FÉNYESSÉGEKA

E L E A N O R C A T T O N

M E G J E G Y Z É S A Z O LVA S Ó N A K

A könyvben található csillag- és bolygóállásokat asztronómiailag

--

-

Nap a Halakban, az utolsó csillagjegyben jár. Következésképp, mint

az a köztudatban él. Ezzel a helyreigazítással nem szeretnénk tiszte-letlennek mutatkozni a köztudattal szemben: ugyanakkor meg kell

-teletben ezt a téves elképzelést: továbbá azt a következtetést is meg-

--

a végtelen mennybolt.

A TIZENKÉT CSILLAGJEGY KAPCSOLÓDÓ HÁZ

Dick Mannering, pénzmágnás és Az Aurora-aranybánya

Sook Yongsheng, Az Utasember Szerencséje

BOLYGÓIK KAPCSOLÓDÓ HATÁS

Alistair Lauderback UralomGeorg Shepard Korlátozás

TERRA FIRMA

G Ö M B A G Ö M B B E N

1 8 6 6 . j a n u á r 2 7 .

MERKÚR A NYILASBAN

Amelyben egy idegen érkezik Hokitikára; megzavarnak egy titkos ta-nácskozást; Walter Moody elhallgatja legfrissebb emlékeit, és Tho-mas Balfour belekezd egy történetbe

Ha az ember végignézett a Korona Szálló dohányzójában össze-

-

mások frakkot, vagy öves tweed kiskabátot csontgombokkal, megint mások perkálból, sárga gyapotbársonyból vagy sávolyozott szövet-

-na, akik történetesen ugyanabba a vasúti kocsiba szálltak, és mind-

amelynek részei közé a köd és a dagály emelt válaszfalat; ami azt --

-

este uralkodik el egy vasúti kocsiban, csakhogy itt nem a vonat za-

kopogása.

ajtóban, tenyerét az ajtófélfának támasztva. Nem is sejtette, hogy

-teit; mire kinyitotta az ajtót, mind a tizenkét ember újrakezdte,

-

14 GÖMB A GÖMBBEN

lomra, legalábbis ami a biliárdjátékosokat illeti, mert közben elfelej--

amikor Moody belépett a helyiségbe.

ha szokásos testi és lelki állapotában leledzett volna. Most azonban

is lehet, végeérhetetlen hánykolódás a tajtékos fehér vízen, amely

-

-

-

uralkodik a helyiségben, ahová éppen belépett.

-

-totta, és édeskés szagú hajolajjal simította le, amely eredeti arany-

a mozdulatai gyorsak és pontosak, és megvolt benne az a fajta rom--

ságról nem árulkodik. Úgy viselkedett, mint egy tapintatos komor-nyik, akinek jól vág az esze, aminek az lett a következménye, hogy

-tett szószátyárnak nevezni, a bizalmukba avatták, vagy meghívták, hogy közvetítsen olyan személyek között, akik még alig ismerték egymást. Egy szó, mint száz, a viselkedése csak igen keveset árult el

1866. január 27. 15

-sokban.

-

valamelyik rekeszében mindig is tisztán látta, hogy fest éppen egy --

-

-ság, mint bármilyen, rokon lelkek közti kapcsolat. Amikor Moody

-ni akart a tulajdon szépségében, mint inkább úrrá lenni fölötte.

--

lant egy saját maga tervezte pompás gépezetet, és látja, hogy az -

Most is látta önmagát, amint a dohányzó ajtajának támaszkodik, és tudta, hogy aki ránéz, egy tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyo-

távolságtartással pillantott végig a helyiségen. Az volt a benyomása,

16 GÖMB A GÖMBBEN

--

ványok a szekreter tetején, amelyek lapjai elvékonyodtak, és a nyom-

oldalán kis ablak nyílt a szálloda hátsó udvarára, egy rekeszekkel és -

valamint északon egy sor tyúkketrec, amelyeket lánccal rögzítettek a tolvajok ellen. Ennek az elmosódó látképnek a peremén túl, egy háztömbnyire kelet felé, megereszkedett ruhaszárító köteleket lehe-

-

amikor minden szín mintha hirtelen elveszítené élénkségét, és zu--

-ságuk csak tovább hangsúlyozta a szoba berendezésének általános kedélytelenségét.

Egy olyan ember számára, aki az edinburgh-i klubjához szokott,

meg, és a szegecselt díványok csillogó gömbölydedsége arról árul-kodott, hogy jól megtermett urak szoktak terpeszkedni rajtuk, és amikor az ember belépett, a kezébe nyomtak egy puha, kellemesen ánizs- vagy borsmentaillatú házikabátot, aztán éppen csak meg kel-

-vány kopár és közönséges volt. De Moody nem az a fajta volt, aki

1866. január 27. 17

volt rá, hogy visszahúzódott önmagába, mint ahogy egy gazdag

egy koldus útjából. Nyájas arckifejezése mit sem változott, ahogy

-

mélyebben húzódjék vissza önmagába, egyszersmind egyre mere-vebb tartást öltsön, megacélozva testét a várható jelenetre.

Ezt a visszahúzódást, bár nem volt tudatos, nem is annyira a na-

ban Moody nem is volt túlságosan gazdag, és gyakran nyomott egy-

mindig végigfutott rajta egy kis kellemes borzongás tulajdon nagy-

egyensúlyának pillanatnyi megingása, amely fölött minden ere jével igyekezett úrrá lenni. Végtére is ez itt egy aranyásótelep, olyan vá-

Igazság szerint alig hat órával korábban, egy háromárbócos vi-

tanúja volt, amely minden egyéb realitást kétségessé tett számára. Az a jelenet még mindig ott volt vele, mintha egy ajtó résnyire nyílt

fénycsíkot lehetett látni, többé nem kívánhatta vissza a korábbi sö-

az ajtót még jobban kinyílni. Ebben a törékeny állapotban minden olyasmit, ami eltért az átlagostól vagy alkalmatlanságot okozott ne-ki, személyes sértésnek tekintett. Úgy érezte, mintha ez a lehangoló

-nak a megpróbáltatásoknak, amelyeket csak az imént szenvedett el,

18 GÖMB A GÖMBBEN

abban, hogy kövesse ezt a képzettársítást, és visszatérjen a múltba. A megvetés hasznosnak bizonyult. Megajándékozta az arányok ál-landóságának érzésével, a helyénvaló és nem helyénvaló dolgok

-tonságban érezhette magát.

A helyiséget nyomorúságosnak, szegényesnek és lehangolónak

-on, gondolta, és attól, hogy ez a hasonlat eszébe jutott, megint kissé magabiztosabbnak érezte magát.

a határvidék lakói lenni szoktak, az ajkuk keskeny és sápadt, tartá-

toválás. Ami a többieket illeti, Moody nem tudta eldönteni, milyen -

hamvát már lemosta róluk az ásás. Most már alighanem örökre ilyen mogorvák és nyughatatlanok maradnak, alattomosak és mo-

-

sokat töprengett rajta, miért vannak csendben. Egy konyakra volt

Amikor belépett, egy pillanatig még ott állt az ajtóban, várva,

akár elutasító gesztust, tett még egy lépést befelé, és csöndesen be--

tán a kandalló irányába, úgy gondolta, ennyi elég is lesz általános bemutatkozás gyanánt, aztán odalépett az oldalsó asztalhoz, és ne-kilátott, hogy keverjen magának egy italt a palackokból, amelyeket

1866. január 27. 19

-nyisszantotta a végét; a foga közé vette, aztán visszafordult a terem

-lét, hogy bármiféle hatással lenne rá a jelenléte. Neki ez így éppen

--

val, aki úgy érzi, most az egyszer alaposan kiérdemelte, hogy a nap

De elégedettsége nem tartott sokáig. Alighogy kinyújtotta a lábát

-

arcán egyetlen rándulás sem jelezte, hogy ezt észrevette volna. Ud-variasan bólintott, és elmagyarázta, hogy ami azt illeti, szobát fog-lalt magának itt az emeleten, mert éppen aznap este érkezett a vá-rosba.

Moody újra bólintott, és közölte, hogy igen, pontosan így érti. És

hogy kipróbálja a szerencséjét mint aranyásó.

fogja hallani: fekete homok fönn Charleston felé. Az északra van

--

gam szerencséjét.