* PhD. A szerző a tanulmány készítése idején Bolyai János Kutatói Ösztöndíjas.1 Zárójelben az elfogadás éve található.

K loss (1967: 15) a kisebbségi nyelvek státu-sának öt fokozatát különböztette meg:A kisebbségi nyelv országos méretekben

hivatalos nyelv.A nemzetiség nyelve egy nagyobb regionális

vagy közigazgatási egység (pl. országrész, tarto-mány, autonóm terület, megye) hivatalos nyelve.

A kisebbségi nyelv használatát hatóságilagengedélyezik a közoktatásban, nyilvános hirde-tésekben, bár a nyelvnek nincs hivatalos státusa.

Tolerancia a nyelvvel szemben a privát szférá-ban (a sajtóban, egyházi és magániskolákban stb.).

A nyelv betiltása (Hoffmann 1991: 208–209).Ahhoz, hogy kiderüljön, Ukrajnában a

magyar nyelv helyzete melyik fokozatnak felelmeg, a következő, az országban használatosnyelvek státusát közvetlenül befolyásoló doku-mentumokat kell megvizsgálnunk:

– Ukrajna Alkotmánya (1996); ¾1– Ukrajna törvénye az Ukrán Köztársaság

nyelveiről (1989);– Ukrajna nemzetiségi jogainak nyilatkozata

(1991);– Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebbsé-

gekről (1992);– Ukrajna törvénye a helyi önkormányzato-

król (1997);– Ukrajna törvénye az általános középfokú

oktatásról (1999);– A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Euró-

pai Kartája (2003);– Ukrajna Alkotmányának 10., 11., 12., 24.,

53., 92., 103., 127. és 148. cikkelye tartalmaza nyelvekre vonatkozó tételeket.

A 10. cikkely deklarálja, hogy „Ukrajnábanaz állami nyelv az ukrán”, és az állam biztosítjaaz ukrán nyelv funkcionálását a társadalmi életminden területén. A következő bekezdés szerint„Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi ukraj-nai nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődé-se, használata és védelme”. A cikkely utolsómondata szerint viszont „Ukrajnában a nyelvekhasználatát Ukrajna Alkotmánya szavatolja éstörvény határozza meg”. A 92. cikkely is úgyrendelkezik, hogy kizárólag Ukrajna törvényeihatározzák meg többek között a nyelvhasználtrendjét.

A 11. cikkely általános deklarációkat tartal-maz Ukrajna minden nemzetiségének és nyelvé-nek védelméről, a 24. cikkely többek között anyelvi alapon való diszkriminációt is tiltja. A 12.az Ukrajna területén kívül élő ukránok nyelviigényeinek kielégítésére tesz ígéretet. Az 53. résza nemzeti kisebbségek számára a törvény általmegszabott rendben garantálja az anyanyelvenvaló oktatás vagy az anyanyelv tanulásánakjogát. A 103., 127. és 148. cikkely az államnyelvismeretétől teszi függővé bizonyos állami tiszt-ségek betöltését (köztársasági elnök, alkotmány-bírósági tagság, bírói tisztség).

Az Alkotmány 10. és 92. cikkelye értelmébena nyelvek státusa szempontjából még a Szovje-tunió fennállása idején, 1989-ben elfogadottnyelvtörvény a mérvadó.

A nyelvtörvény is államnyelvként definiáljaaz ukrán nyelvet (2. cikkely), ugyanakkortovábbra is megmarad az orosz a népek közöttiérintkezés nyelvének (4. cikkely). Az 5. cikkely

51

Csernicskó István*

A MAGYAR NYELV HASZNÁLATAKÁRPÁTALJÁN: A JOGOK ÉS A GYAKORLAT

értelmében az állampolgárok számára szavatoltanyanyelvük és bármely más nyelv használata;az állampolgárnak jogában áll, hogy az állami,társadalmi szervekhez, vállalatokhoz stb. ukránnyelven vagy e szervezeteknél használatos másnyelven, orosz nyelven, vagy a felek számáraelfogadható más nyelven forduljon. A törvénynemcsak tiltja a nyelvi alapon történő megkü-lönböztetést (8. cikkely), de szankciókat is kilá-tásba helyez a nemzetiségi nyelvek használatá-nak korlátozása miatt. A rendelkezések szerintfelelősségre vonható az a tisztségviselő, aki anyelvtudás hiányára hivatkozva megtagadjaegy nemzetiségi nyelven írt beadvány vagyfolyamodvány átvételét (5. cikk).

A törvény a nemzetiségi többségű közigazga-tási egységek területén (pl. falu, város, járás,megye) lehetőséget nyújt a nemzetiségi nyelvhasználatára az ukránnal egyenrangúan és pár-huzamosan az állami- és pártszervek, a vállala-tok, intézmények működésében (3. cikkely).Nem értelmezi azonban a törvény, mit ért anemzetiségi többségű területek fogalom alatt.

Az állami dokumentumokat, okmányokatukrán nyelven fogadják el és teszik közzé, alsóbbszinteken is, ám itt szükség esetén más nemzeti-ségi nyelveken is publikálják. A hivatalos űrla-pok ukrán vagy ukrán-orosz nyelvűek (10. cik-kely). A hivatali és munkahelyi adminisztrációnyelve az ukrán, de a nemzetiségi többségű terü-leteken a nemzetiségi nyelvet is lehet az ukrán-nal párhuzamosan használni (11. cikkely).

A hivatalos személyi okmányok (személyiigazolvány, munkakönyv, az iskolai végzettsé-get igazoló dokumentumok, születési, házasságiés halálozási anyakönyvi kivonat) ukrán-oroszkétnyelvűek (14. cikkely).

A szolgáltatások nyelve az ukrán nyelv vagya felek által választott egyéb nyelv (17. cikkely).A perrendtartás nyelve az ukrán, de a nemzeti-ségi többségű területeken a nemzetiségi nyelvhasználatára is van lehetőség az ukránnalegyenrangúan; a bíróság nyelvét nem értőnekjoga van tolmács igénybevételére, az anyanyelvivallomástételre (18. cikkely). Az ügyvédi, ügyé-szi szolgáltatás, a jogi tanácsadás nyelve azukrán, vagy a felek számára legmegfelelőbbnyelv (23. cikk).

Az oktatás nyelvének megválasztása elidege-níthetetlen jog (25. cikkely). Ezzel a joggal azon-ban ideális esetben is csak maximum a középis-kola befejezéséig élhetnek a kisebbségi

polgárok. A törvény 29. cikkelye értelmébenUkrajnában a felső- és középfokú oktatási intéz-ményekbe felvételizők ukrán nyelvből tesznekfelvételi vizsgát, és csak a nemzeti kádereketképző oktatási intézményekbe felvételizőktehetnek anyanyelvből vizsgát.

A hivatalos tömegtájékoztatás nyelve azukrán, illetve lehetőség szerint más ukrajnainyelvek (33. cikkely). A táviratok, a postai borí-tékok, csomagok címzésének nyelve az ukránvagy az orosz (34. cikkely). A hivatalos hirdet-mények, közlemények, reklámok, plakátoknyelve az ukrán; az ukrán nyelvű szöveg mellettszerepelhet más nyelvű fordítás is (35. cikkely).

Az Ukrajnában gyártott termékek, áruk cím-kéi, feliratai ukrán nyelvűek, és más nyelvekrenem fordíthatók (36. cikkely).

Az intézmények, társadalmi és pártszerveze-tek, vállalatok stb. hivatalos el- és megnevezéseukrán nyelvű; az ukrán nyelvű felirat jobb olda-lán vagy alatta szerepelhet a megnevezés másnyelvű fordítása is (37. cikkely).

Az ukrajnai földrajzi nevek ukrán nyelvűek.Lehetséges továbbá a nemzetiségi többség nyel-vén való feltüntetésük is (38. cikkely).

Az ukrán állampolgároknak joguk van nem-zeti tradícióiknak megfelelő nevet választani,amely neveket transzkripcióval ültetik át ukrán-ra (39. cikkely).

Ukrajna nemzetiségi jogainak nyilatkozataminden népnek és nemzetiségnek garantálja ajogot anyanyelve használatára a társadalmi életminden területén (3. cikkely).

Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebbsége-kről szerint azokon a területeken, ahol a nemze-tiségi kisebbség a lakosság többségét alkotja, azállami és társadalmi szervek, vállalatok, intéz-mények működése során az államnyelv mellett akisebbség nyelve is használható (8. cikkely).Garantálja továbbá a kisebbségek számára anemzeti hagyományoknak megfelelő személy-névhasználatot, így például azt, hogy a személy-azonossági igazolványba csak a vezeték- és utón-év kerüljön, és elmaradhat az apa keresztnevébőlképzett apai név (otcsesztvo) (12. cikkely).

Az ukrajnai önkormányzati törvény 26. cik-kelye 1. pontjának 50. bekezdése lehetővé teszi,hogy az önkormányzatok megválasszák azönkormányzati szervek munkájának nyelvét(vö. Kárpáti Igaz Szó 1997. július 3., 7.).

Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 1999 utolsómunkanapján ratifikálta az ország által már

CSERNICSKÓ ISTVÁN

52

1996-ban aláírt A Regionális vagy KisebbségiNyelvek Európai Kartáját (1350-XIV. sz. tör-vény). A Karta a la carta rendszerű rendelkezé-sei közül a legtöbb kérdéskörben a legtolerán-sabb normákat választották az ukrán honatyák,ám meghatározták, hogy:

(1) mely nyelvekre érvényesek a rendelkezé-sek (orosz, zsidó, belarusz, moldáv, román, krí-mi tatár, bolgár, lengyel, görög, magyar, német,gagauz és szlovák);

(2) a Karta ajánlásai csak azokon a területe-ken alkalmazhatók, ahol a felsorolt kisebbségaránya eléri a 20 százalékot. A kisebbségek által10–19%-ban lakott területeken enyhébb vállalá-sokat fogalmaztak meg, s még alacsonyabbkövetelmények érvényesek, ha a nemzetiségaránya 10% alatti (lásd Gulácsy 2000).

A Karta hatályba lépését azonban 2000. júli-us 12-i határozatával (a ratifikáció ügyrendihibáira hivatkozva; lásd az Alkotmánybíróság9–ð ï/2000 számú határozatát) felfüggesztette.Vagyis hiába vállalt viszonylag széles jogkörö-ket Ukrajna a Karta ratifikálásával, annak életbelépésére, gyakorlati alkalmazására már nemkerülhetett sor.

2000 óta Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa elé szá-mos, a Karta ratifikálására vonatkozó újabb tör-vényjavaslat került (a tervezeteket lásd az ukránparlament honlapján: alpha.rada.kiev.ua). Ezekközül az egyiket 2003-ban végre elfogadta a Leg-felsőbb Tanács, és 2003. május 15-én Kucsmaköztársasági elnök aláírásával hatályba is lépett.

Az N 802-IV. számú törvény már sokkal szű-kebb jogokat határoz meg a törvény hatálya aláeső 13 nyelv (belorusz, bolgár, gagauz, görög,zsidó, krími tatár, moldáv, német, lengyel,orosz, román, szlovák és magyar) beszélőiszámára, mint az előző, 1999-ben elfogadott és2000-ben hatályon kívül helyezett változat. Szósincs például a törvényben arról, hogy melyközigazgatási egységeken belül alkalmazandóka Karta Ukrajna által vállalt és a törvénybenmegnevezett rendelkezései, hány százalékosarányt kell elérnie az adott régión belül az egyeskisebbségeknek. Azaz: az előző törvénnyelellentétben a 2003-as verzió azonosan kezeli a13, egyébként egymástól jelentős mértékbenkülönböző helyzetben lévő kisebbségi közössé-get. Illetve: azzal, hogy nem nevezi meg, mini-málisan milyen arányt kell elérnie ahhoz egy

A MAGYAR NYELV HASZNÁLATA KÁRPÁTALJÁN: A JOGOK ÉS A GYAKORLAT

53

1. táblázat. Ukrajna lakossága nemzetiség és anyanyelv szerint (2001)

Nemzetiség Száma (ezer főben)

Aránya(%)

Anyanyelvének vallotta (%)saját nemzetiségének nyelvét

(egybeesik a nemzetiségeés az anyanyelve)

az ukránt az oroszt

Ukrán 37541,7 77,8 85,2 – 14,8Orosz 8334,1 17,3 95,9 3,9 –Belarusz 275,8 0,6 19,8 17,5 62,5Moldáv 258,6 0,5 70,0 10,7 17,6Krími tatár 248,2 0,5 92,0 0,1 6,1Bolgár 204,6 0,4 64,2 5,0 30,3Magyar 156,6 0,3 95,4 3,4 1,0Román 151,0 0,3 91,7 6,2 1,5Lengyel 144,1 0,3 12,9 71,0 15,6Zsidó 103,6 0,2 3,1 13,4 83,0Örmény 99,9 0,2 50,4 5,8 43,2Görög 91,5 0,2 6,4 4,8 88,5Tatár 73,3 0,2 35,2 4,5 58,7Cigány 47,6 0,1 44,7 21,1 13,4Azerbajdzsán 45,2 0,1 53,0 7,1 37,6Grúz 34,2 0,1 36,7 8,2 54,4Német 33,3 0,1 12,2 22,1 64,7Gagauz 31,9 0,1 71,5 3,5 22,7Egyéb 177,1 0,4 32,6 12,5 49,7

(Forrás: Ilytyo szerk. 2003)

kisebbségi közösségnek egy adott adminisztra-tív területen belül, hogy a Karta rendelkezéseialkalmazandók legyenek, az állam nyitva hagy-ja annak a lehetőségét, hogy az ajánlások gya-korlati alkalmazása során arra hivatkozzon,hogy a kisebbségi nyelveket használók számanem indokolja az intézkedés bevezetését, nemvolt megfelelő igény a végrehajtására stb. Feltű-nő ugyanakkor az is, hogy a fentiek ellenére aKarta 2003-ban ratifikált változatában sokkalkevesebbet vállal az ország, mint 1999-ben.

Érdekes az is, hogy 13, egymástól jelentősmértékben különböző helyzetű közösségre ésazok nyelvére terjed ki a törvény. Az 1. táblázat-ban láthatjuk például, hogy a 2001. évi népszám-lálás adatai alapján az egyes nemzetiségeknélmilyen arányban esik egybe az anyanyelv és abevallott nemzetiség. A táblázatból kitűnik,hogy egyes közösségek szinte teljes egészébenőrzik anyanyelvüket, másoknál ellenben márelőrehaladott a nyelvcsere folyamata, valamintaz is látható, hogy egészen más súlya van azországban például az oroszoknak és a gagau-zoknak. Ennek ellenére valamennyi közösségetés nyelvet azonosan kezel a törvény, figyelmenkívül hagyva, hogy egészen más nyelvi, nyelv-használati igényei vannak például a teljes nyelv-csere küszöbén álló görögöknek, lengyeleknek,beloruszoknak és a kiterjedt anyanyelvi intéz-ményhálózattal rendelkező oroszoknak, romá-noknak, magyaroknak.

Nézzük konkrétan, mit vállal Ukrajna a Kartaajánlásai közül! Az ország vállalja, hogy a KartaI., II., IV. és V. részét teljes egészében alkalmazza,kivéve a II. rész 7. cikkének 5. pontját, amely aKarta rendelkezéseinek a területhez nem köthetőnyelvekre való kiterjesztésére vonatkozik. Ígypéldául a cigányok, illetve a cigány nyelv nemkerül a Karta hatálya alá, bár a 4. táblázatbólkiderül: a csaknem 48 ezres ukrajnai cigányközösség közel 45%-a a cigány nyelv valamelyváltozatát tekinti anyanyelvének.

A Karta III. részéből, amely a konkrét vállalá-sokat tartalmazza, mint már említettük, sokkal„óvatosabban”, „megfontoltabban” válogatUkrajna, mint tette azt 1999-ben.

A 8. cikk az oktatásügyről szól. Ezen belülcsak azok számára teszi lehetővé Ukrajna azanyanyelvi oktatást az oktatási folyamat külön-böző szintjein, akik családja ezt kívánja és létszá-muk elegendőnek bizonyul, illetőleg a felsőokta-tási intézmények esetén „bátorítják és/vagy

engedélyezik a regionális vagy kisebbségi nyel-veken folyó egyetemi oktatást, vagy egyéb felső-oktatási intézményekben történő tanulást, vagymegteremtik a feltételeket, hogy e nyelveketmint egyetemi vagy felsőoktatási tárgyat tanul-hassák”. Amíg tehát 1999-ben például azokonterületeken, ahol a kisebbségi nyelv beszélői20% fölötti arányban élnek, azt vállalta Ukrajna,hogy számukra elérhetővé teszik az iskola-elő-készítő, az általános és középiskolai, valamintszakközépiskolai oktatást és az egyetemi és másfelsőoktatási képzést, addig 2003-ban már csakazok számára lehetséges mindez, akiknek csa-ládja ezt kéri, és számuk elegendő ehhez.

Az igazságszolgáltatásban mindössze aztvállalja az állam, hogy a törvény hatálya alá esőnyelveken készült és benyújtott írásokat, bizo-nyítékokat, jogi okmányokat nem minősíti pusz-tán azért érvénytelennek, mert azok regionálisvagy kisebbségi nyelven készültek.

Rendkívül szembetűnő a Karta 1999-ben és2003-ban ratifikált változata közötti különbség aközigazgatási hatóságok és közszolgálati szervekmunkájának nyelvéről szóló 10. cikk esetében.Az első változatban még azt vállalta a dokumen-tumot aláíró ország, hogy gondoskodik arról,hogy a kisebbségek által legalább 20%-ban lakottterületeken a közigazgatási hatóságok használ-ják a regionális vagy kisebbségi nyelveket, illetvehogy a tisztviselők ezeket a nyelveket használjáka kisebbségi polgárokkal való érintkezésben,valamint a nemzetiségiek ezeken a nyelvekenszóbeli és írásbeli kérvényeket nyújthassanak beés anyanyelvükön kaphassanak választ. 2003-ban ellenben már csak azt, hogy megengediés/vagy bátorítja a regionális vagy kisebbséginyelvek használatát a regionális vagy helyi közi-gazgatásban. Joga van ahhoz is a helyi önkor-mányzatoknak, hogy a hivatalos dokumentumo-kat a kisebbség nyelvén is közzétegyék, és hogya vitákban a helyi nyelveket is használják.

A tömegtájékoztatási eszközök nyelvérőlszóló 11. cikkben Ukrajna arra vállal kötelezett-séget, hogy bátorítja vagy megkönnyíti a regio-nális és kisebbségi nyelvek bekerülését a médiu-mokba, illetve, hogy nem akadályozzák az ilyennyelvű adásokhoz, sajtótermékekhez való hoz-záférést, beleértve a külföldi médiumok általközvetített anyagokat is.

A 12. cikk a kultúrára vonatkozik. Ebben arészben vállalja a legtöbbet az állam a felkínáltlehetőségek közül.

CSERNICSKÓ ISTVÁN

54

Sokkal kevesebbet engedélyez viszont a 13.cikkben, amely a gazdasági és társadalmi életnyelvhasználatáról rendelkezik. Tulajdonkép-pen csak arra nézvést kötelezi el magát az állam(természetesen a megszokott tompító formulákmegtartása mellett, mint pl. „az ésszerűen lehet-séges mértékben”), hogy a közvetlen ellenőrzésealá tartozó gazdasági és társadalmi szektorok-ban bátorítja a kisebbségi nyelvek használatát.Lényeges vállalás ugyanakkor, hogy a kórhá-zakban, nyugdíjas otthonokban lehetőséget biz-tosítanak a gondozásra szoruló kisebbségieknekarra, hogy anyanyelvükön fogadják és kezeljékőket (13. cikk, 2. pont c bekezdése).

A III. rész utolsó, 14. cikkében a határokonátnyúló cserekapcsolatról esik szó, és ennek acikknek a végrehajtását teljes egészében vállaltaUkrajna.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy A Regio-nális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai KartájaUkrajna által 1999-ben és 2003-ban ratifikált vál-tozata között lényegi különbségek vannak: azutóbbi verzióban sokkal szűkebb mértékbenkötelezi el magát az állam a területén élő kisebb-ségi nyelvek védelme terén. Azzal pedig, hogynem nevesíti expliciten, milyen körülményekközött, mely feltételek teljesülése esetén alkalma-zandók a vállalások, meghagyja a lehetőséget avállalt kötelezettségek teljes szabotálására. Az iseltérés a két változat között, hogy az 1999-es ver-zió az adott nemzetiség egy-egy adminisztratívegységen belüli részarányához kötötte az egyespontok alkalmazását, s ezzel különbséget tett akülönböző helyzetben lévő kisebbségek között,az újonnan elfogadott változat egységesen kezeliaz ország területén élő kisebbségeket, függetle-nül azok helyzetétől és igényeitől.

A nemzeti kisebbségek anyanyelvi iskoláztatá-sához való jog az egyik legfontosabb tényezője akisebbségek hosszú távú megmaradásának. Ezegyike azon éles kérdéseknek, amelyeken lemér-hető, milyen szerepet szán az adott állam a kisebb-ségeknek és a kisebbségi nyelveknek a közeli éstávoli jövőben. Nem véletlen, hogy számos nem-zetközi kisebbségvédelmi egyezmény, ajánlás fog-lalkozik ezzel a problémával, s az sem véletlen,hogy a nyelvi kérdések vagy megkülönböztetettfigyelmet kapnak ezekben, vagy pedig ellenkező-leg: gyakorlatilag említést sem kap a nyelv. Ezértaz ukrajnai magyarság nyelvi jogi helyzetéről szó-ló elemzésünkben mi is bővebben foglalkozunkezzel kérdéssel, mégpedig oly módon, hogy össze-

vetjük az idevágó nemzetközi és ukrajnai doku-mentumokat, azok rendelkezéseit.

Négy nemzetközi kisebbségvédelmi okmányt5 ukrajnai dokumentummal hasonlítunk össze.Mindegyik dokumentumban közös, hogy köz-vetve vagy közvetlenül foglalkozik a kisebbsé-gek oktatásának problémájával. Az összehasonlí-tásra kerülő dokumentumok a következők:

– Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallásiés nyelvi kisebbségekhez tartozó szemé-lyek jogairól (ENSZ, 1992);

– az Európa Tanács parlamenti közgyűlésé-nek 1201. számú ajánlása (ET, 1993);

– Keretegyezmény a Nemzeti KisebbségekVédelméről (ET, 1995);

– a Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata(Nyelvi Jogok Világkonferenciája, 1996)

egyik részről, illetve– Az USZSZK törvénye az Ukrán SZSZK-be-

li nyelvekről (1989);– Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az

Ukrán SZSZK együttműködésének elveirőla nemzeti kisebbségek jogainak biztosításaterületén (1991);

– Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebbsé-gekről (1992);

– Ukrajna Alkotmánya (1996);– Ukrajna törvénye az általános középfokú

oktatásról (1999)a másik részről.

A nevezett okiratok egybevetése során kide-rül, hogy a nemzetközi dokumentumok többsé-gének van egy vagy több ukrajnai megfelelője.Lássuk elsőként, mit is olvashatunk a kisebbsé-gek anyanyelvi oktatásának kérdéséről az ET olysokat vitatott 1201. számú ajánlásában, s melyukrajnai dokumentum feleltethető meg neki.

1201. ajánlás. Minden nemzeti kisebbségheztartozó személynek joga van anyanyelvét meg-tanulni és az anyanyelvén történő oktatáshoz…

Nyilatkozat Ukrajna és Magyarországegyüttműködésének elveiről a nemzeti kisebb-ségek jogainak biztosítása területén. A Felekegyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhozszükséges lehetőségeket, hogy a nemzeti kisebb-ségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvüköntanuljanak az oktatás minden szintjén.

Mindkét dokumentum rögzíti az anyanyelvmegtanulásának és az anyanyelven történőoktatásnak a jogát.

A MAGYAR NYELV HASZNÁLATA KÁRPÁTALJÁN: A JOGOK ÉS A GYAKORLAT

55

Lépjünk tovább, s hasonlítsuk össze az aláb-biakat.

Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallásiés nyelvi kisebbségekhez tartozó személyekjogairól. Az államoknak megfelelő intézkedése-ket kell tenniük, hogy – ahol lehetséges – akisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelőlehetőségük legyen anyanyelvük tanulására,vagy hogy az anyanyelvükön történő oktatás-ban részesüljenek.

Ukrajna Alkotmánya. A nemzeti kisebbsé-gekhez tartozó állampolgárok számára a tör-vény garantálja a jogot, hogy anyanyelvüköntanuljanak vagy anyanyelvüket tanulják…

Keretegyezmény a Nemzeti KisebbségekVédelméről. 2. Nemzeti kisebbségek általhagyományosan és jelentős számban lakott terü-leteken, megfelelő igény esetén, a Felek töreked-nek – lehetőségeik szerint és oktatási rendszerükkeretein belül – annak biztosítására, hogy anemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknekmegfelelő lehetőségük legyen kisebbségi nyel-vüket megtanulni vagy ezen a nyelven tanulni.3. A jelen cikk 2. bekezdését úgy kell végrehajta-ni, hogy az ne veszélyeztesse a hivatalos nyelvtanulását, vagy ezen a nyelven való tanítást.

Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebbsé-gekről. Az állam minden nemzetiségi kisebbségszámára garantálja (…) az anyanyelv használa-tát és az anyanyelvi oktatást vagy az anyanyelvtanulását az állami oktatási intézményekben,illetve a nemzetiségi kulturális szövetségekenkeresztül…

A fent idézett dokumentumok már nemfogalmaznak egyértelműen. Nem mindegy pél-dául, hogy az anyanyelv tantárgyként való tanu-lásához vagy pedig az anyanyelven történőtanuláshoz van joguk a kisebbségieknek. Mégehhez a vagylagos, tulajdonképpen az államjóindulatától függő megfogalmazáshoz is ködö-sítő, értelmezhetetlen „biztonsági szelepet” épí-tenek be különböző feltételek felsorolásával. Ajogilag kifejtetlen és homályos megfogalmazá-sok használatában különösen az idézett nemzet-közi dokumentumok járnak elöl. Ebbe a csoport-ba sorolható az ukrán oktatási törvény is,amelynek 7. cikkelye szerint az oktatás és neve-lés nyelvét Ukrajna Alkotmánya és a nyelvtör-vény szabályozza.

A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozataehhez képest a lehető legszélesebb jogköröketbiztosítja a kisebbségek számára az oktatásban, sehhez hasonlóan fogalmaz a máig érvénybenlévő, 1989-ben elfogadott nyelvtörvény.

A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata.Minden nyelvi közösségnek joga van eldönteni,hogy nyelvének milyen mértékben kell jelen len-nie mint használatos nyelv és mint tanulmánytárgya az oktatás minden szintjén, így az iskola-előkészítő, elemi, középfokú, technikai és sza-koktatásban, valamint az egyetemi és felnőttok-tatásban. (24. cikk)

1989-es nyelvtörvény. Az Ukrán SZSZKállampolgárainak elidegeníthetetlen joga, hogya gyermekek taníttatásának nyelvét szabadonválasszák meg. Az Ukrán SZSZK minden gyer-mek számára garantálja az anyanyelven valónevelés és tanulás jogát. (25. cikkely)

Összefoglalva, az említett dokumentumok-ból a következő helyzet hámozható ki:

– Ukrajna kodifikált államnyelve az ukrán.– Az orosz (az Alkotmány és a nyelvtörvény

szerint egyaránt) a többi kisebbségi nyelvhezképest kiemelt helyzetű.

– A kisebbségi nyelvek használatát nem tilt-ják a dokumentumok, de nem határozzák megnyíltan és pontosan, hol, milyen körülményekközött használhatók ezek a nyelvek.

– Több kisebbség számára (pl. oroszok,románok, magyarok stb.) adott az anyanyelvioktatás joga.

– Az ukrajnai kisebbségi nyelvek használatátszabályozó dokumentumok – a nemzetköziegyezményekhez hasonlóan – gyakran burkol-tan, homályosan fogalmaznak, nehezítve ezzel arendelkezések alkalmazását.

– Néhány kisebbségi nyelvet hivatalos ésközéleti funkciókban is lehet használni, ám nemvilágos, milyen körülmények között (részlete-sebben lásd Beregszászi–Csernicskó 2003a,2003b, 2004b, Csernicskó 1998: 145–152, 2001,2002, 2005, Csernicskó szerk. 2003: 88–93).

– A meglehetősen homályosan fogalmazójogi szövegek és a mindennapok gyakorlataközött jelentős eltérés van, ami Ukrajna sajátosnyelvi és politikai helyzetével magyarázható.

– Az 1991-ben önálló állammá vált Ukrajnanyelvi szempontból északkelet–délnyugati irány-ban gyakorlatilag kettéválik a nagyrészt homo-

CSERNICSKÓ ISTVÁN

56

gén ukrán nyelvű északnyugati, illetőleg az orosznyelvi többségű délkeleti régióra (1. térkép).

– A nyelvi megosztottság egyben politikaifelezést is jelent: a független Ukrajna történetesorán megrendezett valamennyi eddigi válasz-táson az tapasztalható, hogy a nyelvi törésvonalegyben politikai szakadékot is jelent az országkét része között (2. térkép).

– Az ukrán–orosz nyelvi vita, valamint azország ilyen irányú és mértékű kettészakadásá-nak gyökere a történelembe nyúlik.

– Az 1991-es függetlenné válás óta a nyelvi ésaz ezzel szoros összefüggésben álló nemzeti,nemzetiségi kártya kijátszása az egyik legéle-sebb konfliktusképző tényező (erről lásd pl. Arel1995, Csernicskó 1998: 128–129).

Bonyolítja az ország nyelvi helyzetét, hogy ade jure egynyelvű Ukrajna a fent említettek miattde facto kétnyelvű. Annak ellenére, hogy azalkotmány és a nyelvtörvény szerint az ukrán azállamnyelv, a 15 éve független Ukrajnában máigteljesen természetes például, hogy a külföld előttaz országot ismertté tevő világhírű sportolók (pl.a Klicsko testvérek, az olimpiai aranyérmeket

halmozó Jana Klocskova úszónő vagy éppen azAranylabdás labdarúgó, Andrij Sevcsenko) gya-korlatilag csak oroszul nyilatkoznak, akár külföl-dön, akár hazájukban teszik ezt. Az is megszo-kott, hogy például a televízió- és rádióműsorokegyszerre ukrán és orosz nyelvűek; teljességgelbevett dolog, hogy az ukránul megkérdezettinterjúalany oroszul válaszol, vagy fordítva: azorosz kérdésre ukránul érkezik a felelet. Az semkivételes, hogy magas rangú ukrán politikusok,köztisztviselők nem beszélnek ukránul, amintezt az alábbi idézet is igazolja:

Újságírói kérdés: – Ukrajna szinte kizárólagorosz ajkú déli és keleti régióival kapcsolatosanfelmerül a nyelvkérdés. Egyrészt érthető, hogyegy fiatal állam nehezen tehet olyan gesztuso-kat, amelyek gyengítenék amúgy is inkább erő-sítésre szoruló identitását, másrészt a helyzetálságos, és a jelen esetben többségben lévőkisebbségi nyelv hivatalos visszaszorításaellentmond az európai normáknak.

Vaszilij Csusko, Odessza megyei kormányzóválasza: – Nézze, én 11 évig voltam a szocialis-ták soraiban parlamenti képviselő, s mivel nem

A MAGYAR NYELV HASZNÁLATA KÁRPÁTALJÁN: A JOGOK ÉS A GYAKORLAT

57

1. térkép. Az orosz anyanyelvűek aránya Ukrajna megyéiben a 2001-es népszámlálási adatok alapján(Készítette Molnár D. István)

beszélek ukránul, mindig oroszul szólaltam fel.Ezt senki sem akadályozta meg. (Magyar Nem-zet 2005. november 23., 4. lap.)

A saját nemzetállamot építgető ukrán elit afüggetlen államiság és a nemzet legfőbb szimbó-lumának (a nemzetállami tradícióknak megfele-lően) a nemzeti nyelvet, azaz az ukránt tartja, ésteljes természetességgel próbálja a gyakorlatbanis alkalmazni az ukránt mint államnyelvet, ésazt szeretné elérni, hogy ez a nyelv minél széle-sebb körű funkciókat fedjen le a közéletben. Anyugati és északi területeken ezzel nincs is sem-mi gond: a függetlenné válás óta a politikai ésközéletben, az oktatásban és a tudományban azorosz szerepét fokozatosan átvette az ukránnyelv. Ezzel szemben az ország keleti és délirészén az évszázadok óta hatalmi pozícióbanlévő, a Szovjetunió fennállása alatt is privilegi-zált helyzetű, egyébként többségben lévő oroszajkú közösség minden olyan lépést, amely azukránnak mint államnyelvnek a terjeszkedésétcélozza, saját nyelvi és nemzetiségi jogai meg-sértésének tekint, és lehetőségei szerint szabotál-

ja az ukrán nyelvű hivatali, politikai, oktatási éstudományos közélet kialakítását, valamint aztis, hogy a tömegkommunikációban az oroszdominanciát felváltsa az ukrán hangsúlyosjelenléte.

Egyfelől adott tehát egy nemzetépítési szán-dékoktól vezérelt ukrán nemzeti-értelmiségi elit,másfelől pedig egy magát kisebbséginek egyálta-lán nem tekintő, régtől fennálló hatalmi pozíció-it veszélyeztetve érző, és a kelet-ukrajnai iparvi-dék tőkéjével, valamint Oroszországgal a hátamögött álló orosz nyelvű gazdasági-politikai elit.Amikor az Ukrajnában élő magyar közösségnyelvi helyzetéről, nyelvi jogairól, többnyelvűsé-géről szólunk, mindig szem előtt kell tartanunk,hogy Ukrajna mint állam és az államot, nemzetetformálni szándékozó elit nem az ország összla-kosságához mérten mindössze 0,3%-nyi aránytkitevő magyar kisebbség ellenében, hanem ahatalmát átmenteni szándékozó, s ezzel a nemze-tiek szerint az államépítést gátoló oroszokkalszemben szeretné minél szélesebbre kiterjeszteniaz ukrán nyelv hatókörét, s ezzel saját befolyását.

CSERNICSKÓ ISTVÁN

58

2. térkép. Különböző pártok megyék szerinti támogatottsága a 2002. évi ukrajnai parlamenti válasz-tásokon (Forrás: Ukrajna Központi Választási Bizottságának honlapja: http://www.cvk.gov.ua)

2 Szögletes zárójelben a kódváltások és kölcsönzések standard magyar megfelelőit tüntetjük fel.

A kárpátaljai magyarság nyelvi helyzeténektehát megvan az a specifikuma, hogy a közösségsaját nyelvi és nemzeti identitásának megőrzéseérdekében, valamint a magyar nyelv használatikörének minél szélesebb fokú kiterjesztésére irá-nyuló törekvéseiben egyrészt az ukrán elit céljai-hoz nagyban hasonlók elérésére törekszik, más-részt azonban az ukrán nyelv terjeszkedésenemcsak az oroszokat és az orosz nyelvet,hanem egyszersmind valamennyi kisebbséget,így természetesen a magyarokat is érinti.

De nézzük, hogyan is áll a kárpátaljai magyarközösség a gyakorlatilag kétnyelvű Ukrajnábana nyelvi jogok terén!

A külső szemlélő szemével nézve talán meg-lepő pl., hogy magyar nyelvű iskolarendszerműködik az óvodától a felsőoktatásig; vannakmagyar képviselők valamennyi döntéshozószinten (parlament, megye, járás, város/falu);számos magyar társadalmi, szakmai és kulturá-lis szervezet, intézmény létezik; négy magyarnyelvű megyei lap és évente 10–12 magyar nyel-vű kötet jelenik meg; ukrán–magyar kétnyelvűfeliratok olvashatók a magyarok lakta települé-seken stb. (Bővebben lásd: Beregszászi–Cser-nicskó–Orosz 2001, Orosz–Csernicskó 1999,Csernicskó 1998, Botlik–Dupka 1993, Dupka2000, Soós 2005).

A mindennapok valósága azonban jelentőseneltér a felszíni képtől. Intézményeink működése, alapok, könyvek kiadása, nem kis részben iskolá-ink fenntartása és fejlesztése főként a magyaror-szági támogatások függvénye, azaz: nem az ukránállam, hanem jelentős részben a magyar államtartja fenn és fejleszti ezeket az intézményeket.

Rontja a helyzetképet az is, hogy az oktatás-ban nem beszélhetünk a többségi és kisebbségitanulók esélyegyenlőségéről: miközben amagyar tannyelvű iskolákban nagyon alacsonyhatásfokon oktatják az ukrán nyelvet, nem biz-tosítják a magyar nyelvű felvételizés lehetőségétaz egyetemekre, főiskolákra; esetleg ahhoz járul-nak hozzá, hogy a magyar felvételiző számáralefordítják a felvételi feladatok szövegét (Bereg-szászi–Csernicskó 2004c).

Bonyolítja a helyzetet, hogy bár a dokumen-tumok szerint a magyar többségű településekena magyar nyelv az ukrán mellett a hivatali szfé-rában is használható lenne, a gyakorlatban errecsak kivételesen adódik lehetőség (Beregszá-

szi–Csernicskó 2004a, Karmacsi 2003, Márku2003).

Sorozatban sérti meg az ukrán állam azt asaját törvényét is, mely szerint a kisebbségeknekjoguk van saját történelmi névformáik használa-tához (Beregszászi–Csernicskó 2003c).

Nincs továbbá törvényi garancia a kisebbsé-gek parlamenti vagy más képviseletére; az, hogyminden szinten vannak magyar képviselők, nemaz állam támogatásának, hanem a magyarközösség eddigi érdekérvényesítő erejének azeredménye. Ám az új választási törvény elfoga-dása következtében a 2006 tavaszán sorra kerü-lő parlamenti és önkormányzati választásokon(ahol már csak pártlistán kerülnek megválasz-tásra a képviselők) a 150 ezernyi kárpátaljaimagyar közösség már nem tud magyar képvise-lőt delegálni a kijevi törvényhozásba.

Az alábbiakban fenti állításaimat szeretnémkonkrét, a valós életből vett és dokumentált pél-dákkal igazolni.

Az alábbi, 2003-ban Beregszászon magnósza-lagra rögzített interjú részlete azt példázza,hogy hiába szeretne magyarul beszélni egyhivatalban egy magyar ügyfél, ha a hivatalnoknem tud magyarul. Igaz, legalább érti, mit kér-dez tőle az ügyfél, és mindketten saját nyelvü-kön beszélve is megértik egymást:

Ü(gyfél): Jó napot kívánok! Ha valaki a mun-kanélküli segélyre akar beiratkozni, milyenpapírokat kell beadni?

H(ivatalnok): Ïàñïîðò, òðóäîâà êíèæêà iêîä iäåíòèôèêàöiéíèé. [Személyi, munkakönyvés adószám.]

Ü: És zájávát [kérvényt] nem kell írni?H: Òî ïîòiì ìè âàì ïîêàæåìî, òiëüêè ïðèõ-

îäüòå äî íàñ ïiñëÿ ïåðøîãî ÷èñëà. Äîáðå? Öåïåðøå ïiñëÿ ïàñõi. Äîáðå? [Azt majd későbbmegmutatjuk, csak jöjjön hozzánk elseje után.Jó? Ez rögtön húsvét után lesz. Rendben?]¾2

A következő idézet egy olyan hangfelvételrészletét mutatja be, amikor a hivatalnok nem isérti, mit akar a hozzá forduló magyar ügyfél:

Ü: Azt szeretném megérdeklődni, hogymivel kisvállalkozást szeretnék nyitni, akkormilyen papírok kellenek?

H: Äàâàéòå áóäåì òàê, ÷òîá ïîíèìàòü äðóãäðóãà. ß íå çíàþ ïî âåíãåðñêè. Çíàåòå ïî ðóñ-ñêè? [Csináljuk úgy, hogy megértsük egymást.Én nem tudok magyarul. Ön tud oroszul?]

A MAGYAR NYELV HASZNÁLATA KÁRPÁTALJÁN: A JOGOK ÉS A GYAKORLAT

59

3 Vö. A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 31., 33–34. cikk (Magyar Napló 1996/október, 51. old.), Keretegyezmény aNemzeti kisebbségek Védelméről, 11. cikk 1. pont (Keretegyezmény 1997: 6), Osloi Ajánlás a Nemzeti Kisebbségek Nyel-vi Jogairól, 1. cikk (Ajánlás 1998: 7).

A harmadik idézet pedig egy olyan esetetmutat be, amikor a hivatalnok beszél magyarul.Ha azonban megvizsgáljuk a helyzetet, kiderül:írásban nem fordulhat anyanyelvén az ügyfél ahivatalhoz, csak ukránul, esetleg oroszul. MertUkrajnában élünk…

Ü: És mondjuk még egy olyat szeretnék meg-érdeklődni, hogy ha mondjuk valaki új házatépít, és be akarja vezetni a vizet, akkor ehhezmilyen papírokat kell beadni?

H: Van-e az utcán víz, kanalizáció, csatorna?Akkor ide kell a főmérnöknek írni, vagyis afőnöknek írni egy kérvényt, hogy ïðîøóâèäàòò’ÿ ïîñëóãè äëÿ ïîäêëþ÷åííÿ ê ãîðîäñê-îé ñåòè. [kérem a városi hálózathoz való csatla-kozás engedélyezését.]

Ü: És ezt csak ukránul lehet megírni?H: Természetesen.Ü: És hogyha esetleg valaki magyarul írja

meg, akkor?H: Magyarul, de hát az jobb lenne, ha ukrá-

nul vagy oroszul írja meg az ember, mert Ukraj-nában élünk.

Az alábbiakban azt mutatom be, hogyanhagyja figyelmen kívül az ukrán állam a saját,kisebbségi névhasználatról szóló rendelkezéseit.A nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények,ajánlások elismerik a nemzeti kisebbségekheztartozó személyek azon jogát, hogy család- ésutónevüket saját anyanyelvükön használják, sezen nevek hivatalos elismerését is ajánlják azállamoknak.¾3 Björn Jernudd a személynevekmegváltoztatását a nyelvi emberi jogok megsér-tésének tartja: „Amikor egy állam beavatkozikaz egyének neveinek és csoportidentitásánakviszonyába, valószínű, hogy sérülnek az emberijogok. A nevek kötelező megváltoztatása egyikeszköze annak, hogy egy csoportnak mint cso-portnak a létét tagadják (…). Azok az államok,amelyek erőszakkal kívánják asszimilálni a lát-ható etnikai csoportokat, megkövetelik a nevekmegváltoztatását” (Jernudd 1994: 130, idéziKontra 1997: 123).

Az ukrán nyelvtörvény 39. cikkelye biztosítjaUkrajna állampolgárai számára a jogot, hogyszemélyneveiket nemzeti hagyományaiknakmegfelelően válasszák és használják. A nemzeti-ségi kisebbségekről szóló törvény 12. cikkelye

rögzíti, hogy Ukrajna minden állampolgáránakjoga van arra, hogy saját nemzeti nyelvén hasz-nálja család-, utó- és atyai nevét. Azoknak azállampolgároknak, akiknek nemzeti hagyomá-nyaikhoz nem tartozik az atyai név használata,joguk van arra, hogy a személyazonossági iga-zolványba csak vezeték- és utónevüket írassákbe. A törvény biztosítja továbbá a jogot arra,hogy a korábban oroszosított vagy ukránosítottutóneveket egyéni kérelem alapján a nemzetinévhasználati szokásoknak megfelelően változ-tassák meg. A Nyilatkozat a Magyar Köztársaságés az Ukrán SZSZK együttműködésének elveirőla nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terü-letén 9. cikkelye szintén elismeri a nemzeti utó-és családnevek használatának jogát. Ennek elle-nére a kárpátaljai magyar nevek hivatalos hasz-nálatának terén máig problémák vannak.

Alább látható két hagyományos magyar névhárom változata. Az első sorban az a névformaszerepel, ahogyan saját magát azonosítja az ille-tő. A második sorban azt a névformát láthatjuk,ahogyan a név a cirill betűs személyi okmányok-ban látható. A harmadik sorban pedig azt a név-változatot találjuk, amelyet a belügyminisztéri-um illetékes osztálya az útlevél vagy ajogosítvány azon rovatában tüntet fel, ahol nemcirill, hanem latin betűkkel írják az okmánytulajdonosának nevét. Láthatjuk, hogy vankülönbség az első és a harmadik sor között:

Az oktatásban fennálló esélyegyenlőtlensé-get példázza a következő eset. A magyar iskoláktanulói a tanulmányi versenyeken vagy a felvé-teli vizsgákon nem tehetnek anyanyelvükönvizsgát. Ehelyett – mint kivételes jogot – azt biz-tosítja számukra az állam, hogy a versenyen, fel-vételin jelen lévő, magyarul is beszélő tanárok agyerekek kérésére jogot kapnak arra, hogy ahelyszínen lefordítsák a feladatokat, és ezt kap-ják meg a gyerekek. Ez egyrészt jelentős idő-veszteséget okoz a magyar gyerekek számára,másrészt ha megnézzük az idézett szöveget,amely egy ilyen feladatsor magyar fordítását

CSERNICSKÓ ISTVÁN

60

Gyarmathy MónikaÄÿðìîòié ÌîíiêàD’armotiy Monika

Kőszeghy ElemérÊåâñåãi ÅëåìèðKevsehi Elemyr

mutatja be, akkor azt is megállapíthatjuk, hogynem fordításról, hanem inkább ferdítésről vanszó, ami enyhén szólva nem jelenti azt, hogy azukrán és a magyar gyerekek azonos eséllyel vág-nak neki a feladatok megoldásának:

Oldjuk meg a feladatokat:1. A 2 m magas cilinderes hordókba 800 l viz

be van öntve. A hordó átmérője 1 m. A felsőfedőbe kiss lyukk van, amelyen át lehet dugnicsövet a hordóba. Ki lehet lesz-e a csövön at sziv-ni a hordóbul a vizet, ha szívás közbe ritkulás jönlétre 5-10 Pa nyomással. A válasz indokoly.

2. Kis kaloriméter, 0,22 g tőmegű, amelynekfajhője 2,8 kJ/kg °C, amelybűl készítve van,lehetővé teszi a 0,01 °C hőmérsékletváltozástmérni. A kaloriméterbe 4,2 m magasságbűl egycsepp víz esík be. Számítcs ki a cseppnek mini-mális térfogatot, amelynél a hőmérő ad lehetősé-get annak a kaloriméterbe beesését fikszálni.

3. Búvár az aranykincset talált meg, is víz alattmérte meg, acélsulyakat es mérleget használva.A kincsnek a sulya volt 0,643 N. De, mikor abúvár elodta a kincset, csalással vádolva volt.Azzal vádolták hogy sokkal keveseb az aranysulya. Milyen volt kincsnek a valódi sulya?(Forrás: BeregInfo 2002. február 26. – március 3.)

Egyetlen tanulmány keretein belül természe-tesen nem térhettem ki minden kérdésre. Azttalán azonban sikerült bemutatnom, hogy a kár-pátaljai magyarok nyelvi jogi helyzete ellentmon-dásos: bizonyos területeken nemzetközi összeha-sonlításban is jelentősek az elért eredmények,más területeken azonban van még hová előrelép-nünk. Például: az írás elején idézett Kloss-féleskálán a magyar nyelv kárpátaljai státusa jelenlega 3. fokozatnak feleltethető meg; az ukrajnaimagyar közösség számára az 1. szint irreális elvá-rás lenne, ám a 2. fokozat elérhető lehet.

Irodalom

Ajánlás 1998. The Oslo RecommendationsRegarding the Linguistic Rights of NationalMinorities and Explanatory Note. TheHague: Foundation on Inter-EthnicRelations.

Arel, Dominique 1995. Language Politics inIndependent Ukraine: Towards One or TwoState Languages. Nationalities Papers.Volume 23, No. 3 (September 1995): 597–622.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István – OroszIldikó 2001. Nyelv, oktatás, politika.Beregszász: Kárpátaljai Magyar TanárképzőFőiskola.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2003a. Amagyar nyelv használatának lehetőségeiKárpátalján de jure és de facto. In: NádorOrsolya és Szarka László szerk., Nyelvijogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában, 110–122. Budapest:Akadémiai Kiadó.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2003b.Die Möglichkeiten des Gebrauchs derungarischen Sprache in der Karpatoukrainede jure und de facto. In: Hrsg. Ferenc Glatz,Begegnungen 21.: Die Sprache und diekleinen Nationen Ostmitteleuropas, 101–117.p. Budapest: Europa Institut Budapest.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2003c. Akárpátaljai magyar személynévhasználatsajátosságai. In: Csernicskó István szerk., Ami szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljaimagyar nyelvhasználatba, 153–163.Beregszász: Kárpátaljai Magyar TanárképzőFőiskola.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2004a. Akárpátaljai magyarok kétnyelvűsége agyakorlatban. In: Beregszászi Anikó ésCsernicskó István: …itt mennyit ér a szó?Írások a kárpátaljai magyaroknyelvhasználatáról, 55–70. Ungvár:PoliPrint.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2004b.Az anyanyelvet nem megőrizni, hanemhasználni kell! A Regionális vagy KisebbségiNyelvek Európai Kartája és a kárpátaljaimagyarság. In: Beregszászi Anikó ésCsernicskó István: …itt mennyit ér a szó?Írások a kárpátaljai magyaroknyelvhasználatáról, 24–34. Ungvár: PoliPrint.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2004c.Az ukrán nyelv oktatása a kárpátaljaimagyar iskolákban: nyelvpedagógiai ésnyelvi emberi jogi vonatkozások. In:Beregszászi Anikó és Csernicskó István: …ittmennyit ér a szó? Írások a kárpátaljaimagyarok nyelvhasználatáról, 97–108.Ungvár: PoliPrint.

Botlik József – Dupka György 1993. Magyarlaktatelepülések ezredéve Kárpátalján.Ungvár–Budapest: Intermix Kiadó.

A MAGYAR NYELV HASZNÁLATA KÁRPÁTALJÁN: A JOGOK ÉS A GYAKORLAT

61

Csernicskó István 1998. A magyar nyelvUkrajnában (Kárpátalján). Budapest: OsirisKiadó – MTA Kisebbségkutató Műhely.

Csernicskó István 2001. A nyelvek helyzetérevonatkozó dokumentumok Ukrajnában.Nyelvünk és Kultúránk 2001/4: 65–73.

Csernicskó István 2002. A nyelvek helyzetérevonatkozó dokumentumok Ukrajnában. In:Kontra Miklós és Hattyár Helga szerk.,Magyarok és nyelvtörvények, 11–23.Budapest: Teleki László Alapítvány.

Csernicskó István 2005. Hungarian in Ukraine.In: Anna Fenyvesi ed., Hungarian LanguageContact Outside Hungary. Studies onHungarian as a minority language, 89–131.Amsterdam/Philadelphia: John BenjaminsPublishing Company.

Csernicskó István szerk. 2003. A mi szavunkjárása. Bevezetés a kárpátaljai magyarnyelvhasználatba. Beregszász: KárpátaljaiMagyar Tanárképző Főiskola.

Dupka György 2000. Kárpátalja magyarsága.Honismereti kézikönyv. Budapest: AMagyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársasága.

Hoffmann, Charlotte 1991. An Introduction toBilingualism. London and New York:Longman.

Ilytyo, I. V. (²ëüòüî ². Â.) szerk. 2003. Íàöiîíàëüíèé ñêëàäíàñåëåííÿ òà éîãî ìîâíi îçíàêè (-ñòàòèñòè÷íèé áþëåòåíü). Óæãîðîä:Çàêàðïàòñüêå îáëàñíå óïðàâëiííÿñòàòèñòèêè.

Jernudd, Björn 1994. Personal names andhuman rights. In: Tove Skutnabb-Kangas –Rober Phillipson eds., Linguistic humanrights: Overcoming linguistic discrimation,121–132. Berlin–New York: Mouton deGruyter.

Karmacsi Zoltán 2003. A magyar nyelvBeregszász hivatalaiban. In: CsernicskóIstván szerk., A mi szavunk járása.Bevezetés a kárpátaljai magyarnyelvhasználatba, 93–100. Beregszász:Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola.

Keretegyezmény 1997. Ðàìêîâà Êîíâåíöiÿ ïðîçàõèñò íàöiîíàëüíèõ ìåíøèí òàïîÿñíþâàëüíà äîïîâiäü. (Òåêñòóêðàiíñüêîþ ìîâîþ).(Framework Convention for the protection for national minorities and explanatory report.)

Kloss, Heinz 1967. Types of MultilingualCommunities: A discussion of ten variables.In: Stanley Lieberson ed., Explorations inSociolinguistics, 7–17. Bloomington: IndianaUniversity.

Kontra Miklós 1997. Magyar vonatkozásúszéljegyzetek A Nyelvi Jogok EgyetemesNyilatkozatához. Iskolakultúra 97/11:122–127.

Márku Anita 2003. A magyar nyelv Beregszászszolgáltató egységeiben, boltjaiban,éttermeiben és a piacon, valamint az orvosirendelőben. In: Csernicskó István szerk., Ami szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljaimagyar nyelvhasználatba, 100–104.Beregszász: Kárpátaljai Magyar TanárképzőFőiskola.

Orosz Ildikó – Csernicskó István 1999. TheHungarians in Transcarpathia. Budapest:Tinta Publishers.

Soós Kálmán 2005. Tudományos könyvkiadásKárpátalján a rendszerváltástól napjainkig(1985–2005). In: Simon Attila szerk., Ahatáron túli magyar tudományoskönyvkiadás, 11–31.Somorja–Dunaszerdahely: Lilium AurumKönyvkiadó.

CSERNICSKÓ ISTVÁN

62