93

Vagyunk... leszünk... Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓLCzakó Gábor: Sátáni háború . . . . . . . . . . . 3Csapó Endre: Év eleji látóhatár . . . . . . . . . 4Romániai börtönlottó . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Gazda József Charlie-jegyzete . . . . . . . . . . 8Ágoston András jegyzetei . . . . . . . . . . . . . 10Szász I. Tas naplójából . . . . . . . . . . . . . . . 11Fény és árnyé: Lenin versus

Hamvas Béla, Böjte Csaba . . . . . . . . . 14Erdélyi magyarok Ausztriában . . . . . . . . . 17Lelkünk aranycsapata . . . . . . . . . . . . . . . . 20Szobrok a múló idõben . . . . . . . . . . . . . . . 24In memoriam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Könyvekrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Osvát Kálmán: Románia felfedezése . . . . 41Irodalom: v. Somogyváry Gyula . . . . . . . . . 44Az Átalvetõ melléklete:

Az ellenpontok színe és fonákja

2015. március Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Juhász Gyula

HúsvétraKöszönt e vers, te váltig visszatérõ Föltámadás a földi tájakon,Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,Te zsendülõ és zendülõ pagony!Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,Fogadd könnyektõl harmatos dalom:Szivemnek már a gyász is röpke álom,S az élet: gyõzelem az elmúláson.

Egy régi húsvét fényénél borongottS vigasztalódott sok tûnt nemzedék,Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok,És neki szánok lombot és zenét.E zene túlzeng majd minden harangot,S betölt e Húsvét majd minden reményt.Addig zöld ágban és piros virágbanHirdesd világ, hogy új föltámadás van!

EKOSZ2015. január 22-én,

az EKOSZ elnöke, dr.Szekeres Sándor Ger-gely Károllyal, az Er-délyben MaradásértAlapítvány elnökévelegyütt részt vett a

magyar kultúra napja alkalmából szer-vezett jótékonysági esten, melyet aMagyar Patrióták Közössége szervezetta szerémségi magyar oktatás jövõjéért.A budai ciszterci Szent Imre Gim-názium dísztermében kétszáz érdeklõdõés szimpatizáns gyûlt össze, hogy jelen-létével és adományaival Maradék falumagyar szórványközpontjának létreho-zását támogassa. A rendezvényen amaradéki magyarok is megjelentek, amaradéki református lelkész, HalászDániel arról a bíztató kezdeményezésrõlbeszélt, hogy a maradéki magyaroknakbeindult az magyar nyelvû óvodájuk, shamarosan magyar nyelvû iskolájukat isújra akarják indítani. A csaknem telthá-zas rendezvényen fellépett Meister Évaszínmûvésznõ, Dr. Makkai Béla törté-nész-egyetemi tanár, valamint Dr. PappLajos professzor. Ha minden jól alakul,a maradékiak hamarosan visszaszerez-hetik a valamikori Julián-iskola telkét,amelyre fel szeretnék építeni magyarnyelvû iskolájukat.

MEZÕBERÉNYI ERDÉLYI KÖR Januárban tartotta éves közgyûlését a

Mezõberényi Erdélyi Kör. Kajlik Péterelnök beszámolt az elõzõ év eseményei-rõl és ismertette a 2015. évi programter-vezetet, amelyben több jelentõs ese-mény szerepel.

Március 9-én, a marosvásárhelyi pog-rom 25. évfordulóján az egyesület ven-dége lesz Kincses Elõd ügyvéd. A ren-dezvényen bemutatják A fehér januártóla fekete márciusig címû dokumentumfil-met. Amennyiben egészségi állapotaengedi, Király Károly is Mezõberénybelátogat, így jelen lesz mindkét személy,kiknek meghatározó szerepe volt a már-ciusi eseményeken.

A Mezõberényi Erdélyi Kör vállalta asoron következõ EKOSZ Közgyûlésszervezését. Az elõkészületek folynak, ahelyszín a Városháza díszterme lesz.

Az egyesület hagyományos rendezvé-nye a farsangi bál. Ezennel is a Ko-lozsvári Magyar Opera mûvészei léptekfel. Fergeteges operett-mûsorukkal elõ-zõleg is nagy sikert arattak. Elsõ alka-lommal jelent meg az eseményen SzépGyula igazgató, aki fontosnak tartja ahasonló kapcsolatokat.

Kajlik Péter elnök

SALGÓTARJÁNI ERDÉLY-KÖR2014. november 20-i rendezvényün-

kön könyvbemutatót tartottunk, ame-lyen Lõrincz Gézáné nyugdíjas tanárnõmutatta be a kutatási eredményeitösszefoglaló A bocsári Mocsáry nemzet-ség leszármazása és története címû köny-vét. Ugyanekkor levetítésre került aLendvai TV filmje az I. világháborúmagyar vonatkozású harcairól, fel-lelhetõ emlékeirõl.

Következõ, 2014. december 17-i ren-dezvényünkön megemlékeztünk atemesvári forradalom 25. évfordulójá-ról. A karácsonyi ünnepkör hangulatá-nak megteremtéséhez dr. Kúti István fel-elevenítette az elfelejtett népszokást: akántálást. Elõadását néhány legyes-bényei, gyerekkori kántálási énekkel szí-nesítette.

A 2015. év elsõ rendezvényén, január15-én Szomolai Tibor szlovákiai magyaríró és vállalkozó Felvidéki saga címûkönyvét és a kiadás körülményeit mu-tatta be. A könyvbemutató során a fel-vidéki magyarság aktuális problémáinakismertetésével is foglalkozott. Ezen azösszejövetelen a 2015. évi program pont-jairól is folyt eszmecsere.

Valiskó Ferenc SEK elnök

KOMLÓI ERDÉLYI KÖR2014. november 24-én a Komlói Erdé-

lyi Kõr tagja, Bálint Ferenc erdélyi szár-mazású grafikus Ex Libris és Kis grafikacímmel tartott elõadást. Az idei év elsõ

eseményeként február 14-én megtartot-tuk a már hagyományossá vált SzékelyFarsangi Bálunkat.

BUDAPESTI SZÉKELY KÖRA Székely Szabadság Napja demonstrációra HívunkMarosvásárhelyre.

Autóbusz indul azok részére, akikrészt kívánnak venni a helyszínen, a Pos-taréten a hõsi emlékmûnél tartandódemonstráción. Az autóbusz indul 9-éneste 22 órakor a Népliget Volán pu. elõl.(Tel: 06/30-2731020.) Felszállási lehetõ-ség: Berettyóújfalu MOL 1.00 óra.Költsége: 11.500 Ft/fõ, minimum 35fõvel

Csíksomlyói búcsú – 2015. május 22–25.Autóbuszos zarándoklat a legnagyobb

magyar keresztény eseményre a Csík-somlyói búcsú helyszíneire, Csik-széknevezetességeihez és az 1000 éves határ-hoz. Szállás Máréfalván és/vagy Szent-egyházán magángazdáknál. Utazássalegyütt 4 nap, 3 éjszaka, vacsorával és reg-gelivel. Utazás különjárati autóbusszal.Részvételi költség: 39.000 Ft/fõ+belé-põk (kb. 20 lej), fakultatív programok.

MAROSVÁSÁRHELYFényképkiállítás a száz évvel ezelõttiÖrmény Népirtás emlékére

Örmény múlt és jelen címmel dr.Ábrám Zoltán fényképkiállítást állítössze. A szerzõ 2013 szeptemberébenegy orvoskonferencián vett részt Jere-vánban. Az Örményországban készültfelvételek a száz évvel ezelõtti népirtás-nak állítanak emléket, miközben bemu-tatják a nemrég függetlenedõ országmúltját és jelenét, értékeit és ellentmon-dásait.

A kiállítás megnyitójára 2015. április12-én kerül sor Marosvásárhelyen aBolyai téri unitárius egyházközség ta-nácstermében. Igény és lehetõség szerinta szerzõ más helyszínekre is elviszi a kiál-lítást (51 fénykép 30x40 cm-es rámában),ahol egyúttal a száz évvel ezelõtti szomo-rú eseményre is emlékezhetnek.

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

2015. március

EKOSZ–EMTE 3Elemzõ

Lapunk a Emberi Erõforrás Minisztérium támogatásával jelenik meg.

Czakó Gábor

Háború, szabályok nélkülAki nem vak, az látja, hogy sátáni háború

folyik hazánk ellen

Nem igazi háború, mert annak – elvileg – vannak szabályai.Van, amit szabad, van, amit nem, van, ami ajánlott, s van, amikötelezõ. A hadakozók hatalmat akarnak szerezni ellenfelükfölött, el akarják foglalni országát, de nem minden áron. Atörténelembõl sok példa maradt ránk.

II. Konrád német császár hadai 1030-ban megtámadtákhazánkat. Legyõzhetetlen uralkodónk, Szent István, a Héro-dotosz révén a Kr. e. 5. század óta ismert szkíta stratégiával –visszavonulás és fölperzselt föld – kiéheztette, szétzilálta acsászári hadsereget. Maradékait Bécsbe ûzte, s ott elfogta.Ám nem koncolta föl, hanem megetette és elbocsátotta õket.Miért? Mert keresztény volt, mert szent volt, mert bölcs volt.Tudta, hogy a németek ezután is szomszédaink lesznek.Együtt kell velük élni, ha tetszik, ha nem. Ahogy manapságmondják: a gyûlölet nem pálya. A bölcs ember – legyen vezérvagy válópereskedõ lakatos – úgy indul ütközetbe, hogy avisszavonulás útjára, a jövendõ békére tekint. Mi lesz, haengem elüt a hajókötél, s a gyerekek a „másikra” szorulnak?

A gyûlölködõ viszont vak és esztelen, nem gondol a holnap-ra, csak a pillanatnyi sikerre és persze önmagára: õ mindentakar, örökké fog élni.

A gyûlöletmesterek szakemberek. Kitanulják, hogyan kell anépek lelki békéjét földúlni, s miként kell fölkelteni az embe-rek legalantasabb indulatait, s miként tolják közéjük a leggõ-zösebb alakokat. Ehhez a sokaságot tömeggé kell zúzni, vagyisszétbontani az évezredek alatt kialakult szeretetkapcsolato-kat, amelyek a haza, a család, a nemzet, a kultúra, az egyesemberek természetes kötelékeit megformálják. A tömegben –Gustave le Bon óta, vagyis több mint száz éve tudjuk – mindiga legalacsonyabb szellemi színvonal érvényesül, értelmi,erkölcsi és érzelmi síkon egyaránt. Ezen a szinten bármi lehet-séges. Például a jakobinus képviselõk a konventben amúgyegyáltalán nem voltak ostoba emberek, ráadásul egymást ismeglehetõsen ismerték, mégis megszavazták mentelmi jogukfölfüggesztését, azaz beutalójukat a guillotine alá…

A demokratikus rendszerek sokfélék lehetnek. Mindnekközös vonása, hogy a nyilvánosságra, a bizalomra, együttmû-ködésre és dinamikus hierarchiára épül. Úgy is mondhatnánk,hogy érett, felelõs, erkölcsös emberekre. A nyilvánosságon maátláthatóságot értünk, elsõsorban a közhivatalokét. Ezt ajogát a nép a sajtó útján gyakorolja, ami a korgubancra mutat:ugyan kié a sajtó, a választóké vagy a tulajdonosoké? A biza-lom ennyi: igaz, ami igaz. Elhiszem, amit mondasz, ha nemértünk egyet, vitánkat a logikára bízzuk. Az együttmûködésmagába foglalja a nézetkülönbségek áthidalhatóságánakreményét, a sokféleséget meg az árnyalatok közti vita jogát éslehetõségét, a többségi elvet. Nevezhetnénk szeretetnek is, haelég bátrak volnánk...

A dinamikus hierarchia egyrészt a szubszidiaritást, a ki-sebbségek jogát jelenti. Elõbb a maguk körében, de az egész-re is kihatóan és odáig lemenõen, hogy a muzsikában a nyolc-éves Mozart véleménye legalább annyira megfontolandó,mint egy 8x8 éves korátlagú Zeneakadémiáé. E fogalomkörrésze a rendszeres választás joga, azaz a politikai váltógazda-ság alkotmányos szabályok szerinti mûködése is. Mindez igenszép és jó, ámde gazdaságkorban élünk, ahol egy kérdés léte-zik, az érdeké: megéri vagy sem. Az elõbb vázlatosan elõsorolteszmék ehhez képest sokadlagosak. „Ha úgy látjuk, hogy vala-hol nem jól mennek a dolgok, alaposan befûtünk nekik.” Nemírom ide, hogy kitõl való az idézet, mert a végén kitiltanakmég Újpalotáról is.

A dolgok akkor mennek jól, ha a pénzizmus érdekeit szol-gálják, tehát a legtöbb pénzét. A fõpénzét. Az egész világon azövé a sajtószabadság, amit ma véleményformálásnak nevez-nek. Helyesen, mert a sajtónak egyre kisebb részét nyomják-sajtolják, a többség sebesen iramlik át a megfoghatatlanságvilágába. Az ellenõrizhetetlenségbe azonban nem, mert apénz markából nem szabadul: a fönnmaradásához ugyanistámogatás kell, leginkább hirdetések formájában. És kitõl jöna hirdetés? A néptõl vagy a pénztõl?

A sajtó- meg a többi szabadság lényegében megszûntnekmondható az úgynevezett „demokratikus” világban. Nem hol-mi „cenzori irónok” törölték az élõk sorából, hanem a hülyítés.A tankötelezettség ellenére a lakosságnak bõ harmada funk-cionális analfabéta, olvasástudása megáll az árcédulák, a cég-táblák meg a képregények böngészésénél. Homéroszt,Shakespeare-t vagy Krúdyt a mai fölnõttek százalékban aligkifejezhetõ töredéke olvas. A filmek, dalok szókincsét régótakorlátozzák a hollywoodi gyártók, hogy a közönség megértse!Ezzel a szókincsmaradékkal lehetetlen az igényes, vagyis pél-dául a demokratikus gondolkodás.

Alaptörvényünk vitára bocsátása óta igen buzgók mifelénka gyûlöletmesterek az említett szabvány szerint. Ez igen árul-kodó, hiszen a mi nyelvünk milliónyi szavát minden magyarmegérti. Ezért volt jellemzõ az utóbb szervezett tüntetéseknépszónokainak gyermeteg makogása. Igyekeztek „kereten”belül maradni: „követelem, igen, nem” stb. Mestereik tudják,hogy az Orbán-kormány Európa legdemokratikusabbja,hiszen kétszer kapott kétharmadot. Éppen ezért meg sempróbálkoznak új választást szorgalmazni, mert csicskásaik aztis elvesztenék. Inkább áttaszigálják a gyûlölet irracionális sík-jára az ügyeket, ahol nem kellenek érvek, nincs vita, ahol agondolat helyett „indulat úr” dúl.

Egy politikából élõ ember minap a kormányt a „maffia”varázsigével sújtotta. E szó rávilágít a helyzetre és a támadókpárbeszéd-képtelenségére. Képzelje el a gyûlölködõ, hogy õtvádolják meg a jellegzetes maffiagazságokkal! Gyilkos vagy!Rabló! Hogyan védekezne? Akire ilyesmit ráfognak, aztegyúttal kitaszítják a társadalomból. A kitaszítottal pedigbármi megtehetõ, hajdan, aki meglátta, megölhette. Ez a bi-zonyítatlan, ráolvasott vád sem politikai, sem emberi szintennem kezelhetõ. Aki ilyet mond, az vagy nem egészséges, vagykilépett a nemzetbõl: nem akar együtt élni a többiekkel. Fü-tyül az alkotmányos keretekre, és azt szeretné, hogy a magyarközélet vitái „ukranizálódjanak”, és vér folyjék a pesti utcán.

Szent István másként gondolta. (MHO)

Újévi gondolatok…Reményeinkben nem csalódtunk, megismétlõdött az

1910-es választási eredmény. Az újra megválasztott kor-mányzó pártok képviselõi Orbán Viktort bízták meg kor-mányalakítással… A hazai baloldal érdeméhez méltó hely-re került… ellenzéki oldalra, ahol további négy évet kapátalakulásra és alkalmassá válni a választók bizalmára. Ésakkor még …a magyarországi türelem jól bánt a baloldal-lal, mert valódi érdeme szerint megérett arra, hogy politi-kai szereplés helyett az okozott károk mértékében lakolja-nak legalább fõbûnös vezetõik. Mert aki a nemzet és hazajavát szolgálja az felmagasztaltatik, aki ártalmára van, azmegaláztatik…

…Gazdasági értelemben a Föld négy hatalmi bázisa osz-tozik a termelés és fogyasztás túlnyomó részén: Amerika,Európa, Kína és Oroszország. Fegyveres hatalomként:Amerika és Oroszország. Minden hatalom alaptermészeteszerint egyeduralomra tör. A XX. században Amerika ésOroszország lerombolta Európa elsõségét, miközben Kínamostanában fölemelkedett a meghatározó tényezõi szintre.A Szovjetunió lebontásával Amerika kettõs célt akart elér-ni: egyrészt az egész európai, másrészt az orosz hatalmi tér-ség feletti ellenõrzést megszerezni. Elõbbi – mint láttuk –az amerikai megszállással sikeres lett, Oroszország azon-ban felmérte természeti kincsekben, geopolitikában rejlõlehetõségeit, elhatározta függetlenedését az 1917 óta fenn-állott amerikai kötõdéstõl, amit természetesen New Yorknem tûr el.

A (taktikai okokból valójában csak mutatványos) hideg-háború most valóságosan is megjelent a politikai síkon. Hasikerül az orosz birodalom független fejlõdése, mûködésbelép Európa–Ázsia kontinens-széles (egybetartozó) realitá-sa, aminek során Európa atlantista függõsége elvetni valónyûggé válik. Amennyiben sikerül Oroszországot visszate-relni a gazdasági és politikai függés állapotába, évszázadok-ra meghatározza az atlanti-euráziai tömb elsõségének kér-dését Kínával és egyéb feltörekvõkkel szemben. Ilyen nagya tét, és ne legyen kétség a fegyveres megoldás alkalmazá-sa kérdésében.

*

Ebben a felvázolt képben kell gondolni az aggodalomraokot adó amerikai–magyar viszonyra. A kiinduló pont: amagyar szuverenitás veszélyben van. Az is része a kiindulópontnak, hogy Magyarország az Európai Unióval van szu-verenitását átruházási viszonyban, az Egyesül Államokkalnincs. Más szóval az Európai Unió tagjaként fennáll a ma-gyar nemzeti szuverenitás egy részének átengedése a kö-zösbe, amerikai vonatkozásban ilyenre nincs jogalap. Azországok közötti normális viszony szerint két ország kap-csolatában nem lehet olyan viszony, amiben valamelyik félolyan beavatkozást enged meg magának, amit a másik félnem tehetne meg. Az Egyesült Államok durván beavatko-

zik Magyarország belügyeibe, megszálló hatalomként visel-kedik...

A nagyhatalmi erõfitogtatás nyomán személyes élményötlik fel legénykoromból, 1940-bõl, amikor már kocsmaibetérésre is sor került. A veszprémi Kispipában történt azeset. Ugye, kisvárosban mindenkit ismerünk, ha máshon-nan nem, a Korzóról. Az ügyvédbojtár..., nevezzükBehemótnak, nagy szál ember volt, akit mindig együtt lát-tunk Pacussal (csibészneve tehát megmaradt), aki minden-ben ellentéte volt, nyápic legényke, foglalkozására borbély-segéd. Ki tudja, mi kötötte õket össze, nem is érdekes. Atörténet pedig az, hogy a kocsmai asztalok egyikéhez oda-megy Pacus, elkezd pimaszkodni a számára idegen vendé-gekkel. Amikor valamelyik felkel, hogy megfogja a graban-cát, odalép Behemót és mély hangjával eldörgi: „Van vala-mi kifogás?” – Nos, így szórakoztak.

„Orbán Viktor gondolkodásából hiányzik az együttmûködéselfogadása, barát-ellenség dichotómiában látja a világot” – ezGyurcsány Ferencnek, a DK elnökének véleménye a kor-mányfõrõl... A Demokratikus Koalíció elnöke a párt általBudapesten rendezett, Az elszigetelt Magyarország és a glo-bális világ címû külpolitikai konferenciát megnyitó beszé-dében kiemelte, a jelenlegi külpolitika következménye,hogy az elmúlt 30–35 évben az ország soha nem volt ennyi-re elszigetelve, mint most. 2015-ben növekedni fog a kor-mány külsõ és belsõ elszigetelõdése, nemzetközi és belpoli-tikai konfliktusokkal lesz teli az év – vélekedett. (Vátesziszavait már az év elején igazolta is ugyebár Merkel ésPutyin látogatása. A szerk.)

Az elhangzottaknál érdekesebb, hogy kik vettek résztvendégként, és szólaltak meg Gyurcsány rendezvényén:Eörsi Mátyás, Kuncze Gábor, Göncz Kinga az ismerteb-bek, és két jeles, Magyarországról elszármazott nyugatiszolgálatos, Bécsbõl Paul Lendvai és az Egyesült Államok-ból Charles Gati. Valamennyi Pacus sietett is buzgón kor-mányellenes felkeléssel riogatni a diktatúrától szenvedõmagyarokat. És el ne felejtsük: Behemótként jelen voltAndré Goodfriend amerikai ideiglenes ügyvivõ is, jelezve,hogy kormányának tetszõ eseményt látogatott. Van valamikifogás?

(2014. december. 25 – 2015. január 1.)

Év eleji látóhatárMi történt január 8-án Párizsban? Korszakindító cseleke-

det. Hasonlóan korszakindító, de méretében jóval kisebb,mint a toronyházak omlása volt New Yorkban 2001. szep-tember 11-én reggel 8 óra 19 perckor, ami akkor megdöb-bentette elsõsorban az Egyesült Államok népét, de Európaés talán a világ népeit is. Erre a döbbenethalmazra lehetettfölépíteni a terrorizmus elleni háborúk elfogadtatását azamerikai néppel. A párizsi vicclap szerkesztõségét legyilko-ló terrortámadás hasonlóképpen alkalmas lehet ezúttal a

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ

Csapó Endre megszokott Elemzõje helyett megküldött írásainak részleteibõl állítottunk össze válogatást, különös tekin-tettel a szerzõ egyéni gondolataira, meglátásaira.

rendkívül mértékben megdöbbent Európát rávenni arácsatlakozásra Amerika immár 15-ik éve folyó, a terroris-ta államok elleni küzdelem néven folytatott háborúihoz…

…(A Charley Hebdo) tartalma megfelel a többségébenszekularista politikusi társadalomnak is. Ne becsüljük le aszekularizmust, az nem egyféle vallásellenesség. A MagyarSzekuláris Egyesület megfogalmazásában a szekularizmus isvallás: „A vallásos embereknek joguk van a hiedelmeiket nyil-vánosan kifejezni, azonban ez a jog azokat is megilleti, akikezen hiteket elutasítják vagy kétségbe vonják. Vallásos hitek,eszmék és szervezetek nem élvezhetnek semmiféle kiváltságosvédelmet a szólásszabadsággal szemben. Egy demokráciábanmuszáj, hogy minden eszmét és ideát meg tudjunk vitatni.Jogai az embereknek vannak, nem az eszméknek.”

A szekuláris fundamentalizmus egyik ismert tétele: akereszténység szemben áll a felvilágosodás nyomán kibon-takozó európai szellemtörténeti fejleményekkel. Következ-tetésképp, küzdeni kell a „keresztény-konzervatív” világ-képpel. Köntös László megfogalmazásában: „A szekuláristörténelemszemlélet annyiban és úgy fundamentalista, hogyúgy tekint önmagára, mint az európai történelem értelmezésé-nek egyetlen, abszolút és végérvényes nézõpontjára, amelyettársadalmi szinten érvényre kell juttatni. Aki tehát nem ígygondolja, tévedésben van, s itt a küldetéses idõ ennek a végsõharcnak a lefolytatására.”

Vallási képlet ellen csak vallási (hitelvi, hiedelmi) képlet-tel lehet küzdeni. Ma ez történik a világpolitikában. Ameri-kában az ószövetségre visszafundamentált protestantiz-mus, Nyugat-Európában a szekularizmus a hivatalos éskötelezõ világnézet a teljes mezõnyben, emellett a politikaipártok vonzalma lehet akár bal, akár jobboldali. Ez uralko-dik az Európai Unió vezetõségi testületeiben, és ennekelfogadott gazdasági rendje a neoliberalizmus, amely erõtel-jes nyomulásban van Európa keleti részei ellen. Ennek azirányzatnak a legnagyobb akadálya a szovjet iga alól kisza-badult fél (kelet-közép- a szerk.) Európa társadalmánakkötõdése a nemzethez és a kereszténységhez. Ezekkelszemben a szekularista (általában baloldali) pártok türel-metlenek.

A szekularizmus magyar hittérítõinek egyike GyurcsányFerenc. Róla írja a Mandiner.hu: „A Demokratikus Koalícióelnöke szerint ha valamikor meg kell vívni az eredeti értelem-ben vett kulturkampfot, akkor annak itt az ideje, mert az agondolkodás, amelyet a keresztény-konzervatív világ közvetít,szemben áll mindazzal, amit a felvilágosodás óta a szabadel-vûek és a baloldaliak közvetítenek.”

Jóságról és a szelídség jutalmáról álmodozó kereszté-nyek, tudjátok meg, hogy itt háború van, mindenre kész,elszánt fundamentalistákkal. Hitetlennel elõbb lehet szótérteni, mint fanatizált „felvilágosodott” aktivistával (…)

*

A párizsi terrortámadás méretét tekintve csak egy volt asok közül, jelentõségében azonban egyedülálló, mert poli-tikai felkarolásával alkalmas továbblendíteni a globálisátrendezés céljait szolgáló War against Terror (háború a ter-ror ellen - a szerk.) nevû háborúskodást. Félõ, hogy azeddigi lanyha európai részvétel megerõsítését jelzi az euró-

pai országok vezetõinek felsorakoztatása Párizs utcáján.Ha a párizsi merénylet ilyen magas politikai figyelmet ésjelentõséget kapott, akkor alkalmas eszköz lesz egy új poli-tikai folyamat elindítására – Európában, Európát érintõen.

Lehet, hogy e folyamat állomása lesz a február 18-raösszehívott Biztonsági Csúcsértekezlet, amit európai alkal-mazású biztonsági intézkedések létrehozása céljából hívottegybe az Egyesült Államok elnöke… Lehet, hogy valaholvalakik megmondják, hogy mi és ki a szélsõséges, mármintúgy világszerte. Aztán jön a counteract (ellencsapás- aszerk.) – világszerte?...

Az Európára kiterjedõ terrorizmus elhárításában,Amerika Ukrajna-kalandjában és a szélsõségüldözésben,egy szélsõséges globális elhárítás nyomán lassan elsorvadaz európai polgári, politikai és egyéni szabadság. „Piroslóarccal és piros zászlókkal, és a zászlókon eme szent jelszó-val: Világszabadság!”

(2015. január 29.)

2015. március

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ

P. Ferencz Ervin OFM, Csíksomlyó

Így látom én... A párizsi terrorcselekmény nyomán –ferences szemmel

1. Ha én egyisten(Allah) hívõ, muzulmán vallású, fran-cia állampolgár lennék... vagy tiszteletben tartanámbefogadó újhazám törvényeit, vagy elhagynám azt, ésvisszamennék õseim hazájába, ahol mások az állapo-tok, vagy önbíráskodásra vállalkozva védeném becsü-letemet vállalva tettem következményeit.

2. Ha én egyisten hivõ mózesvallású volnék és valakimeggyalázná 4000 éves kultúrát teremtõ tízparancso-latomat, mozgósítanám a világon szétszóródott testvé-reimet, esetleg Izrael állam diplomáciáját is.

3. Ha én az 1900 éves katolikus Franciaország fia len-nék, kereszténydemokrata pártot alapítanék, és a par-lamentben megmagyaráznám a “liberté” és“libertinage” fogalmak közötti különbséget, és rendetteremtenék.

4. Ha vallásomat gyakorló, esetleg szerzetes lennék,akkor követném Megváltóm ajánlását: „imádkozza-tok üldözõitekért és azokért, akik gyaláznak tite-ket...”

5. Ha az én anyámat merné valaki piszkolni, nem felel-nék a tettem következményeiért!

6. De ha elkövettem egy szörnyûséget, menekülök,mentem a bõrömet... 80.000 rendõr a nyomomban...,s azok közül egyetlen mesterlövész sincs, aki enneka terroristának kezébõl kilõné a géppisztolyt és ártal-matlanná tenné!? Szitává lövik õket, ahelyett, hogytörvényszék elé állítanák és megkérdeznék tõle azegész kultúrvilág elõtt: „miért tetted ezt?” Amíg eznem történik meg, csak újabb hasonló támadásokraszámíthatunk! Így látom én.

Demeter Szilárd

Román börtönlottóRomániában beindult a korrupcióellenes fûnyíró, az ame-

rikaiak a román mûveleti területen elszánták magukat a poli-tikai elit cseréjére. Ennek eszköze az Országos Korrupció-ellenes Ügyészség, melynek jóvoltából hetente új és meghök-kentõ ügyek derülnek ki.

Romániában pár hónapja spontán össznépi tippjátékindult. Az alapkérdés, amit minden reggel feltesznek a köz-ügyek iránt érdeklõdõk: „Vajon ma kit visz el a DNA, vagyisaz Országos Korrupcióellenes Ügyészség?” Mert az államiszerv magasabb fokozatba kapcsolt, és sorra leplez le elké-pesztõ méretû korrupciós ügyeket, ennek következtébenpedig eddig érinthetetlennek hitt csúcspolitikusok, alkot-mánybírák, állami tisztségviselõk letartóztatását kezdemé-nyezi pártállásra való tekintet nélkül.

Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a DNA Traian Ba-sescu volt államfõ eszköze. Ez annál is valószínûbbnek tûnt,mert a szocialisták EU-csatlakozási kényszerbõl létrehozottlátszatintézményébõl Basescu regnálása alatt faragott haté-konyabb szervezetet Monica Macovei egykori igazságügyiminiszter. A múlt héten viszont ezt tettekkel cáfolta azügyészség, amikor rászállt Basescu üdvöskéjére, a volt elnökáltal létrehozott politikai formáció, a Népi KezdeményezésPártja (PMP) elnökére, Elena Udreára. Tény ugyanakkor,hogy a DNA erõs támogatottsággal bír, s vitorláját olyan sze-lek duzzasztják, amelyek képesek voltak elfújni a jelenlegikormánypárt egyik legerõsebb emberét, a szocialisták szürkeeminenciását, Viorel Hrebenciucot. Márpedig ilyen erõRománián belül eddig még nem született, és az EurópaiUnió is gyengének bizonyult korábban.

Amerika visszaintegetKizárásos alapon marad tehát az Egyesült Államok, amin

olyan nagyon nem lehet csodálkozni: Ukrajna és a MoldovaiKöztársaság szomszédjaként Románia kulcshelyzetben van.Fontos szempont továbbá, hogy az országot vastagon meghi-telezte az IMF, az elmúlt években érdemi döntést a világ-bank potentátjainak jóváhagyása nélkül egyik kormány semhozhatott. És az altalajkincsekrõl sem feledkezhetünk meg,példának okáért köztudomású, hogy a verespataki aranyat,valamint ritkafémeket cianidos technológiával befolyásostengerentúli befektetõk termeltetnék ki, és – palagáz utánkutatva – a Chevron amerikai cég is körbefúrta az országot.

A legbefolyásosabb román véleményvezér, Cristian-TudorPopescu (becenevén: CTP) „betonbiztos forrásokra hivat-kozva” egyenesen azt állította, hogy a DNA vezetõjét, LauraCodruta Kövesi fõügyészt amerikai nyomásra nevezték ki.Mindenesetre tény, hogy Victoria Nuland, az amerikai kül-ügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelõs állam-titkár-helyettese tavaly januári látogatásán elsõként afõügyészt kereste fel, és négyszemközt tárgyalt vele, majdcsak ezután autózott át az államelnöki palotába, márpedig azamerikai diplomaták általában ezekkel a gesztusokkal isüzennek.

Ez után kapott szárnyra a hír, hogy a korrupcióellenesügyészségnél számos politikusdosszié áll, és ahogy közele-

dett a tavaly év végi államfõválasztás, úgy fokozódott a nyo-más a politikai eliten. Fontos mellékszál, hogy az elnökvá-lasztás tétje a fent említett elemzõ szerint nem egyik vagymásik politikai oldal nyeresége, hanem az igazságszolgálta-tás jövõje volt – CTP szerint a szocialista Victor Pontaminiszterelnök gyõzelme az igazságszolgáltatás halálát jelen-tette volna. Ponta és támogatói ezt a mérkõzést elveszítették,és most vert helyzetbõl nézik, ahogy átrendezik az erõvona-lakat.

Klaus Johannis meglepetésszerû államfõvé választásávalviszont megnyílt a tér, egymás kezébe adják a kilincset ame-rikai katonai és politikai vezetõk. Victoria Nuland is vissza-látogatott idén januárban, emelve a téten, amikor az egyéb-ként késõbb alkotmányellenesnek bizonyult „Nagy Testvér-törvény” mellett érvelt, mely a távközlési cégeket adattáro-lásra kötelezte volna. Az adatokba a titkosszolgálatok igényesetén betekinthetnének. Továbbá kötelezõvé tették volna anév szerinti regisztrációt feltöltõs mobilkártya esetén is.

Moldova a kulcsAz események magyarázata a román elit szuverenitást fel-

adó viselkedésében rejlik, mást ugyanis nem tehet. Emlí-tettük az IMF-et, melynek kölcsönei nélkül már csõdbement volna az ország. Az IMF küldöttsége most is Bukarest-ben tárgyalt, s azt szeretnék, ha a kormány liberalizálná agázárakat. A kabinet ezt nem akarja, mert az amúgy is egyrekisebb választói támogatását ezzel teljes mértékben elveszí-tené. Az eddigi tapasztalatok alapján az IMF fog nyerni.

Másfelõl Románia többszörösen is érintett az orosz–ukránkonfliktusban. Ukrajna mellett figyelniük kell a szomszédosMoldovai Köztársaságra is, mely Bukarestbõl nézve románország, jelentõs orosz kisebbséggel, mi több, orosz identitá-sú elittel. A két állam egyesülése már régóta a politikai reto-rika része, Traian Basescutól Victor Pontáig mindenki hasz-nálta már kampányeszközként, az új államfõ elsõ útja isChisinauba vezetett. A román elemzõk szerint a következõkonfliktuszóna „a második román államban” várható.

Az oroszokat viszont csak azóta zavarja a nagyrománálom, amióta Ponta besorolt a csillagos lobogó alá. 2012-ben Pontáéknak a demokratikus intézmények elfoglalásátcélzó villámháborúja mellett az Oroszország Hangja mégvalóságos propagandahadjáratot folytatott, tavaly viszontDmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes azzal fenye-gette meg a vele szemben repülési tilalmat foganatosítóRomániát, hogy legközelebb egy bombázóról nézi meg afõvárost.

Ponta tehát elveszítette az oroszok támogatását, de azamerikaiak sem bíznak benne. Hiszen mentora többek kö-zött az a Ion Iliescu, aki 1953-ban lépett be a kommunistapártba, Moszkvában diplomázott, majd 1965-ben – NicolaeCeausescu hatalomra kerülése után – a Központi Bizottságtagja lett, a román rendszerváltás után három ciklusonkeresztül volt köztársasági elnök.

Romániát többek között a nagymértékû korrupció miattnem vették fel eddig a schengeni övezetbe, és mind azEurópai Bizottság, mind az amerikai külügyminisztériuméves jelentéseiben elõkelõ helyen szerepel a probléma. Dehogy mennyire rendszerszintûvé vált, az csak mostanságkezd kiderülni, amikor a megvádolt politikusok és üzletem-

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ

berek kiborítják a csontvázakat a szekrénybõl. A románalternatív nyilvánosságban keringõ poén szerint a romániaiparlament két házában „csak az a politikus nem korrupt, akimég ehhez is hülye”. A nép dühös, és joggal dühös: a legna-gyobb lenyúlások éppen abban az idõszakban történtek,amikor a gazdasági válságra hivatkozva megnyirbálták afizetéseket, nyugdíjakat, és családok százezreit szorították alétminimum peremére.

Mindeközben kialakult egy „hirtelengazdag” réteg, az oli-garchák (román megfelelõjük: helyi bárók) mellett politiku-sok és házastársaik, továbbá médiamágnások, üzletemberekhalmoztak fel vagyonokat. Így érthetõ, hogy a publicistáklegtöbbször a rákos sejt burjánzásához hasonlítják a korrup-ciót, amely áttételeivel az egész országot megfertõzte. Ahivatalnokok jóindulatát megváltó „kis figyelmességekkel”,az orvosok zsebébe becsúsztatandó borítékokkal, a kapcso-latokon keresztül elintézett ügyekkel napi szinten együtt élta romániai átlagpolgár. Legfeljebb legyintett, hogy ezt hívják„balkanizálódásnak”. De mára kiderült, hogy gyakorlatilagminden párt, egykori és jelenlegi kormányerõ, állami és jog-szolgáltatási intézmény vagy erõszakszervezet vezetéséigérnek a korrupció szálai, s oknyomozó újságíró legyen a tal-pán, aki kibogozza, hogy ki kivel, mikor, mennyiért zsírozottle egy nagy üzletet – nem mellesleg az adófizetõk pénzébõl.

Magyarok is célkeresztbenMivel az erdélyi magyar politikai elit politikailag és gazda-

ságilag is integrálódott a bukaresti közegbe, várható volt,hogy az RMDSZ sem ússza meg. Ennek elsõ jeleként 2012-ben Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét – akkor

még környezetvédelmi miniszterként – a DNA befolyássalvaló üzérkedéssel és vagyonnyilatkozatának meghamisításá-val gyanúsította meg. Borbély lemondott, de az akkor ellen-zékben lévõ szocialisták nem járultak hozzá mentelmi jogamegvonásához, így a bírósági szakaszt megúszta. Eddig.Most ismét elõvették az ügyét. Vagy emlékszünk még a há-romszéki szenátorra, Olosz Gergelyre, akit a DNA azzal vá-dolt, hogy az Országos Energiaszabályozó Hatóság vezetõ-jeként 2007-ben és 2008-ban állami szerzõdésekhez jutta-tott négy céget, ennek fejében pedig több mint 500 ezereurót és 400 ezer lejt kért.

Néha viszont félrehord az igazságszolgáltatás fegyvere: aDNA hivatali visszaéléssel vádolta meg a restitúciós bizott-ság tagjaként dolgozó Markó Attilát egy ingatlan-visszaszol-gáltatási ügyben, közben kiderült, hogy az ominózus ülésena politikus részt sem vett, alá sem írt semmit. Arról a szé-kelyföldi politikusról van szó, akinek restitúciós munkáját areformátus egyháznak visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyiSzékely Mikó Kollégiumért folyó perben a romániai bíróságfelfüggesztett börtönbüntetéssel honorálta (a kollégiumot„visszaállamosították”, átadták az önkormányzatnak).

A Korrupcióellenes Ügyészség tehát elszánta magát aminél teljesebb tisztogatásra, és ehhez megfelelõ hátszele isvan. A startvonalon melegítenek Johannis liberálisai, átven-nék a hatalmat, az viszont láthatóan nem dõlt el, hogy pon-tosan kik is kerülnek majd a kormányrúdhoz. A hadjárateredményeképpen egyébként könnyen mûködésképtelennéválhat a román kormány. Merthogy Bukarestben az egyikkarikaturista szerint így köszöntik egymást a politikusok:„Hát téged még nem vittek el?”

2015. március

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ

Románia egy szekus állam?Napok óta csak Elena Udrea és szövevényes-zavaros

ügye folyik a romániai médiából, ami egyrészt azért nembaj, mert a politikusnõ – ellentétben a legtöbb ittenipolitikussal és más fennforgóval – egy rendkívül dekora-tív jelenség, ráadásul jól neveltnek és illedelmesnektûnõ ember, akinek semmilyen mocsok, semmilyen alpá-ri sértés, szitok, blõdség nem hagyja el a száját akkorsem, ha egyesek igyekeznek felbosszantani

De azért sem baj, hogy sokat szerepelt mostanság, mertolyan dolgokat mondott ki a ma regnáló hatalomról, a szu-verén, egységes, oszthatatlan román nemzetállamról, ami-ket szinte mindenki tudott-sejtett, de kevesen mertekkimondani.

És azért érdemes odafigyelni arra, hogy mit mondott ésmit mond Udrea, amíg még mondhat, mert hosszú évek ótabelülrõl látta-látja ennek az államnak, ennek a velejéig kor-rupt, romlott, degenerált maffiarendszernek a bugyrait.Amit tudatosan vagy csak óvatlanul, esetleg félelmébenkikotyogott, az mind megerõsíti ama tudásunkat, hogy eztaz országot 1989-ben a kommunista politikai rendõrségegyik szárnya kaparintotta meg és irányítja azóta is. ASecuritate és utódszervezetei az élet minden területétbehálózták Romániában, és behálózzák ma is, sõt dominál-ják, irányítják és alakítják. Egy szerteágazó politikai bûn-

szövetkezet tartja kezét a társadalom nyakán, s ha kell, foj-togatja, de persze meg nem öli, mert élõsködik rajta és pro-fitál belõle.

Elena Udreát azért kell bezárni és elhallgattatni, hogy ne„fecsegjen” tovább. A Román Hírszerzõ Szolgálatot (SRI)pedig azért kell tisztára mosni, mert ez a szervezet és veleegyüttmûködõ klikkek szervezik és mûködtetik az államot,ami talán rögvest összeomlana, ha megszûnne a korrupció,ha érvényesülne a társadalmi igazságosság és a jogbizton-ság, ha elkezdene valóban mûködni a politikamentes igaz-ságszolgáltatás. Ha megtörténne a múlttal való szembené-zés és leszámolás. Márpedig a „maffiának” egyetlen célja: atörvényesség látszatát keltve a háttérben mûködtetni azt agépezetet, ami kívülrõl egy demokratikus jogállamot láttat,belül viszont a pénz, vagyon, hatalom, szigorú hierarchiavilága, masinériája.

Egy fecske nem csinál nyarat, s hát maga Elena Udreasem egy Szent Johanna, de azért már akadt tegnap olyanfõvárosi román újság, amelyik le merte írni: csak a vak nemlátja, hogy ebben az uniós országban valójában a titkosszol-gálat felügyeli az õ felügyeletével megbízott parlamentibizottságot, sõt az egész törvényhozást és az állami appará-tust. És miért lenne ez alól kivétel a bûnüldözés és az igaz-ságszolgáltatás? Vagy az élet bármely pászmája?

(itthon.ma)

A Charlie-ügykapcsán…

Figyelem a Charlie-ügyet, visszhangját, s e visszhang gyû-rûzését. Magáról az „ügyrõl” csak annyit: szörnyû! Csak elkell gondolkozni rajta: hová jutott az ember!

Az emberiség! „Önként, kéjjel öl(t), nem csak parancsra!”– mondjuk, mondhatjuk Radnótival a Charlie-ügy ürügyén.Mert ez csak egy ügy a sokból, ürügy arra, hogy elgondolkoz-zunk, hogy eltöprengjünk korunk arcán! Van min! Egyik smásik oldalról nézvést is.

Az okot sem árt azért megvizsgálni (mely semmiképp semjogosíthat föl sem hibát elkövetõ, sem ártatlan emberekmeggyilkolására), mert arról nem beszélnek a tiltakozómenetelõk. Hogy durván belegázolunk egymás hitébe. Afehér ember nemcsak hitébõl vetkõzött ki – lásd a nyílt isten-tagadó rendszereket, a Lenineket és Sztálinokat, de még aBushokat és Eisenhowereket is –, de sokszor józan emberimivoltából is. Keserûen vetette papírra már 150 évvel ezelõttMadách: „Ma senki nem hisz, törpe az idõ!” Azóta csakannyi történt: intézményesíttetett a hitetlenség és a hagyo-mányos erkölcs tagadása Európa- és Amerika-szerte. Ésnemcsak Mohamed prófétát gyalázzák az elvadult, maguk-ból kivetkõzött lélektelenek, embertelen emberek, de gya-lázzák Krisztust is, gúnyfilmet, gúnyrajzokat készítenek rólais eme felfuvalkodott, ateista vagy más hitû embertelenek!Az „Öld meg a jót!” üvöltõk.

Olvasom, hogy a Fehér Házban már vagy két-három évenem állítanak karácsonyfát, hogy ne zavarják a hit nélkülie-ket, a hitetleneket vagy azokat, akiknek nem a szeretet meg-nyilvánulására okot adó ünnep a karácsony! (Bocsánatotkérek az olvasóktól – így az amerikai újságíró gúnyos mente-getõzése –, hogy cikkemben a karácsonyt karácsonynakneveztem.) Mert „másoknak” nem tetszik a Te Hited, lelkedfénye, és semmi, ami ezt a fényt benned gerjeszti! Mintahogy a Charlie Hebdo szerkesztõinek vagy szellemtársainakis gúnytárgy, és tartják is magukat hozzá, ezért nyomtatták kiimmár ötmillió példányban a lapot, tovább gyalázva benneaz iszlamisták hitét! Vagy elvonatkoztatva: magát a Hitet!

Valamiféle lejtõn megyünk lefelé. Romlik az erkölcs,devalválódnak az emberi értékek. Szophoklész még írhatta:„Oly gyönyörû embernek lenni!” Gyönyörû? – kérdezem.Fegyveresek lépnek be az irodádba, iskoládba, bölcsõdédbe,s lõnek. És Krisztus azt mondta: „Aki téged megdob kõvel,dobd vissza kenyérrel!” És a Szentírás azt mondja: „Szeresdfelebarátodat, mint tenmagadat.” És azt is mondtuk, mond-ták eleink évezredek óta: segíts a bajban levõn! És segítet-tünk is! A régi falu – „a megtartó székely falu” – önmagátkormányozta, s megsegítették egymást a bajban. Ha leégetta csûröd, a közösség újjáépítgette neked.

Vagy ne menjünk olyan messze. Érték volt: adott szó,hûség, szeretet, becsület és jóság. A másik ember tisztelete.És isteni törvény volt, hogy Ne lopj! Ne ölj! Ne kívánd a tefelebarátodnak se házát, se ökrét, se feleségét!

Korunk új jelszavakat gyártott. Szabad szerelem. Az egyénjoga. Saját utódod meggyilkolásának joga (magzatelhajtás).Felbomlanak a családok, közösségek, terjed az önzés, a „csak

én” erkölcse. És intézményesíttetik, világpolitikává emelte-tik a csalás, fosztogatás! A bankok becsapják ügyfeleiket.Uzsorakamattal „segítik” az országokat, befektetõk hozzádépítik a gyárukat, s téged tizedannyi munkabérrel fizetnek,mint pár száz kilométerrel odább azokat, akiket nem rántottbele a sárba, nincstelenségbe a rád zúdított – mert az semmagától jött – kommunizmus embertelen rémuralma. Smiközben államfõk tüntetnek a terrorizmus ellen, ott mene-telnek közöttük azok is, akik rendeletére 350 ártatlan embertszállító repülõgépet lövetnek le, csak hogy politikai céljukat– másik ország befeketítését – megvalósítsák. S rendszere-ket akarnak megdönteni – s nemcsak akarnak, hanem meg isdöntenek – azáltal, hogy tüntetõ zsoldosokat fizetnek, s orv-lövészeikkel békés vagy jogaikat követelõ embereket lövet-nek le, gyilkoltatnak meg, ismét csak azért, hogy politikaicéljaikat megvalósítsák. És folyik a népirtás, nyelvek, kultú-rák – az én nyelvem, az én kultúrám s közvetve az én népem– gyilkolása (is), üldözése (is), és magának a kultúrának agyilkolása, erkölcsszennyezõ, humánumirtó szenny-filmektömkelege a tévék képernyõjén és mozik vásznán, melyek-ben egymásra lövöldözõ emberek (terroristák!?) szaladgál-nak ezzel a „tanulsággal” s hivatalosan is gerjesztett „tanítás-sal”: semmi az ember, semmi – és semmiképpen sem szent –az élet, agyoncsaplak, mint egy legyet, s közben tüntetünk aterrorizmus ellen. De hogy államterror is van, gerjesztett ter-ror, melyet demokráciának keresztelünk el, arról szó semesik. És arról sem, hogy a jóságot, a humánumot kelleneszembeszegeznünk, szembeordítanunk a rosszal vagy az aztmegtestesítõ érzéketlenekkel, a lelkekbe gázolók tetteivel.

Hát ezeket juttatta eszembe a Charlie-ügy. S ha én is ottlehettem volna, nem azt tartom magasba, hogy én is Charlievagyok, hanem azt: Ember vagyok. Vagy hogy: Legyünk vég-re vagy újra emberek, emberek! A jóban higgyünk, és csele-kedjük is a jót! Bár tudom, hogy: „Akik hitetlenek, azoknakegyre megy, hogy intetted-e õket, vagy nem intetted.”(Korán, 6. 2. szúra)

Gazda József

A világ legszabadabb országában törvény tiltja Mohamedgúnyolását

A finn büntetõtörvénykönyv egyik, több mint 100 évespasszusa szerint szankcionálható, aki nyilvános istenká-romlást követ el („publicly blaspheming against God”); akáromlásba értelmezésük szerint a becsmérléstõl az uszítá-sig sok minden belefér, a szankció pedig akár szabadság-vesztés is lehet.

A Charlie Hebdo elleni támadás érdekes reakciót váltottki helyi zöld és liberális véleményformálókból: többen köve-telik a blaszfémiára vonatkozó tétel törlését. A témában élenjárt twitteres bejegyzésével a Green League nevû pártot kép-viselõ Ville Niinistö. „A szabad véleménynyilvánítás a szabadtársadalom alapja” – szól Niinistö érvelése. Anna-MaijaHenriksson igazságügyi miniszter azonban hétvégén kijelen-tette: kormánynak nem áll szándékában enyhíteni az isten-káromlást büntetõ törvényen. Finnországban amúgynégypárti koalíció kormányoz, a miniszterelnököt (Alexan-der Stubb) a liberális-konzervatív Kokoomus adja. A szövet-ségnek eredetileg a Green League is tagja volt, de tavalyszeptemberben kiléptek.

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTEJegyzet

Az istenkáromlásról szóló törvényt eddig ötször próbáltákmegfúrni, sikertelenül: 1914-ben, 1917-ben, 1965-ben, 1970-ben és 1998-ban. Ahogy a dolog áll, most sem fognak módo-sítani rajta. Miután mindezt tudjuk, tegyük félre egy pillanat-ra a törvényt, és figyeljünk másra.

Itt van a Reporters Without Borders (RWB) nevû franciagyökerû NGO (civilszervezet), ami minden évben elkészíti avilág sajtószabadság-térképét. A kísérlet kedvéért mosthiggyük el, hogy az RWB évrõl évre frissített listája pontos,valóságos képet mutat a sajtószabadság állásáról az egyesországokban. Ezen a listán Finnország 2012-ben, 2013-banés 2014-ben is elsõ helyet érdemelt.

Vagyis egy francia (!) szervezet, a Reporters Without Bor-ders szerint ma a világon a legnagyobb sajtó- és véleménysza-badság Finnországban van. Abban a Finnországban, aholtörvény tiltja vallási jelképek becsmérlését.

A nagy következtetéseket nem szeretném az olvasó helyettlevonni. De talán a fentiekbõl látszik, hogy a közös Európa-eszményrõl szóló vitában nem Mordor sötét seregei állnakszemben a hótiszta szabadságharcosokkal.

(Válasz)

2015. március

EKOSZ–EMTE 9Jegyzet

Je suis dühös, de nagyon!Dühös vagyok. Voltaire, Rousseau és Montesquieu hazá-

jában 2015. január 7-én két fegyveres ember lelõtt tizenkétmásikat. A nyugati társadalom felhorkant, felháborodott,tüntetéseket szervezett, félteni kezdte (többek között) aszólás szabadságát. Ami engem illet, én nem a párizsi szó-lás szabadságát féltem, és jelenleg nem Charlie miatt va-gyok dühös.

Egy nappal a párizsi események után Székelyudvarhelyentíz-egynéhány békés ember gyertyát gyújtott az EmlékezésParkjában Wass Albert születésének 107. évfordulója alkal-mából. Ezután a román bûnüldözõ szervek nyomozást indí-tottak a gyertyát gyújtó békés emberek ellen „csak vizsgáló-dunk” jeligével! Tekintettel arra, hogy bármely bûnügyinyomozás elindításához szükség van bûncselekményre is,gyorsan találtak egyet. Szerintük, ha nem is az összes, delegalább egy résztvevõ, aki szólt a többinek, gyanúsítható a2002/31-es sürgõsségi kormányrendelet 5. paragrafusánakelsõ bekezdésében szabályozott bûncselekmény elköveté-sével. A kihallgatáson elmagyarázták: az említett jogsza-bály tiltja a háborús bûnösök kultuszának terjesztését, ésköztudott, hogy nevezett Wass Ferenc (sic!) rehabilitálásikérését elutasította a kompetens bíróság, szóval tessékkérem megérteni, hogy Romániában nem szabad WassFerencet emlegetni. Na, ezért vagyok dühös.

A tények makacs dolgok, vegyük hát õket szép sorjában.Elõször is, ha már üldözünk, tanuljuk meg az üldözötteknevét; tisztelt hatóság, az Önök által elsõ számú mumusnaktartott személy pontos és teljes neve gróf Szentegyedi ésCegei Wass Albert. A Wass család eredete az Árpád-korignyúlik vissza, ez jóval több, mint amit egyesek elmondhat-nak magukról. Továbbra is a tényeknél maradva haddmondjuk el azt is, hogy a rendõri zaklatás törvényességi ál-cájaként használt jogszabály nem a háborús bûnösökrõlbeszél. A 2002/31-es sürgõsségi kormányrendelet a béke ésaz emberiség ellen elkövetett bûnökért elítélt személyekkultuszának propagandaszerû terjesztését tiltja.

Wass Albertet soha nem ítélték el béke- és emberiségel-lenes bûnökért (sõt, igazából háborús bûnökért sem ítéltékel, de ebbe most ne menjünk bele). Ezenkívül a propagan-da szó jelentése: nézetek terjesztése, a befogadók vélemé-nyének befolyásolása, meggyõzése. Tényleg, mirõl is pró-bálták az Emlékezés Parkjában egymást, bárkit meggyõznia gyertyát gyújtó békés emberek?

Szóval dühös vagyok az igazságtalanság, a véget nem érõrendõri zaklatások, hatósági túlkapások, jogaink lábbal tip-rása miatt: székelyzászló-ügy, nemzeti imánk éneklése,huszárágyú, Mikó-per és most a gyertyagyújtás.

Amúgy tudják, hogy kit ítéltek el emberiségellenes bûnö-kért? Azt a Ceauescut, aki 1979-ben Wass Albertet Romá-nia elsõ számú közellenségének kiáltotta ki. Persze, a Kár-pátok néhai géniusza sírjánál idõnként gyertyát gyújtóholdkórosokat senki sem bûnüldözi!

Marosi György ügyvéd

Wass Albert

A gyökér megmaradEzerszáz esztendeje már,hogy hazát foglaltak õseink e földön,s õrizték vérrel, ésszel, türelemmelezerszáz esztendõn keresztül,hogy hazánk legyen az ég alatt.Gyökerünk lenyúlt mélyre, mélyre.egészen le, Erdély szívébe,s a mai napig ott maradt.

Történelem viharaicsapkodták, verték ezt a földet,megtanítottak élni, halni,mégis magyarnak megmaradni.

Élünk ma is, ahogy lehet,s Isten-hitünk szent erejévelmagyar szívünk szeretetévelõrizzük ezt a gyökeret.

Míg Isten a mi menedékünkés hûség minden fegyverzetünk,addig félnünk nem szabad:mert a gyökér, az megmaradt!

Ki hûséget vet - életet arat,és a gyökér, az megmarad!

Hajdúszoboszlón 2015. január 12-énWass Albert felolvasó klubot alakítottak. Kísérje áldás tevékenységüket.

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEJegyzet

A felszín szemmel láthatóan nyugtalan. A külsõ nyomásfelerõsödése, a behozatali véleményeket szajkózó szlogenek,a Fideszen belüli kiszólások, beszólások, valamint Magyar-ország látványos, a nemzetközi színtéren is elismert gazdasá-gi felemelkedése, mind olyan jelenségek, amelyek külön-külön és együttvéve olyan politikai kedélyhullámzáshozvezettek, amelynek lecsitítása lassan idõszerûvé válik.

A Fidesz-KDNP pártszövetség múlt évi háromszorosválasztási diadala, valamint a jó gazdasági mutatók, nemkü-lönben a feldarabolódott, egymással is viaskodó baloldal jóalap a politikai megnyugváshoz. Egy új politikai egyensúlylétrejöttéhez.

A külsõ szirénhangokra érzékeny fideszes politikusok ide-ges kiszólásai, nemkülönben a szakmai hibákkal tarkított tör-vényhozó- elõkészítõ tevékenység nyomán keletkezett hul-lámzás, valamint a külsõ propagandatevékenység lecsitításaés kezelése szükséges és lehetséges. Azért, hogy a nemzetbengondolkodó szavazóbázis nyugalma megmaradjon, s aholerre szükség van, megerõsödjön.

Ami a Fideszen belüli türelmetlenséget illeti, annak kezelé-se – s ezt a párt története is bizonyítja – lehetséges, és ennekma sincs különösebb akadálya. Annak idején a liberálisoktávozása, a párt tevékenységének nemzeti alapra helyezése,továbbá a 2006. évi választások elvesztését követõen a polgá-ri körök mozgalmának megerõsödése és a fõ politikai áram-

ba való szinte teljes becsatlakozása a bizonyság rá, hogy aFidesz megerõsödése nem véletlen fejlemény. Az elõre moz-dító kezdeményezés nehéz történelmi szituációban is meg-hozza a párt belsõ megerõsödését és történelemalakító szere-pének kiteljesedését.

Azt akkor sem, ma sem vonhatja kétségbe senki, hogy azOrbán Viktor párt- és miniszterelnöki tevékenységét rendreaz új, a társadalom támogatásával találkozó eszmék fémjelez-ték. Nincs jele annak, hogy nála a nemzet felemelését célzó újeszmék forrása elapadt volna, ne adj’ Isten hiányozna.

Nincs más út, mint elõre! A cél nem lehet más, mint a nem-zeti beállítottságú választói bázis újabb kétharmados támoga-tásának elnyerése. Ennek a természetes útja az eredményeshajózás a Scillák és Charibdiszek között. Történelmileg bizo-nyított tény, hogy ez nem lehetetlen. Ha egy földrajzilag isközelebbi történelmi helyzetre szeretnénk kitekinteni, nos, ezsem lehetetlen. A szomszédos Jugoszláviában Tito csaknemhét évtizeddel ezelõtt sikeresen vívta meg az életre-halálramenõ csatáját a Kommunista és Munkáspártok TájékoztatóIrodájával. Mellõzzünk eleve minden más párhuzamot. Azalkalmazott módszerek akár felületes áttekintése azonbanelvezet a vélhetõen pontos következtetésig. A jó helyzetfel-mérés, az ész, a bátorság, a biztos taktikai érzék, s mindenek-elõtt igazságának a tudata a kemény harcost a túlerõvel szem-ben is eredményre vezeti.

Ágoston András

Megteremteni a belsõ egyensúlyt

Az elemzõk majdnem mindent elmondtak már a veszpré-mi idõközi választásról. A legfontosabb: nem egész egy évután oda a Fidesz–KDNP második kétharmada. Szerencsérenem akkora a baj, mint ezt a balliberális ellenzék reméli, súgy látszik, hiszi is, de a veszteség mégis veszteség. Annakellenére, hogy tudjuk, a kormányzás nincs veszélyben. Sokanörülnének Európában ennek a kényelmes többségnek. Haugyanis minden jól megy, s erre van esély, a kétharmadra aparlamenti ciklus végéig már nem lesz szükség.

A veszprémi vereségnek van egy fontos hozadéka. Nemmintha a külföldi karmesterek, akik ténylegesen megadják aballiberális politikai propaganda alaphangját, ezt nem tud-nák, mégis rá kell mutatni: Magyarországon pedig van élõdemokrácia. Bizonyítja ezt a tény, hogy a demokratikusanmegszerzett, de ingatag kétharmadot nem egész egy év alattel is lehet veszíteni.

Megszívlelendõ tanulság bizonyára akad a jobboldal szá-mára is. Amin érdemes elgondolkodni.

Az elsõ és a legfontosabb: a fülkék forradalma ugyan évelõnövény, de gondozni kell. Annál is inkább, mert az eredmé-nyek, amelyeket a nemzetben gondolkodó szavazóknakköszönhetünk, hosszú évekre meghatározhatják a Kárpát-medencében élõ magyarok jövõjét. Megõrzésükért, fenntar-tásukért akarva, akaratlan a Fidesz - KDNP pártszövetség, a

nagy horderejû politikai projektum megalkotója és kivitele-zõje tartozik elsõsorban erkölcsi és politikai felelõsséggel. Anemzeti integráció meglendült folyamatait például véletle-nül sem szabadna Gyurcsány Ferencre bízni. Hogy túl nagyotne mondjunk, egyelõre biztosan nem.

A nemzeti oldalról nézve jó jel, hogy Kósa Lajos a Fideszügyvezetõ alelnöke már nyilatkozott. Szerinte a gazdaságicélkitûzéseken nem kell változtatni.

Tekintettel a történtekre, sõt arra is, hogy a mandátum vé-géig van még három év, a kormánypártok és a szavazófülkéknépének kapcsolatában bizonyára lesznek változások.Egyszerûen azért, mert a harmadik kétharmadra is szükségvan ahhoz, hogy a magyar nemzet felemelkedése tartóslegyen. Ez közös nemzeti érdek.

Íme, a célok. Erõsödjön tovább a nemzeti érzelmû közép-osztály. A bérbõl és fizetésbõl élõ magyarok önbizalma, asaját erejükben való hite pedig teljesedjen ki, s ezen a szilárdalapon a nemzeti integráció váljon visszafordíthatatlan fo-lyamattá. Hogy több mint egy ezredév után ne afféle fegyver-hordozóként, hanem erõs magabiztos, demokráciában,kisebbségi autonómiákban fejlõdõ nemzetként épülhessünkbe Európába.

Az elvesztett veszprémi választás józanságra int. S a válasz-tott úton való továbbhaladásra.

Ágoston András

A cél a harmadik kétharmad

A vakság felháborodása, a felháborításvaksága és a megroppant nemzettudat

Sokszor írtam már rövidebben vagy hosszabban arról, hogymekkora ûrt tapasztalhatunk a meggyengített, sok esetbenpedig megszûnt nemzettudat hiányában.

Tudom, hogy olyan idõket élünk, amikor ezt az évezredestudati kellékünket megannyi – fõleg lelki – társával együtt kér-dõjelek sokasága övezi. A haszonelvû világ eluralkodott ezekfelett.

A nemzettudatnak a neoliberális törekvések mentén folyófelszámolása egyben a neoliberális gazdaság remélt fejlõdésé-nek akadályát is jelenti. Ennek az új világnak az ideológusaihidegfejû, okos emberek, és feltételezhetõen mérlegelhették isezt. Ebben az esetben arra a következtetésre juthattak, hogy anemzettudatnak céljaik elérését akadályozni képes veszélyei afent felsorolt elõnyeit jóval meghaladják.

De milyen veszélyei lehetnek neoliberális szempontból azegészséges nemzettudatnak? Annak a valaminek, ami általukirányított országokban (köztük éppen vezetõ, egyelõre „világura” államukban, és persze eleve lebutított formában) él ésmûködik!

Nyilvánvaló, hogy a globalizáció által világuralomra törõ,romboló neoliberalizmusnak egy igazi nemzettudat (melynekrészét képezik a valódi tudatosság, felismerõ képesség, közös-ségi felelõsségérzet, hagyományõrzés, és természetesen a haza-szeretet, meg sok-sok más, általuk nem óhajtott tulajdonság)nem lehet célja. S hogy miért? A válasz egyszerû. Azért, mertcéljaik olyanok, amelyeket nem lehet egy ilyen tulajdonságok-kal rendelkezõ „emberanyaggal” (amely már nem emberanya-got jelent, hanem nemzetet, nemzeteket) elfogadtatni és meg-valósítani.

A tervszerû romboló munka célja azt támadni, amit az szol-gálni lenne hivatott. A nemzetet és a hazát. Egy homogenizáltvilágban mi szükség lenne ilyesmire? S ha mégis felüti fejét, aznagy akadálya a világ homogenizálásának. A hagyományos tár-sadalmaknak, a hagyománytiszteletnek a felszámolása immá-ron legalább 100 éve tartó munkájuk.

Trianoni, örökös zárójeleink közül itt is felbukkan egy: ez avilág (esetünkben az Unió) miért és hogyan is ellenezné azegyes országokon belüli homogenizációs törekvéseket, amikorez az õ szemükben a végcél felé tett hasznos lépések egyike. (Aszerk. idevágó megjegyzése: azt mindeközben feledni látsza-nak, hogy e sok belsõ homogenizáció célja és eredménye olyan„homogén nemzetállamok” létrejötte, ami a nagyobb – uniós -egység számára éppen hogy a kívánt homogenizáció akadályaleend.)

De visszatérve eredetileg kitûzött mondandómhoz, a nem-zettudat hiányának legkiáltóbb jelenlegi tünetét, megnyilvánu-lását szeretném magyarázni.

A nemzetet és hazát szolgálni akaró, az utóbbi idõben sokun-kat meglepve valóban számos hibát elkövetõ, de alapvetõ cél-jaiban egy egyedül elfogadható nemzetpolitikával próbálkozókormányt felháborodott és felháborított tömeg támadja.

A külsõ erõ és belsõ kiszolgálói (komprádorok) részérõlmûködõ mesterkedések világosak, magyarázhatók, elõrelátha-tóak voltak. Az elkövetett hibák elkerülhetõk lettek volna,

hiszen már rendelkezünk elég tapasztalattal a jelenlegi magyartársadalom tûrõképességérõl

Azonban érthetetlenül alacsony ennek a társadalomnak azegészséges veszélyérzete. Mert a veszélyek, a felfordulás okoz-ta károk messze meghaladják a felháborodást keltõ hibákjelentõségét. És nem csupán össznemzeti szinten, de egyének-re lebontva is. Az atomizált társadalom egyes egyedeinek érde-keit tekintve is.

Vannak ilyen információk a neten? Ha nincsenek, miért nin-csenek? Ha vannak, miért nem hatnak?

Ez utóbbira van csupán válaszom. Azért nem hatnak, mertnincs rá fogadókészség. Azért nincs rá fogadókészség, mertalszik a nemzettudat. Az a nemzettudat, amely egyik alapkövea kollektív, okos (és szükséges) veszélyérzetnek is. Na és ter-mészetesen, amely feltételez egy adott szellemi szintet. Ésamelynek velejárója az áldozatkészség is.

A Kossuth téren mocskolódó szövegeket ordítozó felháboro-dottak – honfitársaink – a nemzet tudathiányos vakjai, õketegészítik ki a mindenkori és mindenholi szellemi vákuumbanszenvedõk. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy nem tudják,mit cselekszenek.

Az ismert és folyamatosan mûködõ – komprádorainkratámaszkodó – külsõ erõnek volt mire szerveznie felforgató ter-veit. Mert rendelkezésére állt a felháborítás vaksága mellett avakság felháborodottsága is.

(2014. november 18.)

Rövid válaszom egy létünket érintõ kérdésre

Nemrégiben a Hitel nemzetpolitikai és irodalmi folyóiratkérdéssel fordult több magyar, „nemzetben gondolkodó” értel-miségihez. Mondanák el véleményüket a magyar függetlenség-rõl. Magam is a megkérdezettek közt voltam, és kimerítõbbválaszom a lap februári számában jelenik meg. Most az Átalve-tõ terjedelmi korlátainak megfelelõen röviden felelnék a kér-désre.

A magyarok már a honfoglalás pillanatában elkezdték küz-delmüket a függetlenségért és azért, hogy Európa befogadjaõket. A kettõ egyet jelentett. A Géza nagyfejedelem és SzentIstván idejében történtek, az a hatalmas áldozatvállalás, melyhagyományaink jelentõs részének feladásával léptettet be azeurópai kereszténység világába, már jelezte, hogy mekkorajelentõséget tulajdonítunk európaiságunk és ezzel összefonódófüggetlenségünk ügyének.

A következõ évszázadok az erõsödõ Magyarország sikerétbizonyították mindkét viszonylatban.

A pozsonyi csata, az „ungaros eliminados esse” (a magyaro-kat ki kell írtani - a szerk.) szelleme látszólag elenyészett, éstekintélyes, erõs, európai hatalom épült a Kárpát-medencében.

Sajnos a történelem és a geopolitika megváltoztathatatlanhatásai ezt követõen nem minket szolgáltak.

Míg egy „történelmi cunami szerû” tatárjárást még képesekvoltunk kiheverni, addig a minket folyamatosan nyomás alatttartó török veszedelem lassan felõrölte erõinket. A magyarázategyszerû. Részben gazdasági, hiszen az oszmán gazdasági erõ amagyarnak sokszorosa volt. Egyes mai kutatók százszorosrabecsülik. Emellett pedig, igen szerencsétlen módon, a kor

2015. március

EKOSZ–EMTE 11Napló

Szász István Tas naplójából

logisztikai lehetõségeinek sugara éppen az ország nyugati hatá-raiig terjedt. Bécs tehát megúszta, Magyarország viszont„mûveleti terület lett”.

Közben – nem ritkán magyar segítséggel – a nyugati pogányis megerõsödött. A Habsburgok birodalma felvirágzott, s mi akét pogány közt három részre szakadva próbáltunk túlélni.Erdély megmentõnek bizonyult a maga hintapolitikájával,melyet a maiak a csúf „pávatánc” névvel illetnek. A független-ség odalett, de mi megmaradtunk.

Aztán vesztes forradalmak vezettek a függetlenség remény-ségének útján, mégis elõre. Jött a kiegyezés, ami már nagylépés lehetett volna ebbe az irányba.

De a történelem mozgatói, a mindenkori háttérerõk mástakartak. Pontos szándékoktól vezérelve, azt ügyesen leplezvekirobbantották azt a háborút, melynek felelõsségét egyesekmég ma is a nyakunkba akarnak varrni. Itthon és határon túl is.Sok más közt, mint éppen most hallottam, pl. az osztrák okta-tásban.

Jött tehát Trianon, és paradox módon a harmadára zsugoro-dott ország papíron független lett. Pontosabban lehetett volna,ha a rossz béke nem hordja magában a folytatást, és nem kerü-lünk megint két pogány közé. A náci és a bolsevik ütközõzóná-ja meghatározta sorsunkat, és függetlenségünk reménye ismétsemmivé vált.

Aztán újabb, vesztesen gyõztesnek hitt forradalom követke-zett a függetlenségért. És meg is kaptuk 1989-ben. Pontosab-ban azt hittük, hogy megkaptuk. De vele együtt az új pogánytis, mely azt hiszi magáról, hogy egyedüli hatalom, de horgadmár másik is, több is. Õ azonban, mint egyedül maradni látszópogány, most már nem két, hanem minden oldalról körbezárminket egymagában is. Errõl szól a ma.

Na és mi?Egész történelmünk folyamán a kettõsség jellemzett. Hol a

pogány-keresztény ellentét, hol a királyi központi hatalom és akiskirályok közötti, hol a két pogány valamelyikének szolgálói ésa szabadság hívei között, mint például a kuruc-labanc ellentét.

Aztán volt a vallásszabadság országában hitbéli, majd osztály-ellentét és népies–urbánus, és megannyi más megosztottság.

Mai labancaink azonban már nem a haza üdvét más, esetlegtéves módon szolgálni akarók, hanem valódi komprádorok.Tudatosak, öncélúak, veszedelmesek.

Ma már attól kell félnünk, hogy a függetlenségért folyó törté-nelmi játszma célegyenesbe érkezett. A demográfiai katasztró-fa, melyet a sok más célért folyó küzdelem elfedni látszik, végetvethet mindennek. Nem lesz már, aki független legyen, sõt azsincs kizárva, hogy az sem lesz, aki ma még veszélyeztetné azt.

És még nem szóltam arról, hogy megmaradásunk Európamegmaradásának is függvénye. Egymagunkban nem élhetjüktúl ezt az õrületet. De ki gondol ma erre?

És mégis! A megmaradás akarása, a demográfiai vész elleniküzdelem, sõt Európa ébresztgetésének sikeressége is minden-képen megköveteli, hogy függetlenek legyünk.

A függetlenségért küzdõ csoportnak vagy egyénnek viszontnemzettudattal kell rendelkeznie. Ugyanis a nemzettudat rejtimagában együtt az egészséges veszélyérzetet és a küzdelemhezoly szükséges áldozatvállalás szellemét.

Minek nevezzük hát azokat, akik ezt nem fogadják el? Minekminõsíthetõ az a nemzetgyilkos, aki egyben és ez által öngyil-kos is? A történelem terroristájának?

Hát ennyit a függetlenségrõl.

(2015. január 1.)

Az okot keresd, ne a módszeren csodálkozzál

Folyik a neoliberális világ megmaradásért folytatott harca.Még úgy érzik, hogy haladnak elõre, akár Napóleon vagyHitler, csak nem harci szekereken, hanem annál manapsághatékonyabb eszközökkel. Közben azonban már érezhetõ arothadás mindent átható szaga.

Vigyázó szemünket elég Párizsra vetni. Természetesen csakamennyiben még nem ereszkedett rá a kötelezõ hályog. Mertláttunk már annyi mindent, elhittünk még ennél is többet, éshallottunk ezt meghaladó képtelen és nemegyszer mégis igaz-nak bizonyuló elméleteket.

Valaha ifjúkorunk szemináriumain álmodtak a rothadó kapi-talizmus imperialista végérõl. És íme! Pedig semmi nem állotttávolabb tõlünk, mint a marxizmus tételei, a rajtunk uralkodópártdiktatúrák dogmái, a szocialista internacionalizmus bék-lyói.

Most mégis megüti orrunkat ama rothadás valóságos bûze. Atõke tátott szája. A kovász, mely az erjedést biztosítja, neolibe-ralizmus névre hallgat. Ha nem az õt felhasználó hátsó erõt,csupán önmagát, mint eszközt nézzük, már akkor is egy gátlás-talan és erõszakos, skizofrén világ tárul elénk. Ami, mint tudniillik, hosszú távon nem lehet életképes.

Ellene egyre-másra a kettõs mérce ellentmondásaiba ütköz-ve kényszerülünk tiltakozni. Pedig teljesen hiábavaló, hiszenakik ama mérleget kezelik, jól tudják, hogy miként kalibráltákbe. Ha tiltakozunk, ha nem, akkor is ugyanaz történik velünk.

Lássunk mégis csupán két aktuális példát a sokból.A neoliberális dogmák és az õket szolgáló politikailag kor-

rektség jegyében a párizsi mészárlásról csak félig illik beszélni.Együtt érezhetünk az áldozatokkal és hozzátartozóikkal, és ezeddig rendben is van. De nem beszélhetünk az okokról. Nemszabad a vallásgyalázást kivonni a szólásszabadság csodás cso-magjából. Az egyik kultúrkör, esetünkben a miénk nevében be-avatkoznak egy egészen más értékek mentén gondolkodó világdolgaiba. Megsértik azokat, és aztán csodálkoznak, ha az (vagyakár annak egy szélsõséges változata) a maga módján válaszol.A vallásgyalázás, mások vérig sértése tehát szabad. Elkövetésesorán a szólásszabadságot gyakoroljuk.

De hol itt a skizofrénia? - kérdezhetik.Már önmagában is megmagyarázhatatlan ez a helyzet, de ha

arra gondolunk, hogy ugyanez az ideológia várja el tõlünk,hogy éppen mások érzékenységének sértését elkerülendõ tilt-suk be az iskolai tantermekben függõ feszületeket vagy egysze-rû kereszteket, vagy a karácsonyfát, sõt a karácsonyi ünnepet isátkeresztelik a fény ünnepének, akkor már észrevehetjük, hogyitt valami nem kerek. És ha összeesküvés-elméletekre hajló,gyanakvó ember veszi ezt észre, úgy gondolja, hogy ez nemtévedés, hanem valami pontosan kiszámított célt szolgál.

Vagy lássuk a legújabbat, a bevándorlás kérdésével kapcsola-tos vitát.

A Miniszterelnök Párizsban nyilatkozta, hogy változtatni kellEurópa bevándorlási politikáján. Magyarország ennek megfe-lelõen szeretne eljárni, Magyarország szeretne maradni. A gaz-dasági menekülteket nem fogadná, a politikaiaknak védelmetnyújtana. Hogy a kérdés összefügg számos demográfiai és gaz-dasági gond mellett a terrorizmussal is, arról a Nyugat-Európába bevándorlottak második, harmadik generációs utó-dainak ismert tettei beszélnek. S nem csupán a mostani tragé-dia, de például az iszlám harcosok toborzása is pl.

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTENapló

A nyilatkozat nyomán nagy volt a felháborodás kívül ésbelül, bár itthon még az egyszerû baloldali megkérdezettekdöntõ többsége is egyetértett ebben az egyébként démonizáltMiniszterelnökkel.

Mint már mindenki megtanulta, nagy példaképünk ademokrácia hazája (és exportõre), az USA. Végre örömmelhallottam felemlíteni a magyar médiában, amit azonnal lát-nunk kellett (úgy is, mint a kettõs mérce ragyogó új példáját),hogy az USA egyfajta „vasfüggönyt” épített fel Mexikó felé agazdasági menekültek beözönlése ellen, s az ennek átjátszásátszolgáló alagutak kijáratait, úgy hírlik, mesterlövészek figyelik.

És ez csupán két példa volt. Az elcsépelt korrupciós vádatne is emlegessük. Ügyes. Mert persze, hogy van korrupció, ésvan harc is ellene. De, ha ezzel korrupt országunknak akarnaksegíteni, akkor miért nem foglalkoznak a nálunk nagyságren-dekkel jobban érintett országokkal is? Velük nincs bajuk, eset-leg mert ott minden kívánságuk teljesült?

Igen! Ezek a példák csupán a kilógó lólábak. És a lólábak-hoz vannak falovak is. Amolyan trójaiak. Telve derék harco-sokkal.

Az okokat keresve ismét csak ama háttérhatalom játékairakell gondolnunk. Mi más lehet e képtelenségek magyarázata!

Ha az ellenzék párt-, vagy inkább hatalomérdekelt hangjáthallgatjuk, akkor természetesen van erre is válasz. Mindennekokozója a kétharmad, a mocskos Fidesz és a korrupt OrbánViktor, akinek a vagyona az egekbe emelkedett, aki miatt azállamadósság egyre nõ, a GDP pedig zuhanó repülést mutat be.

Mindezt az egyik legutóbbi tüntetésen, jókora és sûrûnbejátszott grafikus ábrán láthattuk.

Ha korunkat egy szóban kellene jellemezni, adva van aválasz. Ez a hazugság kora. De ma már az is csupán egy mód-szer. Semmi más.

A cél mindent szentesít.(2015. január 15.)

Vitatkozni manapság nem az igazság-keresés, hanem a hatalommal járóhaszonkeresés érdekében szokás

Ez pedig meghatározza a vita kimenetelét. Ugyanis márelõre tudhatjuk, hogy okos, vagy nem, olykor nevetséges éserõltetett érvekkel is hadakozva, a felek maradnak ott, ahon-nan elindultak. Ki-ki a maga álláspontja mellett. S tulajdon-képpen a hallgatók és nézõk, netán olvasók többsége is meg-marad zsigeri véleményével, mindenek ellenében.

Mostanság két téma dominálja a vitatkozó felek mûsorait.Az egyik az illiberális demokrácia miniszterelnöki meghatáro-zása, a másik a gazdasági menekültek bevándorlásának szin-tén általa felvetett kérdése.

- Ami az elsõt illeti, érthetetlen módon nem nyúlnak a –tulajdonképpen csak értelmezési – vita árnyalásának vagykibontásának módszeréhez. Pedig a válasz egyszerû lehetne.

Nem a magyar miniszterelnöki álláspont az, amelyik elzár-kózik a demokrácia egyik – „néppárti” változatában Merkeláltal is emlegetett – pillérének elismerésétõl, hanem a liberá-lis demokráciákat képviselõk távolodtak el egy tiszta demok-rácia fogalmától.

A miniszterelnök szerint említett demokrácia ugyanis ter-mészetes módon és szervesen, vagyis magától értetõdõen tar-talmazza a hagyományos liberális elemeket. Nem jelent ki

semmit, de a legtermészetesebbnek tartja a szabadság eszmé-inek tiszteletben tartását és mindent, ami ezzel jár. Azilliberális jelzõt azért volt kénytelen bevezetni, mert maga azegykor valódi értékeket hordozó liberalizmus tévedt el a neo-liberalizmusnak nevezett képtelenségek erdejében. Ennekcsupán következménye, hogy a valódi demokráciát keresõkettõl kénytelenek eltávolodni. De csupán ettõl.

A neoliberális lábon (is) álló demokráciák saját csapdájuk-ban vergõdnek, és lassan fájdalmas események fogják arrakényszeríteni az ezt vallókat, hogy tragikomikus (vagy elké-pesztõ módon célzottan bomlasztó) elvárásainak és megnyil-vánulásainak következményeibõl kitörni próbálkozzanak.Elég csak néhány az élet és az emberi együttélés törvényeivelellenkezõ példát felsorolni. Hiszen már a pedofilok kezdikjogaikat követelni, mozgalom indul a férfiak állva vizelésének„kiváltsága” ellen, mesekönyv jelenik meg, amelyben királyfikirályfit szeret, stb. S ezek még csak a felületen mozgó apróképtelenségek a veszedelmesen kavargó mélység valóságosõrülete felett.

– Ami a másik kérdéssel kapcsolatban eszünkbe jut, az min-denekelõtt a történelmi Magyarország mindenkori befogadómúltja, annak minden hasznával és tragikumával. Mert miköz-ben a történelmi nagy darálóban kivérzõ államalkotó magyar-ság pusztult, a Szent Korona védelme alatt nemzetek nõttekfel a befogadottakból. Õk aztán bölcsõjüket börtönnek beállít-va segítették a hungarus haza szétszaggatását. Ez már egyma-gában rávilágít a bevándorlás két arcára.

De gondolnunk kell arra is, amire már sok tanulmány figyel-meztet, arra, hogy Európa iszlamizálódása elkerülhetetlen.Hogy ez az õslakosságnak mekkora tragédia, arról a neolibe-ralizmus által kitalált, politikailag korrekt vagy inkorrekt fo-galma miatt nem illik beszélni. Csak félni szabad, azt is csend-ben. Hogy mi minden jár ezzel együtt, arról éppen napjaink-ban lehet szörnyû példákat látni.

A tragédia árnyát fokozza, hogy egy kis európai ország egy-maga nem menekülhet meg. Tehát egész Európa megmenekü-lése lehet csak biztosítéka a mi megmaradásunknak. Ezértegyedül annál többet nem tehetünk, mint amit teszünk. Külö-nösen akkor, amikor az ilyen irányba tett lépéseinket éppenEurópa torolja meg rajtunk. Miközben ellentmondásokba ke-veredve kapkod a megoldás után, azt kéri számon, amit sajátbõrén már megszenvedett.

A most idõszerû két kérdés pedig – mint jól láthattuk –összefügg. A baj gyökere a pénz globalizáló világának háttér-birodalma által alkalmazott neoliberalizmus képtelen és halál-szagú erõltetése. Sajnos a pártpolitikák demokráciájának vilá-gában élve, az egyes országok életét is ez határozza meg.

A pártpolitikai küzdelem viszont csak a hatalom megszerzé-sét vagy a megszerzett hatalom megtartását tarthatja elsõszá-mú céljának. Minden más, ami az embert valóban szolgálófeladatokkal kapcsolatos, csak ezzel összhangban, ennekárnyékában, sõt ennek érdekében, általa megengedhetõ mér-tékben és módon tud mûködni.

Bár a viták folynak, a fülek és a szemek nem akarnak meg-nyílni. Az elmékrõl és a szívekrõl nem is beszélve. Közbenpedig az ember még küzd, de már nem bízik.

A Madách-i utolsó szín képei fenyegetõen vetülnek a méggondolkodni képesek elé.

(2015. február 7.)

2015. március

EKOSZ–EMTE 13Napló

Látogatás LeninnélMoszkva, július 3.

Közel egy hónapig törtem magam, míg végre sikerült.Egyedül azért jöttem Oroszországba, hogy megismerjem eztaz embert, és nem akartam távozni, mielõtt beszéltem volnavele. Úgy gondolom, a közül a három vagy négy kortársközül való, akiket érdemes meghallgatni. Mintegy 20.000dolláromba került bejutni hozzá, amit a népbiztosok felesé-geinek ajándékul, a vöröskatonáknak borravalóul és azárvaházaknak alapítványul kellett adnom; de nem sajnálom!

Azt mondták, hogy Iljics Vladimír beteg ésfáradt, s a legközelebbi személyeken kívül senkitsem fogadhat; hogy nincs már Moszkvában,hanem egy közeli faluban egy korábbi ura-sági villában lakik. Pénteken este legyõz-tem az utolsó akadályokat is, és telefo-non értesítettek, hogy vasárnapravár. Leninnek azt mondták, hogy azén tõkém a NEP-et (Narodnajaekonomicseszkaja politika - népigazdaságpolitika- a szerk.) a kezdetnehézségein keresztülsegítheti, mi-re õ beleegyezett a látogatásomba.

A felesége fogadott; egy kövér,hallgatag asszony, aki úgy nézettrám, mint ahogy az ápolónõk szoktákaz újonnan érkezett beteget mustrálni.Lenint egy kis verandán találtam, aholegy tervezetekkel teleszórt asztal mellett ült.Úgy hatott rám, mint egy halálra ítélt, akinekmég megengedték, hogy életének utolsó óráitbékében elbabrálgassa. Mongol vágású közis-mert feje olyan volt, mintha régi és száraz sajtbóllett volna faragva: aszott és petyhüdt volt. Nyálasajkai között a koponya balfogsora már kivigyorgott.Hatalmas és csupasz koponyája olyan volt, mint egy barbárépítmény, amit valami õskori szörnyeteg homlokcsontjábólillesztettek össze. Gyanakvó és fürkészõ szemei, mint vala-mi ragadozó madáré, szinte eltûntek véres szempilláimögött. Kezei egy ezüstírónnal babráltak: látszott, hogynagy és erõs kezei vannak, igazi parasztkezek, amelyeknekösszeaszottsága azonban már a halál közeledtét jelezte.Sohasem fogom a füleit elfelejteni, melyek mintha elkopottelefántcsontból lettek volna és messzire kifeszültek, minthaaz örök hallgatás elõtt a világ utolsó hangjait akarták volnafelfogni.

A társalgás elsõ pillanatai meglehetõsen kínosak voltak.Lenin iparkodott velem tisztába jönni, de tette ezt szórako-zott arccal, mintha egy olyan kötelességet teljesítene, melymár õt többé nem érdekli. Ez elõtt a sáfránysárga és fáradtarc elõtt nem volt bátorságom, hogy feltegyem azokat akérdéseket, amelyek ide hajtottak. Ezért úgy találomravalami bókot morogtam a nagy mûhöz, melyet õ Orosz-országban véghezvitt. Erre ez a félhalott arc kísérteties rán-cokba húzódott, ami egy szarkasztikus mosoly akart lenni.

– De minden kész volt – kiáltotta Lenin váratlan, majd-nem brutális lelkesedéssel. – Minden kész volt, mielõtt még

megérkeztünk volna. A külföldiek és az ostobák azthiszik, hogy itt valami új dolog történt. Ez az elvakult

polgárság tévedése. A bolsevikok nem tettek mást,mint alkalmazták és kifejlesztették acárok által megkezdett kormányzást,mely egyedül való az orosz népnek.

Százmillió barmot nem lehet kor-mányozni bot, korbács, titkos rend-õrség, terror, akasztófa, katonai tör-

vényszék, börtön és kínpad nélkül.Mi csak a társadalmi osztályokat

cseréljük ki, amelyek uralmukaterre a rendszerre alapították. Ez hat-vanezer nemes és talán negyvenezermagasabb rangú hivatalnok, mind-

össze százezer ember volt. Ezzel szem-ben ma körülbelül kétmillió proletár és

kommunista van. Ez haladás, mégpedignagy haladás, mert a kiváltságosak száma tíz-

szer olyan nagy, de 98 %-a a népnek ettõl a vál-tozástól nem nyert semmit. Egészen bizonyos

lehet a felõl, hogy ezek semmit sem nyertek és ígyis kell annak lennie, én is ezt kívánom, s ez külön-

ben is teljesen elkerülhetetlen.Lenin arcán egy elfojtott mosoly jelent meg; olyan volt,

mint a kereskedõ, aki becsapott valakit, és vígan tekint atávozó kárvallott után.

– És azután – dadogtam – Marx és a haladás? És mindenmás? Lenin csodálkozva nézett rám. – Önnek, – folytatta –aki befolyásos ember és külföldi, mindent meg lehet mon-dani, úgy sem fog hinni Önnek senki. De emlékezzék csakvissza arra, hogy Marx maga a teóriák tisztán eszközszerûés fiktív értékét hirdette. Oroszország és Európa helyzetéttekintve, kénytelen voltam a kommunista ideológiával élni,hogy célomat elérhessem. Más országokban és más idõk-ben valami mással kísérleteztem volna. Marx csupán zsidó

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEFény és árnyék

A Betiltva.com oldal 2002 szeptemberében magánszemélyek gondozásában kezdte meg mûködé-sét, azzal az elhatározással, hogy a kommunista diktatúra által 1945-ben betiltott írásmûveket újra-közölje. A könyvek íróit börtönbe vetették, emigrációba kényszerítették vagy agyonhallgatásra ítél-ték. Csodával határos módon ezeket a könyveket a sors megóvta a pusztulástól, és a honlap szer-kesztõi kötelességüknek érzik, hogy azt az internet szabad világában megosszák õket bárkivel, kik-nek ezek beszerezhetetlenek. Az írások a forrás megjelölésével szabadon átvehetõk, így került fentiírás lapjaink hasábjaira is.

Az álarc nélküli kommunizmus

ÁRNYÉK

burzsuj volt, aki feltornászta magát az angol statisztikákkalés titkos imádója volt az indusztrializmusnak. Semmi érzé-ke nem volt a barbárságok iránt, ezért alig egyharmadember. Egy sörbe és hegeliánizmusba áztatott agy, amelyrecsak barátja, Engels fröccsentett egy pár zseniális gondola-tot. Az orosz társadalom teljes cáfolata Marx próféciájá-nak. Éppen ott, ahol szinte semmi burzsoázia nem volt, ottgyõzött a kommunizmus. Az emberek, Góg úr, félénk vad-állatok, akiket egy olyan kíméletlen vadnak kell lefékeznie,mint amilyen én vagyok. Minden más fecsegés, irodalom,filozófia vagy hasonló muzsika az ostobák számára. Ésmiként a vadak a bûnözõkhöz hasonlítanak, minden kor-mányzás legfõbb ideálja kell legyen, hogy országát egyetlennagy börtönné alakítsa át. A régi cári virgács a politikai böl-csesség utolsó szava. S ha jól meggondolja, a rabélet a leg-alkalmasabb az átlagemberek számára, akik ha nem is sza-badok, de végül is a felelõsség veszélyétõl és kellemetlensé-geitõl meg vannak óva és nem tudnak több rosszat elkövet-ni. Abban a pillanatban, ahogy egy ember börtönbe kerül,ártatlan életet kénytelen élni. Sõt, nincsenek gondolatai ésgondjai sem, mert vannak, akik gondolkoznak és paran-csolnak helyette. Testileg dolgozik, de lelkileg kipihenimagát. És tudja, hogy lesz mit ennie és hol aludnia, akkoris, ha nem dolgozik, akkor is, ha beteg, a nélkül a sok kel-lemetlenség nélkül, ami a szabad embert gyötri mindenna-pi kenyerének és éjszakai fekvõhelyének a megszerzésé-ben. Az én álmom az, hogy Oroszországot egy mérhetetlennagy börtönné alakítsam át, és ne képzelje, hogy ezt egoiz-musból mondom, mert e mellett a rendszer mellett a legna-gyobb rabszolgák és áldozatok éppen a vezetõk és börtön-õrök.

Lenin hirtelen elhallgatott és egy tervezetet kezdettnézni, ami éppen elõtte volt. Úgy láttam, a rajz egy magas,toronyszerû, megszámlálhatatlan kerek ablakoktól átlyu-kasztott palotát ábrázolt. Végre megkockáztattam egy kér-dést én is.

– És a parasztok? – Gyûlölöm a parasztokat – felelte

Iljics Vladimir az undor kifejezésével. – Gyûlölöm a muzsi-kot, akit már az elpuhult nyugati Turgenyev és az az álszent,megtért faun, Tolsztoj idealizált. A parasztok képviselikazt, amitõl én undorodom: a múltat, a hitet, az eretneksé-get, a vallási hóbortot és a kézimunkát. Megtûröm õket éskedveskedem nekik, de gyûlölöm õket. Szeretném, hamindnyájan az utolsóig kipusztulnának. Egy elektrotechni-kus nekem százezer paraszttal felér. Remélhetõleg elfogunk jutni oda, hogy a mi vegyi gyárainkban percek alattkészített élelmiszerekbõl fogunk tudni élni, és végre azegész feleslegessé vált parasztságot halomra gyilkolhatjuk.Vagy át kell vedleniük munkásokká, vagy el kell pusztulni-uk. A természetes élet történelem elõtti szégyen. Vésse jólaz emlékezetébe, hogy a bolsevizmus háromszoros háborútjelent: a tudományosan képzett barbárok háborúját a rot-hadt intellektuelek ellen, Kelet háborúját Nyugat ellen, ésa város háborúját a vidék ellen. És ebben a háborúban afegyverek megválasztásánál nem leszünk kényesek. Azegyén olyan valami, amit el kell nyomni; olyan találmány,amit azok a naplopó görögök és germán fantaszták találtakki. Aki ellenáll, azt kivágjuk, mint egy rosszindulatú kelést.A vér a legjobb trágya, amit a természet szolgáltat nekünk.

De nehogy azt higgye, hogy kegyetlen vagyok. Unom mármindezeket az agyonlövéseket és akasztásokat, amiket azén rendeletemre visznek végbe. Gyûlölöm az áldozatokat,különösen, mert arra kényszerítenek, hogy legyilkoljamõket; de nem tehetek másként! Szinte epedek az után, hogyegy mintabörtönnek, egy békés és jól vezetett fogháznaklegyek az igazgatója. De mint minden börtönben, úgy itt isvannak nyugtalan és engedetlen elemek, akik bután a régiideológiák és gyilkos mitológiák után v�