A DÉRIEK, A DÉRI-GYŰJTEMÉNYEK

A Dériek, a Déri-gyűjtemények

í r t a :

Dankó Imre

Debrecen, 1977

L e k t o r o k

Módy György és Sz. Kürti Katalin

A f é n y k é p e k e t

Feketéné Molnár Erzsébet készítette

Felelős kiadó: Dr. Dankó Imre Alföldi Nyomda, Debrecen

A Déri Múzeum 1977. szeptember 30-án, országos ünnepség keretében nyitotta

meg új állandó kiállításait. A kiállításnyitás egyúttal emlékezés is volt a debreceni múzeum fennállásának 75. évfordulójára. Az új kiállítás két részből áll. Az első emeleten komplex, tehát régészeti, várostörténeti, képző- és iparművészeti, irodalom-történeti, valamint néprajzi anyagból összeállított helytörténeti kiállítás látható, amely az ősidőktől napjainkig vezeti végig a látogatót Debrecen és környéke törté-netén. A második emeleten a Déri-gyűjteményeket bemutató kiállítás található. Azaz Déri Frigyes és Déri György hagyatékából, abból az anyagból, amely méltán tette Debrecen szerény múzeumát naggyá, érdekessé.

A kiállításnyitás, majd az azt követő nagymérvű múzeumlátogatás során derült ki, hogy a közönség alig tud valamit a Dériekről, a Déri-gyűjteményről. Sok látogatónk kérdezősködött utánuk, szeretett volna bővebbet tudni róluk, gyűjtemé-nyükről. Az érdeklődőket hiába kalauzoltuk a Dériekről és a Déri-gyűjtemények-ről szóló irodalomhoz, mert egyrészt kevés a róluk szóló írás, másrészt pedig alig hozzáférhetőek. A Déri Múzeum régi vezetői, a Debreceni Képes Kalendériom kötetei, a Debreceni Szemle egykori számai, amelyekben hosszabb-rövidebb írások olvashatók a Dériekről, gyűjteményeikről, múzeumalapító elgondolásaikról, tevé-kenységükről, ma már könyvritkaságok. Nem alkalmasak széles rétegek tájékozta-tására. Mivel az érdeklődés egyre fokozodótt, megszületett az az elhatározás, hogy a debreceni múzeum fennállásának 75. évfordulóját legméltóbban a Dériek és gyűj-teményeik népszerű, a legszélesebb rétegekhez is eljutó és szóló ismertetésével ünnepeljük meg. Ennek az elgondolásnak a jegyében jött létre ez a kis össze-állítás; tisztelgés a Dériek előtt.

I.

A DEBRECENI M Ú Z E U M Ü G Y ALAKULÁSA

Mielőtt a Dériek élete és tevékenysége ismertetésébe fognánk, szükségesnek vél-jük a debreceni múzeumügy fejlődéséről tájékoztatni az érdeklődőket. Mert a Dé-riek múzeumalapító munkájának nagyságát, jelentőségét enélkül kevésbé érzékel-hetnénk.

A debreceni múzeum alapítása kerek száz évvel követte az első magyar múzeum

3

létesítését. Most, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 175. évforduló-jára is emlékezünk, a debreceni múzeum 75 éves. Debrecenben nehezen bontako-zott ki a múzeumügy és amikor sok tervezgetés, meddő kísérlet és huzavona után, 1902-ben, végre megvalósult, akkor sem tervszerű, közügyként jött létre, hanem egy érdemes magángyűjtő, Löfkovics Arthur ékszerész műgyűjtő elhatározásából. Ezt a nagyfokú megkésettséget nem ellensúlyozza az sem, hogy a Kollégium többek kö-zött múzeumi jellegű tevékenységet is folytatott már hosszú idő óta.

A megkésettségnek több, fejlődést gátló következménye is volt. Mindenekelőtt az, hogy időközben a gyűjtés megnehezült. Sok műtárgyat, történeti emléket — múzeum hiányában — más múzeumok, hazaiak és külföldiek, valamint magán-gyűjtők szereztek meg, illetve sok veszendőbe is ment. De visszahatott a megkésett-ség magára a múzeum szervezésére is. Nem volt ugyanis megfelelő helye, épülete, ahol fejleszteni tudta volna gyűjteményeit, kibontakoztathatta volna munkáját. A nagy múzcumalapítási korszakról — a múlt század 50 -80-as évei —, amikor más múzeumok megfelelő épületeket kaptak, lemaradva a debreceni múzeum kis gyűjteményét sem tudta megfelelően elhelyezni. Először a volt Gazdasági Akadé-miában (ma Füvészkert utcai iskola) kapott két szobát, majd 1905-ben a Hatvan utcán, az úgynevezett Csokonai-házban. Ez, a Hatvan u. 23. számú ház lett a deb-receni múzeum otthona, itt rendezkedett be a maga szerény gyűjteményével és fel-szerelésével. Itt, a Városi Múzeumban bontakozott ki a mostoha körülmények ellenére is Zoltai Lajos nagyszerű gyűjiőtevékcnysege, ami hamarosan jelentős vá-rostörténeti gyűjteményt hozott létre. Azonban a debreceni Városi Múzeum Zoltai Lajos minden fáradozása, eredményes gyűjtő- és feldolgozó tevékenysége dacára is — éppen az említett megkésettség miatt — megmaradt volna a szerény, különö-sebb erdeket nem keltő vidéki múzeumok sorában, ha 1920-ban rá nem mosolyog a szerencse és Déri Frigyes nagyszerű általános művelődéstörténeti gyűjteménye nem kerül Debrecenbe. A debreceni Városi Múzeumot Déri Frigyes adománya egyszerre kiemelte az egyszerű, kis és egyszínű gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumok sorából és nemcsak országosan, hanem bizonyos mértékben nemzet-közileg is jelentőssé, számontartottá tette. Déri Frigyes gyűjteménye azért volt képes erre a nagy tettre, mert mind mennyiségileg, mind minőségileg kiváló volt. Tudatos gyűjtőmunka eredménye, amely minden klasszikus kultúrát és tárgykört nem nagyszámú, de jellemző, értékes műtárggyal ismertetett. Az a szerencsés kö-rülmény, hogy Déri Frigyes gyűjteménye egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, mongol, indiai anyagot tartalmaz, mindmáig egyedülállóvá teszi a debreceni múzeumot a magyar múzeumok között.

Déri Frigyes gyűjteménye „véletlenül" került Debrecenbe. Dérinek előzőleg semmi kapcsolata sem volt a várossal, múzeumáról meg éppenséggel semmit sem tudott. Déri eredetileg Bajának szánta gyűjteményét, ahol 1916-ban megvásárolta a Ferences-kert nagyobbik hányadát, hogy oda múzeumot építsen. Tervét azon-ban megváltoztatta, mert Baja határszéli város lett és mert beláttatták vele, hogy gyűjteménye egy Bajánál nagyobb, felsőfokú tanintézettel is bíró vidéki városban 4

jobban, eredményesebben szolgálná a művelődésügyet. A korabeli kormányzat beszélte rá Déri Frigyest, hogy gyűjteményét Debrecennek adja, tekintve, hogy nemrégen lett egyetemi várossá, és művelődési intézményekben szegény. A város felé pedig kortesfogásnak használták fel a nagyhírű gyűjtemény itteni elhelyezését, ah-hoz kötve megszerzését, hogy kormánypárti képviselőt választanak, illetve a város minden erejével támogatja a kibontakozó ellenforradalmi rendszert. Déri minderről keveset tudott. Nem is volt nagyon tájékozott a magyar ügyekben, legkevésbé a debreceniekben. Előtte csak egy cél lebegett: gyűjteményét közgyűjteménnyé tenni az arra legalkalmasabb helyen, hogy a magyar művelődésügyet minél eredménye-sebben szolgálja.

Déri Frigyes 1920. október 18-án járt először Debrecenben. Bizonyos budapesti tárgyalások után a város vezetőit kereste fel és bejelentette gyűjteménye ideajándé-kozásának tervét. A város vezetői nagy örömmel fogadták az ajánlatot és mindjárt módját is ejtették, hogy a kialakuló új helyzetnek megfelelően Déri jelenlétében, elképzeléseinek megfelelően döntsenek a debreceni múzeumügy fejlődésének kér-déseiben. Elhatározták, hogy a Városi Múzeumot, az 1918-ban létesített Városi Képtárat, valamint a Városi Közművelődési Könyvtárat egyesítik. Az egyesítés szerencsés lépés volt, de csak úgy valósulhatott meg, ha az új intézmény megfelelő helyhez, épülethez jutott. Ilyen épület pedig nem volt és a város nem is volt abban a helyzetben, hogy építsen. Déri Frigyes még háromszor járt Debrecenben. Har-madik itt-tartózkodása, 1923. szeptember 1-én és 2-án azért fontos, mert ekkor ígérte meg, hogy 1700 millió korona értékű értékpapírjait egy, a gyűjteményével egyesített művelődési intézményeknek helyet adó épület megépítésére köti le. Elhatá-rozásával nagy gondot vett le a város válláról, mert a város akkor képtelen lett volna az egyesített intézmények elhelyezésére méltó és alkalmas épületet emelni. Déri elhatározását gyors intézkedés követte. Elfogadva — hosszas tárgyalások után — a kultúrpalota helyéül kiszemelt helyet, az egykori Füvészkertet, az épít-kezés megszervezésébe, megindításába fogott. Negyedszer 1923. szeptember 23-án járt Déri Frigyes Debrecenben, ekkor volt a kultúrpalota alapkőletételi ünnepélye.

Sajnos, rövid időn belül tragikus események következtek be a debreceni múzeum, a Déri-gyűjtemény életében. A kultúrpalota építkezésére lekötött értékpapírok gyor-san, pár hónap alatt elértéktelenedtek. Déri Frigyes pedig váratlanul, 1924. októ-ber 27-én meghalt. A döbbenetet és a zavart azonban a tenni akarás, a folytatás vágya váltotta fel. A kultuszkormányzat és a város vette kezébe az ügyet. 1925. jú-nius 25-én a városi közgyűlés, 1,800 000 Pengőt szavazott meg a kultúrpalota fel-építésére és intézkedett a Déri-gyűjtemény átvételéről, Debrecenbe szállításáról. A kultúrpalota építkezése Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek már koráb-ban meglevő terve alapján, 1926 februárjában indult meg. Az épület Déri Frigyes elképzeléseinek megfelelően kultúrpalota jellegű épület volt. Talán kicsit a szegedi Kultúrpalotát mintázta, helyet adva falain belül a múzeumnak, a közművelődési könyvtárnak és a város reprezentatív előadótermének. Az egységes intézményt

5

mindinkább Déri Múzeumnak kezdték hívni és hivatalosan is azzá lett, amikor 1928 tavaszára elkészülve, homlokzatára is ezt írták ki: Déri Múzeum.

Ahogy az épület elkészült, azonnal megkezdődölt a beköltözés , a berendezkedés. Zolíai Lajos, Ecseili István és Söregi János melleit az ország legkiválóbb múzeumi szakemberei tevékenykedtek a berendezkedés, kiállíiásrendezés nagy munkájában (Csányi Károly, Viski Károly, Petrovics Elek, Huszár Lajos s t b j . A Dcri Múzeum 1930. május 25-én, országos ünnepély keretében nyílt meg.

Az épület, a berendezés, a múzeumi gyűjtemény nagy elismerési váltott ki, orszá-gos feltűnést keltett. A város is büszke volt rá és igyekezett róla a tőle telhető leg-messzebb menően gondoskodni. Ez a siker, az elismerés és a messzemenő gondos-kodás késztette kevéssel később Déri Györgyöt, Déri Frigyes öccsét, hogy gazdag népművészeti gyűjteményét Debrecennek adja és ezáltal a debreceni múzeumügyet, a Déri Múzeumot még magasabb szintre emelje, tényleg az ország első vidéki köz-gyűjteményévé fejlessze.

Déri György 1938-ban ajándékozta Debrecennek a Kárpát-medence minden né-pének népművészeti alkotásaiból álló gyűjteményét. Ez a gyűjtemény is mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben kiváló volt; tudatos gyűjtés révén az illeiő nép, népcsoport életére, kul túrájára jellemző mesteri, mondhatni remek darabokat tartalmazott . A város nagy örömmel fogadta a gyűjteményi és minthogy a Déri Múzeum épületében nem volt számára hely, elhelyezéséről nagyvonalúan gondos-kodott . A város átadta múzeumi célokra a debreceni múzeum életében már előző-en nagy szerepet játszott egykori Gazdasági Akadémia (ma Füvészkert utcai iskola) épületét. Ez azért is j ó hely és alkalmas megoldás volt a páradan gyűjtemény elhelyezésére, mert a Déri Múzeum részére emelt új épület közvetlen közelében, szomszédságában van. A közelségen és a két épület körül kialakított remek közös parkon kívül egy egyszerű, de nagyon szerencsés építészeti megoldás is összekap-csolta a két épületet. A-Gazdasági Akadémia épületének, nyugati oldalához klasz-szicizáló, oszlopos zenepavilont építettek, amiből loggiás lépcső vezeteti fel az épület emeletén elhelyezett kiállításhoz. Különben a Déri György-féle népművé-szeti gyűjtemény oly nagy és annyira értékes volt, hogy a város méltán szervezte önálló, külön múzeummá; Déri György Néprajzi Múzeummá. A Déri György Néprajzi Múzeum 1941. szeptember 1-én nyílt meg, ugyancsak országos ünnepség keretében. Sajnos, Debrecen második múzeuma nem élhette sokáig a maga önálló életét. A második világháború viharait szépen, jelentősebb veszteség nélkül át-vészelte ugyan, de az épületei 1949-ben iskolai célokra igénybe vették. A Déri György Néprajzi Múzeum így megszűnt, anyaga és felszerelése a voltaképpeni Déri Mú-zeumba került. A most, 1977-ben rendezett kiállítás mindkét gyűjteményből mutat be darabokat , tárgyegyütteseket, de közelről sem a teljes Déri-anyagot. Ez ter-mészetes dolog is egyébként. Egyrészt, mert időközben változtak a muzeolőgíai elvek, a gyakorlat; másrészt, mert az adományozások óta eltelt közel fél évszázad alatt a múzeum is gyarapodott . Eredményes gyűjtő- és feldolgozómunkál végzett, nagyszerű műtárgyakhoz jutott , amikből lehetetlenség volna nem bemutatni valamit.

6

A múzeumi elvek és gyakorlat változása külön választotta a múzeumi raktárt és a kiállítást. Eleve azzal a céllal, hogy ne minden tárgy kerüljön kiállításra. Csak azok, amelyek jellegzetesek, a legnagyobb informatív erővel bírnak. A kiállítások tematikussá váltak, ami önmagában hordozza, hogy csak a tárgynak, a kiállítás témájának megfelelő, a mondanivalót kifejező tárgyak szerepelhetnek a kiállítá-sokon. Vonatkozik ez az ilyen, úgynevezett gyűjteményi kiállításokra is, mint ami-lyen a Déri-gyűjtemények kiállítása. Ilyen esetekben csak azok a műtárgyak szere-pelnek a kiállításban, amelyek közérthetően, logikusan tájékoztatnak bennünket a hagyományozó gyűjtési elveiről, célkitűzéseiről, gyakorlatáról és összefoglaló módon a kérdéses gyűjtemény egészéről.

11 .

A DÉRI CSALÁD ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

Bár múzeumunk szempontjából csak Déri Frigyes és Déri György élete és tevé-kenysége a számottevő, mégis a népes Déri-család egészével kell foglalkoznunk ah-hoz, hogy a két nagy gyűjtő-adományozó életét, munkásságát a maga valóságában megismerjük és méltányoljuk. Ez annál is inkább szükséges, mert sajátos módon igen keveset tudunk Déri Frigyesről és Déri Györgyről. Életük és munkásságuk részletei, többek között műgyűjtői tevékenységük formái, módszerei felől a koráb-bi, különben is gyér ismertetések alig tájékoztatnak. Ennek egyik oka az, hogy a Dériek szerény emberek voltak, kerülték az ünneplést, magukról nem szívesen be-széltek. Munkájuknak életek és különösen keveset szóltak és beszéltettek a munká-jukon kívüli, azzal csak a nagy összefüggésekben együvé tartozó elfoglaltságukról, kulturális törekvéseikről, műgyűjtésükről.

A jómódú, művelt múlt századi, az akkor aktuális gazdasági- és társadalmi hala-dást szolgáló magyar család életének ismerete szükséges ahhoz, hogy Déri Frigyes és Déri György tevékenységét jobban megismerhessük, hogy jelentőségüket fel-mérhessük.

Az 1848—49-es szabadságharc és polgári forradalom bukása nem akadályoz-hatta meg a gazdasági- és társadalmi fejlődést, a magyar kapitalizmus kibontako-zását. Ha lassabban is, ha a politikai függetlenség hangoztatása nélkül is, ha az idegen, főleg osztrák érdekek, tőkés fejlődés érdekeinek megfelelően is, de lassan-lassan átalakult a magyar gazdasági és társadalmi élet is. A Déri család ennek a feltörekvő, a magyar gazdasági- és társadalmi életet fejleszteni kész rétegnek a leg-szebb példája. Déri Károly, az apa, jómódú, nagy családú bácskai földbirtokos volt. Birtokai nem voltak olyan nagyok, hogy népes családjának megfelelő létala-pot biztosítottak volna, különösen nem a régi művelési mód, a hagyományos érté-kesítési formák, az elavult társadalmi élet követelményeinek megfelelően. Déri Károly világosan látta, hogy gyermekeinek „pályát kell változtatniuk", nem élhe-

7

tik a vidéki birtokos ifjúság léha, céltalan, a tovább nem élhető hagy ományokaí átvevő életformáját . Bár maga is „okszerű gazdálkodási*" folytatott és igyekezett megszabadulni a birtokkezelés, a mezőgazdasági termelés minden feudális meg-kötöttségétől, gyermekeinek más jövőt szánt, más feladatokat tűzött ki célul. Ezek-nek elérése szempontjából először is gyermekeinek gondos neveltetést biztosított. Ezért is költözött birtokai központjából , Bács faluból, előbb Bajára, majd pedig egyenesen Bécsbe. Gyermekei kiképzésénél a kor követelményeit tartotta szem előtt; a tőkés fejlődést leginkább szolgáló közgazdasági-kereskedelmi, technikai, nyelvi ismeretekkel kívánta őket felvértezni. Ugyanakkor nem esett egyoldalúságba. Nem tilalmazta a gyerekek korán megnyilvánuló más irányú érdeklődéséi, például mű-vészi hajlamait sem, hanem összhangot kívánt köztük kialakítani. Gyermekeit olyan művelt, a gazdasági életben tájékozott és aktív szerepet játsző emberekké kívánta formálni, akik a kulturális élet egészét élik, tudják élni.

Frigyes 1852-ben. Miksa 1854-ben, Kálmán pedig 1859-ben még Bácsban szüle-tett. de György 1863-ban. már Baján — hogy a nagy családból ezúttal csak a minket közelebbről érdeklő gyerekeket említsük. Frigyes közgazdasági, kereskedelmi kér-dések iránt érdeklődőn. Bécsben kereskedelmi szakiskolába járt . Iskolái elvégzése után azonnal kisebb-nagyobb vállalkozásokba kezdett. Vállalkozásai eredményesek voltak, gyorsan nagy jövedelemhez, vagyonhoz jut ta t ták, amit igyekezett azonnal még jövedelmezőbb vállalkozásokba, általában beruházásokba fektetni. Hamaro-san jelentős tényező lett a textiliparban, több gyára volt a monarchiában, főleg csehországi selyemgyárára fordított nagy g o n d o t Különben Bécsben élt, illetőleg steyeraipesi kastélyában, ami ot thont adott egyre gyarapodó mügyüjtemény ének is.

Miksa k imondot tan műszaki érdeklődésű volt. Apja messzemenően gondoskodott róla . hogy a lehető legmagasabb szintű műszaki képzésben részesüljön. Gépész-mérnök és hamar a Ganz Villamossági Gyár mérnöke, majd igazgatója lett. Btáihy Ottó és Zipernowsky Károly munkatársaként nagy jelentőségű kutatásokban vett részt és több, értékes eljárást dolgozott ki, találmányt vezetett be. Műszaki érdek-lődése, munkája mellett nem volt érdektelen a társadalomtudományok, a művészet iránt sem. Nemcsak szerette a képzőművészetet, hanem tájékozott is volt a képző-művészeti életben. Értékes képgyűjteménye veit, amiből néhányat a Déri M á z a m -nak adományozot t .

Kálmán már fiatalon elárulta művészi hajlamait . Apja nem állt ellene törekvései-nek, engedte, sőt elősegítette, hogy mint festő, a legmegfelelőbb helyeken, iskolák-ban és mestereknél képezhesse magát. Bécsben és Münchenben tanult. Itt is tele-pedett le és a kor neves, számon tartott festője volt. A távolban is magyar népi életképeket, tájképeket festett. Zsánerképei közül nem egy humoros hangvételű. Festészete az akkor divatos müncheni Büetettségü zsánerfestészet körébe tartozik. Jellemző, hogy 1934-ben ! 1 festményét a Déri Múzeumnak ajándékozta.

György érdeklődése a Miksáéhoz hasonlóan műszaki jellegű volt. Azonban ha-marosan a hadászat, a katonaság felé fordult. Alapos katonai-műszaki kiképzés-ben részesült, tüzér lett és a ranglétrán a nehezen elérhető tüzér ezredességig vitte. 8

Mint minden Déri gyerek, ő is nagyfokú fogékonyságot örökölt a kultúra, a művé-szet iránt. Figyelmét a katonaélet változatossága fordította a népélet, a népművészet sokoldalúsága, színes világa felé. Sokfelé állomásozott, sok mindent látott, tapasz-talt, sikerült megismernie nemcsak a Kárpát-medence, hanem az Osztrák—Magyar Monarchia szinte minden népét, népcsoportját . Erdélyben, közelebbről Nagyszeben-ben tartózkodva figyelt föl a város és környéke gazdag szász, magyar és román népviseletére, díszes eszközeire, használati tárgyaikra. Figyelme érdeklődéssé nőtt és szakmailag is elmélyült és rövid időn belül a Kárpát-medence minden népének jellegzetes viseleti darabjait , népművészeti értékű tárgyait mesés gazdagságban tar-talmazó gyűjteményi; hozott létre. Ahogy már emiitettük is, Déri György fellelke-sülsz bátyja adományozásán, 1938-ban népművészeti gyűjteményét Debrecennek ajándékozta. A két, a Frigyes-féle általános művelődéstörténeti és a György-féle Kárpát-medencei népművészeti gyűjtemény nagyszerűen kiegészítették egymást és a debreceni múzeumot tényleg országos jelentőségű gyűjteménnyé tették.

Az elmondottakból látható, hogy bár a négy Déri testvér mindegyike gyarapí-totta a debreceni múzeumot, elsőrenden mégis Déri Frigyesre és Déri Györgyre kell gondolnunk, mint gyűjtőre, mint múzeumalapítóra. Kettőjük érdeklődése, gyűjtő-munkája és gyűjteményeik hasznosításának az is közös jellegzetessége, hogy Déri Frigyes felesége is (Brix Lujza) és Déri György felesége is (Müller Ilona) megértő, férjeik tevékenységét segítő, művelt nők voltak. Brix Lujza 1910-ben történt várat-lan és korai halála erős indítást adott Déri Frigyesnek arra vonatkozóan, hogy gyűj-teményét még céltudatosabban fejlessze, hogy közgyűjteménnyé tegye. Müller Ilona pedig férje halála után mind máig sem hagyott fel a Déri Múzeum iránti ér-deklődéssel. Szerény körülményei ellenére még ma is gyarapítja egy-egy műtárgy-gyal gyűjteményünket.

III.

D É R I F R I G Y E S A G Y Ű J T Ő , DÉRI F R I G Y E S G Y Ű J T E M É N Y E

Az eddig elmondottakból tudhatjuk, hogy Déri Frigyes neveltetése, érdeklődése, majd munkája nem a kulturális életre, a művészetre irányult. Családjából hozott fogékonysága volt az, ami figyelmét a művelődés, a kultúra, a művészet kérdései felé fordította. Jó anyagi körülmények közé jutva, hogy a bécsi Mariahilf'erstraszze-i lakását és stájerországi kastélyát ízlésesen rendezze be, kezdett el foglalkozni mű-tárgyak gyűjtésével. Különben a gazdag emberek eléggé érdektelen életér élte. Szabad idejében vadászott, regényes környezetben levő kastélyában pihent. A mű-gyűjtést eleinte úri kedvtelésként folytatta. Különösebb tájékozottság nélkül egyre-másra vásárolta a műkereskedők, antiquariusok, régiségkereskedők hozzá hordott tárgyait. Érdeklődésébe, gyűj tőmunkájába fordulatot felesége halála hozott. Egy-

9

részt szükségét látta, hogy szakmailag tájékozódjék, ismereteit bővítse; másrészt — ennek megfelelően — tudatos gyűjtésbe kezdett. Azt a célt tűzte maga elé, hogy olyan, a klasszikus kultúrákat ismertető, didaktikai erővel bíró gyűjteményt hoz létre, ami közgyűjteménnyé formálva nagy hatású eszköz lesz elsősorban az ifjú-ság képzésében, a felnőttek helyes tájékoztatásában. Gyűjtőtevékenységébe mind-jobban bevonta a szakembereket. Művészettörténészek, történészek, múzeológusok tanácsát kérte egy-egy vásárlással kapcsolatban, illetve segítségüket kérte terve megvalósításához. Kapcsolatot teremtett kora haladó művészköreivel, kibontako-zásukat segítve gyűjteményét is gyarapította. Gyűjteménye ilyeténképpen gyorsan fejlődött és olyan nagyra nőtt, hogy elhelyezése gondokat okozott. A gyűjtemény állandó finomítása, folyamatos gyarapítása 1919-re akkorára növelte a Déri-gyűj-teményt, hogy Déri felajánlhatta a magyar államnak. Felajánlása eredeti, követke-zetesen végigvitt tervének megvalósítása volt. Déri különösen felesége halála után tudatosan azért gyűjtött, hogy gyűjteményét közgyűjteménnyé tegye, hogy segítse vele a magyar művelődésügyet, ahogy, amikor már eldőlt, hogy Debrecenbe kerül, ezt írta: „Remélem, hogy a gyűjteményhez fűződő óhajtás teljesedni fog és hogy a jövő generáció, nevezetesen a debreceni lakosság és tanulóifjúság művelésére és oktatására egyaránt hasznos és jótékony befolyást fog gyakorolni. Ha ezt elérjük, megnyugvással mondhatom, hogy szép feladatokat sikerült megoldanom."

Déri Frigyes gyűjtőmunkája közben kellő szakismeretekre is szert tett. Ezt iga-zolja egyrészt maga a gyűjtemény, amit nem lehetett volna ilyen magas szakmaiság-gal összeválogatni a legképzettebb szakértők tanácsai alapján, segítségével sem, ha a gyűjtőnek, Déri Frigyesnek nincsenek megfelelő ismeretei, nincsen meg a szükséges tájékozottsága. Másrészt az a gyüjteményleírás igazolja, amit 1922-ben készített adományáról.

A Déri-gyűjteményt most mi is ennek a leírásnak az alapján ismertetjük. Déri Frigyes 34 fejezetben mutatta be gyűjteményét. Ez azt jelenti, hogy 34 csoportba sorolta műtárgyait. Az egyes csoportokon belül különböző szakmai szempontok szerint több-kevesebb alcsoportot is képzett. A kőkori tárgyakat öt, a bronzkoriakat hat, a hallstatti kori anyagot négy, a La-Téne koriakat három, a görög—római— etruszk anyagot tizenegy, a népvándorlás kori tárgyakat hét, a közép- és újkori öt-vösmüveket viszont egyetlen csoportba sorolva mutatta be. A közép- és újkori ötvös-müvek leírásánál módszert változtatott; együttesen, belső csoportosítás nélkül írta le őket. Ugyanígy járt el a görög, a görög—etruszk és a népvándorlás kori fegyverek csoportjánál is. Ellenben a közép- és újkori fegyvereket már ismét alcsoportokba osz-totta és úgy mutatta be őket. Sőt itt, ennél a gazdag gyűjteménycsoportnál, még az alcsoportokat is differenciálta. Az európai fegyvereket például hat csoportban vo-nultatta fel és külön csoportokba sorolta a török, az albán, a cserkesz, a maláji és szudáni, a hindu, a japán és kínai, a XVIII. századi magyar felkelések, az 1848—49-es szabadságharc, valamint az első világháború fegyvereit és egyéb harci felszereléseit. A gyűjtemény nagy erőssége volt a numizmatikai gyűjtemény. Déri ezt a gyűjtemény-részt Pénzek és érmek cím alatt tíz alcsoportba osztva mutatta be. A képzőművé-

10

szeti gyűjtemény rész feldolgozása hasonlóan aprólékos. Festmények címen írta le a magyar és idegen festők alkotásait. A Reneszánsz és a későbbi korból való szob-rok és faragványok csoportja ugyancsak részletező. Külön csoportba foglaltan is-mertette az egyházi tárgyakat. Hasonlóan önálló csoportot képzett a metszetekből. Egy másik csoportba osztottan írta le gyűjteményei régi könyveit, valamint az okleve-leket és leveleket. Ma már furcsának hat, hogy leírása korábbi szempontjai figyelem-bevétele nélkül önálló csoportot képzett a textilgyűjteményből, az ón, a keramikai, a porcelán és az üvegtárgyakból. Érdekesen ugyancsak önálló csoportban tár-gyalta a különféle, önálló gyűjteményszakaszba be nem osztható műtárgyakat. Az is elgondolkodtató, hogy ezek után új, önálló csoportokat alakított a keleti gyűjte-ményből, az egyiptomi tárgyakból, a kínai gyűjteményből, a koreai, valamint a ja-pán anyagból. Végezetre pedig ugyancsak külön csoportba sorozta az indiai és perzsa (iráni) műtárgyakat.

Ahogy a Déri Frigyes megállapította beosztás alapján ia látható, Déri gyűjte-ménye tényleg gazdag, rendkívül szerteágazó volt. Párját ritkító összeállítás, ami-nek az is emelte értékét, hogy csak ép, jó állapotban levő és jellegzetes darabokat tartalmazott.

IV.

DÉRI GYÖRGY, A GYŰJTŐ, DÉRI G Y Ö R G Y G Y Ű J T E M É N Y E

Hasonlóan gazdag és értékes volt Déri György gyűjteménye is. Azzal a különbség-gel, hogy egysíkúbb volt, kevésbé változatos, mint a fivéréé. Gyűjfőtevékenységé-hez ő is kikérte a szakemberek tanácsát, de maga is, gondos önműveléssel, széles-körű szakismeretre tett szert. Gyűjtőmunkája két részre osztható. Az első rész 1906-tól 1919—20-ig tart, amikor a mozgalmas katonaélet nem tette lehetővé a különö-sebb elmélyülést. Sok megfigyelést, nagyszerű gyűjtést végzett ekkor is, de inkább esetlegesen és jobbára a színes, festői tárgyaktól befolyásoltan. Gyűjtőmunkája egészen más irányt vett, amikor odahagyva a katonaságot, Győrben telepedett le és megnősült, majd rövid győri tartózkodás után Budapestre költözött és ott élt aztán haláláig (1946.). Nyugodt körülmények között, felesége megértő támogatá-sával módja kínálkozott arra, hogy ismereteit rendszerezze, hogy újakat szerezzen, hogy gyűjteménye hiányait felmérje, hogy a további gyűjtését tervszerűvé tegye. Amikor 1929-ben Budapestre költözött, rendszeres látogatója lett nagy múzeuma-inknak, múzeumi szakembereinkkel állandó kapcsolatot épített ki. Ekkor, a terv-szerű gyűjtés idején érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy gyűjteményéből — hasonlóan Frigyes bátyjához — közgyűjteményt létesít. A népművészet gyönyörű alkotásaival a nemzeti öntudatot kívánta fokozni, a hazafias nevelést kívánta szol-gálni. De nem elvakultan, nem soviniszta módon, hanem más népek jobb megisme-

12

résén alapuló megbecsüléssel. Ezt a célt szolgálta gyüjtőtevékenységének az a hatá-rozott célkitűzése, hogy nemcsak magyar anyagot, hanem a Kárpát-medence min-den együttélő népe és népcsoportja kultúráját, népművészetét bemutató gyűjte-ményt hoz létre. Nemes célkitűzését valóra is váltotta. Szorgos munkával, egész életen át folytatott kutató-, gyűjtőtevékenységgel sikerült is egy nagyszerű, a maga nemében páratlan népművészeti gyűjteményt teremtenie.

Déri György, nem készített gyűjteményéről leírást. Bemutatásakor Lükő Gábor gyűjteménybemutatásához kell fordulnunk, amit 1941-ben, a Déri György Néprajzi Múzeum megnyitására, az akkor megjelentetett vezető részére készített. Lükő ugyan csak a kiállítást ismertette, írta le, a kiállításra nem került gazdag anyagot nem. Mégis úgy gondoljuk, hogy Lükő kiállítási ismertetője, leírása elégséges tájé-koztatást nyújt a Déri György-féle népművészeti gyűjtemény egészéről is. Lükő a gyűjteményt két nagy csoportba osztotta: iparművészetibe és népművészetibe. Az iparművészeti részbe sorolta a különböző korokból, főleg a Felvidékről és Er-délyből származó óntárgyakat, a XVII1. században az ország különböző részein működött hutákban készült üvegeket, valamint a habán, többségében poszthabán cserépedényeket. A népművészeti rész gazdagabb volt, több csoportot alkotott. A népművészeti tárgyak osztályozásánál Lükő az etnikai szempontokat vette figye-lembe és viseletegy üttesekhez kötötten mutatta be az anyagi kultúra más természetű tárgyait. Ez a kapcsolódás az akkori kiállítás rendezési elveit, illetve gyakorlatát követte. Ugyanis a kiállítás így bizonyos, az etnikumra jellemző, főleg dekoratív-tárgyakkal körülvéve mutatta be a felvidéki szlovák, az erdélyi szász, román, a kár-páti rutén, a Duna melléki sokác és bunyevác férfi és női, valamint gyermek-, le-gény- és menyecske viseletet*. Ugyanilyen módszerrel került a kiállításon bemuta-tásra a gazdag magyar anyag is, és így írta le a gyűjteményt Lükő. Lükő ismerte-tése felvonultatta a rábaközi, a felső-dunántúli, az alsó-dunántúli, a kiskunsági. a kalotaszegi, a palóc, a matyó, a gyimesi csángó férfi- és női, gyermek-, valamint legény- és menyecskeviseletet. A kiállítás érdekes színfoltja volt és Lükő leírásában is központi szerepet kapott a debreceni cívis, az egri menyecske, a gyöngyösi szőlős-gazda viseletének bemutatása. A viseletegyüttesckhez tárgygazdag „körítés" járult népi kerámiából, szőttesekből, hímzésekből, bőrmunkából, faragásokból.

A két Déri-gyűjtemény ilyen futólagos ismertetése is igazolja, hogy mindkét eset-ben rendkívül értékes gyűjteménnyel van dolgunk, hogy a két, tárgyát tekintve kü-lönböző gyűjtemény szerencsésen kiegészíti egymást és valóban alkalmasak arra, hogy nagyszerű, a magyar múzeumok közt páratlanul álló gyűjteményt, illetve múzeumot alkossanak.

Hálával és elismeréssel gondolunk Déri Frigyesre és Déri Györgyre, amiért nagy-lelkű adományaikkal a debreceni múzeumügynek egészen új irányt szabtak, amiért a Déri Múzeumot hazánk egyik legjelentősebb, bizonyos tekintetben egyedülálló múzeumává tették.

12

Az 1977. szeptember 30-án megnyílt kiállítás — a múzeum második emeletén— ahogy már említettük, a Déri Frigyes- és a Déri György-féle gyűjteményből egy vá-logatást mutat be. A kiállított tárgyak többsége Déri Frigyes általános művelődés-történeti gyűjteményéből való.

A galérián elhelyezett egyiptomi anyag kiemelkedő darabja a két múmia, illetve múmiakoporsó. Az írnok bazaltszobra az egyiptomi élet mindennapjai felől tájé-koztat. A görög gyűjtemény kimagasló darabjai a vázák, míg a római anyagból a mécsesek, az üvegek változatosságára hívjuk fel a figyelmet.

A keleti nagyteremben állítottuk ki a délkelet-ázsiai gyűjtemény legszebb darab-jait (kínai porcelánok, bronzedények, mázas kőtárgyak, jade szobrok; japán arany-lakkos fa Buddha-szobor, bronz füstölőedény, gazdagon faragott elefántcsontváza stb.). Az indiai és mongol kultúrát is néhány jelentős tárgy képviseli (istenszobrok, használati tárgyak). Ezeket követően látható a gyűjtemény fegyvertörténeti része magyar, európai és keleti fegyverekből. Külön meg kell említeni a sok, gazdagon díszített díszfegyvert (kard, karabély, puska) és a számszeríjjakat.

Az északi termekben nyert elhelyezést a Déri-gyűjtemény képzőművészeti részéből való válogatás. A bemutató jó összefoglalót ad a XVIII—XIX. századi portréfesté-szetünkből kiindulva (Kupeczky, Mányoky) a biedermayer táj- és életképfestészeten át (Borsos József, Mészöly Géza,TeIepy Károly stb.) a romantikától ihletett nemzeti klasszicizmusig (Jankó János, Barabás Miklós, Markó Károly, Than Mór, Mada-rász Viktor, Paál László stb.). Az Ecce homot, Munkácsy hatalmas vásznát, kü-lön teremben mutatjuk be több Munkácsy-kép és Székely Bertalan: Zrínyi kiroha-nása című festményével együtt. A képzőművészeti részt több XVII—XIX. századi metszet, néhány szobor és három tárló érem gazdagítja.

Az északi szárny sarki kistermében két kimagasló bútor mellett a Déri-gyűjtemény óntárgyait, XVII—XVIII. századi bronzszobrokat, egy kis egyházművészeti részt mutatunk be néhány nagy jelentőségű ötvösmunka mellett (II. Rákóczi Ferenc filigrámdíszes, gránátköves ezüst, fedeles serlege).

A nyugati nagyterem a kerámiáé. Bal oldalon a Déri György-féle gyűjteményből sok szép népi kerámiát; tányért, korsót, tálat, csigacsinálót, butéliát, butykost, ku-lacsot stb. láthatunk az egyes kerámiaközpontok szerint csoportosítva. Kiemelked-nek nagy méretükkel, jellegzetes színezésükkel és díszítésükkel a nagy területen hatást kiváltó debreceni fazekaskészítmények (tálak, céhkorsók, tányérok). A jobb oldalon a Déri Frigyes-féle gyűjteményből gazdag összeállítás található a műkerá-miából (kőedény, fajansz, porcelán). A kiállítás ezen része habán edényekkel kez-dődik és holicsi, regéckei, herendi, valamint a pécsi Zsolnay-anyagon kívül gazdag bécsi porcelán összeállítást is mutat be.

A déli sarokteremben az üveggyüjteményből látható válogatás. Az anyag itt is a Déri György- és a Déri Frigyes-féle gyűjteményekből származik. A hutaüvegek mel-lett a cseh díszüvegek (vörös díszpoharak, színes üvegek stb.) és magyar társaik keltenek nagy érdeklődést.

13

I R O D A L O M

1. Czakó Elemér: Déri Frigyes és múzeuma. Debreceni Képes Kalendáriom 22. 1922. 21—26. 2. Déri Frigyes: A debreceni Déri Múzeum gyűjteményeinek leírása. Debrecen, 1922. 3. Zoltai-Fckcte Miklós: A debreceni Déri Múzeum. Tér és Forma 1923. 4. Ecsedi István: Déri Frigyes 1854—1924. Debreceni Képes Kalendáriom 25. 1925. 65—66. 5. Csűrös Ferenc: A legújabb magyar múzeum (a debreceni Déri Múzeum) Debreceni Szemle I. (1927)

27—38. 6. Somogyi Mária: A műgyűjtő Déri Frigyes. Lantos Magazin II. (1930) 904—908. 7. Nádai Pál: A debreceni Déri Múzeum. A Műgyűjtő IV. (1930.) 261—264. 8. A Déri Múzeum megnyitása. Debreceni Szemle IV.(1930) 261. 9. Belényessy Zsigmond: A debreceni Déri Múzeum épülete. Magyar Iparművészet XXXIV. (1931)

14—15. 10. Divald Kornél: A debreceni Déri Múzeum. Magyar Iparműveszet 34. (1931) 3—14. 11. Debrecen szab. kir. város Dcri Múzeuma. Debreceni Képes Kalendáriom 33. 1933. 94—96. 12. Sőregi János: Debrecen város legújabb mecénásai. I. Déri György ezredes és neje ajándéka. Debreceni

Képes Kalendáriom 39. 1939. 98—102. 13. Sőregi János: Vezető Debrecen sz. kir. város Déri Múzeumában. 11. kiadás. Debrecen, 1939. 14. Sőregi János—Lükő Gábor: Vezető a debreceni Déri György ezredes Néprajzi Múzeumában. Deb-

recen, 1941 15. A Városi Múzeum Fennállásának 40. évfordulója. Debreceni Képes Kalendáriom. 46. 1946. 77.

14

1. Déri György Néprajzi Múzeuma a zenepavilonnal.

2. Déri Frigyes. Koppay József festménye

3. Déri György, Kövesdy Gyula festménye

4. Ecce homo terem

6. Lepedőszél, Veszprém megye, XVIII. sz. Déri György gyűjtemény

8. Lepedőszél, szlovák, Pozsony megye XIX. sz. közepe. Déri György gyűjtemény

9. Ivóc.sanak. Zala megye, XIX. sz. 2. fele. Déri György gyűjtemény

^ 10. Hercules, római márványszobor Barakcskáról, i. sz. II. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

II. írnok szobra, egyiptomi, i. e. VIII. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

12. Vörös alakos hydria, Apulia, i. e. IV. sz.

Déri Frigyes gyűjtemény

U. Barabás Miklós: Konkolyiné. Déri Frigyes gyűjtemény

14. Filigrán díszítésű ezüst billikom, magyar, XVII. sz. vége. Déri Frigyes gyűjtemény

17. ,,Habos" diszű pálinkásüveg. zempléni huták. XIX. sz.

Déri György gyűjtemény

18. Bütykös a Kovács műhelyből, Mezőcsát, 1888. Déri György gyűjtemény

19. Rajczy Mihály butykosa.

Mezőcsát, 1866. Déri György gyűjtemény

20. Ónfedeles bokály, Erdély, XVIII. sz. Déri György gyűjtemény

21. Miskakancsó, Mezőcsát, XIX. sz. 1. fele. Déri György gyűjtemény

22. Horváth Sándor miskakancsója,

Mezőcsát, 1896. Déri György gyűjtemény

23. Dionysos, kis-ázsiai görög márványszobor i. sz. II. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

25. Kuan-Yin — a könyörületesség istene — lakkozott fa, Kína, XVIII: sz. vége. Déri Frigyes gyűjtemény

24. Amida Buddha, lakkozott fa. Japán, XVIII. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

26. Rák farkas sisak. magyar. XVI. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

27. Csontberakással díszített keréklakatos pisztoly, német, XVI. sz. 2. fele. Déri Frigyes gyűjtemény

28. Reneszánsz sarkantyú, olasz, X VI. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

29. Gótikus sarkantyú, német, XV. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

30. Lakkfestéssel díszített, csontberakásos nyereg, perzsa, XVIII. sz. Déri Frigyes gyűjtemény