A Föld Körül v. Ausztrália, Csendes Oceáni Szigetek, Japánország, Khina, Szibiria 1

8/16/2019 A Föld Körül v. Ausztrália, Csendes Oceáni Szigetek, Japánország, Khina, Szibiria 1

http://slidepdf.com/reader/full/a-foeld-koeruel-v-ausztralia-csendes-oceani-szigetek-japanorszag-khina 1/228

MMMMMMMMMMMM EEEEEEEEEEEE KKKKKKKKKKKK 111111111111 999999999999 999999999999 444444444444 –––––––––––– 222222222222 000000000000 111111111111 444444444444













A FÖLD KÖR Ü LÚTLEÍRÁS HAT KÖTETBEN, KÖRÜLBELÜL 1200 K É P P E L ,SO K S Z Í N E S É S S Z I N E Z E T L E N M Ű M E L L É K L E

IRTA

DK GÁSPÁR F E R E N C ZV. CS. ÉS K. FREG ATT ORVOS

VÁMBÉRY ÁRMIN ELŐ SZAVÁVAL

AU SZTRÁLIA, C SEN D ES ÓCEÁN I SZIG ET EJAPÁNORSZÁG, KHINA, SZIBIRIA.

BUDAPEST, 1908.

S I N G E R É S W O L F N E R KIADÁSAVI., ANDRÁSSY ÚT 10. SZÁM



AUSZTRÁLIACSENDES ÓCEÁNI SZIGETJAPÁNORSZÁG, KHINA, SZIB

IRTA

DR GÁSPÁR FER EN CZV. CS. ÉS K. FREGATT-ORVOS

158 KÉPPEL,13 MELLÉKLETTEL

BUDAPEST, 1908.SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA

VI.. ANDRÁSSY-ÚT 10. SZÁM



A FELHASZNÁLT IRODALOM PÓTLÓLAGOS JEGYZ

Chamberlain Basil Hall. — Handbook of Japan.. Things Japanese.

Dm ietrew M amonov és Zdziarsky A. G. — Wegweiser anf der grossesibirischen Eisenbahn.

Deutsche Seewarte. — Die wichtigsten Háfen Chinas.Dáizi Itcsikává Dr. — Japans Kultur.Genthe S. Dr. — Korea.Griffis William Elliot. — Mikados Empire.Hu ish M. B. — Japan and its Art.Mabel Bacon Alice. — Japanese side- and woman.Mitford A. B. — Tales of old Japán...-'..,.\'.\Mayr G. Dr. — Hygienische Stüdienio-' Peking.Okákura Kákuzo. — The Ideals ofthe East.— — The awakening of Japan.Sm ith H. A. — Chinese Characteristics.Winterhalder Th. — Kámpfe in China.Wernich L. Dr. — Geographische Medizin.

Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten.





£•

MÁJUSB N HONOL'í JOKOH M KÖZÖTT,



m



Ú T K Ö Z B E N AUSZTRÁLIA F E L É . .

Batavia elhagyása után a tizenkettedik nap reggelén pillantottukmeg elő ször Ausztrália földjét. Délnyugot Ausztráliának a partighúzódó hegyei, illető leg hegyormai olyan magasak, hogy ámbármég néhány mértföldnyi távolságra voltunk Freemantle kikötő jétő l,Batavia óta a „Coolgarlie" legközelebbi állomásától, azok márkivehető k voltak. . • •. . ":

A ,,Coolgarlié" n, a West Australian hajótársaság azon időbeli hajóparkjának legnagyobb és legújabb keletű hajóján, meglehető sen vegyes hangulatban és nagyon váltakozó viszonyok közötttöltöttük a tizenkét napot, a mely a Freemantle és Batavia közöttikétezerkétszáz tengeri mértföld megtevéséhez szükséges volt. Ú tközbenolyanok voltak a viszonyok, hogy míg az indulás után következőelső napok a kellemes szórakozásban gyorsan teltek el, az utolsónégy öt nap ugyanannyi hétnek tetszett. A míg a hajó Jáva szigetének hosszában, a partok védelme alatt tartózkodott, addig azegyenesen fekvő hajó, a friss élelmi szerek, a tengeri betegségtő lmég megkímélt utasokkal való megismerkedés, stb., kellemes tartózkodási helylyé tették a hajónak fedélzetét, éttermét és társalgóját.Ső t • még a kissé szű kre szabott fülke, a melyben egész napisemmittevés u tán fáradtan húzódtunk vissza, kívánatos és kedvesvolt. A Madura szoros, az a keskeny csatorna, a melyet Jávaszigetének a soerabayai kiszögelése meg a közvetlen közelébenfekvő Madura szigete alkotnak, gyönyörű volt. A szoros ugyanisolyan keskeny,, hogy órákon át azt képzelhettük volna, hogy dúsan

D r. Gáspár F. ; A föld körül. V. t



2 GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

ben ő tt partokkal szegélyezett gyönyörű kékvizű folyón utazunk.A csatornán végig kisértek bennünket a bennszülöttek, HollandusIndiának legsötétebb bő rű , de nagyon rokonszenves külsejű lakói,

a maduraiak, a kik kánuikkal, igen könnyen épített karcsú jármű veikkel, „ lóhalálában" igyekeztek a ,,Coolgarlie" val legalábbaddig lépést tartani, a míg a kánuikban felhalmozott pompás gyümölcsöket meg múzeumi gyű jteménynek is megfelelő gazdagságúkagylóikat ránk tukmálhatták.

A Bali szorosban, azon a keskeny ú ton , a mely Jáva szigetkeleti partja, meg a hozzá közel fekvő Bali sziget nyugoti oldalaközött húzódik, már megéreztük a nyílt tengert, az Indiai Oceánt.Hata lmas hullámok hömpölyögtek be a szorosba, a melyeken hevesenbukdácsolt a hajó; a hirtelen bezárt ablakok és más nyilasok tű rhetet lenné tették a hajó belsejében való tartózkodást, a fedélzetenvaló tartózkodást pedig lehetetlenné tette a szakadó eső . A levegőugyan eddig is nedves volt, de most egyszerre igazán „vizes"lett. Valósággal csepegett minden tárgy a nedvességtő l. A ruházatunk meg a fehérnemünk nedves volt már akkor, a mikor frissenvasalt állapotban kivettük a szekrényekbő l; a bő rbő l készült tárgyakon órák alatt ujjnyi vastag penész keletkezett és vastag rozsdaa fémtárgyakon, " Ha lefeküdtünk az ágyba, olyan érzésünk volt,mintha nedves lepedő k közé göngyöltek volna valamely gyógyintézet „meleg levegő s" kamrájában. És minél délebbre haladtunk,anná l inkább rosszabbodott a helyzet.

Mint mindenütt ezeken a vidékeken, a hajón levő társaságbanaz angolok voltak túlsúlyban , még pedig az a fajtája az angolnak,a melylyel eddig nem volt alkalmunk érintkezni: ausztráliai angolok.Érdekes emberek; első benyomásra alig különböztethető k megAngliának Birminghamben, Port Elisabethben vagy akár Durbanben élő alattvalóitól, ső t azoktól sem, a kik akár Khinában,akár Nyugot Indiában élnek. De már egy napi együttélés utáncsakhamar rájön az idegen, hogy ezek nem azok az angolok, akiket eddig ismert. Ezek a getlemenek már inkább Észak Amerikáraemlékeztettek bennünket, az úgynevezett „ szabadság és egyenlő ség



ÚTKÖZBEN AUSZTRÁLIA FELE S

hazájában" élő , angolul beszélő „demokratákra", azokra a demokratákra, a kik valóságos „amerikai vagyont" áldoznak, hogy megvegyenek a leányuknak egy európai származású züllött grófot; akik szolgamódra hajlongnak a gazdag ember elő tt és lerúgják anéger nő t a robogó vonatról, ha a szerencsétlen fekete teremtésvéletlenül abba a kocsiba szállott fel, a mely csak „fehér gentlem an " ek számára van fentartva. Ezeknél barátságosabb és kedvesebb benyomást keltettek az ausztráliai urak, a kiket a társalgásukés viselkedésük u tán ítélve hivatásos jockeyknek, trainereknek,akrobatáknak vagy tengerészeknek inkább lehetett volna tartani,mint hivatalban foglalkozó, vagy búzát, gyapjút termelő békéspolgároknak. Az utazás tartama alatt nem beszéltek másról, minta sportoknak különféle ágairól. Football, cricket, polo, lóverseny,evezés volt kizárólagos témájuk, a mi azért volt feltű nő , mert azutasoknak nyomtatásban kiosztott névsor kimutatása szerint, amelyen az utasok neve, származási helye és foglalkozása volt feltüntetve, az utasok kevés kivétellel a békés „filiszterek" osztályáhoztar tozó emberek voltak. így például Mr. D. A. Calhoun — beszédeután következtetve valóságos „fenegyerek" a polo játék terén —ügyvéd volt Melbourneben; Mr. I. C. Greenlay, cricket mester,gyapjút termelt Új Déli Wales egyik Districtjében; Mr. E. F. McFarland, a ki a vízisport terén hajmeresztő dolgokat élt át, holottcsak a Por t Jackson viharmentes öble volt sportolásának fő színtere,egyik sydnei híres czipő raktárnak volt a „ man ager" e; Miss RuthHunt ington , valóságos amazon, vagy legalább is magas iskolátlovagló mű lovarnő , a ki az ausztráliai lovasezredek belügyeibenfeltű nő jártasságot tanúsított, szabad napjaiban és óráiban atávíró gépekkel foglalkozott; Mr. R. A. Lindsay M. D. pedig, afootball elismert championja, orvos volt Viktória államnak egyikhúskiviteli ipartelepén.

Köztudomású tény, hogy a sport annyira elfajult Ausztráliában,hogy háttérbe szorított igen fontos más ügyeket; az is köztudo

mású, hogy az adelaidei cricket match meg a híres melbournei„cupday" (körülbelül megfelel a mi király díj vagy a wieni Derbyí*



4 GÁSPÁR F E R E N C Z : A F Ö L D KÖRÜL

napnak) legalább is annyira érdekli Ausztrália kormányzóságainakvezérerabereit, meg Ausztrália egész társadalmát, mint a gyapjúára vagy valamely város csatornázása. De ha az ember szemtő lszembe látja és hallja, hogy komoly foglalkozású, felnő tt emberek,családapák és államférfiak minő odaadó komolysággal ű zik vagytárgyalják a sportnak valamelyik olyan nemét, a mely már nemis sport, hanem inkább gyerekjáték, akkor nem tudja, hogy nevesseri e a naivitásuk fölött, vagy bosszankodjék a kicsinyességükön.A mint ugyanis kiértünk az Indiai Oceánnak viharosabb tájékáról,s a levegő annyira száraz lett, hogy a fedélzet nem volt állandóansíkos talaj a nedvességtő l, lefekvéskor pedig az ágynemű nem keltette azt a benyomást, hogy az embert vizes lepedő be pakolták,egyszerre és hirtelen megelevenült a hajó társaságának eddig csakszunnyadó sportszenvedélye s kezdetét vette a játék meg a sportés folyt egész napon át a breakfasttól a lunchig és a lunchtól adinnerig. F iatal leányok és nehézkes mozgású idő sebb urak éppenolyan szenvedélylyel és kitartással játszottak, min t a kissé korosabbmamák, meg az alig felcseperedett leánygyermekek.*

* Illusztrálásképpen felsorolok néhányat azokból a játékokból és versenyekbő l, amélyeket az angolok a hajókon játszanak, tekintet nélkül arra, hogy ausztráliaiak evagy indiaiak. Ezek a játékok természetesen csak azok, a melyek a himbálódzó hajókszű k területéhez vannak alkalmazva. Tehát például:

Schuffle board. Arasznyi átmérő jű és három ujjnyi vastagságú vörösre vagyfehérre festett, súlyos fakorongokat gereblyeszerű rúddal csúztatnak át a fedélzetnekkrétával rajzolt, számozott rekeszekkel ellátott egyik mező jérő l a másik ugyanilyenmező jére. Nyertes az, a ki a legtöbb számegységet hozza össze.

Deck cricket; hasonlít a szárazföldi cricket játékhoz, csakhogy természetesen

a játszóterület kisebb.Stake quoits. Arasznyi átmérő jű , bő rrel bevont vaskarikákat egy függélyesenálló rövid vasrúdra kell dobni, három négy méter távolságból.

Bucket quoits. Ugyanazokat a karikákat, ugyanazon távolságból egy vederbekell dobni. (Az ember nem hinné, hogy milyen — nem könnyű dolog ez a gyerekesnek tetsző játék, a míg egynéhányszor nem teszi magát — nevetségessé az eredménytelen próbálkozás által.) '

Ping pong. Olyanféle, mint a Lawn tennis, csakhogy nem tennisz groundon ját

szák, hanem tennis ground módjára beosztott jókora asztalon. A celluloid labdák tojásnagyságúak, a racketek pedig tenyérnagyságúak.



ÚTKÖZBEN AUSZTRÁLIA FELÉ 5

Mikor a „Coolgarlie" a kikötő közelébe ért és.a pilot átszállóithozzánk, egy tuczat gentleman rohant a hajó pereméhez és azmég fel sem kapaszkodott a kötélhágcsón, a mikor kórusban repültfeléje a kérdés: ,,Megnyerte e McEwen Ewen a cr icket matchet?" Azigenlő feleletre magasra repültek a sapkák. ,,Three . cheers forM e Ewen''. H u r ra h " . ,*•

M i pedig, a „Coolgarlie" nem angol vagy ausztráliai utasai,mosolyogtunk a naiv emberek lelkesedésen és önkénytelenül.futot

Ime, néhány példa a versenyekbő l: . . .Pota to race. Egyenes sorokba elhelyezett félburgonyákat kanállal szednek fel

egyenkin t a földrő l és egyenkint futnak vele bizonyos távolságban felállított vederhez.A ki leghamarabb gyű jti össze ily módon a maga „krum pli sorát", az a győ ztes.(Az első díj néha 2—3 font sterling volt úgy ennél a szellemes „ race" nél, valaminta többi még ötletesebb versenynél.)

Three leged race. Verseny három lábon. Ketten összeölelkeznek oldalvást, azérintkező lábszárakat összekötik bokán ál meg a ezomb, felső harmadán s ilyen módonfut az összekötözött pár versenyt, a hasonlóan megkötözött párokkal.

Shoe race. A versenyző k levetik a ezipő jüket, a melyeket a „versenyrendező k"a legraftináltabb módon hozn ak felhúzhatatlan állapotba. Összebogozzák a fű ző ket,összegombolnak két különböző czipő t egy pár rá, teletömik skatulyákkal, kenyérbéllel,stb. A ki hamarább húzza fel a maga pár czipő jét, az nyert. Ilyen versenynél szereztem egy alkalommal elő ször és utoljára pénzt, — még pedig egy font sterlinget —a lábaim ügyességével.

Roiüng the olive. A versenyző k a „ mixed pickle" es üvegbő l kiszedett olajbogyókat hengergetnek a fedélzeten bizonyos távolságra ugyan egy vonalban — fogpiszkálóval. ( ) A ki a számára kijelölt vonalból „versenylovával" letér, vagy az ujjával„segíti a szerencsét ", azt disqualifikálják.

Itt van továbbá a needle treading contest, a slinging the monkey, a bolster andspar contest, stb.

H a az ember ezeket a „versenyeket" odahaza az íróasztala elő tt vagy ágybanfekve

olvassa, hát bizony nevetségesnek és gyerekesnek fogja azokat tart an i. De az oeeánontöltött hatodik nyolezadik n apon nem is olyan nagy bolondságok. Mindenesetre vanannyi értelmük, mint három négy órát egyhuzamban ülni a kávéház valamelyik ablakában.

Odahaza, a szárazföldön, természetesen komolyabb sporto t folytatnak ezek azurak és ha maguk nem is vesznek ténylegesen részt a sportolásban , azért legalábbis olyan érdeklő dést tanúsítanak az iránt, hogy Brisbaneben ki nyeri meg a tavaszifootball első díját, mint például mi azon nagyfontosságú eseménynyel szemben, hogy a

.Csirkefogó nagynénje" czímű operetté premierjén melyik primadonna fogja adni amarquisnő t. \ . •




tunk át emlékezetünkben egy darabka történetet , a mely sehogysem illett össze • & hurráhzó urak kitörő örömével. Arra gondoltunkugyanis, hogy ezek közt az urak közt van akárhány, a kinek a„mos t hon orable" nagypapája éppenséggel nem hurráhzott örömében,' a mikor annak idejében, hajón átkelve Angliából Ausztráliába,megpillantotta a szárazföldet. Azok a nagyapák ugyanis nem sajátelhatározásukból jöttek az exotikus földre, hanem hozták ő ket. Ésha divatban is lett volna a sport már az ő idejökben, akkor jelentékeny mellékkörülményekre való tekintetbő l abban aligha vehettekvolna részt, azon egyszerű oknál fogva, mert a lábukon lánczokatviseltek. Fegyenczek voltak ugyanis, a kiket az angol hatóságokazért telepítettek át ide Angliából, hogy egyrészt kiüresítsék a túlzsúfolt hazai tömlöczöket, másrészt pedig, hogy telepeket állítsanakfel az akkor még teljesen néptelen és jóformán egészen ismeretlen

„terra australison".Könnyebb megérthetés czéljából azonban kezdjük legelő i.

Amerikát már régen felfedezték volt, a midő n Ausztráliánakmég híre sem volt minálunk. A mi elég csodálatos dolog. Biztostudomásunk van ugyanis arról, hogy a khinaiaknak már a mi időszámításunk elő tt volt fogalma Ausztráliáról, a mennyiben a dzsunkáikkal az északkeleti monszun idejében levitorláztak a hazájuktólroppant távol eső földrészig és a félévvel késő bb beálló délnyugoti

monszunna l ismét haza hajtatták magukat. Amerika felfedezéseidejében nemcsak Ausztráliát nem ismerték Európában, de még aCsendes Oceánról sem volt tudomásuk az embereknek. Tizenegyévvel azután, hogy Colombus elő ször hozott hírt az új földrészrő l,történt , hogy egy spanyol kalandor, Vasco Nunez Balboa, átkelvénkalandor csapatával a panamai szoros hegylánczán, mint első

európai pillantotta meg azt a nagy vizet, a mely az ujjonan felfedezett földrész mögött elterült. Az elbű völő látványtól, meg a






• :;....: A. .spanyolok világhatalma idő közben nagyot esvén, fölfedezési/ .expediczióik,is megszű ntek. Ehhez a költséges és merész vállalkozáshoz nagyon kevés volt a pénzük, meg a kedvük is nagyonelment,.tő le. U gyanebben az idő ben léptek elő térbe hajózás teréna hollandusok meg az angolok, a kiket szintén nyugtalanított ésingerelt az új földrészrő l hozott hír, hogy az valóságos kincsesbánya. Az új földrészt tudniillik csak a portugállusok hívták„Terra australis de Espiritu San tu" nak; a többi nemzetek „Terraaustralis aurifera" nak, aranytermő földnek nevezték. A hollandusoka közeli In sulinderő l (Jáva szigetérő l és az evvel szomszédos szigetekrő l) többször küldöttek ki expedicziókat Ausztrália felfedezésére. Legeredményesebb volt az az expediczió, a melyet H ollan dusIndia azon idő beli kormányzója, Van Diemens küldött ki 1642 bena Holland Kelet indiai Társaság egyik kapitányának, Ábel Tasman .nak vezetése alatt. Ezen az útján fedezte fel a XVII. századnakezen legkiválóbb tengerésze a mai Tasman iát, a melyet ő az ő tkiküldő kormányzó tiszteletére Van Diemenslandnak nevezett el,valamint ő volt az, a ki a mai Új Zeelandot elő ször érintette. Azelő bbi szigetrő l, Délkelet Ausztrália csúcsához nagyon közel fekvőTasmaniáról, azt hit te, hogy az Ausztráliának a déli part ja; azutóbbi, két nagy szigetet pedig, Új Zeelandot, a keresett földrészkeleti partjának nézte. Jóllehet Van Diemens még egy ízben te t tfelfedező utat Ausztrália körül, elő bbi két tévedésére nem jött ráés az Ausztrália felő l alkotott azon idő beli fogalmak az ő leírásaiszerint alakultak. Az Európát csaknem egy évszázadig izgalombantartott és . igénybevevő háborúskodások alatt szüneteltek a felfedezőutak és csak száz esztendő vel késő bben tör tént , hogy újabb lépéseket tettek a csaknem egészen feledésbe ment új földrész továbbifelfedezésében. Ezút tal az angolok léptek ismét elő térbe és megis tartották a vezetést, a melyet soha többé a kezükbő l ki nem adtak.William D'ampier, a kit az angol kormány 1699 ben, mint a „Roebuck" hadihajó parancsnokát küldött ki, abból a czélból, hogyállapítsa meg Ausztráliának kelet felé terjedő határait, volt az elsőangol, a ki a nyugoti parton elő ször lépett Ausztrália földjére és



ÚTKÖZBEN AUSZTRÁLIA FÉLÉ 9

ugyancsak ő volt az első európai, a ki — jódarabig befelé hatolván a még teljesen ismeretlen szárazföldön — kengurut látott.* .

Ugyancsak Dampier volt az első , a ki hitelesebb híreket hozottaz ausztráliai bennszülöttekrő l, a kikrő l addig képtelen mesékétírtak és beszéltek. Dampier sokat enyhített ezeken a rémséges túlzásokon ; a bennszülötteket nem mondja félig majomnak, hanemegészen embernek, de azért a kultúrának olyan alacsony fokánállónak ecseteli ő ket, hogy „hozzájuk képest a ho t ten to t ták . valóságos gentlemanek". , • •

Ausztrália nyugati partján kívül Dampier néhány szigetet isfedezett fel, de tulajdonképpeni feladatának — a keleti part meghatározásának — nem tett eleget. Még csak közelében sem jártannak . Néhány évtizeden át ismét „aludt" Ausztrália, még angolrészrő l is. Nem törő dtek vele sehol a világon.

Ekkor az történt, hogy a csillagászok Európában kiszámították, hogy 1769 ben „igen nagyfontosságú csillagászati eseményfog tör tén ni". Tudniillik a Venus bolygó átvonulása a Nap elő tt.A csillagászok azt is kiszámították, hogy ennek a nagy horderejűeseménynek a megfigyelésére legalkalmasabb hely a Csendes Oceánnak egyik szigete lesz. Az eseménynek igen nagy fontosságottulajdonítottak. Elő ször azért,, mert a Venus átvonulása a nap elő ttminden százhúsz esztendő ben csak kétszer történik, másrészt pedigazért, mert abban az idő ben — 1766 körül — a Földnek a Naptólvaló távolsága még nem volt pozitivusan megállapítva és pontoskiszámítását a Venus átvonulásának megfigyelésebő i remélték megállapítani. Az angol kormánynak, illető leg a „Royal Society ofL o n d o n " tudóstársaságnak James Cook nevű tengerész a Venus

f* Dampier úgy járt Európában a kenguruval, mint az egyszerű matróz a repülő

hallal. A matróz ugyanis távoli országokban tett útjáról hazatérvén szülő falujába, alegképtelenebb háriádákkal traktálta hallgatóit, a mit persze mind elhittek. A mikoraztán kifogyott a hazugságokból és szorultságában már tényeket és igazságokat iskezdett* el beszélni, többek közt azt is, hogy látott repülő halat, hát akkor kidobták,

mint hazudozót. William Dampiernek is elhittek mindent, de a kengurut nem tudtákneki megbocsátani.

D r. Gáspár F . : A föld körül. V. ;"; • V 2




átvonulását tárgyaló dolgozatot nyújtott be. A dolgozat olyan Sokszaktudást és megfigyelő tehetséget árult el, hogy a RoyalSociety elhatározta, hogy a fontos tünemény m egfigyelésére kikül

dött expediczió parancsnokául Cookot, az elaborátum szerző jétküldi ki.

M ielő tt út rakelünk James Cookkal, valamennyi eddig élő tengerészeknek egyik legkiválóbbjával, illő , hogy megismerkedjünk aparancsnokkal.

James Cook yorkshirei béresnek volt a fia. Anyai ágon némilegarisztokratikusabb volt a származása. Az anyja ugyanis „uradalmifejő nő " volt. A kis béres gyerek persze' írni olvasni sohasemtanul t és mikor Mártonban egy zöldséges kofához beállott szolgának, a számadásait rovásokon végezte. A kis béres gyerekben,meg a késő bbi zöldségeskofa növendékben azonban nagyon nyugtalan vér keringett, gondolataiban pedig sokat foglalkozott a —tengerrel, meg a tengerészettel, a mely hivatás azon idő kben afelfedezések, kalandos utazások és mesés kincsek gyű jtésének idejében, a legnagyobb mértékben divatos és kívánatos foglalkozásvolt. Ennek folytán Cook beállott matróznak, a mely elhatározás,tekintettel arra a körülményre, hogy az azon idő beli vitorlás hajókona matrózok körülbelül annyiszor kaptak „kilenczágú macskát " (korbácsot), mint a hányszor ennivalót kaptak (bű zös húst, nyúlós,poshadt vizet), elég bátornak mondha tó . A fiatal Cook, nevénekmegfelő en (cook angolul annyit mint: szakács) addig addig kuktáskodott a hajó szakács mellett (a hajós inasokat abban az idő benúgy nevelték a tengerész mesterségre, mint ma például a czipészinasokat a czipész mesterségre: tudniillik bölcső t ringatnak, piaczramennek stb.) és addig hámozgatta a krumplit, a míg mégis csakaltiszt lett belő le egy new castlei szenes hajón. 1755 ben, huszonhárom éves korában, már „angol királyi matróz" volt azon hajókegyikén, a melyek az angolok és canadai francziák azon idő beliháborújában Quebeket ostromolták. Az egykori béresgyerek ezenostrom alkalmával kiváló tengerész bravúr által tünte t te ki magát.Az angol hajók parancsnoka ugyanis, a kiknek a hajóikkal igen




kényelmetlen helyrő l kellett a várakat bombázni, nagyon szerettékvolna tudni, hogy vájjon nem mehetnének e hajóikkal a folyónfeljebb, közelebb az ostromlóit városhoz, hogy onnan bombázzanak.

D e nem mertek mozdulni, mert a St. Lawrence folyó medre akkormég nem volt olyan centimeter pontosan felmérve, mint ma s nemtudták, hogy elég mély e azon a kedvező helyen a folyam medre,milyen ott az áramlás, stb. Cook nyilt csónakba szállva néhánytársával, mélységméréseket végzett közvetlenül az ostromlóit városalatt folyó St. Lawrencen, (a Szent Lő rinczen), miközben a francziákmeg a velük szövetkezett indiánusok golyó és nyílzápora vettekörül a. mélységmérő csónakját. Cook nyugodtan és hidegvérű enmér t ; meghatározta a mélységet, minek folytán az ostromló angolhadihajók olyan közel jutottak az ostromlóit várhoz, hogy azt beis vették. Cookot még a helyszínén kinevezték tengerészhadnagynak. Hogy a hadnagy idő közben mennyire megtanult írni olvasni,számolni is, kitű nik abból, hogy — a mint láttuk — 1766 ban,t ehá t 34 éves korában, a számoló tudása még Anglia azon idő belilegelő kelő bb tudományos testületének, a Royal Society of Londonnak is imponált.

1769 ben indult el James Cook kapitány az ,, Endeavour"hadihajón a Csendes Oceáni expediczióra s vele néhány tudós. Banksés a svéd dr. Solander, mint botanikusok mentek vele és CharlesGreen , mint astronom us. A Venus átvonulásának megfigyelésénkívül Cook azt a megbízást kapta, hogy vessen némi világosságota „déli kontinens titokzatos ügyére" is. Kilencz hónapig tartott azút a délamerikai Viharfok megkerülésével mire az „ En deavour"Tahiti szigetére juto tt . A Venus elvonulásának megfigyelése ténylegnem remélt eredményekkel járt. Cook ezen fontos csillagászatiténykedésén kívül a Tahiti sziget körül elterülő szigetcsoportrólpontos térképet készített. Hat hónapi idő zés után a Társasági szigetcsoporton, Cook megindult hajójával hazafelé. (Cook, a délafrikaiJóreményfok megkerülésével akart haza jutni, hogy ily módon

'egész földkörüli utat tegyen meg.) H ónapokon át kalandoztak aLmerész emberek a Cse.ndes Oceán szigetvilágában, a mely szige

• . • . 2 *






csodálkozva és bámulva futottak egy darabig az ismeretlen látomány — a hajó — u tán . A csaknem fekete színű bennszülöttek

a hajóról láthatók voltak. Legfeltű nő bb volt rajtuk bő rüknek groteszkbefestése; tudniillik fehér festékkel olyan formán festették be amellkast meg a végtagokat, hogy csontvázakat ábrázoltak. Természetesen egészen mezítelenek voltak s a mint a Cook személyesfeljegyzéseibő l kivehető , a derék parancsnokot leginkább az boszszantot ta , hogy: „ the old woman herself being destitute even ofa figleaf", azaz: még a vén asszony sem viselt — fügefalevelet.

1770 ben ennek a partnak egyik alkalmasnak mutatkozó öblében vetett horgonyt az „ Endeavour". Az erdő s halmokkal borítottkörnyék a legjobb benyomást tette a partra kivánkozókra, ellenbena dárdával, buzogánynyal meg a bumaranggal fegyverzett, különbenteljesen mezítelen bennszülöttek ellenséges fogadása már kevésbbé.volt kedvök szerinti. A hajósok puskatüzelése azonban megnyitot tanekik az utat és Cook meg a hajó tudósok a partra szállottak. Am it a parton találtak, az mind egészen új és teljesen idegenszerűvolt a partra szállók elő tt. I lyen embereket, állatokat s növényzetet,a minő ket ebben az öbölben találtak, eddig a földgömbnek egyetlenpontján sem láttak. Minden egészen új volt. Fő képpen a botanikusok voltak elragadtatva az exotikus és ismeretlen növényzettő lés annak gazdagságától. Ezért is nevezte Cook az öblöt „BotanyBay" nek. Csak a bennszülöttekkel nem volt Cook sehogysem megelégedve. A sötétbő rű , állatias arczú bennszülöttek itt is csontvázalakúra mázolták a testüket; az értelmiségnek legcsekélyebb jele

em volt rajtuk észrevehető . Nem érdekelte ő ket semmi; sem azFajándékba kínált csillogó üvegtárgyak, sem a rikító színű szövetek,sem a kés vagy ásó. Csak az élelmiszerekkel szemben tanúsítottakérdeklő dést. A felajánlott ételeket olyan mohósággal kapták be, mint

nagyon kiéhezett vadállatok.

Az öbölbő l egy két n apra terjedő kirándulást tettek a szárazbelseje felé. Mindnyájan el voltak ragadtatva a látottaktól: a

• zoológusok az állatvilág csodálatos és itt elő ször látott teremtményeitő l; a botan ikusok a növényzet érdekes és elő ttük egészen isme




rétien fajtáitól; Cookot pedig elragadta a kitű nő termő földnek m utatkozó fekete talaj, a dús legelő k, a házépítéshez alkalmasnak mutatkozó terméskő . Visszatérve a Botany Baybe, Cook ünnepélyesen

felvonatta a lobogót és az egész földet maga körül III. György, őangol felsége nevében lefoglalta. Röviden Botany Bay elhagyásau tán , ettő l északra, ismét tágas szép öblöt talált, a melyet az angoladmiralitás titkárának tiszteletére „Por t Jackson" nak keresztelt eL

Felfelé haladván hajójával Ausztrália keleti partján, miközbenolyan pontos térképeket vett fel annak alakzatáról, hogy hosszúidő kig az áltála készített térképek u tán hajóztak a hajósok, a maiCooktown közeléig jutott (York félszigetnek a közepe tájáig), am idő n hajójával az ezen vidékeken rendkívül számos koralliumzátonyok egyikén hajójával megfeneklett. A megfeneklés olyannagymérvű volt, hogy az expeditió tagjai elveszettnek hitték a hajótis, meg önmagukat is. Cook azonban segített a bajon, habár nagyáldozatok árán. A vízbe dobatta ugyanis a súlyos ágyúkat s minden más felesleges tárgyat; az emigyen megkönnyebbült „Endeavour" a legközelebbi dagálylyal lesiklott a zátonyról, Cook pediga súlyosan megsérült hajóval egy közeli folyó torkolatába, amai Endeavour folyóba menekült, a hol a havariák helyrehozatalaheteket vett igénybe. Cap York (Ausztrália legészakibb csúcsának)megkerülésével a Torres szorosba jutott, a nélkül, hogy sejtette volna,hogy ez ugyanazon út, a melyen Torres százhúsz évvel elő tte márvégighaladt. Innen Bataviáig meg sem állott. Ebben a kikötő benakarta Cook a legénységét kipihentetni az eddigi ret tenetes fáradalmak u t án . A legénység egy részére azonban a pihenés a kelleténélkissé hosszabbra nyúlott. Batavia ugyanis hírhedt maláriafészekvolt abban az idő ben és a legénységnek egy része áldozatául isesett a veszedelmes betegségnek. Az „Endeavour" csillagásza,Charles Green , szintén belepusztult.

Mikor Cook két évi távollét u t án , 1771 ben, a Jóreményfokmegkerülésével Angliába hazaiért, a tudományos megfigyeléseknek

és a különböző néprajzi, állat és növénytani gyű jteményeknek akkorakincsét hozta magával, hogy rövidesen egy második ilyen fajtájú




expeditió kiküldését határozták el Angliában. Ezúttal a déli sarkitenger kifürkészését tű zték ki feladatúi és az volt a czélja, hogytisztázza a sarki szárazföld kérdését. Az „Adventure" és a „Reso

iu t ion" hajókból álló expeditió parancsnokául természetesen Cookotnevezték ki; az első hajót maga Cook vezényelte, a másodikatFourneaux . Mint tudósokat, két német Forstert, Jánost és Györgyöt, adták az expeditióhoz. Cook 1773 júniusban hagyta elPlymouthö t ; levitorlázott Capetownig, innen egy darabig nekimenta déli jegestengernek. Az óriási akadályok következtében nem hatolhatván tervének megfelelő en eléggé mélyen Délre, Új Zeelandnakfordult, a honnan ismét nekiment a déli sarknak, míg a 71° nálaz áthatolhatatlan jéghegyek és jégmező k visszatérésre kényszerí:ették. Miután mintegy esztendő n át kalandozott a Csendes Oceánszigetei között, miközben felfedezte vagy érintette a Húsvéti szigeteket, a Marquesas csoportot, Új Caledoniát meg a Norfolk szigeteket, stb., ismét megkerülte — ezúttal másodszor — a Cap Hoorntés 1775 ben hazaérkezett Angliába.

A bámulatra méltó hő snek és bátor lelkű tengerésznek mégjóformán ideje sem volt, hogy leverje magáról az út porát és teljes mértékben élvezze a dicső séget, meg a legnagyobb fokú dicső ítést, a melylyel honfitársai ünnepelték, Cook a harmadik és utolsóútjára kelt. Az angol parlament ugyanis húszezer font sterlinget— az akkori idő kben rengeteg nagy összeget — ígért jutalmulannak, a ki Északamerika északi partja fölött átjut az Atlanti Oceánból a Csendes Oceánba, azaz megtalálja a két Óceán között a „nyugoti átjárót". (A „keleti átjárót" ugyancsak a két Óceán közöttkeresték, de Ázsia fölött.) Cook ismét két hajóval indult a rengetegútra, a ,,Resolution" nal meg a ,,Discovery" vel; ez utóbbinakClerk hadnagy volt a parancsnoka. A Jóreményfokot megkerülve,

Tasman ia, Uj Zeeland és Tahiti érintése után felfedezte a CsendesOceán közepén fekvő magányos Sandwich (Hawai) szigeteket és folytat ta az útját fel Északnak, a Behring szoros felé. Itt azonban ajégben leküzdhetetlen akadályokra találván, visszatért ideiglenestartózkodásra az imént felfedezett Hawai szigetekre. Cook nem is



16 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

hagyta el többé a Hawai szigeteket. Hosszabb ideig tartózkodvána szigeteken, élénk közlekedés fejlő dött ki a hajósok és a bennszülött kanakok között. Egy alkalommal elveszett egy csónak valamelyik hajó mellő l és a hajósok a kanakokat vádolták a lopással.Cook a partra szállott, követelte a csónakját; a kanakok pedig azártatlanságukat hangoztatták. A kérdésbő l vita lett, aztán verekedés,a melynek folyamán Cookot a bennszülöttek agyonütötték.

Eltekintve attól, hogy Cook minden idő k tengerészei közöttegyike volt a legkiválóbbaknak, a kit egy rangba lehet helyezniColumbus szal és Magalhaes nal, az övé az érdem, hogy az ötödikföldrész felfedeztetett. Az ausztráliaiak ezt el is ismerik és Cookotmint nemzeti hő st tisztelik.

Az angolok azonban sokáig nem vették hasznát a Cook általAnglia birtokába vett földrésznek. Nem tudták, mit kezdjenek a rengeteg távol fekvő néptelen birtokukkal, jóllehet Banks, Cook egyikkísérő je, a legragyogóbb színekkel ecsetelte a mindenféle kincsekbengazdag földet. Végre rájöttek, hogy igenis: hasznát fogják venrii,népesíteni fogják.

Közben az történt ugyanis, hogy Anglia elvesztette az északamerikai gyarmatot, a mely eddig nemcsak azt a szolgálatot tetteAngliának, hogy temérdek kincset hoztak onnan haza az anyaországba, hanem egy kerek évszázadon keresztül oda szállítottáka fegyenczeiket. Északamerika elvesztésével azonban egyszerreszű nt meg a kincsek hazahozatala meg a fegyenczek deportálásaés Anglia nem tudta, mit kezdjen a temérdek elítélttel. Ső t mi több:London polgársága már nagyon ráúnt a temérdek akasztásra, amelynek akár naponkint tanuja lehetett és zúgolódni kezdett amindenképpen borzalmas látványosság gyakorisága fölött. HogyAngliában abban az idő ben olyan sok volt a fegyencz meg a halálraítélt, annak nem a lakosság züllöttsége vagy romlottsága volt azoka, hanem az angol törvények túlzott, mondhatni embertelen szi




gorúsága. Az a gyerek például, a ki egy kerítésen áthajló gyümölcsfa ágáról letépett egy maroknyi szilvát, azt három négy esztendei fegyházzal büntették. H a egy apa, gyermekei éhségénekpillanatnyi csillapítására, egy czipót lopott, azt öt tíz esztendei fegyházzal fizette meg. Olyan vétségért, a melyet ma nálunk egy kétévi börtönnel sújtanak, Angliában a kötél általi halál, (állítólag:..egy órai függés a kötélen") járt.*

Hogy kiüresítsék a börtönöket és a mindennapi akasztásokmiatt zúgolódó lakosságot megnyugtassák, elhatározták, hogy afegyenczeket kitelepítik az új földrészre, Ausztráliába, illető leg ÚjDéli Walesbe, a hogyan Cook a keleti part vidékét elnevezte. 1787május 13 án indult el az első fegyencz szállítmány tizenegy hajónSpithead kikötő jébő l. A tizenegy hajóból kettő hadi fregatt volt; a„Syrius" húsz ágyúval, John Hun te r kapitány parancsnoksága alatt,a ki késő bb Új Déli Walesnek kormányzója lett; a másik hadihajóa „Supply" brigantin volt, a melyen a kolónia legelső parancsnoka

* A III . György idejében fennálló túlszigorú, idő nként bizarrnak m ondható törvénykezésre jellemző az az eset, a melyet valaha, valahol, talán egy angol anekdotáskönyvben olvastam, vagy valakitő l hallottam . Abban az idő ben a holttesteknek bármely

okból történő bonczolása nemcsak hogy nem volt szokásos, han em ellenkező leg, szigorúan tilos volt. Ezen okból természetesen a komolyabb és tanultabb orvosok örvendettek,h a egy vagy más úton valamely emberi holttesthez jutot tak. így történ t egy vidékiorvossal is, a ki szokásos körútja alkalmával egy városka határán az országút szélénholttestet látott lógni az akasztófán. A tudományszomjas orvos levágja a holttestetés elhelyezi a kocsijában, hátul a kasban , az útibő röndje fölé. Mikor megérkezik haza,a holttestnek igazán „hű lt helyét" találja, de vele együtt eltű nt a bő röndje is, az értékes mű szerekkel együtt. Persze azonnal kitalálta, hogy a „holt test" csak tetszhalott

volt, a ki a kocsi rázására magához tért, észrevétlenül leszállt és magával vitte a bő röndöt . A tolvajt köröztet ték, elfogták s el is ítélték lopás vétségéért. Miután enyhí tőkörülményeket találtak a sajátszerű viszonyokban, melyek közöt t a lopás tör tén t, abüntetés nagyon enyhén esett ki. II I. György bírái csupán egy évi börtönre ítélték atolvajt. Miután azon ban a tolvajnak némi „ függő " adósságai maradt ak fenn Angliávalszemben, elő bb ezt az adósságát kell kifizetnie. A tolvaj ugyan is an nak idejében „Egyórai függésre kötélen" volt ítélve. A meglopott orvos adataiból azon ban kitű nik, hogy<:>. az orvos, reggeli nyolcz óra harmincz perczkor vágta le a holttestet; az elítélt pedig

ayolcz órakor akasztatot t fel. E szerint csak félórát függött. Tartozik tehát elő bb ezt a.hiányzó harmin cz perczet „le függni" kötélen.

D r. Gáspár F . : A föld körül. V. <*



Í 8 . GÁSPÁR F E R E N C Z : A FÖLD KÖRÜL

Arthur Phillip, tartózkodott. A többi kilencz hajó egyszerű vitorláshajó volt, a melyeket rozzantságuk miatt már körülbelül törülniakartak a hajólistából. A legnagyobb nem volt több négyszázötven tonnásnál, míg a többi átlag alig kétszázötven tonnás hajóvolt. Abból, hogy ilyen nyomorúságos apró és rozoga hajókra tették a íegyenczeket, Képzelhető , milyen nagy fontosságot tulajdonítot tak Angliában annak, hogy vájjon kibírják e a hajók a hat nyolczhónapra tervezett rengeteg óceáni utat.

A szállítmány parancsnoka Arthur Phillip volt, a ki egyszersmind a létesítendő gyarmat kormányzójává neveztetett ki. A szállítmány összesen 1015 emberbő l állott, a kik között 750 íegyenczvolt; (558 férfi, 192 nő ; a nő i fegyenczek 13 gyermeket vittek magukkal); a többiek tisztek, katonák, mesteremberek s ezeknek feleségei meg gyermekei voltak. A szállítmány el volt látva mindenféle szerszámmal és gazdasági eszközökkel, két évre való élelmiszerrel, néhány háziálattal, stb. Nyolcz hónapi keserves utazásután , 1788 januárius 18 án érkezett meg a vezérhajó, a „ Syrius"Botany Baybe. (A hajók csak februárius 12 én voltak mind együtt .)Miután Botany Bay a letelepedésre nem tű n t fel alkalmasnak,az ettő l északra fekvő Por t Jacksonban kötöttek ki, a melynek sű rűerdő ktő l borított partjain — azon a helyen, a melyen a mai Sydneyfekszik — szállottak partra. A partraszállást meg a birtokbavételtünnepélylyel és lakomákkal avatták fel, a mi hosszú idő kre az utolsókellemes mozzanat volt az új gyarmat életében.

Jóllehet eddig is arra igyekeztünk, hogy a legszükségesebbekreszorítkozva ismertessük Ausztrália felfedezésének és késő bbi benépesítésének fontosabb eseményeit, ezután még ennél is rövidebbalakban fogjuk a további eseményeket tárgyalni s csupán azt fogjuk megemlíteni, a mi a késő bben elmondandók megértéséhez okvet

lenül szükséges.Alig vitorláztak vissza a szállítmányt hozó hajók, az új tele



II

I


pen már kétségbeejtő viszonyok állottak be. Véletlenül oly idő benjött a szállítmány, a mikor éppen nagy szárazság uralkodott az újkont inens keleti részében; ennélfogva a legelő k kiszáradtak, azivóvíz leapadt, a magukkal hozott vető mag, a mely a rengeteghosszú tengeri ú ton különben is nagyon megromlott, ki sem kelt, a juhokelpusztultak az elszáradt fű evésétő l; a két bika, meg néhány tehénszétfutott, be az erdő kbe, a magukkal hozott besózott hús megromlot t ; a bennszülött feketékkel pedig állandóan harczban állottak.A csoportos ütközetekben a fehérek mindig legyű rték a bennszülötteket — a „black fellow" kat —• de egyenkint mégis sokan lettekáldozatai a lesben álló vadak nyilainak. Rettenetes viszonyok állottakbe; az éhségtő l gyötört fegyenczek most már igazán gyilkoltak ésraboltak; egy darabka besózott disznóhúsért akárhányszor pusztultel egy két emberélet. Phillip, a ki éppen úgy éhezett a „féladagon",mint bármelyik közkatona vagy fegyencz, az által akart könnyítenia helyzeten, hogy a fegyenczek egy részét áttelepítette a közeliXorfolk szigetekre. Eredmény nélkül; éheztek tovább. A baj csakfokozódott az által, hogy közbe újabb fegyencz szállítmányokathoztak a hajók, fő képpen azért, mert a megérkezett fegyenczekleírhatatlanul elcsigázott állapotban érkeztek meg. Odahaza százakat zsúfoltak össze a hígienának legelemibb követelményeit is nélkülöző vitorlás hajókon. Nyolcz tíz hónapig tar tot t az út végig azAtlanti és Indiai óceánon, gyakran hetekig tartó viharokban. Afegyenczeket éheztették és korbácsolták és a mire megérkeztekPort Jacksonba — némely hajón Tétényire lefogyott számban —teljesen használhatatlan állapotban szállították ő ket a partra.

Hogy ezzel az emberanyaggal nem lehetett gyarmatosítani,:LZ nyilvánvaló. Fő képpen azért nem, mert földmíveléshez értőember csak kivételes esetekben volt a fegyenczek között. Az állapot annyira kétségbeejtő volt, hogy a kormányzó rendeletet bocsájtótt ki, a melynek értelmében halállal büntetik azt — férfit és nő t —a ki a földmívelési munkák alól bármilyen ürügygyei kivonja magát.

Fokoz ta a bajt a pálinka, illető leg a rum. Az Anglia és Francziaország között kitört háború folytán a fegyenczek ő rizetére kiküldött. 3



20 . GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

rendes sorkatonaságot visszarendelték Angliába és helyettük az úgynevezett „milicz" csapatot küldöttek, a késő bben hírhedtté vált„rum corps" t . Ezek a miliczisták ugyanis, tisztjeikkel együtt pálinka

üzleteket folytattak a legképtelenebb uzsora és zsaroló alapokon.Egy korty rumért eladta nekik a fegyencz az ekéjét, vagy a leányát s egy korty rumért agyonütöttek néha egy két embert.

A bennszülött feketék is rohamosan pusztultak. Nem annyiraa fehér emberek sörétjétő l, mint inkább azoktól a betegségektő l, amelyek a fehérektő l ragadtak reájuk. Jóllehet a fehérek számosízben léptek ideiglenes házasságra a bennszülött nő kkel, keverékesivadék még sem jött létre. A fehér ember meg az ausztrálnégerközött, — tehát két emberfaj között — olyan óriási volt a fajeltérés, hogy a köztük fennálló érintkezés nem járt termékenységgel.

Közben megtörténtek a környék megismerését czélzó kirándulások. A Sydneytő l nyugatra eső Blue Mountains megmászása nemsikerült, mert a keleti lejtő k nagyon meredekek, a sű rű erdő kbenpedig kannibális természetű vadak tanyáztak. A partok mentén istettek felfedező kutatásokat . Érdekes többek közt az a felfedezőkirándulás, a melyet egy orvos, dr. Bass, tett csónakban a partokmentén le, délfelé. A gyenge és törékeny csónakban összesenhárman voltak: az orvos, F linders, a késő bben híressé vált tengerészhadnagy és egy matróz. Az orvos kormányzott, a zászlós avitorlákat kezelte, a matróz pedig az egész úton a vizet merítetteki a töredezett csónakból. Hetekig tar tot t a kutatásuk s mikorhazajöttek, az orvos kisebb fajtájú sónert kapott, hogy nagyobbszabású utat tegyen. Ekkor fedezte fel a róla elnevezett Bass szorost s ő mutatta ki elő ször, hogy Tasman ia nem a déli part kiszögelése, hanem önálló sziget. Hazatérő útján felfedezte Por t Phillipet,azt az öblöt, a melyben a mai Melbourne kikötő je fekszik.

A XIX. század elején már mintegy hatezer fehér ember éltAusztráliában, illető leg csak Sydneyben és ennek környékén; termőföld mintegy nyolczezer acre volt, a marhaállomány hatezer júhból, négyezer disznóból, kétezer szarvasmarhából s kétszáz lóbólállott. A pálinkát azonban még most is 1200% kal árulták a tisz




tek; százötven törvényes feleséggel szemben ezerötszáz volt a nemtörvényes feleségek száma. Iskoláról, istentiszteletrő l szó sem volt;az egyetlen papnak, a ki a telepen élt, sohasem volt egyszerre több,

mint öt hallgatója. Ezernyolczszázháromban már megvolt az elsőújság. A szerkesztése nem járt sok gonddal, ellenben igen nagynehézségekkel járt a szükséges papiros elő teremtése. Az első évfolyamokban csaknem minden számban benne volt a következőhirdetés: „Víztő l és penésztő l megromlott és minden más okbólhasználhatat lanná lett papiros, vagy bármily alakú, színű és nagyságú pap irt nyomtatási czélokra megvásárolunk*.

Igen hosszadalmas lenne, ha nyomról nyomra követnő k úgyÚj Déli Walesnek,. valamint a késő bben alakult államoknak keletkezését és fejlő dését. Erre rátérünk akkor, ha utazásunk folyamánaz illető államok fő városait fogjuk érinteni. Itt csak annyit említ ünk meg, hogy 1817 ben már megvolt Sydneyben az első pénzintézet, a Bank of New South Wales, a mely intézet életbeléptetésével megszű nt az addig szokásos cserekereskedés. A mint a banklétrejött, megkezdő dött a földek — fő képpen a legelő k — bérbeadása. A bérbeadott legelő k az állam birtokában maradtak; akibérelt legelő k határtalan nagyságúak, a bérösszegek pedig igen csekélyekvoltak. Még akkor is, a mikor a földeknek az értéke már jelentékenyen emelkedett. így például emlékzetes, hogy egy alkalommalnégy squatter (marhatenyésztő nagyban) kétszáz sülingért 7.760,000azaz: hétmillióhétszázhatvan ezer hold földet bérelt ki New SouthWales kormányzóságától.

Az első két évtized lassú tengő dése után csakhamar gyorsabbfejlő dés idő szaka következett ; a viszonyok jelentékenyen változtakés javultak. A rohamos fejlő déshez az adta meg az indító lökést, hogyWenworth nevű mun kás — késő bb híressé vált squatter és milliomos—'

meg két társa 1813 ban átkelvén a Kék Hegyeken, ezektő l nyugatrahatártalan kiterjedésű termékeny földekre akadt Bathurst síkságain, a




melyek Ausztrália addig ismert termő földjeihez hasonlítva valóságosKánaán voltak. Természetes, hogy csakhamar ezrével gyülekeztek akivándorlók az Eldorádóba s kezdetét vette az a nagyszabású juhtenyésztés, a mely jó ideig a kontinens legfó'bb kincse volt.

Mindennél nagyobb jelentő ségű volt azonban Ausztrália népesedésére az aranyföldek feltalálása 1851 ben. Már negyvenöt évvelazelő tt találtak aranyat Új Déli Walesben, akkor, a mikor az elsőországutat csinálták a Blue Mountainsen át, Bathurst felé. Akkorazonban az államot vezető , férfiak a legnagyobb titokban tartottákaz aranyleletet. Attól féltek ugyanis, hogy ha a lakosság, a melyakkor még túlnyomóan a deportált fegyenczekbő l és ezeknek közvetlen ivadékaiból állott, megtudja azt, hogy a Kék Hegyekbenaranyat leltek, ez a hír olyan nagy fokú izgalmat hozna létre akülönben is nehezen fegyelmezhető elemek között, a melylyel ahatóságok nem tudnának megküzdeni. Az 1851 iki aranyleletazonban olyan meglepő en gazdag volt, hogy nem maradhatotttitokban. F utótű zként terjedt a híre a lakosság között és tömegesen tódultak az emberek arra a vidékre, a melyen a híres aranytömböt találták. Csodálatos játéka a véletlennek, hogy ugyanazona helyen találták az aranyat, a hol annak idején negyven évvelazelő tt Wenworth a dús legelő kre talált; tudniillik Bathurst vidékén,a Kék Hegyektő l befelé. Az aranyláz rohamosan nő tt és hihetetlenmértékben elfajult. Nemcsak Ausztrália legtávolabbi részeibő l sereglettek az emberek Bathurst vidékére, hanem a kontinensekbő l is.Californiából például, a hol három négy évvel elő bb ugyancsakilyen nagy mértékben dühöngött az arany járvány, most seregestültódultak az emberek a még ki nem aknázott arany földekre. Ajárvány oly mértékben dühöngött, a minő höz hasonló példa a történelemben nem fordul elő . Magas rangú hivatalnokok éppen úgyott hagyták az irodát, mint a júhnyájak pásztorai a legelő t. Ahivatalnokoknak, kereskedő segédeknek s más alkalmazottaknak kétháromszoros fizetést ígértek, hogy maradjanak meg állásaikban, den em maradtak; mindnyájan tódultak az aranyföldekre. Volt akárh á n y város Ausztráliában, a melyben jóformán egyetlen felnő tt






Mikor a hatóságok belátták, hogy nincs mód az aranyásáslázának beszüntetésére, vagy csak csökkentésére, elhatározták, hogykoncessiókhoz kötik az aranyásást, hogy ez által némileg rendszeresítsék az ügyet. A hatóságok ezzel az intézkedéssel cseberbő lvederbe estek. A láz most már epidémiává fajult. (Erre az intézkedésre talán Melbourne városának egyetlen rendő re is ott hagyta azállomását.) Mérhetetlen kincseket hoztak a diggerek a felszínre ésa mint késő bb kitű nt , éppenséggel nem remélt óriási összeget értmeg a kiásott arany.* • • '

Az aranylázas idő t megelő ző leg, fő képpen annak csillapultávals a rendezettebb viszonyok beállásával Ausztrália belsejének kutatásával is foglalkoztak. Több ízben indultak meg többékevésbbéjól felszerelt expedítiók a merész vállalkozásra, a melyek — tekintettel Ausztrália belsejének rettenetes sivárságára — igazán hő sieselszántságot igénylő vállalkozások voltak.

Ausztráliának a belseje túlnyomóan homokos, puszta sivatag, amelynek csak igen kevés pontján találtak a kutatók elszigetelt"oázisokat, réteket, meg vízben szegény ereket. Legsivárabb a nyugoti rész, a melynél gyászosabb pusztaság kevés van a világon.A Nyugoti Állam három sivatagja, tudniillik a Nagy homoksivatag, a Gibson sivatag meg a Victoria sivatag, ebben a tekintetbenpáratlanok. Rosszabbak a homokos sivatagnál, mert a növényzetnekolyan összetételével vann ak helyenként borítva, a melyek hozzáférhetetlenebbé teszik, mint ha csupán izzó, forró homokkal lennénekborítva. Ez a növényzet a hírhedt scrub, az elcsenevészedett cserje,Ausztrália belsejének felfedezésében a legnagyobb'akadály, valósággalleküzdhetetlen nehézség. A bozótokba összeverő dött alacsony ter

* Ausztrália hét államában 1851 tő l 1890 ig 336 5 millió font sterling értékű

aranyat bányásztak. A mi pénzünk szerint ez annyi mint — (nem is tudom kiszámítani, hogy mennyi )



ÚTKÖZBEN AUSZTRÁLIA FÉLÉ 25

tű szúrós növények, törpe akáczok és eucalyptusok szívós, erő sszárai és levelei ezer négyzetmértföldre terjedő áthatolhatat

í, kiírthatatlan akadálylyá nő nek össze Az egész rengeteg terü

[ léten sehol egy csepp víz, a növényzet pedig még az emlő sök legígénytelenebbjének, a tevének sem nyújt egyetlen falatnyi táplálékot.A sivatagok szélein i t t ott még van kevés hasznos növény vagyfa; itt ott egy nagyobb folyó tátong széles, de üres medrével, ameryben rendesen több a homok mint a víz. Befelé, a sivatag felé

| egyszerre vége szakad ennek a kevés víznek és gyér zöldségnek

is. Fellép a scrub, a mely beláthatalan területeket lep el és ha vanínémi változatosság, az abban áll, hogy a scrubbel borított területieket kopár, forró szikla tömegek, és izzóan forró homokterületekváltják fel. .

És íme, mégis akadtak hő sök, a kik nekimentek ezeknek z a

t emberirtó sivatagoknak, hogy megismerjék Ausztrália belsejét; hő sök,ja kik <hónapokra terjedő leírhatatlan kínszenvedéseknek tették kimagukat, a mikor megkísértették, hogy áthatolva Ausztrália száraz

[földjén, annak egyik partjától a másikig jussanak.

Ausztrália belsejének kutatói között első helyen áll a németszármazású dr. Leichhardt Lajos. Nemcsak azért, mert az ő expeditioja volt a legmerészebb, de a leggyászosabb kimenetelű is,hanem azért, mert ő volt az első , a ki egyáltalában nekimerész

• kedett a sivatagoknak. Ez a német tudós 1841 ben jött Auszrátanulmányozási szándékkal és 1844 ben kelt első nagy

futjára, a mely alkalommal a keleti partról — a Moreton öbölbő l —kiindulva, feljutott Ausztrália északi partjáig, a Carpentaria öbölig.

'Ezen útja alkalmával fedezte fel az észak queenslandi hegyeket ;

; bejárta a Carpentaria öbölnek addig teljesen ismeretlen vidékeit, ső t[lájött arra az útra, hogy miképpen lehet Ausztrália mélyebben

J Ő belsejébe — a központ felé — jutni egy másik expeditio\ alkalmával. Két évvel késő bb heroikus tettre határozta el magát a német tudós. Keresztül akart hatolni egész Ausztrálián, keletrő lnyugat felé. Errő l az útjáról azonban nem sokkal indulása u tán

[ résza kellett térnie: az expeditioja sokkal gyengébben volt felsze

D r. Gáspár F .: A föld körül. V. 4



2 0 • .GÁSPÁR F ER EN C Z : A FÖLD KÖRÜL

relve, semhogy a rettenetes nehézségekkel megküzdhetett volna.D e már a következő évben ismét útra kelt, a mely útjáról sohatöbbé nem tért vissza. Hogy meddig jutott el Ausztrália, belsejében,mikor és miképen pusztult el egész karavánjával együtt, azt sohasem tudták kideríteni. A megejtett nyomozásokból csak sejtenilehet, hogy a Flinders folyó, vidékéig, délre a Carpentaria öböltő l,ju tha to t t . •

V Leichhardt eltű nése éppen olyan izgalmat hozott létre, mintannak idejében a Franklin expeditio eltű nése az északi pólusvidékén. Indulása u tán három évvel késő bb kezdtek kutatni utána,miután elindulásakor ő maga három évre tervezte az útját. Mégtíz tizennégy• évvel késő bb is keltek út ra expeditiok, hogy felkeressék. 1869 ben Nyugot Ausztrália felő l próbált behatolni egy

expeditio Ausztrália belsejébe Leichardt megkeresésére. Eredménytelenül. Leichardt sorsa még harminczhárom évvel késő bb is kisértett, mert egy Skuthoope nevű squatter 1880 ban lépett fel azzala hírrel, hogy megtalálta a Leichhardt utinaplóját. Sajnos, nemvolt igaz • • • . :

Ugyancsak tragikus véget ért a Kennedy expeditio. Ennek a

tagjai szintén 1848 ban indultak neki Ausztrália belsejének. De

alig jutottak át a parttal párhuzamos hegyeken, a mikor márkifogytak az élelmiszerekbő l, meg az ivóvízbő l, újat pedig éppenséggel nem tudtak találni. Visszatérő útjokon a part felé a bennszülöttek áldozatául estek. Egy sem tért vissza közülök.

Ezen idő tájt még legtöbb sikerrel járt a Sturt féle expeditio.Ez az expeditio Adelaidebő l indult ki s eljutott az Ausztrália belsejében fekvő sósvizű tavakig. Tovább nem jutottak; visszakergette ő ket a tökéletes vízhiány, meg az áthatolhatatlan scrub.Nevezetes eredményeket mutatott fel a M cD onnel Stuart expeditioja1859 ben, meg a két Gregory tesvér expeditioja, a kik a dr. Leichhardt kísérletével ellenkező irányban, Nyugotról Kelet felé akartakáthatolni Ausztrálián, a kik egyszersmind megbizattak a Leichhardtexpeditio nyomait kutatni. Nekik sem sikerült. Az eddigi kutatókegyikének sem sikerült a parttól nagyobb távolságra bejutni a



Ú T K Ö Z B E N AUSZTRÁLIA F E L É 2 7

.földrész belseje felé. Kisebb nagyobb távolságok megtevése u tán[teljesen kimerültén és nagyon megfogyva tértek vissza. A nem; kielégítő eredmény végre arra ösztökélte az államokat, hogy|«gyesült erő vel olyan expeditiot szervezzenek, a melynek dús és

Midos felszerelése folytán sikerülni kell Ausztrália átkeresztezéseparttól a másikig. Ez a széles alapokra fektetett expeditio

3 ban indult ki Melbourneból. Első és legnagyobb hibája azalt, hogy nagyon is széles alapokra fektették. Az expeditionak

• terhére vált a nagy tömege, emberben, állatban, felszerelésben. így

például ezúttal elő ször használtak tevéket teherhordásra, holott[semmi megfigyelés nem tétetett azelő tt, hogy miképen viselkednek[ az idegen földrő l átültetett sivatag hajók az ausztráliai sivataggalszemben. H át nagyon rosszul viselkedtek, és az expeditionak

. nagyon gyászos volt a vége. A földrész átkeresztezése sikerült[ ugyan, de az expeditio néhány elő kelő bb tagja, többek közt Bürke[és Wills, elpusztultak. Éhenhaltak. Legtöbb eredménnyel járt aStuart féle expeditio, mert az ő jelentésében tartalmazott adatok

[alapján a kormányzóságok elhatározták, hogy az ő nyomdokait• követve, állítják fel a távirda vonalat a szárazföldön keresztül. H á r o m esztendeig tar tot t a rengeteg munka. A vonal megindul[Por t Augustaban, a déli parti Spencer öböl északi végében, végig

zódik a szárazföld belsejében fekvő Eyre tó nyugoti partján,''folytatódik a 134. meridián hosszában Por t Darwinig az északi

(par ton , szemben a Melville szigetekkel, a honnan mint tengerialatti kábel folytatódik Bandzsuvongiig, Jáva szigetének keleti végén.

A szárazföld belsejének ily módon történt bő vebb — habár'még most is hiányos — megismerése, valamint a partok teljesismerete, továbbá a lakosság consolidáltabb alapokon nyugvó viszonyai, a földbirtoklások, meg a baromtenyésztés rendezése, á városok

cs falvak rohamos fejlő dése és sok más tényező okozta, hogy azLáilamok „állami élete" mintaszerű vé fejlő dött. Angliával, az anya

4




országgal szemben, úgy alakultak idő vel a viszonyok, hogy akoloniális államok Angliában minden megkívánt engedményt megadtak. Minden államnak megvolt a maga parlamentje, a melyet„királynő parlamenf' jének neveztek, a törvényeket az „angolkirálynő " nevében hozták. Az anyaországtól való függést csakabban nyilvánították, hogy az angol törvények Ausztráliában iskötelező k voltak. Egészen sajátszerű az a viszony, a mely a kormányzóságok között fennáll. Majdnem olyan ez a viszony, mint azanyaországhoz való viszonyuk; büszkén hivatkoznak arra, hogyszületett angolok, és hogy kiegészítő alkatrészét teszik a nagyangol világállamnak, de a másik perczben éppen olyan büszkékarra, hogy nekik semmi közük Angliához, hogy ő k függetlenszabad államnak szabad polgárai. Csaknem ugyanilyen a viszonyaz egyes államok között: némely tekintetben utánzásra méltó erő sösszetartást tanúsítanak, más tekintetben pedig teljesen izoláljákmagukat egymástól. Vámsorompókat állítanak fel az államok határán , a vasútjaikon külömböző szélességű ek a vágányok, mintpéldául a hogy külömböző szélességű ek Oroszország vasúti vágányai a többi Európa vasútjainak vágányaitól, külömböző levélbélyegeik vannak, stb. Magától értető dik, hogy ezek a viszonyokcsak addig állottak fenn, a míg a foederatio létre jött . 1901 januárius 1 én tudvalevő leg az államok államszövetségre léptek, a melynek élén a fő kormányzó áll, mint a király helyettese. Ez az államszövetség, a melynek közös fő parlamentje van és közös „szövetségi kormánya", immár sokkal lazább viszonyban áll Angliával,mint állott a szövetség létrejötte elő tt, de a kormányzóságokközötti viszonyt nem tette szorosabbá. Az eddigi versengés mellémost már egy kevés — irigy féltékenység is csatlakozott.



FREEMANTLE : BEJÁRAT A KIKÖTŐ BE.

F R E E M A N T L E T Ö L MELBOURNEIG.

Azok az utasok, a kik a mai Freemantleba érkeznek, azok a

.lajójukkal — legyen az bármily mélyre sülyedő és akárhánytonnás — a két hatalmas védgát által alkotott nyílt és mély vizűmedenczébe futnak be; a hajójuk odafekszik a „pier" mellé, lebocsájtják a hajólépcső t és pár perczczel késő bb már Ausztrália földjét

iposhatják. A mi idő nkben, a kilenczvenes évek elején, nem mentsimán a partraszállás. Akkor Freemantlenak még nem volt

kikötő je, han em csak nyílt öble, a melyben viharos idő k alkalmá.val az Indiai Óceánon végigseprő nyugoti szél erő s hullámzástidézett elő . Másodszor pedig, az öböl vize nem volt eléggé mélyahhoz, hogy a part közelében horgonyozhattunk volna. így teháta „ Coolgarlie" a parttól jókora távolságban vetett horgonyt és —legnagyobb meglepetésünkre — rögtön piros lobogót vont fel egyikárboczára. Mi utasok csak most tudtuk meg, hogy némileg —



3 0 GÁSPÁR F E R E N C Z : A FÖLD KÖRÜL

vulkán fölött tettük meg az utat Bataviatól Freem antleig. A piroslobogó ugyanis azt jelezte, hogy a hajón lő port és dynamitotszállítanak, a melyet F reemantleban fognak kirakni a coolgarlie i,meg a coolgardie i bányák számára. Képzelhető , milyen szívesenvettünk búcsút a hajótól arra a két napra, a melyet F reemantlekikötő jében volt töltendő és a míg a temérdek robbanó anyagotkirakták.

M ár az öbölbe való megérkezésünk perczében észrevehetővolt, hogy az eddig ismert kikötő i képektő l lényegesen eltérő viszonyok közé juto tt un k. Eddig a legtöbb kikötő ben egész csónakrajfogadott bennünket, a melyben a bennszülöttek kínálkoztak szolgálatra vagy kínáltak valamit megvételre. A legrosszabb esetbenis mindig akadt egy egy „admirális", a ki csónakkal jött a hajóhoz fogadtatásunkra; tudniillik valamely szálloda portása. F reemantleban nem volt sem tolongás, sem csónaktábor, sem kínálás;csaknem unalmasnak mondható volt a csend körülöttünk.

Az októberi tavaszi nap már délelő tt tropikus forróságotárasztott. Az útczák homokja égette a talpat; árnyékról, partrólvagy egyáltalában növényzetrő l szó sem volt. A kis városka kevés,néptelen útczáin meglátszott , hogy minden most van készülő ben,például: a kikötő t védő két hatalmas védgát a Swan River torkolatában, az új világító torony, a Town Hall (városháza), a nagyszálloda, stb. Egyelő re azonban a túlnyomóan földszintes házak

között volt akárhány hevenyében összetákolt deszkaépület, a melyekhelyenként emlékeztettek bennünket az Antofagasta és Iquiquekikötő jében látott portékás ládákból csinált lakóházakra, rajtuk akalodontot dicsérő bájos mosolygású nő reklámképével vagy agyöngyöző italban gyönyörködő pohos baráttal.

A legfeltű nő bb alakok, a melyeket F reemantle útczáin láttunk,néhány bennszülött volt, ausztrálnégerek kultivált kiadásban, mintaz ausztráliai czivilizáczió' által megnevelt polgártársak. Feketebő rű , csúnya arczú, nagyfejű , pufókhasú alakok voltak ezek a

megnevelt angol alattvalók, apathikus arczkifejezéssel, a melyen abutaság az indolenczia kifejezésével párosult. A vastag, erő s állka



F R E EM AN T LE TŐ L MELBOURNEIG 31

pocs, meg a duzzadt alsó ajk arra engedett következtetni, hogymég most, „kultivált" állapotukban sem egészen megbízhatók.Európaiasan voltak öltözve, azaz kabát és nadrág volt a mezítelentestükön, meg a gyű rött, tépett kalap az elhanyagolástól kóczokran összecsapzott, hosszú hajjal borított fejükön. Ugy, mint ötveniiatvan évvel azelő tt, most is félénken és gyanakvóan néznek afehér emberre és meglátszik rajtuk a honvágy, vissza az ausztráuai erdő kbe, vagy a síkságokra.

Micsoda óriási külömbség volt ezen emberek között, megfazon fiúk és lányok között, a kik éppen valamely intézetbő l jöhettek, mer t csoportosan jártak. Ezek között is feltű nt egy érdekes

í csoport. F iatal tizennégy tizenöt éves lányok lehettek, kurta szoknyában, a mely alkalmas volt arra, hogy a viselő jük férfi módonszálljon a nyeregbe. A Freementlei iskolás leányok között ugyanis"."an akárhány, a ki iskola elő tt és után néhány órát nyeregben

; :. Ezek a farmerek és squatterek gyermekei, a kik F reemantleés Perth környékén élnek, néhány mértföldre a várostól. A fiatallányokon első pillanatra meglátszott az ausztráliai nő túlzottan

[önérzetes önállósága, az a bámulatos szabadság mozdulatokban ésselkedésben, meg az az öntudatlan bájos kaczérság, a melyet

(Eva fiatal lányainál mindenütt találunk.M ár az első útczában találkoztunk Ausztrália azon intézményeinek egyikével, a mely ezen a kontinensen talán a legnépszerű bb: a „barmokkal, azaz korcsmákkal. Mert: „Ausztráliában,ve j, kevés az útcza, de sok a — bar." Nem lehet egy útczánakannyi sarka, a mennyi bar van az útczában, és minden barnák

mindig bő ven van vendége. Nem csoda. Az azon idő beli Freeinantlenak talán hét nyolczezer lakosa lehetett; ennek a néhányezer embernek túlnyomó része munkásember, volt ; aranyásó, szénvagy sóbányász, vagy napszámos munkás az épülő félben levővédgátaknál, városházánál. A napszámot nagyon jól fizették, a—andy, whiskey, meg a sok édes pálinka nagyon jól ízlik; magá

tól értető dik tehát, hogy a bárok nagyon népszerű intézmények.,Az ausztráliai statisztikusok ma sem tudják határozottan, hogy a



32 GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL . . .

bennszülöttek rohamos kipusztulásában mi volt nagyobb tényező :a fehérek puskája, vagy a velük behurczolt betegségek, avagy apálinka.) Érdekesek voltak a freemantlei „bazárok" kirakatai és azüzletek árúja. Ennél furcsább és ellentétesebb keveréket ritkánlá t tunk eddigi utainkon. Bádogkanna és zongora kotta, vadászpuska,meg paprikás szalonna, csákány és férfiruha, aranygyű rű megkötő spárga ugyanegy üzletben volt található. H ogy ezek a heterogén árúczikkek a legvegyesebb közönséget hozták az üzletbe, azmagától értető dik.

Freemant le tulajdonképen csak kikötő je Perthnek, a nyugöt1 ausztráliai állam fő városának, a mint például Callao sem más,mint a kikötő je Limának, Peru fő városának. Per th , mintegy tizenötkilométerre fekszik Freemantlető l, a Swan River (H attyú folyó)partján. A két város között az elő bb említett viszonyból kifolyólagélénk a forgalom, úgy hajón, mint vasúton. Freemantle tulajdonképen nem a Swan River partján fekszik, hanem ennek egyelágazó csatornája mentén , a mely éppen úgy tekinthető azonbana tengeröböl egyik nyúlványának. Ezt a csatornát meglehető simpozáns híd íveli át, a mely még a „régi jó idő kbő l" származik,a mennyiben fegyenczek építették. •

A Freemantle és Per th közötti rövid út érdekes és szórakoztató. Már maga a vasúti kocsi kellemesen lepett meg bennünket.Tágas, szellő s, tiszta kocsik voltak, kényelmes ülésekkel, széles

ablakokkal. Ellenő rzés nincs, de útbaigazítás sincs; az ember megváltja a jegyét és többé senki sem törő dik vele. A beszálláskönnyű és kellemes; a perron tudniillik olyan magas, min t a.kocsi ajtaja; az ember a perronról egyenesen a kocsiba lép. (Azjangol, északamerikai és szibiriai vasutakon is ez a szokásos]berendezés.)

Mindjárt F reemantle mögött terjedelmes tóvá szélesedik ki ajSwan River, a melynek a partjain elő ször kaptunk ízelítő t



FREEMANTLETOL MELBOURNEIG 3 3

ausztráliai növényzetbő l. Legkimagaslóbb fa az eucalyptus, nemcsak azért, mert számra nézve a leggyakoribb, hanem azért, mert

valamennyi fa között tényleg a legmagasabb.*A Swan River ezen kiszélesedésének — a Melville Waternek

— két partja közötti része nyaralója a freemantlei és perthi elő kelő ségeknek, illető leg vagyonosoknak. A forró nyári hónapokban, novembertő l márczius végéig, a homokra épült két város igen kellemetlen

P E R T H HAY S T R E E T .

tartózkodási heh lehet. (Hiszen mi a tavaszi idényben, októberbenis már tropikus hő séget szenvedtünk.) Mindkét parton bájos kis„cottage" ek, nyaralók és villák feküsznek; a néha igen alacsonyraépült kis házak alig látszanak ki a sugár növésű , rendkívül magas

* Ausztrália növényzetével s állatvilágával, valamint a bennszülöt tekkel késő bbbő ven fogunk foglalkozni.

Dr. Gáspár F.: A föld körül. V. 5



3 4 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL ' .

eucalyptusok vagy lombfák között. Minden házat nagyon gondozottkis park vesz körül. A „my house is my castle" elvét magukkalhozták az angolok Ausztráliába is.

Jóllehet abban az idő ben Perthnek alig volt tízezer lakosa,meglátszott rajta a „fő város". Európának akárhány városa a vidéken nem mutat olyan pezsgő életet, min t ez a keletkezésében állóvároska. Alig tíz évvel a mi ott tartózkodásunk elő tt neveztetettki az ezen a helyen álló néhány deszkabódé meg cserepes ház„várossá" s íme a fő utczája, a St. Georges Terrace, már valóságosnagyvárosi képet nyújt.* ' .

A Swan River északi partjával párhuzamosan futó fő útczabecsületére válik az angolok kolonizáló, teremtő és alkotó képességének. Az alig néhány évtizedes múltú városban meglepő enrendezet t viszonyokra találtunk. A középületei, mint például atoronynyal díszített városháza, a kormányzói épület, egy két iskola,:stb. díszére válhatnának Európa bármely közepes városának. Jóllehet a talaj éppenséggel nem termő föld, azért már széles térület en van megvetve az ágya a — leendő parkoknak. A „PublicRecreat ion" például, a város középpontjában fekvő park, megszé.gyeníthetne sok európai várost, olyan terjedelmes, olyan gondozott• és olyan nagyon megfelel a rendeltetésének. (Public Recreationtudniillik azt jelenti, hogy nyilvános üdülő hely.) Pedig milyen költséges és nehéz dolog Ausztráliának köztudomásúlag vízszegény,homokos talaján fát ültetni A parkosítás terén az Ausztráliaiakvalóságos amerikai nagyzási hóbortot — mondjuk inkább nagylelkű séget — fejtenek ki. Ha park, hát legyen park, mondják s• ennélfogva nem elégszenek meg a honos eucalyptus , pandanusfikusz és pálmafajokkal, meg az araucariákkal, hanem óriás költségen tölgyet és hársfát hozatnak és ezekkel szegélyezik a térsé

,geket. Az idegen elem azonban nehezen szokja meg az új talajt

* A mai Perthnek már negyvenezer lakosa van s igazán nagy város, a melynek

• villamos világítása, villamos közúti kocsijai van nak; közintézetei, gyárai, vízvezetéke• megfelelnek a legmodernebb követelményeknek.



FREEMANTLETŐL MELBOURNEIG 35

és a leggondosabb ápolás kell hozzá, hogy már az első évben neveszítsék el azt a díszüket, mely miatt nagy költségen hozattákő ket; tudniillik a lombjukat.

Hogy mivé fog fejlő dni Perth az utolsó egy két évtized alatt,annak az elő jelei már láthatók voltak a mi idő nkben. Mindenutczának, térségnek, monumentális épületnek, parknak, ső t emlékszobornak ( ) már ki volt jelölve a helye. Itt fog kezdő dni azX utcza s eddig fog terjedni; ez a leendő N park helye. Ide állít unk majd — annak idejében — emlékszobrot. Hogy kinek, azmajd elválik. És így tovább. Ausztrália utolsó évtizedeiben semmisem történt váratlanul, véletlenül, vagy meglepetésképpen. Mindenki van számítva, minden be van osztva; az utczák szépségére valótekintetbő l ki van mondva, hogy erre vagy arra a helyre csakolyan épület jöhet, a melynek az építési költsége legalább isennyibe kerül. Ezen elő relátásra való tekintetbő l néhány olyanutcza járdáján sétáltunk Per th városában, a melyekben az utczátkitevő valamennyi alkatrészbő l még semmi sem volt meg, csaképpen a — járda. Az utcza két oldalát szegélyező házak, a fák, alóvasút, no meg az emlékszobor, majd csak ezután jönnek. AzAngliában dívó szokásra, hogy tudniillik egy egy házban csak egycsalád lakik, itt is nagy figyelemmel vannak, (valamint mindenüttaz egész világon, a hol angolok vagy angol származású embereklaknak). Per th külvárosában láttunk néhány példányt „a vadonú ttö rő ib ő l" ; tudniillik kerekeken járó vagy szétszedhető lakóházakat. A fából épült és bádoglemezzel fedett házakat egy kettő reszétszedik, elébe fognak vagy nyolcz tíz pár ökröt és vontatjákodább, az új ot thon helyére. Az ország belsejében élő squatterek,farmerek, meg bushmanek, akárhány helyen még ma is, a minapjainkban, ilyen házakban élnek. Ha a temérdek jószág lelegelte afüvet valamely területen, összerakják a házat, ráteszik a kerekekre ésmennek vagy tíz húsz mérfölddel tovább, a — legközelebbi legelő re.

Annak a több irányban elágazó vasútnak, a melynek a mai

Perth a központja, a mi idő nkben jóformán még nyoma sem volt.Coolgardie, Calgoorlie, Menzies, Bunburry s a többi kisebb nagyobb 5*



36 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL /

jelentő ségű arany , szén és sóbánya a nyugot ausztráliai állambanakkor még csak hosszadalmas és veszedelmes utazások árán volte lérhe tő . Ezekhez a vándorlásokhoz és az illető farmokban való

ideiglenes letelepedésekhez voltak szükségesek a vvadon úttörő i".Freemant leban , valamint Perthben gyakran találtunk olyan

berendezésekre, a melyek az ugyancsak hirtelen létrejött délamerikai városok egyik másikára emlékeztetett. Ilyen volt például Freemantleban a portékás ládákból épült lakóházakra emlékeztető könynyedén összetákolt faház, a temérdek bar, az ipari czikkek magas

ára, meg a magas napszámbér. Perthben pedig Limára és Callaóraemlékeztető vonásokat találtunk. Éppenúgy, mint a hogyan Limában drága pénzért nem volt egy kis árnyék kapható, Perthben ismajd ellankadtunk az alacsony házaktól szegélyezett széles utczákon. F e ltű n ő volt továbbá az utczán járó kelő k között a temérdeklovas. Lóháton járt Perthben nemcsak a farmer, meg a városibankhivatalnok, a ki a környékbő l járt be a hivatalba, de lóhátonjár a milimári, a pék, a mészáros, az iskolás gyerek, akár fiú,akár leány, meg a levélhordó. Az emberek olyan otthonosan éskényelmesen érzik magukat a ló há tán , hogy éppen olyan biztonsággal végzik a teendő iket a nyeregben, mint akár ha az üzlet,.pudlija" vagy a hivatal asztala elő tt ülnének. A patriarkhális jelleget nagyban emeli a kényelmes és czélszerű öltözködés. Ritkánlát tunk más öltözetben embert az utczán, mint vászonnadrágban,nyitott mellű flanell ingben, feltürt ujjakkal és széles karimájúszalmakalapban. Arasznyi sarkantyú és nagy kaliberű revolver,valószínű leg kiegészítő része volt az öltözetnek. Fő képpen a revolver nagy szerepet játszott ezekben az újonnan keletkezett és,gombamódra növő nyugot ausztráliai városokban. Hogyne; hiszen]anélkül — kártyázni sem lehet A Swan River mentén még olya inok voltak a közbiztonsági viszonyok, hogy valamely unatkozolgentlemannek erre az udvarias kérdésére: „tetszik egy. partiéipiquet?" igen gyakran adták ezt a választ: „köszönöm, nem ját—jszóm ; nincs nálam a — revolverem."



FREEMAN'TLETŐ L MELBOURNEIG 37

volt a „Coolgarlie" legközelebbi állomása, ugyancsaka Nyugot ausztráliai Államban, csakhogy annak a déli partján. Amintegy háromszázhatvan t. mérföldnyi utat másfél nap alatt

te t tük meg, elragadó szép idő járás mellett. A tenger olyan simavolt, hogy észre sem vettük, a mikor Cap Leeuwinnél, Ausztráliadélnyugoti csúcsánál, irányt változtattunk és az eddigi déli kurzushelyett keleti irányba tértünk át.

Sok utas szállott fel Freemantleban . Az intelligens úri elemelenyészett a számos, kevésbbé intelligens és kevésbbé úri közönség között. Ilyen zajos, eleven út itársakhoz a kiváltságosak osztályán, az „első n", még nem volt szerencsénk eddigi utunkon.Mintegy százötven utas lehetett az első osztályon, férfi, nő ésgyerek, a kiknek lármás beszédén, eleven modorán meg — tetovirozott karján (legtöbben nyitott mellel és feltürt ujjakkal jártak)meglátszott, hogy esztendő ket töltöttek vagy a farmokon, vagy azaranybányákban. Bő séges alkalmunk volt meggyő ző dni arról, hogyaz ausztráliai ember csakugyan demokratikus érzelmű . A szónaknem a legnemesebb értelmében.

N em remélt elevenséget és élénkséget találtunk abban azöbölben, — a King George Soundban — a melynek egyik elágazása, a Princess Royal Harbour környékén, Albany városa fekszik.A kikötő nem a városnak köszönheti fontosságát, hanem annak akörülménynek, hogy végig Dél Ausztrália partján Adelaideig, aKing George Sound, illető leg a Princess Royal kikötő az egyetlen,a melyben a hajók viharoktól védett horgonyzó helyet találnak.Viharos idő járásnál F reemantle sem nyújtott védelmet addig, míga jelenlegi óriási medenczéket ki nem építették. Tehát nem a városfontos, hanem a kikötő . Ennélfogva nyilvánvaló volt, hogy az aligfelcseperedő kis helység rövid idő alatt kisebb szabású góczponttá

növi ki magát.A mi idő nkben még vajmi sivárak voltak a viszonyok. Egy




néhány, a kikötő vel párhuzamosan futó utczát keresztező rövidebbutczából állott Albany. Széles utczák, alacsony házak, széles verandákkal, itt ott parkká egyesülő eucalyptusok, meg fikuszok már

készen állottak. Készülő ben voltak a középületek is; a kő bő l épülendő indóház meg — az Ausztráliában szokásos módszer szerintaz utczák helye. Az utczákat egyelő re csak járdákkal jelezték.Lóháton járó embert még többet láttunk, mint az elő bbi két városban. A sok lovas azt a benyomást tette, mintha az emberek nemis tudnának gyalog járni. Még a bárba is lóháton jártak az embe

rek, a gázlámpagyújtók pedig nem hosszú rúddal indultak kifeladatuk teljesítésére, hanem lóháton. Ily módon a lámpagyújtogatónak elég volt, ha felegyenesedett a nyeregben, mert már elértegyújtójával a lámpát . Még valami egészen külön „speczialitást"találtunk Albanyban. Ugyanis párhuzamosan a parttal, a melyrő lkét hosszú pier (fahíd) nyúlik be messze a kikötő be, terjedelmesnagy lagunák terülnek el, azaz a tengertő l természetes vagy mesterséges torlaszszal elválasztott vadvizek. Ezek a lagunák televannak békákkal, a melyek alighanem sokkal hatalmasabb tüdejű ek,mint más, nem exotikus földrész békái. A mint tudniillik a naplet ű n t , ezek a békák olyan hatalmas kuruttyolásra kezdettek, hogyaz ember a saját szavát sem hallotta tő le. H a a békakuruttyoláshozzátartozik a holdvilágos éjszaka idylljéhez, hát ezek az albanyiesték az idyllek Chsimborazzója lehettek volna. A fiatal városnakmég egy olyan nevezetessége van, vagy volt, a mely szintén ritkítja párját. Volt ugyanis egy emlékszobra, a melyet nem győ zteshadvezérnek, sem nevezetes államférfiúnak az emlékére emeltek,hanem egy nagyon — okos embernek a tiszteletére. Azt a karcsúobeliszket ugyanis annak a férfiúnak a tiszteletére emelték, a kimegszerezte a Nyugot Ausztráliai Államnak az első — vasúticoncessiot.

A várost hosszú, lankás halom osztja két részre, a Strawberry Hill. Valószínű leg nem lesz hátrán yára a város fejlő déséneksem, de annyi tény, hogy a halomról nyert kilátás nagyon kellemes és szép a turistának. A halomról messze területet lehetett



F R E E M A N T L E T O L M E L B O U R N ' E I G 39

belátni. Nemcsak a kikötő t és a benne folyó életet, hanem azegész St. Georges Soundot is, a benne fekvő néhány szigettel.Jóllehet a környéket sem növényzet nem díszíti és az állatvilág is

szegény — a sirályok külömböző fajtáján kívül alig láttunk másállatot — azért az öblöt és kikötő t gyű rű alakban körülzáró partokon megtörő hullámok fehér tajtékja mégis szép látvány. Aszárazföld felé alacsony hegy Ián ez zárja el a szemhatárt. A mi a

PARTVIDÉK ALBANY MELLETT.

halom és a hegyek között fekszik, az nem szép ugyan, de azértingerii a képzeletet. Hogyne, mikor mindaz, a mit Ausztráliárólhallunk és olvasunk, olyan exotikus, rendellenes, új és szokatlan.És ebbő l a földbő l közvetlen elő ttünk terül el egy jókora darab,

még pedig jórészben egykori természetes állapotában. Ez a földaz, a melyen „a folyók nem a szárazföld felő l jönnek és a tengerbe





F R EE M AN T LE TŐ L MELBOURNEIG 41

dag aranybányákat, Coolgardiet, Calgoorliet és a yigan i aranymező ket felfedezték, ezek a most már lakott vidékek is teljesennéptelenek voltak. Eddig az idő ig egyáltalában alig lakott európai

a Nyugot Ausztráliai Államban. Az ideszállított tízezer fegyenczvolt a törzslakosság; a többit az aranyláz hozta ide. A fő foglalkozás és fő jövedelem ma is az aran} r, a melyet mintegy nyolczszázezernégyzetkilométer területű síkságon, szétszórt helyeken találnak. Aczinn , ólom és rézbányák termékének értéke tekintetbe sem jöhetaz arányföldek értékével szemben.

Második fő foglalkozás és jövedelmi forrás a rengeteg juhtenyésztés. Napjainkban ez olyan nagy méretű , hogy a NyugotiÁllamból a gyapjú kivitel csaknem nyolcz millió korona értékű .H át még milyen méretű lenne, ha ezer, meg ezer kilométer terjedelmű területen nem lenne a legelő kön mérges a fű és ha atemérdek dingo (a vad kutya), — Ausztráliának ez a nagy csapása — nem gátolná a juhtenyésztést.

Klima tekintetében is igen kedvező tlenek a viszonyok. Subtropikus vidék ugyan , de — mint láttuk — homoksivatagokbóláll a legnagyobb része, eső pedig a ritkaságok közé tartozik. Ez avidék tehát olyan terméketlen, mint akár az atakamai fensík adélamerikai Cordillerákon vagy az arizonai és új mexikói síkságokÉszakamerikában. A „Commonwealth of Australia" — mint látnifogjuk — igen sokat teszen Ausztráliának ezen mostohagyermekének fellendülése érdekében, de a helyi viszonyokból kifolyólagnem sok eredménynyel. Az állam sokkal olcsóbban adja bérbe aföldeket, mint a többi államokban, ad kölcsönt, elő segíti a bevándorlást, a családos letelepülő kkel szemben nagyon elő zékeny.Mindez nem használ semmit; a helyzet ma is az, hogy a kivándorlás felülmúlja a bevándorlást. A ki teheti, az menekül innen,az „aranynak és drágaságoknak" hírhedt földjérő l.

A „szállóigék" és „aranymondások" nem minden esetbenhazugságok vagy ostobaságok. Van bennök néha igazság és értelem is. Ilyen jellemző például az a közmondás, a mely NyugotAusztráliáról van forgalomban: „Western Australia is the land of

Dr. Gáspár F .: A föld körül. V. ' 6




sin, sün, 'sand, sweat, salt, sorrow, sóre eyes." (Nyugat Ausztráliaa hazája a bű nnek, napnak (forróságnak), homoknak, izzadságnak,sónak, szomorúságnak, a fájós szemnek.)

Mintegy kilenczszáz t. mértföld hosszú az út Albany ésAdelaide között. Ezt a hosszú unalmas utat használjuk fel arra,hogy megismerkedjünk nagyjában Ausztráliának azon érdekességeivel, a melyekkel foglalkozni késő bb, a midő n belejutunk a világvárosok zajos életébe, sem idő nk, sem alkalmunk nem lesz. Tudniillik a bennszülöttekkel, a növény és állatvilággal.

Hogy Ausztrália bennszülöttei milyen eredetű ek, honnan,származnak, az ma éppen úgy nincs eldöntve, mint az a kérdés,hogy hogyan keletkezett maga a kontinens Ausztrália és a körülötte elterülő szigetvilág. „Általánosságban az a vélemény az uralkodó, hogy régi, szétdarabolódott szárazföld az, a melynek csak amaradványai emelkednek ki a tengerbő l. Evvel a feltevéssel szemben az újabb kutatók azt állítják, hogy az óceániai szigetvilág atenger szine fölé lassan emelkedő hegységre épült föl. A két ellentétes véleménynek az az alapja, hogy a korallium zátonyok kelet.kezése körül is ellenkező k a vélemények. Az egyik felfogás szerinta korallium zátonyok csak sülyedő talajon keletkezhetnek, a másikfelfogás szerint pedig éppen ellenkező leg, csak emelkedő talajonrakódhatnak le." (Sievers.)

U gyanígy eltérő k a vélemények Ausztrália bennszülötteinekaz eredete felő l. Az egyik felfogás szerint az északi partokrólszármaznak és a déli partokon azok a törzsek élnek, a melyeklegrégebben vannak vándorúton. A másik felfogás szerint évezredesvándorlás útján kerültek a szomszédos szigetekrő l a fő szigetre(a kontinensre), részben egyenesen keresztül a szárazföldön, részben pedig a keleti vagy a nyugoti part mentén, vízi ú t on . Az islehetséges, mondja egy harmadik kutató, hogy az ausztrálnégereka pápuáknak ő srégi idő ben elszakadt törzse, a mely kulturális



F R E E M A N T L E T Ő L M E L B O U R N E I G 43

tekintetben régebben a jelenleginél sokkal magasabb fokon állott.Erre a föltevésre abból a ténybő l lehet következtetni, hogy ezenrégibb, magasabb fokú fejlettségbő l kifolyólag tudtak olyan vízijármű veket építeni, a melyekkel ezeket a rengeteg utakat képesekvoltak megtenni; azokkal a törékeny lélekvesztő kkel, a minő ketma használnak, képtelenek lettek volna a nagy víziút megtevésére.

Megjegyzendő azonban, hogy a pápuáktól minden tekintetben— antropológiai, etnográfiai és nyelvi szempontból — lényegesenkülömböznek.

Mindenesetre jellemzetes Ausztrália ő slakóira, hogy úgy fizikai,mint értelmiségi és erkölcsi tulajdonságaikra vonatkozólag az e tnográfusok ma is ellentétes véleményen vannak. Azok az etnográfusok, a kik Ausztrália „fiatal" korából, tehát a felfedezésekkorából ismerik ő ket, mint a „megtestesült ocsmányságról" tesznekróluk említést, „a kik inkább majomhoz hasonlítanak, mint emberhez; az arczkifejezésük állatias, a testalkatuk idétlen torzalakja azembernek; értelmiségre nézve alig állanak az állat fölött s azonkívül alattomosak, ravaszok s gonoszok". Ezekkel ellentétbenvannak etnográfusok, a kik szerint „az ausztrálnégerek éppenséggel nem állanak a cullurának olyan alacsony fokán, mint azt mi„cultiváltak" róluk feltesszük".

Sem az egyik, sem a másik állítás nem egészen igaz. Igazaz, hogy az ausztrálnégerek az alacsony fokon álló vadnépek

sorozatában egészen külön s önálló csoportot alkotnak. A bő rüksötétbarna, csaknem fekete; termetük nyúlánk, ruganyos; göndörhajuk koromfekete; az orruk lapos, pisze; az alsó álkapocs erő s,az alsó ajak duzzadt . Arczuknak vad a kifejezése s ez onnanered, hogy a szem fehérjében — a sclerában — sok az apró véredény. Az asszonyok feltű nő rútak, még a fiatalok is. A kemény,

nehéz mun ka — ő k a tulajdonképpeni rabszolgák — és a rendkívül hiányos táplálkozás folytán soványak, összeaszottak; a láb6*



44 GASPAR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

száruk vékony, az altest puffadt, az emlő k petyhüdtek, még afiataloknál is. Huszonöt évvel már vének, ránczosak s ritka közöttü k az, a ki az ötvenedik évet eléri. A férfiak testi ereje nagyon

csekély, de a végtagok használatában hihetetlen ügyesek. Kitű nőkúszók, úszók s búvárok; látásuk, hallásuk annyira kifejlett, hogyebben a tekintetben túltesznek az északamerikai híres indiánusokon.

AUSZTRÁLIA BENNSZÜLÖTTEK.

Ellenben a kipárolgásuk annyira specifikus, hogy az európaiak ésaz európaiak kutyái téveszthetetlenül követhetik a nyomaikat.Lehet , hogy a jellemzetes szag nem csupán a bő r kipárolgása,hanem annak a zsíros festéknek az illatja, a melylyel az egésztestöket bekenik. A zsírral való bekenés az eső , meg a hidegellen történik, ellenben a festéket a legemberibb tulajdonság diktálja rajok: a hiúság. Roppant hiúk; hiúságból beretválják le a

dús hajzatot köröskörül a halántékok magasságában és hiúságbólkevernek száraz füvet a hajuk közé, hogy sisak alakúvá formál



FREE.MANTLETOL MELBOURNEIG 45

hassák a hajukat. Az arczukba, a mellükre s a karokra éleskövekkel vájt, mély sebekbő l keletkezett hegeket szintén festékkelkenik be; ezt már nem hiúságból teszik, hanem annak jeléül, hogy

m ár felnő tt férfiak.A táplálkozásuk, ha nem is mondható dúsnak vagy bő séges

nek, de mindenesetre nagyon változatos. Igazi „omnivorák".Mindaz, a mi az emlő s állatok, meg a — hernyó között van, az

AUSZTRÁLIAI BENNSZÜLÖTT N Ő . LAKÓHÁZ.

nekik táplálék. Kitű nő zoológusok és botanikusok, de csak a —konyha szempontjából. Jól ismerik mindazoknak az állatoknak afurfangját, a melyek megehető k, az egértő l az emuig, a csigáktóla rákokig s nagyon jól tudják, miképpen lehet azokat megfogni.Megeszik a hüllő t, férget, bogarat, a hangyát s a kínzó éhségbenmegrágják a friss. füvet, a fiatal növények gyökerét. (Ez utóbbiakkal azonban a gyötrő szomjúságot enyhítik.) Miután a fazekasmesterségnek a legelemibb elveit sem ismerik, a fő ző edényekbensem válogatósak. Csigahéj, teknő sbékahát vagy emberi koponya



46 . GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

helyettesítik a fazekat, a csuprot, a serpenyő t. Leggyakoribb sütőmódjuk abban áll, hogy gödröt vájnak a földbe, (ebben olyanügyesek, hogy csupán a kéz és láb ujjaival pár perez alatt meglehető sen mély gödröt vájnak,) ebbe köveket raknak s ezek fölötttüzet gyújtanak. Magától értető dik, hogy a „schwachloch ochotphosphor" gyufát nem ismerik, hanem a tüzet olyan módon hozzák létre, hogy két száraz fadarabot dörzsölnek egymáshoz, vagy• egy puhafa rudat körben forgatnak egy keményfa tönkön, miközben korhadt fának a finom porát hintik a tönk lapjára. Erre azonban ritkán van szükség, mert az „örök tüzet " ő k igazán szükségbő l becsülik igen nagyra. A legkalandosabb vándorútjaikon isvigyáznak arra, hogy a tű z — mohába göngyölt izzó parázs —ki ne aludjon. Magától értető dik, hogy az „örök tű zre valófelvigyázat az asszony dolga, a ki azt a fennebb említett edények• egyik vagy másikában viszi a horda után s vigyáz annak ébrentartására. Mert jaj annak a szerencsétlen vesztaszű znek, a kinekaz ő rizete alatt a tű z kialudt. A szerencsétlent leütik, mint akármely erdei vadat. ; . • • • ....

Tehát tüzet gyújtan ak a kövek fölött, a mitő l ezek megtüzesednek. Eközben vastag agyagréteggel bevonják a megsütendőállatot, beleteszik a gödörbe s az egészet újból befödik földdel. Akellő idő ben felhányják a gödröt, kiemelik a keményre égettagyagburkolatot, feltörik s vadállatok módjára esnek neki a porhanyóra sült kenguru vagy opossum pecsenyének. A holnapi nappalnem törő dik egyik sem; a mai zsákmányt felfalják az utolsófalatig, ha mindjárt beleszakadnak is. Hogy mi lesz holnap,holnapután , arra nem gondolnak. El is éheznek néha egy kéthét ig, nem lévén más táplálékuk, mint a földbő l kiásott vagy afákról leszedett féreg, bogár, hernyó s legrosszabb esetben a fákrügye vagy a növények gummija. Tévedés lenne azt hinni, hogya lakmározásoknál a férfiak és nő k „table d'hote" ot esznek; óhn e m ; az asszonyok az illetékes férjek háta megé ülnek és csakazokat a hulladékokat és csontokat kapják, a melyeket ezek nekikhát ra dobnak. . =



FREE.MAXTLETŐ L MELBOURXEIG 47

Igen érdekesen írja le Marchetti, cs. és kir. sorhajó hadnagya bennszülötteknek lakmározását s az utána következő mulatságot.„Nyugot Ausztrália bennszülötteinek igazi ünnepe az, ha véletlenül

cethal fenekük meg a parton. A zsákmány felfedező je tű zi jelekkelhívja össze a törzsbelieket s a véletlenül arra kóborló idegen törzstagjait is meghívják. Megkezdő dik az orgia, a melynek ocsmánysága leírhatatlan. A férfiak körülállják a cet óriás .testét s nemtörő dve a körülöttük hemzsegő czápákkal, az állat hatalmas testébő l kivájt szalonnával bekenik magukat, meg az asszonyokat

tető tő l talpig. Aztán húsdarabokat vágnak ki az állatból, a melyeket a maguk módja szerint sütnek meg. Egész nap folyton falnakés falnak, éjjel pedig „korroborri" t tartanak; azaz vad és groteszktánczokat járnak, a melyekhez az asszonyok csinálják a muzsikát.Ez a falas, meg korroborrizás napokon át folyik, mialatt a dúskálódók a szó szoros értelmében beleeszik magukat az óriás állatnak már bomlásnak indult tetemébe. Sem a rettenetesen bű zösrothadás, sem a csömörig menő túljóllakás nem hoz szünetet. Azembertelen tápláléktól ocsmány bő rbetegséget és súlyos gyomorbetegséget kapnak. Ennek folytán kötekedő k s veszekedő k lesznek ésa lakmározásnak rendesen verekedés és néhány emberhálál a vége."

Hogy állanak kannibalizmus dolgában? Az ausztráliai belföldönélő squatterek és farmerek megesküsznek rá, hogy az ausztrálnégerek haszontalan emberevő k, de pozitivusan nem tudják, mertmég nem látták. De minden valószínű ség a mellett szól, hogyigenis: alkalomadtán megeszik az emberhúst, fő leg, ha az nemsaját nemzetiségbelitő l származik. Annyi biztos, hogy az elesetteknek kivágják a veséjét, mert szerintök a vese körüli zsiradéknakaz a megbecsülhetlen tulajdonsága van, hogy az izomerő t és bátorságot fokozza.

Mint említettük, a nő igazi és valóságos rabszolga. Mindazta munkát, a mely a vad hordáknál elő fordulhat, ő k végzik el.Vándorúton ő k czipelik a néhány holmit, a mijök van; a „fazekat", a vizesedényt, a sátrat, a gyereket. Ha lepihennek, az asszonyüti fel a sátrat, az asszony mászik a fára madártojásért, hernyóért,



48 . : , ;.••' GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL . / ' ' * • ' • • • •

bogárért, vagy ő túrja rövid piszkafájával a földet rovarokért s őfogdossa a gyíkokat. És mindezen fáradozásaiért durva, irgalmatlan, kegyetlen bánásmódban részesül. A férj agyonütheti a feleségét, anélkül, hogy ezáltal a törzsénél fennálló törvények vagyszokások ellen vétene. Maga a feleségszerzés is olyan módon történik, a melyhez hasonló brutalitás ezen a téren alig van másnépfajnál szokásban. Egyike a legszokásosabb feleségszerzésnek aza módszer — állítólag, — hogy a „kérő " jó nagy furkósbottallesben áll azon a vidéken, a melyrő l tudja, hogy „szerelme"tárgya egy vagy más okból arra szokott járn i. A kedvező pillanatban elő rohan a rejtekbő l, a furkósbottal leüti a mit sem sejtő„arát" , s ebben az ájult állapotban czipeli haza a sátrába. Átlagcsak két felesége van minden férfinak, de a módosabbnak vanhat is. (Ugy kell neki ) Addig, míg ugyanegy családnak a többiférfi tagjai is „ szereztek" feleséget, a nő s fiútestvér felesége közöstulajdona a többi fivéreknek is.

Igen mélységes fokon állanak vallás dolgában is. Valamelymagasabb lény fogalma, a melyet imádni vagy a melytő l félnikellene, teljesen ismeretlen elő ttük. A nap, a hold, meg a csillagok játszanak ugyan némi szerepet a gondolatvilágukban, de nemvallásos alapon, hanem csak legendaszerű leg. Erkölcsi tekintetbenis a lehető legmélyebb fokon állanak. A nő k már kora gyermekkorukban prostituáltak s ha férjhez mennek, ezt folytathatják. Aférjek nemcsak hogy nem tiltakoznak a feleségeik prostitucziójaellen, hanem ellenkező leg, elő segítik azt és osztoznak az ebbő lszármazó bevételen.

Képzelhető , hogy a lakás megteremtése nem sok gondot okoz.Nyári lakásukat, a , ,guniah" t (kunyhó?) , gallyakból és fakérgekbő ltákolják össze, a melyet télen földdel és fű vel takarnak be. Vanazonban akárhány törzs, a melynek tagjai barlangokban és korhadtfák üregeiben tanyáznak. A lakásberendezés nagyon egyszerű ;egy két fából vagy fakéregbő l faragott edény a víznek, néhánykő balta s rendkívül ügyesen font háló a halászathoz meg a madarak fogásához teszik ki a berendezést. Fegyverzetük a bunkó, a




dárda, a melynek a vége hegyesre csiszolt kavics vagy csigahéjés fő képpen a „ bum eráng".*

Ez az utóbbi — a bumeráng — az ő puskájuk. Evvel ahajítófegyverrel ütik le a repülő madarat, a faágon ülő állatot,vagy a földön futó opussumot. Hogy ez a nép miképpen tudottilyen szellemes, mondhatni genialis fegyvert kieszelni, az bámulatos. A bumeráng ugyanis — vagy a mint Ausztrália nyugati felében a bennszülöttek nevezik, „kilie" — keményfából készített,mintegy félméter hosszú s egy két centiméter vastag, szélei felémindinkább vékonyodó, éles szélű , térdszerű en hajlított deszkadarab,a mely a hossztengely irányában gyengén hajlított s a csavarmenetnek egy részét ábrázolja. Ezen sajátszerű szerkezeténél fogvaa bumerángnak az a fontos tulajdonsága van, hogy feldobás u táns nem találás esetében a fegyver visszatér arra a helyre, a honnanfeldobták. (Ha talál, akkor úgjás leesik azon a helyen, a melyreczéloztak vele.) A fizikai törvényeknek teljesen megfelelő szerkezetű fegyver kizárólagos tulajdona az ausztrálnégereknek. Hogyéppen ez a mélységes fokon álló nép jött erre a szellemes ötletre,azt úgy magyarázzák az etnográfusok, hogy az ő földjükön o t tho "nos eucalyptusfa levele adta meg hozzá a mintát . Az eucalyptusegyik neménél ugyanis a száradó falevél a hossztengelye körülkissé csavarszerű en görbül el. Ha ilyen állapotban lehull a rendkívül magas fa ágáról, a levél esés közben nem egyenes, függélyes vonalat ír le, hanem csavarmenetű , önmaga körül keringőhullámos vonalat.** A fegyver genialitását fokozza az, hogy jobbról

* Amint a tű zgerjesztés módjából, meg a fegyverükbő l megítélhető , a kultúránakkörülbelül azon a fokán állhatnak ma, a melyen az európai ő sember a régibb kő korszak (palaeolith) idejében állhatott. A fémek feldolgozása vagy használata teljesen ismeretlen elő ttük, a mi nem zárja ki azt, hogy azokon a helyeken — a parthoz közelividékeken, — a hol a fehérekkel sű rű bb érintkezésbe léptek, az ausztrálnégerek márszámos európai koponyát ütöttek be azokkal a baltákkal, meg késekkel, a melyeketaz európaiaktól kaptak vagy vettek. :

** Ha Galilei a szabadon eső és elhajított testek mozgásából fel tudta állítani a

tehetetlenség axiómáját, akkor a hulló eucalyptus levél esésébő l az ausztrálnéger felemelkedhetett a bumeráng — teóriájáig.

Dr. Gáspár F .: A föld körül. V. 7



.50 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

balra és balról jobbra csavarodó bumerángjuk van, a jobb és balkéz használatára. Az az ügyesség, a melyet az ausztrálnégerekezen fegyver használatában kifejtenek, bámulatos. Mint vadászok

is bámulatraméltóan ügyesek és' ravaszok. Pompásan utánozzák a. madarak hívogató, csalogató hangját, vagy azt a hangot, a melylyel a ragadozó madár felriasztja a vízi madarakat és mesterihajtóvadászatokat rendeznek a kengurukra. Ugyanezek a ravasz:kópék azonban az értelmiség terén olyan fejletlenek, hogy ,,nemtudnak ötig számlálni s nem hazudnak, mert a fantáziájuk a leg

csekélyebb kombinálásra is képtelen. Ső t vannak törzsek, a melyekcsak háromig tudnak számlálni; a mi azon túlmegy, az már csak— sok." (Sermon.)

N em csupán az értelmiségük igen alacsony fokán múlik, hogya missionáriusok az ausztrálnégereknél a világ minden vad népeközött a legkevesebb eredményt tudják felmutatni. Ebben a tekintetben a missionáriusok szívós, makacs, türelmes kitartása még megküzdött volna valahogy. A sikertelenségnek inkább az az oka, hogyaz ausztrálnégerek nincsenek helyhez kötve, hanem vándortörzsek.Hiába alapítják az angol, amerikai meg német missionáriusok atérítő telepeket, ha a megtérítendő ket nem tudják helyhez kötni sazok folytonosan ide oda csatangolnak az erdő kben s a folyókmentén .

Hogy a bennszülöttek szelidítése vagy telepítése mind e mainapig nem sikerült, ahhoz a következő körülmény is hozzájáruLA partok felő l, tehát az európaiak által lakott vidékekrő l, a bennszülöttek csaknem teljesen visszaszoríttattak a szárazföld belseje felé.Az üldözések és embervadászatok következtében a számuk annyiralefogyott, hogy hozzávető leges becslés szerint a számuk jelenleg legfeljebb hatvanezerre t ehető . Ez a kevés népség azokkal az európaiakkal áll némi érintkezésben, a kiket a foglalkozásuk — bányászat,,baromtenyésztés stb., — a lakott résznek a határszélére telepít. Hogyezek a határ szélén lakó fehérek — igen sok esetben megszököttfegyenczek — a fajuknak nem a legjobbjai, ső t ellenkező leg, sokesetben moraliter ezeknek az alja, az nyilvánvaló. A bennszülöt tek



FREEMANTLETŐL MELBOURNEIG 51

nek pedig mindenütt a világon megvan az a tulajdonságuk, hogya velük érintkező fehérektő l mindenekelő tt vagy kizárólagosan azoknak csak a hibáit, kicsapongásait s rossz tulajdonságait sajátítják el.

A fehérek pálinkát, kanyarót, vörhenyt, meg pusztí tó nemi beteg •ségeket terjesztettek a bennszülöttek között. Ső t az itt ott letelepedettkhinaiaktól ezeknek szorgalmából, munkásságából s más tulajdonságukból éppenséggel semmit sem vettek át, de az ópiumjok márversenyez az európaiak pálinkájával.

Egy két helyen az ausztráliai kormány olyanforma „menedéktelepet' 1 rendezett be a bennszülöttek számára, mint a hogyan azÉszakmerikai Egyesült Allamokban „reservation" eket állítottak fel akivesző ben lévő indiánusok számára. Az ezen helyeken félig meddiglekötött ausztrálnéger törzsek valamiképpen felhasználhatók. Vagypásztorkodnak, a mennyiben a rengeteg területeken legelő óriásijúhnyájak vagj baromcsordák körül végzik a felügyelő i tisztet, vagypedig mint ,, tracker" ek, azaz rendő rök, kutatók szolgálnak, a kiketbámulatra méltó szimatoló képességük folytán megszökött vagyeltévedt egyének kipuhatolására vagy szétfutott csordák és nyájakfelkeresésére használnak. Sorsuk azonban meg van pecsételve. Mégegynéhány évtized s az ausztrálnégerek, legutolsó példányát államköltségen fogják fentartani, mint — exotikumot.*

Az eszmerokonság kedvéért lássuk mindjárt Ausztráliának állatvilágát, illető leg az állatvilágának csak néhány érdekesebb, nálunknem létező példányát. Ausztráliát a tudósok „az élő fossziliák" hazájának nevezik, annyira jellemzetes az állatvilága. Itt még tömegekben élnek azok az állatok, a melyek a többi kontinenseken márréges régen kihaltak. És éppen sajátszerű , egészen speczifikus állat

* A szentimentalitás és álhumanismus teljes mellő zésével bátran mondhatjuk,

hogy nem lesz érettük kár. Hogy miért nem, azt majd meglátjuk akkor, ha majd aCsendes Oceáni szigetek lakóinak egy s más törzsérő l lesz szó.

V




világából következtetve, úgy látszik, hogy Ausztrália és a többiszárazföld között réges régen, még a krétakorszakban állott be aszakadás, azaz szű nt meg az összefüggés.

Ausztráliának nincs tökéletes emlő s állatja, de van számoserszényes állatja, madara s vizi állatja, a melyek sehol másutt előn em fordulnak. Ezek közt van nehán}^ faja, a melyek valóságosátmenetek az állatok egyik osztályából a másikba. Vannak állatjai,a melyek átmenetek az emlő sök meg a madarak között s vannakhalai, a mélyek félig hüllő k. „Vannak félig emlő s állatai cső rökkel,mondja Matschie, madarai, a melyek nem tollasok, hanem sző rrelfedettek; tyúkjai, a melyek nem önmaguk költik ki tojásaikat, hanema napsugár; galambjai, a melyek akkorák, mint a pulyka; patkányai,a melyeknek uszonyai vannak s kúszó farkuk; gyíkjai, a melyekkétlábúak." .

Legközelebb van a tökéletes emlő s állatokhoz a kenguru, amelynek az apró kenguru patkánytól az óriás kenguruig mintegy150 fajtáját ismerik. Mi, a kik csak az állatkertekben látunk elvétveegy egy elcsenevészedett példányt, nem tudunk tiszta fogalmat alkotnierrő l az állatról, a mely úgy mozdulataiban, mint nyugvó állapotában, táplálkozásában és fejlő désében egyformán érdekes állat. Járásközben és pihenéskör, a mikor két erő s hátsó lábára és hatalmasanfejlett farkára ül, esetlen és ügyetlen. „H a azonban fut, pl. üldöztetése alkalmával, akkor egész mozgékonyságát kifejti. Megiramodik sakkorákat ugrik, a mekkorákat egyetlen más állat sem tud. Két mellsőlábát szorosan a melléhez szorítja, óriási farkát vízszintesen kifeszíti,hosszú, karcsú és ruganyos hátsó lábait nekifeszíti a talajnak, felugrik s ívalakban repül, mint a nyíl. Ha nem félelmében fut, legfeljebb háromméteres ugrásokat teszen, de ha üldözik, kilenczméteres ugrásokban szökik." (Dr. Pechuel Loesche.)

A hatalmas termetű állat, a melynek egyetlen védelme gyorsfutásában áll, roppan t félénk és gyáva. Néha meghal — ijedtében.Peschuel Loesche említi, hogy egy kengurut látott holtan felfordulni,

annyira megijedt a. villámlástól és dörgéstő l. A fiatal. kenguruknagyon fejletlen állapotban jönnek a világra, s épen ez különbő z






tékony, hogy egész júhnyájákat s marhacsordákat tesz tönkre. ígypéldául N yugot Ausztráliának egyik farmján három hónap alattezerkétszáz darab juhot faltak fel. A squatterek, farmerek, meg azállam minden lehető t elkövetnek a dingó pusztítására, de kevéseredménynyel. A nyugoti részben, a hol a dingó legszámosabb,évenként néhány ezer t onna ( ) strychnintartalmú mérges eledelt szórnak szét a legelő k körül, hogy kipusztítsák ő ket, de nem pusztulnak, ső t nem is fogynak. Nemcsak azért olyan roppant kártékonyak,mert felfalják a juhot, hanem azért, mert közeledtükre, vagy csupánvonításukra a nyáj vagy a csorda szétrebben a szélrózsa mindenirányában s többé nem tér vissza. Az állatok elpusztulnak a sivatagokon vagy szomján vesznek. Azonkívül valóságos róka ravaszságot fejtenek ki abban , hogy a borjút elszakítsák az anyjától.Ausztráliában csak egyetlen lény van, a melytő l a dingó fél s ez aző legközelebbi rokona, a házi kutya. A két rokon rettenetes gyülölségben él s pusztítják is egymást irgalmatlanul. De ezen a vadgyű lölségen is túl teszi magát a „mindenható szerelem". I t t ott megtörténik ugyanis, hogy a vad dingóhím meghódít egy könnyelműházikutya asszonyságot, vagy hogy egy férfi házikutya hű telen eltévelyedésében valamely nő nemű dingóval bocsátkozik botrányos mesallinaceba. A viszony mindenképpen áldatlan kimenetelű , mert a végeredménye minden esetben az, hogy a — dingók vérszomjas fajtájaszaporodik. Az ivadék ugyanis mindig a dingókkal tart.

Hogy Ausztráliában, fő képpen a belföldön, olyan gyakori amájbetegség meg a galandféreg, annak is a dingó az oka. A dingókközt ugyanis óriási mértékben van elterjedve a galandféregnek egyikfajtája. Miután pedig ezeken a vidékeken szárazság idején emberekés állatok ugyanegy patakból vagy tócsából isznak, ez pedig rendesen szennyezett a dingó ürülékétő l, a galandféreg peték a legközvetlenebb ú ton jutnak az emberi szervezetbe. Az ausztráliai mező gazdák,pásztorok, aranymosók között tényleg feltű nő en gyakori az említettkét betegség.

N em kevésbbé kártékony állattá fajult a bevándorolt tengerinyúl. Ausztráliának szintén egyik nagy csapása. Ugyanis ugyan




akkor, a mikor az európaiak elő ször hoztak Ausztráliába szarvasmarhát , juhot meg lovat, néhány nyulat is hoztak magukkal, amelybő l azelő tt Ausztráliában egy sem élt. Hát ez az importálás

rosszul ü töt t ki. Ma már a tengeri nyúl annyira el van szaporodva,Ausztráliában, hogy valóságos csapás. Millió és millió számra tanyáznak némely vidéken s magától értető dik, hogy legszivesebben éslegszámosabban ott, a hol a földek legkultiváltabbak és a legelő klegdúsabbak. Az általuk okozott kár óriási, rettenetes. Megtörténtm ár akárhányszor, fő képpen a száraz esztendő kben, hogy a mező

gazdák verejtékkel gyümölcsöző vé tett földeiket elhagyták s a baromtenyésztő k mértföldekre terjedő legelő iket, mert kimarták ő ket a tengeri nyulak. N emcsak azáltal okoznak óriási kárt, hogy szerte széttúrják a földet és kirágják a vető magot, hanem azáltal is, hogy máraz alig kibújt fű szálat is lerágják, a melyet a jószág még nem tudleharapni. Az Egyesült Államok körülbelül egy millió koronát áldoz

nak évenként a . nyulak kiirtására; professzionátus vadászokat tartanak a pusztításukra. Eredménytelenül. Úgy mint Argentínában,sok milliót költenek azokra a dróthálókra, a melyekkel a rengetegterjedelmű földeket körülzárják a nyulak ellen. A legtöbb esetbenazonban ez is eredménytelen. Újabb idő kben Pasteur oltó módszeréthozták alkalmazásba a nyulak ellen. Tudniillik ragályos betegségneka szérumát oltották be számos példányba s ezeket, a betegségcsiráját magukban rejtő állatokat, szabadon bocsátották. Az eredmény, a melyet ez a szellemes ötlet fog létre hozni, még nemismeretes.

Ausztrália madárvilága is teljesen beleillik ebbe az exotikuskörnyezetbe. Olyan madarai vannak, a melyek szintén alig, vagyéppenséggel nem fordulnak elő másutt, mint Ausztráliában. Ilyenpéldául a gyönyörű szép paradicsommadár, (tulajdonképpen Új Guineabelseje az igazi hazája); az ennél is gyönyörű bb lantmadár, amelynek pompásan színezett hosszú farktollai felfelé állanak s olyangörbületet írnak le, hogy együtt szépen iveit lantot mutatnak; azemu, a mely akkora, mint a struczmadár. Hasonlít is hozzá, dehiányoznak a „ strucztollai", tudniillik a szép és értékes farktollak.



5<> GÁSPÁR F E R E N C Z : A F Ö L D KÖRÜL

Az emberben való bizalma, vagy az, hogy nem fél tő le, okozta,hogy ma már pusztulóban van. Tuniillik annyira buta, hogy azembert egészen közel bocsátja magához s minden ellenállás nélkülelfogatja magát. Pedig könnyen menekülhetne; úgy fut, hogy lóvalis nehéz utóiérni, ha egyszer futásnak eredt.

Eredeti madár, ső t nagyon eredeti, a „nevető Jan csi", (laughingJackass, a mint az ausztráliaiak nevezik a paralcyon gygast) . Az egyetlen'állat a (bennszülött ausztrálnéger kivételével), am ely megeszi akigyót, még a mérgeset is. Ausztráliában ugyanis a kígyóknak mint

JXJ i w j

AZ EMU FÉSZKE.

egy kétszáz fajtája él s közte sok a mérges; ámbár kicsinységöknélfogva az emberre nem nagyon veszedelmesek, de mindenesetregyű löletesek. Hiszen azért kigyók. És mert a nevető Jancsi az egyetlen állat, a mely a kigyókat pusztítja, ső t a kedves madárnak akigyó a legkedvesebb csemegéje, ered az, hogy a nevető Jancsi azausztráliaiaknak annyira rokonszenves.* ' . . • •

A rendkívül falánk madár — mintegy félméter hosszú állat, erő s

* íme megint egy ellentét, a melyre Ausztráliában akadunk. Az egész világonel van terjedve az a hit, hogy a madarak szörnyen félnek a kígyótól, hogy „a kigyó

megbű völi a tekintetével a madarat," és íme Ausztráliában ez is meg van fordítva ; amadár falja fel a kigyót.







FREEMANTLETOL MELBOURNEIG 59

lanságukkal terhére voltak mindenkinek, az illetékes szülék kivételével. Csak ezeknek n em volt kifogása a rakonczátlankodó gyermekek ellen. Az aranytömbök véletlen találása által milliomossá váltegykori kovácslegény, a ki most „magánzó", a júhnyájak gyapjábólmeggazdagodott egykori „tehenész", meg a „camp" ek hajdani„krajzlerosából" adelaidei palotatulajdonossá nő tt „gentleman" ésa többiek, azt hitték, hogy így illik gazdag ember gyermekéhez,hogy ez az — úri modor.

Az egész Austral öblön végig h ű kísérő ink voltak az albatroszokmeg a czetek. Az albatroszok m ár régi ismerő seink; elő ször akkortalálkoztunk velük, a mikor az „Amazonas" oíi útban voltunk Pará

Sartw Egi ^

VASÁRNAPI MUNKASZÜNET

felé, az Amazonas folyó torkolatában. Az ausztráliai albatroszokszelidebb természetű éknek és ügyesebb repülő knek mutatkoztak.

Gyönyörű ívekben keringtek néha fél óráig is a hajó körül és néhaolyan közel jöttek, hogy akár kézzel is megfoghattuk volna ő ket.





FREEMANTLETOL MELBOURNEIG 61

sem lehetett éjfél elő tt, a mikor vége van a „holy day" nek. LogsBaytő r Port iVdelaideig és innen Adelaideig a mintegy kilencz tíz kilométernyi utat kényelmes vasúti kocsiban tettük meg. Minél közelebb jutottunk a városhoz, annál barátságosabb és nyájasabb lett avidék. Helyenként olyan képet mutatott, mintha nem ausztráliaiangol gyarmaton, hanem az igazi angliai Déli Walesnek dús legelő jűvidékein jártunk volna. Gyönyörű zöld réteken fehér baromcsordák

. ~ í m ^M i 'líiii'rn'V*^*' • • a

A TENGERI FÜRDŐ ADELAIDE KÖZELÉBEN.

és jú hnyájak legelnek; i t t ott kerítéssel körülvett, gondozott gyepesjátszótelep, footballnak és cricketnek. A város közelében a cultura„kimagasló" szimbólumai: a füstgomolyagokkal koronázott gyárkémények. A kis Torres folyón is nagy az élénkség; gő zbárkák,viszályhajók, vitorlás csónakok helyenként ellepik az egész vizet.(Csak ezen a mi árva Dunánkon nem lehet forgalmas életet létre

hozni.) A vízi járómű vek tömve vannak emberekkel, vasárnapi kirándulókkal. Cricket, football, lawn tennis és a greneli tengeri fürdő a



62 ' GÁSPÁR ' FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

czélpontjuk. És minél közelebb érünk a városhoz, annál szebb ésnyájasabb a vidék. A Lofty Mountain már tisztán kivehető volt smeglepő sok torony magaslik ki a város fölé. Persze nem mind

t emplomtorony ; az ausztráliai milliomosok a középületekre meg amagánpalotákra is, ső t kis villákra elő szeretettel rakják fel a karcsúmagas tornyokat. Ebben is szeretik a feltű nést.

N em hiába hogy az ausztráliaiak „fair Adelaide ' nek (a bájosnak) nevezik Dél Ausztrália fő városát. Tényleg az; bájos, kellemes,barátságos, verő fényes és nagyon tiszta. A mint beérkeztünk a tágasindóházba és beszálltunk a széles, könnyű kocsiba, a mely kényelemre nézve túlteszen az északamerikai kocsikon, meglepő hatással veit reánk a nem remélt kép. Az ember ugyanis gondolatban megszokta volt, hogy ezekben az újonnan keletkezett városokban a néhány palotaszerű középületen meg a kezdetleges bazárokon kívül alig lát egyebet, mint deszkabódét meg korcsmát, síme elő ttünk fekszik egy szép, nagy város, széles, tiszta utczákkal,monumentá l i s épületekkel, gyönyörű szép parkokkal és mindazonattribútumokkal, a melyek a nagyvárost széppé, kellemessé s előkelő vé teszik.

Ismét egy alkalom, megcsodálni az angol nemzet kolonizálóés városokat alapító bámulatos képességét. Alig nyolczvan évvelezelő tt ezen a helyen még puszta sivatag állott, a melyen a letelepülő k csákánynyal irtották a dudvát, a scruböt, minden lépésszámára.. És ma márványoszlopos paloták meg kő tömbökbő l építetttornyos paloták szegélyezik az utczákat. 1836 ban, a mikor azangolok az alapját vetették meg a Dél Ausztráliai Államnak és felolvasták az erre vonatkozó hivatalos iratot, a proclamatiót, megfelelő ünnepélyes — inkább árnyékos — helyiség hiányában, (mégegy deszkabódéjuk sem volt akkor erre a czélra,) a bizottság egyfa tövében gyű lt össze Glenelgben, a ma is létező hires „Oldgumtree" árnyában. Ma pedig Adelaide verő fényes utczáit — azutczák ugyan is olyan szélesek, hogy azok a nap minden szakában„naposak" — olyan házak szegélyezik, a melyeknek a járda fölékiálló széles erkélye van, éppen abból a czélból, hogy árnyékban



VICTORIA SQUARE, ADELAIDE.




tartsa a járdát . Az utczák pedáns szigorúsággal végrehajtott ten"szerint épültek, fő képpen abban a városrészben — a cityben —

a mely a Torres folyó balpartján van. A folyó ugyanis éppen úgykét — illető leg három — különálló részre osztja Adelaidet, minta D u n a Budapestet. A city utczái nyílegyenesek és a keresztutczák mathematikai pon tossággal keresztezik ezeket. A keresztező ,pontok több helyen széles, szép parkkal díszített térségekké —„square" ré szélesednek. A squareken annyi a fa, az illatos pázsit,

a sok gyönyörű virág, hogy joggal viselik azt a nevet, a melylyelaz adelaideiek azokat beczézik, mert ezek igazán a „város tüdő i 1*'.A városnak csaknem mértani középpontján fekszik a Victoria Square,a mely egy „square ötszögnek" a központja. Tudniillik északra és,délre a Victoria Squarető l, továbbá jobbra és balra attól, pontosankimért távolságban szintén egy egy széles kiterjedésű , négyszögű

square szakítja meg az utczák monotonus egymásba folyását, amely squarek nem térségek (a mi fogalmunk szerinti „ térségek",tudniillik: kő , kő és kő ), hanem ismét csak viruló szép parkok ésgyönyörű virágágyakkal tarkázott pázsitok. A Torres folyó felé esőLight és Hindmarsh square, valamint a város legdélibb részébenlévő White More és Huttle square olyan szépek s olyan kellemes

üdülő helyek, hogy már ezen négy park létesítéséért a legnagyobbdicséret és elismerés illeti azokat az embereket, a kik évtizedekkelezelő tt, tehát Adelaide város „ő skorában", már ilyen humánusangondoskodtak a nagy városban élő emberekrő l és ezeknek gyermekeirő l.

A város fő ütere az az elő kelő utcza, a mely egész hosszában

metszi a várost és annak tulajdonképpeni központját, a Victoriasquaret. Hasonló irányban, tehát párhuzamosan evvel a King William street, jobbra és balra ettő l két ugyanilyen hosszú és szélesmásik utcza vezet végig a városon, a Hanson és a Murphett street,a melyek viszont az elő bb említett négy squaret keresztezik. Azutczák és terek olyan szabályosan keresztezik egymást, hogy Ade

laide ebben a tekintetben alighanem a legszisztematikusabban épültváros az egész világon.





•66 GÁSPÁR FERE NCZ: A FÖLD KÖRÜ L

az „Albert" el meg híres loggiáival, a melyekre még az irigymelbourneiek is buszkék. Délamerikai minta szerint a városháza• egyszersmind színtere a nagy nemzeti ünnepélyeknek. A díszterme

• olyan nagy, hogy kétezer embert könnyen befogad; az orgonája,a mely hangszer a különben nem nagyon zeneértő és zenemű velőausztráliaiaknak legkedveltebb hangszere, a legnagyobbak egyikeegész Ausztráliában. Díszes épület a posta és távirdaépület is,• az „Albert" nél is magasabb „Victoria" toronynyal, a mely éppenúgy fel van szerelve harangokkal és órával, min t másutt a templomtornya. Apropos: távirdahivatal. Az adelaidei táviró hivatal az, amely közvetlen összeköttetésben áll az európai és ázsiai táviróállomásokkal. Az északról jövő kábel ugyanis Por t Darwinban, az• északi partig terjedő Délausztráliának egyik északi öblében (a Mellville szigetekkel szemben) végző dik. Innen a táviróhuzal négyezerkilométer hosszúságban húzódik végig egész Ausztrálián Adelaideig,a honnan aztán a telegrammok a különböző elágazásokon keletés nyugot felé továbbíttatnak. . ,.

A King William Street minden tekintetben a fő ütere Adelaide.közéletének. Itt zajlik le a „business", mert itt van a tő zsde, a sok;gazdag bank; itt vannak a szebb templomok és a King Williamstreet, az esti korzó. Templom meglepő en sok van a városban.Igaz, hogy jóformán nincs a keresztény vallásnak olyan szektája,a mely Ausztráliában — tehát Adelaideben is — nem lenne képviselve s ezek legtöbbjének megvan a maga temploma, székesegyháza. Természetes, hogy az Üdv Hadserege is képviselve van

a,maga „citadella" jával, a hogyan a katonás szervezetű szekta amaga templomát nevezi. Nem hiányzik a zsinagóga sem, mert.Adelaideben sok a zsidóvallású polgár. Tekintettel arra a körülményre, hogy az ausztráliai zsidók csaknem kizárólag kereskedő kés tudvalevő leg már az ausztráliaiak is eléggé „zsidók", már most• elképzelhető , hogy milyen szakembereknek — vagy legalább is• élelmesnek — kell lenni az ausztráliai zsidóknak, hogy megmérkő zhessenek keresztény concurrenseikkel.

Az adelaidei egyetem épülete díszére válhatnék akár Dél Anglia



FREEMANTLETOL MELBOURXEIG 6 7

bármely városának. Jellemző az ausztráliai közoktatásügyi viszonyokra, hogy az egyetemein adott diplomák közül csak az adelaideinek van teljes értéke. Ezt annyira becsülik, mint akár az oxfordivagy cambridgei collégiumok okleveleit. Az egyetem tulajdonképpeni megteremtő je magánember volt, Sir Watson Hughes, a ki ahetvenes években egy millió koronát ajándékozott a városnak errea czélra. U gyancsak közadakozásból jött létre a város könyvtára is,d. melyben húszezernél több könyv áll a közönség rendelkezésére.

PARLIAMENT HOUSE, ADELAIDE.

A city Adelaideben is fő képpen az üzlet, bankok, biztosítóintézetek s más, nagyjövedelmű intézeteknek a központja. A telekmeg az építkezés sokkal drágább ezekben a városokban, semhogyközönséges ember magánlakásra szolgáló házakat építhessen az úgynevezett üzleti negyedekben. Adelaideben — valamint Melbourne

ben és Sydneyben — a city területén egy négyzet öl telek drágább,.mint odabenn az országban egy négyzet mértföld legelő . A magán

9




lakások, fő leg a vagyonosabb osztályé, a Torres folyó túlsó partján,Robe Wardban és Mac Donnel Wardban vannak, a villanegyedben.M o u n t Lofty, a sző lő kkel és lomberdő kkel borított hegy, szintén am i Svábhegyünknek felel meg, a mennyiben a vagyonos középosztálynak a nyaralója. Deczembertő l februáriusig ugyanis átlag rekkenő a forróság Adelaideben; a ki teheti, az menekül.

Adelaide társadalmi s kereskedelmi életével nem volt alkalmunkbő vebben megismerkedni. A „Coolgarlie'' csak két napot töltött akikötő ben, a melyek egyike vasárnapra esvén, csak arra volt alkalmas, hogy a topográfiai viszonyokkal — az utczákkal, térségekkel,épületekkel s a közvetlen környezettel — ismerkedhessünk meg.A reá következő köznapon megindult az üzleti forgalom, de nemtű n t fel sem nagyon élénknek, sem a megszokottól valamiben eltérő nek. Nappal meglehető sen csendesek az utczák; ha nem tudtukvolna, hogy Dél Ausztráliában vagyunk és ha a megszokottól eltérőnövényzet, virágok, fő képpen a sok eucalyptus nem emlékeztetettvolna reá, azt hihettük volna, hogy Közép Európának valamelyikmásodrangú városának a belterületén járkálunk.

Legtöbb élet a rotunda körül volt, azaz a zenepavillonnál, amely a North Terrace közelében van. Mint említettük, a cityt azészaki városrészektő l, Mac Donnel Wardtól és Robe Wardtól, a Torresfolyó választja el. A folyón több híd vezet keresztül, a melyekegyike, a legszebb, — ső t hídnak kissé hivalkodóan díszes alkotmány — az Adelaide Bridge, csaknem közvetlen folytatása a KingWilliam Streetnek. Ezen a helyen a Torres folyó kissé tószerű legkiszélesedik s ennek a partján áll a zenepavillon. Az itt produkáltzene éppen olyan ausztráliai, mint a part a tó körül, a vizén úszófekete hattyúk meg a közönség. Ez már az ausztráliai publikum.Elő kelő nek akarván íeltű nni, olyan modort tanúsít, azaz „külöl", amelyrő l azt hiszi, hogy elő kelő . Pedig nem az, hanem csak nagyonrossz utánzata annak. Inkább affektált, mesterkélten nyugodt s talánkissé pöffeszkedő . Az asszonyok nagyon rosszul, azaz ízléstelenül

vannak öltözve, ellenben óriási gyémánt van a fülökben s ujjnyivastag aranyláncz a derekukon. Angol ladyhez illő elő kelő séggel a i



ADELAIDE, MEZŐ GAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS,




világért le nem tennék a fátyolt meg a keztyüt; ha leülnek ozsonnázni , valóságos munkát végeznek, a míg fátyolosán, keztyű senmegbirkóznak a porczió fagylalttukkal. Lesz még alkalmunk Ausz

trália közönségével foglalkozni, tehát a nő kkel is. De elő legképpenmegvallhatjuk, hogy egy esetleges nemzetközi nő i szépségversenyena pálmát — azaz hogy stylszerű en mondjuk — az „eucalyptus" tnem ő k nyernék el. Hogy az adelaideiek mért büszkék és kisséfenhéjazók s hogy mért tartják magukat honfitársaik között a legnemesebb származásúaknak, annak megvan a maga históriája.

A mikor a Délausztráliai Állam megalakult, azaz ennek a kormányzóságnak megvetették az alapját, addig a többi — harmincz negyven évvel idő sebb — kolóniákban már rájöttek arra, hogy valamelyállam megalapításában nem a deportált fegyenczek tömege a legalkalmasabb emberanyag. Ezek az első letelepülő k, helyésebben telepíttet |tek, meg az utánuk következő első nemzedék olyan sok galibát,

zű rzavart s igen sok bajt meg gondot okozott a hatóságoknak meg jaz általános közéletnek, hogy az új Állam — Délausztrália — megalapításakor elhatározták oda fenn, az anyaországban, meg ide lennis, hogy: igenis, ő söknek fegyenczeket pedig nem kérünk. ígytör tént tehát, hogy Ausztrália valamennyi államai között csak Délausztráliának, illető leg a fő városának lakosai vann ak abban a hely

zetben, hogy a nagyapáikról is beszélhetnek. Ső t olyan büszkék' az elő deikre, hogy a legcsekélyebb alkalmat megragadják, hogyazoknak a neveit a legcsekélyebb okkal összefüggő leg megörökítikaz arany könyveikben, a mennyiben a városaikat, utczáikat ,squarejeiket, azok nevére keresztelik. „Hindmarsh Ward", „Montefiore Street", „Flinders Street", „Albert Bridge", „Victoria Tower"

„Stur t Terrace" s a többi mind, emberek u tán vannak elnevezve,a kik egy vagy más u tón, akár hő siességgel, akár vasúti concessióval, aranynyal vagy csak a ,,prestige" zsel hasznára voltak azállamnak vagy a közjónak.*

* Ha van is némi túlságosan sok loyalitás ebben az eljárásban, de minden

esetre ízlésesebb és ötletesebb vagy szellemesebb mint a Retek utcza, Salétrom utczaTavaszmező vagy Örömvölgy utcza elnevezés.






learatandó terméssel, a pásztorok a juhot meg a gyapjút, a katonákaz állomásaikat, az ügyvédek az irodáikat, az orvosok a betegeiket.

Elmentek mind, aranyat kapálni. Voltak olyan városok, a melyekben egyetlen férfllakos nem maradt. Adelaide, a már virágzásnakinduló város, a „fair Adelaide", ki volt téve annak a veszélynek,hogy tönkre megy, elpusztul. Ekkor Sir Henry Young, az államakkori kormányzója, merész ötlettel s szellemes gondolattal nemcsak megmentet te az államot, de a más államokban talált aranynyal

egyenesen gazdaggá tet te azt. Tudniillik: furfangos ötlettel kieszközölte, hogy az ő államából származó diggerek (aranyásók) hozzákvissza a sok aranyat. Az aranynak a grammját az alkuszok vagyügynökök a mi pénzün k szerint 1 kor. 96 fillérrel vették meg ahelyszínén a diggerektő l, a miért Londonban 3 kor. 16 fillért kaptak. Ekkor Sir Henry Young megbízta a Délnyugoti Állam bankár

jait a maga felelő sségére, hogy az aranyat fogadják el az emberektő lkészpénz fizetés gyanán t 2 kor. 52 fillér értékben s adjanak ki újbankjegyeket. A rendelet nagy vakmerő ség volt, mert homlokegyenest ellenkezett az Angol királyság törvényeivel, a mennyibena pénzverés meg bankócsinálás jogát természetesen az kizárólagosanmagának tartotta fenn, de mert megvolt az az eredménye, hogy

megmentette a már pusztulásnak indult államot, nem tekintettékbű nnek, hanem — okos és bölcs dolognak. Magától értető dik, hogya diggerek ezen rendelet u tán nem a közvetítő knek adták el azaranyukat 1 korona 96 fillérért, hanem hazahozták Adelaidebe, ahol 2 kor. 52 fillért kaptak ugyanazon mennyiségért. Milliókatés milliókat hoztak haza az emberek; vettek földeket, gazdasági

gépeket ; óriási júhnyájakat tenyésztettek, építettek „ tornyos palotákat" és adtak százezreket — könyvtárakra meg ,,college" ekre. Azelvonulások által létre jött pangás is kárpótlódott, még pedig óriásimértékben. (Nemcsak Délausztráliában, hanem a többi államokbanis.) Az emberek tömeges visszatérése következtében a szükségletek— élelmiszerek, ruházat stb. óriási méretekben növekedtek s velő k

együtt az árak. így például 1853 ban és 54 ben Adelaideben tízfont sterlinget (kétszáznegyven koronát) fizettek egy t onna szénáért,



BALLARAAT. (AUSZTRÁLIA LEGGAZDAGABB ARANYBÁNYÁ

Dr. Gáspár F.: A föld körül. V.




Melbourneben negyven font sterlinget, azaz kilenczszázhatvan koronát . A búzának az ára ötven korona volt a városokban, az aranyföldeken pedig — a camp okon — igazán ,,aranynyal mérték fel

a tápszereket." Egy zsák lisztnek négyszáznegyven korona ( ) voltaz ára, a czipót három koronával fizették, egy férfiingnek huszonhatharmincz korona volt az ára és milliomosnak kellett annak lenni,a ki — hatlövetű revolvert akart vásárolni.






Miután további utazásunk folyamán ezután csaknem kivételnélkül valamennyi kikötő ben át fogunk esni az úgynevezett „orvosivizsgálaton", ezúttal kissé bő vebben foglalkozunk vele egyszer s

mindenkorra . Az orvosi vizsgálatnak az volna a czélja, hogy akikötő be érkező hajó ellenő riztessék abban az irányban, hogy nincs erajta ragályos bántalomban szenvedő beteg. Ezen okból megvizsgálják a hajó papírjait, a melyekben bizonyíttatik, hogy az éppenelhagyott kikötő ben nem uralkodott járványos betegség és hogy ahajó személyzetének meg utasainak egészségi viszonyai kifogásta

lanok. Megvizsgáltatnak azonban a hajóokmányokon kívül a hajónlévő emberek is. Kivétel nélkül mindenki, a kapitánytól a fű tő ig smég a csecsemő t sem hagyják ki. Nos tehát , éppen ez az úgynevezett vizsgálat a komédia. A vizsgálati eljárás abban áll, hogya kikötő i orvos mindenek elő tt megszámlálja, hogy a jelenlévő kszáma megegyezik e a hajópapirokban feltüntetett számmal, hogy

nincs e valaki elrejtve a kabinjában, min t beteg, avagy a tengerfenekén mint halott, a kit útközben temettek el. Érre a czélra azutasok összegyű lnek az illetékes helyeiken, az osztályok szerint.Az I. és II. osztályúak a szalonjaikban, a III. osztályúak valahol afedélzeten. A kikötő i orvosok olyan „éleslátásúak", hogy az 1. osztálybeliek egészségét meg tudják állapítani akkor is, ha csak belépnek a szalonba, a hova az utasok gyülekeztek s felolvassák aneveiket, miközben a kikötő i orvosok nagyon barátságos arczotvágnak s elegáns pózéban állanak. A II. osztályúaknái már megtapintják — de csak éppen megtapintják — a „pulsust". Azaz: ahüvelyküket ráillesztik egy pillanatra az elő ttük álló utas csuklójára. Az orvos arcza már ötven százalékkal kevésbbé barátságosés udvarias kifejezésű ; a tartás már nem olyan nagyon elő kelő .A III. osztályúaknái az orvos megvizsgálja a pulsust (nyomás acsuklóra fél másdperczig) és „megvizsgálja a szemeket", azaz amuta tó ujjával lehúzza az egyik szemnek az alsó szemhéját,miközben ő maga akárhányszor egészen másfelé néz. Nyájas ésbarátságos arczkifejezésrő l most már szó sincs, ellenben akárhányszor durva és goromba. (H ogyne, hiszen csak III. osztályú embe



M E LBO U RN E TŐ L SYDNEYIG 77

rekkel van dolga.) Tisztelet és becsület a Melbournei kikötő azonidő beli orvosának. 0 kivétel volt; ő goromba volt már az I. osztályúakkal szemben is.

Korán reggel felköltött bennünket a kürt szava. (Xem igazi„trombita" volt, a milyennel a hadihajókon riasztják fel az emberthajnali négy órakor legédesebb álmából, hanem csak szelíd trombita, a melyen a szokásos zeneidő ben polkákat meg románczokatszoktak játszani.) A kalauz meg az orvos egyszerre jött a hajóra;az unalmas czeremónia azon idő alatt tartatott meg, a míg az öblönvégighaladtunk.

Por t Phillip hajózási viszonyai nagyon nehezek. A legkülönböző bb irányban húzódnak rajta végig a homokzátonyok és számos csatorna fut párhuzamosan a tulajdonképpeni víziúttal. Azátjelzései azonban olyan gondosak és pontosak, hogy igen ritkántörténik szerencsétlenség, azaz úgy a zátonyrajutás, valamint kéthajó összeütközése alig fordul elő . Mintegy három órát haladtunka jó utat mutató bóják között s egyszerre kiértünk a zátonymentes szabad vízbe. Melbournebő l még semmit sem láttunk, demeglepő élénk forgalmat találtunk; nagy óceáni hajókat, vitorlásjárómű veket, számos gő zbárkát. Félóra múlva látjuk a hegyeket,a melyek aljában Melbourne fekszik, az árboczerdő ket; a várostelfedi a gő zösök füstje meg a nagyvárosokat jellemző szennyesszürke pára. A Hobson Baybe érve, a „Coolgarlie" körül csoportosulni kezdenek a szokásos apró járómű vek, s közel a pierhezhorgonyt vetünk.

Melbourne nemcsak világváros, hanem világcsoda. Viktória

Állam „közép vagy ó korában" bizonyos John Batman jött át aszomszédos Tasmániából néhányad magával erre a helyre, akkorteljesen kultiválatlan, ső t vad vidékre és a bennszülöttekkel folytatott alkudozások után jókora területet foglalt el a Yarra folyómentén , azon a helyen, a melyen ma Melbourne áll. Rövid idő velutána F awkler nevű ember kötött ki a Yarra torkolatában, szintén

néhány társa kíséretében. A partra szálló embereknek minden talpalattnyi földért kemény tusát kellett vívni csákánnyal a kézben a




;scrub ellen, a mely a partvidéket ellepte. Triumfusnak tekintették• azt a kis tisztást, irtott helyet, a melyre első deszkabódéjukat felépíthették. 1836 végén a mai Melbourne néhány kunyhóból álló

telep volt, abból is három korcsma volt; az ipart egyetlen suszterm ű h ely képviselte. A lakosok száma kétszázhuszonnégy embervolt, ebbő l harmincznyolcz asszony. Két évvel késő bb annyira fejlő d ö tt , hogy már meg volt az első bankja, az első újságja és még

SIAiNER.C

SWANSTON STREET, MELBOURNE.

• három évvel késő bb már elindult az első hajó Európába, a melymelbournei gyapjút vitt a londoni vásárra. Tizenegy évvel késő bbhetvenhatezer ember lakott Melbourneben. 1851 ben aztán egyszerre"tönkrement minden. Beállott a szárazság, a hírhedt ausztráliaijszárazság. A víz elfogyott az utolsó cseppig, ölnyi repedések kelet jkeztek a kiszáradt talajon, a fáknak még a levelei is kiszáradtak.A legelő kön elperzselő dött a fű és millió meg millió juh pusztul:• él éhen. A végén jött egy cziklon, a mely végig sepert egész Vi;to r ián és elpusztított mindent , a mit a szárazság meghagyott.



MELBOURNETOL SYDNEYIG 79

Ez 1851 ben történt. Ma pedig — ötven hatvan évvel késő bb—• igazi metropolis és nagyszabású nemzetközi forgalmat találunka Yarra folyómenti városban, a melynek elő kelő cityjében és bájos

villa negyedeiben mintegy négyszázezer ember él. Maga a kikötőis bámulatraméltó, ha tekintetbe vesszük, hogy az egész alkotásalig pár évtizedes. Por t Melbournebő l két hatalmas rakodópart csak

COLUKS STREET, MELBOURNE.

nem félmértföldnyi hosszúságban nyúlik be a kikötő be. A különböző irányból jövő vasút i vágányok a hídon végigvezetnek s anem túlságosan mélyre sülyedő hajók rakománya közvetlenül átszállítható a vasúti teherkocsikba. A hajóhidaktól jobbra és balra ter

Ijedő kikötő olyan nagy, hogy nyolczszáz hajó is elfér benne[egyszerre.

A pier tövében álló állomásról induló vonat népes utczákon,zsorok között halad az innen két mértföldre eső Melbourneig.




Átmegy a Yarra hídján, a melynek környékén a szennyes sárgavíz egészen el van lepve apróbb vízi járómű vekkel. A széles éshosszú Swanton street, a mely a város fő utczája, meglepő . Meglep

nagy dimensioi által, szép épületeivel, de fő leg óriási élénkségével.Ez chicagói vagy new yorki méretű . Magától értető dik, hogy azutczák elrendezésében ugyanazt a sakktábla rendszert találjuk, amely az újonnan keletkezett városokra annyira jellemző Észak ésDél Amerikában éppen úgy, mint Ausztráliában. Jóllehet alig vanjelentékenyebb utczája, a melyben nem lenne egy vagy más monu

mentális épülete éppen épülő félben, mégis azt a benyomást kelti,hogy már régen kiépült, hogy már készen van. A fő utczák, amelyek, egymással párhuzamosan futnak és persze egymástól mathe jmatikailag pontosan kimért távolságban, számos apró s rövid utczával keresztező dnek. Ha esetleg nem is praktikus, de mindenesetresajátszerű berendezés, hogy azt a rövid és szű k utczát, a melyegy hosszú és széles fő utat keresztez, éppen úgy hívják, mint afő utczát, csakhogy elébe teszik a kicsinyítő „Little" szót. így jönlétre a Little Bourke street, Little Collins, Little Flinders street stb.A tájékozódásban határozottan nem hat zavarólag. Az utczák barátságosan megosztoznak a kiválóbb épületeken és parkokban. Itt var.például a Government H ouse, a gyönyörű szép botanikus kertjszomszédságában , de külön park által környezve. (Micsoda óriás:vagyon, türelem s áldozatkészség kellett ahhoz, ezen a kedvező tlentalajon ezeket a gyönyörű parkokat létrehozni ) A halmon épül:palota az építkezésben jártas — tehát sokat követelő — szakemberszemében is gyönyörű , ízléses épület. A Spring Streeten van a

parlament . (Éppen dolgoztak rajta.) Az ó görög stí lusban épül:palota magában egyesíti az alsó s felső házat (Legislative Assemblyés Legislative Council). És hogy milyen okosan viselkednek azcl :az emberek, a kiket a nép meg a „gracious queen" bizalma küldött ide, mutatja az a példátlan siker és eredmény, a melyetfélszázados város meg állam minden téren felmutat.

A hatóságok, hivatalos közegek, társulatok elő zékenységét számos olyan intézkedés bizonyítja, a melyek nálunk egyszerű en leh :



MELBOURNETOL SYDNEYIG 81

tétlenek. Például: azok az utasok, a kik nyugot felő l jő ve hajónAdelaidebe s egy vagy más okból nem akarják hajón folytatni azuta t Sydneybe, ámbár a megváltott hajójegyük odáig szól, ezek azutasok vasúton folytathatják az utat , a vasúti jegyért azonbanannak csak a harmad árát fizetik, holott a hajóstársaság és azállami vasút között semmiféle viszony sem létezik. A Melbournebevagy Sydneybe érkező idegenek — szegények és munkanélküliek

— néhány hétre való élelmiszert — lisztet, konzervet, teát, czuk

TOWN HALL, MELBOURNE.

rot — kapnak ingyen és ugyancsak ingyen vasúti jegyet az országbelsejébe. Egyedüli feltétel az, hogy az illető „írásbeli Ígéretet"állít ki a felő l, hogy mindezen kölcsönöket megtérít i egykoron, haa viszonyai meg fogják engedni. Ennek az emberséges eljárásnakmeg is van a gyümölcse; száz meg száz szegény embernek adjákmeg így az alapot a létezéshez, az államoknak pedig ezrével ésezrével kerülnek vissza a kölcsönadott shillingek és fontok.

Ausztrália valamennyi jelentékenyebb városában kimagaslóépület a posta s távirdahivatal. Természetes tehát , hogy Melbourne,D r. Gáspá r F . : A föld körül. V. 11




a mely a testvérvárosokat sok tekintetben felülmúlja, a posta épületével legelő i áll. A hatalmas épület egészen külön „block", azaznégy utcza szegélyezi. Impozáns, magas tornyán (szintén órával s

harangokkal), a megfelelő lobogók kitű zésével jelzik, hogy micsodanemzetiségű s melyik postahajó érkezett a kikötő be. Nem kevésbbészembetű nő épület a Townhall, a melyet jellemez, hogy átlagszintén nagyon okos emberek üléseznek benne tanácskozásra. (Vide:a város fejlő dését, rohamos gyarapodását, irigylésre méltó egészségügyi viszonyait, a lakosok átlagos jólétét.)

A vallásosság terén sok tekintetben túlzó ausztráliaiak a templomaikra is nagy súlyt fektetnek; fő képpen Melbourneben, a melyváros az érsekprimás székhelye. Hogy a legmagasabb rangú fő papit t székel, ez abban leli magyarázatát, hogy Victoria Állam lakosaiközött nagyon sok a katholikus vallású ir. A Yarra folyó partján— a F linders Streeten — álló St. Paul's Cathedral, az alig befejezett püspöki templom, meg a St. Patrick's Cathedral az EasternHillen, egytő l egyig költséges, ízléses s monumentális alkotás. Magától értető dik, hogy a számos kisebb szektának is megvan a magat emploma; csak az a csodálatos, hogy akárhányszor nagyon csekélyszámú hívet keblére záró szektának is megvan a saját különistenháza.

M ár abban az idő ben volt néhány épülete Melbournenek, amelyhez az észak amerikai városok ízléstelen és otromba „skyscraper" jei (felhő karczolói) adták a mintát. így például a PrincessBridge környéke, a Yarra folyó partján, a hol a legtöbb ilyen sokemeletes ház áll egy csoportban, tisztára amerikai kép és sehogy• sem állott összhangban a mögötte elterülő „Litt le" utczák szegényes és kezdetleges építkezésével. (Ilyen lehetett Budapest abbanaz idő ben, a mikor az Andrássy út már nagyjában kiépült volt sn é h á n y lépésnyire tő le jobbra és balra nyomorúságos viskók éspiszkos házak alkották a dohos és sötét utczákat.)

Az egyetem egész telep; valamennyi fakultás együtt van; az

• orvosi fakultásnak ugyanabban a parkban külön épülete áll a tani



MELBOURNETOL SYDNEYIG 8 3

északi részében van, magától értető dő leg, szintén szépen gondozottpark közepén.

Az utczák forgalma valóban világvárosias. Nincs a napnakAraiamely szakához kötve, reggeltő l éjfélig szünet nélkül tolongnakés sietnek az emberek; a közúti kocsik, magánfogatok és bérkocsikhelyenként egész szélességében ellepik az utczákat. Az emberek isgyorsan járnak; meglátszik rajtuk, hogy sok a dolguk, hogy sietnek. A közúti kocsik azt a benyomást keltik, mintha villamos

QUEEN'S BRIDGE, MELBOURNE.

erő re volnának berendezve, mert sem lovak nincsenek elő fogva,sem gő zmozdony. Melbourne közúti kocsijai azonban kábelenmozognak, azaz a sínek alá helyezett drótkötelek által vonatnak.A kerekeknek szolgáló sínpár között az úttest közepén egy harmadik vágány van; ennek a mélyítésében fut az a hosszú drótkötél,a melyet a végállomásokon lévő gépházban óriási hengerre csavar

nak fel. Miután a kocsi hirtelen megállítása vagy indítása könnyenkezelhető , a kocsik nagyon gyorsan járnak. A „cable tram" nek az

ír




a nagy elő nye, hogy a halmokon meg magasabb emelkedéseken,a melyek Melbourneben számosak s némely utcza valósággalhegyes völgyes, a cable tram egyformán gyorsan fut fel a hegyre

vagy rohan le a lejtő n, mint a sík utczákon.*

ST . KILDA ROAD, MELBOURNE.

Csodálatos berendezés azonban a közút i kocsikon, hogy ámbára helyi viszonyokból kifolyólag gyakran kell átszállani egyik kocsiról a másikra, átszállójegyet nem adnak, hanem minden kocsinkülön kell azt megváltani. A viteldíj nagyon olcsó; a mi pénzünkszerint nyolcz tizenhat fillér közt váltakozik. Az utasok nagy kényelmére szolgáló berendezés, hogy ott állíthatják meg a kocsit, a hol

* A. cabel tram klasszikus példájának lehet mondan i a san franciscoi közútivasutat . San Franciscon ak számos utczája igen meredek domb és nagyon méty völgy.Semmiféle más járó mű nem tudn a ezekre a meredek kaptátokra feljutni és alighanem

lefordulna minden más járóm ű a lejtő jein. A cable tram azonban olyan egyenlő gyorsasággal halad fel és le, mint az egyenes utczákon .



M E L B O U R N E T O L SYDXEYIG 85

éppen akarják. Minden sor padnál zsinór lóg le az utas kezeügyébe, a melynek megrántására a vezető megállítja a kocsit. Evvelellentétben a lovak által vont kocsik csak igen nagy közökben állanak meg, állatkímélés szempontjából. Minden lóvonatú kocsin táblavan kifüggesztve, a melyen az utazó közönséget udvariasan felkérik, hogy állomások közt ne állítsák meg a kocsit, mert a lovaknak nem a kocsi húzása nehéz, hanem a megindítása.

Ú gy maga Melbourne, mint a körülötte fekvő külvárosok —a sok közül csak a legszebbeket említjük: Williamstown a Yarratorkolatától balra, Sandridge, a honnan az említett két rengetegkikötő híd a tengerbe nyúlik, Prahdan és St. Kilda a Hobson Bay

CASCADES, MELBOURNE.

keleti oldalán — egytő l egyig gyönyörű parkkal vannak díszítve;a nagy botanikus kert azonban valósággal elragadóan szép. Ez az

a kert, a melynek közelében áll a kormányzói palota a saját különnagyszabású parkjával. Az óriási terjedelmű botanikus kert, a mely




mintegy száz holdnyi területű , nemcsak az Ausztráliában honosnövényzetnek élő és természetes gyű jteménye, hanem a tropikuségöv alatt tenyésző díszfáknak és virágoknak is „ melegágya".(Ezek az utóbbiak tudniillik a nem tropikus éghajlatú városbanigazán melegágyszerű gondozást igényelnek.) És éppen a fáknakés növényzetnek ez a nagy különfélesége adja meg ennek a kertnek azt a varázst, a mely föléje helyezi az átlagos botanikus kerteknek. Mert van abban valami varázs, hogy az ember a bujazöldpázsitban húzódó aszfaltról gyönyörködhetik egy darab tropikusiő serdő ben, a melyben a pálmáknak száz meg száz faja bujántenyészik. A mikor ezen átvergő dött, elragadó szép pázsit terül elelő t te , a mely vetekedik Angliának bármely lord kastélya elő ttfekvő pázsitjával; a virágokkal fedett szép configuratióju halmocskákebben a gyönyörű smaragdzöld keretben bájosak. N ekünk perszelegérdekesebb az a része, a melyben az Ausztráliában honos fák ésnövények vannak csoportosítva: mindenekelő tt a magas eucalyptusok,araukáriák, fikuszok, kazuáriák, oly módon csoportosítva, hogy ezeknek a részben exotikus tulajdonságú fáknak az élete is szemlélhető .

Csaknem komikusnak mondható az „üvegfa", azért neveztetvén így, mert a fa törzse a megtévesztésig hasonlít óriási nagybuteliához, a melybe kolosszális zöld bokrétát tű zött valamelyexotikus óriás. Hát még az eucalyptus milyen érdekes. Az. eucalyptusok ugyanis a leghatalmasabb, illető leg a legmagasabb fák közétar toznak. Magasságra nézve felülmúlják a kaliforniai híres sequojákat is, a melyek tudvalevő leg elérik a száztíz százhúsz métermagasságot, a körfogatuk pedig olyan nagy, hogy a törzsbe vágottalagúton egy széles postakocsi haladhat keresztül.*

Az eucalyptusok néhán y fajtája, mint például az eucalyptus

* A Yosemite völgy látogatóinak egyik elmulaszthatat lan programmja a Yosemitevölgy közelében elterülő rengeteg erdő meglátogatása Mariposában. Az ember ténylegirtózatos nagyságú fákat lát ebben az erdő ben, a legnagyobbakat a világon. Az ezekközött is kiváló nagyoknak megvan a maga neve: „ Wawo n a", „ Keyston e", „Long

fellow", „Harvard", „Diamond G r o u p " stb., a melyek éppen úgy han gzanak a maguknemében, mint például ezek a nevek: Bismarck, N apóleon , Kossuth. Ezen látogatás

I



M E L B O U R N E T O L SYDNEYIG 8 7

amygdalina, százharminczöt méter magasságot is elér. Ha csodálatra méltónak tartjuk az állatoknak helyhez és a viszonyokhozalkalmazkodó képességét, akkor az eucalyptus alkalmazkodó képessége elő tt is meg kell hajolnunk. Olyan a fiziológiája, mintha azéletmódja tudatosan okosan cselekvő lény ténykedése lenne. ígypéldául érezvén azt, hogy Ausztráliában olyan viszonyok között él,

AUSZTRÁLIAI GYÜMÖLCSÖK.

hogy néha eg} két évig kell nélkülöznie az eső t, hát olyan mélyenereszti le a gyökereit függélyesen a földbe, hogy a hol abban még

egyetlen csepp nedvesség van meggyülemelve, azt még elérhesse.Zöldes szürke leveleit pergamentszerű kemény hártya borítja, hogy

alkalmával a programmhoz tartozik, hogy a hatfogatú postakocsi, a stage, végig hajtegy kidő lt sequoja hatalmas törzsén, a „D ead Monarch" on s aztán végig halad egyélő sequoja alatt, a melynek törzsén alagutat vágtak erre a czélra. Ha az ember nemlenne elfásulva az ezt a kirándulást megelő ző grand iózus, impozáns amerikai látvá

nyosságoktól — Yosemite völgy, Yellowstone Park, a Colorado Grand Canonja Arizonában , Niagara esés stb. — hát imponálna. Ezek után azonban csak nagyon érdekes.



8 8 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

a levelekben lévő víztartalom elpárolgása meg legyen nehezítve éshogy a nap heve ne perzselje a leveleket, ezek nem vízszintesen,h a n e m függélyesen, az élükkel fel s lefelé állanak. Az ausztráliai

ta r tós szárazság ellen valósággal „rafíineriával" védekeznek a fák,valamint a cserjék és bokrok. A legtöbb honos fa és cserje ugyanis• aetherikus olajat termel, hol a leveleiben, hol a kérgében. Ez az• olaj a kipárolgása következtében lehű ti a leveleket és azonkívülgázalakban, min t rendkívül finom köd terül el a fák körül és azerdó'k fölött. En nek az „aether felhő nek" az az elő nye, hogy a

n ap melegítő sugaraiból sokkal többet fog fel, mint a közönségeslevegő , minek következtében a levelek részben meg vannak kímélveaz erő s áthevüléstő l, részben pedig a nedvességük elpárolgása vanmegnehezítve. Ausztrália kivételével a fák — s fő képpen az ő serdő kfái — a világosságért folytatnak küzdelmet (csak emlékezzün kvissza a brazíliai ő serdő k fáinak a „magasba való törekvésére");

it t azonban a vízért való küzdelem a fő dolog és ebben a „harczban a vízért" Ausztrália növényzetében az eucalyptus a győ ztes.Valóságos czápa; mindent elnyel, illető leg felszív a kisebbek ésgyengébbek elő l. A min t beáll a szárazság és pár napig tar t , amin t néha hetekig, hónapokig is tart, az apróbb s gyengébb növényzet azonnal kiszárad, elhal. Ausztrália belsejét ismerő utazók beszélik, hogy a rendes körülmények között zöldelő növényzettel borítottvidékeken szárazság idején napokon át tartó utakon nem láttakegyetlen szál füvet vagy más zöldséget. Ellenben az eucalyptusmegtar tot ta a maga zöld színét, mert messze területen elvonta avizet a környezettő l.*

* Ezen a nagyszabású vízfelszívó képességén alapszik az eucalyptus legnagyobbhasznossága. Már Ausztrália első letelepülő i rájöttek arra a tapasztalatra, hogy amocsártól ellepett malária veszedelmes vidékek egészségügyi viszonyai jelentékenyenjavultak, ha eucalyptusokat ültettek el a környéken; az eucalyptusok kiszárították amocsarakat. Napjainkban az eucalyptus Európának, Afrikának és Ázsiának számosolyan vidékére van átültetve, a hova nem „dísznövénynek" hozták át, hanem azért,

hogy a mocsaras maláriás vidékeket szárítsa fel. Egyebek közt a mi haditengerészetünkközponti kikötő jébe: Pólába is, hol nagyban hozzájárult a malária megszüntetéséhez.



MELBOURNETÖL SYDNEYIG . 89

És most az érdekes növények körébő l térjünk vissza az érdekesebb emberek társaságába.

M ár Afrikában és Indiában volt alkalmunk megismerkedni azÜdv Hadseregével és volt alkalmunk egyrészt megütközni a sajátságos szekta bizarr szertartásain, másrészt pedig hódolattal elismerni a hum án us intézmények megalkotása körül kifejtett bámulatra méltó tevékenységüket. Az Üdv Hadseregének azonbanAusztrália a tulajdonképpeni hazája. Ezen a földön, a melyen minden,a mi van, eltérő és különböző attól, a mi nekünk ismeretesés elő ttünk megszokott, a bizarr és exotikus szervezetű ÜdvHadserege is jobban virul, mint a földgömb bármely más pontján.Jóllehet az Üdv Hadserege vallásos szertartásainak megtartásakorsehol sem kerüli a nagy nyilvánosságot, ső t — a mint láttuk — ellenkező leg, síppal és dobbal igyekszik magára vonni a közfigyelmet,de az a „ nyilvánosság", az a lármás reklám, a melylyel Ausztráliának

minden városában fellép, az az első perczekben, a mikor még nemismerjük ennek a szektának tulajdonképpeni elveit, a legenyhébbenszólva, furcsának mondha tó . De még ha tudjuk is, hogy milyenönzetlen, nemeslelkű és igazán emberbaráti végczélok felé törekszenek és ha tudjuk, hogy a szabadkő mű vesi intézmény kivételével alig van még egy intézmény vagy társulat, a melyik olyantiszta humanitárius elvekért küzd és harczol, mint az Üdv Hadserege, még akkor is a legnagyobb mértékben bizarr és extravagáns benyomást teszen, ha halljuk, hogy az Istent dicső ítő zsoltárt valamely frivol, ső t triviális utczai nóta dallamára éneklik ; aMindenható végtelen kegyességét dicső ítő zsolozsmát a „ tararabumdié" nótájára éneklik s közben gimnasztikái gyakorlatokat végeznek, meg bukfenczeket hánynak. Hogy ezeket a produkcziókat úgyitt Ausztráliában, mint angoloktól lakott más országokban a bennökrészt nem vevő publikum — a néző k — komolyan veszik, azlehetséges, ső t valószínű . De hogy minálunk, idehaza, tisztárabolondoknak nyilvánítanák ezeket a látszólag bohóczkodó embereket

a szertartásaikat a rendő rség nagyfokú „közcsend megzavarásnak" tekintené, az bizonyos.

D r. Gáspá r F . : A föld körü l. V. » 12





M E LBO U RN E TŐ L SYDNEYIG 91

kisebbik részét fordítják erre a czélra. A begyű lt pénzek nagyobbrészébő l humanitárius intézményeket tartanak fenn, a melyek úgyberendezésük, mint rendeltetésük nemességére nézve becsületéreválhatnának bármely szabadkő mű vesi intézménynek. Hogy ezek azintézmények olyan kitű nő en prosperálnak és rendeltetésüknek mindentekintetben megfelelnek, az onnan származik, hogy az intézetekvezetése nem csupán fizetéssel alkalmazott, tehát „kötelességet teljesí tő " vagy hivatalos teendő ket végző „magántisztviselő kre" vanbízva, hanem az eszméért lelkesülő , ső t többnyire exaltált, fanatizált önkéntesek gondjaira. És hogy a munkálkodásuk mennyireüdvös és az eredmény milyen biztos, kitű nik abból, hogy a máskülönben nagyon praktikusan gondolkozó ausztráliai államok kormányzóságai az Üdv Hadseregének számos intézménye fentartásához.jelentékeny támogatással hozzájárul.

Melbourneben, valamint Ausztrália többi nagyobb városaiban,,legnépszerű bb és legeredményesebben mű ködő intézmények a kiszabadult fegyenczek o t thona , a prostituáltak o t thona és a „ n e mférjes anyák szülő háza", a Maternity Home. A kiszabadult fegyenczek otthonában — nagyobbára az iszákosság átka által börtönbekerült emberek házában — a legemberbarátibb bánásmódban részesülnek a társadalom minden más osztályából kitaszított szegényáldozatok. Nem untatják és zaklatják ő ket eredménytelen lelkioktatással meg térítő leczkékkel, hanem praktikus eszközökkeligyekeznek ő ket leszoktatni átkos szenvedélyükrő l; megtanítják ő ketvalamely mesterségre, ha már elő bb nem folytattak valamilyet saztán igyekeznek ő ket valahol elhelyezni. Az elhelyezett védenczczeltovábbra is fentartják az érintkezést mű veltebb tisztjeik által s amint Adelaideben meg Melbourneben is meggyő ző dhettünk, a gyönyörű utczák palotái között volt egy kettő olyan, a melynek tulajdonosa egykor a Salvation Army fegyenczoktató telepének vendégszeretetét élvezte. Hogy ez a néhány ember, az említett palotáktulajdonosai, van olyan reklám az Üdv Hadseregének, mint azutcza sarkán tartott nagydobos és trombitás istentisztelete, azképzelhető . . . •

12*







94 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL '' • .

pálinkamámorból, tiszta szobában találja magát, az ablakon függönyök vannak, az ágyán tiszta, fehér ágynemű , a szekrényénh ű sítő , enyhítő ital, az ágya szélén bájos, tiszta arczú, jóságos

tek in te tű fiatal leány ül fehér fő kötő vel, fehér köténykében. A fiatalleány meleg, puha keze végig simít mámortól égő , lüktető halántékain és talán a tegnapi durva megczibálástól még borzas haján.Az elzüllött leányt megfürösztik, megfésülik, tiszta ruhába öltöztetik; leültetik a reggelihez, a melynél nyájas arczú, szépen ésgyöngéden beszélő lady ül az asztalfő n; mellette és körülötte csupa

tisztán öltözött, szépen beszélő fiatal nő k. Jóformán már észre semvehető rajtuk, melyik a volt perdita, melyik az „úr i leány". Nappalra foglalkoztatják és szórakoztatják a munkában és a mint meg ífürösztötték a testét langyos fürdő ben és rendezték a borzas haját,meg kicserélték sártól piszkos ruháját, úgy fürösztik a lelkét, amegbecstelenített és beszennyezett énjét ezek a fiatal leányok az

• érintkezésükkel, a társalgásukkal, meg az ő szintén érzett — mondhatni exaltáltságból kifolyó — igaz részvétükkel. A mocsokban éltjbukott leányra rendesen óriási hatást gyakorol ez a fogadás, az ő• szemében magasabb lénynek jóságos, napfényes, melegítő közelléte

s vele foglalkozó, személyes érintkezése.*

Úgy, a hogyan a kiszabadult és a bizalomra ismét érdemesültfegyenczeket munkásokként elhelyezik, a Rescue homeba került és.az erkölcsös "munkásság terére vezetett nő ket is elhelyezik. Jellemzőa mély és gyökeres hatásra, meg a késő bbi érintkezés folyamánlétrejött befolyásra, a melyet az Üdv Hadseregének a fiatal „ tisztjei"meg a menházban élvezett oktatás kifejtenek, hogy a családokná]"valamilyen minő ségben elhelyezett „ javultak" ellen ritkán var.kifogás és az ausztráliai háziasszonyok ridegen vallásos és irgal

* Milyen óriási a különbség ezen eljárás között, meg a között , a mikor nálur. ;— Európában a társadalom kiváltságosai elhatározzák, hogy — jótékon yságot fognakmű velni. Bazárt rendeznek a kereskedő ktő l ing5^en kapott portékából, teát „szervíroz

n a k " a gróf kisasszonyok a „köznépn ek" egy koronáért — keztyű kben s aztán kiiocsiznak, hogy — kiszellő ztessék magukat a jótékonyság gyakorlása u tán .



MELBOURNETOL SYDXEYIG 95

inatlanul erkölcsös felfogásaik ellenére is, szívesen fogadják aházukba ezeket a javultakat.

Ugyancsak emberbarátilag nemes intézmény az Üdv Hadseregének másik alkotása, a „férjhez nem ment anyák' ' szülő háza,Materni ty home. Hogy ne váljék általános jellegű vé és ne legyenversenyintézménye az államilag szervezett hasonrendeltetésű szülőházaknak, a felvétel némi feltételekhez van kötve. Tudniillik csak

VIADUCT ÉS TÁJKÉP A GREAT WESTERN LINE VIDÉKÉN.

azokat az áldott állapotban lévő nem férjezett nő ket fogadják be,a kik ki tudják muta tn i , vagy legalább látszólag kimutathatják,hogy csábításnak estek áldozatul. A fő nöknő ebben az intézetben

,_is mű velt úri nő volt, a kinek abban állott a mű veltsége, hogy aItisztalelkű , nemesszívű úrinő angyali jóságával és türelmességévelI bíbelő dött a szegény bukott anyák testi és lelki gyötrelmeivel és

[intézkedett a meggyötört nő nyugalma meg az újszülött táplálko:ása felő l, a ki fiatalabb „ tiszttársaival" egyetemben nem keserű




és fájó szemrehányások által bosszulta meg a fiatal anyán azemberi társadalom vétkét, hanem a társadalom brutalitásai általdurván megsértett szerencsétlen fiatal nő t kiengesztelni igyekezetiés a mi ennél sokkal üdvösebb és praktikusabb, az intézet ügyészeáltal igyekezett a megcsalt nő nek erkölcsi és anyagi elégtételt szerezni attól, a kinek a lelkiismeretlensége ő t ide juttat ta . És ismerveaz angolok meg az angol kolonisták kérlelhetetlen . szigorát a„házasság szentsége" meg a „házassági ígéret megszegése" (Breachof Promise) körül, gondolható, hogy a Salvation Army MaternityHome jába került nő akárhányszor mint „férjezett anya" hagyjael az o t thont .

Ezeken a fő intézményeken és évenként sok ezer font sterlingbemeg önfeláldozó emberbaráti munkába kerülő intézeteken kívüszámos olyan nemesszívű intézményt tart fenn a Salvation Army,hogy ebben a tekintetben alig van emberek által létrehozott testület, a mely vele a versenyt felvehetne. Szabad gondolkozásban,elő ítéletektő l való mentességben, az emberi gyarlóságokkal szembentanúsí tot t türelmességben okvetlenül az első helyen állanak.



SYDNEYBEN.

Melbournebő l a világ bármely tájékára tovább utazni nagyonkönnyű . Csaknem mindennap akad hajó, a mely Melbournebő l indulés úgy a nagyszabású hoteleket, mint a szerényebb igényű boardinghouseokat elárasztják az „agent" ek, a hajóügynökök, a kik azidegeneknek valamelyik társaság hajóját ajánlják. A szóbeli ajánlatokon és rábeszéléseken kívül nyomtatott könyvecskéket is adnakaz embernek, a melyek úgy annak a hajónak a kellemetességétés biztonságát, valamint a hajó által érintendő vidékeket, kikötő ket,városokat a legmelegebben ajánlják az utasoknak. A Szamoa megTonga szigetektő l a svájczi alpesek és hotelek gyönyörű ségéig megolcsóságáig mindenrő l kap az ember felvilágosítást. Gyönyörű szépfényképekkel, meg magyarázó szöveggel ellátott, díszes kiállításúkönyvecskék tuczatjával állanak az utas rendelkezésére mindenhotelben és vasúti állomáson, díjtalanul. Nincs a földgömbnekaz a pontja, a melyrő l ezekben az okosan és értelmesen megírtkönyvecskékben nem kapna felvilágosítást. A japáni Szanyo Railway(vasút) menti .vidékek elbájoló szépségei, a canton macaoi kirándulás érdekes látnivalói, a Ceylon szigeten levő szépségek, a hawai iszigeten lévő Kileau Mau tű zhányó hegy látogatásának a költségeiéppen úgy felsoroltatnak ezekben a kis reklámkönyvekben, mintpéldául az, hogy melyik vonalon lehet legkényelmesebben és legbiztosabban utazni New Yorkból Cherbourgba, Plymouthbe vagyHamburgba, valamint az is, hogy az az utas, a ki Melbournebő l

D r. Gáspár F .: A fold körül. V. 13




indul, miképpen jut legkönnyebben és legolcsóbban San Franciscoból vagy akár az új sealandi Wellingtonból a Yellowstone parkba,vagy Észak Amerika másik világcsodájához. Ső t ebbő l az ingyen

adot t szép kis könyvbő l azt is megtudhatja, hogy a Melbournebenfeladott podgyászát miképpen fogják átszállítani az angol Doverbő la franczia partok valamelyik kikötő jébe, ha az illető utas a Messageries Maritimes hajóján hagyja el Melbourne kikötő jét. Magátólértető dik, hogy mindezekhez Melbourne városának vagy Victoriaállamnak semmi köze és nem is ezek azok, a kik errő l az embertfelvilágosították. Hanem igenis gondoskodnak róla az illető hajózásivagy vasúti társaságok, a melyeknek igen fontos érdekében áll az.hogy a Melbournebő l induló utas tudja, hogy miképpen juthat ela Fidzsi szigetekre, Sansibarba, Berlinbe, Lucern be meg Vladivosztokba vagy akárhová. Hanem hogy miképpen lehet eljutniBudapestre és hogy mi van ebben az „országban" látni vagy néznivaló, arról a száz meg száz kis könyvecske egyetlen egyikébensem kap az ember felvilágosítást. Hogy ennek sem Melbourne semVictoria Állam nem az oka, az természetes.

Az induló hajók egész sorozatában válogathatunk, hogymelyikkel folytassuk az utunkat. A nagy hajóforgalom jellemzésére felemlítjük, hogy rendelkezésünkre állott a Peninsular andOriental Steam Navigation Comp. , az Orient and Pacific SteamNavigation Comp. , a Messageries Maritimes, a Norddeutscher Lloyd,a Deutsch Australische Dampfschiffahrts Geselschaft, az Oceanic"Steamship Comp. nevezetesebb társaságok hajója; továbbá a „szomszédos forgalomra" berendezett társaságok hajói, mint például: azAdelaide Steamship Gomp. , az Austral Asian United Steam Navigation Comp. , a Belfast And Koroit St. Nav. C , a MelbourneCoal Shipping C , az Union St. C. of New Zealand, a QueenscliftSteamboat C , a Tasmanian St. Nav. C. és a Western St. Nav Comp.

Elképzelhető ezek után az a rengeteg forgalom, a melyet ennyitársaság hajója a kikötő ben létrehoz. Pedig ezek csak a neveze

tesebb fő vonalak társaságai. H át még az a temérdek gő zös ésvitoílás hajó, a melyek magánosok vagy kisebb társaságok tulaj



SYDNEYBEN 99

donai és a melyek a rengeteg számú szomszédos szigetekkel tartjákfenn a közlekedést.

Melbournenek a szárazföld felé irányuló közlekedési útjai isszámosak. így például észak felé vezet a Northerrn Railway,számos mellékvonallal; végállomása Edima. A Nord Eastern RailwayWodonga felé. Ez az a vonal, a melyben Sydney felé mehet az,a ki a szárazföldön akarja megtenni a különben nem hosszú utat .Az Eastern Railway bevisz az ország belseje felé Bairnsdaleig ésvégül a Western Railway,' a melyen a ballaratti h íres aranyföldekrelehet jutni. A vasutakon, jóllehet az utak mentén rendkívül gyéreka helységek és a lakott vidékek, a forgalom mégis óriási. Talánazért, mert a viteldíj roppant olcsó, a kocsik kényelmesek és a.menet gyors. A jegyek kezelésével éppenséggel nem zaklatják azembert, a minthogy egyáltalában nem gyámkodnak az utas felett.Az ember megváltja a jegyét, beszáll a kocsiba és kiszáll ott, ahol akar. Senki sem figyelmezteti, hogy melyik vonatnak melyikkocsijába szálljon, nem jelzik a vonat indulását, legfeljebb a kalauzmormogja az orra alat t: ,,all man aboard" és ha az utasnak vanpodgyásza és azt akarja, hogy a podgyászát is elvigyék, hát akkorjól teszi, ha személyesen gondoskodik róla, mert a vasút i társasága legcsekélyebb mértékben sem gondoskodik róla. Hát nem elég,hogy a vonaton olyan kocsi is van, a melybe az utas a podgyászátbeledobhatja, még másnemű gondoskodást is vár talán? A kiAusztráliában utazik, az éppen úgy csodálkozhatik, mint az, a kiAngliát vagy Amerikát járja végig, hogy tulajdonképpen hol vanaz utasok podgyásza ? Az utasok rendesen csak igen kis útibő rönddelvannak ellátva, a melyet könnyen dughatnak be az ülő helyek aláés a mikor kiszállanak, sem az ausztráliai, sem az angol vagyamerikai utasnak nem jut eszébe az az ideges kapkogás, csomaggyű jtés a végállomás elő tt, meg a haragos kopogás az ablakon a„ho rdá r " szó ismételt kiabálásával, a mely nálunk Közép Európában ,de fő képpen a mi vidékünkön olyan kiállhatatlanul kellemetlenvégjelenetté teszi az állomásba való berobogás perczeit. Az ausztráliaimeg az amerikai azért nem gyű jti a csomagjait — kis koffert,

13



100 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL . .

nagy koffert, kalapskatulyát, plaidet, kabátot, botot, esernyő t stb. —.mert mindebbő l neki csak az említett parányi kis kézitáskája van.a melyet az I. osztályú milliomos utas éppen úgy sajátkezű legviszen magával, mint a III. osztályú munkás a maga kis batyujátvagy esetleg a mező gazdasági eszközeit. „ H o r d á r t " nem kiabálsenki, mert ez olyan felesleges lenne, mint akár a kiáltó szó apusztán . Az állomásokon ugyanis nincs hordár. Ha van, az nagyonkivételes állomás. Emlékszem, hogy végig az Egyesült Államokon,itt ott kitérésekkel a canadai nagyvonalra, esak három helyen akadtolyan ember, a ki hajlandó volt nekem pénzért segíteni a podgyászaimat czipelni: Los Angelesben, Chicagóban és New Yorkban.A többi háromszáz és néhány állomáson teljesen haszontalan munkátvégeztem volna, ha az ablaktáblán kopogtam volna, meg élő szóvalis kiabáltam volna hordárért. Akárhányszor el voltam rá készülve,hogy jelentékeny számú podgyászaim egyik másikát el kell hagynom, mert nem lesz idő m, hogy az egyik vonatról átczipeljem amásikra. Erre való tekintettel úgy is osztottam be négy darabkisebb podgyászomat, hogy kettő be a fontosabb — nélkülözhetetlen — tárgyaimat tettem, a másik kettő be pedig azokat, amelyekrő l szükség esetén lemondottam volna, habár kissé fájószívvel. És hogy a — nem annyira a szívemhez n ő tt, mint inkábba testemnek szükséges — podgyászok egyikét sem vesztettem ela rengeteg út elképzelhetetlen gyors sietségében, azt tisztán éskizárólag az útitársak lovagias szívességének köszönhetem. Csaknem minden kocsit változtató állomáson akadt egy egy gentleman,a ki látva a vesző désemet, de egyszersmind a podgyászokra ragasztot t temérdek czédulán azt is látta, hogy valószínű leg a nagy utakravaló tekintetbő l kellett ennyi „felesleges czók mók", szívesen segítettrajtam és valóságos hordár szolgálatokat tett, nekem, a teljesenidegennek. A példán okulva elég óvatos voltam, hogy a nagy podgyászt, a tulajdonképpeni raktáramat, a melybő l a szükséges tárgyakat esetrő l esetre átraktam a kisebb podgyászok egyik másikába,,a használtat vagy már nem szükségeset pedig ezekbő l vissza anagy podgyászba, ezt közvetlenül feladtam San Diegoban egyenesen



SYDNEYBEN 101

New Yorkba. A vele való „boldog viszontlátást" azonban csekélyfélreértés következtében már csak Európában élvezhettem, mertNew Yorkban nem találkoztunk. Elkallódott valahol a temérdekszámú „Railway" temérdek állomásainak valamelyikén, vagy pediga new yorki állomáson meggyű lt ezer meg ezer útibő röndök szédületes tömegébő l nem volt kihalászható.

Melbourne kikötő jét az Oceanic Steamship Companie „Alam e d a " hajóján hagytuk el, a mely hajó Szamoával és a Hawaiszigetekkel tartja fenn a közlekedést, San Francisco végállomással.Délutáni ötkor indultunk, de alig egy két órával késő bb ismét horgonyt vetett az „Alameda". A Hoson Bay bejaratán belül töltöttük az éjszakát; a pilot a koromsötét éjszakában a kívülrő l behömpölygő hullámok ellen nem mert nekimenni a szű k bejáratnak.Harsogva bő gött a váratlanul keletkezett szélvész, a mely dél délkeleti irányból jő ve, óriási hullámokat hajtott maga elő tt.

A mikor másnap délelő tt folytattuk az utat, a queenscliffi mega point nepeani világítótornyokat még dühösen csapkodták a hullámok. Maga a vihar már jelentékenyen engedett, de az éjjel felvert hullámok nem csillapodtak. Belejutottunk az úgynevezett „hol t"vagy „keresztezett hullámzásba", a mely sokkal kellemetlenebb,m in az éppen mű ködő vihar hullámzása. Ez utóbbinak a hullámaiugyanis a szél irányának megfelelő en mindig ugyanegy iránybóljönnek, míg ellenben a holt hullámzást a legkülönböző bb iránybóljövő és egymást keresztező hullámok hozzák létre. Ennek folytána hajó is a legkülönböző bb irányokban dű löng és bukdácsol, alegrendetlenebb és legváratlanabb módon . A keresztező hullámzásnál sokszor tengeribeteggé lesz az is, a ki különben egészen jóltű ri akármilyen dühös viharnak a hullámait.

A pilot csónakja egy darabig követte a hajót, abban a remény

ben, hogy akad alkalmas perez, a melyben átszállhat. De nemakadt. „Never mind" (nem tesz semmit), monda a pilot a legna




gyobb nyugalommal; „kiszállhatok én — Sydneyben is". Úgyist ö r t én t ; velünk jött Sydneyig. Nagyon lassan haladtunk elő re; aszokásos, vagy remélt tizenhárom tizennégy mértföld helyett csak

nyolcz kilencz mérföldet tettünk óránként.Késő este volt, a mikor beértünk a hírhedt Bass szorosba.

Tasmania sziget északi partja és Victoria Allam déli partja közöttiútba, a mely éppen olyan hírhedt az ausztráliai partokon, mintEurópában a Viscayai öböl, Spanyolország északi partja fölött. A Bassszoros ebben a tekintetben felveszi a versenyt Tasmaniának egymásik hírhedt öblével a déli parton, a melyet nagyon jellemzetesmódon Storm Baynak, Vihar öbölnek neveznek. A Bass utat a temérdek sziklazátony teszi veszedelmessé s jóllehet a hajó ki sem éraz egyik világítótorony fényébő l, a mire már megpillantja a másikat,mindazonál ta l igen kellemetlen tartózkodása hely, kivált ilyen viharosidő ben. Az ötszázhetven mértföldnyi út Sydneyig azonban mégiscsak véget ért és igen kellemes érzés volt, a mint megpillantottuka port jacksoni hatalmas világítótorony bámulatosán erő s fényét.Port Jackson öblében fekszik ugyanis Sydney, mintegy négy mértföldnyire az Óceántól.

Eddigi utazásaink alatt érintett kikötő k egynéhánya jutot temlékezésünkbe, a mint Sydney tulajdonképpeni öblébe beléptünk,így például a kikötő bejáratát alkotó két meredek falú elő fok emlékeztet a bájos kis St. Thomasra, illető leg Maria Charlottera, NyugotIndiában, a kis Antillák csoport jában; a számos öböl, bemélyedésés kanyarodás, fő képpen azonban a rengeteg terjedelme meg elragadó szépsége Rio de Janeiro kikötő jére emlékeztetett. Késő bb —Budapestet is eszébe juttatja a magyar turistának. Ugyanis talán nincsmég egy város a világon — Budapest kivételével — a melynek alakosai olyan sokszor és olyan naivul tudakozódnának az idegentő l,hogy: „hogyan tetszik Önnek a mi városunk? Milyen benyomásttesz Önre? Have you ever been at Sydn ey?" Vagy pedig: „how



SYDNEYBEN 103

do you like our harbour?" Ezt a kérdést éppen olyan sű rű n intézika Sydneybeliek a kikötő jükben megforduló ezer, meg ezer idegenhez,mint a hogyan mi sem mulasztjuk el okvetlenül megkérdezni ahozzánk tévedő idegent, hogy hogyan tetszik neki Budapest. Éséppen olyan megelégedett boldog mosolylyal nyugtázzák a városukról mondott elismerést, mint a milyen sovinisztikus boldogságfog el minket akkor, a mikor például a müncheni sörágens vagya breslaui posztógyáros elismeri, h ogy: „igenis, az Önök városanagyon tetszik nekem".

Maradjunk még egy perezre a két város közötti hasonlóságnál,a mely egy s más tekintetben fennáll, fő képpen, ha az idegen —úgy mint mi — késő n este érkezik a kikötő be. Az Outer SouthHead hatalmas világító fénye mellett ezer, meg ezer apró fény, akivilágított házak és utczák fénye meg a kikötő t ellepő temérdekjelző lámpa emlékeztet a Dunáról látott esti képre. Temérdek kupola,torony és monumentális épületnek a silhouettje emelkedik a magasba.De evvel aztán meg is szű nik a pillanatnyi hasonlóság. Mert, a mint apartra lépünk, elő ttünk áll a legmodernusabb világvárosok mozgalmasés eleven képe, az ausztriáliai emporium pezsgő esti' élete. Már akikötő nek a város alatti része, a Circular Cjuai, világvárosias jellegű .A fő öböl olyan mély, hogy a legnagyobb óceáni hajók is horgonyozhatnak benne s rendesen olyan közel mennek a parthoz, hogyaz ember azt hihetne, hogy nekimennek a Circular Quain fekvőimpozáns épületeknek.

Tekintettel a késő esti órára, meg kellett elégednünk azokkala kellemetességekkel, a melyeket egy elő kelő „boarding house"nyújt angol koloniális területen, angol vagy ausztráliai lakókkal.A boarding house rendszer ugyanis, ez az elég jól sikerült surrogatuma a hoteleknek, talán sehol sincs annyira kifejlő dve, mintSydneyben. Hogy takarékossági szempont okozza e, vagy az, hogya boarding house élete nyugalmasabb és exclusivusabb, azt azidegennek nehéz megítélni. Annyi áll, hogy annak a turistának, aki valamely városban csak néhány napot tölthet és ennélfogvakevés alkalma nyílik a társadalmi életben aktivus részt venni, annak




elő nyösebb a boarding houseban „éln i", mint valamely nagy észajos hotelben „lakni".

Még visszatérünk erre a kérdésre. Most egyelő re pihenjük kiaz út fáradalmait, ismerkedjünk meg a szállásunkon talált lakótársakkal — az asztalnál ülő három idegen hölgy meg az asztalfő nelnöklő tulajdonosnő együtt alighanem kitettek 350—380 esztendő t —s korán reggel útra kelünk, hogy a Sydneyben töltendő néhánynapot a lehető ségig kiaknázzuk. Sydneyben a korán reggel alattreggeli félkilencz értendő , mert akkor adják be az első reggelit: acsésze teát, meg a sandwichet.

Rio de Janero ismertetésekor néhány kiváló utazónak a leírásából idéztünk néhány sort, azért, nehogy a subjectivitás vádjánaktegyük ki magunkat, a midő n a gyönyörű szép kikötő t magasztaltuk. Sydney és a hozzá vezető öböl — Port Jackson — soktekintetben olyan kiválóan szép, hogy érdemesnek tart juk néhányhíres utazótól vett idézettel jellemezni Sydneyt, tanúbizonyságáulannak, hogy az általa keltett benyomás mennyire általános. Tehát :„Képtelen vagyok, mondja az egyik, Sydney kikötő jének elragadószépségeit leírni. Nem láttam ennél bajosabbat. Sem Napoli, semRio de Janeiro, sem Lisboá nem vetekedhetnek szépségre nézveazokkal, ^ melyeket itt egyesülve találunk". „Ha keresztül haladt unk Port Jackson keskeny bejáratán, mondja egy másik, lebilincselő panoráma tárul fel elő ttünk. A sötétkék hullámok csodálatosszép színben ütnek el a szárazföld meg az öbölben fekvő szigetekpartjaitól, a melyeket a sziklás talaj ellenére, buja növényzet borít.Keskeny és mélységes öblök hasítják a partokat, hosszú, keskenyföldnyelvek nyúlnak be mélyen az öböl kék vizébe, a melyeketvalósággal elborítanak a legkülönböző bb járómű vek. Maga a városlényegesen eltér az amerikai és a többi ausztráliai városok geometriai unalmas jellegétő l. Sydneyben semmi sincs meg abból azunalmasságból, a melyet ezek a matematikai pontossággal meg



BOTANIKUS KERT SYDNEYB1ÍN.




épített városok nyújtanak. Alapjában bármely régibb európai városhoz hasonlít. Epületeinek pompája és komolysága díszére válhatnékbármely elő kelő európai városnak; nyilvános kertjei pedig, fő képpen

a tengerparton elterülő botanikus kertje, elragadó szépek. Ez utóbbiban egymás mellett látjuk a pálmát a tölgygyei, a brazíliai jacerandát a Himalájákról ide kerülő cyprusokkal, a trópusok damaráita libanoni cédrussal, az idomtalan ausztráliai „üvegfát" a californiaisequoja mellett, a német mogyorófát a kelet indiai fahéjat termelőbokor szomszédságában."

„Sydney egyike azon helyeknek, írja Anthony Trollope azausztráliai kolóniákat ismertető útleírásában, a melyet csak könynyes szemmel lehet elhagyni, ha az embernek nincs reménye arra.hogy ide még egyszer visszatérhessen." (No, nem kell a dolgot ilyen— tragikusan felfogni.)

És végül még megemlítjük azt, hogy Phillip kormányzó mely"szavakkal jósolta meg Sydney jövő jét akkor, a mikor a néhányszáz fegyencczel kikötött a scrubbel fedett vadonban — a maiSydney helyére — mintegy száztíz évvel ezelő tt: „ N e m sok nemzedék fog letű nni a föld színérő l, a mikor ez a község, a melyetmost alakítani szándékozunk, már a déli félgömb központja s a déliÓceán legragyogóbb drágaköve lesz".

A jóslat beteljesedett; Sydney ma a déli félgömb legelső emporiuma, a melylyel Buenos Ayres sem veheti fel a versenyt. I

Csaknem négyszázezer lakosú város terül el elő ttünk, felszerelve és berendezve mindazon kellékekkel és intézményekkel, amelyeket a város lakóinak jólétérő l és közérdekérő l godoskodó hatóságok és közegek ezen czéljuk eléréséhez szükségesnek és czélszerű nek tartanak. Jóformán semmi sincs ebben a rengeteg városban és semmi sem hiányzik belő le, a mi azt mutatná, hogy azeurópai kultúrának, iparnak vagy mű vészetnek góczpontjaitól többmint tízezer tengeri mértföldes út választja el. Az utczák, a tér



SYDNEYBEN 107

ségek, a köz és magánépületek, továbbá az utczák forgalmánakelevensége, a közlekedési eszközök, szóval mindaz, a mi a nagy,ső t világváros alkotó része, mindaz olyan teljesen kész és tökéletes,

hogy az embernek eszébe sem jut , hogy a fantasztikusnak, mesésnek vagy exotikusnak vélt Ausztráliában van, a földgömb túlsófelén, a csendes óceáni szigetek központján.

Maga a város elrendezése, a Jackson öböl déli partjának hoszszában elterülő külvárosok, a melyeknek száma temérdek, rendkívülhelyes és czélszerű , úgy higiénikus, mint adminisztrativus szempontból. Az ,,ó város", már a mennyiben a csak egy évszázados múltravisszatekintő államban egyáltalában szó lehet ó városról, éppenséggel nem rendszeres, azaz kiczirkalmazott; Melbourne vagy Adelaideutczái és térségei Sydney utczájához képest valóságos geometriaigyakorlatok. A két fő utczája azonban, a George és Pitt Street, amelyek egész hosszukban párhuzamosan futnak egymás mellett aSydney Covető l — a fő kikötő tő l — végig az egész városon, nemis európai, hanem amerikai stílusúak. Ennek a két fő utczának aforgalma és élénksége olyan nagyarányú, hogy csak Észak Amerikának némely nagyobb városában találunk hozzá hasonlót. Ezekkeléppen ellenkező leg, elő kelő nyugalom és csend által tű nik ki aMaquarie Street, a mely a Circular Quai re nyíló széles mellékutczájával, a Bridge Sreet tel, valóságos „nyugalom oázis" a zajos cityben. Ú gy ezekben, valamint a King és Theatre Streetben állnakSydney legelő kelő bb középületei, a melyek között akárhány azamerikai milliomosok nagyméretű és költséges építkezési módjáraemlékeztet. Ilyen például többek közt az egyetem, a melynek monumentális és hatalmas csarnoka van. Impozáns és gyönyörű épülettovábbá a kormányzói palota, valamint a Crown Land Offices épülete; mindkettő természetesen gothikus stílusban. F e ltű n ő szép egyiképülete, a melyen az architektoniában járatlan ember is azonnalészreveszi, hogy a legtisztább bizantinus stílusban van építve és éppenezért egyike a legszebb épületeknek Sydneyben. Ez a bizantiniépület a zsidó templom. Már ebbő l az épületbő l lehet arra következtetni, hogy a sydneyi zsidók száma meglehető sen nagy és hogy

14



* A guide (vezető ) prakt ikus ausztriáliai felfogás szerint nem mulasztja el hozzátenni magyarázataiban , hogy a bemutatott épület mennyibe került. Például: „St. Andrews Cathedral, 60. 000 font sterling", azaz egy millió négyszáznegyvenezer koro na:

„Queen Victoria Markets, three puar ters of a mill ion"; „Town Hall, 750. 000 fon:sterling" ; és így tovább.

103 ' GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

vagyoni állapotuk iránt nem igen kell aggódnunk. Ha már a templomoknál vagyunk, megemlítjük, hogy temérdek a templomok száma iSydneyben. Habár nem mind olyan impozáns, mint például a George "

streeti St. Andrew temploma a Town Hall közelében, vagya St. Patrick,St. John, vagy St. Philip templomok, mindazonáltal a mintegykétszáz templom, a melyekben Sydney számtalan szektájához tartozó hívő k ájtatoskodnak, bizonyítja, hogy Ausztráliában a gyapjún,búzán és cricketen kívül néhanapján a Mindenhatóra is gondolnak.*

Hogy a Salvation Army ,.citadellája" Sydneyben szebb, nagyobbés gazdagabb, mint Ausztrália bármely más városában, az nyilvánvaló, miután tudvalevő leg az ausztráliai Ü dv Hadseregének „főgarnizonja" ugyancsak Sydneyben fekszik. A templomuk nagyszerűségével arányban állnak az összekoldult fillérekbő l létrehozott ésfenntartott jótékonysági intézményeik is. Már láttuk, hogy a földgömbön talán egyetlen társadalmi jótékony intézet sem fejt ki olyannagyszámú és olyan nagyarányú jótékonyságot, mint ez a sokatcsúfolt szekta; és ha igen, akkor — ötletesség szempontjából —még mindig az övék a babér. Hogy gondoskodnak az alkoholizmusáldozatairól, a bukott nő krő l, a kiszabadult fegyenczekrő l, az elhagyott árvákról, az elhagyott betegekrő l, a férjetlen anyákról stöbb más, ehhez hasonló emberi bajban szenvedő emberekrő l, azmindenesetre szép, nemes és humán us; de ezt megteszik —részletekben — más humanitárius egyesületek is. Hogy azonban azÜdv Hadseregének hívei az — öngyilkosságra eltökéltek megmentésérő l is gondoskodnak, ez már szellemes és ötletes. A sok öblűPor t Jacksonnak egyik mélyedésében — valószínű leg abban az öbölben, a mely leggyakrabban színhelye a vízbeugrás által történőöngyilkosságoknak — van a Salvation Armynak az a menháza, amelyben az öngyilkosjelöltek kapnak segítséget. A segítség tudni

I



ST . ANDREW'S CATHEDRAL.




illik abban áll, hogy a halálra szántakat lebeszélik szerencsétlen éssoha többé jóvá nem tehető szándékukról. Megvigasztalják ő ketakár a vallás vigaszával, akár más irányú jótékony hatású beszéddel.Enyhítenek kétségbeejtő fájdalmain, megnyugtatják, felderítik, életkedvet öntenek belé. Határozottan nemes cselekedet.

D e haladjunk tovább „felfedező utunkon". Ez annál könnyebb,mert minduntalan szebbnél szebb parkra, nyilvános kertre és szabadtérségekre akadunk. És rájövünk egy csodálatos felfedezésre. Arraugyanis, hogy Ausztrália mégis csak exotikus föld. Tudniillik ittrá szabad lépni a gyepre, ső t mi több, leheverni is szabad; a gyermekek szabadon labdázhatnak és futkoshatnak a gyepen, a nélkül,hogy a mumus — a katonasapkás, kampósbotu, goromba „kertiő r" — durva szavakkal és káromkodva ű zné el az embert vagy agyereket arról a helyrő l, a melyet az Isten Ausztráliban éppen úgy.mint például Budapesten is azért teremtett, és azért teremtett éppena földön, nem pedig múzeumokban üveg alatt, hogy a fáradt embermeg a labdázó gyermek büntetlenül ráléphessen és ráülhessen. Ésmilyen gyönyörű ek ezek a parkok, milyen gazdagok, gyepben,virágban és fákban. Meglátszik rajtuk, hogy éppen úgy a városkiegészítő részéül tekintik azokat, mint akár a levegő t, a vizet, aházat vagy gyalogjárót. Itt van például a parkok legszebbje, abotanikus kert; a Hyde és Phillip park, a Centennial kert, a Victoriapark az egyetem körül és a magánparkok egész hosszú sorozata.Különösen érdekes az egyetemet körülvevő Victoria park Newtonkülvárosban, meglehető sen távol a citytő l és egyszersmind távolmindattól a zajtól, lármától s minden világvárosias zsivajtól, a melyolyan nagy mértékben alkalmas arra, hogy zavarja a tanárok előadásait, meg elvonja a hallgatóság figyelmét. Az egész complexustkörülvevő parknak érdekessége nem a fák különböző ségében, megnövényzetének szépségében áll, hanem abban, hogy emberek vannakbenne , a kik lótnak fútnak, ugrálnak és labdákat dobálnak kézzel

lábbal, rackettel. Ezek az emberek a sydneyi i egyetem polgárai. Valamely bizarr hagyományból kifolyólag ezek az egyetemi polgárokazt a furcsa szokást gyakorolják, hogy a tanórákat meg a szabad



SYDNEYBEN 111

idejüket nem a kávéházakban töltik, hanem a mint vége van azelő adásnak, vagy egyáltalában szünetelnek az elő adások, hát csoportokban jelennek meg a Victoria park árnyékos térségein és politikai

tüntetések helyett goalokat csinálnak és ahelyett, hogy nemzeti„színjátékban" gyű rnék le egymást, hát lawn tennisben meg birok

T

EGYETEMI ÉPÜLET MELBOURNEBEN.

ban gyű rik le egymást. Az is furcsa, hogy az egyetem tanáraitelő adás után nem teszik üveg alá piedestálra, hogy ebben az utolérhetetlen magasságban bámultassanak a tanítványaik által, hanembeállnak a diákok közé jurynek vagy biztató példának.

A rengeteg terjedelmű város, illető leg a hosszú öböl déli partján| elterülő külvárosok és öblök futólagos áttekintése egy napi munkábaikerül. A milyen gyors, könnyű és olcsó a közlekedés a temérdek[öbölt folyton keresztül kasul szeldeső gő zösökön (ferry boat), éppen

jolyan könnyen juthat el az ember a legtávolabb eső külvárosba is(a gyorsjáratú gő z és villamoskocsik útján.




A külvárosok és öblök látszólagosan zű rzavaros elrendezéseellenére, ' már az első egy két napon igen könnyű a tájékozódás.Jóllehet, hogy az öböl déli partján, kezdve a Kirribilli Pointtól BerrysBayig, mintegy tíz tizenkét külváros és öböl terül el, a szemlélősehol egy perezre nem talál unalmas vagy érdektelen részleteket.Az a körülmény, hogy a külvárosok nagyobb részében az utczáktöbbnyire hegyes völgyesek, csak fokozza az érdekességüket. Mindenhalom tetejérő l új, meg új képben tárul elénk a rengeteg öbölmeg a körülötte elterülő sok városrész. Van egy igen jellemzetesépülete, a mely perezre sem tű nik el a szemünk elő l, akármelyikvidéken járunk: a fő posta épülete. Alighanem ez egyike Sydney— ső t talán egész Ausztrália — legkimagaslóbb és legérdekesebbépületeinek. A Pitt street és George street között álló, venéziaistílusban épült palotát hatalmas torony díszíti; természetesen óriásiharanggal és órával, és természetesen jelző állomással, a melyen az

éppen beérkező vagy indulni készülő hajót lobogókkal jelzik. Azegész épületet korinthusi oszlopokból alkotott colonnádok veszikkörül. A colonnádok alatt nem annyira a tétlenül járkáló tömegesétál, mint inkább a „ business" iránt érdeklő dő k sokasága. A postakörüli árkádok valóságos tő zsdejellegű ek. így például a kifüggesztetttáblák egyikén pontosan ki van mutatva, hogy melyik hajó jöttmeg legutoljára és melyik indul legközelebb; honnan jött, hovámegy, hol lesz összeköttetése a világ bármely iránya felé. Azérdeklő dő k számára íróasztalok vannak felállítva, íróeszközökkel,egész Ausztráliának nagyterjedelmű lak és czímjegyzéke. Sem azirónok, sem az értékes könyvek nincsenek odalánczolva, mégsemviszi el azokat senki. Ennél sokkal fontosabb berendezése az árkádoknak a meteorológiai jelzések. Óráról órára jelzik egész Ausztráliának az idő járását, fő képpen pedig azt a legfontosabb kérdést:járt e valahol eső ? Az eső kérdése a legfontosabb tárgya az ausztráliai kereskedő nek; fontosabb, mint bármely politikai kérdés __egész világon. Pedig a politika olyan életbevágó foglalkozása az •ausztráliai embernek, hogy csaknem egyenrangú a sporttal. Dr Vmindennél fontosabb az eső . Ettő l függ a farmerek, squattere. .

i



SYDNEYBEN 113

bankárok, tő zsdések és gyapjúkereskedő k minden ténykedése. Azausztráliai „országos" eső milliókat hajt, a tartós szárazság pediga legnagyobb csapása az egész földrésznek. A tárgy olyan fontos,

hogy megérdemel egy kis kitérést.A mint a viszonyok sok más tekintetben eltérő ek a rendestő l,

úgy klima tekintetében is egészen különös viszonyok uralkodnakAusztráliában. Az aránylag nem nagyon sok szélességi fok alattfekvő földrésznek — a 13. déli szélességi foktól a 38. fokigterjed — ugyanis háromféle a klímája: nedves meleg vagy tropikus,száraz, forró, és szubtropikus. Jóllehet az egész terület a passzátszelek regiójába esik, nem fejlő dhetik ki felette ez a szabályos,szél, hanem mint minden zárt kontinens, monszun szelet ébreszt, amely télen a tenger felé, nyáron a szárazföld felé fúj. Az a hosszúhegyláncz azonban — az ausztráliai Cordillerák — a mely hegyláncz a földrész keleti szélén húzódik végig, a túlnyomóan délnyugoti irányból — az Óceán felő l — jövő páradús nyári monszunt megfosztja minden nedvességétő l és így a földrész belsejefelé csak kevés csapadék jut be. így oszlik meg az egész continensa csapadékban gazdag keleti és a nagyon száraz nyugoti félre.Ez a száraz nyugoti fél, a lakatlan és a terméketlen homoksivatag,sivárságban utóiéri, ső t némely tekintetben felülmúlja a Saharátmeg a Gobi sivatag déli részét. Nyáron forróbb és szárazabb ezeknél, télen pedig megközelítő leg sincs annyi eső je, mint amazoknak.Egyik nagy átka annak a kevés csapadéknak a mi lehull, abbanáll, hogy nem az évszakokra egyenletesen elosztva hull le, hanemigen rövid idő alatt, úgyszólván egyszerre, nagy tömegekben,néhány nap alatt. Ezek azok a hírhedt „ torren t" ek, felhő szakadások, a melyek sokkal több kárt tesznek, mint a mennyi hasznothajtanak. Mert a helyett, hogy az eső mennyiségek lassankintbeszívódnának a kiszáradt talajba, olyan óriási tömegben zuhannakle egyszerre, hogy egyszerű en elmossák, elhordják a termékenytalajt és a helyett, hogy megtelítenék a kiszáradt folyókat és tavakat, ezek túláradnak és elöntik az egész környéket.

H át — bocsánat a kitérésért — ezért olyan fontos a fő postaD r. Gáspár F . : A föld körül. V. • 15




árkádjai alatt járkáló sydneieknek, hogy járt e valahol eső az országbelsejében. Ettő l függ, hogy lesz e egyáltalában termés; hogy asok milliókat érő gyapjút hordó állatoknak volt e legelni valója éshogy nem a dingók falták e fel a londoni vagy newyorki piaczra

szánt marha és júh húst a sivataggá aszott legelő kön és természetesen ettő l függ az a kérdés is, hogy a „tő zsde lanyha lesz eavagy élénk. u

Ezzel az impozáns külsejű és nagy jelentő ségű épülettel — a„Genera l Post Office " szál — versenyez a közelében álló TownHall, a már említett városháza. Már megszoktuk ugyan, hog} r

Ausztrália eddig érintett városaiban mindenütt a Town Hall volt alegkimagaslóbb és legjelentékenyebb épület, azért a sydneyi városháza mégis meglepő . Ú gy méreteiben, mint architektonikus alakjában, de még inkább belsejének gazdag berendezésében. A városházra kifejtett pompa olyanforma közös vonása az ausztráliaiaknak,mint az északamerikaiaknak az a törekvése, hogy a mijök van,legyen az hegy, völgyszakadék, folyó, híd, újság, palota, vasútiszerencsétlenség, szenzáczió stb., az mind mind legyen : the biggest,tthe highest, the deepest, the greatest, the largest, (a legterjedelmesebb, a legmagasabb, a legmélyebb, a legnagyobb, a legszélesebb)

s hogy hozzá tehessék mindjárt, hogy mennyi millióba kerül.A sydneyi Town Hall tényleg a legnagyobb és legimpozánsabb• egész Ausztráliában ; a díszterme pedig olyan rengeteg nagy, ab e n n e elhelyezett orgona pedig olyan kolosszális, hogy mindkettő rebátran el lehet mondani, hogy: „ the largest and the biggest inthe whole world" (a legtágasabb és a legnagyobb az egész világon). A terem ugyanis 55 méter hosszú, 26 méter széles és 22méter magas és néhány ezer ember kényelmesen tánczolhat benne.Az orgona óriási dimenzióinak a leírására csak egyet említ arsydneyi: „Százharminczezer font sterlingbe kerü lt "

Vándor utunkon több más érdekességre akadunk. Ilyen például a múzeum az elegáns Hyde Parkban. Mind a kettő — múzeum

és park — olyan szép, hogy méltó lehet a londoni Hyde Parkhoz.A sydneyi múzeum geológiai gyű jteménye talán világhírű , de az



QUEEN VICTORIA MARKETS.



116 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL 7 ;

állat és növényvilágból összeállított gyű jteménye is olyan gazdagés áttekinthető en rendezett, hogy a nem szakembernek is nagygyönyörű ségére válik. Az exotikus földrésznek nincs az az állatjavagy parányi füvecskéje, a mely nem volna benne képviselve.Néprajzilag és történetileg pedig a rövid múltnak talán minden mozzanata fel van tüntetve. Kár, hogy az itt tartózkodásunkra szántrövid idő re való tekintetbő l sem behatóbb szemlélésre, sem bő vebbismertetésre nincs alkalmunk.

A mint a városok, utczák, térségek és folyók elnevezésébő lm ár észrevehettük, az ausztráliaiakban igen kifejlett a loyális érzés.Királyok, vezérek, tudósok, felfedező k és milliomos jóttevő k neve;vannak megörökítve mindén utczasarkon. És hogy e törekvésükbenmennyire méltányosak, ső t lovagiasak, mutatja az, hogy a külvárosok egyikét — a Por t Jackson délnyugati öble körül elterülőlegnagyobb külvárost — a német Leichardt nevével t isztelték meg.Ez a loyalitás meglátszik a szobraikon és emlékoszlopaikon is, ;.melyek a parkokat meg a squareket díszítik. A számuk temérdek:például:: Viktória királynő szobra a Queen Squaren, hatalmas gránitalapzatra emelt impozáns bronz szobor. A szobor kissé szokatlanbenyomást teszen, mert a királynő az azon idő beli — legmodernebbruhá t viseli; már pedig a bronz és gránit nehezen egyeztethetőössze a — tunikával meg krinolinnal. Ugyanezen a térségen, aHyde Park torkolatában, áll az „Albert the G o o d " szobra; Bourketábornok, Phillip, az első kormányzó, Cook,' Ausztrália legnagyobbhő se; (hogyne: hiszen Cook nélkül talán még ma sincs — Ausztrália) mind gyönyörű emlékoszlopokkal vannak „belé építve"Ausztrália történetének köi^vébe. Ső t mi ennél sokkal mutatósabb.— a parkokba is.

Általában azt hisszük, hogy az ausztráliaiak nem érdeklő dneksemmi iránt, a mi nem sport, politika, búza, gyapjú és júh. Hátez tévedés. Ott van felvilágosításképpen a gyönyörű mű csarnokOuter Domainben, szép park közepén. Az alig három évtizedes

múltú mű csarnokban gyönyörű és értékes festmények meg szobrokvannak felhalmozva. Ez a gyű jtemény éppen úgy díszére válik a



SYDNEYBEN 117

városnak, mint becsületére a kormánynak, a mely évenként jelentékeny összeget áldoz a képtár gyarapítására.

Láttuk, hogy a városháza elő kelő és impozáns épület. Mostlássuk, hogy milyen bölcs emberek ülnek ebben a szépséges épületben. Ennek illusztrálására, csak egy példát említünk fel: azt,hogy miképpen gondoskodtak a rengeteg területű városban élőlakosság vízszükségletérő l. Hát úgy, hogy mintegy ötven milliókorona költséggel vízvezetéket építettek, a melynek segítségével amintegy hatvan mértföldnyi távolságban levő Nepean folyóból avárosig vezetik az abból szivattyúzott és többszörösen átszű rt vizet.Jóllehet, már maga a beleépített költség imponálóan nagy, de mégimponálóbb az, hogy a rengeteg területre — százhatvannégy négyzetkilométerre épített városban, nincs egyetlen ház, a mely valahavízszű kében lenne. (Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy Budapest területe hetvenhét négyzetkilométer.) Pedig hogy milyen drágaa víz ezen a földön, azt láttuk akkor, a mikor röviden megemlékeztünk a klímájáról.

U gyanaz a közigazgatás, a mely ezt a bámulatra méltó alkotást létrehozta, igen sok más tekintetben is gondoskodik a városlakóinak közjaváról. Nem bíz semmit a közjótékonyságra, az emberek szeszélyére; önmaga intéz el mindent. Alkot, teremt és a mia legfő bb, óriási összegeket áldoz. Sydneynek annyi a kórháza,hogy soha beteget vissza nem utasítanak valamely kórházából,holott tekintetbe veendő az a körülmény, hogy Sydney óriási terjedelmű és igen sű rű n lakott olyan területnek a góczpontja, amelyen kórház és orvos ritka és onnan a betegek mind Sydneybejönnek. A beteg nem köteles fizetni; ha van pénze; fizet, ha nincs,úgy is jó. Felveszik, ápolják — és ha gyógyítható — meg isgyógyítják, a nélkül, hogy hetekkel a kórházból való távozása u tánhónapokig húzódó hercze hurcza indulna meg a kórház meg azegykori beteg „illető ségi hehyének" hatóságai között. A hatóságokgondoskodnak a munkaképtelen aggokról, vakokról, némákról, süketekrő l, iszákosokról, elhagyott gyermekekrő l meg elhagyott szülő krő l. Igenis: elhagyott szülő krő l. A családi viszony ugyanis olyan




formán van kifejlő dve Ausztráliában, hogy az elaggott és munkaképtelen szülő krő l a gyermekeik nem igen gondoskodnak. Szülő kés felnő tt gyermekek útjai úgy eltérnek egymástól, hogy akárhányszor nem is tudnak egymás létezésérő l. Az öregek menházában akárhány olyan apa van, a ki nem tudja, hogy a gyermekeivagyonosak e vagy szegények és hogy hol vannak, merre vannak.(Majd találkozunk még ezekkel az urakkal.) Mindezek az intézetekpavillonszerű épületekben vannak elhelyezve és egészen feleslegesmegemlíteni, hogy valamennyi pavillont egy egy park vészen körül.A város közigazgatása a legnagyobb szigorúsággal ellenő rzi a közélelmezést, a köztisztaságot. Sydney utczái tisztasági szempontbóléppenséggel nem hasonlíthatók a nagyforgalmú kikötő városokutczáihoz; Sydneynek minden utczája, tere ragyog a tisztaságtól,még a távoli külvárosokban is. A közélelmezése annyira gondozottés ellenő rizett, hogy eltekintve attól a drágaságtól, a melynek anagy világforgalom góczpontjától mégis csak óriási távolságra esővárosban magától értető dő leg érezhető nek kell lenni, más irányúvagy más okból fennálló drágaság ismeretlen.

A szállodai élet igen élénk, a mit az óriási idegenforgalomhoz magával. A mikor elő bbi otthonunkat , a boarding houset, amelynek nem sokat nyújtó, de olcsó vendégszeretetét már az elsőnéhány nap u tán felcseréltük a Castlereagh streeti Hotel Australiával,olyanforma benyomást éreztünk, mint az az ember, a ki vidékrő l

a zajos fő városba kerül. A hotel elő csarnokaiban, éttermeiben, bárjaiban, „grill room" jában, levelező szobáiban, perezre meg nemszű nő az élénk forgalom. A vendégek olyan sű rű n jönnek mennek,hogy például a reggel jelentkező vendég akárhányszor csak estejut szobához, ha nagyon szerencsés volt. A hotel berendezése ésa benne folytatott élet egészen amerikaias. A vendéggel tudniillik

senki sem törő dik, de azért minden kívánsága teljesül, mindenigénye kielégíttetik és elő bb sohasem élvezett kényelemben él.



CIRCULAR QUAY, SYDNEY,




A szobák tágasak, a ragyogó rézágy a hófehér mosquitóhálóvalvalóságos sátor, az ágynemű kifogástalan, a kiszolgálás első rendű ,a konyha gazdag, szeszes italok pedig — nincsenek. Azaz, hogy

csak az étkezésnél nincsenek szeszes italok. A legritkább látvány,hogy az étkezésnél ülő vendégek valamelyike elő tt sörös vagyboros üveg állana. Kárpótlásul annál több teát fogyasztanak, temérdek sok czukorral. Bámulatosán sok teát fogyasztanak ezek azemberek és még bámulatosabban több czukrot. Ha a czukorfogyasztás lenne a nemzetek culturállapotának mértékzsinórja, akkor az

ausztráliaiak mű veltség dolgában Himalaya magasságban állnánaka többi nemzetek fölött. A statisztika szerint ugyanis Ausztráliábanötven kilogramm czukrot fogyaszt minden ember évenként. (Hanem tévedek, mi magyarok csak hét nyolcz kilogrammot fogyasztunk.) A vaj fogyasztás is óriási. Ha nálunk Budapesten , vagyakárhol Magyarországon, az ember leül a vendéglő asztalához, vagycsak belép az étterembe, még le sem tette a kalapját, kabátját,m ár odalép a kis frakkos gnóm avval az útálatos, hagyományoskérdéssel: „sört vagy bort parancsol?" Ausztráliában, valamint azegész világon ettő l a szúnyogcsípéstő l megkímélik a vendéget ése'helyett jókora darab kitű nő ízű friss vajat tesznek eléje, a melyadagot annyiszor ismételnek meg, a hányszor a vendég kívánja.Megjegyzendő , hogy ezt ingyen adják, éppenúgy, mint a kenyeretés fizetéskor nem vallatják ki a vendégbő l, hogy hány darabzsemlét fogyasztott. Ugyanilyen generozus az eljárás a bárokban,az egyedüli helyen, a hol az emberek szeszes italt kapnak. Kényelmes ülő helyek, újságok, stb. nem állanak a vendég rendelkezésére,de ha egy pohár whiskeyt rendel vagy egy pohár sört, az asztalokon felállított hideg ételekbő l annyit fogyaszthat, a mennyit azétvágya — meg a tapintata — megenged. Ehetik meleg hachét,hideg halat, konzerveket, sandwicheket, bármit s bármennyit, ezértn em kell fizetnie; csak a pohár sör vagy a whiskey ára fizetendő .És ha véletlenül olyan szomjas ember téved a bárba, a ki csakenni akar, a ki tehát semmit sem fizet, az sem baj; senki semtesz neki e miatt megjegyzést. A kiszolgálás a legnagyobb mér



SYDNEYBEN 121

tékben elő zéken)' és figyelmes. A bárokban, igen sokszor az éttermekben is, egyszerű en és csinosan öltözött fiatal nő k szolgálják kia vendégeket. A nő k sok kedvességgel bánnak a vendégekkel, a

m it ezek nem azzal viszonoznak, hogy esetleg megcsipkedik atöbbnyire kedves és bájos arczot, vagy hogy valami banális otrombaságot mondanak a felszolgáló leányoknak. Borravalóról perszeszó sincs; Ausztráliában a vendéglő sök maguk fizetik a felszolgálószemélyzetet és nem terhelik ezzel a vendéget.

Az árak kissé magasak. így például az V.—VI. emeleti szobaa naponként szokásos három étkezéssel 24 30 korona között változik. Ebben az árban bennfoglaltatik mind az a kényelem, a mitelő kelő szálloda a magas igényű vendégnek nyújtani képes: világítás, kiszolgálás, hideg és meleg fürdő , akár többször is napjában és szabad választás a rendkívül gazdag étlapban.

A Castlereagh streeti nagy hotel meg az elő kelő George street,továbbá a Pitt street, York street és a Sussex street között szorosaz érin tkezés. A George street tudniillik az elő kelő üzletek utczája,a Pitt Streeten vannak a bankok, a hajóügynökségek, a világczégekmeg a jelentékenyebb államok consulátusai; a York street a rengeteg terjedelmű raktárak utczája, az Ausztráliából kiviendő és azoda hozott temérdek árú és termék ideiglenes lerakodó helye, aSussex street pedig fő képpen a hazai termékek nagy vásárpiacza.Innen ered az összefüggés a hotel vendégei meg a nevezett utczákközött. Az ember nem is hinné, hogy ezek között az egyszerű enöltözött szállodai vendégek között hány olyan ember van, a kikóriási összegre menő „businessrő l". beszélnek. Egy alkalommalönkénytelen tanuja voltam egy olyan társalgásnak, a melyet egypotrohos, rezes arczú , nagykezű s igen sok gyű rű vel díszített úriember folytatott egy hórihorgas termetű , de ugyancsak rezes arczús még több gyű rű vel ékített gentlemannel. A két gentleman olyannyugodtan s olyan kevés gesztussal társalgóit, mintha példáulegyikök a kínált két darab ökröt vagy néhány métermázsa gyapjútdrágállotta volna. Pedig az ezrek és tízezrek — sterlingekben —voltak a legsű rű bb szavak a társalgásukban. Az egyik „adot t" , a

D r. Gáspár F. : A föld körül. V. ' 6




másik „vett", de nem tudtak megegyezni. Ekkor közbelépett a„telegramm boy", a ki az egyik gentlemannek telegrammot kézbesített. Az illető bepillantott a sürgönybe, nyugodtan összehajtogattas azt mondja a másikn ak: „All right ; megkaphatja százhúszezerfontért". Tehát két millió négyszázezer koronás „business" t tárgyalt a két ember olyan hangon és módon, mintha valamely délutáni találkozásról lett volna szó s két olyan külsejű ember, akiket tő zsdeügynököknek sem tartottunk volna.

Ausztráliában sok a nagyszabású üzlet ; emlékeztet az amerikai viszonyokra. A városi lakók éppen olyan nagy összegekbenbeszélnek a pénzrő l, mint a milyen nagy számokban beszélnek azemberek — a squatterek meg a farmerek — oda benn, az országbelsejében. Ez utóbbiak többnyire nem ott születtek, hanem a városokból kerültek oda, részben mint letört üzletemberek, részbenpedig mint vállalkozó szellemű , félig meddig kalandor jelleműemberek, a kiket egyrészt a mindenféle társadalmi nyű gtő l független élet vonz oda, részben pedig az esetleg elérhető sok millió.Squatter alatt az az ember értendő , a ki minden jogosultság nélkül egyszerű en letelepszik olyan helyre, a mely egyelő re nem azövé, senkié. A squatter a birtokba vett földet nem mű veli, azaz

n em gazdálkodik rajta, csak legelő nek használja. így például kihajtegy rengeteg területű legelő re egy két száz szarvasmarhát vagyjuhot. Néhány év alatt az eredeti néhány száz darab jószág számamegtízszerező dött. A költség majdnem semmi; a legelő ért fizet asquatter „pro forma" az államnak egy csekélységet, a nyáj vagycsorda vezetését elvégzi néhány ember s a squatter néhány év alatt

milliomossá lehet.Még néhány évtizeddel ezelő tt a squatterek a legzavartalanabb

nyugalommal használták a kolosszális területeket; a mint azonbana bevándorlás fokozódott s mind számosabban jelentkeztek a„milliomos jelöltek", jogaikban kissé megnyirbáltalak, azaz az államelvett a birtokaikból egy darabot, hogy azt az újonnan jöttéknek

adja. Ha aztán az újonnan letelepedő kijelentette, hogy ő nembaromtenyésztést akar folytatni, hanem mező gazdaságot, akkor ter '



GYAPJtJSZÁLUTÁS,




mészetesen a földnek azt a részét osztották ki neki, a mely amű velésre alkalmasabb volt, tehát a legjobbat. Azért még ma isvannak squatterek, a kiknek a földje — most már elvitázhatatlanmagántulajdon — akkora, mint egy kisebbfajtájú fejedelemség.A squatterek — mondja Lumholtz — Ausztrália arisztokratái ésmilliomosai. Némely júhtenyésztő squatternek kétszázezer darabjuh a van és a ki marhatenyésztő , annak néha tizenötezer darabszarvasmarhája van a legelő kön. Jellemző a tanyai viszonyokra,hogy egy nemesebb fajtájú tenyészbikáért ötvenezer koronát fizetnek. A „stat ion" — a tanya — valóságos falu, annyi rajta akülönböző czélokra szolgáló ház. A munkások között nagyon soka khinai, a kiket ugyan mélységesen gyű löl az ausztráliai, de mertkiváló szorgalmas munkások és ügyes kertészek, nem nélkülözhetiő ket. Tavaszkor meg ő szszel, a mikor a tanyákon fokozódik amunka , például gyapjúnyírás idején, hirtelen nagyon megnő a

tanyán élő emberek száma. Jönnek a „bushmen K ek, vándorló éskóborló munkáscsapatok, a kik tanyáról tanyára vándorolnak munkát keresni, közbe közbe egy kicsit rabolni is. A bushmenekugyanis igen kétes jellemű emberek, a kik vagy a városokbólkerültek ki mint letört alakok, vagy pedig egykori gazdálkodók, akiket tönkretettek a csapások: a szárazság, az árvíz, a dingók, atengeri nyulak, a sáskák, továbbá a — kártya meg pálinka.*

Ezek a bushmenek, mondja továbbá Lumholtz, csodálatos életmódot folytatnak. Az életük küzdelmes fáradalmaknak és durvamulatságoknak a lánczolata. A bushm an künn a pusztán él, aszabad ég alatt a legtikkasztóbb szárazságban, akár a legnagyobbeső ben. Akkor

eszik, a mikor éppen eszébe ju t és azt, a mi éppen

van. Többnyire sózott húst meg az ausztráliai „damper" t, (olyan,mint a mi „lángosunk"). Vizet merít a kátyúból, a pocsolyából, ahol éppen talál; pálinkája azonban csodálatos módon mindig van.

* Ezek a „ bushmenek" nem tévesztendő k össze azokkal a bushmenekkel, a

kikrő l késő bben, a csendes óceáni szigetek egynémelyikének ismertetésénél, például amelanéziai Salamon szigeteknél, lesz említés téve.

I



SYDNEYBEN 125

H a munkába állott, felkel még napfeljötte elő tt, eszik valamit, megnyergeli a lovát — olyan, mint az argentínai gaucho: ló nélkülegy tapodtat sem tesz — kilovagol a jószágaihoz és ott maradkéső estig. Ha van ideje enni, akkor eszik, ha nincs, hát úgy isjó. Külsejében semmiben sem különbözik a squatterektő l vagy atöbbi munkástól, a mint hogy a munka megválogatásában sincsköztük semmi különbség. Legfontosabb felszerelése a „karikás", a melynek a kezelésében éppen olyan jártas, mint az argentínai gauchoa lasso kezelésében. Asszony csak a legkivételesebb esetben van

a tanyán. Legfeljebb a squat ternek van felesége; a többi mindnő telen . Már most képzelhető , hogy milyen gyors carrieret csinálaz a nő , a ki ezekre a vidékekre vállalkozik. A szerzett pénzelköltésére a tanyán éppenséggel semmi alkalom sincs, így tehátmegmarad az egész szerzemény. H a aztán néhány esztendő leteltebben az elképzelhetetlen egyhangúságban, a melybe legfeljebb aküzdelmek meg a veszedelmek hoznak némi változatosságot, akkor abushman beállít a gazdájához, a squatterhez, és kéri a pénzét, néhaegy két ezer koronát, otthagyja a szolgálatot és megy — szórakozni.M ár a legelső falu elég jó alkalom erre a czélra. Megáll a faluban,'megkezdi az ivást, meg a koczkát vagy kártyát és iszik meg koczkázik addig, a míg egy centje van, vagy a meddig megvan a lova.A mikor már elitta ezt is, akkor — gyalogszerrel — visszamegya régi tanyára, vagy elszegő dik egy más squatterhez és dolgozikújból néhány esztendő n keresztül. A mint aztán az egy két ezerkorona együtt van, elbúcsúzik, lóra száll és elmegy — üdülni megszórakozni, a már leírt módon s aztán tovább megy — gyalog.

A farmernek, azaz a gazdálkodó embernek, ha nem is nehezebbaz élete, de annál bizonytalanabb a sorsa. Neki már inkább kellszámolnia azokkal az esélyekkel, a melyektő l a gazdálkodó embersorsa függ. Már pedig ezek az esélyek — a mint láttuk — Ausztrália

[földjén sokkal számosabbak, mint más „rendezett klímájú" vidékeken. Ilyen nehézségek többek közt például a már többször említettek mellett a verebek, a melyeket a kiirtott papagályok helyébeiitettek át s melyek valóságos csapássá szaporodtak; a tengeri




nyulak, a melyek rostává fúrják s túrják a bevetett földeket; a forrószelek, a melyek összeaszalják a magot; a rettenetes szárazság, amely elégeti az egész vetést vagy a nagy árvizek, a melyek mért

földnyi területeket mosnak el a megmű velt földekbő l stb. De azéitátlag gyarapodnak valamennyien s csakhamar nagy hangon és nagyszámokban beszélnek. A squattereknek akkora legelő ik vannak, mint• egy egy kisebb fajtájú ország, a farmerek pedig mértföldekbenbeszélnek a földjeikrő l. Ámbár egész Ausztráliának csak egy kis töredékevan kultiválva, a termelés mégis rengeteg. íme illusztrálásul nehán)^• statisztikai adat az utolsó évek átlagáról. Czukornádat egy milliószáznyolczvanezer tonnányit termeltek, a melybő l mintegy százharminczezer tonna czukrot sajtoltak és sok ezer gallon rumot.Búza egy millió hétszázezer bushelnyi termett, * a gyümölcsök legfontosabbjai közül: a banána két millió háromszázezer köteg, narancspedig egy millió kil'enczszázezer tuczat. A húskivitel egy millióháromszázezer tonnát tett ki, gyapjút két millió kétszázezer tonnátvittek ki, élő marhát pedig hétszázhúszezer darabot.

A húskivitelben nagy szerepet játszik az ürühús. Az ausztráliaikisebb farmerek ugyanis rájöttek, hogy a juhtenyésztés, — a mely• sokkal kevesebb vesző déssel meg koczkáztatással jár — olcsóbb,mint a földnek mű velése. Azonkívül ehhez a foglalkozáshoz kevesebb munkás szükséges, mint az elő bbihez, a mi fő képpen a partoktól távol eső néptelen vidékeken volt óriási elő ny. így példáultízezer darab júh ő rzéséhez egy lovas ember elegendő . Ú gy tettekmint az argentínai marha és júhtenyésztő k: óriási területet körülvontak sodronyhálóval, az ő rizetüket rábízták néhány bushmanra, ajószág pedig künn legelt télen nyáron. Ez az olcsóság volt az egyikok. A másik az aránylag igen gyors hajóközlekedés Ausztrália ésEurópa vagy akár Amerika és Ázsia között.*

* Egy bushel annyi, mint harminczhat liter, vagy pedig súlyban számítva, a búzáná.annyi mint hatvankét angol font.

* Éppen azokban a napokban , a mikor Vladivosztokban tartózkodtam, jött megj

Sydneybő l egy hajó, a mely fagyasztott húst hozott . A húsbehozatal eszméje Vladi j• vosztokba egy amerikai n agyvállalkozóé, — Mr. Clarksoné — volt, a mely vállalkozónak'





128 GÁSPÁR FEREXCZ: A FÖLD KÖRÜL

Rendkívül intensivus a városok közelében folytatott kerti gazdálkodás, majorság tenyésztés meg a tehenészet, a melylyel a sű rűlakosságú városok élelmezési szükségleteit fedezik. Ehhez pedig sok

kell, mert az emberek Ausztráliában jó étvágyúak és igen sokatesznek. A legegyszerű bb munkásházban is háromszor napjábanesznek húst és vajat, meg igen jó kenyeret. Pénz telik reá mindenházban, két okból. Elő ször is, a ki dolgozni akar — már pedig Ausz 'tráliában minden ember akar dolgozni — mindenkor és mindenkikap munkát; másodszor pedig a munkát igen jól — ső t nagyonjól — fizetik. A napszámnak az ára, legyen az mezei munka,építő vagy más iparos munkája, igen nagy. Idő nként és helyenként35 — 40 korona a mi pénzük szerint, de soha és sehol nem keve jsebb 16—28 koronánál, holott a munkaidő egész Ausztráliában ]

sehol sem több nyolcz óránál*

Itt van helyén megemlíteni a cselédkérdést, a mely éppen olyan]áldatlan és rendezetlen itt, mint akár nálunk vagy bárhol a világon.Ausztráliában a „cselédmiséria" azonban mégis nagyobb. Férficseléd egyáltalában nem , kapható; a nálunk szokásos könnyelmű •

és esztelen fényű zés az inassal, komornyikkal, stb., Ausztriáliábanj

egyik legkiválóbb hivatalnoka — s építészeti vállalkozásaiban tá rsa — egy deréfclhonfitársunk : Szentgáli Antal mérnök. Az amerikai vállalkozó ötlete, húst hozn i Szibériába,nagy jövedelemmel járó ötlet volt. N emcsak a vladivosztoki garnizon katonáit megpolgári lakosságot látták cl kiváló minő ségű s aránylag olcsó hússal, han em bevittékMandzsúriába is, a vasúti munkásokn ak meg a bányászoknak. A hús annyira kedve'.ihogy az a német hajó, a „ D a p h n e " , a melyen Vladivosztokból Khinába utazta™:.szintén ilyen fagyasztott hússal látta el magát az útra. És ámbár kitű nő ko n yhár ivolt útközben, azért a legkedveltebb fogás mégis az ausztráliai fagyasztott hús volt.

* Ez az óriási napszámdíj eszembe juttat ja a — san franciscói közúti vasiimjalkalmazot tak nagy strike ját 1906 ban. Az ezen évben tett földkörüli utazásom alka5 "mával alig egy két hónappal az emlékezetes földrengés után érkeztem San Franciscóba.A rémülettő l már m agához tért városban mái javában folyt a restauráció és a for Jgalom, építkezés, éleleniszállítás óriási mérveket öltött. Ezen élénk mozgalom közepetsejállott be a mindenféle járómű veket hajtó vagy ellenő rző alkalmazottak strike ja. Az auto 1mobilok kivételével nem járt semmiféle kocsi San Francisco hajdani utczáinak és épü jléteinek a helyén. A strike olók ugyanis azt követelték, hogy az eddigi 3—5 dő lt

(17 korona 50 fillér) napi fizetés és kilenczórai munkaidő helyett ezentúl 4 dollárkapjan ak fizetésképpen és csak 8 óra legyen a munkaidő . Nyolcz napi strike után



SYDNEYBEN 129

ismeretlen, mert egyszerű en lehetetlen. Hát miért menne az épkézlábú ember inasnak vagy cselédnek, a mikor a tisztességes munkáját olyan busásan fizetik. A nő i cselédség pedig a mi fogalmunk

szerint horribilisen drága: a mi pénzünk szerint 25—35 korona ahetibére az egyszerű nő cselédnek; a valamely „szaktudománynyal"rendelkező szobaleányé vagy szakácsnéé 40—45 korona hetenként.És e mellett a napi munkaidő a cselédnek is csak — nyolcz óra —Ebbő l az aránylag óriási összegbő l igen sok marad meg a munkásnak, ugyancsak két okból. Elő ször, mert nagyon olcsón lakhatik,

másodszor pedig, mért a városok közvetlen közelében folytatott —s már fentebb említett — intensivus kerti gazdaság áldásos segítségével az élelmiszerek is nagyon olcsók. Ha már most a munkáskeresményének nagyobb részét nem pocsékolja el a korcsmákbanmeg a játszóhelyiségekben — mind a kettő nek óriási nagy aszáma — akkor néhány évi kitartó mun ka és észszerű takarékosságmellett félretehet akkora tő két, hogy az államtól akkora legelő t vagytermő földet vegyen bérbe, a melyen nagy szerencsével és kevés szárazsággal néhány év alatt ő is squatter vagy farmer lehet s szinténviselhet aztán feles számú gyémántgyű rű ket, hüvelyk vastag aranylánczot és a fiát ő is úrnak nevelheti.

Mert a demokratikus Ausztráliának egyik legfő bb törekvése az,hogy ha már ő nem „ úr", azaz nem mű velt és tanult ember, hanemcsak gazdag ember, a fia az okvetlenül legyen úr. Hogyne; mikorAusztráliában a mű velt és tanult emberbő l minden válhatik: lehet

társulatok megadták a követelt fizetést és munkaidő t, addig azonban csak a nem

strike oló automobilokat használhat tuk. Az automobilok ára azonban horribilis volt ;6 dollár óránként, azaz harmincz korona és miután gyalogszerrel a rombadő lt ház.,tömbök zű rzavaros tömkelegében idegen ember éppenséggel nem tájékozódhatot t volna,kénytelenek voltunk ezt az árat megadni. A munkadíjak azonban a nem strike oló munkások csoportjában is hihetetlen magas volt abban az idő ben. így például kő mivesekés ácsok napidíja 6—8 dollár (harmincz negyven korona), a lakatosoké 5—6 dollárvolt, az építkezéseknél alkalmazott vasmunkások pedig 7—9 dollárt kaptak naponként..,Strike" volt a hotelekben is : a deszkabódéból álló hotelben a szoba napi ára 6—7

dollár volt, az étkezéseké pedig 3 dollár háromszor napjában . A mint látha tó , a nagyszabású földrengés néha egészen jó üzlet.

D r. Gáspár F . : A fold körü l. V. 17




kormányzó, képviselő , ügyvéd. Ott nem a czím, a rang meg azapa vagy a befolyásos rokon juttatja az embereket elő kelő s jövedelmező álláshoz, hanem az egyéni érték: a mű veltség és tudomány. És tényleg úgy van, hogy azok között az emberek között,a kik akár az egész állam, vagy egyik kormányzóság vagy csakvalamely város sorsának intézésére vannak hivatva, csaknem kivételnélkül „selfmademan" ek, vagy ezeknek közvetlen utódai.

A mű velt társadalmi osztály azonban valahogyan nem egészen olyan, mint az európai. Jóllehet a melbournei meg sydneyiegyetemen diplomának teljes értéke van és az egyetemen szerzett tudomány meg önfegyelmezettscg megüti azt a mértéket,a melyet az európai egyetemeken szerez az ember, azért mégisvan különbség, még pedig szemmellátható. Az ausztráliai ügyvédpéldául híres arról, hogy szájas, az orvosok között pedig igen soka félmű velt ember, a charlatan. Olyan sok, hogy talán még Amerikában sincs több. Valószínű leg az elő ttük álló példa van rosszhatással a „lateiner osztályra". A hol az egész környezet egyetlenés legfő bb törekvése arra van irányítva, hogy: meggazdagodni,vagyont gyű jteni minden áron, még pedig gyorsan, és a hol mindenki a legkiabálóbb reklámot használja fel az érvényesülésre, ottaz orvos meg az ügyvéd sem vonhatja ki magát ebbő l az általánosáramlásból. Az ausztráliai orvos deontologiai fogalma kevésbbétisztult, mint az európai kollégájáé és az a „tisztesség kör", amelyet orvosi hivatása von köréje, sokkal tágabb határú, mint am i orvosaink tisztességi köre. Ennél fogva ő k sok olyan cselekményt követhetnek el orvosi gyakorlatuk kifejtése közben pénzszerzés szempontjából, a milyeneket európai orvos semmi esetresem követhetne el. Ezen cselekmények között a szemérmetlen hirdetés még a legkevesebb. Ausztrália újságaiban olyan orvosi reklámokat lehet naponként olvasni, hogy az ember elbámul, és csakazt nem tudja, hogy tulajdonképpen mit bámuljon elő bb: a példátlan szemérmetlenséget, a felháborító c}mismust vagy orvosembernél fel nem tételezhető bornirtságot, a mely az illető orvos hirdetésébő l kirí. íme például kóstolóul egy két orvosi hirdetés egy



VÁSÁRRA HAJTOTT JUHNYÁJ.



132 ; GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

melbournei meg egy sydneyi újságból. Az egyik hirdető orvos elő bbrövid köszönő levelet közöl szó szerint, a melyet egy hírnevesszínésznő intéz hozzá, a volt kezelő orvosához, egy specialistához.

Az illető színésznő ünnepelt mű vésznő je Ausztráliának, és a neveközismert. A levél idézése után az orvos most a következő ketállítja önmagáról (szó szerint:) „A mint ebbő l a finomul megírtlevélbő l láthatja, kedves uram, dear sir, én tényleg nagyon mű veltember vagyok. Én szépen beszélek a betegeimmel, meghallgatoma panaszaikat, és nem kérek tő lük túlsók pénzt, ha visszaadomnekik azt, a mi az életben legbecsesebb: az egészségüket. A mintaz ünnepelt, szépségében és mű vészetében kiváló mű vésznő levelébő lláthatja, dear sir, a lakásom nagyon szépen és drágán van bebútorozva. Ha ön eljön én hozzám, az én rendelő intézetembe, bármilyen beteg állapotban és bármely betegségtő l kínozva, ön gyógyultan hagyja el az én lakásomat. Ha mankón jött , anélkül megyénel. Ha vakon vezették ide, ön elküldheti, dear sir, a vezető jét. .. ''stb. stb. Az, a ki ilyen módon és ezt hirdeti, nem valami kuruzsló,hanem diplomás orvos, a mi universae medicináé doctorunkkalugyanegy grádusú ember. ím e egy másik orvosi hirdetés: „P. G.Sublett, M. D. gyógyít sárgaságot, vakságot, daganatokat — ésbetegségeket " (Az M. D. azt jelenti, hogy Mr. P. G. Sublett —medicináé doctor )

A „stréberségnek" más téren is háladatos talaja van. És ez— csodálatos módon — összefüggésben áll avval a páratlan körülménynyel, hogy az egész államban a munkásosztály a dominálópárt. A munkásosztály ugyanis, érezvén a túlsúlyt, irányítani akarnáa kormányzás gépezetét, még pedig — magától értető dő leg — olyanmódon és olyan irányban, hogy ebbő l még több haszon és kiváltságháramoljon reá. Azaz : ugyanazt akarnák a munkások Ausztráliában,a mit más államokban az úgynevezett kiváltságos úri osztály akarés teszen, tudniillik, hogy csak nekik legyen abból elő nyük éshasznuk. Az aligvagysehogysem mű velt nagy munkásosztály azonbanerre egymaga képtelen. Egyre másra tartanak ugyan meetingeket,de izgatni, szájaskodni ő k' maguk nem tudnak kellő eredménnyel.



SYDNEYBEN ' .' 133

Erre a czélra szükségük van a mű velt osztály embereire, a kik ezta mesterséget jobban értik. A mű velt osztályban tuczatjával akadnakolyanok — képviselő k, ügyvédek, orvosok — a kik a saját osztályuk

érdeke és felfogása ellenére, ső t határozott ellentétben az állam érdekeivel, szivesen elszegő dnek a munkásosztályhoz — a hírhedt ésigazán nagyon erő s „labour party" hoz — pénzért meg más előnyökért és beszélnek, agitálnak, szerveznek a „munkaadók" osztálya ellen. A foglalkozás igen prakt ikus és kétszeresen jövedelm ező . A munkásosztály fizet nekik, hogy beszéljenek, a másikosztály pedig fizet, hogy hallgassanak.

Vasárnapon, a munkaszünet szent napján olyan benyomástteszen Sydney, mintha kihalt volna az egész város. Csaknemnyomasztó a csend úgy az utczákon, mint minden más nyilvánoshelyen. A hotel hall ja és folyosói olyan üresek, mintha valamennyiutas elutazott volna. Üresek a fő posta árkádjai, az egyetemi parktennis groundja, a bárok és a mi a legfeltű nő bb: üresek a templomokis. Csak a temérdek közúti kocsi van zsúfolásig tele meg a magánfogatok száma olyan nagy, mintha megduplázódott volna. Magánfogatok és bérkocsi között a ,,hansom cab" a leggyakoribb, amelyet a legcsekélyebb változás nélkül importáltak London utczáiról.Az tagadhatatlan, hogy a nekünk teljesen szokatlan alakú és berendezésű kocsi — a kocsis bakja tudniillik hátul van, a kocsi tetején,a kocsiban ülő utas pedig szabadon élvezi a kilátást — nagyonkényelmes, de nagyon drága is; a sydneyi hansom cab csak gazdagembernek való. A közúti kocsik — akár gő zzel akár villamos erő velhajtottak — azonban szintén igen kényelmesek s a mi a fő : tiszták,a viteldíj pedig olcsó. Bármely útiszakasz egypennybe kerül. A sydneyiközúti kocsikon is találunk „ausztráliai exotikumot", a melynekszintén nagyon kevés helyen akad párja. Tudniillik: a sydneyiközúti kocsikon az iskolás gyermekek hétköznapokon nem fizetnekviteldíjat, vasárnap pedig a gyermekek egyáltalában nem fizetnekA vasárnap délutáni tolongás igazán óriási. Ezrével és ezrévelömlenek ki az emberek a citybő l meg a külvárosokból. A citybelieka külvárosokba, a külvárosiak pedig a elő városokba. Kirándulni azonban




mindenesetre kell. Kiránduló helyekben olyan gazdag Sydney, mintnagyon kevés város a világon. Legkedveltebb és az idegennek legérdekesebb kirándulás gő zhajón a mintegy két órai út az öböl

nyugati felében fekvő Parramattaba vagy a Manly Baybe. A kisferry boat temérdek apró vízijárómű között halad. A csónakok, kutterek, apró csónakok, kisebb yachtok, stb., olyan számosak, hogyhelyenként — a lavirozáshoz szükséges szél irányának megfelelő en— valósággal ellepik a vizet. A vízi sportot ezer meg ezer emberű zi Por t Jackson öblében. Ez a sport éppenséggel nem arisztokratikus. Az elő kelő Union Club meg Australia Club elegáns yachtjaival párhuzamosan lavíroznak a különböző munkás egyesületekvitorlás bárkái; a vitorlákat és evező ket pedig talán ugyanannyi nőkezeli mint férfi. A kis lélekvesztő ben éppen annyi a sport gigerlv,mint az erő smarkú gyárimunkás és az ide oda surranó jármű vek alegdemokratikusabb módon ütik egymást oldalba. Sű rű n érkeznekbe a nagy óceáni hajók. A lassan elő rehaladó kolosszus körül azonnalvalóságos csónaktábor gyülekszik; az emberek kedélyesen és barátságosan üdvözlik a beérkező ket, ezek pedig vidám hurrával megzsebkendő lobogtatással köszönik az üdvözlést. Közbe a gő zsípok élesfüttyje szakítja meg a hajóról hangzó harsogó muzsikát, meg a parancsnoki hídon idegesen futkosó pilot vezényszava. A látvány nemcsakszép és érdekes, hanem nagy mértékben kedélyes is.

Közbe a mi kis ferry boatunk folytatja az útját a ParramattaRiver felé, most már a partok közelében. Ezek átlag meredekekés magasak. A part hosszában vagy a külvárosok terülnek el, vagypedig karcsú és magas eucalyptusok meg kazuárfák között elegánsvillák feküsznek, a sydneyi kiváltságos osztály nagy kényelemmelberendezett lakásai. A kis ferry boat csakhamar kiér a belső kikötőzű rzavaros forgalmából és Por t Jackson szabad vizére érkezik, amelyben néhány apróbb sziget fekszik, a melyek közt legnagyobbakGoat Island (Kecske sziget) és a Cockatoo Island (Kakadu sziget).Mindjárt ez utóbbi mögött torkollik az öbölbe a Parramatta folyó,a

;mely torkolat azonban inkább az öböl jellegét viseli magán, mint

folyóvíz torkolatáét. A folyó mentén sű rű a lakosság; Blandville,



RÉSZLET PORT JACKSOX ÖBLÉBŐ L.




Gladesville, Mortlake állomásokon mindenütt nagy a forgalom. Akis Ferry boat önti magából a sok embert, de minden állomásonpótlódik a veszteség emberekben. Parramatta városa nem fekszika folyó partján, hanem mintegy órányi távolságra ettő l. Parramattának fontos szerepe volt Ausztrália ,,ó korában". Innen indultki tudniillik 1788 ban a tulajdonképeni mű velése Ausztrália földjének és ez volt a legelső kultivált foltja Új Déli Walesnek. Mégma is fontos szerepet játszik; Parramatta ugyanis Sydney legközelebbi és legdúsabb kertje meg gyümölcsöse. A Parramatta folyó

mentén felfelé sokkal szebb a kép. Itt már nem eucalyptusok éskazuárfák veszik körül a házakat, a mely fáknak gyér lombja aligad valami árnyékot, hanem csupa terebélyes és árnyas fa: a „Moretonbay fikusz", a „Lord Hove szigeti fenyő ", meg a „N orfolk tölgy".Látszólag maga a természet is tengeri fürdő nek teremtette ezt agyönyörű vidéket, mert minden kellék megvan benne, a mi a„fashionable ocean beach" hez szükséges. A baj éppen az, hogyvalamivel több is van benne, mint a mennyi kell: a czápákkalugyanis, a melyek jó magasan felúsznak a Parramatta folyóba.

Azért nincs hiány tengeri fürdő ben; a Manly Bay „OceanBeach" je Port Jackson legkeletibb végében kellemességre nézvevetekedik Európa északi tengeri fürdő ivel és a mi a tengeri fürdő nélmindennél fontosabb: „nagyon elő kelő a közönsége". A CircularQuai „Manly jetty" je (hajóhídja) a kiinduló pont erre a kirándulásra. A mintegy háromnegyed óráig tartó út a Jackson öböl legérdekesebb és legelevenebb részein halad. Végig megy a For t Denismeg Garden Island között; elhaladunk a Farm Cove — Sydney hadikikötő je — elő tt, a mely szintén nemzetközi találkozó helye Európaés Amerika különböző nemzetiségű hadihajóinak; betekintünk Woollomooloo hatalmas dokkjaiba, elő tte a vitorlás hajóknak egész árboczerdeje fekszik; ugyancsak a vitorlás hajók horgonyzó helye a Rushcutter Bay, aztán jön Darlings Point, a Double Bay, Rose Bay.Egyik szebb a másiknál; mind élénk és eleven és valamennyibenvan valami, a mi kiegészítő része ennek az antipodikus emporiumnak.Mindenüt t zöldelő halmok, kellemes és barátságos külsejű villák.



SYDNEYBEN 137

A fürdő helyet csak keskeny és alacsony földnyelv választja el anyílt Óceántól; a fenekén olyan sima és bársonyos a fehér homok,mint a sző nyeg és a víz olyan sekély benne, hogy teljes bizton

sággal czápamentes. A hatalmas hullámzásban idegeiket edző fürdővendégeken meg sem látszik a nagy elő kelő ség, tudniillik a sok sok,millió.

Ausztráliában sokat adnak az elő kelő ségre. Meglátszik az embereken, hogy telivér—demokraták. Az otthonukat ellátják a legnagyobb kényelemmel, a melyre vagyoni állapotuk képessé tesziő ket, még pedig igazi angol ,,comforttal", mert Ausztráliában csakaz az „ igazi", a mi .,angol", de azért sokat adnak a látható külsőségekre is. Ha van is némi lokális különbség New South Wales,Victoria vagy Queensland lakosai között, azért nagyjában éppenúgy egy kalap alá sorolhatók, mint akár az északmagyarországimagyar meg az erdélyi magyar. Mindenekelő tt jellemző dolog, hogy.náluk nincs mágnás, gentry, úr, polgár meg paraszt. Ilyen rikítóéles társadalmi rétegezettséget nem ismernek el abban az országban,a melyben a munkásosztály az úr, a hol tudniillik nem a munkaadóparancsol és rendelkezik, hanem — a mi ennél sokkal, de sokkalrosszabb: a munkás parancsol és rendelkezik, ezt a rétegezettségetel sem fogadnák. Miután azonban az ausztráliaiak is emberek, ső tm i több: demokraták, tehát feltétlenül van társadalmi rétegezettség,tudniillik a vagyoni állapot szerint. Ausztráliában az az úr, a kinek— pénze van. És minél több pénze van, annál nagyobb úr. Ezzelaztán a társadalmi osztályozás ismertetése — nagyjában — ki isvan merítve. A ki errő l többet akar tudni , az érdeklő djék a közismert és nálunk népszerű bb amerikai demokratizmus és egyenlő ségiránt, mert ugyanazokat a viszonyokat bátran alkalmazhatja azausztráliai társadalmi viszonyokra is. Ha van némi különbség a kétfajnak — tudniillik ausztráliainak és amerikainak — külső megjelenésében és lelki életében, hát az az amerikai javára esik. Ez tudni

D r. Gáspár F . : A föld kör ül. V. 1&





OCIiAN-BliACH, MANLY.




és hogy csodálatos nagy mennyiségben vannak azok az asszonyok,a kiket a legnagyobb jóakarat mellett bájosnak mondani nem lehet.Mindenek elő tt czudarul rosszul öltözködnek. Ha van rajtuk valami.

a mi imponál, akkor azt a genialitást kell bámulnunk, a melylyelekkora ízléstelenséget tudnak kiokoskodni az öltözködésben. Aztánnagyon — laposak; szép nő i idomokat, gömbölyű formákat Ausztráliában csak a Parisból jött divatképeken lehet látni. Nagyon hátrányukra van az is, hogy már a fiatal nő nek sem üde és friss azarczbő re; a míg fiatal a nő , addig az arcza halovány, ha pedig csak

keveset nem fiatal, akkor már réz vöröses. Némely vidéken olyanaz asszonyok arczszíne, mint a teafő ző szamováré; rezes és fényes.A minek pedig nem ő k az okai, hanem a — vidék.

A modorukról már határozottabban lehet nyilatkozni. Ez tudniillik— a nő i nem iránt tartozó köteles tisztelettel és lovagias enyheseggel mondva — arrogáns, ső t sokszor impertinens. Az ausztráliailady úgy jár az utczán, mint egy hosszúlábú, éles. orrú és rosszul]öltözött noli me tangere. Ha fellép valamely közúti kocsira, vagybeszáll a ferry boatba, vagy bejön az étterembe, olyan követelő jmódon , olyan fennhéjázó fej fenntartással és a környezetnek semmibe ]vételével teszi ezt, hogy a legnyugodtabb vénnérsékletű embertárstis bosszantja, a ki ehhez a modorhoz nincs hozzászokva. Ok azt]hiszik, hogy ez: elő kelő ség és önállóság, pedig nem az, hanemspecificus arrogancia. A férfi ugyan is az ő szemökben minorumgentium, vagy magyarul mon dva: „minderwertig'". Hogy az ülő iférfiú köteles neki a helyét átadni, az az ő társadalmi, nevelési és]jogi felfogása szerint olyan természetes, olyan magától értető dővalami, mint az, hogy az apa parancsol a gyermekének, vagy hogya szolga engedelmeskedik az urának. A férfinemnek ez az alárendeltsége végighúzódik valamennyi társadalmi berendezésükön. Defélnek is ám tő lük a férfiak; nem a férjek a feleségektő l, hanema férfiak a nő ktő l. Ső t: kerülik is ő ket. A hol csak tehetik,távol tartják magukat tő lük. Sehol a világon — még a mohammedánusok között — sincs a vasutakon meg a kocsikon annyi dohányzó |

— meg férfiszakasz, a férfinemet a nő i nemtő l különválasztó béren



SYDNEYBEN 141

dezés, mint az ausztráliai vasutakon és sehol sem ürül ki lunchmeg dinner u tán az étterem olyan gyorsan, mint az ausztráliaihotelekben, a férfiak és nő k egyetlen külön nem választható helyi

ségében. A mint a férfiak lenyelték az utolsó falatot, már futnaka dohányzószobába, vag}* a bárba, a melyek — hála Ausztráliaistenének — asszonymentesek. A magukra maradt asszonyok aztánKihúzódnak a verendára vagy a haliba és — rettenetes szigorúsággalizolálva magukat minden idegentő l, unatkoznak rémségesen. Hogyne,hát most kinek imponáljanak, kivel társalogjanak ? Kinek öltöztek

fel ilyen czifrán és kinek díszíttették fel magukat ? Talán a többiasszonynak? Hiszen azok még kevesebbet számítanak az ő szemükben ,'lint a férfiak.

D e az Isten másképpen is gondoskodik, hogy a pálmák ne::ő jjenek az égig. Megtanítják ő ket — móresre a tulajdon gyermekeik,"é g pedig első sorban a mamákat, a kik természetszerű en elsősorban vannak hivatva a gyermekeket nevelni. H a a nő k a férfiakt á rnoka i , akkor a drága csemeték tízszeres zsarnokai a szülő knek._ _z ausztráliai fogalmak szerint legjobban nevelt gyermeknek isniányzik a tíz parancsolatból a negyedik pont: tiszteld a szülő idet.Ezt bizony az ausztráliai gyermek nem teszi. Független zsarnoka

háznak, a mint a saját lábán csak lépni tud. Az a széttéphetetlen::oros kötelék, a mely minálunk a szülék és gyermekek között

hyan természetes, mint akár a napfény vagy a levegő , az az ausz::áliai családban csak — levegő . És aztán milyen vásottak ezek a

• yerekek. Az alig felcseperedett tökmag fiú, ha szegény embernekgyermeke, akkor már kis gyerek korában önállóan csinálja a

.isinesst, azaz árulja a gyufát, czipő fű ző t, újságot vagy más.lamit; ha pedig gazdag embernek a fia, akkor sportol és a lab iával egyforma következetességgel töri be a szomszéd ablakát

eg orrát és a mint felserdül, már ő is valóságos mester a busi;ssben. A leány a mint hét nyolcz éves, már olyan mint a —áriája: arrogáns. A reárakott cziczomától alig látszik ki a gyermek ;hajában meg a kalapjában annyi a szalag meg a virág, mint a/akatban; az áttört harisnyája térden felül ér, a ruhácskája pedig




szintén csak térden felül ér. A megnevelt csemete a.világért nemnevetne hangosan, mert az „no t fair" és ha a nyolcz tíz éves „ ladyfegy hasonkorú idegen fiú szólítja fel játékra, akkor egyszerű en háta:

fordít neki, mert úgy tanulta a neveidében meg a mamájától, hogy:,,idegen férfiúval szóba állani nem ladylike".

A mű vészetet nagyban pártolják; nem annyira lelki szükségletbő l, mint inkább azért, mert a mű vészetpártolás is elő kelő dologJMű vészet gyanán t pedig elfogadnak mindent, a mire mások — f<> 1képpen Európában, de legfő bbképpen — Angliában azt mondják,hogy az mű vészet. Képzelhető már most, hogy milyen becsülésbenáll elő ttük az európai tenorista, a drámai hő s meg a prima ballerina. Az Európából Ausztráliába kerülő színésztársaságokat valósággal ünneplik; valamely kiváló szerep alakítójával elő adás utál„shake hand" et csinálni (kezet fogni), éppen olyan kívánatos dologJa derék demokraták elő tt, mint „recept ion" alkalmával kezet fogni]a kormányzóval. A színészeket ünnepelik, a színésznő ket pedukörülrajongják bókkal, virággal, gyémánttal, egy két mértföldnyijlegelő vel, házassági ajánlattal. A zenében legjobban imponál azorgona. Az eddig érintett városok valamennyijében láttuk, hogyTown Hallok különben is túlzott díszében a hatalmas orgona vola legnagyobb dísz, a melyek között a s}^dneyi volt a „biggest and 1

loudest" és „százhúszezer fontba került".

A mit pedig sport terén mű velnek Ausztráliában, az példátlan.]Szombat délutánja majdnem egész Ausztráliában a sportnak van]szentelve. Ilyenkor nincs hivatal, nincs iskola, nincs látogatás, setalán beteg ember sincs. Absorbeál mindent a football, a lawn tennisja lóverseny, a cricket. Fő képpen a cricket; ez a cricket Ausztráliában]ugyanaz, a mi például Magyarországon a — kártya. A társadalom 'minden rétegében ját szák: a milliomosok és díjnokok, öregek és,fiatalok, irek és skótok, férfiak és nő k, salvation armybeliek meg'zsidók; szóval mindenki. És ha van versenytársa a ericketnek, akkoraz csak a lóverseny. Míg az elő bbit tízezrével kultivaljak, a lóversenyt százezrével látogatják. Persze, egészen felesleges azt különmegemlíteni, hogy a derék ausztráliakat sem az izgatja, hogy „ Cam



SYDNEYBEN 143

perdown" lesz e az első avagy „Come in time", hanem igenis az,hogy vájjon a tíz shillingjére vagy tíz fontjára hányszorosát fogfizetni a totalisateur. A „Melbourne Cupday" (körülbelül megfelel

a mi Derbynknek) olyan nemzeti ünnep, mint nálunk például aSzent Is tván nap. Megmozdul az egész ország, egész Ausztrália, errea nagy napra, illető leg hétre, mert az izgalmak egy egész hétigtartanak. Százával jönnek a „ cupday" vonatok mindenfelő l; a hajókzsúfolásig vannak tömve, persze mérsékelt viteldíjjal. Jönnek asquatterek, a farmerek, a diggerek, meg a minerek. A hajókróldesertálnak az emberek és a kórházakat otthagyják a könnyű betegek.Sydneynek semmi oka sincs irigyelni fiatalabb nő vérét, Melbournet;szebb, nagyobb, gazdagabb, híresebb, mint amaz. De mind ez nemér semmit. A ,,Cupday" t Melboumeben ünneplik és ezt Sydneynem tudja megbocsátani Melbourncnek.





A CSENDES ÓCEÁNI SZIGETVILÁGBAN 145

nagyobbakat találunk. így például ha az észak keleten fekvő Palauszigetek meg a dél njaigaton fekvő Paumotu csoport közötti távolságot vesszük, tízezer kilométernél nagyobb távolságot találunk,

tehát többet a föld kerületének egy negyedénél.

LAKÓHÁZ DAMPIER SZIGETEN.

A rengeteg területre szétszórt és látszólag minden rendszernélkül fekvő szigetek nagyjában három irány rendszerbe vannak

sorolva. Az egyik az, a melyik ívalakúlag veszi körül Ausztráliaészaki és keleti partját és a melyet Melanézia név alatt ismerünk,D r. Gáspár F . : A föld körül. V. 19



146 GÁSPÁR • FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

— így nevezvén el azokat a pápua fajhoz tartozó fekete bennszülöttekrő l — magába foglalja azokat a csendes óceáni szigeteket,a melyeknek földterülete együtt nagyobb, mint a többi csendes

óceáni szigeteké együtt. Ebbe a melanéziai csoportba tartoznakazok a szigetek, a melyek a molukki csoportnál kezdő dve, Ausztrália keleti partjának körülbelül a közepéig terjednek: tehát afő bbeket említve, Új Guinea, az Admiralitás szigetek, a Bismarckcsoport, a Salamon csoport, az Új Hebridák, Ú j Caledonia. Jóllehetaz ausztráliai partok meg ezen szigetcsoportok között meglehető sen

különböző mélységű a tenger, azért a szigetek valamint az ausztráliai szárazföld ugyanegy közös tengeralatti emelkedésen feküsznek,azaz hogy a szigetek ugyan egy darab kontinentális magaslatnak avízbő l kiemelkedő nyúlványai. H isz az Arufura tenger, a melyÚj Guineá t elválasztja Ausztriától, sehol sem mélyebb 200 méternél,ső t a Torres szorosban alig van kellő vízmélység a hajózásra s nem

sokára egészen elrekesztik ezt az utat a korallium zátonyok. A szigetekÚj Guineától egészen Ú j Caledoniáig az ausztráliai Kordillerákkal körülbelül párhuzam os, igazi lánczhegység darabjai.

Északra és észak nyugotra ettő l a szigetcsoporttól, vele csaknempárhuzamosan húzódik egy másik szigetcsoport: Mikronézia, a „ kisszigetek" világa. Jóllehet óriási területen szóródik szét — mintegyötven hosszúsági és huszonöt szélességi fokon — azért az összesszigetek együttes térfogata nem több, mint háromezer négyzetkilométer. (Az elő bb említett Új Guinea szigete egymagában hétszáznyolczvanezer négyzetkilométer.) A Karolina szigetek, a Marianna ,Marshall és Gilbert szigetcsoportok mind Mikronéziához tartoznak.A név nagyon jellemző ; száz meg száz apró sziget fekszik holszorosan egymás közelében, hol messze távolságban, de mindigbizonyos irányba sorolhatóan a végtelen vízterületen . Ennek a nagyterületnek megfelelő en már nem olyan egyöntetű ek, mint a melanéziai csoport. Egyrészük vulkanikus jellegű és eredetű , a nagyobbrészük azonban korall képző dmény. Ezeknek a csoportoknak ismegvan a közös jellemvonásuk: átlag nagyon termékenyek, a kókuszpálmának meg sok fikuszfajnak óriási száma, lepi el a partszéleket,



A CSENDES OCEANI SZIGETVILÁGBAN 147

a szigetek belterületén pedig kenyérfából, bananából és szágópálmábólállnak az erdő k. A bennszülöttek nem tiszta faj, hanem malájokés polinéziaiak keveréke.

A Melanéziához tartozó Gilbert csoportnál kezdő dve és az

LAKÓHÁZ Ú J G U I N E Á N .

utunkba eső Szamoa meg Tonga szigetektő l délre és keletre terülel a harmadik nagy csoport: Polinézia. Ez a csoport is rengeteg

területen fekszik szétszórva. A kelet felé eső legszélső bbje a Paumotu vagy Alacsony szigetek, majdnem Dél Amerika közelében19*




feküsznek; messze északon a hawai i szigetek a legszélső bbek, olyanmagasan északon, hogy a japáni' és californiai partok közötti forgalomba esnek. A szigetek azonban területre nézve jelentéktelenek;

együtt mintegy huszonhétezer négyzetkilométert tesznek ki, de ebbő lmintegy tizenhétezer kilométer a hawai i csoportra esik. Ezen aharmadik csoporton — a polinéziain — már nem látszanak megannak a nyomai, hogy valaha összefüggésben állottak volna azausztráliai szárazfölddel. Ezeknek a szigeteknek legnagyobb részeészaknyugot délkeleti irányú sorokba csoportosul. Valamennyi vagyvulkán, vagy korállium zátony, azért annak a földkéregdarabnak aszerkezetérő l, a melynek repedésein látszanak sorakozni, semmitsem mondhatunk.

Azok a szigetek, a melyeket mi utazás közben érinteni fogunk— a polinéziai csoporthoz tartozó Szamoa és H awai szigetek —m a már annyira kivetkő ztettek eredeti és régi jellegükbő l, hogyezekrő l a többire következtetni, vagy ezeket amazokkal összehasonlítani egyáltalában nem lehet. Miután ezt a két csoportot nemsokáraszemélyes tapasztalatokból fogjuk megismerni, lássuk elő bb amazokat,a melyek a mi úti irányunktól messze oldalvást maradnak el.

Klima tekintetében közös tényező ktő l függ valamennyi. Körülbelül egyenlő távolságban feküdvén az egyenlítő két oldalán, valamennyinek tropikus a klímája, kivéve Új Zeelandet, a mely a mérsékelt égövben van. A klima egyszersmint óceáni jellegű , azaz nagyonkicsiny a különbség úgy a nappali, mint az éji hő mérsékletben. Ahő mérsékletben tapasztalható kevés különbséget nem az évszakok változása hozza létre, hanem a két passzát, a délkeleti, meg az északkeleti,a mely két szélnek csaknem az egész szigetvilág a régiójába esik.

Hogy honnan ered Óceániának a lakossága, az még nincs eldöntve,de hogy az állat és növényvilága a szomszédos Ázsiából ered,az bizonyos. Emellett szól az a körülmény, hogy a szigetvilágnyugoti felén létező növényzet teljesen azonos az ázsiai szomszédospartokéival és hogy minél távolabb esnek a szigetek kelet felé,

annál inkább fogynak rajtuk az Ázsiából eredő növényfajok.A szigetvilág lakosságára már nem annyira határozottak a fel




tevések. Legvalószínű bb az, hogy Óceánia jelenlegi lakóinak aző s helye Ázsiának a délkeleti része volt, a honnan — különböző korszakokban, azaz egymástól igen távoleső idő szakokban — több, egymástól egészen eltérő emberfaj vándorolt át a szigetekre. Az elsőzöm igen alacsony kulturális nivón álló négerszerű faj lehetett, amely még ma is eredetiben megtalálható az ausztráliai bennszülöttekben, a második — némileg már keverve — az új guineai pápuákban

T ÖR ZSF Ő N Ö K HÁZA F1DZSI SZIGETÉN.

és a melanéziai bennszülöttekben. A harmadik nagy zöm sokkalkéső bben vándorolhatott ki; ezt a zömöt a Szunda szigetekrő l amaláji törzsek szorították ki. Ezek Polinéziának mai, világosabbbő rű lakói. Az utolsó vándorlók maguk a maláji népek, a kikkülönösen Mikronéziában erő sen összekeveredtek a polinéziaiakkal,úgy hogy fokozatos átmenetet vehetünk észre a Sunda szigetek

tiszta maláji népeitő l a samoa , vagy a hawaii szigetek tiszta polinéziai népességig. Ezek az emberek ugyanis hihetetlen bátor hajósok




voltak és még ma is valóságos mesterek a vizén. Merész vállalkozásukat tekintve, emlékeztetnek azokra az afrikai moh ammedánustörzsekre, a melyek Nyugot Afrika partjairól Afrika szárazföldjénkeresztül megtalálták az utat Mekkába kétszáz évvel ezelő tt, tehát

PARTI RÉSZLET.

olyan idő ben, a midő n az európai geográfusoknak Afrika belsejérő lnagyon fogyatékos tudásuk volt. Ehhez hasonló vakmerő vállalkozása volt az óceániaiaknak az ezer meg ezer mértföldnyi távolságratervezett útjai az Óceán végtelen nyilt vizén vagy a szigetek éskorállium zátonyok labirintusában, nyitott jármű ben, csupán a csillagokra meg a hullámok irányára — mint nautikus segédeszközökre —támaszkodva. A tengerparti lakók úgynevezett „helyi érzéke" éppenolyan kifejlett, mint a sivatag lakóké. Ezeket vándorútjaikon acsillagok, a föld alakulata, a növényzet, az'állatok nyomai vezetik,amazokat a csillagokon kívül a szelek és hullámok iránya, a madarakröpte, a „földszag". Földrajzi fogalmuk vagy sejtésük bámulatos.




Léteznek olyan „kísérleti térképek", a melyeket geográfusok négerekkel, indiánusokkal, polinéziaiakkal rajzoltattak s ezek közöttvannak eszkimóktól származó térképek, a melyek kisebb részletekben

ugyan nem egészen felelnek meg a valóságnak, de körvonalaikbanolyan jók s távolságok meg területek olyan hű ségesek, hogy csaknemtökéletesen megegyeznek az európai tengerészek által felvett rajzokkal.

Tekintetbe kell vennünk továbbá a szétszórt szigetek közöttisok tengeráramlást, a mely a kalandos természetű bennszülötteket

néha sok ezer mértföldnyi távolságra hajtotta el eredeti lakhelyükrő l.*Ilyen vándorlással jutottak el a maorik Új Zeelandre, néhány

száz évvel ezelő tt. A maorik még a hajók neveire is emlékeznek,a melyekkel a szigetre jutot tak, valószínű leg a Tonga szigetekrő l.Maláji hajósokat a véletlen sors vert el a hátsó indiai szigetekrő lMadagaszkárba, a melynek mai lakói, a hovák és sakalavák, tisztamaláji népek. .

Külső ben, jellemben, szokásokban és vallás tekintetében a szigetlakók két nagy zöme — a melanéziai meg a polinéziai — közöttóriási a különbség. A melanéziaiak átlag erő s testalkatúak ésjól fejlettek azokon a szigeteken, a melyeken némi földmíveléstfolytatnak; ellenben gyatrák és gyengék azokon, a melyeken atáplálkozáshoz szükséges élelmiszerek megszerzése nem rendszeresm u n k á h o z van kötve, hanem a véletlentő l függ. A homlokuk keskeny, az orruk hajlott, csaknem szemitikus. jellegű ; szemük mélyen

* íme egy jellemző adat, hogy hova sodorja néha az embereket az áramlás :

Még abban az idő ben, a mikor az újonn an betelepített Új Déli Walesben a viszonyokroppan t sivárak voltak és a szabadon bocsátott fegyenczek minden utat módot megragadtak, hogy megszökhessenek, három fegyencz — köztük egy nő — egy kis nyíltcsónakon megszökött Ausztráliából, a Jackson öbölbő l, ki az Óceánra, a véletlenbe.Ezt a három embert jóval késő bb elfogták — a Timor szigeten , a mely sziget nemkevesebb, mint kétezerháromszáz mértföldre esik Ausztrália keleti pa rt jától Ekkoratávolságra sodorta ő ket az áramlás. Hogy mily kevéssé tájékozottak voltak az emberekabban az idő ben földrajzilag, kiviláglik abból, hogy a teleprő l igen sokan szöktek meg

az ország belseje felé, abban a hitben, hogy ezen az ú ton szárazföldön jutn ak el —Khinába.




fekszik az üregben, tekintetük vad, gyanakvó és bizalmatlanságotgerjesztő ; sokszor gonosz és alattomos kifejezésű . A hajuk gyapjasés göndör, de azért nem hasonlít az afrikaiak gyapjas és göndörhajához. Kolosszális frizurákat alkotnak belő le, a legfantasztikusabb,legbizarrab és leggroteszkebb formában. Bő rük sötét rézbarna vagycsokoládé színű . Ha itt ott fekete, akkor ez a szín nem természetes,

KÓKUSZ FÁLMÁK.

hanem fekete a testükhöz tapadó szennytő l és fekete festéktő l. Afestékkel egyáltalában pazarul bánnak. Pirosra vagy fehérre mázoljákaz arczukat, akárhányszor pirosra az egyik arczfélt és fehérre vagysárgára a másikat. Fehér karikákat vonnak a szemek körül, valamint fehér csíkokat mázolnak a mellkason a bordák felett és hosz

szant a felkaron. Öltözetük a legkezdetlegesebb, a mit emberekegyáltalában viselnek; többnyire egyetlen falevélbő l vagy csiga




héjból áll az egész öltözet; sok helyütt még ez sincs. Egyáltábansemmi sincs; se férfinak se nő nek. Annál nagyobb gondot fordítanak a test díszítésére, a cziczomára. Fő képpen a hajukkal ű znekfelsorolhatatlan változatú komédiát. Megnövesztik és felborzoljákóriási terjedelmű vé, belefonnak bő rt, állatsző rt, madártollat, kagylót,egyszerre és külön külön; pirosra festik mészvízzel, beborítjákállat vagy madárbő rbő l csinált hatalmas parókával és dúsan tenyésztik

BENNSZÜLÖTTEK YAP SZIGETÉN.

benne az állatkákat, a melyeknek az áthatolhatatlan labirintusbólvaló kihalászása az asszony dolga. A fül és orrczimpába mindenféle csont , fa és csigadiszítéseket szúrnak be vagy kötnek raja.Jóllehet a táplálékuk fő képpen növényi, azért megesznek minden t,a mi a kezük ügyébe esik: a sertéshúst, halat, csigát, denevért,

patkányt, pókot, hernyót, bogarat. S magától értető dik, hogy megeszik az — embert, ha hozzájutnak. Hogy pedig hozzájussanak,

Dr. Gáspár F . : A föld körül. V. 2 0



154 GÁSPÁR FERENCZ . A FÖLD KÖRÜL

arról gondoskodva van azáltal, hogy a szomszédos törzsek csaknem állandó háborúskodásban élnek és a harczban elesettek holttestén lakmároznak. A maguk halottjait azonban nagyon tisztelik:

nagy pompával temetik el azokat, a sírt ellátják hosszú idő kön átélelmiszerekkel, a mennyiben azt hiszik, hogy a halál u tán mégfolytatódik az élet. Az asszonyok élete azonban még a valóságos

FIDZSI SZIGETBELI BENN SZÜLÖTT.

életben is kínos és gyötrelmes. Valóságos páriái a férfiaknak; ő kvégzik a legnehezebb munkát, azaz mindent, a mi egyáltalábanm u n k á n a k nevezhető , a nélkül, hogy a férfiak szórakozásaiban,tánczában részt vehetnének. Ső t a test díszítése — festékkel, csigával, tollakkal — is csak nagyon szigorúan elő írt mértékben van aszegény asszonyoknak megengedve.

Kiváló helyet foglalnak a melaneziaiak között a Salamon szi




getiek. Kulturális tekintetben ugyanis valamivel fejlettebbek, minta többiek, de különben ő k a legvadabbak és legharcziasabbak valamennyi melaneziai törzs között és a mellett, hogy alattomosan

ravaszok és gonoszok, elég bátrak ahhoz, hogy alkalomadtán támadólag lépjenek fel. Nyíllövésben, dárdavetésben és a buzogánykezelésében ő k talán a mesterek az egész szigetvilágban.

FIDZSI SZIGETBELI F É R F I PARÓKÁVAL.

Közbeszúrok itt egy esetet, a melynek szintere a Salamoncsoport egyik szigete volt, jellemzésül azokra a viszonyokra, amelyek Oceania vadabb szigetein uralkodnak és a melyek közéeurópai kutatók alkalomadtán juthatnak. (Idő nk van elég, hiszena Sydney és Apia közötti út tizenkét napig tart.) A leírandó eset

anná l inkább érdekelhet bennünket, mert az eset szereplő i — ső tsajnos: sok áldozata — a mi hadi tengerészetünk tagjaiból került2 0




ki. Az esemény fő szereplő i, tudniillik az illető hajó parancsnokameg egy sorhajó zászlós — a megemlítendő szárazföldi tudományosexpeditio katonai parancsnoka — ugyanazok a tengerésztisztek, akikkel ezen sorok írója néhány évvel elő bb együtt tett meg egy

M

YAP SZIGETI NŐ . (BANÁNA LEVELEKBŐ L KÉSZÜLT SZOKNYÁBAN.)

kelet ázsiai expeditiót. Az elmondandó eset rövid kivonata és helyenként szó szerinti idézése annak a hivatalos színezetű leírásnak, amelyet a hajó parancsnoka és a szárazföldi expeditio parancsnokaközvetlenül a dráma megtörténte u tán adott ki.*

1895 elején indult el az „Albatros" Polából a Csendes óceániszigetekre. A Salamon szigetek meglátogatása volt az „Albatros"úti tervének egyik fő pontja és azon kutatások befejezése, a melye

• Die Missions Reise S. M. Schiff „Albatros" 1895—1898. von k. u. k. Fregat ten Capi tán I. von Mauler und k. u. k. Linienschiff Lieutenant Wilhelm Kesslitz.




ket a „Saida" meg a „ F a s a n a " egy két évvel elő bb megkezdettek.Az eredetileg csak másfél esztendő re tervezett expeditióra kiküldött„Albatros" további feladata abban állott, hogy pontos hydrografikus ada

SALAMON SZIGETI BENNSZÜLÖTT.

tokát gyű jtsön a Salamon szigetcsoport és a szigetek közötti vízi utakfelő l, továbbá hogy meteorológiai, klimatológiai és magnetikus meg

figyeléseket tegyen; természetrajzi, etnográfiai és antropológiai tárgyakat gyű jtsön; tanulmányozza aszigetcsoportok geológiai jellegét, stb.




A geológiai kutatások vezetésével a wieni cs. kir. geológiaitársaság igazgatója, báró Foullon Norbeck bízatott meg, a ki mára „Sai'da" fregatt által az Uj Hebridákon és a Salamon szigetekenvégzett ilyen irányú elő munkálatokban részt vett. A geológus nemaz „Albatros" szal indult el Polából. Programm szerint csak Sydneyben kellet az „Albatros" ra szállania.

Néhány hónappal indulás után az „Albatros" megérkezettSydneybe, a hol a Salamon szigetekre tervezett expeditio elő munkálatait végezték el. A legfontosabb teendő k egyike az volt, hogya meglátogatandó szigetcsoporton megfelelő szénállomást szervezzenek, azon czélból, hogy minden eshető ségre való tekintettel függetlenül mű ködhessenek, továbbá hogy szervezzék a hosszú idő reszükséges élelmiszerek utánaküldését (az „Albatros" sokkal kisebbhajó volt, semhogy olyan temérdek élelmiszert vehetett volna felegyszerre). Sydneyben látták el magukat azokkal a czikkekkel is.a melyek a bennszülöttekkel fenntartott cserekereskedésre és ajándékképpen való kiosztogatásra voltak szánva.

N é h á n y nappal azután, hogy az „Albatros" Sydneyben horgonyt vetett, megérkezett báró Foullon is, a kinek utasítása szerintmegállapították a Salamon szigetek közötti czirkálások tervezetét.

Az expeditio fő állomásául Guadalcanar szigetnek keleti végénfekvő Marau Soundot jelölték ki, a mely helynek kiválasztása azonokból is „szerencsésnek" volt mondha tó , mert az egyetlen európaikereskedő , a norvég Svensen kapitány — a ki a Marau Soundnakegyik kis szigetén volt letelepedve, ugyanezen idő ben véletlenüléppen Sydneyben tartózkodott. Svensen kapitány egy sónert vett

meg Sydneyben és evei most akart hazautazni Guadalcanarba.Az új sónert — a ,,siskin" t — azzal avatták fel, hogy az„Albatros" nak szánt első rakományt mindjárt magával is vitte.

Hosszas kalandozások után a Salamon csoport szigetei között,július 25 én az „Albatros" megérkezett Marau Sound öblébe.

A Marau Sound köralakban elhelyezkedett apró szigetek és

korallzátonyok által körülzárt vízterület és Guadalcanar sziget keleticsúcsának mintegy folytatása. Crawford szigete, a mely legfeljebb




egy kilométer hosszú és fél kilométer széles, ennek a vízterületnekkörülbelül a közepén fekszik. Ezt a szigetet a korallzátonyok csaknem egészen körülveszik; csak kelet és dél felé van egy egy

keskeny csatorna, a melyek egyikében — a Woodhouse Passageben— horgonyzott az „Albatros". Ez a csatorna ugyanis a „Marau Company" kikötő je; egy keskeny védgát a parton meglehető sen jókiszálló helyet biztosít a csónakok számára. A kiszálló hely közelében van a társaság meglehető sen kiterjedt telepe. Az „Albat ros"

A SALAMON SZIGETEK PARTJÁN.

ott idő zése alkalmával az öbölben három európai élt : Svensen kapitány, a kivel Sydneyben a szerző dést kötötték, továbbá Nerdrum,a „ Siskin " kapitánya és az utóbbinak egy fivére. A három európainkívül mintegy húsz bennszülött élt, a szomszédos szigetekrő l ideszerző dött munkások. Svensen és a fiatalabbik N erdrum a „Siskin"nel rendesen úton voltak koprát gyű jteni (a kókuszdió szárítottbelét) a szomszédos szigeteken, mialatt az idő sebbik Nerdrum agazdálkodást vezette a telepen, a mely foglalkozás — tekintettel amunkások megbízhatlan jellemére és tolvaj természetére — elég



160 GÁSPÁR FEREN'CZ : A FÖLD KÖRÜL

nehéz munka volt. A legéberebb felügyelet ellenére is minden perczben el lehetett készülve gyilkosságra, gyujtogatásra vagy az árúi :és csónakok elrablására. A bennszülöttekkel való cserekereskedésmeg a vad törzsekkel benépesített szigetek közötti czirkálás semtar tozott a feltétlenül biztos és kellemes foglalkozások közé. Igaz.hogy a nyereség vagy a haszon jelentékeny volt, de ennek ellenérekiváló ügyesség, rendkívül ellenálló szervezet és kissé kalandostermészetű jellem szükséges a kenyérkeresetnek ehhez a módjához.

Mire az „Albatros" a Marau Soundba megérkezett, a Sydneyben megrendelt szénkészlet és élelmiszerek is megérkeztek.Ezeket a sydneyi konzulunk küldette ide egy kisebb szabásúgő zösön, a melyet erre a czélra bérelt ki. Néhány napi itt tartózkodás u tán , a mely idő alatt kiegészítették a hajó élelmiszeres szénkészletét és a körülfekvő szigeteken néhány falut meglátogattak, az „Albatros" ismét útra készült. Báró Foullon ugyanis aLionshead és a Lammas hegyeket akarta felkeresni. A helyi viszo inyokra való tekintetbő l Foullon báró czélszerű nek tartot ta első sorbana Lionsheadet megmászni. H ogy a Lammast is megmászszák e é;hogy melyik oldalról, azt a késő bb megfigyelendő terepviszonyoktólmeg az éppen javában uralkodó passzáttói tették függő vé. Az„Albatros" augusztus 3 án hagyta el a Marau Soundot. Svensenéknek átadták a postát, arra az eshető ségre, ha valamely alkalomkínálkoznék, azt Ausztráliába továbbítani és megegyeztek velükabban, hogy a telepen élő k egyike mindenesetre maradjon a szigetenaddig, a míg az expeditió hírt ad magáról vagy a míg visszajön.Az „Albatros" parancsnoka — v. Mauler kapitány — úgy tervezte,hogy a közeli szigetek egyikén — Aolán — tehervivő ket és veze jtő ket fog szegő dtetni. Ebben a reményben azonban csalódtak; abennszülöttek sem ajándékokért, sem pénzbeli fizetésért nem voltakhajlandók elszegő dni. A mennyire az ellenkezésükön észrevehetővolt, ellenkezésüknek valószínű leg az volt az oka, hogy féltettéka falujokat az expeditióval meglátogatandó sziget lakosainak abosszújától. Ugyanilyen eredménytelen volt a Taivo folyó mentifalvakban tett kísérletük. A folyón órák hosszáig eveztek felfelé.



A FIDZSI SZIGETEK PARTJÁN.



w




hogy a folyómenti falvakban szerző dtessenek tehervivő ket. A falvaklakói azonban mindenütt ijedten futottak el elő lük, be az ő serdő kbe.Innen is eredménytelenül tértek vissza éjjelre, az , ,Albatros" ra.

Másnap még egy kísérletet tettek Lengő faluba, azzal az elhatározással, hogy a legrosszabb esetben vezető k és tehervivő k nélkülfogják végrehajtani a lionsheadi expeditiót. Ú tközben Lengő felé,a mely falu mintegy hat mértföldnyire feküdt legutolsó horgonyzóhelyüktő l, Tasimbokotól, néhány kánuban bennszülöttek közeledtek

COLONISTÁK LAKÓHÁZA.

az „Albatros" felé és tört angol nyelven felhívták az „Albatros"belieket, hogy horgonyozzanak az ő falujok mellett; ,,ő k jó emberek".

A vadakat meghívták a hajóra, a hol a beszédjükbő l kitű nt, hogyismerik a hegyhez vezető utat és hogy hajlandók munkásoknakelszegő dni. Az „Albatros" erre a partnak fordult és a falu közelében horgonyt vetett. Két falu feküdt egymáshoz nagyon közel,Tetere és Gora , keskeny tisztáson, a mely az ő serdő és a tengerközött húzódott.

Míg az elő bbi falvak lakói valósággal megrémültek arra azajánlatra, hogy munkások vagy vezető k gyanánt elszegő djenek az

D r. Gáspár F .: Á föld körül V. . 21



162 ' GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

idegen hajósokhoz, Tetere és Gora falu lakói viszont lelkesedésselvállalkoztak a munkára. Ő felsége, Tetere királya, a ki a többi,teljesen mezítelen alattvalóktól abban különbözött, hogy két posztó

kalapot viselt egymás fölött és a kinek az angol „Royalist" korvettától kiállított „bizonyítványa" volt, azonnal „szentesítette" alattvalóinak azon szándékát, hogy munkába álljanak. A „Royalist" parancsnokaáltal kiállított bizonyítvány szerint Saki király egyike volt Guadalcanar „ leghatalmasabb uralkodóinak", a kinek befolyása messze be,a sziget belsejéig terjed és hogy Ő felsége Saki király „az európaiak

iránt barátságos érzelmű bennszülött". Az „Albatros" vezető ségeelő tt ki is jelentette, h ogy: száz meg száz fegyveres embert állíthatki, „for fighting bushmen" (a bushmenek elleni hadjáratra). Ilyennagyszámú felfegyverzett — emberevő nek a szerző dtetését azonbanaz „Albatros" parancsnoka kissé aggályosnak tartot ta ; de különbenis valószínű nek tartotta, hogy Saki király kissé túlozta a rendelkezésére álló haderő t. Gora királya — Billi — a ki tulajdonképpencsak vazallusa volt Saki királynak, szintén felajánlotta a szolgálatait, valamint Jönni Parramatta is, Belesuma királya. Ez utóbbikirályság — három ( ) kunyhóból állott a hasonnevű folyó partján.A nagynevű király úgy jutott a nevéhez, hogy egykoron mintmunkás szolgált egy kotróhajón Sydney egyik öblében, Parramattábari. Ő .: felsége, Jönni Parramatta különben is dicső múltra tekintettvissza. • Tudniillik egy franczia hajón is szolgált mint — szénlapátoló, míg, végre mint valamely alsórendű teherszállítóhajó fű tő je,visszakerült a királyságába — uralkodni. •

A mint a bennszülöttek beszédjébő l kivehető volt, Saki királybirodalma, egészen a bushmenek által sű rű n lakott területig.terjedt,t ehá t addig a területig, a melyen a meglátogatandó Lionsheadíekszik. Sakinak a bushmenekkel való érintkezése abban állott,hogy hébe korba rájuk rontott a csapataival, megbüntetn i ő ket ahatárszélen elterülő ültetvényekben tett károk miatt. Hogy Tetere,Gora és Bolesuma lakosai olyan készségesen ajánlották fel szol

gálataikat a bushmenek földjére való betöréshez, ez valószínű legazon feltevésükön alapult, hogy az idegen hajósok hódítási szán



A CSEN D ES ÓCEÁNI SZIGETVILÁGBAN 163

dékból, és aranyat rabolni hatolnak be a gyű lölt szomszédok területére és ha ő k velük tartanak, bő séges alkalmuk lesz kedvükregyilkolni a megtámadottakat. A „világot járt' 4 Jönni Parramattaugyan csakhamar észrevette, hogy az idegeneknek nem ez a szándéka és királytársait fel is világosította ezen gyanúja felő l. De hogymilyen más szándékuk lehet az idegeneknek, ezt nem tudták felfogni vagy megfejteni. ígéretüket azonban nem vonták vissza; mertha már elestek attól a gyönyörű ségtő l, hogy lemészároljanak ésfelfaljanak néhány tuczat bushmant, még mindig fennmaradt azigért jutalmazás csábítása. Jönn i és Billi elhatározták, hog}' azexpeditiót elkísérik, Saki király ellenben méltóságteljesen kijelentette, hog} megadja az engedélyt arra, hogy „ birodalmán" átvonulhassanak. •

Augusztus 6 án indult el az expeditió — báró F'oullon27 emberrel — a Lionsheadre. Vezető ül négyen jelentkeztek; Jönni ,Billi és két más bennszülött. A Saki által rendelkezésükre bocsátottnégy ember csak késő bb csatlakozott hozzájuk. Báró Foullon aztremélte, hogy a hegységet a Balesuma és a Berande folyók közöttfogja elérni. A bennszülöttek állítása szerint a Balesuma folyó lelsőfolyása mentén van még néhány falu, a melyek Saki király hatáskörébe tartoznak. Ezek között a legdélebben fekvő — Aroti —m ár háromszáz méter magasságban fekszik, a hegynek azonrészén, a melyen a meredekség már kezdő dik. A falu és a partközötti távolság mintegy tizenkét tengeri mértföld (huszonnégy kilométer). Saki király ígérete szerint az általa felajánlott embereknekArotiban kellett volna hozzájok csatlakozni. Hogy meddig tart azút Arotitól Lionsheadig, azt a bennszülöttek nem tudták megmondani. Foullon három napra becsülte ezt az utat, az egész expeditiót pedig nyolcz napra. ;

Kezdetben, a Balesuma folyó felé, szavannákon vezetett az út;késő bb, Aroti falu felé, a folyó mentén, halmos vidéken. Ú gy voltmegállapítva, hogy az expeditió szükség esetén hírt ad magáról.

Következő napon, augusztus 7 én, az expeditió átkelt a Balesumafolyón és délben Sigijana falunál pihent meg, mintegy négy kilo

2 1 *




méterre attól a helytő l, a hol a folyón átkeltek. Este elérték Arotit.háromszáz méter magasságban és min tegy hat kilométerre Sigajanától, a déli pihenő tő l.

Arotiból másnap az egyik hadapródot, valamint nyolcz matrózt visszaküldték a hajóra, mert lábfeltörés és gyöngélkedés következtében alkalmatlanok voltak a továbbmenetelésre. A visszamaradtexpeditió tagjai a következő k voltak: báró Foullori és két szolgája.Krausz és Nickel; Budik Ferencz sorhajózászlós (most I. osztályúsorhajó hadnagy), mint katonai parancsnok; Arinand de Beaufort

hadapród ; Neuper, Curcic, Kovaéevic, Skoda és Marás altisztek:Chalaupka, Lovric, Sepsic, Babic, Car, Scarcic és Wageman matrózok; Dokovic egészségügyi matróz; J önn i Farramatta két emberrelés Billi. Összesen huszonkét ember.

Foul lon báró, valamint két szolgája, a kik a báró podgyászátés a geológiai mű szereket vitték, nem voltak felfegyverkezve; asorhajó zászlós, a hadapród és Chalaupka matróz — a kürtös —és az egészségügyi matróz csak revolverrel voltak ellátva; a többieknek, tizenegy matróznak és altisztnek, Mannlicher puskája volt ésnegyven negyven tölténye. A négy bennszülöttnek Sniderpuskájavolt. Az eddigi u tat roppant nehézzé tette a sok mocsár, a rengeteg sű rű ség meg az iszonyú forróság. A további menetelést a nagymeredekség, a mindkét oldalról tátongó mélységek között húzódósikos, keskeny ösvények tették a legnagyobb mértékben veszedelmessé.

Augusztus 8 án hat órai menetelés u tán a csapat elérte az580 méter magasságot. Arotitól idáig 14 kilométer utat tettek meg;egyenes vonalban azonban alig többet két kilométernél. Ezen ahelyen töltötték az éjszakát. Másnap délután egy órakor 950 métermagasra értek. Egy hegy tövéhez jutot tak, a melyet 1300 métermagasra becsültek; a hegykúp, a melyet a bennszülöttek Tatubenévvel jelöltek meg, rendkívül meredek volt. A Lionshead — abennszülöttek nyelvén: Popomanisao — mintegy 3—4 kilométerrefekszik a Tatubető l. Báró Foullon elő bb a Tatubet akarta megmászni. Minthogy már 950 méter magasságban voltak, a felettük




levő háromszáz négyszáz méter magasság megmászását és a leszállást tíz tizenkét órára becsülték. A vállalkozást a hegy rendkívülmeredeksége ellenére kivihető nek tartották, mert az oldalai dúsanbe voltak nő ve fával; a podgyászt természetesen nem szándékoztak magukkal vinni. Ennek az ő rizetére az expeditió tagjainak egyrésze a táborban maradt . Miután már késő volt, az indulást másnap reggelre halasztották. Éjjeli táborozás helyéül körülbelülszáz négyzetméter területű helyet választottak a Tatube oldalánakegyik kiszögelésén. Ennek a plateaunak két oldalát meredeken leesőfalak alkották: harmadik oldalát az az út, a melyen jöttek. Ez azút erdő kkel sű rű n benő tt hegygerinczen vezetett. A plateau nyugotioldalának a szélén elhagyott kunyhó állott, gályákból és falevelekbő l összetákolva. Ezzel párhuzamosan ütötték fel a sátrakat. Kettő ta legénység számára, a kettő közé a tisztekét.

Hogy a környéken emberek laknak, az észrevehető volt a kölcsönös átkiabálásokon, a melyek idő nkint a völgyekbő l meg a hegyoldalakról felhangzottak. A sátrak felverése u tán a kiáltások sű rű bbek lettek. Lehet ugyan — gondolták az expeditió emberei —,hogy a kiáltások harczi jelzések voltak, de semmi jel sem szólt emellett, annál inkább, mert az ilyenkor szokásos dobjelzést nemhallották. Lehetséges, hogy csak intő jelzések voltak az asszonyok,gyerekek és házi állatok biztonságba helyezésére, a mit a bennszülöttek mindenkor megtesznek mihelyst idegenek lépnek a területükre. Késő bb egyes csoportok voltak észrevehető k a tisztásokon.Az expeditió vezető jének munkába került, hogy a velük lévő bennszülötteket visszatartsa a lövöldözéstő l, a kiknek véleménye szerinta mutatkozó bushmenek azonnal szétrebbentek volna, ha rájuk lő ttekvolna. Ső t ellenkező leg t ö r t én t ; megszólították ő ket és megtudtáktő lük, hogy érintkezésbe akarnak lépni az idegenekkel. Meghívtákő ket a táborba, a mely meghívásnak nagyon félénken tettek eleget.Egy néhányszor közeledtek egy darabig s aztán hirtelen elfutottak.Megijedtek a fehérektő l, a kiket ezelő tt sohasem láttak. Végül kétöreg a táborba merészkedett ; elő bb azonban a fegyvereiket — tomahawkot, dárdát és paizst — önkéntesen letették. A bennszülött veze




tő k tolmácsolása útján megmagyarázták nekik, hogy mi az expeditió szándéka. Tudniillik a Tatube megmászása s hogy éppenközülök szeretnének néhány embert vezető kül szegő dtetn i. Hosszabb

tárgyalás u tán , a melynek az volt a tárgya, hogy mi lesz a jutalmazásuk, hogy milyen irányban kell menniük, meddig tart az útfel és le stb., a két öreg megígérte, hogy másnap reggeli hat óráraelő állítják a vezető ket. Az öregeket megajándékozták, a mire ezekeltávoztak. Késő bb, besötétedés u tán , most már meghívás nélkültíz bushman jött a táborba és banánát meg czukornádat kínáltak

megvételre. Megengedték nekik, hogy közeledjenek; megajándékozták ő ket, a mire ezek elmentek. Lehet, hogy ezek azért jöttek, hogykikémleljék a tábort, de minden jel inkább a barátságos érintkezésmellett szólott. '

Az éj nyugodtan telt el. A szomszédos hegycsúcsokon számos apró tű z volt látható; a táborban nagyon éber ő rszolgálatotszerveztek,

A következő napon, augusztus 10 én, korán reggel, a Foullonbárót kisérő csapat útra készült. A csapat vezető je Budik sorhajózászlós volt; tagjai voltak Marás és Skoda altisztek (káplári ranggalegyenlő ,,marsgast" ok), Car, Lovrié, Babio matrózok, a két szolga:Krauss és Nickel. A többi nyolcz ember, valamint a bennszülöttvezető k ő rizetül visszamaradtak a táborban Beaufort tengerészhadapród parancsnoksága alattt. Az öreg bushmenek által felajánlottvezető k pontosan megjelentek napfeljöttekor. H á r m a n voltak, hegymászó botokkal ellátva; kíséretükben — rendes szokás szerint —mintegy húsz fiatal legény volt, a kik élelmi szereket hoztak. Csakfél nyolczkor indulhattak útra, mert a friss vízért küldött emberekcsak erre az idő re tértek vissza a távoli völgybő l. A vezető k kísérő jének egy része ezen idő alatt a táborban maradt . A tegnapi nappal ellenkező leg, a mai nap nyugodt volt; a kiáltások a völgyekbenmeg • a hegyoldalon megszű ntek, a bushmenek nyugodtan és bizalmasan viselkedtek. Minden jel a legbékésebb hangulatra mutatott.F ő kép pen Foullon fogta fel így a dolgot. Az ő bizodalma és az őgazdag tapasztalatain meg logikus következtetéseken alapuló nyu




galma végképpen elű zték Budik aggályait. A legénység pedig —hagyományos szokásához híven — vállalkozó szellemű volt ésvidám hangulatú.

Igen meredek ösvényen haladtak fölfelé délnek, az ő serdő nkeresztül. Az út egy ároknak vezetett, a melyen keresztül kellettmenniök, hogy a túlsó, kevésbbé meredek hegyoldalra juthassanak.E zt az árkot elérték háromnegyed óra alatt. Az árok fenekén forrásra bukkantak, pihenő t tartottak, hogy kulacsaikat megtöltsék.A kísérő khöz útközben még néhányan csatlakoztak. A bennszülöttek közül csak hatan voltak tomahawkkal felfegyverkezve. Budiksorhajó zászlós kulacsa leoldásakor kinyitotta revolvere táskáját éséppen helyre akarta a revolverét tenni , a mikor az egyik bennszülött,egy herkules termetű bushman, jelekkel azt az ajánlatot tette neki,hogy cserélje el a revolverét az ő bunkójával. Foullon báró, néhánylépésnyire Budiktól, aval foglalkozott, hogy néhány kő darabot jelzett meg, a melyeket Krauss hozott neki és aztán feljegyezte abarometer állását a jegyző könyvébe. El is mondotta Budiknak, hogya magasság, a melyet elértek, 1040 méter, tehát kilenczven méterrel több, mint oda lenn a táborban. Néhány matróz még a kulacsokmegtöltésével volt elfoglalva; valamennyien pedig — a csak néhányméter széles árokfenéknek megfelelő leg — sű rű n állottak egymásmellett.

Ebben a pillanatban az árok túlsó oldalán felbukkant vadakegy dúsan felcziczomázott bushman — valószínű leg a fő nök —által adott jelre, megtámadták az expeditió tagjait, miközben az árokmindkét oldala felő l sű rű tömegekben, ordítozva rohantak elő a vadak.A gyilkos támadás első másodperczeiben báró Foullon, Marásaltiszt és Lovric matróz, fejszecsapások által súlyosan megsebesíttettek. Kraussnak, izmos és erő s ember létére, sikerült ellenfelét körülfognia és a tulajdon tomahawkjával leütnie; Nickel pedig, a kit ahátán levő mű szeres táska megóvott egy halálosan súlyos fejszecsapástól, Foullon támadóját ütöt te le. Budik sorhajó zászlós, akitaz említett herkulestermetű bennszülött meg egy másik vad egyszerre támadott meg, mindkét támadóját abban a pillanatban. lő tte




le revolverével, a mikor ezek éppen ő t akarták leütn i; rögtön ezutánlelő tte Marás támadóját és odaugrott báró Foullonhoz, éppen elégjókor ahhoz, hogy a Nickel által leütött támadóját, a ki ismét feltápászkodott újabb támadásra, lelő jje.

Budiknak már az első egy két lövése megrettentette a vadaknak egy tömegbe összeverő dött csapatát és elejét vette a továbbitámadásoknak; de már ezen néhány másodpercz alatt Skoda, Carés Babic, valamint a súlyosan megsebesített Lovric pusztító gyorstüzelést folytattak Mannlichereikkel és ezekkel a lövésekkel egyidejűleg felhangzott alulról — a táborból — a fegyverek ropogása, jeléülannak, hogy azok is megtámadtattak.

A vadak fekete teste, a haláltusa görcsös vonaglásaiban rángatódzva, ellepte a támadás színhelyét; a négy matróz azonban továbblövöldözött a menekülő k után , jól irányzott lövéseikkel leterítvemindenkit , a kinek nem sikerült fedezetet találni a fák vagy bokrok mögött; a felesleges és haszontalan tölténypazarlástól azonbanokosan óvakodtak. A tüzelés mintegy húsz perczig tartott.

Eközben Budik sorhajó zászlós az első segélyben részesítettebáró Foullont és a minduntalan ájulásba eső Marás káplárt. Foullontá tongó sebet kapóit a nyakszirten, Marásnak pedig a homlokáthasították ketté; az agy velő kibugygyant a koponyájából. Lovric,a kinek nagy lebenyt hasított ki az ütés a tarkójából, csak akkorhagyta bekötni a sebét, miután beszüntették a tüzelést.

Ezután megindultak a tábor felé, a honnan még szórványosanfelhangzottak egyes lövések. Érezték, hogy oda lenn roppant sürgő s lenne a segítség, de nem siethettek. Fő képpen Marást kellett

nagyon kimélniök, ámbár ez csodálatra méltó fegyelmezettségettanúsí tot t a rettenetes kínok elviselésében. Foullon báró kezdetbentámogatás nélkül haladt, de csakhamar kínzó fájdalmak állottak bea vállában és a mellében, úgyannyira, hogy pihenniök kellett. Végrekét órai küzdelmes és a sebesülteket teljesen kimerítő menetelésután megérkeztek a táborba. Beaufort hadapród, Dokovic egészség

ügyi matróz, Chalaupka matróz és a bennszülött vezető k egyikeholtan feküdt a földön; Neuper, Curcic, Kovacevic és Sepsic súlyo






rosszabbodott és reménykedése — a szilárd jellemek reménykedése— helyébe a hő slelkű ember resignatioja lépett. Egyetlen aggodalma az volt, hogy míg a sorhajó zászlós ő vele foglalkozik, a

kin már úgy sem lehet segíteni, addig megfosztja a segítségétő lazokat, a kiknél a gyors segély m ég életmentő lehet. Elkékülőajkairól egyetlen panaszszó sem hangzott. U gyanaz a tapintat ésgyöngédség, a mely mindig jellemezte nemes önzetlenségét, mostis visszatartotta attól, hogy a halálosan megsebesült bajtársakközött említést tegyen azokról, a kik neki legdrágábbak voltak avilágon: a feleségérő l és gyermekérő l. Délelő tt tizenegy óra körülkilehelte a lelkét Budik karjai között. Jóllehet a fiatal tiszt, meg atöbbiek mind mélyen meg voltak hatva a Foullon halála által,nem veszthettek egy pillanatot sem; az egymásra tornyosuló események . valósággal hajszolták ő ket elő re.

A völgyekbő l felhangzott a harczi dob hangja; gyülekeztek akannibálok. Nem volt lehetetlen, hogy talán újabb támadásrakészülnek. Budik elhatározta, hogy azonnal megkezdi a visszavonulást; ha kell küzdelem árán is. A halottakat nem temethettékel, részben a sziklás talajra való tekintetbő l, részben azért, mertnem volt semmiféle ásóeszközük. Magukkal sem vihették azokat,mert a sebesültek nagyobb részét vinniök kellett. Ugyanezen okbólvissza kellett hagyniok a tábori felszerelést és az élelmiszereknagyobb részét, és csak a legszükségesebbeket vitték magukkal.A négy elesettet begöngyölték vitorlavászonba és úgy ahogy, eltemették ő ket az ő serdő ben, lombok és falevelek alá.

Délben kezdték meg a visszavonulást. Kimondhatatlan küzdelmes nehézségek és a. sebesültek roppant szenvedései közepettesikerült nekik hat órai menetelés u tán háromszázötven méterrellejebb jutni, tehát a feleútig Aroti felé. Szerencsére a vadak nemzavarták ő ket. Oda érkeztek meg, a hol a 8 ika és 9 ike köztiéjjelt töltötte az expeditio. Az éjjel is nyugodtan telt el, támadásnélkül, holott a vadak körülvették ő ket. A nyolcz nem sebesültbő l

csak kettő aludt két óra hosszat; a többi ő rségen állott. Budik azegész éjét a betegek ápolásával töltötte; kötszerük nem volt, mert





ÍÜfe

zJlfiólta

gen n

AZ EXPEDÍCIÓ ÚTJA. LIONS HEADEE. BUDIK FERENC SORHAJÓZÁSZLÓS RAJZA.





174 GÁSPÁR F E R E N C Z : A FÖLD KÖRÜL

A hír lesujtóan hatot t az „Albatros" on.. A már megtörténtret tenetes bajon kívül attól is tartani kellett, hogy a kimerültcsapatot újból megtámadják a vadak és elpusztít ják. A hajó

parancsnoka Bublay Ferdinánd és más két tiszt, továbbá kéttengerész hadapród, meg a hajó orvos vezetése alatt harminczembert küldött ki haladéktalanul a szükséges fegyverzettel és felszereléssel a csapat megmentésére. Ennyi volt az egész, a mit ahajón annak veszélyeztetése nélkül kiküldhettek. Tekintettel ugyanisa vadak fogyatékos ítélő tehetségére, a parancsnok nem tartotta

kizártnak azt a lehető séget, hogy a merészszé vált vadak megtámadják magát a hajót, a melyet különben azonnal harczra készállapotba helyeztek. A kiküldött detachement azzal a parancscsalindult útra, hogy vágjon le mindenkit, a ki útjában áll, egyesüljön Budikkal és térjen minél elő bb vissza a hajóra. Vezető ketArotiba erő szak útján is teremtsen elő . • . •

A leírhatatlanul erő szakolt menetelés folytán Bublay sorhajóhadnagy még éjfél elő tt elérte Budik táborozási helyét, miutánelő bb jelző lövések útján kölcsönösen tájékozódtak. Budik a napfolyamán néhány kilométerrel közeledett a part felé. Az orvosazonnal hozzáfogott a sebesültek bekötözéséhez; vacsorát fő ztekés ágyat vetettek a sebesültek számára.

A hajón szomorú aggodalmak között telt el az éjszaka. Szigorított ő rszolgálatot vezettek be; a hajó elő részét pedig kórházzáalakították át.

A következő napon még délelő tt érkezett meg a detachement.Alig néhány órai pihenés u tán ugyanaz a csapat újból út ra kelt,hogy felkeresse~ a küzdteret. Más csapattal nem válthatták fel akimerült embereket. Meg kellett kísérlem a halottakat partra hozni,vagy hogy legalább ott helyt temessék el ő ket. Bármily valószínű tlennek tetszett a vállalat sikere, mégis meg kellett tenni . így követelte azt a kegyelet, a melynek elmulasztását a parancsnok sehogysem vehette szívére. A siker reménye nagyon kevés volt, már alakosok kannibálizmusára való tekintetbő l is. Kétes volt továbbá,hogy egyáltalában megtalálják e a küzdteret a szerteszét szaggatott



A CSEN DES ÓCEÁNI SZIGETVILÁGBAN 17.5

és sű rű ő serdő vel borított hegyi terrainumon és hogy vájjon acsapat kimerült tagjai kibírják e a túlságosan megerő ltető feladatot.Ujabb támadás veszélyét nem igen vették tekintetbe, mert Budik

fejtegetése szerint az ő csapatát sem támadták volna meg abushmanek, ha a puskák hatását ismerték volna. A vadak ugyanisa puskákat csak tompa fegyvereknek tartották, miután elő bb sohasem láttak ilyen fegyvereket, tehát a hatásukat sem ismerték. Mostazonban valószínű volt, hogy szökni fognak az idegenek elő l.

M ár augusztus 15 én visszatért Bublay, eredmény nélkül.Csapata tökéletesen ki volt merülve. Arotitól északra lehetetlenségvolt az első expeditio útját betartania, mert az idő közben beállottnagy eső zések következtében megdagadt vízesések és hegyi patakokmiatt nagy kerülő ket kellett tenniük. A felpuhult talajon roppantnehéz volt a hegyre való felmászás és a mikor rájöttek, hogy atemérdek mély szakadék között el is tévedtek, már a kimerülésvégső határáig jutottak. Vissza kellett térniök.

Augusztus 16 án gazdagon megajándékozták Tere falu lakosságát, fő képpen a derék Jonnit és út ra keltek Marau Sound felé.Ezzel a melanesiai expeditio egyelő re — vagy talán véglegesen —befejező dött. Ezt a Wienbő l megérkezendő további rendeletektő ltették függő vé. Egyelő re arra kellett törekedniük, hogy a sebesülteket annyira talpra állítsák, hogy kibírják a rengeteg utat ÉszakAusztráliáig és hogy minél elő bb jelentést küldhessenek a haditengerészet parancsnokságának.

A postát a „Siskin" sóner útján továbbították Brisbaneba, az„Albat ros" pedig csak hetekkel késő bb kelt át Ausztráliába,Cooktownba, hogy idő t adjanak a szegény sebesültek felgyógyulására. H armadnapra azután, hogy megérkeztek Cooktownban, Marásbelehalt sebeibe. A „Siskin " valamely baleset következtében nemérkezett meg Brisbaneba, így tehát a hetekkel elő bb elküldött postasem továbbittathatott Európába. Az „Albat ros" parancsnoka ennekkövetkeztében sürgönyileg tett jelentést a tengerészet parancsnokságának az eseményrő l. A helyzet nehézségéhez új csapás járult ;a hajón kiütött a malária, a melynek a csírája még a melanesiai




czirkálások alkalmával került a hajóra. A hajó egészségügyi viszonyainak helyrehozására huzamosabb ideig tartózkodtak Uj DéliWalesben és Hobartban, Tasmania szigetén. Hónapokkal késő bbújból meglátogatták a Salamon szigeteket, a mely alkalommal egys más részletet tudtak meg a múlt évi szerencsétlenül végző döttexpeditio tragédiája felő l. így például többek közt kitudódott, hogya támadást két törzs közös megegyezés útján intézte; az egyiktörzs az etatube volt, Toakomonno fő nök vezetése alatt, a másika bureri törzs volt, Booteva fő nökkel. A két fő nökön kivül összesen negyven ember pusztult el a mi embereink puskájától. Csakn em egy esztendő t töltött még az „Albatros" a melanesiai szigetek között, hogy tudományos kutatásait folytassa, anélkül, hogyeközben valamely kellemetlenség vagy baleset érte volna ő ket.

Néhány évvel késő bb a „Leopard" hajónk díszes emlékkövetszállított a Salamon szigetekre, arra a helyre, a melyen a bajtársakelestek. A derék harczosok és a tudomány bajnokának tiszteletéreemelt emlékkövet a haditengerészetnél szokásos szertartással állítot ták fel.

I

Ezen hosszabb kitérés után térjünk vissza a régi kurzusba ésfolytassuk az utat Apia felé.

A polinéziaiak — megfelelő en annak a rengeteg területnek,a melyen szétszórva élnek — három csoportba vannak sorozva:közép polinéziáiak (szamoaiak, tongák), északi polinéziaiak, azaz

a hawaiiak és az Uj Zealanden élő maorik. A szamoaiakkal és a

hawaiakkal nemsokára személyesen fogunk megismerkedni, ezenokból itt csak a maorikról teszünk külön említést. A maorikrokonaik a szamoaiaknak, a mint hogy az északi hawaiak is. Erőteljes, szép faj, fő képpen a férfiak. Ma már jóformán nem isszámíthatók a czivilizálatlan népek közé, annyira rendezett egyéni,

társadalmi és állami életet élnek. Mutatja a nagy értelmességet az.hogy aránylag igen rövid idő alatt mentek át ezen a nagy átala




kuláson. Még jóval Cook u tán is a kultúrának azon a fokán állottak, a melyet a kannibálizmus jellemez. Ma pedig jámbor keresztények, iskolába járnak, földet mívelnek, iparoskodnak. Annyiramíveló'dtek, hogy a test díszítésérő l, a melyrő l híresek voltak —a tetoválásról — lemondtak, holott a maorik a tetoválás mű vé

MAORI LEAKY.

szetének kiváló mesterei voltak. Persze, az európai kabáthoz vagyszoknyához még polinéziai ízlés szerint sem illik a tetovált arcz,meg az ábrákkal kiczirkalmozott mell. Számuk rohamosan fogy s

csaknem elő re kiszámítható az az idő , hogy mikor pusztulnak kiő k is, mint akár a tasmaniaiak vagy az ausztráliai bennszülöttek'.

D r. Cáspár F . •. A föld körül . V. 23



178 GÁSPÁR F E R E N C Z : A FÖLD KÖRŰ I.

Cook idejében mintegy százezren lehettek; az 1858. hozzávető legesnépszámlálás szerint mát csak ötvenhatezren , 1880 ban negyvennégyezren. Ma talán harminczkilenczezer maori él New Zealanden.Kipusztulásuk oka ugyanaz, a mi a tasmaniaiak, meg részben azausztrálnégerek kipusztulását idézte elő : érintkezés az európaiakkal.

Napokon át haladtunk elő re az Óceánon Apiába vezető u tunkon, anélkül, hogy valamely jelét láttuk volna annak, hogy tulajdonképpen a szigetvilágban járunk. A vízfelület sima volt mindenüt t ; sima olyan értelemben, hogy szigetek, korállium zátonyok,nem tű ntek fel a szemhatáron. Más tekintetben azonban éppenséggel nem volt sima; ső t ellenkező leg, idő nként annyira kellemetlenülhullámos volt, hogy nemcsak a szokásos sportolások nem voltakbetarthatók, de az egyszerű „hygienikus séták", meg az időagyonütésére czélzott járkálás és tétlen bámészkodás a fedélzetensem volt lehetséges. A nyári zivatarok tropikus felhő szakadásokalakjában jelentkeztek; felülrő l óriási mennyiségben hullott a víz,a tengerrő l is mindun talan átcsaptak a hullámok; ennek következtében néhány percznyi kierő szakolt séta a fedélzeten felért akármilyen tengeri fürdő vel. Az utasok átlag nagyon rosszul tű rték aviharos idő járást. Kevés olyan hajón jártunk eddig, a melyenolyan sok lett volna a tengeri beteg, mint éppen az „Alamedá" n,a mi annál csodálatosabb, mert az ember joggal tételezhetné fel,hogy éppen ezeken a vidékeken, a melyeken csak hosszú tengeriutak árán lehet közlekedni, az emberek megszokhatták már atengert. Azonban ne felejtsük el, hogy ezek az emberek átlagévek óta tartózkodnak ezeken a vidékeken, a melyek eredetilegmégsem európai embernek teremtettek. Az utasok legtöbbjén meglátszott az enerváltság, a kimerültség, az átlagos testi gyengeség,a lefokozott ellenállási képesség. Az egész éven át egyenletesforróság, a sok eső , a mindig páradús levegő , a mérsékelt táplálkozás, a mely mindig elő vigyázati szabályokhoz van kötve, aváltozatosság hiánya folytán rendkívül fogyatékos, az ugyancsakfogyatékos társadalmi élet meg más szellemi változatosság, mind




ezek a körülmények együtt sajátszerű en unott , fáradt, ideges természetű vé alakítják át ezeket az embereket. Ezért tű rték tehátolyan rosszul a tenger háborgását.

Gyönyörű séges napok következtek az első néhány viharos napután . így utazni igazán gyönyörű ség volt; ez a tengeri utazásnak ideálja volt. A víz tükörsima s olyan mélységesen kék, amilyen színt a tenger sehol másutt nem mutat, mint éppen aCsendes Oceán tropikus vidékein. Utunk most már teljesen magán

TETOVÁLÁS.

viselte a szigetvilág jellegét. Új Caledonia és az evvel párhuzamosanfutó Loyalty szigetcsoport közelébe érve, mind sű rű bben léptek felaz apró, kicsiny szigetek. Ezeket látva, elképzelhető , hogy miértvoltak annak idején ezektő l a vidékektő l elragadtatva az elő szörerre járó hajósok és miért ecsetelték olyan elragadó színekben

2 3






nagyobb nehézséget, a mi a csendes óceáni hajózásban az európaiaknak is a legtöbb veszedelem volt: a korallzátonyok. Miutánevvel a tárgygyal kissé bő vebben akarunk ezen a helyen foglalkozni, vegyük mintául az eddig ismert korallzátonyok legnagyobbjaiés leghírhedtebbjét, az ausztráliai észak keleti partokkal párhuzamosan futó „barrier zátonyokat."

Eddigi utazásunkon csak Pernambuco kikötő je elő tt láttunkolyan korallzátonyt, a mely a parttal párhuzamosan húzódván,egyrészt elzárja a kikötő be vezető utat , másrészt azonban, minttermészetes gát, védi a kikötő t az Óceán hullámai ellen. Milyóriási különbség van azonban a pernambucoi, meg az ausztráliaikorallzátonyok között. Amaz, kétszáz méter távolságban a parttól,csak száz tengeri mértföld hosszú és átlag száz méter széles, emezpedig hétszázötven nyolczszáz tengeri mértföld hosszú és helyenként kétezer méter széles. A parttól való távolsága nagyon különböző ;míg a déli vége felé száz száznyolcz\ ran kilométernyire fekszik aparttól, az északi vége negyven hatvan kilométerig közeledik a

parthoz. De bármilyen távolságban is legyen, a part felé húzódónyúlványaival igyekszik a szárazföld szaggatott partjának alakzatáhozalkalmazkodni. Szerencsére a rengeteg zátony nem megszakítás nélkülhúzódik. Helyenként a folytonossága meg van szakítva és akkorarések vannak rajta, hogy ezeken át a kisebb hajók szabadon közlekedhetnének, ha akarnáknak. De nem akarják, mert az ausztriáliai

barrierzátony veszedelmes és alattomos. A megszakítások rendesenszemben állanak azokkal a helyekkel, a melyeken a parton valamely folyó ömlik a tengerbe. A mint látni fogjuk, a korállok roppantszívós és ellenálló állatok, de az édes víznek még a közellétét semtudják elviselni. A meddig tehát a folyók édes vize a tenger sósvizében érvényesül, ott nincs korall. Ebben tönkremennek. Azokon

a helyeken, a melyek a folyóvizek beömlésétő l legtávolabbra esnek,tehát a zátony közepe táján, ott a zátony leghatalmasabban van




kifejlő dve; valóságos tenger alatti hegy, a melynek az Óceán feléeső lejtő je roppant meredek. Veszedelmességének egyik legfő bb okaaz, hogy a rengeteg terjedelmű zátony csak igen kevés helyenemelkedik a víz színe fölé, tehát nem látható. Átlag, egész hoszszában végig, csak a tenger színéig ér, elég magasan, hogy méga csekély merülésű hajó is halálos sérülést szenvedhessen rajta,ha a véletlen, a vihar vagy a balsors a zátonyok fölé vezette.A zátonyok és a part között fekvő tengerszoros is veszedelmes,mer t egyrészt nem elég mély a víz, másrészt pedig a zátonybólnyúlványok húzódnak a part felé.

M i hozza létre a korálliumzátonyokat ? Mik azok a szorgalmas és„ e rő s" lények, a melyek ilyen kolosszális alkotást hoznak létre?

Virágállatok azok, anthozoák, a melyek a zátonyokat felépítik.A korállium, tudniillik a virágállatok egyik osztályába, a zoanthariákhoz tartoznak, a mint a virágállatok is csak egy osztályát teszik atömlő állatoknak, a coelenratáknak. Szorosabban véve a korállok tulajdonképpen ismét a zoanthariáknak csak egy alrendjébe tartoznak, amadreporáciák alrendjébe. Ezek az apró, alig pár milliméter átmérő jű állatkák azok, a melyek, a szöveteikben fejlő dő mész segítségével valóságos hegyeket — zátonyokat, padokat és szigeteket— építenek a tenger fenekére. Kezdetben, a koráll individuum fiatalkorában, még puha állományú és mozgékony; ebben az állapotbantelepszenek le az alapul szolgáló fenékre és olyan szorosan tapadnak ahhoz, hogy könnyebb az egész alkotást — a korállium általépített tömböt — széttörni, mint azt az alapzatáról leválasztani.A mint letelepednek, elkezdenek n ő n i, fejlő dni és szaporodni. A szaporodás az által történik, hogy az individuum megoszlik, szétágazódik és a különvált darabkából új individuum fejlő dik. A mintkifejlő dtek, már kezdő dik a mészkiválasztás; az állatka mészbő lcsinált réteget von a saját teste körül, megkeményedik. Az állatka




belső része még puha, lágy, a belsejében tovább folyik az élet: azemésztés, az érzés, de a külseje már hozzájárul a nagy alkotásfelépítéséhez. Már most akárminő alakban fejlő dik a számos korállbólálló telep — akár tömb , fa , virág , gömb vagy hálóalakban —az eredmény mindig az, hogy a korálltelep gyarapszik, szaporodikés nő felfelé, a víz színe felé. És akármilyen alakban nő , mindenkor a színeknek és alakoknak csodálatos, bámulatos szépségeitmutatja. Különösen színekben olyan gazdag a korálliumtelep, hogyfelülmúlja a mű kertészetnek legszebb remekeit. „A violakék tömbmellett halvány kénsárga tömb emelkedik, a gyöngéden rózsaszínűtömb összefolyik a sötétzöld színű vel. Az egész olyan, mint abámulatos szép zöld gyep, behintve és beszórva elképzelhetetlenszép színű virágokkal. A köztük úszkáló csodálatos formájú és szépszínű halak olyan benyomást tesznek, mint színes virágok közötta tarka pillangók". (Sermon.) •

A parányi állatkákból nagyon gyorsan fejlő dnek a zátonyok.Az említett nagy ausztráliai zátonyon tett megfigyelések és mérésekis mutatták a gyors növekedést. Azokon a helyeken például, amelyeken ötven hatvan évvel ezelő tt még nyoma sem volt a korálliumoknak, ott ma öt hat méter magas padokat találnak. A növekedésnagyjában és körülbelül a következő módon történik: a korálliumokletelepszenek a forró vidékek szigeteinek és nagy szárazföldjének apartjain, átlag harmincz ötven méter mélységben. Kezdetben kisebbnagyobb tömböket — telepeket — hoznak létre, a melyeknekhézagaiban és üregeiben az elhalt korállok törmelékei, vázai és atömbök fölött, meg a tömbök hézagaiban élő más állatkák mara

dékai rakódnak le. Ezekre a tömbökre telepszik le az új generáció,még pedig — mint láttuk — hihetetlen gyorsan. A zátony olyangyorsan emelkedik fölfelé, a víz színe felé, hogy a geológusoklehetségesnek tartják azt az eshető séget, hogy a jövő ben fejlő dőkorálliumzátonyok teljesen el fogják zárni a Torres szorost, azt a víziutat, a mely Új Guinea déli partja és az ausztráliai York félsziget

északi csúcsa között fekszik és a mely zátony mintegy folytatásalesz annak a nagy barrierzátonynak, a mely most párhuzamosan





TOLLOK





A CSEND ES ÓCEÁNI SZIGETVILÁGBAN • 185

galom ideje is, a midő n a sima, nyugodt vízben a tengeralatti életmegfigyelhető .

„A tengeralatti kert" látványosság szempontjából felülmúlja a

világ bármely ilynemű aquariumát. Ebben a kertben minden nagyszabású és természetes és valóságos .tropikus erdő t látunk a gondosan ápolt és megnyirbált díszkertecske helyett. Az ágas korálliumokvalóságos erdő t alkotnak, a dúdorosok pedig halmokat és hegyekethoznak létre. Köztük és rajtuk sű rű tömegekben burjánoznak abíborszínű puha korálliumok, a melyeknek bámulatos szépségű nyúl

ványai szabadon lebegnek a vízben. Ezeknek minden szálacskájaaz individuumok sok százával van benő ve, a melyek az egész tömböt táplálják és egyszersmind a szaporodást teljesítik. Temérdek soktovábbá a „tengeri an emon a", meg a ,.tengeri rózsa"; ezeket gyön yö rű en színezett nyúlványkoszorú vészen körül, a mely olyanbenyomást tesz, mintha átlátszó üvegbő l volna. És éppen ezek az

elragadóan szép teremtések, a melyek olyan szépek, mint valamelydíszkertnek a legbájosabb virágai, a legveszedelmesebb rablók. Jajannak a halacskának vagy ráknak, a mely a nyúlványkoszorú közelébe jut . A nyúlványok mindegyikébő l ezer, meg ezer mérgescsalánfonálkát bocsát ki a rabló és aztán nyúlványaival odatapada. zsákmány testéhez; körülfogja a többi nyúlványaival is és be

húzza az ily módon ártalmatlanná tett zsákmányt a „virágkehely"közepébe. Itt Aan tudniillik a rabló állat szája, a melybe behúzzaa halacskát és az eltű nik az állat gyomrában, abban a testrészben,a melyet a szemlélő hajlandóbb lenne a bámulatosán szép virágkocsányának tekinteni, mint ragadozó állat emésztő szervének.A mi a „ koráll kerteknek" a legfő bb bájosságát adja, azok a bámulatosán szép színű „madarak", a melyek a ..kertek virágai" közöttide oda lebegnek. Természetesen nem igazán madarak, hanem halak,a melyeknek azonban a színezése olyan gyönyörű , hogy ebbena tekintetben bátran felveszik a versen} rt a kolibrikkel, meg apapagályokkal. Ezek a ..vízi madarak", vagy akár „vízi lepkék"nagyon karcsú, azaz oldalt erő sen összenyomott halak, ellenbenaránytalanul magasak; a hát és farkuszonyaik pedig óriási hosszú

D r. Gáspár F . : A föld körül. V. . 2 4






tudományok mai állásánál nem lehet pozitivus feleletet vagy csakfélig meddig elfogadható magyarázatot adni. Az alsó fokon állótengeri állatok biológiája még nincs annyira kifürkészve, hogy ezek

nek a csodálatos állatoknak az életérő l határozott leírást lehetneadni .1'

Sermonnak az Ambon szigeti korallium zátonyokon tett — ésfentebb említett — megfigyelései olyan érdekesek, hogy méltók abő vebb ismertetésre.

„ F ő leg apály alkalmával tettem kiválóan gazdag zsákmányraszert a koráll zátonyokon, írja Sermon. Ilyenkor két három láb mélységben sok állatot közvetlenül a korállpadokról szedhettem le. Énmagam erő s hegyi csizmákat viseltem, a kíséretemben levő bennszülöttek azonban mezítláb jártak a szúrós, hegyes korállok között.Legczélszerű bbnek találtam azt az eljárást, hogy azokat a tömböket, a melyek alacsony vízállásnál három vagy hat lábnyi mélységben állottak, letörtem, a partra vitettem és ott kalapácscsalszétüttet tem. A korállsziklák üregeiben és öbleiben ezer meg ezerkülönféle állat él és húzódik meg; csak úgy hemzseg a sok ráktól.Apró tengeri sünök húzódnak be a mélyedésekbe és olyan erő senbefészkelik magukat a töviseikkel, hogy csak akkor lehet ő ketkihúzni, ha az ember szétüti a korállokat. A ,,kígyós csillagok"óriási hosszú nyúlványaikkal szorosan belekapaszkodnak a korálloküregeibe. Ha az ember megragadja az egyik karját, hogy lefejtsea tömbrő l, inkább leszakíttatja a karját és a többivel még szorosabban tapad. „G yű rű s" és „zsinóros' 1 férgek egész tömege él aporózus mésztömbben, apró actiniák kitöltik a legfinomabb hézago 'kat is; alakjukban és életmódjukban teljesen alkalmazkodtak ezekhez az üregekhez, hog}' a korálliumokkal ilyen benső életet folytathassanak."

.,Az ágas korállium által épített „ erdő " aránylag a leggyengébbalkotásuk. A nagyobb vihar ezrével töri le az ágakat; a halaknak •néhány faja egész ágakat tör le az erő s állkapcsokkal, olyan ágakat,

a melyek útjokat állják puhányokra és rákokra tervezett vadászataikon. Az ágak között lerakodik továbbá a sok törmelék, az elhalt2 4




állatok mész váza meg a hullámzás által behordott homok. ígyaztán a fantasztikusan szép ágazatú kő erdő idő vel ormótlan sziklatömbbé változik, a melynek alaktalan hézagai és üregei vannak.

Ez a porózus kő zet aztán hajlékot ad mindazon zátony lakóknak,a melyek az alakzatához alkalmazkodnak. Ezek az újonnan letelepülő állatfajok, a hullámverés, az odaáramlóit homok súrlása,továbbá a tenger vizében tartalmazott szénsav oldó hatása s temérdek más olyan hatány, a melyek együtt az idő vasfogát teszik ki,óriási átalakulásokat hoznak létre a korállokon, illető leg az általuk

létrehozott alkotásokon. Helyenkint olyan változásokon mennekkeresztül, hogy jóformán meg sem lehet rajtuk ismerni az eredetüket. Klasszikus példa erre a Dél Tirolban talált mész és dolomithegyek, a melyek hosszú idő kön át valóságos rejtélyek voltak ageológusok szemében, míg végre legújabb idő kben megismertékrajtuk, hogy azok — korállium alkotások."










det talál, a melyet ha meg is zavar valami, azt nem az ott lakókokozzák, hanem a hajóról kiszállt utasok. A bennszülöttek meg azott lakók meghúzódnak a lakásaikban s végzik a napi teendő jüket.

M i, idegenek, gyorsan végzünk a látnivalókkal. A szemlét a városnyugoti oldalán kezdjük, a Mulinuu csúcsnál, Apianak és egészSzámoának történetileg legfontosabb helyén. Úgy, mint Apia többirészletének, ennek is megvan a maga specialitása. Mulunuun vanugyanis a kormányzósági épület, evvel szemben a Malietoa Laupapafejedelmi palotája, a mely áll három szobából, mellékhelyiségek— nélkül; itt áll továbbá pálmák között egy obeliszk; emlékszoborazoknak a német tengerészeknek emlékére, a kik az 1888 ikicsatában a számoaiak fegyvere alatt estek el. Mulunuu folytatásaa Sogi negyed, a németek negyede. Az épületek nagyon egyszerű ek, fehér falakkal, bádogtető vel, széles verandával, árnyas parkközepén, virágos kerttel. Csaknem minden házon a németlobogó leng. Egy nagy német társaságnak a telepe mintegy a központot alkotja. Ez a német társaság, a melynek a neve: ..DeutscheHandels und Piantagen Gesellschaft der Südsee Inseln zu Hamburg", igen nagy szálka a concurrens angolok szemében. De mertle nem gyű rhetik, egyelő re megelégszenek azzal, hogy a tényleghosszúnevű társaságot úgy csúfolják, hogy: „ the long handle firm",a hosszúnyelű czég; de ha komolyan kell róla beszélniök, akkorúgy tesznek, mint a hotelek meg a hajóstársaságok nevével: csaka kezdő betű ket ejtik ki s lesz belő le: „Di écs pí dzsí", azaz D . H . I . G .Ez a telep nemcsak Apián, hanem az egész szigeten központja azeurópaiak társadalmi életének, valamint kereskedelmének. Nemcsakaz Európával fennálló ki és beviteli forgalmat bonyolítják le ezena telepen, hanem a szomszédos forgalomnak is — értve szomszédság alatt az egész szamoai csoportot, egyrészét a Fidzsi ésTonga szigeteknek — Apia a lelke. Azok a kisebb gő zhajók, a„szúnyog flotta", a melyek néha véletlenül csoportokban horgonyoznak a kikötő ben, ezt a szomszédos forgalmat tartják fenn.H a az egyetlen utczából álló városnak lehetne .,city" je, akkor aMatafele nek nevezett negyed volna az. Ebben összpontosul ugyanis



TAOPU.





FALU SZAMOA SZIGETÉN.




a szamoai tő ke, társadalom, tudomány és sport. Matafele ben var.a posta, a hotel, a club, az iskola, ebben vannak az üzletek, atemplomok. Ugyanitt vannak a bárok, a melyekben az angolosan

akklimatizált németek germánul isznak. De nem úgy isznak, minta németek odahaza, hanem — többet. Az európai „Nagy Németországban ugyanis, a hol némileg büszke megelégedéssel gondolnaka német polgártársak arra, hogy nekik a végtelen Óceán kellő sközepén viruló és gazdag „német gyarmatuk 1' van, egy kicsit fejcsóválva is gondolnak „Oceania gyöngyén" élő honfitársaikra, a

kikrő l általánosan elterjedt a hír, hogy rettentő en „bursikozak" éshogy felette sokat isznak. Az idegenekkel nagyon kevéssé kevertvárosban — Apiaban ugyanis németeken kívül olyan kevés azidegen, hogy számot sem tesznek — valóságos német provinciáliskisvárosi az élet : iroda, kugli, skat, ivás és pletyka.

Ezeknél sokkal érdekesebb a bennszülött nép. Óceániánakegyik legrokonszenvesebb, legkellemesebb külsejű és legkultiváltabbfaja. Ezek a tulajdonságok és néhány olyan jellemvonás, a melyekcsak elő nyére válnak egy nemzetnek vagy fajnak, olyan nagymértékben vannak bennük kifejlő dve, hogy még a köztük élő európaiak sem voltak képesek azokat lerombolni; legfeljebb kissé bemázolni tudták. ' , r .

A szamoai ember szeretetreméltó lágyságán' és elő zékenységén nyom nélkül vonul el a német „Drill und Erziehung"; nemtud ta azt lerombolni.

A legutolsó népszámlálás szerint mintegy harminczkétezerenlehetnek. A külsejükön meglátszik, hogy az utolsó néhány évszázadban alsóbbrendű törzszsel nem keverő dtek össze; az egyedülitörzs, a mely itt ott hozzájárult a faj felfrissítéséhez, a Tongaszigetcsoport lakói voltak, a mi azonban csak elő nyére vált aszámoaiaknak. (A tongaiak ugyanis némely tekintetben felülmúljáka számoaiakat ; szebbek, erő sebbek, szelídebbek és mű veltebbek.)A szamoaiak a mi fogalmunk szerint is nagyon szép emberek,férfiak és nő k egyaránt. A férfiak arcza talán nem egészen azonosavval a fogalommal, a mit nálunk szépnek neveznek, de termetük



M O SÓ N Ő K




és testalkatuk feltétlenül az. Átlag magas termetű , nyúlánk, karcsúalakok, gyönyörű izomzattal. A bő r színe rozsda barna, a haj fénylő én fekete, hullámos; a szem sötét, a tekintetük értelmességre.szelídségre vall, de emellett élénk és kifejezésteljes. Ha az orruknem lenne kissé nagyon lapos és ha a felső állkapocs nem lennekiálló, hát bizony nagyon szép arczú férfiak lennének. A nő k,fő leg a fiatalok túlnyomóan nagyon szépek, ső t bájosak; a gyermekek pedig — tiszta arczú, eleven szemű kis lurkók — „ennivalóan" szépek. A mi továbbá nagyon szép rajtuk, az az öltözetük;ugyanis nincs rajtuk egyéb, mint a deréktő i a térdig érő kendő ,a láva láva. Nincs ocsmányabb látvány, mint a félmű velt vagy afélvad ember európai ruházatban. Legyen az indiánus vagy hindu,tű zföldi vagy herero, néger vagy szingaléz, mindnyájan valóságostorzképek, a mint magukra öltik az európai ember kabátját megszoknyáját. A szamoaiak különösen szívósan ragaszkodnak aző seiktő l öröklött öltözethez, a láva lávához s legfeljebb annyirahódolnak a divatnak meg a német misszionáriusok rábeszélésénekés a hivatalos közegek következetes nyomásának, hogy az eredetileg falevélbő l vagy rostokból sző tt láva lávát karton köténynyelcserélték fel. I t t ott azonban mégis látható egy egy áldozata amisszionárius szívós munkájának. Láttunk ugyanis Apia utczáinfiatal nő ket, a kik a szokásos láva láva helyett hosszú, fehér gyolcsinget viseltek; a fejükön pedig szalmakalapot, temérdek csináltvirággal meg szalaggal. Ezen ocsmány viselet nélkül s csupán anekik illő köténynyel ellátva, ezek a fiatal nő k határozottanszép teremtések lettek volna; így pedig éppen olyan majomszerű

benyomást tettek, mint a japáni nő k, ha a színes, redő s kimonojukhelyett az európai aljat meg blúzt öltik fel, lepkét ábrázoló frizurájokra pedig ráborítják az európai nő i kalapot. A mi pedig elégmonstrozus. alkotmány nálunk is, hát még Japánban. A hosszúgyolcsinget meg a szalmakalapot a misszionáriusok erő szakolták azasszonyokra, kijelentvén nekik, hogy, mint ájtatos keresztyén pro

testáns hivő k, Istennek nem tetsző , ső t Istent felháborító dolgotcselekszenek, ha szép testük bájait csak láva lávával fedik el, nem



A SZAMOA SZIGETEKEN 197

pedig az ettő l vagy amattól a czégtő l eredő gyolcsinggel, a melynekdarabja csak „eine Mark fünfzig Pfennig' ' be kerül. És az asszonyok,hallgatván a szóra meg a vallás tilalmára, letették a sok színes ésillatos virágot, a mely oly szép dísze volt a hajnak, a vállaknakmeg a mellnek és felrakták helyébe a papírból csinált virágot, amely a legelső eső u tán mint színtelen rong} r lóg le a formájábólkiáztatott szalmakalapról. Különben pedig a test díszítése nagyon

SZAMOAI „NEMZETI DÍSZBEN".

egyszerű . Férfiak és nő k rendesen csak falevelekkel, gyümölcscsel"agy virágokkal díszítik magukat és. csak a nagyon hiúk — vagyi ilán a vagyonosak — tű znek fel apró, kerek bádogtükröket atermészetes dísz közé. Csak ha nagyon felcziczomázzák magukat,réldául valamely nemzeti ünnep vagy táncz alkalmával, rakják fel

L a. „ tuingá" t, a mely emlékeztet a kultúrának sokkal alacsonyabbokán álló nemzetek groteszk fejdíszére. A tuinga ugyanis kemény,



198 ' GÁSPÁR FEREXCZ: A FÖLD KÖRÜL

kalapszerű fejfedő , amelynek kagylóból csinált homlokszorítója van:a fejfedő fölé emberhajból készült nagy parókát, inkább tarajattesznek, a melybe kagylókat, gyöngyházat, madártollakat tű znek.

Hogy mennyire magasan fölötte áll a szamoai a polynesiaiak átlagosan elég rokonszenves többi törzseinek, kitű nik abból, hogy akárhány német hivatalnoknak számoai nő a felesége és — a mint azapiai pletykák állítják — a szamoai feleségek inkább beválnak,mint a hazulról hozott (vagy késő bb hozatott) német feleségek.Kitartó, rendszeres munkára azonban a szamoaiak nem alkalmaz

hatók. Eredetileg igen kis igényű emberek lévén, még ma semszoktathatok arra, hogy olyan munkával foglalkozzanak, a melyethuzamosabb idő n át megszakítás nélkül kell folytatni. Ezért van.hogy aránylag olyan sok a melanesiai idegen a szamoai ültetvényeken. Ezeknek a más szigetekrő l eredő idegeneknek a jelenlétemás okból is elő nyére válik a szamoaiaknak; a jelenlétük annálszembetű nő bbé teszi a szamoaiak fölényét az idegenek fölött.A különbség tényleg olyan nagy, hogy az európai sokkal inkábbhajlandó a számoait önmagához, mint a melanesiaihoz hasonlónaktar tani . Az asszonyok társadalmi helyzete is olyan, hogy az márnem is polynesiai, hanem európai mű velt néphez illő . Ső t mondhatnók, hogy amerikai vagy ausztráliai néphez illő , a mennyiben

a szamoaiak valóságos asszony kultuszt ű znek. A mi munka akad.azt mind a férfiak végzik el; még a sütés, fő zés, szövés munkáját is ő k végzik. A szamoai asszony csak arra jó, hogy testiés lelki bájaival gyönyörködtesse az urát és dísze legyen a háznak. Tényleg igen nagyrabecsülik ő ket. Esténkint, fő leg a költő ihajlamú számoai elő tt annyira kedvelt holdvilágos estéken, a melyekigazán elbű völő szépek ezeken a vidékeken és ebben a környezetben,az öböl el van lepve a karcsú kánuk tömegétő l. A csónakokbanférfiak, nő k és gyermekek ülnek; a férfiak eveznek, a gyermekekpajkoskodnak, az asszonyok, lányok pedig énekelnek. Valamennyinek temérdek virág és zöld lomb van a hajában, a nyakán mega derekán. Már a beszédjük is lágy, kellemes, tele magánhangzóval,az énekük azonban igazán kedves. A dallam ugyan primitivus,



TYPUSOK




inkább egyhangú ismétlése valamely gyermekes játékdalnak, deazért mégis fülbemászó. Talán azért teszen olyan kellemes benyomást, mert rendesen kórusban énekelnek, azaz hogy hárman ; az

egyik énekli a vezérmotivumot, a másik kettő pedig megfelelő 'hangnemben kiséri.

Hasonló a nemzeti tánczuk; tudniillik szintén nagyon primitivus,ső t naiv, de amellett végtelenül bájos. A tánczok többnyire valamelyártatlan cselekményt ábrázolnak, valóságos ballettek. A mi ballettünkmeg az övék között első sorban az a nagy eltérés, hogy ő k sokkal biztosabb és szélesebb alapon tánczolnak, mint a mi tánazosn ő in k. A szamoai nő k ugyanis — ülve tánczolnak. Leül nyolcztíz szép arczú, üde, mosolygó fiatal leány a földre, illető leg agyepre, egysorba, közvetlen a tenger partján. Elő ttük a zátonyokonmegtört hullám fehér habja zúg; fejük felett kokuszpálmák éspandanuszok lombja susog. Mind a két hang éppen olyan ritmikus és lágy, mint a háttérben ülő nő k vagy férfiak karéneke,a melynek hangjára tánczolnak. Nem a lábukkal tánczolnak, hanema karokkal, a felső testtel, a fejjel, meg a — szemekkel (körülbelül úgy, mint a hog) ran a mi énekesnő ink — énekelnek). Kellemesen ringó hajlásokat végeznek a felső testtel, a karokat graciozusan hajlítgatják, a fejüket negédesen forgatják, a szemükkelpedig kaczéran, bájosán kacsintgatnak. Az erotizmusnak nyomasincs a tánczukban ; sem a testi bájakat nem fitogtatják szemérmetlen módon, sem ízléstelen, ső t utálatos riszálásokat meg hasfalrángatásokat nem csinálnak. A mit elő adnak, az rendesen valamelyártatlan kis epizódus az ő tükörsima társadalmi érintkezésükbő l, asemmiféle izgalommal nem járó napi foglalkozásukból. Elő adjákpéldául egy kis halacskának a vergő dését, a melyet a halászokakarnak a hálójukba fogni; a halászok ravaszkodnak, de a kis halis okos. Azért mégis elfogják. Vagy pedig: öreg vándor utas kérszállást, de nem kap; a legravaszabb kifogásokkal — perszemindez csak arczjáték és gesztikuláczió — elutasítják; végre leleplezi magát az öreg utas, mint deli ifjú. Most már — természetesen — valamennyien kapva kapnak utána, de a fiatal most már



A SZAMOA SZIGETEKEX 201

nem fogadja el a vendégszeretetet . Megbünteti ő ket az igazságtalanságukért és a faképnél hagyja ő ket. És ezen meg ehhezhasonló ártatlan dolgokon pompásan mulatnak a tánczosnő k is,meg a néző k is. Az egész környezet a vidámság, a lelki megelégedettség, az emberi boldogság képét mutatja. A bárból jövő besörözött németnek nem nagyon imponál a kép, talán már nemegészen új elő tte; a szamovár arczú, éles orrú ausztráliai nő nek

sem valami elragadó látvány, mert legfeljebb annyit jegyez meg,hogy: „how funny", de azért a látvány határozottan gyönyörű .

Egyik igen érdekes alakja a számoai társadalomnak a „ taopu",a „tiszteletbeli szű z". Minden számoai falunak van legalább egytaopuja (kettő t — állítólag — a legnagyobb ellenő rzés mellett

sem tudnak megtartani tiszteletbeli szű znek, egy faluban). Ez ataopu ugyanis szép fiatal leány, a kit lehető leg a legelő kelő bb

D r. Gáspár F .: A föld körül. V. 2 6




családokból választanak. A taoput már gyermekkorában nevezik kiés külön nevelő k és nevelő nő k által készítik elő sokoldalú ésnehéz hivatására. A taopu ugyanis reprezentálja a többek közt afalut idegenekkel szemben. Ha elő kelő idegen jön a faluba, akárbennszülött, akár fehér, a taopu az, a ki fogadja, szórakoztatja ésegyáltalában vele foglalkozik. A ,,falatele" ben, vagyis a községházában — a mely épület ugyanazt a szerepet játszsza a szamoaifalukban, mint a Town Hall az ausztráliai városokban, tudniillikebben tanácskoznak, üléseznek és tánczolnak, — tehát a falateleben elhelyezett idegenhez beosztják a taoput, a ki az idegent ellátjamindazzal, a mit idegen ember kívánhat. A taopu fő zi az ebédjét,veti meg az ágyát, csinálja a „kává" ját, ő hozza neki a frissvizet a forrásról stb. Azonkívül a taopu viszi a fő szerepet a tánczoknál, játékoknál, a nagy nemzeti ünnepélyeknél. Ennek a szerepnek megfelelő en, ő viseli a nemzedékrő l nemzedékre maradódíszruházatot — tudniillik a tuingát, — a már említett nagykalapot vag}T parókát, a sok kagylóval, virággal, meg madártollal.A taopu hivatala csak látszólag ilyen könnyű ; a valóságban azonbann em így van. A taopu ugyanis köteles — és ez a feltétel: conditiosine qua non — a „tiszteletbeli szű z" kifejezés mindkét szavánakhelytállani, legalább addig, a míg férjhez megy. Már pedig a szamoaiviszonyokból kifolyólag ez igen nehéz feladat, még annak ellenéreis, hogy ezen feltétel betarthatásának támogatására a taopu mellén é h á n y idő sebb nő t — magyarul: vénasszonyt — osztanak be„udvarmesternő knek", nem annyira segítségül, mint inkább —ő rizetül. A mint a tiszteletbeli szű z ez ellen vét, vége az állásának.

Moralitás szempontjából egészen más viszonyok uralkodnakSzamoa szigetén, mint például mi nálunk, vag}r hogy maradjunka szomszédságukban: a Fidzsi szigeteken, a Gilbert szigeten vagyaz Ellice csoporton. Ez utóbbiakon és még néhány száz polynesiaiszigeten (Polynesia alatt értvén most egész Óceániát) ugyanis akét nem közötti szabad érintkezést — házasság elő tt — éppenséggel nem korlátolják azok a rendkívül szigorúan megírt szabályok, mint nálunk Európában. A két nem érintkezése — házasság



A SZAMOA SZIG E T E K E N 3

elő tt — igen sok szabadalmat ad a nő i nemnek is; (ez lennevalami a mi feministáinknak); ső t házasság u tán sem raknak rövidlánczra akasztott súlyos golyókat a házastársak lábaira. De Szamoában már másképpen áll a moralitásnak ezen irányú ügye. Itt mársúlyosabb vétségnek tekintik a férjes nő nek a hű ség ellen elkövetett vétségét, habár ezt sem tekintik valami életbevágó nagybű nnek; ellenben a leányokat házasság elő tt senki sem vonja kérdő re

KÁVA KÉSZÍTÉS.

tetteikért és cselekményeikért. Szabadon rendelkezhetnek önmagukkal, érzéseikkel és idejükkel. Nem tartoznak felelő sséggel sem a lelkiismeretüknek, sem a szülő knek, ső t még a — szomszédoknak sem.Képzelhető már most, milyen nehéz hivatása van a taopunak.

Említet tük, hogy a sok teendő jű taopunak fontos szerepe juta káva készítésénél. Lássuk elő bb, mi az a káva. A káva nagyjá

. 2 6 *




ban ugyanaz a számoainak, a mi nekünk a fekete kávé, az orosznak, kínainak, meg japáninak a tea, az argentínainak meg uruguainak a máté, és így tovább. A számoainak azonban a káva nemcsak nemzeti itala, hanem az elő készítése meg a megkínálásmódja egyik részletét teszi a vendég fogadásakor, vagy bármelynemzet i ünnepkor kifejtett ünnepélyes szertartásnak. A káva italta káva cserjének (piper methisticum) gyökerébő l készítik; a belő lekészített folyadék nem szeszes ital, hanem tényleg olyanféle izgatószer, mint a kávé, tea, vagy máté s úgy, mint ezeket, a kávát isegészen frissen kell készíteni, közvetlenül a felszolgálás elő tt. Éséppen ebben áll a káva jelentő sége. Idegenek megvendégelésénél,vagy akár tanácskozásoknál, ünnepeknél, mulatságoknál egyformánelmaradhatat lan kellék. A szoba közepére teszik azt a nagy fatálat,a melyben a kávát a megvendégelcndő k szemeláttára fogják elkészíteni. Mert ez az egyik legfontosabb részlete a káva ivásnak. Atál rendesen nemzedékrő l nemzedékre száll, mert az a fa, a melynek a törzsébő l a káva tálat faragni lehet, ritka és drága. A fatálatkörülüli néhány bájos arczú, gyönyörű fogsorú fiatal leány, a kikmindenekelő tt kiöblítik a szájukat , ugyancsak a vendégek szemeláttára. Most behozzák a kávacserje gyökereket, a melyeket márelő zetesen nagyon t isztára megmostak odakünn . Minden lánykakap egy csomó gyökeret; a fogaikkal leharapdálnak kisebb darabkákat, a melyeket jól megrágnak, hogy puha legyen és sok nyálkával keverő djön és aztán beleköpik a közös káva tálba. A sokapró, szürke gömböcskéhez vizet öntenek és most a taopu fa rostokból összekötött nyalábbal sű rű péppé keveri. Az a kar és kézmozdulat, a melylyel a folyadékkal teleszívott nyalábot kifacsarja•— valamely betanult, mesterkélt mozdulattal — olyan graciosus,mint valamety tánczmozdulat . A mikor az ital elkészült, a taoputapsol a kezeivel, a mely jelre tapsol valamennyi jelenlevő ésmegkezdő dik az ital kiosztása. Az egyik fiatal leányka, többnyireazonban a taopu, tele meriti a poharat — simára csiszolt kókuszdió héjat — és ugyancsak szép mozdulattal, meg kedveskedőmosolylyal megkínálja a társaság legidő sebb, vagy rangban legelő



A SZAMOA SZIGETEKEN 205

kelő bb tagját. Ez pedig, mielő tt innék az italból, ugyancsak szertartásos mozdulattal a pohár tartalmának egy részét a földre önti ,üdvözli a társaságot: „manuia" szóval, a mit a társaság „szoifuá"

val viszonoz és az öreg kiüríti a poharat. Az üres poharat nemadja vissza a taopunak, hanem eldobja magától a szoba közepére,olyan mozdulattal, hogy a pohár néhányszor megfordul az alján.Innen veszi fel a taopu, telemeríti újból és hasonló szertartásokközött végigkínálja az egész társaságot.

A káva, éppenséggel nem lévén szeszes ital, nem is kábítóhatású; inkább limonádészerű , a melybő l bármennyit lehet inni,kellemetlen utóhatás nélkül.

A kedves és rokonszenves jelleget magán viseli a szamoaiaklakóháza is. Mű vészeti és technikai dolgokban ugyan nem nagymesterek, de a lakóházaik a legtökéletesebb alkotások Óceániaminden nemzetségeié között. A házaik, illető leg kunyhóik, vagylegömbölyítettek vagy hosszúkás négyszögű ek. Az építésben, amihez fő képpen bambuszt használnak, tekintettel vannak a nálukolyan gyakori viharokra, a ciklonokra. A látszólag csak könnyedénösszeállított kunyhó tényleg olyan ellentálló, hogy a viharok nyomnélkül haladnak rajtok végig. A lakás bensejében nem sok bútoralkalmatlankodik. Fő szerepet a mesterileg font gyékények játszszákés kifogástalan tisztaság, meg rend uralkodik ben nük.

Hogy mibő l élnek a szamoaiak, annak az Isten a megmondhatója, mert dolgozni bizony nem dolgoznak. Szamoa német ültetvényesei semmi áron és semmiféle ígérettel nem tudták ő ketrávenni, hogy állandó mun kába álljanak. Miután azonban sok ezerholdnyi földjük van beültetve kókusz pálmával, kávával, kakaóval,táróval, meg kenyérfával, a melyeknek a termése olyan gazdag,hogy annak a feldolgozásához néhány ezer mun kás szükséges,kénytelenek voltak erre a czélra maianesiai munkásokat importálni,fő képpen a Salamon szigetekrő l, meg a Bismarck csoportról.

Hogy újabb idő kben Khinából és Japánországból szintén

nagyobb tömegekben vándorolnak be a munkások, az természetes.Hiszen jóformán alig van már olyan tengerparti vidék, a hova




ennek a két nemzetnek a munkásai ne özönlenének. És csodálatosdolog, hogy ámbár jelentékenyen jobb, megbízhatóbb, szorgalmasabbés olcsóbb munkások, mint a világ bármely nemzetéhez tartozó

munkások, azért — az egész világon példátlan egyértelmű séggel— nemcsak ellenszenvesen, hanem valósággal gyülölséggel fogadják ő ket, fő képpen a khinaiakat.

A harminczkétezer lakos a több szigetbő l álló csoportonegyenlő tlenül megoszolva él. A jelentékenyebb szigetek, mint anéme t fennhatóság alá tartozó Savai, Upolu, Tutuila, meg a kisebbek: Manono , Apolina, Ofu, Olozenga és igen sok apró szigetegyütt nem több, mint 2788 négyzetkilométer. A szigetek olyanhosszú vonalban és egymástól olyan távol feküsznek, hogy ámbárterületük jelentéktelen, mégis mintegy ötszáz kilóméter a távolsága két szélső sziget között. Igaz, hogy a kelet felé eső legszélső bb, a Rose sziget, már olyan benyomást tesz, mint egy teljesenkülönálló korálliumzátony, tehát parányi pont a végtelen Óceánon;az egész sziget ugyanis nem nagyobb másfél négyzetkilóméternél.Savai sziget ugyan a legnagyobb, de Upolu, a melyen Apia fekszik, a legnépesebb és minden más tekintetben is a legjelentékenyebb; ettő l mintegy hatvanöt kilométerre fekszik Tutuila, a melyviszont vulkánokban a leggazdagabb. Egész Óceániában talán aszámoai szigeteknek van a legérdekesebb története, már azért is,mert sokáig Szamoa volt a felfedező k útjának egyik legfontosabbgóczpontja, aztán azért is, mert Szamoa birtoklása fölött versenyeztek az idegen nemzetek legtöbbet, valamint a bennszülöttekis a legkitartóbban harczoltak függetlenségükért. Legelső felfedező je a hollandus Roggeveen volt, a ki 1722 ben földkörüli utazásaalkalmával elő ször érintette ezt a szigetcsoportot. Az expeditiobanrészvevő német orvos, Behrens, volt az első , a ki a szigetcsoportról ismertetést adott. Bougainville, a ki csaknem ötven évvelkéső bb érintette Számoát, Hajós szigeteknek keresztelte el a cso









Documents

A Föld Körül v. Ausztrália, Csendes Oceáni Szigetek, Japánország, Khina, Szibiria 1