30 Mûhely - Szõcs Károly írásai EKOSZ - EMTE Egy tabletta ... · Átalvetõ 30 Mûhely - Szõcs Károly írásai EKOSZ - EMTE Egy tabletta története, eddigi karrierje és a

Átalvetõ

30 Mûhely - Szõcs Károly írásai EKOSZ - EMTE

Egy tabletta története,eddigi karrierje és a mai gondok

Magna voluisse iuvabit – In magnis et voluisse sat est(Sextius Propertius, umbriai elégikus; Kr. e. ~49 - Kr. u. 16)

1

Sokunk emlékezetében élnek még a tanító bácsi nádpálcával ki-osztott tenyeresei, amire a fegyelmezetlenek és rendbontók szolgál-tak rá (de kijárt a házifeladat el nem végzéséért is). Nos, a rossz ésszófogadatlan gyermeket, aki zavarta az órát, aki nem figyelt, nemtanult, házifeladatát sem végezte el, a nádpálcával is nehezen kordá-ban tartható nebulót régebben a rosszgyermek megnevezéssel illet-ték. Mai, orvosi kifejezéssel való megnevezése németül: ADS(AufmerksamkeitDefizitSyndrom) – angolul: ADD(AttentionDeficitDisorder), vagyis: az elégtelen figyelem tünetcso-portja. Ha ezenkívül motoros nyugtalanság is társul hozzá (tehátnyüzsgõ-mozgó is a gyermek2 ), akkor a németben: ADHS, tehát ki-egészül a H-betüvel jelõlt Hyperaktivität – túlságos mozgékonyságszóval – , az angolban: ADDH, ahol a H ugyanazt, Hyperactivity-tjelenti. (Az ”anya”-országban majd´mindenki angolul beszél, az al-földön már a gutaütés neve is ”sztrók” lett.)

Nem célunk a tünetek felsorolása, ezt immáron megtették a mé-diában mások. Ezért a továbbiakban a témáról más szempontbólgondoltunk szót ejteni: a kezelésre használt szer érdekes történeté-rõl, továbbá, a kézzel fogható eredmények mellett az egyre sokaso-dó aggályokról.

G

A történet azzal kezdõdött, hogy 1944-ben, a bázeli CIBA (maNovartis) farma-cég vegyésze, Leandro Panizzon szintetizált, tehátelõállított egy Methilphenidat nevû vegyi anyagot, amelyrõl agyógyszertani vizsgálatok azt mutatták, hogy ”enyhepszihó-stimuláló” hatással bír. Akkoriban szokás volt, hogy a felfe-dezõ saját magán próbálja ki a szert. Panizzon nem tapasztalt hatást,de amikor felesége is kipróbálta, megállapította, hogy jobban megya teniszjáték, s ezután bevette a tablettát játék elõtt. Mindezek után afarma-cég nevet adott az új tablettának: így szü-letett meg a felfedezõ teniszezõ felesége,Marguerite asszony Rita becenevébõl az aRitalin név, amit manapság majd’ mindenki is-mer Nyugaton. Tíz év mulva, 1954-ben kerültforgalomba Svájcban és az NSzK-ban, a követ-kezõ ajánlólevél kiséretében: élénkitõ hatású, al-kalmas a fáradékonyság leküzdésére, valamintdepresszióra hajlamos személyek kezelésére.Különösen éjszakai mulatság utáni másnaposbágyadtság ellen igen jól bevált, továbbá étvágy-csökkentõként és a kóros álmosság, aNarkolepszia3 ellen is.

A szerrel való túlságosan lezser bánásmódodáig ment, hogy vény nélkül lehetett vásárolni,mígnem a nyolcvanas évektõl kezdve a drogosokis felfedezték maguknak, mivel nagyobb adag-ban kifejezett euforizáló hatással bír. Mindez atovábbiakban oda vezetett, hogy manapság,akárcsak a kábítószereket – pl. Morphiumot is –csak szárazpecsétes vényen rendelheti az orvos.

Amikor a kábitószer-piac ráttette kezét, az atörténet végét is jelenthette volna, ha nem jöttvolna valami közbe, nevezetesen: gyermek-gyógyászok rájöttek arra, hogy nemcsak az ál-mosakat frissíti fel, hanem a nyüzsgõ-mozgógyermekek, és a fent említett, nehezen nevelhe-tõ, rossz gyermekek megnyugtatására is kiváló-an alkalmas. Az ilyen eseteknél a hatás egyene-sen csodálatos! És ezzel kezdetét vette a szer újvirágkora. És a kérdések sokasága, amelyekrema válaszok helyett csak a szokásos tudományosspekulációkkal rendelkezünk.

G

A legnagyobb nehézségeket azonban az jelenti, hogy az ADS ésaz ADHS kórismének nincsenek pontos kritériumai, csak az orvosvagy pszihiáter megitélése dönt a diagnózisról és az abból adódó ke-zelésrõl. Itt pedig elsõsorban arról kellene dönteni, vajon a klinikaikép, a tünetek alapján ADS-ADHS azonosítható-e, továbbá, hogy atünetek hátterében szervi betegség, netán szociális tényezõk áll-nak-e, és az utóbbiak milyen súllyal esnek a latba. Márpedig a dol-gok mai állása szerint és a gyógyszergyárak érdekeit képviselõ mó-don majd´mindenkit Ritalinnal kezelnek, amin semmit nem enyhít –sõt! – , hogy újabb szerek jelentek meg a piacon, pl. a Concerta.

Ahogyan már elõbb jeleztük, izgága, figyelmetlen, rakoncátlan,az u.n. rossz gyermekeknél a szer hatása csodálatos: a gyermekeknyugodtak lesznek és képesek a figyelem-összpontosításra az isko-lai órákon. Amennyiben most meggondoljuk, hogy az ADS ésADHS gyermekkori gyakoriságát 3-10%-ra becsülik (a 18-44 éveskorúak között pedig 4%-ra), továbbá, ha számításba vesszük, hogyegy ilyen gyermek kezelése 18 éves koráig tart, ugyanakkor a keze-lésben részesülõ gyermekek száma állandóan nõ, akkor döbbenetesszámokhoz jutunk, ami egy német statisztikában is kifejezésre jut,éspedig: a gyógyszertárakban forgalmazott tiszta Methylphenidatmennyisége 1993-ban 34, 1996-ban 88, 2006-ban pedig 1221 kg-ottett ki! Nem tévedés: 34 kg-ról felfutott a forgalom 1 (egy) tonna, kétmázsa, és huszonegy kilogramm vegytiszta Metylphenidat-ra! AJohnson&Johnson cég pl. Concerta nevû készítményével a mult év-ben 930 millió USD forgalmat bonyolított le, de német cégek is többmint elégedettek a bevétellel. Azt visztont senki nem képes meg-mondani, vajon nem jelentkezik-e a Ritalinnal kezelt, immáron je-lentõs számú egyénnél valamikor késõbb valamilyen nemkivánatos

utóhatás. Ezt csak kb. 10 év mulva lehet felmérniés statisztikailag kiértékelni. Azt azonban márismegpendítik, hogy az ADHS-s gyermekekbõltöbben máris a bünûgyi rendõrség kuncsftjai let-tek.

Kerestem, de nem találtam adatot arra vonat-kozóan, hogy az összlakoság hány százaléka tar-tozik a kolerikus tipushoz, hiszen nyílvánvaló,hogy a melankolikus-flegmatikusok eleve nemaz ADHS-be sorolhatók, viszont a depressziósoknem ritkán Ritalin kezelésben részesülnek. Amiazonban az utóvizsgálatokat, ill. a különbözõ fel-méréseket illeti, mindenképpenszkepszikusaknak kell lennünk, tudniillik azilyen felmérések általában a megrendelõ általkivántakat szokták megerõsíteni. Valódi, függet-len szakértõk munkája manapság kivételnek szá-mít; lejárt a lelkiismeretes, kifogástalan orvosietikával folytatott felmérések ideje! Az orvosokis azt a gyógyszert írják fel, amelyikért a gyártócég az orvosnak csúszó pénzt fizet! Az így meg-fogalmazott kritikus véleményekre manapság astandard válasz így hangzik: You are right, butyou must not say that! Önnek igaza van, de eztnem szabad mondani! Rendben vagyuk tehát!

G

Van egy, ugyancsak szó nélkül nem hagyan-dó vetülete is a dolgoknak, éspedig: sok jel arramutat, hogy az ADS-be besorolhatók közül a ké-sõbbiek során némely átlagon felüli szellemi tel-jesítményre képes személy kerül ki, akár már ífjúkorában. Itt szokás Mozart-ra hívatkozni, aki ál-lítólag az ADS és ADHS közé sorolható lenne,Szalontai csonkatorony

Egy Nobel-díjasdzseszdobos*

Richard P. Feynman (1918-1988) – Nobel-díjas fizikus (1965)tényleg egyedülálló fickó volt az illusztris tudósok csapatában. Harájött a dobolhatnék, akkor hagyott csapot, papot, elutazott, és úgydobolt egy zenekarban, mintha más a világon sem lett volna.

Nevezetes esemény volt: Reagan kinevezte a Challanger-ka-tasztrófát vizsgáló bizottság tagjává. Érdekes módon, Feynmanazonnal rátapíntott a baj okára; 1986. febr. 11-én, a NASAtv-közvetítette ülésén, ahol 10 millió tv-nézõ elõtt mutatott be ateorétikus Feynman egy kisérletet: a NASA által rendelkezésre bo-csátott tömítõ gumigyûrût belehelyezte egy jéghideg vizzel teli po-hárba, és kevés idõ mulva felmutatta, hogy a gumigyûrû mennyiremerev lett, elveszítvén rugalmasságát. Ezzel azt akarta demonstrál-ni, hogy véleménye szerint a hideg idõjárás miatt veszítette el a gu-migyûrû a tömítõ képességét – egy olyan tényállás, amit a késõbbialapos vizsgálatok meg is erõsítettek.**

A Kongresszusnak írt szakvéleményében aztán nem sok jót ha-gyott a NASA belsõ struktúráiról. Tíz éven keresztül ismert volt agumigyûrû problémája, de nem tettek semmit, mivel a felsõ szinte-ken senki nem rendelkezett átfogó információkkal, amivel csak alegalsóbb szinten, a mérnökök rendelkeztek. »Hogy a legalsó szin-ten lévõ mérnököket miért nem vonják be a döntések meghozatalá-ba, nem tudom, de ez egy általános törvénynek tünik: azok, akik adolgokat ismerik, ennek a nagy rendszernek a legalsó fokán állnak,és azok, akik csak annyit tudnak, hogyan lehet másokat befolyásolniazzal, hogy folyton azt mondják, milyen szép lehetne a világ ideálisesetben, azok vannak legfelül.« A nem éppen hizelgõ (ki)jelentést aNASA le kellet nyelje. (* 9. old.)

Egyik nagyon gazdag barátom – aki feltalált egyféle egyszerûdigitális kapcsolót – mondotta azokról, akik pénzeket ajánlanak feldíjakra, vagy elõadások megtartására: »Jól meg kell nézni az ilye-neket, hogy rájöjjünk, miféle szenyes dolgok miatt akarjáklelkiismerteiket tisztára mosni.« (* 403. old.)

G

Feynman, akárcsak az apja, liberális gondolkodású volt. Miutánkedvet kapott a rajzolásra (ez ChalTech-ben volt, ahol kutatómun-kát folytatott és elõadásokat tartott), kezdett meztelen testeket is raj-zolni. E célból pedig heti ötször-hatszor eljárt egy éjjeli klubba, aholnéhány képet el is adott. Mikor pedig a „fent-anélkül-bár“ ellen a bí-róság eljárást indított és be akarta zárni a közerkölcs megsértése mi-att, a bár tulajdonosa megkérdezte vendégeit, hajladnók lennének-etanuskodni? – de senki nem vállakozott – mivel nem akarták, hogycsaládjaik tudomására jusson, hogy õk odajártak. Feynmanegyesegyedül vállalkozott tanúnak, és a bíróság elõtt kijelentette,hogy »egy ilyen lokál alapvetõ igények kielégítését szolgálja. Ittmegfordulnak alkalmazottak, kézmûvesek, üzletemberek, techni-kusok, és egy fizika-professzor.«

Jegyzetek

* Sie belieben wohl zu scherzen, Mr. Feynman! Piper Verlag,2001, / orig. engl.: Surely You’re Joking, Mr. Feynman! 1985;

** A szóbanforgó Challanger-start napján minusz 1,6°C hidegvolt, míg minden elõzõ startnál addig, a legalacsonyabb hõmérsék-let +11,6°C volt; (lásd: Leonard Mlodinow: FeynmansRegenbogen. Die Suche nach Schönheit in der Physik und imLeben. Reclam Verlag Leipzig, 2005, 195-196 o. /orig.engl.:Feynman’ s Rainbow – A Search for Beauty in Phisics and inLife/

Feynman ipsissima verba: »Messze érdekesebbnek találomúgy élni, hogy semmit ne tudni, mint olyan válaszaink legyenek,amelyek lehet hogy hamisak.« »Atudomány olyan mint a szex; néhahasznos dolgot eredményez, de nem azért csináljuk.«

EKOSZ - EMTE Mûhely - Szõcs Károly írásai 31

2008. március

ha ma valaki megvizsgálhatná. Persze, nem lenne helyénvaló arragondolni, hogy ha már sok eféle gyermek van, nemsokára nagyszá-mú zseni fogná benépesíteni az utcát. E jellenség magyarázatára aztszokás felhozni, hogy a nyugtalan elmék – akik azzal tünnek fel,hogy nem képesek valamire koncentrálni – nos, hogy ezekbõl leenda kreativ személyiségek java. Hogy aztán az ugri-bugri izgágákbólsokan a bünözés határmezsgyéjére és onnan tovább, a deklarált bû-nözõk közé sodródnak, erre utalnak a bûnûgyi statisztikák.

Van azonban a szer körül egy újabb, meggondolkoztatójellenség, ami – legfõképpen a kifogásolható dolgokkal szerzett ta-pasztalatainknak megfelelõen – az óceánon túlról jött. Ezt manap-ság anglicizmussal szokás megnevezni, és olyan szer használatátjelõli, amelyet egészsésgesek vesznek be, hogy ... még egészsége-sebbek lehessenek, s fõképpen a szellemi teljesítmányt fokozandó.Helyben vagyunk tehát, elérkeztünk a dopping-kérdés ugyancsaksikamlós problémájához. Sokan és sokféleképpen írtak errõl, legta-lálóbb lehet, ha kimondjuk kereken, miszerint ez a szociális problé-ma egy beteg társadalom velejárója. Az angol kifejezés pedig, aNeuro-Enhancement 4 nem a betegek kezelésére céloz, hanem aztjelöli, hogy az egészségeseken egyenlítik ki a ”teremtés által igaz-ságtalanul osztogatott szellemi képességeket” és ilyen-olyan, nemkedvezõ tulajdonságokat. Persze, az elgondolás azután verhetettgyökeret, hogy egyre több részletet ismerünk az agyvelõ mûködésé-nek alapvetõ biokémiai folyamataiból. És éppen ezen a területen hatúgy a Ritalin, mint az utána forgalomba hozott újabb szerek, bele-avatkozva ezen mediátorok anyagcseréjébe.

A röviden elmondottak alapján is kitetszik , hogy a rész-si-kererektõl megszédülten a tudomány újból a teremtés folyamatábavaló beavatkozás lehetõségének gondolatával kacérkodik: elõszörkorrigálni a teremtõ hibáját, majd a következõ lépésben beleavat-kozni a teremtés folyamatába. Egyszer alkalmam volt meghallgatniegy felbuzdult újságírónak egy biológussal folytatott beszélgetésétarról, hogy milyen perspektivákat nyít(hat) a neurotranszmitterekgyógyszeres befolyásoláshatósága. A biológus kritikus, jórésztszkeptikus álláspontot képviselt. Az újságíró a végén megkérdezte,mit tudna befejezésül mondani? És ezt tudta mondani: mindez éssok minden más talán lehetséges lesz, de amig bekövetkezne, remé-lem, hogy el fogom hagyni ezt a világot.

G

... Magna voluisse iuvabit – hát igen, a becsvágy nagy hajtóerõ,és boldogít. De ha tovább követjük Propertius gondolatát, azzal iszárhatjuk az elmondottakat, hogy néha ugyancsak jót tenne, ha so-kan és sokszor beérnék a ”nagyotakarás boldogító erejével”.

Magyarázatok1 Magna voluisse iuvabit – Es wird Freude bereiten, Großes

gewollt zu haben – Az is örömet okoz, hogy nagyot akartál – Inmagnis et voluisse sat est – Beim Großen genügt auch das Wollen –A nagyot elég csak akarni; (Propertius, II. 10, 6)

2 Nyílvánvaló, hogy nem új dologról van szó ebben, hanem új ér-telmezésrõl. Aki járatos a németben, az tudja, hogy HeinrichHoffmann (1809-1894) n. orvos, lírikus és szatírikus írások szerzõ-jének 1845-ben ”Schtruwwelpeter” c. maga illusztrálta könyvébena ”Die Geschichte vom Zappelphilipp” fejezetben leírja a nyüzs-gõ-mozgó, ”ficánkoló” gyermeket. A németben a zappeln ige – fi-cánkolni jelentésû;

3 Narkolepszia a megnevezése azon áldatlan állapotnak, amikorvalakin napközben beteges álmosság szokott erõt venni. Sajátságos,hogy az ilyen személy napközben elvégzi feladatát, de pl. üze-mi-vállalati gyûléseken nyomban elalaszik ülõ helyzetben, mihelytmegkezdõdik a gyûlés;

4 Enhancement – angol szó, szótári jelentése: továbbfejlesztés,képességbõvítés, valamint (fel)erõsítés;

Ajánlott olvasmányok

1.Die Karriere einer Pille, FAS, 30. September. 2007, Seite 40;2.Die Pathologie des Normalen, FAS, 29. Oktober, 2007, Seite

80;3.Übersicht. Medikamentöse Therapie des ADHS, Psychophar-

makotherapie, Jahrgang 13, Heft 3, 2006, S. 100;

Átalvetõ

32 Nye lve lõ EKOSZ - EMTE

„Álljunk meg egy szóra!”(1.) 2006. februárValóban csak egy szóra, arra az egyre, amelyet vagy elfelejtettünk

már, vagy most akarják elfelejtetni azok, akik tudatlanságból, felelõt-lenségbõl vagy éppen kivagyiságból drága magyar szavaink helyettidegen szavakkal dobálóznak úgy, hogy azok egy részének pontos je-lentését nem is ismerik. Használják, mert más is használja. Ebbéli kiva-gyiságukban anyanyelvünket sem tudják megfelelõen, így a világ egyiklegnagyobb szókincsû anyanyelvének szavait már elfelejtették, vagynem helyesen használják. Csak az õ ügyük, mondhatná valaki, sajnosazonban nem így van, mert ezek az egyének helyzetüknél fogva megfer-tõzik az egész társadalmat. Ha a tömegtõl távol tennék, amit tesznek,még akkor is föl kellene hívni a társadalom figyelmét, hogy vigyázzon,mert fertõzésveszélynek van kitéve. Azonban így, hogy a közönség kel-lõs közepén „köpik” veszélyes kórokozóikat, kötelezõ megállj-t kiálta-ni. Könnyû kitalálni, hogy a televízió bemondói és az országgyûlésiképviselõk e kór legveszedelmesebb terjesztõi. A kóré, amelynek tüne-tei sajnos már az õket hallgatók körében is észlelhetõk.

Azt remélve, hogy az országos járvány megelõzhetõ, vettem kezem-be a tollat, hogy mások mellett én is fölhívjam az illetékesek és a társada-lom figyelmét. Álljanak meg egy szóra, mert minden idegen szó elfelejtetegy magyart, minden rosszul használt szavunk közelebb visz ehhez a fe-lejtéshez, s ezáltal nemcsak nyelvünk lesz szegényebb, hanem nemzetilétünk kerül veszedelembe. A fentiek alapján senki nem gondolhat semPR (’píár’), azaz reklám [publik relations ’közönségkapcsolat’] vagymarketing, azaz üzleti szándékra. Én egyszerûen csak az érintettek agyátszeretném tágítani (az út helyett, amelyet szélesíteni szoktak) s nemdilatálni. Azokat pedig, akik már elfelejtették, vagy éppen most felejtik,emlékeztetni arra, hogy õsi népdalunk szerint nem a bab, hanem a fu-szulyka szára mászott föl a fára, s a másik népdalunk is úgy szól, hogy„fehér fuszulykavirág, ne jöjj hozzám, napvilág, gyere hozzám setétbe,hadd üljek az öledbe”. Sajnos ez a szavunk már csak Erdélyben él, aholmég nevén nevezik a gyermeket úgy, hogy a keresztnevét is használják,imígyen: szójabab, kávébab (babkávé) és fuszulyka.

Sajnos egy másik régi szavunk is veszélybe került, mert maholnapcsak birkák lesznek, juhok nem, pedig Petõfi szerint a juhász (s nem abirkász) megy a szamáron, és a juhásznak megy jól a dolga, nem abirkásznak…De hát ezek a „birkász-firkászok” vajon olvasták-e egyálta-lán Petõfi verseit? Nem hiszem, mert akkor a ki, mi, aki, ami, ide, oda sza-vainkat akkor és ott használnák, ahol kell. A kutyára, macskára nemmondanák úgy, hogy õ aki, s az ide szavunk nem lenne oda. Sajnos lassanodalesz, s maholnap nemcsak egymástól, az Istentõl is elfelejtünk vala-mit megfelelõ módon kérni. Nem ezt mondjuk: „add meg, Uram, ne-kem”, hanem, hogy „add oda nekem”!

Az ide szavunk is el fog tûnni? Lehet, mert amelyik tévébemondó apulykát madárnak nevezi, s az akkori viszontlátásra! szavakkal köszönel, attól nem sokat lehet remélni. Legalább mondaná meg, hogy addighol láthatjuk viszont. Bizonyára az után az illetõ után szalad, akit telefo-non nem ért utol. Õ elment, de jön egy másik, aki tovább konzumálja(használja) az idõt. Nem tudom, hogy ki angazsálta, azaz alkalmazta,de hogy kevés a kompetenciája s nagy a hatásköre, az bizonyos. Jó len-ne kvalifikációját újra minõsíteni, s csak azután regisztrálni, azaz nyil-vántartásba venni, mert instrukciói nem adnak jó információt. Úgy lát-szik, hogy valaki szerint az õ direktívái helyes irányba mutatnak. Lehet,hogy „ez” miatt preferálják, mert akik kedvelik, azok nagy projekteket(s finomkodó prodzsekteket), ’hosszú távú terveket’ készítenek arra,hogy a kiszemelt valamit diszkontálva, jól ’leértékelve’saját vagyonuk-ba integrálják, ’bekebelezzék’.

(2.) 2006. júniusA sportnak rossz a menedzselése. Azért kell privatizálni, mert a

magánosításból lehet jól profitálni. El is nyerészkedtek mindent, a tömegkedvét is. A játékosok azt gondolják, minden rúgásuk pénzt ér. Nem ha-zafias lelkesedésbõl küzdenek, hanem pénzadta elánnal rugdossák a lab-dát – és egymást. A vezetõk pénzforrást keresve egymást is kifúrták.Vége az amatõr, kedvtelésbõl ûzött sportnak, a profiké a jövõ. Az idõjá-rás-jelentésrõl csak annyit, hogy – szerencsére – a hópehely nem esik,hanem hull: pilinkézik, szállingózik, havaz.

Az országgyûlés „munkálatait” szeretném követni, sajnos munkanincs – csak acsarkodás –, ezért még nézni is nehéz, nemhogy szeretni.

Most már kezdem érteni, hogy egyesek miért nevezik magukat parla-menternek, de hogy miért nem tûznek ki a béke jeléül egy „fehér ron-gyot”, nem tudom. Ne csodálkozzunk, hogy az országház, „akiben” ilyenképviselõk ülnek, a pénzt veszi preferenciába „aki” a kezükbe eszközzéválik ahhoz, hogy vele minél nagyobb tõkét tudjanak „összefaragni”.

Az „összejövetel”, nem tudom hány óra „magasságában”, azzalkezdõdik, hogy megvitatják a gabonavertikumot. Hogy ez mit jelent?Bizonyára ébresztõ-órákat egymásra raknak, s az oszlop magasságamutatja nekik, hogy hány óra. Amutatók állása szerint bizonyos magas-ság érthetetlen, mert milyen magasság az, ahol mindkét mutató a hatoskörül, a számtáblán legalul van? Én ezt nem értem, de azt sem, hogy alearatott gabonából, hogy lesz újra vertikális. Lehet, hogy a gabonara-kások függõleges irányú növekedésérõl van szó? Én nem tudom, de le-het, hogy õk se.

Az egyik felszólaló olyan valamit organizálna, „akiben” a konflik-tusok feloldódnak. Amásik parlamenter valami lajstrommal nincs meg-elégedve, ezért a névjegyzék kontrollját (felülvizsgálatát) kéri, s a jó re-gisztráció érdekében a nyilvántartás helyességéért egy bizottság fölál-lítását javasolja. Sajnos nem akad senki, aki megmondaná neki, hogymit lehet fölállítani, és itt kiknek kellene a székükrõl fölállni.

Az ellenzék valami ügyet nem preferál, s így mint nem kedvére va-lót újra kvalifikáltatná, s rossz minõsítés esetén likvidálná, azaz meg-szüntetné. A fentiek után némileg érthetõ a pénzügyminisztérium kon-cepciója – véleménye szerint egyes egységeket (nem „két”-ségeket)preferenciába kell venni, mert az elõnyhöz juttatás eredményei fogjáklegaggregátabban (mit jelent?!) megmutatni azokat az eredményeket,„akik” az ország imázsát prezentálják. Közlésekre, közlemények ki-adására nincs szükség. A bajok divulgálása, ’terjesztése’ éskamuflálása, azaz ’elfedése’ helyett azokat jól kell tudni „elkommuni-kálni”.

Az Oktatásügyi Minisztérium szerint a tanítás diszkontálódása mi-att a tanulók tehetségüket nem tudják profitáltatni. Döbbenetes megál-lapítás, és a megoldási javaslat elkeserítõ. Nem kellenek népiskolák ésnéptanítók, mert ezekben, ezektõl igen sok adat kerül az üres fejekbe. Avers, a népdal és zene tanulása a logikus gondolkodás ellensége. Egy-szerûbb helyette nyelveket elsajátítani, fõleg angolt és kínait. Hallottmár valaki adatok, azaz szavak nélküli nyelvtanulást? Hát ezek még aztis tudják! Csak (ilyen?) nyelvtudással lehet jó projekteket,prodzsekteket konstruálni, amelyeket, ha jól applikálnak, akkor töme-gesen jönni fog a pénz.

Íme, a pénz is tömeget tud alkotni… a zsebeikbe, és ez a lényeg! Íme,ez a valakik, de inkább valamik által kreált teória. Elméletük lényege,hogy a logikus gondolkodás „elõnyt kell vegyen” minden prioritásnál. Aprioritások prioritásának a logikája, vagyis minden elõnynél elõnyt kellélvezzen az elõny. Ilyen hát az adatok nélküli logikus gondolkodás szüle-ménye. Szerintük csak a fejek száma a fontos, s nem az, hogy mi van ben-nük. Az iskolák fejkvóta szerint kapják a normatív támogatást. Okulj ma-gyar! Azt, hogy a fejekre sapkát tesznek, még valahogy értem, de azt,hogy a gondolatra, ami soha nem fázik meg, miért akarnak sapkát rakni?Ez szerintem logikátlan. Hamar elfelejtették, hogy a semmibõl csak„sem(m)ináriumot” lehet csinálni, más nem. Talán éppen ez a szándé-kuk? Nem tudom. Ha igen, akkor helyben vagyunk. A logikájukat kez-dem érteni.

(3.) 2006. augusztusKínszenvedéses nyelvszemlém a reklámokkal fejezõdik be. A szem-

lém igen, de az, amit bennem kiváltott, tovább folytatódik. És hogy elkese-redésem még nagyobb legyen, olyan hirdetés jelenik meg, mely szerint (avilág legszebb szavai: az édesanya, édesapa, testvér „mutterre, faterre,tesóra” való változása után) most már az „és” kötõszavunk is veszedelem-be került. Az „és”-t ugyanis helyérõl kitúrta egy idegen & (et, und, and).Nem azt írja, hogy V és T dalestje, hanem V & T dalestje. Ez mára elég, atovábbi szörnyûségeket nem tudom nézni. Ha így megy tovább, akkor ma-holnap ezt írják a sírkõre:

„Itt nyugszik Bodri kutya ’aki’ megholtS gazdája ’amely’ ebbe beledöglött”.Nem célom az idejüket tovább konzumálni vagy standardizálni, még

kevésbé instrukciókat adni, hogy milyen prodzsekteket készítenek ahhozaz árversenyhez, amely olyan magas árakat produkál, „akit” nehéz lesz el-

EKOSZ - EMTE Nyelvelõ 33

2008. március

kommunikálni. A konstrukciónak ugyanis, „akit” pénzeszközként össze-spájzoltak, rossz a kvalifikációja. Én drága anyanyelvünk védelmében lik-vidálni szeretném azokat a direktívákat, amelyek az idegen szavakat prefe-rálják, sajátjaikat elfelejtetik, vagy helytelenül használják. Felhívni a fi-gyelmet, hogy ne csak azokat angazsálják, akik fejkvóta szerintsulipolisokat organizálnak. Ha ez az iniciájuk sikerül, akkor a tanításannyira diszkontálódik, hogy a gyerekek tehetségüket nem tudják profitál-tatni, ezért jobb lesz, ha a fodrászat helyett nyitnak egy hair-dresszinget skocsma helyett egy pubot, vagy üzlet helyett egy schopot.

Szeretném továbbá figyelmeztetni képviselõinket is, hogyha már át-vedlettek parlamenterekké, akkor a padsorok közé tûzzenek ki egy-egy

fehér „rongyot”, s miután magukat regisztráltatták, s róluk elkészült alajtstrom, akkor vegyék preferenciába a pénzforrásokat, ahonnan töme-gesen „forrik” a pénz, „akiknek” segítségével kontingenseket és bizottsá-gokat lehet fölállítani, ahol meg lehet polemizálni a gabonavertikumot, sígy a gazdaságot horizontális helyzetbe lehet hozni. Minden prioritástkell „vegyen”, mert ennek az órának a magasságában ez mutatja legagg-regátabban az ország imázsát. Önelismerésként menjenek el egyplázába, shoppingoljanak egy bejglit, esetleg egy szuvenírt. Tanulság:Ezekbõl(tõl) ne tanulj tinó, mert „ökör” lesz belõled!

(Inárcsi ÚJ Hírmondó)

- Dr. Toró Árpád

Faludy György

Óda a magyar nyelvhez

Kéri PálnakMost, hogy szobámban ér az est setétje,te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,s ajkad, melyrõl az esti fák alólelõször szólt az ének magyarul.Arcod tatár emléke már ködös,de titkunk itt e földön még közöss a te dalod zsong minden idegembenitt, idegenben.Magyar nyelv! Vándorutakon kísérõm,sértett gõgömben értõm és kísértõm,kínok közt, gondjaimtól részegen,örökzöld földem és egész egem,bõröm, bérem, bírám, borom, míg bíromés soraimmal sorsom túl a síron,kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:mennyei poggyász.Magyar szó! Ajkamon s gégém lazánvont hangszerén lázam, házam, hazám,almom-álmom, lovacskám, csengõs szánom,és dal a számon, mit kérnek majd számon: –nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,de Berzsenyivel zeng a mellkasoms nem gyõz le ellenség, rangomra törvén,sem haditörvény.Jöhetsz reám méreggel, tõrrel, ékkel,de én itt állok az ikes igékkel.Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:a hangutánzó szók utánam szállnak,mint sustorgó füzesbe font utakfölött alkonykor krúgató ludak,s minden szavamban százszor látom orcád,bús Magyarország.Kihalt gyökök: tõzeggel súlyos rétek,ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.Õs szók: a szemhatárról századokködébõl még derengõ nádasok,gyepüs vápákon elhullt katonák,s ti bíbicek, bölények, battonyák,miket vadásztak vén csillyehajókróllápos aszókon.Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,mély hangok: alkony violasötétje,káromlások veszejtõ vadona,mondatszerkesztés pogány pagonya,kötõszók: sok-sok illanó fodor,s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,

lelkünk dolmánya, szõtteses, világszéps búzavirágkék.Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,karók, keresztek és bitófák árnya,s melléknevek, gazdag virágbarázdák,busák, buják, burjánzók és garázdák,melyik vidám faeke nyomtatott?S ti mellérendelt, kurta mondatokmint paprika, ha füzére vereslõnlóg az ereszrõl.Ragok: szegények szurtos csecsemõi,kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nõni,és E-betûk serege: feketemezõn zsellérek koldus menete,s ti kongó-bongó helyhatározók,kukoricásban jó irányt hozók,ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzókönnyû harangszó.Jelentõmód. Az aszály mindörökreráült a szürke, megrepedt rögökre.Magánhangzó-illeszkedés! Kajántörvénykönyvvé Werbõczi gyúrt talán?Mi vagy? Fülledt ötödfél századarobotba tört paraszt alázata,vagy összhang, mely jövendõ, szebb utakramessze mutatna?És fõnevek, ti szikárak és szépek,ti birtokos ragokkal úri népek,országvesztõk, elmozdíthatlanok,s ti elsikkadt, felõrölt alanyok,megölt vagy messze bujdosó fiak,Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak –ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggalés a hazánkkal?Parasztok nyelve, nem urak latinja,nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,magyar nyelv! fergetegben álló fácska,hajlongasz szélcibáltan, megalázva –s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?Te vagy jelenünk és a hajdaniarcunkat rejtõ Veronika-kendõés a jövendõ.Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünkés forró, mint forrongó szellemünk.Nem teljesült vágy, de égõ ígéret,közös jövõ és felzengõ ítélet,nem hûs palackok tiszta óbora,nem billentyûre járó zongora,de erjedõ must, könnyeinkben úszótárogatószó.

(Páris, 1940)

Átalvetõ

34 Nyelvelõ EKOSZ - EMTE

Ha… Ha… Ha…Lelkesen olvasom, falom az ÁTALVETÕ 65-ik, 2007. évi decem-

beri számát. Örülök, sírok, kacagok. Ahogy fogynak az oldalak, ahogyillik a képekhez, cikkekhez, a dolgozatokhoz. Aztán kezdem elölrõl.Aztán jegyzetelek és gondolkozom:

aberráns, abnormális, Acta Hungarica Carpatiensis II, ad abszur-dum, adoptál, aktuális, allél, alternatíva, amnesztia, amnézia, amputá-ció, analitikus, Anima, anno, anómia, anómiás depresszió, antiliberális,antimarxista, antinacionalista, antiszemita, antitézis, apropó, archai-kus, asszimiláció, asszisztál, atrocitások, Auctoritas non veritas facetlegem, autonómia, autonómiámat, autonomista, autonomizmus, avan-zsált, balliberális, Bookline online, buluk, büró, Cantuale, captatiobenevolentiae, circulus vitiosus, computerbe, copyright by, Crash, defacto, decentralizáció, definiálhatjuk, deklarált, deklasszálódott, dekré-tumok, delegáció, demográfia, demoralizált, depressziós, despota, de-tonáció, diplomás, diszkriminál, disszonáns, dogmák és hitelvek,Ecclesia reformata de Retteg, egzisztencia, eksztetikus, elit, elkonfis-kálják, E-mail, eMeRegy, emigrálás, episztemológia, epiteton ornans,erózió, etnikai, etnikum, evidencia, evolúció, exisztencia, exit poll, ExitPoll-ok, extra magyar, favellálodás, frakció, frazeológia, frusztrált,GDP, generáció, genezis, géniusz, genocídium, gens hungarica, globa-lizálódó világ, Grand Orient de France, grandiózus, granicser, hemato-lógia, Herr, hipotézis, honorárium, horizontális, hostesek, hypnosis,identifikált, identitás, identitászavar, illegális, illegitim, illusztrálja,imázs, immunológia, imperatívusz, impérium, imponálni, improduk-tív, indukál, informálva, In-Kal-Security-vel, integráns, integritás, in-terpretációja, intrauterin, jó Isten, Jóisten, koaliciós partner, kognitívszint, kognitív, kollaboráns, kollektív, komilfo, komiszár, kommunikál-nak, kommunikálni, kompenzálva, komplex, komplexus, koncentrál,koncepciós, konkrét, konszenzus, kontextusa, kontinuum,kontraproduktív, konzervatív, komprádor, korrekció, korrekt, kreáltak,kritizált, kvázi, kvóta, labilis, laudáció, legális, legitimitás, legoptimáli-sabb, liberális, libling, likvidál, luxus kényelem, manifesztáció, mani-puláció, mandátum, MD, média, memoár, mentálhygiénés, messiásokfátuma, minimális, minimalizálódott, misztikus szisztéma, mobilizált,modus vivendi, monográfia, monológ, morál, municipium, N’enparlons pa, nacionalizmus, natus hungarica, nekrológ, neoabszolutiz-mus, neoliberális, neológ, non-direktív, nordmoldauer, objektívitást,orgánum, önállóság és szuverenitás, öndestruktív, pánszláv, pánszláv-izmus, paranoiás, parazitizmus, pejoratív, perspektívikus, PhD, piár, pi-ramidálisan, plágium, pluralizmus, polihisztor, populáció, posztkom-munista, pozíció, pozitív forma, presszió, presztizs, primár,primáteszek, privatizáció, privilégiumok, pro memoria, problematikus,protokoll, protokollum, provinciális, pszichés erõ, pszichológia,pszihiátria, ráció, racionálisan, radikális, rajonok, Raum und Zeit, rea-gál, reális, realitás, receptúráit, re-debütált, referendum, reflektálják,reflexszerû, regnálás, Regnum Marianum, rehabilitációról, relatív tu-dat, reprezentatív, republikánus, retina, revans, revizió, rezsim, richtig,roma, Securitas, Sie sind nicht einmal falsch, sovinizmus, spécies, spi-rituális, spiritus rectorait, sruktúrált, státus, státusz, statútum, stigma,stresz, stúdiumokon, stuktúra, summát, szakralitás, szelekció, szenten-cia, szentenciaszerû, szeparálás, szimbiózisban él, szimpatizáns, szisz-tematikusan, szocializáció, szolidáris, sztresz, szubjektumán, szubkul-túra, technokratikus, teória, tesztelés, topmenedzsernek, tradicióból,Transindex, transz-kulturális, trikolor, ujraintegráló, ultrasovén,Verbumcaro factum est, vertikális, vezetés, vizitáció, zombik,

Vajon nem lehetne ezeket magyarul írni? Igaz, Szent István királyelrendelte a latin nyelv kötelezõ használatát, a Habsburgok a németet,(az angolt senki), de azóta voltak már törvénymódosítások, alkotmá-nyunk is van, a magyar nyelvet védõ törvényünk is. Napjaink nyelvvé-dõ harcairól szót sem kellene említenem, hiszen az idézett szavak, mon-datok épp olyan írásokból valók, amelyek a hazáról, a magyar költé-szetrõl, a csodálatos magyar nyelv fontosságáról és szerepérõl (is) szól-nak. Akik írták ezeket: ezeket tanulták egymástól, mert ezeket sulykol-ják.

Ha bármely szakmában, bármilyen területen tevékenykedõ szak-emberek ismernék szakmájuk magyar szókincsét és a meghatározáso-kat szabatosan és egységesen használnák…u Ha meg az újabb ingyomokra és bingyomokra csak angol és amerikai

betûszavak vannak, megalkotnák mai nyelvújítókként azok honi meg-felelõit…

u Ha legalább a szakmai szövegekben azt és úgy mondanák, amire gon-dolnak s netán értenék amit mondanak…

u Ha a szavak hangzása és írásképe egységes lenne és mernénk legalábbmost, Európával való újraegyesülésünk alkalmával átvenni ilyen jelle-gû (nem a derogáció hatáskörébe tartozó) szokásokat is…

u Ha a fordító (a tanár, az újságíró, …) tudja (tudhatja? tudhatná?), hogymirõl szól a standard és válogatna a szabvány, szabványos, irányadómérték, mértékadó, minta, sablon, etalon, színvonal, súly, alapvetõ,szabályos, tipikus, helyes, kánon, kívánatos, klasszikus, hiteles, sõt:zászló, lobogó szavakból.

u Ha a test lehetne mérés, ellenõrzés, vizsgálat, próba, elemzés vagy kí-sérlet…

u Ha a project lehetne beruházás, elgondolás, befektetés, elképzelés, fel-adat, létesítmény, megvalósítás, munka, objektum, tárgy, téma, terv,tervezet, tervrajz, vázlat, vetület (de akkor, ha az embernek beszélhet-nékje van, viszont se gondolata, se mondanivalója nincs sem magya-rul, sem angolul, akkor a legszabatosabb magyar fordítása: izé)…

u Ha a magyarra fordító (a tanár, az újságíró, …) egyáltalán tudja, tud-hatja, melyik szó milyen fogalmat takar, mi mit jelent, ha a kifejezé-sek, szavak, rövidítések, betûszavak, képletek, kódok, jelek, jelképek,szimbólumok, cégjelek, címerek és cégérek közti különbséget ismeriés ha eldöntötte (képes erre?), hogy szószerinti, értelem szerinti vagynemzeti - szakmai észjárás szerinti fordítást fog csinálni, s tisztábanvan az eredeti és a befogadó nyelvi környezet legfontosabb nyelvtaniés emberi kapcsolataival, szabályaival, képi képzettársítási szokásai-val, hagyományaival, hangzási, irodalmi, szakmai, történeti kapcsola-taival:

u csak akkor van meg annak a reménye, hogy elfogadható írásmû (fordí-tás, cikk, tankönyv) és nem széles körben terjesztett nyelv- és tudat-rombolás lesz a végeredmény.

u Ha a hivatásos, magyar beszélõk ismernék és használnák a magyarhangsúlyokat, az írásjeleket és a szóközöket, ha ismernék a csend hatá-sát, ha netán minderrõl tanúságot is tennének a szavak között, a mon-datok és a bekezdések, a gondolatfüzérek végén…

u Ha a hivatásos beszélõk (vadidegeneket vihogva tegezõdõ - hadaróhírolvasók, szelypegõ szerkesztõ újságírók, makogó - motyogó színé-szek és franciásan raccsoló ripacsok, politikusok, tanárok, a több dip-lomával büszkélkedõ FEANI PhD fõmérnökök) tudnának magyarulbeszélni és nem nyávognának, nem sziszegnének; nem idétlenkedné-nek, ha a kutya és a könyv meg a gép helyet nem ÕT, hanem AZTmondanának, sõt: Kovács Károly sem csak a Kovács lenne a hírekben,hanem Kovács Úr, netán Kovács Károly Elnök Úr; (igaz, gyakran hal-lani, hogy XY BETÖRÕ ÚR, ami kétségtelenül nem kutya)…

u Ha a magyar igazgatóságok fõvezérfõelnökfõigazgatója (esetleg egy -egy tanszék intézet vezetõje) különbséget tudna tenni a vezetõség, avezetõ és a vezetés között s a magyar igék, sõt a segédigék vonzatait ésa fõnevek ragozásának fortélyait is ismerné, netán használná (nemcsaka maga saját know how imagejét)…

u Ha nem kellene Magyarországon az amerikai és az ausztrál angol va-lamint a tengerentúli angol angol, továbbá az európai baszk, cseh, dán,finn, francia, flamand, vallon, 2 féle holland, portugál, 2 féle spanyol,katalán, tucatnyi német, 2 féle norvég, olasz, meg a nemzetiséginek istekinthetõ horvát, orosz, román, roma, szerb, szlovák, szlovén, ukrán,no még a klasszikus latin, ó- és újgörög, a kelet- és nyugatpatagón, va-lamint japán, kínai és arab, esetleg további afrikai és ázsiai és indiánnyelveken beszélni (netán nyelvjárásaikban is, sõt, nemcsak ilyennyelven írni és olvasni, hanem eszerinti gondolatvilágokkal létezni)…

u Ha nem kellene nagyítóval olvasni és közben betûrejtvényeket fejteniaz embernek ahhoz, hogy legalább mucsajtanya önkiszolgálóhypermarketjében (azaz a falusi szatócs boltjában) ki tudja választani atejtermékek garmadájából a megfelelõ napi túrót vagy sajtot, s ne tej-színt vegyen tej helyett (vagy fordítva, majd otthon ordítva)…

u Ha a reklám igaz és helyénvaló, magyarokhoz szóló, netán ízléses,embert s nõt nem sértõ, szakszerû, érthetõ, mértéktartó volna…

EKOSZ - EMTE Nyelvelõ 35

2008. március

Támogatások(A beérkezés sorrendjében.)

Az elõfizetõi díjakat meghaladó befi-zetéseket tekintjük támogatásnak.

Fekete Sipos Ildikó, Gödöllõ 1.000 HUFSzabó (Ella) Györgyné, Tatabánya 500 HUFDr. Bányai Annamária, Nyírbátor 8.500 HUFDr. Zwada András, B.szt.András 3.000 HUFDr. Opra B. István, Mór 8.500 HUFEgy erdélyi orvos névtelen adománya5.000 HUFTörök István, Sárospatak 1.500 HUFMester Lajosné, Szekszárd 500 HUFCsergõ Vilmos, Paks 5.000 HUFKõszegi Zsuzsa, Budapest 1.000 HUFTunyogi Károly, Budapest 2.000 HUFTringer Lászlóné, Budapest 500 HUFDr. Puskás Lajos, Budapest 3.500 HUFBodolyák József, Budapest 2.000 HUFDr. Csidey Mária, Budapest 500 HUFDr. Szikszay Csaba, Budapest 500 HUFSchmidt Sándor, Budapest 500 HUFPaltán Márianna, Budapest 3.500 HUFPuskás Ibolya, Budapest 3.500 HUFDr. Harmath Ferenc, Abony 3.500 HUFUdvarhelyi Nándor, Miskolc 1.000 HUFBalázs József, Gödöllõ 500 HUFBányai Attila, Zalaszentiván 1.500 HUFDr. Andrási Gyula, Újkígyós 3.500 HUFOrbán Miklós, Nagyatád 1.000 HUFBogdán Mihály, Császár 1.500 HUFDr. Molnár József Gyula, Szentendre 4.000 HUFZolnai Pál, Vecsés 1.500 HUFSzigeti Julianna, Õrkény 8.500 HUFprof. Dr. Kindler József, Dunakeszi 1.500 HUFDr. Buzás János, Oroszlány 3.500 HUFDr. Máthé Lajos Barabássy, Veresegyház 2.000 HUFZsombori Ilona, Pécel 10.500 HUFPintye Tamás, Gyõr 500 HUFDr. Bartha Levente, Szentgotthárd 1.500 HUFDr. Istvánfy Gyula, Szigetmonostor 3.500 HUFDr. Szilágyi Gizella, Farkasgyepû 3.500 HUFDr. Sebestyén Gyula, Nagyvázsony 3.500 HUFKristyák Istvánné, Oroszlány 1.000 HUFDr. Péterffy Pál, Budakalász 2.500 HUFDr. Mezei László, Tolna 2.500 HUFDr. Elekes József, Debrecen 10.000 HUFDr. Horváth Zsolt, Székesfehérvár 3.500 HUF

Kegyes Attila István, Pécs 3.500 HUFDr. Lõrincz Zoltán András, Baktakék 2.500 HUFCsutoros Albert, Pécs 3.500 HUFDr. Zoltáni Miklós, Nagykõrös 3.500 HUFCsizmadia Attila, Szombathely 500 HUFDr. Kiss Kálmán, Berettyóújfalu 3.500 HUFDr. Molnár Csaba, Szekszárd 1.500 HUFAsztalos Dénes, Szekszárd 3.500 HUFVargyasi D. Mózes, Szekszárd 500 HUFPável László, Szekszárd 500 HUFKádár István, Budapest 500 HUFIfj. Kádár István, Budapest 500 HUFDr. Kliment László, Budapest 500 HUFDr. Vékás Júlia, Németkér 500 HUFPánczél József, Pécs 1.500 HUFDr. Kiss András, Pócsmegyes 1.000 HUFHelmeczy József, Budakalász 3.500 HUFDr. Bencsik József, Cegléd 1.500 HUFBencsik János, Tatabánya 8.500 HUFDr. Bíró Gábor, Szigetvár 5.000 HUFWeinraub Dóra, Százhalombatta 500 HUFDr. Tamás Attila, Komló 5.000 HUFBoér Ferenc, Kolozsvár 5.000 HUFSzegedi Jácint Enikõ, Békéscsaba 500 HUFDr. Szentkirályi István, Debrecen 8.500 HUFSlakovits Hajnal, Heves 500 HUFDr. Pálffy Márta, Budapest 3.500 HUFPalkó László, Csongrád 500 HUFDr. Ördög István, Környe 10.000 HUFDr. Kiss Miki István, Gerjen 1.500 HUFHorváth Tivadarné, Leányfalu 2.500 HUFGönczy Irén, Nagykõrös 500 HUFDr. Gönczy Béla, Nagykõrös 3.500 HUFCzeglédi László, Budapest 2.500 HUFCsupor Dezsõ, Jakabszállás 1.500 HUFDr. Kovács Ibolya, Õrkény 3.500 HUFDr. Dóczy Katalin, Budapest 3.500 HUFFilipp István, Budapest 2.500 HUFDr. Kiss Réka, Budapest 3.500 HUFKoncz Ilona, Gyõr 3.500 HUFDr. Ótós János, Szekszárd 500 HUFDr. Könczöl Kálmánné, Budapest 500 HUFCsibi Zoltán, Budapest 500 HUFKelemen Ármin, Tárnok 1.500 HUFKelemen Mihályné, Kiskunfélegyháza500 HUFDr. Kasza Margit, Iregszemcse 1.500 HUFDr. Gógucz Attila, Dunakeszi 3.500 HUFCsiki Botond, Martonvásár 500 HUFDr. Horváth Kun Katalin, Vál 2.000 HUF

Dr. Budaházi György, Mosonmagyaróvár 8.500 HUFDr. Biczó Erzsébet, Márok 500 HUFDr. Dragománné Tiszai Katalin, Szombathely500 HUFDr. Farkas Szabolcs, Monor 5.000 HUFDr. Gyurkovits Kálmán, Mosdós 3.500 HUFKerekes Gabriella, Monor 1.000 HUFSebõk Vilmosné, Gödöllõ 500 HUFVig Ildikó, Budapest 700 HUFDr. Papp Judith, Svájc 19.000 HUFDr. Dominic Ferencz, Németország 40 EURDr. Zwada András, Békésszentandrás3.000 HUFMincsók Bálint, Nagybacon 10.000 HUFJohanusz Ponner Lange, Dortmund 7.500 HUFSivai Attila, Göd 500 HUFFogarasi Lajos, Szekszárd 1.500 HUFOrsós István Zoltán, Budapest 3.500 HUFKis Kornél Iván, Budapest 500 HUFDr. Antal László, Cselény 500 HUFAdorjáni Imre István, Budapest 1.500 HUFGyémánt Mihály, Martonvásár 1.500 HUFOrbán Szilveszter, Göd 2.500 HUFDr. Gyarmati Ferenc, Székesfehérvár 1.000 HUFGábor János, Örvényes 3.500 HUFBakos Gyula, Vértesboglár 500 HUFSeprõdi Kiss Attila, Budapest 1.500 HUFGergely Erzsébet, Budapest 1.500 HUFDr. Brumár Mihály, Karancsság 1.500 HUFVargyasi Mózes, Tevel 1.000 HUFSzûcs Lóránd, Siófok 500 HUFSzékely Csaba, Békéscsaba 1.500 HUFMáriás József, Nyíregyháza 500 HUFSpaller Árpád, Gyál 500 HUFDr. Moréh György, Decs 3.500 HUFBereczky Zoltán, Fadd 500 HUFHorváth Magdolna, Jászfelsõszentgyörgy1.500 HUFSzabó Gyula, Paks 500 HUFBányai Károly, Budapest 2.500 HUFMagdó Attila, Monor 500 HUFCzire Dénes, Pilisjászfalu 1.500 HUFKovács Antal, Csátalja 1.500 HUFDr. Kájzer László, Mátranovák 2.500 HUFBozóthi Kegyes Réka, Pécs 500 HUFprof.dr. Tõkés Béla, Marosvásárhely 50 RONprof.dr. Kisgyörgy Árpád, Marosvásárhely10 RONKolcsár Sándor, ny.unit.esp.,Marosvásárhely 30 RONVarga Erzsébet, ny.tanárnõ, Marosvásárhely 30 RON

Köszönjük

Felhívjuk támogatóink figyelmét, hogy a támogatásként küldött összegrõl kérésükre az adóalap csökkentésére felhasználhatóAPEH-igazolást állítunk ki. Ehhez kérjük megadni az adóalany nevét, címét, adószámát.

u Ha a Nyugati pályaudvar oldalánál épült harmadméretû Niagara víz-esés helyett a budapesti peremkerületekben a földutak legalább harma-dát portalanítanánk, ha már még csatornázásuk sincs…

u Ha a számítástechnikai alkotásokat és szolgáltatásokat a mérnöki mun-ka gyümölcseinek tekintenék legalább a létrehozóik, azaz ezeket is jólmegterveznék, elneveznék, szakszerûen dokumentálnák, majd minõsí-tenék, továbbá nem lopnák, mint sok mást…

u Ha a kokakolát kortyoló kaubojok és aranyásók külsõségeit kritikátla-nul követõ hajdan erõs magyar romlásnak indult, mai dislexiás, disz-kós, kábítószeres, nyeszlett kamaszai számára nem bundás indulatokat,káromkodó és kajánkodó úri lócsiszárokat, móri mészárosokat, viszkisvagányokat, hanem követendõ Kárpát-medencei példaképeket állíta-nánk…

u Ha legalább a c, ch, h betûket látva nem kellene törni a fejemet és nyel-vemet, hogy a cé, céhá, csé, akka, ás, écs, há, ká, esz, es, szi hangok kö-zül melyiket hol és hogyan illik(?), kell(?), lehet(?) használni…

u Ha sok lakásban (és a szívekben!) a csillagos - sávos zászló vagy plakáthelyett nemzeti színû lenne a díszítmény, ha már ilyen lobogó adizájnos lakberendezési ízlés…

u Ha legalább õõõõ az értelmiségiek õõõõ a beosztottaik és munkatárs-nõik számára õõõõ nemcsak egy rövid õõõõ parancsot használnánakõõõõ kötõszóként…

u Ha hinnénk abban, hogy E Ugaron való vad rohanás izzadt pézsmasza-ga ellen nem EU dezodor kell, hanem tiszta forrásvíz, fürödni abban…

u Ha a binárisan aláosztott mûveltségû szakállas szakemberek (fél - ne-gyed - mûveltségû szakbarbár szakokleveles ámítástechnikusok) és a95 puha pici kisablakon egerészõ, munkabíró, félõ, beteg ab-k (sebe-sen és vakon író, Windows 95. vizsgás, átképzett 1/2 analfabéták) nemkövetnék olyan gyorsan a prófétahajlamú puha-árújú keménykedõ vi-lágpolgárokat…

akkor biztosan mások lennénk, más világban élnénk. Más lenne akultúránk.

- Dr. Molnár János Albert, Siófok

A fenti írás által magukat netán érintettnek érzõ szerzõk vagy olvasóinkvéleményének, hozzászólásának szívesen biztosítunk helyet következõlapszámunkban.

Átalvetõ

36 Marosvásárhelyi orvosok EKOSZ - EMTE

Délutáni beszélgetések a 91 évesObál Ferenc professzorral

Egy erdélyi sebész emlékei c. memo-árom megjelenése alkalmából kedvesmeghívást kaptam Obál Ferenc pro-fesszorunktól. Már útközben a vizsga-drukkhoz hasonló érzés kezdett hatal-mába keríteni, ami a 10. sz. kapucsengõmegnyomása után kulminált. A pro-

fesszor úr elém jött lakásának folyosóján, egyenes tartással, biztosléptekkel. Ráncos arcú öregembernek képzeltem el, de kellemesencsalódtam, mert simaarcú, középkorúnak tûnõ úrral foghattam kezet.

Fiatalabb felesége az úriszoba megterített asztalához invitált,ahol üdítõ teával kezdtük beszélgetésünket. Miután megnyugod-tam, Obál professzor úr vette kezébe társalgásunk fonalát, és ezt kisem engedte a kezébõl négy órán át, ami második látogatásom alkal-mával is hasonlóképpen történt.

A mindkettõnket érdeklõ téma adott volt: a marosvásárhelyi or-vosegyetem, elõélete, virágkora és utóélete.

Bevezetésképpen szükségesnek vélem egy pár szóban bemutat-ni fiatal anyaországi és erdélyi kollégáimnak a szép kort, egészsége-sen megért Obál Ferencet, mindannyiunk szeretett professzorát, akijelenleg Budapest egyik legszebb részén, a Hõsök tere közelében la-kik feleségével.

Az Obál család Németországból bevándorolt, evangélikus val-lású õsöktõl származtatható, ahol még élnek Obálok. Obál Ferenc1916. szeptember 28-án született Budapesten négygyermekes pol-gári, módos családból. Szülei 1911-ben kötöttek házasságot Buda-pesten. Édesapja 1900-ban orvosi diplomát szerzett a budapestiegyetemen, a sebészeti klinikán szakképesítést, majd 1918-ban ma-gántanárságot. A világháború elejétõl a klinikán berendezett hadi-kórházban szolgált, majd a fronton ezredorvos parancsnok volt.

Nagyapjától, Dr. Obál Ferenc jogász, fõvárosi tiszti ügyésztõlörökölt budatétényi gazdaságuk (kb. 20 holdas birtok, gyümölcsõs,szõlõ, zöldséges) nagy segítségükre volt, ahol fejõs teheneket is tar-tott az édesapja, hogy a család ne szoruljon piaci árúra. Gyanítható,hogy Obál Ferenc hosszú életének titka azzal is magyarázható, hogyaz Obál-család konyháján bio-élelmiszer alapanyagokat használtak.

Budapesten a négyosztályos elemit a Fõvárosi Pedagógiai Sze-minárium iskolájában, a nyolc osztályos középiskolát a PázmányPéter Tudományegyetem Trefort utcai Gyakorló Pedagógiai Gim-náziumában végezte. Latin, német, francia nyelveket az iskolában,míg az angolt magánúton tanulta meg. A budapesti Pázmány PéterTudományegyetem orvoskarán tanult 1934-1940. között. A IV. évetHeidelbergben végezte. Pesten Kórtani Intézetben már II. éves ko-rában laboratóriumi képzésben vett részt. Heidelbergben a hemog-lobin oxigén telitettségének a mérését tanulja meg a Van Slyke ké-szülékkel és módszerrel. Kezdetben bizalmatlanul fogadtákHeidelbergben, nem tanítgatták a Van Slyke készülék kezelésére, dea kezébe adták a Hawk-féle amerikai biokémiai könyvet, hogy elõ-ször abból tanulja meg a készülék mûködését, és a vizsgálati ered-ményeket mutassa meg Kurt Kramer adjunktus tanárnak. A készü-lékkel mért eredményeket az ott dolgozó többnemzetiségû munka-társaknak is bemutatta, amivel a bizalmukat is megnyerte, olyannyi-ra, hogy kinyilvánították elõtte náciellenességüket, és megmutattákneki azt a szemüveges munkatársat, aki a besúgó közöttük. Késõbbelvitték Baselbe is Verzár Frigyes professzorhoz. A Kórtani Intézet-ben 1936-tól Belák Sándor professzor mellett díjtalan gyakornok-ként dolgozott. Kézügyessége elismeréséül bevonták a kardiológi-ai, EKG, bélfelszívódás stb. témákba is, amelyekbõl kollaborációsmunkák is születtek. Ennek tulajdonítja, hogy az ujjáalakult Ko-lozsvári Egyetemre Ludány György professzor õt választotta mun-katársának. (Ludány késõbb Belák helyére került Pestre, miután aztVerzár meghívta a bázeli egyetemre 1930-ban.)

Obál professzor kolozsvári kinevezéséig nem járt Erdélyben,ezért is a kincses város meglepetést jelentett számára. Szép emlékeifûzõdnek az ódon Farkas utcában tett sétáihoz.

A kolozsvári egyetemre pályázókat négy csoportba sorolták, acsoportok sorrendjét pedig a következõképpen állították fel: Elõ-ször – kellõ szakmai felkészültség esetén – elsõbbséget élveztekazok a pályázók, akik a két világháború között Erdélyben éltek. Má-sodsorban számításba jöttek azok a nyilvános r. vagy rk. tanárok,akik már 1918. elõtt is Kolozsváron oktattak, de 1919-ben az egye-temmel együtt Magyarországra menekültek, és most vállalták az át-helyezést, illetve haza akarnak térni. Harmadsorban jöttek számí-tásba azok az erdélyi származású fiatalabb, legalább egyetemi ma-gántanári képesítésû oktatók vagy kórházi fõorvosok, akik Magyar-országon éltek a két világháború között. Csak negyedsorban kerül-nek sorra a megfelelõ egyetemi képesítésû anyaországi, nem erdélyiszármazású pályázók.

A II. bécsi-döntés után a kolozsvári Ferenc József Tudomány-egyetem újraindulásakor az Orvosi Élettani Intézet élére LudányGyörgy professzort nevezték ki, tanársegédként pedig Obál Feren-cet, aki korán elkötelezte magát az elméleti medicinával, és akit1943-ban adjunktussá léptettek elõ.

1940-ben az egyetem átvétele után az Élettani Intézet nagyon el-hanyagolt állapotban volt, olyan szekrényeket is találtak, melyeket1920 óta ki sem nyitottak, nemhogy takarították volna – meséli aprofesszor úr az újrakezdés nehézségeit.

„Vincze Gábor kutatásai szerint a magyar állam a tudományosés alapfelszerelésekre, a berendezések kiegészítésére és pótlására,az egyetemi épületek mûszaki berendezéseinek üzemképessé téte-lére, beruházásokra, egyszóval a kolozsvári egyetem korszerûsíté-sére összesen 25.880.949 aranypengõt, azaz az akkori értéken5.000.000 dollárt költött”

Visszatérve az Élettani Intézet mûködésére: még 1941 õszénSzabó Istvánt díjas gyakornokként és Hadnagy Csabát segéddíjasdíjtalan gyakornokként alkalmazták. Mindannyian II éves mediku-sok voltak, akik a II. éven Ludány professzor elõadásait hallgattákés nála vizsgáztak. Részükre Ludány „intézeti iskolát” szervezett,melyen élettani és biokémiai metodikákat sajátítottak el, és betekin-tést nyertek a dokumentáció módszereibe és a kísérletes kutatómun-ka menetébe. IV–V. éves korukban, 1943-ban már tudományos elõ-adásokkal szerepeltek Szegeden, a Szent-Györgyi Albert által szer-vezett országos vándorgyûlésen.

Sajnos tiszavirág életû volt a „magyar világ” Észak-Erdélyben.1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot és ígyÉszak-Erdélyt is, attól félvén, hogy a magyarok „kiugranak” a hábo-rúból. 1944. június 2-án délelõtt a szép nyári napsütésben amerikaibombázás érte Kolozsvárt, elsõsorban a vasúti pályaudvart és kör-nyékét bombázták. Mivel a kolozsvári Református Kórház közelállt a pályaudvarhoz, ezt is súlyosan érintette a bombázás. A romokközött 300 emberi áldozatot találtak.

A laboratóriumi mûszerek egy részét Körösfõre menekítették.Nemcsak civileket, hanem orvosokat is mozgósítottak, korosztá-lyonként. (Obált 1936-ban sorozták be, de akkor csak egy fél évetkatonáskodott, ezért 1941-ben újra behívták a két év befejezésére.Pesten a Nádor laktanya gyengélkedõjébe került a bel- és a fertõzõosztályra, majd vérköpés miatt a Haynal-klinikára, ahol légmellke-zelésben részesült.)

1944. augusztus. 23-tól a románok háborúból való kiugrásávalmegnyílt a déli front. A professzorok nagy része családját Pestreszállíttatta.

Obál professzort a rektor Keszthelyre rendelte, hogy a Feste-tics-kastélyban szervezze meg az egyetemrõl érkezõ ládák elhelye-zését, de ezt követõen, a kolozsvári lakosság kérésére és a VKM be-leegyezésével Miskolczy Dezsõ rektor az egyetem kiürítését leállí-totta. Obál Ferenc közben parancsot kapott, hogy 1944. szeptemberközepén jelentkezzen Esztergomban a Megyei Kórházban a labora-tórium felállítására és vezetésére, de a hiányos felszereltség miattazt nem tudta beindítani. Pestre járt kéthetente kötszerért és egyebe-kért, közben a Svéd Nagykövetségnél elintézte, hogy svéd vöröske-resztes védelmet szerezzen az esztergomi kórháznak.

Méhes Gyula professzor kérte, hogy menjen Halléba (ahova akolozsvári egyetemet is irányították) a gyógyszertan adjunktusa-ként. Nem erõltették, hát nem ment. Apesti utjai is elmaradtak, mert1944. december 23-án már orosz katonákkal találkozott Pesten.

Az ideiglenes kormány közben Debrecenbõl Budapestre költö-zött.

Amikor Serédy Jusztinian, Magyarország hercegprímása meg-halt, a kormány bizottságot küldött a temetésre, ennek vezetõje gróf.Teleki Géza, az akkori kormány vallás- és közoktatásügyi miniszte-re volt. A temetésre érkezõ bizottság tagjai Pestrõl friss újságokathoztak magukkal, amiben professzorunk szeme megakadt egy be-keretezett felhíváson: „Miskolczy Dezsõ, a kolozsvári egyetemrektora kéri az egyetem dolgozóit, hogy mielõbb, amint tehetik,térjenek vissza munkahelyükre”.

Aprofesszor úr családja minden tagját megtalálta az Üllõi úti há-zukban, de a lehetõ legnagyobb nyomorban, a foszforbombáktól le-égett, házfedél nélküli lakásban. Így aztán, Ludány professzor kö-vetve, 1945. áprilisában visszautazott Kolozsvárra.

Miskolczy felhívása nemcsak Obál professzorra hatott mozgó-sítóan. Már az év elejétõl többen visszatértek Kolozsvárra, visszaér-keztek a Halléba menekült professzorok és a felsõbb éves diákok is.A betegellátás és az oktatás Miskolczy, Búza László, Haynal Imre,és az áldozatkészséggel hozzájuk csatlakozó helybeliek segítségé-vel folytatódott. Teljesen hamis és rosszindulatú beállítás az, amitBányai László terjesztett késõbb, és amit mások is átvettek mintpletykát, hogy a magyar egyetem csak ama lelkileg meghasonlotthárom ember Kolozsváron maradásának a következménye, akik bi-zonyos családi okokból nem kívántak hazatérni. A kitalált vádakatmegismételni és cáfolni nem érdemes. Ezzel Miskolczy, Búza ésHaynal emlékét igaztalanul sérteni, nagy áldozatvállalásukat és ér-demüket csökkenteni igyekeztek csupán – írja Obál professzor Er-dély és az orvostudomány szolgálatában c. memoárjában.

Az egyetem Marosvásárhelyre költözése után az élettani intézet-ben a kolozsvári témákat folytatták, kezdetben megfogyatkozottmunkacsoporttal és mostohább körülmények között. A marosvásár-helyi élettani és kórélettani tanszékeket jelenlegi helyükre, a bal-szárny elsõ emeletére a negyvenes évek végén költöztették. Az életta-ni tanszék vezetõje Ludány György professzor maradt. A tudomá-nyos munkában Ludány professzor irányítása alatt diákgyakornokoksegédkeztek, mégpedig Farkas Ferenc ésid. Ince Sándor, akiket 1946-ban nevez-tek ki gyakornokká, illetve externné.

A kórélettan a kolozsvári egyetemena magyar tanterv szerint a mikrobiológi-ával, vírustannal és parazitológiávalegyütt képezett egységes tantárgyat. Aromán rendszer szerint a kórélettan kü-lön tantárgyként szerepelt, ennek pro-fesszora lett Obál Ferenc.

Maros Tibor professzor visszaemlé-kezése szerint a „Bonctani és Tájboncta-ni Intézet” néven mûködõ Anatómiai In-tézetet vezetõ Mihálik Péter professzor-nak sem volt könnyû dolga. „A másodikbécsi döntést követõen a Nagyszebenbetávozó I. Ferdinánd Király Egyetemminden felszerelését és berendezésétmagával vitte, így az anatómián is csak acsupasz falak és a beépített tumbák ma-radtak. Mihálik professzor érdeme,hogy ezt az intézetet teljesen újjávará-zsolta, gyönyörû bútorok, boncasztalok,az oktatást és a tudományos munkátszolgáló egyéb kellékek beszerzésévelmûködõképessé tette, és megteremtettea ma is létezõ színes faliábra-készletet.Ezeket a nagyméretû, színes és páratla-nul szép fali-ábrákat Tóth István, a ko-lozsvári Unitárius Kollégium rajztanárakészítette. A professzor idejének nagyrészét a lényeget kiemelõ, tömör, de ke-vésbé gyakorlatias tankönyve (aMihálik-féle anatómia) megírásának

szentelte” – írja a Fehér Könyvben Maros professzor. E sorok írójais ebbõl a Mihálik-féle anatómiai tankönyvbõl tanult, amit a diákokmég az 1960-as években is használtak.

Hasonlóan zajlott a költséges újjáépítés majdnem minden elmé-leti intézetben.

A kulturális és mûvészeti élet is hamar megindult. A NemzetiSzínház és Opera Kemény János és Vaszy Viktor vezetésével igenszínvonalas színházi életet indított el. Mindannyian kötelességük-nek érezték, hogy premier bérlettel részt vegyenek az elõadásokon –írja memoárjában Obál professzor.

Ludány professzor 1947-ben Budapestre távozott, ahol mint akórtani intézet professzora folytatta oktató és tudományos tevé-kenységét. Ezt súlyos betegsége és korai halála szakította meg.

Ludány távozása után Obál Ferenc vette át az élettan elõadásátaz általános kar II. és III. évfolyamán, majd a fakultás vezetõségé-nek a határozata alapján Szabó István, mint újonnan kinevezett elõ-adótanár kapta ezt a feladatot, és folytatta, 1968-tól mint professzor,1981-ben történt nyugdíjazásáig.

1947 után az élettan és a kórtan a gyógyszertannal együtt ún. ka-tedracsoportot alkotott, mely Obál professzor vezetése alatt állt.

1946 és 1950 között számos orvostanhallgató kérte felvételét azélettani és kórtani tanszékek laboratóriumaiba. Közülük néhányanegy-két éven át dolgoztak kinevezéssel vagy anélkül, míg másokhosszabb ideig maradtak intézeti tagok, metodikákat tanultak meg, tu-dományos kísérletekben vettek részt, diplomadolgozatot készítettek.Mózes Magdát kari határozattal 1945-ben az Anatómiai Tanszékre,majd 1946-ban az Élettani Tanszékre vették fel gyakornoknak. Késõbbtanársegédi, majd adjunktusi kinevezést kapott a kórtani tanszékre.

Obál professzor 1953-ig vezette nagy bölcsességgel a hatalmasmunkaegyüttest, ami - tekintettel a nehéz társadalmi körülményekre– nem volt könnyû. Beosztottainak mind az egyetemi, mind a ma-gánéletben sok hasznos tanáccsal szolgált. 1953-ban Budapestre tá-vozott, majd pályázattal elnyerte a szegedi élettani katedrát, mely-nek nyugdíjazásáig igazgató professzora volt. (Távozása után Ma-rosvásárhelyen az élettan oktatását és a tanszék tudományos tevé-kenységét Szabó István ellenõrizte, a kórélettani elõadásokat MózesMagda tartotta, míg a Gyógyszertani Tanszék vezetését FesztGyörgy elõadótanár vette át.)

Obál professzor a mai napig ragaszkodik a MOGYE-hez, a vén-diák találkozókon jelen van, ahol lehet,ott segít. Hasznosan tevékenykedik a kétország fiziológusainak kapcsolatán.

Lelkiismeretes oktatómunkáját, ta-nítványai melletti bátor, segítõkész kiál-lását a Mindenható is méltányolta, éstesti és lelki egészséggel ajándékoztameg, Hosszú, termékeny életútja szol-gáljon például a mai fiatal nemzedék-nek, hogy miként kell az életre felké-szülni és fáradhatatlanul dolgozni 91éven át.

Még sokáig körünkben szeretnéktudni és látni Obál Ferenc professzort,hogy elmondhassa mindazt, amit egyhosszú tudósi pályán megélt és tapasz-talt, mert a professzor úrnak még nagylelki tartalékai vannak.

Tanítványainak tanítványai fölött iseljárt az idõ, de amíg élünk, legszebbemlékeink között õrizzük anyaországiszületésû, de Erdélyhez ma is tiszta szív-vel ragaszkodó tudós professzorunkalakját. Mindannyiunk nevében jóegészséget és a lehetõ leghosszabb életetkívánok drága professzorunknak és ked-ves feleségének.

- Dr. Dezsõ István, ny. sebész fõorvos

Anyagtorlódás miatt sajnos csak késvekerül sor fenti megemlékezés közlésére,melynek jókívánságaihoz lapunk szer-kesztõsége is tisztelettel és szeretettelcsatlakozik.

2008. március

EKOSZ - EMTE Marosvásárhelyi orvosok 37

Tengerigóré

Átalvetõ

38 Marosvásárhelyi orvosok EKOSZ - EMTE

DR. PÁZMÁNY ELEMÉR, egykori marosvásárhelyi diák, a legendás Tympanon egyetemi zenekar irigyelt hegedûse, sok diáklányálmainak lovagja, meghalt. 44 évet dolgozott körorvosként a Pest-megyei Pilisen. A rendelõben dolgozva lett rosszul és vesztetteéletét. Példás hivatástudattal végezte munkáját, szép családi életet élhetett. Felesége, két gyermeke és két unkája gyászolják. És egyhihetetlenül szép temetésen megjelent, ritkán látott nagy és hálás tömeg: a betegei.

Tisztelt gyászológyülekezet!

Dr. Pázmány Elemér utolsó receptjeit megírta. Gyöngy betûk-kel, nem számítógép segítségével. Kézzel és szívvel.

Amikor röviddel utána rosszul lett és láthatóvá vált a nagy bajszámos jele, már tudhattuk, hogy ha a betegség nem képes végleg le-gyõzni, akkor a gyógyítás hiányába fog belehalni.

Személyében, biztos vagyok benne, hogy az egykor nemesnektartott, mára sárba rántott hivatás egyik utolsó, a szó valódi értelmé-ben vett régi vágású szolgája ment el körünkbõl. Azajos és emberte-len világ egészségügyének munkásai közül egy szelíd ember távo-zott. Egyike azoknak, akik évtizedek hûségével igazolták szakma-szeretetüket. Betegeivel õszinte és valóban elszakíthatatlan szálak-ból szõtt odaadó és kölcsönös ragaszkodás kapcsolta össze. Ezt te-tõzte mindenkor megélt és végtelenül komolyan vett, ugyanakkortermészetesnek tartott felelõsségérzete. Szerette azokat, akikért dol-gozott, és szerette hivatását. Közhelynek tetszõ jelzõk és mondatokezek, de azok közül, akik most itt állanak, sokan tudják, mennyireigazak.

Egy elsüllyedt világ, egy elsüllyedt orvosi iskola és egy el-süllyedt híres alma mater, a Marosvásárhelyi magyar tannyelvû Or-vostudományi Egyetem képviselõje volt õ, s pályája is ezeknekemel emléket.

Pázmány Elemér nem csak igaz orvos, hanem valódi értelmiségiis volt. Élete utolsó napjáig a tudomány mellett a kultúra iránti kiolt-hatatlanul lobogó érdeklõdés kísérte végig, s egy ebbõl fakadó, ma-napság nem általánosítható életforma. És még valami: a nemzet sze-retete. Nehéz szolgálatához, családjának odaadó és csendes hétköz-napisággal megélt szeretete mellett ez volt az a kapaszkodó, melymindenkor erõt adott neki.

Hiányozni fog betegeinek, barátainak, családjának és rokonai-nak, és betölthetetlen ûrt hagy maga után az emberséggel gyógyítókfogyó táborában.

Emlékezõ beszédbe nem illõ módon ki kell jelentenem, hogy aMindenható jó volt Hozzá. Azt, ami a következõ években várt volnareá és szeretett betegeire, nem kell végigszenvednie. Félévszázadosorvosi munka után nem kell végrehajtó robottá, a betegeknek tiltáso-kat közvetítõ biztosítói hivatalnokká, a profitra vágyó tõke ócska esz-közévé válnia. Az utolsó pillanatban tette be maga mögött az ajtót.

Tudjuk, hogy egy ajtó becsukódásával egy másik kitárul. Bizo-nyos vagyok benne, hogy Õ – mindannak alapján, amit hivatásáértés szeretteiért tett – azon az ajtón túl már nagy fényességben jár.Övéit, betegeit, itt maradott árva nemzettársait onnan is szelíd tekin-tettel követi.

Kedves kolléga, drága rokon, Elemér! Figyelj tovább is reánk!- Sz. I. T.

Dr. Szász István Tas

DIÓSADI NOSZTALGIA

Sinkó Zoltán barátomra emlékezve

Februári vékony szelek,

Szilágysági fergetegek,

Fújdogáltak kavarogtak,

Farkasokkal versenyt futtak.

Búcsúztattam a barátom,

Ott valahol Diósadon,

Sûrû hóban integetett,

Otthagyott mást nem tehetett.

Õ visszament a városba,

Én maradtam a sárosba,

Aztán meg én vettem köpenyt,

Búcsúztatott: ne légy jöttment.

Átaljöttem egy határon,

Többet nem ültem batáron,

Alattam motor berregett,

Már nem féltem a felleget.

Negyvenhat év távolából,

Durva szelek világából,

Emlékeznék, készülõdnék,

De azért még el nem mennék.

Mi vett körül akkor engem,

Milyen szél fútta az ingem,

S milyen az mi most diderget,

Már itt is magyarként verhet?

Hova lett már az a világ,

Hol jár már az a jó barát,

Hol kínozták, hol kínoztak,

Csalódást itt kik okoztak?

Elmehetnék e világból,

Csak valami benn még lángol,

Nem fútta el se szél se hó,

Sem hazát áruló tahó.Leányfalu. 2008. február 1.Virágos rét I.

2008. március

EKOSZ - EMTE Marosvásárhelyi orvosok 39

Egy Fekete-Körös völgyi falurólTamási Áron írta, hogy „Azért vagyunk a világon, hogy valahol

otthon legyünk benne”. Az én életem úgy alakult, hogy három he-lyet is otthonomnak mondhatok. Az egyik a pócsmegyeri ház, amitmi építettünk, meg a falu az itt élõ emberekkel. Amásik Nagyvárad,ahol ugyan nincs már házunk, de miután 50 évet ott éltem, úgy ér-zem, hogy az egész városban otthon vagyok, és ezt az érzést mindigmegerõsíti, hogy az a lakás, ahova csaknem ötven évvel ezelõtt ud-varolni jártam, ma is megvan, és a sógornõm ott mindig hazatérõk-ként fogad bennünket. A harmadik pedig az a falu, amelyrõl itt né-hány sort szeretnék írni. Aneve Gyanta. Nagyváradtól 40 kilométer-re a Fekete-Körös mentén található, Bihar megyének Romániáhozcsatolt felében. Itt éppen 30 évvel ezelõtt vettünk egy vályogbólépült, körülbelül 100 éves kis parasztházat. Nagyon elhanyagoltvolt, a kis öregasszony, aki lakta, régen meghalt. Egyik fala beom-lott, az udvaron csalánerdõ tenyészett. Azon a nyáron egy helybelikõmûvessel, annak segédjeként hoztuk lakható állapotba a házat. Akõmûves jóindulattal élvezte, ahogy a „Doktor” dolgozik a keze alá.Afelesége meg a szomszédok is segítettek. Egyszer a felesége meg-állt az udvar közepén és kifakadt: Hát doktor úr, még ez a kút ér itt alegtöbbet ebbõl a házból! Azután ez a ház nagyon sok örömmelajándékozott meg bennünket. Bebútoroztuk olcsón vett falubeli régibútorokkal, kiöregedett otthoni hencserrel, nagyanyám konyha-szekrényével, gyerekkori fiókos tanulóasztalommal. Egy falusi asz-talos jó ismerõsöm Fenesrõl két emeletes ággyal ajándékozott meg.Így aztán a két kis szobában nyolc fekvõhely állt a magunk és a ven-dégek rendelkezésére. Jöttek is, hála Istennek. Jöttek a barátaink, ro-konaink, osztálytársaink, gyermekeink, azok barátai, osztálytársai,és nem utolsó sorban szüleink. Volt itt osztálytalálkozó sátrakkal azudvaron, volt az 50 évesek, 60 évesek, 65 évesek találkozója.1986-ban a fiam barátai közül 18-an vettek részt az újabb tatarozásimunkálatokban a feleségem fennhatósága alatt. Az egyik hórihor-gas gyerek mindig a vállán vitte az akkor három éves elsõ unokán-kat, mint Szent Kristóf a kis Jézust.

Felejthetetlen emlékek fûznek bennünket ehhez a házhoz és azitteni emberekhez, akik közül elég sokan betegeim voltak Váradon,a kórházban vagy a Rendelõintézetben.

Gyantát elõször 1213-ban említi a Váradi Regesztrum. Eredeti-leg püspöki birtok volt, késõbb kezdtek benne bírni a püspök neme-sei, elõbb hûbérileg, majd a XVI. században függetlenül.

A Fekete Körös völgyének 16 településében lakik az itteni ma-gyarság, sokban románokkal vegyesen,néhányban majdnem kizárólagos több-ségben. Ilyen Köröstákány és Gyanta, hanem vesszük hozzájuk a község románfalvait.

Omer bég 1613-ban panaszkodikKonyai Endre kállai kapitánynak, a Feke-te-Körös völgyi falvakat említvén, hogy„ezek ennek elõtte hódoltak volt, az kik21 esztendõtül fogván sem az hatalmascsászár adaját sem penig az üh földesiszpáhiájoknak adót nem fizettenek”.Ezek között szerepel Nömös-Gyanta. Ek-kor tehát Gyanta már nemesi község. Are-formációt is a török világ alatt fogadta be,1631-ben a bátori zsinat Körösi Jánostordinálja ide református papnak.

A leggyakoribb nevek a Boros, Köte-les, Bíró, Laczikó, Szabó, Fenesi, Ábra-hám, Varga. Ezek mind 2-300 éves nem-zetségek.

„Gyantát rendkívül szapora, dolog-szeretõ és élelmes nép lakja. Nagyrészükmár Amerikát is megjárta pénzszerzés vé-gett” - írta Gyõrffy István, híres néprajztu-dósunk, a Fekete-Körös völgyi magyar-ság címû, 1911-ben írott mûvében. (Afen-tebbi adatokat is ebbõl a könyvbõl vet-tem)

Sajnos a XX. század szomorú adatokkal szolgál a falu magyarnépességét illetõen. 1910: 1702; 1930: 1483; 1941: 1174; 1992:384!; 2002: 302.

Drága emlékû öreg szomszédasszonyomtól kérdeztem, mikorkezdett ennyire csökkeni a falu népessége. Amikor elvettik a fõdet,doktor úr, volt a válasz. Tehát a kollektivizálás után az emberek, fõ-leg a fiatalok elindultak a közeli vagy távolabbi városokba.1940-ben a II. Bécsi döntés után, mivel Gyanta Romániában ma-radt, sokan települtek át Észak-Erdélybe. A legutóbbi években né-hányan még a fiatalok közül is visszatelepültek a faluba a városimunkanélküliség miatt. A négyosztályos elemi iskola nem szûntmeg, összevont magyar nyelvû oktatás folyik 8-10 gyereknek. Devolt, amikor csak öten voltak.

A visszakapott földeket a megmaradt öregek nemigen tudjákmegmûvelni, bérbe adják. A kiürült házakat leginkább váradiak ve-szik meg, eleinte fõleg magyarok (köztük mi is), az utóbbi idõbenrománok is egyre többen.

1944. augusztus 23-a után, amikor Románia a szovjetek oldalána németek és magyarok ellen fordult, a magyar csapatok egyes he-lyeken bevonultak Dél-Erdélybe, így Gyantára is. Két hétig tartott afalu magyar megszállása, amit a lakosság természetesen örömmelfogadott. Ezután következett a falu történetének legszomorúbb nap-ja. 1944. szeptember 24-én félkatonai román ún. önkéntesek támad-tak vérszomjasan a falu ártatlan népére. A református lelkész és fe-lesége elmenekültek, gyermekeiket a falu román körzeti orvosa rej-tette el. Emléke legyen áldott. Ezek az ádáz önkéntesek (voluntari)felgyújtották a parókiát, az utcákról meg búvóhelyekrõl összefog-dostak 45 embert, köztük asszonyokat, gyermekeket, egy kétéveskislányt az édesanyjával együtt és a temetõ melletti kukoricás szélénagyonlõtték õket. A Ceausescu diktatúra idején nemigen volt taná-csos ezt emlegetni. A fõbûnös jelentéktelen büntetést kapott, dehelybeliek azt beszélik, hogy valamilyen szörnyû betegségben haltmeg.

2004. szeptember 25-én emlékmûvet lepleztek le a templomkertjében a meggyilkoltak emlékére, nevük és életkoruk feltûnteté-sével. Az emlékmûvet Tõkés László püspök és a helybeli gyantailelkész leplezte le.

Afalu kis közösségének élni akarását és hitéhez való ragaszkodásátpéldázza, hogy nagy anyagi áldozatokkal újra felépítik a reformátuslelkészlakot. A munkálatok szépen haladnak. Gyantai éveink legna-gyobb ajándéka az öreg szomszédasszonyunkkal, Boros Rózával tör-

tént életre szóló, csodálatos emlékû találko-zásom volt. Õróla könyvet lehetne írni. Azta színes, pontos kifejezõ erejû magyar be-szédet, ahogyan õ, a parasztasszony beszélt,sem azelõtt, sem azóta nem hallottam. Lelkiereje, amellyel az élet kegyetlen csapásaitelviselte, megdöbbentõ volt. Magyarságtu-data mélyen átélt, kikezdhetetlen és példa-értékû. Az egyik augusztus 23-án, a románnemzeti ünnepen megkérdeztem tõle, hogylehet az, hogy egyetlen román zászló sincskitéve a házakon (abban az idõben ez köte-lezõ volt, ha Váradon nem tettük ki, jött azutcafelelõs és szigorúan figyelmeztetett).„Hát mér tegyünk ki, doktor úr, azér mer le-lõdöztek bennünket? De meglátná doktorúr, ha egyszer még magyarok lehetnénk,hány nemzeti szín zászló lengne a háza-kon!” Ha bármelyik nemzeti ünnepünkönelhoztam volna Magyarországra, és láttavolna, hogy alig van kitéve egy-egy magyarzászló, szomorú lett volna nagyon.

Múlt év nyarán, amikor legutóbb Gyan-tán voltunk és ismét, teljesen felújítottuk aházat, az emberek, asszonyok, akikkel talál-koztunk, azt kérdezték: Na, doktor úr, háthazajöttek? Azt feleltem: igen, és átéreztem,mennyire otthon vagyok.

- Dr. Kiss András

Átalvetõ

40 Fórum EKOSZ - EMTE

C s á n g ó l e v e l e k I V- V.Olasz csángók

A bolgár csángókról szóló írásomat (Moldvai magyarság, 2007.augusztus) még derûs lélekkel írtam, de az olasz csángókról sírvaírok és szakad meg a szívem.

Az eMeRegy volt Kossuth rádió egyik november végi, 16.40órakor elhangzott riportja szerint olasz anyanyelvi oktatás kezdõ-dött Pusztinán az ottani magyar gyermekek részére, melyet a helyiromán hatóságok szerveztek. A román hatóságok azért szerveztekolasz anyanyelvi oktatást, mert a pusztinai gyermekek csángók. Acsángó pedig nem magyar a helyi román hatóságok szerint, tehát apusztinai csángóknak nem jár a magyar anyanyelvi oktatás, hanemjó nekik az olasz. A román szervezõk szerint a csángók románok,amit nagyfokú elrománosításuk is bizonyít, de ez ellen sokan tilta-koznak, és ez kétértelmûvé teszi nemzetiségüket és anyanyelvüket.

Világos ugye, hogy csángó voltuk miatt lehet így packázni apusztinai magyarokkal. Vajon Erdélyben merne valaki olasz anya-nyelvi oktatást szervezni magyar gyermekeknek? Erõs a meggyõ-zõdésem, hogy nem, még a csángónak nevezett vidékeken sem.

Ismételten felhívom a magyar közélet minden felelõsének fi-gyelmét, hogy a moldvai magyarság „csángózását”, mint egyféle ci-gányozást, mint a moldvai magyar kisebbség jogai megvalósításá-nak legfõbb akadályát, azonnal hagyja abba. A magyar kisebbség-nek alkotmányos jogai vannak Romániában!

Román csángók(A bolgár és az olasz csángók testvérei)

A Gyimes völgyének népi státusát meghatározó ezeréves határta régi passzustól és a Rákóczi vártól 9 km-re nyugatra tolta a RománNemzeti Kommunista hatalom, a Buha szádánál levõ tatrosi átívelõfahídig, és ezzel Gyimesbükköt Moldvához csatolta 1960. decem-ber 24-én. Ezzel kb. 3000 romai katolikus csángó magyar nemzeti-ségû román állampolgár került román adminisztráció alá (az1930-as népszámlálás szerint 2486). Ami azt jelenti, hogy:

-a község vezetõi románok lettek;-a lakók ügyeiket románul intézhették;-csak román nyelvû oktatás lett a vezetõ, fõ-és kötelezõ oktatás,

csak külön engedéllyel lehetett magyarul tanítani, és sok magyargyermek tanult román iskolában, románul. Ezek a románul tanulógyermekek lettek Gyimesbükk neológ román csángói;

-másodfokú ügyeiket román környezetben, Bákóban intézhet-ték;

-ha nem vigyáztak, egykettõre Mircsének anyakönyvelték acsángók gyermekeit;

-telekkönyvi kivonatért mégis Csíkszeredába kellett menni(Mária Terézia 1745-ös telekkönyvi törvénye szerint);

-minden vonalon folyt a román nép és nyelv pozitív diszkrimi-nációja és a csángóság háttérben maradása.

Valóban igaz, hogy a R.N. Kommunista Párt egyes, magyarnyelvet ismerõ tagjai és azok utódai tettek néhány vérszegény, óva-tos, félénk, és a román nép nemes nemzeti érzelmeit messzemenõenkímélõ kísérletet a valamit csinálásra, de ezek hogyan is vezettekvolna valamilyen eredményre!?

Mindezeket figyelembe véve szeretném átvenni az ez ügyben te-hetetlen RMDSZ helyét és suplex libellus-t intézni a nemes románnéphez, és megkérdezem, hogy a nemes román népnek szükségevan-e 3000 csángó fakitermelõ állattenyésztõre vagy sem, vagyesetleg visszahív néhány ezeret az Olasz-Spanyol- és más országok-ba kirohant nemes román állampolgárok közül, és ez esetben vissza-adhatná a gyimesbükkieket az ottani csángók közösségének, amitköszönettel venne az egész csángóság, mint a román nép nemessé-gének kétségtelen megnyilvánulását és az örök barátság visszaállí-tásának gesztusát a fölénk (följük is) tornyosuló hatalmas és dicsõUnióban.

Ezek a csángók méltó tagjai voltak az ottani közösségnek, dehogy a román népnek méltó elemei lesznek-e, az még legalább 300év kérdése. Mert ennyi idõ kellett a derék gyimesbükki csángóságkialakulásához. Õk nem úgy alakultak ki, hogy 9 km-el eltolták ahatárokat, hanem 300 évig folyt a kihajtás, sarjazás, levelezés, öntö-zés, napfény, visszanyesés, -Uram bocsá’-trágyázás, és végül, denem utolsó sorban Isten áldása, hogy teljes csángómagyarok legye-nek. És most, ti bákói költõk, úgy látjátok, hogy egy egyszerû határ-eltolással minderre nincs már szükség, és hogy jó, fontos és nélkü-lözhetetlen románok lettek a gyimesbükkiek? Hiszen nem tudnakjól románul, és hol állnak õk a nemes román kultúrától!

Amit eltoltak a komcsik, nem kéne visszacsinálni, kedves bákóitestvéreim, nekünk demokratáknak? Hiszen akik disszimiláltak acsángóságból, ki fognak disszimilálni a nemes román népbõl is,összetévesztve a Teverét a Tatrossal. Szerintem hagyjuk a Tatrosvölgyének gondjait az ottani népekre és a jövõre, meg a múltra is,amely békés volt és barátságos.

Ha egyetértetek velem, írjatok a csángó újságba.- Dr. Gál Mihály.

Csángó tehenekKedves, csángókat szeretõ és

figyelõ testvérek! Egy történetetszeretnék elmesélni nektek.

Csángóföldön elõször2006-ban jártam. Az interneten ol-vastam, hogy Budapestrõl indulegy autóbusznyi ember a moldvaicsángókhoz – akkor még nem tud-tam, hogy útitársaim többsége Ke-resztszülõ! – és Kolozsváron csat-lakoztam hozzájuk én is. Meg kelljegyeznem, hogy nagyon rokon-szenves emberek voltak.

Nagy élmény volt bejárni acsángó falvakat (Lészped,Klézse, Pusztina, Somoska,Külsõrekecsin stb), mindenik fa-luban valami szépet és újat, vala-mi mást tapasztaltam. A csángó-

földi utamról élménybeszámolótírtam, de most csak egyetlen do-logról szeretnék írni.

Lészpeden, miután Annanéni házának udvarán ebédel-tünk, meghallgattuk a gyönyörû-en éneklõ gyermekeket, meg-néztük remek táncaikat. Aztánbeszélgettünk velük. Én egy kis-fiút szólítottam meg, s vele be-szélgetve megtudtam, hogy 3húga van. Aztán a 2 nagyobbik-kal is megismerkedtem. Kérdé-semre, hogy van-e tehenük, el-mondta, volt, de megdöglött.Újat venni nincs pénzük.

Rögtön megszületett ben-nem az elhatározás: veszek ne-kik egy tehenet! Még 1980-ban,egy székelyföldi 7 gyermekes

család részére gyûjtöttem pénzttehénre. Íme, itt van az új alka-lom és lehetõõég.

Gyûjteni kezdtem a pénzt.Nagyon lassan gyûlt! A sokpén-zû emberek nem annyira adako-zóak, mint a kevéspénzûek!Tisztelet a kivételnek! Aztáneszembe jutott, hogy igénybeveszem eszperantista barátaimsegítségét! Eszperantó nyelvûlapot szerkesztek, s a nyáriszámban írtam az olvasóimnak,s arra kértem õket, küldjenek 2-3szép képeslapot, virágokat, álla-tokat, tájképeket ábrázolókat,amit én majd értékesítek, s akkorõk is hozzá tudnak járulni egy te-hén megvásárlásához a 4 gyer-mekes család számára.

Az eredmény minden re-ményt felülmúlt! Közel 800 cso-

daszép képeslap érkezett, de so-kan küldtek pénzt is, kiseb-na-gyobb összegeket. Aztán kétnagylelkû adakozó mindenkintúltett! A dán Peter Weide 650, anémet Albrecht Kronenberger750 eurót küldött Rotterdamba,az Eszperantó Szövetséghez,ahonnan egy holland eszperan-tista barátnõm elhozta a pénzt.2007. november 16-án elutaz-tam Lészpedre, és 17-én meg-vettük a tehenet, kicsi borjávalegyütt. Álmom valóra vált! Anégy gyermek és szüleik ki-mondhatatlanul boldogok voltakés hálásak mindenkinek, akik-nek köszönhetõen, most mármindennap ihatnak tejet!

Márton Attila, lészpedi taní-tó bácsi most 85 gyermeket tanítmagyarul. Neki adtam oda a má-sodik tehénre való pénzt, amit

2008. március

EKOSZ - EMTE Fórum 41

Vecsési Orbán Balázs Erdélyi KörKárpát-medencei magyar gondolatok

Megalakulásának tizedik évfordulóját 2006nyarán ünnepelte a Vecsési Orbán Balázs ErdélyiKör. Nekivágva a 11. évnek már nyugodtan el-mondható, hogy kialakult – mondhatni: hagyo-mányos – szellemi és morális váza van a tevé-kenységünknek. Ennek alapja a nemzeti együvétartozás gondolatának erõsítése, kulturális érté-keink és hagyományaink ápolása.

Nyolcadik éve már, hogy február második hét-végéjén erdélyi bállal kezdjük meg az évadot. Abál jellegzetessége, hogy mûsoros és batyus. Amûsoros fellépõket tekintve változatos a névsor,hiszen helyi énekkartól operaházi mûvészig terjeda lista. Abatyus jelleg érdekes színfolt, hiszen má-sutt az a „trendi”, hogy egy vacsora, aztán letudvaa vendéglátás. Az erdélyi bálon asztalbontásigétellel, itallal megrakott asztalok mellett folyik aszórakozás. Családias vendéglátás érzését kelti abálozókban, amint egymást invitálják az asztaluk-hoz, és finom háziétellel-itallal kínálják egymást.Örömmel állapítható meg, hogy az utóbbi évekbenmegtelt a Halmi-telepi iskola tornaterme, és közelkétszáz vendég mulat reggel hatig a kitûnõSicullus zenekar közremûködésével.

Nagyjából ennyi az évre kiosztott szórakozás,mert az év további programjai már inkább az alko-tó tevékenységet, a munkát helyezik elõtérbe.

Ötödik éve zajlik április utolsó hetében a tava-szi fesztivál, a magyar kultúra jegyében. Városunk-ban több színes program van az év során, mely so-kak érdeklõdését váltja ki, de olyan, ahol a magyarkultúráé a fõszerep egy héten át, azt egyedül a tava-szi fesztivál vállalja fel. Ahelyi és térségi mûvészeticsoportok mellett mind nagyobb számban jönnekhatáron túlról is, és egy sereg rangos mûvész, tudós,közéleti szereplõ volt a vendégünk az öt év alatt.

A tavalyi fesztivált a kárpátaljai származásúBubelényiLászlóMunkácsy-díjas festõmûvészkiállí-tása nyitotta meg. Vendégünk volt Eperjes Károly,Kossuth-díjasszínmûvészésBereczAndrásalternatívKossuth-díjas népmûvész is.

Az egyhetes program szabadtéri zárónapjánvolt fõzõverseny, borkóstoló, honfoglalás-korikézmûves és harci játék bemutató.

A kulturális programban ezúttal is közel 250vecsési óvodás és iskolás gyermek mutatta be ké-pességét, mellettük a Labdarózsa Népdalkör a

Tücsök Citera együttessel, a Mûvelõdési HázNépdalköre és a Vecsési Hagyományõrzõ Zene-egyesület Fúvószenekara adott mûsort.

Április végén tartottuk a Tánc Világnapját.Ennek és a másik nevének is megfelelt a Kár-pát-medencei néptánc fesztivál. A Vajdaságbólérkezõ Népkör - Topogó együttese, a Felvidékrõlérkezõ Zselíz - Kincsõ Táncegyüttese, az Erdély-bõl érkezõ - Ördögborda - Elevenek két csoportjamellett a derecskei Szivárvány táncegyüttes tag-jai óriási sikert arattak táncaikkal.

Az esti programban Jamaicai trombitás - cím-mel a 60-as évek slágereit idézték fel egy tévéso-rozat sztárjai, majd folytatódott a Tánc Világnap-ja, csak más mûfajban. A vecsési New DanceWorld – Új tánc Világa - Alexa Krisztián vezeté-sével magyar zenére koreografálta mûsorát! Aközel kétszáz, különbözõ korú táncos fantaszti-kus sikert aratott!

Az estét Szikora Róbert és az R-GO Gidákkoncertje, tûzijáték, tombola és utcabál zárta.

Az erdélyi kör évek óta szervez kirándulásokat azelszakított területekre. Elsõként a csíksomlyói búcsúvolt a fõcél, mely során hol délrõl, hol északról körbe-látogattuk Erdélyt. Ma már várják az utat nemcsakVecsésen, hanem a környezõ településeken is. Két évevoltunk elõször Kárpátalján és két nagyobb csoportmellett két kisebb is meglátogatta a talán legmosto-hább sorsú nemzettestvéreinket. Mindannyiszor azezeréves magyar történelemmel, a kint élõ magyarokszeretetteljes vendéglátásával szembesültünk egy pá-ratlan tudású idegenvezetõ, Horkay Sámuel fõiskolaitanár fáradhatatlan közre-mûködésével.

Õsszel Koltóra, amáramarosi bércekhezszerveztünk kirándulást.Ezzel olyan helyre is el-jutottunk, amely kiesikaz erdélyi kirándulásokfõirányából. Természete-sen itt is megtapasztal-hattuk a varázslatos táj, agazdag vendéglátás és amagyar történelemmelvaló találkozás hármasegységének varázsát,

mely azután újra meg újra erdélyi útra csábít ben-nünket.

A jótékonysági akciók mindig jellemezték akört. Így volt ez az elmúlt évben is. Ezúttal egy rö-vid gyûjtés keretében Hargitafürdõn segítettünk amai igényeknek megfelelõ könyvtárat létrehozni.

Közadakozásból készítettük el 2005-ben aMegmaradás Emlékmûvet, melyet a képvise-lõ-testület nem engedett köztéren elhelyezi. A ró-mai katolikus egyház nyújtott segítõkezet és azAndrássy-telepi plébániakertben állítottuk fel.Természetesen június 4-e évente kiemelkedõ ese-mény a Kör életében, amikor szervezésünkbenemlékezõ nagygyûlést tartunk és felidézzük anemzeti tragédiát gyászos körülményeivel együtt.

Az együvé tartozás érzésének kialakításában –mindezeken túl – fontos, új elem jelentkezett márci-usban, amikor a nemzeti ünnep elõestéjén a nagyvá-radi Kiss Stúdió Színház bemutatásában láthattuk, a„Forradalmaink” címû színpadi játékot. Anagyvára-di magyar – sõt erdélyi – színjátszás két reprezentán-sa, a kiváló mûvészházaspár: Kiss Törék Ildikó ésVarga Vilmos nyújtott felejthetetlen alakítást. A cé-lunk az, hogy határon túlról más mûvészeti csoportotis vendégül lássunk. Megállapodtunk aMagyarkanizsai Udvari Színházzal, az idei áprilisitavaszi fesztiválon õk lesznek a vendégeink.

Ebben az évben ugyanezeket a programokatígérhetjük az érdeklõdõknek egy újdonsággalmegtetézve: Csángóföldre is szervezünk kirán-dulást. Szeretnénk megismerni a gyimesi és amoldvai csángó-magyarok életkörülményeit.Természetesen ennek is lesz karitatív része– tá-mogatást viszünk a moldvai magyar oktatás meg-segítésére könyvben és anyagiakban egyaránt!

- Szalontai János

egy 3 gyermekes családnakszántam, s amit rövidesen meg-vásárolnak.

A 800 képeslapot most kezd-tem árulgatni barátaimnak, is-merõseimnek. Remélem, hogytavasszal egy harmadik több-gyermekes csángó család fog ör-vendezni egy ajándék tehénnek!

Tanulság: sok kicsi sokramegy. Szeressétek, segítsétek Tiis, ahogy lehet(!) a csángó gyer-mekeket!

- Sigmond Júlia, Kolozsvár

A szerkesztõ üzeneteSigmond Júliának(ha e lapszám netán kezébe

kerül)Levelére a neten bukkantam rá,

és bizonyos vagyok benne, hogynem fog megharagudni annak kéret-len közlése miatt, hiszen Ön is bizo-

nyára a példa népszerûsítésének szán-dékával adta azt közre. Ugyanakkoregy távolról sem elhanyagolandótényre hívom fel szíves figyelmét.Mint azt Dr. Gál Mihály lapunkbansorozatban közölt írásaiban kimutatta(Átalvetõ, 2007. szeptember, decem-ber), a csángó elnevezés kizárólago-san a Gyimes völgyi magyar népcso-portra alkalmazható, minden további,tehát az itt említett községek lakója ismoldvai magyar, és nem csángó. Acsángó elnevezés elrománosításuklegfontosabb eszköze, mivel a csán-gókat hivatalosan nem tekintik ma-gyarnak, ezért, mint írtuk, tovább„csángózni” nemcsak kétértelmûség,hanem egyenesen káros. Kötelessé-günknek érezzük erre felhívni a fi-gyelmet lapunkban is! Nemes csele-kedetéért pedig Isten áldja Önt!

Áprilisban ismét fesztivál a magyarkultúra jegyében!

Az Orbán Balázs Erdélyi Kör2008. április 18-27-e között rende-zi meg a Hatodik Vecsési TavasziFesztivált.Íme a rövid program elõzetes:Április 18. péntek 18 óra: KiállításSzomszédolás - a kistérség mûvé-szeinek tárlata - Közremûködik aVecsési Zeneiskola zenekara és aConcerto Harmónia KórusÁprilis 19. szombat 13 órától Kéz-mûves találkozó és magyar tánc-ház - Kézmûves foglalkozások -Családi programok - ELTE Nép-tánc együttes mûsora élõ zenévelMagyar Táncház élõ zenévelÁprilis 21. 18 óra - Irodalmi estI. rész: Zenés, színpadi játék PetõfiSándor mûveibõl - A vecsésiKisspista Színház elõadásábanII. rész: Csillag született - UtasiÁrpád mesemondó és Bíró Ger-gely népdalénekes, valamintLaczó András, az Operaház ma-gánénekese mûsoraÁprilis 25. péntek 18 óra - Film -Emlékezés Wass Albertre: Adjá-tok vissza a hegyeimet - Filmvetí-tés és találkozás Koltay GáborfilmrendezõvelÁprilis 26. szombat 19 óra: Szín-ház - A Magyarkanizsai UdvariKamaraszínház elõadása - WassAlbert: A világ és a vége - Drámakét felvonásban

Április 27. vasárnap -Egész nap az Epresben - Kár-pát-medencei Ízek Fõzõverse-nye leves és fõétel kategóriá-ban - (Baráti társaságok jelent-kezését várjuk: 20 – 970 4484)- Borkóstoló – vecsési gazdák-kal - Egészségügyi sátor – aSzakrendelõ közremûködésé-vel egészségügyi szûrõvizsgá-latok - Kézmûves vásár éshungaricum sátrak - A Törté-nelmi Bajvívó Egyesület be-mutatója - Valamennyi vecsésiiskola és óvoda gyermekeinekbemutatója - Vecsésiek bemu-tatója: a VHZ, a LabdarózsaNépdalkör, a Báy-keverõk, aJAM Népdalkör, a New DanceWorld elõadása - Kárpát-me-dencei Néptánc Fesztivál – er-délyi, felvidéki, délvidéki éshazai táncegyüttesekkel - Csil-lag született: a For4 Dance mû-sora - Sztárvendégünk:Demjén Ferenc – koncert 21órától - Tûzijáték, tombola, ut-cabál és még sok egyéb - Azönkormányzat és a támogatókjóvoltából a rendezvények in-gyenesek! - Várjuk az Átalvetõkedves olvasóinak is az érdek-lõdését, részvételét vagy javas-latait. - Érdeklõdni SzalontaiJános fõszervezõnél (20 – 46659 50) lehet.

Átalvetõ


Levél a szerkesztõséghezRománia EU-s csatlakozása a hivatalos hurráoptimisták szerint

minden gondunkat megoldja vagy már meg is oldotta, igazolva len-nének tehát mindazok, akik feltétel nélkül támogatták ezt a csatla-kozást. Az alábbi sorok a szerkesztõ kérésére íródva, a mélybõl kiál-tó szóként tárják elénk a põre valóságot az immár magyar szórvány-nak számító Désrõl.

Kedves Fõszerkesztõ Úr!…Lapjuk lelki feltöltõdést, bátorítást jelent számunkra, annál

inkább, mert itt ritkán gondolnak ránk azok, akiknek ez kötelességelenne, akiktõl ezt jogosan elvárnánk.

Nekünk, a szórványban, szemben a tömbmagyarsággal, napontakell szembenéznünk a „testvéri” nyomással, a kiskirályok önkényé-vel. A hamis áldemokrácia leple alatt bennünket ma is másod-vagyharmadrangú állampolgárnak tekintenek, a sokat hangoztatott jog-államiságról pedig csak undorral vélekedhetünk. Néhány példaerre:

1.A dési gimnáziumban a magyar iskolák románba való beol-vasztása - 1959 - óta, majd tovább, a Ceausescu-rendszer idejénnégy magyar osztály (9-12.) volt, és a román igazgató meg aligazga-tó mellé egy másik magyar aligazgatót is kineveztek. 1990 óta a ma-gyar szekció tovább mûködik ugyan négy osztállyal, de magyar al-igazgatót a mai napig nem neveztek ki, hiába kéri ezt városunkRMDSZ-vezetése, meg a magyar szülõk.

2. A magyar tanári kar szükségét és lehetõségét látja még egymagyar osztály létrehozásának. E javaslatunkat mind a gimnáziumigazgatósága, mind a megyei tanfelügyelõség elutasította.

3. 2007. november 13-16. között a gimnázium mûködésének110. évfordulóját ünnepelték. Erre sem az RMDSZ, sem a történel-mi magyar egyházak képviselõi nem kaptak meghívót. Hiányoztakerrõl a gimnázium magyar tanárai és diákjai is. Az ünnepi program-füzet csak a román tanárok által vezetett szakcsoportok elõadóit és adolgozatok címét ismerteti, mintha e tanintézetben magyar tanárokés diákok nem is léteznének! Sajnos minderrõl sem a magyar sajtó,sem a magyar rádió nem tudósított.

(A szerkesztõ, mint az iskola egykori diákja, szükségét érzi hoz-záfûzni ehhez – Huber Andrásnaklapunkban már bemutatott Város azidõben c. dési monográfiája nyomán– a következõket: a fõgimnáziumotkövetelõ helyi közvélemény kéréséreWlassics vallás-és közoktatásügyiminiszter 1897. augusztus 6-ánhagyta jóvá a gimnázium létesítését,fölépítését Baumgarten Sándor bu-dapesti építész tervei alapján a Bar-tók József és T.sa cég végezte, elsõigazgatója dr. Boross Gábor volt. Azúj épületet 1900. október 31-én vettebirtokába a diáksereg. A bejárat fe-lett a magasban turulmadár állottegy nagy földgömbön. Az utóbbi mais megvan!).

4. A római katolikus és reformá-tus egyházainktól elkobzott ingat-lanjainkból - a restituciós törvényellenére – nagyon keveset adtakvissza. A város vezetõsége igyek-szik az érintett lakások, üzlethelyi-ségek, házak minél nagyobb részételadni, a földeket, erdõket szétoszta-ni…

5. A Kakashegyen, ahol1848-ban harcok folytak (a hegyol-dalon lévõ egyik kertet Vérkertneknevezte el a magyarság), a hegyenelesett hõsök tiszteletére a város ak-kori magyarsága 1889. július 2-ánközadakozásból emlékmûvet emel-tetett, egy ágyúcsövön pihenõ

oroszlán alakját. 1990 óta Dés magyarsága itt minden Március15-én ünnepélyesen elhelyezi a megemlékezés virágait. Az emlék-mû felújításra szorul, ezért 2004. január havában a dési RMDSZ, azEMKE, valamint a magyar történelmi egyházak vezetõi felhívássalfordultak Dés magyarságához, hogy ezt mindenki lehetõségei sze-rint adakozással segítse, miként elõdeink is tették. Mind külsõ, mindbelsõ gáncsoskodás miatt sajnos eddig nem történt semmi, pedig aszobor állapota évrõl évre romlik. Bezzeg Dés fõterén ott áll a„Nagy Egyesülés” három erdélyi „szentségének” hármas szobor-csoportja!

6. Dés város új címerének jelképei csak a többségi lakosságrautalnak, mintha Désen soha nem lettek volna és ma sem élnének ma-gyarok!

E néhány példából is világosan kitûnik városunk, megyénk ve-zetõinek nacionál-soviniszta hozzáállása, a magyarság szándékoskisemmizése, kirekesztése. Akkor mit is várhatunk a tömegtõl? Ígyaztán, miként egész Erdélybõl, Désrõl is egy jobb jövõ reményébenkivándorolnak a magyar fiatalok meg a családosok, ki hova tud.Akik itt maradnak, vállalva a nélkülözést, megaláztatást és kire-kesztést, ellenállnak a beolvasztásnak, több figyelemre, segítségre,testvéri megbecsülésre érdemesek!

A munkát keresõk számához viszonyítva Désen nagyon kevés abel-vagy külföldi befektetõ, csak az építkezéseknél van némi mun-kalehetõség. Pedig Dés földrajzi fekvése, természeti adottságai igenváltozatosak, a fejlesztésre kedvezõek. A város vasúti és országúticsomópont, röptérnek is megfelelõ területe van, itt van a désaknaisóbánya, ahol légúti betegségeket kezelõ szanatóriumot, fürdõ-ésgyógyturizmust lehetne létrehozni. Dés környéke nagyon gazdaggyógynövényekben. Ezeknek, hasonlóképpen az itt kiváló minõsé-gû termesztett és erdei gyümölcsöknek, zöldségféléknek a feldolgo-zása, forgalmazása és begyûjtése is sok embernek biztosítana mun-kahelyet.

Nem felejthetjük el, hogy I. Maniu tanácsát: „ígérd meg és netedd meg” -1918 óta máig hûen alkalmazzák. Románia egész törté-nelme folyamán csak addig tartott ki szövetségesei mellett, amíg ér-

dekei ezt kívánták. Ezt tette a múlt-ban, és ezt teszi ma is, így hamisanlett NATO, majd EU-tag is. Mi úgyvéljük, az EU-biztosok Romániávalszembeni figyelmes, részrehajlás nél-küli, de radikális magatartásától függmajd, hogy Romániának a problémákmegoldásában, a követelmények tel-jesítésében ismét sikerül-e majd arégi szokás szerint, a Maniu-féle elv-nek megfelelõen csak annyit és aztteljesítenie, ami nacionál-sovinisztaérdekeinek megfelel, vagy sikerül-erákényszeríteni õt a felmerülõ kérdé-sek megoldására – gondolunk itt min-denek elõtt a kisebbségi törvény be-tartására, az autonómia kérdéseire.

Annál inkább fontos lenne mind-erre odafigyelnie az EU-nak, mert hi-szen a mi valóban függetlenEU-képviselõnk (Tõkés László- aszerk.) jóformán meg sem érkezettmég Brüsszelbe, máris „testvéri”gáncsok érik, félve attól, hogy lelep-lezi a román hamis demokrácia valódiarcát, meg ami az „arcátlanság” mö-gött van!

Kérdéseire igyekeztem tájékozta-tást nyújtani mindennapi gondjaink-ról, félelmeinkrõl, és kívánok a szer-kesztõségnek, valamint a lap olvasói-nak sok sikert, boldog, békességes új-esztendõt.

2007. december 30-án- Jánossy Sándor ny. tanár, Dés.Erdélyi fatemplom


2008. március

Derzsi Ferenc

GyökerekA kányádi Derzsiek családfája

Derzsi Ferenc 80 éves, szovátai nyugalmazott tanár. Nagy sze-retettel küldte könyvét nekünk, szerkesztõknek és olvasóknak, hogy amagunk módján mi is népszerûsítsük „a Székelyföld történetének eparányi részecskéjét”, amivel magot hintett el, ami „ha szárbaszökken, bõ termést hozhat nemzetünk megmaradása érdekében”(idézetek levelébõl.) Köszönettel vettük küldeményét, miként e sora-it is: „Az Átalvetõ számunkra nélkülözhetetlen szellemi táplálék,mindennapi kenyerünk, éltetõ erõt adó ebben a nehéz, globalizáló-dó-szétesõ világban, a kisebbségi sorban élõknek…” Az alábbiak-ban a szerzõ elõszónak minõsíthetõ írását közöljük, majd részleteketa könyv bevezetõ oldalairól.

…egyes növények léggyökereken keresztül (is) táplálkoznak,ezek azonban kivételek. Az igazi gyökerek a föld felszíne alatti öröksötétségben bokrosodnak s dolgoznak, onnan szívják fel azt, amibõla föld felett a törzs lesz, meg az ágak, a lomb, a virág, majd a gyü-mölcs.

A gyökerek rendeltetésüknél fogva többnyire láthatatlanok.Legfennebb kiásásukkor, halálukban válnak láthatóvá. Ezért van az,hogy a gyökér („gyökerek-családfa”) a leírtakban nem képi, hanemgyakorlati metafora. A szó legközelebbi származékai is például agyökeresség és a gyökértelenség elszakadt szóképként jelentkeznektudatunkban.

A „Gyökerek-családfa”cím mintha egy lehetetlenség ostromátígérné: a láthatatlan szemléltetését.

A családfatáblázatokkal a gyökerek egy merész képi újraterem-tésének vagyunk a részesei, s ezáltal mintegy ráirányítja a csöndesgyökérlét felszínre törõ esetenkénti drámájára a befogadói érzé-kenységet.

Meredek hegyoldalakon, sziklákon, szakadékok szélein láthatniolyan gyökereket, amelyekrõl részben, vagy már nagyrészt, vagyteljesen eltûnt lételemük, a talaj. Ne felejtsük: a fa a szél és vihar ki-hívására gyökereivel válaszol.

A„Gyökerek-családfa” megalkotásával a megkapaszkodás rög-höz kötött örökségét, a „csakazértis” makacs gesztusát szemléljük.Ilyenkor összeszorult szívvel elõre látjuk annak kilátástalanságát, alassú pusztulásra ítélt fa sorsának elõbb-utóbb elkerülhetetlen betel-jesedését…

Egy talaját vesztõ gyökércsomó („családfa” úgy látszik, minthaegy sokujjas emberkéz volna, amely görcsösen markolja a fogyat-kozó földet. Mint tárgyi valóság: különös és gyönyörû. Mint jelkép:megrendítõ.

A „Gyökerek-családfa” a kányádi DERZSI-ek életeredetérõl ésmûvérõl szól, közelebbrõl arról a talajról, amelyben az élet és a mûgyökerezik, különös tekintettel a létre, a megmaradásra és a kultúrá-ra, s mint ismeretes, sorsfordító inditékokat merített és tár mindnyá-juk elé.

***A„Gyökerek-családfa” megírásának célja az volt: rögzíteni a múl-

tat, megmenteni, amit még meg lehet az õsökkel kapcsolatban, amígmindent el nem mos a múlt emlékeibõl a felgyorsuló új élet árja…

…Törekvésem az volt, hogy a kallódásnak és a biztos feledésnekindult közkincset örökségül adjam át gyermekeimnek, unokáimnak,összes rokonomnak, mind a vér-, mind a csak név szerintieknek az énDERZSI családfámról, melynek tagjai Erdély Udvarhelyszék megyé-jének Kányád nevû kicsiny székely falucskájából származnak, ahováõseim DERZS-rõl (ma Székelyderzs) kerültek. …

…Ne feledjük soha: Bármilyen világrend, rendszer, uralom volt,van és lesz, akkor is székely-magyarok voltunk, vagyunk és kell len-nünk minden körülmények között is. Ne szégyelljük soha, hogy szé-kely-magyarok vagyunk, legyünk büszkék rá! S ezt tetteinkkel bizo-nyíthatjuk legjobban nap mint nap. Helyünket, sorsunkat, földi boldo-gulásunkat és mennyei üdvösségünket egyedül magyar voltunk szabjameg. Hû magyar vagy, avagy árulója magyarságodnak, aszerint áldjonvagy verjen Istenünk, s tegye is úgy, ahogy azt érdemeljük.

…Ezer esztendõ alatt Erdély földjén három nép és három kultúraélte, éli életét egymás mellett, illetve egymás között úgy, hogy mind-három megõrzi - megõrizheti – a maga különváló egyéniségét. Egyiknép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a maga ké-pére átformálni. Külsõ erõk néha megpróbálták (és napjainkban ispróbálgatják) mindezt nagy áldozattal, de kevés eredménnyel és vég-sõ siker nélkül. Ellenben a három együtt élõ kultúra tudattalanul is ál-landó és egészen soha meg nem szûnõ törekvése volt, hogy faji termé-szetének megtartásával olyan közösségek sajátja legyen, melyekkülönvalóságaik ellenére is tipikusan erdélyiek maradnak. Erdélyazoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot vállalták, és azokélesz a jövõben is, akik azt ezután is vállalni fogják…

…Hogy mi lesz Erdély népének és kultúrájának útja a következõévezredben, a jövõben, az jórészt csak tõlünk, Erdély népeitõl függ.Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott aleggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egy akarással vállal-ták a külön erdélyi sorsot, és építették azt külön erdélyi eszükkel. Mittehetnénk még hozzá az Úr 2000. esztendejében? Vörösmarty szózat-jából mondhatnánk el a legjobban: „Megfogyva bár, de törve nem”…

Átalvetõ


Európai Uniós magyarok2007. november 25-én tartották az elsõ Európa Parlamenti vá-

lasztást Romániában. Az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarságszámára nagy lehetõség adatott, ugyanis független jelöltként elin-dult a választáson Tõkés László püspök úr is. Végre egy olyan em-ber, akinek magyarság iránti elkötelezettségéhez nem fér, nem fér-het kétség, hiszen tudjuk, hogy nemzetünk érdekeiért 90-ben szem-beszállt a Ceausescu diktatúrával is, kockáztatva mindent, saját éscsaládja életét is. Azóta ugyanezen az úton halad következetesen,ütközve mindenkivel, aki nem tudja kihozni a helyzetbõl a maximu-mot a magyarság számára.

Elindultunk hát mi is Somogy megyébõl, hogy támogassuk sza-vazatunkkal. Igen ám de a budapesti román konzulátuson hamar ki-derült, hogy hiába van határtalan idõre kiállított román személyiigazolványunk, ezzel nem engednek szavazni. Aromán nyelven be-szélõ hivatalnokok, a tömött sorokban álló tömeg jelentõs részénekudvarias mosollyal mondták el, hogy ez a személyi már nem hasz-nálatos Romániában. Esetleg kérvényezzünk egy egynapos belépé-si vízumot, melyhez két színes fénykép és további iratok szüksége-sek, nagyon sajnálták, hogy ezeket vasárnap már igen nehéz besze-rezni. Persze a román konzulátusnak nem volt lehetõsége idõben tá-jékoztatni minket errõl, de mi a helyzet vajon a hivatalos magyarsajtóval?

Hazafele jövet gyermekkori emlékek kavarogtak bennem.Nagyvárad-Velencei foci meccsek a hajótéri parkban, ahol a magyargyerekek sokkal jobbak kellett legyenek, mint a román gyerekek,majd iskolai élmények, ahol a fele magyar-fele román osztálybannehezen vettük fel a versenyt román nyelvórán román anyanyelvûbarátainkkal. Édesanyám szavai egy életre elkísértek: „fiam jól je-

gyezd meg, hogy neked háromszor olyan jónak kell lenni, ha felakarod venni a versenyt”. És mi nem adtuk fel, volt olyan hét, hogy27 kémia óránk volt, de a 18-ból 16-an bejutottunk az egyetemre.Akkoriban Romániában 10 % magyar élt, de 18% volt a magyaregyetemi hallgatók aránya. Hálával gondolok önzetlen tanárainkra,akik mindent megtettek értünk, erõt, energiát nem kímélve. Akettõsmérce ellenére ’78-ban országos tõrvívó bajnok lettem, de a váloga-tottban csak úgy maradhattam volna meg, ha a Csaba László ke-resztnevet megváltoztatom, ezért édesapámmal összepakoltunk éshazautaztunk Váradra Bukarestbõl. Amarosvásárhelyi orvosi egye-temen számos hasonló élmény várt, de ezt kárpótolta néhány kiválótanárunk. Resicabányára kerültem, ahol nem volt magyar iskola,ezért 89-ben áttelepültem Magyarországra, és lassan-lassan azt hit-tem, feldolgozom magamban ezeket a dolgokat. Pár évre rá haza ké-szültünk a húsvéti ünnepekre szüleinkhez Váradra. Hat órai várako-zás után a román határról visszaküldtek, úgy éjfél körül, mert a gép-kocsi nem az én nevemen volt. Síró kisfiaimat alig tudtuk megnyug-tatni, õk csak azt ismételgették, hogy a mamához akarnak menni...

Azóta sokat változtunk, hitünkben megerõsödtünk, az esti misé-re ma is hazaértünk, lehiggadtunk, és holnap nyugodtan megyünkdolgozni.

Kézdivásárhelyi és a többi erdélyi barátom elõtt kicsit szégyel-lem, hogy eddig még nem intéztem el a romániai iratokat, kérem,nézzék ezt el nekem. Azt azonban tudom, hogy a következõ,2009-es választáson kifogástalan romániai okmányaim lesznek,nem csak nekem,hanem erdélyi körös barátaim közül másoknak is.

- Dr. Orbán Csabaa Nagyatádi Erdélyi Kör elnöke

Szórólap került az Átalvetõ szerkesztõinek kezébe, amit az Unitáriusok 2007-es, szejkefürdõi találkozójánakegyik résztvevõje juttatott el hozzánk. Úgy határoztunk, mi is hozzájárulunk ennek a nemes vállalkozásnak azismertetéséhez, talán olvasóink között is akad olyan valaki, aki a magyarság közös ügyének tekinti majd afelhívás célját, és tehetsége szerint hozzájárul annak sikeres kivitelezéséhez.

AmaryllisTársaság–400294Kolozsvár,Buzauutca15/12szám*Tel/fax.00-40-264-585.664,* mobil:0740761.421,*e-mail:[email protected]

„Brassai Sámuel csellójának felújítása”címet viseli a – Mátyás király szellemi

öröksége jegyében 1992 óta mûködõ, ablockflöte/flauto dolce reneszánsz korabelihangszert Kolozsvár zenei életébe bevezetõ,a historikus társastáncok/reneszánsz és ba-rokk mozgásörökséget a londoni GuildhallSchool of Music and Drama intézetbõl dr.Kovács Gábor (Szeged) közvetítésével Er-dély kulturális életébe importáló –Amaryllis Társaság legújabb kezdeménye-zése.

Ötletgazda: László Bakk Anikó(2006.március) Dr. Szabó Árpád unitáriuspüspök a tulajdonosi képviselet minõségé-ben 2006 júniusában látta el kézjegyével AzAmaryllis vezetõsége 2006 augusztus 31-énhagyta jóvá.

Projektvezetõ: Molnár B. Lehel levéltá-ros, az unitárius egyház részérõl LászlóBakk Anikó, az Amaryllis Társaság részé-rõl.

A kezdeményezés a Historia Viva – ÉlõTörténelem projektcsomag része.

Bemutatása: XV. Mátyás Napok –2007. Február 22, Kolozsvár, az UnitáriusPüspökség „Dávid Ferenc” imatermébenrendezett hangverseny keretében, ds. BenkõJudit, Márkos Albert és a Concordia vonós-

négyes, Kostyák Alpár részvételével, házi-gazda a kolozsvári Unitárius Nõszövetség.

Márkus-Barbarossa János nemzetközirangú hangszer-restaurátor szakvélemé-nyezése 2007 február 22-én hangzott el, abemutató hangverseny alkalmával.

Részlet-idézetek:„Feljegyzésekbõl annyit tudunk, hogy

Brassai Sámuelnek sok minden más mellettkiváló zenei képességei is voltak, viszontezen hangszer szakmai felmérése ennéltöbbrõl árulkodik… Azon ritka esettel ál-lunk szemben, amikor eredeti címkéjébõlpontosan tudjuk, hogy ezen hangszertChristian Neubauer, magyarosított nevénNeubauer Kerestély készítette Budán,1835-ben… ezt a becsületére váló és mindenszempontból tökéletes hangszert (nincs tu-domásunk több mint hat-hét csellóról, ami1800 és 1850 között minden kétséget kizáró-an magyar vidéken készült volna…) ANeubauer testvérek, azaz azt sem tudjuk,hogy testvérek, vagy apa és fiú, bizonyítha-tóan 1800 körül érkeztek Füssenbõl, a koregyik jeles hangszerkészítõ központjábólBudára…”

„…egy mai viszonylatban is teljes értékûés hivatásos zenész számára készült hang-

szerrõl beszélünk, minden jel és mindennyom – értem ezalatt a kopási nyomokat –kizárólag profi használatra volt, és nemtöbb, hanem egyetlen muzsikus használatá-ra.

… A magyar hangszerkészítés történeté-nek ritkán tapasztalható, korai mesterpéldá-nya ez a cselló. Semmiképp nem beszélhe-tünk egy átlagos zeneszerszámról. Különö-sen értékelendõ zeneeszközrõl van szó, ami-lyenhez viszonyíthatót ebbõl a korból ma-gyar hangszergyûjteményeink nem tudhat-nak magukénak… egy alapos korszerûsítõrestaurálás után – nyugodt lelkiismerettel ki-jelenthetem – ezzel a hangszerrel a világ ran-gos zenepódiumain egyetlen szólista semvallana szégyent.”

KolozsvárAmaryllis Társaság

c.f. 1492075nr. înreg. com. an 8848/2002

BCR/ agentia Unirii/Cluj Napoca, str. 21Decembrie 1989 nr. 16

Cod iban RO54RNCB0113001003750001/Ron

RO 27RNCB 0113001003750002/EurPassword/jelszó : BRASSAI

2008. március


Magyar zászló a román pártbizottság épületénHuszonöt éve történt. A szekuritáté hónapokig kereste Marosvásárhelyen a tettest

Akik a román rendszerváltás után szület-tek, szocializálódtak, nehezen tudják beleél-ni magukat abba a világba, amikor „a falak-nak is füle volt”. Amikor egy-egy politikaivicc terjesztéséért egyesek börtönbe kerül-tek. Marosvásárhelyen 1989 elõtt csak sut-togva beszéltek az emberek a „magyar zász-ló ügyrõl”.

Leváltották!Szabó László marosvásárhelyi honfitár-

sunk annakidején a közüzemek – a Közmûés Lakásgazdálkodási Vállalat - igazgatójavolt. Õ mindenre jól emlékszik: „1982. de-cember 12-én történt… Bementem a mun-kahelyemre, a közüzemekhez, a Kós Károlytervezte épületbe. A megyei néptanács ér-tünk felelõs alelnöke idegesen telefonált,hogy mi van nálatok? Valami történt az éj-szaka, s nem szólsz nekem? De én nem tud-tam semmi különlegesrõl. Mondta: gyorsanmenjek, mert a megyei pártbizottság ideges.Az elsõ titkár hivat” –meséli Szabó László.Annakidején Veres Nicolae volt az elsõ tit-kár. Aki azzal fogadta: tönkretették az életü-ket. Szabó úr arra gyanakodott, hogy csõre-pedés volt, netán lakónegyedi csetepaté. Ak-kor már a szekuritáté megyei fõnöke is a Ve-res elvtárs irodájában volt. „Egy nagy papír-ba csomagolt tárgyat göngyölített ki a szekumegyei fõnöke, s hát látom, hogy egy pi-ros-fehér-zöld zászló van benne. Kiderült,hogy hajnalban a szeku bukaresti vezetõiszóltak le a marosvásárhelyi szekus fõnö-köknek, értesítve õket, hogy a megyei párt-bizottság épületén leng a magyar zászló. Ezazt jelenti, hogy a tornyos épület kupolájá-nak a fedõcserepek és a bádoggal fedett ré-sze közé valaki kitûzte a magyar zászlót” –emlékezik Szabó László. A szekusok hegy-mászó öltözékben vették le az épületrõl a„szörnyû tárgyat”. A Maros megyei elsõ tit-kár elsõsorban azért volt ideges, mert õ sem-mit nem tudott a „jelenségrõl”, hanem Buka-restbõl kellett leszóljanak, hogy figyelmez-tessék a történtekre.

Több hétig tartó zaklatásHogy miért pont a közüzemek fõnökét

állították elõ, annak az a magyarázata, hogyaz épületet, az egykori városházát éppen ak-kor tatarozták. A nagyjavítást a közüzemekdolgozói végezték, és az épület kívül-belülfel volt állványozva. Tehát feltételezték,hogy ezeken az állványokon a közüzemekdolgozói juthattak fel a tetõre. Ismerték a já-rást. Tehát õket gyanúsították. Szabó Lász-lót azonnal felmentették igazgatói tisztségé-bõl. A marosvásárhelyiek természetesenreggel észrevették a történteket, s megbá-multák a zászlót.

Természetesen ezután következtek abûnbak-keresés hónapjai. Cs. G., fiatal mér-nök vezette a kupolás rész felújítását. Ma si-keres vállalkozó. Szabó László szerint õszenvedte meg a leginkább a történteket.Rengetegszer hivatták mind õt, mind Szabóurat és még 25-30 melóst a szekuritátéra, deolyasmi nem történt, hogy éjszakára bent

tartották volna õket. Szabó Lászlóval némi-képp kesztyûs kézzel bántak, mert a voltfõszekus állami lakását abban az idõben újí-tották fel.

A megyei „szerveknek” bizonyítaniukkellett, hogy megtalálták a tettest. SzabóLászló – akit a megyei tervezõintézetbe he-lyeztek át - úgy emlékszik: két egyszerû ma-rosvásárhelyi családot meggyõztek, hogy fi-aik vállalják fel a „tettet”, és azokat a fiúkatkizárták a Papiu-ból, és pár évre Aradraküldték iskolába. Késõbb hazatérhettek. Amegyei pártbizottság épületét ezután zárvatartották, csak a „jó elvtársak” léphették átküszöbét. A kivizsgálás ezzel lezárult.

Információk – BudapestrõlAz 1990-es márciusi események idején

Szabó Lászlót a központban megszólította

egy marosvásárhelyi idõs hölgy. Elmondta:lánya Budapesten járt, taxival utazott, ésamikor a gépkocsivezetõ megtudta, hogymarosvásárhelyi, elmesélte: 1982. decem-ber 12-én egy magyar turistacsoport tagja-ként barátjával, egy másik taxissal Marosvá-sárhelyen jártak, a Grand szállóban aludtak.Hajnalban – mikor látták, hogy állványokveszik körül a városháza épületét – felmász-tak, és kitûzték az épületre a náluk levõ ma-gyar zászlót.

Hogy valós ez a történet, vagy nem? Kitudja… Tény, hogy az 1983-as magyar rá-diókabaréban szerepelt egy ilyen poén: „Ki-tûzték a magyar zászlót, leváltották SzabóLászlót!” Tehát az anyaországban biztosantudtak az incidensrõl.

- Máthé Éva

“Meciar: a szlovákoknak nem kellbocsánatot kérni a magyaroktól”

Vladimír Meciar üdvözölné, ha a magyarok “az 1938-as és az 1968-as megszállá-sért” egyként bocsánatot kérnének, Szlovákiának ugyanakkor nincs oka megkövetni amagyarokat.

Mi a Szent Korona Rádióban eleget teszünk Meciar felszólításának!

Kedves Mecser László, remélem, nem veszed sértésnek megszólításunkat!Mi Magyarok mindig toleráns, és befogadó nemzet voltunk, így felszólításodnak ter-

mészetesen eleget teszünk! Így bocsánatot kérünk, hogy kétszer is megzavartunk a miúgynevezett honfoglalásunkkal!

Megzavartuk Szlovákiát! Tudod, úgy 470 és a 895 körüli években. Hát nem emlék-szel? Tévedünk? Akkor még nem is volt Szlovákia? Bocsánatot kérünk!

Bocsánatot kérünk, hogy megzavartuk Szlovákiát a pozsonyi csatában 907-ben!Nem emlékszel?

Tévedünk? Akkor nem volt még Szlovákia? Bocsánatot kérünk!Bocsánatot kérünk Szent István-i országunk, Szent István királyunk megkoronázá-

sáért! Tudod, pontosan 1000-ben! Hát nem emlékszel? Tévedünk? 1000-ben sem voltmég Szlovákia? Bocsánat a tévedésért!

Bocsánatot kérünk, hogy a felvidéki területeket megóvtuk a tatárjárástól! Tudod,pontosan 1241-42-ben! Hát még erre sem emlékszel? Tévedünk? 1241-42-ben sem voltmég Szlovákia? Bocsánat a történelmi tudásért!

Bocsánatot kérünk, hogy a Magyarság színe-java, és Lajos királya Mohácsnál védtea Felvidéket is a török elõl, pedig a törökök testvéreinknek tekintettek minket, magyaro-kat. Tudod, 1526. augusztus 29-én! Tudom, tudom, erre sem emlékszel. Bocsánatot ké-rünk!

Bocsánatot kérünk azért is, hogy a Rákóczi szabadságharcban megpróbáltuk a Felvi-déket is felszabadítani a Habsburg elnyomás alól! Tudod .., igen igen, úgy az 1700-asévek. Látom már valami dereng!

Egy a baj László, még akkor sem rajzolták a térképekre Szlovákiát. De! Mi bocsána-tot kérünk!

És bocsánatot kérünk 48-ért, 1919-ért, bocsánatot Trianonért, Párizsért.Ja, Te már nem is tudsz magyarul? Mondjam tót nyelven.Tudod ez a kis nemzet már

több mint 1000 éve itt él, és megbecsülte azokat a tótokat, akik beilleszkedtek a SzentKorona Országába!

Mi nem vettük el nyelveteket, mi nem vettük el hazátokat, mert mi vagyunk azok,akik bocsánatot kérnek, mindig mindenhol, mindenkitõl.

Tudod, a te országod nekünk „csak” felvidék már több mint ezer éve! Mond te bok-szoló, hol lesz a tótok országa 1000 év múlva? Mi itt leszünk!

Tudod miért? Mert mindig megbocsájtunk az ellenünk vétkezõknek és a lelki szegé-nyeknek!

Documents

30 Mûhely - Szõcs Károly írásai EKOSZ - EMTE Egy tabletta ... · Átalvetõ 30 Mûhely - Szõcs Károly írásai EKOSZ - EMTE Egy tabletta története, eddigi karrierje és a