DR. BODROGKÖZY ZOLTÁN

A MAGYARAGRÁRMOZGALMAK

TÖRTÉNETE

(Kossuth Lajos fellépésétőlNagyatádi Szabó István haláláig)

I. RÉSZ

BUDAPEST, 1929KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA, VIII., MÚZEUM.KŐRÚT 6. SZ.

A szerzői jog és fordítás joga fenntartva!

Kir. Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, Múzeum-körút 6. (Dr. Czakó Elemér.)

ELŐSZÓ.

A magyar közélet legragyogóbb idejére, a multszázad 30-as és 40-es éveinek reformkorszakára viszemvissza az olvasót, hogy új szempontok alapján gondol-kodóba ejtsem a jelen problémáinak küszöbén, amikorelvonultatom szeme előtt azt a fejlődési folyamatot,amely alatt nemzetfenntartó elemmé váltak a jobbágy-ősök szabad ivadékai. Gróf Széchenyi István és KossuthLajos jelölték ki ennek a fejlődésnek az irányát és útjáta demokratikus átalakulási folyamat legnagyszerűbbéveiben.

Feszült volt ekkor a magyar atmoszféra, de seholforradalmi szellem. A jobbágy csordultig volt panasszal,de nem lázong, szinte érthetetlenül közönyös, pedig kelléreznie, hogy szolgaságának ideje lejáróban van. Meg-döbbentő ez a mozdulatlansága, amikor Európa népei-nek lelkében zúg, morajlik az eszmék forgataga. Nemkellett forradalmi mentalitás ahhoz, hogy aggodalom-mal nézzék nemzetünk legjobbjai a magyar népnek emebeteges eltörődöttségét, amiben csak a felületesen kutatószem látott tunyaságot. A nép eme fáradt fásultságáhozhasonló tünetet mutatott az egész jobbágy rendszer. Ki-élte minden élettartalékát. Emberei elbágyadtak, elfárad-tak, új életkeretek után kutattak. Ez a rendszerváltozásaránylag túl gyorsan következett be. Az elcsigázott job-bágyság a fáradt idők fásultságából egyszerre arra ébredt,hogy beledőlhet a szabadság karjába, melynek melegé-ről azt sem tudta, sebez-e, vagy éltet?

A nemesi rendekből döngetik legerősebben sajátosztályuk évszázados falait, maguk döntötték le azokats így vált a jobbágy hazája szabad polgárává. Ennek anagy osztály- és társadalmi talajvetődésnek szomorúkövetkezményei is lettek: rövid pár évtized alatt való-

6

sággal kipusztult a régi, középbirtokos nemes osztály,miáltal mai napig is begyógyulatlan sebet kapott amagyar középosztály. Azóta is nemzeti közéletünk soknagy baját ennek az osztálynak elszegényedésére, le-romlására s hiányára lehet visszavezetni.

A nagy reformidők demokratikus ideáljai sok ígé-retet rejtettek magukban a hiányok gyorsütemű pótlá-sára, de, sajnos, sok szép nemzeti törekvésünkkel együtta demokrácia szellemét is szétmorzsolta húszesztendősönkényuralmával a Bach-korszak sötét abszolutizmusa.Végül a kiegyezés dobta oda ezt a már megsatnyult, demég mindig élő demokráciát a liberalizmus ölébe, amelyazt felolvasztván magába, hosszú évtizedekre eltüntette,saját eszméinek kaptafájára húzta, végül elöregedésétúgy akarta meggátolni, hogy kitermelte a radikalizmust,telerakván olyan demokratikus eszmékkel, melyekneknem volt szerves kapcsolatuk a kossuthi idők demo-kráciájával.

Az eszmék eme évtizedekre menő harcában alél-tan szunnyadt a maga elhagyatottságában a parlagonhagyott nép, melynek ekkor már az a nagy feladat jutottosztályrészéül, hogy kitermelje a magyarság pillérét, anemzetien érző, művelt s anyagilag erős középosztályt.

A felszabadítás után csakhamar odajutottunk, hogya magyar földön tulajdonképen két osztály helyezkedettel: az arisztokrácia és a paraszttársadalom. Közöttük,ha akadt is középbirtokosság, az nem örökölte a törté-nelmi középosztály szerepét. Részint roskadozó exiszten-ciák voltak, részint új földesurak táborából kerültek kis legfőbb hibájuk volt, hogy a néppel érintkezést nemtartottak fenn, ellenben minden vágyuk az volt, hogyaz arisztokráciát utánozzák, mely utóbbiak tömege szer-felett megszaporodott idegen elemekkel. Kritikus év-tizedeken át nézett egymással farkasszemet ez a kétréteg, a nagybirtokosság és a parasztság. Az előbbi jog-alapon birtokában volt minden hatalomnak, de az utóbbihatalma mintha félelmetesebb lett volna. Ereje ugyanisnagy tömegében volt, melynek, ha nem is volt átütő erejeszervezetlensége miatt, de a minél nagyobb földterületutáni sóvárgásban egyek voltak.

7

Az eszmék eme harcában s a gazdasági rend ilyenalakulásában — amihez hozzájárult a mezőgazdaságialsóbb néposztályok nagymérvű elhanyagoltsága — azelmúlt nyolcvan esztendőtől nem lehetett elvárni, hogya mai idők számára teljesen érett, új s a középosztályigfeljutott réteget neveljen fel. Azt a társadalmi területetazonban, ahonnan ezt a réteget az elmúlt idők mostoha-sága ellenére is kapni fogjuk, a k i s b i r t o k o s társa-dalomban, mely a világháború óta erőteljes előre-törést tett úgy politikai, mint gazdasági és kulturálistéren — csalhatatlanul látnunk kell. Ennek a könyvnekmegírására az a meggyőződés is ösztönzött, hogy megkell mutatni a kisbirtokosrétegnek fejlődési vonalát,hogy a múltját ismerve, erősebb önbizalmat kapjon ajövő kiépítéséhez. Azt a pontot, ahová emelkedni tudott,valósággal saját erejéből, csaknem kizárólag a sajátmaga által kitermelt vezéreinek útmutatása mellett, tör-vényes és becsületes eszközök igénybevételével érte el.

Minden elfogultság nélkül, mély meggyőződésalapján akarja hirdetni ez a könyv, hogy e g y s é g e smagyar é r d e k az, ha minden o s z t á l y u n k , dek ü l ö n ö s e n az a r i s z t o k r á c i a t e l j e s e r e j é v e la falu k i s b i r t o k o s t á r s a d a l m á n a k p o l i t i k a i ,k u l t u r á l i s és t á r s a d a l m i f e l e m e l é s é r e siet.A magyar történelem nagyszerű példákat tud felmutatniarra, hogy a vagyoni és műveltségi arisztokrácia mikéntmondott le jogokról az alsóbb néposztályok érdekében,s tette ezt önként, hazaszeretetből és okosságból, amiután nem választotta a sértődötten visszahúzódó szerepét.A feltörekvő magyar rétegek, de elsősorban a kisgazda-társadalom, azt várják, hogy emelkedési pályájukonazok jóirányú vezetésében és támogatásában részesülje-nek, akik vagyoni állapot, politikai múlt és kulturálisiskolázottság tekintetében erre leghivatottabbak. Ezen atéren vár a legnagyobb feladat a magyar történelmiarisztokráciára, amelyik ha megbántódást érezve vissza-vonul ettől a reáváró szerepétől, nemcsak a nemzet ellenkövet el helyrehozhatatlan hibát, de önmaga ellen is,mert éppúgy dekadenciába esik, mint az a gentry, akia jobbágyság felszabadítása után hazafias búsongásában

8

pusztult el. A kisbirtokosság erősödését s fejlődésénekemelkedő vonalát ma már nem elég észrevenni, de annakérdekében tenni is kell. Ez a réteg többé vissza nemszorítható a közélet területéről. Minden ilyen szándéknemcsak sikertelen, de nagy botlás is lenne. Ebből arétegből fog kifejlődni a magyar középosztály leg függet-lenebb s legértékesebb része, melyet ha ebben a fejlődésifázisában megakasztanának, a nemzet erdejében a leg-értékesebb tölgyek felhőbetörő vezérrügyeit pusztíta-nák el.

Nyolc évtized távlatából, amely alatt erős agrár-mozgalmak dübörögtek végig a nemzeten, ma már tör-ténelmi szemmel lehet az eseményeket látni s ennekalapján nyugodtan rajzolhatjuk meg a mezőgazdarétegemelkedésének grafikonját, melynek felfelé mutató íve-lésétől függ nemzetünk további sorsa.

Ma, amikor a magyar nemzet kultúrfölény érői nem-csak beszélünk, de abban hiszünk is, mert bizonyítvalátjuk, nem utolsó jelentőségű annak a problémánakfejtegetése, hogy az évszázadokon át elnyomás alatt éltjobbágyivadékokra milyen sors várt a felszabadítás után.Vájjon azok kulturális emelkedése mutat-e biztató tüne-teket a jövőre nézve. Azok, akik a világháború utána nemzet sorsáért aggódtak s joggal féltették annakéletképességét, tekintetüket a falvak népe felé fordítot-ták s aggódó lélekkel figyelték érverését. Ma a falvakfelől a jobbágyősök ivadékainak, a magyar faj legszéle-sebb rétegének egészséges szívverését halljuk dobogid.A magyar agrártársadalom, közelebbről, a kisbirtokosréteg eme egészséges szívverése s gazdasági, politikai,kulturális, társadalmi és szociális emelkedése a nemzetéletét, jövőjét jelenti.

A történelem kapuján gyakorta adják át egymásnakaz eszmék a kilincset. Ezeket az eszméket a nemzetneksaját retortáján kell átszűrnie, hogy erejének izmosítá-sára használhassa fel azokat. A feltörekvő, építő eszmékelőtt bezárni az ország kapuit nemzetgyilkosság lenneminden időben, mikép a nemzet karakterének feláldozá-sát jelentené az, ha egy nemzet az eszméket nem dol-gozná fel saját igényei szerint, hanem fenntartás nélkül

9

engedne, hogy azok meglepjék. Magyarország a jobbágy-ság felszabadítása után nagyon rövid időn belül minda két hibába beleesett. Isten csodája, hogy a hét lakatrazárt kapuk mögött nem fulladt meg a nemzet, miközbenhazánk letagadott ország volt a világ előtt; de éppen azjelenti a faj legnagyobb erőpróbáját, ha legmostohábbnapjaiban is talpra tud állani. Vannak emberek, akiknekszervezete a pazarul terített asztalok tápláléka mellett isnapról-napra sorvad, de ugyanazok, ha teleszívják tüde-jüket szabad levegővel s megfelelő életkörülmények közéjutnak, a száraz kenyértől is izmosodni kezdenek. A ma-gyar nemzet is ilyen tüneteket mutat, amióta jószemüvezérei észrevették, hogy a nemzet izom- és csonttraverzeia falvak népében van, amely gerinc töretlenül kibír mégmásik ezer esztendőt, mert egészséges, fiatal, ambícióivannak s ereje és értéke kiaknázhatatlan. Ez a rétegKossuth Lajos felszabadított jobbágyságának ivadékai-ból, a szabad hajdúk és kurtanemesek leszármazottjaibóls abból a széles néprétegből áll, amelyik közéletünkbencsak 1848 óta szerepel.

A jobbágyság felszabadítása után nyolcvan eszten-dővel, amikor az 1848. évi szabadságharc utolsó honvéd-jét, Lebó Istvánt temette el a nemzet, Mayer János föld-mívelésügyi miniszter állt a sír szélénél s ezekkel a sza-vakkal bocsátotta örök útjára a hőst:

„Én mint a 48-as szabadságharcok által felszaba-dított magyar jobbágyság ivadékainak egyik jogutódja,a szabadság, egyenlőség, testvériség szent jegyében, mintminiszter búcsúzom tőled.”

De nyolcvan esztendő sem kellett ahhoz, hogy azévszázadokon át parlagon hevertetett s csupán két kezemunkájára szorított jobbágyősök ivadékai miniszterekets messze a jövőbe látó nagy embereket termel jenek a nem-zet számára. Gaál Gaszton, a magyar politikai élet agrár-érzelmű s puritán harcosa mondotta: „ha megvizsgáljukőseinket, a legelőkelőbb családfák végén is ott találjuka magyar parasztot. Íme, fel van fedezve minden kutya-bőrre írt oklevél hiányában is a magyar jobbágyság iva-dékai előtt a legnemesebb ős, „őfelsége a magyar paraszt”,akitől származik a szabad ivadék, aki őrködött a magyar

10

föld felett s benépesítette azt, aki mint Tiborc hullattakönnyét a haza minden rögére s ontotta reá verejtékétakkor is, amikor a földesúré volt az egész föld, omnisterrae proprietas, akinek lába gyökeret vert CeglédenKossuth Lajos szószékének zsámolya előtt s felcsapotthonvédnek, akinek jogutódai pedig itt állnak töretlenül,előre nyomulva, kifeszített mellel, izmos karokkal, meg-világosodott aggyal, józan ítélettel, kiegyenesedve, mintegy égbenyúló jegenyefa a régi ház mellett, védelmezveazt vihartól, széltől, villámcsapástól.

Budapesten, az 1929. esztendő szeptember havában.

Dr. Bodrogközy Zoltán.

A JOBBÁGYKOR UTOLSÓ ÉVEIKossuth Lajos föllépése.

A középkor gazdasági, társadalmi és politikai rend-szere niinden eresztékében recsegett a XIX. század elején.Világáramlat lett a felszabadulás utáni vágy. Az abszo-lutisztikus, feudalista uralom, amelyen nyugodott azegész középkoron át az egyes államok struktúrája, ademokrácia gondolatával találta magát szemben, amelya francia forradalmi vívmányok hatása alatt szabadsá-gol, egyenlőséget és testvériséget követelt az addig el-nyomott rétegek számára is.

A régi rendszer politikai és gazdasági erőinek le-törése csaknem minden államban borzalmas véráldoza-tot igényelt, mert az uralkodó rétegek a végsőkig ellen-álltak, védelmezve kiváltságaikat. így történt, hogy aligjutott még eszme diadalra annyi véráldozat árán, minta demokrácia. Ε tekintetben hazánk kivételt alkot, mertamikor a demokratikus gondolatok gyakorlati megvaló-sítására sor kerülhetett, nemesi rétegünkből támadtakhirdetői az új eszméknek s ha a bécsi kormány, az át-alakulási folyamattól való félelmében akadályokat nemgördít azok útjába, hazánkban simán, nagyobb zökkenőnélkül mehetett volna teljesedésbe minden korszerűreformtörekvés.

Az egész középkor folyamán csupán egyetlen hatal-mas tényező működött a legteljesebb demokrácia jegyé-bem a katholikus hierarchia, amely szabad érvényesü-lést biztosított a legalacsonyabb néprétegekből feltörőtehetségek számára is. Hosszú évszázadokon át ugyanisa papi pálya nyújtott az elnyomott osztályok gyermekeiszámára úgyszólván egyedül előrehaladási lehetőséget,ami viszont a papi nőtlenség folytán nem tudta biztosí-tani szélesebb néprétegekben a családok emelkedését is.De így is nagy jelentősége volt annak, hogy a jobbágy-ifjakból a nép vezetői, papok lehettek. A katholikus

12

demokrácián kívül azonban semmi más terület sem volt,ahol a születési előjog s vagyoni cenzus ne épített volnaleküzdhetetlen akadályokat az alsóbb néposztályok szá-mára.

A XVIII. és XIX. század elnyomott néprétegeinekerőfesztíése éppen ezeknek az akadályoknak lerombolá-sára irányult, a szabadság, egyenlőség és testvériség jel-szavának hangoztatásával. A jelszavak abban nyerlektartalmat, hogy úgy gazdasági, mint politikai tekintet-ben a kiváltságos uralmi rendszer ledöntésére töreked-tek, hogy ezáltal kiépítsék az emberiség új fejlődési irá-nyát, amelyben a nemzetek feletti uralom nem össz-pontosul csupán egyetlen kézbe, vagy kisebbségben levőkiváltságos réteg hatalmi körébe, hanem a törvény-hozás, kormányzás és a törvények végrehajtásábanalkotmányos részt kap az elnyomott nép is. A nép jogai-nak elismerése a kiváltságos rétegek által kevés ország-ban ment oly simán, mint hazánkban. A legtöbb ország-ban csak forradalom által tudott birtokba jutni. Ezt aforradalmi lavinát Franciaország indította meg, amelyrevolúcióban a parasztréteg is részt vett. Az elnyomásalatt teljesen tönkrement parasztok nagy csoportokbaverődve hagyták el falusi otthonaikat s mint orvvadá-szok, csempészek, de nagyrészük mint koldus bolyongtabe a vidéket. Közülük igen sokan beözönlöttek a váro-sokba, elsősorban Párizsba s szolgáltatták a forradalomutcanépét. Mások viszont megrohanták uraik kastélyait,raboltak, fosztogattak és gyújtogattak.

A demokrácia franciaországi győzelmes előretörése,amely mintegy száz forradalmi törvényben biztosítottaa nép uralmát és boldogulását, nálunk is megdöbben-tette az uralkodó rendszert, amelyik ahelyett, hogy anyugati eszmék felé érdeklődést mutatott volna, inkábbarra törekedett, hogy évszázadokon át élvezett privilé-giumait biztosítsa. Ebben az abszolutisztikus rendszer-ben a magyar nép egyelőre úgy reagált a demokráciaeszméire, hogy tüntetőleg élt nemzeti vonásaival, végig-zúdulván rajta oly csodálatosan szép ébredés, amelynekszinte megható volt a nyugat véres eszmeküzdelmévelszembeni ártatlansága. A nyugati demokrácia szele

13

ugyanis, amelyik vérszagot hozott felénk, itt csupán azttapasztalhatta, hogy az öntudatára ébredező magyarnép bontogatni kezdi az ősei által lepántolt tulipánosládákat s előszedi belőlük festői öltözetét. A demokráciaártatlan nemzeti láz formájában robbarit ki nálunk.

Azok az értesülések ugyanis, amelyek Párizsbóljöttek, valósággal megdermesztették a magyar népetannak gondolatára,, hogy esetleg ő is ilyen súlyos áronjuthat szabadsága birtokába. Ami viszont a demokráciaszellemének magyar földön való terjedését illeti, annaksorsa már eldőlt akkor, amikor a bécsi kormány úgy-szólván teljesen elzárta hazánkat a nyugathoz valóeszmei kapcsolódástól, amikor reménye sem csillanha-tott fel annak, hogy a nyugat gondolatait idejekorán észavartalanul meghány ja-vesse s esetleg asszimilálhassasaját vérmérsékletéhez. Azok is, akik a francia forra-dalmi kátét ismerték, csak lopva beszélhettek róla, merta bécsi udvar a legkönyörtelenebb üldözéssel sújtottaa demokrácia eszméinek hirdetőit. I. Ferenc király asajtószabadság megszorításával igyekezett gátat vetni azeszme terjedésének. Megneszelték ugyanis, hogy a fran-cia jakobinusok klubja Martinovics Ignácot szemelte kihazánkban a forradalmi eszméket terjesztő társaságmegalakítására. Martinovics meg is kezdte működését,de társaságának alig volt még hetvenöt tagja, máris ki-tudódott a szervezkedés, mire a, bécsi udvar elfogattaőket s bennük, a Vérmezőn végrehajtott halálos ítélettellefejezte a magyar demokráciát még embriójában. Ez akegyetlen ítélet megfélemlítés akart lenni a szabadelvűpárt felé is, amelynek soraiban ugyancsak sokan akad-tak már olyanok, akik a demokrácia eszméit vallották,ha. más programm keretében is. Martinovics Ignácék ki-végzésével hazánkban a nyugati demokráciának hosszúidőre magvaszakadt.

Az eszme azonban élt s ha más vágányon is, de utatkeresett magának a megvalósulás felé. A bécsi udvar sa kormányzati rendszer minden erőfeszítése ellenére isbesüvített a szabadság eszméjének áramlata a magyarjobbágy-viskókba. Minden, ami e tekintetben tartalmatés maradandó valóságot jelentett, eleinte egy ember, a

14

nagy reformer, gróf Széchenyi István nevéhez s fellépé-séhez fűződött. Az ő programmja arra engedett követ-keztetni, hogy hazánkban forradalom nélkül, a törté-nelmi osztályok megértése alapján lehet megoldani sokmás nagyjelentőségű reformon kívül a jobbágyrendszer-től való szabadulást is. Az 1825-ben megindult reform-országgyűlések sorozatának Széchenyi István köré tömö-rült csoportja észrevette az új modern világberendezke-dés megindulását s ennek alapján kívánta a jobbágy-rendszert is fokozatosan levezetni, fennen hirdetvén,hogy a nemesi előjogok ideje lejárt, s oly széles népréteg-nek leigázása, mint amilyen a jobbágyság, többé semerkölcsi, sem jogi alappal nem bírhat.

Hazánkban minden tizenötödik ember volt ebbena^ időben nemes, de ez a számbeli kisebbség, amelyika hazai föld fegyveres védelmének. történelmi jogárahivatkozva volt a föld szuverén birtokosa évszázadokonát, ekkor már száz esztendeje nem bírt támasztékot arra,hogy egyedül ő védelmezi a hazát. A nemesi hadkötele-zettség, ami a föld nemesi birtoklására és kiváltságokraa törvényes alapot szolgáltatta, 1715 óta minden tekin-tetben támadható felület lett. Az évszázados elvvel u. i.szembe lehetett helyezni azt a megdönthetetlen igazsá-got, hogy állandó katonaság és állandó adó lévén, ajobbágy ugyanazokat a, katonai kötelezettségeket teljesiti, mint a nemes, sőt az állammal szemben több áldo-zatot hoz, mert adót is fizet. A jobbágyi kötelességek ki-terjesztésének természetszerű következményeként lépettelő a jogok és terhek tekintetében való egyenlő osztoz-kodás. A jogbirtoklás körének tágítása ki kellett hogyterjedjen birtokpolitikai kérdésekre is. Ennek a feltar-tózhatatlanul feltörő kívánalomnak már nemcsak jogiés erkölcsi bázisa volt, de sürgették annak megvalósítá-sát a külföldi példákon kívül gazdasági okok s a nemzetjövőjének követelményei is.

A nemesek tulajdonában levő birtokokon folyógazdálkodás ugyanis nem elégítette ki se a földesurak,se a jobbágyok, de legkevésbbé az ország gazdasági igé-nyeit. A régi, jobbágy-gazdálkodási rendszer alapjánugyanis nem lehetett belterjes gazdálkodást folytatni.

15

pedig a kor szelleme már fokozott igényeket támasztott,aminek természetszerű következménye lett az általánoselmaradottság és elszegényedés, hozzájárulván mind-ehhez az a szomorú valóság, hogy az aránylag csekélygazdasági terménynek nem lehetett megfelelő piacokatbiztosítani.

Elképzelhetetlennek látszik, hogy a magyar hazadúsantermő rónáin szinte periodikus jelenség volt a leg-súlyosabb nélkülözés. Sőt, Kossuth Lajos feljegyzéseszerint, Zemplén megye pl. 44 év alatt tízszer jutott arraa szomorú sorsra, hogy a tokaji és a medgyasszai vidéklakosságának éhínséggel kellett küzdenie. Hiábavalókvoltak a megyei kormányzat áldozatkész intézkedései,sok boldogtalan lett az éhség áldozata, különösen 1816-ban és 1817-ben.1 Kossuth Lajos ennek a borzalmasgazdasági válságnak az okait ezekben a körülmények-ben látta;

1. Nagy baj, hogy Magyarországnak tengere nincss így a, gabonarakományok tengeri vagy a tengertől acélhoz való szállítása mérhetetlenül drága. 2. Az utakrosszak. 3. Viziút egyáltalán nincs. 4. A vízszabályozásérdekében a nemzet egyetlen kapavágást sem tett.

De mindezeken kívül az egyes családok házi gaz-dálkodása is rossz volt. A magyar nép nem ismerte abeosztást. A felesleges élelmiszert a férfiak italra, azasszonyok öltözködésre pazarolták. Ezt a népet nemnevelték még beosztásra — írja Kossuth —, pedig „csakaz értelem fáklyájával felvilágosított vallásos ember érziazt, hogy a végtelen bölcsességű isteni gondviselés nem-csak megkívánja, de parancsolja is az e célra adott erők-nek munkás felhasználását”. A nevelés és a műveltségterjesztése az első feladat. Bár földmívelő állam vagyunk,földmívelésünk mégis hátramaradott.2

1 Az 1827-ik esztendőben Zemplén vármegye 12.000 forintot osztott szét anemesi pénztárakból a szűkölködők között. Akadt nemesen érző földesúr, aki egy-maga 3000 köböl árpát osztott szét ajándékba jobbágyai között, amikor egy köbölárpának piaci ára hat forint volt.

2 Érdekes, do nagyon szomorú statisztikát közöl, amelyben Magyarországegész évi aratási eredményét 60.000 mérő gabonában állapítja meg, amelyből renge-teg megy kárba a rossz gazdálkodás miatt (jórésze vermekben s magtárakban rot-hadt el, másrészt az egerek martaléka lett), úgyhogy alig ötmilliónyi feleséggellehetett esnpán számolni nyolcmillió ember számára.

16

Nyersterményeink halomra romlanak — írja Kos-suth Lajos —, búzánkat, borunkat nehezen veszi megvalaki s ha meg is veszi, ritkán adja meg az illendő árat.A kereskedés gyakorlásától nemzeti karakterünk ide-gen maradt. Nem látjuk el hízott marhával Bécset.

Legfájdalmasabb megállapításai azonban azok,amelyekben a magyar nép testét és lelkét marcangolóokokra mutat rá. Ezek között első helyen említi akorcsma veszedelmét. Egész helységeket tudok — pana-szolja Kossuth Lajos —, hol a szegény földmívelő népnem magának, de a korcsmárosnak szánt, vet és arat.„Hiába igyekszik iszákosságra hajló természetét szegény-ségével zabolázni, a kettőztetett pohár közt felejti gond-ját, s ha a holnap terhesebben érkeznék vissza, orvossá-gát kettőzteti s jövendő aratását a tavasz nyiltával,jövendő szüretjét aratáskor, régen megitta.”

A munkabérek alacsonysága miatt gyakori kijelen-tés volt ez: ,,8 garasért egy kapavágást sem teszek”.

Azok, akik szomorú szívvel tapasztalták a, magyarnép romlását s pusztulását, nem elégedtek meg a bajokfeltárásával, megmutatták azok orvosszerét is: „Egy jó-tevő törvénynek élesztő sugara — írja Kossuth Lajos —világító fároszként napfényt, világosságot vetíthet a sötéthomályba.” Világosíttasson fel a magyar földművelő néphelyzete felől. Csak a török despotizmus félhet attól,hogy a népet felvilágosítsa s gondolhat arra, hogy ez-által összedőlnek önkényének oszlopai. Csak ő kénytelensötétséget terjeszteni és félni a világosságtól, mert rab-szolgák felett uralkodik, de a magyar király és a magyarnemes, a nemzet boldogítására építették fel a haza alkot-mányát s ennek láncabroncsa egy arányos kötelékkelkapcsolja össze a státus minden tagját. Pirulnom kellannak gondolatján, hogy a magyar földmívelő nép rest,tunya,, erkölcstelen; mert természeténél fogva az nemlehet, éppen ezért érzem állításom igazságát, hogy ne-velni s felvilágosítani kell a magyar köznépet és sem rest,sem tunya, sem erkölcstelen nem lészen.”

Íme, így festett az ország állapota közvetlenül ajobbágyfelszabadítás előtti években, amikor Magyar-ország valóban „zsírjában fuldokolt”. Nem azért, mert

17

sok volt a terménye, hanem azért, mert termékeny föld-jéből nem tudott kellő mennyiségű és minőségű produk-tumokat kihozni. A magyar föld kincse kiaknázatlanulbennt maradt a rögben. Az uralkodó gazdasági rendszeralapján belterjes, modern gazdálkodást folytatni lehe-tetlen volt, mert hiányzott elsősorban a kellő munkaerő.Nem álltak rendelkezésre megfelelő és elegendő gazda-sági eszközök, jószágok, gépek, trágya, de legfőképhiányzott a pénz. Hitelhez még a jómódú nemes semjuthatott. Ez utóbbi volt a régi jobbágyrendszeri gazdál-kodás legsúlyosabb problémája, amelyről SzéchenyiIstván idejekorán vitázott s az ország lezüllöttségénekokát éppen a, hitel hiányában találta meg. Ennek akérdésnek a megoldása pedig gyökeres reformot igényelt,mert mindazok a bajok, amelyek emésztették közgazda-sági, társadalmi és politikai életünket, tulajdonképenegy haldokló középkori rendszer hullafoltjai voltak.

Az Anjou-királyok alatt 1351-ben megalkotott tör-vény, az ősiség bénította meg a hitel kérdését leginkább.Ez a törvény volt a rendi alkotmánynak egyik sark-köve. Ez biztosította a kiváltságos osztályok számára azelidegeníthetetlen földmonopóliumot. A nemesi földeketegyes családokhoz kötötte, teljesen megmozdíihatatlanul.Ezek birtoklásában változás csak akkor állhatott be, haaz ág kihalt, de ebben az esetben is a birtok előbb aSzent Koronára szállt, mint minden jog forrására. ígya föld szabad forgalmáról s kellő megműveléséről be-szélni sem lehetett. A maga idejében nagyjelentőségű voltez a törvény, az ország egzisztenciája szempontjából is,de idők múltjával annyira elavult, hogy a fejlődés leg-súlyosabb kerékkötőjévé vált. A jobbágy nem is álmod-hatott arról, hogy a sóvárgott föld birtokába jusson,mert maga a föld birtokosa sem rendelkezett vagyoná-val szabadon, aminek természetes következménye letta sorvasztó hitelnélküliség. Ugyan ki lett volna hajlandónemcsak egy roskadozó, de prosperáló birtok részére ishitelt adni, ha annak visszafizetésére kellő garanciát nemkapott !

Gróf Széchenyi István először a földet akarta sza-baddá tenni, mert, nézete szerint, ha ez megtörténik,

18

az ember sem maradhat rajta szolgasorban. Ez a gon-dolat, amelyik szervesen beletartozik Széchenyi egészreform-programmjába,, már az 1825-i országgyűlésenerős hangot kapott. Ezen a cikluson már hatalmas egyé-niségek álltak szolgálatába a haladás gondolatának. Való-ságos döngetője volt a nemesi előjogok kapujának Felső-büki Nagy Pál, hangoztatván, hogy hiába próbálja anemesség körülsáncolni magát középkori jogainak meg-védésére, ha a lakosság milliói, azok, akik nem tartoz-nak a, nemesi rendbe, ki vannak zárva az alkotmány-ból. Természetesen a jobbágyságnak ekkor még híre-hamva sem volt képviseletileg a törvényhozásban. Szó-szólóit azonban ott találjuk, akik a rendi társadalombólkerültek ki. Igen nagy fontosságú s a jövőre nézveis mindenkor példaadó tény az, hogy hazánkban azuralkodó történelmi osztályok belátása alapján, sajátelhatározásukból, forradalom nélkül történt meg a job-bágyok felszabadítása. 1825-ben még nagyon erős ellen-zésre talált ugyan ez a gondolat, mert a nemesség szélesrétegében mélyen élt az a hiedelem, hogy a kiváltságokfeladása az ország romlását fogja eredményezni, de en-nek az ókonzervatív felfogásnak már olyan ellenzői vol-tak, mint Felsőbüki Nagy Pál, Bezerédj István, grófSzéchenyi István, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós ésnemsokára Kossuth Lajos.

1833-ban Deák Ferenc nagy beszédet mondott ajobbágyok személy- és vagyonbiztonsága mellett, mert a„természetnek szeghetetlen, szent törvénye parancsolja,hogy minden embernek személye sérthetetlen legyen störvényen kívül önkény senkit se bánthasson.” Kemé-nyen ráolva,sta az uralkodó rendre, hogy hazánkban atörvények erről csak a nemességre nézve gondoskodtak,de a „szegény jobbágy felejtve vala mindenkor, őt aföldesúr bírósága alá helyezték törvényeink még ott is,ahol a bíró egyszersmind a kereső fél vala. Törvény nél-kül, sokszor meg sem hallgatva, oly vétkekért büntetteindulatos felhevülésében az uradalmi tiszt, mely általönszemélyét vélte sértve lenni.”

Deák Ferenc a jobbágyság személy- és vagyonbiz-tonságát nem azon az alapon kérte a rendektől, hogy

19

azzal kegyelmet és ajándékot gyakoroljanak, hanemsürgette, mint igazságot, amelyet az emberiség tanainakmegsértése nélkül meg sem lehet tagadni. Nem új enged-mény lesz ez — mondotta Deák Ferenc —, hanem juss,amely a természet törvényei szerint a, jobbágyot is meg-illeti, s amelyet a földesurak gyakran visszaélésekkelsúlyosbítva bitoroltak. A haza ügyének érdekében óhaj-totta ezt Deák Ferenc, mert a, „közszabadság ott álta-lános nem lehet s a nemzet virágzása el nem képzelhető,ahol még a személyi biztonság is csak privilégium”.

Nem kisebb jelentőségű volt Deáknak 1833 július23-án elmondott beszéde a jobbágyok szabad költözkö-dése ügyében. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat biz-tosítékokat kívánt arranézve, hogy nagyszámú jobbágy-telek ne kerülhessen kevesek kezére, amikor DeákFerenc ismételten felhívta a figyelmet a jobbágykérdésakutságára, megállapítván, hogy a történelem folyamánbelső polgári elrendezkedésünk csak 70.000 nemes háznépének adta kezébe az egész földbirtokot s hét milliólakosnak fekvő tulajdona semmi sincs. Ezt a helyzetetcsupán az a, körülmény enyhítette némileg, hogy 200.000jobbágytelek legalább 400.000 háznépének nyújtottlakást, és élelmet. Ez a réteg volt a legtürhetőbb viszo-nyok között, de az egyetemes jobbágyfelszabadításkor,illetve az örökváltság során arra kell törekedni, hogya felszabadítási jótétemény necsak ezt, az amúgy isjobb sorsban levő kisebbséget érje. Nem az a boldogország — mondotta Deák —, ahol legtöbb gazdag em-ber van, hanem az, ahol legkevesebb szegény emberva,gyon. Ez elől a Deák Ferenci axióma elől nem is lehe-tett kitérni.

Ezekben az időkben az ország lakossága Erdéllyelegyütt valamivel több volt 13 milliónál s ennek a népes-ségnek alig tizedrésze élt városokban, de Budapestet ki-véve, a városok is csaknem kivétel nélkül földművelés-ből éltek. A művelés alatt levő földnek három ötödenemesi kézen volt. Ennek az óriási kiterjedésű földnekcsakneím a fele a főpapok s körülbelül húsz főnemesicsalád birtokában volt. Ezzel szemben 255.000 jobbágy-telken körülbelül 620.000 jobbágy osztozott, ugyanakkor

20

900.000 zsellérnek nem volt földje. Szembeszökően mu-tatja ez a nagy mezei proletariátust. Társadalmi forróngás még nem volt észlelhető. A jobbágy igen kevésselmegelégedett, készpénzből csupán annyira volt szüksége,amennyi adóra kellett. Ez az érzéketlensége volt a leg-megdöbbentőbb, mert mozdulatlansága csak az igábavaló évszázados beletörődöttségét jelentette. A jogok ésbirtoklás teréről való teljes kiközösítettség súlyos lelkitulajdonságokat fejlesztett ki jobbágyrétegünkben.

Közbeszéd tárgya lett a jobbágy tunyasága. „Ke-nyere, bora, sódara van, gatya nyáron, bunda télen, egypár csizma és egy kalap, ólmos a. kezében s néha egyszívrepesztő szomorú nóta, meg egy andalgó álom — mi-nek fölibe munka?” Ez a kép poézisben szép lehet, deaz ország sorsa dőlhetett el azon, hogy legszélesebbrétege vágyait csak egy szívrepesztő szomorú nótábans andalgó álmában találta meg. Széchenyi István mártudta, hogy az ímmel-ámmal való dolgozásnak egyetlenorvossága van: ,,elő kell segíteni, hogy a jobbágy minélkevesebbet dolgozzon másoknak”. Nincs a magyarnáldolgosabb és kitartóbb munkás — írja Széchenyi —,dacára annak, hogy a mellőzhető dolgoka,t kerüli, de mitvárhatunk az Alföldön sárba, elhagyatva, elteïmeteiigatyás magyar életétől, amikor ez a nép sohasem ismertjobbat? „Bírhasson csak minden magyar a törvény védő-pajzsa alatt ingatlant,3 ébredjen öntudatra, mely neina holtkoros hyperbolák felfogásában áll, oly munkaerőfog kifejlődni e hadában, hogy csodák tűnnek elő . . .mintha bizony nád és zsombék között virulhatna szelí-debb virág. Természettől megáldott országunk három-szor annyi dolgozó lakost is elbírna, mint amennyidologtalan és immel-ámmal dolgozó él rajta.”

Bármennyire is dörgő igazságok voltak ezek, a kon-zervatív nemesi rend nehezen békélt meg a reformkor

3 1818-ban nálunk járt az angolok nagy közgazdásza, Richard Bright, aki a,,Travels in Lower Hungary” című munkájában a többek között ezeket írta:

„Ha módot találnának a népesség emelésére, ha a politikai, és magán-viszonyok megengednék a földesuraknak roppant uradalmaik felosztását sörökbérletbe, vagy örökáron való eladását, szinte lehetetlen kiszámítani, hogyminő jövedelemre tehetnének szert ebben az országban. De amíg ez a rend-szer fennáll, a népesség kellőleg nem szaporodhatik, a földet rosszul műve-lik, jövedelme aránylag csekély marad.”

21

szak eszméivel. Állandóan az ország sorsát féltették ajobbágyfelszabadítástól. Beszédeik tele voltak hazafiasaggodalmakkal. Még 1833-ban a jobbágyok földesúriadózásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor is szük-ségesnek tartották azt hangoztatni, hogy mivel ,,mindenföldtulajdon a nemességet illeti” (cum omnis terrae pro-prietas4 ad dominum spectet) s minden föld, melyet ajobbágyság müvei, földesúri engedélyből származik, azegyenes igazsággal megegyező, hogy azoktól adózásokés szolgáltatások tétessenek a földesúrnak.

Deák Ferenc azt hangoztatta, hogy a birhatási jussminden embernek veleszületett sérthetetlen joga. Azt,hogy egy országban pár ezer ember minden jussokkalbírjon, a többi pedig, mely a hazát szintén vérével éséletével védi, még csak birhatási jussa se legyen, azt azállam igazságos céljai nem teszik szükségessé. Kérdi:vájjon kinek folyik legtöbb vére Magyarország védel-méért? Kinek vállán fekszik a közterheknek legsúlyo-sabb része? Deák Ferenc így felelt a feltett kérdésre:— Bizonyára annak a nyolc millió embernek a vállán,aki még fekvő tulajdont sem bírhatván, csak lakosainkább a, hazának, mint polgára.

Széchenyi István, Deák Ferenc, Wesselényi Miklósés Kossuth Lajos felléptével feltartózhatatlan volt az atörekvés, amelyik új rétegeket akart beállítani közéletünkgazdasági és társadalmi vérkeringésébe.

A jobbágyság helyzetében lényeges változtatást azon-ban csak az 1836-i diéta tudott hozni, amikor gróf Szé-chenyi István kezdeményezésére nagy lépést tettek a pol-gári jogegyenlőség felé. Az a nemesi előjog ugyanis, hogya földbirtok joga csak a nemest illeti meg, ettől kezdvemegszűnt. Törvényben mondották ki, hogy az úrbérörök jogon megváltható, ami azt jelentette, hogy a föld-birtok nem volt többé nemesi kiváltság. A jobbágy ettől

4 Nagy vita indult meg az „omnis terrae proprietas” miatt, mert ez aztJelenti, hogy minden föld az úré, ezt pedig Borsiezky István, Trenesén megyekövete szerint el lehet mondani az Istenről, de nem a magyar nemesről. A vitábaDeák Ferenc is beleszólt, mondván: „ha az az értelem adatik ezen pontnak, amelyeta trencséni követ adott, akkor Görögországnak Herodotos által megemlített 30 000istenei szegényebbek voltak a magyar nemesnél, mert egyik megelégedett a vizek-kel, másik a földdel, harmadik az alvilágot vallotta magáénak, de a magyar nemesaz egész világot sajátjának tartja”.

22

kezdve szabadon vásárolhatott földet nemcsak földes-urától, de bárhol. Létre is jött hamarosan az első örök-váltsági szerződés, amelyet Bezerédj István kötött Medi-nán, tolnamegyei birtokán jobbágyaival. Ez a lelke mé-lyéig nemesen gondolkodó férfiú annyira rajongó hívevolt a szabadság és egyenjogúság eszméjének, hogy ön-ként vállalt magára adókat, amikor nemesi osztályunkmég a Lánchídon fizetendő hídpénzt sem volt hajlandóleróni. Ezt a cselekedetét még a reformeszméktől telítettSzéchenyi István is úgy ítélte meg, hogy a ,,pisztoly időelőtti elsütése” volt.

Az 1836-ik évi VII-ik t.-c. teljes és részletes össze-foglalása annak, hogy a jobbágyrendszer utolsó éveibenmilyen terhekkel volt sújtva az a réteg, amelyiknek mun-káján nyugodott az ország egész gazdasági rendszere.Bár csak rövid életű volt a gyakorlatban, mégis igennagy jelentőségűnek kell tartani, mert a jobbágy ettőlkezdve gondolhatott arra, hogy magának birtokot sze-rezzen. Hogy azonban az örökös kötésekre adott általá-nos szabadság miatt visszaélések ne történhessenek, atörvény ezeket a megszorításokat tette: Az örökös-köté-sek felbonthatók voltak a következő esetekben:

1. Ha bebizonyosodnék, hogy azok erőszakkal ésmegfélemlítéssel csikartattak ki, vagy ravaszsággal éscsalárdsággal szereztettek.

2. Ha olyanok által köttettek, akik arra kívánt szer-ződési joggal nem bírtak.

3. Ha az örökös kötések időközben lehetetlenekkévált feltételeket foglalnának magukban.

Amíg jóindulat s megértés vezette nemesi rétegün-ket a jogok fokozatos kiterjesztése terén s amennyirebizakodással tekintett jövője elé jobbágyságunk, areform eszmék megvalósulása épp annyira komoly gon-dokat okozott a bécsi kormánynak, amely azok meg-akadályozására a legsötétebb reakcióhoz folyamodott.Kossuth Lajost politikai okokból négyévi várfogságraítélték, mert az országgyűlés bezárása után is továbbírta Pesten hírlapját, a, Törvényhatósági Tudósításokat.Hasonló okokból ugyanez a sors érte báró WesselényiMiklóst, akit három esztendei várfogsága alatt a mostoha

23

körülmények megfosztottak szemevilágától. Az ő perbe-fogásának az volt az oka, hogy Szatmár megyében akormány ellenzésére szót mert emelni az örökváltságmellett, azt követelvén, hogy a jobbágyok földje mindenúrbéri teher alól szabaddá tétessék s ezt az országgyűléstörvényben mondja ki. A bebörtönözések azonban ellen-kező hatást értek el, mint amit céloztak. A nemzet a,zeszme mártírjainak tartotta az elítélt férfiakat, akiknekügye csakhamar nemzeti ügy lett, úgy annyira, hogy akormány a következő országgyűlés programmjába márkénytelen volt bevenni azokat a pontokat, amelyekértWesselényit még nemrégiben nehéz börtönnel sújtottak.

Ilyen előzmények után Kossuth Lajos, amikor bör-tönéből kiszabadult, egy csapásra a nemzet körülrajon-gott vezérévé vált. Őt s mindazokat, akik köréje csopor-tosulva gyorsabb iramú reformozgalmat sürgettek s agazdasági megerősödést be nem várva, a politikai fel-szabadításnak voltak harcos hirdetői, korántsem elégí-tették ki azok a vívmányok, amelyeket a jobbágyokranézve az 1836-i országgyűlés iktatott törvénybe. KossuthLajos neve varázserőt nyert a nép előtt. A ,,Pesti Hir-lap”-ban börtönéből való szabadulása után nyombanszélesvonalú reformprogrammal lépett elő, amelybenhirdette a föld szabaddátételének szükségességét és sür-gősségét, a közadózást, a törvényelőtti egyenlőséget ésa politikai jogoknak a, nem nemesek számára való ki-terjesztését. A születési, birtok- s tiszti arisztokráciávalszemben ezt vallotta: ,,Veletek és általatok kell emeprogrammot megvalósítani, de nélkületek, sőt ellenetek,ha szükséges.”

Kossuth Lajos csak kármentesítéssel tudta elkép-zelni a jobbágyfelszabadítással együtt járó földreformot.Viszont képtelenségnek tartotta, hogy a felszabadítottnép viselje a földmegváltás minden terhét. Miután a,,jobbágy viszonyokat még sehol sem szüntették megmáskép — mondotta Kossuth Lajos —, mint vagy for-radalmi csapással, vagy pedig úgy, hogy a váltság egy-részét a státus viselte”, nálunk az utóbbit ajánlotta,vagyis hogy az állam vállalja magára a váltság terhénekfelét. A jobbágy pedig a reá eső részt fizesse 10—12 évig.

24

De ez a teher sem lehet több, mint amennyi eddigi adójavolt, mert ,,a nép terhét növelni annyit jelent, mintnövelni gyűlölséget a nemesség ellen”, viszont a legfőbbgondot arra kell fordítani, hogy a népet megnyugtassukés vele egyesüljünk, mert ,,a víz ajkainkig ér, nincs időarra gondolni, hogy tetszik-e valami a nemességnek,vagy sem”.

Ezek az energikus kijelentések Széchenyit aggoda-lommal töltötték el. Forradalomtól tartott s Kossuthszavában annak felbukkanását látta, aminek még agondolatától is megiszonyodott. Önvád mardosta, mertaz volt az érzése, hogy ő volt eme reformlavina meg-indítója. Észre kellett vennie, hogy a felszabadítás Ki-építése nem halad már azon a tervszerű gazdasági vágá-nyon, amelyen ő tartani kívánta. Látta, hogy Kossuthtábora azonban napról-napra nőtt, sőt kitűnt, hogyegyre radikálisabb szószólói akadtak a nép jogainajk:Nyáry Pál, a két Madarász, Perczel Móric.5

1840-től kezdve az irányítás Kossuth Lajos kezébekerült. Nagy kortársa, Széchenyi István egyre jobbanelhomályosodott mellette úgy népszerűségben, mintakcióképességben. A forradalom szele egyre közelebbért, amit 1848-ban a bécsi kormány és a dinasztia maga-tartása ki is robbantott.

A nemzet történelmi rétegeiben már semmi aka-dálya sem volt a reformeszmék megvalósításának. Bár-mily sokáig vajúdott is ez a kérdés a rendi alkotmánykét utolsó évtizedében, a tömegerő forradalmi megmoz-dulására a történelmi osztályokkal szemben nem voltszükség, mert a magyar nemesség valóban nemesi gesz-tussal reparálta azt az évszázados elnyomatást, ami aparasztlázadás óta sújtotta hazánk jobbágytársadalmát.Maga Kossuth Lajos jellemzi ezt a tényt így: „Az képezi

5 Az iroda-lomban Petőfi, de őt megelőzőiéi? már Fazekas Mihály, akinek„Ludas Matyi” című komikus eposza maró szatírával mutatta be a dölyfös magyarurakat. Egy talpraesett jobbágyfiút rajzol meg ebben a művében, aki bár földhöz-ragadt szegény, mégis háromszor veri vissza az uraságon a gyalázatot. A jobbágy-ság van itt szembeállítva a nemesi társadalommal, amikor a jobbágy viszi el agyőzelmet. Oly erővel rajzolta meg a jobbágyság fájdalmát, haragját és elszántsá-gát, hogy szinte a demokratikus szellem magyar úttörőjének kell őt tekintenünkirodalmi életünkben. Katona József „Tiborca” és Kisfaludy Károly siralmas,,pór”-ja (a Stibor vajdában) csak későbbi hangok voltak.

25

az 1848-i korszak örök dicsőségét, hogy a nemesség ön-ként letéve a közös haza oltárára minden kiváltságait,jogait és nemességeit, a jobbágynépet fajkülönbség nél-kül szabad földbirtokossá, szabad polgárokká tette sönként, szabad akaratból proklamálta és gyakorlatilagmegvalósította az egyenlő szabadság, egyenlő jog, egyenlőkötelesség nagy elvét, a magyar korona területének ösz-szes keresztény lakossága számára, faj-, nyelv- és vallás-különbségre való tekintet nélkül.”

Ez a tény megkímélte hazánkat olyan forradalmiteslvérharctól, amellyel sok más államban együttjárt ajobbágyság felszabadulása. A bécsi kormány és a dinasz-tia magatartása miatt azonban sok véráldozatba s év-tizedekre menő teljes elnyomatásba került, amíg a nem-zet érezhette az 1848-as idők vívmányainak hatását.Nem kerülhettük el a forradalmat, amelyben egybeforrta nemzet minden rétege, a, felszabadított jobbágy s arégi földesúr egyaránt.

Az udvar Kossuthról hallani sem akart. SzéchenyiIstván szerint még ,,aranyat sem fogadnának el tőlefönn, annyira gyűlölik”, pedig ekkor már Kossuth volta nemzet vezére s a, párizsi forradalom hullámai átcsap-tak Budapest utcáira is, ahol március 15-én lefolyt azifjúság vértelen forradalma, amelyik a 12 pont közöttfelsorolta a nemzet kívánságai között a törvény előttiegyenlőséget, a. közös teherviselést s az úrbéri viszonyokmegszüntetését is.

Az udvar az események hatása alatt kinevezte azelső felelős miniszteriumot, amelyben együtt volt a nagytriumvirátus: Széchenyi, Kossuth és Deák. Magyarországelső földmívelésügyi minisztere Klauzál Gábor lett. Errea minisztériumra várt az a feladat, hogy a többi refor-mok mellett a jobbágyság felszabadítását is törvényesúton keresztül vigye.

A FELSZABADÍTOTT JOBBÁGY

1848 március 18-án a törvényhozás elfogadta aközös teherviselést, megszüntette a jobbágyi viszonyt sminden ezzel járó zaklatást. Eltörölte az úrbériséget,a jobbágyi szolgáltatásokat, a természetbeni és pénzbelifizetéseket, a robotot és a dézsmát. A papság mindenkártérítés nélkül önként lemondott a papi tizedről.A törvény megszüntette az Anjou-királyok óta érvénybentartott ősiségét s ezzel lehullottak mindazok a bilincsek,amelyek úgy a nemesi osztályt, mint a jobbágyságothosszú évszázadokon át korlátozták a birtokaikkal valószabad rendelkezésben.

Ez volt az első s eddig legnagyobbarányú földreformhazánkban. Azok a földterületek ugyanis, amelyekeneddig jobbágyok gazdálkodtak, saját tulajdonaikba men-tek át. A törvényhozás a földesurak kármentesítését anemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezte. A kármen-tesítés a szabadságharc s annak következményei miattcsak 1853-ban indulhatott meg s tartott úgyszólván alegutóbbi évtizedekig. A szabadságharc leverése utánugyanis hosszú időre veszendőbe ment mind az a sokreform, amelyet a nemzet 1848-ban kivívott. Nagyrészükekkor már régen gyakorlatban volt a külföld demokráciafelé haladó országaiban s csak a legelfogultabb s a meg-torlás szellemétől vezérelt sötét abszolutizmus térhetettazokon napirendre. Szinte tragikus kimenetelű lett amagyar nemzet további sorsára, hogy maga a jobbágy-ság felszabadítása is elkésett. Amikor pedig a megvaló-sulás stádiumába jutott, oly robogó tempóban törtéit,aminek későbbi időkben mutatkoztak meg súlyos követ-kezményei. Ezekkel azonban számolni kellett, mert ajobbágyság felszabadítása már leküzdhetetlen és halaszt-hatatlan követelmény volt. Mindazt a súlyos következ-ményt, ami a jobbágyság felszabadításával előállt, el

27

tudta volna viselni a nemzet, ha a szomorú kimenetelűszabadságharc után nem szakad Magyarországra olyanhúsz esztendő, amely hazánkat mint önálló államot tel-jesen eltörölte a föld színéről. Magyarországot ugyanisa Bach-korszak alatt a szabadságharc megtorlásakéntalkotmányától megfosztották s az osztrák örökös tarto-mányok mintájára bekebelezték a Gesammt-Monarchiekeretébe, rákényszerítve az osztrák tartományok terüle-tén érvényben tartott törvényeket, melyektől függött amagyar jobbágyfelszabadítás sorsa is.

Érdekes körülményei vannak annak, hogy e tekin-tetben a kivívott jogok, legalább papíron, teljes meg-semmisülésbe nem mentek. Ausztriában ugyanis Kudlichbirodalmi gyűlési képviselő indítványára szintén elfogad-ták a jobbágyfelszabadítást, ami érvényben maradt, aforradalmi idők után is. A dinasztia ugyanis, amikor amagyar szabadságharc kitört, olyan ígéretet tett azosztrák parasztoknak, hogy felszabadításukat sérelemnem éri, ha részt vesznek a magyar szabadságharc le-verésében.

Ilyen előzmények után természetesen nem lehetetta szerzett jogokat oly könnyedén elkonfiskálni. A ma-gyar felszabadított jobbágy ilyenformán élvezhette volna,hazája szabad levegőjét, ha ugyanakkor a bécsi kormánynem zúdítja reá a legsúlyosabb üldözést és elnyomatástéppúgy, mint a nemzet többi rétegeire. A jobbágyságfelszabadításának formai sértetlenül hagyásában egyéb-ként csúnya taktika is volt a bécsi kormány részéről,mert ezzel fegyvert vélt tartogatni kezében a magyarnemességgel szemben, gondolván, hogy a felszabadítottréteggel való türelmes bánásmód által bennük nemcsakkatonákat és adózókat talál, de frontot is csinálhat velükbármikor a nemességgel szemben. Viszont annak istudatában volt a kamarilla, hogy a jobbágyság fel-szabadításának visszavonásával újból véres forradalomba,zúdíthatja nemcsak hazánkat, de az örökös tartományo-kat is.

A magyar jobbágy tehát szabad, birtokos polgáralett az elorzott hazának. Lássuk már most, milyenekvoltak társadalmi, politikai, közgazdasági és szociális

28

viszonyaink a felszabadítás idejében s vegyük szem-ügyre magái a felszabadított jobbágyot. Ha ennek a kor-nak társadalmi rétegeződését, közgazdasági és kulturálisviszonyait akarjuk megrajzolni, nagyon lehangoló, szo-morú képre kell elkészülnünk. Földművelésünk, amelyenaz ország exisztenciája nyugodott, primitív életét élte,gazdálkodási rendszerről úgyszólván beszélni sem lehe-tett. A gazdálkodási metódus olyan értelmű egységével,mint amilyenről ma beszélünk s amit nagyjából meg-valósítottunk, sehol sem találkozunk. Ezen a téren a leg-nagyobb összevisszaság tapasztalható, a gazdálkodásimód vidékek szerint változott. Egy általános ismertetőjelük azonban volt, ebben megegyeztek: az extenzív,külterjes gazdálkodás. Ha a felszabadításkor az azaggodalom egyáltalán felmerült, hogy mi lesz ilyenkörülmények között a. jobbágyoknak juttatott örök-földek sorsa s hogyan alakul a közellátás, a vigasztaláscsak az lehetett, hogy a régi nemesi birtokosok sem gaz-dálkodtak sokkal jobban. Az úgynevezett hármasforgósgazdálkodás dívott. Ez abból állott, hogy a gazda birto-kát három részre osztotta, melyből egyet az első évbenbúzával vagy rozzsal, a második évben valamilyen tava-szival vetette be, a harmadik évben ugaroltatta, rendesenfekete trágyanélküli ugaron, amely legelőül szolgált.

Az alföldi jobbágy — ahol a földek jobbak — úgygazdálkodott, hogy a két őszi vetés után minden ugarnélkül kukoricát vetett. A gazdaságok termelése úgy-szólván kizárólag gabonaneműekre szorítkozott. A kapá-sokat — de a lucernát, lóherét, dohányt stb. — nemvették be a vetésforgóba, hanem külön földterületentermesztették. A földdel a legteljesebb rablógazdálkodásfolyt. Általános elv ez volt: minél kevesebbet adni aföldnek s minél többet kihozni belőle. A modern gazdál-kodás ama elvét, hogy minél kisebb területről lehetőlegnagy hasznot kell kiaknázni, nem ismerték. Az ősi,jobbágyatyáktól eltanult módszerek szerint inkább azigénybevett s mívelés alá fogott területek bővítése általakarták jövedelmüket fokozni.

Néhány megbízható statisztikai adat plasztikusanfog rávilágítani a jobbágyfelszabadítás utáni idők mező-

29

gazdaságának állapotaira. Az 1850-es évekből való elsőkataszteri kimutatás statisztikai adatai1 szerint hazánkterületén Erdéllyel egyetemben, beleszámítva Horvát-Szlavóniát és a határőrvidéket, 47,133.378 hold termőés 8,874.002 hold terméketlen terület (1600 négyszögölesholdakban számítva,) volt.

A termőterület mívelési ágak szerint így oszlott meg:szántóföld 17,084.700, szőlő 658.800, legelő 7,400.400,rét és kert 7,130.800 s erdő 14,858.200 hold. Ezt a szám-oszlopot 274.400 hold nádas egészítette ki.

A 17 millió holdra terjedő szántóföld a következőszázalékarányban volt átlag bevetve: búzával és két-szeressel 17.77%, rozzsal 14%, árpával 7.09%, zabbal15.08%, kukoricával 16.07% s végül az ugar 20.55%volt.

Ezekből az adatokból élénken kitűnik, hogy termelé-sünk fő súlya a búzán nyugodott. Ezzel szemben megdöb-bentően nagy területek feküdtek ugaron. A 20.55%-osugaríerület igen nagy.2

Az átlagos évi termés, mérőben3 számítva, ez volt:búza 39,459.800, rozs 25,479.200, kétszeres 5,940.800,árpa 17,793.500, zab 24,011.900, kukorica 31,220.900,repce 508.400.

Holdanként termett, mérőben számítva: őszi búza9.9—14.4, tavaszi búzából 8.2—13.2, rozsból 9.1—16-2,kétszeresből 11.6—15-6, árpából 10-7—17.5, zabból9.10—18.5, kukoricából 10.2—15.4, burgonyából 19.8—63.9-ig.

A jobbágyidők igen fontos gazdasági terméke volta bor. Az összes termőterületből 658.800 holdat foglaltle ez a termelési ág, ami már magábanvéve mutatja,hogy ezen a téren sikeres gazdálkodás folyhatott.4

1 Keleti Károly: ..Hazánk és népe” című munkája felhasználásával.: Ausztriában, ahol a föld rosszabb, ebben az időben az ugar a termőföld

14.36%-át foglalta le, de Krajnában és Karinthiában csupán 0.05 és 0.24%-ot pihen-tettek a termőföldből.

3 Pozsonyi mérő = 62.498 liter.4 Európa államai közül Magyarország bortermelés szempontjából a. harmadik;

helyen állott. Míg Franciaország 88,300.(100 akót tudott termelni évenként s Spanyol-ország 44,100.000 akót, addig hazánk bortermelése 40,000.000 akó körül mozgott.Később azonban nemcsak a filoxera, hanem a helytelen vámpolitika is teljesentönkretette a jobbágyatyák kezén viruló magyar bortermelést.

30

A fenti statisztikai adatok alapján világosan állelőttünk a jobbágyidők gazdálkodásának elmaradott-sága abban az időben, amikor a Nyugat nemzetei márnagyobb előrehaladást mutattak. Ennek az elmaradott-ságnak azonban nem csupán a magyar szántóvető embermaradisága volt a főoka, hanem főként a tőkehiány.Tény azonbari, hogy a felszabadítás korabeli szántóvetőnépet nagy indolencia, csekély munkakedv s haladninem akarás jellemezte. Ehhez járult műveltségbeli nagyelmaradottsága, ami miatt felelőssé éppen nem tehető.A kötelező népoktatásról csak 1868-ban intézkedett tör-vény. Az egytől hatéves gyermekek számát leszámítva,a történelmi Magyarország területén — hozzászámítvaHorvát-Szlavonországot is — 12,751.314 lélek élt kevés-sel a jobbágyság felszabadítása után. Ebből 7,416.503nem tudott se írni, se olvasni, ami a lakosság 58 16u/o-átjelentette. Vagyis, több mint fele az ország népének alegelemibb műveltség birtokában sem volt, ha az írni-olvasni tudást fogadjuk el a műveltség fokmérőjéül.Különösen alacsony fokon állott a, nők műveltsége. Nép-iskola kevés volt. Egy iskolára 999 lélek esett, viszont173 tanköteles gyerekre egy iskola, de ebből a fele semlátogatta az oktatási órákat. A magasabb képzettségrese nagy kedv, se alkalom nem volt elég. 1863-ban azegész ország területén csupán 126 gimnázium volt,melyeknek 27.769 tanulójuk akadt. Ezek a számok eléggéjellemzőek lehetnek annak megvilágítására, hogy milyenműveltségi fokon állhatott hazánk közvetlenül a, jobbágy-felszabadítás után.

De nemcsak kultúra szempontjából volt a nép rop-pant elmaradott és igénytelen. Primitív élete megnyilat-kozott más területeken is. Lakás, ruházat, bútorzat, gaz-dasági épületek, olvasmányok s egyéb önművelési esz-közök terén is kezdetleges állapotok között sínylődött.Lakása apróablakú, vert falból vagy vályogból készült,szalmával vagy náddal fedett viskó volt, melynek fala-zata a tetőig szívta tavasszal és ősszel a talajvizet.A szellőztetés fontosságát nem ismerték. Lakásaik abla-kát télen valósággal légmentesen zárták el a hideg előls csak a fakilincs megnyílásakor tudott szellőzni az ajtón

31

át a szoba arra a pillanatra, amíg ki- s bejártak. Az asz-szonyok szabad tűzön főztek a pitvarban. Kémény csakkevés házon volt. A füst szabadon kereste útját a padlásnyílásain. A férfiak öltözete a patyolat ing és a, bö gatyavolt, ami a perzselő nap alatt folyó munkában kitűnőenmegfelelt. Erre került a könnyen hűvösre forduló idő-járáskor és az alföldi hideg éjszakákon a suba. Tavasz-szal és ősszel a sár átgázolhatatlan volt, a közlekedéstannyira megakasztotta, hogy a falvak nemcsak a város-tól, de egymástól is valósággal el voltak zárva. A kocsis-nak minden tizedik fordulónál vasvillával kellett le-kaparnia a kerekeket.

Még a módosabb parasztlegény és leány is mezítlábjárt. Orvosra nagy szükség lett volna, mert a betegségek,különösen a hideglelés — nem szólva a gyermekhalan-dóságról — borzalmasan pusztítottak közöttük, de hétfalu határában sem lehetett orvost vagy patikát találni.Beérték a kuruzslókkal, akik minden faluban bősége-sen éltek.

Annál nagyobb luxus folyt eszem-iszom terén.Ε tekintetben sokkal jobban élt a magyar, mint a kül-földi nép. Az ilyenféle élvezetek megszerzése nem kerültnagy fáradságába a legszegényebb rétegnek sem, mertegy-kétnapi keresete elég volt rá. Az élelmicikkekugyanis olcsók voltak. Még ha borra nem is telt, futottapálinkára.1

Nem kevésbbé kedélynemesítő azonban az a hely-zet sem, amiben középbirtokosságunk élt. Míg azonbana felszabadított jobbágyivadékoknak mentséget ad ahosszú évszázadokra menő szolgasorsuk, addig a, „ma-gyar gentry”-nél a hazafias búsongáson kívül — amitakkor más szemmel ítéltek meg, mint ma — alig talá-lunk mentő körülményekre. Ez a réteg alkotta az akkoriközéposztály gerincét, melyet a szabadságharc utániabszolutizmus valósággal kivégzett. Pusztulását elősegí-tette az a súlyos dekadencia is, amibe még a jobbágy-

1 Olyan élelmicikkek terén, amelyek nagyobb műveltségre engedtek követ-keztetni, roppant csekély fogyasztással találkozunk. A cukorfogyasztás átlag éven-kint hazánkban 2.3 font, míg Angliában 39,7, Franciaországban 14, Németországban14, Ausztriában 4.9; kávéban a fogyasztás Magyarországon 2.6, Belgiumban 8.5,Hollandiában 7, Svájcban 5.2 font.

32

felszabadítás előtti időkben esett. Petőfi Sándor frappán-san jellemezte „A magyar nemes” című költeményében.Keleti Károly 1871-ben kiadott ,,Hazánk és népe” címűmunkájában ezeket írja róla:

,,Ha fogatjai után ítéljük meg gazdasági viszonyait,csupa viruló körülményekre, gazdag birtokokra kellenekövetkeztetnünk. Ha vidéki bálát látogatunk meg, azthinnénk, csupa mágnásnőnek leszünk bemutatva — atoilettek után —, ha pedig a kártyázószobába nézünk,azt kellene hinnünk, legalább három főváros gazdagbankárjai hányják-vetik a rájuk nézve ingerrel nem bírómammont. De ha kimegyünk a tanyák közé s látjuk adüledező juhakolt, a boglyas kazalt, a csenevész gulyát,a trágyázatlan földet, a szerbtövis által borított legelőt,a fátlan, vízmosásos hegyoldalt, a kapálatlan szőlőt; haa telekkönyvbe pillantunk s látjuk a sok betáblázást éselőjegyzést; az ügyvéd irodájában a sok beperelést. aszomszéd városbeli kereskedőnél a sok beváltatlan vál-tót, könyvében a sok és fizetetten számlát; ha a gazda-sági egyesület üléstermébe lépünk s látjuk gyűlés napjánis a sok üres széket s halljuk az egy-két megjelent tagüres politizálását; ha a gazdálkodásra hazatért úrfi bizo-nyítványát kérjük, ilyent elő nem mutatnak, vagy ha azországgyűlésen sürgetve-sürgetjük a magasabb szakisko-lák felállítását s a miniszter azzal kénytelen fel nemállíthatónak véleményezni, hogy a meglévőknek sincshallgatójuk, — akkor szomorúan hajtjuk le fejünket,mert arról győződünk meg, hogy a fogatok és toilettekfenve csalt, egészségtelen társadalmi viszonyok közöttélünk.”

Ez a lehangoló kép a jobbágyfelszabadítás utániidők középosztályának szomorú pusztulását mutatja.A későbbi időben hivatalokba szorult köznemesség gyer-mekei már nem voltak képesek felfedezni magukban azúj idők hajnalára ébredő magyar nemzet ama közép-osztályát, melyet közéleti súly, anyagi függetlenség skulturális előrehaladottság szempontjából ősei jelentet-tek az országnak. Az ősi középbirtokosság vagyontalan,,gentry”-vé vedlett át. Ez, a dáridók, tarokk-, majdferblipartik között pipázgató gentry, aki még legköze-

33

lebb volt a néphez, nem sok jó példát mutathatott a lel-szabadított jobbágyságnak arra, hogy mikép gazdálkod-jon, művelődjön, miképen éljen helyesen szabadságávals hogyan gazdagodjon.

Egyébként is hallatlanul gőgös elzárkózottságbanélt, a legteljesebb kasztrendszert honosítva meg, amikoraz ország komoly nagyjai ajkáról a legnemesebb demo-kratikus eszmék hangzottak el. A magyar gentry azon-ban annyira búra hajtotta fejét, hogy nem hallotta megaz új idők szavát. Ő egyre borongott hona romló álla-potján s lélekgyilkos melankóliába, esve pipázgatott, mi-közben dohányzacskójának is a fenekén kotorászott már.Idegenek voltak a fülének a nyugatról jött új eszmék,miközben a külföld nagy nemzetei egymásután ilyenalapon rendezkedtek be. Ő még mindig az után kutatott,ha valaki környezetébe jutott, vagy egy állás betöltésé-ről volt szó, hogy ,,milyen családból való?” Azt, hogymi az illető egyénisége, nem kereste. A sógorság, koma-ság többet nyomott egy állás betöltésénél, mint a ráter-mettség s legtöbbször a szakértelem. Az alsóbb osztályo-kat ahelyett, hogy nevelte s vezette volna, lenézte.

Gyermekeik, mint a „jobb családok” ivadékai, aztfolytatták, amit az atyai háznál tapasztaltak. Kiváltsá-gos osztályuk kereteit nem voltak képesek elhagyni,inkább tengődtek üres fejjel, műveletlenül az eladóso-dott birtok roncsain, semhogy komoly polgári pályátválasztottak volna. Legvégső esetben megházasodtak,természetesen a legtöbb esetben érdekből. Mások a szülőiés rokoni házaknál kerestek menedéket, vagy legvégsőesetben előneveikre hivatkozva, rászánták magukat,hogy a vármegyénél kopogtassanak állásért. Teljes deka-dencia, szomorú pusztulás. Ez jellemzi a jobbágyfel-szabadítás utáni idők nemesi középosztályát.

líyen példát látva, az alsó néposztályok sem szaba-dulhattak ettől a pusztító szellemtől. ,,Már a zsellért islenézi a féltelek birtokosa, a hatökrös gazda pedig nagy-úr a falujában, kihez még a kisbíró sem mer kalappala fején szólani.”

Általános lett az a felfogás, hogy minden, ami ahaladás jegyében történt, „a némettől jött”. A hazafiúi

34

búbánat ezt nem tudta elviselni. Ezért volt rossz aziskola, ezért nem tanult a nemes úrfi s ha ez megtehette,miért ne tette volna a kisbirtokos gyermeke, akinekegyébként is hasznát vették a gazdaságban.

Az idő kereke megállt. Nemcsak politikai közéle-tünkben, de társadalmi és kulturális viszonylatainkbanis. Megdöbbentő tétlenség és munkátlanság kapott lábra.Középnemességünk roskadozott a gondok súlya alatt, de,,a német világban” nem mutatta sebeit, már csak: büsz-keségből sem. Az apák leplezték gondjaikat s míg őkpipájuk tovatűnő füstjét nézegették, gyermekeik ebbena tétlenségben látták az élet célját. Ezek már pipa helyettfinomabb szivart szívtak s a csendes tarokk helyett aszerencsét gyorsabb tempóban keverő hazárdjátékhoz,a ferblihez nyúltak s így kártyázgatások között sok szóesett a váltóról. Az asszonyoknak sejtelmük sem volt alassú, de biztos hanyatlásról, mígnem egy szép naponmegperdült a dob a nemesi kúriák kapui előtt.

Így pusztult ki a magyar nemzet legértékesebbrétege, régi nemes középosztálya, melynek mai napigsincs még betöltve a helye. Várományosa azonban ittfejlődik szemünk láttára, a falu kisbirtokos rétegében,melynek legnagyobb része a jobbágyősök ivadékaibóltevődik össze. Mily érdekes osztály- és társadalmi talaj-vetődés a szemünk láttára.

Ez a réteg, dacára a düledező történelmi közép-osztálynak, már a jobbágyfelszabadítás kezdeti idejébennagyot lendült. Szabadon bírta földjét, nem fizette mára dézsmát, nem dolgozott robotba. Vagyonilag határo-zottan jobban állt, mint jobbágy korában. Kezdett meg-barátkozni az okszerű gazdálkodással, ha erre példátlátott, megszerette a fát s ezt most már szívesen ültettesaját földjére, gondozta is, mert a magáé volt, ültetettgyümölcsöst, vesződött méhekkel, télen sem volt tétlen,mert kosarat font, bognárkodott, szerszámokat faragotts némelyik a módosabbak közül már büszke volt gan-gosán járó lovára, erősen lecsatolta a zabláját, hogykényesen lépkedjen s fitogtassa jobbmódját. Baromfia,birkája és sertései is voltak. Igyekezett a munkában,mert rájött arra, hogy szorgalmának anyagi haszna van.

35

A gyerekek nevelésére is költött már s ha a gyerek eszesvolt, papnak szánta. Még a legrosszabb esetben is, hagyűjteni nem tudott, jól és gond nélkül élt.

Rövid átmenetileg a nagybirtokok sínylették mega felszabadított jobbágyság tűrhetőbb életét, mertmunkáskezek hiányát érezték. A felszabadított jobbágy-ság ugyanis, erre kötelezve nem lévén, még fizetésért semvolt hajlandó urasági munkára szegődni. Nagy válságbajutottak átmenetileg a nagybirtokok, amíg a gépek hasz-nálata általánosan el nem terjedt. Súlyosbította helyze-tüket a közös teherviseléssel nyakukba szakadt s eddigterhüket nem jelentő adózás. Sok nagybirtok recsegettaz idők válságos súlya alatt, ha a kártalanítás folytánbefolyt tőkét idejekorán ügyes beruházásokra nem for-dították.

Ez a válságos helyzet kényszerítette rá nagybirtokos-ságunkat arra, hogy kizárólag gabonatermesztésre térjenát, ami kevesebb munkaerővel, nagyobb területek míve-lését is lehetővé tette. így vált Magyarország kizárólaggabonatermő országgá, amely karakteréből mind a mainapig nem adott fel.

Néhány szerencsésebb esztendő terméke talpraállí-totta a nagybirtokokat, amik között akadtak rekord-termések is, amelyek átsegítették mezőgazdaságunkatideiglenesen a jobbágyfelszabadítása idők termelési vál-ságán. De éppen ebben a váratlan fordulatban volt akésőbbi súlyosabb válságok csirája elvetve. Az történtugyanis, hogy a nagyobb jövedelem nagyobb költekezé-sekhez szoktatta birtokosainkat, amiről a rosszabb idők-ben sem tudtak lemondani. Hitelhez kellett nyúlniok,ami lassanként a folyó jövedelem pótlására fordult. ígynőtt a tőke a prolongációval, a kamatok tornyosultak,aminek a vége az lett, hogy sok birtok került eladásra sezzel sok család szegényedett és pusztult el.

Éppen ezek a nagy katasztrófák térítették észregazdatársadalmunkat. Az 50-es években már nagyszám-ban akadunk közülük olyanokra, akik külföldi tapasz-talatok alapján a régi rendszerű gazdálkodás átszervezé-séhez kezdtek. Gépeket hoztak be, földjeiket jobbanmívelték s állatállományukat nemesítették. A magyar

36

arisztokráciának nem a legkisebb érdemei közé tartozikaz, hogy külföldi tapasztalatok alapján megismerteltenépünkkel az okszerű gazdálkodást, amit előbb sajátbirtokaikon kipróbálva tökéletesítettek s mint beváltmódszert adták tovább a kisebb gazdáknak.

Általában ebben a helyzetben találta a magyarnemzetet az 1867. évi kiegyezés, amely annyi közjogiproblémát vetett fel, hogy ezalatt elfeledkeztek arról apolgárosított rétegről, amelyik kultúrálatlanul, vezetéshiányában, magárahagyatva volt kénytelen élni továbbihosszú keserves évtizedeken keresztül. Ezalatt a, politikaiélet irányítása a liberalizmus hatalmába került, amelyikfigyelmen kívül hagyta a mezőgazdaság kellő fejleszté-sét, iparűző politikát folytatott s közben felszívta ma-gába s elsülyesztette a 48-as demokrácia ideáljait, ígyazok gyakorlatbavitele érdekében nagyon keveset tett.

A G R Á R S Z O C I A L I Z M U SCsizmadia Sándor a Földmunkások Országos Szövetségeélén. — Mezőfi Vilmos Újjászervezett Szociáldemokrata Pártja. — Achim L. András Szocialista Parasztpártja.

Az 186 7-es kiegyezés utáni idők politikai élete csak-nem kizárólag közjogi területen mozgott. A liberális érasok jószándékkal akarta pótolni mindazokat a mulasztá-sokat, amelyekkel Magyarországnak, mint modern állam-nak, számolnia kellett, de alkotó iramában elfeledkezettarról a nagy problémáról, hogy lelki, politikai, kulturálisés szociális müvelés alá vegye azt a széles népréteget,amelyik a nemzeti egyenjogúsítás folytán belekerült anemzet egyetemességébe. De legfőkép elfeledkezett grófSzéchenyi Istvánról s az ö közgazdasági tanításairól.A polgárosított jobbágyság magára hagyatva folytattaküzdelmes életét, anélkül, hogy ezt az évszázadokon átparlagon hevertetett réteget közgazdaságilag kellő figye-lemre méltattai volna, előkészítvén arra, hogy ily szélesés kellő módon kiművelt néptömeg sorompóba állításaújabb dicső évszázadok sorsát dönthesse el. Ehelyett afelszabadítás után is évtizedeken át magára hagyatvaélt nemzetünk eme értékes, túlnyomó számú rétege, minteleven, nagy parlag, amelynek talaja értékes magotsokáig nem kapván, kivirágozhatott rajta a gyom.

Ezt a helyzetet idejekorán észrevette és ki is hasz-nálta a nemzetközi szocializmus, amelyik új eszmék han-goztatásával földi boldogságot ígért s már-már úgy lát-szott, hogy birtokba veszi a falu földnélküli társadalmá-nak s elhanyagolt kisegzisztenciáinak lelkét. Döbbenetesdolog volt ez, amelynek ellenszerét illetékes kormány-zati körök sokáig nem tartották szükségesnek kutatni,vagy alkalmazni.

Az 1848 előtti feudális éra ugyanis a szabadság-jogok kivívása után sem zárult le teljesen, sőt leglényege-sebb kérdésekben, a tőke és javak birtoklása tekinteté-

38

ben húzódott át a liberális korszak idejére, amelynekpolitikáját már nem a rendi alkotmány feudalizmusa,hanem a nagytőke, különösen a merkantil irányzat favo-rizálása szőtte át, kifejlesztvén szédületes mértékben akapitalizmust és a nagybirtok-rendszert, amelynek ellen-lábasa a mezőgazdaság terén a földművelő proletariá-tus lett.

A felszabadított jobbágyság ott állott földje lábánáltanácstalanul, tömege megszaporodott a koldusbotrajutott köznemesekkel, akiknek nagyrésze nemesi birto-kát elveszítvén, lesülyedt a legalacsonyabb közéleti ní-vóra, tengetvén életét egy darabig politikai jogainakaprópénzreváltásával, szolgáltatván a pártélet számáraa korteseket, s aránylag csekély részük tudott elhelyez-kedni a vármegyéknél s állami hivataloknál. Valóban,nem volt írígylésreméltó az a helyzet, amibe a jobbágy-ság felszabadítása után a köznemesség jutott, amelynekvergődése a biztos pusztulás útját jelentette, de a velükegy gazdasági nívóra jutott felszabadított jobbágyság iskeserves évtizedeket élt át, mert amellett, hogy tulajdon-jogú birtokhoz jutott, fejlődése nem volt biztosítva, sőtszigorúan materiális szempontból mérlegelve új helyze-tét, alig lehetett azt állítani, hogy sorsán gazdasági szem-pontból sokat változtatott volna a felszabadítás.

Ezzel szemben birtokában volt a kossuthi idők nagyígéretének, erkölcsi, jogi és szellemi tekintetben, s csaktürelemre, várakozásra s legfőkép művelődésre volt mégszüksége, hogy saját maga sarjassza ki rétegéből azt aférfiút, aki elvezeti a Kossuth Lajos által megígért hazaföldjére. Ez a nagy várakozási idő sokáig csendben,munkábagörnyedve telt el. Bár tudattalanul, de minthamindent az eljövendő lelkébe akartak volna gyűjteni.Továbbra is igénytelen, higgadt és bámulatosan türelmesvolt a magyar föld népe. Gondolkodásának és vágyainakköre megmaradt faluja határában s szinte megmozdít-hatatlanul ősi tradícióiban élt, elzárkózva minden elől,ami régi s elavult gazdálkodásán és életformáin kívántváltoztatni. Élete megdöbbentően egyhelyben való állásvolt. Ebben a mozdulatlanságában földjén, családján sállatain kívül csak az ég érdekelte. Végigjáratta szemét

39

annak mérhetetlen boltozatán, ahonnan várta a nap-keltét, könyörögte a jótékony esőt s harangoztatott afekete felhők elé, ha jégverés fenyegette vetését. Tömör-kény István találóan írta erről a, népről: „Ha az Istennem az égben lakna, vájjon hova tekintene nyílt szem-mel a magyar paraszt”. A maga,s égbolt volt a magyarszántóvető ember tekintetének egyik legfontosabb pontja,arra fordult, ha kért valamit, oda fenyegetett fel, haveszedelemben volt munkájának gyümölcse. Az ég jósá-gos volt még akkor is, ha káromolta a magyar paraszt.

Századokon át a közügyekbe beleszólása nem volt,az se nem érdekelte, se nem értett hozzá. Politikai sze-lek lengő szalmaszála lett, szavazatát, ha azzal bírt, judi-cium nélkül adta le, sokáig nem is gondolva arra, hogyannak okos felhasználásával javíthat saját helyzetén.

Éppen ezért, állampolgári joga, évtizedeken át nemvolt alkotmányos fegyvere, mert előnyeit alig érezte akorteskedések idején túl. Közülük azokra is, akiket elvekveztTeltek, leggyakrabban csupán a jelszavak voltakhatással s így a legteljesebb politikai iskolázatlanság sállampolgári nevelés hiányában nőttek fel ivadékai.

Idő kellett ahhoz, hogy a felszabadított jobbágyságelnyerje az őt megillető helyét a nemzet életében. Élet-ereje, a benne visszafojtott őstehetsége s a más nemzetekhasonló társadalma, fölé magasan emelkedő bölcseségearánylag nagyon rövid idő alatt fejedelmet szült soraiból,akiben mintha összeadta volna minden lelki és testikiválóságát a magyar föld népe. Úgy jelent meg a ma-gyar földmívelőtársadalom panaszaival és kívánságaival,mint egy modern Tiborc, aki nemcsak magában hordjafajtája minden jellemvonását, de tudja vágyait, ismerimérhetetlen sok panaszát s tudja azt is, hogyan lehetnesegíteni a bajokon. Ő maga volt a magyar földművelőnép megtestesítője.

Senki sem tudta még ekkor, hogy megszületett márennek a széles magyar néprétegnek a politikai apostolaErdőcsokonyán, aki Somogy vármegye eme kicsiny falu-jának felső végében most még alig 4—5 éves gyermek,ki zselléranyja szoknyáját fogva gyorsan szedegeti apró,mezítelen lábacskáit a végtelen somogyi földek felé s

40

viszik az ételt egy aratómunkásnak, aki apja ennek amilliók által várt gyermeknek.

Senki sem sejtette még ekkor, hogy Szabó István,;ez az apró zsellérgyerek egyszer vezérévé válik a falunépének és amit szellemi tarisznyájába gyűjtöget, fejlő-dési iránytszabó programmja, lesz az egész szántóvetőmagyar népnek s demokratikus fundamentuma az egészországnak. Amíg ez a nagy tehetség kifejlődött és poli-tikai missziójára felkészülve megjelenhetett a közéletnyílt színterén, addig nagy megpróbáltatáson kellett át-esnie a föld népének. A nagy magyar parlagon előbb fel-burjánzott egy eddig ismeretlen, csábítónak látszó eszme,amelyik mindamellett, hogy idegen volt, veszedelmesenterjedt, mert ügyesen ki tudta használni céljaira azt ahelyzetet, hogy az uralkodó politika világában figyel-men kívül hagyta az alsóbb néprétegeket, engedvén őketvergődni az élet küzdelmeiben.

A francia forradalom óta minden sanyargatott nem-zet, de az egyes népek elnyomott rétegei is Párizs felétekintettek, ahol a szabadság Mekkáját vélték megtalálni.Hazánkban éppúgy, mint minden országban, legelőszöraz ipari munkásság lelkesedett a párizsi szocializmusérts bár már előzőleg is voltak nyomai a nemzetközi szo-cialista szervezkedésnek, mégis, mint párt, 1890-ben ala-kultak meg. Az agitáció már 1876-ban megindult, ami-kor Frankéi Leó, a párizsi kommün egyik magyar szár-mazású népbiztosa visszatért hazánkba, de a nagyobb-arányú szervezkedésnek az 1889-i párizsi nemzetköziszocialista kongresszus adott lendületet, amellyel élénkösszeköttetést tartottak fönn a magyar szocialisták is,kiknek képviselői jelen voltak a párizsi kongresszuson,ahol méginkább teleszívták magukat a szocialistatanokkal.

Külföldön egyre szélesebb körökben lelt ismeretesMarx és Engels 1847-ben kiadott Kommunista Kiáltvá-nya, amelyik nem titkolta, hogy céljai csakis mindentársadalmi rend erőszakos felforgatásával érhetők el.Maguk figyelmeztetik az uralkodó osztályokat arra, hogyreszkessenek egy komunista forradalomtól, mert a „pro-

41

letároknak e társadalmi rendben láncaikon kívül nincsinit elveszteniük, de nyerhetik cserébe az egész világot”.

Németországban Liebknecht Vilmos állt ennek amozgalomnak az élén, aki a proletariátust kiterjesztettea városi és falusi bérmunkáson kívül a kisgazdákra1 éskisiparosokra is, akik ,,a tőke súlya alatt épp oly keser-vesen nyögnek, mint a voltaképeni bérmunkások”. Ez azirányzat minden jogok kútforrásául és fokmérőjéül amunkát tette, — mondván —: ,,a,mik vagyunk, munkarévén vagyunk, amink van, munka révén van”. A föld-nek közös tulajdonba való vétele már kezdetben pro-gramja volt a, szociáldemokráciának,2 amely a magán-tulajdon megszüntetését tűzte maga elé, hangoztatván,hogy a „polgárias kisipar és törpegazdálkodás utópiáváválik”.

A nemzetközileg szervezkedő magyarországi iparimunkásság németországi mintára már kezdetben arratörekedett, hogy agitációját kiterjessze a falvak népéreis. Az 1890. év december 7-én és 8-án Budapesten le-folyt első kongresszusukon3 5-ik helyen programjukbavették a mezőgazdasági munkásság helyzetének megvita-tását, amelynek előadója Kiss Adolf volt.4 Ezen a kon-gresszuson már megjelent néhány falusi ember is, akik-nek a szíve csordultig volt telve szociális panasszal, deezek az egyszerű, darabos emberek, a túlnyomóan iparimunkásokból álló kongresszus tagjai előtt lenézett figu-rák voltak, kiket terjengős beszédeik miatt gyakran le-

1 Liebknecht Vilmos: A „munkások” elnevezés alatt nem csupán az iparos-munkásokat értjük, hanem mindazokat, akik nem a mások munkájából élnek;tehát a városi és falusi bérmunkásokon kívül a kisgazdákat, kisiparosokat (éskiskereskedőket) is. (Lásd: Mit akar a szociáldemokrácia.)

2 Liebknecht V.: A munkaeszközöknek (földnek, bányának stb.) köztulaj-donná való átváltoztatásával elérhető az, hogy az eddigi kizsákmányolt osztályoka nyomorúság és az elnyomatás posványából a legmagasabb jólét osztályosává vál-janak. (Lásd: Mit akar a szociáldemokrácia.)

3 A kongresszuson 87 budapesti és 34 vidéki kiküldött jelent meg. Az alábbi.vidéki városok képviseltették magukat: Arad, Szászváros, Deés, Dömösd, Eger,Pécs, Nagybecskerek, Karánsebes, Kolozsvár, Brassó, Németbogdán, Újvidék, Oros-háza, Pancsova, Pozsony, Resica, Ruttka, Süttő, Székesfehérvár, Szeged, Temesvár,Szabadka és Versec. (A Magyarországi Szociáldemokrata Párt pártgyűlésénekjegyzőkönyve.)

4 Beszédében a többek között a kisbirtokosság elproletárosodásáról panasz-kodott, amit az alábbi statisztikai adattal támasztott alá: 1870-ben Magyar-országon 1,631.061 földbirtokos volt, s 1880-ban már csak 1,133.086. (A MagyarországiSzociáldemokrata Párt pártgyűlésének jegyzőkönyve.)

42

hurrogtak, kinevettek s vállveregetően kezelték szóno-kaikat.5

A jelszó már ezen a kongresszuson elhangzott: kia falvakba! Itt mindenesetre találtak réteget, ahol esz-méiket, ha ideiglenesen is, de el tudták helyezni. A mezeimunkásság gazdasági és szociális fejlődésében valóbanerős stagnácő állott be. Soraikban nagy nyomor uralko-dott, nemcsak a munkabér rendkívüli alacsonyságamiatt, de a, munkahiány is sorvasztotta őket.6 Arról vi-szont szó sem lehetett, hogy ez a réteg pl. bérleti földönga,zdálkodhassék, 'mert amily mértékben csökkent amezei munka bére, úgy emelkedtek évről-évre a haszon-bérek. Ez a helyzet természetesen csak szaporította aföld proletariátusának számát. A mezőgazdasági népes-ség megélhetésének körülményeire nem a legjobb fénytveti az, hogy a burgonyatermőföldek ekkoriban feltűnőgyarapodást mutattak. Az export lehetőségein és iparicélokra való termelés keretein túl mégis csak az volt az

5 Az orosházi szocialisták kiküldöttje, Gintner, amiatt panaszkodott, hogya mezőgazdasági munkások bérviszonyairól készített hivatalos statisztikai adatoknem felelnek meg a valóságnak. Előadta, hogy a békésmegyei földmívesek az évkétharmadát munkanélkül töltik el. Csupán a cséplési munkák idején tudnak meg-keresni naponta 2 forintot, amely keresetük alig két hétig tart. A legtöbb munkás,évi 100 forintból kénytelen megélni családjával együtt. Mészáros Péter, Dömösdkiküldöttje ezeket mondotta: „kérjük meg a törvényhozást, hogy szüntesse mega robotot, amelyet éppúgy teljesítenek ma is a községek lakói, mint 1848-ig. Akimás házában lakik, három napig, aki a. sajátjában, az pedig hat napig kényteleningyen dolgozni. így folyik ez 1859 óta. Kiszámítottam, — mondotta MészárosPéter — hogy nálunk 240 házas és 147 háztalan ember összesen 157 esztendőt dol-gozott ingyen, ami jóval több, mint 25.000 frt bérnek felel meg'. Legyen végeminden fizetetten munkának országszerte.” Az előadó azzal reflektált erre a fel-szólalásra, hogy a robot megszüntetését nem kívánhatják, mert ezzel a községiadót növelnék s így csöbörből vödörbe jutnának. (A Magyarországi Szociál-demokrata Párt pártgyűlésének jegyzőkönyve.)

6 A mezőgazdasági munkának azt a nagy hátrányát, hogy bizonyos évsza-kokban nincs mód annak folytatására, 1908 körül sem tudták megszüntetni.

Hány napot dolgoztak a mezőgazdasági munkások'

Férfi- Női Gyennek-munkások munkások munkások

1905-ben.......................207 156 1121907-ben.........................216 168 1291908-ban........................225 187 152

Tehát a férfiak munkaidejük egyharmadát, a nők ennél is többet, a gyermekekpedig felét mnnkanélkül vagy más kevesebbet érő lehetőségekbe kapaszkodvatöltötték el. A munkanélküliség tehát a munkásság soraiban periodikusan állan-dósult, alig kiszámítható kárára a magyar munkáskezekben rejlő termelési érté-keknek. Ez a statisztika már jobb, mint a 9ü-es éveké volt. (Statisztikai Köz-lemények.)

43

irányadó szempont a burgonyatermelés körének kitágí-tásával, hogy a népesség szélesebb rétegeinek számárakönnyít tessék meg ennek a tömegélelmezési cikknek be-szerzése. Ez viszont éppenséggel nem vetett jó fényt aszándék mögött rejlő szociális háttérre.7

Hivatalos statisztikai adatok szerint a művelésrealkalmas területek terjedelme alig emelkedett. Például1881 -tői 1910-ig nyolc százalékkal sem nőit Magyar-országon a szántóföldek terjedelme, míg a népességszaporodása elérte a 22%-ot.8 Feltűnőbb ez az ellentét,ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy általánostünetként mutatkozott az igények felfokozása, ami alólegyetlen társa,dalmi réteg sem volt kivétel.

Egyébként is nagy krízisben volt az egész magyarmezőgazdaság, amelyet ezekben az esztendőkben értekazok a katasztrofális árzuhanások, amik teljesen meg-bénították mezőgazdaságunk fejlődését, amihez hozzá-járult a földbirtok nagy eladósodása.9 Ügy tűnhetne fel,hogy az árzuhanás olcsóbbá tette a mezőgazdasági pro-letariátus megélhetését, mert talán kevesebb árért tudtabeszerezni élelmiszerszükségletét, de a mezőgazdaságiáresések ideje éppenséggel nem tette elviselhetőbbé sor-sukat, nemcsak azért, mert maguk is alig kaptak vala-mit csekélyke piacra vitt áruikért, de azért sem, mert amunkabér oly alacsony nivón mozgott, hogy a betevőfalatot is alig fedezte. A nélkülözők száma pedig igentekintélyes volt, amit a hivatalos statisztika így tün-tet fel:9

Önálló és segédszemélyzet 1890-ben, 1900-ban és.1910-ben az őstermelők keresői között:

1890 1900 1910

Önálló kereső . . 1,613.742 1,537.092 1,629.931Segítő családtagok 1,095.748 1,479.433 1,233.218

7 Statisztikai Közlemények. 55. kötet, 27. oldal.8 Statisztikai Közlemények. 55. kötet. 23. lap.9 A telekkönyvi birtoktestek a 80-as évek óta a következőképen terheltettek

meg· újabb összegekkel:

44

1890 1900 1910

Cselédek .............. 526.272 503.719 508.003Munkások ........... 1,214.723 1,385.844 1,222.67610

Ez a statisztika nagyon élesen rávilágít arra, hogyanoszlottak meg mezőgazdaságunkban az egyes dolgozórétegek, de kitűnik belőle az is, hogy az ország mező-gazdasági társadalmának rétegeződése húsz esztendő le-forgása alatt alig változott valamit. Legnagyobb ingado-zásnak a segítő családtagok száma volt kitéve, amelyréteg más foglalkozási ágban elhelyezkedni nem tudott.Az is megdöbbentő, hogy húsz év alatt őstermelésünk anemzet közel 20 millió lakosságából csupán 4,189.000-ettudott területén egzisztenciához juttatni, ugyanakkor amunkások száma sem apadt, sőt az önállósághoz jutottakszámának csaknem kétszeresével szaporodott, 7953-mal,de nem is ez a szaporodás, hanem a nagy mozdulatlan-ság volt a megdöbbentő. Szinte úgy tűnt fel, hogy be-zárultak a kapuk, amelyek az önállóság felé vezettek.

Mérgesítette ezt a helyzetet az a körülmény, hogymezőgazdaságunk nem tudott eleget tenni azoknak aszociális kívánalmaknak, amelyek a földmívelő munkás-ság megélhetésének minimumát is képesek lettek volnabiztosítani. Magyarország ezeresztendős fennállásakor amezőgazdasági munkásság megélhetési viszonyai a lehetőlegszánalmasabbak voltak.11

10 Statisztikai Közlemények 55. kötet, 43. oldal.

45

Ezekben az években a legnagyobb bizonytalanságés összevisszaság uralkodott a napszámbérek tekinteté-ben. Tény azonban, hogy az alacsony munkabérek okanem keresendő csupán a földbirtokos réteg abszolútantiszociális érzékében, hanem elsősorban az általánosgazdasági helyzetben, amelynek legjellemzőbb tünete akrízisszerű gabonaáresés.12 Ez ütötte rá legmélyebbenbélyegét eme évek szociális és gazdasági politikájára,amikor a földbirtokos réteg úgy vélte, hogy saját szem-pontjából leghelyesebben akkor cselekszik jól, ha amunkabéreken takarít meg valamit, nem számolvaennek óriási szociális veszedelmével.

Ez a helyzet nagy népvándorlást eredményezett aföldmívelő társadalomban, mert a termelési krízis és abérviszonyok nem tudták biztosítani egzisztenciáját.Rajával indult meg a nép a falvakból a városok felé,ahová becsődülve felkeresték az ipartelepeket, munkátkérve, egyben szaporítván a városi proletariátus számát.A merkantilizmus favorizálása a pár évtized múlva be-következett csőd következtében súlyos helyzetet támasz-tott. A falva,kból az ipartelepekre csődült munkásságtöbbé nem ment vissza atyái földjéhez, ellenben munka-alkalmát veszítve, a városok utcáin csatangolt, kenyeretkövetelve az államtól.

A kisbirtokosok közül is sokan nem tudtak meg-birkózni a nehéz viszonyokkal, kénytelenek voltak le-sűlyedni a mezei proletariátus színvonalára, ahol csakolcsó napszámmal tudták tengetni életüket. Felmérnisem lehet azokat a károkat, amelyek a mostoha viszo-nyok miatt nemzetünkre háramoltak.

46

Elsősorban megszenvedte ezt a sorvadást népszapo-rulatunk, amit nemcsak a gyermekek születésében valóvisszamaradottság, de a kivándorlás is apasztott. Azutóbbi, évről-évre ijesztőbb mérvet öltött. Már 1890-ben,az első szocialista kongresszus esztendejében, 60.000-nélnagyobb számú magyarországi születésű egyént írtakössze az amerikai Egyesült Államokban.13 Tíz év le-forgása alatt számuk meghaladta a 150.000-et. Ma márszázezrekre megy a csupán Amerikában élő magyarokszáma, akiknek nagyrésze az új haza polgárává lett.14

A kivándorlók 77%-át a mezőgazdasággal foglalkozóréteg szolgáltatta.

A nemzet kenyeret termelő társadalmának azonbannemcsak az alsóbb mezőgazdarétegeit látjuk ily szomorúsorsban. Sok tekintetben osztályosuk volt gazdaságiszempontból a nagybirtokosság is. Ekkor már ugyaniselözönlötte Európát a tengerentúlról jött terményekáradata, amikkel nem bírt versenyezni nagybirtokossá-gunk, viszont a kisbirtokosság helyzete ennél is súlyosabbvolt, ha hozzávesszük, hogy már ezt megelőzőleg legyőz-hetetlen konkurrensei voltak a nagybirtokok, melyekenmár ekkor belterjes gazdálkodás folyt gépek alkalmazá-sával, amikor a kisbirtokosok tulajdonában levő földekenmég a jobbágyatyáktól eltanult régi gazdálkodási rend-szer dívott. Természetes, hogy ebben a versenyben a kis-gazdaságoknak támogatás hiányában le kellett marad-niok. Erre az időre esik a magyar kisgazdatársadalomsorainak veszedelmes megritkulása, de még ily mostohaviszonyok mellett is megható jelenség volt, ahogyancsüggtek darabka földjükön, amely ha nem adott ele-gendő kenyeret számukra, elmentek olcsó napszámértdolgozni, hogy földtulajdonukat meg tudják tartani.Dolgozott az egész család, apraja-nagyja, a, feleségaz urával, velük együtt a gyermekek, már a zsengekorban.

Erre a sanyarú helyzetbe jutott kisbirtokos társa-

13 Statisztikai Közlemények, 55. kötet, 47. oldal.14 Az 1928-ban a „Kossuth-zarándokolattal” Amerikában járt férliak közül

egyesek 2,000.000 lélekszámra teszik azoknak a magyaroknak számát, akik ezidő-szerint Észak- és Dél-Amerikában élnek. Ez az adat azonban bizonyíthatatlan stúlzottnak látszik.

47

dalomra is rávetette szemét a nemzetközi szociáldemo-krácia, melynek már első budapesti kongresszusánszembeállították egymással a falu kisbirtokos társadal-mát a, nagybirtokos réteggel olyan ujjmutatással, hogya nagybirtokok területén keressék sorsuk javulását.Ez a felhívás már figyelő fülekre talált a kisebb birtokúagrárrétegben. Ugyan nem a szocialista birtokpolitikáieszmék alapján, a,melyek a tulajdonjogú gazdálkodásellen voltak, hanem egy ekkor még kialakulatlan, csupánérzett, de még ki nem fejezett gondolat szerint, amit anép lelkében fortyogó parasztszocializmus ezzel a szó-val tudott megjelölni: földosztás. Ennek fogalmávalazonban maguk sem voltak tisztában.

— Nem kívánjuk mi a földosztást — mondottaKunos József, az orosházi parasztszocialisták vezére —,mi csak azt követeljük, hogy a föld gyümölcséből része-sedjünk. De ha a gépek kiszorítják a munkást, mi leszvelünk? Tudom én azt, hogy a földosztás csak ábránd,mert ha ma fölosztanák a földet, holnap már a régibenlennénk. Éretlenek vagyunk mi arra, hogy megértsük aszocializmus kérdését.15

Az agrárszocialista agitációk során kitűnt, hogyprogramjuk korántsem tartalmazza azt az átfogó jel-leget, amelyik mezőgazdaságunk legpanaszosabb rétegétis képes volna kielégíteni. A szocialista eszmék nagyobb-mérvü terjedése pedig hazánkban csaknem kizárólagattól függött, hogy miként fog azokra reagálni a mező-gazdasággal foglajkozó réteg. A magyar falusi vagyon-talanok sokáig nem értettek egyebet ebből a programi-ból, mint a „földosztást”, aminek viszont a nemzetköziszocializmus nem olyan értelmezést adott, hogy kis-egzisztenciák létesítésével maga is elősegítse a panaszosrétegek polgáriasítását. Éppen ezért, bár az agrárszocia-lizmusnak gazdasági bajokkal s szociális panaszokkal jólmegtrágyázott talaja volt, eleinte a súlyos viszonyokellenére is idegenkedéssel fogadták még a legelkeseredet-tebb rétegek is az 1890. évi szocialista kongresszusnaka földtulajdonra vonatkozólag elfogadott szocialista elvét.

15 Budapesti Hírlap. 1894 április 2G.

48

amely szerint a „modern társadalmi fejlődés szükségesséfogja tenni a termőföld közös birtokká való tételét”.Ezt az akkor még csak ígéretként elhangzott szélső szo-cialista elvet úgy képzelték elérni, hogy a földeket azálla,m, gazdasági szövetkezeteknek adja ki mívelés céljá-ból, amelyek kötelesek volnának azokat tudományosalapon kiaknázni, olyan módon, hogy közvetlenül azállamnak termeljenek. Ezzel szemben az állam köteleslenne gondoskodni a népnek tudományos alapon valókiműveléséről. Sajnos, ekkor még senki sem gondolta,hogy ezek a korán elhintett kommunistaízü magvak alegmérgezőbb hatású termést hozzák meg valamikormezőgazdaságunkban, amelyek átmenetileg meg fogjákmételyezni egész állami életünket. Senki sem merte gon-dolni, hogy Magyarország lesz Európában a;z a szeren-csétlen kísérleti állam, ahol ki fogják próbálni a szocia-lista apostolok elméleti tételét.

Ezek a szélsőséges eszmék lényegileg mindvégig tel-jesen idegenek maradtak a magyar mezőgazda nép előtt.Nem tudtak őszintén lelkesedni értük még a legpanaszo-sabb rétegek sem, aminek egyedüli oka az volt, hogy amagyar ember lelkében rendületlenül élt a magántulaj-don sérthetetlenségének elve. Érthető, mert a maga jobbsorsát is a birtokszerzés útján kereste s egzisztenciáját amagántulajdon alapján kívánta biztosítani. Egyébkéntis annyira importált jellegű volt ez a szocialista tanítása földbirtok kérdésében, hogy a magyar rétegek eleintenem is igen értették meg. Nem magyar talajból nőtt ki,természetesen nem is sikerült oly könnven annak meç-gyökereztetése.

Talajra talált azonban az agrárszocializmus egyfajtája, a parasztszocializmus, amelyet különösen Békés.Csanád és Csongrád vármegye földmunkás rétege foga-dott szívesen. Ezek a megyék voltak a magyar agrár-szocializmusnak a legkitűnőbb telepei és melegágyai.

Igen érdekes és éppenséggel nem komplikált múltjavan annak, hogy ezen a viruló, gazdag földdel megáldottvidéken kaphatott lábra hazánkban legerősebben azagrárszocializmus.

Ebben az időben Alföldünket már teljes egészében

49

mívelés alá vették. Ez a mezőgazdasági kultúra azonbannem volt még régi keletű. A törökök kiűzése után a tel-jes pusztulás képét mutatta, aminek legborzalmasabbtünete volt a teljes elnéptelenedés. Békés megyében pél-dául, a feljegyzések szerint, a törökök kitakarodása utánalig láttak néhány embert. Az Alföld eme része a pusztaivadon képét mutatta. Sokáig rendes földmívelésről be-szélni sem lehetett, mert a folyók árvize örökös rettegés-ben tartotta a lakosságot, ami igen sokszor oly méreteketöltött, hogy egész Alföldünknek egynegyed része víz alattállott. A Tisza és a Körösök beláthatatlan területeketöntöttek el s az árvíz úgyszólván örökös volt a mélyebbenfekvő részeken.

Gróf Széchenyi Istvánt fogja magasztalni örök idő-kig az a tény, hogy ezeket a nagykiterjedésű árterülete-ket vízszabályozások által az ország egyik legdúsabbantermő részeivé lehetett tenni. Atyáink például bizonyáranem is merték volna remélni 100—150 esztendővel ez-előtt, hogy a Hódmezővásárhely mellett elterülő Hód-tómedre a legjobb földeket fogja szolgáltatni a jelenkorgazdái számára, ahol ma valóban paradicsomi tanyákhirdetik az észszerű gazdálkodás sikerét.

A szeszélyes alföldi folyók megfékezése s gátak közévaló szorítása a kiegyezés utáni idők egyik legnagyobbteljesítménye volt, amikor 50 év leforgása alatt sok mil-liárd köbméter földet mozdítottak meg a Tisza mentén,amely munka nagyszámú embert vett igénybe, öröklőd-vén az apáról fiúra, sőt részesedtek benne az unokák is,akik már beleestek az agrárszocializmus terjeszkedésé-nek eszmekörébe. Amikor ugyanis a vízszabályozásimunkálatok megszűntek, igen nagyszámú népesség nemtalálta meg többé kenyérkeresetét. A munkálatok gigan-tikus mivoltáról fogalmat adhat az, hogy az Alföldfolyóinak gátja oly hosszú, hogy ha egy végbe lehetnerakni őket, Liverpooltól New Yorkig húzódnának. Ter-mészetesen az árvíztől megszabadított területeken a leg-kitűnőbb termőföldeket lehetett kapni. Óriási teljesít-mény volt ez, ha figyelembe vesszük azt, hogy pár év-tized előtt ezen a vidéken még járható terület is aligakadt.

50

Az Alföld lakossága ugyanis a török időkben falusiéletet alig élt. Az elpusztított, felégetett falvak népe méga felszabadítás utáni időkben is sokáig nem költözöttvissza tulajdonába, hanem a városokban maradt, ahováa törökök elől menekült. A falvak helyén puszta és tanyamaradt. A birtokosok azonban fenntartották tulajdon-jogukat régi földjükhöz, s később a városokból jártak kiazok megmívelésére. A falvak és tanyák területét ezek-hez a városokhoz csatolták, s így némely alföldi város-nak oly nagy határa lett, hogy szinte példa nélkül áll avilágon. Debrecen és Kecskemét területe például sokkalnagyobb, mint a világ legnagyobb városáé, Londoné,holott London lakossága éppen százszor annyi, mintKecskemété.

Az alföldi városok lakossága, ilyen körülményekfolytán, csaknem kizárólag földmívélésből élt, s bizo-nyos falusias jelleget mutattak: széles, poros utcák, ten-gelyig érő sár, alacsony, fehérre meszelt házak, amelyek-hez óriási udvarok tartoztak.

Miután nagy nehézséggel járt a földnek a városbólvaló megmívelése, kénytelenek voltak kint a birtokon ishajlékot építeni. Így keletkeztek a tanyák. Eleinte, amíga közbiztonság nem volt elegendő, csupán a munkaidőtartamára költöztek ki, később azonban a viszonyokjavulásával véglegesen ottmaradtak. Ezeket az állandóotthont nyújtó tanyákat nevezik ridegtanyáknak, eltérő-leg azoktól, amelyekben csupán a munka ideje alatt éla gazda. A tanyavilág kulturális és közintézményeinekelhelyezése szempontjából igen fontos ennek a disztink-ciónak ismerete. Ma^ már gyönyörű oázisok ezek a távo-labb eső alföldi tanyák, amelyeket nyírfák, akácfák,gyümölcsösök, hatalmas koronájú diófák koszorúznak.Különösen felemelő s a jövőre nézve buzdító látványHódmezővásárhely határában, Csonka-Magyarország leg-jobb termőföldjein, a lecsapolt Hód-tó helyén épült hét-ezret kitevő tanya között járni gabonaérés idején.16

Megható s biztató jelenség a szemlélőre, hogy ez azévszázadokon át teljes elhagyatottságban élt lakos-

11 Mayer János földmívelésügyi miniszter úr ő excelleneiájának megbízá-sára szerencsém volt személyesen beutazni ezt a vidéket. (Szerző.)

51

ság, a Trianon utáni idők mostoha viszonyai mellett is,mily gyors ütemben halad az észszerű, okos gazdálkodásterén. Kitűnő hatással vannak a kisebb birtokosokra atanult, iskolázott középbirlokosok, akiknek tanyája amodern gazdálkodás minden vívmányával fel van sze-relve. Ha a tanyavilág útviszonyait is kellő időben ren-dezni lehet, szinte beláthatatlan jövője nyílik ennek anépnek a haladás felé.

Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter a nagy-számú tanyai iskola felállításával erős lendületet adotta tanya kulturális színvonala emelésének. Nem ritka lát-vány ma már a rádióantenna sem a tanyai háza,k tetején,amellyel a gazdakörök, olvasóegyletek — amelyekbeszervezve vannak az egész évben tanyán élő gazdák —el vannak látva, újságokon s könyvtáron kívül. A nem-zet újjászületésének korszakában felismerték a mulasz-tottakat s ma már gyors tempóban halad a tanyák élet-színvonalának emelése. Különös elismerési vív ki magá-nak a tanyavilág tanítósága, amely valé)ban életét áldozzaa nép kulturális színvonalának emelésére. Ennek a min-den tekintetben kiváló és képzett tanítóságnak lelkesmunkáján fog eldőlni sok minden. Nagy feladatok vár-nak a közigazgatási hatóságokra, hogy közelebb jussa-nak a tanyák lakosságához. A múltban nem volt ritkaeset, hogy amíg valaki megkapta a bírósági idézést, máraz ítélethozás is megtörtént. A magyar tanyavilág élet-színvonalának emelése hazánk megcsonkítása óta külö-nös fontossággal lépett előtérbe. Az ország 19 százalékátérdekli közvetlenül ez a kérdés, amely a lakosság szét-szóródottsága, miatt 150 éven át nélkülözte a legkezdet-legesebb igények kielégítését úgy közigazgatás, közleke-dés, mint hitélet, oktatás, egészségügy, de gazdálkodástekintetében is.

A tanyavilág közigazgatási reformjának kérdésétleggyökeresebben önálló községek alakításával lehetkeresztülvinni ott, ahol a ta,nyák kellőszámú lakosságarendelkezésre áll s a községi élet feltételei, különösenanyagi erők adva vannak. Az önálló községek alakításáramég meg nem érett tanyákon a közigazgatás szükségle-teinek ellátása tisztviselői kirendeltség szervezésével

52

volna elérendő, amely hivatal kiterjedne: közszolgálta-tások kivetésére, azok kezelésére és behajtására, anya-könyvvezetésre, marhalevélkezelésre, összeírásokra, ha-láleset felvételére, kisebb peres ügyekben való bírásko-dásra stb. Ha a tanya lakosságának csekély volta miattilyen kirendeltség felállítása lehetetlen volna, a teendőkellátására helybenlakő, megbízható egyént lehetne alkal-mazni (tanyai esküdt, pusztabíró), nehogy a lakosság-nak apró-cseprő ügyeinek elintézésére is messzefekvőhatóságokat kelljen felkeresnie.

A tanyavilág közigazgatási reformját szolgálná azeddigi közigazgatási beosztási terület megváltoztatása is.Azokat a tanyákat, amelyek távolság vagy rossz utakmiatt csak nehezen érintkezhetnek hatóságaikkal, a hoz-zájuk közelebb eső közigazgatási központhoz kell csa-tolni.

A gyérebben lakott tanyák lakosságát a külszolgálathathatósabb és intézményes megoldásával kell a köz-igazgatásba kapcsolni, oly módon, hogy a vármegyékkötelezzék főszolgabíróikat a tanyai lakosság minél gya-koribb meglátogatására.

A közbiztonsági szolgálat csendőri és rendőri köze-gek útján hathatósabbá tehető.

A tanyákról befolyó jövedelmet az ő céljaikra intéz-ményesen kell lekötni, a jövedelem költségvetésileg valófelhasználása által. A tanyai lakosság által szolgáltatottközmunkaváltság vagy legalább annak egy része tanyaicélokra fordíttassék.

A helyi viszonyok szabják meg, miként volna meg-oldható a közigazgatás szempontjából a hivatalos ésegyéb iratok kézbesítése és hatósági hirdetések eljutta-tása.

A tanyai építkezések az önkormányzati szabály-rendeletben a külterületi építkezésekkel kerülnek egy-forma elbírálás alá. Ez a kérdés is rendezésre szorul.Két szempont legyen irányadó: a tanyai építkezésekheznem lehet túlszigorú követelményeket fűzni, viszont azegészségügyi és tűzrendészeti szempontokat itt is érvé-nyesíteni kell.

53

A törvényhatóságok vegyék tárgyalás alá a követ-kező kérdéseket: 1. közigazgatási és egyéb szempontokkívánatossá teszik, hogy a tanyaközpontok és a szerve-zendő tisztviselői kirendeltségek telefonnal legyenek el-látva; 2. szükséges lehet a tanyai tűzoltóság megszerve-zése; 3. tanyai temetők részére terület kisajátítása.

Különös fontossággal bírna a gazdakörök felállítása.Hivatása volna a tanya lakosságának gazdasági érdekeinkívül a magasabb közérdek s kulturális szempontokszolgálata, valarnint az is, hogy a nemzeti irányú gondol-kodásnak és cselekvésnek megtartsa vagy megnyerjeazokat is, akiket szervezetlenségük kihasználásával anemzetbontó elemek igyekeznek a maguk eszméi szol-gálatába tömöríteni.

Nélkülözhetetlen segédeszköz a szabatos és részletestérkép a törvényhatóság területén levő tanyákról.

A törvényhatóság saját helyi viszonyai között ismertbajokkal, panaszokkal és kérdésekkel külön is foglal-kozzon.

Megokolt volna, ha a tanyákat érdeklő kérdések elő-készítésére a törvényhatóságok külön tanyabizottságotalakítanának, amelynek feladata volna, hogy a köz-gyűlés elé tanyai kérdésekben javaslatokat terjesszen.

Szinte beláthatatlan következménye lett volna anemzet életére, ha ezeket az intézkedéseket a világ-háborút megelőzőleg gyakorlatba viszik az akkori kor-mányok. A tanyavilág és az Alföld népével azonbankeveset törődtek. Hogy a kép teljes legyen, érdemes leszennek a vidéknek kialakulási történelmét is szemügyrevenni.

A török idők után roppant nehezen ment emeországrész birtokpolitikai kérdésének rendezése. A ma-gyarság életereje szempontjából pedig egyenesen katasz-trofális volt, hogy a problémát Bécs vette kezébe, meg-indítván nagyarányú telepítési akcióját. Ekkor kerültekkülönösen az Alföld déli, termő részeire nagy számbanidegenajkú lakosok, megváltoztatván eme ősi, színtisztamagyar vidék néprajzi karakterét. Ekkor telepítették bea németeket, néhány francia községet, vallonokat, szlá-vokat, akik között szerbek, bolgárok, tótok, csehek, bu-

54

nyevácok és sokácok szerepeltek. Ez a telepítés Magyar-ország térképének tarka néprajzi fotográfiát adott, vi-szont a benépesítés módot nyújtott arra, hogy közleke-dési, kulturális és gazdasági tekintetben is további lépé-seket lehessen tenni. Kiépültek a fő országutak, későbba vasúti vonalak, ami rendkívül nagy feladat volt ezena vidéken, ahol követ sehol sem lehet találni, de így isegy emberöltő leforgása alatt készen volt ez a nagy mű.

Birtokpolitikailag azonban nagyon siralmas helyzetteremtődött, aminek a magyar sorsra nézve igen jellemzőmúltja van. A törökök kiűzése utáni időkben, amikor azelhagyott területek benépesítése volt első követelmény,a bécsi udvar politikája miatt a magyarság csak nagyongyér számban tudta visszanyerni régi birtokát. Az el-hagyott földeket ugyanis csak hosszadalmas írásbeliigazoltatások után voltak hajlandók a régi birtokosok-nak visszaadni, de még abban az esetben is, ha a bécsifiskus szövevényes adminisztrációján keresztül ment adolog s a, régi tulajdonjog megállapítást nyert, hűség-esküt kellett tenniök, ami rendkívül súlyos teher válla-lásával járt: a birtokosoknak ugyanis át kellett venniöka török uralom alól való felszabadítás költségeit, amióriási megterhelést jelentett,

A bécsi udvar nyilvánvalóan üzleti célokra hasz-nálta fel ezeket az ősidők óta magyarok által lakott ésbirtokolt területeket s ezt az irányelvét annyira vitte,hogy érdeke szempontjából a régi tulajdonosok jogosbirtokkeresetének egész sorát utasította el, hogv az ily-módon rendelkezésére álló földekkel szabadon gyako-rolhasson kegyeket, amikben — szinte generálisan meglehet állapítani —: nem magyarok részesültek! A bécsiudvar eme cselekedetének törvényszerű alapja, az volt,hogy azokat a földeket, amelyekre a jelentkezők tulaj-donjogát igazolni nem lehetett, a „fiskus javára” értéke-sítették.

1714-ben indult meg erre a vidékre a nagyobb-arányú beözönlés. Az idegenajkúak kedvezményekbenrészesültek. Számukra ugyanis, az ország más vidékei-től eltérőleg, külön úrbéri szerződést biztosítottak, amiazt eredményezte, hogy az idegenajkú települőknek jobb

55

volt a helyzetük még a jobbágyság korában is, mint azősfoglaló lakosságnak.

Ez a helyzet természetesen a legnagyobb elégedet-lenséget szülte a magyarság körében, mert hamarosanköziudomású lett, hogy az udvar éppenséggel nem a leg-jobb magyar hazafiakat halmozta el kegyeivel.

Ekkor jutottak óriási birtokokhoz az udvar be-folyásos emberei, de különösen igen sok idegen tábornok.Ellenben régi nemesbirlokosok, mint a Sigrayak. Széli-,Kovács-, Török-, Zólyom-, Teleki- stb. családok hiábaperlekedtek birtokaikért. Egy osztrák hadseregszállító,ítarruckern János György, aki élelmezője volt a törökökelleni háborúnak, csaknem egész Békés vármegyét meg-kapta, 37.000 korona értékben, 24.000 korona „nemzetiajándék” fejében Bécs kegyes jóvoltából. Az adományo-zás óriási értékére nézve jellemző, hogy Harruckern a13.000) korona tartozását, amennyivel több volt birtoká-nali megállapított értéke, mint a neki szánt nemzeti aján-dék, rövid pár év alatt kifizette, jóval a megállapítottvisszatérítési határidő lejárta előtt.17

A birtok nagyságából némi fogalmat lehet alkotniarról, hogy mekkora lehetett ennek a szédítő területűmagyar föld árán előkelővé vált osztrák beköltözöttneka hatalma Békés megyében, s mi maradhatott meg amegye földjéből más birtokosoknak. Ez utóbbin könnyen

17 Ez a, mamutbirtok Harvuckemek teljes tulajdonába, ment át, amelyneknagyságát Karácsonyi János dr. „Békés vármegye” című munkájában így festile: A birtok a következő részekből állt: Gyula városa, Fövenyes, Ölyved, Apáti,Szentbenedek pusztákkal; Remeteháza, Szeregyháza, Alabián, Györkehely ha tár-részekkel. Békés városa, Berény és Endrőd, azelőtt pusztákkal, most községekkel; Gyúr, Kamut, Dánfok, Csatár pusztákkal; Tőgye, Nyárszeg határrészekkel;Szentes városa, Szentfábián, Ecser, Veresegyháza, Donát, Szentlászló, Tőke, HerédPusziikkal; Derekegyháza és Békény határrészekkel; Szeghalom, azelőtt Faáspusztával; Balkány, Torda és Kiskörnye pusztákkal; Öcsöd falu és Szarvas,azelöt! puszta, most város, Káka, Bábica, Fehéregyháza, pusztákkal és Tatari-szállás határrésszel; Csaba falu, Veszem, Gerendás, Kígyós, Eperjes, Derekegyházapus7.iii.kkal; Nagypodány, Kispodány, Földvár, Borosgyán és Szabadka határ-részekkel; Gyarmatfalu, Pázmány, Ösvény, Bucsa, Kisharang, Nagyharang puv,;-t á k k a l ; Gella falu, Mezőmegyer, Szentmiklós, Kisdécse, Nagydécs pusztákkal; Dobozfalu, ι”sorvás pusztával; Kőrösladány falu, Faás, Méhs, Kiskároly pusztákkal;Gyu:i::, falu, Ege, Nagytelek és Szent János pusztákkal; Vésztő falu, Mágor pusz-tává:; Tarosa falu, Edeles halommal és Németi, vagy Nemeskeréki pusztával; Béí-ruegy τ, Felhalom, Póhalom, Szénás, Kiscsákó, Királyság, Kondoros, Muron,Sopron, Halásztelek, Sima, Simaszigettel és Csejt nevű határrésszel az orosházimis-tik: Szíkudvar falu, Becser, Gyürhe, Szentkirály, Szentmárton, Tamász, Pálés Elek pusztákkal.

56

át lehet tekinteni: a Harruckern-féle nemzeti ajándékonkívül még két nagybirtok volt a megyében, a kétegy-házai és a szentandrási. Ezzel a tulajdonjogi birtok-politika ebben a megyében el volt intézve. Az ott élő sok-ezer jobbágynak, zsellérnek és cselédnek földje nemlévén, a három uraság birtokát művelte.

A föld ilyen megoszlása, ami nemcsak a törökhódoltság utáni időkben volt ilyen kirívó, hanem ez akép tárul elénk a, későbbi évtizedekben is, megteremtetteazt a helyzetet, amelyből ha nem nő ki később az agrár-szocializmus, valósággal csodával állnánk szemben.

Nagyon hasonlatos volt Békés vármegye közállapo-taihoz Csongrád és Csanád megye helyzete, ahol szinténigen jó talajra találtak a szocializmus eszméi.

A föld nélkül maradt lakosság a Széchenyi pro-gramjába vágó tiszai gátak építésekor még megfelelőkeresethez tudott jutni, mert havi bére elérte a 20—25forintot, de amint a vízszabályozási munka megszűnt,csupán a nyári mezei munkára, volt utalva. Ősszel és télenpedig a legkilátástalanabb sors várta őket, amikormunkanélkül állván, éppen elég idejük volt arra, hogymeghányják-vessék sorsukat.

A krízis azonban csak akkor következett be, amikora mezőgazdasági gépek alkalmazásával lehetőség nyíltarra, hogy a nagybirtokosok ne adják bérbe földjeiket,miután maguk is meg tudták azokat művelni. Ez a hely-zetváltozás a földtulajdon nélkül élő lakosságnak mármindennapi kenyerét vette le asztaláról. Tetemesen csök-kent tehát a föld proletariátusának keresete nyári mun-kában is.

Régente a mezőgazdasági munkásoknak módjukvolt arra, hogy annyi földet vehessenek árendába,amennyit meg tudtak művelni. Akinek lova és gazdaságieszközei voltak, felesbe, akinek lova nem volt, harma-dába. Új jobbágyrendszer kialakulását jelentette ez,amelynek áldozatai a zsellérek, gazdasági cselédek ésföldmunkások lettek. A 90-es években ugyanis az a szo-kás kapott lábra, hogy a gazdák, ha adtak is árendábaföldet, azt csak harmadába adták, de ezenkívül kötelesvolt az árendás még két napi robotot dolgozni; egy forin-

57

tot készpénzben beszolgáltatni s a babnak, töknek,ciroknak, napraforgónak felét a föld tulajdonosának át-engedni. A földmunkások helyzete tehát rohamosan rosz-szabbodott, amit keresetükből pontosan meg lehet álla-pítani. Míg a 90-es évek előtt ugyanis a részes arató megtudott keresni 12 köböl gabonát, a 90-es évek után 4—5köböl búza, 5—6 véka árpa, vagy zab és egy kocsi szalmavolt a keresete. Ha figyelembe vesszük, hogy ezekben azévekben a búza átlagos ára 7 forint volt, s az árpáé4 forint, előttünk áll a békésmegyei földművelő munkás-ság valóban siralmas szociális helyzete, amihez hozzá-járult még az is, hogy a napszám 30—40 krajcár voltcsupán. Csak tavasszal ment fel 50 krajcárra s aratáskor,a nehéz munkánál 1—2 forintra. Pedig igen nagy távol-ságra mentek a napszámosok ezért a bérért s ha össze-számították munka után egy évi keresetüket, alig tudtakkimutatni 200 forintot. Dolgozott a család minden tagja,tavaszkor ügynökök jelentek meg a falvakban s verbu-válták a munkásokat. Ilyenkor a falu színe-java elszegő-dött. Férfiak, asszonyok, legények, leányok vegyesen.Induláskor vígan daloltak, visszajövet azonban szomorú-ság ült az arcukon. A munka eldurvította őket, hónapo-kon át még a pap szavát sem hallották, kint éltek város-tól, falutól messze, összezsúfolva közös hajlékokban,leányok és legények együtt. Sok leánynak drága árat kel-lett fizetnie azért a pár mázsa búzáért, amit munka utánhaza tudott vinni. A faluba visszatérő, munkában voltleányoknak ugyanis már ritkán volt becsületük, mert aztmondották rájuk: ,,aki munkára volt, az egy sem becsü-letes”. Valóban ki voltak dobva ilyenkor a közmegvetés-nek. Az idegenbe szakadás, a mostoha viszonyok és amunka áldozatai voltak. Májustól novemberig temp-lomba sem járhatván, senki sem törődött velük; nemőrködtek lelkükön, hitükön, vallási, erkölcsi és családiéletükön csupán fizikai izom-munkájukat tekintették.Ki gondolt az ő hazafias érzésükkel, nemzeti, politikaiés állampolgári nevelésükkel! Úgy nőttek fel, mint akóró.

Valamivel jobb volt a helyzetük anyagiakban amezőgazdasági cselédeknek, mert a szerződésben ki-

58

kötött illetményeik nagyobb biztonságban tartotta őket.Csongrád megyében az átlagos évi cselédbér ez volt: 30forint készpénz, 10 mázsa búza, 4 mázsa árpa, 20 kgszalonna, 1 hold kukoricaföld felszántva, amihez a cselédmaga adta a vetőmagot, 100 négyszögöl veteményes föld,2 pár csizma, 1 tehéntartás, 2 sertéstartás, egyszeri sza-porulattal, szabad lakás, szabad fűtés (szalma- vagykukoricakóróval). Ezzel szemben hajnali 3 órától kezdveeste 8—9 óráig — az étkezési időt leszámítva — talponvoltak. A cselédekkel vájó bánásmód sok helyen szer-felett lealázó volt. Rendesen ez a körülmény tartottavissza az önérzetesebb munkásokat attól, hogy cselédek-nek szerződjenek.

Ilyen viszonyok között élénken felfigyelt ez a rétegarra a hangra, amelyik ennyi nyomorúsága közepetteföldi paradicsomot ígért s nemcsak az Isten, de az em-berek előtti egyenlőséget is hirdetve, így másította megKrisztus szavait: a mi országunk e világból való.

A szocializmus futótűzként terjedt soraikban. Vala-mikor — ki tudná, mikor és ki volt ez — levetődött avárosból közébük nyilván egy mesterlegény, aki márforgatta a szocialista könyveket, olvasta röpirataikat,talán kint járt Párizsban, Németországban s hallottaa proletariátus új „varázsigéit,” amikről eleinte tapo-gatózva, de később már bátrabban beszélt az Alföld pa-naszos népe között, ahol a szocialista magvak számáratermékeny, mély szántást eszközölt már a küzdel-mes élet.

Az sem lehetetlen, hogy valamelyik bölcselkedőcsabai, orosházi, szentesi vagy hódmezővásárhelyi Marx,télideji tétlen morfondírozása közben, a banyakemencemellett jött rá a szocializmus rendszerére, ami könnyenmegtörténhetett, mert maga körül látta vágyott ideáljá-nak, a földnek szinte áttekinthetetlen mérhetetlenségét.Ott himbálódzott a rengeteg aranykalász zsellérkunyhójalábától kezdve 20.000 holdnyi tagokban s ha ő becsaptamaga mögött a kiskaput, nyomban idegen, az uraságföldjén találta magát, ahol már verejtékét sem hullat-hatta, mert munkájára nem volt szükség. Ott szántottaka gőzgépek, zakatoltak az ekekapák, miközben az ő

59

becsületes kaszája, tétlenül lóghatott az eresz alatt, inertsok magyar munkáját el tudta végezni a gép.

Nem volt rég szükség nyomtató lovára, vagy cséplő-jére sem, mert amióta nem ökrökkel húzatták a szérűbea nehéz cséplőgépeket, hanem maguktól jöttek, mintvalami szörnyű, mindent letipró tankok s ontották mil-liárd aranyszemben az iszonyatos nagy kincseket, azalföldi zsellér és földmunkás tanácstalanul, magára-hagyatva állott. A zúgó gépek zaja elnyomta az ő viskó-jából kiáramló borzalmas nyomor üvöltését. Sokáig nem,hallották meg ezt a veszedelmes hangot, csak amikor azelkeseredés kiömlött a népből, kezdték helytelen eszkö-zökhöz fordulva, eleinte fegyveres erővel elnyomni scsak a legújabb időkben, lehatolva a dolgok mélyére,igyekeznek okos módon gyógyítani a, fájdalmas sebeket.

A földmunkásságnak ezt a kétségbeejtő helyzetétészrevette a nemzetközi szocializmus s megindult a fal-vak, tanyák és majorok felé, hogy meghódítsa magánakazok lakosságát. A kormány, amelyik pedig elsőnek lettvolna hivatott, hogy betekintsen ezeknek a bajoknak afészkébe, sokáig nem törődött velük. Történtek ugyanfelszólalások, hogy az Alföld népe inficiálva van a leg-radikálisabb eszmékkel, de egy kormánybiztosi kikülde-tésen, a nyomorgók összeírásán, memorandumok készí-tésén, majd végső esetekben csendőrség és rendőrségalkalmazásán kívül alig történt valami.18 Tallián Bélátpéldául megbízták azzal, hogy memorandum alakjábantegye meg javaslatait az alföldi munkáskérdés rende-zése tárgyában, dolgozza ki a cselédtörvény novelláját,amit a szövetségbe tömörült gazdasági egyesületek nagy-kőrösi gyűlése tárgyalás alá is vett, de a megszívlelésreérdemes javaslat a belügyminisztérium irattárába került.

A telepítési akció, ami az agrárszocializmus méreg-fogát lett volna hivatva kihúzni. Darányi Ignác legjobbszándékai ellenére sem folyt le olyan arányokban, hogynémileg is csillapíthatta volna a viszonyokat, sőt amint

18 Például a hódmezővásárhelyi parasztzendülés után Wekerle Sándor minisz-terelnök a Ház 1894. évi április 24-i ülésén a többek között ezeket jelentette ki:,,Változtatni kell azon a tarthatatlan állapoton, hogy a törvényhatósági joggalfelruházott városokra a csendőrség és állami rendőrség hatalma nem terjed ki.”

60

később látni fogjuk, szűkmarkúsága és kicsiny arányafolytán izgató hatást ért el. Egyébként sem volt helyesenmegfogva a mezei proletariátus sorsa ilymódon, merttelepíteni csak azokat lehetett, akiknek volt valamijük.Üres zsebbel, minden gazdasági felszerelés nélkül, kép-telenség volt birtokba juttatni embereket, s így, akikeben az akcióban földhöz is jutottak, nem a leginkábbrászorulók s a legrosszabb sorsban élők közül kerültek ki.1894 áprilisában ugyanis az volt a helyzet, hogyösszesen öt községet telepítettek, községenkint 150—200családdal. A legjobb esetben tehát csupán 1000 családtelepítéséről lehet beszélni 1894 április haváig.19 Ez aszám valóban csak csepp volt, a nagy agrárszocialistatengerben. A terv az volt, hogy kincstári birtokokra tele-pítik a földnélkülieket, de ha ilyenek már nem volná-nak, erre a. célra magánbirtokokat is megvásárolnának.Már a telepítési akció megindításakor látni lehetett, hogyezzel a törvénnyel nem lehet az agrárszocializmus kérdé-sét megoldani. Egyébként az akció során is több olyanbaklövést követtek el, amelyek csak szították a nép izga-tottságát. Például 1893 tavaszán összeiratott a kormányOrosháza környékén 180 csaljádot azzal, hogy Apatinbankincstári földre fogják őket letelepíteni. A hivatalos ígére-retekre, biztatásokra ezek a szegény emberek eladtákmindenüket, kinek milyen ingatlana volt: házacskáju-kat, apró telküket, felmondták csekélyke bérleteiket,hogy új földjüket idejekorán művelés alá vehessék.Őszre azután azt a lesújtó hírt kapták váratlanul, hogynem telepíthetik őket Apatinba, mert ott katholikusoklaknak, s ők evangélikusok. Érthető, hogy nagy elkese-redés és elégedetlenség fogadta ezt a meggondolatlansá-got, ami sok szegény ember romlását okozta.20 A lakos-ság részéről pedig országszerte igen nagy érdeklődésmutatkozott a telepítési akció iránt. 70.000-et meghaladta

18 Wekerle Sándor miniszterelnök válasza Horváth Gyula képviselőnek ahódmezővásárhelyi zendülés ügyében elmondott interpellációjára, a Ház 1894 ápr.24-i ülésén.

19 Veress József országgyűlési képviselő nyilatkozata a Budapesti H í r l a p1894. év április 26-i számában.

61

azoknak a száma, akik telepítésüket kérték, közöttükigen szorgalmas, dolgos nép foglalt helyet.21

Speciálisan az Alföld területein éppen a színtisztamagyar lakosságot érintette leginkább az agrárszocia-lizmus szele. Szomorú történelmi előzményekkel kell ittszámolni, amelyeknek szálai visszanyúlnak 150 eszten-dőre. Ez a magyar földterület, amelyik legjobb formálójaa léleknek s amely sugározza a magyar karaktert, a leg-misztikusabb ellentétekkel van tele. Ezek közül les-kevésbbé misztikus az a tény, hogy a tót, román és némettelepülteknek volt földjük, tehát soraikba oly kiáram-lóan nem fészkelődhetett be a szocializmus, mint a ma-gyar lakosságba, amelyik csupán napszámból és robol-munkájából élt. Ez a jelenkori misera contribuens plebs,a legbuzgóbb vallásos tudott lenni, — hisz akkora égborult fölé, hogy a világ legnagyobb ablaktábláján ke-resztül szemlélhette napkeltétől napnyugtáig a mögötteélő istent. De ez a nagy vallásossága a legnemesebb ra-jongástól a végső fanatizmusig el tudott menni; mégis,amiként a békési, csongrádi s csanádi földeket elöntöttetavasszal a pongyolapitypang sárga virágja és az édes,hódítóan illatos székfű, úgy ömlött szét a nép lelkén akétkedés, a szocialista bölcselkedés, a vallási kérdésekfeszegetése, amelyek eljutottak a parasztszocializmusonkeresztül a voltaire-i istentelenségig.

Ezt a népet kétségbeejtő helyzete a legcsapongóbblélekkel látta el. Egyszer felesküdött a^ antiszemitizmusras fájdalma képes lett volna őt a legvéresebb cselekedetbehajtani, de csakhamar a legnemesebb emberszeretetetprédikálta. Pillanatnyilag hitt is benne, oly mélységesen,mint a legfanatikusabb misszionárius. Ez a nép mégsohasem érezte a szeretetet, de már világosan állt előtte,hogy őt messze őseiig visszamenőleg eddig mindenkikihasználta. Csodálnivaló-e, hogy felfigyelt azoknak aszavára, akik azt hirdették, hogy nekik is vannak emberijogaik, amelyeket itt. ebben a földi életben kell elnyer-niök és élvezniök?

Ez az árvaságban hagyott nép, amelyik egyébként

21 Gróf Bethlen András földinívelési miniszter kijelentése a Ház 1894. éviáprilis _7-i ülésén.

62

tele volt önzéssel, szinte őrjöngve dobta oda magát az újtanoknak s tobzódni tudott ebben az új bitben, amelyetmár annyira vitt, hogy talán képes lett volna embert isölni azért a, dogmáért, hogy — ölni nem szabad. Ijesztővolt ez a kettőssége. Az Isten gyalázásától az igehirdető,megbékélt nazarénusig tudott ez a nép menni, de nem-csak a férfilakossága volt ennek a vidéknek ily különöslelkiösszetételű, amelyik szülte a jövőbelátó „csorvásiembereket”, de asszonyaik között is a legőrjöngőbb hisz-terikákat lehetett találni. A „gyomai Julis”, ez a prédi-káló metodista leány, olyan dolgokat tudott hirdetni,amelyeken papok vesztek össze, kiváló orvosok adtakróla, szakvéleményt. Se írni, se olvasni nem tudott sa nép özönlött hozzá. Megvigasztalta s elbocsátotta őket,valami zavaros, a normális ész számára kihámozhatatlanreménybeli ígérettel.

Ezt a népet, amelyiknek még a „szociális olajcsep-pekkel” sem kenegették kocsijának nyikorgó tengelyét,nem lehetett a közigazgatás eszközeivel pórázon tartani.

Nagyon veszélyes gyújtóanyag fűtötte, melyneksoraiban akadtak már olyanok is, akik megtagadtákhazájukat. Ragály volt ez, amely ha tovább terjed, azanyaföld népe helyett hamarosan nemzetietlen gondol-kodású paraszttársadalmat találtunk volna termő ma-gyar rónáinkon. Mily rémséges átváltozásnak kelleti itttörténnie! Sajnos, gyenge volt még az a hang, amely fel-vetette a kérdést: — nem volna-e jó ennek okát keresnis menteni a hazát olymódon, hogy a benne dolgozó népetfelemeljük az őt megillető életnívóra, — mert a magyarfaj csak addig él, amíg ez a népréteg tartja évezredeskapcsolatát az anyafölddel. Nagy mulasztása volt azakkori idők uralkodó rétegének, hogy a mezei nép szo-ciális kérdései iránt nem sok megértést tanúsított sahelyett, hogy ezeket a problémákat idejekorán a poli-tikai élet fővágányára tolta volna, nem is vicinális úton,hanem dűlőn tartotta. Évtizedeken át nem történt a kor-mány részéről gyökeres intézkedés a földmunkásság érde-kében. Még azt sem tartották szükségesnek, hogy felhív-ják az ország figyelmét erre a lappangó bajra,, ami akkorcsupán Békés, Csongrád és Csanád megyékben ütötte

63

fel a fejét, bár már ekkor félni lehetett, hogy átcsap azagrárszocializmus hulláma a Dunántúlra s a,z országmás vidékeire is. Pedig a 90-es években már történetevolt hazánkban az agrárszocializmusnak. Például azorosházi nép szociális természetű elégedetlenség miattmár 1790-ben, el akarta hagyni faluját, mert oly horribi-lis terhekkel halmozták el, amelyeknek nem tudott ele-get tenni. Neki kellett ugyanis élelmeznie az ott átvonulókatonaságot s csak erőhatalommal lehetett lakóhelyükönvisszatartani őket. 1848-ban is erős lázongás színhelyevolt Orosháza, mert a nép úgy érezte, hogy a legelő-kiosztással kapcsolatban megrövidítették. A rohamosanszaporodó községből 1894-ben már 20.000 lakost számláló város lett, ezzel szemben csupán 20.000 hold volt ahatára. Kénytelen volt tehát nagy rajokat kibocsátani akörnyékre, megalapítván így, egészen vagy részben oros-házi telepük útján Pusztaföldvár, Csorvás, Nagyszénás,Bánfalva, Szabadtornya, Gyopárhalma és Fa,rkasvarsándközségeket.

A felvilágosodás eszméivel igen korán megismer-kedtek, mert az 1869-i választáskor a kerületben Tán-csics Mihály lépett fel képviselőjelöltnek, akit tudva-levőleg a márciusi forradalom szabadított ki börtönéből,ahol mint politikai rab volt elzárva. Táncsics paraszt-szekéren, kopott ruhában, vakszemén fekete simléder-rel jelent meg Orosházán, s teljesen megnyerte a népbizalmát. Ettől kezdve a szocialista nézetek meggyökere-sedtek itt, mert Táncsics iratai sokáig közkézen forogtak.Már az 1880-as években alakultak munkáskörök, aholmegvitatták panaszaikat. Intenzívebben azonban csak amájus elsejének első megünneplésétől kezdve indultmeg a szocialista tanok terjedése. 1890-ben a szocialistakongresszuson jelen volt már Orosháza megbízottja is.Ettől kezdve az orosházi napszámosok állandó összeköt-tetést tartottak fenn az ipari munkásság nemzetköziszervezeteivel. 1891-ben már összeütközésbe kerültek ahatóságokkal. Ekkor, a május elsejei tüntetés alkalmá-val a rendőrség letartóztatta a munkásegyesület elnökét,jegyzőjét és pénztárosát s elkobozta zászlójukat. Ettőlkezdve sorozatos torzsalkodás indult meg a munkások és

64

a munkaadók között. Itt is ugyanazok a bajok voltakfellelhetők, mint a Tiszántúl más vidékein. A mezeimunkásnép ősztől tavaszig úgyszólván teljesen munka-nélkül volt.22

Május 1-ét megünnepelték. Jellemző ezzel kapcso-latban vezérüknek, Kunos Józsefnek felfogása:

— Én nem tartom fontosnak ezt a májusi ünnepet,dehát miért ne tegyük? Május 1-ét az 1889-i párizsi kon-gresszus ünnepé szentelte, a nép ezt olvasta és azt mon-dotta: ha az egész világon úgy felvette a munkásnép eztaz ünnepet, tartsuk meg mi is. De hát kérem, — iszenmi decemberben is, januárban is, de a,z egész télen má-just ünnepelünk, mert nincs semmi dolog. Nem tüntetniakarunk mi ezen az ünnepen, hanem nem dolgozunk.Semmit sem akarunk egyebet. Meg is mondtam a nép-nek, hogy mindenki feküdjön le és estig aludjon.23

A gazdasági gépek elszaporodása után nem voltszükség annyi munkáskézre, mint azt megelőzően.A tömérdek szántógép, cséplőgép, ekekapa, a, kettes,hármas eke, sok mezei munkást fölöslegessé tett, mertezek a technikai eszközök a munkát nagyon megrövidí-tették az emberre nézve.

Az Orosházát környező falvakban: Sámsonon, Bán-falván, Nagyszénáson, Csorváson, Újkígyóson, Gyula-várin alig volt a lakosságnak birtoka. Tornyán pl. a faluszélső házánál megszűnt a határ, de ezzel szemben a,zösszes községi terheket a, falu lakosságának kellettviselnie. Csorváson pl. 4500 főnyi lakosság élt s csupánennek az egy községnek a határában nyolc uradalom éstizennégy 500—600 holdas középbirtok volt. Nagybirto-kuk volt: Wenckheim Géza grófnak, Wenckheim Antalörököseinek, Almássy Kálmánné grófnénak, Trautt-mannsdorf Nándor grófnak, Wenckheim Viktor báró-nak, Wodianer Albert bárónak, Károlyi Gyula gróf örö-köseinek s ott volt a Grehenek-féle uradalom.24 Itt a földKánaánjában a nép nem volt képes egy hold veteményes

22 Kutatásaim során gyakran találkoztam ezzel a kijelentésükkel: „Még ajóravalót sem tudjuk megkeresni.” (Szerző.)

23 Budapesti Hírlap, 1894 április 26.24 Gremsperger József csorvási községi jegyző elmondása nyomán.

65

kerthez sem jutni. A nagybirtokok munkaerő tekinteté-ljen igen jó helyzetben voltak, mert ebből bőségesenrendelkezésükre állott annyi, amennyit akartak. Ez ahelyzet természetesen magával hozta azt a tényt, hogya munkadíjakat a minimumig le tudták szorítani. Ezellen a földmunkásság szervezkedés útján próbált véde-kezést keresni, amit a nagybirtokok könnyen figyelmenkívül tudtak hagyni azáltal, hogy távoli vidékekről hozat-tak maguknak olcsó munkásokat, különösen tótokat,akik egyébként is igénytelenebbek voltak. Jellemző azakkori viszonyokra, hogy az a gondolat is felvetődhetettközéletünkben — atyáink becsületére legyen mondva:eredménytelenül —, hogy kínai kulikat kellene betelepí-teni, mert ezek szolgáltatják a legolcsóbb munkaerőt soly igénytelenek, hogy egy marok rizzsel is megelég-szenek.

Gyárak ezen a környéken akkor még alig akadtak.így a lakosságnak a mezei munkán kívül semmifélekereseti alkalma sem volt. Arra pedig, hogy földet vásá-roljanak, legkevésbbé gondolhattak, nemcsak azért, merta földárak horribilis magasaik voltak,25 de azért sem,mert ily magas árak mellett sem akadt eladó.

Sajnos, a szórványos esetektől eltekintve, amik anemesebb lelkű nagybirtokosok egyéni elhatározásai vol-tak, akkor még nem vettek tudomást arról, hogy nagynemzeti áldást jelentene a vagyontalan nép szociális pana-szának kielégítése. Ennek a néprétegnek akkor még nemsok reménye volt arra, hogy maga harcolja ki törvényeseszközökkel kívánságait. Beékelve a hatalmas hitbizo-mányi uradalmak közé, alig gondolhatott arra, hogyképviseleti alapon adjon hangot panaszainak, mert mégott sem tartott, hogy a községházába bejuthatott volna.Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a politikailag iskolá-zatlan nép képviselői, amikor a helyzet e tekintetbenjavult, nem a szalonok és diplomácia sima modorábanés hangján szólaltak meg, hanem nyers, bárdolatlan, agorombaságig szókimondó egyéniségük nyilatkozott meg.Régóta vágyódott pedig ez a réteg arra,, hogy sok baját

25 Egy hold föld ezen a vidéken 110(1 □-öl) ára 400—500 forint volt.

66

legalább elmondhassa s meghallgassák. Sokat enyhítettvolna nyomasztó érzésükön, ha jól kipanaszkodhattákvolna magukat, mert jellemző, hogy az egyre erősbödőszocialista agitáció ellenére is bámulatos józanságot éstisztánlátást tudtak elárulni. Nem fogadták el mindenfenntartás nélkül az agitátorok szavát, sőt a nemzetköziszólamoknak egyes kitételei, mint pl. földosztás és a közösföldtulajdon, bármennyire is foglalkoztatták képzeletüket,soraikban talajra nem találtak, mert közvetlen környe-zetükből kinőtt hangadóik és vezetőik maguk jöttek ráannak keresztülvihetetlenségére s maguk nevezték pl. aföldosztást „ábrándnak”. Kunos József pl., aki az oros-házi agrárszocialistáknak volt a vezére, nézeteit ígyadta elő:

— Mi nem vagyunk valósággal szocialisták, de azok-hoz húzunk, akik legközelebb állnak a mi nyomorúsá-gunkhoz s akik megértenek bennünket. Azokat az újsá-gokat olvassuk, amelyek megírják a mi bajainkat.A marhának joga van bőgni s mi ne panaszkodhassunk?Azt szeretnénk mi, ha szavazatunk volna s képviselőtküldhetnénk a parlamentbe, mert azt hisszük, hogy ezsegítene rajtunk. De az általános szavazati jogot csak aszocialista párt akarja. Ezért csatlakozunk hát hozzá.Ha ezért haragszanak ránk az urak, meg a, kormány,nem a mi hibánk. A nép milliói éheznek, keresik, holvannak akik meghallgatják őket, de a szocialistákonkívül nem akad senki. Jókai úr ugyan megénekelte, hogyaz alföldi arató szalonnán, tarhonyán, paprikás csirkén,meg lepényen él a nagy munkaidőben, de ha Jókai úrlejönne ide aratáskor, nem találna egyebet a kezünkbena, darab kenyérnél.

Konzervatív elemek, amelyek nemcsak birtokukat,de a köznyugalmat és a gazdálkodás zavartalan rendjétis féltették ettől a ragályos irányzattól, az államhatalmathívták segítségül. A velük szembenálló szocialista szer-vezkedés pedig egyre jobban terjedt, központja Buda-pesten volt s tagjaiknak száma ekkor már 10.000-rerúgott, de ennél sokkal többen voltak, akik érzésbenvelük tartottak. Az 1899. évi párizsi kongresszus határo-zata értelmében már minden intézkedés ellenére is meg-

67

ünnepelték május 1 -ét, amely ünneplés átragadt a mező-gazdasági munkásságra is, amely igen sok községben fel-vonult tüntetni vörös zászlók alatt, miközben éltették aszocialista eszméket.26

Akik ezeknek a szocialista magvaknak vetését éslassú érését tiszta szemmel figyelték, azok már látták aborzalmas szocialista forradalmat. Ide iktatom a múltpolitikusai közül Justh Gyulának, a függetlenségi és48-as párt elnökének errevonatkozó látnoki nyilatkoza-tát, amit 1894 április havában tett, arnikor megkérdez-ték tőle, mi a véleménye az akkor folyó telepítési akció-ról. Válasza ez volt:

— Ideiglenes segítőeszköznek jó a telepítés, inertezzel Magyarországnak két nagy válsága odázódik el:a nemzetiségi és szociális kérdés. Az alföldi munkás márföldet akar s ha ezt ígérnek neki, szívesen telepedik lenemzetiségi vidékekre is,27 de sietni kell a dologgal, merta kérdés égető, a veszedelem a nyakunkon van s az ahárommillió, amit a telepítési akcióra szántak, nevetsé-gesen csekély még arra is, hogy ideiglenesen segítsen abajon. Gyökeres orvoslásban nem is hiszek, Európábanmindenütt szociális jelszavak uralkodnak. Nem nagy időmúlva jön a nagy szociális forradalom, mely, mint min-den átalakulás, háborúval és vérontással jár. A szocia-listák követelései összeütköznek a társadalmi és világrenddel s ez borzasztó összeütközés lesz. Az alföldi szo-cializmus nem külön magyar termék, hanem szerves

20 Felvonulásaik alkalmával kezdetben ütemesen ezt kiabálták: ..Éljen anemzet, éljen a hon, éljen a munkás társadalom” s s z in t e szüntelenül ismételték:„jogot a népnek!”

27 A Budapesti Hírlap 181)4. évi ápr i l i s '2í>-i száma a következő rövid beszél-getést közli, amely Veress József országgyűlési képviselő és az orosházi paraszt-szocialisták vezére között folyt le:

— Hát ha telepítenék magukat, akkor meg lennének-e elégedve.'— Meg bizony.— Össze tudnák-e szedni a 300—400 forintot, ami szükséges?— Azt össze. Eladnánk a házikónkat, valamit összekunyorálnánk kölcsön.

Az lenne a fő dolog, hogy a kormány kis évi részletet tűzne ki törlesztésre; vagytíz évig ne is kérno törlesztést.

— He megeshetik, hogy a telepes 10 év múlva elmegy s az állam tízévirészletet elveszít.

— Azon is tudnánk segí ten i , mert egymásért kezességet, v á l l a l n á n k .— Meg mernék azt t e n n i ?— Meg.(Íme, nagyon bölcsen s nyugodtan hihetett ezzel a néppel beszélni.)

68

összefüggő része a nemzetközi akciónak, tehát részt fogvenni majd a nagy ütközetben is.28

Ha nem is keressük e nyilatkozat mögött a párt-politikust, hanem csupán az embert, aki nyílt szem-mel látta a világ kerekének fordulását, meg kell bor-zadniok azoknak, a,kiknek életében bekövetkezett eza látnoki jóslat, mert íme megadatott a nemzet szá-mára, idejekorán, hogy térfiai meglátták a nemzetreváró eseményeket s a figyelmeztető hang mégis bele-veszett a nagy magyar parlagba, amelyen a 90-es évek-ben még nem igen látszott felületes szemléletre, hogyaz Alföld nagy, paraszt községeiben és városaibanmily forrongó lelkű lakosság él. Úgy látszott, mintha alegnagyobb nyugalomban tespednének ezek a mező-gazda metropoliszok a nagy magyar síkságon. Csendjü-ket alig zavarta más, mint a toronyőr kürtölése, amelya török idő óta ottragadt. Maradványául az imámok,effendik, müezzinek énekének. Egy-egy elrobogó paraszt-szekér kavart áthatolhatatlan porfelhőt, amit csak akutyák ugatása tört át. De ezek a haragos komondorokis hamar észrevették, hogy nem idegen járja utcájukat.Ugyan kinek jutott volna eszébe, hogy ekkor Csabán,Orosházán, Szentesen vagy Hódmezővásárhelyen keres-sen valakit.

Az élet eme petyhüdt folyása azonban világot fel-forgató eszméket takart. Aki nagyon belenézett az itt élőemberek életébe, észrevette, hogy maguk között hevesbeszédeket folytattak, amiknek nagy jelentőségük volt.A városok főterén csoportokban nekibúsultan álldogált,jött-ment, tanácstalanul őgyelgett a munkátlan nép.Némelyik már fogát szorította, másiknak a szeme mesz-szire tekintett. A város határán túlra. Maga sem vetteészre, hogy ami benne végbement, túlvitte az országhatárán is. Új, nyugatról jött, felforgató eszmék rabjáváigyekszik tenni.

A Népszava példányai kézről-kézre jártak közöttük.Ez az orgánum csak Orosházán 400 példányban fogyottel. Jellemző, hogy erre a célra utolsó garasaikat is ki

28 Budapesti H í r l a p , 1891 április 24.

69

tudta kényszeríteni belőlük a szervezeti kényszer. Úgyvélték, hogy a szívük szerint ír, pedig a legféktelenebb-izgatás anyagát kapták a környékbeli nagybirtokosokellen. Szocialista röpiratok is nagy számban érkeztekkörükbe s ügy olvasták ezeket az izgató sajtóterméke-ket, mint a Bibliát. Tele voltak lázító s forradalomraszító szellemmel. Az agitációnak eredménye is lett,amelyik 1894 április 22-én véres tömegzendülésre bírtapl. Hódmezővásárhely agrárszocialista tömegét. Hód-mezővásárhelyen ugyanis a földmunkások megalakítot-ták a Szocialista Kört, amelynek alapszabályait a belügy-minisztériumban nem hagyták jóvá. Ennek ellenére aKör megkezdte működését. Erre a rendőrség elkoboztaa helyiségükben talált szocialista iratokat s a mozgalomvezérét, Szántó Kovács Jánost letartóztatta, aki elfogatá-sakor féktelen dühre fakadva, felhívta szocialista társait,hogy mozduljanak meg s ne engedjék, hogy őt bebörtö-nözzék. — „Ne hagyjatok el, elvtársak — kiáltozta —,szabadítsatok ki a kutya urak kezei közül.” A nép közöttfutótűzként terjedt el Sz. Kovács János letartóztatásánakhíre, aminek az lett a következménye, hogy másnap,április 22-én, amikor a nép — vasárnap lévén — nemvolt munkában, 4—5000 főnyi tömegben vonult fel avárosháza elé, amikor fékezhetetlen dühhel rontottakneki a díszes épületnek „vesszenek az urak” kiáltásokközepette, döngették annak kapuját s kőzáport szórtakablakaira. A tömeg egyre vakmerőbb lett s dühe fokozó-dott. x\z ostrom tetőfokán volt már, amikor megjelenta csendőrség és sortüzet adott a lázongókra. Ekkor atömeg sorai megbomlottak, a lázadók közül sokan me-nekülni próbáltak, azonban egy Lukács Mari nevű asz-szony éktelen kiáltása törte át a megrettent tömeg han-gulatát:

— Gyávák vagytok, ha elszaladtok! Itt vannak akarók! Verjétek agyon a kutyákat!29

A félelmetes sokaság erre elveszítvén teljesen józaneszét, nekirontott a városháza körül levő friss ültetésűsétatérnek, gyökerestől kitépte a karvastagságú növen-

70

dékfákat s ezzel az eleven erdővel indult újabb ostromra.Másik része felszaggatta az utca burkolatát s szórta akőzáport a városháza épületére, majd rárontott arra anéhány csendőrre, akik tehetetlenül állottak a felbőszülttömeggel szemben.

A zendülést csak nagynehezen lehetett a szomszédvárosokból hozott katonaság segítségével elfojtani. A vé-res vasárnapnak egy halottja, Vincze Imre30 s nagyszámúsebesültje volt. Több, mint 60 lázongót tartóztattak le.

Sz. Kovács János, a baj okozója, fogva maradt, akiannyira meg tudta nyerni a nép bizalmát, hogy nem isnevezték másnak, mint a „nép apostolának”, amire őszerfelett büszke is volt. Hívei gondoskodtak testi ép-ségéről, sőt biztosították nyugodt megélhetését is, fixfizetést juttatván neki, hogy szükséget semmiben se szen-vedjen s minden idejét a népnek szentelhesse. Kapottévente 280 forintot, ellátták élelmiszerekkel, gondoskod-tak fűtő- és világítóanyagáról, sőt eltiltották a dologtólis, amit Kovács János nagyon szívesen fogadott, mertköztudomás szerint munkakerülő ember volt. Mint városirendőr kezdte karrierjét s miután onnan elmozdították,felcsapott szocialista vezérnek, állandó érintkezést tartvafenn a budapesti szociáldemokrata szervezetekkel.

A hódmezővásárhelyi parasztzendülés után a ható-ságok a nyomozás során olyan értesülések birtokábajutottak, hogy ez csak bevezetője akart lenni egy nagy obi)s véresebb parasztlázadásnak, amelynek főbb pontjaiOrosházán, Makón, Szentesen, Csorváson és Hódmező-vásárhelyen voltak.

Ennek a zendülésnek a hullámai még sokáig ottrezegtek a lelkekben, amelyek lecsillapítására HegedűsBálint, a hódmezővásárhelyi földmunkásság egyik hig-

30 Pap nélkül hantolták cl a református temetőben. Keresztjén ez a felírásolvasható:

Vince Imre volt nevemHuszonegy évet éltem.Midőn véletlen lőrés folytánElfolyt vérem.Hátrahagytam szerető atyámat.Anyámat s testvéreimet,Kikre Isten áldását kérem.

71

gadtabb vezére proklamációt is tett közzé, amely ígyszólt:

„Reszkető kézzel fogom, t. elvtársak, kezembe atollat, könnyzápor borítja szemeimet, amikor felemelemkérő szavamat, hogy ne feledjük el soha ezen szomorúnapokat, melybe a nép éretlensége miatt estünk. Józanszocialista nem tesz ilyen rombolásokat s bármilyen meg-bántások is érjenek bennünket, zavart csinálni nem állérdekünkben. Ezekben a gyásznapokban legyünk türe-lemmel s szervezzük a békés pártot s ne zavarogjunk.Kérjük a választási jogot annakidején azoktól, akik eztmegadhatják, kérjük a munkás védtörvényt, de ne csi-náljunk botrányokat. A szocialista név öntudatos mun-kást jelent, ne piszkoljuk be ezt a nevet. Hagyjatok fela zavargással, hagyjatok fel május elsejével, legyen min-denki türelmes, hogy helyreálljon a béke.”

A zendülő mezei munkások a zavargások csillapod-tával küldöttségileg akarták felkeresni a belügyminisztert,hogy előadják előtte bajaikat, de Hieronymi belügy-miniszter nem fogadta őket. A mostani viszonyok közt— mondotta — nem találom célszerűnek, hogy ezeketaz embereket fogadjam.

A parlamentben Horváth Gyula képviselő interpel-lált a zendülés ügyében s higgadt hangon feltárta azegész tiszántúli vidék lakosságának szomorú helyzetét,aminek számlájára írta, a hódimezővásárhelyi esetet is.Wekerle Sándor miniszterelnök válaszolt az interpellá-cióra, de hosszú beszédében sem tudott érdemleges dol-gokat mondani arra, hogy az alföldi megyékben futótűz-ként terjedő agrárszocializmus megállítására milyen in-tézkedéseket kíván tenni a. kormány. Beszédének leg-fontosabb kitétele ez volt:

Azt hiszem, nemcsak az új kor kívánalmainak,hanem a nálunk is élénken érzett szükségletnek meg-felelően gondoskodni kell arról, hogy a hatóságok-ban, községekben és városokban az alsóbb osztályokis megfelelő képviseletre találjanak.

Három főbb vágányon indult meg az agitáció afalvak felé s mindegyik a szocializmus zászlaját lobog-

72

tatta. A Földmunkások Országos Szövetsége, élén Csiz-madia Sándorral, az Újjászervezett SzociáldemokrataPárt, amely Mezőfi Vilmos pártalakítása volt s AchimAndrás magyarországi Független Szocialista Paraszt-párt ja voltak a nevezetesebb agrárszocialista szervezke-dések. Egy ponton találkoztak: az általános, egyenlő stitkos választójog követelésében.

A koalició idején már érezhető tényezővé törte felmagát a nemzetközi szocializmus, amelyik, úgy látszott,hogy ekkor már túlesett azokon a belső harcokon,amelyek éveken át bénították működését. Mint parla-menten kívüli erő, egyre jobban hatalmasodott, úgy-annyira, hogy már általános tömegsztrájk előkészítésénfáradoztak a választójog érdekében. Kimutatták, hogy71.000 szervezett munkás tartozik a szociáldemokratapárthoz, amelynek vagyona egymillió korona.31

A pártnak külön szervezete volt a falvak felé, aFöldmunkások Országos Szövetsége, melynek élén Csiz-madia Sándor állott. Ezzel a, szervezetükkel rendeztékaz aratósztrájkokat, amelyek gyakran igen veszedelmesméreteket öltöttek s ellenük a kormány csak hatajmi esz-közökkel tudott védekezni. Éppen az aratósztrájkokegyre gyakoribb felbukkanása miatt követelték a parla-mentben a Földmunkások Országos Szövetségének fel-oszlatását, amire Andrássy Gyula, akkori belügyminisz-ter azt a, választ adta, hogy ő semmi körülmények közöttsem ellensége a szabadságjogoknak. A feloszlatást kíván-ságra adott válaszában abból indult ki, hogyha a mun-kások sorsuk javulását szervezkedésüktől várják, akkornagy hiba volna szervezeteiket szétoszlatni, mert „nemszabad elfelejteni, hogy azok, akik az államot képviselik— a kormány és a parlament tagjai — többnyire egyosztályhoz tartoznak, tőkebirtokosok vagy földbirtoko-sok s ha nem szigorúan megokolva tesz a kormány vala-mit, nagyon könnyen az a gyanú támadhat fel a mun-kásosztályban, hogy a parlament osztályérdekeket kép-visel”. Ezért Andrássy Gyula nem keresett ürügyeket aszövetség feloszlatására. A belügyminiszter nyilatkozata

31 A pártvezetőségben Bokányi Dezső, Buchinger Manó, Garami Ernő, Gal-bai Nándor, Vanczák János, Klárik Ferenc és Csizmadia Sándor szerepeltek.

73

meglepte a politikai életet s ettől az időtől kezdve nevez-lek Andrássy Gyulát ,,fekete grófnak”.

A Földmunkások Országos Szövetsége virágkorát1918-ban, a Károlyi-féle forradalom idején, majd a kom-munizmus alatt élte, amikor működését bővebben is tár-gyalni fogjuk.

Erről a tőről hajtott ki a másik jelentősebb agrár-szocialista szervezkedés is, amelynek élén Mezőfi Vilmosállott, de hamarosan függetlenítette magát a nemzet-közi szociáldemokráciától. Idejekorán észrevette ugyanis,hogy annak vörös zászlaja alá még a legelnyomottabbs panasszal leginkább telített magyar rétegeket semlehet nagyobb tömegekben csoportosítani. Mezőfi Vilmospártja nagyjából lerázta magáról az internacionális jel-leget s bizonyos nemzeti mezbe öltöztetett, szociális alko-tások megvalósításáért harcoló, sok esetben — különö-sen a napszámbérek emelkedése szempontjából — nemis sikertelenül működő politikai alakulat lett. A pártotíjjászervezett Szociáldemokrata Pártnak nevezték, denagy előszeretettel hangoztatták a párt vezető tagjai anép előtt azt is, hogy ők ,,48-as szocialisták”, tudniillik,ha nem is volt tisztában a köznép azzal, hogy mit jelenta „szocializmus”, azt már tudta a kakastollak idejéből,hogy mi a 48-as függetlenségi politika,

Mezőíi Vilmos megindulása összeesik a Szabad Szócímű agrárszocialista újság életrekeltésével.

Ezt az orgánumot 1899 október 28-án indította megSzentesen Pásztor János, amelynek homlokzata eleintenyíltan hirdette, hogy a szociáldemokrata párt érdekeitkívánja szolgálni és eközben védelmére kel az elnyomottosztályoknak a kizsákmányolás ellen. Kubikosokat, nap-számosokat, zselléreket, kisbirtokosokat és kisiparosokatkívánt táborába tömöríteni. Jellemző azonban, hogy alap már beköszöntőjében igyekezett visszautasítani azo-kat az állításokat, hogy a szociáldemokraták népámítókés a társadalom felforgatói volnának. „Megpróbáljukkiirtani a társadalomból azt a balhitet — írta a lap —hogy a szociáldemokraták a törvények eltörlésére, ajogok elkobzására és a társadalmi rend erőszakos meg-

74

bontására törekednének. Nem kiváltságos jogokaj, ha-nem egyenlőséget akarunk” — hirdette.

A Szabad Szó hasábjain eleinte mint munkatársdolgozott Mezőfi Vilmos, cikkeit Budapestről küldözvénle, de 1900-ban, amikor Szentesen képviselőjelöltneklépett fel, a lap az ő irányítása alá került. Mezőfi Vilmosekkor még úgy szerepelt, mint a nemzetközi szocializmusegyik agitátora, akinek az volt a feladata, hogy a mező-gazdasági munkásságot, mint a szociáldemokrata szak-szervezetek egyik osztályát, megszervezze.

Első programmbeszéde, amit 1900 január 1-én mon-dott el Szentesen, teljesen ennek az orientációnak ajegyében hangzott el, hirdetvén, hogy ,,a szociáldemo-krácia a nép millióit megváltó eszméket tartalmazza”.A bajok okát abban jelölte meg, hogy az akkori pártoka nép panaszaivá,! nem törődve, csupán kicsinyes köz-jogi harcokban élik ki működésüket. Elismerte ugyan,hogy a szociáldemokráciának emberbaráti céljai meg-valósításához még fejlődési időre van szüksége, mégislángoló apostola volt a magyar nép lelkétől idegennemzetközi eszméknek, hirdetvén, hogy véres forrada-lom nélkül csak ezek segítségével lehet átmenni ,,azőrült és ferde termelési rendszerből a szocialista közös-ségbe”. Felhívta a figyelmet az általános, egyenlő és tit-kos választójogra, mert lehetetlennek tartotta, hogy a19 milliónyi lakosú Magyarországnak csupán egymillióválasztója legyen, amikor ötmilliónak kellene lennie.Követelte az állandó hadsereg megszüntetését s ellenezteazt, hogy uralkodó vajlás egyáltalán legyen. Különösenkikelt az egyházak vagyona ellen, hirdetvén, hogy a köz-vagyont nem szabad egyházi célokra fordítani s a hívekcsupán jószántukból áldozzanak templomokra és lelké-szekre, vagyis: a vallás legyen magánjog.

Roppant súlyosan kikelt az akkor uralkodó adózta-tási rendszer ellen, követelvén a fokozatos jövedelmiadórendszer életbeléptetését, majd sürgette a nép hat-hatós védelmét, amit munkásjóléti törvényekkel és intéz-ményekkel kívánt biztosítani.

Ezek az eszmék nagyon idegenek voltak az Alföldszínmagyar mezőgazda társadalmától s így, mindamel-

75

lett, hogy Mezőfi Vilmos kitűnő agitátornak és nép-szónoknak bizonyult, mégsem tudott Szentesen mandá-tumhoz jutni. Molnár Jenő, Dienes Márton s PázmándyDénessel szemben csupán 113 szavazatot kapott. Ez azeredmény már erős előretörését jelentette a szocialistaeszméknek az előző választásokkal szemben, amikor aszociáldemokrata párt jelöltje még csupán 13 szavazatotkapott. Politikai köröket is meglepte ez az eredmény.A Budapesti Hírlap pl. nyíltan elismerte, hogy ennek azelőretörésnek az oka többé már nem egyes emberek lel-ketlen izgatásában, hanem a nagyon mélyre férkőzöttszociális bajokban keresendő.

Ha. Mezőfi Vilmos nem is tudta megszerezni 1900-ban a szentesi mandátumot, a választási harcot a szocia-lista gondolat szempontjából mégis eredménnyel zárta,mert átvehette a Szabad Szó főszerkesztői stallumát.Ezután a lap hasábjain egyre vehemensebben fejtette kinézeteit az agrárszocializmusról, amelynek, szerinte aza célja, hogy a földet ne egyesek bírják, hanem Magyar-ország földje az országé legyen, amit a kormány bérletek-ben adna megmunkálásra a földmívelő népnek. Ezt aszocialista álmot a következő fantasztikus tervvel kép-zelte gyakorlatba átültetni: az állam a jog, igazság ésérdem alapján juttasson minden földmunkás tagjánajka föld termékeiből. Ugyanígy a közösség számára dolgoz-zon az ipari munkás is. A csereforgalom úgy történne,hogy a íöldmíves nép kenyeret adna a,z ipari munkás-nak, az viszont ellátná őt ipari termékekkel.

Mezőfi Vilmos agrárszocialista pártjának előretöréses a Szabad Szó hasábjain megjelent cikkek hatása alattcsakhamar kitört a szociáldemokrata párt kebelében avillongás, ami egyre jobban elmérgesedett s végre is arra,vezetett, hogy Mezőfiék kiváltak az anyapártból s meg-alakították az Újjászervezett Szociáldemokrata Pártot.Erre a lépésre az indította őket, hogy tapasztalataik sze-rint a szociáldemokrata párt vezetősége csakis az iparimunkásságra támaszkodott s programja is csupán azipari munkásság érdekeit ölelte fel. A földmívesmunkás-ságról tudni sem akart, mert teljesen közönyösnek találtaa szociáldemokrata eszmék iránt. Véleménye szerint

76

ugyanis a vármegyei közigazgatás már csirájában eltudja fojtani a nemzetközi pártszervezkedést. A szakadás1900 április 16-án, tehát a szentesi választás után meg-történt. Ennek jegyében kezdte meg, most már önállóan,agitációját Mezőfi Vilmos az Alföld földmunkás népeközött, ahol nyomban sikereket is tudott felmutatni.Egymásután csatlakoztak hozzá az agrárszocialista szer-vezetek, pl. Csongrádon, Szegvárott, Aradon, Füzesgyar-maton, Túrkevén, Barcson stb. Mezőfi Vilmos a szociál-demokrata pártból való kiválás után már elvetette a föld-közösség elvét s egyre jobban közeledett a nemzeti gon-dolathoz, amely politikai elhatározásához fő okot azszolgáltatta, hogy a magyar vidék lelkétől nagyon távolestek azok a gondolatok, amelyeket a, nemzetközi szociál-demokrácia hirdetett. Ezek a tapasztalatok indították azÚjjászervezett Szociáldemokrata Pártot arra, hogy nyíltnemzeti álláspontra helyezkedjék. Az 1900-ban lefolytbrassói agrárszocialista kongresszus, amelyen résztvetteka székely, szász és románajkú szocialisták, már ennekaz orientációnak jegyében zajlott le. A kongresszus ki-mondotta,, hogy ragaszkodik a magyar állameszméhezs a magyar nemzetnek politikai vezérszerepét, amelyezeréves államéleten alakult, elismeri s elítéli a nemzeti-ségi túlzóknak mindama törekvéseit, amelyek az 1868.évi XLIV. te.-ben foglajt határozmányokon túl mennek.

Mezőfi pártja ezek után egyre erősebi) talajra találtkülönösen az Alföld mezőgazdasági munkásrétegében,akik között az agitációt ügyes taktikai fogásokkal foly-tatta. Pártgyüléseiket és kongresszusaikat pl. a leg-nagyobb ünnepek alkalmával rendezték, amikor egyéb-ként is sok ember tartózkodott az utcákon és a városokterein.

1901 január 1-én a Szabad Szó-t Mezőfi VilmosBudapestre hozta, ettől kezdve minden igyekezetét arrafordította, hogy az 1901. évi országos képviselőválasztá-sokon mandátumhoz jusson. Huszonnyolc kerületbenállítottak agrárszocialista jelöltet. Maga Mezőfi Vilmoshárom helyen is fellépett: Szentesen, Szegvárott és Tápén.Jellemző azonban, hogy az agrárszocialista párt kép-viselőjelöltjeit leginkább az ipari társadalomból válo-

77

gatta össze.32 A választás október 2-án zajlott le s azÚjjászervezett Szociáldemokrata Párt minden jelöltjekibukott, dacára, hogy ekkor már nagy előszeretette!használták a ,,független szociáldemokrata párt” elneve-zési, amitől már csak egy lépés volt a ,,48-as független-ségi szocialista párt” elnevezésig.

Maguk is nagyon jól tudták, hogy jelöltjeik meg-választásához még nagyon kevés reményük lehet, de asok jelölt állításával céljuk volt és pedig, hogy a szocia-lista eszméket a választási harcban szabadabban terjeszt-hessék. A küzdelem agitációs szempontokból eredmény-nyel is járt, mert a 28 kerületben összesen 574 szavazatottudtak kapni. Az elmúlt választás adataihoz képest ez azaránylag csekélynek látszó szavazatmennyiség előrehala-dást jelentett.33 A Szabad Szó ekkor már 700—800 köz-ségbe járt. 1903-ban sikerült biztosítaniok számára apolitikai jelleget is, így március 15-én „Lehullott abilincs” című vezércikkel jeleni meg, melyben önmagáta mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi munkásnép,kisgazdák, kisiparosok és kiskereskedők orgánumánaknevezte.

Ekkor kerültek tehát a kisgazdák is Mezőfiék szer-vezkedési körébe, akik közül különösen a törpebirtoko-sok tömörültek pártja kebelébe.

A Mezőfi-féle agrárszocialista szervezkedéssel kap-csolatban érdekes lesz bepillantani olyan község életébe,amelyben szociális panaszok miatt visszhangra talált azagrárszocialista program. A régi Magyarország életébennagy, színtiszta magyar község volt Hódegyháza (Jázova)Torontál megyében, ahol József főhercegnek voltak nagybirtokai. A községben élt 120 sokgyermekes zsellércsalád,akiknek úgyszólván két kezük munkáján kívül semmi-

32 A jelöltek között szerepelt (i suszter. ] papírkereskedő, 1 gyárimunkás,1 kereskedő, 2 ács, 1 ügynök, 2 lakatos, 1 h í r la p í ró , 2 magánhivatalnok, 2 gépész,1 szobafestő, 2 kőműves s 2 földműves. Tehát, amíg csupán a suszterek közülhatot léptetett, fel az agrárszocialista párt, a d d i g a földművesek közül csupánHuszka Mihály próbálkozott Kúnszentmártonban s Szokerszku Jnon román nem-zetiségű paraszt Belényesem

33 Az 1902. évi mezőtúri pártkongresszuson 107 község képviseltette magát186 kiküldöttel, míg az előző évi szentesi kongresszuson még csak 57 község 127kiküldöttje, jelent meg. 1903-ban pedig a nagyszalontai kongresszuson már 263 köz-ség 565 agrárszocialista megbízottal j e l e n t meg.

78

jük sem volt. A községben munkát nem tudván kapni,mert a helybeli kisgazdák, akik maguk is bérlők voltak,nem foglalkoztathatják őket, miért is kénytelenek vol-tak a többórai járóföldre lévő Csókára napszámba menni,ahol napfelkeltétől naplenyugtáig dolgoztak napi 40 kraj-cár bérért. Szegénységük igen nagy volt. Jó talajra talál-tak közöttük az agrárszocialista tanok. Egy helybeli,igen értelmes zsellér, Szemerédy János, akit a nép Kis-okosnak nevezett, kezdte megszervezni a panaszos réte-get a millennium éveiben, aminek csakhamar meglett azaz eredménye, hogy a napszámbér felszökött 2.40 ko-ronára.

A következő évben a községi képviselőválasztásonSzemerédy Jánost bíróvá választották, akinek első dolgaaz volt, hogy a környék szikes, vízállásos földjeit csator-náztatta, új iskolaépületeket emeltetett s az oktatásügyét erősen felkarolta. Idősebb József főherceg földetosztott szét a nép között, minden zsellér házhelyet és kétkatasztrális hold földet kapott, törlesztéses áron; ugyan-ilyen feltételek mellett a kisgazdák 15 katasztrális hol-dat. Ez a cselekedet bizonyult az agrárszocializmus ellenlegjobb orvosszernek, mert a község pár év leforgásaután jómódhoz jutott s azóta, egészen az összeomlásig,nem volt falai között szocializmus. Most szerb uralomalatt vannak.

Sajnos, az ilyen cselekedetek akkoriban még ritka-ságszámba mentek s éppen ezért az agrárszocializmus atovábbi években egyre veszedelmesebb előretörést tett.Nagyjelentőségű lett az agrárszocializmus sikere szem-pontjából az 1905. évi téli választás, amikor az Újjá-szervezett Szociáldemokrata Párt programjával két kép-viselő is bekerült a parlamentbe. A párt előretörésétegyébként nemcsak ez a két mandátum bizonyította,, dea,z a körülmény is, hogy tekintélyes számú szavazathozjutottak a többi szocialista jelöltek is. Hetvenhét választó-kerületben lépett fel agrárszocialista jelölt, a,kik közülMezőfi Vilmos Szegváron s Achim András Békéscsabánmandátumhoz is jutottak, mind a ketten pótválasztásáltal.

Mezőfi Vilmos megválasztásában nagy szerep jutott

79

Balthazar Dezsőnek, aki mint Hajdúböszörmény akkorireformátus esperese, levelet intézett a szegvári kerületválasztóihoz, amelyben felszólította őket, hogy Mezőfireszavazzanak.

Az agrárszocialista képviselők parlamenti szerepléseazonban alig tartott egy esztendeig, mert 1906 február19-én, miután a képviselőház a királynak ama levelét,amellyel a parlamentet feloszlatni kívánta — felbontat-lanul visszaküldte, fegyveres erővel kergették szét aHázat. A darabontkorszak önkényuralma, majd utánaa koalíciós minisztérium kinevezése alkalmával lefolyt1906. évi képviselőválasztások alatt Mezőfi Vilmost újbólmegválasztották Szegvárott képviselőnek.

Az agrárszocializmus panaszanyagával lépett előegyelőre Békéscsabán Achim L. András34 is, aki telítvevolt az úri osztály elleni gyűlölettel. Nyers hangon köve-telte a földmunkástársadalom számára a szavazati jogotés a jobb megélhetés emberi jogát. Robusztus, kíméletlenegyéniség volt, tele nyerseséggel. Maga is beismerte, hogyha műveltebb ember volna, finomabb hangon mondanáel osztálya sérelmeit, de a „kapitóliumi ludak sem tud-tak pacsirta módjára énekelni, mégis megmentettékRómát — pedig a hangjuk nyers volt és közönséges, arómaiak azonban nem a hangot nézték, hanem meghal-lották a figyelmeztetést”. Tény ezzel szemben, hogyAchim L. András nem volt műveletlen, iskolázatlanember.

Jómódú parasztszülőktől származott, nagybátyjavolt a világháború költőjének, Gyóni (Áchim) Gézának.A szarvasi gimnázium hét osztályát elvégezve, aholÁchim Ádám tudós evangélikus pap gondjaira volt bízva,atyja hazahívta Békéscsabára, hogy résztvegyen gazda-ságuk vezetésében. Áchim András csizmát húzott s azekeszarva mellé állott. Atyjának egyetlen gyermeke volts az egész birtok reá maradt. A katonaságnál őrmesteri

34 Az itt felhasznált adatok forrásanyagának jórészét Achim L·. Andrásveje, Medvegy Elemér bocsátotta rendelkezésemre, melyek között kéziratok,nyomtatványok, újságok s bírósági beadványok szerepeltek.

rangig vitle, majd megnősült s házasságából három gyer-meke származott, egy fiú és két leány.

Közéleti szereplését Békés megye törvényhatóságá-ban kezdte meg, majd bekerült a város képviselőtestü-letébe, ahol csakhamar feltűnt értelmes felszólalásaival,nagy figyelmet keltve maga iránt, különösen gazdaságiés szociális természetű beszédeivel. Ezek révén hamaro-san a nép bálványozott vezérévé vált. Különösen a föld-mívelő proletariátus látta benne vezérét, akik előtt rend-kívül imponált bátor, gyakran túlságosan is energikusfellépésével. Mondanivalója rengeteg volt s ezek sokigazságot is tartalmaztak. Minden igehirdetése elbotlottazonban nyers, kíméletlen s lépten-nyomon az izgatáshatárán mozgó modorán. A nép megbocsátotta, neki ezta gyakran tettleges gorombaságig menő szigorát, nemígy azonban a törvény. Ilyen okok miatt nem egyszerkerült bíróság elé, amikor rendesen izgatással vádolták.Ő ilyenkor azzal védekezett, hogy „izgatása nem osztályellen irányul, hanem az osztályok között létező igazság-talan berendezkedés megjavítását és helyes iránybanvaló megváltoztatását célozza.” Ilyenkor nem szűnt megbizonygatni, hogy az úri osztály igazságtalan előnyöketélvez s a parasztosztály igazságtalan hátrányokat kény-telen elszenvedni, amin, véleménye szerint, úgy kelleneváltoztatni, hogy a nemzet összes anyagi és erkölcsijavaiból mindenki annyit élvezzen, amennyit munkája,után kiérdemel, mert az a társadalom, amelyik csakegyes, vagy néhány ezer kiváltságosnak nyújt kényelmesvagyoni és politikai helyzetet, beteg társadalom s beteg-sége átragad lassankint a kiváltságos osztályokra is.Fennen hirdette, hogy erkölcstelen az a társadalom, ame-lyik a munkások millióit kizárja, a jogok és nemzeti jöve-delem élvezetéből. Az ilyen társadalomról az volt a fel-fogása, jogosan nem tarthat számot arra, hogy bármelybecsületes ember tiszteletben tartsa, tehát az ilyen tár-sadalom megváltoztatását célzó izgatás nem lehet bűn-cselekmény, sem a természet, sem a vallás örök törvényeiszerint. Fanatikusan hirdette az akkori jogrendről, hogyaz a születés, a rang és vagyon jogrendje, melyben gyak-ran a leghivatlanabbak gyakorolják a legnagyobb poli-

80

tikai és vagyoni hatalmat s a leghivatottabbak őrlődnekfel a műhelyek rossz levegőjében s a kis hivatalok rab-szolgamódon fizetett állásaiban.

A munka jogrendje után áhítozott, melyben egyedülaz egyén által elvégzett munka s annak valódi értékea,dná meg a polgárnak a maga jelentőségét a társadalom-ban. Vádolta az uralkodóosztályt, hogy a hazát folytonemlegeti, de nem gondol arra, hogy a haza a paraszté is.Ő munkálja a földet, ő a katona, ő szerzi a kincset, adicsőséget, tehát legyen a haza az övé is és ne csak az ígé-ret, mert ha a nép nyomorult, a haza is az. Mi hazafiakakarunk lenni — hangoztatta —, de nem a haza rab-szolgái. Jelszava ez volt: hazát a hazátlannak, jogot ajogtalannak. Mi különb hazafiak leszünk — mondotta —,mint akik a haza emlegetésével rangot és hasznot sze-reznek. Követeljük az általános választójogot, a fokoza-tos adózást, szociálgazdasági reformokat, az önálló vám-területet s ez esetben mi is segíthetünk az alkotmányos-ság sáncait építeni.35

Félelmetesen harcias egyéniség volt. Pártja, s acsabai földmunkásság fölött valóságos abszolút uralmatgyakorolt. Békéscsaba társadalmának békéje és nyu-galma ekkor fejtetőn állott, amire villámcsapásként ha-lott Áchim András hét pontja,36 amelyet az úri osztályelleni vádként nyilvánosságra hozott.

Áchim András ezeket a vádakat nemcsak a békés-csabai lapokban, de a nagyváradi törvényszék előtt ismegismételte egy izgatási perével kapcsolatban.

Ezek után az a súlyos ellentét, ami a békéscsabai

85 Λ nagyváradi kii·. Törvényszékhez egy izgatási pőrével kapcsolatban”benyújtott feli'olyamodási kérvényének adatai alapján.

33 Achim L. András hét pontja azt állította, hogy 1. az úri párthoz tartozóegyének által védelmezett jogrendben a. békéscsabai népet kizsarolják, a fel-sőbb osztályú kiváltságosok javára. 2. A békéscsabai paraszt egy hold föld után8—10 korona adót tizet, míg a földesúr óriási birtoka után holdankint alig egykoronát. 3. A kezdő kisiparos 28 koronát fizet iparengedélyért; az egy segéddeldolgozó iparos 90—100 koronát, de a gazdag gyáros adóelengedést és 30—40.000 ko-rona állami szubvenciót jár ki magának. 4. A kivándorlást a község alkalmazottaiközvetítették, a rendőrírnok a kivándorlóktól 1 korona helyett 8—10 korona illeté-ket szedett. 5. A békéscsabai kórházban éveken át dézsmálták a felszerelést ésgyógyszert. 6. Az árvaszéken az árvák és özvegyek pénze elsikkadt. 7. A békés-csabai népbanknál — ahol csaknem az egész intelligencia résztvett a vezetésben —1,600.000 koronás sikkasztás történt, ami m i a t t a nép sok t a g j a tönkrement snyomában a legkeserűbb elégedetlenség keletkezett.

81

82

intelligencia az általa ,,úri rend”-nek37 nevezett réteg ésa paraszttársadalom között már régebben fennállott, meg-hatványozódott s most már olyan erős gyűlölködésigfajult, hogy komoly következményeitől lehetett tartani.Eleinte szinte példátlanul durva sajtópolémia indultmeg, amely a legszégyenteljesebb személyes harcigfajult, nem kímélvén a családi tűzhely küszöbét sem.Ebben a csúnya torzsalkodásban durvaság tekintetébenegyik fél sem maradt el a másiktól. Az intelligenciaAchimot tette ezért felelőssé, aki viszont azt hirdette,hogy a nép igazságáért harcol. Ez a harc azonban márannyira elmérgesedett, hogy az úri társadalom már úgyvélte, hogy „töltött revolver nélkül az utcán sem jelen-het meg”.

Békéscsaba közélete megzavart hangyaboly képétmutatta. Elkeseredett küzdelem folyt a nyílt színen,melyben egyik fél sem skrupulizált fegyvere megválo-gatásában. A nép nagy tömege előtt Achim András bál-

37 Nagyon érdekes ennek a. békéscsabai úri társadalomnak a k i a l a k u lá s a ,amelyet dr. Fényes Samu „Az Áchim-per” című könyvében így fest le:

A csabai úri rend egy-két bevándorlotton kívül valamennyi parasztivadék. A jómódú parasztság ugyanis iskoláztatja néhány évig liait, leg-több aztán visszajön haza parasztnak. Egyik-másik ott ragad s ezekből »paraszt ivadékokból lesz a csabai úr, fiskális, vagy hivatalnok. Ezek a.paraszt ivadékok nagy gyűlöletre való készséggel vedlenek át urakká.Paraszt múltjukat s eredetüket szégyenlik s ez okból a parasztság irántmélységes megvetéssel viseltetnek. Úri mivoltuknak kicsinyes, provokálófitogtatásával akarják elfeledtetni, hogy ők is parasztok voltak. Azon-kívül nagyon mohó az étvágyuk, hagyományaik nincsenek, eltanulnakugyan bizonyos fitogtatott úri modort, de ez alól kipislog a parasztkapzsiság. Élelmességében eltanul mindent, ami a dzsentri sokszáz évesuralmának bűneként ülepedett le, anélkül, hogy a dzsentrik nagy saját-ságaival bírna. Közigazgatása korruptabb minden dzsentri közigazgatásá-nál, mert azt gondolja, hogy a kezébe adott hatalom arra való, hogy mástfricskázzon vele. A csabai közigazgatás ezt a képességet tekinti a hatalommérvének s legigazibb gyönyörűségének.

Ebben a 90.000 hold terjedelmű határban mintegy harmadfélezer aszavazók száma. Kétezer közülök paraszt, 200 kereskedő és iparos, 200 alsóbb-rendű hivatalnok (vasutas, postás), akiket a csabai úri osztály nem tekintmagához valónak, viszont komandója alatt tart, végül 100—200 úr —paraszt ivadék — (nagybirtokosok, lateinerek, előkelőbb tisztviselők, a köz-igazgatás fejei), akikhez félig tűrt szereppel egy-két gazdag kereskedő, gyá-ros és dzsentriskedő zsidó bérlőt fogadnak be. Ezeknek legtöbbje csupánsegédkezik és helyesel abban, amit 6—8 vezető emberből álló klikk elhatá-roz. Amit ez a féltucat ember akar, az úri dolog, de ha valaki érdekükellen törekednék, leszedik róla a bőrt, — nem úri ember. Ezeket a kislátú-körű embereket nem vigasztalja a tudomány, nem gyönyörködteti a művé-szet, nem foglalkoztat nagy ambíció. Csaba városa 45.000 lakosa mellettis nagyközség. Falunak kellett ezt a nagy várost évtizedeken át t a r t a n i ,hogy a klikkuralom fennmaradhasson.

83

ványozott vezérré vált s a mögéje sorakozó tömegekettekintve, sikere letagadhatatlan volt.

Maga is látva fellépésének nagy sikerét, eszméi szé-lesebbkörű megvalósítására utakat keresett magának atörvényhozás házába. Alkalmat nyújtott neki erre az1905. évben lefolyt országos képviselőválasztás, amikoraz Üjjászervezett Szociáldemokrata Párt programjávalZsilinszky Mihállyal szemben fellépett Békéscsabán.Nagy mérkőzés volt ez, amikor tulajdonképen ÁchimAndrás parasztjai álltak szemben Békéscsaba úgyneve-zett úri társadalmával. A választási eredmény döntőjelentőségűnek mutatkozott, mert ekkor tört meg a régikonzervatív rend uralma a város közéletében. ÁchimAndrás ugyanis a választások során 1075 szavazatot ka-pott pótválasztásban, amikor Zsilinszky Mihály 289 sza-vazattal kapott kevesebbet.

Áchim András ugyan az Újjászervezett Szociál-demokrata Párt programjával került be a parlamentbe,azonban csakhamar kitűnt, hogy éppen a legkritikusabbvilágnézeti szempontok terén tátongó hézagok vannakközte és a párt megalapítója, Mezőfi Vilmos között. Amígugyanis Mezőfi Vilmos politikai megindulásának elsőidejében még erősen nemzetközi légkörben élt, addigÁchim András, ha szocialistának is vallotta magát, az őszocializmusa tulajdonképen hazafiasnak nevezhető,mert távol állott minden nemzetközi szervezettől s esz-unéi megvalósítását forradalom nélkül, az Országházban,törvények útján igyekezett elérni. Eleinte a parlament-ben is rokonszenvesen fogadták. Első beszéde38 tulaj-donképen nem is volt szocialista felszólalás, hanem amagyar paraszt hazafias, józan szava. Beszédét általá-nos érdeklődés előzte meg s annak elhangzása után azt akritikát kapta, hogy Békéscsaba képviselője meglepően|intelligens, művelt emberként mutatkozott be, aki a szó-noki adománynak sincs híjával. Ettől kezdve nem istekintették őt szocialistának, hanem gazdaképviselőnek.Erre engedett következtetni külső megjelenése is, aminem közönséges ember benyomását keltette. Imponáló

38 1905 május 11-én mondotta el.

84

alakja volt. Daliás, szép férfi, napbarnított arccal, értel-mes kék szemekkel s tekintettel. Állandóan ünneplő,fekete magyar ruhában járt. Főékessége volt a ropogós-szárú fényes csizma s a drága asztragán sapka. Dolmá-nya alatt zöld lajblit s piros nyakkendőt viselt. Hangjá-ból kicsengett, hogy ez az asszimilálódott magyar embera „márciusi széltől csókolt és júniusi jégtől vert magyarföldnek tudja és érzi a titkát.” Belőle a magyar rögmély keserve szakadozott fel, éppen olyan durva, nagyhantokban, mint mikor mély szántást végez az eke, aszéltől, fagytól, esőtől keményre döngölt ugaron.

Különös varázserő volt ebben az emberben. A par-lamentben eleinte, mint exotikumot tekintették, mertfurcsa volt ennek a gondozott külsejű, magyar ruhás fér-fiúnak a megjelenése abban a parlamentben, amelynekpadsorai még eddig nem adtak helyet olyan képviselő-nek, aki maga is parasztnak tartotta magát.

Nemcsak jeles szónoknak, de olyan képviselőnek isbizonyult, akinek van mondanivalója s ez olyan dörgőszavú, amilyen nem sok hangzott még el a háborúelőttiMagyarország parlamentjében. Sajnos, amikor AchimAndrás a dolgok lényegére tért, szavából nem a sebekgyógyítása, hanem a sebek fakasztása hangzottt ki.Modora szerfelett izgató volt. így történt, hogy sok igaz-sága mellett is demagógnak s a nép lázítójának tartották.

Első parlamenti beszéde, amelyben nyílt színvallásttett hazafias gondolkodása mellett, igen jó hatást keltett.

— Tény az, mondotta Áchim —, hogy eben a hazá-ban nem vagyunk mindnyájan magyar származású pol-gárok. Jó magam sem dicskedhetem azzal, hogy magyarszármazású vagyok, mert, amint több lap gúnyosanállítja, alföldi származású tót, parasztgazda vagyok. Nemtagadom. Azonban van nekem, tisztelt nemzetiségi bará-taim, egy csalhatatlan dogmám arra a jogra nézve, amitönök követelnek: — ha én, mint idegen származásúember, Franciaországban laknék, igyekeznék a legelsőfrancia hazafi lenni, ha Zsidóországban laknék, az elsőzsidó hazafi lennék, de mivel Magyarországon lakom,igyekszem a magyar hazafiak között az elsők közöttlenni.

85

Elsők között említendő Achim L. András azokközül, akik a magyar földimívelő nép felemelésének kér-dését az országgyűlés elé vitték.

— Hitvallásom és meggyőződésem — mondotta —,hogy a magyar állam legerősebb létfenntartó eleme amagyar parasztság, a, magyar kisgazda- és földmunkás-osztály. Sajnos, hogy az eddigi kormányrendszerek ép-pen ezt az osztályt tették ki leginkább a végromlás vesze-delmének. Hogy a hazának ezt az igazán hatalmas osz-lopát megmentsük, szükség van arra, hogy ebbe aHázba egy demokratikus alapon álló, gazdaemberekbőlés értelmes munkás férfiakból álló párt is jöjjön be, amelypárt ne kizárólag a magas, sokszor csalfa politikával fog-lalkozzék, hanem éljen mindig és mindenben csak amagyar nép érdekeiért és javáért, felkarolva annak ösz-szes szociális bajait.

Amily mértékben jóleső érzésekkel találkozott eleinteÁchim András a parlamentben, de a polgári társadalom-ban is, épp annyira felfortyant ellene a nemzetközi szo-cializmus, mely fugiturust látott benne. A Népszava kí-méletlenül megtámadta, hazafiságát „filiszter-hazafiság-nak” nevezvén, ami súlyos blamázs a szocializmus életé-ben. Achimot ,,tótból magyarrá vedlett hazaffy”-nak csú-folta. Nem tetszett ugyanis a nemzetközi szocializmushirdetőinek már az sem, hogy Áchim András parlamentibeszédeiben azt hangoztatta, hogy a nép bajainak orvos-lási helye a parlamentben van.

Áchim András képviselősége első napjaiban már(nagyon megkötve érezte kezét azáltal, hogy az Újjászer-vezett Szociáldemokrata Párt programjával választot-ták meg, amelynek elveit tulajdonképen nem is vallotta.Ezért hamarosan új párt alapításába kezdett. Ezzel kap-csolatban kapóra jött neki, hogy 1900 óta a békéscsabaiÁltalános Népegylet elnöki székét bírta. Ebből az egylet-ből építette ki pártját, a Magyarországi Független Szo-cialista, Parasztpártot. Pártalapítását azzal indokoltameg, hogy az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt „csaka szegény nép keserves filléreire spekulál és a népeibolondítja”. A parasztpárt programmjának keresztül-

86

vitele érdekében Békéscsabán 1906 április 8-án megindí-totta lapját, a Paraszt Újságot.39

A parasztpárt programja alapján másodszor is meg-választották Békéscsabán, 1906 május hó 7-én, de ebbőla választásból szinte helyrehozhatatlan gyűlölködésindult meg, amely a közélet minden terén a legdurvábbés legkíméletleneb tónusban nyilvánult meg. Az történtugyanis, hogy amikor Áchim x\ndrás megválasztása utánfelment a békéscsabai községházára, mandátuma átvételecéljából, a választási elnök a következő beszédet intéztehozzá:

— Átadom Békéscsaba mandátumát, nem tudom,átok lesz-e rajta, vagy áldás. Egy kívánsággal tartozomönnek: addig éltesse az Úristen, családjával együtt, amíga hazát tartja szem előtt; tovább ne. Mi, a bizottság tag-jai köszönetre nem reflektálunk . . . ott az erkély, kö-szönje meg azoknak, akik megválasztották . . .

Ez a beszéd vérig sértette Áchim L. Andrást. Ettől

39 A Szocialista Parasztpárt programjának 22 pontba foglalt főbb kíván-ságai ezek voltak:

1. Általános egyenlő titkos és közvetlen választójog minden 20 éven felüliállampolgár részére, nemre, vallásra, nemzetiségre, foglalkozásra, nyelvismeretreés vagyonra való tekintet nélkül. Nein törődve azzal, hogy az illető tud-e írni ésolvasni, mert ha valaki máig sem tud, az nem az ő, hanem a mai osztályura-lom bűne.

2. Szociálpolitikai törvények, mert az alföldi parasztnép nyomora és nélkü-lözése a. népesség szaporodása mellett a kötött és tízezer holdon felüli birtokol·;számának növekedésével áll összefüggésben. A földéhség ijesztően terjed, aminekoka. egyéb foglalkozási lehetőségek hiányában található. Az állam semmit semtett, hogy a m i l l i ó n y i paraszt megélhetését biztos í t sa , előnyös hosszúlejáratúföldbérletek nyújtásával. Ezért kénytelen a nép százezrszámra vándorbototragadni s a kivándorló hajókra menekülni. Magyarországon t í z ez er holdon felülisaját, kezelésben lévő birtoka senkinek se. legyen, hanem a földtulajdonosok tekin-tet nélkül arra, hogy k i n c s t á r i , hitbizományi, vagy papi javadalmak, vagy egyénibirtokok törvényileg köteleztessenek a. tízezer holdon felüli területnek hosszú időreterjedő kis parcellákban való bérbeadására a parasztok számára. A bérösszegetaz állam közvetítésével fizessék a. földtulajdonosoknak. Ezáltal munkát lehet adnia munkanélkülieknek, viszont, biztosítva lesz a föld i n t e n z í v e b b megművelése .

3. Idegenek birtokvételi t i l a lm a . A k ü l f ö ld ö n lakó s pénzüket ott e lk iü tőbirtokosok kétszeri megadóztatása.

4. Az adózás reformja, a fokozatosság legteljesebb keresztülvitelével. A meg-élhetéshez szükséges jövedelem adómentessége.

5. Otthon-védelmi törvény megalkotása. A kis ember legszükségesebb meg-élhetési eszközei elvehetők ne. legyenek. A földin íves kis házikóját, földecskéjéttörvényileg védeni kell.

6. Törvényhozás gondoskodjék az elhagyott és tönkrejutott kisgazdák ésparasztmunkások nyugdíjazásáról. M i u t á n ezt a célf nem szolgálja az országosgazdasági munkás- és cseléd-segélypénztárról szóló törvény, az eltöröltessék s anyugdíjazás más alapon történjék. Szükség van e célból egy nyugdíjalapra, amely-hez az állani minden polgára képességéhez viszonyítva hozzájáruljon.

87

az időtől kezdve a békesség helyrehozhatatlanul fel-borult a város közéletében. Az ellenpárt féktelen izga-tással vádolván Achimot, megpeticionálta a választásts a Kúria meg is fosztotta mandátumától, sőt politikaijogainak gyakorlását is felfügesztette egy év tartamára.Két hosszú esztendőn át kereste Achim András a bíróságelőtt igazát, ahol osztálygyűlöletre való izgatással voltvádolva, amit, a vád szerint, hírlapi közlemények útjánkövetett el. A nagyváradi törvényszék azonban 1908március havában minden vád alól felmentette.

Még mielőtt mandátumától megfosztották volna,több rendben felszólalt a parlamentben, amely beszédeiközül a, legnagyobb vihart az keltette, melyben feltártaaz aratómunkások súlyos szociális bajait. Ekkor rá-mutatott azokra az okokra, amelyekben az aratősztráj-kok kitörését keresni kell. Felolvasott a parlamentbenegy aratási szerződést, amelynek pontjai megdöbbentőekvoltak, majd határozati javaslatot terjesztett elő s ebben

7. Kisgazdaságokban a szabad szeszgyártás.8. Az OMGE-val szemben paraszt gazdasági körök felállítása,9. A parasztpárt gazdasági követeléseinek koronája: az önálló vániterülel.10. A munka szabadságát tiszteletben tartó törvények megalkotása.11. A tagosítási törvény reformja. Az összes magyarországi kisbirtokosok és

nagybirtokosok birtokainak új kataszteri felmérése.12. Aszályok megszüntetése céljából az Alföld csatornázása.l.'i. A sajtó teljes szabadsága. Egyesülési és gyülekezési jog törvényileg való

biztosítása és a gondolatközlés szabadsága a legteljesebb mértékben.14. Az eladósodott paraszt- és középbirtokosok hitelviszonyainak rendezése.

A parcellázások állami intézése.15. Az egyéves katonai szolgálati idő behozatala.. A család fenntartójának

bármikori behívása esetén a családról való gondoskodás.16. A mezőgazdasági munkások jogviszonyainak rendezése és a. munkaidő

megállapítása.17. A hitfelekezetek közötti teljes egyenlőség és a nép valláserkölcsi neve-

lése. Az egyházak állami támogatása, elsősorban az 1848. évi XX. törvénycikkvégrehajtása.

18. Ingyenes népoktatás és ellátás.19. Az egészségügy államosítása. A szegény földmívesek számává ingyenes

gyógyszerek és gyógykezelés.20. Az igazságszolgáltatás olcsóbbá tétele. Ingyenes jogvédelem a szegény

nép számára.21. A közigazgatás korszerű reformja, a nép beleszólásának és közreműkö-

désének biztosításával. Itt is az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választó-jog behozatala. A virilizmus eltörlése, a közigazgatási hivatalnokok basáskodásá-nak megszüntetése, különösen a szolgabíró bírójelölési jogának megvonása.

22. A vadászati törvény reformja.A párt azzal a megjegyzéssel bocsátotta nyilvánosság elé ezt a progra-

mot, hogy minden törvényes eszközt fel fog használni annak megvalósításaérdekében.

88

a latifundiumok, nagybirtokok és papi holtkézbiríokokállami megváltását követelte.

Ez volt az első hang a háború előtti parlamentben,amelyik földreformot sürgetett. Achim L. András azon-ban nem tudván eltalálni az ügyhöz és az időhöz szük-séges higgadt hangot, olyan ellenszenvet támasztott nem-csak személye, de az ügy iránt is, hogy szó sem lehetettannak komoly alapon való tárgyalásáról. KarácsonyiSándor képviselőt például Áchim beszéde annyira fel-bőszítette, hogy „leköpnivaló dolognak” minősítette azta módot, ahogyan Áchim a parlament elé vitte a papibirtokok ügyét. Felpanaszolta u. i. Áchim a többekközött azt is, hogy Esztergom megyében a papi latifun-diumok nem kisbirtokosok, hanem nagybérlők, leg-inkább zsidók kezébe kerültek. A kisgazdák 10—11forintot is adtak volna holdankint s mégis a nagybérlők-nek jutottak ezek a nagykiterjedésű termőföldek, hol-dankint 4—5 forintjával. Ugyancsak nyilvánosságrahozta azt is, hogy a nagyváradi káptalan 6000 holdaspaptamási birtokát nem a községnek, mint erkölcsi tes-tületnek adták bérbe holdankint hét forintért, hanem egyNeufeld nevű bérlőnek hat forintjával, aki viszont a köz-ség lakosainak 18 forint holdankénti bérért továbbítottaalbérletbe.

Az 1910-ben lezajlott képviselőválasztások alkalmá-val is mandátumhoz jutott, de sokáig nem viselhettepárthívei megbízatását, mert a Zsilinszky-családdal tá-madt hírlapi polémiájából kifolyólag erőszakos halállalmúlt ki. Benne elveszítették az agrárszocialista rétegekegyetlen képviseletüket (Mezőfi Vilmos kibukott a szeg-vári kerületben), abban a parlamentben, amelyre —amint később kitűnt — az a nagy feladat várt, hogy azemberiség legnagyobb háborúját végigszolgálja. Ebbena parlamentben képviselet nélkül állott az egész iparimunkásság, melynek pártszervezetei, mint parlamentenkívül dolgozó erők, nem szólhattak bele az országügyeibe.

A munkapárt 257 mandátumhoz jutva, a szó szorosértelmében lehengerelte az ellenzéki pártokat, amelyekígy zsugorodtak össze: Justh Gyula 130 főnyi pártjából

89

maradt 41, Kossuth Ferenc 100 tagú pártjából 55, a nép-párt 32 tagjából 13, a, 26 nemzetiségi képviselőből pedigcsupán 8. Mandátumhoz jutott még 21 pártonkívüli,10 pártonkívüli függetlenségi, 2 demokrata, 1 keresz-tényszocialista s 3 kisgazdapárti képviselő, az utób-biak száma 1914-ben, Mayer János megválasztásávalnégyre szaporodott. Az agrárszocialista rétegeknek nemvolt képviseletük, de követeket kapott a mezőgazdaréteghiggadtabb, politikailag iskolázottabb s a nemzetköziszocializmussal még nem inficiált tábora, a kisgazda-társadalom, melynek vezére Nagyatádi Szabó István úgyvonult be a magyar törvényhozás házába egy eddig el-hanyagolt osztály panaszaival, hogy nemcsak saját sze-mélye, de az általa képviselt kisgazdaréteg iránt is érdek-lődést s csakhamar szimpátiát tudott kelteni. Első szavaez volt:

— Nem sebeket ütni, hanem sebeket gyógyítani jöt-tem ide.

Kisgazdaképviselők voltak még kívüle az 1910. éviciklusban: Mayer János, Nóvák János és Herczeg Sándor.

Az ő megjelenésük új idők beköszöntését jelentette,amely lassú téglarakással hivatott lett volna, az uralkodó,történelmi osztályok vezetőivel karöltve kiépíteni a bol-dog s megelégedett demokratikus Magyarországot. Ez azépítmény sokkal erősebb fundamentumon állna, ma, havégig nem seper rajta az emberiség legborzalfmasabbháborúja, olyan sebet ejtve hazánkon, amelyet Nagy-atádi Szabó István népe sem tud begyógyítani hosszúesztendők munkájával sem.

AGRÁRSZÖVETKEZETEK

Az agrárszocializmus magyarországi terjedésétkorántsem lehet teljesen a lelketlen izgatás számlájáraírni. A bajok gyökere igen mélyen feküdt. Ezek tala-ját a rossz gazdasági s ezzel együttjáró szociális viszo-nyok szolgáltatták. Hatalmas társadalmi rigolirozástkellett ezeknek az évtizedeknek elvégezni, amit, sajnos,csak igen csekély mértékben szolgált a közjogi harcokbatemetkező nagypolitika. A munka oroszlánrésze, a/, időkkényszerítő következményeként megalakult szövetkeze-tek vállára nehezedett. Ez a mozgalom, amely több mint30 esztendős múltra tekinthet vissza, hazánkban egy grófSzéchenyi István magasságáig felérő férfiú nagy koncep-ciójában, az ő munkájában nyerte el áldást osztó meg-valósulását.

A legnagyobb hitelkrízis, termelési zavarok és szo-ciális bajok idején lépett fel gróf Károlyi Sándor a 90-esévekben azzal a szándékkal, hogy a magyar agrártársa-dalmat megszervezi. Tervének központjába nem politikai,hanem gazdasági célokat helyezett. Elgondolásában azvolt a főmotivum, hogy a magyar gazdatársadalmatmindenekelőtt hitelhez, anyagi jóléthez kell juttatni, mi-által legalacsonyabb rétegei is emelkedni fognak a köz-élet terén.

Már ifjúkorában beutazta a külföldet, résztvett az1848-i szabadságharcokban, amikor az atyja által fel-állított Károlyi-huszárezredben mint zászlós harcolt azelnyomatás ellen, Klapka oldalán. A szabadságharc le-verése után Párizsba menekült s csak az általános am-nesztia után térhetett ismét haza. Az alig 19 éves ifjúgróf franciaországi tartózkodását komoly tanulmányokrafordította. Teleszívta fogékony lelkét nemcsak a külföldáltalános reformgondolataival, de szociálpolitikai ésdemokratikus eszmékkel is, amelyek oly nagy hatást

91

gyakoroltak rá, hogy ezek, későbbi tevékenységére úgy-szólván iránytszabók lettek. Ekkor ismerkedett megLe Play francia, szociálpolitikussal, akinek befolyásamély és jó hatást gyakorolt reá. Ő látta el ugyanis areformeszmék szempontjából megfelelő tartalommalgróf Károlyi Sándor lelkét, aki ekkor már ismerte grófSzéchenyi István munkáit, melyek közül különösen aHitel tanulmányozására szentelt legtöbb időt.

Párizsból hazatérve, hamarosan vezéralakja lett atársadalmi és gazdasági mozgalmaknak. Legelőször libe-rális programmal kapott képviselői mandátumot, de ha-marosan rájött arra, hogy eszméi megvalósítására ez apárt nem nyujt elég garanciát. Amíg a közélet mindenterén alkotmányjogi kérdések boncolása és harca folyt,addig ő intenzívebb gazdasági és szociálpolitikai programmegvalósítását sürgette.

Gróf Károlyi Sándor ízig-vérig reformer volt. Megkellett küzdenie neki is, mint minden újítónak, úgy ahivatalos körök, mint a társadalom közönyével, gúnyos-ságával, de támadásaival is. Sorakozott ugyan köré apolitikusok közül egy lelkes csoport, de elinte ezek közülis sokan csak immel-ámmal támogatták. Furcsán hatottfellépése során már az is, hogy megértést, méltányossá-got s szeretetet hirdetett, amikor a politika porondján alegádázabb harcok folytak. A liberális éra iparpártolőpolitikája nem látta szívesen Károlyi Sándor agrár-programját, de a gazdatársadalom megszervezése isnagy türelmet és munkát igényelt. Csak lassan és nehe-zen lehetett megértetni azt, hogy az eladósodott és tönkszélén álló kisbirtokososztályt csak szövetkezés általlehet megmenteni s kiragadni a hitel- és áruuzsora, kar-maiból. Ő a szövetkezeti program által, a praktikusidealizmussal akart a gazdatársadalmon segíteni. Ennekgyakorlati megvalósítása érdekében gróf Széchenyi Ist-ván példájára beutazta nemcsak hazánkat, de egészEurópát, miközben gyakran gyalogszerrel, faluról-falurajárva kutatta a,z egyszerű nép bajainak okát, megismer-kedett szokásaival s kipuhatolta szociális panaszait.A magyar falvakban úgyszólván házról-házra járt, hogyközvetlenül tapasztalhassa a kisegzisztenciák gazdasági

92

viszonyait. Ez a közvetlen érintkezése igen nagy élőn vök-kell járt, nemcsak személyére, de az ügyre nézve is, mertminden követelését tényekre tudta építeni.

Látva a gazdatársadalom hatalmas, de szétfolyótáborát, minden törekvése a,z volt, hogy azt tömörítse smegszervezze. Gróf Széchenyi István szavai vezérelték:,.Szakadozva felette gyengék vagyunk, egy szívvel, egyakarattal pedig óriási erő44. úgy vélte, ha a gazdatársa-dalom tömörülése sikerül, jobban lehet foglalkozni anéppel, melyet meg kell tanítani mindenekelőtt a gazda-sági élet legelemibb követelményeire: a takarékosságra,egymás segítésére és megbecsülésére. Programja azvolt, hogy a védtelen kisemberek vezetésére jómódúirányítókat kell megnyerni, akik hivatásukat önzetlenülvégzik. Ebben az elképzelésben két célt is el akart érni.Egyikkel a gazdarétegen, másikkal az intelligencián óhaj-tott segíteni. Az első vezetésre szorul, a másik számárapedig foglalkozást kell biztosítani, ami nélkül egyik szét-dől, mint a kötetlen kéve, a másik pedig elpusztul.S ebben az áldatlan helyzetben az egyik a szocializmuskarjaiba kerülne, a másik pusztulásában pedig a nemzetegyik legértékesebb rétegét veszítené el.

A kisemberek felkarolása. Ez volt Károlyi Sándorlegfőbb törekvése. Látta azt a nagy erőfeszítést, amit anemzetközi szocializmus tett ezek elhódítására, amivelszemben a kormányok a hatalom eszközeinek alkalma-zásán kívül kezdetben alig tettek valamit. Éppen ezértkorszakos jelentőségű volt az a tény, hogy Károlyi Sán-dor nemcsak felvetette, de meg is valósította a szövetke-zeti eszmét, ami a legmegfelelőbb eszköznek bizonyultszélesebb néprétegek tömörítésére, önvédelemre és azösszetartás fejlesztésére.

Ekkor már erősen érintette a magyar barázdákataz agrárszocializmus szele. Ez ellen gyújtotta meg „ne-mes lelke tüzével Károlyi Sándor gróf a szövetkezetieszme szövétnekét”. A szövetkezeti eszme külföldön márismert volt, ahol nemcsak a gazdatársadalom, de aziparosréteg ilyenirányú szervezkedése is, már az 1880-asévekben megindult. Hazánkban legelőször Erdélybenalakítottak szövetkezeteket, a Németországban nevelke-

93

dett szász iparosok. Ilyen szövetkezetek voltak Kolozs-váron, Tordán, Besztercén, Szamosajváron, Kézdivásár-helyen és Nagyenyeden. Működésük azonban szövetke-zeti alapon nem sokáig tartott, mert csakhamar átalakul-tak részvénytársaságokká.

Hazánkban a szövetkezeti mozgalom megindulásagróf Károlyi Sándor fellépésével vette kezdetét. Az 1885.évben Budapesten lefolyt nemzetközi ga,zdakongresszu-son bontotta ki Károlyi Sándor a szövetkezeti eszmezászlaját s 1886-ban már meg is alapította a PestmegyeiHitelszövetkezetet. Ez az intézmény volt a magyar szö-vetkezeti eszme anyja,. Innen sugárzott szét a gondolataz egész ország területére, amely rövid pár év leforgásaalatt teljesen behálózta a történelmi Magyarország egészteriiletét. A pestmegyei központnak 1872-ben már 71szövetkezete volt s hamarosan kiterjedt hatásköre azegész ország területére.

A gazdasági elhanyagoltságban élő s hitel utánsóvárgó falvak között rohamosan terjedt a szövetkezetimozgalom. A kilencvenes években, amikor már vehe-mens agitáció indult meg a falvak felé a szociáldemokra-ták részéről, a nép komolyabb rétegei, különösen a kis-gazdatársadalom, nagyobb előszeretettel követte grófKárolyi Sándor gyakorlati eszméit, amelyek gazdaságitéren teljes mértékben fel tudták venni a harcot a csu-pán rózsás ígéretekkel s a nép széles rétegei előtt isme-retlenül hangzó nemzetközi eszmékkel agitáló szocialis-tákkal szemben.

Mindeddig a kormányok nem tanúsítottak sok ér-deklődést a szövetkezeti eszme iránt, de amint azt tapasz-talták, hogy a nép érdeklődése folytán rohamosan szer-veződnek a falusi hitelszövetkezetek s az állam a,z arány-lag csekély anyagi támogatás mellett nagy gazdaságitámaszt nyer bennük, elérkezettnek látta az időt arra,hogy Károlyi Sándort támogassa. A szövetkezeti életbenigen fontos és sorsdöntő évszám az 1898-ik esztendő,melynek XXIII. törvénycikke kimondotta az OrszágosKözponti Hitelszövetkezet megalakítását. Erre a tör-vényre már múlhatatlanul szükség volt, mert az eddigfelállított hitelszövetkezetek nagy hibája volt a közpon-

94

tosítás és egységes irányítás hiánya. A törvény áldásoseredménye csakhamar érezhető lett. Ettől az időtől vesziugyanis kezdetét a szövetkezeti élet erőteljes megindulása.

Az Országos Központi Hitelszövetkezet működésekét fő alapelven indult meg: 1. a kamatozatlanul heverőkistőkék felhasználása, 2. a személyi hitelnyújtás lehe-tővé tétele. Ezeket a feladatokat a helyi szövetkezetekés a központi szerv egyöntetű működése által kívántamegoldani. A helyi szövetkezetek az országos központközreműködésével alakultak meg s működésük csupántagjaikra terjedt ki. Minden belépő tag legalább együzletrészt jegyzett, amely után a névérték ötszöröséigterjedő felelősséget vállalt.

Az állam az alapítás alkalmával egymillió arany-korona névértékű üzletrészt jegyzett, ezenkívül három-millió korona értékű italmérési és váltságkötvényt bocsá-tott a hitelszövetkezet tulajdonába. Lehetővé tették amagántőke bevonását s jogot adtak a szövetkezet szá-mára közforgalomra alkalmas kamatozó kötvények ki-bocsátására is. Felmentést kapott a nyilvános szám-adásra kötelezett vállalatok adója alól s portómentessé-get élvezett. A szövetkezeti probléma megértése és támo-gatása Darányi ígnác egyik legnagyobb jelentőségűtette volt.

Az Országos Központi Hitelszövetkezet első elnökegróf Széchenyi Sándor, alelnökei Burghard-BélaváryKonrád és Hajós József voltak. Kormánybiztosa: Popo-vits Sándor. Az intézet, megindulásakor Seidl Ambrusügyvezető igazgatása alatt állott.

Már 1899-ben, vagyis a megindulás esztendejében465 vidéki hitelszövetkezet tartozott az O. K. H. kötelé-kébe, melyeknek száma már az első év végén 712-reszaporodott. Tíz év múlva 1653-ra emelkedett ez a szám,amely kulminációját 1913-ban érte el, amikor Magyar-ország területén 2425 hitelszövetkezet működött.

A szövetkezet tőkeereje a megindulás évében, 1899-ben 3,590.000 korona alaptőkét s 3,136.932 koronatartalékalapot tudott kimutatni. Az intézet másfél év-tized alatt, a nyugodt békeviszonyok mellett erejébenhatalmasan kiterebélyesedett. 1913-ban 101,157.470

95

korona alaptőkét tudott feltüntetni, amit kiegészített mégaz intézetné] elhelyezett betétek összege, aniely 35 millió7291 koronát képviselt.

Ezek a számadatok legméltóbb elismerői grófKárolyi Sándor gyakorlati, alkotó elméjének. A nagyreformer elérte célját. A falusi kisbirtokosság jelenté-keny támogatóra talált a szövetkezeti intézményben.

Amint megingott azonban a gazdasági élet nyugodtmenete a háború kitörésével, az intézetre is új feladatokháramoltak. Ezek az idők elhintették a szövetkezeti élettalajába is, miként egész gazdasági életünk területére aválság magját.

Már a háború évei súlyos gátló körülményeket tá-masztottak, amit fokozott az is, hogy az intézet hatás-köre nemcsak szociális jellegű feladatok elvégzésévelbővült, de problémát támasztott a hadikölcsönjegyzéskérdése is, amikor több mint 700 millió koronát bocsá-tott a falvak népe köréből az intézet az állam rendel-kezésére.

A trianoni békeszerződés súlyos pusztítást végzett aHitelszövetkezet életében is. Elveszített az intézet 1605hitelszövetkezetet, 420.979 taggal, vesztesége volt 28millió 152.999 korona értékű üzletrész, 221,008.119 ko-rona takarékbetét s 276,895.770 korona értékű vagyon.A 2474 szövetkezetből csupán 869 maradt meg. Ehhezaz óriási veszteséghez csatlakozott a nehéz időkkel együtt-járó vagyoni lemorzsolódás, ami a szövetkezeti életetegzisztenciájában támadta meg.

Ezeket a súlyos napokat is sikeresen élte át az inté-zet, amit igazol az alábbi vagyoni kimutatás: iVz O. K. H.1928. évi rendes közgyűlésén elfogadott mérleg adataiszerint az intézet alaptőkéje: 15,304.213'63 P, tartalék-alapjai: 1,688.8991)5 P. Az 1927. év tiszta üzleti feles-lege: 508.451-43 P.

Az O. K. H. Trianon utáni életének történetéhez tar-tozik az is, hogy az 1920. évi XXX. t.-c. lényegesen ki-bővítette a szövetkezet munkakörét. Főfeladatává tetteugyanis a mezőgazdasági többtermelés szolgálatát. Ezt afeladatát részben a földbérlő szövetkezeti mozgalom.

96

részben a földmunkásszövetkezetek1 szervezése által ol-dotta, meg. Az előzőt szükségessé tette a földbirtokreform-törvény, amelynek pénzügyi megoldását egyelőre mégekkor nem lehetett lebonyolítani, így a földhöz jutottakszámára hosszabb tartamú földbérletek biztosítása váltszükségessé, a másik pedig a vállalkozóktól kiuzsorázottföldmunkásrétegek megszervezését és érdekeik védelmétvolt hivatott szolgálni. Ezt az akciót a,z 0. K. H. bonyolí-totta le a teljes siker jegyében. Az 1928. év végén 53 szö-vetkezet kebelében működő 53 földbérlő szakcsoport volt,mintegy 42.675 kat. hold területen, 7503 bérlőtaggai.így körülbelül 32.000 egyén jutott jobb megélhetéshez.Az Országos Földbirtokrendező Bíróság megbízásából aföldmegváltási eljárások során 1928. évig 261 községben19.049l házhelyet, 77.923 kat. hold földet osztott szét.

A vagyonváltságföldek haszonbére címén államimegbízatás folytán 770.000 pengőt szedett be.

Biztató módon működik a Hitelszövetkezet kebelé-ben a földmunkások szövetkezete is, melynek felada fő-ként szociálpolitikai területen mozog. A földmunkás-szövetkezeti tevékenység célja az volt, hogy a kizsákmá-nyolásnak leginkább kitett mezőgazdasági munkássághelyzetén segítsen. A földmunkásszövetkezetek mint ön-álló vállalkozók, erejük tömörítésével nagyobb munkákelvégzésébe is kezdhettek, ami által a közvetítő közegnyerészkedése kiküszöbölhető lett. Az Országos KözpontiHitelszövetkezetnek 1928. évig tizenegy földmunkás-szövetsége működött, amelyek taglétszáma 2346, üzletiforgótőkéjük: 1,180.881:76 P. Jellemző prosperálásukra,hogy 1927 végéig kb. egymillió köbméter földmunkátfejeztek be, mintegy 1,140.000 pengő költséggel.

Gróf Károlyi Sándor hagyatéka tehát továbbfej-lődve, eredményesen terjesztette ki működését azokra atársadalmi rétegekre is, amelyek legjobban ki voltaktéve az agrárszocializmus térhódításának. Bebizonyoso-dott néhány évtized distanciájában, hogy a szövetkezeti

1 Az 1ÍW0. évi XXX. t.-c. 1)8. §-ának tárgyalásakor a nemzetgyűlés SchandlKároly indítványára törvénybe iktatta, hogy a gazdasági és iparszövetkezetekenkívül az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében földmunkás szövetkezetekis alakulhatnak.

97

eszme eredményesen tud szembenézni a nemzetközi szo-cialista szervezkedéssel, amely hazánk gazdasági és poli-tikai struktúrája ellen indult harcba.

A szövetkezeti eszme nagy jelentőségét még KárolyiSándor életében felismerte a vidék gazdatársadalma,amelynek köréből egymásután nőttek ki a gondolat szor-galmas művelői s lelkes apostolai. Gazdasági életünk emeegyik legdemokratikusabb intézménye rövid pár évtizedalatt kitűnő gárdát tudott nevelni s eme művelőinek nemcsekély számát szívta fel a nép alsó rétegéből, kiket nem-csak az üzleti pénzélet dolgaira tanított meg, de közébükvitte az összetartás gondolatát is. Ez pedig nem lekicsiny-lendő, éppen olyan nemzet életében, mint a magyar,ahol még a nagy bajok ideje sem tudja a szíveket egy-akarásra dobbantani. A szövetkezeti szellem lényegéheztartozik a szolidaritás, az összetartás, az egyesülési szel-lem, a társasélet tiszteletreméltó módozatai, az eszme-cserélés, de a regulázott szóforgatáson kívül a tollforga-tás is. Mindezen kívül nagy egybeforrasztó hatása van aszövetkezeti gondolatnak, melynek körében nincs rang-különbség.

Azok, akik a szövetkezeti életből kerültek be a poli-tikai életbe, azok egyike sem lett demagóggá, ellenbenhatalmas tábora nőtt ki a higgadt, bölcs gondolkozásúgazdaférfiaknak, akik önképzés, de többen már maga-sabbfokú iskolai tanulmányaik révén a legmagasabbpozíciókig eljutottak, amit — igen érdekes és feltűnőjelenség — rendesen nem kerestek. Ezek közül is ki-emelkedett Mayer János, aki, mint iskolázott kisgazda,megalakította falujában a Hitel- és Fogyasztási Szövet-kezetet. Ekkor már Heves megye kisgazdatársadalmá-nak vezére volt, aki Károlyi Sándor eszméi alapján afalusi nép gazdagodásában látta annak sorsa javulását.Érdekes körülmény, hogy szinte egyidőben kezdte megműködését Nagyatádi Szabó Istvánnal, de ekkor mégegyik kisgazdavezér sem tudott a másik szervezkedésitevékenységéről. Míg Nagyatádi Szabó István a Dunán-túlon, szorosabban véve Somogy vármegyében politikaiszempontokból látta szükségesnek a gazdatársadalomtömörítését, addig Mayer János Heves megyében a sző-

98

vetkezeti gondolat kiépítése által gazdasági, szociális éskulturális vonatkozásokban végezte a gazdatársadalmatfelemelő munkáját, ltjaik találkoztak, mert törekvésükegy volt s ettől az időtől kezdve a legszorosabb barátságés együttmunkálkodás jellemzi ennek a két, egymás irántteljes bizalommal viseltető gazdaférfiúnak a működését.Mindketten csakhamar a törvényhozás házában kaptakhelyet, ahol méltó, komoly módon adtak hangot a falukívánságainak.

Ekkoriban a Gazdaszövetség volt az az erős szerve-zet, amelyik lehetőséget nyújtott a tehetségek kibonta-kozására. Ez az intézmény is gróf Károlyi Sándort dicséri.A Magyar Gazdaszövetség 1896-ban ajakult meg grófKárolyi Sándor elnöklete alatt, azzal a céllal, hogy apolitikától függetlenül egy táborba tömörítse az egészgazdatársadalmat. Ez a tömörülés nemcsak a kisgazdák,de általában a mezőgazdasági élet kisegzisztenciáinakérdekeit kívánta szolgálni. Célját nemcsak törvényhozási,de gazdasági és társadalmi intézmények útján is el akartaérni. Ő kezdeményezte a földbirtokpolitika terén a szö-vetkezeti földbérleteket. Felvetette a visszatelepítés kér-dését. Legfőbb törekvése azonban a szövetkezeti közpon-tok létesítésére irányult. Nem feledkezett meg azonbana gazdatársadalom kulturális helyzetének előmozdításá-ról sem. Falusi gazdaköröket létesített, amelyek mainapig kitűnően szolgálják Károlyi Sándor nagy elgondo-lásait. Eleinte azonban úgy látszott, célt tévesztett ez azintézmény, mert a vidéki gazdakörök, olvasókörök ésegyletek a helyi politika darázsfészkei voltak, de ma márkiheverték gyermekbetegségeiket. Az utóbbi évekbenvalóban a kultúra oszlopaivá váltak, ahol könyvek, napi-lapok, rádió stb. találhatók s érettebb, komoly szellemkerekedett felül, amely a gazdatársadalmat sokkal köze-lebbről érdeklő problémák megvitatására, nyújt hajlékot.

Károlyi Sándor fellépésének sikere s azok az el-vitathatatlan tünetek, amelyeket a szövetkezeti eszme,a nép széles rétegeit szolgáló eredményeiről fel tudottmutatni, felkeltették a kormányok figyelmét is, amelyekegymásután foglalkoztak a népet érdeklő problémákkal,de az időnként megtartott gazdakongresszusok is hangot

99

adtak már a gazdatársadalom bajairól és kívánságairól.Az 1907. évi XLV. tc.-ben szabályozták a cseléd és gazdaviszonyát, a földmívelésügyi miniszter jogot nyert a hű-séges gazdasági cselédek megjutalmazására és kitünteté-sére, a vármegyék székhelyein megkezdték működésüketaz állattenyésztés felvirágoztatására a gazdasági fel-ügyelőségek, törvény készült a gazdasági munkásközve-títésről stb. Különösen Darányi Ignác földmívelésügyiminisztersége alatt történt nagyobb jelentőségű s őszin-tébb cselekedet a falusi kisegzisztenciák érdekében. Egészcsomó munkásügyi, a falusi nép gazdasági kultúrájánakfejlesztését célzó, a termést javító s az állattenyésztéstfejlesztő törvényt alkotott, amelyek nagymértékben emel-ték a falu népének kultúráját, gazdálkodását és súlyát.Ezek az üdvös intézkedések csakhamar éreztették hatá-sukat a nép körében, de mindezeknél többet jelentett afalusi nép gazdasági életére a szövetkezeti eszme élet-képessége, amelyet a hitelélet teréről csakhamar átvittéka fogyasztás körébe is. Az eszme fő fáklyahordozójamellett lelkes gárda alakult ki. Hazánkban a szövetkezetiélet elterjedésének egyik fő oka a vezetők lelkes munká-jában található meg. Az intézmény mindvégig mentesvolt az egyéni megga,zdagodásté)l s a szövetkezeti vagyonhűtlen kezelésétől. Nemes altruizmus vezette az irányító-kat, ami az egyébként bizalmatlan természetű magyarnépben bizalmat tudott gerjeszteni. Az eredmény rövidpár évtized alatt úgy vagyoni, mint erkölcsi, de politikaiszempontból is igen figyelemreméltó lett.| A Magyar Gazdaszövetség 1898-ban felállította aHangyát. Az alaptőke jelentékeny részét gróf KárolyiISándor áldozatkészsége teremtette elő. Ez a fogyasztásiszövetkezeti intézmény feladatául tűzte ki a vidék, dekülönösen a falvak lakosságának áruval való ellátását.A Hangya-boltok rövid időn belül nagy népszerűségretettek szert s a háború összeroppanásáig jelentékenykereskedelmi tevékenységet fejtettek ki. A trianoni béke-szerződés ezt a szövetkezeti intézményt is súlyos helyzetelé állította, nemcsak az elszakított részeken maradt be-fektetések és üzletrészek elvesztése miatt, de a pénz deval-válódásával együttjáró súlyos pénzügyi helyzet folytán

100'

is. A Hangya azonban gróí' Károlyi Sándor által lerakottfundamentumon nyugszik, amely tradíciók alapján, mostmár harminc esztendős múlt után, ismét megindult azerősödés felé. Ma már Balogh Elemér vezetése melletttöbb mint ezer hitelszövetkezet és 1750 Hangya-szövet-kezet működik Csonka-Magyarországon. Az 1927. üzletévmérlege már 433.428 pengő tiszta felesleget tudott fel-mutatni. Aktív vagyonának fő tételei a következőképoszlanak meg: pénzkészlet 1,000.000 pengő s árukészlet5,800.000 pengő értékben. Követelése van 15 millió pengő,értékpapírokban 3'3 millió pengő, ingatlanokban és be-rendezési tárgyakban 42,000.000 pengő a Hangya va-gyona. A kötelékébe tartozó szövetkezetekkel 68'5 millióáruforgalmat bonyolított le, ami az előző időkhöz képesttekintélyes emelkedést mutat. Mindez arra vall, hogy aszövetkezeti eszme úgy az O. K. H., mint a Hangya életé-ben további fejlődés elé tekinthet.

Az O. K. H. és Hangya mellett, ugyajicsak grófKárolyi Sándor kezdeményezésére megalakult a harma-dik nagyobb jelentőségű mezőgazdasági szövetkezet, aGazdák Biztosító Szövetkezete, amely a két előző tevé-kenységét egészíti ki azáltal, hogy a gazdasági élet egyen-letességét és zavartalanságát segíti elő. Ennek a ma márteljesen kibontakozott intézmény megalakulásának az1897. és 1898. évi katasztrofális jégverések adták a lökést.Ezek a nagy elemi csapások olyan súlyos helyzetbe jut-tatták az egyedül számottevően működő Magyar Orszá-gos Kölcsönös Biztosító Szövetkezetet, hogy a válsággalnem volt képes megküzdeni s beszüntette működését.Ez viszont azt eredményezte, hogy a gazdatársadalomteljesen ki volt szolgáltatva a kartellekben álló biztosítórészvénytársaságok díjemeléseinek, ami a jégbiztosításterén 100%-ig rúgott.

Ezt tapasztalva, a Gazdasági Egyesületek OrszágosSzövetsége 1898 november 28-án közgyűlésileg mon-dotta ki a jégkár elleni biztosítás szövetkezeti alapon valómegszervezésének szükségét. Az előkészítő munkát -Rujbi-nek Gyula végezte, amit a kormány kebeléből DarányiIgnác földmívelési miniszter nagy figyelemmel kísért.Az ő támogatásának lett az eredménve, hogy a kormány a

101

tőkegyűjtést megkönnyítette azzal, hogy 400.000 koronaalapítványi üzletrészt jegyzett, de azzal a kikötéssel, hogya biztosító intézet megalakulásához 1,000.000 koronáttársadalmi úton gyűjtsenek össze. Egy év eltelte után ezaz összeg bőségesen együtt volt. Ezekután 1899 december11-én lelkes hangulatban megtartották a Gazdák Bizto-sító Szövetkezete alakuló közgyűlését, melynek elsőelnöke gróf Zselénszky Róbert lett. Az intézet fejlődésétaz alábbi kimutatás igazolja leginkább: 1901-ben díj-bevétele volt: 416.000 korona. Tíz év múlva: 5,386.000korona s 1914-ben 7,241.000 korona. A világháború ésa forradalmak visszavetették a díjbevételeket 1920-ban962.000 koronára, de már 1925-ben 4,552.000 korona s1928-ban már meghaladták a díjbevételek a háború előttilegmagasabb eredményt is, mert ez az összeg 7,374.945pengőt tett ki. Ezt a feltűnő előretörést nemcsak az inté-zet múltja, de Lang József vezérigazgató kitűnő vezetéseis eredményezte.

Idők során az intézet ügyköre is erősen kibővült.Kezdetben jégkár elleni biztosítás volt a célja, de csak-hamar kibővítette ügykörét a tűzkárokra is. Ma mára Gazdák Biztosító Szövetkezete tevékenysége a biztosí-tás mindhárom ágazatára: a kár-, étet- és viszontbiztosí-tásra és ezeknek legtöbb fajára: a tűzkár-, jégkár-, be-töréseslopás-, baleset-, szavatossági, gépjármű-, géptörés-és szállítmánybiztosítás, valamint az életbiztosítás külön-féle fajaira is kiterjed.

Bár a szövetkezet működése mindegyik üzletágbanigen szép és figyelemreméltó eredményeket mutat fel,akcióképessége és nemzetgazdasági jelentősége legjobbanmégis a tűz- és jégkárbiztosítás terén domborodik ki.Hatalmas versenyfeleivel szemben, amelyek különösenaz első időben késhegyre menő harcot folytattak a szö-vetkezet ellen, 25 év működése eredményeként elérte aszövetkezet, hogy a tűz- és jégkárbiztosítási ágazatokbana magyar biztosító intézetek között a legelső helyek egyi-kén áll.

A szövetkezeti gazdálkodás ellen súlyos támadásokhangzottak el a magánkereskedelem köréből, mert benneállamilag támogatott versenytársat láttak. Az eszme

102

vezetői azonban azzal védekeznek, hogy a szövetkezésnem más, mint szabályozó önvédelem a szabad kereske-delmi vállalkozók túlkapásaival szemben. A szövetkezéscélja nem a tőkék egyesítése és a gazdasági térhódítás,hanem a védekezés. Hivatása nem is az, hogy a magán-kereskedelemmel szemben versenyen felülálló árakatprodukáljon, hanem az ármérséklés, az árak egyensúly-ban tartása, az üzérkedő kereskedelem megakadályozásaés a kereskedőknek tisztességes polgári haszonra valószorítása.

A hitelszövetkezetek reorganizációjának feladata aforradalmak utáni időkben Schandl Károly vállára nehe-zedett, aki Mayer János földmívelésügyi miniszter mellőlhosszú évekre menő államtitkársága után került az O. K.H. élére.

Három évtized munkája és eredményei igazolják,hogy a szövetkezeti eszme életerős, ma már nélkülözhe-tetlen. Az agrárszövetkezeteké az érdem, hogy a gazda-sági harcot a múltban egyenlő felek küzdelmévé tették.A földmívelő népet tömörítették, egyenként hatástalanerejüket megsokszorozták. Sikerült letörniök a falvak-ban az áru- és hiteluzsorát, sikerült megvédeniük a gyen-gébbet az erősek kilengéseivel szemben.

A szövetkezetek tették lehetővé, hogy gazdaságitéren a tájékozatlanabb földmívelő nép ne legyen ki-zsákmányolás áldozata. Emelték a falu anyagi és erkölcsijólétét, megakadályozták a kis zsellérviskók, de a gazda-kúriák és földek dobrajutása is a kocsmai eladósodást,takarékosságra és beosztásra szoktatták a népet s figyel-meztették a könnyelmű adósságcsinálás súlyos következ-ményeire.

A gazdasági élet ma már nem nélkülözheti az agrár-szövetkezeteket. Leginkább bizonyítja ezt az a tény,hogy az államok mindenütt siettek segítséget nyújtani azösszeomlás utáni idők szövetkezeteinek. Ezt a segítségetazonban rövid pár esztendő hangyaszorgalma és taka-rékossága busásan fizeti vissza, az államnak s ezzel egy-időben megnyitja a szövetkezeti élet új ciklusát, amelyiknormális gazdasági viszonyok mellett az alapítók szelle-mét és utódaik munkásságát a gyakorlati életben dicséri.

A NÉPIES MAGYAR DEMOKRÁCIANagyatádi Szabó István fellépése.

A magyar törvényhozásban a népies demokrácia az1910. évi választások után kapott olyan hangot, amelybár még gyenge volt, de már érdemes arra, hogy figyel-őmet keltsen.

Amíg a Nyugat nemzetei, bár véres forradalmak,háborúk, zsarnokságok és pusztulás árán, de megindul-tak a demokrácia útján, állami, társadalmi és gazdaságitéren s életüket ilyen alapokra tudták építeni, addigMagyarország az 1867. évi kiegyezés után nem sokattudott változtatni régi életformáján. Egyre erősebbentávolodott ezáltal a Nyugattól eszmei vonatkozásokban,úgyhogy amikor ezek az államok már jól berendezked-tek a demokrácia szellemében, Magyarországnak úgykelleit megvívnia, a más nemzetek élethalálharcát jelentővilágháborút, hogy később ezek vonták felelősségre ademokrácia, terén való elmaradottságáért. Elfeledkez-tek bizonyára arról, hogy hazánk Kossuth Lajos ve-zetésével éppen az ő biztatásukra, forradalom, szabad-ságharc és önvédelmi harc árán is birtokába akartjutni teljes mértékben a nyugati eszméknek, de ezekbena kritikus időkben ők hagyták el legelőször, engedvénvergődni nemzetünket a szabadságeszmék mezőnyénhörgő haldoklásban, mígnem a hatalom átformáltaMagyarországot 1867 után olyan ,,független és szabad”országgá, hogy létezéséről még ma is keveset tudnakszéles világrészekben.

Amit a magyar nemzet ilyenformán hosszú évtize-deken át veszített eszmei vonatkozásokban, azt lehetet-lenség volt pótolni pár év alatt minden megrázkódtatásnélkül. A demokrácia eszméje nálunk nem kereshetőhosszú történelmi távlatban, olyan értelemben, mint anyugati nemzeteknél, de fel tud mutatni a magyar nem-

104

zet is olyan demokráciát, amely néprétegeiben él, azzalszervesen összefügg s ez a demokrácia számára értéke-sebb minden más népuralomnál, mert ezt maga termelteki évszázadokon át. Ez pedig a földmívelő magyar népdemokráciája, amelynek letéteményese a magyar kis-gazdatársadalom.

Ez a réteg az 1890-es években, amikor a nemzetköziszociáldemokrácia megkezdte agitációját hazánkban,már teljesen kialakult társadalom volt. Nem is egészen50 esztendő hozta létre ezt az új, igen értékes nemzetiréteget, amely jobbágyősökből, szabad hajdúkból, ki-váltságos parasztokból, telkes nemesekből és elszegénye-dett köznemesekből alakult ki. Ez a réteg már koránpolitikai öntudatra ébredt s jogait gyakorolta is, de saj-nos, politikai működése hosszú időn át abban merült ki,hogy a,z uralkodó pártok számára, az akkor dívó válasz-tási rendszer szerint ő terelte a szavazókat. A kiegyezésután egész a háború kitöréséig tulajdonképen két nagypárt küzdött hazánk politikai életében: a 67-es kiegyezésiprogram alapján működő szabadelvű párt és a, 48-asfüggetlenségi párt. A kisgazdatársadalom egységesenegyikhez sem tartozott, mert vidékek szerint, de az egyesválasztókerületekben is megoszlottak sorai a 67-es és a,48-as párt között. Ebben a szétforgácsolódásban el-helyezkedése szempontjából sokáig nem az elvek s nema politikai józanság, hanem legtöbb esetben az anyagihaszon vezette őt. Eme gyengeségüket használta ki azuralkodó politika s tartotta táborában hosszú évtizede-ken át a kisgazdaréteget. Mégis nagyobb részük, amelyikinkább rendelkezett politikai judíciummal, a független-ségi 48-as párt kebelében helyezkedett el. Jellemző vi-szont reájuk, hogy ebben a táborbari nagy százalékukolyan elvhűséggel és meggyőződéssel foglalt helyet, hogyattól gyakran a legnagyobb üldöztetések árán semtágított.

Ebben a politikai elhelyezkedésben azonban csakideig-óráig maradhatott ez a fiatal, életerős nemzeti réteg,amelynek kezdetben éppen politikai árubabocsátottságamiatt kellett elszenvednie mindazt a sok keserűséget, amiegy elnyomott s visszaszorított réteget szokott érni.

105

A liberális uralom ugyanis merkantilpolitikájával ki-szolgáltatta a kisgazdatársadalmat a nagybirtok és nagy-tőke érdekeinek. Tulajdonképen ez a háttérbeszorításkovácsolta össze táborát.

De maga a kisgazdatársadalom is nagy hibákbaesett. Lenézte a falujabeli zsellért és törpebirtokost s nemkisebb társadalmi űr tátongott közte és a földmunkás-osztály között, mint az urak társadalma és a kisgazdákrétege között. Nyugodtan nézte, hogy osztálysorsosát, aföldmunkásréteget miként próbálja meghódítani a nem-zetközi szocializmus s ez ellen nem tett semmit, sőt magais meghallgatta az agitátorok szónoklatait, igaz, hogynem mondott rájuk se igent, se nemet.

A nagy közterhek és politikai elhanyagoltsága miattúgy gazdaságilag, mint kulturális szempontból nagy el-maradottság jellemezte. Egyikért sem vonható azonbanő felelősségre, mert a liberális kormányzati éra megelé-gedett azzal, ha gazdaságilag annyira áll a kisgazda-társadalom, hogy a maga szerény szükségleteit ellátja sebből még adót is fizet, mert az ország élelmezése a, nagy-birtokok feladata volt. De kulturális szempontból semtámasztottak vele szemben nagy igényeket. A kisgazdátparasztnak tekintették. Elmaradottsága önként folytadott helyzetéből: Nem tanították, mert ha behozták isaz ingyenes és kötelező népoktatást, éppen a legmagya-rabb vidékek iskoláztatása volt a legsiralmasabb. A libe-rális kormány a nemzetiségi vidékeken modern, jól fel-szerelt iskolákat építtetett, ugyanakkor az Alföldön csaktöbb órányi járóföld után akadt a magyar gyermek elemiiskolára. De egyébként is, ha a magyar falusi gyerek vala-hogyan befért a túlzsúfolt iskolába, tanulhatta éve-ken át az ábécét, egy kis számtant, eljutott annyira, hogya nevét le tudta írni, de különben valami nagy ambícióknem fűtötték. Ha csak lehetett, el is kerülte az iskolát.A falu magyarjai pedig pusztultak, tanulatlanok marad-tak s kiszorultak az élet minden teréről. Még azt a kisföldecskéjét sem védték a hatalmon levők, melyet a job-bágyszülők felszabadítása után örököltek s mérhetetlenerőfeszítések árán, gyakran napszámbajárással tudtak

106

megmenteni maguknak. Hitel? Számukra csak uzsora-kamat mellett volt hozzáférhető.

Ezen a helyzeten semmi változtatás nem történt év-tizedeken át. A nagyipari tőke, a nagybirtok s az államiés vármegyei hivatalokba tódult nemesség mintha jólérezte volna magát ebben a sanyarú és kilátástalan hely-zetben. A kisgazdatársadalom gyökeres változtatást tehátkívülről alig várhatott. Ha akadtak is Széchenyi Istvánraemlékeztető politikusok, mint gróf Károlyi Sándor,rá kellett jönniök, hogy maguknak kell kitermelniazokat a férfiakat, akik elvezetik őket a magyar hazaígéretföldjére. Ez a férfiú ekkor már közöttük élt, desokáig kellett küzdenie, hogy tisztes magyar ruhájánakszalonképességet tudjon kiharcolni a politika csarnokai-ban is, hogy így a kisgazdatársadalom szava komolykívánságként hangozhassék el a törvényhozás házában.

Ez a férfiú Szabó István volt, aki 1863-ban születettSomogy vármegye Erdőcsokonya községében, igen sze-gény földmíves szülőktől. Hat elemi osztályt végzett,ugyancsak Erdőcsokonyán. Későbbi időkben sem szer-zett soha ennél nagyobb iskolaműveltséget, de állandóanképezve magát s meglett férfikorában pompásan kiműveltmagyar emberfő lett. Nagy segítségére volt fiatalabb évei-ben tanulmányaival kapcsolatban a helybeli reformátuspap, akitől nyalábokban hordta haza az olvasnivalókönyveket. 1883-ban besorozták a 44. gyalogezred Buda-pesten állomásozó zászlóaljához. Itt szolgálta le a háromkatona,i esztendőt, ami alatt szakasz vezetői rangot ért el.Ezután falujába költözött s élte ugyanazt az életet, amita többi erdőcsokonyai földmíves; dolgozott napfelkelté-től naplenyugtáig, de míg amazok korán nyugvóratértek, addig ő lámpagyújtás után elővette könyveit stanult szorgalmasan. Vasárnap a pap vendége volt, aki-vel közölte tanulmányainak eredményét, miközben tőleújabb és újabb biztatásokat kapott. Emellett azonban anehéz munkának minden fajtájához hozzá kellett nyúl-nia. Saját maga mondotta:

— Voltam én arató, részes cséplő, napszámos, fuva-ros, árokhányó, erdei famunkás; munkáltam feles földet,réteket, szolgáltam robotot, együtt dolgoztam uradalmi

107

cselédséggel s így sikerült birtokomat tehermentessétenni és némileg gyarapítani. 1900-tól kezdve kezdtemközügyekkel foglalkozni. Voltam tűzoltóparancsnok,olvasóköri pénztáros, hitelszövetkezeti igazgatósági tag,községi elöljáró, fogyasztási adókezelő és községi bíró.1904-ben lettem megyebizottsági tag. Gazdatársaim azzala megbízatással láttak el, hogy puhatolódzzam, mi az atörvényhatósági bizottság s igyekezzem ott az ő érdekei-ket képviselni s számoljak be nekik mindarról, amit otttapasztalok.

Íme, így bontakozott ki Szabó István karrierje, elő-ször a községi, majd a vármegyei életben, ahol különö-sen a kisbirtokosok érdekeiért szállt leginkább síkra.Meg is alapította a Somogymegyei Kisbirtokosok Egye-sületéi, amelynek elnöke lett. Hírneve hamar elterjedts ennek köszönhette, hogy 1908-ban egy időszaki válasz-tás alkalmával, amikor ugyanis a nagyatádi kerület48-as függetlenségi programmal megválasztott képviselő-jét, Chernel Gyulát főrendiházi taggá nevezték ki, SzabóIstván is fellépett képviselőjelöltnek, ami az akkori idők-ben nagy bátorságszámba ment. Az ország távolfekvővidékeiről is leutaztak Nagyatádra gazdaemberek SzabóIstván támogatására, dacára annak, hogy a legnagyobbnyári munkában voltak elfoglalva.

A választási küzdelem rendkívül heves volt, mertSzabó Istvánnak erős ellenfele akadt dr. Piszár Antalbarcsi ügyvédben, aki 48-as függetlenségi programmallépett fel. A rend fenntartására két század katonaságotés 40 csendőrt vezényeltek Nagyatádra. Az emlékezetesválasztás 1908 augusztus 1-én folyt le, amikor délelőttfolyamán még Piszár Antal vezetett a szavazatok tekin-tetében. Délután azonban Szabó István pártja nagy előre-törést tett, de még így is pár szavazattal lemaradt PiszárAntal mellett. Már az volt a látszat, hogy Szabó Istvánmegbukik, amikor a választási terminus lezárta előttrövid idővel, Patacsy Dénes előnyomult 50 elrejtett kis-gazdapárti szavazóval s egy csapásra eldöntötte a válasz-tás eredményét.

Leírhatatlan lelkesedést keltett nemcsak a kerület,de az egész ország kisgazdáinak körében Szabó István

108

megválasztása, mert megtörtént az a dolog, amire páresztendővel ezelőtt még gondolni sem mertek: sajátvérükből való férfival képviseltethették magukat az or-szág házában. Miután Piszár Antal különvonatát, amely-lyel Barcsról korteseit Nagyatádra szállította, a győzelmesSzabó-párt kövekkel és záptojásokkal megdobálta, be-zúzva a vonat ablakait, nagy lelkesedéssel adták át anegyvenötéves, élete teljében levő Szabó Istvánnak amandátumot, aki hamarosan felutazott Budapestre, be-mutatni megbízólevelét, amelyet halála napjáig mindenválasztáson neki tartott fenn a nagyatádi kerület.

De nemcsak Somogy megyében, hanem az egészországban nagy feltűnést keltett a nagyatádi választáseredménye, azonban a politikai élet hivatalos körei egye-lőre nem láttak mást Szabó István győzelmében, mint azta tényt, hogy a függetlenségi párt ismét elveszített egykerületet s még hozzá azok egyikét, amelyiket a függet-lenségi eszmék ősi fészkének szoktak nevezni, amire apárt azzal válaszolt, hogy ,,egy kerület nem a világ”.

Szabó István ettől az időtől kezdve kapta a nagy-atádi előnevet, megkülönböztetésül a többi Szabó Istvánképviselőtől. Tulajdonképen az ő személyében került azország házába az első kisgazdaképviselő. Ezzel a válasz-tással Nagyatád nagyközség és a kerületét jelentő falvakmegteremtették lehetőségét annak, hogy idők múltávalkibontakozzék közéletünkből az az agrárdemokrácia,amelynek szószólója és képviselője Nagyatádi Szabó Ist-ván lett.

Nagyatádi Szabó István megválasztása után csaknéhány hónap múlva, 1908 december 4-én mondotta elelső parlamenti beszédét, amikor éppen a kultusztárcaköltségvetését tárgyalták, amelyet gróf Apponyi Albertképviselt, mint a koalíciós kormány kultuszminisztere.Ezen a gyűlésen beszéltek Szabó István előtt Pop-CsicsőIstván és Maniu Gyula is. Pop-Csicsó után, ajri a nemze-tiségi színészet részére kért állami támogatást, a jegyzőSzabó Istvánt hívta fel szólásra, akinek ötperces szűz-beszéde általános tetszést keltett.

Nagyatádi Szabó István képviselőségének első esz-tendejét részint arra szánta, hogy figyelemmel kísérje a

109

törvényhozás menetét, sokat tanult és tapasztalt, de más-részt pártjának országos kiterjesztésén fáradozott.

1909 nov. 21-én Veszprém és Somogy megye kisgaz-dáinak lelkes munkája folytán Szentgálon megalapítottaa Függetlenségi és 48-as Országos Gazdapártot, melyenévtizedekre lefektette a kisgazdatársadalom politikaiprogramját. Ez a 18 pontba foglalt program így voltösszeállítva:

Vezéreszméink: Mindent a mezőgazdaságért, a magyarföld boldogulásáért. Ennek a vezéreszménknek a meg-valósítása érdekében törhetetlen hittel, meleg szeretetteldolgozni kívánunk a Kossuth Lajos által lefektetett elvekalapján, a magyar föld és annak művelői, valamint amezőgazdasági munkásság helyzetének javításáért, amagyar kisbirtokosság és kisiparos-polgárság érvényesü-léséért.

Ennek a feladatnak elérése érdekében nem a közjogiütközőpontok kiélesítésével, de meggyőződésünk teljesszilárdságával követeljük:

1.A nép jogok kiterjesztését és annak érdekében azáltalános, egyenlő, titkos választói jogot, a képviselő-választókerületek új beosztását.

2.Követeljük a régi jobbágyi viszony még helyen-ként meglevő maradványainak teljes megszüntetését.

3.Követeljük a progresszív adórendszert, az első-rendű élelmicikkek adómentesítését, a fényűzési adó be-hozatalát és a 800 koronán aluli jövedelmeknek, mint amegélhetéshez szükséges alapnak adómentesítését.

4.Követelünk ingyenes népoktatást, a lelencügy ésaz elhagyottnak nyilvánított gyermekek ügyének orszá-gos rendezését.

5.Követeljük a mezőgazdaság művelői részére azaggkori biztosítást és családtagjaira is kiterjesztendőnyugdíj rendszeresítését.

6. Követelünk ingyenes jogvédelmet és a közegész-ségügyi intézményeknek, a gyógykezelésnek ingyenessétételét.

7. Követeljük, hogy a biztosítási ügy, valamint azösszes ár- és belvízszabályozási ügyek állami kezelésbevétessenek.

110

8. Követeljük a közmunkaváltságok megszüntetését. 9. Sarkalatos követelésünk a latifundiumok és holt-kézi birtokok állami megvallása s az 1848. évi XX. t.-c.végrehajtása.

10. Követeljük, hogy a hitbizományok bírlalói a ma-gyar föld jövedelméből tekintélyes beruházásokat telje-sítsenek és erre törvényhozási úton kényszeríttessenek.

11. Követeljük az egyházak, erkölcsi testületek ellen-őrizetlen kezében levő alapítványi tőkéknek, árvapénzek-nek egy nemzeti pénztár kezében leendő összpontosítását.

12. Követeljük az így összpontosított é)riási tőkékneka magyar mezőgazdasági hitel szervezetére való felhasz-nálását.

13. Követeljük úgy az államtól, mint különösen aholtkézi és latifundiumos birtokosoktól oly mezőgazda-sági beruházások teljesítését, amelyek a mezőgazdaságimunkásságnak télire is munkaalkalmat és keresetet biz-tosítanak és ekképen lekötvén a munkaerőt, megszűnika nemzetet végveszéllyel fenyegető kivándorlás.

14. Követeljük a kerületi rendszerű mezőgazdaságikamarák életrehívását.

15. Követeljük a szociális haladás érdekében a szö-vetkezeti ügy hathatós fejlesztését.

16. Követeljük az idegen honosok ellenében a birtok-vételi tilalmat és a külföldön lakó magyar földbirlaíókkétszeres megadóztatását.

17. Követeljük általában a politika minden ágazatá-ban érvényesülő, helyes mezőgazdasági irányzatot.

18. Követeljük mindazon intézkedések foganatosí-tását, amelyek a magyar kisbirtokos gazdatársadalomboldogulását és a mezőgazdasági munkássággal való bé-kés együttműködést teszik lehetővé Magyarország tel-jes állami és gazdasági függetlenségének elérése érde-kében.

A Függetlenségi 48-as Országos Gazdapárt elnök-sége: Szabó István v. orsz. képviselő, elnök (Erdő-csokonya), Herczeg Sándor elnök (Túrkeve), MohácsiLajos alelnök (Marcalgergelyi), Nagy Ádám Mihály al-elnök (Enying), Ágh Endre pártjegyző (Budapest).

Az 1910-es választások alatt ezzel a programmal

111

választották meg Nagyatádi Szabó Istvánt harmad-magával.

Az előző parlamenti ciklusok alatt is voll képviseletea falu népe ama részének, amelyik sorsa jobbraforduiá-sát a, szocialista agitációk eszméitől várta, de a földmívelőmagyar nép valóban Nagyatádi Szabó István megválasz-tásával nyert igazi képviseletet az ország házában.

Az ő higgadt s megfontolt beszédei nyomban érdek-lődést keltettek. Új hang keresett magának utat abban azatmoszférában, amelyben a gazdasági és szociális kérdésekrovására közjogi vitákban élte ki leginkább magát. Ez ahang azonban bármennyire is bátor volt és önérzetes, nemkeltett ellenszenvet, mert bölcs és megfontolt volt. Jóltudta Nagyatádi Szabó István, hogy a bajok higgadthangú feltárásával többre megy, mint az izgalmak fel-fokozásával.

— Nem sebeket ütni, hanem sebeket gyógyítanijöttem én ide, — mondotta 1910 július 9-én az ország-gyűlésen, amely kijelentése szállóigévé vált. Ekkor mon-dotta el képviselősége ideje óta legnagyobb hatású beszé-dét. A felirati vita volt plénum előtt már második napja,amikor általános figyelem mellett állott fel szólásra Nagy-atádi Szabó István, a gazdapárt szónoka.

— Ez a párt — úgymond — nem a nagypolitikairányítására alakult, nem a szereplési viszketeg hoztalétre. A társadalmi viszonyok rákényszerítették a kisbirto-kosságot, hogy helyet kérjen ott, ahol az ő sorsát is inté-zik. Nem sebeket ütni akarunk, hanem sebeket akarunkgyógyítani. Elismerjük, hogy vannak hivatottak a veze-tésre, mi őket meghagyjuk ebben a vezető állásukban, csakazt követeljük tőlük, hogy vezetőink legyenek, ne pedigcsak az uralom tartói. Mindenki, minden osztály szervez-kedik a maga érdeke védelmére. Mi is ezt cselekedjük.Mi képviseljük a kisgazdákat, az ország lakosságánakmajdnem hetven százalékát. Mi választjuk ide a képvise-lőket, megkövetelhetjük tehát, hogy itt helyünk legyennekünk is. Hiszen eddig úgy volt, hogy mi magunk szorí-tottuk ki innen magunkat. — Ezután áttér a lefolyt vá-lasztásokra. Azt mondja, hogy egész nyilvánosan történta kormány részéről a vesztegetés. Majd így folytatja:

112

Hogyan várhatják ettől a nemzettől a törvény megtartá-sát, ha azt a kormány saját emberei szegik meg? Vesze-delmes dolgot látok én ebben a választásban Magyar-ország jövőjét illetőleg: megmutatta Bécsnek, hogy itt nemkell sokat teketóriázni a nemzet kívánságait illetőleg, ha-nem egyszerűen választásokba kell menni és a kormányazután majd gondoskodik az eszközökről, amelyekkelmegtalálja a többséget. A választójog reformjáról beszéltvégül. Az általános, községenkénti, titkos választójogotóhajtja. Ezután beterjeszti a gazdapárt felirati javaslatát,melyben a király figyelmét arra hívja fel, hogy ,,a magyarbirodalmi gyűlés” egyéb irányú lekötöttsége miatt a kis-gazdákra alig-alig fordíthatott gondot, holott a nemzet-nek ez a rétege: a kis- és középbirtokos, a mezőgazdaságiés ipari munkás, a kisiparos és kiskereskedő képezi, márszámarányánál fogva, is, a birodalom gerincét, állam-hatalmának törzsét, minden fényének, erejének, méltó-ságának legbiztosabb forrását. Felsorolja azokat a sérel-meket, amelyek folytán a kivándorlás és az egyke-rend-szer terjed. Szükségesnek tartja, hogy a nép helyes tele-pítési és parcellázási akció útján földhöz juthasson. Hogypedig a népnek télire is legyen munkája, helyesnek ta-lálná, ha a holtkéz birtokain és a nagy latifundiumokonolyan gazdasági és ipari beruházásokat tennének, ame-lyek necsak nyáron, de az év minden szakában foglalko-zást nyújtanának. Sürgeti az adóreformok terén a teljesprogresszivitás érvényesítését, de, hogy ebből a népreújabb sebek ne háramoljanak. Sürgeti a mezőgazdaságikamarák létesítését. A mai választások eredményét avesztegetés és a presszió idézte elő. Hogy a jövőben ezmegakadályoztassék, szükséges, hogy az általános,egyenlő, titkos választójogról szóló törvény mielőbb meg-alkottassék, hogy tényleg népparlament üljön össze.A magyar faj hegemóniáját a kerületek új beosztása út-ján kívánja biztosítani. Követeli az önálló bankot, azönálló hadsereget s az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtását.Mindenekelőtt pedig olyan reformokat, melyek a ma-gyar kisgazdák jólétét biztosítják.

A magyar mezőgazdaság s a magyar faj erejénekvédelme szempontjából roppant súlyos időkel élt át

113

akkor a nemzet. Gróf Bethlen István erőteljesen követeltokos birtokpolitikát, mert alig van a magyar közélet kér-dései között egy is, amely fontosságban ehhez a problémá-hoz csak mérhető is. Nemzetünk létérdeke fűződik ahhoz— mondotta, —, hogy ezek a kérdések mielőbb kielégítőrendezést nyerjenek. Sajnálattal látta azonban, nincsolyan hatalmas politikai tényező, nincs befolyásos érdek,mely a törvényhozást e kérdésben való állásfoglalásrakényszerítené. Aggódva figyelmezteti Bethlen István:,,Erőteljes birtokpolitikát!” című cikkében a hatalmonlevőket, hogy a föld idegeit kézre való vándorlása1 olyanméreteket ölt, hogy népünk és egész nemzetünk jövőjétveszélyezteti, sőt veszélybe sodorja az egységes magyarnemzeti állam gondolatát.

Szinte megdöbbentően hatnak 17 esztendő múltávalgróf Bethlen István eme szavai:

— En nem tudom, — de én földrengést érzek a ma-gyar föld talaján. Társadalmunk forradalmi jelentőségűátalakuláson megy keresztül. Uj osztályok támadtak, újelemek alakultak ki a városokban és odakint a falvak-ban. A magyar közszellemben kezdem érezni ezen új osz-tályok merész, újító szellemét.

Majd így folytatta:— Minden egyes porszemmel, melyet a magyar föld-

ből tőlünk elhódítanak, nemzeti nagyságunk egy elteme-tett reménységére hull alá a göröngy. Szegény Erdély-ország, ha így haladunk, maholnap száraz ággá válik amagyar nemzet élő nagy fáján. Ebben a szomorú hely-zetben már csak a, magyar gazdában, a magyar gazda-társadalom magyar szívében bízom. Itt találok egyedülérzéket és megértést egy ma már nemzeti és szociálisszempontból egyaránt szükséges birtokpolitikai törvény-hozási akció iránt.2

1 Gróf Bethlen István cikke az „Erdélyi Gazda” című lap 1912 június 2-iszámában.

2 Gróf Bethlen István az alábbi, megdöbbentő statisztikai adathalmazt tártafel: az 50 holdon felüli magyar birtokosoktól tíz óv lefolyása alatt a románok166.394 kat. hold földet vettek el. 57,548.556 korona értékben, de a kisbirtokosoktólÎ8 összevásároltak 22,327 kat. holdat, 8,900.000 korona értékben. Ugyancsak 36.625kat. holdat vásároltak a szászok 12,929.750 korona értékben. Gróf Bethlen Istvánkimutatta, hogy az erdélyi magyarság t í z év lefolyása alatt 190,000 kat. hold föl-det veszített 70 millió korona értékben.

114

Meglepő az idők távlatában ennek a két politikus-nak, Nagyatádi Szabó Istvánnak és gróf Bethlen István-nak ez a bámulatos együttérzése. Pedig ezekben az idők-ben még senki sem gondolta volna, hogy egy borzalmasoországromlás után ennek a két politikusnak kézfogásá-val dől el az új idők politikai fundamentumának le-rakása.

Amíg ez az idő elérkezett, addig Nagyatádi SzabóIstván kisgazdapártja szerényen húzódott meg abban aparlamentben, amelynek munkapárti többsége teljespártabszolutizmust honosított meg. Ebben a Hamu-pipőke-szerepben maradt ez a kisded párt a£ egészvilágháború alatt. Ennek befejezése felé azonban máregyre nagyobb szerephez jut. Attól kezdve, hogy a parla-mentben a, képviselők lelkiismerete felvetette a lold-birtokreform kérdését, Nagyatádi Szabó István személyeegyre jobban előtérbe nyomult.

Az Eszterházy-kormány bemutatkozásakor a mi-niszterelnök expozéjának már jelentős pontját képezteaz a rész, amelyben bejelentette a földreform megalkotá-sának szükségességét.

Ennek a gondolatnak útja biztos vonalon haladt,melyet véglegesen elhárítani már nem lehetett.

1917 július 13-án a Gazdaszövetség tisztelgettMezőssy Béla, földmívelésügyi miniszter előtt, DarányiIgnác vezetésével, amikor Darányi hangsúlyozta, hogyaz ország jövőjét csak erőteljes birtokpolitika biztosít-hatja. Szüséges, hogy a kormányzat háta mögött álljona gazdaközönség, de szükséges a gazdák, különösen a kis-gazdák megszervezése. A nemzet gyökere a kisgazda,melynek támogatása az ország érdeke.

A miniszter ekkor utalt arra, hogy a fennálló politi-kai viszonyok mellett nem lehet a birtokpolitikai reformotsürgősen keresztül vinni, de belátta, hogy az évekkel ez-előtt készült birtokpolitikai törvényjavaslat kiegészítésreszorul. Hogy ez milyen keretben történik, utalt a minisz-terelnök expozéjára. (1917 június 8.) Kiemeli azonbanMezőssy, hogy a,hol az érdek úgy kívánja, hogy a harc-térről és esetleg Amerikából visszatérő véreink földhözjussanak, ott minden magánérdeknek háttérbe kell szo-

115

rulnia. Nem elég demokratikus jogokat adni a széles nép-rétegnek, hanem olcsó megélhetésre is módot kell nyúj-tani.

Ekkor már azok az elemek, amelyek a demokrati-kus eszímék szélesebb kiterjesztését követelték, egyre erő-sebb hangot ütöttek meg. Gróf Batthyány Tivadar, akirály személye körüli miniszter szekszárdi program-beszéde alkalmával azt hirdette, hogy a demokratikusMagyarországot akarják megteremteni. Ez alatt előszöris a szabadságjogot értette. Helyes álláspontnak azt tar-totta, ha előbb a nép millióit jogokkal ruházzák fel, me-lyek alapján döntsön maga a, nép a reformok sorsa felett.A holtkézi birtokok kisajátítása mellett érvelt, amelyekreaz államnak rá kell tennie a kezét. A háború alatt igensokan aggodalommal látták — mondotta —, hogy egyesbirtoktestek miként cseréltek gazdát. Az új birtokosoknem a kisgazdák lettek. Szerinte az új birtokpolitika csakaz lehet, hogy a magyar nép és azok, akik a háborúbanszenvedtek és mint rokkantak tértek haza, földhözjussnak.

Az Eszterházy-kormány legfőbb gondját a választó-jogi törvény megalkotása képezte. Emellett azonban sokszó hangzott már el a földreformról is. Pallavicini Györgypéldául, aki ekkor miniszterelnökségi államtitkár volt, aszegvári kerületben 1917 július 17-én ezeket mondotta:

— Talán a legfontosabb feladatok egyike a birtok-politika reformja. Ez a kormány meg akar csinálni min-den előmunkálatot arra, hogyha hazajönnek azok, akikhárom éven át védték ezt a földet, megfelelő megélhetésttaláljanak itthon.

Bethlen István a demokratizálódást úgy fogta fel,hogy annak nem szabad a közjogok elhatárolt területénmaradnia, hanem ki kell terjednie gazdasági térre is.Miután Magyarország létalapjának leghatalmasabb pil-lére a földmívelés, a földtulajdont a lehető legszélesebbnéprétegekre is ki kell terjesztenie. A földmívelési kor-mányzat kötelessége lesz törvényes biztosítékot megterem-teni annak, hogy a föld a kisembernek is hozzáférhetőlegyen, hogy ne legyen a spekuláció eszköze.

115

Ugyanez az óhaj hangzott el Szmrecsányi Györgyajkáról Pozsonyban, amikor nagy ünnepség keretébena főispáni széket elfoglalta:

— A harctérről majdan visszatérő száz és százezrek-kel szemben az államnak és társadalomnak nagy köte-lességei vannak. Ezek túlnyomó nagy része évek óta kikap-csolódott a rendes polgári kenyérkereső foglalkozásból.Helyesen működő állami és társadalmi szervezetnek köte-lessége, hogy azokat, akik érte véreztek és szenvedtek,földhöz, keresethez, kenyérhez juttatása. Annakidejénkész tervezettel fogok előállani s kérem ehhez a vár-megye közönségének támogatását. Midőn hazatérő hő-seinkről kívánunk gondoskodni, ne feledkezzünk megazokról, akiknek nem adatott meg, hogy visszatérhesse-nek. Ne feledkezzünk meg hozzátartozóikról, mert ahadiözvegyek és árvák segítése becsületbeli kötelessé-günk.

Gróf Apponyi Albert, aki mint vallás- és közoktatás-ügyi miniszter személyesen is résztvett ezen a főispánibeiktatáson, ezeket mondotta:

— Azoknak, akik a harctereken küzdöttek, szentjoguk van arra, hogy ez a haza róluk gondoskodjék, hogyez a haza őket ne csupán a jogokban, de szociális térenis egyenrangú polgároknak tekintse és mint ilyenekkelbánjon velük.

A rövid életű Eszterházy-kormány bukása után aföldbirtokreform kérdése már programpontjává vált aWekerle-kabinetnek is. Ez ügyben Wekerle Sándor mi-niszterelnök 1917. évi szeptember hó 12-én elmondott ex-pozéjában így emlékezett meg:

A birtokpolitikát felemlítem külön azért, mert sokanegyedüli panaceáját látják abban gazdasági fejlődésünk-nek, a helyes szociális tagoltságnak, népességünk szapo-rodásának s nemzeti erőnk biztos fokozásának. Mi is azona nézeten vagyunk, hogy ez egyik leghatékonyabb esz-köze a gazdasági és szociális haladásnak s azért mindentelkövetünk, hogy a birtokpolitikának rég vajúdó kérdé-sét megoldásra juttassuk. Kiindulási pontunk az, hogyépítsünk és ne romboljunk.

Három eszmét kívánunk megvalósítani. Először,

117

hogy a föld saját kezünkön maradjon, mert akié a föld,azé az ország.

Másodszor, hogy megfelelő színvonalra emeljük, ki-adóbbá tegyük annak hozadékát, meri akkor, midőn aföld mélyében rejlő kincseket is felszínre kell hoznunk,nem hagyhatjuk a föld színén hever őket meddőén el-kallódni. Ε szempontok biztosítása mellett keilend a har-madik célt, a széttagoltabb birtokmegoszlást megvalósí-tani. Nemcsak egyes városok és községek kezén levőnagyobb birtokokat, hanem a hűtlenség címén államikézre kerülő birtokokat, valamint ahol valóban szüksé-ges, teljes kártérítés mellett egyéb birtokok egy részét isigénybe keilend e célra vennünk. Bizonyos kényszerítőintézkedések nélkül sem az intenzívebb gazdálkodás, sema birtokmegoszlás el nem érhetők és azért erre vonatkozójavaslatainkat közelebb már a szakkörök elbírálása alábocsátjuk, hogy azokat megfelelőleg előkészítve, a tör-vényhozás elé terjeszthessük.

A beszéd elhangzása után Nagyatádi Szabó Istvánsürgette a birtokpolitika mielőbbi rendezését, amit tűzzönprogramjába a kormány közvetlenül a választójogi tör-vény megalkotása után, hogy az előkészítő munkálatokmég a háború alatt megkezdhetők legyenek.

A Wekerle-kormány programjának főrendiházi vi-tája során nagy figyelmet keltett Csernoch János herceg-prímás beszéde, amikor a választójogról szólva a többekközött ezeket mondotta: Vájjon az a törvényjavaslat megfogja-e védeni minden tekintetben a magyar állam nem-zeti jellegét és egységét és vájjon kellő tekintettel lesz-eegyúttal a földmívelő nép érdekeire is.

Földmívelő népünk a háború alatt a legnagyobbáldozatokat hozta. Páratlan vitézséggel és hősiességgelküzdött és küzd és amellett fiai emberfeletti szorgalom-mal mívelték a földet, amivel lehetővé tették a mi meg-élhetésünket, lehetővé tették a hadsereg ellátását és mégazt is, hogy szövetségestársainknak és szomszédainknakelegendő mennyiségű élelmiszert juttathassunk. Annakidején, mikor itt a főrendiházban tárgyaltuk a legutóbbiválasztási törvényt, kifogásoltam azt, hogy amikor azipari munkások százezreit veszik be az alkotmány sán-

118

caiba — amit szívesen fogadtam —, ugyanakkor meg-feledkeztek a földmívelő népről. Azt hiszem, ez a hibamost nem fog megismétlődni.

A birtokpolitikai reform ügye ekkor még a nagyáltalánosság keretében mozgott, de így is igen nagyjelen-tőségű volt a hercegprímás eme kijelentése:

Ami pedig a birtokpolitikát illeti, csak az az észre-vételem, hogy ha majd ez az ügy is rendezés alá kerül,akkor egyforma elveket kell a törvényhozásnak alkal-maznia minden nagybirtokkal szemben. Legyen az akáraz államnak, akár a városoknak, akár a községeknekkezében; legyen az bankbirtok vagy más újabban szer-zett birtok, egyforma elbánás alá kell, hogy essék, merta tulajdonjog szentségét minden tekintetben figyelembekell venni és a kérdést aszerint kell rendezni.

Sigray Antal már sokkal szűkebb körre óhajtottaszorítani ennek a, problémának a keresztülvitelét:

A birtokpolitikára nézve megjegyzi, hogy a telepítéscéljaira véleménye szerint az egyházi birtokok és a hit-bizományok helyett elsősorban az idegen állampolgárokkezén levő, valamint a háborús konjunktúra következté-ben létrejött birtokokat kell felhasználni. Szerinte ezeka birtokok alkalmasak elsősorban arra, hogy megjutal-mazzuk vele azokat, akik a háború terhét és veszedelmétviselték.

A földreform keresztülvitele szempontjából nagyobbakadályokra nem lehetett számítani politikai életünkben,mégsem valósították meg ezt a nagyjelentőségű gondo-latot még azokban az időkben, amikor varázsereje lettvolna anna,k a törvénynek, amelyik nemcsak hálából, dejog szerint is földdel várja haza azt a magyar katonát,aki vérének hullatásával védte hazája földjét.

A háborús parlament egyik legnagyobb hibája, hogyidejekorán nem valósította meg azt a törvényt, ellenbenhúzta a végsőkig, mígnem a, forradalom szele az agitációterületére sepert minden olyan gondolatot, amelyik átütőhatású volt a nép széles rétegeiben.

A FÖLDKÉRDÉSA FORRADALOM TÜZÉBEN

Nagyatádi Szabó István forradalom alatti szerepe.

A Károlyi-párt 1918. évi október hó közepén, a ház-szabályokra hivatkozva, a parlament összehívását kérte.Lépését azzal indokolta, hogy a külpolitikai eseményekés országunk helyzete megkívánják a népképviseletegyütt tartását.

Wekerle Sándor miniszterelnököt kínosan érintetteez a mozgalom s azt kívánta, hogy álljanak el tervüktől.Károlyiék azonban nem tágítottak s a parlamentet össze-hívni kívánó ívet hatvanegyen aláírták, mire a Ház al-elnöke, Simontsits Elemér, a törvényes rendelkezéseknekmegfelelően kénytelen volt 1918. évi október hó 16-áraa parlamentet ülésre összehívni.

Magyarország sorsa ettől a dátumtól kezdve pokoligyorsasággal közeledett a pusztulás beteljesedése felé,amit táplált a háborús kimerültség, élesztett a szociál-demokráciával karöltve a radikalizmus és szolgált ön-kritika és minimális mérséklet nélkül gróf Károlyi Mihály.Az ország politikai élete borzalmas vajúdás képét mutatta,ami óráról-órára közelebb hozta a forradalom szelét svégre is az ország legkritikusabb napjaiban, amikor nagyszükség lett volna minden politikai párt és társadalmiréteg összetartására, megszülte szörnyűséges gyermekét,a forradalmat, majd a bolsevizmus! s ennek következ-ményét, az ellenforradalmat, megvetvén alapját annaka rémes erkölcsi és anyagi romlásnak, amelynek zűr-zavarában elveszett az ország háromnegyed része samelynek visszaperelésére mindeddig nem volt módja aporbasújtott magyar nemzetnek.

A Károlyi-féle forradalmat hazánk egyik legnagyobbtragédiájának kell tartanunk, azon kívül, hogy TiszaIstván gróf minden erőfeszítése ellenére sem tudta aháborút Magyarországtól távoltartani. A tragikum abban

120

van, hogy forradalomra semmi szükség sem volt, ellenben minden körülmény arra intett, hogy a háború össze-roppanásakor a nemzet a legnagyobb higgadtságot tanú-sítsa. Ehelyett gróf Károlyi Mihály a forradalom zsilip-jein tartva kezét, a, nemzetre zúdította a rombolás éspusztulás mérhetetlen áradatát.

Wekerle Sándor miniszterelnök ebben az atmoszfé-rában félre akart állani. A királynak azt tanácsolták,hogy jöjjön Magyarországra, arra gondolván, hogy ezzelenyhíteni lehet a helyzeten, mert ha a nép honában érzia veszedelem óráiban felkent királyát, a politikai harco-kat is könnyebben le lehet vezetni. A király maga is eztóhajtotta, a kormányválságot Magyarországon kívántamegoldani, olymódon, hogy még mielőtt a Károlyiékáltal kikényszerített parlament összeül, tárgyal a pár-tokkal.

Ezalatt a parlamenti képviselet nélkül levő szocia-listák is teljes erejükkel megmozdultak. A régi képviselő-házban gyűlést tartottak, amelyen teljes zabolátlanság-ban végigömlött már a forradalmi hangulat. Garbai Sán-dor pl. már azt kívánta, hogy „minden ország hozza megáldozatát a béke érdekében. Mi készségesen áldozzuk felazt — mondotta —, amiből fölöslegünk van: mágnásain-kat”. Weltner Jakafr a politikai bűnösök szabadonbocsá-tását követelte s Kunfi Zsigmond azt fejtegette, hogy azegész politikai világ összeomlóban van, de emiatt ők nemszomorkodnak, sőt örülnek annak, ha a világ kifordulsarkadból, mert ebben a felfordult helyzetben a hatalmatújra lehet osztani. Arra a kérdésre, hogy ami megmaradaz országban, kié legyen, azzal felelt, hogy a népé. Arróltermészetesen nem tett számvetést, hogy egyáltalánmarad-e valami a népnek örömük valóraválása után.

Amíg a parlamenti politikusok jobbjai azon fára-doztak, hogy mentsék, ami menthető, a szocialisták hal-lani sem akartak arról, hogy a háborús évek politikusai-val tárgyaljanak. Kongresszusukon nyíltan hirdették,h°gy a jövőben sem gróf Tisza István, sem gróf ApponyiAlbert, sem Wekerle Sándor, de gróf Andrássy Gyulapolitikája sem vihet szerepet, mert az ő politikájuk meg-bukott a harctereken.

121

A parlament összeülése előtt két nappal, október14-én kongresszust tartott az Országos Radikális Párt is,amelyen Jászi Oszkár a demokratikus erők tömörítésé-nek szükségét hangoztatta. Vázolta ekkor pacifista ter-veit a nemzetiségi kérdésre s a szomszédos államokkalvaló viszonyunkra vonatkozóan. Az Amerikai EgyesültÁllamok mintájára, konföderációs alapon államszövet-séget képzelt a monarchia helyén. Az ország megmenté-sét csak pacifista alapon tudta elgondolni, amely cél,szerinte, szükségessé tette a fennálló kormányrendszereltávolítását. Erről a kongresszusról a közös cél érdeké-ben üdvözletet küldtek a szociáldemokrata párthoz.

Amíg a radikális és szélsőséges forradalmi elemeka legharciasabb hangot ütötték meg, addig a, törvény-hozás tagjai a delegációban azokon a wilsoni pontokonrágódtak, amelyek tragikumban elválaszthatatlanok ha-zánk feldarabolásától. Amikor Wilson elnök 14 pontjátletette az Amerikai Egyesült Államok kongresszusánakasztalára, az egész háborúskodó világ figyelme feléjefordult s örömmel fogadták, mert a béke evangéliumátlátták pontjaiban. A háborúban kimerült monarchia iskapva-kapott Wilson akcióján, amely mohóság erősenelárulta béke utáni sóvárgását. Sajnos, akiikor Wilsonátkelt 14 pontjával a tengeren, hogy a négyéves háborúborzalmait a béke váltsa fel, a tárgyalóasztalnál kitűnt,hogy pontjai belevesztek a gyűlölség óceánjába. Párizs-ban ugyanis Wilsonnak alig jutott más szerepe, mint-hogy megtekintse a város szépségeit. 1918 októberébenazonban Burián, a monarchia külügyminisztere mégnem sejtette, hogy Wilson békeolajága átkerül Clemen-ceau1 kezébe, aki a béke asztalánál maga akar lenni avádló, a bíró és ítéletvégrehajtó.

1 A béketárgyalások során valóban Clemenceaunak jutott a vezetőszerep.aki hamarosan nemcsak Wilson, de Lloyd George fölé is kerekedett. Az δ egyé-nisége teljesen ráütötte a bélyeget a készülő békeszerződésekre. Kegyetlensége éssovén francia felfogása miatt „Tigrisnek” nevezték. Jellemző egyéniségére, hogyIstent, ördögöt, optimizmust és pesszimizmust tagadott. Lángolva élt benne a gyű-lölet s megtorlás gondolata. A katonák közül Napoleon, az államférfiak közülCézár s a filozófusok közül Plató volt az ideálja. Mérhetetlen németgyűlöleteellenére is nagy hódolója volt a német költőknek és íróknak, különösen Goethe-Eak. Fiatal korában le is fordította a Faustot versben franciára. Poétikus egyé-nisége azonban egészen megváltozott s a teljesen érett, materialinta Clemenceau

122

Burián külügyminiszter azt hitte, hogy Wilson14 pontja az az út, amelyik kilátást nyújt a népeknekarra, hogy belátható időn belül elérhető lesz az ellensé-geskedés beszüntetése az összes harctereken. KárolyiMihály azonban azon a delegációs ülésen, amelyen aközös külügyminiszter bejelentette bizakodását a wilsonipontok tekintetében, már forradalmi hangot ütött meg,kijelentvén, hogy „temetni jött Caesart, nem dicsérni”.Ebben a beszédében Károlyi a monarchiát parentálta el,de nyilván maga sem sejtette, hogy Nagy-Magyarországsírjának megásásába kezdett. Beszédéből kiviláglott,hogy kijelentéseit nem a delegációnak szánta, mert ahelyét olyan szónoki emelvénynek tekintette, ahonnana világnak beszélhet. Szerinte ez a delegációs ülés a közösügyek halotti torának megülése volt, amely jelenethezKárolyi a legszörnyűbb kijelentéseket szolgáltatta, állít-ván a többek között azt is, hogy a „háborút a mi külügyikormányunk provokálta, azzal az ultimátummal, amelyetegy önállóságára féltékeny nemzet el nem fogadhatott”,íme, így állította be hazánkat Károlyi Mihály a világelőtt a háború összeroppanásának pillanataiban, amikormindenki előtt ismeretes dolog volt, hogy a háborúsfelelősség érzésének eldöntésekor elmarasztalt országota legsúlyosabb kálváriajárás éri.

Ilyen események előzték meg a parlament össze-ülését. Közben a kormányválság percről-percre akut-tabbá vált, recsegtek az ország ezeresztendős eresztékei,úgyannyira, hogy pár nap elteltével elegendőnek bizo-nyult egy hatalomvágyó, gyenge s befolyásolható ember,gróf Károlyi Mihály, hogy Szent István birodalmát porbadöntse. A rombolás szellemének ekkor már könnyű volta helyzete, mert a nemzet óráról-órára valósággal ön-

diktálta a világháború utáni békéket. Neki tulajdonították azt a kijelentést is, hogya versaillesi béke megalkotásakor azt állította volna, hogy „20 millió németteltöbb van, mint amennyinek lennie kellene”. Ezt azonban ő később tagadta.

Dacára annak, hogy a békeszerződések megszerkesztése körül neki jutotta főszerep, mégis azon panaszkodott, hogy rettenetes munka jutott neki, mert kétolyan ember között kellett ülnie (Wilson és Lloyd George), akik közül az egyikMessiásnak, a másik pedig Napóleonnak képzelte magát.

Wilsont éppenséggel nem bírta elviselni. Gúnyosan mondotta róla, hogymíg a jó Isten tíz parancsot adott, addig „ez az ember tizennégyet eresztett kimagából”.

123

magát verte le itthon, amikor katonáink még mindenüttellenséges földön állottak. Pár hét múltával mégis véd-telenek lettek a magyar határok. Vakság szállta meg alegkritikusabb napokban közéleti férfiaink jó részét,olcsón szórták egymás felé a hazaárulás vádját s a hábo-rútól meggyötört nemzet már nem tudta megkülönböz-tetni a hazaárulót a hazafitól. A nemzet választottjainakszelleme meg volt mérgezve. Ordított a jelszó:

— Ki a parlamentből az utcára!Pedig a Károlyiék által összehivatott parlament a

perszonális uniót kívánta deklarálni, ami a függetlenségieszmék diadalát jelentette, de ez a háborúban elvénhedts megrokkant parlament méltatlannak bizonyult kény-szerűen hosszú életéhez. Túlélte önmagát. A háború miattsokáig volt kénytelen felfrissítés nélkül maradni. A par-lamenti pártok mezőit kérlelhetetlen gyűlölség jellemeztes ennek tüze nem engedte részükre a tisztánlátást, pedigfegyverszünet és békekötés küszöbén állottunk. Méltat-lanok voltak a nemzethez azok, akik a forradalmat meg-akadályozni nem tudták, de főként, akik azt minden-áron kikényszerítették, amikor erre semmi szükség semvolt. Simán, törvényes úton el lehetett volna érni min-dent, amiért a függetlenségi politika évtizedeken átsikertelenül harcolt.

Az országgyűlés deklarálta a perszonál uniót. A par-lament árbocán a magyar lobogó mellett még ott lengetta horvát zászló. A zászló ott volt, de a horvát képviselőkmár a szerbekkel paktáltak.

A parlament kapuja felett is lengett egy lobogó,Mangra Vazul román képviselő halálát gyászolta.

Wekerle Sándor illetődött hangon mondta el beszé-dét, amelyben bejelentette a perszonális uniót, leszögez-vén, hogy Magyarország ilyen alapra helyezkedik, mi-közben Ausztria föderalista irányban szervezkedik. Poli-tikánknak, védelmünknek és gazdasági viszonyainknakönálló és független rendezését jelentette ez.

Erre a miniszterelnöki bejelentésre Károlyi Mihályféktelenhangú forradalmi beszéddel válaszolt, amikorLovászi Márton túlharsogóan közbekiáltotta:

— „Tessék tudomásul venni, hogy ántánt-barátok

124

vagyunk!” — Ebben az atmoszférában folytatta KárolyiMihály beszédét, kijelentvén, hogy a háborút elveszítet-tük . . . most az a fontos, hogy a békét el ne veszítsük.

Október 17-én Tisza István válaszolt Károlyi Mihály-nak, amikor a következő súlyos kijelentéseket tette:

„Elismerem azt, amit Károlyi Mihály gróf képviselőúr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elveszítettük.Elveszítettük nem abban az értelemben, hogy ne tud-nánk még tovább szívós és hősies védekezést kifejteni,de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy az erő-viszonyok eltolódásánál fogva, a háború megnyeréséretöbb reménységünk nem lehet s hogy ennek folytánkeresnünk kell a békét oly feltételekkel, amelyeket ellen-ségeink elfogadnak. Egyesült erővel kell elkövetnünkmindent, hogy eloszlassuk azt a tévedést, mintha a ma-gyar nemzet agresszív célból ragadott volna, fegyvert ésnem a létfenntartás kényszerűségéből. Okmányokkalvissza, fogok térni erre, mindent be fogok bizonyítani,megvan rá a felhatalmazásom.”1

A nemzetet valósággal megdermesztették Tisza Ist-ván eme súlyos jelentőségű szavai, amikor rideg skönyörtelen valóságot vallott be: a háborút elveszítettük.Ez a váratlanul s hirtelen lecsapott vallomás — amikor-a nemzet széles rétege annak hatása alatt állott, hogykatonáink mindenütt ellenséges földön voltak s hitt ab-ban, hogy a győzelem a mi oldalunkon van — súlyosanhozzájárult ahhoz, hogy a destrukciónak útja még zabo-látlanabbul indulhasson meg.

Tisza István kijelentéseit súlyosan elítélte NagyatádiSzabó István is, aki már másnap, október 18-án fel-szólalt a Házban s hibáztatta és nagyon szerencsétlennekbélyegezte azt az állítást, hogy a háborút mi veszítettükel. Ezt lehetne a németekről állítani, de nem rólunk, akikellenségeinket legyőztük. A békekötésig azonban helytkell állanunk! Minden erőnkkel védelmezni kell hatá-rainkat. Figyelmeztetett arra, hogy Tisza István kijelen-

1 Hosszú időn át élt a világ köztudatában az a hit, hogy a világháborúmegindításáért Tisza István grófot terheli a legnagyobb felelősség. Ma már fazon-ban minden művelt ember előtt ismeretes, aki véleményét nem könnyelműen ala-kítja ki, hogy éppen Tisza István volt a háború legerősebb ellenzője.

125

tését közlik az újságok, olvassák a katonák a frontokon,akikre nem fognak felemelőleg hatni szavai, amikorellenséggel állnak szemben. Hogyan küzdjenek tovább— vetette fel a kérdést —, ha itthon azt hirdetik, hogya háborút elveszítettük?

Erre a szélső baloldal ezt kiáltotta közbe:— Kössünk különbékét!Erre Nagyatádi Szabó István a következő önérzetes

és karakteres kijelentést tette:— Helyt kell állani!Végső esetben — folytatta beszédét Szabó István —,

ha Magyarország már olyan helyzetbe sodródott volna,hogy területi integritását csak különbéke biztosíthatná,hajlandó vagyok ehhez csatlakozni. Ilyen esetben nincsidő a késlekedésre.

Tisza István megelőző napon beszélt a demokráciá-ról is, amikor a többek között azt állította, hogy errenekünk nem kell helyezkednünk, mert már azon vagyunkrégóta. Nagyatádi Szabó István tagadta, hogy Tisza Ist-vánnak igaza volna ebben. Szerinte a népkormányzatotegészen más alapokra kell fektetni. Felvetette ismét aföldbirtokreform kérdését. Néhány soros törvényjavas-latot kellene benyújtani, amelyik biztosítja az államnaka birtokelővételi jogot. Földet kell adni a rokkantaknak,hadiözvegyeknek és árváknak. A nagybirtok egy rrszétilyen célra kell kisajátítani s helyette kártalanításulértékpapírt kell adni. Figyelmeztető módon emelte felszavát Nagyatádi Szabó István az új romboló szellemellen, mondván: nagy veszedelem fenyegetése előttállunk, nagyon gyorsan kell cselekednünk, mert a ka-punk előtt van a bolsevizmus.

A békét mindennél fontosabbnak tartotta. Ennekelérésére felajánlotta a kisgazdák támogatását. Beszédevégén határozati javaslatot terjesztett be, amelybenpártja nevében a következőket kívánta:

1. Magyarország teljes függetlenségét, önálló kül-ügyminiszterrel, aki nyomban kezdje meg a béketárgya-lásokat, mert a szövetség, amelyet Németország az egy-séges Ausztriával és Magyarországgal kötött, Ausztriaátalakulása folytán megszűnt.

126

2. Földbirtokreform.3. Élelmiszereket többé ne szállítsanak ki az or-

szágból.4. Szüntessék meg a rekvirálásokat.5. Likvidálják a központokat.Nagyatádi Szabó István személye egyre jobban kez-

dett kidomborodni. Napról-napra jobban a politika csúcs-pontjába került. Hamarosan kitűnt, hogy egyetlen párt-nak van csupán szilárd, demokratikus programja, az ak-kor létező összes parlamenti pártok közül, amely demo-kratikus programtól nem kell félteni a nemzet ezer-esztendős tradícióit. Ez a program Nagyatádi SzabóIstván kisgazdapártjáé volt, amelynek figyelembevételenélkül a további idők során politikai megmozdulásoknem történhettek. Kitűnt, hogy ennek a pártnak sokkalnagyobb hatalma van, mint amit négytagú parlamentiképviselete elárul.

Nagyatádi Szabó István, látva az idő kerekének for-dulását, erősen sürgette az országgyűlésnek népparla-mentté való átalakítását. Ebben tervei szerint helyet fog-lalnának: a kisgazdatársadalom képviselete, a munkás-ság, kisiparosság, a lateiner társadalom, a nagybirtokos-ság, valamint az egyházi és világi nagyok, de ilyen össze-tétele mellett is a kisgazdatársadalom legyen a demo-kratikus Magyarország törzse. Ez a szempont érvényesül-jön a vármegyék önkormányzatában is. Ilyen átalakulás-sal meg lehet szabadulni a forradalomtól — állítottaNagyatádi Szabó István, aki azt az első perctől kezdvesúlyosan elítélte.

Ezen a szomorú őszön került Nagyatádi Szabó Ist-ván a Gödöllőn tartózkodó király elé első alkalommal.Az audienciát pár nappal megelőzőleg az Országos Füg-getlenségi 48-a3 Kisgazdapárt elnöki tanácsa NagyatádiSzabó István elnökletével értekezletet tartott, melyen el-határozták, hogy bármely kormány alakul ássál szembenfönntartják cselekvő szabadságukat és a kisgazdák érde-keinek érvényt szereznek. Az új kormánytól az Ausz-triától való haladéktalan különválást követelték, a mél-tányos békekötést és az ország területi érintetlenségét.Az ország belső berendezésében az eddigi osztályuralom

127

teljes megdöntésével a népkormányzás intézményes biz-tosítását is sürgették. Kívánták még, hogy a király hall-gassa meg az ő vezéreiket is. Kétszázötven községbena következő felségfolyamodványt írták alá: „FelségesUrunk! A föld népe folyamodik Felségedhez, hogy necsak az eddigi osztályuralom vezetőit, de a nép igaz szó-szólóit is hallgassa meg, akik tolmácsolni fogják azoknakkívánságait, akik legtöbbet áldoztak ezért a hazáért.”IV. Károly király hamarosan magához is kérette Nagy-atádi Szabó István és Mayer János kisgazdaképviselőket,akik, sajnos, csak a forradalom kitörése előtt alig párnappal jutottak abba a helyzetbe, hogy a koronás királyelőtt feltárhassák az ország helyzetét. Erről az audienciá-ról szokták később azt állítani, hogy Nagyatádi SzabóIstván és Mayer János Gödöllőn hűséget esküdtek akirálynak, pedig nem erről volt szó.1 A király azt kívánta,i hogy a kisgazdapárt vezérei ne csináljanak forradalmats ne vegyenek részt a forradalmi mozgalom szításában.Ezt úgy Nagyatádi Szabó István, mint Mayer Jánosnyugodtan megígérhették, mert a kisgazdapárt nem isgondolt arra, hogy a forradalmat a gazdatársadalomfegyverévé avassa, mert ezzel önmagukkal jutottak volnaellenkezésbe, s legfőkép a párt megingathatatlan dogmá-jával, amelyik így szól:

— Minden jogot törvényes úton elérni és semmitforradalmikig. Harcolni, ha kell, évtizedeken át egy

1 Erről a kihallgatásról maga Mayer János mondotta el e sorok írója előtta következőket:

— Amikor beléptünk a király dolgozószobájába, a szertartásmester így jelen-tett be bennünket: — Nagyatádi Szabó István és Mayer János országgyűlési képviselő urak.A király tárt karokkal jött felénk, egyik kezével az én karomat, a másik-kal Nagyatádi Szabó Istvánét megfogva, nyomban ezt kérdezte:

— Mondják meg nekem: haragszik énrám a magyar nép!Nagyatádi Szabó István a kérdésre így válaszolt:— A magyar nép mindig lojális és tekintélytisztelő volt. Most sem harag-

szik királyára, de vannak kívánságai, amelyek okos reformokkal kielégíthetők.— Mire gondolnak? — kérdezte a király.— A földreformra —· válaszolta Nagyatádi Szabó István. Azok, akik vérük

hullatásával védelmezték a hazát, hazatérve otthonaikba, ne a koldusbot jussonosztályrészükül. Ennek semmiesetre sem szabad megtörténnie.

— Nagyon okosan beszél, — felelt a király. — Ez az én programom is.— Ha ez megtörténik s a király és a törvényhozás megalkotják a földbirtok-

reformot — fejezte be előterjesztését Nagyatádi Szabó István, — az országban nyu-galom lesz.

128

ideálért, akár lassú téglarakással, robotos munkával,csak a rombolás ne kapjon lábra.

A történelemírás nem tűri a „ha” kitétellel kezdődőrekriminációkat, de ebben az esetben elkerülhetetlen egyigazságnak a megállapítása: Ha a háború előtti kormá-nyok rövidlátása nem akadályozta volna meg azt, hogyNagyatádi Szabó István teljes kisgazdagarnitúrájával be-vonuljon az alkotmányos életbe s megtörténhetett volnaaz a természetes dolog, hogy szabad véleménynyilvánításútján 50—60 Nagyatádi Szabó István pártján álló kis-gazdaképviselő üljön abban a parlamentben, amelyikasszisztált a világháború kitörésénél s az a feladat vártreá, hogy azt ne csak végigszolgálja, de le is vezesse,ennek az 50—60 főből álló nagyatádista képviselőnekvédőpajzsa mellett nem történhetett volna meg, hogyhazánkra zúduljon Károlyi Mihály forradalma. Bizonyo-san megkímélte volna az országot nemcsak a bolseviz-mus, de az ellenforradalom is, sőt nem volna oly súlyosprobléma mind a mai napig a demokratikus berendez-kedés megvalósítása sem, mert Nagyatádi Szabó Istvánpártjának a vállán izmos, országot tartó Atlaszra találtvolna az ezeresztendős Magyarország minden nemes, ősitradíciója, de a gazdatársadalom politikai gerince kibírtavolna hajlítatlanul és töretlenül az idők új eszmeáram-latait is.

Sajnos, ebből az álomvilágból vissza kell térnünka történelmi valósághoz. Károlyi Mihály október 22-énfelolvasta a parlamentben a függetlenségi párt 10 pont-ját,1 amely másnap Wekerle Sándor miniszterelnök le-

1 A függetlenségi párt követeléseit a következő pontokban á l l í to t t a fel: 1,A kor-mány azonnal távozzék és tisztán demokratikus, a háborús politikával nem kompro-m i t t á l t elemekből új kormány alakuljon. 2. A háború azonnal szüntettessék be ésa magyar katonaság az országba hozassék vissza. Az új kormány pedig haladéknélkül fogjon hozzá a béketárgyalásokhoz. 3. Ő felsége ezen válságos időben Buda-pestre jöjjön. 4. Követeljük Magyarország függetlenségének törvénybeiktatását ésaz új kormány egyik tagja külügyminiszteri hatáskörrel való azonnali felruházá-sát, valamint a magyar katonaságnak a honvédelmi miniszter rendelkezése alá valóhelyezését. 5. Α német szövetség felbontassék. (6. Az új kormány azonnal indítsameg a nem magyar ajkú honfitársakkal való tárgyalást a jogegyenlőség és a test-véri egyetértés megteremtése végett. 7. Az új kormány jelentse ki, hogy nemszándéka a délszláv nemzet függetlenségének útjába állni, egyúttal biztosítsaMagyarország számára Fiume kikötővárost és az ahhoz vezető utat. S. Követeljükaz általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójogot, a főrendiház demo-kratikus átalakítását és a n é p j ó lé t i m i n i s z t é r i u m f e lá l l í t á s á t . 9. Követeljük a saj tó -,

129

mondását eredményezte. Ettől kezdve az eseményekannyira halmozódtak, hogy a támasztott zavarban meg-születhetett a forradalom.

Elmérgesítette a helyzetet az is, hogy a király deb-receni látogatásakor, ahol az egyetem felavatásán jelentmeg, a katonazenekar a Gotterhaltét játszotta. Ez olajvolt a tűzre, amit a parlamentben Szász Károly házelnökis elítélt. Közben megérkezett a híre annak, hogy Fiuméta horvát csapatok elfoglalták. Teljes lett a megdöbbenés.Ebben a zavaros atmoszférában a parlament folyosóinközzétették a kormány lemondását.

A felfordulásban egyre többen akadtak már, akikKárolyi Mihály kezében látták a helyzet kulcsát. Sokan,különösen a forradalmi elemek, őt tartották a jövő mi-niszterelnökének. Még a konzervatív Budapesti Hírlapis ilyen vezércikkel jelent meg: ,,Hát jöjjön Károlyi.”

Wekerle Sándor tanácskozásra hívta meg a pártelnököket, amely pártközi értekezleten jelen voltak:gróf Tisza István, Bolgár Ferenc, gróf Andrássy Gyula,gróf Apponyi Albert, Simonyi-Semadam Sándor, grófKárolyi Mihály, Nagyatádi Szabó István és PlatthyGyörgy. Erős követelésként hangoztatták, hogy az újkabinetbe az ország földmíves népét is be kell venni.Az a kívánalom dominált, hogy olyan kormányra vanszükség, amelyben az egész nemzet képviselve legyen.Andrássy Gyula azt a tervet is helyeselte, hogy a kor-mányban a parlamenten kívülálló elemeknek is helyetkell biztosítani. Az értekezlet azonban megállapodásranem tudott jutni, ami után sorsdöntő gyors irambanvettek fordulatot az ország ügyei.

A kormányválság megoldása napokig húzódott.Egyedül a közös külügyminiszter kinevezése történt meggróf Andrássy Gyula személyében, amiben volt valamiszomorú tragikum. Gróf Andrássy Gyula ugyanis akkor

a gyülekezési és az egyesülési szabadság helyreállítását, valamint politikai ügyek-ben a teljes amnesztiát. 10. Az új kormány tegye meg mindazt, ami a végveszélybesodort haza megmentésére szükséges. Őrködjék a termények fölött, hogy egy szemse menjen ki az országból. Zárjuk el a sorompókat, mert itt januárban és február-ban éhínség lesz. Ha as éhínség egy vesztett háború után jön, tudjuk, hogy mitJelent. Ha nem akarjuk, hogy a sansculotteok vagy a bolsevikiek vegyék át azuralmat, akkor inkább ma, mint holnap kell intézkedni.

130

foglalhatta el nagynevű atyjának, a központi hatalmiakegyik megalapítójának örökét, amikor a dualizmus mártulajdonképen megdőlt.

A Wekerle-kormány lemondását követő napon, ok-tóber 23-án a képviselőház társalgójában Károlyi Mihá-lyék felvetették a Nemzeti Tanács megalakításának esz-méjét, amit még aznap este megtárgyaltak. Ekkor Buda-pesten már legalább 50.000 katonaszökevény volt, aki-ket már nem is megbélyegzésként,,lógósoknak” neveztek.Ez a tömeg lelkesedett Károlyi Mihály ék Nemzeti éskésőbb Katonatanácsáért. Jellemző a fogalmak zavarára,hogy még gróf Batthyány Tivadar is úgy képzelte el aNemzeti Tanács működését, mint amilyen volt 1848-banKossuth Lajos vezérlőbizottsága. Beinvitálták a NemzetiTanácsba Nagyatádi Szabó Istvánt is, amivel kapcsolat-ban az a gondolat vezérelte őket, hogy biztosítsák a for-radalom számára a, földmívestársadalmat is. Nagy lettazonban csalódásuk, amikor Nagyatádi Szabó Istvánnem volt hajlandó táborával kivonulni az utcára,.

A király október 30-án József főhercegnek, mint.homo regiusnak tanácsára gróf Hadik Jánost dezignáltaminiszterelnökké. Ez a kormány a teljesen önálló és füg-getlen Magyarország gondolatának programjával alakultvolna meg, amit maga a király embere, József főhercegígy fejtett ki egyik nyilatkozatában:

— A kormányprogram nem lehet más, mint az ön-álló, független Magyarország integritásának megvédése,tökéletesen demokratikus irány, ennek megfelelő általá-nos, egyenlő, titkos választójog, azonnali gyors béke-kötés, a wilsoni elveknek a nemzetiségek tekintetébenvaló érvényesítése, tehát barátságos, végső és tökéletesmegegyezés a nemzetiségekkel és új irányú birtokpolitika.

Gróf Hadik János kormánya koncentrációs kabinet-nek készült, amelyben Nagyatádi Szabó Istvánnak, mintaz ,,új irányú birtokpolitika és demokratikus szellemképviselőjének” a földmívelési tárcát szánták.5 Az ő

5 Hadik János október 30-ról 31-re virradó éjszaka után így állította összokabinetjének listáját: miniszterelnök: gróf Hadik János, ő felsége személye körüliminiszter: Rakovszky István, belügyminszter: Návay Lajos, pénzügyininiszter:Grünn János, vallás- és közoktatásügyi miniszter: Huszár Károly, kereskedelem-

131

szerephez juttatása már az idők kényszerítő hatása alatttörtént. Vele úgy kellett számolniok a kormányoknak,mint aki személyében jelenti az ország túlnyomó több-ségét kitevő gazdatársadalom és földmívelő-réteg de-mokratikus igényeit.

Gróf Hadik János kinevezésével úgy látszott, meglehet oldani a, kormányválságot, amit a homo regius úgyigyekezett elérni, hogy Károlyi Mihály felfogását össz-hangba kívánta hozni a balpárttal, Apponyiékkal és akörülöttük csoportosuló politikusok kívánságaival. EzHadik János programja alapján elérhető lett volna, sőttalálkozott Károlyi Mihály kívánságaival is. Károlyi haj-lott az együttműködés felé bizonyos feltételek mellett,kikötvén magának a belügyi, igazságügyi és honvédelmitárcát. Sajnos, nem volt ura saját elhatározásának. Dön-tését a Nemzeti Tanács álláspontjától tette függővé, amelyforradalmi alakulat ekkor már egyre nagyobb szerepetkövetelt magának. Azt hirdette önmagáról, hogy ellen-őrző hivatása van s így őrködni kíván azon, hogy a de-mokratikus programot valóban betartsák. A NemzetiTanács döntése az volt, hogy Károlyi Mihály nem mehetegyütt a többi pártokkal. Ezzel a határozattal a hatal-mat úgyszólván teljesen magához ragadta, melynek meg-erősítésére tömegeket keresett. Ezért táplálta a forra-dalmi hangulatot, ami a politikai életben már hetek ótatapasztalható volt. A kérdés csupán az volt, hogy meglehet-e rekeszteni a forradalmat, a politikai élet zárt terü-letén, vagy kizúdul az utcára?

Az események pillanatok alatt vágtattak. A monar-chia romokban hevert. Morajló, nagy, területi konglo-merátummá vált. Nyilvánvaló, hogy belőle új államokalakulnak. Magyarország eddig a pillanatig állta áz időkvéres zivatarát, mígnem 1918 október 31-ének reggelén,amikor gróf Hadik János eskütételre indult a király elé,minden összeroppant. A Nemzeti Tanácshoz csatlakozott

ügyi miniszter: Fenyő Miksa, igazságügyi miniszter: Juhász Béla, földmívelésügyiminiszter: Nagyatádi Szabó István, honvédelmi miniszter: báró Bálás Manó, köz-élelmezésügyi miniszter: báró Kürthy Lajos.

132

katonaság forradalomba tört ki, amely a közlekedésieszközöket s a fegyveres erőt a Nemzeti Tanács kezébehelyezte. Minden azt kívánta volna, hogy nyugalom ural-kodjék az országban. Károlyiék azonban már nem tud-ták mérlegelni annak a táviratnak nagy jelentőségét,amit gróf Andrássy Gyula külügyminiszter küldött haza,arra kérve őket, hogy a forradalmat tartsák vissza, mertPárizsból értesítést kapott, amelyben az ántánt a béke-tárgyalások fonalának felvételére megbízottakat kért amonarchiától. Be kell várni — írta Andrássy —, hogymilyen eredményekkel járnak ezek a tárgyalások.

Sajnos, minden késő volt. Amíg gróf Hadik Jánosugyanis minden erejét megfeszítve dolgozott kormányaösszeállításán, Károlyi Mihályék sem voltak tétlenek.Ennek lett a következménye, hogy október 31-én dél-előtt 9 órakor, amikor Hadik János éppen eskütételreindult volna Gödöllőre a király elé, kapta, a telefon-értesítést, hogy ne fáradjon, mert Károlyi kinevezésemár megtörtént. Ez az elhatározás véglegesen megpecsé-telte hazánk további sorsát.

Gróf Hadik János, miután a hatalom teljesen ki-esett kezéből, gyalogszerrel ment le a miniszterelnökségépületéből, hogy ezzel is dokumentálja bátorságát azutca forradalmi hangulatával szemben. A Múzeum-kőr-útra jutva, a Főherceg Sándor-utca sarkán a tömeg fel-ismerte s nem tudván, hogy már bukott ember, éljeneznikezdte. Erre ő, aki tudta, hogy a zabolátlan idők zsilipjemegnyílt, csak ennyit mondott;

— Már késő.Tovább sietett, magával vive országotmentő pro

graniját és terveit. Nem volt már senki, aki ezekben afékezhetetlen időkben le tudta volna vezetni az indula-tokat, hogy ezáltal megmentse az országot attól a nagydrámától, amelybe a nép, hamis prófétákra hallgatva,tébolyult agyával beledőlt.

Hadik János szándéka az volt, hogy a harcterekrőlvisszaözönlő katonaságot az ország határán telepíti le,ahol addig akarta tartani őket, amíg a megbízható ele-mekkel fel lehet fogni az ellenséges haderők lökemét.

133

A gyanús, vagy forradalmasított lelkű katonaságot köz-munkákra akarta felhasználni, ami által nemzeti ön-védeliini harcra kívánta levezetni a világháborút. Hadik-nak ezt a koncepcióját elmosta Károlyinak erőszakoshatalomra törése, melynek birtokába jutva, nem tudottegyebet tenni, minthogy szabad utat engedett a csőcse-lék és utca uralmának, borzalmas kiábrándulásba jutat-ván mindazokat, akik mertek hinni abban a feltevésben,hogy Károlyinak vannak összeköttetései az antantnál.

Ebben a hitben élt sokáig Nagyatádi Szabó István is,aki később, 1920-ban a parlament egyik ülésén őszin-tén be is vallotta, hogy hitt Károlyi Mihály külföldinexusaiban, mert fel sem merte tételezni, hogy ezek nél-kül vállalkozott volna mindarra, amit tett. Nem Nagy-atádi Szabó István volt azonban az egyetlen, aki feltevé-seiben később csalódott.

Károlyi hatalomra jutása után körülvették azok azelemek, amelyek eddig, mint parlamenten kívüli erők, apolitikai iskolázottság legelemibb követelményeivel sembírta.k. Ezek egyik része elméleti fantaszta volt, a másik,ugyancsak teóriák alapján pacifista, radikális és a har-madik lesben állt szociáldemokrata elveivel a minél na-gyobb hatalom kiterrorizálására.

Búza Barna földmívelésügyi miniszteren kívül úgy-szólván egyetlen politikus sem akadt közöttük. Abbanazonban megegyeztek, hogy egymáson túltéve, hangoz-tatták a minél szélesebbkörű radikalizmust.

Nagyatádi Szabó István építő demokráciájára egye-lőre nem volt szükségük. Előbb a forradalmi szellemmegalapozására gondoltak. Ehhez a munkához LinderBéla, Garami Ernő, Búza Barna, Jászi Oszkár és KuníiZsigmond személyére volt szükség, akik első miniszter-tanácsi kiáltványukban Budapest népének fejezték kihálájukat,, amelyik őket hatalomhoz juttatta.

Gombamódra szaporodtak a különböző tanácsok,amelyek a kormányhatalomból egyre többet csipkedtekel a maguk részére. Így a népkormány uralma napról-napra nagyobb krízisbe jutott. A miniszterek gyorsegymásutánban váltogatták egymást. Linder Béla, aki-

134

nek személyéhez ragad a ,,nem akarok katonát látni”6

tragikus kimenetelű kijelentés megtétele, általános meg-könnyebbülésre lemondott, miután már előzőleg meg-könnyítették visszavonulását azáltal, hogy egy darabigtárcanélküli miniszterként tartotta a kormány ingatagpozíciójában. December 12-én a helyőrségi katonaságterrorja alatt kénytelen volt lemondani Bartha Alberthadügyminiszter is, akitől a tiszti századok megalakításamiatt a forradalom vívmányait féltették. Hasonló okokmiatt távozott a hadügyminisztérium éléről gróf Bat-thyány Tivadar is. A kormány ezáltal két mérsékeltebbelemmel lett könnyebb Károlyi Mihálynak ezek utánmódja nyílt arra, hogy radikális és szocialista elemekbőlmég inkább több személyt vegyen be kormányába. Jel-lemző gyengeségére, hogy a hadügyminiszteri szék betöl-tésénél az a szempont vezette, hogy az új miniszter sze-mélye kedves legyen az utcai tüntetők szemében, deelsősorban a Pogány József kezében levő Katonatanácselőtt. így történt meg, hogy Böhm Vilmos került a had-ügyminisztérium élére. Ez az elhatározás már a legszél-sőbb szocialista csoport előnyomulását jelentette, amelynekvédelme alatt egyre erősebb hangot tudtak adni maguk-ról a kommunisták. Ezek tábora napról-napra erősödött.Tömegeiket úgyszólván állandóan az utcán tartották,amiből a megfélemlített s elkeseredésében teljesen vissza-vonult, higgadt polgári elemek arra következtettek, hogyBudapesten a többség a forradalmi jelszavak szolgálatá-ban áll.

Már ekkor, teljes veszedelmében megmutatta magáta bolsevizmus, amely a szervezetlen polgári társadalomtájékozatlanságát, nagyfokú enerváltságát és megdöb-bentő tétlenségét (még Tisza István bestiális meggyilko-lása sem tudta észretéríteni) kihasználva, nyugodtan csa-tangolt fegyveres tálkákba verődve Budapest utcáin,

6 Ε kijelentés történetét Bartha Albert íny mondotta, el e könyv szerzőjeelőtt: „Linder Béla tagadta, hogy ilyen értelmű kijelentést tett volna. Amikorugyanis november l6-án a parlament lépcsőzetéről proklamálták a népköztársasá-got, rendkívül sok katonát látott a tömegben s környezete előtt indignálódott em i a t t ,mondván: mit keresnek itt ezek a katonák!? Nem akarok itt katonát látni. MásnapHatvany Lajos a Pesti Naplóban fulmináns cikket írt, melyben így citálta a hadügyminiszter kijelentését: „Nem akarok katonát látni!”

135

onnan befolyásolván Károlyi Mihály kormányrúdjánakingatag irányát.

Nagyatádi Szabó István megborzadva az idők rémesforgatagától, úgy érezte, hogy nem követheti a vissza-vonulók példáját. Előállott, hogy mentse, ami menthető.Ezért az eléggé nem magasztalható cselekedetéért ellen-felei később, amikor az ő kemény magyar gerincénekkorszakot alkotó akcióbalépése során a konszolidációhelyreállott, olyan vádak érték, amelyeknek sara nemhagyott foltot az ő becsületes dolmányán.

A forradalom után rövid időre visszavonult erdő-csokonyai kisbirtokára s az volt a szándéka, hogy tel-jesen kikapcsolja magát az eseményekből. Ez azonbanmár nem rajta múlott. Hívei rajával keresték fel, szintebúcsújárás helye lett házatájéka, ahová elhozták pana-szaikat a dunántúli földmívelők. Híre ment csakhamarBúza Barna, földreformtervezetének is, ami NagyatádiSzabó István elevenébe hasított. Ekkor már tíz eszten-deje harcolt törvényes eszközökkel ezért a nagy gondo-latért s mint annak atyja, megrettent attól a gondolat-tól, hogy azt a forradalom kompromittálja, miáltal, kitudja, mily hosszú időre szolgáltat fegyvert a reformelle-nesek kezébe. Látta, hogy a radikálisokra és szocialis-tákra támaszkodó Károlyi-kormány, hatalmat már úgy-szólván nem is gyakorol, csak úszik a forradalom árjá-val, mert vele szemben szervezett tömegek helyezkedtekel, amelyek bármelyik pillanatban forma szerint iskezükbe ragadhatják az irányítást. Legfőképen pedig azttapasztalta Nagyatádi Szabó István, hogy a kommu-nista agitátorok kint járták a falvakat s szórták a min-dent felperzselő kommunista, zsarátnokokat a szántó-vetőnép felé, amiknek, ha gátat nem vetnek, a falu fórra-dalmosításával a. legnagyobb gyötrelem szakad szeren-csétlen hazánkra. Úgy érezte, hogy ki kell állnia, a gyúj-togató villámokat szóró viharban is a haza védelmére,melynek közéletében ekkor valóban a poklok kapui nyíl-tak meg.

Politikai pályája alatt sohasem ajánlkozott. Mostsem tette. Nem volt rá szüksége, mindig hívták. Az ő sze-

136

mélye a forradalomtól kezdve főnyeremény volt mindenhatalmat gyakorló politikai párt számára.

Károlyi Mihály végre észrevette, hogy kevés hatal-mat biztosít számára; a radikális és szocialista támogatás. .Kezdte hangoztatni a polgári pártok tömörülésénekszükségességét. A polgári elemek közül olyan szövetsé-geseket keresett, akiknek valóban talajuk volt a népkörében. Nyílt invitációt intézett a kisgazdák és a keresz-tényszocialisták felé. Ez a két forradalmon kívüli párt -lett volna hivatott, hogy Károlyi Mihály elgondolása sze-rint biztosítsák az októberi gondolat uralmát. Ezt azötletet Károlyi Mihály ilyenformán vetette fel:

— Nem volna-e helyes egy egységes polgári pártitömörülés, amely egyesíti magában a várost és a falut”?

Vallomása szerint ennek a gondolatnak felvetésébena,z a cél vezette, hogy a választási küzdelemben elkerüljea város és falu népének szembenállását. Ennek ellenéretény az, hogy ily módon akart a választásokból győzel-mesen kikerülni. Úgy képzelte ugyanis, hogy a keresz-tényszocialisták a városokból s Nagyatádi Szabó Istvánkisgazdapártja a, falvakból fogja szállítani a pacifistaprogramot támogató mandátumokat.

Sajnos, az utolsó pillanat is elmúlt már, amikorKárolyi Mihály rájött a polgári pártok tömörítésénekszükségességére. Ekkor ugyanis már nem arról volt szó,hogy a polgári pártok együtt akarnak-e kormányt ala-kítani a szocialistákkal, hanem arról, hogy polgári beren-dezésű demokrácia marad-e, vagy Magyarország átala-kul szocialista állammá, legalább addig, amíg a nemzetszabadon nyilváníthatja véleményét. Aktuálissá tette apolgári tömörülésre való felhívást az a körülmény, hogyegyrészt a szociáldemokraták tettek nagyarányú politikai előretörést, akiket elkábított az a tény, hogy szerve-zeteikbe valóságosan özönlöttek a nem munkás elemek,magánalkalmazottak és állami tisztviselők, akik ezáltalkevés kivétellel csupán kenyerüket akarták biztosítani,de másrészt aktuálissá tette a polgári tömörülés gondo-latát a szociáldemokrata pártban megnyilatkozó kom-munista agitáció. Nyíltan hirdették most már Károlyiék:

„Egy nagy polgári blokra van szükség, amelyben

137

reszt kell vennie a Károlyi-pártnak, a radikálisoknak, akisgazdáknak és a keresztényszocialistáknak. Csak ilyentömörülés mentheti meg Magyarországot a katasztró-fától.”

Ebben az atmoszférában politikai staféták jelentekmeg Erdőcsokonyán, magukkal vivén Károlyi felhívá-sát, amelyben az ország megmentése érdekében kértsegítséget Nagyatádi Szabó Istvántól. Miután Szabó Ist-ván azt látta, hogy elsősorban az országnak van szük-sége az ő kigazda-táborára, előlépett. Az volt a terv, hogya kisgazdák és a keresztényszocialisták egy-egy taggalképviseltessék magukat a kormányban, egyelőre Nagy-atádi Szabó István és Huszár Károly államtitkárságával.

Nagyatádi Szabó István időközben a Dunántúlonerős agitációt fejtett ki. Útjában mindenre kiterjedőprogramot adott s küzdött a kommunista eszmékellen, felemelvén szavát elsősorban a magántulaj-don védelmében. Nagyszerű érzés, látni egyetlenrövid évtized távlatából is ezt az egyszerű magyarembert, aki felismerve s magában hordva az igazságot,nemzeti hősként szállt szembe a zavaros időkben a rom-bolással, a nemzetietlen szellemmel s a,z istentelenséggel,amikor az elmúlt idők vezető politikusai már jegyet vál-tottak Svájc felé, vagy itthon maradva, a magárahágyottnemzet felé egy árva hangot sem hallattak.

Nem tűrjük — hirdette Nagyatádi Szabó István —az új jobbágyságot jelentő törekvéseket. Minden erőnk-ből meg kell azokat akadályozni, de akarjuk, hogy a földörök tulajdonjoggal azé legyen, aki megmíveli. Elszomo-rító, hogy szociális elvek köpönyege alatt istentagadástakarnak a nép lelkébe plántálni, amikor nem volt ésnincs ennek a népnek más reménye és vigasztalása, mintaz Istenbe vetett hite. Most ezt is el akarják tőlünk venni!— dörögte szava. Takarodjanak el a nép közül azok,akik hívatlanul és érdemetlenül az ő szószólójául akar-nak feltűnni. Ezeknek semmi közük sincs a néphez.

Nagy veszedelmet látott abban, hogy arra nem hiva-tott egyének, akik a nép keserves munkáját csak mesz-sziről nézték, életét és viszonyait nem ismerték, feltoltákmagukat az ő megmentőinek. Nagyhangú újságlapjaik-

138

kal és plakátjaikkal a szó szoros értelmében elárasztot-ták a falut s mindezt azért tették, hogy a nép vállainhatalomhoz jutva, nyakára üljenek.

Nagyatádi Szabó István nyílt, bátor hangon beszéltezekben a nehéz napokban a nép ellenségeiről. Harcia-san szembeszállt nemcsak a kommunistákkal, de a szo-ciáldemokratákkal is, akiknek sorai között ott nyüzsög-tek már Kun Béláék s Moszkva egész magyar garnitúrája.Persze, akkor még nehéz volt megkülönböztetni az őketkeblére ölelő szociáldemokrata párttól, mert csak egy-szerűen „magántulajdonellenes” szocialistáknak titulál-ták őket.

A szociáldemokraták a polgári tömörülés gondola-tára nyomban a legkíméletlenebb támadásba csaptak,mert abban a szocialista előretörés elleni védekezést lát-ták. Orgánumuk ezeket írta: „A magyar forradalom fej-lődésének olyan stádiumába jutott, hogy a polgárságegészen öntudatosan akar védekezni a szociáldemokrá-cia, a proletárság és a kollektivizmus társadalma ellen.Vájjon ebben a, helyzetben szabad-e új pártalakítássalmegbontani a proletárság egységét s ezzel csökkenteni aszocializmusért küzdők táborát?”

Jellemző, ahogyan lefestették a helyzetet a polgáritömörüléssel kapcsolatban:

,,Újabb megmozdulás történt balfelől. Felszínrekerültek az új kommunista párt törekvései, amelyekugyan nem tudnak tömegeket megmozgatni, de arraalkalmasak, hogy páni félelmet keltsenek a, polgárirétegekben. A nagybirtokosok félnek a földreformtól, anagytőkések a, vagyonadótól, a hadseregszállítók a hadi-nyereségadótól, a püspökök féltik javadalmaikat, a, gene-rálisok siratják elveszett tekintélyüket. A kispolgárságotés a birtokos parasztságot, a magántulajdon eme fana-tikusait vörös posztóként vadítja a magántulajdonelle-nes szocializmus. A kommunizmustól egyformán vissza-borzad a városi zsidó, kispolgár, mint a, vidéki keresz-lényszocialis birtokos paraszt, a városi kereskedő, csak-úgy, mini a vidéki plébános. A szocializmus ellen! Ez azegyetlen jelszó, finely egységbe kerítheti a polgári tár-sadalmat.”

139

Lám, maguk a szocialisták adták meg a receptetKárolyinak, ahogyan egyedül gátat vethetett volna akommunizmus terjedésének, illetve meg lehetett volnaalakítani a polgári pártok tömörüléséi. Az ország polgárirétege őszinte kijelentést várt s elsősorban a kommuniz-mussal paktáló szocialista álarc lerántását. Ebben azesetben a polgári egység útját semmi sem akadályoztavolna. Sajnos, egyetlen férfiú akadt, aki ezt az álarcotbátran és nyílfan lerántotta s ez Nagyatádi Szabó Istvánvolt, akinek előtérbe kerülését a szocialisták természete-sen nem fogadták szívesen, de ennek mégis meg kelletttörténnie, amit elősegített az a tény is, hogy KárolyiMihály a legkomolyabb invitációt intézte hozzá. Minisz-tertanácson vitatták meg a kérdést, ahol az a véleményalakult ki, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeniNagyatádi Szabó Istvánnal, hogy a kormányba való be-vonása megtörténhessék.

Erre a, felhívásra válaszolt a kisgazdák országosszervezeti gyűléséről7 Nagyatádi Szabó István, amelyenkimondották, hogy maguk is szükségesnek tartják a pol-gári pártok koncentrálását. Viszont a többi párttal szem-ben a kisgazdapárt függetlenségét minden körülményekközött megőrzik. A következő határozati javaslatotfogadták el:

..Gondoskodni kell arról, hogy az együttműködésés kölcsönös támogatás a különböző termelési ágakközölt az egész gazdasági életben biztosíttassék. Nyoma-tékkal arra kell törekedni, hogy miképen a múltban, úgyezentúl is a munkásság, takarékosság és a magántulaj-don szentségébe vetett hit hűségesen ápoltassék. Gyer-mekeink lelkében az emberszeretetet szent hitté kellfokozni. A megerősödött polgári társadalomnak a kis-gazdákkal vállvetve testvériesen kell dolgoznia. Mi hisz-szük és reméljük, de kívánjuk, hogy küzdelmünkbenazok a polgári elemek is nyújtsanak segítő kezet, akikszámára a, rendet és a nyugalmat éppoly határozottság-gal kívánjuk, mint saját gyermekeinknek.”

7 Heves, Békés, Veszprém, Győr, Bereg, Fehér, Pest, Abaúj, Komárom, Bihar,Borsod, Gömör. Tolna, Somogy, Tomes, Szabolcs, Zala, Szolnok és Csanád megyékvoltak képviselve 144 kiküldöttel.

140

December 23-án folyt le Budapesten, a Vigadó épü-letében az a nagygyűlés, amelyet Károlyi Mihályék a, pol-gári tömörülés jegyében hívtak össze. Megjelentek ezenmindazok a polgári pártok, amelyeket csatlakozásra hív-tak fel. A polgári erők demonstrációja akart lenni ez azászlóbontás, amelyen résztvett Károlyi Mihály pártja, aradikális párt, a kisgazdapárt és a keresztényszocialistapárt. Ezen a gyűlésen Nagyatádi Szabó István, nyombanKárolyi Mihály felszólalása után, bejelentette a kisgazda-párt nevében a polgári tömörüléshez való csatlakozását.A falu népe megbízottjának és képviselőjének vallottamagát s ünnepélyesen kijelentette, hogy az Országos Kis-gazdapárt támogatni fogja Károlyi Mihályt a polgárierők tömörítésében.

— A mai súlyos időkben — mondotta beszédében —az ország érdekében félretesszük azokat a programpont-jainkat, amelyek egymástól elválasztanak s éppen ezértminden vitatkozás nélkül támogatjuk a polgári tömörü-lést anélkül, hogy személyes követelésekkel lépnénk fel.Kijelentette, hogy szükség esetén még a felelősségbenvaló osztozkodásra is hajlandó. Utána Patacsi Dénes azOrszágos Földmívespárt kiküldöttjeként csatlakozottNagyatádi Szabó István elhatározásához. Óva intett attól,hogy a tulajdonjoghoz nyúljanak. Hagyják meg nekünk,kicsinyeknek — mondotta — azt a rögöt, ahol bölcsőnkringott s juttassanak földet azoknak, akiknek nincs,legyen mindenkinek békés otthona, hogy büszkén vall-hassa: ez a haza az enyém!

A keresztényszocialisták szónoka Haller István volt.Nem segített azonban Károlyi Mihály politikáján a

vigadói nagygyűlés sem. Még aznap jelentette ki nagyrezignációvaj a ceglédi helyettes polgármester, DobosSándor előtt, aki díszpolgári oklevelet hozott neki, hogy„úgy érzi, az alkotó munka terén eddig még semmit semlett”. Szomorú volt ennek a meddőségnek az indokolása:„Meg vagyok minden oldalról kötve.”

Ez volt Károlyi Mihály egyik legőszintébb nyilatko-zata. Gúzsba volt kötve a keze. Mozdulni sem tudottabból a kelepcéből, arnelybe, sajnos, nemcsak sajátmagát, de az országot is belevitte.

141

A vigadói zászlóbontás még jobban megvadította a,szocialistákat, akik a szervezkedési szabadságot urajmukidején úgy értelmezték, hogy ez csupán az ő privilégiu-muk. A polgári tömörülés nyílt színvallásra ösztönözteőket. Sajtójukban közzétették, hogy küzdenek ugyan abolsevizmus ellen, különösen pártalakító törekvéseikkelkapcsolatban, de sokkal közelebb állnak a bolsevisták-hoz, mint a legradikálisabb polgári párthoz. IdéztékΒ ebei ismert mondását: „mi szocialisták halálos ellen-ségei vagyunk a polgári társadalomnak”.

Nagyatádi Szabó István ezekben az időkben azOrszágos Kisgazdapárt szervezésével volt elfoglalva.Meglepte azonban, hogy a Gazdaszövetség kezdeménye-zésére szervezkedni kezdett egy másik földmívesalakulatis, amelyik Földmíves-Pártnak nevezte magát. EmiattNagyatádi Szabó István felpanaszolta, hogy éppen az őpártja ellen szerveznek ellenmozgalmat. Ennek az letta következménye, hogy a két párt között megindultak atárgyalások az egyesülésre vonatkozólag, melyek végülis fúzióra vezettek. A megállapodás értelmében az egye-sült pártnak Nagyatádi Szabó István lett az elnöke,amely körülmény az ő tekintélyét s pártjának politikaisúlyát jelentősen emelte.

A fúzió után felvették az Országos Kisgazda- és Föld-míves-Párt nevet s Nagyatádi Szabó István, Mayer Jánosés Meskó Pál aláírásával ellátott kiáltványban fordultakaz ország földmívelő-lakosságához, amelyben figyelmez-tették őket arra, hogy a tatárjárás és törökdúlás idejénsem volt nagyobb veszedelem Magyarországon, mintezekben a sötét napokban. A gazdasági élet vérkeringéseminden percben megállással fenyeget. A veszdelemnekvégső percében az Országos Kisgazda- és Földmíves-Párt-ban kívánták egy hatalmas táborba tömöríteni Magyar-ország összes kisgazdáit, zselléreit, földmívesmunkásait.Kisiparosait és mindazokat, akik a föld és a földmívesnépjogaiért harcolni és dolgozni akarnak. Bizakodva hirdet-ték, hogy ha valaha kilátása nyílott a földmívelőnépnekarra, hogy az ország gyeplőjét a kezébe vegye, úgy el-érkezett az alkalom, mert a kormány választásokat hir-det. Abban reménykedtek, hogy az Országos Kisgazda- és

142

Földmíves-Párt többségben kerülhet be az országgyű-lésbe. Ha ez megtörténik, kijelentették kiáltványukban,hogy földet akarnak adni a földmívescsaládoknak, denem árendába, hanem örök tulajdonba. Minél több füg-getlen, szabad gazdái akartak teremteni az országban.A kiáltvány a szocialisták elleni bizalmatlanságukat iskifejezte: „Nem bízunk azokban, akik azzal hitegetnek,hogy egyelőre még nem akarják eltörölni a magántulaj-dont, mert tűzhelyeinket és barázdáinkat a jövőben semengedjük az állani tulajdonává lenni. Hatósági ellenőr-zéssel, felügyelettel és adókkal akarnak ezek bennetekettermelésre kényszeríteni. De míg esőt nem tudnak csi-nálni s ha kell, száraz időről gondoskodni, addig ellenevagyunk minden kényszerrendszabálynak, amellyel azállam a gazdálkodásba ártja magát. Nem állandóanemelkedő földértékadó, nem termelési kényszer, nemrekvirálás és maximálás a módja annak, hogy a városilakosság élelemhez jusson, hanem a földmívelés erőtel-jes támogatása és szabadsága.”

Testvéri szeretettel hívták fel az iparral, kereskedés-sel s a szellemi téren foglalkozó polgárokat az OrszágosKisgazda- és Földmíves-Párt támogatására. A földmívelő-rétegeket pedig arra, hogy az országban mindenütt fog-janak kezet és egyesüljenek az eddigi kisgazda- és föld-mívespártokkal, s mint egységes Kisgazda- és Földmíves-Párt haladéktalanul készüljenek a választásokra.

Erősen bizakodtak abban, hogy hà a nép akarataszabadon fog megnyilatkozni, ütött a lelkek szabadulá-sának órája, új korszak kezdődik Magyarország törté-nelmében: a többséget alkotó földmívelőnép uralma.Az Országos Kisgazda- és Földmíves-Párt rendet, nyu-galmat akar — hirdette a kiáltvány. — „Ragaszkodunkutolsó leheletünkig hazánk vérrel, könnyel és verejték-kel megszentelt minden rögéhez. Nem hirdetünk osztály-uralmat, hanem szabadságot és függetlenséget a hazaminden polgárának.”

A kiáltványnak rendkívül nagy hatása volt. A vidékkisbirtokosai egy táborba megszervezve állottak Nagy-atádi Szabó István háta mögött, aminek nagy jelentősé-

143

gét felismerte ugyan a Károlyi-rezsim, de sajnos, nemtudott azzal kellőleg élni.

A kisgazdák vezérét ott találjuk most már a leg-bonyolultabb kérdések megvitatásánál, nélküle nemfolyhatott le semmiféle tanácskozás. Ha idegen missziójött az országba,, véleményét meghallgatták, tárgyaltakvele az ántánt által hozzánk küldött nemzetközi bizott-ságok tagjai, különösen közélelmezési s az ország nyers-anyaggal való ellátását érdeklő kérdésekben.

Időközben megérkezett a béketárgyalásokat elő-készítő ántántbizottság, amellyel a kormánynak tárgyal-nia kellett volna, de éppen ezekben a napokban dúlt alegkritikusabb kormányválság. A szocialisták ugyaniserős feltételekhez kötötték kormányban maradásukat,amelyeket Károlyi Mihály, mint a népköztársaság elnöke,honorált is. Négy miniszteri tárcához jutottak a szocia-listák, amely kormányban, mint tárcanélküli miniszter,helyet foglalt Nagyatádi Szabó István is.8 Búza Barnamegtartotta ugyan a földmívelésügyi tárcát, de ebből ki-kanyarították a földbirtokreform kérdését és az új birtok-politikát érdeklő ügykört, amelyet Nagyatádi Szabó Ist-vánnak adtak ki. Kinevezése a hivatalos ía,p 1919 január22-i számában jelent meg s a népköztársaság szellemé-ben nem „kedves Szabó István . . .”, hanem így címezve:„Szabó István úrnak .. .” stb.

Nagyatádi Szabó István miniszteri székének elfogla-lása után nyílt levélben tájékoztatta az országot műkö-dése irányáról. Rámutatott arra a veszedelmes tünetre,hogy a munka nélkül való megélés elve kapott lábra,melynek során határtalan túlköveteléseket támasztot-tak az állam és a közvagyon ellen. Figyelmeztette azországot, hogy ez az út államcsődhöz vezet. A magán-tulajdon is pusztulásra volt kárhoztatva. Ezek a szomorútünetek indították Nagyatádi Szabó Istvánt arra, hogyrésztvegyen a kormányzásban. Emlékeztette a közvéle-

8 A kormány összetétele ez volt: miniszterelnök: Berinkey Dénes, belügy-miniszter: Nagy Vince, pénzügyminiszter: Szende Pál, kereskedelemügyi miniszter:Garami Ernő, hadügyminiszter: Böhm Vilmos, földmívelésügyi miniszter: Búza.Barna, közélelmezési miniszter: Baloghy Ernő, népjóléti miniszter·. Peidl Gyula,Ruszka-Krajna. minisztere: Szabó Oresztéz, tárcanélküli miniszterek: Kunfi Zsig-mond, Vass János és Nagyatádi Szabó István.

144

ményt arra, hogy ő volt a magyar képviselőházban abirtokpolitika első szószólója s most becsülettel be akarjaváltani mindazt, amit tíz év előtt hirdetett. A birtokpoli-tikai kérdés megoldasd során azonban csak azt az elvetismeri el, amelyik megvalósításába nem pusztul bele aföld, az ország és a földhözjuttatott. Felhívta a figyelmetarra, hogy a forradalom kormányát a munka kormányá-nak kell követnie, amelyben a polgárság, munkásság ésa föld népének képviselői hivatottak helyet foglalni.

A Búza Barna-féle radikális földreformmal szem-ben most már enyhébb hangok hallatszottak, mert azúj kormány megalakulása után, Nagyatádi Szabó Istvánszemélye által a szocialista túlsúly ellenére is biztosítékotnyert az a tény, hogy a kormány még a magántulajdonalapján áll.

A Berinkey-kormánynak nagy előnyei voltak abból,hogy Nagyatádi Szabó István tárcát vállalt, mert amikora szocialistáknak és a radikálisoknak a nemzet szélesrétegeiben talajtalan fegyverbarátságához egy jelentőspolgári erő is csatlakozott, amelyik kizárólagos élelme-zője volt az egész országnak, különösen a nélkülözővárosi lakosság lehiggasztására gyakorolt jó hatást ez azorientáció, de a letiport, nemzeti gondolkozású rétegekis. — amelyikre túlságosan gyorsan és vehemensen ron-tott rá a, forradalom, lerombolva a régi erkölcsöt éshagyományokat, — reménykedni kezdtek, hogy a kor-mány most már nem az erőszak nyers kíméletlenségévelfogja uralmát biztosítani, hanem olyan alkotások terérelép, melyekben nem engedi elkallódni a nemzet leg-nagyobb értékeit: az erkölcsöt, a, hitet, a munkát, afegyelmet, a törvény- és tekintélytiszteletet.

Ezt a kormányt úgynevezett dolgos kabinetnekszánták, amelynek legsürgősebb teendői lettek volna: aföldbirtokreform megvalósítása, a hadsereg újjászerve-zése, az adókérdés rendezése és a megegyezéses béke elő-készítése. Ezek közül leghalaszthatatlanabbnak a föld-reform megoldását tartották.

Ezt a problémát nevezte Nagyatádi Szabó Istvánélete főfeladatának. Hivatalbalépése után nyomban tel-jes erejével bele is feküdt terve keresztülvitelébe, amiről

145

azt hitte, hogy már az 1919. év tavaszán belekezdhetkivitelébe.

Tömegestől érték azonban a csalódások már mun-káján a,k megkezdésekor, mert a politika és a forradalmiszellem olyan gátló körülményeket támasztottak mun-kája elé, hogy ezeken egyelőre nem tudott keresztül-törni. Az új kormány hivatalbalépése után pár napra aKárolyi-párt kettészakadt. Lovászy Márton és HockJános külön pártot alakítottak.

A maradék Károlyi-párt csakhamar érintkezéstkeresett a kisgazdapárttal, hogy egyesülés jöjjön létre akisgazdák, radikálisok és a Károlyi-párt között. A tár-gyalásokon annyit elértek, hogy kimondották a kölcsö-nös együttműködést. Ebbe a kooperációba NagyatádiSzabó István azért ment bele, hogy megszilárdítsa a kor-mány helyzetét, melynek összetételével, — leszámítva aszocialista túlsúlyt, — meg volt elégedve, hitt annakmunkaképességében, de legfőkép: nem akart okozójalenni annak, hogy a kormányzatban még nagyobb balra-tolódás következzék be.

Elhatározásában nem hatalmi kérdés érdekelte,hanem az, hogy olyan elhelyezkedést biztosítson párt-jának, amelyben a földmívelő réteg kívánságait s azország érdekeit legjobban szolgálhatja. Arra törekedett,hogy a beígért földreformot mihamarabb megvalósítsa,amely gondolata keresztülvitele érdekében megköveteltetőle a politika, hogy miniszter legyen, idők folyamán„együtt működjön”, „fuzionáljon”, hadakozzon, véde-kezzen, szóval mindazt megtanulja,, amit az úgynevezettérett politikai rétegek képviselői cselekedtek előtte és cse-lekszenek utána. Nagyatádi Szabó István, ez a,z alulróljött egyszerű magyar ember, amint idők folyamán kitűnt,kitűnően megtanulta a magyar politika minden csínját-bínját, nem egyszer sarokba szorítva azokat, akik nem-régiben még vállveregetően közeledtek hozzá.

Ismerni kell az ország akkori közhangulatát, haarra a kérdésre várunk feleletet, hogy miért siettetteNagyatádi Szabó István a földreform életbeléptetését.Attól félt ugyanis, hogy ha a kormány idejekorán nemfogja ezt megtenni, akkor a, szocialista izgatás pergőtüze

146

alatt álló földmívelő nép erőszakkal, a saját elhatározá-sából hajtja azt végre. Amint hamarosan ki is tűnt, jogosvolt Nagyatádi Szabó István eme aggodalma. Mindenszorgoskodása, ellenére is elkésett azonban a földreform.

A szocialista agitátorok által felizgatott nép egyesrétegeiben valóban élt az a, hangulat, amelyik nem ret-tent vissza a forradalmi birtokfoglalástól. Ezt a hangula-tot a szocialista agitáción kívül szította a,z a kommunistairányzat is, amelyik a földet termelőszövetkezeti célokraakarta igénybe venni. Nagyatádi Szabó István nem vetteészre, hogy a, földreform kérdése tulajdonképen világ-nézetek politikai agitációs eszközévé vált. Maga is el-követte azt a hibát, hogy tudott hinni olyan idők föld-reformjában, amikor a közélet minden terén a legna-gyobb káosz uralkodott s — egyébként érthető okoknálfogva, — éppen nem a legnagyobb vágy mutatkozott aföld megművelése iránt. A háborúból hazatért emberekugyanis részint elszoktak a mezei munkától, de leg-inkább fáradtak voltak testben s lélekben egyaránt. Tel-jesen érthető volt a munkától való átmeneti iszonyodásuk.Sok helyen künn feküdt még decemberben is a termés,mert nem volt, aki betakarítsa, különösen a nagyobburadalmakba. Ennek a jelenségnek megrögzítésétőltermészetesen tartani nem kellett, mert a magyar föld-míves nem sokáig tud hűtlen lenni földjéhez. Ha ott ishagyja ideig-óráig, visszatér ahhoz.

Az ország közélelmezése körül is súlyos bajokmutatkoztak. A hadügyminisztérum katonai osztagokatakart felállítani a termés megmentésére, de vállalkozásakevés sikerrel járt. Még a vidéken sem mutatkozott na-gyobb érdeklődés az ilyen természetű munkaalkalmakiránt. Valóságos anarchia uralkodott a mezőgazdaságitermelésben. Az emberek erőszakos foglalkoztatása cél-jából rendeletet is adtak ki, amely büntetést helye-zett kilátásba a munkakerülőkre. Ε szerint a közjóérdekében munkát mindenki köteles volt vállalni,mert a föld megművelése elsőrendű életfeltételévévált a köztársaságnak. A rendelet a birtokosokat iskötelezte földjük megművelésére s a gazdasági cse-lédséget régi beosztású munkájuk elvégzésére. Ez a

147

rendelet nemcsak a kétségbeesett kapkodás, de akomoly megdöbbenés jele is volt, melynek nem akadtideje annak mérlegelésére, hogy ha, a háború által elcsi-gázott földmívelő nép rögtön nem is erőltette meg magáta mezei munkával, tavasszal, mikor felzöldült a határ,még akkor sem tudott volna tétlen maradni, ha errekényszeríteni próbálták volna.

Ilyenek voltak a közállapotok, amikor a kormánypolitikájának központjába került a földreformkérdés,miközben a kormány kebelében is nagy versengés indultmeg a birtokreform miatt. Búza Barna ugyanis félté-kenykedni kezdett Nagyatádi Szabó Istvánra, akinekhatásköre egyre bővült. Emiatt Búza Barna be is nyúj-totta lemondását, mert úgy vélte, hogy hatásköreik össze-ütközésbe kerültek. Ürügyül azt kifogásolta, hogy aföldmívelésügyi minisztérium három lényeges ügykörét,az erdészetet, állattenyésztést és tehenészetet a népgazda-sági minisztérium a maga részére sajátította ki, valójá-ban azonban az kedvetlenítette el, hogy a nép bizalmainkább fordult Nagyatádi Szabó István felé, akinek hiva-tali szobája ezekben az időkben úgy festett, mint egyvidéki gazdakör, ahová tömegesen gyűltek össze a fal-vak megbízottai, feltárván kívánságaikat. A „csizmásminiszter” nem volt már egzotikum, hanem természetesvalóság, a bizalom vonzó köre, akihez bátran lépett bea vidék földéhes népe. A szobájában félkörben elhelye-zett ülőhelyek sohasem voltak gazdátlanok. Egyik cso-port alig ment el, már jött a másik küldöttség, akikmegelégedtek egy kis biztatással s panaszaik kiöntésévelés boldogok voltak, ha, láthatták a saját osztályukbólkinőtt miniszterüket s hallhatták ajkáról a varázsigét:lesz földreform.

Bálványozták vezérüket, akivel közvetlenül tudtakbeszélni, úgy köszöntek neki, mint otthon fajújukbanegymásnak s kézszorításában nem éreztek leereszkedést.Deputáció deputáció után érkezett, nem vezette őketsenki, jöttek maguktól, tudták hova kell menniök: faj-tájukbélihez. Megtalálták könnyen a főváros forgatagá-ban is, mindenikük útja a népgazdasági minisztériumfelé vezetett.

148

Búza Barnát elkedvetlenítette az a tény, hogy Nagy-atádi Szabó István útjában állt az ő népszerűségének.A felhozott konkrét kívánságokat könnyen el lehetettközöttük intézni, de a tárgyalások során kitűnt, hogy azellentétek a, földreform tekintetében tapasztalhatók leg-inkább.9 Ezt a torzsalkodást a február 9-i miniszteriértekezleten intézték el, amikor megállapították, hogy avégrehajtás mely terén jogosult intézkedni a földmívelésügyi miniszter egymaga, mikor közösen Nagyatádi SzabóIstvánnal s mikor egyedül a népgazdasági miniszter.Az összecsapás Nagyatádi Szabó István győzelmévelvégződött.

A földreform előkészítése és megalkotása egyelőremég sem az ő kezébe került, mert Búza Barna már aforradalom első napjaiban megkezdte ezen a területentevékenységét. Minden átmenet nélküli radikális refor-mot tervezett. Jelszava ez volt: „A föld azé, aki meg-míveli.” A nép felé nagy előszeretettel módosítottákígy: ,,A föld azé, aki túrja, töri.”

Búza Barna terve az volt, hogy az állani váltsa mega közkézen levő földbirtokokat. Ilyenek: az állami, köz-ségi, egyházi és pénzintézeti birtokok. A megváltás tör-ténjék meg, lehetőleg a birtok teljes egészében, esetlegrészben, amely alól egyedül az erdőbirtok és a különlegesrendeltetésű földingatlan mentesüljön. A megváltás meg-felelő áron történne. A reform az igénybe vett földeketegyforma parcellákra kívánta osztani kisbirtokok létesí-tése céljából, melyeket az igénylők 50 évi törlesztésrekaptak volna.

Búza Barna meg akarta szüntetni az ingatlannakminden lekötöttségét, tehát a hitbizományokat is. Azállam számára kisajátítási jogot akart biztosítani a na-gyobb kiterjedésű birtokok nagy részére való érvénnyel.A kisbirtokok méretére vonatkozólag az volt az irány-

8 Az egyik ankét alkalmával, amelyen nemcsak a földreform ügyét, hanema Bnza Barna és Nagyatádi Szabó István között felmerült ellentéteket is megakarták beszélni, igen jellemző és érdekes eset t ö r té n t . Amikor Nagyatádi SzabóIstván a terembe, lépett, az értekezleten résztvevő ellenfelei, kiknek nagyrésztszocialista volt, hangos kifakadásokkal és goromba megjegyzésekkel fogadták,amire ő körülnézve, így válaszolt:

— Úgy látom, ebben a teremben egyedül én vagyok paraszt s mégis azurak viselkednek úgy, mintha parasztok volnának.

149

elve, hogy azokat egy kisgazdacsalád meg tudja művelniés megélhetésüket biztosítsa. Tervei alapján ezek terü-lete vidékek szerint változott volna. Számítása szerint eza terület átlag 10 hold körül mozgott volna. Törekvése;az volt, hogy minél több önálló egzisztenciát teremtsens minél kevesebb cseléd legyen az országban. Ennekérdekében, elsősorban a megváltott birtokok cselédségerészesült volna az ingatlanokból. A földreform áldásátki akarta terjeszteni az Amerikába kivándorolt magya-rokra is. Azonban ezek az ábrándok csak addig voltakéletképesek, amíg az Ő papiros-kalkulációiban és a kor-mány propaganda- és agitációs-anyagában szerepeltek.Nem sokat számolt u. i. ez a radikális földreformterv agyakorlati végrehajtással együtt járó financiális kérdések-kel, amikbe belepusztult volna nemcsak a földhözjutta-tott réteg, de tönkrement volna a régi tulajdonosokkalegyütt az egész magyar mezőgazdaság s vele az ország is.Maga Búza Barna is belátta, hogy a teljesen kis-birtokokra tépett magyar gazdálkodás súlyos veszedel-met jelent a termelésre, ezért elvileg nem ellenezte azintenzívebb gazdálkodásra alkalmas középbirtokok fenn-tartását, de csak mérsékelt számban. Sőt arról is törvé-nyileg akart gondoskodni, hogy a kisbirtokok összevásár-lását megakadályozza. Elismerte, hogy a kisbirtokok létesí-tése hátránnyal fog járni a termelésre, de a velejáró szociá-lis előnyöket oly nagyoknak tartotta, hogy felfogása sze-rint el kell viselni ezt a — véleménye szerint egyébként iscsak — átmeneti hátrányt. A termelés szempontjábólerősen bízott a tervbevett mezőgazdasági kamarák fel-világosító munkájában és propagandájában. A mező-gazdasági kamarákat demokratikus alapon, szavazat-egyenlőséggel akarta felállítani. Ennek a mezőgazdaságiérdekeltségnek kötelezően tagja lett volna mindenki, aki-nek legalább egy hold földje van.

Később tervbe vette a törpebirtokoknak kisbirto-kokká való átalakítását is. A kisajátítási jogot úgy ter-vezte, hogy a község belterületétől 2—3 km-nyi körzet-iben fekvő ingatlanokat fogják legelőször kisajátítani.Búza Barna ettől a földreformtól várta Magyarországaranykorát. A földreform anyagi lebonyolítására ked-

150

venc érve volt ez: ,,Ha a nemzet 30 milliárdot tudottáldozni a háborúra, akkor ugyanennyit kell áldozniaegy-két évtized alatt a földreform céljaira is.”

A földreform megoldására irányuló gondolat egyéb-ként általános volt. A helyesen és a méltányosság alapjánlebonyolított földreform elől senki sem zárkózott el.Csernoch János bíboros hercegprímás már az 1915. évoktóber 27-én megtartott püspöki gyűlésből kifolyólagértesítette a kormányt, hogy a földbirtokos osztály meg-erősítésére, különösen pedig rokkant és más volt katonákellátása céljára készségesen bocsát egyházi és alapítványibirtokokat rendelkezésére. Ezt a nyilatkozatot a herceg-prímás megismételte akkor is, amikor gróf Serényi föld-birtokreformjavaslatának előmunkálatai folytak, ő u. i.a kormánynak törvényes úton megállapítandó, kisajátí-tási jogbiztosítása mellett foglalt állást. Nemes gondol-kozásáról tett tanúbizonyságot József főherceg is, akiebben a kérdésben is kész volt a legnagyobb áldozatot ismeghozni, ha a nemzet érdeke úgy kívánja.

Minden meg volt adva ahhoz, hogy a birtokososztályönkéntes birtokfelajánlásával mindenik félt kielégítőföldreform valósulhasson meg, amit azonban meg-akadályozott az a forradalmi politika, amelyiknek amindenre való ráduplázás volt fő ismertetője. Ez a szel-lem érvényesült a földreform kérdésében is, amely nem-csak azért ártott a magyarságnak, mert felcsigázta a nép-osztályok várakozását, hanem azért is, mert valósággalreceptet szolgáltatott szomszédainknak arra, hogyan kelltönkretenni földreformmal a nekik kellemetlen elemeket.Későbbi időkben történtek is hivatkozások az utódálla-mok részéről arra, hogy valamikor Magyarország is olyanföldreformot akart végrehajtani, mint amilyent ők való-ban keresztülvittek, nagyobbrészt magyar birtokosokingatlanaiból.

Nagy hibája volt Búza Barna földreformtörekvései-nek az is, hogy minden átmenet nélkül, a forradalmihangulat légkörében, szédítő gyorsasággal akarta meg-valósítani terveit. Ennek oka az volt, hogy a népkormánymindenáron produkálni akart. A forradalom kitöréseután két héttel már tanácskozásra hívta meg miniszté-

151

riumának szakférfiait, hogy velük a törvényelőkészítésmódozatait megbeszélje. November 19-én pedig a gazda-társadalmi szervezetek bevonásával, sorozatos ankétenvitatták meg a földreform kérdését. Már az ankétek mes-kezdése előtt tájékoztatta Búza Barna annak résztvevőit,hogy hét-nyolcmillió hold föld szétosztását óhajtja. En-nek a nagykiterjedésű földnek a parcellázása azonbanolyan technikai felkészültséget kívánt, hogy egyelőre csu-pán hárommillió hold felosztását vette tervbe. Azt isremélte, hogy később a nyolcmillió hold felosztásánálsem fognak megállani, hanem 10 millió holdat adhatnaka népnek.

Hosszú vajúdás után 1919 február 16-án elkészülta Károlyi-kormány forradalmi földbirtoktervezete, ame-lyet ki is hirdettek. Címe ez volt: „Néptörvény a föld-mívelő nép földhöz juttatásáról.” A törvény kétféle ki-sajátítást állapított meg. Egyik az általános kisajátítás,a másik a kivételes. Az előző szerint az államnak jogá-ban áll minden birtok 500 holdon felüli részét igénybevenni, az utóbbi szerint, a községek kívánságára, a bir-tok 200 holdon felüli része is kisajátítható. A törvénytehát csupán a 200 holdon alóli birtokok kisajátításimentességét biztosította. A kisajátítandó területet magaa tulajdonos is kijelölhette. Az igénybevétel alól ki voltakvéve a zöldséges kertek, községi legelők, úrbéri legelők,erdők és havasi legelők.

Kisajátítás alá kerüli a szőlőbirtok is. Itt a kisajátí-tási határ 50 holdban volt megjelölve, de szükség esetén30 holdban. Az új birtok általános típusa a családi kis-birtok, amely vidékek szerint különböző területű. A terü-leti minimum 5, a maximum 20 hold lett volna. A családiszőlőbirtok minimuma fél hold s maximuma 3 hold.Akiknek volt földbirtokuk, de ennek területe alatta ma-radt az ottani kisbirtok-minimumnak, birtokaik ki-egészítését kérhették.

A törvény megengedte a középbirtokok kisajátításátis 200 holdas terjedelemben, de kikötötte, hogy ilyenbirtokokra csak szakképzett gazdák tarthatnak igényt.

Családi kisbirtokra minden magyar állampolgárnakigény jogosultsága volt, aki a törvény életbelépése előtt

152

földműveléssel foglalkozott. Etekintetben kivételt csupána rokkantak javára tett a törvény.

A reform végrehajtását az Országos BirtokrendezőTanácsra ruházták, de ennek a szervnek csupán irányítószerepe lett volna, mert a gyakorlati végrehajtás a birtok-rendező választmányokra várt. A reform adminisztrációjaez lett volna: a földmívelési minisztérium összeírja a föld-igénylőket. A Tanács határoz afelől, hogy mely községek-ben induljon meg a kisajátítási eljárás. Ezekbe a közsé-gekbe háromtagú birtokrendező bizottság száll ki, hogya munkálatokat a helyszínén eszközölje.

A kisajátított földek árára vonatkozólag úgy intéz-kedett a törvény, hogy általában az 1913-ban érvénybenvolt árakat kell irányadókul venni. Megengedte a tör-vény, hogyha ez az ár túlnagy, vagy túlkicsi, módosít-ható legyen.

A birtokok kisajátítási sorrendje ez lett volna: 1. az1914 augusztus elseje óta szerzett birtokok, 2. a külföldöntartózkodók birtokai, 3. az egyházi birtokok, 4. az ala-pítványi birtokok, 5. részvénytársaságok birtokai, 6. atöbbi magántulajdonban levő birtokok, 7. állami birto-kok, 8. a törvényhatósági birtokok.

A földet az új birtokos örökhaszonbérlet címénkapta volna. A reform pénzügyi lebonyolítására különtörvényt terveztek. Kimondotta a törvény, hogy az újbirtokokból háromnál többet senki sem szerezhet.

Az 1919. év tavaszára tervezett földosztás adminisz-trációja február közepén készen volt. A munkálatok le-bonyolítására 500 ügyvédet, 500 okleveles gazdászt snagyszámú mérnököt alkalmaztak. A mérnököket tíz-napos tanulmányi kurzuson tájékoztatták feladatuk felől.Fő irányelv a gyorsaság volt. Arra törekedtek, hogy máraz első évben legalább egymillió hold földet szétosszanak.Még február havában 200, esetleg 300 földosztó küldött-ség munkábaállítását tervezték.

Amíg a földosztás lebonyolításának előkészületeiennyire haladtak, a kommunisták is erősebb szóhozjutottak. Gyűléseiken már nyíltan éltették a proletár-diktatúrát, követelték a burzsoázia lefegyverzését, aproletariátus felfegyverzését, valamint proletárhadsereg

153

szervezését és a nagybirtokok szocializálását. A népszín-házutcai fegyveres tüntetésüknek négy halottja és 25 se-besültje lett. Egyébként ez a tüntetés a Népszava ellenirányult, amire a szociáldemokraták orgánuma másnapfelhívta a szervezett munkásságot, hogy verje le úgy abal-, mint a jobboldali ellenforradalmat.

A szocialisták tényleg tartottak is népgyűlést a mos-tani Kossuth Lajos-téren, ahol a szónokok arra figyel-meztették a munkásságot, hogy ha a „kommunistákpuccsa sikerül, nem ők, hanem a grófok ülnek ismét anyakukra”. Határozati javaslatot fogadtak el, amelyetrögtön a kormány elé is vittek. A küldöttséget BerinkeyDénes, Garami Ernő, Böhm Vilmos, Juhász-Nagy Sándor,Balog Ernő, Nagyatádi Szabó István és Vas János fogad-ták. A szocialisták határozata így szólt:

„Az igazi kommunista elvet meggyalázó és a mun-kásmozgalomból orosz rubelekért kivált vezérek ellen alegkíméletlenebb harcot kell indítani.” A leghatározottab-ban tiltakoztak az akár „ál-bolseviki,” akár „ál-kommu-nista,” akár egyéb ellenforradalmi ténykedések ellen s kö-vetelték a szociáldemokrata munkásnagygyülés nevébena kormánytól, hogy mindezek ellen sürgősen, a legszigo-rúbban foglaljon állást.

A szocialisták erélyes határozatára azzal válaszoltaka kommunisták, hogy még aznap délután gyűlést tartot-tak, amely féktelen tüntetés volt Kun Béla mellett. Ennekaz lett a következménye, hogy másnap hajnalban KunBéla, Vágó Béla és Boros László kommunistákat letar-tóztatták. Ekkor történt, hogy a rendőrök Kun Bélátvéresre verték.

Annak a szociáldemokrata pártnak azonban, ame-lyik előző nap oly erélyes határozatot hozott az „ál-bolseviki” és „ellenforradalmi” tevékenység ellen, mégaznap három tagja: Hamburger, Bakácsi és Landlermegjelentek a toloncházban Kun Bélánál, ahol a rendőr-séggel megígértették, hogy ezentúl egy ujjal sem nyúlnaka kommunista foglyokhoz, sőt mindenkivel szembenmegvédik őket. Hogy a fogadalmat be is tartsák, egy-kétszociáldemokrata férfiú felváltva, állandóan inspekcióttartott Kun Béla cellájánál, őrködvén testi épségén.

154

Amíg a kommunizmus uralma ilymódon a tolonc-házban valósággal kitenyésztetett, addig a kormány aszociáldemokratáknak kívánván kedveskedni, meghoztainternálási rendeletét azok ellen, ,,akiknek magatartásaa forradalom vívmányára veszélyes”. Ezt a rendeletetmár másnap alkalmazták is. Nem Kun Béláék ellenugyan, hanem kipróbálták Szterényi Józsefen és Szúr-may Józsefen, akiket Zalaegerszeg mellett kolostorbazárattak, de ugyanez a sors érte hamarosan gróf MikesJános püspököt is. A Berinkey-kormány ezektől a férfiak-tól féltette az ország nyugalmát, amikor előtte feküdtmár ekkor Kun Béla egész kihallgatási jegyzőkönyve,amelyből kitűnt, hogy Magyarország már ekkor teljesenalá volt aknázva a bolsevizmussal. Kun Béla u. i. bevallotta, hogy Oroszországból 300.000 márkát hozott ha-zánkba azzal, hogy itt proletárdiktatúrát csináljon, dekívüle mások is kaptak pénzt Leninéktől hasonló meg-bízással. Terveik szerint május 22-én kelleti volna ki-törnie Magyarországon a kommunista forradalomnak.

Magyarország két nagy ország forradalma közé voltékelve. Németország ekkor élte legnagyobb megrázkód-tatásait s Oroszországban feneketlenül rombolt a bolse-vizmus. Egyre pesszimisztikusabb nyilatkozatok hang-zottak el miniszterek ajkáról is. A Batthyány Tivadarlemondásával megüresedett budapesti VII. kerületi elnökiszék betöltésekor az új elnök, Juhász-Nagy Sándorigazságügyi miniszter, a tiszteletére adott pártvacsoránMagyarország helyzetét így vázolta:

— Helyzetünket nem lehet elszigetelten megítélni.Két delejes sarok gyakorol ránk vonzást: keletről azorosz, nyugatról a német forradalom. Minden jel szerinta magyar forradalomnak is balfelé lesz még eltolódása.Roppant nehéz feladat ugyanis a szociális forradalmiirányt harmóniába hozni az ország visszafoglalásával.

A jövő helyes irányát abban látta, hogy ,,a radiká-lis polgári irány majd összefog a revizionista szocializ-mussal, a kettő talán egyesül is s új, nagyszerű koncep-ció alakul ki belőlük; de mindenekelőtt tömörüljön aKárolyi-párt, a kisgazda földmíves párt és a radikálispárt szilárd egységbe”.

155

Ennek a „nagyszerű koncepciónak” már előre ve-lelte árnyékai az a rendelet, amely a malmoknak csakkétféle liszt őrlését engedé meg: tésztalisztet és kenyér-lisztet. A pékek a lisztfajokat már nem keverhették.Csupán egyfajta kenyeret süthettek. Nem lehetett élesz-tőt kapni a fővárosban, mert az élesztőgyárak ekkor márnem dolgoztak. A munkásság jórésze kereset nélkülállván, a forradalom lengő szalmaszála lett, de a falunépét biztatták a munkára. Szegeden a munkástanácsfelvetette azt az ötletet, hogy a közszükségleti cikke-ket fel kell kutatni s egyenlően elosztani. A kormánytólazt követelték, hogy gondoskodjon tüzelőről és takar-mányféléről, mert még az Alföld népe is ínség előtt áll,ha sürgősen nem intézkednek.

Szánalmas kínlódás volt az, ahogy a kormány azország közhangulatát ilyen körülmények között maga,-felé próbálta fordítani. Az éhség farkasa borzalmasanüvöltött már nemcsak a városokban, de felütötte fejéta nélkülözés a falvakban is, ahol a cukor, kávé, petró-leum s a fűszerek nagyrésze rég hozzáférhetetlen cik-kek voltak, sőt, a mindennapi sóadaghoz is csak nagyonnehezen tudtak jutni. Még márciusban tartott az ország,amikor a földmívelésügyi minisztert már a jövő évigabonatermés igénybevétele foglalkoztatta. Az üres mag-tárak és éléskamrák ettől nem teltek meg, ellenben agazdákat szerfelett bőszítette a miniszter szándéka, mertlátták, hogy a háborús rekvirálás és terményeiknekállami lefoglalása tovább folyik.

A kapkodás s a népnek csupán forradalmi jelsza-vakkal való tömése elvette a kedvét a munkától még adolgosabb rétegeknek is. Csizmadia Sándornak, a gaz-dasági munkásból lett államtitkárnak pl. saját szervezettföldmunkásaival gyűlt meg a baja, akik a kollektív szer-ződést semmibe sem véve, nem akartak dolgozni. Csizma-dia Sándor feladatát kimerítve látta azáltal, hogy dörge-delmes szózatot intéz a földmívelő néphez, amelyet ki-plakatíroztak az ország minden falujában. Rájuk pirítottebben, hogy a munkabérek rendezetlensége a saját hibá-juk s köszönjék maguknak, miért nem gondoskodtakarról előbb. Szemükre vetette, hogy nem dolgoznak s az

156

állatokat gondozás híján pusztulni hagyják. Majd ígyfolytatta:

,,Most emberek vagytok, szervezett munkások. Ezzelazonban az a kötelezettség is jár, hogy szervezett mun-kásokhoz méltóan kell eljárnotok, mert máskülönbenszembekerültök saját szervezeteitekkel. Pedig jaj annak,aki saját szervezett munkástársaival kerül szembe.”

Szánalmas volt a népkormány eme munkára biztatópropagandája, amit egyébként is nagyon kevesen hallot-tak meg. Látván a, munkátlanság nagy veszedelmét, atermés biztosítása érdekében felkérték Nagyatádi SzabóIstvánt is, hogy legyen segítségükre. Így indult meg aza mozgalom, amelyet az Országos Kisgazda és FöldmívesPárt indított a földmívelés érdekében. Ez az akciósem tudott azonban erkölcsi támogatáson túl egyebeinyújtani.

A földkérdés körül forgott a népkormány mindentevékenysége. Még Kunfi Zsigmond, a közoktatásügyiminiszter is ezzel traktálta a tanítókat, akiket Buda-pestre csődített eskütételre. Miután felfedte előttük, hogyeddig a tanító volt az utolsó ember, s ezután a dolgozónép között az első lesz, átadta a szé)t Csizmadia Sándor-nak, aki az agrárreformról és a mezőgazdasági többter-melésről oktatta ki hallgatóságát.

Búza Barna földosztó-bizottságai javában működ-tek már a vidéken. A földigénylést négy fórum előtt isbe lehetett jelenteni: 1. Minden községben az ott működőbirtokrendező bizottságnál. 2. Az Országos Birtokren-dező Tanácsnál. 3. A földmívelésügyi minisztériumban.4. A népgazdasági minisztériumban. Ebből a nagy ada-kozási iramból tragikomikus dolgok származtak. Még afőváros lakossága is a jogos földigénylők között szerepelt.Nem házhelyről, telekről vagy építkezési cét szolgálóföldterületről volt szó, hanem földbirtokról. Miután aVérmezőt és más köztereket már bölcsen berubrikázta aforradalmi birtokpolitika a többtermelés szolgálatába, a,főváros lakosságát igényének kielégítésére a környezőközségekbe utalta. A kormány egyenesen kívánatosnakis tartotta, hogy földigényléssel lépjenek fel a munkásokés a kisebb javadalmazású alkalmazottak. Erre a törvény

157

meg is adta a módot oly formán, hogy egy-egy községhatárára nemcsak a helybeliek, hanem más vidék lako-sai is jelentkezhettek földért. Ezek igényeit azonban csakakkor lehetett kielégíteni, ha az illető község lakosairanézve ez már megtörtént s birtokfelesleg mutatkozott.A népkormány szemei előtt megjelent az új Budapest,amelyet 20—30 kilométeres körzetben gyümölcsösök észöldséges földek övezlek volna, A naiv fővárosi lakosságpedig, amelyiknek csak nagyon csekély hányada voltnémileg is tisztában azzal, hogy a, művelésre beígért föld-del mit is tudna csinálni, örömmel értesült erről a fel-kínált előnyről, különösen abban az időben, amikoréhezésig menő nélkülözésében paradicsomi életet reméltattól az egy-két hold földtől, amelyik lakóhelyétől több-órai járóföldre lett volna, még akkor is, ha a legkelleme-sebb közlekedési eszközök útvonalába esett. A fővárosilakosságot ez a mesebeli ígéret egyébként akkor érte,amikor a batyuzás legrémesebb napjait élte, amikorBalogh Ernő közélelmezési miniszter rendeletéből igazol-vány nélkül lehetett belföldi forgalomban élelmiszertszállítani. Ez a rendelet momentán valóban sokkal töb-bet jelentett számára, mint a kormány földígérete, merttényleg a végső szükségben tette lehetővé számukra, hogyvidékről legalább saját szükségletükre élelmiszert szál-líthassanak. Naiv óhajként hatott ilyen viszonyok közötta népkormány ama kiáltványa, amelyben minden feles-leges szem gabona beszolgáltatására hívták fel a gazda-közönséget:

— Hozzátok fordulunk magyar gazdák, segítsetek,támogassátok a népkormányt, nehogy szemrehányás ésaz a súlyos vád érhessen benneteket: ti voltatok okozói,bogv polgártársaitok százezrei nélkülöznek. Szolgáltassátok be feleslegeiteket. Tegyétek ezt gyorsan. Aki gyor-san ad. kétszeresen ad. Tegyétek szívesen és ne várjátok,hogy a hatóság és a hatóságot támogató szervek és köze-gek állapítsák meg, mit nélkülözhettek, tegyétek önként,nehogy a szűkölködők izgalma bajt okozzon. Meg kellértenünk, hogy hacsak nem akarjuk országunkat vesze-delembe dönteni s a háborútól megkímélt javainkat is

158

megsemmisíteni, mindent el kell követnünk, hogy a köz-ellátás folytonossága meg ne akadjon.

Amily mértékben ürültek a városi élelmiszerraktá-rak, éppoly mértékben emelkedett a falvak jelentősége.Ennek hatása erősen érvényesült a politikában is. Az idő-közben megkezdődött választási agitáció során KárolyiMihályék nagy előszeretettel hivatkoztak a nép előttpéldául Veszprémben és Székesfehérvárott arra, hogyegyütt haladnak a kisgazdapárttal. A ceglédi választásigyűlésen Nagyatádi Szabó István kijelentette, hogy atiszta függetlenségi lobogó mellett mindig tisztelettelállott meg, de látva azokat a szoros kapcsolatokat, ame-lyek Károlyiék és a szociáldemokrata párt között fenn-állottak, szükségesnek tartotta kifejteni álláspontját aszociáldemokráciával szemben. Ezek programja ugyanisvilágosan a magántulajdon megszüntetését1 kívánta,amit ő ellenzett, mert szerinte a tisztességes munkábólszármazó magántulajdont nem lehet megszüntetni, mertennek az elvnek a megdöntése lefokozná termelésünketés csökkentené népünk munkakedvét.

Bármennyire is ellene volt Nagyatádi Szabó Istvána szociáldemokrata előretörésnek, mégis, mintha egészpolitikai karrierje alatt először veszítette volna el poli-tikai éleslátását. Nem vette észre, hogy Károlyiék ötcsupán propaganda célokra használják ki, hogy aző személye által olcsón jussanak a hatalom szilárdabbbirtokába. Őt azonban ez alkalommal is az áz irányelvvezette, hogy a gazdatársadalom képviselőjének jelenlétenélkül ne döntsenek a nép sorsát érdeklő kérdések felől.

A kisgazdapárt aggódóbb elemei nem vették jónéven,hogy Nagyatádi Szabó Istvánt ilymódon kihasználjákKárolyiék s emiatt országos értekezletre hívták egybe azOrszágos Földmíves Pártot, amelyen Sokorópátkai SzabóIstván elnökletével felbontották a januárban létrejöttfúziót s elhatározták pártjuknak újbóli megalakítását,Független Országos Földmíves Párt név alatt. Kimondot-

1 A szocialisták gyakran a gorombaságig menőleg leszögezték a magán-tulajdon és a kisgazdákkal szemben vallott álláspontjukat. Pogány József ígysűrítette le egy mondatba ezt a szocialista elvet:

— Nem akarjuk a parasztot szaporítani.

159

ták ugyan, hogy támogatják a kormányt kívülről, deragaszkodnak független kisbirtokpolitikájukhoz azon azalapon, hogy a földreform által önálló kisbirtokokat léte-sítsen a kormány, az egyéni tulajdon alapján. Elítéltékazt az irányzatot, amely a vallás ellen lépett fel s köve-telték a vallásoktatás fenntartását. Az alakulógyűlésenNagyatádi Szabó István is megjelent, aki felé élénk figye-lem fordult, különösen mikor megokolta, hogy a vezetésealatt álló kisgazdapárt miért kénytelen a kormánybanrésztvevő pártokkal együtt működni. Ebből a beszédébőlnyilván kitűnik, hogy Nagyatádi Szabó István csak ügyespolitikai sakkhúzást látott abban, hogy a kormánnyalegyütt működjön, mert amikor a kormány arról akartdönteni, hogy földdel lássa el a földmívelő társadalmat,Nagyatádi Szabó Istvánt az a gondolat vezette, hogy netörténhessék meg a, ,,rólunk, nélkülünk”. Ennek a fel-szólalásnak a hatása alatt a Független Országos Földmí-ves Párt kimondotta, hogy a kisgazdapárt törekvéseitszívesen támogatja, mindamellett az elközelgő választá-sok idején a küzdelemben a maga, útján vesz részt.

Tisztán politikumként véve is ezt a kiválási proeesz-szust, a kisgazdaérdekek védelme szempontjából valóbanügyes taktikai lépés volt. Mind a két kisgazdagarnitúrá-nak egy cél lebegett szeme előtt, csak az utak megválasz-tása tekintetében különültek el. Bizonyos, hogy ez a kétgarnitúrára való szakadás biztosítani tudta számukra azt,hogy kormány- vagy rendszerbukás esetén is sértetlenmaradjon a közös program, amit megvalósulásra akar-tak vinni, ha nem Nagyatádi Szabó István által, hátSokoropátkai Szabóval, vagy bárki mással, mert a föld-reform gondolata ekkor már annyira a nép közé voltdobva, hogy a nagyobb veszély megakadályozására fel-tétlenül keresztülviendőnek tartották. Attól tartottakugyanis, hogy az amúgyis egyre jobban terjedő izgatáshatása alatt a nép maga fogja birtokba venni a földeket,ami egyet jelentett volna a bolsevizmus győzelmével.

Ilyen országos hangulat hatása alatt tartották meg1919 február 23-án Kápolnán az első demonstratív föld-osztást, amelyen a népköztársaság elnökének, KárolyiMihálynak vezetésével csaknem az egész kormány meg-

160

jelent. A kápolnai földosztást világraszóló eseménynekszániák, azt remélve, hogy erre az aktusra felfigyelneka demarkációs vonalak mögül a csehek, tótok, románokés szerbek, nem gondolva arra, hogy a birtokpolitikaterén ilyen lépésre azok sokkal előnyösebb helyzetbenszánhatják el magukat, mert rendelkezésükre áll az el-szakított magyar részeken levő birtokosok egész vagyona.Amint később ki is tűnt, ezek az államok valóbanKárolyiék birtokpolitikáját hajtották végre még radiká-lisabb formában, mint pl. Románia, ahol minden kár-térítés nélkül elkobozták még a magyar állampolgárokbirtokait is. A népkormány azonban demonstrálni akart.A kápolnai teátrális földosztástól nem hiányoztak a kül-sőségek sem: a bandérium, a zászló, a, sok felköszöntő.A néptömeg feje fölött repülőgép keringett s szórta lefeléa propaganda-röplapokat, amelyek a népkormány föld-osztását dicsőítették. Kápolna piacterén, ahol dombonáll az 1849-i honvédemlék, dobogót emeltek, amely alattKárolyi Mihály 17 falujának népe hallgatta a szónokokat.

Károlyi Mihály a kápolnai földosztást nemcsak arraakarta felhasználni, hogy ezáltal népszerűséget arasson,hanem arra is, hogy Nagyatádi Szabó Istvánt még szoro-sabbra fűzze magához.

A kápolnai földosztás után két nappal a képviselő-ház elnöki tanácstermében közös értekezletre hívta mega kisgazdapártot, amelyen sikerült elérnie azt, hogyNagyatádi Szabó István belement a szorosabb politikaiegyüttműködésbe. Tény, hogy a kisgazdák vezére ekkormár egyre jobban beleesett a forradalmi időkbe, de őtaz egész akkori politikából más nem érdekelte, csak aföldreform. Régi álma volt ez s ő akarta megvalósítani.Eleinte azt hitte, hogy könnyen fog menni, be is ígértekönnyelműen annak végrehajtását a forradalmi időktavaszára, de akkor még nem tudta, hogy amíg Károlyiékvele paktálnak, a hátamögött a hatalmat átjátsszak akommunistáknak. Ez a lekötöttsége egyébként sem tar-tott volna sokáig, ha a kormányzat beváltja választásiígéretét, ő ugyanis abban bizakodott, hogy kedvezőbbkörülmények között indulhat a kisgazdapárt a választásiharcba, ha kormányon belül van.

161

Megállapították, hogy az együttműködés a forrada-lom szellemében s a forradalmi vívmányok biztosításáratörtént. Programjuk a szociális haladás, a népgazdaságiés kulturális eszközök előmozdítása, amiknek jegyébena párt mint egység jelenik meg a nép előtt. A hangsúlyez utóbbi kikötésen volt, mert Károlyi Mihálynak erreaz együttműködésre s Nagyatádi Szabó Istvánnal a népelőtt való együttes megjelenésére volt legnagyobb szük-sége, mert az ő forradalmi politikájának nem sok híveakadt a falvak lakosságában. Kimondották azt is, hogya kisgazdapárt tagjai megjelennek a Károlyi-párt helyi-ségében, ahol őket ünneplésben fogják részesíteni.A Károlyi-párt kívánságai között szerepelt még az is,hogy erről az „összeolvadásról” proklamáció útján érte-sítsék az országot. A Károlyi-pártnak volt még egy kíván-sága, amelynek teljesítése a kisgazdapártra nézve igenkényes volt, mert a párt földmíves-frakciójához tartozóPallavicini Györgyöt és néhány konzervatív politikustkívánt elejteni. Amikor Pallaviciniék ezekután a kis-gazdapártból kiléptek, a Károlyi-párttal való egyesüléslétrehozását semmi sem gátolta.

Ettől az időtől kezdődik Nagyatádi Szabó Istvánpolitikai szereplésének az a pár hete, amely legkevésbbétartozik szervesen az ő egyenesirányú politikájához.Ekkor keletkezett ugyanis az a látszat, hogy a kisgazdákvezérét „bekapta a forradalom”. Eme pár hét tartamáranyúló politikai szereplése miatt érték a higgadtabb időkfolyamán Nagyatádi Szabó Istvánt leginkább a vádak.

1919 február végén kinevezték a FöldbirtokrendezőTanácsot, melynek nagy szerepet szántak. A tanácsnak36 tagja volt, akik közül 18 belső, 18 pedig külső tagok-ból állott. Feltűnést keltett nyomban, hogy a tanácstagjai közé nem Nagyatádi Szabó István pártja köréből,hanem Csizmadia Sándor szocialista felfogását vallóFöldmunkások Országos Szövetsége kebeléből delegáltáka kültagok legjelentékenyebb részét. Nyilvánvaló tüne-teként annak, hogy a földkérdés tekintetében a szociál-demokrata eszmék kerekedtek felül.

Attól az időtől kezdve, hogy a földmívelésügyiminisztérium szétküldte az országba a földosztó bizott-

162

ságokat, a földkérdés megoldása tekintetében hamarosanúj helyzet állott elő. Ezek a bizottságok ugyanis már aszocialista megoldás mellett agitáltak, amely tudva-levőleg nem helyeselte a föld elaprózását, abból az elv-ből kiindulva, hogy belterjes gazdálkodás csak a nagy-birtokoknak egy tagban való meghagyása által érhető el.Gróf Károlyi Mihály is a szövetkezeti eszme megvalósí-tását hangoztatta már kápolnai beszédében, amit nyil-ván szocialista befolyásra hirdetett. Biztatásának csak-hamar meg is lett a következménye. A kápolnai elnökiszózat után ugyanis hamarosan jelentkezni kezdtek olyantünetek, amelyek a szocialista szövetkezeti eszmét a gya-korlatban is próbálták megvalósítani.

Ilyen sors érte a bajor királyné, Frigyes főhercegnővérének, Mária Terézia Habsburg főhercegnőnek, sár-vári, 18.000 hold földjét, amely a bajor királyi családlegértékesebb birtoka. A birtok cselédei olyan követelé-sekkel léptek fel, amelyeket a jószágkormányzóság nemtudott teljesíteni. A birtok egyébként a leggyönyörűbbmintagazdaságok egyike volt s mint ilyent, a földreformis védte a fölosztástól. A kormány úgy döntött, hogy át-veszi saját kezelésébe a rajta levő ipari üzemekkel ésgazdasági felszerelésekkel együtt, vagyis nem parcellázza,hanem az egész mintagazdaságot szövetkezeti alapon azott alkalmazott mezőgazdasági és ipari munkásoknakadjai át. Ez volt az első szocializált földbirtok Magyar-országon, amely precedenst teremtett a további, hasonlóeljárásokra.

Legsúlyosabb volt ezek közül a somogymegyei eset,amely kényes feladat elé állította Nagyatádi Szabó Ist-vánt is, akinek elévülhetetlen érdeme marad, hogy ahelyzet gyors áttekintése alapján, bölcs ítéletével és be-látásával megmentette vármegyéjét egy véres polgár-háborútól. A fölmívelő lakosság ugyanis a szoicáldemo-krata és kommunista eszmék izgatására saját magát in-stallálta a nagybirtokokba,

A somogymegyei birtokszocializálásnak nagyon szo-morú előzményei voltak, amelyeknek ismerete nélkülnem állhat tisztán előttünk ez a forradalmi birtokbavételiaktus.

Még mielőtt a földreformról szóló XVIII. számú nép-törvényt kihirdették volna, a kormányzat gondoskodnikívánt olyan egyénekről, akik mint földosztó biztosokbejárva a részükre kiosztott országrészt, hivatottak lettekvolna a népköztársaság földbirtokreformját gyakorlatbaátvinni. Ezek kiképzése rövid tanfolyamon történt, akikközött gazdák, mérnökök és jogászok foglaltak helyet.Három turnusban 150 ilyen birtokosztó személyt képez-tek ki. Az első turnusnak már február közepén meg kel-lett volna kezdenie munkáját, de kibocsájtásuk késedel-met szenvedett azért, mert a földmívelésügyi miniszté-riumban a szükséges nyomtatványokat nem tudták ide-jében elkészíttetni. így történt, hogy az első földosztó rajcsak március 1-én kapta meg képesítését. Bármily gyorstempóban haladt is ez a kiképzés, az első turnusé mégtűrhető lett volna — bár a szocialisták már ebbe is bele-szóltak, különösen a tekintetben, hogy kik kerüljeneka tanfolyam hallgatói közé, ami persze egy csapásra el-döntötte a földosztás új irányba való eltolódását. A má-sodik turnus pedig, már inkább szocialista, a harmadikmeg teljesen Kun Béla szellemétől átitatott kommunista-felfogású volt, melynek tagjait nem is lehetett másnak te-kinteni, mint a bolsevizmus agitátorainak. Ebben a, turnus-ban tűnt fel egy Hevesi Ákos nevű gazdatiszt, aki ember-ölésért börtönben is ült. Március elején ez a rovottmúltúegyén már nyíltan hirdette a bolsevizmus tanait. Csak-hamar lekerült Somogy megyébe, ahová HamburgerJenő, mint Búza, Barna megbízottja vitte le munkatár-sául. Szerepük az volt, hogy megszervezzék Somogymegyében a termelőszövetkezeteket, amit sikerült is el-érniök, veszedelmes forradalmi atmoszférát teremtve.A hatalomhoz jutott szociáldemokrata forradalmi elemeku. i. március 4-én kommunizálták a Mezőgazdasági ésIpar R.-T. negyvenezer katasztrális holdat kitevő uradal-mait, birtokukba, vették a katonaságot, csendőrséget, avasutat s március 14-re általános sztrájkot hirdettek.Az események hatása alatt a somogymegyei kisgazdapártvezetősége megyegyűlést hirdetett, amelyen állást akartfoglalni a birtokreform és a választások kérdésében.

A kormány tétlenül nézte az eseményeket, melyek-

163

164

nek hatása alatt Nagyatádi Szabó István, miután fel-háborodva követelte a jogrend helyreállítását a minisz-tertanácsban, lemondott, amit a kormány nem fogadottel, sőt mint somogymegyei embert, őt bízta meg az esemé-nyek felülvizsgálásával, óvatosan vigyázva azonban arra,hogy Nagyatádi Szabó István ne tehessen egyebet, mint-hogy konstatálja a helyzetet. A már teljesen szocialistáijárszalagon lévő kormánynak nem lett volna kedvesdolog, ha Nagyatádi Szabó Istvánnak feladatává teszi arendcsinálást is.

Ebben az atmoszférában indult le Nagyatádi SzabóIstván néhány hűséges emberének kíséretében Kapos-várra. Útközben vették észre, hogy ugyanazzal a vonat-tal utazik Hamburger Jenő és Göndör Ferenc, akik fül-kéjében föl is keresték Nagyatádi Szabó Istvánt. Az ő út-juk is a birtokszocializálással volt kapcsolatban. Homok-taszár állomáson a kaposvári kisgazdapárt egyik tagjafelugrott a vonatra s fáradságtól elfulló hangon kérteNagyatádi Szabó Istvánt, hogy forduljon vissza, mert aszocialisták meg akarják ölni. Végül is arra akarta rá-bírni, hogy legalább szálljon le a vonatról és kocsin foly-tassa útját.

Nagyatádi Szabó István erre a hírre így válaszolt:— Ha mindenáron minisztert akarnak ölni, hát

verjenek agyon. En a megyémből meg nem szaladok.Megérkezése után nem volt számára más lehetőség,

minthogy a szocialista, és kommunista izgatás hatásaalatt lévő tömeget lecsillapítsa s olyan megállapodásthozzon létre, amely ideig-óráig biztosítja azt a, rendetés nyugalmat, mely képes gátat vetni a vérengzésnek.Más lehetőség alig volt számára, minthogy a lázadókkaltárgyaljon, mert például a gazdasági cselédek komolyanazzal fenyegetőztek, hogy sztrájkba lépnek s nem etetikaz állatokat, ami a termelést nagymértékben veszélyez-tette volna, kockára vetvén nagy területek lakosságánakélelmezését.

Nagyatádi Szabó Istvánt már megérkezésekor azzalfogadták, hogy ide hiába, jön, mert „pirospárti lett mára somogyi paraszt”. Hamburgerék nem ismertek határta lázítás terén. A somogymegyei esetet így állították be:

165

„A földmívelő proletárság most lefizeti azt, amivel tar-tozik annak a forradalomnak, melyet a város tanultabb,modernebb, elszántabb népe verekedett ki nemcsak amaga, hanem az egész ország dolgozó népe számára.A város adta a parasztnak a földet s a paraszt küldenifogja ezért a városnak a somogyi fehérkenyeret.”

Hamburgerek azonban nem elégedtek meg a nagy-birtokok kommunista berendezésével, hanem Kaposvárés Somogy megye közigazgatását is bolsevizálták. A mun-kástanács általános sztrájkot hirdetett s Kaposvárra éskörnyékére életbeléptette az ostromállapotot. A városnyakára háromtagú direktóriumot ültettek, amelynektagjai voltak: Tóth Lajos, Latinka Sándor és Peinhoff erLajos, akik át is vették a város ügyeinek vitelét s elsődolguk az volt, hogy a vármegyeház udvarát fegyvereskatonákkal száll attak meg. A megyeház nagytermébentanácskozó tisztviselőket a direktórium, a lakosság érde-keire hivatkozva, felkérte a további hivatalbanmara-dásra, amit a tisztikar azzal a kikötéssel fogadott el, hogytörvénybe ütköző rendeletet nem hajt végre.

Ilyen előzmények után érkezett meg Kaposvárramárcius 10-én Nagyatádi Szabó István, akinek fogadá-sára ezrekre menő tömeg várakozott az állomáson.A sokaság hangulata rendkívül izgatott volt. Soraibantöbbségben voltak a Szabó István-ellenesek, akik „ab-cug!”, ,,le vele!” és „pfuj, ellenforradalmár!” kiáltások-kal fogadták s az volt a törekvésük, hogy nem engedikszóhoz jutni. Környezete úgyszólván teste védelméveltudta megakadályozni, hogy tettleges inzultusok nemérték. Amikor nagynehezen szóhoz tudott jutni, ezeketmondotta: „Mint a jelenlegi kormányban működőminiszter, a birtokreform miatt jöttem Kaposvárra. Mintegyszerű polgárember akartam megjelenni kisgazda-társaim gyűlésén, mert nemcsak, hogy leköszöntem, deegyenesen követeltem, hogy engedjenek ki a kormány-ból. Ez azonban magasabb politikai okokból nem követ-kezhetett be. Lehetetlen, hogy önök ne utálták volna megazt a sok vért, ami kiömlött a szörnyű világháborúban.Nem akarom elhinni, hogy önök itt testvérháborút akar-janak csinálni”...

166

Az őrült tumultusban többet mondani nem tudott.Ezekre a higgadt szavakra a szociáldemokraták helybeliorgánuma azzal válaszolt, hogy felhívást intézett a mun-kásokhoz, figyelmeztetvén őket arra, hogy NagyatádiSzabó István pártja fegyveres kisgazdákat rendelt Kapos-várra, akik a szociáldemokratákkal le akarnak számolni.A „rend fenntartására” Pogány József, a katonatanácselnöke három század tengerészt rendelt ki.

Megdöbbentően drámai jelenetek központjába ke-rült ekkor Nagyatádi Szabó István, de az ő bölcseségétigazolja, hogy ezekben a percekben is csodálatos higgadt-ságot tudott elárulni. Ha ő akkor a hajthatatlanság állás-pontját választja s a terrorra, amely érte, hatalmi esz-közökkel felel, szinte beláthatatlan következményei let-tek volna cselekedetének. Hívei ugyanis fegyverben állva,benyomultak már a falvakból a meghirdetett gazda-gyűlésre s csak arra vártak, hogy a vezér adja ki a jelszóts lett volna ekkor Kaposvárott olyan vérontás, amilyentestvérharcot még nem látott ez a vidék, de NagyatádiSzabó István tudta, hogy az erőszakos fellépés csak el-mérgesítené a dolgokat s más eredménnyel ügy semjárna, minthogy életébe kerülne beláthatatlan számúembernek.

Még a gazdagyűlés előtti napon megérkezett tized-magával Vincze Sándor, a későbbi népbiztos s miutánfelkeresték Nagyatádi Szabó Istvánt tárgyalás lefoly-tatására kényszerítették. A kisgazdák vezére a legszélső-ségesebb szocialista agitátorokkal állott szemben, akikközött egyedül képviselte a polgári gondolkodást. Ezena tárgyaláson jegyzőkönyvet vettek fel, amely későbbmegcsonkított formában került a nagyobb nyilvánosságelé, amely körülmény hamis megvilágításba helyezteNagyatádi Szabó Istvánt a közvélemény előtt. Ez a ténynagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közélet teréntájékozatlan elemek előtt személyét gyűlöltté tegye.Elhallgatták ugyanis, hogy a felvett jegyzőkönyv hete-dik pontjában a kaposvári szociáldemokrata párt köte-lezte magát arra, hogy a vármegye területén tiszteletbenfogja tartani a kisgazdapárt szervezkedési és gyülekezésiszabadságát. A jegyzőkönyvben kikötötte Nagyatádi

167

Szabó István, hogy a birtokreform végrehajtásánál a kis-gazdák és föld mívesek birtokigényei a törvény kereténbelül a legmesszebbmenő kielégítést nyerjenek.

Nagyatádi Szabó István nagy veszedelmet hárítottel azáltal, hogy aláírta ezt a jegyzőkönyvet, mert a kéttábor, a felfegyverzett szociáldemokrata csapatok és aKaposvárra beözönlött kisgazdák között a véres össze-ütközés elkerülhetetlen lett volna. Ez a testvérharc pedig,tekintettel arra, hogy a forradalmi elemek teljes fegyver-zetben állottak, nagyon sok kisgazdának került volna.életébe.

A somogymegyei esettől vérszemet kaptak a többividékek is és egyre szaporodtak az önkényes birtokfog-lalások. A kormány polgári elemeinek kezéből teljesenkisiklott a hatalom. Nem volt már erő, amely vissza-tartsa az országot újabb s még borzalmasabb forrada-lom kitörésétől. Hiába figyelmeztették Nagyatádi SzabóIstván és Búza Barna közös nyilatkozatban a népet, hogyaz önkényes birtokfoglalás tilos, már minden késő volt.A forradalom gyümölcse úgyszólván ölükbe hullott akommunistáknak s Károlyi Mihálynak már csak jog-címeket kellett keresnie a csúfos visszavonulásra.

Hevesi Ákos és Hamburger Jenő a somogyi sikerekután már olyan merészek lettek, hogy március 18-ánberontottak Búza Barna hivatalába s durva szavak kísé-retében távozásra szólították fel. Ugynezen a napon,amikor ez az inzultus érte Búza Barnát, fogadta el a mi-nisztertanács azt a javaslatot, amelyik a főhercegek éshercegek birtokainak állami kezelésbe vételéről szólott,ami tulajdonképen már birtokkommunizálás volt. BúzaBarna azzal indokolta meg rendeletét, hogy eme földek el-tulajdonítására nemcsak azért van szükség, hogy azokmíívelését biztosítsák, hanem azért is, mert a külföldönélő főhercegek és hercegek ezeknek a birtokoknak jöve-delméből költenek ellenforradalmi agitációra.

Eme rendelet életbeléptetése után a népkormányvalóban semmit sem vethetett a földéhes nép szemére,mert maga is ugyanazt cselekedte, amit HamburgerekSomogyban.

Ilyen előzmények után osztották föl Aszód mellett

168

a báró Schossberger Lajos-féle ötezer boldas birtokot isés alakították át szövetkezeti birtokká. Az ottani Mun-kástanács elnöke, Milodánovics Márton kezdeményezé-sére március 16-án megalakították a Termelő-Szövet-kezetet, amelyben Aszód, Kartal, Kiskartal, Salgóhéviz,Paks és Túra község földmunkásai vettek részt. Elhatá-rozták, hogy a somogyi mintára direktóriumot szervez-nek, amely fölött az aszódi munkástanács áll. Íme, BúzaBarna kezéből átsiklott már a földreform a munkás-tanács kezébe.

Ugyanez a sors érte a nagyteleki báró Hatvany-féleuradalmat is, de az aszódi munkástanács nagyobb vérsze-met kapott, semhogy megelégedett volna ezeknek a bir-tokoknak szocializálásával. Elhatározta, hogy a környék-beli többi nagybirtokokat is ugyanerre a sorsra juttatja.Búza Barna hiába nyilatkozgatott az aszódi eset után,hogy az ilyenféle birtokkisajátítások nemcsak az ő, dea szociáldemokrata párt akaratával is ellenkeznek shogy mindent el fog követni a hasonló esetek megaka-dályozására, mert így nem azok jutnak földhöz, akiknekarra joguk van és hogy gazdaságilag is nagy károkat okozaz ilyen birtokelidegenítés, — senki sem hallgatott már rá.Kun Béla földszocializáló garnitúrájáé volt már a cse-lekvés területe, akiket nagyon ügyesen tudtak becsem-pészni szociáldemokrata protekcióval azokba a földosztóbizottságokba, amelyeket Búza Barna képezett ki, hogyradikális földreformját ezek segítségével hajtsa végre.Amikor azonban erre sor kerülhetett volna, Búza Barna,a tízmillió hold szétosztásán ábrándozó földmívelési mi-niszter már akkora föld felett sem rendelkezett, ahováeltemethette volna radikális földreformjának koncep-tusait. Kitört a proletár rémuralom, amiben nagy részevolt annak az izgató anyagnak is, amit a Károlyi-éra aföldreformmal kapcsolatban folytatott.

A FÖLDBIRTOK SZOCIALIZÁLÁSAA falusi nép passzív ellenállása.

Március 20-án Vyx francia ezredes átadta KárolyiMihálynak az ántánt déli hadseregparancsnokának jegy-zékét, a mely szerint a békekonferencia elhatározta, hogya magyarok és románok között semleges zónát foglétesíteni s ezen a területen se magyar, se román katonanem tartózkodhat. A Károlyi-kormány olyan bejelen-tésnek tekintette ezt a jegyzéket, mint amely az országleendő politikai határait kívánná megjelölni.

Teljes volt a megdöbbenés. Az utolsó remény is szét-foszlott atekintetben, hogy Károlyi Mihály az antantnálel tud valamit érni Magyarország érdekében. Az esemé-nyek ettől a dátumtól kezdve drámai gyorsasággal követ-ték egymást. A kormány az ántánt-jegyzék tartalmábanürügyet talált arra, hogy lemondjon. Lemondását való-ban azzal is indokolta, hogy az ántánt jegyzéke azt a szi-gorú kikötést tartalmazza, miszerint a fegyverszünetihatárok nem tekinthetők többé ideiglenes demarkácio-nális vonalaknak, mert azok a békeszerződések anyagá-ban országhatárokként vannak megjelölve. Ezt az állí-tást azonban Vyx ezredes erélyesen cáfolta, kijelentvén,hogy Károlyi Mihály tévesen értelmezte a jegyzékszövegét.

Az ántánt déli hadseregparancsnoka négynapi ter-minust adott, amelyen belül választ kért. A népkormányválasza a lemondás volt, amit hamarosan nyomon köve-tett Károlyi Mihálynak, mint a köztársaság elnökénektávozása is. Ezt az elhatározását azzal indokolta, hogybelátja, miszerint a viszonyok kényszerítő ereje új iránytparancsol s a termelést csak úgy lehet biztosítani, ha, ahatalmat a, proletariátus veszi kezébe. Nézete szerint azantantnak az a célja, hogy Magyarországot felvonulásiés hadműveleti területté tegye az orosz szovjet ellen, amit

170

támogatni nem volt hajlandó, sőt egyenesen a világ pro-letariátusához fordult igazságért és segítségért. KárolyiMihály ezzel indokolta lemondását s így állította be amaelhatározását, hogy a hatalmat a proletariátus kezébetette le, amely cselekedetének közvetlen következményeaz lett, hogy Budapesten 30.000 vasmunkás csatlakozotta kommunista párthoz.

Így történhetett meg, hogy az 1919. év első tavaszinapján a legsötétebb éjszakában találta magát a magyarnemzet. Senkisem gondolt akkor arra, hogy éppen ezena napon volt 25 esztendeje annak, hogy száműzetésébenmeghajt a magyar nemzet nagy fia, a szabadság fáklya-hordozója, Kossuth Lajos. Ezt a szent napot a legna-gyobb megszentségtelenítés érte azzal, hogy a tisztademokrácia nagy harcosának gyásznapján nyerhetettszabad utat hazánkban a rémuralom.

Az ország borzalmas időket élt. Ezeket a napokat aPetit Parisienben később maga Károlyi Mihály festettele így:

„Az emberek csaknem éhenhaltak. A magyar nemes-ség szinte őrjöngött. Társaságában kétes jellemű poli-tikai ügynökökön, gyanús bankárokon és kémeken kívülmegbízás nélküli diplomaták, hadseregre nem támasz-kodó tisztek, álhírlapírók, demimondainek, kiugrottpapok, tönkrement nemesek, parvenük és kócos kommu-nisták fordultak meg. Az arisztokraták, de különösen anők, dorbézoltak.”

A kommunisták a szocialistákkal szövetkezve, amunkás- és katonatanácsból proklamálták a proletár-diktatúrát. Ezzel az ezeresztendős Magyarország mara-dék része is megindult a végpusztulás felé.

Március 23-án nyilvánosságra került a ForradalmiKormányzó Tanács tagjainak összetétele. Földmívelés-ügyi népbiztosok voltak: Csizmadia Sándor, VantusKároly, Hamburger Jenő és Nyisztor György.

A Forradalmi Kormányzó Tanács „Mindenkihez”címzett proklamációt adott ki, amelyben bejelentette,hogy a proletariátus kezébe veszi a hatalmat. Ennek avégzetes lépésnek semmi sem állta útját. A hatalom átvé-telét azzal magyarázták, hogy a polgári világ teljes össze-

171

omlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszerítetteMagyarország munkásságát és paraszttársadalmát erre adöntő lépésre. Azt állították, hogy a kapitalista termelésirend összeomlott, a munkásság pedig nem hajlandó anagytőkések és nagybirtokosok igájába hajtani fejét.A Forradalmi Kormányzó Tanács a Magyarországi Szo-cialista Párt megbízásából vette át a hatalmat, amelykötelességét abban látta, hogy országosan kiépítse amunkás-, paraszt- és katonatanácsokat. Magyarországtanácsköztársasággá alakult s kimondották a nagybir-tokok, bányák, nagyüzemek, bankok és közlekedési vál-lalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirto-kokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelő-szövetkezetekkel kívánták végrehajtani. Ez a „Minden-kihez” címzett proklamáció megadta a proletárdiktatúraprogramját, amire jellemző, hogy polgári részről semmi-féle válasz nem hangzott el. A régi polgári pártkeretekúgyszólván teljesen eltűntek, de eltűnt elsősorban a köz-élet teréről a polgári véleménynyilvánítás. A polgári ele-mek megdöbbenése oly nagyfokú volt, hogy egyetlen szósem hangzott el vészkiáltásként, amely legalább felhívtavolna a figyelmet arra a borzalmas veszedelemre, amely-nek karjaiba esett nemzetünk. Beteg hisztéria, vett erőtaz embereken s akadtak sokan — még a, polgári társa-dalomból is —, akik hitelt adtak annak a híresztelésnek,hogy a kommunista uralom az integritás biztosításátakarja szolgálni. Ezeket a reményeket táplálták azok arászedés-jellegű kommunista beállítások, amelyek ily-módon akarták az első napokban mozdulatlanságbantartani nemzetünk ama rétegét, amely tájékozatlansá-gában úgyszólván ekkor még kellőleg tudatában sem voltannak, hogy mit jelent az országra nézve a kommunistauralom. Csak így érthető meg, hogy a bolsevizmus kitöré-sének napjaiban a középosztály vajósággal eltűnt, a köz-tisztviselői kar jórésze pedig tétlenül szolgálatába állt azúj uralomnak, sok esetben pusztán formailag; szervezet-lenségében alig is tehetett volna mást. Ha az ország úgy-nevezett intelligens polgári rétege ennyire tájékozatlanvolt az új, mindent felforgató irányzattal szemben, nemlehet hibájául felróni a falunak sem, ha nyomban a pro-

172

letáruralom kikiáltásakor nem lépett fel aktíve annakmegakadályozására.

Nagyatádi Szabó István a Berinkey-kormány lemon-dásával teljesen visszavonult a közélettől. Leutazott szülő-falujába s végezte háznépével és egyetlen öreg cselédjévelkis birtokán azt a munkát, amit a többi kisbirtokos-társai.1 A kommunisták eleinte nem háborgatták, elte-kintve attól, hogy a kis Erdőcsokonya községbe egészkommunista ezredet szállásoltak el. Húsvét napján azon-ban megjelentek előtte Tóth Lajos és Peinhoffer Lajos,a kaposvári kommunisták vezérei s arra akarták rávenni,hogy csatlakozzék eszméikhez. Felszólításukra azonbanNagyatádi Szabó István így válaszolt: „Mire magyaráz-zák tisztelt barátaim azt, hogy nekem, aki egész életem-ben dolgoztam, a maguk elvtársai nem adtak szavazatijogot?”

Kommunista vendégei ekkor azt kezdték bizony-gatni, hogy Nagyatádi Szabó István könnyen birtokábajuthat szavazati jogának, mert egyébként is belépett mára szociáldemokrata pártba, amire ez volt a válasza a kis-gazdák vezérének:

,,Amit önöktől hallok, hogy a szociáldemokratapártba beléptem volna, még csak szóba sem került. Olyanhatározottsággal ragaszkodtam egész múltamhoz és poli-tikámhoz, hogy erre a lépésre még csak felszólítani semmertek. Ezt a mesét csak azért találták ki, hogy kisgazda-társaimat beugrassák, de nem hiszem, hogy ilyen eszkö-zökkel célt érnek.”

Ettől az esettől kezdve sokáig nem háborgatták,mígnem egyszer a helybeli Kossuth-körben beszélgetésbeelegyedett gazdatársaival. Már másnap házkutatást tar-tottak lakásán, de minden eredmény nélkül. De a kis-ga,zdák többi vezérei sem maradhattak nyugton a kom-munista zaklatásoktól. Hasonló volt a sorsa Mayer

1 Ebből az időből maga mesélte el az alábbi esetet: „A múltkoriban felesé·-gémmel és öreg cselédemmel szénagyűjtés közben utólért bennünket a zápor.A lovak a kocsi mellé voltak kötve, mi pedig a kocsi alá menekültünk. Ebben apillanatban lecsapott a villám közvetlen mellettünk s mindkét lovamat agyon súj-totta. Hála Istennek, nekünk az ijedtségen kívül semmi bajunk sem történt. Deitt van a nagy kár, 40.000 korona. Ha most igaz volna az, amit a szocialisták állí-tanak, hogy a nagyuraktól kétmillió koronát kaptam, nem fájna a fejem”.

173

Jánosnak is, akit állandó fenyegetésekkel háborgattak.Ő is már március 24-én hazautazott Kompoltra, aholcsak pár napig volt nyugalma. Heves megye kormányzó-biztosa megérkezése után harmadnapra csatlakozásrahívta fel, azt követelvén tőle, hogy a falvak népét buz-dítsa a kommunista eszmék elfogadására. Miután MayerJános a felszólítást mereven visszautasította, benne nyiltellenséget láttak s minden mozdulatát ellenőrizték. Ápri-lis 24-én Krisztián Imre és Plósz István kisgazdatársai-val Egerbe citálták, ahonnan Budapestre szándékoztakkísértetni őket, aminek vége nyilván a Parlament pin-céje, vagy a Batthyány-palota kínzókamrája lett volna.Szándékukat azonban nem tudták valóra, váltani, mertmég idejekorán észrevették a nép kitörni készülő haragját,amely, amikor Mayer Jánosék meghurcolásáról értesült,puskákkal felszerelve körülvették vezérük házát, hogykellő védelemben részesítsék. Ennek láttára a kommu-nisták jónak látták, ha eltávoznak s a, nép haragját nemzúdítják magukra.

A kommunista uralom paraszttanácsában rövididőre Csizmadia Sándor, majd Nyisztor György, ez a tel-jesen műveletlen, szerencsétlen földmívelő képviselte aföldmunkás-elemeket, igen csekély hatáskörrel, inkábbcsak cégérként a falvak felé. 1919 tavaszán elérkezetttehát pokoli ideje annak, hogy a „földnek tudományosalapokon való megművelésére” megtehesse kísérleteit agyakorlatbari is a nemzetközi szociáldemokráciával szö-vetkezett kommunista uralom. Lássuk, hogyan igyekez-tek megoldani feladatukat!

A Forradalmi Kormányzó Tanácsban a földkérdéstegy kollégiumra, bízták, melyben a főszerepet HamburgerJenő vitte. Mellette tagjai voltak még Vantus Károly,Nyisztor György és Csizmadia Sándor. Ez a népbiztosságegyüttműködött sok tekintetben a szocializálási népbiz-tossággal. A földmívelésügyi népbiztosságnak első teen-dője az volt, hogy a Búza Barna- s Nagyatádi Szabóa István-féle birtoktörvényt hatálytalannak jelentette ki.A kommunista felfogással nem egyezett meg az, hogyönálló kisgazdaságokat létesítsenek, ami ellenkezett a

174

szocialista elmélettel, amelyik irtózott attól, hogy polgá-rosítsa a proletariátust, ellenkezőleg: arra törekedtek,hogy a meglévő polgári elemeket is a proletárok szín-vonalára sülyesszék.

Kimondották a termelőszövetkezetek kötelező megalakítását, hivatkozva arra, hogy a föld felaprózása àtermelés kárára van, ami az amúgy is tapasztalható éh-ínséget csak fokozná.

Abból az elvből kiindulva, hogy minden föld azállamé, a leghallatlanabb tájékozatlansággal rontottakneki a földkérdés megoldásának. Tudatlanságukra ésrossz szándékukra jellemző, hogy pusztán hangulatkel-tésért nem kisebb ígéretekkel biztatták a falvak népét,minthogy a felállítandó termelőszövetkezetek prosperia-litását biztosítani tudják, sőt forgótőkével is ellátjákőket. Azzal azonban adósok maradtak, hogy megmond-ják: miből? Ekkor az ország a legnagyobb kimerülés ésszegénység képét mutatta s az elcsigázott nép előtt csakkésőbb tűnt ki, hogy mindezek az ígérgetések csupán aző behálózásukat célzó propagandát szolgálták. Ebből aszempontból fegyverük volt minden ámítás és ígéret.Végső és főtörekvésük az volt, hogy megnyerjék maguk-nak a falvak népét, amelyről már kezdetben azt tapasz-talták, hogy nem nagyon lelkesedett a, kommunizmusért,ami érthető, anélkül is, hogy körében kizárólag hazafiasés világnézeti problémák után kutatnánk, mert nemesönzése, a rosszindulatúan kapzsiságnak nevezett vagyon-szeretete, a tulajdonához való görcsös ragaszkodása,merőben szembeállították a kommunizmussal, amelynem csinált titkot abból, hogy előtte még a verejtékkelszerzett magántulajdont sem lehet sértetlennek tar-tani, mert ha a, közösség érdeke a kommunista állambanmegkívánja azt, hogy a legapróbb magántulajdonokatis megszüntessék, ám arra a szovjet uralma bármikorhajlandó. Ez a szellem borzalmas pusztulást eredménye-zett, elsősorban a termelés tekintetében. Megszülte a leg-rémesebb munkaiszonyt, ami már az éhínség szeléthozta.

A városi lakosság kezdettől fogva szinte tétlenségrevolt kárhoztatva, nem volt semmi lehetősége sem arra,

175

hogy komoly munkához kezdjen, nem csupán világnézetiés morális okoknál fogva, de azért sem, mert az iparnyersanyaghoz nem tudott jutni, viszont a kereskedelemszámára nem volt áru, amellyel kereskedhetett volna.A lateiner társadalom pedig soha oly munkátlan sannyira tehetetlenül tétlen még nem volt, mint a bolse-vizmus uralmának idején. Életét csupán a betevő falatutáni kétségbeesett rohanásban, állandó izgalomban smélységes elkeseredésben töltötte. Nem is vették jó néven,ha, dolgozott, pedig sokan vállalkoztak volna az éhségréme miatt a legnehezebb fizikai munkára is. A munkát-lanság szelleme veszedelmesen kezdett átragadni a fal-vakra is, ahonnan várta élelmezését a városi lakosság.Csizmadia Sándor ugyan még március 30-án úgy nyilat-kozott, hogy bejárta a dunántúli megyéket — amelyterületek elsősorban voltak hivatva az országot éle-lemmel ellátni — s azt tapasztalta, hogy nincs több be-vetetlen föld, mint rendes időben szokott lenni. De hameg is történtek a, hivatalosan normálisnak elismertvetési munkálatok, ez a tény még nem biztosította azavartalan aratást. A kommunista vezetők abban bíztak,hogy a parasztember nem törődik azzal, mi van kint anagyvilágban, ha jó az idő, nekifog a munkának, szántés beveti a földet.

A kommunista uralom nem vette számításba azt akörülményt, hogy a szántóvető ember lelkének mélyérőlfakad az a tulajdonsága, hogy elsősorban a maga földjétszántja fel és veti be s ha megkéri a szomszédja, segítneki a viszonosság alapján, de ismeretlen, vagy idegenemberek földjének túrására, amikor azt sem tudja, hogykinek a magtárába kerül a termés, nem kapható. A kom-munizmus agitátorai hamarosan tapasztalhatták, hogyerre még kényszeríteni sem lehet a magyar földmívelőt.Eleinte megpróbálták, hogy szépszerével hozzáférkőzze-nek, kiáltványt intéztek a falvak felé, de ennek refrénjemár ismeretes volt: „...dolgozzon, termeljen a föld-míves, vagy álljon be a proletárhadseregbe. Vérével, vagyverejtékével áldozzon az eszme diadaláért.”

Minden röplapjuk, plakátjuk, kiáltványuk ezzel a

176

kitétellel végződött: dolgozzatok! Ugyanekkor ők meg-maradtak a mások biztatásánál.

A magyar földmívestársadalom nem tudott meg-barátkozni a kommunisták eszmevilágának köztulajdonelveivel, mert lelke azoktól a gondolatoktól és vágyaktólvolt áthatva, melyeket Nagyatádi Szabó István képviselts ezek a tulajdonjogi birtoklást s annak legszentebbvédelmét jelentették.

Hiába keresték ezeket az elveket a kommunistaállamban, seholsem tudták felfedezni. Éppen ezért nemörültek a nagybirtokok elorzásának sem, részint azért,mert tudták, hogy ez az út az ő földjükig is el fog ve-zetni, másrészt pedig ezeket a területeket eddig úgy szem-lélték, amelyekből törvényes úton, kellő jogi támasztékmellett maguknak akartak szerezni. Az orosz kommüntutánzó népbiztosok figyelmen kívül hagyták azt, hogy amagyar földmívelő lelkére nem lehet szolgai módon rá-húzni Lenin eszméit. A magyar néplélek ismeri az aján-dékozás fogalmát, el tudja gondolni azt is, hogy ez anemes cselekedet, előtte eddig még nem tapasztalt for-mában, bőkezűen nyilvánul meg, de nagyon jól tudja,hogy az ajándékozásnak előzményének kell lennie. Ilyenalapon lelkesedett a háború után a földreformért is, merttudta, hogy azt neki megígérték, amíg a harctereken vér-zett, de sohasem gondolt arra, hogy minden anyagi ellen-szolgáltatás nélkül, elorzás által jusson annak birtokába.Nem is bízott volna az ilyen földreformban, mert ez sze-rinte nem lett volna más, mint igaztalanul jött vagyon.

A szocialista és kommunista párt paktuma azon azalapon jött létre, hogy a hatalom a munkás-, paraszt- éskatonatanács diktatúráján fog nyugodni. Ebből a dikta-túrából azonban a parasztok úgyszólván kezdettől fogvahiányoztak. Április 14-ig ugyan névleg szerepelt a nép-biztosok között a gazdasági cselédség egy csekélyke töre-dékének képviseleteként Csizmadia Sándor, de pár hetinépbiztossága után ő is önként visszavonult.

A Földmunkások Országos Szövetsége, amely ala-kulat tulajdonképen egyik szakszervezete volt a szociál-demokrata pártnak, termelte ki a kommün számáraNyisztor Györgyöt, ezt a demagóg népszónokot, de annál

177

gyengébb ítélőképességgel megáldott embert, akinek ka-rakterére jellemző, hogy röviddel a kommunizmus ura-lomrajutása előtt még maga is elítélte a bolsevizmust.Ez a szerencsétlen földmívelő inkább sajnálatra és szá-nalomra, mint megvetésre érdemes, aki pojáca volt KúnBéla kezében. Cipelték magukkal kényük-kedvére olyanhelyekre, ahol ez a bárdolatlan szavú, de egyébként jó-ízű népszónok reklám lehetett számukra. Ő vele akartáka forradalmi hangulatot a falusi nép közé vinni s ottállandóan ébren tartani.

A bolsevisták földbirtok körüli politikájuk során amaguk igazolására könyvelték el azt a forradalmi hangu-latot, mely még a Károlyi-éra alatt mutatkozott a ter-melő-szövetkezetek megalakításával kapcsolatban. Pedigezek a szórványos esetek nagyon hamis képet szolgáltat-tak a nép érzésvilágáról, amelynek higgadtabb elemeibensohasem élt a birtokok kommunizálása iránti vágy. Ezena téren is nagyot csalódtak a kommunista vezetők, mertazt hitték, hogy szocializálási módszerükkel meg fogjákhódítani a falvak népét, amely csatlakozni fog hozzájuks így nem kell viaskodniok ezek ellenforradalmi hangu-latával. Nem mérlegelték azt a tényt, hogy a Károlyi-éraalatt lefolyt birtokfoglalások is csak a legképtelenebbizgatások hatása alatt történhettek meg s a legművelet-lenebb mezőgazdasági cselédség körében kaphatottszárnyra csupán ideig-óráig ez a hangulat, éppúgy, mi-ként a városi lakosság közül is csak a csőcselék lelkese-dett szabad rablási vágytól vezérelve az utcai rendzava-rásokért. A mezőgazdaság legműveletlenebb rétegeibensem volt általános a kommunizmus iránti szimpátia,mert ők is hamar rájöttek arra, hogy a bolsevizmustulajdonképen a legborzalmasabb rabszolgasággal kí-nálja meg őket, amikor a pokol tüzében paradicsomijólétet ígérget, amely jólétről hamar kitűnt, hogy állan-dósulása szörnyűbb lett volna számukra a legsötétebbjobbágyrendszernél.

De egyébként sem tudott a legminimálisabb tekin-télyre sem szert tenni ez a rendszer. Annál inkább ter-jedi azonban ellene a gyűlölet.

A bolsevista földbirtokpolitika látszólagos komoly-

178

ságát is már melegében lerontotta az a kapkodás és esz-telen gyorsaság, amivel a magyar föld elrablásába kezd-tek. Ennek megvalósítását ugyanis nagyon rövid időhözkötötték, miközben fennen hirdették, hogy ezen a térenfélmunkát nem akarnak végezni, mert az a cél vezetiőket, hogy a birtokok szocializálása azonnal és az egészvonalon megvalósuljon. Maga Böhm Vilmos írja, hogy,,a szocializálás a forradalom pillanatában erőteljes éshalaszthatatlan követelésként került a proletárforrada-lom megvalósítandó feladatai közé”.2 Tették pedig eztannak ellenére, hogy maguk a vezetők is meg voltakgyőződve cselekedetük helytelenségéről. Bevallja eztBöhm Vilmos is, amikor ezeket írja: „A gazdaságilagiskolázott munkásság is érezte — még a proletárdikta-túra hatása alatt is —, hogy a szocializálás mily nagygazdasági és technikai korlátokat és nehézségeket tá-maszt, de — és itt jön legpőrébbre vetkőztetve a magyar-országi kommunista rémuralom felfogása — az isko-lázatlan rétegek gyors cselekvést kívántak.” Ez jellemzileginkább nemcsak a proletáruralom birtokpolitikáját,de ennek a rendszernek teljes berendezkedését is: az isko-lázatlan rétegek követelése, amelyik még ekkor nemhallotta ki saját követelő szavából azt a borzalmat, hogytulajdonképen a maga halálát kívánta. A kommunistavezetőknek viszont nem volt erkölcsi bátorságuk arra,hogy a még általuk is lehetetlennek minősített csőcselék-birtokpolitikától elálljanak. Ezt nem is tehették meg,mert erre a rétegre támaszkodtak, ennek a csőcselékneka képviselői voltak. Egyet jelentettek. Saját emberükfelel meg arra a kérdésre is, hogy miért nem mertekszembeszállani ezzel a réteggel:

— Féltek, hogy ellentétbe kerülnek az októberi for-radalom alatt hirdetett felelőtlen demagógiájukkal.3

Ilyen körülmények között született meg a kommu-nisták birtokszocializálása, mely nem segített az egyé-neken, nem a közösségen, kárára volt a termelésnek, azellátásnak, s legfőkép a szociális és gazdasági helyzetneks visszadöntötte a mezőgazdasági cselédséget még a job-

2 Böhm Vilmos: „Két forradalom tüzében” című könyve.3 Böhm Vilmos előbb említett munkája.

179

bágyidőknél is sokkal rosszabb sorsba. Birtokpolitiká-juknak az volt az alapja, hogy minden 100 holdon felülibirtoktulajdont köztulajdonná nyilvánítottak, amelyterületeket névleg szövetkezeti alapon, valójában azon-ban anarchiával műveltek. Ezek a termelőszövetkezetekugyanis nélkülöztek minden olyan kelléket, amelyekarra mutattak volna, hogy a szövetkezeti eszme ideáljaitkövetik. Nyílt rablása volt ez a földnek. A nagybirtokokélére úgynevezett termelőbiztosok kerültek, akiknek egyrésze teljesen tájékozatlan volt úgy a mezőgazdaságimunkával, mint annak irányításával szemben. A mező-gazdasági cselédség számára biztosított kollektív szerző-dés megszűnt s a bér kérdését a népbiztosság diktatóri-kus alapon állapította meg, amit az érdekelteknek elkellett fogadniok, mert a földmunkásság felé sem szű-kölködtek a halálbüntetéssel való fenyegetésben. Az elé-gedetlenek felett vésztörvényszékek ítélkeztek, amelykommunista bíróságok könyörtelen ítéleteket hoztak a„felszabadítottakra”, akik Dózsa György lázadása ótailyen elnyomásban valóban nem részesültek. A mező-gazdasági munkásokat a legképtelenebb fenyegetések-kel próbálták munkára szorítani. Csak úgy ontották aparancsokat, felhívásokat, a kiáltványokat, a vésztörvény-székekkel és halálbüntetésekkel való fenyegetéseket.

Ilyen körülmények között könnyen érthető, hogynemcsak azok a kisbirtokosok, akiknek vagyona nem ha-ladta meg a 100 holdat — akiknek egyébként állandóanattól kellett tartaniok, hogy a magántulajdon megsértéseaz ő vagyonukat is előbb-utóbb utol fogja érni —, hanema törpebirtokosok, de a teljes szolgasorsra kárhoztatottmezőgazdasági cselédség is hamar szembefordult a kom-munizmussal, eleinte morajló elégedetlenségként, későbbazonban nyílt ellenforradalmi hangulattal.

A termelő szövetkezetek egyébként is hamar átala-kultak eredetileg tervezett formájukban. Eleinte azzalkecsegtették az ilyen közösen művelt birtokok népét,hogy munkájuk alapján fognak részesülni a közös ha-szonból, amely kommunista elv a gyakorlatban hamarfejetetejére állította az egész mezőgazdasági termelést.Nem adtak ugyanis normát arra, hogy miként viszonyít-

180

tassanak egymáshoz a részesedés aránya s munka kvali-tása és kvantitása. Erre fokmérőt találni nem is lehetettaz ő rendszerükben s így a kommunista gazdálkodásvalójában a munkában való amerikázást szankcionálta.Képtelenség volt ugyanis a haszonban való osztozkodásraelfogadható alapot találni, de egyébként is visszatetszéstszült a részesedési metódus, különösen a városi munkás-ság körében, mert ez azt is igazságtalannak tartotta,hogy a föld hasznából csak a mezőgazdasági proletariá-tus részesedjen.

A szovjettanács június havában tartott ülésén el-ejtette a termelőszövetkezeti haszonrészesedést. Későbbpedig a termelőszövetkezeti gazdasági csőd arra bírta akommün intézőit, hogy a termelőszövetkezetek létesítésé-nek abbahagyásával, a kollektív gazdálkodást más for-mában kíséreljék meg. Ennek kitervelésére azonbanmár nem volt idejük. A tanácsköztársaság életénekidején, rövid pár hónap alatt bebizonyosodott, hogyaz általuk évtizedek óta sürgetett szociális termelésbőlnem fakadt jólét s hogy a földnek szocialista alaponvaló megművelése nem egyéb agitációs gondolatnál,amellyel lehetséges esetleg egyes vidékek alacsonyabbműveltségű gazdasági cselédségét izgalomba, esetlegideig-óráig forradalmi hangulatba hozni, de ez a föld-anarchiára való törekvés a gyakorlatban a legcsúfosabbkudarccal végződik. Ilyen körülmények érlelték meg aföldmunkástársadalom körében is azt a gondolatot, hogya kommün nemcsak a legborzalmasabb államéleti forma,amely egyes társadalmi rétegeken felül az egész embe-riség pusztulását jelenti, de gazdaságilag és szociálpoliti-kailag is összeroppannak agitációs gondolataik abban apillanatban, amikor elméleti térről a gyakorlat útjáraakarja átvinni elveit.

A hónapokon keresztül tartó kommunista próbálko-zások között a magyar mezőgazdasági termelés a leg-nagyobb veszedelembe jutott, sőt országszerte valósággalmeg is akadt. Ezt a szomorú, nemzetünk egyetemére ki-ható helyzetet még inkább éreztette az a nyílt rablás,amit a kommunista uralom folytatott rekvirálások címén.Ε tekintetben nem volt kivétel termények, vágóállatok.

181

tenyész- és igásállatok tekintetében. Bőszítette a népetaz a rendszertelenség is, amellyel ezeket végrehajtottáks amelynek során nem kímélték a legszegényebb törpe-birtokost sem. De hamarosan köztudomású lett a népközött is, hogy az elrekvirált termények és állatok nemaz általános népnyomor enyhítését, hanem a termelő-biztosok, politikai megbízottak és népbiztosok dőzsölé-sét szolgálták.

A földmívelő rétegek bolsevistaellenes magatartásá-nak azonban pusztán materiális vonatkozású momentu-maitól eltekintve is voltak mély gyökerei, amelyekneklegfőbb okát a magyar faj karakterében kell megtalál-nunk. A magyar földmívelő nép okosan önző és soktekintetben elzárkózó sajátsága nem alkalmas lelki disz-pozíció olyan eszmék befogadására, amelyek előtte isme-retlenek, s amelyek éppen azon a ponton támadjákmeg, amelyből hosszú évszázadok óta kifejlődött rajongóföldszeretete. Nem tudott ezen a lelki összetételen változ-tatni a bolsevista propaganda sem, amely sajtótermékeitúgyszólván zúdította a, falusi nép felé. Ezzel elsősorbanaz volt a vezetők taktikai célja, hogy megnyugtassák akisgazdákat, nehogy aggódjanak amiatt, hogy az ő föld-jük is sorra kerül. Már 1919 márciusában szélnek bocsáj-tották a falvak felé Kun Béla „Kié a föld” című füzetét,amelyben a feltett kérdésre az volt a felelet, hogy azállamé. Búza Barna tétele tehát, amely szerint azé a föld,aki megműveli, rövid pár hónap alatt meglehetősen nagyutat tett meg. A kommunista állam Kun Béla elképzeléseszerint nem jön zavarba amiatt, hogy mit csináljon ezzelaz óriási kiterjedésű és értékű földdel. A gyakorlat azon-ban egészen mást eredményezett: megbuktak egész rend-szerükkel.

1919 április 4-én jelent meg a Forradalmi Kor-mányzó Tanács XXXVIII. sz. rendelete4 a bolsevizmus

4 A bolsevisták földbirtokrendelete így intézkedett:1. §. Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak

tulajdonában föld nem maradhat.2. §. Minden közép- és nagybirtok, minden tartozékával, élő és holt fölsze-

relésével, valamint mezőgazdasági, ipari üzeméivel együtt, minden megváltás nél-kül a proletár állam tulajdonába megy át.

3. §. A kis- és törpebirtok a hozzátartozó házzal és melléképületekkel együtt

182

hivatalos orgánumában, a Tanácsköztársaságban, amelyúgy intézkedett a magyar föld sorsáról, hogy minden100 magyar holdat meghaladó földbirtok az állam tulaj-donába megy át.

Ugyancsak április 4-én jelent meg a földmívelésügyinépbiztosság 13 pontból álló rendelete, amely a termelésfolytonosságát, a munkabérek kifizetését s az üzemanya-gok beszerzését a következőképen akarta biztosítani: Aki100 magyar holdnál, vagyis 75 kat. holdnál nagyobbbirtokon saját számlájára gazdálkodik, köteles a vár-megyei direktóriumnak haladéktalanul bejelenteni, havalamely pénzintézetnél betétje, vagy folyószámlaköve-telése van. A bejelentett összegek felett csak a, vármegyedirektóriumának előzetes hozzájárulásával lehet rendel-kezni.

Ha a 100 magyar holdnál nagyobb birtoknak fele-lős kezelője hitelt érdemlőleg igazolja, hogy pénz nemáll rendelkezésére, a vármegye direktóriuma az illetőgazdaság részére alkalmas pénzintézetnél folyószámlátnyittathat.

A pénzintézetek betétre, vagy folyószámlára kifizeté-seket csupán a vármegyei direktóriumnak utalványáraeszközölhetnek. A vármegyei direktóriumnak a községibirtokrendező és termésbiztosító bizottság tesz javasla-tot a szükséges utalványozások foganatosítása végett,

A vármegyei direktórium felelősség mellett ellenőrzi,hogy a községi birtokrendező és termésbiztosító bizott-ság kötelességeinek megfelel-e. Ha a kijelölt pénzinté-zetek elegendő pénz felett nem rendelkeznek, a, pénzinté-zeti központhoz fordulhatnak.

megmaradnak az eddigi tulajdonokban. Hogy mely birtoktestek minősíthetők kis-,vagy középbirtoknak, azt a helyi viszonyok figyelembe vételével mindenkor a föld-mívelésügyi népbiztosság határozza meg.

4. §. Sem a köztulajdonba átvett földbirtokok, sem azoknak felszerelése egye-sek, vagy csoportok között nem osztható fel.

5. §. A köztulajdonba vett földbirtokok szövetkezeti kezelése a földet mívelőmezőgazdasági proletárságnak adatik át. Ilyen termelő szövetkezet tagja lehetminden tizenhat éven felül levő férfi és nő, aki a termelésben megfelelő számúmunkanappal vesz részt.

6. §. A szövetkezetekről később kiadandó rendelet fog intézkedni7. §. A nagy- és kisgazdaságok termelésének irányítója a földmívelésügyi

népbiztosság, ellenőrzői a helyi tanácsok.A rendelet április 4-én életbe is lépett.

183

Mindazok a gazdaságok, amelyeknek pénzszükség-letei ilyen úton fedeztetnek, kötelesek minden pénz-bevételüket a kijelölt pénzintézethez átutalni. Mindezeketa pénzügyi műveleteket azonban csak olyan pénzintézetek végezhetik, amelyek a, népbiztosság ellenőrzése alattállanak. Természetesen ez a rendelet is — miként min-denik, — záradékul a forradalmi törvényszék pallósátsuhogtatta meg a vétkesek ellen.

Va,rga Jenő — aki a bolseviki éra pénzügyi népbiz-tosa volt s ennek a rendszernek egyik legképzettebbtagja, — eme rendeletek megjelenése után megállapította,hogy az ország földjének 50%-a, került kommunistakezelés alá, ami a szántóföld összességének körülbelül35—40%-át tette ki. Ε szerint a kisbirtokosok tulajdoná-ban maradt az ország főére jenek másik 50%-a. Ez voltaz a terület, amely a kommunizmus ideje alatt is birtoká-ban volt a magántulajdon jogának. Eme földek tulajdo-nosai jelentették Nagyatádi Szabó István szervezkedésikörét. Ez a réteg szöges ellentétben állott azzal az elvvel,amely kategorikusan kimondotta a megváltás nélkülibirtok-kisajátítást, de birtokaik érintetlenül hagyásávalsem érték el azt az eredményt, amit a kommunista veze-tők hozzáfűztek, A kisbirtokos osztály már az elsőnapokban tisztában volt azzal, hogy ez a feléje nyújtottmomentáni kímélet csak átmeneti értékű, mert abban apillanatban, amikor némileg rendbejön a kommunistaállam, a nagyüzemek és nagybirtokok sorsa vár a kis-birtokokra, és kisipari üzemekre is. Ilyen körülményekközött a kisgazdatársadalom a kommün alatt állandóanúgy érezte magát, mint akinek szomszédjában már járta végrehajtó, sőt az ő birtokát is leltározta, csak azárverés dátuma nincs még pontosan megállapítva. Enneka szorongó érzésnek eltüntetésére átlátszó propaganda-eszközök alkalmazásával törekedtek a kommunista veze-tők, mert a kisgazdatársadalom dolgos kezére nagy szük-ségük volt a termelés folytonosságának biztosítása érde-kében. Jellemző, hogy a május 13-án kihirdetett adó-mentességről szóló kommunista rendelet is éppen akkorlátott napvilágot, amikor a legnagyobb vehemenciávalindult meg a vörös hadsereg toborzása. A kisgazdák

184

részére engedélyezett adómentesség letagadhatatlanulazzal a céllal történt, hogy megnyerjék őket hadseregükszámára. A rendelet szerint minden olyan földbirtok,amelynek területe, ha szőlő 10, egyébként 100 holdatmeg nem haladja, a hozzátartozó házzal és melléképü-letekkel együtt mentes minden adó alól.

Sőt annyira, mentek az engedékenység terén, hogya rendelet megjelenéséig kivetett közadótartozások hát-ralékát is elengedték. Mire értékelhette azonban a gazda-közönség ezt a kegyet, amikor az adóelengedésről szólóLXXXVIII. sz. forradalmi kormányzótanácsi rendeletiétegyidejűleg megjelent a földmívelésügyi népbiztos fel-hívása arról, hogy minden gazdaság, tekintet nélkül arra,hogy 100 holdon felüli-e, vagy annál kisebb birtok, köteleskukorica-, árpa- és zabkészletét közellátás céljaira hala-déktalanul Nagytéténybe szállítani, a sertéshizlaldacímére. A beszolgáltatás alól csak a vetőmag-szükségletvolt mentes. Ez a rendelet nyílt bevallása volt annak,hogy ha meg is hagyta a kommün a 100 holdas birtok-egységeket magántulajdonokban, azok terményeit köz-tulajdonoknak tekintette, ami már nyílt rablás volt, azzalsem törődve, hogy vájjon miből élelmezi önmagát ésállatállományát a gazdatársadalom.

Papiros-kimutatás szerint körülbelül 7 millió holdföldet szocializáltak, amely területen megalakított ter-melőszövetkezetek élén, a földmívelésügyi népbiztosságáltal kinevezett termelőbiztosok állottak, akik mellé, azegyes birtokokon dolgozó mezőgazdasági cselédségbőlüzemi tanácsot választottak.

A munkabéreket a tanácskormány rendelettel sza-bályozta. Ez azonban legnagyobb bőkezűsége mellettsém tudott megnyugvást kelteni, mert az egyre jobbanerősbödő áruhiány, a termelés teljes csődje, a pénz inflá-ciója és a blokád miatt a legszükségesebb használati cik-kek ára is oly horribilisen emelkedett, hogy még a kom-munista fehérpénzzel legjobban fizetett alkalmazottakrészére is teljesen hozzáférhetetlenek voltak.

Ilyen körülmények között napról-napra érezhetőbblett, hogy a legtürelmesebb rétegek is átcsaptak a passzívmagatartás teréről az aktív ellenforradalmi hangulatba.

185

Ezt a magatartást nagymértékben élesztette az a sokzagyva rendelet, amelyek kiadásában a kommunistáknem szűkölködtek. Ezek nyomában nagy összevisszaságkeletkezett, amely helyzet bő lehetőséget nyújtott azú. n. helyi direktóriumok önkényeskedéseinek.

Az április 5-én kiadott XL. számú forradalmi kor-mányzótanácsi rendelet akkép szabályozta a 38. számúrendelet végrehajtását, hogy községenként, járásonkéntés megyénként birtokrendező és terméstbiztosító bizott-ságok szervezését tette kötelezővé, amelyek alatta voltaka Budapesten felállított, ilyen ügykörrel felhatalmazottországos szervnek.

A földbirtokrendezés keresztülvitelére és a termelésfolytonosságának biztosítására létesítették ezeket a bizott-ságokat a következő hatáskörrel:

1. A községi birtokrendező és termelésbiztosító bizott-ság három földmívelő tagból állott, akiket a község föld-mívestanácsa választott. Feladata volt azoknak az intéz-kedéseknek megtétele, amelyeket a földreformot végre-hajtó szervek működéséről szóló utasítás előírt.

2. A járási birtokrendező és termelésbiztosító bizott-ság a járás földmívelőtanácsa által választott három tag-ból állott. Olyan ügyekben intézkedett, amelyekben két,vagy több község volt érdekelve.

3. A vármegyei birtokrendező és termelésbiztosítóbizottság szintén három földmíves proletártagból állott,akiket a vármegyei munkástanács direktóriuma küldöttki. Feladata volt a földreformot végrehajtó szervnekadott utasítások alapján olyan földterületekre intézkednielső fokon, amelyek két, vagy több járás határát érin-tették.

4. Az országos birtokrendező és termésbiztosítóbizottság a földmívelési népbiztosság tagjaiból, valaminta Földmunkások Országos Szövetsége által kiküldötthárom tagból állott. A tanács előadóiként a földmívelés-ügyi népbiztosság kebelében lévő birtokpolitikai és szö-vetkezeti osztály szerepeltek. Három feladata volt: a) atermelés általános irányítását intézni, b) előkészíteni avégleges birtokrendezés szabályait, c) végső fokon dön-

186

teni a vármegyei birtokrendező bizottságok által felter-jesztett vitás ügyekben.

Ezek a szervek éppúgy, mint a többi szocializálóbizottságok és tanácsok, valóságos anarchiával működ-tek. Nagyon jellemző erre vonatkozólag egyik vezetőtagjuknak, Böhm Vilmosnak a nyilatkozata:

— Az anarchiát fokozta egyes népbiztosok mohó-sága, naivsága és tudatlansága s végeredményében a for-radalom fennállását veszélyeztető hisztériája.

Mindenáron produkálni akartak. Rákosi Mátyásnépbiztos tudvalevőleg kiadott egy rendeletet még már-cius 23-án, a kommunizmus ízelítőjeként, amelyben el-rendelte, hogy az élelmiszerüzletek, gyógyszertárak ésdohánytőzsdék kivételével az összes üzletek bezárandóks az árúk csak népbiztosi engedéllyel adhatók el. A ren-delet végén következett a soha el nem maradó kommu-nista refrén: ,,Aki pedig ezen rendelet ellen vét, a forra-dalmi törvényszék elé állíttatik és halállal büntettetik.”Ha a bezáratott üzletekben nem is volt már mit eladni,a bolsevizmus gondoskodott arról, hogy olcsó legyen ahalál osztogatása. Ilyen fenyegető rendeletekkel árasz-tották el a falvakat is. Érthető, hogy ezek a szörnyűségekcsak szaporították a diktatúraellenesek számát. Az ellen-forradalmi hangulatot táplálta a sok megaláztatáson ésnélkülözésen kívül annak tudatossá válása is, hogy aföldbirtokok szocializálása elsősorban nem azért történt,hogy a nép jogos földigényét kielégítsék, hanem, hogya belterjesebb gazdálkodásra momentán nagyobb való-színűséget nyújtó nagybirtoki gazdálkodás által jobbangondoskodhassanak a városokban élő ipari munkásság-ról. Ezt a kirívó osztályszempontjukat így fogalmaztákmeg:

,,Főcél a városi dolgozótársadalom élelmezésénekbiztosítása.”

A földmívelő rétegek áhított forradalmosítása iscsupán ezt a célt kívánta szolgálni. Ez a nyíltan bevallottcél világít rá legjobban arra, hogy mily elviselhetetlenszolgaságot akart a kommunizmus a földmívelő rétegekrezúdítani. Új jobbágyrendszert akartak meghonosítani,amelyet a kommunista államberendezkedés azzal a fel-

187

adattal igyekezett munkában tartani, hogy két keze mun-kájával ellássa a kommunista ipari rétegeket. Ezt a szol-gáltatást nem a föld termése, hanem az állam honoráltavolna, ami a legteljesebb leláncolását jelentette volna afalu népének. A kommunista gondolat szerint a föld-mi velő társadalom, mint az élelmiszertermelők rétegedolgozik s ennek ellenében a kommunista állam fixumotad neki. Más kilátása tehát nem lett volna a föld népé-nek a kommunista ideálok államában, minthogy esetlega gyomrát megtömheti, mert minden egyéb, amit azállani ad, a kultúra, a könyvek, a szórakozás lehetőségestb. mind annyira a teljes szabadságvesztés jegyében tör-téntek volna, hogy még a szocializált birtokok legműve-letlenebb cselédsége is hamarosan rájött arra, hogy tulaj-donképen mindenét feláldozná, még a szabad költözkö-dési jogot is, ha régi ura földjének elorzását tétlenülnézné.

Ez a mezei proletariátus lett volna a kommün leg-szánandóbb rétege. Szabadsága teljes feláldozásával, aborzalmas reménytelenségben benne megvalósult volnaa falankszter gépembere.

Megjegyzendő, hogy a kommunizmus pár hónapiuralma alatt még nem tudta teljesen kimutatni méreg-fogát a földmívelő réteggel szemben, mert pl. a föld-rendelet a mezőgazdasági munkák kellős közepén jelentmeg s a proletár lakosság élelmezése szempontjából egy-előre ajánlatos volt némi óvatosságot tanúsítania. Ez megis nyilvánult különösen atekintetben, hogy a szocializáltnagybirtokok vezetése és kezelése nagyobbrészt a régibirtokosok kezében maradt, amit úgy oldottak meg, hogya régi birtokosokat saját földjük termelőbiztosaivá ne-vezték ki.

Később maguk a kommunisták is bevallották, hogynagyon tanulatlanul és tapasztalatlanul vágtak neki„huszáros, bravúr-attakkal” a földkérdés megoldásának.Ez a bravúr azonban a legszomorúbb kísérletezés voltezer esztendő óta a magyar földdel, aminek nagyon drágaárát fizette meg később az egész ország.

Csakhamar kitűnt, hogy magukban a vezető körök-ben is súlyos ellentétek állottak fenn. Nem tudtak együtt-

188

működni a különböző gazdasági ügyeket vezető nép-biztosságok sem. Gyakran megtörtént, hogy ugyanabbana dologban homlokegyenest ellenkező rendeleteket adtakki. Bevallja ezt maga Varga Jenő is „A magyar tanács-köztársaság szervezete” című könyvében. Ezen igyeke-zett enyhíteni a szovjetkongresszus ama intézkedése,amely az összes gazdasági ügyeket felölelő népbiztossá-gokat egy szervbe, a Népgazdasági Tanácsba terelte.

A kommüngazdálkodás krónikus bajain azonban eza koncentráció sem tudott segíteni. A városok, de külö-nösen a főváros élelmezése oly siralmas volt, hogy alakosság a legborzalmasabb éhínséggel küzdött. A kom-munizmus bukása előtt hat héttel a termelőszövetkezeteklegfanatikusabb képviselője, Hamburger Jenő, a szovjet-kongresszuson már kénytelen volt bejelenteni a fokozódózavarokat.

„... El lehetünk készülve arra — mondotta —, hogya mezőgazdasági proletariátus körében folyamatban lévőerjedési processzus a bekövetkező aratási munkálatokidején komolyabb zavarokat fog előidézni. Különösen,amióta a forradalom részéről a kék- és fehérpénz kö-zötti különbséget bevetették a földmunkások köztuda-tába, azt észleltük, hogy ott egy bizonyos kellemetlen,tőlünk való eltávolodási irányzat kapott lábra.”

Böhm Vilmos is megerősíti ezt ,,Két forradalomtüzében” című könyvében, amikor azt írja, hogy a falu,amely a,z ország lakosságának 60%-át öleli fel, eltávo-lodott a forradalomtól, elégedetlenné vált s részben apasszív, részben az aktív ellenforradalomhoz csatlako-zott. Nem termelt, nem élelmezte a városi lakosságot,nem védelmezte a neki földet nem adó hazáját, „nemkergette el kaszával, kapával a visszatérő földesurat ésföldbirtokosokat,” nem fejtett ki ellenállást, amikor azokújra birtokukba vették a földet.

Ebből a megállapításból azonban hiányzik a leg-lényegesebb igazság és pedig az, hogy a falu népe kez-dettől fogva teljesen távol állott úgy a Károlyi-féleforradalomtól, mint a proletárdiktatúrától. Leginkábbaz utóbbitól, mely olyan rabszolgaságot zúdított rá, hogyalig várta földesurának visszatérését, mert remélte, hogy

189

az újjászületett ország higgadt légkörében teljesedéstfog nyerni egyik legmélyebben gyökerező vágya, a tör-vény útján való földhözjutás.

A kommün uralma alatt a kisgazdatársadalom elsőperctől kezdve tudatában volt annak, hogy az a meg-különböztetett bánásmód, amit élvezhetett a nagy- ésközépbirtokosokkal szemben, nem a gyengébb őszintefelkarolását jelenti, hanem csupán biztosítani akarta akisgazdaréteg passzivitását, amíg a nagybirtokosokonsikerül elvégezni a halálos ítéletet. Csodálatos egyértel-műséggel és bátorsággal utasította vissza a falu népe azta szerepet, hogy kedvezmények ellenében hamis fehér-pénzért élelmező je legyen annak a városi proletariátus-nak és vörös hadseregnek, amely a forradalmat az or-szágra zúdította. A kisgazdatársadalomnak ez a vissza-utasító magatartása volt a bolseviki uralom pénzügyi,politikai és hatalmi összeomlásának legfőbb oka.

Abban a pillanatban, a,mint érezni lehetett a gazda-társadalom ellenforradalmi érzületének megnyilatkozá-sát, a tanácsköztársaság napjai meg voltak számlálva.Még véresek voltak Kalocsán, Abonyban, Devecserben,Nagykanizsán, Kapuváron, Bakónakon stb. a fák s a földazoknak a földmívelőknek a vérétől, akik Szamuelliáldozatai lettek, amikor ennek az átkos rendszernekintézői már menekülésre gondoltak.

A román hadsereg megindulása nélkül is összerop-panás előtt állott a kommunista uralom. Amily mérték-ben nem tudta megakadályozni ez a rémuralmi rendszerlegborzalmasabb vérengzéseivel sem az ellenforradalmiszellem terjedését, éppúgy, a vörös hadsereg sem bírtamár tartani a harctéri hadállásokat. Ezt a hadseregetlegnagyobbrészt ipari munkások és földmívelők alkot-ták. Megjegyzendő, hogy az utóbbiak nem a kommunistaeszmékért, hanem az integritás gondolatáért lelkesedteks ragadtak fegyvert. Ezt a hangulatot azonban végképdemoralizálták a hinterlandbeli közállapotok. Érdekesjelenség, hogy a vörös hadseregben a bomlás lavinájanem a földmívesalakulatokban, hanem a munkásezre-dekben indult meg.

A budapesti állami gépgyár 8-ik számú munkás-

190

ezrede május végén Koropkónál önkényesen elhagytahelyét a fronton. Ezután már nem lehetett feltartóz-tatni a vörös hadsereg züllését. A munkás-zászlóaljakfokozatosan elhagyták helyüket, végül csak a naciona,-lista födművesezredek kötelékei maradtak meg. Ezekazonban minden kommunista és szocialista öntudattólmentesen a nacionalizmus jegyében állottak a hadseregszolgálatában. Az ellenforradalmi agitáció ellensúlyozá-sára, amit közöttük a tisztek tápláltak, Landler hadsereg-főparancsnok taktikai okokból felvetette azt az eszmét,hogy a vörös zászló mellé a nemzetiszínű lobogói isíüzzék ki. Nagyon szorult helyzetben volt már ekkor avörös hadsereg, amire jellemző Landlernek június 23-ánKun Béla címére feladott következő távirata:

„A jelen pillanatban a nemzeti érzés felkeltése nél-külözhetetlenül szükséges. A Sátoraljaújhely környékéntoborzott egyének a, nemzeti szalag viselését követelik.Hasonló jelenségek a harcoló csapatoknál is előfordul-hatnak, amennyiben rövidesen radikális irányzat nemnyilvánulna a kormányzótanács részéről, úgy a front-bomlás elkerülhetetlen lesz.”

Kun Béla iszonyodva fordult el attól a lobogótól,amelyik a nemzetet még ebben a teljesen lesújtott álla-potában is, titáni teljesítményre lett volna képes indítani.Egyetlen kézmozdulattal elutasította Landler javaslatát snem engedte meg a nemzeti színek viselését, amire július24-én kitört az ellenforradalom a frontokon. Ehhezjárult a vörös hadsereg katasztrofális veresége. A kom-munisták által is legjobb csapatnak elismert, túlnyo-móan földmíves katonákból álló 6. hadosztály felbom-lott. Ez a helyzet lehetővé tette, hogy a románok ellen-állás nélkül jöhessenek Budapest felé. Kun Bélánakmég csak annyi ideje volt, hogy a proletárdiktatúrabukását bevallja. Megbukott ez a rendszer gazdaságilag,politikailag, katonailag és erkölcsileg.

A forradalom jogforrásául előtérbe hozott KözpontiMunkástanács augusztus 1-én új kormányt választott,miközben Kun Béláék Böhm Vilmos segítségével, — akiidőközben a bécsi kommunista követséghez mentette átmagát — kiszöktek a felelősségrevonás elől. Az akkori

191

osztrák kormány megtagadta kiadatásukat. Ugyancsakebben a védelemben részesült Kun Béla 1928 tavaszánis, amikor Bécsben letartóztatták. Dinghoffer osztrákigazságügyi miniszternek állásába került ugyan KunBéla kiadatásának megtagadása. A proletárdiktatúravezére megúszta a felelősségrevonást azzal a három-hónapi börtönbüntetéssel, amit az osztrák bíróság róttrá az Ausztria területén elkövetett kommunista üzel-mek miatt.

A kommunizmus csúfos bukása után a KözpontiMunkástanács úgynevezett „szakszervezeti kormányt”5

választott.A kormány hivatalba lépése után nyomban prokla-

mációt adott ki, melyben nyilvánosságra hozta, hogy azántánt a béketárgyalások megkezdését a tanácskor-mány távozásához köti. A szakszervezeti kormány be-jelentette ama szándékát, hogy az öntudatos, szervezettmunkásság erejére kíván támaszkodni. Céljának tekin-tette a rend fenntartását és az antanttal való tárgyalásokmegkezdését. Ezekre vájó tekintettel felhívta az országnépét, hogy fegyelmezetten várja be az eseményeket.

A Peidl-kormány egyhetes uralma tulajdonképenabban merült ki, hogy törvényszerű színezetet kívántadni a kommunista rendeletek sorozatos hatálytalaní-tásának.

Augusztus 2-án arra ébredt az ország népe, hogyismét ,,magyar népköztársaságban” él.

A kormány első intézkedése a generális amnesztia-rendelet volt azokra akik 1919 március 21-től augusztus2-ig terjedő időben politikai természetű bűncselekmé-nyek miatt kerültek börtönbe.

A borzalmas éhínség előtt álló ország lakosságánakélelmiszerekkel való ellátását kívánta szolgálni Knittel-hoffer Ferenc közélelmezési miniszter rendelete, amely

5 Ennek a párnapos szociáldemokrata kormánynak tagjai voltak: miniszter-elnök: Peidl Gyula, külügyminiszter: Ágoston Péter, kereskedelemügyi miniszter:Dovcsák Antal, közoktatásügyi miniszter: Garbai Sándor, közélelmezési miniszter:Knittelhoffer Ferenc, pénzügyminiszter: Miakits Ferenc, belügyminiszter: PeyerKároly, népjóléti miniszter: Szabó Imre, hadügyminiszter: Hanbrich József, íöld-mívelésügyi miniszter: Takáts József, igazságügyminiszter: Garami Ernő, nemzeti-ségi miniszter: Knaller Győző.

192

kimondotta, hogy gabonát közvetlenül a termelőtőlsenkisem vásárolhat, a termelő terményeit senki másnaknem adhatja át, csupán a kerületi termény hivatal át-vevő közegeinek.

Augusztus 5-én jelent meg Peyer Károly belügy-miniszter rendelete arról, hogy a kormány államrendőr-séget állít fel, amely a belügyminisztérium alá tartozik.

Garami Ernő nevében, aki még Svájcban tartózko-dott, Ágoston Péter adta ki a rendeletet a bíróságok ésállamügyészségek működésének visszaállításáról a sajtó-szabadságról, amely utóbbi rendelet az 1918. évi II. nép-törvényt jelölte meg irányadóul, valamint a lakásrekvi-ráiási eljárások s ezek köztulajdonba vételére vonatkozókommunista rendelkezések hatályon kívül helyezéseügyében. Ugyancsak Ágoston Péter állította, helyre azügyvédi kamarák autonómiáját is.

Augusztus 6-án jelent meg Miakils pénzügyminisz-ter első rendelete az Osztrák-Magyar Bank bankjegyei-nek a kommunisták által üldözött kékpénznek hatályba-helyezéséről s miközben a románok már Budapest kül-városaiban voltak, megjelentette Peyer belügyminiszteraz alkotmányozó nemzetgyűlési választásokról szólórendeletét.

A Peidl-kormány uralmának utolsó napján jelentmeg az a rendelet, amely az ipari és kereskedelmi üze-mek köztulajdonba való vételét hatályon kívül helyezte.Dovcsák kereskedelmi miniszternek errevonatkozó ren-delete így szól:

A magántulajdon joga, mindazon ipari és kereske-delmi üzemek tekintetében, amelyek 1919 március 21-énmagánjogi személyek tulajdonában voltak és amelyeketaz említett időpont óta köztulajdonba vettek, helyreállt.

Ugyancsak ez a rendelet szüntette meg a szociálistermelés szolgálatába állított kommunista hatósági szer-vek működését is, mint amilyenek voltak: termelőbizto-sok, szakszervezeti megbízottak, munkásellenőrző taná-csok stb.

Takáts József földmívelésügyi miniszter már nemjutott szóhoz, bár a fenti rendeletből arra kell következ-tetni, ha, a rendeletek kiadásában logikát keresünk, hogy

193

a magántulajdon jogát a földkérdésben is érvényesíteniakarlták. Erre már nem került sor, mert az ellenforra-dalmi pártok augusztus 7-én, a románoknak Budapestrevak) bevonulását megelőző napon, puccsal átvették ahatalmat.

Váry Albert, aki a bolseviki uralom bukása után, anémileg helyreállott jogrend alatt a letartóztatott kommu-nistákkal szemben a vádhatóságot képviselte, 10 év el-múltával a kommunizmus magyarországi rombolását éskártevését így összegezte:

„A 133 napos rémuralom hihetetlen károkat oko-zott az országnak. Csaknem 600-at tesz ki azoknak azártatlan áldozatoknak a száma, akiket forradalmi ésvésztörvényszékkel, terroristákkal, vörös katonákkal ésSzamuelli Tiborral minden elfogadható és jogos indoknélkül legyilkoltak. A polgárok vagyona és minden javaszabad rablás és fosztogatás prédája volt. Kirabolták azállamkincstárat, fölforgatták a közhivatalokat. Remény-telen háborút kezdtek a csehekkel és románokkal, ami-által növelték háborús vagyon- és vérveszteségünket.Ennek lett következménye, hogy a románok az országotmegszállták és kirabolták. . . és ami a legborzasztóbb,hogy a trianoni békeszerződés oly igazságtalan és ke-gyetlen lett, annak nagy részben a kommunista uralomvolt az oka. Éppen akkor, amikor a nagyhatalmak abéke fölött határoztak, nálunk kommunista forradalomtobzódott. Ezekben a komoly napokban nem volt senki,aki mellettünk szót emelt volna. Legrettenetesebb követ-kezménye azonban a kommunista gonosztevők garáz-dálkodásának az volt, hogy megbontotta a polgárok ésfelekezetek közötti lelki egységet s így gyűlölködésükbőlúj, igaztalan gyűlölet fakadt s oly lelki zavart idézett elő,amely éppen akkor, amikor legnagyobb szükség lettvolna az összetartásra, egymással szembeállította a pol-gárokat, munkásokat és felekezeteket. A kommunistagonosztevők kegyetlenkedései váltották ki az ítélőképes-ségükben megzavart emberekből azokat a szégyenteljescselekedeteket s bűncselekményeket, amelyeknek utó-

194

rezgései évekig zavarták a jogrend helyreállítására irá-nyuló munkát.”

Azokat a végzetes és soha helyre nem hozható téve-déseket, amelyekbe a magyarországi szociáldemokratapárt a két forradalom, de különösen a bolsevizmus ide-jén esett, később maga is belátta. Beismerésük szerinta „munkásosztály okult és tanult a bolsevizmusból. Meg-tanulta, hogy más osztályok törekvéseit és erőit nembecsülheti alá, erőszakkal és diktatúrával a nagy többségellen kormányozni nem szabad, politikai és társadalmiharcokban sem csoportoknak, sem osztályoknak dikta-túrát alkalmazniok nem lehet”.6

6 Népszava, 1929 május 1. Katasztrófa árnyékában. 37. oldal.

A PÁRTOK KIBONTAKOZÁSAΛ kisgazdák politikai megszervezése.

Az ellenforradalmi puccsnak közvetlen előzményevolt az a tény, hogy az ellenforradalmi alakulatoknakaugusztus 4-én sikerült értesülést szerezniök egy távirat-ról, amelyet Böhm Vilmos küldött Bécshői a Peidl-kor-mánynak. A távirat így szólt:

„Az antanttal a megegyezés kész. Ha bevesztek alátszat kedvéért a kormányba négy burzsujt és kétparasztot, továbbra is mi maradunk az urak.”

Ez a távirat arra határozta el az ellenforradalmi erő-ket, hogy formálisan eltávolítsák a Peidl-kormányt.Attól tartottak, hogy az országra új Károlyi-éra követke-zik. A puccs tervét közölték Romanelli olasz ezredessel,aki azt a végső percig ellenezte, attól tartván, hogy vérfog folyni Budapest utcáin. A román vezérkari főnök,Vasilescu azzal fenyegetődzött, hogy ha a puccs nem fogsimán, vér nélkül lezajlani, a hatalmak fegyveres be-avatkozása elkerülhetetlen. Ennek ellenére augusztus6-án éjjel felkeresték József főherceget alcsúti kastélyá-ban s miután közölték vele terveiket, géppuskákkal fel-szerelt autón Budapestre hozták. A puccs napját augusz-tus 7-re tűzték ki. Eredeti terv szerint a puccsban részt-vevők mindegyikének egy-egy szocialista minisztert kel-lett volna lefognia. Csilléry András, mint a polgári szer-vezkedés feje, a miniszterelnökségre volt irányítva sSchnetzer Ferenc feladata a hadügyminisztérium elfog-lalása volt, ami délután hat órakor meg is történt. Ugyan-ekkor a miniszterelnökség palotája körül negyven lovas-rendőrrel megjelent Csilléry András is, akihez csatlakoz-hatott már Schnetzer Ferenc.

A Peidl-kormány éppen minisztertanácsot tartott.Csilléry megjelent a kormány tagjai előtt és felszólítottaőket a lemondásra, akik az első pillanatban erről hallani

196

sem akartak. Éppen azon tanácskoztak, hogy kiketvegyenek be kabinetjükbe a polgári és földmívelő elemek-ből. Csilléry András után rövid idő múlva Schnetzer isbelépett a minisztertanács termébe, amikor drámai jele-netek következtek, amelynek dialógusai így folytak le:

Schnetzer: Az urak mondjanak le . . ., az urak levannak tartóztatva.

Garbai: Kinek a nevében követeli ezt?Schnetzer: Az Egyesült Ellenforradalmi Pártok ne-

vében.Garbai: Miiyen jogon teszi ezt?Schnetzer: Az erősebb jogán.Garbai: Önöknek a történelem előtt kell vállalniok

a felelősséget azért, amit tesznek.Schnetzler: Amennyire önök tudták, hogy mit csi-

nálnak és hogy milyen felelősséget vállalnak, amikor aszovjetet megcsinálták, annyira vállalom én is a tör-ténelem ítélőszéke előtt a felelősséget mindazért, amitcsinálok.

Peidl: Milyen tervei vannak az ellenforradalomnakaz esetleg lemondó kormány tagjaival szemben?

Schnetzer: Megnyugtatom önöket, hogy mi nemvagyunk bolsevikik: Az életükért a fejemmel felelek.1

Ezután a Peidl-kormány tagjai félórai tanácskozásiidőt kértek. A kérelmet úgy Csilléry, mint Schnetzer tel-jesítették. Amikor ennek letelte után ismét megjelenteka minisztertanács termében, a kormány tagjai azt akívánságukat fejezték ki, hogy Schnetzerék írjanak aláa Peidl-kormány tagjaival együtt egy jegyzőkönyvet,amelyben az a megállapítás foglalt volna helyet, hogya kormány tagjai ,,csak az erőszaknak engedve” hagyjákel a helyüket.

Miután ezt Schnetzer azzal a kijelentéssel utasítottavissza, hogy velük egy lapra nem írja oda a nevét, abbanállapodtak meg, hogy a lemondási okmányt egy kísérő-levéllel küldik meg Schnetzeréknek, akik ugyancsaklevélben fogják elismerni, hogy a jegyzőkönyvben fog-laltak hűen vannak visszaadva.

1 Schnetzer Ferenc 1920-ban Szekszárdon elmondott adatai alapján.

197

1919 augusztus 7-én arra ébredt az ország népe,hogy az ellenforradalom győzedelmeskedett. MegjelentJózsef főhercegnek a magyar néphez intézett szózata,2

aki addig is, amíg az átmeneti kormány megalakulásárasor kerülhetett, az egyes minisztériumok vezetését Fried-rieh István ideiglenes miniszterelnöksége mellett a leg-idősebb miniszteri tisztviselőkre bízta. A földmívelésüsviminisztérium élére Győry Lóránt államtitkár került.

A hivatalnok-kormány megalakulása után Józseffőherceg táviratot intézett a párizsi békekonferenciához,amelyben közölte, hogy az ország felfogásához híven aPeidl-kormányt lemondásra szólították fel, mire ez aminisztérium leköszönt. Az új magyar átmeneti minisz-térium felkérte őt a kormányzói szék elfoglalására, amitelfogadott, átvette a hatalmat s megbízta az új kormányt.Közölte József főherceg, hogy Budapest népe nagy lelke-sedéssel vette tudomásul a bolsevista terror uralmánakletörését, amiben osztozott a vidék lakossága is. Ebbena táviratban József főherceg, mint az ország kormány-zé)ja, a kormány legsürgősebb feladatait ilyképen vázolta:a nemzetgyűlés előkészítése és mielőbbi összehívása, hogyazután az államforma dolgában is alkotmányos alapondönteni lehessen.

A kormány programja ez volt: a bolsevizmus teljesletörése, a fegyverszüneti egyezmény végrehajt asa, azország vitás ügyeinek rendezése, a termelőmunka bizto-sítása és a béketárgyalások anyagának előkészítése.

Az új kormány rendeletei között első helyen szere-pelt a magántulajdon jogának helyreállítása, a kommu-nisták által szocializált birtokok terén. A rendelet meg-jelenése semmiféle ellenhatást nem váltott ki, sőt meg-elégedéssel találkozott nemcsak a birtokososztály, de agazdasági cselédség és földmívelő munkásság körében is.

2 Abból a soha el nem múló szeretetből, amellyel a magyar néphez ragasz-kodom és visszapillantva a legutóbbi öt év közös szenvedéseire, valamint engedvea minden oldalról hozzám jutott kívánságoknak, kézbe vettem a mai lehetetlenhelyzet megoldását. Nem nézhetem, hogy szegény, összeroskadó hazám sorsa felettpolitikusok és különböző érdek- és pártcsoportok marakodjanak. Mindenütt teljesaz anarchia: a Dunántúl lázadások, egy hivatalban lévő minisztérium, amelyet nemismer el senki és az élelmezés teljes fennakadása már katasztrófával fenyeget, haa magyar intelligencia a józan munkássággal és földmíves népünkkel karöltve,erős kézzel rendet nem teremt.

198

A rendelet egyébként is, már csak a helyreállott rendetszögezte le, mert szórványos esetektől eltekintve, nyom-ban a proletárdiktatúra bukása után gyakorlatba kerülta nép körében a régi birtokosok törvényes jogának el-ismerése, akik nyugodtan átvehették gazdaságukat, olyanállapotban, ahogyan azok éppen voltak, teljes leltárralés pénzkészlettel. Az átvétel teljesen zavartalanul, sőtigen sok helyen megható jelenetek között ment végbe.Gyakori eset volt ugyanis, hogy a gazdasági munkásokörömkönnyek között fogadták visszatérő, régi gazdáju-kat s szinte általánosan meg lehetett állapítani, hogy abolsevista uralom nem érte el azt a célját, hogy éket ver-jen a földbirtokososztály és a gazdasági munkásrétegközé, sőt ellenkezőleg, a bolseviki agitáció nagymérték-ben hozzájárult ahhoz, hogy a két fél között melegebbés közevtlenebb viszony jöjjön létre.

Mintha lidércnyomás alól szabadult volna fel a lélek,amikor jöttek a hírek a falvakból: a gazdasági élet nyu-godt mederben folyik.

Augusztus 15-én, napokon át tartó, szakadatlan tár-gyalások után Friedrich István megalakította kormá-nyát,3 amelynek összeállításánál az ántánt kívánságaalapján azt a célt igyekeztek kidomborítani, hogy akabinetben az ország valamennyi rétege képviselve van.Erre a kormányra az a feladat várt, hogy a választáso-kat lefolytassa, a rendet, a személy- és vagyonbiztonsá-got helyreállítsa és fenntartsa.

Augusztus 28-án megérkezett a kormányhoz Cle-menceau távirata, amely erős kiíéleket tartalmazva,nem volt hajlandó elismerni a Friedrich-kormányt olyan-nak, amellyel a békét az ántánt hajlandó volna megkötni.A távirat azt a súlyos vádat emelte, hogy „ez a kormánynem a nép akaratábé)l létesült, hanem egy rendőrcsoport

3 A kormány összetétele ez volt: miniszterelnök: Friedrich István, külügy-in iniszter: Lovászy Márton, belügyminiszter: báró Perényi Zsigmond, pénzügy-miniszter: Grüun János, hadügyminiszter: Schnetzer Ferenc, igazságügyminiszter:Baloghy György, kereskedelmi miniszter: Heinrich Ferenc, t'öldmívelésügyi minisz-ter: Nagyatádi Szabó István, vallás- és közoktatásügyi miniszter: Huszár Károly,népegészségügyi miniszter: Csilléry András, propagandaügyek minisztere: HallerIstván, kisgazdák minisztere: Mayer János, ipari munkások minisztere: OlátiDániel, nemzeti kisebbségek minisztere: Peyer Jakab, közélelmezési miniszter:Freky Károly.

199

által végrehajtott államcsínynek köszönheti létét”. Ki-fogásokat emelt József főherceg kormányzói méltóságaellen is, amire a főherceg a „Magyar Néphez” címzettproklamációjában bejelentette visszalépését, amit köve-tett a kormány lemondása is.

A Szövetségközi Katonai Bizottság közölte FriedrichIstvánnal, hogy az ántánt olyan magyar kormány meg-alakulását tartja a békekötés szempontjából kívánatos-nak, amelyben az összes politikai pártok képviselvevannak.

Az ipari munkásság Friedrich első kabinetjében nemvolt képviselve. Bár három tárcát is felajánlottak nekik,ők tartózkodtak a kormányba való belépéstől. A föld-műveselemeket ellenben két tekintélyes vezéregyéniség isképviselte: Nagyatádi Szabó István és Mayer János.A következő kormányalakításkor azonban NagyatádiSzabó Istvánt „kitessékelték” a kabinetből. SokorópátkaiSzabó István nyomult előtérbe, amely körülmény a kétkisgazdavezért hosszú időre eltávolította egymástól.

Sajnos, az a jószándék, ami eleinte vezérelte a Fried-rich-kormányt, hogy megakadályoz minden súlyosabbkimenetelű ellenforradalmi kirobbanást, nem válhatottvalóra, sőt maga a kormány is napról-napra jobban aszélsőséges jobboldali forradalmi elemek hangulatánakhatása alá került. Szomorú korszaka következett ekkorismét hazánk életének. Jelszavaktól visszhangzott azország s a bolsevizmus elleni gyűlölet egyre szélsősége-sebb irányzatokat termelt ki. Bűnbakot kerestek a bolse-vizmus alatt elszenvedett megaláztatásokért s ezen azúton merült fel a zsidókérdés. A szélső ellenforradalmielemek kisajátították a maguk politikai céljaik számáraa keresztény gondolatot, miközben súlyos botlásokbaestek. Friedrich István arra gondolván, hogy a keresz-tény és nemzeti gondolat irányelve egy plattformra tudjahozni az egész országot, kimondotta jelszavát:

„Keresztény és nemzeti Magyarországot akarok!”Valójában az volt a helyzet, hogy a legszélsősége-

sebb baloldali elemek sem merték voltak ellenezni sema keresztény, sem a nemzeti alapon való politikai be-rendezkedést. Az a fékezhetelennek látszó türelmet-

200

lenség, ami ebből az ellenforradalmi jelszóból fakadt, azamúgy is túlságosan sok pártra szakadt politikai világotmég inkább szétszaggatta. Ha az ellenforradalom emejelszava bizonyos mértékig el is tudta érni azt, hogy atespedésbe esett magyarságba újabb erőt vitt, ugyan-akkor a legnagyobb általánosítások között kezelt zsidó-kérdéssel nemcsak azt érte el, hogy megfélemlítette ezektáborát, de azt is, hogy nemcsak elidegenítette, de úgy-szólván száműzte is az újjáépítés korszakának első nagymunkájától még a hazafias gondolkodású zsidóságot is.

Az 1919. esztendő őszén lefolyt események teljes-vonalú megrajzolása s kritika alá vétele nem feladataennek a könyvnek, de néhány jellemző s az idők bélye-gét magán viselő tünetnek megvilágítása elől nem térhetki, mert ez a keret képes leginkább érzékeltetni azt azatmoszférát, amelyben a kisgazdapolitika bontogattaszárnyait a hatalmi pozíciók elfoglalására. Ez volt az azidő, amikor a nép csizmában s kisgazdadolmánybanlátta visszatérni a közélet terére azokat, akik megkopottmúltjukat ezzel az átvedléssel akarták megtermékenyí-teni jövőjük számára. Ha erről az átformálódásról rövidpár év alatt nem tűnt volna ki a konjunkturális elhelyez-kedés szándéka, hanem őszinte közeledés lett volna a fel-törekvő rétegek vezetésére, nemcsak egy fiatal párt, deaz ország egyetemes társa,dalma is hasznát látta volna.

Nagyatádi Szabó István azonban nemcsak ezzel atünettel találta magát szemben. Vele szemben a hangosés türelmetlen, politikailag pedig szertelen irányzat sora-kozott fel, amely átütő varázsú jelszavaival széles társa-dalmi rétegeket volt képes megmozgatni, rájuk oktrojál-ván a maga hangosságát, szertelenségét és türelmetlen-ségét. Ennek az irányzatnak, vagy amint magát ne-vezte: kurzusnak az élén Friedrich István állott. Nevea Károlyi-forradalom idején lett ismertté szélesebb körök-ben. Egész serege nőtt ki körülötte az eddig teljesen isme-retlen, de annál fantasztikusabb embereknek, akik minda hazát mentették s vezetőszerepre törtek. Csordultig vol-tak tettvággyal és programmal. A tömeg még ekkor nemvehette észre hogy szavakkal pótolják a mondanivalót.Szólamaikat azonban olyan lázzal, eréllyel, féltékenyke-

201

déssel, türelmetlenséggel és erőszakkal hirdették, hogyfellépésük megfélemlítéssel volt határos. Ez a jelenség,nagymértékben hozzájárult a kibontakozás késlelteté-séhez.

Agitációs céljaikra nemcsak a népgyűlések szinteszűnni nem akaró láncolatát, a rendelkezésükre álló saj-tót s a meggyőzés minden eszközét, hanem a párt- ésklubéletet is felhasználták. Klubjaik szinte permanensülések és tanácskozások színhelyei voltak, ahová úgy-szólván ömlött a sok ember. Egyik része nem tudottmenekülni az ellenforradalmi szólamok hatása alól.amelyek sok vonztrt tartalmazlak különösen a kommu-nizmus alatt megcsúfolt nemzeti szellemmel kapcsolat-ban, de a beözönlő tömeg másik része jámbor hiszéke-nyekből és fantasztákból vagy kalandorokból állott.Sokan akadtak olyanok is, akik mindenkit túlharsogóintranzigenciájukkal a forradalmak alatt elkövetett cse-lekedeteiket akarták leplezni. Ezek voltak a leghango-sabbak, akik idők múlásával maguk léptek fel vádlók-ként embertársaikkal szemben.

Ez az új forradalmi hangulat megszülte a magastílusát és zsargonját, amelynek tempóját Friedrich Ist-ván diktálta a klubokból és a pártkörből.4

Egyelőre két irányban indult meg a politikai erőkkoncentrálása. A jobboldalhoz tartozott a Keresztéin/Szocialista Párt, amely nem vállalt hatalmi pozíciót aKárolyi-éra alatt s eme magatartásának előnyeit most

4 Λ partéiét levegőjét Milotay István, aki az események közvetlen szemlélőjevolt, így festette le a „Magyarság” című napilap X. évfolyam 55. számának elsőoldalán: „Micsoda kérdések repkedtek itt a levegőben! Micsoda fenyegetések ésfeleletek! A pártvezetőség, de sokszor maga a kormány is itt tartotta tanácskozá-sait, torlódó tömegektől körülvéve, félig nyitott ajtók mellett, hogy a sokaságkórusa beleszólhatott minden határozatba s helyesléssel vagy ellenmondással kísér-hette a különböző felszólalásokat. Friedrich István mindig győzött itt, mint a köz-vetlen impulzusok és elhatározások embere. Akárhányszor megtörtént, hogy Fried-richet a telefonhoz hívták s ő feszült figyelem között mosolyogva vette fel akagylót, hogy az áutánt-misszió egy-egy ultimátumát átvegye. Olyan jól éreztemagát az ultimátumok tüzében, mint hal a vízben... És aztán az éjjeli összeeskü-vések, a titokzatos összejövetelek, mikor jelszavakat kellett a várta fülébe súgnis minden sarkon az oláh patrul zsarolt meg bennünket... és a magyar térkép aminiszterelnök szobájában, amelyen Friedrich olyan lelkesen mutogatta, mit fogunkvisszakapni s piros ceruzával rajzolgatta bele, mit akar ő visszaszerezni. És Nellyof Nellynek, a hozzánk vetődött kalandos angol papnak agitációs beszédei a Dunán-túlon, mikor a jó borocskától kissé extázisban az angol kormány üzenetét és barát-ságát tolmácsolta és az angol flottát mozgósította a kedvünkért”.

202

akarta learatni. Idetartozott a Keresztény Nemzeti Pártés a Sokorópátkai Szabó István-féle Független OrszágosFöldmíves Párt. Ezek a pártok jelentették a kormánytöbbségét, melyeket, hosszú időkön át, az ellenforradalmijelszavakon kívül a felvetett zsidókérdés foglalkoztatottleginkább. Ezek a jobboldali pártok október 8-án meg-alakították a keresztény pártok blokkját. Az egyesültpártok felvették a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártnevet.

A keresztény blokk eme összetétele súlyos csapástjelentett az egységes gazdatáborra, mert nyilvánvalólett, hogy a politika megbontotta soraikat. Ennek vesze-delmes volta annál inkább kirívó volt, mert választásokelőtt állott az ország, melyben sürgető követelménykéntlépett fel a földmívelő rétegeknek az az érdeke, hogy egypártkeretben vonuljanak fel.

Megindult a tömörülésre való törekvés a liberálispártok között is. Ezek részint a forradalom előtt, részinta forradalom alatt is szerepet vivő liberális és radikálispártok roncsaiból alakultak ki, amelyekből túlságosansok állott az ország rendelkezésére, anélkül, hogy hozzá-vetőlegesen is meg lehetett volna állapítani a mögéjükfelsorakozó tömeg számerejét. Megegyezésük is nagyonnehezen ment. Vége-hossza sem volt annak a sok tár-gyalásnak, melyeken olyan programtervezetet próbáltakmegszerkeszteni, amelyik az együttműködésnek alapjalehet. Végre készítettek egy 14 pontból álló programot,amelyben ilyen kívánságok szerepeltek: Magyarországnemzeti önállósága és függetlensége, a belső rend és tár-sadalmi békesség helyreállítása, a bolsevizmus elleniintézményes biztosítékok s egyéb felforgató szélsőségesagitációk megszüntetése. Jelentősebb, szerepet követelőliberális pártok voltak: a 48-as Függetlenségi Párt, aMagyar Polgári Párt, a Köztársasági Párt, a NemzetiSzabadelvű Párt, amely fuzionált a Demokrata Párttal,megalakítván így a Nemzeti Demokrata Pártot.

A hatalmi erő kulcsa Nagyatádi Szabó István kezé-ben volt. Ő, egyelőre kívül maradt úgy a keresztény ala,-kulátok, mint a liberális pártok blokkján. Nagy felhör-dülést kellett ezzel kapcsolatban az a kijelentése, hogy

203

a kisgazdák sorsát nem köti a ,,beteg szamárhoz”. Nemtudták ugyanis, hogy ez a kijelentés melyik oldal felévan irányítva.

Nagyatádi Szabó István ugyanis nagyon nehéz hely-zet elé volt állítva, mert végre is döntenie kellett, hogya jobb- vagy a baloldal felé orientálódjon-e. Neki mostis a kisgazdák sértetlen programja volt a fontos elhatáro-zásában, miként az elmúlt időkben, úgy most is az azirányelv vezérelte, hogy a program tisztán kerüljön kiminden politikai küzdelemből. Nehezítette elhatározá-sát az is, hogy a szélső jobboldali elemek előtt nem voltteljes politikai salvus conductusa. Miután sokan voltakezek közül olyanok, akik felületesen ítélték meg Károlyi-éra alatti szereplését, meg kellett küzdenie a divatos jel-szavakkal is.

A liberális-blokk döntő jelentőségűnek tekintetteNagyatádi Szabó István elhatározására azt a tényt,hogy Sokorópátkaj Szabó István belépett a keresztény-blokkba,. Abban reménykedtek, hogy Nagyatádi ezek-után fenntartás nélkül csatlakozni fog a baloldaliblokkhoz.

Nagyatádi Szabó István, aki ezekben a napokbanSomogyban tartózkodott, felutazott Budapestre s részt-vett a baloldaji blokkal való tárgyalásokban, azonbanáltalános meglepetésre nem mondotta ki a végső szót.Erre az időre esik az ő borotva élén mozgó politikai sze-replése. Megkívánta tőle ezt az óvatosságot az idők zava-rossága, de a politikai és társadalmi élet bonyolultságais. Higgadtan ítélte meg az eseményeket s az volt a fel-fogása, hogy beláthatatlan következmények származná-nak abból, ha a( napi események hatása alatt a kisgaz-dák sorsát kifejezetten a baloldali politikához kötné.Bizonyos, ha Nagyatádi Szabó Istvánt nem ez az irány-elv vezérelte volna, a társadalmi lehiggadás sokkal hosz-szabb időt vett volna igénybe. Ezekben az időkbenegyébként is nagyon nehéz dolog volt elhatározó lépésttenni. A szereplő pártok úgyszólván néhány vezetőbőlállottak csupán, akik hivatkoztak ugyan tömegekre, deazok erőviszonyainak ellenőrzése roppant nehéz kérdésvolt. Programjuk sem volt egyél) papírosprogramnál,

204

amelynek pontjait részint a forradalom előtti időkből,részint a forradalom érájából mentettek át, de legna-gyobb részi csupán kísérletezések voltak egy beláthatat-lan jövő előtt álló ország igényeivel. A pártkérdésekbenva,ló eligazodás azért is nehéz kérdés volt, mert többmint félesztendőn át nem állt az ország rendelkezésérepolgári sajtó s így nemcsak a közvélemény, de a szűkebbpolitikai világ is a legnagyobb tájékozatlanságban élt.A kommunisták ugyanis a polgári sajtót teljesen elné-mították; csupán a ,,Vörös Újság”, a „Népszava” és hiva-talos lapjuk, a „Tanácsköztársaság” jelent meg.

A régebbi politikusok egyelőre teljesen távol tartot-ták magukat az aktív szerepléstől, akik, mint pl. grófAndrássy Gyula, azon az állásponton voltak, hogy amígnem fordulhatnak a néphez s a hatalmat nem alkotmá-nyos úton s nem a nemzet kezéből lehet elnyerni, addignem is pályáznak arra.

A Friedrich-kormány hatalma nagyon korlátozottvolt. Gyengeségére vall, hogy egymásután alakulhattakmeg a különböző irreguláris különítmények, melyekre akormány nagyon kevés, vagy semmi befolyással semtudott lenni. Amennyire belpolitikailag kötve volt a kor-mány, fokozott mértékben fennállott ez külpolitikai szem-pontból. Valóban az a helyzet állott elő, hogy az ország-nak tulajdonképen nem is volt kormánya, csak férfiakvoltak, akik a hatalmat köztürelem mellett gyakorolták.

Andrássy Gyula azzal okolta meg az aktív politiká-tól való távolmaradását, hogy működése megkezdésénekmég technikáját sem látja, mert nincs fórum, nincs par-lament s nincs legfelsőbb alkotmányos szerv.

Így természetesen nem gondolkozhatott mindenki,íegkevésbbé pedig Nagyatádi Szabó István, akinek későbbszemére vetették ugyan, hogy különböző érák alatt fel-színen maradt, de a vádlók elfelejtették azt, hogy nemaz ő személye maradt tulajdonképen az idők felszínén,hanem az a réteg, amelyik az ország 60—65 százalékátalkotja, amelyiknek igen nagy hányada őbenne láttavezérét. Ez a réteg Nagyatádi Szabó Istvánon keresztülhallatta szavát. így érthető meg, hogy ez a férfiú szemé-lyes kvalitásait leszámítva is pótolhatatlan egyéniséggé

205

lett. Kisgazdatáborára nemcsak őrködnie kellett, de afelelősség is az ő vállán volt, hogy annak politikai függet-lensége el ne kótyavetyéltessék. Ennek érdekében jelen-tette ki 1919 október elején, hogy pártja nem lép be egy-előre a keresztény blokkba, de nem vesz részt a liberálispolgári pártokkal való egyesülésben sem. mert megakarja tartani függetlenségét, demokratikus felfogását,liberális irányzatát s nem hajlandó reakciós törekvésekszolgálalába állani.

Miután budapesti tárgyalásai során személyesengyőződött meg arról, hogy a politika kohójában fövőanyag még kiforrásra szorul, nem is maradt a főváros-ban, hanem hazautazott Somogyba, ahol 1919 október12-én folyt le a híres kaposvári gazdagyülés, amelyena dunántúli kisgazdák óriási tömege jelent meg. Itt Nagy-atádi Szabó Istvánt vezért megillető kitörő lelkesedésselünnepelték. Az egész nagygyűlés úgyszólván az ő sze-mélye körül forgott. A politikai kibontakozás nagy szük-ségéi hangoztatta, melynek legfőbb akadályozójául aFriedrich-kormányl nevezte meg. A kibontakozást a kis-gazdák nélkül nem tartotta lehetségesnek. Ennek a réteg-nek hathatós részt kell kapnia az ország kormányzásá-ban. A kisgazdapártot „nem lehet lekenyerezni egy-kétminiszteri tárcával”. Ez a párt földreformot sürget stömegeire hivatkozva kész erejét az ország szolgálatábaállítani, de ennek feltétele van, éspedig, hogy a kisgazdákföldhöz jussanak. Nagyatádi Szabó István már ekkor le-szögezte, hogy ő nem akarja megszüntetni a nagybirtoko-kat, de furcsa dolognak tartotta, hogy ,,azok a főurak,akik a zsidói szidják, földjeiket nem kisgazdáknak, ha-nem gazdag zsidóknak adják bérbe”.

Ezen a gyűlésen olyan határozatot hoztak, amireazt megelőzőleg még senki sem gondolt. Lelkes követelés-ként hangzott el ugyanis a kisgazdák soraiból, hogyHorthy Miklós, az akkori fővezér legyen az ország kor-mányzója. Későbbi időkben, amikor ez a kívánság valóra-vált, Nagyatádi Szabó István büszkén hivatkozott erre apárthatározatra, mondván:

— Ha van valami érdem almán, úgy örömmel gon-dolok arra, hogy a kisgazdák nyilvánították először óha-

205

jukat, hogy Horthy Miklós kormányzónak választassák.Többször megfordult ő a fővezérségen is, amikor a

Nemzeti Hadsereg főparancsnoksága még Siófokon szé-kelt. A kaposvári népgyűlés előtt is felutazott oda ötöd-magával. Ezekről a siófoki utakról sok pletyka forgottközszájon, amelyek később a parlament ülésein is szóba-kerültek. Ezek a mendemondák azt híresztelték, hogyNagyatádi Szabó István ellen az ellenforradalmi napok-ban merényletet terveztek.5 Ezek a rosszindulatú híresz-telések arról szóltak, hogy a kisgazdák vezérét akarataellenére vitték volna sínautóval Siófokra, amikor olyanszorongatott helyzetbe került, hogy Friedrich István mi-niszterelnöknek kellett mozdonyon segítségére sietnie.Ezekből a tendenciával híresztelt mesékből csupán any-nyi volt igaz, hogy akkoriban, amikor arra lett volnaszükség, hogy a kiengesztelődés és a megbékélés politi-káját hirdessék, akadtak politikusok, akik a gyűlöletgyűrűjével igyekeztek mesterségesen eizárni a fővezértazok elől, akikre azután szennyet és piszkot szórtak, ho-lott a legtisztességesebb, legbecsületesebb magyar haza-fiak voltak. Ezek állították Nagyatádi Szabó Istvánrólis azt, hogy kommunista volt, parasztdiktaturát akar,izgatja a lakosságot a Dunántúl, s á magyar ifjakatarra biztatja, hogy ne vonuljanak be a katonasághoz stb.Ezekből a tendenciózus híresztelésekből eredt ezután az,hogy akadtak Siófokon fiatal, tájékozatlan katonatisztek,akik nem ismervén Nagyatádi Szabó István egyéniségétés politikai múltját, gyűlölséggel próbáltak feléje köze-ledni. Ő azonban bátran nézett szembe ezek fellépésével.Soha semmiféle bántódása sem történt.

Ezeket a meséket a későbbi politikai harcok idejénrendesen azzal a célzattal szokták a vita hevébe dobni,hogy meglazítsák a viszonyt a gazdatársadalom és a kor-mányzó személye között, aki megjelenésekor nyombana falu népe felé fordította tekintetét, kereste a nemzetlüktető életerejét a fehér, bogárhátú házacskákban, me-lyek lakóiról ezeket mondotta:

5 Ezeket a p ol i t i k a i pletykákat Nagyatádi Szabó István egyik legbizalmasabbhive, Berki Gyula u ta s í t o t t a vissza es cáfolta meg a nemzetgyűlés 1921. évi.december 14-i ülésén.

207

— Nem engedem, hogy ezt a népet még egyszervalaki becsapja!

Annak ellenére, hogy a kisgazdák tábora két pártravolt szakadva, az akkori idők jelszavait leszámítva, ér-zésben, gondolkodásban, politikai vágyak tekintetébenegyek voltak. Sokorópátkai Szabó István gazdapártjaúgynevezett harcos keresztény irányt követett, hangoz-tatván mindazokat a divatos jelszavakat, amelyeket azellenforradalom termelt ki, míg Nagyatádi Szabó István,bár maga is kereszténynek és nemzeti gondolkodásúnakvallotta pártját, mégsem tartotta ezt a kérdést olyan ter-mészetűnek, hogy árinak hirdetése pártpolitikai vonat-kozásban történjen. Gyakran emlékeztetett arra, hogy alegnehezebb időkben emelte fel szavát ama agitáció ellen,amely a kommunista szellem alapján a krisztusi eszmé-ket s a vallásos gondolatot erőszakkal akarta kiirtani afalusi lakosság életéből. Még csak feltételezését sem volthajlandó megengedni annak, hogy az ő pártja keresztény-ellenes, vagy éppen nemzetietlen érzésű lenne.

Az ellene fellépett akció vagy óriási tévedésben,félreértésben és tájékozatlanságban élt, vagy csak ürü-gyet keresett arra, hogy a gazdatársadalom eme eltánto-ríthatatlan lelkű vezérét népszerűtlenné téve, eltegyeazok útjából, akik az ő gerincességét, erős hatású politi-kai egyéniségét s a nép széles körében tapasztalható be-folyásolhatatlan hatalmát nem nézték jó szemmel.

A két kisgazdapárt körében kezdettől fogva élt azegyesülés utáni vágy, ami a Károlyi-éra idején egy dara-big fenn is állott. Tudvalevőleg 1919 január közepénfúzióra léptek. Később, arnikor nyilvánvalóvá vált, hogya Károlyi-uralom veszedelembe viszi az országot, érte-kezletre hívták egybe vidéki szervezeteiket, amikorSokorópátkai Szabó István elnökletével a jobboldali kis-gazdapárt kimondotta újbóli megalakulását, ragaszkod-ván különálló függetlenségéhez.6

Az ellenforradalmi napokban Sokorópátkai SzabóIstván kisgazda-pártjának ez a Károlyi-éra alatti maga-

6 Lásd . . . .-ik oldalon.

208

tartása, biztosított helyzetileg több előnyt, de ennek ellenére is egyformán élt a kisgazdatáborban az a vágy,hogy közös érdekeik szempontjából, amelyek már azország sorsára is kihatottak, meg kell egyezniök egymás-sal. A kisgazdák eme két garnitúrája már 1919 októbervége felé megkezdte egymás felé a, tapogatódzást, amiterős perpatvarkodás előzött meg, célpontul véve különö-sen egymás vezéreinek személyét. Ez a marakodás —amelynek, az ellenforradalmi hangulatot leszámítva,magja nem volt, — 1919 október 19-én, a Szegeden meg-tartott kisgazdapárti gyűlésen robbant ki, amelyet Nagy-atádi Szabó Istvánék rendeztek.

Pillanatnyilag az volt a helyzet, hogy a kormány-hatalom birtokában lévő Sokorópátkai Szabó István-félekisgazdapárt előretörést tett. Le is aratta az ellenforra-dalom babérait. Meglepetésként hatott a Nemzeti Füg-getlenségi Pártnak minden fenntartás nélküli fúziójaSokorópátka,i Szabó István pártjával, amely összeolva-dás dokumentálására Székesfehérváron együttes gyűlésttartottak, amikor felvették az Egyesült Földmíves ésKisgazda Párt címet. Az új alakulat politikai irányátRubinek Gyula, Sokorópátkai Szabó István és BalláAladár fejtették ki.

Ettől kezdve megindultak a puhatolódzások a kélkisgazdapárt egyesítése érdekében. Ez ügyben BalláAladár és Szakáts Andor már október 22-én felkerestékNagyatádi Szabó Istvánt és kifejtették előtte, hogy meny-nyire sajnálatos dolog az, hogy a magyar földmívelő népnincs egy táborban ilyen súlyos időkben. Ez alkalommalNagyatádi Szabó István is őszintén feltárta lelkét, kifejt-vén, hogy mily komoly gondjai vannak amiatt, hogy aközös nemzeti munkát bénítják a pártokra való szét-szakadások. Nem szabad megengedni, — mondotta —,hogy a földmívelő nép sorait megosszák a különbözőpártok s marakodjanak rajta. Maga is minden erejévelazon van, hogy a két párt között a megértés létrejöjjön,ami neki annál is inkább könnyű, mert az ő pártja iskeresztény és nemzeti alapon áll. Ezt dokumentálta márakkor, mikor tárcát vállalt a Eriedrich-kormányban,

209

amelyből, hogy az újjáalakuláskor kihagyták, nem az őhibájából történt.

Ekkor tisztázódott az a kérdés is, hogy ez a ,,kites-sékelés” kinek a kívánságára történt. Nagyatádi SzabóIstván Sokorópátkai Szabó Istvánékra gyanakodott, dea függetlenségi párt vezetői kijelentették előtte, hogyezért a keresztény pártokat nem terheli felelősség, mertők annak idején Nagyatádi Szabó István miniszterségé-hez ragaszkodtak, sőt arra súlyt helyeztek, de HeinrichFerenc kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy Nagy-atádi Szabó Istvánnal nem hajlandó résztvenni egy kabi-netben. Heinrich kormánybalépésére ugyanis a közép-pártok részéről volt nagyon fontos, különösen a városiiparosság és kiskereskedők szempontjából. Ezért kellettNagyatádi Szabó Istvánt elejteni.

Ez a tárgyalás nagy befolyással volt NagyatádiSzabó István későbbi elhatározására, amit segített az atény is, hogy a liberális felfogású pártokkal, több fontosjelentőségű kérdéstől eltekintve, a földreform ügyébensem tudott megegyezni. Ő ugyanis rendületlenül kitar-tott e tekintetben eredeti álláspontja mellett. Amíg máspolitikusok újonnan felvetett társadalmi kérdéseket tet-tek politikájuk csúcspontjába, Nagyatádi Szabó Istvánnem tévesztette el szeme elől egy pillanatra, sem, hogya földreform még nincs megoldva. Ezt a problémát sür-gették egyéb okok is, mint amilyen volt a menekültek-;ről való gondoskodás, akik a Friedrich-kormány fel-hívására megtagadták az elcsatolt részeken a hűségeskületételét, az utódállamok kiutasítása után veszedelmestömegekben tódultak a megcsonkított ország területére,ahol sebeiket megmutatva, exisztenciát követeltek. Ezekelhelyezése és foglalkoztatása nagy probléma volt, mertaz ország nem tudott arra vállalkozni, hogy beláthatat-lan ideig pénzzel és élelemmel lássa el őket.

A kisgazdaprogram vált a politika domináns ele-mévé. Ez az előretörés felébresztette a féltékenységetés aggodalmat, különösen azoknak a pártoknak a részé-ről, amelyek szerepet vittek a forradalmak idejében, smindezideig abban bizakodtak, hogy Nagyatádi SzabóIstván megnyerésével sikerül politikai hatalmukat az ő

210

pártjával alátámasztani. Miután a vele folytatott tár-gyalások anyagából kitűnt, hogy erre semmi reményüksem lehet, új taktikához folyamodtak: kezdték félrevernia politika harangjait a ,,paraszt-kérdés” miatt, szembe-szegezvén Nagyatádi Istvánnal azt a vádat, hogy paraszt-diktatúrára törekszik.

Így került az ellenforradalmi időkben a kisgazdákvezére két tüz közé, csupán azért, mert táborát egyelőreegyik szélsőség számára sem volt hajlandó lekötni, mertmegőrizte higgadtságát és lélekjelenlétét, fenntartottaelhatározó lépését arra az időre, amikor ebből nemcsakaz ő közvetlen táborának, hanem az egész országnak ishaszna lett.

*

A legnagyobb politikai krízis uralkodott az ország-ban, amikor az ántánt teljes hatalommal megbízottkövete, Sir George Clark, 1919 október 23-án Budapestreérkezett. A Clark név nem volt idegen hangzású amagyar közvélemény előtt, mert gróf Széchenyi Istvánnagy gondolatának, a Lánchídnak megvalósítója is ezta nevet viselte. Ez a híd jelentette a rendi alkotmányidején annak az új érának megnyílását, amelyik frissszellemet hozott Magyarországra.

A nemzet, de a politikai világ is úgy tekintettSir George Clarkra, mint aki képes megvalósítani azt aszellemi hidat, amelyiken keresztülhaladhat pártoskodós egymásra gyűlöltséget árasztó nemzetünk a megértésfelé. A szuverenitására mindenkor kényes magyar nem-zet ezekben az időkben oly mélységes lethargiában élt,hogy Sir George Clark kiküldetésében nem kereste belsőönrendelkezésének súlyos megsértését. Borzalmas lezül-lés kellett ahhoz, hogy a győztes hatalmak segítségéveltudtunk csupán szert tenni olyan hatalmi közegekre,amelyekkel közölték békediktátumaikat. Az ántántugyanis a belső béke garanciájául a;zt kívánta, hogy azösszes politikai pártok jussanak megegyezésre a legsür-gősebb bel- és külpolitikai kérdésekben.

Ennek szükségét érezték a pártok is, de előmozdí-tása és megvalósítása már több megértést, józanságot:

211

és bölcseséget igényelt, mint amit a magyar átokkal súj-tott nemzet politikusai képesek voltak felmutatni.

Clark először a Friedrich-kormány minisztereivelkezdte meg tárgyalásait s azután a különböző pártokvezetőivel tanácskozott. Október 26-án került sor a kis-gazdapártra. Ezekbe a tengerikígyóvá nőtt tárgyalá-sokba, bevonták a munkások és tisztviselők szervezeteitis. Nem maradtak el az úgynevezett küldöttségek sem,amelyekből annyi akadt, hogy nem egyszer több ezerrerúgott már a tömeg az angol követség Verbőczi-utcaipalotája előtt, ahol Sir George Clark tárgyalásait foly-tatta. Küldöttségeket azonban nem fogadott, csupántitkára által vette át azok memorandumait.

A liberális pártok vezérei a legszélesebb alapon fel-épülő koncentrációt kívánták, amelyben NagyatádiSzabó István kisgazdapártja, a demokraták és a szociál-demokraták foglaltak volna helyet s kisebbségben atöbbi pártok. Jellemző ezekre az időkre, hogy a személyikérdések különösen előtérbe kerültek. Clark természe-tesen a békekonferencia álláspontján volt, amely fel-fogás gyakorlati szempontból elsősorban a középpárto-kat kívánta a kormányzásba beállítani. így, miután azántánt csak koalíciós kormánnyal volt hajlandó a békétmegkötni, a Friedrich-kormányt ilyennek elismerni,különösen a baloldali pártok, hajlandók nem voltak,kirobbant a lappangó kormányválság. Ezt az a helyzetis erősítette, hogy pl. a szociáldemokraták mereven el-zárkóztak olyan kormányban való részvételtől, amely-nek élén Friedrich állna. Ugyanezen az állásponton vol-tak a demokraták is, de errevonatkozólag félreérthetet-len kijelentéseket tett Nagyatádi Szabó István is, akimár előzőleg úgy a szegedi, mint a kaposvári gazdagyü-lésen élesen szembefordult Friedrich István kormá-nyával.

Ilyen körülmények között Friedrich arra gondolt,hogy Lovászi Márton Országos Nemzeti Pártjával kezdfúziós tárgyalásokat, hogy a kormány pozícióját meg-erősítse, sőt Rubinek Gyula útján felajánlotta CsizmadiaSándornak a földmívelésügyi államtitkári széket, aki aztel is fogadta. Ebből újabb komplikációk származtak,

212

mert a szociáldemokrata párt Csizmadia Sándort elhatá-rozása miatt ki akarta zárni szervezetéből. Csizmadiá-nak azonban sikerült a Földmunkások Országos Szövet-ségének központi vezetőségétől olyan kijelentést kapnia,hogy az ő felhatalmazásukra vállalta az államtitkáriállást.7

Friedrich István Csizmadia Sándor kinevezésévelpróbálta igazolni az ántánt előtt, hogy kabinetjében aszocialisták is képviselve vannak.

Dacára annak, hogy Friedrich István ezzel a sakk-húzásával meg tudta bontani a szociáldemokrácia, agrárszárnyát, sok eredményt mégsem ért el, mert ez a poli-tikai fordulat is inkább Nagyatádi Szabó István súlyátnövelte, akit ekkor sokan a miniszterelnöki székkel kap-csolatban is emlegetni kezdtek. Ez a híresztelés azon-ban, amelyik leginkább a liberális pártok kebelébőlkerült forgalomba, igen átlátszó politikai fogás volt,amellyel Nagyatádi Szabó Istvánt el akarták vakítani,de ő olyan bölcseséget árult el, hogy az ilyen ugra-tásoknak semmiféle jelentőséget nem tulajdonított.

Ez a kombináció a,kkor merült fel, amikor Nagy-atádi Szabó István került Clark elé. Október 28-án nagyfeltűnést keltett, hogy több mint egy órán át tárgyaltClarkkal. Fogadása is nagyon közvetlen és szívélyes volt.Clark maga is felkereste Nagyatádi Szabó Istvánt, akimerőben Friedrich ellen foglalt állást, kifejtetvén amanézetét, hogy kormánya nem komoly politikusokból áll,

7 Csizmadia Sándor agrárszocialista pártja tudvalévőleg eddig Földmunká-sok Országos Szövetsége elnevezés alatt csak szakszervezete volt a szociáldemokratapártnak, amely Szövetségbe igen tekintélyes számú gazdasági munkás, cselédség,aratómunkás, részes, béres és 2—10 holdas törpebirtokos tartozott. A Szövetségtagjainak száma elérte a 200.000-et. Ez a mezőgazdasági munkásszervezet 1919december 21-én Mátyásföldön tartott kongresszusán egyhangúlag kimondotta nem-csak azt, hogy kilépnek a nemzetközi szociáldemokrata párt kebeléből s attól tel-jesen függetlenül megalakítják pártjukat, a Földmunkások és Kisbirtokosok Orszá-gos pártját, de azt is, hogy Nagyatádi Szabó István kisgazdapártjával együtt haj-landók részt venni az ország újjáépítésének nehéz munkájában. Erre az elhatáro-zásra az a tapasztalat indította őket, hogy a „szociáldemokrata párt ellenkezésbejutott önmagával, megtagadta elveit és programját azáltal, hogy a II. Internaeio-nálét felcserélték a III. Internacionáléval s ilyen párt alárendelt szakszervezetébennem hajlandók benn maradni!”

Első pártgyűlésüket 1920 húsvét napján tartották Mátyásföldön, amikorhelyesléssel tudomásul vették a szociáldemokrata pártból való kilépést, sőt uta-sította a gyűlés a vezetőséget, hogy keresse a nemzeti alapon álló polgári pártok-kal való békés együttműködés lehetőségét.

213

sőt azt a vádat is emelte ellene, hogy ugyanolyan terror-ral dolgozik, mint a kommunisták. A keresztény valláseszméit maguknak sajátították ki s ezáltal lerántják apártpolitika mocsarába. Ellenezte a propagandaminisz-tériumot, mert ezzel a kormány állampénzen csinálmagának propagandát és elfojtanak minden vélemény-nyilvánítást. Kijelentette, hogy ha Friedrich nem távo-zik a, helyéről, pártja nemcsak hogy tárcát nem vállala kabinetben, de a választási harcból is kikapcsoljamagát. Az ország érdekében azt is kívánatosnak tartotta,hogy Friedrich még mint resszortminiszter se vegyenrészt a kormányban. Clark nagy figyelemmel hallgattameg Nagyatádi Szabó István politikai véleményét s ki-fejezte előtte azt az óhaját, hogy még többször tárgyalnikíván vele.

Friedrich István pártja, szélső jobboldali társadalmielemek részvételével, tömegfelvonulás formájában akartakiparírozni a vezérét ért támadásokat. Háromezer főnyitömeget vonultatott fel a Várba. Először a miniszter-elnöki palota előtt tüntettek, amikor Friedrich kijelen-tette, hogy hiába fognak ellene össze, ő helyéről nemtávozik. „Nem megalkudni jöttem ide — mondotta —,hanem győzni. Engem csak az erőszak távolíthat el.”

Innen a tömeg Friedrich zajos éltetésével a Ver-bőczi-utcába, Sir George Clark lakása elé vonult, ahola tüntetők közül három hölgy kért bebocsájtást Clarkelé, hogy előadhassák kívánságaikat, de az ántánt meg-bízottja nem fogadta őket, sőt ama kérésüknek sem tetteleget, hogy ablakából nézze végig a, tüntetők felvonu^lását. Céljukat tehát nem érték el, sőt eme megmozdu-lásuk a szélső baloldali elemeket is majdnem hasonlótüntetésre bírta. A szocialisták is foglalkozni kezdtekazzal a gondolattal, hogy tömegeikkel az utcára mennek.

Október 29-én Nagyatádi Szabó István ismét meg-jelent Clark előtt, amikor informálta a kisgazdák ter-veiről. Ekkor már szóbakerültek az új kabinet személyikérdései is és befejezett dolog volt, hogy Friedrich Istvánnem maradhat a kormány élén, sőt a megalakuló kabi-netben is csupán mint resszortminiszter kaphat tárcát.Clark álláspontja az volt, hogy olyan ember kerüljön a

214

kormány élére, aki sem a jobb-, sem a baloldal felé nemexponált ember s akinek korábbi politikai működésétegyik oldal sem kifogásolja. Ekkor még nagy kérdésvolt: ki ez az ember?

A keresztény pártok rendületlenül ragaszkodtakFriedrich személyéhez, határozati javaslatban mondot-ták ki, hogy áldozatokra csak abban az esetben hajlan-dók, ha azt a keresztény rendszer fennmaradása kívánja.Ezzel szemben nem engedett álláspontjából sem ademokrata párt, sem Nagyatádi Szabó István kisgazda-pártja,. Az utóbbi azt hangoztatta, hogy ő képviseli azország jelentősebb tömegeit s csak a Friedrich-kormányteljes átalakítása tudná megnyugtatni.

Clark tárgyalásai ekkor már elérkeztek abba a stá-diumba, hogy nem kellett tartani egy összehívandó párt-közi konferencia bábeli nyelvzavarától, dacára annak,hogy a Friedrich és Nagyatádi Szabó István között azellentétek nemhogy elsimultak volna, de egyre jobbankiéleződtek. Újabb alkalmat szolgáltatott erre a Bicskéretervezett kisgazdagyűlésnek minden indokolás nélkülibetiltása, amelyen Nagyatádi Szabó István ismertetnikívánta a kibontakozásra, vonatkozó álláspontját. Enneka gyűlésnek a betiltása nagy elkeseredést idézett fel akisgazdapártban, arnely körülmény Nagyatádi SzabóIstvánt ismét a baloldal felé tolta. Ettől kezdve a kibon-takozás elé egyre jobban tornyosultak a,z akadályok.Nagyatádi Szabó István csaknem mindennap kihallga-táson volt Clarknél, de az ügyek még sem mentekelőbbre. Végül is Horthy Miklós fővezér nyilatkozataadott lökést a kibontakozásra, amelyet az ellenzéki pár-tok vezérei, Nagyatádi Szabó István, Vázsonyi Vilmos,Garami Ernő és Lovászi Márton előtt tett. Az ellenzékugyanis tartott attól, hogy a románoknak küszöbön lévőkivonulása s a nemzeti hadseregnek Budapestre való be-vonulása zavaró momentumokkal és katonai diktatúrakikiáltásává] fog járni. A fővezér hangoztatta, hogy ahadseregnek nem hivatása a politizálás, de az ellenzékaggodalmainak eloszlatására hajlandó kijelenteni, hogy,,a nemzeti hadsereg Budapestre való bevonulása nemfog katonai diktatúrát maga után vonni. A hadsereg alá-

215

rendeli magát az ántánt megbízottjának közreműködé-sével létrejött kormánynak. Kötelességének fogja tartanigondoskodni arról, hogy a hadsereg minden tagja tisz-teletben tartsa a polgári jogegyenlőséget. Amint a leg-nagyobb eréllyel fogja üldözni a bolsevizmust, úgy nemfogja tűrni, hogy bárki is a polgári jogegyenlőség ellenizgasson.”

Ez a nyilatkozat megnyugvást keltett, kielégítette aliberális pártokat, s elérte azt, hogy a kibontakozásrólvaló döntés óráiban elhárította a legnagyobb akadá-lyokat.

A hosszúra nyúlt politikai tanácskozások során, akisgazdapárt hajlott a koncentrációs megoldás felé, csakazt kívánta, hogy a pártok kézfogása őszinte legyen smindenik párt egyforma elbánásban részesüljön, miutánegyik sem támaszthat a maga számára különleges igé-nyeket. A kisgazdapártbari ugyanis attól tartottak, hogya keresztény pártok csupán formai koncentrációra gon-dolnak. Eme aggodalom miatt a pártközi konferenciaösszehívása későbbi időre maradt. Sir George Clark fel-kérte Friedrich Istvánt, hogy folytasson tárgyalásokat akibontakozás érdekében a kormányon kívül álló pártokvezetőivel. Ekkor kerültek tárgyalási asztalhoz FriedrichIstván és Nagyatádi Szabó István, melynek eredményea kibontakozásra döntő fontosságú lett. A tanácskozásután nagymértékben enyhült a feszültség Friedrich ésNagyatádi Szabó István között.

Ilyen előzményei voltak annak, hogy Cegléd gazda-népének fellépésére Nagyatádi Szabó István szinte várat-lanul nagy jelentőségű politikai elhatározásra szánta rámagát. A keresztény és nemzeti politika jelszava oly erőrekapott, hogy meg tudta mozgatni a legszélesebb politikaiés társadalmi köröket. Ezek a jelszavak eljutottak agazdatársadalom rétegeibe is. Ilyen tünetekben lehet ke-resni azt a tényt, hogy az Országos Kisgazda- és Föld-míves-Párt ceglédi csoportja kimondotta, hogy csakiskeresztény és nemzeti politikát hajlandó követni. Ez ahatározat mély hatást gyakorolt Nagyatádi Szabó Ist-vánra is. A kisgazdák vezére ettől az időtől kezdve nyíl-tan a keresztény és nemzeti politika álláspontjára helyez-

216

kedett, kijelentvén, hogy kötelességének tartja a keresz-tény kisgazdapárti csoporttal való együttműködést s ilyenalapon maga is elő fogja segíteni a koncentrációs kor-mány mielőbbi megalakulását.

Ilyen kérdésekkel volt telítve a magyar politikaiélet, amikor 1919 november 17-én Horthy Miklósfővezérrel az élén bevonult Budapestre a nemzeti had-sereg. Ekkor mondotta el a fővezér történelmi neveze-tességű tetemrehívó beszédét, amelyben két kitételt isszentelt a falusi nép munkája elismerésének s a magyarrögszeretetnek. Ez a kemény beszéd így hangzott:

,,Amikor még távol voltunk innen és csa,k a re-mény sugara pislogott lelkünkben, akkor — kimon-dom — gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert népiazokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok let-tek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szeret-tük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nem-zet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján amagyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múlt-ját, ez a város sárbatiporta koronáját, nemzeti színeit ésvörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette,kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt el-prédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk,annáfl jobban leolvadt szívünkről a jég és készek vagyunkmegbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogyha ez a meg-tévelyedett város visszatér megint hazájához, szívéből,lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjaiporladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes hom-lokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát,a dupla keresztet. Katonáim, miután földeikről betaka-rították Isten áldását, fegyvert vettek kezükbe, hogy ren-det teremtsenek itt, e hazában. Ezek a kezek nyitva álla-nak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy errenem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösök-nek érzik magukat, megtérnek és hatványozott erővelsegítenek egy nemzeti erényekben tündöklő Budapestfelépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett vé-reinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.”

Ez a nap nemcsak azért nevezetes, mert a katona-

217

ruhába öltözött, rögszerető falusi nép fiai bevonultak amagyar haza fővárosába, de azért is, mert ezen a naponnyílt remény arra, hogy a megértés szelleme bevonul apolitikai vezérek lelkébe is. Bízni lehetett abban, hogya hónapokon át tartó pártvillongást felváltja, a koncentrá-ciós kabinet megalakulásának reménye. Az összehívottpártközi konferencián Sir George Clark felolvasta azántánt ötös tanácsának jegyzékét, amely ragaszkodott akoncentrációs kormány megalakításához. FriedrichIstván számára nem volt más választás, minthogylevonja az ántánt kívánságának konzekvenciáit. Pártjabármennyire is kitartott mellette, szinte körmeszakad-táig, a november 18-án megtartott minisztertanácsonkénytelen volt benyújtani lemondását. Ez a tényszomorúan bizonyítja, hogy az ántánt oly mélyennyúlt bele belső ügyeinkbe, hogy szinte maga válasz-totta ki azokat a férfiakat, akikkel á Magyarország szá-mára már elkészített békeparagrafusokat alá akartaíratni. Azoknak a pártoknak, amelyek Friedrich Istvánminiszterelnöksége mellett a végsőkig intranzingens állás-pontot foglalták el, látniok kellett volna, hogy az ántántkeresztül tudja vinni akaratát s ez ellen az erőszak ellenamúgy is hiába harcolnak. Az éppen eléggé megtépettnemzeti önérzetnek tettek volna jó szolgálatot, ha ridegmagatartásukkal nem provokálják ki szuverenitásunkeme súlyos megsértését. Nemcsak külpolitikailag, de bel-politikailag is másként hatott volna a dolog, ha FriedrichIstván távozása inkább a belső pártok, mint idegen hatal-mak kívánságára következett volna be. Friedrich István-ról gróf Apponyi Albert állapította meg, hogy keményember. Ezek az idők valóban kemény férfiakat igényel-tek, de a keménységnek meg kellett volna lágyulnia ak-kor, amikor személyi kérdések kikapcsolásával meglehetett volna kímélni nemzetünket újabb és újabb meg-aláztatásoktól.

Az ántánt jegyzékének kénytelen volt deferálni azegész kormány, amelynek hatása alatt a minisztertanácsHuszár Károlyt dezignálta a miniszterelnöki székbe, amiellen Sir George Clarknek sem volt semmi kifogása. A ki-bontakozás legfontosabb személyisége, Nagyatádi Szabó

218

István is kijelentette pártja nevében, hogy minden olyankormányt támogat, amellyel az ántánt hajlandó békétkötni. Ezért támogatta Huszár Károly kormányalakí-sát is, aki tárgyilagos, s mérsékletről tanúskodó felszóla-lásával a szocialisták bizalmát is megnyerte. Az ezt követőtárgyalások lehetővé tették a koncentrácós kormánymegalakítását.

A november 2l-re összehívott pártközi értekezletmeghozta a végleges megegyezést. Ennek legfonto-sabb pontja a választásokra vonatkozott. A KeresztényNemzeti Egyesülés pártja hozzájárult ahhoz, hogy aválasztásokat egy hónappa.1 elhalasszák, viszont a bal-oldali pártok elállottak ama kívánságuktól, hogy az össze-ülő nemzetgyűlési mandátumok csak rövidebb időreszóljanak s csak bizonyos kérdéseket intézhessen el.

Báró Perényi Zsigmond indítványára a pártközikonferencia egyhangúlag dezignálta Huszár Károlytminiszterelnökké s ekkor a jogfolytonosság biztosításaszempontjából Huszár Károly felkérte Friedrich Ist-vánt, hogy adja át neki a hatalmat, aminek megtörténteután az új kabinetelnök letette az esküt a miniszter-tanács kezébe.

A magyar történelem legutolsó évtizede telítve vanszomorú jelentőségű dátumokkal. Imitt-amott akad csakörömetkeltő. Ilyennek kell tartani 1919 november 22-ét,amikor a világ legpártoskodóbbnak ismert nemzeténekpolitikusai, háború és forradalmak pusztítása után, gyű-lölettől telített országos hangulatban, meg tudták terem-teni a politikai Treuga Deit. Elismerés és dicséretilleti ezeket a, férfiakat, köztük első helyen NagyatádiSzabó Istvánt, akinek ezekben az időkben nemcsak akibontakozás kulcsa, de az ország sorsa is a kezében volts ezt az óriási erejét, pártpolitikai horizont fölé emel-kedve, az ország érdekei szerint használta fel.