6.PÉNZÜGYI

ALAPISMERETEK

1. A modern pénz kialakulása

A pénz az árutermelés fejlődésének eredménye (nem „találmány”).

A fejlődési szakaszokat nehéz időben elkülöníteni, nem lehet adott naptári időszakokhoz kötni!

1. Az árupénz korszaka

Kezdetben: közvetlen (eseti) csere:

Az árutermelés még fejletlen volt, a gazdálkodó egységek még kevés felesleget termeltek, így ritkán cseréltek.

„Árut áruért” („ár” = az egyes termékek egymáshoz viszonyított értéke) A1 A2

Később: közvetett árucsere

Az árutermelés fejlődésével (a „feleslegek” növekedésével) nőtt a cserére való képesség és hajlam egyre nehezebb volt megtalálni a közvetlen cserepartnert.

Az adásvétel már történhetett úgy is, hogy az eladó cserébe nem a szükséges árut, hanem olyan árut kapott, amit mások is elfogadtak (amire mindenkinek szüksége volt; pl. só, állatbőr, gyöngyök stb.) árupénz létrejötte.

A1 Árupénz A2

Az árupénz megjelenésével az eladás és a vétel időben külön is válhatott.

Eladás: A1 Árupénz

Vétel: Árupénz A2

2. Az aranypénz korszaka

Előzmény: a „közönséges” áruk kapcsán felmerülő problémák (nehéz szállíthatóság, romlandóság, oszthatatlanság) a nemesfémek (arany, ezüst) – fizikai, kémiai stb. tulajdonságaik miatt – alkalmassá váltak az általános csereeszköz funkciójának betöltésére, illetve azokat a társadalom tagjai elfogadták.

Aranypénz:– belső értékkel is rendelkezett;– világpénz (képes volt a pénzfunkciókat az

országok közötti tranzakciókban is betölteni).

Problémák az arannyal: az arany-kitermelés (a készletek kimerülése miatt) nem tudott lépést tartani az áruforgalom bővülésével az aranypénz forgási sebessége dinamikusan nőtt „kopás”, „pénzrontás” pénzhelyettesítők megjelenése.

Pénz forgási sebessége (velocity, V): azt mutatja, hogy egységnyi pénz hányszor cserél gazdát adott időszak alatt.

PénzhelyettesítőkMár az ókorban is léteztek, tömeges

megjelené- sükre az ipari forradalom időszakában került sor

Klasszikus formája: a váltó.

Kereskedelmi váltó Olyan fizetési ígérvény, amelyben az adós (az áru vevője) vállalja, hogy a megjelölt időpontig (vagy időpontban) a váltón szereplő összeget (kölcsönt) és a kamatokat kifizeti a váltó tulajdonosának (az áru eladójának = hitelezőnek).

Váltóforgatás: fizetés váltóval.

Banki váltó bankjegyMegjelenésének előzménye: szükség volt egy megbízható, tőkeerős közvetítő intézményre bankok (bankárok) megjelenése.Forgalomképesebb mint a kereskedelmi váltó, mert lejárat nélküli.

3. A modern pénz korszaka

Előzmény: az első világháború idején a jegybankok felfüggesztették az aranynak a különböző pénzhelyettesítőkre történő (korlátlan) átválthatását; illetve olyan pénzre volt szükség, melynek mennyiségének szabályozásával befolyásolhatók a (makro)gazdasági folyamatok.

Modern pénz

– belső értékkel nem bíró hitelpénz;– formáját tekintve: készpénz (bankjegy, érme) vagy

számlapénz (elektronikus jel).

Ma már nem minden pénz világpénz, csak azok, amelyek mögött „nagy” és stabil gazdaságok állnak (USD, EUR, JPY).

2. A pénz funkciói

Elszámolási eszköz (unit of accounting)Lehetővé teszi a gazdasági szereplők tájékozódását (az árak összehasonlítását) és a gazdasági teljesítmény mérését.

Csereeszköz (medium of exchange)Közvetíti a gazdasági szereplők közötti árumoz-gásokat. (A pénz a gazdaság „kenőolaja”)

Fizetési eszköz (standard of deferred payment)Közvetíti az egyoldalú jövedelem-átengedést (pl. adósságok kifizetését).

Vagyontartási eszköz (store of value) A tartalékolás (megtakarítások) egyik formája.

3. A kétszintű bankrendszer

KÖZPONTI BANK

KERESKEDELMI BANKOK és más pénzügyi közvetítő intézmények

(pl. biztosítók, takarékpénztárak, befektetési alapok stb.)

Gazdálkodó egységek (háztartások, vállalatok, intézmények)

Központi bank (jegybank, central bank): „a bankok bankja”, az állam monetáris hatósága.

Funkciói:

Pénzkibocsátási (emissziós) monopóliummal bír Teljes hatókörű pénzt csak a jegybank bocsáthat ki!

A forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozá-sával gazdaságpolitikai célok elérésének (elsősorban az infláció csökkentésének) segítése

A nemzeti fizetőeszköz (valuta) külső és belső stabilitásának biztosítása

A kereskedelmi bankok számláinak vezetése, részükre (ún. refinanszírozási) hitel nyújtása

Eszközei: Jegybanki alapkamat (central bank base rate): a

kereskedelmi bankok részére meghirdetett betét-elfogadási és hitelnyújtási kamatláb. Irányadó (referencia) kamatszint

Nyíltpiaci műveletek (open market operations): értékpapírok, deviza, arany stb. adásvétele

Kötelező tartalékráta (required reserve ratio): a kereskedelmi bankok részére előírt arány, amely azt fejezi ki, hogy a betétek összegének legalább hány %-át kötelesek a jegybanknál elhelyezett betéteikben tartalékolni.

„Verbális beavatkozás” (verbal intervention): rendszeres kommunikációval a gazdasági szereplők várakozásainak befolyásolása.

A (profit-orientált!) kereskedelmi bankok funkciói:– Aktív bankügyletek = hitelek nyújtása– Passzív bankügyletek = betétek gyűjtése– Banki szolgáltatások nyújtása (pl. számla-

vezetés, tanácsadás, értékpapírügyletek stb.) a pénztulajdonosok (ügyfelek) részére

A jegybanki alapkamat alakulása Magyarországon, 1990. október 15. – 2011. szeptember 15.

Forrás: MNB

A kölcsöntőke (hitel) használati díja (kamat) és a hitelösszeg aránya.

Csak hitelviszonyt megtestesítő ügyletek esetében értelmezhető (a hozam minden pénzügyi befektetés esetében).

A hitelfelvevőnek nominális kamatláb, míg a hitel-nyújtónak a reálkamatláb (az inflációval csökkentett nominális kamatláb) a fontos.

Kamatperiódus: két kamatváltozás között eltelt idő.

4. Kamatláb(interest rate)

Hitel-kamatláb kockázatmentes kamatláb ( állampapír-hozam) + kockázati prémium

A kockázati prémium mértékét meghatározó főbb tényezők:

– nem-fizetés kockázata: a hitelfelvevő esetleges fizetésképtelensége;

– inflációs kockázat: a jövőbeli (várható) infláció mértéke;

– likviditási kockázat: a követelés készpénzzé („méltányos” áron történő) konvertálásának lehetősége és időigénye.

7.A MAKROGAZDASÁGI

TELJESÍTMÉNY MÉRÉSE

A nemzetközi összehasonlítások alapja: Nemzeti Számlák Rendszere (System of National Accounts, SNA) → SNA-mutatók

Kiindulópont:

Bruttó kibocsátás (Gross Output), GO:

Egy országban, adott időszak alatt előállított termékek és szolgáltatások összértéke.

Meghatározása:

– az összes gazdálkodó szervezet összes értékesítése és készletváltozása piaci (fogyasztói) árakon vagy tényezőköltségen számolva;

– nem piaci szolgáltatások (pl. közoktatás, honvédelem stb.) esetén a ráfordítások összege.

A bruttó kibocsátás nem alkalmas a tényleges telje-sítmény mérésére, mert „halmozódásokat” tartal-maz (egyes értékeket többszörösen számít fel).

Folyó termelő felhasználás: valamely tevékenység során felhasznált, ugyanakkor más gazdasági szereplők által megtermelt javak értéke.

A térbeli halmozódás kiszűrése:

Bruttó kibocsátás – folyó termelő felhasználás = Bruttó hozzáadott érték (Gross Value Added), GVA

Amortizáció (amortization): a fizikai tőkejavak (gépek, berendezések, épületek stb.) adott időszakra elszámolt értékcsökkenése.(A korábban előállított fizikai tőkejavak megtérülése az adott időszakban.)

Az időbeli halmozódás kiszűrése:

Bruttó mutatók – amortizáció = nettó mutatók

SNA-mutatók

Bruttó Nettó

„Hazai” GDP NDP

„Nemzeti”GNI

GNDI

NNI

NNDI

Bruttó hazai termék (Gross Domestic Product), GDP

(1) Egy országban, adott időszak alatt előállított és végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összértéke (összes hozzáadott érték; végtermékek összértéke).

(2) Az adott országban, adott időszak alatt realizált összes elsődleges (bruttó)

jövedelem (bér, kamat, profit, járadék) + amortizáció

(Nem azonos a hazai gazdasági szereplők jövedelmével!)

(3) GDP = C + I + G + NX

C: háztartások fogyasztása (consumption)

I: (vállalati) beruházások (investment) (bruttó felhalmozás)

G: kormányzati (government) vásárlások (közösségi fogyasztás)

NX: nettó export (net export) = export (X) – import (IM)

A GDP és végső felhasználásának volumenindexei Magyarországon, 2001 - 2010

Forrás: KSH

Előző év = 100,0

C I G X IM GDP

2001 105,7 105,2 101,0 108,1 105,3 104,1

2002 110,6 98,8 105,3 103,9 106,8 104,4

2003 108,3 102,5 105,1 106,2 109,3 104,2

2004 102,5 108,2 99,9 115,6 113,4 104,8

2005 103,4 95,6 99,9 111,5 106,8 104,1

2006 101,9 97,3 105,8 119,0 114,7 103,9

2007 99,7 105,2 96,9 114,2 112,0 101,2

2008 99,5 97,4 100,7 104,8 104,7 100,6

2009 93,3 93,5 101,0 90,9 84,6 93,7

2010 97,8 94,4 99,4 114,1 112,0 101,2

A GDP nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása Magyarországon, 2010-ben (milliárd Ft és %)

Milliárd Ft %

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

777,3 2,9

Ipar 6 212,4 22,9

Építőipar 947,5 3,5

Szolgáltatások 14 921,2 55,0

Termékadók egyenlege 4 261,4 15,7

GDP (piaci beszerzési áron) 27 119,8

100,0

Forrás: KSH

Bruttó nemzeti jövedelem (Gross National Income), GNI

Egy ország belföldi gazdasági szereplői („rezidensei”) által, adott időszakban realizált összes elsődleges (bruttó) jövedelem és az amortizáció összege.

(Korábban: bruttó nemzeti termék – Gross National Product, GNP)

Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (Gross National Disposable Income), GNDI

GDP – amortizáció NDP

elsődleges jövedelmek nemzetközi egyenlege

+

GNI

egyoldalú átutalások (transzferek) nemzetközi egyenlege

+

– amortizáció NNI

GNDI – amortizáció NNDI

Nominális GDP (nominal GDP):Folyó (adott évi) árakon mért GDP.

Reál GDP (real GDP):Változatlan (bázis évi) árakon mért GDP.

Gazdasági növekedés (economic growth):A reál-GDP %-os változása, az előző év azonos időszakához képest.

Potenciális GDP (potential GDP):A rendelkezésre álló termelési tényezők teljes kihasználásával, az infláció gyorsulása nélkül elérhető maximális (reál) GDP.

Gazdasági növekedés Magyarországon, 1990-2010 (%)

Forrás: KSH

Gazdasági / üzleti ciklus (economic / business cycle):A gazdasági teljesítménynek (a reál GDP-nek és más paramétereknek) a hosszú távú növekedési trend körüli ingadozása, a visszaesés (dekonjunktúra) és fellendülés (konjunktúra) egymást követő váltakozása.

Recesszió (recession):A makrogazdasági teljesítmény csökkenése.A reál GDP két egymást követő negyedévben csökkenést mutat (az előző év azonos negyedévéhez képest).

A gazdasági fejlettség mérése:

Egy főre jutó GDP (GDP per capita)Egy főre jutó GNI (GNI per capita)

A nemzetközi összehasonlítás ún. vásárlóerő-paritáson (az árszínvonalbeli különbségek kiszűrésével) történik.

Egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) a közép-kelet-európai EU-tagországokban, 2000 és 2010

(EU-27 átlag = 100)

2000 2010

Bulgária 28 44

Csehország 71 82

Észtország 45 64

Lengyelország 48 62

Lettország 36 52

Litvánia 40 58

Magyarország 54 63

Románia 26 45

Szlovákia 50 74

Szlovénia 80 86Forrás: Eurostat

Változás

+16

+11

+19

+14

+16

+18

+ 9

+19

+24

+ 6

A Világbank ország-kategóriái

GNI/fő (USD), 2010

Magas jövedelmű országok (70) >= 12276

Magasabb közepes jövedelmű országok (54) 3976 – 12275

Alacsonyabb közepes jövedelmű országok (56) 1006 – 3975

Alacsony jövedelmű országok (35) <=1005

Forrás: http://data.worldbank.org/about/country-classifications/country-and-lending-groups

„Humán fejlettségi index” (HDI)

Az ENSZ által kifejlesztett komplex mutatószám, amely az egy lakosra jutó GDP mellett figyelembe veszi a születéskor várható élettartamot, az írni-olvasni tudók arányát, a lakosság iskolázottsági szintjét és az életminőség számos egyéb mérőszámát is. Értéke egy 0 és 1 közötti szám (a magasabb érték nagyobb fejlettségi szintet jelent).

Az ENSZ ország-kategóriái

HDI, 2008

Nagyon magas humán fejlettségű országok (42) >= 0,785

Magas humán fejlettségű országok (43) 0,675 – 0,784

Közepes humán fejlettségű országok (42) 0,481 – 0,674

Alacsony humán fejlettségű országok (35) <=0,480

Forrás: ENSZ („Human Development Report 2010”)

8.MUNKANÉLKÜLISÉG

Népesség(10 003 ezer fő)

Munkavállalási korú (15-64 éves) népesség

(6 769 ezer fő)

Munkavállalási koron kívüli népesség(3 234 ezer fő)

Inaktív népesség(2 545 ezer fő)

Aktív népesség(4 256 ezer fő)

Foglalkoztatottak(3 781 ezer fő)

Munkanélküliek(475 ezer fő)

Foglalkoztatottak (employed):Azok létszáma, akik a munkaerő-felmérés heté-ben legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát végeztek, vagy munkájuktól csak átmenetileg (szabadság, betegség stb. miatt) voltak távol.

Munkanélküliek (unemployed):Azok létszáma, akik a munkaerő-felmérés heté-ben nem dolgoztak (nem végeztek legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát, és nem volt olyan munkájuk, amelytől csak átmenetileg voltak távol), a megelőző időszakban (4 hétben) aktívan kerestek munkát, és rendelkezésre állnak (2 héten belül munkába tudnának állni).

Gazdaságilag aktív népesség (economically active population) = munkaerő-állomány:A népesség azon része, amely adott időpontban képes és hajlandó munkát vállalni.Foglalkoztatottak + munkanélküliek

Az inaktívak főbb csoportjai:– (15 évesnél idősebb) tanulók– munkavállalási korú nyugdíjasok– gyes-en stb. lévők– egyéb, nem ismert okból inaktívak

100×népesség aktív agGazdaságil

számaliek Munkanélkü=(%) ráta liségiMunkanélkü

100×népességkorú Munkaképes

népesség aktív agGazdaságil=(%) ráta Aktivitási

A foglalkoztatottak számának alakulása Magyarországon, 1990-2010 (ezer főben)

Forrás: KSH (MEF)

A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája az egyes EU-tagországokban, 2000 és 2010 (%)

2000 2010 2000 2010

Ausztria 68,5 71,7 Bulgária 50,4 59,7

Belgium 60,5 62,0 Ciprus 65,7 69,7

Dánia 76,3 73,4 Csehország 65,0 65,0

Egyesült Királyság 71,2 69,5 Észtország 60,4 61,0

Finnország 67,2 68,1 Lengyelország 55,0 59,3

Franciaország 62,1 63,8 Lettország 57,5 59,3

Görögország 56,5 59,6 Litvánia 59,1 57,8

Hollandia 72,9 74,7 Magyarország 56,3 55,4

Írország 65,2 60,0 Málta 54,2 56,1

Luxemburg 62,7 65,2 Románia 63,0 58,8

Németország 65,6 71,1 Szlovákia 56,8 58,8

Olaszország 53,7 56,9 Szlovénia 62,8 66,2

Portugália 68,4 65,6 EU-27 62,2 64,1

Spanyolország 56,3 58,6

Svédország 73,0 72,7 Forrás: Eurostat

2000 2010 2000 2010

Ausztria 3,6 4,4 Bulgária 16,4 10,2

Belgium 6,9 8,3 Ciprus 4,9 6,2

Dánia 4,3 7,4 Csehország 8,7 7,3

Egyesült Királyság 5,4 7,8 Észtország 12,8 16,9

Finnország 9,8 8,4 Lengyelország 16,1 9,6

Franciaország 9,0 9,8 Lettország 13,7 18,7

Görögország 11,2 12,6 Litvánia 16,4 17,8

Hollandia 2,8 4,5 Magyarország 6,4 11,2

Írország 4,3 13,7 Málta 6,7 6,9

Luxemburg 2,2 4,6 Románia 7,3 7,3

Németország 7,5 7,1 Szlovákia 18,8 14,4

Olaszország 10,1 8,4 Szlovénia 6,7 7,3

Portugália 4,0 12,0 EU-27 8,7 9,7

Spanyolország 11,1 20,1

Svédország 5,6 8,4 Forrás: Eurostat

Munkanélküliségi ráta az egyes EU-tagországokban, 2000 és 2010 (az aktív népesség %-ában)

Ciklikus munkanélküliség (cyclical unemployment)A vállalati szféra értékesítési nehézségekkel küzd az aggregát kereslet szintje nem elégséges a rendelkezésre álló munkaerő-állomány teljes foglalkoztatásához.Mértéke a gazdaság konjunkturális hullámzásá-nak (a GDP alakulásának) megfelelően alakul.

Várakozási munkanélküliség (waiting unemployment)A munkanélküliek száma meghaladja a betöltet-len állásokét (várnak, hogy álláshoz jussanak).

Strukturális munkanélküliség (structural unemployment)

A munkakereslet és munkakínálat szerkezeti eltérése miatt fellépő munkanélküliség.

• a vállalatok szakképzettségi elvárásai és a munkavállalók tényleges szakismerete nincs összhangban egymással

• a munkavállalók egy része olyan szakismerettel rendelkezik, amelyre helyben nem, csak az egy másik helyi munkapiacon van igény

Súrlódásos munkanélküliség (frictional unemployment)A munkahely- (és/vagy lakóhely-) változtatás idő- és információ-igénye miatt fellépő munkanélküliség.

Önkéntes munkanélküliség (voluntary unemployment)

A gazdaságilag aktív népesség egy részének minimális reálbér-igénye magasabb az aktuális bérajánlatoknál, ezért – a jobban fizető állás reményében – kivárnak, és inkább a munka-nélküliséget választják.

9.INFLÁCIÓ

Infláció (inflation)

Tartós árszínvonal-emelkedés, a pénz vásárlóerejének csökkenése.

Mérése – az inflációs ráta (inflation rate) meghatározása – általában a fogyasztói árindex (consumer price index, CPI) alapján történik, amely meghatározható:

a gazdaság egészére, egyes társadalmi csoportokra, fogyasztási cikkek egyes csoportjaira

vonatkozóan.

Defláció (deflation): az árszínvonal tartós csökkenése.

Az infláció alakulása Magyarországon, 1990-2010

Forrás: KSH

0

5

10

15

20

25

30

35

40

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

Fogyasztói árak éves átlagos változása (%)

Az infláció típusai (a kiváltó ok alapján):

Kereslet-húzta infláció (demand-pull inflation): az aggregát kereslet bővülésétől elmarad az aggregát kínálat növekedése (pl. a teljesítménnyel nem fedezett bérkiáramlás következtében).

Költség-tolta infláció (cost-push inflation): a termelési költségek növekedése által előidézett árszínvonal-emelkedés (pl. importtermékek árainak emelkedése, adónövelés, béremelés)

Tehetetlenségi infláció (inertial inflation):

A gazdasági szereplők várakozásaiba beépült, kiszámítható mértékű árszínvonal-emelkedés, amely éppen a várakozásokba való beépülése miatt maga is az árak növekedésének egyik forrásává („önbeteljesítő jóslattá”) válik.

Pl. a háztartások az infláció gyorsulásától tartanak, így előrehozzák vásárlásaikat a fogyasztási kereslet növekedése (c.p.) keresleti inflációt gerjeszt

A gazdaságpolitika (jegybank) feladata: a gazdasági szereplők inflációs várakozásainak – verbális intervenció révén történő „hűtése”

Phillips-görbe (Phillips curve)

Gazdasági fellendülés idején rövid távon csökken a munkanélküliség, ugyanakkor a munkáltatók könnyebben engednek a szakszervezetek bérkö-veteléseinek. A nominálbérek növekedése (c.p.) növeli az aggregát keresletet, emiatt (változatlan termelékenység esetén) nő az infláció.

A gazdaságpolitikának tehát választania kell a munkanélküliség és az infláció csökkentése között.

Hosszú távon a munkanélküliség mértéke a „természetes” (a strukturális és súrlódásos munkanélküliségi) ráta nagyságának felel meg.

0munkanélkü-liségi ráta (%)

infl

áció

s rá

ta (

%)

Rövid távú Phillips-görbe

Hosszú távú Phillips-görbe

UN

10.ELMÉLETTÖRTÉNETI

ÁTTEKINTÉS

1. Klasszikus (liberális) közgazdaságtan

Kialakulása: 18. század vége

Megteremtője: Adam Smith (1723-1790)Fő műve: A nemzetek gazdagsága (1776)

A gazdasági tevékenységek fő mozgatórugója az, hogy az emberek („homo oeconomicus”-ok) a saját érdekeik alapján cselekszenek. Az egyéni cselekedeteket egy „láthatatlan kéz” ( = a piac) úgy irányítja (koordinálja), hogy az a nemzet (ország) egésze számára maximális jólétet biztosít.

Az államnak csupán az „éjjeli őr” szerepet szabad betöltenie, vagyis csak azokban az esetekben avatkozzon be a gazdaság működésébe, ha a piac „kudarcot” vall az állam feladatai:

– a társadalom tagjainak védelme a külső támadásokkal szemben;

– a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése;

– olyan kiadások eszközlése, valamint olyan intézmények létrehozása és működtetése, melyek „előállítására” a piac nem képes, ugyanakkor a társadalom többségének érdekeit (a „közérdeket”) szolgálják.

Kialakulása: 19. század utolsó harmada

Középpontjában a verseny által biztosított mikrogazdasági szintű hatékonyságba (a piaci erők „mindenhatóságába”) vetett hit áll.

A makrogazdasági problémák háttérbe szorulnak, az irányzat későbbi képviselői (a legismertebbek: Marshall, Pigou, Fisher) csak a pénznek tulajdoní-tottak nagyobb makroökonómiai jelentőséget.

A társadalom „homo oeconomicus”-ok összessége (nincs „közérdek”).

2. Neoklasszikus közgazdaságtan

Kialakulása: 1930-as évek

Megteremtője: John M. Keynes (1883-1946)Fő műve: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete (1936)

Kiindulópont: az 1929-33-as világgazdasági válság tapasztalatai azt mutatják, hogy a makrogazdasági folyamatoknak olyan – a mikrogazdasági törvény-szerűségekből közvetlenül nem levezethető – önálló „törvényszerűségeik” vannak, melyek szükségessé teszik az állam közvetlen gazdasági szerepvállalásá-nak növelését.

3. Keynesiánus közgazdaságtan

A keynes-i gazdaságpolitika alapelvei és eszközei:

Elsődleges cél a munkanélküliség csökkentése. Ennek érdekében szükséges az állam tudatos, keresletösztönző beavatkozása a szabad piaci viszonyok között működő gazdaságba.

A keresletösztönzés főbb eszköze a jövedelem-újraelosztás radikális kiszélesítése és/vagy az állami kiadások növelése.

„Deficit spending”: az állam eladósodása dekonjunktúra idején megengedett,

ha ezzel élénkíti a gazdaságot (növeli a keresletet és a foglalkoztatást).

Kialakulása: 1970-es évek

Legismertebb képviselője: Milton Friedman (1912-2006)

Kiindulópont: Az 1970-es években – az állami kiadások (államadósság) növekedése ellenére – egyszerre nőtt a munkanélküliség és az infláció, ami kétségessé tette a keynes-i gazdaságpolitika hatékonyságát.

4. Monetarista közgazdaságtan

Alapelv: a makrogazdasági folyamatokat elsősorban a forgalomban lévő pénzmennyiség stabilitásának biztosításával lehet megfelelően szabályozni.

A pénzmennyiség növekedése növeli az makrokeresletet, ugyanakkor inflációs veszélyekkel jár.

Az állami gazdaságpolitika elsőszámú „közellensége” az infláció.