A TALMUD

ÍRTA

Dr. BLAU LAJOS

A „NÉPSZERŰ ZSIDÓ KÖNYVTÁR” KIADÁSA

,,GLOBUS” NYOMDAI MŰINTÉZET R.-T.

zsidóságnak két nagy alkotásavan: a biblia és a talmud,mindkettő ezer-ezer esztendőszellemi munkájának terméke.A zsidó intellektuális erő nemcsupán ezeket alkotta, hiszmár a Prédikátor felemelteszavát „a sok könyvcsinálásellen, melynek nincsen vége”.

Láthatók a sok könyv közül még az apokrif iratok, ésa talmud említ oly héber könyveket is, melyeknekteljesen nyoma veszett. Mindezeket kivetette kebelébőla zsidó nép, múló jelenségeknek tekintette, nem láttabennük nemzeti szellemével kapcsolatos vallási esz-méje lüktetését, mint a biblia 24 könyvében, a hit éserkölcs örök foglalatjában. Nagyjában ugyanez áll ahagyományról, főkép oly értelemben, hogy egyébmaradványok mellőzésével a zsidóság a talmudot te-kintette a hagyomány hű tolmácsának. A biblia és atalmud egy és ugyanazon népnek időrendben közvet-lenül egymásután következő és egymással szorosanösszefüggő alkotásai, és mégis mily különböző a kétmű sorsa.

A biblia volt az első könyv a világirodalomban,amelyet idegen nyelvre fordítottak, először 2100 évelőtt, az akkori kultur- és világnyelvre, a mindenüttismert görög köznyelvre. A biblia volt akkor és mais a legolvasottabb könyv, a népkönyv, amit neve, abiblia szó is jelent. Kandake, az ethiopskamarás —az evangélium közlése szerint — Jeruzsálemből haza-térőben felült a kocsira és olvasta Ézsaiás prófétát.

4

Ez az első útiolvasmány, miről a világtörténet tud.A biblia tanította meg a népeket az írásra és az olva-sásra, a biblia tanulása kedvéért alapították a mai né-pek az első iskolákat; a biblia a népeknek valóságoscivilizátora. Sokszáz nyelven szólal meg ma, és azévenként eladott példányok száma több millió. Nemvetekedhetik a bibliával se Homeros, se Shakespeare,se Goethe, se senki más. A könyv szeretetét a bibliántanulták meg a népek, aranybetűkkel írták bíborpirospergamenre, képekkel illusztrálták, ezüstbe kötöttékés drágakövekkel díszítették.

A zsidó írástudók a prófétáknak, a bibliai ivóknakvérbeli és szellemi utódai, mint viszont a talmud szer-zői az írástudóknak utódai. Alig van a talmudban lap,amelyben a biblia ne volna idézve és alig van mondás,amelyet végeredményben nem a biblia szava sugalltvolna. Egy szellem lengi át a prófétát, az írástudót, arabbit és mégis mily különböző szellemi termékeiksorsa. Az első könyv, amelyet elkoboztak, szintén abiblia volt. A szírek a Szentföldön 2097 év előttkutattak Mózes könyve után és a talált példányt meg-semmisítették birtokosával együtt; századok múlvaegy római hadvezér elégettette a falu tórapéldányátazért, mert az adót nem fizették meg, de annyiszor,mint a talmudot, Jusztinián császár óta a 18. száza-dig, nem kobozták és nem égették el az ókori pogá-nyok a bibliát. A talmud, a biblia leszármazottja,sokszor volt a gyűlölet, a szenvedély, a harag áldo-zata, mintha gonosztevő lenne és nem könyv. Ismertkörülmények folytán ismét hangzik a vád a talmudellen, de jelen könyvecskémben ettől eltekintek éscsupán belső felvilágosítás céljából fogok e sokat em-legetett és kevéssé ismert műről képet adni. A talmudismerete a zsidók között is egyre hanyatlik, szélesebbnéprétegek már száz év óta nem tanulmányozzák, ahivatásos tudósokat nem számítva, a zsidók maguksem tudják, mi a talmud, legkevésbé a modern mű-velt zsidók. A tájékoztatás tehát felette szükséges.

5

Tárgyilagosan és hidegen, alanyi érzések nélkül, amegbízható tiszta tudományos igazságot közlöm alegegyszerűbb alakban. A költészethez forró lélek, atudományhoz hideg elme kell. A történelmi igazságotfogom előadni, nem tekintve sem jobbra, sem balra.Nem akarok érdekes lenni, csak igaz.

I.

_A talmud egy nagy műnek elfogadott neve,amely 12 foliókötetből áll. így nyomtatta ki először1520-23.-ik években. Bomberg Dániel az Antwerpen-ből Velencébe letelepedett nemes úr, minden időklegnagyobb héber könyvkiadója. Akkortájt a közép-kori írásszokást követve, a jogi műveket ebben anagy formátumban nyomták. De míg más corpusjurisok az idők folyamán tetszetősebb alakra men-tek át, a negyedrétre és nyolcadrétre, a talmud meg-maradt a foliónál és az első kiadás lapszámozásánál.A kereken 50 talmudkiadás csekély kivétellel az elsőkiadás mása, ami páratlanul áll az egész könyvvi-lágban. A stereotyp kiadás 12 kötete két kommen-tárjával együtt 2947 lapot ölel fel. A félelmetesneklátszó terjedelem lényegesen csökken, ha csak azalapszöveget, a tulajdonképeni talmudot vesszük te-kintetbe. A 14. századból eredő, a müncheni államikönyvtárban őrzött egyetlen majdnem teljes talmud-kézirat, amely ránk maradt, a babiloni talmudot 490nyolcvansoros lapon adja. Még mindig tekintélyesmü, de terjedelme korántsem éri el Goethe összesmüveinek terjedelmét, Jókairól nem is szólva. A tal-mud külső alakja, ami első látásra idegenszerűnektünteti fel, nem származik keletről, sem a zsidóktól,hanem az általános középkori szokásból. Éppúgy azis, hogy a kommentárt a szöveg köré írják. A talmudkülalakjában a középkori könyvnek képviselője ajelenkorban.

6

Ε külső bemutatás után vessünk egy pillantásta talmud belsejébe. Üssük fel a fóliánst. Azt látjuk,hogy az alapszöveg maga két műből áll, melyekúgy viszonylanak egymáshoz, mint a szöveg és ma-gyarázat. A szöveg a misna, a magyarázat a talmud.A két mű eredetre és nyelvre egyaránt különbözikegymástól: a misna palesztinai termék és hébernyelven van írva, a talmud babilóniai termék ésarameus nyelven van írva. A misnát első Judapátriárka szerkesztette 200 körül és tekintélyévelegyedüli érvényre emelte. A talmudot a babilóniaiSzura és Pumpedita két iskolája teremtette meg, ke-reken 300 év alatt és 500-ban fejeződött be. A babi-lóniai talmud a babilóniai zsidóság világi és egyházitekintélyénél fogva az egész világon elterjedt és elis-mertetett. A zsidóságon belül is minden időben csakannak a zsidóságnak volt vezérszerepe, amely poli-tikailag; vezérszerepet vivő országban élt. Maga aszentföldi zsidóság elvesztette ezt a vezetést, mikoraz ország politikailag megsemmisült, a babilóniai zsi-dóság is elvesztette később, mikor az arabs világ po-litikai és művelődési súlypontja 1000 körül Európába,Spanyolországba helyeződött át. De akkor a talmudmár 500 esztendős volt és az európai országokban ismeggyökeresedett.

II.

Először arra a kérdésre fogok felelni, hogy amisna és a talmud mikép keletkeztek, mert e művek-nek csak végleges kialakulását tudjuk korszerűenmegállapítani, de csiráját épp oly kevéssé látjuk, minta földbevetett mag csírázását. Az ásatások által isme-retessé vált ókeleti népek szokásai és törvényei köztnem egyre akadunk, melyet a talmud rabbinikusintézménynek mond. Ilyen pl. a hétnapos lakodalmiünnep és a hétnapos halotti gyász. A születési, házas-sági és halotti szokások általában igen szívós termé-szetűek a régi népeknél, részben az újaknál is. Számos

7

rabbinikus törvény, szokás, monda és hasonló ere-detét tekintve, Mózes előtti korba nyuíik vissza. Voltélő hagyomány. A rabbinizmus régi termékei gazdagkincsesbányái ősrégi törvényeknek, népszokásoknak,népmondáknak, történeti emlékeknek, kezdetleges éshaladott reális ismereteknek és a néprajznak. A rabbi-nizmus maga mint történelmi jelenség, mint vallás-beli irányító erő a történelem színterén először az idő-számításunk előtti 5. század közepén tűnik elő Ezraírástudó személyében. A talmud gyökérszálai vissza-nyúlnak Ezra idejébe. Εzra a tudós és lelkes pap aperzsa nagykirály engedélyével és messzemenő fel-hatalmazással exuláns csapatot vezetett vissza Babiló-niából a Szentföldre, hogy a jeruzsálemi szentélyt ésannak kultuszát az ezirányban tett sikertelen kísér-letek után helyreállítsa és a zsidó államot újból meg-alapítsa. Júdea az egyetlen példa a világtörténetbenarra, hogy letiport és ókori szokás szerint idegenfogságba hurcolt nép a maga országát újból felépí-tette és második állami életet kezdett. Az erőt e pél-dátlan alkotáshoz a nemzeti vallás szolgáltatta. Nemkarddal, hanem isteni szellemmel alapította megEzra, a zsidó nép restaurátora, a jeruzsálemi temp-lom-kultuszt és az ezzel álló és bukó államot, valójá-ban vallási közösséget. Nem új vallást alapított,hanem a zsidó nép jobbjai által már régóta követettvallásgyakorlatot tette általánossá, minden egyeszsidó által követendő gyakorlattá.

Alapeszméje az volt, hogy a zsidó népnek és azsidó közösségnek talpköve a tóra, melyet IstenMózesnek a sinai hegyén kinyilatkoztatott. Ebben aszent könyvben örök időkre nyilvánult meg Istenakarata, amely mértékadó a zsidó nép és mindenegyes tagja számára. Ami a tórában elő van írva:törvény, parancs, rendelet, erkölcsi tanítás, az köte-lező minden zsidóra; de értelme nyomozandó. A tóranem rendelkezett világosan minden egyes esetre,amely a köz- és magánéletben az idők folyamán elő-

8

adhatja magát, de tartalmából, irányából, szellemé-ből, betűjéből következtetni lehet, ha kutatjuk. Amikutatás útján a szent szövegből leszármaztatható, atóra parancsának tekintendő, Isten kinyilvánítottakaratának. Ezra szellemében állították a későbbiek,így a próféták és a többi szent iratok tartalma szin-tén bennfoglaltatik már Mózes öt könyvében. Ez azeszme hatja át Ezra követőit, az írástudókat, a böl-cseket és a törvény magyarázókat, vagyis a hagyo-mány összes képviselőit kereken ezer éven át, Ezrafellépésétől a talmud befejezéséig, 460-tól időszámí-tásunk előtt, 500-ig időszámításunk után. Ebben aszellemben állítja a talmud, hogy Isten megmutattaMózesnek a következő nemzedékeket és írásmagya-rázóit, mert magyarázataik virutálisan bennfoglal-tatnak a tórában.

A tóra volt az alapkönyv, ennek szelleme hatjaát a prófétát, az Írástudót és a bölcseket, a későbbiirodalom egymásra következő rétegeit, A zsidó népgondolkozott így a tóráról, a zsidó nép maga az Írás-tudók, bölcsek, talmudisták szülőanyja. Mózes tör-vénye nem volt idegen könyv a zsidó nép körében,mint a később megtérített pogány népeknél — azsidó nép vallásgyakorlatában élt Mózes törvénye, azsidó népélet a tóra megtestesítője volt. Sok meg-szentelt szokás, törvény és egyéb nem volt Mózes öíkönyvében található, de régi volt, kedves volt, szentvolt, hagyomány volt. Ez az ősök hagyományánakelső forrása. A népélet forgatagában új intézkedé-sekre is volt szükség, melyeket üdvös voltuk melleitaz idő is mindinkább megszentelt. Ez a hagyománymásodik forrása. A „nagygyülekezet” és az azt követőmásodik törvényhozó testület, a mai napig ismert„szanhedrin”, mely testületekről alább még szólunk,szintén teremtett különféle intézkedéseket. Ez a ha-gyomány harmadik forrása. Eredetileg minden tóravolt, akár benne volt kifejezetten Mózes könyvében,akár nem. De az idők folyamán tudatossá vált a kettő

9

közt levő származási különbség; tudatára ébredtekannak, hogy vannak bibliai és vannak rabbinikusparancsok, van írott és van szóbeli tan.

Ezrának követői az írástudók voltak, kiknektanulási és tanítási módszere 500 évig tartott. A mód-szer abból állt, hogy magyarázataikat, fejtegetéseiketkutatásaikat a tóra szavához fűzték, műkifejezéssel:midrasokat teremtetlek. Ebből a midrasból fejlődöttki az önálló, a biblia szavától formailag különválttörvény, műszóval a haláka, melyet először Hillélpátriárka külön műben foglalt össze közvetlen idő-számításunk előtt. Ezt a törvénygyűjteményt neveztékkésőbb misnának. Hillél, a türelmességéről és ember-szeretetéről híres tudós, a 400 évnél tovább uralkodópátriarkacsalád őse, új korszakot nyit meg a hagyo-mány, mai nyelven a talmud történetében. A tovább-fejlődés mindvégig az ő szellemében történik és újból500 évig tart, mint az előző fejlődés menete EzrátólHillélig.

Hillél legfiatalabb tanítványa, Rabbi Jóhananben Zakkai, aki 70-ben a templom lerombolásánakkorában élt és a rómaiak ellen vívott szabadságharc-ban a békepárt feje volt, Vespásiánus római hadve-zértől, majd császártól kieszközölte, hogy a szabad-ságharcban kompromittált pátriarkaház helyett őalapítson iskolát a tengerparti Jamnia városában. Őemelte érvényre a hillelita-iskola könnyítő irányát,mint az más jogrendszerekben is a fejlődés menete,valamint a hagyomány új alakú összefoglaló művét.Jóhanan ben Zakkai volt az első, aki a rabbi címétviselte. Fő érdeme azonban az, hogy a zsidó vallástfüggetlenné tette a szentélytől, azaz az áldozati kul-tusztól és a Szentföldtől. Ez a régi rabbi volt az elsőa világon, aki a vallást tudatosan függetlenítette or-szágtól és néptől és így a zsidó vallást, a nép-vallá-sokkal szemben, igazi egyetemes vallása tette.

A hagyomány minden törvényét Rabbi Akiba, azsidó nép vezére és harcosa, aki a Barkochba-féle

10

újabb szabadságharcban 132-135 között vértanú-halált halt, a tóra szavára vezette vissza. Teljes össz-hangba hozta a szóbeli tant az irait tannal, ismertebbszóval: a misnát Mózes könyvével. Rabbi Akibatörvénygyűjteményéből, mükifejezéssel: halákáibólszerkesztette I. Juda pátriárka 200 körül azt a tör-vénykódexet, amely misna név alatt mai napig isme-retes. Amint látjuk, a misna közel 700 év szellemimunkájának a terméke. Sok száz elme dolgozott rajta,névleg ismertek, de leginkább névtelenek. A személyháttérbe szorul az ügy mellett. Az idők folyamánegyre több és több lesz a névvel megnevezett tudós, dekorszakalkotó csupán négy van. Ezek: Ezra, Hillél,Jóhanan ben Zakkai és Akiba. Ezek uralják a követ-kező korokat, a babilóniai talmudot is, melynekszövegkönyve, a misna, Babilóniába lett átplántálva.Mind a négy korszakalkotó tekintélynek közös vonásaaz, hogy a hagyományt a tórából származtatták levagy pedig a tórára vezették vissza. Ha tehát a hagyo-mány, a ma járatos szóval a talmud lényegét jelle-mezni akarjuk, egy szóval tehetjük, ha azt mondjuk,hogy a hagyomány a Biblia magyarázata. Képviselőiszázadokon át a nemzet vezérei voltak, a papság és anemesség. Sokan papok és arisztokraták voltak egyszemélyben. A tudomány más népeknél is sokáig apapok és nagyurak domíniuma volt. Lassankint azon-ban a tudomány a zsidó népnél éppúgy demokratizá-lódott, mint más népeknél, amit a modern nemzetek-nél is megfigyelhetünk. Még nem is volt oly nagyonrégen, hogy a mai kultúrnépeknél a papság és a ne-messég volt a tudomány és irodalom művelője.

III.

Nagy vonásokban bemutattuk a zsidó hagyománykialakulásának nagy korszakait, de csak a forrásokat,melyekből fakadt és csak a belső fejlődést. Vessünkmost egy pillantást a külső keretre, azokra a testü-

11

letekre, amelyek a hagyomány letéteményesei, kezelőiés alkalmazói voltak, mit eddig csak futólag érin-tettünk.

Az új zsidó állam először perzsa, Nagy Sándorbirodalma feloszlása után egyptomi, majd szir ésvégül római fenhatóság alatt állott. A zsidó állambelső ügyeibe az idegen uralkodók rendszerint nemavatkoztak, meghagyták autonómiáját. Az állam élén300 évig (460-165 idősz. előtt) a főpap állt, ki azadót az uralkodóknak beszolgáltatta, egyébként pedigaz államot, melynek központjában a templom-kultuszvolt, önállóan igazgatta a papság és a nép előkelőivel.Más törvény, mint Mózes törvénye, nem létezett és ezvolt az állam törvénykönyve, nemcsak a vallásé. Atörvényhozó testület, amely a főpap mellett az államotigazgatta, 120 tagból állt és a Nagygyülekezet Syna-goga magna nevet viselte. Hogy a mózesi törvényt aköz- és magánéletre alkalmazhassa, a törvényt szá-mos esetben magyaráznia kellett. Áll ez a világi ésvallásbeli törvényekről egyaránt. Ennek a Nagygyüle-kezetnek tagjai voltak az írástudók, akik a hagyo-mányt megalkották, részben írásmagyarázat, részbentörvényalkotás, népszokások szentesítése útján. Amakkabeus időkig (165-től időszámításunk előtt)névleg csak kettőt ismer a hagyomány.

Mikor a görög kultúra Palesztinában is elterjedtés a zsidó nép felső rétegét, a papságot és a nemes-séget hatalmába kerítette, a Nagygyülekezet helyébemás testület lépett, amely a görög Szanhedrin nevetviselte. Ha nem is tudjuk pontosan keletkezése idő-pontját, de azt tudjuk, hogy hosszú életű volt és nevemai napig él. Sem a Nagygyülekezet, sem a Szan-hedrin szervezetét, belső berendezését és kiegészíté-sének módját nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy aTörvényt kezelte. Ennek tagjai voltak tehát a hagyo-mány letéteményesei, őrzői és fejlesztői. Csak a mak-kabeusok nemzeti uralma megalakításától kezdveismeretesek a 70 tagból álló Szanhedrin fejei. A már

12

emiitett Hillélig, vagyis körülbelül 160-tól időszámí-tásunk kezdetéig ,,5 pár” következett egymásután,melyek közül az egyik a Szanhedrin feje, a másik pe-dig helyettese volt. Ezek közt volt két prozelita is, Sé-mája és Abtaljon, kiket ,,nagy írásmagyarázók”-nakneveznek. Ezeknek volt tanítványa a már említettHillél is, ki Babilóniából vándorolt be és nagy tudo-mányánál fogva lett Sémája után pátriárka. MintEzra, az első írástudó, úgy Hillél a hagyomány újrestaurátora is babilóniai férfiú volt. A törvényhozóés legfelsőbb birói testület feje ezentúl mindinkább aziskolafő jellegét veszi fel. Minél kevesebb lesz a külsőhatalma, annál nagyobb lesz a belső tekintélye. Azsidó nép vezéreinek ezeket az Írástudókat tekinti, kik-nek szavára hűségesebben hallgat, mint más népek atörvényre, mert a zsidó népnek élete az Isten szolgála-tára, a vallásra irányult, a vallás képviselőinek pedignem a papságot tekintette, amely az áldozati kultusztvégezte a jeruzsálemi szentélyben, hanem a szentírásés a hagyomány ismerőit, búvárait, hirdetőit és taní-tóit. Szent buzgalomból cselekedtek, maguknak érdémet nem tulajdonítottak, nevük megörökítésére semgondoltak, ugyanezért Ezrától Hillélig néhány kivé-tellel a hagyomány hősei névtelenek maradnak.

De Babilóniában is eleven volt a hagyomány,a honnan Hillél Jeruzsálembe jött. Babilóniába vitteNebukadnecar 586-ban időszámításunk előtt a zsidónép színét virágát, előkelőit és írástudóit. Ott is ma-radtak mindvégig, nem éltek sem Cyrus perzsa nagy-király engedélyével 538-ban időszám. előtt, hogy azőshazába visszatérhetnek, sem egy századdal későbbArtaxerxes hasonló engedélyével. Az írást ott is buzga-lommal tanulmányozták, ott is kutatták a szent szó ér-telmét, ott is fejlődött hagyomány, még pedig szorosérintkezésben a szentföldi hagyománnyal. Ezra, a papáll a hagyomány első nagy korszakának az elején,Hillél, a pátriárka a végén — mindkettő Babilóniaszülöttje. Azzal is hasonlít Babilónia, a zsidó nép má-

13

sodik hazája, Palesztinához, hogy ott a zsidóság ön-álló népéletet élt. Bizonyos mértékben autonómiájavolt, a községi közigazgatásba — az adótól eltekintve— a nagykirály nem avatkozott. A hagyomány tör-vényei nem az iskolákban keletkeztek, hanem az élet-ben, mai nyelven szólva: a talmud nem szobatudó-sok, hanem az élet alkotása. Babilóniában is volt leg-felsőbb birói és törvényhozói testület, melynek élénaz exilarka, a száműzés fejedelme és egy melléjevagy alája rendelt törvénytudós állott.

A hagyományt Hillél pátriárka a nála áttérésrejelentkező pogány előtt az írott tannal ellentétbenszóbeli tannak nevezte. írásban nem létezett, már aHillél koráig 400 éven át szóbelileg tradálták, ahogyaz iskolában előadták. Nevezetes jelenség oly népnél,mint a zsidó, amely akkor már évezredes iroda-lommal bírt, a legrégibbel, amelyet a kultúrvilág mainapig ismer. Volt más népnél is, mint pl. a görög nép-nél, „nem írott törvény”. Mégis feltűnő, hogy a min-denkire kötelezőnek tekintett törvényt írásba nemfoglalták. Ez egészen bizonyos, mert csak a 3-ik szá-zadból hallunk tilalmat a szóbeli törvény felírásaellen, amiből az következik, hogy addig ilyen kisér-lelek nem történtek. A tilalmat azzal okolták meg,hogy a szóbeli tan ne kerüljön idegen kézre, mint azirott tan, vagyis a biblia. Az igazi ok ez már azértsem lehetett, mert maguk az írástudók terjesztették abibliát a népek közt, átültették a népek nyelvére,mint pl. a görög köznyelvre és a fordításokba ahagyományt is belevitték. Az igazi ok csak az lehetett,hogy a hagyományos tant abban az alakban tradálták,amelyben keletkezett és hogy megkülönböztessékkülső megjelenésében a szent iratoktól, a bibliától.Amaz Isten szava, emez a bölcsek szava. A kettőnek asanctiója is különbözött egymástól. De bármi legyenaz oka, csodálatos marad a tény, hogy erkölcsi tételek,bölcs mondások, történeti hagyományok ily tömegei

14

puszta emlékezés által évszázadokig tartották magu-kat, nemzedékről nemzedékre szállva. Λ népéletszájhagyományon alapult. Mindkét jelenség önma-gában áll, melyre más népeknél alig van példa. Arról,hogy az emberi emlékezet képes-e ily rengeteg hagyo-mányokat megtartani, még alább szólunk.

IV.

A hagyomány vázolt kialakulása és fejlődése afarizeus név alatt ismert írástudók műve. A farizeu-sok életideálja a vallás gyakorlása volt. Az Isten tana.melyet a zsidó nép a makkabeusok vezérlete alatt akülső és belső ellenség ellen, Antiochus Epiphanes,a szír zsarnok, és a görögség zsidó szolgái ellen véreárán szerzett meg, lett a zsidó nép legdrágább kincse.Az isteni tant utolsó betűig kell minden zsidónak tel-jesíteni, az írástudók magyarázatai, rendelkezései éshagyományai szerint. A farizeusok ellenfelei a szad-duceusok voltak. Ezek a főpapság és a zsidó nemességköréhez tartoztak és inkább politikai semmint vallásipártot alkottak. A politika érdekeinek a vallás érde-keit is alárendelték. Egyes tanokra nézve, mint pl. afeltámadás, a lélek halhatatlanságára nézve a fari-zeusoktól eltérő nézeteket vallottak. De itt bennünketcsak a hagyománnyal szemben elfoglalt álláspontjukérdekel. Az ősök hagyományának kötelező voltát ál-talában tagadták, ezzel együtt az írástudók egész ma-gyarázati rendszerét. Csak Mózes törvénye kötelező,még pedig betűszerinti értelmében. Ebből kifolyólagpl. a „szemet szemért” törvényt betűszerint vették,büntető törvényük általában kegyetlen volt. Politikaipárt volt, melyhez írástudók alig tartoztak. Miutánnem a törvény szellemétől, hanem betűjétől vezérel-tették magukat, önként lemondtak arról, hogy a tör-vényt magyarázat utján a közszellemmel és közszük-séglettel összhangba hozzák. A nép az írástudókkal

15

tartott és a szadduceusok ezért maguk is a templom-kultuszt az írástudók utasításai szerint végezték. Azsidó állam bukásával a szadduceusok eltűnnek a tör-ténet színteréről. Az egykori írásmagyarázatokról leg-inkább a talmudból értesülünk. Befolyást a talmudra,— hogy a hagyomány szó helyett a közismert szóthasználjuk — legfeljebb mint nagyúri ellenfelek gya-koroltak, de ez is csak szerény méretű. Kevés példátemlit a talmud a farizeusok és szadduceusok eltérőnézeteiről, vitáiról. A rituális tisztasági törvényekre,az áldozati kultuszra, az ünnepekre és a büntetőjogravonatkoznak. Leginkább azokat az eseteket emiitik,melyekben látszólag a szadduceus nézet volt a tetsze-tősebb, de amelyet a farizeusok felelettel elütöttek,megcáfoltak. Néhány példa. A szadduceusok kifogá-solják azt, hogy a szent iratok tisztátalanná teszik akezeket, ha azokat érintik, ellenben Homeros iratainem teszik tisztátalanokká a kezeket. A farizeusok eztfelelik: A holt főpap csontjai tisztátalanok, a halottszamár csontjai tiszták. A szeretet szerint igazodika tisztátalanság, nehogy az ember atyja csontjaibólkanalakat készítsen. így áll a dolog a szent iratok-kal és a profán iratokkal is. — A farizeusok az ural-kodó nevét Mózes nevével együtt írják be a válóle-vélbe, mondják szemrehányólag a szadduceusok. Afarizeusok talpraesetten azt felelik: Mózes másodikkönyvében (5. fejezet 2. vers) az áll: „így szólFáraó: Ki az Isten, hogy hallgassak szavára és el-bocsássam Izraelt?” Itt Fáraó neve Isten neve előttáll! — A szadduceusok azt mondják: A hamis tanú-kat csak akkor ítélik halálra, ha tanúvallomásukalapján a vádlottat már kivégezték. A farizeusok pe-dig azt mondják: Csak akkor, ha a vádlottat mégnem végezték ki, ha azonban már kivégezték, a ta-nukat nem ítélik halálra. A farizeusok, kik a véron-tástól iszonyodtak, talán úgy gondolkoztak, elég egyember halála, még ily esetben is.

A talmud, az egész zsidó hagyomány a farizeusok

16

műve, ők alkották meg, ők hordozói és terjesztői.Helyén van tehát, hogy itt a farizeus szó értelmérőlés a farizeusok szelleméről és jelleméről néhány szótmondjunk. A farizeus arameus szó, elkülönődést je-lent, az olyan embert, aki a tömegtől a rituális tisz-tasági, étkezési, tizedet adó törvények szempontjábólelkülönödik. Aki ezeket a törvényeket szigorúan meg-tartja, farizeus, ha nem is tudós. A tudós mind farizeusvolt. A hagyomány képviselői mind farizeusok vol-tak, de a farizeus még nem a hagyomány képvise-lője. A jámborok mind farizeusok, de nem mind tu-dósok. A farizeus név ezért kétféle értelemmel bir:tudós vagy jámbor ember. Az evangélium irói is ve-gyesen használják a szót. Ellenfélnek azonban csaka tudósokat tekintették, ők maguk nem voltak tudó-sok, hanem homines illiterati. Polémiáikban a tudósfarizeusokra gondolnak. Képmutató farizeust a tal-mud is említ, de nem gondolja, hogy minden fari-zeus képmutató. Az evangélisták sem. Az evangéliumterjedt el a világon, ennek nyelve befolyásolta azeurópai nyelveket, ennek következtében a farizeus aképmutató a világtörténetben. Teljesen alaptalanul.

A szamaritánusokat az asszirek plántálták a fog-ságba hurcolt tiz zsidó törzs országába, Északpalesz-tinába. Ezek a félzsidók és félpogányok kegyetlenekvoltak, a zsidó néppel ellenségeskedésben éltek, azsidókeresztényekkel is. Akadt közöttük jólelkű em-ber, kit Jézus mint „jótevő szamaritánusát a nem jó-tevő zsidó fölé helyezett. Ily módon a „jótékony sza-maritánus” történeti fogalom lett, holott a szamari-tánusok csodaszámba ment kivétellel szívtelenek vol-tak. A „képmutató farizeus” és a „jószívű szamari-tánus” egy fajta igaz fogalom. Mindkettő kivételbőlvált általánossá, a történelmi tényekkel homlokegye-nest ellenkező hitet gyökeresztetve meg.

Habent sua fata verba.

17

V.

Fordítsuk már most figyelmünket a misna és ahozzáfűződő talmud tartalmára. A misna terjedelemrenézve nem sokkal nagyobb, mint a Biblia 24 könyve.Egy angol keresztény tudós kiadásában 500 harminc-kétsoros oldalból álló kötetet tesz ki. Hat részre osz-lik, minden rész traktátusokra és minden traktátusfejezetekre. Teljes törvénykönyv, amely a köz- ésmagánéletet szabályozza. Szó van benne a föld ter-mékeire vonatkozó rendelkezésekről, a szegényeknekjáró adományokról, a szombatról és ünnepekről, aházassági jogról, a magán- és büntetőjogról és egye-bekről, ami a vallásos és társadalmi életet szabályozza.Külön terjedelmes rész foglalkozik a tisztaság, illetvetisztátalanság törvényeivel, melyek azonban jórésztmár az ókorban elvesztették jelentőségüket. Felettesok az erkölcsi, gyakorlati tétel, az ily irányú bölcsmondásoknak külön traktátus van szentelve, amelyaz Atyák mondásai név alatt általában ismeretes.

A misna szövegét veszi a talmud alapul. A tal-mud kommentár is, de nem csak kommentár, hanemegyszersmind a törvényeknek diskussziója. A talmudformájáról és tartalmáról modern embernek azértnehéz képet adni, mert a modern embernek nincsmivel összehasonlítania és így nincs elég képzet-anyaga, hogy a talmud mivoltát appercipiálja. Arendszer a görög elme terméke, a Kelet nem ismerte.A benszülött zsidó szellem nem annyira rendszeres.mint inkább ötletes. De azért a talmudban, hivatottítélők szerint még mindig szigorúbb rendszer van.mint a római jog alapkönyveiben.

A rendszertelenség, ha a rendszert a mi fogal-maink szerint tekintjük, több okból ered. Az egyikok az, hogy a talmud eredetében nem irott, hanememlékezetbeli, vagyis élőszóval előadott és emlékeitmü. Az emlékezetre való tekintettel összefoglaltaktörvényeket, melyek egyenlő számú tételből állanak,

18

melyeknek egyenlő a külső formájuk, melyek egyszerzőtől erednek. Az emlékeztető jelek különféleségemellett az eszmetársulás dominál, melynek folyómánya a legkülönbözőbb körbe tartozó mondásokegymás mellé kerülése. A babilóniai talmud szerke-zetének megértéséhez tudni kell azt, hogy a babilóniaizsidók más művet, mint a talmudot nem alkottak.Abból indultak ki a talmud szerzői, hogy a talmud-ban együtt kell találni a rabbinak, bírónak, zsina-gógai szónoknak, tanítónak, jegyzőnek, sőt mindenzsidónak mindazt, amit tudnia kell, amit tudnia szük-séges vagy üdvös. A talmud maga mondja, hogy atalmudban minden benne van: a biblia, a misna, atalmud. Ez a mai napig élő közhit régi körökben.Nincs vérbeli talmudista, aki manapság is bármelykérdésre ne keresné a feleletet a talmudban. Ha más-kép nem, hát analógia útján találja meg benne. Arabbi a talmud korában egy személyben volt iskolafő,szónok, bíró, sok esetben orvos, tanító és egyéb. Atudományát mindezen tisztségekhez, részben az or-vosihoz is, a talmud nyújtsa neki, így gondolták atalmud megteremtői és a célnak megfelelően szer-kesztették meg müvüket. Ezeken belül a monumen-tális épületen sok százan évszázadokig építettek. Atalmud tartalmának sokféleségéről még alább lesz szó,elsősorban azonban mégis corpus iuris, törvénykönyv,miről külön fejezetben kell beszélnünk.

A hit és erkölcs körébe vágó eszmék mellett a leg-tökéletesebbnek a jogrendszer mutatkozik a talmud-ban. A talmudi jog sem a mózesi, sem a misnikustörvénnyel szemben nem mutat hanyatlást, sőt számospontban fejlődést. Csak két közérthető példára hi-vatkozunk. Mindenki ismeri a „szemet szemért'' tételt.Mózes törvénye is így szól. De a talmud bölcsei nemnyugodtak bele a szószerinti értelembe és úgy ma-gyarázzák a mózesi törvényt, hogy kárpótlás értendőalatta. Ehhez a felfogáshoz többé-kevésbé erőltetettmagyarázás útján jutottak, amiért 2000 év múlva a

19

szellemükbe behatolni nem tudó filológusok bírála-tait kell elviselniük. Mózes törvényei ellen sűrűnhangzott és hangzik a kifogás, hogy sok benne a ha-lálbüntetés. A kritikusok nem tudják, hogy mindenókori törvénykönyv csak egy büntetést ismert — ahalálbüntetést és elfelejtik a középkori törvények ke-gyetlenkedéseit: a megcsonkítást, a kínzást s egye-beket. Mózes 5 könyvében 36-szor található a „kiir-tás” mint büntetés. A talmud bölcsei egyhangúlagúgy magyarázzák ezt, hogy Isten fogja a büntetéstvégrehajtani. És pedig úgy, hogy a bűnös a 60-ikéletévet nem fogja túlélni. Ha teljes párhuzamot von-nának a mózesi és a talmudi törvények közölt, rend-szeresen csoportonként szembeállítva a törvényeket,szembeötlővé válnék az, hogy a talmud jogrendszerenem áll a biblia jogrendszere mögött sem minőségresem mennyiségre nézve. Sőt teljesebb, mint a bibliáé,ami természetes is, hiszen a biblia jogrendszerét veszia talmud alapul, azt kiépíti, hézagait kitölti, a régibbtörvényeket a későbbi haladottabb kultúrviszonyokraalkalmazza. Még senki sem mutatta fel konkrét pél-dákon azt, hogy a talmudi jog a mózesi törvénnyelszemben hanyatlást vagy visszafejlődést mutat.

A már említett Rabbi Jóhanan ben Zakkai ésRabbi Akiba 1700 évvel Beccaria előtt meg akartákszüntetni a halálbüntetést. Jóhanan meg is szüntette,oly kérdést intézve a tanúhoz, melyre nem felelhetsemmiféle tanú, aki gyilkosságot végig nézett. Aztkérdezte ugyanis, hogy a füge kocsánja mily táj feléállott, mikor a gyilkosság történt. Akiba pedig, kinekkorában a zsidó törvényszék halálos ítéleteket márnem hozhatott, egyenesen kijelentette: „Ha én ültemvolna a Szanhedrinben, nem öltek volna meg embertsoha.” Még csak arra sem hivatkozott, hogy kevesenvagyunk.

Általában jellemzi a talmudi jogot a gyakorla-tiasság. Semmiféle légies elméletek és princípiumok,a jogeseteket mindig az életből veszi. És mégis a

20

casuistica, a furfang, a spintizálás prototípusánakminősítik. A talmud specialitásának tulajdonítják alaikusok azt, ami a jogi gondolkodás és vitatkozóáltalános sajátsága. A talmud az ó-keleti jognakegyetlen élő képviselője. Nem kell kiásni, mint az ék-iratokat vagy a görög papiruszokat. Mennyi szere-tettel veszik ezeket körül, minden cserépdarab, melyenbetű van, minden papiruszrongy, minden ékiratostégla igazi kincs. Megható tisztelet az ókor emlékeiiránt. Semmikép sem vetekedhetnek tartalmukkal atalmuddal, jórészt nem is régebbek, miért állítjáktehát a talmudot sarokba és miért tekintik ellenségesszemmel? A talmud nem gettókönyv, mert az ókorizsidók nem zárkóztak el a világtól. A talmud valójá-ban zsidó vallási jelentősége mellett egy darab ókor.az előázsiai kultúrának legbecsesebb maradványa.

VI.

Itt lesz helyén, hogy a talmudnak kapcsolatát avilágraszóló felfedezésekkel, melyeket az ásó segítsé-gével tettek, röviden megvilágítsuk. Ezekről a felfede-zésekről széles terjedelmű irodalom számol be. nép-szerű iratok is nagy számban, mi azonban célunknakmegfelelően csupán a talmudi vonatkozást érintjük,ezt is csak röviden, főkép a talmudi jogrendszer szem-pontjából.

Az utolsó évtizedekben az ókori történet, az ókorikultúra országaiban végzett ásatások által, soha nemremélt gazdag anyaggal gazdagodott. Napfényre ke-rültek Előázsiában az ékiratos táblák és Egyptombanaz arameus és a görög papiruszok. Ε megbecsülhetet-len ismeretanyag alapostul megváltoztatta az ókorrólalkotott képet. Oly korokba mehetünk vissza, melyek-ről eddig alig tudtunk valamit és oly dolgokat tudunkmeg, melyekről azelőtt semmi sejtelmünk sem volt. Azasszír-babilóniai jogrendszert nagy vonásokban ismer-jük. Megállapítható, hogy a talmud jogrendszere szá-

21

mos pontban azonos az ókeleti jog idevágó pontjaival.Nemcsak a mózesi törvény szolgál analógiákkal, ha-nem a talmud is. Λ talmudban vannak jogi tételek,melyek a bibliában nincsenek meg, pl. a szomszéd-jog, de megvannak az asszír-babilóniai jogban. Nagy-számban kerültek elő ékiratos szerződés-táblák, me-lyek sok tekintetben a talmudi jogot tükröztetik,részben a még mai napig járatos rabbinikus szerző-désekkel azonosak. A szerződés neve asszír nyelvenGitu, a talmudban Get, amely sző, mint a válólevélneve, minden zsidó előtt mai napig ismeretes. Azókori zsidó nép nyelve az egyetlen, amely a szerződésez asszir nevét megőrizte, évezredekig olvasták a tal-mudban, de csak az utolsó évtizedekben vált ismere-tessé eredete.

Csak napjainkban kerültek napfényre az óasszirtörvények töredékei, melyek most 5000 évnél idő-sebbek, a közismertté vált Hamurabi kódexnél kere-ken ezer évnél régibbek. Ezekben a törvényekbentaláljuk a sógorházasságot, mint Mózes ötödik köny-vében. Részletes utasításai között nem egy van, amely.a talmudra emlékeztet, vagy pedig a talmudi szabá-lyok által világosabbá válik. A nő hűtlenségére vo-natkozó rendelkezés a nőnek való megbocsátás tekin-tetében megvilágítja a bibliai rendelkezést, amint eztrégebben magyaráztam, és mutatja azt, hogy a talmudaz ókeleti népek felfogása ellen szállt síkra, mikorazt rendelte, hogy a férj házasságtörő feleséget nemtarthat meg. Az assziorológiának, különösen a jogotilletőleg, a talmud elsőrendű segédeszköze.

Egyptom száraz homokja megőrizte az írottpapiruszokat, melyeket az időszámításunk előtti ésutáni évszázadokban mint hasznavehetetlen dolgokata szemétdombra vetettek. Tízezernél több töredék letteddig közzétéve. A régiségtudománynak igazi gyön-gyei. Oly szeretettel foglalkoznak az ókori marad-ványokkal, hogy „papirológia” címmel külön tudo-mányágat alapítottak meg. Az ókori élet támadt fel

22

ezekben a papiruszokban. A talmudban is él az ókoriélet, mert a talmud nem az ókori életről ír, hanem azókori életet magát mutatja be. Halljuk, hogy meg-alkotói hogy beszélnek és látjuk, hogy cselekednek.Szakszerű értekezésekben mutattam ki, hogy kölcsö-nösen sugarak esnek a papiruszokból a talmudra ésa talmudból a papiruszokra. így pl. a papiruszok bün-tető záradékainak néhány pontja csak a talmudbólválik érthetővé.

Hadd álljon itt két közérthető példa. MikorJeremiás próféta magához váltja családi birtokát, aztmondja, hogy két vételszerződést állított ki: egylepecsételt és egy nyitott okmányt. Már a talmud ma-gyarázza ezt az érthetetlen mondást. Az egyik talmud-tekintély azt mondja, hogy csakugyan két azonosokmányt állított ki a próféta: az egyiket lepecsételteoly módon, hogy a tanuk egyenként rátették pecsét-jüket a körülkötő fonálra, úgy hogy annyi pecsét (ésfonál) volt, a hány tanú. Ezt az okmányt a prófétaeltette cserépedénybe, hogy hosszú ideig fenmarad-jon. Cserépedényekben találtak görög nyelvű okmá-nyokat, melyeknek körülkötő fonalára egy-egy tanúpecsétje volt rányomva. 800 évvel Jeremiás prófétakora után tudta még a talmud, hogy a próféta milyenokmányt állított ki. Még csodálatosabb az, hogy a régiokmány forma 1000 év után is él a zsidó népnél, sőtaz egyptomi görögöknél is.

A másik példa ez. Mózesi jog szerint az eladástólegy éven belül visszaléphet az, aki fallal körülkerítettvárosban lévő házát eladta, ha a vételárt az utolsónapon a vevőnek visszaadja. A házat becsesebbnektartották, mint a pénzt, a vevő tehát úgy segített ma-gán, hogy a lejárat napján elrejtőzött. Hogy a vissza-élést megszüntesse, a sokszor említett Hillél pátriárkaúgy rendelkezett, hogy az eladó a vételpénzt leteszi ajeruzsálemi szentélyben és „betöri saját háza ajtaját”.Egykorú görög papiruszokból megtudjuk azt, hogygyárvételnél hasonló történt, a különbség csak az,

23

hogy az összeget a királyi bankba téteményezték le.Példa egyúttal arra, bogy a talmud intézkedése nemlisztára talmudi, nem is pusztán zsidó, hanem általános ókori jellegű.

Az angolok útépítésnél Asszuánban, a hébernyelvvel rokon arameus nyelvű okmányokra buk-kantak. Asszuán egyptomi várost már Ezekiel prófétaemliti, az arameus nyelv volt az ókorban a legelter-jedtebb nyelv, melyet a zsidók is beszéltek. Ezek azokmányok, összesen 12, egy zsidó család archívumátalkották. Tartalmuk különféle, van közöttük egyházasságszerződés is, amelyet Aszhor egyptomi építészés Mibtahja zsidó asszony kötöttek. A szerződés szabá-lyozza a vagyoni viszonyt és intézkedik válás esetére.Ez az ötödik században időszámításunk előtt, vagyiskereken ezer esztendővel a talmud befejezése előtt keltokmány a talmud szempontjából több okból bir jelen-tőséggel. Megtudjuk belőle, hogy a válólevél mainapig szokásos formulája már akkor is járatos volt.így hangzott: „Mehetsz, a hova akarsz.” A házasság-kötő formulát, a házastársak vagyonjogát szinténmegtaláljuk a talmudban. A vétellevelekben és egyébszerződésekben szintén oly megállapodások és jogiformulák foglaltatnak, melyekre századok múlva atalmudban bukkanunk. Ezek az okmányok Ezra írás-tudó korából erednek és élő tanúi annak, hogy azEzrára, mint ősre visszamenő talmudi jog már akkorélt. Nem mint talmudi jog, hanem mint a zsidó ka-tonai telep joga, melyet a perzsa nagykirály határ-őröknek telepített oda, hogy megvédjék a perzsavilágbirodalom egyptomi-nubiai határát a barbárokbetörése ellen. A legmeglepőbb azonban, hogy arabbinikus okmányok, melyek még a jelenkorban isjáratosak, ezekre a 2500 éves okmányokra emlékeztétnek mind tartalomra, mind nyelvre nézve. Világra-szóló példája a konzervatizmusnak, melyre a zsidó-kon kívül semmiféle népnél nincsen példa.

Egészen a legújabb korig a talmudi jogot első-

24

sorban a római joggal hasonlították össze. Még mostis szokásban van ez az összehasonlítás és általábanazt hiszik, hogy a római jog a talmudi jogra hatássalvolt. Nagyon csekély mértékben. A Keleten ugyanis arómai tartományok lakossága saját jogait megtartottaés csak a római polgárokat kezelték a római jogszermt. Ε helyen elég e kérdésről ez az általánosészrevétel.

VII.

Nagy jelentősége van a talmudnak az általánostudomány szempontjából, mint elsőrendű forrásnakA 16. és 17. században a keresztény hebraisták a tal-muddal behatóan foglalkoztak. Abból a helyes nézetbői indultak ki, hogy a zsidó népet, eszméit és érzel-meit a talmudból lehet megismerni, következéskép azújtestamentumot valójában csak a talmudból lehetmegérteni. Az őskereszténység és az evangéliumokmegértéséhez az út csak a talmudon át vezet. Az apos-tolok mind zsidók voltak, Pál apostol büszkén hirdeti,hogy Gamaliel pátriárka lábainál ült. Ez a pátriárkaa talmudból mint nagyjelentőségű intézkedések atyjaismeretes és az evangéliumok mint az apostolok szó-szolóját említik. A régi keresztény hebraisták gyűj-tötték a párhuzamokat a talmudból az evangéliu-mokhoz, oly munka, amely legújabb időkig folyik.Csak tavaly jelentette ki Osterley angol tudós, hogya Pirké Ábót, vagyis az „Atyák mondásai” nélkül azevangéliumok nem érthetők meg. „A zsinagógai theo-lógia” oly disciplina, melyet tudományos kereszténykutató nem mellőzhet és Weber ily című hézagosmunkája is több kiadást ért. Reuchlin János, a nagynémet humanista óta foglalkoztatja a talmud a tudó-sokat felekezet, faj és nyelvkülönbség nélkül. A szen-vedélyek piacán megbélyegzett talmud a komolytudomány képviselőinél drága kincs. A keresztényhebraista irodalom felette gazdag és külön figyelmet

25

érdemel, tárgya elsősorban a talmud, melynek jelen-tőségét felismerték. Erről nem szólunk mi itt, csakegy megfigyelésünket jegyezzük fel.

Az egyetlen keresztény bibliafordítás, amely ahéber eredetiből készült az ókorban, Jeromos egyház-atya műve. Héberül palesztinai talmudtudósoktól ta-nult, Betlehemben a 4. század utolsó negyedében.Talmudistáktól vette bibliamagyarázatát és aszerintfordított. Ez a fordítás, a Vulgata a római katho-likus egyház kanonizált bibliája. Ezt a bibliát szinténcsak a talmudból lehet tökéletesen megérteni, — arómai egyház hivatalos bibliája a 4. század zsidóexegézisének legnagyobb emléke.

A legjelentősebb a talmudnak bölcselete éserkölcstana. Ezekről képet adni e kis munka kere-tében nem lehetséges, csupán néhány vonást mutatokbe. A felebaráti szeretet aranyszabálya a bibliában,mint mindenki tudja, így szól: Szeresd felebarátodat,mint tenmagadat. Ezt a szabályt idézi az evangéliumis, de maga így formulázza: „Mindent, amit akartok,hogy az emberek veletek cselekedjenek, azt cseleked-jétek ti is ővelük, mert ez a Törvény és a Próféták.”A Didache című térítőkátéban, melyet az őskeresz-ténység a zsidóktól vett át és saját céljaira átformált,ez a tétel így hangzik: „Ami néked nem tetszik, aztne tedd másnak”. Ez a nemleges formula a talmudbólszármazik. Hillél azt mondta a pogánynak, aki a zsidóvallást egy lábon állva akarta megtanulni, hogy „amineked nem tetszik, azt ne tedd másnak. Ez az egészTörvény, a többi csak magyarázat, menj, tanulj.” Ezaz aranyszabály a zsidó nép lelkéből fakadt, Hillélpátriárka csak találóan alkalmazta. Oly erős gyökeretvert, hogy az evangélium más formulázása dacára év-századokig tartotta magát és oly népszerű volt a zsidóformula, hogy ókeresztény sírfeliratokon is található.

A felebaráti szeretet gyakorlását a nemzsidókkalszemben is előírja a talmud. íme néhány rendelkezés:„Gondoskodni kell a nemzsidó szegények ellátásáról a

26

zsidó szegényekkel együtt. El kell temetni a nemzsidóhalottat a zsidóval együtt. Meg kell látogatni a nem-zsidó beteget is.” Itt van együtt a talmud egyetlen egylapján két sorban a pogányokkal szemben gyakor-landó az a jótékonyság, amit Máté evangéliuma 25.fejezetének 35. és 36. versében első helyen említ. Mátéezen két verse a keresztény jótevés alapja és forrása.Philo, Jézus öregebb kortársa azt mondja Mózesnevében egyebek között: ,,Tüzet kell adni minden-kinek, aki azt kéri; élelmet kell adni a koldusnak ésnyomoréknak, tisztességes temetést kell adni az elha-gyott halottnak.” Mózes szellemében mondta, de nemkönyvéből vette. Josephus zsidó történetíró, ki Jeru-zsálem elpusztítását saját szemeivel látta, szinténMózes törvényei közt említi minden emberre vonat-kozólag a következőt: „Mindenkinek, aki rászorul,adni kell tüzet, vizet és élelmet, mindenkinek meg kellmutatni az utat, nem szabad temetetlenül hagyni ahalottat.” Keresztényekkel is gyakorolták zsidók a jó-tékonyságot, még pedig oly nagy mértékben, hogy akeresztények vonzódtak hozzájuk. Történt ez a 4-ikszázadban, magában Palesztinában. Koronatanú amár említett szt. Jeromosnak, aki ezt mondja: „Vagy uta-sítsuk vissza a zsidók aranyát hitükkel együtt, vagyha az aranyuk tetszik, tessenek a zsidók is, kiket ara-nyukkal vagy igazolnunk kell, vagy elítélnünk.”

Felülmúlhatatlan a talmudnak élettapasztalataés emberismerete. A legszebb mondásokat találjuknála. A talmud tekintélyeinél az optimista és pesszi-mista világnézet harcát is látjuk abban a remek vitá-ban, hogy mi jobb az embernek: a megszületés vagya megnem születés? A vitázó két iskola 25 évi vitat-kozás után megegyezik abban, hogy jobb lett volnameg nem születni, de ha már megszülettünk, legyünkbecsületes, jámbor emberek.

A talmud belső anyagát belőle magából vett filo-szokkal halákárá és agádára osztják. A haláka tör-vényes rész, az agáda minden egyéb. Az agáda véle-

27

jében szentírásmagyarázat, elsősorban a szónoklatcéljaira. A zsinagógai szónok az élet terheit sokszo-rosan viselő régi zsidó népet tanította, buzdította, vi-gasztalta. Szónoklata kiinduló pontját a szent szóbólvette, végül arra tért vissza, de beszédjének tartalmátszabadon formálta. Belevett mindent, amivel hallgatóifigyelmét leköthette, amin épültek, ami felemelte őket.Szabadon csapongott képzelete a zsidó évezredesmúltban, annak nagy eseményei és nagy férfiai körül.Való és költészet ölelkeznek előadásában. A prófétákihlete őt is megszállta, de a monda, mese, bölcselelalakját öltötte magára. Az agádista a zsidó költő, történész, bölcselő, szónok egy személyben. A nép órákonát hallgatta és nem fáradt bele. Az első példa a népektörténetében, hogy a nép nem politikai tartalmú be-szédek iránt érdeklődést mutatott és az első példaarra is, hogy a szónok önző cél nélkül szónokolt. Ilyenszónok volt Pál apostol is, aki lelkes szónoklatainál apogány népek között bámulatot keltett és csodás sikertaratott. Ilyen önzetlen szónoklathoz a pogány népeknem voltak szokva. Ezt csak mellékesen jegyzem meg.Az agádista az egyházi szónoklat atyja. Beszédeihezsereglett a nép, zsidó és nem zsidó egyaránt, még a 4.században is, főképen az asszonyok, mint Jeromos,panaszolja, a keresztény asszonyok is. Mivel az agá-dista mindenről beszélt, beszédeiben, melyeknek csakgerince, magva maradt reánk, a legkülönfélébb isme-retkörök tűnnek elő és így az agáda a tudományoktörténetére elsőrendű forrás. Bűvös mondák, elragadóhasonlatok, megkapó mondások fűszerezik az elő-adást. Jézus hires hasonlatai szintén az agádával mu-tatnak rokonságot. Mikor Drews keresztény tudósJézus létezését általában kétségbevonta. Fiebig evan-gélikus theologus az egykori agáda hasonlataibólbizonyította létét De az agáda mindenekfelett a hiteserkölcs forrása, ezek szolgálatában áll és ezeknekhivatott tolmácsa, mestere az agádista.

28

VIII.

De tekintsük a talmudot függetlenül a hit és er-kölcstantól, lássuk pusztán mint írott emléket és kér-dezzük azt, hogy mit meríthet belőle az általánostudomány? Meglepően sokfélét, alig van tudományág,amely történetére nézve nem meríthetne belőle többékevésbé adatokat. Első helyen áll a jogtudomány,melyről már bőven szóltunk. Még gazdagabb a nyelv-tudomány. A misna hébersége sok fényt derít a bibliahéber nyelvére. úgy viszonylanak egymáshoz, mint aklasszikus görög nyelv a közönséges görög nyelvhez.Tanulságos onalógia. A talmud keleti arameus nyelvea sémi nyelvtudomány kiváló anyaga, az iskolai ésjogi terminológiára gazdagabb anyag e körből aligtalálható máshol. A legrégibb községi iskola a vilá-gon a zsidó iskola, 2000 évnél idősebb. A talmudmaga velejében az iskola terméke. Gazdag pedagógiájavan, melyet a pedagógia története mint érdekes feje-zetet iktathat be, de egyébkép is fruktifikálhatja.

Az asztronómia őszsidó nemzeti tudomány, mi-vel a kalendárium a vallásos élet szempontjából első-rendű jelentőséggel bír. Asztronómiája érdekes keve-réke a babilóniai és a görög asztronómiának, adataimindkettőnek szolgálnak felvilágosítással kellő tanul-mányozás mellett. Igen érdekes ismeretekkel birtaka talmudisták e körből. A hetven évenként vissza-térő, talán a 18. században felfedezett Halley-féleüstökös is említve van már a talmudban.

Az asztronómia alapja a mathematika. A leg-újabb időkig, az ékiratok felfedezéséig, a Kelet mathe-mátikájának főképviselője a talmud volt. Felettenagyrabecsülték ezt a tudományt, azt mondják pl. kéttalmudtudósról, hogy ki tudták számítani, hány víz-csepp van a tengerben. Szórványosan, csak úgy alkal-milag elárult mathematikai ismereteiből ujabb mathe-matikus egész füzetet állított össze. A Kelet mathe-matikájának mai napig a talmud talán főképviselője,mindenesetre egyik főképviselője.

29

A medica szintén nemzeti tudomány a zsidóknálősidők óta. A talmudban szereplő sok talmudtekin-tély polgári foglalkozására nézve orvos volt. A tal-mudnak az orvostudomány körébe vágó nyilatkozataioly számosak, hogy kötetekre telt belőlük. Sőt sze-meézetéről magáról Kotelmann keresztény orvos 30évi tanulmány után szép kötetből álló monográfiát írt,ítélete szerint a talmud orvostudománya elsőrendű,már ismeri a császármetszést. Maga a pátriárka isnem ritkán orvos volt, az egyik Gamaliel a nem zsidóvilágban is nagy hirre tett szert. A talmud higiéniaiszabályaiból Maimonides törvénykódexében tömöttegészségtant állított össze, mely ma is megállja helyétés érdemes volna lefordítani. A talmud orvostudomá-nyában is kereszteződik a Kelet és a Nyugat.

A talmud állat- és növénytani adatai kötetekettölthetnek meg. Ennek a tudományágnak első kép-viselője hazánkban él — Lőw Immánuel főrabbi. Mi-után fiatal korában az arameus növénynevekről azegész világon elismert munkát tett közzé, öreg nap-jaira, mint élete szorgalmának gyümölcsével, elké-szült a talmud botanikájával és állattanával. Kor-szakalkotó munkák e téren, melyeknek jelentősé-güknél fogva a jelen nehéz viszonyok között is fogakadni kiadója. A szakkörök — nemcsak a talmu-disták — feszült érdeklődéssel várják e művek megje-lenését. Ásványokról, különösen drágakövekről sűrűnvan szó. Bizonyos, hogy az alkémia, amely Alexan-driában már az ókorban virágzott, szintén eljutott azsidókhoz, de a talmud ásványtanának még nemakadt megváltója.

Palesztina zsidó lakossága már az ókorban na-gyon kevert volt. Állandó volt a kivándorlás, de ál-landó volt a visszavándorlás is. Kivándoroltak kény-szerűségből, bevándoroltak a Szentföld szeretetéből.A bevándorlók, kik Babilóniából és Egyptomból, fő-kép Alexandriából jöttek, ókori általános szokás sze-rint együtt maradtak, együtt laktak, külön községet

30

alkotlak. .Jöttek más országokból is, Indiából, Arábiá-ból, Kisázsiából és a világ más tájairól. Szokásaikat,életmódjukat megtartották, az egész világ zsidóságain mice Jeruzsálemben és a Szentföldön élt. Áll ez ki-sebb mértékben Babilóniáról is, tehát a talmud mind-két hazájáról. Mint a zsidók, más fajok is vándorol-tak, különösen Palesztinában igen sokféle nép telepe-dett le. Λ városok java hellenista keverék néppel teltmeg. Áll ez kisebb mértékben Babilóniáról, a szoro-sabb értelemben vett talmud hazájáról is. Ε körülmé-nyek folytán a talmudisták jól ismerték nemcsak akülönféle zsidók, hanem a más népek életét és szoká-sait is. Felülmúlhatatlan rövidségű találó jellemzést ada talmud a népekről és nyelveikről. A rómaiak gazda-gok, a babiloniak szegények, az élambeliek gőgösek, aperzsák erősek, a médek férgesek, az egyptomiakvarázslók, az arabok fajtalanok, az asszonyok be-szédesek. Négy nyelvet használjon a világ: A szirnyelvet gyászolásra, a görög nyelvet az énekre, arómai nyelvet a csatára, a hébert a szónoklásra.Ezzel a pár ecsetvonással csak azt akarjuk bemu-tatni, hogy a talmudistáknak volt alkalmuk a népe-ket megismerni és hogy a világot nyílt szemmel fi-gyelték.

Ugyanezért bízhatunk jellemzéseiben és hihe-tünk földrajzi adataiban, melyek mind alkalmi köz-lések, melyek az illető országokból származóktól vagyott megfordultaktól erednek. A talmud történetiadatai hasonló forrásból erednek, és példái a Kelettörténeti stílusának. Történet, rege, anekdota össze-folynak. A talmud valóságos kincsesbányája a mon-dáknak, régi babonának, mithológiának, a folkloreminden fajtájának. Semmiféle más forrásban, agörög és latin irodalmat sem véve ki, nem láthatóaz ókori népélet oly elevenen- mint a talmudban. A'talmudisták nem irók, egyáltalában nem irtak, csakszóbelileg hagyományoztak, nem egyéni reproduk-ciókat adnak az ókori életről, hanem egyes részle-

31

lekben magát az ókori életet. A talmud sok tekin-tetben papirusz, ha nem is kell kiásni, a papirusznakaz életet tükröztető sajátságaival bír. Ha a Kelethistorikusa a kronológiai adatokat és a világesemé-nyeket nem is merítheti a talmudból, a színeket leg-inkább belőle veheti. Az ókori reáliáknak a talmudkiapadhatatlan forrása.

Ha a régiek azt hitték, hogy minden benne vana talmudban, quod non est in talmude, non est inmundo, ez naivitás volt, de a tudomány világossá-gánál is el kell ismerni, hogy ösztönszerűleg éreztékki gazdag tartalmát. A tudományra nézve sem merí-tettük ki vázlatunkban jelentőségét, sok minden vanbenne, miről nem szóltunk. Bátran lehet mindentörténeti kérdésnél hozzá is fordulni, rendszerintvan valami adománya. Üres kézzel nem igen fognaktőle visszatérni.

IX.

Bemutattuk a talmudot, megmondtuk, kicsoda-micsoda, hova való, milyen idős, milyen dolga voltés van, de ő maga még nem szólalt meg. Pedig az em-bert is csak akkor ismerjük meg igazában, ha a be-mutatás után ő maga is kezd beszélni. Helyén lesz te-hát, ha néhány részletet idézünk magából a talmud-ból, hogy közvetlen ismeretségbe lépjünk vele. Ez an-nál szükségesebb, mert nem olyan alakú könyv,amilyeneket mi a klasszikus és modern irodalombólmegszoktunk. Nagyon is elüt valamennyitől. Nemegy szerzőnek, nem is egy kornak, hanem százaknakés századoknak a terméke. Nemzedékek dolgoztakrajta, a szokásos történeti tárgyalások szerint tizen-kettő. Az egyes nemzedékek alkotásai mintegy geoló-giai rétegek fekszenek egymás felett. Az előadás for-mája is egészen sajátos. Sokan jutnak szóhoz, kerekenkétezren, a névtelenek száma is megfelelő nagy lehet.

32

De hogy a talmud mely lapján mily szerző fog nyi-latkozni, sohasem lehet tudni. Egy-egy nézet, rövidmondás, ellenvetés s hasonló mindaz, amit a tal-mud egy-egy tekintély nevében egyszerre közöl.Sűrűn találkozunk vitatársakkal: az egyik így gon-dolja, a másik amúgy. Kétszer évente egy-egy hó-napra, tavasszal és ősszel, összegyűltek az iskolafők,rabbik és bírák egy személyben, kik nem ritkán aközigazgatást is végezték, hogy tanácskozzanak. Bát-ran lehet mondani, hogy országos zsinatot tartottak.Nem is tudom hamarjában, hogy a zsinat maga nemzsidó eszme-e? A gyűlés tárgya meg volt alapjábanhatározva, amennyiben egy-egy traktátus tárgyalásavolt kitűzve. De nem pusztán elméleti, hanem gya-korlati célból. Tárgyalásra kerültek bonyolult jogi,rituális és egyéb kérdések is, melyeket megvitattak.Az eredményt megállapították enigmatikus rövidség-gel és azt felvették a talmudba. A megformulázás nema puszta eredményre szorítkozott, hanem tanács-kozás, a vita legfontosabb mozzanatait is megrögzí-tette. Helyet adtak a kisebbségi véleménynek is, mégpedig az azt képviselő tekintély neve alatt. Ez ígyfolytatódott nemzedékről nemzedékre és valamennyi-nek eszmecseréi, vitái, határozatai egymás mellé so-rakoznak. Nem veszett el semmi, amit megörökítésreérdemesnek ítéltek.

A keletkezés módja látható a talmud formájá-ban. Az iskolai tanítás és a tanácskozás rendjénekalakja tükröződik benne. Még a vita során felhangzóközbeszólás is megüti fülünket, mikor pl. azt hall-juk: „Hát a másik?” (t. i. hogy gondolta). A talmudmeg van szerkesztve, de a szerkesztésnél a tanitás,tanulás, vita, eszmecsere formája érvényesült. A tem-peramentum, az élő beszélgetés határtalan eszmetár-sulása elevenné és tarkává teszik. A misna-traktátusokmeghatározott témáitól a diszkutáló talmudisták

33

messzire el-elkalandoznak, ugyanezért minden traktá-tusban minden előkerülhet, mire címénél és tartal-mánál fogva rendszerbe szorított gondolkozással gon-dolni sem lehet. Így pl. az ünnepekről szóló rendtraktátusaiban szó van a magán- és büntetőjogról,valamint a házassági jogról és megfordítva. Maimoni-des, ki a talmud egész tartalmát a legtökéletesebbrendszerbe foglalta törvénykönyvében, maga semtudta hamarjában megadni egy büntetőjogi tétel for-rását a talmudban. Kereste a büntetőjog traktátusai-ban, hol nem találta, mig végre rábukkant a házas-ságjog egyik traktátusában.

De úgy veszem észre, hogy megint a talmudrólbeszélek és nem a talmudot beszéltetem. Ideje, hogykörülnézzek benne. Melyiket szeressem? Nem fogokválasztani, mint az szokásban van, oly részleteket,melyek erkölcsi tanításokat, világraszóló emberszere-tetet, csillogó mondásokat, elragadó hasonlatokat,ókeleti bölcsességeket tartalmaznak. Ezek más lapratartoznak, az Agáda körébe, melyet külön könyvbenkell ismertetni. A talmud lényegét nem is ez az isme-retkör alkotja, hanem a törvényi rész, amely a tal-mud történeti jelentőségében is első helyen szerepel.Tekintettel kell azonban lennem olvasóimra, kiktőltalmudismereteket nem követelhetek, a megválasztás-nál ugyanezért az általános ismeretekhez közelállókörből veszem a bemutatandó részleteket. Híven for-dítok, de nem szószerint, egyfelől azért, mert a szó-szerinti fordítás nehezen volna érthető, másfelől pe-dig azért, mert a szószerinti fordítás nem hű fordítás.Most adunk egy-egy példát az első, harmadik és ne-gyedik rendből. Az első példa a talmud kezdete. Aszögletes zárójelben lévő szavak nincsenek a tal-mudban.

34

1.

(Berákót 2a)

Misna.

„Mikortól kezdve szabad a Sema [Jiszráelt] olvásni este? Azon időponttól kezdve, mikor [a rituálisan tisztává lett] Kohaniták [áldozó papok naple-mente után] a terumát [nekik kijáró gabonaadomány-ból sütött kenyér] ehetik, az éj első szaka végéig.Ezek Rabbi Eliezer szavai. A bölcsek [általános vé-lemény] azt mondják: Éjfélig. Gamaliel pátriárkaazt mondja: Hajnalig.”

Talmud.

„Mire vonatkozik a tanná [misna szerzője],hogy így kezdi: „Mikortól kezdve? [hisz nem voltmég szó a Sema olvasásáról]. Továbbá: Miért kezdiaz esteli, kezdje a reggeli Sema olvasása szabályai-val! [Felelet]: A tanna a biblia szavára vonatkozik,mely szerint lefekvéskor és felkeléskor kell a Sémátolvasni [Mózes V. könyv, 6. fejezet, 7. vers] és ígyértendő: Mikor van a lefekvés időpontja? Mikor aKohaniták [áldozó papok] terumájukat kezdik enni.Ha akarod, add ezt a feleletet: A tanná [misna szer-zője] a világ teremtéséből vette a mintát, ott az vanírva: „Lett este és lett reggel, első nap” (Mózes,I-, 1, 5).

A mi nyelvünkön szólva a bemutatott talmud-részlet ezt mondja. A misna azért kezdi a „Mikor”-ral, mert a bibliai parancs ismeretét feltételezi, nemkell tehát külön statuálni, hogy a hitvallomást, aSema Jiszráelt, mindennap kétszer kell elmondani,csak azt kell szabályozni, hogy mely időponttal le-het kezdeni és mely időponttal kell végezni. De ígyis érthetjük, hogy ez a misnatétel eredetileg a bibliaezen szavához fűződött: „Beszélj róla, mikor lefekszel

35

és mikor felkelsz”, műszóval: midras volt és on-nan lett a misnába átvéve. Helyes a második felelet,melynek veleje az, hogy a nap este kezdődik, előszörtehát az esti Sémáról kell beszélni. A holdévnél azidőszámítás alapja a hold, a hold pedig este kel föl.

2.(Kiddúsin 41 a)

Misno.

„A férfi eljegyezheti a nőt vagy önmaga, vagyküldöttje által. A nő eljegyeztetheti magát vagy ön-maga, vagy küldöttje utján. Az ember eljegyeztethetileányát, midőn már leányzó [12 éves], vagy önmaga,vagy küldöttje utján.”

Talmud.

„Ha már küldöttje útján eljegyezhet nőt, hát mi-nek kell mondani, hogy személyesen? Rab József aztmondta: Érdemesebb cselekedet, ha maga cselekszi,mint ha küldött utján cselekszi. így Rab Szafra magaperzselte az állat fejét, Rába maga sózta a halatfa szombat tiszteletére]. Némelyek azt mondják: Ez[küldött útján való eljegyzés] tilos, mint Rab Jehudamondta Rab nevében: Nem szabad az embernek nőteljegyezni, mielőtt látta, mivelhogy talán észrevesz anőn valami rútságot és visszatetszővé lesz szemeibe, aTóra pedig azt mondja: Szeresd felebarátodat, minttenmagadat. Amit Rab József mondott, az a misnamásodik tételére vonatkozik. .,A nő eljegyeztethetimagát önmaga vagy küldöttje utján.” Ha küldöttjeutján eljegyeztetheti magát, hát minek kell mondani,hogy személyesen eljegyezheti magát? Rab Józsefazt mondta: Érdemesebb cselekedet, ha maga cse-lekszi, mint ha küldött útján cselekszi. Így RabSzafra maga perzselte az állat fejét, Rába maga

36

sózta a halat [a szombat tiszteletére]. De ez [a nő ré-széről a küldött útján való eljegyzési nem tilos. MintRes Lakis mondta, mert Res Lakis azt mondta:„Jobb kettecskén, mint özvegyecskén” [mondják t. i.a nők].

A talmudi jog szerint az eljegyzés házasságkötőjoghatállyal bir (sponsalia de présente). A római joga „helyettesítés'”-t nem ismeri, a talmudi jog szerint amandatarius a házasságot is megkötheti. Lehet perprocura nősülni, mit eddig csak a legmodernebb álla-mok statuáltak. Ez volt az általános ókeleti felfogás.A talmudisták morális okokból megtiltják a férfiú-nak, hogy láttatlanba nősüljön, talán nem tetszikmajd neki a felesége, pedig feleségét úgy kell szeret-nie, mint saját magát. A nőt nem lehet akarata elle-nére elévenni, beleegyezése elengedhetetlen előfelté-tel, de a nő eljegyeztetheti magát láttatlanban is, merta nők minden körülmények közt férjhez akarnakmenni, ökölnyi férj is férj. „Jobb kettecskén, mintözvegyecskén.” Más helyen a talmud közönséges pró-zában ezt így fejezi ki: „Sokkal inkább szeret a nőférjhez menni, mint a férfi megnősülni.” A talmudszerint mindkettő akar, csak az a kérdés, ki akar job-ban. „A férfi szalad a nő után.” „A prozelita nő utánpedig mindenki ugrik” mondja szintén a talmud.

Nézzünk most kissé komplikáltabb eljegyzésikérdést.

2. b.(Kiddúsin 58 b.)

Misna.

„Ha valaki azt mondja a másiknak: Menj és je-gyezd el nekem azt a nőt és az elmegy és eljegyzi ma-gának, a másiknak van eljegyezve. Épp így van, havalaki azt mondja egy nőnek: Légy nekem elje-

37

gyezve 30 nap múlva és jön egy másik a 30 naponbelül és eljegyzi magának, a másiknak van el-jegyezve.”

Talmud.

„Ha valaki azt mondja: Menj és jegyezd el ne-kem stb. Amit tett, az téve van, de csaló módra jártel. A tanná is azért mondja: ..Ment, hogy t. i. csa-lárdságba ment”. . . Rabin nagyjámbor ember el-ment, hogy egy nőt eljegyezzen a fiának és eljegyeztemagának. [Kérdés]: Hiszen azt tanultuk: Amit tett,az téve van, de csaló módra járt el? [Felelet]: Nemadták a fiának. [Kérdés]: Előbb tudatnia kellett volnafiával? [Felelet]: úgy gondolta, közben jöhet másember és eljegyzi a nőt magának.”

Sietős volt. a nők nagyon kapósak voltak. A tal-mud más vonatkozásban is figyelembe veszi az ag-godalmat: „Talán más megelőzi az eljegyzéssel.” Aházasuló kedv igen nagy volt. A megbízott, sőt az atyais magának jegyzi el a kiszemelt nőt. Az apa keresettnőt a fiának, mint az más régi és új népeknél szokás-ban volt és van. De a török szokást, hogy a vőlegénya házasság előtt nem láthatja a menyasszonyt, a zsi-dók nem ismerték, sőt megtiltották az ilyen házassá-got, mint láttuk. A példák az életből vett esetek, nemkieszelt' elméleti kérdések. így az is, hogy „30 napmúlva légy nekem eljegyezve”, ami nem más, minta sponsalia de futuro egyik válfaja.

3.

(Bába Mecia 94a és 94b)

Misna.

,,Ha valaki kölcsön vesz egy tehenet és veleegyütt gazdáját is kölcsön vette vagy megfogadta; haelőbb vette kölcsön vagy megfogadta a gazdáját és

38

azután vette kölcsön a tehenet és a tehén elhull, felvan mentve [a kártérítés alól], mert mondva van:[Mózes II. 22, 7. Ha valaki kölcsön vesz stb.] „Haa gazdája vele van, nem kell fizetni.” De ha előbbvette kölcsön a tehenet és azután vette kölcsön a gaz-dáját vagy megfordítva és a tehén elhull, köteles[megtéríteni a kárt], mert mondva van: „Gazdájanincs vele, fizesse meg” [Mózes ugyanott].

Talmud.

„Minthogy az áll a misna második pontjában:„azután vette kölcsön a gazdát”, az következik be-lőle, hogy az első pontban, hol az áll „vele együtt”,a „vele együtt” szószerint veendő. Hát vele együtt szó-szerinti értelemben hogyan lehetséges, hiszen a tehe-net [birtokba veszi] azzal, hogy vezeti, a gazdáját pe-dig már azzal, hogy az szóval beleegyezik [a sajátszemélye kölcsönadásába, a gazda tehát előbb válikkölcsönadottá, mint a tehene?] Ha akarod, mondd,hogy pl. a tehén a kölcsönvevő udvarán áll, amelyesetben nem kell a vezetés; ha pedig akarod, mondd,hogy a kölcsönvevő azt mondta: te magad csak ak-kor légy kölcsönadva, amikor vezetem tehened.”

Éles jogi gondolat, hogy a gazda és tehén egypillanatban való kölcsönvétele csak az említett kétmódon lehetséges, nem pedig a puszta megbeszélés-sel, megegyezéssel. Az eset az életből van véve éselárulja a szentföldi zsidó földmíves nép nagy sze-génységét. Nem volt igavonó marhája, csak tehene,melyet tejelésre is, munkára is használt. Munka ide-jén kisegítették egymást, vagy csak a tehén kölcsön-adásával, vagy pedig úgy, hogy a gazda is elment in-gyen dolgozni, „kölcsönadta magát”. Kölcsönösencsinálták, hol az egyik ment kölcsönbe, hol a másik.Az állatherélés tiltva volt, ökörről a talmud nem be-

39

szél, csak tehénről és szamárról. A szamár volt a te-herhordó állat és a hátas ló, a Messiás szamáronlovagol.

Ez a pár idézet némi képet ad a talmud tárgya-lási módjáról.

Hogy a talmud csendes humorát is bemutassam,reprodukálok egy kérdést a hozományról. Babilóniá-ban az volt a szokás, hogy az ígért hozománynakcsak a felét adták. Ezt mindenki tudta és nem várttöbbet, tudta, hogy 400 az 200. A haldokló szavaazonban szent volt. Kívánságát, rendelkezését teljesí-teni kellett. A halálos ágyon az atya meghagyta, hogyleányának 400 dénár hozományt adjanak: Kétségtámadt már most, hogy valóban 400-at gondolt-e,vagy pedig, hozományról lévén szó, 400-at mondottugyan, de csak 200-at gondolt. A talmud ezt a kételytröviden így fejezi ki: „Olyan 400 ez, amely 200, vagyolyan 400, amely 800”. A humor nem ritkán nyilat-kozik meg, a nagy komolyság dacára a jogászi hu-mor is, de ezek csak bőséges magyarázatokkal válná-nak érthetővé, amiért itt mellőzni kell.

X.

Vessünk most egy összefoglaló pillantást a talmudkialakulására és hatására a zsidó népre. A prófétákés zsoltárosok még el sem némultak, mikor megszólaltaz írástudó, az ő vérbeli utódjuk, szellemük örököse,eszméik őre és terjesztője. Az Írástudó hódította megaz antik népeket, ő közölte velük a bibliát, a szent-könyveket ő magyarázta, ebben az értelmezésbenvették át az evangélisták is. Az írástudó helyére lépkereken 300 év múlva a bölcs, helyesebben a törvény-tudós. Ezek a bölcsek jórészt névszerint is ismere-tesek, az első rabbinikus törvénykönyvben, a misná-ban, amely az ő alkotásuk, sűrűn szerepelnek. Ezérta babiloniak nyelvén tannák-nak neveztetnek, azaz:misnatudósoknak. A zsidóság kialakulása a misnában

40

megy végbe és a zsidó vallás leveti nemzeti jellegét,egyetemessé válik. A történelmi emlékek megmarad-nak, tisztán vallásos jelleget öltenek, politikai tarta-lomtól mentesek lesznek. A népélet alapja a valláslett, amely a zsidót híven kíséri a bölcsőtől a sírig.A misnát, mint törvénykódexet veszik alapul a tannakutódai, az amórák, a magyarázók. Csodás elmeéllelszüntették meg azt, ami fentartható többé nem volt,mint pl. a rituális tisztasági törvényeket és a főben-járó büntetőjogot. Babilóniára száll át a vezérség. Aztanórákat is sok szenvedés éri, végül súlyos üldözésekközepette befejezik a babilóniai talmudot, 300 évszellemi munkálkodásának termékét, 500-ban idő-számításunk után.

Hogy felírták-e akkor a talmudot, mai napig vitatárgy éppúgy, mint az, hogy I. Juda pátriárka fel-irta-e a misnát, melyet szerkesztett. Betéve tudtaminden tudós a misnát is, a talmudot is.

Hogy ez nem lehetséges, csak azok állítják, akiknem tudják, hogy az írás feltalálása, mint már Platomegjegyzi, gyengítette az emlékezőtehetséget és akiknem tudják azt, hogy az analfabéták mekkora anyagotképesek az emlékezetükbe felvenni. Egy orosz parasztszájából 16.000 verssort írtak fel.

Évszázadokon át folytatott gyakorlása az emlé-kezőtehetségnek, mely annyira ment, hogy gyermekekis könyv nélkül tanulták a misnát, — ezt a szellemitehetséget a talmud csodás módon fejlesztette ki azsidó népben. Egy évezred író és olvasó szokása semvolt képes ezt az emlékező készséget tönkretenni. Mégnapjainkban is akad zsidó, persze nem Magyar-országon, aki a talmudot, vagy legalább néhánytraktátusát betűről betűre betéve tudja, sőt azt ismegmondja, hogy a szövegbe szúrt tű hegyén akár 50lappal tovább milyen szó áll. A talmud éleseszű vitáin,finom jogi megkülönböztetésein nevekedett a zsidóifjúság évszázadokon át. Bárhogy gondolkodnak atalmudról, tény az, hogy a zsidók neki köszönik

41

intellektuális erejüket, faji intelligenciájukat, mint aszentírásnak erkölcsüket. Akárhány renegát a talmud-nak köszönte azt az észt, mellyel a talmudra tört.Nem is tudta, miért káptalan a feje. A talmud előírtélet fegyelmezésére szoktatta híveit, mértékletes, józanéletre. A romlott zsidó nem a talmudon romlott meg,hanem a talmud ellenére. Sötét századokban minden-felől űzve-nyomva, a műveltségből kizárva a talmudnyújtott a zsidónak szellemi táplálékot, lelki vigaszta-lást. Az elnyomott szellemi és lelki műveltségben elnyo-mója fölött állt, ami szintén nem mindennapi jelenség.Az elnyomásból kijutott a talmudnak magának is,éppúgy, mint a híveinek; az egyik a világtörténetneklegüldözöttebb könyve, a másik legüldözöttebb népe.Mindkettőnek útja egyaránt igazságtalan megbélyeg-zéssel, máglyával, autodafével van kirakva. A talmudbefejezésével egyidejű Justinianus császár rendelete,amely állást foglalt a biblia görög fordításának kikü-szöbölése és a talmud (deuterosis) ápolása ellen azsinagógai istentisztelet körében (146. novella). Ezaz ellenséges rendelet egyelőre elszigetelt előfutárjaa talmud ellen intézett támadásoknak. Csak 700 évmúlva kezdődött az igazi üldözés, még pedig Francia-országban, hol a talmud-tudomány középkori héroszaiéltek. A talmud ellen Donin Miklós által emelt vádakvezettek az első nyilvános disputációhoz, amely zsi-dók és keresztények közt folyt és a talmud nyilvánoselégetéséhez vezetett, amely 1244-ben történt Parisban.20 évvel később Mózes ben Nachman geronai rabbi ésa kitért Pablos Christiani között Barcelonában mentvégbe egy nagy disputáció, melyben az orthodoxtalmudista rabbi latin nyelven verte le neofita ellen-felét. Pablos a talmud ellen is emelt vádat.

Ennek eredménye egy pápai bulla, melynek értel-mében Barcelonában egy dominikánusokból álló bi-zottság megállapította azokat a helyeket a talmudban,melyek felfogásuk szerint keresztény szempontbóltörlendők. Ez volt a talmud első cenzúrája, de nem a

42

morál, hanem a (keresztény) hit szempontjából(1264.). Azokról a nyilatkozatokról van szó, melyeketΆ talmud Jézusról és heretikusokról tesz. Ezek a tal-mud kiadásokban mai napig hiányzanak és keresz-tény tudósok által külön füzetekben nagy buzgalom-mal állíttattak össze, mint Jézusra vonatkozó régiadatok. Nincs bennük jelentősebb momentum. Egészhiggadtan ítélte meg az elnyomás az ellenhatást. Tényaz, hogy a zsidók az első két században Jézussal egy-általában nem foglalkoztak, autochton hagyományaróla a talmudnak nincsen. Későbbi nyilatkozatok,melyeket a talmud a kereszténység alapítójáról és ter-jesztőiről tesz, mind pusztán visszhangjai az evangé-lium elbeszéléseinek, vagy esetleg a szenvedett üldö-zések hatása alatt alakultak ki. A talmud lényegéhezezek az apró tartalmatlan részletek nem tartoznak,hiányukat évszázadok óta a talmudisták nem érzik, akülön kiadásokat, melyek e törölt részleteket össze-gyűjtötték, ritkán vásárolták, még ritkábban olvasták.150 év múlva, az 1413-iki Tortosában történt dispu-táció után V. Márton pápa már tovább ment. meg-tiltotta a zsidóknak a talmud olvasását és elrendelteaz összes példányok megsemmisítését.

A talmud változatos sorsában kultúrtörténetijelentőséghez jutott a zsidóságon kívül a 16. századelső évtizedeiben. A talmud volt ugyanis az ütközőpont a dominikánusok és a humanisták közt.Pfefferkorn János, kitért zsidó, aki a talmud elkob-zását követelte és Reuchlin János, a hires humanista,aki a talmudot megvédelmezte, álltak egymássalszemben. A reformáció emez előcsatája a zsidók rész-véte nélkül folyt le és a humanisták győzelmével vég-ződött, melynek alapján a keresztény Bamberg Dániela talmudot 1520-ban kinyomatta Velencében. Később.1578-ban Frobenius, szintén keresztény kiadó pápaiengedéllyel nyomatta ki Bázelban. Eszerint az a -tal-mud, amely közkézen forog, már átment a pápai cen-zúrán, akik támadják, pápábbak a pápánál.

43

A talmud túlélte kis és nagy ellenfeleit és ma isél, mint a keleti ókor egyetlen élő tanúja. Él pedignem kulturális jelentőségénél, hanem intellektuális ésmorális vitalitásánál fogva. A szabad tudomány szélesvilágában mint az ókor nagybecsű emlékét és mintegy eltűnt kultúra ékesszóló tanúját tisztelik és tisz-telőinek száma egyre növekszik. Nekünk pedig drága.mint őseink nevelője és vigasztalója, mint hitünk éserkölcsünk nemes tolmácsa. Reméljük, hogy tanul-mányozói köreinkben szaporodni fognak hitünk ésfelekezetünk erősödésére.

XI.

Célszerű lesz, ha végül ideiktatom a traktátusokneveit. A járatos felosztás szerint a misna hat rendreés összesen 63 traktátusra oszlik. A babilóniaiak csak;

a gyakorlatban még érvényes misnatraktatusokatkommentáltak, a Palesztinán kívül nem érvényes, aföld terméséből adandó adományokra és a rituálistisztaságra vonatkozó traktátusokat nem tették disz-kusszió tárgyává. Egy-egy traktátus kivételével amisna első és utolsó rendje — Zeráim és Tahárót —talmud nélkül maradtak. A misna traktátusainak sor-rendjét követjük, azokat a traktátusokat, melyekheztalmud is van, csillaggal jelöljük.

Vetések (Zeráim),

1. *Berákót.2. Péa.3. Demaj.4. Kilajim.5. Sebiit.6. Terumót.7. Maaszrót.8. Maaszér séni.

44

9. HaIla.10. Orla.11. Bikkuriin.

2.Ünnepek (Móéd).1. * Sabbat.2. *Érubin.3. *Peszahim.4. Sekálim.5. *Jóma.6. *Szukka.7. *Béca.8. *Ros Hasána.9. *Taanit.

10. 'Megilla.11. *Moéd Kátan.12. *[ fa giga.

3.

Nasim (Asszonyok. Házassági jog).

1. *Jebámót.2. *Ketubót.3. *Nedárim.4. *Názir.5. *Gittin.6. *Szóta.7. *Kiddusin.

4.

Nezikin (Károk).

1. *Bába Kamm a.2 *Bába Mecia.3. *Bába Bátra.4. *Szanhedrín.5. *Makkót.6. *Scbuót.

45

7. Edujjóth.8. *Abóda Zára.

9. Abót.10. *Horájót.

Kodásim (Szent dolgok),

1. *Zebáhini.2. *Menáhót.3. *Hullin.4. *Bekórót.5. *Arákin.6. *Temúra.7. *Keritót.8. *Meila.9. *Támid.

10. Middót.11. Kinnim.

6.Tahárót (Rituális tisztaságok).

1. Kélim.2. Óhálót.3. Negáim.4. Pára.5. Tahárót.6. Mikváót.7. *Nidda.8. Maksirin.9. Zábim.10. Tebul Jóm.

11. Jadájim.12. Ukci'n.

Összeadva 63 traktátust ad, de a IV. rend első 3traktátusát, valamint ugyanazon rend 4. és 5. traktá-tusát régebben egynek vették, úgy hogy kereken 60misna traktátus van. A talmud-traktátusok száma ajelen felosztás szerint 37, a régi felosztás szerint 34.