A Balaton és befolyói halállományának monitorozása az EU VKI irányelveinek

figyelembevételével.

Megbízott kutatóhely: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

Témafelelős: Dr. Specziár András (tud. főmunkatárs)Közreműködők: Takács Péter (tud. segédmunkatárs)

Dobos Géza (hajóvezető)Maroskövi Bea (asszisztens)

A Balaton halállományának hosszú távú monitorozására 1996-ban tettünk javaslatot (Specziár és mtársai 1997) és az akkor meghatározott módszerekkel immár tíz éves adatsorok állnak rendelkezésre (pl., Specziár és mtársai. 2000, Bíró és mtársai 2002, 2003a,b).

2005-ben az EU standardizálásért felelős bizottsága (CEN) elfogadta az EN 14757/2005 szabványt, amely meghatározza, hogy a Víz-keretirányelv (VKI) keretében miként kell a tavak halállományát kopoltyúhálóval felmérni.

A szabvány első hazai tesztje az ECOSURV (2005) projekt keretében 2005. augusztusában volt a Balatonon, a Fertőn és a Velencei-tavon.

Jelen kutatásaink Balatonra vonatkozó részében a tavak halállományának VKI szerinti felmérésének módszertani, alkalmazhatósági kérdéseit vizsgáltuk.

Az EN 147757/2005 szabvány, ”Vízminőség – Halak gyűjtése kopoltyúhálókkal”, célkitűzései:

- Tavak halállományának összetételére, relatív mennyiségére és struktúrájának időben és térben, tavon belül és tavak között összevethető eredményekre vezető mintákat biztosító, paneles kopoltyúhálókon alapuló, standardizált gyűjtési módszer rögzítése.

Alapelv:

- A mintavételi eljárás random és kiegyensúlyozott mintavételen alapul.

A szabvány főbb elemei (0-75 m mély tavakra):

- Fő eszköz a standardizált összeállítású, 1.5 m magas, fenékre süllyedő 12 (5-55 mm) panelből álló, 30 m hosszú kopoltyúháló, amely nagyobb halak előfordulása esetén nagyobb szembőségű (pl. 65 és 80 mm) hálókkal kiegészíthető.- Az 5-10 m-nél mélyebb területeken kiegészítésként alkalmazható még 6 m magas vízközt lebegő kopoltyúháló is.- Az alkalmazandó hálók mennyisége a tó méretétől és mélységétől függően változik (8 db és annak többszörösei – ajánlás: oligo-mezotróf vizeknél 8 háló/2 fő/nap).- A hálók térbeli eloszlásának a mélység viszonyokhoz kell igazodnia.- A mintavétel ajánlott időszaka július 15. – augusztus 31., és esetleg ősszel, amíg a >15 oC vízhőmérséklet fennáll.- A mintavétel időpontja este 6-8 órától reggel 6-8 óráig tart (12 óra időtartam), ha sok a hal, akkor ez rövidíthető. - 6 kg/háló feletti fogás esetén a minta torznak tekintendő.- A protokoll évi egyszeri mintavétellel számol (és nem feltétlenül évente)!

A kopoltyúháló tulajdonságai – mitől függ a fogás?

Fogás = halsűrűség x halászati intenzitás x fogási hatékonyság

• Az eszköz minősége (háló anyaga, szembőség stb.). – Ez szabvány.• Az eszköz illesztése az adott viszonyokhoz, azonosak-e az eszköz működési

feltételei, azonos-e az élőhelyi (pl. vízoszlop) lefedettség? – Lásd eredmények.• Az eszköz alkalmazási technikája (pl. mintavételi helyek kijelölése). – ~szabvány.• Az eszköz észlelhetőségét, elkerülését befolyásoló tényezők (pl. fényviszonyok). –

A napszak fixált, de a zavarosság nem. Párhuzamos vizsgálatokkal kiküszöbölhető a hatás.

• A halak mozgási aktivitása:• napszakos trendek – figyelembe véve (alkalmazás során is?), de halsűrűség!• évszakos trendek – figyelembe véve (alkalmazás során is?),• időjárási és egyéb rövid távú környezeti tényezők – hatásuk csak párhuzamos vizsgálatokkal küszöbölhető ki.

• A halrajok véletlen szerű előfordulása. – Kis vizeknél megfelelő mintavételi stratégiával kiküszöbölhető, nagyobb vizeknél viszont csak többszöri felmérés adhat megfelelő eredményt.

3 6 9 12 15 18 21 24 109

87

76

54

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

7000

8000

9000

A mintavétel időpontjának torzító hatása - A halak eloszlásából és aktivitásából adódó tendenciózus.A felmérés Tihanynál, a tó relative kis halsűrűségű területén készült.

évszak (hónap)

napszak (óra)

CP

UE

(g/

std.

hál

ó/ór

a)

0

6000

0 60 120 180 240 300

0

6000

0 60 120 180 240 300

fogá

s (g

)

halászati idő (perc)

nyíltvíz

parti sáv

0

6000

0 60 120 180 240 300

0

6000

0 60 120 180 240 300

fogá

s (g

)

halászati idő (perc)

nyíltvíz

parti sáv

Az 1.5 m magas EU VKI szabvány háló fogásának alakulása a halászati idő függvényében a Balaton nyíltvízén és a parti sávjában, délelött. A minta értékelhetőségének feltétele, hogy a teljes fogás ne haladja meg a 6 kg-ot hálónként.

A fogás mennyiségének és összetételének alakulása 1.5 m magas és 3 m magas hálókkal a vízmélység függvényében

0500

100015002000250030003500400045005000

1.351.3

51.5

51.5

51.6

51.6

5 2 2 2.12.1 2.32.3 2.42.4 2.52.5 2.552.5

52.7

52.7

53.23.2 3.33.3 3.53.5 4.14.1 4.24.2 4.34.3 4.44.4 4.64.6 4.64.6

egyébkõsüllõfogassüllõpontyezüstkárászgardadévérkeszegkarika keszegküszbalinbodorka

0102030405060708090

100

1.351.3

51.5

51.5

51.6

51.6

5 2 2 2.12.1 2.32.3 2.42.4 2.52.5 2.552.5

52.7

52.7

53.23.2 3.33.3 3.53.5 4.14.1 4.24.2 4.34.3 4.44.4 4.64.6 4.64.6

CP

UE

(g/

óra/

háló

)G

yako

risá

g (%

)

Vízmélység (m)

1.5 m3 m

0.001

0.01

0.1

1

10

100

1000

1.35

1.55

1.65 2

2.1

2.3

2.4

2.5

2.55

2.75 3.2

3.3

3.5

4.1

4.2

4.3

4.4

4.6

4.6

Küsz

0.001

0.01

0.1

1

10

100

1000

1.35

1.55

1.65 2

2.1

2.3

2.4

2.5

2.55

2.75 3.2

3.3

3.5

4.1

4.2

4.3

4.4

4.6

4.6

Garda0.001

0.01

0.1

1

10

100

1000

1.35

1.55

1.65 2

2.1

2.3

2.4

2.5

2.55

2.75 3.2

3.3

3.5

4.1

4.2

4.3

4.4

4.6

4.6

Dévérkeszeg

0.001

0.01

0.1

1

10

100

1000

1.35

1.55

1.65 2

2.1

2.3

2.4

2.5

2.55

2.75 3.2

3.3

3.5

4.1

4.2

4.3

4.4

4.6

4.6

Karika keszeg

3 m magas háló fogóssága (egyedszámban) az 1.5 m magas hálóhoz képest a vízmélység függvényében

Lg

(CP

UE

3 m

/ C

PU

E 1

.5 m

)

Vízmélység (m)

Lg

(CP

UE

3 m

/ C

PU

E 1

.5 m

)

Vízmélység (m)

2-3 m-es vízmélységnél a 3 m magas háló küszből20-115-ször annyit fogott, mint a standard 1.5 m magas háló!

A helytelen standardizálás jelen esetben a minták vízmélységtől függő, de nem kalibrálható torzulásával jár, és így az élőhelyi összevetésnél teljességgel félrevezető eredményeket kapunk.

EU habitat direktívás faj!

A meglévő (1996-2005) kopoltyúhálós adatsorok illeszthetősége.

azonosak voltak-e a gyűjtés feltételei (pl. az évszak, a napszak és a helyszín)?

megfeleltethetők-e egymásnak az alkalmazott hálók a méretszelektivitás szempontjából? megfeleltethetők-e egymásnak az alkalmazott hálók szelektivitása funkcionális szempontból (pl, vízoszlopbeli elhelyezkedés)?Régebbi hálónk 3 m magas volt, míg az EU VKI szabvány hálója csak 1.5 m magas. Ez mint láttuk nem korrigálható különbség. Minthogy azonban 2005-2006. folyamán, részben éppen e téma keretében, 3 m magas hálókkal is mintáztunk, ennek köszönhetően eredményeink még összevethetőek a régebbi adatokkal.

Zánka

Tihany

Balatonszemes

Balatonfûzfõ

Fonyód

Keszthely

Siófok

Zalafolyó

Siócsatorna

1.

2.

3.4.

5.6.

7. 8.

9.

10.

Zánka

Tihany

Balatonszemes

Balatonfûzfõ

Fonyód

Keszthely

Siófok

Zalafolyó

Siócsatorna

1.

2.

3.4.

5.6.

7. 8.

9.

10.

”hal

állo

mán

y sű

rűsé

ge”

(fog

ás: g

/óra

/std

. hál

ó)

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

7000

1999 2003-2004

2005-2006

1997-1999

2003-2004

2005-2006

1997-1999

2003-2004

2005-2006

Keszthely tóközép Zánka tóközép Siófok tóközép

egyébfogassüllőküszgardadévérkeszeg

”hal

állo

mán

y sű

rűsé

ge”

(fog

ás: g

/óra

/std

. hál

ó)

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

7000

1999 2003-2004

2005-2006

1997-1999

2003-2004

2005-2006

1997-1999

2003-2004

2005-2006

Keszthely tóközép Zánka tóközép Siófok tóközép

egyébfogassüllőküszgardadévérkeszeg

0

2000

4000

6000

8000

10000

12000

14000

1996-1999

2001-2003

2005-2006

1996-1999

2001-2003

2005-2006

Keszthely parti sáv Sajkod parti sáv

egyébküszfogassüllőbalinpontykarika keszeggardaezüstkárászdévérkeszegbodorka

”hal

állo

mán

y sű

rűsé

ge”

(fog

ás: g

/óra

/std

. hál

ó)

0

2000

4000

6000

8000

10000

12000

14000

1996-1999

2001-2003

2005-2006

1996-1999

2001-2003

2005-2006

Keszthely parti sáv Sajkod parti sáv

egyébküszfogassüllőbalinpontykarika keszeggardaezüstkárászdévérkeszegbodorka

”hal

állo

mán

y sű

rűsé

ge”

(fog

ás: g

/óra

/std

. hál

ó)

1.5 m magas VKI szabvány hálókkal a 2005. előtti adatsorok nem hozhatók szinkronba.

nyíltvíz

parti sáv

Javaslatok:- A VKI célja, miszerint a halállomány összetételére és relatív mennyiségére

vonatkozóan időben és térben összevethető eredményeket kapjunk, sekély tavakban 1.5 m magas hálóval nem érhető el. Lévén, természetes tavaink vízmélysége rendszerint 6 m alatt marad, a hazai VKI protokollba legyen előírás a vízoszlop teljes lefedését biztosító hálók használata ezen vízmélységig.

- Vizeink halállomány sűrűsége és a vizeinken folyó nagy emberi aktivitás a nappali mintavételt indokolja. Ennek célszerű időpontja a napkeltét követő 2-6 óra.

- Szemben a szabvány által javasolt 12 óra mintavételi időtartammal, a Balatonon, a Fertő-tavon és a Velencei tavon, a nyár közepe-ősz közepe időszakban, nappal 1-6 órát halászhatunk a hálók túltelítődése nélkül. Ahhoz, hogy a halászat időtartamát optimalizálhassuk, javasoljuk a hálók telítődésének óránkénti ellenőrzését.

- Csatolt vizsgálatok megfontolása az ár/érték arány növelése céljából. A Balatonban szinte soha sem végzünk pusztán állomány felmérés céljából kutatóhalászatot, az elpusztuló halak egy része számos más – táplálkozási, növekedési, morfológiai, genetikai, toxikológiai, stb. – vizsgálat alapját is képezik.

- A kopoltyúháló használata olyan kis méretű vizekben, ahol a halak kifogása a természetvédelmi célokat erősen sértheti – pl., a ritka és veszélyeztetett halfajok állományára a várható fogásnak jelentős hatása lehet –, nem elfogadható.

A Balatonon a szabványnak teljes mértékig megfelelő, (de csak az) 50 % feletti változások kimutatására alkalmas mintavételi intenzitás 256 (192 standard és 32 kiegészítő) db háló kihelyezését jelenti a tó területén, amely két fő 32 terepen eltöltött munkanapjának felel meg. Ezen felmérés során átlagosan 13 db szabvány háló elhasználódásával is számolhatunk (1.5-6 m magas: 300-800 EUR/db).

Halállományok felmérése a Balatonba torkolló kisvízfolyásokon.

A VKI nagy figyelmet fordít a kisvízfolyások vizsgálatára. E vizek halállományának felmérésre 2003-tól a EN 14011 szabvány vonatkozik.

A balatoni befolyók halállományának kutatása korlátozottabb volt eddig, illetve, hogy e vizsgálatok módszertanilag is eltértek egymástól (Przybylski és mtársai 1991, Harka és Juhász 1996, Keresztessy 1998, Bíró és mtársai 2002, 2003a,b, Lendvai és Keresztessy 2004).

Így kutatásaink során arra összpontosítottunk, hogy e vizek halfaunáját minél részletesebben és a VKI előírásainak megfelelő módon mérjük fel.

.

A halállományt 14 északi befolyó 31 pontján és 11 déli befolyó 24 pontján vizsgáltuk.

Háromszori vizsgálatot az északi oldalon 6 vízfolyás 13 pontján, a déli oldalon 10 vízfolyás 19 pontján végeztünk

ViÓ

Bed71

EgMEgH

EgGy

EgN

Eg71

EgV VN

ZS7

ZSOMK

MCs

M7

BBKN PP

PL

HK

JH

JGy

J7

TV

TS

T7

BK

BSz

B7KKö

KKe

TT

TRViRLG

VV

L71V71

Vi71

T71

BuÁ

BuK

CsT

Cs71

LF

LLLPKK

K71SzM

SzB Sz71A71AA

ÖP

Ö71

10km

ViÓ

Bed71

EgMEgH

EgGy

EgN

Eg71

EgV VN

ZS7

ZSOMK

MCs

M7

BBKN PP

PL

HK

JH

JGy

J7

TV

TS

T7

BK

BSz

B7KKö

KKe

TT

TRViRLG

VV

L71V71

Vi71

T71

BuÁ

BuK

CsT

Cs71

LF

LLLPKK

K71SzM

SzB Sz71A71AA

ÖP

Ö71

10km

MAGYAR NÉV LATIN NÉV KÓD IROD. BB.

1. angolna Anguilla anguilla (LINNAEUS, 1758) angang + +

2. bodorka Rutilus rutilus (LINNAEUS, 1758) rutrut + +

3. amur Ctenopharyngodon idella (VALENCIENNES, 1844) ctenid + –

4. vörösszárnyú keszeg Scardinius erythrophthalmus (LINNAEUS, 1758) scaery + +

6. domolykó Leuciscus cephalus (LINNAEUS, 1758) leucep + +

7. jász Leuciscus idus (LINNAEUS, 1758) leuid + –

8. fürge cselle Phoxinus phoxinus (LINNAEUS, 1758) phopho + +

9. balin Aspius aspius (LINNAEUS, 1758) aspasp + +

10. kurta baing Leucaspius delineatus (HECKEL, 1873) leudel + +

11. küsz Alburnus alburnus (LINNAEUS, 1758) albalb + +

13. karika keszeg Abramis bjoerkna (LINNAEUS, 1758) abrbjo + +

14. dévérkeszeg Abramis brama (LINNAEUS, 1758) abrbra + +

15. lapos keszeg Abramis ballerus (LINNAEUS, 1758) abrbal + –

16. bagolykeszeg Abramis sapa (PALLAS, 1814) abrsap + –

17. garda Pelecus cultratus (LINNAEUS, 1758) pecul + –

18. compó Tinca tinca (LINNAEUS, 1758) tintin + +

19. márna Barbus barbus (LINNAEUS, 1758) barbbarb + –

20. fenékjáró küllő Gobio gobio (LINNAEUS, 1758) gobgob + +

21. halványfoltú küllő Gobio albipinnatus (LUKASCH, 1933) gobalb + –

22. kínai razbóra Pseudorasbora parva (TEMMINCK & SCHLEGEL, 1842) psepar + +

23. szivárványos ökle Rhodeus sericeus (PALLAS, 1776) rhoser + +

24. kárász Carassius carassius (LINNAEUS, 1758) carcar + +

25. ezüstkárász Carassius gibelio (BLOCH, 1782) cargib + +

26. ponty Cyprinus carpio (LINNAEUS, 1758) cypcar + +

27. fehér busa Hypophthalmichthys molitrix (VALENCIENNES, 1844) hypmol + +

28. pettyes busa Hypophthalmichthys nobilis (RICHARDSON, 1845) hypnob + –

29. réticsík Misgurnus fossilis (LINNAEUS, 1758) misfos + +

30. vágócsík Cobitis elongatoides (BAČESCU & MAIER, 1969) cobelo + +

31. kövicsík Barbatula barbatula (LINNAEUS, 1758) barbar + +

32. törpeharcsa Ameiurus nebulosus (LESUEUR, 1819) amneb + +

33. fekete törpeharcsa Ameiurus melas (RAFINESQUE, 1818) amemel + +

34. harcsa Silurus glanis (LINNAEUS, 1758) silgla + +

35. csuka Esox lucius (WALBUM, 1792) esoluc + +

36. lápi póc (!) Umbra krameri (WALBUM, 1792) umbkra + +

37. sebes pisztráng Salmo trutta m. fario (LINNAEUS, 1758) saltru + +

38. szivárványos pisztráng Oncorhynchus mykiss (WALBAUM, 1792) oncmyk + +

39. menyhal Lota lota (LINNAEUS, 1758) lotlot + –

40. szúnyogirtó fogasponty Gambusia holbrooki (GIRARD, 1859) gama + – 41. fekete sügér Micropterus salmoides (LA CEPÉDE, 1802) micsal + – 42. naphal Lepomis gibbosus (LINNAEUS, 1758) lepgib + +

43. sügér Perca fluviatilis (LINNAEUS, 1758) perflu + +

44. vágódurbincs Gymnocephalus cernuus (LINNAEUS, 1758) gymcer + +

45. süllő Sander lucioperca (LINNAEUS, 1758) stiluc + +

46. kősüllő Sander volgensis (GMELIN, 1788) stivol + – 47. szivárványsügér Herotilapia multispinosa (GÜNTHER, 1869) hermu + – 48. folyami géb Neogobius fluviatilis (PALLAS, 1814) neoflu + +

49. tarka géb Proterorhinus marmoratus (PALLAS, 1814) promar + –

A vízgyűjtőről, beleértve a Balatont és a Kis-Balatont is, eddig 51 fajt írtak le.

Vizsgálataink során a 12 073 halat fogtunk, az északi befolyókból 30 faj,a déli befolyókból 28 faj,összesen pedig 33 faj került elő, amelyből8 védett (1 fokozottan védett)és 8 adventív faj.

A vízfolyás neve

Cso-paki-séd

Cser-kúti-

p.

Vázso-nyi-séd

Balaton-edericsi-

p.

KÓD LF LL LP Cs7 K71 KK Sz71 SzB SzM A7 AA Ö71 ÖP CsT BuÁ BuK VN EgV EgM EgH EgGy EgN Eg7 TT TR T71 V71 VV ViÓ ViR Vi71 L71 LG Bed71

TÓ - - + - - - - - - - - - - - + - + - + + - - - - - - - - + - - + - +angang © • • © ©rutrut • © • • • • • • © © © © © © © © • ©scaery • © © • ©leucep © • • • • © ©phopho •albalb • • ©abrbjo • • © •abrbra • • © © © ©tintin © © © © © ©gobgob • • • • © ©psepar © • © © © • ©rhoser • • • • • • © • ©carcar © • ©cargib • © © © © © © © © • ©cypcar © • ©misfos • © © ©cobelo • • • © © © © © • ©barbar © • • • • ©amneb •amemel © • ©silgla ©esoluc © • • • • • • • • © © © © • • ©umbkra © © © • ©saltru ©oncmyk •lepgib • • • • • • • © © © • • ©perflu • • • • • © © © © © • ©gymcer • • • • ©stiluc © © ©neoflu ©átl. esz. 0 0 3 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 45.2 2 18.0 110.0 448.3 357.0 74.7 92.3 79.3 171.7 133.3 79.0 15 94.3 82.7 27.3 87.0 226 2 250.0

fajszám 0 0 1 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 5 1 3 4 7 13 8 11 15 9 8 15 4 8 9 7 11 17 2 17

összfajszám 0 0 3 17160 20 11

Aszófői-séd

Burnót-p. Eger-vízLovasi-sédÖrvénye-

si-sédSzőlősi-séd Tapolca

Kolos-ka-p.

LesenceVilágos-p. Viszlói-p.

1 5 230 171 0

Az északi befolyókon végzett faunisztikai felmérések eredményei

A vízfolyás

neve

Halsok-árok

Koroknai-vízfolyás

Boronkai-p.

KÓD Kke Kkö BK BSz B7 TS TV T7 JGy JH J7 HK PP PL KN BB MK MCs M7 ZSO ZS7

TÓ - + - + + - - + - - + + + + + + - - - + -angang © •rutrut • • • • • • • © © © © • •scaery • • • • • • •leucep © • © © •phopho

aspasp ©leudel ©albalb • • • • • •abrbjo • © © • • • ©abrbra • • • © • •tintin ©gobgob © © • © © ©psepar • • • • • © • • • © © © • •rhoser • • • • • © • • •carcar ©cargib • © © © © • • • • • © • • • • •cypcar © © © • •hypmol © ©misfos • © © •cobelo © © © • •barbar © © © © © © ©amneb

amemel © © © ©

silgla

esoluc • • • • • © © • • •umbkra © •saltru

oncmyk

lepgib © • • • • © • • • •perflu © © © © • © © • •gymcer © © • •stiluc © © © © ©neoflu © © • •átl. esz. 8.33 5 20.3 14.7 66.3 3 83.7 79.7 3 0.2 7.3 8.0 159.0 415.3 72.0 73.7 108.0 134.0 22.3 76.3 238.3

fajszám 1 2 2 8 12 1 4 15 1 1 5 3 7 20 11 12 12 11 7 13 18

összfajszám 3 11 12

Zala-Somogy-

határárok

Marótvölgyi-vízfolyás

Pogány-völgyi-víz

16

Tetves-p. Jamai-p.Büdösgáti-vízKöröshe-gyi-séd

2017 63 1621

A déli befolyókon végzett faunisztikai felmérések eredményei

Büdösgáti-vízből 7 új fajJamai-patakból 1 új fajKoroknai-patakból 2 új fajKöröshegyi-sédből 1 új fajMarótvölgyi-vízfolyásból 10 új fajPogányvölgyi-vízfolyásból (Keleti-bozót árok) 11 új fajTetves-patakból 9 új fajZala-Somogy-határárokból 5 új fajBurnót-patakból 4 új fajEgervízből 6 új fajLesencéből 3 új fajTapolca patakból 10 új faj került elő. Viszont, a Lovasi-sédben és az Aszófői-sédben csak egyetlen fajt fogtunk, míg az Örvényesi-, a Szőlősi- és a Csopaki-sédben, valamint a Koloska- és a Cserkúti-patakban nem találtunk halat.

Az 1%-nál nagyobb relatív gyakoriságú fajok arányai balatoni befolyókban

Az adventív fajok tették ki a fogások ~ 25%-át

Köszönöm a figyelmüket.

Fotó: Turcsányi I.