191

Ha történelmi városokról hallunk, rendszerint történelmi belvárosokra gondolunk először. Keveseknek juthat eszé-be, hogy a történelmi évszázadokban a fallal körülvett városmagok szorosan együtt fejlődtek a történelmi külvá-rosokkal. Ez a már-már feledésbe merülő, kevéssé ismert városrész-típus képezi írásom tárgyát.

A történelmi külvárosok hosszú évtizedekig nem voltak a műemlékvédelem fókuszában, hiszen nem ezek a nem-zeti, települési emlékezet elsődleges megtestesítői vagy az építészeti, művészettörténeti, történelmi örökség fő hordo-zói, hanem a belvárosok. A történelmi külvárosokra emiatt kevesebb figyelem jutott. A településvédelem szemléleteazonban lassan-lassan terjedőben van, így erősödnie kell a történelmi külvárosok védelmi igényének is. Erre példa, hogy nemrégiben Pécs Tettye és Győr újvárosi városrészét is műemléki jelentőségű területté nyilvánították.

Vizsgálataim tárgya elsősorban Kőszeg, Pápa, Sopron és Veszprém történelmi külvárosi negyedei, ám egyes vo-natkozásokban az említett Győr, Pécs történelmi külváro-sait, illetve Moson belvárosát1 is tárgyalom majd, s össze-hasonlításként az előbbi városok történelmi belvárosait is bevonom az elemzésbe. Fő kérdésem, hogy mennyiben használható még a „történelmi” jelző eme városrészekre; csupán topográfiai megjelölésre szolgálhat, vagy pedigépületállományukban is hordozzák még a történeti ér-tékeket. Számba vehetők-e még épített örökségként? S konkrétan: mennyire maradt meg a falusias morfológiai elem a történelmi külvárosokban, lehet-e erre alapozni a történelmi külvárosok örökségvédelemre alapozott fej-lesztését?

Mindezekre a kérdésekre a településföldrajz egyik ága, a településmorfológia fogalmi és módszertani eszközeivel keresem a választ. Ez területi szemlélete révén alkalmas a nagyobb léptékű, város- vagy városrész szintű beépí-tési, városépítészeti, városképi vizsgálatokra, így a maga módján hozzájárulhat településeink épített örökségének kutatásához, a településvédelem szemléletének terjeszté-séhez.

Az egykor fallal övezett belvárosok telekszerkezetük-kel jól jelzik egykori kiterjedésüket, s a dokumentáltság magas foka miatt is könnyű meghatározni területüket. A külvárosok lehatárolása már sokkal nehézkesebb. Ezeket csak nagyon ritkán védték városfalak (kivétel pl. Sopron,

bizonyos értelemben Kőszeg), így orientációt esetünkben többnyire a telekszerkezet figyelembe vétele, és kisebbrészben történeti források jelentettek.

Elemzéseim fő alapját empirikus, épület-alapú adat-gyűjtésem képezi, de a 2001-es népszámlálás adatait is felhasználtam. Előbbi Sopron esetében valamennyi külvá-rosra, Kőszegen a német és a magyar hóstádra, Pápán az Alsóváros belső részére terjedt ki. Meg kell jegyezni, hogy a pápai belváros nyugati része (az egykori a pápai Tabán vagy csizmadianegyed) és déli negyedei („gettó”) mor-fológiájuk alapján szintén történelmi külvárosi jegyeket mutatnak – mindezt a dunántúli mezőváros morfológiai sajátosságának is vélhetjük2 –, adataikat tehát ilyen meg-fontolással kell majd számba venni. Veszprém esetében pedig a településszerkezetileg legjobban fragmentálódott Komakút kivételével az összes váralji településrészt fel-mértem.3

A TÖRTÉNELMI KÜLVÁROSOK HELYE VÁROSAINK URBANIZÁCIÓS FOLYAMATAIBAN

A magyar történelmi városok kialakulását rendszerint kirá-lyi, földesúri vagy egyházi váralapítás indította el. A várak különböző időszakban épülhettek meg, Veszprém vár-hegyén már a honfoglalás korában valamilyen erődített építmény állott, amely kellő alapot szolgáltatott a püspöki városalapításnak. Az ispánsági várak Szent István idejében alakultak ki, míg a földesúri váralapítások már későbbre te-hetők: a Kőszegiek Kőszeg várát a 13. században, a Garaiak Pápa várát pedig a 15. század közepén építtették, feltehe-tően korábbi földvár-előzményt felhasználva.4

Az Árpád-kori magyar településfejlődés sajátos topo-gráfiai keretek között zajlott. A várakat különféle foglalko-zású szolgálónépek és katonáskodók (udvarnokok, halá-szok, kovácsok, kereskedők, lövészek, stb.) önálló falvakkal vették körül. Ezek alkották a történelmi külvárosok, váralji települések ősi magvait, település-előzményeit. Az úthá-lózatok és a telekrendszer rögzülésével ezek csak később tagozódtak be a városok (civitasok vagy oppidumok) te-lepülésébe. A foglalkozásbeli-társadalmi elkülönülés aztán rendszerint tovább élt, ennek egyszerű bizonyítékai a ma is élő ősi utcanevek.5

A TÖRTÉNELMI KÜLVÁROSOK ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGE – TELEPÜLÉSMORFOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN

JANKÓ FERENC

Magyar Műemlékvédelem, XIV. 2007© KÖH Műemlékvédelmi Tudományos Intézet

Budapest

192

A belvárosok és a külvárosok közötti különbség egy-részt abból adódott, hogy utóbbiakat többnyire nem védte városfal. A városok fenyegetettségétől, a polgárság vagyoni helyzetéből, illetve a fallal körülvett belvárosok kisebb méretéből következően néhány városban a kül-városokat is sáncokkal (Kőszeg), vagy városfallal (Sopron) vették körül. Ez sem akadályozta meg azonban azt, hogy a külvárosok sokkal többet szenvedjenek az ellenséges támadásoktól (törökök, kurucok, labancok).6 Némelyikük hosszú időre elnéptelenedhetett, csak a háborús idők elmúltával, a 18. században váltak ismételten lakottá, és forrtak egybe a belvárossal (Pápa: Alsó és Felsőváros).7 A belvárosi és a külvárosi lakosok között jogi különbségek is voltak, ami tovább fokozta a társadalmi-vagyoni különb-ségeket. Egyes városok esetében a belvárosnak és a kül-városoknak külön helyhatóságai is voltak. A belvárosokat rendszerint nemesek, kereskedők, sokszor elkülönülten zsidók vagy valamilyen céhbeli iparosok lakták. A külvá-rosokban általában az őstermelők, gazdák, zsellérek voltak többségben, de megtalálhatók voltak a kézműves, iparos foglalkozásúak is.8

Ebből következik továbbá az, hogy a külvárosok épü-letállománya sokkal többször cserélődött, hiszen keve-sebb volt a kőépület, az agyagból, vályogból épített házak sokkal hamarabb elavultak, s a már említett, 18. századig tartó gyakori külső támadásokkal és a tűzvészekkel szem-ben is kevésbé voltak ellenállók. A népesség dominánsan őstermelő jellegéből következett, hogy sok külvárosi rész falusias arculatot öltött. A külvárosokat úgy is felfoghatjuk, hogy azok közvetítették a városokban megjelent újabb építészeti formákat a falvak felé, tehát az előképek mindig területükön jelentek meg először.9

Hogy mennyire maradt meg falusias arculatuk, az a 19. század végén felgyorsuló városfejlődés helyi jellegzetessé-geinek függvényében alakult. A kapitalista tőkefelhalmo-

zással járó ipari fejlődés, amely ekkorra érte el Magyaror-szágot, nagyvárosainkban a bérházépítkezés elterjedését eredményezte. A városok ekkor rendszerint a vasutak, a pályaudvarok felé terjeszkedtek, ám ez különféle módon történhetett, ennek csak egyik formája volt a bérházépí-tés, sok helyütt villanegyedek épültek ki a vasútvonalak irányában. Ám jellemzően csupán előbbi járt a meglévő épületállomány kicserélődésével, így ennek sok helyütt már áldozatul estek a történelmi külvárosok. Más nagy-városokban – hazánkban egyedül Budapesten – a törté-nelmi belváros is „áldozatul eshetett” a lakásépítési láznak (Pest), máshol a nagy átbocsátó képességű főutak építé-se kapcsán csak kisebb-nagyobb negyedeket bontottak le. A településképben ily módon léptékváltás történt. Ennek a folyamatnak a gazdasági világválság vetett véget az 1920-as évek végén, az ezután kibontakozó modern mozgalom Magyarországon csak kevés városban hagyott maga mögött jelentős együtteseket.10

Az urbanizáció effajta megnyilvánulásának másodikhullámát már a szocializmus 1960–1980-as évtizedeire tehetjük, ekkor egy újabb építési hullámhegy jellemzi a hazai városfejlődést, amely tervszerűségével, a megva-lósítás módjával, elsősorban a lakótelepes építkezéssel anyagában, formavilágában is újat jelentett minden ko-rábbihoz képest. A tömeges lakásépítés jelentősebb része zöldmezős módon, illetve a városok külső lakóövébe tar-tozó családi házas területek szanálásával valósult meg. Ki-sebb részében – elsősorban az ún. új-városközpontok épí-tése kapcsán – a városok belső negyedeiben, esetenként a történelmi külvárosok helyén rekonstrukciós formában is előfordult. Ennek kézenfekvő példája a vizsgált város-ok között a veszprémi Cserhát városrész lebontása, majd pont- és sávházakkal történt beépítése.

Mindez tehát már tervszerűen, központilag szabályo-zottan alakult a korábbi spontán, organikusabb városépí-téssel szemben. Hiszen sokszor egyszerre egy egész terü-let sorsáról döntöttek, míg a régi és mai városrendezési szabályzatok csak a fejlődési keretek megadására töreked-nek.

A történelmi külvárosok legtöbbjére születtek re-konstrukciós tervek, amelyek megvalósulás esetén egyet jelentettek megszűnésükkel, hiszen épületállományukat sokszor egyszerűen koruknál fogva avultnak minősítet-ték, és számtalanszor építési tilalmat rendeltek el terüle-tükre. Ennek azonban a műemlékvédelemhez hasonlóan konzerváló hatása volt. Ideológiai síkon némileg paradox módon a szocialista műemlékvédelem a polgári, vagyis művészileg értékesebb épületeket tartotta megőrzésre érdemesnek, már kevesebb figyelem irányult a történelmikülvárosokban is megtalálható népi építészeti emlékek-re, a két véglet között meghatározható kisvárosias vagy a

1. kép. Kőszeg, a Várkör nyugati házsora, 2004 (Szerző felvétele)

193

hóstát jellegű épületállomány pedig jobbára nem került védelem alá, mert az művészileg értéktelennek, jellegte-lennek, vagyis a kor viszonyai között szanálásra valónak bizonyult. A történelmi külvárosok szerencséje, hogy a szocialista városépítés is elsősorban az olcsóságot tekin-tette mérvadónak, ezért, ha lehetett, szabad területekre koncentrálták a lakótelep építést, s így többségük – főleg a kis- és középvárosokban, megyeszékhelyi szint alatt – megmenekült a pusztulástól.

Mindezekkel összefüggésben a történelmi külvárosok sajátos helyzetéhez több minden más is hozzájárult. Az egyik, hogy a belvárosokra koncentráló műemléki hely-reállítások jobbára elkerülték ezeket a negyedeket, ami a rossz minőségű lakásállomány fennmaradásához, illetve nagyon lassú modernizálásához vezetett. De a városi ta-nácsok sem lehettek különösebben motiváltak a külvárosi negyedek rendbetételében, hiszen a lakáshiányon egy-két lakásos házak államosításával, majd felújításával nem lehetett enyhíteni.

A lakókörnyezet leromlásához vezetett sok helyütt a németek kitelepítése is – ez volt jellemző például Sopron, Kőszeg külvárosaira vagy Mosonra – hiszen a helyükre ér-kező telepesek éppen a legszegényebb agrárnépesség közül kerültek ki, akik rendszerint egy más, a németeké-nél alacsonyabb nívójú lakáskultúrát képviseltek. A koráb-ban említett tényezők következtében a más városokban helyben maradt agrárnépesség jelenléte sem jelentett húzóerőt a külvárosok modernizációjára, hiszen általáno-san végbement a gazdaság, főképp a mezőgazdaság át-alakulása, ami maga után vonta a történelmi külvárosok funkcionális kiüresedését, vagyis az épületállomány döntő része elvesztette korábbi funkcióit. Ez először a gazdasági épületek pusztulásával, állapotának romlásával a telken belüli slumosodáshoz vezetett, ami azonban rendszerint az utcafrontra is kigyűrűzött.

Így érkeztünk el a rendszerváltozáshoz, amikor a köz-ponti hatalom, illetve az önkormányzatok a városok belső tereiben (is) átengedték a kezdeményezést a magántőké-nek. A történelmi külvárosok többsége, úgy tűnik, meg-menekült a tervszerű lebontástól, kérdés azonban, hogy a városrendezési tervek készíttetői, az önkormányzatok, illetve a mai magyar társadalom hogyan áll hozzá e város-részekhez. Szép lassan vagy esetleg gyorsabban átépítjük ezeket, vagy karakterüket, hangulatukat megőrizve fej-lesztjük épület-, illetve lakásállományukat. A városrehabili-tációt nagyobb erővel végző nagytőkés lakás és társasház építési hullám inkább az előbbi irányba mozdítja el a fej-lődést, azonban az 1980-as évektől terjedő jellegvédelem vagy településvédelem ez utóbbi irányba hat. Legújabban az Európa Kulturális Fővárosa 2010 (EKF) pályázat kapcsán „fedezte fel” a pályázó városok némelyike a történelmi kül-

városokban rejlő városimázs és turisztikai potenciálokat, amelyek, ha pályázat elnyerése nélkül is tovább élnek, va-lódi fordulatot jelenthetnek e városnegyedek számára.

A TÖRTÉNELMI KÜLVÁROSOK VÁROSMORFOLÓGIAI, VÁROSÉPÍ-TÉSZETI ÖRÖKSÉGE

Az adataim alapján készített táblázatok némi elemzési alapot nyújtanak ahhoz, hogy számszerűsíteni próbáljuk, mi az, ami még megmaradt e városrészek „történelmisé-géből”, mi az, amire még esetleg építhet a városmarketing vagy az örökségturizmus-fejlesztés. Az épületállományt illetően az alábbiakban az 1945 előtti épületeket tekintjük történetinek.

1. ábra. Kőszeg történelmi városrész épületei építési korszak szerint, a városrészek morfológiai és statisztikai (szaggatott vonal) beosztá-sával. Melléktérkép: műemlék (a) és helyi védettségű (b) épületek, 2004.Jelmagyarázat: a: 1800 előtt b: 1800-1930 c: 1930-1945 d: 1945-1990 e: 1990 után1: Belváros 2: Német hóstád 3: Magyar hóstád

194

Az 1. táblázatban az egyes belvárosi és külvárosi ne-gyedek épületállományát kor és védettség tekintetében lehet összevetni. Kőszeg belvárosa nemcsak külvárosai-hoz képest, hanem a többi negyedhez képest is az egyik legnagyobb, épségben megmaradt történelmi városrész, ugyanígy a győri Káptalandomb és a városmag nyugati te-rülete, továbbá a veszprémi Várnegyed. Bár természetesen a lehatárolás mikéntje befolyásolja a mutatókat, így meg kell említeni, hogy a sorban utánuk következő soproni belváros a Várkerület – pontosabban az annak keleti telek-végeinél újonnan beépült Füredi sétány – nélkül szintén hasonló értéket érne el. Kőszegre visszatérve látható, hogy a német hóstád, amelynek egy része műemléki jelentősé-gű terület, aránylag több második világháború előtt épült házzal bír, mint a magyar hóstád, bár mindkettő területén végeztek új beépítéssel járó tömbrehabilitációt. (1. ábra)

A szoros értelemben vett pápai belváros – a táblázat-ban szereplő északi belváros – általam lehatárolt területe nagyobb, mint a műemléki jelentőségű terület. Érdekes-sége ebből kifolyólag a viszonylag kevés számú műemlék, s hogy összességében az 1945 előtt épült épületek ará-nya nem itt a legnagyobb a pápai történelmi városrész-ben, ugyanis viszonylag jelentős építkezések zajlottak a

szocializmus évtizedei alatt. A jelenkori spontán magán-erős megújulás nyomán az új épületek a déli belvárosban érnek el majdnem 20%-ot. Pápa számít a hazai helyi vé-delem egyik bölcsőjének, ez meglátszik az adatokon is: a városvezetés ennek segítségével igyekszik megóvni törté-neti települését. (2. ábra)

A soproni külvárosok közül legkevésbé a déli őrizte meg történetiségét, itt már az ötvenes években is na-gyobb volumenű építkezések zajlottak, a tetőpontot egy lakóteleprész létesítése jelentette. Az egykor elsősorban szőlőműveléssel foglalkozó evangélikus németek – pon-cichterek – által lakott negyedek sajátossága, hogy épü-letállományuk bizonyult összességében a leginkább mű-emléki védelemre érdemesnek, különösen a keleti és az északi rész – együtt az ún. Szent Mihály-domb – emelen-dő ki e szempontból. Kőszeghez hasonlóan Sopronban sem nagyon éltek a helyi védelem lehetőségével, talán ez a műemléki védettség arányának függvényében alakul. (3. ábra)

A veszprémi várhegy történeti épületállománya szinte érintetlen. A többi vizsgált várossal összevetve az egykori váralja települések sajátossága viszont a legnagyobb mér-tékű átépítettség, ami korántsem véletlen, hiszen fekvésük,

1. táblázat. Városrészek épületállománya építési idő és védettség szerint

Város, felmérés éveÉpület szám

-1800 1800-1945 -1945 1945-1990 1990-Műemléki Helyi

Védelem

Kőszeg, 2004 db %

Belváros 128 54,7 40,6 95,3 2,3 2,3 71,9 0,0

Német hóstád 284 7,7 67,3 75,0 19,4 5,6 13,7 2,8

Magyar hóstád 254 4,3 58,3 62,6 29,5 7,9 9,8 3,5

Pápa, 2004

Északi belváros 96 27,1 49,0 76,0 19,8 4,2 33,3 31,3

Nyugati belváros 195 8,7 72,3 81,0 13,8 5,1 8,7 16,9

Déli belváros 157 3,2 67,5 70,7 10,2 19,1 8,9 14,6

Alsóváros 261 1,5 69,0 70,5 18,8 10,7 5,0 25,3

Sopron, 2000

Belváros 300 39,7 45,7 85,3 9,3 5,3 60,3 0,0

Nyugati külváros 199 13,6 62,3 75,9 22,6 1,5 21,6 8,5

Déli külváros 186 8,1 57,0 65,1 28,0 7,0 16,1 1,6

Keleti külváros 241 32,4 41,9 74,3 23,2 2,5 30,7 0,0

Északi külváros 175 36,6 49,7 86,3 9,1 4,6 35,4 0,0

Veszprém, 2005

Belváros (Vár-Belváros) 63 36,5 58,7 95,2 3,2 1,6 49,2 30,2

Jeruzsálem-hegy 199 3,0 58,3 61,3 24,6 14,1 4,5 13,1

Temető-hegy-Tizenháromváros 311 0,6 55,6 56,3 28,9 14,8 3,9 13,8

Csapószer-Úrkút 280 1,8 50,4 52,1 28,6 19,3 3,2 8,9

Buhim-vögy-Giricses-domb 160 2,5 45,6 48,1 15,0 36,9 5,0 15,6

Cserhát 47 2,1 36,2 38,3 55,3 6,4 8,5 27,7

Forrás: saját felmérés adatai; műemléki adatok: www.koh.hu; helyi védelem adatai: www.vati.hu

195

a vár panorámája vonzza az építeni is kívánó lakosságot. Az itt most inkább csak viszonyítási alapként szereplő Cserhát városrészt (lakótelepet) nem tekintve a leginkább fiatalosépületállománnyal Buhim-völgy–Giricses-domb városrész

rendelkezik. Itt érzékelhető leginkább a jelenkori lakásépí-tési-boom, s bizony a „történeti” épületállomány aránya már alulmúlja az 1945 után épültét. A legkorosabbnak a Jeruzsálem-hegy mondható, esetében még a 60%-ot

2. ábra. Pápa történelmi városrész épületei építési korszak szerint, a városrészek morfológiai és statisztikai (szaggatott vonal) beosztá-sával. Melléktérkép: műemlék (a) és helyi védettségű (b) épületek, 2004.Jelmagyarázat: a: 1800 előtt b: 1800-1930 c: 1930-1945 d: 1945-1990 e: 1990 után1: Északi belváros 2: Nyugati belváros 3: Déli belváros 4: Alsóváros

2. kép. Kőszeg, Német hóstád. Oromzatos emeletes házak a Hegyalja utcában, (Szerző felvétele)

3. ábra. Sopron történelmi városrész épületei építési korszak szerint, a városrészek morfológiai és statisztikai (szaggatott vonal) beosztá-sával. Melléktérkép: műemlék (a) és helyi védettségű (b) épületek, 2000.Jelmagyarázat: a: 1800 előtt b: 1800-1930 c: 1930-1945 d: 1945-1990 e: 1990 után1: Belváros 2: Déli- 3: Keleti- 4: Északi- 5: Nyugati külváros

3. kép. Pápa, Korvin utca, döntően zárt, földszintes beépítés – háttér-ben az Öregtemplom, 2004 (Szerző felvétele)

196

meghaladja az 1945 előtti házak aránya. A Temető-hegy–Tizenháromváros és a Csapószer–Úrkút településrészek átépülése magánerős módon már az 1960-as, 1970-es években megindult, utóbbiban a kedvezőbb fekvés miatt a rendszerváltozás óta is intenzív a lakásépítés. Összes-ségében a terepen tapasztalható rendkívül konfliktusos,illetve változatos városkép és az adatok alapján is megkér-dőjeleződik a veszprémi történelmi külvárosok „történeti-sége”. (4. ábra)

Az említett városképi érték számbavételére a külvá-rosi épületállomány morfológiai sajátosságainak vizs-gálatával nyílik mód. A településmorfológiai adat-felvé-telezésem kapcsán hangsúlyozni kell, hogy eltértem a településföldrajzi gyakorlattól, amely a házakat többnyire egy kategóriába osztja be.11 A terepen tapasztaltak alapján, és az Országos Településrendezési és Építési Követelmé-nyek (OTÉK) szempontrendszerét is figyelembe véve különkategorizáltam az épületeket alakjuk, tetőgerincüknek az utcával való viszonya, a homlokzat és tetőforma (morfo-lógia), illetve a háznak a telekkel való kapcsolata (a beépí-tés jellege) alapján. A morfológiai kategóriákat, a szakiro-dalmi előzményeket is figyelembe véve alkottam meg.12 Így elkülönítettem az utcafrontra merőleges tetőgerincű, fésűs vagy falusias csoportot, amin belül megkülönböz-tettem az oromzatos és a lekontyolt (ez már városiasabb forma) házakat nyeregtetős és félnyeregtetős változatban, továbbá az utca vonalával párhuzamos gerincű házakat. Kategorizálásomban tehát döntően az utcaképet vettem

figyelembe (hasonlóan a földrajzos elődökhöz), a tele-pülésrendezésben megszokottal szemben nem vettem figyelembe az utcáról nem látható – többnyire kataszteritérképek segítségével megállapított – beépítési formát (L, U alakú, háromoldalú, négyoldalú, stb. udvarház). A beépí-tés jellege alapján az épületeket négy típusba soroltam: zártsorú, hézagos (de az utcavonalán álló épületek), ikres és egyéb (szabadon álló, nem az utcavonalon lévő épüle-tek). Tehát némileg eltértem az OTÉK beosztásától (zártso-rú, oldalhatáron álló, szabadon álló, kialakult).

A 2. táblázatban a korábban említett és az alábbi térképeken szereplő bontásnál kevésbé részletesen sze-repeltetem a házakat, mivel a félnyeregtetős oromzatos épületek nagyon ritkák, a félnyeregtetős kontyos ház-típus pedig csak Sopronban fordul elő nagyobb szám-ban. Itt ugyanis a várfalak miatti sűrűbb építkezés során – amikor gyakran a telek mindkét oldalán állt egy-egy ház – készakarva egymásnak támasztották a fésűs beépí-tésű házakat.

Az utcavonalával párhuzamos tetőgerincű épületeket a 2. táblázatban az egyszerűség kedvéért városi háznak hívom, utalva arra, hogy ez a fajta morfológia már a vá-rosias fejlődést jelentette, még ha földszintes maradt is az épület. Az épületek utcafrontjának behajlítása gyakran úgy történt, hogy megmaradt az oromzatos ház, vagy a lekontyolt tetőidom arculati elkülöníthetősége, ezért egy „átmeneti” kategóriát is képeztem. Ez azonban szintén csak néhány helyen, mint pl. Kőszegen – ahol a Gyöngyös utcában városképi együttest is alkot – és Sopronban for-dul elő, ezért ezek az épületek az egyéb kategóriába ke-rültek. Csakúgy, mint az itt most külön nem szerepeltetett „tömbös”, rendszerint lapos tetős, nagytömegű épületek kategóriája és a mindenféle egyéb tetőforma – a sátorte-tős falusi típusháztól a tornyos villaépületig és jelenkori társaikig –, amelyek rendszerint a szabadon álló épületek-re jellemzők. (2. táblázat)

4. ábra. Veszprém történelmi városrész épületei építési korszak sze-rint, a városrészek morfológiai és statisztikai (szaggatott vonal) beosz-tásával. Melléktérkép: műemlék (a) és helyi védettségű (b) épületek, 2005.Jelmagyarázat: a: 1800 előtt b: 1800-1930 c: 1930-1945 d: 1945-1990 e: 1990 után1: Belváros 2: Jeruzsálem-hegy 3: Temető-hegy-Tizenháromváros 4: Csapószer-Úrkút 5: Buhim-völgy-Giricses-domb 6: Cserhát

4. kép. Pápa, Alsóváros. A földszintes beépítésű Széchenyi utca – hát-térben a református templom, 2004 (Szerző felvétele)

197

Az adatok alapján választ kaphatunk arra a fentebb megfogalmazott kérdésre, hogy mennyiben őrzik még e külvárosok a falusi morfológiai elemeket. Felméréseim szerint ez leginkább a soproni Szent Mihály-domb keleti felére, a nyugati külvárosra és a veszprémi Temető-hegy és a Csapószer külvárosokra jellemző. De az adatok és a vo-natkozó térképek alapján megállapíthatjuk, hogy számos más külvárosban a földszintes városi házakkal kiegészülve városképi egységet alkotnak az oromzatos vagy kontyolt házak, így például említhető valamennyi további sopro-ni külváros, ahol így sajátos falusias karakterű külvárosi magok maradtak fenn. De a térképek alapján felvetődik az is, hogy hiába a magas arány, ha az azonos karakterű épületek nem állnak össze egy utcaképet formálva, ez a helyzet a már említett okok miatt leginkább Veszprémben tapasztalható. (5–8. ábra)

Legritkább a falusias beépítés a kőszegi magyar hóstád és a pápai Alsóváros területén. Pápa kapcsán különös ér-dekesség, hogy az Alsóváros falusiassága az egész vizsgált történelmi városrészben a legalacsonyabb – és itt alátá-masztást nyer, hogy miért állítottam fentebb azt, hogy a pápai belváros nyugati és déli fele morfológiailag inkább külvárosnak tekinthető.

A városi házakat is megvizsgálva s a térképekkel ösz-szevetve, némileg teljesebb képet kaphatunk a városok arculatáról. Sopronban a falusias külvárosi magok terüle-tén kívül a városiasodás meglehetősen kiteljesedett, nagy arányban épültek emeletes városi házak, elsősorban az északi és a déli negyedekben. A városiasodás Kőszegen is fokozottan előrehaladt, a többnyire zártan, a telek tel-jes szélességében épült, utcával párhuzamos tetőgerincű házak azonban ritkán emeletesek, ez is Kőszeg városfejlő-désének megtorpanásáról tanúskodik. A városi házak zárt-sága már kevésbé igaz Pápára és Veszprémre, ahol azok jelentős számban egymás tűzfala között rést hagyva épül-tek, ami afféle „ál-városias módinak” tekinthető. Mindeztalán már a tájegységenként eltérő formában végbemenő városiasodásra is utal. A belvárosokat is számba véve feltű-nő még a mind közül a legurbánusabb soproni belváros zártsága, illetve vertikális magassága, míg a koronként el-térő városi szerepre utal az is, hogy Pápán sokkal nagyobb területet foglalnak el a zártan épült házak, mint Veszprém-ben. A pécsi Tettye kapcsán meg kell említeni, hogy annak városi fejlődése a veszprémi váralji településrészek fejlő-dési vonalához hasonló, a magánerős, többnyire családi házas építkezés kezdi felfedezni a városrész hangulatát, illetve a helyenként a belvárosra nyíló panoráma is vonz-erőt jelent. Győr jellegzetes külvárosa, Újváros, már kevés-bé mondhatja el magáról ezt, területén társadalmi erózió tapasztalható, a fizikai környezet leromlásával párosulva.

5. ábra. Kőszeg történelmi városrész épületállományának morfológiá-ja. Melléktérkép: zárt beépítésű telkek, 2004.Jelmagyarázat: I. földszintes II. emeletes házak a: oromzatos nyereg-tetővel b: oromzatos félnyeregtetővel c: kontyos nyeregtetővel d: kontyos félnyeregtetővel e: átmeneti típus f: városi ház g: egyéb ház-forma h: tömbszerű i: templom, toronyszerű építmény

5. kép. Sopron, Déli külváros, a Pócsi utca páros házsora, 2002 (Szerző felvétele)

198

A TÖRTÉNELMI KÜLVÁROSOKBAN REJLŐ VÁROSFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK

Az egyes történelmi városrészek életét nemcsak „történel-mi” vagy „külvárosi” mivoltuk befolyásolja. A földrajzi hely-zettől a városépítési sajátosságokon át a város gazdasági potenciáljáig sokféle tényező játszhat szerepet. A terepen tapasztaltakkal is egybevetve Kőszeg történelmi városré-sze némileg álmos, szunnyadó életet él, kevés változással, félbehagyott 1945–1990 közötti modernizációval, ahol a rendszerváltozás után kevés látványos esemény történt e téren. A kisváros gazdaságát és belvárosát nem emel-te fel a bevásárló-turizmus, és a stagnáló gazdasági élet sem erősíthette meg a felső-középosztályt, hogy a lakás-állomány magánerős megújulásában szerepet játsszon. Ennek köszönhetően azonban épített öröksége kevésbé van kitéve a magánerős megújulás terén tapasztalható gyakori városképrombolásnak, s történelmi külvárosainak egy-egy negyede, utcája máig tükrözi az egykori földmű-ves, szőlőművelő életformára berendezkedett népesség hajdani lakókörnyezetét.

Pápán, úgy vélem, több adat, mutató is alátámasz-totta, hogy a belváros egyes részei inkább külvárosi (mezővárosias), mint belvárosi fejlődési pályán vannak/voltak. A belváros nyugati fele bizonyult épületállományát tekintve a legkontrasztosabbnak, megújulni látszik viszont a déli negyed, köszönhetően a meginduló magánerős vá-rosmegújításnak. Az Alsóváros kevéssé ellentétes képű városrész, inkább az említett belvárosok közé helyezhető morfológiai értelemben. Ezzel együtt Pápa egy viszonylag kicsiny méretű urbánus mag körül nagy kiterjedésű, még az egykori várfalakon belül kezdődő mezővárosias arcu-latú negyeddel rendelkezik, a peremek felé jelentősebb falusi morfológiával.

Sopronban a belváros és a Várkerület öve sok tekin-tetben markánsan elkülönül a külvárosoktól, s társadalmi, fizikai állapota azokhoz képest még megnyugvásra is okotadhat. Ellenben főképpen a Szent Mihály-domb szemmel láthatóan is erősen leromló lakókörnyezettel jellemezhető, ami felveti a közszféra beavatkozásának szükségességét. Az építészeti örökség – műemléki védelemmel is hang-súlyosan alátámasztva – elsősorban ebben a külvárosi ne-

2. tálázat. Városrészek épületállománya az épületek morfológiai típusai szerint

Város, felmérés éveFalusi morfológiájú ház Városi ház

Egyéb morfológia

Zárt beépítésű

házOromzatos Kontyolt Összesen Földszintes Hézagos Összesen

Kőszeg, 2004 db % db % db % db % db % db % db % db %

Belváros 7 5,4 5 3,9 12 9,3 26 20,2 5 3,9 110 85,3 7 5,4 114 88,4

Német hóstád 41 14,2 12 4,2 53 18,4 131 45,5 61 21,2 179 62,2 56 19,4 123 42,7

Magyar hóstád 21 8,1 2 0,8 23 8,9 120 46,5 26 10,1 177 68,6 58 22,5 152 58,9

Pápa, 2004

Északi belváros 4 4,1 3 3,1 7 7,2 12 12,4 8 8,2 81 83,5 9 9,3 73 75,3

Nyugati belváros 8 4,1 23 11,7 31 15,8 126 64,3 52 26,5 156 79,6 9 4,6 105 53,6

Déli belváros 8 5,1 14 8,9 22 13,9 90 57,0 21 13,3 129 81,6 7 4,4 108 68,4

Alsóváros 12 4,6 17 6,5 29 11,0 143 54,4 82 31,2 193 73,4 41 15,6 110 41,8

Sopron, 2001

Belváros 1 0,3 1 0,3 2 0,7 16 5,3 3 1,0 283 93,7 17 5,6 293 97,0

Nyugati külváros 13 6,5 35 17,5 48 24,0 22 11,0 2 1,0 113 56,5 39 19,5 113 56,5

Déli külváros 9 4,8 25 13,4 34 18,2 20 10,7 21 11,2 132 70,6 21 11,2 118 63,1

Keleti külváros 32 13,3 71 29,5 103 42,7 81 33,6 23 9,5 117 48,5 21 8,7 102 42,3

Északi külváros 6 3,4 24 13,6 30 17,0 60 34,1 20 11,4 131 74,4 15 8,5 106 60,2

Veszprém, 2005

Belváros 3 4,8 0 0,0 3 4,8 4 6,3 2 3,2 52 82,5 8 12,7 56 88,9

Jeruzsálem-hegy 4 2,0 23 11,6 27 13,6 62 31,2 58 29,1 99 49,7 73 36,7 41 20,6

Temető-hegy 60 19,0 69 21,8 129 40,8 45 14,2 45 14,2 50 15,8 137 43,4 3 0,9

Csapószer-Úrkút 38 13,6 46 16,4 84 30,0 57 20,4 43 15,4 61 21,8 135 48,2 4 1,4

Buhim-völgy 9 5,6 11 6,9 20 12,5 38 23,8 33 20,6 44 27,5 96 60,0 10 6,3

Cserhát 0 0,0 0 0,0 0 0,0 1 2,1 2 4,3 21 44,7 26 55,3 20 42,6

Forrás: saját felmérés adatai

199

gyedben érdemelné meg a kiemelt figyelmet mind a vá-rosfejlesztés és -rendezés (innen még meg is van), mind a városvezetés részéről. Ennek egyik lecsapódása lehetne a negyed műemléki jelentőségű területté nyilvánítása, illet-ve tudatos városfelújítási akciók, programok beindítása.

Veszprém külvárosaiban nagyfokú átalakulás-átépítés zajlik, a helyenként nagyon kontrasztos külvárosok (leg-inkább talán a Buhim-völgy–Giricses-domb), gyűrűként veszik körbe a szinte skanzenként működő Várnegyedet. A még nagyszámú falusias épített örökség így egyre in-kább fragmentálódik, s félő, hogy a megmentése érde-kében – az EKF 2010 pályázat és a városfejlesztési straté-giai elképzelések szerint – megmozdulni látszó közszféra már bizonyos értelemben elkésik a megőrizve megújító városrehabilitáció megvalósításával.13

Az általam empirikusan fel nem mért győri, pécsi kül-városok, illetve a morfológiai hasonlóság alapján ide so-rolható mezővárosias Moson újabban egyaránt a figyelemközéppontjába került. Utóbbi például akcióprogramot dolgozott ki Moson rehabilitációjára, amelyhez EU-s és hazai forrásokat kívánnak bevonni pályázati úton.

Az Európa Kulturális Fővárosa 2010 pályázaton győz-tes Pécs a Zsolnay-gyár kulturális negyedként elképzelt rehabilitációja mellett, a közterületek, parkok fejlesztését tervezi, ami nemcsak a belvárosra, hanem pl. a Tettyére, a Budai külvárosra, az Uránvárosra, stb. is kiterjedne, ahol a

komplex rehabilitáció elindítójának is szánják.14 Győrben, hasonló célzattal a történelmi belvárosban két projekt – a Széchenyi tér és a Bécsikapu tér rekonstrukciója, tehát szintén elsősorban közterület-fejlesztés – valósult volna meg a pályázat keretében.

Az EKF pályázati anyagok – elsősorban Pécs és Győr esetében – legnagyobb újdonsága, hogy a városok fel-fedezték történelmi külvárosaikat. Nemcsak a hagyomá-nyos turistacélpontokat, a belvárosokat és azok értékeit hangsúlyozták a pályázatban, hanem az útikönyvekben többnyire alig megjelenő történelmi külvárosok fejlesztési lehetőségére is rátaláltak. Pécs egészen odáig megy, hogy kikiáltja: a Tettye városrész hazánk egyetlen történelmi korú külvárosa – jóllehet, ez korántsem így van.15

Győr az Újvárosban rejlő lehetőségeket ismeri fel, a pá-lyázati anyagot megelőző városfejlesztési anyagokban fo-kozatosan jelenik meg az újvárosi rehabilitáció programja. A stratégiai programban még „csupán” az Újváros történeti beépítésének megmentését hangsúlyozzák, a fejlesztési koncepcióban viszont már közterület fejlesztési szándék is kapcsolódott ehhez. Érdekesség, hogy ebben még nagy alapterületű kereskedelmi létesítmény telepítését irányoz-ták elő, a nem versenyképes, kisebb területű egységek bezárása miatt. Ezzel szemben a pályázati anyagban már egy „mezővárosi hangulatú” városrészt kívánnak újjáépíte-ni, ahol „kedvezőbb helyzetet teremtünk a helyi kisvállal-kozások számának növelésére, a leszakadó városrészben új munkahelyek létrehozására, az itt élő roma közösség integrálására”.16

A soproni pályázatban már kevéssé hangsúlyos a tör-ténelmi külvárosok megjelenése. Szó van a belváros és az északi külváros, a Szent Mihály-domb rekonstrukciójáról – a szóhasználat némileg megtévesztő – azonban főleg utóbbi esetén kevés konkrétum hangzik el: a magántőke

6. ábra. Pápa történelmi városrész épületállományának morfológiája. Melléktérkép: zárt beépítésű telkek, 2004.Jelmagyarázat: I. földszintes II. emeletes házak a: oromzatos nyereg-tetővel b: oromzatos félnyeregtetővel c: kontyos nyeregtetővel d: kontyos félnyeregtetővel e: átmeneti típus f: városi ház g: egyéb ház-forma h: tömbszerű i: templom, toronyszerű építmény

6. kép. Sopron, Szent Mihály–domb, a Gazda utca páratlan házsora 2005 (Szerző felvétele)

200

bevonásával is a bécsi Grinzing mintájára szeretnék élővé tenni a negyedet, s a tervek között szerepel egy poncich-ter múzeum kialakítása.17 Veszprém elsőfordulós pályá-zatában a külvárosok területével kapcsolatban részben a városfejlesztési elképzeléseket ismételték meg, részben pedig a zöldfelületekhez és a közterületekhez kapcsolódó projekteket terveztek. Ezek között szerepelt a Benedek-hegy zöldfelületi rekonstrukciója és kulturális fejlesztése, a Betekints-völgy–Benedek-hegy közötti Séd-völgy rekre-ációs területté alakítása.

TÁRSADALMI-LAKÓKÖRNYEZETI JELLEMZŐK

Az alábbiakban arra a kérdésre keressük a választ néhány adat segítségével, hogy milyen sajátosságokkal jellemez-hető a történelmi városrészekben élő lakosság, hiszen a

történelmi külvárosk jövőjét nagyban befolyásolja a helyi társadalom állapota. (3–4. táblázat)

A gyermekkorúak arányát tekintve a kőszegi, a sopro-ni belváros, Pápán a belváros nyugati fele, Veszprémben pedig a Cserhátot kivéve mindegyik külváros az adott városi átlag feletti mutatóval rendelkezik. Feltehetően a gyermekes családok nagyobb arányú beköltözése állhat a háttérben, erre utalhatnak a mobilitási adatok is.18 Az időskorúak magas átlag feletti arányban élnek a legtöbb veszprémi külvárosban (különösen Jeruzsálem-hegyen), a soproni történelmi városrész egész területén (főképpen a déli negyedekben), Pápán (kivéve a déli belvárost) és az egész kőszegi történelmi városrészben. Némileg intő jel a veszprémi Cserhát lakótelep elöregedettségi mutatója és alacsony mobilitása, ami idővel maga után vonhatja az épületállomány fizikai degradációját is. Néhány helyen je-lezni kell, hogy az egyes mobilitási értékeket kollégiumok

3. táblázat. Városok, városrészek néhány társadalomstatisztikai mutatója, %, 2001

Város, városrészGyermek-

korúIdőskorú

Felsőfokú végzett-

ségű 15-x

Vezető, értelmiségi foglalkoz-

tatottak, %

Jelenlegi lakhelyén

1990 1998 születése

lakónépesség, % Óta élő lakónépesség, %

Kőszeg 18,6 17,3 11,2 16,9 54,9 34,9 20,3

Történelmi városrész 16,1 21,1 12,1 18,0 57,1 37,0 21,4

Belváros 20,7 20,5 18,0 23,2 60,5 37,6 23,1

Német hóstád 14,1 19,8 9,2 14,2 62,7 41,6 28,9

Magyar hóstád 15,1 22,5 11,3 17,7 50,8 33,2 14,5

Pápa 16,4 19,5 10,7 18,0 56,8 35,2 14,2

Belváros 16,1 24,4 10,8 20,2 60,1 35,3 13,7

Északi belváros 14,9 28,4 12,0 22,0 50,0 26,7 9,0

Nyugati belváros 17,8 27,4 9,7 14,2 66,3 39,0 9,9

Déli belváros 15,9 16,6 10,5 24,2 65,7 41,7 23,4

Alsóváros 14,5 26,3 11,1 23,7 62,8 38,2 16,9

Sopron 14,5 18,7 13,2 19,2 55,9 34,9 18,0

Történelmi városrész 13,7 25,0 13,1 20,3 53,6 32,6 16,5

Belváros 15,6 23,4 16,9 23,4 53,7 31,3 14,6

Nyugati külváros 12,8 20,0 13,0 24,8 58,7 36,5 24,7

Déli külváros 12,4 30,4 13,8 20,4 48,8 30,7 13,4

Keleti külváros 14,4 21,9 6,1 10,4 56,7 32,1 15,8

Északi külváros 15,2 22,1 10,8 17,7 57,8 35,5 16,9

Veszprém 15,4 16,1 17,9 25,7 60,1 35,6 14,6

Történelmi városrész 14,0 23,9 17,3 28,5 61,4 37,6 13,8

Belváros (Vár-Belváros) 14,3 8,6 16,2 30,1 84,9 60,6 19,0

Jeruzsálem-hegy 17,4 22,7 18,9 31,0 63,2 39,5 15,8

Temető-hegy-Tizenháromváros 15,7 19,6 13,4 18,8 62,4 39,6 18,8

Csapószer-Úrkút 19,2 16,6 17,0 26,9 62,8 34,8 14,2

Buhim-vögy-Giricses-domb 16,5 18,8 22,1 50,5 71,5 30,4 11,5

Cserhát 7,9 38,2 18,4 30,3 48,9 30,6 8,2

Forrás: KSH, Népszámlálás

201

torzíthatják, ez állhat fenn a veszprémi Várnegyedben és a kőszegi német hóstádban is.

A némileg magasabb státuszú lakosság – felsőfokú végzettségű, illetve vezető, értelmiségi foglalkoztatot-tak – aránya a kőszegi belvárosban, Pápán az északi és déli belvárosban, illetve az Alsóvárosban, Sopronban a belvárosban és a déli területeken, Veszprémben pedig a Temető-hegyet kivéve szinte mindegyik történelmi vá-rosrészben jellemző. Az alacsony társadalmi státusz pedig különösen a kőszegi hóstádok, a soproni Szent Mihály-domb, a pápai nyugati belváros és a veszprémi Temető-hegy–Tizenháromváros negyede kapcsán emelhető ki.

A lakásstatisztikai mutatókra térve ezek a városrészek alacsony lakásmérettel és lakáskomforttal is jellemezhe-tők, de ezen a téren hozzájuk kell venni majdnem az összes történelmi negyedet. A komfortosság mutatóját vizsgálva Kőszeg, Pápa és Sopron belvárosa válik ki a sorból, ami talán a műemléki helyreállítások sikerét példázza. A többi történelmi városrész lakásállománya jelentősebb korsze-rűsítésekre szorul, hiszen a rossz minőségű lakások jelenlé-te egyértelműen gátolja a társadalmi megújulást. Ám sok helyütt a lakások alacsony szobaszáma is akadálya lehet a gyermekes családok beköltözésének, bár a mai társadalmi folyamatok mellett az egyszobás lakások léte nem ítélhető

7. ábra. Sopron történelmi városrész épületállományának morfológi-ája. Melléktérkép: zárt beépítésű telkek, 2001.Jelmagyarázat: I. földszintes II. emeletes házak a: oromzatos nye-regtetővel b: oromzatos félnyeregtetővel c: kontyos nyeregtetővel d: kontyos félnyeregtetővel e: átmeneti típus f: városi ház g: egyéb házforma h: tömbszerű i: templom, toronyszerű építmény

7. kép. Veszprém, Temető-hegy, kilátás a Benedek-hegyről nyugati irányba, 2005 (Szerző felvétele)

8. ábra. Veszprém történelmi városrész épületállományának morfoló-giája. Melléktérkép: zárt beépítésű telkek, 2004.Jelmagyarázat: I. földszintes II. emeletes házak a: oromzatos nye-regtetővel b: oromzatos félnyeregtetővel c: kontyos nyeregtetővel d: kontyos félnyeregtetővel e: átmeneti típus f: városi ház g: egyéb házforma h: tömbszerű i: templom, toronyszerű építmény

8. kép. Veszprém, Csapószer, oromzatos, nádfedeles ház a Kertalja ut-cában, 2006 (Szerző felvétele)

202

meg egyértelműen kedvezőtlenül. Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy a dzsentrifikációhoz, a technokrata fiatal, gyer-mektelen népesség beköltözéséhez természetesen sok minden más is kell a megfelelő lakáskínálaton túl.

A történelmi városrészek zsúfoltsága korántsem egy-veretű, inkább jellemző az átlagos (Veszprém, Sopron) vagy kismértékben átlag feletti laksűrűség (Kőszeg belvá-rosa, német hóstád, Pápa: nyugati és déli belváros), s itt is figyelembe kell venni a kollégiumok torzító hatását. Tehátma nem a belső városrészek a legzsúfoltabbak, s ebben jelentős szerepet játszottak a rendszerváltozás utáni funk-cionális változások, amelyek során számos lakás áthasz-nosításra került, irodák, rendelők, üzletek nyíltak. A nem lakott lakások adata erre is utalhat, főként a gazdag keres-kedelmi szerepkörrel rendelkező városrészekben (Sopron belvárosa, Kőszeg [?]), másutt viszont éppen a lakókörnye-zet eróziójára mutathat rá (Pápa, nyugati belváros, soproni külvárosok, Veszprém: Buhim-völgy, stb.).

A helyben élő lakosság lehetőségei és az épületállo-mány korszerkezete is befolyásolja a házak állapotát, e mutatók is jelezhetik a társadalmi miliőt, jóllehet az épü-letek homlokzata, – amelyet a felmérésemnél figyelembevettem – nincs mindig párhuzamban az épületbelső álla-potával, gondoljunk csak a műemlék városokban gyakran alkalmazott sortatarozásokra. Terepen gyűjtött adataimat az 5. táblázat részletezi az eddigi formában.

A kőszegi belvárosban több ugyan a felújított épület, azonban összességében rosszabb képet mutat, mint a külvárosok. Pápán a megújulás üteme nem a – tulajdoni alapon a közszféra által jobban kontrollált – északi belvá-rosban a legnagyobb, azonban összességében itt a leg-jobb állapotú az épületállomány, a többi városrész kont-rasztosabb képet mutat. Sopronban a közszféra által nagy részben tulajdonolt belvárosi és várkerületi épületállo-mány egyértelműen jobb állapotban van a külvárosokkal szemben, a többi várossal is összevetve csak a veszprémi

4. táblázat. Városok, városrészek néhány lakásstatisztikai mutatója, %, 2001

Város, városrészNem lakott Egy-szobás 4-x szobás

Félkom-fortos és rosszabb

Fürdő nélküli

100 lakásra 100 szobára

lakások aránya, % jutó lakó

Kőszeg 6,7 12,1 14,9 7,4 3,8 296,8 117,0

Történelmi városrész 9,2 18,3 9,7 10,7 5,7 273,8 119,7

Belváros 12,9 18,5 10,0 7,4 4,1 289,5 123,7

Német hóstád 8,9 19,4 12,4 11,8 6,1 301,6 129,6

Magyar hóstád 7,4 17,4 7,9 11,7 6,2 248,2 110,9

Pápa 4,4 12,2 15,9 12,4 5,1 281,3 110,9

Belváros 8,4 25,6 7,8 18,1 7,8 271,0 125,6

Északi belváros 6,8 23,2 5,6 11,6 3,4 224,7 107,2

Nyugati belváros 12,4 28,7 10,3 23,5 11,9 295,2 137,2

Déli belváros 6,3 26,0 8,9 23,0 10,8 323,4 142,6

Alsóváros 9,8 26,2 10,3 19,9 11,6 257,7 115,1

Sopron 8,8 12,6 13,9 8,4 3,9 277,5 110,2

Történelmi várorész 12,0 23,0 6,8 12,8 7,0 240,8 113,1

Belváros 15,5 27,7 4,2 9,7 3,1 242,8 119,9

Nyugati külváros 13,9 20,2 13,2 14,7 9,0 289,5 123,4

Déli külváros 10,0 17,0 5,3 9,2 4,9 219,5 103,1

Keleti külváros 10,4 28,9 8,5 22,8 15,8 247,0 115,9

Északi külváros 10,8 35,7 6,2 20,4 11,7 233,9 117,9

Veszprém 3,6 9,7 23,8 4,7 2,4 276,9 101,7

Történelmi városrész 8,5 13,0 14,6 8,7 4,4 258,6 103,8

Belváros (Vár-Belváros) 30,0 15,3 28,6 24,5 7,1 500,0 175,6

Jeruzsálem-hegy 8,1 8,3 20,3 8,9 4,7 272,9 98,9

Temető-hegy-Tizenháromváros 6,9 9,5 20,1 13,4 8,8 290,1 107,7

Csapószer-Úrkút 6,5 9,7 31,3 14,2 7,6 300,7 100,7

Buhim-vögy-Giricses-domb 10,8 15,7 25,3 14,5 3,6 313,3 112,1

Cserhát 6,0 16,2 1,2 1,8 1,1 187,2 90,7

Forrás: KSH, Népszámlálás

203

Várnegyed és a győri Káptalandomb előzi meg, bár Veszp-rémben a már ismertetett jelenségek miatt a külvárosok is jó állapotnak örvendenek: épületállományukban kéthar-mad-egyharmad a jó és újszerű, illetve a sérült épületek aránya. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a veszprémi Buhim-völgy–Giricses-domb esetében a 6%-ot, Jeruzsálem-hegy és Csapószer–Úrkút esetében pedig az 5%-ot is eléri az erősen sérült és a romos házak aránya. Másutt hasonló értékeket csak Sopronban az északi (5,1%), a keleti (5%), Pápán a nyugati belváros (4,6%) ér el. Ez szintén lakókör-nyezeti, társadalmi konfliktusra utal.

Dolgozatomban a történelmi külvárosok építészeti öröksé-gének sajátosságaira igyekeztem rámutatni. A történelmi külvárosok morfológiájukban többé-kevésbé még ma is tükrözik egykori funkcionális-gazdasági szerepkörüket, az agrártermelésre berendezkedett lakosság hajdani élette-rét, a falusias-mezővárosias külsőt. A városfejlődés során ezek a külvárosi részek nem alakultak át, nem tűntek el tel-jesen. A történelmi város koncepciója tehát részletezést, ki-bontást igényel. Társadalmi és gazdasági értelemben is jól elkülöníthetők még a történelmi külvárosok, bár mindez természetesen már gyökeresen eltér a korábbi viszonyok-

tól. Paradox módon azonban ma még úgy tűnik, hogy az alacsony státuszú lakosság jelent biztosítékot a külvárosok megmaradására. A sokszor zárványként megmaradt falu-sias részek védelmet érdemelnek, mert szerepet játszhat-nak a lakosság helyi identitásának erősítésében vagy a tu-rizmus kínálatának fejlesztésében. Ezeket a lehetőségeket némely városunkban már fel is ismerték (Pécs, Győr, Sop-ron), a történelmi külvárosokkal kapcsolatban kezd tehát megváltozni a több évtizedes, lebontásban, szanálásban való gondolkodás.

JEGYZETEK

1 Moson társadalmi, morfológiai és funkcionális tekintetben tulajdon-képpen Magyaróvár külvárosának tekinthető.

2 GERŐ LÁSZLÓ – SEDLMAYR JÁNOS: Pápa. Budapest, 1959. 81–89. 3 A morfológiai és a társadalmi elemzésekhez helyenként némileg

eltérő módon határoltam le az egyes városrészeket. Ennek oka az, hogy míg városképileg-morfológiailag számos esetben nem az utcák, hanem az utcák között húzódó telekvonalak jelentenek ha-tárvonalat, addig a legutóbbi népszámlálás legkisebb adatinterpre-tációs egysége a kizárólag utcák, közterületek által határolt háztömb volt – nekem is ezek szerint álltak rendelkezésre az adatok. Lehetősé-gem lett volna a morfológiai elemzéshez is háztömb-határok szerint aggregálni saját adataimat, azonban némi megfontolás után amel-

5. táblázat. városrészek épületállománya az épületek állapota szerint

Város, felmérés éve Újszerű JóEnyhén sérült

Közepe-sen sérült

Erősen sérült

RomosJó és

újszerűSérült

Kőszeg, 2004 %

Belváros 31,8 29,5 27,9 10,1 0,8 0,0 61,2 38,8

Német hóstád 26,0 40,0 22,8 8,1 2,8 0,7 66,0 34,4

Magyar hóstád 21,2 44,3 22,4 10,2 1,2 0,8 65,5 34,5

Pápa, 2004

Északi belváros 23,7 40,2 26,8 6,2 2,1 1,0 63,9 36,1

Nyugati belváros 15,3 37,8 30,1 12,2 1,0 3,6 53,1 46,9

Déli belváros 35,4 25,3 24,1 12,7 0,6 1,9 60,8 39,2

Alsóváros 23,7 41,6 21,4 9,9 1,5 1,9 65,3 34,7

Sopron, 2000

Belváros 38,0 40,7 18,0 2,0 1,3 0,0 78,7 21,3

Nyugati külváros 22,2 44,4 23,7 6,6 1,0 2,0 66,7 33,3

Déli külváros 22,5 39,0 27,8 7,5 1,6 1,6 61,5 38,5

Keleti külváros 27,0 34,0 22,4 11,6 2,9 2,1 61,0 39,0

Északi külváros 30,7 25,0 29,5 9,7 1,7 3,4 55,7 44,3

Veszprém, 2005

Belváros (Vár-Belváros) 55,6 33,3 4,8 4,8 1,6 0,0 88,9 11,1

Jeruzsálem-hegy 27,6 39,2 22,1 5,5 2,0 3,5 66,8 33,2

Temető-hegy-Tizenháromváros 23,4 44,9 25,9 3,8 1,3 0,6 68,4 31,6

Csapószer-Úrkút 27,9 38,9 22,1 6,1 1,4 3,6 66,8 33,2

Buhim-vögy-Giricses-domb 42,2 26,1 20,5 4,3 3,1 3,7 68,3 31,7

Cserhát 12,8 74,5 12,8 0,0 0,0 0,0 87,2 12,8

Forrás: saját felmérés adatai

204

lett döntöttem, hogy az összevetés lehetősége a morfológiai és a társadalom- és lakásstatisztikai adatok között kevésbé fontos, inkább előnyben részesítettem azt a szempontot, hogy a városrészek arcu-latilag, településszerkezetileg jobban elválók legyenek, határaikon belül pedig homogén városrészek benyomását keltsék. (1–4. ábra)

4 HARIS ANDREA: A települések halmazától a városig. Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. I. Főszerk. Kubinyi András. Pápa, 1994. 50–58.; KUBINYI ANDRÁS: A középkori Pápa. Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. I. Főszerk. Kubinyi And-rás. Pápa, 1994. 87–93.; KOROMPAY GYÖRGY: Veszprém. 2. átdolg., bőv. kiad. Budapest, 1957. 11–17.; LELKES ISTVÁN: Kőszeg. Budapest, 1960. 5–8.

5 GERŐ–SEDLMAYR 1959. (2. jegyzetben i. m.) 20–26.; HARIS 1994. (4. jegy-zetben i. m.) 43–55.; MAJOR JENŐ: A magyar városok és a városhálózat kialakulásának kezdetei. Településtudományi Közlemények, 18. 1966. 48–90.; SZENDE KATALIN: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kul-túra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Budapest, 2004. 11–47.

6 LELKES 1960. (4. jegyzetben i. m.) 45–58.; THIRRING GUSZTÁV: Sopron vá-rosa a 18. században. Sopron, 1939. 10–34.

7 GERŐ–SEDLMAYR 1959. (2. jegyzetben i. m.) 66–67. 8 BOGNÁR IMRE EDE: Pápa településföldrajza. Pápa, 1943. 93–144.; HUNGLER

JÓZSEF: Veszprém településtörténete. Veszprém, 1988. 209–223.; LELKES 1960. (4. jegyzetben i. m.) 45–58.; SZENDE 2004. (5. jegyzetben i. m.) 11–47.; THIRRING 1939. (6. jegyzetben i. m.) 10–34.

9 SEDLMAYRNÉ BECK ZSUZSA: Sopron északi városrészének műemléki vizs-gálata és programterve. Területrendezés, 2, 1973, 2. 136–138.

10 BORBIRÓ VIRGIL – VALLÓ ISTVÁN: Győr városépítéstörténete. Budapest, 1956. 225–282.; DERCSÉNYI DEZSŐ – POGÁNY FRIGYES –SZENTKIRÁLYI ZOLTÁN: Pécs. Bu-dapest, 1956. 67–77.; LELKES 1960. (4. jegyzetben i. m.) 58–63.

11 Vö. MENDÖL TIBOR: Alföldi városaink morfológiája. Debrecen, 1936. 3–12., 34–40.; MENDÖL TIBOR: Általános településföldrajz. Budapest, 1963. 134–178., 404–427.; CSAPÓ TAMÁS: A magyar városok településmorfológiája. Szombathely, 2005. 11–54.; SZŰCS VIKTOR: Településmorfológiai kuta-tások Debrecen egy belvárosi lakónegyedében. Debreceni Szemle, 14, 2006, 1. 13–26.; JANKÓ FERENC: Településmorfológiai kutatások: történeti adatkezelés és módszerek. Földrajzi Értesítő, 54, 2005, 3/4. 365–376.

12 BARABÁS JENŐ – GILYÉN NÁNDOR: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest, 1979. 185.; DÁVID FERENC: Történeti-művészettörténeti ösz-szefoglalás a soproni Szt. Mihály domb rendezési tervéhez. Sopron, északi városrész műemléki vizsgálat és programterv (Tsz: 3-08-051-9). Budapest, 1971.; MEGGYESI TAMÁS: Magyarország hagyományos lakó-környezeti kultúráinak tipológiája. Településtudományi Közlemények, 35. 1987. 8–37.

13 Jelet hagyunk! Veszprém a királynék városa. Európa Kulturális Fővá-rosa 2010. Pályázati anyag. www.veszprem2010.hu

14 A határtalan város. Európa Kulturális Fővárosa – Pécs, 2010. Pályázati anyag. www.pecs2010.hu

15 Ennek nem csupán az EKF pályázati anyagok adják bizonyítékát: fentebb említettem, Pécs 2003-ban, Győr 2005-ben érte el Tettye, illetve Újváros műemléki jelentőségű területként országos védelem alá vonását.

16 Győr Megyei Jogú Város Stratégiai Programja Győr, 2003–2004. www.gyor.hu Győr Településfejlesztési Koncepció, Győr, 2003–2005. www.gyor.hu Újváros, Kossuth Lajos utca rehabilitáció. Győr 2010. Megvalósíthatósági tanulmány. www.gyor2010.hu Technika, kultú-ra és környezet: a jövő harmóniája. Győr Európa Kulturális Fővárosa 2010. Pályázati anyag. www.gyor2010.hu

17 Sopron 2009–2011. Európa Kulturális Fővárosa 2010. Pályázati anyag. www.sopron.hu/kulturfo

18 A mobilitási adatok lekérésénél választani kellett, hogy az adatok le-felé, vagy felfelé legyenek torzak: helyben születettek nélkül az adat nem tartalmazná pl. a költöző házaspár már az adott helyen szüle-tett gyermekét.

ARCHITECTURAL HERITAGE OF THE HISTORICAL SUBURBS – IN MORPHOLOGIC APPROACH

BY FRANCIS JANKÓ

When we hear about historical towns we first think abouthistorical inner towns despite the fact that centres of the towns surrounded by walls developed in close relations with the historical suburbs. My essay is written on the characteristics of the less-known suburbs and their ar-chitectural heritage. The cultural heritage protection has not focused on the historical suburbs for decades since they do not primarily represent, compared with the city centres, the national and local remembrance or bear the architectural, artistic and historical heritage. Consequent-ly, the historical suburbs have been paid less attention. However, the settlement protection is gradually improv-ing and it heightens the demands for the suburban pro-tection. The historical suburbs still demonstrate – more or less – their former functional-economic role, the former living conditions of their inhabitants living by agriculture and their rural country-town-like (oppidum) nature. In the process of the town-development these suburban districts have not changed or disappeared completely. Consequently, the conception of the historical town re-quires the specification of the details as regards to thesuburbs. The historical suburbs still can be clearly distin-guished from social and economic point of view although they radically differ from their earlier circumstances. It is aparadox however, that the low-status inhabitants seem to guarantee to preserve the suburbs. The country-like parts surviving as inclusion deserve protection since they can play role in strengthening the local identity of the inhabit-ants and in improving the local tourism. These possibilities have already been recognized by some towns (Pécs, Győr, Sopron) which implies a change of opinions surviving several decades and manifesting themselves in destruc-tion and liquidation of the suburbs so far.