A. ÉLŐ ÉS ÉLETTELEN VILÁG

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS KISKÖNYVTÁR 8. SZÁM

V. A. DORFMAN

ÉLŐ ÉS ÉLETTELEN VILÁG

SZIKRAMagyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

V. A. DORFMAN! - 'A

* ■ - '

ÉLŐ ÉS ÉLETTELEN VILÁG

SZIKRA KIADÁS BUDAPEST

1949


- ■ - ' t , .. X ■ x ■ —

'TARTALOM

Bevezetés ... ., .. ,-r .. .. .. .. .. ................................ ..... 31. A vízcsepp eleven világa .. . . .. . . ................................ 32. Milyen, az élőlények testének felépítése....................... 63. Az élet ismertető jelei .. .......................................................... ..... 84. Hogyan szaporodnak az élőlények?.......................................................125. Az élő és élettelen látható hasonlósága .. ... .. . . .. .. 176. Az életfeltételek és a szervezetek halála ................................. 247. Az élő világ története............................................... 31

Befejezés ..................................... ......................................................... .. 3'9j__

___________________ Felelős kiadó: Dr. Simó JenőForrás-nyomda n.v., Budapest — Felelős vezető: Erdős László igazgató


BEVEZETÉS* >

Bizonyára sokan elgondolkoztak már azon, hogy mi különbözteti meg az elevent az élettelentől? Ez a kérdés nem is olyan nagyon könnyű. Miben különbözik pl. az élő búzaszem az élettelen kőtől? Első pillantásra talán nem tűnik ki, mi az a döntő különbség, ami az élő búzaszem és az élettelen kő között van. A búzaszemből ugyanis kedvező körülmények között növény fejlődik, a kő pedig semmiféle körülmények között sem elevenedik meg.

Ez a könyvecske éppen azokról az ismertető jelekről szól, amelyekkel a minket körülvevő világ élőlényeit megkülönböztethetjük a természet holt, élettelen testeitől.

De azt is megismerjük belőle, hogy milyen végtelenül változatos is az eleven világ, és azt is, hogy az élő világ valamikor réges-régen hogyan keletkezett az élettelen természetből.

1. A VÍZCSEPP ELEVEN VILÁGA

A felületes szemlélő úgy véli, hogy a Földön nincs is olyan sok élőlény. Mindenki tudja pl., hogy hatalmas sivatagok vannak, amelyek teljesen kihaltnak látszanak. A valóságban azonban ott is, mint mindenütt, eleven élet van. Minden pillanatban megszámlálhatatlan sokaságú élőlény születik és múlik el, szakadatlan küzdelem folyik az életért és a táplálékért Éz az élet gyakran olyan észrevétlenül zajlik, hogy puszta szemmel nagyon nehéz észrevenni, sőt teljesen lehetetlen.


4

A kutató ember előtt azonban ma már nem lehet akadály. Amit puszta szemmel nem láthat, szemügyre veheti megfelelő műszer segítségével, amelynek mikroszkóp a neve. (1. ábra.) Ezt a műszert 300 évvel ezelőtt találták fel. A „mikroszkóp” szót magyarul talán így lehetne lefordítani: „nagyon kis tárgyakat látok”. A mai mi-

1. ábra. Modern mikroszkóp.A szemlélendő tárgyat, ha a tárgy nagy, vagy nem átlátszó, borotvával vékony részekre vagdalják; a vékony szeletet az üveglapra helyezik, amelyet a mikroszkóp asztalkájára fektetnek, és ráirányítják a tanulmányozott metszetre a mikroszkóp csövét. A metszetet a mikroszkóp asztala alá helyezett tükörből visszavert fénysugarak világít

ják át

2. ábra. AmőbaEz a legegyszerűbb lény, hol itt, hol ott kibocsátott (ál) lábai - segítségével mozog, amelyeknek kinövés-formája van. Az amőba belsejében sötét mag látszik a test közepén és néhány „hólyag", melyekben a táplálék megemésztése folyik, melyet az

áilábakkal szerzett

kroszkóp nagyon bonyolult műszer, amely a tárgyak képét több, mint 2000-szeresre képes megnagyítani. Nemrégen pedig olyan mikroszkópot találtak fel — az úgynevezett elektronmikroszkópot — amely a puszta szemmel nem látható testeket 10.000-szeresre, sőt, ha kell, százezerszeresre is felnagyítja.

A mikroszkóp feltalálója nagyon csodálkozhatott, amikor először tekintett bele a műszerbe. De bárki, aki megtekinti a mikroszkópban például az egyszerű tócsából származó vízcsep-


5

pet, vagy a szénavíz cseppjét — csodálatos dolgokat láthat. Hogy ilyen levet nyerjünk, kis csomó szénát dobjunk egy pohár vízbe és a poharat tegyük a napra. Néhány nap múlva a pohárból rothadó szag árad. Vegyünk

3. ábra. Papucsállatlka.Igen egyszerű lény; a bolyhos infuzoriákhoz tartozik, testének felületét csillék borítják. Csillék borítják az infuzoria „torkát" is (1), melyen keresztül a környezetből az infuzoria testébe hatol az étel. A test közepén a magvak (2) látszanak, és sok

emésztő „hölyag" (3).

most ebből egy csepp vizet es

4. ábra. Harangállatka-teiep.Az ínfuzórák a Szárakon csücsülnek, melyek spirális alakban fejlődhetnek. Az infuzóriák

magva patköalakú.

figyeljük meg a mikroszkópban. Eleven világ tárul fel előttünk, a vízcsepp eleven világa. Ebben a vízcseppecskében forr az élet. Száz meg száz puszta szemmel láthatatlan élőlény születik, él és harcol benne az életért. Vegyük csak alaposan szemügyre e parányi lényeket: egyik helyen valami furcsa alakú lény úszkál. Mellette egy másik is gyorsan elúszik és eltűnik a szem előtt. Itt a száron ül még a harmadik, egy bolyhos kis élőlény. Nézzük csak: ha könnyedén megérintjük, teste felső részén növő bolvhai is mozdulnak. íme, azonban ez is elszakad a helvéről és elúszik. A vízcseppben hemzseg a sok apró „pálca”


6

— baktérium, amely mintha helyben táncolna! (A 2—3—4—5 —6. ábrán ennek a kis világnak különböző lakóit láthatjuk.)

Ezekután elgondolhatjuk, hogyha egyetlen csepp vízben száz meg száz élőlényt számlálhatunk meg, akkor vájjon mennyi lakhat a tengerben, vagy az óceánban! De a tudósok

6. ábra. A baktériumot különféle fajai. A baktérumok alakja, mint az ábrán látható, lehet pont, pálca, vessző, spirál, stb. Vannak közöttük betegségokozó baktériumok is, mint

pl. a koleravibriók.

5. ábra. Boíyhas csö- alákú infuzoria.

Ez az igen nagy infuzoria jórajzü magvával tűnik ki (1), sok emésztő „hólyagot" tartalmaz (2) és hasonlóan a harangállatkához, „torka" van (3), melyen keresztül a táplálék a vizes folyadékkal együtt a

belsejébe hatol.

Ez az igen nagy infu- 2. MILYEN AZ ÉLŐLÉNYEKS re^kS- TESTÉNEK FELÉPÍTÉSEtő „hólyagot" tartalmaz(2) és hasonlóan a ha- & mikroszkóp felfedezése után azrangállatkához, „torka , ‘van (3), melyen kérész- elet tudománya — a biológiai — gyor- “UdéwSi^eg^ütt^a sabb fejlődésnek indult. A mikro-

beisejébe hatol. szkóp nemcsak az élőlénynek hatalmasúj világát tárta fel, de újra megvilágította azon élő szervezetek testének felépítését is, melyeket már korábban is ismertek.

Ha veszünk pl. egy darabka állatbőrt — mindegy, hogy milyen állatét — vékony, áttetsző Iemezecskékre felvágjuk és ezeket vizsgáljuk a mikroszkóp alatt, azt fogjuk látni, hogy a bőr nagyszámú, egymáshoz hasonló apró részecskéből áll. Eze-

nemcsak a vízben találtak ily parányi élőlényeket, hanem rengeteget találtak a talajban, sőt a levegőben Is. Így tárt fel a mikroszkóp az emberek számára óriás eleven világot


7

két a részecskéket sejteknek nevezzük. Minden sejt egy sajátságos anyagból, a protoplazmából és a protoplazmában elhelyezett magból áll. A protoplazma és a sejtmag majdnem minden sejt alapeleme. E mellett a sejt még különféle apró részecskéket is tartalmazhat, ez vagy a sejt táplálkozásának terméke, vagy a sejt ürüléke.

De mást is megfigyelhetünk. Azok a parányi lények, melyek a vízcseppben vannak, mintegy önálló életet élnek. A bőr sejtjei azonban nem önállóak, hanem szorosan összefüggnek egymással, egyetlen egészet — szövetet — képeznek. (7. ábra.)

A bőr tehát sejtekből épül fel. De nemcsak a bőr épül fel sejtekből, hanem alapjában véve az ember és az állat minden más testrésze is. Az izmok izomsejtekből állanak, az idegrendszer idegsejtekből, a máj sajátságos máj sejtekből és így tovább. (8. ábra.) A sejtek minden formájának megvan a maga sajátossága, minthogy ezek a testben különböző munkát végeznek. Alapjában véve azonban a test minden sejtje hasonló egymáshoz. Ugyancsak sejtekből épül fel a növény teste is. (9. ábra.) 7. ábra, Pa emberi talpbőr.

Ha már most összehasonlítjuk a felső réteg időről-időre elhal a vízcseppben élő lényeket a sej- . tekkel, azt vehetjük észre, hogy közülük sok hasonlít az egyes sejtekre. A tudósok azonban megállapították, hogy ezek a lények valójában nem oszlanak sejtekre, hanem egészükben egyetlen sejtből állnak. Ezért ezeket a lényeket egysejtűeknek vagy egyszerű szervezeteknek nevezzük, megkülönböztetve a többsejtű, vagy összetett felépítésű élőlényektől.


8

Az élő szervezetek többsége hatalmas számú különböző sejtből áll. A többsejtűekhez tartozik minden általunk ismert növény és állat, többek közt az ember is.

3. AZ ÉLET ISMERTETŐ JELEI

Az állatok és növények közti hasonlóság azonban nemcsak abban áll, hogy mindnyájan alapjában sejtekből épülnek fel. Ezenfelül vannak az. életnek olyan ismertető jelei is, amelyek minden élőlényt, akár növényről, akár állatról van szó,

8. ábra. A sejtek ' különféle formád.Az ábra megmutatja, milyen változatos lehet a sejt alakja. A gömbalakú tojásdad sejttől kezdve (1), találunk tojásalakú sejteket (2), félhold alakűakat (3). kehelyalakúakat 1(4). hordóra emlékeztetőt (5), hengerest (6), az izomzat

orsósejtjeit (7), csillagalakú idegsejteket (8) és pigmentsejteket (9).

egyetlen, az élettelen természettől különböző eleven világba egyesítenek.

Melyek ezek az ismertető jelek? Arra a kérdésre, hogy miben különbözik az eleven az élettelentől, a legtöbben így szoktak válaszolni: „Az élő abban különbözik az élettelentől, hogy az élőlény önállóan tud mozogni. A madarak repülnek, a halak úsznak, az állatok futnak.” Ez persze igaz is. De mi van a növényekkel, vájjon azok is tudnak mozogni? Hiszen a fák és a füvek egész életüket egy helyen töltik. Ez azonban szintén csak látszat, mert úgy bizonyul, hogy a növények is képesek önálló mozgás végzésére, annak ellenére, hogy helyhez rögzítettek.


9

Hogy ezt a mozgást észrevehessúk, figyelmesen szemléljük meg a növényeket.

Itt vannak pl. az akácfa levelei; miként a lepke szárnyai, éjszakára elszunnyadnak, összehúzódnak, reggelre pedig, nap-

4 5

9. ábra. BükWevél keresztmetszete.Fent (1) s lent (2) a levelet bőr veszi körül, és a közepén (3) megnyúlt sejteket látunk, melyekben zöld színű testecskék vannak, melyek az egész levél

színezetét adják. Néhány sejt ezen felül kristályokat Is tartalmaz (4, 5, 6).

keltekor újból kiegyenesednek. Ugyanígy viselkedik a lóhere levele is. De nemcsak a levelek képesek az önálló mozgásra, hanem a növény egyéb részei is. Különösen érdekes növény, a „szemérmes mimóza”. Ennek a növénynek elegendő egyetlen levelét finoman megsimogatnunk, a símí- -tásra összes levelei lekonyulnak, utánuk pedig az egész ágacska is. (10. ábra.)

Éppen ezért hívják ezt a növényt. szemérmes mimózának. Néhány perc múlva persze az ágacska ismét felemelkedik és a levelek újból kiegyenesednek. És akárhányszor is érintjük meg, mindig lekonyulnak, azután pedig újból felemelkednek.

10. ábra. Szemérmes mimóza. Nyugalmi állapotban a növény levelei klegyenesede helyzetben vannak (balról és fent). Érintésre lekonyulnak, s az egész ág meghajlik

(lent, jobbra).

De vannak a szemérmes mimózánál érdekesebb növények is. Az úgynevezett rovarevő növények például mozgásaik segítségével magukhoz


10

csalják a rovarokat és az így fogott rovarokkal táplálkoznak. A 11. ábrán egy ilyen növény — a harmatvirág — látható, A harmatvirág leveleit szőröcskék borítják. Ezeknek a szőröcs- kéknek a végén kis fej van, olyasféle, mint a gombostű feje, ezek sikamlós-, ragadós nedvet választanak ki. Ha a harmatvirág levelére .rovar kerül, akkor ezek a szőrszálak gyorsan behajtanak, körülveszik az áldozatot, a szőrszálak által kiválasztott nedv pedig megöli a rovart, s a kimúlt rovar a nedvek hatására felbomlik azokra áz anyagokra, melyekkel a növény táplálkozik.

11. ábra. Hassnatfű.Balra ennek a rovarevő növénynek teljes képét látjuk, jobbra pedig a harmatfű egy levelét (nagyítva)

gerjedt állapotban.12. ábra. A rovarevő

tencsáko.

Egy másik rovarevő növény a kancsóka. (A 12. ábrán látható.) Ennél kancsókat látunk, fölöttük fényes levelet, amely alakjával magához csalja a rovarokat. A kancsócskák édeskés nedvet választanak ki, melyet a rovarok vígan lakmároznak. S ha valamilyen bogár belemászik a kancsóba, az már elveszett, mert a kancsó belső részét mirigyek borítják, amelyek rögtön azután, hogy a rovás ebbe a csapdába esett, leereszkednek és nem engedik kiszabadulni. A növény pedig azonnal megöli a rovart a zsákból kiváló mérges nedvvel és megemészti. Még sok más példát is sorolhatnánk fel a növények mozgására, de mindezek már eléggé meggyőzően bizonyítják, hogy a növények is képesek a mozgásra, hogy az önálló mozgás nemcsak az állatokra, hanem minden élőlényre nézve jellemző.

/ Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

11

Ezért tekinthetjük a mozgást az élet első ismertető jelének. De hogy az élőlény mozogni tudjon és munkát végezhessen, ahhoz táplálékra van szüksége, éppen úgy, mint a gépnek fűtőanyagra. Táplálék nélkül nemcsak helyét nem tudná változtatni, hanem mindazok' a bonyolult életjelenségek sem folyhatnának le, melyek pedig minden élőlény testében lezajlanak. Ezért egyetlen élőlény senr élhet táplálék nélkül.

A táplálék utáni hajszában az állatok rendszerint .egyik helyről a másikra mennek. Gyorsan felfalják a táplálékot, amit találnak és az éhség tovább űzi őket. A növények máskép viselkednek; táplálékuk elegendő mennyiségben található a levegőben és a földben, s ezért egyhelyben tartózkodva is megélnek.

Tehát a táplálkozás — az élet második ismertető jele. Az állatok és növények tápláléka bonyolult vegyi anyagokból áll. A szervezet ezeket az anyagokat feldolgozza és egyszerűbb anyagokra bontja, amelyek az élet fenntartásához és az elpusztult sejtek pótlására, a test új sejtjeinek felépítéséhez szükségesek. Minden élő szervezetnek megvan az a képessége, hogy a legkülönbözőbb táplálékot fel tudja dolgozni, magához tudja venni és ki tudja választani belőle 'ürülék formájában a meg nem emésztett anyagokat.

A táplálék feldolgozásának ezt a folyamatát anyagcserének nevezzük. Az anyagcsere az élet _ harmadik, legfontosabb,

-legalapvetőbb ismertető jele.Az anyagcsere segítségével a táplálék élettelen anyaga

az élő szervezet alkatrészévé, a test sejtjeivé és szerveivé válik. Az élettelen anyagoknak ez a test élő sejtjeivé válása soha egy pillanatra sem szűnik meg, amíg a szervezet él, hanem az anyagcsere maga az élet, annak alapja.

A táplálkozás következtében, a fiatal szervezetben sokkal több sejt képződik, mint amennyi elpusztul. Ilyen módon növekedik a test. A szervezet növekedése viszont hozzátartozik az élet ismertető jeleihez, ez az élet negyedik ismertető jele.

A kis búzaszemből szemünk előtt nő szár és kalász^ a kölyökkutyából nagy kutya, a gyermekből — a felnőtt ember.

A gyermekek nagyon gyorsan növekednek, szervezetük


nek nagymennyiségű különböző tápanyagra van szüksége, mert a tápanyag nemcsak ahhoz kell, hogy az elpusztult sejtek megújuljanak, hanem a növekedéshez is. Éppen ezért kell a gyermekeket különösen jól táplálni.

Az élőlények csak fiatal korukban növekednek. Érett korban a test növekedése abbamarad, azután a szervezet öregedni kezd és végül is meghal. Előbb, vagy utóbb minden élőlény elpusztul.

Minden szervezet halála elkerülhetetlen és ezért a halál szintén az élet alapvető — Ötödik — ismertető jele.

Miért nem szűnik meg az élet a földön? Éppen azért, mert az elhalt szervezetek helyébe állandóan új élőlények születnek. A szaporodás, tehát — az élet hatodik — ismertető jele.

4. HOGYAN SZAPORODNAK AZ ÉLŐLÉNYEK?

Első pillantásra rengeteg módja van az élő szervezetek szaporodásának, azonban a valóságban valamennyi rendkívül

hasonlít egymáshoz. így az egyik legegyszerűbb élőlénynek— az amőbának — testében élete egy bizonyos korszakában néhány változás megy végbe. Fokozatosan tágulni kezd hosszában, egyre vékonyabb lesz a közepe és végülis két részre szakad. (13. ábra.) Az amőba testének kettéválását megelőzi sejtmagjának osztódása. így egy élőlényből kettő alakul. A szaporodásnak ezt a módját osztódásnak nevezzük.13. ábra. Az amőba osztódása.

Az ábrán láthatjuk, hogy az amőba teste fokozatosan széthúzódik, középen egyre vékonyabb lesz, végül is két önálló sejtre

osztódik.Nemcsak az amőba sza

porodik osztódás útján,


13

hanem valamennyi legegyszerűbb egysejtű élőlény is, amelyeket a vízcseppben látunk.

Hasonló módon szaporodnak testünk sejtjei. A sejtek osztódnak, számuk szaporodik, a szervezet növekszik.

Az állatok testének különböző sejtjei között különleges, ú. n. nemző sejtek vannak. (Ezek a 14—15. ábrán láthatók.)

A 14. ábrán lévő sejtek nem hasonlók a 15. ábrán lévő sejtekhez: nagyobbak és sok tartaléktápanyag van bennük. Ezek petesejtek, melyeket a nőstény anyaállat termel a testében.

A 15. ábrán hím csírasejtek — ondószálak vannak. Ezek

14. ábra. Kü’Sntóző állatok petéi.1. A tengeri csillag gömbalaké petéje nagy, éretlen maggal. 2. Csiga petéje.3. Dapbnia rákocska petéje. 4. Madártojás (valójában jóval nagyobb az előzők

nél). 5. A légy petéje (erősen nagyítva).

hosszúak és gyakran farkuk van. Az ondószálak a hím állat testében képződnek. Hasonló sejtek — petesejtek és ondósejtek —- sok növénynél is találhatók.

Miféle sejtek ezek? Miért nincsenek egymással szorosan egyesülve, mint a legtöbb más sejt a testben? Azért, mert a csírasejteknek a szervezetben egészen különleges jelentőségük van. A petéből és az ondóból, egybeömlésük után, új szervezetek keletkeznek; ezek szolgálnak a többsejtű élőlények szaporodására.


■

Az ember testében sokmilliárd sejt van. Mi módon lesz a morzsányi csirasejtekből a nagy test? Hogyan alakul a petéből és az ondóból az ember vagy az állat bonyolult szervezete?

Az összetett szervezet képződése és növekedése csak azután kezdődik, hogy a pete és az ondó egyesültek. Hogyan is történik ez az egyesülés? Ismeretes, hogy némely állat nősténye, mint pl. a hal, a béka és mások, petéiket vízbe, vagy iszapba rakják le. Ugyanide ürítik a hím állatok az ondóikat. A peték és az ondók találkoznak és egyesülnek. Más esetben a nőstények nem választják ki a petéket (így van ez az emlősállatoknál, valamint az embernél) és az ondó egyesülése a petével a nőstény testének belsejében megy végbe. A 16. ábrán látható, hogyan egyesül a pete az ondóval. A petébe rendszerint az ondószálnak csak az első része — a feje hatol be, azaz maga a mag, a farok pedig leszakad és nem hatol a petébe. Az ondószál feje a magot hordva, fokozatosan a pete magjához közeledik, s végülis egybeolvad vele.

Az ondószállal való egyesülése után a pete bizonyos ideig kívülről ugyanolyan marad, mint azelőtt. Valójában azonban nagyon is erősen változik. A pete gyorsan két részre osztódik: egy petesejtből kettő lesz. A két petesejt azonban ríem hagyja el egymást; mintha össze lennének ragasztva, úgy tapadnak egymáshoz.

Ezeknek a sejteknek mindegyike aztán újból ketté osztódik. Tehát végeredményben már négy egymással egyesült sejt képződik. A négy sejt mindegyike tovább osztódik, nyolc lesz belőlük. A nyolc sejtből 16 sejt képződik és így tovább, így kezd növekedni az új test, azután pedig fokozatosan kifejlődnek az egyes szervek és testrészek. (17. ábra.) Ilyenmódon a parányi petesejtből, melybe az ondószál behatolt, bonyolultan felépített állati, vagy növényi test fejlődik.

Tehát az élőlény minden bonyolult szervével együtt a csírasejtekből — a petéből és az ondószálból — fejlődik. Most az a kérdés vetődik fel, hogy képződhetik-e vájjon a felnőtt állatnál vagy növénynél új szerv, vagy új testrész? Amíg a test meg nem sérül, ezt sohasem láthatjuk meg. Azonban sok


állat vagy növény megsérülésénél új szerv nőhet ki az elveszett helyébe. Sokan ismerik pl., hogy a gyíkot nem lehet a tarkánál fogva megfogni. A gyík „feláldozza” a farkát, hogy megszabaduljon: csak a farka marad a kezünkben, a gyík elszalad. A farok a gyík számára — nem nagy veszteség; az elveszett helyébe csakhamar új farka nő.

Az életnek az a képessége, mellyel az elvesztett testrészeket új testrészekkel pótolja — az élet hetedik — ismertető jele. A szervezet elvesztett részeinek újjáépítése gyakran látható az élő' természetben.

15. ábra. Különféle állatok ondószálai.1. kullancs, 2. giliszta, 3. patkány, 4. ember,5. folyami rák, 6. béka, 7. szalamandra ondója.

Miért nyesik le pl. a kertészek a fák ágait? Éppen azért, mert a fa pótolja a levágott részeket és az új ágak még nagyobbak lesznek, mint a lenyesett ágak.

Különösen érdekes egy kis növény, „az élet fájának” nevezik. Ha ennek a növénykének bármely levelét összevagdaljuk (18. ábra.), akkor bármely ilyen részből új kis növény nő ki.

16. ábra. A megtermékenyítés.Ezen a vázlaton jobbra két ondószálat látunk, amelyek a pete felületéhez érnek — közülük csak egy ondószál hatol a petébe, a másik pedig kívül marad. Balra egy „eiKesö" ondó

szálat látunk.


16

Az állatok közül nagyon szépen építi újjá testrészeit a giliszta. Az esőgiliszta testét akárhány részre szabdalhatjuk, mindegyik részből új giliszta fejlődik!

Az összetett felépítésű állatoknál és az embernél már nem ennyire jól fejlődik ki a test elvesztett szerveinek és részei

nek újj áépítési képessége. Azonban bizonyos mértékben ezeknek is megvan ez a képességük. Jól tudjuk, hogy az embernél a seb helye „behegged”. Ez any- nyit jelent, hogy az elpusztult sejtek helyébe hagy- számú új sejt nő és a seb „összehúzódik”. Ennek a képességnek köszönhető, hogy bonyolult operációkat lehet az ember testén végrehajtani; csontforrasztást, a nyelőcsőnek béllel való pótlását, olyan szemoperációkat, amelyek vakokat látókká tesznek és sok mást.

Az ember embriója még nagyobb mértékben rendelkezik a testrészek és összetett szervezetek pótlásának képességével. Ha a pete, helytelen fejlődés következ

tében, az anya testében részekre bomlik, akkor mindegyik részből egész magzat fejlődik. Ilyenmódon keletkeznek az egypetéjű ikrek, azaz az olyan ikrek, amelyek egy petéből származnak. Amikor a pete nem hasad szét teljésen, hanem csak néhány helyen, akkor gyakran úgynevezett torzszülött keletkezik. A torzszülött két, vagy több nem teljesen kialakult lény, pl. két fejjel és egy törzzsel, vagy fordítva: egy fejjel és két törzzsel.

17. ábra. A tenger, sün embriójának fejlődése:

1. éretlen pete, 2. érett pete, 3. megtermékenyített pete (2 magot látni, az egyik az apai, a másik az anyai),'4. a pete első barázdálódása, 5. és 6. — a pete további barázdálódásai, 7—11-ig bélcsira képződése, melynek alsó fala benyűlik. Az embrió különböző részeiből a legjobban fejlődő szervei a tengeri sünnek: az emésztő

rendszer, a csontváz, stb. látható.


17

Ha az embernél és a magasabbrendű állatoknál (tehén, kutya stb.) a torzszülöttek és az egypetéjű ikrek a csira fejlődésének megsérülése következtében jönnek létre, akkor más állatoknál, pl. a tritonnál, ilyen sérüléseket mesterségesen is lehet előidézni. (19. ábra.) Ilyenmódon a legkülönbözőbb szörnyeket sikerül nyernünk. .

5. AZ ÉLŐ ÉS ÉLETTELEN LATHATÓ HASONLÓSÁGA

18. ábra. „Életfa” levele.Az ábrán látszik, hogy a levélen kis kifutás képződik,

amelyen űj növény nő.2 Élő és élettelen világ.

Mesterséges triton-ikrek létrehozása

látjuk, ahogyan fokozato-__ ábrán látjuk, ahogyan fokozatosan szorul az aprózódó tojás körüli hurok (1—2). A tojás mindkét feléből egész embrió fejlődik, melyet

lenn ábrázolunk (3).

Megismerkedtünk azokkal az ismertető jelekkel, amelyek szerint az élőlényt megkülönböztethetjük az élettelentől. Valójában a követ vagy a vasdaraböt nem tekinthetjük élőlénynek, mert sem a kő, sem a vas nem tud önállóan mozogni. Nem táplálkoznak, nem növekednek, nem szaporodnak, nem képesek elvesztett részeket pótolni. Igaz, a vasból bonyolult gépet építhetünk, amely szénnel „táplálkozhat” és mozoghat. De nem növekedhet, nem nagyobbodhat, hanem apránként felhasználódik, elkopik. Egyetlen gépből sem nő kettő, vagyis a gép nem szaporodik. Akár-

Az


18

milyen gépet találnak is fel, sohasem lesz élő szervezetté. Találtak már fel bonyolult gépembereket, melyek nemcsak mozogni tudtak, hanem néhány szó kiejtésére is képesek voltak. Az ilyen bábú első pillantásra hasonlít az eleven emberhez, de nincsenek meg nála az élet alapvető ismertető jelei.

Tehát látjuk, hogy az élet ismertető jelei valóban segítségünkre vannak az élőnek az élettelentől való megkülönböztetésében annak ellenére, hogy az élettelen néha hasonlít az élőre. A mondott ismertető jelek alapján az élőlényt a holttól is megkülönböztethetjük. Végül ugyanezen ismertetőjelek szerint minden lényt egyetlen élő világba-egyesíthetünk. Az élőlények mindegyikének ugyanazok az ismertető jelei.

A kérdés most az, hogy megtalálhatók-e mindig az élőlényeknél az életnek mindezek az ismertető jelei? Nem fordulhat-e elő az az eset, hogy ezeket az ismertető jeleket nem találjuk meg valamely élőlénynél? Es fordítva, vájjon az nem fordul-e elő, hogy ezek az ismertető jelek élettelen testeknél is megnyilvánulnak?

ügylátszik, fannak. Valószínűleg senki sem gondolkozott azon a kérdésen, hogy él-e a - kis búzaszem. A búzaszem látszólag miben sem különbözik az egyszerű kőtől, mert milyen megnevezett ismertető jelét találjuk az életnek a búzaszemnél? Nem mozog, nem táplálkozik, nem növekedik, nem szaporodik, nem építi újjá elvesztett részeit. A búza évekig heverhet a hombárban és ez idő alatt is teljesen élettelen marad. Ez látszat, mert tudjuk, hogy a búzaszem nem halott. Valójában csak földbe kell vetni a búzaszemet s rögtön növekedni kezd. Növény lesz belőle — élőlény, az élet minden ismertető jelével. Azt mindenki tudja, hogy a holt testet nem lehet feltámasztani. A búzaszemből mégis élőlény lesz, hát ez hogyan lehetséges? ügy, hogy a búzaszem nem élettelen test, ügy kell lennie, hogy a búzaszemben valahol élet van. A búza- szemecske, mintha csak félúton lenne az élet és halál között. Nem eleven, de nem is halott. Rendszerint azt mondják, hogy a búzaszem szunnyadó állapotban van.

A tetszhalál állapota nagyon gyakran előfordul. Általa-


1»

.) A csukát például úgy

20. ábra. A medveállatka. Balról a tényleges állat, jobbról ugyanez kiszáradt állapotban látható. A kiszáradt medveállatkát azonban vízbe kell tenni, akkor újból megelevenedik, pontosan olyan formájú lesz, mint a bal

oldalon lévő állat.

bán minden növénycsaládnál találkozunk vele. S néha szuny- nyadó állapotában lehet az egész növény is. Az ilyen növény kiszárad és száraz ágacskákká alakul. A szél úgy hajtja a mezön, mint a holt leveleket késő ősszel. De csak vízbe kell hullania, vagy nedves földre s egyszerre megelevenedik, kiegyenesedik, leveleket hajt s növekedni kezd, mintha mi sem történt volna.

Ezzel a tulajdonsággal az állatoknál is találkozunk. Néhány giliszta és más állatok, pl. a medveállatka,1 olykor kiszáradnak, száraz, egészen élettelen formájú darabok lesznek belőlük, s így lehet látni őket a homokban s a háztetőkön. S mégis a kimúltnak vélt állatok képesek életre térni 5, sőt 10 év múlva is! Csak vízbe kell tenni őket és rögtön megelevenednek. (Ilyen állat látható a 20. ábrj lehet fagyasztani, hogy teljesen tömör jégdarab lesz belőle. Az ilyen halban nehéz felismerni az élőlényt. De ha óvatosan és fokozatosan felmelegítjük, megelevenedik. Ugyanez a helyzet a békával Is. Sók állit, pl. béka, ürge, kígyó, mint ismeretes, télen téli álomba merül. Lélekzenek, nehéz hozzájuk férkőzni, egész télen nem táplálkoznak és nem mozdulnak. Ezek az állatok olyanok, mintha egy időre meghaltak voina.

A betegséggel küzdő emberek gyakran mély álomba merülnek, amely álom sokszor hónapokig tarthat. Az ember alig-alig lélekzik, a szíve lassabban ver és látszólag az ilyen ember hullához hasonló. Valójában pedig él.

Tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik erőszakos halállal haltak meg, akiknek megszűnt Szívük működése, akik megszűntek lélekzeni — s mégis sikerült őket életre kelteni.

i A pókfélék családjába tartozik. — A szerk.


20

Igaz, hogy, ilyen eset még nem sok fordult elő és csak akkor sikerült őket az életnek megmenteni, ha kevéssel az erőszakos halál után kezdték az élesztést, de bizonyos, hogy ma már az ilyen időelőtti halállal elhaltak felelevenítési módszere lényegesen megjavult.

A legegyszerűbb organizmusok — a baktériumok — ha elvesztik a táplálékukat, vagy ha erős hideg áll be, éppúgy, mint a giliszták, kiszáradnak és vastag háj borítja Őket. Ilyen módon parányi magvacskákká válnak. Ezek a parányi magocs- kák a spórák. Ilyen formában évekig megmaradhatnak. Amikor azonban a spóra olyan helyre ér, ahol táplálék és meleg van — pl. a vízben, vagy az emberi testben, akkor újra megelevenedik, a spórából kilép a baktérium, ugyanaz a baktérium, amely évekkel ezelőtt kiszáradt.

Spórája azonban nemcsak a baktériumoknak keletkezik, hanem sok más egyszerű lénynek is, amelyek nedves helyeken, tengereknél, tavaknál élnek, — ha a tenger partra veti őket vagy kiszárad a mocsár.

Amint látjuk tehát, a szunnyadó állapot eléggé gyakori a természetben. A növények spórái, magvai, a kiszáradt giliszták, a megfagyott csuka, a téli álomban lévő állatok — élő

lények ezek, vagy élettelenek? Azt mondjuk, hogy élőlények, jóllehet látszatra rögtön nem különböztethetők meg az élettelenektől. Azért hívjuk ezeket élőlényeknek, mert képesek arra, hogy megelevenedjenek, azaz újból képesek felmutatni az élet ismertető jeleit, ha az élet számára kedvező feltételek közé kerülnek.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az élet néhány ismertető jele időlegesen eltűnhet. Ilyen esetben az élőlények erősen hasonlíthatnak az élettelen testekre. De akármeny-

21. ábra. Zeírcsepptik szódás vízben.

Alakjával a legegyszerűbb lényekre emlékeztet. Némely csepp az amőbához hasonló

állábakat bocsát ki.


21

nyíre is elpusztulna az élőlények élete, testükben állandóan folyik az anyagcsere. Csak a megfigyelése nehéz, olykor pedig teljesen lehetetlen.

Most nézzük meg, vájjon az élettelen testek hasonlíthatnak-e élőlényekre, rendelkezhetnek-e, ha nem is az összes, de legalább néhány ismertető jelével az életnek? Hogy erre a kérdésre felelhessünk, bocsássunk zsírcseppecskét szódás oldatba és figyeljük meg a mikroszkópban. (21. ábra.) Mintha csak nagy amőbát látnánk. Valójában a zsírcsepp a vízen úszva kinövése-

22. ábra., Tengeri agát elnyelő amőba.Bemutatjuk itt, hogyan nyeli el az amőba fokozatosan a zöld tengeri algát,

a tengeri alga végülis golyócska lesz az amőba testében.

két, lábacskákat bocsát ki magából, mozog és elnyeli a táplálékrészeket, mint az igazi amőba. Érdekes megfigyelésre jutunk, ha az amőba és a zsírcsepp mozgását összehasonlítjuk.

Az amőba a következő módon változtatja helyét: az amőba testének egyik végén kis lábacska jelenik meg kis ág formájában. Ez a lábacska egyre nagyobbodik, mindaddig, amíg csak az amőba testének maradékrésze egészen bele nem folyik. Más esetekben ez a lábacska visszahúzódik az amőba testébe, s a másik oldalon új lábacska keletkezik, ahova ismét behömpö


22

lyög az amőba egész teste. Ha útjába baktérium, vagy kis hi- nárdarab akad, akkor a lábacska körülveszi ezt a tápanyagrészt olymódon, hogy az a lába közepébe kerül, onnan pedig az amőba testének belsejébe. (22. ábra.)

Ha figyelmesen kísérjük a zsírcseppet a szódás oldatban, akkor pontosan ugyanezt láthatjuk. A cseppecske egyik helyről a másikra csúszik és különböző szemcséket nyel el, ilyen

módon erősen emlékeztetve az élő amőbára. íme tehát az életnek már két „ismertető jele” megtalálható a szódavizes oldatban lévő élettelen zsírcseppnél is: a mozgás és a táplálkozás.

Nézzük meg, vájjon találkozunk-e az élettelen természetben az életnek más ismertető jeleivel is.

Kristályt valószínűleg már mindenki látott. Pl. a rézgá- lic, mellyel a szőlősgazdák permeteznek, kristályalakban kerül forgalomba, mégpedig szép, kék kövecskék formájában. A közönséges konyhasó szintén apró kristályokból áll. (A 23. ábrán rézgálic és kősó [konyhasó] kristályokat látunk)

Hajtsunk végre egy kísérletet timsókristályokkal. Vegyünk egy marék timsókristályt és dobjuk be forró vízzel telt pohárba. Mikor a kristályok feloldódnak és a; víz áttetszővé Vá-' lik, állítsuk a poharat a napra. Kössünk erős fonálra kis timső- kristály darabot és bocsássuk be az oldattal telt pohárba, úgy, hogy a fonalat erősítsük egy kis pálcára a pohár fölé, amint a

23. ábra. Rézgálic (1), és kősó (2) kristályok.

Figyeljük meg a kristályok szabályos alakját

24. ábra. Krisiályosítási kísérlet.


23

24. ábrán látható. Ha néhány nap múlva kihúzzuk a fonalat a pohárból, azt fogjuk látni, hogy a kis kristály ezalatt az idő alatt erősen megnőtt. Ha pedig 2—3 napra újból a pohárba engedjük, akkor a kristály még jobban megnövekszik.

Azt már tudjuk, hogy az élőlények azért növekednek, mert táplálkoznak. Hogyan növekedik a kristály? A kristály nem táplálkozik, hanem azoknak az anyagoknak a rovására növekszik, melyek az oldatban találhatók. Ezek az anyagok egyesülnek a kristállyal és így növelik méreteit, a kristály ezért nő meg.

A kristályok növekedése és az élőlények növekedése között tehát nagy különbség van. Az a táplálék, melyet az élőlények nyelnek el, feldolgozódik testük belsejében, ahol először elpusztul, azaz alkatrészeire bomlik, azután pedig a szervezet erőinek fenntartására és a test új sejtjeinek és szöveteinek alkotására fordul. A kristályok pedig egyáltalán nem táplálkoznak és a táplálékot nem dolgozzák fel. Éppen ebben különbözik az élőlényektől. ,

Nézzük azonban, hogy nem találhatunk-e a kristályoknál az életnek más ismertető jeleire? De bizony. Törjük el a fonalon lévő kihúzott kristálykadarabot és dobjuk vissza a pohárba, a timsóoldatba. Ha két nap múlva kivesszük ezt a kristályt, akkor azt fogjuk látni, hogy a kristály letört vége pótlódott: a kristály mintegy „meggyógyította” a „sebét”. íme tehát a kristálynak ismét van egy, az élőlények ismertető jeleivel azonos jellemvonása. Mi hát akkor a kristály — élőlény vagy élettelen test? Micsoda a szódásvízben lévő zsírcsepp — élő szervezet, vagy élettelen anyag?

Természetesen a kristály is, a zsírcsepp is, élettelen test. Ilyen eseteket, mikor az élettelen hasonlít az élőre, nagyon sokat találhatunk. Tudjuk, pl., hogy az élőlényeknél a szunnyadó állapotában erős hasonlóságot észlelünk az élettelenekkel, a holtakkal. Mindez arról beszél, hogy az élő és az élettelen között nincs áthághatatlan szakadék, hogy az élettelen elevenné válhat. Ezen mitsem változtat az, hogy az embernek eddig még nem sikerült az élettelent élővé változtatnia, a holt természetből életet teremtenie.


24

Az élő test főként fehérjékből épül fel. Ezek nagyon bonyolult összetételű anyagok. (Például szolgálhat a tyúktojásban lévő fehérje.) A fehérje összetételében olyan anyagok fordulnak elő, amelyek rendkívül elterjedtek az élettelen természetben és ezért ha nehéz is, de lehetséges az élettelen anyagból fehérjét nyerni. Ma már sikerült olyan anyagokat létrehozni, amelyek némileg az egyszerű fehérjékre emlékeztetnek.

Minden jel arra mutat, hogy a jövőben, előbb vagy utóbb, az ember meg fogja tanulni annak a módját, hogy az élettelen anyagból egészen összetett fehérjéket állítson elő, s ezekből a fehérjékből képes lesz aztán élőlényt is létrehozni.

Az előbb elmondottak fordítottja — vagyis az élő holttá válása — gyakran fordul elő és mindnyájunk előtt jól ismert. Ez a halál. Az élőlények meghalás után szétbomlanak, s az élettelen természetbe lépnek át. Most erről fogunk beszélni.

6. AZ ÉLETFELTÉTELEK ÉS A SZERVEZETEK HALALA

Korábban már szóltunk arról, hogy táplálék nélkül sokáig egyetlen élőlény sem élhet meg. Nincs egyetlen olyan állat, sem növény, amely hosszú éhezés következtében nem pusztulna el.

Ez annyit jelent, hogy a táplálék az élet legfontosabb feltétele. Ezért az állatok és a növények sokféle módot használnak fel a táplálékszerzésért való küzdelemben. Már említettük, hogy némely szervezet az éhezés idejére tetszhalálba, vagy téli álomba merül. Az éhséggel való küzdelem másik módja a készletek gyűjtése az éhezés idejére. Táplálékot nemcsak az ember halmoz fel, hanem az állatok és növények is. Némely állat, különösen a rágcsálók, üregekbe hurcolják a táplálékot, s gyakran hatalmas élelmiszerkészletet halmoznak ott fel. A növények a télire való táplálékkészieteket a saját testükben raktározzák el, elsősorban a gyökerekben. (Különösen sok van a gyökérnövé- nyekben.J


A táplálék azonban egymagában nem elegendő az élet fenntartásához. Az élethez még egyenletes hőmérséklet is szükséges: az erős hevítés éppen annyira ártalmas az élőlények számára, mint a nagy hideg. Ismeretes, hogy sok állat már 40 fok melegnél is elhal, más szervezetek pedig 5—10 fokos hidegnél pusztulnak el.

Az életnek nélkülözhetetlen feltétele továbbá a víz jelenléte is. A teljes kiszáradást egyetlen élőlény sem viseli el, mert víz nélkül nem lehetséges az anyagcsere. Még a magvakban is, bármennyire teljesen szárazak és szunnyadó állapotban is vannak, van bizonyos mennyiségű víz.

Végül a legtöbb állat és növény számára nélkülözhetetlen életfeltétel a levegő, helyesebben az oxigén, amit a levegő tartalmaz. A szárazföldi állatok és néhány vízi állat (a bálna és mások) az oxigént tüdője segítségével belélegezve, a környező levegőből kapja. A legtöbb vízi állat, valamint a földön élők is, ugyancsak oxigént lélekzenek be, azonban ezt nemcsak a levegőből vonják ki, hanern a vízből, melyben az oxigén oldott állapotban van. Erre a célra szolgál pl. a halnál a kopoltyú, amelyen keresztül a hal nagytömegű vizet enged át azért, hogy kivonhassa belőle a benne lévő oxigént. A kopoltyú nem alkalmas az oxigénnek a levegőből való kivonására, s ezért a levegőn á halak elpusztulnak.

Ismerünk azonban olyan élőlényeket is, amelyek számára az oxigén nemcsak hogy nem hasznos, hanem éppenséggel árt. Ezek a lények csak az oxigén távollétében tudnak élni, líyen baktériumfajta, pl. az embernél a sercegőüszköt előidéző baktérium.

Az élőlények legtöbbje számára azonban az oxigén hiánya egyenlő a halállal. Ezért mondhatjuk, hogy a levegőben vagy vízben lévő oxigén az élet fenntartásának egyik legfontosabb feltétele a földön.

Tehát élet csak ott lehetséges, ahol elegendő élelem, kellő hőmérséklet, víz és. a legtöbb élőlény számára a levegő megvan. Enélkül az élőlények meghalnak. A táplálék, a meleg, a víz és a levegő — ezek a külső életfeltételek.

25


26

Gyakran láthatjuk azonban, hogy az élőlény akkor is elhal, amikor elegendő táplálék, víz és meleg veszi körül, vagyis amikor a külső feltételek mind adva vannak. Ezenfelül, ha az élet folytonossága csak a táplálék mennyiségétől és minőségétől és a melegtől függne, akkor az ember lényegesen tovább élhetne, mint most. Azonban ez nem így van. Azért nem, mert a külső feltételek mellett vannak az életnek más feltételei is. A tápláléktól, víztől és melegtől eltérően, ezeket az élet belső feltételeinek nevezzük.

Melyek ezek a belső életfeltételek? Milyen okok hívják* még elő az élőlények halálát? Mindenki tudja, hogy a különböző növények és állatok nem egyenlő hosszú ideig élnek. Némelyik pillangófajta alig él egy napig; a légy néhány hónapig; viszont kb. 20 évig él a kutya; az ember pedig néha 80—100 és még több évet is eléj, a bálna és az elefánt pedig 200 esztendeig is. Ugyanígy a növények világában: egyes növények alig egy évig élnek, mások pedig néhányezer esztendeig is, mint pl. az amerikai mammutfa.

Miért van az, hogy egyes lények hosszabb, mások pedig rövidebb ideig élnek? Melyek azok a belső feltételek, amelyek minden élőlény halálára vezetnek, ha különböző idő alatt is?

Ezekre a kérdésekre mindaddig nem lehet teljességgel válaszolni, amíg nem ismerjük mindazokat a feltételeket, amelyektől az élet folytonossága' függ, amely annyira különböző a különféle állatoknál és növényeknél. A tudósok azonban felfedezték, hogy a halál egyik alapvető oka az, hogy a növekedéssel a test lassanként tönkremegy, elhasználódik. A szervezetnek az a képessége, hogy az elkopott sejtek helyébe új sejteket épít, a korral fokozatosan gyengül. Bizonyos korban az élőlény növekedése teljesen abbamarad, s ezután beköszönt az öregség, az élet lassú kialvása.

A tudósok aztán figyelmet szenteltek annak a jelenségnek is, hogy az állatok és növények életének folytonossága nemi életünk gyorsaságától is függ. Valójában az ember utódokat kb. 14 éves korától kezdve képes létrehozni (ámbár az ilyen


korai nemiélet ártalmas a fiatal szervezetre), a ló viszont már 5 éves korától, azaz sokkal hamarább, mint az ember. De a ló rövidebb ideig is él, mint az ember. Azok a füvek, amelyek életük első évében virágzanak és termik magvaikat, csak egy évig élnek; azok pedig, melyek életük második évében virágzanak, két esztendeig élnek. Ezért, ha tudományban ismeretes módszerekkel lehetővé tesszük, hogy az egyéves növény első évben ne teremjen, akkor a második évre is életben marad az egyébként egyéves növény. Tehát az állatok és növények életének folytonossága néha attól függ, milyen gyorsan nyerik ei szaporodási képességeiket. És valójában mi lenne, ha minden élőlény elhalna anélkül, hogy utódokat hozna létre? Világos, hogy az élő világ gyorsan elpusztulna. Az élőlények rendesen annyi esztendeig élnek, amennyi szükséges ahhoz, hogy utódokat hagyhassanak maguk után. De ez még mindig nem magyarázza meg nekünk az öregedés okát és nem tanít meg arra, hogyan küzdjünk a korai öregedés ellen. Az élet tudományának pedig egyik legfontosabb feladata az ember életének meghosszabbítása — sok évtizeddel.

Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az ember életének meghosszabbítása lehetséges. Minden alap megvan arra, hogy azt gondoljuk, hogy az ember idő előtt hal meg, vagyis az ember halála nem igazi, azaz tovább is élhetne. Persze nem örökké, mert a halál végül is elkerülhetetlen. Nem egy eset ismeretes az ember hosszú életkoráról. A 100 éves kort, és még többet is, nemcsak egyes személyek értek el, hanem embertömegek is. Ez .tény.

Mi szükséges a hosszú élethez? Hogy az ember hosszú életet érjen el, meg kell ismernie a szervezet öregedésének okait, de nem kevésbbé fontos, hogy kedvező feltételeket teremtsen élete számára. Országunkban, ahol az emberről való gondoskodás mindenekelőtt áll, ott minden feltétel megvan ennek a kérdésnek-a megoldására.

A tudománynak azonban még nagyon sok tennivalója marad ezen a bonyolult és nagy kérdésen. Pontosan csak azt tudjuk, hogy a halál minden élőlény számára elkerülhetetlen, és


28

hogy a tényleges halál okai magában a szervezetben keresendők azoknak az összetett anyagoknak a tulajdonságaiban, amelyekből az élőlények teste áll.

Foglalkozzunk most egy másik nagyon fontos kérdéssel. Ez pedig az, hogy vájjon az egész test egyszerre hal-e meg? Első pillantásra igennel válaszolhatnánk, a látszat azonban itt is csal. Valójában az egyes sejtek és testrészek a szervezet halála után bizonyos ideig még tovább élnek. így például a csírasejtek — az ondószálak és a peték, ha a test halála után rövid idő múlva veszünk belőlük, még képesek az egymással való egyesülésre és életképes embrió létrehozására. Lehetséges pl. halott apától eleven utódot nyerni, ha a nemrég elhalt férfi ondószálait a nő testébe oltják.

Az is jól ismeretes, hogy a halottaknak bizonyos ideig nő a körme és haja. Ez csak azt igazolja, hogy a test egyes részei nem egyidejűleg halnak meg az egész szervezet halálával, hanem túlélhetik azt.

Kimutatták továbbá azt is, hogy a test egyes sejtjei és szövetei sokkal tovább élhetnek magánál a testnél, esetenként szinte határtalan hosszú ideig. Erről azok a tapasztalatok győznek meg bennünket, amiket akkor nyerünk, ha a holt test egy kihasított test szövetét vesszük vizsgálat alá. A testből szövetdarabkákat vágunk ki és megfelelő feltételek között tartjuk ezeket, tápanyagokkal tápláljuk, óvjuk a baktériumoktól és állandó hőmérsékletet tartunk körülötte. Ilyen feltételek között a szövet növekedni kezd, sejtjei tovább osztódnak és életképessége nem csökken. Időről-időre a szövetet tápnedvbe tesszük át. A szervezettől elkülönített szöveteknek ez a növekedése évekig, sőt évtizedekig tarthat.

Ebből láthatjuk, milyen határtalan növekedési képességük van a test sejtjeinek akkor, amikor azok elkülönültek a szervezettől. Az egész szervezet növekedése azonban, amint arról már előbb beszéltünk, az érett korban csak bizonyos határig jut el, s ott megáll. A test egyes szövetei ennek következtében az egész szervezet növekedése törvényeinek engedelmeskednek, s vele együtt halnak meg.


29

Gyakran hivatkoznak az egysejtű élőlényekre, pl. az áza- lékállatkára és azt mondják, hogy halhatatlanok. Az ázaiék felébe osztódik és azt már tudjuk, hogy ilyenmódon szaporodik. A két új ázaiék mindegyikének teste a maga rendjében újból felébe osztódik és így tovább,, végesteien végig. Ilymódon egyetlen ázalékból ezernyi nemzedék jön létre, amellett egyetlen új ázaiék sem hal meg, hanem ketté osztódik. A tudósok évtizedeken át figyelemmel kísérték az ázalékok szaporodását és az ázaiék utódai még mindig nem haltak ki. Igaz, hogy ez csak olyan feltételek mellett fordul elő, amelyekben időről-időre az ázalékpár magjai helyet cserélnek.

Lehetséges-e azonban az ázalékot halhatatlannak tekintenünk? Első pillantásra ez mintha így lenne. Valójában azonban itt is az ázaiék halálával állunk szemben, de nagyon sajátságos halálával. Az ázaiék a maga osztódásával ugyanis olyanná lesz, amilyen addig nem volt. Helyében két új lény keletkezett. Anya és lánya — két különböző lény, mintha csak nem is hasonlítanának egymásra. Az ázaiék osztódása maga az ázaiék halála: megszűnik olyannak létezni, mint amilyen osztódása előtt volt. Igaz, ennél a halálnál nincsen hulla, s ebben különbözik a magasabbrendű többsejtű állatok halálától.

Tehát minden élőlény halandó. Mi hát akkor a halál? Mi történik az élő szervezettel a halál után?

A hívők azt gondolják, hogy az ember halálakor csak a teste hal meg, lelke azonban tovább él, csak „más világra” költözik.

A tudomány azonban elveti a lélek és a „másvilág” létezését.

Hogyan képzeli tehát a tudomány a halált?A holttest mindenekelőtt enyészetnek indul. Számtalan

baktérium települ bele, amelyek a hullával táplálkozva, szétbontják. A rothadásnál, a test szétbomlásánál, sok különféle anyag keletkezik; ezek azután a földbe kerülnek és gazdagítják azt. Minthogy pedig évente nagytömegű élőlény hal el, így a földben nagyon sok olyan anyag halmozódik fel, amely a holttestek rothadásánál keletkezik.


Ezek az anyagok azonban nem maradnak meg a földben. Kiszívják ezeket a növények gyökereikkel, melyek számára ez a táplálékszerzésnek a forrása.

Sok növény a maga helyén előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan formában, végül is az emberek táplálékába kerül. S csakugyan mivel is táplálkoznak az élőlények? Az ember például más állatok zsírjával, valamint növényekkel, gyökerekkel, gyümölcsökkel, kenyérrel táplálkozik. Es azok az állatok, melyekkel az ember táplálkozik, vájjon mivel táplálkoznak? Ezek ugyancsak növényekkel vagy azokkal az állatokkal táplálkoznak, amelyek a növényeket is táplálják. Tehát végeredményben minden állat legfontosabb tápláléka a növény.

Ilyenmódon az állatok testét alkotó anyagok, azok halála után a földbe kerülnek, onnan a növények testébe, s a növényekből megint vissza az állatok testébe, azután újra a földbe, újra a növénybe és újra az állatok testébe. Ezek az anyagok mintegy körforgást végeznek. A tudósok úgy is nevezik az anyagoknak ezt a vándorlását, az állat testéből a földön keresztül a növénybe, onnan pedig újra az állatba, hogy — „az anyag körforgása a természetben”.

Az anyagoknak a természetben való körforgásában részt- vesz a levegőben lévő szénsav is, ugyanaz a szénsav, amelyet kilélegzünk. - ...

Testünkben és más állatok testében a szénsav („szénsavas-gáz”) a táplálék anyagainak égésénél keletkezik, a vérben halmozódik, aztán a tüdőbe jut, és onnan kilélegziődik a környező levegőbe.

A széngáz, ha a levegőben sok van belőle, ártalmas az ember és az állatok egészségére. Azonban néhány élőlény számára ez az ártalmas gáz elkerülhetetlen fontosságúnak mutatkozik. fgy például nagyon fontos a széngáz a növények zöldje számára. A növények a levegő szénsavát zöld leveleik segítségével keményítővé dolgozzák fel (a keményítő végeredményben a szénsavnak és a víznek bonyolult összetétele).

A növényeket éppen az a képességük különbözteti meg az állatoktól, amellyel a szénsavat és a levegőt keményítővé


31

tudják átalakítani. Az állatok a növények által feldolgozott tápanyagokat kész formában használják fel. Tehát látjuk, hogy azok mellett az anyagok mellett, amelyeket a növény a talajból kap, még a levegő szénsavával is táplálkozik, melyből olyan bonyolult anyagokat készít, melyek mind a -növények, mind az állatok életéhez nélkülözhetetlenek. Mi kilélegezve átadjuk a szénsavat a növényeknek, a növények keményítő és más tápanyagok formájában adják azt vissza. Ilyenmódon történik a szénsav körforgása a természetben. Kiszámították, hogy a növényeknek évente 60 millió tonna szénsavra van szükségük, ebből a gázból viszont a levegőben csak 2 milliárd tonna van. Ebből pedig az következik, hogy a levegőben lévő szénsavkészletek kb'. 30 év múlva kimerülnének, ha nem gondoskodnának utánpótlásról az állatok időről-időre. Persze nemcsak az állatok lélegzenek ki szénsavat, hanem maguk a növények is, azonban a növények lélegzésénél kibocsátott szénsav mennyisége aránylag nagyon kicsiny.

Az eddig elmondottakból látható, hogy a természetben semmi sem tűnik el, és semmi sem keletkezik semmiből. Az anyagok nem keletkeznek, nem jönnek létre, de nem is semmisülnek meg, csak változnak, különböző alakot öltenek. Egyszer a föld ..nedvei”, máskor olyan anyagok, melyekből a növények teste áll, ismét máskor állatok testének alkatrészei, melyeket később megint a növények esznek meg.

7. AZ ÉLŐ VILÁG TÖRTÉNETE

Hogy teljesebben megvilágítsuk magunknak a növények és állatok életének képét, okvetlenül meg kell ismerkednünk még egy kérdéssel. Azt már tudjuk, hogy a földön nagyon sok élőlény van. Egyetlen vízcseppben is egész világot látunk. Mindenütt van élet. Honnan származik a különféle élőlényeknek ez az áradata? Hogyan jött létre először az élet?

Néhányszáz évvel ezelőtt ezen a kérdésen keveset gondolkoztak és ha gondolkoztak is, nem oldották meg helyesen a kérdést. Az emberek észrevették például, hogy a romló húson


33

legyek jelennek meg és azt gondolták, hogy ezek a legyek a romló húsból jöttek létre. Azt is mesélték, hogy a giliszták az iszapból születnek.

Hogy is van a dolog a valóságban?Ha a húsdarabot vékony muszlinnal, vagy gézzel takar

juk le, akkor ezen a húsdarabon legyek éppen úgy nem mutatkoznak, mintha a hús nem romlana. Ugyanakkor a másik be nem takart húsdarabokon legyek jelennek meg. Ez azt bizonyítja, hogy a legyek nem magából a rothadó húsból keletkeznek, hanem kívülről kerülnek bele.

Ha mikroszkóp alatt megvizsgáljuk a rothadó húsdarabot, kis fehéres pontocskákat veszünk észre rajta. Ezek a fehéres „pontocskák a legyek pondrói (lárvái), mert a romló hús pompás falat a légypondrók számára; gyorsan növekedésnek indulnak rajta, belőlük pedig fiatal legyecskék születnek. Ezt régebben nem tudták és azt tételezték fel, hogy a legyek a romló húsból születnek. A régiek hiedelme onnan ered, hogy a peték szabadszemmel nem láthatók, s minthogy abban az időben nem volt még mikroszkóp, így az emberek nem is törték a fejüket a legyeknek a húson való megjelenésén.

Ma már ismeretes, hogy minden élőlény vagy petéből, vagy anyasejtből keletkezik. Ezért bátrán mondhatjuk, hogy minden élő eleven sejtekből jön létre. Azonban nem volt olyan könnyű ezt bebizonyítani. Valóban, emlékezzünk csak az áztatott szénával telt pohárra. Azt tapasztaltuk, hogy egyik napról a másikra élőlények jelentek meg benne. Első pillanatra úgy látszik, hogy ezek a lények mind — baktériumok, amőbák, áza- lékok és mások — a rothadó szénából keletkeztek; annál is inkább ez a látszat, mert az már ismeretes, hogy ezek az egysejtű lények nem raknak petét, s ezért petéből nem is keletkezhettek élőlények a rothadó vízben.

Gondolkozzunk egy keveset és mindjárt megértjük, hogy miről van szó. Emlékezzünk csak, hogy a baktériumok és a hasonló lények a vízcseppben kiszáradhatnak, spórákká válhatnak és ilyen alakban nagyon .sokáig megmaradhatnak. Ezek a spórák azért kicsinyek, hogy a levegőben könnyen széthordhassa


33

őket a szél. Számtalan spóra van a levegőben. A szobában, az utcán milliónyi parányi szervezet spórája úszik, röpköd szerteszét. Egyetlen kis tócsából is kiszáradása után azonnal ezer meg ezer spóra emelkedik a levegőbe. Amikor ezek a spórák megfelelő életfeltételek közé jutnak, megelevenednek, azaz baktériumok és más egysejtű lények keletkéznek belőlük, melyek növekedni, táplálkozni kezdenek.

Ugyanilyen módon, azaz a levegőből kerülnek a legegyszerűbb szervezetek spórái a széna levébe is. Néhány nap múlva a meleg lében a megelevenedett spórák fejlődni és növekedni kezdenek. Azonban ahhoz, hogy ezek a szervezetek a szénával táplálkozhassanak, felbontják azt, átalakítják a szénát alkotó egyes anyagokat másokká. Eközben keletkezik az a bizonyos rossz szag. S ez az oka annak, hogy minden rothadó anyag rossz-szagú.

Ha felforraljuk a széna levét, akkor minden benne lévő élőlény elpusztul, minthogy nem képesek olyan magas hőmérsékletet elviselni, mint a forrás hőfoka. Zárjuk le ezután alaposan' a poharat, hogy ne hatoljon belé a levegő, és tapasztaljuk, hogy a széna most már nem fog rothadni, a tiszta széna levében nem lesz sem baktérium, sem más élőlény azért, mert kívülről nem kerülhet belé.

Természetesen nem könnyű a poharat úgy ledugaszolni, hogy ne hatolhasson belé a levegő, ehhez különleges berendezés szükséges.

Manapság azonban nagyon jól le tudják zárni az edényeket. A gyárakban pl. úgynevezett konzervált élelmiszert készítenek, amely nagyon sokáig nem romlik meg. A konzervgyár- tás egyszerű eljárás. Önből készült dobozt valamilyen élelmiszerrel megtöltenek és erősen felhevítik, hogy megöljék a baktériumokat és spórákat, azután pedig alaposan ledugaszolják.

Ilyen állapotban az élelem hosszú évekig heverhet és nem romlik meg. Azonban ha kinyitjuk a dobozt, a megnyitás után egy-két napra, különösen melegben, egyszerre rossz szag árad belőle. Ez annvit jelent, hogy baktériumok jelentek meg, melyek munkához láttak.3 Élő és élettelen világ.


34

A konzerv romlása onnan ered, hogy a levegőből baktériumok, spórák kerülnek belé, amelyek szétbontják a doboz tartalmát s azzal táplálják magukat. Ugyanilyen módon indulnak rothadásnak a holt testek is.

A baktériumok és az egysejtű állatok vizsgálata nyomán ezek szerint azt kell mondanunk, hogy az általunk ismert élet- feltételek között minden élő elevenből származik. Mindezek a parányi lények spórákból fejlődnek ki. A spóra pedig nem más, mint élő sejt szunnyadó állapotban.

Azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy bár azok között a feltételek között, melyeket ma ismerünk, az élet nem is keletkezik élettelen anyagból, mégis legelőször éppen élettelenből jött létre.

Sokmillió évvel ezelőtt Földünk nem volt olyan, mint amilyennek most ismerjük. A tudósok feltételezik, hogy nagyon távoli időkben a Föld izzón égő golyó volt, hasonló Napunkhoz. Ezen a tüzes golyón élő szervezetek még nem létezhettek: az élethez okvetlenül egyenletes melegre és táplálékra van szükség, ezek pedig akkor nem voltak meg. Ez annyit jelent, hogy volt Olyan idő, amikor még a Földön nem volt élet. Mikor és hogyan bukkant fel? Ezen a kérdésen, ennek a megoldásán állhatatosan dolgoznak a tudósok. S ma már ez a nagyon nehéz kérdés alapjábanvéve megoldódott.

Az élő, kétségtelenül az élettelenből keletkezett abban az időben, amikor a Föld kezdett kihűlni. Emellett szól az a szoros kapcsolat, ami jelenleg is fennáll az élő és élettelen között. Az élő test bonyolult vegyi anyagokból áll, melyek között különösen fontosak a fehérjeanyagok, melyek nélkül nincs élet. Ezért az élet legelőször akkor vált lehetségessé, amikor a Földön megjelentek a fehérjék. A fehérjék egyszerű anyagokból — szénből, hydrogénből, oxigénből, nitrogénből — állanak. Ezek az anyagok nagy mennyiségben fordulnak elő a Földön és a Föld történetében volt olyan korszak, amikor ezek a legegyszerűbb fehérjékké kezdhettek válni. Ma már nem kétséges, hogy a legelső élőlények a legegyszerűbb fehérjeanyagokból jöttek létre. Ezek a lények rendkívül egyszerű felépítésűek, valószínűleg még egy-


35

szerűbbek voltak, mint az általunk ismert mai baktériumok. Az is lehetséges, hogy a Föld első lakói még kisebbek voltak, mint a baktériumok. De ezek a parányi lények már akkor is eltértek az élettelen testektől az életnek azokkal az ismertető jeleivel, melyekkel fentebb ismerkedtünk meg. És mindenekelőtt meg volt az a képességük, amellyel a körülöttünk lévő élettelen testekből fel tudták építeni testük anyagát.

«A legnagyobb érdeklődésre ezért a parányi részecskék — viruszok — tarthatnak számot. Ezek a részecskék lényegesen kisebbek a legkisebb baktériumoknál is; közönséges mikroszkópban nem lehet meglátni őket. A viruszokat csak a teljesen új, nemrégen feltalált mikroszkóp segítségével sikerült meglátni, amely a részecskéket tízezerszeresre is felnagyítja. Ezt a mikroszkópot „elektronmikroszkóp”-nak nevezzük. A viruszok létezéséről azonban könnyű volt tudomást szerezni, a nélkül, hogy láttuk volna őket, mert megismertetik magukat azzal a romboló munkával, melyet az ember, az állatok és a növények testében végeznek. A viruszok, a baktériumokhoz hasonlóan, a testben betegséget okoznak. Ezek okozzák az olyan betegségeket, mint a kiütéses tífusz, az influenza, a marhavész stb. E mellett a viruszok érdekesek a földi élet keletkezése kérdésének szempontjából is. Az a helyzet ugyanis, hogy mind a mai napig nem tudjuk, hogy vájjon a viruszoknak a részecskéje élő, vagy élettelen. Más szóval, még nem mondhatjuk bizonyossággal, hogy micsoda a virusz: élőlény, vagy élettelen anyag.

Egyik-másik tudós feltételezése szerint a virusz részecskéi élettelen fehérje-részecskékhez hasonlatosak, pl a tojásfehérje részecskéjéhez, annál is inkább, mert vegyi összetétele szerint a virusz maga is bonyolult fehérje. Mások úgy tartják, hogy a virusz a legegyszerűbb élőlény a bolygónkon ismert összes élőlények közül — sokkal egyszerűbb még a baktériumnál is. Valóban, ezek a részecskék bizonyos viszonylatokban úgy viselkednek, mintha elevenek lennének. így pl. képesek a szaporodásra, és éppen a szaporodásuknak eredménye, hogy azok az élőlények, amelyekre a viruszok rátelepednek, megbetegednek és idővel elpusztulnak.

a*


96

Ha a virusz részecskéit eleveneknek tekintjük, akkor olyan élőlénnyel van dolgunk, amely nagyságra nézve sokkal kisebb, és felépítésére nézve sokkal egyszerűbb, mint 'az általunk ismert baktériumok. Ezen az alapon mondhatjuk azt, hogy a viruszok a legegyszerűbb élőlények, amelyekből az élet keletkezett bolygóinkon. »

Azonban az ilyen következtetés időelőtti és nagyon is vitatható. Egyelőre tehát csak annyit mondhatunk bizonyossággal, hogy a virusz ahhoz a határhoz, ahhoz a vonalhoz van közel, amely elválasztja az élő világot az élettelen világtól. De, hogy ennek a vonalnak melyik oldalán van a virusz, az véglegesen még nincs tisztázva.

Bizonyossággal még azt sem állíthatjuk, hogy éppen ® viruszok voltak az élet első szülői a Földön. Hamarabb képzel- hetnők, hogy az első élő részecskék a fehérje részecskéi lehettek, amelyek összetételükben és felépítésükben egyszerűbbek, mint az általunk ismert mai viruszok.

Rengeteg vita van tehát arról, hogyan keletkezett az első élet a Földön. Az említett találgatások a mai tudomány adataira támaszkodnak és minél jobban fejlődik a tudomány, annál bizonyosabbá válnak az ilyen természetű feltételezések.

Ismeretes, hogy az élő test leglényegesebb alkatrésze a szén, oxigén, hidrogén és nitrogén. Ebből a néhány anyagból épülnek fel a fehérjék, a keményítő és más anyagok is, melyek az állatok és növények testének sejtjeit és szerveit alkotják. Ez az „építőanyag azonban, hogy úgy mondjuk, kéznél van. Az oxigén és a hidrogén a víz összetételében fordulnak elő, amely nagyobb felületet borít a földön, mint amennyi szárazföld van. A nitrogénkészletek is kimeríthetetlenek — hiszen a levegő négyötödrésze nitrogén. A szén szintén hatalmas mennyiségben fordul elő a Föld belsejében, szénsav formájában pedig a levegő is tartalmaz szenet. Tehát akárhogyan is képzeljük el az élet keletkezését, a természetben kimeríthetetlen, főként pedig köny- nyen hozzáférhető vegyianyagkészletek biztosították számára a megfelelő feltételeket. Nem tudjuk még azt, hogy milyen volt az első élőlény, milyen volt a felépítése. Azt sem tudjuk, hogy mi-


87

kor és milyen módon keletkezett az élettelen anyagból az első élőlény. Még az is lehetséges, hogy különböző módokon, nem egyszerre jött létre — mert ezek az őslények semmiféle nyomot nem hagytak maguk után. Tudjuk azonban azt, hogy milliónyi évvel ezelőtt más feltételek voltak a Földön, mint ma. De azt is tudjuk, hogy az élet keletkezéséhez szükséges feltételeket a levegőben bőségesen levő, könnyen hozzáférhető anyagok szolgáltatták.

Az élet tudománya — biológia — napról-napra sikeresen fejlődik és bizonyosak lehetünk benne, hogy a közeljövőben sikerül megtalálni azokat a feltételeket, amelyek mellett élő lesz az élettelenből. Ehhez mindenekelőtt a fehérjeanyagok mesterséges előállítása szükséges és ezen a téren máris határozott sikerek vannak. Az emberiség ma már sok összetett vegyianyagot tud mesterségesen előállítani, — festéket, orvosságokat, kaucsu- kot, sőt a legegyszerűbb formájú fehérjéket is. Régebben azonban, vagy 100 esztendővel ezelőtt, még a tudósok is azt tartották, hogy ezek az anyagok csak az élő természetből származhatnak, azokat ember nem képes előállítani. A tudomány azóta bebizonyította, hogy a régiek tévedtek.

A tudomány lehetőségei kimeríthetetlenek és természetesen eljön az idő, amikor az ember megtanulja a fehérjeanyagok előállítását is. Hiszen az élet tudománya csak alig 100 évvel ezelőtt indult meg az élő természet pontos és alapos megismerésének útján és az, amit ilyen rövid idő alatt elért, arra enged következtetni, hogy Idővel az életnek még sok „titkát” oldja meg, többek között keletkezésének titkát is.

Tehát a Földön megjelent első élőlényeknek egyszerűen felépített, parányi élőtest alakja volt, olyan baktérium-féle, de valószínű az is, hogy még annál is egyszerűbb. Ma pedig a Földön hatalmas számú különböző növény és állat él: baktériumok, giliszták, madarak, csúszómászók, erdei vadak, háziállatok és végül: maga az ember.

Honnan keletkezett az eleven világnak ez a változatossága ?... Vájjon az élő világ mindig ilyen változatos volt, mint amilyen most, vájjon régen is ilyen növények és állatok


38

éltek, mint napjainkban? Változott-e valamit az élő világ, és az általunk most ismert élőlények egyszerre, vagy fokozatosan jelentek meg? Erre a kérdésre most már határozottan felelhetünk. A tudomány megállapította, hogy mindazok a változatos élő'ények, amelyek ma a Földön élnek, nem egyszerre jelentek meg, hanem fokozatos fejlődés útján. Kezdetben a Földön egyáltalán nem volt élet. Az első élőlény igen egyszerű formában született meg és csak fokozatosan kezdett összetettebb lenni. A Föld első lakói egyszerű felépítésű lények voltak. Felépítésük az évezredek folyamán azonban egyre bonyolódott, egyes élőlények másokká alakultak. Az élőlényeknek ez az átalakulása még ma is folyik, de ahhoz, hogy ezt az átalakulást észrevegyük, nem elegendő egy ember élete, sőt még 1000 esztendő sem, mert az eleven világ változása igen lassú folyamat. A mai tudomány azonban gazdag bizonyítékokkal rendelkezik, ahhoz, hogy az élő világ eme igen lassú változását minden kétséget kizáróan igazolja. A tudósok a Föld rétegének tanulmányozása közben olyan lenyomatokra, egyes csontokra, néha egész csontvázakra bukkantak, melyek azoknak az élőlényeknek maradványai, melyek nagyon régen éltek a Földön. Ezeken a kiásott maradványokon látható, hogy a régmúltban élt állatok és növények nem hasonlítanak a mostaniakhoz. Minél mélyebben találjuk a Föld mélyében ezeket a maradványokat, azaz, minél régebben éltek és pusztultak el ezek a kihalt lények, annál inkább eltérnek a ma élő lényektől. És ellenkezőleg:. minél közelebb fekszenek a Fö’d felületéhez ezek a kiásott maradványok, annál jobban hasonlítanak a mai állatokra és növényekre. Mindez világosan beszél arról, hogy az élőlények megváltoztak. Minél több ilyen maradványt ásunk ki a földből, annál inkább meggyőződhetünk róla, hogy az eleven világ millió esztendők folyamán változott és fejlődött. Az egyszerű felépítésű lények bonyolultabbakká és változatosabbakká, lettek, s lassan a világ olyanná lett, milyennek ma is látjuk és ismerjük.


39

BEFEJEZÉS

Tekintsünk mégegyszer az élők világára. Milyen változatos és óriási! Mindenütt élet tárul élénk: az óceánok, a tengerek, a tavak, a folyók mélyén csakúgy, mint a kis tócsákban, a levegőben, a Föld felszínén és a belsejében. Számtalan élőlény vesz bennünket körül minden oldalról.

De bármilyen erősen különböznek is egymástól első látásra az élőlények, mégis sok közös vonásuk is van, mindnyájan ugyanannak az egy anyatermészetnek gyermekei és mindmind a Földön keletkezett ősrégi szervezetek utódai. Minden élőlény rendelkezik az életnek ugyanazokkal az ismertetőjeleivel: mozognak, táplálkoznak, növekednek, szaporodnak, pótolják elvesztett részeiket, meghalnak. Ezekkel az ismertetőjelekkel különböztetjük meg az élő szervezetet az élettelentől. Azonban nincs áthághatatlan határ élő és élettelen között. Az élőlények olykor elszunnyadnak, az élettelenek néha sok tekintetben emlékeztetnek az élőlényekre. így például a szódás vízben lévő zsír- csepp erősen emlékeztet az élő amőbára. De hasonlóság van az élőlények és a kristályok között is.

A kristályokról azt mondhatjuk, hogy az élő és a holt közötti küszöbön vannak. Ennek a küszöbnek egyik felén fekszik az élettelen testek világa, a másik felén pedig a növények spórái, m'agvai és a szunnyadás állapotában levő egyéb élőlények vannak. Az élet valamikor az élettelen anyagból keletkezett, manapság azonban a tudomány előtt ismert feltételek között, élő csak eleventől származik.

Sok millió év óta van élet a Földön és ez idő alatt az élő természet óriási változásokon ment át. A Föld története megmutatja, hogy első, legegyszerűbb lakói fokozatosan alakultak át egyre bonyolultabb felépítésű állatokká és növényekké.

A legértelmesebb és legszervezettebb állat a földön — az ember. Az ember ebben a formájában, ahogy most látjuk, ugyancsak nem egyszerre jelentkezett. Sok tízezer és százezer év folyamán fejlődött más állatokból. Az ember legközelebbi őse a ma már kihalt ősmajom, amely ősmajom egyúttal a mai ember-


szabású majmok őse is. Az emberszabású majmokkal á mai embernek ma is sok közös vonása van. De mindezeken felül az ember — különleges állat.

Miben különbözik az ember a többi élőlénytől? Mindenekelőtt abban, hogy társas lény. Valamennyien a különleges törvények szerint élő társadalom tagjai vagyunk, melyhez hasonló a növények és állatok világában nincsen.

Az emberi társadalom és az állatvilág közti legdöntőbb különbség azonban az ember munkálkodó tevékenysége, melyet termelőeszközök segítségével hajt végre. A munkának köszönheti az ember, hogy majomból emberré lett; a munkának köszönheti, hogy megtanulta a természetet legyőzni, hogy maga alá gyűrheti mind az élettelen természet erőit, mind pedig a különböző állatok és növények életét; a munkának köszönhető, az emberi társadalom létezése és fejlődése. Az ember értelme ugyancsak a munka következtében fejlődött. Az ember gondolkodási képességével magasan áll a többi állat felett. Mint a legértelmesebb állat, az ember buzgón igyekszik megismerni a természetet, megtanulhi annak törvényeit, hogy a természet erőit a maga szolgálatába állíthassa.

A között a sok tudomány között, mely bennünket a világ teljes megismerésében segít, fontos helyet foglal el a biológia — az élet tudománya. A biológia előtt még sok meg nem oldott kérdés áll, de nem kétséges, hogy a helyes úton jár. Azok a sikerek, melyeket a biológia már idáig elért, azt mutatják, hogy csak a természet türelmes tanulmányozása után érthetjük meg mindazt, ami bennünket környez. Szocializmust építő hazánkban, ahol a legfőbb érték az ember, az élet tudományára rendkívüli fejlődés vár. ' ■ .

40



1.20 Ft


Documents

A. ÉLŐ ÉS ÉLETTELEN VILÁG