoló részesedés olyan jellegű módosítását, amelynek következtében a tulajdoni részesedéshez kötődő szavazati jog eléri a 15, 33, 50 vagy 75 százalékos - EU előírásokat követő - határértéket, a Felügyelet engedélyéhez köti. A részesedést szerezni kívánó még a szerződéskötést megelőzően köteles a Felügyelettől az engedélyt megkérni. Ezek az előírások azt segítik elő, hogy a Felügyelet mindenkor megfelelő információkkal rendelkezzen az adott hitelintézet tulajdonosi köréről, egyértelműen megállapítható legyen, hogy ki és milyen befolyást gyakorolhat a hitelintézet működésére, ellenőrizhető legyen a Javaslat egyes, a befolyásoló részesedés mértékéhez kötődő szabályainak betartása.

Szintén ehhez kapcsolódik az az előírás is, hogy a pénzügyi intézmény tulajdonosa a tulajdonjoghoz illetőleg a szavazati joghoz kapcsolódó jelentős előnyöket biztosító megállapodást kizárólag a Felügyelet engedélyével köthet. Ezekkel az előírásokkal a Felügyelet nemcsak információkat szerez az adott hitelintézetek tulajdonosi köréről, hanem közvetlen módon hathat abba az irányba, hogy az adott pénzügyi intézményben ne alakulhasson ki olyan tulajdonosi kör, amely a pénzügyi intézmény tevékenységét és a nála elhelyezett idegen források biztonságát veszélyeztetné.

A befolyásoló részesedés szerzésére vonatkozó előírásokat nemcsak a közvetlen részesedés szerzésre kell alkalmazni, hanem a közvetett részesedés szerzésre is, amikor a részesedést szerezni kívánó nem közvetlenül a pénzügyi intézményben szerez részesedést, hanem egy, a pénzügyi intézményben már részesedéssel bíró egyéb vállalkozásban. Ebben az esetben, ha ellenőrző részesedésnek minősül a részesedésszerzés, a szerződést megelőzően szintén a Felügyelettől kell engedélyt kérni.

A Javaslat itt is felsorolja az engedélykérelem részletes tartalmát. A tulajdonos a befolyásoló részesedésből eredő, engedélyeztetni kívánt szavazati jogát illetve a tulajdonszerzéséhez kapcsolódó jogokat az engedélykérelemnek a Felügyelet által történt kézhezvételétől számított 90. nap elteltétől gyakorolhatja, kivéve azt az esetet, ha 90 napon belül a Felügyelet az engedélykérelmet egyértelműen elutasítja. Ez az előírás egyben azt is jelenti, hogy a kérelmező a jogait csak arra a szavazati jogra vagy szerződésre vonatkozóan nem gyakorolhatja, amelynek engedélyezésére a felügyeleti eljárás folyamatban van.

A 38. §-hoz

A Javaslat nemcsak a befolyásoló részesedésszerzésére, hanem a befolyásoló részesedés megszüntetésére is tartalmaz előírásokat. Befolyásoló részesedés eladása esetén a részesedést eladó az elidegenítésről szóló szerződéskötést megelőző két napon belül a Felügyeletnek köteles azt bejelenteni, ha a szerződés nyomán befolyásoló részesedése teljesen megszűnik, vagy a tulajdoni részarány, illetve szavazati joga a 15, 32, 50 vagy 75 százalékos határérték alá csökken, vagy új vezető állású személy, illetve vezető tisztségviselő kerül megválasztásra. Ezek az előírások ugyanazon elvet követik, mint a piacról való kilépés lehetőségének korlátozására vonatkozó szabályok, vagyis ki akarják zárni annak a lehetőségét, hogy egy hitelintézeti tulajdonos felismerve a hitelintézet válságos állapotát, a részesedésének eladásával kimenekülhessen a tulajdonosi ellenőrzés elmulasztásából, vagy a válsághelyzet kialakításában való tevékeny részvételből fakadó felelősségrevonás alól.

A 39-41. §-hoz

A Javaslat részletesen meghatározza azokat az eseteket, amikor a Felügyeletnek lehetőségei illetve kötelezettségei vannak arra, hogy megtagadja a befolyásoló részesedés szerzésének engedélyezését. Az engedélykérelem elutasításának alapvetően két oka lehet. Az első esetben a Felügyelet azt állapítja meg, hogy a kérelmező tevékenysége veszélyeztetheti a pénzügyi intézmény független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását. Ilyen esetek különösen, ha a kérelmező eddigi tevékenysége alapján megállapítható, hogy olyan ügyleteket köt, amely a szokásos üzleti kockázatot meghaladó, túlzott kockázatvállalási hajlamra utalnak, nem tisztázott megfelelően a részesedés szerzéséhez felhasznált pénzeszközök eredete, vagy a Felügyelet a korábbiakban olyan intézkedéseket kényszerült hozni ellene, mely kétségessé teszi a megfelelő tulajdonosi irányításra való képességét.

Az engedélykérelem megtagadásának másik oka lehet a befolyásoló részesedést szerezni kívánó személy tulajdoni részesedéseinek szerkezetének olyan mértékű átláthatatlansága, amely a megfelelő felügyeleti tevékenységet ellehetetleníti vagy akadályozza.

Amennyiben a Felügyelet az engedélykérelmet elutasította, vagy a kötelezett személy a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a szavazati jogok gyakorlását a Felügyelet megtilthatja. Ha a többlet

tulajdonszerzés oly módon történt, hogy ahhoz a Felügyelet engedélye lett volna szükséges, de a Felügyelet engedélyt nem adott, a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményét kell alkalmazni.

Ezek az előírások a Felügyelet felelősségét és hatáskörét jelentős mértékben kiterjesztik, és a jövőben nem csupán az lesz a Felügyelet kötelessége, hogy vizsgálja, hogy az adott pénzügyi intézmény a Javaslatban, illetve egyéb jogszabályokban előírt prudenciális szabályoknak megfelel-e, hanem azt is kontrollálnia kell, hogy milyen a tulajdonosi kör szerkezete. E Javaslat szerint a Felügyelet felelőssége arra is ki fog terjedni, hogy a már piacon levő pénzügyi intézmény tulajdonosi szerkezete biztosítja-e azt, hogy az adott pénzügyi intézmény ugyanolyan vagy még szigorúbb elbírálásban részesítse a saját tulajdonosát, mint bármely más ügyfelét. A Felügyelet engedélye azonban nem helyettesíti a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó, az irányítás megszerzéséhez szükséges engedélyt.

Ezek a szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy a jövőben pénzügyi intézményben befolyásoló részesedést csak olyan személy szerezhessen, akiről nem feltételezhető, hogy az adott pénzügyi intézményt saját céljaira kívánja felhasználni. A Javaslat szándéka szerint ezzel a jövőben jelentősen csökkenhet a tulajdonosi részesedéssel való visszaélés lehetősége. Amennyiben a kérelmező megkapta az engedélyt a befolyásoló részesedés megszerzésére vagy a jelentős előnyt biztosító megállapodás kötéséhez, az engedélykérelemben foglaltak érvényesítésekor a megtörtént eseményről köteles a Felügyeletet a szerződést követő 30 napon belül írásban értesíteni. Ezekkel az előírásokkal a Felügyelet mindenkor naprakész információkkal fog rendelkezni az adott pénzügyi intézmény tulajdonosi köréről, amely információ mind az adott pénzügyi intézmény felügyeleti szempontú kezeléséhez, mind egy esetleges válsághelyzet esetén szükséges intézkedések meghozatalának mérlegelésekor elengedhetetlenül szükséges.

V. fejezet

A 42. §-hoz

A részvénytársasági formában működő pénzügyi intézmény részvényei a szavazati jogot nem biztosító elsőbbségi részvények kivételével kizárólag névre szóló részvények lehetnek. A tulajdoni hányadok egyértelmű megállapíthatóságának érdekében szükséges az, hogy a pénzügyi intézmény részvényei kizárólag névreszóló részvények lehessenek. Az elsőbbségi részvények azért képeznek kivételt ebből a körből, mert az elsőbbségi részvények szavazati jogot nem biztosítanak, így azokkal a pénzügyi intézmény működését közvetlenül befolyásolni nem lehet.

A 43. §-hoz

A Javaslat kötelezően előírja, hogy a pénzügyi intézmény igazgatósága a pénzügyi intézmény által kibocsátott névre szóló részvényekről részvénykönyvet köteles vezetni, és meghatározza a részvénykönyvben nyilvántartandó minimális adatokat is. A részvénykönyvet úgy kell vezetni, hogy adatai visszamenőlegesen is megállapíthatóak legyenek. Külön kimutatást kell vezetni továbbá azokról a személyekről, melyek az adott pénzügyi intézményben legalább 5 százalékos, vagy befolyásoló részesedéssel rendelkeznek és ezt a nyilvántartást olyan módon kell vezetni, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen az is, hogy ezek a személyek milyen közvetett tulajdonnal rendelkeznek az adott pénzügyi intézményben.

A részvénykönyv vezetésével a pénzügyi intézmény igazgatósága maga is tisztában lesz azzal, hogy kik azok a tulajdonosok, akik a pénzügyi intézmény közgyűlésén szavazati joggal rendelkeznek, illetve a részvénykönyv nyilvántartásai bármikor összevethetővé válnak a felügyeleti nyilvántartásban szereplő tulajdonosokkal és pontosan rögzítik, hogy az egyes részvényekhez milyen szavazati jogok kapcsolódnak.

A 44. §-hoz

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Javaslat a pénzügyi intézmények vezetőire vonatkozó szabályozás kidolgozásakor számos fejlett pénz- és tőkepiaccal rendelkező ország tapasztalataival is megegyezően, a 77/780/EGK irányelv 11. cikkelyében foglalt előírást is alkalmazva, fokozottabb követelményeket támaszt.

A tapasztalatok azt mutatták, mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlatban, hogy a prudenciális szabályok, a kockázati limitek megtartása mellett a pénzügyi intézmények biztonságos működését leginkább az biztosítja, ha kompetens, felelős és megfelelő szakmai képzettséggel és tapasztalatokkal rendelkező vezetők irányítják. Ennek érdekében a Javaslat azon az elvi állásponton van, hogy pénzügyi intézmény vezetője a megválasztása, kinevezése előtt mérettessék meg a felügyeleti hatóság által, ne pedig utólag, amikor is az általa vezetett intézménynél problémák, válsághelyzetek merülnek fel.

A Javaslat kiemelt fontosságúként kezeli a hitelintézetek vezetőit és számukra speciális szabályokat állapít meg, így minimális vezetői gyakorlatot ír elő számukra, illetve kizárja azon személyek alkalmazását, amelyeknél összeférhetetlenség állapítható meg.

A Javaslat szerint pénzügyi intézménynél vezető állású személynek csak olyan természetes személy választható, illetve nevezhető ki, akiről okkal feltételezhető, hogy alkalmas a pénzügyi intézmény független, megbízható és körültekintő irányítására és ellenőrzésére, tevékenysége az intézmény hasznára lesz, s egyéb vállalt funkciói sem akadályozzák feladatai teljesítésében. Ezeknek a feltételeknek a teljesüléséhez vizsgálni kell mind a jelölt iskolai végzettségét mind pedig az eddig végzett szakmai tevékenységét. A büntetett előélet egyértelműen kizáró ok a vezető állású személynek történő megválasztáshoz. A Javaslat felsorolja továbbá azokat az eseteket is, amikor valamely személy vezetővé való megválasztását egyértelműen ki kell zárni. Ide tartozik többek közt a befolyásoló részesedéssel rendelkező vezető állású személy, akinek tevékenysége miatt korábban a Felügyelet kivételes intézkedést alkalmazott a fizetésképtelenség elkerülése érdekében, vagy akinek tevékenysége miatt fel kellett számolni a pénzügyi intézményt és a helyzet kialakulásáért a felelőssége megállapítható. Nem nevezhető megbízhatónak - és ezért vezető állású személynek sem választható meg - az aki súlyosan vagy ismételten megsértette a jogszabályokat s emiatt vele szemben a Felügyelet, vagy más hatóság, illetve bíróság 5 évnél nem régebben jogerős határozatban szankciót alkalmazott.

VI. fejezet

A 45-46. §-hoz

A Javaslat a személyes felelősség megállapítását javasolja a pénzügyi intézmény igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjai számára abban, hogy a pénzügyi intézmény az engedélyezett tevékenységeket az e Javaslatban és a külön jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően végezze. Rögzítésre kerül az is, hogy mind a vezető állású személy, mind a pénzügyi intézmény alkalmazottja köteles mindenkor megfelelő gondossággal és szakértelemmel a hitelintézet és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével eljárni.

A 47. §-hoz

Hitelintézet esetében a cégjegyzési jognak különleges szerepe van, figyelembevéve a pénzügyi intézménynél kezelt idegen források magas állományát is. Ezért a Javaslat meghatározza, hogy hitelintézet esetében cégjegyzésre a jogosultságot csak legalább két személy együttesen gyakorolhatja, és azok közül is legalább az egyiknek belső igazgatósági tagnak kell lennie, lehetőség van arra, is, hogy az ügyvezetők gyakorolják a cégjegyzés jogát. A cégjegyzési jog belső szabályzat alapján átruházható, hitelintézet ügyfelének - kérésére - a hitelintézetek nevében kötelezettséget vállalók aláírási jogosultságát tartalmazó belső szabályzatot be kell mutatni.

A 48. §-hoz

A Javaslat bejelentési kötelezettséget ír elő a pénzügyi intézménynél a vezető állású személyekre illetve könyvvizsgálókra nézve abban az esetben, ha a pénzügyi intézmény valamilyen válsághelyzetbe kerül. A tájékoztatási kötelezettség előírása azért különösen fontos, mert a Felügyelet ennek alapján képes időben meghozni intézkedéseit. Adódhat ugyanis olyan eset, amikor a pénzügyi intézmény válságos állapota a Felügyelet részére szolgáltatott információk alapján nem állapítható meg, illetve a válsághelyzet kialakulásának gyors időtartama nem teszi lehetővé a Felügyelet megfelelő tájékozódását.

Az ügyfelek érdeke mindenkor azt kívánja meg, hogy a Felügyelet a lehető leghamarabb hozza meg intézkedéseit, a betéteseket ért kár minimalizálása érdekében, ezt segíti elő a Javaslat előírása a bejelentési kötelezettség rögzítésével. A felügyeleti intézkedések esetleges késésében ezáltal a pénzügyi intézmény vezető állású személyei, illetve könyvvizsgálója is felelőssé válnak.

VII. fejezet

A 49. §-hoz

A Javaslat kétfajta titok fogalmat rögzít, melyeket jól megkülönböztet egymástól. Az egyik titokfogalom az üzleti titok, a másik pedig a banktitok. A kettő közötti különbség abban keresendő, hogy míg az üzleti titok a pénzügyi intézmény titka, addig a banktitok a pénzügyi intézménynél az ügyfélről rendelkezésre álló adatokat tartalmazza,

tehát ebben az esetben az ügyfél titkáról van szó. A Javaslat szerint üzleti titok a pénzügyi intézmény tevékenységéhez kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a pénzügyi intézménynek méltányolható érdeke fűződik és amelyet a pénzügyi intézmény üzleti titokká minősített, illetve amelynek titokban tartása érdekében pénzügyi intézmény a szükséges intézkedéseket megtette.

Az üzleti titok megtartásának kötelezettsége nem csupán a pénzintézet vezető állású személyére vonatkozik, hanem a pénzügyi intézmény tulajdonosára, illetve az abban részesedést szerezni kívánó személyre, valamint a pénzügyi intézmény alkalmazottjára is. Az üzleti titok megtartásának kötelezettsége azonban nem hátráltathatja sem a felügyeleti tevékenységet, sem az különböző állami szervek tevékenységét. Így az üzleti titoktartási kötelezettség nem áll fenn a feladatkörében eljáró Felügyelettel, Országos Betétbiztosítási Alappal, önkéntes betét- és intézményvédelmi alappal, MNB-vel, nemzetbiztonsági szolgálattal, Állami Számvevőszékkel, Gazdasági Versenyhivatallal, - és bizonyos korlátok között - a Kormányzati Ellenőrzési Irodával szemben. Az eljárás alapját képező ügyre vonatkozóan az üzleti titok megtartási kötelezettsége nem áll fenn a feladatkörében eljáró nyomozóhatósággal, ügyészséggel szemben, a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében, illetőleg a büntető-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben, továbbá a csőd-, illetve felszámolási eljárás, továbbá önkormányzati adósságrendezési eljárás keretében a bírósággal szemben.

Az 50-55. §-hoz

A banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.

A Javaslat szigorúan meghatározza tehát a banktitok fogalmát és azt is, hogy kik juthatnak hozzá. A Javaslat összességében négy esetkörben teszi lehetővé a banktitoknak harmadik személy részére történő kiszolgáltatását.

Az első esetkörbe azok a lehetőségek tartoznak, amikor a pénzügyi intézmény ügyfele vagy annak törvényes képviselője a banktitok kiadását kéri vagy arra felhatalmazást ad. Garanciális szabály, hogy ilyen esetben is pontosan meg kell jelölni a kiszolgáltatható banktitokkört és a kérelmet közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

A második esetkör a pénzügyi intézmény számára ad lehetőséget a banktitok feloldására, ha magának a pénzügyi intézménynek az érdeke szükségessé teszi ezt abból a célból, hogy az ügyféllel szemben fennálló követelését érvényesíthesse.

A harmadik esetkörbe tartoznak azok az esetek, amelyben maga a törvény ad lehetőséget a banktitok megtartási kötelezettsége alóli felmentésre. A törvény 51. §-ának (2) bekezdése részletesen felsorolja ezeket, így a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn az Országos Betétbiztosítási Alap, az MNB, az Állami Számvevőszék, a feladatkörében eljáró Felügyelet, az intézményvédelmi és betétbiztosítási alapok, a versenyfelügyeleti eljárásban eljáró Gazdasági Versenyhivatal, Kormányzati Ellenőrzési Iroda, a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző, feladatkörében eljáró gyámhatóság, a csődeljárást, felszámolási eljárást és bírósági eljárást végző vagyonfelügyelő, felszámoló, bírósági végrehajtó a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében eljáró, valamint a feljelentés kiegészítését végző nyomozóhatóság, ügyészség, a bíróság büntető, hagyatéki ügyekben, valamint csőd és felszámolási eljárása, a titkosszolgálati eszközök alkalmazására felhatalmazott szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, az adó- és vámhatóság, valamint a társadalombiztosítási szervek, a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási ügyeiben a belügyminiszter, illetve a pénzügyminiszter esetében. Sajátos, szigorúbb - s ezáltal gyorsabb - a banktitok feloldási lehetősége abban az esetben, ha adat merül fel arra, hogy a bankszámla vagy egy adott ügylet kábítószerkereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással vagy szervezett bűnözéssel van összefüggésben. Ez a jogi szabályozás megfelel a 91/308/EGK irányelvnek, amely a pénzügyi rendszer pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szól. Ebben az esetben a pénzügyi intézmény a megkeresésről, illetve az adatátadásról az érintett ügyfelet nem tájékoztathatja (egyébként tájékoztatási kötelezettsége nem áll fenn büntetőeljárás esetén, titkosszolgálati eszközök alkalmazásával végzett információgyűjtés esetén, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat által folytatott eljárás esetén sem), minden más esetben az ügyfelét az adatkérésről tájékoztatnia kell. A Javaslat több garanciális szabályt is felállít a banktitok kiadásának módjára. Írásban kell megkeresni a pénzügyi intézményt, meg kell jelölni azt az ügyfelet vagy bankszámlát, amelyről a banktitok kiadását kérik, a kért adatok fajtájával, valamint az adatkérés céljával. A Javaslat - nemzetközi szervezetekhez való csatlakozás elősegítése céljából - lehetőséget ad arra az adóhatóságnak, hogy külön nemzetközi szerződés alapján külföldi hatóság írásbeli megkeresésének teljesítése érdekében írásban kérhessen adatot a pénzügyi intézménytől.

A banktitokhoz való hozzájutás negyedik esetköreiben - bár a banktitok fogalma jelen esetben nem pontos -, a Javaslat kiemeli azokat az eseteket, amelyek a törvényalkotó szerint nem minősülnek a banktitok sérelmének, így kiadásuk sem sérti a banktitkot. Nem jár a banktitok sérelmével az ügyfél pénzforgalmi számlájának elnevezésére és számára vonatkozó adatszolgáltatás, olyan összesített adatok szolgáltatása, amelyből az egyes ügyfelek személye vagy üzleti adata nem állapítható meg, a hitelintézet és a befektetési társaság által létrehozott és működtetett, a hiteladósokra vonatkozó központi hitelintézeti hitelinformációs rendszernek, illetve e rendszerből történő adatszolgáltatás (ez a rendszer természetes személy hiteladósokra nem terjeszthető ki), a pénzügyi intézmény által felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi vagy egyéb szakértőnek történő adatátadás, a pénzügyi intézmény igazgatóságának írásbeli hozzájárulásával a pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosnak vagy az ilyen részesedést kívánó személynek, illetve az általa felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi vagy más szakértőnek történő, a pénzügyi intézmény eszközeire vonatkozó adatátadás, valamint bírósági megkeresés esetén a peres fél számlája felett rendelkezésre jogosultak aláírásmintájának bemutatása. Ezekben az esetekben általában nem állapítható meg a konkrét ügyfél adata, mert többségében összesített adatszolgáltatásról van szó, illetve más, elsősorban tulajdonosi vagy pénzügyi intézményi érdek szól a banktitok ilyen irányú felhasználása mellett.

Mind az üzleti, mind pedig a banktitok birtokosa köteles a feladatkörében vagy megbízásának teljesítése során birtokába került üzleti és banktitkot megtartani időbeli korlátozás nélkül, azt feladatkörén kívül nem használhatja fel és törvényi felhatalmazás nélkül harmadik személynek nem adhatja ki. A Javaslat szigorúan tiltja az üzleti titok külső személy részére való kiszolgáltatását, illetve annak saját célú felhasználását annak érdekében, hogy az illető személy azzal gazdasági előnyt szerezzen, vagy a pénzügyi intézménynek, illetve az intézmény ügyfeleinek hátrányt okozzon.

A hitelnyilvántartási rendszer a hitelintézetek és a befektetési társaságok közötti adatcserét teszi lehetővé adósaikról. Ez a rendszer egyfelől elősegíti a rossz adósok nyilvántartását, másfelől viszont garanciális szabály, hogy a nyilvántartás a természetes személyekre nem terjedhet ki és az adatátadás is szabályozott.

VIII. fejezet

Az 56. §-hoz

Egy pénzügyi intézmény működése során jelentős kockázati tényezőnek minősül az, hogy a pénzügyi intézmény vezető állású tisztségviselője a pénzügyi intézménynél elhelyezett pénzek fölött rendelkezési, illetve döntési jogkörrel bírhat. Annak érdekében, hogy ezt a jogkörét ne használhassa fel olyan célra, amellyel magának, vagy az általa tulajdonolt vállalkozásoknak gazdasági előnyt szerez, szükséges összeférhetetlenségre vonatkozó előírásokat tartalmaznia a Javaslatnak. A Javaslat által előírt bejelentési kötelezettség egyben lehetővé teszi a Felügyelet számára, hogy a belső illetve kapcsolódó hitelezésre vonatkozó prudenciális előírások betartását ellenőrizhesse.

A vezető állású személy ezért köteles a Felügyeletnek haladéktalanul bejelenteni, amennyiben egy másik pénzügyi intézménynél igazgatósági taggá, vagy felügyeleti bizottsági taggá választják, vagy ilyen tisztségét megszünteti, illetve amennyiben egy vállalkozásban befolyásoló részesedést, vagy szavazati jogot szerez, vagy az ilyen részesedését megszünteti, továbbá azt, ha ellene meghatározott büntetőeljárás indult.

Az 57. §-hoz

A Javaslat a pénzügyi intézmény vezető állású személyét illetve alkalmazottját kizárja azon döntések meghozatalából és előkészítéséből, amelyek a pénzügyi intézmény számára olyan ügyféllel kapcsolatos kockázatvállalást jelentenek, amely az adott személy vagy közeli hozzátartozója közvetlen vagy közvetett tulajdonában áll. A Javaslat szabályozza továbbá a vezető állású személy szerződéses kötelezettségvállalását, illetve adás-vételi szerződéskötését azzal a pénzügyi intézménnyel, amelyben igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tag, illetve ügyvezető. Ilyen szerződést vezető állású személy csak abban az esetben köthet, amennyiben a szerződéskötéséhez előzetesen az igazgatóság egyhangú szavazással hozzájárult. Ugyanezt ezt az előírást kell alkalmazni, ha a szerződéskötés olyan vezető állású személy és pénzügyi intézmény között jönne létre, amely pénzügyi intézmény és az a pénzügyi intézmény, amiben a személy vezető állást tölt be, azonos bankholdingnak a tagja. Ezekben az esetekben a szerződéskötéshez mind a pénzügyi intézmény, mind a bankholding vállalat igazgatóságának előzetes egyetértése szükséges.

Az 58-59. §-hoz

Pénzügyi intézmény működésével, illetve ellenőrzésével foglalkozó személyek olyan információkhoz juthatnak, amelyek lévén saját maguk, vagy más személyek számára közvetlen, vagy közvetett módon előnyt szerezhetnek, vagy a hitelintézetnek, a pénzügyi vállalkozásnak, illetve ezek ügyfelének hátrányt okozhatnak. A Javaslat ezeket az információkat bennfentes információknak nevezi, az ezen információk ismeretében végrehajtott ügyleteket pedig bennfentes ügyleteknek. A Javaslat a bennfentes ügyletek szigorú tilalmát írja elő a versenysemlegesség és a pénzügyi szolgáltatói tevékenység tisztasága érdekében.

A Javaslat előírásainak alkalmazásában bennfentes személynek minősül az a vezető állású személy, vagy vezető tisztségviselő, illetve az a hatósági szakértői tevékenységet ellátó személy, aki a bennfentes információhoz, a pénzügyi intézménnyel kapcsolatos tevékenysége során hozzájut, valamint ezen személyek közeli hozzátartozói, továbbá az is, akinek belső információt átadtak vagy ahhoz egyéb módon hozzájutott.

A 60. §-hoz

Amennyiben a hitelintézet igazgatósági tagja, felügyelő bizottsági tagja, ügyvezetője, valamint könyvvizsgálója, illetve ezen személyek közeli hozzátartozója, vagy ezen személyek tulajdonában lévő, vagy általuk ellenőrzött vállalkozások a hitelintézethez hitelkérelmet nyújtanak be, a hitelkérelem elbírálásának objektivitása nem biztosított. Ezen személyek ezért a hitel megszerzésével jelentős vagyoni előnyökre tehetnek szert, amely egyben a pénzügyi intézmény számára veszteséget jelent, vagy azt túlzott mértékű kockázatvállalásnak teszi ki. A Javaslat ezért jelentősen szigorít az eddigi törvényi előírásokon, megtiltja az ezen személyek részére, illetve ezen személyek tulajdonában levő, vagy általuk ellenőrzött vállalkozások részére a hitelintézet által hitel nyújtását, illetve kötelezettség vállalását.

Ezáltal biztosított, hogy ezen személyek, illetve vállalkozások a pénzügyi intézményben fennálló befolyásukat nem használhatják ki gazdasági előny szerzésére, hanem hitelt csak és kizárólag más hitelintézettől kaphatnak. Ez alól a szigorú belső hitelezési korlát alól három felmentés létezik: az egyik a hitelintézet sajátos típusából, a másik a hitel jellegéből, a harmadik pedig a sajátos hitel jellegen túl garanciális szabályok rögzítéséből adódik.

A hitelszövetkezet legfontosabb sajátossága, hogy tevékenységét kizárólag saját tagjai körében végzi. Nem indokolt ezért ezen pénzügyi intézmények fentiekben megnevezett személyeinek, illetve vállalkozásainak kizárása a hitelezői körből, amennyiben azok egyébként a hitelszövetkezet tagjának minősülnek.

A hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlához kapcsolódó hitelkeret, valamint a munkáltató által adott fizetési előleg, vagy más szociális célú hitel folyósítását más belső szabályzatok is befolyásolják, amelyek nem adnak lehetőséget az egyedi elbírálásra. Ezáltal ezen hitel típusok esetében a belső hitel korlát alól felmentés adható.

A hitelintézet korábban meghatározott személyei részére a már korábban ismertetett pénzforgalmi számlához kapcsolódó hitelkeret, valamint szociális célú hitel folyósításán kívül kizárólag lakossági kölcsönt nyújthat. Garanciális szempontból azonban ez a kölcsönnyújtás szigorú feltételekhez kötött, mert az igazgatóság által jóváhagyott szabályzat szerint, a jelenlévő igazgatósági tagok több mint kétharmados többséggel hozott döntése alapján nyújtható. Az így nyújtott kölcsönökről elkülönített nyilvántartást kell vezetni és az igazgatóság döntésének magába kell foglalnia a kamat és törlesztés feltételeiről szóló döntést is.

A 61. §-hoz

A Javaslat korlátozza továbbá a hitelintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkező összes tulajdonos részére, vagy az azon vállalkozás részére, amelyben a hitelintézet vagy a hitelintézet tulajdonosa, igazgatósági tagja, felügyelő bizottsági tagja, ügyvezetője illetve ezek közeli hozzátartozója részesedéssel rendelkezik, a nyújtott hitelek vagy kötelezettségvállalások összegét. Ez az összeg nem érheti el a hitelintézet szavatoló tőkéjének 15 százalékát. Ez az előírás azt hivatott biztosítani, hogy a hitelintézet az általa begyűjtött idegen forrásokat valóban üzleti alapon helyezze ki és arról objektív megítélési szempontok alapján döntsön.

A kapcsolódó hitelre vonatkozó korlátozások nem vonatkoznak azonban a bankholding vállalatra, valamint a hitelintézet tulajdonában lévő pénzügyi, illetve járulékos vállalkozások részére nyújtott kölcsönökre.

A hitelintézet szavatoló tőkéjének tizenöt százalékát elérő kockázatvállalásáról az igazgatóság által jóváhagyott szabályzat alapján kell az igazgatóság jelenlévő tagjainak több mint kétharmados többséggel döntenie, mely döntésekről elkülönített nyilvántartást is köteles vezetni az igazgatóság. A kapcsolódó hitelkorlát túllépésére van lehetőség, ha a hitelintézet a túllépés összegével csökkentett szavatoló tőkével számolva is képes megfelelni a 8 százalékos tőkemegfelelési mutató fenntartására vonatkozó szabályoknak, valamint a szavatoló tőkéhez rendelt más - korlátozó - előírásoknak.

IX. fejezet

A 62-63. §-hoz

A Javaslat előírja, hogy pénzügyi intézmény igazgatóságának tagja csak természetes személy lehet. Ennek előírása azért szükséges, mert amennyiben a pénzügyi intézmény igazgatóságának tagja jogi személy is lehetne, abban az esetben megtörténhetne az, hogy az adott jogi személyt az egyes igazgatósági üléseken nem azonos személy fogja képviselni, és ezáltal nem képes eleget tenni az igazgatósági tag számára e Javaslatban megállapított felelősségnek és feladatkörnek.

A Javaslat megkülönböztetést tesz az ún. belső és külső igazgatósági tagok között. Belső igazgatósági tagnak azok minősülnek, akik a hitelintézettel munkaviszonyban állnak és ügyvezető igazgatóként tevékenykednek. Ezek az igazgatók részt vesznek a hitelintézet napi munkájában, és egy-egy részterületért felelősséget vállalnak. A Javaslat előírja, hogy a hitelintézet igazgatóságának legalább két belső taggal kell rendelkeznie, akik tényleges befolyással vannak a hitelintézet napi irányítására. A szövetkezeti hitelintézet esetében a Javaslat lehetővé teszi, hogy az igazgatóságnak csak egy belső tagja legyen.

A Javaslat ezekkel az előírásokkal arra törekszik, hogy a pénzügyi intézmény legfőbb ügydöntő szervében olyan személyek is jelen legyenek, illetve hozzanak döntéseket, akik a pénzügyi intézmény napi működését ismerik, abban részt vesznek, és ezáltal az igazgatóságot a döntés folyamatában megfelelően informálni tudják, rendelkeznek továbbá a döntéshez szükséges információkkal és szakmai gyakorlattal.

Ezekhez a szabályokhoz kapcsolódnak a hitelintézet igazgatóságának összetételére vonatkozó további szabályok, amelyek szerint a hitelintézet igazgatóságában legalább két olyan igazgatósági tagnak kell lenni, akik magyar állampolgárok, a deviza jogszabályok alapján deviza belföldinek minősülnek és legalább egy éve állandó belföldi lakhellyel rendelkeznek. A hitelintézet igazgatóságában a külső tagok számának mindenkor meg kell haladnia a belső tagok számát. Ennek előírása azért szükséges, mert az igazgatóságnak gyakran kell hoznia olyan döntéseket, melyek az ügyvezető igazgatók tevékenységét érintik, vagy annak káros megítélését tartalmazzák. Az ügyvezető igazgató nem objektív döntése ezekben az esetekben nem biztosított, ezért az objektivitást a külső tagoknak kell biztosítaniuk. A külső tagok nem függnek az igazgatóság döntésétől, illetve végrehajtásukról nem nekik kell gondoskodniuk, ezért képesek az adott helyzetben az objektív döntés meghozatalára.

A belső igazgatósági tagok munkaviszonyának megszűnése esetén az igazgatósági tagságuk egyidejűleg megszűnik. Erre az előírásra azért van szükség, mivel a belső igazgatósági tagok igazgatósági tagsága munkaviszonyukból adódik, ezért annak megszűnése esetén a továbbiakban belső igazgatóként nem tevékenykedhetnek.

A 64. §-hoz

A gazdasági társaságok igazgatóságaira vonatkozóan a gazdasági társaságokról szóló törvény, valamint a számviteli törvény állapít meg jogokat és kötelezettségeket. Pénzügyi intézmény esetében a sajátos tevékenységi jellegből adódóan szükséges, hogy e Javaslat az általános előírásokhoz képest továbbiakat állapítson meg, nevezetesen gyakorolja az ügyvezetőkkel kapcsolatos munkáltatói jogokat.

A 65. §-hoz

A pénzügyi intézmények igazgatóságának ülésein rendszeresen születnek olyan döntések, amelyek jelentősen befolyásolják az adott pénzügyi intézmény vagyoni helyzetét. Ezért szükséges, hogy a pénzügyi intézmény igazgatóságának üléseiről mindenkor írásos jegyzőkönyv készüljön, amely rögzíti azt, hogy kik vettek részt az adott döntésben, illetve kik tiltakoztak a döntés ellen. Amennyiben az igazgatóság bármely tagjának külön véleménye van, azt a jegyzőkönyvben rögzítheti. Ezáltal az egyes döntések következményeiben a döntést hozók felelőssége egyértelműen megállapítható lesz, és a döntésben résztvevők felelősségre vonhatóvá válnak.

A jegyzőkönyv biztosítja azt is, hogy az igazgatósági döntések egyértelműbbek és pontosabban végrehajthatók legyenek. A Javaslat lehetővé teszi továbbá, hogy az igazgatósági tagok modern távközlési eszközök igénybevételével is kifejezhessék akaratukat - feltételezve ezzel, hogy az igazgatóság tagjainak nem mindig kell együtt meghozniuk a döntést - így lehetővé válik távbeszélőn, faxon, telexen, avagy más hasonló eszközzel is az igazgatósági tagok szavazása azzal a megkötöttséggel, hogy ilyen esetekben az alapszabályban meghatározott időtartamon belül a szavazatot teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni és azt a pénzügyi intézmény székhelyére megküldeni.

A 66. §-hoz

A Javaslat a pénzügyi intézmény felügyelő bizottságára vonatkozóan is speciális szabályokat állapít meg. Szintén rögzítésre kerül, hogy a felügyelő bizottság tagja csak természetes személy lehet. A felügyelő bizottság legalább három, de maximum kilenc tagból állhat, és tagjai - a dolgozói képviseletet ellátó személyek kivételével - a hitelintézettel nem állhatnak munkaviszonyban. A felügyelő bizottság feladatait a Javaslat részletesen felsorolja és ezek között is kiemelten állapítja meg a hitelintézet belső ellenőrzési rendszerével, valamint a külső könyvvizsgáló foglalkoztatásával kapcsolatos feladatokat.

A hitelintézet működése során a felügyelő bizottságnak kell biztosítania azt a teljes körű objektivitást, amely alkalmas a hitelintézet valós vagyoni helyzetének megállapítására, valamint amely alapján képessé válik az igazgatóság munkájának, valamint a hitelintézet ügyvezetője tevékenységének megítélésére. A felügyelő bizottság ezen funkciójának érdekében Javaslatot tesz a külső könyvvizsgáló személyének kijelölésére és díjazására, a pénzügyi intézmény éves és közbenső pénzügyi ellenőrzésére, a belső ellenőrzés irányítására, valamint a belső ellenőrök által végzett vizsgálatai alapján Javaslatok kidolgozására és a belső ellenőrök, valamint a választott könyvvizsgálók közötti koordináció megvalósítására. Ezeket a feladatokat azonban a Javaslat nem kimerítő felsorolásnak tekinti, hanem csak egy példálózó felsorolásnak, amely bővíthető az adott pénzügyi intézmény szervezeti felépítésének megfelelően.

A belső ellenőrzés objektivitásának és a hitelintézeti ügyvezetőktől való függetlenségének biztosítása érdekében szükséges, hogy a belső ellenőrzés szakmai irányítását a felügyelő bizottság lássa el. Ezáltal a belső ellenőrzés az általa feltárt hiányosságokat és javaslatait nem csupán a hitelintézet ügyvezetése számára jelenti, hanem a felügyelő bizottságnak is. A felügyelő bizottság ezen információk alapján pedig felelősségre vonhatja a hitelintézet ügyvezetőjét, illetve javaslatokat dolgozhat, illetve dolgoztathat ki a belső ellenőrzés által feltárt hiányosságok kiküszöbölésére. A felügyelő bizottság egyben ellátja a belső ellenőrök és a választott könyvvizsgáló közötti kapcsolattartás biztosítását, amely mind a belső ellenőrök, mind a választott könyvvizsgáló munkájának hatékonyságát növeli.

A belső ellenőrzési szervezet vezetője és alkalmazottai - bár a hitelintézettel munkaviszonyban állnak és a munkáltatói jogokat felettük a hitelintézet ügyvezetői gyakorolják - objektivitásának biztosítása érdekében a belső ellenőri szervezet vezetőjére és alkalmazottaira vonatkozó munkáltatói döntések meghozatalához a Javaslat a felügyelő bizottság előzetes egyetértését teszi szükségessé. A Javaslat a felügyelő bizottság elnökének feladatává teszi azt is, hogy az megküldje a Felügyelet számára mindazokat a jegyzőkönyveket és előterjesztéseket vagy jelentéseket, amelyek tárgya a pénzügyi intézmény belső szabályzatainak súlyos megsértése vagy az irányításban észlelt súlyos szabálytalanság volt, és a felügyelő bizottság előtt megtárgyalásra került.

A 67. §-hoz

A Javaslat az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is kötelezővé teszi a bankok és a szakosított hitelintézetek számára belső ellenőrzési szervezet létrehozását és működtetését. A szövetkezeti hitelintézetek számára a Javaslat lehetővé teszi, hogy a belső ellenőrzési funkciót egy személy láthassa el, illetve azt, hogy több szövetkezeti hitelintézet ugyanazt a személyt bízza meg belső ellenőrként. Ez esetben azonban, ezek a szövetkezeti hitelintézetek kötelesek írásban megállapodni atekintetben, hogy a belső ellenőr kölcsönös foglalkoztatása ellen nem emelnek kifogást.

A szövetkezeti hitelintézetek kedvezőbb megkülönböztetését az indokolja, hogy ezeknek a hitelintézeteknek az aktivitása jóval alacsonyabb, mint az általános felhatalmazású hitelintézeteké, ezért a belső ellenőrzési funkció munkája is sokkal kevesebb. A Javaslat meghatározza a belső ellenőrzési szervezet feladatát is, amely szerint az kizárólag a hitelintézet belső szabályzatoknak megfelelő működésének, valamint a pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek a törvényesség, a biztonság, az áttekinthetőség és célszerűség szempontjából történő vizsgálatára terjed ki. Mivel a belső ellenőrzési szervezet a felügyelő bizottság szakmai irányítása alatt áll, ezért jelentéseit köteles megküldeni a felügyelő bizottság részére, valamint az igazgatóságnak.

A 68. §-hoz

A 68. § a hitelintézet vezetésére vonatkozó, már korábban megállapított szabályokat egészíti ki a hitelintézet ügyvezetőjére vonatkozó szabályokkal. A hitelintézet vezetésére kinevezett, a hitelintézettel munkaviszonyban álló első számú vezető, valamint e vezető valamennyi helyettese minősül ügyvezetőnek. Az ügyvezetőre ugyanúgy vonatkoznak a vezető állású személyekre korábban meghatározott követelmények, de ezek további szigorúbb követelményekkel egészülnek ki. Az ügyvezető megválasztása, illetve kinevezése csak abban az esetben léphet életbe, amennyiben azt 30 nappal megelőzően a Felügyeletnek bejelentették és a Felügyelet azt bejegyezte. A vezető

állású személyekre vonatkozó követelmények az ügyvezető tekintetében egyrészt szigorúbbak, másrészt megkövetelik a korábbi vezetői gyakorlatot is.

A 69. §-hoz

A hitelintézet ügyvezetése olyan komplex munkát igényelő feladat, amelyben több hatáskör, illetve döntési jogkör összpontosul. A hitelintézet folyamatos működésének fenntartása érdekében szükséges, hogy a hitelintézet ügyvezetését legalább 2 ügyvezető lássa el. Ez a szabályozás megfelel a fejlett bankrendszerrel rendelkező országokban alkalmazott ún. „négy szem” elvének.

X. fejezet

A 70. §-hoz

A Javaslat megállapítja a hitelintézet felelősségét, a rábízott idegen források és a saját források kihelyezésének vonatkozásában. Megkülönbözteti továbbá egymástól az azonnali fizetőképesség, azaz a likviditás és a fizetőképesség, azaz a szolvencia fogalmát. Az azonnali fizetőképesség ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a hitelintézetnek képesnek kell lennie a vele szemben jogosan felmerült követelésnek eleget tenni, míg a szolvencia fenntartása a saját vagyon megőrzését jelenti, vagyis azt, hogy hitelintézet eszközeinek értéke mindenkor meg kell haladja a kötelezettségeinek értékét.

XI. fejezet

A 71. §-hoz

A hitelintézetek jelentős mennyiségű idegen forrást vonnak be működésük során, forrásaik összetételében viszonylag kevés saját tőke található, ezért a saját tőkéhez viszonyítva magasabb üzleti aktivitás a saját tőke összegét lényegesen érintő veszteségeket eredményezhet. Figyelembe véve azt, hogy ezekre a veszteségekre a hitelintézeteknél a teljes mérlegfőöszeghez képest csak alacsony összegű saját tőke áll rendelkezésre, a Javaslat szerint mindenkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a hitelintézet a veszteségek következtében ne veszítse el saját tőkéjét. Ha a hitelintézet saját tőkéjének összege az előírt jegyzett tőke alá csökken a Felügyelet mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy tizennyolc hónapos határidőt biztosítson a hitelintézet számára a saját tőke előírt szintre történő feltöltése érdekében.

A 72. §-hoz

Ha a hitelintézet saját tőkéjének összege a jegyzett tőke összege alá csökken, a Felügyelet kötelezheti a hitelintézet igazgatóságát a közgyűlés összehívására.

A rendezés érdekében a Javaslat kétféle megoldási lehetőséget biztosít: egyrészt sor kerülhet a hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállítására, másrészt pedig a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosok gondoskodhatnak arról, hogy alaptőkeemeléssel a hitelintézet saját tőkéjének összege megfelelően helyre álljon.

A 73. §-hoz

A gazdasági társaságok tőkéjének leszállítására vonatkozóan a gazdasági társaságokról szóló törvény tartalmaz előírásokat. A hitelintézetek speciális tevékenysége következtében azonban az általános előírásoktól itt is eltéréseket tartalmaz a Javaslat. A gazdasági társaságokról szóló törvény kimondja, hogy a jegyzett tőke leszállítása esetén a hitelezők számára biztosítékot kell adni. A hitelintézetek esetében ez a gyakorlatban nem érvényesíthető az ügyfelek magas számának következtében. Ezért a Javaslat megállapítja, hogy amennyiben a hitelintézet tőkemegfelelése a jegyzett tőke leszállított értéke esetében is eléri a számára megállapított minimális tőkemegfelelési mutatót, akkor a vele szemben fennálló követelést a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 312. §-a szempontjából biztosítékkal ellátottnak kell tekinteni, vagyis a jegyzett tőke leszállítását végre lehet hajtani.

A hitelintézetek működése során a saját tőke mértéke és a jegyzett tőke mértéke lényegesen eltérhet egymástól Az eltérést egyrészt a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény által meghatározott tőketartalékra, az eredménytartalékra, az értékelési tartalékra és a mérleg szerinti eredményre vonatkozó előírások adják, másrészt az e Javaslatban meghatározott általános tartalék képzési kötelezettség is különbséget jelent a saját tőke és a jegyzett tőke

között. A saját tőke inkább jelzi a hitelintézet tényleges vagyoni helyzetét, mint a jegyzett tőke, hiszen mindenkor tartalmazza a kimutatott veszteségek értékét, valamint a működés során felhalmozott többletvagyon értékét is. Ezért nem elegendő, hogy a Javaslat a minimális jegyzett tőkére vonatkozóan szabályokat állapított meg, de szükség van arra is, hogy a hitelintézet tényleges vagyoni helyzetére vonatkozóan és a saját tőke minimális mértékére szabályt állapítson meg.

Ennek megfelelően a hitelintézet saját tőkéjének összege nem lehet kevesebb az előírt legkisebb jegyzett tőke összegénél. Amennyiben mégis ez alá a szint alá csökken a saját tőke (vagyis tőkevesztés következett be), a Felügyelet indokolt esetben meghatározott időt biztosíthat a hitelintézet számára a saját tőke előírt szintre történő feltöltésére. Erre csak abban az esetben kerül sor, amennyiben a Felügyelet megfelelő biztosítékot lát arra, hogy a saját tőke csökkenése a meghatározott időtartam alatt megáll, vagy pedig a tőkecsökkenés tőkeemeléssel korrigálásra kerül.

A 74. §-hoz

A hitelintézetek esetében a számviteli saját tőke fogalmon túlmenően szükséges, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon az a tőkemennyiség, amely a hitelintézetnél bekövetkezett esetleges veszteségek számára fedezetül szolgál. Ennek meghatározása a szavatoló tőke számítás, amelynek során a saját tőkéből figyelmen kívül kell hagyni azokat az elemeket, amelyek tényleges fedezetet nem jelentenek a veszteségekre, illetve az egyes, a hitelintézet portfoliójában meglévő kockázatok szempontjából módosítják a saját tőke értékét. A hitelintézet szavatoló tőkéjét a Javaslat 5. számú mellékletében foglalt meghatározások alapján kell kiszámítani.

A szavatoló tőke meghatározása azért is alapvető fontosságú a hitelintézetek esetében, mert a legfontosabb tevékenységi korlátozások a szavatoló tőke mértékéhez kötődnek.

A hitelintézetek beolvadása, vagy összeolvadása esetén a létrejött általános jogutód, illetőleg az átvevő hitelintézet szavatoló tőkéje nem lehet kevesebb, mint az egyesülő hitelintézetek szavatoló tőkéjének összege az egyesülés előtt.

A 75. §-hoz

A hatályos szabályozás kötelezővé tette a bankok számára a mérlegfőösszeg és a vállalt kötelezettségek meghatározott aránya alapján az adózott eredményből történő általános tartalék képzést.

Az általános tartalék kettős célt szolgál: egyrészt tartalékul szolgál azokra a veszteségekre, amelyekre a megképzett kockázati céltartalék már nem elegendő és ezáltal erősíti a hitelintézet tőkepozícióját, másrészt pedig biztosítékot szolgáltat arra, hogy a hitelintézet több éven keresztül való működése során hullámzó jövedelmezőség kiegyenlítésre kerüljön.

Az általános tartalék képzése azonban egyben azt is jelenti, hogy a tulajdonosok ennyivel kevesebb osztalékhoz juthatnak hozzá, ezáltal a bank kevésbé jelent vonzó befektetési lehetőséget, vagyis a bank az általános tartalék képzésében csak korlátozottan érdekelt. Az eddigi gyakorlat szerint ezért előfordulhatott, hogy a bankok az általános tartalék képzési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ugyanakkor osztalékot fizettek eredményükből.

A Javaslat megtiltja azt a hitelintézetek számára osztalék fizetését ha az általános tartalékot még nem képezték meg. Az általános tartalék mértékét ezentúl nem a mérlegfőösszeg és a vállalt kötelezettség arányában kell kiszámítani, hanem a mindenkori éves adózott eredmény 10 százalékát kell az általános tartalékba helyezni, addig amíg az ily módon képzett általános tartalék nem éri el a hitelintézet saját tőkéjének összegét. Ebben az esetben azért nem szükséges a további általános tartalékképzés, mert a hitelintézetek tőkepozíciójának meghatározó elemének a továbbiakban is a jegyzett tőkének kell lennie.

Az általános tartalékképzés alól a Felügyelet felmentést adhat abban az esetben, ha a hitelintézet tőkemegfelelési mutatója 12 százalék felett van. A 12 százalékos tőkemegfelelési mutató azt is jelenti, hogy a hitelintézet szilárd tőkepozícióval rendelkezik, ezért a további tőkeerősítés alól átmenetileg mentesíthető.

A 12 százalék feletti tőkemegfelelési mutató azonban nem jelenti az általános tartalékképzés alóli automatikus mentesítést. A Felügyelet csak abban az esetben adhat felmentést, ha a hitelintézet szilárd tőkepozícióját tartósnak ítéli.

A hitelintézeteknél a számviteli szabályok szerint képzett eredménytartalék, illetve az e Javaslat előírásai alapján képzett általános tartalék hasonló célt szolgál, az eddigi előírások alapján azonban nem volt lehetőség arra, hogy a hitelintézetnél meglévő eredmény tartalék fedezhesse az esetleges általános tartalékhiányt. A Javaslat ezért megteremti annak a lehetőségét, hogy a hitelintézet az eredménytartalékot az általános tartalékba részben vagy egészében átcsoportosíthassa.

Ez a hitelintézet tőkepozícióját nem érinti, mivel mind az eredménytartalék mind az általános tartalék egyben saját tőke elemnek, illetve szavatoló tőke elemnek is minősülnek.

A 76. §-hoz

A tőkemegfelelési mutatót, amely a hitelintézetek portfoliójában fennálló kockázatokat és a hitelintézet rendelkezésére álló tőkét viszonyítja egymáshoz a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság dolgozta ki, s jelenleg a világ minden fejlett pénz és tőkepiaci szabályozással rendelkező országában használatos, mint a hitelintézetek kockázatosságának mérésére szolgáló mutatószám. Az Európai Unión belül a hitelintézetek tőkemegfelelését külön erre vonatkozó EU direktíva szabályozza, annak érdekében, hogy az egyes tagországok tőkemegfelelési előírásai hasonlóak legyenek és ezáltal egységes versenyhelyzet teremtődjön valamennyi országban működő hitelintézet számára.

A hatályos pénzintézeti törvény ezt a tőkemegfelelési mutatószámot vette át a magyar szabályozásba és beiktatta a magyar jogrendszerbe a nemzetközileg elfogadott 8 százalékos minimális tőkemegfelelési követelményt is. A tőkemegfelelési mutató számítása olyan részletes szabályokat követel meg, melyek törvényi szintű szabályozása nem indokolt, sőt kerülendő, a Javaslat a Kormány hatáskörébe utalja, hogy a tőkemegfelelési mutató számításáról rendeletet tegyen közzé.

Gyakorlati tapasztalatok igazolták, hogy a tőkemegfelelési mutató alkalmas a hitelintézeti kockázatok és a tőkepozíciók komplex egybevetésére és megfelelő módon képes jelezni a hitelintézeteknél bekövetkező veszélyeket.

XII. fejezet

A 77. §-hoz

A hitelintézetek az aktív bankügyleteik során kihelyezik azokat a forrásokat, melyeket betét vagy más idegen forrás formájában a nyilvánosságtól begyűjtöttek. A források kihelyezésével a hitelintézetek - a legkörültekintőbb eljárás mellett is - mások pénzét kockáztatják, ezért alapvető fontosságú, hogy a kihelyezés gyakorlatát, illetve az egyéb kockázatvállalások szabályait a hitelintézetek olyan belső szabályzatok szerint végezzék, amelyek biztosítják a kihelyezések és a kötelezettségvállalások megalapozottságát és áttekinthetőségét. A belső szabályzatok kidolgozása azért is fontos, hogy a hitelintézet képes legyen a hitelekhez kapcsolódó kockázatok felmérésére, s ehhez kapcsolódóan megfelelő limiteket tudjon kidolgozni és alkalmazni működése során.

A Javaslat ezért előírja a hitelintézetek számára, hogy a kihelyezési és a kötelezettségvállalási tevékenységére megfelelő belső szabályzatokat dolgozzon ki és alkalmazzon.

A hatályos szabályozás szerint a Felügyelet már eddig is előírta a hitelintézetek számára bizonyos szabályzatok kidolgozását. Ez az előírás azonban ezáltal törvényszintre emelkedik.

A Javaslat előírja továbbá, hogy hitelintézet kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthet. Az írásbeli szerződéskötést az eddigi előírások is kötelezővé tették, de azok csak a hitelezési gyakorlatra

vonatkoztak. A Javaslat a mostani változással ezt a kötelező előírást kiterjeszti valamennyi kockázatvállalással járó ügyletre.

A 78. §-hoz

A Javaslat szerint a hitelintézetnek a kihelyezéssel járó kockázatok mérséklése érdekében két lehetősége van: egyrészt a leendő adós pénzügyi helyzetének, az eddigi kapcsolat, illetve a jövőre vonatkozó elképzelések függvényében fel kell mérni az adós jövőbeni hitel, illetve kamat törlesztő képességét, másrészt a kockázat további csökkentése érdekében a hitelintézet az ügylet mögé biztosítékot, vagy fedezetet követelhet meg. A Javaslat a hitelezési tevékenység biztonságosságának fokozása érdekében részletesen tartalmazza a fedezet elfogadásának szabályait is.

A Javaslat előírja a hitelintézetnek, hogy a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződniük a szükséges fedezetek illetve biztosítékok meglétéről, valós értékéről, érvényesíthetőségéről, és ezeket megfelelően dokumentálniuk kell. Nem fogadhat el a hitelintézet olyan biztosítékot, amelyet az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott, ide nem értve a jelzálogot, amelynek esetén a kizáró tényezőt az jelenti, ha az adott ingatlant az értékének 70 százalékát meghaladó mértékben már lekötötték.

Ezek az előírások megkövetelik a hitelintézettől a fedezet elfogadása előtt annak vizsgálatát, hogy a fedezetet nem kötötték-e le esetleg más jogügylet biztosítékául, illetve jelzálog esetén milyen egyéb jelzálog bejegyzések vonatkoztak az adott ingatlanra.

A Javaslat megtiltja a hitelintézetek számára olyan értékpapír fedezet elfogadását, amely az adott hitelintézetben tagsági jogokat biztosít, vagy ugyanahhoz a bankholdinghoz tartozó másik pénzügyi intézményben biztosít tagsági jogokat, vagy a hitelintézet, illetve a bankholdinghoz tartozó másik pénzügyi intézmény tulajdonában álló

egyszemélyes részvénytársaság részvénye. Ezekre a korlátozásokra azért van szükség, mert ha a bankholding kockázatvállalását konszolidált szinten vizsgáljuk, ezek a biztosítékok nem jelentenek valódi fedezetet, hiszen a bankholding egészében vizsgált kockázatokat nem csökkentik.

A Javaslat kötelezővé teszi a hitelintézetek számára az ún. hitelutógondozás végzését, vagyis a hitelintézet nem csupán a kihelyezés időtartama előtt köteles vizsgálni a kockázatok alakulását, hanem a kockázatvállalást tartalmazó szerződések időtartama alatt folyamatosan ellenőriznie kell a kockázatvállaláshoz kapcsolódó kockázatok mértékét.

A 79. §-hoz

A Javaslat az eddigi nagyhitel fogalom helyett az Európai Unióban használatos alapelvnek megfelelő nagykockázat vállalás fogalmát vezeti be. Ez az elv kimondja, hogy egy adott ügyféllel kapcsolatosan irreleváns, hogy a hitelintézetnek követelése, befektetése vagy valamilyen kötelezettség vállalása áll fent, kockázat koncentráció vizsgálata szempontjából ezek a tételek ugyanis hasonló módon viselkednek, vagyis ha az ügyféllel kapcsolatosan probléma merül fel, az mindenképpen érinti a hitelintézetet, függetlenül attól, hogy kockázat vállalására milyen formában áll fenn. Ezért a Javaslat a kockázat koncentráció szempontjából nem tesz különbséget a kockázatvállalás formája szerint.

A Javaslat ezért egyrészt a hitelintézet szavatoló tőkéjének 10 százalékában definiálja a nagykockázat vállalás fogalmát, másrészt két limitet állapít meg a nagy kockázatvállalás mértékére. E szerint az egy ügyféllel vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelekkel szemben a hitelintézet által vállalt kockázatok együttes összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének 25 százalékát. A Javaslat tartalmaz előírásokat a hitelintézetek által vállalt nagykockázatok együttes összegére is, amelyeket a hitelintézet szavatoló tőkéjének nyolcszorosában állapítja meg. Ezeknek a szabályoknak a kidolgozása alapvetően az Európai Unió nagy kockázatvállalásokra vonatkozó direktíváján alapszik.

A 80-81. §-hoz

Az Európai Unióban alkalmazott direktíva (92/121/EGK irányelv a hitelintézetek nagy kockázatainak megfigyeléseiről és ellenőrzéséről) is lehetővé teszi a tagországok számára, hogy bizonyos tételeket mentesítsenek a nagykockázat vállalási szabály alól. A Javaslat is tartalmaz ilyen mentesítéseket és azokat a tételeket, amelyek kockázata a hitelintézet szempontjából anulálható, illetve azokat a tételeket, amelyeket a hitelintézet szavatoló tőkéjével teljes mértékben fedez, a nagykockázat vállalás szempontjából nem kell figyelembe venni. A Javaslatban felsorolt eseteket kivéve más esetekben az ügyfél által adott fedezeteket, illetve az ügyfeleknek a hitelintézetekkel szembeni követelését a nagy kockázatvállalás szempontjából figyelembe venni nem lehet.

A hitelintézetnek a kockázatvállalásokra vonatkozó szabályzatában vagy szabályzataiban kiemelten kell kezelnie a nagykockázat vállalásokra vonatkozó kérelmek elbírálásának, illetve a nagykockázat vállalásokra vonatkozó döntések meghozatalának elkülönített nyilvántartásának és rendszeres figyelésének rendjét. Ez azért szükséges, mivel ezek a szerződések a hitelintézet számára kiemelt jelentőséggel bírnak és adott esetben akár a szavatoló tőke egynegyedét jelentő veszteséget is eredményezhetnek. Ezért szükséges, hogy ezeknek a szerződéseknek, illetve az ehhez kapcsolódó tevékenységnek a hitelintézet kiemelt fontosságot tulajdonítson mind az elbírálás és döntés, mind az utógondozás folyamatában.

A 82. §-hoz

A Javaslat a hitelintézetek által végzett értékpapír ügyletek hitelezéséhez két fontos előírást kapcsol. Egyrészt a hitelintézet nem vállalhat kockázatot olyan ügyletért, vagyis nem nyújthat hozzá hitelt, illetve nem vállalhat ahhoz kapcsolódó kötelezettséget, amelynek célja, hogy az ügyfél a hitelintézet által kibocsátott tagsági jogokat megtestesítő értékpapírokat vagy alárendelt kölcsöntőkének minősülő értékpapírokat vásároljon. Ezáltal ugyanis a hitelintézet tőkeemelésére, vagy a szavatoló tőke növelésére szolgáló pénz befizetés nem jelent valóságos tőkenövelést a hitelező számára, hiszen mindössze a betéteket konvertálja át befektetéssé, de az átkonvertálás ellenére a betéteket vissza kell fizetni. Az ilyen tőkeemelés tehát nem elégíti ki a tőkeemelésre vonatkozó alapelveket.

Függetlenül attól, hogy a hitelintézet maga bocsátotta-e ki az értékpapírt, nem nyújthat tagsági jogokat megtestesítő értékpapír vásárlás céljára a megvásárolni kívánt értékpapír árának 50 százalékát meghaladó kölcsönt. Ez az előírás azonban nem zárja ki azt, hogy több hitelintézet nyújtson a megvásárolni kívánt értékpapír árának 50 százalékát meghaladó módon kölcsönt egy adott értékpapír vásárláshoz.

A 83. §-hoz

A Javaslat a kockázatvállalásokon belül a befektetésekre vonatkozóan külön is tartalmaz szabályokat. A hitelintézetekben rejlő kockázatok pontos felmérése érdekében ugyanis mindenkor figyelembe kell venni az adott hitelintézet befektetéseit is. Fontos előírás, hogy a hitelintézetnek alapvetően csak olyan vállalkozásokban lehet befektetése, amelyek a pénzügyi szolgáltatói tevékenységéhez kapcsolódnak, ezért hitelintézet a szavatoló tőkéjének 15 százalékát meghaladó közvetlen és közvetett tulajdoni hányaddal más pénzügyi intézmény biztosító részvénytársaság, illetve a közvetlen banküzemi célt szolgáló vállalkozások kivételével egy vállalkozásban nem rendelkezhet. Ez az előírás azt hivatott biztosítani, hogy hitelintézet komoly befektetést csak olyan vállalkozásba tegyen, mely ügyfeleinek jobb kiszolgálását biztosítja.

A más pénzügyi intézmény, biztosító részvénytársaság, illetve a közvetlen banküzemi célt szolgáló vállalkozások kivételével a hitelintézetnek nem lehet az adott vállalkozásban a jegyzett tőke 25 százalékát meghaladó tulajdoni hányada és az összes ilyen vállalkozásokban meglévő befolyásoló részesedésének teljes összege nem haladhatja meg a szavatoló tőkéjének 60 százalékát.

Ezek a előírások abból az elvből indulnak ki, hogy a hitelintézetek alapvető feladata a pénzügyi szolgáltatói tevékenységek végzése. Ettől egyrészt idegen, másrészt a hitelintézet szakértelme nem megfelelően biztosított, az azon vállalkozásokban való részvételnél, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a pénzügyi szolgáltatói tevékenységhez.

A hitelintézet tulajdonába kerülhet a tagsági jogot megtestesítő értékpapír olyan módon is, hogy az valamilyen korábban kötött ügylet fedezetéül szolgált, illetve azt a hitelintézet valamilyen az ügyféllel szembeni követelésért kapta. Ebben az esetben az ilyen befektetések megszerzése egyértelműen a veszteség mérséklésére szolgál, ezért bármilyen mértékű korlátozásuk jelentős hatást gyakorolna a hitelintézetek jövedelmezőségi pozíciójára. A Javaslat ezért lehetővé teszi a hitelintézeteknek, hogy ezeket a tulajdonrészeket figyelmen kívül hagyhassák a befektetési limitek kiszámításánál.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azokat a befektetéseket, amelyek nem átmenetileg, hanem 3 évet meghaladóan kerültek ily módon a pénzintézet tulajdonába.

A Javaslat lehetőséget biztosított továbbá a hitelintézetek számára arra is, hogy amennyiben szilárd tőke pozícióval rendelkeznek, s az ilyen befektetéseiket teljes mértékben szavatoló tőkével fedezni tudják, ennek következtében mind a tőkemegfelelési, mind az egyéb szavatoló tőkéhez kötött előírásoknak képesek megfelelni, a befektetési korlátokat túlléphessék. Ebben az esetben azonban a befektetési korlát túllépést a szavatoló tőkéből le kell vonni és a hitelintézetnek ezek után is meg kell tudni felelnie valamennyi tőkéhez kötött előírásnak.

A 84. §-hoz

A Javaslat külön előírásokat tartalmaz a hitelintézetek ingatlanbefektetéseire. Az ingatlanbefektetés ugyanis, kivéve a közvetlen banküzemi célt szolgáló ingatlan befektetéseket, (pl. a hitelintézet székhelyének, illetve fiókjának minősülő ingatlanokat) nem tartoznak a pénzügyi szolgáltatói tevékenység keretébe. A Javaslat szerint a hitelintézet egyéb módon csak akkor szerezhet ingatlant, ha az valamilyen ügylet fedezetéül szolgált, vagy felszámolási eljárás útján jutott a hitelintézet birtokába. Ezeket a befektetéseket azonban a hitelintézetnek meghatározott időn belül el kell idegenítenie.

A 85. §-hoz

A Javaslat a hitelintézet összes befektetései vonatkozásában a hitelintézet szavatoló tőkéjének 100 százalékában állapítja meg a korlátot. A befektetések ilyen szigorú korlátozására azért van szükség, mert a befektetés alapvetően nem pénzügyi szolgáltatói tevékenység és a befektetések hozama az adózott eredményt befolyásolja, tehát nem szolgálhat a pénzintézetnél elhelyezett betétek fedezetéül. A Javaslat beiktatja továbbá annak tilalmát, hogy a hitelintézet részesedést szerezzen illetőleg tagsági viszonyt létesítsen olyan vállalkozásban, amelynek tartozásaiért a hitelintézetre tulajdonosként korlátlan felelősség hárulhat. Nem lehet a hitelintézetnek részesedése ezért például közös vállalatban, hiszen ez esetben a közös vállalat által végzett tevékenység kockázata a hitelintézet ügyfelei tekintetében ugyanolyan veszélyes tényezőt jelent, mintha a hitelintézet azt önmaga végezte volna. Az ilyen vállalkozás által végzett tevékenységre viszont nem vonatkoznak az e Javaslatban előírt bankbiztonsági előírások.

A Javaslat ezért ezzel az előírással azt a lehetőséget vonja meg a hitelintézetektől, hogy a hitelintézetekben meglevő kockázatokat olyan vállalkozásokban csoportosíthassák át, amelyekre a szigorúbb prudenciális előírások nem vonatkoznak.

A Javaslat az összes befektetések vonatkozásában is tartalmaz bizonyos mentesítéseket, amelyek közül az egyik legfontosabb változás, hogy ezentúl a kötvények a befektetési limitek vonatkozásában nem minősülnek befektetésnek, annak ellenére, hogy azok az adott vállalkozást hosszú távon szolgálják. A szabály módosításának legfőbb oka, hogy a kötvények alapvetően hitelezési jogviszonyt testesítenek meg, így a befektetési korlátok alól kikerülnek és csak a nagykockázat vállalások között kerülnek számításba.

A befektetési korlátok számításakor nem kell figyelembe venni azokat a tételeket sem, amelyeket a szavatoló tőke számítás során egyébként már a tőkéből levontak. Ennek megfelelően nem tartozik például a 100 százalékos befektetési korlát alá a pénzintézeti befektetés, amely a szavatoló tőke számítás során levonásra kerül, vagyis amelyet a hitelintézet 100 százalékos mértékben tőkével fedez. Ugyanez vonatkozik azokra a befektetési korlát túllépésekre, amelyeket a hitelintézet megfelelő szavatoló tőkével fedezni tudott.

A 86. §-hoz

Annak érdekében, hogy a hitelintézet által felvállalt kockázatok rendszeresen összesítésre kerüljenek, illetve az utánuk képzendő céltartalék szükséges mértéke megállapítható legyen, szükséges, hogy a hitelintézet rendszeresen értékelje és minősítse eszközeit, vállalt kötelezettségeit, valamint egyéb kihelyezéseit, ezáltal azok tényleges értéke megállapítható legyen. A minősítés részletes szabályaira vonatkozóan előírásokat a Javaslat nem állapít meg, hanem azt külön kormányrendelet hatáskörébe utalja, amely megfelel az eddigi gyakorlatnak is.

A 87. §-hoz

A Javaslat a prudenciális szabályok között megkülönböztetett figyelmet szentel a kockázati céltartalék képzés szabályainak.

A kockázati céltartalék pontos mértékének megállapítása a hitelintézetek számára azért különösen fontos, mert ezáltal megtörténik eszközeik és vállalt kötelezettségeik tényleges értéken való meghatározása, kimutatásra kerülnek azok a veszteségek, amelyek a hitelintézet tevékenysége következtében már bekövetkeztek, de kimutatásra egyébként még nem kerülnének. A kockázati céltartalék elnevezéséből adódóan is mindig egyedi mérlegtételhez vagy mérlegen kívüli tételhez kötődik, ezáltal beazonosítható az, hogy az adott kockázati céltartalékot milyen követelés vagy mérlegen kívüli vállalt kötelezettség után képezték. Kockázati céltartalék képzés szempontjából a hitelezési, a kamat, az árfolyam, a befektetési, az ország valamint egyéb kockázatokat kell figyelembe venni.

A kockázati céltartalék mértékére vonatkozóan szintén a Javaslat felhatalmazása folytán kiadandó kormányrendelet tartalmaz további előírásokat.

A hitelintézet tevékenysége során azonban gyakran merülhetnek fel olyan veszteségek, amelyek nem köthetők egyedi mérlegtételhez (ilyen például a különböző koncentrációkból adódó veszteség), vagy pedig előre nem láthatóak, illetve előre nem meghatározhatók. Az ilyen veszteségek fedezésére a kockázati céltartalékképzés módszere nem megfelelő, mert ezen veszteségek esetében az egyedi tételhez való beazonosítás nem történhet meg.

A Javaslat ezért bevezeti az általános kockázati céltartalék képzési kötelezettséget, amely az ilyen általános jellegű kockázatok fedezetéül szolgál és amelyet a korrigált mérlegfőösszeg 1,25 százaléka erejéig kell képezni. A hitelintézet számára az általános kockázati céltartalék képzése költséget jelent, ami azt jelenti, hogy tőkeelemként figyelembe nem vehető, ugyanakkor a veszteség és a behajthatatlan követelés leírására kockázati céltartalékkal együtt felhasználható.

A különböző tartalékképzések rendszere a hitelintézetnél azt a célt szolgálja, hogy a hitelintézet csak olyan jövedelmet mutathasson ki, amelynek mértéke megfelel a tevékenységéből származó tényleges jövedelmezőségnek, vagyis nem tartalmaz olyan jövedelmi elemeket, amelyek realizálódása még nem történt meg, vagy kétséges, továbbá biztosítva legyen, hogy a jövedelme kimutatásakor figyelembe vételre kerültek mindazok a veszteségek, amelyek a hitelintézet tevékenységéből származtak. A kockázati céltartalék, illetve az általános kockázati céltartalék megképzése során az az elv került figyelembevételre, hogy a pénzügyi szolgáltatói tevékenységnek természetes velejárója az, hogy a pénzügyi vállalkozás kockázatokat vállal föl. A kockázatok felvállalásából adódóan azonban az is természetszerű, hogy veszteségek keletkezhetnek, és bár a hitelintézetnek törekednie kell ezen veszteségek minimalizálására, azok teljes mértékben nem zárhatók ki.

Az ilyen veszteségek keletkezése mindaddig nem jelent különösebb problémát a pénzügyi intézmény számára, ameddig azt megfelelő jövedelemmel vagy tőkével fedezni tudja. A Javaslat ezen előírásai ennek a veszteség fedezésnek az alapjait teremtik meg.

XIII. fejezet

A 88. §-hoz

A Javaslat előírja a hitelintézetek számára, hogy visszafizetendő pénzeszközöknek a nyilvánosságtól történő gyűjtése érdekében betét elfogadásán kívül kizárólag kötvényt vagy letéti jegyet bocsáthatnak ki. Az eddigi gyakorlat alapján ugyanis a bankok olyan pénzügyi eszközöket is felhasználtak forrásgyűjtés céljából, amelyek értékpapírnak a hatályos jogszabályok alapján nem minősültek, és a betétbiztosítás szempontjából való figyelembevételük sem volt egyértelmű, mivel betétszerződés általában nem állt mögöttük. A Javaslat ezen előírásával a hitelintézetek számára forrásgyűjtésre kizárólag a betét elfogadást, a kötvény, illetve a letéti jegy kibocsátást teszi lehetővé.

Ezáltal a hitelintézetek forrásgyűjtési tevékenysége megfelelő jogi alapokra kerül és elkerülhetőek lesznek a forrásgyűjtés módjának eltérő megítéléséből származható jogviták.

A 89. §-hoz

A hitelintézetek működése során alapvető követelmény, hogy a hitelintézet a vele szemben támasztott követeléseknek eleget tudjon tenni. Az azonnali fizetőképesség biztosítása a hitelintézet követeléseinek és kötelezettségeinek naprakész nyilvántartását igényli, hiszen azok különböző lejárati időpontban és összegekben jelennek meg.

A hitelintézetek a lejárati transzformációból vagyis a náluk rövid távra elhelyezett források hosszabb távra való kihelyezéséből jelentős jövedelmet képesek realizálni. Az ilyen tevékenység azonban egyben azzal is jár, hogy veszélybe kerülhet az azonnali fizetőképesség biztosítása. A Javaslat lehetővé teszi a hitelintézetek számára az ilyen jellegű lejárati transzformáció végzését, azonban a Kormány hatáskörébe utalja, hogy a lejárati szerkezettel kapcsolatosan követelményeket írjon elő a hitelintézetek számára. A hitelintézet az azonnali fizetőképesség biztosítása érdekében köteles belső szabályzatot és tervet készíteni.

XIV. fejezet

A 90. §-hoz

A Javaslat az eddig használt pénzintézeti csoport fogalom helyett bevezeti a bankholding fogalmát. Ez a fogalom meghatározás és a rávonatkozó szabályozás megfelel a 92/30/EGK irányelvének, amely a hitelintézetek összevont alapú felügyeletéről rendelkezik. Az új fogalom jelentős bővítést eredményez, és már nem csupán a valamilyen okból összetartozó pénzintézetek csoportját jelöli, hanem magában foglalja mindazokat a járulékos vállalkozásokat is, amelyek pénzügyi szolgáltatói tevékenységet nem folytatnak, de az adott vállalkozási csoporthoz tartoznak.

A pénz- és tőkepiacon fennálló összefonódások következtében ugyanis gyakran előfordulhat, hogy hitelintézet biztosító intézetet vagy értékpapír-forgalmazót tulajdonol, illetve hogy ezek az intézmények azonos tulajdonosi körhöz tartoznak. Tekintettel arra, hogy a bankholding vállalat által tulajdonolt vállalkozásokon belül a kockázatok egyébként átcsoportosíthatóak lennének és ezáltal lehetővé válna a bankbiztonságra vonatkozó szabályok kijátszása, a Javaslat szigorú előírásokat állapít meg a bankholdingok egészére vonatkozóan is.

A Javaslat értelmező rendelkezései között meghatározza, hogy bankholding vállalat csak hitelintézet lehet. A Javaslat a bankholding vállalatra nézve akkor ír elő kötelezően végrehajtandó rendelkezéseket, amennyiben annak székhelye belföldön van bejegyezve, és nem leányvállalata egy magyarországi székhelyű pénzügyi hitelintézetnek. A bankholding vállalatra nézve a Javaslat alapvetően azt a kötelezettséget állapítja meg, hogy a bankholding vállalat köteles úgy irányítani és összehangolni az ellenőrzése alatt álló pénzügyi intézmények és járulékos vállalkozások tevékenységét, hogy mind a holdingtagok, mind a holdingvállalat számára külön-külön és együttesen is biztosított legyen az óvatos, körültekintő és biztonságos működés. Ez azt jelenti, hogy a Javaslat felelősséget állapít meg a bankholding vállalatra nézve az egyes holdingtagok irányítását illetően, illetve az egész bankholding összehangolt működésére.

A Javaslat egyben eszközt is biztosít a bankholding vállalatnak annak érdekében hogy eleget tudjon tenni a Javaslatban megállapított felelősségnek, Így utasíthatja az ellenőrzött pénzügyi intézmény igazgatóságát olyan döntések meghozatalára illetőleg végrehajtására, amelyekkel mind az ellenőrzött pénzügyi intézmény biztonsági előírásoknak való megfelelését, mind a bankholding egészének biztonsági megfelelését érintik. Az ilyen utasításokat az ellenőrzött pénzügyi intézmény köteles végrehajtani.

A 91. §-hoz

A Javaslat a Felügyelet számára előírja az összevont (konszolidált) felügyelet végzésének kötelezettségét, amely kiterjed a bankholding-vállalatokra, a bankholdinghoz tartozó vállalkozásokra, az olyan pénzügyi intézményekre és járulékos vállalkozásokra, amelyek jegyzett-tőkéjének legalább 20 százaléka közvetlenül, vagy közvetve a bankholdinghoz tartozó vállalkozás tulajdonába van, illetve az olyan pénzügyi intézményekre és járulékos társaságokra, amelyek nem tartoznak a bankholdinghoz, de amelyek olyan személy ellenőrzése alatt állnak, aki a bankcsoportot vagy annak valamely hitelintézet tagját is ellenőrzik.

A Javaslat ezen előírásaival azt kívánja biztosítani, hogy a bankholdingok esetében az összevont felügyelet jelentse mindazon kockázatoknak az ellenőrzését, mely a bankholding pénzügyi pozícióját, és amely ezáltal a bankholdinghoz tartozó hitelintézet pénzügyi pozícióját és ezen keresztül a nála elhelyezett betétek biztonságosságának mértékét érintheti.

Tekintettel arra, hogy a külföldön bejegyzett székhelyű bankholding felügyeleti ellenőrzése megfelelő információk és eszközök hiányában nem biztosítható, a Javaslat lehetőséget ad a Felügyelet számára arra, hogy más országok felügyeleti feladatait ellátó szervezeteivel együttműködési megállapodást kössön a bankholdingok felügyeletéhez kapcsolódó felügyeleti feladatok megosztásáról. Ennek a lehetőségnek várhatóan akkor lesz nagyobb jelentősége, amikor Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, amelyen belül a hitelintézet székhelye szerinti ország felügyeletének elve működik, vagyis egy hitelintézetet mindig annak az országnak a felügyeletének kell ellenőriznie, ahol a hitelintézet be van jegyezve.

A 92-93. §-hoz

A felügyeleti tevékenység hatékony ellátásának érdekében a Javaslat a Felügyelet hatáskörébe utalja a bankholdingokról való nyilvántartás vezetését, amelyekben a bankholding vállalat alapvető adatai, illetve az általa tulajdonolt intézmények felsorolása található. A Javaslat kötelezően megállapítja, hogy a bankholdingok a létrejöttüket követően haladéktalanul kérni kötelesek a felügyeleti nyilvántartásba való bejegyzést. A Javaslat a Felügyelet számára lehetőséget ad az összevont felügyeleti funkció ellátásához, mind a nem helyszíni, vagyis az információ átadásán alapuló ellenőrzés lefolytatására, mind helyszíni ellenőrzések végzésére bankholding vállalatnál illetve a hozzá tartozó pénzügyi intézményeknél.

A Felügyelet a bankholding-vállalat, illetve a hozzátartozó pénzügyi intézmények tevékenységéről rendszeresen, vagy esetenként információt kérhet és előírhatja, hogy az ily módon átadott információt az adatszolgáltató könyvvizsgálóval hitelesítesse. Bankholding-vállalat a számviteli előírásoknak megfelelően évente konszolidált beszámolót köteles készíteni, amelyet könyvvizsgálóval hitelesíttetni köteles. Ezt az éves beszámolóját, valamint üzleti jelentését legkésőbb a tárgyévet követően szeptember 30-ig köteles megküldeni a Felügyelet számára. A Felügyelet ezekből a jelentésekből alapvetően azt ellenőrizheti, hogy a bankholding-vállalat egésze, illetve a bankholdinghoz tartozó pénzügyi intézmények hogyan felelnek meg e Javaslat biztonsági előírásainak, illetve hogy a bankholdinghoz tartozó hitelintézet törvényi előírásoknak való megfelelésénél milyen, a bankholding-tagságból következő további kockázatokkal kell számolni.

A 94. §-hoz

A Javaslat szerint az összevont felügyelet megfelelő ellátásához azonban nem elegendő az információ szolgáltatáson alapuló vizsgálatok végzése. Az adatszolgáltatás során a Felügyelet tudomására jutott tény, vagy más helyről származó információ helyszíni ellenőrzés végzését indokolhatja, amely során megtörténik az átadott jelentések, adatok és információk valódiságának illetve pontosságának ellenőrzése.

Amennyiben az összevont felügyelet külföldön végrehajtandó helyszíni ellenőrzést követelne meg, a Javaslat lehetőséget ad a Felügyelet számára, hogy más ország illetékes felügyeleti szervét vagy kijelölt könyvvizsgálót, illetve egyéb szakértőt kérjen fel a helyszíni ellenőrzés lefolytatására, vagy abban való közreműködésre. Ezáltal egyrészt jelentősen lecsökkenthető az adott vizsgálat lefolytatásának a költsége, másrészt pedig biztosított, hogy a vizsgálatot végző az adott ország szabályozását is ismerő szakértő legyen.

A 95. §-hoz

Bankholding esetében a bankbiztonsági előírások megtartásának vizsgálatakor alapvető fontossága van a bankholding szinten számított szavatoló tőke megállapításának, amelynek számítási módjára vonatkozóan a Javaslat ad előírásokat. A bankholding a holding szinten számított szavatoló tőke számításakor az általa tulajdonolt vállalkozások saját, vagy szavatolt tőkéjének olyan hányadát számíthatja hozzá, amely megegyezik az általa az ellenőrzött vállalkozásban közvetlenül és közvetve birtokolt tulajdoni illetve szavazati hányadnak.

Ennél az előírásnál figyelembe kell venni azt is, hogy amennyiben a bankholding vállalat hitelintézet, akkor a szavatoló tőke számítása során a más pénzügyi intézményekbe való befektetései a saját szavatoló tőkéjéből már eleve levonásra kerülnek. Ez az előírás tehát nem jelenti a tőke duplázódását a bankholding-vállalat csoporton belül, hanem elősegíti a ténylegesen rendelkezésre álló szavatoló tőke mértékének meghatározását. A bankholding vállalat az általa tulajdonolt intézmény szavatoló tőkéjét saját szavatoló tőkéjéhez csak akkor számíthatja hozzá, amennyiben az általa tulajdonolt intézménytől erre vonatkozóan egyértelmű és megbízható információval rendelkezik.

A 96. §-hoz

A Javaslat a bankholdinghoz tartozó hitelintézetek számára együttesen is kötelezővé teszi a kockázatvállalásra, az értékpapír ügylet hitelezésére, a befektetésekre, a kapcsolódó hitelre, az eszközök minősítésére, a kockázati céltartalék képzésére vonatkozó szabályokat. Itt az összevont előírás elsősorban azért szükséges, mert létezhet olyan eset, elsősorban a különböző koncentrációkból adódóan, mikor a bankholding vállalathoz tartozó hitelintézetek külön-külön megfelelnek a jogszabályi előírásoknak, de bankholding szinten már nem.

XV. fejezet

A 97. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a pénzügyi szolgáltatói tevékenység alapvetően a bizalmon alapszik, a bizalom erősítése érdekében a fejlett országokban különféle betétbiztosítási rendszereket vezettek be. Ezek célja (küldetése, funkciója) az, hogy a betétes által a hitelintézeteknél elhelyezett betétek bizonyos összeghatárig biztosítottak legyenek, azaz a hitelintézet megoldhatatlan likviditási problémái esetén visszafizetésük garantált legyen. A volt szocialista országok közül elsőként Magyarországon került sor a betétbiztosítási rendszer kialakítására, amikor 1993-ban külön törvény létrehozta az Országos Betétbiztosítási Alapot. Több ország gyakorlatában a betétbiztosítási intézmény és a bankfelügyelet ellátó szerv szoros kapcsolatban tevékenykedik. Az eddigi betétbiztosítási gyakorlat is azt mutatta, hogy az Országos Betétbiztosítási Alap és a Felügyelet együttműködését erősíteni kell, különös tekintettel arra, hogy a Felügyelet hatósági jogköre és az Alap pénzügyi forrása együtt jobb hatásfokkal képes növelni a betétek biztonságát. Az e Javaslatban az Országos Betétbiztosítási Alapra meghatározott előírások alapvetően az eddig hatályos, OBÁ-ra vonatkozó törvény rendelkezésein alapulnak, de közel a három év működési tapasztalatai is felhasználásra kerültek. Az OBÁ-ra vonatkozó szabályok korábbi kidolgozása során is és a Javaslatban is felhasználásra került az Európai Parlament és a Tanács 1994. május 30-án kelt, a betétbiztosító rendszerekről szóló 94/19/EGK irányelve.

Az Országos Betétbiztosítási Alap alapvetően a hitelintézetek befizetéséből működik és a hitelintézetnél elhelyezett betétek ezen keresztül közvetetten a hitelintézet tevékenységének biztonsági alapjait teremti meg. A hitelintézetek kötelesek az Országos Betétbiztosítási Alaphoz csatlakozni, amely csatlakozás maga után vonja az egyszeri csatlakozási, majd az éves rendszeres biztosítási díj fizetését, adatszolgáltatási kötelezettséget. Cserébe azt a szolgáltatást nyújtja, hogy a betétesek által a hitelintézeteknél elhelyezett betétek 1 millió Ft összeghatárig az OBA által biztosítva vannak.

Nem köteles az Alaphoz csatlakozni az olyan hitelintézet, amelyet meghatározott pénzügyi szolgáltatás végzésére külön törvénnyel hoznak létre, s amelynek kötelezettségeiért a magyar állam kezességet vállal. Hitelszövetkezetnek az Alaphoz való csatlakozását a Javaslat azért zárja ki, mivel a hitelszövetkezet kizárólag a hitelszövetkezeti tagoktól fogadhat el betétet, így a hitelszövetkezeti betétes kockázata nem jelenti az összes magyarországi betétessel való közös kockázati csoportba tartozást. Nem zárja ki ugyanakkor a Javaslat azt, hogy a Magyarországon működő hitelszövetkezetek önkéntes betétbiztosítási alapot hozzanak létre a náluk elhelyezett betétek kockázatának csökkentése érdekében.

A 98. §-hoz

A Javaslat meghatározza az Alap feladatát, amely elsődlegesen a betétesek részére való kártalanítási összeg kifizetésére; a betéteseket fenyegető veszteség csökkentésére, elhárítására irányuló megelőző intézkedések meghozatalára, továbbá az állami kezesség beváltásában való közreműködésre, a felszámolási eljárásban való részvételre, végül a betétesek tájékoztatására terjed ki. Az Alap a betétesektől és más hitelezőktől kapott megbízás alapján ellátja a képviseletet az egyezségi tárgyaláson, illetve a felszámolási eljárás során.

A 99. §-hoz

A Javaslat nevesíti, a 104. § pedig részletezi az Alapnak a betétek befagyásának megelőzését célzó feladatait. Ezt az a tapasztalat indokolja, hogy az esetek többségében mind az OBA, mind a betétesek számára előnyösebb - az OBA részéről pénzügyi terhek vállalása árán is - a betétek befagyásának és a hitelintézet felszámolásának elkerülése.

A Javaslat meghatározza, hogy az Alap által nyújtott biztosítás továbbra is csak a névre szóló betétek esetében alkalmazható, a kártalanításra való jogosultság szigorúan kötődik ahhoz, hogy a betétes kiléte a betét befagyásának pillanatában egyértelműen megállapítható legyen. A Javaslat nem változtat azon az előíráson sem, hogy a biztosítás az 1993. június 30-ig jogszabályban vállalt állami garancia, illetve állami helytállás nélkül, valamint az 1993. június 30-át követően állami garanciavállalás nélkül az OBA-ban tagsággal rendelkező hitelintézeteknél elhelyezett betétekre vonatkozik.

A 100. §-hoz

A Javaslat tartalmazza szervezetek és személyek felsorolását, amelynek betéteire a biztosítás nem terjed ki. A korlátozás indoka, hogy ezen szervektől elvárható a gondos betételhelyezés, valamint olyan személyeket kellene kártalanítani e korlátozás hiányában, akik kapcsolatba hozhatók a hitelintézet csődjével, illetve a pénzmosásból származik betétjük.

A 101. §-hoz

A Javaslat az Alap által kártalanításra jogosult betétes részére a befagyott tőke és kamat összegére vonatkozó kifizetési összeghatárt továbbra is 1 millió Ft-ban állapítja meg. Devizabetét esetén két megoldást tartalmaz a Javaslat attól függően, hogy az MNB jegyzi-e vagy sem a betét alapjául szolgáló devizát. Az első esetben a betét befagyásának napján az MNB által megállapított deviza eladási árfolyamon történik a kártalanítás, míg a második esetben a magyar hitelintézetek által közzétett legmagasabb és legalacsonyabb, az adott pénznemre vonatkozó devizaeladási árfolyamok számtani átlagát kell figyelembe venni, ha ilyen nincs, akkor a deviza betétet kezelő hitelintézet deviza eladási árfolyama irányadó a kártalanítási összeg megállapítására. A Javaslat előírásai szerint a forintbetétek esetében a kártalanítás szerződéses kamatösszegét, de legfeljebb az átlagos jegybanki kamatlábat kell kifizetni, míg devizabetétek esetében a szerződés szerinti kamatot, de legfeljebb az öt legnagyobb hazai hitelintézet által jegyzett kamatláb számtani átlaga alapján megállapított kamatot fizeti meg az OBA.

Az (5) bekezdés alapján egyazon betét biztosítottságának mértéke növelhető azáltal, hogy a betétnek több tulajdonosa van. Ebben az esetben ugyanis az 1 millió forintos összeghatár a közös betét minden egyes tulajdonosára külön-külön érvényes.

Ha egy betétes két vagy több hitelintézetnél helyezett el betétet és a hitelintézetek egyesülnek - vagy a betéteket az egyik hitelintézet átruházza egy másikra -, emiatt a betétes biztosításának mértéke nem csökkenhet. Ennek érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy hitelintézetek egyesülése, illetve a betétek átruházása esetén az ilyen betétek továbbra is úgy minősülnek, mintha azokat különböző hitelintézeteknél helyezték volna el.

A betétesnek az Alap által történő kártalanítása nem jelenti azt, hogy az OBA által meg nem térített, a hitelintézettel szemben fennálló tőke- és kamatkövetelése megszűnne, hanem azokat a hitelintézettel szemben a felszámolási eljárás során továbbra is érvényesítheti. Ezek a további követelések azonban a kielégítési sorrendet is figyelembe véve csak, a felszámoló által megállapított kielégítési hányad mértékében (ami 0 vagy akár 100 százalék is lehet) érvényesíthetők. Az Alappal szembeni kártalanítási igényekre egyébként az elévülés általános és különös szabályai érvényesek.

A 102. §-hoz

A Javaslat megteremti a biztosított betétek vonatkozásában - az 1 millió forintos kártalanítási összeghatáron belül - a hitelintézet és a betétes közötti beszámítás lehetőségét abban az esetben, ha a befagyott betét tulajdonosának a hitelintézettel szemben hitel vagy más ügylettel kapcsolatos, esedékes, vagy a betét kifizetéséig esedékessé váló tartozása van. Ezúton elérhető, hogy a hitelintézet az őt jogszerűen megillető követetésekhez minden külön eljárás nélkül hozzájusson.

A 103. §-hoz

A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy az Alap közreműködjön az állam által 1993. június 30-át követően védeni kívánt betétek biztosításában. Az állam megbízhatja továbbá az Alapot azzal, hogy az állami kezesség beváltásból származó fizetési kötelezettségét - a szükséges fedezet rendelkezésre bocsátásával - helyette teljesítse. Mindez

szabályozottabbá, ellenőrizhetőbbé teszi az állam garanciális kötelezettségeinek teljesítését anélkül, hogy az ilyen kifizetések bonyolítására külön szervezetet kellene létrehozni.

XVI. fejezet

A 104. §-hoz

Hitelintézetek válsága esetén előfordulhat, hogy mind a betétesek összessége, mind az Alap számára pénzügyileg is kedvezőbb elkerülni a betétek befagyását és az azonnali nyílt felszámolást, a betét befagyással együttjáró botrány, pánikhangulat, valamint az eszközök kényszerértékesítéséből adódó veszteség miatt. Ezért indokolt az Alap felruházása olyan jogosítvánnyal, hogy a betétek befagyásának elkerülése, ezáltal a betétesek veszteségének csökkentése, vagy elhárítása érdekében - szigorúan a legkisebb költség elvét követve - például hitelt vagy alárendelt kölcsönt nyújthasson, kezességet vállalhasson, tulajdonrészt szerezhessen hitelintézetben, vagy fedezetet nyújthasson a betétállománynak egy biztonságos hitelintézetre való átruházásához a Felügyelettel egyeztetett módon.

Az ilyen módon vállalt feltételes és feltétlen kötelezettségvállalások együttes összege azonban nem haladhatja meg a hitelintézetnél elhelyezett biztosított betétek után kifizetendő kártalanítás várható összegét. Erre a korlátozásra azért van szükség, hogy az Alap maga ne kockáztassa túlzott mértékben a hitelintézetek által biztosítási díjként hozzá befizetett összegeket, azaz a kártalanítási kifizetést helyettesítő kötelezettségvállalás ne lehessen nagyobb, mint a betétesek kártalanításával járó pénzkifizetés.

A 105-106. §-hoz

A Javaslat tartalmazza a kártalanítási összeg a betétesek számára történő kifizetésének tájékoztatási és technikai szabályait, továbbá egyértelműsíti, hogy a kártalanításra való jogosultság elismerésének előfeltétele az, hogy a betétes által szolgáltatott azonosító adatok megegyezzenek a hitelintézetnél nyilvántartott adatokkal.

A 107. §-hoz

Ha az Alap a betétesek számára kártalanítási összeget fizetett ki, akkor a hitelintézettel szembeni követelés - a kifizetett összeg erejéig - a betétesről az Alapra száll át. Ezáltal az Alap a felszámolási eljárás során hozzájuthat az általa kifizetett összeghez, illetve annak egy részéhez, ami csökkenti az Alap veszteségét. Az OBA által kezelt pénzalapok védelmét szolgálja az is, hogy ily módon az Alapnak a hitelintézettel szembeni követelései a kielégítési sorrend szempontjából előnyös helyet foglalnak el.

XVII. fejezet

A 108-109. §-hoz

A Javaslat meghatározza az Alap jogállását, valamint adózási kedvezményeit, amelyek biztosítása az intézmény non-profit jellegéből adódik. Az Alap pénzügyi-számviteli ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.

A 110. §-hoz

Az Alapot az igazgatótanács irányítja, amelynek az MNB elnöke, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, a Felügyelet elnöke, a hitelintézetek érdekképviseleti szervezete által kijelölt két személy, továbbá az Alap ügyvezető igazgatója a tagja, távollétükben pedig mindezen személyek kijelölt helyettese. Az Alap által történő pénzügyi kötelezettségvállaláshoz az Igazgató Tanács legalább négy tagjának szavazata szükséges, egyéb döntésekhez elég az egyszerű szavazati többség.

A 111. §-hoz

A Javaslat meghatározza az igazgatótanács hatáskörébe utalt feladatokat, döntési jogokat és a feladatai ellátását segítő, együttműködő partnerei közül nevesíti a Felügyeletet. A Felügyelet különösen az információs rendszere, elemző, probléma-felismerő képessége révén tudja elősegíteni az OBA feladatai ellátását.

A 112-113. §-hoz

Az Alap igazgatótanácsa nevezi ki az ügyvezető igazgatót és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. Az Alap munkaszervezetének élén az ügyvezető igazgató áll, aki gyakorolja az alkalmazottak feletti munkáltatói jogokat.

A 114-117. §-hoz

Az Alap a biztosítási díj mértékének megállapításához rendszeresen információkat kérhet a hitelintézetektől. Ezek az információk azonban csak olyanok lehetnek, melyeket a hitelintézet a Felügyelet, vagy az MNB számára nem közöl. Ez az előírás a hitelintézeteket mentesíti a párhuzamos adatszolgáltatási kötelezettség alól.

A Javaslat az Alap alkalmazottai, tisztségviselői, megbízottai, valamint az igazgatótanács tagjai számára előírja a banki és üzleti titok megőrzésének kötelezettségét. Az Alap tisztségviselőire és alkalmazottaira hasonló összeférhetetlenségi és kártérítési felelősségi szabályok vonatkoznak, mint a Felügyelet dolgozóira.

A Javaslat korlátozza az Alappal szemben érvényesíthető kártérítési igényt, amely csak akkor érvényesíthető, ha az Alap törvénysértő eljárása közvetlenül vezetett a kár bekövetkezéséhez.

A 118. §-hoz

A Javaslat lehetővé teszi az Alap számára, hogy a betétesek részére történő kifizetések teljesítése érdekében belföldi, illetve külföldi hitelintézeteknél is nyithasson bankszámlát. Az Alap pénzforgalmi számláját az MNB vezeti, pénzeszközeit pedig kockázatmentes állampapírban kell tartania.

XVIII. fejezet

A 119. §-hoz

Az Alap forrásai a csatlakozási díj, a hitelintézetek által teljesített rendszeres, illetve rendkívüli éves befizetés, a Felügyelet által beszedett bírságok összegének 80 százaléka, az Alap által felvett hitel, illetve kibocsátott kötvény, valamint az egyéb - pl. kamat - bevételek.

A Javaslat szabályozza az Alap által történő hitelfelvételt, amelyre abban az esetben kerülhet sor, ha az Alap rendelkezésre álló pénzeszközei nem elegendőek a betétesekkel szembeni kötelezettségei maradéktalan teljesítéséhez. Az Alap az MNB-től vagy hitelintézettől vehet fel hitelt. Annak érdekében, hogy az Alap a kölcsönforráshoz minél alacsonyabb kamatozással juthasson, a Javaslat előírja, hogy a Kormány kezességet vállal, ha azt az Alap kéri. Az Alap külföldi pénznemben vállalt biztosítás kifizetése érdekében devizát vásárolhat.

A 120. §-hoz

A Javaslat az Alaphoz való csatlakozási díjat továbbra is a jegyzett tőke fél százalékában állapítja meg. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy a tevékenység megkezdésének időpontjában a hitelintézet méretére vonatkozó mutatóként a jegyzett tőke használható.

A 121-122. §-hoz

A Javaslat a hitelintézetek éves rendszeres díjfizetési kötelezettségeinek megállapítását - meghatározott keretek között - az Alap hatáskörébe utalja. A díj mértéke az Alap által biztosított betétek és az ugyancsak biztosított - a passzív időbeli elhatárolások között szerepeltetett - kamatok együttes teljes állományának a két ezreléke évente. A Javaslat azonban lehetőséget ad az Alap számára arra, hogy ha valamely hitelintézetről megállapítható, hogy az különösen kockázatos tevékenységet folytat, akkor az általánosnál magasabb éves díjat állapítson meg részére. Ez esetben sem lehet azonban magasabb az éves díj, mint a biztosított betétállomány három ezreléke.

Az Alap működése során adódhat olyan eset, amikor egy vagy több hitelintézet fizetésképtelensége az Alapot olyan kártérítés kifizetésére kötelezi, amelyet az Alap önerőből nem képes teljesíteni és ezért hitelt kell felvennie. Ilyen esetben a Javaslat lehetőséget ad az Alap számára arra, hogy a hitelintézetekre egységesen - azaz a normál díj szempontrendszerét követve - rendkívüli fizetési kötelezettséget írjon elő. A hitelintézetek számára fontos garanciális szabály azonban, hogy ez a rendkívüli kötelezettség nem haladhatja meg a normál éves díj kétszeresét.

A hitelintézetek által az Alapba befizetett összegek költségnek minősülnek, azaz adózatlan forrásból teljesíthetők.

A 123. §-hoz

Az Alaphoz való csatlakozási nyilatkozatot az Alap által közzétett formában kell megtenni, és az Alapnak, másolatát pedig a Felügyeletnek - a működési engedély iránti kérelemhez mellékelve - benyújtani.

XIX. fejezet

A 124-127. §-hoz

A hitelintézet az Alap tagjainak sorából kizárható, ha fizetési kötelezettségét határidőre nem teljesíti, üzletszabályzatában az Alapban való tagságát megtévesztő módon tünteti fel, tévesen tájékoztat az Alap által biztosított betétekkel kapcsolatos lényeges kérdésekről, jogszabályba ütköző módon hirdeti a betétbiztosítást, vagy nyilvántartása nem teszi lehetővé a betétesek kártalanítási jogosultságának egyértelmű megállapítását. A hitelintézetnek a betétbiztosítással kapcsolatos kötelezettségei megsértése esetén az Alap kezdeményezheti felügyeleti szankciók alkalmazását.

A hitelintézetet az Alap azonnali hatállyal kizárja, ha a Felügyelet határozata alapján a hitelintézet nem gyűjthet tovább betéteket. Az Alapból való kizárás nem vonja maga után a betétesek érdekeinek csorbulását, mert az alapvetően nem a betétesek biztosítottsága ellen irányul, hanem a hitelintézetre nézve jelent súlyos szankciót, mert az Alapból való kizárással egyidejűleg a Felügyelet megvonja a betétgyűjtési tevékenységre való jogosultságát.

Az Alap huszonnégy órán belül köteles írásban tájékoztatni a Felügyeletet, illetve a MNB-t, ha a hitelintézet kizárására a 124. §-ban rögzített kizárási okok miatt került sor. A betétesek széles körének tájékoztatását szolgálja a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint a kizárás tényéről az Alap a kizárást követő negyvennyolc órán belül két országos napilapban felhívást tesz közzé.

XX. fejezet

A 128-130. §-hoz

A Javaslat lehetővé teszi a hitelintézetek számára önkéntes betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi alapok létrehozását. Az önkéntes alap nagy önállóságot élvez, így pénzeszközei nem vonhatók el és a létesítő okiratban meghatározott célon kívül másra nem fordítható. Az önkéntes alap pénzeszközeit csak készpénzben, vagy állampapírban tarthatja. Az alap forrásait képezi a befizetett összegeken kívül - melyek egyéb ráfordításként számolhatók el - a Felügyelet által a hitelszövetkezetektől beszedett bírságok 80 százaléka is, ha az önkéntes alapot hitelszövetkezetek hozták létre. A Javaslat rögzíti az önkéntes alapot létesítő okirat tartalmi kellékeit.

Az önkéntes alap létrehozásához és megkezdéséhez felügyeleti jóváhagyás kell és az alap köteles tájékoztatni a Felügyeletet, ha betétek befagyása miatt, illetve kifizetés elkerülése érdekében intézkedéseket kell foganatosítania.

XXI. fejezet

A 131. §-hoz

A Javaslat a pénzügyi intézményekre a vállalkozások számvitelére vonatkozó előírásokon túlmenően kötelezővé teszi azt is, hogy nyilvántartásait a felügyeleti és a jegybanki ellenőrzése is alkalmas módon vezesse. Az ilyen nyilvántartás vezetés teszi lehetővé ugyanis az egyes bankbiztonsági előírások betartásának ellenőrzését, amelyekkel a pénzügyi intézmény ellenőrizni tudja, hogy eleget tett a jogszabály előírásának, és a felügyeleti hatóságok is vizsgálni képesek a jogszabályok betartatását.

Ez a követelmény kiegészül azzal is, hogy a nyilvántartásokat magyar nyelven kell vezetni. Különösen a vegyes tulajdonban lévő bankok esetében fordul elő gyakran, hogy nyilvántartásaikat nem magyar nyelven vezetik, ami az ellenőrző munkát jelentősen hátráltatja.

A 132. §-hoz

A Javaslat előírja a pénzügyi intézmények számára, hogy könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó éves beszámolójukat az üzleti jelentéssel együttesen két országos napilapban tegyék közzé. Ennek előírása azért szükséges, hogy a pénzügyi intézmények ügyfelei megfelelően tájékozódhassanak arról, hogy milyen annak a pénzügyi intézménynek a helyzete, amelynél betétet kívánnak elhelyezni, vagy amelynél már betétet helyeztek el. Az

éves beszámoló közzétételének előírásai ezért az ügyfelek minél jobb tájékozódását igyekszik elősegíteni. A Javaslat a konszolidált beszámoló készítésének kötelezettségét legkésőbb a tárgyévet követő szeptember 30-ig teszi kötelezővé.

XXII. fejezet

A 133. §-hoz

Hitelintézetek könyvvizsgálata esetén a könyvvizsgálónak jóval nagyobb felelőssége, mint egy gazdasági vállalkozás könyvvizsgálójának. A könyvvizsgálónak egyrészt szélesebb körű ellenőrzést kell folytatnia a hitelesítő záradék megadásához, mert a hitelintézetek mérete általában meghaladja a gazdasági vállalkozásokét. Másrészt azonban a hitelintézeteknél elhelyezett idegen források kockázatosságának mértékének megítéléséhez az adott pénzügyi intézmény nyilvánosság számára készített jelentései alapvető fontosságúak.

Hitelintézeteknél végzett könyvvizsgálati munka hatékonyságának javítása érdekében a Javaslat megállapítja, hogy hitelintézetnél könyvvizsgálati tevékenységet csak az a könyvvizsgáló végezhet, akit a Felügyelet az általa vezetett könyvvizsgálói névjegyzékbe hitelintézeti könyvvizsgálói minősítéssel nyilvántartásba vett. Ez az előírás azt hivatott biztosítani, hogy hitelintézet minősítését olyan könyvvizsgáló végezze, aki ahhoz megfelelő szakmai gyakorlattal és iskolai végzettséggel rendelkezik, és akiről valószínűsíthető, hogy a könyvvizsgálati munkát megfelelő gondossággal fogja elvégezni.

A Javaslat továbbá szigorú előírásokat tartalmaz a könyvvizsgáló függetlenségének megőrzésére és ezért részletesen meghatározza, hogy milyen összeférhetetlenségi okok léphetnek fel a könyvvizsgáló tekintetében, amelyek az adott pénzügyi intézménynél való könyvvizsgálatát kizárják, illetve csökkentik a könyvvizsgáló függetlenségét. A Javaslat kötelezi a pénzügyi intézményt arra, hogy legalább öt évente köteles legyen új természetes személy könyvvizsgálót megválasztani.

A pénzügyi intézménynél a könyvvizsgáló ötévenkénti cseréjének kötelezővé tételére azért van szükség, mert a tapasztalatok szerint az új könyvvizsgálónak mindig nagyobb az érdekeltsége abban, hogy rámutasson az adott pénzügyi intézménynél meglévő hiányosságokra, szabálytalanságokra. A Javaslat azonban csak a természetes személyre vonatkozó változtatást írja elő, azt nem zárja ki, hogy a pénzügyi intézmény ugyanazon a könyvvizsgáló cégen belül egy másik könyvvizsgálót bízzon meg.

Amennyiben a könyvvizsgáló jövedelme túlzottan egy pénzügyi intézménytől függ, akkor az a függetlenség csorbulását jelenti, hiszen a könyvvizsgáló abban is érdekeltté válik, hogy a jövőre vonatkozóan meghosszabbítsák a szerződéseket. Az ilyen, elsősorban gazdasági jellegű függőséget zárja ki a Javaslat azzal az előírással, hogy a hitelintézeti természetes személy könyvvizsgáló esetében az egy hitelintézettől vagy egy szövetkezeti hitelintézettől való jövedelme nem haladhatja meg a teljes jövedelmének 30 százalékát. Ennek az előírásnak a vizsgálatánál nem csak a mérleg hitelesítésével kapcsolatos munkálatokból származó jövedelmet kell figyelembe venni, hanem a hitelintézettel kötött egyéb megbízási szerződésekből származó bevételt is.

A hitelintézetek esetében a könyvvizsgálói feladatnak való megfelelés sok munkát és időt igényel, ennek következtében a könyvvizsgáló csak akkor képes megfelelni a követelményeknek, amennyiben megfelelő ideje jut a hitelintézet átvizsgálására. A Javaslat ezért korlátozza az egy természetes személy könyvvizsgáló által felvállalható auditori munkákat. Az előírás szerint egy természetes személy könyvvizsgáló maximum öt hitelintézetnél és legfeljebb tíz szövetkezeti hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot. Ugyanez a szabály érvényes a könyvvizsgálói társaságokon belül működő könyvvizsgálókra is. A könyvvizsgálói társaság egy-egy hitelintézettől származó bevétele nem haladhatja meg éves nettó árbevételének 10 százalékát.

A 134. §-hoz

A Javaslat megállapítja a könyvvizsgáló felelősségét abban, hogy az a vizsgálat eredményéről köteles mind a hitelintézetet, mind a Felügyeletet írásban haladéktalanul tájékoztatni az (1) bekezdésben felsorolt esetek bármelyikében. A Javaslat ezáltal jelentősen megváltoztatja a könyvvizsgáló és a bank kapcsolatát, és az nem csupán a bank év végi eredményeinek és beszámolóinak a hitelesítésére terjed ki, hanem az év közi tevékenység folyamatos figyelemmel kísérésére is. A jelentési kötelezettség előírása pedig azért szükséges, hogy ezáltal a Felügyelet értesüljön azokról az eseményekről, amelyek bankfelügyeleti intézkedés meghozatalát eredményezhetik.

A 135. §-hoz

Annak érdekében, hogy a könyvvizsgáló tájékoztatási kötelezettsége a felügyeleti tevékenységet megfelelően segítse, a Javaslat lehetőséget ad a Felügyeletnek arra, hogy a hitelintézetet kötelezhesse más könyvvizsgáló választására, amennyiben megítélése szerint az addigi könyvvizsgáló nem járt el megfelelő gondossággal.

A 136. §-hoz

A Javaslat részletesen meghatározza azokat a vizsgálati szempontokat, amelyeket a könyvvizsgálónak a hitelintézet éves beszámolójának vizsgálatakor figyelembe kell vennie. A könyvvizsgálónak az ezen vizsgálati szempontok alapján elvégzett munkájáról szóló jelentését meg kell küldeni az igazgatóság, az ügyvezetők, a felügyelő bizottság elnöke, a Felügyelet valamint az MNB részére, legkésőbb a tárgyévet követő év május 31-ig. A Javaslat ezen túlmenően előírja a könyvvizsgáló számára a nemzetközi gyakorlatban is használatos un. hosszú auditori jelentés készítését. Ez a hosszú formátumú jelentés tartalmazná azoknak a vizsgálatoknak a bemutatását, amelyeket a könyvvizsgáló a hitelesítési záradék megadásához folytatott le. A Javaslat előírásai szerint ennek a könyvvizsgálói jelentésnek az elkészítése a hitelintézet és a könyvvizsgáló között kötött szerződésnek a része lesz, ezáltal a megbízást a hitelintézet adja ki.

A 137. §-hoz

A Javaslat tájékoztatási kötelezettséget ír elő a hitelintézetre nézve a könyvvizsgálóval kötött szerződéseknek és a könyvvizsgáló által készített jelentéseknek kapcsolatosan a Felügyelet számára való megküldésre. A könyvvizsgálói munka során ugyanis bevett gyakorlat, hogy a hitelesítési záradék megadásán túlmenően a könyvvizsgáló a főbb megállapításairól a bank vezetését az úgynevezett vezetői levélben tájékoztatja.

Ezek alapján az információk alapján a Felügyelet az éves beszámoló jóváhagyása előtt a hitelintézet igazgatóságát kötelezheti a könyvvizsgálat terjedelmének és tartalmának megváltoztatására, valamint az éves beszámoló adatainak helyesbítésére. A Javaslat előírásai szerint a hitelintézet igazgatósága a közgyűlési jóváhagyás után is kötelezhető az adatok felülvizsgálatára, ez esetben a módosítást ismételten a közgyűlés elé kell terjeszteni. A Javaslat ezen előírásai azt a célt szolgálják, hogy a Felügyeletnek egyrészt megfelelő információja legyen egy külső független szakértő által végzett vizsgálat eredményéről, másrészt információt kap a könyvvizsgálói munka színvonaláról, megfelelőségéről és annak eredményeinek megbízhatóságáról. Mindezek a szabályok nem korlátozzák a könyvvizsgáló függetlenségét, hanem annak érdekében kerültek megalkotásra, hogy a könyvvizsgálati munka minél jobban szolgálja a pénzügyi intézményeknél elhelyezett idegen források biztonságát.

XXIII. fejezet

A 138. §-hoz

Az egységes Felügyelet megteremtésének érdekében összevonásra kerülő Állami Bankfelügyelet, valamint az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet jogutódjaként létrejövő Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet jogállásáról és hatásköréről külön törvény rendelkezik.

A Javaslat a Felügyelet feladatává teszi, az engedély kérelmek és más beadványok elbírálását, a törvényben előírt nyilvántartások vezetését, a pénzügyi intézmények információ szolgáltatási rendszerének és adatszolgáltatásának ellenőrzését, a pénzügyi-, illetőleg a kigészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet meghatározó szabályok ellenőrzését, illetve érvényesülését, a pénzügyi intézmények prudens működésének ellenőrzését az észlelt szabálytalanságok, illetve súlyos szabálytalanság esetén intézkedések, illetve kivételes intézkedések meghozatalát, bírságoltást a feltárt szabályszegések miatt, valamint az Alap igazgatótanácsának működésének segítését.

A 139. §-hoz

A Javaslat részletesen meghatározza a Felügyelet bevételeit, amely igazgatás-szolgáltatási díjból, felügyeleti díjból, felügyeleti bírságból, illetve egyéb bevételekből állnak. A pénzügyi intézmények, illetőleg pénzügyi intézménynek nem minősülő jogi személyek egyéb ráfordításaik terhére kötelesek felügyeleti díjat fizetni. Az igazgatás-szolgáltatási díj egyszeri alkalommal fizetendő az engedélyezési, illetőleg a nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtásakor. A felügyeleti díjat a pénzügyi intézménynek, illetőleg a pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozásnak folyamatosan kell fizetnie negyedéves részletekben, a negyedévet követő hónap 15. munkanapjáig. Az igazgatási-szolgáltatási díjat és az éves felügyeleti díjat a Felügyelet számlájára kell átutalni. A Felügyelet az igazgatási-szolgáltatási díjat, valamint az éves felügyeleti díjat csak működésének fedezetére

használhatja fel. A Felügyelethez e módon befolyó díjak sajátos felügyeleti bevételnek minősülnek, céljuk a Felügyelet és ezen keresztül a pénzügyi szolgáltató szféra színvonalas működésének megalapozása, ezért szükséges annak külön rögzítése, hogy csak a Felügyelet működéséhez használható fel. A pénzügyi intézmények által fizetett éves felügyeleti díj mértéke a pénzügyi intézmény mérlegfőösszegének háromtized ezreléke, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtó vállalkozások pedig éves felügyeleti díjként ötvenezer forintot fizetnek a Felügyeletnek.

A Felügyelet bírságból származó bevételeinek húsz százaléka marad a Felügyeletnél, amelyet bankszakember képzésre, a felügyeleti tevékenységek kapcsolatos tanulmányok készítésének és közzétételének támogatására, valamint a betétesek, illetve más ügyfelek tájékoztatására kell fordítani. A felügyeleti bírságok nyolcvan százalékát az OBÁ-nak, illetve a hitelszövetkezetek önkéntes betét-, illetve intézményvédelmi alapjának kell befizetni.

A 140. §-hoz

A Felügyelet engedélyeit határozott időre, feltételhez kötötten, korlátozott tevékenységgel, területi korlátozással, illetve pénzügyi szolgáltatási tevékenységen belül üzletági vagy termék korlátozással is megadhatja. A Felügyelet jogosult arra, hogy az általa kiadott engedélyt visszavonhassa, módosíthassa vagy megváltoztathassa, ha ennek törvényi feltételei fennállnak.

A 141. §-hoz

A Felügyelet jogosult az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytatóval szemben fellépni. E személyt a Felügyelet felszólíthatja a helyzet tisztázásához szükséges minden okirat bemutatására, illetve helyszíni ellenőrzést rendelhet el. Amennyiben a Felügyelet megállapítja, hogy az engedély nélküli a tevékenység folytatása megalapozza a bűncselekmény gyanúját büntetőeljárást kezdeményez, ha ennek feltételei nem állnak fenn, intézkedést vagy kivételes intézkedést rendel el, illetve bírságot szab ki, enyhébb esetekben eltilthatja az engedély nélküli tevékenység végzőjét ettől a magatartástól.

A 142-145. §-hoz

Az eddig hatályos törvény előírásai szerint azok a jogi személyek, akik pénzintézeti tevékenységet folytatnak, de tevékenységüket nem pénzintézetként végezték, a Felügyelet számára csak korlátozottan szolgáltattak információt. A Javaslat előírásai a jelentési kötelezettséget a hitelintézeteken túlmenően kiterjesztik a pénzügyi vállalkozásokra is, ezáltal a nem helyszíni (információ szolgáltatáson alapuló) felügyeleti ellenőrzés a pénzügyi vállalkozások tekintetében sokkal hatékonyabban tud működni, mint eddig, amikor is a Felügyelet csak az ilyen tevékenységet végző személy alapadatait tarthatta nyilván.

A pénzügyi intézmények adatszolgáltatása kiterjed a likviditás, a szolvencia, a kockázatvállalás, a pénzügyi és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység szabályainak betartása, a szervezet működésének valamint a belső ellenőrzés rendszeres figyelemmel kíséréséhez szükséges információkra. A pénzügyi intézményeknek a Felügyelet számára a külön kormányrendeletben előírt tartalommal, módon és formában kell a jelentést megadniuk.

A Javaslat a kormányrendeletben foglalt rendszeres jelentési kötelezettségen túlmenően további jelentési kötelezettségeket állapít meg a hitelintézet igazgatóságára valamint a hitelintézettel munkaviszonyban álló első számú vezetőjére nézve. Ez a jelentési kötelezettség a Javaslatban felsorolt olyan eseményekre terjed ki, amelyek esetenként fordulnak elő, ezért nem képezhetik egy rendszeres beszámolónak a részét.

A Javaslat a hitelintézet igazgatóságára nézve kötelezővé teszi a Felügyeletnek és a MNB-nek történő haladéktalan bejelentést, abban az esetben, amennyiben az azonnali fizetésképtelenség veszélye áll fenn, valamint ha a szavatoló tőkéje 25 százalékot elérő, vagy meghaladó összegben csökkent, vagy fizetéseit megszüntette, vagy hitelintézeti működését megszüntette. Ezeknek az eseményeknek a haladéktalan bejelentése azért szükséges, mert a hozzájuk kapcsolódó felügyeleti intézkedéseket is haladéktalanul kell megtenni. Tekintettel arra, hogy ezek az események a pénz és tőkepiac, valamint a gazdasági egészére nézve is jelentős hatásokat gyakorolhatnak szükséges, hogy az igazgatóság ezeket az eseményeket ne csak a Felügyelet, hanem az számára is jelentse, annak érdekében, hogy az MNB is meghozhassa az ezekhez az eseményekhez kapcsolódó jegybanki intézkedéseit, így például kötelező tartalék felszabadítását, vagy kényszerhitel folyósítását.

A Javaslat a hitelintézet igazgatóságára nézve két munkanapon belüli bejelentési kötelezettséget ír elő azokban az esetekben, amikor a hitelintézet tevékenységi körét érintő veszélyhelyzet alakul ki, a jegyzett tőke felemelése vagy leszállítása következik be, a vezető állású személyek, a felügyeleti bizottság tagjai, az ügyvezetők, valamint a főkönyvelő illetve a hitelintézet által megbízott könyvvizsgáló személyében valamilyen változás következik be, vagy ha a hitelintézet valamely pénzügyi szolgáltatási tevékenységét, vagy tevékenységeit szünetelteti.

Pénzügyi intézmény és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végző egyéb jogi személy rendszeres adatszolgáltatásra is köteles az MNB-nek és a Felügyeletnek. A Javaslat lehetőséget ad a Felügyelet számára, hogy határozott időre rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettséget írjon elő, amely elősegíti ellenőrzési feladatainak alaposabb ellátását, különösen abban az esetben, ha a pénzügyi intézmény működésében problémák jelentkeznek.

A 146. §-hoz

A felügyeleti tevékenység két alappillére a helyszíni, illetve a nem helyszíni ellenőrzés. A nem helyszíni ellenőrzés szabályait a hitelintézetekre előírt különböző jelentési kötelezettségek alkotják. A felügyeleti hatékonyság növelése érdekében azonban szükséges, hogy a pénzügyi intézmények jelentéseit a Felügyelet a helyszínen ellenőrizhesse, valamint a helyszínen tájékozódhasson a pénzügyi intézmény gyakorlati napi működéséről és feltárhassa az abból adódó veszélyeket. Ebből következően, a Javaslat meghatározása szerint a helyszíni ellenőrzés alapvetően prudens szabályok, valamint a Felügyelet határozatainak megtartásának vizsgálatára terjed ki, de tartalmazza az eredményes, megbízható és a befolyástól mentes tulajdonlásra vonatkozó előírásoknak az ellenőrzését is. A helyszíni ellenőrzés kiterjed továbbá a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások alapítására, tevékenységi kör módosítására.

A pénzügyi intézmény, a bankképviselet, valamint a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző személy köteles a Felügyeletet a helyszíni ellenőrzési munkájában segíteni és a szükséges dokumentumokhoz, információkhoz való hozzáférést biztosítani. A Javaslat lehetővé teszi a Felügyelet számára, hogy helyszíni ellenőrzési feladatokkal könyvvizsgálót, vagy más szakértőt bízzon meg. A megbízott szakértőnek szerepelnie kell a Felügyelet által összeállított szakértői névjegyzékben, melybe az vehető fel, aki azon kívül, hogy szerepel a hitelintézeti könyvvizsgálói névjegyzékben, legalább egy hitelintézetnél referenciát is fel tud mutatni. A külső szakértő megbízásának módjára vonatkozóan a Felügyeletnek versenyeztetési szabályzatot kell kidolgoznia, ami azt a célt szolgálja, hogy a megbízást az a szakértő kaphassa meg, aki a legjobb minőségben képes a vizsgálatot elvégezni, úgy, hogy egyben annak költségei is kedvezőek. A Felügyelet által megbízó levéllel ellátott személy eljárása során hivatalos személynek minősül és ennek megfelelően büntetőjogi védelemben részesül.

A Javaslat kötelezővé teszi a Felügyelet számára, hogy minden hitelintézetnél legalább kétévenként átfogó ellenőrzést tartson.

A Javaslat a Felügyelet számára a pénzügyi intézmény ügyfelére vonatkozó adatok vizsgálatát csak abban az esetben teszi lehetővé, amennyiben az az előzőekben megjelölt vizsgálati célok megítéléséhez szükséges

A 147. §-hoz

A Felügyelet saját felügyeleti elveinek és módszereinek meghatározása és közzététele során meghatározza azt, hogy milyen időszakon belül látja szükségesnek a pénzügyi intézmények teljes körű helyszíni vizsgálatának lefolytatását. Az ilyen időszakonként lefolytatott teljes körű helyszíni vizsgálat terv szerinti ellenőrzésnek minősül és az ilyen ellenőrzéshez igénybevett szakértő díját és költségét a Felügyelet fizeti. Amennyiben azonban a pénzügyi intézmény tevékenysége során olyan tevékenységet folytat, vagy olyan eseményt idéz elő, ami a tervtől eltérő, rendkívüli ellenőrzés lefolytatását teszi szükségessé (pl. tőkéje jelentősen lecsökken, valamely üzletága túlságosan kockázatossá válik stb.), akkor a rendkívüli ellenőrzés díját és költségeit a pénzügyi intézmény fizeti.

Ez az előírás megteremti azt a helyzetet, hogy azok a pénzügyi intézmények, amelyek magasabb kockázat mellett működnek, és ennek következtében ezekkel kapcsolatosan a Felügyeletnek több munkája van, a Felügyelet költségeinek fedezéséhez is nagyobb arányban járuljanak hozzá.

A 148. §-hoz

A Javaslat meghatározza a Felügyelet valamint a Felügyelet által kiküldött helyszíni ellenőrzésre jogosult alkalmazott, vagy megbízott dokumentumokhoz illetve információkhoz való hozzáférési lehetőségeit.

A 149. §-hoz

A Javaslat szerint, ha a helyszíni ellenőrzést nem a Felügyelet maga, vagy megbízott alkalmazottja végzi, hanem arra külső szakértőt vagy könyvvizsgálót kér fel, az ellenőrzést végző személy jogosult arra, hogy az ellenőrzés eredményeiről ne csak jelentést készítsen a Felügyelet számára, hanem felügyeleti intézkedés megtételét, bírság kiszabását, kivételes intézkedés alkalmazását kezdeményezze a Felügyeletnél. Ezt a rendelkezést az indokolja, hogy

az intézkedésre a Javaslatot az a személy tegye meg, aki az adott témakörben a helyszíni vizsgálat alapján a legjobban tájékozott a helyzet súlyosságában, és az ehhez kapcsolódó felügyeleti intézkedés szükségességében.

A 150-153. §-hoz

A Javaslat lehetőséget ad a Felügyelet számára, hogy e Javaslat és a pénzügyi szolgáltatási tevékenységre vonatkozó egyéb jogszabályokban, illetve jegybanki rendelkezésben is a Felügyelet határozataiban foglaltak maradéktalan betartása, illetőleg a jogsértések és a hiányosságok megelőzése, megszűntetése érdekében a pénzügyi intézményekkel szemben intézkedéseket, kivételes intézkedéseket és szankciókat alkalmazhasson. Ezek a jogosultságok jelentik a felügyeleti eszköztárat, vagyis azokat az eszközöket, amelyekkel a Felügyelet kényszerítheti a pénzügyi intézményeket a jogkövető megtartására, ezáltal biztosítva a pénzügyi intézményekre bízott idegen források biztonságát, illetve a pénzügyi szolgáltatási tevékenység tisztaságát.

A Javaslat részletesen meghatározza a Felügyelet által hozható intézkedéseket, kivételes intézkedéseket és szankciókat. A Javaslat részletesen meghatározza azokat az eseményeket, amikor a Felügyeletnek mérlegelési jogkörrel egybekötve van intézkedési lehetősége. Ez esetben tehát a Felügyelet nincs a Javaslat által kötelezve az intézkedés meghozatalára, hanem annak meghozatalát, illetve az intézkedés mértékét saját hatáskörben dönti el. A Javaslat felsorolja továbbá azokat az eseményeket is, amikor a Felügyeletnek mérlegelési jogköre nincs, hanem az adott pénzügyi intézménnyel szemben intézkedéseket meghozni köteles. Ezen esetek részletes felsorolása azért szükséges, hogy a Felügyelet intézkedéseit, kivételes intézkedései, illetve az általa hozott szankciók jogi megalapozottsága mindenkor biztosított legyen, a meghozott felügyeleti intézkedések ne legyenek megkérdőjelezhetőek.

A Javaslat tartalmazza az intézkedések, valamint a kivételes intézkedések részletes szabályait. A Javaslat a Felügyelet által hozható intézkedéseket két csoportba foglalja.

Az első csoportba azok az intézkedések tartoznak, amelyeket a Felügyelet akkor hoz meg, amennyiben az előírások megsértését és hiányosságot állapít meg a hitelintézeteknél, de azok a hitelintézet óvatos, körültekintő és megbízható működését jelentősen vagy súlyosan nem veszélyeztetik. Ezek az intézkedések felhívó jellegűek, vagy javaslattevők, rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettségre, illetve intézkedési terv kidolgozására irányulhatnak.

Ha a jogszabályok, illetve más előírások megsértése, a hitelintézet óvatos, körültekintő vagy megbízható működését jelentősen veszélyeztetik, a Felügyelet szigorúbb intézkedéseket is foganatosíthat, így többek között egy vagy több helyszíni ellenőrt rendelhet ki, kötelezheti a hitelintézetet belső szabályzat kidolgozására, belső vizsgálat lefolytatására, a működési költségek csökkentésére, a megfelelő nagyságú tartalékok képzésére, más könyvvizsgáló választására, megtilthatja osztalék kifizetését, a hitelintézet tulajdonosainak hitelfelvételét, vagy új fiókok megnyitását, illetve új pénzügyi szolgáltatások megkezdését. Ezekkel az intézkedésekkel a Felügyelet már jelentősen befolyásolja az adott hitelintézet tevékenységét, és ezzel abba az irányba hat, hogy a hitelintézet kockázatosságának mértéke csökkenjen.

A 154. §-hoz

A Javaslat meghatározza azt, hogy a Felügyelet által kirendelt helyszíni ellenőr ellenőrzési tevékenysége során mire jogosult. A helyszíni ellenőrt megilleti a Felügyelet számára e Javaslatban megállapított bármely ellenőrzési jogosítvány, így megfigyelőként részt vehet és felszólalhat az ügyvezetés és az igazgatóság, vagy a felügyelő bizottság ülésén, illetve a közgyűlésen, továbbá konzultálhat a hitelintézet könyvvizsgálójával. A helyszíni ellenőr azonban nem vesz részt semmilyen döntéshozásban és ennek következtében nincs felelőssége abban, hogy az ügyvezető és az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság, illetve a közgyűlés milyen döntéseket hoz.

A 155. §-hoz

A Javaslat szerint, ha a Felügyelet tőkeemelés szükségességét állapítja meg, a rendkívüli közgyűlés megtartására legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet. A határidő megállapítása azért szükséges, mivel figyelembe kell venni a rendkívüli közgyűlés megtartására vonatkozó, a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglalt előírásokat is.

A 156. §-hoz

A Javaslat a Felügyelet számára lehetőséget ad a hitelintézet helyreállítási tervében foglaltak végrehajthatóvá tétele érdekében, hogy meghatározott időre, de legfeljebb egy évre a tőkemegfelelési, kockázatvállalási valamint a különböző befektetési előírások alól felmentést adjon. A Felügyelet felmentést csak akkor adhat, ha biztosított, hogy

a hitelintézet a meghatározott időszak alatt ezen előírások teljesítésére képessé válik. A felmentést a Felügyelet egy alkalommal, legfeljebb hat hónapra meghosszabbíthatja.

A 157. §-hoz

A Javaslat szerint, ha a Felügyelet az előírások súlyos megsértését, illetőleg súlyos hiányosságot állapít meg és azok a hitelintézet prudens működését veszélyeztetik, a Felügyelet a csődeljárást helyettesítő kivételes intézkedéseket alkalmazhat. Ezek a kivételes intézkedések a Felügyelet válságkezelő tevékenységét szabályozzák, ha a hitelintézet ügyfeleivel szemben fennálló kötelezettségek teljesítése és a rábízott vagyoni, értékeinek biztonsága veszélybe kerül. Ilyen esetekben a Felügyelet többek között előírhatja a hitelintézet nem banküzemi célú eszközeinek eladását, a tőkeszerkezet rendezését, a törvényi minimumnál magasabb értékben meghatározott tőkemegfelelési mutató elérését, illetve fenntartását, korlátozhatja vagy megtilthatja a betétek és más visszafizetendő források kifizetését vagy kötelezettségek vállalását, meghatározhatja a hitelintézet által fizetendő kamat legnagyobb mértékét, illetve felügyeleti biztost rendelhet ki a hitelintézethez.

A Felügyelet a kivételes intézkedések meghozatalával egyidejűleg felszólíthatja a szükséges intézkedések megtételére a hitelintézet meghatározó tulajdonosait. A betétek és más visszafizetendő források kifizetését a Felügyelet legfeljebb 90 napra rendelheti el. A kivételes intézkedéseket a Felügyelet mindenkor annak érdekében hozza, hogy a hitelintézet betétesei, illetve hitelezői lehetőség szerint ne szenvedjenek veszteséget vagy a veszteség minimalizálására törekszenek. A Felügyeletnek ezen kivételes intézkedések meghozatalakor azonban nem az egyes betétesek veszteségeit kell figyelembe vennie, hanem valamennyi betétes együttes érdekét.

A 158. §-hoz

A Javaslat szerint, a kivételes intézkedések alkalmazása esetén indokolt egyúttal a tulajdonosok jogainak korlátozása is a Felügyelet által. A Javaslat a hitelintézet igazgatóságának kötelezettségévé teszi, hogy a kivételes intézkedések bevezetéséről szóló felügyeleti értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul intézkedjék a tulajdonosok betéteinek és a hitelintézettel szemben fennálló követeléseinek zárolása, érdekeltségi körükbe tartozó vállalkozások hitelezésének felfüggesztése, a részükre kötelezettségvállalást tartalmazó pénzügyi szolgáltatás nyújtásának beszüntetése iránt. Ezen intézkedések megtörténte után a tulajdonosok nem élhetnek a hitelintézettel szemben a beszámítás lehetőségével. A tulajdonosok csak akkor mentesülhetnek a kivételes intézkedések megtételére felszólító felügyeleti határozatban foglalt jogkövetkezmények alól, ha részvényeik elidegenítését a Felügyeletnek a felszólítás kézhezvétele előtt legalább hatvan nappal írásban bejelentették. A tulajdonosokkal szemben meghatározott korlátozásokat a hitelintézet igazgatóságának kell érvényben tartani mindaddig, amíg a tulajdonosok meg nem szüntetik a kivételes intézkedésre szolgáló okokat, vagy pedig a bíróság el nem rendeli a hitelintézet felszámolását.

A 159. §-hoz

A Javaslat szerint, ha a Felügyelet kötelezte az igazgatóságot a közgyűlés összehívására, de az igazgatóság ennek a felszólításnak nem tett eleget, a Felügyelet a cégbíróságnál kezdeményezi a hitelintézet közgyűlésének összehívását, amelynek napirendi pontjai az éves beszámoló helyesbítése, a jegyzett tőke emelése, illetve alárendelt kölcsöntőke nyújtása, a részvényesek felügyeleti tájékoztatása valamint vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok, könyvvizsgáló megválasztása illetve visszahívása lehetnek. Ha a Felügyelet a hitelintézetet a közgyűlés összehívására kötelezi, a közgyűlés összehívásáról a cégbíróság nyolc napon belül határoz. A közgyűlés ilyen jellegű összehívására elsősorban akkor van szükség, amikor a hitelintézet igazgatósága a Felügyelet által elrendelt lépéseket nem tette meg, és erről a Felügyelet tájékoztatni kívánja a részvényeseket azzal a céllal, hogy a szükséges intézkedéseket ők hozzák meg, vagy az adott döntés meghozatalára csak a közgyűlés jogosult.

A 160. §-hoz

Amennyiben a Felügyelet megállapítja vagy valószínűsíti, hogy a tulajdonosok az adott válsághelyzet kezelése során nem a tőlük elvárható gondossággal járnak el, és döntéseikkel a hitelintézet betéteseinek, illetve hitelezőinek érdekeit nem szolgálják, és nekik okozott veszteségek minimalizálására nem törekszenek, a Felügyelet a pénzügyi intézmények tulajdonosainak szavazati jogát a 157. § (1) bekezdésben felsorolt intézkedések alkalmazása mellett legfeljebb egy évre felfüggesztheti. A szavazati jog felfüggesztése csak kivételes esetekben alkalmazható. A gyakorlatban azonban már a felügyeleti eszközként való megjelentetése is elég ahhoz, hogy elősegítse a tulajdonosi

intézkedések kikényszerítését. Különösen fontos eszközt jelent olyan bankválságok kezelése esetén, amikor a válság ténye alapvetően a tulajdonos helytelen vagy szándékos magatartásából származik.

A 161. §-hoz

Betétállományok átruházására hitelintézetek között alapvetően azokban az esetekben kerülhet sor, ha a hitelintézet az adott területről vagy piacról való kivonulásról dönt, vagy ha a hitelintézetnél olyan válsághelyzet lép fel, amely valószínűsíti, vagy már meg is indította a biztosított betétek kifizetésére vonatkozó folyamatot. Ilyenkor az egyik hitelintézet a betétállományát, vagy annak egy részét másik hitelintézet részére az átruházandó állományhoz kapcsolódó eszközökkel együtt átadhatja a Felügyelet engedélyével. A betétállomány átruházása válsághelyzet esetén a biztosított betétek kifizetésének módját könnyíti meg, és lehetőséget ad az ügyfél számára arra, hogy a biztosított összeget akár fel se vegye, hanem azt továbbra is betétként tartsa az átvevő banknál.

A betétállomány átruházása esetében a Ptk. tartozás átvállalásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, mert az ügyfelek nagy száma miatt valamennyi betétes engedélyének beszerzése technikailag nehezen lebonyolítható, és túl hosszú időt vesz igénybe. Ezért a Javaslat előírásai szerint az ilyen állomány átruházáshoz nem szükséges a betétes szerződő fél hozzájárulása, hanem a betétes érdekeit ezen esetben a Felügyelet védi, és az engedély megadásával vagy megtagadásával dönt arról, hogy az átvevő hitelintézetnél az elhelyezett betétek mennyire vannak biztonságban.

A Javaslat tartalmazza az állomány átruházásának engedélyezése iránti kérelem tartalmi követelményeit, amelynek többek között azt is tartalmaznia kell, hogy az átvevő hitelintézet rendelkezik a saját betétállománya által meghatározott üzleti aktivitáshoz szükséges minimális szavatolótőkén túl az átvett betétállomány okozta üzleti aktivitás növekedéshez szükséges minimális szavatolótőkével is.

A betétesek kiértesítését ezek után a betétállományt átvevő hitelintézet végzi, akik az értesítés után dönthetnek arról, hogy betéteiket továbbra is fenntartják-e az átvevő hitelintézetnél, vagy azt felveszik. Végső soron ez a döntési lehetőség jelenti egyben a betétes hozzájárulásának megkérését az ügylet lebonyolításához.

A 162. §-hoz

A Felügyelet mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy milyen intézkedéseket, illetve kivételes intézkedéseket alkalmaz. Ezen intézkedések elrendelhetők külön-külön, együttesen, illetőleg ismételten is annak függvényében, hogy a Felügyelet az intézkedés, illetőleg kivételes intézkedés alapjául szolgáló cselekményt miként minősíti.

A 163-168. §-hoz

A Javaslat szerint a felügyeleti eszköztár fontos eleme a felügyeleti biztos, vagy biztosok kirendelése. A felügyeleti biztos kirendelésének elsősorban akkor van helye, ha fennáll a kifizetések felfüggesztésének veszélye, a hitelintézet olyan helyzetbe kerül, amelyben fennáll a veszélye, hogy a hitelintézet nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, a hitelintézet igazgatósága nem tudja ellátni feladatát és ez veszélyezteti a betétesek érdekeit, vagy a hitelintézet számvitelében vagy a belső ellenőrzési rendszerében feltárt hiányosságok oly mértékűek, hogy lehetetlenné vált a hitelintézet valódi pénzügyi helyzetének értékelése.

A felügyeleti biztos a kirendelése után átveszi a hitelintézet irányítását és a hitelintézet vezető állású személyei a gazdasági társaságokról szóló törvényben, a számviteli törvényben, illetve az alapszabályban rögzített feladataikat, valamint cégjegyzési jogukat nem gyakorolhatják. A felügyeleti biztos felelőssége a helyszínre érkezés időpillanatától kezdve él. A felügyeleti biztost kirendelés esetén a cégbíróságnak a cégjegyzékbe be kell jegyeznie, egyidejűleg az igazgatósági tagoknak a cégjegyzékből való törlése iránt intézkednie kell.

A felügyeleti biztos kirendelését a Felügyelet elsősorban abban az esetben rendeli el, ha valószínűsíthető, hogy a hitelintézet vezetői felelősek a hitelintézetben kialakult helyzetért, és a hitelintézetet a válságból kivezetni nem képesek, vagy jelenlétük és intézkedési, valamint döntés jogosultságaik fenntartása a későbbiekben veszélyezteti a felelősség egyértelmű megállapítását. A felügyeleti biztos vagy biztosok átveszik a hitelintézet irányítását és a döntésekhez fűződő felelősséget és a válság mértékének függvényében vagy válságmenedzserként működnek, vagyis a hitelintézet válságból való kivezetése irányában tevékenykednek, vagy pedig az a feladatuk, hogy a hitelintézetben meglévő vagyont a felszámolási eljárás megindításának és befejezésének időpontjáig megőrizzék.

XXV. fejezet

A 169-170. §-hoz

A Javaslat megkülönbözteti a hitelintézetekkel szemben hozott felügyeleti intézkedéseket, illetve a felügyeleti bírságok rendszerét. A bírság kiszabható mind a hitelintézettel, mind a hitelintézet vezető állású személyével szemben, amennyiben az e Javaslatban, illetve a Felügyelet határozatában, intézkedésében, vagy a felügyeleti megállapodásban foglaltak teljesítését elmulasztja. A bírság megállapításához a Javaslat a Felügyelethez mérlegelési jogkört rendel, amelynek során figyelembe vehető a felelős személyek által tanúsított együttműködés mértéke, a jó, illetve rosszhiszeműség, a tények eltitkolása vagy annak szándéka, illetve a szabályok megsértésének ismétlődése vagy gyakorisága. A Javaslat a hitelintézet terhére kiszabható bírságot a szankciót kiváltó ok súlyosságának függvényében a hitelintézet típusához megállapított minimális jegyzett-tőke 0,1 százalékától 3 százalékáig állapítja meg. Mulasztásos szabályszegés okán a Felügyelet napi ötvenezer forint bírságot szabhat ki, amelyet a késedelmi napok számával kell felszorozni.

A 171-172. §-hoz

A vezető állású személlyel szemben kiszabott bírság mértékének megállapítása a Felügyelet jogkörébe tartozik, annak a Javaslat a maximumát határozza csak meg, a bírság megállapításának módját nem. A vezető állású személlyel szemben kiszabható bírság a bírsággal érintett személy megelőző évben a tisztségével vagy megbízatásával összefüggésben elért nettó jövedelmének 10-50 százalékáig terjedő összeg lehet. Ilyen jövedelem hiányában a bírság összege százezer forinttól egymillió forintig terjedhet. A bírság kiszabásának lehetőségét a Javaslat időben korlátozza, a mulasztás, jogsértés, vagy kötelezettség szegés elkövetésétől számított három éven belülre, illetve Felügyelet tudomására jutásától számított két éven belülre.

A 173. §-hoz

A Javaslat egyértelműen védi azt az igazgatósági tagot, aki az igazgatósági döntés meghozatala során a döntés ellen határozottan tiltakozott, a tiltakozást az igazgatósági ülésről készített jegyzőkönyvben rögzítettek, vagy pedig aki a döntés meghozatalát követő 8 napon belül tiltakozását a Felügyeletnek és az Igazgatóságnak írásban egyaránt bejelentette. Ezekben az esetekben az Igazgatósági tag az Igazgatóság egészének döntése miatt bírság megfizetésére nem kötelezhető.

A 174-175. §-hoz

Az eddig hatályos előírásokhoz képest jelentős változást jelent, hogy a Felügyelet nem csupán a hitelintézetek vonatkozásában, hanem pénzügyi vállalkozások esetében is szankció kiszabására jogosult. A pénzügyi vállalkozással szemben kiszabható bírság összege 200 ezertől 2 millió Ft-ig terjedhet. A Javaslat a pénzügyi vállalkozások esetében is lehetővé teszi, hogy a pénzügyi vállalkozáson túlmenően a pénzügyi vállalkozás működésével összefüggően tevékenykedő természetes személyek szintén bírságolhatóak legyenek. A Javaslat szankcionálásra vonatkozó előírásai egyértelműen a pénzügyi intézmények jogkövetését segítik elő, különösen az e Javaslatban, illetve a kapcsolódó jogszabályokban meghatározott előírások vonatkozásában. A Javaslat a pénzügyi vállalkozás vagy a kiegészítő pénzügyi vállalkozási tevékenységet végző egyéb jogi személy döntéshozójára is bírság kiszabását teszi lehetővé, melynek mértéke nettó jövedelmének harmincöt százalékáig terjedhet. Amennyiben a jövedelem nem határozható meg, a bírság összege százezer forinttól egymillió forintig terjedhet.

A 176. §-hoz

A Javaslat lehetőséget ad az MNB-nek arra, hogy a Felügyeletnél bírság kiszabását kezdeményezze azzal a pénzügyi intézménnyel vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző egyéb jogi személlyel szemben, amely megsérti a jegybanktörvényben, a pénzforgalomról és devizáról szóló jogszabályokban, illetve a jegybanki rendelkezésekben foglalt előírásokat.

XXVI. fejezet

A 177-178. §-hoz

A hitelintézetek felszámolási eljárásának lefolytatása speciális szakértelmet és gyakorlatot követel meg, mivel a nem kellő szakértelemmel lefolytatott felszámolási eljárás jelentősen csökkentheti az ügyfelek kielégítési hányadát. A Javaslat ezért megállapítja, hogy hitelintézet felszámolására kizárólag a Felügyelet által létrehozott közhasznú

társaság jogosult. Ez a közhasznú társaság más tevékenységet nem végezhet, kizárólag hitelintézet felszámolására lehet kijelölni.

A közhasznú társaság kizárólag annak érdekében jár el, hogy az ügyfelek kielégítési hányada minél magasabb, a betétesek vesztesége minél alacsonyabb legyen. A hitelintézetek felszámolása számos olyan sajátosságot tartalmaz, amely miatt a csődtörvény előírásait nem lehet, vagy csak meghatározott eltérésekkel lehet alkalmazni. Ezeket az eltéréseket tartalmazza a XXVI. fejezet. A hitelintézet felszámolásakor a csődtörvény 2. fejezete nem alkalmazható és a felszámolási eljárásban az eljárás felfüggesztésének nincs helye.

Függetlenül attól, hogy a hitelintézet székhelye hol található, a hitelintézet felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik. Erre szintén azért van szükség, mert a hitelintézetek felszámolása megköveteli a szakmai gyakorlatot és ezt a Javaslat azáltal kívánja biztosítani, hogy hitelintézetek felszámolását kizárólag egy megnevezett bíróság végezhesse.

A 179-180. §-hoz

Hitelintézet ellen a felszámolási eljárás megindítását csak a Felügyelet vagy a Felügyelet egyetértésével önmaga ellen a hitelintézet kezdeményezheti. A hitelintézet betétesei és hitelezői tehát nem indíthatják meg a felszámolási eljárást a hitelintézet ellen abban az esetben sem, ha a hitelintézet nem képes eleget tenni kötelezettségeinek. A Javaslat előírja a Felügyelet kötelezettségét a felszámolási eljárás kezdeményezésében, amennyiben a Felügyelet a hitelintézet működési engedélyét visszavonta.

A bíróság nem vizsgálja a hitelintézet fizetésképtelenségét, amennyiben a Felügyelet a működési engedély visszavonása miatt kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását.

A 181. §-hoz

Amennyiben a Felügyelet a felszámolási eljárás iránti kérelem bejelentését megelőzően felügyeleti biztost rendel ki a hitelintézethez, a felügyeleti biztosok megbízatása addig tart, amíg a bíróság a felszámolás elrendeléséről szóló jogerős határozatában a felszámolót, vagyis a Felügyelet által alapított közhasznú társaságot nem rendeli ki. A Javaslat a hitelintézetek felszámolási folyamatának felgyorsítását azzal kívánja elősegíteni, hogy egyrészt a bíróságnak a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásától számított 8 napon belül határozati kényszert ír elő, és a felszámolást elrendelő végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatályát kizárja, meghatározza a felszámoló egyetlen lehetséges személyét és meghatározza azt a bíróságot is, aki a hitelintézet felszámolási eljárásának megindítására jogosult.

Amennyiben a Felügyelet a felszámolási kérelmet benyújtotta a Fővárosi Bírósághoz, a felszámolást elrendelő végzés megjelenéséig teljes körű kifizetési tilalmat rendelhet el a hitelintézetnél ezáltal is védve a hitelintézetben lévő, a betétesek kielégítésére szolgáló eszközértéket. Hitelintézet jogutód nélküli megszűnése kizárólag felszámolási eljárás lefolytatásával lehetséges.

A 182-183. §-hoz

A Javaslat az ügyfelek minél magasabb kielégítési hányadát azzal is elősegíti, hogy megállapítja a felszámolói díj összegét, mégpedig jóval alacsonyabb értékben, mint más vállalkozások felszámolása esetén, ezzel is dekralálva a felszámoló társaság közhasznú jellegét. Hitelintézet felszámolása esetén a betételhelyezésből eredő követelések egyenrangúak, azok között sorrendiség nem állapítható meg.

A 184-185. §-hoz

A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a felszámolás alatt álló hitelintézet számára a Felügyelet a pénzügyi szolgáltatások meghatározott körére ideiglenes működési engedélyt adhasson ki. Ez jelentősen megkönnyíti többek között a biztosított betétek kifizetését és a hitelintézet tulajdonában álló eszközök értékének megóvását. Amennyiben a hitelintézet felszámolása során a felek egyezségben állapodnak meg, és az egyezségnek feltétele a hitelintézet további működése hitelintézetként vagy pénzügyi vállalkozásként, akkor az egyezség jóváhagyásához a Felügyelet engedélye is szükséges. A Javaslat kizárja azt, hogy a felszámolás során a követelések beszámíthatóak legyenek, kivéve azt az esetet, amennyiben a felszámolásra nem a hitelintézet fizetésképtelensége miatt került sor.

XXVII. fejezet

A 186. §-hoz

A Javaslat meghatározza azoknak az adatoknak a körét, amelyekről a Felügyelet nyilvántartást köteles vezetni és bizonyos jogok gyakorlását a felügyeleti nyilvántartásban való szerepléshez köt. A Felügyelet számára a Javaslat lehetővé teszi a törvényben meghatározott körben történő személyes adatkezelést is. A Felügyelet határozattal veszi nyilvántartásba a pénzügyi intézmény, illetve a bankcsoport e §-ban meghatározott adatait. Ide tartozik ezen intézmények neve, székhelye, tevékenységi köre, az alapítás pontos időpontja, a jegyzett tőke nagysága, a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosok, vezető állású személyek neve, a cégjegyzésre jogosult személyek neve, a pénzügyi szolgáltatások megkezdésének időpontja, a hitelintézet bankfiókja, leányvállalata, külföldi bankképviselete létesítésének időpontja és helye, az ezek vezetésével megbízott személyek neve, illetve a felsorolt adatokban történt változások.

A nyilvántartásra azért van szükség, hogy a pénzügyi intézmény alapvető adatai mindenkor a Felügyelet rendelkezésére álljanak, illetve a Felügyelet tudomással bírjon azokról a személyekről, akik a pénzügyi intézményben, illetve a bankholdingban döntési jogkörrel rendelkeznek, vagy annak tevékenységére befolyással bírnak. Ennek megfelelően a pénzügyi intézmény igazgatósági tagja, felügyelő bizottsági tagja és a pénzügyi intézménnyel munkaviszonyban álló vezető állású személy továbbá a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos jogosítványait, csak a nyilvántartásba való bejegyzést követően gyakorolhatja.

A 187-188. §-hoz

Szintén határozattal veszi nyilvántartásba a Felügyelet, a külföldi hitelintézetek bankképviseletének főbb adatait, így különösen a képviselet hitelintézetre vonatkozó adatokat, a bankképviselet adatait, és a bankképviselet vezetőjének nevét. A Felügyelet által történő nyilvántartásba vétel nem pótolja a cégbírósági bejegyzést, de a pénzügyi intézmény és bankképviselet működésének megkezdésének, illetve a bankholding létrejöttének feltétele a Felügyelet által történő nyilvántartásba vétel.

A 189. §-hoz

A Javaslat előírásai szerint a Felügyelet nyilvántartásait elsősorban saját feladatainak ellátására használhatja és azok nem minősülnek nyilvánosnak. A Felügyelet kiszolgáltathatja azonban ezeket az adatokat a törvényben megjelölt egyéb szerveknek, de csak azok törvényben meghatározott feladatainak ellátásához szükséges mértékben.

A 190-191. §-hoz

A Javaslat meghatározza továbbá, hogy a Felügyelet a 186-187. §-okban meghatározott adatokon túlmenően is további adatokat tarthat nyilván. A Javaslat részletesen meghatározza azoknak az adatoknak a körét, amelyeket a Felügyelet nyilvántarthat ezáltal, a Felügyelet adatnyilvántartása megfelel az adatvédelmi törvényben előírtaknak. A Felügyelet által vezetett nyilvántartásból való törlésre hivatalból, vagy az érintett személy kérelmére kerülhet sor. A felügyeleti engedély magába foglalja a nyilvántartásba vételt is, így az engedéllyel rendelkezőknek nem kell külön nyilvántartásba vételt is kérni. A Felügyelet birtokába került személyes adatokat öt évig kezelheti.

XXVIII. fejezet

A 192-193. §-hoz

A Felügyelet eljárására a Javaslatban foglalt eltérésekkel az államigazgatási eljárás általános szabályai vonatkoznak. A Felügyelet határozatát az írásban benyújtott kérelem, valamint az ahhoz csatolt mellékletek, más szervek megkeresése, továbbá saját feladata ellátása során tudomására jutott tények alapján hozza meg. A Javaslat a tulajdonosi jogok gyakorlásának korlátozására vonatkozó határozat bejegyzésével kapcsolatban kötelezettséget állapít meg a cégbíróság számára, amelynek a Felügyelet értesítése alapján nyolc napon belül az erről szóló határozatot a cégjegyzék utolsó rovatába be kell jegyeznie.

A 194. §-hoz

A Felügyelet eljárására a Javaslat az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérő határidőket állapít meg. A hitelintézet, szakosított hitelintézet alapítására, illetve működésének megkezdésére irányuló engedélykérelmek

külön-külön 3 hónapon (mely egy alkalommal további 3 hónappal meghosszabbítható), az egyéb felügyeleti engedélyek megadására vonatkozó kérelmek esetében pedig 3 hónapon belüli elbírálását írja elő a Javaslat. Az államigazgatási szervekre megállapított általános szabályoktól való eltérésre azért van szükség, mert az alapítás, illetve működési engedély kiadását, az e Javaslatban meghatározottak alapján megfelelő gondossággal kell a Felügyeletnek elvégeznie, amihez a szükséges iratok beszerzése különösen külföldi bankfelügyeleti szervek vagy hitelintézetek megkeresése esetében az eljárás időtartamát jelentősen meghosszabbíthatja. Az eljárási határidő a kérelem előterjesztésétől, illetve hiánypótlás esetén a megfelelően előterjesztett kérelem benyújtásától számít.

A 195-198. §-hoz

A Javaslat rendelkezik a Felügyelet határozatának azonnali végrehajthatóságáról, tekintve, hogy a pénz- és tőkepiac biztonságos működése, illetve a betétesek érdeke ezt adott esetben szükségessé teheti. Bírságot tartalmazó határozat azonban nem lehet azonnal végrehajtható. A Felügyelet határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, az közigazgatási bíróság előtt támadható meg. A Javaslat szűkíti a Felügyelettel szembeni kártérítési igény érvényesíthetőségét a többi államigazgatási szervhez képest. A Felügyelettel szemben kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a Felügyelet határozata vagy mulasztása törvénysértő volt és a bekövetkezet kárt közvetlenül idézte elő. Tekintettel arra, hogy a Felügyelet határozata banktitkot is tartalmazhat a Javaslat előírja az eljáró bíróság számára, hogy ezen iratokat kizárólag ismertetheti, továbbá ezen iratokat zárt iratként kell kezelnie, azokról másolatot nem lehet kiadni. A Felügyelet az általa kiadott engedélyekről, azok módosításáról vagy visszavonásáról szóló határozatát megküldi a cégbíróságnak, csakúgy mint az engedély iránti kérelmet elutasító jogerős határozatát.

XXIX. fejezet

A 199-202. §-hoz

A Javaslat jelentősen kibővíti az eddigi alkalmazott fogyasztóvédelmi előírások körét. Ezek az előírások egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy a pénzügyi intézmények ügyfelei ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe. A fogyasztóvédelem egyik fontos eszköze az elnevezés védelmére vonatkozó előírás, amely kimondja azt, hogy cég nevében, hirdetésekben, vagy bármilyen más módon a hitelintézet, bank, takarékszövetkezet, vagy hitelszövetkezetet elnevező fogalmak összetételeit jelzős alakját, továbbá a rokoni értelmű, vagy idegen nyelvű megfelelőjét csak a törvényben előírtaknak megfelelően engedélyezett hitelintézet vagy bankképviselet szerepeltetheti, illetve ezen vállalkozások is csak a felügyeleti engedélyben meghatározott típusra utaló elnevezést szerepeltethetnek címnevükben. Ennek előírása azt a célt szolgálja, hogy amennyiben az ügyfél valamilyen vállalkozás cégnevében ezeket az elnevezéseket látja, bizonyos lehessen abban, hogy az ilyen vállalkozások betartják a pénzügyi intézményekre vonatkozó jogszabályokat, illetve megfelelő felügyelet alatt állnak. A Javaslat ez alól az előírás alól akkor tesz kivételt, ha ezeket az elnevezéseket az adott vállalkozások, vagy személyek olyan összefüggésben használják, amely kizárja azt a látszatot, hogy pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytatnak. A Felügyelet határoz abban a kérdésben, hogy egy adott vállalkozás jogosult-e olyan elnevezések használatára, amelyek védelem alá esnek.

A Javaslat kiemelten védi a fiatalkorúakat és a körükben betételhelyezésre, hitelfelvételre, egyéb pénzügyi szolgáltatás igénybevételére felhívó hirdetési tevékenységre vonatkozóan előírja, hogy ilyen hirdetési tevékenységet nyilvános módon csak legalább két országos napilap útján folytathat a hitelintézet. A különböző magas kamathozamokkal kecsegtetés kizárása miatt a Javaslat előírja a hitelintézetek számára, hogy betétgyűjtésre vonatkozó hirdetéseikben közzé kell tenniük a betét egy naptári évre vonatkozó átlagkamatának illetőleg átlaghozamának mértékét is. A Javaslat lehetőséget ad továbbá az ügyfél számára, hogy kifejezett rendelkezéssel kizárja annak lehetőségét, hogy a pénzügyi intézmény számára közvetlen postai úton reklámanyagot küldjön.

A Javaslat szigorúan megtiltja a hitelintézetek számára, hogy a betétbiztosításra, az Alapra illetőleg az önkéntes betét- és intézményvédelmi alapra vonatkozó információkat hirdetés útján a betétállomány növelése céljából felhasználhassák. A Javaslat részletesen szabályozza a hitelintézetek tájékoztatási kötelezettségét az ügyfelek vonatkozásában, ezek között is kiemelten a betétesek tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget. A pénzügyi intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen rendelkezésre bocsátani az üzletszabályzatait, továbbá az egyéb a jogszabály által nyilvánosságra hozni rendelt adatokat. A Javaslat részletesen meghatározza továbbá a pénzügyi intézményeknek az ügyfelekkel szemben fennálló kötelezettségeit mind a számlavezetés, mind a betétgyűjtés, mind a hitelnyújtás esetében.

A 203-211. §-hoz

A Javaslat külön szól a betétesek tájékoztatásáról is, mely különösen a hitelintézet és az OBA kapcsolataira vonatkozó tájékoztatást szabályozza. A hitelintézet megítélése tekintetében ugyanis nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy az OBA biztosítja e betéteit vagy sem. Ezért a hitelintézet köteles tájékoztatni betéteseit arról, hogy az Alapból kilépett, kizárták és így a betétbiztosításra vonatkozó szabályok továbbiakban a betéteseik náluk elhelyezett betéteikre nem érvényesek.

A fogyasztók érdekeit szolgálja a folyamatos tájékoztatási kötelezettség előírása a pénzügyi intézmény részére, mely keretében a pénzügyi intézmény köteles ügyfelét évente legalább egyszer, valamint a szerződés lejártakor tájékoztatni. A pénzügyi intézmény köteles általános szerződési feltételeit üzletszabályzatba foglalni és azt az ügyfelei részére nyilvános helyen elhelyezni. A pénzügyi intézmény és ügyfeleinek szerződéskötésére vonatkozóan is részletes szabályokat tartalmaz a Javaslat, ezzel is elősegítvén az ügyfél érdekeinek védelmét.

A 212-214. §-hoz

A fogyasztóvédelmi előírásokon belül a Javaslat kiemelten foglalkozik a fogyasztási kölcsönnel. Előírja, hogy fogyasztási kölcsön esetén a hitelintézetnek ki kell számítania a teljes hiteldíjat, ami tartalmazza a kamaton túlmenően a különböző jutalékokat és költségeket is. Ezáltal az ügyfél jobban tájékozódik az általa kért hitel tényleges költségeiről, és a hitelintézetek által különböző feltételekkel ajánlott hitelek költségei összehasonlíthatóvá válnak. A Javaslat előírja továbbá a hitel egyéb feltételeiről való tájékoztatási kötelezettséget azzal, hogy részletesen felsorolja azokat az információkat, amelyeket a kölcsönszerződésnek minimálisan az ügyfél érdekében tartalmaznia kell. A Javaslat lehetőséget ad továbbá az ügyfél számára, hogy az minden esetben éljen az előtörlesztési lehetőséggel.

A 215. §-hoz

A hitelintézet évenként összesen legfeljebb öt bankszünnapot tarthat, melyből kettő saját elhatározásából eredhet, hármat pedig a Felügyelet rendelhet el az MNB-vel egyetértésben a hitelintézet kérelmére. A hitelintézet saját hatáskörében könyvelési szünnapot, pénztári szünnapot, illetve könyvelési és pénztári szünnapot tarthat, ha azt tizenöt nappal megelőzően, legalább két országos napilapban meghirdette és a Felügyeletnek, valamint a MNB-nek bejelentette. A további három bankszünnap tartását a Felügyelet kérelmére rendeli el a Felügyelet, egyetértésben a MNB-vel.

XXX. fejezet

A 216-217. §-hoz

A szövetkezeti hitelintézet köteles csatlakozni - külön törvényben meghatározott - olyan integrációs szervezethez, amely biztosítja a csatlakozott intézmény ellenőrzését, illetőleg az azonnali és folyamatos fizetőképességének fenntartását. E kötelezettség a külön törvény hatályba lépését követő egy éven belül terheli a szövetkezeti hitelintézetet. Ennek alapjául az EU országok tapasztalatai szolgálnak. Ott a szövetkezeti hitelintézetek az 50-60-as években nyerték el mai formájukat. Több évtized szerves fejlődésének eredményeként integrált szövetkezeti bankhálózatok jöttek létre. Magyarországon a takarékszövetkezetek integrációs törekvései állami közreműködéssel a 90-es évek elején kezdődtek. Tekintettel arra, hogy a bankbiztonsági és méretgazdaságossági követelmények elkerülhetetlenné teszik a szövetkezeti hitelintézetek összefogását, a Javaslat szükségesnek tartja ezen integrációk kialakulásának előmozdítását, azzal, hogy az integrációkra vonatkozóan külön törvény kerül megalkotásra. Az a szövetkezeti hitelintézet, amelynek saját tőkéje százmillió forint alatt maradt, korlátozottan végezhet pénzügyi szolgáltatási tevékenységet.

Összhangban a szövetkezeti törvénnyel rendelkezni kell a szövetkezeti hitelintézet alapításáról és a megismételt közgyűlés hatásköréről is.

XXXI. fejezet

A 218-220. §-hoz

A Javaslat a befektetési bankra vonatkozó szabályozást megszünteti. Az eddig létrejött egyetlen hazai fogalmak szerinti befektetési bank a Magyar Fejlesztési és Befektetési Bank Rt. volt. Erre a hitelintézetre állami érdekből továbbra is szükség van, ezért a Javaslat létrehozta a Magyar Fejlesztési Bankot, amely szakosított hitelintézetként

fog működni. A Javaslat meghatározza azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyet ez a hitelintézet végezhet, továbbá felmentéseket tartalmaz a nagykockázat vállalási és a befektetési korlátok alól. Ezeket a felmentéseket az MFB Rt. speciális feladata és az ebből származó működési sajátosságok indokolják.

XXXII. fejezet

A 221. §-hoz

A Javaslat számos olyan új előírást tartalmaz, ami a hitelintézetek működését alapvetően befolyásolja, ezért a szabályoknak való megfelelésre átmeneti időt szükséges adni. Egyfajta általános halasztást ad a Javaslat azáltal, hogy nem a kihirdetését követően, hanem csak 1997. január 1-től lép hatályba. A pénzügyi intézmények, valamint a magyar társadalom széles rétegei megismerhetik a Javaslat előírásait, alkalmazkodhatnak ahhoz, felkészülhetnek a megváltozott követelményeknek való megfelelésre.

A Javaslat a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő felügyeleti engedélyezési eljárásokra az ügyfél számára kedvezőbb rendelkezések alkalmazását rendeli el. A visszaélések megakadályozása érdekében garanciális szabályként rögzíti, hogy folyamatban lévő ügynek azt az ügyet kell tekinteni, ha az ügyfél az kérelmet a hatályos törvényben meghatározott mellékletekkel együtt, szabályszerűen terjesztette elő.

A Javaslat szerint más felügyeleti eljárásokban a törvény hatálybalépését követően az új szabályokat kell alkalmazni.

A 222. §-hoz

A Javaslat a hitelintézeti tulajdonosok számára 1999. december 31-ig biztosít átmeneti időt a jegyzett tőke 15 százalékos maximális részesedésre vonatkozó előírásának való megfelelésre, ezáltal megadja a lehetőséget arra, hogy a tulajdonosok ne kényszerüljenek hitelintézeti tulajdonaikat gyorsan értékesíteni, mivel így árfolyamveszteséget szenvedhetnének el. A tulajdoni korlát a Javaslatban meghatározott mértékének túllépésére külön törvény rendelkezése alapján biztosított a lehetőség.

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság tulajdonában álló vállalkozásoknak a hitelintézet által nyújtott hitelekre és vállalt kötelezettségekre nem terjednek ki a kapcsolódó hitel korlátozások, ha a hitelintézetben az állam befolyásoló részesedéssel rendelkezik.

A 223. §-hoz

A Javaslat részletesen szabályozza a kockázati céltartalék képzésének fokozatosságát, így a piac szereplői felkészülhetnek a fontos prudenicális szabály betartására.

A 224. §-hoz

A Javaslat továbbra sem engedélyezi külföldi székhelyű hitelintézetek számára a Magyarországon történő fióknyitást. A külföldi hitelintézetek fiókjának nyitása azért nem indokolt jelenleg, mert az egyrészt túlságosan magas versenykövetelményeket jelentene a hazai hitelintézetek számára, hiszen a fiók létrehozására külön tőkeelhelyezés nélkül is sor kerülhet, másrészt pedig jelenleg nem adottak a fiókok tevékenységének felügyeletét szolgáló nemzetközi megállapodások. A jogharmonizációs program keretében természetesen külön figyelemmel kell lenni a külföldi székhelyű hitelintézetek fióknyitási lehetőségére, hiszen az Európai Unió országain belül a fióknyitás korlátozására nincs lehetőség, ezért az Európai Unióhoz való csatlakozás esetén a fiókok nyitására vonatkozó korlátozást fel kell oldani.

A 225-229. §-hoz

A Javaslat átmeneti szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmények eleget tudjanak tenni a Javaslatban szereplő prudenciális szabályoknak. A Javaslat rögzíti a pénzügyi intézmények választott vezetőire vonatkozó átmeneti szabályokat, valamint a saját tőke felemelésére vonatkozó kötelezettségek teljesítésének időpontját, továbbá a belső szabályzatok megalkotásának kötelezettségét stb.

A 230. §-hoz

Amennyiben a hitelintézet a törvény hatálybalépésekor a befektetésekre, az ingatlan befektetésekre, valamint az egyes tartós befektetések korlátozására vonatkozó szabályoknak megfelelni nem képes, akkor ezen korlátok átlépéseit okozó tulajdoni hányadait legkésőbb 1998. december 31-ig köteles elidegeníteni. A Javaslat lehetőséget ad továbbá a Felügyelet számára, hogy a befektetésekre vonatkozó átmeneti időket a hitelintézet kérelmére indokolt esetben meghosszabbíthassa, amennyiben egyértelműen megmutatkozott az, hogy ezen befektetések tekintetében a csökkenő tendencia elindult és bár hosszabb idő-tartam alatt, de a hitelintézet képes lesz megfelelni a törvényi előírásoknak.

A 231. §-hoz

A Javaslat a hitelintézetek számára 1997. december 31-ig ad átmeneti időszakot az e Javaslatban meghatározott különböző belső szabályzatoknak a kidolgozására. Ez viszonylag rövid határidőnek tűnik, de figyelembe kell venni azt is, hogy az eddigi törvényben előírt kötelezettségek, valamint a felügyeleti rendelkezések tartalma alapján a hitelintézetek már eddig is kötelezve voltak bizonyos belső szabályzatok elkészítésére.

A 232-234. §-hoz

A Javaslat átmeneti időt biztosít a törvény hatálybalépésekor már működő pénzügyi vállalkozások számára is. Amennyiben a pénzügyi vállalkozás a korábbi törvényi előírásoknak megfelelően tevékenységét a Felügyelethez bejelentette, akkor azt felügyeleti szempontból oly módon kell kezelni, mintha a Felügyelet kiadta volna rá az engedélyt. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó minimális jegyzett-tőke mértékét a négyszeresére emelte, a Javaslat a pénzügyi vállalkozások számára is átmeneti időt engedélyez a jegyzett-tőke előírásnak való megfelelésre, és 1998. december 31-ig engedi azt az átmeneti időszakot, amíg a pénzügyi vállalkozások egyrészt feltölthetik saját jegyzett-tőkéjüket, másrészt képessé válnak megfelelni a Javaslat egyéb előírásainak. A Javaslat a korábban a pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személyként emlegetett vállalkozásokat a továbbiakban pénzügyi vállalkozásként kezeli.

A Javaslat szerint az 1993. június 30-át megelőzően kötött betétszerződések alapján elhelyezett betétekbe a jelzett időpontot követően teljesített új befizetés az Országos Betétbiztosítási Alap által továbbra is biztosított.

A törvény hatálybalépésekor már működő, vagy a kedvezőbb elbírálás okán engedélyezett hitelintézet a Javaslat 44. § (5) bekezdés b) pontjában meghatározott követelményeknek 1998. január 1-éig köteles eleget tenni.

A 235. §-hoz

A Javaslat tartalmazza azokat az alapvető előírásokat, amelyek a hitelintézetek biztonságos működésének szabályozásához szükségesek. A Javaslat lehetőséget biztosít a Kormány, illetve a pénzügyminiszter számára, hogy az e Javaslatban rögzített szabályok részletes előírásait megállapíthassa, illetve meghatározott szabályozási témakörökben további, a bankbiztonságra vonatkozó szabályokat állapítson meg és azokat kormányrendeletben közzé tehesse. A Javaslat által biztosított szabályozási jogkörök többsége az 1991-ben hatályba lépett pénzintézeti törvény előírásai alapján a Felügyelet szabályozási jogosítványai közé tartozott. Ennek megfelelően a Javaslatban felsorolt szabályozási témakörök többségében felügyeleti rendelkezések már kiadásra kerültek. A felügyeleti rendelkezések által teljesített szabályozási feladatokat a Kormány, illetve a pénzügyminiszter hatáskörébe utalja.

A 236-240. §-hoz

A Javaslat ezen része tartalmazza azon jogszabályokat, amelyek megváltoztatása szükséges a Javaslatban foglaltak megvalósításához. Így például módosul az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. § (6) bekezdése, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény több pontja, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 5. §-a.