KIADVÁNYA
A titkos információszerzés néhány elméleti kérdése A migráció biztonsági aspektusai A Budapesten él külföldiek A biztonsági vezet és a helyi biztonsági felügyelet mködésének új jogszabályi háttere Dél-Afrikai zsákutca: pillanatfelvétel A tengeri hatalom geopolitikája és a szomáliai kalózok A NATO szerepe a kalózok elleni küzdelemben Bnügyi helyzet sajátosságai, az ENSZ grúziai rendri missziójában Esetek a katonai elhárítás történetébl
2010 3. szám
Bizottság tagjai:
Dr. Kobolka István a KBH TT titkára, PhD Ledács Kiss Jen
Felels kiadó: Domján László Az MK KBH figazgatója
Fszerkeszt: Ledács Kiss Jen
Tördel szerkeszt: Juth Marianna
Székhely: Budapest
ISSN: 1785-1181
Postacím: MK KBH Tudományos Tanács 1885 Budapest, Pf.: 25. Telefon: 236-5111/ 24-190, 31-423 mellék
A PUBLIKÁLÁS FELTÉTELEI
- Elssorban a honvédelemmel, ezen belül a nemzetbiztonsággal összefüg- g kérdéseket feldolgozó, elemz írásokat várunk. A kéziratokat másfeles sortá- volsággal, gépelve - elektronikusan is - kérjük a TT titkárához vagy az SZB va- lamelyik tagjához eljuttatni a szerz neve, beosztása, rendfokozata, lakcíme és telefonszáma feltüntetésével.
- A cikk, tanulmány, írás terjedelme lehetleg ne haladja meg az egy ívet (21-23 gépelt oldal).
- A közlésre nem kerül cikkeket nem rizzük meg, de a szerz kérésére visszaküldjük.
2
Dr. Rácz Lajos A titkos információszerzés néhány elméleti kérdése ................... 5
Pap Norbert Az albán szállásterület biztonságpolitikai helyzetét befolyásoló földrajzi tényezk .......................................................................... 33
Laufer Balázs A migráció biztonsági aspektusai és annak jogszabályi háttere ..... 54
AKTUÁLIS
Récsei Mihály A biztonsági vezet és a helyi biztonsági felügyelet mködésének új jogszabályi háttere .................................................................... 67
Balázs Judit Dél-Afrikai zsákutca: pillanatfelvétel ............................................ 78
KONZULTÁCIÓ
L. Rédei Mária A Budapesten él külföldiek ......................................................... 88
Zachar Zalán A tengeri hatalom geopolitikája és a szomáliai kalózok ................ 103
Uri László Bnügyi helyzet sajátosságai, az ENSZ grúziai rendri missziójában ................................................................................... 115
DOKTORANDUSZOK FÓRUMA
Ladányi Éva
Oldal
Gyri-Barcsa Andrea A NATO szerepe a kalózok elleni küzdelemben .............................. 170
Burik Mónika A Public Private Partnership modell alkalmazásának szükségessége ................................................................................ 179
TITKOSSZOLGÁLATOK TÖRTÉNETÉBL
Jagadics Péter A Horthy-hadsereg Nemzetvédelmi Szolgálata ............................. 191
Szabó Ervin Antal Vázlatok az orosz hírszerzés történetébl A „papírgyár”.................................................................................. 206
HÍREK, ESEMÉNYEK, ADATOK
cikkeibl Ukrajna elnökének adminisztrációja a KGB archívumok titkosításának eloldását tervezi....................................................... 215 FSZB – az új nemesség, amely nem volt....................................... 216
Contents ............................................................................................. 218
SZERZINK ..................................................................................... 221
Bevezetés
A nemzetbiztonsági tanulmányok (national security studies vagy intelli- gence studies) központi területe a titkos információszerzés elmélete és gyakorla- ti módszertana. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai között a tör- vényben az els helyen szerepel: „A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy az e törvényben meghatározott feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyjtés eszközrendszerével elsegítsék a Magyar Köztársaság nem- zetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közremködjenek az ország szu- verenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében.”1
Nyílt információgyjtést nagyon sok más szervezet és egyén is folytat. A titkos információszerzés viszont (jogi értelemben) kifejezetten a nemzetbizton- sági szolgálatok (és korlátozott mértékben egyes rendvédelmi szervek és az ügyészség) specifikuma, a nemzetbiztonsági szféra tevékenységének megkülön- böztet sajátossága, „alfája és ómegája”, és – szakmai szempontból – különösen annak számít a nyílt és a titkos információk együttes, integrált feldolgozása. A bnüldöz szervek szintén folytatnak nyílt és titkos nyomozást, azonban az igaz- ságszolgáltatás eltt végül minden információ nyílt lesz. A „titkos bizonyíték” létezése a bírói gyakorlatban eleve kizárt. Az ítéletet (büntetést) mindenképpen nyilvánosan meg kell indokolni, a bizonyítottságot kétséget kizáróan alá kell tá- masztani, a tényeket és azok értelmezését, a következtetésekhez és a jogi min- sítéshez vezet gondolatmenetet hozzáférhetvé kell tenni. Az igazság, a társa- dalom jogi és erkölcsi értékítélete minden esetben „közhírré tétetik”, mert csak így lehet elkerülni az önkényesség vádját, a hatóságba vetett bizalom elveszté- sét.
A nemzetbiztonsági szférában kicsit más a helyzet. A nemzetbiztonság a közösség létfontosságú érdekeivel, a nemzet, az ország, az állam önrendelkezé- sével, szuverenitásával, területi egységével, alkotmányos rendjével van szoros összefüggésben. A szolgálatok feladata a helyes döntéshez szükséges informáci- ók megszerzése a köz érdekében, ha kell, akár az egyéni szabadságjogok, az in- formációs önrendelkezés – lehetség szerint minimális, vagy a célokkal és lehe- tségekkel összhangban arányos – sérelme mellett is. Az igazságszolgáltatási szférában a bnösség kimondásához – az ártatlanság vélelme elvének alapján – 1 1995. évi CXXV. sz. tv.
5
minden kétséget kizáró bírói meggyzdés, bizonyítottság szükséges; az állami vezetnek, döntéshozónak azonban akkor is elhatározásra kell jutnia, akkor is felelsséget kell vállalnia, ha a döntéshez nem áll rendelkezésre minden infor- máció, ha az ismeretek hiányosak, ha a helyzet bizonytalan vagy kockázatos. A kockázatot semmiképpen sem lehet elkerülni, de ésszer mértékre lehet redukál- ni, és ebben a nemzetbiztonsági szolgálatok által megszerzett titkos információk kulcsszerepet játszhatnak.
A feladatok között ez is szerepel: „felderíti és elhárítja”. A fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások kezelése, az ellenséges, ártó szándékú, vagy egyszeren csak káros törekvések, következmények elhárítása – szükséghelyzet- ben, vagy akár megelz célzattal – akkor is kötelez, ha az intézkedést kiváltó, a gyanúra, sejtésre, meggyzdésre okot adó értesülés, információ nem szolgál- tat elegend alapot a büntet eljáráshoz, az igazságszolgáltatás jogállami gépe- zetének beindításához, vagy – horribile dictu – a nyilvánosság elé tárása (illeték- telenek tudomására hozása) nem volna célszer, meggátolná az eredményessé- get. Sok esetben mind az információszerzést, mind pedig az elhárítás érdekében teend intézkedéseket titokban kell tartani, ha a célszerség, az eredményesség és a hatékonyság elveinek is meg akarunk felelni. Különösen így van ez a nem- zetközi és a transznacionális kapcsolatok területén, ahol – adott esetben – állami szerv áll szemben állami szervvel, titkosszolgálat a titkosszolgálattal, szervezett bnözi vagy terrorista csoport az elhárítással, és nem mindenki tartja be a nem- zetközi jogot, de megfelel szerzdés és fleg bizalom hiányában erre nem is kötelezi semmi.
A szervezett bnözi körök, a terroristák, az ellenérdekelt titkosszolgála- tok, a szemben álló országok, nem kormányzati szervezetek, hatalmi érdekkörök tevékenységüket, képességeiket és szándékaikat leplezni próbálják, konspirált módszerekkel készítik el akcióikat és azok elkészítése, támogatása és biztosí- tása céljából maguk is titkos információszerzést folytatnak. Az egyenl fegyve- rek elve magától értetden nem csak arra vonatkozik, hogy az államhatalom nem élhet vissza erejével az állampolgárral szemben, hanem arra is, hogy a kö- zösségnek – más eszköz híján – joga van az ellenséges, ártó szándékú, leplezett tevékenységek felderítése és elhárítása céljából „a kutyaharapást szrével gyó- gyítani”, azaz a titkos információszerzés állami er- és eszközrendszerét, mód- szereit védelmi és érdekérvényesítési, hírszerzési, elhárítási, rendészeti, bnül- dözési, -megelzési, és megszakítási célból alkalmazni.
Alapfogalmak
A titkos információszerzés fogalma alá tartozik tágabb értelemben minden olyan megismer tevékenység, amelyik titkos információk megszerzésére irá- nyul, vagy bármilyen információt titkos módszerekkel szerez meg.
Mi a titkos információ? Olyan ismeret, ami csak egy adott személyi kör számára áll rendelkezésre, és amit azok, akik a birtokában vannak, igyekeznek
6
A titkos információszerzés szkebb értelemben a különböz jogszabá- lyokban szerepl titkos információgyjt és titkos adatszerz tevékenységeket foglalja magában. A rendrségi, az ügyészségi, a Vám- és Pénzügyrségrl szó- ló és a bünteteljárási törvényben a titkos információgyjtés a nyomozást meg- elz, a titkos adatszerzés pedig a nyomozati szakaszban folytatott felderít te- vékenység. Ezt a megkülönböztetést a nemzetbiztonsági törvény is alkalmazza, azzal a megkötéssel, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak nincs nyomozati jogkörük, ezért titkos adatszerz tevékenységet – a Nemzetbiztonsági Szakszol- gálat kivételével – nem folytathatnak.
A felderítés általában véve az érintett tudta nélkül és akarata ellenére foly- tatott gyakorlati ténymegismer tevékenység, amely többnyire kényszerintézke- désekkel jár együtt. Ezek a kényszerintézkedések irányulhatnak az információ megszerzését gátolni kívánó akarat megtörésére, az ellentevékenység leküzdésé- re (például a rendrségi rizetbe vétel, kihallgatás, a hadügyben a harcfelderítés) vagy a szemben álló fél tudatlanságban tartására, félrevezetésére.
A felderítés – jogszer körülmények között – az állami hatóságok mono- póliuma, közülük is elssorban az ügyészség, a rendészeti szervek, a katonaság és a nemzetbiztonsági szolgálatok privilégiuma, és egyben kötelessége, amely- nek alkalmazása meghatározott célokhoz rendelt, és törvényi feltételekhez kö- tött. Felderít tevékenységet bnüldözési és bnmegelzési, igazságszolgáltatá- si, rendészeti, katonai (harcászati, hadmveleti, hadászati) és nemzetbiztonsági (felderítési, hírszerzési és elhárítási, valamint alkotmányvédelmi) célból, az adott szféra sajátosságainak megfelelen lehet és kell végezni.
A szkebb értelemben vett katonai (hadmveleti-harcászati) felderítés há- borús tevékenység, amellyel békében a katonai kiképzés keretében kell elssor- ban foglalkozni. A katonai, rendri és egyéb felderít tevékenységek módszerta- na több-kevesebb hasonlóságot mutat, a különbség a célokban, a jogi keretekben és a speciális szakmai sajátosságokban, szervezeti hagyományokban és kultúrá- ban jelentkezik.
A nemzetbiztonság szempontjából definíciószeren: A felderítés (hírszer- zés) az illetékes szolgálatok zömében titkos (és részben nyílt) módszerekkel végrehajtott megismer tevékenysége, amely nemzetbiztonsági veszélyforrások és kockázati tényezk feltárására irányul. A felderítés (hírszerzés) tehát cél (ami más stratégiai, nemzetbiztonsági célokhoz képest alárendelt), a titkos információszerzés pedig eszköz jelleg kategória.
Ebbl a hierarchikus fogalmi viszonyból fejtjük vissza a titkos informá- ciószerzés meghatározását: A titkos információszerzés a nemzetbiztonsági ve-
7
Azoknak, akik végrehajtói szinten a bnüldöz hatóságok, a fegyveres erk és testületek vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársaként a gya- korlatban ezzel foglalkoznak, a szervezetüknél folytatott kiképzés (speciális szakmai tanfolyamok) keretében kell elsajátítaniuk a gyakorlati alkalmazáshoz szükséges ismereteket. Azoknak, akik ellenrz, felügyeleti, vezeti, szervezi, irányítói, döntéshozói vagy döntéstámogatási feladatkörökben, tudományos igé- nyességgel, egyetemi színvonalon, a hivatalosan elismert nemzetbiztonsági szakértvé váláshoz szükséges ismereteket kívánják megtanulni, a nemzetbiz- tonsági alap- és mesterfokú (illetve doktori, PhD) képzésben kell részt venniük, az ott elírt elméleti (és részben gyakorlati) képzési követelményeknek kell ele- get tenniük. Ennek keretében természetesen szükséges a tananyag elsajátításá- hoz a kötelez és az ajánlott irodalom minél alaposabb ismerete, kritikai feldol- gozása és alkotó felhasználási készségének kifejlesztése, továbbá az önálló prob- lémafelvetéshez és -megoldáshoz nélkülözhetetlen kutatási kompetenciák kifej- lesztése.
Az egyetemi képzésben az eladások jegyzetein és az egyéb segédanya- gokon kívül elengedhetetlen a vonatkozó jogszabályok, mindenekeltt a nemzet- biztonsági törvény titkos információgyjtésrl, a bünteteljárási törvény bírói engedélyhez kötött tikos adatszerzésrl, a rendrségi törvény titkos információ- gyjtésrl szóló fejezetének alapos ismerete és helyes értelmezése, valamint a magyar és idegen nyelv nyílt szakirodalom tanulmányozása és kritikai feldol- gozása. Magyar nyelven a nemzetbiztonsági szolgálatok honlapjain, a kutatóhe- lyek szakkönyvtáraiban vagy az interneten is fellelhet folyóiratokban (Felderí- t Szemle, a Katonai Biztonsági Hivatal Szakmai Szemléje) lehet a témába vágó szakcikkeket találni.2 Kiváló, szakmailag is értékes fejtegetések találhatók Chri- stopher Felix (James McCargar) A titkos háború cím könyvében (Európa Könyvkiadó, 1993). Külön fejezetben foglalkozik a titkos információszerzéssel Bócz-Finszter: Kriminalisztika joghallgatóknak (Közlöny Kiadó, 2008) és Tremmel Flórián: Bizonyítékok a bünteteljárásban (Dialóg, 2006) c. mve. E fejezetek elolvasása mindenképpen ajánlott, még ha elssorban jogi (és részben kriminalisztikai), nem pedig kifejezetten hírszerzési-elhárítási szempontból kö- zelítik is meg a témát.
A definíciók, a tevékenységformák leírása és értelmezésük, a hozzájuk f- zött kommentárok talán sokak számára meglep nyíltsággal tárgyalnak olyan kérdéseket, amelyekrl a laikus olvasó esetleg úgy vélné, hogy a titkosszolgála-
2 pl. Hetessy Zsolt: A bünteteljárás szükségtelen eleme: a célhoz kötött bizonyíték elve http://www.nbsz.gov.hu/docs/A_be_szuksegtelen_eleme.pdf
8
tok módszertanának féltve rzött titkai közé tartoznak. Valóban lehet találkozni olyan véleményekkel, hogy ezen ismeretek közzététele, de fleg egyetemi okta- tása veszélyeket rejthet magában. Az igazság azonban az, hogy a hírszerzés és az elhárítás módszerei már visszavonhatatlanul kikerültek a nyitott társadalmak- ba. Ebben szerepet játszott a 20. századi illegális pártok és mozgalmak konspira- tív tevékenysége, a titkosrendrségek ellenük folytatott harca, a világháborúk- ban a kémkedésbe és elhárításba tömegesen bevont állampolgárok, az ellenállók és a biztonsági szolgálatok párviadala, a gyarmati országok felszabadító mozgal- mai, a hidegháborús vetélkedés és a diktatúrák elnyomó apparátusának tevé- kenysége stb.
Az elz rendszer hibáinak és bneinek feltárására irányuló történészi ku- tatások az állambiztonsági szolgálatok módszertanának számos – ideológiától független – mozzanatát tárták fel. A napjaink – csak helyeselhet – jogállami tö- rekvéseibl született politikai, történelmi, jogi és más szakmai nyílt kiadványok ugyanakkor aprólékosan részletezik a jelenkori nemzetbiztonsági szolgálatok ál- tal törvényesen, bírói és igazságügyminiszteri engedély nélkül vagy csak annak birtokában végezhet titkosszolgálati tevékenységeket. Akkurátusan taglalják a bnügyi és a rendészeti felderítés eljárásait, alkalmazási feltételeit, középpontba állítják az egyén információs önrendelkezésének és alkotmányos jogainak szem- pontjait, az államhatalom önkényével szembeni védekezési lehetségeit, megis- mertetik a kapcsolódó tudnivalókat a társadalommal és a jogászi szakmával, va- lamint a rendri és nemzetbiztonsági szervek állományával, de az érdekld „laikus” közvéleménnyel is. Körülbelül olyan ez, mint amikor valaki elmegy egy küzdsport-tanfolyamra, és balesetvédelmi, valamint etikai megfontolások- ból elször a verseny- és edzés-szabályokat tanítják meg neki, külön kiemelve azt, hogy – a testi épség védelme, a sérülések megelzése érdekében – mit nem szabad. Innen aztán egybl tudni lehet, hogy melyek azok a tiltott technikák, amelyek alkalmazásával a legnagyobb kárt tudja okozni az esetleg rosszindulatú utcai harcos, aki az edzésen szerzett tudását nem a fair play szabályai szerint, és nem a sportpályán szándékozik próbára tenni.
Ugyanakkor az is méltányolandó, hogy a társadalomnak és az egyénnek, mindenekeltt a törvényesség és a szakszerség megítélésére hivatott intézmé- nyeken (parlamenti bizottságokon, irányító szerveken) keresztül – nem megfe- ledkezve a sajtó és a tömegkommunikáció szerepérl sem – meghatározott mélységben joga van tudni, hogy az állam az nevében és az érdekében mit tesz.
Milyen módszerekkel védjük a biztonságot? A törvényeket tiszteletben nem tartó, rosszindulatú egyének és szervezetek (bnözi körök, terroristák, ide- gen titkosszolgálatok) hogyan veszélyeztethetik a személyek és a közösségek in- formációs önrendelkezését, és az állam ezeket a törekvéseket miképpen hárítja el, ehhez milyen tevleges segítséget és erkölcsi támogatást igényelhet a civil társadalomtól, az állampolgároktól?
Melyek a titkos információszerzésre felhatalmazott 9
szervezetek?
Magyarországon – a különböz szervezeti törvények, a bünteteljárási és a nemzetbiztonsági törvény szerint – több mint 10 különböz szervezet folytat- hat titkos információszerzést.3
Nyomozati jogkörrel felruházott az Országos Rendr Fkapitányság, a Repültéri Rendr Igazgatóság, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Vám- és Pénz- ügyrség. Ezek a szervezetek tehát úgynevezett titkos adatszerzést folytathatnak.
Nincs nyomozati jogköre a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, k tehát – a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kivételével – csak titkos információgyjtést folytathatnak a rájuk vonatkozó törvények szerint (az NBSZ pedig bírói enge- délyhez kötött titkos adatszerzést is, a nyomozati szervek vagy a nemzetbizton- sági szolgálatok felkérésére).
Külön kategóriát képvisel az ügyészség, amely nyomozhat is (és annak keretében titkos adatszerzést folytathat), de nyomozás-felügyeleti jogköre is van.
A magyar szabályozástól eltér külföldi nemzeti megoldások is léteznek. Az Egyesült Államokban például legalább 16 szövetségi szint szervezet alkotja az úgynevezett „hírszerz közösséget”, amelynek intézményei (köztük például a külügy-, az energiaügyi és a pénzügyminisztérium is) – körülírt hatáskörben – hírszerzési (felderítési) céllal nyílt és/vagy titkos adatszerzést és információgyj- tést folytathatnak.
Milyen szempontok szerint csoportosíthatjuk a felderít rendszerek f jellemzit?
Bócz-Finszter (2008) a titkos információgyjtés „elemei” között a követ- kezket sorolja fel: cél, tárgy, alany, mód. A továbbiakban ezt a gondolatmene- tet követem, de az általuk hangsúlyozott jogi szemléletmód helyett igyekszem a szakmai megfontolásokat eltérbe állítani.
A felderítés célja
A bnüldözési célú felderítés – a nyílt és a titkos nyomozás – a bncselek- mény elkövetjének kilétét (valamint hollétét) és a jogi minsítés szempontjából releváns tényezket (súlyosbító, enyhít, ment körülményeket) igyekszik meg- állapítani. Az igazságszolgáltatási célú felderítés még ennél is tágabb kategória, pl. a sértett kártalanításához szükséges tényismeret megszerzése is ide tartozhat („Hol van az elrabolt pénz?”). 3 A folyamatban lév szervezet-alapítások vitatható jogi konstrukciói (kormányrendelettel történ lét-
rehozás) miatt pontos szám közlését nem kockáztatom meg. R.L megjegyzése
10
A rendészeti felderítés a közrend megzavarására alkalmas, a közbiztonsá- got veszélyeztet tényezk és azok feltételrendszerének feltárására irányul, a jogellenes cselekmények megelzése és a megszakítása céljából. A rendészeti felderítés tipikus végrehajtási módja az rjáratozás, a megfigyelés, a bnügyi statisztikák elemzése, a társadalmi kapcsolatok kikérdezése, a társszervekkel folytatott együttmködés stb.
Az igazságszolgáltatási és a rendészeti felderítés az ügyészség és a rendé- szeti szervek feladata, ezzel szemben a nemzetbiztonsági célú felderítés – magá- tól értetden – a nemzetbiztonsági (speciális) szolgálatok hatásköre.
A nemzetbiztonsági célú felderítés (hírszerzés) az ország (nemzet, állam) biztonságát érint küls és bels veszélyek, fenyegetések, kockázatok, kihívások és az érdekérvényesítési lehetségek feltárására irányul, a kormányzati döntések információs támogatása céljából. A nemzetbiztonsági célú felderítésen belül kü- lön feladatkört képvisel az ún. elhárítás, ami az idegen titkosszolgálatok és más – a nemzetbiztonságot és az alkotmányos rendet potenciálisan vagy ténylegesen fenyeget – szervezetek és egyének leplezett szándékainak, képességeinek és konkrét tevékenységének megismerését célozza, a megelzés és a megszakítás (megakadályozás) érdekében.
A felderítés konkrét bnüldözési célja4 bizonyítási eszközöknek a biztosí- tása és mindazoknak a bizonyítási forrásoknak a feltárása, amelyekbl a büntet eljárásban jogszeren felhasználható bizonyítékok meríthetek, és ennek ered- ményeként az állam büntet igénye az igazságszolgáltatás eltt elbírálható.
A felderítés konkrét rendészeti célja olyan információk megszerzése, amelyek segítségével a bncselekmények megelzése, megszakítása és bizonyí- tása az arra legalkalmasabb erkkel, eszközökkel és módszerekkel a legrövidebb id alatt, minimális legitim erszakkal (csak a legszükségesebb kényszerintézke- dések alkalmazásával) és maximális hatékonysággal biztosítható.5
A felderítés konkrét elhárítási célja olyan információk megszerzése, ame- lyek segítségével a nemzetbiztonságot veszélyeztet (állam elleni) cselekmé- nyek megelzése, megszakítása és/vagy bünteteljárás alá vonása az arra legal- kalmasabb erkkel, eszközökkel és módszerekkel, a kell idben, az informáci- ós önrendelkezési jog minimális sérelmével (csak a szükséges és arányos titkos információgyjtési módszerek alkalmazásával) és maximális hatékonysággal biztosítható.
A felderítés konkrét hírszerzési célja olyan információk megszerzése, amelyek segítségével a nemzet biztonságát érint veszélyek elrejelzése, az ér- dekérvényesítést befolyásoló kockázati tényezk feltárása a döntéshozatal támo- gatása céljából az arra legalkalmasabb erkkel, eszközökkel és módszerekkel, a kell idben, az információs önrendelkezési jog és a nemzetközi kapcsolatok mi-
4 Bócz-Finszter (2008): Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó 5 Uo.
11
nimális sérelmével (csak a szükséges és arányos titkos információgyjtési mód- szerek alkalmazásával) és maximális hatékonysággal biztosítható.
A titkos információszerzés egyéb (nem felderítési) céljai
A cél és az eléréséhez vezet eszközök (módszerek) dialektikájának kér- dése a filozófia és a szaktudományok örök problematikája. A felderítés valami- nek (például általában a tudásbvítésnek, konkrétan a bnüldözésnek vagy a nemzetbiztonsági érdek védelmének) az eszköze, de ugyanakkor önmagában is jelents cél, amelyet meghatározott módszerekkel, eszközökkel lehet elmozdí- tani. A célok és az eszközök hierarchiát alkotnak, minden szint az alatta lé- vhöz képest cél, a felette lévhöz képest eszköz. Prioritási sorrendet kell fel- állítani, máskülönben elvész a stratégiai mérce, a tevékenységek öncélúvá – és a f célkitzés szempontjából – kontraproduktívvá válhatnak. A helyzetet bonyo- lítja, hogy az egyes szintek között átfedések, keresztirányú és horizontális kap- csolatok, kölcsönös függségek, visszacsatolási rendszerek is léteznek. A titkos információszerzés társadalmi környezetét az emberek közötti anyagi és szellemi (információs) viszonyok összetettsége, bonyolultsága és közvetettsége (áttételes hatásmechanizmusai) jellemzik, amelyekben önmagukra visszaható folyamatok is jelents szerepet játszanak.
Ilyen – a felderítés eredeti célján (új információk beszerzése, ellenrzése, rögzítése, elemzése, értékelése stb.) túlmutató – mveleti cél lehet magának a felderít tevékenységnek (intelligence operation) az információs támogatása (operational intelligence), kedvez körülményeinek kialakítása, titokban tartása, leplezése (rejtés, fedés, álcázás, félrevezetés), a módszerek védelme (konspirá- ció), vagy az információ konvertálása, transzformációja (átalakítása) valamilyen más dimenzióba, például politikai, gazdasági, szervezeti hatalommá, katonai mveletek támogató erforrásává, titkos hadviselés feltételeit biztosító tényez- vé. Ezeknek a közvetett, járulékos céloknak a megvalósítása és támogatása szin- tén csak olyan információk birtokában lehetséges, amelyeket titokban szereztek meg, és a birtoklásukat valamint a felhasználásukat is titokban tartják. Ellenkez esetben ugyanis a szemben álló fél megakadályozhatja törekvéseink kivitelezé- sét terveinek megváltoztatásával, vagy éppen a mi terveink meghiúsításával, te- vékenységünk leleplezésével és akadályozásával, rendelkezésre álló erinek és eszközeinek hatékony alkalmazásával, gyengeségeink, sebezhetségünk kihasz- nálásával stb.
A felderítés rendeltetésének effajta átértelmezése – különösen, ha öncélú- vá válik, és az információ felhasználását maga a hírszerz (elhárító) szolgálat határozhatja meg – természetesen további súlyos szakmai és etikai dilemmákat vet fel, amelyeket nem lehet a „sznyeg alá söpörni”. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felderítés által támogatandó célok közé beemelt operatív akciók, nyílt vagy titkos politikai és diplomáciai, katonai és egyéb mveletek maguk is egy felettük álló stratégiai cél elérésének eszközei.
12
A felderítés tervezésének alap-összetevi
A nemzetbiztonsági szolgálatok, a felderít, információs és biztonsági (elhárító) „hivatalok” – rendeltetésükbl adódóan – akkor is kötelesek hír- szerzést (közvetett felismerési jelekre és értelmezési támpontokra irányított kutatást, adatgyjtést) folytatni, ha konkrét veszélyhelyzetre, kockázati té- nyezre, képességre, szándékra vagy tevékenységre utaló jelzés nincs a bir- tokukban (ami azért elég ritkán fordul el). Ennek a tevékenységnek a mértéke és iránya nem jogi, hanem politikai kérdés, ami költségvetési, pénzügyi, anya- gi-technikai és személyi er és eszköz-ráfordításokban, feladatszabásokban jut kifejezésre, és a kormányzat nemzetbiztonsági elrejelzéseken, felderít prognó- zisokon alapuló veszélyeztetettség-érzésével van elssorban összefüggésben. A szolgálatokkal szemben természetesen jogos elvárás, hogy elemz-értékel je- lentéseik valóságh képet fessenek a döntéshozók számára.
A gyanú, a sejtés, vagy egyszeren a „kötelez éberség” képezi tehát azt a kiinduló pontot, ami a vizsgálat vagy a kutatás alapja. A helyzetre vonatkozó is- meretek áttekintése és rendezése alapján meg kell állapítanunk, hogy mi az, amit tudunk, mi az, amit nem tudunk, és mit kell tudnunk ahhoz, hogy a gyanút vagy a sejtést beigazoljuk, avagy megcáfoljuk, elvessük. Fel kell kutatni a hiányzó is- meretek forrását, és a releváns (a döntés szempontjából fontos) adatokat, infor- mációkat meg kell szerezni (speciális, a szakmai, jogi és egyéb követelmények- nek megfelel módszerekkel), majd – elemzésüket és értékelésüket követen – a problémamegoldásra „kihegyezve” kell ket alkalmazni (célszeren felhasználni a döntéstámogatásra és a veszélyek elhárításához).
A rendelkezésre álló rész-információk alapján megfogalmazott gyanú vagy sejtés, illetve veszélyeztetettségérzés verziók formájában (mint múltbeli
13
és jövbeli lehetségek, cselekvési változatok) képezi a bizonyítás (és cáfo- lat) vagy a valószínsítés (verifikálás, hipotézis-ellenrzés) kiindulópontját.
Az adatszerzés és az információgyjtés (a felderítés) a verziók szempont- jából releváns, ámde még ismeretlen tényezk feltárására, megismerésére irá- nyul. Ehhez meg kell határozni a szükséges és egyben a feltételekkel összhang- ban lév (adekvát) felderítési erk, eszközök és módszerek alkalmazásának mi- kéntjét.
A folyamatok és tevékenységek visszacsatolási mechanizmusok közvetí- tésével ciklikusan ismétld, egyben elrehaladó sorozatában új feltétezések megfogalmazásán és ellenrzésén keresztül a helyzetértékelés fokozatosan fino- modik, és a megszerzett értesülések implicit (benne foglalt) információtartalmá- nak kinyerése, feldolgozása révén prognózis (elrejelzés) képében kerül megfo- galmazásra mint a felderítés produktuma (finished intelligence), hírszerz jelen- tés.
A felderítés szakszerségének kritériumai
Mindennapi élete során a legtöbb ember kerülhet olyan helyzetbe, amikor alakoskodásra, félrevezetésre, lopakodásra, rejtzködésre, „puhatolózásra”, fi- gyelésre, füllentésre, „legendázásra”, cselvetésre stb. kényszerül. Ismert mon- dás: „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát”. Ez valóban igaz a laikus amatrre, aki a titkos információgyjtés egyes mozzanatait elszigetelten, külön-külön, alkalomszeren, ad hoc, impulzív módon, tervszertlenül, átgondo- latlanul, fegyelmezetlenül és fleg: önös érdekeire koncentrálva, szklátókör- en, haszonlesen, elbizakodottan, óvatlanul, rosszindulatúan hajtja végre. A pro- fi hírszerzt azonban megkülönbözteti a céltudatosság, az elkötelezettség, a stra- tégiai és a taktikai eszközök és módszerek rendezettsége, a tervezés és a végre- hajtás egysége, a jól felépített konspiráció, a fegyelem és nem utolsó sorban a szervezettség és a biztonság.
A szakszerség legfontosabb kritériuma a különféle titkos információ- gyjt módszerek sokaságából történ és a helyzethez igazodó adekvát válasz- tás, a különböz felderítési cselekmények taktikai és stratégiai összhangjának megteremtése egy egységes, úgynevezett módszertani verzió keretében, amelyen belül a cselekmények egyidej vagy egymást követ végrehajtása egy hatékony kombinációt képez. A hírszerz mvelet ilyen kombinációkból felépül integrált egység, ami a tárgyára (a releváns információt hordozó forrásra) összpontosít. A
14
mveletek sorozatának kombinációiból (vagy a kombinációk sorozatából) épül fel a játszma, ami a legmagasabb, stratégiai szint módszertani verzió.
A módszertani verzió részét képezhetik például a következ egyszer és összetett mveletek kombinációi (a teljesség igénye nélkül): küls engedély nélkül alkalmazható adat- és információszerzés, nyilvántartások ellenrzése, környezettanulmány készítése, személyek tanulmányozása, beszervezés, szemé- lyes találkozó, beszámoltatás, rejtett összeköttetés fenntartása, aktív és passzív fedintézkedések, legendázás, álcázás, megtévesztés, félrevezetés, csapda alkal- mazása, ürügyre hivatkozás, technikai adatszerzés és -rögzítés, szervezetbe be- épülés, számítástechnikai rendszerbe történ rejtett behatolás, levélellenrzés, telefonlehallgatás, álló és mozgó megfigyelés, követés, ellenfigyelés stb.
A szakszerség további kritériuma a tevékenység titkosságának biztosítá- sa a szigorú konspiráció (rejtés, fedés, álcázás, megtévesztés, félrevezetés, dez- információ stb.) révén, amit magas fokú szervezettség és fegyelem támaszt alá. A konspiráció a tevékenység hatékony végrehajtásának elfeltétele és egyben biztonságának legfontosabb összetevje. A személyi, tárgyi (fizikai), informáci- ós és mveleti biztonságot aktív biztosítással (pl. „ellenfigyeléssel”) és passzív biztonsági, titokvédelmi, megelz, elhárítási intézkedésekkel egyaránt garantál- ni kell.
A szakszerség további fontos tényezje az ellenrizhetség. Ennek leg- fontosabb feltétele a cselekmények, operatív mozzanatok dokumentálása, vala- mint az események utólagos elemzése és kiértékelése, az esetlegesen elkövetett hibák feltárása, várható negatív következményeik kiküszöbölése, a mindenkori „operatív helyzet” folyamatos értékelése, a „gördül tervezés” megvalósítása, a potenciális veszélytényezk felismerése és kiküszöbölése. Az ellenrzés a visz- szaélések, st az esetleges árulás felfedésében is kulcsfontosságú, de a f szere- pe – a végrehajtó állomány szempontjából – mégsem ez, hanem az egyes látszó- lag elszigetelt cselekmények közötti rejtett összefüggések folyamatos tisztázása, objektív értékelése, a feladatszabás, a szervezhetség, a vezethetség, a bizton- ság és a hatékonyság feltételeinek megteremtése.
Van azonban olyan nézet is, hogy a dokumentálás a hírszerz legnagyobb ellensége, hiszen a dokumentum – ha az ellenséges elhárítás hozzáfér – részletes és alapos bizonyítékokat szolgáltathat a hírszerz tevékenységrl, a végrehajtó állományról és a módszerekrl, egyben megteremtheti az ellenérdekelt fél bn- üldöz vagy elhárító szervei számára a beavatkozás lehetségét, adott esetben félrevezet játszmák indításának feltételeit is. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a források hitelességének és az információ megbízhatósá- gának megítéléséhez (adott esetben az ellenfél által indított játszmák leleplezé- séhez is) elengedhetetlenül hozzá tartozik a megszerzés körülményeinek ismere- te is. Ezeknek a „dokumentáláshoz” (azaz rögzítéséhez, elemzéséhez-értékelésé- hez és felhasználásához) szükséges a feldolgozó központba való továbbításuk, lehetleg az információval együtt (vagy a mellett). A már továbbított informáci-
15
ót és metainformációt viszont nem kell tovább rizgetni (a megszerzés helyéhez közel), különösen, ha a biztonságos tárolás feltételei nem állnak rendelkezésre.
Fentiekbl következen a szakszerség kiemelkeden fontos összetevje, megkerülhetetlen követelménye ezért a személyes és a személytelen, azon belül a technikai összeköttetés biztonsága (rejtettség, lehallgatás elleni védelem, rejtje- lezés stb.) amelynek hiányában az értékes információk nem jutnak el idben és biztonságosan a címzetthez, vagy illetéktelenek tudomására juthatnak, esetleg torzulhatnak, vagy idegen behatásnak (zavarásnak, hamisításnak) lehetnek kité- ve. Az összeköttetés biztonságának nélkülözhetetlen alapfeltétele a végre- hajtó állomány és a központi szervek közötti kommunikáció rejtettsége és fedettsége, azaz a jelek és jelzések olyan rendszerének kialakítása és m- ködtetése, amely a kívülálló számára nem nyilvánvaló, st észrevehetetlen (azaz nem ad okot gyanúra vagy sejtésre), a mveletben résztvev állomány számára viszont egyértelm jelentése van. Például, ha az ügynök olyan össze- kötvel hajt végre találkozót, akit személyesen nem ismer, akkor felismerési je- lekben is meg kell állapodni (a veszélyjelzések mellett). A bal kézben tartott új- ság nem biztos, hogy jó felismerési jel (mert más is tarthat újságot a bal kezé- ben, azaz a jel nem feltétlenül egyértelm), mint ahogy a „Van önnek fehér ele- fántja?” cím kérdéssel kezdd jelszóváltás sem az, mert a kívülállók részérl szükségtelen figyelmet kelt.
Ahhoz, hogy a tevékenységet szakszernek nevezhessük, még minden- képpen meg kell felelni az idszerség, a célszerség, a törvényesség és a gaz- daságosság, valamint az ésszerség (racionalitás) követelményének is. Ezekrl az elvekrl – és néhány másikról is – késbb még lesz szó.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a szakszerséghez nem mindig elegend, ha a felderít (hírszerz) mereven tartja magát a „bemagolt” szabály- rendszerhez, hanem szükség lehet arra is, hogy önálló döntéseket hozzon a sok- szor ellentmondó követelmények közötti célszer választás megtételével, vagy egyensúlyuk megteremtésével. Az esetlegesen elkövetett hibák következményei súlyosak lehetnek, azonban ha egyértelmen az elírások be nem tartásából kö- vetkeztek, azért a hírszerz jogilag is felelssé tehet (míg a szabályok ésszer- en rugalmas értelmezésének elmulasztásáért a szakmai hozzáértése vonható két- ségbe).
A „felderítési csapda”
A politikatudományból jól ismert „biztonsági dilemma” nemzetbiztonsági szférában jelentkez megfelelje a „felderítési csapda”.
Mint ismeretes, a biztonsági dilemma annak az ellentmondásnak a meg- nyilvánulása a fegyverkezés területén, miszerint a potenciális ellenséggel szem- beni erfölény a béke és biztonság záloga, ezért a szemben álló felek fegyverke- zési versenybe bonyolódnak, egyre nagyobb erforrásokat kötnek le, minél er- sebbnek látszanak, annál nagyobb fenyegetést képviselnek a másik fél szemé-
16
ben, azaz minél ersebbek, annál kevésbé vannak biztonságban, mert nem bíz- nak meg egymásban, és a veszélyérzetük egyre csak fokozódik. Végül annyira „belelovallják magukat” a kölcsönös fenyegetésbe, hogy a növekv feszültség miatt egy ártatlan esemény is fegyveres konfliktus kiváltója lehet, de az erejüket meghaladó túlfegyverkezés miatt egyébként is összeomlik a gazdaságuk és a tár- sadalmuk.
A felderítési csapda – a biztonsági dilemma analóg párjaként – abból az ellentmondásból eredeztethet, hogy a nemzetbiztonságot, az alkotmányos, de- mokratikus rendet, a jogállamiságot olyan eszközökkel kell szavatolni, amelyek maguk is sérthetik az alapvet emberi jogokat, különösen az információs önren- delkezés, a személyes adatok kezelése, a magánszféra bizalmassága, a közérde- k adatok nyilvánossága, az emberi méltóság elveit. A terrorizmus ellen a legha- tékonyabban a „hírszerzés vezette mveletekkel”, a titkos adatszerzésre és infor- mációgyjtésre alapozott elhárítással lehet fellépni, és ezeknek az intézkedések- nek a túlhajszolt alkalmazásával éppen azok az alkotmányos alapértékek, sza- badságjogok sérülnek, amelyeket a nemzetbiztonsági szolgálatoknak védelmez- niük kell. Ezt a „csapdát” csak a szükségesség, az arányosság és a hatékonyság elveinek kiegyensúlyozott gyakorlati megvalósítása révén lehet elkerülni, más- különben a demokratikus társadalmak az anarchia és a rendrállam között lesz- nek kénytelenek választani.
A hírszerz és elhárító szolgálatok részérl éppúgy önmérsékletre van szükség, mint a civil társadalom részérl. A szolgálatok nem túlozhatják el kül- detésük fontosságát, a társadalom pedig – az egyéni szabadságjogokhoz való ab- szolút ragaszkodás jegyében – nem korlátozhatja a szolgálatokat abban, hogy a kötelességüket teljesítsék. A korlátlan cselekvési szabadság – bárki is tartson rá igényt – csak illúzió, amit keser kiábrándulás követ. Mint Voltaire mondja: „Aki abszurditásokban hisz, az atrocitásokat követ el”.
Tilos a felderítést politikai vagy gazdasági részérdekek szolgálatába állítani, szervezeti érdekeknek alárendelni! Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a nemzetbiztonság olyan nyomós közérdek (st társadalmi ér- ték), ami adott esetben még az alkotmányos szabadságjogok korlátozása árán is megvédend.
A felderítés alanya
A felderítés hivatásos munkatársa különleges követelményeket támasztó közszolgálatot lát el, fontos és bizalmas munkakört tölt be. A felderítés (titkos adatszerzés és információgyjtés) tanítható és tanulható, felsfokú szakirányú végzettséget igényl szakma, amit tudományos igényességgel (egyetemi színvo- nalon) lehet és kell mvelni.
A felderítés módja 17
A felderítés módja alatt annak erit, eszközeit, módszereit és eljárásait értjük.
A felderítés eri közé tartozik annak alanya (a szervezet hivatásos munka- társa) és a vele együttmköd személy vagy szervezet.
A felderítés eszközeit tárgyak és helyszínek adják.6Ennek értelmében fel- derítési eszköz például a „lehallgató”, kép- és hangrögzít és -továbbító, adat- gyjt és -rögzít, kommunikációs, számítógépes, informatikai, elektronikai jel- z, álcázó berendezés, közlekedési és szállító járm, a titkos találkozóhely, a konspirált lakás, a rejtekhely, a „postaláda” stb.
A felderítés módszere keretében tárgyalandók
– A titkos információgyjt tevékenységek taktikai alkalmazásának hely, id, sorrend, hatástényez stb. szerint jellemezhet sajátosságai.
– Az információk megszerzését célzó és a tevékenység feltételeit megte- remt konkrét felderítési és biztosító, támogató cselekmények (például titkos megfigyelés, kikérdezés, kapcsolattartás, fedés, legendázás, csapdaállítás, rejtés, álcázás, beépülés, beszervezés, lehallgatás, adatbányászat, nyilvántartások lekér- dezése, elektronikus behatolás stb.) kombinációi, a bellük felépített összetett mveletek és játszmák.
– A felderítés eljárásai, ami alatt az erk, eszközök, módszerek alkalma- zásának jogszabályokban, bels utasításokban, szakmai hagyományokban meg- testesül, részben elírt, részben a körülményekhez igazítva alkotó módon meg- valósított rendjét értjük.
A felderítés módja tehát mindezek (az erk, eszközök, módszerek, eljárá- sok) integrált, egységes rendszere.
A rendrségi és más szervezeti törvényekben szerepl felderít tevékenységek
Titkos információgyjtés – az eljárás nyomozást megelz szakaszában folytatott felderít tevékenység;
Titkos adatszerzés – az eljárás nyomozási szakaszában folytatott felderít tevékenység;
Puhatolás – a források (személyek) olyan kikérdezése, amelyben a nyo- mozó (felderít) a szolgálathoz tartozása tényét és az érdekldés célját nem fedi fel az adatszolgáltató eltt;
Fedés – a szolgálathoz tartozás tényét és a felderít tevékenységet leplez aktív intézkedés;
Megfigyelés (titkos megfigyelés) – közvetlen, vizuális vagy akusztikus in- formációgyjtés a „tárgy” (személyi adatforrás) tudta nélkül; 6 Bócz-Finszter (2008): Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó
18
Adatrögzítés – Személyes adatnak az érintett tudta nélkül való elhelyezése tároló rendszerben;
Csapda – mesterségesen kialakított, megtéveszt helyzet, amelyben a cél- személy viselkedésével elárulja tényleges szándékait, törekvéseit, tárgyi vagy lo- gikai bizonyítékot szolgáltat maga ellen;
Mintavásárlás – az áru valódi természetének megismerését szolgáló olyan csereügylet, amelyben a vásárló szerepét játszó személy nem fedi fel a szolgálat- hoz tartozását;
Álvásárlás – színlelt vásárlás, amely az eladó megtévesztésével a tényle- ges (feltételezheten bnös) szándékok kiderítését, az illegális ügylet leleplezé- sét szolgálja;
Bizalmi vásárlás – olyan csereüzlet, amit a fedett nyomozó a vásárló sze- repében, bncselekmény látszatát keltve hajt végre az eladó bizalmának meg- nyerése érdekében;
Ellenrzött szállítás – olyan (feltételezetten jogellenes) áruszállítás, amelynek végrehajtásában „beépített” fedett nyomozó (informátor, bizalmi sze- mély, más együttmköd) vesz részt, és folyamatos kapcsolattartás révén a szol- gálat figyelemmel kísérheti az áru útját, így a jogellenes tevékenységekben részt vev személyeket azonosítani tudja;
Beépülés – a fedett nyomozó látszólag a bnszervezet „rendes” tagjává válik a bels információk megszerzése érdekében;
Potenciális sértett helyettesítése – a potenciális sértett (például védett sze- mély) szerepének „eljátszása” fedett nyomozóval, az ellene feltételezheten tervezett bncselekmény elkövetinek megtévesztése és leleplezése céljából (a „csapda” különleges esete: „csalétek”).
Az alkalmazható módszerek körén belül küls (bírói vagy igazságügyi miniszteri engedélyhez kötött:
– lakás titkos átkutatása, az észleltek rögzítése; – a lakásban történtek technikai megfigyelése, rögzítése; – levél, egyéb postai küldemény felbontása, tartalmának rögzítése; – telefonbeszélgetés lehallgatása, rögzítése. Az engedély 90 napra szól, és szükség esetén – ha az elírt feltételek
fennállnak – meghosszabbítható.
Informátor Bizalmi személy
együttmködkhöz hasonlóan a felderítés erinek része. A köznyelvben nagyon sokszor – helytelenül – a nemzetbiztonsági szférában folytatott titkos informá- ciószerz tevékenységek alanyát (a hírszerz tisztet) és az együttmköd szemé- lyeket (függetlenül attól, hogy „informátor”, „bizalmi személy” vagy „titkosan együttmköd más személy”) egyszeren az ügynök névvel illetik.
A nemzetbiztonsági törvény külön említi a külföldi titkosszolgálatot, mint olyan szervezetet, amellyel együttmködést lehet folytatni.
A titkos együttmködés, kapcsolattartás, forráshasznosítás, vezetés és irá- nyítás stb. konkrét módszertanát a vonatkozó törvények – érthet okokból – nem részletezik, annak csak a szakmailag is értelmezend jogi kereteit szabják meg.
Melyek a titkos együttmködés legelterjedtebb formái?
Titkos együttmködést a felderítés alanya (aktora, végrehajtója, kivitele- zje, cselekv megvalósítója) egyénekkel és/vagy szervezetekkel folytathat.
Az egyénekkel (természetes személyekkel) az együttmködésrl meg kell állapodni. A megállapodás – akár írásban, akár szóban kötötték – mindkét felet kötelez speciális szerzdéses (jog)viszonyt hoz létre közöttük. Ez tulajdonkép- pen egy „kvázi” munkaszerzdés (vagy legalábbis munkavégzésre irányuló megállapodás), amiben az együttmköd személy vállalja, hogy ellenszolgálta- tás fejében a megbízó érdekében többé-kevésbé meghatározott tevékenységet folytat. A megállapodás elengedhetetlen része a titoktartási kötelezettségválla- lás, és a szerzdés teljesítéséért adható juttatás, valamint az esetleges megszegé- séért kilátásba helyezett hátrányos következmények.
Az együttmködési megállapodás – ami lehet formális vagy informális (ún. gentlemen’s agreement”) – megkötésének különleges esete a kémregények- bl és a szakirodalomból is ismert beszervezés. A többi titkos együttmköd személyhez hasonlóan, a beszervezett egyén nem lesz a nemzetbiztonsági szolgálatnak sem hivatásos, sem közalkalmazotti státusú munkatársa, ha- nem egy olyan „küls bedolgozó”, akit a szolgálat mveleti központja sze- mélyes vagy személytelen, közvetlen vagy közvetett, de minden esetben rej- tett vagy álcázott, leplezett kapcsolatokon keresztül, szervezett és irányított módon, rendszeresen foglalkoztat.
Mint minden szerzdés, ez is szabad alku tárgya, és a felek kölcsönös ér- dekeltségétl függ, hogy a megállapodás létrejön-e. A munkavégzéséért járó el- lenszolgáltatás lehet pénzbeli juttatás vagy egyéb jogszeren adható elny, bele- értve a korábbi cselekmények miatti büntetjogi következmények elmaradását is (vádalku). Természetesen elfordulhat az is, hogy az együttmködésre valaki önként, ellenszolgáltatás nélkül, hazafias vagy más indítékból hajlandó, st
20
kezdeményezi. Mivel különleges körülmények közötti munkavégzésrl, olyan feladat-végrehajtásról van szó, amely akár kockázatos, veszélyes is lehet, az együttmködés mindkét részrl a vállalt kötelezettségek jóhiszem és szakszer teljesítését igényli. Ettl függ a mveletek biztonsága és a szolgálatok „jó híre”, erkölcsi „renoméja”, szakmai elismertsége, társadalmi megbecsültsége, ami meghatározó lehet a jövbeni kapcsolatépítési lehetségek és a potenciális cél- személyek együttmködési hajlandósága szempontjából.
Az együttmköd nemcsak természetes személy, hanem úgynevezett jogi személy, hivatalos, gazdasági vagy egyéb szervezet is lehet. Az államigazgatási szerveket Magyarországon (is) törvény kötelezi a nemzetbiztonsági szolgálatok- kal folytatott együttmködésre és a titoktartásra, a jogszabályok adta keretek kö- zött (pl. megkeresésekre válaszolás, adatszolgáltatás, adattároló rendszerekben fedadat, jelzések elhelyezése stb.).
A szolgálat érdekében elfordulhat, hogy valamely „civil” szervezetnél a hivatásos munkatárs fedbeosztásban munkaviszonyt létesíthet. Errl rendsze- rint az érintett civil szervezetnél legfeljebb egy-két magas szint vezet tud.
A törvény értelmében a szolgálatok jogosultak fedszervezet létrehozására is. A fedszervezet olyan intézmény, amelyet kifejezetten abból a célból hoznak létre, hogy a leplezett tevékenységet folytató nemzetbiztonsági szolgálatra és a számára feladatot szabó kormányzatra ne lehessen visszakövetkeztetni. Ennek érdekében az adott titkos tevékenység és a kormány (intézmény) közötti kapcso- latot álcázzák. A fedszervezet – mint arra a nemzetközi gyakorlat számos törté- nelmi példát ismer – lehet politikai mozgalom, ifjúsági szervezet, vallási cso- port, oktatási intézmény, alapítvány, egyesület, gazdasági társaság stb.
A frontszervezet ezzel szemben nemcsak a kormány vagy a nemzetbizton- sági szolgálat hírszerzésben való érintettségét „fedezi”, hanem a hírszerzésen túlmen, rejtett mveleti célokat is követ, például, amikor egy környezetvédelmi csoportot vagy egy állatvéd egyesületet csak azért hoznak létre, hogy a piaci versenytársakat tönkre tegyék, vagy amikor látszólag független emberjogi szer- vezetek a politikai határok, nagyhatalmi befolyási övezetek megváltoztatása ér- dekében munkálkodnak. A frontszervezetet nem feltétlenül a titkosszolgálat ala- pítja, de az ellenrzést különböz módszerekkel (beépülés, közvetlen vagy köz- vetett befolyásolás) átveszi felette, tevékenységét rejtetten manipulálja. Front- szervezetek létrehozása és mködtetése a magyar törvények betjével és szelle- mével nem fér össze.7
A titkos együttmködés különleges esetének számít, amikor valakinek a telefonját az írásbeli kérésére hallgatják le. Az írásbeli kérelem egyértelmen a megállapodási (szerzdéskötési) szándékra utal, és megalapozhatja az együttm- ködést a titkosszolgálattal. A telefon (vagy más távközlési, kommunikációs) be- rendezés használója nyilván azért kéri a lehallgatást, mert telefonon fenyegetik, vagy más, ellene irányuló bncselekmény elkövetésére használják a készüléket.
7 A fed- és frontszervezetekrl részletesebben lásd McCargar (1993) megfelel fejezeteit.
21
Itt jegyzend meg, hogy ha a tulajdonos a „saját szakállára” készítene felvételt a telefonbeszélgetéseirl (a beszélgetpartner tudta és beleegyezése nélkül), akkor azzal is jogszabálysértést követne el. Mi több: ha megvesztegetésrl, kábító- szervásárlásról, kémkedésre beszervezésrl vagy más bncselekményrl készül- ne rejtett kép- vagy hangfelvétel az illetékes szolgálatok bevonása nélkül, akkor utólag már nehéz lenne bizonyítani, hogy a készít szándéka az igazságszolgál- tatás segítése, nem pedig a felvétel zsarolásra történ felhasználása vagy a fele- lsségre vonás alóli kibúvás volt abban a reményben, hogy lebukás esetén a fel- vételt az jószándékának és a másik kizárólagos bnösségének bizonyítékaként fogják értelmezni.
Sajnálatos, hogy a magánbeszélgetéseknek a résztvevk engedélye hiá- nyában (akaratuk ellenére és tudomásuk nélkül) történ rögzítése és a felvételek nyilvánosságra hozatala a magyar közéletben jogkövetkezmények nélküli, elter- jedt jelenséggé vált, miközben ha nemzetbiztonsági szolgálat munkatársa szol- gálati tevékenysége keretében követne el ilyent jogszabályi feltételek (küls en- gedély) hiányában, akkor büntetjogi felelsség is terhelné. Véleményem szerint az „amatr nyomozóktól”, „önkéntes titkos felderítktl” is meg kellene köve- telni, hogy mieltt politikai, gazdasági, és egyéb hírszerzési akciókat kezdemé- nyeznek (nemegyszer megvesztegetések, zsarolások stb. aktív résztveviként), egyeztessenek az illetékes szervekkel, és vonják be azokat „játszmáikba”.
A szervezetekkel folytatott titkos együttmködésnek része a különböz nyilvántartásokban fedadat, jelzés elhelyezése a nemzetbiztonsági szolgálat igényei szerint, illetve a nyilvántartásokból, valamint a kommunikációs rendsze- rekbl adatok, információk, közlemények tartalmának átadása a szolgálatok ré- szére. Ide tartozik az interneten vagy más számítástechnikai úton történ levele- zés (e-mail) során keletkezett adatok és információk megismerése és felhaszná- lása. Az informatika rohamos fejldésével megnyíló lehetségek (és a hozzájuk tartozó veszélyek, fenyegetések, kockázatok és kihívások) bvülése megelzi a titkos információgyjtés jogi szabályozásának korszersítését, de sokszor a tit- kosszolgálati (különösen az elhárító) munka módszertani eljárásainak szakmai megalapozását is.
Az internetes szabadságjogok határtalan érvényesíthetségét szorgalmazó civil törekvésekkel szemben felvethet, hogy az önmérsékletre való hajlandóság hiányában a világhálón elhelyezett tartalmak és technikai megoldások egyéni, közösségi és országos – st akár globális nemzetközi – érdekeket veszélyeztet- hetnek, ezért nemzetbiztonsági megfontolásokból ebben a szférában is szüksé- gessé válhat az alapvetnek tekintett egyéni emberi szabadságjogok, azon belül az információs önrendelkezés korlátozása. A ló túlsó oldalára azonban itt sem tanácsos átesni, egyik fél részérl sem.
Az egyéni és a közösségi érdekek közötti egyensúlyról
A nemzetbiztonság a közösségi értékek hierarchiájában prioritást élvez az egyéni vagy csoport-érdekeltségekkel szemben, ez azonban nem ruházza fel kor-
22
A nemzetbiztonsági (hírszerzési, elhárítási) információ megszerzésének tiltott módszerei közé tartozik a kínzás, és általában minden olyan fizikai vagy lelki nyomás alkalmazása a potenciális információforrásra (személyre), ami az emberi méltóság és más alapvet jogok sérelmével járna. A kínzással kicsikart információ különben is használhatatlan, egyrészt azért, mert jogellenes, ezért bünteteljárásban nem vehet figyelembe, másrészt azért, mert a hírszerzési szakmai értéke, hitelt érdemlsége – az inkvizíció történelmi tapasztalatai sze- rint is – többnyire a nullával egyenérték. A kínzás tilalma azonban nem jelenti a nyomásgyakorlás törvényes módszereinek mellzési kényszerét, például azt, hogy a szolgálattal való jóhiszem együttmködés megtagadásának a célsze- mélyt érint jogszer hátrányos következményeit (súlyos büntetés, kedvezmény- megvonás stb.) nem ismertethetnénk az érintettel.
A polgárokat természetesen védeni kell a potenciális állami, hatósági, hi- vatali önkénnyel, túlkapásokkal, visszaélésekkel szemben. Ugyanakkor az ál- lampolgárok közösségét meg kell védeni az egyének, és fl