A nyomozónő

Több mint szerelem

Giuditta Fabbro

2015

Publio kiadó

Minden jog fenntartva!

1. fejezet

Este volt. Jane Forrest, Budapest leghíresebb magánnyomozója otthon volt a kétszintes kertesházában. Az emeleten lévő szobájában egy íróasztalnál ült, hogy a nyomozás lezárása után megírja ajelentését. Jane egy kimondottan bájos arcú, szép, csinos fiatal nő volt. Első látásra senki meg nemgondolta róla, hogy e mögött a törékeny külső mögött egy kemény nő lakozik. Jane keze hirtelenmegállt a laptop klaviatúrája felett. Gyengéden beletúrt melírozott hosszú hajába. Gondolatai amúltba merengtek. Szülei még fiatalon elhagyták Magyarországot. Jane már Amerikában született.Családját hamar elveszítette, távoli rokonokhoz került, akik pár hónap után a Lambert vállalatalapítójával hazaküldték őt Magyarországra. Jane 17 évesen idegen országban, idegen emberekközött találta magát. Édesanyja testvére vette magához a lányt. Ő tanítatta. Főiskolára járatta, hisztudta, a hányatott sorsú lánynak, csak egy álma van, rendőr szeretne lenni. Jane rengeteget tanult éselérte, hogy a férfiak is felnézzenek rá. Merészsége egyszerűen nem ismert határt. Veszélyérzete,mintha nem is lett volna. A nő idővel kivívta, hogy a nyomozók között is a legjobb legyen. Miután anagynénjét is elveszítette, a rendőrkapitány vette a szárnyai alá az egyre magasabbra törekvő lányt.Jane azonban egy idő után több pénzre és hírnévre vágyott. Pár év után otthagyva a rendőrségetmagánnyomozó lett. Először csak kisebb ügyei voltak. De később neve ismerté vált. Egyre nagyobbvállalatok keresték meg. Köztük volt Zélia Lambert is. Zélia vállalatát még az apja alapította. Ők isakkor települtek haza Amerikából, mikor Jane. A két nő között az eltelt évek során nagyon jóbarátság alakult ki, így mikor Zélia megkereste Janet, ő félre tett minden ügyet és csak az övévelfoglalkozott. Zélia észrevette, hogy az ő általa vezetett vállalattól nagyobb pénzösszegek illetve árutűnik el nyom nélkül. Jane rögtön bele is vetette magát a munkába. Heteken keresztül szinte éjjelnappal figyelte a gyárat. Feljegyezte az összes ki és bemenő kamiont. Mellette megjegyezte, hogymit szállítottak. A bejövő kamionok mind Olaszországból jöttek és édességet szállítottak. Akimenőkkel már nehezebb dolga volt. Hisz az áru egy részét a gyárban gyártották, Olasz licenszalapján, és innen szállították ki a belföldi nagykereskedésekbe. Mivel Jane itt mindent rendben talált,rájött, hogy csak a könyvelésnél lehet a hiba. Először rossz könyvelésre gondolt, de kiderítette, hogyvalaki szándékosan emeli el az összegeket. A kör egyre szűkült és végül csak egy ember maradt, afőkönyvelő. Jane titokban átnézte a könyvelést, majd mindenhova követte a férfit. Aki éjszakaibárokban kétes kinézetű alakoktól kis fehér "csomagokat" vásárolt. Közben pár lezárt boríték isgazdát cserélt.

Janet a gondolatvilágból az óra sípolása rázta fel. 11 óra volt. Visszahajolt a laptop felé ésfolytatta az írást. A jegyzetfüzetéből mindent pontosan átmásolt. Miután elkészült a jelentéssel,gyorsan kinyomtatta, majd felállt és egy nagyot nyújtózott. Nehézkes léptekkel ment ki afürdőszobába. Már hetek óta figyelte a vállalatot és ez a hajnalig tartó munka teljesen kifárasztotta.Gyorsan lezuhanyozott és lefeküdt az ágyba. Bekapcsolta a televíziót, de alig nézett pár percet afilmből, szinte rögtön elaludt. Reggel az óra csörgése ébresztette a nőt. Csukott szemmel kerestemeg az éjjeliszekrényen álló órát. Mikor megtalálta lenyomta. Pár percig még pihentette a szemét,majd nagy nehezen kikászálódott az ágyból. A szekrényhez ment. Előkeresett egy szűk, mélydekoltázsú toppot és egy fehér mini szoknyát. Lezuhanyozott, kisminkelte magát és felöltözött.Magához vette a jelentést, majd előkereste a táskáját és a kulcscsomóját. Leszaladt a lépcsőn. Acipőtartóból kikapott egy fehér magas sarkú szandált és felhúzta. Kilépve az ajtón még gyorsanátnézte, hogy minden irata nála van-e, majd elindult a ház mellé épített garázshoz. A távirányítóvalkinyitotta a kaput, majd az autójához ment és beszállt. Indított és kitolatott. Első útja Zéliavállalatához vezetett. Behajtott az udvarra és leparkolt Zélia Mercédesze mellett. Kiszállt és elindultaz épület felé. Az emeletre lifttel ment fel. Senkivel se találkozott, hisz még elég korán volt. Mikor

felért lassan elindult a folyosó végén lévő irodához. Megállt az ajtó előtt. Igazított egy kicsit aruháján, majd belépett. A titkárnőt nem találta a helyén, Zélia irodája előtt, pedig egy férfi állt. Janeegy percre meglepődött. Csabán már első pillantásra látszott mi is a foglalkozása. A nő jó alaposanvégig mérte. Mintha álmai férfija állt volna előtte. Széles váll, izmos test, rövid barna haj és ráadásuliszonyúan jóképű is volt. Jane, ahogy belenézett Csaba gyönyörű sötét barna szemeibe, úgy érezte,elveszik bennük. Csak állt ott és a férfit nézte. Nem értette, mit keres egy testőr kinézetű alak Zéliairodája előtt. De legjobban azon csodálkozott, hogy a nő nem szólt neki arról, hogy veszélyben érzimagát, és biztonsági őrre van szüksége. Jane szeme a férfi öltözékére tévedt. Csaba sötét színűöltönyt, fehér inget és az öltönyhöz illő nyakkendőt viselt. A nő megpróbált találni valami jelzést azöltönyön, de nem volt rajta, hogy melyik cégnek dolgozik. A férfi nem is tartozott egyik testőr céghezsem, leginkább egyedül vagy néha a barátjával dolgozott együtt. Ügyfeleit ajánlás útján szerezte, demég így is megválogatta őket. Nem vállalt el minden munkát. Hosszú évek óta dolgozott ebben aszakmában, de mégsem találta unalmasnak. Minden egyes feladat egy új kihívást jelentett aszámára. Mikor Zélia megkereste először nem akarta elvállalni, de a nő olyan összeget ajánlott,amire Csaba nem tudott nemet mondani. Azt hitte, hogy nagyon unalmas lesz, de most mikormeglátta Janet, rájött nem is olyan rossz hely ez. Csaba szeme végig futott a nő testén, majd lentrőlelindult felfelé. Jane hosszú formás lába és apró alig takaró szűk mini szoknyája beindította a férfifantáziáját. Csaba szeme tovább vándorolt a nő dekoltázsára. Arcán mosoly jelent meg. Jane követtea férfi tekintetét. Tudta mi jár most a fejében. A nő miután túljutott a zavarán megszólalt: –Bemehetek?

– Ide csak a testemen keresztül! – felelte kissé rekedtes hangon Csaba.

– Az is megoldható, nekem nem jelent túl nagy gondot! – tett egy lépést előre Jane.

– Azt el tudom képzelni! – mondta arcán apró kétértelmű mosollyal. Közben a szeme többször isvégig futott a nő alakján. Jane szinte a testén érezte a férfi "tapogató" tekintetét.

– Majd máskor megbeszéljük, de most sietnem kell! – lépett az ajtóhoz. Jane melle hozzá simultCsaba karjához. A férfi egy mély lélegzetet vett. Hatalmas erőfeszítésébe került, hogy ne érintse mega nőt. Úgy érezte teljesen elbódította Jane nőiesen finom parfümjének az illata.

– Viszlát! – zavarta meg Csaba gondolatait. Megfogta a kilincset, de a férfi nem engedte, hogybemenjen.

– Azt hiszem, világosan megmondtam, hogy nem mehet be!

– Tudja, én viszont jobban szeretem a sötét dolgokat!

– Nem mondták még, hogy egy kicsit nehéz a felfogása?

– Maga ne a felfogásommal foglalkozzon, hanem azzal a két férfival, akik fegyverrel az oldalukonaz ajtó előtt állnak! – mutatott a háta mögé. Csaba a bejárati ajtóhoz rohant. Jane pedig egyelégedett mosollyal az arcán belépett Zélia szobájába. Mire az asztalhoz ért már Csaba is ott volt ahátánál. Arcán látszott, hogy iszonyúan dühös, amiért a nő átverte.

– Úgy látszik sikerült kijátszanom a biztonsági rendszeredet! – mondta mosolyogva.

– Minden rendben! – tartotta fel a kezét Zélia, megállítva ezzel a férfit – Ő a barátnőm!

Csaba nem szólt egy szót sem, csak bólintott. Amilyen gyorsan jött a mérge, olyan gyorsan el isszállt.

– Jane, hagy mutassam be Csabát, a testőrömet!

– Nem úgy nézz ki, mint egy testőr! – tett csípős megjegyzést a férfira, miközben kezet fogottvele. A nő erős fogásából Csaba érezte, hogy Jane nem az a gyenge lány, akinek elsőre látszik.

– Mégis mit várt?

– Talán egy kemény macsót! – gúnyolódott.

– Az álarcom alatt van! – vette fel a nő stílusát.

– Jól időzített a humora! – mosolyodott el Jane.

– Azt megtudhatom, hogy Ön mivel foglalkozik?

– Talán! – vett elő a táskájából egy névjegykártyát és átnyújtotta – Remélem, az álarcától tudolvasni!

– Nagyon humoros! – vágta oda, miközben megnézte a kártyát.

– Szóljon, ha kiszórakozta magát! – felelte, majd Zéliához fordult – Itt a jelentésem! – nyújtotta átaz aktát. A nő elvette. Széthajtotta és beleolvasott.

– Nem úgy nézz ki, mint egy magánhekus!

– Csak nem egy kemény macsót várt? – mosolyodott el Jane.

– De! – bólintott.

– Ez az álcám!

– Ügyes! Hamar tanul! – mondta Csaba, és a névjegykártyát a zakója belső zsebébe rejtette – Mégszükségem lehet magára!

– Milyen értelemben? – kérdezte gyanakodva. Ismerte már, hogy a Csaba féle testőrök mitértenek ez alatt a megjegyzés alatt. Csaba "enyhén" elmosolyodott. Jane rögtön tudta mit takar ez amosoly.

– Azt majd még meglátjuk! – válaszolta a férfi és megfordult. Kiment a szobából és bezárta magamögött az ajtót.

– Hogy jöttél rá? – kérdezte Zélia, miután Csaba távozott. Jane elkezdett fel alá járkálni azirodában és közben magyarázott.

– Ellenőriztem mindenkit a könyvelésen és a körben csak egy valaki maradt! – állt meg azasztalnál és a két kezével rá támaszkodott – A főkönyvelő!

– Jane ő nem vehetett el a pénzből! Már régóta itt dolgozik, és én teljesen megbízom benne!

– Ha ennyire jól ismered, akkor gondolom azt is, tudod, hogy egy éve kábítózik!

– Nem! – rázta meg a fejét Zélia és idegesen beletúrt hosszú barna hajába – Ez kizárt!

– Pedig ő a hunyó! Bizonyítékom van rá!

Zélia szép kék szemeit a nőre emelte. Jane tudta, mi játszódik le a fejében. Nem hisz neki, amíg asaját szemével nem látja. Valahol a szíve legmélyén megértette Zéliát, hisz ezeket az embereket mégaz apja vette fel és hűségesen kitartottak a lány mellett még akkor is, mikor az eladás kicsitvisszaesett. Most viszont fellendülőben van. Jobban megy, mint valaha, így nem csoda, hogy még egyeddig megbízható alkalmazott is enged a pénz csábításának.

– Látni akarom a bizonyítékot!

– Oké! – bólintott Jane. Felkapta az asztalon lévő jelentését és elindult kifelé. Zélia követte, majdvelük tartott Csaba is. Csendben mentek végig a folyosón, a lifttől nem messze lévő irodához. Zélia agondolataiba volt mélyedve. Nem tudta feldolgozni a hallottakat. Hinni akart Janenek, de mégmindig abban reménykedett, hogy tévedett a nő. A könyvelésen nem találtak senkit. Jane egyenesena szekrényhez ment. Kihúzott egy fiókot és kivett belőle egy köteg aktát. Az elmúlt egy havi számlákvoltak lefűzve benne. Leült az asztalhoz és elkezdte elsejétől átnézni. Az első negyed óra némacsendben telt el. Zélia leült Janenel szembe, Csaba, pedig megállt az ajtó mellett és nekitámaszkodott a falnak. Janet figyelte, aki minden egyes számlát nagy gondossággal nézett át.

– Segíthetek? – szólalt meg egy idő után Csaba.

– Igen. Keverjen egy italt!

– Nem azt kérdeztem, mit akar inni!

– Nem baj! – nézett fel egy pillanatra – Most másban úgy sem segíthet, és ahogy észrevettemnincs semmi dolga!

– Azért valamivel több, mint magának!

– Ne morogjon már, egy kávét talán nem esik nehezére idehozni!

Csaba nem szólt tovább egy szót se. Az ablaknál lévő asztalhoz ment. A termoszból kitöltött egycsésze kávét és odavitte az íróasztalhoz.

– Köszönöm! – vette el Jane, de nem nézett fel. A férfi válasz helyett csak bólintott, majdvisszament az ajtóhoz. Eltelt fél óra vagy talán még több is, de senki se szólt egy szót se. Pedig mindtürelmetlenek voltak. Jane is ideges volt, de igyekezett nem mutatni. Zélia pedig egyszerűenreménytelennek látta a keresgélést. Szíve mélyén még örült is neki, hogy Jane nem találja abizonyítékot a főkönyvelő ellen.

– Meg van! – kiáltott fel hirtelen Jane.

– Na végre! – lépett pár lépést előre Csaba – Nem tudom mi tartott ilyen sokáig!

Jane megköszörülte a torkát. A férfi rögtön el is hallgatott.

– Itt a bizonyíték! – mondta. Zélia elvette a számlát és megnézte. Majd megrázta a fejét és felállt.

– De Jane ez csak azt bizonyítja, hogy valaki rendelt egy nagyobb tétélt!

A nő előkeresett egy újabb lapot és Zélia kezébe nyomta. Az igazgatónő azt is megnézte, de nemértette, mit akar ezzel.

– Ez egy visszaáru levél! És?

– Ezzel csak annyi a probléma – vette el az aktát, amiben a jelentése volt és kivett belőle egybankszámlakivonatot – hogy ez a pénz duplán lett visszautalva! Egy kamion ment ki – vette elő egyfeljegyzését – és egy jött vissza, de a visszaárun kettő szerepel! Magam láttam, hogy kipakolnak egykamiont az utaláson viszont kettő szerepel! A másik eset, amikor csak papíron fizettél az áruért, deaz soha nem érkezett be a raktárba! Mivel az összes utalást a főkönyvelő intézte, így csak ő tudta,hogy ezek fiktív számlák, amit a jelentésemben megnevezett „számla gyáros” szolgáltatott!

Janenek hirtelen eszébe jutott, hogy melyik bárba követte a főkönyvelőt. Kikapta Zélia kezéből apapírokat és megnézte. Vevőként annak a bárnak a tulajdonosa volt megjelölve, ahol a férfi a drogotvette.

– Várnál egy pillanatot? – kérdezte Jane. Elővette a telefonját és tárcsázott – Ivett? Egy kisinformációra lenne szükségem! – hallgatott egy kis ideig, majd folytatta – Tényleg ez az utolsóalkalom, hogy szívességet kérek!

– Ismerlek! – hallotta a vonal végéről – Mindig ez az utolsó!

– Oké! Mennyit kérsz érte?

– 3OO euró! – vágta rá Ivett.

– Ne hülyéskedj! Nem vagyok én milliomos!

– De az ügyfeled az! – hangzott a válasz.

– De jól értesült vagy! – jegyezte meg, de végül engedett – Ma délután megkapod!

– Mit akarsz tudni? – érdeklődött Ivett.

– Az utolsó rakomány mikor érkezett?

– Jane nem kérsz te túl sokat?

– Azért a "csekély" 3OO euróért nem sok! – jegyezte meg Jane.

– Két hete kedden – felelte – a kamion egy vállalattól jött, majd másnap ugyanoda ment vissza!

– Kösz! Délután beugrok! – tette le a kagylót.

– Szóval – fordult Zéliához és felállt – két hete kedden a visszaárun szereplő kétes hírű cégrendelt egy hatalmas tételt, amit másnap vissza is küldött! Ez pontosan azaz időpont, ami a számlánis szerepel! Ezzel együtt szállították ki a kábítószert!

– Ez hülyeség! – szólt közbe Csaba – Majdnem többe kerül a kiszállítás, mint a koko!

– Nem teljesen, de mindegy! Időnként a kisebb tételeknél a vásárlás után egy nappalvisszaáruzták a termékeket! Ez a számlából ki is tűnik, csak eddig a főkönyvelőn kívül senki se tudottróla! A kiszállítást csak akkor alkalmazzák, ha útközben valami miatt nem tudják leadni az árut! Haszétnézne a raktárban, biztos találna pár üres dobozt!

– Nagyon ügyes! – mondta elismerően a férfi – Ha be is tudná bizonyítani, alkalmaznám magát!

– Nem vagyok rászorulva, de bebizonyítom!

Jane a papírokkal elindult Csabához. Megállt előtte, majd a kezébe nyomta.

– Tessék! De lassan olvassa, hogy legyen ideje megérteni!

A férfi mérgesen ránézett a nőre, de nem szólt egy szót se. Végig nézte a számlákat és rájött,hogy tényleg igaza van Janenek. Bár ezt nem szívesen ismerte be. Gondolatban elismerte a nőmunkáját, de hangosan mást mondott.

– Mi van, ha mégse így van? – akadékoskodott.

– Tudtam, hogy maga ebbe is bele fog kötni!

– Én nem kötöttem bele csak megjegyeztem, hogy ez csak egy feltételezés!

– Ez nem feltételezés! – csattant fel a nő – De tudja mit, ha ennyire okos, akkor nyomozza kimaga!

Jane az ajtóhoz rohant. Kilépett rajta és becsapta maga után.

– Még egy ilyen megjegyzés és ki van rúgva! – kiáltotta Zélia és a barátnője után ment.

– Beszéljük meg! – fogta meg a karját, mikor utol érte.

– Válassz! – fordult meg Jane – Vagy ő, vagy én!

– Gyere be az irodámba!

A magánnyomozónő átgondolta a dolgot és végül engedett. Követte Zéliát a szobáig. Miutánmindketten leültek, a nő elővett egy borítékot és átadta Janenek. A magánnyomozónő kibontotta ésmegszámolta.

– De Zélia ez sokkal több, mint amennyiben megállapodtunk!

– Biztos sok volt a kiadásod mostanában!

– Igazad van! – rakta el a pénzt, majd felállt és az ajtóhoz ment. Ahogy kilépett az irodábólCsabával találta szemben magát.

– Muszáj mindig magába botlanom? – kérdezte felháborodva, és magára hagyta a férfit. Leszaladta lépcsőn. Egyenesen a kocsijához ment. Beszállt, indított és kitolatott a gyár udvaráról. Útját mostmár ahhoz a bárhoz vette, ahol Ivett, a besúgója prostituáltként dolgozott. Megállt az épület mellettiparkolóban. Lenyitotta a kesztyűtartót. Magához vette a fegyverét, majd elindult a bár felé. Kisséfeszült volt. Nem szeretett ide járni. Ivettel szívesebben találkozott más helyen. Ha mégis a bárhozkellett jönnie, akkor azt csakis nappal tette. Tudta, hogy ilyenkor kicsi az esélye, hogy atulajdonossal összefusson. Bár eddig még személyesen nem találkoztak, de elég volt az is, amitegymásról hallomásból tudtak. Péter a bár tulajdonosa az éjszakai élet egyik vezér alakja volt.Üzleteit mindig ezen az éjszakai szórakozó helyen kötötte. Egy este alatt több tíz millió forint értékűdrog cserélt gazdát. Jane a társaival rendőrként többször is megpróbált lecsapni a helyre, de párpitiáner terjesztőtől többet nem tudtak elkapni. Péternek, pedig pont akkor volt valamihalaszthatatlan dolga és még a rajta ütés előtt elhagyta a helyiséget. Jane mielőtt belépett volna azépületbe körül nézett. Az utca csendes volt, csak egy-két ember lézengett a környéken. A nőkinyitotta az ajtót és bement. A mindig zajos bár most üres volt. Összesen egy mixer volt a pultnál.Jane egyenesen felé tartott. A férfi épp a poharakat törölgette át. Mozdulatain látszott, hogy egy

hosszú éjszaka van mögötte. A nő leült a pulthoz a mixerrel szemben lévő székre.

– Tessék, mit adhatok? – fordult felé a férfi.

– Ivettet keresem!

– Sajnálom, nem ismerem! – felelte, miközben áttörölte az üvegpoharat.

– Rám van írva, hogy nézzen hülyének?

– Nem tudom, az éjszaka elhagytam a szemüvegemet! – mondta gúnyosan és egy újabb pohárértnyúlt. Jane idegesen felugrott a székről és átnyúlt a pulton. Elkapta a férfi ruháját és magáhozrántotta.

– Ne szórakozzon velem!

– Hátul van az öltözőjében!

– Kösz! – engedte el a férfit és elindult az öltözők felé. Útközben nem találkozott senkivel, minthakihalt volna az egész épület. Végig ment a keskeny félhomályban úszó folyosón. A legutolsó volt Ivettszobája. Megállt az ajtóban. Bekopogott, majd belépett. A nő a tükör előtt ült és púderrel próbáltaelfedni a szeme alatti kék foltot. Ivett egy a húszas évei közepén járó szép, fiatal nő volt. Hosszúszőke haj, bájos arc, törékeny, nádszál vékony termet. Olyan volt, mint egy Barbie baba. Sokan nemis értették, hogy a szépségét a címlapok helyett, miért egy ilyen bárban kamatoztatja. Talán Jane voltaz egyedüli ember, aki megértette, miért is űzi ezt a foglalkozást a lány. Ivettnek nagyon nehéz sorsavolt. Szülei halála után a barátjához költözött. Nagyon nagy szerelem volt az övék, legalábbis a lányezt hitte. A fiú minden vagyonából kiforgatta. Eladatta vele a megörökölt lakást, autót, nyaralót és apénzt elkártyázta. A szülők letett pénze, pedig hamar elfogyott, így a nő rövid időn belül az utcántalálta magát. Nem sok választása maradt. Mivel munkát nem talált a testéből kellett megélnie. Janemég a rendőrségen dolgozott, amikor először találkoztak. Egy razzia során tartóztatta le Ivettet.Bevitte kihallgatásra. Mikor megismerte a lány élettörténetét felajánlotta a segítségét. Ivett, hogyelkerülje a börtönt inkább visszament dolgozni a bárba és a rendőrség besúgója lett. Jane miutánotthagyta a rendőrséget továbbra is szemmel tartotta a lányt. Aggódott érte. Főleg ilyenkor, mikor asaját szemével látta Ivett összevert arcát.

– Ki volt az? – állt meg a nő hátánál Jane.

– Az egyik vendég! De túlélem! – nézett a tükrön keresztül a magánnyomozónő szemébe – Ez volta kívánsága és nem utolsó sorban jól fizetett!

Jane a táskájába nyúlt és 35O eurót vett elő. Letette a nő fésülködő asztalára.

– De ez több… – pillantott rá a pénzre.

– Még lenne egy kérdésem!

– Azt mindjárt gondoltam! – mosolyodott el Ivett.

– Honnan jött az áru?

– Olaszországból!

Jane rögtön összerakta a képet. Most már egész biztos volt benne, hogy a drogot Zélia árujávalhozzák be az országba.

– Kösz! – mondta és az ajtóhoz ment. Mielőtt kilépett a folyosóra kilesett, de az még mindigteljesen üres volt. Mivel már ismerte a járást, így az épületből a hátsó ajtón keresztül távozott. Nemszívesen találkozott volna össze Péterrel, a bár tulajdonosával és Ivettnek se akart rosszat, azzal,hogy vele látják. Inkább megkerülte az épületet, úgy ment vissza a kocsijához. Beült és már indítottis. Igyekezett mihamarabb elhagyni ezt a környéket. Egyenesen haza ment. Zéliától faxon átkérte azútvonal pontos leírását. Az Olasz gyártól egészen a nő vállalatáig. Elővett egy térképet és bejelölterajta az útvonalat és az összes pihenő helyet. Este nyolc óra körül járhatott az idő, mikor felállt azíróasztaltól. Egy nagyot nyújtózott, majd elindult a földszintre a konyhába. A lépcső alján járt, amikorcsengettek. A fal mellett álló cipőtartóhoz ment. Óvatosan kinyitotta a rajta lévő táskáját. Elővettebelőle a fegyverét, majd halkan az ajtóhoz lépett. Várt egy kicsit. Újabb rövid csengetés hallatszott.

– Ki az? – kérdezte meg.

– Én! – hallott a túloldalról egy férfihangot. Lassan kinyitotta az ajtót.

– Állj! – szegezte a fegyvert a kint álló alakra. Csaba lassan felemelte a kezét.

– Nem szólt hamarabb! – jegyezte meg gúnyosan – Én is hoztam volna egyet!

– Bocsánat! – suttogta Jane és visszatette a táskájába a fegyvert – Jöjjön be!

Csaba belépett a házba. Közben körül nézett. Az egész lakásban félhomály uralkodott. Kivéve anappalit, ami fényárban úszott. A férfi megvárta, míg a nő bezárja mögötte az ajtót, majd magabiztosléptekkel elindult a bejárati ajtóval szemben lévő nappaliba. Otthonosan végig ment a keskenyfolyosón, majd leült a nappaliban lévő kanapéra. Mintha otthon lenne! – mondta gondolatban Jane,de helyette hangosan inkább ezt kérdezte: – Mi járatban van?

– Magához jöttem!

– Valóban? – csodálkozott el a nő és neki támaszkodott az ajtófélfának – És hogy talált meg?

– Igaz nem vagyok magánnyomozó, de…

– Ja persze – túrt bele gyengéden hosszú melírozott hajába Jane – a névjegykártya!

Hallgattak. Csaba a nőt figyelte. Jane egy sötét színű, hosszú szűk szoknyát és egy világos szinteteljesen átlátszó szűk felsőt viselt. A felsőrész hosszú ujja a könyökéig fel volt hajtva. A két karjátmaga előtt keresztbe fonva állt az ajtóban.

– Megkínálhatom valamivel? – zavarta meg a férfi gondolatait, mikor észrevette, hogy őtfikszírozza.

– Igen. Egy whiskyt jéggel!

Jane a bárszekrényhez ment. Csaba a szemével követte a szobán keresztül haladó nőt. Jane kétpoharat vett elő. Jeget rakott bele, majd a jég feléig töltötte whiskyvel. Közben a bárszekrénytükörén keresztül a férfit figyelte, aki a szemét egy pillanatra sem vette le róla. A nő lassanmegfordult és a szoba közepén álló dohányzó asztalhoz ment. Az egyik poharat odaadta Csabának,majd leült a férfi jobb oldalán lévő fotelba.

– Minek köszönhetem a látogatást?

– Szeretném elvinni, vacsorázni! – felelte Csaba és ivott egy kortyot a pohárból. Jane azt hitte,

hogy rosszul hall. Nem akart hinni a fülének. Pont őt?! És pont Csaba? Ez csak valami vicc lehet!

– Azt hiszem nem értettem jól! – emelte a szájához a poharat és ivott egy kevés whiskyt.

– Pedig érthetően mondtam! – vágta oda flegmán.

– Mondja magának egymás után két kedves szava nincs a nőkhöz?

– De van! – bólintott a férfi és kortyolt egyet a whiskyből.

– Akkor miért én vagyok a kivétel?

Csaba hallgatott, de Jane mérgesen tovább folytatta: – Az biztos, hogy nem a két szép szememértjött ide!

– Jane most az egyszer téved! – próbálta csitítani a nőt – Ugyanis a szándékaim nagyon istisztességesek! Csak el akarom vinni, vacsorázni!

– Teszi ezt minden ellenszolgáltatás nélkül! Igaz?

– Felejtse el! – állt fel Csaba.

– Visszavonom a kérdést! – mondta ki gyorsan Jane – Megyek, átöltözök!

Letette a poharat az asztalra, majd felállt és elindult kifelé. Csaba a szemével követte a nőtközben jó alaposan végig mérte.

– Ne segítsek? – szólt utána mosolyogva a férfi. A nő dühösen visszafordult az ajtóból.

– Visszavonom a kérdést! – emelte fel a kezét megadóan Csaba.

– Remélem is! – felelte Jane és kiment. A férfi megitta a maradék whiskyt, majd a poharat letettea füstszínű üvegasztalra. Míg a nő átöltözött, addig Csaba körül nézett a nappaliban. Ízlésesenberendezett, szépen, tisztán tartott helyiség volt. Látszott, hogy Jane semmire sem sajnálta a pénzt,mikor berendezte a lakását. A férfitől balra egy hatalmas tv volt, házimozi rendszer, DVD, videó, hifi.Minden, ami a szórakozáshoz kell. Csaba ahhoz az állványhoz ment, ahol a filmek voltak. Kivett páratés megnézte. Krimik és vígjátékok voltak. Sehol egy horror vagy sci-fi, se egy thriller. Visszarakta advd-ket a helyére, majd megfordult és elindult a vele szemben lévő szobabútorhoz. A barna faragottfenyőbútor tökéletesen illett a sötét barna bőr kanapéhoz és a vanília színű tapétához. Csabaszétnézett a szekrényen. Pár feng shui tárgyon kívül két bekeretezett fényképre lett figyelmes. Azegyiken Jane és Zélia volt rajta, a másikon egy idősebb házaspár egy kislánnyal. Valószínűleg Jane aszüleivel! – állapította meg a fekete-fehér fényképből. A férfi visszarakta a képeket a helyére, majdtovább nézelődött. Az egyik polcról levett egy Agatha Christie regényt és széthajtotta. A könyvbőlegy fénykép csúszott ki és leesett a földre. Csaba lehajolt és felvette. Egy kettétépett, majd újraösszeragasztott kép volt. Jane volt rajta egy férfival. Csaba jó alaposan megnézte a fényképet.Valamilyen ünnepségen készülhetett. A férfi öltönyt, Jane pedig kisestélyit viselt. Egymást átölelveálltak rajta. A nő arca ragyogott. Szeméből határtalan boldogság tükröződött vissza. Úgy csillogtakgyönyörű barna szemei, mint ahogy egy végtelen boldog embernek szokott. Csaba megpróbáltfelidézni minden pillanatot, amit eddig Janenel töltött, de ezt a tekintetet még soha sem látta. Szemea nő ujjaira tévedt. A gyűrűs ujján egy vastag arany karikagyűrűre lett figyelmes. Csak nézte agyűrűt és közben Jane ujjain jártak a gondolatai. De akárhogy is törte a fejét nem emlékezett rá,hogy látott volna az ujján eljegyzési gyűrűt.

– Mit csinál? – termett a férfi mellett szinte a semmiből a nő.

– A férje? – fordította a fényképet Jane felé.

– Nem! – rázta meg a fejét és kikapta Csaba kezéből a képet.

– Akkor a vőlegénye volt? – faggatta tovább.

– Azt hiszem ehhez semmi köze! – szakította ketté a ragasztás mentén a képet és ledobta azasztalon lévő hamutartóba.

– Elnézést! – suttogta a férfi, miközben visszarakta a könyvet a polcra – Én nem akartam turkálnia magánéletében!

– Mégis azt tette! – felelte dühösen a nő.

– Igaza van! Jóvá tehetem egy vacsorával?

– Menjünk, ha már úgyis átöltöztem! – mondta Jane és elindult kifelé. Csaba csak némán bólintottés követte a nőt.

A férfi egy előkelő étterembe vitte Janet. Leparkolt a bejárat előtt. Körbe ment az autón ésudvariasan kisegítette a nőt. Meg akarta mutatni neki az úri ember oldalát és valahogy jóvá akartatenni azt a hibát, amit a házban elkövetett. Jane értékelte a testőr igyekezetét. Bár nem mondta neki,nehogy elbízza magát, de igazán meglepődött az étterem választásán. A város egyik leghíresebb éslegdrágább helye volt, ahova vitte. Ez volt az első alkalom, hogy kellemesen csalódott a férfiban. Azajtóban egy pincér fogadta őket, és rögtön az asztalukhoz vezette. Átadta az étlapot, felvette azitalrendelést, majd távozott. Jane széthajtotta az étlapot és letette az asztalra. Míg átnézte lassúmozdulatokkal kigombolta a sötét színű kosztümjének a blézerét. Ami alól egy szűk sokat sejtető topbukkant elő. Csaba felnézett az étlapból egy pillanatra, de a pillanatból hosszú percek lettek. Szemea nő dekoltázsára tapadt. Akárhogy is akart nem tudott szabadulni a látottaktól. Hirtelen afelszolgáló lépett az asztalukhoz. Csaba zavartan lehajtotta a fejét. Jane összehajtotta az étlapot és atekintetét a férfira emelte. Nem értette, miért van ilyen zavarban Csaba. Azt hitte még mindig alakásban történtek miatt. A pincér mindkettőjüknek kitöltötte a Tokaji 6 puttonyos bort, majdfelvette a rendelést és távozott. Az asztalnál ezek után feszült néma csend lett. Jane ujjaival a pohárszélén játszadozott, Csaba, pedig a nőt nézte. Hosszú percek teltek el így, hogy egyikük se szólt egyszót sem. Ezt a zavaró csendet mind a ketten egyszerre akarták megszakítani, de csak a másiknevéig jutottak el.

– Magáé az elsőbbség! – mondta mosolyogva Csaba.

– Kezdje maga! Úgyis Ön akart bocsánatot kérni!

– Miből gondolja? – nyúlt a pohárért a férfi és felemelte – Egészségünkre!

– Egészségünkre! – emelte fel a poharat a nő is. Mindketten ittak belőle egy keveset, majdletették.

– Igaza van! – ismerte el Csaba – Tényleg nagyon sajnálom!

– Rendben! Felejtsük el! – felelte Jane. Elvette a pohár bort és megitta az összest, majd azüvegért nyúlt és újra töltött. A férfi a nőt figyelte. Látszott rajta, hogy nagyon felkavarta annak aképnek az előkerülése.

– Ki volt az a férfi? – szólalt meg Csaba.