A birtokpolitika szabályozásának

alakulása és aktuális kérdései

Termőföld tulajdon, zsebszerződések,vidéki megélhetés

3ElőszóA Kormány társadalmi vitára bocsátotta Nemzeti Vidékstratégia koncepcióját, melyről a Bors Alapítvány a Magyar Természetvédők Szövetégével közösen egy országos konferenciát és négy regionális fórumot szervezett. A koncepció négy olyan fontos területet érint, mint az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés, az élelmiszergazdaság és a környezet védelme. A konferencián és a regionális fórumokon elhangzottak felhívják a figyelmet arra, hogy az új stratégiának a helyi közösségek és a helyi gazdaságok erősítését kell szolgálnia. Biztosítania kell továbbá a természeti erőforrások feletti helyi rendelkezést, a természeti értékek és a szerves kultúra megőrzését, valamint az ember és a táj harmóniájának visszaállítását is. Kiemelten fontos, hogy a birtokpolitika garantálja a helyben lakó természetes személyek földhöz jutását és zárja ki a csupán profit-orientált tőkés társaságokat ebből a körből.

Figyelemmel arra, hogy a birtokpolitika alakulása jövőnk kulcskérdése, ezért e kiadvány célja, hogy segítsen eligazodni a birtokpolitika jelenének és jövőjének megítélésében.

Szerkesztők

TartalomjegyzékI. A fenntartható birtokpolitika megvalósíthatóságának akadályai, kiemelt figyelemmel a zsebszerződésekreDr. Roszík Péter, a Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke

II. A hazai birtokpolitika szabályozásának áttekintése és értékeléseKőváriné dr. Bartha Ágnes, a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara elnöke

III. A vidék helyzete és jövője Magyarországon: civil szervezetek álláspontja és javaslatai

4.

11.

34.

4 I. A fenntartható birtokpolitikamegvalósíthatóságána akadályai,kiemelt figyelemmel a zsebszerződésekre

Az 1994-től hatályos földtörvény folyamatosan védelmet próbált biztosítani a termőföldünkre, és felelősséggel kimondható, hogy a törvényhozó akkori szándéka az volt, hogy természetes személyek és magyar állampolgárok kezébe tegye le a magyar föld sorsát. Az idő előrehaladásával derült fény azokra a „kis- és nagykapukra”, amelyek a védelem falán nyíltak. A törvényalkotók máig 8-10 alkalommal kényszerültek a földtörvény módosítására, hogy a valós vagy vélt „kiskapukat” bezárják. A módosítások ténye közel sem jelenti azt, hogy a változtatást kiváltó szerződéstípus addig legális „kijátszást” jelentett, csupán azt, hogy ügyeskedő ügyvédek esetenként elérték, hogy az ingatlan-nyilvántartás az új tulajdonosokat bejegyezze. Ismerünk olyan szerződésformákat, amelyek bejegyzését a földhivatalok egy része elutasította, a másik meg nem! A rendszerváltástól eltelt idő – kevés és rövid időszakokat leszámítva – mégis arról szólt a termőföld vonatkozásában, hogy egyes érdekcsoportok miként tudtak minél nagyobbat kiszakítani Magyarország termőföldjéből, eltekintve attól, hogy mi volt a törvényhozói szándék, mi lenne a helyi közösségek és az egész társadalom érdeke. A termőföld-biznisz, vircsaft virágzott és sajnos még ma is virágzik, amelyben ügyeskedő hazai és külföldi spekulánsok nyerészkednek, „hazát áruló” ügyvédek, hatósági személyek hathatós segítségével!

A spekuláció fő oka a hazai termőföld és az alatta lévő, rajta átfolyó víz kiváló minősége, mint stratégiai elemek, és azok az árviszonyok, amelyek a földpiacon kialakultak.

Az ivóvíz és az élelmiszer a biológiai létezés alapját jelentik, és ebből adódóan gazdasági, stratégiai elemek is egyúttal. Mindkét elem a termőföldhöz kapcsolódik. A spekuláció elemi része a javak eddigi birtoklójának a félreinformálása, a valódi értékek elhallgatása. A világban zajló folyamatok jól rávilágítanak a termőföld valódi és jövőbeli értékére. Már nem csak magán spekulánsok, hanem jelentős pénztartalékokkal rendelkező országok is vásárolnak határaikon kívül termőföldet, így például Dél-Korea 2,3 millió hektár mezőgazdasági földterületet birtokol külföldön, Kínának két millió hektárja, Szaúd-Arábiának 1,61 millió hektárja van

Dr. Roszík Péter, a Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke

5

A „zsebszerződések” típusai

külföldön, az így „megvett” földterület mintegy 8 millió hektár volt a világon 2009-ben és 2010-ben újabb 4,5 millió hektárral növekedett! Az „eladó” országok Afrikában, Ázsiában, Indonéziában vannak, de még az EU-n kívüli Európa is jegyzett ezen a területen.A spekuláció másik serkentője az árkülönbség. A „zsebszerződések” keletkezése a földkárpótláshoz kötődik. A tömegével kibocsátott kárpótlási jegyek felhasználására az állam nem teremtett kínálatot, sokan a névérték 70%-án színes tv-t, szekrénysort stb. vásároltak, ugyanekkor a „földben utazó” ügyvédek, ingatlanirodák megadták érte a névérték 90-130%-át készpénzben, ha az eredeti tulajdonos előbb alanyi kárpótoltként az árverésen földet vett, és ezt adta el nekik „zsebszerződéssel” „sutyiba”.A termőföld hektáronkénti ára így „elérhette” a 30 ezer Ft-ot Magyarországon, ekkora területnek Ausztriában ekkor hozzávetőlegesen 3 millió Ft volt az ára.Az EU földár még ma is átlagosan 5-10-szerese a magyarországinak, például a szántók ára Hollandiában hússzoros, Dániában tizenötszörös, Spanyolországban nyolcszoros, de még Franciaországban is közel háromszoros, mint a hazai.

Magyarországon „zsebszerződéssel” „eladott” földterület nagyságát 1 millió hektár körülire tesszük, természetesen a rejtőzködő sajátossága miatt pontos adat nem nyerhető. Az is egyértelmű, hogy minden „zsebszerződést” legális használat takar! Az sem mellékes, hogy becslések szerint EU csatlakozásunk óta 300-500 milliárd Ft hazai és EU-s támogatás folyt ki ezeken a csatornákon a külföldi földhasználókhoz, anélkül, hogy hazai ráfordításaikon keresztül számottevően hozzájárultak volna Magyarország gazdaságához.

A szakzsargonban korábban csupán azokat a szerződéseket hívták zsebszerződésnek, amelyekről csak a két fél tudott, esetleg a tanúk, és amelyekben szereplő termőföldek tulajdonváltozását nem vezették át az ingatlan-nyilvántartásban, „zsebben tartották” mindaddig, amíg nem kívánták azt legalizálni. Ma a köznyelv zsebszerződésnek hív már minden olyan szerződést, amelyben a termőföldről szóló törvény kijátszására tesznek kísérletet.Mint már írtuk, a termőföldről szóló törvény módosításai több lehetőséget időközben kizártak, vagy a korábban is tiltottakat egyértelműsítették.

Dátum nélkül kötött adás-vételi szerződések, amelyekre a dátum a tulajdonszerzési korlátozás feloldása után kerülhetne. Megírt, kész, de az ingatlan-nyilvántartásba be nem nyújtott adásvételi szerződések, amelyek tartalmazzák, hogy azokat majd újra kell írni a tulajdonszerzési korlátozás feloldása után. Ennél és az előző típusnál gyakori, hogy a vételár sokszorosát írták a szerződésbe, hogy lehetetlenné tegyék az eredeti állapot visszaállítását!

1.

2.

6 Csak az elővásárlásra jogot biztosító szerződés, vagy olyan „felmondhatatlan” haszonbérleti szerződés kötése, amely kiköti az elővásárlás jogát.Az ingatlan-nyilvántartásba benyújtott szerződésekben kikötötték, hogy az utolsó (jelképes) részlet kifizetésének igazolásával egyidejűleg kérik az átvezetést, amelyre természetesen a korlátozás feloldása után akarnak sort keríteni.Vételi jogot rögzítő (opciós) szerződések, rendszerint a vételi jog gyakorlását a jogosult a tulajdonszerzési korlátozások feloldásához kötötte; ekkor lép a „vevő” egyoldalú nyilatkozattal a tulajdonhoz.A jelenlegi Termőföldről szóló törvény hatályba lépése előtt a társaságok egy rövid időn át szerezhettek termőföldet. Az ilyen társaságok üzletrészének megvásárlásával a társaság földtulajdona is a külföldi tulajdonába került a társaság vagyonaként.A külföldi állampolgárt jelölték meg vevőként, mert a szerződésből „kimaradt” az erre utaló kitétel, hiányzik a lakcím stb. Primitív eljárás, de többször átment az ingatlan-nyilvántartásban. Ilyenkor az ügyvéd (nem feltétlenül ő) a kézbesítési megbízott. Közös társaságot alapítottak, a külföldi a pénzt adta, a magyar földtulajdonos a földet apportálta. Ezután jellemzően kivásárolták a magyar „tulajdonost”.Erdő- vagy legelőbirtokosságot alapítottak.Színlelt kölcsön fedezetéül jelzáloggal terhelték a földet, természetesen a külföldit megjelölve kedvezményezettként. Végrendeleti örökösként jelölték meg a külföldit.Adás-vétel helyett „ajándékozási” szerződést kötöttek.Adás-vétel helyett csereszerződést kötöttek.Szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot alapítottak pl. 99 évre, vagy határidő nélkül.Hazai nepperek, strómanok alkalmazása, ilyenkor a külföldi adta a pénzt, ismeretlen kötelmekkel terhelten. Szívesen csinálták, hogy a neppert 1-2% üzletrésszel beemelték a külföldi tulajdonban álló társaságba, hogy mint helyi társtulajdonos éljen elővásárlási (és előbérlő) jogával.Az APEH-hoz benyújtott önrevízióval próbálták igazolni, hogy már legalább 3 éve itt mezőgazdasági tevékenységet folytat az EU-s polgár, az APEH az igazolást (sajnos) kiadta. Ezzel megnyílt a szerzés lehetősége. Az állam által segített „zsebszerződés”, amikor az EU-s állampolgár részére úgy adják ki az igazolást az erre kijelölt hatóságok, hogy ténylegesen nem folytat Magyarországon 3 éve mezőgazdasági tevékenységet, ráadásul az igazolás gyakran nem egy adott földterületre, hanem területi, települési korlátozás nélkül felhasználhatóan kerül kiadásra.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.10.

11.12.13.14.

15.

16.

17.

7Az elővásárlás (előbérlés) jogát úgy szerzik meg gyakran a nepperek (vagy a „vevők”), hogy bevásárolják („becserélték”, „beajándékoztatták” stb.) magukat egy osztatlan tulajdonközösségbe, azután a Ptk. szerint már élhetnek (az ajánlat önkormányzatnál történő kifüggesztés nélküli) elővásárlási jogukkal.Mindezen technikák miatt rendkívül alacsony azon ügyletek aránya, amelyben a termőföld a kifüggesztés útján és az elővásárlási jog betartásával talál vevőre.Több esetben előfordul, hogy az idő múlásával cserélgetik a módszereket, a biztonságosabbnak hitt módszerekre.Létezhetnek még más módszerek is, pl. egyház-alapítás, termőföld termelésből kivonása stb.! A gazdátlanság riasztó jelenségeinek sorozatát mutatta már fel az elmúlt illegális „tulajdonlás” időszaka is. Volt olyan, aki letermelte a termőréteget a szántóról és eladta, majd mélyen felháborodott a számonkérésen: „az enyém, azt csinálok vele, amit akarok”. Más esetben – és erről a sajtó mélyen hallgatott – bizony külföldi szántotta, vagy szántatta fel a pótolhatatlan természeti értékű láprétet Sopron környékén, vagy törte fel a négy gyermekes, teheneiből élő gazda legelőjét egyetlen éjszaka alatt „alhaszonbérleti” félreértés miatt. Mennyire igazságtalan az is, hogy a magyar paraszt ősei földje után fizeti külföldre a földbérleti díjat, csak azért, mert „megvehették” előle a földet kárpótláson, vagy azt követően!

A zsebszerződéseken túl gondot jelent, hogy korábban az állam tulajdonában álló földterületekből sok tízezer hektárt 2002 és 2010 között eladtak egy szűk érdekcsoportnak. Különleges, állam által kötött „zsebszerződés” volt az értékesítési egységekbe vont állami tulajdonú termőföld eladás gyakorlata, amelyben esetenként egymástól 100 kilométerre lévő, és jellemzően több száz hektár területet egyben értékesítettek. Ennek célja az elővásárlási joggal rendelkező helyben lakó, egyéni gazdálkodók kizárása volt. Ugyanennek az érdekcsoportnak kedvezett, és a meglévő és nagyüzemi túlsúlyú birtokstruktúra megmerevedését szolgálja, ennek az időszaknak az a jogsértő eljárása is, amelyben – az értékesítési egységekhez képest gyakran hasznosítási egységekbe rendezve – a két- három éven belül lejáró szerződéseket felbontották, és 20 évre újrakötötték, több tízezer hektáros volumenben!A fennálló birtokstruktúra továbbélését szolgálja az is, hogy a jelenleg hatályos, a termőföldről szóló törvényben az előbérleti jog még mindig az eddigi használót illeti meg!

Az előttünk álló teendőkNagyon fontos kérdés a környezet és az egészséges élelmiszer biztosítása érdekében, hogy ki és miként birtokolja, használja a vidék legfontosabb erőforrását, a termőföldet. A távolról időnként „leutazó”, a volán mögül utasításokat foghegyről kiadó tőkésnek csak a profit számít, nem érdekli a környezet, legfeljebb akkor, ha ez is bevételi forrást nyújt, eladható széndioxid kvótát, zöld áramot vagy támogatás jogcímét jelenti.

8 A magyar vidéknek újra fel kell épülnie, a vidék működésének pedig a mezőgazdaság az alapja. Kulcsfontosságú, hogy a vidék sorsát a helyben lakó, az ottani közösség irányításában részt vállaló, az erőforrásokat felelősen használó, a földet szerető gazdatársadalom kialakuljon, illetve megerősödjön. Ők példát mutathatnak életükkel a saját környezetüknek és a földtől elszakadt városiaknak is. Nem alkalmi munkavállalókra, hanem gazdákra van szüksége a határnak és a hazának!Ehhez rendet kell tenni vidéken! Ezen belül fel kell számolni a zsebszerződéseket, és vissza kell szerezni a közösség rendelkezési jogát az őt körülölelő termőföldek fölött. Úgy látjuk, hogy még szinte egyetlen hektár „tulajdonlását” sem könyvelhetik a „vevők” sajátjukénak, minden törvénysértő megoldásra van jogállami válasz, csak akarni kell.Naiv az az álláspont, amely az érdekelt felekre (eladó és vevő) bízná a rendrakást, ők ebben nem lépnek, hiszen már „egymás kezébe csaptak”. A feladat a magára adó jogállamé, Magyarországé!

Az új Nemzeti Földalap felállítása, a földtörvény módosítása jó irányba tett, de közel sem elégséges lépések. Nemzetét jobban szolgáló földalapra, új jogszabályokra, hatékony ügyészségre, segítő adóhatóságra, megértő és főként egységesen működő bíróságokra, de főként akaratra van szükség. Sajnos ahány típusú a zsebszerződés, annyiféle kezelésre van szükség! Teljesen egyértelműen az a feladat, hogy a zsebszerződésekkel „megszerzett” termőföldek ne alakulhassanak legális tulajdonná, az esetről-esetre kiterjedő kivizsgálást jól kiegészíthetné egy olyan üzemszabályozási törvénycsomag, amely a helyben lakó gazdák földhöz jutását szolgálja! Elkerülhetetlen az állami földek átjátszásának felülvizsgálata is, az ilyen földek visszaszerzése és közérdekű használatának biztosítása!

Átérezve az ügy fontosságát, a környezetért és a vidékért felelősséget érző társadalmi szervezetek meghatározó köre (élén a Győr- Moson-Sopron Megyei és a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamarákkal, a Magyar Természetvédők Szövetségével és a Magyar Biokultúra Szövetséggel és sokan mások) egy teljes egyetértéssel megfogalmazott felhívást is készített 2009-ben, leszögezve a közérdek fontosságát a termőföld használatában és tulajdonlásában. Ebből idézünk, némileg aktualizálva:

„Az aláírók, a vidéki Magyarország értékeinek és társadalmi, gazdasági és természeti erőforrásainak védelemben elhivatott társadalmi szervezetek, úgy ítélik meg, hogy szükség van egy olyan vidékpolitikai alapértékeket és feladatokat meghatározó dokumentum kidolgozására, amely a rövidtávú profitérdekeken felülemelkedve felmutatja a jövő vidéki és városi generációinak érdekeire alapozott vidékfejlesztési modellt. A kezdeményező szervezetek nyitottak arra, hogy az alkotó munkába befogadják mindazokat, akik ehhez szeretnének hozzájárulni és képesek felülemelkedni a jelenlegi vidékpolitikát meghatározó, pártok mögött rejtőző gazdasági csoportok önző érdekein.

9Célunk a lehető legszélesebb körben elfogadott közös értékekre alapozott vidékfejlesztési jövőkép, vidékfejlesztési modell kialakítása. A jövőkép céljaink szerint kiemelten foglalkozik a gazdálkodói életforma megbecsülésével, a vidéken élők és közösségeik életlehetőségeinek biztosításával, a természeti és táji értékek figyelembevételével, egészséges, elegendő és elérhető árú élelmiszer előállításának feltételeivel.

Fontosnak tartjuk, hogy a természeti erőforrások birtoklásának kérdésében kialakítsuk véleményünket, és kérjük a társadalmi partnerektől álláspontunk elfogadását és támogatását.

Felhívásunkat, a téma rendkívüli aktualitása miatt, ki kell egészítsük a termőföld tulajdonlásának és használatának viszonyaival kapcsolatos alapelveinkkel:

A jövő vidéki és városi nemzedékének lehetőségeit nagymértékben befolyásolják a vidék nem bővíthető erőforrásának, a termőföld tulajdonlásának és használatának viszonyai. A kialakult kedvezőtlen birtokstruktúra további torzulása a vidéken maradó jövedelem további csökkenésével, gyengíti a vidék lakosság megtartó képességét, háttérbe szoríthatja a környezeti és táji érdekeket.

A földtulajdon kérdése nem csupán a vidék jövedelmének és népesség megtartó erejének fontos stratégiai kérdése, hanem egyrészt az ott élők életminőségében, a vidék biológiai változatosságot (életgazdagságot) fenntartó funkciójában, másrészt a társadalmi, kulturális sokféleségének megőrzésében is alapvető szerepe van. Ezen túl az egészséges, elegendő és elérhető árú élelmiszer előállításának is alapfeltétele. A fentiek okán úgy ítéljük meg, hogy a föld tulajdonlásának kérdése nem pusztán egy technikai törvénymódosítás, hanem partnerségre alapozott, társadalmi egyeztetéssel és részvétellel lebonyolított előkészítést igényel, amelyben az érintett társadalmi csoportok és képviselőik kifejthetik álláspontjukat, érveiket.

A következőket tartjuk elengedhetetlenül fontosnak:(A külföldiek termőföldtulajdon szerzésével összefüggésbe) ……. a Kormány …. szerezzen érvényt a jogszabályokban lefektetett korlátozásoknak, a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel vessen gátat minden kijátszási kísérletnek, tegyen lépéseket a korábbiak felderítésére és a törvényes állapot helyreállítására. Kezdeményezze a Kormány az EU-nál annak a diszkriminatív csatlakozási szerződési kikötésnek a megváltoztatását, amely a termőföld forgalom szabályozását a tőke szabad áramlása szabályozása szerint kell esetünkben megítélni, míg az EU 15 régebbi tagállama és a velünk együtt csatlakozott Málta esetében nem! Készüljön mielőbb olyan társadalmi konszenzuson alapuló mezőgazdasági szabályozás, amely a vidék jövedelmét, versenyképességét, megtartó képességét növeli, előnyben részesítve a régóta helyben lakó, megfelelő szakirányú hazai képzettséggel

•

•

•

10 rendelkező, életvitelszerű gazdálkodásával a vidéki megélhetést szolgáló vállalkozásokat! Mindaddig, amíg a kizárólag hazai döntést igénylő kérdésekben nincs nemzeti konszenzus, függesszék fel az állami tulajdonban lévő termőföldek privatizációját, beleértve az állami erdővagyont is.Az erőteljes lobbi erővel rendelkező tőkések, tőkéscsoportok spekulációs érdekeivel szemben a magyar állam tulajdonában és a nemzeti parkok kezelésében lévő területek státusza ne változzon!Történjenek érdemi lépések arra, hogy az állami termőföldek használatában valóban előtérbe kerüljenek az életvitelszerűen gazdálkodó helybeliek!”

előhaszonbérleti jogra vonatkozó előírások megváltoztatása, hogy az a helyben élő családi gazdálkodót kedvezményezze, ne az eddigi bérlőt;a további kiskapuk bezárása érdekében ki kell nyilvánítani a termőföldről szóló törvényben, hogy az ott részletezett szerzési és használati jogcímeken kívül mások nem alkalmazhatók;a határozott idejű földhaszonbérletet felmondhatóvá kell tenni a haszonbérbe adó részéről, ha ő, vagy közeli hozzátartozója kívánja azt használatba venni, illetve, ha a birtokpolitikai irányelvekben kedvezményezettebb felé történik az új hasznosítás;az NFA elővásárlási joga gyakorlásához forrást kell biztosítani egy felülről nyitott költségvetési keret biztosításával;el kell készíteni azt az üzemszabályozást, amelyik korlátozott birtokméret megállapítása mellett biztosítja a helyben élő gazdák termőföldhöz jutását.

•

•

•

-

-

-

-

-

Nézzük mi az állam feladata a célok elérésében! Sürgős jogszabály alkotási teendők a következők (ha megszületnek, az jelzi a Kormány rendrakási szándékát):

Fel kell állítani azt az együttműködő szervezetet, amely feltérképezi és estről-esetre felszámolja a „zsebszerződéseket” és az állam által elkövetett visszaéléseket!

És mit tehet a Kedves Olvasó?A legfontosabb, hogy lélekben ne mondjunk le termőföldjeinkről. A második, hogy a tudomására jutott eseteket juttassa el azokhoz a szervezetekhez, akik céljuknak tekintik a termőföld közérdekű hasznosítását!

Az információk begyűjtését az alábbiak vállalják:Magyar Természetvédők Szövetsége, 1091 Budapest, Üllői út 91/b. Levélcím: 1450 Budapest, Pf.: 123. Telefon: +361216-7297; Telefax: (1) 216-7295; e-mail: fold@mtvsz.hu Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara, 9024 Győr, Bajcsy- Zsilinszky út 6. Telefon: +36309560777; e-mail: roszik@t-online.hu

11II. A hazai birtokpolitika szabályozá-sának áttekintése és értékelése

„A hagyományos magyar táj, egyszerre a magyar nép élettere, történelmi küzdelmeinek színtere, ősei hagyatékának és maradványainak őrzője, őseinek nyughelye, a lakosság pihenésének, kulturális fejlődésének, felüdülésének színtere és egyben a gazdálkodók munkaeszköze.” (Nagy Bálint, 2009, FALU)

Kőváriné dr. Bartha Ágnes, a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara elnöke

II.1. Helyzetelemzés

II.1.1. Az állam szerepeA birtokpolitikával foglalkozó helyzetelemzés az emberi társadalom kialakulásától indulhatna, hiszen a föld birtoklása mindenkor a szuverenitás alapja, a nemzete létét biztosítja, mint élőhely, és kincseivel, termékenységével annak jólétét is megteremti, megteremtheti. A föld birtoklása hatalmi kérdés, a társadalmat irányító, szervező államhatalom súlyos felelőssége ennek célszerű, okszerű és eredményes igazgatása. Jelentős eszközökkel bír, a jogalkotástól a kikényszerítésig; fellép, mint tulajdonos, befolyásol(hat)ja az ingatlanpiacot, kedvezményeket ad, támogat és ellenőriz, stb.Feladata a közjavak megőrzése, előállítása, demokratikus kezelése és a társadalmi közjó szerinti elosztása, védelme. Ezen feladatok közül is kiemelkedik a termőfölddel való állami gazdálkodás, hiszen az egészséges élelmiszer előállításának, a termőképesség megőrzésének, az élelmiszer-önrendelkezésnek, az ivóvízbázisok megvédésének a tájgazdálkodásnak a feltételeit és biztonságos működését nem lehetséges „piaci alapon” biztosítani. A társadalomnak a jövőbe való befektetése a célszerű és okszerű védelme, megőrzése egyik legfontosabb erőforrásának. A termőföld a nemzeti vagyon megőrzendő 20-25%-át képezi!

Foglalkozni kell az állami tulajdonban álló termőföld sorsával és „vagyoncsoportba” sorolásának kérdésével. Ennek eldöntése természetesen politikai, vagyis törvényhozói feladat.A természeti kincsekkel való gazdálkodás kizárólag állami szinten és közigazgatási irányítással, zárt körben született döntések útján történt - ez volt jellemző a múlt rendszerre. A jelenkor változásai biztatóak, de korántsem lehetünk elégedettek, a folyamatok megerősítésére, a végrehajtásban szoros partnerségi viszony kialakítására van szükség.

12 Ehhez pedig látványossá kell tenni az érdekazonosságokat, de az érdekellentéteket is! A termőföld sajátos helyzete és jellege sürgős jogalkotási tevékenységet igényel, mert a 3 évvel meghosszabbított ún. derogációs idő letelte után az Európai Unióban jelenleg érvényes szemlélet miatt a „tőke szabad áramlása” elve fog érvényesülni. Az állam nem maradhat állami tulajdonú, stratégiai földalap nélkül, mert – többek között – földbirtok politikáját sem lenne képes e nélkül megvalósítani. A forrásokban szűkös időben mindig nagy kísértés a közvetlen állami működést nem érintő vagyon értékesítése, a művelésből való kivonásának engedélyezése beruházások céljából. Pedig sok tapasztalat mutatja, hogy ezek az „áldozatok” ritkán hozzák meg helyben a várt gazdasági, szociális eredményeket, és a nemzetgazdaság sem erősödik általa.

A tőke szabad áramlása a termőföldet érintően közelről egyáltalán nem „szabad” az EU régi tagállamaiban sem. A hangoztatott elv mellett – és ellenében – mindenütt megtalálhatjuk a sajátos nemzeti gyakorlatot, mellyel ezt a szabadságot igencsak súlyos feltételeknek való megfelelés ellenében biztosítják.

Ugyanezt a képet mutatja a közcélú kisajátítások sora, ahol a beruházó érdeke mellett eltörpült a természetvédelmi szempont; a helyben lakó és gazdálkodó érdeke és tény az is, hogy a termőföld részleges megújuló erőforrásként a társadalmi felhasználása alatt folyamatosan fogy, pusztul. Ezt a megközelítést látszólagosan igazolja a termőföld alacsony ára, alacsony jövedelemtermelő képessége.De tegyük fel a kérdést úgy, hogy ez a csekély képesség vajon nem mindenkor a „gazdaságunk és társadalmunk, netán államunk” képességét mutatja-e? Helyes megoldás-e, hogy legfontosabb vagyonunkkal hagyományosan rövidtávú érdekek mentén gazdálkodunk? A termőföld védelme a következetes jövőépítés; hiánya, gyengesége pedig vétek.

II.1.2. Napjaink jogi szabályozása dióhéjbanA gazdálkodással, földhasználattal, a haszonvétellel, a közterhekkel, az igazgatással, a végrehajtással kapcsolatos jogalkotás akkor szerencsés, ha időtálló. Az állampolgári jogkövetés jobbára a szokás és egyéni szándék, a közösség értékítéletének elfogadása és a jogkövetkezmények megtapasztalása mentén alakul. Az adott életviszonyokat, szakterületet érintő gyorsan változó szabályok a jogalkotó felkészületlenségét, bizonytalanságát sugallják az állampolgárnak. Mintegy felhatalmazásnak érzik arra, hogy az adott időben éppen alkalmazandó szabályt ne vegyék komolyan, hiszen az átmeneti jelleget, a gyakori utalást a változtatás szándékára a felelős állami vezetők részéről már felmentésnek is érzik! Az agrárgazdaságot érintő dömping évek óta tart, átlagosan napi 1 új, vagy módosító jogszabályt, közleményt produkálva. Így az az eljárás, amely un. „saláta” jogszabályokat szül, és ezzel nem csak a jogalkotásra vonatkozó kötelezettségeket hagyja figyelmen kívül, hanem rendkívül megnehezíti azok megismerését és alkalmazását.

13A termőföld a mezőgazdasági termelés alapja, ezért meghatározó annak a jelentősége, hogy a jogszabályok a termőföld tulajdoni és ezen belül birtoklási, használati és rendelkezési viszonyaira, valamint a föld védelmére vonatkozóan milyen előírásokat tartalmaznak és milyen jogi kereteket nyújtanak. A termőföldre vonatkozó jogszabályok alapozzák meg a korszerű piacgazdasági viszonyok kialakulását és megerősödését a mezőgazdaságban, de ellenkezőleg is igaz: a nem megfelelő termőföldviszonyok már önmagukban is ellehetetleníthetik azokat.

A, A termőföldről szóló 1994. évi LV törvény, amelynek elfogadásával az Országgyűlés azt kívánta elérni, hogy a nagyüzemi prioritások helyett „egy új, megváltozott szemléletet tükröző, és a földpiaci körülményekhez és igényekhez alkalmazkodó” szabályrendszer jellemezze a termőföld-viszonyokat.Rendelkezései nem terjednek ki valamennyi ingatlanra (telek, lakás stb.). Rendelkezései egyértelműen meghatározzák azokat a célokat, amelyek tükrében a konkrét szabályokat értelmezni kell:

váljanak meghatározóvá az átalakuló tulajdoni, használati viszonyok alapján a mezőgazdaságban a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok;a termőföld forgalma és a termőföld, mint a jelzálogjogon alapuló hitelezés biztosítéka hatékonyan segítse elő a kialakuló új üzemi szervezetek működését;versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására alkalmas földbirtokok jöjjenek létre;ne terheljék a birtokelaprózódások hátrányos következményei a mezőgazdaság tulajdoni szerkezetétzavartalan mezőgazdasági termelést folytathassanak a gazdálkodók;maradjon ésszerű határok között a termőföld területének csökkenése;kapjon megfelelő jogi hátteret a termőföld minőségének védelme.

-

-

-

-

--

-

Szabályozásának kizárólagos tárgya a termőföld és az ahhoz kapcsolódó speciális gazdasági-társadalmi. viszonyok A termőföld: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván.

B, A birtokpolitika egyik eszköze a jogalkotói szándék közlése, az Országgyűlési Határozat.

A 48/2002. (VII. 19.) OGY határozata földbirtok-politikai irányelvekről

A Nemzeti Földalap vagyonkezelése és hasznosítása a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 2. § (2) bekezdése értelmében a földbirtok-politikai irányelvek szerint történik.

14A földhasználók helyzetének stabilizálása, fejlődésük elősegítése;családi gazdaságok kialakítása és megerősítése;környezetbarát, a fenntartható fejlődést szolgáló termelés földhasznosítás oldaláról történő támogatása;a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek művelésben tartásának elősegítése, a mezőgazdasági termelés összehango-lása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem, a területfejlesztés, a vízgazdálkodás (pl. árterek kialakítása), a vonalas infrastrukturális létesítmények szempontjaival;a Nemzeti Erdőtelepítési Programban foglaltak végrehajtásának támogatása;a racionális földtulajdonosi és bérleti rendszer kialakulásának elősegítése;a földpiac élénkítése és szabályozása;az állattenyésztő telepek működéséhez szükséges termőföld megszerzésének elősegítése;a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokmére-tek kialakításának elősegítése,a családi és középgazdaságok 300 ha méretű felső határig történő ösztönzése,a kisméretű birtokok legalább 100 ha-ig történő elsődleges fejlesztésének ösztönzése;a földbérlet-koncentráció versenyképességhez igazodó fenn-tartása;minőségi földcserék lebonyolításának megalapozása;termelési-termékstruktúra átalakításának ösztönzése és befolyásolása,a mezőgazdasági termelésre leginkább alkalmas termőföldek mező-gazdasági termelési célú hasznosításának előtérbe helyezése,a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas termőföldek, földterületek más irányú hasznosításának előkészítése, támogatása, esetenként végrehajtása,művelési ágváltás támogatása;a nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek megvételének és hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása;a birtoknagyság alkalmassá tétele az EU támogatások lehívhatóságához;szociális földprogram kedvezményezett támogatása;pályakezdő agrárvállalkozók és mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkezők kedvezményezett támogatása;különleges rendeltetésű gazdaságok működéséhez kedvezményes termőföld biztosítás (pl. oktatás, kutatás, büntetés-végrehajtás).

I. A földbirtok-politika részletes irányelveia)b)c)

d)

e)

f)g)h)

i)

ia)

ib)

j)k)l)la)

lb)

lc)m)

n)o)p) q)

15II. Az NFA vagyonkezelése és hasznosításaAz NFA az állami beavatkozás, szabályozás és befolyásolás intézménye, amely az alábbi szempontok figyelembevételével valósítja meg a földbirtok-politikai irányelvekben foglaltakat:

a földtulajdonon és a haszonbérleten alapuló gazdálkodás arányának befolyásolása érdekében az NFA vagyonkezelésében lévő földek eladása vagy haszonbérbe adása;a termőföld pályáztatással történő haszonbérbe adása, illetőleg díjmentesen vagy a hasznosítás jellege szerint támogatással történő használatba adása;az NFA földvagyonának kialakulásánál a vásárlás szempontjainak meghatározása (pl. gyenge minőségű földek megvásárlásának előtérbe helyezése; nem művelt vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságos művelésre alkalmatlan földterületek megvételének elsődlegessége; meglévő bérleti viszonyok megszüntetésének, illetve lezárásának meggyorsítása);a földeladás során érvényesítendő szempontok rangsorolása (pl. kisméretű birtokok növelése; nagyméretű birtokok gazdaságilag indokolt felső birtokhatárának elérése; kezdő agrárvállalkozók földhöz juttatása);az átmenetileg eladással vagy haszonbérlettel nem hasznosított, az NFA kezelésében lévő földterületek művelési, illetőleg kultúrállapotban tartási feltételeinek meghatározása;a termőföld adásvétele esetén a szerződésben vállalt hasznosítási kötelezettség visszavásárlási jog kikötésével történő biztosítása.

Az országgyűlési határozat 2002. augusztus 1-jén lépett hatályba.

a)

b)

c)

d)

e)

f)

C, 2002. évi XXIV. törvény a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról

Ez a módosítás érinti a termőföldvagyon rendeltetését, kibővíti azt a birtok összevonási célú, valamint az állattenyésztő telepek működését biztosító önkéntes földcseréhez szükséges termőföld biztosításával, és az erdővagyonnal való tartamos (fenntartható) gazdálkodás feltételeinek segítésével.Beiktatta azt a kötelezettséget, mely szerint a Kormány a miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek a földbirtok-politikai irányelvek érvényesüléséről, a Nemzeti Földalap helyzetéről és a vagyonkezelő szervezet tevékenységéről, melyhez csatolni kell a Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság észrevételeit.Az 5 tagú Ellenőrző Bizottság nem töltötte be szerepét, mivel működésének feltételeit az NFA vezetése nem biztosította. Az érintett bizottsági tagok viszont nem találták meg annak a módját, hogy – megbízatásuk felelősségét érezve – a jogszerű és okszerű működésük érdekében eljárjanak.Az NFA a miniszter irányítása alá került, a szervezetben dolgozókra a köztisztviselői jogviszony szabályait kellett alkalmazni. Azon jogok és kötelezettségek tekintetében, amelyeket a törvény az NFA feladatkörébe utal, az NFA a jogok és kötelezettségek

16 tekintetében jogutódja a Magyar Nemzeti Földalap Kht.-nak (a továbbiakban: MNFA Kht.), a KVI-nek, más központi költségvetési szervnek, valamint az ÁPV Rt.-nek.

A birtokpolitikai elvek érvényesülésének biztosítása szempontjából kiemelkedően fontos intézménynek látszott a tv által létrehozott birtokhasznosítási bizottságok rendszere.A pályázat útján megvalósítandó vagyonkezelés körében az elbírálásába véleményezési jogkörrel be kellett vonni az érintett földrészlet fekvésének helye szerinti legalább 3, legfeljebb 5 tagú helyi birtokhasznosítási bizottságot.A birtokhasznosítási bizottság egy-egy tagját a település önkormányzata, meghatározott országos érdekképviseleti szervezetek, az agrárkamara, szervezetek területi vagy helyi szervei választották meg a településen (fővárosban a kerületben) termőföldtulajdonnal rendelkező, illetőleg termőföldet használó és mezőgazdasági tevékenységet folytató természetes személyek - ideértve a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek törvényes képviselőit is - köréből.Sajnálatos módon ezeknek a bizottságoknak nem volt sok dolguk, mert az NFA gyakorlata nem a birtokhasznosítási bizottságok véleményezési, közreműködési hatáskörében utalt eljárásokat preferálta működése során. A helyi szempontok és a területhez kapcsolódó tudás, ismeret mellőzése, csalódást és kiábrándulást okozott a feladatot vállalók körében, akik önkéntes munkájuk elvégzésére készültek, és őket delegáló szervezeteik többnyire képezték, háttéranyagokkal látták el. Megállapítható, hogy a birtokpolitika érvényesülésének minden adott intézményi háttere sem elégséges, ha az irányításra jogosultaknak lehetősége van személyi megítélés szerinti döntések meghozatalára, a közérdek ellenében való eljárásra, ha politikai védelmet élvezve szabadsága túlléphet a jogi kereteken.

2004. évi XXXVI. törvény a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról preambulumában a jogalkotási célok felsorolásában új elem a termőföld forgalma és a termőföld, mint a jelzálogjogon alapuló hitelezés biztosítéka. (egységes szerkezetben: http://www.fvm.gov.hu/doc/upload/200407/2004_xxxvi.pdf )Ez a tv. néhány fogalom definiálása mellett elsősorban az EU tagállami állampolgár (magánszemély) termőföldszerzésének feltételeit szabályozza és a termőföldnek nem minősülő védett természeti terület tulajdonjogának megszerzését is azonos feltételekhez kötve korlátozza, illetve tiltja. Gyakorlattá vált, hogy az egyes jogszabályok a többitől eltérő módon definiálnak már használt fogalmakat, ezért ajánlatos ezt minden esetben ellenőrizni, a későbbi problémák megelőzése érdekében.

Néhány fogalom, melyeket érdemes áttekinteni:önálló vállalkozó: az egyéni vállalkozó, az egyéni cég vagy az önfoglalkoztató;önfoglalkoztató: az a magánszemély, aki bármely jogszabály szerint önállóan végezhető és az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági tevékenységet végez, ha az egészségbiztosítási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetéről a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik;

-

-

17termőföldnek nem minősülő ingatlan: a termőföldnek nem minősülő földrészlet, egyéb önálló ingatlan; tagállami állampolgár: az Európai Unió tagállamának állampolgára, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára.”

-

-

A belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra, aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet. A tagállami állampolgárnak a tulajdonszerzési feltételeket egyrészt hatósági igazolásokkal kell bizonyítania, másrészt - a jövőre nézve vállalt kötelezettségeket - teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozattal kell vállalnia.A tulajdonszerzési képesség bizonyításához különböző hatósági igazolásokat kell beszereznie a tagállami állampolgárnak. Bizonyítani szükséges, hogy legalább 3 éve folyamatosan és jogszerűen lakik Magyarországon; itt a tulajdonszerzést megelőző három évben saját nevében és kockázatára folyamatosan mezőgazdasági tevékenységet folytatott; e tevékenységéből bevétele volt, kivéve, ha az általa telepített ültetvény még nem fordult termőre. A tagállami állampolgárnak vállalnia kell, hogy Magyarországon önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként letelepszik; kötelezi magát, hogy a termőföldet más célra nem hasznosítja a mezőgazdasági termeléshez szükséges lakó- és gazdasági épületek létesítésén kívül, továbbá hogy a termőföld használatát másnak csak olyan mértékben engedi át, hogy az ebből származó bevétele nem haladja meg a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele 25%-át. A feltételek betartását a helyi birtokhasznosítási bizottság, ennek hiányában a települési önkormányzat jegyzője és a földhivatal bevonásával a termőföld fekvése szerint illetékes FM hivatal ellenőrizheti, megszegésük bírság kiszabásával jár. A bírság ismételten kiszabható mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll, illetve amíg a tulajdonos a termőföldet el nem idegeníti.

Külföldi jogi vagy magánszemély termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogát - az öröklés, valamint a 88/A. §-ban foglaltak kivételével - az ingatlan fekvése szerint illetékes fővárosi, illetőleg megyei közigazgatási hivatal vezetőjének engedélyével szerezheti meg, határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.Ha a tagállami állampolgár legalább négy éve folyamatosan és jogszerűen Magyarországon tartózkodik, a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlan tulajdonjogát engedély nélkül szerezheti meg. Belterületen kialakított telek tulajdonjogát lakóhely létesítése céljából akkor szerezheti meg, ha az elsőfokú építésügyi hatóság igazolja, hogy a telken lakás építhető.

18 D, A 2005. évi CLXXV. törvény a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról érintette többek között a Nemzeti Földalap összetételét, rendeltetését, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet működését, a vagyonkezelése alá vont vagyon összetételét. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a körben szerepel az a termőföld, valamint az a mezőgazdasági termelést szolgáló vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett terület is, amelynek tulajdonosa nem állapítható meg. Ugyan ez lett a sorsa a termőföldek megközelítését szolgáló állami tulajdonban levő utaknak is!Az állam ezeket a földeket mezőgazdasági és erdőgazdálkodási céllal részben vagyonkezelés útján, részben más jogcímen történő használatba adással hasznosíthatta, illetve a földbirtok-politikai irányelveknek megfelelően, vagy valamely közcél érvényesítése érdekében eladhatta.Nemzeti Földalapba tartozó termőföldet - önkormányzati feladatok ellátásának elősegítése, így foglalkoztatási, szociális, sport, kulturális és közművelődési, informatikai-, kommunikációs, gazdaság- és területfejlesztési cél megvalósítása, civil szervezetek működésének támogatása, a kistérségi kohézió erősítése érdekében a települési önkormányzat részére ingyenesen adhatta vagyonkezelésbe.

E, 2010. szeptember 1-én lépett hatályba a Földtörvény legújabb módosítása, melyből kiemelésre kerülnek az érdeklődés középpontjába kerülő változások:

1. A helyben lakó fogalma szűkült, a következők szerint:helyben lakó: az a családi gazdálkodó vagy nyilvántartási számmal rendelkező őstermelő, magánszemély, akinek 1. lakóhelye legalább három éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld vagy tanya fekszik; második lakóhelye legalább három éve olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a termőföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van;”Nem minősül már helyben lakónak az olyan jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek bevétele több mint 50%-ban mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységből származik, és székhelye az adott településen van.

2. A helyben lakó szomszéd fogalma bővült:az a helyben lakó, akinek a tulajdonában vagy használatában lévő termőföld vagy tanya közvetlenül, illetve önálló helyrajzi szám alatt nyilvántartott út, árok, csatorna közbeékelődésével szomszédos az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőfölddel vagy tanyával;” (3.§/1/ n) Az eddigi szabályozáshoz képest újdonság az út, árok beiktatása.

3. Az elővásárlásra jogosultak sorrendje megváltozott azzal, hogy a Magyar Állam az utolsó helyről az első helyre került. Az új szabály a következő: Tft. 10.§(1) Termőföld vagy tanya eladása esetén – ha törvény másként nem rendelkezik – az alábbi sorrendben elővásárlási jog illeti meg:

19 a) a Magyar Államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint; b) a helyben lakó haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt, c) a helyben lakó szomszédot; d) a helyben lakót e) haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt.

További új szabálya szerint az előbbi c)–d) pontjában meghatározott jogosultak csoportjain belül az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendje a következő a) a családi gazdálkodó b) nyilvántartási számmal rendelkező őstermelő, illetőleg egyéni b) mezőgazdasági vállalkozó.” c) A b) és e) pont alapján az elővásárlási jogot akkor lehet gyakorolni,ha a haszonbérleti jogviszony (felesbérlet, részesművelés) legalábbhárom éve fennáll.

4. A Termőföldről szóló törvény fentiek szerinti módosítását csak azon termőföld vagy tanya esetében kell alkalmazni, amelyekre vonatkozólag a vételi vagy haszonbérleti ajánlatot a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló rendelet szerint a törvénymódosítás hatálybalépését követően, tehát 2010. szeptember 1-e után tették közzé. Az ezt megelőzően közzétett a) vételi ajánlat esetében a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásakor a beadványt – az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 44. §-ának (1) bekezdésétől eltérően – a vételi ajánlat közzétételének időpontjában hatályos rendelkezések szerint kell elintézni; b) haszonbérleti ajánlat esetében a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásakor a beadványt a haszonbérleti ajánlat közzétételének időpontjában hatályos rendelkezések szerint kell elintézni.

A föld használatával összefüggésben nyújtott költségvetési támogatást – az Európai Unió által finanszírozott közvetlen termelői támogatást és annak nemzeti kiegészítését kivéve – igénybe venni csak az ingatlanügyi hatóság által nyilvántartott földhasználatra lehet. Ezen a ponton a hatályos földtörvény és más jogforrás ütközik ( kollizió)!

F, A szociális földprogram

A termőfölddel való gazdálkodás nem egyszerűen a vagyonnal való gazdálkodás akkor sem, ha a tulajdonos nem mezőgazdasági vállalkozó. Az állam, mint tulajdonos a kormányzati politika megvalósítása mentén, annak támogatására használja fel a rendelkezésére álló földkészletet.

A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek szociális földprogram megvalósítása céljából az önkormányzatok számára történő ingyenes tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adásának szabályairól szól a 263/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet. Ezzel hatályát vesztette az azonos tárgyú, 19/2006. (III. 14.) FVM rendelet.

20 Az NFA-ba tartozó földrészletek közül termőföldek és mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek (a továbbiakban együtt: földrészlet) adhatók szociális földprogram (a továbbiakban: program) megvalósítása céljából önkormányzati tulajdonba vagy vagyonkezelésbe. Erről hirdetményt kell közzétenni, évente legfeljebb egy alkalommal, melyről a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) gondoskodik.A program céljára olyan földrészlet hirdethető meg, amelyben a Magyar Állam 1/1 tulajdoni hányaddal rendelkezik.A program céljára nem hirdethető meg:a) erdő művelési ágú földrészlet, és az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény szerinti erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület,b) az adott településen fekvő Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek összterületének 50%-át meghaladó nagyságú terület,c) olyan földrészlet, amelyen harmadik személynek fennálló joga vagy követelése van.

Az 50%-os területi határ megállapításánál az erdőt, és az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet figyelmen kívül kell hagyni. A hirdetmény közzétételét megelőzően a tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adásra kijelölt földrészletek forgalmi értékbecslését az NFA köteles elvégeztetni. A hirdetményt az NFA internetes honlapján, az NFA székhelyén az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, és az NFA - a földrészlet fekvése szerinti - területi irodájának hivatali helyiségében elhelyezett hirdetőtáblán, valamint a Hivatalos Értesítőben kell közzétenni.

A termőfölddel való gazdálkodás nem egyszerűen a vagyonnal való gazdálkodás akkor sem, ha a tulajdonos nem mezőgazdasági vállalkozó. Az állam, mint tulajdonos a kormányzati politika megvalósítása mentén, annak támogatására használja fel a rendelkezésére álló földkészletet.

A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek szociális földprogram megvalósítása céljából az önkormányzatok számára történő ingyenes tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adásának szabályairól szól a 263/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet. Ezzel hatályát vesztette az azonos tárgyú, 19/2006. (III. 14.) FVM rendelet.

Az NFA-ba tartozó földrészletek közül termőföldek és mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek (a továbbiakban együtt: földrészlet) adhatók szociális földprogram (a továbbiakban: program) megvalósítása céljából önkormányzati tulajdonba vagy vagyonkezelésbe. Erről hirdetményt kell közzétenni, évente legfeljebb egy alkalommal, melyről a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) gondoskodik.A program céljára olyan földrészlet hirdethető meg, amelyben a Magyar Állam 1/1 tulajdoni hányaddal rendelkezik.

21A program céljára nem hirdethető meg: a) erdő művelési ágú földrészlet, és az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény szerinti erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület, b) az adott településen fekvő Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek össz- területének 50%-át meghaladó nagyságú terület, c) olyan földrészlet, amelyen harmadik személynek fennálló joga vagy követelése van.

Az 50%-os területi határ megállapításánál az erdőt, és az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet figyelmen kívül kell hagyni. A hirdetmény közzétételét megelőzően a tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adásra kijelölt földrészletek forgalmi értékbecslését az NFA köteles elvégeztetni. A hirdetményt az NFA internetes honlapján, az NFA székhelyén az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, és az NFA - a földrészlet fekvése szerinti - területi irodájának hivatali helyiségében elhelyezett hirdetőtáblán, valamint a Hivatalos Értesítőben kell közzétenni.

II.2. A birtokpolitika irányai a fenntarthatóság szemszögéből egy kísérleti projekt bemutatásával A birtokszerkezet rendszerváltás utáni alakulása előrevetítette a birtokrendezés szükségességét. Annak indokoltságát kevesen vitatták, mégis egy évtizedig tabunak számított, amit az egyetlen, átfogó rendezést célzó, segítő projekt sorsa is prezentált.A TAMA kísérleti projekt négy kisebb községben valósult csak meg többé kevésbé, majd forráshiány miatt feledésbe is merült. A program fontosságát felismerve a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara még a megvalósítás érdekében néhány évig napirenden tartotta a koncepciót, rendezvényeken mutatta be és a népszerűsítő videokazettát lejátszotta, illetve több település önkormányzatához is eljuttatta. Magyarország az EU finanszírozáshoz készített koncepcióban, majd tervdokumentációkban nem szerepeltette a birtokrendezés szándékát, nem szereltette a költségvetésében, pedig az már a SAPARD-ban, majd az AVOP-ban, is kaphatott volna támogatást.De tekintsünk a jövőbe, hiszen előttünk áll a Közös Agrárpolitika aktuális reformja, mely valószínűen a következő költségvetési terv elfogadásával 6 évre ismét biztosítja a kereteket, meghatározva a felhasználás közösen kialakított, elfogadott rendszerében. Fontos, hogy a birtokrendezés kérdésében további késedelembe ne essünk, és a politikai óvatosságot ne tévesszük össze az elkötelezettség hiányával. Az elvek meghirdetése után a cselekvésnek jött el az ideje, s az úja utak mellett érdemes néhány elfelejtett dossziét leporolni.Haszonnal járna, ha a létező, és már hazai viszonyokra adaptált TAMA programot minél többen megismernék, hiszen kellenek az önkéntesség és gazdasági hasznosság elvein alapuló, támogatással elősegíthető módszerek a hazai földhasználati struktúra szükségszerű átalakításához.

22 TAMA-projekt kisérleti német segélyprogram

A földkárpótlás során általában figyelmen kívül hagyták a földterületek ésszerű hasznosítását, az üzemgazdasági és környezetvédelmi szempontokat. A nagyüzemi gyümölcsösök sakktáblaszerű felosztásával a belső területek megközelíthetetlenné váltak. Az utak utólagos megnyitása is problematikus, hiszen a területek már magántulajdonban vannak. Figyelmen kívül hagyták a gyümölcsösök és a nagyüzemi szőlőterületek telepítési irányait is. Ugyanazon személynek néha ugyanabban a táblában is elszórtan vannak a földjei. Az általános birtokrendezés feladata: a széttagoltság lehetőség szerinti legjobb megszüntetése, a gazdák azonos művelési ágú, azonos rendeltetésű földjeinek egy tagba történő összevonása, a különböző művelési ágúak közötti távolság csökkentése, rokonok, közös művelést tervezők földjeinek, ill. bérelt területek esetén a más földrészleteivel való egymás mellé helyezése. A TAMA-projekt a felsorolt problémák megoldását tűzte ki célul, és vállalta a tervezett területrendezést. A kijelölt községekben a gazdák önként részt vehettek a német kísérleti segélyprogramban. A projekt a magyar és a német kormány együttműködése alapján jött létre, a magyar és a német mezőgazdasági minisztérium közreműködésével. A birtokrendezés céljainak kitűzésénél a német tapasztalatok szolgáltak mintaként, ezeket igazították a magyar körülményekhez. Az ökológiai és ökonómiai szempontok a következők voltak:

1. cél: Létrehozni és biztosítani a környezet és piacorientált földművelést és erdőgazdálkodást a gazdaságosan hasznosítható és jövedelmező földterületek megtartása, környezetbarát földművelés biztosítása.

2. cél: A természet önmegújító erejének tartós biztosítása, az ökológiai egyensúly megtartása, ill. visszaállítása, valamint a természeti veszélyforrások csökkentése.

Az előkészítéskor falugyűlések keretében került sor a földtulajdonosok összehívására. Kérdőívet osztottak ki azzal a céllal, hogy a tulajdonosok igényeit, javaslatait megismerjék. A projekt végrehajtási lépései: földbörze felállítása; kataszteri térkép előállítása; területfejlesztési terv készítése; birtokrendezési terv készítése

Földbörze A földtulajdonosok egy jelentős része több községben is tulajdonos, így ismeretlen mennyiségű igény van a községek közötti földcserére is. A földjeiket eladni, bérbe adni vagy elcserélni szándékozók ajánlataikat kérdőíven tehetik meg. A kérdőívet jogászok dolgozták ki, nagy részletességgel és körültekintéssel, így egységes nyilvántartás készíthető és a föld tényleges értéke megbecsülhető. A projekt egy földbörzét hozott létre, hogy ezeket az igényeket a lakosság körében felmérje. A földbörze működéséről az érdekelteket a média útján értesítették. A földbörze saját telefonvonallal és kézi kartonozású nyilvántartással rendelkezett.

23Az érdekeltek számára a börze csak a közvetítést vállalja, a megegyezést a tulajdonosoknak kell szerződésben rögzíteniük. Ezután lehetséges az ingatlan-nyilvántartási átvezetés.

Kataszteri térkép A kataszteri térképet ki kell egészíteni a kárpótlás és a részarány-tulajdon kiadásának adataival. A részarány-tulajdonosokról legtöbbször csak felsorolások vannak az aranykorona érték feltüntetésével. Ezeket a felsorolásokat is be lehet építeni a birtokrendezési tervbe. Utolsó igény az önkormányzati tulajdonú termőföldek adatainak összegyűjtése. A kataszteri térkép egyik másolatát kiegészítik a különböző minőségű foltok határvonalaival, így kapják a földértékelési térképet. Mivel a földkárpótlásnál és a részarány kiméréseknél is aranykorona érték szerint osztották fel a területeket, a rendezésnél is célszerű az aranykorona értéket használni.

Területfejlesztési terv A gazdasági szempontokon túl, a birtokrendezés során biztosítani és javítani kell a természeti környezetet is. Lényeges szempont a védelem biztosítása az arra érdemes területeknek, ezek ápolása, a környezetvédelmi szempontból károsodott területek rekultivációja. Az első kategóriába olyan területek tartoznak, amelyek ökológiai szempontból ritkaságnak számítanak, vagy a község arculatára jellemzők. A második kategória olyan helyekre vonatkozik, amelyek az adott hasznosításra vagy egy megváltozott hasznosításra, - mint pl. a parlagterületek feltörése - érzékenyek, és amelyek talajpusztulást eredményezhetnek. Ezt a termőterületek felosztásánál figyelembe kell venni, hogy a helyzet tovább ne romoljon, de legalább is mérsékelhető legye a további romlás. A harmadik kategóriába azok a területek tartoznak, amelyek a használat során olyan mértékben károsultak - mint pl. a talaj kitermelése - hogy további hasznosításra nincs lehetőség. Ezek a területek ökológiailag fejleszthető területekké válhatnak, pl. ha tavat létesítenek, és így természetes környezetet biztosítanak a növény- és állatvilágnak. A fenntartás, gondozás, fejlesztés intézkedéseit környezetfejlesztési tervben foglalják össze. A terv célkitűzései erősen függnek a község lehetőségeitől. Az ilyen területek ideális esetben községi tulajdonba kerülnek.

Birtokrendezési terv A földrészletek alakjának javításához egy előnyösebb dűlőúthálózat kialakítása elengedhetetlen. Kis területtel rendelkező tulajdonosok, akik a földjüket maguk akarják művelni, a belterülethez közel, a nagyobb területtel rendelkezők vagy a földet közösen használó csoportok a község távolabbi területein, de géppel jól megközelíthető helye kapják az ingatlanaikat. Így a távolabbi helyeken nagy táblák, a belterület közelében kis táblák kerülnek kialakításra. Hogy ki melyik táblában kap területet, az általános szempontokon túl a tulajdonosokra kell bízni, és kívánságaikat a messzemenőkig figyelembe kell venni.

24 Irányelvek a birtokrendezések végrehajtásához A földtulajdoni viszonyok átalakítása hazánkban a kárpótlási folyamat részeként az ún. kárpótlási törvények és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelkezések szellemében valósult meg. E folyamat gyors, kellően át nem gondolt végrehajtása olyan birtokszerkezetet eredményezett, ami alkalmatlan a piac- és versenyképes, jövedelmező mezőgazdálkodásra. A tulajdon és a használat elkülönült egymástól. A földtulajdonosok többsége a földjét, hosszabb távon is, bérbeadás útján hasznosítja. A gazdálkodók jelenleg sem rendelkeznek a birtokkoncentrációhoz elegendő forrással.

A birtokrendezés közigazgatási és bírósági eljárás, amely a tulajdonosok és más jogosultak közreműködésével, meghatározott célok megvalósítása érdekében történik, amelynek során a település külterületén vagy a külterület meghatározott részén a földek elhelyezkedése, tulajdoni viszonyai megváltoztathatók, és új földrészletek alakíthatók ki.

A tulajdonosoknak a birtokrendezés során igénybe vett földje helyett azonos értékben másik földet kell a tulajdonába adni, ha ez nem lehetséges, őt az értékkülönbözet megtérítésével kell kártalanítani.

A célok között kell, hogy szerepeljen a jobb termelési és művelési feltételek kialakítása; a környezeti és természetvédelmi intézkedések széles köre; a közlekedési kapcsolatok biztosítása; a térségi integrált vidékfejlesztési programok végrehajtásának támogatása; talajvédelmi követelmények figyelembevétele; a biotóp-hálózati rendszer kialakítása; agroökológiai adottságok vizsgálata és beépítése a döntési folyamatba.

Előkészítő, szervező munkák A birtokrendezési eljárásra sor kerülhet: a) lakossági kezdeményezésre, a birtokrendezésben érdekelt földtulajdono- sok javaslatára b) a települési önkormányzat indítványára és végül, c) a földhivatal hivatalból is megindíthatja az eljárást; utóbbi csak végső esetben és csak akkor jöhet szóba, ha a birtokrendezési eljárást más módon nem lehet lefolytatni.

A birtokrendezés elrendelhető az adott település külterületének egy részére, egy dűlőre, és elrendelhető a település teljes külterületére is. A birtokrendezésnek e tárgyban megalkotandó törvény előírásainak betartásával kell történnie.

A birtokrendezések előkészítését egy igen alaposan kimunkált felmérő, szervezőmunkának kell megelőznie. Amennyiben akár az alapadatok (térképi, ingatlan-nyilvántartási stb.) valósághűsége, akár az igényfelmérés nem kellően megalapozott és dokumentált, abban az esetben ingatag talajra épül az egész birtokrendezés végrehajtása.

25Az igényfelmérés során a következő szerveket kell a különböző információk érdekében megkeresni:

Az előkészítés alapja és dokumentumaAz igényfelmérés során összegyűjtött információk alapján lehet elkészíteni az ún. tanulmánytervet. Ez a terv foglalja össze azokat a jelzéseket, amelyeket számunkra az igényfelmérés során az érdekeltek szolgáltattak. A tanulmánytervnek lényegében a következőket kell tartalmaznia, ill. az alábbiak szerint célszerű azt felépíteni:

Mindenek előtt a helyi önkormányzat tudja a legtöbb adatot szolgáltatni abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság körében a tagolt birtokszerkezet milyen mértékben nehezíti a termelést. A földművelésügyi feladatokat ellátó hatóság szintén értékes tájékoztatást tud nyújtani abból a szempontból, hogy a mezőgazdasági termelés a település körzetében milyen módon tehető gazdaságossá. Elsősorban a támogatásokra kifizetett összegek, ill. a támogatások alapját képező adatok vehetők figyelembe a birtokrendezéshez. A földhasználati viszonyok felméréséhez jó segítséget nyújt a körzeti földhivatalok által vezetett földhasználati nyilvántartás, amelynek az ingatlan-nyilvántartással való összehasonlítása arra is választ ad, hogy a földhasználati és tulajdonviszonyok mennyiben térnek el egymástól. A földhivatali határszemlék jegyzőkönyvei is kellő támpontul szolgálnak abban a tekintetben, hogy hol találhatók olyan parcellák, ill. parcelláknak olyan tömege, amelyek rendezést igényelnek. A kellő tájékozottság érdekében indokolt az növényvédelmi hatóságot is felkeresni, ahol a föld minőségéről vezetett különböző regiszterek hasznos adatokat szolgáltathatnak. Fontos lehet az ún. “lakossági kezdeményezések” szerepe, melyet legvalószínűbb esetben a gazdaszövetség vagy hegyközség (azóta már az agrárkamara) vezetője, ill. képviselője felkeresésével lehet pontosítani.

Mindenek előtt a település jellemző vonásaival kell bemutatni a kérdéses települést és annak jellegét. Jelleg alatt értendő, hogy az ipari termelés a domináns vagy a mezőgazdaság, ill. idegenforgalmi adottságok, esetleg ezek vegyesen. Ugyancsak a jellemző ismérvek között kell a lakosság számát, foglalkozását is meghatározni. Nem szabad egységes megoldást javasolni a különböző típusú, eltérő fejlettségi szintű települések számára. A tanulmányterv foglalkozzék a külterület nagyságával, művelési ág szerkezetével, a birtokszerkezettel és annak jellemző adataival. Ezt követően be kell mutatni a település rendezési tervében foglalt előírásokat, különös tekintettel azokra, amelyek a külterületre vonatkoznak.

•

•

•

•

•

•

•

•

26 A tanulmányterv következő része a mezőgazdasági termeléssel összefüggő költségeket részletezze. Ennek keretében tárgyalni kell, hogy a rendezni kívánt területen a mezőgazdasági termelés milyen költségráfordítással jár, és milyen nagyságrendű az a költségtöbblet, amelyet a gazdaságtalan birtokszerkezet okoz. Ennek bemutatása után a különböző földek, ill. a rendezni kívánt területek értékkülönbözetét kell kimunkálni és ezen keresztül rámutatni, hogy a rendezésbe bevont területek értékkülönbözetének a kiegyenlítésére milyen nagyságrendű pénzeszközök szükségesek. Ezt zárja a birtokrendezés végrehajtási költségeinek kalkulációja, amelyben - a számbavételtől a birtokbaadásig - pontosan meg kell határozni valamennyi költséget. Amennyiben a település arculata indokolttá teszi, akkor az előkészítő munkába a természetvédelmi hatóságot is be kell vonni. Hasonló a teendő akkor is, ha a település határában olyan erdő van, amely felett a hatósági jogkört az illetékes erdő-felügyelőség gyakorolja. Akár egyik, akár mindkét esetben szükséges, hogy a jelzett hatóságok a birtokrendezéssel összefüggésben véleményt mondjanak. Véleményük a tanulmányterv részét képezi, hiszen ezek a hatósági megnyilvánulások is meghatározhatják az adott birtokrendezési javaslat összeállítását.

•

•

•

•

A lakosság tájékoztatása

A tanulmányterv összeállítása, majd a hatósági jóváhagyás után kell elkészíteni azt a tájékoztató anyagot, amelyen keresztül a település földtulajdonosai, földhasználói teljes körben tájékoztatást kapnak a végrehajtandó birtokrendezésről. A lakosság kellő informálása szükséges ahhoz, hogy a birtokrendezés sikerrel záruljon. Ennek nem körültekintő végrehajtása az érdekeltek közömbösségét válthatja ki. A “falugyűlés” az a fórum, amely alkalmas arra, hogy a település lakosságának érdeklődését felkeltse, és tevékeny közreműködésre inspirálja őket.

A birtokrendezés elrendelése

A birtokrendezés elrendelése lényegében a földhivatal határozatát jelenti, amelyben dönt a településen a birtokrendezés megindításáról. A birtokrendezés elrendelése előtt célszerű elvégezni a település külterületének helyszínelést. Ennek célja a térképi és természetbeni állapot, ill. nyilvántartási egyezőségek megteremtése. A földhivatalnak a birtokrendezéssel kapcsolatos határozatát a birtokrendezéssel érintett településen közhírré kell tenni annak érdekében, hogy a lakosság kellő informálása a hatósági döntésről megtörténjen. Erre azért is szükség van, mert ha valaki a döntés ellen jogorvoslati eszközzel kíván élni, módja legyen azt bírósági úton megtámadni.

27Amennyiben a földrendezés elrendelése a későbbiekben nem a földhivatal, hanem a minisztérium hatáskörébe tartozna, akkor értelemszerűen a miniszter határozatát kell az adott településen közzé tenni. Ez utóbbi esetben a miniszter határozata - az előbb említett közhírré tétel mellett - a Magyar Közlönyben is meg kell, hogy jelenjen. Ezt a döntést ugyancsak bírósági jogorvoslat keretében lehet az érdekeltek részéről megtámadni. (A finanszírozás a kísérleti projektben még biztosított volt.)

A birtokrendezés végrehajtása

A Birtokrendezési Bizottság és feladata

A birtokrendezési határozat jogerőre emelkedését követően a földhivatal a települési önkormányzat előzetes értesítése mellett megkezdi a földrendezés gyakorlati végrehajtását. Ennek első fázisában felhívja a települési önkormányzat jegyzőjét, hogy az érdekelt résztvevők közgyűlését meghatározott időpontra hívja össze. A közgyűlésen meg kell választani azt a bizottságot, amely a birtokrendezés testületi szerve lesz, és amely gondoskodik arról, hogy a birtokrendezés a törvényi előírásoknak megfelelően legyen végrehajtva. A Birtokrendezési Bizottság (kb. 5-10 fő, melynek elnöke a földhivatal megbízott dolgozója, a többi választott személy, ill. a jogszabály szerinti tagok) megválasztása után kezdődik az érdemi munka. Ezt követően a földhivatal egy értékelési jegyzéket készít, amely valamennyi végrehajtással érintett földrészlet értékét tételesen tartalmazza.

Ugyancsak a földhivatal készíti el a birtokrendezési tervet, amely gyakorlatilag azt mutatja, hogy a rendezést követően milyen birtokszerkezetet javasol a hatóság a Birtokrendezési Bizottságnak. Végül a harmadik munkarész az ún. kártalanítási terv, amely tételesen határozza meg, hogy az kisebb értékű ingatlanokat kapott gazdálkodók kártalanítása milyen módon és formában történik.

Az értékelési jegyzéket, a birtokrendezési tervet, valamint a kártalanítási tervet át kell adni a Birtokrendezési Bizottságnak.

A rendezés tervének kihirdetése, az anyagi fedezet biztosítása

A Birtokrendezési Bizottság az említett tervek alapján összehívja a rendezéssel érintett tulajdonosok gyűlését, ahol a terveket az érdekelteknek bemutatja. Amennyiben az érdekeltek az eléjük tárt rendezést, mind a kártalanítással, mind az értékbecsléssel és a birtokrendezés végrehajtására vonatkozó javaslattal elfogadja, akkor a birtokrendezés elérte célját, és ennek alapján a birtoktestek kialakításának (variánsoknak) megtervezése és annak helyszíni kitűzése, majd a birtokbaadás a további jelentős feladat.

A rendezés során a fölhivatal nyilatkozatot kér a területen működő bankoktól, hogy a kérdéses kártalanítási összegeknek a fizetésére milyen hitelkonstrukciókat tudnak a lakosság részére biztosítani. A bankok nyilatkozatait el kell juttatni a Birtokrendezési Bizottsághoz.

28 A Bizottságnak legyen a gondja az, hogy ezek a hitelkonstrukciók milyen módon, milyen formában jutnak el az érdekeltekhez.

A birtokrendezés során az is előfordulhat, hogy valaki a csereként megállapított ingatlant nem akarja elfogadni. Az ilyen földtulajdonosok számára biztosítani kell, hogy a tulajdonuk teljes mértékben kártalanításra kerüljön, ill. arra is lehetőséget kell biztosítani, hogy ezeket az ingatlanokat térítés ellenében akár az állam, akár a helyi önkormányzat részére felajánlják. (A birtokrendezésbe bevonható csereterületek, és a magyar állam nevében eljáró szervezet tekintetében már indokolt figyelembe venni a Nemzeti Földalapot is)

A tervezés szempontjai, elvei

A földterületek elhelyezkedését a birtokrendezési terv tartalmazza, amely tételesen kimutatja, hogy a rendezést követően az egyes birtoktestek milyen módon helyezkednek el, milyen területtel és milyen méretekkel. Ezeket az információkat nemcsak kimutatás formájában kell az érdekeltek elé tárni, hanem a földmérési alaptérkép méretarányában készített birtokrendezési tervként is.

A birtokrendezési terv összeállítása során az egyes földtulajdonosok között célszerű a következő sorrendet betartani:

A rendezés során - a terület domborzati viszonyait és az EU agrártámogatási normáit is figyelembe vége - indokolt bizonyos területi minimumokat kialakítani, amely függ az adott település domborzati viszonyaitól, az adott körzet mezőgazdasági termelési módjától, és függhet a település részletes szabályozási tervében előírtaktól is.

Mindenek előtt azoknak a földtulajdonosoknak kell a rendezés során előnyt biztosítani, akik a településen laknak (helyben lakók). Másrészt azok a földtulajdonosok legyenek előnyben, akik élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak. Indokolt tehát, hogy ezek a tulajdonosok előnyben részesüljenek a más településen lakókkal szemben (bebírók). Ugyancsak célszerű, hogy a tanyatulajdonos a tanyája közvetlen környezetében kialakított birtokszerkezet tekintetében előnyben részesül a belterületen lakó földtulajdonossal szemben. Sorrendi elv lehet az is, hogy az földtulajdonos, aki maga műveli földjét, bizonyos fokú előnyt élvezzen azzal szemben, aki a földjét bérlővel művelteti. Célszerű előnyben részesíteni azt a személyt is, aki állattenyésztéssel foglalkozik, és az állattartó telepe környékén szeretné a takarmánytermelést biztosító területet kialakítani. A nagyobb területtel rendelkezők (bérlők, földtulajdonosok) célszerűen a község távolabbi területein, de jól megközelíthető helyen kapják ingatlanaikat.

•

•

•

•

•

•

29Az új földrészletek kialakításánál alapvető vezérlő szempont a gazdaságos művelés, - igen fontos a földek termőképességének, művelési ág szerkezetének stb. figyelembevétele -, mert ha ez nem biztosítható, akkor a birtokrendezés nem érte el célját.

A program hasznossága több év távlatából is kétségtelen, még ha az idő haladtával figyelembe kell venni a birtokegyesítés, az önkéntes földcsere jelenlegi támogatási konstrukcióját, az osztatlan közös tulajdonú földek speciális helyzetét, stb. Az említett lehetőségek kizárólag egyéni, 1-1 gazdaság szempontjából jelentenek lehetőség az üzemszerkezet javítására, de emiatt jelentős változást nem hozhat a vidékgazdasága szempontjából.

Éles vitát váltott ki az un. „történelmi bázis” fogalmának bevezetése a mezőgazdasági termelők támogatási rendszerében. A támogatási jogosultság néhány jogcím esetében egy múltbeli időszakra megállapított releváns tény (birtokméret, állatlétszám) alapján rögzítésre került, s azután a korábbinál lényegesen kisebb kötelezettségek teljesítése mellett is a korábbi támogatási összeg kerülhetett kifizetésre. A történelmi bázis, a termőföldtől független vagyonértékű jogként született meg, amely a földhasználót, a birtokost illette meg. A jogosultság kezelése, piaci értéke, a földhöz való kötése, forgalmazásának feltételei még a mai napon sem megnyugtatóan rendezett kérdések. Vitatott, hogy a termőföld adta-e, termelte a jövedelemtermelő képessége kapcsán a támogatási jogot, tehát a földtulajdon értékeként, vagy a földön gazdálkodó munkájának gyümölcseként kell-e tekinteni a neki leigazolt bázisjogra. Mindenesetre a földhaszonbérletre és a termőföld-forgalomra nyilvánvaló befolyással volt a problémához való hozzáállás, melyből bírósági perek is születtek. Végső megoldást a KAP reformja hozhat, melynek normaalkotása a nemzeti joggal szemben elsőbbséget (primátus) élvez. Tekintve, hogy tagállamként az EU jogalkotásában aktív résztvevőként veszünk részt, a magyar nemzeti érdek világos megfogalmazása a közvetlenül érintett gazdálkodókkal való egyeztetett álláspont mielőbbi kialakítása van szükség.

Az osztatlan közös földtulajdon, mint rendezésre váró probléma, nem fogy, hanem sajnálatosan szaporodik. A rendezésének személyi és finanszírozási okai is vannak. Kezdjük a személyi okokkal. A közös tulajdon megszüntetésére tett állami erőfeszítések elsősorban ott nem vezettek eredményre, ahol a tulajdonosok nem voltak ismertek, (a nyilvántartott tulajdonosok születési éve alapján már feltehetően nem élnek), ismeretlen helyen tartózkodnak, vagy ismertek, de a szükséges eljárások költségeit nem akarják, vagy nem tudják vállalni. Sok esetben az „átírandó” tulajdon értéke olyan alacsony, hogy nem éri meg a jogosultnak a ráfordítást. A tájfenntartás, a gyommentes állapot biztosítása szempontjából közérdeknek tekinthető, hogy a tulajdonosok rendelkezése hiányában is legyen művelője,

II.3.Tulajdoni és földhasználati problémák

30 hasznosítója a mezőgazdasági területeknek. Általában a gyengébb termőképességű, a nehezebben megközelíthető, problémás területek maradtak osztatlan közösben. Nem ritka az ingyenes és a jogcím nélküli földhasználat, az elbirtoklási folyamat megindulása. Szerencsés fordulat volt, hogy jogi lehetőség nyílt a többségi tulajdont képviselő tulajdonostársak egyetértése esetén a teljes földrészlet haszonbérbe adására. Ez azonban csak az esetek egy részében jelenthet megoldást, legalábbis átmenetileg.

A 2011-es évtől minden támogatást igénylő termelőnek igazolnia kell a jogszerű földhasználatot. A kifizető ügynökség, az MVH, jelenleg jogszerűnek (kevés kivétellel) a földhivatalnál bejegyzett földhasználói státust tekinti. Az Agrár-környezetvédelmi Programban nyertes pályázók a teljes programidő, tehát 5 év vonatkozásában kell a jogszerű földhasználatot igazolnia, a SAPS (földalapú) támogatást igénylőknek csak az adott gazdasági évre Ezek az előírások tovább rontják, vagy legalábbis veszélyeztetik az osztatlan közös tulajdonú területen akár tulajdonostársként, akár csak földhasználóként gazdálkodók jövedelmi helyzetét és még messzebb kerülnek a megoldástól.

A lehetséges megoldások egyike pedig kézenfekvő, s ez az ügygondnok, vagy eseti gondnok intézménye, melyről a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (Ptk.). a Polgári Törvénykönyv végrehajtásáról és hatályba lépéséről szóló 1960. évi 11. tv. (Ptké.). az 1997. évi XXXI. tv. a gyermek védelméről, és a gyámügyi igazgatásról (Gyvt), 2004. évi CXL. tv. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.) tartalmaz rendelkezéseket. Kisebb kiegészítés esetén alkalmazhatóak lennének a fenti probléma kezelésére a nélkül, hogy az ismeretlen, a távollevő tulajdonostársakat méltánytalanság, sérelem érné. A megoldás abban lenne, ha az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének társadalmi és gazdasági fontosságát elismerve, a birtokpolitika végrehajtásával összefüggésben igazgatási eljárásban, hatóság kezdeményezésére indulna, hivatalból. Természetesen más konstrukció is szóba kerülhetne, ha ezt a lehetőséget a gazdálkodók önigazgatási jogkörébe tartozóként kezelné a jogalkotó. Ez költségkímélő, gyors megoldás lehetne, a hatáskört a most körvonalazódó új kamarai törvény delegálhatná. A javasolt megoldás életképességének megítélése egyszerű, ha a jelenlegi szabályozást megismerjük!

Eseti gondnok és ügygondnok rendelés

Eseti gondnok kirendelés:

Törvényes képviselet biztosítására irányuló cselekvőképességet nem érintő, eljárás, amelynek feltétele, hogy az érintett személynek az adott ügyben az alábbiakban részletezett esetek szerint ne legyen biztosítható a törvényes képviselete és jogi védelme, valamint cselekvőképes személy önmaga képviseletét ellátni ne tudja.

31Kirendelés esetei: érdekellentét esetén (pl. szülő nem képviselheti gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga vagy házastársa, egyenes ági rokona vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel) ; más tényleges akadály miatt, sürgősen intézkedni kell és nincs törvényes képviselője,vagy a törvényes képviselő ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ügyei vitelében akadályoztatva van.

Cselekvőképes személy részére, ha: személye ismeretlen, ismert személy ismeretlen helyen tartózkodik és ez a tény ügyeinek vitelében akadályozza, ismert személy ismert helyen tartózkodik, de visszatérésében gátolva van.

A kirendelt eseti gondnok csak a kirendelő határozatban megjelölt ügyben jogosult a törvényes képviseletet ellátni. A törvényes képviselő (szülő, gyám, gondnok) képviseleti jogköre nem terjed ki azon ügyek ellátására, amelyre az eseti gondnok kirendelése szól. A szülőnek, gyámnak, gondnoknak haladéktalanul be kell jelentenie, ha akár jogszabály vagy városi gyámhivatal rendelkezése folytán, akár tényleges akadály miatt nem járhat el.

Ügygondnok rendelés:

Célja, hogy a közigazgatási eljárásban a természetes személy ügyfél részére, haismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben eljárni és nincs törvényesképviselője, vagy meghatalmazottja eljárási képviseletet biztosítson.

Kirendelés esetei: ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik (a személyi adat- és lakcímnyilvántartás által közölt adatszolgálgatás szerint bejelentett lakcímmel nem rendelkezik vagy a nyilvántartásban nem szerepel, valamint az adatszolgáltatás szerint megadott címről az idézés két alkalommal “ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezett vissza, feltéve, ha büntetés végrehajtási intézetben sem tartózkodik), esetleg ügyfél nem tud az ügyben eljárni (pl. mozgáskorlátozottsága miatt). Az ügygondnok, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a gyámhatóság felhatalmazása nélkül pénzt vagy dolgot nem vehet át, egyezséget nem köthet, vitás jogot nem ismerhet el, illetve arról nem mondhat le, kivéve, ha ezzel az általa képviselt személyt a nyilvánvaló károsodástól óvja meg. Az ügygondnok kirendelése a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.

Eseti gondnok, ügygondnok rendelés- és felmentés közös szabályai: Az eljárás megindítására jogosult: bármely érdekelt magánszemély, bármely hatóság, hivatalból.

Az eseti gondnok, ügygondnok működése során tevékenységéről félévenként, illetőleg, ha a kirendelés célja megvalósult, vagy annak oka megszűnt, ezt követően 8 napon belül köteles a jelentést, esetleg elszámolást benyújtani a kirendelőnek.

32 A tevékenységéért munkadíj illeti meg, amelynek mértékét a hatóság az eseti gondnok, ügygondnok munkateljesítményének figyelembe vételével állapítja meg. A munkadíj összegét a gyámhatóság az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének százszorosát meghaladó vagyonnal rendelkező személy vagyonának terhére állapítja meg, feltéve, hogy ezzel megélhetését nem veszélyezteti. Ennek hiányában a díj megfizetése a hatóság székhelye szerint illetékes önkormányzat feladata.

Talán nem is igényel további bizonyítást az a kijelentés, mely szerint a fent vázolt rendszer kevés kiegészítéssel rövid időn belül működőképesen állhatna a gazdálkodók és egyéb érintettek szolgálatába, ha megszületne a szükséges szakpolitikai döntés!

A termőföld haszonbérletével kapcsolatos gátló tényezők feltárása és a megoldások keresése a gazdálkodás szempontjából ma már nélkülözhetetlen mind a tulajdonos, és ha e kettő elválik, mind a használó szempontjából.Ilyen probléma az egy évre szóló bérleti szerződések tömeges alkalmazása az állami tulajdonú földek esetében. Ennek hátterében a tulajdonos döntési bizonytalansága áll, valamint annak feltételezése, hogy az adott idő alatt valamennyi releváns adat és információ rendelkezésére fog állani a szerződés lejártakor. Ezek a feltételezések általában nem teljesülnek, és kialakult a nem jogszerű földhasználat preferálása, mely több éven keresztül használatot biztosított, mely nem volt bejegyezhető az ingatlan nyilvántartásba; szívességi használatot adott, stb. Ezek a megoldások természetesen nem voltak összeegyeztethetőek az aktuális földbirtok-politikai elvekkel és célokkal, sem a kötelezően előírt működési renddel.

A birtokpolitika megvalósulása folyamatos figyelmet kíván, ezt veszi figyelembe azon kötelezettség, mely szerint az Országgyűlés előtt az agrárpolitikáért felelős miniszter évente beszámol a földbirtok-politikai irányelvek érvényesüléséről, a Nemzeti Földalap helyzetéről és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRT. tevékenységéről. A beszámolóhoz csatolni kell a Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság észrevételeit. A természet védelméért felelős miniszter az NFA törvény 4.§ (1) bekezdésében és az 5.§ (2) bekezdésében foglalt kisajátítások alakulásáról évente beszámol az Országgyűlésnek.

Szintén garanciális jellegű a véleményezési és kezdeményezési jogosultságok köre, amely a civil társadalmat, a szakmai és az érdekképviseleti szervezeteket illeti meg. A strukturált párbeszéd szisztémái kormányonként változnak, amelyhez a társadalom nehézkesen tud csak alkalmazkodni. Jelenleg a legtágabb körben alkalmazott a „társadalmi vitára bocsátás”, amelyhez többnyire néhány rendezvény kapcsolódik, néhány hét a rendelkezésre álló idő, valamint az állampolgárok elektronikus írástudása a szűk keresztmetszet.

II.4. A birtokpolitika fenntarthatóságának néhány eleme

33A földbirtok politika megvalósításának sarkalatos pontjai a tulajdonszerzéshez fűződő korlátozásai és az előjogok biztosítása, az ezekhez fűződő szabályozása. Az elővásárlási, elő-haszonbérleti jogosultságok kedvezményezettei, s azok sorrendje, a kormányzat politikájának megfelelően változik, a mindenkori kormány döntései, az adott ciklus jogalkotása szerint. Ezek a változások a hosszú távú tervezést nem teszik lehetővé, bizonytalansági tényezők, szükség lenne hosszabb távú biztonság megteremtésére. A fenntarthatóság valódi biztosítékának a birtokpolitika eredményessége tekinthető; az a tapasztalat, hogy a meghirdetett elvek érvényesülnek, azok valóban szolgálják a meghatározott célokat és a kívánt eredményeket éri el!

34 Civil javaslatok, lehetséges eszközök A birtokpolitika fontossága és az ebben való tisztánlátás elemi igénnyel jelentkezik minden érintett részéről, s alig van olyan társadalmi-, szakmai, gazdasági, politikai tényező, aki ebben a kérdésben ne foglalna állást, ne nyilvánítana véleményt.

Részletek a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XXI. Országos Találkozója (Baja, 2011. március 20.) állásfoglalásából

A JELENLEGI PROBLÉMÁK

A vidék és a hazai mezőgazdaság helyzete

A VIDÉK HELYZETE ÉS JÖVŐJE MAGYARORSZÁGON:A CIVIL SZERVEZETEK ÁLLÁSPONTJA ÉS JAVASLATAI

Az elmúlt évtizedekben a vidék helyzete – a népesség, a munkalehetőségek, a mezőgazdaság és számos más tényező alapján – rendkívüli mértékben és alapvetően hátrányosan megváltozott. Néhány jó példától, helyi kezdeményezés kedvező hatásától eltekintve a vidék népességmegtartó képessége – többek között a foglalkoztatási lehetőségekkel, a jövedelmi helyzettel összefüggésben - általában véve romlik. Ennek egyik fokmérője a vidéki szegénység növekedése. A mezőgazdaságban napjainkra kialakult gazdálkodási szerkezet és formák az országban a legtöbb helyen nem biztosítják a megfelelő szintű megélhetést, a saját térségükben a jó minőségű élelmiszerrel való biztonságos ellátást sem.

Mindezek figyelembevételével is elsősorban arra kell törekedni, hogy a hazai mezőgazdaság képes legyen a lehető legnagyobb mértékben jó minőségű élelmiszerrel ellátni a hazai lakosságot. A vízkészleteket és a termőtalajt stratégiai jelentőségű nemzeti természeti kincsnek, rendkívül jelentős természeti tőkének kell tekinteni, amellyel az eddigieknél sokkal jobban – fenntarthatóan – kellene gazdálkodni.

•

•

•

•

•

(...)

(...)

35

A VIDÉK ÉS A MEZŐGAZDASÁG JÖVŐJÉRE VONATKOZÓ CÉLOK ÉS KÖVETELMÉNYEK

A vidéki népesség helyzetének javítása

A nemzetközi feltételek

A vidék és a fenntarthatóság elveinek megfelelő mezőgazdaság: szerkezet-váltás, az ökológiai feltételek fenntarthatósága, a környezetállapot javítása, a természeti értékek megőrzése

A globálissá váló élelmiszerválság - amelynek okai magukban foglalják a népességnövekedést, az agro-üzemanyagok iránt megnövekedett keresletet, a kőolaj árának emelkedését, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait, valamint a spekulációt – megnövelte az élelmiszer stratégiai jelentőségét.Megnőtt a víz és a termőtalaj stratégiai jelentősége, mely utóbbi abban is megmutatkozik, hogy felértékelődik a termőföld, s egyre terjed a más országokban történő területszerzés, illetve az élelmiszer-termelés kihelyezése, ami együtt jár az ebben érdekelt államok ökológiai lábnyomának nagyfokú növekedésével.A mezőgazdasági termelés, az erdőirtás és általában véve a területhasználat-változás globális szinten hozzájárult a biológiai sokféleség, illetve az ökoszisztéma szolgáltatások rohamos csökkenéséhez. A kibontakozó éghajlatváltozás – bár a becslések szerint egyes térségekben hozzájárulhat pl. a mezőgazdasági termelés feltételeinek javulásához, de várhatóan összességében súlyosbítani fogja a helyzetet.

•

•

•

•

A vidéki népesség megélhetésének biztosítására, a vidék népes-ségmegtartó képességének megerősítésére van szükség. Ehhez elsődleges feltétel a megfelelő életkörülmények biztosítása, beleértve az értékteremtő és a megélhetést biztosító munkalehetőségeket. A népességmegtartásban nagy jelentősége van a helyi közösségeknek, a helyi kultúra megőrzésének.

Át kell alakítani a hazai agrárgazdaság területfelhasználásának szerkezetét. Meg kell akadályozni a termőterületek, egyáltalán a természetes élőhelyek átalakítását, más célú felhasználását. Növelni kell a földterületek növényzettel történő borítottságát, javítani kell az erdők szerkezetét és kiterjedését, másrészt csökkenteni kell a gabonatermesztésre szolgáló szántóterületek részarányát. Növelni kell a nagyobb termésbiztonságot, feldolgozhatóságot, és ezáltal magasabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket, mint pl. kertészetek, állattartás.

•

•

•

(...)

(...)

36Erdőgazdálkodás

A földhasználat és a birtokviszonyok

A végrehajtást segítő eszközök

Elő kell segíteni, hogy a kedvezőtlen tulajdonosi szerkezet miatt erdőgazdálkodási szempontból úgynevezett „rendezetlen” területeken mielőbb létrejöjjenek a szakszerű gazdálkodás feltételei.Megfelelő birtokpolitikával elő kell segíteni az extenzív kisparaszti, hagyományos erdőgazdálkodás ma még meglévő formáinak fennmaradását és elterjedését.

A birtokpolitikának elő kell segítenie a helyben lakó - ezért a környezetért felelősséget viselő - a mezőgazdaságból megélni kívánó lakosság földhöz jutását. Ezzel összhangban sokkal nagyobb szerephez kell jutniuk a családi alapon szerveződő gazdaságoknak, aminek alapvető feltétele a helyi erőforrásokhoz való hozzáférés, azok használatának, az azokkal való gazdálkodás lehetőségének biztosítása. A vidék megújulásának a kulcsa tehát a vidék önrendelkezésének a visszaadása. Ez akkor lehetséges, ha a helyi közösségek rendelkeznek a területükön található minden erőforrás (ásványi nyersanyagok, energiahordozók, termőföld, biológiai alapok, víz) felett, ők szedik az erőforrások használata után a járadékot, és ellenőrzik a fenntartható használat megvalósulását.

Változtatni kell azon a gyakorlaton, hogy közpénzen olyan mezőgazdasági támogatási rendszer működik, amely negatív külső költségeket termel a társadalom számára. A fenntartható területhasználat érdekében integráló eszközrendszert kell kidolgozni. Egy ilyen lehetséges eszközrendszernek javasoljuk a „Területfelhasználási jogok nemzeti és nemzetközi kvótakereskedelmi rendszerét”. A rendszer célja, hogy az optimális ökoszisztéma-szolgáltatásoknak megfelelő területhasználat valósuljon meg nemzeti és nemzetközi szinten.

•

•

•

•

•

(...)

(...)

(...)

(...)

Környezet- és Természetvédő Szervezetek XXI. Országos Találkozója, Baja, 2011. március 20.

37A környezetvédő szervezetek bajai állásfoglalásában említett, a területfelhasználási jogok nemzeti- és nemzetközi kvótakereskedelmi rendszerének rövid ismertetése: (kidolgozta: Dr. Gyulai Iván, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány)

Javaslat a területfelhasználási jogok nemzeti és nemzetközi kvótakereskedelmi rendszerére

Változtatni kell azon a gyakorlaton, hogy közpénzen olyan mezőgazdasági támogatási rendszer működik, amely negatív külső költségeket termel a társadalom számára. A fenntartható területhasználat érdekében integráló eszközrendszert kell kidolgozni. Egy ilyen lehetséges eszközrendszernek javasoljuk a „Területfelhasználási jogok nemzeti és nemzetközi kvótakereskedelmi rendszerét” A rendszer célja, hogy az optimális ökoszisztéma-szolgáltatásoknak megfelelő területhasználat valósuljon meg nemzeti és nemzetközi szinten.

A rendszer mindenféle területhasználatot bevon a szabályozásba: településcélú; ipari; infrastrukturális; mezőgazdasági; erdészeti; rekreációs; természetvédelmi. A szabályozás az egyes területhasználati típusokra előírja a teljesítendő követelményeket, és azokat A, B, C csoportokba sorolja. „A” az elérhető legmagasabb fokozat, amely megfelel az optimális ökoszisztéma szolgáltatásnak, „B” egy köztes lépcső, és „C” a jelenlegi használatot jelöli. A szabályozó intézmény a fenntartható erőforrás-gazdálkodásnak megfelelő szabályrendszert dolgoz ki az egyes területhasználati típusokhoz.

A különböző területekkel gazdálkodók a jelenlegi területhasználatuk szerint kapnak területhasználati jogosultságot (kvótát), pl. hektáronként vagy négyzetméterenként 2, illetve 1, vagy 0 jogosultságot. Egy gazdálkodó többféle kategóriába is tartozhat, ekkor ennek megfelelő jogosultságot szerez. A szabályozó intézmény (pl. állam) minden évben előír egy teljesítendő szintet, amelyet minden területhasználónak el kell érnie. A szabályozó intézmény évről évre szigorítja a szintet. Az egyes tulajdonosok, vagy használók a megszerzett jogok erejéig folytathatnak területhasználatot elvileg. Amennyiben nincs megfelelő mennyiségű kvótájuk az általuk folytatott tevékenységhez, úgy vagy átalakítják a területhasználatukat részben, vagy egészben, vagy jogosultságot vásárolnak a megelőző tevékenység folytatásához. Az a gazdálkodó, aki az aktuálisan előírt szint felett teljesít, az eladhatja a jogosultságát annak, aki nem éri el a megkívánt szintet. Ha nincs elég jogosultság a piacon, akkor a szabályozó intézménytől kell venni. A jól gazdálkodók számára a kapott juttatás elismerése annak, hogy a társadalom számára pozitív externáliát termel és fordítva, a rosszul gazdálkodó a negatív externáliát fizeti meg. A szabályozó bevételekhez jut a feladatok teljesítéséhez. A tranzakciós költséget a jogosultságok adás-vételének 0,5%-os illetéke biztosítja.

38 A rendszer nemzetközileg is alkalmazható, azok között az országok között, akik vállalják a belépést.

A belépő országok a nemzeti alkalmazás során rendelkeznek egy aktuális ökoszisztéma-szolgáltatási szinttel. A nemzetközi elvárás megadásával a kvótakereskedelem létrehozható az országok között.

Kiadja a Bors Alapítvány2011. május

A kiadvány a Nemzeti Civil Alaptámogatásával jött létre.

Impresszum