A FIZIKAI TELJESÍTOKÉPESSÉG ÉS AZ

ECHOCARDIOGRAPHIÁS PARAMÉTEREK ÖSSZEFÜGGÉSEI ELHÍZOTTAK ÉS

ÉLSPORTOLÓK ESETÉBEN

Ph.D. értekezés

Sidó Zoltán

Témavezeto: Pavlik Gábor

Orvostudomány kandidátusa

Semmelweis Egyetem, Testnevelés és Sporttudományi Kar Neveléstudományi (Sporttudományi) Doktori Iskola

Budapest, 2004.

2

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOM 2

ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 3

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 5

1. BEVEZETÉS 6

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 10

3. CÉLKITUZÉS 13

4. HIPOTÉZIS 14

5. SZEMÉLYEK ÉS MÓDSZER EK 15

5. 1. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK 15 5. 1. 1. Elhízottak 15

5. 1. 1. 1. Intézeti kezelés 15 5. 1. 1. 2. Ambuláns kezelés 19

5. 1. 2. Élsportolók 20 5. 1. 3. Szabadido sportolók 21 5. 1. 3. Kontroll csoport 22

5. 2. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK 23 5. 2. 1. Echocardiographia 23 5. 2. 2. Ergometria 26 5. 3. STATISZTIKAI SZÁMÍTÁSOK 28

6. EREDMÉNYEK 29

6. 1. Elhízottak 29 6. 1. 1. Intézeti kezelés 29 6. 1. 1. 1. Echocardiographia 29

6. 1. 1. 2. Terheléses vizsgálat 50 6. 1. 2. Ambuláns kezelés 51

6. 1. 2. 1. Echocardiographia 51 6. 1. 2. 2. Terheléses vizsgálat 57

6. 2. Élsportolók 60 6. 2. 1. Echocardiographia 60 6. 2. 2. Terheléses vizsgálat 64

6. 3. Szabadido sportolók 65

7. MEGBESZÉLÉS 69

7. 1. Elhízottak 69 7. 1. 1. Echocardiographia 69 7. 1. 2. Terheléses vizsgálat 72

7. 2. Élsportolók 74 7. 2. 1. Echocardiographia 74 7. 2. 2. Terheléses vizsgálat 75

7. 3. Szabadido sportolók 76

8. KÖVETKEZTETÉS 78

9. ÖSSZEFOGLALÁS/SUMMARY 80

IRODALOM 83

3

ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK Ábrák jegyzéke 1. ábra. Az IVRT mérésének bemutatása. 26 2. ábra. Férfiak balkamra izomtömege és izomtömeg indexe 31 3. ábra. Nok balkamra izomtömege és izomtömeg indexe 34 4. ábra. E/A hányados férfiaknál a BMI függvényében 35 5. ábra. E/A hányados noknél a BMI függvényében 37 6. ábra. Normotoniás és hypertoniás férfiak balkamra izomtömege és indexe 39 7. ábra. Normotoniás és hypertoniás nok balkamra izomtömege és indexe 41 8. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott férfiaknál 43 9. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott noknél 43 10. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és index változása 3 év után 46 11. ábra. Nok balkamra izomtömeg változása 3 év után 47 12. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 3 év után 48 13. ábra. E/A hányados változása noknél 3 év után 49 14. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után 54 15. ábra. Nok balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után 55 16. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 12 hónap után 56 17. ábra. E/A hányados változása noknél 12 hónap után 57 18. ábra. Balkamra izomtömeg és izomtömeg index élsportolóknál 62 19. ábra. E/A hányados élsportolóknál 63 20. ábra. Szabadido sportolók balkamra izomtömege és izomtömeg indexe 66 21. ábra. E/A hányados szabadido sportolóknál 68 Táblázatok jegyzéke 1. táblázat. A vizsgált férfiak alapadatai a BMI függvényében 16 2. táblázat. A vizsgált nok alapadatai a BMI függvényében 16 3. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak alapadatai 17 4. táblázat Normotoniás és hypertoniás elhízott nok alapadatai 18 5. táblázat. A 3 éves utánkövetésben résztvevo személyek alapadatai 19 6. táblázat. A 12 hónapos kezelésben résztvevok antropometriai és haemodynamikai alapadatai 20 7. táblázat. Élsportolók alapadatai 20 8. táblázat. Szabadido sportolók alapadatai 21 9. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében férfiaknál 29 10. táblázat. Férfiak balkamra adatai a testtömeg index függvényében 30 11. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében noknél 32 12. táblázat. Nok balkamra adatai a testtömeg index függvényében 33 13. táblázat. Férfiak funkcionális paraméterei a BMI függvényében 35 14. táblázat. Nok funkcionális paraméterei a BMI függvényében 36 15. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak echocardiographiás adatai 38 16. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok echocardiographiás adatai 40 17. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak funkcionális paraméterei 41 18. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok funkcionális paraméterei 42 19. táblázat. Antropometriai és haemodynamikai adatok változása elhízottaknál 3 év után 44 20. táblázat. Férfiak echocardiographiás adatainak változása 3 év után 45 21. táblázat. Nok echocardiographiás adatainak változása 3 év után 46 22. táblázat. Férfiak funkcionális paramétereinek változása 3 év után 48 23. táblázat. Nok funkcionális paramétereinek változása 3 év után 49 24. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 3 év után 50 25. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 3 év után 51 26. táblázat. Antropometriai és haemodynamikai adatok változása 12 hónap után 52 27. táblázat. Az aorta és a pitvarok változása 12 hónap után 52

4

28. táblázat. Balkamrai paraméterek változása 12 hónap után 53 29. táblázat. Funkcionális adatok változása 12 hónap után 55 30. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 12 hónap után 58 31. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 12 hónap után 59 32. táblázat. Az aorta és a pitvarok méretei élsportolóknál 60 33. táblázat. A balkamra echocardiographiás mutatói élsportolóknál 61 34. táblázat. Funkcionális echocardiographiás paraméterek élsportolóknál 62 35. táblázat. Az élsportolók terheléses vizsgálatának adatai 64 36. táblázat. Echocardiographiás adatok szabadido sportolóknál 65 37. táblázat. Haemodynamikai és funkcionális paraméterek szabadido sportolóknál 67

5

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE BSA testfelület (body surface area)

BMI testtömeg index

AOD aorta átméro

LAD1 bal pitvar parasternális átméro

LAD2 csúcsi négyüregu felvételen mért bal pitvari átméro

RAD csúcsi négyüregu felvételen mért jobb pitvar átméro

IVSDT septum diastolés vastagság

LVPWDT hátsó fal diastolés vastagság

LVDT balkamra falvastagság

LVIDD balkamra diastolés átméro

LVLDD balkamra diastolés hosszátméro

sphericity index balkamra hosszátméro és harántátméro aránya

LVM balkamra izomtömeg

LAD1i bal pitvar parasternális átméro index

LAD2i bal pitvar csúcsi átméro index

RADi jobb pitvar csúcsi átméro index

LVDTi balkamra falvastagság index

LVIDDi balkamra diastolés átméro index

LVLDDi balkamra hosszátméro index

LVMi balkamra izomtömeg index

EF ejekciós frakció

E koradiastolés telodési csúcssebesség

A késodiastolés csúcssebesség

E/A E és A hányadosa

EDT E decelerációs ido

IVRT isovolumiás relaxatiós ido

PW pulsatilis hullámú Doppler

CW folyamatos hullámú Doppler

VC vitál kapacitás

MVV max. ventillációs volumen

VO2 max max. oxigén felvevo kapacitás

O2 pulzus oxigén mennyisége egy contractiora

6

1. BEVEZETÉS

A szív-érrendszeri betegségek által okozott magas halálozási arány világszerte a

mortalitási statisztikák élén szerepel. Az elorejelzések szerint az ischaemiás

szívbetegség 2020-ban a világ vezeto kórképévé válik. Magyarországon a haláloki

statisztikák szerint az összhalálozás 34,1 %-ért felelos (KSH 2002).

A felnottkori elhízás szoros összefüggést mutat a cardiovascularis morbiditással és

mortalitással (26), aminek a jelentoségét növeli, hogy a gazdaságilag fejlett

országokban a férfilakosság mintegy 20 %-a, a nok több mint 30 %-a elhízott (6, 29).

Az USA-ban az utóbbi 3 évtizedben mintegy 25 %-al növekedett az elhízás

prevalenciája és súlyossága egyaránt, így napjainkban minden harmadik felnott elhízott

(57). A KSH szerint (2000. évi Országos Lakossági Egészségfelmérés) a férfiak

esetében 38,3 % túlsúlyos és 18,4 % elhízott, míg a nok 27,9 % túlsúlyos és 20,4 %

elhízott. A WHO beosztása alapján a felnott korosztályban túlsúlyról beszélünk 25-tol

29,9 kg/m2 testtömeg indexig, elhízottaknak véleményezzük a 30 kg/m2 fölötti

testtömeg indexel rendelkezo személyeket.

Más oldalról tekintve a fizikai inaktivitás jelentos cardiovascularis rizikófaktor, mely

többek között eloidézoje lehet a túlsúly és elhízás kialakulásának is (10, 74, 85). A

mozgásszegény életmód nemcsak hazánkban, hanem a gazdaságilag fejlett nyugati

országokban is jelentos szerepet játszik a szív-érrendszeri betegségek rizikójának

számottevo növekedésében. Az Egyesült Államokban 10 felnott közül csaknem 6

fizikailag inaktív életet él (57, XVII).

Hazai felmérések adatai szerint a felnott férfiak 67 %-a, míg a nok 81 %-a soha nem

sportolt rendszeresen, azaz a felnott lakosság több mint 70 %-a fizikailag inaktív életet

él (64, I, XI, XIV). A KSH felmérése - 2000. Életmód Idomérleg - alapján a 15-74

közötti népesség szabadon felhasználható ideje naponta 240 perc (nok), illetve 275 perc

(férfiak). Ebbol naponta 8 percet tölt testedzéssel és 151 percet televízió nézéssel az

átlag no, valamint 14 percet végez testedzést és 160 percet televíziót néz az átlag férfi.

Ez az ido, melyet naponta testmozgásra fordítunk, lényegesen elmarad a nemzetközileg

is javasolt napi 30 perctol.

Az energiaegyensúly felborulása, ami részben a túlzott energia-bevitel következménye,

az obesitas prevalenciájának növekedését okozza. Ennek hátterében részben a helytelen

7

táplálkozási szokások - túlzott energia-bevitel, az energiafelhasználás csökkenése -,

azaz a mozgásszegény életmód áll. Az iparilag fejlett országokban ennek az

életmódváltozásnak köszönhetoen válik egyre gyakoribbá a túlsúlyosság és az elhízás,

amelyek következményeiket tekintve a XXI. század talán leggyakoribb kóroki

tényezojévé válhatnak.

Az Egyesült Államokban a becslések szerint mintegy 97 millió túlsúlyos vagy

egyértelmuen elhízott felnott él. Az ezzel kapcsolatos életmódbeli tényezok

befolyásolása igen nagy népegészségügyi kihívást jelent. Az obesitas az összoki

halálozás fontos prediktora (63).

A Framingham vizsgálatban az obesitas - Metropolitan Weight alapján az átlagot több

mint 30 %-kal meghaladó - az agyi infarctus elofordulásának szignifikáns független

rizikó faktora volt 35-64 év közötti férfikanál és 65-94 év közötti noknél (1, 52).

Évek óta a vizsgálódások homlokterében van az elhízás szerepének vizsgálata számos

kórkép kialakulásában. A WHO 1998-ban krónikus betegségként definiálta az elhízást.

Ugyanez évben az Amerikai Szívgyógyász Társaság (AHA) elsodleges rizikófaktornak

fogadta el az elhízást a cardiovasculáris megbetegedésekben, ezzel is a kérdés

fontosságát bizonyítva (29).

A Framingham Heart Study igazolta, hogy az elhízás független tényezoként szerepel a

coronaria betegségben, a pangásos szívelégtelenségben, a stroke-ban, valamint a

cardiovasculáris halálozásban (1, 56, 58, 59). Az elhízáshoz gyakran társul hypertonia,

melyek együttesen még eroteljesebben fokozhatják a balkamra izomtömegének

növekedését (5, 66, 70, XVIII). Ismeretes, hogy balkamra hypertrophiában a

cardiovasculáris megbetegedések megkétszerezodnek, a cardiovasculáris halálozás,

pedig közel ötszörösére növekszik (3, 6, 40, 63).

A Honolulu Heart Study-ban az obesitas a stroke incidencia független tényezojének

bizonyult (13). A Nurses Health Study során prospektív módon vizsgálták az obesitas és

a stroke kockázat kapcsolatát. Azokban a csoportokban, ahol a BMI 27 kg/m2 volt

szignifikánsan magasabb volt a stroke relatív kockázata azokhoz képest, akiknél a BMI

21 kg/m2 alatt volt, s a kockázat nem változott az életkor, a dohányzás, a hormonszedés,

vagy a menopausalis státus illesztését követoen sem (80). Az Egyesült Államokban egy

férfi egészségügyi dolgozók körében végzett prospektív vizsgálatban, az extrém

tartományban derék/csípo hányadossal kapcsolatos, életkor szerint illesztett relatív

8

kockázat 2,33 (1,23-4,37) volt a stroke vonatkozásában. (97). Az is ismert tény, hogy az

elhízással gyakran szövodik hypertonia, csökkent glucose tolerancia, inzulin

rezisztencia, valamint dyslipidaemia, mely tünetegyüttest többen összefoglalóan

metabolicus syndromának neveznek (3, 6, 10, 41, 86, XX).

Patofiziológiai szempontból ismert, hogy a zsírszövet nem egyszeru passzív zsírraktár,

hanem egy endokrin szerv, mely különféle molekulákat képes termelni és a

vérkeringésbe bocsátani. Ezek között növekedést és differenciálódást elosegíto faktorok

(vascularis endotheliális növekedési faktor, preadipocita faktor-1), citokinek (TNF-alfa,

valamint az IL-6), az energiafolyamatokat befolyásoló fehérjék (adiponectin, leptin,

resistin, adiponutrin) játszanak szerepet. A fentieken kívül az érrendszer muködését és a

vérkeringést befolyásoló tényezok (a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer különbözo

komponensei), a szervezet védekezo rendszerével kapcsolatos egyéb struktúrák

(komplement komponensek, C-reaktív protein), valamint a véralvadási rendszert

reguláló fehérjék (plazminogén aktivátor inhibitor-1) szerepelnek még (XXII, XXIII).

Klinikailag a keringésben lévo, a zsírsejtek által termelt számos anyag szoros

összefüggést mutat a testtömeg indexel (BMI). Ezek a zsírszövet által termelt anyagok

kedvezotlenül befolyásolják a cardiovasculáris morbiditást és a mortalitást egyaránt (28,

29, 45, 46, 63).

Napjainkban az obesitas psychológiai megközelítése sajnálatos módon kissé háttérbe

szorult, pedig jelentosek az elhízás szervezetre gyakorolt psychés hatásai, de lehetséges

a psychológiai tényezo szerepe magában az elhízás kialakulásában is. Ezek a hatások

jelentosen súlyosbítha tják a beteg általános állapotát, és ugyanakkor nehezíthetik is a

hatékony kezelést. Hazai felmérésekbol megállapítást nyert, hogy a klinikai és a

szubklinikus formájú bulímia nervosa prevalenciája 39 %-os. A vizsgált populációban a

dysthymia elofordulása 49% volt, ami megegyezik a nemzetközi irodalmi adatokkal.

(IX, X). Az obesitasban a lelki háttér jelentoségét írta le Túry (92), aki a terápiában

jelentoséget tulajdonított a hipnózisnak. Ugyancsak az obesitas komplex megközelítését

hangsúlyozta Halmy (46), a kivizsgálásban és a kezelésben egyaránt.

Jelentosek az elhízás gazdasági kihatásai is. Nemzetközi felmérések alapján az

egészségügyi összkiadások 4-8 %-t teszi ki az elhízás kezelése. Természetesen az

indirekt kiadások, melyek összefüggésbe hozhatók az elhízással, nagyságrenddel többet

tesznek ki (17). Az egészségügyi költségek 25 %-kal, illetve 44 %-kal voltak

9

magasabbak 30-34,9 kg/m2 és 35 kg/m2 vagy ennél magasabb BMI esetén, normális (20-

24,9 kg/m2) BMI-vel rendelkezokhöz viszonyítva (49, 78).

Más országokban végzett intervenciós vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy az életmód

megváltoztatásával (megfelelo táplálkozás, testsúlycsökkentés, dohányzás abbahagyása,

fizikai aktivitás növelése) a cardiovasculáris megbetegedések incidenciája jelentosen

csökkentheto (9, 10, 12, 55, 74, 95).

A minoségileg helytelen, magas energiatartalmú étrend és a fizikai inaktivitás alakítja

elsosorban a hazai elhízási statisztikát is. Megegyezoen az irodalmi adatokkal, saját

megfigyeléseink során is igazoltuk, hogy leggyakrabban a szív-érrendszeri- és az

anyagcsere szövodmények fordulnak elo az elhízottaknál. (45, 46, XVII, XX, XXII,

XXIII).

Munkahelyemen, az Országos Sportegészségügyi Intézet Kondicionáló és

Belgyógyászati Osztályán, valamint a Kutató Osztályán vizsgáltam az elhízottak

kondicionális állapotát, terhelhetoségét és echocardiographiás mutatóit az 1994 és 2003

közötti idoszakban.

A sportolóknál fellelheto adaptációs változásokat „edzett szív” elnevezéssel illeti az

irodalom, melynek echocardiographiás paraméterei is nagyrészt jól ismertek. A

sportolóknál megfigyelheto adaptációs balkamra hypertrophia lényegesen különbözik a

kóros szív-hypertrophiától, melyet pl. hypertoniában vagy hypertophiás

cardiomyopathiában figyelhetünk meg. A „edzett szív” hypertrophiája abban

különbözik a kóros bal kamra hypertrophiától, hogy az utóbbiban felszaporodnak a

kötoszöveti elemek is, melyek jelentosen rontják a diastolés tágulékonyságot. A két

hypertrophia-forma elkülönítése rendkívül fontos, de ugyanakkor idonként

nehézségekbe is ütközik. A sportolóknál a balkamra diastolés funkcióját korábban csak

kevesen vizsgálták, mert akkor a figyelem elsosorban a systolés funkció változásaira

koncentrálódott.

10

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Elhízottak vizsgálataival foglalkozó irodalom

Terheléses vizsgálatok mutatták ki, hogy az elhízottak fizikai teljesítoképessége

gyengébb, mint a normál testsúllyal rendelkezo egészséges egyéneké (64). Ugyanakkor

ismert az is, hogy a fizikai aktivitás fokozása kedvezo hatást fejt ki, mind az elhízás,

mind a szív-érrendszeri betegségek megelozésében és kezelésében egyaránt (4, 8, 9, 34,

87, XIII). Más országokban végzett intervenciós vizsgálatok adatai mutatják, hogy az

életmód megváltoztatásával (megfelelo táplálkozás, a dohányzás abbahagyása, fizikai

aktivitás növelése) a cardiovasculáris megbetegedések incidenciája csökkentheto (34,

79).

A cardiovasculáris betegségekben (hypertonia, ischaemiás szívbetegség,

cardiomyopathia stb.) jól meghatározottak az echocardiographiás eltérések (22, 48, 52,

53, 96).

Az elmúlt évek során nagymértékben megnott az érdeklodés az elhízás és a balkamra

hypertrophia összefüggése iránt, mely utóbbi önmagában is független kiváltó tényezoje

a cardiovasculáris morbiditásnak és mortalitásnak (20, 58). A balkamra hypertrophiának

fontos szerepet tulajdonítanak a hirtelen cardiovasculáris halálozásban (40, 56, 59). A

hypertonia, mely gyakori az elhízottaknál, okozhat balkamra hypertrophiát, de a

Framingham Heart Study kimutatta, hogy a balkamra izomtömeg növekedés az

elhízottaknál független a hypertoniától. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy az elhízásban

gyakori inzulinrezisztencia, illetve a következményes hyperinsulinaemia közvetlenül

kóros szívizom hypertrophiához vezethet az inzulinszeru növekedési faktoron (IGF-1)

keresztül (86). Korábbi munkák igazolták jelentos elhízásban szenvedoknél a balkamra

fal megvastagodását, a balkamra üregméretének, valamint izomtömegének növekedését

a nem elhízottakkal összevetve. De Divitiis O. és mtsai (20) hívták fel a figyelmet az

elhízottaknál létrejövo balkamra dysfunctiora, mely pangásos szívelégtelenséghez

vezethet (4, 5, 11, 15). Katz (53) is megállapította, hogy a nyomás- és volumen-terhelés

elhízottaknál pangásos szívelégtelenséget okozhat.

11

MacMahon (62) munkájából ismert, hogy a testsúlycsökkentéssel szignifikánsan

csökken a balkamra izomtömege és jelentosen csökkentheto a cardiovasculáris

morbiditás és mortalitás (91, 95).

Sportolók vizsgálataival foglalkozó irodalom

A sportolóknál fellelheto szív-érrendszeri adaptációs változásokat „edzett szív”

elnevezéssel illeti az irodalom. Ismeretes, hogy dinamikus terhelésnél jelentosen

megemelkedik a perctérfogat (egyaránt megnövekszik a pulzusszám és a verovolumen

is), csökken a teljes perifériás érellenállás, a szisztémás vérnyomás mérsékelt

emelkedése mellett. Ezt nevezzük volumenterhelésnek. Statikus terhelésnél viszont csak

enyhén emelkedik a perctérfogat, a mérsékelt pulzusszám növekedés miatt, ugyanakkor

jelentos a vérnyomás emelkedés, ami nyomásterhelést okoz. Ezek a változások

különbözo formájú balkamra hypertrophiát hoznak létre. Klasszikus adatok szerint (68)

dinamikus terhelésnél dominálóan excentrikus bal kamra hypertrophia jön létre, inkább

a diastolés átméro növekszik, míg statikus terhelésnél dominálóan koncentrikus

balkamra hypertrophia alakul ki, ahol is inkább a falméretekben jön létre lényegesebb

változás. Egyes irodalmi adatok szerint azonban ez az elkülönítés nem érvényesül

tisztán (30, 77, II, IV). Természetesen a különbözo sportágakban egyaránt jelen van a

terhelés mindkét formája, csak más-más arányban, így a két hypertrophia forma

kombinálódhat (pl. kerékpárosok, evezosök). Az irodalomból ismert, hogy a rendszeres

és eroteljes edzésmunka fiziológiás balkamra hypertrophiát okoz (3, 16, 18, 24, 25, 27,

30, 82, 88, 89, III, V, XII, XVI, XXI). Ez a fiziológiás hypertrophia azonban jelentosen

különbözik a kóros balkamra hypertrophiától, melyet leggyakrabban hypertoniásoknál,

hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedoknél, valamint hosszú ideju és súlyos

elhízásban figyelhetünk meg (22, 76, 90, XIV).

Korábbi munkákban igazolták, hogy a rendszeres fizikai terhelés hatására egyaránt

morfológiai és funkcionális változások is bekövetkeznek a sportoló szív-érrendszerében.

Egyrészrol növekednek a balkamra fal- és üregméretei, másrészrol a változások érintik a

jobb szívfelet is. A sportkardiológiában az utóbbi idoben elotérbe került a diastolés

funkció paramétereinek echocardiographiás vizsgálata a systolés funkciót jelzo ejekciós

frakció mellett. Megfigyelték, hogy a sportolóknál jobbak a balkamra globális

12

funkcióját jelzo paraméterek, összevetve egészséges kontrollok adataival. (16, 31, 33,

67, 71, 75, 93, III, VI, VII).

A sportolóknál terhelés alatt növekszik az ejectios frakció és csökken a vég-systolés

térfogat, míg a fizikailag inaktív életmódot folytatóknál ellentétes a változás terhelés

hatására (32, 37, 38, 50, 51, 60, 72, 83).

Ismeretes, hogy fizikai terhelés alatt a sportolóknál mérsékelten emelkedik a

koradiastolés csúcssebesség (E) változatlan késodiastolés csúcssebesség (A) mellett,

míg a nem-sportolóknál elsosorban a késodiastolés csúcssebesség (A) növekszik (65,

69).

Az edzett szív terhelés alatti energetikája is sokkal kedvezobb, mint az edzettleneké (a

kamrai töltonyomás nem növekszik terhelésre, kisebb a „kettos szorzat”- a pulzusszám

és a systolés vérnyomás szorzata) nyugalomban és terhelésre egyaránt, valamint

terhelésre csökken a diastolés vérnyomás, növekszik a pulzusnyomás, azaz

összességében jobb a systolés és a diastolés funkcionális kapacitás.

A sportolók példáján látszik, hogy a rendszeres fizikai terhelés kedvezoen befolyásolja a

szív funkcionális állapotát a kialakult adaptációs balkamra hypertrophia ellenére.

13

3. CÉLKITUZÉS

Értekezésemben célul tuztem ki az alábbi témakörök vizsgálatát:

1. A túlsúlyosak és elhízottak echocardiographiás paramétereinek vizsgálatát.

2. Az elhízás és az enyhe hypertonia együttes hatásainak echocardiographiás

vizsgálatát.

3. Az echocardiographiás paraméterek összehasonlítását elhízottaknál, élsportolóknál,

valamint szabadido sportolóknál.

4. Az echocardiographiás mutatók összefüggéseinek vizsgálatát a fizikai

teljesítoképességgel élsportolóknál és elhízottaknál.

5. A kondicionáló program hatására miképpen változnak a különbözo

echocardiographiás és terheléses mutatók az elhízottaknál.

6. Vizsgálni és összehasonlítani különbözo intenzitású és gyakoriságú mozgásprogram

hatását az echocardiographiás és terheléses paraméterek változásaira elhízottaknál.

7. A tartós testsúlycsökkentés hosszú távú eredményeinek echocardiographiás

vizsgálatát elhízottaknál.

14

4. Hipotézis

1. Feltételeztem, hogy túlsúlyosaknál és elhízottaknál a fokozott nyomás- és

volumenterhelés miatt balkamra hypertophia alakul ki.

2. Feltételeztem, hogy elhízottaknál a kóros balkamra hypertrophia miatt relatíve

korán diastolés dysfunctio figyelheto meg és csak a késobbiekben romlik a

balkamra systolés funkciója.

3. Feltételeztem, hogy tartós testsúlycsökkenés hatására a korábban észlelt

echocardiographiás eltérések reverzibilisek lehetnek.

4. Feltételeztem, hogy diétával és fokozott fizikai aktivitással elért tartós

testsúlycsökkenés hatására javul a fizikai terhelhetoség, valamint javulnak a

haemodynamikai mutatók is.

5. Feltételeztem, hogy a sportolóknál és az elhízottaknál megfigyelheto balkamra

hypertrophia jelentosen különbözik egymástól.

6. Feltételeztem, hogy a rendszeres fizikai aktivitás alkalmas az életkorfüggo

balkamrai relaxatios zavar csökkentésére.

15

5. SZEMÉLYEK ÉS MÓDSZEREK 5. 1. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK A vizsgált személyeket a következoképpen csoportosítottam: 5. 1. 1. Elhízottak

5. 1. 1. 1. Intézeti kezelésben részesült elhízottak 5. 1. 1. 2. Ambuláns kezelésben részesült elhízottak 5. 1. 2. Élsportolók 5. 1. 3. Szabadido sportolók 5. 1. 3. Kontroll csoport 5. 1. 1. Elhízottak 5. 1. 1. 1. Intézeti kezelésben részesült elhízottak Vizsgálataimat az Országos Sportegészségügyi Intézet Kondicionáló és Belgyógyászati

Osztályán végeztem 1994 és 2003 közötti idoszakban. Az elso vizsgálati csoportot a

hospitalizált, különbözo testtömeg indexu (BMI) és derék/csípo arányú elhízottak

képezték, akik kondicionáló programban vettek részt. A vizsgálatban összesen 39

túlsúlyos és 59 elhízott egyén (dönto többségük szellemi foglalkozású) vizsgálatát

végeztem el. A nemek szerinti megoszlás: 36 férfi és 62 no, akik rendszeres testmozgást

nem végeztek. Az elhízás idotartama a férfiaknál 10 év, a noknél valamivel kevesebb,

7,6 év volt átlagosan, míg a túlsúly fennállása a férfiaknál 5,3 év, a noknél pedig 5,7 év

volt. A vizsgálatból kizártam azokat a betegeket, akik hypertoniában ill. diabetes

mellitusban szenvedtek. Befekvéskor, valamint a program végén teljesítmény-

diagnosztikai vizsgálat történt. Az echocardiographiát befekvéskor mindenkinél, a

program végén pedig néhány esetben végeztem el az esetleges korai változások

detektálása érdekében.

16

A férfiak esetében a testtömeg index (BMI) szerint három csoportot képeztem: BMI 25

és 29,9 között 12 fo, BMI 30 felett 24 fo. A kontroll csoportot 23 fo képezte (BMI<25

kg/m2), akik hetente 1-2 alkalommal sportoltak (úszás, futás, kerékpározás).

Adataikat az 1. táblázatban tüntettem fel.

1. táblázat. A vizsgált férfiak alapadatai a BMI függvényében (átlag + SD)

FÉRFIAK BMI<25

N=23 25<BMI<30

N=12 BMI>30

N=24 p< I-III

p< I-II

p< II-III

Életkor (év) 39,3 ± 4,3 40,3 ± 4,5 41,3 ± 8,1 NS NS NS Testmagasság (cm) 182,0 ± 7,6 178,4 ± 6,1 180,2 ± 7,5 NS NS NS Testtömeg (kg) 72,9 ± 9,5 87,3 ± 7,1 139,2 ± 23,1 0,001 0,001 0,001 BMI (kg/m2) 21,9 ± 1,9 27,4 ± 1,8 42,9 ± 7,8 0,001 0,001 0,001 Testfelszín (m2) 1,9 ± 0,2 2,1 ± 0,1 2,6 ± 0,3 0,001 0,05 0,001 Systolés RR (Hgmm) 121,1 ± 9,7 124,6 ± 14,9 139,8 ± 5,8 0,001 NS 0,001 Diastolés RR (Hgmm) 73,7 ± 4,6 80,0 ± 7,7 89,8 ± 4,3 0,001 0,01 0,001 Pulzusszám (min -1) 73,1±11,1 87,1,8±9,6 88,4±12,9 0,001 0,001 NS Testsúlytöbblet ideje (év) - 5,3 ± 1,3 10,0 ± 2,6

A nok esetében is három BMI csoportot képeztem: BMI 25 és 29,9 kg/m2 között 27 fo,

BMI 30 kg/m2 felett 35 fo. A normál testsúllyal rendelkezo kontroll csoportot 45 fo

alkotta (BMI < 25 kg/m2), akik rendszeres testmozgást végeztek heti 1-2 alkalommal.

Adataikat a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat. A vizsgált nok alapadatai a BMI függvényében (átlag + SD)

NOK BMI<25

N=45 25<BMI<30

N=27 BMI>30

N=35 p<

I-III p< I-II

p< II-III

Életkor (év) 38,8 ± 3,8 39,8 ± 8,5 38,9 ± 9,2 NS NS NS Testmagasság (cm) 167,8 ± 6,5 168,1 ± 8,3 163,9 ± 5,4 NS NS NS

Testtömeg (kg) 58,8 ± 6,6 77,9 ± 8,8 96,9 ± 14,9 0,001 0,001 0,001

BMI (kg/m2) 21,1 ± 2,1 27,5 ± 1,5 36,1 ± 5,5 0,001 0,001 0,001

Testfelszín (m2) 1,65 ± 0,1 1,86 ± 0,2 2,0 ± 0,2 0,001 0,001 0,001 Systolés RR (Hgmm) 118,7 ± 8,1 124,1 ± 10 133,9 ± 8,3 0,001 0,01 0,001 Diastolés RR (Hgmm) 73,2 ± 4,7 76,3 ± 7,2 83,4 ± 6,3 0,001 0,05 0,001 Pulzusszám (min -1) 75,2 ± 9,1 82,3 ± 9,2 84,9 ± 10,3 0,001 0,01 NS Testsúlytöbblet ideje (év) - 5,7 ± 1,9 7,6 ± 3,0

A BMI, a testsúly, a testfelszín, a pulzusszám és a vérnyomás mindkét nemben

szignifikánsan különbözött az elhízottaknál a kontroll csoporthoz viszonyítva. A

17

túlsúlyos nok esetében, a kontroll csoporttal történt összehasonlításban, szignifikánsan

magasabb a pulzusszám és a vérnyomás is. A férfiaknál a különbség csak a systolés

vérnyomás esetében nem bizonyult szignifikánsnak. Az elhízottaknál a testsúly, a

testfelszín, valamint a BMI szignifikánsan nagyobb volt, mint a túlsúlyos csoportban

mindkét nem esetében.

Elhízott normotoniások és hypertoniások vizsgálata

Ismert, hogy az elhízáshoz mintegy 40 %-ban társul különbözo súlyosságú hypertonia,

így külön vizsgálat tárgyát képezte az enyhe fokú hypertonia hatása az elhízottak

echocardiographiás paramétereire. A normotoniás elhízottak csoportját a férfiaknál 18

fo, míg a nokét 19 beteg képezte. Az enyhe fokú hypertoniás, (syst. RR: 140-159

Hgmm, diast. RR: 90-99 Hgmm- ESH/ESC 2003) elhízott férfiak csoportjába 23 beteg

került, míg az enyhe fokú hypertoniás, elhízott noket 28 beteg reprezentálta. A

hypertoniás betegek antihypertensiv kezelésben részesültek (ACE-gátló és/vagy

calcium-antagonista és/vagy diuretikum). A közepesen súlyos, valamint a súlyos

hypertonia és a diabetes mellitus kizáró okként szerepelt a vizsgálatban. Az adatokat a

3. és a 4. táblázat tartalmazza.

3. táblázat . Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak alapadatai (átlag + SD) Elhízott normotoniás

N=18 Elhízott hypertoniás

N=23 Életkor (év) 39,8 + 8,5 39,6 + 9,1 Testmagasság (cm) 181,4 + 7,4 179,1 + 6,5 Testtömeg (kg) 134,3 + 15,7 131,0 + 18,4 Testfelszín (m2) 2,6 + 0,2 2,5 + 0,2 BMI (kg/m2) 40,8 + 4,3 40,9 + 6,4 Systolés RR (Hgmm)*** 137,2 + 5,5 152,2 + 5,2 Diastolés RR (Hgmm) 88,9 + 3,2 91,6 + 6,6 Pulzusszám (min-1) 89,7 + 14,4 91,7 + 6,3 Obesitas fennállási ideje (év) 8,5 + 1,9 9,0 + 2,1 Hypertonia ideje (év) - 6,8 ± 1,9 ***: p<0,001. A vastagon szedett érték szignifikáns különbséget jelez

A férfiaknál csak a systolés vérnyomás különbözött szignifikánsan a normotoniás

csoporthoz viszonyítva. A hypertoniás csoportban magasabb volt a pulzusszám és a

18

diastolés vérnyomás is, de a különbség nem bizonyult szignifikánsnak. A többi vizsgált

paraméter különbsége nem volt szignifikáns.

4. táblázat . Normotoniás és hypertoniás elhízott nok alapadatai (átlag + SD)

Elhízott normotoniás N=19

Elhízott hypertoniás N=28

Életkor (év) 38,5 + 9,6 39,0 + 9,2 Testmagasság (cm) 163,7 + 4,6 164,5 + 6,1 Testtömeg (kg) 95,1 + 15,9 97,4 + 12,4 Testfelszín (m2) 1,9 + 0,2 2,0 + 0,1 BMI (kg/m2) 35,5 + 5,7 35,8 + 4,3 Systolés RR (Hgmm)*** 126,6 + 5,3 145,2 + 11,6 Diastolés RR (Hgmm)*** 81,1 + 6,4 88,4 + 6,8 Pulzusszám (min-1) 87,4 + 12,4 83,5 + 10,5 Obesitas fennállási ideje (év) 7,7 + 1,7 7,8 + 1,6 Hypertonia ideje (év) - 6,9 ± 1,7

***: p<0,001. A vastagon szedett értékek szignifikáns különbséget jeleznek

A noknél a systolés és a diastolés vérnyomás is szignifikánsan nagyobb volt a

hypertoniás csoportban. Egyéb paraméterekben nem volt lényeges különbség a vizsgált

csoportok között.

Elhízottak utánkövetéses vizsgálata

Vizsgáltam továbbá azt, hogy miképpen változnak a különbözo echocardiographiás

paraméterek az intézetben történo, többszöri kezelés hatására három év után azon

betegeknél, akiknek sikerült tartós fogyást elérni. A hosszú utánkövetési ido miatt,

azonban csak kisebb elemszámban, hét no és kilenc férfi adatait vizsgáltam, akik a

három év alatt 6 alkalommal vettek részt az intézeti kondicionáló programban. Az

alapadatokat az 5. táblázat tartalmazza

19

5. táblázat. A 3 éves utánkövetésben résztvevo személyek alapadatai (átlag + SD)

Férfiak N=9

Nok N=7

Kor (év) 42,2 + 10,9 39,6 + 8,6 Testtömeg (kg) 132,3 + 22,8 102,5 + 11,8 Testmagasság (cm) 181,1 + 7,0 161 + 6,2 Testfelszín (m2) 2,53 + 0,26 2,03 + 0,1 BMI (kg/m2) 40,4 + 6,7 39,7 + 5,2 Syst. RR (Hgmm) 142,8 + 9,4 132,3 + 13,9 Diast. RR (Hgmm) 88,0 + 8,4 82,7 + 8,3 Pulzusszám (min-1) 79,0 + 8,1 77,3 + 5,3

Amint látható a férfiak a súlyosan elhízott kategóriába tartoztak, míg a nok a

közepesesen súlyos elhízottakhoz tartoztak.

A beválasztási idoszakban az extrém fokú elhízás miatt 9 betegnél (5 férfi és 4 no) az

echocardiographia érdemben nem volt kivitelezheto, így ok kiestek az utánkövetéses

vizsgálatból. Több esetben kifejezetten nehezítette a korrekt méréseket a perikardium

zsákban felszaporodott jelentos mennyiségu zsírszövet.

5. 1. 1. 2. Ambuláns kezelésben részesült elhízottak

Tizenkét hónapos, ambuláns kondicionálásban résztvevo elhízottak alkották a második

csoportot. Összesen 27 személyt vizsgáltam, közülük 19 no és 8 férfi volt. A férfiaknál

két esetben, gyógyszerrel egyensúlyban lévo enyhe hypertonia szerepelt. Az intézeti

kezelésben részesülteknél alkalmazott terhelésdiagnosztikai és echocardiographiás

vizsgálatokat végeztem el a 12 hónapos program kezdetén és végén.

A 6. táblázatban tüntettem fel az alapadataikat.

20

6. táblázat. A 12 hónapos kezelésben résztvevok antropometriai és haemodynamikai alapadatai (átlag + SD)

Láthatjuk, hogy a férfiak morbid elhízásban szenvedtek, míg a nok az enyhe fokú

elhízás csoportjába tartoztak a BMI nemzetközi osztályozása szerint. A férfiaknál és a

noknél egyaránt mérsékelt tachycardia volt megfigyelheto. Az elhízás idotartama

mindkét nemben igen hosszúnak bizonyult.

5. 1. 2. Élsportolók A harmadik vizsgálati csoportot 39 közel azonos életkorú férfi élsportoló (labdarúgók,

kosárlabdázók) alkotta. A rendszeres sportolás idotartama 12 év volt átlagosan. Az éves

szurovizsgálat során egy alkalommal történt meg a vita maxima terheléses EKG és az

echocardiographiás vizsgálat. A kontroll csoportot 18 fo képezte, akik heti 1-2

alkalommal sportoltak. Adataikat a 7. táblázat tartalmazza.

7. táblázat. Élsportolók alapadatai (átlag + SD)

Kontroll Kosárlabdázók Labdarúgók p< I-III

p< I-II

p< II-III

N 18 15 24 KOR (év) 24,1 ± 2,3 25 + 1,6 24,9 + 3,5 NS NS NS TM (cm) 177,6 ± 7,1 198,3 + 8,05 183,1 + 6,1 NS 0,01 0,05 TT (kg) 75,5 ± 11,5 95,9 + 14,4 76,8 + 7,3 NS 0,01 0,01 TF (m2) 1,92 ± 0,16 2,31 + 0,21 1,99 + 0,12 NS 0,001 0,001 BMI (kg/m2) 23,9 ± 3,1 24,2 + 1,7 22,8 + 1,02 NS NS NS

A résztvevok száma (N), életkora (KOR), testmagassága (TM), testtömege (TT), testfelszíne (TF), testtömeg indexe (BMI).

Férfiak N=8

Nok N=19

Életkor (év) 39,9 + 8,7 44,5 + 8,9 Elhízás ideje (év) 11,3 + 3,2 8,5 + 3,3 Testfelszín (m2) 2,68 + 0,28 1,96 + 0,12 Testtömeg (kg) 149,1 + 28,5 90,4 + 9,9 Testmagasság (cm) 178,5 + 4,8 165,7 + 9,0 BMI (kg/m2) 47,0 + 10,3 32,9 + 4,4 Systolés RR (Hgmm) 138,6 + 2,1 137,9 + 3,03 Diastolés RR (Hgmm) 89,4 + 1,8 88,2 + 2,2 Pulzusszám (min-1) 93,0 + 5,1 87,4 + 6,5

21

A kosárlabdázóknál a testfelszín, a testsúly, valamint a testmagasság is szignifikánsan

nagyobb volt, mint a labdarúgóknál és a kontroll csoportnál. A labdarúgók és a kontroll

csoport tagjainak alap-paraméterei nem különböztek szignifikánsan.

5. 1. 3. Szabadido sportolók

Az élsportolók mellett összehasonlítottam az idosebb korosztályba tartozó (átlag 43 év),

aktív és a nagyon aktív életet élo férfi adatait az elhízottak, valamint a normál testsúllyal

rendelkezo kontroll csoport adataival. A nagyon aktív csoportot azok a volt sportolók

alkották, akik hetente több mint 7 órát sportolnak intenzíven, míg az aktív csoportot

azok alkották, akik 3-6 órát edzenek hetente. A kontroll csoport tagjai hetente 1-2

alkalommal végeztek testmozgást, míg az elhízottak rendszeresen nem mozogtak.

Adataikat a 8. táblázatban tüntettem fel.

8. táblázat. Szabadido sportolók alapadatai (átlag + SD)

Nagyon aktív (NA)

Aktív (A)

Kontroll (K)

Elhízott (E)

ANOVA F p

Tukey post hoc analízis

N 22 24 24 21

p<,001 <,01 <,05

Kor 43,1 + 5,8

(33-52) 43,0 + 6,5

(34-55) 43,4 + 4,9

(36-53) 43,3 + 7,9

(30-54) 0,02 ,996 Nincs különbség

TM 183 + 6,7 (170-193)

180 + 6,4 (170-191)

178 + 5,7 (166-187)

180 + 6,1 (166-189)

3,27 ,025 NA>K

TT 83 + 10,4 (68-106)

83 + 11,0 (63-108)

83 + 8,3 (66-99)

121 + 19,3 (100-170)

48,1 ,000 E>NA,A,K

TF 2,05 + 0,15 (1,79-2,39)

2,02 + 0,16 (1,74-2,36)

2,01 + 0,12 (1,81-2,22)

2,40 + 0,22 (2,40-2,99)

28,9 ,000 E>NA,A,K

BMI

24,5 + 2,3 (20,5-29,9)

25,5 + 2,5 (20,5-9,8)

26,3 + 2,6 (19,1-29,9)

37,4 + 5,6 (31,1-47,6)

65,3 ,000 E>NA,A,K

N: esetszám, Kor: életkor (év), TM: testmagasság (cm), TT: testtömeg (kg), TF: testfelszín (m2), BMI: testtömeg index (kg/m2). Szélso értékek zárójelben.

A táblázatból látható, hogy az elhízottak testméretei (TT, BMI, TF) szignifikánsan

nagyobbak voltak, mint a többi vizsgált csoporté.

22

5. 1. 4. Kontroll csoport

A kontroll csoportot kardiológiai konzíliumra küldött, a kivizsgálás során

egészségesnek bizonyult, normális testsúlyú személyek képezték.

Összesen 110 fo alkotta a kontroll csoportot, (1. táblázat: 23 fo, 2. táblázat: 45 fo, 7.

táblázat: 18 fo és a 8. táblázat: 24 fo), melybol 65 normál testsúlyú, egészséges,

átlagosan edzett férfi és 45 no volt, akik heti 1-2 alkalommal sportoltak (úszás, intenzív

gyaloglás, futás, kerékpározás). Életkoruk minden esetben comparábilis volt a többi

csoportéval. Adataikat mindig a megfelelo táblázatokban tüntettem fel.

23

5. 2. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK 5. 2. 1. Echocardiographia Az echocardiographiás vizsgálat Dornier AI 4800 ill. Wingmed System V

készülékekkel történt, 2,5 MHz-es transducert használva standard körülmények között,

általánosan alkalmazott elvek szerint (Lengyel M. 1988, Forster T. 1999). A vizsgálatok

öt-tíz perces pihenot követoen, bal oldalfekvo helyzetben történtek minden esetben. A

méréseket az Amerikai Echocardiographiai Társaság (ASE) ajánlásai szerint végeztem

(84). Két-dimenziós, echo-vezérelte, M-mód képeket rögzítettem parasternális rövid és

hossztengelyi síkokban, valamint a csúcsi két- és négyüregu felvételeken végeztem el a

méréseket. A balkamra, a balpitvar és az aortagyök méreteit kétdimenzionálisan

irányított M-mód parasternális felvételrol a képernyon mértem. Az aortagyök átmérojét

diastoléban, zárt aorta billentyuknél, a balpitvar átmérojét a systole csúcsán mértem, a

balkamra méréséhez a sugár irányát a mitrális billentyu csúcsától valamivel disztálisan

választottam meg. Az interventricularis septum és a balkamra hátsó falának mérésekor

az endocardiumot is figyelembe vettem, de a vonalak több cikluson való következetes

megfigyelése segítségével a chordák vonalait iparkodtam kizárni. Öt-tíz szívciklus

értékeit mértem le, majd az átlagokat vettem figyelembe. A parasternális felvételek után

közvetlenül csúcsi, négyüregi felvételen meghatároztam pulsatilis Doppler vizsgálattal a

transmitrális, majd folyamatos Doppler vizsgálattal a transaortális áramlás értékeit.

A parasternális hossztengelyi síkban mért paraméterek: aorta átméro (AOD), bal pitvar

átméro (LAD1), diastolés septum vastagság (IVSDT), hátsó fal diastolés vastagság

(LVPWDT), balkamra diastolés átméro (LVIDD), a csúcsi négyüregu felvételen mért

jobb pitvar átméro (RAD), bal pitvari átméro (LAD2), balkamra diastolés hosszátméro

(LVLDD). A számított paraméterek a következok voltak: a septum és a hátsó

falvastagság összege képezte a balkamra falvastagságot (LVDT), az LVLDD és az

LVIDD aránya adta meg a „sphericity indexet”, valamint Teichholz szerint határoztam

meg az ejekciós frakciót (EF).

A balkamra izomtömeget (LVM), Devereux és Reichek által kidolgozott képlet alapján

számítottam ki: ? ? ? ?? ?13.6LVDDPWIVSLVDD*1.04LVM 33 ????? . (21)

A különbözo echocardiographiás vizsgálatokban alapvetoen szükséges, hogy a

különbözo szívméreteket a testméretekre vonatkoztassuk, különbözo testméretu

24

emberek adatait csak így tudjuk hitelesen összehasonlítani. Sportorvosi, sportélettani

vizsgálatokban, amelyekben az edzés által okozott hypertrophiát vizsgálják, csak így

lehetséges a különbözo, olykor szélsoséges testméretu sportolók összehasonlítása.

A hazai és nemzetközi gyakorlatban általában az egyes szívméreteket a testfelület

négyzetméterére számolják, ez a számítási mód azonban matematikailag nem teljesen

tökéletes, és – különösen nagyon különbözo testméretu vizsgált személyeknél – téves

megállapításokhoz vezethet. A hiba abból fakad, hogy a testfelülettel való osztáskor

olyan képleteket használnak, amelyekben a számláló és a nevezo hatványkitevoje nem

egyezik meg, a testfelület ugyanis négyzetes mutató, a kitevo tehát ketto, a szívfal

vastagságok és átmérok esetében ugyanakkor egy, a súlyoknál és térfogatoknál három.

Az abszolút értékek növekedésével a számláló és nevezo nem azonos mértékben

növekszik (37, 38, IV, VI). Korábbi vizsgálatainkban 106 férfi sportoló adatainak

segítségével mutattunk rá, hogy a testfelület m2-re számolni változtatás nélkül azért nem

helyes, mert ez által olyan indexekhez jutunk, amelyekben a számláló és a nevezo

hatványkitevoje különbözo. A falvastagság és a belso átméro lineáris méretek, tehát

ezekben a képletekben a számláló az elso hatványon van, a szívsúlyt az átmérok

köbreemelésével (harmadik hatvány) számolják, a nevezok, a testfelület négyzetmétere

ugyanakkor minden képletben a második hatványon szerepel. A hiba kiküszöbölésére a

nevezoben a testfelület hatványkitevore korrigált értékét javasoltuk, ezt a képletet

használtuk további munkáinkban. Korábbi saját és mások vizsgálatai alapján a balkamra

diastolés átmérojét, hosszátmérojét és falvastagságát a testfelszín négyzetgyökére

(LVIDDi, LVLDDi, LVDTi), a balkamra izomtömegét a testfelület négyzetgyökének

harmadik hatványára vonatkoztattuk (LVMi). Hasonló módszerrel határoztam meg a

pitvarok indexeit is (LAD1i, LAD2i, RADi).

25

Az értékelésnél használt képletek tehát a következok voltak:

IVSDT + LVPWDT mm

LVDTi = ----------------------- ---- BSA1/2 m

EDD mm

LVIDDi = ------------ ----- BSA1/2 m

(TEDD3 - EDD3) . 1,053 g

LVMi = ------------------------------- --- BSA3/2 m3

Ahol:

IVSDT (interventricular septum thickness in diastole): a kamrák közötti válaszfal

vastagsága diastoléban,

LVPWDT (left ventricular posterior wall thickness in diastole): a balkamra hátsó

falának vastagsága diastoléban,

BSA (body surface area) a testfelület,

EDD (end diastolic diameter): a balkamra végdiastolés belso átméroje,

LVM (left ventricular muscle mass) a balkamra izomtömege,

TEDD (total end-diastolic diameter: IVSDT + EDD + LVPWDT) a balkamra

végdiastolés teljes átméroje (falvastagság + belso átméro),

1,053 a szívizom surusége.

A transmitrális áramlási görbébol határoztam meg pulsatilis hullámú (PW), illetve

folyamatos hullámú Doplerrel (CW) a diastolés funkciót jelzo koradiastolés telodési

csúcssebességet (E), a pitvari kontrakciót jelzo, késodiastolés csúcssebességet (A), a két

csúcssebesség hányadosát E/A, az E hullám decelerációs idot (EDT) és az aorta

billentyu zárásától kezdodo és a mitrális E hullám kezdetéig tartó isovolumiás relaxatiós

idot (IVRT). A különbözo méreteket 5-10 szívciklus átlagából, a csúcssebességeket a

legnagyobb sebességek segítségével számoltam.

Az 1. ábrán mutatom be az IVRT mérésének technikáját.

26

1. ábra. Az IVRT mérésének bemutatása.

5. 2. 2. Ergometria

Elhízottak esetében a submaximális terheléses vizsgálat a program elején és végén

Jaeger-Hellige kerékpár-ergométeren történt. A nyugalmi méréseket követoen (pulzus,

vérnyomás, EKG) egy perces ellenállás nélküli kerékpározást követoen, 50 Wattról

indulva, kétpercenként 25 Wattal emeltük a terhelést az életkori submaximális

pulzusszám eléréséig, vagy valamilyen tünet, vagy panasz megjelenéséig. Folyamatos,

12-elvezetéses EKG monitorozás, valamint lépcsonként és a restitúció 1. 3. és 6.

percében vérnyomás-mérés is történt.

Az élsportolóknál futószalagon végeztük a teljes kifáradásig tartó gázanyagcserés

vizsgálatot. A futószalag sebességét, valamint az emelkedés szögét kétpercenként 3 %-

kal változtattuk a maximális életkori paraméterek eléréséig. Folyamatosan rögzítettük az

EKG-t, gázcsere-paramétereket, pulzusszámot és a vérnyomást a terhelés alatt, valamint

a piheno hatodik percéig.

27

Kondicionáló program

Intézeti program

Az intézeti kondicionáláson résztvevo elhízottak az átlagosan 10 napos kórházi

tartózkodás alatt, a részletes klinikai kivizsgálást követoen, naponta 2-4 alkalommal, 30

perces kondicionáló gyógytornát végeztek csoportosan, gyógytornász vezetésével. Ezen

kívül, az elso terheléses vizsgálat alapján megállapított munkapulzus szerint naponta,

átlagosan 1,5-2 óra egyéni gyalogló programot is végrehajtottak, hetente emelkedo

intenzitással. A kezdeti intenzitás a terhelés során elért maximális pulzusszám 60 %-a

volt, melyet 70-80 %-ig emeltünk, az egyéni reakció függvényében (XI).

A mozgásprogramon kívül az elhízottak diétás kezelésben is részesültek. A napi 3-4

étkezésre elosztott kalóriamennyiség, ellenjavallat hiányában 600-800 kcal volt. Az

étrend 15-20 energia-% fehérjét, 25-30 energia% zsírt és 50-55 energia% szénhidrátot,

valamint 15-20 g rostot tartalmazott. A folyadékbevitel 1 és 2 liter között mozgott (73,

99).

Ambuláns program

Az ambuláns programban résztvevo elhízottak mozgásprogramját heti 2-3 alkalommal

20-30 perc közepes intenzitású, elsosorban dinamikus, nagy izomcsoportokat

megmozgató testmozgás, leggyakrabban gyaloglás alkotta. Az intenzitást a program

kezdetén elvégzett terheléses EKG vizsgálat maximális pulzusszáma adta meg,

hasonlóan a kórházi csoportéhoz. A testmozgás átlagos intenzitása a terheléses vizsgálat

során elért maximális pulzusszám 70 %-a volt (120-140/min.).

Étrendjükben az intézeti kondicionáláson résztvevoknél leírtakat tartottuk szem elott, az

energia-százalékok helyes betartásával. A napi energia-bevitel a férfiak esetében 1500-

1800 kcal, míg a noknél 1000-1300 kcal volt, napi öt részre elosztva. A vizsgált

személyek egyéni diéta- és edzésnaplót vezettek, melyeket 3 havonta ellenoriztem.

28

5. 3. STATISZTIKAI SZÁMÍTÁSOK

A táblázatokban és az ábrákon mindig az átlag és a szórás (SD) értékeket tüntettem fel.

Két csoport között a különbségeket a kétmintás t-próba segítségével határoztam meg.

Több csoport esetén egyszempontos variancia analízist végeztem (ANOVA) és

amennyiben a csoportok között különbséget láttam, Tukey féle post hoc analízissel

állapítottam meg, hogy mely csoportok között szignifikáns a különbség.

Azokban a vizsgálatokban, amelyekben valamilyen kezelés hatását vizsgáltam,

egymintás t-próbát használtam.

A különbségeket az 5-%-os szinten tekintettem szignifikánsnak.

29

6. EREDMÉNYEK

6. 1. Elhízottak

6. 1. 1. Intézeti kezelésben részesült elhízottak

6. 1. 1. 1. Echocardiographiás vizsgálatok eredményei

A parasternális hossztengelyi valamint a csúcsi 4 üregu felvételen mért, valamint a

számított eredményeket tüntettem fel a 9, 10, 11 és 12. táblázatban.

9. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében férfiaknál (átlag + SD)

FÉRFIAK BMI<25

I (n=23)

25<BMI<30 II

(n=12)

BMI>30 III

(n=24)

p< I –III

p< I –II

p< II –III

AOD (mm) 30,6 ± 3,9 30,7 ± 3,7 33,5 ± 4,1 0,01 NS 0,05

LAD1 (mm) 31,4 ± 3,7 34,5 ± 4,1 44,9 ± 5,1 0,001 0,05 0,001

LAD2 (mm) 37,1 ± 5,3 45,6 ± 4,9 57,2 ± 6,1 0,001 0,001 0,001

RAD (mm) 37,8 ± 4,7 45,2 ± 4,6 49,1 ± 10,2 0,001 0,001 0,001

LAD1i (mm/m) 22,5 ±2,6 24,1 ± 3,2 27,9 ± 2,9 0,001 NS 0,001

LAD2i (mm/m) 26,6 ± 3,5 31,8 ± 3,5 35,6 ± 3,6 0,001 0,001 0,01

RADi (mm/m) 27,1 ± 3,2 31,5 ± 3,4 35,0 ± 4,4 0,001 0,001 0,05 AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LAD1i: bal pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; LAD2i: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; RADi: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték.

Megállapítható, hogy az elhízottaknál az aorta és a pitvarok mért és számított

paraméterei szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a kontroll csoportban. A túlsúlyosak

vonatkozásában csak az aorta és a bal pitvar index különbsége nem érte el a szignifikáns

szintet. A többi mutató minden esetben szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontroll

csoportban. Ha a túlsúlyosakat hasonlítjuk az elhízottakhoz, akkor is minden vizsgált

mutató szignifikánsan nagyobb volt az elhízottaknál.

30

10. táblázat. Férfiak balkamra adatai a testtömeg index függvényében (átlag + SD)

FÉRFIAK BMI<25

I (n=23)

25<BMI<30 II

(n=12)

BMI>30 III

(n=24)

p< I –III

p< I –II

p< II –III

IVSDT (mm) 8,9 ± 1,3 10,8 ± 1,6 10,5 ± 1,8 0,001 0,001 NS

LVPWDT (mm) 9,2 ± 1,3 10,3 ± 1,6 10,9 ± 1,9 0,001 0,05 NS

LVIDD (mm) 50,6 ± 3,5 51,7 ± 5,8 58,6 ± 6,1 0,001 NS 0,01

LVLDD (mm) 68,4 ±3,7 73,3 ± 4,6 85,2 ± 6,3 0,001 0,01 0,001

LVLDD/LVIDD 1,36 ± 0,10 1,44 ± 0,23 1,47 ± 0,16 0,01 NS NS

LVDT (mm) 18,1 ± 1,9 21,1 ± 2,8 21,3 ± 3,7 0,001 0,001 NS

LVDTi (mm/m) 13 ± 1,4 14,7 ± 2,0 13,3 ± 2,3 NS 0,01 NS

LVIDDi (mm/m) 36,3 ± 1,9 36,0 ± 3,8 36,5 ± 3,7 NS NS NS

LVLDDi (mm/m) 49,1 ± 2,6 51,2 ± 3,9 52,9 ± 2,8 0,001 NS NS

LVM (g) 197,2±36,7 243,3±42,9 330,4±73,3 0,001 0,01 NS

LVMi (g/m3) 72,5±11,9 82,8±15,8 79,3±16,1 NS 0,01 NS

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság;LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

Amint a táblázatból jól látható, az elhízottaknál a számított mutatók közül csak a

balkamra falvastagsága, belso átméroje és izomtömege nem volt szignifikánsan

nagyobb, mint a kontroll csoportban. A többi vizsgált paraméter különbsége erosen

szignifikánsnak mutatkozott. A túlsúlyosak értékei nagyobbak voltak, mint a kontroll

csoportban és csak a balkamra belso átméroje és idexei, valamint a balkamra

izomtömeg index értéke nem volt szignifikáns. A többi paraméter szignifikánsan

nagyobb volt, mint a kontroll csoporté. Ha a túlsúlyosakat és az elhízottakat hasonlítjuk

össze, akkor még további szignifikáns növekedést találunk a balkamra üregméreteiben.

A balkamra falméretek és a számított paraméterek különbsége nem volt szignifikáns.

Az 2. ábrán tüntettem fel a balkamra izomtömeget és a balkamra izomtömeg indexet a

férfiak különbözo csoportjaiban.

31

2. ábra. Férfiak balkamra izomtömege és izomtömeg indexe (átlag + SD)

Az ábrából jól szembetunik, hogy a túlsúlyosak és az elhízottak balkamra

izomtömege szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoportban. A balkamra

izomtömeg index nem különbözött szignifikánsan a csoportokban.

A 11. táblázat tartalmazza az aorta és a pitvarok adatait a különbözo csoportokban.

0255075

100125150175200225250275300325350375400

LVM LVMi

Kontroll (23)

Túlsúlyos (12)Elhízott (24)

K-T; K-E p<0,001

(g)

NS

(g/m3)

32

11. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében noknél (átlag + SD)

NOK BMI<25

I (n=45)

25<BMI<30 II

(n=27)

BMI>30 III

(n=35)

p< I - III

p< I - II

p< II - III

AOD (mm) 25,3 ± 3,4 28,1 ± 2,8 28,2 ± 3,1 0,001 0,001 NS

LAD1 (mm) 28,4 ± 4,3 34,2 ± 5,9 37,4 ± 3,6 0,001 0,001 0,01

LAD2 (mm) 39,1 ± 2,8 44,7 ± 4,5 45,8 ± 4,4 0,001 0,001 NS

RAD (mm) 37,2 ± 3,1 43,3 ± 5,4 44,3 ± 4,2 0,001 0,001 NS

RADi (mm/m) 28,9 ± 2,4 31,9 ± 4,3 31,3 ± 3,0 0,001 0,001 NS

LAD1i (mm/m) 22,1 ± 3,2 25,1 ± 4,3 26,4 ± 2,4 0,001 0,001 NS

LAD2i (mm/m) 30,4 ± 2,2 32,9 ± 3,5 32,4 ± 3,1 0,01 0,001 NS AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LAD1i: bal pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; LAD2i: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; RADi: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték.

Szembeötlo, hogy az elhízott nok csoportjában az aorta és pitvarok paraméterei

szignifikánsan nagyobbak, mint a kontroll csoportban. Ugyanez az összefüggés látható,

ha a túlsúlyosakat a kontroll csoporttal hasonlítjuk össze. Az elhízottaknál a

túlsúlyosakhoz képest csak a bal pitvar (LAD1) és a jobb pitvar volt szignifikánsan

nagyobb.

A 12. táblázatban tüntettem fel a balkamra echocardiographiás mutatóit a noknél.

33

12. táblázat. Nok balkamra adatai a testtömeg index függvényében (átlag + SD)

NOK BMI<25

I (n=45)

25<BMI<30 II

(n=27)

BMI>30 III

(n=35)

p< I - III

p< I - II

p< II - III

IVSDT (mm) 8,1 ± 1,4 8,1 ± 1,3 9,3 ± 1,9 0,01 NS 0,01

LVPWDT (mm) 8,0 ± 1,2 9,3 ± 1,5 9,9 ± 1,6 0,001 0,001 NS

LVIDD (mm) 45,2 ± 3,7 49,3 ± 4,5 49,7 ± 5,5 0,001 0,001 NS

LVLDD (mm) 60,2 ± 3,8 66,2 ± 9,3 71,7 ± 7,9 0,001 0,01 0,05

LVLDD/LVIDD 1,29 ± 0,11 1,35 ± 0,17 1,46 ± 0,19 0,001 0,05 NS

LVDT (mm) 16,1 ± 2,5 17,4 ± 2,6 19,3 ± 2,9 0,001 0,05 0,01

LVDTi (mm/m) 12,5 ± 1,9 12,8 ± 1,9 13,6 ± 2,1 0,01 NS NS

LVIDDi (mm/m) 35,1 ± 2,6 36,2 ± 3,5 35,1 ± 3,6 NS NS NS

LVLDDi (mm/m) 46,9 ± 3,6 48,7 ± 6,5 49,1 ± 10,2 NS NS NS

LVM (g) 139,9 ± 34,8 179,7 ± 45,9 205,3 ± 62,6 0,001 0,001 NS

LVMi (g/m3) 65,7 ± 14,9 71,0 ± 15,9 72,5 ± 21,4 NS NS NS

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

Az adatokból látható, hogy az elhízottaknál szignifikánsan nagyobb volt minden mért

paraméter, mint a kontroll csoportban. Az elhízott noknél az LVIDDi, LVLDDi és az

LVMi nem volt szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoporté. A túlsúlyos noknél a

LAD1, IVSDT, LVDT, LVLDD, LVLDD/LVIDD és a RAD bizonyult szignifikánsan

nagyobbnak, mint a kontroll csoporté. Nem találtam szignifikáns eltérést az IVSDT,

LVDTi, LVIDDi, LVLDDi és az LVMi paraméterekben. Az elhízottak csoportjában

szignifikánsan nagyobb volt a septum vastagsága, a balkamra falvastagsága és a

balkamra hosszátméroje a túlsúlyosakhoz képest.

A 3. ábrán jeleztem a nok balkamra izomtömegét és a balkamra izomtömeg indexét.

34

3. ábra. Nok balkamra izomtömege és izomtömeg indexe (átlag + SD)

Látható az ábrából, hogy a noknél is szignifikánsan nagyobb a balkamra izomtömege a

túlsúlyosaknál és az elhízottaknál egyaránt, mint a kontroll csoportban. A balkamra

izomtömeg indexben nem találtam szignifikáns különbséget.

A funkcionális paramétereket ábrázoltam a 13. táblázatban a férfiaknál.

0255075

100125150175200225250

LVM LVMi

Kontroll (45)Túlsúlyos (27)Elhízott (35)

K-T; K-E p<0,001

(g)

NS

(g/m3)

35

13. táblázat. Férfiak funkcionális paraméterei a BMI függvényében (átlag + SD)

FÉRFIAK

BMI<25 I

(n=23)

25<BMI<30 II

(n=12)

BMI>30 III

(n=24) p<

I- III p<

I - II p<

II - III

EF (%) 65,5 ± 8,1 54,3 ± 11,4 52,2 ± 11,2 0,001 0,01 NS

E (m/s) 0,74 ± 0,12 0,69 ± 0,12 0,67 ± 0,12 0,01 NS NS

A (m/s) 0,45 ± 0,09 0,46 ± 0,08 0,66 ± 0,16 0,001 NS 0,001

E/A 1,7 ± 0,36 1,57 ± 0,52 1,04 ± 0,24 0,001 NS 0,001

IVRT (msec) 89,1 ± 24,7 95,8 ± 12,5 117,7 ± 18,3 0,001 NS 0,001

EDT (msec) 206,1 ± 13,8 196,0 ± 11,7 187,8 ± 28,1 0,01 0,05 NS

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido. A 4. ábrán jelöltem a diastolés funkciót jelzo E/A hányadost a férfiak különbözo csoportjainál.

4. ábra. E/A hányados férfiaknál a BMI függvényében (átlag + SD)

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

1,4

1,6

1,8

2

E/A

Kontroll (23)

Túlsúlyos (12)

Elhízott (24)

K-E p<0,001 T-E p<0,001

36

Az ábrából jól kiveheto, hogy az elhízottaknál szignifkánsan kisebb az E/A hányados,

mint a többi vizsgált csoportban, de még a klinikailag normál tartományon belül marad.

A 14. táblázatban tüntettem fel a nok funkcionális paramétereit a testtömeg indexek

alapján.

14. táblázat. Nok funkcionális paraméterei a BMI függvényében (átlag + SD)

NOK

BMI<25 I

(n=45)

25<BMI<30 II

(n=27)

BMI>30 III

(n=35)

p< I- III

p< I - II

p< II - III

EF (%) 72,9 ± 6,8 64,9 ± 11,9 60,7 ± 10,1 0,001 0,001 NS

E (m/s) 0,91 ± 0,15 0,83 ± 0,14 0,76 ± 0,13 0,001 0,01 NS

A (m/s) 0,5 ± 0,09 0,6 ± 0,13 0,67 ± 0,13 0,001 0,001 NS

E/A 1,88 ± 0,42 1,4 ± 0,27 1,19 ± 0,39 0,001 0,001 0,05

IVRT (msec) 74,2 ± 15,9 89,9 ± 9,5 105,9± 18,3 0,001 0,001 0,001

EDT (msec) 211,0±19,0 186,6 ± 27,4 156,7± 33,5 0,001 0,001 0,001

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

Az 5. ábrán jelöltem a diastolés funkciót jelzo E/A hányadost a nok különbözo

csoportjainál.

37

5. ábra. E/A hányados noknél a BMI függvényében (átlag + SD)

A 13. és a 14. táblázatból, valamint a 3. és 4. ábrából megállapítható, hogy az elhízott

férfiaknál és noknél egyaránt minden vizsgált, funkcioná lis paraméter szignifikánsan

különbözött a kontroll csoport adataitól. A túlsúlyosak adataival történo

összehasonlításban az elhízott férfiaknál szignifikánsan eltért az A, E/A és az IVRT, a

noknél az E/A, IVRT és az EDT. Figyelemre méltó, hogy a túlsúlyos noknél minden

paraméter szignifikánsan különbözött a kontroll csoport adataitól. A túlsúlyos férfiak

esetében szignifikáns volt a különbség az ejekciós frakcióban és az EDT-ben

összehasonlítva a kontroll csoport adataival. Megjegyzendo, hogy az ejekciós frakció

mindkét nem esetében, minden vizsgált csoportban a normál klinikai határértéken belül

maradt.

Elhízott normotoniások és hypertoniások adatai

0

0,2

0,4

0,60,8

1

1,2

1,41,6

1,8

2

2,2

E/A

Kontroll (45)Túlsúlyos (27)Elhízott (35)

K-E p<0,001 T-E p<0,05

38

Az átlagosan 6,8 éve fennálló hypertonia és a 8-9 éve tartó elhízás együttes hatásának

vizsgálati eredményeit tükrözi a 15. és a 16. táblázat.

15. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak echocardiographiás adatai (átlag + SD)

Férfiak Elhízott

normotoniás N=18 (EN)

Elhízott hypertoniás N=23 (EH)

p< EN-EH

LAD1 (mm) 43,6 ± 5,4 43,0 ± 6,3 NS LAD2 (mm) 56,4 ± 6,9 55,9 ± 6,1 NS RAD (mm) 55,7 ± 9,0 53,3 ± 5,8 NS LVDT (mm) 20,9 ± 3,9 21,8 ± 3,3 NS LVIDD (mm) 57,9 ± 6,9 57,7 ± 5,5 NS LVLDD (mm) 85,7 ± 6,7 85,1 ± 5,6 NS LVLDD/LVIDD 1,49 ± 0,17 1,49 ± 0,17 NS LVM (g) 308,1 ± 98,9 320,5 ± 79,3 NS LVDTi (mm/m) 13,1 ± 2,4 13,8 ± 2,1 NS LVIDDi (mm/m) 36,3 ± 4,1 36,6 ± 3,6 NS LVLDDi (mm/m) 53,7 ± 3,9 53,9 ± 3,4 NS LVMi (g/m3) 75,41 ± 22,1 81,4 ± 21,0 NS LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

A férfiaknál nem volt szignifikáns különbség egyik szívméret esetében sem. Ugyan

mérsékelten nagyobb a balkamra falvastagsága és a balkamra izomtömege az elhízott

hypertoniásoknál, de a különbség nem érte el a szignifikancia szintjét. Megállapíthatjuk,

hogy a súlyos elhízás okozta echocardiographiás eltéréseket az enyhe hypertonia

társulása nem fokozta.

A 6. ábrán tüntettem fel a férfiak balkamra izomtömegét és annak indexét a normotoniás

és hypertoniás csoportban.

39

6. ábra. Normotoniás és hypertoniás férfiak balkamra izomtömege és indexe (átlag + SD)

A 16. táblázatban tüntettem fel a normotoniás és hypertoniás, közepesen súlyos elhízott

nok echocardiographiás mutatóit.

0255075

100125150175200225250275300325350375400

LVM LVMi

EN (18)EH (23)

(g)

NS NS

(g/m3)

40

16. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok echocardiographiás adatai (átlag + SD)

Nok Elhízott

normotoniás N=19 (EN)

Elhízott hypertoniás N=28 (EH)

p< EN-EH

LAD1 (mm) 36,6 ± 3,7 37,9 ± 4,7 NS LAD2 (mm) 44,6 ± 3,7 47,4 ± 4,6 0,05 RAD (mm) 43,0 ± 3,4 46,2 ± 4,1 0,01 LVDT (mm) 18,6 ± 2,2 19,9 ± 3,3 NS LVIDD (mm) 48,1 ± 5,1 51,5 ± 5,6 0,05 LVLDD (mm) 70,0 ± 6,9 72,8 ± 9,2 NS LVLDD/LVIDD 1,47 ± 0,19 1,43 ± 0,18 NS LVM (g) 179,9 ± 41,6 233,5 ± 71,7 0,01 LVDTi (mm/m) 13,3 ± 1,7 14,0 ± 2,1 NS LVIDDi (mm/m) 34,2 ± 3,7 36,3 ± 3,7 NS LVLDDi (mm/m) 49,7 ± 4,6 51,4 ± 6,2 NS LVMi (g/m3) 65,3 ± 18,5 81,3 ± 22,9 0,01 LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke. A hypertoniás nok esetében minden paraméter jelentosen nagyobb volt. A LAD2, RAD,

LVIDD, LVM és az LVMi szignifikánsan nagyobbnak bizonyult az elhízott

hypertoniások esetében. A nok esetében a közepesen súlyos elhízás okozta eltéréseket

még tovább fokozta az enyhe hypertonia társulása.

A 7. ábrán jelöltem a nok balkamra izomtömegét és annak indexét a vérnyomás

függvényében. Szembetuno a szignifikáns különbség a két csoport között.

41

7. ábra. Normotoniás és hypertoniás nok balkamra izomtömege és indexe (átlag + SD)

A következo két táblázatban (17-18) a normotoniás és hypertoniás elhízott nok és

férfiak funkcionális echocardiographiás paramétereit hasonlítottam össze.

17. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak funkcionális paraméterei (átlag + SD)

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

FÉRFIAK

Elhízott normotoniás N=18 (EN)

Elhízott hypertoniás N=23 (EH)

p< EN-EH

EF (%) 50,9 ± 12,1 57,9 ± 7,7 0,05 E (m/s) 0,66 ± 0,11 0,60 ± 0,1 0,05 A (m/s) 0,64 ± 0,13 0,67 ± 0,2 NS E/A 1,03 ± 0,13 0,92 ± 0,15 0,01 IVRT (msec) 114,5 ± 17,2 116,9 ± 19,1 NS EDT (msec) 182,6 ± 28,1 182,2 ± 36,8 NS

0255075

100125150175200225250275300

LVM LVMi

EN (19)EH (28)

p<0,01

(g)

p<0,01

(g/m3)

42

A hypertoniás férfiak csoportjában a funkcionális paraméterek vizsgálata során az EF,

E, E/A paraméterek szignifikánsan különböztek. Az elhízott hypertoniás férfiaknál az

E/A hányados kóros tartományban volt. A többi paraméterben is mutatkozott

különbség, de az nem érte el a szignifikancia szintjét.

18. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok funkcionális paraméterei (átlag + SD)

NOK

Elhízott normotoniás N=19 (EN)

Elhízott hypertoniás N=28 (EH)

p< EN-EH

EF (%) 60,0 ± 8,3 62,3 ± 10,4 NS E (m/s) 0,76 ± 0,11 0,75 ± 0,11 NS A (m/s) 0,66 ± 0,14 0,74 ± 0,10 0,05 E/A 1,21 ± 0,38 1,03 ± 0,15 0,05 IVRT (msec) 105,1 ± 17,3 108,3 ± 16,5 NS EDT (msec) 154,6 ± 34,6 158,8 ± 31,2 NS EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A hypertoniás nok esetében az A és az E/A paraméter különbsége bizonyult

szignifikánsnak, míg a többi paraméter különbsége nem volt szignifikáns. Meg kell

jegyezni, hogy mindkét nem esetében a hypertoniásoknál nagyobbnak bizonyult az

ejekciós frakció. Míg a hypertoniás férfiaknál szignifikáns volt a különbség, addig a nok

esetében a különbség nem érte el a szignifikáns szintet.

A 8. és a 9. ábrán az E/A hányadost tüntettem fel a férfiaknál és a noknél a vérnyomás

függvényében. Látható az ábrákból, hogy mindkét nemben szignifikánsan kisebb volt az

E/A hányados az elhízott hypertoniások csoportjában. Az elhízott hypertoniás férfiaknál

az érték már a klinikailag kóros tartományba került. Megállapíthatjuk, hogy már az

enyhe hypertonia társulása az elhízáshoz, lényeges geometriai eltérés hiányában is

diastolés balkamra funkció károsodást hoz létre.

43

8. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott férfiaknál (átlag + SD)

9. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott noknél (átlag + SD)

Hosszú távú utánkövetés adatai

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

E/A

EN (18)EH (23)

p<0,01

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

1,4

1,6

E/A

EN (19)EH (28)

p<0,05

44

A 19. táblázat tartalmazza mindkét nem alapadatainak változását a hosszú távú

utánkövetés során.

19. táblázat. Az antropometriai és haemodynamikai adatok változása elhízottaknál 3 év után (átlag + SD)

Férfiak (N=9) Nok (N=7) Elotte Utána Elotte Utána Testsúly (kg) 132,3 ± 22,8 118,6 ± 14,1*** 102,5 ± 11,8 90,8 ± 9,8*** Testfelszín (m2) 2,53 ± 0,26 2,40 ± 0,17*** 2,03 ± 0,14 1,92 ± 0,1*** BMI (kg/m2) 40,4 ± 6,7 36,2 ± 4,6*** 39,7 ± 5,3 35,3 ± 5,3*** Pulzusszám (min-1) 79,0 ± 8,0 74,2 ± 4,4 77,3 ± 5,3 73,0 ± 3,9*** Systolés RR (Hgmm) 142,8 ± 9,4 134,1 ± 6,6* 132,3 ± 13,9 129,0 ± 7,8* Diastolés RR (Hgmm) 88,0 ± 8,4 82,5 ± 6,8 82,7 ± 8,3 80,8 ± 6,6**

*: p<0,05, **: p<0,01, ***: p<0,001. Szignifikáns különbség az elotte és utána értékek között.

A táblázatból látható, hogy a vizsgált periódus alatt mindkét nemben szignifikáns volt a

testsúlycsökkenés. A nok testsúlycsökkenése átlagosan 11,7 kg, a férfiaké pedig az átlag

13,7 kg, volt a vizsgált idoszak alatt, ami elérte a szignifikancia szintjét mindkét nem

esetében. A noknél a legnagyobb fogyás 30 kg volt, míg a legkisebb csak 4 kg-ot ért el,

medián érték 10 kg-nak bizonyult. A férfiaknál a legjelentosebb testsúlycsökkenés 45,8

kg volt, míg a legkevesebb 5,2 kg-nak bizonyult, medián érték 8 kg volt. Láthatjuk

továbbá, hogy a testsúlycsökkenés kedvezoen befolyásolta a haemodynamikai

mutatókat is. A nok esetében minden adat szignifikáns csökkenést mutatott, míg a

férfiaknál csak a systolés vérnyomás csökkent szignifikáns mértékben.

A hosszú távú, három éves utánkövetés echocardiographiás adatait tartalmazza a

következo két táblázat (20-21).

45

20. táblázat. Férfiak echocardiographiás adatainak változása 3 év után (átlag + SD)

Férfiak N=9 Elotte Utána p< LAD1 (mm) 44,1 ± 7,9 41,9 ± 6,8 NS IVSDT (mm) 9,9 ± 1,5 9,6 ± 1,2 0,01 LVPWDT (mm) 10,4 ± 1,4 10,0 ± 1,2 0,01 LVIDD (mm) 56,0 ± 6,2 55,0 ± 5,1 NS LVM (g) 283,5 ± 76,6 259,7 ± 50,9 0,05 LVMi (g/m3) 70,5 ± 18,77 70,2 ± 14,39 NS LAD1: bal pitvar parasternális átméro; IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVM: balkamra izomtömege, LVMi: balkamra izomtömeg index.

A férfiaknál, a 3 év alatt elért jelentos fogyás, csak a bal pitvari átméroben, a balkamra

izomtömeg indexben és a balkamra diastolés átméroben nem hozott létre szignifikáns

csökkenést. A többi paraméter matematikailag szignifikáns csökkenést mutatott, mely a

fiziológiás határon belüli változást igazolt.

Az 10. ábrán mutatom be a testsúlycsökkenés hatására létrejött balkamra izomtömeg és

balkamra izomtömeg index változását férfiaknál. Az ábrán látható, hogy a balkamra

izomtömeg szignifikánsan kisebbnek bizonyult a tartós testsúlycsökkenés hatására.

46

10. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és index változása 3 év után (átlag + SD)

21. táblázat. Nok echocardiographiás adatainak változása 3 év után (átlag + SD)

Nok N=7 Elotte Utána p< LAD 1 (mm) 36,5 ± 4,4 36,0 ± 3,9 NS IVSDT (mm) 9,0 ± 1,3 8,7 ± 1,1 0,05 LVPWDT (mm) 9,7 ± 1,5 9,4 ± 1,3 0,05 LVIDD (mm) 50,1 ± 4,2 49,4 ± 3,8 0,05 LVM (g) 209,1 ± 44,8 194,1 ± 32,3 0,05 LVMi (g/m3) 71,92 ± 12,1 73,45 ± 10,01 NS LAD1: bal pitvar parasternális átméro; IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVM: balkamra izomtömege, LVMi: balkamra izomtömeg index.

A noknél a szignifikáns mértéku testsúlycsökkenés a bal pitvari átméro és a balkamra

izomtömeg index kivételével minden paraméterben szignifikáns csökkenést hozott létre.

0255075

100125150175200225250275300325350

LVM LVMi

elotteutána

p< 0,05

(g)

NS

(g/m3)

47

A 11. ábrán tüntettem fel a testsúlycsökkenés hatására létrejött balkamra izomtömeg

csökkenést nok esetében. A noknél is szignifikáns csökkenés jött létre a fogyás

következtében.

11. ábra. Nok balkamra izomtömeg változása 3 év után (átlag + SD) A balkamra funkcionális, echocardiographiás paramétereit hasonlítottam össze a

következo két táblázatban (22 és 23) a férfiaknál és a noknél.

0255075

100125150175200225250275

LVM LVMi

elotteutána

p<0,05

(g)

NS

(g/m3)

48

22. táblázat. Férfiak funkcionális paramétereinek változása 3 év után (átlag + SD)

Férfiak N=9 Elotte Utána p< EF (%) 65,9 ± 11,1 71,8 ± 6,4 0,01 E (m/s) 0,64 ± 0,1 0,66 ± 0,1 0,01 A (m/s) 0,52 ± 0,1 0,50 ± 0,1 0,01 E/A 1,19 ± 0,2 1,35 ± 0,3 0,01 IVRT (msec) 118,0 ± 18,1 106,3 ± 16,4 0,05 EDT (msec) 187,1 ± 28,8 174,6 ± 24,7 0,05

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A 12. ábrán tüntettem fel az E/A hányados változását férfiaknál a tartós

testsúlycsökkenés hatására. Láthatjuk, hogy az E/A hányados szignifikánsan nagyobb

lett a testsúlycsökkenést követoen. Mindkét érték a klinikailag normál tartományon

belül volt.

12. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 3 év után (átlag + SD)

23. táblázat. Nok funkcionális paramétereinek változása 3 év után (átlag + SD)

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

1,4

1,6

E/A

elotteutána

p<0,01

49

Nok N=7 Elotte Utána p< EF (%) 77,1 ± 6,4 73,0 ± 11,4 NS E (m/s) 0,68 ± 0,09 0,75 ± 0,08 0,01 A (m/s) 0,62 ± 0,13 0,58 ± 0,13 0,01 E/A 1,12 ± 0,18 1,32 ± 0,17 0,01 IVRT (msec) 101,7 ± 10,3 94,9 ± 8,9 0,01 EDT (msec) 158,7 ± 36,6 153,9 ± 33,9 0,05

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A 13. ábrán tüntettem fel az E/A hányados változását a tartós testsúlycsökkenés

hatására. A noknél is megfigyelhetjük, hogy az E/A hányados növekedése erosen

szignifikánsnak bizonyult, de a változás a klinikailag normál tartományon belül volt.

13. ábra. E/A hányados változása noknél 3 év után (átlag + SD)

A férfiaknál mindegyik vizsgált funkcionális paraméterben szignifikáns különbséget

találtam. Megjegyzendo, hogy a noknél 3 év után az ejekciós frakcióban kismértéku

csökkenés volt megfigyelheto, ami a klinikailag normál tartományon belül maradt (22-

23. táblázat).

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

1,4

1,6

E/A

elotteutána

p<0,01

50

6. 1. 1. 2. Terheléses vizsgálatok eredményei

A terheléses vizsgálatok adatait az intézeti kezelésben részesülteknél a következo két

táblázat tartalmazza. A férfiak átlagos kezelési ideje 13,2 nap volt és ez ido alatt

átlagosan 6,2 kg-os testsúlycsökkenést értek el. Az átlagos kezelési ido a noknél 10 nap

volt, amely alatt átlagosan 3,4 kg-ot fogytak.

24. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 3 év után (átlag + SD)

Férfiak N=11 Elotte Utána p<

Terhelési ido (perc) 7,37 ± 2,01 7,55 ± 1,9 NS

Max. watt 143,2 ± 35,5 156,8 ± 25,2 0,05

Max. watt/tskg 1,25 ± 0,46 1,43 ± 0,38 0,01

Max. pulzusszám (min-1) 147,7 ± 16,6 144,9 ± 16,4 NS

Max. syst. RR (Hgmm) 191,8 ± 19,9 180 ± 16,5 0,05

Max. kettos szorzat (min-1×Hgmm) 28277,9 ± 3826,4 26009,6 ± 3236,1 NS

Nyug. kettos szorzat (min-1×Hgmm) 10717,9 ± 1276,7 9954,6 ± 849,8 0,01

R1 kettos szorzat (min-1×Hgmm) 17388, 2 ± 3108,7 15518, 2 ± 2536, 9 0,01

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás. Amint látható, a fizikai aktivitás fokozását tartalmazó komplex kezelés hatására létrejött

fogyás szignifikánsan növelte a terhelhetoséget (max. watt, max. watt/kg). A nyugalmi

kettos szorzat és a piheno egy perces kettos szorzat is szignifikánsan csökkent. A

terhelési összido növekedése, valamint a maximális kettos szorzat csökkenése nem volt

szignifikáns a férfiaknál. Ugyanakkor a systolés vérnyomás csökkenése szignifikánsnak

bizonyult.

51

25. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 3 év után (átlag + SD)

Nok N=26 Elotte Utána p<

Terhelési ido (perc) 4,4 ± 1,2 4,9 ± 1,2 0,01

Max. watt 103,8 ± 20,9 119,2 ± 16,3 0,01

Max. watt/kg 1,1 ± 0,3 1,3 ± 0,3 0,01

Max. pulzusszám (min-1) 142,8 ± 14,2 136,6 ± 14,5 0,001

Max. syst. RR (Hgmm) 190,2 ± 18,9 177,5 ± 12,6 0,001

Max. kettos szorzat (min-1×Hgmm) 27068,5 ± 2934,6 24236,7 ± 2534,7 0,01

Nyug.kettos szorzat (min-1×Hgmm) 10240,8 ± 1357,6 9430,4 ± 881,0 0,01

R1 kettos szorzat (min-1×Hgmm) 17650,6 ± 2640,4 15082,6 ± 1671,9 0,01

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás.

A táblázat adataiból megállapíthatjuk, hogy a nok esetében a kondicionálás hatására

minden terheléses mutató erosen szignifikáns változást igazolt. Szignifikáns csökkenést

mutattak a haemodynamikai paraméterek is.

6. 1. 2. Ambuláns kezelésben részesült elhízottak

6. 1. 2. 1. Echocardiographiás vizsgálatok eredményei

Irodalmi adatokból ismert, hogy a testsúlycsökkenés hatására az echocardiographiás

paraméterekben változások legkorábban 3-6 hónap után figyelhetok meg (csökkeno

balkamra hypertrophia, javuló diastolés és systolés balkamra funkció).

A 26. táblázatban tüntettem fel az alapadatok változását mindkét nem esetében.

52

26. táblázat. Antropometriai és haemodynamikai adatok változása 12 hónap után (átlag + SD) Férfiak N=8 Nok N=19 Elotte Utána Elotte Utána Testtömeg (kg) 149,1 + 28,5 ***129,7 + 25,7 90,4 + 9,9 ***85,3 + 10,1 BMI (kg/m2) 47,0 + 10,3 ***40,9 + 9,8 32,9 + 4,4 ***31,1 + 4,6 Systolés RR (Hgmm) 144,4 + 6,2 **137,5 + 2,3 143,7 + 7,6 ***134,2+ 8,2 Diastolés RR (Hgmm) 91,3 + 3,5 *86,3+ 4,4 89.4 + 4,4 ***80,0 + 5,5 Pulzusszám (min-1) 93,0 + 5,1 ***80,5 + 5,4 87,4 + 6,5 ***78,0 + 7,1 *: p< 0,05, **: p< 0,01, ***: p< 0,001. Amint a 26. táblázatban megfigyelheto, igen kedvezoen változtak az antropometriai és a

haemodynamikai mutatók a tartós testsúlycsökkenés hatására. Összességében a noknél

5,6 %-os, míg a férfiaknál 13 %-os fogyás jött létre. Mindkét nemben szignifikáns volt a

systolés vérnyomás, a diastolés vérnyomás és a pulzusszám csökkenése az erosen

szignifikáns testsúlycsökkenés hatására a vizsgálat végére.

A 27. táblázat tartalmazza az aorta, valamint a pitvarok mért paramétereit.

27. táblázat. Az aorta és a pitvarok változása 12 hónap után (átlag + SD) Férfiak (N=8) Nok (N=19) Elotte Utána Elotte Utána AOD (mm) 31,7 + 3,8 31,5 + 4,2 28,1 + 2,9 ***27,3 + 2,5

LAD1 (mm) 45,8 + 5,6 *43,2 + 4,5 39,5 + 5,1 ***36,9 + 5,2

LAD2 (mm) 57,6 + 4,1 54,6 + 4,5 48,5 + 5,0 ***45,5 + 4,2

RAD (mm) 54,3 + 6,2 *52,1 + 6,2 47,3 + 4,4 ***45,1 + 4,6 *: p<0,05, **: p< 0,01, ***: p<0,001. AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro ; LAD2: bal pitvar hosszátméro; RAD: jobb pitvar hosszátméro.

Láthatjuk, hogy a noknél minden paraméter szignifikánsan csökkent. A férfiaknál a

LAD1 és a RAD szignifikáns csökkenést mutatott. A vizsgálat végére a bal pitvar

méretei a férfiaknál 5,5 %-kal, a noknél, pedig 6,5 %-kal csökkentek, míg a jobb pitvar

a férfiaknál 4 %-os, illetve a noknél 4,6 %-os csökkenést mutatott.

A 12 hónapos testsúlycsökkento program hatására kialakult balkamrai paraméterek

változását tüntettem fel a 28. táblázatban.

53

28. táblázat. Balkamrai paraméterek változása 12 hónap után (átlag + SD)

Férfiak (N=8) Nok (N=19) Elotte Utána Elotte Utána IVSDT (mm) 11,5 + 1,2 *11,04 + 1,2 9,1 + 1,4 ***8,2 + 1,1

LVPWDT (mm) 11,4 + 1,1 *10,9 + 1,2 9,9 + 1,1 ***9,03 + 0,8

LVDT (mm) 22,9 + 2,1 *21,9 + 2,2 19,1 + 2,4 ***17,2 + 1,7

LVIDD (mm) 59,4 + 3,8 *56,8 + 3,6 52,2 + 5,2 ***49,1 + 4,9

LVLDD (mm) 88,4 + 6,5 85,03 + 4,5 80,04 + 6,4 ***75,8 + 6,9

LVLDD/LVIDD 1,49 + 0,12 1,50 + 0,12 1,55 + 0,17 1,56 + 0,21

LVM (g) 365,8 + 72,9 *320,1 + 58,3 233,7 + 71,1 ***182,4 + 39,6

LVMi (g/m3) 83,98 + 14,9 82,28 + 14,3 84,42 + 22,1 ***68,8 + 12,8 *: p< 0,05, **: p< 0,01, ***: p< 0,001. IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; LVLDD/LVIDD: sphericity index; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVM: balkamra izomtömege.

Mindkét nemben csaknem minden paraméter szignifikáns csökkenést mutatott, de a nok

paraméterei jelentosen erosebb szignifikáns változást igazoltak. Egyedül a balkamra

hosszátméro csökkenése nem bizonyult szignifikánsnak a férfiaknál. Míg a férfiak

balkamrai izomtömege 12,5 %-kal, addig a noknél az LVM 21,9 %-kal csökkent, ami

igen figyelemre méltó eredmény.

A férfiaknál megfigyelt balkamra izomtömeg csökkenést ábrázoltam a 14. ábrán.

Látható, hogy az LVM szignifikánsan csökkent a 12. hónap végére. Az LVMi

csökkenése nem bizonyult szignifikánsnak.

54

14. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után (átlag + SD)

A balkamra izomtömeg csökkenést ábrázoltam a 15. ábrán a noknél. A noknél mind az

LVM, mind az LVMi csökkenése szignifikánsnak bizonyult.

0255075

100125150175200225250275300325350375400425450

LVM LVMi

ElotteUtána

p<0,01

(g)

NS

(g/m3)

55

15. ábra. Nok balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után (átlag + SD)

A balkamra systolés és diastolés funkciójának alakulása látható egy évet követoen a 29.

táblázatban.

29. táblázat. Funkcionális adatok változása 12 hónap után (átlag + SD)

Férfiak (N=8) Nok (N=19) Elotte Utána Elotte Utána E (m/s) 0,65 + 0,11 *0,72 + 0,12 0,76 + 0,15 ***0,91 + 0,14

A (m/s) 0,71 + 0,28 *0,56 + 0,21 0,70 + 0,13 ***0,62 + 0,11

E/A 0,99 + 0,26 *1,38 + 0,43 1,12 + 0,25 ***1,51 + 0,31

IVRT (msec) 112,3 + 18,0 *95,4 + 12,5 104,1+ 18,8 ***91,9 + 17,1

EF (%) 60,0 + 14,0 71,0 + 7,0 69,0 + 8,0 ***76,0 + 7,0

*: p< 0,05, **: p< 0,01, ***: p< 0,001. EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido.

A noknél minden vizsgált paraméter eros szignifikáns változást mutatott. A férfiaknál

csak az ejekciós frakció növekedése nem érte el a szignifikancia határát. A kondicionáló

0255075

100125150175200225250275

LVM LVMi

ElotteUtána

p<0,001

(g)

p<0,001

(g/m3)

56

program hatásának tudhatók be a mindkét nemben megfigyelt kedvezo változások a

balkamra globális funkciójának javulásában. Különösen figyelemre méltó, hogy a

kezdeti kóros relaxatió (E/A<1), ami megfigyelheto volt a férfiaknál, a program végére

a klinikailag normális tartományba került.

A 16. és a 17. ábrán tüntettem fel az E/A hányados változását a testsúlycsökkenés

hatására a férfiaknál és a noknél.

16. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 12 hónap után (átlag + SD)

00,20,40,60,8

11,21,41,61,8

E/A

ElotteUtána

p<0,05

57

17. ábra. E/A hányados változása noknél 12 hónap után (átlag + SD)

6. 1. 2. 2. Terheléses vizsgálatok eredményei

Az egyéves, járó beteg kondicionáló programban résztvevok terheléses vizsgálatainak

adatai láthatók a következo két táblázatban (30-31).

00,20,40,60,8

11,21,41,61,8

E/A

ElotteUtána

p<0,001

58

30. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 12 hónap után (átlag + SD)

Férfiak N=8 Elotte Utána p<

Terhelési ido (perc) 7,34 ± 1,4 8,25 ± 1,7 NS

Max. watt 137,5 ± 18,9 153,1 ± 20,9 0,01

Max. watt/kg 0,97 ± 0,3 1,22 ± 0,3 0,01

Max. pulzusszám (min-1) 174 ± 5,5 172,1 ± ,9 NS

Max. syst. RR (Hgmm) 184,1 ± 5,3 180,6 ± 37 0,001

Max. kettos szorzat (min-1×Hgmm) 32044,8 ± 1553,3 31092 ± 1021,6 0,01

Nyug. kettos szorzat (min-1×Hgmm) 13423,8 ± 878,0 11062, 5 ± 657,7 0,01

R1 kettos szorzat (min-1×Hgmm) 20503,1 ± 1268,1 18756,5 ± 1394,0 0,01

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás.

A táblázatban szembetuno, hogy a terhelési idot kivéve minden vizsgált paraméter

szignifikáns változást mutatott a tetsúlycsökkenés hatására. Igen figyelemre méltó a

haemodynamikai mutatók szignifikáns csökkenése is.

59

31. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 12 hónap után (átlag + SD)

Nok N=18 Elotte Utána p<

Terhelési ido (perc) 6,2 ± 0,6 6,6 ± 0,7 0,01

Max. watt 112,1 ± 9,7 112,5 ± 16,9 NS

Max. watt/tskg 1,34 ± 0,31 1,43 ± 0,27 NS

Max. pulzusszám (min-1) 146,4 ± 7,0 145,3 ± 9,5 NS

Max. syst. RR (Hgmm) 172,5 ± 21,6 168,6 ± 20,1 NS

Max. kettos szorzat (min-1×Hgmm)

26393,7 ± 3710,1 25152,9 ± 2821,7 0,05

Nyug. kettos szorzat (min-1×Hgmm) 6323,3 ± 1678,6 9814,4 ± 1809,9 0,01

R1 kettos szorzat (min-1×Hgmm)

14897,2 ± 1858,5 14036,1 ± 1524,4 0,01

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás.

A noknél szignifikánsan növekedett a terhelési ido, ugyanakkor a terhelés maximumán

mért kettos szorzat, a nyugalmi kettos szorzat és a restitúció elso percében mért kettos

szorzat szignifikánsan csökkent. Az egy év alatt elért fogyás ellenére sem mutatott

szignifikáns változást az elért maximális terhelhetoség (max. watt.), és a

testsúlykilogrammra vonatkoztatott maximális wattszám (max. watt/tskg).

60

6. 2. Élsportolók

6. 2. 1. Echocardiographiás vizsgálatok eredményei

A következo négy táblázatban az élsportolók echocardiographiás adatait tüntettem fel.

32. táblázat. Az aorta és a pitvarok méretei élsportolóknál (átlag + SD)

Kontroll (N=18)

Kosárlabdázó (N=15)

Labdarúgó (N=24)

p< I-III

p< I-II

p< II-III

AOD (mm) 29,8 ± 4,8 33,3 + 2,06 31,6 + 2,5 NS NS NS

LAD1 (mm) 30,02 ± 3,5 41,8 + 3,9 34,9 + 2,9 0,001 0,001 0,001

LAD2 (mm) 41,3 ± 4,9 53,7 + 5,1 43,2 + 3,1 0,001 0,001 0,001

RAD (mm) 39,3 ± 6,4 50,3 + 4,9 47,6 + 2,7 0,001 0,001 NS

LAD1i (mm/m) 21,61 ± 2,0 27,6 + 2,2 24,9 + 2,1 0,001 0,001 0,001

LAD2i (mm/m) 29,71 ± 3,1 35,2 + 2,9 30,7 + 2,4 0,001 0,05 0,001

RADi (mm/m) 28,27 ± 3,5 32,9 + 3,3 33,8 + 2,2 0,001 0,001 0,05

AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar hosszátméro; RAD: jobb pitvar hosszátméro. LAD1i: bal pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; LAD2i: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; RADi: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték

Amint az a táblázatban látható, a bal pitvari mért és számított paraméterekben a

kosárlabdázóknál szignifikánsan nagyobb értékek mutatkoztak. A jobb pitvar mérete

nem különbözött szignifikánsan a két élsportoló csoportban. Mindkét élsportoló csoport

paraméterei, az aorta átmérojét kivéve a labdarúgóknál, szignifikánsan nagyobbak

voltak, mint a kontroll csoportban.

61

33. táblázat. A balkamra echocardiográfiás mutatói élsportolóknál (átlag + SD)

Kontroll (N=18)

Kosárlabdázó (N=15)

Labdarúgó (N=24)

p< I-III

p< I-II

p< II-III

IVSDT (mm) 8,6 ± 0,8 10,9 + 1,1 10,8 + 1,4 0,05 0,05 NS

LVIDD (mm) 51,04 ± 3,2 57,7 + 5,6 51,5 + 4,4 NS 0,01 0,01

LVPWDT (mm) 8,4 ± 0,7 12,2 + 1,2 11,3 + 0,7 0,05 0,05 0,05

LVDT (mm) 17,0 ± 1,3 23,1 + 2,04 22,1 + 1,9 0,05 0,05 NS

LVLDD (mm) 78,5 ± 6,4 96,7 + 16,7 78,5 + 4,1 NS 0,001 0,001

LVLDD/LVIDD 1,36 ± 0,10 1,70 ± 0,2 1,54 ± 0,12 0,001 0,001 0,05

LVM (g ) 191,7 ± 35,1 354,9 + 75,7 277,5 + 52,7 0,01 0,01 0,05

LVDTi (mm/m) 12,3 ± 0,9 15,2 + 1,1 15,7 + 1,3 0,05 0,05 NS

LVIDDi (mm/m) 36,8 ± 2,3 38,1 + 3,2 36,6 + 2,9 NS NS NS

LVLDDi (mm/m) 56,5 ± 3,1 63,8 + 3,5 55,8 + 2,4 0,001 0,001 0,001

LVMi (g/m3) 71,6 ± 10,8 100,9 + 15,9 99,1 + 17,3 0,05 0,05 NS

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

A balkamrai mért paraméterek összehasonlításában az élsportolók adataiban az LVIDD,

LVPWDT, LVLDD és az LVM különbsége bizonyult szignifikánsnak. A számított

paraméterek közül a balkamra hosszátméro index (LVLDDi) és az LVLDD/LVIDD

arány különbsége volt szignifikáns. A kontroll csoport adatai a kosárlabdázókétól

szignifikánsan különböztek. A labdarúgók esetében a balkamra mért és számított

átméroi nem különböztek szignifikánsan a kontroll csoporttól. A többi balkamra

paraméterben eros szignifikáns különbség igazolódott.

A 18. ábrán tüntettem fel az élsportolók LVM és az LVMi értékeit. Láthatjuk, hogy a

kosarasok és a labdarúgók értékei szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a kontroll

csoportban.

62

18. ábra. Balkamra izomtömeg és izomtömeg index élsportolóknál (átlag + SD)

A 34. táblázatban tüntettem fel a balkamra funkcionális paramétereit élsportolóknál és a

kontroll csoportban.

34. táblázat. Funkcionális echocardiographiás paraméterek élsportolóknál (átlag + SD)

Kontroll (N=18)

Kosárlabdázó (N=15)

Labdarúgó (N=24)

p< I-III

p< I-II

p< II-III

EF (%) 64,2 ± 3,6 71,9+5,2 63,4+6,9 NS 0,01 0,01 E (m/s) 0,77±0,22 0,77+0,08 0,79+0,79 NS NS NS A (m/s) 0,53±0,1 0,34+0,06 0,46+0,11 NS 0,01 0,05 E/A 1,5±0,3 2,4+0,56 1,8+0,54 NS 0,05 0,05 EDT (msec) 151,6±60,4 182+37,1 200,8+41,2 NS NS NS IVRT (msec) 78,4±22,5 87,1+10,6 94,5+12,9 NS NS NS EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A funkcionális paraméterek vonatkozásában csak az ejekciós frakció, valamint a

diastolés funkciót jelzo paraméterek közül, az A és az E/A különbözött szignifikánsan

0255075

100125150175200225250275300325350375400

LVM LVMi

Kontroll (18)Kosaras (15)Labdarúgó (24)

KT-L p<0,01 KT-K p<0,01 K-L p<0,05

(g)

KT-L p<0,01 KT-K p<0,01 K-L p<0,05

(g/m3)

63

az élsportolók között. A kosárlabdázók és a kontroll csoport vonatkozásában az E, az

EDT és az IVRT különbsége nem volt szignifikáns. A többi paraméter eros szignifikáns

különbséget mutatott. Ha a kontroll csoportot hasonlítjuk össze a labdarúgókkal, akkor

gyengén szignifikáns különbséget találunk az ejekciós frakció és az E kivételével

minden vizsgált paraméterben.

A 19. ábrán látható az élsportolók diastolés funkcióját jelzo E/A hányados.

19. ábra. E/A hányados élsportolóknál (átlag + SD)

Az ábrából jól látható, hogy a válogatott kosárlabdázók E/A hányadosa szignifikánsan

nagyobb, mint a másik két csoportban.

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

E/A

Kontroll (18)Kosaras (15)Labdarúgó (24)

KT-K, K-L p<0,05

64

6. 2. 2. Élsportolók terheléses vizsgálatainak eredményei A 35. táblázatban tüntettem fel az élsportolók vita maxima terheléses vizsgálatának adatait.

35. táblázat. Az élsportolók terheléses vizsgálatának adatai (átlag + SD)

KOSÁRLABDÁZÓK N=9

LABDARÚGÓK N=24

VC (ml) 6743,3 + 1089,36 6148,3 + 872,5

MVV (l) ** 201 + 19,4 176,4 + 24,0

Terhelési ido (min) 689,6 + 61,1 688,4 + 177,5

VO2 (ml) ** 4936,9 + 573,1 4466,5 + 411,03

VO2max (ml/kg/min) 57,2 + 3,2 56,2 + 4,7

O2 pulzus (ml/min-1) * 26,1 + 3,7 23,5 + 2,2 Max. kettos szorzat (min-1×Hgmm)

34270,6 + 1418,3 34191,3 + 3161,7

Nyug. kettos szorzat (min-1×Hgmm) 8140,0 + 936,3 8418,3 + 1405,8

R1 kettos szorzat (min-1×Hgmm)

12346,7 + 2375,5 12510,4 + 1825,7

VC: vitál kapacitás, MVV: Max. ventillációs volumen, VO2max: Max. oxigén felvevo kapacitás, O2 pulzus: egy contractio oxigén mennyisége. Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás. * : p<0,05, ** : p<0,01.

Látható, hogy a kosárlabdázóknál a vital kapacitás (VC), a terhelési ido, a VO2 max, a

nyugalmi kettos szorzat, a restitúció elso percében mért kettos szorzat, valamint a

maximális kettos szorzat nem különbözött szignifikánsan. Az MVV, a VO2 és az O2

pulzus szignifikánsan nagyobb volt, mint a labdarúgóknál.

65

6. 3. Szabadido sportolók

Echocardiographiás eredmények

A 36. és a 37. táblázat tartalmazza a szabadido sportolók és az elhízottak

echocardiographiás adatait.

36. táblázat. Echocardiographiás adatok szabadido sportolóknál (átlag + SD)

ANOVA F p

Tukey post hoc analízis

Nagyon aktív (NA)

N=22

Aktív (A)

N=24

Kontroll (K)

N=24

Elhízott (E)

N=21 p<,001 <,01 <,05 IVSDT (mm) 11,4 + 1,4 10,1 + 1,5 9,5 + 0,8 10,4 + 2,1 6,31 ,000 NA>K NA>A

LVPWDT(mm) 10,7 + 1,1 9,9 + 1,4 9,1 + 0,8 10,8 + 2,2 7,46 ,000 E>K NA>

K

LVIDD (mm) 51,3 + 3,8 49,1 + 4,3 50,5 + 3,4 56,9 + 7,6 10,4 ,000 E>A,K E>N

A

LAD1 (mm) 33,7 + 3,1 31,9 + 4,5 30,8 + 3,7 41,4 + 8,1 19,2 ,000 E>NA,A,

K

LVDT (mm) 22,1 + 2,4 20,0 + 2,7 18,6 + 1,5 21,2 + 4,0 7,02 ,000 NA>K E>K

WT/ID (%) 43,3 + 5,6 41,1 + 6,2 36,9 + 4,0 37,8 + 8,3 5,26 ,002 NA>

K

LVM (g) 276 + 52 227 + 59 213 + 32 318 + 106 11,8 ,000 E>A,K NA>K LVDTi (mm/m) 15,4 + 1,5 14,1 + 1,7 13,1 + 1,0 13,7 + 2,7 6,59 ,000 NA>K NA>A,E

LVIDDi (mm/m) 35,8 + 2,4 34,5 + 2,5 35,7 + 2,3 36,5 + 4,0 1,99 ,121 Nincs különbség

LVMi (g/m3) 93,7 + 13,4 78,1+14,8 74,9+ 10,4 84,4+ 25,6 5,58 ,002 NA>

K NA>A

LAD1i (mm/m) 23,5 + 2,2 22,4 + 2,9 21,7 + 2,3 26,6 + 4,8 10,1 ,000 E>A,K E>NA

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; WT/ID: balkamra falvastagság és a diastolés átméro aránya (%); LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

Amint látható a táblázatból, az elhízottaknál szignifikánsan nagyobb volt az LVPWDT,

LVIDD, LAD1, LVDT, LVM és a LAD1i, mint a kontroll csoportban. Szignifikánsnak

bizonyult a különbség az elhízottaknál a fizikailag aktív csoporthoz képest is az

LVIDD, LAD1, LVM és a LAD1i-ben. Ugyancsak elérte a szignifikáns szintet az

elhízottak és a fizikailag nagyon aktív csoport vonatkozásában az LVIDD, LAD1 és a

66

LAD1i is. A fizikailag nagyon aktív életet éloknél az IVSDT, LVPWDT, LVDT, LVM,

LVDTi és az LVMi szignifikánsan nagyobb volt a kontroll csoport adataihoz

viszonyítva. A balkamra falvastagság és a balkamra átméro hányadosa szignifikánsan

nagyobb volt a nagyon aktív életet éloknél, mint a kontroll csoportnál.

A 20. ábrán látható a szabadido sportolók balkamra izomtömege és a balkamra

izomtömeg indexe.

20. ábra. Szabadido sportolók balkamra izomtömege és izomtömeg indexe (átlag + SD) Az ábrán szembetuno, hogy a legnagyobb balkamra izomtömeggel az elhízottak

rendelkeznek. A nagyon aktív csoport balkamra izomtömege szignifikánsan nagyobb,

mint a kontroll csoporté. A balkamra izomtömeg index a nagyon aktív csoportnál

szignifikánsan nagyobb, mint az aktív és a kontroll csoportban.

A 37. táblázat mutatja be a haemodynamikai és a balkamra funkcionális paramétereit

szabadido sportolóknál, elhízottaknál és a kontroll csoportnál.

0255075

100125150175200225250275300325350375400

LVM LVMi

Kontroll (24)Aktív (24)Nagyon Aktív (22)Elhízott (21)

E>A,K p<0,001 NA>K p<0,05

g

NA>K p<0,01 NA>A p<0,05

g/m3

67

37. táblázat. Haemodynamikai és funkcionális paraméterek szabadido sportolóknál (átlag + SD)

Tukey post hoc analízis

Nagyon aktív (NA) N=22

Aktív (A)

N=24

Kontroll (K)

N=24

Elhízott (E)

N=21

ANOVA F p p<,001 <,01 <,05

Pulzusszám (min-1)

61,1+10,0 68,5+13,0 68,9 + 6,8 85,5 +16,8 15,6 ,000 E>NA,A,K

Syst. RR (Hgmm) 128 + 11 131+ 12 135 + 9 142 + 9 7,45 ,000 E>NA E>A

Diast. RR (Hgmm) 85 + 9 85+ 9 85 + 9 91 + 8 2,39 ,074 Nincs különbség

EF (%) 73,0 + 7,2 74,8+ 6,0 74,5 + 7,3 62,5 + 3,3 9,63 ,000 E<A,K E<NA

E (m/s) 0,78+0,14 0,70+0,13 0,74+ 0,14 0,59+ 0,11 8,74 ,000 E<NA E<K E<A

A (m/s) 0,46+0,08 0,51

+0,10 0,56+ 0,10 0,65 +0,16 10,8 ,000 E>NA,

A K>NA

E/A 1,75+0,41 1,44+0,43 1,38+0,39 0,94+0,20 17,1 ,000 E<NA,

A E<K

K<NA A<NA

IVRT (msec) 106 + 29 103+21 92+ 14 120 + 23 6,57 ,000 E>K E>A

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido. A táblázatból jól látható, hogy az elhízottaknál szignifikánsan magasabb volt a

pulzusszám, mint a többi három csoportban. A systolés vérnyomás szignifikánsan

magasabbnak bizonyult az elhízottaknál, mint a nagyon aktív és az aktív csoportban. A

diastolés vérnyomás vonatkozásában nem találtam szignifikáns különbséget a csoportok

között. Az elhízottak ejekciós frakciója szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult, mint a

többi három csoportban. A diastolés funkciót jelzo paraméterekben is szignifikáns volt a

különbség az elhízottaknál a többi csoporthoz képest. Kisebbnek bizonyult az E és az

E/A, míg az A nagyobb volt az elhízottaknál. Az IVRT szignifikánsan hosszabb volt az

elhízottaknál, mint a kontroll és az aktív csoportban.

A 21. ábrán tüntettem fel az E/A hányadost a szabadido sportolóknál.

68

21. ábra. E/A hányados szabadido sportolóknál (átlag + SD)

Az ábrán jól látható, hogy az E/A hányados, a nagyon aktív szabadido sportolóknál a

legnagyobb, míg az elhízottaknál már a klinikailag kóros tartományba esik és erosen

szignifikánsan különbözött a többi csoporttól.

00,20,40,60,8

11,21,41,61,8

2

E/A

Kontroll (24)Aktív (24)Nagyon Aktív (22)Elhízott (21)

E<NA,A p<0,001 E<K, K<NA p<0,01 A<NA p<0,05

69

7. MEGBESZÉLÉS

7. 1. Elhízottak

7. 1. 1. Echocardiographia Impedancia kardiográf (IKG) segítségével elvégzett saját korábbi vizsgálataim

eredményeibol megállapítottam, hogy az elhízottaknál volumenterhelés igazolható

(XV). A nyugalmi kettos szorzat emelkedése az elhízottaknál megfigyelheto sympaticus

túlsúlyra utal, mely egybecseng az irodalmi adatokkal (7, 19, 42, 43). A verovolumen

(SV) és a perctérfogat (CO) echocardiographiás vizsgálatakor is hasonló eltéréseket

tapasztaltam korábbi munkáimban (XIV, XVIII). Megállapíthatjuk tehát, hogy a

volumen -és a nyomásterhelés egyaránt szerepet játszik az elhízásban létrejövo

kedvezotlen szív- érrendszeri elváltozásokban (2, 3, 20).

Carroll (14) állatkísérleteibol ismert, hogy az elhízott, hypertoniás nyulak

interventrikuláris septum vastagsága, hátsófal vastagsága ill. végdiastolés és végsystolés

térfogata nagyobb, mint a normotenzív, normál testsúlyúaké. A diastolés funkciót jelzo

A/E értéke is nagyobb az elhízott nyulaknál, ami károsodott diastolés funkciót jelez.

A diastolés funkció zavarait intrinsic és extrinsic tényezok alakítják. Az intrinsic

tényezok: megromlott relaxáció, megnövekedett balkamrai rigiditás és a megnövekedett

balkamrai asynchronia. Az extrinsic tényezok közül a legfontosabb a megnövekedett

centrális vértérfogat, mely megnöveli a balkamrai nyomást (69).

Vizsgálataimból megállapítható, hogy már a kialakult túlsúly (BMI<30 kg/m2) is

jelentos, a vizsgált paraméterek dönto többségében szignifikáns növekedést okoz a szív

méreteiben. A tartós, adott esetben 10 évet eléro, vagy meghaladó elhízás, pedig

egyértelmu, szignifikáns növekedést hoz létre a szív üreg – és falméreteiben egyaránt,

mindkét nem esetében. A balkamra hosszméretbeli növekedése meghaladja a

harántméretbeli növekedést az elhízás mértékének fokozódásával, azaz a „sphericity

index” növekedést mutat. Vizsgálati eredményeim is arra utalnak, hogy elhízás hatására

nemcsak a kamrák üreg- és falméreteiben, hanem az aorta és a pitvarok méreteiben is

jelentos növekedés figyelheto meg. A balkamra izomtömege mindkét nem esetében igen

jelentos mértékben megnövekszik a hosszú ideje fennálló elhízás hatására. Elhízott

70

férfiak esetén a balkamra átlagos súlya meghaladja a 300 g-ot, az obes noknél, pedig a

200 g-ot, ami már kifejezetten kórosnak ítélheto meg. Ezt támasztja alá az a tény, hogy

az elhízottak kóros balkamra hypertrophiája diastolés funkciózavarral jár együtt. Az

irodalmi adatok alapján jól ismert, hogy a balkamrai izomtömeg kóros növekedése a

hirtelen szívhalál önálló, független rizikó tényezoje (29, 52, 55, 58, 59, 63).

Ezek a kedvezotlen geometriai változások további funkcionális eltéréseket hoznak létre

az elhízottaknál. A balkamra systolés funkcióját illetoen, csökkeno tendenciát figyeltem

meg korábbi echocardiographiás vizsgálataim, illetve impedancia kardiográfiás (IKG)

vizsgálataim során. Az IKG paraméter irodalmi adatok szerint, korai és biztos elojelzoje

lehet a balkamra systolés funkcióromlásának, mikor még más módszerek nem

feltétlenül mutatnak változást (XV). Ezt a tényt tapasztaltam saját vizsgálataimban is,

nevezetesen, hogy a systolés funkció károsodását még nem lehet kimutatni nyugalmi

echocardiographiával, ugyanakkor a diastolés dysfunctio jelei már biztonsággal

detektálhatók.

A balkamra funkcionális paramétereinek vizsgálatából megállapítható, hogy az elhízás

egyértelmu, szignifikáns eltéréseket okoz a systolés és a diastolés funkcióban egyaránt,

mindkét nem esetében. A nok esetében már a túlsúly is szignifikáns, globális balkamra

funkció károsodást idéz elo. A túlsúlyos férfiak esetében az ejekciós frakcióban

figyeltem meg szignifikáns csökkenést a kontroll csoporthoz viszonyítva. Meg kell

azonban jegyezni, hogy az általam vizsgált személyek esetében a funkcionális eltérések

még a klinikailag normál tartomány határain belül maradtak, de a változások

tendenciája mindenképp külön figyelmet érdemel (XIV, XVIII, XXI). Irodalmi adatok

mutatják, hogy elhízásban jelentos funkcionális eltérések alakulnak ki (3, 4, 5, 15, 20).

Amint a klinikai gyakorlatból jól ismert, az elhízás meglehetosen gyakran együtt

jelentkezik hypertoniával. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a két önálló betegség együttes

jelentkezése további, jelentos elváltozásokat okozhat a betegek szív- érrendszerében

(22, 44, 48, 66, 70). Elhízott hypertoniások vizsgálatakor szignifikáns, pozitív

összefüggést igazoltak Gottdiener és mtsai. a balkamra izomtömege és a bal pitvar

mérete között, nevezetesen balkamra izomtömeg növekedés balpitvar nagyobbodással

jár együtt. (41).

Vizsgálati anyagomból megállapítható, hogy a súlyosan elhízott férfiaknál további

lényeges méretbeli növekedést már nem okozott az enyhe hypertonia társulása.

71

Ugyanakkor a közepesen súlyos elhízott nok esetében, a társult enyhe hypertonia

további szignifikáns növekedést okozott mind a pitvarok, mind pedig a balkamra

geometriai méreteiben. Mindkét nem esetében az enyhe hypertonia tovább károsította a

betegek diastolés funkcióját. Érdemes megjegyezni, hogy mindkét nem esetében az

elhízott hypertoniások ejekciós frakciója nagyobbnak bizonyult. A férfiaknál ez az

eltérés szignifikáns volt, amit a hypertoniás személyek esetében egyrészrol az

antihypertensiv gyógyszeres kezeléssel magyarázhatunk, másrészrol pedig azzal, hogy

az elhízott hypertoniásoknál kifejezettebb sympaticotonia észlelheto. Meg kell jegyezni,

hogy a diastolés funkció károsodása korábban jelentkezik az elhízottaknál, és különösen

az elhízott hypertoniásoknál, mint a systolés funkció romlása.

Vizsgálataim azt igazolják, hogy a tartós elhízás hatására mind a szív méreteiben, mind

pedig a szív systolés és diastolés funkciójában kedvezotlen változások alakulnak ki. A

változások szoros összefüggésben állnak az elhízás mértékével és fennállásának

idotartamával egyaránt. A geometriai és funkcionális elváltozások mértéke tovább

fokozódik, már az enyhe hypertonia jelentkezése esetén.

Irodalmi adatok igazolják, hogy a szív méreteiben és funkciójában kialakult eltérések

hosszú ideig reverzibilisek lehetnek. MacMahon (62) adatai szerint a tartós, jelentos

testsúlycsökkenés (átlag 8,3 kg), 14 %-al, ill. 11 %-al csökkenti a septum- ill. a hátsófal

vastagságát és 20 %-al a balkamra izomtömegét. A testsúly csökkentése, valamint a

hypertonia hatékony kezelése jelentos geometriai és funkcionális változásokat idézhet

elo a szívben (62, 83, 95, VIII, XIII, XIX).

A hatékony testsúlycsökkentéssel jelentosen javítható a cardiális decompensatio

súlyossága foka is az elhízottaknál (3, 98).

Az intézetben történt rövid kondicionálás eredményeként létrejött testsúlycsökkenés

echocardiographiás paraméterekre gyakorolt hatásának vizsgálata során azt találtam,

hogy ilyen rövid ido alatt - mint az várható - nem jöhetett és nem is jött létre értékelheto

változás sem a geometriai, sem pedig a funkcionális paraméterekben. Ismeretes, hogy

lényeges méretbeli változások legkorábban csak 3-6 hónap után detektálhatók

echocardiographia segítségével.

Az egyéves ambuláns program igen figyelemre méltó eredményeket mutatott a

testsúlycsökkenésben (12,9 % a férfiaknál és 5,6 % a noknél). A testsúlyvesztés pedig

markáns balkamra izomtömeg csökkenést hozott létre (12,3 % a férfiaknál és 21,9 % a

72

noknél) a funkcionális paraméterek javulása mellett. Igen érdekes, hogy a nok

testsúlyvesztését jelentosen meghaladta a balkamra izomtömegének csökkenése. A

kondicionáló program hatásaként jelentosen csökkent a korábban megfigyelt

sympaticotonia, amit a haemodynamikai mutatók is bizonyítanak.

A három éves utánkövetéses vizsgálataim adataiból leszögezhetjük, hogy a szignifikáns

mértéku fogyás (férfiaknál 10,4 %, noknél 11 %) nemcsak zsírvesztést jelent, hanem a

korábban fennálló elhízás hatására létrejött balkamra hypertrophiának a mérséklodését

is. Elsosorban a falméretekben jött létre szignifikáns csökkenés a három év alatt, bár a

noknél az üregméret is szignifikánsan csökkent. Egyértelmu, szignifikáns balkamra

izomtömeg csökkenést figyeltem meg mindkét nemben (férfiaknál 8,4 % , a noknél 7,2

%). A jelentos fogyás hatására igen kedvezoen alakultak a funkcionális paraméterek is,

nevezetesen javult mind a systolés, mind a diastolés balkamra funkció. Ezek az adatok

arra utalnak, hogy még a hosszú ideje fennálló elhízásban megfigyelt kedvezotlen

elváltozások is sokáig reverzibilisek lehetnek.

Mureddu és mtsai. igazolták, hogy elhízottaknál és hypertoniásoknál megnyúlik az

isovolumiás relaxatiós ido, valamint azt, hogy a balkamrai izomtömeg csökkenésével

csökkenhet az IVRT (70). Vizsgálataimban is igazolódott ez a korábbi megfigyelés,

nevezetesen, hogy az elhízás hatására megnyúlt IVRT és az EDT egyaránt

szignifikánsan lerövidült a tartós testsúlycsökkenés hatására.

Irodalmi adatok támasztják alá, hogy a rendszeres fizikai aktivitás hosszú távon javítja a

diastolés funkciót (8, 12, 35, 50, 60). Ezért különösen fontosnak látszik, hogy a

testsúlycsökkenést a kondicionáló program részeként alkalmazott fizikai aktivitás

fokozásával érjük el elhízott betegeinknél.

7. 1. 2. Terheléses vizsgálatok

Az elhízottak fizikai teljesítoképessége gyengébb, mint a normál testsúlyú egészséges,

azonos életkorú egyéneké. Az adott terheléshez tartozó anaerob igénybevétel nagyobb, a

terheléses keringési reakció pedig kifejezetten kedvezotlenebb (64).

A rövid kondicionálás hatására, közvetlenül a program vége elott elvégzett terheléses

vizsgálatok adataiból leszögezhetjük, hogy a szignifikáns testsúlycsökkenés hatására

73

(férfiaknál 5,1 % a noknél 3,4 %) a terhelhetoség szignifikánsan javult mindkét nemben

és a haemodynamikai reakciók (maximális kettos szorzat és a restitúciós kettos szorzat)

is sokkal kedvezobb képet mutattak. A nyugalmi kettos szorzat is lényegesen

alacsonyabb szinten volt a program végén, ami a komplex testsúlycsökkento program

hatására létrejött csökkent sympaticotoniával magyarázható.

Az egyéves ambuláns kondicionálást követoen is kifejezett javulást észleltem minden

vizsgált terheléses paraméterben a férfiak esetében. Szignifikánsan javult a

terhelhetoség és kedvezobbek voltak a nyugalmi és a terheléses haemodynamikai

mutatók is. A nok esetében a terhelhetoség (maximális wattszám, maximális watt/tskg)

lényegesen nem növekedett, de a terhelésre adott haemodynamikai reakció

szignifikánsan jobb volt. A nemek között megfigyelt különbség a fogyás mértéke

közötti jelentos eltéréssel magyarázható, mivel a férfiak testsúlycsökkenése lényegesen

nagyobb volt (12,9 % vs. 5,6 %).

A diétával és a fizikai aktivitás fokozásával elért jelentos testsúlycsökkenés javulást

idéz elo a fizikai teljesítoképességben, melyet a kondicionáló program hatására létrejött

gazdaságosabb cardio-respiratoricus funkcióval magyarázhatunk. A teljesítoképesség

javulásában a perifériás adaptáció mellett a centrális hatásnak is szerepe van, melyet az

echocardiographiás mérések is igazoltak.

Összességében megállapíthatjuk, hogy elhízottaknál a fizikai aktivitás fokozásával

együtt alkalmazott diéta eredményeként létrejött tartós testsúlycsökkenés hatására,

csökken a balkamra hypertrophia, csökkennek a szív üregméretei, és nem utolsó sorban

kifejezetten javul a balkamra systolés és diastolés funkciója. Mindezek által javul a

terhelhetoség, amit alátámasztanak az elvégzett echocardiographiás és a terheléses

vizsgálatok adatai.

74

7. 2. Élsportolók

7. 2. 1. Echocardiographia A hosszú évekig tartó, intenzív edzés jelentos terhet ró a szívre. A manapság

alkalmazott modern edzésmódszerek miatt, a különbözo sportágakban egyaránt jelen

van a dinamikus és a statikus terhelés is, csak az arány más és más. Ezáltal, a foleg

dinamikus terhelés hatására létrejövo excentrikus balkamra hypertrophia és a statikus

terhelésre kialakuló koncentrikus balkamra hypertrophia forma kombinálódhat is

egymással (pl. kerékpárosok, evezosök) (54, 61, 67, 68, 88).

Fagard és mtsai által elvégzett metaanalízis igazolta, hogy a hosszútávfutóknál 10 %-al

nagyobb a balkamra átméroje, 18 %-al vastagabb a balkamra fala és 7 %-al nagyobb a

relatív falvastagság, mint a nem sportolóknál. Ugyanez az eroatlétáknál 2,5 %, 15 % és

12 %, míg a kerékpárosoknál 9 %, 29 %, és 19 %-nak bizonyult. A balkamra

izomtömege a kerékpárosoknál 64 %-al, a hosszútávfutóknál 48 %-al, míg az

eroatlétáknál 25 %-al bizonyult nagyobbnak (30, 77). A vizsgált férfi evezosök mintegy

61 %-nál volt megfigyelheto a „kritikus” 500 g-ot meghaladó balkamra tömeg, míg ez a

nok esetében csak 10 % volt. A maximális, testfelszínre vonatkoztatott balkamrai

izomtömeg a férfiaknál 170 g/m2, a noknél 133 g/m2 volt (93).

Régóta ismert, hogy az egészséges sportolóknál kialakuló fiziológiás balkamra

hypertrophiát „edzett szívnek” nevezi az irodalom (16, 18, 23, 27, 76, 88, 89, 90, 94).

Ennek az elváltozásnak vannak anatómiai és funkcionális jellemzoi. Több

tanulmányban igazolták, hogy a sportolóknál szignifikánsan magasabb a diastolés

telodési ráta (E/A), nagyobb a maximális koradiastolés áramlási sebesség és nagyobb a

koradiastolés telodési frakció mind nyugalomban, mind pedig terhelés alatt (31, 35, 36,

37, 38, 60, 65, 67, 72, VI). Huonker és mtsai. (51) stressz echocardiographiás és

radionuclid ventriculographiás vizsgálataik során tapasztalták, hogy terhelés hatására a

diastolés funkció javulásával egyidoben, növekszik az ejekciós frakció is. Niess (71)

munkájában felvetette, hogy a sportolóknál észlelheto jobb diastolés funkció az

autonóm idegrendszer edzés adaptációjával magyarázható.

Echocardiographiás vizsgálataimból világosan kiderül, hogy az élsportban alkalmazott

igen jelentos és tartós fizikai igénybevétel hatására kifejezetten nagyobbak a pitvarok, a

balkamra falméretei és különösen a balkamra izomtömege, mint a kontroll csoportban.

75

Az élsportolóknál lényegesen nagyobb a „sphericity index” mint a kontroll csoportban.

Megállapíthatjuk, hogy a rendszeres edzés elsosorban a balkamra hosszátmérojében hoz

létre jelentos növekedést. Korábbi saját munkáinkból és az irodalomból is ismert, hogy

a sportolóknál létrejövo balkamra falvastagság növekedés messze meghaladja az

üregméretben létrejövo nagyobbodást (30, 90, VII). Ugyancsak jobbak a balkamra

funkcionális paraméterei (systolés és diastolés) is az élsportolóknál, mint a kontroll

csoportban.

Megállapíthatjuk tehát, hogy az élsportolóknál, az edzés hatására létrejövo jelentos

balkamra hypertrophia, nem rontja, sot javítja a balkamra globális funkcióját.

Leszögezhetjük, hogy a „edzett szív” nemcsak a systolés, hanem a diastolés funkció

változásában is jól tükrözodik.

7. 2. 2. Terheléses vizsgálatok

Ismert, hogy az élsportolók fizikai teljesítoképessége jelentosen nagyobb, mint az átlag

populációé.

Terheléses vizsgálataim alapján megállapítást nyert, hogy az elso osztályú labdarúgók

teljesítménye és relatív aerob kapacitása valamivel gyengébb volt, mint a válogatott

kosárlabdázóké. Ez a különbség adódhatott a két vizsgált élsportolói csoport különbözo

edzésterhelésébol is. Véleményem szerint nagyon fontos vizsgálni a sportolóknál a

nyugalmi, valamint a terhelésre adott haemodynamikai reakciót is, mivel ez jelentos

információtartalommal bír az illeto sportoló aktuális kondicionális állapotáról, valamint

a terhelhetoségérol. Ezen paraméterek vizsgálata fontos lehet továbbá a sportolók

túledzettségének korai feltárásában is.

Szimultán végzett spiroergometriás és stress-echocardiographiás vizsgálatok igazoltak

szoros összefüggést a balkamra diastolés funkciója és a maximális oxigénfelvétel

között. Megállapították, hogy minél jobb volt a diastolés funkció, annál nagyobb volt a

maximális oxigénfelvétel a vizsgált sportolóknál (51). Saját vizsgálataim is azt

mutatják, hogy a teljesítoképességben megfigyelheto különbség, a jobb diastolés

funkcióval állhat összefüggésben.

76

7. 3. Szabadido sportolók

A közepes korosztályba tartozó férfi szabadido-sportolók (átlag 43 év) és az életkorban

megegyezo kontroll csoport, valamint az azonos életkorú elhízottak adataiból érdekes

megfigyeléseket lehet tenni. A fizikailag aktív életet éloknél alacsonyabb a nyugalmi

pulzusszám, mint a kontroll csoportnál, ami a rendszeresen sportoló személyeknél

megfigyelheto parasympaticus túlsúllyal magyarázható. A korábban aktív sportolóknál,

akik a vizsgálat idején is rendszeresen mozogtak, lényegesen nagyobbnak bizonyult a

balkamra izomtömege, mint a kontroll csoportban, ugyanakkor a diastolés funkciót

jelzo mutatók pedig kifejezetten jobbak voltak, változatlan ejekciós funkció mellett. A

megfigyelt eltérés arra utal, hogy a rendszeres sportolás megelozi a diastolés funkció

életkorral romló tendenciáját, amit Bryg és mtsai is leírtak korábban (11, 39, VII).

Figyelemre méltó az a tény is, hogy az elvégzett edzés mennyisége is tükrözodik a

diastolés funkcióban, nevezetesen a pitvari kontrakció sebessége kisebb, míg az E/A

hányados pedig nagyobb a nagyon aktív életet éloknél, mint azoknál, akik kevesebbet

mozognak hetente.

Figyelemre méltó adatokat szolgál a vizsgálat az elhízottaknál és a nagyon aktív életet

élo szabadido-sportolóknál egyaránt fellelheto balkamra izomtömeg növekedését

illetoen is. Az elhízás hasonló mértéku balkamra izomtömeg növekedést okoz, mint a

rendszeres és eroteljes fizikai igénybevétel. Az elhízottaknál nagyobb a balkamra

üregmérete is, azonos hátsó fal méret mellett. Ugyanakkor az elhízottak

septumvastagsága kisebb. Az elhízás - a kifejezett volumenterhelés miatt - lényegesen

jobban megnöveli a bal pitvar méretét is, mint a jelentos fizikai igénybevétel.

Megállapíthatjuk, hogy a rendszeres sportolás elsosorban a septum megvastagodását

hozza létre, míg elhízásban az üregméretek növekedése domináló. Azaz az elhízottaknál

excentrikus, míg a nagyon aktív életmódot folytatóknál a koncentrikus balkamra

hypertrophia igazolható, amint az, az irodalomból is jól ismert (3).

Súlyosan elhízottak diastolés paraméterei lényegesen különböznek a szabadido

sportolóknál mért adatoktól. Kisebb a koradiastolés csúcssebesség (E), nagyobb a

késodiastolés csúcssebesség (A), ebbol adódóan csökken az E/A hányados, valamint

hosszabb az isovolumetriás relaxatiós ido (IVRT). Az is megállapítható, hogy a

súlyosan elhízott személyeknél fellelheto excentrikus balkamra hypertrophia,

77

megromlott diastolés funkció mellett, nem képes olyan systolés funkciót produkálni,

mint amilyet a nagyon aktív életmódot folytató személyeknél megfigyelheto fiziológiás,

koncentrikus balkamra hypertrophia mellett meglévo, kiváló diastolés funkció hoz létre.

Az elhízottak kifejezetten rosszabb balkamrai tágulékonysága is hozzájárul a systolés

funkció rosszabbodásához.

Mások véleménye szerint is (81) nagyon fontos elkülöníteni a fiziológiás és a kóros

balkamra hypertrophiát egymástól. Ebben a munkában segítségünkre lehet a diastolés

funkció vizsgálata mellett, az általunk már korábban alkalmazott speciális indexek

használata is, melyek segítségével jobban elkülönítheto a két hypertrophia forma

egymástól.

Más szerzok adataival (30, 33, 60, 67, 89) összevetve úgy tunik számunkra, hogy a

rendszeres testedzés alkalmasnak látszik a balkamrai compliance életkorfüggo

romlásának csökkentésére. Ennek sikere azonban jórészt függ a fiatalkori aktivitástól:

igazi sikert akkor remélhetünk, ha a fiatalkori sporttevékenységet folytatjuk az idosebb

életkorban (VII).

Az is leszurheto az adatokból, hogy a rendszeres fizikai aktivitás képes megorizni, sot

javítani is a szív systolés és diastolés funkcióját egyaránt.

Éppen ezért minden életkorban javasolt az ésszeruen alkalmazott fizikai aktivitás.

78

8. KÖVETKEZTETÉSEK

Vizsgálataimból megállapítható:

1. A hosszú ideje fennálló kismértéku túlsúly is már jelentos geometriai és

funkcionális változásokat hoz létre a szív-érrendszerben, mindkét nemben egyaránt.

2. A súlyosan elhízottaknál jelentos mértéku, kóros, excentrikus balkamra

hypertrophia és relatíve korai diastolés dysfunctio figyelheto meg. Az elhízás

mértékétol és fennállásának idotartamától függoen késobbiekben romlik a balkamra

systolés funkciója is.

3. Elhízottaknál már az enyhe hypertonia társulása is további méretbeli és funkcióbeli

változásokat hoz létre a szívben.

4. Tartós testsúlycsökkentés esetén, az elhízottaknál korábban észlelt balkamra

hypertrophia jelentosen csökken, a systolés és a diastolés funkció pedig lényegesen

javul.

5. Elhízottaknál a fizikai aktivitás fokozásával és diétával elért jelentos

testsúlycsökkenés hatására már korán megfigyelheto a fizikai teljesítoképesség

lényeges javulása, valamint kedvezobbek a terhelésre létrejövo haemodynamikai

reakciók is.

6. A tartós testsúlycsökkentés elérése és hosszú ideju megtartása érdekében

célszerunek látszik együtt alkalmazni az ambuláns kondicionáló programot az

idoszakonként ismételt kórházi kezelésekkel.

7. Megfigyeléseim alapján szükségesnek vélem az elhízottak korai kardiológiai

vizsgálatát, valamint a megfelelo idoben történo testsúlycsökkentését, az elhízásban

megfigyelt kedvezotlen elváltozások megelozése, illetve csökkentése érdekében.

8. Úgy tunik, hogy az aerob teljesítoképességgel szoros összefüggést mutat az

echokardiográfiával meghatározott nyugalmi systolés funkció mellett a diastolés

funkció is.

9. A sportolóknál megfigyelheto fiziológiás és a különféle betegségekben látható kóros

balkamra hypertrophia elkülönítésében segítségünkre van a diastolés funkció

vizsgálata.

79

Az eredmények gyakorlati hasznosítása

1. Szükségesnek vélem a túlsúlyosak és elhízottak kardiológiai vizsgálatát az

elhízásban megfigyelt kedvezotlen elváltozások korai detektálása érdekében.

2. Az elhízottak, diétával és a fizikai aktivitás fokozásával történo tartós

testsúlycsökkentése szükséges a balkamra hypertrophia mérséklése, a systolés és

diastolés funkció javítása, valamint a fizikai terhelhetoség növelése érdekében.

3. Az élsportolóknál, az edzés hatására létrejövo jelentos, fiziológiás balkamra

hypertrophia, nem rontja, sot javítja a balkamra globális funkcióját.

4. A rendszeres testedzés alkalmasnak látszik a balkamrai compliance életkorfüggo

romlásának csökkentésére. Ennek sikere azonban jórészt függ a fiatalkori

aktivitástól: igazi sikert akkor remélhetünk, ha a fiatalkori sporttevékenységet

folytatjuk az idosebb életkorban. Az ésszeruen alkalmazott fizikai aktivitás minden

életkorban javasolt.

80

9. ÖSSZEFOGLALÁS / SUMMARY Az Országos Sportegészségügyi Intézet Kondicionáló és Belgyógyászati Osztályán az

elhízottak, élsportolók, valamint szabadido sportolók terhelhetoségét,

echocardiographiás mutatóit és azok változásait vizsgáltam az 1994 és 2003 közötti

idoszakban.

Értekezésem célja volt az alábbi fo témakörök vizsgálata:

1. A túlsúlyosak, elhízottak, valamint enyhe hypertoniás elhízottak echocardiographiás

adatainak összehasonlítása.

2. Az echocardiographiás adatok összehasonlítása elhízottaknál, élsportolóknál,

valamint szabadido sportolóknál.

3. Az echocardiographiás mutatók összefüggéseinek vizsgálata a fizikai

teljesítoképességgel élsportolóknál és elhízottaknál.

4. A tartós testsúlycsökkentés hosszú távú eredményeinek echocardiographiás és

terheléses EKG-val történo vizsgálata elhízottaknál.

Fobb következtetéseim és gyakorlati hasznosítás:

1. Súlyosan elhízottaknál jelentos mértéku, kóros, excentrikus balkamra hypertrophia

és relatíve korai diasztolés dysfunctio figyelheto meg. Az elhízás mértékétol és

fennállásának idotartamától függoen késobbiekben romlik a balkamra systolés

funkciója is.

2. Enyhe hypertonia társulása az elhízáshoz, további méret- és funkcióbeli változásokat

hoz létre a szívben.

3. Tartós testsúlycsökkenés esetén, az elhízottaknál korábban észlelt balkamra

hypertrophia jelentosen csökken, a systolés és a diastolés funkció lényegesen javul,

a fizikai teljesítoképesség pedig növekszik.

4. A sportolóknál megfigyelheto fiziológiás és a különféle betegségekben látható kóros

balkamra hypertrophia elkülönítésében segítségünkre van a diastolés funkció

vizsgálata.

5. Az is leszurheto az adatokból, hogy a rendszeres fizikai aktivitás képes megorizni,

sot javítani is a szív systolés és diastolés funkcióját egyaránt. Éppen ezért minden

életkorban javasolt az ésszeruen alkalmazott fizikai aktivitás.

81

6. Szükségesnek vélem a túlsúlyosak és elhízottak kardiológiai vizsgálatát az

elhízásban megfigyelt kedvezotlen elváltozások korai detektálása érdekében.

SUMMARY

Physical tolerability, echocardiographic data and their changes were investigated in

male obese subjects, top-athletes and leisure-time athletes in the Department of

Conditioning and Internal Medicine, National Institute for Sports Medicine.

The aims of the study were:

1. To compare echocardiographic data of overweight, obese and obese-hypertensive

patients.

2. To compare echocardiographic data of obese subjects, top athletes and leisure time

athletes.

3. To examine the relationship between physical performance and echocardiographic

parameters in top athletes and obese persons.

4. To investigate the long-term effects of sustained weight loss in obese patients by

echocardiographic and exercise-ECG.

Conclusions and practical utilisation

1. In severely obese persons, a considerable pathological eccentric left ventricular

hypertrophy and a relatively early diastolic dysfunction can be observed. Depending

on the severity and duration of its existance, left ventricular systolic function will be

deteriorated as well.

2. Association of mild hypertension to obesity brings about further changes in

dimensions and functions of the heart.

3. In obese persons sustained weight loss causes a marked decrease of the left

ventricular hypertrophy, a significant improvement of the sytolic and diastolic left

ventricular function and an increased physical performance.

4. Investigation of the diastolic funtcion helps to separate physiologic left ventricular

hypertrophy of the athletes’ heart from the pathologic forms hypertrophy.

5. Regular physical activity can preserve, moreover improve systolic and diastolic

function of the heart, therefore it is recommended in every age.

6. Cardiologic control of overweight and obese persons is necessary to detect the

obesity induced early unfavourable alterations.

82

Hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik szakmai és tudományos

munkámat mindenkor segítették:

Dr. Apor Péter

Dr. Bányai Ferenc

Dr. Jákó Péter

Prof. Dr. Forster Tamás

Prof. Dr. Frenkl Róbert

Prof. Dr. Halmy László

Prof. Dr. Hideg János

Kigyósi Beáta

Dr. Malomsoki Jeno

Dr. Martos Éva

Prof. Dr. Pavlik Gábor

Prof. Dr. Préda István

Prof. Dr. Pucsok József

Dr. Szmodis Iván

Prof. Dr. Tenczer József

Dr. Zámolyi Károly

83

A disszertáció témájával kapcsolatos publikációim

I. Jákó P. (szerk).: Sportorvoslás alapjai. Sidó Z.: Sportkardiológiai fejezet. 267-

287. Print City kiadó és nyomda, Sárbogárd. 1998.

II. Németh H., Horváth P., Petridisz L., Bánhegyi A., Sidó Z., Pavlik G.:

Szinkronúszók echokardiográfiás edzettségi jelei. Sportorvosi Szemle 44, 2-3,

2003.

III. Pavlik G., Olexó Zs., Bánhegyi A., Sidó Z., Frenkl R.: Gender differences in the

echocardiographic characteristics of the athletic heart. Acta Physiol. Hung. 86,

222-226, 1999.

IV. Pavlik G., Olexó Zs., Bánhegyi A., Sidó Z., Frenkl R.: Echokardiográfiás adatok

és testméretek. Cardiol. Hung. 1, 9-16, 2001.

V. Pavlik G., Olexó Zs., Osváth P., Sidó Z., Vajk Z.: Echokardiográfiás edzettségi

jelek különbözo életkorokban. Sportorvosi Szemle 39, 73-90, 1998.

VI. Pavlik G., Olexó Zs., Sidó Z., Frenkl R.: Doppler-echocardiographic examinations

in the assessment of the athletic heart. Acta Physiol. Hung. 86, 17-22, 1999.

VII. Pavlik G., Olexó Zs., Osváth P., Sidó Z., Frenkl R.: Echocardiographic

characteristics of male athletes of different age. Br. J. Sports Med. 35, 95-99,

2001.

VIII. Resch M., Jákó P., Sidó Z., Haász P.: A psychoterápia és a fluoxetin hatékonysága

obesitasban. Orvosi Hetilap, 140, 2221-2225, 1999

IX. Resch M., Sidó Z.: Obesitas a psychoszomatikus tükör elõtt. LAM 7, 802-807,

1997.

X. Sidó Zoltán: A fizikai tréning szerepe az elhízás kezelésében. Hyppocrates. III.

évf. 5. sz. 279-282, 2001.

XI. Sidó Z.: Kondicionáló program az elhízás terápiájában. Sportorvosi Szemle 39,

133-138, 1998.

XII. Sidó Z., Jákó P., Bánhegyi A., Pavlik G.: Balkamra hypertrophia és diasztolés

funkció edzett és elhízott férfiaknál. Sportorv. Szemle 42, 9-20, 2001.

84

XIII. Sidó Z., Jákó P., Pavlik G.: A mérsékelt, tartós testsúlycsökkenés hatása az

echokardiográfiás paraméterekre elhízottaknál sibutramin kezeléssel. Cardiol.

Hung. 4, 303-312, 2001.

XIV. Sidó Z., Jákó P., Martos É., Ékes E., Haász P.: Elhízottak echokardiográfiás

vizsgálata. Orvosi Hetilap 136, 2667-2671, 1995.

XV. Sidó Z., Jákó P., Martos É., Haász P.: Elhízottak impedancia-kardiográfiás

vizsgálata. Sportorvosi Szemle 35, 143-149, 1994.

XVI. Sidó Z., Jákó P., Bánhegyi A., Pavlik G.: Labdarúgók és kosárlabdázók

echokardiográfiás adatai. Sportorv. Szemle. 42, 73-83, 2001.

XVII. Sidó Z., Jákó P., Martos É., Haász P.: Obesitas és stroke. Sportorvosi Szemle 37,

203-213, 1996.

XVIII. Sidó Z., Martos É., Jákó P., Ékes E., Haász P.: Normotoniás és hypertoniás

elhízottak echokardiográfiás vizsgálata. Sportorvosi Szemle 2, 105-113, 1995.

XIX. Sidó, Z., Jákó, P., Pavlik, G.: The effect of moderate weight loss on

echocardiographic parameters in obese female patients. Acta Physiol. Hung. 87,

241-251, 2000.

XX. Sidó Z., Jákó P., Pucsok J., Martos É., Haász P.: Elhízott cukorbetegek

kondicionálásával szerzett tapasztalatok. Sportorvosi Szemle 37, 31-40, 1996.

XXI. Sidó Z., P.Jákó, G. Pavlik: Cardiac hypertrophy and diastolic function in well

trained and in obese men. Int. J. of Obesity 27, 1347-1352, 2003.

XXII. Sidó Zoltán: Az életmód változtatás szerepe a szív-érrendszeri betegségek

kezelésében és megelozésében. Sportorvosi Szemle 44, 2-3, 69-78 2003.

XXIII. Sidó Zoltán: Korunk epidémiája az elhízás. LAM 13, (7): 541-547 2003.

85

FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Abbott R.D., Behrens G.R., Sharps D.S., Rodriguez B.L.: Body mass index and

thromboembolic stroke in nonsmoking men in older middle age. The Honolulu

Heart Program. Stroke 25, 370-2376, 1994.

2. Alpert M..A.: Obesity cardiomyopathy. McGrow-Hill Companies 1998.

3. Alpert M.A., Hashimi M.W.: Obesity and the heart. Am. J. Med. Sci. 306, 117-123,

1993.

4. Alpert M.A., Lambert C.R., Terry B.E., Cohen M.V., Mukerji V., Massey C.V.,

Hashimi M.W., Panayiotou H.: Influence of left ventricular mass on left ventricular

diastolic filling in normotensive morbid obesity. Am. Heart J. 130, 1068-1073,

1995.

5. Appleton C.P., Hatle L.K., Popp R.L.: Relation of transmitral flow velocity patterns

to left ventricular diastolic function: New insights from a combined hemodynamic

and Doppler echocardiographic study. J. Am. Coll. Cardiol. 12, 426-440, 1988.

6. Ashwell M.: Obesity in men and women. Int. J. Obes. Relat. Metab. Disord. 18,

suppl 1, 1-7, 1994.

7. Aust P.E., G.G. Belz and W. Koch: Comparison of impedance cardiography and

echocardiography for measurement of stroke volume. Eur. J. Clin. Pharmacol. 23,

475-477, 1982.

8. Baglivo H., Fabrigues G.: Effect of moderate physical training on left ventricular

mass in mild hypertensive persons. Hypertension 15, suppl. 1, 153-156, 1990.

9. Blair S. N.: Physical activity, physical fitness, and health. Res. Q. Exerc. Sport 64,

365-376, 1993.

10. Bouchard C., Depers J. P.: Physical activity and health: atherosclerosis, metabolic

and hypertensive diseases. Res. Q. Exerc. Sport. 68, 268-275, 1995.

11. Bryg R. J., Williams G. A., Labowitz A. J.: Effect of ageing on left ventricular

diastolic filling in normal subjects. Am. J. Cardiol. 59, 971-974, 1987.

12. Buermann B., Tremblay A.: Effects of exercise training on abdominal obesity and

related metabolic complications. Sports Med. 21, 191-212, 1996.

86

13. Burchfiel C. M.,Curb J. D., Arekaki R.: Cardiovascular risk factors and

hyperinsulinaemia in elderly men: the Honolulu Heart Program. Annals Epidemiol.

490-497, 1996.

14. Carrol J. F., Braden D. S., Cockrell K., Mizelle H. L.: Obese hypertensive rabbits

develop concentric and eccentric hypertrophy and diastolic filling abnormalities.

Am. J. Hypert. 10, 230-233, 1997.

15. Chang-Sheng Ku., Shoa-Lin, Dang-Jiang Wang, Shi-Kun Chang, and Wen-June

Lee.: Left ventricular filling in young normotensive obese adults. Am. J. Cardiol.

73, 613-615, 1994.

16. Colan S. D., Sanders S. P., MacPherson D., Borow K. M.: Left ventricular diastolic

function in elite athletes with physiologic cardiac hypertrophy. J. Am. Coll.

Cardiol. 6, 545-549, 1985.

17. Colditz G. A.: The economic costs of obesity. Am. J. of Clin. Nutr. 55, 503-507,

1992

18. Csanády M., Forster T., Hõgye M.: Comparative echocardiographic study of junior

and senior basketball players. Int. J. Sports Med. 7, 128-132, 1986.

19. Cserhalmy Livia: Impedancia kardiográfiás mérések szívizombetegeken. Cardiol.

Hung. 1, 3-6, 1993.

20. De Divitiis O., Fazio S., Pettito M.: Obesity and cardiac function. Circulation 64,

477-482, 1981.

21. Devereux R. B., Reichek N.: Echocardiographic determination of left ventricular

mass in man: anatomic validation of method. Circulation 55, 613-618, 1977

22. Devereux, R. B., Korean, M. J.: Methods for detection of left ventricular

hypertrophy: application to hypertensive heart disease. Eur. Heart J. 14, suppl. D, 8-

15, 1993.

23. Di Bello V., Lattanzi F., Talarico L..: Left ventricular function and quantitative

ultrasonic tissue characterisation of the athletes "isotonic" heart: an

echocardiographic study. Int. J. Sports Cardiol. 1, 141-147, 1992.

24. Dickhuth H. H., Röcker K., Hipp A., Heitkamp H. C., Keul J.: Echocardiographic

findings in endurance athletes with hypertrophic non-obstructive cardiomyopathy

(HNCM) compared to non-athletes with HNCM and to physiological hypertrophy

(Athlete’s heart). Int. J. Sports Med. 15, 273-277, 1994.

87

25. Dickhuth H. H., Röcker K., Niess A., Hipp A., Heitkamp H. C.: The

echocardiographic determination of volume and muscle mass of the heart. Int. J.

Sports Med. 17, suppl. 3, 132-139, 1996.

26. DiPietro L., Ostfeld A. M., Rosner G. L.: Adiposity and stroke among older adults of

low socio-economic status: the Chicago Stroke Study. Am. J. Public Health 84, 14-

19, 1994.

27. Douglas P. A.,Otoole M. L., Hiller D. B., Reichek N.: Left ventricular structure and

function by echocardiography in ultraendurance athletes. Am. J. Cardio l. 58, 805-

809, 1986.

28. Drewonski A.: Progress in Obesity Research. Eds.: Libbey. 459-464, 1990.

29. Eckel R. H., Kraus R. M., For the AHA Nutrition Comittee: American Heart

Association call to action: obesity as a major risk factor for coronary heart disease.

Circulation 97, 2099-2100, 1998.

30. Fagard R. H.: Athlete’s heart: A meta-analysis of the echocardiographic experience.

Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 140-144, 1996.

31. Finkelhor R. S., Hanak L. J., Behler R. C.: Left ventricular filling in endurance-

trained subjects. J. Am. Coll. Cardiol. 98, 289-293, 1986.

32. Fisman E. Z., Embon P., Pines A., Tenenbaum A., Drory Y., Shapira I., Motro M.:

Comparison of left ventricular function using isometric exercise Doppler

echocardiograph in competitive runners and weightlifters versus sedentary

individuals. Am. J. Cardiol. 79, 355-359, 1997.

33. Fleg J. L., Shapiro E. P., O’Connor F., Taube J., Goldberg A. P., Lakatta E. G.:

Left ventricular diastolic filling performance in older male athletes. JAMA. 273, 17,

1371-1375, 1995.

34. Fletcher G. F.: Exercise in the prevention of stroke. Health Rep. 6, 106-110, 1994.

35. Forman D. E., Manning W. J., Hauser R., Gervino E. V., Evans W. J., Wei J. Y.:

Enhanced left ventricular diastolic filling associated with long-term endurance

training. J. Gerontol. 47, 56-58, 1992.

36. Forster T., Csanády M.: Terheléses echocardiographia. Budapest, Medicina, 2001.

37. George K. P., Gates P. E., Birch K. M., Campbell I. G.: Left ventricular

morphology and function in endurance-trained female athletes. J. Sports Sciences.

17, 633-642, 1999.

88

38. George K. P., Gates P. E., Whyte G., Fenoglio R. A., Lea R.: Echocardiographic

examination of cardiac structure and function in elite cross trained male and female

Alpine skiers. Br. J. Sports Med. 33, 93-98, 1999.

39. Gerstenblith G., Frederiksen J., Yin F.C.P., Fortuin N.J., Lakatta E.G., Weisfeldt

M.L.: Echocardiographic assessment of a normal adult aging population.

Circulation. 56, 273-278, 1977.

40. Gosse P., Dallochio M.: Left ventricular hypertrophy: epidemiological prognosis

and associated critical factors. Eur. Heart J. 14, suppl. D, 16-21, 1993.

41. Gottdiener J. S., Reda J. D., Williams D. W., Materson B. J.: Left atrial size in

hypertensive men: Influence of obesity race and age. JACC. 29, 651-658, 1997

42. Gömöry A., Horváth S., J. Thöring, Fésüs L., Asbóth R., Naszlady A.: Keringési

paraméterek noninvazív meghatározása és követése Impedancia Kardiográfia

módszerével. Orv. Hetilap, 39, 2083-2089, 1988.

43. Gömöry A., S. Horváth, J. Thöring, L. Fésüs, R. Asbóth, A. Naszlady: Az

Impedancia Kardiográfia klinikai alkalmazhatóságának lehetoségei. Card. Hung. 1,

21-34, 1990.

44. Grossmann E., Oren S., Messerli F. H.: Left ventricular filling in the systemic

hypertension of obesity. Am. J. Cardiol. 68, 57-60, 1991.

45. Halmy L. Az elhízás gyakorlati kérdései. Hippocrates 1, 3, 130-134, 1999.

46. Halmy L. Az elhízás mai szemlélete. Psych. Hung. 11, 257-265, 1996

47. Hatle C.: Doppler ultrasound in cardiology. Lea and Febiger. Philadelphia. 1988.

48. Hiroyasu I., Masahiko K., Mitsunori D.: Left ventricular mass and subsequent blood

pressure changes among middle-aged men in rural and urban japanese populations.

Circulation. 89, 1717-1724, 1994.

49. Hughes D., McGuire A.: A review of the economic analysis of obesity. Br. Med.

Bull. 53, 253-263, 1997.

50. Huonker M., Halle M., Keul J.: Structural and functional adaptations of the

cardiovascular system by training. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 164-172, 1996.

51. Huonker M., König G., Keul J.: Assessment of left ventricular dimensions and

functions in athletes and sedentary subjects at rest and during exercise. Int. J. Sports

Med. 17, 173-179, 1996.

89

52. Kannel W. B., Castelli W. P., McNamara P. M., McKee P. A., Feinleib M.: Role of

blood pressure in the development of congestive heart failure. The Framingham

Study. N. Engl. J. Med 287, 781-787, 1972

53. Katz A. M.: Cardiomyopathy of overload: a major determinant of prognosis in

congestive heart failure. N. Engl. J. Med. 322, 100-110, 1990.

54. Keul J., Dickhuth H.H., Simon G., Lehmann M.: Effect of static and dynamic

exercise on heart volume, contractility, and left ventricular dimensions. Circ. Res.

48, (Suppl. I.) I162-I170, 1981.

55. Kopelmann P. G., Stock M. J.: Clinical obesity. Blackwell Science Ltd.

Philadelphia. 1998.

56. Krumholz H. M., Larson M., Levy D.: Prognosis of left ventricular geometric

patterns in the Framingham Heart Study. J. Am. Coll. Cardiol. 25, 879-884, 1995.

57. Kuczmarski R. J., Flegal K. M., Campbell M. H. S. et al.: Increasing prevalence of

overweight among US adults. The National Health and Nutrition Examination

Survey 1960-1991. JAMA 272, 205-211, 1994.

58. Lauer M. S., Anderson K. M., Kannel W. B., Levy D.: The impact of obesity on left

ventricular mass and geometry. The Framingham Heart Study. JAMA 266, 231-236,

1991.

59. Levy D., Garrison R. J.: Prognostic implications of echocardiographically

determined left ventricular mass in the Framingham Heart Study. N. Engl. J. Med.

322, 1561-1566, 1990.

60. Levy W. C., Cerquiera M. D., Abrass I. B., Schwartz R. S., Stratton J. R.: Endurance

exercise training augments diastolic filling at rest and during exercise in healthy

young and older men. Circulation 88, 116-126, 1993.

61. Longhurst J.C., Kelly A.R., Gonyea W.J., Mitchell J.H.: Cardiovascular responses to

static exercise in distance runners and weight lifters. J. Appl. Physiol. 49, 676-683,

1980.

62. MacMahon W. S., Wicken E. L. D., Macdonald J. G.: The effect of weight reduction

on left ventricular mass. N. Engl. J. Med. 314, 334-339, 1986.

63. Manson J. E., Willet W. C., Stampfer M. J., Graham A., Colditz M. B., David J.,

Hunter M. B., Hankinson S. E., Hennekens C. H., Speizer F. E.: Body weight and

mortality among women. N Engl J Med 333, 677-685, 1995.

90

64. Martos Éva: A rendszeres testmozgás szerepe a szív-és érrendszeri betegségek

megelozésében. Kandidátusi Értekezés. 1994.

65. Matsuda M., Sugishita Y., Koseki S., Ito I., Akatsuka T., Takamtso K.: Effect of

exercise on left ventricular diastolic filling in athletes and non-athletes. J. Appl.

Physiol. 55, 323-328, 1983.

66. Messerli F. H., Sundgaard-Riise K., Reisin E. D.: Dimorphic cardiac adaptation to

obesity and arterial hypertension. Ann. Intern. Med. 99, 757-761, 1983.

67. Missault L., Duprez D., Jordaens L., de Buyzere M., Bonny K., Adang L. A.,

Clement D.: Cardiac anatomy and diastolic filling in professional road cyclists. Eur.

J. Appl. Physiol. 66, 405-408, 1993.

68. Morganroth J., Maron B.J., Henry W.L., Epstein S.E.: Comparative left ventricular

dimensions in trained athletes. Ann. Intern. Med. 82 521-524 1975.

69. Möckel M., Störk T.: Diastolic function in various forms of left ventricular

hypertrophy: Contribution of active Doppler stress echo. Int. J. Sports Med. 17, 184-

190, 1996.

70. Mureddu G. F., Simone G., Greco R., Rosato G. F., Contaldo F.: Left ventricular

filling in arterial hypertension. Ifluence of obesity and hemodynamic and structural

confounders. Hypertension 29, 544-550, 1997.

71. Niess A., Roecker K., Mayer F., Heitkamp H. C., Dickhuth H. H.: Effect of

combined parasympathetic and sympathetic blokade on left ventricular relaxation at

rest and during exercise in trained and untrained men. Int. J. Sports Med. 17, suppl.

3, 180-183, 1996.

72. Nixon J. V., Wright A. R., Porte T. R., Roy V., Arrowood J. A.: Effects of exercise on

left ventricular diastolic performance in trained athletes. Am. J. Cardiol. 68, 945-

949, 1991.

73. Pados Gy., Audikovszky M., Jámbor Z. és mtsai: Intézeti testsúlycsökkento

program eredménye. Hippocrates 4, 3, 178-183, 2001.

74. Paffenbarger Jr. R. S., Hyde R. T., Wing A. L.: The association of change of

physical activity and other lifestyle characteristics with mortality among men. N.

Engl. J. Med. 328, 538-545, 1993.

75. Pearson A. C., Schiff M., Mrosek D., Labovitz A. J., Williams G. A.: Left ventricular

diastolic function in weight lifters. Am. J. Cardiol. 58, 1254-1259, 1986.

91

76. Pelliccia A.: Determinants of morphologic cardiac adaptation in elite athletes: The

role of athletic training and contstitutional factors. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3,

157-163, 1996.

77. Pluim B. M., Zwinderman A. H., Van der Laarse A., Van der Wall E. E.: The

athlete’s heart. A meta-analysis of cardiac structure and function. Circulation. 100,

336-44, 1999.

78. Quesenberry C. P., Caan B., Jacobson A.: Obesity, health services use, and health

care costs among members of a health maintenance organization. Arch. Intern. Med.

158, 466-472, 1998.

79. Rauramaa R., Leon A .S.: Physical activity and risk of cardiovascular disease in

middle-aged individuals. Sports Med. 22, 65-69, 1996.

80. Rexrode K. M., Hennekens C. H., Willet W. C.: A prospective study of body mass

index, weight change, and risk of stroke in women. JAMA. 277, 1539-1545, 1997.

81. Richey P. A, Brown S. P.: Pathological versus physiological left ventricular

hypertrophy: a review. J Sports Sci 16, 129-41, 1998.

82. Röcker K., Dickhuth H. H.: Echocardiography and Doppler sonography in the

evaluation of cardiac hypertrophy. Br. J. Sports Cardiol. 1, 135-141, 1992.

83. Sadaniantz A., Yurgalevitch S., Zmuda J. M., Thompson P. D.: One year exercise

training does not alter resting left ventricular systolic or diastolic function.

Circulation 28, 1345-1350, 1996.

84. Sahn D. J., De Maria A., Kisslo J., Weyman A.: Recommendations regarding

quantitation in M-mode echocardiography. Results of a survey of echocardiographic

measurements. Circulation 58, 1072-1083, 1978.

85. Saris W. H.: Physical inactivity and metabolic factors as predictors of weight gain.

Nutr Rev. 54, 110-115, 1996.

86. Sasson Z., Rasooly Y.: Insulin resistance is an important determinant of left

ventricular mass in the obese. Circulation 88, 1431-1436, 1993.

87. Serdula M. K., Mokdad A. H., Williamson D. F., Galuska D. A., Mendlein J. M.,

Heath G. W.: Prevalence of attempting weight loss and strategies for controlling

weight. JAMA 282, 1353-1358, 1999.

88. Shapiro L. M.: Physiological left ventricular hypertrophy. Br. Heart J. 52, 135-138,

1984.

92

89. Spataro A., Pelliccia A., Caselli G., Amici E., Venerando A.: Echocardiographic

standards in top-class athletes. J. Sports Cardiol. 2, 17-27, 1985.

90. Spirito P., Pelliccia A., Proschan M. A., Granata M., Spataro A., Bellone P., Caselli

G., Biffi A., Vecchio C., Maron B. J.: Morphology of the „athletes heart” assessed

by echocardiography in 947 elite athletes representing 27 sports. Am. J. Cardiol. 74,

802-806, 1994.

91. Thompson D., Edelsberg J., Colditz G. A., Bird A.P., Oster G.: Lifetime health and

economic censequences of obesity. Arch Int. Med. 159, 2177-2183, 1999.

92. Túry F. Mi van a háj mögött? A „kis gömböc története”. Psych. Hung. 3, 389-392,

1996.

93. Urhausen A., Monz T., Kindermann W.: Sports-Specific Adaptation of left

ventricular muscle mass in athlete’s heart. I: An echocardiographic study with

combined isometric and dynamic exercise trained athletes (male and female rowers)

Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 145-151, 1996.

94. Urhausen A., Monz T., Kindermann W.: Sports-Specific Adaptation of left

ventricular muscle mass in athlete’s heart. II. An echocardiographic study with 400-

m runners and soccer players. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 152-156, 1996.

95. Van Gaal L. F., Wauters M., De Leeuw I.: The beneficial effects of modest weight

loss on cardiovascular risk factors. Int. J. Obesity 21, suppl. 1, 5-9, 1994.

96. Vogt M., Motz W. H.: Pathophysiology and clinical aspects of hypertensive

hypertrophy. Eur. Heart J. 14, suppl. D, 2-7, 1993.

97. Walker S. P., Rimm E. B., Ascgerio A.: Body size distribution as predictors of

stroke among US men. Am. J. Epidemiol 144, 1143-1150, 1996.

98. Willett W. C., Dietz W. H., and Colditz G. A.: Primary care: Guidelines for healthy

weight. The N. Engl. J. Med. 341, 427-434, 1999.

99. Zajkás G. Az elhízás diétás kezelése. Hippocrates 3, 5, 282-285, 2001.