TÖRÖKKOPPÁNY, SZOROSAD, SOMOGYDÖRÖCSKE, MIKLÓSI, KÁRA, ZICS, SOMOGYEGRES,KAPOLY, SOMOGYMEGGYES, PUSZTASZEMES ÉS KEREKI KÖZSÉGEK

EGYHÁZI KULTURÁLIS LAPJA

2013. XXI. évf. — 3. szám — III. negyedév

Dr. Freund Tamás biológus,neves agykutatónk írja, hogykorunkban az emberiség eddignem ismert krízisén megykeresztül. Az információrobbanás olyan mértékű „környezet-változást” jelent agyunk számára, amilyenre korábban mégnem volt példa. Éppen emiatt a kulturális örökség átadása mégsoha nem volt ennyire rossz hatásfokú. Nem véletlen, hogyennyi kulturális torzszülött keletkezik, nem véletlen, hogy ennyiszekta jön létre. Az emberekben él az igény a spiritualitásra,hitre, érintkezni akarnak Istennel. Kapcsolatba akarnak kerülnivele, és meg akarják érteni mi az életük értelme. Most szellemitorzszülötteket hoznak létre, hogy abba kapaszkodhassanak;egyiket szülik a másik után…

A belső világunkat alakító kulturális örökségünk évezredeksorán alakult ki, adódott tovább. A kulturális örökségünk nem-csak információk halmazátjelenti, amire rájött az ember,felfedezett, vagy alkotott,hanem alapvetően meghatá-rozta az ember viselkedését,belső világát. A kulturálisörökségünkhöz tartozó erköl-csi szabályok elsajátítása azértigen fontos, mert megtanítbennünket az együttműködés-re.

Néhány évvel ezelőtt azegyik hittanórán egy felső tago-zatos fiú – akit szülei nemkereszteltettek meg – arra akérdésre, hogy szerinte miértnem gyakorolják az emberek ahitüket körülöttünk, azt vála-szolta: „mert úgy tűnik, Istennélkül könnyebb élni. Ha nemkell figyelni a parancsaira, sza-badabb az ember”.

Az Istenre – mint létünk alapjára, értelmére, céljára és alapigazodási pontjára – nem figyelés nagyon hamar az embertársakiránti közömbösséghez, önzőséghez vezet. Az emberiség kul-túrtörténete során a vallási parancsokon keresztül számtalanolyan szabályt megtanult, amely lehetővé tette az együttélést.Ha valaki lopott, vagy más házasságába belegázolt, megbélye-gezték, kiközösítették, „nyelvükre vették” környezetében. Aközépkorban szégyenoszlophoz kötve nyilvánosan megszégye-nítették, keményen büntették, így próbálták egyértelművé tennia közösségre veszélyes magatartás elutasítását. Ma, ha erkölcsidevianciákat, félresiklásokat látunk, míg nem érint bennünketközvetlenül, csak vállat vonunk, hogy magánügy. Ilyen a világ.S nem gondolunk bele a felelősségünkbe, hogy mi tesszükilyenné…

Az együttműködő társadalom alapja nem az információözönminél hatékonyabb elsajátítása, hanem odafigyelés a belső vilá-gunkra, a lélek hangjára. Azért rohadnak szét a mai társadal-

mak, és válnak tagjai egyre önzőbbekké, mert rohamosan épülle, elsivárosodik az emberek belső világa.

Mit lát korunk ifjúsága, amikor szülei generációjában iselhomályosodott már a keresztény élet útmutatása?

A Való világ show-kon, szappanoperákon, a reklámokoncsüggő emberek, a plázákban vegetáló szőke plázacicák éskigyúrt barátaik szép lassan leépítik kommunikációs és gondol-kodóképességüket. Ideális fogyasztókká válnak. Visszasüllyed-nek az ösztönviláguk azonnali kielégítésének szintjére, akikszámára a fogyasztás lesz az örömforrás. Már nem akarnakalkotni, elköteleződni, szépet, jót véghezvinni az életükben.Istenre nem figyelve könnyen az állati szintre süllyednek azemberek.

Elsivárosodik érzelemvilá-guk, ellaposodik a gondolkodóés a kapcsolatteremtő képessé-gük. Az „okos telefonokon”való bárgyú csevegés fontosabblesz lassan a személyes találko-zásoknál. Ifjúságunk döntőtöbbsége naponta több órát a„neten lóg”, játszik, vagy lelki-világára nagyon káros oldalakatlátogat. Csodálkozva látjákszülei, hogy figyelme szétszórt,tanulmányi eredménye romlik,átalussza a délelőttöt, kedvet-len, lusta, életunt. Hittanórá-kon látjuk, hogy mennyirenehéz szent dolgokról beszélniéletunt, közömbös fiataloknak.

Albert Einstein megjósolta a20. század első felében: „Félekattól a naptól, amikor a techno-

lógia fontosabb lesz, mint a személyes kapcsolattartás. A vilá-gon lesz egy generációnyi idióta.” Lassan beigazolódni látszikEinstein félelme?

Ki akarhatja azt, hogy a mai ember célja csupán abbanmerüljön ki, hogy senki ne gátolja az önkényeztetésben? Avilághírű agykutatónk szerint: nemzetközi gazdasági erők érde-ke, hogy kineveljék az ideális fogyasztókat, az elmagányosodottemberekből álló szürke tömeget. Ennek következtében egy élv-hajhász, önző generáció kezd kialakulni, amely nem talál magá-nak más örömöt az életben, csak a fogyasztást, az élvezeteket. Alegnagyobb tragédia az, hogy az ilyen módon történő örömszer-zés mindig egyfajta csömörbe torkollik, és az ember egyre érzé-ketlenebbé válik, egyre nehezebben jut el a kielégültséghez.Sokszor ezért lesz valaki kábítószerfüggő.

Létezik viszont egy kimeríthetetlen örömforrás, ami ráadásulmég pénzbe sem kerül. Érezz rá egyszer, hogy milyen nagy bol-dogságot jelent, ha másnak örömöt tudsz szerezni! Szerk.

EINSTEIN FÉLELME

2013/32

Sándor István az első világ-háború kitörésének évében,1914. november 26-án születettSzolnokon. Régi vasutas családlegidősebb gyermekeként kaptaaz egyszerű, de gondos éskövetkezetes nevelést. A temp-lom szeretetére és az imádságfontosságára példájukkal nevel-ték a szülők a három fiút. A haj-nali Rorate-miséken rendszerintédesapjukkal vettek részt, mígvasárnap édesanyjuk kísérte el agyerekeket szentmisére. Családiörökség volt a kétkezi munkabecsülete, szeretete generáció-kon keresztül. Érthető, hogyiskoláit is ebbe az iránybaválasztotta. Szülővárosa Fémipari Szakiskolájában kitanulta avasesztergályos szakmát. A fiatal István gyermekkorától kezdvekomoly lelkiéletet élt, és ami ebben az időben rendkívülinek szá-mított: állandó gyóntatója és lelkiatyja volt. Rendszeresenministrált a ferences atyáknál, mégis úgy érezte, Isten máshováhívja őt. Kora gyerekkorától fogva nagy felelősséget érzett agyengébbek, a kisebbek iránt. Sándor István szalézi akart lenni,így végül ferences gyóntatója ajánló soraival elindult hivatásaútján.

1936-ban felutazott Budapestre, hogy a nyomdász mestersé-get kitanulja a rákospalotai Szaléziak nyomdájában. Ekkor voltelső közvetlen találkozása a szalézi szerzetesrenddel, az alapítóBosco Szent János életével és példájával. Egyre erősebben érez-te saját hivatását. A szalézi rend a nehéz sorsú gyerekek felkaro-lását, tanítását végezte ebben az időben is, őrizve azt az örömmelnevelő áldozatkész lelkületet, amellyel Bosco János meg tudtanyerni Istennek a csellengő utcagyerekeket. Még abban az évbenmegkezdte jelöltidejét a rákospalotai Clarisseumban, ahová arend a legszegényebb családok csemetéit és árva gyermekeketfogadott be. Ebben a házban kapott helyet a tartományfőnökségis, valamint a Don Bosco Nyomda a Kiadóval együtt. Itt kezdtemeg a tanulás mellett a rábízott szolgálatot: nyomdaipari inaslett. Később ő látta el az inasok szakmai és gyakorlati kiképzésétis, mindig egyszerűen és pontosan. A két éves jelöltidő után hiva-tásában megerősödve kérte felvételét a noviciátusba.

„Az én szívemben is mindjobban kibontakozott a lélekmentésivágy, az ifjúság megmentése, és bízom a jó Isten kegyelmében ésa Szűzanya pártfogásában, hogy életem végéig ki fogok tartaniszent hivatásomban.” A kegyelem erejében megmaradva állhata-tosan ki is tartott.

Már kisegítő testvér, amikor behívót kapott a hadseregbe.1941–45-ig híradósként vett részt a harcokban Délvidéken, Er-

délyben, Felvidéken, sőt a Don-kanyarban is. A fronttal együttvonult vissza csapattestével

egész Németországig, ahol amerikai fogságba kerülve élte meg aháború végét. Hazatérése után 1950-ig, a rend feloszlatásáig aClarisseumba visszatérve dolgozott, ahol a nyomdai munka mel-lett megmaradt idejében a fiatalokkal foglalkozott. A már koráb-ban kiérdemelt népszerűsége megmaradt. Családoknál hittantoktatott, valamint közösséget szervezett a katonai szolgálatrabehívott munkás fiatalokból. Szoros lelki összetartozásukat egyáltala írt reggeli imádság rendszeres elmondásával ajánlottákIsten oltalmába.

A szerzetesrendek feloszlatásakor számára is adott volt a lehe-

tőség az ország elhagyására. Megszervezték Szombathelyről tör-ténő disszidálását, tartományfőnöke útlevelet és egyéb iratokat isszerzett, de ő a határnál meggondolta magát, és visszafordult.

„… mi lesz a magyar fiatalokkal? Engedjem, hogy a kommu-nizmus tépje szét lelküket, hitüket, egyéniségüket, egész éle-tüket?”

Tudatos döntése volt a vértanúság vállalása a magyar ifjúsá-gért, nem a körülmények kényszerítették bele. Álnéven a pestiPersil gyárban vállalt munkát, miközben fiatalokból hat hittan-csoportot szervezett. A kapcsolattartás hamar szemet szúrt azÁVH embereinek, ezért 1952 szeptemberében letartóztatták. Azállam elleni szervezkedés vádját csak súlyosbította, hogy a fiata-lok között államvédelmis tisztek is voltak, akik a Clarisseumbannőttek fel. Bár később beszervezték őket a pártőrségbe, de néhá-nyan közülük visszajártak, kötődtek a közösséghez.

A koncepciós eljárás 16 vádlottja közül négyet, köztük SándorIstvánt kötél általi halálra ítélte a Hadbíróság. A per másodrendűvádlottja, a ma is élő Ari László visszaemlékezve a kihallgatá-sokra megemlíti: István azt ismételgette, hogy ő nem szervezke-dett a rendszer ellen, hanem a szerzetesi fogadalmának megfele-lően élt és nevelte az ifjúságot. Az ítéletet – több hónapnyi kín-zás után – végül csak 1953. június 8-án hajtották végre.

Szülei sokáig nem tudtak semmit sorsáról, mígnem 2 évvelkésőbb egy értesítésben közölték édesapjával, hogy gyermekétdemokráciaellenes szervezkedésért halálra ítélték, és az ítéletetvégrehajtották.

Sándor Istvánt és vértanútársait jeltelen sírokban hantolták el,nevüket ma emléktábla örökíti meg a Clarisseum templomkertjé-ben.

A boldoggá avatását csak a vallásszabadság visszanyeréseután kérhették hazánkban. A folyamat az idén zárult le, így 60évvel a hitéért vállalt vértanúsága után a boldogok közé sorolta aszentatya Sándor István segítő testvért. Az ünnepi szertartástoktóber 19-én Budapesten fogja végezni Angelo Amato szaléziérsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa.Hálaadó imádságunkkal vegyünk részt ezen a szép ünnepen éskérjük fiataljainkért, lelki felébredésükért Sándor István hathatósközbenjárását.

Ákos testvér

Sándor István (1914–1953)Isten mindig megmutatja dicsőségét azokban, akik éle-

tüket az ő szolgálatára szentelik, vállalván bátran azt azéletutat, amelyre tőle kaptak meghívást. Ezt a meghívástpedig a szenvedésben is hűséges helytállás szenteli meg.Nagy öröm, hogy e rovatban immár egy olyan magyar szer-zetesről írhatunk, akinek boldoggá avatását a szentatyajóváhagyta, és akit így még ez év őszén ünnepélyesen is aboldogok között tisztelhetünk. Ki volt ez a fiatalember, akihivatásában hűségesen élte az Istenre való ráhagyatkozást,vállalván a rábízottakért még a vértanúságot is?

TESTVÉREINK, A SZENTEK

„Uram Jézus! Neked ajánlom a mai nap minden imádsá-gát, munkáját, csalódását, örömét, szenvedését. Add megnekem és minden munkás testvéremnek a kegyelmet, hogy úgygondolkozzunk, mint Te. Veled imádkozzunk, dolgozzunk, ésVeled éljünk! Add, hogy teljes szívünkből szeressünk Téged, smindenütt, minden erővel Neked szolgáljunk! Jöjjön el a Teországod közénk, a gyárakba, a családokba. Ismerjenek ésszeressenek Téged mindenütt és mindenkor. Ments meg minketa bajtól és bűntől! Legyen kegyelmed azokkal, akik veszélybenforognak! A munkában meghaltak békében nyugodjanak!Ámen”

2013/3 3

ZICSI PÉLDA

2011. őszén a belügymi-nisztérium Start mintaprog-ram elnevezéssel 2012. évbenmegvalósuló közfoglalkozta-tásra írt ki pályázatot.

Zics község három projekt-re: mezőgazdasági földutak ésbelvízelvezető rendszerekrendbe tételére, illetve mező-gazdasági program megvaló-sítására pályázott, ezzel lehe-

tőséget teremtett a községünk-ben élő ellátott és ellátatlanálláskeresők közfoglalkozta-tására.

2012. évben dologi kiadá-sokra 8.461.615 forintot ítél-tek meg, továbbá kiegészítőpályázaton 1,5 millió forintotnyertünk kistraktor és kiegé-szítő eszközök, illetve pótko-csi megvásárlására. A 3 pro-jektből a mezőgazdasági pro-

jekt kapott nagyobb hang-súlyt, mivel ez hosszabbtávúlehetőséget nyújt a helybentörténő foglalkoztatásra. Amezőgazdasági programban15 fő alkalmazására nyíltlehetőség. Állattenyésztéskeretén belül tojótyúkokat tar-tottunk, míg a növényter-mesztés két főága a szántóföl-di zöldség és takarmánynö-

vény előállítás lett. A megter-melt zöldséget és tojást érté-kesítettük, illetve szociálisjuttatásként a rászorulókrészére kiosztottuk.

2013-ban az előző évbenmegkezdett munkát 22 fővelfolytattuk. Az idén 2,5 hektá-ron szántóföldi és fóliaházaszöldség, 5 hektáron pedigtakarmánynövény termesztéstvégzünk.

Dologi kiadásokra25.197.173,– Ft-ot nyertünk,melyből felépítettünk 3 dbfóliasátrat. Paprikát, uborkátés paradicsomot termesztünka fóliákban, a szántóföldönvöröshagymát, fejes káposz-tát, paradicsomot, burgonyátés sárgarépát.

Két kutat is fúrattunk, vala-mint elkészült a fóliasátras ésszántóföldi öntözőberendezés,így lehetővé vált a projektbebevont területek öntözése.Vásároltunk egy MTZ traktorta hozzá tartozó munkagépek-

kel, ezzel kiválthattuk a bér-munka jelentős részét.

Novemberben 25 választá-si malac hízlalásával, szaporí-tásával és 500 db tojójércetojástermelésbe állításávaltovább fejlesztjük az állatte-nyésztésünket.

2013-ban a megtermeltárut helyben és a környezőtelepüléseken, továbbá Tabona termelői boltban, Balaton-földváron pedig a piacon érté-kesítjük. A kormány a mező-gazdasági projektekben részt-vevő településeken szociálisszövetkezetek megalakításátszorgalmazza.

Zics Község Képviselő-testülete a helyi sajátosságo-kat figyelembe véve döntöttaz ajánlás megvalósításáról.Az önkormányzat és 28, több-ségében közfoglalkoztatottszemély 2013. július 30-ánZicsi Szorgos Kezek névenmegalakította a helyi szociálisszövetkezetet, amelynek mármegtörtént a bejegyzése.

Terveink szerint 2014.márciusától az önkormányzatfoglalkoztatásában álló köz-munkások és a szociális szö-vetkezet dolgozói megosztva

folytatják a már megkezdettmunkát.

Zicsen a termelőszövetke-zet Nágocshoz történő csatla-kozása óta nem működöttönálló szövetkezet. Telepü-lésünk történetében nagyüze-mi zöldségtermesztésre semvolt példa. Reméljük, hogy abefektetett munka meghozzagyümölcsét. A programbanrésztvevő vezetők és irányítókszakértelme, a közmunkásokhozzáállása, szorgalma, kitar-tása a sikeres gazdálkodászáloga.

Zics KözségÖnkormányzata

Kis falu nagy álma

2013/34

– Ezt nem lehet kibírni! – kérte a bebocsátást könnyes szem-mel Bence sátrába Ricsi az első éjszakán, amikor vihar tépáztaa saját külön „lakosztályát”.

Tegnapelőtt még annyira más volt minden! Az otthon bizton-sága könnyen túl magabiztossá teszi az embert. Azt gondolja,hogy nagyon okos, erős és bátor. Mindent könnyen kibír, egye-dül is boldogul, minek alkalmazkodjon máshoz, amikor sajátsátra is lehet.

Persze, amikor sötét van, kinn „fergeteges vihar” tombol, sráadásul anyu is annyira hiányzik egy harmadikos gyerekszív-nek! A szülői háztól távol értékeljük igazán édesanyánkat, döb-benünk rá, hogy mennyi mindent köszönhetünk neki, milyenbiztonságot ad a közelsége…

A reggel aztán mégiscsak megnyugvást ad, sőt az ember gye-reke érzi, hogy a gyengeséget nem illik kimutatni. Bizonyítanikéne, hogy méltó valaki az atya bizalmára, amiért elhozta ide azerdei táborba a sok ministrálásért.

– Én leszek az első! – áll az élre, amikor a reggeli mosako-dásnál a ciszterna hideg vizét öntik a nyakra, hátra, s ha valakinem elég alázatos, hogy a fejét mélyebbre hajtsa, akkor bizonya derékra kötött törülköző is hamar átnedvesedik.

– Este újra megpróbálom a külön alvást. Bár abiztonság kedvéért azért áttelepítjük a sátrat aBencéé mellé.

A magyar ifjúság 8 válogatott tagja jöhetett el azidén július legvégén rendezett monostori cserkész-táborba. A hely évtizedek óta ugyanaz, a táborve-zető is. Az egykori sátorozók közül többen márgyerekeiket nevelik. Az évek során a körülményekegyre jobbak. Már régen nincs éjszakai őrség, hisza kerítés és a kutyák biztonságot adnak, a berepülőbaglyoktól, éjjel nyervákoló peléktől pedig nemkell félni.

Sokkal jobb a menü is, mióta az atya nővére,Marika néni főz, s az ebéd készítése nem a tábor-tagok szakácstalentumától függ. Főtt kukorica, sütiis készül, s nem ég le a bográcsban a felcserélt sóhelyett cukorral ízesített halászlé. Mert azért acserkésztáborok történelmében sok minden előfor-dult már…

Ami maradt: a sok játék, kirándulások, tábor-

építő munka, reggeli-esti közösimádság. S mindig valami új! Azidén a patakmeder tisztításátkezdtük el. Ekkor harmadolódott

a Martinok száma. A legnagyobbnak igyekezetében megrándulta bokája, s nagyon kétségbe esett. Pedig addigra már őrsvezetőlett, megfogta élete első halát is korábban lefitymált szereléké-vel. A másik két Martinnak már az első nap a biztonság kedvé-ért új nevet adtunk. A kapolyi Miklós, akit csak úgy engedett elédesanyja a táborba, hogy megígértük a nyárra kötelező olvas-mányként feladott Egri csillagok napi 20 oldalának olvasását,illetve Benedek testvér, alias Jeromos, aki azzal vált híressé,hogy átlát a falon. A tábor végére kiderült, hogy csak jól palás-tolt „atyai segítséggel”…

Újdonság volt az idén, hogy mikroszkópi vizsgálatokra is sorkerült. Ki gondolná, hogy mennyi élőlény nyüzsög a tó egycseppnyi vízében! Milyen csodálatosak a szabad szemmel nemlátható csillós egysejtűek, vagy hogyan is néz ki egy növényisejt!

Szerdán Bence az egész tábort megimádkoztatta. Nem hiába.Délutánra kaptuk a telefonos értesítést, végre sikerült az autó-vezetői vizsgája! Díszvacsorával fogadtuk.

Nagy próbatételnek bizonyult a Patkó-kúti túra. Ricsi csakazért nem tudta megfogni az egymást kergető mezei nyulakat,mert egy számmal kisebb volt a tornacipője és nagyon kikészí-tette a lábát a gyaloglásban…

Sokak számára a legemlékezetesebbnek a számháborúkbizonyultak. A legnagyobb csaták akkor bontakoztak ki, amikornégy segíteni jött egyetemista hívta ki a kiscserkészek csapatát.Előd leleményes, de nem túl szabályos hullámpapíros mozgófedezékében áttörte a frontvonalat és eredménnyel hárította a„piros pólós” kerülő manőverét a paradicsombokornál. A zász-lót mindig a jobbik csapat szerezte meg.

Az utolsó délelőtt a nagy erőpróbák következtek az őrsökközött. Ádám az idén is vezette a fekvőtámasz versenyt, sőt afelülésekben is elsőnek bizonyult. Miklóssal további húsz pon-tot szerezhetett volna, ha „tarajukat” vesztve érnek haza, azazfrizurájukon engednek némi igazítást. De inkább tökélyre vit-ték a gólyalábakon járást, csakhogy ne kelljen használnunk azollót.

Mindent összevetve az idén is hamar elsuhantak a táborinapok, s a következő vasárnapi misén megkérdezték a minist-ránsok: Mikor lesz a következő?

Imre atya

Mikor lesz a következő?

Az idén készített cserkészpadon

2013/3 5

A gyógyító ajándékA Magvetés előző számaiból talán már minden kedves olva-

sónk ismeri a tihanyi zarándokok történetét, különösen a pusz-taszemesiekkel való kapcsolatát. Immár tizenegyedik alkalom-mal indultak Jézus keresésére, hitük erősítésére a tihanyi hívekAndocsra. A zarándoklat közben énekelve, a szentolvasót,imádságokat mondva vagy éppen csendben elmélyedve figyel-nek az Úrra. A zarándoklaton nem csak tihanyiak vesznek részt,hanem az ország, sőt a világ különböző pontjáról érkezők is.Idén sem volt ez másképp, jöttek szép számban Budapestről,Veszprémből, sőt még Münchenből is. Ez utóbbi helyrőlJánosik Györgyi szobrászművész és baráti társasága érkezett.

Györgyi már régebben is részt vett a zarándoklaton. Sajnos asors nem kímélte, fia elvesztése után lelki betegségben szenve-dett. Ebből a nehéz helyzetből a sok imádságon, fohászon kívülegy szobor elkészítésével és felajánlásával gyógyult ki.Nemrégiben látogatást tett a pusztaszemesi templomban, mintturista. A takarító asszonyok mit sem sejtve, engedték, hogykörülnézhessen a templomon belül és elmélkedjen Isten házá-ban. Persze mint utólag kiderült, ekkor már megvolt a szándé-ka, hogy a pusztaszemesi templomnak akar adományozni egyszobrot, csak az annak megfelelő helyet, stílust szemrevéte-lezte.

Így is lett, a művésznő Szent Kristófot, az utazók védőszent-jét ábrázoló szobrot faragott ki fából és állítatott templomunk-ba. Szent Kristóf szobrát a zarándokok hordágyon hozták temp-lomunk oltára elé. Jenő atya megáldotta, megszentelte a művé-szi alkotást. Az adomány átadásán részt vevő Mecseki Péternépolgármester megköszönte alkotójának a nagylelkű ajándékát.Ez úton én is szeretnék köszönetet mondani valamennyi pusz-taszemesi lakos nevében ezért a szoborért. Édesapám, CsicsaIstván ötletéből és jóvoltából, hogy ezt az eseményt megörökít-sük, egy fát ültettünk a templomkertben, amely a szobor érke-zésére és a tihanyiak évenkénti andocsi gyalogos zarándoklata-ira emlékeztet.

A szobor fogadása után, ebéddel és süteményekkel kínáltuka több mint ötven zarándokot és az ünnepségen résztvevő helyilakosokat. Az ebédet követően folytatta közel harminc kilomé-teres útját a csoport, néhány szemesi hívővel együtt, akik idén aszó szoros értelmében fel merték venni saját keresztjüket, leg-alábbis erre az időre. A szentélyünkben található feszületet elő-ször vittük el Andocsra, a Szűzanya oltára elé. Reméljük jövő-re még többen kapnak kedvet és csatlakoznak a zarándoklathoz.

Csicsa DánielPusztaszemes

2013/36

MAGVACSKAHittansarok

Vajon mennyire ismeritek a Szentírást, mennyire tudjátok ahittant? Az alábbi rejtvények alapján próbára teheted maga-dat. A jó megfejtők között értékes jutalmakat sorsolunk ki.

1. Másold át a baloldali táblázatot a jobboldali üres mezőbe,de úgy, hogy a bibliai személyek nevei felülről lefeléidőrendi sorban legyenek. Helyes sorrend esetén a mellet-tük álló nagybetűkből egy fontos kifejezést olvashattok ki.

2. Ki mondta, és milyen időrendi sorrendben hangzottak elezek a mondatok? Először kösd össze a neveket a monda-tokkal, majd a baloldali üres négyzetekben számozd megőket az elhangzás időrendje szerint. Ha ebben a sorrendbenolvasod össze a nagybetűket (mindig előbb a név, majd amondat mellett állót), akkor egy, a születéstörténettelösszefüggő szót kapsz.

3. Egészítsd ki az alábbi öt szentírási idézetet, és a kiegészí-tésül beírt szavakat másold át sorjában a négyzetsorba.Kiolvashatod, mit tett Keresztelő János Enon és Szálimvidékén.

– János mondta a zsidóknak: „Neki _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ kell,nekem pedig kisebbednem.”

– Nikodémus kérdezte Jézustól: „Hogyan születhet meg az_ _ _ _ _, ha már vén?”

– Jézus mondta a zsidóknak: „Bontsátok le ezt a _ _ _ _ _ _ -_ _ _, és én három nap alatt felépítem azt.”

– Jézus mondta Nikodémusnak: „Ha valaki nem születikvízből és _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _, nem mehet be az Istenországába.”

– János evangélista tanítása: „Úgy szerette Isten a világot,hogy egyszülött _ _ _ _ adta oda érte.”

4. Kösd össze egy vonallal a boldogságmondások összetarto-zó részeit, azután a baloldali oszlop sorrendjében, felülrőllefelé haladva olvasd össze a boldogságmondásokhoz tarto-zó nagybetűket.

D. L.

Figyelj és hallgass meg!Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és te tanácsot adsz,nem teljesítetted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet,és te elmagyarázod, miért rossz, hogy így érzek,akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, éste úgy érzed, hogy valamit tenned kell,hogy a problémám megoldódjon,bocsáss meg, de úgy érzem, hogy te süket vagy.Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám, és hallgass meg.Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.Amikor teszel valamit helyettem, amit nekem kell megten-nem,csak megerősíted a félelmemet és a gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,még ha az érzés számodra érthetetlen is,lehetővé teszed, hogy megvizsgáljamés értelmet adjak az érthetetlennek. Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik,és tanácsra nincs szükség.

Tehát kérlek, figyelj rám, és hallgass meg,Ha szólni akarsz, várj egy ideig,és akkor már én is tudok rád figyelni.

LelkitükörVolt egy kisfiú, akit édesanyja úgy szokott otthonról elbocsá-

tani, hogy induláskor kis keresztet rajzolt a homlokára.Nagyobbacska volt már a fiú, amikor egy alkalommal társaijöttek érte. Előttük restellte a dolgot, s elszaladt édesanyja elől.

Bántotta azonban lelkiismeretét a dolog, ezért a következőelsőpénteki gyónásába bele akarta foglalni. A hittankönyvébenlévő gyermek-lelkitükörben azonban nem talált formulát adologra. Elővette édesanyja imakönyvét, s megkönnyebbültenírta ki gyónócédulájára a felnőtteknek készült lelkitükörből:Védekeztem a gyermekáldás ellen…

Hrotkó Géza

Simon András grafikája

2013/3 7

Hatvan éve történt MÚLTIDÉZŐA zicsi termelőszövetkezet feloszlatása 1953-ban

A háború után még néhány évig élvezhették, gyakorolhattáka falvakban, hogy milyen a kisparaszti élet. 1950 tavaszán aztánmegkezdődött a földművelők átnevelése. A „puhítás” első áldo-zatai a kulákok voltak, akiket a párt a saját szája íze szerintnevezett ki. 25 kataszteri hold földterületnél kezdték, majdkövetkeztek azok, akiknek csak 18-20 holdjuk volt, de a családmeggyengült, háborúba veszett, vagy betegség következtébennem bírta megművelni a földjét, ezért kénytelen volt szolgátfogadni. Az is kizsákmányoló lett, aki idénymunkához napszá-most fogadott.

Tavasszal megkaptuk, hogy mekkora súlyú élőállatot: mar-hát, sertést, zsírt, tojást stb. kell beszolgáltatni. Gabonacséplés-kor mennyi kenyér- és takarmánygabonát kell leadni. A cséplő-gépnél ott volt az ellenőr, ő rajta nagyon sok múlott.

1950 őszére előírták, hogy mennyi kenyérgabonát kell elvet-ni, de hogy maradt-e vetőmag az a paraszt gondja volt. Lesz-elisztje a családjának, vagy hogy 1951-ben tud-e takarmányga-bonát és hereféléket az állatainak előteremteni, az nem érdekel-te őket. Kötelezően meghatározták, hogy mennyi napraforgót,lent, cukorrépát kell vetni, ahogy azt is, hogy mennyi élősúlyúsertést, marhát, tojást kell beszolgáltatni. 1951 végére annyiramegnyomorították a falu lakosságát, hogy az őszi tabi vásáronminden paraszt hózentrógert vásárolt, mert a nadrágszíjonelfogytak a lyukak.

1952. januárjában megjelentek az agitátorok, ellepték a falutés beindult a népnevelő munka. A konok paraszt nem könnyenadta be a derekát, ezért elkezdődtek mindenért a bírságolások.Láttuk, hogy közel van a börtön, nincs kiút. Február 13-án,szerdán megalakult Zicsen a „Jó Gazda” elnevezésű termelő-szövetkezet. Az alakuló gyűlésen elfogadták az előre gyártottformanyomtatványon rögzített alapszabályt, majd megválasz-tották a vezetőségi tagokat. Gerbovits Jenővel ketten lettünkbrigádvezetők. Ő lett az állattenyésztési brigádvezető, én pediga növénytermesztési. 24 éves voltam akkor.

A tavaszi vetéseket a tervek szerint elvégeztük, a kapásnövé-nyeket részarányosan kimértük, a közössé kényszerített földte-rületen a munkacsoportok együtt végezték a soron következőfeladatokat.

Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1953 augusztusábanegyre többet beszéltek arról, hogy aki ki akar lépni a szövetke-zetből, az már ősszel a saját földjén vethet. Éltünk a lehetőség-gel, s a termelőszövetkezet vezetősége kijelölte azt a napot,amikor a kilépési taggyűlést tartjuk.

Azonban alig kezdődött el a közgyűlés, megjelent a felfegy-verzett rendőrség. A levezető elnökkel a gyűlést bezáratták, anépet szétzavarták, Gerbovits Jenőt és engem letartóztattak. Atanácsház egyik helyiségében különválasztva vallatni kezdtekbennünket, hogy mondjuk meg, az állatállományból ki, mit vittmár haza. Mint később megtudtam, az egresi tanácsnál dolgozózicsi illetékességű párttag telefonált a járási vezetőknek, hogy azicsi tsz-ből hordják szét az állatokat. Teljesen tudatában vol-tam annak, hogy amit ránk fognak, abból semmi sem igaz.

Mivel eredménytelennek tűnt a vallatásunk, elhatározták,hogy bevisznek bennünket Tabra, a rendőrségre. Zics népe na-gyon összetartó volt akkor. Amikor kihoztak bennünket a ta-nácsházból, több száz ember várta a fejleményeket. Hirtelen-jében egyetlen kocsizó embert sem találtak, akik rendőri intéz-

kedésre befogták volna a lovakat. Egresre is eljutott a híre, hogyletartóztatnak bennünket, ezért több ottani fiatalember kerék-párra ült és gyorsan átkerekezett Zicsbe. Ők világosították fel akisebbik tsz-ben Fenyvesi Feri bácsit, hogy miért is parancsol-ták a tanácsház elé kocsistól. Feri bácsi erre lovat cserélt, a leg-vadabbat fogta a hintó elé.

Amikor felültünk, odasúgta nekem: nem megyünk ki a falu-ból. Hallottam mit mond, de nem értettem. Láttam, hogy köze-ledik mindkettőnk felesége, de még a kislányom is. A rendőrökvisszazavarták őket. Amikor megláttam sírni a kislányomat,akkor összeroppantam.

Már nagyon az agyamban forgott a börtön, a Hortobágy,Recsk. Annus néni, akinek a háza előtt mindez történt, friss kútivizet akart kihozni nekünk, de azt sem engedték meg.

Amikor indultunk, én ültem az első ülésen a Feri bácsi mel-lett, Gerbovits Jenő [az Antall-kormány későbbi minisztere] ésaz egyik rendőr a hátsó ülésen, a másik rendőr meg utánunktolta a biciklijét.

A falu vége előtt Feri bácsi megkezdte az ideges ló küszteté-sét: ráengedte a balfeles lónak a hátára az ostornyelet. Mire oda-értünk az utolsó házhoz, a ló már eléggé habosodott. Feri bácsiráförmedt: „Baba, te megint bediliztél!” A gyeplőt hozzáértettea ló farához, azonnal a farka alá kapta és mind a légkalapácselkezdett rúgni. A ló lé meg fröcsögött, mint a tűzoltó sugárcső.

A hintó elejéről a deszkadarabok repültek, én pedig mivelmár nem volt előttem semmi, ami megvédhetett volna a rúgás-tól, leugrottam. A lenti rendőr a biciklijét ellökte, odaugrott éselkapott, azt gondolta, hogy szökni akarok. Jól sikerül neki azakció, mert most már őt is beterítette a lóvizelet.

Feri bácsi megmondta a rendőröknek, ha kérik, akkor ezeketa lovakat kifogja és másik kocsiba befog újabb lovakat.Amilyen gyorsan csak lehet, ő olyan gyorsan jön vissza ésmáris mehetünk tovább.

Persze Feri bácsi „hamari” intézkedése hosszas időbe telt,ahogy az én lemosakodásom és ruhacserém is. Rengeteget je-lentett ez a késlekedés. Sok zicsi a rövidebb földúton igyekezettelénk kerülni. A hírünk már messze előttünk járt. Nieder Jánosfőkönyvelő kerékpárral a tabi „Koppány vezér” vendéglőbenértesítette az ottani tsz-elnököt a letartóztatásunkról. Mivel ottis éppen tsz széjjelmenési közgyűlést tartottak, mintha olajatöntöttek volna a tűzre, olyan hatása lett a hírnek. Az emberekösszetörték a bútorokat, székeket, asztalokat. A felfordulás hírea járási pártbizottságon nem kis pánikot okozott.

Prém János a járási párttitkár autóval jött ki elénk. Bennün-ket addigra már hatalmas, zúgolódó „díszkíséret” vett körül,hiszen később előkerültek a zicsi fogatosok, s jöttek utánunk.

A párttitkár leszidta a rendőröket, hogy ekkora kalamajkátokoztak, majd hazaengedtek bennünket.

Most már a rövidebb úton igyekeztünk vissza Zicsbe.Megköszöntük Feri bácsinak a közreműködést, sokat számította hozzáállása abban, hogy megmenekültünk. Ma is hálateltszívvel gondolok vissza arra a nagy összefogásra és együttér-zésre Zicsen, Somogyegresen és Tabon, amit hatvan évvelezelőtt megtapasztaltunk. A közösségi kiállás miatt megúsztuka letartóztatásunkat.

Schmidt JánosZics

Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség időszakos lapja: S.J.P.szerzetesház 8669 Miklósi, Petőfi S. u. 49. Tel.: 84/385-179. Szerkesztik: Dr. Sipos ImreSJP atya és Galbavy Jenő József SJP prior atya. Alapította: † T. Flink Kornél.Komputertipográfia: Szurmay László. Nyomás: NYOMDAKÉSZ — 8200 Veszprém,Pázmándi u. 10. Nyomdavezető: Kész Ferenc

KERESZTELÉS

Törökkoppányi plébánia területén: Udvari István és UjváriIrma fia, István Miklós (ápr. 21. Szorosad); † Balla Endre ésUjvári Irma leánya, Ella Mária (ápr. 21. Szorosad); Dr.Király István Előd és Dr. Urbán Andrea fia Ervin AttilaFerenc (máj. 18. Törökkoppány) (Szegedről),Miklósi plébánia területén: Chiarelli Giuseppe és PanyiEnikő leánya, Gabriella (ápr. 21. Zics) (Németországból);Kalányos József és Gáspár Dóra fia, Alex József (máj. 1.Somogyegres); Mester Gábor és Isztl Ágnes fia, BoldizsárLászló (máj. 19. Zics),Kapolyi plébánia területén: Kádár Árpád és Bodor Ildikófia, Richárd Ferenc (máj. 19. Kereki) részesült a keresztségszentségében.

ESKÜVŐ

Miklósi plébánia területén: Kovács Krisztián és CsizmárValentina jún. 22-én a kárai templomban szentségi házassá-got kötöttek.

HALÁLOZÁS(Zárójelben a temetés helye olvasható)

Törökkoppányi plébánia területén: özv. Dergez Józsefné sz.Hirt Éva (89 é. – máj. 17.) (Szorosad),Miklósi plébánia területén: özv. Balogh Ádámné sz.Steinbacher Mária (77 é. – jún. 3.) (Miklósi); Schiller József(61 é. – jún. 9.) (Miklósi), Kapolyi plébánia területén: Király Sándorné sz. KlavoraJulianna (55 é. – febr. 4.) (Kereki) elhunyt.A meghalt hívek lelke Isten irgalmában békességben nyugodjon!

KÖNYVAJÁNLÁS ANYAKÖNYVI HÍREK2013. II. negyedév

AMagvetés könyvajánlórovatában igyekszünkbemutatni a lelkipász-

tori területünkkel, falvainkkalvalamiképpen kapcsolatbanlevő könyveket.

Legkisebb falunk, a félszázlelket sem számláló Káramost ismét hallatott magáról.Az itt született Maurer Teo-dóra tanárnő – akinek Kop-pány vezérről írt könyvérőlmár tudósítottunk (Magvetés2012/4. sz.) – újabb könyvetszerkesztett. Éppen a korábbikárai könyvbemutatón ismer-te meg Simonné Pohner Má-ria verseit. Érzelemgazdagsá-gukat látva bátorította íróju-kat, hogy merje a nagyobbnyilvánosság elé tárni a költe-ményeit. Kezébe vette a szer-kesztés ügyét, így az idén aszerző magánkiadásában el-hagyhatta a nyomdát az Élszaz álmaimban című kötet.

Az 58 verset tartalmazókönyvecskét a szerző fény-képfelvételei díszítik, aki ké-pes a természet szépségeireugyanúgy rácsodálkozni, mintaz élet nagy kérdéseivel fog-lalkozni.

A szerkesztő két csoportbarendezte a válogatott verse-ket, ahogy Simonné PohnerMária életében is két sze-méllyel való kapcsolata váltalapvető fontosságúvá. Édes-apja iránt érzett, a halál határ-falán is túlívelő emlékezőragaszkodása mellett férjéhezfűződő őszinte érzéseiről vall.

„Élsz álmaimban” egy

versnek, az első résznek és azegész kötetnek címe. A halálfájdalmát és érthetetlenségé-nek érzését próbálta szavakbaönteni a költőnő előszörbemutatott verseiben. Szeret-teink elvesztésekor nagyongyakran elemi erővel tör fel a„Miért?” kérdése, amelyencsak a hitét komolyan gyakor-ló ember képes túllépni.Egyedül Jézus Krisztus bizo-nyította számunkra feltáma-dásával, hogy ha életünk aszeretet teljességét: Istentkereső, rá figyelő, akkor ahalál nem szörnyűséges véglesz, hanem a beérkezés bol-dogságának kezdete. Csak azörök élet reménye teheti elvi-selhetővé gyászunkat. A tra-gédiák személyes sorsunkbanakkor kezdődnek, ha nemakarunk figyelni a világmin-denségnek értelmet adó Va-lóságra, s csupán „evilágiberendezkedést” tekintjük cé-lunknak, amit viszont szükség-szerűen mindig kikezd a mulan-dóság. Az életünk értelmétkereső utunkon fontos, a látóte-rünket kitágító lépés, hogyeljussunk a templomba, ésátérezzük a szentségek erejét.

A „Mindenem Te vagy”részben összegyűjtött verse-ket a férjének ajánlotta a szer-ző, aki három, már felnőttgyermek édesanyja. A 35 évesházasságuk alatt született köl-teményekben az egyre neme-sedő hűséges szeretetről, egy-másra utaltságról, őszinteség-ről olvashatunk. Boldog lehetaz a férj, akinek felesége évti-zedek után is vallja: „…Éle-temnek támasza Te vagy. /Lelkemnek vigasza Te vagy. /Szívemnek nagy szerelme Tevagy. / A mindennapokban atársam Te vagy. / Örömben ésbánatban velem vagy. / Hálásvagyok a sorsnak, hogynekem Te vagy!”

(A verseskötet beszerezhetőKárában a szerzőtől, vagy aszerkesztőtől a szántódi köz-ségi könyvtárból.)

Szerk.

Reményik Sándor:

AKAROMAkarom: fontos ne legyek magamnak.A végtelen falban legyek egy tégla,Lépcső, min felhalad valaki más,Ekevas, mely mélyen a földbe ás,Ám a kalász nem az ő érdeme.Legyek a szél, mely hordja a magot,De szirmát ki nem bontja a virágnak,S az emberek, mikor mezőn járnak,A virágban hadd gyönyörködjenek.Legyek a kendő, mely könnyet töröl,Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.A kéz legyek, mely váltig simogat,Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.Legyek a fáradt pillákon az álom.Legyek a délibáb, mely megjelenÉs nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,Legyek a vén föld fekete szívébőlEgy mély sóhajtás fel a magas égig,Legyek a drót, min üzenet megy végigÉs cseréljenek ki, ha elszakadtam.Sok lélek alatt legyek a tutaj,Egyszerű, durván összerótt ladik,Mit a tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,Míg le nem teszi a művész a vonót.